Médiatörténet előadás Időpont: 2005. október 17 Budapesti Corvinus Egyetem Heti 1/75 perces előadás Előadó: Szávai Ferenc egyetemi tanár Az előző előadásról: 5. hét - Univerzális médiumok, a tájékoztatás fontossága. A szolgáltatás forradalma. Kereslet és kínálat. Az eliparosodott irodalom. 1. Az iparosodás kora, jelensége. Az innovációk. 2. Innovációs hullámok a gazdaságban és a társadalomban A technológiák életciklusa. 3. Találmányok. 4. A kommunikációval szemben támasztott követelmények (átalakulás –exponenciális görbe). 5. Szerzők, szövegek, olvasók: az ipari mediatizáció kezdetei A média és a tömegpiac, globális hálózatok I., nemzeti hálózatok. 6. hét 1. Média és tömegpiac. Média gazdaságtan, fúzió. Globális hálózatok létrejötte. 2. Globális hálózatok I A tömegtájékoztatás stratégiai fontossága, Az ellenőrzés A közvélemény manipulálása. Birodalmi geopolitika. A telekommunikáció. Telefon és a társadalmi változások. A hálózat és az állam. 3. A tengerentúli telegráfia terjedése. 4. A távbeszélő. 5. Híradástechnika 1. Média és tömegpiac Svennik Hoyer Médiakutató 2001. tél - Média a harmadik évezred küszöbén A nyomtatás második forradalma: a tömegpiac megszervezése A Gutenberg-féle kézinyomda és működési elvei 350 éven keresztül, egészen a 19. század elejéig szinte változatlanok maradtak. Ekkor a kézinyomda már néha acélból készült, és kiegészült a nyomást – és így a nyomtatás minőségét – javító emeltyűkkel, ám a termelés mennyisége még így is csak a korábbi három-négyszerese volt. A rotációs nyomdagép megalkotásához szükséges elvek többségét tulajdonképpen már a 18. században ismerték, csak éppen a legszükségesebb részletek – az acél és a gőz – hiányoztak. 1814-ben a londoni The Times volt az első lap, amely gőzsajtó segítségével óránként 500 példányra növelte a termelést. Ez volt az első lépés azon a hosszú fejlődési úton, amely a század derekán a fapépből készült végtelen papír gyártásával és a betűszedés gépesítésével folyatódott, végül 1886-ban Morgentallerrel és sorszedőgépével ért véget. A század végére a nyomdák kapacitása elérte az óránkénti százezer példányt, egyes New York-i lapok napi egymillió példányt értékesítettek. Az újságok ára a nyomtatás nagyobb hatékonyságának és csökkenő árának köszönhetően sokat esett. Ez pedig azzal járt, hogy megugrott a fogyasztás, különösen az úgynevezett második ipari forradalom idején, 1880 és 1920 között; ezt volt a hagyományos kapitalizmusból a – rögzített árakkal, tömegesen gyártott, hirdethető fogyasztói javakkal jellemzett – szervezett kapitalizmusba való átmenet korszaka. Természetesnek látszik, hogy az Egyesült Államok vált a nyomtatás fejlesztéséért folyó verseny és az új újságírási formák kikísérletezésének bölcsőjévé. Amerikában korán kialakult a világ legnagyobb piaca, ennek pedig számos oka volt. A 19. században már többen éltek itt, mint bármelyik európai országban. Gyorsan növekedett a fogyasztói termékek ipara, ami már a század közepén prosperáló hirdetőipar kialakulásához vezetett. Ennél is fontosabb azonban, hogy az Egyesült Államokban nyílt, demokratikus társadalom alakult ki, amely a
