MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR

Mesztegnyő Község Önkormányzatának Közérdekű Információs Havilapja

MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR I. évfolyam évfolyam 11. 11. szám Október 23-i ünnepség Mesztegnyőn

N

agyon nagy várakozással kezdődtek ünnepi megemlékezésünk előkészületei. Nemzeti ünnepünkre való emlékezés – a szabad akarat diadala, a történelem valós eseményeinek felidézése, az áldozatok előtt való tisztelgés mellett minden év hoz valami újat… (Folytatás a 5. oldalon)

Atlaszlepke (A diák újságíró pályázat nyertes pályaműve)

A

diák újságíró pályázat nyertese Gróf Dzsenifer Bianka 8 osztályos tanuló. Nagy László Péter polgármester és Urr Zoltánné képviselő átadják a díjat és az elismerő oklevelet…. (Folytatás a 6. oldalon)

2013. október Benkes László posztomusz „Díszpolgári cím” kitüntetésben részsült

1

940.05.27-én született Mesztegnyőn, Ősz Margit és Benkes János gyermekeként. Szülei földművesek voltak. Édesapja a fiát is erre a pályára…(Folytatás a 9. oldalon)

Dr. Csere József „Mesztegnyőért kitüntető cím” elismerésben részesült

C

sere József 1948.július 24-én született a Somogy – megyei Mezőcsokonya községben, Csere József és Kovács Margit gyermekeként. Szülei földművelők voltak. Gyermekkorában hamar… (Folytatás a 14. oldalon)

Mesztegnyői Gólya-hír

2

M EGH ÍVÓ ! Szeretettel hívjuk, várjuk a táncolni, nótázni, szórakozni vágyó kedves szépkorú érdeklődőket, a

2013. NOVEMBER 29-ÉN, PÉNTEKEN, 16 ÓRAI KEZDETTEL TARTANDÓ BATYUS, ZENÉS ÖSSZEJÖVETELRE, BÁLRA! A RENDEZVÉNY HELYSZÍNE: MŰVELŐDÉSI HÁZ – NAGYTEREM Vendégeink: Tapsony, Gadány, Csömend, Nikla Nyugdíjas klubjai

Szerény tombola felajánlásokat szívesen fogadunk!

BELÉPÉS INGYENES! MEGLEPETÉS MŰSOR! A HOZOTT „batyukból”, FINOMSÁGOKBÓL– sütik, torták, szendvicsek, pogácsák, stb..- KÖZÖS BÜFÉASZTALT ÁLLÍTUNK Ö S S Z E!

ITALRÓL MINDENKI LEGYEN KEDVES GONDOSKODNI! Érdeklődni: Kövesdiné Panyi Antónia, Urr Zoltánné 329- 166, 30/ 4089 175

I. évfolyam 11. szám

2013. október


3 Tisztelt Mesztegnyőiek!

K

edves Olvasó Ha egy pillantást vetünk a naptárra, láthatjuk, mennyire szaladnak a hónapok. Eltelt már több mint az év háromnegyede. Régi emlékeinkben felsejlik, hogy ilyenkor már komoly hidegeket éltünk meg, s a havazások sem voltak ritkák. Tetten érhető a globális felmelegedés, a „berregő hónapok” bizony jóval melegebbek lettek. Amiért ennek örülni lehet, hogy jóval kevesebb tüzelőanyag fogy az átlagosnál. Ezúton szeretném tájékoztatni Önt, kedves Olvasó és a tisztelt lakosságot, hogy sikeresen pályáztunk a kormányzat által jelentősen támogatott, kedvezményes tűzifa-beszerzésre. 47m3 fához jutottunk így hozzá, s ezt a tél folyamán, a krízishelyzetbe kerülő családok részére osztjuk majd ki, egyenkénti testületi döntés alapján. Az önkormányzat tulajdonában lévő, az utak szélén vadon erdősült részekről sajnos túl sok fával nem tudjuk kiegészíteni ezt a keretet, ezért a képviselőtestület nevében arra kérek mindenkit, hogy minél előbb biztosítsa a téli tüzelőt, illetve gondoskodjon megfelelő fűtési lehetőségről. Pályázat ügyben további sikerekről szeretnék beszámolni. Kedvező hírt kaptunk

az elmúlt hetekben, miszerint kettő,


korábban beadott pályázatunkat elfogadta a döntéshozó hatóság. Az egyik lehetőséget ad arra, hogy korszerű, fedett kerékpártároló helyeket tudunk létesíteni a község központi részein. A másik pályázatunk már részben a szilárd hulladék jövőbeni szelektív gyűjtéséhez kapcsolódik: Régóta vallom, – és a testület tagjai is egyetértettek vele – hogy faluhelyen, így községünkben is teljesen más alapokra kell helyezni a háztartásban keletkezett hulladék ügyét. Ha mindenki a saját, jól felfogott érdekében válogatva gyűjti a képződött szilárd hulladékot, akkor a következő történik. - A papírt, az üveget, a műanyagot külön szedve, azt alkalmanként eljuttatva a szelektív gyűjtőhelyekre (színes kukák) azt jelenti, hogy nem kell fizetni az elszállításukért. A papírt akár az iskolások is begyűjthetik, pénzt adnak érte az osztályoknak. - A fémhulladékot ma már nem hiszem, hogy valaki is a kukába akarná dobni, mert jó ára van az ócskavasnak. A polgárőrség meghirdetett időpontban összeszedi, elszállítja. Kérdezem én, - ha a papír, a műanyag, az üveg és a fémhulladék külön van gyűjtve, akkor mi marad a 120 literes kukában? Alig valami. Abból a szerves anyagokra (krumplihéj, leveles, stb.) pedig megoldást fog jelenteni a második nyertes pályázatunk, amelynek keretében nagyméretű komposztáló edényeket helyezünk ki a családokhoz, hogy az abban gyűjtött, komposztálódott hulladékot ősszel ki lehessen helyezni pl. a fák tövébe. Kérem a tisztelt lakosságot, hogy a megszüntetett, régi szeméttelepre, faág nyesedéken kívül mást ne hozzanak! A pályázatunk keretében érkező közepes teljesítményű faágaprító berendezéssel fel fogjuk dolgozni az ágakat és az aprítékot, amit fűtési céllal szintén kiosztunk a lakosságnak. Visszatérve a szelektív gyűjtésre: tudjuk, hogy minden változás, minden kezdet nehéz, de higgyék el, nincs más megoldás. Meggyőződésem egyéb-

ként, hogy a szelektíven gyűjtött hulladékot egy átlagos családnál havi egy alkalommal elegendő lesz elszállíttatni. Erre a témára a szerkesztőség még bizonyára visszatér majd. Nagy örömünkre szolgált, hogy az idei évben Mindenszentekkor és halottak napján, a mesztegnyői temetőben nyugvó szeretteikre emlékezőknek a korai sötétedés után sem kellett elemlámpával a sötétben botorkálni. A képviselő-testület egyetértésével az önkormányzat anyagi forrást biztosított a temetői utak ünnepi megvilágításához, alkalmazkodva a csendes meghitt hangulathoz. E törekvésünk sok jó szót kapott. Külön köszönet jár Rázsitsné Igaz Zsuzsannának, aki biztosította az áramot ezen az öt napon. A polgárőrök is kitettek magukért, mert egymást váltva őrizték ezeket az értékes fényfüzéreket éjjel-nappal. Köszönet érte. S természetesen meg kell említeni Kesztyűs Lászlót és csapatát, s a villanyszerelőket, akik mindent elkövettek azért, hogy időben elkészüljön kivilágítása. Végezetül egy bejelentéssel, illetve felhívással fordulnék az itt élőkhöz. A Mesztegnyői Önkormányzat Képviselőtestülete döntött arról, hogy a templomunkban található, Dorffmaister István által festett –nagyon méltatlan, állapotban levő – Szent Ferencet ábrázoló nagyméretű olajfestmény restaurálására gyűjtést szervez. Amennyiben bárki úgy érzi, hogy ebben segíteni tud, úgy keresse a polgármestert illetve Oláh Anna titkársági ügyintézőt. Megköszönve figyelmüket, jó egészséget kíván: Nagy László Péter polgármester

2013. október


4 Képes összefoglaló az október 23-i ünnepségről

Kárpát-medencei ízvilág Töltött káposzta valódi kolozsvári módon Hozzávalók: 50 dkg sovány marhahús, 50dkg kövér sertéshús, só, bors, 12 dkg rizs, 12 szép káposztalevél, 50 dkg savanyú káposzta, pulyka- vagy libaaprólék, 25dkg sertésborda, 25 dkg marhadagadó, tejföl.

E

z az étel mindig nagyon finom, de nyáron sokkal jobb a töltött káposzta, ha kovászok káposztából készíthetjük. a káposztaleveleknek levágjuk a vastag erezetét úgy, hogy a levél ne legyen lyukas. Elkészítjük a tölteléket. Fél kiló sovány marhahúst és fél kiló kövér sertéshúst apróra vagdalunk, de nagy lyukú darálón le is darálhatjuk. Egy jó kávéskanál törött borssal, sóval fűszerezzük, azután hozzáadunk 12 deka rizst. Alaposan összekeverjük és gyúrjuk is egy kicsit, akár a tésztát. Ha elég jól összeállt, akkor 12 hosszúkás gombócot formálunk belőle. Ekkor egy káposztalevelet a bal tenyerünkre fektetünk és az alsó részére teszünk egy töltelékgombócot úgy, hogy annyi maradjon alul szabadon, hogy a töltelékre hajthassuk és kicsit aláfordíthassuk. Ekkor szorosan feltekerjük a káposztalevelet és a két üres végét az ujjunk hegyével benyomjuk, hogy a töltelék ne essen ki. Ilyen módon minden levelet megtöltünk. Ha elkészültünk, akkor előveszünk egy nagy fazekat ( elég nagy kell legyen, mert a töltött káposzta dagadni fog) és az aljára szórunk egy jó marék savanyú káposztát úgy, hogy az edény fenekét teljesen befedje. A káposztacsomagokat szép sorban ráfektetjük és újabb adag savanyú káposztával betakarjuk. Erre negyed kiló sertésoldalast, negyed kiló marhadagadót és egy pár darab liba- vagy pulykaaprólékot rakosgatunk. Ezeket újra befedjük apró káposztával, és felöntjük meleg vízzel. Ahol a nagy savanyú káposztát szeretik, káposztalevet is önthetnek rá. Csendes tűzön főzzük két óráig,minden negyedórában teletöltjük vízzel és felrázzuk a fazék fülénél fogva –egy konyharuhával megfogva a forró fazekat-, mert kanállal keverni nem szabad! Ha jól megfőtt készen van. Egy hétig is eláll hideg helyen tartva és minden melegítés után még jobb lesz. Úgy tálaljuk, hogy az apró káposztát a tálba aljába rakjuk, a töltelékeket pedig szépen koszorúba a tál szélén, a dagadót és az oldalast a tál közepébe halmozva. A levébe tejfölt habarunk és így adjuk asztalra. /Forrás: Zilahy Ágnes, Pelle Józsefné: Erdélyi ételek könyve/


Megemlékezés a zárdában tanító kedvesnővérekről 2013. november 25. 15.00 temető Több mint 20 éve – a magyar szentek és boldogok – valamint Szent Erzsébet ünnepe tájékán meglátogatjuk a Vincés Nővérek, valamint a II. világháború előtt hoszszú évekig Mesztegnyőn szolgálatot végző Vörös János esperes úr sírját a helyi temetőben. 2013-ban is – november 25-én, 15 órakor – atyánk Galambos Ferenc vezetésével a szépkorúak és hívő asszonyok róják le tiszteletüket és helyezik el virágaikat a falu apraját-nagyját tanító személyek nyughelyénél. Minden emlékezőt szeretettel várunk! Panyi Antalné Egyházközség elnöke Anyakönyvi hírek Elhunyt: Somogyi Lászlóné (szül.:Kanczer Mária, Mesztegnyő, 1926.11.13.) 2013. november 13-án. Nádudvari Lajosné (szül.: Nagy Matild, Libickozma, 1920.04.03.) 2013. november 19-én. Házasságot kötöttek Szikora Zsolt és Németh Erzsébet Noémi 2013. november 19-én 2013. október


5 Október 23-i ünnepség Mesztegnyőn

N

agyon nagy várakozással kezdődtek ünnepi megemlékezésünk előkészületei. Nemzeti ünnepünkre való emlékezés – a szabad akarat diadala, a történelem valós eseményeinek felidézése, az áldozatok előtt való tisztelgés mellett minden év hoz valami újat, valami kedveset is számunkra. Most sem volt ez másképpen. Három elkülöníthető részre osztottuk a rendezvényt, természetesen a fő irányvonal az októberi eseményekre való emlékezés volt. I.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának tiszteletére rendezett koszorúzás és ünnepi megemlékezés II. Elismerések, kitüntetések átadása - Díszpolgári cím - Mesztegnyőért kitüntetés III. Magyar állampolgársági ünnepélyes fogadalomtétel Ludmány László, Ludmány Zsuzsanna, Ludmány Barnabás Csantavér – Szerbia Megemlékezésünket a Szabadság téren tavaly felavatott Nagy Imre szobornál kezdtük. A Himnusz közös eléneklése után, Nagy László Péter polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Az Őszirózsa Nyugdíjas klub énekkara elénekelte a Honvágy dalt, amit kimondottan az 1956-ban, az óriási kivándorlási hullám megfékezésére, a külföldre menekülők, szülőföldjüket elhagyni kényszerülők emlékére énekeltek annak idején. Később ezt a változatot betiltották, és csak a Szabad Európa rádió játszotta a szomorú dallamokat. Ezt követően a Művelődési Ház nagytermében folytatódott rendezvényünk. Ódor Barbara szép szavalata után Polgármester úr ünnepi köszöntőjét hallgathattuk meg. Az óvoda énekkara újabb gyönyörű dalcsokorral örvendeztetett meg bennünket. Majd a Ladi János Általános Iskola ünnepi műsora következett, amit Ladencsics Tünde, Ziegenheimné Nemecz Éva, valamint Strausz Lajos tanár úr tanítottak be. Egy új szemléletű, mozgalmas összeállítást láthattunk az 56os eseményekről. Talán a fiatalok is jobban átélhették, részesévé válhattak


