MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR

Mesztegnyő és Hosszúvíz Községek Önkormányzatának Közérdekű Havilapja

MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR IV. évfolyam 10. szám

2016. december ÉLETUTAK Korona Jenő

Megérkezett a Mikulás óvodánkba ecember 6-a előtti időszakot a várakozás, a készülődés, az ünnepre hangolódás jellemezi. Nemsokára jön a Mikulás bácsi. Halljuk otthon, halljuk az óvodában. Sok esetben a nevelés eszközeként is felhasználjuk, hiszen valamennyien feltettük már… (Folytatás az 6. oldalon)

D

orona Jenő vagyok, Mesztegnyőn születtem 1930. december 10-én. Szombat volt, derékig érő hó esett azon a téli napon. Édesanyám: leánykori nevén Geizler Anna visszamenőleg mesélte el, hogy suszter édesapám: Korona… (Folytatás a 20. oldalon)

K

Karácsonyvárás az óvodában elsőseinkkel

Adventi gyertyagyújtás az iskolában dvent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a Karácsonyra való előkészület időszaka. Iskolánkban a múlt évben egy szép hagyomány vette kezdetét, az adventi gyertyagyújtás, amikor egy kis műsorral készülve, ünnepi keretek között… (Folytatás az 8. oldalon)

A

bben az évben is vendégül láttuk óvodánkból nemrég elballagott gyermekeinket, az első osztályos tanulókat, tanítónőjükkel, Kriszta nénivel. A találkozást izgatottan vártuk, hiszen a nagycsoportosok kis társaikat láthatták viszont, feleleveníthették emlékeiket, a barátok újra kicsit…(Folytatás a 15. oldalon)

E

Mesztegnyői Gólya-hír

2 MEGHÍVÓ!

Meghívó! Szeretettel meghívjuk Önöket a falusi karácsonyi ünnepélyünkre, amely 2016. december 21-én 10:00 órakor kerül megrendezésre az iskola tornacsarnokában. Fellépők: - Óvoda - Általános iskola - Faluház Várunk mindenkit szeretettel, hogy együtt ünnepeljük a szeretet ünnepét!

MEGHÍVÓ!

MEGHÍVÓ! SZERETETTEL HÍVJUK, VÁRJUK ÖNT, CSALÁDJÁT ÉS BARÁTAIT, 2016. DECEMBER 30-ÁN, DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL – kifulladásig – A MESZTEGNYŐI FALUHÁZ UDVARÁN TARTANDÓ SZABADTÉRI ÓÉVBÚCSÚZ TATÓ ZENÉS, MŰSOROS MULATOZÁSRA, FALUSZILVESZTERRE! IV. évfolyam 10. szám

Várjuk főzőcsapatok jelentkezését! Forralt bor, pálinka, sütőtök, forró kemencék, jobbnál jobb finomságok, jó hangulat, tombola és zenés, nótás mulatozás várja a 2016-os évtől együtt búcsúzókat! Minden kedves érdeklődőt szeretettel

2016. december


3 Tisztelt Mesztegnyőiek!

K

edves Olvasó! 2016. december 2-án Trajan Basescu Románia volt államelnöke a facebookon megjelent pamfletjében egy villanásnyira megmutatta a román politikai attitűd igazi arcát. Ezúttal, úgy istenigazából látható volt a Nagy Román álmokat dédelgető keleti szomszédunk vezetőinek a magyarsághoz, a magyar kisebbséghez való viszonyulásának ördögi mivolta. Tette ezt az a Trajan Basescu, aki hatalomra kerülésekor, majd később is, több esetben is az RMDSZ-es magyar szavazóknak köszönhette hatalma túlmentését. De mi is történt valójában? Az eset kapcsán, az a gyalázatos kép jelenik meg a szemem előtt, amikor 2002. december 1-jén, a még meg nem puccsolt magyar miniszterelnök, Medgyessy Péter együtt poharazgat a Budapesti Kempinski Hotelban Adrian Nastase román miniszterelnökkel. A „koccintós” fotón, amelyet a nemzetközi sajtó és média is leközölt, még ott látható „bülbülszavú” Kovács László, volt külügyminiszter, Göncz Árpád, volt köztársasági elnök, és az akkori Markó Béla vezette RMDSZ néhány magas rangú politikusa. Ők voltak az ünneplők a dec. 1-i román nemzeti ünnepen, amely ünnep Erdély 1918-as Román Királysághoz való csatolása, melyet Gyulafehérváron „szentesítettek” a román népi küldöttek ezen a napon. Ott akkor az 1228 küldött mellett még 5 román püspök, 129 szintén román esperes, valamint a megszálló román hadsereg hadtestrészei vettek részt. A román politikai propaganda teljes eszköztárát felvonultató szervezők a jelentős számú odautazott (szintén román) nézőknek is celebrált szentmise után kikiáltották, hogy a románság viszszaállítja a Decebal király „trónolta” határait. Így Erdély újra Románia része lesz. Ez az a bizonyos dák-román „mákony” elmélet, amelyet a román történetírás a mai napig fent tart. A még mindig 57%-ban nem román nemzetiségűek, legfőképpen a magyarok és szászok, nem voltak a meghívottak között. E számunkra tragikus napon vesztette el az erdélyi magyarság politikai és gazdasági jogait, amit a mai napig nem kapott vissza. Nos, ezt ünnepelték Medgyessy és barátai a Kempinskiben. Ez volt a „trendi” hozzáállás egészen 2016. november végéig, amikor a magyar külügy irányítója Szijjártó Péter közölte a magyar diplomatákkal, hogy nem szeretné megtudni, hogy az általa

IV. évfolyam 10. szám

irányított külképviseleti apparátusból bárki is részt vesz a magyarság számára tragikus emlékezetű évfordulóra szervezett ünnepen, bárhol legyen is az. Végre egy igazi, egyenes, nem teszetoszázó hang, amit nem lehet félreérteni, és higgyék el, hogy nincsenek véletlenek. Ez már a gazdaságilag és politikailag is megerősödött Magyarország hangja volt. Végre elértünk oda, hogy valamelyest szakíthatunk az örökösen meghajló, a „merjünk kicsik lenni” szemérmesen meghunyászkodó viselkedéssel. Ez nem rossz jel, mert az önfeladó, betegesen gyengének mutatkozó nemzeteknek csak az örökös hátul kullogás marad osztályrészül. Természetesen menetrendszerűen jött is a „sikongatás” román részről, ahol a vezérhangot a már említett Basescu „fújta” meg. Az említett úr nem kevesebbet állított, mint hogy Románia határa a Tiszáig tart, és erre nehogy a román hadsereg emlékeztesse a magyarokat a Budapestre bevonulással, mint azt tette 1918-ban. Majd ilyen és ehhez hasonló kontextusban ömlött a zsigeri indíttatású magyarellenes szenny áradat Basescu száján. Azt természetesen nem szabad elfelejteni, hogy e kijelentés a Romániai Parlamenti választások előtt néhány nappal hangzott el, és a román politikusoknál mindig kéznél van az aktuális „magyar kártya” kijátszása. Ez Basescu számára sem volt kérdéses. Nem utolsó sorban azért, hogy az általa vezetett Népi Mozgalom Párt is „átlendüljön” a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-on. A román választók arra „alkalmas” részénél persze bevált a magyarok elleni hergelés, s így már a parlamentben folytathatja Basescu e veszélyes tűz csiholását. A lassan már 100 éve tartó, a magyarságot módszeres jogfosztással, másodrendű állampolgári létezéssel, oly mértékben kívánja kiszolgáltatottá tenni a mindenkori román politika, hogy a végső cél nem lehet kérdéses. Teljesen felmorzsolni majd eltüntetni, ahogy a franciák tették a gallokkal. Nos, a helyzet úgy áll, hogy már nincs olyan „lesajnálható” állapotban a Kárpátmedencei magyarság, hála az országunk gazdasági erejének és a jelenlegi kormány nemzetegyesítő politikai akaratának. Ennek egyre több megnyilvánulását tapasztalhatják meg a Trianon utáni szomszédos országok kormányainak jelenlegi vezetői.

És akkor jusson eszünkbe a haza bölcse, Deák Ferenc idevágó gondolatainak egyik töredéke: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges. ” Az igaz magyarság szívében és lelkében soha nem mondott le nemzettestvéreiről és elveszett nemzettestéről, ellentétben azokkal a bolsevista internacionálékkal, akik lassan a megfelelő helyre kerülnek, mégpedig a történelem szemétdombjára. Mert a kommunizmus saját ideológiájára hivatkozva legyilkolt, vagy éhhalálba taszított 100 milliók emléke nem mehet feledésbe. Tudják, ilyenkor mindig eszembe jut 1795, amikor is Lengyelországot végleg felosztották Oroszország, Poroszország és Ausztria között, ami egyet jelentett Lengyelország végleges megszűnésével. Erről Vörösmarty Mihály a Szózatban így ír: „S a sírt hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászkönny ül.” Ám a lengyelek sem mondtak le soha hazájukról, és nézzük meg most Lengyelországot. Azt hiszem, hogy ez egy eléggé elfogadható végszó. Egyetértenek? Házunk tájáról.. December 15-én, csütörtökön, Mesztegnyő Község Képviselőtestülete a polgármester vezetésével megtartotta szokásos év végi közmeghallgatását. Az egy évvel ezelőtti, feltűnően nagy létszámú érdeklődőhöz képest jóval kevesebben jöttek el az idén, és éltek a képviselőtestülettel és a hivatali apparátussal való

2016. december

Mesztegnyői Gólya-hír személyes találkozás lehetőségével. Ennek okát csak találgathatjuk, esetleg a hidegebb idő, vagy valami más!? Az idén elvégzett munka nagy vonalakban való ismertetése, ill. néhány kérdésre adott válasz után szó esett több jövőbeni elképzeléseinkről is. Elhangzott egy fiatalok részére tervezett „gördeszkás sportterület” megvalósításának ötlete, illetve terve.

4 A jövő évi pályázati lehetőségek közül a külterületi utak javítása, valamint a régóta várt szennyvíz pályázat közeli megjelenése, kiírása. A képviselőtestület és a polgármester, mint ahogy eddig is, nyitott minden a falunkat szolgáló pályázati lehetőséget megragadni, és harcolni az így elnyerhető anyagi forrásokért.

Amikor ezeket a sorokat olvassák, már csak néhány nap van hátra az adventi várakozásból és eljön karácsony napja. Békés, meghitt, áldott karácsonyi ünnepeket kívánok, legyen az újesztendő sikerekben és örömökben gazdag, hozzon sok szép és boldog pillanatot mindnyájuknak! Nagy László Péter polgármester

Karácsony közeledtével, jó szívvel ajánlom az alábbi néhány írást az olvasók figyelmébe. Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették a szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte: -Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Borzadva gondolt arra, hogy élete hátralévő részében ezt kell, hogy nézze, ezért visszautasította a fiút. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: „Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak." A megkopott cserépedény Egy jómódú családban egy fedél alatt élt az anya, az apa, egyetlen gyermekük és a nagypapa. A családi étkezések mindig közösen zajlottak. Ünnepnapokon szép terítő, friss virág és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa

már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága terítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, ezért sokat korholta az idős embert. Karácsonykor aztán megelégelte a dolgot, és nem engedte az öreget a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokba ülve egy sámlira, ölébe vette a tányérját és úgy evett. Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér a konyha kövére, és darabokra tört. Nagyon mérges lett az asszony és a férje is, hogy a drága étkészletből eltörött egy darab. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört a konyha kövén. Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepek-

hez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja rákiáltott, hogy üljön le. A gyerek ránézett, és azt felelte: -Nem ülök le. Összeszedem és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor majd öregek lesztek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek! „A karácsonyeste az, ami összetartja az időt.” „Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna csak a szívünk melegét adni.” „Mert nem akkor maradunk teljesen egyedül, amikor már senkitől sem kapunk ajándékot, hanem akkor, amikor már nincs kinek adnunk.” „Az édesanyák jól ismerik a kétbalkezes ügyetlenséggel becsomagolt karácsonyi ajándékok értékét.” „Áldott ez a karácsony, mely a világot a szeretet nevében összeesküvésre hívja.” „A karácsony a béke suttogása és a remény sóhaja a szeretet ajkán.”

