MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR

Mesztegnyő és Hosszúvíz Községek Önkormányzatának Közérdekű Havilapja

MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR III. évfolyam 4. szám

2015. április

Marcali Kistérség Nyugdíjas Szervezeteinek Művészeti Találkozója

1

ÉLETUTAK Csordás Lajosné

C

6. éve kerül megrendezésre a Marcali Kistérség Nyugdíjas szervezeteinek művészeti találkozója. Két éve kértük felvételünket, akkor még Őszirózsa Nyugdíjas klub néven, és jutottunk el a Somogyzsitfán megrendezésre kerülő gálaműsorra a Tollfosztó című néphagyomány… (Folytatás a 4. oldalon)

sordás Lajosné vagyok, a leánykori nevem Börnics Margit. Nemeskisfaludon születtem 1933. december 23-án. Édesapám, Börnics István 1904-ben született… (Folytatás a 21. oldalon)

Nyuszi várás az oviban…

Országos Honismereti konferencia

prilis 1-én a Húsvétot, mint hagyományos ünnepeink következő

Áeseményét szerveztük meg. Erre az alkalomra meg is hívtunk minden

szülőt, nagyszülőt, az Idősek Otthonának tagjait, valamint a Honi Hagyományőrző nyugdíjasait. Legnagyobb… (Folytatás a 5. oldalon)

A

Somogy megyei Honismereti Egyesület felkért, hogy az Országos Honismereti Szövetség, az Anyanyelvápolók Szövetsége, és a Csongrád Megyei Honismereti… (Folytatás a 10. oldalon)

Mesztegnyői Gólya-hír

III. évfolyam 4. szám

2

2015. április


3 Tisztelt Mesztegnyőiek!

K

edves Olvasó! Döbbenten néztem a napokban egy hírcsatorna képsorait, ahol brit fiatalok – halottak szállítására használt – fekete műanyag zsákokba bújva tiltakoztak Európa és a nagyvilág tehetetlensége és „lagymatag megelőzési” módszerei ellen; már ami az észak-afrikai partoktól Olaszország és Görögország felé tartó menekültek sokaságának tragikus sorsát illeti. Április 19-én megtörtént az eddigi legsúlyosabb Földközi-tengeri hajóbaleset. Jórészt afrikai gazdasági menekültek – Lampedusa-szigetétől délre –, mintegy 700-900 fő lelte halálát a tengerben, köztük nők és gyerekek. A legtöbb menekültet szállító hajó – most már a jó időjárási viszonyok között talán heti gyakorisággal – a polgárháborúba süllyedt Líbiából indul. Ebben az országban, ahol nem is olyan régen – Kadhafi ezredes megbuktatása, azaz 2011 előtt – még rend, nyugalom, valamint afrikai mércével mért jólét uralkodott, most káosz és anarchia van. A törvényesség hiánya miatt nincs hatóság, amely ellenállna, s netán visszafogná az embercsempész bandákat. A hírek szerint mára az egyik, vagy talán a leginkább jövedelmező iparággá nőtte ki magát az embercsempészet itt Afrika és Európa partjai között; kihasználva a teljesen kétségbeesett, s jobb sorsukat máshol keresni szándékozó szerencsétlen családok nyomorúságát. Nem tudom, hogy az említett brit fiatalok – nem megkérdőjelezve tisztességüket – tudják-e, hogy ami miatt ilyen meghökkentő módon demonstrálnak, azt egy olyan ország képviseletében teszik, amely minimum lelkes támogatója, több esetben pedig tevékeny résztvevője számos közel-keleti és észak-afrikai ország – köztük Líbia – adott államhatalma megdöntésének. Azzal, hogy elpusztították, illetve meggyengítették az erőskezű vezetőket, a hatalmi vákuum szélsőséges csoportok térnyerését tette lehetővé, így sodorva az adott országokat véres polgárháborúba. Ami ezekben az országokban zajlott, az nem volt más, mint a nyugati világ és annak vezető katonai hatalma, az USA nem véletlenszerű arroganciája. Azt az alapvetést fejezve ki, amely szerint csak azok az államok lehetnek barátiak, ahová kizárólag a nyugati civilizáció „küldi” a demokráciát a NATO vadászgépein. Szemléletes példa erre, hogy az „Arab tavasz” 2011-ben kezdődő kormánybuktató zavargássorozatából – amely, mint említettem végigsöpört Észak-Afrikán és az Arabfélszigeten –, valahogy kimaradtak a jól definiáltan amerikabarát államok, mint Szaúd-Arábia vagy Kuvait. Erőskezű vezető és hatalom hiányában a káoszba szakadt országok törzsi, vallási megosztottságának egyenes következménye lett a mindenhol jelenlévő, magát megvédeni nem tudó,


kisebbségben lévő csoportok és felekezetek üldözése, megélhetésük ellehetetlenítése. Ők alkotják azt a menekültáradatot, amelyben a szerencsétlen emberek a hullámsír kockázatát is felvállalva megpróbálják menteni az életüket egy általuk jobbnak vélt világba. Azoknak a brit fiataloknak pedig talán azon országok nagykövetségei – köztük a saját parlamentjük – előtt kellene tiltakozniuk, akik előidézői voltak e tragikus eseményeknek. A belföldről röviden: A médiából tájékozódók „izgalmi” ingerküszöbszintjét két – hazánkat érintő – híresemény bizonyára elérte, muníciót adva a közéleti párbeszéd forráspontig tartó hevítéséhez. Történt ugyanis, hogy a Brüsszelben székelő stratégák – mit ad Isten – Gyurcsány Ferenc és felesége cégét bízták meg egy konzorcium részeként, a 2014-2020 közötti uniós pályázatok dokumentációjának stratégiai, illetve szakmai ellenőrzési jogával. Mindezt másfél milliárd forintért. Azon túl, hogy ez egy égbekiáltó skandalum, hisz az országot erkölcsileg és szó szerint anyagilag romba döntő politikus száz százalékos tulajdonában lévő cégről van szó, elképzelhetetlen, hogy a kormányzat jövőbeli EU-s pályázati stratégiájának ellenőrzési és tájékoztatási feladatát e cég hitelesen és segítő szándékkal végezze. Inkább azt gondolhatjuk, hogy az Európai Bizottság baloldali vezetőinek jóvoltából kíván a jelenlegi magyar kormány és a magyar érdekek ellen lobbizni, kikövezve az áhított újabb miniszterelnöki székhez vezető utat. A mai „kificamodott” nyugati demokráciákban – ahol a tőke és a hatalom érdekszövetsége a fontos és nem az ember –, a pártépítéshez pénz, illetve sok pénz kell. Sokak szerint nem is jönne rosszul a Demokratikus Koalíciónak az a másfél milliárd. A másik botrány április 19-én, vasárnap történt a Nemzeti Színházban. A meghívott bécsi Burgtheater (Várszínház) Csehov: Sirály című előadásának a végén az egyik osztrák színész – teljesen váratlanul – egy politikai nyilatkozatot olvasott fel angolul és németül, visszaélve a nézők jóhiszeműségével és sértve magyarságukat. Az illető osztrák úr nyilatkozatában az utóbbi évek balliberális rágalmai szerepeltek, amelyek időről-időre megjelennek jólértesült újságírók tollából. Blaskó Péter, a Nemzeti Színház társulatának tagja nyílt levelet írt a bécsieknek, ebben felteszi a kérdést: milyen alapon avatkozik bele egy másik ország színháza a magyar belpolitikába, kihasználva a vendégszereplés jogát. Várjuk a bécsiek bocsánatkérését! Házunk tájáról: Sárkányölő Szent György havában vagyunk, régi magyar nevén a Szelek Hava. Ez a név idén teljességgel helytálló, hisz szárító szélben nem volt hiány. Most már a csapadék sem ártana, de nézve az időjárás

előrejelzést, talán mire az Olvasó kézhez kapja ezt a számot, már reméljük, hogy múlt időben beszélhetünk egy jótékony esőről. Vállalt mezőgazdasági programunk időarányos részét elvégeztük. Öt hektár kukoricát vetettünk. A napokban megérkezett új burgonyaültető gépünkkel a földbe került másfél hektár vetőburgonya. Maradt a tavalyi termésből még vetésre alkalmas, ezt értékesítjük. Elsőként természetesen a mesztegnyői lakosok kaphatnak belőle, szolid áron. Indul a gombatermesztés újra az iskola pincéjében, a termőzsákokat már meghoztuk, s hamarosan szedhetjük az első, idei termést. Közös erőfeszítéssel sikerült 6,8 millió forintot nyerni pályázati úton a templomunkra. A Szent Ferenc kép restaurálása végre jó úton halad, az alkotás már a restaurátor műhelyében van. 1,2 millió forintot fogunk még pályázat útján kapni, de még kellene ugyanennyi. Ezért arra kérek mindenkit, hogy erejéhez mérten támogassa azt, hogy ezt a nagyméretű, csodálatos képet eredeti fényében láthassuk. Az orvosi rendelő felújításához a tavaly nyáron beadott pályázatunk is sikeres lett. Nyertünk 32 millió forintot. Hamarosan elkezdődhet az óvodában tervezett 22 millió forintos napenergia termelő blokkok kiépítése, amiről már korábban tájékoztattuk a mesztegnyőieket. Kisebb-nagyobb felújításokat (Faluház, Kultúrház, stb.) szintén terveztünk az idei évre saját költségvetésből. Úgy tűnik, hogy tennivalókból nem szenvedünk hiányt! Hosszú hétvégének nézünk elébe: pénteken majális lesz a mesztegnyői kisvasútnál, közös szervezésben a Sefaggal. Jöjjenek el minél többen! Vasárnap anyák napja, egy újabb lehetőség annak, aki még megteheti, hogy szeretgesse meg őszinte szívvel azt, akit még ezidáig senki sem tudott pótolni. Jó egészséget kíván: Nagy László Péter polgármester

2015. április


4

Marcali Kistérség Nyugdíjas Szervezeteinek Művészeti Találkozója Mesztegnyő, 2015. április 18.

1

6. éve kerül megrendezésre a Marcali Kistérség Nyugdíjas szervezeteinek művészeti találkozója. Két éve kértük felvételünket, akkor még Őszirózsa Nyugdíjas klub néven, és jutottunk el a Somogyzsitfán megrendezésre kerülő gálaműsorra a Tollfosztó című néphagyomány felelevenítésével. A Dr. Göndöcs Lászlóné, Éva néni utáni időszakban kezdtünk el foglalkozni igazán a néphagyományok feldolgozásával. Első alkalommal az aratást dolgoztuk fel, majd a tollfosztó következett, aztán a betlehemest adtuk elő karácsony előtti időszakban. Januárban kezdtünk el igazán foglalkozni a tavaly már betervezett „bolondlakodalom – halottas” feldolgozásával. Ezt a lehetőséget is a 60as években Somogyban, Együd Árpád által gyűjtött, majd Kövesdi Tiborné által már többször feldolgozott népi játék átdolgozásával és kiegészítésével állítottuk színpadra. Szerencsénkre klubunk tagjai közül többen már annak idején is szereplőként részt vettek egy-egy alkalommal a műsoros bemutatókon, lakodalmakban, farsangokon. A témához hozzácsatolt dalok, csujjogatók segítségével lett kerek a történet, ami még az utolsó napokban is itt-ott megváltozott. A végére mégis, szerintem egész sikeresen összeállt, színpadképes lett! Tavaly Somogyzsitfán jelentkeztünk a rendezvény 2015-ös gazdájának. Nagy öröm volt, amikor szólt a szervezet elnöke Kutor Sándor, hogy nekünk ítélték a rendezvényt. Mindjárt nagy erőkkel hozzáláttunk a szervezéshez, ötleteléshez. Április 18-a lett a végleges időpont, ehhez igazítottuk műsorunk elkészültét is. A kistérség felhívására 11 nyugdíjas klub jelentkezett a művészeti gálára, akik


