Mezgazdasági vállalkozásokkal kapcsolatos Európai Uniós támogatási rendszer a baromfi ágazatban

Mez gazdasági vállalkozásokkal kapcsolatos Európai Uniós támogatási rendszer a baromfi ágazatban

Heged s Zsolt Honlap: www.HegeNet.hu Kecskemét, 1999. november 2. /Ver.1.4/

H&H Csibe Kecskemét www.HegeNet.hu

Heged s Zsolt Tel: 20/ 941-5540 Fax: 76/ 703-687

1. Bevezetés Az Európai Unió napjaink legjelent sebb baromfihús el állító gazdasági hatalmai közé tartozik, a sorrendben csak az Amerikai Egyesült Államok el zi meg. Az utóbbi években látványos módon vált a korábban kissé lebecsült baromfihús egyre népszer bbé mind a fejlett, mind a fejl d világ országaiban. Ezzel a folyamattal összhangban folyamatosan n tt a baromfihús termelése az EU-ban is, és a nyolcvanas évek közepén még 5,5 millió tonnás produktum a kilencvenes évek végére megközelítette a 9 millió tonnát. A fogyasztás ennél valamivel alacsonyabb, az Unió baromfihús termelésének mintegy 8-10%-át exportálja, míg az 5 millió tonnához közeli tojás termelés csak 1,2%-kal haladja meg a saját szükségletet. A magyar baromfi ágazat a Közösségének kb. 4%-át jelenti hús, illetve 1,3%-át tojás tekintetében, ezen arány megváltozása a közeljöv ben nem várható. Míg a fejl d országokban a termék növekv népszer sége els sorban annak köszönhet , hogy az intenzív technológiák és a kedvez éghajlati viszonyok eredményeképp olcsón lehet nagy mennyiség tömegélelmezési cikket el állítani, az Európai Unió országaiban a fogyasztók inkább a baromfihús nyújtotta különböz el nyöket ismerik el, mint zsír- és koleszterin-szegény, gyorsan és könnyen elkészíthet , konyhakész ételek alapanyagát. Ugyancsak a fejlett országokban volt tapasztalható az a jelenség, hogy a fogyasztók „biztonságos” élelmiszer féléket keresve tömegesen fordultak el a többi, különböz állategészségügyi válságokkal sújtott húságazattól (BSE-krízis a marha-, sertéspestis, valamint száj- és körömfájás a sertéságazatban), amivel pótlólagos keresletet teremtettek a baromfi termékek iránt. Ennek hatására a kilencvenes évek második felére az EU baromfi ágazata termelés és fogyasztás tekintetében megel zte a marhahús ágazatot, a baromfihús pedig immár a sertéshús utáni legnépszer bb húsfélének számít.

2. A baromfi ágazat piac szabályozása Ez a váltás egyben annak is bizonyítéka, hogy az állami beavatkozásoktól mentes, a piaci törvények által irányított ágazatok sikeresebben m ködhetnek, mint a túlszabályozott, kötött mechanizmusok irányította termékpályák. A Közös Agrárpolitika rendszerén belül ugyanis a marhahús szektor (hasonlóan a tej, vagy gabona szektorhoz) az úgynevezett „kötött piacszabályzású” ágazatok közé tartozik, ahol a termel k megfelel jövedelemszintjét rendszeres intervenciós beavatkozások (központi felvásárlások és magántárolási akciók), továbbá különböz támogatások (speciális húsmarha prémium, borjas tehén, illetve egyéb prémium fizetések) hivatottak biztosítani, míg a „könny piacszervezés ” baromfi ágazat rendtartása az el bbiekben felsorolt, vagy ahhoz hasonló intézkedéseket nélkülözi. A mesterséges beavatkozások hiányában a Közösségen belül a baromfi piaci árak szintjét eltekintve a termelés legf bb költségtényez jének, a szemestakarmánynak az árától közvetlenül a mindenkori kereslet és kínálat egymáshoz viszonyított aránya határozza meg. A Közös Agrárpolitikán belül nem minden húságazatra dolgoztak ki piacszabályozási rendszert (nincs ilyen jelleg piacszabályozás pl. a nyúl vagy a galamb esetében), de a létez ek közül a baromfié a legegyszer bb és legáttekinthet bb. Magára a termelési folyamatra nagyon kevés