így a történelem eseményeinek. Méltán vastapssal jutalmazta a közönség a látottakat. Az áldozatok emlékére elhelyezett gyertyák fényénél folytatódott az ünnepi délután. Mesztegnyő település képviselőtestülete Díszpolgári cím és Mesztegnyőért kitüntető cím odaítéléséről döntött, melyeket nemzeti ünnepünk alkalmával adtunk át a kiválasztottaknak, ill. családtagjaiknak. Posztumusz Díszpolgári címet néhai Benkes Lászlónak - aki 23 éven keresztül Mesztegnyő tanácselnökeként, majd polgármestereként dolgozott – ítélte oda, amit Benkes Lászlóné, a felesége vehetett át. Mesztegnyőért kitüntető címet Dr. Csere József gyógyszerész úrnak, aki évtizedek óta segíti településünket - közösségi munka, egészségügyi ellátás „éjjel-nappali szolgálat”, szociális ügyek, képviselőtestületi tagság évtizedek óta, stb.. A kitüntetettek részletes laudációját a cikket követően olvashatják. Harmadik, befejező szakaszához érkeztünk az ünnepélynek. 2013. tavaszán, levelet írtam határon túli magyar barátainknak - 5 országba -, hogy Mesztegnyő lehetőséget biztosít a magyar állampolgársági fogadalomtétel, és az ehhez tartozó hivatalos ceremónia lebonyolítására,

amennyiben erre igény merülne fel. Csantavérről érkezett válasz, Ludmány Lászlótól és családjától, hogy Ők szeretnék ezt Mesztegnyőn megtenni. Nagy örömünkre szolgált és azonnal elkezdtük intézni a hivatalos papírok beszerzését, engedélyek megkérését. Közben Ők is beadták igényüket a Szabadkai konzulátuson. Nagy ünnepünkön, augusztus 20án szerettük volna a Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó keretein belül, állam-

alapító Szent István királyunk ünnepén átadni a hivatalos dokumentumokat, de sajnos a bürokrácia útvesztőiben nem került időben köztársasági elnöki aláírás az állampolgári papírokra. Így nagy sajnálatunkra, ez akkor elmaradt. Aktualitását tekintve – Laci és Zsuzsi, ugyan mindketten csantavéri fiatalok, de Mesztegnyőn ismerkedtek meg egymással, több mint tíz évvel ezelőtt egy Ifjúsági Találkozón, és azóta is többször részt vettek rendezvényeinken – szerettük volna ezt augusztusban megoldani. Kicsit elkeseredve, de új időpontban egyeztünk meg, talán addigra pont kerül a dolog végére. Akkor majd talán október 23-án, nemzeti ünnepünkön. Horgoson találkoztunk a Ludmány családdal szeptemberben és megegyeztünk a részleteket illetően. Mesztegnyőn hasonló ünnepélyes fogadalomtételre nem került még sor, ezért vártuk nagyon ezt a felemelő alkalmat. A magyarok világhimnusza után, amit az Őszirózsa Nyugdíjas klub adott elő, Takácsné Szalavári Paula anyakönyvvezető hivatalosan levezette az eskütételt, amit a Polgármester úr után külön-külön is elmondtak a fiatalok. Aláíratta az okmányokat, és megkérte az ünnepelteket, hogy mondják el, miért éppen Mesztegnyőt választották. Megható pillanatoknak lehettünk tanúi. Nagy Csenge Sára zongorajátéka emelte a hangulatot. Szerény ajándékozás után, egy pohár pezsgővel köszöntöttük új magyar állampolgárainkat. Ezzel hivatalos rendezvényünk végére érkeztünk. Ezt követően a Faluházban, ünnepelt vendégeinket, kitüntetettjeinket családjukkal együtt egy finom vacsorára hívtuk meg, ahol egy szép estét tölthettünk el együtt, nagyokat beszélgetve. Egy egyszeri és megismételhetetlen alkalomnak lehettünk aznap tanúi, amiről majd évtizedek múlva is büszkén mesélnek csantavéri barátaink, talán majd az unokáiknak. Hálásak vagyunk, hogy bennünket választottak! Köszönet a rendezvényen közreműködőknek, a szervezőknek, segítőknek és a jelen lévőknek, hogy megtiszteltek bennünket! Kövesdiné Panyi Antónia

2013. október


6 Atlaszlepke (A diák újságíró pályázat nyertes pályaműve)

A

dzsungel mélyén különös élőlények élnek, melyeknek színkompozíciója és harmóniája elképesztő. Engem személy szerint az Atlaszlepke, angol nevén az Attacus Atlas Moly fogott meg, amely megtalálható Délkelet –Ázsiában, de Indiában, Thaiföldön, sőt még Indonéziában is felbukkant egy két egyed. Ez a lepkefaj éjjeli állat, szóval éjjel éli nem intenzív életét. A trópusi és a szubtrópusi éghajlatot kedveli. Ez a világ legnagyobb éjjeli lepkefaja. Szárfesztávolsága elérheti akár a 28 cm, azaz a 280 mm-t is. A szárnyukon megtalálhatók a vörös, a bordó és a barna árnyalatai is. De a vezető szín az okkersárga. A szárnyaikon érdekes háromszög alakú formák találhatók, amik hasonlítanak az üvegablakra, mivel átlátszóak. A szárnyi szélén érdekes alakú okkersárga sáv terül el. Színének köszönhetően könnyen beleolvad a környezetébe, hiszen a barnás és az okkersárga színek szinte teljesen elrejtik. A lepkéknek a fejlődési szakaszait 4 részre lehet osztani. A nőstények nagyobbak, és a tömegük is több. Természetes élőhelyén a tápnövényei: citrusfélék és örökzöldek. A nőstény lerakja a petéit, amikből hamarosan ki is a kis hernyók, amik nagyon sok zöld növényt fogyasztanak el. Hernyója úgynevezett heterofág. Zöld színű, csápok vannak a fején és kis zöld tüskék állnak párosával a hátán. A gubó egy vékony ághoz vagy gallyhoz van erősítve, finom selyemfonállal. Majd a többszöri vedlés után bebábozódnak. A bábban a test teljesen átalakul. Vége felpattan a kis körte alakúnak mondható báb, és kibújik belőle a még kicsinek mondható lepke. A hernyója kedvenc növényei a fagyal és az orgona, de majdnem minden más fás szárú növényt megeszik. A bábok fejlődésének megindulá-

A diák újságíró pályázat nyertese Gróf Dzsenifer Bianka 8. osztályos tanuló. Nagy László Péter polgármester és Urr Zoltánné képviselő átadják a díjat és az elismerő oklevelet.

sához szükség van 32 C°- ra és 80%-os páratartalomra. Ezek a lepkék rendelkeznek a legrövidebb élettartammal, mely csupán csak 1 hétig élnek. Ha a nőstény magához akar csalogatni egy hímet, sajátos feromonokat bocsát ki. A hímek különleges érzékszerveiknek köszönhetően akár másfél km- re lévő nőstényeket is érzékelni tudják. A hím egyedek antennáin akár 10000 receptor is megtalálható. Nagyméretű pehellyel borított antennái nagyon érzékenyek. A pehely olyan, mint a szőr, csak vékonyabb és puhább. Egy megszokott helyen élnek, vagyis a kikelési helyüktől nem nagyon távolodnak el. Indiában tenyésztik az atlaszlepkéket a selymük miatt. Az atlaszlepke a selymét töredezett szálakban választja ki. Az atlaszlepke sokkal tartó-

KEDVES MESZTEGNYŐI SZÉPKORÚAK! Szeretettel és tisztelettel várjuk az érdeklődőket a Faluházban minden hétfőn, 16.00 órától, majd a későbbiekben 15 órától nyugdíjas összejövetelinkre. Nótaest – harmonikával, hegedűvel, kézműveskedés, hagyományőrzés, régi fényképek nézegetése, emlékek felidézése, jó beszélgetések. Ezt tudjuk kínálni! No persze –hagymás zsíros kenyér és forró tea kíséretében! Minden kedves régi és új érdeklődőt – és új ötleteket – szeretettel várunk! Faluház dolgozói


sabb selymet ad, mint a selyemhernyó, sőt még kinézetében is különbözik a selyemhernyóétól, mert kicsit barnás színezetű. A selymét másképpen fagarának is nevezik. A pávaszemes lepkék családjába tartozik. Kolóniákban vagy családokban élnek. Vannak nála nagyobb lepkék is, mégpedig az Ornithoptea nembe tartozó fajok, de azok nappali állatok. A lepkék rendjébe és a valódi lepkék alrendjébe tartozó lepkefaj. Földünkön 170 ezer lepkefaj él, amiből 17 ezer nappali lepkefaj. De ebből Európában csak 40 ezer él. Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeumban a Voltaiculos Földrajzi Társaság lepkeházat szervezett, aminek a fő látványossága az Atlaszlepke volt. Sokan tartanak otthon Atlaszlepkét házi kedvencként, fel lehet nevelni zöld növényeken és örökzöldeken. A lepkeházakban is fő látványosság szokott lenni, a mérete és a csodás színei miatt. De vannak, akiknek a lepkegyűjteményét gazdagítja. Engem már kiskorom óta elbűvölnek a lepkék, mert olyan csodás színűek. És azért is mert rengeteg fajtájuk van. De legjobban a szenderek tetszettek meg a hosszú pödör nyelvük miatt. Remélem tetszett beszámolóm, mert én sok új dolgot megtudtam erről az érdekes fajról. Gróf Dzsenifer Bianka diák újságíró

2013. október


7

JELES NAPOK November – Szent András Hava – Őszutó – Enyészet Hava November 1 – mindenszentek napja • e napon a hiedelem szerint hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek és égve hagyják éjjel a lámpát, hogy körülnézhessenek. • a temetőket rendbe teszik, a sírokat felvirágozzák, és este annyi gyertyát gyújtanak a temetőbe, ahány halottja van a családnak. November 2. – halottak napja • a halottak hazalátogatnak e napon – sütnek, főznek az asszonyok, - kacsát, rétest, káposztát, - több településen a sírokhoz is visznek élelmet. Régen a temető bejáratánál álló koldusoknak is vittek kalácsot. • gyertyát gyújtanak a halottak emlékezetére. • egész héten mosási tilalom volt, mert aki megszegte, annak megsárgul a mosott ruhája • egyes helyeken dologtiltó napnak számított – aki megszegte keléses lett November 11. – Márton napja • országszerte nagy lakomákat csaptak e napon, hogy egész évben ehessenek, ihassanak bőségesen, azt tartották, hogy minél többet isznak, annál több egészséget isznak magukba • Márton napra le lehetett vágni a hízott libát – aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezni fog, tartja a mondás

•

a liba csontjából az időjárásra jósoltak – ha fehér és hosszú, akkor havas hideg, ha rövid és barna, akkor sáros lesz a tél • egy régi kalendárium szerint, ha Márton napján a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál • ezen a napon a pásztorok vesszőt adtak a gazdáknak ajándékba, ez volt a Szent Márton vesszeje, ahány ága volt, annyit malacozott a disznajuk, rontás ellen kitűzték a disznóól tetejére • Márton napi bálokat, vigadalmakat, híres vásárokat tartottak számos helyen November 19. – Erzsébet napja • Régebben a leggyakoribb női nevek közé tartozott, kedvelt névünnep, Árpádházi Szent Erzsébet legendájához, a „rózsacsodájához” kötötték • Időjárásjóslás is fűződik e naphoz – ha havazott, „Erzsébet megrázta a pendelyét” November 25. – Katalin napja • Férjjósló szokások is kapcsolódnak e naphoz – ágat törtek és vízbe tették, ha karácsonyra kizöldült, a lánynak jó esélye volt a közeljövőben férjhez menni, ez volt a Katalin ág • Időjárásjóslás is közismert: „ha Katalin kopog, karácsony locsog”. • Katalin napjával befejeződtek az őszi bálok, lakodalmak.

November 30. – András napja • A legjelentősebb házasságjósló napnak számított, a praktikákat a lányoknak magányosan, titokban kellett elvégezniük. A lányok egész nap böjtöltek, és akivel éjszaka álmodtak, az lett a férjük. A hatást fokozandó, férfi ruhaneműt kellett a párnájuk alá rejteni. • A disznóól rugdosása is praktikának számított – egy-egy rúgás után ahányat röffent a disznó annyi év múlva mentek férjhez. • Gombócfőzés, ólomöntés is bevett szokás volt. Minden gombócba egy nevet rejtettek papírra írva. Amelyik előbb feljött a víz színére, az lett a jövendőbeli neve. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából próbáltak a leendő férj foglalkozására következtetni. • Hegyvidékeken az ajtókat megfokhagymázták, és az ollókat összekötötték, hogy a farkasok ne vigyék el a juhokat. Nyitott olló a jószág vesztét jelentette. E naptól kezdték a disznóvágásokat, disznótorokat. /Forrás:Magyar Néprajz VII./ Kövesdiné Panyi Antónia

Gregorián dallamok Mesztegnyőn

E

zúton szeretném megköszönni a kedves mesztegnyői híveknek, érdeklődőknek, hogy november 17-én a Sapientia Főiskola hallgatói kórusával együtt tudtuk ünnepelni a vasárnapi szentmisét. A mesztegnyői templom falai között, Áment Lukács atya vezényletével felhangzott többek között Pierluigi da Palestrina zenei művei közül a Jesu, Rex admirabilis, M. Praetorius: Hála légyen c. műve, Ramino Real Ave Mariája, és Kodály Zoltán Boldogasszony köszöntője több szólamban, a hagyományos gregorián dallamok mellett (Kyrie, Glória, Allelúia, Sanctus, Agnus Dei). Köszönjük mindenkinek, akik ott voltak és támogatták e szép kezdeményezést. Köszönjük a kapott adományokat, a kórus teljes körű ellátását mindazoknak, akik segítettek e lélekemelő kezdeményezés megvalósulásában. A mise utáni közös ebéd is mindenki megelégedésére jó hangulatban telt és szép emlékekkel gazdagodva térhetett vissza a kórus Budapestre. Kokas Gabriella


2013. október


8

MÚLTIDÉZŐ Részletek Mesztegnyő történetéből szerzetesek a plébánia keresztelési könyvét 1747-től „Avezették, de ebbe már az 1744-től keresztelteket is bejegyezték. A házasultak és halottak könyve 1751-től, a templom jövedelmét és a kiadásait mutató könyv 1760-tól kezdődik. A kormánytól és a megyei hivataltól érkezett leveleket 1781-től tartották nyilván. A Historia Domus szerint a mesztegnyői ferencesek látták el lelkiekben a Balatontól a Dráva vonaláig terjedő területet. A szájhagyomány úgy tartja, hogy „vörös barátoknak”, vagy „csizmás barátoknak” nevezték őket, akik katonai őrszolgálatot is teljesítettek.” Kérdés – nézz utána! 1. Meddig éltek és dolgoztak Mesztegnyőn ferences rendi szerzetesek és miért hívták őket „vörös barátoknak”? 2. Ki volt az utolsó szerzetes és meddig teljesített Mesztegnyőn szolgálatot? Válasz az októberi számban feltett kérdésre: 1. A Pajtás-kert, - kaszáló és gyümölcsös - a mai Kossuth Lajos, József Attila és Ady Endre utca helyén volt, a templomtól délre. Grófi tulajdon volt. Itt uradalmi bognár-, kovácsműhely, fűrésztelep, lőtér is működött. Szabadtéri szórakozóhely is volt, a majálisokat is itt szokták tartani. /Forrás: G. Jáger Márta – Mesztegnyő/ Kövesdiné Panyi Antónia

MEGHÍVÓ! A MESZTEGNYŐI

ZENEBONÁSKODÁSKODÁS áldozataira, eseményeire emlékezünk! Miért történt? Hogy történt? Miről mesél a történelem? Fáklyás felvonulás, koszorúzás!