szólásszabadság terén nagyobb hagyományokkal rendelkezett, mint a legtöbb ország. Ugyanakkor a bevándorlás miatt kulturálisan, a vasútnak köszönhetően létrejövő számos új település miatt pedig földrajzilag is tagolt volt. A földrajzi és gazdasági terjeszkedés érdekében ezért az országnak hatékonyabb társadalmi kommunikációra volt szüksége, és kifejlesztette az ehhez szükséges eszközöket. Technológia és üzlet összedolgozott az újságírással, megteremtve a „hírparadigmát” és azokat az illusztrációs technológiákat, amelyeknek köszönhetően a lapok teljesen másként néztek ki, mint a 19. század elején. A személyekről, cselekedetekről és eseményekről készült beszámolók között azok hódítottak teret, amelyeket elkötelezetlen hangnemben írtak meg, miközben a kommentárokat és véleményeket elválasztották a tényleírásoktól, jelentőségük pedig csökkent. Az „új újságírás” – ahogyan ekkoriban nevezték – szükségessé tette azt is, hogy a korábbinál jóval több újságírót alkalmazzanak a hírek begyűjtésére. Az újságírás főállássá vált, megtéve ezzel a döntő lépést a társadalmi elismertséghez és a professzionalizálódáshoz vezető úton Az objektivitás és a hírparadigma lett a professzionális amerikai újságírás védjegye (Schudson 1990). A hírparadigma több, egymással is összefüggő újságírói technikából áll. Ilyen az információgyűjtésre használt hírinterjú, a beszámolók kiegyensúlyozottsága és objektivitása, valamint a tények sűrítésén alapuló „fordított piramis”-technika alkalmazása az események bemutatása során. Mindezek eredménye az „omnibusz újság” volt, amely a legkülönbözőbb olvasók igényeit elégítette ki. A hírinterjú az 1860-as és 1870-es években terjedt el az amerikai újságírásban. Michael Schudson (1994) kifejezésével élve: ez volt a legfontosabb olyan újítás (invention) vagy közmegegyezés (convention), amely az újságírók kezébe adta a hírnapirend megszabásának felelősségét. Az interjú olyan helyzetet teremt, amelyben a megkérdezett anélkül érzi kötelességének válaszolni a kérdésekre, hogy az újságíró feltétlenül pszichológiailag is érintett lenne az ügyben, hiszen kérdéseit a nagyközönség nevében teszi fel – ami nagy A tömegtermelő média gazdaságtana A sajtó iparosodása kockázatokat rejtett magában. Azzal járhatott, hogy az újságírás feletti ellenőrzés végső soron a sajtóbárók, fuzionált nagyvállalatok kezébe kerül. Ezek azt is megengedhették maguknak, hogy a későbbi nagy profit érdekében egy ideig sok pénzt veszítsenek. Így a tömegtermelés és -értékesítés gazdaságtana néha több hatalmat adott a szerkesztőnek és a kiadónak, mint az üzenet létrehozójának. A példányok százezreinek értékesítése fontosabbá vált, mint a minőségi tartalom. A szűkös forrást immár a termelő- és elosztóeszközök jelentették, nem az üzenet. A tudás és a véleményalkotás képessége már nem volt elég a köz figyelmének elnyeréséhez; a lényeg a média infrastruktúrája feletti ellenőrzés lett. Úgy tartják, a helyi időt a vasúttársaságok standardizálták azzal, hogy bevezették az országos menetrendet. A zónaidőt, a Greenwich-i nulladik hosszúsági fokot és a Nemzetközi Dátumhatárt 1884-ben vezették be. És bár a médiapiacokra való belépési küszöb ma alacsonyabb, a nagyközönség figyelmének elnyerése pedig nehezebb, a piac általános szerkezetének egyes sajátosságai mégis változatlanul fennmaradtak – főként a hirdetési bevételek koncentrációja miatt, valamint azért, mert a médiaszokásokat nehéz megváltoztatni: sokan ma is a közös hírforrásokat követik figyelemmel. Az, hogy a közönség közügyeknek szentelt figyelme valóban csökken-e, függ az újságírók társadalmi státusától is: ha nemcsak a közölt tényekért, de egyes közösségi értékekért is felelősséget vállalnak, pozíciójuk kivívhatja azt a figyelmet, amely nélkül a média nem maradhatna a közügyek legfontosabb fóruma. Médiafúzió, avagy a globális hálózatok létrejötte Az üzenetek küldőjének hatalma a tömegmédiában azon a szűk keresztmetszeten alapult, amelyet a megnövelt gyártási teljesítmény ára jelentett. Az újságok tömegtermelésének költségei, a telefonhálózat korlátozott teljesítménye vagy a rádió- és televízió-frekvenciák
