Velence, Nápoly, Firenze, Milánó hatalmi törekvései átyás királlyá választásáról rövid idõn belül értesültek Itáliában. A Budán tartózkodó velencei követ, Thomasi jelentése már február végén megérkezett Velencébe, és néhány hónap késéssel Szilágyi Mihály követei Milánóba és Firenzébe is megvitték a hírt. Ez a három itáliai városállam és a félsziget déli részén elterülõ Nápolyi Királyság lesznek Mátyás itáliai politikájának a fõszereplõi. Itália korszakunkban városállamok és királyságok együttese volt, amelyek hol békében, hol egymással szemben álló szövetségekbe tömörülve, egymással háborúskodva élték mindennapjaikat. Küzdelmükbe idõrõl idõre bekapcsolódtak a pápák is, mint az egyházi állam uralkodói. Valóságos világi uralkodókként léptek fel, inkább államférfiak és hadvezérek voltak, mint elhivatott fõpapok.
M
Velence: kezdeti jó viszony Velencében kedvezõen fogadták Mátyás megválasztását. Egyrészt megmenekültek attól, hogy a trónt a hatalmas Cillei-vagyon szinte egyedüli örököse, III. Frigyes németrómai császár nyerje el, aki várományosnak tekintette magát. Így Velence közvetlen szomszédságában egy ellenséges politikát folytató birodalom alakult volna ki. Másrészt a minden oldalról ellenséggel körülvett Mátyás nehéz helyzete biztosítékul szolgált arra, hogy a Velence által elfoglalt Dalmáciát nem kell félteni magyar támadástól. A török veszély növekedése csakhamar szorosabb kap-
csolatot teremtett a két állam között. Velence az 1450-es évek végéig igyekezett minél hosszabb ideig békében élni az oszmán hatalommal. A szultán 1461. évi ázsiai gyõzelmeinek hatására azonban kimozdult passzivitásából, és diplomáciáját a török elleni európai összefogás megszervezésére mozgósította. A pápánál a török elleni keresztes hadjárat megindítását, a Magyar Királyságnak nyújtandó segélypénz folyósítását, III. Frigyes és Mátyás kibékülését szorgalmazta. A segélypénzek ügyében maga járt elöl jó példával. 1462 tavaszán 3 ezer aranyat utalt át Mátyásnak, további 16 ezer aranyat helyezve kilátásba. 1463 nyarán a török elfoglalta Boszniát, és Velence keleti birtokai ellen intézett támadást. Erre 1463 szeptemberében
Agostino Barbarigo dózse (1486–1501) portréja. Giovanni Bellini festménye
Velence és Magyarország szövetséget kötött. Ennek értelmében a velenceiek a Peloponnészoszon és Dalmáciában, a magyarok Boszniában kezdik meg a hadmûveleteket. A velencei pénzküldemények már 1465-tõl megritkultak, és az együttmûködést ellentétek nehezítették. 1468-ban pedig Mátyás fegyverszünetet kötött a törökkel. Velence a magyar befolyás megerõsödését a magyar felségterületnek számító horvát tengerparti térségben igyekezett ellensúlyozni. 1465-ben védnöksége alá vette Frangepán Istvánt és fiát, a zenggi grófokat, pár hónappal késõbb pedig elfoglalt néhány, Horvátország és Dalmácia határán fekvõ várat és helységet. A területek birtokbavételét a török veszéllyel indokolta. Valószínûbb azonban, hogy erre a lépésre a III. Frigyes és Mátyás egyezkedésérõl kerengõ hírek miatt szánta el magát Velence. Attól félt ugyanis, hogy a két uralkodó együttesen indít támadást ellene, Mátyás számára Dalmácia, a császár számára Friuli lett volna a hadjárat célja. Bár a hír nem bizonyult igaznak, a feszültség nem csökkent a két állam között. Mátyás a magyar határvonalat, a török betörésektõl védõ erõdítményrendszert erõsítette meg. Álláspontja: a törökkel, ha az nem támad,
17
keinek egyike, a garamszentbenedeki úrkoporsó. 1480 után Mátyás csökkenti az örökös ispánságok számát, és több megye ispánságát fiára, Corvin Jánosra ruházza, tartományi méretû megyecsoportokat hozva létre. 1481 március 10. Mátyás 300 lovast és 400 gyalogost küld apósának, Ferdinánd nápolyi királynak a török elleni harcra. március 29. Mátyás engedélyezi Selmecbányának, hogy a bányamûvelésre társaságokat hozzon létre. május 3. Meghal II. Mehmed szultán. (Fiai: Bajezid és Dzsem trónviszályából II. Bajezid kerül ki gyõztesen. Dzsem herceg a johannita rend birtokában levõ Rodosz szigetére menekül.) július 13. Mátyás a budai országgyûlés rendeletére hivatkozva megtiltja a lókivitelt. augusztus 25. Mátyás vám- és harmincadmentességet adományoz az erdélyi szászoknak az ország egész területére. az év folyamán A királyi udvarban könyvkötõmûhely dolgozik. – Giovanni Dalmata dalmát kõfaragó, szobrász megkezdi mûködését a királyi udvarban. 