MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR

Mesztegnyő Község Önkormányzatának Közérdekű Információs Havilapja

MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR I. évfolyam évfolyam 9. 9. szám

2013. augusztus

27. Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozó

2

013-ban 27. alkalommal került megrendezésre 5 ország 7 településéről érkező, 70 fő határon túli és 10 fő anyaországi magyar fiatal részvételével az Ifjúsági Találkozó. (Folytatás a 4. oldalon)

„Csepp” Kárpát-medence tengerében

1

998 óta, 15 éve országgyűlési képviselőként járok Mesztegnyőre, s gyakran tartottam fórumot, s vettem részt baráti beszélgetéseken a Kárpát-medencei Honismereti és Ifjúsági Találkozó résztvevőivel. (Folytatás a 15. oldalon)

„Mi egy vérből valók vagyunk”

E

ljött a nap, amire úgy vártunk. Végre elindulhattunk a XXVII. Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozóra, Mesztegnyőre. Izgatott arcokat, csillogó szemeket láttunk mindenkin: a visszajáró emberkéken azért, mert alig várják, hogy újra ott lehessenek…(Folytatás a 13. oldalon)

Tanévkezdés az általános iskolában

S

zeptember 2-án újra megszólalt a csengő, amely komoly munkára hívja a diákokat – a tanulásra. 138 tanuló kezdet el a 2013/2014-es tanévet. Mint minden évben, idén is a végzős nyolcadikosok kísérték át az első… (Folytatás a 21. oldalon.)

Mesztegnyői Gólya-hír

2

27. Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozó és augusztus 20-i ünnepség

I. évfolyam 9. szám

2013. augusztus


3 Tisztelt Mesztegnyőiek!

K

edves Olvasó!

Elmúlt a nyár, vége szakadt a rekkenő hőségnek, s a 40C°-os szaharai klíma helyett a már elviselhető 26-30C°-ra „hűlt le” a levegő. A nagy meleg megviselte az emberi szervezetet is, különösen az idősek és a betegek számára volt nagyon megterhelő. Sajnos –talán emiatt is –a nyáron túl sok mesztegnyőitől kellett elbúcsúznunk a temetőben. Vidámabb témára váltva, a gyerekek minden bizonnyal kiélvezték a nyár utolsó heteit, hogy ezt követően élményekben gazdagon kezdhessék meg a szeptember elején induló új tanévet, ill. az óvodai életet. Az iskoláról szólva, a mesztegnyői önkormányzat az idén is elvállalta, a minden nyáron kötelező egészségügyi festést az épület teljes belső terjedelmében. Havilapunk 8. számának megjelenése után került megrendezésre 27. alkalommal a Kárpát-medencei honismereti ifjúsági találkozó, amire személyesen is felhívtam a figyelmet. Kitűnő és nagyon sikeres volt az idei tábor is, hasonlóan a korábbiakhoz. A falunkból is talán többen jöttek el a műsorokra, mint korábban, most is csak arra biztatnék mindenkit, hogy jöjjenek el ezekre a rendezvé-

nyekre, mert sok érték és munka van bennük. Még egyszer szívből gratulálunk a képviselő testület által adományozott idei „Mesztegnyőért” kitüntető cím két birtokosának, Dr. Göndöcs Lászlónénak, Dr. Knapp Évának és a többi díjazottnak. A korábbi lapunk vezércikkében említést tettem arról, hogy a rétesfesztiválról megmaradt réteseket egyéb más rendezvényeken igyekszünk értékesíteni. Így vettünk részt a kéthelyi Góbé tanya vidám összejövetelén, a Badacsonytördemici Szürkebarát és a Magyar Szürkemarha ünnepén, valamint a balatonkenesei Lecsó fesztiválon. Azon túl, hogy értékesítettük a megmaradt rétesek 70%-át, mind a tördemici gulyásfőzésen, mind a lecsós vetélkedőn versenyzőink nagy sikereket értek el. Különösen szívmelengető volt a lecsó fesztiválon elnyert vándorkupa, ugyanis az országos hírű Benke László (Laci bácsi), a zsűri elnöke, a mi csapatunk által készített lecsós rétest ítélte a legjobbnak. A díj átadásán több ezer ember vett részt. Hát így vittük a Balaton észak-keleti csücskébe is Mesztegnyő jó hírét. Tovább lapozva újságunkat, képes beszámolókat is olvashatnak a fenti rendezvényekről.

Más: 2013.okt. 1-től várhatóan új szolgáltató, a Marcali és Térsége Közszolgáltató Nonprofit Kft. veszi át a Saubermacher Rt.-től a szilárd hulladék szállítását. Az új cég ügyvezető igazgatójával készült riportot a 14. oldalon olvashatják. A további tárgyalásokról a következő havilapban tájékoztatjuk a lakosságot. Jó egészséget kíván: Nagy László Péter polgármester

IN MEMORIAM Bikali Imre

I

mmáron négy hete, hogy a mesztegnyői temetőben megrendülve vettünk búcsút Bikali Imrétől. Álltunk a virágtengerrel borított sírnál, és ott buj-


kált bennünk az a mindig megmagyarázhatatlan, súlyos hiányérzet. Imre bácsi nincs már közöttünk. Már nem találkozhatunk soha többé derűs nyugalmával, nem hallhatjuk az asztalos mesterséget érintő átgondolt válaszait, s az élet különös kérdéseire adott őszinte feleleteit. A XX. század első felében megszületni, átélni a II. világháborút, túlélni az ötvenes éveket, majd talpon maradni a 80-as évek végéig..., később megélni a rendszerváltozást, s ott is alkotni még 23 évet,… nos ez nem egy egyszerű életpálya. Imre bácsit 1979-ben ismertem meg, méghozzá az édesapja révén, akit Pali bácsinak hívtak. Ő bognárként dolgozott, s amolyan ezermester hírében állt a faluban. Emlékszem, hogy az akkori Tsz-elnök, Vasvári János, vele készíttette el a Soponyán épített vendégház áramforrásául szolgáló, generátort hajtó vízikereket. Akkor tudtam meg, hogy a fia, Bikali Imre, Böhönyén a KTSZ asztalosipari üzemében dolgozik, mint vezető. Sokszor

találkoztam vele az üzemben, s apróbb ügyekben is mindig segítőkész volt, mint ahogyan a Tüzépes korszakában is. Amikor Mesztegnyőn a saját házánál elindította asztalos vállalkozását, még többet találkoztunk. Számos alkalmat megragadtunk arra, hogy néhány pohár bor mellett megbeszéljük az élet dolgait. Az a fajta ember volt, aki el tudta fogadni a fiatalabbak véleményét is. De én is sokszor álltam fel az asztal mellől úgy, hogy magamban el kellett hogy ismerjem, ebben a dologban az Imre bácsinak volt igaza. Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi időben, az elfoglaltságaim miatt, kevesebb lehetőség adódott az ilyen beszélgetésekre. Őszinte, jó barát volt. Nagyon fog hiányozni a faluból. Némi vigaszt jelent a számomra, hogy a vele készült interjú még életében megjelent e lap hasábjain. Nyugodjál békében Imre Bácsi Nagy László Péter polgármester

2013. augusztus


4

27. Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozó

2

013-ban 27. alkalommal került megrendezésre 5 ország 7 településéről érkező, 70 fő határon túli és 10 fő anyaországi magyar fiatal részvételével az Ifjúsági Találkozó. Az 1986-ban, az első Kárpát-medencei Találkozót Kövesdi Tiborné, a Honismereti Egyesület és a Berzsenyi Irodalmi Társaság együttműködésével szervezték meg. Azóta nagy utat járt be. Számtalan település határon innen és túl, több szász, akár ezer fiatal, akiknek Mesztegnyő nem ismeretlen, fura nevű, világvégén lévő települést, hanem egy szeletet jelent a hazából. Nagyon sok érdekes, szívszorító történetet, megvalósított ötletet, segítő szándékot, egymásra találást, örök barátságot, és néha még szerelmet, akár házasságot is jelentett ez a 27 év. Mi itt az anyaországban, Mesztegnyőn élők nem is tudjuk elképzelni, hogy pl. egy Mesztegnyő tábla megpillantása milyen érzelmeket válthat ki egy arra, egy évet váró fiatalemberből. Hogy vannak határon túli iskolák, ahol egész évben hajtanak azért, hogy Ők is bekerülhessenek abba a 10 fős csapatba, akik utazhatnak Mesztegnyőre. Hogy annakidején a határok által szétszakított család nagyszülője itt találkozhatott először unokájával személyesen. Hogy volt olyan időszak, amikor egy üveg Coca-Cola hatalmas kincsnek számított a kárpátaljaiak körében, mert itt láttak és ittak először életükben Colát. És még sorolhatnánk. A csodás augusztus 20-i ünnepélyek, amikor a Kárpátaljai Magyar Nemzeti Színház Stúdiósai, vagy akár aradi és horgosi színjátszó barátaink olyan szívszorító előadásokat mutattak be, hogy szem nem maradt szárazon. A legfontosabbakat próbáljuk mindannyian kimeríteni az együtt töltött napok szépségéből, jóságából, tartalmas előadásaiból. Jó itt magyarnak lenni! És


bízunk benne, hogy nem csak itt, hanem még nagyon sok helyen a világban. Ehhez adunk és kapunk erőt, lelki békét egymástól, csodás anyanyelvünktől, hagyományainktól, népdalainktól, közös gyökereinktől, történelmünktől és attól a mérhetetlen szeretettől, amelyet az itt táborozó fiatalok és kísérőik sugároznak felénk egy héten át. Ezt éreztük most is, 2013-ban. Ez az érzés 27 éve változatlan. Augusztus 15-én, napközben érkeztek folyamatosan a csoportok: Léva, Nagymuzsaly, Beregszász, Kémer – most először, Arad, Csantavér és Horgos. Összesen 70 fő. Az első este a vacsora után tábornyitó szentmisén vettünk részt, majd egy érdekes mozi, filmvetítés zajlott Jámbor Szabolcs és felesége Éva jóvoltából. Másnap a hivatalos megnyitó után máris Görgei Artúr hadvezéri kvalitásairól Nárai Tamástól, majd az ebédet

követően Petőfi Sándor életútjáról és munkásságáról hallhattunk előadást Osváth Anna tanárnőtől. Az ebéd a nyitónapon évek óta különleges menüsorral bír, hiszen Kovács Vilmos mesterszakács segítségével a Kárpát-medence elfelejtett ízeiből kapunk kóstolót. Délután kézműves udvarral vártuk az ügyes kezű fiatalokat, majd a temetőbe sétáltunk, hogy Kövesdi Tiborné, Gizi néni sírjára virágokat és koszorút helyezzünk. Este 20 órától a Calypso kórus, a Calympa és a Három Tenor koncertjét hallgathattuk meg. Másnap, 17-én bemutatkozó témanapot tartottunk az aradi Csiky Gergely Főgimnázium tanárnője Olasz Angéla: Erdély-Partium, valamint a horgosi KissIván Anna tanárnő és Herédi Károly tanár úr segítségével, a Délvidék, „Élet a déli végeken” témakörben. Ebéd után erdei kisvasutazás következett, a kisiklás ellenére mindenki nagyon jól érezte