2
szűkössége szinte gazdasági szükségszerűvé tette azt, hogy a csatornák és a szolgáltatók száma korlátozott maradjon. A küldő szervezetek bonyolultsága együtt nőtt a hírek mennyiségének és sokszínűségének emelkedésével. A befogadók nem voltak birtokában e szervezetek képességeinek, így csökkent a hírek terjesztésére gyakorolt befolyásuk, ami a fentről lefelé tartó egyirányú kommunikáció térnyerésének kedvezett. A közönség csak nagyon korlátozott és közvetett módon jelezhetett vissza a szerkesztőknek és az újságíróknak. Ugyanakkor a köz figyelmének ára az elérhető közönség létszámához képest viszonylag alacsony lett. A kommunikáció új, eljövendő formájában, amelynek már látjuk a körvonalait, megnő az alternatív kommunikációs csatornák és lehetőségek súlya, a különböző tevékenységek összehangolása pedig nehezebbé válik. 2. Globális hálózatok I. A tájékoztatás stratégiai fontossága 1850-1950 a tájékoztatás globalizációja, postai, telegráfiai és telefonhálózatok, majd 1900 után a rádiós kommunikáció kettős hatást gyakorolta tájékoztatás ökonómiájára. Változás: Postaszolgálat (könyvek, újságok és hírek), nyomtatás. Személyes üzenetek, levelek, kereskedelmi és diplomáciai táviratok – egyre gyorsabb és gyorsabb. Mindez befolyásolja az emberek mentalitását, szokásait és mindennapjait. (változik a tér-idő elképzelés) -
a 19. században nagy kommunikációs hálózatok születtek meg (demokrácia elsajátítása, új viselkedési kódok elsajátítása Erre építenek a 20. század nagy elektromos médiumai
A távíró új fejezetet nyitott 1837-ben, egyfajta forradalom ez, az idő, a percek változása ez. A személyes levél korábban napokba, hónapokba került, 1830-ban egy londoni lakos levele Indiába 5-8 hónap alatt jutott el, mert megkerülte a Jóreménység fokát. 1850-ben már ugyanaz a levél 30-45 nap alatt (vasút, gőzhajó és végül teveháton). A 20 évvel később a tenger alatti vezetékek segítségével elküldött távirat öt órán belül célba ért, a feladó aznap akár választ kapott üzenetére. A „Társadalom technikai rendszerek változása”. 1840 után koherens eszköz együttes jön létre, ami gyakorlatilag 1950-ig változatlan marad. -
Kulcsfontosságú állomások: 1837 telegráf, 1876 telefon feltűnése, 1899 a rádióhullámokon lapuló távközlés. „Önmagukban nem sokat jelentenek” – Jelentőség: ha szerves részévé válnak a folyamatos változásban. Nagyobb egésznek a része, a személyszállítás forradalma (vasút és hajózás), postahálózat modernizációja, a gyarmatbirodalom kiépítése (ebben való szerep). A nyomdatechnika – pedig a demokrácia megszilárdításában tölt be szerepet.
A posta a ”szorgos hírterjesztő” A középkor végétől az ipari forradalomban is a legfontosabb hírközlési eszköz. Az 1850-es években jött létre a transzkontinentális vasúthálózat. - Anyagi érdekeltség – 1878-ig Franciaországban a pénzügyminisztérium alá tartozott. (A pénzügypolitika nélkülözhetetlen alapszolgáltatásait magára vállalta az állam). - Egységes rendszer: a fizető fizeti a díjat a kézbesítés előtt, s ezt bélyegvásárlással igazolja. Egységesen egy penny, mindezeknek köszönhetően megnövekszik a postai forgalom.
