Médiatörténet előadás

Médiatörténet előadás Időpont: 2005. október 10 Budapesti Corvinus Egyetem Heti 1/75 perces előadás Előadó: Szávai Ferenc egyetemi tanár Az előző előadásról: 4. hét A könyvipar, az ipari közvetítés (mediatizáció) kezdetei, nyomtatás és fogyasztás. Nagy példányszámú sajtó. A könyvipar kulcsfigurája a Kiadó. Új piaci lehetőségek kiaknázása. 1. 1815 Európája, a piacok vonzereje, 2. A tömegkommunikáció forradalma, 3. A könyv élete a 18. században, 4. Az ipari méretű könyvkiadás (C. Barbier) a francia példa, 5. Az üzleti sajtó, hír, sajtókarrierek Magyarországon Univerzális médiumok, a tájékoztatás fontossága. A szolgáltatás forradalma. Kereslet és kínálat. Az eliparosodott irodalom. 5. hét 1. Az iparosodás kora, jelensége. Az innovációk. 2. Innovációs hullámok a gazdaságban és a társadalomban A technológiák életciklusa. 3. Találmányok. 4. A kommunikációval szemben támasztott követelmények (átalakulás – exponenciális görbe). 5. Szerzők, szövegek, olvasók: az ipari mediatizáció kezdetei 1. Az iparosodás jelensége I. Általában a 18/19. században a gőzgépre és a textiliparra asszociálunk. Kiindulópontja Nagy-Britanniában volt a 18. század első felében, ez gazdasági, technikai és társadalmi átalakulást eredményezett. Az iparosítás alapvető jellemzése II. A fogalom taralma: Egy fejlődési folyamat ez, amely során az iparosodás előtti (agrár) társadalomból az ipariba való átmenet zajlik. Ez a fejlődés gazdasági növekedést és társadalmi átalakulást jelent. Egymástól független fejlődési folyamatok zajlottak le: -

-

technikai és vállalkozási innovációk: gépek, a gyárrendszeri munkaformák szervezetei, megfelelő pénzügyi és vállalkozói formák gazdasági-társadalmi átalakulás, a hagyományos társadalmi struktúra megszüntetése, nagy társadalmi csoportok keletkezése, fejlődési keretek változása és gazdasági tranzakciók politikai átalakulás: polgári társadalom reprezentatív demokráciával tudományos- és szellemi fejlődés – a modern természettudományok paradigmája emelkedik az egy főre eső termelékenység

III. Az iparosodás előfeltételei (Simon Kusnetz) 1. Néhány nem ipari szektor kielégítő fejlődési eredményei 2. munkaerő 3. piaci struktúrák

4. a vállalkozói tehetség és a társadalmi keretek találkozása IV. Időbeli lezajlása: • Első folyam - a 19. századig (Nagy Britannia, és részben Nyugat Európa., elsősorban a textilipar, de vas és fémipar is) • Az 1870-es évek Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország, főleg a vasipar, gőzhajózás és transzatlanti kereskedelem, telefon. • A 20. századig tartó folyamat. Sxzervezeti tendenciák: (Konszern és Kartell), Európán kívül is pl.: Japán, Kanada. Új dinamikus iparágak: kémia, elektritechnika, modern gépipar) • Az 1930/40-es évektől Törökországban, Ausztráliában, Latin-Amerikában (Argentina, Mexiko, Brazilia) • Az 1960-as évek. A nagy Ázsiai államok: Kína, Indonézia, (Elektrotechnika, Bank, Informáéció, Tömegmédia stb..) A tercier szektor fejlődése. V. Az iparosodás jellemzők: Konjunktúraciklusoik: (Junglar, Kondratyev, Kuznyec) Ciklus

felfelé

lefelé

vezető szektor

ipari

1787/93-1810/17

1810/17-1844/5textil

polgári

1844/51-180/751870/75-1890/96

új merkantil. ipar

1890/96-1913/20

acél

1913/20-1932/37

kémia, elektronikai

Gazdasági fejlődés: Rostow Gazdasági elmaradottság: Alexander Gerschenkron Megjegyzések: a. változik a termelési és üzemi formája, a vállalkozói struktúra: mechanikai energia, önálló gépek, újítások és nyersanyag

b. Társadalmi-gazdasági átalakulások (fogyasztás, születés és halálozás) c. tudományos fejlődés (Nagy Britannia - kielégítő tőkeképződés, technikai innovációk, kifejlett piaci struktúra, kielégítő kereslet, kedvező funkcionálisd összetevők) Az iparosítás rövid egyenlege a 19. sázadban:

n Népesség: Világ 620 millió, Európa 200 millió 1800-ban 2

n 1850-ben a világ 1,6 milliárd. Ebből Európa 400 millió fő. A részesedése korábban 21% volt, most 25%. Urbanizáció: 1800