1482 június 26. Mátyás felszólítja a városokat, hogy küldjék el megbízottaikat Nagylucsei Orbán kincstartóhoz a fizetendõ adó megállapítására. augusztus 18. Mátyás egyezséget köt János sagani herceggel. (A herceg halála után a glogaui hercegség a magyar királyt illeti.) augusztus 19. Mátyás az erdélyi szász városok kérésére meghagyja erdélyi hivatalnokainak, hogy a fennhatóságuk alatti területeken az idegen kereskedõk kicsiben való árusítását, valamint általuk a nyers és kikészített bõrök felvásárlását akadályozzák meg. december A magyar seregek visszafoglalják az 1445 nyara óta III. Frigyes császár kezén levõ Kõszeg városát. az év folyamán Mátyás III. Iván moszkvai nagyfejedelemmel keres kapcsolatot IV. Kázmér lengyel király sakkban tartására. – Drágffy Bertalan megbízásából elkészül a Szatmár megyei erdõdi templom. (Gótikus építmény reneszánsz részlettel.) – Magyarországi kõfaragó elkészíti Aragóniai János bíboros, az esztergomi érsekség kormányzójának címerét. 1482 körül Befejezõdik a pesti (a mai belvárosi) Szûz Mária-plébániatemplom gótikus stílusú átépítése. 1483 január 25. Mátyás megerõsíti az újonnan visszafoglalt Kõszeg város kiváltságait, a polgároknak öt évre vámmentességet biztosít és elrendeli, hogy ötévi
18
vánt magának feleséget választani, mindkét ajánlatot elutasította.
Nápoly: Velence ellen
Az Óriások lépcsõje a velencei dózsepalota árkádos udvarán
nem kezd háborút. Emellett megpróbálta uralmát a Boszniával határos Hercegovinára, szentszávai István tartományára kiterjeszteni, amit Velence minden eszközzel, igaz, sikertelenül, akadályozni igyekezett. Az 1460-as évek második felében tehát Mátyás megítélése Velencében már korántsem volt kedvezõ. A trónját véglegesen megszilárdító, a császárral kiegyezõ, külpolitikai elszigeteltségébõl fokozatosan kitörõ, a török háborúból magát kivonni igyekvõ Mátyás már nem az az uralkodó, akire Velencének szüksége volt. Ehhez járult az is, hogy a Velencével szemben álló olasz államok is keresték a kapcsolatot vele. 1465-ben szinte egy idõben érkezett házassági ajánlat Milánóból és Nápolyból. Mivel Mátyás ekkor még német vagy lengyel uralkodócsaládokból kíA nápolyi Castel Nuovo reneszánsz diadalíve V. Alfonz bevonulásának tiszteletére készült
1467 januárjában Velence-ellenes éllel megalakult Nápoly–Firenze–Milánó szövetsége. Nápoly felvette a kapcsolatot a magyar királlyal is. A nápolyi király 1468 nyarán követet küldött hozzá, és már nemcsak házassági, hanem szövetségi ajánlatot is tett. Mátyás késznek mutatkozott a tárgyalásokra, és 1469 januárjában követét, Bánfi Miklóst küldte Nápolyba. A részletekrõl keveset tudunk, csak a velencei források szolgálnak némi felvilágosítással. A magyar követ ugyanis, hogy Velence gyanakvását eloszlassa, tájékoztatta a velencei szenátust a tervezett szövetségrõl. Biztosította õket, hogy az sem ellenük, sem a pápa ellen nem irányul, mert, úgymond, Mátyás az új barátság kedvéért nem akarja a régit elveszíteni. A szép szavak azonban nem nyugtatták meg a Velencei Köztársaságot. 1469 júniusában Magyarországra induló követét megbízta, hogy szerezzen értesüléseket „a nápolyi királlyal folytatott házassági alkudozásokról, és mindarról, ami kárunkra lehet”. Az aggodalom azonban túlzottnak bizonyult. A szövetség Nápollyal nem jött létre, és házassági kapcsolat sem létesült ekkor. A kudarc okát illetõen csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. A Cseh Királyság megszerzését célul tûzõ Mátyás nem mondhatott le a pápa diplomáciai és pénzügyi támogatásáról, ezért nem valószínû, hogy szövetségre lépett volna a pápával akkor ellenséges viszonyban lévõ Nápollyal. II. Pál pápa ugyanis 1469 májusában Velencével szövetkezett, hogy segítségével a pápai állam egykori tartozékát, Riminit visszaszerezze, és hadiállapotban állt a ligával. A tárgyalásokkal Mátyás talán Velencét próbálta visszatartani a fennhatósága alá tartozott területek ügyeibe való beavatkozástól.