2013. augusztus


5

magát. 17 órától az Ismerős Arcok zenekar koncertjén csápolhatott a csapat, aminek nagy sikere volt. A zenekart Varga Nóra csodás népdallal köszöntötte. Tóth Gellért aradi barátunk, aki évek óta a „tábori technikus” címet is viseli,

egyik része késve tudott csak elindulni Balatonboglárra, jó pár személyautó és a mesztegnyői kisbusz segítségével. Utólag abban egyeztünk meg, hogy legalább volt időnk egy kicsit beszélgetni egymással, amit egyébként a zsúfolt prog-

már alig várta az estét, hogy a karaokee buli beinduljon. Talán mondhatom, hogy ennek az estének van mindig a legnagyobb sikere, ez most sem volt másképp. Augusztus 18-án vasárnap kicsit laposabb pillantások fogadtak, de nincs pardon, az előadáson mindenkinek kötelező a részvétel. Dr. Knapp Évától Esterházy Pál és Szent István királyunk életéről, valamint Forgó Ferenctől, a 70 éve, a Don–kanyarban történtekről hallhattunk előadást. Ebéd után mesztegnyő díszpolgárától Gálné Jáger Mártától a mesztegnyői Hunyady család és Mesztegnyő kapcsolatát ismerhettük meg. Az előadás után a HONI Néptáncosok és a Tücskök is bemutatkoztak négy koreográfia erejéig, majd a Bajtársi egyesület előadása, és vetélkedője következett, amely Gárdonyi Gézáról szólt. Ezen a délutánon zajlik évek óta a várva várt sportvetélkedő, amit mindig a csapatok közötti kötélhúzással zárunk. Idén a felnőttek is nekiveselkedtek - másnap bánták is a fájó tenyerek, derekak, lábak. A vacsora előtt Dolbert Ferenc barátunk népdalcsokorral, a Bajtársi Dalárda erdélyi dalokkal, nótákkal, az Őszirózsa nyugdíjasok az aratási műsorral szerepeltek. Igazi, családias hangulatot teremtettünk. Este nyolc órakor a Marcato Ütőegyüttest láttuk vendégül. Sikeres, nagyon érdekes, különleges előadást láttunk, hallottunk, amibe a nézőközönséget is bevonták. Augusztus 19-én a Balatonra indultunk, igaz apróbb malőrrel kezdtük a napot, mert az egyik buszunk elfelejtett megjönni. A csapat

ramok miatt nem nagyon tudunk megejteni. Aznap este csend honolt az udvaron, mindenki fáradtan ágynak dőlt, várva a 20-i nagy napot! Sajnos már napok óta sejtettük, hogy az időjárás nem kedvez nekünk 20-án. Viharos erejű szél és eső ígérkezett. A délelőtti programokat – kopjafa, emlékfal koszorúzás - még kint megtartottuk, de az ünnepi részét a napnak már nem mertük kockáztatni, visszagondolva a pár évvel ezelőtti nagy viharra, ami a templomba bezavart ben-


nünket. Így rögtön a Művelődési Házban rendezkedtünk be, ami szerencsés választásnak bizonyult. 15 órai kezdettel a település közös ünnepét az államalapítás és az új kenyér ünnepét tartottuk meg, ahol vendégünk volt Szászfalvi László Miniszteri Biztos úr a feleségével. Az ünnepi köszöntők, valamint Galambos Ferenc plébános úr kenyéráldása, Miniszteri Biztos úr kenyérszegése után, a Polgármester úr „Mesztegnyőért”kitűntető címet adományozott Dr. Göndöcs Lászlónénak, és Dr. Knapp Évának, a településért és a településen végzett több évtizedes, kiemelkedő kö-

zösségi, társadalmi és tudományos munkáért. Valamint „Polgármesteri dicséretet” adott át – Urr Zoltánnénak, Móri Csabának, és az Őszirózsa Nyugdíjas Klub (19fő) tagjainak is közösségért végzett kiemelkedő tevékenységükért. Az ünnepi megemlékezés második része előtt, a szünetben, Rónai Attila ötvös mester, a magyar koronázási ékszerek másolatát állította ki. Ezt követően a vendég csoportok ünnepi megemlékezésére került sor. Csodás verseket, irodalmi, zenés összeállításokat, feldolgozásokat láthattunk: Petőfi nemzete, Petőfi Sándor: Apostol, Karinthy Frigyes: Viszszakérem az iskolapénzt, Páncsics Roland: Jelentés a Délvidékről, Gárdonyi Géza: A leány tavasza, Tűz Tamás: Szent István és az ünnepre a koronát a beregszászi csoport Herczeg Ferenc darabja: Az árva korona tette fel, amit délelőtt a marcali városi ünnepségen is bemutattak nagy sikerrel. Megható csodás délutánt töltöttünk el együtt, valamint sok kedves mesztegnyői ünneplő emberrel. Szép zárásaként az ünnepélynek virágcsokorral köszöntöttük az aznap 40. házassági évfordulójukat ünneplő horgosi Kiss-Iván Anna tanárnőt és Dr. Kiss-Iván Zoltán doktorurat. A faluházban vacsorázott a csapat, majd a záróest következett, amit a rossz idő miatt a „kék színben” tartottunk meg. A hangulat hamar a tetőfokára hágott, és csak nagy nehezen tudtam lefújni éjjel fél háromkor a bulit, többszöri nekifutásra. Mivel az aradi és beregszászi csoport hajnali fél 5kor már indult a vonathoz, így alvásra sajnos idő nem maradt! Ez legyen a legnagyobb probléma, mondták többen, majd a vonaton alszunk! A többiek is délig hazaindultak, és szerencsésen mindannyian meg is érkeztek. Minden találkozó egy új lendületet, erőt, és kitartást ad a mindennapok problémáinak, gondjainak átvészeléséhez, megéléséhez. Látva, tudva, hogy a körülöttünk élő magyarság milyen akadályokba ütközik nap, mint nap, és hogy küzd a nehézségekkel emelt fővel, kitartóan igazáért, magyarságáért. Tanulni való! Most kaptam sajnos a hírt Horgosról, hogy Kiss-Iván Zoltán doktor úr, (akinek 40. házassági évfordulóját ünnepeltük) tegnap, augusztus 25-én este, szívinfarktus következtében elhunyt! Tiszta szívből gyászoljuk, és együtt érzünk szeretteivel! Isten nyugosztalja! Emlékét szívünkben megőrizzük! Kövesdiné Panyi Antónia

2013. augusztus


6 „Itt az ősz, csendes ősz, lopva lép a fürge őz…”

E

lérkezett szeptember, amely minden óvodás gyermeknek, szüleinek, óvodapedagógusnak a nevelési év kezdetét jelenti. A gyerekek tele vannak várakozással, hiszen a régen nem látott barátokkal, új társakkal találkoznak. Meleg szeretettel fogadjuk az új kicsiket, a szépen kitakarított, tiszta óvodánkban. Szeptember első napja ünnepnap, hiszen együtt gyülekeznek az óvodában az első osztályba menők szüleikkel, hogy a tanító nénik és a nyolcadik osztályos tanulók átkísérjék őket a tanévnyitó ünnepségre. A fészekből kirepülőknek útravalóul sok sikert, örömet, vidámságot, jó tanulást, Bea néninek sok türelmet, kitartást kívánok, mindenekelőtt a kedves szülőknek jó egészséget,

és jó együttműködést, hiszen a siker kulcsa a nyílt, őszinte együttműködésben rejlik. Az első osztályosok nagyon izgultak a tanévkezdés miatt. Várják az iskolát, bár még nem biztosak benne, hogy mi vár rájuk az óvoda után. Néhány dallal, verssel mutatkoztak be új otthonukban, majd átvették a névre szóló emléklapokat az igazgatónőtől. Az óvodából iskolába lépő újoncoknak ajándékkal kedveskedtek az alsó osztályból felsőbe lépő ötödikesek. A 2013/14-es nevelési évben is változatlanul 3 csoporttal működünk, melyből 1 egységes óvoda-bölcsődei csoportként, CSIGA csoport néven 5 bölcsődéssel és 15 óvodással, a KATICA

csoport 23 fővel, a MICIMACKÓ csoport 21 fővel indul. Személyi feltételeink a törvényi előírásoknak megfelelnek. Az intézmény tárgyi feltételei adottak a színvonalas szakmai munka megvalósításához, a gyermekek változatos tevékenykedtetése biztosított. Hosszú évek óta terveink között szerepel az udvari játékok beszerzése, ami nagyobb anyagi ráfordítást igényelne. Ennek érdekében igyekszünk minden pályázati lehetőséget kihasználni. Ezúton kívánok mindenkinek jó egészséget: Péter Lászlóné óvodavezető

Erdélyi diákok nyaraltak Mesztegnyőn

A

Faluház vezetővel való egyeztetést követően a Mesztegnyői Polgárőr Egyesület meghívására 10 diák érkezett Erdélyből. A diákok a Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozóra érkeztek a Szilágy megyében található Kémer községből. Kémer község egy zsáktelepülés. Lakossága kb. 1700 fő. Lakósság 80%-a magyar nemzetiségű. A faluban 12 kereskedelmi egység és 1 pékség biztosítja a falu ellátását. A fiatalok utazását a Kémerért Alapítvány, a Normand Produkt Kft. és az önkormányzat biztosította. Kiss János Egyesület elnöke


2013. augusztus


7 Learattunk és sikert arattunk!

A

tavasz közeledtével Kövesdiné Tona összehívta a falu tenni akaró időseit, hogy szeretné ha felelevenítenénk a régi aratási hagyományokat. Első sorban az aratást és a cséplést, továbbá a summások életét. Mindenki lelkesedett tetszett az ötlet, de el sem tudtuk képzelni hogyan vigyük színpadra. Elkezdtük összeszedni a régi summás dalokat, amit próbák alkalmával gyakoroltuk és meg is tanultuk. Mindenki kutatott az emlékeiben és lassan összeállt a kép. Tóth Józsi bácsi (80 éves) lelkesen mesélte a régi történeteket, amit ő még megért. Nemes Teri néni az aratás egész folyamatát vetette papírra. Lassan eljött az aratás ideje. Tona elő állt az ötlettel hogy a valóságban a mezőn örökítsük meg. Mivel a színpadra is kellettek kévék a műsorhoz, így Borsós Jani gazdálkodót

megkértem engedje meg, hogy a búza tábláján arassunk. Kimentünk Sósgátba az út melletti táblába. Tóth Józsi bácsi mint kaszás, jómagam mint marokszedő, és Varga Jancsi mint kéve kötő. Fotósunk Présel Tünde volt. Nagy csodálkozás volt a 68-as úton haladó autósok részéről, mikor észrevették kis csoportunkat, majdnem karambol is történt. A csoport többi tagja nem ért rá velünk tartani, mert szorgalmasan nyújtották a rétest a fesztiválra. A kévéket haza hoztuk a faluházhoz és kezdődhetett az igazi aratási műsor próbája, megvolt minden kellék. Először akadozva ment de mindenki hozzá tett egy jó pofa ötletet, történetet amit igazi ízes, bevállalós paraszti szövegben adtunk elő. Megpróbáltuk minél érthetőbben, hitelesebben, ahogy a régi időkbe szokás volt. A falunapon volt

a műsor bemutatója. A közönség szerint "fergeteges" siker volt. Büszkén állíthatom, hogy mindenki beleadta a legjobb tudását, igazi csapatmunka lett, pedig jó páran most voltak először színpadon. Kovácsné Péntek Margit

Az utolsó szolgálat!

A

Mesztegnyői Polgárőr Egyesület fájdalommal tudatja mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Pantocsek Zoltánné Boros Erika Polgárőr kollégánk 2013. o8. o2-án váratlanul elhunyt. Felkészületlenül ért bennünket a szomorú hír, hogy kollégánk nincs többé. Elment örökre az az ember, aki a munkája és a családja mellett önként vállalta a polgárőr szolgá„Mivel a halál nem az út vége, latot. Postásként teljes rálátása volt a területén élő emberekre, és mindenkihez volt egy jó szava. Csak egy ajtó a végtelenbe. Azt mondják, amikor meghal valaki, egy csillag Ezért nem búcsúzom. lehullik az égről. Kollégánk halála napján szerény Én veletek vagyok. észrevétlenséggel lehullott egy csillag. Ez a most Nem haltam meg csak eltemetnek lehullott csillag valaha fényesen ragyogott, tündöaz hal meg kit elfelednek.” költ, kollégánkat fiatalon érte a váratlan halál, hisz még sok dolga lett volna unokái körében. Munkája során nem ismert akadályt, nem keresett kibúvót a feladatok elvégzése alól. Mindig példamutatóan viselkedett, és jó irányba vitte az egyesületünk fejlődését. Augusztus 9-én kísértük utolsó útjára, az életet szerető, családjáért és a közösségért tenni akaró és tenni tudó polgárőr kollégánkat. Emlékét kegyelettel megőrizzük, és osztozunk a család fájdalmában. Kiss János egyesület elnöke