18 versenyszámmal neveztek. A Marcali Szivárvány Nyugdíjas Egyesület, a Táskai Nyugdíjas Klub, a „Három virág” Nyugdíjas Egyesület Somogyzsitfa, Őszirózsa Nyugdíjas Klub Csömend, Marcali Bajtársi Egyesület Dalárdája, a Gadányi Nyugdíjas Egyesület, Nyugdíjasok Boronkai Egyesülete, Niklai Hagyományőrzők, Pintér József népművészet mestere, Őszirózsa Nyugdíjas Klub Kelevíz, és a HONI Hagyományőrzők Mesztegnyőről. A megnyitón Nagy László Péter polgármester, Stikel János a megyei szervezet elnöke köszöntötte a résztvevőket. Galambos Ferenc áldását adta az egybegyűltekre, és a produkciókra. A HONI néptáncosai adták meg az alaphangulatot a kezdéshez, a moldvai, a mezőségi és a dél-alföldi táncokkal. Ódor Barbara bemutatta a zsűritagokat – Gálné Jáger Mártát, Árvai Ilonát, Ziegenheimné Nemecz Évát. Őket kértem fel, mint helyi „szakértőket”, akiket a témához legközelebb állónak gondoltam. Ezek után indult el a műsorfolyam. Láthattunk paródiát, színdarabot, jeleneteket, népi játékot, hallhattunk népdalcsokrokat, népzenét-citerajátékot, dalárdát, szép verseket, stb.. A szünetben nagy sikere volt a kínálóasztalnak, amelyre a sok finomságot az érkező csoportok résztvevői, illetve a nézőként érkezők ajánlották fel. Frissítőt, kávét, pogácsákat kínáltunk a két műsoros blokk között. Ebben a szünetben került sorra a Bajtársi Egyesület Dalárdájának meglepetés műsora is, amit ugyan csak nagy tapsvihar kísért. A szünet utáni részben még 8 előadást kísérhettünk figyelemmel. A zsűri nehéz helyzetben volt, mert a 18 produkció közül csak 10 kerülhetett be a megyei gálákra. A végére mégis aztán kisebb engedményekkel

11 műsorszámot juttattak tovább. Ezek után a mindenki által már nagyon várt ebéd, ill. estebéd következett, amit a mesztegnyői csapat két főzőmestere Korona Ferencné, és Kövesdi Pál állított össze: baboskáposzta csülökkel, ez volt a menü, aminek nagy sikere volt az egyre éhesebb résztvevők között. Mindenki megelégedésére, jó kis beszélgetések, nótázás mellett ért véget a Nyugdíjasok Kistérségi Művészeti Találkozója Mesztegnyőn. Köszönöm a támogatóknak, a szervezésben segédkezőknek, a felkészült csapattagoknak és minden egyéb segítőnek, hogy sikerült egy újabb nívós rendezvényt megvalósítani kis falunkban, Kövesdiné Panyi Antónia

2015. április


5 Nyuszi várás az oviban

prilis 1-én a Húsvétot, mint hakövetkező

gyományos ünnepeink Á eseményét szerveztük meg.

„Tapsifüles nagy munkában, Húsvét napja közeleg. Nyusziéknál kicsi és nagy piros tojást festeget. Mikor elkészül a nagy mű, kis kosárba helyezik, s meglepetés-ajándékkal alaposan elrejtik. Úgy hallottam, itt is jártak, valamit elrejtettek… Vajon hol lehet a kosár? Keressük meg, gyerekek!” Erre az alkalomra meg is hívtunk minden szülőt, nagyszülőt, az Idősek Otthonának tagjait, valamint a Honi Hagyományőrző nyugdíjasait. Legnagyobb örömünkre gyönyörű tavaszi reggel köszöntött ránk. Nagy volt a készülődés, sürgés-forgás, izgalom. A húsvéti készülődés a takarítás, szépítés, díszítés ideje, ilyenkor a szokottnál is nagyobb gonddal végezzük


ezeket a tevékenységeket. A húsvéti ünnepekre készülve tavaszi versek, dalok felidézése mellett egyre több gyermeki munka díszítette a csoportszobákat, öltözőket változatos módon. A Csiga csoportból négy nagyobb gyermek – Bíró Brigitta, Falk Melinda, Lantos Blanka, Varga Boróka – Benedek Elek: A só meg a paprika című vidám történetével nevettették meg a közönséget. Az óvodai dolgozók által előadott „Ilók és Mihók” című színielőadás is nagy sikert aratott a felnőttek és a gyermekek körében. Úgyszintén fergeteges siker koronázta a „Kör, kör, ki játszik” című népi gyermekjátékot, amit tíz nagyobb kislány táncolt. A végén a szereplő kislányok felkérték a vendégeket is táncolni. Majd együtt játszott, énekelt, ünnepelt az óvoda udvarán minden gyermek tavaszköszöntő dalokkal, párválasztókkal. Csalogattuk a húsvéti nyuszit is, hogy találja meg a fészkeket. Aztán a nyuszi keresésére indultak a gyerekek kézen fogva szüleiket, nagyszüleiket, s mikor megtalálták az élő nyuszit a kosárban, valamint a fészkekben a csomagokat, nagy volt az öröm. Mindhárom csoport gyermekei saját

kezűleg készített ajándékkal lepték meg a vendégeket. Az ajándékozást követően langallót, kürtős kalácsot, szörpöt kínáltunk vendégeinknek és a gyerekeknek. Nagy sikert aratott a fokhagymás, tejfölös, kemencében sült tészta, és a pörköltcukros finomság, a kürtős kalács. Reméljük, hogy ezt a szép és kedves szokást sokáig őrizhetjük. Jó volt így együtt lenni, egy eseménydús, néha megható, húsvéti ünnepeket felidéző délelőttöt együtt tölteni. Mindig arra törekedtem, hogy az intézmény dolgozói az ünnepnapjainkon egy-egy önálló produkcióval felejthetetlen élményt nyújtsanak. Nagy szükség van ezekre az összejövetelekre, mert nemcsak a gyerekeket, a szülőket, nagyszülőket, hanem a mi kis kollektívánkat is még jobban összekovácsolja. Köszönet Korona Margit néninek és Stádinger Margit néninek, akik a langallót sütötték, valamint Hajdu Lacinak, aki a nyulat kölcsönözte erre a napra. Azoknak is köszönetet mondunk, akik egész délelőtt a kemence fűtéséről gondoskodtak. Péter Lászlóné óvodavezető

2015. április


6 Az anyák napja története

A

legtöbb ünnephez és jeles naphoz hasonlóan az Anyák napja gyökere is az antikvitás idejébe nyúlik vissza: az ókori görögök tavaszonként tisztelegtek Rhea, az istenek anyja előtt. Keresztény színezetet a középkorban a Szűzanya kultuszának hatására kapott. A XVII. századi Angliában Húsvét negyedik vasárnapja az otthonuktól távol szolgáló cselédek és béresek szabadnapjának számított, akik a ritka hazalátogatás ezen alkalmával felköszönthették édesanyjukat. A napjainkban élő Anyák napi köszöntés hagyománya először a tengerentúlon terjedt el, ahol első ízben 1872-ben, Bostonban ünnepelték az anyákat. Az új szokás az Egyesült Államokban rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert, melynek ügyét elsősorban a philadelphiai Anna Jarvis karolta fel, az élő és elhunyt anyák

iránti tiszteletadás céljából. Az Anyák napját Wilson elnök 1914-ben az USA hivatalos ünnepévé nyilvánította, ahol e napról május második vasárnapján szokás megemlékezni. Az amerikai eredetű tradíció hamarosan meghódította az európai óhazát is. Magyarországon első alkalommal 1925-ben, május első vasárnapján köszöntötték fel az édesanyákat az Ifjúsági Vöröskereszt szervezésében, s az esemény összekapcsolódott Szűz Mária tiszteletével is. Az esemény sikerességét és a magyar társadalom általi gyors elfogadását pedig mi sem igazolta jobban, mint egy 1928-ban hozott törvény, amely hivatalos iskolai ünnepéllyé nyilvánította hazánkban az Anyák napját. Pintér Aliz

Húsvéti klubdélután az általános iskolában

T

anulóink, mint mindig, idén is nagyon várják a tavaszi szünetet. Az alsós gyerekeknek ilyenkor nem az a legnagyobb örömük, hogy nem kell iskolába menniük. Napok óta izgatottan készülnek a húsvétra. Sorolják, ki mit kért a nyuszitól, kihez mennek látogatóba, vagy épp kik lesznek az ő vendégeik. Ünnepi hangulatuk tovább fokozására, a tanítók március 31-én délutánra kézműveskedést és húsvéti hangulatú sportfoglalkozást szerveztek nekik. A közösen töltött délutánról képek is készültek.

„Kávészünet” előadás a Művelődési Házban

Kedves Áprilisi Születésnapos Mesztegnyőiek!

A

Mesztegnyői Önkormányzat nevében szívből gratulálunk, és szeretettel köszöntjük Önöket születésnapjuk alkalmából. Még nagyon sok, élményben, erőben-egészségben, boldogságban gazdag esztendőt kívánunk az Ünnepelteknek. A Jóisten áldása, békéje kísérje Önöket életük végéig, kedves családjuk, barátaik, ismerőseik körében! Sárközi János 70 éves Péntek János 70 éves Farkas Sándor 71 éves Schmidt Gudrun 71 éves Simon Jánosné 71 éves Sebestyén Jánosné 72 éves Fazekas János 73 éves Globits Ruth Anna 74 éves Honfi Győzőné 74 éves Sipos Mihályné 75 éves Cseh Lászlóné 76 éves Zsemberi Istvánné 77 éves Nébli Jánosné 78 éves Borongics István 80 éves Jáger Imréné 81 éves Birkás József 82 éves Takács Imréné 82 éves Meiszterics Ferencné 84 éves


2015. április

7


HOSSZÚVÍZI HÍREK Hosszúvíz fákkal köszönti a tavaszt

H

osszúvíz gyönyörű kis ékszerdoboz ebben a globalizált világban. Mindazok számára akik a munkában megfáradnak, a mindennapi stressz felőrli a mindennapjaikat, azok számára ez a falu a megnyugvás szigete lehet. A Boronkai Tájvédelmi Körzet szívében vagyunk, a levegő tisztasága és a körülöttünk lévő erdők megnyugtató hatása az, ami páratlanná teszi falucskánkat. A körzet bővelkedik védett állat és növényfajokban. A Tájvédelmi Körzet ökológiai adottságai kedvező élőhelyet biztosítanak. Egy ilyen természeti környezetbe ágyazott falucskának kimagaslóan szebbnek kellene lennie. De jelen pillanatban úgy gondolom, a falu arculatán az látszik, hogy a gyönyörű természeti környezetbe beékelődött az ember, kisajátította magának a területet, melyről a növényzet lassacskán elfogyott, pótlásáról nem gondoskodtak. Hosszúvíz kivételes helyzetben van, amit ki kell használnunk. Kivételesen szép az a természeti adottság, ami körül vesz minket, ám kivételesen kicsik is vagyunk. Ezért elhatároztuk, hogy Hosszúvíz a természeti környezetéhez méltó külsőt fog kapni. A megvalósításhoz szükséges előkészületeket már hónapokkal ezelőtt elkezdtük, a következő hetek már a kivitelezésről és a finanszírozásról szólnak. Bár rengeteg támogatónk akadt, úgy tűnt ez még nem lesz elegendő. Ad hoc, hirtelen ötlet volt, hogy szervezzünk egy rendezvényt. Egy olyan rendezvényt, ahol megköszönhetjük a támogatóinknak nagylelkű adományaikat, illetve másokat is ösztönözzünk erre a nemes cselekedetre. Nem dicsekvés, de azt hiszem, hogy Hosszúvízen ilyen jó, sikeres, színvona-