Milánó: meghiúsult házasság Az 1470-es években Mátyáson volt a kezdeményezés sora. 1471 augusztusában Milánóval házassági és szövetségi kapcsolatot kezdeményezett: III. Frigyes császár ellen remélt támaszt.
Milánó azonban visszautasította. Mátyás kül- és belpolitikai helyzete rosszra fordult. Elszámította magát, amikor a milánói herceg császárellenes politikájára próbált építeni. A hercegségbe való beiktatás elmaradása a herceget ugyan szembeállította a császárral, de magatartása a tárgyalások mindenkori állásától függött. Két évvel késõbb azonban a magyar–milánói érdekek találkoztak egy Velence ellen irányuló szövetség létrehozatalában. Velence kezdettõl ellenérzéssel figyelte Mátyásnak a horvátországi Frangepánokkal szemben követett politikáját, ami végül is a család adriaitengeri birtokának, Zenggnek királyi kézre kerüléséhez vezetett. 1470 januárjában az a hír járta Velencében, hogy a magyarok a császár birtokában lévõ Trieszt elfoglalására készülnek. Velence sietett közölni a hírt III. Frigyessel. Ugyanakkor tudni véltek Velencében Mátyás dalmáciai terveirõl és arról is, hogy a császárnak szándékában áll Triesztet a magyaroknak átengedni. A két uralkodó tárgyalásai során valóban felmerült Trieszt átengedésének kérdése, de a megegyezés meghiúsulásában része volt Velencének is. Mindez a köztársaság ellen hangolhat-
ta Mátyást. Ilyen elõzmények után került sor a Milánóval való egyezség megkötésére. 1474-ben tervezték Velence megtámadását, de a háború végül is elmaradt. A szövetségbõl egyik fél sem húzott hasznot, és csakhamar értelmét is vesztette. Az 1474. év nem volt alkalmas a háború megindítására. Mátyásnak a Jagellók és III. Frigyes együttes támadására kellett felkészülnie, és az ország politikai közvéleményének nyomására nagyobb figyelmet kellett szentelnie a törökkérdésnek. Ez utóbbi szükségképpen vezetett a Velencéhez való közeledéshez. 1473 õszén vették fel újra a kapcsolatokat, és Velence nem zárkózott el a segélypénzek folyósításától sem. Milánót pedig Nápollyal való ellentétei szintén Velencéhez közelítették, ami csakhamar szövetséget hozott létre a két hatalom között.
