M"E"H*É"S*Z"E*T*I KÖZLÖNy

6

« /

M"E"H*É"S*Z"E*T*I KÖZLÖNy Kolozsvár 1917. Márc.—Április XXXII. évfolyam \ 3 — 4 . szám.

AZ ERDÉLYRÉSZI MÉHÉSZ-EGYESÜLET SZAKLAPJA. FELELŐS

SZERKESZTŐ:

GYŐRFI ISTVÁN.

1

MEGJELENIK RENDES VISZO­ NYOK KÖZÖTT HAYONTA. Az Erdélyrészi Méhész-Egyesület méhtelepe. E L Ő F I Z E T É S I Á R : B E L F Ö L D R E E G Y É V R E 4 K. F É L É V R E 2 K. K Ü L ­ F Ö L D R E 5 K. AZ E R D É L Y R É S Z I M É H É S Z - E G Y E S Ü L E T T A G J A I A T A G ­ SÁGI D Í J É R T K A P J Á K . T A G S Á G I D Í J R E N D E S T A G O K RÉSZÉRŐL ÉVI 4 K. A L A P S Z E L L E M I R É S Z É T É R D E K L Ő K Ö Z L E M É N Y E K A S Z E R ­ K E S Z T Ő N E V É R E : K O L O Z S V Á R , P A P - U T C A 6. SZÁM K Ü L D E N D Ő K .

T a r t a l o m : J . „Pro T r a n s i l v a n í a " . 2 . Egyesületi élet. 3. Bérei P a p p R a g á n y István á r . 4 . T é l i képek. 5 . Gondolatok méhlakásokról. 6. Érdemes-e méhészkední ? 7. A méz hamisítása. 8. A méz a háborús háztartásban. 9. A kisgazda és a méhészet. JO. Rajbefogás a Mészáros-utcában. J í . Székely m é ­ hészekért. 12. Szemle. 13. Vegyesek. J 4 . Szerkesztő postája. ••>•••••••••»•••»•••••••••••••••••»•••»•••••••••»••••••••••»••»•••••»•••

Igen Tisztelt Méhész U r a k ! Van szerencsénk szíves tudomásukra hozni, hogy Székes­ fehérvárott, saját házunkban egy nagyobb

gözuiaszöntödÉt és miilépkészítő műhelyt létesítettünk. Ezen vállalkozásunkat, oly szilárd alapra fektettük, hogy hazánk t. méhészeit vegytiszta műléppel elláthassuk s ezáltal az általános megelégedést és bizalmat kiérdemelhessük. Hengergépeinken a műlépet szakszerűen állítjuk elő s annak vegytisztaságáért és jóságáért személyes felelősséget vállalunk. A műlépet ezidőszerint klgrammonként napiárban számítjuk. Elvállalunk vegytiszta és salakmentes viaszt műléppé való hengerelésre is, melyért kilogrammonként munkadíj fejében 4 koronát számítunk. Egyben felhívjuk szíves figyelmüket, hogy hosszabb kísér­ letezés után sikerült egy tökéletes és gazdaságos viaszolvasztót üzembe helyeznünk, úgy, hogy képesek vagyunk bárkinek 1 klg. száraz léptörmelék beküldése ellenében 23 deka elsőrendű vegy­ tiszta műlépet adni, ami által célunk t. méhésztársainkat egy nagy s fáradságos munkától megkímélni. A kivánt műlép méreteit kérjük minden rendelésnél pon­ tosan megadni. Készpénz fizetés mellett veszünk tiszta méhviaszt és léptörmeléket. Az igen tisztelt méhész uraktól eme vállalkozásunk szíves pártfogását kérve, maradtunk kiváló méhésztársi tisztelettel

Pollermann Pálné és Társa, góz-viaszönfőde és műlépkészítő telepe Székesfehérvár, A rendkívüli v i s z o n y o k r a v a l ó t e k i n t e t t e l , k é r j ü k

Pálya-utca a műlép

4—5 héttel előbb megrendelni.

28. sz.

szükségletet

KOLOZSVÁR, 1917. MÁRCIUS—ÁPRILIS HÓ. r

XXXII. ÉVFOLYAM, 3 - 4 . SZÁM

r

MÉHÉSZETI AZ

ERDÉLYRÉSZI

MÉHÉSZ-EGYESÜLET

F E L E L Ő S SZERKESZTŐ

GYŐRFI

SZAKKÖZLÖNYE.

MEGJELENIK RENDES VISZO­ NYOK KÖZÖTT HAVONTA.

ISTVÁN

n

KÖZLÖNY

P r o Transilvanía."

Mint a bércek ormán fölzengő havasi kürt mélyen búgó hangja

bejárja a távoli völgyek mélységeit, kíerő-

sül, megszázszorozódík a körülfekvő

hegyek

víszhangzó

rengetegeiben, úgy zeng fel a hívás: „pro Transilvanía" vezető nagyjaink ajkairól, hogy viszhangra találjon ma­ gyar

szívrengetegek

áldozatkészségében.

Száj-szájnak

adja a szót, melynek hangjai belevágnak a szív húrjaiba: megmozdulnak

az

acélos

karok

„pro

Transilvanía/'

Munkás milliók tettre készen figyelik az irányító kéz muta­ tását, hogy megkezdjék a teremtő munkát, hogy

üszkös

gerendák helyén újra épüljön a píroscserepes, vírágablakos házikó s mosolyogva köszöntse száz csatáknak ret­ tenthetetlen, hazatérő, székely katonáját. Erdély, mely öntésiével fedte az édes, magyar anya­ földet;

gyermekeinek

Golgota

járásával,

fiainak

píros

vére hullásával biztosította a sok míüíó testvér élet nyugal­ mát, Erdély legyen

boldog és gazdag. Biztos kenyérrel,

védelmet nyújtó, meleg otthonnal váltsuk meg a bujdo­ sás izgalmát

és keserűségeit.

Tömörüljünk

a szervező

kéz lobogója alá „pro Transilvanía." Reánk, magyar méhészekre különösen nagy feladat vár az újra teremtés munkájában. E z az Isten adta pil­ lanat számunkra, amikor a méhészetet, mint ténylegesen jövedelmező gazdasági ágat fölemelhetjük a kedvvel foly-

26

tátott gazdasági ágak sorába. A régi épület, mely többékevésbbé csak szórakozásnak háza volt, elhamvadt: rak­ juk le helyébe a jövedelmező munkának sziklaerös mű­ helyét. Adjunk megfelelő, szakszerű eszközöket, értelmes, képzett munkások kezébe, hogy megvalósíthassuk végre a „több termelés" gondolatát. Alijuk körül az Erdélyrészí Méhész Egyesület ki­ bontott lobogóját; életrevaló eszmékkel, tényleges erkölcsi és anyagi támogatással segítsük, hogy megalapozhassa, felépíthesse, a méhészet központi székházát, a méhészek, otthonát. Az új, méhész otthon lenne az az erőforrás, mely megerősítené a kezdés ingadozásait, mely többre sar­ kallná az edzett munkás kitartó erejét. Hiszen adhat-é eleget, adhat-é mindent, az eredményes méhészkedésre, a 18 napos tanfolyam, melyen rokkant-katona méhészein­ ket kiképezzük? Ezek a tanfolyamok páratlan értékük, pótolhatat­ lan hivatást töltenek be a méhészet megismertetésének, megkedveltetésének, terjesztésének szempontjából, de az­ tán magára hagyják a szárnypróbálgatókat. A segítségre pedig ott és különösen akkor van nagy szükség, mikor beindul a kezdés nehézkes munkája ! Hány kezdő mé­ hész hagyta cserbe munkás méheít, mert az első évek gyakorlatlan, biztos irányítást nélkülöző munkája ered­ ménytelen maradt? Az új, méhész otthon feladata lesz éppen, hogy állandó, tovább képző tanfolyamok szervezésével, a sajtó útján közzétett útmutatással, a termékek lehető-legkedve­ zőbb értékesítésével biztosítsa minden i gyes méhész szá­ mára, a kenyéradó jövedelmet. Erdély a méhészet Eldorádój-J Legyen erőnk hozzá, hogy valóban az ís legyen! Adjunk új munkaalkalmat

27

a haza védelmében megrokkant hősnek, a javait vesz­ tett bujdosó székelynek és mutassuk szüntelen az útat, melyen haladva a tisztességes munka, nemes gyümölcsö­ ket, életadó kenyeret hoz. Méhész társak! építsük fel a méhész otthont, adjuk össze minden erőnket a méhészetért, rokkant hőseinkért, „pro T r a n s í l v a n i a . "

Szerkesztő.

Egyesületi élet. F e l h í v á s az egyesület tagjaihoz. Elnökség felhívja a tagokat, hogy mivel nagyobb mennyiségű méz van birtokában, igényeiket lehetőleg 14 nap alatt bejelenteni szíveskedjenek: megjelölve külön a méhek etetésére és külön a ház szükségletére felhasz­ nálandó mennyiséget. Az Erdélyrészi Méhész Egyesület választmánya f. évi feb­ ruár hó 19-én népes gyűlést tartott ^Báro Jósika. Gábor elnöklete alatt. T>r. 'Balázs Ferenc főtitkár jelentéséből örömmel értesülünk, hogy a rokkant katonák méhészeti kiképzése szünet nélkül folyik tovább és ez évben már a harmadik tanfolyam munkája is be van indítva. A „Központi Műhely "-telepen lázasan folyik a munka, hogy megfelelő mennyiségű család- és rajszállító láda, valamint kaptár álljon készen tavaszra, az oláh betörés által megkárosított, székely­ méhészek felsegitésére. A főtitkári jelentés után Győrfi István szerkesztő bemutatja a „Méhészeti Útmutatót", melyet a magyar méhészek osztatlan lelkesedéssel fogadtak és szorgalmasan rendelnek meg. Őszinte hálával és igaz elismeréssel emlékezünk meg szere­ tett elnökünk, Br. Jósika Gábor újabb jótéteményéről: 100 drb. „Méhészeti Útmutatót" vett meg és ajándékozott az Egyesületnek, 3+

28

hogy azokat a rokkant katonák méhészeti tanfolyamainak hall­ gatói között ossza ki. Választmány a maga részéről jegyzőkönyvi köszönetben fe­ jezte ki háláját Elnöke értékes adományáért! Az indítványok során, Donáth Madár, méhészeti szaktanár, választmányi tag, nagyhorderejű felszólalása alapján elhatározta választmány, hogy illetékes helyen lépéseket fog*, tenni a külön­ féle címen forgalomba hozott szörpök árának makszímálására, a gyakori mézhamísitások kor'átozása szempontjából.

