Gyűjtsetek minél több és többféle ábrázolást Mátyásról! Lehet: Szobor Festmény Majolika Kályhaszem Pénzérme Vers Kárpit, textil, vagy egyéb! Ha megtalálod, írd mellé a szobrász, költő……….., az alkotó nevét!
Mátyás király tűzkeresztje
Árpád kori településünk Gyöngyöspata, Mátyás király 17 évesen a husziták ellen 1460 áprilisában vívott első győztes csatájának helyszíne.
Mátyás király tűzkeresztje 2013.03.03. Összes hír
Árpád kori településünk Gyöngyöspata, Mátyás király 17 évesen vívott első győztes csatájának helyszíne. A husziták 1460. április 29-én Zagyvafői Andrisko és Uhrik vezetésével elfoglalták Patát, és hatszáz katonával a pusztulófélben lévő vár erődítését kezdték meg. Természetesen ilyen rövid idő alatt sem idejük, sem pedig módjuk nem volt arra, hogy valami maradandó, különlegesen erős várat építsenek. Kihasználták viszont a legnagyobb segítségüket, a hegy meredek oldalát. A korabeli források favárról beszélnek, ami kétségtelenül azt jelenti, hogy a közeli erdőségekből kitermelt faanyag felhasználásával erősítették meg a csehek a patai Vár-hegytetőn állott korábbi földvár
fennmaradt sáncait. Ezt látszik alátámasztani az egri Dobó István Vármúzeum 1965-ben és 1971-ben végzett ásatása is. Az átalakítások idején, a nagyobb munkálatokat megelőzően mozgalmas napok virradtak Patára. Előbb az alsólendvai Bánffy család nyújtotta ki kezét a településért 1456-ban rokoni alapon, melynek birtokára, bár eredménytelenül, de ekkortól rendszeresen jogot formált. Ebben az évkörben legközvetlenebb veszélyt a Felvidékre befészkelt s ott dúló cseh husziták rablókká lett maradványai jelentettek, annál is inkább, mert a Felvidék kapitányának kinevezett Giskra nem megfékezte, hanem zsoldjába fogadta őket. Végre Mátyás trónra léptével a király serege 1458-ban Rozgonyi Sebestyén vezérlete alatt, Héderváry László egri püspök fegyvereseivel megerősítve Giskra több várát és fészkét bevette, és több helyen megverte a huszitákat. Viszont a hadjárat megtorpant, s Giskra megszállta Kassát is, végigdúlta az egri püspök birtokait. Az ostrom után, mely Mátyás első sikeres hadi vállalkozása, 1460 Szent Margit napja előtti kedden, július 8-án a király Patán egy igen jelentős oklevelet állított ki. Ebben a patai birtokosok népeit, az Országh—Losonczi-birtok lakosságát örök időkre felmentette a „kamara haszna” adónak is nevezett állami portális adó alól – arra való tekintettel, hogy a hosszú ostrom alatt „sok és súlyos károkat szenvedtek”. Ez az oklevél mind a mai napig megtalálható a Magyar Országos Levéltár gyűjteményében. Az oklevél más szempontból is jelentős, mivel ez első írásos emlékünk, mely Patát mint várost, mezővárost (oppidum) említi. Annak előtte csak faluként (possesio) szerepelt a település az írott forrásokban. Mátyás utasítására Rozgonyi Sebestyén kétezer emberével már május 1-én elérte Patát, s a falu alatti mezőn ütötte fel táborát. Még aznap megtörtént az első összecsapás, melyben a husziták mintegy százhúsz emberüket vesztették el, akik éppen Hatvanból és Gyöngyösről voltak zsákmánnyal visszatérőben. A cseh zsoldosok ekkor békeajánlatot tettek, de közben megérkeztek Patára az egri püspök fegyveresei is. A velük megerősített támadás azonban semmi eredményt nem hozott, a magyar sereg katonái elmaradt zsoldjukat kezdték követelni, s fizetedenségükre való hivatkozással elállottak az újabb ostromtól. A távollévő király közben befejezte tárgyalásait nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal, s a huszita támadás hírére Egerbe sietett, hogy személyesen irányítsa a hadműveleteket. Buda várából Patára vezényelte a Csóka nevű nagy ágyúját, több kisebbel és „tüzes szerszámokkal” egyetemben. Július 4-én maga Mátyás is Patára érkezett. A csehek már az első támadás után fegyverszünetet kértek, s 1460. július 8-án – megadva magukat Mátyás királynak – elvonultak Patáról. A király pedig a Vár-hegytetőn sebtében épült favárat felgyújtatta, teljesen megsemmisítette. Ez volt az erőd utolsó történelmi szereplése. Mátyás egyébként két ízben is megerősítette (1461, 1481) Guti Országh Mihályt, az ország nádorát és Losonczy Albertet Pata városa és Tarján tulajdonában, mindkétszer a Bánffy családdal szemben. Az uralkodó a királyi főkegyúri jog kiterjesztésére törekedett. Így 1470 táján a patai főesperességre is – amelynek évi jövedelme száz aranydukát volt – saját káplánját, Nenkei György egri kanonokot jelölte. Ezt azonban az egri püspök nem fogadta el. A végén mégis Nenkei lett a patai főesperes, mert maga a pápa adományozta neki a címet elődje, Lukácsi István halálát követően. Az egyház, a templom meghatározó befolyással rendelkezett ekkoriban a mezőváros szellemi életére. Pata népének vallási életét, erkölcsének pallérozását, iskolázását korántsem a
földesúr, hanem a falu plébánosa irányította. A sors kegyének folytán bepillanthatunk e kor helyi iskolájának, egyházi gregorián zenéjének világába, sőt egy kicsit a hajdani patai mezővárosi környezetbe is. Az Országos Széchényi Könyvtárban fönnmaradt ugyanis a XVI. század elejéről a Gyöngyöspatai graduálé, azaz a mise énektételeit tartalmazó kóruskönyv. A plébánia mellett szerveződött iskola tanítója, akkori szóval iskolamestere másolta le, feltehetőleg még régebbi, középkori minta alapján.Ezekben az években került a templom felszerelésébe egy nagy értékű ötvösremek. Mindenképp magyar munkának kell tartanunk a huszonegy centiméter magasságú, aranyozott ezüstből kalapált, öntött, filigrános, bőr-tüs kelyhet. Ez a kiemelkedő alkotás meglepő hasonlóságot mutat a gyöngyösi Szent Bertalantemplom kincstárában őrzött kelyhekkel. Nem túlzás ezért, ha a patait ezek testvérdarabjának minősítjük, egyazon műhelyből valónak. E bőrtüs kelyhek sajátosan magyar ötvöstárgyak, és lehet, hogy az összes fennmaradt példányt egy közeli műhelyben, egy mesterkörben készítették. A patai kelyhen a mezőket keretező sodronyok sodrással készültek, a filigrán sodrott drótszálak és a granulált golyócskák – ezeknek a neve bőrtű – egyedileg lettek felforrasztva. A könyvet Gyöngyöspatán a XIX. század végéig használták, évszázadok egymást követő iskolamesterei hagyták benne utasításaikat, gondolataikat, egyéniségüket. Olyan széljegyzetekkel látták el a kottákat, melyek jellegzetes magyar eredetű szokásokat szemléltetnek. Így például külön leírták a dallamokról, mikor „énekelje egy gyermek egyedül”, „két gyermek”, „négy gyermek a néppel szembefordulva”, és innen tudjuk azt, hogy ebben a mezővárosi környezetben egyértelműen a gyermekeké volt a főszerep a gregoriánok előadásában. Egy-egy ünnep énekanyagát áttekintve színes, változatos hangzású korabeli műsort idézhetünk fel. Maga a graduálé