3
-
Az USA esetében 1845-ben szervezik meg a postahálózatot, hasonló elvek szerint, mint Franciaországban. - A posta nem csak gazdasági szükségleteket elégít ki, hanem számos országban hozzájárul a nemzeti egység és a politikai élet modernizálásához. - Fontos szerepe volt a gazdasági és politikai integrációban. - Franciaországban már 1828-ban rendeletet alkottak arról, hogy két naponta el kell vinni a postát. Sajtóbarát tarifák, a levéltitok tisztelete A 19. században visszaszorul a „fekete szoba”, a megnövekedett forgalom lehetetlenné tette, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom nyíltan kormányzati eszköznek tekintse a levelek ellenőrzését. A bevétel csak másodlagos. A nemzetközi pénz- és hírforgalom - A 20. század első felében a postaszolgálatok kiterjesztették tevékenységi körüket a pénzszállításokra, és magukra vállalják a pénzszállítás modernizációját. A napóleoni hadsereg postaszolgálata a MANDAT pénzutalvány. - A távirati utalványozás a század második felében terjedt el. - A század utolsó éveiben a posta által üzemeltetett posta takarékfiók gyűjti össze a pénzt - Nagy értékű áruk kis mennyiségben. - Menetrendszerű tengeri járatok, diplomáciai küldemények. - Postai küldemények biztonságos eljuttatása. Először Anglia és a kikötők, majd Franciaország és a kikötők. Világméretű hálózat - 1847 La Havre „Transzatlanti Hajózási Társaság” - 1860 Pereira fivérek és az állam között létrejött az első postai konverzió (New York és Mexikó felé). 1864-ben. Két év múlva 9 nap alatt képes volt átszelni az óceánt. - 1865 Adentől Yokohamáig 85 kikötő, 1885-ben a Pereira fivérek bukása után koncessziókat bocsát ki (Atlanti Földközi Társaság). Az észak-atlanti vizeken a harc egyre kegyetlenebb. 17 társaság (angolok, németek, skandinávok és olaszok) összesen 150 hajó járja az óceánt mindkét irányba. Naponta legalább három járat indult. - A világméretű hálózat működéséhez bizonyos fokú összefogásra van szükség. Anglia – Észak-Európa, Távol-Kelet, Franciaország Dél-Európa, Németország Közép-Európa - Szimbiotikus globalizáció – cél a gyorsaság, kiszámíthatóság, távoli területek bevonása a járulékos és cserekapcsolatok egyre összetettebb rendszerébe. Egyetemes Postaunió. 1863 Párizsi Értekezlet – az USA javasolta. A távíró, avagy a pillanatnyiság álma - 1837 – Morse, Cooke, Wheastone nagy távírászok, a hírközlés ökonómiája átalakult elektromos távírók különböző hálózatainak összekapcsolására - 1850 – Nagy tenger alatti kábelek lefektetése. 1868 Új távlatok - A távíró (része a vasút, gőzhajó, nyomtatás, technikák is) Egész rendszer – a brit birodalom - Nemzetközi hálózatok: a technika ellenőrzése a technika által. - A villanytávíró iránti kereslet megnőtt, a tőzsdék jelentősége is nagyobb. - Az 1860-as években az európai kormányok a távíróhálózat állami működtetése mellett döntöttek. Az USA-ban magán, Poroszországban kezdettől a postára bízták. A közvélemény manipulálása - Az információ és piac (tőzsde) – véleményformálás (sajtó, később rádió) – hírtelen való hozzájutás relatív sebessége - Döntő: másokat megelőzve jussunk hozzá. Waterloo-i csatakimenetelének hírét néhány órával előbb tudták meg, - spekuláció.
4
-
-
Téves információ. Hírügynökségei megállapodás: 1871 Reuter: Brit piac, Egyiptom, Törökország, Kína, ill. brit befolyási övezet Havas: Franciaország, Svájc, Dél-Európa, Latin Amerika Wolff: Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Hollandia, Skandinávia, Balkán ezekben nemzeti hírügynökségek vettek részt 1870. „Emsi távirat” Bismarck táviratának meghamisítása. 1870-es háború. A közvélemény felkorbácsolása 1915 Zimmermann távirat. Mozgósítás és manipulálás. Angol titkosszolgálat – német terv az USA megtámadására Mexikó felől.