1900

GBR

30%

5%

Fro/N.o

20%

50%

Osztrák Birodalmi fél

10%

---

Oroszország

----

12,50%,

Európában nőtt az ipari teljesítmény, abban (világteljesítményben Európa részaránya nő) - 1750-1900 között 1750-ben 23%, 1830-ban 34%, 1860-ban 53%, 1880-ban 60%, 1900-ban 62%. Ebben NBr. Mint vezető ipari nagyhatalom. Az európai országok részaránya az ipari termelésben 1750-1860 között (%) Ország

1750

1800

1830

Belgium Németo. NBr. Fro. Itália Öst-Ung. Oroszo. 5,0 Sp.o

0,3 2,9 1,9 4,0 2,4 2,9

0,5 3,5 4,3 4,2 2,5 3,2

0,7 3,5 9,5 5,2 2,3 3,2

5,6 1,2

5,6 1,5

1860 1,4 4,9 19.9 7,9 2,5 4,2 7,0

1,5

1,8

Az innovációk fluktuációja Innovációk 1805-1810 1848-1850

Textil. Gőzgép Vasút

1896-1900

Elektromos-energia, vegyipar Légi- és űrutazás, rádió, tv

1946-1950 2000

-

Elektronikus számítógép biogéntechnika

Technikai, gazdasági változások Ipari forradalom Anyagi infrastruktúra fejlesztése Második ipari forradalom Kommunikáció, atomtechnika Információ feldolgozás automatizálás

van Dujin szerint az innovációs lista összeállításának a nehézsége abban áll hogy: Az innovációk különböző jelentőségűek termék és termelési innováció megkülönböztetése – azoktól. Amelyek új iparágat hoznak létre

3

-

Az innovációk különböző területeken jelennek meg egyrészt az ipar és fogyasztás területén Az innovációknak különböző hatásuk van cip-zár és az autómotor eltérő hatást gyakorol az ipar fejlődésére Jelentős innováció és további tökéletesítés eredeti technológiák vizsgálatának szükségessége Versenyző technológiák VHS és a Betamax A feltalálás és innováció az innováció a piacra való bevezetést jelenti Újabb innovációk egy új bevezetése legalább 10 évet igényel Az innováció múltja és jelene Visszapillantva a múltba megállapíthatjuk, hogy voltak olyan innovációk, amelyek jelenték Sipos-Szentmiklósi, Schumpeter fejlődési csomópontjai. A találmányok megjelenése folyamatos és egyenletes

Néhány fontos találmány, feltalálás, innováció és innovátor: 2. Innovációs hullámok a gazdaságban és a társadalomban A technikai innovációs hullám általános jellemzői Freeman és Louca [2001]. által megkülönböztetett innovációs hullámokat az 1. sz. táblázatban soroljuk fel.

Schumpeter [1980] a folyamatot kreatív rombolásnak. nevezi, jelezve, hogy valami elpusztul, de egyben valami új is létrejön, az egyik hullám hanyatló szakasza átfed egy másik felemelkedésével. A technológiák életciklusa A rendszerváltást. előidéző technológiák (a fenti leírásból láthatjuk, hogy valójában inkább közös gyökerekből táplálkozó technológia-nyalábokról van szó, amelyekbe beleértjük a