a mindenkori patai iskolamester példánya volt, aki ennek alapján tanította az éneket s vezette is az istentiszteleteken. Vagyis a középkori iskolában komoly énektanítás folyt. A diákoknak jegyzeteket is kellett készíteniük a vasárnapokon sorra kerülő tételekről, vélhetőleg azok alapján énekelhettek. Ezt a kottáskönyvet tartják a zenetörténeti kutatás egyik legbecsesebb korabeli magyarországi forrásának, olyan dokumentumnak, amely a korabeli mezővárosi zenekultúra fokáról talán a legjobban informál bennünket. A XVI. század első felében Pata és Tarján Losonczy Istváné volt. Amikor feleségül vette Guti Országh Mihály fiának, Lászlónak özvegyét, Magyarország egyik leghatalmasabb földesurává lett. Temesvár török ostromakor, 1552-ben életét vesztette, s halálát követően Pata az Országh-Losonczy- javakkal egyetemben, Losonczy István mostoha-, azaz Országh László édesfiára, Kristófra szállott. Az eddig is zavaros örökösödési gyakorlat ekkortól egy véget nem érő családi pereskedést robbantott ki. A szinte követhetetlen mozgásban a fő elem, hogy a vagyont megalapító Guti Országh Mihály négy fia közül csak Lászlónak volt fiúörököse: Kristóf. Őt unokatestvére, Országh Magdolna (Bánffy Istvánné) perrel támadta meg, a vitatott birtokok között találjuk Patát is. A per eldőlte után, 1560-ban kiegyeztek a felek: Pata továbbra is Országh Kristófé maradt, Bánffyné pedig egy tekintélyes pénzösszeggel s egy távoli várral kapott kielégítést. 1567-ben azután ezen utód nélkül elhalt Országh Kristóf minden vagyonát, Patával egyetemben, II. Miksa császár és király (1564-1576) lefoglalta a kincstár részére. Több kérelmező közül a Habsburg uralkodó 1569-ben Guti Országh Borbálának és férjének, Török Ferencnek, a dunántúli hadak főkapitányának adományozta „hűségük jutalmául” az Országh-vagyon Heves és Külső- Szolnok megyei 44 birtokrészét. Ilyen módon került Pata is a Török család kezére. Mi azonban nyilván már azon sem lepődünk meg ezek után, hogy a
sors különös véletlene folytán Török Ferenc is magvaszakadtan szállott sírjába. S a végeláthatatlan feudális pereskedés közepette, elrontva az urak játékát, megjelent egy újabb birtokkövetelő. Erősebb és határozottabb, aki nem a bíróságon keresi a maga igazát. Velük szakadt Patára története egyik legsúlyosabb megpróbáltatása: a török hódoltság
A reneszánsz ötvösművészet remeke a „Mátyás kálváriája „
Mátyás király kálváriája vagy a Corvin-kálvária az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár legértékesebb darabja, egy talpas, arany kereszt. Magyarország legnagyobb ékszerkincse. Tiszta aranyból készült, és több mint száz keleti gyönggyel, drágakövekkel, szobrászzománccal díszítették. Magassága 72,5 cm, súlya 5411 gramm. Két részből áll, melyeket eltérő stílusban, különböző időben készítettek. A felső része a korábbi. Ez egy francia ötvös munkája. 1402ben Merész Fülöp burgundi fejedelem kapta újévi ajándékba feleségétől, Flandriai Margittól. Három tartópilléren áll a fülke, melyben Jézus alakja áll, a szégyenoszlophoz kötve. A pillérek fülkéiben próféták állnak. Maga a fülke a Golgota hegyét ábrázolja. A kálvária eredeti talapzatát nem ismerjük. Mai talapzatát Mátyás király készíttette Antonio Pollaiulo firenzei szobrászötvössel 1480 körül. Maga a talapzat egy vázát formál, amit három szfinx fog közre. Ezek egy hármas talpon állnak. A szfinxek Mátyás címerét tartják kezükben. A váza feletti medalionokban három apostol képe látható. Ezek felett delfinek alakja bontakozik ki; illetve a Nap, a Hold ésMerkúr diadalszekéren. A talapzat valószínűleg Milánóban vagy Budán készült. A kereszt Mátyás kincstárából Bakócz Tamáshoz, tőle pedig az esztergomi kincstárhoz került. A két része kiválóan ötvözi a gótikát a reneszánsszal.
Corvinák Nálunk 53 db van, összesen kb 200 maradt meg a közel 3000-ből
HOLLÓ Varjúhoz hasonló, de nagyobb énekesmadár, fekete, a szárnyakon zöldes, egyebütt kék fénnyel. Ritkán látni csapatban, általában párban él. Párjuk mellett egész életükön át hűségesen kitartanak. A holló röpte gyönyörű. Magot, gyümölcsöt, rovart, csigát, kukacot eszik. Merész, de elővigyázatos, agyafúrt, erős és ügyes. Nagyon okos, emiatt sok helyen nagy tiszteletnek örvend. Nálunk hírvivő madárként és a gyász jeleként szerepel.
Születés és halál, misztikum és varázslat madara. Alakváltozás és teremtés fűződik hozzá. Bibliai történet szerint Noé az árvíz után más madarakkal egyetemben a hollót is szabadon engedte, ám az nem tért vissza a bárkára. Illés prófétát is holló táplálta, amikor Ahab király elől bujdosott. A skandináv mitológiában igen fontos szerepet játszott a holló. Odin istennek – istenek vezére, Mindenek Atyja - egy hollópár volt a hírnöke. Az egyiket úgy hívták, hogy Gondolat, a másikat pedig hogy Emlékezet, ez a két madár a fülébe suttogta, hogy mi történik a földön. A legenda szerint Odin maga is képes volt holló alakba átváltozni. Morrigan, a hollóalakú istennő az ír mitológiában viszont a háború és a pusztítás istennője. A Csendes-óceán északi partjain a Holló a leggyakrabban előforduló kulturhérosz. Kalandjai között szerepel a Nap és a Hold elrablása, melyeket egy ellenséges szellem elzárva tart. Megszerzi, és elhelyezi az égen. Később elragadja az ivóvizet is a szörnyetegtől. A folyókat halakkal és más víziállatokkal népesíti be. A Hollónak tulajdonítják a tűz megszerzését is. Az északnyugati indiánoknak volt szokásuk, hogy a fiú újszülött méhlepényét a Hollónak ajánlották fel áldozatul, hogy ha felnő a gyermek, megértse a Holló szavát. A kanadai haida indiánok mitológiájában a teremtő isten legfőbb szolgája a Holló, akit ura kilökött a mennyből. A Holló szárnycsapásaival az ősvízből szárazföldet hozott létre, kagylóhéjból embereket alkotott, ellopta nekik a Napot és egy tüzes pálcát az égből. A nyugati eszkimók a sast vagy a hollót tekintik világteremtőnek. Sok ázsiai nép a hollót a Teremtő társának tartják. Az észak-ázsiai mítoszok szerint ő lyukasztja ki az ég sátrát, hogy beáradhasson a fény, ő lopja el az emberek számára az égitesteket. A mitikus Nagy Holló a korjákok ősatyja, ő rendezte el az egész mindenséget. Az antik görög mitológiában negatív szerepet játszik, amennyiben fecsegő természete miatt Athéné istennő a baglyot választotta a holló helyett állandó kísérőjéül. Legenda szól arról is, hogy a holló –Apollón küldöttetolla eredetileg fehér volt, s Apollón azt a fecsegése büntetéséül változtatta feketére. Egy másik történet szerint azért, mert az isten vízért küldte, de a holló meglátta egy fügefa éretlen gyümölcsét, s megvárta, míg megérik a füge, csak azután teljesítette a megbízatást. Az isten a hollót, mint csillagképet az égre helyezte.