las rendezvény már régen volt. A rendezvény minőségét emelte a cigányzenekar, a Honi Hagyományőrző Asszonykórus és Kozma Krisztián előadása valamint Ősz Gabi fellépése. Szakmai konferencia is várta az érdeklődőket, ahol a gyorsnövésű akác és gyors növésű fűz fajtacsoportokról lehetett érdeklődni. Többször egyeztettünk már a legfőbb támogatónkkal, Németh Jenővel, aki Magyarország egyik legnívósabb, legelismertebb dísznövény kertészetének tulajdonosa. Tárgyalásaink (amit most már inkább baráti beszélgetéseknek hívnék) eredményeként Hosszúvíz szépítésére 100 darab gömbfűz csemetét, 10 db gömbkőrist, 50 db vörösmogyorót, 10 db törzses globust ajánlott fel a Silvanus kft. A falut nem csak csemetékkel, virágokkal és pénzadománnyal lehetett támogatni, hiszen volt kertész, aki a szakértelmével és volt olyan támogató, aki a szállításban segít, hogy céljainkat elérjük. Magát a rendezvényt is többen támogatták sátorral, munkájukkal, zenéjükkel stb. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden segítségért. A tavaszváró fesztiválról a média is beszámolt, megtekinteni az összefoglalót a következő linken lehet: http://tavitv.hu/marcalihir72015-aprilis-10-video/. Alig telt el a rendezvény óta egy hét és már meg is érkezett a szállítmány. Egy nagy kamion jól megpakolva csemetékkel. Elkezdődhetett a nagy meló, a hatalmas fák ültetése. Egy szempillantás alatt elmúlt az az ambivalens érzésem, hogy a rendezvény sikerét is kissé rossz szájízzel, sikertelenségnek éltem meg. Hogy miért? A rossz érzés azért fúrt belém, mert ugyan jó hangulatú és anya-

gilag is jó volt a jótékonysági rendezvény, de ez sajnos nem kimondottan a helyiek eredménye volt. Viszont a projekt következő lépésénél annyi támogatást kaptam, hogy a rossz érzésem tova szállt. A helyi vállalkozók munkagépekkel segítettek és még ezer más pozitív megerősítés kaptunk, hogy jó úton haladunk. A munkásaink szinte egész héten túlóráznak, hogy a terveink megvalósuljanak. Elkezdtük a falu szépítését, de a befejezés még nagyon messze van. Máté-Botos Ivett polgármester

2015. április


8

1848. Somogyi Csillagai – egy „mesztegnyői történelemóra” margójára

2

015. április 13-án 18 órától, a Ráérős esti beszélgetések sorozatban hallgathattuk meg Gálné Jáger Márta előadását. A XIX. század történelmi eseményeiről, az akkori társadalmi helyzetről, az Európán végigsöprő forradalmakat előidéző okokról, összefüggésekről is felvilágosítást kapott a hallgatóság. Választ kaptunk arra is, hogy miért tartjuk talán a legnagyobb magyar ünnepünknek március 15-ét. Azt az ünnepet, ami a reformkor legmeghatározóbb időszakában országunk egész társadalmi keresztmetszetét mozdította meg. A vagyonnal rendelkező felsőbb nemesi rétegektől elkezdve, az éppen kialakulóban lévő városi polgárságon keresztül a vidéki parasztságot, jobbágyságot egyaránt. Mindenki pozitív irányú változásokat, anyanyelv használati jogot, javuló társadalmi helyzetet, felvilágosult törvénykezést, gondolkodást, cselekvést, és az elnyomás alól való felszabadulást szerette volna elérni. Ebben a szellemiségben élt a kor embere és áldozta fel sokszor vagyonát, életét, szabadságát, népéért, és a szabad Magyarországért. Ebben a

megvilágításban említést tettünk a mesztegnyői „zenebonáskodás” jelentőségéről, az akkori áldozatokról, és az utána következő időszak helyi eseményeiről is. A somogyi illetőségű neves forradalmárokról, az Ő munkásságukról, szellemi hagyatékukról és a nemzeti mozgalmakban betöltött szerepükről is szó esett az előadás második felében. Így beszélgettünk Noszlopy Gáspárról, a marcali főszolgabíróról, a niklai remetéről, Berzsenyi Dánielről, nagy magyar ódaköltőnkről, a nemeskisfaludi származású Madarász testvérekről, a nagybajomi Sárközy családról, és sok adatot, információt hallottunk mesztegnyői papunkról, Koller Józsefről is, aki az 1848-as országgyűlésen képviselőként vett részt, mint a marcali választókerület képviselője. A forradalom alatti szerepvállalása, elvhűsége miatt halál várt rá, majd később súlyos börtönbüntetésre változtatták az ítéletét. Ranolder János veszprémi püspök segítségével kiszabadult, és viszszakerült Mesztegnyőre. Az ezt követő időszakban írta meg „Emlékirat” című munkáját, ami az akkori mesztegnyői történelmi és társadalmi eseményeket, köztük a „mesztegnyői zendülés” történetét is magába foglalja. Hála neki, hiszen az egyházi dokumentáció, a Historia Domus kötetei a II. világháború alatti harcokban megsemmisültek, így csak ebből a leírásból tudhattunk meg pontos információkat a történtekről. Eredetije a veszprémi püspöki levéltárban, másolati példánya a Faluház gyűjteményében található meg. Megemlékeztünk a mesztegnyői nemzetőrökről, akik közül

Indul a gombaszezon


sokan életüket adták a magyar szabadságért. Fontos üzeneteket hordozó temetőnkről, az ott fekvő forradalmi szerepet betöltött őseinkről, akik közül már majdnem mindenkit a feledés homálya takar. (Ennek talán nem így kellene lennie! ) Márti sok érdekes kérdést, témát érintett még előadásában, amire sajnos nem tudtunk mindig optimista választ adni. De mivel hiszünk az emberi jóságban, jóindulatban, a józan észben, elvégzett munkánk gyümölcsében, és ezt mind erős hittel tesszük, ezért bizakodóan tekintünk a jövő felé, ahol majd gyermekeink, unokáink fognak élni! Egy tartalmas történelmi, társadalmi áttekintését, összefoglalóját kaptuk a kornak, ami Magyarország, és egyben Mesztegnyő történelmének egyik legmozgalmasabb időszakát jelenti. Kár, hogy a szokásos törzsközönségen kívül csak keveseket érdekelt a téma! Gálné Jáger Mártának köszönöm az előadást, a résztvevőknek a lelkesedést, a tartalmas beszélgetést! Kövesdiné Panyi Antónia

Művelődési Ház karbantartó munkálatai

2015. április



9

2015. április


10

III. Országos határ menti és határokon átívelő konferencia Anyanyelv és hagyomány Szeged – Temesvár 2015. március 27-29.

A

Somogy megyei Honismereti Egyesület felkért, hogy az Országos Honismereti Szövetség, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület által rendezett konferencián képviseljem megyénket. Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy Somogyot és egyben Mesztegnyőt is képviselve, számot adhatok az itt végzett, sok évtizedes munkáról, a Kárpát-medencei Ifjúsági Honismereti Találkozók sorozatáról. A háromnapos konferencia Szegeden és Temesváron került megrendezésre. Az első délutánon a konferencia megnyitása után – Dr. Grezsa István miniszteri biztos, Prof. Dr. Blazovich László, Juhász Judit, Debreczeni-Droppán Béla – előadásokat és korreferátumokat hallgattunk határon túli magyar területekről, településekről érkező szakemberektől, akik munkájuk, személyes példamutatásuk révén sokat tettek csodálatos anyanyelvünk, egyúttal magyar közösségeik megmaradásáért, nemzeti identitásuk erősítéséért. Az előadások után, az esti programban a Mentés Másként Trió és a Népi Kamaraműhely zenés irodalmi összeállítását láthattuk, hallhattuk. Másnap Temesvárra utazott a társaság, ahol többek között a Bartók Béla Líceumban tettünk látogatást, ahol éppen nyílt napot tartottak az intézményben.

Sok ötlettel gazdagodhattunk, ami a magyarság összefogását, egyben tartását szolgálta. Meglátogattuk a nevezetességeket, a Református templomot, ahonnan az 1989-es forradalom indult Tőkés László püspök vezetésével, Dózsa György kivégzésének helyét, Klapka György, Bolyai szülőházát, csodás templomokat, a dómot, katedrálisokat, stb.. A részben felújított és felújítás alatt lévő közterületek, terek, paloták, középületek előreláthatólag pár év múlva régi fényükben pompázhatnak. Jelen állapotukban viszont a közel egy évszázados elhanyagoltság mutatkozik rajtuk. Fázósan, este későn értünk vissza Szegeden lévő szálláshelyünkre. Másnap reggel indultunk a Városházára. A díszteremben fogadott bennünket az Önkormányzat Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottságának vezetője. Itt kerültek sorra a szórványban élő közösségek előadásai, bemutatkozásai. Nyelvművelő napok Adán, a Bácsország című folyóirat a magyar hagyományok őrzéséért, helytörténet - műhelymunkák, a magyar identitás őrzése, a honismereti akadémiák és a mesztegnyői honismereti találkozók, mint a hon-, és népismeret műhelyei, az aradi Olasz Angéla tanárnő előadásában, valamint Kárpát-medencei fiatalok a mesztegnyői honismereti táborokban címmel. / lásd: lent / A nagysikerű előadások után a szegedi

Önkormányzat fogadást adott a konferencia résztvevőinek. Sok kedves emberrel ismerkedhettem meg és szereztem új információkat, szakmai kapcsolatokat. Nagyon örültem a lehetőségnek és remélem méltóképpen képviseltem Somogy megyét és Mesztegnyőt, hírt adva arról a munkáról, amit itt évtizedek óta végzünk a magyarság és egyben anyanyelvünk megmaradásáért. Kövesdiné Panyi Antónia

Kárpát-medencei fiatalok a mesztegnyői honismereti táborokban

T

isztelt Konferencia! Tisztelettel megköszönöm a lehetőséget, hogy egy ilyen nívós konferencia előadójaként köszönthetem Önöket. Ha valaki ennek a belső-somogyi, Marcali-háton fekvő településnek a nevét hallja, általában három dolog juthat eszébe. • A méltán híres, somogyi gasztronómiai rendezvénysorozat részeként 16. alkalommal megrendezésre kerülő „Rétesfesztivál”, vagy • Kövesdi Tiborné, Gizi néni tanító, népművelő, helytörténeti kutató, stb.., vagy • a 29. éve megrendezésre kerülő Kárpátmedencei Ifjúsági Honismereti Találkozók sora.


Kövesdi Tiborné Gizi néni munkássága és a Kárpát-medencei Találkozók története szervesen összekapcsolódik egymással. Gizi néni 1961-ben került Mesztegnyőre tanítóként, a Szabolcs megyei Apagyról. A barátságos, közvetlen, csupa szív tanítónő hamar belopta magát a mesztegnyőiek szívébe. Megnyerő személyisége, kedves szabolcsi tájszólása, gyermekszeretete egész munkásságát, életét végigkísérte. A hatvanas években indult néprajzi gyűjtőmunka szeretete, szakköreivel, néptáncosaival végzett szakmai, közösségi munkája hamar a megyei honismereti mozgalom fellegvárába repítette Mesztegnyőt. Ennek a

munkának, mint kisdiák, szerencsémre már én is részese lehettem. Mint ifjúsági vezető sok segítséget, biztatást kapott az akkori országos és megyei vezetőktől, szakmai irányítóktól, így Pozsgai Imrétől, Dr. Kanyar Józseftől, Együd Árpádtól, Olsvay Imrétől, Dr. Gál Józseftől, Csepinszky Máriától, stb… Ebben az időben kezdődött el a helyben és a környéken összegyűjtött helytörténeti anyag rendszerezése, bemutatása. Természetesen először csak egy-két helyiségben. Erre kiváló helyszínnek ígérkezett a valamikori fiúiskola elhagyott épülete, amit társadalmi munkában a szakköri tagokkal, szülőkkel együtt újítgattunk, javítgattunk évről-évre.