A nápolyi király leánya, Beatrix Miután Mátyás 1473 augusztusában utoljára próbálkozott, hogy a lengyel király leányának kezét elnyerje, de újból kosarat kapott, 1474 tavaszán házassági tárgyalásokat kezdett Nápollyal. Aragóniai Ferdinánd nápolyi király örömmel jelentette az õt taná-
A Madonna elõtt hódolók között a firenzei Medici-család tagjai. Botticelli: A királyok imádása (1475 körül)
adójukat a bástyák felépítésére fordítsák. február 14. A király Sopron városát a hozzá tartozó falvakkal együtt három évre fölmenti az egyforintos adó és minden rendkívüli taksa alól. április Mátyás egyes török fõurak felszólítására támogatást ígér Dzsem török hercegnek (aki Rodosz szigetén a johannita rend menedékét élvezi) a szultáni trón elnyerésére. Utasítja a Rómában tartózkodó Rangoni Gábor bíboros egri püspököt, járjon közbe, hogy Dzsem török herceg mielõbb Magyarországra jöhessen. (Az akció nem jár sikerrel.) augusztus 22. Mátyás Stefano de Salernót, a mindeddig Budán tevékenykedõ olasz orgonaépítõt és orgonamestert figyelmébe ajánlja Lorenzo di Medicinek, Firenze urának. október Vingárti Geréb Mátyás horvát–szlavón–dalmát bán seregével rajtaüt a Krajnában és Stájerországban portyázó török csapatokon. az év folyamán Mátyás megbízottai öt évre fegyverszünetet kötnek II. Bajezid szultánnal. – Befejezõdik a garamszentbenedeki bencés apátsági templom (Bars m.) átépítése. (Csarnoktemplommá alakították át.) 1483 körül Váradi Péter kalocsai érsek, fõ- és titkos kancellár a király megbízásából összegyûjti Janus Pannonius verseinek egy részét. 1483 után Kinizsi Pál temesi ispán felépítteti a pálosok nagyvázsonyi gótikus kolostorát. 1484 március 11. A magyar sereg közel egyévi ostrom után elfoglalja a Lajta melletti Bruckot. július–augusztus Mátyás fogságba veti Váradi Péter kalocsai érseket, fõ- és titkos kancellárt. augusztus 31. Anton Koberger nürnbergi nyomdájában kinyomtatják az esztergomi egyházmegye misekönyvét. nyara II. Bajezid szultán Moldva ellen támad, elfoglalja Kiliát és Akkermant. szeptember Török portyázó csapatok pusztítanak Temesvárott és környékén. november 11. Mátyás megerõsíti Szilágyi Erzsébet végrendeletét. (Az özvegy unokája, Corvin János herceg az örökös.) november 11. után Meghal Guti Országh Mihály nádor. (A király a nádori méltóságot 1485/1486 fordulójáig nem tölti be.) december 9. Velencében kinyomtatják a zágrábi egyházmegye breviáriumát. az év folyamán Báthori István országbíró és erdélyi vajda megbízásából János ferences szerzetes (a budai késõ gótikus
19
mûhely tagja) tervei szerint megkezdõdik a nyírbátori Szent György-templom építése. 1485 április 23. Lodovico Sforza milánói herceg Maffeo di Nasót Magyarországra küldi, hogy a magyar király kezdeményezésére tárgyaljon unokahúga, Bianca Sforza és Corvin János házasságáról. május Podjebrád Viktorin troppaui herceg átadja hercegségét Mátyásnak, akitõl cserébe magyarországi birtokokat kap. Mátyás a hercegséget fiának adományozza. június 1. Öt hónapi ostrom után Mátyás Corvin János herceg kíséretében bevonul a meghódolt Bécsbe. október 17. Rómában meghal Aragóniai János bíboros, az esztergomi érsekség kormányzója. október A magyar sereg Szapolyai Imre irányításával megkezdi Bécsújhely ostromát. az év folyamán Mátyás Sziléziában a leobschützi, loslaui, tosti, beutheni, ratibori és koseli hercegségek birtokosa. – Mátyás Strassburgban röpiratot nyomat III. Frigyes császár ellen. (A röpirat a császárt a törökkel szemben közömbös magatartással vádolja.) – Báthori Miklós váci püspök Giovanni Dalmatával újjáépítteti Nógrád várát. – A firenzei Attavante megfesti Mátyás miniatúra arcképét. – A Corvina Könyvtár õre a firenzei Bartholomaeus Fontius. A könyvtár kódexeiben megjelenik a „Matthias Augustus” sigla. – Galeotto Marzio olasz humanista Itáliában megírja és Corvin János hercegnek ajánlja Anekdotafüzér Mátyás király dicséretére címû mûvét. – Enyingi Török Imre verses köszöntõt ír leendõ feleségének, Krisztinának. 1486 január 25. A király szentesíti az 1485 decemberében összeült budai országgyûlés törvényeit. A nagy terjedelmû, 78 cikkelyes dekrétum elsõsorban a perjogot szabályozta, a köznemességet és a vármegyét erõsítette. A törvénykönyv 1488-ban, Lipcsében nyomtatásban is megjelenik. február 6. Mátyás megerõsíti az Andreanumot. (II. András által 1224ben a szászoknak adott kiváltságlevél.) A szászok jogi és politikai egységének elismerésével létrejött a Szász Univerzitás.