November 21. (csütörtök) 18:00 Könyvbemutató. Biró Zoltán: Tihanyi fény című művének a bemutatója. Helyszín: Kulturális Korzó moziterem November 22. (péntek) 18:00 Gáspár Sándor és társa zenés műsora. Run Morro bűvész műsora. Sztárvendég: Bornai Tibor, a Kft. együttes szerzője és billentyűs énekese. A belépés ingyenes. Helyszín: Művelődési Ház színházterem (Széchenyi u. 3.) November 25. (hétfő) 10:00-17:00 Véradás a Magyar Vöröskereszt szervezésében. Helyszín: Művelődési Ház színházterem (Széchenyi u. 3.) November 27. (szerda) 9:00-14:00 Hétszínvirág fesztivál Helyszín: Művelődési Ház színházterem (Széchenyi u. 3.) November 29. (péntek) 19:00 Bödőcs Tibor önálló estje „Böllér balett” címmel. Jegyek a Kulturális Korzóban (Múzeum köz 5.) kaphatók 2500,- Ft/fő áron. Helyszín: Művelődési Ház színházterem (Széchenyi u. 3.) November 30. (szombat) 14:00-18:00 Kézműves foglalkozás felnőtteknek - agyagozás, mázatlan ajándéktárgy készítés. Jelentkezés a 06 85 510 448-as számon lehetséges. Részvételi díj: 3000,- Ft/fő. Helyszín: Művelődési Ház foglalkoztató terem (Széchenyi u. 3.) Minden érdeklődőt várunk szeretettel! A programokról illetve a rendezvényekről további információ a www.muvhaz-marcali.hu weboldalon található illetve személyesen a Kulturális Korzóban kapható. Információ: Marcali Kulturális Korzó Tel: 06 85 510 448, 06 85 510 449, 06 85 510 503 e-mail: [email protected]

Nyílt nap az általános iskolában

2

013. november 13-14-én nyílt napot tartottak a Ladi János Általános Iskolában.

Ideje: 2013. december 06. péntek 16.00 óra

Indulás a Faluháztól! Mindenkit szeretettel várunk! I. évfolyam 11. szám

2013. október


9

Benkes László posztumusz „Díszpolgári cím” kitüntetésben részesült

1

940.05.27-én született Mesztegnyőn, Ősz Margit és Benkes János gyermekeként. Szülei földművesek voltak. Édesapja a fiát is erre a pályára szánta. Sajnos, fiatalon súlyos baleset érte, és ennek következtében nehéz fizikai munkát nem végezhetett. Így munka mellett elvégezte a gimnáziumot, majd Körmenden a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum következett. Itt végzett gépészeti szakon szaktechnikusként 1971-ben. Ezt követően 1973-ban mezőgazdasági gépész - üzemmérnöki képesítést szerzett. Tanulmányi ideje alatt folyamatosan dolgozott. Kezdetben traktorvezetőként, majd gép-csoport, később műszaki vezetőként a helyi Termelő Szövetkezetben. Időközben bekapcsolódott, aktívan részt vett a TSZ vezetőségének munkájában, aminek 1973-79 között elnöke is volt. 1971-ben megnősült, feleségül vette a somogysámsoni születésű Laskai Klárát. 1972-ben megszületett első gyermeke Anita, majd 1975-ben Beáta. 1979-ben Mesztegnyő község tanácselnökévé választották. Ezt a posztot 11 évig, a rendszerváltásig töltötte be, majd Ő lett Mesztegnyő első polgármestere, amit újabb 12 év követett. A rendszerváltás idején a vidék egyik felemelkedési

lehetőségét látta a vidéki, falusi turizmusban, aminek magyarországi elindításánál és megalakításánál is jelen volt Törökbálinton 1989-ben. Ennek helyi beindításában, felfuttatásában is jelentős szerepe volt. Sok mesztegnyői család kiegészítő jövedelme származott ebből a tevékenységből a 90-es évek elején. Az elért sikerekre alapozva egyik kezdeményezője volt, majd aktívan részt vett a Boronka - térség kialakításában, amelynek 18 település lett alapítója. Számos bemutatkozási lehetőséget kihasználva öregbítette településünk, rendezvényeink hírnevét – turisztikai kiállításokon, vásárokon, bemutatókon. Számtalan kisebbnagyobb pályázatot sikerült megnyerni, fejlesztést megvalósítani támogatásával. Óvoda csoportbővítés, fejlesztés, tornacsarnok építés, erdei iskola szálláshely létrehozás, Faluház felújítás, pékség létrehozása és még sorolhatnánk. Az 1994-ben alakult Híd a Boronkán Egyesület, és a Somogy Megyei Faluturizmus Szövetség elnökévé is megválasztották. Tagja volt a Somogy Megyei Közgyűlésnek is. Testvértelepülési kapcsolatokat épített, hozott létre – ilyen volt az azóta sajnos megszűnt horvát Tar-Vabriga is. Az Ő polgármestersége alatt jutott a falu a földgáz és telefon bevezetéséhez. Az elődei által már elindított településparkosítás ill. virágosítási programot nagyon fontos feladatnak tartotta. Többek között ennek köszönhetően Mesztegnyő már akkor is előkelő helyet foglalt el a „virágos Magyarország” pályázói között. Intézményhálózatunk kialakításában és fejlesztésében is fontos szerepet játszott. Támogatta a civil szerveződéseket, egyesületeket, sportot, közművelődést, hagyományőrzést. Az Ő polgármestersége alatt, már a kezdeteknél csatlakozott Mesztegnyő a Somogy megyei gasztronómiai rendezvénysorozathoz, így mondhatjuk magunkénak, azóta a „Rétesfesztivált”!

Tervek, ötletek, lehetőségek bőven akadtak a vezetése alatt - osztrák falufűtés, svéd szennyvízprogram, kézműves ház, kosárkötő manufaktúra - sajnos a megvalósításra nem mindig volt mód, idő, és pénz, így sokszor a tervek a fiókban maradtak. Sokan támogatták, tisztelték, szerették, segítették munkáját. Közvetlen stílusa, erős akarata, kitartása segítették abban, hogy 22 éven át vezethette Mesztegnyőt. Irányítása alatt sokat fejlődött településünk intézményrendszere, infrastruktúrája, kapcsolatrendszere. Jó emberi kapcsolatai, tulajdonságai segítették munkájában, magánéletében. 2001-es nyugdíjba vonulása után még egy évig, polgármesterként dolgozott. 2002-től családja, unokái körében töltötte aktívan napjait. Szívesen foglalkozott első unokájával a három éves Rékával és az ikrekkel, az egy éves Sophival és Emilyvel. Családszerető apa, nagyapa volt, 2005-ben, váratlanul bekövetkezett haláláig. Kövesdiné Panyi Antónia

Kinder + SPORT „A Kinder + SPORT programot a Ferrero Magyarország a tömegsport támogatására, népszerűsítésére hozta létre, ezen belül is kiemelt figyelmet fordítva a fiatalokra, az általános iskolás korosztályra. A legfontosabb cél a rendszeres testmozgás megszerettetése a gyerekekkel, hogy az aktív sport későbbi életük során is a mindennapok része legyen." (www.kindersport.hu) Iskolánkat 300 pályázó intézmény közül besorsolták abba a 64 általános iskolába, melyek részt vehetnek a pályázaton. A feladat egy 12 (+2 csere) fős csapat felkészítése a 2.3.4. osztályokból (2 fiú, 2 lány/ osztály).


Ez hetente egy edzést jelent melyen a gyerekek megismerik a 16 versenyfeladatot és itt dől majd el az is, hogy ki kerülhet majd a szerencsés „12-be”, akik tavasszal a régióból bekerült többi iskolával mérik össze erejüket. A feladatokhoz szükséges eszközöket az iskolák egy sportszercsomagban kapták meg Budapesten egy tréningen. A versenyen kívül van a programnak egy pontgyűjtő játéka is, ahol az emailban küldött feladatok elvégzéséért pontokat lehet gyűjteni, amelyeket az év végén további sportszerekre lehet beváltani. Péntek Balázs

2013. október


10 A bárányhimlő

K

özségünkben az elmúlt hetekben – hónapokban megszaporodott egy igen fertőző gyermekbetegség, a bárányhimlő, mely leginkább az óvodás és kisiskolás korosztálynál jellemző. Eddig, több mint 50 személy fertőződött meg, köztük egy öt hónapos csecsemő és több felnőtt is. Ilyenkor a gyermek nem mehet közösségbe, a szülőnek gondosan ápolnia kell, hisz ez a betegség családban is nagyon könnyen terjed. A bárányhimlő rendkívül fertőző, cseppfertőzéssel vagy közvetlen érintkezés útján terjedő, piros, viszkető, hólyagos pattanásokat és lázat okozó vírusos megbetegedés. Leggyakrabban a 3 – 10 éves korosztály fertőződik meg, és aki átesik rajta, az általában védetté válik. A betegség nagyon ragályos, a fertőzést követően 2 – 3 héten belül biztosan jelentkeznek a tünetek; valamint a hólyagok megjelenése előtt egy – két nappal a beteg már fertőz. A pattanások először arcon, hajas fejbőrön, törzsön, majd test szerte megjelennek, akár a gyermek szájában is. Később víztiszta folyadékkal telnek, közepük behúzódik. Majd barnás pörkök képződnek, és 1 – 2 hét alatt nyomtalanul eltűnnek, amennyiben a gyermek azokat nem kaparja el. A betegség idején ágynyugalomra van szükség, a

viszkető testet szárazon kezeljük (pl. hintőporral), csillapítsuk a lázat. A gyermek körmeit vágjuk le, hogy ne kaparhassa el a kiütéseket. A gyermekkori bárányhimlő a legtöbb esetben magától gyógyuló, jóindulatú betegség, bár minden életkorban – ritkán – szövődmények is kialakulhatnak. Leggyakoribb a hólyagok másodlagos fertőződése miatt kialakuló bőr- és lágyrész fertőzés (ótvar), valamint a tüdő- és májgyulladás. A bárányhimlő a terhességben is veszélyeztet, annak első három hónapjában a legveszélyesebb a magzatra, mert ekkor fejlődnek ki a szervei. Ez idő után a magzati károsodás fokozatosan csökken, de a várandós anya egészségét továbbra is veszélyezteti. A magzati állapotban átvészelt bárányhimlő után a magzat védetté válhat, de gyermekkorában kialakulhat övsömör, ami egyébként csak felnőtt korban szokott előfordulni. A betegség védőoltással megelőzhető. A vakcina kilenc hónapos kortól adható. Egy oltás 12 éves korig ad védelmet, ennél hosszabb védettséghez két oltás szükséges. Az oltás természetesen felnőtteknek is beadható, ha még nem betegedtek meg. Oltás után 15 – 20 nappal alakul ki a védettség. A vakcina gyengített

vírust tartalmaz, azaz siker esetén válaszra készteti a szervezetet, megbetegedés nélkül. 97%-ban ad védettséget, a fennmaradó 3% megfertőződhet, de sokkal enyhébb és gyorsabb lefolyású betegségen esik át. Az oltásról, annak beadatásáról kérje ki háziorvosa véleményét! Tóthné Szabó Ilona védőnő

Csibeavató az általános iskolában

A

z idén is elérkezett az a nap, amikor legkisebbjeink mutathatták meg, hogy ők mire képesek. A különböző osztályok sok érdekes feladatot találtak ki nekik, amit az elsősök jó kedvvel hajtottak végre. Minden kisgyerek másban jeleskedik. Az egyik gyorsan tud futni, a másik nagyon okos és találékony. Ezen együtt verhetetlenek voltak a mai napon. Nem csak a nagy fűben találták meg a kicsi, vörös rókát, hanem azt is megmutatták, milyen gyorsan lehet leülni egy székre. De aminek a legjobban örültek, hogy ezért még jutalom is járt. Minden osztály toleráns volt velük, és olyan feladatokat találtak ki, amit a kicsik teljesíteni is tudtak. Ez a nap nem csak arról szólt, hogy beavatták őket az iskola apróbb-cseprőbb dolgaiba, hanem a szeretetről is. A kicsik nagyon örültek a feladatoknak, és a babzsáknak is, amit Ica néni vezetésével a 7. osztályosoknak köszönhettek. De ahogy én láttam, az almás feladatnak is örül-


tek, és a végén vidáman majszolták a padokon. Az 5-es lányok tartottak nekik egy kis táncbemutatót, Éva néni segítsé-

gével. Készíthettek még különböző színű kézlenyomatokat is. Iskolánkban kb. 7 éve vált szokássá, hogy színesítjük mindennapjainkat, és egy kis vidámságot viszünk bele. Ezzel tudjuk megmutatni a kicsiknek, hogy ők már érettek az iskolai életre. Megkérdeztem az elsősöket, hogy nekik mi tetszett a legjobban. Három dolgot emeltek ki, a székfoglalót, a rókák keresését, és az ügyességi feladatokat. Rákérdeztem, hogy miért? Azt mondták, hogy a székfoglaló alatt vidám zene szólt, a rókák keresése nagyon izgalmas volt, és ízlettek nekik az édességek. Ezek közül kiemelték a nyalókavirágot. Örültek a babzsáknak, mert ezen túl játszhatnak vele tesi órán. Jövőre már az iskola polgáraként izgulhatnak a leendő elsősök csibeavatóján. Gróf Dzsenifer Bianka diák újságíró

2013. október


11 Lakossági tájékoztatás a téli rendkívüli időjárásra történő felkészülés legfontosabb szabályairól

A

z idei télen is számíthatunk nagyobb hidegre, fagyásra, komolyabb havazásra. Ha van ideje felkészülni a hóviharra, a következő lépéseket tegye meg!

• Folyamatosan figyelje a híradásokat! • Készítsen elő hólapátot, sót, homokot, elemes rádiót és zseblámpát, tartalék elemeket! • A mobiltelefonját töltse fel, szerezzen be tartalék akkumulátort! • Halmozzon fel tartalékokat vízből, nem romlandó élelmiszerekből, gyógyszerekből! • Szerezzen be hordozható alternatív fűtőtestet és tűzhelyet! • Halmozzon fel tartalékokat tüzelőanyagból! • Készítsen elő meleg ruhákat! • Víztelenítse a kinti csapokat, nehogy a fagyás miatt elrepedjenek a csövek, és a víz elárassza a házat!

figyelemmel kell lenni a tűzmegelőzésre, füstelvezetésre. • Azokat a PB gázzal üzemelő fűtőkészülékeket, amelyek nincsenek a kéménybe kötve, vagy az égéstermékek szabadba történő kivezetése más módon nem megoldott, soha ne üzemeltesse folyamatosan zárt térben. A helyiség nagyságától és a fűtési fokozattól függően legalább egymásfélóránként szellőztetni kell a helyiséget, ellenkező esetben a felgyülemlő égéstermékek mérgezést okozhatnak.