2

v_1.4



szabályozóelem vonatkozik, ráadásul ezek dönt többségükben nem a szó szoros értelmében vett piacszabályozási, hanem állategészségügyi, állatvédelmi el írások. Az Európai Gazdasági Közösségben 1976 júliusában vezettek be el ször közösségi szint piacszabályozási rendszert (más néven közös piaci rendtartást, vagy közös piacszervezést) a baromfi és tojás ágazatban. Ez volt az az id szak, amikor a fontosabb agrárágazatok (gabona, tej, marhahús) szabályozó rendszereit kidolgozták. A baromfi ágazat rendtartását azonban a hetvenes évek közepén felül kellett vizsgálni és újra kellett fogalmazni a meghatározó jogszabályokat. A jelenleg is érvényben lév rendszer alapjait 1975-ben fektették le. Annak ellenére, hogy a baromfihúsra, illetve a baromfitojásra két külön jogszabály született, az új piacszabályozási rendszer egységes egészet alkot és gyakorlatilag ugyanazon elemeket alkalmazza mind a baromfihús, mind a tojás esetében. A két úgynevezett „alaprendelet” szövege nagyrészt azonos, a szétválasztás részben a rövidebb terjedelemmel, illetve az ebb l fakadó könnyebb érthet séggel és kezelhet séggel magyarázható. Az Európai Unióban a tojás közös piacszervezése a friss, illetve tartósított héjas baromfi tojásra, a friss, illetve tartósított héj nélküli tojásra és az emberi fogyasztásra alkalmas tojás sárgájára terjed ki, míg a baromfihús piaci rendtartása alá az él baromfi, a baromfihús, és az emberi fogyasztásra alkalmas bels ségek (frissen, h tve, fagyasztva, vagy tartósítva), a feldolgozott termékek, továbbá a baromfizsírok tartoznak. (A szabályozás alapvet en nem tesz különbséget az egyes baromfi-félék között, bár természetesen különböz baromfi húsa, tojása nem keverhet .) Az alaprendeletek kizárják a piaci intervenciós intézkedések minden formáját, azaz a közvetlen állami felvásárlásokat, és a piaci szerepl k saját termék-raktározásának finanszírozását. Az EU az ágazattámogatását kizárólag a kereskedelmi folyamatok egyszer sítésén és ésszer sítésén, egészen pontosan a kínálatnak a kereslethez történ igazításával kívánja megvalósítani. Ennek érdekében a következ eszközök alkalmazására nyújt lehet séget: a termelés, a feldolgozás és a forgalomba hozatal jobb szervezését el segít intézkedések, rövid és hosszú távú termelési el rejelzések készítése, a piaci árszínvonal változásának nyomon követése. Az els két, kissé általános megállapítás - melyek valójában a rendtartás meghatározó jelent ség elemér l szólnak - a kés bbiekben konkrétabb megfogalmazást is nyer: a piacszerzés hatálya alá tartozó termékekre, pontosabban azok egy részére vonatkozóan olyan forgalmazási szabványokat kell kialakítani, melyek els sorban a min ség és súly szerinti osztályozással, csomagolással és jelöléssel, tárolással, szállítással és értékesítéssel kapcsolatosak. Mindezen el írások végs soron olyan egységes bels piac kialakítását célozzák, melyen a szabályozás tárgya nem a termelési folyamat, hanem az ágazat el állította termékek forgalomba hozatala. A részletes követelményrendszer betartatása közvetlenül is garanciát nyújt a fogyasztók számára, de áttételesen ugyanilyen hatást eredményez az egységes piaci versenykörnyezet létrehozása, amelyben minden termék azonos elvárásoknak kell megfeleljen. A baromfi ágazat esetében a Közös Agrárpolitika kialakításakor megfogalmazott célok közül nem annyira a termel , sokkal inkább a fogyasztó érdekeire helyez dik a hangsúly. Végiggondolva a fenti, kissé „ködös” megfogalmazást, látható, hogy a baromfi ágazatban dolgozó termel knek az EU-csatlakozás nemcsak a jelenleg érvényben lév támogatási rendszer végét jelenti, hanem minden a termelést el segít , vagy a piaci zavarok (túlkínálat, alacsony árak) orvoslását hivatott támogatás megsz nését. Az Európai Unióban ugyanis a baromfi ágazat gazdasági szerepl i közül csak a Közösség határain kívül, úgynevezett „harmadik országokban” értékesít keresked k egy része kap viszonylag 3