2013. augusztus


Élménybeszámoló Aradról

A

Tona által szívvel-lélekkel és nagy szakértelemmel megszervezett ifjúsági találkozóra nem hiába vártak azok a régi résztvevők, akik már ismerik ezeknek a hangulatát, mondanivalóját és színvonalát, mert pontosan azt kapták, amire egy esztendőn keresztül vágyakoztak, az újak számára pedig örömteli meglepetés volt, mert sok új információval és élménnyel lettek gazdagabbak. S mindehhez egy igazi otthon barátságos légkörében jutottak hozzá. Nem véletlen, hogy, amikor a táborozók a Honi kapujához érnek, elárasztja őket a boldog érzés, hogy hazaérkeztek. Miért? - mert itt nem kell elrejteniük valódi érzéseiket, gondolataikat, érkezésük pillanatától kezdve megértésre, támogatásra találnak. Érzik, amit Szentimrei Jenő Vagyunk című versében így öntött szavakba: "Testvéreim, e vak zuhanásban, hajrá. Táncos táncoljon, dalos víg dalra hangoljon. Patakot nem tilthat eldugulásra senki rendeletekkel." Már a megható megnyitón érezzük Nagy László Péter polgármester úr, valamint az Országos Honismereti Szövetség vezetőinek szavaiból a felénk áradó biztatást, megértést és szeretetet. Az elhangzott, Szent Istvánról és Petőfiről szóló megemlékező előadásokkal kapcsolatban kijelenthetem, hogy nagyon színvonalasak és időszerűek voltak. A rendkívül felkészült előadóknak köszönhetően új megvilágításba kerültek Görgei hadvezéri kvalitásai, valamint a 2. Magyar hadsereg harcai a Donnál. Jó ötlet volt a bemutatkozó témanap megszervezése is, amikor bővebben lehetett ismerkedni Erdéllyel és a Délvidékkel. Az információk mellett jutott bőven idő a lélek ápolására és az önfeledt kikapcsolódásra is. Maradandó élmény volt idén is a Calypso kórus előadása, örömmel hallgattuk az Ismerős arcok zene-

kar Határon túlról, szívektől innen koncertjét és elkápráztattak a Marcato ütőegyüttes kis művészei. Jó volt újra gyönyörködni a Honi tánccsoport fergeteges táncaiban, izgulni a Marcali Bajtársi Egyesület játékos sportvetélkedőjén, tapsolni a Nyugdíjas Egyesületek lelkes előadóinak és megcsodálni a Boronka-melléki táj szépségét. A Magyar tenger hűs vizében megmártózni pedig mindenki számára várva-várt élmény, különösen pedig azoknak, akik most ismerkedhettek először a hullámzó Balatonnal. Mindenre a koronát azonban szerintünk a Szent István-napi ünnepség tette fel, melyet megtisztelt jelenlétével az ifjúsági találkozók állandó támogatója, Szászfalvi László úr, miniszteri biztos, Országgyűlési képviselő. A találkozón résztvevő csapatok ünnepi műsorára idén a Szent Korona másolatának jelenlétében került sor. Mi, aradiak szívünkbe zártuk és köszönjük a miniszteri biztos úrnak a külhoni magyarokhoz intézett szavait, emlékeink között megőrizzük Ódor Barbara felemelő élményt adó szavalatát, a csoportok által bemutatott műsorokat, melyek között a mienk is sok tapsot aratott és azzal a boldog tudattal köszöntünk el régi és új barátainktól, amit legjobban Reményik Sándor megfogalmazásában tudok tolmácsolni: "Magyar bárdok ajkán csak újra hajt virágot, lombot ős-magyar fánk Nyelvünk , S romolhatatlan erőnk árja zeng. Örök az élet bennünk.". Köszönjük még egyszer Tonának a meghívást, a jól megszervezett programokat, a mesztegnyőiek vendégszeretetét és a támogatóknak a segítséget. A sikeres folytatás reményével kívánok további eredményes munkát, beteljesüléseket és jó egészséget. Szeretettel Olasz Angéla.


8 Jeles napok Szeptember – Szent Mihály – Őszelő – Földanya hava Szeptember 1. – Egyed napja - e napon kezdték a búza, másutt a rozs vetését - az e napi esőből esős őszre jósoltak - e naptól fogták hízóra a disznót, ha karácsonykor le akarták vágni - szőlővel kapcsolatosan is alakultak ki hiedelmek: a gazda virradat előtt meztelenül körüljárta a szőlőt és a négy sarkán összekötötte a vesszőket, hogy a gonosz által elzárja - egy tréfás szólás is emlegeti e napot – Mikor van a túrós csusza nevenapja? – Egyed napján - a szoptatós anyák e napon a templomban imádkoztak gyermekükért Szeptember 8. – Kisasszony napja - e napon léptek szolgálatba a cselédek - e napon kezdték a dióverést - sok helyütt a vetés kezdetét jelentette, e napon a gazda tiszta ruhát öltött, megszentelte a vetőmagot, kiment a mezőre, nem szólt senkihez, nem káromkodhatott, ha végzett, feldobta magasra a zsákot, amilyen magasra dobta, olyan magasra nőjön a gabona. - Szűz Mária születésének emléknapja, ezen a napon a nap rózsát hány, az asszonyok a közeli dombról figyelték a napkeltét, hátha meglátják benne a napba öltözött Szűzanyát és a rózsákat - e napon búcsúznak a fecskék Szeptember 12. - Mária napja - a név gyakorisága miatt kedvelt névünnep volt - a védőszentek miatt /Szűzanya/- gyakori búcsúkat tartottak e napon, több nagy búcsújáróhelyen tartottak sátoros ünnepet Szeptember 29. – Mihály napja - a gazdasági év fordulóját is e napon tartották, a tavasszal Szent György napján kihajtott állatokat e napon hajtották vissza, a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének napja is e napon volt - a cselédeket, is e napon fogadták, Mihály naptól Mihály napig tartott a szerződés - női munkatilalom napja is volt, aki e napon mos, sebes lesz a keze, aki e napon mángorol annak a háza fölött egész évben dörögni fog az ég - időjárás regula is tartozik e naphoz: Aki Szent Mihály napján gatyába öltözik, vagy szalmakalapot tesz föl, attól ne kérdjenek tanácsot! – vagyis az nem lehet okos ember - ha a disznók, vagy a juhok összefekszenek e napon, akkor hosszú, kemény, hideg tél lesz Forrás: Magyar Néprajz VII. Boncz Hajnalka: Jeles napok Mesztegnyőn Kövesdiné Panyi Antónia

2013. május


9 Újabb kézilabdás siker a Balaton kupán

K

ézilabda csapatunk a Fonyódligeten , 2013. augusztus 19-23 között megrendezett „Balaton kupa” Nemzetközi Serdülő Kézilabda-

tornán folytatta a nyár elején megkezdett kupaszereplését. Csapatunk összetételéből adódóan ismételten két korosztályban a 2000/2001 és a 2002/2003-asban indul-

tunk. Mindkét korosztályban volt külföldi (Kassa, Kárpátalja) ellenfelünk is. Lányaink ezen az immár harmadik nyári tornán is nagyon ügyesen helyt álltak. Sajnos az idősebb korosztályú csapatunk mellől ismételten elpártolt a szerencse, mert a harmadik helyért vívott nagyon izgalmas csatát hétméteresekkel elbuktuk. Viszont ebben a kategóriában mi kaptuk a legsportszerűbb csapatnak járó különdíjat. A „kicsik” viszont ismét eredményesen szerepeltek, mert a Csákvár csapata mögött, a Kárpátalja csapatát megelőzve a második helyet szerezték meg. A kategória legjobb góllövőjének járó különdíjat is Gróf Barbara révén mi hoztuk el. Az egész nyári szereplést összegezve elmondhatjuk, hogy két 4., egy 6. valamint két 1. és egy 2. helyezéssel, valamint a legjobb kapus, a legeredményesebb góllövő, és a legsportszerűbb csapat különdíjakkal teljesítettük a nyárra tervezett céljainkat. Ősz János

MÚLTIDÉZŐ Részletek Mesztegnyő történetéből

A

„ korszak másik reprezentatív forrása, az 1828. évi országos összeírás, hiányosságai ellenére, kiegészítő képet ad a gazdasági, társadalmi állapotokról. Mesztegnyőn 62 adózót írtak össze, ebből 58 jobbágyot, három zsellért, és egy házatlan zsellért, ez utóbbit kézművesként tüntették fel. Az összeírt házak száma hatvan. A művelés rendszere nem változott, ugyanúgy két nyomásban művelték a földet, mint eddig, két ökörrel végezték a munkát, terményeiket ekkor is Kanizsán értékesítették. A kocsmáltatás jogáért a község magas bérleti díjat, évi tíz forintot fizetett. Az állattenyésztés adatai szerint a szarvasmarha-állomány 43 darab, a lovak száma tizenkettő, a sertéseké ugyancsak tizenkettő. Feltűnő, hogy a selyemjuhairól híres uradalom jobbágyai nem tartottak birkát. Nem tehették, mert a földesúr 1811-ben erre nézve tilalmat vezetett be. A lovakra a hosszúfuvar-kötelezettség miatt volt nagy szükség. Az 58 jobbágynak azonban igen kevés jármos ökre volt (24 db), ez a csekély igaerő a föld megmunkálását ugyancsak nehezítette. Nem véletlenül olvashatjuk a későbbi jobbágypanaszokban: „maholnap a jármot is magunk vagyunk kénytelenek vonni”. Az állatállomány szűkössége az uradalom többi községére is jellemző, annak csak az egyik oka lehetett a többszöri marhavész, a másik okot a sorozatos birtokregulációkkal járó legelővesztés jelentette.” Kérdés - nézz utána! 1. Az uradalom fejlesztéséhez több munkáskéz kellett. Hogyan oldották ezt meg? 2. Milyen következményei lettek később?


Válaszok az előző számban megjelent kérdésekre: 1. A leggyakoribb iparos tevékenységeket az alábbi családok, ill. önálló mesterek biztosították: - asztalosok: Hencs, Krénusz, Malinovszky, Spiller, Szabó nevű családok - bognárok: Horváth, Kovács családok - borbély: Horváth József - cipészek: Domján, Jáger, Kozma, Kutnyánszky, Ferencz, Trubek, Meggyesi családok - kádár: Frankó Vendel - kovácsok: Kántor, Szabó családok - kőművesek: Francsi, Csináth, Kozma, Kovács, Molnár, Panhecz, Kántor családok - szíjgyártó: Füzesi, Lengyel család - szabó: Horváth István - takácsok: Ivók, Krizsán, Bakos, Nyakas, ifj. Schmiedt, Szabó Vendel Ipari jellegű tevékenységet Kövesdi Ferenc - malom, olajütő fűrésztelep, téglaégető – folytatott. 2. Mesztegnyőn először körorvos Dr. Kanczer László volt, 1932-től. Köszönöm a válaszokat! További jó böngészést, kutatást kívánok! Kövesdiné Panyi Antónia

2013. augusztus


10 Az ifjúsági találkozó a lévaiak szemével

I

dén 27. alkalommal került sor a kárpátmedencei ifjúsági találkozóra, amelyet Mesztegnyőn rendeztek meg augusztus 15-e és 21-e között. Ahogy a tábor neve is elárulja, a tábor résztvevői az egész Kárpát-medencéből érkeztek. Mégpedig: Léváról, Aradról, Csantavérről, Horgosról, Beregszászról illetve idén egy új csapat csatlakozott a körünkbe Kémerről. A tábor előtti hetekben elin-

bele a napba, hiszen a programok kitöltötték az egész napot. A délelőttök folyamán előadásokat hallgatunk, amelyek prezentációval, érdekes tesztekkel, esetleg kvízjátékokkal voltak ötvözve. Vannak visszatérő előadók is, akiket a táborlakók nagy szeretettel várnak. Idén is ellátogatott hozzánk Molnár Vilmos és csapata, a "Királyi Szakácsok" verseny győztese, aki bemutatta nekünk a Kárpát

dult a visszaszámlálás és mindenki izgatottan várta, hogy végre találkozhasson a rég nem látott barátaival. Augusztus 15én reggel mindenki elindult, hogy időben elfoglalhassa szálláshelyét. Voltak elszántabb tagjai a csoportoknak, akik már hajnalban autóba ültek, és az elsők között köszönthették őket. Tona kedves fogadtatása után az ünnepélyes tábornyitó misén vettünk részt, amit a vacsora követett. Az estét egy tanulságos filmmel zártuk, amely után mindenki elment a saját kuckójába, ugyanis próbáltuk kipihenni a hosszú és fáradalmas utazást, hogy reggel teljes erővel indíthassuk a napot. Másnap megújult erővel vágtunk

- medencei emberek étkeinek csodálatos ízvilágát. Ezt a kézművességek udvara követte, ahol mindenki elkészíthette a saját ízlésének megfelelő ajándékokat szerettei számára. A tábor fontos hagyományai közé tartozik a koszorúzás Kövesdi Tiborné (Gizi néni) sírjánál. Az esti hangulatról pedig a marcali Calipso kórus gondoskodott. 17-ét mindenki nagyon várta. Az eddigi években egy kisebb túrán vehettünk részt az erdei vasúttal ötvözve. A túra idén elmaradt a sűrű program miatt, de a vonatozás az erdei vasúttal kihagyhatatlan lett volna. Ez után következett a nap fénypontja. Mindenki nagy meglepetésére és örömé-

re ellátogatott hozzánk az Ismerős Arcok együttes. A koncerten Mesztegnyő lakosai, valamint az egész tábor összeborulva énekelt, táncolt. A koncert után a napot nem is zárhattuk volna jobban, mint egy karaoke esttel, ahol a bátrabbak kipróbálhatták az énektudásukat. Augusztus 18-án már mindenkin nyomott hagyott a késő estig tartó szórakozás, de ez senkit sem tántorított el, ugyanis mindenki részt vett az előadásokon és a Marcaliból érkezett Bajtársi egyesület vetélkedőjén is. Mindenki nagyon jól teljesített. Fellépett a Bajtársi egyesület énekkara Marcaliból, a Kék Balaton Nyugdíjas Egyesület Balatonlelléről, Őszirózsák Nyugdíjas Klub énekkara Mesztegnyőről, és végül de nem utolsó sorban a MARCATO ütőegyüttes. Augusztus 19-e a várva várt nap, amikor ellátogattunk a Balatonboglári szüreti napokra. Ezt a napot mindenki lázasan várja, hiszen koncertek, felvonulások, árusok és jobbnál jobb program várt bennünket. Az idő is kedvezett, így megmártózhattunk a Balatonban. Augusztus 20- a Szent István királyunk ünnepe. Erre az alkalomra minden csoport különféle produkcióval, előadással készült a többi lakó és a vendégek számára. Ez alkalommal a rossz idő miatt nem a faluházban kerültek sorra az előadások, hanem a művelődési központban, amit a táborzáró szent mise, valamint Gizi néni kopjafájának megkoszorúzása előzött meg. Este pedig feltettük az i-re a pontot a búcsúbulival, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. Hajnali 5 órakor elérkezett az a pillanat, amikor könnyes és egyben szomorú búcsút vettünk egymástól, illetve megfogadtuk, ha tehetjük, jövőre újból találkozunk, hiszen nincs nyár Mesztegnyő nélkül.