•

•

A hóvihar alatt: • Maradjon a lakásában, húzza le a redőnyöket, csukja be a spalettákat! • Fogyasszon magas energiatartalmú ételeket és meleg italokat! • Ne végezzen megerőltető fizikai munkát és kockázatos tevékenységet, hiszen egy esetleges baleset esetén a hóesés intenzitásától függően lehet, hogy a mentők sem tudják megközelíteni a házat. • Ne mozduljon ki, hacsak nem muszáj! • Semmiképp se tegyen meg gyalog hosszabb távokat, főleg egyedül! • Ha ki kell mennie az épületből, mindenképp öltözzön fel vastagon és rétegesen, ne hagyja semelyik testrészét fedetlenül, mert a hideg és az erős szél együtt hamar fagyási sérüléseket okozhat. Viseljen sapkát! (A testhőmérséklet java a fedetlen fejen át távozik.) • Ha lakását a lehullott hó elzárta a külvilágtól, értesítse a hatóságokat, akik a segítségére sietnek majd, és készüljön fel az esetleges hosszabb benntartózkodásra! Átmeneti áram- illetve energia kimaradás esetére: • Hagyományos tüzelőberendezés (pl. kandalló) használata esetén különös


• A gázszolgáltatás ideiglenes kimaradása esetén ne hagyja nyitva a fűtőkészülék elzárócsapját! • Gondoskodjék szükség esetén igénybe vehető világítóeszközökről (pl. palackról működtethető gázlámpa, elektromos lámpa). • Tartson üzemképes állapotban egy elemről működtethető rádiót, és biztosítson hozzá tartalék elemeket. • Tároljon otthonában legalább 3 napra elegendő élelmiszert az egész család számára. • Legyenek otthon alapvető gyógyszerek, kötszerek, ha csecsemő van a családban, számára tápszerek. • Csak a legszükségesebb telefonhívásokat bonyolítsa le, mert a hálózatra a mentésben résztvevőknek van szüksége. Utazáshoz: • Szélsőséges időjárási viszonyok között nem biztonságos az utazás, különösen, ha nagyobb távolságra kell eljutni! • Ha feltétlenül szükséges útnak indulni, mindig kísérő társsal tegye, és csak ab-

•

•

•

ban az esetben, ha meggyőződött róla, hogy úti célját biztonsággal eléri, és a visszautazás feltételei is biztosítottak. Ha nagyobb távolságot kell gyalogosan megtennie, öltözzön rétegesen, felsőruházata lehetőleg legyen vízhatlan, vigyen magával meleg kávét vagy teát. Gépkocsival csak akkor induljon el, ha feltétlenül szükséges, ha gépjárműve megfelelő műszaki állapotban van, és rendelkezik a biztonságos téli üzemeléshez szükséges felszereléssel (téli gumiabroncsok, hólánc, tartalék üzemanyag, elakadás esetére lapát vagy ásó, homok, stb.). Ebben az esetben sem tanácsos egyedül elindulni. • Indulás előtt a gépkocsijában helyezzen el meleg takarót, elektromos kézilámpát, meleg italt, legalább egy napi étkezésre elegendő élelmiszert. • Legyen felkészülve, hogy gépkocsija bármikor elakadhat és esetleg csak napok múlva fogják kiszabadítani. Öltözetét úgy állítsa össze, hogy szükség esetén gyalog is képes legyen folytatni útját. • Amennyiben hosszabb időt (néhány órát) kénytelen álló gépjárművében tartózkodni, a motor járatásával fűtheti az utasteret, de ne felejtsen el legalább tíz-tizenöt percenként szellőztetni. Az álló jármű utasterébe ugyanis kipufogó gázok szivároghatnak, amelyek súlyos rosszullétet, esetleg halálos balesetet okozhatnak. Alkoholt soha ne fogyasszon a hideg elleni védekezés céljából! Kezdeti élénkítő hatása után csökkenti a fizikai teljesítőképességet, fáradságot, bágyadtságot okoz, illetve csökkenti a helyzetfelismerő- és ítélőképességet, amely ilyen helyzetben életveszélyes lehet. Amennyiben a gépjárművel való közlekedés ellehetetlenedik, húzódjanak félre és várják meg, amíg a síkosságmentesítést végző gépek járhatóvá teszik az útszakaszt, Várhatóan megnövekszik a mentő szervezetek (tűzoltóság, mentők) vonulási ideje is.

2013. október


12

Ónos eső esetén:

A jégen tartózkodás szabályai:

Különös gondot kell fordítani a járdák síkosság-mentesítésére is, melyet közterületen az önkormányzat, míg magánházak esetén a tulajdonos hajt végre. A csapadék ráfagyhat a fák ágaira - növelve azok súlyát -, így számolni kell az ágak, gallyak letörésével is. Fontos, hogy a parkolóhelyet, a járdán való közlekedést úgy válasszuk meg, hogy az esetlegesen lehulló ágak személyi sérülést és anyagi kárt ne okozzanak.

A szabadvizek befagyott területe gyermekre és felnőttre egyaránt vonzerőt gyakorol, ugyanakkor veszélyeket is rejt magában. A jégbeszakadásoknak gyakran halálos kimenetelű végkifejlete van az emberek felelőtlen viselkedésének és a jég tulajdonságának nem megfelelő ismerete miatt. A hirtelen hőmérsékletváltozások, illetve a tartósan enyhe időjárás nagymértékben megváltoztathatja a jégtakaró tulajdon-

ságait, ezáltal az veszélyessé, kiismerhetetlenné válhat. A szabadvizek jegén tartózkodni csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvadt, nem mozog. Kérem, hogy mindenki, a saját és embertársai érdekében fontolja meg tájékoztatásomat! Ladencsics J. Zoltánné közbiztonsági referens

Meghívó!

Kedves Mesztegnyőiek! A „Ráérős télesti beszélgetések” sorozat következő témaköre:

ADVENTI KÉZMŰVES MŰHELY Adventi koszorúk, ajtódíszek, kézműves ajándékok, karácsonyfadíszek, receptcsere, ünnepi gasztro-ötletek / hozott anyagból is! / Várjuk az érdekes ötleteket, újításokat!

Helye:Faluház Ideje: 2013.december 02.hétfő, 17.00 órától Minden kedves érdeklődőt szeretettel, valamint zsíros kenyérrel és finom teával várunk! MESZTEGNYŐI APRÓ (Adok-veszek-keresek-kínálok)

Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben Tartalom: max. 100 (betű) Ár: 300 Ft/hó Hirdetését leadhatja Mesztegnyő Község Önkormányzatán (8716 Mesztegnyő Szabadság tér 6.)


Club Karos Spa (Zalakaros) 78.000 Ft értékű üdülési kártyámat eladnám 30.000 Ft-ért. Tel:30/225-6539 Szeretettel gratulálunk Bors Józsefnek és Herczeg Évának 30. házassági évfordulójuk alkalmából! Sok boldogságot, erőt, egészséget kívánunk! A Csapat Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó

Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó

Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó

2013. október


13 „Itt van az ősz, itt van újra S szép, mint mindig énnekem…” /Petőfi Sándor/

M

ég a legelfogultabb nyárimádónak is be kell látnia – ha csak egy pillanatra is – hogy Petőfinek igaza volt. Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ne csodálkozott volna rá legalább egyszer az életében egy több színben pompázó őszi fára, vagy ne állt volna meg pár pillanatra gyönyörködni egy termésektől pompázó galagonya – vagy kecskerágóbokor előtt. Az óvodai nevelés során fontos feladatot jelent a természet megismerésére, szeretetére, a környezet megóvására nevelés. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy olyan környezetben élünk, amelyben a természet örökké megújuló szépségét, sokszínűségét bemutathatjuk a gyerekeknek. Környezetünk számtalan természeti jelenség felfedezésére, gyűjtögetésre és játékos tanulásra nyújt lehetőséget. Az idei szeptember és október időjárása - néhány esős naptól eltekintve - kedvezett a sok sétának és a szabadban való tartózkodásnak. Ez idő alatt folyamatosan megfigyeltük a természet változásait: a fák, bokrok leveleinek színesedését, a kiskertek nyári virágainak hervadását, a sokszínű krizantémok pompáját, a költöző madarak gyülekezését, miközben megtapasztalhattuk az egyre hűvösödő levegőt. A gyümölcsérlelő ősznek és a szorgos szülőknek köszönhetően nemcsak szüreti napunkon, hanem minden nap került friss szőlő, szilva, alma és körte az asztalunkra. Az udvaron szorgalmasan kerestük a mogyorót és diót. Kóstolgatás közben csoportosítottuk a terméseket színek és formák szerint. Így szerzett

Mindezek mellett a gyermekek megfigyelhették a felnőttek környezetalakító munkáját (személyes példamutatás nyújtásának fontossága) és maguk is bekapcsolódhatnak a kerti munkába. Segíthettek a lehullott leveleket összegyűjteni, a méretben hozzájuk illő kerti szerszámokkal. Ezen kívül törekszünk arra, hogy gyermekeink lássanak mintát az energia és víztakarékosságra is. Megtanítjuk őket arra, hogy a víz ne folyjon feleslegesen és a villany ne világítson állandóan. A bejáratnál elhelyezett gyűjtőkben folyamatosan gyűjtjük a kimerült elemeket. Az őszi papírgyűjtéssel felhívtuk a figyelmüket a papír újrahasznosíthatóságára is. Hisszük és valljuk, hogy csak a természettel „együtt élő”, annak gazdagságát megtapasztaló gyermek válhat természetet szerető, védő és tisztelő felnőtté. Hosszú-Hanzel Veronika óvodapedagógus

Bűnmegelőzési előadás a Gondozási Központban

F

ismereteinket az ábrázolás keretén belül is „feldolgoztuk”. Megjelenítettük az ősz színeit ecsettel, tenyérlenyomattal. A közösen gyűjtött színes levelek többsége még préselődik a vastag könyvekben. Az óvoda előtt álló gesztenyefák alól kosárszámra hordtuk be a fényes, különböző méretű és formájú gesztenyéket, amelyekből kedves figurák készültek közös barkácsolással. Diós kiflit is sütöttünk a gyerekekkel, a feltört fél dióhéjak pedig szorgos kezek nyomán katicabogarakká változtak. Lantos Blankáék kertészetéből csodaszép dísztökök érkeztek, ezekből október végén egyre-másra születtek a fantáziadús termésbábok, annak megfelelően, hogy ki mit látott bele a színpompás és formagazdag tökökbe. A töklámpások belsejéből kiszedett magok a csoportszobában száradva várják, hogy a madáretetőkbe kerüljenek. A sokféle, változatos tevékenység spontán tapasztalatszerzéshez juttatja a gyerekeket.


olytatódott az Idősek Hónapja rendezvénysorozat a Gondozási Központban. Az idősödő korosztály tagjainak baleset- és bűnmegelőzési felkészítését fontos feladatnak tekintik dolgozóink is. Október 21-én a rendőrség szakembereit meghívtuk intézményünkbe, ahol bűnmegelőzési előadást tartottak és utána elbeszélgettek az érdeklődőkkel. Fábos Edit hadnagy többek között felhívta az időskorúak figyelmét az áldozattá válás elkerülésének lehetőségeire, a korosztályt érintő vagyon elleni bűncselekmény elkövetési módozataira, valamint ennek bemutatására kisfilmeket is levetített, illetve a programhoz illesztett szórólapokat adott át. Bemutatkozott a Somogy Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálatának munkatársa, aki a Marcali Rendőrkapitányságon áldozatsegítő szolgáltatást nyújt. Kiemelt feladata a bűnözés okozta káros hatások csökkentése, és a bűncselekményeket elszenvedők társadalmi, erkölcsi és anyagi sérelmeinek enyhítése. A Szolgálat ezen célkitűzéseket az áldozatok segítésével, az állami kárenyhítéssel kapcsolatos feladatokat pedig különböző támogatási formákon keresztül látja el. Kovács Orsolya intézményvezető

2013. október


14

Dr. Csere József „Mesztegnyőért kitüntető cím” elismerésben részesült sere József 1948.július 24-én született a Somogy – megyei Mezőcsokonya községben, Csere József és Kovács Margit gyermekeként. Szülei földművelők voltak. Gyermekkorában hamar megtanulta a munka és a föld szeretetét. Az általános iskolát Mezőcsokonyán végzi, majd a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban folytatja tanulmányait és szerez érettségi bizonyítványt. A szülei jó viszonyban voltak a szomszédban lévő gyógyszertár vezetőjével Percze István gyógyszerész úrral, akitől szinte naponta kapta az inspirációkat. Tanácsát megfogadva kerül a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára és 1974-ben szerez diplomát. Az egyetemi évei alatt megnősül, felesége Dr. Szabó Judit fogorvosnő. 1973-ban megszületik első gyermeke József. Közben Székesfehérváron teljesít katonai szolgálatot. 1975ben az egyetem után Somogyban kezdi gyógyszerészi pályáját, rövid ideig Kaposváron, majd Marcaliban. 1976. január 1-én a megyei főgyógyszerész Dr. Győrbíró Árpád - aki elődje volt - kinevezi a mesztegnyői gyógyszertár vezetőjének. Ugyanebben az évben megszületik második gyermeke, Judit. 1977-ben Stokker István javaslatára Hazafias Népfront Községi Bizottságának tagjává, később elnökévé választják. Ettől kezdve rendszeresen részt vesz a falu társadalmi életében tevőlegesen is. Ekkor kezdődik el az iskola épülete alatti pincerendszer rendbetétele, az iskola konyhájának és szociális helységeinek felújítása. A templom alatti kripta és templomkert rendezésében is sok társadalmi munkát végez. Később, éveken keresztül sok társával együtt, Kövesdiné Gizi nénivel aktívan részt vesz a honismereti ház felújításában, a pajta, illetve szín felépítésében. Felajánlásaival és a

C


mezőgazdasági eszközök, berendezések összegyűjtésével is gyarapította a faluház értékeit. Ma is fontosnak tartja a múlt értékeinek megőrzését, a hagyományok ápolását, mert ezek segítik igazán a jövő építését. A Honismereti Egyesület kezdeményezésére 1988-ban – az országban másodikként – a temetőben a II. világháború áldozatainak tiszteletére elhelyezett emlékoszlop felállításában is fontos szerepet vállalt, mint hazafias népfront elnök. Akkor, amikor azt még közterületen hivatalosan nem engedték felállítani. Bár nem Mesztegnyőn született, de a falut mindmáig szívügyének tekinti, ahol tud, készségesen segít az emberek ügyesbajos dolgaiban. Mindnyájan tudjuk, hogy bármikor megkereshetjük hétvégén, ünnepnapon, akár éjjel - nappal is a gyógyszertárban, mindenkit készségesen kiszolgál. Gyógyszerészi munkájában elhivatottsága példa értékű. Nyitottságát és emberségét hamar megismerte a falu, ezért bizalmat szavazva, a 80-as évek elején tanácstagnak választják, Benkes László tanácselnöksége idején. 1989-ben megszületett harmadik gyermeke Krisztina. A rendszerváltás után 1994-től a mai napig a község képviselő testületének meghatározó egyénisége. Reális életszemléletével és tapasztalatával a problémák megoldásában sikeresen közreműködik, sok bölcs gondolattal, tanácscsal segíti a testület munkáját. 2006-ban nagyapa lett, megszületett szeretett unokája Vivien. Áldozatvállalása és alázata a munkája és az emberek iránt, minden cselekedetében megnyilvánul. Gratulálunk a kitüntetéshez, munkájához, magánéletéhez további jó egészséget, erőt kívánunk!