Bereí Papp-Ragány István dr. A „Kertészet" í. évi, januári számának meleg érzésektől át­ hatott, értékes gondolatokból egybeszőtt közleményét felhasználva, örömmel jegyezzük fel az I9t7. év január elsejét, azt a napot, melyen földmívelésügyí miniszterünk elhatározásából a hivatalos kertészeti, méhészeti és selyemtermelési ügyek élére bereí dr. PappIfagány István minszterí tanácsos lépett. Azaz, hogy nem is lé­ pett, mert hiszen már három év óta ott volt, csak mostantól kezdve nem mint a kertészeti ügyosztályok vezetője és helyettes főnöke fog működni, hanem mint a X I . főosztály főnöke, aki ezen minőségben a kertészeti, a méhésr.etí és a selyemtermelésí ügyek első, országos hivatalos vezéreként folytatja munkálkodását. Földmívelésügyí miniszterünk szerencsés választása ezúttal olyan férfiúra esett, akit méhésztársadalmunk örömmel vall a m a ­ gáénak, mint akivel gondolatban és érzésben már is teljesen egybeforrott. Ha méhész egyesületeink szavazatától függött volna,, bizonyára egyhangú választás kérte volna fel Ragány miniszteri tanácsost magas méltósága elfoglalására. S ugyanez lenne az eredmény, ha kertészeinket szavaztatják meg. Nem lehet célunk az, hogy akit méhész társadalmunk enynyire jól ismer, e helyen bemutatni és működése után ismertetni igyekezzünk : mégis mulasztást követnénk el, ha fel nem jegyez­ nénk az O nagy szervező és adminisztráló képességeit, melyek­ nek már eddig is elsőrendű eredményeit szemlélhetjük a Kalocsán és Kolozsvárt létesített nagyszabású méhészeti és háziipari telepek­ ben, ahol rokkant katonáink szerető otthonra és ezen foglalkozác

29

sok elsajátítására kiváló alkalmat találnak. A kalocsai telepen az O nevét viselő utca hirdeti mindeneknek, hogy az Érsek úr által félmillió koronát kitevő értékek ráfordításával támogatott, ember­ baráti intézmény létrehozásában Őméltósága volt a főtényező. Háromszáz rokkant részesül itt kiképzésben, aképpén, hogy a tanulóidő elteltével ott le is települhet és kenyerét önálló munkál-

kodással megkeresheti. Kolozsváron hatalmas müheíytelep motoros gépei hirdetik a szervező munka diadalát s háromezernél több kiképzett katona méhész viszi szét Magyarországnak minden ré­ szébe, hogy bölcs előrelátás, gondos részvét igazgat a jelenben, a jövőért. Ezen telepek kitűnő és gyakorlatias szervezése lehetővé tette, hogy az ott készülő míntaméhesekkel és eszközökkel iskoláink és • emberbaráti intézményeink tömegesen felszerelhetők legyenek.

30

A selyemtermelés ugyancsak sokat köszönhet Őméltósága gondoskodásának, első sorban azt, hogy a mostani nagy háború válságos éveit rázkódtatás nélkül el fogja viselhetni. A kertészet és a kertészek ügyét Őméltósága — mint föld­ birtokos és szenvedélyes és előkelő ízlésű kerttulajdonos — foly­ ton szivén viseli. A kerti magtermesztés fejlesztése, a nagyban termesztésre alkalmas gyümölcsfajták újabb revíziója, szilvások, diósok telepítése, az állami szílvafeldolgozó telepek és a központi szeszfőzdék ügyeinek a földmívelésügyí miniszter úr bizalmából reáruházott gondozása, a Kertészeti Tanintézet ínternátusának korszerű átalakítása, csak kiragadott részletek meginduló, nagy­ szabású működéséből. De magának a méhész- és kertésztársada­ lomnak és a méhészeknek, valamint a kertészeknek ügyét is minden alkalommal nagy szeretettel öleli fel és gondoskodása mindenen rajtahagyja bélyegét annak, hogy benne a szervező képességek ritka munkabírással, Ítélőképességgel, szerencsés érzék­ kel s az ügy és emberek iránt érzett igaz nagy szeretettel a legszerencsésebb harmóniában találkoznak; kiegészítve olyan kiváló tapintattal és kedves modorral, mely a hivatali főnököt az ő végtelenül megnyerő és vonzó, modern felfogású úri ember mivoltában szinte elfelejteti és a vele való érintkezést és tárgya­ lást kellemessé teszi. Lelkünk melegével köszöntjük Oméltóságát, akihez ben­ nünket az iránta érzett igaz vonzalom és bizalom mellett még egy önző érzés is csatol, nevezetesen az a remény, hogy a méhészeti és kertészeti ügyek élén Ot soká, nagyon soká tisztelhessük, amire az O fiatal férfikora a legteljesebb mértékben feljogosít. Meggyőződésünk, hogy a hazai méhészetet, melynek hitünk szerint a mostani időkben egy új korszaka kezdődik meg, az Ö nagy tudása, ügyszeretete, lelkessége és szervező ereje mihama­ rább azon hatalmas fejlődésnek fogja indítani, amelyre az ki­ jelölve van. Őméltósága pedig legyen meggyőződve, hogy a hivatali gárda mellé a hazai és méhész- kertész-társadalom egész lélekkel csatlakozik, mert benne a hívatott férfiút látja és mert úgy érzi, hogy a megoldásra váró nagy feladatok az összes erők egye­ sítését kívánják. Szivből üdvözöljük Oméltóságát: készen a közös munkára, a közös célok érdekében.

31

Téli képek. (Februári séta a méhesnél.)

Sűrű pelyhekben hull a hó. Vihar száguld az elaszott avar felett, - s mint rossz lelkiismeret, mely vádol a múltnak könynyelmüen eldobott kincseiért, gyötör a jelennek sivárságáért, — kegyetlen kézzel tépi, szaggatja a téli szemfödőt, melyet a termé­ szet a kihalt mezőkre tett . . . Tépi, szaggatja, nézi és hallgatja; van-e élet, még a szemfödő alatt, vagy már csakugyan mindenminden élet kihalt; mindent kiölt a zsarnok téli fagy ? — Min­ dent, s örökhalál van ott ? Aztán a felmarkolt szemfödő foszlányokat halomra hányva, fogvacogtatóan felkacag: ha-ha-ha-ha-ha! Es rohan tovább, a téli világban, s a halottak birodalmába beleordítja: „Az Egen és a Földön Ur csak én vagyok!" Ha-ha-ha-ha-ha! . . . Rettegtek méheím ? . . . Amit a gondos természet s a munka alkotott, a fagyoskezű zsarnok hallomra dönti mind?! - - Es szól: — ha az alkotó pa­ naszra nyitja ajakát — „ T e hitvány érzelgő! Tied a munka, s enyém a rombolás! — Ez az én szerepem; — s ha minden el­ veszett, te újra kezdheted l" „Kegyetlen beszéd! Rút önzés szava ez" •-- halk morajlással zúgják méheim. — Csitt! munkatársaim, a zsarnok sorsa elbukás, — ezt tanítja a história, — mert létalapja nincs ! — A panasz nem segít. Sorsunk közös: rabszolgaság; de a téli rabság nem örök : lesz feltámadás ! A fény a földre csak vendégképpen j á r ; h a j ! alig akad egyegy meleg sugár! — ha néha akad is, — az Eg csak elborul; gonoszak járnak rajt', — jámborul . . . Sóhajtva, jámborul, pokol kín alatt; — hátha ott, a Földön, még élet maradt ? ! — S az égi légió dühe összefog: eltiporni mindent, mit szellem alkotott, mí csak él s mozog! . . . Csendesen, csak csendesen! . . . A halottak világa életjelt adott: halk zümmögéssel beszélnek méheím! — Megmozdult egy világ! Az életösztönt megölni nehéz! A sírban nincs halál! Mí is élni akarunk!

32

Lassan-lassan leszáll a téli alkonyat; s a légi vándorhad fáradtan nyugszik el. A fenevad vackába tér; a didergő koldus, meleg szobával álmodik s a bíborok urának a kéj is kevés ? ! . . . S lám, az élők sokasága mily igénytelen! Im, ott, a kazlakon ezernyi madárka keres meleg tanyát; oly boldogan, csicseregve rejtőzik a puha széna közé! Ügy örül a lelkem, — hisz' nem fáznak ő k ! — Ember, te dölyfös, te büszke ember! — mivel vagy te több, hasznosabb tagja a társadalomnak ? Mivé leszel ? Mit cselekedtél ? Mí a te szellemi alkotásod, mely nagyobbá teszen, mely több becsülésre és kényelemre jogosítana ? Fázom ! — Nekem nincs meleg szobám ? ! — Megviselt a kegyetlen tél, — s még oly messzi-messzi a tavasz! — A lelke­ men annyi vád! Pihenni nem tudok. - - Almaimból, ágyamból is felver egy fájó gondolat . . . A fagyos világban kevés az öröm. Hol vagytok méheím ? Miért mondjam e l : remények és csalódások, ígéretek és mellőzések értek; láttam a rút, a gyalázatos önzést a „közérdek" szolgálatának cégére alá bújva; láttam „ügyes" strébereket, kik nyíltan tudnak lopni ? Miért mondjam el ? Ugy sem hinnék el nekem, hiszen én csak „semmi" vagyok . . . De egykor „valaki" csak leszek, ha jön a kikelet. — Addig lassan megindulok, ki a fagyos, hideg éjszakába méheím közé! . . . lm : a természet rombol és alkot! Amott egy faóriás derék­ ban tört ketté, de a következő tavasz új hajtást nevel a roncso­ kon. — Uj hajtást nevel a roncsokon, a fü is kizöldül a sírokon. Kizöldül, csak az én tört reményeim nem hoznak sarjakat ? ! . . .

* De í m e : keleten világosság támad s a fény úgy elűzi sötét éjszakámat! — Bíboros ágyból kél napisten, az igaz ; s nyomá­ ban virágos mennyasszony, a tavasz ! — A fenséges pár elől re­ megve távoznak a téli képek, a fagyos, a hamis álístenek! A halotti szemfödő is eltűnik; s pacsirta énekel a zöld mező felett! — A zöld mezőt ezernyi virág himezi: a méhsereg téli fészkéből kiszáll, s az életre ébredő lények sok milliója hirdeti: idelenn, a hó alatt, nincs örök halál! Kolozsvár, Í9I7. február hó II. Bálványos.

33

Gondolatok a méhlakásokról I r i a : Dr. U h l y a r i k J á n o s .

Midőn e sorok írásához fogok, ugy érzem, hogy méhecs­ kéim életéről, társadalmuk, lakásuk csodálatos berendezéséről stb. dlkotott gondolataim, érzelmeim, főleg a méhecskéim iránt érzett szeretet annyira torlódtak már bennem, hog ' e kis közlemény keretében ismét áldoznom kell a méhészet szei:t oltárán. Amikor a méhlakás a fáradhatatlanul petéző, jó és szép királyné szakadatlan petézése, s a fíasitások körül még fáradha­ tatlanabbik sürgő-forgó dajka-méhek gondos ápolása., takargatása, melengetése, ringatása, víg altató és éltető dalától már-már anynyira tulzsufoíódik, hogy a lakás falai a kí-ejtett nagy hőség, munka és erő miatt csaknem szétrepednek, az öreg királyné, az ö pártjával, népe egy részével oda hagyja lakását. Elszáll. Talán messzire, eddig még soha nem látott, idegen hazába. A család ősi vagyona, a lakás, ősi berendezésével, kincseivel örökségképen az ífju királynét illeti. A méhek örökjoga . . . Gondolataim „kirajzását" sokáig visszafojtottam, de ugy lát­ szik nekem is, — mint kis kincseimnek — már létföltételemmé lesz, hogy ritkán bár, de gondolataim szárnyain kiszálljak magam­ ból, hogy e lapnak egy kis helyén lakást találva, meghúzód­ hassam. Meglehetős régen írtam e lap hasábjain a méhlakásokról. Akkor sem mondtam újat, most sem fogok rendkívüli, eddig nem ismert, nem tapasztalt dolgokról írni. Bár a régiek mondták, nihil noví sub coelo", ezt azonban mi is lépten-nyomon tapasz­ taljuk. A gondolkodók túlnyomó többsége nem alkot, csak vál­ toztat, kombinál, módosít, alkalmazkodik a helyi és időbeli kívá­ nalmakhoz. A méhlakásokat sem mí alkottuk. A miénk csak az újabb forma, a patentirozott rekeszek, a kis és nagy ajtók, ablakok s az élénk emberi fantáziának jó és rossz produktumai. Az alapot és az alapformát a Természet nyújtotta. Ez helyezte el a méhet a legeredetibb és legkülömbözőbb alakú méhlakásokba. Az ős­ erdők fáiban élet és pusztulás egymást váltották föl. A betegség, öregkor, külső ellenségek, villámcsapás stb. nyomán rést ütött fák odvában uj, dalos élet keletkezett. Ki meri mondani, hogy