2015. április

Mesztegnyői Gólya-hír A szakköri otthon először a HONI, majd későbbi intézménnyé nyilvánítása után a Faluház nevet kapta. Közben a szakkörből Honismereti és Természetvédő Kh. Egyesület lett. Folyamatosan szerveződött a nyári honismereti, kézműves táborok, szakmai találkozók, konferenciák, bemutatók, továbbképzések megvalósítása, csoportok fogadása. Így jutott el Mesztegnyőre a HONI-ba a lengyel Gorlice település küldöttsége is. Ebből a kapcsolatból több évig tartó együttműködés kerekedett, aminek révén a gorlicei magyar katonasírok gondozását tűzte ki céljául egyesületünk. Majd több éven keresztül a keszthelyi Helikon ünnepek alkalmával ellátogatott hozzánk a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság, sok határon túli magyar érdeklődővel, vendéggel. Néprajzi bemutatókkal, helytörténeti dokumentumtárunkkal, néptáncos produkciókkal kedveskedtünk látogatóinknak. Ekkor fogalmazódott meg a közös igény mindkét fél részéről, egy honismereti, szakmai irányultságú, határon túli magyarokat fogadó találkozó megszervezésére. Ekkor 1986-ot írtunk. Ebben az esztendőben kezdődött a Találkozók sora, ami az óta is a „Történelmünk cserépdarabkái” alcímet viseli. A rendszerváltozás előtti időszakban, elég mostoha körülmények között, szegényes feltételek mellett fogadta akkoriban Mesztegnyő a fiatalokat. Katonai sátrakban, tábori konyhával, ahova az alapanyagot a mesztegnyői lakosok hordták össze. Mindenki azzal segített, amivel éppen tudott – zöldség, gyümölcs, tojás, liszt, sütemény, stb... Volt, aki a lovaskocsikázást ajánlotta fel, a TSZ a buszt biztosította, a TIG-től a tisztítószert, a honvédségtől a sátrakat, a SEFAG-tól a kisvasutazást kaptuk. Az élmény, amit az akkor, itt táborozó gyermekek kaptak, a mai napig elkíséri Őket. Ezt a ma még mindig, immár pedagógus kísérőként visszajáró résztvevők mesélik el. A segítők, támogatók között a későbbiekben megtalálhatóak: a mesztegnyői Önkormányzat, civil szervezetek, a Máltai Szeretetszolgálat, az egyházközség, a Polgári Magyarországért Alapítvány, országos pályázatok – NKA, NCA, NEA, Mobilitás, valamint miniszteri egyedi támogatások is – Balog Zoltán,


11 honosítási kérelem, stb.. Tanárok, muzeológusok, levéltárosok, történészek, egyházi szakemberek, helytörténeti kutatók, írók, költők, politikusok segítettek bennünket tudásukkal, hasznos információkkal eligazodni a témakörök útvesztőiben.

Szászfalvi László, Móring József Attila, megyei önkormányzati támogatások, stb. A Találkozók időpontja lassan, évről-évre az augusztus 20-i ünnepek köré szerveződött. A Kárpátmedence magyarságának múltjáról, közös gyökereinkről, történelmi, irodalmi évfordulóinkról, nagyjainkról, nemzeti sorskérdéseinkről szerveztünk előadásokat, beszélgetéseket, fórumokat. Témaköreinkből, a teljesség igénye nélkül: Honfoglalás, 1848-49, Gulág, Kossuth Lajos, gróf Széchenyi István, Dózsa György, II. Rákóczi Ferenc, 1456Nándorfehérvár, 1956, Trianon, az I. és a II. vh, az Aradi vértanúk, Apáczai Csere János, Pázmány Péter, Szent István, Mikes Kelemen, IV. Károly, a reneszánsz – Mátyás király, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, József Attila, Petőfi Sándor, Rockenbauer Pál, eu-s csatlakozás, vízumkényszer eltörlése, magyar nyelvű oktatás-tankönyvek,

Vendégeink, előadóink voltak többek között: Dr. Kanyar József, Dr. Gál József, Dr. Horváth József, Dr. Szili Ferenc, Dr. Knézy Judit, Csepinszky Mária, Dr. Erdélyi Zsuzsanna, Halász Péter, Dr. Csorba Csaba, László Gyula prof, Gálné Jáger Márta, Dr, Knapp Éva, Dr. Tüskés Gábor, Dr. Király Lajos, Bartha Éva, Debreceni Droppán Béla, Székely Éva, F. Tóth Mária, Olasz Angéla, Osváth Anna, Rózsás János, Forgó Ferenc, Wittner Mária, Jókai Anna, Dr. Papp Lajos, Szászfalvi László, Dr. Bertalan Péter, Gróf Hunyady József, Habsburg György, stb. Felléptek Találkozóinkon: HOBO-Földes László, Tolcsvay Béla, Ismerős Arcok zenekar, Marcato Ütősök, Balaton M&K fúvós együttes, Calypso, Bajtársi Egyesület, Lelle Néptánc egyesület. Horgosi Népi Együttes, Sárvári Vonósok, a Marcali 3 Tenor, Nagyatádi Szépmíves Céh, stb.. Természetesen a szabadidős tevékenységekről, a szórakozási lehetőségekről sem felejtkeztünk meg: Erdei kisvasutazás, túra a Boronkamelléki Tvk-ban, kirándulások: Balatonboglári Szüreti Napok, Tihany, Budapest, Kaposvár, Szenna, Keszthely, Kis-Balaton, Sümeg, íjászat, karaokee koncertek, táncos mulatságok, színházi produkciók, népdal estek, sportvetélkedők, stb… Kísérőprogramjaink között évről-évre megkóstolhatjuk Molnár Vilmos mesterszakács csodás, finom és különleges étkeit, a Kárpátmedence tájegységeinek ételkülönlegességeiből összeállítva, válogatva. Megemlékezünk a 2005ben váratlanul elhunyt alapítóról, ötletgazdáról, Kövesdi Tibornéról, Gizi néniről, az Ő nagyon fontos szerepéről, aki nélkül soha nem jöhetett volna létre ez a csodás folyamat.

2015. április


12

Megkoszorúzzuk a kopjafát, amit az Ő tiszteletére állíttatott a Honismereti és Természetvédő Kh. Egyesület, valamint ellátogatunk a temetőbe, ahol a sírja mellett elénekeljük kedvenc szépséges népdalát, a Zöld erdőben, zöld mezőben… kezdetűt, és elhelyezzük virágainkat. Kézműves udvarunkon évtizedek óta Székely Éva, F. Tóth Mária és Farkas Vera segítségével, a népi kismesterségekkel, azok alapanyagaival, és a mesterfogásokkal ismerkedhettünk meg. Az elkészített mintadarabokat saját készítésű ajándékként szívesen vitték haza a fiatalok. Találkozóinkon a tábornyitó, és az ünnepi szentmisén kértük az égiek segítségét, nemzetünk egységének fenntartásáért, anyanyelvünk megmaradásáért, a nehéz helyzetben, és hátrányos megkülönböztetésben élő magyar testvéreinkért, valamint az anyaországi magyarokért imádkozva. Augusztus 20-án, az utolsó közös napunkon, a magyarság talán legnagyobb ünnepén, csodálatos irodalmi, történelmi, zenés, valamint prózai összeállításokkal, színdarabokkal örvendeztettek meg bennünket a táborlakók. Szem soha nem maradt szárazon. Többek között a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Stúdiósai, Vidnyánszky Éva tanárnő vezetésével, az aradi Csiky Gergely Főgimnázium tanulói Olasz Angéla tanárnő vezetésével, a horgosi Pöttöm Színpad Kiss-Iván Anna tanárnő vezetésével, a lévaiak, csantavériek, kémeriek, nagygalambfalviak, kisiratosiak versekkel, mesékkel, néptánccal. Ki-ki a maga

területéről, tájegységéről hozott, gyűjtött, őrzött anyaggal. Talán sehol sincsen ilyen tarka nemzeti palettája augusztus 20-án az együtt ünneplésnek, mint itt nálunk. Három évtizede együtt ünnepel Mesztegnyő a Kárpát-medencével. Évről-évre csodás élményekkel gazdagodtunk, emelkedtünk lélekben mindennapi gondjaink fölé, és érezhettük át egymás örömeit, gondjait, fejezhettük ki az öszszetartozás élményét itt, egy kicsi somogyi falucskában. Egypár nagyon szép és érdekes történetet szeretnék még megosztani Önökkel olvasókkal: Valamikor a kezdetek kezdetén, a csantavéri – Szerbia – csoporttal érkezett hozzánk két fiatal, akik itt találtak egymásra és a barátságból később nagy szerelem szövődött, majd házasság lett belőle. Gyönyörű gyermekkel ajándékozta meg a sors Őket, és amikor felajánlásunkat, - hogy szívesen segítünk a magyar állampolgársági papírok megszerzésében – elfogadták, itt került sor a Ludmány család hivatalos állampolgársági fogadalomtételére, ünnepélyes körülmények között. Csodálatos emlék marad! Volt olyan gyermek, aki itt találkozott először a nagyszüleivel, az országhatárok újragondolása óta. Volt, aki egy üveg kólát vitt ajándékba haza, mert akkor ott olyat még nem láttak. Volt, hogy államtitkári, miniszteri segítség kellett a határon ottrekedt fiataloknak, mivel nem rendelkeztek az előtte napon előírt, és bevezetett szülői beleegyező nyilatkozatokkal. Olyan is megtörtént nem egyszer, hogy kauciót kellett letenni a határon,

hogy átjöhessenek Magyarországra. Valamint azt sem felejtem el, hogy a 2004-es „NEM” népszavazás után félve szálltak le a buszról, és én félve néztem a szemükbe. Szégyelltem magam mindannyiunk nevében. Aztán ezt megpróbáltuk mielőbb feledtetni velük, magyarokkal! 29 éve töretlen hittel és lendülettel azt próbáltuk tudatosítani az ide látogató több ezer fiatalban, hogy bármelyik országban születtek és élnek, hogy akárhány országhatár választ is el bennünket egymástól, a szívünk, a lelkünk, a nyelvünk magyar. Közös gyökereink kötnek és tartanak bennünket össze - anyanyelvünk, hagyományaink, történelmünk, néprajzunk. Egyforma dallamot dúdolnak az édesanyák a bölcsőink felett, és egy imát fohászkodik a pap is felettünk. A táborzárókon azt kívánom minden táborlakónak, hogy hazaérve szikraként gyújtsanak tüzet magyar közösségeikben, és őrizzék a lángot büszkén, magyarként! Az általam nagyra becsült Wass Albert egy idézetével köszönök el Önöktől, köszönöm megtisztelő figyelmüket! „Csak a vér és a nyelv köti össze az embereket. Valamint a közös múlt emlékezete. Ha ez elveszik, összedől a világ!” Arra kell vigyáznunk, hogy ezek el ne vesszenek! Köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy meghallgattak! Kövesdiné Panyi Antónia Honismereti és Természetvédő Kh. Egyesület elnöke

Bolond lukból bolond szél fúj! prilis 1-je a bolondok, a bolondozás napja. Ladi

Bolondoztunk mi is a mesztegnyői Á János Általános Iskolában.

Miután a diákönkormányzat szervezésében elrejtett nyuszi ajándékot felkutatták az alsósok az udvar bokraiban, minden osztály a termében felkészült egy vicces feladattal a társaik szórakoztatására. A másodikasok Ica nénivel és Bea nénivel tréfás találós kérdéseket gyűjtöttek, a harmadikasok Tündi nénivel és Dia nénivel viccek mondására készültek, a negyedikesek Kati néni és Kriszta néni segítségével mókás játékok kellékeit sorakoztatták fel. A kis elsősök vicces, állatos képeket és videókat néztek. Uzsonna után az ebédlőben csalt mosolyt a gyerekek és a tanító nénik arcára a tréfálkozás, a vizes arccal a lisztben rágógumit kereső gyerekek mókás ábrázata. Akkor lettünk csak igazán vidámak, amikor meghallottuk az utolsó találós kérdést: „Hogy hívják a mesztegnyői süngyerekek vakációját?.....Sünidő!”