csaival segítõ Firenzének, hogy Mátyás követeivel megállapodott a házasság Beatrixszal való megkötésében. Firenze ekkor még Nápoly szövetségesének számított, de már 1473-tól látszottak az ellentétek, amelyek a szövetségi rendszert késõbb felbomlasztották. Nápoly akkor már a pápa, IV. Sixtus felé tájékozódott, Firenze viszont szembekerült az egyházfõvel, és egy újabb, Milánó és Velence alkot-
ta hatalmi csoportosulásnak lett a tagja. 1474 novemberében kötötték meg az új ligát. Velük szemben alakult meg IV. Sixtus pápa és Nápoly szövetsége, amelyhez Mátyás is csatlakozott. 1475 nyarán, amikor a magyar király követei a házasságot megkötötték Nápolyban, egyben szövetség, liga is létesült a nápolyi király és Mátyás között. Ferdinánd erõfeszítéseit tehát végül siker koronázta, de ebben osztoznia kellett a
ragóniai Alfonz udvarát a reneszánsz királyi udvar mintájaként tartják számon. A király (1440–1458) nagy fogékonyságot árult el az új kultúra iránt. Idejét legszívesebben udvari tuAragóniai Alfonz Aragóniai Beatrix Fiesole dombormûvén Francesco Laurana mellszobrán dósai, költõi társaságában töltötte. Korának több jeles humanistája élt udvarában, állt a szolgálatára, élvezte bõkezû támogatását. Így megemlíthetjük az uralkodása eseményeit megörökítõ történetírót, Bartolomeo Faziót, az urbinói származású költõt, Giovanni Pontanót. A tudós Lorenzo Valla, aki az egyház hagyományainak kritikus szemléletével szerzett magának hírnevet, rövidebb ideig szintén udvarában tartózkodott. Valla adott hírt arról a tudós társaságról, amely az antik szerzõk mûveinek elõadásakor asztalánál összejött. Az antik szerzõk mellett szívesen hallgatott zenét is. Itália-szerte irigyelt, 22 tagból álló kórusa még vadászataira is elkísérte. Szenvedélyes könyvgyûjtõ, bibliofil volt, különösen miniatúrákkal gazdagon díszített kódexeket gyûjtött. Állandó kapcsolatot tartott fenn a firenzei mûkereskedõkkel, akik nemcsak ritka kéziratokkal lepték meg, de a flamand kárpitoktól a velencei üvegig mindent felkínáltak, amirõl úgy gondolták, hogy elnyerheti az uralkodó tetszését. Nem hiányoztak udvarából a neves festõk, szobrászok sem. Így foglalkoztatta Pisanellót, meghívta udvarába a híres firenzei szobrászokat: Mino da Fiesolét, Francesco Lauranát. Alfonz fia, Ferdinánd (olaszosan Ferrante, 1458–1494) az új szellemi irányzat elkötelezett híve volt, életvitele, udvartartása nem különbözött atyjáétól. Híres volt könyvtára, amelyet állandóan gyarapított. Kódexei részben a nápolyi udvarban mûködõ másoló- és miniatúrafestõ-mûhelyekben dolgozó kiváló mesterek keze alól kerültek ki, részben Firenzében készültek. Egyik fia, Beatrix öccse, Aragóniai János, szintén nagy könyvgyûjtõ volt. Évi 6000 dukátot költött kéziratok másoltatására és díszíttetésére. Feltehetõen Ferdinánd kódexei révén honosodott meg a nápolyi miniatúramûvészetben az all’antica díszítési mód. De nemcsak kézzel írott könyvek készültek Nápolyban, hanem nyomtatottak is, a király bõkezû támogatásával. Gyermekeit gondos nevelésben részesítette. Beatrix kitûnt klasszikus mûveltségével, a könyvek iránti érdeklõdésével. Már tanulóéveiben kapott néhány könyvet apjától, és magyar királynéként maga is szereztetett be könyveket Nápolyból, Firenzébõl. Kiválóan ismerte a kor zenei életét. Nevelõjével, a humanista Diomede Carafával, aki királynétükörrel, a helyes életvezetés szabályairól írott munkájával bocsátotta útnak Magyarországra, itteni tartózkodása alatt sem szakadt meg a kapcsolata, miként Itália más humanistáival sem. Nyomában jött Magyarországra a firenzei Francesco Bandini Baroncelli, és eredetileg Bonfini is a királyné felolvasója volt.