34

ezek csak kúp vagy gula-alakuak ? A gyermekkorból felcsepere­ dett ifjú nem tanult és nem is hallott annyi szabályos és szabály­ talan alakú idomot, mint amennyi formaváltozat elképzelhető a Természet alkotta méhlakásoknál. Es mindenben él és élhet a méh, az azonban erős kérdés, hogy caeterís paríbus, melyikben él kényelmesebben és tovább. Melyik lakás a megfelelőbb a méhek természetrajzának. Ez az a kérdés, amelyet a buzgó méhészek állandóan moz­ gatnak s amelyért, ha kell a csatáknak harcaival vetekedő elke­ seredéssel szállnak síkra eszméik diadaláért. En sem viaskodni, sem vitatkozni nem óhajtok, hanem csak főleg a kezdőkre való tekintettel — egyrészt általánosságban, főként pedig külö­ nösen szólni az én régi keletű ínéhlakásaíiriról. A kezdő méhészeket — m..gamból ínáuívr. ki az is jel­ lemzi a többek között, hogy a számtalan agyondicsért méhlakasbol nem tudja kiválasztani azt, amely mint a jövő méhészetüknek egyöntetű, egyetlen típusa szerepeljen. A sok kaptár útvesztőiben ugy bolyong, mint a bálterem frakkos, fényesen kikent-kifent Don Jüanja, aki sorra veszi a szépnek és jónak talált hölgyeket. Addig válogat, csalódik, míg be nem csapódik, vagy legalább is kedveszegetten felhagy a próbálkozásokkal. A fiatal vér nem képes hallgatni az öregre, a tapasztaltra, megfeledkezik arról, hogy az öreg ís valamikor fiatal volt, tanult és tapasztalt. Csekélységemről szólva, aránylag elég gyorsan tálestem a a kísérleteken. Gyakorlatban, főleg a vidékünkön, legelterjedtebb és legismertebb orsz. méretű kaptárral foglalkoztam, de nem ís annyira az alak, illetőleg keretméret, mint a beosztás, burkolás, a röplyukak, a szöktető és a kezelés foglalkoztattak. Az orsz. méretű, háromsoros gyakran szűknek bizonyult: egyes fallal a fáradságért várható hozamot nem biztosította. T a k a ­ rékossági szempontból gyékénnyel burkoltam. J ó , de akinek mód­ jában áll, külső burkoló anyagul bárminő vékony deszkát hasz­ náljon, ha a belső és külső fal közötti hézagot gyaluforgáccsal (legkitűnőbb az u. n. pakoló forgács) tölti ki, a legjobban meleg­ tartó k* ptárt kapja. Hogy miért jobb a forgács pl. még a fűrészpornál . J , annak fizikai oka van. Ha hideg időben két teljesen egyenlő hőmérsékletű egyén több, teljesen egyforma minőségű ruhadarabot vesz magára, azzal a küíömbséggel, hogy az egyik­ nek ruhái erősen testhez állók, míg a másiknak ruhái között

35

annyi levegő réteg marad, ahány a ruha köz, emez bizonyára sokkal tovább bírja ugyanazon fejlesztett hőmennyiséget megőrizni, mint amaz. A kaptár falai között a forgácstömésnél keletkezett kis hézagok a meleget kitűnően tartják. Ezen kívül a forgáccsal tömött kaptár sokkal könnyebb ís. Kísérleteztem orsz. méretű hármas, háromsoros, mélyített kaptárral ís, tekintve, hogy a rendes mélységű tényleg szűknek bizo­ nyult. De mivel már méhészkedésem bölcsőkorában olvastam arról, hogy a közös közfallal ellátott kaptárok, főleg a rajzások idején és télen károsak lehetnek, a bajnak a következőképen vettem elejét. A középső kaptárban felülről kezeltem a méheket, a benépe­ sítés tehát a két felső keretsorban történt. A kijáró felülről szá­ mítva a második keretsor alatt, tehát a rendes szokásnak meg­ felelően helyeztetett el. Mézelés idején (akár ráccsal akár anélkül) megnyitottam a harmadik vagyis a legalsó keretsort. Telelésük természetesen a benépesítésnek megfelelően a két felső keretsoron történik. A mélyített országosoknál ezen középső kaptárát a Donáth rendszere szerint ís kezeltem 8—10—12 keretet alkalmazva felülről lefelé s mondhatom kitűnően bevált. A két szélső kaptárát pedig az orsz. méretűek szabályszerű kezelésének megfelelően kezelem. A benépesítés a két alsó keret­ soron, méztér felül. Ebben a hármas kaptárban vannak méhe­ semnek csaknem a legerősebb családjai. Szerintem ennek, a kaptár berendezésével kapcsolatban elő­ álló ideális hőáramlás az oka, amely lehetővé teszi, hogy a csalá­ dok kölcsönösen egymásnak adják át fejlesztett melegeiket. A beosztás másik előnye pedig, hogy a három fészek nem esvén egy színvonalba, a családok valamelyikében esetleg előálló bajok és zavarok nem lesznek hátrányosak sem teleléskor, sem rajzáskor. A harmadik előny a mindenki által és mindig szemmel tartott gazdaságossági elv kíhasználhatásának lehetősége, a meg­ takarított deszka-mennyiség. Természetesen minden fénynek, okvetlenül árny ís jár a nyomában. Szerény véleményem szerint azonban a már ismert és sokszor hangoztatott ellenérvek közül csak egy jöhet számba, ez a kaptár nagy terjedelménél fogva, nehézkessége és mozdíthatat­ lansága. No de ezzel szemben áll, hogy még mindig sokkal na­ gyobb azon méhészek száma, akik nem űzhetnek vándorméhé­ szetet és nem óhajtják föltétlenül a helycsere manipulációt.

36

Készíttettem azután orsz. méretű négysoros, kettős kaptáro­ kat, a beosztásban és kezelésben bizonyos eltéréssel a rendestől. Az egyikbe a rajt, a két legfelső sorba, a másiknál a két legalsó sorba helyeztem. Az egyiknek a méztere alul, a másiké felül van. Ezen kaptárak három röplyukkal vannak ellátva, u. m. alsó, közép és felső. A felső (furat) szöktetőként szerepel. Az egyiknél a t. képení röplyuk a középső, a másiknál az alsó. Az egyiknek a fedődeszkája és a másiknak a fenékdeszkája egy szintbe, a kaptár középvonalába esnek. A középső röplyuk feleszélessé^e a fenék, illetőleg fedödeszkácskák fölé, fele pedig ugyanazok alá esik. Az ezen röplyukakat ketté osztó pléh emezek pedig külömböző beállítás mellett más és más célokat szolgálnak. A magam részéről azt tapasztaltam, hogy amennyiben a család népes és a flóra, meg az időjárás a hordásra kedvező, a méhek nem kevesebb szorgalommal hordják tele mézzel a költő­ tér alá helyezett és ráccsal elválasztott mézteret, mint a költötér fölött megalkotottat. Telelésnél és rajzásnál pedig az így egymástól mesterségesen eltolt költőterek minden bizonnyal beválnak. Mivel azonban a kaptár és kezelés egyöntetűsége — ami ennél nem a legteljesebb — a kezelés gyorsaságának rovására van, ismét kombi­ náltam. Kissé szégyenkezve vallom be, hogy az a kaptár, amely mellett véglegesen megállapodtam, csekély módosítással teljesen azonos az orsz. méretű 4 sorossal. Az orsz. méretű 4 soros kap­ tárt mindig két család részére készítem. A kaptár fala kettős és a hézag gyaluforgáccsal van kitöltve. A kereteket lécekre helye­ zem és sok szempontból kívánatosnak találom, ha a költőtérben legalább hat félkeretnek megfelelő, tehát három egész keret van. Módosításaim, melyeket az alábbiakban kifejtendő célok ér­ dekében tettem k. b. a következők. A kaptár homlokfalán három nyilas van, s ezen nyilasoknak külömbőzö időben és külömböző céllal való kasználatát tartom a legfontosabbnak. Az alsó, a rendes és a méhek tulajdonképeni kíjárója kettős. Nem újság. Télen a kettős kijáró alsó részét, amely a kaptár fenékdeszkájával színei, vagy beleillő furattal, vagy egyébb alkal­ mas tárgyal elzárom. Ugyancsak zárva van télen a kaptár középső és felső részén levő kijáró nyílás ís. A kettős kijáró felső részét azért kell télen elzárni, mert a felsőn át ís túl sok levegő tódul a kaptárba. A kettős kijáró felső 1

37

részét szeges ráccsal zárom el, mely megvédi a méhet a betola­ kodó egerekkel szemben. A kettős röplyuk előnye szembeszökő. Télen a felsőt hasz­ nálva, a lehulló méhek sohasem torlaszolhatják el a röplyukat. Nyáron pedig, jó hordáskor, a hazatérő méhek a röpdeszkára szállván, az alsó kíjárót használják, míg a gyűjtésre indulók kö­ zelebb kapván a felsőt onnan röppennek el. A röpdeszka csuk­ lóval van készítve es így télen felhajtható. A szelek ellen nagyon kitűnő szolgálatot tesz. A középső röplyuk, amely nagyságra az alsó, kettős röplyuk alsó vagy felső részének felel meg, kettős célt szolgálhat, s elhelye­ zését tekintve, a Hannemann rács fölött k. b. I cm.-re van. A méztér megnyitása után, bő hordáskor ez a legrövidebb utja, be és kíjárója a mézelő méheknek. Ezen kijáró elé egy 3 cm. széles belépő-deszkácska van elhelyezve s ezen röplyuk által méheínk nagy része meg van kímélve a H. rácson át való bujkálástól, szárnykopástól, s az alsó kijárótóí, különösen a felső méztéríg levő igen hosszú úttól. A második célja a középső kijárónak mézelvételkor szöktetőként való alkalmazása. Pléhlemezt tolunk a H. rács fölé s igy a méheket leszorítottuk a költőtérbe. Ha a szöktetés így nem sike­ rülne a legídeálisabban, vagyis nagyszámú méh maradna a méz­ térben, segítségül hívjuk a kaptárnak közvetlenül a tetődeszka alatt levő kis köralaku fúratját. Pléhlemezzel elzártuk a költőteret a méztértől, továbbá bármivel, közvetlenül a pléhlemez fölött levő középső röplyukat, hogy igy az ezen röplyukhoz szokott méhek ne jöhessenek a méztérbe. Egyidejűleg megnyitjuk a legfelső nyí­ lást, a furatot. Ezen távozni fog aztán a méhek legnagyobb része. A mézet igy szűrás nélkül vehetjük el s így a mézelvétel kérdése sokkal egyszerűbben és rövidebb idő alatt meg van oldva mint azt én leirtam. A mézelvétel kérdését magam igen fontos­ nak találom, mert az különösen némely mérgesebb természetű és tulnépes családnál a legjobb méhésznek ís keserű perceket, sőt kudarcot ís szerezhet. Azon hitben és reményben zárom soraimat, hogy a fenntíek közlése által egyik-másik, különösen kezdő méhésznek — bármily kis mértékben ís — hasznára lehettem.

38

Érdemes-e méhészkední ? I r t a : K o z m a Miklós áll. tanitó.

