Médiatörténet előadás Időpont: 2005. szeptember 19 Budapesti Corvinus Egyetem Heti 1/75 perces előadás Előadó: Szávai Ferenc egyetemi tanár Ismétlés Az első előadásról: 1. Előadás Bevezetés. A tárgy hetekre lebontott tematikája. Információs forradalmak. Nyelv és beszéd. A kommunikációs formák. A média fogalma, az információ terjedése. A médiatudomány. A média fejlődésének lehetőségei, kereslet és kínálat. Média és politika. A média társadalomtörténeti megközelítése. A médiatörténet. A média történeti ideje. 2. hét A könyvnyomtatás forradalma. Közlési szintek és formák. Cenzúra, titkos kommunikáció. Az olvasás története. Tudás és szórakozás. Zárt piac. Könyvkiadás szabályozása. Európa sajtói. I. I. Belépés a Gutenberg-Galaxisba „Mint ahogy minden emberi haladás a könyvnyomtatás társadalmi és pszichikai következményei, hírtelen módosították a korábbi kultúra formáit és hatásait. McLuhan 1964" A Gutenberg-galaxis több mint fél évezrede létezik, és az ezt alkotó írásbeli kommunikációs tevékenységek napjainkban is általánosan használatosak és teljes sikernek örvendenek. Az írásbeliség harmadik nagy forradalma korunkban játszódik le, és a bele tartozó jelenségek kissé leegyszerűsítve az elektronikus írásbeliség néven foglalhatók össze. Ennek a legújabb, harmadik forradalomnak nem olyan könnyű megvonni a mérlegét, mint az előző kettőnek, hiszen még javában zajlik, és így még a legrövidebb történelmi visszatekintésre sincs módunk. Hatása azonban máris egyértelmű, hiszen alapjaiban változtatja meg az írásbeli kommunikáció minden lényeges struktúráját és rendszerét, anélkül azonban, hogy lerombolná vagy akár csak csorbítaná az előző két forradalom vívmányait. Az írásbeli kommunikációs eszközrendszer elektronikus forradalma tehát az, amely elvezet a digitális kultúra és az információs társadalom kialakulásához. Hogyan működik ez az elektronizált eszközrendszer, melyek a legfontosabb elemei és jellemzői? Herbert Marshall McLuhan médiafilozófiai alapon foglakozott a kulturális transzformációval, az utóbbi ötven évet nevezte tipográfiai és mechanikai korszaknak, „elektronikus korszak”, amiben az ember függőség új formái és rendszerei keletkeztek. „The Medium is the message”, illetve a kommunikáció teljes mértékben kapcsolódik az anyagi médiákhoz. És ezek teljes mértékben a kultúrtörténetben gyökereznek. A nyomdászat megteremtése A nyomdászat 15. századi eredményei megteremtették a dinamikus intellektuális és kereskedelmi tettvágyat. A nyomdászat kultúrforradalmát gyakran tematizálták, ám mindeddig a médiatörténetben, a médiaarcheológiában hiányzó terület. Az ezzel kapcsolatos, a gondolkodás újrarendezését illetően.