Kínában a Nap legkedveltebb jelképe a háromlábú holló. A három láb a kelő, a delelő, és a lenyugvó napot szimbolizálja. Egy legenda szerint egyszer tíz holló elviselhetetlen hőséget terjesztett mindaddig, amíg egy íjász kilencet le nem lőtt közülük. Vörös Holló jelképezi a Csou-dinasztia királyait, akik napkirálynak tartották magukat. Egy ukrán legenda szerint a hollóknak a Paradicsomban színes tolluk volt, a bűnbeesés után azonban dögevőkké váltak, ezért tollruhájuk megfeketedett. Az idők végezetén, az új Paradicsomban visszakapják színes tollukat, és károgásuk kellemes énekké változik. Egy régi mese szerint a Holló egyszer hatalmas lakomát rendezett, amelyre az embereken kívül meghívta az apró emberek népét is. Amikor a hangyányi lények kényelmesen elhelyezkedtek a tűz mellett, a Holló megragadta az alattuk lévő gyékényszőnyeget, és erőteljesen megrázta úgy, hogy az apróságok mind felrepültek a levegőbe, s belehullottak az emberek szemébe. Ez az oka annak, hogy amikor mélyen a szemébe nézünk valakinek, egy pici embert látunk a pupillájában. Európában a gyász, a szerencsétlenség és a halál jelképe.
A holló táplálta Illés prófétát, Remete Szent Pált, Remete Szent Antalt is. Nem véletlen az sem, hogy Szent Benedeknek is a holló visz táplálékot. És az sem véletlen, hogy Szent Benedek napját március 21-én ünneplik, amikor a Fény győzedelmeskedik a sötétség felett, ez a kozmikus ősvallás nap-éjegyenlőség ünnepe. A pálos kolostor záróköve, Remete Szent Pál, és a holló
Remete Szent Pál legendája szerint a keresztényüldözés elől a pusztába menekült Pál mindennapi tápláléka egy fél cipó volt, amit Isten rendelésére egy holló hozott el neki. A holló így vált a pálosok egyik jelvényévé. A Pilis belsejéből indult a Pálos Rend, amelynek vezérlőkalauza, irányítója és szent madara a holló, mely madár Hunyadi Mátyás címerében és nevében ugyancsak megmutatkozik. Hollós (Corvin) Mátyás királynak a hollója igazságkereső és igazságfenntartó, csőrében az örökkévalóság és az igazság gyűrűjével. Mátyás híres Fekete Serege, a hollónak fekete ruháját viselte magán, mellén a hollós címerrel. Itt a holló szimbólum nem mást jelent, mint az élet és a halál ura. A Hunyadi család – hollós címerének történetére PetthőGergelynek 1753ban Kassán megjelent „Rövid Magyar Kronika” című művében akadtam rá. E szerint Zsigmond király 1392-ben a törökhöz pártolt Havasalföldi vajda ellen vonultában megszállt Dévánál. Itt egy Boér-leány engedett a király kívánságának. A Havasalföldről diadalmasan megtérő király hazafelé ugyanott szállt meg. Ekkor a Boér leány közölte vele, hogy várandós tőle. Ezt halván Zsigmond király egy gyűrűt adott neki jelül, azzal, hogy fiát hozza fel Budára, ahol ő úrrá teszi a gyermekét. A leány világra is hozta Jánost. Amikor Budára készültek, egy holló elragadta a fényes gyűrűt, amit csak nagynehezen, a holló lelövésével tudtak tőle elvenni. A leány a kis Jankóval felment Budára, ahol bemutatta a királynak a gyűrűt, és elmesélte a történetet. A király megörült szép kisfiának, neki ajándékozta Hunyad várát, és az erdélyi vajda oltalmába ajánlotta őket. Neve így lett Hunyadi János, a Hollót pedig az arany gyűrűvel a király címeréül adta a családnak. Ezért lett Hunyadi János fia később Corvin Mátyás, azaz Hollós Mátyás. Hírvívő madárként jelenik meg a holló Arany Jánosnak Mátyás anyja című költeményében. Az anya megírja fogságban lévő fiának a levelet, de senki nem viszi elég gyorsan a cimzetthez, amikoris:
„S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló; Hunyadi Paizsán
Ül ahhoz hasonló. Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét Az anyai kézből. .............
„Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még A levél, Vagy ahhoz hasonló. Piros a Pecsétje; Finom a hajtása: Oh áldott, Oh áldott A keze-írása!”
Mint hírvivő madár – a csőrében egy levelet tartva a Magyar Posta jelképe is volt. A holló szóban a halál, a hulla szavak jól érzékelhetően benne rejlenek.
Lélekvívő madárnak tartják fekete színe miatt, a moldvai csángók néha az ördögöt is „hollu”-nak nevezik. A teremtés és a spirituális erő szimbóluma, jelen van a mágia a környezetben. A hollómadár „égi” állat, és mint ilyen a felső régiókhoz tartozik. Onnan hoz üzenetet és oda is tér vissza. Apollón helyezte a Hollót az égre, akinek hírvivő madara volt. Kulcsszavak: Hírvivő, lélekvivő, misztikum, varázslat, alakváltozás, teremtés-gyász, születés-halál, Napjelkép.
Mátyás, az olvasó Mátyás királyt, a humanista műveltségű uralkodót kortárs humanista történetírók szövege alapján tudjuk csak bemutatni. Galeotto Marzio így írt róla: ". fölülmúlta, sokféle háborújával, temérdek győzelmével, nagy tetteivel túlragyogta Európa összes fejedelmeit, és kiváló emberséggel párosult jóindulat, nagy műveltség lakozott benne, szelíd és ékesszóló modorú volt, valamint sok nyelven beszélt. Értett ezenkívül a csillagászathoz, a platonista Apuleius műveiben olyan járatos volt, hogy tanait tökéletesen ismerte, gyakran megfordultak tehát udvarában teológusok, filozófusok, orvosok, költők, szónokok és csillagászok, valamint olyanok, akik valamennyi tudományról elő tudtak adni valamit" (Galeotto, 32. p.).