Tenger alatti vezetékek: birodalmi geopolitika - 1850 – La Manche csatorna - 1858-1864 első transzatlanti vezeték üzembe helyezése - Anglia technikai és gazdasági dominanciája van jelen a hálózatok felett 1890-ig és ez megkérdőjelezhetetlen - A britek rendelkeztek kizárólag a vezetékek lefektetéséhez szükséges technológiával, a szigeteléshez GUTTAPERKÁRA volt szükség. - Az utolsó kezdeményezés 1925-ben az olaszok és a spanyolok részéről történt Rádiókommunikáció és telekommunikáció nyitott modellje - 1890 – kísérletek ismertek - Julius Hertz – Karlsruhei Egyetem, Branly 1891 a Francia Tudományos Akadémia előtt bemutatja az elektromos hullámvevőt - Popov – antenna a Kronstadti Tengerészeti Akadémia professzora először - A fenti kísérleteket és azok eredményeit Marconi foglalta egységbe. 1896-ban Angliának ajánlja fel szolgálatait. Mindez a nyílt tengeri hajózás számára nélkülözhetetlen volt. Hajóbalesetek a Titanic (1912) előtt - Minden nagyipari ország saját tudósaira és gyáriparosaira támaszkodva dolgozta ki saját rádió-kommunikációs technológiáját. Németország – Siemens, Franciaország – Francia Rádiótechnikai Társaság, Angolszász – Marconi, USA – Amerikai Rádió Corporation. Technikai váltás és hatalmi súlypont-átrendeződés - Anglia 1924-ig. Vezeték nélküli elég olcsó (Marconi), hogy átvegye a vezetékes távíró szerepét. - A vezetékes távírót működtető cégek csődbe kerültek. Ez az angol kommunikáció végét jelentette, ezt az amerikai egyeduralom követte. Az igazi korszakváltás a két világháború között zajlott. - A német Korn és a francia Belin egymástól függetlenül eljárást dolgoztak ki: a telefonvonalak fényképeket is tudtak továbbítani. Belinográf. Az antwerpeni olimpia képei így jutott el a közönséghez. 1933-ban 17 kg volt. A telefon, avagy a hálózaton keresztül bonyolított személyes kommunikáció pedagógiája - A telefon előtt két hatékony hálózat működött, a posta és a távíró. Újítások: USA. - 1876 a telefon feltűnése, 1884-ben Párizs és London között a tőzsdén csak egy-két telefont üzemeltetnek. - 1930-as évek automatikus telefonvonalak, 1927-34 között 300 ezer több párizsi vonalat automatizálták - Kapacitás – gondok 1960-ig, a tengeri vezetékek még nem alkalmasak A telefon és a társadalmi változások
5
-
Az üzleti negyedek elszakadnak az iparitól, a társadalmi kommunikáció elengedhetetlen eszköze a két világháború között Első alkalommal két fontos jelenség: 1. egyéni kommunikáció lehetősége (az állami nyomással szemben) 2. A polgárok hogyan éltek a hálózat nyújtotta lehetőségekkel.