Ünnepvárás özelednek az ünnepek. Ilyekor mindenki igyekszik környezetét rendbe tenni, kitakarítani. Napról napra jobban feldíszíteni a lakást. Így van ez a falunkban is. Az önkormányzatnál dolgozó közfoglalkoztatottak is folyamatosan takarítják a közterületeket. Elfogynak a levélkupacok. Kezdődik a karácsonyi díszítés. Ügyes kezek megalkották a központban levő ádventi koszorút. Felkerültek az égők a helyükre. Köszönet mindenkinek, akik munkájukkal segítettek!

K

Kesztyüs Lászlóné


2016. december


5 A legidősebb mesztegnyőiek köszöntése – Szépkorúak batyus bálja, 2016. november 26.

szépkorúak hónapjának lezárásaként november végén tartottuk batyus rendezvényünket, ahova a szomszédos és egy jegyzőséghez tartozó településeket, valamint a Bajtársi Dalárdát és a Kéthelyi asszonykórust vártuk szeretettel. Így rajtuk kívül meghívásunkat a Niklai Hagyományőrzők, a Gadányi Nyugdíjas Klub, a Kelevízi Őszirózsa Nyugdíjas klub, valamint a Hosszúvízi Önkormányzat fogadta el. Csömendi és tapsonyi vendégeink betegség és haláleset miatt maradtak távol. Erre a napra terveztük, hogy az Önkormányzat nevében a Mesztegnyőn élő legidősebb öt férfit és öt nőt szeretnénk köszönteni a rendezvény keretein belül. Takácsné Vera összeállította névsort, majd felkerestük, meghívtuk az adott személyeket, telefonon, levélben, vagy személyesen. A rendezvényt a Honi Hagyományőrzők és az Önkormányzat szervezték, és mint jó házigazdák, várták a vendégeket. A bál előtti napokban már tartott a készülődés, a terem berendezése, díszítése, az asztalok megterítése, tombolatárgyak becsomagolása, fűtés, stb.. Arra a napra a szendvics, zsíroskenyér, a pástétom elkészítése, a tea, kávé főzése, valamint a kínálóasztal kialakítása maradt. Délután 4 - fél 5 körül jöttek meg vendégeink, majd a kezdésre megérkeztek az ünnepeltek is. Sajnos többen nem tudtak eleget tenni a meghívásnak, mert jelenleg

A

távol élnek szeretteiknél, vagy éppen kórházban voltak, vagy olyan egészségi állapotban vannak, hogy nem szívesen mozdulnak ki már otthonukból. A műsor az Ő köszöntésükkel kezdődött, név szerint, egyenként Nagy László Péter polgármester úrtól kapták meg az emléklapokat és az ajándékaikat. Majd a HONI Néptáncosok, és a jelen lévő csapatok műsorai következtek. Szép versekkel, táncos, vicces jelenetekkel, dalcsokrokkal és szóló énekes produkciókkal köszöntöttük a legidősebb mesztegnyőieket. Hálásan, könnyes szemmel fogadták ezt a szép gesztust. Bakos Laci bácsi megjegyezte – Ej! Toncsikám, én már azt gondoltam, hogy meg is felejtkeztetek rólunk! Nem úgy van az Laci bácsi! És eszembe jutott egy jó kis közmondás: Voltunk mint ti, lesztek, mint mi! Ezt jó, ha szem előtt tartjuk mi fiatalabbak is! Ünnepeltjeink: Nők: Bezzegh Sándorné Bakos Istvánné Paár Istvánné Dr. Szijjártó Ferencné Vadál Istvánné Férfiak: Bíró József Vörös János Boncz János

94 éves 91 éves 89 éves 88 éves 87 éves 89 éves 89 éves 89 éves

Bakos László Nyakas Ferenc

87 éves 85 éves

Isten éltesse Önöket sokáig szeretetben, békességben! Köszönjük, hogy településünket hosszú éveken keresztül építették, szépítették, segítették tapasztalataikkal. További tartalmas, szép éveket, erőt, egészséget, hosszú boldog életet kívánunk! A rendezvényen a továbbiakban a vendégek Tischlér István muzsikájára ropták a táncot. Fantasztikus hangulatot teremtett, szinte mindenki elfelejtette a fájós lábakat, derekakat, ízületeket. A tombolasorsolást 10 órakor ejtettük meg, és utána még éjjel egy óráig mulatott a közönség. Köszönöm minden résztvevőnek, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel! Tisztelettel megköszönöm mindenkinek a segítséget, aki hozzájárult rendezvényünk megvalósításához, sikeréhez! A tombola felajánlásokat, a sütiket, tortákat, pogácsát az Önkormányzat Konyhájának, a finom borokat, a fűtést, a fuvarozást és még sorolhatnám! Jövőre, veletek, ugyanitt! Mindenkinek áldott, békés Karácsonyt, szeretetteljes, boldog újesztendőt kívánok! Kövesdiné Panyi Antónia

Bezzegh Sándorné, Marika néni – Mesztegnyő legidősebb lakója – elemi iskolában megtanult verseiből oszt meg velünk néhányat. Köszönjük! Gratulálunk a fantasztikus memóriához és további hosszú tevékeny életet kívánunk. 1. Fészekbül kiesett madár a nevem, és én nem tudom, mi történt velem. Annyit sírtam, a szám is belefáradt, nem találom anyámat-apámat. Az éjjel mégis láttam apukám, kard volt a kezében, seb a homlokán. Kérdeztem tőle, apukám édes, fáj-é a sebed: nem fáj fiam, szégyelleném, ha fájna, de búsít, hogy a nőm gyermeke árva. Fiam, most a nyoszolyám a tüskebokor alja, ha sírva fakadsz, ki ölel keblére, odaborulsz az országút kövére. Apukám édes, hát már ez se fájjon, láthatod, hálhatok puha, fehér ágyon. Ha sírok, mindég van, aki meghallja, ha kenyér kell, azt az egész nemzet adja.


2. Fessétek sötétre a jövőt, mondjátok, hogy torkunkon a kés. Beszéljetek hosszú gyászról, mély süllyedésrül, végképp pusztulásrúl. Én gem nem ejt meg a csüggedés, szentül hiszem, hogy Isten lesz felettünk, a magyar nem vész el, élni fog. Míg Isten lesz felettünk, trónusán bírói székében ül, legyen sorsunk bármilyen mostoha, a romok közül is kiáltom rendületlenül, hogy a magyar élni fog, nem vész el soha. 3. Juhászlegény, jaj de szépen furulyál, behallik az Endre báró ablakán. Nyitva van a kisasszonynak az ablaka, kökényszemű kisasszony néz ki rajta. Juhászbojtár aranyos legyen a szád, amért nekem ilyen szépen furulyálsz.

A báró úr bemegyen a szobába, nem találja a kisasszonyt sehol se. Egyenest megy a számadó juhászhoz, nem látta-e a kisasszonyt valahol. Én nem láttam báró uram, ha mondom, de három napja oda van egy bojtárom. Három napja, hogy oda egy bojtárom, bizonyos, hogy vele van a kisasszony. A kisasszony nem bacsónénak való, bársonyszoknya a harmatba nem való, mert a juhász éjjel a harmatban jár, nappal meg a nyája felé furulyál. Már Szentrégyen kifaragták azt a fát, melyikre a juhászbojtárt akasszák, fújja a szél fekete göndör haját, mért szerette el a báró leányát. Már Szentrégyen végigmenni nem merek, mert tudják, hogy fekete gyászt viselek. Fekete gyász, hófehér a zsebkendőm, juhászbojtár volt az igaz szeretőm.

2016. december


6 Megérkezett a Mikulás óvodánkba

ecember 6-a előtti időszakot a várakozás, a készülődés, az ünnepre hangolódás jellemezi. Nemsokára jön a Mikulás bácsi. Halljuk otthon, halljuk az óvodában. Sok esetben a nevelés eszközeként is felhasználjuk, hiszen valamennyien feltettük már gyermekünknek az ehhez hasonló kérdéseket: Jó voltál? Szót fogadtál? Mert a Mikulás bácsi csak akkor hoz ajándékot. Pedig tudjuk, hogy Ő soha nem nézi, jó vagy rossz vagy. Szeret minden gyermeket. Jó kapni, de még nagyobb öröm nekünk, szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak, ha adni tudunk. Óvodánkba lépve már érezhető az ünnepi hangulat, a csoportokból Mikulás váró versek, dalok csendülnek fel. A feldíszített csoportszobák, folyosók és a gyermekeink által készített téli képek, Mikulás csizmák, sapkák, kesztyűk, hóemberek is ezt sugallják. Természetesen az ügyes kezű óvó nénik, dajka nénik is hozzájárultak ahhoz, hogy még igényesebb, esztétikusabb, otthonosabb

D

legyen környezetünk, ahol a melegség, a szeretet a legfontosabb értékünk, ami semmibe nem kerül, de legnagyobb kincs az egészség mellett. Kiscsoportos és bölcsis gyermekeink először találkozhattak igaziból a Mikulással, tekintetükön a kíváncsiság, a meghatottság, a csodálkozás, némely esetben az eltitkolt félelem érződött. Kezdetben bátortalanabbak voltak, de hamar feloldódtak, hiszen a kedves Mikulás barátságosan mesélt a kicsiknek. A közös és egyéni versmondás, éneklés után bátran átvették a várva-várt csomagot. A Micimackó és Katica csoportosok már felfokozott izgalommal várták a Mikulás érkezését. Elénekelték a tanult dalokat, elmondták a verseket, fegyelmezetten várták az ajándékosztást. Ezen a napon is – mint valamennyi ünnepen – az volt a célunk, hogy gyermekeink és a vendégek, családtagok jól érezzék magukat, felszabadultan ünnepeljünk együtt.

Úgy gondolom, az igazán őszinte szemek elárulták, hogy mennyire boldogok voltak, az öröm, a köszönet kiolvasható volt mindenki szeméből. Ezúton köszönöm a Mesztegnyői Polgárőr Egyesületnek, hogy Mikulásunk megszemélyesítője Kovács Márk lehetett, aki nagyon komolyan vette ezt a szerepet. Legjobban annak örültem, hogy minden kisgyermekhez érkezett családtag, és ilyen szép számmal megtisztelték ünnepélyünket. Péter Lászlóné mb. óvodavezető

Mikulás járt a mesztegnyői polgárőrök gyermekeinél z előző évi hagyományokhoz híven az idén is ellátogatott a mikulás Mesztegnyői Polgárőr Egyesület gyermekeihez is. Az egész napos kimerítő ajándék kézbesítés után a nagyszakállú Mikulást, a gyermekek versekkel és mikulás viccekkel ajándékozták. Természetesen Ő sem jött üres kézzel, minden gyermek kapott egy kis nassolni valót a produkciója bemutatása után.