Még gyermekkorában megszerette az érdekes, szép történeteket. Feljegyezték róla, hogy az Európa-szerte ismert Rolland-éneket nagy áhítattal hallgatta. "Mátyás király gyermekkorában annyi odaadással hallgatta az effajta énekeket és a hősökről szóló megemlékezéseket, hogy elfeledkezett ételről-italról, s reggeltől estig étlenszomjan álmélkodva semmi másra sem gondolt, csak az ő hatalmas kardcsapásaikra, bősz küzdelmükre. Közben a győztes dicsőségén fölgyulladva, kezét-lábát vívómozdulatokkal jártatta, mint aki abban a hitben van, hogy ő maga is ott van, és vitézkedik." Szülei hamar felfigyeltek erre, és azért fordítottak nagy gondot arra, hogy "az országlás elnyerésére minden tudományágban, erkölcsben és királyhoz illő foglalatosságban" neveljék (Galeotto, 39. p.). Galeotto Mátyásról írt könyvét Corvin János herceg számára készítette, hogy példaképének tekintse atyját. Az összegezésben így jellemzi: Petrus Romanus nápolyi követ Mátyás király és Beatrix királyné előtt. Miniatúra, 1490 "őt terheli Magyarország minden gondjabaja, mégis olvas, vitatkozik, különféle tudományos könyvekben otthonos. Az ő pompás és mindennapos vendéglátását tudós férfiak élvezik, és jelenlétemben egyszer egy elég nehéz és kétes dologról esett szó. Ki-ki mást mondott, ő pedig előhozatta hálószobájából a könyveket, és egy pillanat alatt meglelte azokat a tekintélyeket, akiket a dologban idézni kellett. Márpedig ezt soha nem tudta volna tenni, ha nem volna jártas a könyvekben." (Galeotto, 105. p.) Nem mindenki tartotta erénynek a király jártasságát a tudományokban, sem időtöltését a könyvei és humanistái között. Udvari papja, Temesvári Pelbárt prédikációiban éles hangon bírálta az uralkodót, aki ahelyett, hogy a várkápolnában ájtatoskodna, a tudósaival vitatkozik neoplatonista tanokról, filozófiai kérdésekről, csillagászati jelenségekről. Mi az olvasmányaiban jártas, humanista uralkodót tiszteljük benne, akinek a számára a könyv nemcsak érték, dísztárgy volt, hanem az ismeretek forrása. Mátyás és a könyvnyomtatás Mátyás király könyvtárában túlnyomórészt kéziratos könyvek voltak. Még a nyomda feltalálása után is kézzel írott kódexeket rendelt külföldön, s nagy lendülettel működött a budai könyvkészítő műhely. Ő mégsem Hess András szolgáltatását vette igénybe. (1473-ban jelent meg a Chronica Hungarorum, mindössze másfél évtizeddel Gutenberg 42 soros bibliája után.) Kelecsényi Gábor úgy értékeli, hogy Mátyás viszonyulása a könyvnyomtatáshoz nem egyértelmű. Elgondolkodtató, hogy a haladó szellemű uralkodó nem fedezte fel a nyomtatott művek jelentőségét (több példány azonos szövegről, olcsóbb, mint a kéziratos könyv stb.), és nem támogatta a hazai nyomda működését. Talán azzal magyarázható ez az átmeneti korszak
a kéziratosság korából a nyomtatott könyvek korszakába, hogy Mátyás "mint bibliofil idegenkedett attól, hogy a könyvtárát búvárló tudósoknak a művészi gonddal előállított kódexek egyedi darabjai keltette élményét csökkentsék a tömegtermékek." (Kelecsényi, 52. p.) Még az sem változtatott ezen a viszonyuláson, hogy az első nyomtatott művek utánozták a kéziratos könyveket a betűk formájával, a fametszetes díszítéssel, a szövegben alkalmazott rövidítésekkel. Hess András második ismert kiadványát a humanistáknak szánta, amely Basilius Magnus De legendi poetis és Xenophon Apologia Socratis című művét tartalmazza. Ez a mű tartalma alapján beillett a Budán elterjedt és népszerű neoplatonista tanokat tisztelő szellemi életbe, de igénytelen külsejével nem tudta magára vonni az olvasók figyelmét. A könyvtörténészek szerint 1477 és 1480 körül működött még egy ősnyomda Budán, amelyet egyetlen ismert terméke alapján Confessionale néven ismerünk. Lehet, hogy csak vándornyomda volt, mert a budai kiadók nem hozzá fordultak az egyházmegyei szertartáskönyvek Kottára figyelő énekesek. C iniciálé a Mátyás Graduáléból kinyomtatása megbízatásával. Ennek az is lehet az oka, hogy a külföldi nyomdák olcsóbban és szebben dolgoztak. Mással is magyarázható Mátyás tartózkodása a nyomdával szemben. Részben az is közrejátszhatott, hogy kedvezőtlen időben indult el Magyarországon a könyvnyomtatás. Kihatott az eseményre a király ellen szőtt összeesküvés, minek eredményeként egy rövid időre kiábrándult a humanistákból. (Vitéz János és Janus Pannonius meghalt, Galeotto Bolognába ment tanítani, Regiomontanus Nürnbergbe távozott.) Azt a tényt sem hallgathatjuk el, hogy Hess András nem a legjobb betűkészlettel érkezett Budára, s ha megnézzük az első Magyarországon nyomtatott könyvet, nem nehéz rájönni, hogy ez a kivitelezés nem tudta magára vonni Mátyás figyelmét. Az ilyen nyomdatermékek nem tudták kiszorítani a művészi kivitelezésű kéziratos kódexeket. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy Mátyás az egyház számára külföldön rendelt nyomtatott szerkönyveket. Az ismert és népszerű Thuróczykrónika is külföldön látott napvilágot két kiadásban is ugyanabban az évben. (1488-ban előbb Brünnben, majd két és fél hónap múlva Augsburgban. Ez utóbbi szebb, díszesebb, fametszetekkel illusztrált kiadás.) Meg kell jegyeznünk, hogy az augsburgi nyomdatermék a híres Ratdolt műhelyéből került ki. Ezt a kiadványt a már budai polgárként tisztelt Fegert könyvkereskedő saját fametszeteivel gazdagította, és Mátyás királynak ajánlotta. Ennek a kiadásnak az előszava egyes díszpéldányban arannyal volt nyomva. Feltételezhetően ilyen díszpéldánnyal ajándékozták meg Mátyás királyt is, de úgy látszik, ez sem volt elég ahhoz,
hogy a könyvgyűjtő humanista uralkodó érdeklődését felcsigázza. A könyvtárában található elenyésző számú ősnyomtatványt főleg a szerzők ajándéka, tiszteletpéldánya képezte. A könyvtár sorsa Mátyás halála után 1490. április 6-án meghalt Mátyás király. Híres könyvtárának szomorú sorsa lett. A rendelkezésünkre álló irodalom arra utal, hogy legalább 150 befejezetlen kódex maradt Firenzében, és mindössze két évvel halála után beszüntették a munkát a budai másolóműhelyben is. A trónra lépő Ulászló nem értékelte e gazdag szellemi örökséget. Könyveket már nem vásárolnak, a firenzei műhelyekből nem tudták kiváltani az elkészült köteteket, sőt ha a helyzet úgy kívánta, Ulászló könnyedén ajándékozott a corvinákból. Mátyás fia, Corvin János mindössze néhány darabot tudott belőlük megtartani, miután 1490-ben vereséget szenvedett a trón körüli harcban (csontmezei csata). A corvinák szétszóródtak világszerte. A bécsi császári könyvtárra került felirat szerint (nem kis túlzással) a könyvek nagy része Mátyás király könyvtárából került oda. 1526ban Mária királyné menekülésre kényszerült, s magával vitte a kápolnából a Brüsszeli Missale néven ismert, gyönyörű díszítésű - talán egyik legismertebb, egyesek szerint legszebb - corvinát. A feljegyzések alapján 1526-ig eredeti helyén állt a könyvtár, de nem volt könyvtárosa. Szulejmán távozásakor számos corvina Konstantinápolyba került más királyi kinccsel együtt. Az állomány tovább csökkent. Erről tanúskodik Petrus Lambetius, bécsi császári könyvtáros beszámolója 1666-ból a Corvina maradványairól: ". leszálltunk . a mintegy húsz fokot számláló kőlépcsőn. Világosságot csak egy félkör alakú és elég nagy ablak szolgáltatott. Ebben a pincében. találtuk meg ama híres kincsét a Corvina könyvtárának, melyet valamennyi tudós ember oly régóta és oly nagy kívánsággal vágyott meglátni. De nem felelt az meg sem hírének, sem a hozzáfűzött várakozásnak. Mindenestül nem állott ez ugyanis több mint kb. háromszáz vagy négyszáz könyvből, melyek egy csomóban hevertek a földön, portól, piszoktól annyira belepve, hogy ennél rútabb vagy nyomorúságosabb látványban részed alig lehet." (A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében, 126. p.)