2015. április


13 A RÉGMÚLT EMLÉKEI KÉPEKBEN

Sétacsónakázás a mesztegnyői halastónál. (1950-es évek.) Jobbra: Boncz János.

Évzáró ünnepély az Óvodában. (1980-as évek vége)

Idősek bálja a Művelődési Házban (1996.10.10.) Gelencsér Józsefné, Gelencsér József, id. Boncz Sándor, Boncz Sándorné, Boncz Jánosné, Boncz János, Vörös János, Vörös Jánosné, Mercz Ferencné


Boncz Sándorné esküvője a koszorúslányokkal

Óvodai ünnepély a Művelődési Házban (1980-as évek vége)

Idősek bálja a Gondozási Központban. (1990-es évek)

2015. április


14 Térítésmentes méhnyakrák elleni védőoltás

A

kormány döntése alapján tavaly év őszétől (idei tanévtől) ingyenesen kaphatják meg a 12. életévüket betöltött 7. osztályos leánygyermekek, a méhnyakrák (Human Papiloma Vírus, röviden HPV) elleni védőoltást. A vakcina azonban nem csak a számukra javasolt: kortól függetlenül minden nőnek javasolt a megelőzés ezen formája! „A világon kétpercenként meghal egy nő a méhnyakrák miatt. Európában 20 percenként veszítünk el nőt annak ellenére, hogy a méhnyakrákot okozó HPV fertőzés megelőzhető lenne védőoltással. Sőt, a szűrővizsgálattal időben felfedezett betegség teljesen gyógyítható!” – hangoztatták a járványügyi felelősök. Mely valóban igaz, tehát az évenkénti nőgyógyászati kontroll a betegség korai felfedezését szolgálja, gyógyítása pedig a legeredményesebb ezen komoly betegségek csoportjában. A méhnyakrák kialakulásáért felelős vírusnak több mint száz törzse ismert, közülük a 18-as és a 16-os a két leggyakoribb rákkeltő típus – ezek együttesen a méhnyakrák 70 százalékáért felelősek. A nők legnagyobb része élete során legalább egyszer átesik a fertőzésen, de az esetek 80 százalékában a szervezet leküzdi a betegséget. 20 százaléknál ala-

kulhat ki rákos megbetegedés és egy százalékuknál áttéteket is képezhet. Mindez azonban MÁR VÉDŐOLTÁSSAL is megelőzhető! Az oltásra a legoptimálisabb időszak a nemi élet megkezdése előtti idő, a serdülőkor, de beadatni sosem késő ezen időn túl sem, hisz a szexuális úton terjedő betegség mindig veszélyes, sőt bőr-bőr kontaktussal is terjedhet (uszoda, edzőterem, fürdő). Oltás mellett a nőgyógyászati kontroll sem elhanyagolható, mert a két megelőzési módszer nem kiváltja, hanem kiegészíti egymást! A védőoltási program bevezetésével a rákmegelőző állapot számának csökkenését várjuk. Fontos, hogy már a serdülők is tudják és értsék az oltás beadásának célját, ezt iskolai előadások, tájékoztató füzetek segítik elő. Az oltás során nem élő vírusokat juttatunk be a szervezetbe, éppen ezért a védőoltás nem okozhat méhnyakrákot. Ha valaki élete során bármikor megkapta a védőoltást, feltételezhető, hogy egész életére védett lesz a fertőzés ellen. A hetedikes lányok a védőoltás első részét a tanév elején, októberben kapták meg, a másodikra pedig most tavasszal, áprilisban került sor. Itt, Mesztegnyőn, az Általános Iskolában 7 fő hetedikes

leány kérte ezt a védőoltást, melyet a háziorvosunk téritésmentesen be is adott. „Ha gyermekünk van, nagy a felelősségünk, hogy egészségesek legyünk, és vigyázzunk magunkra. Ha pedig lehetőség szerint beoltatjuk lányainkat, akkor esélyt biztosítunk nekik, hogy ők is átéljék az anyaság érzését..” Tóthné Szabó Ilona védőnő

Közbiztonsági nap Mesztegnyőn

A

Mesztegnyői Polgárőr Egyesület az éves munkaterve alapján közös közbiztonsági akciót szervezett a Marcali Városi Rendőrkapitányság és a „Mátrix” rendszám felismerőt biztosító Balatonlellei Polgárőr Egyesülettel. Az egész napos akció célja, a 68-as főúton áthaladó gépjárművek ellenőrzése, a közbiztonsági előírásoknak nem megfelelő gépjárművek kiszűrése. Az ellenőrzés alá vont gépjárművek közül meg nem erősített források alapján körülbelül 0,5% nem felelt meg az előírásoknak. Legtöbb probléma a gépjárművek műszaki vizsgájának lejáratával volt. Egyesületünk részéről hasznosnak ítéljük akciónkat. A tavasz kezdetével több gépjármű kerül ki forgalomba, vezetőik nem ellenőrzik mindig körültekintően gépjárműveik forgalomban való részvételének műszaki megfelelőségét. (Esetleges baleset okozásnál a biztosító nem fizet.) Egyesületünk nevében köszönöm a Marcali Városi Rendőrkapitányság és a Balatonlellei Polgárőr Egyesület vezetőinek a közös akcióban való részvételt. Kiss János Egyesület elnöke


2015. április


15 Mesztegnyői templomharangok története

I.

Előzmények Mesztegnyő napjainkban mintegy 1400 lelket számláló Belső-somogyi település a Marcali-hát kistájegység területén. Keleti irányban a Boronkamelléki Tájvédelmi Körzet határolja, mely a Balaton vízgyűjtőjéhez tartozik, s az egykori berek emlékét őrzi. A középkori eredetű falut először az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említette, amely intenzív mezőgazdasági tevékenysége révén 1466-ra már mezővárosi rangra emelkedett. A virágzó község életének a török hódítás vetett véget, lakosai a vészterhes időkben a környező mocsarak és erdők rejtekében húzódtak meg, a magára hagyott helység a hódoltság zűrzavaros viszonyainak martalékává lett. A törökök kiűzése után a visszatérő lakosság a régi településtől kissé északabbra, immár a mai Mesztegnyő területén építette fel új községét, amely 1733-ra a felvidéki gyökerű, katolikus felekezetű, gróf Hunyady család birtoka lett. A jelenlegi plébániatemplomot és a hozzátartozó ferences, majd 1872-től Vincés-rendi kolostort az 1744-es ürményi alapítólevél tanúsága szerint Hunyady Antal kezdeményezésére kezdték el újjáépíteni az 1476-ban még álló, de a hódoltság alatt sorsára hagyott Szent Miklós templom és domonkosrendi kolostor romjain. A kegyurat az újkori templom emelésekor a hitbuzgalmon túl egy családi temetkezési hely, kripta kialakítása is motiválta. A barokk stílusú épületegyüttes munkálatai 1778-ra fejeződtek be, s a grófi família származásából eredően a csehek körében népszerű szent, Nepomuki János tiszteletére szentelték fel. A templom méltán híres freskói és oltárképei Dorfmeister István bécsi festész szépérzéke és tehetsége előtt tisztelegnek.


II. Az új templom három bronzharangját Johannes Koll neves pesti harangöntő készítette 1771-ben, melyekből mára mindössze a középső harang maradt fenn. Ennek súlya 160 kg-ot taksál, alsó átmérője 76 cm, hangzása pedig d2 alaphangú. Alsó részén egy latin nyelvű felirat fut körbe: „Conventus P. P. Franciscanorum Mesztegnyensium Ads. Joannem Nepomucenum.”, mely annak emlékét idézi, hogy a harangot a mesztegnyői ferences elöljáró önttette Nepomuki Szent János tiszteletére. A felső részen egy német nyelvű felirat olvasható: „Gos mich Iohan Koll in Pest anno 1771.”, amely a pesti harangöntő nevét, az öntés helyszínét és évszámát örökíti meg. A paláston Sárkányölő Szent György mára már meglehetősen korrodálódott, de még jól kivehető domborműve látható. A Koll-féle kis- és nagyharang az első világháború fokozott hadianyagigényének áldozata lett, a beolvasztástól egyedüli túlélőként középső társuk menekült meg. Az elárvult harangnak pénzhiány miatt még sokáig kellett társtalan magányban mélabús harangszavát hallatnia, mígnem 1924-ben egy Amerikába kivándorolt helybéli asszony pénzadományának köszönhetően kivitelezhetővé vált az elvesztett harangok pótlása. A nemes és önzetlen cselekedetről Vörös József plébános is megemlékezett a veszprémi püspökhöz címzett levelében: „A háború folyamán templomunk három harangja közül kettőt elrekviráltattak. Árván maradt templomunk tornya egy kis haranggal. Sokat kértem, könyörögtem, hogy újból beszerezhessük a harangokat. De ez idáig hiába volt a híveknél kérésem. Bíztam Istenben, és Ő meghallgatott. Egyik hivemet, aki évekkel előbb Amerikába költözött, s ott mint háztartási alkalmazott teljesít szolgálatot,

felkértem, hogy legyen segítségemre. Ő szives volt, s vállalkozott arra, hogy környezetében gyűjteni fog. 9 hó folyamán küldött 420 dollárt e célra, melyből 85 dollárt egyesektől gyüjtött. 186 dollár, egyik barátnéja (Takács Anna, New York) adott neki át, a többit ő áldozta e szent célra s viselte a küldési költségeket is. Neve: Linha Rozália. E nagy áldozatkészséget akartam Méltóságod tudomására hozni, minthogy megirtam nekik, hogy püspökömmel is fogom tudatni az ő nagy buzgóságukat”. A pénzügyi nehézségek elhárulta után a híres soproni harangöntő dinasztiát, a Seltenhofer Frigyes és Fiai nevű családi vállalkozást bízták meg az új harangok öntésével. A napjainkban is meglévő kisharang súlya 85 kg, alsó átmérője 53 és fél cm, hangzása pedig f2 alaphangú lett. Felirata az egyik oldalon Mesztegnyő község háláját őrzi a bőkezű adakozó, Linha Rozália iránt, illetve a harangöntő nevét és az öntés színhelyét: „A háborúba elvitt harang helyébe Isten dicsőségére készült Linha Rozália Amerikában gyűjtött adományából. Legyen áldás az adakozón! Öntötte Seltenhofer Frigyes és fiai, Sopron 1924.” A másik oldalon olvasható felirat a Trianon utáni megcsonkított Magyarország revíziós hangulatáról tesz tanúbizonyságot: „Tebenned bízunk Atyánk, országodat tedd ismét naggyá!”. A harangot ennek szellemében a Magyarok Nagyasszonyának, azaz Szűz Máriának domborműve díszíti. A II. világháború esztelen tombolása a Seltenhoferék által öntött nagyharangot Mars hadisten oltárán áldozta fel. A beolvasztott harang legfontosabb adatairól ma már csak a mesztegnyői körjegyző 1944-ben írt levele tanúskodik, amely a leszerelés és elszállítás drámai körülményeit is megörökítette.