A hálózat és állam - kollektív ellenőrzés a társadalmi kommunikáció eszközei felett. Monopolhelyzet. - Minden előfizetőnek elemi érdeke, hogy a hálózathoz tartozzon - Visszaélésre lehetőség - Lehallgathatóság - Interaktív hálózat segítségével történő kommunikáció ez - Egyfajta klubhoz tartozás – előfizetői kör - 1884-ben felmerült a kérdés, hogy lehetővé tegyék az utcai (kontroll nélküli) telefonálást - társadalmi kötelék fenntartását is szolgálja - USA – magántársaságok végzik 3. A tengerentúli telegráfia terjedése. Természettudományi Közlöny, XXXI. kötet. 1899. 364– 365. oldal Nemzeti és stratégiai szempontok voltak elsősorban, melyek számos, újabb időben fölmerülő telegráf-összeköttetés tervét érlelték meg; csak másodsorban következnek azok a tervek, melyek eddig nem érintett területeket akarnak az elektromos közlés körébe vonni. Az angolok a Földet oly zárt kábelhálózattal akarják körülfogni, hogy mindenek előtt a gyarmatok az anyaországgal több úton is érintkezhessenek és háború esetén ki legyen zárva annak lehetősége, hogy az ellenség a kábel elmetszésével a gyarmatok telegráf összekötését Angliával megszakítsa. Mert hogy ez mit jelent, tapasztaltuk a legutóbbi spanyol–amerikai háborúban. Ebből a szempontból természetesen rendkívül fontos az a körülmény, hogy a kábel csak angol területen haladjon, mely körülménynek valamennyi angol terv meg is felel. Az első államinak tervezett vonal a Csendes-óceánban Kanadától Ausztráliáig menne, közben három, angol birtokban levő szigetet érintve; hossza 12 000–14 000 km, költsége 40 000 000 márka volna. Ebből a fővonalból alkalmas kiágazásokat lehetne vezetni a Csendes-óceánnak elszórt szigetcsoportjaihoz és ezeket is bevonni a telegráf összeköttetésbe. E mellett a kanadai vonalak és az Atlanti-óceánban fekvő kábelek az új vonallal együtt Anglia és Ausztrália közt teljesen angol összekötést létesítenének; az új kábeleknek mély vízben való elhelyezése nagyobb biztosságot is nyújtana háború esetére, mint a jelenlegi kelet-indiai vonal, mely idegen területeket is érint és sekélyebb vízben is fekszik. 4. A távbeszélő Történet Legtöbben úgy tudják, hogy Alexander Graham Bell találta fel, majd építette meg az elsőt 1876ban, az amerikai Massachusetts államban. Ezt azonban az utóbbi időben többen megkérdőjelezték, és úgy tűnik, hogy az olasz Antonio Meucci még 1849-ben épített telefont – az amerikai Kongresszus 2001 szeptemberében hivatalosan Meuccinak nyilvánította az elsőséget. Rajtuk kívül voltak még sokan mások, akik rendkívül fontosak voltak a telefon kifejlesztésében. Az alapokat Morse találmánya, a távíró fektette le, ez volt ugyanis az első, elektromos jeleket továbbító hálózat. 1854-ben egy francia távíró, Charles Borseul felvetette annak lehetőségét, hogy hangot is lehetne valahogy a hálózaton továbbítani. Ebben az időszakban kísérletezett még a már említetteken kívül Johann Philipp Reis és Elisha Gray – végül „győztesen” Bell került ki és az ő csapata építette meg a telefont, ami végül Bostonból indulva (1876) meghódította a világot.