A Corvina könyvtár kötetei több mint tíz ország gyűjteményében lelhetők fel. Van belőlük az Egyesült Államokban (4), a bécsi Nemzeti Könyvtárban (itt van a legtöbb: 37), a Vatikáni Könyvtárban (9), Prágában, Salzburgban, Brüsszelben és még más városokban. Ezeket a felmérhetetlen értékű kódexeket mutatták be 1990-ben, amikor megkísérelték rekonstruálni Mátyás király könyvtárát - 500 év után. Ez természetesen ennyi év távlatából nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Mégis hálásak vagyunk a kísérletért, s azért is, hogy a sokfelé szétszóródott, legszebb kódexlapok egy virtuális könyvben, A Bibliotheca Corvinianában megelevenedtek, és bepillantást nyújtanak egy művészetszerető király könyvgyűjteményébe.
Ma 53 Corvina van Magyarországon, MÁTYÁS király EMBLÉMÁI-IMPRESÁIMÉHKAS, méhkas a rendezett állam szimbóluma,
hogy a gyűrű – mivel kör alakú, tehát nincs kezdete és vége, hanem kezdettelen, ezért – az örökkévalóságra, a tökéletességre utal. Ez a kör vagy gyűrű megtalálható Mátyás valamennyi emblémáján GYÉMÁNTGYŰRŰ,
a kút a jó dolgokat jelképezi, A kút Mátyás gondolkodásának mélységét jelzi . KEREKES KÚT,
Kút emblémájú padlócsempe-töredék a solymári várból
A hordó az összetartás jele. A hordó a finom borokra is utal, aranykarika vagy ovális veszi körül. HORDÓ,
a glóbusz csillagászati érdeklődésére utal, ezeket is aranykarika fogja közre : a glóbusz az asztronómia jelképe volt a középkorban. Mátyás támogatta kora csillagászati kutatásait, osztozott a ARMILLÁRIS GÖMB (ÉGGÖMB),
babonákban, és hitt a csillagjóslásban is:
ACÉL ÉS TAPLÓ, A
kovakő a fizikai és a lelkierőt jelentheti Ugyanakkor a kovakő összedörzsölése szikrát okoz, ez utalhat két uralkodó vagy két hadban álló ország közti ellentétre is. A tűzszerszám így Mátyás státusszimbólumai közé tartozhatott.
A homokóra nem az idő múlását mutatja, hanem cselekvésre int, A homokóra a bölcsen irányított élet szimbóluma és a kedvező alkalom megragadásának jelképe is HOMOKÓRA,
SÁRKÁNY – A sárkány a kereszténység győzelmének szimbóluma annak ellenségei felett. A sárkány a keresztény szimbolika szerint a kígyóval egyenértékű, a gonosz hatalom jelképe, de jelenthet halált, sötétséget, pogányságot
a sárkány az utolsó akadály, amelyet le kell győzni, így a sötétség hatalmai feletti és eretnekséget is. Az elbeszélésekben
győzelem is
elsősorban a Bibliotheca Corviniana miniatúráin, könyvdíszein jelennek meg, ezek, illetve a hasonló funkcióval használt hollós emblémák jó részét a firenzei műhelyek miniátorai festették,
HOLLÓ
A pálos kolostor záróköve, Remete Szent Pál, és a holló Remete Szent Pál legendája szerint a keresztényüldözés elől a pusztába menekült Pál mindennapi tápláléka egy fél cipó volt, amit Isten rendelésére egy holló hozott el neki. A holló így vált a pálosok egyik jelvényévé. A Pilis belsejéből indult a Pálos Rend, amelynek vezérlőkalauza, irányítója és szent madara a holló, mely madár Hunyadi Mátyás címerében és nevében ugyancsak megmutatkozik. Hollós (Corvin) Mátyás királynak a hollója igazságkereső és igazságfenntartó, csőrében az örökkévalóság és az igazság gyűrűjével. Mátyás híres Fekete Serege, a hollónak fekete ruháját viselte magán, mellén a hollós címerrel. Itt a holló szimbólum nem mást jelent, mint az élet és a halál ura. A Hunyadi család – hollós címerének történetére PetthőGergelynek 1753ban Kassán megjelent „Rövid Magyar Kronika” című művében akadtam rá. E szerint Zsigmond király 1392-ben a törökhöz pártolt Havasalföldi vajda ellen vonultában megszállt Dévánál. Itt egy Boér-leány engedett a király kívánságának. A Havasalföldről diadalmasan megtérő király hazafelé ugyanott szállt meg. Ekkor a Boér leány közölte vele, hogy várandós tőle. Ezt hallván Zsigmond király egy gyűrűt adott neki jelül, azzal, hogy fiát hozza fel Budára, ahol ő úrrá teszi a gyermekét. A leány világra is hozta Jánost. Amikor Budára készültek, egy holló elragadta a fényes gyűrűt,
amit csak nagynehezen, a holló lelövésével tudtak tőle elvenni. A leány a kis Jankóval felment Budára, ahol bemutatta a királynak a gyűrűt, és elmesélte a történetet. A király megörült szép kisfiának, neki ajándékozta Hunyad várát, és az erdélyi vajda oltalmába ajánlotta őket. Neve így lett Hunyadi János, a Hollót pedig az arany gyűrűvel a király címeréül adta a családnak. Ezért lett Hunyadi János fia később Corvin Mátyás, azaz Hollós Mátyás. Hírvívő madárként jelenik meg a holló Arany Jánosnak Mátyás anyja című költeményében. Az anya megírja fogságban lévő fiának a levelet, de senki nem viszi elég gyorsan a cimzetthez, amikoris:
„S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló; Hunyadi Paizsán Ül ahhoz hasonló. Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét Az anyai kézből. .............
„Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még
A levél, Vagy ahhoz hasonló. Piros a Pecsétje; Finom a hajtása: Oh áldott, Oh áldott A keze-írása!”
Mint hírvivő madár – a csőrében egy levelet tartva a Magyar Posta jelképe is volt. A hollómadár „égi” állat, és mint ilyen a felső régiókhoz tartozik. Onnan hoz üzenetet és oda is tér vissza. Apollón helyezte a Hollót az égre, akinek hírvivő madara volt. Kulcsszavak: Hírvivő, lélekvivő, misztikum, varázslat, alakváltozás, teremtés-gyász, születés-halál, Napjelkép.