A

Kiss János


2016. december


7 Wass Albert: Az én titok - karácsonyom

egtanultam tisztelni az ünnepet. Az ünnep Isten ajándéka, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, fölemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert a saját képére teremtette. Az erdélyi nagy gyász éveiben nálunk otthon elfelejtették az ünnepet. Nem volt karácsony, és nem volt újév, nem volt húsvét és pünkösd, mint ahogy vasárnapok sem voltak. Viselő ruháinkat s nehéz gondjainkat szakadatlanul hordtuk, bármit mutatott a naptár. Keserűség tanyázott otthon, s én hiába küzdöttem az ünnepekért, ünnepi öltözetet és ünnepi arcot éveken át nem látott a házunk. Egyszer fellázadtam. Karácsony volt. De nagyon emlékszem még arra a karácsonyra! Tizenöt, vagy tizenhat éves lehettem. Karácsonyi szabadságra küldött haza a város, és Sándor bácsi ünnepes háza után olyan volt a miénk, mintha halottat őriztek volna benne. Apámék egy-egy könyvbe temetkezve naphosszat hallgattak sötéten, és nem volt szabad előttük karácsonyról szólni. Évek óta nem járt nálunk az angyal. Súlyos gond nyomta a szárnyait, és nem tudott elrepülni hozzánk. Akkor öregedtek meg apámék. Nem akartak az ünnepre gondolni, mert eszükbe jutottak a régi és gondtalan ünneplések, s a jövő ködös volt, nem láttak előre. Pedig ha tudtak volna ünnepelni, a karácsonyfa gyertyái mellett az ünnepi gondolatok magasságából meglátták volna az utat, mely már akkor is egyenesen vezetett a reménység felé. De gyászba s ünneptelen hallgatásba rejtőzködtek az idő elől, pedig az idő azért múlott, éppen úgy. Karácsony szombatja volt. Kint nagy puha hó, a kerti fákat belepte egészen. Olyan csöndes volt kereken a világ, mintha a békesség készült volna megszületni akkor. Egyedül lézengtem a kertben. A szürkület már meglepte a fenyvest, s kereken a dombok is belevesztek a lehulló estébe. Lent a faluban egy-egy lámpa kigyúlt. Fájt, hogy karácsony estéje van. Máshol izgalommal lesik az angyalt, ünneplő ruha van és karácsonyi szag és boldog

M


rejtelmesség a levegőben. Hallottam a csilingelést, s láttam gyertyafényben úszó szép karácsonyfákat, pedig ahogy ott kószáltam a behavazott fák közt, végtelen egyedülléttel a szívemben, tudtam, hogy mindez csak álmodozás, mert nálunk sötétek a szobák, s régi gyűrött ruháinkban éppen olyan magányosan töltjük el ezt az estét is, akár a többit. Esteledett nagyon. Lent a faluban egyre több lámpa égett, s a papnál megkezdték a kántálást is. Megálltam a fenyők alatt, és hallgattam a felszűrődő éneket. Románok kántáltak. Az egyhangú dallamot búsan itta föl a szétterülő este, s én arra gondoltam, hogy a románok kántáltak. Románok ünnepeltek. Mindig csak románok. Sokáig álldogáltam ott, közben sötét lett egészen. Fázni is kezdtem, hűvös szél támadt a fák közül, éreztem, hogy haza kell már menni. De ugyanakkor valami fájdalmasan a torkomba markolt. A tudat, hogy karácsony este van, s én ott ülök majd egyedül, és nem lesz ott senki, akivel beszéljek, és nem lesz semmi ünnep. Az öregek olvasnak a lámpa alatt, olvasnak zord, szótlan arccal, mintha olyan nap lenne ez is, mint a többi. Úgy szorította a torkomat, hogy könnyeket préselt ki a szemem. Hát csak a románok? S ekkor valami bátor, nagy dolog jutott eszembe hirtelen, hogy szinte beleszédültem. Nem csak a románok! Miért csak ők? Karácsonyt csinálok én, magamnak! Karácsonyt, titokban, hogy senki se lássa! Volt a fenyves szélén néhány kicsi fenyő. Csak akkorák, hogy a derekamig sem értek. A kerti színből kiloptam egy ásót, meg egy ládát. S kiástam egyet, egy szépet a fenyőcskék közül. Sok földdel vettem ki, betettem a ládába, elrendeztem a gyökereit is, hogy baja ne essék, s megindultam vele a ház felé. Vert a szívem az izgalomtól. Hátha meglátnak? Hátha baj lesz ebből? De sötét volt, nem látott meg senki. Egyedül laktam, a ház végiben. Úgy osontam be a szobába, mint a tolvaj. Meggyújtottam a lámpát, a ládát a fával az asztalra tettem s hozzáfogtam a feldíszítéséhez. Izgalmas, nagyszerű munka volt. Színes pirosból láncokat fabrikáltam, néhány szál aranyozott zsinórt is leltem hozzá s öt darab maradék gyertyavéget. A gyertyavégeket drótra kötöttem rá a fenyőre, idétlenül álltak rajta, az igaz. A színes papírlánc

sem sikerült úgy, ahogy akartam. Csúnya lett nagyon a karácsonyfám. De karácsonyfa volt! Mikor elkészültem a díszítéssel, hallgatóztam. Csend volt a házban, nem mozdult senki. Előszedtem gyorsan az ünneplő ruhámat, s fölöltöztem úgy, ahogy illik. Aztán meggyújtottam a gyertyacsonkokat. Elfújtam a lámpát. Sötét lett egyszeribe, csak az öt kis sárga láng dideregte be félénken a szobát. Kinyitottam a kályhaajtót, hogy világítson a tűz is. Aztán felkuporodtam az ágyra és ünnepeltem. Táncolt a tűz lángja a falakon, rebbentek a kis gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert akkor egyedül voltam, s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak, s most már nem csak a románok ünnepeltek a faluban. Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység meg a jövendő beléptek ünnepelni hozzám a szobába. S talán, azt hiszem, úgy is volt. Ültem ünneplő ruhában az ágyon, s néztem a szegényes kis karácsonyfát, és gondoltam mindenfélét össze-vissza, szépet és szomorút, ahogy ilyen szép és magányos, de különösen nagy ünnepeken szokás, amíg lassan leégtek a gyertyavégek. Leégtek és elaludtak egyenként, csöndesen. Még éppen csak egy lángocska őrizte hűségesen az ünnepet a legalsó ágon, aztán elaludt az is. Még ültem az ágyon egy keveset, s néztem az elsötétülő szobát, mert a kályhában is roskadt már a tűz és alig világított. A sötétséggel együtt éreztem lassan a hétköznapot is visszatérni, s emlékszem jól, ez csúnya és keserű érzés volt. Aztán meggyújtottam újra a lámpát, levettem az ünnepi ruhát, s felvettem a régit. Leszedtem a fenyőről a ráaggatott holmit, s visszadugtam mindent a fiókba. Aztán kabátba bújtam, és visszavittem a fenyőfát oda, ahonnan kiástam. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Borzasztó sötét volt a fenyves, és szél suhogott az ágak között. Kint a tisztásokon derengve világított a hó. Féltem. Kísérteties volt a hószínű sötétség és a suhogó fenyves. Sietve helyére tettem a fát. Gyökere körül ledöngöltem a földet, s havat is kapartam köréje. A csöndesség felől

2016. december

Mesztegnyői Gólya-hír veszekedés hallatszott. Románul veszekedtek. A hangok felverték a falut, aztán befagytak újra a csendbe. Kántálás már nem hallatszott sehol. Hideg, néma téli este volt. Ásót, ládát visszacipeltem a kerti házba, aztán hazamentem. Ideje volt, hívtak vacsorázni. Mikor bementem, az asztalnál ültek.

8 Fáradtan és rosszkedvűen kérdezte meg apám. – Mit csináltál? – Semmit – feleltem. Apám szája megrándult, de nem kérdezett többet. Ő maga is a semmivel foglalkozott abban az időben. Szótlanul ettünk. De valami furcsát, büszkét és szomorút éreztem akkor: hogy nekem karácsonyom volt mégis.

Véletlenül jutott az eszembe minap ez a régi történet. Karácsonyfát néztem a fiaim számára, s megtaláltam közben azt a fenyőt is, amit akkor este kiloptam a kertből. Megsínylette az ünneplést. Évekig csenevész maradt, volt idő, hogy azt hittem kipusztul. De aztán mégis erőre kapott. S ma már sudáran és magasan szökik az ég felé, erősen túlnőtt engem s mindnyájunkat, kik akkor éltünk.

Adventi gyertyagyújtás dvent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a Karácsonyra való előkészület időszaka. Iskolánkban a múlt évben egy szép hagyomány vette kezdetét, az adventi gyertyagyújtás, amikor egy kis műsorral készülve, ünnepi keretek között emlékezünk meg az adventi időszakról. Az első gyertyagyújtáskor a 7. és a 8. osztályosok készültek egy csodaszép, látványos műsorral, majd Feri atya megáldotta az adventi koszorút és meghívott vendégünk, iskolánk védőnője Tótné Szabó Ilona meggyújtotta az első gyertyát. Aranyosi Ervin kis versé-

A

vel szeretnék további meghitt előkészületet kívánni minden kedves olvasónak. Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye. Kezdődik a csodavárás, ahogy egykor Jézust várták: szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet. Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged. Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot, kívánd azt, hogy minden ember itt a Földön, legyen áldott! Móriné Talián Gyöngyi intézményvezető helyettes

Együtt ünnepeltünk… „ Bár olyan sok idő eltelt A Nap soha nem mondja a Földnek: Tartozol nekem. Gondolj bele, mire képes Egy ilyen szeretet. Az egész világot bevilágítja.” /Háfiz/ ntézményünkben szép hagyománynyá vált, hogy december 6-án az óvodások meglátogatják az időseket. Klubunk kis csapata, már hetekkel a gyerekek érkezése előtt tervezgette, milyen formában lássuk vendégül az ovisokat. Készültek az aprócska mikuláscsomagok. Felelevenedtek a régi emlékek. Milyen volt az ünnep hajdanán…

I


Mikulás napján megérkeztek a gyerekek. Izgatottan vetették le kabátjukat és közben már mesélték is a délelőtti élményeiket. Egymás szavába vágva, csillogó szemekkel sorolták mennyi meglepetés várta őket. Ki az otthoni, ki az óvodai ünnepélyről beszélt. A társalgóban már az idősek várták a lelkes csapatot. Örömömre szolgált, hogy a gyerekek felszabadultan, otthonosan mozogtak. Érezhető volt az egymás iránti szeret. Az idős és a fiatal generáció együttléte, egymás szeretete. A nagycsoportosok szívet melengető énekekkel, versekkel karácsonyi hangulatot hoztak közösségünkbe. Az óvoda dolgozóinak és a mamáknak köszönhetően igazi csa-

ládias hangulat kerekedett. Az ismert dalokat, verseket közösen énekeltük. Volt olyan ének, amivel igazi meglepetést szereztek, mert már a mai kor szellemében íródott. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített abban, hogy együtt tölthettük ezt a szép délutánt! A Mesztegnyői Szociális és Gyermekjóléti Intézmény dolgozói nevében: SZERETETBEN TELJES BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK! Kesztyüs Lászlóné

2016. december

9


Az adventi csodavárás skolánknak nagy kihívást jelent a mikulás megrendezése. A kisebbecske gyermekek még hiszik, hogy eljön hozzájuk a Mikulás, és minden földi jóval megörvendezteti őket, de a nagyobbacskákat már inkább az élmény érdekli. Igyekszünk minden évben valami újat kitalálni, hogy mindenkinek meglepetésben legyen része. Mikulás hajnalán megérkeztek iskolánkba az előhírnökök: a krampuszok. Valamennyi betoppanó gyermeket egy-egy szaloncukorral örvendeztettek meg. A karácsonyi zene taktusai a szeretet élményét lopták a durvább lelkületű tanulók szívébe is. A délutánt az ünneplésnek szenteltük. Mindenki kiválaszthatta, hogy hogyan szeretné ezt az ünnepet eltölteni. A csendesebb, nyugodtabb tanulók örültek a tanító nénik által olvasott meséknek, és jót társasjátékoztak a folyóson. Az ügyesebb kezű és kreatív nebulók a karácsonyt előkészítő kézműves foglalkozáson vehettek részt. Akinek az életében az éneklés fontos, karaoke formájában választhatott dalt magának. A többség azonban, mint minden ilyen alkalommal, a diszkót részesítette előnyben. Iskolánk apraja-nagyja ropta a táncot, és jól érezte magát.