A NIKÉ SE - Mesztegnyő utánpótlás kézilabdacsapata sikeresen szerepelt a kaposvári „Youth Handball Fesztivál”nemzetközi kézilabdatornán

U

tánpótlás csapatunk két csapattal U14 és U12-es korosztályban benevezett az idén első alkalommal Kaposváron 2013.július 15-20 között megrendezett nemzetközi kézilabda tornára. Az eddigi eredményeink alapján úgy gondoltuk, újra megméretjük magunkat. Ismételten nagy segítséget kaptunk a szülőktől a sportegyesülettől, önkormányzatoktól és az önzetlen segítőktől, amit ezúton is köszönünk. A nevezések alapján azt állapíthattuk meg, hogy első-


sorban a magasabb korosztályban, magasabb szintű bajnokságban szereplő egyesületek csapatai vettek részt. Így ebben a kategóriában csak a tisztes helytállás és a tanulás volt a célunk. Az U12-es korosztályban viszont már reménykedtünk valami jobb eredmény elérésében.. Legnagyobb örömünkre sikerült egyenletes teljesítménnyel a kaposvári és a nagyatádi csapatot megelőzve az első helyen végeznünk. Sajnos a „nagy” csapatunk számára már erős volt a mezőny, így Ők

a hatodik helyen végeztek. Összességében azt mondhatjuk, csapataink az erős mezőnyben várakozáson felül teljesítettek, amiért maximális dicséretet érdemelnek. A mérkőzések közötti szüneteket kihasználva, arra is fordítottunk időt, hogy egy kicsit megismerjük Kaposvárt, részt vegyünk a rendezvényeken, sportbarátságokat kössünk. Ősz János

2013. augusztus


11 Külföldön dolgozó Mesztegnyőiek

E

zúton szeretnék eleget tenni a váratlan felkérésnek, hogy külföldi munkámmal kapcsolatos tapasztalataimat megosszam az Olvasókkal. Mesztegnyőinek születtem és itt élek most is, ahogy édesanyám és testvérem is. Nekem ez az otthonom. Természetesen itt jártam általános iskolába is, majd annak elvégeztével Kaposvárra kerültem a Gépipari Technikumba, ahol leérettségiztem és az 5. év végére megszereztem a gépszerelő és karbantartó technikusi bizonyítványt. Ezután 1990-ben új szakasza kezdődött az életemnek. Dolgozni kezdtem a GES Kft.-nél, mely a hazai olajkutatás egyik képviselője. Ebben az időben még sok más mesztegnyői is dolgozott ott. Ottani munkálataimat kissé megszakítva, bevonultam katonának. A következő egy évet a marcali laktanyában töltöttem. Az egy év elteltével folytattam a munkámat ugyanannál a cégnél. 1992-ben megnősültem, Tündivel két gyermekünk született: 1993-ban Nóra és 1998-ban Kornél. Ez a munkahely nem kívánta meg, hogy külföldön telepedjünk le. Itt élhettünk Mesztegnyőn, de bizonyos időközönként, több-kevesebb időre (4-6 hétre is) meg kellett válnom a családomtól. Ez sok esetben, időnként nehezen elviselhető, nem pótolható. A távolság, a körülmények miatt gyakran előfordult, hogy még telefonon sem tudtunk beszélgetni ez idő alatt (pl.: Nóra lányom ballagásáról is lemaradtam). Igaz, hogy ez a munka sok élménnyel, sokféle ember megismerésével, másféle kultúrákba való betekintéssel gazdagítja az embert, de ugyanakkor sok esetben veszélyes és embert próbáló is lehet. A feladat hasonló, de a helyszín változó, amely mindig új kihívásokkal várt. Dolgoztunk már Németországban, Szlováki-


ában, Horvátországban, Törökországban, Kurdisztánban, Ománban és Irakban is. Minden országban másféle feltételeknek kellett megfelelni, másféle körülmények, élethelyzetek vártak ránk. A munkám kezdetben észlelő volt, majd a tapasztalataim növekedésével terepi műszakvezető lettem, mely komoly odafigyelést, előrelátást, problémamegoldó képességet igényelt. Munkatársaim tevékenységeinek az irányítása összehangolt csapatmunkát igényelt. Mitől érdekes, veszélyes és embert próbáló ez a munka? A kultúrák sokszínűségétől, a különböző helyszínektől, az időjárástól, az étkezési szokásoktól... Minden más, mint itthon. Mivel nem turista helyeket látogattunk hanem kies hegyvidéktől a sivatagi tájakig szinte mindent - ezért "többet" is láttunk. Nemcsak a gazdag városokat és azok látványosságait, hanem a szegénynegyedeket, a "hétköznapi" dolgozó embereket és családjaikat is. A kurd nyomortól az arab gazdagságig nagyon sok mindennel találkoztam. A szélsőséges időjáráshoz is nehezen alkalmazkodik - mely helyenként az 50°C fokot is elérte - a hazánkhoz szokott ember. A

legtöbb helyen barátságosan fogadtak minket, talán azért is mert a mi munkánk az ő gazdaságuk, országuk fellendülését szolgálja. A szakmunkások általában magyarok voltak, a segédmunkát, a sofőrködést, a védelmi feladatokat a helyi emberek végezték. Az ilyen ismeretségekből még barátság is alakult ki: pl. a kurd személyi testőrömmel (mivel bizonyos helyeken még ilyen fajta védelemre is szükség volt). Otthonában is vendégül látott, megtisztelve és beavatva a családi életébe. Érdekes volt a helyi szokások szerint a földön, szőnyegen ülve elfogyasztani - a család csak férfi tagjaival együtt - az ebédet, amiről azt sem tudtam igazán, hogy micsoda. Hoszszú éveken át dolgoztam e cégnél, de életemnek ezen szakasza is lezárult, mivel a gazdasági válság a Kft.-t sem kerülte el, és így idén nyáron az én állásom is megszűnt. Valószínűleg így a világjárásom ezzel véget ért és itthon folytatódik életem története. Ezúton köszönöm meg a felkérést és szíves figyelmüket. Kovács Ferenc

2013. augusztus


12 Horgászverseny a Papréti tavon

E

z évben is megtartotta hagyományaihoz híven a horgászegyesület az augusztus 20-i nyílt horgászversenyét. Az időjárás nem volt túl kegyes az összegyűltekre. Borongós, szeles időben 20 felnőtt, és 4 ifjúsági versenyző vállalta a megmérettetést. Mivel hagyomány Mesztegnyőn az augusztus 20-i verseny minden évben sok a vidéki nevező. A háromórás versenyen szép fogási eredmények születtek, a szeles idő ellenére. A felnőtt kategóriát ez évben Csaba Gusztáv nyerte, 4600 grammos fogásával. A Guszti előtt már többen, több orrhosszal vezettek, azonban összezárt fogakkal, elszántan hajrázott, és a lefújás előtt tíz perccel nem maradt el a jutalom, szákba terelhetett egy négykilós amurt, mellyel azonnal élre tört, és pozícióját sikerült megtartania. Ezúton is gratulálunk kitartásáért. A második helyezést ifj. Bácsfalvi Gyula Marcali lakos nyerte 3559 gramm hallal. Az idei versenyen a térdműtétét követő

A verseny eredményhirdetését követően finom pincepörkölt mellett beszélgettek a jelenlévők, bízva abban, talán jövőre az időjárás is kegyesebb lesz a megjelentekhez. Üdvözlettel: Nikl Ferenc HE.elnöke

Tisztelt lakosság!

T

lábadozása miatt id. Bácsfalvi (Vidra) Gyula nem indulhatott, így fia hozta a családi „kötelező”- t. Ezúton kívánunk mielőbbi jobbulást lábadozásában. A harmadik helyezést rengeteg apróhalával Balogh Ferenc nyerte, a halai 3420 grammot nyomtak. Az ifjúságiaknál egyetlen értékelhetőként, Balogh Zsombor nyert, aki darabra ugyanannyi halat fogott, mint az édesapja csak még apróbbakat, így az ő halai csak 720 grammot nyomtak. Zsombornak, mivel már az összes létező formájú halas serleget sikerült elnyernie, megígértem, új beszerzőhely után nézek a következő versenyre.

ájékoztatom Önöket, hogy a 2013. II. félévi adófizetési kötelezettségüknek az idei év folyamán 2013. szeptember 16-ig tehetnek eleget késedelmi pótlékmentesen. A Somogy Takarék Szövetkezet Mesztegnyői fiókjánál vezetett adószámlákra készpénzzel a helyszínen, vagy utalással is eleget tehet az adózó. Felhívom figyelmét a félreértések elkerülése miatt, a készpénzes befizetések és az utalások esetén is amennyiben a befizető/utaló személye eltér attól a személytől, akinek az adófizetési kötelezettségének eleget szeretnének tenni, a közleményrovatban való név, lakcím feltüntetése szükséges. Továbbá felhívom figyelmét, hogy amennyiben a befizetés határidőre nem érkezik meg hivatalomba, az önkormányzati adóhatóság a köztartozás teljes összegére az adók módjára történő behajtást megindítja. Kollárné Deák Beáta adóügyi főelőadó

MESZTEGNYŐI APRÓ (Adok-veszek-keresek-kínálok)

Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben Tartalom: max. 100 (betű) Ár: 300 Ft/hó Hirdetését leadhatja Mesztegnyő Község Önkormányzatán (8716 Mesztegnyő Szabadság tér 6.)


Club Karos Spa (Zalakaros) 78.000 Ft értékű üdülési kártyámat eladnám 30.000 Ft-ért. Tel:30/225-6539 Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó

Hirdessen Ön is a Mesztegnyői Gólya-hírben! Tartalom max. 100 betű. Ár: 300 Ft/hó








2013. augusztus


13 „Mi egy vérből valók vagyunk!”

Élménybeszámoló mindannyiunk Mesztegnyőjéről (Beregszász, Nagymuzsaj)

E

ljött a nap, amire úgy vártunk. Végre elindulhattunk a XXVII. Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozóra, Mesztegnyőre. Izgatott arcokat, csillogó szemeket láttunk mindenkin: a visszajáró emberkéken azért, mert alig várják, hogy újra ott lehessenek, az újoncokon pedig azért, mert kíváncsiak, hogy tényleg olyan jó-e, mint azt a nagyobbak beharangozták. Még a 12 óra utazás sem tudta elvenni a kedvünket attól a helytől, melynek már csak a neve hallatán hevesebben kezd verni a szívünk. Mert mikor megláttuk a „Mesztegnyő” táblát, tudtuk, hogy hazaérkeztünk. Olyan érzések kerítettek hatalmukba, melyek egész évben – valójában már az előző tábor vége óta – arra vártak, hogy ismét felszabadulhassanak. Kitörő örömmel ugrottunk a mi drága Tonánk nyakába, akinek gondoskodó szeretete és mosolya az egész hetünket bearanyozta. Lassacskán felfedeztük az ismerősöket, köszöntöttük egymást, valamint az újabbak is meleg fogadtatásban részesültek. Már az első napon elkezdtek kialakulni a baráti kapcsolatok a táborlakók között. Hamar levetkőztük a gátlásainkat, szót tudtunk érteni egymással, hiszen mind egy cipőben járunk, „testvérek” vagyunk. Közösen meglátogattuk mindenki Gizi nénijének a sírját, ahol – mint minden éven – megemlékeztünk arról az aszszonyról, aki életre hívta ezt a találkozót többedmagával. Akik ismerhették, azok emlékében egy mindig vidám, tettrekész személy él tovább. Tudásunk gyarapodására szolgáltak a nap közben folyó előadások, hallhattunk Görgei Artúrról, Petőfi Sándorról, Gárdonyi Gézáról, a Hunyadi családról, betekintést nyerhettünk Erdély és Vajdaság múltjába és jelenébe. De kikapcsolódásra is bőven volt alkalmunk, koncertek, szórakoztató jellegű előadások, karaoke és disco segítettek levezetni a feszültséget. Továbbá a Marcali Bajtársi Egyesület jó hangulatú sportos játékokkal kedveskedett a táborozóknak, melynek a fénypontja a kötélhúzás volt, amiből még a csoportvezetők sem maradtak ki. Szívmelengető érzés volt látni, ahogy a résztvevők egy emberként küzdöttek a csapatuk győzelméért.