4

hozzájuk kapcsolódó munkaszervezési módokat is) életciklusa a következő tipikus fázisokra bontható. a) Lappangás. Az új technológia laboratóriumi fázisban van. b) Bizonyítás. Bizonyosságot nyer a technikai megvalósíthatóság. c) Berobbanás. Elkezdődik az inputok, a vivő, hordozó és kiegészítő iparágak fentebb leírt, pozitív fejlődési spirált eredményező összjátéka d) Növekedés. Az új technológiák és az új termékek közismertek és általánosan elfogadottak, a hétköznapi élet részévé válnak, domináns rendszert alkotnak. e) Lassulás. A domináns technológiák beérnek, a fejlődésük már nem revolúciós, hanem evolúciós jellegű. A hirtelen meggazdagodás kora lezárul, a telítődő piacok, a heves verseny lefelé szorítják a jövedelmezőséget. Egyes források kiapadnak, megdrágulnak. f) Érettség. Egy hullám végén .hanyatlásnak kellene bekövetkeznie, de szándékosan nem használjuk ezt a szót. Vannak esetek, amikor egy technológia a hozzá tartozó termékekkel együtt egyszerűen eltűnik a hullám végén: hányan használnak ma gőzgépet? 3. Találmányok A XVIII-XIX. században megindult gazdasági és társadalmi átalakulás és a technika fejlődésének hatására keresni kezdik a gyors információtovábbítás lehetőségét. Először Claude Chappe francia mérnök járt sikerrel, aki 1792-ben megalkotta optikai távíróját, s először Franciaországban, de hamarosan Európa szerte elterjedt. Az első elektromos távírókat 1845 körül állították szolgálatba, miután Morse 1838-ban feltalálta a róla elnevezett abc-t, ami már a gyorsaság és az írásosság követelményének is megfelelt, és gyakorlatilag bármilyen szöveget továbbítani lehetett a segítségével. Ezt követte egy gyorsabb, nemzetközi kódrendszer kidolgozása, 1874-ben vezették be a Baudot-rendszert, amely már kétirányú kommunikációt biztosított, ugyanaz az eszköz alkalmas volt az adásra és a vételre egyaránt. Még gyorsabbá vált az írott információ továbbítása a XX. század első éveiben bevezetett telex segítségével, mely egy írógéphez hasonló gép volt, az egyik oldalon begépelték az információt, melyet a másik oldalon ugyanolyan gép fogadott, s az érkezett elektronikus impulzusok hatására automatikusan „leírta” a szöveget. Az információtovábbítás másik nagy találmánya a telefon volt, mely már a kapitalizmusban felgyorsult élettempót jelképezte. A technikai fejlődés a vasút és az úthálózat mind jobb kiépítését eredményezte, ez, és a távíró a postai szolgáltatások színvonalát emelte egyre magasabb szintre. Ennek lett egy új ága a telefon, amely 1876-ban jelent meg Amerikában. A találmányt Graham Bell nevéhez kapcsolja a köztudat, holott nagyon valószínű, hogy Meucci volt az, aki az új kommunikációs eszköz alapelveit kidolgozta, s tőle vásárolta Bell a szabadalmat. Mindettől függetlenül a telefon hamar elterjedt, főleg miután Edison tökéletesítette a szénmikrofonnal, Puskás Tivadar pedig megalkotta a telefonközpontot, melyet először 1878ban Bostonban alkalmaztak. A század végére kidolgozták az interurbán beszélgetések technikai feltételeit is, létrejött egy teljes kommunikációs hálózat és egy újabb, az információ gyors továbbítására alkalmas eszköz kezdte szolgálni az emberiséget. A telefon tömeges elterjedése a XX. század első évtizedében megtörtént az USA-ban és Európában is. A nagyszámú telefonállomás már nehézkessé tette a kézi kapcsolású központot, hamarosan gépesített, a XX. század második felében pedig már automata telefonközpontok kezdték meg működésüket. A XIX. és a XX. század fordulójára újabb információtovábbító eszköz jelent meg az emberi kommunikációban, a rádió. Ennek előzménye az volt, hogy 1870 körül Maxwell és Faraday felfedezték az elektromágneses hullámok terjedését, amit Herz egészített ki a rezonátor megalkotásával, mely bizonyítékul szolgált az elektromágneses hullámok létére. Most már „csak” azt kellett kidolgozni, hogyan lehet mindezt felhasználni a hang továbbítására. 1894-ben Popov feltalálta az antennát, mely a vezeték nélküli vételt segítette, s ugyanebben az évben Marconi először létesített összeköttetést Anglia és Franciaország között a rádió segítségével. A rádió segítségével történő kommunikációnak ott volt igen nagy jelentősége, ahol nem volt mód