v_1.4



alacsony, ráadásul évr l-évre fokozatosan csökken mérték export-támogatást. A termékpálya többi résztvev je kizárólag a saját erejére kell támaszkodjon. Ennek els dleges oka, hogy az EU baromfi termelése támogatások nélkül, a piaci viszonyok közepette is hatékony, továbbá a termelés egyes fázisainál fellép komoly környezeti terhelés miatt nem kívánják el segíteni az el állított mennyiség növekedését. Az ágazat viszonylag magas környezetszennyezése miatt került sor arra, hogy1998 végén a holland kormány 2000-ig megtiltotta a vállalkozóknak a termelés b vítését, holott Közösségi szinten az EU nem korlátozza a baromfitermelést. Az ágazat termel i csak nagyon sz kös támogatási formákat vehetnek igénybe. Ilyen pl. a fiatal gazdáknak nyújtott segítség els vállalkozásuk alapításakor, illetve egyes, a termelést nem növel - els sorban környezetvédelmi célú beruházások is jogosultak központi hozzájárulásra. A versenyszabadság sértetlensége érdekében azonban minden további támogatási forma tiltott. Milyen el nye származik akkor a magyar gazdáknak az EU tagságból? Hazánk csatlakozásával termel ink a többi tagállam termel ivel azonos versenyfeltételek közé kerülnek. Több olyan tényez említhet ugyanakkor, amely a hazai ágazat versenyképességét növeli. Ezek közé sorolhatók pl. Magyarország kit n gabonatermelési adottságai, hiszen az olcsó és jó min ség szemestakarmány a termelés legmeghatározóbb tényez je, de megemlíthet k a kedvez klimatikus viszonyok is. A takarmány-költség mellett a második meghatározó tényez a piac, azaz a kereslet. A baromfi az egyetlen húsféleség Magyarországon, melynek fogyasztása az elmúlt 10 évben emelkedett, ráadásul kizárólag ezen húsféle egy f re jutó fogyasztásában el zzük meg az Európai Uniót. Exportlehet ségeink is kedvez ek: f bb versenytársainkkal szemben (Franciaország, Spanyolország, Hollandia) az ország közel fekszik a volt Szovjetunió utódállamaihoz, amelyek jelent s baromfihús behozatalra szorulnak, s gazdasági helyzetük normalizálódásával vásárlásaik a jöv ben minden valószín ség szerint tovább növekednek majd. A csatlakozás egyik legnagyobb el nyét azonban minden bizonnyal az jelenti, hogy a Közösség bels határainak megsz nése egyúttal a vámok és egyéb korlátozások felszámolását jelenti. Etagállammá válásunk után baromfi termékeink szabadon értékesíthet k lesznek a nyugateurópai országokban, márpedig jelenleg is ebbe a térségbe irányul az ágazat exportjának több mint kétharmada. Rendelkezésre áll a megfelel min ség tenyészállomány, és a kialakult integrációs viszonyok is kedvez alapot szolgáltatnak a sikeres termeléshez. Végül, de nem utolsósorban számítani lehet a magyar gazdák közmondásos szakértelmére, és munkaszeretetére.

3. Forgalmazási-értékesítési követelmények Mint említettem, a baromfihúsra és tojásra vonatkozó közös piacszervezés vezérl elve, hogy a piaci folyamatokat, illetve az árak alakulását els dlegesen a kereslet és a kínálat határozza meg. Hasonló elven alapul a sertéshús piacszabályozása is, ott azonban az EU fenntartja magának a jogot, hogy súlyosabb piaci zavarok, illetve nagyobb mérték árcsökkenés esetében beavatkozzon, és támogatást nyújtson a termékpálya egyes szerepl inek. A baromfihús és tojás ágazatban ilyesmire nincs lehet ség, a rendtartás ugyanakkor egységes követelményeket állapít meg az ágazat termékeire (mintegy „szabványosítja” ket), s ezzel láthatóvá teszi kereskedelmüket. Is. Ezeket a részletes el írásokat nevezzük forgalmazási-értékesítési követelményeknek, melyeknek a baromfi ágazatban alkalmazott változata egyike a legaprólékosabban kidolgozott hasonló 4

v_1.4



rendszereknek. Ezek az el írások egyaránt vonatkoznak a bels tagállamokban el állított, illetve az importból származó termékekre.