A tábor alatt kipróbálhattuk kézügyességünket, és belekóstolhattunk Kárpátmedence „népi étkeibe”. Kiemelkedő része volt a programnak az Ismerős Arcok együttes, ami nemcsak az egész tábort, de még Mesztegnyő lakosait is megmozgatta. Hatalmas élmény volt élőben hallani azokat az embereket, akik szívükön viselik a külhoni magyarok sorsát is. A koncert felvezetéseként Varga Nóra köszöntötte az egybegyűlteket és az együttest a Testvér, mikor az úton jársz c. népdallal. Már hagyománnyá vált a Balatonboglári Szüreti Fesztiválra való ellátogatás, ami idén sem maradhatott el. Alig volt olyan ember, aki ne mártózott volna meg a vízben, a kisebbeket alig lehetett kihozni a nap végén. Lassan elérkezett a senki által nem várt, tábor végét jelentő utolsó nap. Augusztus 20-a minden magyar egyik legnagyobb nemzeti ünnepe és nagy megtiszteltetés, hogy mi Mesztegnyőn a honismereti tábor keretén belül határon túli és anyaországi testvéreinkkel együtt ünnepelhettünk. A hagyományokhoz hűen a csoportok bemutatták ünnepi műsorukat, méltó lezárást adva ezzel az együtt töltött hétnek. Feledhetetlen napokon vagyunk túl, melyeket ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki egy kicsit is hozzájárult ahhoz, hogy Mesztegnyőn otthon lehessünk. Zárásul ismét az Ismerős Arcok szavaival élnénk:

„… magyarok lehetünk egyenként, de lehetnénk egyek mind, magyarként!”

Badacsonytördemici Fesztivál

M

esztegnyő Község Önkormányzat főzőcsapata 2013. augusztus 18-án részt vett a X. Badacsonyi Szürkebarát és a Magyar Szürkemarha ünnepén, a gulyásfőző versenyen.

2013. augusztus


14

Milyen változások várhatók a hulladékgyűjtéssel kapcsolatban?

A

hulladékszállításban az elmúlt pár évben sok változás következett be, szigorodtak az elvárások a gyűjtőkkel és hulladékkezelőkkel szemben, amivel szemben állni látszik a július 1től kötelezően alkalmazandó rezsicsökkentés. Erről, és a hulladékgyűjtési közszolgáltatás jövőbeni ellátásáról beszélgettünk Krajczár Ibolyával, a Marcali és Térsége Közszolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezetőjével. - A hulladékgyűjtő autó rendszeresen elszállítja a kukánkból a szemetet, ennél többet a lakosság a szolgáltatásból nem érzékel. Mi változik ezután? KI: - Alapvetően sok minden, de látszólag egyenlőre kevés. Azaz ezek a változások inkább a háttérben zajlanak, átszerveződik a gyűjtött hulladék kezelése, de hogy a saját dolgunkról beszéljek, a jövőben változás várható a gyűjtésben is. - Miért nem jó az eddigi rendszer? KI: - Nem a rendszer rossz, bár sohasem lehet azt mondani, hogy megtaláltuk a tökéletes megoldást, tehát ezt is át kell alakítani, fejleszteni kell. A lakossági hulladék nem csak a vegyesen gyűjtött „szemét”-ből áll, sőt azt kell elérnünk, hogy ebből legyen a legkevesebb. 2015. január 1-től ki kell alakítanunk a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést, amivel lényegesen több hasznosítható, és sokkal kevesebb lerakóba kerülő hulladék képződik. Szintén változás várható a biológiailag lebomló hulladékoknál, amit Mesztegnyőn a házi komposztálás támogatásával szeretnénk megvalósítani. A lomtalanítás módja alapvetően nem változik, de lakossági veszélyes hulladékgyűj-


tési akciót szervezünk majd évente egyszer. - Miért nem a SaubermacherMarcali Kft. szolgáltat tovább? KI: - Mert nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, hiszen a menedzsmentjogokat külföldi érdekeltség birtokolja. Ebből adódóan közszolgáltatási engedéllyel és minősítéssel sem fog rendelkezni. - Az új cég mikor kezdi meg a tevékenységét? KI: - Ez év májusában alakultunk azzal a céllal, hogy a hulladékgyűjtést a térség települései saját tulajdonú vállalkozásban lássák el. Jelenleg 27 település a tulajdonos, Kéthely, Zalakomár, Segesd, So-

mogyfajsz a területi határ egyenlőre, de folyamatban van több település csatlakozása hozzánk. Új vállalkozás lévén a feltételek megteremtésén dolgozunk. Hulladékgyűjtési, közszolgáltatási engedélyt kell szerez-

nünk, az eljárások már megindultak, de az engedélyeink még nincsenek a kezünkben, ezért egyenlőre nem tudom megmondani, hogy a Saubermachertől mikor tudjuk átvenni a szolgáltatást. Minősítéssel is rendelkezni kell a településsel megkötendő közszolgáltatási szerződéshez. - Alkalmazzák-e a rezsicsökkentést? KI: - Mi „megörököljük” az árakat, a rezsicsökkentést törvényi előírás szabályozza, alkalmazzuk. A jelenlegi díjkalkulációt viszont nem a társaságunk, hanem a jelenlegi közszolgáltató készítette, ami nem a mi költségeinken és bevételeinken alapszik, ezért kicsit kényszerhelyzetben vagyunk. Ha plusz szolgáltatás épül a rendszerbe, az természetesen a díjcsökkentést befolyásolja. Az a célunk, hogy a szolgáltatás a településen továbbra se legyen drágább. - Változik-e a gyűjtési gyakoriság? KI: - A gyűjtési napot és a gyakoriságot egyenlőre nem módosítjuk, ezért sem érez a lakosság különösebb változást. Tudatosítani szeretnénk viszont a válogatás jelentőségét, szeretnénk ha mindenki gyakrabban használná a gyűjtőszigeteket. A tapasztalatok szerint ez azonban nem elég hatékony, ezért még a kötelező határidő előtt szeretnénk áttérni a háztól való hasznosítható hulladékelszállításra. Ezúton is kérem a lakosságot, hogy ebben mindenki legyen a partnerünk. Egy ilyen nagy múltú, csodálatos természeti adottságokkal és hagyományokkal rendelkező településen – úgy gondolom – a hulladékkezelésnek is fel kell nőni a jelenkori követelményekhez.

2013. augusztus


15 „Csepp” Kárpát–medence tengerében

1

998 óta, 15 éve országgyűlési képviselőként járok Mesztegnyőre, s gyakran tartottam fórumot, s vettem részt baráti beszélgetéseken a Kárpátmedencei Honismereti és Ifjúsági Találkozó résztvevőivel. Nagy örömmel tettem eleget az idei meghívásnak is, hogy nyissam meg a 27. Kárpát-medencei tábor augusztus 20-i ünnepi műsorát, s szegjem meg az „összmagyarságot” jelképesen szimbolizáló „új” kenyeret. Felemelő érzés volt megtapasztalni, hogy bizony töretlen a Kövesdi Tiborné, Gizi néni által megálmodott kezdeményezés, s az idén is eljöttek a diákok tanáraik vezetésével, a Felvidékről, Erdélyből, a Délvidékről, s Kárpátaljáról. Őszinte szívvel állíthatom, hogy a nemzetegyesítést és az összmagyarság ügyét ezek az összejövetelek és rendezvények viszik előre, s a szervezők szívós, és kitartó munkája példaértékű. Mesztegnyő csak egy csepp Kárpát-medence tengerében, de ilyen cseppekkel juthatunk el, Adyval szólva, „az értől az óceánig”. A munka gyümöl-

cse beérett, s 2010-ben a Magyar Országgyűlés megszavazta a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról, vagyis a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvényt. A jelen lévő határon túli testvéreink közül is már többen felvették a magyar állampol-

gárságot. Barátaim! A Bibliából vett példabeszéd tanítása üzenetértékű. Két embertípus van, az egyik bölcs, vagyis előrelátóan okos, a másik viszont balga. Az okos ember sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és

nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. A balga ember a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált. Amikor végigtekintünk Szent István király országán, a mai Magyarországon, jogosan merül fel a kérdés: tényleg ilyen ez a "maroknyi ország", amelyet annyi vihar, szél és eső próbált meg alámosni és ledönteni? Megingathatatlan a Szent István-i, sziklára épült ház? IGEN. Csoda megmaradásunk és csoda túlélésünk! Kívánok további erőt és lelkesedést a tábor szervezőinek, s e nagyszerű ügy támogatóinak a mesztegnyői embereknek, hogy a sok nehézség ellenére se hagyják abba ezt a munkát, s a jövőben is baráti szeretettel üdvözölhessük egymást – határon innen és túl – Mesztegnyőn. Szászfalvi László országgyűlési képviselő

„Elmerültünk a történelem csodálatos világában…”

A

fogadtatás melyben részesítettek minket a megérkezésünkkor baráti volt, úgy éreztük magunkat, mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig sokukkal a hét folyamán ismerkedtünk meg. A programok intenzívek voltak és élvezete-


sek. Az előadások, melyeken, a hét folyamán rész vehettünk tanulságosak és elgondolkodtatóak voltak. Elmerültünk a történelem csodálatos világában, melyben Hunyadi, Petőfi, Gárdonyi Géza voltak az útvezetőink. Elkalauzoltak bennünket olyan vizekre, melyeken addig még nem jártunk és mi fejest ugrottunk a tudás mély tengerébe. Az előadások mellett még voltak érdekes programjaink. Íjászkodtunk, gyöngyöt fűztünk, vonatoztunk és a Balaton vizében hűsöltünk. A gyerekek mégis az esti szabad programokat élvezték a legjobban. Ilyenkor ismerkedtek, szórakoztak, táncoltak. Barátságok és nagy szerelmek szövődtek az éjszaka folyamán. A legrosszabb az elválás volt, még mindenki maradt volna szívesen egy hétig. Megérkezésünkkor olyan hosszúnak tűnt az az egy hét, de a végén mégis kevésnek bizonyult. Nehéz szívvel, de búcsút vettünk a tábortól a vezetőségtől, a falu lakóitól. Sok új élménnyel és tudással értünk haza. Még mindig elevenen él bennünk a tábor emléke, bár már az iskolára kellene koncentrálnunk. Remélem, hogy jövőre is találkozunk! Rácz Kinga Csantavér