5

vezeték kiépítésére, így pl. a hajózásban, a haditechnikában nagyon gyorsan elterjedt, de hamarosan az elektronikus sajtó első képviselőjévé vált. A hang továbbításának mintájára pedig a XX. század harmincas éveiben megoldják a kép továbbítását is, amivel majd kezdetét veszi a televíziózás korszaka. Az információ rögzítésének újabb módjait is feltalálták ebben az időszakban: megoldották a kép és a hang rögzítését. A kép rögzítését – bár mások is kísérleteznek vele – Daguerre valósította meg az 1830-as években: ő találta fel a róla elnevezett dagerrotípiát, azt az eljárást, melynek segítségével lehetségessé vált a kép rögzítése. Ez még igen kezdetleges módszer volt, de a következő évtizedekben többen egyre inkább tökéletesítették: kidolgozták a pozitív-negatív eljárást, a század végére megjelent a tekercsfilm, majd a celluloid film. Megszületett tehát a fotográfia (=fényírás), mely azóta szédületes fejlődésen esett át, (automata, majd digitális gépek), de napjainkig az egyik legfontosabb információrögzítési módszer. Ezzel párhuzamosan egyre több kísérlet történt a mozgó kép rögzítésére is, és a fotográfia mellett hamarosan elindult hódító útjára a kinematográfia is. 1895-ben a Lumiére fivérek levetítették első filmjüket, sőt 1903-ban már színes filmet is tudtak készíteni. Milliók szórakozása lesz a mozi (Heltai Jenő bájos kifejezése a magyar nyelvben, a kinematográfia magyarítása), de emellett az a legfontosabb, hogy az ember most már nem egyszerűen a képet, hanem a mozgást is rögzíteni tudja mint információt. Az 1930-as évekre a hangrögzítés megoldása után – melyről még lesz szó – már hangosfilmet is tudnak készíteni (egyszerre veszik fel a képi és a hang információt), az 1950-es évekre megoldják a szélesvásznú filmek felvételének technikáját is, illetve a színeket is egyre élethűbben rögzítik. Az 1950-es években (a televíziózás fejlődésének hatására is) megjelent a mágneses képrögzítés módszere, a videó magnetofon. A képek rögzítése mellett felmerült a hangrögzítés igénye is. Ezt először Edison oldotta meg, amikor 1877-ben megszerkesztette a fonográfot (=hangírás), a hangrögzítés első formáját a technika történetében, melynek lényege, hogy a hangot egy viaszhengerre rögzítik. A filmhez hasonlóan itt is rögtön megjelent a szórakoztatóipar: nem elégedtek meg az információ rögzítésének új módjával, hanem – a modern társadalom igényeinek megfelelően – a széles közönség számára is hozzáférhetővé tették a nagyvárosi kultúra részeként. Ehhez Berliner tökéletesítette Edison találmányát, amikor megszerkesztette a gramofont (=lemezjátszó), mellyel bárki lejátszhatta a hangfelvételt, annál is inkább, mivel ekkorra feltűntek a henger helyett a lapos lemezek, melyeket már sokszorosítani is tudtak. Az írott sajtó előzményei a XVXVI. századtól kezdve jelen vannak az emberi kultúrában, ami gyakorlatilag összefügg a nyomtatás feltalálásával. Kezdetben voltak olyan könyvek, melyek aktuális eseményeket is megörökítettek, ha azok érdeklődésre tarthattak számot. A híreket tartalmazó lapok hamarosan függetlenedtek a könyvektől, önálló lapokká alakultak, tartalmuk egyre változatosabb lett, s lassanként bizonyos időközönként kezdték megjelentetni őket. 4. A kommunikációval szemben támasztott követelmények A szociális fejlődést erősen befolyásolta és a jövőben is befolyásolni fogja a társadalom kommunikációképessége. Kezdetben az emberek csupán gesztusokkal, arckifejezésekkel, egyszerű szavakkal tudtak egymással kommunikálni. Ily módon az egyik barlang vadászai csak nehezen tudták megértetni magukat egy másik horda vadászcsapatával. A nyelv fejlődése lehetővé tette, hogy a családok, törzsek népekké, nemzetekké váljanak. Ha aztán egy közös jelkészletben megegyezés született, a fejlődés következő állomása az üzenetek gyorsabb továbbítása volt. Például mind az aztékok, mind a római hódítók kiváló úthálózatot építettek ki, amin a futárok már gyorsan tudták a leveleket szállítani. Ez segítette a birodalmak irányítását, összetartását. A helyzet 1440-ig (a sajtó feltalálásáig) gyakorlatilag változatlan maradt (ld. ára). A kommunikáció paramétereinek javulása A korábbi korlátok drasztikus változását okozta a nyomtatás megjelenése, miáltal