2015. április

Mesztegnyői Gólya-hír E gyászos hangulatú levél őrizte meg az utókor számára az egykori nagyharang 308 kg-os súlyát, néhai feliratait, melyek a kisharanghoz hasonlóan az adományozók neve előtt tisztelegtek. A paláston ez állt: „Nep. Szt. János könyörögj érettünk! A világháborúba elvitt harang helyébe Isten dicsőségére készittették: Linha Rozália és barátnője Takács Anna Amerikából. Áldás szálljon életükre.” A harang alsó peremének felirata a soproni harangöntő üzemének állított emléket: „Öntötték: Seltenhofer Frigyes Fiai harangöntő gyárában, Sopronban, 1924.” A templom lelkeként is számon tartott nagyharang levételéről a jegyző így emlékezett meg: „1944. junius 20-án, délután 6 órakor, mert Vizsy Pál plébános lelkigyakorlaton volt a keszthelyi karmelitáknál, Várhelyi Nándor igazgató kántortanítót értesítették, hogy azonnal jön a hadianyaggyár megbízottja és le fogja szerelni a már előzőleg igénybe vett nagyharangot… Már zúgtak a harangok, s mivel este 7 óra felé járt az idő, a szokatlan időben való harangozás és a futótűzként terjedő szomorú hír a templom köré gyűjtötte a község aprajátnaggyát. A szerelő sürgette a munkát, mi húztuk az időt, hogy tovább búcsúzhasson szépen szóló nagyharangunk a mesztegnyői élő és meghalt hívektől. A szerelő elindult a toronyba! Csak egyedül zengett már a nagyharang szava! Mindenki tudta, hogy utoljára! Szem nem maradt könny nélkül. Sírt az egész falu… Végre utolsót dobbant a nagyharang szíve és örökre meghalt számunkra Istent dicsőítő, templomba hívó és kedves halottainkat kísérő szava, hogy a bolsevizmus elleni szent harcban töltse majd be hívatását… Közel nyolc óra volt, amikor a leszerelt, nagyon szeretett harangunkat a torony északi ablaknyílásához tolták a szerelésnél segédkező munkások. Szíve már nem volt, a harang életéhez szükséges fejrészt is levették már róla. Úgy nézett ki szeretett harangunk, mint a nagy beteg, ki indulni készül a nagy útra… Az ablakpárkányra helyezett padlókon még egy kissé kifelé csúsztatta a kiküldött szerelő és… egy kis lökés után… zuhant le, a földre… A hívek hangos sírása volt a kísérő… A levegőben kettőt fordult, s az esőtől felázott talajba fúródott, mintegy fele részben. Nem törött el, egészben maradt. A nép körülvette és könnyes szemekkel búcsúzott tőle… Tekintettel arra, hogy tiltva volt a harangtól való ünnepélyes elbúcsúzás, a harangnak a kocsira való tétele után az összegyűlt nép-sokaság szétoszlott. A harangot feldíszítették a leszerelés alatt az Irgalmas nővérek és Mária Lányok által virágokból készített


16 koszorúkkal és csokrokkal, s a kocsi este fél 9 órakor elindult a helybeni vasútállomásra. A harangot kikísérte néhány kislány, Várhelyi Nándor igazgató kántortanító és a leszerelésnél segédkező Varga István ács, Hencsei József ács és a kiküldött szerelő. Természetesen a tilalom dacára is, a harangot vivő kocsi előtt és után is jöttek még ki hívek az állomásra is, hogy ott, mint egy kedves halottra rátegyék a búcsúzás virágait. E szomorú út kocsisa Varga István ács volt, ki maga ajánlotta fel fogatát ezen útra”. A végtisztességben részesített nagyharang végül a nagytétényi hadianyaggyár olvasztókemencéjében lelt örök nyugodalomra. Jóllehet az Iparügyi Minisztérium egyik rendelete kimondta, hogy a magyar állam kötelessége a háború befejezését követő öt éven belül a pótlandó harangok előállításához szükséges ércmennyiség és öntési költség biztosítása, Mesztegnyő esetében a hiányzó harang megrendelésére még hosszú ideig nem kerülhetett sor. A háború ugyanis nemcsak a nagyharangra hozott pusztulást, a határban húzódó front a falut is a földdel tette egyenlővé. A harcok alatt a templom súlyosan megsérült, déli oldala több helyen kidőlt, templomtornya kigyulladt, s az itt megbúvó középső harang egy lövedéktől ki is lyukadt. Kakas Aladárnak plébánosnak több éves, embert próbáló erőfeszítést kellett kifejtenie azért, hogy az újjáépítési munkálatok a templomot olyan állapotba hozzák, hogy új nagyharang beszerzésére egyáltalán gondolni lehessen. Ennek pótlását végül a híres harangöntő dinasztia, a Szlezák család egy adoptált tagja, Ducsák István végezhette el 1959ben, őrszentmiklósi öntödéjében. A 350 kg-os, 86 és fél cm alsó átmérőjű, b1 alaphangú alkotás az 1960-as évek végén foglalhatta el állandó lakhelyét a mesztegnyői templomtorony csúcsában, s az ide felmerészkedő látogató az alábbi feliratokat olvashatja rajta: „Szent István király tiszteletére öntötték a mesztegnyői hívek Ducsák István harangöntő mesterrel Őrszentmiklóson 1959. évben. Alsó részén imaszerű könyörgés áll: „Szent István első királyunk oltalmazd magyar népedet!”. Ennek megfelelően a harangot Szent István király egészalakos domborműve díszíti. III. Összefoglalás A mesztegnyői templomharangok története elválaszthatatlanul összefonódik a XVIII. század elején újjáépült falu változatos, s nem egyszer hányattatott sorsú múltjával. Három különböző történelmi korszakból származó harang, három

különböző helyszínről, három különböző alkotótól. E három harang közül ma a középső- és nagyharang szólítja misére a híveket, mélabús dallama kíséri utolsó útjára a holtakat, inti istenfélelemre az embereket. E múltban gazdag, nagyobb megbecsülést érdemlő harangok állagmegóvásáról 2013 nyara óta új toronysisak gondoskodik. A legrégebbi, 1771-ből származó középső harang már csak néma elismeréssel tiszteleg a hódoltság után új települést emelő ősök erőfeszítése és rendületlen hite előtt; az 1924-ben öntött kisharang az I. világháborúban elesett mesztegnyői katonák emlékére csendül fel; míg a legifjabb, 1959-ben készített nagyharang a II. világháború során életét vesztett vagy csatamezőn eltűnt háborús hősök, és az ártatlan civil áldozatok szomorú mementójaként szólal meg. S mindhárom harangnak, pihenjen bár csendben a templomtorony rejtekében vagy bongjon hangosan, fohásza száll Mesztegnyő felett az ég felé az eljövendő nemzedékek szeretetben és reményekben gazdag, megélhetésben biztos jövőjéért. (Szerk.: Pintér Aliz)

Felhívás! A MESZTEGNYŐI ÓVODÁÉRT EGYESÜLET használt ruha, cipő, játék, könyv gyűjtést szervez, melyet a hátrányos helyzetű családoknak szeretnénk kiosztani. Aki szívesen felajánlja a háztartásában feleslegessé vált, de még használható holmikat, kérjük, hozza el az óvodába. I MPRESS ZUM Felelős kiadó: Mesztegnyő Község Önkormányzata Szerkesztőség: Nagy László Péter főszerkesztő Móri Csaba szerkesztő 8716 Mesztegnyő, Szabadság tér 6. E-mail: [email protected] Megjelenik: 510 példányban Nyomdai munkák: Conti-Livello Kft., Nagykanizsa

2015. április


17 Mosolygós Óvoda lettünk!

F

arkas Éva fonyódi pedagógus négy éve indította útjára a Mosolygós Magyarországért Mozgalmat. A közelmúltban felkeresett, hogy csatlakozzon intézményünk ehhez az országos kezdeményezéshez. Mi örömmel csatlakozunk a mosolygós óvoda programhoz. Mindez egy pozitív gondolkodás mentén való összefogás. A pozitív jelképek – melyeket naponta elolvasunk – jól működhetnek a munkahelyi kommunikáció javításában, és a pozitív légkör kialakításában. Reggelente kis kártyákon olvasható önbizalom növelő bölcsességek, életmesék üzenetei ösztönöznek gondolkodásra. A türelem, a kitartás, a tisztesség, a becsület azért a végén elnyeri a jutalmát. A mozgalom célja: tudatosítani az emberekben, hogy nem az a lényeg, hogy milyen világban élünk, hanem az, milyen világ él bennünk. Saját gondolatainkkal, szavainkkal, cselekedeteinkkel írjuk jellemünket. Mi írjuk a saját sorsunkat, ennek a felelőssége nem ruházható át senkire és semmire!

A pozitív gondolatokat, üzeneteket közkinccsé szeretnénk tenni a szülői ház, és a közvetlen környezetünk számára. Személyes példamutatásunkkal alátámasztva felhívjuk környezetünk figyelmét arra, ha azt akarjuk, hogy másképpen menjenek a dolgaink, mint eddig, akkor a mi hozzáállásunkon kell változtatni. Szeretnék megosztani Önökkel néhány pozitív gondolatot: „Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Antoine de Saint-Exupery „Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.” Vörösmarty Mihály „A jó szó, a szép beszéd és a meleg tekintet gyógyszer a szív számára.” Dr Papp Lajos „Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember máson segít, önmagán is segít.”

Ralph Waldo Emerson Kicsit több… „Kicsit több békesség, jóság, szelídség, Kevesebb viszály, irigység… Kicsit több igazság úton – útfélen, Kicsit több segítség bajban, veszélyben. Kicsit több „mi” és kevesebb „én”, Kicsit több erő és remény… és sokkal több virág az élet útjára! - mert a sírokon már hiába.” „Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen –, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly – meggyőződésem szerint – , mindig egy kis fényt hoz az életünkbe meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint látjuk, sokra megy.” /Janikovszky Éva/ Gyermekeinken keresztül is üzenünk a felnőtteknek, és tudatosítjuk bennük, hogy a pozitív gondolkodás, a mosoly, elsősorban ránk hat vissza, aztán a környezetünkre. Mindenkire hat, aki részt vesz benne. Péter Lászlóné óvodavezető

Tavaszi hírek, házunk tájáról

A

tavasz a megújulás, frissesség kezdete. Nos, ezt mindenki érzi a saját, megsokasodott munkája által. Falun élünk és életünk velejárója a kinti munka. Az önkormányzatnál foglalkoztatott dolgozók sem tétlenkednek. Több hektárnyi terület került megművelésre, melynek nagy részén burgonyatermelés folyik. Már megkezdődött a krumpli ültetése. Egyéb növények is a földbe


kerültek. Cukorborsó, vöröshagyma, tök már az esőt várják. Az ősszel vetett mák is fejlődésnek indult. A Jókai utca végén a kiöregedett almáskert helyére új telepítésű gyümölcsfák lettek ültetve. Több féle, hogy az év több hónapján keresztül teremjenek. A téli hidegek elmúltával, újra alkalmas az iskola pincéje a gombatermesztésre. Néhány héten belül termőre fordul és

folyamatos lesz a gombaellátás. Az egynyári virágpalánták szépen fejlődnek az üvegházban. A tavaszi fagyok elmúltával megkezdjük a kiültetést. Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik feleslegessé vált virághagymáikkal, virág-bujtásaikkal segítik munkánkat, és hozzájárulnak a környezetünk szebbé tételéhez! Kesztyüs Lászlóné

2015. április


18 IRODALMI ROVAT 79. születésnapját ünnepelte Csukás István

Ugyan ki ne hallott volna az édesszájú Gombóc Artúrról; a Keménykalap és krumpliorr minden lében kanál ifjonc nyomozóiról; Mirr-Murról, a kíváncsi kandúrról; a bősz Ho-ho-ho horgászról és munkatársáról, Főkukacról; vagy a híres magyar egyfejűről, a pillangókat kergető Süsüről? E halhatatlan figurák „édesapja”: Csukás István április 2-án fújhatta el születésnapi tortáján a 79 szál gyertyát. A közkedvelt író, költő és forgatókönyvíró az 1936. esztendőben egy megélhetéssel küszködő kisújszállási kovácsmester gyermekeként látta meg a napvilágot. A sihederkorba lépett Csukás eleinte hegedűművésznek készült, amit olyan tehetséggel gyakorolt, hogy a középiskola után a Zeneakadémiára is bekerülhetett volna. Azonban a frissen érettségizett fiatalember kamaszos dacból az ígéretes zenei pálya helyett előbb a joggal szemezgetett, majd a paragrafusokra is ráunva a bölcsészkar hallgatója lett, de felsőfokú tanulmányait végül nem fejezte be. Csukás az első verseit felnőtt olvasóközönségnek szánta, melyekkel számos díjat is bezsebelhetett, emellett újságíró-

ként különböző lapoknál publikált. Tollát az 1960-as évek közepén állította végleg a gyermek- és ifjúsági irodalom szolgálatába, amit a mai napig lankadatlan lelkesedéssel és a rá jellemző utánozhatatlan humorral művel. 1968-71 között a Magyar Televíziónál dolgozott, 1978-85 között pedig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztőjeként működött. A ma is aktívan tevékenykedő író legutóbbi műve (Berosált a rezesbanda c.) 2012-ben jelent meg, 2014-ben pedig egy díjat neveztek el róla. Kedves mesealakjai az animációs filmek árnyékában sem veszítették el bájukat és varázsukat, egyszerre mókás és tanulságos történetei a fecsegő-tipegő lurkókat, cseperedő kisdiákokat, örök gyerek felnőtteket, s az e meséken felnövekedett idősebb generáció tagjait egyaránt a képernyő elé szegezik. Csukás Istvánt 1999-ben példaértékű munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki. Csukás utólag a sors elrendeltetéseként könyvelte el, hogy egy napon született a világhíres dán meseíróval és költővel, Hans Christian Andersennel (1805-75), akinek többek között a kis