Elisabeth Eisenstein tette lehetővé médiatudományos elemzésében (bevezetés a gyorssajtóba), hogy az ezzel kapcsolatos előzményeket differenciáltabban vizsgálják és ezzel a Mc Luhan elméletének alapjait kidolgozza. A jelek törvényesítése, a tudás rendszerezése a nyomtatás hatására a következő hatást fejtette ki: betűrendes betűrend, a regiszterek új rendszere, könyvlista, katalogizálás. Kartotékok (új módszertani súlypontozás) •
Új tudományipar: tartalom keresése, adatgyűjtés, természetkutatás, adatgyűjtés és korrektúra/errátum, az egységes tudás tárolása. Az adatbiztonság sokoldalú formái. A nyomdászat megállította a nyelv ingadozását. Előkészítette a fontosabb európai nyelvek egységesülését. A nacionalizmus alapjai. A közösségek újraértelmezése: az emberrel kapcsolatos információs alapok széles elterjedése, ami eddig egymás számára zártak voltak, személytelenek. Egyidejű individualizáció, a vezető személyiségek felértékelődése. Új osztály megjelenése, a tollnoké (íróember), a szerző találmánya (kollektív szaktekintély)
• • •
II. A Gutenberg-Galaxis fogalmát Marshall McLuhan 1962-ben megjelent The Gutenberg Galaxy című könyvében használta és innét vált híressé. Alapvetően a könyvet, mint vezető médiumként tekintette. A publicisztikában és a médiatudományban, egy meghatározott történeti szakaszban? -
Középkor, korai újkor – röpirat A 16. századtól - a könyv A 20. század közepétől - televízió
A Gutenberg-féle kort általában robbanás szakaszának írja le a szakirodalom. A Gutenberg-Galaxis VITÁJA Korunk médiateoretikusai, Friedrich Kittler és Norbert Bolz megfogalmazták a betűrendes monopólium fogalmát Kittler taglalta az újkortörténet diskurs hálózat további fejlődését a „Feljegyzési formák 1800/1900” című tanulmányában, ahol ő a Gutenberg-Galaxist „szexuálisan lezárt szabályzati körnek“ karakterizálta. A média geneológia McLuhan a média fejlődését négy szakaszra osztotta: 1. 2. 3. 4.
A könyvnyomtatás előtti kor, szóbeliség Literális kéziratok, szkriptogramok korszaka Gutenberg – könyvnyomtatás Guglielmo Marconi-féle telegráf 1894
A Gutenberg-Galaxis vége McLuhan – elektronikus média, háló – és ezzel kapcsolatos társadalom. Jóslat: egy változó világ, „globális falu“ (Internet és WEB metaforája). - 1962 Több galaxist fogalmazhatunk meg, mint ahogy azt a spanyol szociológus Manuel Castells tette a trilógiájában (az információs kor 1996), aki csatlakozott McLuhan érveléséhez, ami a televízió megjelenésével McLuhan-Galaxisnak nevezte, ez jelentette a Gutenberg-Galaxis végét, s egyben átmenetet jelent az Internet-Galaxis felé.
2
Norbert Bolz abból indult ki, hogy paradigmaváltásról van szó, nevezetesen Turing-Galaxis fogalmat használja arra a médiageneológiai szakaszra, a könyvnyomtatás mint áttörés jelentkezik és a Gutenberg-Galaxis zárja. III. III. Könyvnyomtatás a kora újkorban „A könyvnyomtatás a kora újkorban. Történeti esettanulmány az új információ- és kommunikációs technológia megvalósításáról.” A monográfia Michael Gieseke munkája, aki a legjelentősebb német nyelvű könyvet írta a könyvnyomtatásról és a mozgó nyomdabetűről az elmúlt évtizedben. A könyv 957 oldal. Gieseke 1989-ben habilitált Bielefeldben nyelv- és kommunikációtudomány területén, média és kommunikációtörténeti forradalomból Európában a 15-18. században. A munkán 13 évig dolgozott, amely könyv alakban is napvilágot látott. Munkájának célja az volt, hogy az addig egészében hiányzó „könyvnyomtatás” jelenségét elméletileg modellizálja, leírja azt az európai társadalmi közösséget, amely ezt az információs és kommunikációs rendszert a 15-16. században, kulcstechnológiaként alkalmazta és megvalósította. Munkáját úgy tekintette, mint az új információ- és kommunikációtechnológia megvalósulásának prototípusát, ezért lehetőség nyílik a mai új technológiák magyarázata ezen eredmények segítségével is. A könyv szerkezete 1. Bevezetés 2. "Van der boydrucker kunst": Új információs technológia bevezetése. 