M Ű H I B A P E R E K LEVÉLTÁRI ADATAIBÓL A X V I . századtól kezdve jó néhány műhibaper okmányát vagy a vonatkozó jegyzőkönyveket ismerjük Magyary-Kossa és más szer zők közleményeiből. (Sopron, 1499; Pozsony, 1582; Sopron, 1594; Kassa, 1605; Kassa, 1678 és 1648. stb.). Az ismert perokmányok persze nem bizonyítják azt, hogy több műhibaper nem volt a különböző vármegyei és úrbéri, valamint székeskáptalani bíróságok előtt, miután újabban az Urbárium kö tetek megjelenésével, valamint az egyházi levéltárak könnyebb hozzá férhetősége révén egyre-másra kerülnek elő ilyen perokmányok. Legnagyobb részük sablonos követelések, rosszul gyógyult vagy állítólag nem megfelelőleg kezelt, főleg sebészeti vonatkozású ese tekre utal, mert a perek zöme chirurgusok, borbélysebészek és fürdős sebészek ellen szól és sokkal kevesebb a belső vagy a bőrbe tegségek miatt emelt vád. Újabban két nem egészen sablonos műhibaper okmánya került napvilágra, az egyik Kőszeg szabad királyi város bírósága, a másik pedig a vasvári székeskáptalan egyházi bírósága előtt zajlott le. Ugyanezeken a bíróságokon több apró büntető eljárás is volt kisebb, állítólagos műhibák miatt, ezek azonban orvostörténeti szempontból teljesen jelentéktelenek. Az alábbiakban ismertetett két műhibaper kiemelkedik a többiek közül, részben mert mindkét műhiba halált okozó volt, részben pedig azért, mert — a kőszegi esetben — a bécsi egyetem szakvéle ményét is kikérte a bíróság és annak alapján hozták meg az ítéletet. I. Az 1722-ben megindított perben ítélethozatalra 1722. október 16á n került sor. A felperes szentgyörgyi Horváth Józsefné volt, dús gazdag répceszentgyörgyi földbirtokos özvegye, aki beperelte a
kőszegi sebész céhhez tartozó borbélysebészt azért, mert egyetlen leányán, Márián, műtétet hajtott végre. A betegnek az álla alatt és alsó állkapcsa felett hatalmas mirigyek keletkeztek, amelyeket a sebész műtéti úton felnyitott, de a kezelés során a leány állapota egyre rosszabbodott, majd pedig meg is halt. Igen súlyosan vádolja a perirat a borbélysebészt, mert özvegy szentgyörgyi Horváth Józsefné azt állítja, hogy a borbélysebész városszerte azt beszélte, hogy a leány olyan „csúnya" betegségben szenvedett, amilyeneket csak a „prostituáltak házában" szokott látni, és ez az állítás pedig a család becsületét mélyen sérti. A borbélysebész még azt is merészelte hangoztatni, hogy a perben tanúságot tevő bécsi egyetem vallomása is az volt, amit ő állított. Emiatt kérte kihallgatni Schneider Pál kőszegi sebészt és több más tanút, valamint a hazug borbélysebész szigorú büntetését helytelen kezelése és a leány, illetve a család megrágalmazása miatt. A perirat 3 teljes oldalon, sűrű sorokban ismerteti a tanúvallomá sokat, de csupán a megyei jegyzőkönyvekből derül k i , hogy a műhi bát és rágalmazást elkövető borbélysebészt azonnali hatállyalkiutasí tották a vármegye területéről és 200 tallér megfizetésére kötelezték. Az okmányból érdekesnek tartom a következő latin szöveg is mertetését, majd annak magyar fordítását. I n Liberam Regiamque Civitatem Ginsiensem semet contulisset, ibidemque Balneatorem Loci illius Paulum Schneider in praesentiam sui vocari curasset, ut constitutionem Filiae Suae praenominate . . . . solummodo capitis, et tumoré glanclularum constantem, eidem communicaret ac simul ab eodem pereiret,... qua simetriam faciei redderet obscuri orem occasione qua idem