MÁZA-DÉL MIOCÉN (FELSZÍN)FEJLŐDÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÓJA A terület felszínfejlődésének rekonstrukciója során 4 módszert alkalmaztunk: (1) litológiai alapon három fő üledékképződési periódust különítettünk el (lakusztrikus - L, fluviális - F, fluviális-alluviális - A). A felosztást alátámasztotta a regionális tufaszintek (2-3) előfordulása, amely esemény- és kronosztratigráfiai horizontként funkcionálva a rétegsor abszolút korolását segítette, továbbá a tektonikus fázisok azonosítását is lehetővé tette (2). A 3 üledékképződési és tektonikus fázishoz az áthalmozott üledékek kavicsanyagának vizsgálata alapján 4 lepusztulási ciklus köthető, amely a lehordási térszín sorsának alakulásáról szolgáltat információt (3). A geofizikai görbék alapján az egyes fázisok további, sorozatonkénti 3-4, regionális elterjedést mutató ciklusokra oszthatók, melyek alapján a vízfolyástípus, az üledékfelhalmozódás jellege azonosítható (4).
A terület tszf. magassága és a fúrások elhelyezkedése
A Szászvári Fm. területen előforduló tagozatainak litológiai és fáciestani jellege
Rockworks 2006 szoftverrel készült 3D (closest point) és miocén aljzattérkép
(1) Lakusztrikus fázis / 1. tektonofázis / 1. lepusztulási fázis / L0-L1-L2 ciklus Az eggenburgi emeletig terjedő harmadidőszaki üledékhézag arra utal, hogy a területen üledékképződés nem volt, vagy a későbbi kiemelkedés ezeket megsemmisítette, s az előtéri süllyedékekbe áthalmozta. Ebből következően a miocén elejére egy kis tagoltságú enyhén kiemelt háttérrel és folyamatosan süllyedő-feltöltődő előtérrel számolhatunk a területen (az alsómiocén lakusztrikus fázis legnagyobb vastagsága eléri a 180 m-t). A törmelékes üledékek kevéssé koptatottak, ez arra utal hogy az előtér feltöltését végző vízfolyások hossza kicsi, a völgyregresszió nem volt előrehaladott, az eredendően nagy reliefkülönbségek tehát kizárhatók. A lakusztrikus képződmények elterjedése a területen lokális, de a fiatalabb ciklusokban túlterjedő, az akkomodációs tér növekedésére utal. (L2 túlterjedően települ L0-L1-re.) Az üledékgyűjtő tengelye egy K-Ny-i irányban elnyúló vályú, a záró fázisban (L2A és L2B) azonban az akkumuláció Ny és É felé is kiterjedt.
A tó közepén (m_7) hiányzik az áthalmozott kavicsanyag, a peremen lokálisan előforduló gránitkavicsok arra utalnak, hogy a Mórágyi-rög exhumációja már a miocén elején megindult, de a vízfolyások energiája kicsi volt. A medence közepéig eljutó titon mészkőkavicsok arra utalnak, hogy a közvetlen háttér fiatal tengeri eredetű üledékeinek kiemelkedése exhumációja szintén megindult, s a térszín az üledékgyűjtőhöz közelebb helyezkedett el, mint a gránitkavicsok forrása. A vízfolyások futásiránya D-É, DK-ÉNY-i, a terület keleti felén K-Ny-i. (L1-ben az üledék nyugaton finomodik). A feltételezett folyásirányt a fentieken túl bizonyítja, hogy a lakusztrikus sorozat záró fázisában, az első tufaszórás után, lokálisan a tavi üledékekkel összefogazódva delták/hordalék-/törmelékkúpok jelennek meg, erre utalnak K-en a v_7, v_20 fúrások felfelé durvuló összletei (L2B), s a fedőjükben megjelenő lápi-mocsári összletek. Nyugaton szintén számolhatunk a lakusztrikus fázis megszűnésével, az m_x fúrás lakusztrikus fázisba sorolt homoktestje transzlációs, középszakasz jellegű vízfolyás jelenlétére utal. A palynológiai adatok mocsári vegetációt jeleztek Alnus, Taxodium és Myrica jelenlétével, bizonyos algaelemek még a tengeri kapcsolatok meglétét igazolják. A terület a szászvári flóraképbe tartozott, ennek alapján a lakusztrikus üledékösszlet kora eggenburgi, 20-22 millió év (szávai orogenezis?). A fosszilis talajszintek/áthalmozott talajszintek (tarkaagyag, vörösaleurit) relatíve nagy gyakorisága (5%) arra utal, hogy a területen az esetenkénti nyugalmi fázist a peremeken alkalmanként felerősödő erózió (tavi akkumuláció) váltotta fel.
