Tíz év színház – tíz év boldogság Hideg, nyirkos idő volt 1999 novemberében, amikor Királyhelmecen először találkoztak a falusi színjátszás szerelmesei. Tíz éve már ennek, s bizony az ott tapasztaltak alapján nem sok jót jósoltam a fesztiválnak. Szerencsére, bár a helyzet Királyhelmecen a mai napig sem változott, a fesztivál Szepsiben és Buzitán életképesnek bizonyult, s az elmúlt tíz év alatt igazi mozgalommá fejlődött. Az akkor négy csoport mára igencsak felduzzadt, s ha nem is készül el mindegyik egy-egy előadással évente, a többség folyamatosan működik, s talán némi szakmai fejlődés is kimutatható. Annak idején ugyan reménykedtem abban, hogy idővel egyes csoportok a Jókai Napokra is eljutnak, de ez hiú ábrándnak bizonyult. De sebaj, sokkal
fontosabbnak tűnik ma már, hogy létrejött egy nagy család, amely azokon a helyeken is őrzi az anyanyelvét, ahonnét a pedagógusok, a papok és a politikusok elkoptak. Létrejöttek olyan csoportok is, ahol a próbák szünetében talán egymás között szlovákul beszélnek, de az előadáson már ékes magyarsággal szólalnak meg. De a fesztivál mindent megtett azért is, hogy elkerülje a belterjességet, s ha szakmai tanfolyamokra nem is maradt idő (az idén már ez is változik), a vendégelőadásokból volt mit hazavinni. S ne feledkezzünk meg a különböző kísérőrendezvényekről sem, a dísztökkiállításról, a borkóstolóról, s Gecse Attila jóvoltából évente nosztalgiázhatunk is. S hogy mennyire fontos lett a rendezvény a helyieknek, arra
bizonyíték az is, hogy szobrot állítottak Egressy Béninek, akiről pár év után a fesztivált elnevezték. Nem titok, jómagam már tavaly bejelentettem, hogy búcsút intek a fesztiválnak, tíz év ugyanis jelentős idő egy fesztivál életében, s bár még nem érte el az emberi léptékkel felnőttkort jelző tizennyolcadik évet, úgy gondoltam, hogy megáll már a saját lábán, s olyan emberek veszik át a stafétabotot, akik hasonló lelkesedéssel pátyolgatják, mint tettem én az elmúlt évtizedben. De azért vendégként természetesen itt vagyok, s várom a találkozást mindazokkal, akik az elmúlt években részesei voltak ennek a fesztiválnak, ennek a mozgalomnak, az életemnek. Juhász Dósa János
Fesztiválnapló Szerda, november 18. – Kassa Dolgozom. Pontosabban dolgoznék. Ha nem azon járna az agyam, hogy mit fognak művelni a csécsi asszonyok az infúziós állvánnyal csütörtök este, hány, nevetéssel kapcsolatos izmomat mozgatják majd meg a nánaiak, milyen megrázó élményben részesíthet a Zsákszínház, milyen tökös fordulatok hangzanak majd el a dísztökkiállítás megnyitóján, és vajon hány ismerőssel találkozom majd a kultúrház folyosóján, és hányszor állok meg lótás-futásomban egy-egy rövid szóváltásra, sebességemet, hatékonyságomat csökkentendő, ám lelkesedésemet, jókedvemet növelendő... Mindezek ömlesztve jutnak eszembe, és sem időbeli sorrend, sem logikai összefüggés nincs kósza gondolataimban. Van viszont biztos fogalom, mely köré mindez kapcsolódik: fesztivál. Fesztivál! Végre eljött a nyirkos-ködös november, az év legszebb
2
Lakoma
hónapja, melyben találkozunk: a királyok (Vágkirályfa és Királyhelmec) csakúgy, mint a nemesek (Ócsa), és a más rétegekbe tartozó, illetve azonosíthatatlan többiek (ugye, ne filozofáljunk testrészeinkről, mint pl. Fülek, se a káros szenvedélyeinkről, mint Szesz-ta...). Csak örüljünk egymásnak, neked, nekem, régi, kedves, évente visszatérő bumeráng-csoportjainknak, többévenként idezarándokló, meg-megújuló csoportjainknak, vadonatúj vagy itt-még-soha-nem-jártmost-mégis-eljövő csoportjainknak. Örüljünk. Mindenkinek. No de miért van még csak szerda? Csütörtököt! Nem mondani, csak megélni. És pénteket és szombatot. És Szepsit és Buzitát. Most azonnal. Csütörtök reggel, november 19. – Kassa Az útitáska bepakolva. A Lakomás anyagok részben előkészítve, CD-re
csütörtök
írva, a futó ötletek cetlizve. Az autó (majdnem) tele tankkal útra kész. Én is az lennék, ha nem lenne még délelőtt egy rakás sürgős munkaügyi elfoglaltságom. A munkanapom és a fesztivál kezdete között nagyjából egy órám van, (annak felét sofőrként töltöm Szepsi felé menet), hogy tolmácsból és fordítóból átváltozzam részint karnaggyá, aki a koszorúzáson a zenei aláfestést szolgáltatja Egressy Béni szobránál, részint Lakoma-szerkesztővé, aki irományokkal látja el a remélhetőleg nem csak küllemében színes fesztivál-lapot, részint a rendezvény egyik médiapartnerének szemévé és fülévé. Érdekes napnak nézek elébe. Sűrű délelőttel, még sokkal sűrűbb, átváltozásos, multifunkciós délutánnal és nagyon érdekfeszítő, sokféle élményt nyújtó estével. Hát akkor vágjunk bele! Kozsár Zsuzsanna
Szobor koszor úzás Szobork oszorúzás
A fesztivál első napján, csütörtökön, a megszokott hagyományhoz híven megkoszorúzták a rendezvény névadója, Egressy Béni szobrát. Köszöntőt mondott Köteles László parlamenti képviselő és közreműködött az Egressy Béni Vegyeskar.
Fotó: Džubák József
csütörtök
Lakoma
3
A sik er titk a: Mar ik a! siker titka: Marik ika! Emlékeimben kutatva, egy 20 évvel ezelőtti kép villan be. Szülőfalum színpadán egy hosszú barna hajú, barna szemű kislány verset szaval. Nézem őt, látom szemeiben a ragyogást. Ez a ragyogás ma is látható. A színház iránti szeretet ma is megcsillan szemeiben, nem halványult el ennyi év után sem. Ez a kislány azóta felnőtt nő és édesanya lett. Ma itt, Mics Károly-díjjal tüntetik ki. Gyermekkorát és mindennapjait egy Garam menti kis faluban, Nánán élte és éli, ahol a színjátszásnak nagyon régi hagyományai vannak. A színház szeretetét otthonról hozta. Már fiatalon felébredt szívében a vágy, hogy neki is meg kéne próbálnia. A gondolatot tett követte, és 13 évvel ezelőtt létrehozta a Nánai Színjátszó Csoportot. Meséken kívül néptánccal, különböző irodalmi összeállításokkal próbálkoztak, ezt követték a rövid jelenetek és a komolyabb darabok, melyekkel eljutottak számos helyre Komáromtól Szepsiig, és a határon túlra is. Több díjjal jutalmazták a csoport fellépéseit, csak itt, a fesztiválon 4 nívódíjat, 4 fődíjat, 3 rendezői díjat és 13 egyéb díjat kaptak. Kevesen lehetünk itt olyanok, akik ne láttunk volna néhányat az általa rendezett, nagyszerű darabokból. Többek között: - A nyúl - Első vizit - Képzelt beteg - Mirandolina - Lavotta úr utolsó szerelme
-
Majomszínház Pygmalion Paraszttréfák Felejthetetlen élményben volt mindig része az itteni közönségnek is. Önfeledt játékkedv, bátor gondolkodás, változatosság jellemezte a rendezéseit. Halk, szelíd eleganciával, biztos ízléssel, nagyszerű tehetséggel és hatalmas lelkierővel áldotta meg a Teremtő. Minden alkalommal, mikor idejövünk, a nánaiak elvarázsolnak bennünket, és ezt a varázslatot hazavisszük Ez az ő érdeme is, meg azoké a fiataloké, akiket meggyőzött a színjátszás iránti elkötelezettségre, a maga gyengéd és óvatos iránymutatásával, bölcs meglátásaival. A szereplők még sokáig a lelkük mélyén fogják hordozni az együtt átélt próbák, fellépések varázsát, a közösségi alkotómunka összetartó, eggyé forró erejének megtapasztalását. Hogy mit mondanak róla a fiatalok? „Sokáig válogat, és semmit sem bíz a véletlenre. Bár mi tudjuk, mindegy, mit választ, az ő kezében úgyis jó előadás lesz belőle. Őszinte, de sohasem sértő. Határozott, de nyitott mások gondolataira. Nagy szíve van, türelmes.“ Egyszer hazafelé mentek Szepsiből, és a buszon az egyik fiú megkérdezte: „Mi lehet a sikerünk titka? Nem is vagyunk annyira jók!” Valaki megfordult, és azt mondta: „Marika!” A kínaiak azzal tisztelik meg a számukra rokonszenves embereket, hogy idősebbnek mondják őket a koruknál.