Felhívás! A Honismereti egyesület felhívással fordul az elmúlt évtizedekben a faluházba járó, tehát honis néptáncosokhoz!!! Először is szeretettel üdvözlök minden volt tagunkat. Legyetek szívesek bebújni a szekrényeitek mélyére, és amennyiben bármilyen ruha, csizma, cipő, egyéb jelmez, illetve kellék maradt nálatok, (ne szégyelljétek!! ☺) azt legyetek szívesek visszajuttatni a Faluházba! Tapasztalatból tudom, hogy szinte minden volt táncosnál akad egy, s más – amit úgysem tudtok más célra használni. A jelenlegi csoport munkáját könnyítenétek meg, ha visszakerülnének az elveszettnek hitt dolgaink! A hét bármelyik napján szeretettel várok mindenkit, egy jó beszélgetésre és egy finom kávéra! Egy jó táncházat is össze kellene már hoznunk! Azt is megbeszélhetnénk! Fáradozásotokat előre is köszönöm! Várlak benneteket szeretettel! Baráti üdvözlettel: Kövesdiné Tona

2013. október


15 SOMOGYI HÍREK

Turizmusfejlesztés repülőrajttal: százmilliók a vidéknek 2013. november 13. Balassa Tamás Több mint 13 milliárd forintot pumpál a vidéki turisztikai szolgáltatások fejlesztésébe maradék uniós forrásokból a vidékfejlesztési tárca. FORRÁS: WWW.SONLINE.HU A minap bejelentett LEADER-pályázati lehetőség ablakait már hétfőn megnyitják, és december közepéig lehet beadni a falusi turisztikai szálláshelyfejlesztéssel és egyéb attrakciókkal összefüggő igényeket, melyekhez alapesetben 30-35 százalékos önerő kell. Így akik most akarnának tervezni vagy bankhitel után nézni, elkéstek. A csurgói Vidékünk a jövőnk akciócsoport már kora ősszel fórumoztatta a közelgő lehetőséget, hogy a maradék turisztikai pénzekre kész tervekkel és reális igényekkel számolhasson a térség. Pintér Endre, a munkaszervezet vezető-helyettese elmondta: egyelőre nyolc pályázóval számolnak, ahol a tervek és a forrásszerzés egyaránt előrehaladott állapotban van. Az elnökségük úgy döntött, 12,5 millió forintban határozzák meg a maximális pályázható összeg határát. Jelenleg 42 milliós keretük van turisztikára, de minisztériumi ígérvény szerint mindazoknál a Helyi Akciócsoportnál (HACS), ahol a keret nem éri el a százmilliót, kiegészítik a forrást. Az országban működő 96 HACS közül hat somogyi, a korábban jelentősen átalakított (nonprofit zrt., tehát gazdasági társasági előzményű) Balatongyöngye, amely elsőként költözött megyeházi irodába, az Észak-Kaposi Partnerek, a Koppányvölgyi, a Rinya-Dráva, a Vidékünk a jövőnk, és a Zselici Lámpások egyesület. A mostani falusi szálláshely-építési, bővítési, turisztikai szolgáltatás fejlesztési támogatási igényeket hozzájuk lehet benyújtani. A fejlesztésekhez legfeljebb 35 millió forint igényelhető, amit az akciócsoportok 5-35 millió forint közötti szinten szabályozhatják. A fejlesztéseket 2014 végéig kell megvalósítani, a támogatás mértéke a hátrányos helyzetű térségekben akár 65 százalékos is lehet, a non-profit szervezeteknél, egy egyházaknál és egyesületeknél elérheti a száz százalékot is. A falusi turizmus szervezése és szabályozása jelentős átalakuláson ment át az elmúlt években. A szálláshelyek vendégforgalma 2010-ben meredeken lecsökkent, azonban – mint az ágazat érdekképviselete hangsúlyozza – e változás oka adminisztratív. Falusi turizmusról azóta csak 5000-es lélekszám és bizonyos népsűrűség alatti


településeken beszélhetünk. Így a szálláshelyek száma 7000-ről 3900-ra csökkent, és a vendégek és vendégéjszakák száma is zuhant. Ezután enyhe emelkedés, majd 2012-ben 15 százalékos csökkenés következett, 119 ezer 312 vendég érkezett a szálláshelyekre tavaly. Somogyban, mint Kövér István nagyszakácsi polgármester, a megyei szövetség elnöke elmondta, nem tudnak konkrét adatokról, mert se titkárra, se irodára nem kapnak lehetőséget. Érzéseik szerint a stagnálás jellemző: aki talpon maradt, fejlesztett, menekül előre.

Határtalan betegutak: Nagykanizsa Somogynak orvosol 2013. november 19. Balassa Tamás A dél-dunántúli régióhoz csatlakozását kezdeményezte a nagykanizsai kórház. Ezzel sok évtizedes kanyargós történet érne véget, melyben a betegutakon gyakran elveszett a beteg. FORRÁS: WWW.SONLINE.HU Így mindenki közelebb kerülhetne a számára legjobb ellátáshoz, és immár nemcsak térben. Mert az sosem volt kérdés, hogy Somogy nyugati települései Nagykanizsához kötődnek. Egyre inkább oda járnak számos szakrendelésre azért is, mert a kaposvári kórház lényegesen nagyobb leterheltsége miatt sok esetben még egy szakrendelésre is hónapokat kell várni. A dél-zalai városban napok alatt kapnak kezelést. A távoli győri központú nyugat-dunántúli régióhoz tartozó nagykanizsai kórház a több évtizedes szakmai kapcsolatok és a betegek érdekei miatt kezdeményezte a dél-dunántúli egészségügyi rendszerhez csatlakozást. A Magyar Távirati Iroda (MTI) arról is tájékoztatott: a régióváltás az észak-somogyi betegeknek is hasznos lenne, mivel a marcali és a nagyatádi kórház kapacitásának csökkentése miatt hivatalosan is a legközelebbi intézménybe, Nagykanizsára járhatnának. A dél-dunántúli régió mellett szól, írja az MTI, hogy a nagykanizsai orvosok évtizedek óta a pécsi klinikákkal és a kaposvári kórházzal ápolnak szoros szakmai kapcsolatokat. A Nagykanizsán nem ellátható betegeket korábban is a 70 kilométerre fekvő Kaposvárra vagy a 140 kilométerre lévő Pécsre küldték. A zalai-somogyi megyehatártól és ezzel a két régió határától is alig pár kilométerre lévő nagykanizsai kórház ellátási körzete évek óta problémás, ugyanis hiába élnek

több somogyi település lakosai Nagykanizsához közel, mégis Kaposvárra kell utazniuk. Brünner Szilveszter, a Kanizsai Dorottya Kórház főigazgatójának a véleménye szerint a zalai és a somogyi betegek csak nyernének a kórház régióváltásával. A somogyiaknak elérhető lenne egy nagy kórház, a dél-zalaiak számára pedig a magasabb szintű kaposvári vagy pécsi ellátás. A nagykanizsai kórház a belső-somogyi települések számára régóta evidens választás. Mohr Tamás, Segesd háziorvosa kedden elmondta, hályogműtétekre már évekkel ezelőtt is a zalai betegutat ajánlotta, mert Nagykanizsán 1,5 hónapos előjegyzéssel elvégezték a beavatkozást. Kaposváron szürkehályogra jelenleg 358 napot kell várni, 1046-an várakoznak rá. A múlt héten szerdán egy 78 éves páciens számára urológiai vizsgálat vált szükségessé, és ezt a Kaposi Mór Oktató Kórházban januárra tudták volna vállalni. Csütörtökön a kanizsai intézmény hétfőre előjegyezte a hólyagtükrözést, keddre a CT-vizsgálatot; azóta a beteg végigjárta a diagnosztikai vizsgálatokat. A nagykanizsai urológiát a segesdi háziorvos nem ismerte korábban, mígnem egy böhönyei betege érdekében egy prosztata-műtét miatt érdeklődött évekkel ezelőtt. Egy csütörtöki napon telefonált, pénteken előkészítették a beteget a műtétre, amit hétfőn elvégeztek. Ilyen típusú műtétre ma Kaposváron 30 napot kell várni, öten vannak a várólistán. A betegutakat számos szakpolitikai igyekezet próbálta már kiegyenesíteni, többkevesebb sikerrel. Három évvel ezelőtt a formálódó egészség-szervezési központok között Zalaegerszeg központtal képzelték el Zala, Vas, esetleg Veszprém és Somogy megye egy részét, illetve Pécs központtal Baranya, Tolna, Somogy és Fejér megye egy részét. A Pannon-tengely alternatívája Rácz Jenő volt miniszter ötleteként Somogy, Veszprém és Fejér megyék humánerőforrás- és eszköz összehangolását képzelte el, de ez meghiúsult. Az egészségszervezési nagytérségek létrejöttekor Pogányszentpéter, Inke, Porrog és Porrogszentkirály nem a dél-dunántúli, hanem a nyugat-dunántúli egészségügyi térséghez került, Iharos, Iharosberény, Inke, Pogányszentpéter azonban nem, és a Zákány környéki falvak sem, pedig nekik is a Zalába vezető betegút lett volna az egyenesebb. A kanizsai kórház évtizedek óta gyógyít somogyi betegeket, ebben a 2010 év eleji teljesítményvolumen-korlát szabott gátat, ami elvette e feladat finanszírozását. Az intézmény régióváltása természetesen módon oldaná meg a betegek ésszerű vezénylését.

2013. október


16 A vadlibák tanítása

A

ssisi Szent Ferencről (eredeti neve Giovanni di Pietro di Bernardone) számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is, alakja gyakran látható – elsősorban – madarak társaságában. Az állatok világnapját 1931 óta Szent

Ferenc emléknapján, október 4-én ünneplik. Egy legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek. Továbbmenve fölemelte tekintetét, s észrevette, hogy az út menti fákat óriási madársereg lepi el. Hát letért a mezőre, elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülő madarak is mind odasereglettek köré. Valamennyien szép csöndben vártak, s nem szálltak el, amíg Ferenc el nem mondta Istent dicsérő prédikációját. A halandó, földi ember hitetlenkedve hallgatja az efféle történeteket, legendákat. Pedig, ha jobban megfigyeljük őket, még nekünk is van mit tanulnunk az ég madaraitól. Így, november táján, lenyűgöző látványt nyújtanak a távoli északi költőterületeikről a Kárpát-medencébe érkező VADLUDAK, hogy a hideg, téli hónapokat itt töltsék. Vonulásukról és viselkedésükről így ír a Mai Ige (Keresztény Média, UCB, Hungary) 2011. 08. 17-i száma.


A vadlibák tanítása „Nézzétek meg az égi madarakat!...” (Máté 6:26)

J

ézus így beszélt az aggodalmaskodókhoz: ,Ne aggódjatok életetekért... Nézzétek meg az égi madarakat!” Azt mondod: „Ugyan mit tanulhatnék abból, hogy egy csapat madarat bámulok?” Ha jártál valaha Pennsylvania államban tél elején, akkor láthattad, hogy az ég szó szerint elsötétül a kanadai vadludak sokaságától, ahogy elkezdenek összegyűlni délre tartó útjukhoz. A következő néhány napban figyeljük meg viselkedésüket, és tanuljunk belőle! A vadludak csapatban repülnek, nem pedig egyedül, véletlenszerű alakzatban, mert egy lúd egyedül sohasem jutna el akkora távolságra. Isten úgy tervezte őket, hogy jellegzetes V alakban repüljenek. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, azzal felhajtóerőt képez az őt követő madár számára, megkönnyítve ezzel annak repülését. V alakban az egész csapat 71%-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Így még a legfiatalabb, a leggyengébb és a legöregebb vadlúd is meg tudja tenni az utat. Együtt el tudják érni, amit egyedül sohasem tudnának. Íme, a tanulság: Amikor a Biblia azt mondja: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást…” (Zsidók 10:25), ez azt jelenti: „Maradjatok az alakzatban, és élvezzétek a felhajtóerőt, amit a közösség biztosít”. Nem arra hívott el Isten, hogy szólóban repülj. „Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem«, vagy a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem«!” (1Korinthus 12:21). Időnként előfordul, hogy egy lúd kiesik az alakzatból, ilyenkor hamarosan kimerül, veszít a magasságából, végül fáradtan visszatér a csapathoz. „Nézzétek meg az égi madarakat”, és tanuljatok!

kimerítő és magányos feladat, mert előtte nincs senki, aki felhajtóerőt képezne számára. Az egész csapat az ő kitartásától és céltudatosságától függ; számítanak rá, hogy biztonságban eljuttatja őket a célba. Minden gyülekezetnek megvan a maga vezérlúdja: a lelkipásztor. Minden szolgáló csoportnak megvan a maga vezérlúdja: a fiataloknak, a pénzügyek kezelőinek, az evangélizációnak, a jótékonysági szolgálatoknak és így tovább. Ők vezetnek, ők diktálják a sebességet, ők mutatnak irányt azoknak, akik köveik őket. Két gyakori szerep van egy gyülekezetben: a nem eléggé foglalkoztatott és a túl sokat magára vállaló. A vezető szolgálatban lévők az utóbbiak, ezért előfordul, hogy hamar kiégnek. Amikor a vezérlúd érzi hogy fárad, és közel van a kimerültséghez, hátra repül és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán, a csere zökkenőmentes. A csapat életét az tartja fenn, hogy kitartanak egymás mellett. Erre gondolt Pál, amikor ezt írta: „Az egész test … egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben” (Efézus 4:16). Ne elégedj meg azzal, hogy csak fogyasztó vagy, légy termelő! Egy nagyszerű gyülekezet nem a fizetett alkalmazottak miatt lesz sikeres, hanem az önkéntesektől, akik hajlandók beállni a sorba, amikor szükség van rájuk.

A

vadludak világában az idősek, a nagyon fiatalok és a betegek az alakzat hátsó, védett részén kapnak helyet. Ez nem azt jelenti, hogy elszigetelik őket a többiektől, vagy leértékelik őket, nem tekintik őket hasznavehetetlennek; sőt, valójában létfontosságú szerepük van. Ők lesznek a gágogó szakasz, biztató hangjuk bátorítja a vezetőket.