3. A nyomdai információs technológia egyes bevezetésének elterjesztése, ez Gutenberg haláláig tartott (1468). A régi probléma új eszközökkel történő megoldása és régi törvényi keretek között. 4. A nyomdától a nyomdászati kommunikációs rendszerig. Az új médiumok alkotó felderítése. A 15. század kezdete és a kezdődő 16. század. 5. A társadalmi kommunikáció nyomdászati hálózata a közös nemzet megteremtésében. A német nemzet (1520-1555) kialakulásában. Az új médiumok és rendszerek dimenziója. 6. Szellemi és kulturális nyomdászati termékek a 16. század folyamán. 7. Záró megjegyzések. A tipográfiai háló modern leírásának mai és más, egyéb határai. A bevezetőben Gieseke a kulturális fejlődés katalizátoraként említi a könyvnyomtatást. Megkülönbözteti a szkriptografikus és tipografikus média forradalmat, a témáját pedig társadalmi-, kommunikációs és technológiai rendszerként írja le. A katalizátor funkciót Gieseke kutatásaiból merítette. A második fejezetben olvashatunk a Gutenberg előtti technikákról, néhány technikai innovációról, kézi öntésű eszközök, ólomlapok alkalmazásáról. Ekkor Kelet-Ázsia bemutatására fókuszál, a kínaiak eredményeit mutatja be, fa lapocskák alkalmazása 1314-ben, majd alkalmazták a fa lapocskákat, majd a homoköntési eljárást Dél-Koreában 1495-ben. Közép-Európában társadalmilag ezt még nem tudták megvalósítani, hiányzott ehhez többek között a nyilvános könyvkereskedelem és piac. Bemutatja a különböző nyomdai technikák fejlődését. Azt a meglepő megállapítást teszi, hogy Gutenberg találmánya nem mechanikai sokszorosító volt, hanem egy szép írógép (Schönheitsmaschine) írópálca, palavessző, vagy írótoll nélkül (134. old) Gutenberg törekedett véleménye szerint a reneszánsz csodálatos harmóniájára, a szövegkonstrukció ideális és művészi felosztására. A harmadik fejezetben (209-328. old.) Gieseke azt vizsgálta, hogy Gutenberg mely információs technológiákat és típusokat használt haláláig, melyek hatást gyakoroltak az ember technológiájára.
3
Gutenberg életében szakosított 1440-1468 között ötféle publikációs formát, amit Gieseke bemutatott: • • • • •
Új oktatási kommunikációs szisztéma, új nevelési programok, az egyházi liturgia standardizálása. A búcsúcédulák nyomtatása, a hit központi információ tárolása (Donate tanulási módszer) A közkommunikáció technicizálása, ez az ún.: Türkenkalender 1454/55-ben történt kiadásával kezdődött. Egyfajta figyelmeztetés s kereszténységnek, reformiratok kiadása. Nyilvános vita a mainzi egyházválasztási vitáról 1461/62. A magán információfeldolgozás műszaki alapra helyezése. Kalendáriumok és kéziratok. A szórakoztató irodalom műszaki alapokra helyezése. Pl.: Albrecht Pfisters „szórakoztató irodalom” Az antik újbóli felfedezése, a szkriptografikus hosszú távú emlékezet és átiratok, a humanisták értelmezései
A negyedik fejezetben (329-389) A 15-16. században bemutatja az új médium alkotó lehetőségeit. Első Bernhard von Breydenbach 1483-1484 között szentföldi utazásait, majd Hotus Sanitatis egészségtanát mutatja be. Az ötödik fejezetben (391-497) részletesen bemutatja a társadalmi kommunikáció nyomdai hálózatát a német nemzet közös hasznára 1520-1555 között. Cenzúra és adatvédelem kérdéseit. A hatodik fejezetben (499-696) a 16. századi elterjedéséről és eredményeiről olvashatunk a szellemi és kulturális könyvészetnek. A technikai irodalom keletkezésére (szakpróza) helyezte a hangsúlyt Gieseke. A hetedik fejezetben (697-703) a modern nyomdászat és typográfia htárairól olvashatunk. Marshall McLuhan értelmezéséről, arról a törekvésről, hogy minden