Ezzel jelzik, hogy bölcseknek és élettapasztalatukban gazdagoknak tartják őket. Ezt gondolom róla én is, annak ellenére, hogy nyomatékosan megkért, ne áruljam el, hogy már 31 éves. Ha ebből levonjuk az elmúlt 13 évet, már nagyon fiatalon színházat teremtett. Mindenkinél gazdagabb az, aki megosztja másokkal szellemi és lelki vagyonát, aki boldog, ha a legjobb tudása szerint alkothat, békésen létezhet és munkálkodhat. Cserébe szeretetet, tiszteletet és elismerést kap. Mindannyiunktól... Az előadások nagy sikere adjon olyan erőt és lelkesedést, hogy még sokáig folytathassa a megkezdett munkát. Isten tartsa meg erőben, egészségben még sokáig! Mgr. Nap Georgina (Interjút a díjazottal a lap holnapi számában olvashatnak)
Nánai Színját szócsopor Színjátszócsopor szócsoportt A tavalyi 10 jubileumi fesztivál után idén a Nánai Színjátszócsoport kis magánjubileuma van az idei fesztiválon, idén tizedszer vagyunk jelen. Az elmúlt évek alatt volt jobb és rosszabb szereplésünk, de sose tértünk még haza csalódottan. S minden évben újra, meg újra várjuk a novembert, készülünk lelkesen. A csoportunk tizenhárom éve müködik, az első, még Királyhelmecen rendezett fesztiválon mérettük meg magunkat először, csiszolódtunk a fesztiválal együtt. A csoport fiatal tagjaiból, iskolásaiból az évek alatt dolgozó, családos felnőttek váltak, egy új generácó alkotja mára már a csoportot, akik már a Szepsiről szóló regéken nőttek fel. Ha új ember jön a csapatba, már megy is a regélés, hogy „várjál csak, majd meglátod, milyen jó Szepsibe”. A falubeliek ősszel ha meglátnak
4
Lakoma
bennünket a kultúrház felé igyekezve, általában furcsának tűnő, kelléknek való dolgokkal, megjegyzik: „Már készültök Szepsibe?” Szepsi egész ősszel jelen van a levegőben, fura, de azok az emberek, akik körülvesznek bennünket, de még sosem jártak itt, azoknak is elvisszük a szellemiségét, a légkörét, a lelkületét, egy darabot a fesztiválból, egy darabot Szepsiből, egy darabot abból a szeretetből, amit az itteni emberektől, a szervezőktől, szereplőktől kapunk. Az idén E. Labiche: Gyilkosság a Maxime utcában című komédiáját hoztuk el Önöknek, amely két régi osztálytárs átmulatott éjszakája utáni nehéz napját tárja elénk. Bonyodalom bonyodalom hátán, fűszerezve egy kis titokzatossággal, s pár csepp félreértéssel. Juhász Mária
csütörtök
Dísztökkiállít ás Dísztökkiállítás Mielőtt elkezdeném a dísztökről szóló mondókámat, szeretnék köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik elhozták e kiállításra termékeiket. Falusi ember lévén tudom, hogy a kerti munka nem olyan könnyű és egyszerű, ezért csak gratulálni tudok, hogy ilyen sok dísztököt sikerült ezen az esztendőn kitermelniük. (Úgy látszik a gazdasági válság nem terhelte meg a dísztökök mennyiségét és formáit sem).
Szeretnék önökkel néhány gondolatot megosztani e növény életéről, fejlődéséről, hisz minden kiállításnak kell, hogy legyen valami tanulsága, üzenete. Vajon mit is üzenhet nekünk egy dísztökkiállítás? E növény is csak egy egyszerű magból nőtt ki, mint sok más növény a földön. A magot betesszük a tápláló földbe, majd gondos termesztése következik. Amikor már elég nagyra megnő, elindul “felfedező útjára”. Megkeresi magának a legjobb kapaszkodókat, és letelepszik a számára legmegfelelőbb helyre. A természet mesterien formálja a végső szépségére, hogy az ember minden éven rácsodálkozhasson és gyönyörködhessen e remekművekben.
A természet a legnagyobb művész, s olyannyira tökéletes, hogy mi csak tanulhatunk tőle. Vonatkoztatni lehet e növény fejlődését az emberre is. Csak gondoljunk vissza a születésünk utáni fejlődési szakaszokra. Kicsi korunkban ápolásra, nevelésre szorultunk, majd nagyobbacskán elindultunk a saját felfedező utunkra (amit néhányan még
csütörtök
Fotó: Džubák József
ma is járunk). Életünkben keressük a különféle kapaszkodókat, (barátainkat, ismerőseinket, kollégáinkat és párunkat), hogy helyünk az életben a lehető legbiztosabb helyen legyen. Ezek után a külső és belső hatások formálnak bennünket olyanokká, amilyeneknek mások is látnak és ismernek bennünket. Életünk vége felé mi már külsőleg nem pompázunk a szépségünkben, és nem is gyönyörködnek bennünk, viszont a belső értékek annál szebbek és fontosabbak. Ezek az értékek és tapasztalatok azok, amiket át kell, hogy adjuk az új generációnak, hogy a tudás, a nevelés folytonossága ne szakadjon meg. Miért ebbe az irányba kalauzoltam önöket? Mert, mint ez a kiállítás, a színjátszófesztivál is egy magból, egy ötletből jött létre. Tudomásul kell vennünk, hogy mi, az emberek felelősek vagyunk a magunk és környezetünk fejlődéséért, a tudás, a kultúra átadásáért, hogy szép és esztétikus világban élhessünk. Úgy, ahogy e szép dísztökök is csak jól táplált talajból tudnak sikeresen elindulni a „felfedező” útjukra, úgy mi is csak egy jól egymásra épülő kultúrából és gazdag hagyományokból érhetjük el célunkat az életben, a világban. Mi is lehet e kiállítás üzenete? Ez a sokszínűség és formaság jellemezheti a mi lelkünket is, csak el ne felejtsük, hogy a végső formát ugyan úgy a köz fogja megcsodálni és bírálni. Kérem, ennek szellemében tekintsék meg a természet mestermunkáit, és kívánom, hogy szép esztétikai élménnyel távozzanak e kiállításról. Kupec Mihály
Lakoma
5
Visszapill ant ás az elõzõ ffesztiv esztiv ál okr Visszapillant antás esztivál álokr okraa
- Gecse A Att til tilaa képei Tisztelt megjelentek! Engem ért az a megtiszteltetés, hogy Gecse Attila elmúlt fesztiválokat idéző fotókiállítását megnyissam, amely felöleli az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál 11 évét. Boda Feri megkért, rövid legyek. Gondoltam, ez az egy mondat talán elég rövidnek bizonyul, ám ma, megállva a lencsevégre kapott pillanatokat megörökítő fotók előtt, majd lelki szemeim előtt látva Attilát, ahogy betoppan a kultúrház irodájába (tavaly történt az eset) segélykérő tekintettel lábán az elfeslett kedvenc nadrágjával, (amit Danko Jolika röptében meg is javított varrógépén ) – úgy éreztem, méltatlan lenne ehhez a tisztaszívű, nadrágjához, fotóihoz, az élet érdekes pillanataihoz ragaszkodó emberhez, ha nem bővíteném ki a bevezető mondatot néhány gondolattal, remélve, hogy ezt Önök nem veszik tőlem rossz szívvel.
a művész, a fotós. A pillanatot, amely soha vissza nem térő, a pillanatot, ami megismételhetetlen. Gecse Attila szíveket gyűjt. Arcokat, szemeket, benne égő tüzet, pillantásokat, érintéseket gyűjt. De Attila! Ebben az embertelen korban? De ő abban a pillanatban vakujával jelzi: Ne hidd el, csak nézz önmagadba, nézz a mások tekintetébe, tisztán, s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Melynek értéke a sok – sok személyes öröm. Ez ilyen egyszerű. S hogy mi a lényege ennek a kiállításnak? A lényeg az elmesélhetetlen. Mondja a költő, majd folytatja: A lényeget csak megérezni lehet. Leírhatatlan, kimondhatatlan, Mint levélhullásban erdők bánata, Bújócskás völgy ölében a haza. Vetésben remény, moccanás a magban, Kottasorokban rabul ejtett dallam, Két összekulcsolt kézben az ima, Remekművekben a harmónia, Részekben álma az egésznek, És mindenben a lényeg, a rejtőzködő, ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklően ott sugárzik. Kedves Attila!
Fotó: Džubák József
Szóval: Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak, ismerőseinek. Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket, és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit. Önök mit gyűjtenek? Gecse Attila pillanatokat gyűjt. Szívvel teli pillanatokat. Azt is mondhatnám: szíveket gyűjt. A szív jelkép. Az embert jelenti. Az embert, aki mosolyog, aki játszik, aki hűséges, aki örül, ha észreveszik, akiben a tehetség egy szóra kinyílik, - aki megnyílik. Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót, a szépet sokszor szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. De ha feltörik, - no ezt a pillanatot örökíti meg
6
Lakoma
Családi okokból kifolyólag nem lehetsz itt. De fotóidon keresztül itt vagy velünk. S engedd meg, hogy a nevedben is hadd kívánjak a fesztivál minden résztvevőjének Hitet, kedvet, Szerelmeket, hű türelmet. Utakhoz fényt, csodát, álmot, Békességes boldogságot. Magyar szót és égre kéket, Emberarcú emberséget, Szép szereplést, bátorságot, A zsűritől igazságot. Daltól derűs jobb világot. Kézfogásos tiszta csöndet, És mosolyból minél többet!
csütörtök
NEVRLÉ MRLE
vendég
A Nevrlé mrle csoport a kassai Bernolák utcai művészeti alapiskola mellett működik. Tagjai olyan fiatalok, akik kiskoruktól foglalkoznak művészeti tevékenységgel. Előadott darabjuk Hirdetés (Inzerát) címmel a kezdeti próbálkozások után a harmadik nagyobb ívű előadásuk, ezt megelőzően a római Plautus egyik drámáját, az Amfitriont, majd Gogol két művét dolgozták fel. A Hirdetés saját alapanyag, melyben egy ügyetlen, ám kedves hirdető megfelelő barátnőt keres. Az egyes helyzeteket a házasságra vágyó nők karaktere határozza meg. Ez a konverzációs komédia az esős-ködös novemberben született, ezért vidám és vicces szeretne lenni. Második részében, melynek címe Így rajzolják az orgonát, igazi mexikói teleregényes atmoszférát teremtenek a színjátszók a közönség örömére. A Hirdetés a Színházi Terebes (Divadelný Trebišov) versenyen második helyet ért el, Katarína Michnovát pedig a legjobb színészi alakítás díjával jutalmazták. A színészek nagyszerűek, a teljesítmény remek, a csapat összehangolt, a többiről a nem tökéletes író-rendező tehet.
vendég
ZSÁKSZÍNHÁZ
Az idén 30 éves Zsákszínház méltó folytatója a nagy hagyományokkal rendelkező füleki színjátszásnak. Az elmúlt 30 évben nemcsak a szlovákiai magyar közösség ismerhette meg munkájukat, művészetüket, hanem a magyarországi, az erdélyi a horvátországi közönség is. A számtalan fődíj, nívódíj és alakításdíjak az idén is bővültek, hiszen a Zsákszínház a 2009-es Jókai Napok fődíjasa és egyéb más díjak tulajdonosa. Méltán jegyzik őket határon innen és túl, s értékelik színházi tevékenységüket. Most Martin McDonagh művei nyomán mutatják be a társulat szerkesztésében Az elveszett erkölcsök című kamaradrámát, amelyet Dr. Mázik István és Nagy András rendezett. Az előadás megtekintését kizárólag felnőtt nézőink számára ajánljuk, hiszen képi- és hanghatásai megzavarhatják kedves nézőink nyugalmát. Az előadáshoz jó szórakozást kívánunk.