A lokális elterjedésű L0-L1 és a túlterjedően települő L2 ciklusok
(2) Alsó fluviális és (szub)vulkáni fázis / 2. tektonofázis / 2. lepusztulási fázis / F1-F2-Fh ciklus Az L2B feküjében található tufaszórást tektonikus eseményhez kötődően a lakusztrikus felszínfejlődés lezárulásaként, a terresztrikus (fluviális) fázisba való átmenetként értékelhetjük, s anyagát a Gyulakeszi Riolittufával azonosíthatjuk. A tufaszinteket általában azok áthalmozott üledékei követik, ami arra utal, hogy az áthalmozódás gyors volt, ami már szárazföldi felszínfejlődésre utal. Kora eggenburgi-ottnangi. A tufák egyébként nyugaton vastagabb kifejlődésűek, vélhetően tovább tartott itt az akkumuláció, keleten véknyabbak, gyakran áthalmozottak. A fluviális sorozatot bemutató izovastagsági térképek alapján megállapítható, hogy a K-Ny-i tengely meglétén túl az üledékgyűjtő É-i irányban nyitott volt, az akkumuláció tehát arra az irányra is kiterjedt. Délen üledékhiány tapasztalható. A vízfolyások D-É-i, DK-ÉNy-i irányba tartottak. A gránitkavicsok elterjedését bemutató térképek alapján megállapítható, hogy az előző lepusztulási ciklushoz képest növekedett elterjedésük (Ny-on is), ami a vízfolyások hátravágódásához és a lepusztulási térszín reliefet és így a vízfolyás energiáját is megnövelő kiemelkedéséhez kapcsolható. A mészkőkavicsok továbbra is alárendeltek voltak, ami az valószínűsíti, hogy csak a Mórágyi-rög emelkedett jelentősen, a szemiexhumáltexhumált tönkösödött mészkőfelszín küszöbhelyzetben volt. A vízfolyásirányokat befolyásolta a bizonytalan korú és települési helyzetű andezittest a terület keleti felén, mely 4 fúrásból nyomozható, s települési helyzete alapján a lakusztrikus fázis után képződött. Akár vulkáni, akár szubvulkáni elterjedést feltételezünk, szerepe volt a vízhálózat alakulásában: a fáciestérképek alapján kirajzolódó ősföldrajzi kép (az alsó fluviális sorozat vastagsága itt csekély) azt sugallja, hogy a vízfolyások lecsúsztak a területről, s egy jobb felé dőlő Y rajzolta ki ekkor a fő üledékszállítási tengelyt. A Szászvári Fm. terresztrikus kifejlődésű része két, egymástól különböző, de markáns határral nem elválasztható részre bontható. A Kárászi Tagozat durva konglomerátum üledékei a folyóvízi fácies felső-közép szakaszjellegű kifejlődését, a Mázai Tagozat a csökkent energiájú folyó zátony-partszegély és ártéri kifejlődését képviseli.
Az alsó fluviális ciklus vastagságtérképe
(3) Felső fluviális fázis / 3. tektonofázis / 3-4. lepusztulási fázis / A1-A2-A3-A4 ciklus Fh fluviális ciklus képződését tufaszórás szakította meg, ami ismételten tektonikus eseményekhez köthető. A szakirodalom nem egyezik meg a tufa korában, nem kizárható, hogy a Tari Dácittufa Formációval hozható összefüggésbe, ez esetben kora 16,4 millió év. Az izovastagságtérképek alapján az üledékfelhalmozódás a terület északi részén korlátozott: az m_33 és m_31 fúrásokban a tufa a felszín közelében helyezkedik el, a felső fluviális sorozat szinte teljesen hiányzik. Ennek oka valószínűleg az ún. északi pikkely feltolódása, mely lepusztulási térszínné alakította területet. Az üledékhiány alapján tehát a felpikkelyeződés a második tufahullási periódus után következett be, s a folyamat az óstájer orogenezishez köthető. Az m_33-as fúrásban a mezozóos üledékek között becsípve miocén lakusztrikus üledékek találhatók, ez szintén arra utal, hogy a felpikkelyeződés legkorábban a lakusztrikus fázis vége után következett be, tehát 20 millió évnél fiatalabb.