6
Nem sokkal később, 1878-ban feltalálták a szénporos mikrofont, mely jelentősen javított a hangfelvétel minőségén. 1888-ban Almon Strowger feltalálta és megépítette az első automata telefonközpontot. A hálózat A klasszikus telefonhálózat egyenáramú áramkörök sokasága. A mozgó távközlés valamint a drótnélküli telefonkészülékek különböző, szabványokban meghatározott rádiófrekvenciákon adják-veszik a jeleket. ] A készülék A készülék feladata, hogy egy mikrofonnal elektromos jellé alakítsa a hangot, ezt a jelet – esetleges további átalakítások, pl. tömörítés, kódolás, stb. után – a hálózatra kiküldje és az onnét vett jelet egy hangszórón keresztül a használóhoz eljuttassa. Ezen kívül természetesen alapfunkció még a tárcsázás és a kicsengés. 5. Híradástechnika A galvánelemek árama nem volt elég komolyabb erősáramú alkalmazásra, de jól megfelelt az elektrotechnika egy másik fontos területén: a híradástechnikában. Az 1830-as években többen is kísérleteztek elektromágneses távíróval, igazi sikert az amerikai Samuel Morse távírója ért el az évtized végén. A siker oka nem csupán az elektromágneses szerkezet volt, amely papírszalagra írta a jeleket, hanem a betűk és számok célszerű kódolása pontokból és vonalakból álló jelrendszerrel. Ez a morze-abc. Gyorsan épültek a távíróvonalak. 1848. március 13-án már villanytávíró továbbította a bécsi forradalom hírét Pozsonyba. (Onnan gőzhajóval jutott el Pestre, mivel a Bécs-Pest vonal még csak Pozsonyig készült el.) 1851-ben tengeralatti kábellel kapcsolatot létesítettek a kontinens és Anglia között, ennek sikerén felbuzdulva elkezdődött a földrészek közötti kábelek építése. Az első távírat 1858-ban jutott el Amerikába. Ez a kábel ugyan hamar tönkrement, de 1866-től folyamatos volt az összeköttetés. 1880 körül Magyarországon már minden nagyobb településen volt távírda. A távíró fogyatékossága volt, hogy csak képzett szakember, a gépeket és a morze-abc-t jól ismerő távirász tudta kezelni. 1881-ben pedig egy kivételével minden 15 ezer lakosú városban volt telefon. Az első európai berendezéseket amerikai cégek gyártották. Puskás Tivadar az Edison Társaság képviselőjeként működött közre a párizsi központ létesítésében 1879-ben. A budapesti központot testvére, Puskás Ferenc építette 1881-ben. Budapest volt a negyedik európai főváros, amelyben megkezdődött a telefonszolgálat. Puskás elgondolása a rendszer volt, amelynek megvalósítása különféle technikai eszközökkel lehetséges. A múlt században a telefonközpontok kézi kapcsolásúak voltak (sajnos néhány éve a magyarországi falvakban még jó néhány ilyen muzeális berendezés működött). Századunk első harmadában a nagyvárosokban a kézi kapcsolást elektromechanikus automata központok váltották fel, ezek összekapcsolásával jöttek létre a távhívó rendszerek. A legújabb központok teljesen elektronikusak, a távhívás csaknem az egész világra kiterjed. A telefonhálózatnak ma már csak egyik feladata a beszéd közvetítése, ezen a hálózaton küldjük a telefaxot, kapcsoljuk össze a számítógépeket. Puskás korszakalkotó találmánya volt az első elektromos tömegtájékoztatási eszköz, a telefonhírmondó, 1893-ban. Speciális telefon volt, de szolgáltatása a mostani rádióénak felelt meg. Saját szerkesztősége és stúdiója volt, ahonnan rendszeresen híreket, irodalmi és tudományos műsorokat, nyelvleckéket, hangversenyeket közvetítettek. A vezeték nélküli híradástechnika lehetőségét az angol James Clark Maxwell 1873-ban közölt elektromágneses térelmélete és a híres Maxwell-egyenletek már tartalmazták, de hogy valóban léteznek rádióhullámok, azt csak 1888-ban bizonyította be kísérleti úton Heinrich Hertz német fizikus. Ő nem gondolt arra, hogy a rádióhullámok információ továbbítására használhatók. Az olasz Guglielmo Marconi és az orosz Alexander Popov 1896-ban sikeres drótnélküli
7
távírókísérleteket végzett. Eleinte csupán néhány száz métert tudtak áthidalni, utána szinte kilométerről kilométerre növelték a távolságot. Marconinak 1901-ben sikerült rádiójeleket küldeni Angliából Amerikába. A német Paul Nipkow 1883-ban szabadalmaztatta mechanikus televízióját. Alapelve ugyanaz volt, mint a mai televízióé: a képet sorokra, azon belül képpontokra bontotta. A képpontok fényét villamos jellé kívánta átalakítani, a vevőállomáson pedig a jeltől függően változó fényerejű lámpa fényét ismét képpontokká, a képpontokat pedig összefüggő képpé visszaállítani. Mind a felbontást, mind az összerakást egy mechanikus eszközzel, az úgynevezett Nipkow-tárcsával akarta elvégezni. A Nipkow-tárcsán spirális alakban lyukak vannak, annyi lyuk, ahány sorra akarjuk a képet felbontani. Először a legkülső lyuk fut végig a képen, ez lesz az első sor. Utána az egy sor távolsággal beljebb levő lyuk fut végig, letapogatja a második sort, és így tovább, egészen a kép aljáig. A tárcsa mögött fényérzékeny ellenállást, szeléncellát akart elhelyezni, amely a fényimpulzusokat áramimpulzusokká alakítja. A vevő szintén Nipkowtárcsa, amely hajszálpontosan együtt forog az adó tárcsával, mögötte egy villanylámpa mindig olyan fényerővel villan fel, amekkora az adó tárcsájával éppen letapogatott képpont megvilágítása.