Több szimbólum megjelenítése a majoléikapadlócsempén
Mátyás király asztalánál 2012.08.27
Tetszenek-e tudni, hogy a "gyevi bíró" története Algyőhöz kötődik? Algyő régi neve volt "Gyevi". Mátyás uralkodása alatt Magyarország európai nagyhatalom lett: erős hadsereggel, gazdag kincstárral, reneszánsz művészettel, humanista műveltséggel és természetesen ehhez kapcsolódó reneszánsz gasztronómiával. A tizenöt évesen uralomra került Mátyás megtestesítette a görög embereszményt, melyben a szellem előkelősége határtalan életörömmel párosul. Az utókor szerencséjére Mátyás királyt az asztal örömei sem hagyták hidegen, és sokszor személyesen is részt vett a királyi konyha irányításában. Nagyon szerette Itáliát, a reneszánsz szülőhelyét. Második feleségét is onnan hozta. A híres reneszánsz uralkodónak nagy tudású jegyzői voltak Galeotto Marzio és Antonio Bonfini személyében. Feljegyzéseikből tudjuk, milyen figyelemre méltó, pontosan kidolgozott hierarchiát alkotott Mátyás udvarának konyhai és felszolgáló személyzete. A király asztalánál fogyasztott ételek némelyikének leírása is fennmaradt Veres György feljegyzései között, aki 1462-től kezdve a királyi udvar főszakácsa volt. Amikor Mátyás és Aragóniai Beatrix hercegnő 1475-ben házasságot kötött, Beatrix kíséretében jó néhány olasz szakács és cukrász is érkezett Magyarországra, jóvoltukból a magyar konyha az olasz szakácsművészet kifinomult módszereivel gazdagodott. Ha megnézzük, milyen recepteket használtak Mátyás udvarának konyhájában az 1480-as évektől kezdve, arra a meggyőződésre jutunk, hogy Beatrixnek alighanem birtokában volt a világ legelső nyomtatott szakácskönyve: a de Honesta Voluptate, amelyet 1474 körül írt Bartolomeo de Sacchi. Beatrix és Mátyás lakodalmán ezüst szökőkutakból ömlött a vörös és fehérbor, és aranytányérokon szolgálták fel a vacsorát a vendégeknek. A meghívottak - régi római szokás szerint - egy jókora négyszögletű asztalt ültek körül.
Először gyömbérrel, szerecsendióval, borssal és egyéb fűszerekkel ízesített, különféle párolt húsokat szolgáltak fel. Ezután a vadpecsenye került az asztalra: fácán és pávasült, majd mindenféle sült hal és pástétom, végül különleges nyalánkságok és gyümölcsök következtek. A fiatal nemes urak megtiszteltetésnek tekintették, ha szolgálatot teljesíthettek a vacsorázóasztal körül ők szeletelték fel a húst és szolgálták fel a különböző fogásokat, sőt gyakran ők voltak a kóstolók is.
Egy kódexben, amely jelenleg a Müncheni Állami Könyvtárban található, négy olyan recept is fennmaradt, amelyet annak idején gyakran szolgáltak fel Mátyás király asztalánál. A pontyot például a következőképp készítették el az udvari lakomák számára: először roston megsütötték a halat, aztán mézeskalácsot és zsömlét főztek meg borban, és átnyomkodták egy szitán, majd almát és körtét adtak hozzá, és pürévé törték az egész masszát. Végül a sült halat a püré közepére helyezték, és sáfrányos mézzel szolgálták fel. Egy másik fogás, a gyömbérlében felszolgált kappan: a gyömbérlevet borban főtt zsömle tésztájával sűrítették, ez a módszer már az ókori Rómában is használatos volt. Galeotto Marzio szerint leggyakrabban a következő fogások kerültek a királyi asztalra: marhahús, bárány- és marhahús, őz- és nyúlpecsenye, de a király nagyon kedvelte a kacsát, fürjet és seregélyt is. Gyakran szolgáltak fel kappant és fácánt is, utóbbiakat a királyi udvarhoz tartózó gazdaságokban tenyésztették.
Galeottoa királyi konyha jellegzetességeinek titkaiba is beavat bennünket: "Minden ételt a saját levében tálalták... Lett, légyen, az liba, kacsa, fácán, kappan vagy fürj, mi több a marhát, bárányt, kecskét, disznót és különféle halakat is mindig a saját levükben főzték, vagy pácolták. A hagyma használata is Mátyás uralkodása alatt terjedt el, a király hitvesének köszönhetően. Egy alkalommal Baetrix, a kor szokásos túláradó stílusában, így köszöni meg a nővér, Eleonóra küldeményét. "Köszönöm neked a hagymát és a fokhagymát, amit Ferrarából küldtél. A király akkor sem örült volna jobban, ha igazgyöngyök lettek volna ." Ettől az időtől kezdve lesz a hagymából a legfontosabb magyar zöldségféle. Mátyás király kedvenc gyümölcse a füge volt, melyet szintén Beatrix honosított meg Magyarországon.
A királyné kedvenc csemegéje állítólag a liletojás volt. Bár tömegesen pusztították őket, még mindig maradt ebből a csodálatos kismadárból, amelynek tojása az egyik legkiválóbb ínyencség. A 15. és 16. században, amikor éppen szezonja volt, a piacon több liletojást lehetett találni, mint tyúktojást. A tisztaságáról híres visegrádi ásványvizet csöveken vezették a királyi palotába. Mátyás király, akinek mesébe illő tettei mindmáig megmaradtak a nép ajkán, gyakran bekukkantott a konyhába, eltréfálkozott a szakácsokkal, sőt néha még segített is nekik valamilyen különleges étel elkészítésében. Bár lehet, hogy ez is csak legenda. A 15. század, s ezen belül Mátyás uralkodásának korszaka, a magyar történelemnek és a magyar gasztronómiának is aranykora volt. Ebben az időben alakultak ki a konyhaművészet alapszabályai és ugyancsak ekkor finomult az étkezés legalább is bizonyos alkalmakkor valóságos szertartássá. Művészek és mesteremberek készítették a szemet gyönyörködtető,
mestermívű étkészleteket és evőeszközöket. A jó szakácsokat tisztelték, becsülték és földbirtokosi rangra emelték az uralkodók. Mindezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy a sajátos nemzeti karakterrel rendelkező magyar konyhaművészet kifejlődhessen. Barta László
A Mátyás király uralkodása előtti évek étkezési szokásait elsősorban a „nagyevések” és az erősen fűszerezett, zsíros húsételek fogyasztása jellemezte. A mértéktelenségbe torkolló tivornyák azonban a reneszánsz térhódításával visszaszorultak. A kifinomult, változatos ízeiről, ínyencfogásairól, és kulturált étkezési szokásairól híres itáliai reneszánsz hazánkban is óriási gasztronómiai fordulatot hívott életre. Ez főként Beatrixnek, Mátyás király második feleségének volt köszönhető, aki az olasz konyhaművészetet Magyarországra is magával hozta. A felhasznált alapanyagok, az elkészítési módok, a tálalás, valamint az ételek elfogyasztásának területén is nagy változás következett be.
Hozzávalók: a csigától a hagymáig A királyi udvar és a főurak ízlését kielégítendő , különleges mediterrán ételeket: zöldségeket,gyümölcsöket, sajtokat, fűszereket és tenger gyümölcseit hozattak Magyarországra. Igen kedvelt volt például a fésűskagyló, az osztriga, a rák és a csiga, de Beatrix kedvenc sajtjai (pl. parmezán, pármai) sem hiányozhattak a menüből.
A gyümölcsök közül a füge örvendett a legnagyobb népszerűségnek: állítólag volt olyan lakoma, amikor több mint 45 font (kb. 23 kg) fogyott belőle. Az egzotikus finomságok közül kedvelt volt még a narancs,a citrom és a gránátalma is.