Csécsi Éneklõ és Hagyományõrzõ Csoport A Csécsi Éneklő és Hagyományőrző Csoport 1989-ben alakult. Rendszeres résztvevői a Csemadok járási és országos rendezvényeinek. Az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon negyedik alkalommal vesz részt a csoport. Minden alkalommal saját összeállítást adunk elő. Tavaly három generáció történetét meséltük el, idén pedig a csécsi orvosi rendelőbe kalauzoljuk el a nézőket. A csoport vezetője Snyír Mária.
Szomotor Bodrog-parti településről, Szomotorról érkeztek, és már negyedik alkalommal mutathatják be a Kéknefelejcs hagyományőrző csoport műsorát.Azon fáradoznak, hogy Bodrogköz szokásait, beleértve vidékük dalait és táncait, felevenítik és megőrzik. Bár a csoport tagjainak száma évről évre változik, de büszkék arra, hogy több korosztály is képviselteti magát a csoportban. A morzsolás, tollfosztó és a szüreti hagyományok után aratási műsorral készültek. Az aratás mindig is fontos tevékenység volt a helyi emberek számára. Az aratás befejezésekor az aratók koszorút kötöttek, és azt ünnepélyes menetben a gazda elé vitték. Az aratást megvendégelés és táncos mulatság fejezte be. Ezt a régi szokást szeretnék most önöknek felidézni.
csütörtök
Lakoma
7
áv al Int erjú Szabó Csill Interjú Csilláv ával a d él elõt ti képzés egyik dél élelõt elõtti vezetõjével A fesztivál történetében első alkalommal történik meg, hogy nem csupán a kész színpadi produkciókat boncolgatják, hanem magukkal a játékteremtő módszerekkel is foglalkoznak az arra hivatottak. Szabó Csilla és Várady Kornélia vezetésével a rendezők és színjátszók önfeledt játékkal töltötték a délelőttöt.
Fotó: Lebocký Andrea
Honnan jött az ötlet, hogy létrehozzátok ezt a képzést? Szerintem azért fontos, mert sokan nem mernek az ilyen típusú képzésekre eljönni, tartanak tőle, hogy itt mégis mi fog történni. Így bele lehet kóstolni abba, hogy hogyan zajlik egy ilyen foglalkozás. Főleg abban igyekszünk ez alatt a rövid idő alatt segítséget nyújtani, hogy ne féljenek attól a csoportvezetők, hogy saját szövegeket hozzanak létre, csoportra kialakítva. Nem muszáj darabot keresgélni, elég ha találsz egy szöveget, és feldolgozod a csoportoddal, aszerint a módszer szerint, amit itt megtanulhatsz, és így kikerekedik belőle egy olyan játék, amiben minden szereplőnek lesz helye. Kinek ajánlod ezt a foglalkozást? Ez tulajdonképpen egy univerzális képzés, a rendezőnek is segítünk, de a játszónak is, mert ezek a gyakorlatok kicsit csiszolják a színpadi jelenlétet. Most az első képzés végén milyenek a benyomásaid? Nagyon örülök, hogy ilyen sokan lettünk, kellemes délelőttöt töltöttünk el együtt. Főleg fiatalok jöttek össze, a nemesócsai társulatból, a kassai KGSzT-ből, meg a jókai csoportból, de voltak itt felnőttek is, akik gyerekekkel foglalkoznak. Remélem, holnap délelőtt sikerül befejezni a megkezdett munkát, és láthatóvá válik, hogy hogyan rakódik össze egy ilyen módszerrel létrehozott színpadi játék. Szűcs Éva
2
Lakoma
Egy tök jó interjú a tökökrõl Balázs Judit a fesztivál egyik örökmozgó szervezője. Feladatai közé tartozik az apró-cseprő ügyes-bajos dolgok intézésén kívül a tökkiállítás megszervezése és a méretes és kevésbé méretes termények elrendezése is. Ebben ő verhetetlen. A pislákoló gyertyák fényében terpeszkedő dísztökök látványa a fesztivál egyik legszebb élménye mindenki számára. Honnan származik a dísztök-kiállítás ötlete? A Csemadok Kassa-vidéki Területi Választmányának instruktoraként Boda Ferivel, járásunk titkárával a királyhelmeci szüreti fesztiválra voltunk akkoriban hivatalosak. Többek között ott láttunk egy nagyszabású gyümölcs-zöldség kiállítást, és rögtön megtetszett az ötlet. Mi lenne, ha itthon is megszerveznénk? Sajnos itthon a gyümölcs- zöldség kiállításból mégsem lett semmi. Viszont akkoriban kezdtem otthon dísztököt termeszteni. A tökök aztán egy idő után ellepték a házat. Nem tudtam már hova tenni őket. Akkor megint felmerült egy kiállítás ötlete. Úgy gondoltam, ha már a zöldség és gyümölcs, mint kiállítási téma nem jött össze, legalább tök legyen. Arra viszont senki nem emlékszik pontosan, hogyan kapcsolódtak össze a tökök a színjátszófesztivállal. Egy járási szavalóverseny során a Szepsi Városi Könyvtárban tökölődtünk az ötlettel, mármint Bányiczki Mari, Juhász Dósa János és én, hogy a tökökből egy látványos dísztökkiállítást kellene szervezni. Konkrétan már nem is emlékszem, melyikünk volt az, aki a fesztivál rendezvényei közé emelte a nemes növényt, de 2004-től már a fesztivál része a dísztökkiállítás. Azóta már külföldről is érkeznek tökök. Amióta eltökéltük, hogy teret adunk a töknek, már nemcsak a szepsiek, hanem
a környékbeliek is elhozzák ígéretes tökeiket, sőt Magyarországról is kapunk néhányat. Nemcsak magánszemélyektől, hanem iskoláktól és a fellépő csoportoktól is. Nagyjából harminc-negyven termelő vesz részt a tökszemlén. Mi lesz a kiállítási tárgyakkal a fesztivál után? Én nem kérem senki töktermését örökre. A fesztivál után intézményeink, váro-
sunk és a környék iskolái kb. két hétig tekinthetik meg a kiállítást. Mivel egy tök hónapokig, sőt néha évekig is romlatlanul eláll, ezért végül becsülettel visszaszolgáltatjuk mindenkinek a magáét. A kiállítást válogatott tökszakértők nyitják meg. Juhász Dósa János, Dohányos Róbert, Csoltkó Jenő, Bányiczki Mari és Hrubík Béla értékelte eddig a tököt, illetve mesélt csodás tökös történeteket. Idén ezt a feladatot Kupec Mihály kapta. Milyen a személyes viszonyod a tökökhöz? Jobb már nem is lehetne! Imádom őket. Látványban gazdag tökpéldányokat szeretem a legjobban. Kozsár Zsuzsanna
Fesztiv álnapl ó esztiválnapl álnapló Péntek hajnali kettő – Szepsi Az első Lakomából morzsa sem maradt. Kénytelenek voltunk utánagyártani. A repetát is ugyanúgy szétkapkodták. Éhes volt a közönség? Vagy csak Lakomában, kézzelfoghatóan megörökítve akarta látni az első nap élményeit? Jobb, ha nem firtatom. Ballagtam alkalmi szállásom felé úgy éjjel egy óra tájt a tejfehér ködben, néztem, milyen szépek az utcalámpák gömbjei. Szerkesztős-szaladgálós első fesztiválnapom véget ért. Azzal az érzéssel, hogy itt mindenki a testvérem. Remek érzés volt! Kozsár Zsuzsanna
péntek
Csütörtök esti gyilkosság Szepsiben Aki elkövette:
Új ar cok emény ek arcok cok,, új rremény emények Görbe csütörtök Cséccsel és Szomotorral Számomra öröm volt nézni a csécsieket. Az ötleteiket, a játékos kedvüket, a ginnel gyógyító doktor nénit és a szeszkazán betegeket, a csécsi rendelő görbe tükrét, önmaguk kifigurázását. Apró poénokkal és sok-sok szeretettel dolgoztak a csécsiek. Eljönnek minden éven hűségesen, nem akarnak nagyot, eget-rengetőt, csak a mindennapi életet, csak olyan kis vicceket, amelyek jólesnek nekik, nekünk. Számomra öröm volt nézni a szomotoriakat is. A nótás kedvüket, a táncaikat, az aratási rigmusaikat. Gazduram ugyan nem tud énekelni, de ezt a szépséghibát elnézhetjük neki, hiszen olyan szívélyesen töltögette a bort mindenkinek. És olyan szívélyesen perdítette táncra az asszonyokat, lányokat. Igen, öröm volt nézni. De a legeslegnagyobb öröm számomra az volt, hogy mindkét társulatban új, fiatal arcokat is láttam. Rajtuk az
együttjátszás boldogságát, egymás elfogadását. A falusi színjátszás továbbélését. A fesztivál jogosultságát. Köszönöm nektek, lányok, asszonyok, és annak az egy kezemen megszámolható nem nőnemű színjátszónak is, aki a szomotori csapatban az erősebbik nemet képviselte. A csécsieknél ilyen eset nem fordult elő – hiszen ők arról híresek (ahogy tavaly Vladimír Sadílek, az akkori zsűri egyik tagja megfogalmazta), hogy csodálatos módon nőnemű egyedekből képesek három generációt alkotni. Az élcelődés ellenére valami csodára valóban képesek, a csécsiek és szomotoriak egyaránt: a fiatalok bevonzására. A toleranciára és egymás iránti alázatra, és a generációkon átívelő közös téma megtalálására. És ez a legnagyobb ajándék. Még a ginnel teli infúziós üvegnél is nagyobb, és ékesebb az aratási koszorúnál is. Kozsár Zsuzsanna