Miután a rokkant katonák közül mind többen határozzák el magukat az okszerű méhészkedésre, önként tóiul ajkainkra e kérdés : Érdemes-e méhészkední ? — Hiszen oly sokan vannak, akik nagy költséggel díszes méheseket állítottak, szép és jövedelmező reményeket fűzve hozzá és azután . . . keresüséggel kellett tapasztalniuk, hogy nincs sze­ rencse ! — Bizonyosan nem neki való az idő! . . . Nem értünk hozzá! . . . S ime egyszerre annyi ember nyer oktatást az okszerű mé­ hészetre ! . . . Mégis csak érdemes lehet méhészkední! ? Az Í90í-ík év óta vagyok méhész. A szerencsétlenségem kényszerített reá. — Az egyik hírneves, székelyföldi takarékpénz­ tár megbukott s az addigi életemnek csekély keresménye oda­ veszett. — Vígasztalásomra jött a Méhészeti Közlöny; olvastam belőle, hogy, Borszéken egy méhész, évi Í5 ezer koronát is bevesz a kis méhíkéítől. Vérszemet kaptam tüstént. — O h én kevesebbel is megelé­ gedném, csak nekem ís hoznának valamicskét vissza abból, amit a takarékpénztár elnyelt. Vásároltam 3 méhcsaládot. Építettem egy háromsoros, egy­ szerű méhest 30 családra. 1906-ban méhészeti tanfolyamra mentem Gödöllőre, ahol igazán láttam a méheknek szakszerű kezelését, sok hasznos isme­ retet szereztem ís a gyakorlati méhészet köréből. — Nagy hát­ rány volt reám azonban az, hogy a kaptárkészitésben nyert gyakorlottságom elhanyagoltam, mivel ép akkor az apró gyerme­ keim fölnevelésére és a hivatalos teendőim elvégzésére kellett a fősúlyt fektetnem. Pedig én azt mondom, aki csak teheti tanulja meg a kaptárkészítést és kaptárral méhészkedjék. Magam ís készí­ tettem, vásároltam í s ; s így ma van 23 különféle kaptárom. — A mult évben vettem egy hármas kaptárt 20 koronával; fogtam bele három rajt, az egyikből kivettem 3 keret mézet, eladtam 24 koronáért s kikaptam a kaptár árát. Kedves rokkant méhészkartársaím! — Jól teszitek, tanuljá­ tok az okszerű méhészkedést! Meglássátok annyi örömet fog nek-

39

tek szerezni, hogy minden kíállott szenvedésteítek, — ha nem egészen is, — de részben feledtetni fogja. Magam ís voltam oly állapotban, hogy szinte elveszítettem a jobbik eszem, s kimentem a méhesembe tanácsot kérdeni a dolgos, kis méhíkéímtől. Látva a szorgalmas munkásságukat, békességszeretetüket és főleg látva önzetlenségüket, hogy bármelyik, kivétel nélkül feláldozza a család fentartásáért, megmaradásáért életét, minden parancs nélkül, — amint most teszik a mí hős fiaink, dicső katonáink a véres csatatereken s tettétek ti ís ked­ ves rokkant méhésztársaím, — hígyjétek el, a meghibbant lelki állapotom visszatért a rendes kerékvágásba s szépen én is kezd­ tem dolgozni, mint a munkás, kis méhikéím. Oh bizony, csak mégis érdemes méhészkední! Hisz a méhíkék életnek balzsamolaját öntik a fájó sebekbe és meggyó­ gyítnak ! Kedves rokkant méhésztársak ! Majd jöhetnek reátok ismét komor, sötét napok, amikor talán épen embertársaitok vagy talán épen a szeretteitek keserít­ hetnek meg; amikor a saját házatokban nem találtok egy kis nyugalmas helyet: amikor éheztek és szomjúhoztok, mint Krisz­ tus Urunk: a kis méhesetek lesz a meleg szobátok és élés kamrátok. Föl tehát csonkán-bénán ís az okszerű méhészet tanulására, mert az alkalom most kínálkozik. Az alkalmatos időt pedig áron is megvegyétek ! — Építsetek méheseket, gondozzátok a kis ár­ tatlan méhíkéket, meg fogják hálálni a fáradozástok. Igy ismét hasznára lesztek magatoknak, családotoknak és vitézül védett magyar hazánknak. Hogy igazán érdemes e méhészkední, végül lássátok az 1916. évi méhészkedésem eredményét. Í9í6-ra beteleltem volt 14 méhcsaládot; egy megfuíadt, Í3 kitelelt. A megfojtódottnak maradt 6 keret méze. Kár semmi. Nagyon jól teleltek, mert a tél enyhe volt. Már februárban el­ kezdődött a hasítás. Március elején megtették a tisztuló kirepülési. Egész március kedvező idővel járt, mely tartott április közepéig. Április első felében már a gyümölcsfák javában virágoztak, a méhikék öröm­ mel láttak a szorgos munkához. E hó második fele hűvösre válto­ zott, május közepéig. A méhek fejlődése egy kissé megállott.

40

Május utolsó része ismét kedvező lett; 20-ától fogva megindult a derekas munka; építették a lépet, hordták az édes nektárt. A szívem csak úgy repesett örömében, a méhek szemlátomást való gyarapodása felett. — Május 25-én kijött az első raj ; olyan mérges volt, hogy soha sem fogtam többet oly felbőszültét. A mézürbe fel volt bocsátva 6 család, köztük már egy a tizedik keretet ís hordta tele mézzel. A Í3 méhcsaládból rajzott 10 család 27 rajt, amiből maradt 16 jó erős, betelelésre, a többi összement, meganyátlanodott, föl is vertem, egyet ajándékba ís adtam. Í917-re beteleltem 29 méhcsaládot , még ma élncii. Július ho 10-én pergettem 25 kíg. mézet Aug. ho í5-én „ Í0 „ „ összesen: 35 kilogramm. Elhasználtam 8 keret lépes mézet és Í8 klg. pergetettet. Eladtam Í7 klg. pergetett és 10 klg. keretlépesmézet 5 korona átlag árban Í35 K 24 fillérért, melyhez hozzá adva az általam elhasznált 26 klg. árát Í30 K - á t : Bevétel: mézben lépből 56 raj értéke

• • • Összesen:

265 K 6 ,, 320 ,,

Kiadás: I kaptár

591 K 20 ,,

Tiszta jövedelem

57Í K

A méhészet olyan, mint egy fejős tehén a háznál. Tehát érdemes-e méhészkední ?

A méz hamisítása. Dacára annak, hogy az Í895. évi X L V I . t. c. 3. §-nak d) pontja világosan megmondja: „mézutánzatokat csak olyan elne­ vezésekkel szabad forgalomba hozni, melyek őket természetük és származásuk szerint valósággal megilletik, tehát ismert cakorszövp, burgonya cakorszörp stb. elnevezés alatt," mégis azt látjuk, hogy egyes élelmes emberek, akik a mai cukorinséges világban is mód-

41

ját ejtik a cukor beszerzésének, a méz meghamisításával annyira szemérmetlenül üzérkednek, hogy azt nemcsak a ,,müméz", hanem gyakran természetes méz néven is merészelik forgalomba hozni; sőt arcátlanságuk odáig megy, hogy a méhészeknek reklám-cédu­ lákat küldözgetnek, melyben bizonyos összeg lefizetése ellenében, hajlandóknak mutatkoznak az illetőket a „műméz" titkára meg­ tanítani. A tűrhetetlen állapotok ellen úgy a szaklapok, mint a mé­ hészeti egyesületek állást foglalván, konkrét esetek alapján a m. kír. földmívelésügyí Minisztérium 1916. évi 61.269 sz. rendeletében végérvényesen kimondotta, hogy az 1895. évi X L V I . t. c. végre­ hajtása tárgyában kíbocsátatott 3 8 . 2 8 6 - 4 8 9 6 . számú rendeletének §§-a 4. pontjára támaszkodik, mely szerint: ,,méz elnevezés alatt valamely jelzővel, vagy a nélkül, kizárólag csak a méh által készí­ tett es ezen e/nevezés alait ismert termék hozható forgalomba." Tehát azon hiba, hogy az idézett törvény a mézutánzatok készítését megengedi, némileg korrigálva volna, mert ezentúl a 20" „--30" vízben feloldott és sárgára festett répa-nád — vagy burgonyacukrot csak szörp néven hozhatják forgalomba ; de ha az utánzó ,,műméznek", vagy pláne természetes méznek, nevezi, hamisítást és csalást követ el, mely tényt, mint élelmiszerhamísítást (helyesebben : mézhamísítást) fogják büntetni. Van azonban a dolognak ennél komolyabb jelentősége í s ! A cukor ára maximálva van, — a szörpöké nincs. Ebből most mí következik ? Az, hogy a háború piócái, a törvény kiját­ szására törekvő üzérek, a szörpgyártásra vetik magukat és a cukorféléket minden megengedett és meg nem engedett módon igyekezni fognak elvonni, hogy vizben feloldva és gyakran az egészségre is karos anyagokkal megfestve, a közönség nyakára tízszeres áron rásózzák. Olyan kereskedőről ís hallottam, aki nem éppen megbízható mézének kilóját Í4—18 koronáért árusitja, mely ár még valódi mézért ís horribilis volna. cMikor az élelmiszerek hamisítása olyan ijesztő mérveket öltött, a hatóságoknak nem szabadna fíyyelmen kívül hagyni a szörpök makszimálását. Ez iránt lépéseket kell tegyen maga az egyesület ís, - - megteszem magam ís, — hiszen csak a közel múltban lát­ tuk, hogy a kolozsvári piacon nyíltan árusítottak méz néven, valami undorító hamisítványt, melyet elkoboztattunk. — Tanuja 0

4

42

voltam annak, hogy ilyen hamisítványt hozott egy úri ember a rendörséghez ís, melytől az illető beteg lett. A méz hamisítása méhtenyésztésünk felvirágzásának egyik akadálya, melyet törvényhozásilag kell eltiltani. Amíg ez megtörténik, védekeznünk kell! Kolozsvár, 1917. febr. 10.

Sirius.

A méz a háborús háztartásban. A mai cukorínséges világban, hogy milyen boldognak tartják azt a méhészcsaládot, ahol méz van, csak az tudja, aki megfordul itt ís, ott is ? ! Es nem ís hiába tartják őket boldogoknak, mert ott van legalább olyan, ami nemcsak megédesíti a keserves min­ dennapit, de táplálóbbá, kellemesebbé is teszi azt! S ez bizony nagy szó. Hol vannak azok az idők, amikor (különösen a városiak, kiket most legjobban sujt az élelmiszer hiány) a méhészetet holmi lekicsinylő, pepecselő foglalkozásnak tartották; hová tűntek azok a boldog napok, amikor a méztermelőnek örülnie kellett, ha méz­ termését kgr.-onként 1 K.-val tudta valakinek eladni ? Széleskörű ismeretségem révén sok ilyes tapasztalatot szerzek manapság, különösen a városi lakosság körében s igazan mond­ hatom, hogy a közönség soha nagyobb érdeklődést nem tanúsított a méhészet, különösen pedig a méz iránt, mint ma. Találkozom több gyermekes családapákkal, kik gondterhes arccal mennek a dolguk után. Köszöntjük egymást s aztán el­ haladunk egymás mellett. Egyszer csak utánam kiáltást hallok s amint megfordulok, látom, hogy az én ismerősöm reménytől ki­ gyulladt arccal közeledik vissza felém. Rögtön kedves egészségem felől érdeklődik, de közvetlen a szakmámat se kerüli el kérdései­ vel : Milyen hatással van a háborús világ a méhészetre, vannak-e még méhészek, milyen volt a termés, van-e méz ? stb. Fiatal, idősebb családos, városi anyákkal jövök össze, kik tudják, hogy ,,mézes" ember vagyok, rögtön megostromolnak kérdéseikkel: Tudnak-e most cukor nélkül létezni ? De tudunk á m ! De hát, hogy tudják most csináltatni a mézet, mikor még