6

nagymennyiségű információ vált elérhetővé nagy területen, de különösen a telegráf és a telefon (1844-1876) szélesítette ki a lehetőségeket. Ettől kezdve a nagytávolságú és gyors kommunikációval lehetővé vált az országok, sőt a kontinensek közötti gazdasági együttműködés. A következő ábra a kommunikációs technikák fejlődésének főbb állomásait próbálja szemléltetni (Ez egy exponenciális görbe). A kommunikációs technika fejlődése Ezek a lépcsőfokok egyúttal az emberiség szociális és gazdasági fejlődését is illusztrálják, melyet az emberek közötti szóbeli üzenetátadástól az interkontinentális műholdas kommunikációig követhetünk nyomon. Az ember kapcsolattartó képessége a halláson és a látáson alapul. Eszerint a kommunikációt feloszthatjuk két nagy csoportra: audio és vizuális kommunikációra. A telegráf A telegráf elektromosan teszi azt, mint amit a dob. A módszer alapelve az, hogy egy kapcsolóval rövid és hosszú elektromos jelek sorozatát, a Morse-kódot állítjuk elő. A vétel helyén a Morse-kódok sorozatát hangjelekké alakítják, vagy papírszalagon rögzítik, melyből visszaalakítják - dekódolják - az üzenetet. A Morse-kód A drótnélküli telegráf A fejlődés következő állomása a drótnélküli telegráf, amelyben a Morse-jeleket nem vezetéken továbbították, hanem sugározták. Ebben az esetben az összeköttetés elektromágneses hullámok révén történt. A drótnélküli telegráf kifejlesztése Marconi nevéhez fűződik (1895), mely révén a telegráfia hatótávolsága jelentősen megnőtt. Ennél talán még fontosabb az, hogy az üzenetközvetítés nem csak rögzített helyen levő, hanem mozgó adó és vevő között is létrejöhetett. A módszert erősen korlátozta az, hogy csak gyakorlott kezelő tudott adni és venni üzeneteket. Ez az oka annak, hogy a drótnélküli telegráfiát ma már nem használják. A telefon A telefon nagyon elterjedt kommunikációs eszköz, melyet Alexander Graham Bell fejlesztett ki 1876-ban. Az alapgondolat az, hogy a beszélő hangját elektromos jellé alakítják, amit vezetéken nagy távolságra lehet továbbítani. Az elektromos jelet a vétel helyén visszaalakítják hanggá. A rendszer az üzenetközvetítéshez ugyanazt a két vezetéket használja mindkét irányba. A rendszer fő problémája az adatátviteli sebesség, melyet elsősorban az emberi beszéd sebessége korlátoz. További problémát jelent a zaj, az elektromos interferencia és áthallás a vezetékek között. A rádió A rádió olyan kommunikációs technika, amely elektromágneses hullámokat használ. Az üzenetet az adónál kódolják és a nagy távolságban levő vevőhöz sugározzák. Itt az elektromágneses jelet dekódolják és az emberi fül számára hallható hanggá alakítják. A vizuális kommunikáció az emberi látáson alapul. Az első formája egyszerűen az arc- és testmozgások megfigyelése volt. Sokféle kódot dolgoztak ki a történelem folyamán. Manapság a legelterjedtebb a süketnémák jelbeszéde. A kéz és az ujjak különböző állása és tartása különböző betűket és szavakat jelent. Hasonlóan kézjeleket használunk pl. a zenei hangok jelzésére (szolmizálás), vagy ilyenek a rendőr forgalomirányító jelzései, stb. Elektronikus kommunikáció