A
T. ZS.
20
pápával. A szász választófejedelem követe, aki részt vett a budai királyi menyegzõn, arról tudósított, hogy a házasságot tulajdonképpen a pápai követ, Lorenzo Roverella hozta össze.
Háború Itáliában, 1478–1484 A házasság a nápolyi királyleánnyal és a szövetség Ferdinánddal végleg a Velence–Milánó–Firenze ligája ellen fellépõ pápa–Nápoly szövetséghez kapcsolta Mátyást. E szövetségesek pedig a liga háborújába való belépésre kérték. 1478 nyarán és 1479 januárjában Mátyás engedélyt kért a császártól, hogy Velence ellen támadó katonái átvonuljanak területein. A császár mindkét esetben elutasította kérelmét. A támadás elmaradásának azonban más okai is lehettek. Az itáliai erõviszonyok nem tették lehetõvé a Velencével való végleges leszámolást, amire Mátyás készült. Ugyanakkor függõben voltak tárgyalásai a lengyel és a cseh királlyal, és szerepet vállalt a brandenburgi fejedelem és a sagani herceg viszályának elsimításában is. A Velence elleni háború megindításának tehát nem sok esélye volt. Diplomáciai úton azonban megpróbált a pápa és Nápoly segítségére lenni. Míg Firenzét 1478 õszén békére buzdította, és békeközvetítõnek ajánlkozott, addig Milánót arra akarta rávenni, hogy váljon ki a ligából, és álljon a pápa és Nápoly oldalára. Egyik esetben sem járt eredménnyel. 1480 elején a Frangepánok ellen újabb magyar támadás indult, amely a család tengeri birtokát, Veglia szigetét (ma Krk, Horvátország) vette célba. Bár Mátyás a Frangepán-birtokok megszerzésével elsõsorban a császári befolyásnak akarta elejét venni, Velence ellenében is megerõsítette volna pozícióját. A vállalkozás a velencei szenátus szerint egyenesen a köztársaság Adriai-tenger feletti fennhatóságát veszélyeztette. Velence a sziget megtartása érdekében lemondatta Frangepán Jánost a szigetre formált jogairól, és tulajdonába vette azt. A tárgyalásokon Mátyás a szigetet magának követelte. Figyelembe véve az erõviszonyokat, a tárgyalások Velence sikerét hozták, és Mátyás kénytelen volt lemondani Vegliáról.
IV. Sixtus pápa Melozzo da Forli vatikáni freskóján, 1477 körül
Az 1480 márciusában megkötött béke az itáliai államok újabb hatalmi csoportosulását hozta létre. Újra egy csoportba kerültek a régi ligatársak: megalakult Milánó–Firenze–Nápoly ligája és velük szemben a pápa és Velence szövetsége. Az újabb összeütközésre 1482-ben került sor. A rokonai pártolásáról híres IV. Sixtus unokaöccsét Velence segítségével akarta Nápoly trónjára juttatni, és a támogatás fejében Ferrarát ígérte a köztársaságnak. A Ferrara ellen megindított háborúban Velence számított arra, hogy a császárral és a törökkel egyaránt harcban álló Mátyás nem fog az itáliai ügyekbe beavatkozni. Számítását igazolta a liga eredménytelen kísérlete, hogy a királyt csatlakozásra bírja. A Velencével szemben átütõ katonai sikerre törekvõ Mátyás nem bízott az olasz ligák szilárdságában, és csak akkor csatlakozott volna a szövetséghez, ha kellõ biztosítékot nyer tervéhez. „A velenceiek oly mértékben károsodjanak, hogy mások kárára ne munkálkodhassanak” – adott számot Estei Eleonórának írott levelében Beatrix Mátyás céljáról. A beavatkozás ellenében 200 ezer aranyat kért. Az olasz államok azonban soknak találták az összeget, és nem fogadták el ajánlatát. 1484 márciusában újabb javaslattal állt elõ. Amennyiben a Velencétõl idõközben elpártolt pápa felhatalmazná õt, hogy, miután Dalmáciát visszaszerezte, békét köthet Velencével, segélypénz nélkül is kész a háborúra. A liga