Fotók: Džubák József
péntek - vélemények
Nána
Ülsz, és nézed a színpadot. Gyilkosság a Maxime utcában. Változnak az érzéseid. Egyszer könnyezel a nevetéstől, másszor pedig azon veszed magad észre, hogy az órádat nézed. Ugyanakkor örülsz, mert újra itt van Nána az egyik leghűségesebb csoportja a fesztiválnak. A színpadon ismerős arcok hemzsegnek, akiknek tiszta szívből drukkolsz. Az eredeti időponthoz képest jókora késéssel indult az előadás. Mindenki
fáradt. A színészek láthatóan mindent beleadnak, csakhogy sok a monologizálós rész, ez nehezíti a feladatukat. Nem mindenki tudja megtartani a figyelmet. De ez talán kivédhető lett volna, ha kicsit meghúzzák az előadást, bár a rendezés ötletes, érződik a sok munka. Az Oszkárt játszó színész (Khéli Bálint) önfeledten alakítja a Száztagú Cigányzenekar egyszemélyes változatát. Amikor a színdarab kezd vontatottá válni, átsuhan a színpadon az anyuka (Patasi Szimona), táncosnői álmait kergetve, vagy az apácák elől menekülve. Az alakítása tagadhatatlanul feldobja az előadást. A közönség is veszi a lapot, nevet a poénokon, lelkesen tapsol a végén, sőt itt-ott előadás közben is. Nem hiába, Nána szívesen látott vendég volt mindig is, és most sem hozott szégyent jó hírére. (Szűcs Éva és Kekeňák Lucia)
Lakoma
3
Rövid és vvelõs elõs vvél él emény ek élemény emények a Zsákszínházról A füleki Zsákszínház nyitóelőadása után megkérdeztünk néhány nézőt, mennyire nyerte el tetszésüket a rend-
Fotók: Džubák József
hagyónak is mondható Elveszett erkölcsök című előadás. Blanka: Egészen jó volt, de nehezen emészthető a darab. Ennek ellenére jól interpretálták a komor témát. Napsugár: Nekem nem tetszett. (Egy ötéves kislány szakértői véleménye. J ) Peti: Ötletesen volt megírva a darab, mivel csak négy szereplő játszik benne. Ráadásul jól voltak megválogatva a karakterek. Jó volt. Bálint: Nagyon tehetségesek voltak a színészek, de kár hogy ilyen darabot választottak. Túl sok volt a trágár szó, és nagyon komoly volt a téma. Igaz, hogy a valóságot mutatta be, de nem azért jövök színházba, hogy ezt nézzem. Katalin: A színészek, meg tudják tartani a figyelmet, bár érezhető a bizonytalanság, főleg a szöveg terén. Nem volt rossz. (va – lu)
Bar át nõ Barát átnõ ker est etik erest este Hol ismerkednek manapság az emberek? Felmérések szerint főleg az interneten, bárokban, munkában. Az újságokba feladott hirdetések lassan a múlté lesznek. Ennek ellenére az Inzerát (Hirdetés) főhőse, Martin Kerekes (magyar turistáknak Kerekes Márton) éppen így próbál szerencsét takarítónője ösztönzésére. Nem is sikertelen a vállalkozása, mert egyre több magányos nő csenget be hozzá. Plachá kapitánynő oldalán Martin már most papucs, a szomszédnő három gyerekkel próbálja felkelteni agglegényünk lelkiismeretét, a hastáncosnő pedig csak megriszálja magát, a fiú meg orra esik. Azonban nem kell félnünk, győz az igaz szerelem. Bár szlovák nyelvű, nem hiányzik belőle egy kedves magyar monológ is a kassai Szent Erzsébet-székesegyházról. A mellettem ülő gyerekek nagyon élvezték az előadást, és szerintem is nagyon kedves és ötletes volt. Kekeňák Lucia
Telefonos villáminterjú Juhász Már iáv al Máriáv iával Ígéret szép szó – és mivel beharangoztuk az interjút, áldozatunk már nem menekülhetett. Jászóról adott interjút – lázasan, telefonon. Ezért is lett villám. 13 év munkája, 7 villámkérdésben. A legütősebb ötlet? Az Első vizit című darabunk, ezt szerettük a legjobban, és ezzel nyertük az első fődíjat, ha jól emlékszem. A legemlékezetesebb előadás? A Képzelt beteg. Az első színjátszó csoportom akkor volt csúcsformában. A legváratlanabb színpadi helyzet? A Lavotta urat játszottuk Szepsiben, és a főszereplőnek, Bálintnak a zsebében kellett, hogy legyen egy levél. De nem volt, ezért kiment érte, ott hagyva a partnerét a színpadon, aki szépen lereagálta a dolgot.
4
Lakoma
A legjobb poén? Igyekszünk, hogy minden darabban legyen valami különleges. Ezért erre nem mondhatom válaszként valamelyik konkrét darab címét. A legnagyobb baki? A tegnapi előadás. Azért csináltuk ilyen ramatyra, hogy ki ne utáljanak minket, hogy mindig mi visszük el a fődíjat. A legrosszabb próbafolyamat? A Majomszínház. Pár hónap után azt mondtuk, már csak romlani fog, ne is próbáljunk tovább. A legnehezebb feladat? Minden éven volt valami, ami miatt meg akartuk mutatni magunknak, mire vagyunk képesek. De ez inkább belső kényszer.
péntek
Az utolsó szó jogán? Szeretném megköszönni a magam és a csoportom nevében a tegnap kapott díjat. Kozsár Zsuzsanna
Nemesócsai Fiatal Színját szók Színjátszók Társulatunk a nemesócsai Csemadok alapszervezete mellett működik immáron 11. éve. Jelenleg 16 taggal dolgozunk, elég vegyes összetételben – alap-, közép- és főiskolások – viszont annál nagyobb egyetértésben. Idén negyedszer vehetünk részt az Országos Színjátszó Fesztiválon Szepsiben. Még eddig minden évben tudtunk mutatni valami újat. Idén Arany János Toldiját dolgoztuk fel – Toldi, ahogy mi látjuk címmel. Az újdonság pedig az, hogy a színpad előtt fogunk játszani és kellékek nélkül. Ilyet még nem csináltunk. Reméljük, ezzel is belopjuk magunkat a fesztivál közönségének és zsűrijének szívébe. Csorba István, a NEFISZ vezetője Szereposztás: Toldi Miklós - Bölcs Gergő Toldi György - Iván Tibor Toldiné - Vasi Enikő
Fékt el en kkomédiások omédiások éktel elen Vágkirályfán hosszú hagyománya van a színjátszásnak. Sok tagunknak már a nagyszülei is a színjátszócsoport tagjai voltak. Maga a csapat a jelenlegi felállásban 1998 óta működik, a taglétszám körülbelül 20 fő, de ez évente változik. Mindig vannak, akik épp szünetet tartanak, vagy hiányzik a csapat, és visszajönnek soraink közé. A tagok közt, büszkén mondhatjuk, majdhogynem minden generáció tagjai képviseltetik magukat. A társulat minden évben december 26-án mutatja be az új műsorát, innen ered az I.E.T. rövidítés a nevében (István-esti társulat). A műsor ismétlésére mindig a hagyománnyá vált farsangi kabarén kerítünk sort, ahol varietéb formájában adjuk mindezt elő. Az idei műsor tematikailag összefüggő jelentekből áll, amit a pofon motívuma vezet át az egyik jelenetből a másikba, így áll össze egy egésszé. Elgondolkoztatja az embert annak különlegességéről, hogy hányszor és hányféleképpen kaphatunk pofont, és mégis mindez éppoly része az életünknek, mint a nevetés, a sírás, vagy épp a kabaré maga...
péntek
NEFISZ Király - Tarcsi Veronika Cseh vitéz - Baranyai Kitti Továbbá: Magyarics Tamás, Kecskés Tamás, Csorba István, Sméja Tamás, Baranyai Barbara, Kecskés Adrianna, Vasi Mónika, Csorba Máté, Olláry Ildikó, Kürthy Gabriella, Kovács Bernadett Rendező: Csorba István, Csorba Nóra
Szeszt er éb Szesztaa - Kisv Kisver eréb
Fotó: Džubák József
Hat éve már annak, hogy Szesztán megalakult a Kisveréb színjátszó csoport. Új arcok jelennek meg a csoportban, fiatalabbak, akik nyelvünk és kultúránk fejlesztésére helyezték a hangsúlyt. Igyekeznek minden évben legalább egy színdarabot betanulni és előadni, ezzel is próbálják felidézni a hajdani falusi élet hangulatát. A tavaly bemutatott darabjukat a zsűri nívódíjjal jutalmazta az emberi kapcsolatok fontosságának hiteles tolmácsolásáért. Idén Július Barc – Ivan: Húsosfazék című vígjátékát hozták el nekünk.