7

Az elektronikus kommunikáció az a módszer, mellyel a különféle információt elektromos energia formájában, a fény sebességével közölnek. Az eredeti információt (hang, fény, mechanikai energia) tehát előbb mindig át kell alakítani elektromos energiává, amit azután vezetékeken, kábelen továbbítanak, vagy elektromágneses hullámok formájában a térbe sugároznak. A vevő az elektromos energiát visszaalakítja eredeti (vagy más, az ember vagy a feldolgozó gép által értelmezhető) formájába. Elektronikus kommunikációs rendszer A forrásnál az információ eredeti formája lehet hangminta (pl. valaki beszél,...), lehet fény (pl. rajz, fénykép, írásos dokumentum,...), vagy mechanikai jel (pl. egy kapcsoló zárása, egy érzékelő, mely mondjuk hőmérsékletet, elmozdulást, sebességet, ...mér). Ezt az információt a kódoló elektromos energiává alakítja. 5. Szerzők, szövegek, olvasók: az ipari mediatizáció kezdetei A könyvnyomtatás iparosítása rövid távon a termék innováción alapszik: akár azt is mondhatjuk, hogy a könyvesek feltaláltak egy teljesen új terméket, a nagy példányszámú terjesztésre alkalmas könyvet vagy periodikát. Ezt lehetővé tette: - a termelési folyamat megújítása (modern nyomdagépek – technikai innováció) - új típusú szövegek jelentek meg a piacon (tartalmi innováció) - az írók, publicisták társadalmi státusa változik – a célközönség nyitottsága az újdonságra A szerzők anyagi helyzete: a függetlenség álma - a szerzők munkakörülményének változása - sokszor az anyagi siker elmaradt - egyre fontosabb az anyagi kondíció Az író és feladatai A szellemi alkotás jogi státusa - az írók életük végéig élvezik a műveik kizárólagos jogait, haláluk után örököseik további tíz évig rendelkeznek a szerzői jogokkal – később ez ötven évre módosult, az özvegy pedig haszonélvezetet kapott - a francia irodalom uralta Európát - 1838 január Irodalmárok Társasága Az eliparosodó irodalom A médiumok iparosodása és a nők - a nők jelentős részét alkották a leendő olvasóközönségnek - arányuk kiemelkedően magas a polgári családokban, mert nem kellett dolgozniuk - rendelkeztek megfelelő szabadidővel - a nők számára fontos volt az írott betű, ráadásul levelezést folytattak, nemritkán írásra is vállalkoztak - rózsaszín regények, női magazinok Piac és fogyasztás az ipari korszakban - anyagi és formai megújulás - nyomdát felszerelni, ipari méretekben előállítani egy kiadványt, megszervezni a terjesztést, ez több százezres, esetleg milliós befektetést igényelt, ennek gyorsan meg kellett térülnie - a siker biztosításának hatékony módjai (plakát, újsághirdetés, cikk)

8

-

virágzik könyvvel kapcsolatos melléktermékek detektívregények, az átlagpéldányszám megsokszorozódása

ipara,

kiadói

sorozatok,

Ipari irodalom és populáris kultúra Szükségszerűen változik az ipari méretű könyvkereskedelem korában a populáris kultúra. A hagyomány világa - írás elterjedése, urbanizáció, nagyvárosi életforma - a hatalom képviselőit aggasztja, hogy egyre többen tudnak írni és olvasni - szigorú hatósági felügyelet: a házaló kereskedőkkel szemben, a populáris kultúra elsődleges terjesztői ők - a hatalom mérsékelni próbálja a „káros könyvek” elterjedését A házalóirodalom eltűnése - 1815 és 1870 között még utoljára játszik szerepet az a fajta populáris irodalom, amelynek mintái és szövege egészen a könyvnyomtatás feltalálásának idejére nyúlnak vissza. - Ezeknek négy fő kategóriája volt: 1. bestseller, 2. almanach (kalendárium), 3. biblia, imakönyvek, zsoltárok, 4. pedagógiai célzatú kiadványok - A populáris irodalom fokozatos szerepváltozása - Gyenge pénzforgalom, a kiadások mérséklése - Régi históriák megújítása A népszerű irodalom megújulása - Dumas: Paul kapitány, A három testőr, Monte Cristo grófja - A Század című folyóirat - Új igények – egyesek társadalmi és politikai tartalmat kevernek műveikbe - Szórakoztatás igénye - Új típusú népszerű irodalom fényes jövő előtt áll, mert ezt az elbeszélő műfajt minden különösebb nehézség nélkül képesek lesznek az új médiumokra (rádió, film, televízió( alkalmazni. Az ipari könyvterjesztés A bekövetkezett változások - egyre nagyobb befektetésekre van szükség, nem lehet hagyományos módszerekre hagyatkozni - a terjesztéshez jó minőségű vasút, úthálózatra van szükség - hálózatként szerveződő könyvpiacok: Párizs, Lipcse, London. Oxford A hálózatok, házalókereskedelem hálózatai - munkacsoportba tömörültek, mozgóárusok - a vezető család tagjaiból 10-18 éves fiúk - állandó, majd időszaki bevétel, kiegészítő jövedelem - a vidéki sajtó robbanásszerű fejlődése – eredmény: a házalószakma leértékelődése - eltűnése előtt még pozitív választ ad, tevékenységüket különösen a német történészek értékelték nagyra

9