2013. augusztus


16 Galambos Ferenc plébános és hobbija az íjászat

V

annak emberek, akik életük folyamán sok érdekes dologgal foglalkoznak. Ezek egy része híres ember lesz, mások viszonylag szűk körben lesznek általa ismertté, s vannak, akik ismeretlenek maradnak. Jómagam is találkoztam az életem során érdekes emberekkel, helyzetekkel, akik és amik hatással voltak rám. Kevesen tudják rólam, hogy földmérőként kórusban énekeltem tenor szólamban, vagy azt, hogy a tapolcai „Plecotus” amatőr barlangász-csoport tagja voltam. Aztán papként más utak tárultak fel előttem. Kerestem az utakat az emberek felé, különösen a fiatalok felé. Elkezdtem gitározni tanulni, hiszen az olyan népszerű hangszer, s nagyon jól használható lelkipásztori segédeszköz a fiatalok körében. Az ovisok vevők is voltak rá … , de aztán a „barrénál” bedobtam a törülközőt. Egy időre letettem a gitározásról. A gitárt követte a toronytúra. Kicsit a barlangászatot is megidézte számomra ez a túratípus, persze a beszorulás veszélye nélkül. Csak azt kellett biztosítani, hogy a harangok nehogy akkor szólaljanak meg, amikor fent vagyunk. A gyerekek is élvezték a túrát. Egész osztályokat vezethettem végig a lépcsőkön és pallókon keresztül. Volt olyan diák is, aki egyik alkalommal visítva visszafordult, mert tériszonya volt, de a következő alkalommal végigment az útvonalon. Érdekes módon csak felfelé kínozta a tériszony, lefelé az első lépcsősor után elmúlott a félelme. Már a többivel együtt magabiztosan közlekedett. Még a „sóhajok hídján” is. Azóta már felszámolták ezt a billegő pallópárt a felújítás során. Azóta már a „hintát” is hiába keresnénk. Ezek azok az élmények és helyek, amikről csak páran tudunk. Közben egy szokatlan útra is rátértem, az íjászatra. Egyszer egy fiatal papi találkozó során Vince barátom elkapott, hogy bemutatna egy barátjának. Ez a barátja hagyományőrző, s mellette nyílvessző-készítő is volt. Stílusosan egy jurtában beszélgettünk vele őseink életéről. Megtetszett az íjászat, a jurta, meg úgy az egész. De egyelőre még csak ennyi történt. Később Böhönyén találkoztam vele egy falunapi rendezvé-


nyen. Szemtanúja lehettem egy jurta felállításának. Nem nagy ördöngösség, de figyelmet igényel. Ekkor rendeltem meg tőle 20 vesszőt. Ekkor már Zalaegerszegen lakott, s itt volt egy íjászboltja. Itt vettem meg az első két íjamat, s hozzá a rendelt vesszőket. Egy kartondoboz volt a cél, mintegy 10 méterre. Első próbálkozásra húszból húsz vessző mellément. Bíztató kezdetek, de nem vette el a kedvemet a kezdeti sikertelenség. Próbáltam jobban odafigyelni, s így már némi eredményt is elértem. Aztán jöttek a gyerekek. Látták, hogy mit csinálok, s néhányan kedvet kaptak hozzá. Később találkoztam egy kis csapattal, s a vezetőjükkel, Varga Csabával Nagybajomban, ahol lovasíjászatot gyakoroltak. Bár egyelőre még csak talajon gyakoroltak, de így is elég látványos volt a dolog. Befogadtak maguk közé, s rögtön kiderült, hogy amit eddig az íjászatról tudni véltem, az téves ismeret volt. Ekkor tanultam meg, hogy az ideget feszítjük, s nem a vesszőt húzzuk. Megismerkedhettem még számos fortéllyal, hogy a karom is ép maradjon, a lőgyorsaságom és mellette a találati pontosságom is növekedjék. Egy különlegesség volt még a „célzás” módszere, amely látszólag ellentmondott a józan észnek: célzás célzás nélkül. Ezt idén sikerült egészen extrém módon szemléltetnem, amikor is a fejem felett feszítettem meg az íjamat, s így küldtem bele a vesszőt a céltáblába. Ilyen helyzetben „lehetetlen” célozni, én mégis azt állítottam, hogy célra tartottam a nyílvesszőt. Igen, de nem közvetlen szemkontrollal, hanem kialakult testérzékkel. Közben megismerkedtem Kassai Lajossal, aki az egész lovasíjászatot

újjáalkotta, s aki az oktatóm mestere is volt. Nagy hatással volt rám a készsége, amivel a lovat, s az íjat egyaránt irányította. Nála vettem meg a gyerekíjakat, amivel azután az iskolások és a kezdők gyakorolhattak. Az iskolában megismerkedtem Péntek Balázs tanár úrral, akinek tetszett a gondolat, hogy gyakorolhassanak a gyermekek íjászatot az iskolában is ellenőrzött körülmények között. Ehhez adtam a felszerelés zömét, az iskola a helyet, a tanár úr pedig az idejét és türelmét. Már sikerült pár házibajnokságot is levezetnünk, s nagy sikere van az iskolai rendezvényeken az íjászatnak. Nagyobb sikere, mint a hitoktatási kísérleteimnek, de ez természetes is. Kiderült, hogy a faluban többen is foglalkoznak íjászattal, s ez a kezdeményezés összehozta a magányos íjászokat. Megismerkedhettem különféle műfajban jeleskedő íjászokkal, s megtanultam becsülni a másságot köztük. Az íjászattal kettős célom is volt. Egyrészt kikapcsolódás és önfegyelmezés, másrészt kötöttség nélküli közeledés az emberek, de különösen a gyermekek felé. Papként és hitoktatóként sokszor érzékelek távolságtartást részükről, s ezt próbálom enyhíteni ezekkel az kísérleteimmel: utakat keresni az emberekhez. Galambos Ferenc plébános

2013. augusztus


17

Augusztus 20-i ünnepségen polgármesteri kitüntetésben és dícséretben részesültek „Meszgtegnyő Községért” kitüntető cím: - Dr. Göndöcs Lászlóné

- Dr. Knapp Éva

Dr. Göndöcs Lászlóné 1991-től a helyi általános iskola igazgatója egészen a nyugdíjba vonulásáig. Ezt követően aktív társadalmi életet kezdett el élni. Két cikluson keresztül önkormányzati képviselő volt. Éveken keresztül részt vett a „Virágos Magyarországért” faluszépítő programban, a rétesfesztiválokon. Nagyasszonynak választották, amit a megye adományozott olyan személyeknek akik sokat tettek lakóhelyükért. Jelenleg a falu nyugdíjas lakóiból alakult „Őszirózsák” énekes klubbot vezeti.

Dr. Knapp Éva aki Marcaliban született, de szülei, nagyszülei Mesztegnyőn éltek. Óvodába, iskolába is ide járt. Dolgozott képesítés nélküli óvónőként a településen, majd elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-könyvtár szakát. 2000-ben a MTA doktora tudományos fokozatot szerzett, máig az ELTE Egyetemi könyvtárának munkatársa, tudományos munkájának irányítója. Számos hazai és nemzetközi konferencián tartott előadást. Harminc önálló, vagy társszerzős kötete és közel 200 szaktanulmánya látott napvilágot. 2010-óta minden évben előadást tart a mesztegnyői Kárpát-medencei Ifjúsági találkozókon.

Polgármesteri dícséretben részesültek: - Mesztegnyői Őszirózsa Nyugdíjas Klub: Kenéz Jánosné, Kenéz János, Stádinger Ferencné, Tóth József, Vass Lajosné, Simon Árpádné, Csima Ferencné, Korona Ferencné, Panyi Antalné, Kovács Ferencné, Babina Jánosné, Dr. Göndöcs Lászlóné, Varga János, Nemes János-

né, Orsós Jánosné, Molnár Jánosné, Igaz Ferencné, Kálóczi Lajosné, Kálóczi Lászlóné - Urr Zoltánné - Móri Csaba

Tankönyvosztás az általános iskolában


2013. augusztus


18 KÖNYVAJÁNLÓ

Végh Alpár Sándor: Köznapló FORRÁS: Magyar Nemzet Magazin 2013. július 27., szombat

S

zolid méretűek a Szent Györgykönyvek, lényegüket mégsem a méret adja. Asztalomon az egyik, „És mivégre is” címmel, a kiváló sebészprofesszor, Kisida Elek írta. Sorsajándék ő is, a könyve is. Van a könyvben pár fontos gondolat. Egy korábbi interjúból valók. A kérdésre, hogyan éljen az ember, ezt a feleletet adta Kisida doktor. „Vissza kell venni a fordulatszámot, meg kell barátkozni a mértékletesség erényével. Úgy néz ki, hogy szédületes iramba fogtunk, és halálos tempót diktáltunk magunknak. A szónak szoros és átvitt értelmében egyaránt. Holott tudván tudjuk, hogy a biológia csak olyan sebessé-

get enged meg károsodás nélkül, melyet egy élő szervezet saját maga elő tud állítani: ez az embernél 6 km/óra. Ugyanúgy nem jár nekünk nagyobb gazdagság, mint amennyit munkával meg tudunk magunknak teremteni. És nem jár nagyobb hír, dicsőség, publicitás, mint amennyire rászolgáltunk.” Megálltam az olvasásban, és eltűnődtem, miért gondolják annyian, hogy kifoghatnak a biológián. Miért hiszik, hogy több jár nekik? Hogy többet érdemelnek? A kínai bölcsek ismerték a mértéket. Egyszerűen éltek, s büszkén lenézték a mulandó világi sikert. Kinevették a bolond becsvágyókat és a gazdagság csábításait. Többre becsülték a jellemet, mint a hírnevet. Ügyeltek életerejükre, kerülték a gyűlöletet, és boldogan adóztak kóbor természetüknek.

A jó könyvek értékét nem műfajuk és nem méretük adja. A jó könyv: kert. Kapuját kitárja előttünk a szerző, de utána magunkra hagy. Ránk bízza, merre sétálunk, és mit szakítunk a fákról. Ha igyekszünk, életünk során sok ilyen kertbe nyerünk bebocsátást. Egyik kicsi, a másiknak alig látni a határát. Van gondozott és van gazos. Némelyik a belépőnek éden, sokaknak kusza vadon. De mindig találni olyan ösvényt, mely elvezet egy fához, mely nekünk érleli gyümölcsét – sok más mellett ezen a felismerésen múlik, élhetünk-e minőségi életet. (Nehéz felfogni, hogy milliók sétálnak el esélyeik mellett bambán, nem keresik a maguk útját, a maguk fáját.) Kisida professzor kertjében felismertem, hogy a sebész a kínai bölcsek egyike. Mostantól ekként is tisztelem.

Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdekképviseleti Szövetség tájékozatója

M

int ismeretes az Országgyűlés az elmúlt év végén elrendelte a 2012. december 31-ig használatba vett, összesen 1 ha, vagy ennél kisebb területek használatának bejelentését 2013. április 30-i határidővel (bizonyos kivételekkel). A fentiekkel kapcsolatban az Országgyűlés f. év júniusában, a 2013. évi CVII. törvényben úgy rendelkezett, hogy azok, akik összesen 1 ha –t, illetve ennél kisebb területet használtak 2012. december

31-ig, és elmulasztották ezt f. év április 30-ig az előírt nyomtatványon a területileg illetékes földhivatalban bejelenteni, a bejelentést 2013. szeptember 30-ig még pótlólag, bírság kiszabása nélkül megtehetik. Hangsúlyozni kell, hogy; aki a földhasználat bejelentését 2013. április 30-ig már megtette, ezt nem kell ismételten megtennie! A f. évtől u.i. minden megkezdett földhasználatot a megkezdéstől számított 30 napon belül

kell/kellett bejelenteni. Megjegyezzük, hogy 2013. évi CVII tv. arról is rendelkezett, hogy azok a földhasználók, akiket 2012. december 31-ig a földhivatalban nyilvántartásba vettek, ám az ennek kiegészítésére előírtakat,azaz egyes azonosító adataik bejelentését 2013. március 30-ig nem teljesíthették, ezt ugyancsak 2013. szeptember 30-ig még büntetés nélkül megtehetik. MAÉT Titkárság

„Hálás szívvel tértünk haza…”

I

zgatottan vártuk az augusztus 15-ét, hogy végre indulhassunk. Nagyon vágytunk a táborba, bár még nem tudtuk, hogy mi vár ránk.


Hosszú volt az út, de szerencsésen megérkeztünk a táborba, Mesztegnyőre, ahol nagy szeretettel fogadtak minket a tábor szervezői. Miután megismerkedtünk a szervezőkkel, megmutatták, hol fogunk lakni egy héten át és mindenki kipakolta a csomagjait. Elhelyezkedtünk lakrészünkben, szólt a kolomp, ami azt jelezte, hogy le kell menni, mert valamilyen program van. Így is volt, a tábornyitóra hívta össze a csapatokat a kolomp hangja. Sok érdekes előadáson és programon vehettünk részt, mint pl. kézművességi délutánon, erdei kisvasutazáson, de nagyon sok tudásnak is birtokosai lehettünk. Büszkén hallgattuk a magyarságunkkal kapcsolatos előadásokat, sok érdekességet tudtunk meg őseinkről, származásunkról és hovatartozásunkról. Ügyességünket összemérhettük egy vidám, sportos vetélkedőn. Kövesdi Tiborné Gizi néni sírjához is kilátogattunk a temetőbe, ahol virágot

helyezett el minden csoport. Augusztus 20-án ünnepi hangulat uralkodott a táborozók felett. Délután a mesztegnyői művelődési házban a táboron résztvevő csoportok mutathatták meg tudásukat, bemutatva egy-egy műsort. Az ünnepség keretén belül megtekinthettük a koronázási ékszerek másolatát is, valamint megízleltük a magyarok kenyerét. Szép és szórakoztató napokat töltöttünk el együtt kis csapatunkkal és más országban élő magyar fiatalokkal. A hazautazás napján mindenki lehangolt volt, nem tudtuk megmagyarázni az okát, talán nem is akartuk, csak a viszontlátásban bíztunk. Hálás szívvel tértünk haza, hisz egy felejthetetlen hetet tudhattunk magunk mögött. Köszönjük a meghívást és mindazt a kincset, amivel hazatérhettünk. A sok emlék erőt ad nekünk arra, hogy egy évet kibírjunk egymás nélkül. Szeretettel, a kémeri csapat!