generáció törekszik az új technika hipnotizálására. Gieseke fő tézise, hogy a nyomdászat egy teljes áttörést jelentett az antik korhoz és a szóbeliséghez viszonyítva. A tudás forradalmasítása volt ez. IV. A magyarországi nyomtatás kezdetei Az első magyarországi nyomtatványok Mátyás uralkodása idején jelentek meg. A tanulók drágállották a könyveket. A szükséglet a sokszorosításban új, gyorsabb, olcsóbb, egyszerre számos példányt előállító módszert kívánt, és a technika fejlődése most már lehetővé is tette az új módszer megteremtését. Mátyás még kamaszkorában volt, amikor aprónyomtatványok előállítására irányuló hosszas kísérletezések után az első nagy nyomtatott könyv, a Gutenberg biblia megjelent. Tizennyolc évvel később királyi székhelyén, Budán is működött nyomda. Tehát a magyar nyomdászat eredete is az ő nevéhez kapcsolódik. További hét év múlva az ő rendeletére nyomattak egyházi szerkönyveink gyönyörű első kiadásai, s utánuk Magyarország törvénykönyve. Az ő idejében terjednek íróink művei először nyomtatásban. Előszók és ajánlások emlékeznek meg kiadásokat elősegítő támogatásáról. A Bibliotheca Corvina a nyomtatott könyveknek is első ismert hazai gyűjtőhelye. Az első, Regiomontanus, Budáról való távozása után, 1471-ben, maga is nyomdát alapít Nürnbergben, ahol kinyomatja Budán írt világhírű csillagászati munkáját, az Ephemeridest. A második, Galeotto, elmegy nyomdai korrektornak Bolognába. A harmadik, Ugoleto, nyomdász öccsének, Angelo, Ugoletónak lektora és korrektora. A negyedik, Bartholomaeus Fontius Budára jövetele előtt a firenzei Ripoli-apácanyomda alkalmazottja volt.
4
A budai kiadók előszavaikban hivatkoznak arra, hogy a magyar egyházmegyék szerkönyveit Mátyás rendeletére nyomatják. Egyikük, Theobald Feger neki ajánlja Thuróczi-kiadását, a XV. század leghíresebb és legelterjedtebb magyar vonatkozású könyvét. Mátyásnak szóló dedikációt tartalmaznak továbbá Petrus Niger, Angelus Politianus, Brandolinus és Candidus akkori humanista írók egy-egy művének ősnyomtatványai V. Vilém Flusser: A könyvnyomtatás Amióta az ember feltalálta az írást (mindenekelőtt az alfanumerikusat), azóta tipografizál. Gutenberg tulajdonképpen nem talált fel semmit: már a Krisztus előtti második évezred közepén lehetett volna ebben az értelemben nyomtatni. Ehhez akkor minden technikai feltétel (sajtolók, tinták, lap formájú alátétek, továbbá a negatívok fémbe öntésének művészete is) adva volt. Még nem nyomtattak, mivel nem voltak tudatában annak, hogy típusokkal dolgoznak, amikor írásjeleket rajzolnak. Az írásjeleket karaktereknek tartják. A "tipizáló" gondolkodás akkor még nem tört be a tudatba. Gutenberg nagy tette az alfanumerikus írással feltalált típusok felfedezése volt. A Gutenberg előtti írástudók az írásjeleket olyan karaktereknek tartották, amelyek egy beszélt nyelv karakterisztikus hangját jelenítették meg. E téveteg felfogásból következően minden egyes nyelv rá jellemző ábécét kívánt, mivel a latin "a" más hangot jelent, mint a görög alfa. Ezért akkoriban négy ábécé volt egymás mellett érvényben - nevezetesen a latin, a görög, a héber és az arab -, hogy ezáltal e nyelvek mindegyikének jellegzetessége a maga jellegzetes módján látható legyen. Azt azonban már akkor is sejtették, hogy az írásjelek valójában típusok és nem karakterek, és hogy ebből következően lehetséges a szláv nyelveket görög betűkkel, a germán nyelveket latin betűkkel, és az iráni nyelvet arab betűkkel jelölni. Ennél a sejtésnél azonban nem léptek tovább: A négy "karakterisztikus" nyelv ábécéit szentnek tartották. Az írás során tipizáló gondolkodás világos tudatában azért maradt fenn mégis egymás mellett a négy ábécé, mert a homályos tudat maradványai máig ellenállnak a tipizáló gondolkodásnak. A könyvnyomtatást