I

Ebbe a színes kavalkádba érkezett meg a Télapó, aki ezen a napon csak azokat a gyermekeket ajándékozta meg, akik valóban jók voltak, és építették a közösséget. Nehéz dolog, és iskolánk egyik fő problémája, hogy vannak olyan tanulóink, akik minden nap tönkre teszik a többiek iskolai életét. Nem építik a közösséget, hanem arra törekszenek, hogy deviáns viselkedésükkel hívják fel magukra a figyelmet. Nekünk: iskolai polgároknak: tanulóknak, tanároknak fontos lenne,

hogy ebben a csendesebb, az ünnepre készülős időszakban ezen tanulók is elgondolkodjanak, hogyan tehetnének ők is valamit az iskolájukért, a társaikért. Jó lenne, ha családi körben is szóba kerülne, hogyan lehetne szebbé tenni az ünnepeket, majd az utána következő csendesebb időszakokat! Egy boldogabb és nyugalmasabb 2017-et kívánva magunknak: Tütttőné Linha Katalin DÖK-segítő tanár

Közbiztonsági nap az óvodában mmár második alkalommal óvodás gyermekeink 2016. november 29-én játékos formában hallgathattak előadást a rendőrség alapfeladatairól, megismerkedhettek a rendőrök sokrétű munkájával és a rendőri karjelzésekkel. Az ovisok ezt követően a számukra kialakított közlekedési pályán megtanulhatták az úttesten való átkelés és a kerékpáros közlekedés alapvető szabályait. A legnagyobb öröm azonban az udvaron ért bennünket, ahol igazi rendőrautó került bemutatásra, amit azonnal birtokba is vehettünk. Mindenki beleülhetett, sőt még a szirénát és vészvillogót is bekapcsolták nekünk. A kisgyermekek a rendőröktől foszforeszkáló matricákat és karkötőket, biztonsági mellényeket kaptak ajándékba, a közlekedésbiztonsági nap végén pedig Tóth Enikő rendőr törzsőrmester az intézmény részére több kerékpáros fejvédő sisakot adott át. Kedvességüket mi is szerettük volna viszonozni, teával, kávéval, és Pápes Zsuzsi néni által sütött finom forgács-

I


fánkkal kínáltuk őket, sőt még mi is ehettünk belőle. Úgy gondolom, hogy a gyermekek betekintést kaptak a közlekedéssel kapcsolatos szabályok világába. Ismerkedhettek a

közlekedési táblákkal, a rendőrök és polgárőrök munkájával. Érdekes, de egyben nagyon hasznos és tanulságos délelőtt volt mindannyiunk számára. Bajkai Józsefné

2016. december


10 Karácsony - Születés

arácsony közeledtével, ahogy az ember ráhangolódik az ünnepre, elgondolkodik, hogy végül is mi ennek az ünnepnek a lényege. Egyáltalán ünnep-e? Ahogy ünnepeink sorra korcsosulnak el az utódnemzedék jóvoltából, még ez utóbbi kérdés is jogossá vált. Gyermekeink, fiataljaink számára, sajnos, nem egyértelmű, hogy mi is az ünnep. Legtöbbször csak annyi, hogy kiléphetnek az iskola, a munkahely taposómalmából. Egy alkalom a bulira, az eszméletvesztésig tartó alkoholizálásra. Szolidabb a helyzet az ünnepbehelyettesítéssel, azaz, amikor egy hagyományos ünnepet lefedek egy idegen szokással. Ide tartozik például Myrai Szent Miklós, közismertebben Mikulás kicserélése az északi „Joulupukkival”, közismertebben a Télapóval. Ez még az előző, materialista rendszer csalása volt. De egyre népszerűbb a Mindenszentek ünnepét elbitorló angolszász begyűrűzés, a Halloween is. Természetesen, Karácsony ünnepe sem úszhatta meg a leértékelődést. Az ateista-liberális elemek számára ez csak Fenyőünnep. Kiragadnak egy kézzelfogható tartozékot, és megteszik lényegi elemnek. Nem sokkal szerencsésebb a Szeretet ünnepe torzítás sem. A próbálkozások lényege, hogy elfedjék a lényeget, ami bántja a szemüket és a csökevényes lelkiismeretüket.

K

Karácsony mélységes lényege ugyanis az, hogy ez egy születésnap. Nem is akárkié. Annak az Embernek a születésnapja, akiről bebizonyosodott, hogy maga az Isten. Karácsony nem más, mint Isten földi születésnapja. Isten ekkor lett Emberré, hogy magára véve emberségünket, feláldozza, s így kiengesztelje önmagát. Egy olyan Isten mutatkozik be általa, amilyent ember képtelen kitalálni. Szembemegy a józan ésszel az egész lénye. Ezért nem képesek felismerni Őt a „nagyok”, akik valami teljesen emberit kerestek és vártak. Olyat, mint a többi pogány istenképzetek, akik segíteni ugyan nem tudtak, de teljesen megfeleltek az ember elgondolásának. Karácsonykor megtörtént az elképzelhetetlen. A végtelen Isten megjelenik a Földön egy kisdedbe, majd később egy ostyába behatárolódva. A Mindenható megjelenik gyengén, tehetetlenül. A Mindentudás lép színre önmagát teljesen kiüresítve. Mindez csupán azért, hogy úgy 33 év múlva újra kiüresíthesse önmagát. Életét adva megválthasson bennünket, hogy lehessen ünnepelni egy újabb születésnapot. Az emberét, aki nyomába lépve újjászületett: új emberré, krisztusi emberré, keresztény emberré. Emberré, aki ismét az Isten kedves gyermeke lehet. Karácsony – Nagypéntek – Húsvét, egy összefüggő láncolat

érted és értem. Mindazokért, akik elfogadják a Jelet, akinek ellene mondtak oly sokan. Karácsony ünnepének lényege nem a szeretet, nem az ajándékok, se a külsőségek, hanem maga az ÉLET, aki azért született, hogy nekünk is életünk lehessen. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónak Kegyelemteljes, Boldog Karácsonyt! Galambos Ferenc plébános Mellékelten hirdetném a kedves híveknek, hogy karácsonyi készületként a szentgyónást december 20-án, délután 14 órától este 20 óráig terjedő időben a plébánián megtehetik. A miserend pedig a következőképpen alakul az ünnepi időszakban:  December 24-én 23 órakor (fél órával előtte Honi Hagyományőrzők műsora)  December 25-én 11 órakor ünnepi szentmise  December 27-én 17 órakor János-napi szentmise bormegáldással  December 31-én 16 órakor évzáró szentmise

Karácsonyi délután az első osztályban gyerekek mindig nagy örömmel, készülődéssel várják a karácsonyt, a szép karácsonyfát és a meglepetés ajándékokat. Az első osztályosok az utolsó péntek délután egy kis karácsonyi zsúrral hangolódtak a karácsonyra, ahol volt

A


móka, kacagás, tánc, játék, eszemiszom, ami ilyenkor egy kisgyereknek kell. Elek Krisztina osztályfőnök szeretettel várta a szülőket is, akik közül páran elfogadták a meghívást, sőt még egy kis süteménnyel, apróságokkal is kedvesked-

tek a gyerekeknek. A fotók magukért beszélnek, egy nagyon vidám, hangulatos délutánt tölthettek együtt a gyerekek. Móriné Talián Gyöngyi Intézményvezető-helyettes

2016. december


11 Felvilágosító egészségóra az iskolában

elkérésre iskolánkba érkezett Dr. Vinczéné Darvas Adrienn marcali védőnő, aki a 7. és 8. osztályos gyerekeknek nemi bontásban felvilágosító órát tartott. Többek között szó volt a nemi érés korai jeleiről, a pubertás korról a hormonális rendszer változásairól, hiszen gyermekeink serdülése jelentősen előrébb tolódott a mai világban. Úgy gondolom, hogy a kamaszodás éveiben a fiatalnak tisztában kell lennie, mi történik vele és a testével, és az időben történő szexuális oktatás megóvhatja a gyermekeket a testi és lelki károsodásoktól, aminek manapság az utcán, a TV-ben és az interneten fenyegetően ki vannak téve. Hasznos dolognak tartom az ilyen alkalmakat és a jövőben is szervezünk a gyerekek számára ilyen előadásokat.

F

Móriné Talián Gyöngyi intézményvezető- helyettes

December 1. – az AIDS elleni védekezés világnapja Az AIDS kifejezés, latin mozaikszó, szerzett immunhiányos tünetegyüttest jelent. Ez az igen veszélyes betegség, az emberi immunhiány vírusa (latinul HIV) vírus által előidézett, gyakorlatilag halálos betegség. Ezt a modern világjárványnak nevezett betegséget 1981-ben figyelték meg először az Amerikai Egyesült Államokban. Felfigyeltek a nyolcvanas években arra a jelenségre, hogy egy nagyon ritka egysejtű által okozott tüdőgyulladás és a kaposi-szarkóma nevű betegség egyre gyakoribbá vált a homoszexuális férfiak körében. Korábban mindkét betegség az immungyenge emberek valamint leromlott állapotú idősek betegsége volt. A HIV fertőzés a szervezet nélkülözhetetlen védekező elemeit, aT4limfocitákat támadja meg, és pár év leforgása alatt semmisíti meg őket. A teljes immunhiány ennél később alakul ki, mert az immunrendszer egészséges része egy ideig képes ellensúlyozni a sejtek normális működésének hiányát. Kezdetben a fertőzés főként nemi úton a homoszexuális férfiakat, az intravénás kábítószer-élvezőket és szexuális partnereiket támadta meg, illetve a transzfúzióban vagy más vérkészítmény kezelésben részesülő betegek (pl. vérzékenyek) fertőzése volt. Mára már rájöttek hogy fertőzött anya magzatának is átadhatja, illetve fertőzött tűvel való sebzés is okozhatja. Mivel a fertőzés és a


megbetegedés között sok év telik el, a betegség akadálytalanul terjedhetett el a világon. A HIV fertőzöttség DélkeletÁzsiában és Afrikában a legsúlyosabb, egyes területeken a lakosság 50-80 százalékát érinti. Magyarországon kb. 2800 fő HIV fertőzöttet és AIDS beteget tartanak nyilván. A betegeknek 17 százaléka nőnemű. 71 százaléka az elfogadottól eltérő szexuális beállítottságú. A hazánkban regisztrált betegek 27 százaléka külföldi állampolgár. A betegség fertőző, de fertőzött beteggel együtt lehet élni! A vírus ugyanis ép hámon nem tud bejutni, de a legkisebb sérülés is már szabad utat adhat neki. Nem terjed kézfogással, köhögéssel, tüsszentéssel, csókkal, uszodában vagy WC használattal, vektorokkal (szúnyog,

légy), közös evőeszközzel vagy éppen a konyhában vagy fürdőben egy közös lakásban. Világszerte szexuálisan terjedő betegségként van nyilvántartva, de óvintézkedésekkel, tisztasági rendszabályokkal, felelősségteljes párkapcsolattal kivédhető. Megszerzett betegségként gyógyszerrel kezelendő! Legkisebb gyanú esetén is az ingyenes AIDS tesztet kell elvégezni mely fellelhető nagyobb kórházakban és 96 százalék biztonsággal mutatja ki az eredményt. Nyilvántartott HIV fertőzött személyek területi eloszlása anonim személyek nélkül (Forrás OEK) Tóthné Szabó Ilona védőnő

Nyilvántartott HIV fertőzött személyek területi eloszlása anonim személyek nélkül (Forrás OEK)

2016. december


12 Recept staféta

„HÁL’-ISTENKE” /Tipp a karácsonyi húsos ételmaradékok felhasználásához./ öszönöm Deákvári Andreának a felkérést, remélem sikerül egy kis újdonsággal szolgálnom a karácsonyi ünnepkör gasztronómiai kínálatához, az ünnepi asztal fogásaihoz!

K

Lassan ködbevesző legénykori emlékeimből kerestem elő ezt a somogyi erdők mélyén csak „Hál’-Istenkének” nevezett ínyencséget. Fiatal erdész koromban még divatban voltak a többnapos „elvtársi” vadászatok, ahol a záró ebéd, vagy vacsora dísze volt ez a húsétel. Az akkori „elit” kiszolgálására odarendelt egyszerű sütő-főző emberektől ered a recept és az elnevezés is – „hál’ Isten, hogy vége van a vadászatnak!” Az eredeti recept szerint a töltelékbe a pár nap alatt megmaradt sült-, főtt húsok, pörköltek, gombák szolgáltak alapanyagul. Ezeket apróra szelték, és hagyma, medvehagyma, fokhagyma hozzáadásával ragut készítettek belőle. Szarvasborjú karajt vékony szeletekre vágtak, kiklopfolták és másfélszer nagyobb alufóliára fektették. Sózták, borsozták, csipet kakukkfűvel bolondították, majd a hússzelet közepére púpozták a ragut. Fészket nyomtak a

gombócba, amibe reszelt sajt, egy szem aszalt szilva, majd újra reszelt sajt került, és a végén visszasimították a húsvagdalékot a tetejére. A karajjal együtt összenyomva kis labdákat formáltak, amit az alufóliával batyuszerűen becsomagoltak. A kis csomagokat 10 percig forrásban lévő vízben főzték, majd kibontva lecsepegtették. Mikor kihűlt, bepanírozták és bő zsiradékban aranybarnára sütötték. Ez az alapötlet, amit én egy 55 éves érettségi találkozó alkalmából vettem elő. Óriási sikere volt az ország minden részéből Mesztegnyőre érkezett, sokat látott szőlész-borász szakemberek körében. A ragu apróra vágott szalonna, kolbász, gomba, darált hús, só, bors, pirospaprika, medvehagyma, hagyma, fokhagyma, kömény és kakukkfű felhasználásával készült. A szarvashúst sertéskaraj helyettesítette – remekül! / de szerintem a csirke, vagy pulykamell is kiváló hozzá / Füstölt sajtot –parenyicát – használtam és a panírmorzsába darált diót is kevertem. Így még pikánsabbá tettem a „Hál’-Istenke” ízét. Köretként héjában főtt apró krumplit miután megpucoltam, négyfelé vágtam és tepsiben, kacsazsírral nyakon öntve 510 percig sütöttem, sóztam, paprikáztam, majd készre pirítottam.