6. A sajtóipar feltalálása, nemzetközi összehasonlítás 1. Az időszaki sajtó, sajtó és nyilvánosság Anglia lemaradása. A modern időszaki sajtó feltalálója Émile de Girardin. Váltóügyletek. Kalandorfigura, aki felveszi Alexandre de Girardin tábornok nevét. La Presse 1836 megalapítása. Parlamenti képviselő Üzleti zsurnalizmus. - Az újítás logikája: a folytatásos regény. Dumas művei. - Új sajtóműfajok jelentek meg: Populáris napilap Aktuális politikai hírek, tájékoztató lapok Szakfolyóiratok - Az oldalszerkesztés 2. Nemzetközi összehasonlítás 1900-as években a francia időszaki sajtó az amerikai mögött világviszonylatban a másidik helyet foglalta el. 1895 Joseph Pulitzer (1847-1911) New York Harald megszerzése Újságok a 20. század elején
USA Franciaország Egyesült Királyság Olaszország Japán Oroszország
Év
Lakosság (millió)
Példányszám (millió)
1910 1913 1905
92 39 40
24,2 6 5
Egy példányra jutó lakosok száma 3,8 6,5 8
1913 1915 1911
36 52 173
3 4,3 3
12 12 58
3. A nélkülözhetetlen tőke, terjesztés
8
-
Előfizetés, vasútállomás, kioszkok A „negyedik hatalmi ág” Bismarck – „csúszómászó alap” Sajtómágnások Paris-soir – a marseillesi merénylet 1934 – belinográf (képtávirat) – hatalmas példányszám
4. A könyv válsága, megújulási kísérletek -
koncentráció fogyasztói árak gyors csökkentése, „filléres” könyvek százezres példányszámban A tartalmi megújulás útja
5. A terjesztés és a reklám A könyvkiadás költségszerkezetének irányítása, ellenőrzés az egész üzletág felett. A német könyvesek felismerik a reklám jelentőségét. Központ: Lipcse Tiszteletpéldányokat küldenek, cél: a könyvkereskedők, kiskereskedők és magánemberek megnyerése. 6. A média és a manipuláció A tömegmédia roppant eredményes lehet a demokrácia győzelmének. A média ellenőrzése és politikai célú felhasználása. 1. Oroszországtól a Szovjetunióig A cárizmusból a bolsevizmusba való átmenet kérdése. Gazdasági fejlődés, mégis írástudatlanság. Egypártrendszer 1922 – szigorú felügyelet. A tiltás a legjobb ajánlás 2. Nácizmus és ellenállás
A hitleri totalitarizmus paradox módon a könyvre és könyves kultúrára támaszkodik, ez utóbbit eltorzítja, később pedig elpusztítja. Mindemellett Németország volt a könyvnyomtatás hazája. Goebbels propaganda minisztériuma. Mindezzel párhuzamosan megszerveződik az ellenállás. A totális rendszerek és ideológiák voltaképpen az ipari forradalom idején meginduló mediatizációs folyamat végpontját, lezárását jelentik. A totális rendszerek csak akkor működhetnek, ha létrehoznak egy totalitárius kultúrát, amely teljességgel összeegyeztethetetlen a klasszikus humanista kultúrával.
9