az ipari forradalom csírájának és modelljének lehet tekinteni: nemcsak könyvekbe kell információkat nyomtatni, hanem mechanikusan textíliákra, fémre, műanyagra. A nyomtatvány tovább terjed, az ipari forradalmon túlnyúlva beleér a posztindusztriális társadalomba. A karakterisztikus tárgyak manapság mutatkozó megvetésének és a tipikus "tiszta" információk nagyrabecsülésének a csírája: a minden munkával összefüggésben álló érték átértékelése jut benne szóhoz, és e probléma tudata a jelenlegi válság egyik forrása. Amikor Gutenberg révén az írástudók számára tudatossá vált, hogy típusokkal manipulálnak, hogy "informatikusok", a tipizáló gondolkodás a kultúra minden egyes területén kibontakozhatott. Típusok feltalálásából, azoknak a világ karaktereihez illesztéséből, folyamatos tökéletesítésébôl, majd pedig világra nyomásából áll. Ez a gondolkodásmód a Kr. e. második évezred közepe táján a Földközi-tenger keleti partvidékén kezdett kibontakozni. A könyvnyomtatás révén tisztán tudatosult, és az újkorban meghódította a földgolyót. A Gutenberg-galaxis messzebbre vezet vissza és tovább terjed, mint ahogy McLuhan véli. Az információs forradalom, a jelek előállítása és elektromágneses mezőkbe helyezése nyilvánvalóan szakítást jelent a könyvnyomtató gondolkodással. A számítógép-monitorokon vagy tévéképernyőkön megjelenő új jelek már nem olyan nyomok, amelyeket egy tárgyban hagytak hátra; már nem "tipografikusak". És az új információkat előállító gondolkodásmód már nem tipografikus, tipizáló gondolkodás. A nyomtatás gesztusa és az abban kifejezésre jutó mentalitás archaikussá válik. A nyugati, történeti, tipizáló gondolkodás válik archaikussá. A "haladás" válik archaikussá, olyannyira, hogy az, aki manapság haladó, reakcióssá válik. Mindenesetre közülünk a legtöbben reakciós gondolkodásra vannak ítélve, mivel a nyomhagyó gondolkodás nyomot hagyott bennünk. Mi továbbra is inkább írunk és nyomtatunk: félelemmel és reszketéssel nézünk az információs forradalom elé. Hozzávetőlegesen egyértelmű, hogy mit veszítünk a gutenbergi kultúrából az elektromágnesesbe történő átmenet során; nevezetesen
5
mindazt, ami számunkra a Nyugat örökségéből értékes. Ezzel szemben nem látjuk, hogy mit fogunk nyerni. Ha tudnánk, akkor bizonyára megtettük volna az új gondolkodás felé vezető lépéseket. Amennyiben mégis megkíséreljük a nominalista gondolkodásmód elsajátítását, történetesen az Assisi Ferenc életében és költeményeiben való elmélyülést, megsejthetjük a jövőnket. A könyvnyomtatást, ezt az öntudatossá vált alfabetikus írást úgy is tekinthetjük, mint a nyugati történeti, tudományos, haladó gondolkodás öntudatossá vált kifejeződését. Az információs forradalom fölöslegessé teszi a könyvnyomtatást, az ábécét és ezt a gondolkodást, és egy még be nem látható, bár sejthető gondolkodáshoz vezet. Ez úgy hangzik, mint egy állítás, valójában azonban a jövőhöz intézett, aggódó és reményteli kérdés. VI. V. A könyvnyomtatás „forradalma”. Forradalom-e vagy csak technikai recepció? Az időszak, amivel foglalkozunk, durván átöleli az 1450-1789 közötti időszakot. Feltételezhető, hogy a technikai újítás Gutenberg nevéhez fűződik, aki mainzi illetőségű volt és a szőlőprések ihlették arra, hogy mozgatható fém betűtestekkel működő szerkezetet készítsen. Kínában és Japánban a 8. századtól ismerték a könyvnyomtatást, de más technikát alkalmaztak, a vésett fatáblákat használták. Ez a módszer azoknak felelt meg, akik ideogrammák ezreit használták. Gyakorlatilag oldalszedési technika volt. A képírásjelek ezreit használták, és nem 20-30 betűből álló készletet. A 15. században Koreában találták fel a mozgatható fémbetűt, ami Henri-Jean Martin leírása szerint szinte megegyezett a Gutenberg által feltaláltakkal. A könyvnyomtatás