Elég ijesztőnek tűnik elsőre a leírás, de aki szeret sütni-főzni, az nagyon élvezni fogja az elkészítést, mert csak a fantázia - na és a maradékok - szabnak határt a töltelék összeállítása során. /pl. kolbászhús, pacal, hal, zöldségek, stb../ A panírmorzsába is keverhető mogyoró, mandula, zabpehely, chips darabkák ízlés szerint. Jó kísérletezést, jó étvágyat, békés Karácsonyt és erőben, egészségben, eredményekben gazdag boldog újévet kívánok mindenkinek! A Recept-stafétát Béli Lajosnak adom át, - a falunapokon és a hegyi bulikon találkozhattak sokan már a főztjével hogy a következő számban valami finomsággal lepjen meg bennünket! Kövesdi Pál

A második gyertya 016.december 9-én iskolánk adventi koszorúján fellobbant a második gyertya. A 3. és 4. osztályosok ünnepi műsorral készültek az alkalomra. Szomszédos intézményünk vezetője, Péter Lászlónét kértük fel arra, hogy tisztelje meg iskolánkat a gyertya meggyújtásával. Az ő szívhez szóló szavaival köszöntjük a falu lakosságát is a csendes várakozás időszakában: „Mit adhatnék Karácsonyra Neked Amit adhatnék Neked nem lesz becsomagolva, Nem lesz rajta szalag sem, Nem a postás hozza, és nem kerül egy fillérbe sem. A lista hosszú, de szívemből jön, Ahogy kitárom előtted mit is adnék.

2

Örömöt, ami hálából fakad... A bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét, Szabadságot, hogy nem ítélsz senkit, Még saját magadat sem,


Békét, hogy te magad légy Önnön legjobb barátja, Bölcsességet, hogy megértsd hibáidat, És megbocsásd mások ballépését. Együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot, Úgy ahogy van, és nem úgy, ahogy te Újraalkotnád legszívesebben. Erőt, hogy a sajnálkozást épp úgy elvethesd, Mint a feszültséget, És gyengéden élhess a jelennek... ...hogy magad és mindenki mást A szív szemével láthass, Aminek csak a szeretet számít. És végül azt kívánom, hogy a fény feltárja előtted, Hogy mindez az ajándék már benned él... ... és csak arra vár, hogy kibontsd!” Szabó Gyöngyi pedagógus

2016. december


13 Betlehem a mesztegnyői templomban

osszú évek óta december első hetében felépítjük a templomban a betlehemet. Ezt a valamikori fafaragó táborokban elkészített figurák segítségével állítottuk össze úgy, hogy közben a templomban hosszú évtizedek óta használatban lévő gipszfigurákat is beillesztettük az életképbe. Egy megbeszélt időpontban összegyűlt 6-8 ember, akik mind-mind valamivel hozzájárultak a munkálatokhoz. Ki a testi erejével, ki szalmával, szénával, ki csutaszárral, fenyőgallyakkal, ha kell dróttal, szöggel, hosszabbítóval. Egy délelőtt alatt készült el a kis „barlang”, a kis Jézus születésének mesztegnyői helyszíne. A munkálatok után egy pohár forró tea, egy kis harapnivaló jutott a dolgos kezeknek, szorgalmas embereknek a jó meleg kemence mellett. Köszönjük a közreműködőknek a segítséget, támogatást! A szentmisék előtt és után a templom nyitva tart, illetve egyeztetés után látogatható. Szeretettel várjuk a kedves látogatókat! Kérek minden érdeklődőt, hogy amennyiben egyénileg, vagy csoportosan szeretné megtekinteni a Betlehemet, jelezze Panyi Antalnénál, vagy a Faluházban Kövesdiné Panyi Antóniánál. Kövesdiné Panyi Antónia

H

Közérdekű telefonszámok

FELHÍVÁS!

Segélyhívószámok: Mentők: 104 Rendőrség: 107 Tűzoltóság: 105 Segélyhívó:112 Intézmények telefonszámai: Marcali Kórház: 06/82/801-860 Marcali Járási Hivatal: 06/85/795-000 Marcali Közös Önkormányzati Hivatal 06/85/501-001 Marcali Járási Hivatal: 06/85/795-000 Marcali Okmányiroda: 06/85/795-021 Marcali és Térsége Közszolgáltató Nonprofit Kft (szemétszállítás): 06/85/630-290 Marcali Járási Hivatal Földhivatali Osztály: 06/85/510-3748 DRV Infó vonal: 06/40/240-240, 06/85/510-176 Közp. háziorvosi ügyelet: 85/310-515 Mesztegnyői Közös Önkormányzati Hivatal: 06/85/329-147 Ladi János Általános Iskola: 06/85/329-089 Mesztegnyői Óvoda: 06/85/329-231 Orvosi rendelő: 06/85/950-995 Védőnői Szolgálat: 06/85/329-290 Gyógyszertár: 06/85/329-023 Területi Gondozási Központ: 06/85/329-232 Faluház: 06/85/329-166 Plébánia: 06/85/329-411 Somogy Takarék Szövetkezet: 06/85/329-022 Polgárőrség: 06/30/621-7982, 06/20/426-1849 Mesztegnyő Posta: 06/85/310-040 Falugazdász: 06/70/490-6167 Erdei kisvasút: 06/30/5490-982 Mesztegnyő üzletek: COOP: 06/85/329-036 Margaréta ABC: 06/85/329-346 Bagoly ABC: 06/85/950-394

„ADNI ÖRÖM” – 2016.


A Magyar Máltai Szeretetszolgálat akciója A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mesztegnyői Csoportja kéri mindazok segítségét, akik adományaikkal szeretnének segíteni rászoruló embertársaikon, családokon, – hogy minél teljesebb, örömtelibb legyen mindannyiunk Karácsonya – hogy adományaikat, támogatásaikat a Faluháznál adhatják le, december 22-ig. / tartós élelmiszert, édességet, ruhaneműt fogadunk el / A tartós élelmiszer és ruhanemű, valamint az egyéb adományok, december 22-én, csütörtökön, 10 órától kerülnek szétosztásra. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! MMSZSZ Mesztegnyői Csoport Panyi Antalné cs.vez.

2016. december


14

Adventi előkészületek – mézeskalács készítés a faluházban z ünnepi várakozásban az idén a mézeskalács készítést terveztük be kézműves műhely keretein belül. A Marcali Múzeum munkatársait kértem meg, hogy legyenek segítségünkre a munkálatokban. Leginkább a múzeum ütőfái miatt szerettem volna, ha eljönnek Mesztegnyőre, mert olyan különleges formákkal találkozhattak a fiatalok, amelyek a régi vásárok hangulatát idézhették fel bennük, de talán leginkább bennünk felnőttekben. Grófné Andi délelőtt összegyúrta a múzeum által összeállított recept alapján a tésztát, 4-5 adagot, hogy legyen bőven

A

az esti foglalkozáshoz alapanyag. Már tavaly is a Napsugár Lakóotthon gyermekei voltak többségben az érdeklődők közül, de sikerült pár nagyobb külsős fiút, lányt is bevonni a munkálatokba. Hamar finom illat lengte be a Faluházat, ami mindenkinek meghozta a kedvét a gyúráshoz, formázáshoz. Nagy sikere volt az érdekes mintáknak, szinte mindenki mindegyiket kipróbálta. Voltak, akik mindjárt meg is ették az elkészített munkadarabokat, nehogy karácsonyig tönkre menjenek.  A többiek szépen kiszámolták, kinek szeretnének tést szerezni karácsonyra, és annyi mé-

zesbábot készítettek. Igazán csak a rök hiányoztak a szívecskékből, és sze nem festettük ki őket színesre. Nagyon köszönöm a Marcali Múzeum munkatársainak – Samuné Bogyó Hajninak és Omrainé Margitkának a sok segítséget! Köszönöm a megjelenteknek, az érdeklődést! Mindenkinek áldott, békés Karácsonyt, erőben, egészségben, sikerekben gazdag, békés újesztendőt kívánok szeretettel, a Faluház dolgozói és a magam nevében! Kövesdiné Panyi Antónia

Kedves támogatóink, segítőink! A mesztegnyői Honismereti és Természetvédő kh. Egyesület, a mesztegnyői Faluház és a magam nevében tisztelettel és hálával megköszönöm a 30. Kárpát-medencei Ifjúsági Honismereti Találkozóhoz nyújtott önzetlen segítségét, munkáját és támogatását. Sokakkal együtt, az Ön /Önök nagylelkűségének és ügyünk iránti elkötelezettségének köszönhetően sikerült rendezvényünket magas színvonalon megvalósítani. Biztosítva ezzel öt ország 9 településéről érkező, közel 80 magyar fiatal, egy hétig tartó programjait. Elősegítve ezzel a határon átívelő magyarságot, közös gyökereinket érintő műveltségi területek megismerését - anyanyelvi, irodalmi, történelmi, néprajzi és egyéb kulturális programok megvalósítását! Együtt ünnepeltük – immár 30. éve Magyarországon – a Kárpátmedence magyarságával államalapító Szent István királyunkat, az IV. évfolyam 10. szám

új kenyeret, és együtt tapsoltunk a határon túli csoportok hol szívbemarkolóan megható, hol vidám, hol elgondolkodtató, csodás műsorának. Tervezett céljainknak megfelelően erősítettük nemzeti összetartozásunkat, közös gyökereinket, kiemeltük anyanyelvünk használatának, jelentőségének fontosságát, megtartó erejét! Megtisztelő támogatását megköszönve további tevékenységéhez, munkájához kérem a Jóisten áldását szeretettel! Ezúton kívánok Önnek és családjának áldott békés karácsonyt, sikerekben, erőben, egészségben gazdag újesztendőt! Tisztelettel és köszönettel: Kövesdiné Panyi Antónia Faluház és egyesületvezető 2016. december


15 Karácsonyvárás az óvodában elsőseinkkel

bben az évben is vendégül láttuk óvodánkból nemrég elballagott gyermekeinket, az első osztályos tanulókat, tanítónőjükkel, Kriszta nénivel. A találkozást izgatottan vártuk, hiszen a nagycsoportosok kis társaikat láthatták viszont, feleleveníthették emlékeiket, a barátok újra kicsit együtt lehettek. A viszontlátás öröme látható, érezhető volt a gyerekeken: az örömujjongástól kezdve a vidám felkiáltásokon át a szoros baráti ölelésekben benne volt minden! Időnk első felében csak beszélgettünk, felidézve közös élményeinket, és persze