A halak köréből a pisztrángé, a csukáé, a harcsáé és az angolnáé volt a főszerep. Az étlapról a vadhúsok sem hiányozhattak: az őz, a nyúl, a szarvas és a vaddisznó a legnépszerűbb ínyencfogások között szerepelt. Ezek mellett persze még számtalan húsfajta (pl. szarvasmarha, juh kecske, lúd, kacsa, páva és pulyka) igen kedvelt volt. A királyi udvarban talált hatalmas mennyiségű állatcsontmaradvány is arról tanúskodik, hogy a hús volt az elsődleges nyersanyag. Ebben az időben vált gyakorlattá Mátyás egyik kedvenc növényének, a hagymának a felhasználása, bár ízesítőként való alkalmazása még nem volt annyira jellemző, mint manapság. Állítólag a király rajongott a sült hagymaszirmokért, ezért budai kertjébe ferrarai hagymát ültetett.
A fűszerezésnek is kiemelkedő jelentősége volt. Az aromás növények közül a sáfrány, a gyömbér és a bors volt a legkedveltebb, de elterjedt volt a kapor, a szegfűszeg, az ánizs és a szerecsendió használata is. A különféle zöldfűszereket (pl. bazsalikom, rozmaring, majoránna, kakukkfű) ugyancsak szívesen alkalmazták.
Az elkészítés művészete
Bár a fogások összeállítása a király udvarába szerződtetett elsőrangú szakácsok feladata volt, olykor maga Mátyás is benézett a konyhába, és ellenőrizte egy-egy kedvenc ételének zamatát. Sőt, felesége saját konyhát tartott fenn, így Beatrix keze alól valódi cukrászremekművek kerültek ki.
Az elkészítési módok a mai gyakorlathoz képest igen eltérőek voltak. A levesek fogyasztása például nemigen volt jellemző, a húsokat viszont erősen fűszeres lében, vagy mártásban szervírozták. Ezt általában kenyérdarabokkal mártogatták ki a tálból. A sűrítési módok közül a kenyérbéllel való dúsítás volt használatos, a rántást ekkoriban még nem ismerték. Elterjed volt azonban a párolás, valamint a nyárson, illetve roston sütés módszere. Sertészsírt csak ritkán alkalmaztak, leginkább olajjal és vajjal főztek. Az ételek általában édeskés zamatúak voltak, ami a fűszereken kívül a méznek, az aszalványoknak és a gyümölcsöknek volt köszönhető. A fogások aromájára – a mai gyakorlathoz hasonlóan – a savanykás ízesítők (pl. ecet, tejföl, bor) használata is rányomta bélyegét.
Mátyás király lakomái Beatrix Magyarországra érkezésével az olasz ízek mellett a reneszánsz étkezési kultúra is eljutott hazánkba. Mátyás uralkodása alatt meghonosodott a kulturált ételfogyasztás. Beatrix révén az udvarban kezdett elterjedni a villa használata, valamint a lakomák végén az állatcsontokból készített
fogvájók alkalmazása is rendszeressé vált.
Bár napjában mindössze kétszer étkeztek, valószínűleg semmiben sem szenvedtek hiányt. A délelőtt tíz óra tájban szervírozott reggeli, valamint az öt óra körül tálalt vacsora elfogyasztása alkalmanként négy-öt órán keresztül is eltartott.
Az evésre szánt idő hosszúsága egyáltalán nem meglepő annak ismeretében, hogy egy-egy ünnepi lakomán akár huszonnégy fogás is az asztalra kerülhetett.
A vacsorát kellemes zeneszó kísérte, gyakorta itáliai lantosok és énekesek szolgáltatták a muzsikát. A tálalásra se igen lehetett panasz: a vadakat általában bundájukban, a szárnyasokat pedig tollaikkal díszítve szervírozták. Az állatok patáit, fogait, szarvát és nyelvét gyakorta bearanyozták díszítésképpen. A tányérváltás ekkoriban nem volt bevett szokás, sőt, egy-egy fogást közös tálból fogyasztottak el. Abroszt nem használtak, és poharak szintén nem kerültek a vendégek elé: aki megszomjazott, az a pohárnoktól „rendelhetett” italt. Leginkább a bor fogyasztása volt jellemző, közülük is az ízletes budai fehér borokat becsülték legtöbbre.
Galeottonak köszönhetjük a magyar étkezési szokások szemléletes leírását is: "Szokásuk a magyaroknak, hogy négyszögletű asztalok mellé ülnek le enni... és minden ételt mártásban tálalnak. A mártások váltakoznak az ételek szerint. A fiatal liba, kacsa, kappan, fácán, fogoly, seregély, melyek nagy számban vannak errefelé, aztán a borjú-, bárány-, gödölye-, disznó- és vaddisznóhús meg mindenféle hal a maga külön mártásában úszik és fűszereződik. Az is szokás, hogy valamennyien egy tálból esznek - nem mint nálunk (azaz Itáliában), ahol mindenki külön tálat kap -, és senki sem használ villát, mikor a falatot fölemeli, vagy a húsba harap. Mindenki előtt van valami kenyérféle, a közös tálból kiveszi, amit kíván, és falatokra vágva ujjaival teszi a szájába. A magyaroknál nem igen vannak szokásban az étekosztók, úgyhogy csak a legnagyobb nehézséggel védheti meg az ember a magyarok bőséges és gazdag táplálkozása miatt kezét és ruháját a beszennyeződéstől, mert a lecsöpögő sáfrányos lé néha az egész embert bemocskolja. Ugyanis igen nagy mértékben használnak sáfrányt, szegfűszeget, fahéjat, borsot, gyömbért meg más fűszereket. De Mátyás király, noha mindenhez kezével nyúlt, soha nem szennyezte be magát, bármennyire elmerült a beszélgetésben. Lakomái alkalmával ugyanis vagy valamilyen komoly dologról volt szó, vagy tréfálkoztak, dalokat énekeltek. Mert zenészek és lantosok is vannak ám ott, akik a vitézek tetteit hazai nyelven (magyarul) lantkísérettel éneklik a lakománál... a király társalgott, vagy a dalokat és az asztali beszédet hallgatta a legnagyobb figyelemmel, közben evett az ételből és a mártásból, de soha mocsok el nem rútította.
Valóságos csoda ez, mert a többiek a legnagyobb vigyázattal és igyekezettel sem tudták megőrizni kezüket és ruházatukat a beszennyeződéstől..."
Borszállítók A paprika megjelenéséig és általános elterjedéséig (tehát a XIX. század kezdetéig) a leggyakoribb ízesítőnk a bors, a gyömbér és a sáfrány voltak. Ez utóbbit igen régen használják a magyarok mind fűszernek, mind festőszerként. Mátyás király szakácsai oly bőven használtak sáfrányt, hogy a király és vendégei állandóan a sárga színeződés veszélyével ültek asztalhoz. A sárga ruhák és kezek, pecsétes abroszok az étkezési szokásokból következtek: evőeszközt nem nagyon használtak, kézzel ettek.