Lakoma
5
Társulatunk a kassai magyar gimnázium mellett működő színjátszó csoport, mely 1996-ban alakult, és Presser-Sztevanovity: A padlás című musicaljével mutatkozott be a nézők előtt. A következő években színre vitte Weöres Sándor: Holdbéli csónakos című művét, Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika című dramatizált meseregényét, Heltai Jenő: Az ezerkettedik éjszaka című orientális mesejátékát, és ezután egy merész műfajváltással Mrožek: Szerenád c. abszurdjával próbálkozott meg, melyet Jevgenyij Svarc: Az árnyék c. darabja követett. Nem akartuk azonban sokáig éheztetni gyerek-közönségünket, ezért 2008-ban visszatértünk a mese műfajához, és Zalán Tibor: Vigyázat a tetőn angyalok járnak című zenés mesejátékát vittük színre. Ezt egy klasszikus színdarab követette: Tersánszky Józsi Jenő – Örkény István: Kakuk Marci c. darabját 2009 júniusában mutatta be a társulat. A hagyományos színjátszás mellett azonban a költészetet is szeretnénk közel hozni a közönséghez. 13 éves működésünk során több irodalmi műsort is készitettünk. Nagyon megörültünk a lehetőségnek, hogy néhány éve Rimaszombatban a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos fordulóján új versenykategória jött létre, így lírai színpadunkat is hozzáértő
Carl o Gol doni - Kiss Csaba: Carlo Gold
KGSZT
zsűri értékelhette, s a KGSzT is új díjakkal gazdagodhatott. A változatosság azonban mindig jót tesz egy színjátszó csoport életében, ezért döntöttünk úgy, hogy a társulat néhány tagjával (nagyrészt végzős diákokkal) ismét az abszurdhoz nyúlunk. Választásunk Mrozek: Özvegyek c. darabjára esett. A szellemes szöveg mellett megfogott minket az a szerzői utasítás, hogy „A szereplők legyenek fiatalok, nagyon fiatalok...” Hogy mennyire sikerül Mrozek gondolatait tolmácsolnunk, azt majd eldöntik a nézők.
A llegy egy ezõ egyezõ
A Bodrogközi Színjátszó Csoport a kezdetektől fogva rendszeres résztvevője az Egressy Béni Színjátszó Fesztiválnak. Számtalan díjat vittek már haza, s a tavalyi évben az a megtiszteltetés érte a csoportot, hogy egyik tagja, Papp Ferdinánd kapta a Mics Károly életműdíjat. 2009. szeptember 18-ra, a Bodrogközi Kulturális Fesztiválra időzítette legújabb darabjának bemutatóját a csoport. Igazi olasz hangulatot varázsoltak a színpadra, ugyanis Goldoni – Kiss Csaba : A legyező című darabját vitték színre. A történet egy hányatott sorsú legyező kálváriája, mely szerelmesek, ellenségek, urak, szegények, jók és rosszak között cserél gazdát időről időre. A színhely egy szegény olasz falucska, melynek lakói között megtalálhatók elszegényedett,de önérzetes arisztokraták, egyszerű, szabadszájú parasztok, szorgos kézműves, gazdag vendéglős, mindentudó kávéházas. Bár Goldoni kora társadalmát, szokásait és felfogását festi le ebben a darabban, ez a feldolgozás a ma emberére képezi le a kíváncsi, a hazug, a fecsegő, a fösvény, vagy a nagyzoló jellemhibáit. Mivel Fotók: Orehovsky Gyula ezek a tulajdonságok, bármely korról legyen is szó, az esendő ember jellemhibái, ezért a szereplők ma is elevenek, akiken minden bántó él nélkül, felszabadultan kacaghatunk.A pergő, jó hangulatú előadást csak fokozzák a fülbemászó olasz dallamok. A csoport ezzel a darabbal is a közönség igényes szórakoztatását célozta meg. A szereplők között sok a fiatal arc, ami által az arculat is jelentőset változott. Már túl vannak az első komolyabb megmérettetésen, hiszen a hazai bemutatót követően nem sokkal részt vettek a Mezőkövesden megrendezett Amatőr Színjátszó Találkozón, ahonnan három különdíjjal tértek haza: Rigó Katalin – Gertruda asszony megformálásáért, Nagy Klára – Limonada, a kávéházas, valamint Tancsák Péter – Crespino, a suszter alakítójaként nyerték el a zsűri tetszését. Bár a darab műfaja eltér az eddigi, mondanivalójukban komolyabb előadásaiktól, remélhetőleg a közönség tetszését így is elnyerik majd.
6
Lakoma
péntek
BODROGKÖZI SZÍNJÁTSZÓCSOPORT - KIRÁLYHELMEC Carlo Goldoni – Kiss Csaba: A legyező Komédia két jelenetben Susanna, pipereárus - Eperjessy Mária Giannina, a lánya - Körmöndi Andrea Gertruda asszony – Rigó Katalin Candida, az unokahúga – Répási Judit Roccamarina gróf – Papp Ferdinánd Rippafratta báró – Pócsik József Evaristo úr – Dócs Péter Coronato, vendéglős – Lackó Péter Crespino, a suszter – Tancsák Péter Gyimesi Zsolt Limonada, vendéglős – Nagy Klára Rendező: Illésné Popália Irén Súgó: Terebesi Irén Technikus: Szabó Nikolas
Ráérõ idõnkben: Einstein tesztje Einstein az itt megjelentetett feladványt a múlt században találta ki. Azt állította róla, hogy az emberek 98%-a képtelen megfejteni. A feladványban nincs semmiféle trükk, egyszerű logikával megfejthető. Tehát sok szerencsét és ne adja fel!
A FELADVÁNY: 1. Van 5 ház, mindegyik más színű. 2. Minden házban egy más-más nemzetiségű személy lakik. 3. Minden háztulajdonos bizonyos italt részesít előnyben, bizonyos márkájú cigarettát szív és bizonyos állatot tart. 4. Ezen személyek közül EGYIK SEM iszik UGYANOLYAN italt, nem szív ugyanolyan cigarettát és nem tart ugyanolyan állatot, mint valamelyik szomszédja.
ÚTMUTATÓ A MEGFEJTÉSHEZ - A brit a piros házban lakik. - A svéd kutyát tart. - A dán szívesen iszik teát. - A német Rothmanns cigarettát szív. - A norvég az első házban lakik. - A zöld ház tulajdonosa kávét iszik. - Aki Winfield cigarettát szív, szívesen iszik sört. - A sárga ház tulajdonosa Dunhill cigarettát szív. - Az a személy, aki Pall Mall-t szív, papagájt tart. - A férfi, aki a középső házban lakik, tejet iszik. - Aki Marlboro-t szív, az mellett lakik, aki macskát tart. - A férfi, akinek lova van, az mellett lakik, aki Dunhill-t szív. - A norvég a kék ház mellett lakik. - Aki Marlboro-t szív, annak a szomszédja vizet iszik. - A zöld ház a fehér ház mellett balra van.
Felhõtl en kik apcsol ód ás elhõtlen kikapcsol apcsolód ódás nemesócsai mód módrra Péntek délután bemutatkozott a nemesócsai színjátszó csoport, Arany János Toldiját csinálták meg úgy, ahogy ők látják. A színpadon csupa felszabadult ember, kosztümök és díszlet nélkül. Ők játszottak mindent. Szó szerint. És nem volt hiányérzetünk. Színészileg talán nem mind kialakult egyéniségek, de beleadnak mindent, és együtt játszanak. Tulajdonképpen nem tesznek mást, csak igyekeznek magukat adni, ami talán az egyik legnehezebb létező dolog a színpadon. Tehát -e téren sincs hiányérzetünk. A „saját készítésű” darabjuk poénokkal és abszurd elemekkel van tele, bár épp csak annyira, amennyit a közönség elbír. Az egyetlen, amit kissé nehezményeztem, hogy időnként nem lehetett jól látni, mivel a csoport a színpad előtt játszott. Egészében véve tetszett az előadás. Felszabadultam tőle, pont azt adta, amit vártam. Csak azt sajnálom, hogy nem volt teltház. Ajánlom figyelmébe minden kedves érdeklődőnek, aki bele szeretne kóstolni a felhőtlen kikapcsolódásba. Szűcs Éva
A kérdés: Kié a hal? Válaszként egészítse ki az alábbi mondatot: A hal a ......................... nemzetiségű emberé, aki a ......................színű házban lakik, kedvenc itala a ............................... és ....................................... cigarettát szív. A megfejtést névvel, lakhellyel ellátott, FEHÉR papíron várjuk a Lakoma szerkesztőségében. Leadási határidő: szombat, 13.00 óra. A helyes megfejtők közül kisorsolt nyertes értékes jutalomban részesül.