gyakorlatát vándorló német nyomdászok terjesztették el, 1500-ban már Európa 250 városában működtek, ekkor a nyomdák mintegy 27 000 kiadást készítettek elő, ha minden kiadásra 500 példányt számítunk, akkor mintegy 13 millió könyv forgott a 100 millió lakosú Európában. A központok: Velence és Párizs, lassan érte el Oroszországot, és általában az ortodox keresztény világba (Románia, Bulgária és Szerbiát). Az iszlám is igen sokáig ellenállt a könyvnyomtatással szemben. Szelim szultán 1515-ben halállal büntette a könyvnyomtatást, a század végén III. Murád engedélyezte a nem vallásos tárgyú arab írásjelekkel kinyomtatott könyvek árusítását. Asa Briggs-Peter Burke: felvetették a könyvnyomtatás forradalmának az újragondolását. 1979ben ebben a tárgyban Elisabeth Eisenstein azt állította, hogy a könyvnyomtatás egy el nem ismert forradalom, aminek a változásközvetítőjeként játszott szerepét rendre alábecsülték. E. Eisenstein munkája érdekes szintézis, ám a két szerző túlzónak tartja a könyvnyomtatás feltalálását követő forradalmi változásokat. 1. Az eredmények három évszázad alatt mentek végbe, ami nem jelent „forradalmi” jellegű változást. „Hosszú forradalom” 2. A közvetítés kérdése – túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a könyvnyomtatásnak az írók, olvasók rovására 3. Eisenstein viszonylagos elszigeteltséggel beszélt a könyvnyomtatásról. A médiát együttesen kell szemlélnünk. 1. Tárgyi kommunikáció – Birodalom és kommunikáció Az információ áramlása hagyományosan követte a kereskedelem áramlását. A kereskedők az árukkal egyúttal híreket is közvetítettek. Maga a könyvnyomtatás is a Rajna vízi útján terjedt el Európában. A kormányok nagy hangsúlyt fektettek az úthálózatra. A vízi szállítás költségei olcsóbbak voltak.
6
Karl Deutsch politológus szerint a hírek áramlása „a kormányzat idegrendszere” fontos szerepet töltött be minden kormányzat életében, különösen a szerteágazó birodalmakban. V. Károly német-római császár 1519-1556, birodalmához tartozott Spanyolország, Német-Római Birodalom és Itália nagy része, valamint Mexico és Peru. Úgy próbálta megoldani a kommunikáció kérdéseit, hogy szüntelenül úton volt. Lemondásakor elmondta, hogy uralkodása alatt negyven utazást tett, tízszer látogatott el a Németalföldre, kilenc alkalommal Németországba, hét ízben Itáliába, hatszor Spanyolországba, négyszer Franciaországba, kétszer Angliába és kétszer Észak-Afrikába. Az utazó királyság hagyományos rendszere nem felelt meg, nem felelt meg a kor követelményeinek. -
-
Ezt követte a „papírbirodalom”, Postautak (posztok), az emberek és lovak állomásoztatására. A 16. században egyetlen család uralta az európai postai rendszert, a Tessis vagy Taxis család, az ő nevükről több nyelvben használatos használatos a taxi szó. 1490 a Habsburg császárok postamesterei. A rendszeres futárszolgálat kifejlesztése. Menetrend szerinti működés ez. 1. Augsburg – Innsbruck, Bologna, Firenze, Róma, Nápoly, 2. Párizs (Franciaország) – Toledo – Granada
V. Károly fia és örököse II. Fülöp (uralk.: 1556-1598). Egészen más stratégia: Amennyire lehetséges volt, igyekezett egy helyben maradni. Madridban, vagy közelében, naponta több órát íróasztal mellett. Alattvalói „papiros királynak” nevezték el. Mindenekelőtt a tengeri kereskedelem gyorsabb volt. De az Orosz Birodalomban Katalin idején (uralk.: 1762-1796) 18 hónap kellett ahhoz, hogy egy parancs eljusson Szentpétervárról Kamcsatkára, és ugyanennyi kellett ahhoz, hogy a válasz visszajusson. 2. Transzatlanti kommunikáció -
Mexico, Peru Változások a 18. században: ezek hatására összezsugorodott az Atlanti óceán, legalábbis a Brit Birodalom számára. „Postahajók”- a könyvek súlyosak, a hajók a legközelebb rakták ki őket. Hordóba csomagolt könyvek, lovagregények.