43

cukorjeggyel sem lehet kapni cukrot ? Rögtön kész vagyok egy rövid, népszerű méhészeti előadással. Hát aztán lehet-e a mézzel teázni, főzni, (a kávézás, ozsonnázás már régen kiment a divat­ ból) nem csinál-e a méz gyomorbajt ? stb. Na, erre meg aztán éppen szegedi szakácskönyvvé leszek! Mogorva hivatalnok, nyájasnak mostanság cseppet sem mondható, iparos emberek között, ha megfordulok, akik szintén tudják a foglalkozásomat, most kedvelt hívük vagyok, hiszen — talán ? — mézhez juthatnak általam ! Elgondolkozom ilyen esetek felett —- bizony szomorú mo­ solygás űl az arcomra. Hát még a méz megismerésére ís a háború kellett, vagy talán csak a könnyelmű, a természetes dolgokkal nem törődő városiaknak nem volt eddig tudomásuk a méz áldá­ sos voltáról ? ! De nem traktálom tovább a t. Olvasóközönséget efélékkel, hisz ez manapság igazán nem ritka eset, inkább azon elmélked­ jünk, miként lehet a mézet a háztartásban mostanság legcélsze­ rűbben felhasználni. Eltekintve attól, hogy a méz reggelenként, felkeléskor egy­ két kávéskanálnyí menyíségben nem csak orvosság, de valósággal reggeli pótló, továbbá, hogy kenyérre kenve, különösen vajjal összekeverve s úgy felkenve, ozsonna, sőt vacsora pótló ís, no meg a sok egyéb jótulajdonságaít sem érintve ez alkalommal, bátran kimondhatjuk, hogy a cukrot a háztartásban egészen nélkülözhetővé teszi, — ha van ! Kezdjük mindjárt a reggelízésnél. Mindenütt, különösen pedig a városokban, nagy a tej hiány, ami úgyszólván az egyedüli reg­ geli étel (kávéval, vagy anélkül,) előtérbe jöhetne e hiányával a jó pirítós, vagy a szalonna, igen ám, de hol a zsír, hol a szalonna ? ! Még a zupába ís kell zsír, különben kár a melegvízért. Marad tehát a tea, mely mézzel elkészítve, manapság fejedelmi reggeli! Nézzük most az ebéd, vagy a vacsora készítésnél a méz alkalmazását ? ! Igen sok ételhez használják az ecetet, mely manapság, szin­ tén a nehezen megszerezhető cikkek közé sorozható, ha ezt most salakos mézből készítjük, nemcsak hogy pótolja az ecetet, de annál sokkal jobb, egészségesebb ís. Ennek legegyszerűbb készítési módját olvashatni a „Méhészeti Közlöny" Í9Í6. évi íí—Í2. számában. Mindazon ételnemüekhez, melyeknél eddig cukrot használtak,. 4*

44

mézet, vagy olvasztott, vagy pedig jegecesedett (ikrás) állapotban, lehet használni. Olvasztott állapotban akkor, ha pl. főtt tésztát akarunk édesíteni, mákos, díóstészta, stb., jegecesedett állapotban pedig akkor, ha általában főzni akarunk. Itt tájékozásul szolgáljon az, hogy I kgr.-nak 7 0 — 7 2 dgr. cukor felel meg. Két hadi mézesételnek a receptjét itt adom, egy levesnek és egy tésztának : 3 dl.-enkéntí, tiszta vízbe tegyünk 2—3 evőkanálnyi ikrasmézet s azt forrni hagyjuk ; mikor javában forr, a mártásnak félretett dunsztos meggyet, vagy köszmétét tegyük belé s főzzük tovább. Hogy kellemesebb izü legyen, egy kevéske tejfelt is tehetünk belé, igen pompás mézesmeggy, íll. — köszmételevest nyerünk. Kissé száraz, szikkadt kenyeret apró kockákra vagdaljunk fel s igy, olvasztott mézben, itassuk meg, mely után akár mákkal, akár pedig dióval hintsük meg s kissé piritsuk meg. Jobb mint a Kaiser smarn ! Láthatjuk e pár felhozott példából is, hogy a méz nemcsak nyalánkodnivaló, de elsőrendű élelmicikk is, azért hát csak arra törekedjünk, hogy mentől többet termeljünk belőle s hogy ezt tehessük, mehészkedjünk! Gödöllő,

I9Í7.

február hó.

Jancsovics

Endre.

A kisgazda és a méhészet. Irta : B e r d e

Ferenc Jelige:

„Tanulj a méhtöl"

( 2 - i k díjjal j u t a l m a z o t t p á l y a m ű . ) (Folytatás.)

Hogy milyen nehezen lehet a falusi ember bizalmához fér­ kőzni és hogy mily óriási türelem kell, ha valamely jó eszmével meg akarja az ember öt barátkoztatní, azt én, ki hosszabb ideig éltem közöttük tapasztaltam, és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy sikerült is sok minden, de törött is ki a nyaka nem egynek. Példának okáért hozom fel azt, hogy pályám kezdetén olyan

45

székely vidékre kerültem, mely a mezőgazdasági kultúrának igen­ igen alacsony fokán állott, itt kellett abbeli hivatásomnak meg­ felelnem, hogy okszerűbb irányba tereljem a dolgot. Különösen primitívek voltak a talaj megmivelö eszközök, eke, borona fából, más egyéb nem is volt. Eveken át nézte az én székelyem, hogy vasekével szántok, vasfoku boronával, meg hengerrel porhanyítom a földet, különösen a henger munkáját még meg ís mosolyogta. Se szó, sem beszéd nem fogott rajta. Egyik értelmesebb gazdával még ís mentem annyira, hogy elvitette az ekét próbára, természetesen magam ís mentem, rendbe hoztam azt, aztán ott hagytam egy pár napra, mikor hazahozta illedelmesen megköszönte, de kérdésemre, hogy milyen az eke ? megvan-e munkájával elégedve ? ugy felelt, hogy abból eligazodni nem tudtam. Hanem az eszme érett és nem sokára ismét nálam volt a bácsi még pedig azzal a kéréssel, hogy a fia, meg a veje elöl nem tud kiállani, hát rendelnék abból a zöldfestékes ekéből két darabot taligával egyetemben. Az öreg a fiára hárította dolgot és én azt el ís hittem, mivelhogy a fíu a kezem alatt tanult. Eljöttek az ekék, ezeket követte még több. M a nin­ csen faeke nem csak a községben, hanem az egész járásban ís. Lett vasfogu borona, henger, itt-ott vetőgépet ís láthatni, hanem erre igaz én ís megöregedtem. Visszatérve tárgyamra, a méhészetre, hasonló módon sokat kel­ lett küzdenünk néhány tanító társammal, hogy valami eredményre jussunk, mert valóban mi kezdettük fájlalni és éreztünk keserű­ séget amiatt a részvétlenség miatt, mellyel ezt a nemes ügyet népünk fogadta. Abban állapodtunk meg, hogy a tanítói gyűlésen tartsunk méhészeti előadást arról, hogy mí módon lehetne megked­ veltetni népünkkel ? E gyűlésen meglett tartva az előadás és nyom­ ban megalakult a méhészeti egyesület í s ; tagja lett minden pap, tanító, meg néhány más egyén. Arról már eleve megvoltunk győződve, hogy az egyesületbe uj tagokat szerezni csak ritkán sikerül, ezen az úton tehát nem boldogulunk, hanem mint egylet hozunk határozatot, melyet a járás minden községében érvényesítünk. Igy jött létre az a hatá­ rozat, hogy minden elemi iskolánál állítassék be egy kisebb 6—8 családból álló úgynevezett iskola méhes, melyet az V — V I . osztály tanítója vezetne, illetőleg kezelne és a tanulókat oktatná. Meg­ jegyzem, hogy minden községben több tanító volt és kivétel nél-

46

kül méhészkedtek, sőt még a papok is, mivel vidékünk kitűnő méhlegelővel birt. A községek készséggel vállalták az egyesület határozatát, s a méhes 8 — 4 családdal a faiskolában, — mely az iskola telkén volt, — be is állítatott. A méhcsaládok száma egy­ két év alatt elérte a maximumot, azután a szaporulat évenkint kíosztatott a V I . osztályt végzett, jobb tanulók között, kik a mé­ hek iránt legtöbb vonzalmat mutattak. A felnőtt gazdákkal alig mentünk valamire, a fiatalsággal boldogultunk. Az eszme elterjedt a megye egész területén s ma azt olvassuk a vándortanító statisztikai jelentéséből, hogy ez a megye termeli Erdélyben a legtöbb mézet és viaszt. A papság, tanítóság, még mások is, kiknek ídejök engedi nagyban méhészkednek és nagymennyiségű mézet adnak el. En már régebb ideje eljöttem e megyebői, de azért figyelemmel kísérem az ott történ­ teket s végtelen örvendek a nagy haladásnak. Az a megye, mely­ ben most lakom szintén jó mézelő vidék és méze mondhatom még jobb minőségű s mégis a méhtenyésztés a kezdet kezdetén van, leszámítva néhány nagyobb tenyésztőt, a méh állomány a kisebbeknél a legelő nagyságához viszonyítva elenyésző csekély. A tanítóknak alig 50" ,,-a méhészkedík, a többi fél a méh csípésétől, pedig ezek is a képzőben tanultak s még annyira sem mentek, hogy barátságot kössenek a kicsi szárnyassal. A papságnak és tanítóknak kell kezökbe venni a vezetést; ha félnek a méhtől menjenek póttanfolyamra s ott elhiszem csak megbarátkoznak, hi­ szen a méh oknélkül nem bánt senkit, de ha még ís megcsípne, azért meg nem halt senki, aztán jöhet a második, azt könnyeb­ ben viseljük. (Folytatjuk.)

Rajbefogás a Mészáros-utcában.

1

Az Erdélyrészí-Méhész-Egyesület központi telepén, a múltkor megtörtént a várvavárt csoda. Kirepült az első raj, az első raj, a r 't az utca népe s a most tanuló rokkant katonák láttak. Es 1

Ö r ö m m e l közöljük az alábbi kis apróságot. Az idők jelét látjuk abban, Iiogy m á r gimnáziumi tanulók ís örömüket találják a méhészeti dolgokkal való foglalkozásban. Szerkesztő.