A felső fluviális sorozat vastagságtérképe A kirajzolódó ősföldrajzi kép alapján az akkumuláció a terület déli, eddig üledékhézaggal jellemzhető részére is kiterjedt, ami arra utal, hogy az andezit immár nem blokkolta az üledékszállítást. A fáciestérképek alapján az üledék a fő tengelyben Ny és É felé finomodik, az üledékszállítás iránya tehát D-É-i és (a korábbitól részben eltérően) K-Ny-i. A területen több fúrásban együtt fordul elő a gránit és mészkőkavics (A1), ami arra utal, hogy ebben a lepusztulási fázisban a mészkőterület is kiemelkedett, növekedett a relief, az üledékszállítás mértéke is, így az üledék részben túlterjedően a korábban lehordási térszínként jellemzett exhumált mezozóos előtér egy részére is rátelepült. Az A3 ciklustól kezdve viszont több fúrásból hiányoznak a gránit és mészkőkavicsok, ami a vízfolyások és a hordalékszállítás jellegének megváltozására utal. Az m_9, m_7, m_16 fúrásokban A1-A2 ciklusokban transzlációs jellegű vízfolyásokat azonosíthatunk (kanyarogva bevágó) a geofizikai görbék alakja alapján. A3 ciklusban az üledék finomabbá válik, a homoktestek elvékonyodnak, ez zömmel expanziós tevékenységet eredményez (kanyarogva feltöltő). A korábbi felfogás szerint a felső fluviális sorozatban limnikus eredetű képződmények is előfordulhatnak, ezek azonban csak területtől északra válnak általánossá. A 4. ciklus lokális elterjedést mutat, ami a mintaterület kiemelkedésével hozható összhangba. Ezt követően a területen a miocénből nem ismerünk üledéket (4. tektonikai fázis). Az akkumuláció iránya É felé tevődött át.
formációbeosztás, fáciesek (Szilágyi T. 1985)
Szarmata TurritellásCorbulás széntelepes Lajta (Tari) Dácittufa Slír Budafai összlet Halpikkelyes Congeriás
ciklussztratigráfia (saját)
lepusztulási fázis
Szászvári Fm. Mecseknádasdi Tagozat
Planorbis, Operculum, Unio, Ostracoda töredékek mellett halfogak, rágcsáló csontok, patások fosszíliái, lombosfa-, fenyőpollenek algák részben limnikus, csökkentsósvizi
Mecseknádasdi Tagozat
durvatörmelékes összlet, felsőközépszakasz jellegű csökkent energiájú, zátony, partszegély, ártéri fácies Szászvári Fm. Kárászi Tagozat, Mázai Tagozat 2. tufa
Szászvári Formáció Mecseki Andezit Fm.? Gyulakeszi Riolittufa 1-2 (ismételt kifejlődés)?
Felső terresztrikus sorozat Alsó terresztrikus sorozat
kor
Kárpáti Fluviális: A4 A3
4. lepusztulási fázis kavicsmentes
lokális
3. lepusztulási fázis gránit és idősebb mészkőkavicsok együtt
D-i mészköves előtér kiemelkedése, nagy relief akkomodációs tér növekedése Dfelé, szűkülése É felé, transzlációs és expanziós vízfolyások, törmelékkúpok, Ny és É felé finomodó üledék
Pusztakisfalui flórakép, vízparti, mocsári páfrányos vegetáció nyomaival
1. üledékképződési ciklus
ősföldrajzi kép
A területen nincs kifejlődés: 4. tektonikus esemény, az akkumuláció megszűnése
Mecseki Andezit Fm.?
Limnikus sorozat
2. üledékképződési ciklus
3. üledékképz ődési ciklus
Hámor G. (1970)
Kárászi Tagozat
Mázai Tagozat
egymás heterópikusai
dácittufa
Tari Dácittufa?
durvatörmelékes összlet, felsőközépszakasz jellegű
Kárászi Tagozat
csökkent energiájú, zátony, partszegély, ártéri fácies egymás heterópikusai Gyulakeszi Riolittufa Fm. Mecseki Andezit Fm.
Lakusztrikus fázis
Mázai Tagozat
Mecseki Andezit? Gyulakeszi Riolittufa
lakusztrikus
Szászvári flórakép: Alnus, Taxodium és Myrica, tengeri alga
lokális tufák
A2 A1 A0
3. tektonikus esemény az északi pikkely kialakulásának kezdete óstájer orogenezis Fluviális: Fh F2 F1 L2B
2. lepusztulási fázis gránitkavicsok elterjednek
nagy relief, torrens vízfolyások, görgetegek, É felé nyitott üledékgyűjtő völgyhátravágódás D-É -i vízfolyások
1-2. tektonikus esemény: átmenet a szárazföldi üledékképződés felé, folyásirány megváltozása (andezit) szávai orogenezis kis relief, rövid folyók, törmelékkúpok Lakusztrikus: lokális elterjedés, 1. lepusztulási K-Ny-i , (L0-L1) L2B fázis L2A kevés gránit és majd a terület Étiton mészkő és K felé L1 növekszik (L2) L0 D-É-i akkumuláció
Kárpátiottnangi
16,4 MA ?
Ottnangi
Ottnangieggenburgi
Eggenburgi 20-22 MA
aa
aaa
aaaa
aaaaa
aaaaaa
aaaaaaa
A3 és A2 ciklus teteje
A1 és A0 ciklus teteje
Fh és F2 ciklus teteje
F1 és L2b ciklus teteje
L2a és L1 ciklusok teteje
A3 és A2 ciklus bázisa
A1 és A0 ciklus bázisa
Fh és F2 bázisa
F1 és L2B bázisa
L2a és L1 bázisa