M

inden V alakzatban van egy vezérlúd, aki vezeti a többieket, és diktálja a tempót. Nehéz hivatal ez, mert a vezérlúd az, akit először ér a szembeszél, aki először szembesül a változó időjárási viszonyokkal, elsőként érzi az esőt az arcán, a havat a szemében és a jeget a szárnyán. Ő az, aki a csapatot a cél felé vezeti, bármi történjen is. Ez időnként nehéz,

2013. október

Mesztegnyői Gólya-hír Az elkerülhetetlen rossz időjárás veszélyezteti a küldetést. A továbbhaladás egyre nehezebb, még az erősek is nagyon küszködnek. Ekkor az alakzat végéről felhangzik egy magányos gágogás, mely elindítja a ludak kórusát, mellyel a vezérludat bátorítják. Pál így értette ezt: „Bátorítsátok tehát egymást, és építse egyik a másikat…” (1Thesszalonika 5:11 NIV). Tudta, hogy szükségünk van egy „gágogó szakaszra”, akik lelkesítő szavakkal és imádsággal támogatnak minket. Szükségünk van azokra, akik ezt mondják: „Itt vagyunk mögötted. Fedezünk.” „Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe” (2Thesszalonika 3:13). Krisztus sok szolgája kelt már át élete legmélyebb völgyén bátorító imaszárnyon, melyet egy vén, sebhelyes arcú, harcedzett, tépett tollú, csaknem megkopasztott gágogó vadlúd adott; az, aki túl makacs volt ahhoz, hogy hagyja, hogy bármelyik testvére feladja az ő őrszolgálata közben! Időnként előfordul, hogy valamelyik lúd panaszkodni kezd fülsértően hangos és idegőrlően hamis hangon. Ilyenkor a gágogó szakasz perceken belül közbelép, elhallgattatja a zúgolódót, helyreállítja a rendet és az egységet. A gyüleke-

17 zet problémája nem az, hogy túl sok ember beszél negatívan, hanem az, hogy túl kevés beszél pozitívan! Ha valaki azt kiáltja: „vereség” – gágogd vissza: „győzelem”! Ha azt kiáltják: „félelem”, gágogd vissza: „hit”! Már néhány bátorító szó is képes elvenni a panaszok viharának erejét. Tehát csatlakozz a gágogó szakaszhoz, hogy téged is úgy ismerjenek, mint Barnabást, akinek a neve azt jelenti: „Biztatás fia” (ApCsel 4:36 NIV).

A

vadlibák kapcsolata addig tart, „míg a halál el nem választ”. Ők ezt komolyan veszik. Teljesen elkötelezettek egymás felé. Amikor a korral járó gyengeség vagy más körülmények lehetetlenné teszik egy madár számára, hogy folytassa az utat, veszíteni kezd magasságából és képtelen tartani az alakzatot, a csapat vigasztalást, táplálékot és védelmet nyújt neki. Két erős lúd lemarad az alakzatból, közreveszi a beteget, keresnek egy biztonságos helyet, ahol elegendő táplálék és víz van, és otthont nyújtanak a szükséget szenvedő madárnak. Addig maradnak gyámoltjukkal, amíg az erőre kap vagy meghal, csak ezután csatlakoznak egy másik csapathoz. Szá-

Rosta Géza zenés műsora a Művelődési Házban

A

z országos Könyvtári Napok keretében a Somogy Megyei Könyvtári Szolgáltató Rendszer szervezésében adta elő műsorát Rosta Géza 2013.11.08.-án a művelődési házban az iskolások és az óvódások részére. Rosta Géza gitáron adta elő a megzenésített verseket. Előadásába bevonta a közönséget is a gyermekeknek különböző csörgőket,dobokat, egyéb hangot adó tárgyakat adott a kicsik nagy örömére. A közös éneklés és zenélés kellemes hangulatot varázsolt Rosta Géza a délután folyamán. Maradandó élményt, vidám perceket nyújtott kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

mukra minden más háttérbe szorul, annak érdekében, hogy a másik madárról gondoskodjanak! Milyen csodálatos példája ez a krisztusi kapcsolatnak és az önfeláldozó szeretetnek. „…Isten szerkesztette így a testet egybe… hogy… kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi…” (1Korinthus 12:24-26). A mai kultúrában leértékeljük és a társadalom peremére szorítjuk azokat, akik szükséget szenvednek, sőt azokat is, akik már nem tudják úgy ellátni a feladatukat, mint régen. De Isten elvárja, hogy egyformán törődjünk mindenkivel, főleg a szenvedőkkel. Ha egy csapat madár képes rá, akkor bizonyos, hogy Isten családjának is meg kell tennie. „Nézzétek meg az égi madarakat!” – utasít Jézus. ők képesek megtenni ezt egymásért, „…Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (Máté 6:26). Jézus két nagy parancsolatot (nem javaslatot) adott nekünk, az egyik ez: „…Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat…” (Márk 12:31). Ha elterjed rólunk a hír, hogy így szeretjük egymást, az emberek be fogják törni a templomunk kapuját, csak hogy bejuthassanak!

Felhívás! Áramszünet! (Áramszolgáltató tájékoztatója) Folyamatos korszerűsítést hajtunk végre hálózatunkon. A tervszerű beavatkozások biztonságos elvégzése érdekében elengedhetetlen a vezeték időszakos feszültség-mentesítése. A szükséges munkálatok elvégzésének érdekében 2013. december hónap 12.-én 08:00 órától várhatóan 11:00 óráig Mesztegnyő alábbi területein : Dózsa utca 11. hsz., Ladi J. u. 9.-26, 27.-42. hsz.-ig, Táncsics u, Petőfi u. egész területén áramszünet lesz. A szolgáltatás átmeneti szüneteltetése miatt kérjük megértését! A balesetek megelőzése érdekében felhívjuk figyelmét, hogy az áramszünet ideje alatt hálózathoz csatlakoztatott áramfejlesztőt használni csak az E.ON-nal megkötött - a leválasztás feltételeit tartalmazó üzemviteli megállapodás előírásai szerint szabad. Ezzel kapcsolatos bejelentéseit a 06-93/503-533 telefaxon várjuk. A tervezett üzemszünetekről internetes oldalunkon tájékozódhat: www.eon-deldunantul.com


2013. október

18


Mesébe illő életem története Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és családügyért felelős államtitkára a 2013. június 3-án megjelent „Életünk” - időseknek, nyugdíjasoknak címen kiírt pályázaton Stáginder Ferencné: Mesébe illő életem története című munkájával a díjazottak közé került és jutalomban részesült.

M

esztegnyő a II. világháborút nagyon megszenvedte. 4 hónapig állt itt a front, mert az oroszok itt csaptak össze a németekkel. A zalai olajmezőért ment a harc. A környező falvak közül Mesztegnyőt és Nagybajomot érte a legnagyobb veszteség. 1944 december végén az egész falut kitelepítették, menekülni kellett a félreeső falvakba, ahol nem voltak harcok. A szüleim 4 gyerekkel menekültek, a legidősebb 12 éves volt a legfiatalabb 4 éves. Mernye nevű faluban tudtak rendes szállást kapni. Sokat meséltek a szüleim az ottani hónapokról,jót és rosszat egyformán. De ez egy másik történet. Ezt a kis bevezetőt azért írtam le, mert ez az előzménye az én mesébe illő történetemnek. A lakosság csak 1945 április végén térhetett vissza a faluba, ahol borzalmas látvány fogadta őket. Egy ép ház nem volt az egész faluban. Szinte semmijük nem maradt,se jószág se termény,mindent elvittek vagy elégettek a katonák. A szüleim a háború előtt cselédek voltak a Hunyady grófnál. Édesapám a zárdában volt kocsis, meg a parókián, édesanyám szintén ott volt kisegítő, hol a konyhán, hol a kertben, ahol éppen munka volt. Mivel nagyanyámék háza leégett, ahol addig laktak a szüleim, a paplak udvarán volt egy mosókonyha, kb. 3X4 méteres, még kemence is volt benne, ott kaptak helyet a szüleim a 4 gyerekkel. Édesanyám szerint ez akkor főnyeremény volt. Nekem ma is nagyon kedves az a kis szoba, mert én ott születtem. Felnőttkoromban szoktam édesanyámnak mondani, hogy én a béke örömére fogantam, mert április végén jöttek haza, és én 1946. február 2-án, gyertyaszentelő boldogasszony napján születtem. Később aztán kaptunk helyet egy cselédházban, másik 3 családdal együtt. Akkor még összetartóak voltak az emberek, és jól megvoltak egymással a szomszédok. Mivel a grófoknak el kellett hagyni az országot, a földjeiket kiosztották a falu gazdáinak, hogy legyen megélhetésük. De ezután jött a beszolgáltatás. Ez nagy csapás volt, mert a végrehajtó nem törődött azzal, hogy marad e a


családnak ennivaló, ami elő volt írva, azt elvitte. 1949-ben a szomszédaink haza tudtak költözni a házaikba. Csak mi maradtunk a cselédházban. Aztán a tanácsnál megengedték, hogy elbonthatjuk az épületet, és építsenek a szüleim az utca szintre saját házat. Szerencsére még ezen felül is kaptunk segítséget az építkezéshez. Mire megszületett az öcsém 1951. május 8-án, már ott laktunk az új házban. Így 6 gyermek volt a családban, 4 leány és 2 fiú. Nagyon szegények voltunk, de nyugodt, boldog család voltunk. És ami a fő, hogy a szüleink mindig jókedvűek voltak a nehézségek ellenére is, és ez ránk gyerekekre is átragadt. Most a nagy jómódban mindenki el van keseredve, életunt. Máskor is volt rossz időszak, aztán megoldódott, nem szabad feladni soha. Akkor a nagy szegénységben összetartottak az emberek, segítették egymást, ezért bírták ki a sok rosszat. 1954 őszén kezdődött az én történetem, ami kissé mesébe illő. A szüleim vettek 2 tehenet, hogy tudják a földeket megmunkálni és szekéren mentek a mezőre dolgozni. Ha kisborjú született, akkor a tehenet nem lehett egy ideig befogni a szekérbe. Így történt egyszer, hogy a szüleim gyalog mentek a mezőre és utolérte őket egy házaspár, és felvette őket az ő szekerükre. Beszéd közben szóba kerültünk mi gyerekek is. Ennek a házaspárnak ugyanis nem volt gyereke. Ők azért panaszkodtak, hogy maguk vannak, nem lesz gondviselőjük, a szüleim meg azért, hogy nem könnyű nekik a 6 gyereket felnevelni. Azt mondta a bácsi erre, adhatnátok nekünk egyet, felnevelnénk és örökbe is fogadnánk. Édesapám talán bele is egyezett volna, de édesanyám azt mondta, hogy ő nem adja a gyerekét senkinek. Majd csak felnőnek valahogy, de a másikak csak erőlködtek, és a szüleim végül azt mondák, hogy jól van, majd választanak egyet. Aztán jót nevettek ezen, és el is felejtették az egészet, de vesztemre, a másik fél nem. Aztán egy nap egyedül voltam odahaza, bent voltam a házban, s kopogtak az ajtón. Nem kellett akkor félni, hogy valaki rossz ember bejön, de egyszer az egyik szomszéd testvére részegen megijesztett bennünket, s a szüleim azt mondták, ha egyedül vagyunk, zárjuk be az ajtót. Kilestem az ablakon, hát egy ismeretlen néni állt ott. Kövérkés, kissé hajlott, idősebb néni. Gondoltam, ő nem fog bántani, hát kinyitottam a ajtót. Köszöntem és kérdeztem kit keres. Ő meg mindjárt azt mondja, elmennék e lányának, mert nekik nincs gyerekük és a szüleim-

mel már megbeszélték, hogy valamelyikünket elviszi. Persze nekünk nem szóltak a szüleink semmit erről. Azt mondja én téged szeretnélek elvinni, mert nagyon megtetszettél nekem. Vennék neked szép babát, meg kis sparheltet a boltba,meg szép ruhákat. Nekünk nem voltak akkor ilyen játékaink, édesanyám készített rongybabát meg rongylabdát. Csak később jöttem rá, hogy az mennyivel „drágább” volt. Kicsit gondolkodtam, mert kedves volt a néni,de a szemében volt valami furcsa. Azért azt mondtam, hogy én elmegyek, de megkell várni a szüleimet amíg hazaérnek. Azt mondta jól van, majd este eljönnek a papával, megbeszélik a szülőkkel és lehet hogy mindjárt el is visznek. Amikor a szüleim hazajöttek, mindjárt elmondtam, hogy itt volt egy néni, aki azt mondta elfognak vinni lányuknak, este majd eljönnek. A szüeim jót nevettek ezen, azt mondták ők nem gondolták komolyan szó sem lehet róla, hogy akármelyikőnket is elvihetnek. Elkezdtem a sírást, hogy én elakarok menni. Vesznek ok játékot meg mindent nekem a boltba. De nem vette senki komolyan az egészet, a nővérem még bosszantott is, hogy ő fog elmenni ő már nagyobb, többet tud segíteni nekik. Egész este vártam, hogy jönnek értem nem akartam lefeküdni, de nem jött senki, este 10 óráig vártam, akkor parancsoltak a szüleim az ágyba. Később elmondta a néni, azért nem jöttek mert péntek volt és az szerencsétlen nap. Reggel mondtam édesanyámnak, hogy ugye én megyek el, ha eljönnek, had menjek én, úgy is mindenki engem ver, ez persze túlzás volt, de néha előfordult, hogy kaptam egy pofont, mert lánylétemre nagyon rossz gyerek voltam.

2013. október

Mesztegnyői Gólya-hír Akkor úgy volt, hogy a nagyok vigyáztak a kicsikre, ha nem volt nagyszülő velük. Így rám is a nővéreim vigyáztak, de sokszor elszöktem a barátnőmhöz, mentünk a halastóra fürödni nyáron, mindig a fa tetején voltunk, felmásztunk a templom toronyba a legmagasabb ablakig és ott néztük a panorámát, még rács se volt az ablakon. Ilyenkor aztán büntetés volt vagy pofon. Szegény anyám már mérges volt, hogy felejtsem el ezt a marhaságot, nem megy senki sehová. Aztán ő nekiállt főzni az ebédet, én meg az öcsém kimentünk játszani. Elég sok gyerek volt az utcában, átmentem én a szomszédba, az öcsém meg kiment az utcára a kisebb fiúkhoz. Egyszer jönnek szólni, hogy gyere Margit, mert keres egy bácsi. Azt hittem becsapnak, de erősítették, hogy igaz, csak gyere ki, ott ül a bácsi a szekéren. Kimentem, hát tényleg ott állt a házunk előtt a szekér, egy alacsony, bajuszos, mosolygós bácsi ült rajta. Mindjárt szimpatikus lett nekem. Köszöntem neki, azt mondja szervusz kislányom, teveled beszélt a mama tegnap? Mondom igen, mert én vagyok az a bácsi, mondta, aki elakar vinni. Azt mondta, üljek fel a szekérre, el is visz most. Mondtam neki, hogy szólni kell édesanyámnak. De ő azt mondta, csak gyere, majd a többiek szólnak neki. Hát én a gyerek eszemmel teljesen el voltam varázsolva és felültem a szekérre. A 3 éves öcsémnek több esze volt, szaladt be édesanyámhoz, hogy jöjjön gyorsan, mert egy bácsi elvitte a mi Margitunkat. Szegény anyám szaladt a szekér után, kiabált, adja vissza a lányomat, mit gondol maga, rögtön adja vissza. A bácsi meg sem állt mindjárt, amikor megállt, édesanyám le akart venni a szekérről, de én nem akartam visszamenni. Sírtam én is, az édesanyám is, meg az öcsém is. Azt mondta édesanyám, jól van menj, de este elmegyünk apáddal érted. Nem laktak messze tőlünk, csak egy másik utcában, hamar odaértünk. Kicsi, öreg parasztházban laktak, egy szoba volt,egy konyha, egy kamra és egy keskeny folyosó. A ház előtt állt a néni, és egy idősebb mama a Rozi néni, és egy vörösszőrű keverék kutya, aki úgy örült nekem, mintha már ismerne. A nénit Ágnesnak hívták, a bácsit Feri bácsinak, de őt mindjárt papának szólítottam. A kutyust Bundásnak hívták, nagyon jó barátok lettünk, nagyon sokat játszottam vele. Ágnes néni mindjárt behívott a folyosóra, ahol egy kicsi asztalon volt egy tányér, volt benne 7 pici pogácsa, ami elég fura forma volt, meg egy csésze tejeskávé. Azt mondta a néni, egyél kislányom, ezt neked készítettem. Furcsa volt az is, hogy senki nem evett belőle.