E

játszottunk, mivel már elfelejtődött, hogy mennyi érdekesség van itt az oviban. Aztán lassan sorban ültek le a gyerekek az asztalhoz is, mivel észrevették, hogy Timi néni odakészített pár csodaszép angyalkát és hozzá sok eszközt. Már mozogtak is a fürge kezecskék, ujjak, ovisok és iskolások együtt készítették angyalkáikat, volt, aki még többet is. Ezután a tornaszobába invitáltam „régi” és jelenlegi gyermekeim egy kis mozgásra. Mindegyikük kedvenc játéka a csoportkidobó: így hát a vegyes – ovis és isis – csapatok létrehozása után már

kezdődött is a verseny. Minden gyermek nagyon élvezte a játékot, nem szívesen hagyták abba. A közös tevékenységek alatt többször is megkínáltuk a gyerekeket Bajkai Ildi néni által frissen sütött mézeskalácsból, ami igazán szépre és finomra sikerült. Ezután almát, üdítői is kaptak. Az időnk hamar eltelt, szomorúan búcsúztunk egymástól. Bízom abban, hogy mindenkinek maradandó élményt nyújtott a mai együttlét. Huszár Hajnalka óvodapedagógus

PROGRAMAJÁNLÓ  



december 22. Karácsonyi kézműves játszóház a marcali könyvtárban (9:00-12:00) december 27-28. Évadzáró programok a Katica-tanyán: szilveszteri kézműves programok, kisállat simogatás, lovaglás... (Patca) december 31. Szilveszteri medence-part az igali gyógyfürdőben: retro disco, nyereményjáték. Az első száz látogató vendég egy pohár pezsgőre! (9:00-15:00)








december 31. Hévízi szabadtéri szilveszter: retro disco, Desperado, V-Tech, Kozsó… (Nagyparkoló tér) január 7. Falusi disznóvágás a szentgyörgyi Csillagvárban: pálinkás köszöntő, hagyományos disznótoros finomságok, hurka-kolbász töltés január 13. Marcali Újévi Operett Gála (Művelődési Ház 19:00)

2016. december


16 HOSSZÚVÍZI HÍREK Elnéptelenedő falvak

016 november 24-én közmeghallgatást tartottuk. A falu lakossága szép számban megjelent, azonkívül jelen voltak meghívott vendégeink és az Önkormányzat dolgozói. Az éves beszámolóban elhangzott pénzügyi beszámoló mellett a közmunka során végre hajtott feladatokról beszéltem: parkosítás, kerítés építés, növény ültetés, tereprendezés, füvesítés mellett a Cserfekvési utat javították a munkások. Még sok-sok feladat van hátra ahhoz, hogy egy igazán szép környezet vegyen körbe minket, ezért a következő évben ezt a munkát folytatjuk. Lakossági felvetések nagy része arra utalt, hogy sajnos Hosszúvíz és Cserfekvés lakóssága is rendkívül gyors ütemben fogy, ezt bármilyen módon, de meg kell akadályoznunk. Sajnos ez a tendencia nem csak a mi településünket érinti. A népesség fogyását már saját bőrünkön is érezhetjük nem csak egy számadat a statisztikában. A fiatalok nagy része külföldön vagy nagyvárosban vállalnak munkát. Akik maradnak, azok pedig alig vállalnak gyermeket. Így a falvak egyre kisebb lélekszámúak. A 200 fő alatti településeket törpefalvaknak hívják. Ezek a törpefalvak néhány évtizeden belül végleg lekerülhetnek a

2

térképről. Ez a szomorú folyamat ráadásul egyelőre megállíthatatlannak tűnik. „Somogy 106 településének negyven év múlva nyomát sem találni majd. Kopogós, kemény, rideg szavak. Munkahelyek nélkül fiatalok, fiatalok nélkül jövő nincs.” olvashatjuk Fábián Éva megyei főépítész tájékoztatóját. Mi lesz az épületállománnyal, szétlopják és spontán beerdősül? Vajon lehetne-e új funkciót adni a kihaló, emberek nélküli falunak? Ez a kérdés már régóta napirenden van a települések vezetői között. Számos megoldás javaslat született az évek folyamán, de mindenki számára megnyugtató megoldást még nem találtak ki. Több település a nulla forintos telkekkel próbálkozott, de sajnos még ingyen sem vállalták azt, hogy építkeznek a területekre. Egy másik megoldás szerint hajléktalanokat költöztetnének az üresen álló házakba. Magyarországon 16-szor annyi üres lakás van, mint hajléktalan. Egy javaslat új módszerrel hozná össze a keresletet és a kínálatot, egy civil szervezet pedig az önkormányzatokat próbálja rávenni, hogy adjanak szociális bérlakást a hajléktalanoknak. A tőlem telhető legtöbbet megteszem annak érdekében, hogy Hosszúvíz még sok-sok éven át lakott

település maradjon. Az üresen álló ingatlanok eladásában próbálok segíteni, sajnos nem túl sok sikerrel. De nem adhatjuk fel. A nyáron ellátogatott hozzánk is az a két hölgy, akik igazán a szívükön viselik a kis települések sorsát. A két hölgy Zsuzsa és Kata az éledő falvak project megálmodói. A project célja, hogy az 50 fő alatti törpetelepüléseket felkeressék, honlapjukon bemutassák, ezzel szeretnék felkelteni mindazok figyelmét, akik tanyai falusi életre vágynak, így talán elkerülhetnénk az elnéptelenedést. A küldetésük nemes és számunkra életmentő. Zsuzsa és Kata pedig szívvel lélekkel írt Hosszúvízről és Cserfekvésről is. Pozitív gondolataikat tükrözi, hogy nem a kihaló falvakról írnak, hanem az éledő falvakról. http://www.eledofalvak.hu/category/som ogy-megye/ Linken található a Hosszúvízről szóló cikkük. Bíztattak bennünket ne adjuk fel, mert annyira gyönyörű és élhető falu, hogy biztosan sikerülni fog a falu létszámot feltölteni. Én remélem, hogy a jövő évben már többen ünnepelhetjük meg a karácsonyt Hosszúvízen, kívánom, hogy az üresen álló házak megteljenek, hogy a falugondnoki autó tele legyen, mikor az ovisokat szállítja.

Hóban ébred majd az ünnep, minden percben nevet ránk. Tud-e bármi szebbet adni, mint a békés nagyvilág? Körbenézel, s látsz egy arcot, amin némán gond pihen. Reményt adhatsz pár mosollyal, hogy a holnap más legyen. Jut még bárkinek a tiszta fényből egy cseppnyi láng. Jókedv könny helyett. Ha másod nincs is, ezt add tovább. Áldott békés karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag békés boldog új évet kívánok! Máté-Botos Ivett IV. évfolyam 10. szám

2016. december


17

Mesztegnyői „Zenebonáskodás” – 1840 december 7.

A

magyar embernek vannak ünnepei, jeles napjai, szomorú, vagy vidám évfordulói, megemlékezései. Egy ilyen naphoz érkeztünk el, most december elején, éppen a Mikulás napja után. Sokakban felmerül a kérdés, mi is ez a „Zenebonáskodás”? Tudom, hogy sok újat nem tudok már hozzátenni a történelmi eseményekhez, a falu életét hosszú időre meghatározó parasztlázadás történetéhez. Mégis, mégis minden évben muszáj, késztetést érzek, hogy felhívjam a figyelmet az akkor történtekre. Az lázadás kiváltó okaira, az akkori társadalmi igazságtalanságokra, a falu példás összefogására, az áldozatokra és a megtorlásokra, a szomorú, reményvesztett családokra, az 1840 decemberében gyászba borult Mesztegnyőre. Kérek minden jóérzésű mesztegnyői embert, hogy a kollektív emlékezés felelősségét mindenki érezze magára kötelező érvényűnek! Lehet, hogy nem itt éltek még a mai mesztegnyőiek felmenői, de helyi kötődésünket, nemzeti identitásunkat csak akkor tudjuk kialakítani gyermekeinkben, unokáinkban, ha nem felejtjük el múltunkat, megismerjük történelmünket, helyi értékeinket. Minden múltbéli döntés, cselekedet, amit elődeink hoztak, tettek, hatással van mai életünkre, jelenünkre, településünk mindennapjaira. Mint már hosszú évtizedek óta szokássá vált – 1981 óta biztosan – fáklyás felvonulással gyertyagyújtással és koszorúzással tisztelegtünk a kor egyik legjelentősebb Somogy megyei


parasztlázadása előtt. A Faluháztól indult a menet, amihez többen útközben csatlakoztak. Felidéztük a történteket, az előzményeket és a végkifejletet is, ami Mesztegnyő lakosságának életét, illetve a település társadalmi, gazdasági viszonyait hosszú évtizedekre meghatározta. Majd az áldozatok nevének felsorolása közben elhelyeztük a koszorúinkat, gyertyáinkat, mécseseinket a valamikori TSZ-iroda falán elhelyezett emléktáblánál és a parkban felállított emlékoszlopnál. Mi vezetett a reformkor legvéresebb parasztlázadásához?

talán

A magyar jobbágyság folyamatosan romló helyzete a 18. század második felétől kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni. A földesurak majorsági birtokuk kiterjesztésére a telken kívüli állományt kezdték kisajátítani, a közföldek, legelők, irtásföldek területét igyekeztek csökkenteni. A századforduló után hatványozottabban érvényesül a tendencia. Mesztegnyőn, a jobbágyi kézen lévő földek csökkenése1767-hez viszonyítva látványosnak mondható. Az új összeírás szerint a telkek száma 22-vel növekedett, ebből adódóan jelentősen csökkent a telkekhez tartozó rét és szántó mennyisége. A gróf a francia háborúk hatására a gazdasági fellendülés érdekében – kellett az új munkaerő - az 1820-as években 78 zsellércsaládot telepített be a faluba. A cseh betelepítettek már nem jobbágyként, hanem zsellérként dolgoztak, a megyei és az állami adófizetés alól mentesülve.

Csak földesuruknak adóztak. Az új családok eltartásához megosztotta az irtásföldeket, fokozatosan megszüntette a legeltetési és faszedési jogot. Elégedetlenségüket több alkalommal kérvényben eljutatták a vármegyéhez: „Tőlünk az uradalom földjeinket, legelőinket, irtásrétjeinket elszedvén már oly nyomorúságra jutottunk, hogy a jármot magunk vagyunk kénytelenek vonni”. A zendülés közvetlen kiváltó oka az 1839-40. évi országgyűlésen hozott új katonaállítási törvény, amely az eddigi toborzás helyére az osztrákoknál már alkalmazott újoncállítási rendszert vezette be, ahol az összeírás után sorshúzással dőlt el kit visznek katonának. 1840. november 11-én megérkezett a szolgabíró levele, amelyben ismertette az országgyűlési végzést. Koller József plébános is próbálta elmagyarázni a lakosoknak, de a nép ezt már nem akarta megérteni. Újra megpróbáltak kérvénnyel fordulni a hivatalokhoz, hogy horvát mintára határőr feladatot ellátván, felmentést nyerjenek a katonáskodás és a földesúri függés alól. Többen, főként a „fias” emberek hangoztatták, hogy: „emberdézsmát ne adjunk, az nincs a Fölségtől, hanem csak a megye akaratja, a föld se vegye be, aki rááll így, egy halálig nem kell ráállni” Majd a császárhoz küldöttet menesztenek, őt instanciázással megbízván, hogy a felség orvosolja bajukat. Ehhez azonban engedélyt sohasem kaptak az alispántól. Sárközi alispán válaszában a következőket vetette papírra: „Szokatlan dolog lévén, hogy a világos törvény magyarázatjáért adózó község ő felségéhez járuljon, sőt ebben kételkedni is már büntetésre méltónak láttatván…..” - valamint előre vetítette, hogy a zendülésbe keveredett emberek példásan meg lesznek büntetve. A parasztok azonban nem engedelmeskedtek: „mindenki abban az ümögben maradjon, amit felvett, készen tartsa magát mindenkor az ellenállásra!” November 25-én érkezett meg a marcali szolgabíró, hogy az újoncösszeírást megkísérelje, de elzavarták. Ettől kezdve a parasztok a falu két végére őröket állítottak és a házakban éjjel is világítani kellett. Az ellenállás megtörésére november 28-án tizenhat pandúrt rendeltek ki, azonban a parasztok azokat is megfutamították. Az uradalmi tiszt írja: „a mesztegnyeiek baltákkal, fegyverekkel csoportosan