Balneator exquisissimis ad persuadendum modilitatibus usus qualiter nam scilicet Filiam suam dilectisimam adveniante tempore vernsli inter ne curare v e l l e t . . . ut taliusmodi capitis exulceratio in pulicens prodiens vulgus ei linguae dolosae absurdam capitis... vulgo grund f o r e . . . I n t e r i m . . . taliam Filiam suam Balneatori concredisset, quampiam domum prostitutam in qua antra quamplurimi ex morbo curabant gallico, fatum Balneatorem in praesebtiam magistratus praenotata R. Civitatis Ginsiensis curant, demumque eundem iteratis etiam viciis Serio Adhortatus fuisset ut quod quid i n exculpationem sui in medium laborét, nostrae familiae honori par-
2. A múhibaper okmányainak 1. oldala
2. A szombathelyi műhibaper jegyzőkönyvének oldala
cendo addeant, sed et Joh. D . Baranyay de Bodorfalva et sentitisset, tenentes et ut malum malo adderet, J. Facultati medicae Wienniensi quoque astutis sub praetextibus et mendaciis detegere non erubuit quasi vero ad D . Fatens medio hominis sui requisisset ut statum morbi citaret,... Magyarul : Kőszeg szabad királyi városban határoztatott, hogy a városnak fürdőse, Schneider Pál jelenlétében hallgattassák k i , kü lönösképpen az előbb emiitett asszony, leánya fejének gyógyitása (megtisztítása) tárgyában a mirigydaganatok ügyében. Neki kijelen tik, hogy az általa előadottakról tárgyalnak . . . . az elformálódott arcnak szimmetriáját visszaadandó a fürdős különféle szokásos módszereivel újból beavatkozni vonakodott és azzal vádoltatik, hogy erről a daganatról nyíltan nem átallotta azt állítani, hogy az köznyelv szerint nem más mint — absurd módon így állította — a a közhit szerinti „ g r u n d " b e t e g s é g . . . Időközben a nevezett fördős az előbbi asszony leányát bizalmába véve azt híresztelte, hogy m i ként a prostituáltak házában, ugyanolyan betegségben találta a leányt is. Ezért a város tanácsa jelenlétében azt kívánják a fördőstől, hogy a hírlelt szavakat ismételje meg és figyelmeztetik, hogy töre kedjék arra a fördős, hogy a család becsületét adja vissza és Johannes Dom. Baranyay de Bodorfalva is buzdítja, hogy tartózkodjék attól, hogy a rosszhoz még rosszabbat adjon, mert a fördős azt sem res telte, hogy azt állította, hogy nyilvánvalóan hazug véleményét a bécsi egyetem orvostanácsa véleményével igazolja és így a vallo mást tevő asszony a lebecsültek közé jutott és a halál állapotát is így c i t á l t a . . . " A városi jegyzőkönyv szerint a bécsi egyetemi orvostanács meg bízottja szakvéleményét Kőszeg szabad királyi város tanácsa előtt személyesen tette meg és azt jegyzőkönyvbe is vették. Sajnos ez a jegyzőkönyv hiányzik a periratokból. II. A második műhibaper dátuma 1733. december 23. „Jelen lévén Nemes Vitézlő Rosty Zsigmond albíró úr, Nagy Gábor, Thasler György és Kerkápoly Ádám tanácsos uraival vá rosunkban lakó Stenczperger Ferdős András inquirálására (ügye