47

repült, repült a raj, de ebéd idő lévén a katonákon kívül semmi­ féle szakértő nem volt jelen. A raj pedig leszállt egy, az utcán levő akácfa törzsére. Tanakodni kezdettek a katonák, mit csináljanak, küldjenek a ,,tanár úrért'' vagy vagy . . . s itt megvakarta mindegyik a fejét. Végre előlépett egy bátorszívü hős, marcona hadfi és mellére verve felkiáltott: ,,Befogom, de befogom az angyalát !" A többiek szépen félrehúzódtak és tisztelettel nézték a hőst, ki baj szát pederve hozott ki egy betapasztatlan vesszőkast és büsz­ kén lépegetett az akácfa felé. Az úton egy kofaaszony ballagott. Hóna alatt nagy eser­ nyőt cipelt buzgón, miközben az akácfára pillantott. Egyszerre azonban eldobja az esernyőt, szidni kezdi a méheket, a gazdái­ ról sem feledkezve meg és vakarózni kezdett szörnyen. E kis mellék epizódtól eltekintve, még nem történt semmíbaj. A katona odalépett a fa alá és csak ennyit mondott: „Hozzatok egy létrát." A raj még nem szállt le egészen, addig azt nézte. Az elő­ hozott létrát nekítámasztotta a vékony fának és nagy begyesen, de azért fejét behúzva, mászni kezdett felfelé. Mikor fele útra ért, a fa hajladozni kezdett. Leszállt és megvakarta a fejét. „Hát most mit csináljak?" Az utca ezalatt megnépesedett. A nép csoportba verődve tárgyalta az esetet : „Hallotta ? Egy raj ! Hogy ezt ís meg kellett érnem ? ! " A katona még nem döntötte el, hogy mit tegyen, de meg­ szólal az egyik : „Hájszen van kétlábú létra es !" „Mért nem szólt hamarább", kiabált rá a hős, de aztán megszeppenve húzódott hátra, sarzsínak kiabált. No de azért csak kihozták a létrát, fel ís mászott rá újból, habár a raj még most sem telepedett le egészen. A kast a raj alá tartotta, egyet sepert a tollseprővel, akart még egyet, de közbe kiáltottak : „Azt es mondta a tanár úr, hogy ilyenkor cigarettázni kell." „Igazad van" kiabált rá onnan felülről és készülődni kezdett. Bal kezével a kast tartotta, miközben lekiáltott; „Jól fogd a létrát Hékás 1"

48

Jobb kezével kivett a zsebéből egy cigarettát és a szájába. dugta. Aztán vette a gyufa skatulyát, a szájába, tette és elsercíntette a gyufát s meggyújtotta a cigarettát. Aztán azt mondta : „Ez meg vóna" A seprőt eldobta, megrázta az ágat; a raj fele belehullott. „Ez ís megvóna" Megfogta a kast és lassan, óvatosan leszállt. Széttekintett a nép között, a győztes hadvezér nem nézhetett büszkébben. Mintha azt mondta volna : „Hittétek volna ezt ? " Felfordította a kast, letette a földre, aztán csípőre tett kézzel szemlélte. A tömeg nöttön nőtt. Egy mészáros kocsis lekíálltott a bakkrol: „Há maga tudja ? Nem ugy kell azt befogni! Hisz a raj fele kínt van !" A katona megfordult. Büszkén, amint illik: „Nekem mondja? Várjon öt percig mind benn lesznek!" A nép oszlani kezdett. A kárvallottak vakaróztak. Ezért oszoltak. A hős megunta a várást. Az 5 perc már rég eltelt, de a méhek csak nem voltak még benn a kasban. Bement, de őrt állított kí, az őr pedig egy darab idő múlva a füléhez kapott, mint ahogy a legyet szokták fogni. Először jobbról, aztán balról, aztán futni kezdett. Kis távolsában megállt, gúnyosan nevetett föl. „Most csípjetek meg, ha tudtok !" Hírtelen felordított, a szeméhez kapott . . . Ezalatt a hős katona újra a fához ment. Felemelte a kast, üres volt. „Hm. — ez már baj !" „Talán azért ment vissza — vélte az egyik — mert a kas lyukas volt." „Igazad van Hékás, hozz hát egy olyant, amelyik nem lyukas". Az új kassal ismét fölmászott. A létra tetején fontoskodva szólt le: „Hozzatok mézes vizet !" „ H á miért?" „Siess, ha mondom !" A mézesvízzel megfecskendezte a rajt. Jó — szólt elégedetten. Aztán újra belerázta a rajt, de az csak nem akart szót fogadni. Ismét visszaszállt.

49

A katonák közt morgás támadt, a hős megszégyelte magát. Megvakarta a füle tövét : „Ejnye azt a fűzfán . . . " „Nana — szólt valaki a háta megett — ne olyan cifrán". Meglepetten néztek hátra. A hős még jobban elszégyelte magát. A tanár űr volt, ki észrevette, hogy a katonái min mes­ terkednek és a hátuk mögé kerülve az egész raj befogást végig­ nézte. Megelégedetten hallgatta, hogy a háromnapos méhészek kobakjában annyi magyarázat megmaradt, hogyha külön külön nem is, de együtt mégis kitettek egy méhészt, de azt még nem tanulták meg, hogy egy rajban az anyaméh a fő s ha azt nem rázzák be a kasba, hát a méhek ítéletnapig ís vísszaszálnak a fára . . . A tanár úr azután befogta a rajt. Ez a Mészáros-utcai raj története. Ifj. B a l á z s Ferenc.

Székely méhészekért. Folyik a gyűjtés munkája s gyéren gondolkozású méhészektől adományokat. Lőríncz Gyula, Porzsalma-Tyukod Stíef Ottó, Kolozsvár Kovács János, Szászegerbegy Rákosi Albert, Kolozsvár

bár, de kapunk 50 6 5 3

nemes K ,, ,, ,,

Összesen : 64 K Püsök Gyula gyűjtése A szerkesztőség eddigi gyűjtése

43 K 20 f 161 K 60 í Összesen : 268 K 80 f

Méhész társak ! áldozzunk a székely méhészekért, hogy ta­ vasszal velünk együtt kezdjék meg kedves munkájukat, újra épí­ tett méheseikben! cMárcíus végéig várjuk a további adományok beküldését. Március végén a Szerkesztőség beszámol a gyűjtésével , az Egyesület Elnökségének s így az ezután jövő adományok egye­ nesen oda irányítandók. (Pénztár : Kolozsvár, Rendőrség.) Akinek pedig eladó méhcsaládjai vannak, haladéktalanul jelentse be a szerkesztőségnél (Kolozsvár, Vap-u. 6 sz.), hogy idejében megvehessük a székely méhészek részére!

50

Szemle. A „cukorméz" elemzése, dr, Weiser István egyet. m. tanár úr szíves fáradozása folytán van módunkban méhésztársainkkal megismertetni közelebbről a cukormézet, mint a legtökéletesebb­ nek mondható mézhamísítványt. A gödöllői m. kir. méhészeti gazdaságban az elmúlt évben, teljesen hordás mentes időszakban, egy olyan méhcsaláddal, mely­ nek semmi méze nem volt, közönséges fehércukor és viznek egyenlő arányban való, felfőzött oldatát nagyobb mennyiségben feletették s azt később, a hordás újbóli beálltakor kipergették, miután a lépek teljesen, szép, fehér fedéssel a méhek által befödeleztettek. Az így nyert mézet vette aztán vizsgálat alá dr. Weiser egyet. m. tanár úr s megállapította róla a következőket: Víztartalma 15*6" 20" ,,-os oldat fajsúlya 150 fok melegnél • • • • 1'0651 Invert-cukor tartalma (szőllő és gyümölcs-cukor) 63"9" Nád-cukor tartalma Í7 I" Cukormentes maradék 3'4" „ 10" -os oldat forgatóképessége : ínversío előtt — 1'43, ínversíó után — 1*38. E cukormézet a természetes vírágmézzel összehasonlítva, szembeötlőnek találjuk magas nádcukor tartalmát, melynek 8"/,,-nál nem volna szabad többnek lennie, ugyanis csak korán pergetett, be nem érett természetes mézek érik el a Í0" -ot. A legjellegzete­ sebb különbség azonban, ami ezen méz és egy természetes méz között észlelhető az, hogy e cukorméz vizes oldata ínvertalás előtt a poláros fényt jobbra csavarta, a természetes mézek ugyanis balra csavarok. Különben pedig a többi tulajdonságok és alkatrészek mennyisége olyan, mint a természetes mézeknél szokott lenni. -

(l

()

Jancsovics m. kir. m é h é s z e t i

Endre szaktanár.

Új méhészeti lapot hozott a posta: Alföldi Méhészet, a Szegedvídékí Méhész Egyesület hivatalos lapját. Minek, kinek annyi újság, villant át fejemben a kérdés, mialatt leszedtem a címszalagot ? Aztán figyelmesen, gondolkozva olvastam át az olda­ lukat. Pillanatnyi kérdésemre maga a lap adott feleletet, részlete­ sen közölt programmjával. Az adott munkaterv kiviteléhez való­ ban szükség van a betű építő eszközére. A vázolt munkatér valóban

51

új, taposatlan és kiszámíthatatlan értékek kiaknázását kínálja fel. A kiviteli mód szinte biztosítéka a gyümölcsöző sikernek. A cél oly nemes és magas színvonalon álló, melyet csak testületek tűz­ hetnek maguk elé. A cél, a munka tér, a terv és kiviteli mód, úgy amint a betűk megmutatják, jellemzik a munkás gárdát, annak önzetlenségét és tettrekész buzgóságát. Mí igaz lelkesedéssel, testvéri szeretettel köszöntjük űj lap­ társunkat s kívánjuk, hogy sok ezer, alföldi tanya virágzó méhé­ szete hirdesse majd, a Szegedvídékí Méhész Egylet derék tagjainak eredményes munkáját. A „Méh" februári száma csínos fejlécekkel lepte meg olvasó közönségét s valóban elismerés illeti a Szerkesztőséget, valamint rajzoló művészét a szellemes ötletért. A műlép ára emelkedése valóban sok aggodalomra ad okot, de azért mí ís úgy gondoljuk, hogy „a mülépbe fektetett pénz a mai viszonyok mellett ís gazdaságos elhelyezés." Hiszen a viasz árának arányában, a méz ára is emelkedett s egy klgr. viasz kitermeléséhez a méhek ma ís legalább ÍO klg. mézet fogyasztanak. A „Magyar Méh" 19J6. évi 12. számában közölt, az O. M . Méhészeti Egyesület I9íé. évi működéséről szóló beszámolóban meglepődve olvassuk, hogy a méhnemesítés nagyfontosságú mun­ kája megfelelő, anyagi segítség hiányában félbe szakadt. Egy 2Í65 tagot számláló, 23,8Í3 korona vagyonnal rendelkező Egyesület, külső segítség hiányában ís, talán hathatósabb segítségben része­ síthetett volna egy ilyen nagy horderejű, a magyar méhészet osztatlan érdekeire kiható ügyet. Sajnálatos, hogy nem igy történt! A „Méhészet" februári száma a lépesméz termelési módo­ zatait ismerteti szakszerű és igen értékes vezérközleményében. Gyakorlati példákkal illusztrálja, hogy a méhek a kískeretek kiépítésétől természetszerűen idegenkednek és ha lépes mézet aka­ runk termelni síkeresen, úgy egész kiépített (nem műlépes) sejtű lépeket vágjunk be a kisebb méretű boxesekbe. Szalók József „Méhészeti szakoktatás a tanítóképzőkben" cimü közleményére ezúttal nekünk ís az a megjegyzésünk, hogy örvendetes jelenség, amikor „maguk a tanulók is gondolnak erre." A „Méhész Újság" nagy eréllyel folytatja megkezdett mé­ hészeti akcióját. Ujabban méhészeti előadásokat rendez, az ország neves méhészeinek bevonásával, hogy a méhészetet a nagyközön­ séggel annál alaposabban megismertesse és megkedveltesse.

52

Az ily irányú első előadást jan. 28-án tartotta, melyen két igen jeles méhészünk, Donáth Aladár és Resch Ignác dr. tartottak magas színvonalon álló felolvasásokat. Bizonyos tekintetben mégis meglep minket, hogy a „Méhész Újságban" a „szegedi és szeged vidéki méhész egyesületről" sehol sem esik szó, pedig ez a testület, úgy tudjuk, ma ís életben van! T a l á n csak nem a hagyományos méhész összeférhetetlenség jelen­ ségével állunk szemben ? Szomorú lenne, ha így volna! Teljes mértékben igazat adunk a „Méhészeti Hetilap"-nak, hogy a 18 napos tanfolyamok nem nevelnek kész méhészt rokkant katonáinkból. Tagadhatatlan, missziója van ezeknek a tanfolya­ moknak : megkedveltetik a méhekkel való foglalkozást, ez azon­ ban nekünk nem elég, célunkat ezzel nem értük el. Több terme­ lésre kell képesítenünk rokkantjainkat, hogy a méhészet valóban kenyeret adjon nekik s ezt csak tovább képzéssel, állandó támo­ gatassál és irányítással érhetjük el. Ezt a célt szolgálná, ha való­ ban létrejöhetne, az Erdélyrészí cMéhész Egyesület méhész ottho­ nában beállított, állandó méhész iskola. Az eszme helyességét igazolja, mikor különböző irányban, egy azon cél munkálására állítják oda.