Tol di-ahogy mi nem llátjuk! átjuk! oldi-ahogy Nagyon kíváncsian ültem be a nemesócsai színjátszók előadására, és sajnos ugyanilyen kíváncsian hagytam el a nézőteret, mert a kamarába szánt és rendezett darabok átka nem engedte, hogy előadást élvezhessek. A darab biztos, hogy nagyon jó volt, mert a „látók” ezt mondták nekem. Szeretem a kamarát nézni is, játszani is. Szeretem azokat a darabokat, amelyek igénytelenek a díszlet és kosztüm terén. Szeretem, ha a színészek a nézőket is bevonják a játékba, köztük játszanak és imádom látni a színjátszók arcán a játék örömét. De mindezt látni és még egyszer látni szeretem. Szpisák Gyula
péntek
Fotó: Szpisák Gyula
Lakoma
7
Fesztiv álnapl ó esztiválnapl álnapló Péntek, este nyolc - Szepsi Szaladgálós nap, sok-sok lerótt kilométerrel. Tökreceptért irány a kultúrházba, visszanyargalás a szerkesztőségbe, öt perc múlva ugyanez pepitában, nyargalás a legfrissebb fotókért az F-klubba, és persze vissza a szerkesztőségbe. Közben hébehóba darabot is nézek, és egytől egyig tetszik: a Nevrlé mrle szlovák vendégcsoport nagyszerű improvizációi, a nemesócsai modern és mégis hagyományos, eszköztelen Toldi és a KGSzT színes özvegyei. A többiről sajnos lemaradok, újságszerkesztési célzattal – egyszerre lehetetlen mindenütt ott lennem. Viszont egész nap Lakomázom. Ki van ez, kérem, találva, amit híznék egy-egy Lakomán, azt lótás-futással ledolgozhatom. No de mikor szállt fel a reggeli köd, és mikor szállt le az esti sötétség? Nem vettem észre semmit. Nem volt rá idő. A többiek – ismerősök és ismeretlenek – szeretetét, barátságát, az együvé tartozás melegségét viszont mindvégig és mindenhol éreztem. A kultúrházban, a Csemadokban, a szerkesztőségben, de még az ebéd-vacsora színhelyén is. Milyen jó itt lenni. Igazán tarthatna ez a feszt még sokkal tovább… Kozsár Zsuzsanna
Bözsik e, Julisk Bözsike, Juliskaa és a hamisít atl an hamisítatl atlan cigányzene Megilletődötten állnak a színpadon, kicsit tartanak a konkurenciától. Ritkán vetődnek errefelé, inkább csak saját régiójuk lelkes közönségéhez szoktak hozzá. De itt most nincsenek szomszéd Mari nénik, itt most olyanok vannak, akik maguk is színpadon állnak, ezért nem tartják csodának, hogy valaki színpadra merészkedik. Itt most hozzáértő zsűri nézi a produkciót és egy nagy csapat amatőr színjátszó. És Kalász innen olyan messze van, az ismerősök tekintete olyan távoli... A régi falusi színjátszás
vélemények Szeszt ai húsosf azék Szesztai húsosfazék Kétségkívül érdeklődéssel vártuk a szesztai Kisveréb fellépését. Ehhez hozzájárult nemcsak a darab szokatlan címe, hanem eme színjátszók múltbeli sikerei is. A történet izgalmas, híven a címhez. A legtöbb ember bármit megtesz a hatalomért, ez köztudott. De mit várjon a feleségétől egy olyan tanár, akinek rögtön ölébe hull egy egész minisztérium, ő pedig kesereg sorsán? Főképp, ha a feleségébe három ember becsvágya szorult? Szerencséjére, a férfi végül is megembereli magát, és az asszonyka bizony olyanokat is hall, amiket a férjek inkább csak gondolnak. Felesleges talán mondanom, hogy nem hiányzik a jó véghez elengedhetetlen, boldog tévedés. Lehet, hogy egyszer nem is veszi zokon a kisebb testvér, ha összekeverik a bátyjával? Hát, most az egyszer biztosan nem. Legfeljebb a Mama. Kekeňák Lucia
Fotók: Lebocký Andrea
2
Lakoma
péntek
hagyományaihoz végletesen hűek, elénk varázsolják a falu igazi hangulatát, festett díszletük egyfajta meseiséget, ártatlan naivitást sugároz. A hangulathoz persze a cigányzene is elengedhetetlen, és elcsattan nem kevés jó poén, s lassan felenged a feszültség. Nehéz feladat két órán át, három felvonásban színpadon lenni. De ők állják, mert ezt szeretik csinálni. Talán jövőre egy fordulatosabb színdarabot találnak, ahol jobb tempóban meg tudják mutatni tehetségük csíráit.Viccmesélő kedvüket, énekesi képességeiket, bájos díszleteiket.Talán jövőre be merik vállalni azt is, hogy a kevesebb több, és egy egyfelvonásossal nagyobb sikert lehet aratni, mint egy egész estét betöltő, lassúbb tempójú előadással. Cikk és fotó: Kozsár Zsuzsanna
Pof on és kész- kkell ell ennél több? ofon ilyen könnyed, pihentető produkcióra. A vágkirályfai Féktelen komédiások rászolgálnak nevükre. Forró Attila csoportjában fiatalok és fiatalabbak szórakoztatnak hangjukkal és játékukkal egyaránt. Reméljük, ez jövőre is így marad! Kekeňák Lucia Fotók: Lebocký Andrea
Fotók: Džubák József
Megírtam, mint dér a hóhányó arcát!
Dal, kabaré. Szépen elénekelt dal, mulatságos kabaré. A „hosszú évek” után következik a kis Bözsi udvarias kérdése: a Betti néninek szőr nőőő a szíívééén? Ismerős viccek poénjait meghökkentő ötletek váltogatják. A fekvőbetegek megjavítják a kórházat, és megjavítják a kedvünket is ebben a ködös, szomorú időben. Bizonyára erre is szükség van,
Sál nélkül ejszínhabbal nélkül,, ttejszínhabbal
Viva Italia! Nagy öröm számomra, hogy földijeimtől egy nagyon jó kis előadást láthattam, és így elfogultság nélkül is (esküszöm nem itattak meg Grappával) jó véleménnyel lehetek a darabról. A színészek teljesítménye nagyszerű volt, az előadás pörgős, a tér kihasznált. Felesleges kellékek és díszletelemek sem ke-
nyelmetlenül ismerős voltán, hiszen ez kegyetlen, kíméletlen tükör volt a halálvárásról, halálfélelemről, mulandóságról.. Meghökkentést, zavart kiváltó. Az abszurd műveket nézni nem mindig kényelmes dolog. De a pergő ritmusú, jó váltásokból álló előadás azért mégis bejött a közönségnek, melyet egy órával azelőtt még esztráddal kényeztettek. Legjobb bizonyítéka ennek a vastaps, melyet a hat tehetséges kassai fiatal aratott. Igazán nem muszáj sál nélkül menni a fürdőszobába. Akkor az ember nem fázik meg, és nem hal meg. Hogy a párbaj a halál oka? Ugyan, mindig ugyanazzal a kifogással állnak elő a férfiak. Többek között ez is kiderül abból az abszurd komédiából, melyet a kassai KGSzT előadásában láthattunk. Két tarka ruhás özvegy, két egymással versengő férfi, egy áldott nyugalmú pincér és a titokzatos, éjfekete, fátylas hölgy szembesített minket az emberi lét mulandóságával és az apró dolgok groteszk végzetszerűségével. Tették mindezt olyan színpadismerettel és olyan mesterségbeli tudással, mely gyakran még a hivatásos színészeknek sem sajátjuk. A nézősereg meghökkent. Magán a darabválasztáson, egyes helyzetek ké-
Fotók: Lebocký Andrea
péntek - vélemények
rültek a térbe, szóval minden úgy össze volt verődve, mint a bika töke (hogy bővítsem a kedves néni tudását). Elhittem nekik, hogy Olaszországban vagyok, hogy kávézóban vagyok, hogy részeg vagyok. Még a rádió is bejött nekem, igaz az néha lehetett volna egy picit halkabb is, de ez talán nem is a csapat hibája. Nagyon jól szórakoztam az előadáson és le a kalappal, hogy ezt a sok gofry, vienetta, stb. neveket meg tudták jegyezni. Köszönöm az élményt. Jah! Majd el felejtettem: Csákányi Lászlótól kaphatok autogramot? Szpisák Gyula
Lakoma
3
ÉS?! Színház Õr sújf al u Õrsújf sújfal alu Az ÉS?! Színház 1993-ban jött létre, építve arra a színjátszó hagyományra, amely az Őrsújfalun működő Csemadok alapszervezetet jellemezte. Az első darab, amellyel a csoport a jelentkezett a Jókai Napokra, Klimits Lajos: Névtelen levél című műve volt. A csoport a legjobb csoportmunkájért járó díjat kapta, rendezőnk Kiss Péntek József pedig a legötletesebb rendezésért járó díjat. Ettől kezdve rendszeres résztvevői vagyunk a hazai és külföldi színjátszó fesztiváloknak. (pl.Egressy Béni Színjátszó Fesztivál, Scénická žatva Martin, Zsámbéki Nyári Fesztivál, Gyöngyösi Utcaszínházi Fesztivál, Literárna Sobotka Csehország, Jókai Napok) 1998-tól a csoport rendezője Szabó Csilla. Létezésünk 16 évének előadásai: Haldoklik a király, Koldusopera, Iphigénia, Stílusgyakorlatok, Hamar egy asszonyt, A vőlegény, Hétköznapi komédiák. Amire mi nagyon büszkék vagyunk, az Kárpáti Péter: Pájinkás János című darabjának színrevitele. Túrócszentmártonban, a fesztiválon nagyon szép kritikát kaptunk előadásunkra neves szlovák kritikusoktól. Fennállásunk alatt kétszer kaptuk meg a Jókai Napok Fődíját, (mindkettő Szabó Csilla rendezése volt), és négy alkalommal nívódíjra voltunk méltóak. Nagyon szeretünk együtt játszani, és Szepsibe jönni, itt mindig jól érezzük magunkat. Az idei előadásunk címe: Arany János: A bajusz. Az előadás érdekessége, hogy fennállásunk óta először a tagok gyerekei is szerepelnek velünk.