piacon, tehát az EU

A baromfihúsra vonatkozó követelmények közül els sorban az alkalmazott nevek és szakkifejezések definícióját, a kidolgozásra, és jelölésre vonatkozó el írásokat, min ségi követelményeket és a hatósági ellen rzés szabályait kell megemlíteni. Az étkezési tojásnál a tojások min sé és súly szerinti osztályba sorolását, valamint jelölésüket, csomagolásukat, és információkkal való ellátásukat szabályozzák aprólékosan a jogszabályok. Emellett kitérnek természetesen a fogalom meghatározásokra és a hatóság részér l végrehajtott ellen rzések irányelveire. Az EU fogyasztói egyre nagyobb mértékben keresik az úgynevezett „alternatív rendszerekben” termelt étkezési tojásokat, azaz amelyeket nem nagyüzemi módon, ketrecekben, hanem a szabadban, nagyobb istállóban, természetesebb körülmények között tartott tojótyúkok tojnak. Mivel ezen tojások el állítási költségei, így fogyasztói áruk is magasabb, mint az intenzív körülmények között termelteké, a jogszabályok meghatározzák azt is, milyen feltételek teljesülése mellett használhatók az egyes „alternatív rendszerre” utaló nevek és jelölések. Magyarországon az elmúlt években jelent s lépésekre is sor került ezen el írások bevezetése érdekében. A baromfihúsra vonatkozó közösségi szabályokat a Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-1906/90 sz. el írása tartalmazza, amely 1998. január 1.-én lépett hatályba. Azt, hogy a magyarországi feldolgozó üzemek megfelelnek az EU követelményeinek, igazolja az a tény, hogy az Unióba már ma is csak olyan üzemek termékei kerülhetnek, melyek minden tekintetben egyenrangúak az Uniós létesítményekkel. Ezeket az üzemeket az EU saját állategészségügyi szolgálata rendszeresen ellen rzi. Ahhoz, hogy hasonló módon tegyünk eleget a Közösség tojásforgalmazásra vonatkozó el írásainak is, jelent s beruházások szükségesek. A tagországokban az említett munkafolyamatokat a nagyobb tojástermel telepeken, vagy önállóan m köd „osztályozó és csomagoló állomásokon” végzik. Az ezeken a helyeken található gépsorok még csak elszórtan találhatók meg Magyarországon. A hazai kereskedelmi mennyiség mintegy 1,5 milliárd tojás évente, az ehhez szükséges kapacitást tehát a közeljöv ben létre kell hozni. Ugyanakkor a mostanában sokat emlegetett tévhitben ellentétben az Európai Unióban nem kötelez a tojások egyenkénti jelölése, ez csupán választható lehet ség. Ilyen esetben azonban meghatározott a tojáson feltüntethet információk köre, mint ahogy a csomagoláson alkalmazott jelölések is egységesítettek. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a háznál, illetve a helyi kispiacokon értékesített étkezési tojásokra az említett forgalmazási követelmények nem vonatkoznak.

4. Harmadik országgal folytatott kereskedelem A baromfi ágazat piacszabályozásának második központi eleme a „harmadik országokkal való” kereskedelem, amely kifejezés alatt az Európai Közösségben a küls , azaz nem EU-tagállamokkal folytatott áruforgalmat értik. Az Unió egyik tagországából egy másik tagországba történ értékesítés az egységes bels piac létrejöttét l (1993), azaz bels államhatárok eltörlésének id pontjától belkereskedelemnek, hivatalos megnevezéssel 5

v_1.4



„Közösségen belüli kereskedelem”-nek számít. Az ilyen jelleg áruforgalom véd vámok, és egyéb mesterséges korlátozások nélkül történik (kivéve bizonyos állategészségügyi el írások betartatását), ugyanakkor itt export támogatások alkalmazására sincs lehet ség. Korábban már volt szó arról, hogy az EU baromfihús termelése meghaladja a bels fogyasztást, melynek következtében az Unió évente több százezer tonna baromfi terméket kénytelen exportálni a piaci egyensúly meg rzése érdekében. Ez általában nem okoz problémát, ugyanakkor néhány termék esetében szükség van a kivitel támogatására. Ezzel párhuzamosan a Közösség véd vámokkal korlátozza a bels áraknál olcsóbban érkez importot. A piaci árak stabilitását tehát az ágazatban az export-, illetve az importszabályozáson keresztül biztosítja az Unió.