Pirostojás - kereső verseny

gyufaáruslányról, a rút kiskacsáról vagy a Hókirálynőről szóló klasszikus meséket is köszönhetjük. Csukásnak nem kellett csalatkoznia abbeli megérzésében, hogy a két születésnap közötti egybeesés nem lehet véletlen, hiszen 1985-ben elnyerte a nemzetközi Andersen-díjat is, amivel a gyermek- és ifjúsági irodalomban kiemelkedő alkotókat jutalmazzák. (Így az sem lehet meglepő, hogy Csukás szakmájához passzolóan a példaképnek tekintett Andersen születésnapja lett a Nemzetközi Gyermekkönyvnap ünnepe is!) (Forrás:http://pim.hu/object.E8CD8843CE33-48EB-8128-7BAC87CC4A50.ivy)

Szerk.: Pintér Aliz

Meghívó! SZERETETTEL HÍVJUK, VÁRJUK AZ ÉDESANYÁKAT, NAGYMAMÁKAT, HOZZÁTARTOZÓKAT

ANYÁK NAPI ÜNNEPÉLYÜNKRE!

HELYE: FALUHÁZ IDEJE: 2015. MÁJUS 3. VASÁRNAP, 15 ÓRA MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!


2015. április


19 Prücsök fesztiválon szerepeltünk

S

zeretettel meghívtak minket 2015. március 21-én, 14 órakor, a balatonszentgyörgyi Művelődési Házba a Balatonszentgyörgyi Margaréta Óvoda és a Margaréta Alapítvány az Óvodásokért Közhasznú Civil Szervezet szervezésében 2. alkalommal megrendezésre kerülő Prücsök fesztiválra. A program célja: a környékünkön működő óvodás gyermek tánccsoportok részére bemutatkozási lehetőség biztosítása, egymás megismerése, a népi kultúra felkarolása, terjesztése hagyományteremtő szándékkal. Hosszú-Hanzel Veronika óvodapedagógus vállalkozott arra, hogy 10 kislányt felkészítsen erre a rendezvényre. Mivel Ő jelenleg is aktív néptáncos, a Buzsáki Boszorkányos Néptánc Egyesület tagja – szakmailag kellő ismerettel rendelkezik. Környékbeli óvodák közül Marcali, Nemesvid, Somogysámson, Sávoly, Balatonszentgyörgy és természetesen a mi óvodánk képviseltette magát. Karikázó tánccsoportunk előadásának címe: Kör, kör, ki játszik? Vera néni így mutatta be a nagyszámú nézőközönségnek kis csoportunkat: Óvodánkban az ének, zene, énekes játék és gyermektánc foglalkozások összevon-

tan történnek mindhárom csoport nagycsoportosainak. Ezt a közösen töltött időt sok dallal, dalos játékkal töltjük ki, miközben az óvodában szokásos népi gyermekdalok és népi játékok mellett ismerkedünk lakóhelyünk, különösen a Dél-Dunántúli tájegység népdalaival, népzenéjével, táncaival. Óvodai életünk mindennapjaiban fontos szerepet tölt be a hagyományok őrzése és ápolása. Számon tartjuk a jeles napokat és a hozzá fűződő népszokásokat, időjóslásokat és egyéb hiedelmeket, játékos keretek között megemlékezünk ezekről (farsangolás, Gergely-járás, Májusfa állítás, Pünkösdölés, Mihály-napi vásározás, Szüreti mulatság, Márton-napi vigasságok, Lucázás, stb).

A nagycsoportosok köréből verbuválódott kis csapatunk lánytánccal készült erre a napra nagy szeretettel és lelkesedéssel. A felkészítő óvodapedagógus nagy gondot és figyelmet fordított a kislányok néphagyomány őrző viseletére, külön alsószoknyákat varratott erre az alkalomra. Sőt Ő maga is népviseletben táncolt együtt a lányaival. A fellépés izgalmai után megvendégeltek bennünket pogácsával, üdítővel, édességgel. Ezt követően táncház fokozta jókedvünket, közös mulatozással zártuk a napot. Nagy dicséret illeti a résztvevőket, név szerint: Bíró Brigitta, Csonka Nóra, Falk Melinda, Hosszú Luca, Huszár Lilien, Kósi Rebeka, Rónai Lili, Rónai Gréta, Varga Boróka. Természetesen külön köszönet Vera néninek, aki tőlem is, és a szervezőktől is nagy dicséretet kapott, mint a legszebb hangú óvó néni. Örülök, hogy nemcsak mint vezető kísértem el a csoportot, hanem Huszár Hajnalka és Bajkai Józsefné valamint Szabó Tímea szülő is velünk tartott, hiszen szükség volt rájuk a gyermekek öltöztetését, felügyeletét illetően. Péter Lászlóné óvodavezető

Meghívó! A mesztegnyői Faluház

Programjaink:

NAPKÖZIS TÁBORT

kézműves foglalkozások: gyöngyfűzés, rongybaba, nemezelés, üveg és textílfestés, szövés, fonás, agyagozás, csuhé és gyékény munkák, valamint múzeumlátogatás, tárlatvezetés, templomtúra, erdei vasutazás, kirándulástúrázás a Boronka-melléki Tvk-be, sport, játék, népi ételek készítése, kenyér és langallósütés, tűzugrás, stb.

szervez!

A tábor időpontja:

2015. július 6-10. hétfő – péntek 8-17 óráig Költségek: 8.000 Ft/fő/5nap A költségek a napi háromszori étkezést és a szakmai programok árát tartalmazzák! III. évfolyam 4. szám

Érdeklődni: Kövesdiné Panyi Antónia 30/4089175, 20/6157171 e-mail: [email protected] Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!!! 2015. április


20 Amiről érdemes megemlékezni

4

0 éve, 1975. május 6-án hunyt el Mindszenty József esztergomi érsek és bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása, akit a háború alatt a szélsőjobb, majd a háború után a baloldali radikalizmus egyaránt meghurcoltatott. 1944-45 között a sokat szenvedett Mindszenty viselte a veszprémi egyházmegye püspöki rangját, így hivatala idején a fennhatósága alá tartozó Mesztegnyő életében is meghatározó szerepet gyakorolt.

Eredetileg Pehm József néven lett anyakönyvezve, 1892. március 29-én született a Vas megyei Csehmindszenten. Szülőfalujáról a későbbi Mindszenty nevet 1941-ben vette fel. Módos családban nevelkedett, édesapja tisztviselő volt, a szülők elsőszülött gyermekük neveltetésére nagy gondot fordítottak. A szombathelyi gimnázium elvégzése után a papi hivatást választotta, 1915 nyarán Szombathelyen szentelték fel, majd Zalaegerszegen hitoktató lett. A fogságot nézetei miatt első ízben a kommün alatt kellett megtapasztalnia. A Tanácsköztársaság bukása után aktív egyházszervezői tevékenységet folytatott Zala megyében, ahol új plébániák, templomok és különböző közintézmények alapítása fűződött nevéhez. Érdemeiért a veszprémi egyházmegye élére 1944 márciusában, az egyre veszélyesebbé váló háborús idők közepette nevezték ki. Pacifistaként elítélte a háborúskodást, ezért sokadmagával ő is aláírását adta ahhoz a memorandumhoz, amelyben Horthy Miklós kormányzótól a háború befejezését kérték. Mélyen elítélte az antiszemitizmust, s a veszélyekkel és Szálasi nyilasuralmával dacolva üldö-

zötteket rejtegetett palotájában. Nyílt ellenállása miatt 1944 novemberében letartóztatták, megjárta a hírhedt Sopronkőhidát, 1945 áprilisában nyerte viszsza szabadságát. Az esztergomi érsek halálát követően a pápa 1945. október 7én iktatta be Mindszentyt a személyére nézve újabb szenvedéseket jelentő érseki tisztségbe, amit 1946 februárjában XII. Pius bíborosi titulussal toldott meg. A katolikus egyház érdekei felett őrködő újdonsült egyházfő hamar szemben találta magát a kommunisták egyházellenes törekvéseivel, s a konfliktus Mindszenty őrizetbe vételéhez vezetett 1948. december 26-án. A megkínzott érseket végül egy kirakatperben koholt vádakkal életfogytiglanra ítélték. Kérészéletű szabadságát az ’56-os forradalom adta vissza, de ennek leverése után politikai menekültként az amerikai nagykövetség védelmet nyújtó falai között folytathatta a kényszerű „raboskodást”. 1971-ben a pápa és Kádár János „kiegyezésének” részeként hagyhatta el az országot, ahová 1975. május 6-án, Bécsben bekövetkezett halála után már csak hamvaiban térhetett vissza. Mariazellből hazaszállított maradványait 1991. május 4-én helyezték örök nyugalomra az esztergomi bazilika altemplomában. Boldoggá avatási folyamatát 1994-ben indították meg. Mindszenty veszprémi püspökként közvetlen szerepet játszott a front alól felszabadult Mesztegnyő életében. Az ő engedélye és anyagi hozzájárulása szükségeltetett ahhoz, hogy a félig romba dőlt templom és apácazárda helyreállítása megindulhasson. Miután személyesen is meggyőződött a károk nagyságáról, június folyamán a templom és a zárda

Meghívó! Kedves Mesztegnyőiek! MINDSZENTY JÓZSEF (1892. március 29 – 1975. május 6.) hercegprímás érsek, bíboros

2015. május 6-án, 18 órakor, a Faluház előtti Mindszenty emlékhelyhez, Mindszenty József hercegprímás halálának 40. évfordulóján közös, tiszteletadó emlékezésre, gyertyagyújtásra hívjuk, várjuk Önöket! A szervezők III. évfolyam 4. szám

újjáépítésére 12ezer, illetve 3000 pengő gyorssegélyt folyósított. A munkálatok meggyorsítása érdekében pedig ugyancsak ő nevezte ki szeptember végén a háború borzalmaitól megtört Vizsy Pál helyébe az új plébánost, a „templomépítő” Kakas Aladárt, aki nélkül a restauráció nem valósulhatott volna meg. Mesztegnyő községe 2013. június 15-én közteret nevezett el a tevékeny és sok viszontagságon keresztülment Mindszenty emlékére. A Kiss János, budapesti fafaragó által készített mellszobrot Balás Béla megyéspüspök szentelte fel. (Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1975_ majus_6_mindszenty_jozsef_hercegprimas_h alala/)

Szerkesztette.: Pintér Aliz

Meghívó! Kedves Anyukák, Nagymamák! Május 4-én délelőtt 10 órától ANYÁK NAPI ünnepséget tartunk az óvodában, melyre sok szeretettel várjuk kis óvodásaink édesanyját, nagymamáját. Péter Lászlóné óvodavezető 2015. április