április 1. Mátyás az esztergomi érsekséget Beatrix királyné kérésére a hatéves Estei Hippolitnak, Herkules ferrarai herceg fiának, Beatrix unokaöccsének adományozza. április 7. Mátyás utasítja az erdélyi szászokat, hogy mivel az országgyûlés a szokásos adót önként megajánlotta, ezért õk is vegyék ki részüket a tehervállalásból. május 18. Mátyás Buda jogait adományozza szülõvárosának, Kolozsvárnak. tavasza Drági Tamás lesz a személynök. (A tisztséget elõször tölti be világi személy.) június 8. elõtt Filipec János váradi püspök titkos kancellári címmel átveszi a kancellária vezetését. október Antonio Bonfini olasz humanista Mátyás szolgálatába áll. az év folyamán Kibocsátják a jogszolgáltatás és igazgatás átfogó szabályozását, I. Mátyás magyar király dekrétumát. Ennek nyomán jön létre Magyarország egyik központi bírósága, a királyi tábla. – Kolozsvárott megkezdõdik a magyarországi késõ gótikus építészet fontos mûve, az obszerváns ferencesek (ma: Farkas utcai) templomának építése. – Várdai Aladár Visegrádról magyar nyelvû levelet ír testvérének, Miklósnak. (A legrégibb ismert magyar nyelvû missilis.) – Megalakul Mátyás osztrák kancelláriája. (A király nem nevez ki osztrák kancellárt, a hivatalt két titkár vezeti. A valóságban a magyar kancellária osztályaként mûködik.) 1486–1489 között Callimachus Experiens (Filippo Buonaccorsi), IV. Kázmér lengyel király diplomatája budai élményei alapján megírja Attila címû munkáját. (A mû voltaképpen politikai röpirat Mátyás ellen, a magyar királlyal azonosítható Attilát kedvezõtlen színben tünteti fel.) 1487 március 20. Mátyás a Bécsújhely ostroma idején Ebenfurtban tartott tartománygyûlésen felveszi az osztrák hercegi címet. Ettõl kezdve osztrák pecsétet is használ. június 24. A fõurak és fõpapok budai tanácskozásukon újabb rendkívüli adót ajánlanak meg a jelen levõ királynak. augusztus 17. Mátyás bevonul Bécsújhely városába. (Ezzel Krems kivételével egész Alsó-Ausztria neki engedelmeskedik. Bécsújhelyen 20 ezer lovas és 8 ezer gyalogos fölött seregszemlét tart.) szeptember 12. Meghal Szapolyai Imre nádor. õsze Jaksics Demetert, Mátyás követét visszatérõben Isztambulból a szendrõi hídon Gázi Musztafa, Jaksics volt török foglya, meggyilkolja. (A balvégzetû követjárást Jaksics deák mûveltségû folytatás a 23. oldalon
21
ekkor már nyerésre állt, nem mérlegelték ezt a javaslatot. Ugyanakkor nem valószínû, hogy Mátyás komolyan gondolt volna a háborúra, ez túl nagy áldozatot követelt volna tõle. Békét kellett volna kötnie a császárral akkor, amikor vele szemben felülkerekedni látszott. A Velencén aratott esetleges gyõzelem sem kárpótolhatta volna az elszenvedett veszteségekért. Javaslatának komolytalanságára vall az is, hogy két hónappal késõbb Velencének tett ajánlatot egy császár elleni szövetség megkötésére. Talán így akarta megakadályozni, hogy Velence a császárt
támogassa, akit pénzzel segített ugyan, de szövetséget nem kötött vele a magyar király ellen, bármennyire szerette volna is III. Frigyes. De nem talált meghallgatásra Velencében Mátyás ajánlata sem.