5. Az export támogatások rendszere Az Európai Közösség számos mez gazdasági terméket a világpiacnál magasabb költségekkel állít el , így annak érdekében, hogy az ilyen árucikkeket külföldön értékesíteni tudja, exporttámogatást (hivatalos nevén: export-visszatérítést) fizet keresked inek. A visszatérítések az Unióban, illetve a más országokban el állított termékek piaci ára közötti különbséget hivatott kiegyenlíteni. A támogatások nagyságáról az úgynevezett „igazgatási bizottságok” („menedzser bizottságok”) döntenek. E bizottságokat a f bb agrártermékek, illetve termékcsoportok szerint hozták létre, feladatuk az EU központi irányító szerve, az Európai Bizottság hatáskörébe tartozó döntések el készítése és kidolgozása. Az igazgatási bizottságok az Európai Bizottság, valamint a tagországok minisztériumainak képvisel ib l áll, és az ágazat sajátosságainak megfelel (heti, kétheti, havi) gyakorisággal üléseznek Brüsszelben (a baromfihús és tojásigazgatási bizottság általában havonta tart ülést). A támogatási kulcsokat legkés bb 3 havonta felülvizsgálják, s a mindenkori piaci helyzetnek megfelel en módosíthatják: éles világpiaci verseny, vagy nehéz értékesítési feltételek esetén növeli, kedvez helyzetben azonban alacsonyan tartják. Az Európai Unió mindössze néhány baromfi termék kiviteléhez biztosít export szubvenciót. A GATT/WTO Uruguay-i fordulóján megkötött Mez gazdasági Megállapodás értelmében az Európai Uniónak 1995. július 1.-t l mind az exporttámogatásban részesíthet baromfihús, illetve tojás mennyiségét folyamatosan csökkentenie kell. El bbit az EU köteles a 2000/2001. Gazdasági évre az 1986-1990-es bázis id szakhoz viszonyítva 36%-kal, a mennyiséget pedig 21%-kal csökkenteni. Az export ügyintézés a tagállamok intervenciós hivatalaiban történik, melyek az Európai Unió országaiban a minisztériumok mellett a mez gazdasági szakirányítás legfontosabb állami intézményeinek számítanak. E szervezetek általában nem kizárólag intervenciós beavatkozásokkal foglalkoznak, hanem jóval sokrét bb tevékenységet végeznek: végrehajtják a Közös Agrárpolitikából adódó adminisztratív feladatok végrehajtását. A tagállamok mez gazdasági minisztériumai az adott ország saját agrárpolitikájának kidolgozásáért, a nemzeti hatáskörbe tartozó kérdések kezeléséért, a piaci szerepl kkel való kapcsolattartásért, továbbá a különböz Uniós intézmények munkájában s ezen keresztül - a nemzeti érdekeket képviselve - az EU Közös Agrárpolitikájának alakításáért felel sek. A baromfi ágazatban központi piaci beavatkozások, vagy termel i támogatások nincsenek, így a termékpálya szerepl i - közülük is csak a külkeresked k - az intervenciós hivatalokkal csak az export-import ügyintézés révén kerülnek kapcsolatba. 6