2013. augusztus


19 ÉLETUTAK Interjú Nemes Jánosnéval

N

emes Jánosné, Tomisa Teréz vagyok.1933.október 15-én születtem Nadalos Újvárfalván. Édesapámat Tomisa Imrének hívták,ő 1900.április 12-én született Niklán. Édesanyámat Balázs Máriának hívták, ő 1903.május 20-án született, szintén Niklán. Szüleim Berzsenyi Dánielnél az írónál szolgáltak. Édesanyám szobalány volt, az édesapám kocsis.

Milyen volt a gyerekkora? A szüleim nem voltak gazdagok. Én Berzsenyi nadalosi birtokán születtem. Majd egy mesztegnyői barátja segítségével itt sikerült építkeznünk. Kis tömés ház volt a Fő utcán, de az oroszok lerombolták. Ez a ház a Kokasék, meg a Nyakas Pali bácsiék között volt. Amikor bejött a háború,az édesapámat elvitték a frontra, ő 6 évig volt fogságban. Vissza kellett mennünk Újvárfalvára. Édesanyám nagyon vágyott vissza Mesztegnyőre, és a Nyakaséknak köszönhetően, míg a Pali fiúk vissza nem jött a fogságból, addig, sok-sok éven keresztül, ott is maradhattunk náluk. Édesanyám paraszt munkákat vállalt el. A Hunyadi gróf megszánta az ilyen szegényeket, és osztott házhelyeket. Közben édesapám megjött. Elkezdett napszámba járni, fűrésztelepen dolgozni. Annyi pénzt sikerült összegyűjteniük, hogy egy konyhát, egy spájzt, meg egy kicsi szobát tudtak épülni. Testvérem nem született. De a szüleimmel olyan jól voltunk, hogy velük beszéltem meg mindent, ők mindent tudtak rólam, de sok barátom is volt. Az óvodába, iskolába is itt jártam. Akkor kedves nővérek foglalkoztak velünk, Szent Vince rendűek. Az óvodából nagyon emlékezetes maradt egy drága nővér, Takács Teklának hívták, aki olyan szépen tudott hegedülni, hogy egész nap bírtuk hallgatni. Kik voltak a tanítók? Kedves nővérek tanítottak itt is. Rengeteg volt a gyerek. Az iskolában minden osztálynak volt egy nővére, az tanított mindent. A főnöknő Bunder Flóra volt. Ő nagyon szigorú volt, de hálás is vagyok érte. Volt még egy Takács Anna nevű is. Háború alatt szűnt meg az iskola, menekülés után egy darabig még nem működött, mert nagyon szétlőtték. Tanárok nem voltak, elmenekültek, a kedves nővéreket meg egy éjjel egy autóval elvitték. A mai napig nem tudom, hogy mi történt velük. A front után fejeztem be a 8.-at, miután összeverődött annyi


tanár. A fiúk a mostani Faluháznál tanultak, őket egy férfi tanár tanította, az összes osztályt egybe, mert nem volt több férfi tanár. Hogy alakult a fiatalkori élet? Nagyon szegények voltunk. Az édesapám a fronton volt, nekem 10 évesen Andocsra kellett menekülnöm az édesanyámmal, 2 napig mentünk. Szerencsére minden faluban voltak olyan jómódú, segítőkész emberek, akik a menekülteket befogadták. Ételt, ruhát is kaptunk. A Poletárnak, a Béke utcának a túlsó része német volt, ez a része a postai úttól az állomási útig orosz volt. A régi postától most a Niklék háza áll ott – felfelé, mindenkit kihajtottak az oroszok. Elkísértek minket egészen a Kopári útig, és ott hagytak bennünket. Ez karácsony hetében volt. Megvolt, hogy egy falu mennyi menekültet tud befogadni, s így nekünk Andocsig kellett mennünk, hogy befogadjanak. A környékbeli falvakban nagyon sok menekült volt. Húsvétkor szabadult fel Mesztegnyő, de haza még nem jöhettünk, mert tele volt a falu, meg a környéke aknákkal. Azoknak a katonáknak az emlékműve van kint a temetőben, akik legelőször jöttek haza, hogy megtisztítsák a falut. Kevés apa volt a családokban, így csak anyák, és gyerekek tudtak visszajönni a faluba. Hova jártak szórakozni? Minden vasárnap volt bál. Először a focipálya előtti téren lévő hatalmas épületben, ami szintén a grófé volt, és mint körjegyzőség működött, majd később a Szaller kocsma udvarán. Amikor helyre jött a rend háború után, kaptunk egy óvónőt, ő szervezte be az embereket. Volt néptánc, színjátszás. De a kedves nővérek is szoktak színjátszást tanítani. A bálba a Bors zenekar zenélt, belépő nem volt, ők a maguk szórakozására jöttek el, de a fiúk azért szoktak adni egy kis borravalót. A fiúk szabadon járhattak, de a lányoknak szigorúan csak az édesanyjukkal lehetett szórakozni menni. Olyan jó bálok voltak, nagyon szép táncokkal! Mikor kezdett el dolgozni, és hol? Amikor befejeztük az általános iskolát, sokan, pl. Babina Margit néni, Szűcs Irén néni, így én is a csemete kertbe kezdtem el dolgozni. Hatalmas egy terület volt, a gróf tulajdona. Ahol most a Mátéék laknak, ott kezdődött, és egészen a cserfekvési útig tartott. Amikor épült a Tanácsháza, körülbelül 18 éves lehettem,

elmentem oda is dolgozni. 4 hónapot voltam ott, egész nap hordtuk a téglát. Ott kerestem meg életem első nagykabátjának az árát. Akármilyen fiatalok voltunk, de keményen dolgoztunk, és boldogok voltunk. Amikor már idősebbek lettünk, akkor már kivittek minket az erdészetbe fát ültetni, azt gondozni. A fiataloknak ez volt az egyetlen munkalehetőség. Később a szüleim már tudtak venni állatokat, és akkor az állatokból már megéltünk. Én 1950-ig dolgoztam ott. Hogyan ismerkedett meg a későbbi férjével? Én 18 éves voltam. Őt Nemes Jánosnak hívták, mesztegnyői volt, így sokat tudtunk találkozni, akár a bálban is. A természetünk úgy összepasszolt. Aztán bevitték katonának, 3 évig volt ott. Mielőtt elment volna, megvette a gyűrűt is. Én kitartottam mellette, megvártam. 53ban szerelt le, és akkor össze is házasodtunk. Hogy teltek a házasság utáni évek? Mivel sem a páromnak, sem nekem nem volt testvérünk, ezért mindkét család szerette volna, ha náluk maradunk. Végül én engedtem, így költöztünk a Béke utcába. Amikor összeházasodtunk volt egy kis föld, abban dolgoztunk. 1954ben született meg a Laci fiam, 1964-ben pedig a Zoli. 10 évig éltünk ott. Sajnos édesapám gyomordaganattal tért vissza, 1965-ben meghalt. Úgy egyeztünk meg a párommal, amíg nem esküdtünk meg, hogy amelyikünk szülője előbb meghal, akkor a megmaradottat fogjuk pártfogolni.

2013. augusztus


20

A Lacim akkor volt 10 éves,a Zoli meg 1 éves. Amikor oda költöztünk, sok állat volt. Mivel a párom sofőr volt, nem tudta őket ellátni, hát eladtuk őket, az árából nagyobbítottuk meg a házat. Nagyon szépen éltünk. Sajnos édesanyám 1977-ben tüdőembóliát kapott, nagyon hirtelen halt meg. A férje mivel foglalkozott? Katonaság után sofőrként dolgozott. Először Marcaliba járt be. Aztán amikor megalakult a TSZ először traktorozott, majd Ifa-ra került. Mekkora volt a falu akkor? A Jókai, az Ady, meg a Szabadság utca nem volt, de a többi már megvolt. Nagycsaládosok lakták, nem nagyon volt 1 vagy 2 gyerekes család. Abban az időben egy olyan nagy családban az anya nem mehetett el dolgozni, de az apa mégis megtudta keresni a 7-8 tagú család kenyerét. Jártak templomba? Akkor nem is volt olyan család, amelyik ne járt volna templomba. Minden mise után, volt még délután litánia. Gyerekeknek kötelező volt elmenni.

Ki volt a plébános? Volt a Vizsi plébános, utána a Kokas Aladár, majd a Kardos. 1945 előtt hogy emlékszik a birtokrendszerről? 45 előtt a Vörösmarty utca volt a polgár utca, ott mindenkinek birtoka volt, nem is kevés, mi ott kerestük meg a kenyerünket napszámba. Kevés embernek volt földje. 45 után a földosztás hogyan érintette magukat? Azért osztották a földet, hogy a szegények megéljenek belőle. Akinek több gyereke volt, az nagyobbat kapott, akinek kevesebb az kisebbet. Kaptunk mi is annyit, hogy megéltünk belőle. Időközönként kellett utána fizetni, de azt már ki tudtuk fizetni. Voltak még földbirtokosok a Hunyadiakon kívül? Nem, csak ők voltak. De szerették a nagycsaládosokat, nagyon pártolták őket. A beszolgáltatás hogyan érintette magukat? Hát, az szomorú volt. Ha valakinek egy bizonyos területtel több volt, vagy nem napszámba kereste a kenyerét, esetleg volt egy kis állata, akkor arra ki volt szabva, hogy miből, mennyit kell leadnia. Ha disznót akartunk vágni, akkor engedélyt kellett kérnünk, és meg volt, hogy mennyi zsírt kell leadni belőle. Ki volt az is szabva, hogy hány hold föld után mennyi gabonát kell leadni. Ha valaki nem akarta leadni, akkor volt egy csapat, azok eljöttek, felmentek a padlásra, és felmertek annyit, amennyit akartak. Az olyanok, mint mi, nem tudták kifizetni őket, hozzánk is jöttek. Volt úgy, hogy nem maradt semmi. 1956-ra hogy emlékszik? Az szörnyű volt. Hatalmas autókkal járták az utcákat, fegyverrel. A katonaviselt férfiakat keresték. Mivel a Jani

bácsi 54-ben leszerelt, így őt is keresték. De mi, a pajtába elbújtattuk, de sajnos megtalálták, és elvitték. Neki az volt a szerencséje, hogy a kocsival a Szaller kocsmánál megálltak, mert ott is keresték az embereket. Mivel az apósom testvére, a Nemes Imre bácsi volt ott a kocsmáros, így látta amikor a párom leugrott a kocsiról, és ő a kocsma alatti hatalmas picéjébe elbújtatta. Olyan sokan voltak már a kocsin, hogy nem vették észre a szökését. Az Imre bátyám 4 napig nem engedte fel, nem is tudott róla rajta kívül senki, félt, hogy valaki majd elárulja. Én sem tudtam róla, így amikor az egyik éjszaka haza szökött, nagy volt az örömöm. Igen sok embert elvittek, de azért voltak olyanok, akiknek sikerült megszökniük. A TSZ alakulásra hogyan emlékszik? 1959-ben alakult. Nagyon bíztunk benne, mert sok mindent ígértek. Én is, a párom is beléptünk. De sajnos ez a TSZ abban az időben nagyon rosszul alakult, de mennünk kellett, muszáj volt. Aki nem akart belépni, azt csúnyán beszorították. 1990-ig működött, de a végén már normális rendszerben. Nyugdíjas korukig mivel foglalkoztak? A párom egész életében, 35 évig sofőrként dolgozott. Én a TSZ után felvásárló, és tápos voltam, 11 éven keresztül. Onnét mentem nyugdíjba. A párom 1992-ben halt meg. Érszűkületes lett a lába, az egyiket térdtől le kellett venni, de mivel cukros volt, így nem tudott elgyógyulni. Rövid ideig lehettünk együtt nyugdíjasok. Nem szeretek egyedül lenni, itt bent főleg. Ha lehet mindig kint vagyok. Nagyon szerettem, szeretek unokázni. Ha el vagyok keseredve ránézek a képeikre, és megszűnik a szomorúság. (Interjút készítette: Szabó Tímea)