Szövetség Milánóval Az 1480-as évek közepétõl Mátyás Milánóval próbált szorosabb kapcsolatot kiépíteni. Ez összefüggésben volt törvénytelen fia, Corvin János érdekében folytatott politikájával, akit örökösének szánt a magyar trónra. Corvin
A milánói udvar milánói reneszánsz udvar Lodovico il Moro régenssége, majd uralkodása alatt élte fénykorát. Bár Lodovico, Francesco Sforza negyedik fiaként, nem számíthatott arra, hogy valamikor is trónra kerülhet, Lodovico Sforza, Milánó hercege Bianca Maria Sforza. anyja, az igen mû1452–1508 A. Preda festménye velt Bianca Visconti, Francesco Filelfo firenzei humanista vezetése alatt olyan nevelésben részesítette, amely méltó volt egy eljövendõ reneszánsz uralkodóhoz. Az események azonban úgy alakultak, hogy sikerült uralomra kerülnie. 1481-ben régens lett a kiskorú Gian Galeazzo Sforza mellett, majd annak halála után, 1495-ben Milánó hercege. Lodovico nagy gondot fordított arra, hogy udvara és székvárosa a legnagyobbak között legyen Itáliában. Olyan kiváló mûvészeket fogadott szolgálatába, mint Leonardo da Vinci és Donato Bramante, akiknek keze nyoma ma is látható Milánóban. Folytatódtak a milánói katedrális építési munkálatai és a város szépítésére elrendelte az utak szélesítését, kertekkel való díszítését. Nem nélkülözte támogatását a milánói és a paviai egyetem sem. Az udvari élet elengedhetetlen velejárói voltak a fényes ünnepségek, táncos mulatságok, amelyek rendezésével nem ritkán Leonardót bízták meg. Emlékezetes ünnepségre került sor 1487-ben is, Corvin János és Lodovico unokahúga, Bianca között a „per procuram” házasság megkötése alkalmából. Giovanni Marliani, az udvar szolgálatában álló humanista a házasságról mondott hosszú beszédet, az udvari költõ, a firenzei Bellincioni pedig Biancát dicsõítette versében. Ekkor adták át Biancának Mátyás pazar ajándékait, és ekkor vette át az ünnepségen a Corvin Jánost képviselõ magyar követ, Filipec János a Biancáról festett képet, amelyet a neves milánói festõ és ötvös Ambrogio Preda készített. A két udvar között a házassági tárgyalások alatt és a házasság megkötése után is állandó kapcsolat állott fenn, amely mindkét fél részérõl, a hivatalos ügyek tárgyalása mellett, elsõsorban különbözõ ajándékok küldésében nyilvánult meg. Lodovico egy alkalommal remekmûvû ezüstedényeket csináltatott Predával Mátyás számára, majd egy antik Bacchus-szoborral lepte meg. Mivel követei révén értesült arról, hogy Mátyás örömét leli a szép képekben, Leonardónál rendelt képet a számára. Orvost, ill. udvarának egyik ötvösmûvészét is elküldte hozzá, és humanistáit is figyelmébe ajánlotta.
A
T. ZS.
22
János trónra kerülését Nápolyban Beatrix miatt nem nézték jó szemmel. Beatrix ugyanis – rokonai támogatásával – Mátyás halála után maga akarta a trónt elfoglalni. Mátyás figyelme ezért fordult Milánó felé, amelynek régens hercege, Lodovico Sforza nem mindig folytatott a nápolyi érdekeknek megfelelõ politikát. Corvin János számára e tekintélyes hercegi házból akart feleséget választani. 1485 tavaszán indultak meg a tárgyalások, és két év múltával vezettek eredményre. 1487 õszén Mátyás követe Corvin János nevében megkötötte a házasságot Bianca Sforza milánói hercegnõvel, Lodovico unokahúgával. Egyben szövetség is létesült Mátyás és Lodovico Sforza között, amit Mátyás az új római király, Miksa, III. Frigyes fia ellen szeretett volna felhasználni, építve a herceg francia kapcsolataira. A magyar király ugyanis 1481 óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a francia királyt egy Habsburg-ellenes koalíciónak megnyerje. Erre jó alkalom kínálkozott 1486 második felében, amikor VIII. Károly és Miksa háborúban állott egymással. A tárgyalások során azonban újra tapasztalnia kellett, hogy Milánóra a Habsburgok ellen nem lehet számítani. (A per procuram – meghatalmazással – kötött házasságot 1493. november 11-én VI. Sándor pápa felbontotta.) Mátyás itáliai politikája mindenkor Velencével való kapcsolatától függött. A török elleni küzdelem egy rövid ideig együttmûködésre késztette a két államot, hogy azután az ellentétek váljanak meghatározóvá. A császárral és szövetségeseivel folytatott küzdelme miatt, amely külpolitikájában az 1470es évektõl kezdve központi helyet foglalt el, a Velencével való háborúskodás eleve kudarcra lett volna ítélve, amivel Mátyás is tisztában volt. Horvátországi akciói, törekvése a császár Adria menti területeinek megszerzésére, elsõsorban III. Frigyes ellen irányultak. Az olasz államok állandóan változó politikai csoportosulásai azonban sem Velence, sem a császár ellenében nem adhattak Mátyásnak szilárd támaszt. Így politikai téren nem sok elõnnyel jártak a király számára. TEKE ZSUZSA