v_1.4



A támogatás igénybevételéhez a keresked nek engedélyre van szüksége. Az engedélykérelmet a korábban már említett nemzeti intervenciós hivatalhoz kell benyújtani, ahonnan a heti igénylések összesítését péntekenként továbbítják az Európai Bizottságnak, ahol a beérkezett támogatási igényeket összevetik a GATT/WTO egyezmény megszabta lehet ségekkel. A rendelkezésre álló pénzügyi keret függvényében a bizottság döntést hoz arról, hogy a támogatási igényeket jóváhagyja-e, vagy csökkentett mérték támogatást ítél meg, esetleg egyáltalán nem fizet exporttámogatást. A döntést követ en az export engedélyeket a nemzeti intervenciós ügynökség adja ki a keresked knek. Érdemes megjegyezni, hogy támogatásra csak azok jogosultak, akik legalább 12 hónapja folytatnak kereskedelmi tevékenységet a baromfi ágazatban, de a kiskeresked és vendéglátó egységek nem tartoznak a jogosultak körébe. További feltétel, hogy az intervenciós hivatalnál biztosítékot kell letétbe helyezni, amely a „keresked szándékának komolyságát” hivatott tanúsítani. Az export lebonyolítása után az export engedélyt és a vám dokumentumokat be kell mutatni az intervenciós hivatalba, amely általában 2-3 héten beléül már ki is fizeti a megítélt támogatást a keresked nek.

6. Importszabályozás Az import szabályozás jelenlegi rendszerének alapját a vámok jelentik, melyeket évente hirdetnek meg. A WTO egyezményben foglaltaknak megfelel en, az EU-nak 1995-t l kezd d en hat év alatt összesen átlagosan 36%-kal kell csökkentenie a vámokat, úgy hogy termékcsoportonként minimum 15%-os mérséklés kötelez . Az Európai Közösség ugyanakkor számos kétoldalú megállapodást kötött - többek között Magyarországgal is -, melyek keretében az érvényben lév vámszint 20%-a mellett szállíthatnak az érintett országok meghatározott mennyiség árut az Európai Unióba. A kedvezményes vámtétel import pontos mérése érdekében az EU - az exportengedélyezéshez hasonló elven m köd - engedély rendszert vezetett be e területen is. Az egyes mez gazdasági termékekb l - így baromfihúsból és tojásból is kedvezményes vámtétellel importálható árumennyiség nagyságát negyedévente hirdetik meg. E pályázatokon az EU tagállamok keresked i vehetnek részt. Az engedély kérelmeket ez esetben is a tagállam intervenciós hivatalához kell benyújtani, majd a bizottságnak az igényelt mennyiség nagyságán alapuló döntését követ en, ugyancsak az intervenciós hivatalok adják ki az engedélyeket a keresked k részére. Ebben a rendszerben is kizárólag a már legalább 12 hónapja igazoltan az ágazatban tevékenyked keresked k vehetnek részt, biztosíték befizetése mellett. A normál vámtétel megfizetése mellett lebonyolítandó behozatal esetén import engedélyre nincs szükség a megfelel állategészségügyi bizonyítványokra azonban igen (ezek a dokumentumok természetesen minden él állat, illetve hústermék importja esetén szükségesek). Felt n en alacsony áron érkez import esetén a Közösség pótvámot vet ki az árura. Pótvámok alkalmazása jelenleg mindössze öt ország (rendkívül alacsony költségekkel dolgozó dél-amerikai és távol-keleti államokról van szó) néhány termékével szemben történik.

7

v_1.4



7. A közös piaci rendtartás egyéb fontos elemei A baromfi ágazat rendtartásának további fontos elemei közé az árjelentési kötelezettségek, valamint a statisztikai felmérések és jelzések tartoznak. E feladatok természetesen az állami szervekre hárulnak, az felel sségük a kért adatokat pontosan, és id ben továbbítani az Európai Bizottság részére. Az árjelentésekre a piaci folyamatok alakulásának érzékelése, illetve el rejelzése érdekében van szükség, ilyen jelleg információkat rendszeres id közönként kell közölni baromfihúsra és étkezési tojásra vonatkozóan. A pótvámok rendszerének m ködtetése feltételezi a tagállamok területére érkez import termékek áráról szóló heti tájékoztatást. A gazdákat sokkal közvetlenebbül érintik a statisztikai felmérésekre, illetve termelési el rejelzésekkel kapcsolatos követelmények. Ezek azonban nem egyedi, kizárólag a baromfi szektor termel ire vonatkozó szabályok, hanem a mez gazdaság egészére kiterjed , általános el írások. A baromfi ágazatban a nemzeti hatóságok havi rendszerességgel gy jtenek és továbbítanak adatokat a keltetésekr l és a csirketelepítésekr l, mely információk alapján az Európai Bizottság rövid távú termelés el rejelzéseket készít. A piacszabályozás jöv jével kapcsolatosan elmondható, hogy gyökeres változásra nem kell számítani, mindazonáltal a közeljöv ben több, az ágazatot igen érzékenyen érint szabálymódosításra kell felkészülni. Ezek közül els sorban az állategészségüggyel, illetve ennek részterületével, az úgynevezett „animal welfare”-rel, azaz állatvédelemmel, állatjóléttel kapcsolatos szabályozás alakulása lehet meghatározó. Az Európai Unióban, különösen az északi államokban rendkívül nagy hangsúlyt helyeznek az állatokkal, ezen belül a gazdasági haszonállatokkal való emberi bánásmódra. Az állatvéd mozgalmak követeléseinek nem csekély hányada er sen vitatható, de az tény, hogy az elmúlt évek során igen komoly befolyásra tettek szert, és nézeteik egyre látványosabban tükröz dnek vissza az EU jogszabály alkotó munkájában is. A baromfi ágazatot illet en els sorban a ketreces tojótyúk tartásra vonatkozó állatvédelmi el írások lesznek szigorúbbak, melyek értelmében növelni kell az egy állatra jutó fér hely nagyságát, de egyéb tartási követelményeken is javítani kell. Meg kell említeni ugyanakkor azt is, hogy a Közös Agrárpolitika várható reformja a gabona árak csökkentését irányozza el , mely révén jelent sen csökkenhet a baromfi termelés költségszintje.