Jóka A társulat 2004-ben alakult, amikor is Tarkabaré címmel humoros bohózatokat mutatott be a jókai nagyérdeműnek. A csapat úgy gondolta, a kabaréjelenetek után egy kicsit komolyabb műfajjal is megpróbálkozik, és belefogott a Hyppolit, a lakáj című zenés vígjáték színpadra állításába. A próbálkozást siker koronázta, a darab 20 előadást ért meg. Többek között eljutott ide, a fesztiválra is, ahol a zsűri két dijjal is jutalmazta az előadást. Ez alkalommal a csoport a Van, aki forrón szereti c. vigjátékot mutatja be. A cím sokaknak ismerősen csenghet, hiszen ki ne ismerné Tony Curtis, Jack Lemmon és Marylin Monroe zseniális alakítását a Billy Wilder rendezte vígjátékban. A film azóta sok feldogozást ért meg, és reméljük, hogy a Jókai Színjátszó Társulat előadásában is kellemes élményt nyújt majd Önöknek!
ász – Új Hajt ás Kal alász Hajtás Nyelvünk és hagyományaink megőrzésére és élő kultúránk fejlesztésére helyezte a fő hangsúlyt a kalászi Csemadok Új Hajtás, Ennek jegyében ígérték meg akkor, hogy a régi hagyományokhoz híven évente betanulnak és bemutatnak egy színdarabot, ezzel is felidézve a hajdani falusi élet hangulatát. Előadásaikkal nemcsak a hazai, de a környékbeli falvak közönségét is nagy sikerrel szórakoztatják. A szepsi közönségnek Borka Géza: Aranylánc című darabját mutatják be Paulovics Márta rendezésében.
Fesztiv álnapl ó esztiválnapl álnapló Szombat, délelőtt, november 21. - Buzita Kicsit fájó szívvel búcsúztam reggel Szepsitől. Cuccok összepakolva, a kocsi csomagtartójában. Anyagok átmentve USB-kulcson (pen-drive, anyagországi olvasóim számára), a mai adagot már Buzitán gyártjuk. Úgy érzem magam, mint mikor egy nagyúr egész udvartartásával átköltözik egyik rezidenciájából a másikba. Felemelő érzés. De kicsit szomorú is, mert ez már az utolsó napunk együtt - a szerkesztőségben és a fesztiválon is. Eddigi újságírós pályafutásom alatt most dolgoztam a legjobb kollégákkal, a számomra legérdekesebb témákon és a legnagyobb örömmel. Igaz, néhány előadást nem láthattam a Lakomázás miatt, az élményt csak lótifuti gimnazista kolléganőim leírásából szűröm le. Ennyi áldozat megfér a Lakoma és a Feszt oltárán. A kívül ködös, belül csupa napfény három napot pedig még sokáig fogom őrizni olyan emlékként, melyet újraélni bármikor érdemes. Kozsár Zsuzsanna
4
Lakoma
Wat ar id or atar arid idor orii Színkör 1991 őszén az akkor budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetben tanuló határon túli diákok hozták létre a Wataridori Színkört, s az akkor egy bemutatóra szerveződött társulat túl van 21. előadás premierjén. A Wataridori elnevezés japán eredetű, pontos jelentését magyar fejjel leginkább „vándormadár”ra lehetne fordítani, utalva a színkört alkotó diákok vándorlására szülőföldjük és Magyarország között. A színkörben kezdettől fogva dolgoztak határon túli és anyaországibeli diákok is, hisz volt aki „hozott még egy embert”. Az idők folyamán több száz tagja volt már a Körömi Gábor drámapedagógus vezette társulatnak, amely a mai napig az intézet (ma már Balassi Bálint Intézetnek hívják) égisze alatt működik. A tavaly novemberben premierre került előadás, a Shot, a 2000-ben nagy sikert aratott cseh kultuszfilm, a Samotari színházi adaptációja. A mai nap fiataljaihoz szól, azok bajaival, viszonyaival, szerelmeivel, konfliktusaival foglalkozik. A hétköznapi figurák jeleket keresnek, hogy segítségükkel boldogságra leljenek. A saját beteljesülését kereső fiatal lány, Janka sorsát látva a néző is elgondolkodhat, vajon tényleg állandóan hajszolnunk kell-e boldogságot, vagy közelebb van-e, mint gondolnánk? http://www.nonprofit.info.hu/wata/
Színját szók isk ol ázása Színjátszók iskol olázása A tegnapi tanfolyam sikere sokunkat arra buzdított, hogy ma is a kelleténél korábban, talán kicsit bágyadt állapotban, eljöjjünk Buzitára az iskolázás kedvéért. Nem is csalódtunk. Miután befutottak új barátaink, folytathattuk a tegnapi mesénket. A varjakká átkozott fiúk történetét mindenki ismerte, de érdekes érzés volt megközelíteni anyuka régi meséjének pszichológiai oldalát. A játék se maradt el, a régi kedvencek, a lóverseny meg a Jesse James. A mozi is megvolt: mi történik, ha Csilla Nelli, és Nelli Csilla? Szeretném megköszönni az iskolázás összes szervezőjének, hogy „volt itt ilyen is”. Kis ösztönzés, kis szórakozás, és sok-sok fejlődés. Kekeňák Lucia
péntek - csoportismertetõk
Ahogy a zsûr átja zsûrii llátja Rövid, velős véleményt kértünk a szakmai és társadalmi zsűri minden tagjától – fesztiválélményt maggi-kockába sűrítve. Regős János, a Szkéné Színház művészeti vezetője Egy nagyon élő, nagyon sok jó közösséget bemutató fesztivál volt ez. Az sem mellékes, hogy az előadások többsége nagyon erős színházi élményt nyújtott számomra. A legfontosabb, amit érzek, hogy nagyon sok alkotó energia van a csoportokban. Nagy a hitük abban, hogy amit csinálnak, annak van értelme, hogy abból nemcsak maguk számára tudnak valamilyen élményt kihozni, hanem azok számára is, akik nézik őket. Látom azt, hogy a csoportok hosszú távon és kitartóan dolgoznak, együtt tudnak maradni. Azok pedig, akik újonnan érkeznek egy-egy csoportba, jól be tudnak integrálódni a közös munkába. Azt kívánom mindenkinek, hogy folytassa, amit csinál. Pásztó András, pedagógus, a kassai IKSZ volt vezetője Nagyon jó volt látni itt a régi ismerősöket, és még nagyobb élmény volt látni azokat az újakat, akik most szerepeltek először a fesztiválon. Ez nagyon jó. Nemcsak, hogy szinte három generáció van jelen a színpadon, hanem a Csalóköztől a Bodrogközig minden terület képviselve van, ahol Felvidéken magyarok laknak. Jó, színvonalas produkciók sorát láthattuk. Tóth Zsuzsanna, a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa Ami számomra nagyon fontos a színjátszásban, hogy azt a folyamatot lássam, mely közben a színház által az ember jobban megismeri a világot és önmagát. Ez a folyamat itt nagyon plasztikusan kirajzolódik. Remek csoportokat láttam. Nagyon
Jók ai Jókai színját szó ttár ár sul at színjátszó ársul sulat attt ól
sok települést irigyeltem azért, hogy ennyi tehetséges színjátékosa van. Ezek nagyon fontos dolgok. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha egy településen működik egy ilyen csoport, akkor az az egész település életében egy kohéziós erőt képez. Ahol egy ilyen csoport van, ott biztos sokkal jobb élni, mint máshol. Lengyel István, a tornagörgői Csillagvirág Színkör rendezője Én mindig nagy örömmel jövök, akár mint szereplő, akár mint szervező, akár jelen esetben zsűritag, de akár mint egyszerű néző is. Mindig valami újat látok itt, valami szépet, valami jót. Ami nagyon megfogott, az Csorba Pista munkája. Juhász Dósa János, a Gömöri Hírlap főszerkesztője Ami a fesztivál szakmai részét illeti, teljes mértékben elégedett vagyok az idei felhozatallal. Teljesen eltérő műfajokban nagyon jó előadásokat láttam. Látszódik a folyamatos fejlődés a csoportokon. Mivel mi csak két díjat osztunk, igazán nehéz dolgunk lesz. Ami a szervezési részét illeti, a már megszokott gördülékeny módon működik minden. Remélem, hogy jövőre is ugyanezt folytatjuk, itt, mindenkivel együtt. Takács Tímea, a dunaszerdahelyi Novus Ortus rendezője Én a társadalmi zsűriben most vagyok először, és ez nagy megtiszteltetés nekem. Mi, a Novus Ortus, visszajáró csoport vagyunk, mint fellépők, versenyzők. Ez most egy kicsit más szerep, és más szemszögből nézem a fesztivált. Mindig nagyon szeretek ide járni, mert jó hangulat van itt, otthonos és barátságos a légkör. Nagyszerű és kiemelkedő előadásokat láttunk, jók a szerepek és az alakítások. Csak gratulálni tudok a rendezőknek, főképp Boda Ferinek, hogy újra megrendezte a fesztivált, és reménykedünk, hogy még sokszor találkozhatunk itt. Szűcs Éva
Pör gõs kl asszik us a Pörgõs klasszik asszikus
Forró jazz, világválság, tilalomból fakadó szeszcsempészet, tüzes olasz gengszterek. Egy ilyen világban nem csoda, ha két éhenkórász zenész női ruhába bújik, és két oktávot változtat a hangján. A veszedelmes Chicagóból napsütéses Miami lesz, olajmágnásokkal és csillogó jachtokkal. Van még kedves kislány, aki pénzes csávóról álmodozik, bár csakis szaxofonistákra bukik garantáltan. A szerelem persze cseles, a milliomos valójában szegény gyerek. A végén meg mindenki boldog lesz, nem számít, hogyan. Hisz senki sem tökéletes. Főleg, ha nem nő. Kekeňák Lucia
BAJUSZ -a körülmény ek ál dozat körülmények áld ozataa Rövid, de tanulságos kis darabot láthattunk az ÉS?! előadásában, előbb zsűri nélkül, majd később zsűrizve is. A színjátszók profizmusát igazolta, hogy a félbeszakított darabot újra tudták kezdeni, de sajnos a (nem profi) nézőket a körülmények miatt elvesztették. Az előadás rövidsége nem adott alkalmat, hogy a kizökkentett nézőt újra magával ragadja Thália szekere. Szerencsésebb lett volna, ha tovább megy a darab a tisztelt zsűri jelenléte nélkül is. Remélem a kiértékelésnél figyelembe veszik a kiértékelők, hogy késésük miatt történt az, ami történt. Szpisák Gyula
péntek
Lakoma
5
Elõször el ejétõl tized szer elejétõl tizedszer Elindultunk. Bár jóval később a szokásosnál, de így is kellőképp fáradtak voltunk az utunk végére. Szepsi. A település, mely név hallatán, minden alkalommal láthatatlan könnyek szaladnak végig arcomon. A tizedik alkalommal végre a fesztivál elejétől kezdve itt vagyunk. Ezt a szervezőkön kívül Marika kitartó munkájának is köszönhetjük, hisz jutalmának átvétele miatt is hamarébb jöhettünk egy nappal. Kiszállunk a buszból, és otthon vagyunk ismét. Otthonról, haza jöttünk. Bár egyéves kihagyás után lehettem újra tagja a csapatnak. Nehéz volt visszatérni. Nem tudom, miért, de tanácstalan vagyok a magyarázatot illetően. És bár igyekszem leplezni zavarodottságomat, de mégsem találom a régi énemet köztük. Más lett, valami megváltozott. Vagy valaki. Pedig – állítólag – örültek, hogy újra maguk közt tudhatnak, de ki tudja, hogy is vannak vele valójában. Nem kérdezem őket.