19 Egyet megettem, de életemben nem ettem ilyen rossz ízű pogácsát. Ha a mesében hamuban sült pogácsát esznek akkor ez hamuban sült volt. A többit nem akartam megenni, de az Ágnes olyan erőszakosan rám szólt, hogy ezt mind meg kell enned, hogy nem mertem ellenkezni vele, azt éreztem mintha hatalma volna felettem. Próbált kedves lenni velem, de valahogy nem tudtam a szívembe zárni, magamban később csak boszorkánynak hívtam. Nem volt valami nagy rend a házban, szegényebb lakásuk volt mint nekünk,igaz pénzük több volt. A vacsora finom volt, kacsát sütöttek krumplival,és hordós savanyú paprikával. Aki evett hordóban eltett paprikát, az tudja mennyivel finomabb mint ami üvegbe van elrakva. Örültem is a vacsorának, de jött az újabb meglepetés. Kettő macskájuk volt, és ők ott ültek a néni ölében és egy tányérból ettek a nénivel, a Feri papa meg a Bundással evett egy tányérból. Ez nekem nagyon nem nyerte el a tetszésemet, pedig én is szeretem az állatokat. A Rozi néni nem ülhetett az asztalhoz , ő egy priccsen ott aludt a konyhában, az elé tettek egy hokedlit, és azon evett a néni szegény. Az sem tetszett, hogy minidig úgy dobták neki kelletlenül oda az ételt. Pedig később megtudtam, hogy ő hagyta rájuk a házat, mert az ura meghalt, gyereke neki sem volt, ezért vette ezeket magához. Az Ágnes nagynénje volt. Szegény napközben pihenni sem tudott rendesen, mert a Bundás meg a macskák az ágyán feküdtek. Szeretett engem a Rozi mama, én is megszerettem, mosolygós, csendes szavú mami volt. Szoktam neki segíteni, beszélgettem vele, azt mondta egyszer, angyalom, téged a jó Isten vezérelt ide, hogy engem gondozzál. Sose felejtem el, a papa mindig azt mondta neki, ha vitte neki az ennivalót, hogy sose hal ez meg, úgy vörösödik mindig, mit a kódisok kobakja. Szegény, soha nem szólt vissza. De az első éjszaka is emlékezetes maradt. Szerintem féltek, hogyha édesanyámék tényleg eljönnek este, hátha hazamegyek velük. Nagyon korán le kellett feküdni. Bezárták az utcai kaput, eloltották a lámpát, akkor még nem volt villany a faluban. A ház előtt az utca felé volt egy kicsi virágoskert. Hallom egyszer, hogy édesanyám és a nővéreim kiabálnak, mindjárt szóltam, hogy itt vannak a szüleim, de rám szóltak, hogy ők nem hallják. Mondtam, hogy a Bundás is ugat, azt mondták, biztos mennek az utcán. De én hallottam

tisztán, hogy ők kiabálnak. Csendben felkeltem, odamentem az ablakhoz de láttam, hogy áll valaki a kapunál, de a hangjukat is megismertem. Megint szóltam, hogy tényleg ők azok, de rám förmedtek, hogy aludjak már, majd biztos holnap jönnek el. Hát nem sokat aludtam azon az éjszakán. Reggel 7 órakor már ott voltak a nővéreim meg édesanyám. Azt mondták, hogy sírva mentek haza, mindenféle rosszat gondoltak, édesanyám még azt is mondta, hogy talán már agyon is vertek, azért nem engedték be őket. Édesanyám felháborodva mondta nekik, hogy képzelik ezt, először ellopnak, utána meg nem engedik be őket, visznek rögtön haza. Azt nem tudom elmondani, ami akkor lezajlott bennem, mentem volna haza, sajnáltam édesanyámat, láttam a kétségbeesését, de valami megfoghatatlan erő visszatartott.

A szívem majd megszakadt, még is azt mondtam, hogy nem akarok hazamenni. Édesanyám azt mondta, jól van, majd észhez térsz, aztán haza jössz, rokonoknál sem maradtál meg soha. Nem értették mi történt velem, mi okozta nálam ezt a változást. Az az igazság, hogy én sem értettem magamat, csak később jöttem rá a titokra, de ez sokáig titok is maradt, mert senkinek nem mertem elmondani. Tehát ott maradtam, az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, mint a nótában. Még nagyon gyerek ésszel gondolkodtam. Gyanítottam dolgokat, de örültem a játékoknak amit tényleg megvettek és amit otthon nem kaphattam volna meg, csábított az új környezet, kedvesek voltam az új szomszédok. Az egyik család Pestről költözött le falura, mert a néni idevalósi volt, a gyerekeik Pesten maradtak, de ha lejöttek Mesztegnyőre, mindig kaptam tőlük ajándékot.

2013. június

Mesztegnyői Gólya-hír Hoztak narancsot, banánt, fügét, finom csokikat. Ezeket akkor nálunk még a boltokban sem lehetett kapni. Az Ágnes néni látta, hogy a papával jobban kijövök, láttam, hogy féltékeny lett. Persze azért a maga módján szerettett ő is biztosa. Megtanított ezt-azt nekem, elég korán be lettem fogva mindenféle munkába. Biztosított, hogy tanulja, megengedte hogy szakköre járjak, szerettem mindenben bent lenni, minden érdekelt. Elég jó tanuló voltam, pedig otthon nem sokat tanultam. Úttörő voltam, énekkaros, színjátszókörbe, kézimunka szakkörbe jártam. Nem akarok senkit megbántani, de a mi tanáraink nem kérték, és nem is kaptak túlórapénzt azért, hogy iskola után foglalkoztak velünk. Igaz, mi gyerekek is mások voltunk. Sajnálom a mai ifjúságot, mert rossz irányba terelte őket a rendszer. Otthon is megvolt mindennapra a feladatom. Lány létemre, ki kellet az istállóból talicskázni a trágyát, friss szalmát bevinni az állatok alá. Gazt szedni a disznóknak meg a baromfiknak. Ha otthon voltak a tehenek, ki kellet őket vezetni a rétre legelni. Eleinte szabadon kellett engednem őket, de mindig féltem, hogy elszaladnak. Mivel imádtam már akkor is olvasni, rájöttem, úgy is jóllaknak a marhák, ha fogom a láncukat, én meg közben olvasok. Ez is egy titok volt, mert ha rájönnek, kikaptam volna. Megcsináltam én mindent, csak azt nem szerettem, ha a lányokkal megbeszéltük, hogy elmegyünk hóvirágozni, vagy játszani valahová, és nem engedtek el, pedig odahaza voltak mind a ketten. Egyszer elhívtam az egyik osztálytársamat cseresznyézni, volt egy hatalmas fa, finom ropogós szívcseresznyét termett. Minden évben rengeteg volt rajta, felét a madarak ették le. Ők a mezőn voltak,de sajnos előbb hazajöttek mint gondoltam,és ott érték a Jolánt. A papa, gondolom parancsot teljesített, mert kijött a kertbe és kiabált, hogy ő másnak nem termeszt cseresznyét, menjen a Jolán haza azonnal. Ez nekem jobban fájt, mintha agyonvertek volna. Másnap az iskolában bocsánatot kértem az osztálytársamtól, de azt mondta, nem haragszik rám, hiszen én nem tehetek semmiről. Különben meg nagyon sajnál, hogy ilyen életem van. Már egy-két dolognak híre lett az osztályban, mert akik mifelénk mentek haza, volt amikor bejöttek elkérni, hátha akkor elengednek játszani, de csúnyán elküldték őket. Amikor ötödik osztályból kimaradtam, egész nyáron jártam az erdészetbe dolgozni. A csemetekertbe nagyon szerettem járni, mert ott könnyű munka volt, a


20 pici csemetéket kellett gyomlálni, meg a sorok közét szépen ki kellett gereblyézni. Az erdőn kapálni, sarlózni kellett a csemetesort. Néha nagyobb volt a fű, mint én magam. Sokan voltunk, de gyerekek csak páran, a többiek asszonyok, nagylányok voltak. Persze mi nem bírtunk velük menni a sorban, jól lemaradtunk, ők meg kiabáltak, hogy siessünk, de volt jószívű is köztünk, aki kisegített a sorokban. Olyan is volt, hogy elkezdtük a sírást. Azt meg még nem is mondtam, volt olyan hely, hogy 10 km-re volt a falutól. Akkor még biciklink sem volt, gyalog mentünk reggel is meg este haza. De volt jó is az erdőn, nagyon megsze-

rettem később, mert utána már minden nyáron mentem oda dolgozni. Megtanultam a fafajtákat, növényeket, virágok neveit, láttunk vadakat, gombát szedtünk és szabadok voltunk. Otthon is kellett menni a mezőre kapálni, szénát gyűjteni. Azt nem szerettem, ha a marhákat kellett vezetni, ha mókoltuk a kukoricát, hogy ne lépjenek rá. Persze néha azért félreléptek, és olyankor a papa kiabált, és én mindig úgy éreztem, hogy rám is mérges. Végül nem is volt baj, hogy mindent megtanultam, amit egy falusi lánynak, tudni kell. Aztán jött 1956, ami félelemmel teli időszak volt. 10 évesen még nem sokat értettem az egészből. Csak azt láttam, hogy mindenki ideges, fél, az emberek suttogva beszélnek, és mondták, hogy Pesten kitört a forradalom. Nem volt szabad gyülekezni, az is baj volt, ha 3-4 ember beszélt az utcán. A félelem bizony ránk, gyerekekre is átragadt. Akkor még rádió sem volt, mi is pár szomszéddal együtt az egyik háznál

hallgattuk titokban a Szabad Európa rádiót, mert az megmondta az igazat. Akit rajtakaptak, hogy hallgatja, azt megbüntették. Egyik vasárnap az iskolaigazgató és a tanácselnök szedtek össze embereket, hogy menjenek be a 10 km-re lévő marcali laktanyába és hozzanak fegyvereket, hátha hozzánk is elér a forradalom. Szerencsére ez nem sikerült, mert nem engedték be őket. Egy egész teherautó ember volt, elképzelni is rossz, mi történt volna, ha ezek a felbőszült emberek fegyvert szereztek volna. Az iskolában is változás történt, az Igazgató kereszteket rakott az osztálytermekbe, meg a folyósóra. A tanároknak addig szokásos Előre! köszönés helyett, úgy köszöntünk, hogy Dicsértessék a Jézus Krisztus. Ez nekünk nagyon tetszett. Szerettük az úttörő mozgalmat, csak minket vallásosan neveltek, és nem tetszett, hogy tiltották a templombajárást. Ez az öröm aztán nem sokáig tartott. Egy nap az Igazgató bácsiéknak el kellett hagyni a falut. Két kicsi gyerekük volt, egy négy éves kislány, és egy kisfiú, egy éves lehetett. Egy napot kaptak rá, hogy összepakolják a holmijukat. Másnap reggel megállt egy teherautó az iskola előtt, és jött valaki szólni, hogy az Igazgató bácsiék elmentek, de szeretnének elbúcsúzni. Ők már nem jöhettek be az iskolába. Ez a hír pillanatok alatt végigment az iskolában, osztályonként mentünk le az autóbuszhoz. A tanárok nem tiltották meg, volt aki lejött velünk, de volt aki, féltette az állását, és inkább kimaradt belőle. A tanulók létszáma kb. 200 körül volt. Mindenki sorba puszilta őket, és mindenki sírt, mi is, ők is. Mi akkor ötödik osztályba jártunk és pont orosz óránk lett volna, azzal a tanárral, aki feljelentette az igazgatót. Ő egy orosz nő volt, állítólag nem is volt tanári diplomája, nagy párttag volt. Mivel tudott oroszul, bevették tanítani, de nagyon alacsony szinten tanított. Akik továbbtanultak meg is itták a levét. A férjét helyezték Mesztegnyőre végrehajtónak, így kerültek hozzánk. Amikor felmentünk, ott várt ránk a teremben, nagyon leszidott minket amiért lementünk óra alatt, de mi nem törődtünk vele. Sosem szeretett bennünket, mindig sugárzott a gyűlölet belőle. De visszakanyarodok az otthoni dolgokhoz. Az Ágnes néni egyre jobban bebizonyította, hogy egy boszorkány. Jöttek hozzá kártyát vettetni. Aszszonyok, lányok, az anyjukkal. Először nem engedett be a szobába, ha kártyát vetett, később aztán elmondta, hogy kártyát vet nekik.