3. A médiumok közötti kölcsönhatások -
Ikonotext. Azaz – az a kép, amely a benne foglalt szövegek – szentek nevei, szereplők szájából kanyargó beszédszalagok vagy képaláírások – is befolyásolják. Sokan elzárkóztak a könyveik publikálásától, abból a szempontból, hogy ezáltal a szerző holmi kereskedővé alacsonyodik le, ha a könyvét a „nagyközönség számára” árulják. Kéziratok elterjedése. Egyszerre léteztek egymással kölcsönhatásban a nyomtatott és írásbeli médiumok a 15-16. században Itáliában és a 18. században az angol és skót határvidéken. A példák azt mutatják, hogy a szóbeli és nyomtatott kultúra hosszú ideig élt egymás mellett. Ennek köszönhetően maradtak fenn Skócia, Anglia és Skandinávia hagyományos balladái.
4. Cenzúra és titkos kommunikáció -
Főleg az egyház részéről, az eretnekség, lázadás és erkölcstelenség ellen a kora újkori Európában.
7
-
-
-
-
A színházi darabokat is. Egy újító bolognai érsek javasolta, hogy készítsenek a képekről jegyzéket. Ez a vállalkozás azonban túl nagy lett volna és meghaladta volna a korabeli írástudók képességeit. Bizonyos esetekben, mint Michelangelo Utolsó ítélete esetében elrendelték, hogy a megfestett meztelen személyeket lássák el fügefalevelekkel. Illetlen és ruhátlan alakok, gyakorta átfestették a képeket. A korszak leghíresebb cenzúra rendszerét a katolikus egyház hozta létre a tiltott könyvek jegyzékével (index). Olyan könyvek jegyzéke volt ez, amit a hívőknek tilos volt olvasniuk. Talán ezt a protestantizmus ellenszereként is felfoghatjuk. 1564-ben kiadott jegyzék három fő típust különböztetett meg: eretnek, erkölcstelen és mágikus irodalmat. A többségük latin nyelven írt protestáns írás, de szerepeltek rajtuk Erasmus szatirikus művei, Machiavelli Il Principe, Boccaccio Dekameronja is. Az utóbbi elítéléséről még a tridenti zsinat is tárgyalt. Mit értek el vele? Általában felkeltették az érdeklődést a tiltott könyvek iránt. A titkos kommunikáció: 1. okkult és alkímiával foglalkozó művek, eretnek és felforgató írások. 2. A különböző jelentések kiszivárogtatásának a megakadályoztatására alkalmazták a rejtjeleket és titkosírást a kereskedők., vagy éppen tudományos felfedezések biztosítására. 3. Léteztek titkos kiadványok. A kiadványok szerzői gyakran a névtelenségbe burkolóztak, vagy álnéven írták meg műveiket. Híres eset Christian Huygens 1655-ben felfedezte, hogy a Szaturnusz bolygót gyűrű veszi körül, ennek biztosítására egy latin anagrammába rejtette el felfedezését.