Izgulnak. Reggeltől estéig. Van, aki már az indulás után bombáz kérdéseivel: nem izgulsz? Nem. Sajna’ nem. Aztán a díszletelemek kirakodásánál már érezhetően feszültek. Kérdik: izgulsz már azért? Még mindig nem, sajnos. Aztán, amikor ők már a jelmezekben és a készre pingált sminkekben toporzékolnak, én is nekilátok megkeresni a mindenes kofferemet, hogy magamra öltsem Mistinge-t. Türelmetlenül és kéretlenül stoppolják az időt felettem, hogy vajon elkészülök-e kezdésre. Közben reménykedve faggatnak, hogy izgulok-e már. Még mindig semmi. Bocs. Valahol bánt, hogy tényleg nem izgulok előtte. Talán a lelkiismeretemmel van a baj? Csak nem… A régi generációból már csak Marika, Erik és én vagyunk jelen, még mindig kitartóan. Igaz, nekünk már más az értékrendünk, és ez sokszor a próbák minőségén, mennyiségén is megmutatkozik. Na meg az különböző hevü-
Néme th Pét er elõt el egv Németh Péter elõttt tiszt tisztel elegv egvee Elõszó egy régi-új díjhoz Volt egyszer egy fiatalember, aki szabadidejében színházról álmodott. Láthattuk őt Szepsiben is, pár évvel ezelőtt a Pomádéban csillogtatta meg a tehetségét. Amatőr színházi berkekben ritkán találkoztam olyan sugárzó színpadi jelenléttel, mint amikor ő a színpadra lépett. Sajnos, mindezt múlt időben, ugyanis évek óta már fentről, az égi színpadról figyel bennünket. Még a fesztivá pályafutásának kezdetén alapítottunk egy díjat azzal a nem titkolt céllal, hogy támogassuk az ígéretes pályakezdő fiatalokat, akik merik vállalni a színpadi jelenlét felelősséggel és szépséggel teli varázsát. A díj azóta éli önálló életét, a zsűri évente odaítéli az arra érdemeseknek. Ez a díj az idén nevet kap, s ki másról is nevezhetnénk el, mint arról az emberről, akinek a tekintete, színpadi jelenléte máig ott él mindannyiunk emlékezetében. Egy olyan emberről, aki szabadidejét a színjátszásnak áldozta, s egy olyan közösség meghatározó tagja lett, amelyet egy idő után a saját családtagjának tekintett. Barát volt, ha barát kellett, s lelki társ a bajban, aki együtt nevetett és együtt sírt a társulattal, a barátokkal. Ő volt a csapat ügyeletes mókamestere, aki tudott vigasz és társ lenni, ha kellett. Hirtelen távozása mindenkit megrendített, amit a mai napig nem tudtak feldolgozni. Ez a díj viselje hát a továbbiakban a nemesócsai Németh Péter nevét, s kötelezzen bennünket arra, hogy egy rendkívül tehetséges ember előtt tisztelegve köszöntsük a jövő tehetségeit. Juhász Dósa János
6
Lakoma
péntek
lettel és odaadással játszó színészeken is talán. Minden évben, van egy momentuma az előadásnak, amelyet egyik szereplő sem felejt el – szerintem – élete végéig. Idén talán az én baklövésem lett győztes. A ping-pong labda. Indulásunk előtti estén asztaltenisz-verseny zajlott, a számunkra is próbalehetőségeket biztosító helyi kultúrházban. Nem is lenne ezzel baj, ha ésszerű magyarázattal tudnék előrukkolni, hogy miként jutott egy labda az én általam ellenőrzött és bezárt kofferembe? Isten is így akarta… De mindezt feledteti velem a Vadászmester kesernyés utóíze és a jó hangulat, mely a pattogó tűz körül bontakozik ki. Köszönöm, hogy újra itt lehetek, lehettem és - remélhetőleg – lehetek a továbbiakban is. Köszönet nektek – fesztivál és parti-arcok –, hogy ti alkotjátok a számomra mindennemű luxusüdüléstől többet érő Szepsit. Mert mi már csak így nevezzük e rangos megmérettetést. Persze nem tiszteletlenségből. Köszönet Neked múzsa és nem utolsó sorban SZÍNHÁZ. Khéli Bálint
Sütõtökös gombóc Tökl eves, ahogy Tökle Vit éz Er ik Vitéz Erik ikaa mód módrra a zsûr ielnöknek fõzik zsûrielnöknek Hozzávalók: · 1 kg sütőtök · 15 dkg porcukor · 10 dkg kókuszreszelék · 15 dkg darált háztartási keksz · 15 dkg vaj Elkészítés: A sütőtököt megmossuk, meghámozzuk, megfőzzük, majd villával szétnyomkodjuk. Hozzáadjuk a cukrot, 5 dkg kókuszreszeléket, a kekszet, a vajat, és összekeverjük. A masszát félórára a hűtőszekrénybe tesszük. Ha jól lehűlt, gombócokat formálunk belőle, a maradék kókuszreszelékben meghempergetjük, és minyonpapírban tálaljuk.
Hozzávalók 6-8 adag: Egy kisebb kanadai sütőtök, egy kisebb póréhagyma, két fej fokhagyma, fél liter tejszín, vaj kb. 5 dkg, két csapott kanál cukor, tej, egy chilipaprika, só, savanykás alma, tejszínhab. A tököt megtisztítjuk, sütőbe tesszük, kb. félórával később rátesszük a megtisztított fokhagymát (vagy együtt kezdjük sütni, és kivesszük, amikor megsült, mert a fokhagyma kevesebb sütést igényel!) Közben a póréhagymát felkarikázzuk, a cukrot karamellizáljuk, hozzáadjuk a vajat, a póréhagymát és az apróra vágott chilipaprikát. Folyamatos kevergetés közben megfonnyasztjuk a pórét, (a vajból annyit adunk hozzá, hogy ne ragadjon le). Amikor megsült a tök és a fokhagyma, a meghámozott tököt feldaraboljuk, és a fokhagymával együtt hozzáadjuk a póréhagymához, kevés tejet is adunk hozzá, és leturmixoljuk, majd felöntjük annyi tejjel, hogy sűrű, de keverhető legyen, kávéskanálnyi sót teszünk bele. Kis lángon folyamatos keverés mellett felforraljuk, ezután hozzáadjuk a tejszínt, és ha kell, még tejet is, ha sűrű lenne. Újból felforraljuk. Kockára vágott almát sütünk (1x1 cm), erre tálaljuk, és tejszínhabot adunk hozzá.
Tökl ámpás Töklámpás Töklámpást Írországban készítettek először. Elkészítésének alapja egy ír legenda. A legenda szerint Stingy Jack, azaz Fösvény Jack, túljárt az ördög eszén, és az ördög csak úgy tudta eredeti alakját visszanyerni, hogy megigérte Jacknek, nem viszi el lelkét halála után a pokolba. Mikor Jack meghalt, fösvénysége miatt a mennyországban sem fogadták be, ezért aztán lelke ma is a földön kóborol. Az ördög izzó szenet adott neki, hogy sötét éjszakákon azzal világítsa meg az utat. Jack a szenet kivájt, kifaragott tökhéjba tette, és azóta is így kóborol a világban.
A tökrõl ... a spanyol és francia felfedezők méltán gondolhatták, hogy az amerikai indiánok kedvelt vadon növő csemegéje. A nagy tömegben talált fajokat azonban már régóta termesztették a DélNyugaton és a Szent Lőrinc folyó mentén. Őshazájuk feltehetően Mexikó és Közép-Amerika lehetett. Ugyanakkor 25-26 fajuk Észak-Amerikában is őshonos. A tök a felfedezések idején mind Ázsiában, mind Európában ismeretlen volt. Az őslakók számára azonban legalább olyan fontos eledelnek számított, mint a bab vagy a kukorica. De alkalmazták hólyagbántalmak kezelésére és fájdalomcsillapításra is. Az 1500-as években a spanyolok magukkal hozták Európába. A XVIII. századra Itáliában már termesztették vékony héjú, hosszúkás változatát, amelyet később cukkíninek nevezték el. A XIX. századig mégsem vált közkedveltté, s bár Ázsiába és Afrikába is eljutott már az 1600-as években, további sorsáról nincsenek biztos információk.
péntek
Lakoma
7