Nagy gondot fordítottak a kovásszal készített, magyaros kenyérre, amit nem cseréltek fel az olasz zsemlekenyérrel. Nagyon kedvelték a halakat; a hazaiak közül a csuka és menyhal, az idegenekből az angolna és a hering voltak a leggyakoriabbak. A húsfélék marha, juh, sertés és vadak, valamint baromfik elkészítését jelentették. A zöldségek után nagy gondot fordítottak a sajtokra és cukrászsüteményekre is. Az ízek az édeskés felé hajlottak; a sós, fűszeres húsételek pedig savanykásak voltak a "beléjük bocsátott" jelentős mennyiségű bortól, ecettől és tejföltől. Bő lével készültek, hideg vagy meleg mártással, amit nagy kenyérszeletekkel mártogattak a közös tálakból. (A mártás ekkor még szó szerint megfelelt a nevének: ebbe mártogatták a húst és a kenyeret.) Levest külön nem ettek, és a zöldféléket is magában szolgálták fel. Jellemző volt még a fűszerek mértéktelen használata. A jeles alkalmakkor készített sütemények néha szobrászi alkotásokkal vetekedtek. A méz volt a fő édesítőszer, süteményekhez ezt használták, de készítettek mézsört, mézes bort, mézes vizet is.
Mátyás menyegzőjére 24 fogás készült. Ez nem azt jelenti, mint ma; a 24 féle étket 4-5 menetben hordták fel, és mindenki abból evett, amihez hozzáfért. Külföldön két embert számoltak egy tálra, nálunk jóval nagyobb tálakon került az étel az asztalra, és a körülülők ebből vették ki (kézzel) a nekik tetsző darabokat. Étrendek nem maradtak fenn,
de a felhasznált fűszerekből gazdag húsfogyasztás gyanítható. Leginkább vadhús került az asztalra; szarvasok, vadkecskék stb. A borok legjobbika szerémi mindig akadt (a tokaji csak a század végén szorította ki az első helyről), de gyakran váltakozott gyengébb budaiakkal, baranyai pecsenyével. Folyóink bővében voltak a halnak, de az udvar szívesen fogyasztott tengeri tintahalat, azúrpolipot, heringet, sőt az osztrigát és a vizaikrát (kaviárt) is. Beatrix királyné közbenjárására ételeink nagymértékben igazodtak a nyugati, elsősorban az olasz ízléshez, és az évszázadok folyamán ez volt az alapja a jellegzetesen magyar ételek kialakulásának is. És hogy mi került a királyok, főurak asztalára? Íme két példa egy XVI. századi Erdélyben élt ismeretlen szerző által írt szakácskönyvből, a "Szakács Tudomány"-ból, melyben többek között ezeket a recepteket olvashatjuk:
Dürer: Szakács és felesége
"Disznóhús, az kit erdeinek hínak, szekfüves lével. Az erdeinek szép édes húsát vágjad fel elegesleg, azt mosd meg erősen sós vízben, míg az husa fő, az levét addig tegyed fel borban, hányj fekete czipót reá, hogy immár látod, hogy megfőtt az husa, ved ki, szürd el az levet róla, őss hídeg vizet reá és abból abáljad ki, az édes husában hagyj meg három vagy négy konczokat, azt piritsd meg az urad asztalára, ha mind megpirithatod is, nem árt, azt rakjad szép tiszta fazékban, verd által az levét szitán, hányj mandolát reá, masolaszőlőt, almát, körtvét, mézeld, borsold, szekfüvezd meg (szekfűborssal kell fűszerezni), egy kicsény szint is adj neki sáfránnyal, ezt ugyan valóban megfőzzed az szerszámmal együtt, és minden szerszámát megadjad; add fel (a konyháról).
"Borjúhús lemóniával, tárkonnyal A borjuhus szépaprón megvágjad, szépen megmossad, tiszta fazékban feltegyed, hogy felteszed, szép tiszta egészen hámozott vereshagymát, almát hányj reája, tárkonyt is ugyanakkor vess reája, akár asszó legyen, akár nyers, ez osztán hogy megfő az alma-hagyma rajta, és meg akarod abárolni (előfőzni az első forrásig), ugy abárold meg az husát, tiszta asztalra kiszedjed, abároljad szép tiszta fazékban, éás ugy szürd reá a levet és ugyan által verd, mintegy vernyével valót, azt osztán az tüzhöz tegyed, felforrázzad, megeczetezzed, megborsoljad, sáfrányozzad, gyömbérezzed, lemóniát (citromot) is hányj reája, mikor fel akarod adni, kettéhasogasd az lemoniát és ugy rakd az tálban: ennek az leve penig igen sürü ne legyen, savát megadjad (sózzad), és ugy add fel."
És még egy recept, melyet egy német nyelvű kódexben jegyeztek fel a XV. század vége felé:
"Ponty zsírral párolva és egy fácánlé A pontyot tisztítsd meg, hempergesd meg zsemle- és mézeskalácsmorzsában, süsd meg roston szép pirosra. Tégy egy üstbe vagy serpenyőbe jó bort, tégy bele körtét vagy almát, törd át egy szitán, tedd fel ismét a tűzre, tedd bele a felszeletelt halat, s ha felforrott, szegfűborssal, fahéjjal, sáfránnyal, ha savanykás, egy kis mézzel fűszerezd meg, és ha vadhoz adod, akkor sózd meg illően."
A téli vendégeskedések idején az ételsorok fő helyén szerepeltek a disznótorok ínyes termékei, a hurkák, a kolbászok és a gömböcök. I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvartartásában gyakorta olyan mennyiségű toros étek elhelyezéséről kellett egyszerre gondoskodni, hogy az uradalom kisebb kastélyainak kamráit is igénybe kellett venni. A középkori illemszabályok előírása szerint az étkezőasztalnál a díszhelyet, amelyet többnyire a ház ura foglalt el, arany-, vagy ezüstedénnyel jelölték meg. Az étkezőasztalon a virágdíszítést nem kedvelték, az asztal közepére csak itt használt dísztárgyak kerültek. Bakócz Tamás érseknél például ezüstszarvas feküdt a tányérok között, Mátyás király udvarában ezüst egyszarvúak. Bethlen Gábor fejedelem az oroszlános, malomforma és tornyos poharakat
kedvelte díszítésül. Franciaországban és Németországban erre a célra hajó formájú díszes tárgyat használtak.
Ínycsiklandó recept Végezetül lássunk egy ínycsiklandozó receptet, amely aprócska ízelítőt nyújt a reneszánsz konyhaművészet világából.
Húsos erszény Hozzávalók a tésztához: 25 dkg rétesliszt, 1 tojás, 10 dkg vaj, só A tészta elkészítése: A lisztet és a tojást a sóval, valamint kevéske vízzel összegyúrjuk és kinyújtjuk. Rákenünk egy szelet vajat, az egészet összehajtjuk, és ismét kinyújtjuk. Ezt a műveletet addig ismételjük, míg az összes vajat elhasználjuk. Ezután a tésztát tálba tesszük, és két órán keresztül letakarva állni hagyjuk. Hozzávalók a töltelékhez: 25 dkg darált marha vagy sertéshús, 2 ek. méz, só, bors, rozmaring, fahéj, gyömbér, 6-8 db aszalt datolya, szerecsendió. A töltelék elkészítése: A hozzávalókat alaposan elkeverjük, és éjszakára hűtőben állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Az erszény elkészítése: A tésztát kb. fél centi vastagságúra nyújtjuk, és nagyobb köröket szaggatunk belőle. A kör egyik oldalára teszünk egy kanálnyit a fűszeres pépből, majd ráhajtjuk a tészta másik oldalát, és a széleket összenyomkodjuk, hogy a töltelék ne folyjon ki. Az „erszényeket” tojássárgájával megkenve sütőbe tesszük, és 15-20 percig sütjük. (A recept forrása: Sulinet.hu)