2013. október

Mesztegnyői Gólya-hír Mesélte, hogy van egy asszony, akinek kivetette, hogy szeretője van, ezért megharagudott és nem jött többet. A lányokat azért hozták, hogy mondja meg, elviszi-e a fiú akit szántak neki,és hogy segítsen ő ebben. Karácsony Szenteste ha harangozták az elsőt az éjféli misére, a utcai kiskaputól befele kellett söpörni át a lakás küszöbén, hogy a szerencse bejöjjön a házba. Újévig viszont nem lehetett kivinni a szemetet, mert akkor kimegy a szerencse, odabent gyűjtöttük a kamrában. Újév napján csak férfi léphetett először a házba. Az állatokkal is mindig babonáztak, igaz nem is volt probléma velük. Egyszer aztán beteg lett az egyik tehén, azt mondta az Ágnes néni, hogy a Bözsi néni rontotta meg, aki tőlünk hordja a tejet, mert ő azt tudja, hogy ezt megtudja tenni. Nem is adott nekik többet tejet, sőt a Bözsi néni nem is jöhetett be többet még az udvarra sem. Egyszer nagyon veszekedtek a Rozi nénivel, és éjszaka kiszökött, azt mondta szegény, hogy elmegy világgá, de eszébe jutottam én, és visszajött. Nem vettem én észre, pedig már évek óta ő aludt velem a szobában. A papa ébresztett fel, hogy elveszett a Rozi néni. Nem találják sehol, már mindenütt megnézték. A ház mögött volt egy elkerített rész, a kiskertből be lehetett oda menni, és én valahogy megéreztem, hogy ott van. Vittem egy gyertyát, mert elég sötét volt, hát ott kuporgott szegény, mint egy ázott veréb. Azt mondta, csak velem hajlandó bejönni a házba. Akkor már hetedik osztályos voltam, jobban vissza mertem szólni, mondtam nekik, hogy nem engedem a Rozi mamát bántani, hiszen ő nem bánt senkit. Már nagyon öreg volt szegény, csak üldögélt békésen. Ez ősszel történt, nem tudni meddig volt kint a hidegben, utána beteg lett. Feküdt csak, vagy üldögélt a szobában, nem nagyon járkált kint. Ha otthon voltam, mindig én vittem neki az ennivalót, ilyenkor mindig megsimogatta a kezemet. Egyre kevesebbet evett, látszott, hogy nem jól van. Aztán pár napig csak inni kért, és szilveszter előtti nap meghalt. Amikor már nem evett, kértem, hogy engedjenek a konyhában aludni, megalszok a széken is. Nem félek a Rozi mamától, de nem akartam ott lenni amikor meghal. Azt mondták, még nem fog. De azon az estén mielőtt elment, már mondtam nekik, hogy akármi lesz,én nem maradok a szobában. Végre megengedték,hogy a konyhában aludjak,tényleg 2 széken,csináltak helyet nekem. Mielőtt kimentem, odamentem a Rozi mamához, megsimogattam a kezét,már nem tudott szólni, de a szemén láttam, hogy tudja, hogy én vagyok. Ezt az éjszakát sem felejtem el soha. Egyszer


21 az Ágnes néni elvitt egy házhoz, ahol a bácsi már nagyon hosszú ideje beteg volt,de nem tudott meghalni. Néhány asszony is jött velünk, ott imádkoztunk az ágya mellett és egyszer csak meghalt. Ha nem vagyok ott, nem hiszem el. Végignéztem ahogy az asszonyok lemosdatták és felöltöztették, utána azt mondták, hogy fogjam meg a kezét, akkor nem fogok félni tőle. Nem is félek azóta a halottaktól. Azt mondták, volt valami bűne, vagy bántotta valami, amit nem tudott elmondani, azért nem tudott meghalni, és ezért segített az ima. Az Ágnes néni is templomba járt, imádkozta a rózsafűzért, de valahogy nem értettem, hogy fér ez össze a babonasággal. Ez az asszony szinte rabja volt az efféle dolgoknak. Karácsony előtt nálunk szokás volt a szállás keresés. Úgy mondjuk Szentcsalád járás. 9 család összeállt, és december 15-től minden este egy másik családhoz vittek egy Szentcsaládot ábrázoló képet. Egy kis házi oltárt készítettek és arra tették a képet, imádkoztak, énekeltek, nagyon szép népi imákat és énekeket. Aztán volt beköszönő, fogadó, és elköszönő ima, amit egy kis könyvecskéből kellett felolvasni. Mi is mentünk, meg jöttek hozzánk is, én már ismertem, mert nálunk otthon is volt ilyen. Szinte minden utcában volt egy csoport. Itt, ahová mentünk, majd minden családban idősek voltak. Megkértek,hogy olvassam fel az imákat helyettük, én ennek nagyon örültem. Számomra ez nagy megtisztelés volt. Ezeknek a dolgoknak később is hasznát vettem, amikor a gyerekeim iskolások lettek,és babonákról, meg népszokásokról kellet leckét írni nekik. Aztán 1991-ben a Faluháznál kezdtem dolgozni Kövesdi Tiborné mellett, aki kiváló pedagógus volt, népművelő és ő volt a faluház vezetője. A Gizi néni is, mert mindenki így hívta, sokat gyűjtött tőlem. Nagyon szerettem ott lenni, végre azt csináltam, ami a szívemnek kedves. Nyáron táborok voltak,sőt még Nemzetközi tábort is szervezett a Gizi néni,ami azóta is minden évben meg van tartva. De visszakanyarodom a valóságba, kezdtem kamaszodni és egyre jobban hiányzott az édesanyám. Nagyon igaz az a mondás, hogy aki más gyerekét neveli, talán szereti a maga módján,de a szíve sosem fájt érte. Nagyon szépen járattak az igaz, de voltak dolgok amit sajnáltak tőlem. Pl. a zsíros kenyér az pazar-

lás,ha van más étel. Az Ágnes néni jó nagy pogácsákat szokott sütni,de olyan kemény volt,hogy a Bundás is alig tudta megenni. Ha nem voltak otthon ketté szoktam vágni és megzsíroztam,így már ehető volt. Fagylaltos ha jött nagyobb ünnepeken, nem szívesen adtak rá pénzt. A kacsát tudta finoman megsütni,és a mákos tésztát készítette el jól, azt nagyon szerettem. Szoktam segíteni a főzésnél néha, el is lestem néhány dolgot. Egyszer megakartam lepni őket, hogy mire haza jönnek a mezőről legyen vacsora. Nyáron szoktunk sütni paprikát és a nokedlira tettük, nagyon finom volt. Gondoltam ezt én is megtudom csinálni egyedül is. A paprika jól sikerült, de a nokedlit olyan lágyra kevertem, hogy átfolyt a szaggatón és jó hosszú csíkokban főtt meg. De azért örültek, hogy kész volt a vacsora. Akkor még csak 10 éves voltam. 1959-ben újabb csapás jött a falura, megalakult a Termel ő Szövetkezet. Nagyon nehezen lehetett az embereket meggyőzni, hiszen most kezdtek kicsit jobban élni. Nem is ment simán az agitálás, volt akit kényszerítettek. Végül aztán mégis sokat beírtak, mert tudták , nincs más választásuk. Az állatokat, földeket elvették, minden a közösbe ment. Fizetni akkor nem tudtak érte, csak később jóval áron alul. Édesapám is előtte vett egy lovat, azt is elvették, szegény apám nagyon megsiratta. Csak a háztáji maradt, meg a kert. Évekig alig fizettek, csak a részes kukorica, meg a cukorrépa hozott valami hasznot. A papa teljesen összeomlott, ők idősebbek voltak a szüleimnél, és féltek a jövőtől. Közben én nyolcadik osztályos lettem, szerettem volna tovább tanulni, de nem engedték, pedig a tanárom eljött hozzánk beszélni velük, de hajthatatlanok voltak. Ebben édesapám is igazat adott nekik, ő nagyon szigorúan nevelt bennünket, abban az időben a lányoknak szégyen volt továbbtanulni, mert ott elrosszulnak. Így maradt az erdészet.

2013. október

Mesztegnyői Gólya-hír Vasárnap délután moziba szoktam menni a barátnőimmel. Mozi előtt sétálni szoktunk a főutcán. Lányok akkor nem mehettek be a kocsmába, így a fiúk, ha megláttak minket kijöttek és az utcán beszélgettünk. Volt aki jött velünk a moziba. Ebben a korban azért már volt egy kiszemelt személy, aki szimpatikus volt az embernek. Volt egy fiú, aki engem is szokott figyelgetni,és egyik vasárnap elkísért haza a mozi után. Ezt észrevették a papáék, de nem szóltak ellene,ismerték ezt a fiút,mert a mezőn szomszédok voltak és ott látták dolgozni. Meg is jegyezték, hogy ez egy jó dógos gyerek, hiába mondtam, hogy ez nem komoly, meg ennyi az egész, hogy hazakísér a moziból. Ők már úgy gondolták, hogy ő lesz a vőlegényem, hiába mondtam, hogy ez egy ártatlan dolog. Elkísért a házunkig és ment vissza a fiúkhoz a kocsamába. Be nem jöhettek akkor még a fiúk a lányos házhoz. A komoly udvarló is csak akkor, ha már megvolt az eljegyzés, addig még egymás kezét sem foghattuk meg. Az a nevelési módszer sem volt jó, túl szigorú volt, de a mostani kész katasztrófa. Senkinek nem ártott meg, sem otthon sem az iskolában egy pofon, vagy egy körmös. Egyszer aztán megváltozott minden. A szomszéd Teri nénihez szerettem átjárni, mert ő fiatalabb volt az Ágnes néninél, és modernebb felfogású is volt, ha szólt a rádió náluk, mindig énekelt. Jól el tudtam beszélgetni vele. A fia barátja gyakran ott volt náluk, volt amikor beszélgettem is velük. Focizni szoktak, meg kártyázni. Egyszer mondta az a fiú a Teri néninek, hogy ő el is venne engem. Mivel vállalatnál dolgozott, neki havi fizetése volt. Az abban a helyzetben biztos pont volt a megélhetéshez. Mindjárt el is mondták nekem ezt a dolgot, hát én teljesen le voltam döbbenve. Mondtam nekik, hogy mit akarnak, most maradtam ki az iskolából, nem is tetszik ez a fiú, sokkal idősebb nálam, meg tudom, hogy italos is. De ők teljesen meg voltak zavarodva, a papa is kiabált velem, amit addig soha nem tett meg. Azt mondta, úgy lesz ahogy ők akarják, a Jani meg többet ne kísérgessen haza. A következő vasárnap,még elmehettem délután moziba,megmondtam a Janinak mi történt, és hogy nem kísérhet többet haza. Azt mondta, azért is eljön velem, de amikor a házunk elé értünk kijött a papa és kiabált a Janival, hogy nem akarja még egyszer a házunk előtt látni, én meg azonnal menjek be. Bent aztán velem is kiabáltak, hogy ők már eldöntötték ezt a dol-


22

got, és azt teszem amit ők akarnak vegyem tudomásul. Igaz hogy a nevükre vettek, de ezt nem tehetik velem mégsem. Elmentem haza, és elmondtam édesanyámnak, hogy mit akarnak velem tenni. Nagyon felháborodott szegény, és mondta, hogy el fognak jönni megbeszélni velük ezt a dolgot. De egész héten nem jöttek és jött a vasárnap. Délelőtt elmentem a templomba imádkoztam a Szűzanyához, hogy segítsen meg,nagyon féltem, hogy mi lesz velem ezután. Délután megkérdeztem,hogy mehetek-e moziba,azt mondták hogy igen, de majd este a Teri nénivel. Nagyon szerettem moziba járni, ezért bele egyeztem. De ami azután jött, arra nem is számítottam. Jött is értem a néni, de nem egyedül, hanem azzal a fiúval. Teljesen ledöbbentem, nem tudtam most mit tegyek. Azt viszont tudtam, ha most nem megyek velük, akkor botrány lesz. A moziba alig ültünk le, láttam, hogy bejöttek a bátyámék,ők fiatal házasok voltak és ott laktak a szüleimnél. Rögtön odamentem hozzájuk, kérdezték, hogy kivel vagyok itt. Én elmondtam a történetet, mire a bátyám nagyon dühös lett. Olaj volt a tűzre, hogy odajött a Teri néni megfogta a vállam,gyere a helyedre nincs itt semmi keresnivalód. Nem akart botrányt csinálni a bátyám a moziba, de hazaérve rögtön elmondta a szüleimnek, hogy mi történt. Egy idegenre bíznak engem, ő meg nem beszélhet velem? Azt mondta édesanyámnak, menjen el reggel és beszéljen a nevelőszülőkkel, ha nem tudnak megegyezni, akkor hozzon haza. Másnap délelőtt jött is édesanyám,csak a boszorkány volt otthon,mert télen a férfiak az erdőre jártak fát szedni, hiszen gáz még nem volt, akkor nyáron is kellett a tüzelő. Szépen elmondta miért jött, de az Ágnes asszony nagyon dühös lett. Mondta neki édesanyám, hogy sokszor megkérdezték, hogy jó helyem van-e, soha nem panaszkodtam, azért nem is szóltak bele a nevelésembe. Látták hogy szépen

járattak, tanultam is, de amit most akarnak, azt nem engedik meg. Erre az Ágnes néni ordítani kezdett,akkor vidd haza,nekem nem kell senki gyereke sem, vidd-vidd- szinte toporzékolt. Ha a papa odahaza lett volna, biztos másképp alakult volna. De hála Isten nem volt otthon. Talán a Szűzanya meghallgatta imámat. Édesanyám akkor megfogott és azt mondta, gyere, megyünk haza. Február 14-ike volt, ahogy a házba voltam egy szál ruhában, papucsban úgy mentem az utcán, még jó, hogy nem messze kellett menni. Mindenki csodálkozva nézett bennünket, mert mi csak mentünk, nem szóltunk senkihez. Amikor a harmadik szomszéd előtt elmentünk, az Ágnes néni azért észhez tért és utánunk kiabált, hogy azonnal gyere vissza. Hátranéztem, de semmi pénzért nem mentem volna. Hazaérve mindkettőnkön kitört a sírás, de ezek inkább a megkönnyebbülés és az öröm könnyei voltak. A papa másnap reggel eljött a Bundással, hogy menjek vissza, de mondtam neki, hogy őt sajnálom, de nem tudnék még egyszer abba a házba belépni. Hamarosan le is vetettek a nevükről, nehogy örököljek utánuk, és én örömmel mondtam le, a nevem régi lett, az igazi. Eszembe jutott a hét hamupogácsa, amit meg kellett ennem, amikor odavittek, és 7 évig voltam náluk. Akkor este amikor hazamentem, együtt volt a család, elmeséltük mi történt, és én akkor mondtam el a titkomat. Eleinte ott akartam lenni, mert örültem a játékoknak, meg a szép ruháknak, de később már nem tetszett az a világ. Egyszer az Ágnes néninek megmondtam ezt, és hogy nem szeretem a sok babonaságot amit csinál, azt mondta, hogy hatalma van fölöttem, és ha ott hagyom tönkre teszi az egész családomat. Ezt komolyan is vettem, azok után amit megtapasztaltam nála. Persze a család nagyot nevetett ezen, de én tudtam, hogy van ilyen. Megizente a boszorkány, hogy nem lesz nyugtom, akár hova egyek. Hát elég kacskaringós az életutam,de a hitem és az édesanyámtól örökölt jókedvem a mai napig éltet. Az Ágnes néni belebolondult időskorára a babonáiba, azt gondolta, hogy minden szomszéd bántani akarja. Egy vidéki idősotthonban halt meg, pedig sorba vették oda a rokonaikat magukhoz, de senki nem bírta pár hónapnál tovább a dolgaikat elviselni. Hát ez volt az én mesébe illó történetem. Stádinger Ferencné

2013. október

Vegyeskereskedés Megújult árukészlet: ruházat, cipő, játékok… Rövidáru: cipzár, zsebkendő, cipőfűző… Műanyagáru: vödrök, tároló dobozok, hámozó... Használt ruha! Mesztegnyő, Vörösmarty u. 10. Gróf László

N y í l á s z á r ó k Ajtó, ablak, műanyag-fa, gyártása-beépítése megrendelhető. Redőny, reluxa, szallagfüggőny Tel.: 06-30/283-61-71; 06-85/329-370

Október 23-i ünnepség

Nagy Imre szobor koszorúzása

Benkes Lászlóné a posztumusz „Díszpolgári címet” vesz át

A magyar állampolgári eskütétel ünnepélyes pillanata

Az iskolások október 23-i műsora

Dr. Csere József átveszi a „Meszgtegnyőért kitüntető címet”

Az óvoda énekkara előadja ünnepi műsorát

Halottak napja a mesztegnyői temetőben

MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR

Recommend Documents