21 ÉLETUTAK Interjú Csordás Lajonsné Börnics Margittal

C

sordás Lajosné vagyok, a leánykori nevem Börnics Margit. Nemeskisfaludon születtem 1933. december 23án. Édesapám, Börnics István 1904-ben született Mesztegnyőn; édesanyámat Takács Viktóriának hívták, ő 1903-ban született Zalakomáron, vagy akkori nevén: Komárvároson. Anyai ágon a nagyszüleim zalaiak voltak, míg édesapám felmenői mindig is Mesztegnyőről származtak. Az apai nagyszüleim Lénerpusztán éltek, ahol a papám volt az uradalmi juhász. Nagyon értett a mesterségéhez, olyan juhokat és kosokat tenyésztett, hogy kiállításokra hordták őket, ahol díjakat is nyertek. Négyen voltunk testvérek, én voltam a második gyerek. A József bátyám 1931-ben, a Sári húgom 1941-ben, míg a legkisebb lánytestvérem, a Rozika 1945-ben született. Nem sokáig laktunk Kisfaludon, mert onnan a családunk 1938-ban Landiba szegődött uradalmi cselédnek, s ott szolgáltunk három évig. Ezután néhány évet Baranyában töltöttünk egy rokonunknál Drávacsepelyen, itt született meg a Sári. Nagyon közel voltunk a folyóhoz, így amikor kitört a háború láthattuk, hogyan kelnek át rajta a szerbek. 1943-ban tértünk vissza Mesztegnyőre, akkor a menekülésig Sósgátpusztán maradtunk. Én nagyon szerettem Sósgátban élni. A cselédépületben volt a szobakonyhás lakásunk. Még ma is megtudnám mutatni, hogy álltak az épületek és a házak. Nem sokan, összesen 10-12-en laktunk itt, mert a legtöbb cseléd


Landiban élt, s ott sokkal több volt a gyerek is. Ahol a szőlőhegyre kell bemenni, volt egy nagy birkalegelő, mindig ott szoktunk a gyerekekkel játszani. Vízért át kellett menni a kövesúton a túloldalra, ott volt a lapban a gémeskút, onnan hordtuk a vizet. Esténként az árokparton üldögéltünk az út mellett, s lestük, hogy mikor téved erre egy autó, mert abban a háború előtti időben bizony még ritkaságnak számított! Az elemit még a Landiban töltött időkben kezdtem el, de csak fél évet tanulhattam a zárdában, mert közben elkerültünk Baranyába. Aztán Sósgátból jártam be ismét a kedvesnővérekhez az iskolába. Nagyon szerettem őket, de főleg az aranyos kis Felicitász nővért kedveltem. A misére járás kötelező volt, s mi pusztai gyerekek mindig előbb odaértünk a templomba, mint a falubeliek. A háború szelét már 1944 tavaszán érezni lehetett, amikor áprilisbanmájusban egyre több bácskai menekült érkezett a leponyvázott lovaskocsikon. Aztán Mesztegnyő határát is elérte a háború. Az oroszok 1944. december 6-án jöttek be a pusztára, mi a lövöldözések alatt a sósgáti pincében húzódtunk meg, több mint ötvenen rejtőzködtünk itt. Amikor a németek elfoglalták az oroszoktól a pusztát, és Somogyfajsz felé szorították őket, minket is elküldtek. Így december 13-án a mezőkön keresztül mentünk Tapsonyba, mert arra már nem voltak harcok. Édesapám egy nagy szerencsének köszönhette, hogy nem sorozták be katonának. Csak azért nem vitték el a háborúba, mert éppen Baranyában voltunk, amikor megérkezett a behívóparancs, hogy jelentkezzék Marcaliban. De amire visszaértünk Baranyából, a besorozottakat már elvitték Kaposvárra. Mire pedig odaért, a többieket már onnan is továbbvitték. Akkor mondta neki egy tiszt, hogy hazamehet, és ne féljen, többet már nem fogják behívni. Hát így nem lett belőle katona, máskülönben ő is azokkal a ’42-esekkel tartott volna, akiknek többsége odaveszett a Donkanyarban. A háború után semmink sem maradt. Sósgátot szétlőtték, a sok jószág szanaszét szóródott, nagyon sok elpusztult, a többit leölték. Ami kevés ruhát és kisebb értéket elástunk, mind felszedték. Én nagyon vadóc gyerek voltam, szegény édesanyámnak sok baja volt velem. Minden fára felmásztam, minden pocsolyában megfürödtem, a háború után pe-

dig a bunkereknél mászkáltam, amíg szigorúan meg nem tiltották, mert féltek, hogy én is felrobbanok. Akkoriban nagyon sokan haltak meg így. Nem jöttünk vissza azonnal Mesztegnyőre, egy évig Kisfaludon maradtunk, mert édesanyám betegeskedett, tavasszal jött világra a kisebbik húgom. Miután visszaköltöztünk, az új plébánosnál, Kakas Aladárnál szolgáltunk egy évig. A falu a háború után azért gyorsan talpra állt, mindenki azon igyekezett, hogy legalább egy lovat vagy tehenet beszerezzen, s hogy azt a kis földjét megmunkálja. A polgárok persze azért jobban álltak, náluk a szegényebbek aratást is vállalhattak. A családunk a földosztáskor kapott egy kis földet, de édesapám szívesebben dolgozott az intézőnél, a halastónál. Később, amikor a tavat államosították, őt is átvették alkalmazottnak, s elvégezte a halászmesteri iskolát. Mivel a bátyám időközben bevonult katonának, majd átjelentkezett a budaörsi repülőtiszti iskolába, nem volt férfi a családban, aki művelje a földet, ezért inkább odaadtuk az államnak. Fiatal hajadonként a legnagyobb szórakozást számomra a bálok jelentették, ahova a lányoknak abban az időben szülői kísérettel illett elmenni. A kultúrház akkoriban a futballpálya mellett volt. Nem volt hosszú lánykorom, mert korán férjhez mentem, még 17 éves sem voltam egészen, amikor a párommal, Csordás Lajossal 1950. november 19-én megesküdtem. Az apácák ekkor még a zárdában laktak. Én hosszú ideig voltam Mária-lány, így amikor az esküvő után kivezettek a templomból, az egyik kedvesnővér kivette a nyakamból a Mária-lány szalagot, s rákötötte a menyaszszonyi csokromra.

2015. április

Mesztegnyői Gólya-hír A lakodalom után a férjem szülői házába költöztünk a Béke utcába, ahol a kisebbik fiammal jelenleg is élek. Az uramnak és a szüleinek hét hold földje volt, hozzá egy pár ló és néhány marha, így a földből éltünk. Amíg az apósom élt, fuvart is szokott vállalni. Két gyermekem született: 1951-ben az István, 1953-ban a János. A nagyobbik fiam sajnos 1981ben nagyon fiatalon meghalt. Ő Bács-Kiskun megyébe nősült Tass községbe, s egy hét éves kisfiút hagyott maga után. A háború után is voltak csúnya évek! Amíg meg nem alakult a TSZ, volt a jegyrendszer, a kötelező beszolgáltatás és mindennapos volt a padlássöprés. Ha nehezen is, de mi azért mindig tudtuk a beszolgáltatást teljesíteni, így viszont állandóan a nyakunkra járt a behajtó. Az anyósom ezért egyszer dühösen meg is kérdezte tőle, hogy minek jön már megint ide, amikor mindent kifizettünk, amit kellett. Erre pedig azt felelte, hogy olyanokhoz menjen, akik úgysem fizetnek? Még a széna és a lucerna egy részét is be kellett adni, amit ha több család összeadott, valaki beszállította Marcaliba. Otthon titokban szoktunk disznót ölni, úgy kellett fejbe vágni, hogy ne visítson, máskülönben elvitték volna. „Fel a padlásra, be az ólba, ki a malac, le a búza!” - olyan idők voltak azok! 1952 nyarán meg olyan nagy szárazság volt,

22 hogy jegyre osztották a kenyeret a régi Szaller-háznál, mert nem volt termés. Aztán jött az ’56-os forradalom. Néhányan teherautóval járták a falut, onnan kiabálták le a népnek, hogy „Gyere te is!”, páran fel is szálltak rá. A férjemet is hívták, de erre azt mondta, hogy addig el nem megy, amíg meg nem szagoltatják vele a puskát. De ahogy én emlékszem, itt Mesztegnyőn azért olyan nagy valami nem volt, sokan nem is foglalkoztak vele. 1959-ben mi is kénytelenek voltunk a TSZ-be lépni. Itt szinte mindenhol dolgoztam, ahol csak szükség volt munkaerőre. De a jó társaság miatt szívesen jártam a TSZbe. Szerettem ott lenni a kertészetben, és gyakran összejártunk a hosszúvíziekkel is, ahol dohányt termesztettek. Az általános iskolában én hat osztályt jártam ki, de a bizonyítványaim végig kitűnőek voltak. Aztán a TSZ-ben újra tanulhattam, szakmunkás bizonyítványt szereztem a marcali állattenyésztési szakiskolában. 1975-ben a fejészethez kerültem, innét mentem 1988 decemberében nyugdíjba. Néhány évet a férjem is a TSZ-ben dolgozott, de aztán otthagyta, mert olyan kevés volt a fizetés, hogy abból nem lehetett volna a gyerekeket taníttatni. Az István fiam kőművesnek tanult, a Jani fiam lakatosnak. A párom 1977-ben, 51 éves korában hunyt el. Erre az időre a

Pisti már megnősült, majd hamarosan az anyósom is meghalt, így ketten maradtunk a Janival. 1982-ben építtettük a mai házat, ekkor bontottuk el a régi kis parasztházat, valamint megvettük az előtte lévő tömésházat is, hogy egy nagy udvarunk lehessen. Ma már nemigen tudok dolgozni, nagyon sok betegségen átestem, nehéz munkát már egyáltalán nem végezhetek. Így itthon pihengetek, a házkörüli teendőket és a háztartást a Jani fiam látja el, aki rokkantnyugdíjasként él velem. Nagyon sokat segít nekem, s ha valahová el kell mennem, ő visz el kocsival. A Sári húgom is gyakran átjön hozzánk beszélgetni. A Tasson élő unokám, Csordás István is gyakran meglátogat minket, amikor csak tud. Nagyon büszkék vagyunk rá, elvégezte az államigazgatási főiskolát, majd a jogi egyetemre járt. A Janit, a Sárit és engem sokszor elvisz különböző helyekre kirándulni, amit mindig nagyon élvezek. Szerencsére a családunk a mai napig összetart, s mindig számíthatunk egymásra. (Interjút készítette: Pintér Aliz)

Anyakönyvi hírek Elhunytak: Varga Gyula János, volt mesztegnyői lakos, elhunyt 2015.04.13.


2015. április

VEGYESKERESKEDÉS Megújult árukészlet, rövidáru, műanyagáru!

ÉLŐ ÉS MŰVIRÁG KAPHATÓ! TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÁSUNK TELJES KÖRŰ ÜGYINTÉZÉSSEL ÁLL A LAKOSSÁG SZOLGÁLTATÁSÁRA.

ÚJ NYITVA TARTÁS: DE. 8-11-IG, DU. 14-17-IG Mesztegnyő, Vörösmarty u. 10. Gróf László

NY Í LÁ SZ ÁR Ó K Ajtó, ablak, műanyag-fa, gyártása-beépítése megrendelhető. Redőny, reluxa, szalagfüggöny Tel.: 06-30/283-61-71; 06-85/329-370

Áprilisi képes összefoglaló

Húsvéti pirostojás-kereső verseny résztvevői

Óvodásaink fellépése a Balatonszentgyörgyi Prücsök fesztiválon

Meggyfák ültetése a HONI mögötti területen

Április 1. - Bolondozás az általános iskolában

A HONI Hagyományőrzők fellépése a Nyugdíjasok Művészeti Találkozóján a Művelődési Házban

Mezőgazdasági programunk újult lendülettel vág neki az idei évnek

Hallgatják a fiatalok a „trendhagyó zenés irodalomórát” a Művelődési Házban

Restaurálásra váró Szt. Ferenc kép szállítási előkészületei

MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR

Recommend Documents