Vegyesek. Kitüntetés. Királyunk Őfelsége Ebersz Károly miniszteri tanácsost nyugalomba vonulása alkalmából a Lipót-rend lovagke­ resztjével tüntette ki. Ebersz Károly miniszteri tanácsos köztiszt­ viselői munkásságának utolsó éveiben a X I . (méhészeti) főosztály főnöke volt s igy a magas kitüntesést méltán tekinthetjük a magyar méhészet fejlesztése körül szerzett érdemek jutalmazásának. A királyi kegy valóban kiváló férfiút ért benne. A rokkant katonák méhészeti tanfolyamainak beállítása, a méhészeti oktatásnak a teológiákra történő kiterjesztése, mint kiváló intézkedések, az ö nevéhez fűződnek. Hinni merjük, hogy a magyar méhészet iránt annyiszor megmutatott rokonszenvét, és jóakaratát nyugalomba vonulása után ís megtartja számunkra. Tavaszi tanfolyam lelkészek és tanítók részére. Több oldalról kaptunk már érdeklődő megkereséseket, hogy ez évben

53

az Egyesület szervez é méhészeti tanfolyamot lelkészek és tanítók részére. Válasz és tudomásul vétel céljából közöljük, hogy az elnökség tervbe vette a tanfolyam beállítását. Különösen célsze­ rűnek tartaná, ha ily irányú népes tanfolyamokat rendezhetne azért ís, mert így az egyes községek méhész vezetőiben hathatós segítséget kapna a rokkant méhész katonák irányítására és tovább képzésére. A szép terv kivitele azonban a jenlegí háborús viszo­ nyok miatt igen sok nehézségbe ütközik és igy a végleges válasz közlése későbbi időre marad. Kaptárkészitő és javitó tanfolyam a székelyföldön. Az őszinte köszönet és elismerő hála szavaival emlékezünk meg a magas földmivelési kormány újabb intézkedéséről, mellyel Nagyajtán, az ellenség járta földön, beállította, f. évi február 7-én az első kaptár készítő és javító tanfolyamot. Teljes elismerés illeti Gál Imrét, a székelyföldi méhész kerület agilis vezetőjét, ki a tanfolyamok be­ állításának szükségességét czélszerünek tartotta különösen, a feldúlt méhesek megrongált kaptárainak kijavítása szempontjából. Kiszá­ míthatatlan anyag megtakarítást jelent ez, ha elgondoljuk, hogy ablakaitól, ajtóitól megfosztott, betört oldalú kaptárait minden méhész maga javíthatja kí, szakszerű irányítás mellett s közben értékes előadásokat hallgathat a kaptár kezelésről, az eredményes méhészkedés módozatairól. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület ez évi első köz­ gyűlését január 28-án tartotta gróf Zichy Aladár és Szilassy Zoltán elnökök elnöklésével, mintegy 40—45 tag jelenlétében. A gyűlés a szokott mederben folyt le, különösebb eseményképpen csak azt lehet megemlíteni, hogy az O. M . M . E . is kezd foglalkozni egy Egyesületi vándorkaptár megalkotásán, mire indító okul Csepy Pál által megtett indítvány szolgált. Elhatározták, hogy a gödöllői gazd.-ban még a f. évben kísérletet tesznek az ajánlott kaptárral. Ezután Erdős Lajos tartott előadást az általa konstruált „Óriás" vándor kaptárról. Bulgár méhészet. Bulgária méhészetére vonatkozólag érdekes következtetést vonhatni le abból a kijelentésből, amelyet egy bulgár rokkant tett, mikor egyik Rokkantügyí Intézetünkben azután kérdezték meg, akar-e méhészetet tanulni, hogy az mint önálló keresetíforrása legyen ? A válasz tagadó volt, mondván t Hiszen az nem mesterség, annak minden háznál ugyís meg kell lenni!

54

Mézelő hangyák. Évek óta ismernek Észak- és Közép-Ame­ rikából, valamint Ausztráliából ís oly bangyafajokat, melyek mézet gyűjtenek s azzal egyes arra kiszemelt társaikat hizlalják, vagyis inkább teletömik, elannyira, hogy azok teste borsó nagyságú gömbbé, valóságos mézes hordóvá dagad. Ezeket azután külön mézes pincében, elevenen annak tetejére függesztik s szükség ide­ jén, midőn más eledel nincsen, szépen leveszik s addig nyomkod­ ják, míg szájukon át a mézet ki nem bocsátják. Mexikóban a földművesek az ilyen hangyákat nyalánkság gyanánt a piacra hozzák. Legújabban Hutchínson J . M . Afrikában (Natalbau) is fedezett föl ily mézelő hangyákat, melyek ugy az amerikai (Myrmecocystus), mint az ausztráliai fajtól (Camponotus) genuszra nézve ís eltérnek, valamint abban, hogy pincéikben mindig csak igen kevés eleven mézes hordót találtak, holott említett rokonaik készlete igen nagy. Kérdés, vájjon amazok általában nem szorul­ nak-e több mézre, vagy az észlelt esetekben csak a készlet mara­ dékát találta a búvár ? használt, de teljesen jókarban levő 40 drb. Tóthféle, kettős kaptár 80 méhcsalád számára. Ara teljesen felszerelve 1600 korona. Bármely rendszerű, kereten levő méhcsaládokért is adatik csereképpen. Értekezni lehet alólirott megbízottnál. Nagyban való mébészkedéstjez, megfelelő tőkével rendelkező társat keresek az 1918. évre. Oly vidéken méhészkedem, ahol minden évben biztos a jövedelem.

Eladó

Kolozsvár, Erdélyrészi Méhész-Egyesület méhész telepe.

Szakács Ferencz, egyesületi

méhész.

Helyreigazítás. I. A „SMéhészetí Útmutató" IJ8. oldalán kö­ zölt Orsz. M. Méhész E. 4 ks. kaptár felsőléce helyesbítve 26 c m : Oldal léce Í7*5 cm. Ugyanazon oldalon közölt Donáth-féle zsilípes kaptár méreteit a következőleg helyesbítjük : Belső szélesség 32 cm, mélység 47 cm, magasság 88 cm, a köbtartalom I32 35 dm '. A keret felső léce 32 cm, alsó léce 30.8 cm, keret közléce 19*3 cm. A ÍÍ6 oldalon, a 4-ik csoportban, 10.000 méh évi, építési átlaga helyesen : 12.000 cm' . II. A „Méhészeti Közlöny" f. évi I. számá­ ban Donáth Aladár méhészeti szaktanár urnák „ A katonák kará­ csonyfájánál" c. beszédéből, 4. lapon, a 6-ík kíbékezdés után ki­ maradt : „Nemcsak karunk ereje, de isteni erő is védelmezi." -

2

1

55

Szerkesztő postája. Kedves lapot hozott a posta. Ágyucsövön, tüzvilágnál, hidegtől mereve­ dett ujjakkal írta egy magyar méhész : fi. Bóday Imre, tűzmester. Köszöni a „Méhészeti Közlöny" számait, melyeket elküldöttünk számára, hogy legalább gondolatban járja be kedves méheivel a békés munka napsütéses, virágos rétjeit. Szívesen küldjük lapunk számait a h a r c t é r r e s viszont nem kívánunk semmi mást, csak hogy jöjjenek haza minél előbb újra hós, méhész társaink s hozzák magukkal a várva-várt győzelem békéjét! Jánosi József, uzoni állomás elöljáró és Császár Róza hatolykai mé­ hész társunk levelei mély szomorúsággal töltenek el. Előbbi levele 58, utóbbié 75 gondozott, méhcsalád pusztításáról küld értesítést. Mély részvéttel gondolunk féltett vagyonuk elvesztésére, de reméljük, hogy a földmivelésügyi magas kormány gondoskodó jósága és a magyar méhésziársak nagylelkűsége lehetővé teszi vesztes méhésztársainknak, hogy a kivant alapot megkapva, újra kezdhetik tavasszal méhészeti munkájukat. Dr. Uhlyarik Sándor úrnak. Szamosujvár. „A kiirthatatlanságig begyökeresede'.t rabló-méhész gazdálkodásnak," mint méhészetünk, legnagyobb veszedelmének megszüntetési módozatáról ír levelében. Kedves Méhésztár­ sunk is elhiheti, hogy ezen törekvéseiben szívvel-lélekkel támogatni kívánjuk, mert e veszedelmes betegség gyógyítását munkálja az Erdélyrészi Méhész Egyesület három évtizedes fennállása óta. Hogy mi volna a legcélravezetőbb eszköz és mód, azt megmondani nehéz volna ? Mindenesetre egy országos kihatású miniszteri rendelet, bár ennek lehetősége elé éppen a jogászok emelnek gátakat! Hiszen a méh magán tulajdon éppen úgy, mint pl. az ökör! Az ökrét akárki megölheti, ezen cselekvésében őt senki sem korlátozhatja, ha mondjuk a bőrére neki szüksége van. Éppen így, ha valaki méhcsaládját leakarja ölni, hogy a mézet elvegye, ezen cselekvésében nem korlátozható. A merev jogi felfogást, a méhek esetében azonban, még sem lehet, erre a kaptafára ráhúzni. Vagy fordítsuk csak meg a hasonlat fütykösét, senki sem olyan ökör, hogy az ökrét a boriért agyon ü s s e ; ha most m á r valaki annyira állat, hogy a méheit a bőrükért mégis agyon üti, az emberi, állami érdek egyaránt nem azt kivánja-é, hogy ha kell az erőszak alkalmazá­ sával is visszatérítsük az ember színvonalára? Ki csak annyi értelemmel rendelkezik, hogy méheit, a tőkéjét, egy pár kiló mézért, mondjuk egy tized értékért tönkre teszi, az rászolgált arra, hogy magán javainak birtoklásában az ó és állam érdek szempontjából korlátozzák. Avagy a nemzeti vagyon nem a magán javak összességének eredménye-é ? Szomorú, de nálunk még mindig több eredményre vezetne a szolga­ bírói büntetés alkalmazása, mint ami felvilágosító tanfolyamaink. Gondolatom szerint jelenleg mind a két módszert egyszerre kellene alkalmaznunk. Rende­ leti úton büntetés terhe alatt megtiltani a méhek szándékos leölését és ugyanakkor bevezetni az átmeneti kasos, kaptáros méhészkedés ismertetését. Ily irányú tiltó rendelet kiadása, hogy mennyire nem volna újság, élő példa rá az a szabályrendelet, mely Udvarhely vármegyében, büntetés terhe alatt eltiltja a méhek tömeges lekénezését. Nem lehetne minden vármegyében hasonló intézkedést t e n n i ? Azt hiszem, hogy minden nehézség nélkül, igen!

56

Nem szolgálja-é ügyünket másfelöl az a veszedelmes eljárás is, hogy a lekénezett családok mézét hetekig tartják lépestől összegyűjtve hordókban é s a fiasitásos, holt méhekkel behintett lépeket össze sajtolják a mézes lépekkel ? Ilyen pancs élelmiszernek forgalomba bocsátása a közönség egész­ ségi érdekeit tekintve is föltétlenül megakadályozandó volna ! Remélhetőleg lesz módunkban erről a tárgyról újra, a maga érdeme szerint beszélnünk. Addig is ö r ö m m e l üdvözlöm méhésztársunk személyében ügyünknek új munkását s kívánom, hogy fáradozása eredménnyel járjon ! Támogatásunkat mindenkorra k é s z s é g e s e n felajánljuk !