2016. december

Mesztegnyői Gólya-hír járnak és gyülekeznek a bíró házához, ha a katonaság jönni fog, félreverik a harangot…” Robotra senki nem mehetett, a zselléreket az új utcában megfenyegették, ha nem tartanak velük, az utcát felégetik. December 6-án megszólaltak a harangok, veszély közeledett. A vármegye a példátlan törvénysértést nem hagyhatta megtorlatlanul. December 7-én, délelőtt 10 óra tájt a marcali és a kéthelyi katonaság és 63 pandúr, - összesen 120 fegyveres kísérte az öttagú összeíró küldöttséget a faluba – avégett, hogy a rendbontást és egyéb fegyelemsértést a helyszínen megvizsgálják, a fő bűnösöket, felbujtókat a megye törvényszéke elé kísérjék. A bíró háza udvarán várakozott a falu népe. A pandúrok Szép József kisbírót kérték ki, akit a tömeg nem adott. Akkor Németh János esküdtet akarták megkötözni, de a fiatalság a pandúrok kezéből kivévén nem engedte azt. A pandúrok meghátráltak, de megjött a többi pandúr is, akik kint várakoztak, majd a polgárság fegyverre kapott és rettenetes lárma közepette verekedés kerekedett. A szolgabíró a verekedők közé ugrott és könyörgött nekik, hagyják abba, a pandúrokat nagy nehezen kiparancsolta az udvarról. Mindeközben a bíró háza utcára nyíló ablakából lövés dördült. A kapitány a szolgabíró kimenekítése érdekében beugratott az emberek közé és kivont karddal kimentette őt a forrongó tömegből. Újabb lövés dördült, mire a katonák is lőni kezdtek. Alig öt perc

18 leforgása alatt „7 halott férfiú, 23 sebesült férfiú és egy leány találtattak”. Később még öt ember belehalt sérüléseibe. Így a halálos áldozatok száma 12-re emelkedett. A vizsgálatok bebizonyították, hogy mindannyiuk elölről kapta a lövést.

hogy az addig tömlöcben töltött éveket nem számították be. A súlyos megtorlás sem vethetett gátat annak a társadalmi méretűvé nőtt elégedetlenségnek, és nemzeti mozgalomnak, amely a mesztegnyői zendülést nyolc évvel, 1848-ban követte.

Elhunytak neve:

A mesztegnyői nép 1981-ben emléktáblát állított a „zendülés és az áldozatok emlékére” a valamikori bíró háza helyén épült TSZ iroda falára. Pár évvel ezelőtt a fafaragó tábor résztvevői emlékoszlopot készítettek a Zenebonáskodás áldozatainak emlékére, amit a parkban állított fel az Önkormányzat. Minden esztendőben fáklyás felvonulással, koszorúzással, gyertyagyújtással emlékezünk lázadó őseinkre, akik példát mutattak emberi tartásból, összefogásból az utókornak.

Jáger Ferenc – 26 éves Nyakas Mihály – 40 éves Kis Nyakas János – 28 éves Németh János – 60 éves Jáger István – 28 éves Makkos Pál – 45 éves Bálint Gáspár – 45 éves Hajdu Kata – 16 éves Hajdu György – 53 éves Boda István – 19 éves Tikos József – 25 éves Bognár József – 70 éves A helyszínen 72 zendülőt elfogtak, a sebesültek mellé orvosokat rendeltek, ápolásukat a rebellióban részt nem vett cseh asszonyokra bízták. A foglyokat a kolostorban őrizték, majd dupla őrizet mellett a kaposi megyeháza börtönébe kísérték. A vármegye parancsot kapott a hasonló jellegű mozgalmak azonnali elfojtására. Az ítéletek – súlyos börtönévek, /1-6év/ - félévenkénti 25 botütéssel súlyosbítva. Az első rendű vádlottak végső ítéletére 1843. május 10ig várni kellett. Súlyosbították a kiszabott büntetéseket és még megtoldották azzal,

„Akik elfelejtik múltjukat, megérdemlik, hogy újra átéljék azt!” – halljuk sokszor a jól ismert idézetet. Bízom benne, hogy pislákol még az utódokban legalább egy szikrányi abból az elszántságból, igazságérzetből, ami az akkori mesztegnyőieket is hevítette. Büszkén hirdessük és vállaljuk fel elődeink, őseink példás összefogását, erős hitét, kitartását, áldozatát, amelyet közös céljuk érdekében önzetlenül szabadságukért, szabad hazájukért hoztak. (Forrás: G. Jáger Márta –Mesztegnyő) Kövesdiné Panyi Antónia

Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok! “Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”

Kiss János .............................................. Meszetgnyői Polgárőr Egyesület Elnöke Mesztegnyő, 2016. december 18. IV. évfolyam 10. szám

2016. december


19 Boldog, biztonságos ünnepeket!

Az ünnepek közeledtével az emberek sok időt töltenek utazással, vásárlással és az ajándékok kiválasztásával. A zsúfolt bevásárlóközpontokban, tömegközlekedési eszközökön, figyelmetlenség esetén könnyen bűncselekmény áldozatává válhatnak. Azért, hogy az ünnep valóban ünnep legyen, szeretnénk felhívni mindannyiuk figyelmét az ebben az időszakban leggyakrabban előforduló bűncselekményekre, a megelőzésük lehetőségeire, továbbá arra, hogy biztonságuk érdekében az első lépést Önöknek kell megtenni. Zseblopás: A zsebtolvajok leggyakrabban zsúfolt bevásárlóközpontokban, tömegközlekedési eszközökön tevékenykednek, ahol az emberek figyelmetlenségét, könnyelműségét kihasználva főleg pénztárcát, iratokat, mobiltelefont tulajdonítanak el. Hogyan védje meg magát a zsebtolvajoktól? Fogadja meg a rendőrség tanácsait! 

Fokozottabban figyeljen értékeire, ha forgalmas helyen tömegben tartózkodik, utazik!(válltáskáját maga előtt fogva közlekedjen).  Ne tartson okmányokat, értékeket hátizsák, hátitáska külső zsebeiben!  Ne tegyen egy helyre pénztárcát, csekket, hitelkártyát, iratokat, mobiltelefont! (Viszonylag biztonságos tárolási helyek a belső zsebek, vagy a kézre, lábra erősíthető, övön hordható, illetve a ruházat alatt nyakba akasztva viselhető táskák.)  Bankkártyája mellett soha ne legyen ott a PIN kód!  Vásárláskor, az áru válogatásakor soha ne tegye le táskáját, pénztárcáját bevásárlókocsira, pultra!  A megvásárolt és kifizetett árut se hagyja felügyelet nélkül és a gépkocsiba történő bepakolás során is ügyeljen értékeire!  Ha hosszabb időn keresztül gyanúsan viselkedő személyt lát maga mellett, ellenőrizze értékeinek meglétét!  Ha tetten éri a tolvajt hangosan kérjen segítséget, értesítse a rendőrséget! Lakásbetörés: Az ünnepek alatt sokan döntenek úgy, hogy elutaznak otthonról, hosszabb-rövidebb időre. Ezen időszak alatt a legtöbben „őrizetlenül” hagyják otthonukat, mely felkeltheti a betörők érdeklődését. Az alábbiakban néhány hasznos tanácsot ajánlunk figyelmükbe:  Utazási szándékáról ne beszéljen idegenek előtt és közösségi oldalakon se tegye közzé!  Csak közvetlen családtagjai, megbízható barátok, szomszédok tudjanak elutazása időpontjáról, akiket kérjen meg, hogy távolléte alatt ellenőrizze otthonát.  Szereltessen fel korszerű zárakat, szükség esetén alkalmazzon üvegtörés elleni biztonsági védőfóliát, rácsot!




Elutazás előtt az ajtókat, ablakokat mindenhol gondosan zárja be!  Amennyiben módjában áll, szereltessen fel riasztórendszert! Sajnos előfordulhat, hogy minden körültekintés ellenére hazatérve mégis bűncselekmény elkövetésének nyomait fedezi fel, az alábbiak szerint járjon el: 1. Hívja a rendőrséget a 112-es segélyhívó számon! 2. A lakásba maximum egy ember menjen be! 3. Tartson távol mindenkit a helyszíntől és annak környezetétől (családtagok, szomszéd segíthet ebben)! 4. Ne nyúljon semmihez! 5. Ne mozdítson el semmit, a helyszínt hagyja a megtalált állapotban! 6. Próbálja meg meghatározni, hogy hol lehet a behatolás helye! 7. Amennyiben gyanús személyt (személyeket), gépkocsit látott, próbálja megjegyezni a rendszámot. Törekedjen minél pontosabb személyleírást adni a Rendőrségnek! 8. Cigaretta csikket ne dobjon el a helyszínen és annak környezetében! Felhívjuk figyelmüket, hogy a „Házhoz megyünk” elnevezésű vagyonvédelmi programunk kapcsán kiadványainkkal és személyes tanácsadással 2016. decemberében az alábbi időpontokban várjuk az érdeklődőket: -

-

Kaposvár: Kaposvár Pláza – Kaposvár, Berzsenyi u. 1-3. 2016. december 5-9. 15-18 óra, Siófok: Sió Pláza – Siófok, Fő tér 6. 2016. december 19-23. 15-18 óra. Marcali: Tesco Áruház – Marcali, Noszlopy G.u. 177. 2016. december 13-17. 15-18 óra.

Kérdéseikkel forduljanak hozzánk bizalommal, keressék kollégáinkat az információs pontokon és a rendőrkapitányságokon!

IMPRESSZUM Felelős kiadó: Mesztegnyő Község Önkormányzata Szerkesztőség: Nagy László Péter főszerkesztő Móri Csaba szerkesztő 8716 Mesztegnyő, Szabadság tér 6. E-mail: [email protected] Megjelenik: 510 példányban Nyomdai munkák: Conti-Livello Kft., Nagykanizsa

2016. december


20 ÉLETUTAK Interjú Korona Jenővel

orona Jenő vagyok, Mesztegnyőn születtem 1930. december 10-én. Szombat volt, derékig érő hó esett azon a téli napon. Édesanyám: leánykori nevén Geizler Anna visszamenőleg mesélte el, hogy suszter édesapám: Korona János, éppen azon a napon vitte el a mesztegnyői erdőmesterhez a karácsonyra készített egy pár csizmát. Mikor jött hazafelé, már derékig ért neki a szakadó hó. Úgy tudott csak hazajönni, hogy a vasúti síneken gyalogolt, mert a vonat lesöpörte onnan a havat. Mire hazaért, én már megszülettem. Mivel ott találta a szomszéd embert, Vadász Jenőt, aki édesapám egyik jó barátja is volt, így őróla lettem elnevezve. Én voltam a családban a harmadik gyerek, összesen négyen voltunk fiútestvérek. A Jani bátyám 1923-ban, az Imre bátyám 1926ban, a Feri öcsém 1943-ban született. Mi a kétsorosban laktunk, a mai Béke utcában, de gyerekkoromban még Szent Imre utcának hívták, s én megszokásból azóta is így hívom magamban. Az utca földes volt, nagy esőben a négyökrös fogatok tengelyig elmerültek a sárba. Az utca lakói gereblyével és boronával szokták helyreigazítani az utat. Mégis nagyon szép utca volt, gyönyörű akácsor volt végig az út mentén, de amikor a háború után csinálták a kövesutat, végig kivágták. Édesapám Iharosberényben tanulta ki inaskorában a cipészmesterséget, a konyhánkban szokta készíteni egy háromlábú suszterszéken a lábbeliket, édesanyám közben meg főzött. Aratáskor édesapám hónapszámosnak is elszegődött a Hunyady-uradalomba. Ismertem a nagyszüleimet is, ők a Cseh utcában laktak. Én egy igen rossz gyerek voltam. Egyszer, amikor az öreg papám a Gyuri bátyjához ment szekérrel, én elbújtam az üres káposztáshordóban. Aztán, amikor egy nagyot zökkent az úton a szekér,