8. Összefoglalás Az EU mezgazdasági támogatásának alapelveit vizsgálva megállapítható, hogy az EU a termelést kompenzáló és az exportot támogató szubvenciók helyett már inkább a piackonform beruházásokat és a termelést strukturálisan elsegít intézkedéseket támogatja a szubszidiaritás (pótlás) és az addicionalitás (kiegészítés) elvén. Ezen elvek alapján részesülnek az egyes tagországok a közösségi támogatásból, amelyhez a nemzeti, regionális és helyi agrártámogatásokat - csoportosítva és egymásra építve - igazítják.

8

v_1.4



Az Európai Unióban a baromfihús és tojás ágazatot nem els sorban a mesterséges módon kialakított szabályozók, hanem a piaci törvények irányítják. Miáltal az ismertetett szabályozási rendszer jelent s módosulása a közeljöv ben nem várható, a magyar arra kell felkészülniük, hogy központi „gondoskodás”, azaz különböz támogatások helyett saját szakértelmükre és tapasztalataikra, valamint Magyarországnak a baromfitermelésben kiaknázható kedvez adottságaira (kit n gabonaterm képesség, jó export piacok) kell támaszkodniuk. Az Európai Unióhoz történ csatlakozás azonban nem csupán a fokozódó versenyhelyzetet jelenti. A hazai termel k el tt egy többszázmilliós piac nyílik meg, kiaknázható értékesítési lehet ségekkel, a szabadon áramló szellemi, t ke és egyéb gazdasági javak korlátozás nélküli áramlásának pozitívumaival. A magyar gazdaság - s ezen belül a mez gazdaság - kell felkészülés segítségével olajozottan m köd része lehet a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmának, mely hosszú távon biztosíthatja a magyar polgárok jólétét.

9

v_1.4



9. Irodalomjegyzék

Hajdu Zoltán: A baromfi ágazat közös piaci szabályozása az Európai Unióban.

Dr. Mészáros Sándor: Az EU csatlakozás és a magyar agrárgazdaság versenyképességének összefüggései

Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ: Mezõgazdaságunk útja az Európai Unióba, témadokumentáció

10

v_1.4



Tartalomjegyzék 1.

Bevezetés ______________________________________________________________ 2

2.

A baromfi ágazat piac szabályozása ________________________________________ 2

3.

Forgalmazási-értékesítési követelmények ____________________________________ 4

4.

Harmadik országgal folytatott kereskedelem _________________________________ 5

5.

Az export támogatások rendszere___________________________________________ 6

6.

Importszabályozás ______________________________________________________ 7

7.

A közös piaci rendtartás egyéb fontos elemei _________________________________ 8

8.

Összefoglalás __________________________________________________________ 8

9.

Irodalomjegyzék _______________________________________________________ 10

11

v_1.4

Mezgazdasági vállalkozásokkal kapcsolatos Európai Uniós támogatási rendszer a baromfi ágazatban

Recommend Documents