Előfizetőink. Uj rovatot nyitunk lapunk hasábjain: aranykönyvet veze­ tünk azok nevéről, kik e nehéz időkben ís kitartottak az egye­ sülettel és lapunkkal. Megörökíteni kívánjuk azoknak nevét, kik megértették azt a "küzdelmes, verejtékes harcunkat, hogy köteles­ ségeinknek (díj emelés nélkül) a háborús években is lelkiismeretesen igyekeztünk megfelelni, megértették és megértésüket be is bizonyí­ tották : vállalt kötelességükhöz híven befizették tagsági dijaikat. Fel­ jegyezzük az utókor számára a nemes hazafiak neveit, kik az Egyesü­ letet akkor, mikor egész erkölcsi és anyagi erejét a háború rokkant­ jaínak méhészeti kiképzésére, a magyar méhészet fejlesztésére ál­ dozta fel, önkéntesen vállalt tagsági díjaikkal anyagilag ís segítették! Hinni merjük, hogy egyetlen előfizetőnk neve mellett sem fog sötétleni a „hátralékos" megjegyzés s ha késve is, de még mindig kellő időben, töröltetnek a mulasztások ! Tagdíjat fizettek Í9Í7. évre: Apáthy Miklós Bprberek, A r z t András m á v . raktárnok Derestye, A g o r d y Gábor Gancsága up. O-Berettye, Gróf Béldi Ferencné Mezőméhés, Bodrohgí László Barcarozsnyó, Bessenyei Miklós Gílád, Császár Róza Hatolyka, Dobay Mihály Bita, Fosztó Dénes ref. leik. Vízakna, H a n ó János tan. Szarvas, Hajdú János kíadóőr Egerfarmos, Hockl Mátyás postatiszt Déva, Herlitska Vencel M a r o s - L ú d a s , Jánosi József áll. elölj. U z o n , Kultsár Sándor kórházi ellenőr Zílah, Krízsán Péter Helyben, K i r . orsz. fegyintézet Igazgatósága N a g y - E n y e d , ífj. Kleisl Gyula H a d a d , Lőríncz Gyula P o r c s a l m a , Matlon Aladár közs. tan. S z e g e d - T á p i , Mkír. áll. jószág igazgatóság A r a d , N e m e s Antal Sztána, Nagele Ignácz irodatíszt N a g y - K á r o l y , Pűsök G y u l a N a g y s á r m á s , Pollermann Pálné és társa Székesfehérvár, ifj. Pader F e r e n c Győr, Peteán Manó adótiszt Seges­ v á r , Stíef Ottó Helyben, Simon Gyuláné Helyt, Szatmáry Dénes Székelykeresztúr, Szakács F e r e n c Helyt, T a r Imre tanító Debrecen, Vlád Sándor Mag up. Szelistye, Gróf Zichy Aladár Vájta, ( F e j é r m . ) Zsakó István Bokaj, A l k e n y é r , Péter Sándor leik. Városfalva, Székely Lajos p. őr Szászsebes, Wiesingér Alfonz Helyben, Báró József unit. leik. Székelymuzsna, György László Helyben, K o v á c s János p. őr Szászegerbegy, K o v á c s Domokos N a g y selyk, Kiss János Szászegerbegy, Lesing Gerő Szurduk, Neídenbach Ferenc Munkács, Zoltán Sándor Homoródszentmárton, T a n k ó János Csíkcsícsó, „ T i s z á n ­ túli méhészegylet" N a g y v á r a d , Darvas András m á v . p, ör Csíkszentmihály, Dézsi Dénes tan. Aranyosrákos, Berkovics Izsó Mezőőrményes, Győrfi István Homoródszentmárton, Sebe Ferenc Pípe (első félév), Berde Ferenc Szentiványlabotfalva, Fogarasi József T ö v i s , Molnár Lajos Málnásfűrdö, Ambrus András Székelyzsombor, (első felére 2 K . ) (Folytatás következik.)

Felhívás a magyar méhészekhez! Megjelent 152 oldalon az Erdélyrészi Méhész Egyesület

nap tata

az 1917. közönséges évre,

Méhészeti Útmutató címen. Az új naptárt, GyŐrfi István theológiai, tanár, a Méhészeti Közlöny szerkesztője és J a n c s o v i c S E n d r e , a VI. méhészkerület vezetője szerkesztették. Művészi címlapja, mely a koronázási és háborús

alkalmak

motivációja: Merész Gyula, Országos hirü

festőművészünk igen sikerült alkotása. A naptár minden hónap mellé részletes méhészeti utasítást közöl s a jegyzetes rovat mellett rövid, kátészerü mondatokban mondja el az időszerű teendőket. Felöleli a méhészkedés lényeges pontjait s kezdők részére nélkülözhetetlen ú t m u t a t ó , gyakorlót" tak számára hasznos emlékeztető és feljegyzési zsebkönyvecske. A szerkesztők munkáját Gál Imre, Nemes Győző, Donáth Aladár neves szakembereink munkái egészítik ki. Képekben, mégfelelő szöveg kísérettel, mutatja be Boczonádi 42-es kaptárját és

napviaszolvasztóját; a z Erdélyrészí Méhész

Egyesület műhelyét, az iskola- és kisgazda méhest. Hinni merjük, hogy e kis könyv hasznos szolgálatot tesz a magyar méhészeknek és m e g fogja nyerni a magyar méhész társadalom osztatlan tetszését/'és pártfogását.

y

Ára 1 K 5 0 f; egyesületi tagoknak 1 K. Megrendelhető a szerkesztőség útján. (Kolozsvár, Pap-u. 6. s z . )

Hz Erdélyrészi méhész Egyesület Elnökségénél jutányosán rendelhetők meg: Háromsoros használt, de jó álla­ potban lévő és négysoros egyes és hármas új, országos méretű kaptárok, átmeneti kas (ládával), napviaszolvasztó, seprőgarat, kerettartó láda. „Erdély

méhészetének

története" ára 1 K 20 f.

„Méhészeti Űtmutató" 1917. évi naptár, ára t K 5 0 f; egye­ sületi tagoknak 1 K. A könyvek rendelésénél kivánatos az összeg előzetes bekül­ dése, (lehet postabélyegekben) hogy a költséges utánvételezést elkerüljük. Egyesületi tagsági díj- és a „Méhészeti díja egy évre: Összesen 4 korona.

Közlöny"

előfizetési

Előfizető tagok méhészeti eszközök vásárlásánál és hirde­ tések közzétételénél kedvezményben részesülnek. A „Méhészeti Közlöny" hirdetési díja: Egyszeri hirdetés­ nél, egész oldal (187 négyszögcentiméter) 20 K; féloldal 10 K; negyedoldal 5 K. Egyesületi tagoknak és féléves hirdetőknek 10%-kal, egész éves hirdetőknek 1 5 % - t a ' olcsóbb. Apróhirdetés szaván kint 5 fillér. A hirdetési díjak előre beküldendők. Egye­ sületi ügyekben minden megkeresés, kaptárak, méhészeti eszkö­ zök rendelése dr. Balázs Ferenc főtitkárhoz, (Kolozsvár, Mészáros-u. 3 s z . ) ; reklamációk, hirdetésekre vonatkozó megkeresések, a lap szellemi részét érdeklő közlemények Győrfi István theol. tanár, szerkesztőhöz (Kolozsvár, Pap-utca 6. sz»); a pénzkülde­ mények kizárólag Zsögön Rácz Mihály egyleti pénztárnokhoz (Kolozsvár, Bocskay-tér) intézendők. Szerkesztőség : Pap-u. 6. sz. Cikkeink átvétele csak a forrás („Méhészeti Közlöny") tüzetes megjelölésével van megengedve. A kéziratokat nem adja vissza a szerkesztőség. Aki a maga előfizetése mellé még három előfizetőt gyűjt, az összeg beküldése alkalmával ingyen kapja Dr. Ványolós: „Erdély méhészetének története" című munkát. További új három előfizető gyűjtésekor a szerkesztőség ingyen küldi a „Méz apológiája" című könyvet, mely a méz házi feldolgozásának módozataival ismertet meg.

Ma mikor az egész világ visszhangzik a magyarság di­ adalától, ma, mikor a népek milliói állanak szemben egy­ mással, alig van család, melynek a harctéren ne volna va­ lakije, akihez kedves emlékek, szent kötelékek fűződnek,

a ÍIÍÍDBS férjéért, szülő gyermekéért, testoér tesíoéréért aggódik. De keressük az emlékezés szálait a barátságban, rokon­ ságban is. És ki ne áldozna szívesen arra a célra, hogy azok, akik a harctéren vannak, itthon a családi körben méltó emlékkel legyenek megDIADAL" örökitve? Ezt a célt szolgálja a I ^ ü ^ m m m m ^ m m első magy. fényképnagyitó- s arcképfestészeti mfiintézet.

B u d a p e s t , VIII., Rákóczi-út 71. szám, ahol bármely beküldött fénykép után élethű fénykép:: nagyitások színezve és krétarajzban készülnek. :: Élethű fényképnagyitás. Élő nagyságban mellkép ára 10 korona. Ugyanaz olajszinezésben

„ 1 5

„

Élethű kivitelért és jó minőségért szavatolunk. Csoportfényképek­ ről is lehet egyes személyt elkülönítve készíteni. - Eredeti nagyság. ••••••••••••••••••••••••••••••»••••••••••«•••••••••••••••••«••••••»••••••»••••

Hogy fízet legjobban a méhészet? Ugy, ha kaptár és eszközszükségleteinket, úgyszintén a többi méhé­ szeti kellékeket a szigorúan szolid, jóhírnevű és már 3Í év óta fennálló

Ktthne Ferenc utóda első magyar kereskedelmi méhtelepénél Budapest, I., Attila-utca 91. sz. szerezzük be. Gazdagon illusztrált és sok újdonságot tartalmazó, az Í9Í6. évre szóló főárjegyzéke méhészeti útmutatóval együtt szívesen ingyen és bérj« j* j * & £ mentve küldetik. J * J * J * j * j* £

l

l | J

Megjelent Donáth Aladár m. kir. méhészeti szaktanár:

• •

: TERMÉSZETESSÉG t A MÉHÉSZETBEN

\ •

:

• • • • l t X | } | • t % •

:

•

című könyve. A 2 0 0 nyomtátott oldalra terjedő és 60 ábrával illusztrált munka, mely az okszerű méhtenyésztés elméleti és gyakorlati ísmereteit tárgyalja, ugy a kezdő, mint a régi méhészek kezében nélkiilözhetétlen kalauz. — A könyv ára 3 kor. A 3 kor. könyvdíj és 50 fill. ajánlati és postadíj beküldésével megrendelhető a szerzőnél: Kolozsvár, Ferencz J ó z s e f - ú t 8 1 . s z á m .

:

J • • * • X J • J I • • * •

I

Mézpergetőím

.....

több kiállításon ki lettek tüntetve, bá­ mulatos olcsóságuk mellett a legjobbak, legerősebbek és a legtartósabbak, a miről kezességet vállalok. Mézszürő, méztartó bádogokat, minden­ nemű méhészeti esz­ közöket r a k t á r o n tartok s a legjutányosabb áron készí­ tek, úgyszintén leg­ jobb fajta gyümölcs­ szedőket ís. Pontos :-: kiszolgálás! :-:

Safíer József bádogos, Kolozsvár,

Erzsébet-út.

Reményik b. és Fiai utódai vas-nagykereskedés Kolozsvár. Az Erdélyrészi Méhész-Egyesület ajánlatára az alább felsorolt méhészeti eszközöket tartjuk raktáron: keretfogó csiszolt, horonytísztító, méhészkés, sejt fedelező kés, fenék tisztító, permetező, herefogó, füstölő készülék, méhész-sapka, méhész-keztyü, és Hannemann rács.

Sürgönyeim : Reményik utódai. Telefon 84.

N y o m a t o t t a Szent Bonaventura könyvnyomdában Kolozsvárt.