kivizsgálására) az alább írt kérdések szerint való inquisitióknak végben vitelén, mely is a következő módon és rendben így követ kezik: 1. Ismerte-e a tanú néhai, Istenben boldogult Botka János urat, eőkegyelmét? 2. Ha ismerte tudja-e, hogy maga kívánta és hívatta a Fördőst úgy mint Stenczperger András urat? 3. Ha kí vánta és hívatta tudja-e, ha volt-e akaratja Botka János úrnak, hogy említett Stenczperger András úr vágjon eret rajta? 4. Azon érvágás után nem panaszkodott-e fönt nevezett Botka János uram, hogy az érvágás ártott volna nékije? 5. Hallotta-e Perber Mihály sebész úrtul, hogy említett Botka János úrnak azon érvágás miatt köllött volna meghalni, vagy másként minemű böcstelen szókat mondott Ferber Mihály úr Stenczperger András úr felől? 6. Hallotta-e azt is tanú föntemlített Stenczperger András uramtól, magátúl, az midőn be hozták Botka János urat, hogy mondotta volna ezen betegségébül meg nem gyógyulhat, megköll halni Botka ú r n a k ? " Kivonat a jegyzőkönyvből: „Első tanú az okos és körültekintő Kámán János szombathelyi polgár és külső tanácsnok, kb. 48 éves, ugyanazon esküvel, amely a városhoz köti, vallja az 1. kérdésre: jól ismerte Botka János urat. A 2. kérdésre: tudja, hogy maga Botka János úr hívatta Ferdős András urat. A 3. semmit sem tud. A 4. semmit sem tud. Az 5.-re Egyebet nem hallott, hanem azt hallotta Ferber Mihály uramtól, hogy talán nem köllött volna eret vágni rajta, mivel úgyis öregember volt. A 6.-ra semmit. A második tanú : Nemzetes, Vitézlő Nagy Gábor belső tanácstag, 37 éves, ugyanazon hitre, amely a tanácshoz köti vallja: ad 1. 2. 3. 4. 5. semmit; ad 6. hallotta Stenczperger András uramtól, minek előtte még eret nem vágott, volna Botka János uramon, hogy mon dotta ezen betegségéből meg nem gyógyulhat Botka János úr, ha nem bízvást csak ferences barátot hívjanak hadd gyónjék meg. A harmadik tanú a tisztes Pukk Katalin az első tanúnak felesége, 35 éves. Mivel terhes, nem eskették meg, (de tiszta lelkiismeretére vallja: ad 1. 2: ugyanazt, mint férje. A d 3. ezen vallomást tévő asszonyt kétszer-háromszor is küldötte Botka János Stenczperger András uramért, hogy jöjjön hamar és vágjon eret, mert elfojtja a •szegezés. Ad 4. nem panaszkodott az érvágásról, sőt ezen tanú kér-
dezte, ha jobban érzi-e az érvágás után magát, arra felelt Botka János ú r : „igenis, mivel már nem bökködi a szegezés annyiránt. A d 5. többet nem hallott Ferber Mihály úrtól, hanem azt hallotta, hogy tapogatván Botka úr pulzusát mondotta, nem kellett volna eret vágni rajta. A d 6. hallotta Fördős András uramtól, még az ér vágás előtt, hogy mondotta, ezen betegségébül meg nem gyógyulhat, meg köll halnyi nékije. A negyedik tanú : Nemzetes Nemes Jagodics György úr, az említett Szombathely város belső tanácsosa kb. 48 éves, ugyanarra a hitre, mely a tanácshoz köti, vallja: ad 1. 2. 3. 4. mint a második tanú. A d 5. nem hallott egyebet, hanem azt hallotta, hogy mondotta Ferber Mihály úr, nem kellett volna eret vágni rajta, értvén Botka János urat. A d ö. semmi. Az ötödik t a n ú : Nemes, Nemzetes Török János úr, Vas vár megye esküdtje, a szobathelyi városi tanács külső tanácsnoka, 43 éves. Ugyanazon hitre, amely a vármegyéhez köti vallja: ad 1. jól ismerte ugyan Botka János uramat, de a többi kérdésre semmit sem tud válaszolni. Kelt, mint fent. Kerkápolyi Ádám A nemes vármegye nótáriusa. Stenczperger Fördős András úr részére való attestáció 1733. Die 23, Oktobris". A jegyzőkönyv befejezése 1733. november 12-én így szól: „Stencz perger Fördős András ügyében Istenben boldogult néhai Botka János halálos érvágása miatt említett bíróság it. lettevése szerént fentemlített Stenczperger Fördős András füzessen Botka uram jogos örököseinek 400 bécsi tallért, következésképpen 5 évig sem eret vágni, sem köpölyözni nékije nem szabad." Bencze József
21 O r v o s t ö r t é n e t i K ö n y v t á r k ö z i .
(Szombathely)
321