5. A piac kialakulása A könyvnyomtatás veszélyes, mindenféleképpen jól jövedelmező foglalkozás volt. A vállalkozók közvetlenül bekapcsolódtak a tudás terjesztésének folyamatába. Sikerkönyvek: a németalföldi Thomas Kempis (1380- k.-1471) De Imitatio Christi című munkáját 99 alkalommal adták ki. A Biblia ugyanilyen kelendő volt. Az első katalógus 1541-ből származik, a 16. században Frankfurtban és Lipcsében rendeztek könyvvásárokat. A szellemi tulajdon fogalma a könyvnyomtatással együtt bukkant fel, a szerzői tulajdon bizonyos értelemben már a 15. században létezett. Érdekes eset volt a Don Quijote második kötete, ezt 1614-ben adták ki, de nem Cervantes írta, hanem Avallenada. Az első kötet 1605-ben jelent meg. Itt egy karakter plagizálásról volt szó. Angliában 1709-ben adták ki a szerzői jogi törvényt (Copyright Act), ami tizennégy évre biztosította a szerzőt, vagy az általa felhatalmazott személyt a könyvnyomtatásra. Közelkép a média piacáról: 1. Velence – 16. század A 15. században itt több könyvet adtak ki, mint Európa bármely más városában. Az európai piac mintegy 20%-át adták itt ki, mintegy 4500 kiadványt, mintegy 2 millió példányban. A kiadás tőkés szerveződést mutatott, egy szűk csoport kezében összpontosult. Becslések szerint a 16. században közel 500 nyomdász és könyvkiadó mintegy 15-17 000 kiadást, hozzávetőlegesen 18 millió kiadványt jelentetett meg. Görög és latin klasszikusokat adtak ki. A velenceieket „poligráfoknak” csúfolták, mert megélhetésük miatt sokat és sokfélét írtak. 2. Amszterdam – 17. század Velence szerepét a hollandok vették át, a leghíresebb nyomdászműhely az Elsevir családé volt. Latin, francia, angol és német nyelvű szövegek kiadása. A központ Amszterdam volt. 16251699 között, mintegy 25 évben 270 könyvkereskedő és nyomdász tevékenykedett itt. Ahogy Velencében is a kiadások között szerepeltek térképek, egzotikus utazások is, itt is adtak ki idegen nyelvű könyveket, többek között orosz, jiddis, örmény és grúz nyelven. 3. London – 18. század
8
Egyes londoni könyvkereskedő - másolás és „kalózkodás” a velencei és amszterdami gyakorlatnak megfelelően. A szellemi tulajdon megszerzése. Egyes szerzők olyan jövedelmet kaptak, hogy anyagilag függetlenítették magukat patrónusuktól. Szótárak, bértollnokok. A „fogyasztói társadalom születése” Hangversenyek, kiállítások, színház, kávéházak. 6. Az olvasás története A szabadidő piacosodásának a folyamata. Kereslet és kínálat. A kínálat felől történő megközelítés. -
-
Kritikai jellegű olvasás Tiszteletteljes hódolat övezte a könyveket. A privát (veszélyes) olvasás Veszedelmes tevékenységnek gondolták, különösen, ha nők, vagy „közönséges emberek” végezték A kreatív olvasás Az extenzív olvasás Rendszeres újraolvasás és vívódás. Egyéni olvasás Formai segítők: belső tagolás, jegyzetek, tartalomjegyzék, betűrendes mutató.
Daniel Lerner: A hagyományos társadalom elmúlása. 1958. – „A lelki mozgékonyság” kialakulásának része. -
Tanítás és szórakoztatás: tréfás történetek, lovagregények.
7. Újra a könyvnyomtatás forradalmáról Az ezzel kapcsolatos nézetek: -
Forradalomtézis (dekontextuáló segédeszköz a könyvnyomtatás) a könyvnyomtatás nem „aktív szereplő” ágens, hanem eljárás
VII. VI. A könyvnyomtatás feltalálásának következményei: A kora újkori Európában a kulturális változások sokkal inkább összeadódtak (additio) -
-
Állandóság és rögzítettség. A könyvnyomtatás megkönnyítette a tudás felhalmozását. Megnehezítette az információ elkallódását, megismertette a legfontosabb felfedezéseket. Ugyanakkor destabilizálta a tudást, ellentmondásos történetek. A vállalkozók közvetlen bevonása a tudás terjesztésének folyamatába Pénzveretek, formanyomtatványok, napilapok, folyóiratok megjelenése A közvélemény fogalma – Jürgen Habermas: Nyilvánosság és szerkezetváltás. 1962. A társadalmi nyilvánosság fogalmát definiálta újra. Habermas jelentősége az, hogy a fenti műben a médiát rendszerként fogta fel és mutatta be (újság, kávéház, klub és szalon). Az eltérő elemek együttesen működnek. Kiemelten tárgyalja a könyv a nyilvánosság társadalmi struktúrájának változásait Angliában és Franciaországban a 18. század végén.
9