Itthon vagy – Magyarország szeretlek

A

köztévé egyik népszerű vetélkedője a Magyarország, szeretlek. Ehhez fog kapcsolódni az „Itthon vagy, Magyarország szeretlek” című tematikus hétvége, amelyben Magyarország értékeit és kincseit mutatják majd be. Vidéki élő kapcsolásokkal, kisfilmekkel jelentkezik a műsor a 2013. szeptember 28-29-én az „Itthon vagy – Ma-


gyarország szeretlek” programsorozat helyszíneiről: a különböző programok mellett országosan összehangolt tűzgyújtás is lesz. Terveink szerint Mesztegnyőn szeptember 28-án szabadtéri Szent Mihály napi Vigadalommal ünnepelünk. A helyszín: a Jókai utca északi végén, a volt „almás” terület. A rendezvényen

lehetőséget nyújtunk civil szervezeteknek, intézményeknek, magánembereknek, közösségeknek, hogy bemutatkozzanak, ismerkedjenek a kulturális és gasztronómiai szabadidős programok alatt. Nagy László Péter polgármester

2013. augusztus


21 Tanévkezdés az általános iskolában

„Valahol már az ősz dalolgat És hullanak a gesztenyék Valaki jár a szürkületben s szívében őszi dal fakad. Valaki búcsúval köszönti a messze szálló darvakat. (Vass Albert)

Szeptember 2-án újra megszólalt a csengő, amely komoly munkára hívja a diákokat – a tanulásra. 138 tanuló kezdet el a 2013/2014-es tanévet. Mint minden évben, idén is a végzős nyolcadikosok kísérték át az első osztályosokat az óvodából. A másodikosok kedves műsorral köszöntötték iskolatársaikat, a szülőket, vendégeinket és az iskola dolgozóit. Bea néni és az 5. osztály ajándékkal várta a legkisebbeket. Az óvónénik most utoljára segítették elmondani a jól ismert verseket. Az emléklapok kiosztása után minden osztály elfoglalta helyét az osztálytermében, és ezzel el is kezdődött az új tanév. Az új tanév több változást is hoz: - Új Nemzeti Alaptanterv és kerettanterv szerint tanulnak az 1. és 5. osztályosok. - A mindennapos testnevelés bevezetése most már 4 osztályt érint. (1-2., 5-6.oszt.)

Kötelező lesz az úszásoktatás az 5. osztályban. Az 1. és 5. osztályosok választhattak, hogy erkölcstanoktatáson vagy hit- és erkölcstanoktatáson vesznek részt. - A kötelező és választható elfoglaltságok 16 óráig tartanak, amin minden tanulónak részt kell vennie. Ez alól csak az igazgató adhat felmentést. Felhívom a Szülők figyelmét arra, hogy a felmentés vissza is vonható! Szeptember van. Kinyíltak az iskolakapuk. Jó kedvet, egészséget, eredményes munkát kívánok diákoknak, pedagógusoknak, szülőknek és az iskola valamennyi dolgozójának. -

Kovácsné Vanderer Ágota igazgató

Vendéglecsó volt a legfinomabb Kenesén A mesztegnyői Rétesbanda elnevezésű csapat rétestésztába töltött tökös lecsóját találta a legfinomabbnak a szakértői zsűri Balatonkenesén, így a somogyi hölgyek vihették haza szombaton az országos lecsófesztivál vándorkupáját. Szerző: Halmos György 2013. augusztus 25. FORRÁS: WWW.VEOL.HU

A

szomszédos megyéből érkezett csapat nyári ételét 44 másik induló lecsója közül találta legfinomabbnak a Bene Sándor és Benke László mesterszakács páros által alkotott zsűri. A hagyományos lecsófesztiválnak kilencedik alkalommal adott helyet a Balaton-parti város, az időjárásra nem lehetett panasz, a szombat délelőtti szemerkélő eső ugyan megnehezítette a szervezők dolgát, de a csapatok bemutatkozásának idejére elállt az eső és a szél sem éledt fel. A legtöbb csapat Balatonkeneséről nevezett, néhány a közeli településekről, a régióból, de volt Pápáról, Budapestről és a felvidéki Nagykérről, Balatonkenese testvértelepüléséről is. Benke László zsűri elnöke elmondta: az értékelésnél a legfőbb szempontok között szerepelt, hogy a szalonnát ne égessék oda, az alapanyagok frissek legyenek, az elkészült étel ne ússzon „négyszer százat” a zsírban, és csak kellemesen legyen csípős. Hozzátette, hogy figyelni kell az alapanyagok összevágására:az igazi lecsó szálas, tűzpiros, enyhén csípős és sűrű szaftos. – A mesztegnyői lecsónak szalonnás alapot készítünk, majd a hagyományos alapanyagok mellé tököt gyalulunk és így készül el a töltelék, amit általunk készített rétes-


tésztába tesszük, majd sütőben kisütjük – magyarázza Kesztyűs Lászlóné csapattag a legfinomabb lecsó készítésének titkát. A zsűri első díjjal jutalmazta a nagykéri csapat ételét, összetett versenyben, ahol a megjelenés, a főzőhely kialakítása is számított a fűzfői tűzoltók vitték el az aranyérmet, míg a legkreatívabb csapat első helyét a közönség előtt előadott lecsó indulója miatt a helyi Pannónia citerazenekar érdemelte ki. A rendezvény a kulináris élvezetek mellet azoknak is szolgált látnivalóval, akik nem rajonganak a lecsóért, a Széchenyi parkban felállított színpadon fellépett a Kid Rock and Roll SE, az Irigy Hónaljmirigy, este pedig lecsó-partit tartott az Ocho-Macho zenekarral.

2013. augusztus


22 Milyen változásokat hoz a 2013/2014-es tanév?

Paradigmaváltás rendszerben

a

köznevelési

2

013. szeptember 1-től új időszámítás kezdődik a köznevelésben. Már a jogszabályi elnevezés is erre utal, hiszen a közoktatási törvényt a köznevelési törvény váltotta fel. Elkészültek az új rendszer jogszabályi keretei is. Az oktatás-nevelést egy hosszú folyamatként értelmezzük a pedagógiában, ahol a nevelési funkciót kell, hogy megerősítsük. A pedagógusoknak szakítaniuk kell azzal a régi beidegződéssel, hogy „letanítom az órát és megyek haza.”Tehát már nem tanórákban gondolkodunk, hanem a tanórán kívüli tevékenységek kapcsán megjelenik egy olyan pedagógus-tanuló viszony, ahol a beszélgetések és a közös munka kapcsán „megismerhetjük, megérthetjük a gyermeket, ami az eredményesebb tanulást segítheti. Először tehát a kontextusát kell megértenünk egy problémának, azután következhet csak a pedagógia. A tanév újdonságai közül említeném meg: A pedagógusok új munkarendjét. A nagyobb anyagi elismerés mellett a pedagógusok új munkaszervezésének bevezetésére is sor kerül. Az új munkarend nem a kötelező óraszámra, hanem a

munkavállalók heti 40 órás munkaidejére épül. A pedagógusok heti 32 órát a jogszabályokban meghatározott pedagógia jellegű feladatokkal töltenek majd, ezen belül pedig a neveléssel, oktatással lekötött munkaidő, az ezzel töltött tanítási órák száma 22 és 26 között alakul majd, ez heti két órával lesz kevesebb, mint amennyit a korábbi szabályok lehetővé tettek. Szabályozza a pedagógusok terhelhetőségét, felszámolja a minőség rovására menő önkéntesen vagy kényszerűségből vállalt túlmunkát. A 16:00 óráig tartó iskolát. A törvény szerint szeptembertől az általános iskolában 16 óráig foglalkozásokat, 17 óráig pedig felügyeletet kell biztosítani. A tanulóknak kötelességük a 16 óráig szervezett egyéb foglalkozásokon részt venni, azonban a szülők kérésére az igazgatók felmentést adhatnak a foglalkozások alól. A kötelező délutáni foglalkozások célja részben az esélyek kiegyenlítése, részben pedig a diákok számára értékes, új élményeket nyújtó, tartalmas, színes programok biztosítása. Ez nem a napközi meghosszabbítása, nem gyermekfelügyelet, hanem olyan tartalmas programokat kell szervezni 16 óráig, ami élménnyé teszi az iskolában tartózkodást a gyerekeknek.

A mindennapos testnevelés bevezetését. A gyerekek egészségügyi mutatói már sok éve aggodalomra adnak okot, ezért jelentős lépés, hogy a tavalyi tanévtől az 1., 5. és 9. évfolyamra járó tanulók, idén pedig - felmenő rendszerben – már a 2., 6. és 10. osztályos diákok életének is részévé vált a mindennapos testnevelés óra. A kezdeményezés nem infrastruktúrafüggő, célja a sport és a mozgás megszerettetése a gyerekekkel. A Marcali Tankerület a mindennapos testnevelés megszervezését az úszásoktatás lehetőségének megteremtésével segíti. Célunk, hogy minden általános iskolás legalább egy évig részesüljön úszásoktatásban. Új tantárgy a hit és erkölcstan A hit és erkölcstan felmenő rendszerben történő bevezetésétől azt várjuk, hogy minden felnövekvő gyermekben az örök emberi jó, a szép és az igaz erényei legyenek élete során a mozgatórugók vagy éppen a fékek. Természetesen nemcsak ezeken az órákon kell megjelennie az értékközvetítésnek, hanem a tanítástanulási folyamat minden mozzanatában.

Pályázati felhívás! Diák újságíró!

M

esztegnyő Község Önkormányzata diák újságíró pályázatot hirdet a Ladi János Általános Iskola 7-8. osztályos tanulói számára. A pályázaton való részvételhez 1 oldal, A/4 terjedelmű, szövegszerkesztő programmal megírt (normál alapbeállításokkal, 12-es betűméret, szipla sorköz, Times New Roman betűtípus) szöveg benyújtása szükséges. A témakör szabadon választott, érdeklődési körnek megfelelően. Felhívjuk a pályázók figyelmét, hogy kizárólag saját alkotás kerülhet elbírálás alá, (a plagizálás vagy másolás kizáró tényező).A nyertes pályázat írója 5.000 Ft jutalomban részesül, valamint 2014. augusztus 31-ig a Mesztegnyői Gólya-hír havilap iskolai hírekkel kapcsolatos rovatának szerkesztésére kap lehetőséget. Kérjük a pályázatokat zárt borítékban Mesztegnyő Község Önkormányzatán, Oláh Krisztina Anna titkársági ügyintézőnél adják le. A pályázat benyújtásának határideje 2013. október 1.

Tóth Norbert László tankerületi igazgató

Anyakönyvi hírek Elhunytak: Horváth Ferenc - Vörösmarty M. u. 38. (sz: Tarany, 1938.04.08.elhunyt 2013.07.16) Pantocsek Zoltánné - Hunyadi J. u. 41. (sz: Marcali, 1965.01.02. elhunyt 2013.08.02.) Babják Lászlóné - Vörösmarty M. u. 135/B (sz: Bodroghalom, 1929.10.23.- elhunyt 2013.08.08.) Bikali Imre - Vörösmarty M. u. 2. (sz: Gadány. 1932.06.17.- elhunyt 2013.08.11.)

Felelős ki kiadó: Mesztegnyő Község Önkor Önkormányzata Szer Szerkesztőség: Nagy Nagy László Péter főszer főszerkesztő Móri Csaba szerkesztő 8716 Mesztegnyő, Szabadság tér 6. E-mail:mesztegnyo.onkormanyzat@tmail:[email protected] Megjelenik: 500 példányban Nyomdai mun munkák: Qualité Kanizsa Kfc., Nagykani Nagykanizsa


2013. augusztus

Vegyeskereskedés Megújult árukészlet: ruházat, cipő, játékok… Rövidáru: cipzár, zsebkendő, cipőfűző… Műanyagáru: vödrök, tároló dobozok, hámozó... Használt ruha! Mesztegnyő, Vörösmarty u. 10. Gróf László

N y í l á s z á r ó k Ajtó, ablak, műanyag-fa, gyártása-beépítése megrendelhető. Redőny, reluxa, szallagfüggőny Tel.: 06-30/283-61-71; 06-85/329-370

27. Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozó és augusztus 20-i ünnepség

Dr. Knapp Éva a „Mesztegnyő Községért” kitüntető cím birtokosa

A műsorokra kíváncsi tekintetek

Dr. Göndöcs Lászlóné átveszi a „Mesztegnyő Községért” kitüntető címet

„…a Szent Korona, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”

Búcsúest a faluháznál

Lendületben a Mesztegnyői Őszirózsa Nyugdíjas Klub

MESZTEGNYŐI GÓLYA-HÍR

Recommend Documents