K


hordóstul kifordultam az útra, ő meg csak nézett, hogy mit keresek itt. Szegény nagyapám összesen 96 évig élt! Jártam a zárdai óvodába is, a Tekla kedvesnővér vigyázott a kisgyerekekre. Az óvodában még együtt lehettek a kisfiúk és a kislányok, elfértünk az egyik teremben a földszinten. Akkoriban délutánonként még nem aludtunk, ebédet is mindenki úgy hozott magával otthonról. Amikor iskolások lettünk, az elemis fiúkat a Várhelyi Nándor tanító úr tanította a mai Faluházban, a lányokat az apácák tanították a zárdában. A Várhelyi tanító úr bizony sokszor állított engem a sarokba! Én hat osztályt jártam ki a Várhelyi keze alatt, de aztán kitört a háború, és mint mindenkinek a faluban, nekünk is el kellett menekülnünk. A 7. és a 8. osztályt ezért már csak a háború után, sok más mesztegnyői fiatalhoz hasonlóan esti tagozaton jártam ki. A háború alatt édesapám szerencsére csak egy kis ideig volt katonának besorozva, mert a nagycsaládosokat utólag hazaengedték a frontról, így maradhatott velünk. Később gyakran mondogatta, hogy idehaza nagyobb háborúságba keveredett, mint odakint a fronton, volt itt lövöldözés, bujkálás, meg mindenféle. A Béke utcába az oroszok vonultak be. A faluban ki volt adva parancsba, hogy minden háznál ássanak egy bunkert. Amikor nagyon lőttek, éjszakánként ide bújtunk el. Aztán kihirdették, hogy el kell menekülni a községből. Erre karácsony előtt került sor, gyorsan összeszedtünk egy kis úti batyut, a kétéves Feri öcsémet édesapám vette a hátára egy lepedőbe bugyolálva, s először csak Somogyfajszon tette le. Itt töltöttük a kultúrházban az első éjszakát. Közvetlenül a menekülésünk előtt a családunkat egy nagy tragédia is érte, mert az idősebb Jani bátyámat hadifo-

golyként elhurcolták az oroszok, s 11 évig nem is hallottunk felőle semmi hírt. A családunk végül Mernyén kötött ki, ahol két, egymással szomszédos házban fogadtak be minket, itt vészeltük át a telet. A gazdáktól csak szállást kaptunk, ételt nem, hiszen a háború miatt nekik is takarékoskodniuk kellett. Én meg az Imre bátya a Rácz Dani bácsinál laktunk, aki egy ágyat tudott kettőnknek adni, azon osztozkodtunk ketten. A szüleim a Feri öcsémmel a szomszéd családnál laktak. Én etettem meg minden hajnalban a házigazdánk lovait. Az oroszok sajnálatból meghagyták neki őket, mert a fronton elveszítette mindkét lábfejét. Édesapám Mernyén is folytatta a susztermesterséget, abból éltünk meg, a bátyámmal segítettünk neki faragni a cipőkbe való nyírfaszegeket. Én akárhogy is szégyelltem, néha kéregetni is eljártam egy kis élelmiszerért. Egyszer aztán nem adtak semmit se, akkor megfogadtam, hogy én aztán nem megyek többet. Végül a helyi hentes fogadott meg inasnak, minden reggel ott vártam az üzlete előtt, hasogattam neki a tűzifát. Három hónap múlva térhettünk vissza Mesztegnyőre. Egy háromszobás, cseréptetős kis parasztházunk volt, ezt

2016. december

Mesztegnyői Gólya-hír szerencsére nekünk nem kellett újjáépítenünk, nem okoztak benne nagyon nagy kárt a harcok alatt. Az egyik tehenünk ott hevert levágva az udvarunkban. Aztán mindenki rendbe hozta a saját otthonát, hamarosan helyreállt a falu, újra indult a paraszti gazdálkodás, akárcsak a háború előtt. A földosztáskor a szüleim 6 hold földet kaptak, 4-et Landiban, 2-t Disznókútnál. Édesapám a cipőkön keresett pénzen vett egy kis borjút, azt neveltükszaporítottuk, mellette szántottunkvetettünk, abból éltünk. Aztán jöttek a padlássöprések, akinek adóssága volt, attól mindent elvittek. Azt kellett a családoknak beosztani, ami megmaradt. Én ebben az időben egy kis fizetésért elszegődtem a zárdai magtárba zsákolónak. A párom, lánykori nevén Vörös Mária tapsonyi lány volt, 1933. október 2-án született, ott laktak kint a hegyben. Az ismeretségünket valójában Imre bátyámnak köszönhetem, mert odanősült Tapsonyba. Az esküvőjükön a menyaszszony szólt nekem, hogy mutat nekem egy lányt az utcán, hívjam be az udvarba, hogy legyen kivel táncolnom. Én viszont a Marikát választottam, így találkoztunk először. Pár hétre rá jött a tapsonyi búcsú, akkor újra találkoztunk, én meg vettem neki egy ajándék cukorszívet.


21 Ettől kezdve gyakran „találkoztunk”: a Marika minden hajnalban hajtotta le a marhákat az útszéli árokpartra legelni, s ott vigyázott rájuk. Mivel mi a tapsonyi malomba is szállítottunk a zárdából búzát, a teherautó tetejéről mindig tudtam integetni neki. Aztán a szülei elengedtek minket a szenyéri búcsúba, de oda is csak egy rokonlány kíséretével. Akkoriban csak az eljegyzés után lehetett először kézen fogva járni, tegeződni. Egyszer például azon a butaságon vesztünk össze, hogy nagy merészen adtam neki a homlokára egy puszit, ő pedig erre megsértődött. Legközelebb már nem bánta volna, akkor meg én nem adtam! Aztán időközben bevonultam Kalocsára katonának. Szerencsére én hamar leszerelhettem, mert balkezes vagyok, így nem tudtam volna puskával lőni, ráadásul a szemvizsgálaton is megbuktam. A bevonulásom előtt a Marikától sem volt időm elbúcsúznom, így az Imre bátyámon keresztül küldtem neki levelet, bár a Marika a leveleim nélkül sem engedte volna, hogy más udvaroljon neki. Miután visszatértem Mesztegnyőre, újra elmentem a szüleihez engedélyt kérni, hogy továbbra is járhassak a Marikához látogatóba. Hamarosan lánykérőbe is elmentem édesapámmal a szüleihez,

így igazából nem is én, hanem apám kérte meg számomra a kezét. Egy hét múlva mehettünk vissza a válaszért. Persze nem volt semmi kifogásuk ellenem, csak akkoriban ez volt a szokás. Végül 1953. szeptember 20-án, Tapsonyban kötöttünk házasságot, majd a lakodalom után a szüleimhez költöztünk Mesztegnyőre. Az esküvőnk után egy hónappal történt, hogy 1953 novemberében, egy vasárnapi napon, 11 évnyi távollét után hazatért a Jani bátyám. A Marika és én aznap Tapsonyban voltunk látogatóban, már éppen jöttünk hazafelé. A szenyéri úton aztán összetalálkoztunk a Szaller Lajos bácsival, vitte valahová a szódát. Ő mondta, hogy siessünk haza, mert nagy újság van, hazajött a Jani bátyám. Mi meg elkezdtünk futni hazafelé, még az utat is levágtuk, úgy siettünk végig a halastó partján. Nemcsak ő, többen is jöttek még rajta kívül haza, kint volt az utcákon a falu egész népe. Szegény Jani bátya nem sokat beszélt az ottani életéről, talán nem is nagyon mert. Elmondta, hogy egy szibériai sóbányában dolgoztatták, egy fabarakkban laktak, ahol mindenki magyar volt, katonák őrizték őket. Nagyon szűkös volt a napi fejadagjuk, többnyire egy darab kenyér, sokan meg

2016. december

Mesztegnyői Gólya-hír is haltak. Mesélte, hogy egyszer egy éjjel sikerült neki a közeli veteményesből egy fej káposztát ellopnia, amire aztán az egész barakk kiéhezve vetette rá magát, szegénynek végül egy szál káposztalevél sem maradt. A párommal összesen kilenc évet töltöttünk a szüleimnél. Szerettünk is itt lenni, a Marika és az édesanyám is nagyon jó viszonyban voltak egymással, boldog évek voltak. Két gyermekünk született: a Magdi és a Jenő. Édesanyám nevelte otthon őket, mialatt a feleségem a mezőbe járt ki dolgozni. Aztán 1959 végén megalakult a mesztegnyői téesz. Hárman-négyen is jöttek hozzánk agitálni, hogy írjuk alá a belépési nyilatkozatot. Végül a szüleim is beadták a kis földjüket. A földdel együtt vitték a közösbe a lovakat is. Én éppen három hónappal a téesz megalakulása előtt vettem új lovat, egy tehénért cserébe borjával együtt. Azt is elvitték, utólag áron alul, egy kevés kis pénzt fizettek érte édesapámnak. Ekkoriban alakult meg a tapsonyi gépállomás is, így kitanultam traktorosnak. Miután elvégeztem a tanfo-

22 lyamot, kaptam innen egy körmös traktort, azzal kezdtem el bérmunkásként dolgozni Mesztegnyőn. A feleségem végig a téeszben dolgozott, brigádban művelték a kukorica és a cukorrépaföldet. Amikor a Magdi nagyobb lett, ő is sokat segített neki iskola után, így ketten kerestek egy egységet. Időközben elköltöztünk a szüleimtől, vettünk egy kis házat a Hunyadi utcában, amit később újabb szobákkal bővítettünk ki. Ideköltöztek Tapsonyból az anyósomék is, mert már idősek voltak. Kb. 1970-ig ültem traktoron, majd megromlott egészségi állapotom miatt áthelyeztek raktárosnak az üzemanyag-raktárba, később pedig az asztalos műhelyben dolgoztam a Varga-saroknál. Az utolsó munkahelyem a marcali tejüzemnél volt, hogy ipari munkásként kicsivel több nyugdíjat kaphassak. Aktív éveimben a mesztegnyői önkéntes tűzoltó egyesület parancsnoka is voltam. Az egyesületbe rögtön a háború után, mindössze 15 évesen jelentkeztem. Egy éven át kellett Kaposvárra járnom oktatásra, ezután lettem 16 éves koromtól rendes

tag. Önkéntes tűzoltónak lenni nagy megtiszteltetésnek számított a faluban, az emberek felnéztek ránk, egyenruhában jártunk a bálokba. 1962-ben engem neveztek ki parancsnoknak, sikerült is a falunak szereznem egy új tűzoltókocsit, ami ma a Faluház pajtájában van kiállítva. Többször is kitüntettek, 1989-ben arany fokozatban részesültem. Kereken ötven évig voltam tűzoltó parancsnok Mesztegnyőn, amiről egy nagy ünnepség keretében Szombathelyen is megemlékezett az Országos Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az egyenruhám, a trombitám, a jelvényeim szintén a Faluházban vannak kiállítva. A Magdi lányom ipari iskolát végzett. Először a varrodánál dolgozott, majd kereskedelmi végzettséggel helyezkedett el. A Jenő fiam szakmája eredetileg lókovács. A Magdus lányomnak két lányunokája, a Jenő fiamnak két fiúunokája született. A feleségem és én 2009-ben költöztünk el Mesztegnyőről a lányunk után, Marcaliba. (Interjút készítette: Pintér Aliz)

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk kedves olvasóinknak! IV. évfolyam 10. szám

2016. december

VEGYESKERESKEDÉS Megújult árukészlet, rövidáru, műanyagáru!

ÉLŐ ÉS MŰVIRÁG KAPHATÓ! TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÁSUNK TELJES KÖRŰ ÜGYINTÉZÉSSEL ÁLL A LAKOSSÁG SZOLGÁLTATÁSÁRA.

ÚJ NYITVA TARTÁS: DE. 8-11-IG, DU. 14-17-IG Mesztegnyő, Vörösmarty u. 10. Gróf László

N

Y Í L Á S Z Á R Ó K

Ajtó, ablak, műanyag-fa, gyártása-beépítése megrendelhető. Redőny, reluxa, szalagfüggöny Tel.: 06-30/283-61-71; 06-85/329-370

December havi képes összefoglaló

Közmeghallgatás december 15-én a Művelődési Házba

Az 1840-es mesztegnyői zendülésre való megemlékezés pillanatai

Mézeskalács sütés gyakorlat Advent idején a Faluházban

Elkészült a Betlehem a templomban

A karácsonyi délután az elsősöknek Katrenák Krisztina tanító nénivel

Advent első gyertyagyújtása az iskolában a védőnő és plébános jelenlétével.

Pályaválasztási előadás a végzős gyerekeknek és szüleiknek

Idén is megérkezett a Mikulás óvodánkba

MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR

Recommend Documents