MASSZŐR-GYÓGYTORNÁSZ FOGLALKOZÁS FRANCIAORSZÁGBAN
MEGHATÁROZÁS:
A Közegészségügyi Törvénykönyv (L4321-1. - L 4321-21. és az R 4321-1. - R4321-13. cikkek) a masszőr-gyógytornász (MK) foglalkozás gyakorlását és az erre a foglalkozásra vonatkozó szakmai okiratokat a következő módon határozza meg: „A masszőr-gyógytornász foglalkozás a gyógytorna és a masszázs rendszeres végzéséből áll…”. Ezen foglalkozás gyakorlása az oklevél diploma vagy szakmai végzettség állami hivataloknál történő bejegyzéséhez, és a Masszőr-Gyógytornász Kamara jegyzékébe való bejegyzéshez van kötve. A masszázs-gyógytorna mozdulatok kézzel vagy eszközzel, többek között rehabilitációs célzattal történő végzéséből áll, melynek célja a funkcionális képességek romlásának megelőzése, közreműködés a fenntartásukban, és amikor már romlásnak indultak, azok visszaállítása vagy pótlása. Orvosi előírásra a masszőr-gyógytornász a következő rehabilitációs kezelésekben vehet részt: - olyan rendszert vagy szervet érintő rehabilitáció, mint az ortopéd, neurológiai, traumatológiai, légzőszervi, szív- és érrendszeri, valamint a nyirokrendszeri rehabilitáció, és az érrendszeri és nyirokrendszeri zavarok rehabilitációja; -- az utóhatásokat érintő rehabilitáció, mint az amputáció utáni, a hasi sérülések utáni rehabilitáció, a gát- és záróizom rehabilitációja a szülés utáni kilencvenedik naptól kezdődően, az égési sérülést szenvedettek rehabilitációja; --- olyan speciális funkció rehabilitációja, mint az arc- és a rágóizmok mozgásképességének a rehabilitációja, a nyelés rehabilitációja, az egyensúly-zavarok rehabilitációja. Ezen kezelések elvégzéséhez, a terápiás gyógymód megállapításának függvényében, az alábbi tevékenységeket végzi (a CSP R4321-13. cikkei): masszázsok, kézi nyirok-drénezés, helyes testtartás helyreállítása, ízületek mozgatása, izmok-inak nyújtása, mechanoterápia, neuromuszkuláris relaxáció, elektro-fizioterápia, izomerősítés és hozzáedzés az erőkifejtéshez, a kilélegzett légáram növelése, orr-garat és légcső-aspirálások, otthoni beteglátogatás az ergonomikus mérleg keretében, tanítás, megelőzés, szűrés, képzés és betanítás, képzés, közreműködés és együttműködés más egészségügyi szakemberekkel, a masszázs-gyógytornával kapcsolatos kutatás tanulmányozása és fejlesztése, • A 2006. január 9-i rendelet rögzíti azon orvosi készülékek listáját, melyeket a masszőrgyógytornászok előírhatnak.
EGY FOGLALKOZÁS A TÖBB BETEGSÉG ELLENI ALKALMAZHATÓSÁG ÉS A SZAKOSODOTT HOZZÁÉRTÉS KÖZÖTT: A foglalkozást gyakorló ágazat, alkalmazottként vagy szabadúszóként, befolyásolja a masszőrgyógytornász hatáskörének fejlődését. Munkavállalóként való praktizálása keretében a masszőr-gyógytornász a tevékenységi ágazatának orvosi irányultsága szerint végzi foglalkozását. Fejlesztheti szakmai hozzáértését. Első megközelítésben a masszőr-gyógytornász foglalkozás alkalmazotti gyakorlásának több módozata figyelhető meg a tevékenységek típusától és az ellátási struktúráktól függően: - orientáló / diagnoszta (a klinikai útra összpontosított) - hyper-műszaki (a patológiára, technológiákra, stb. összpontosított) - több betegség ellen alkalmazható vagy polivalens (általános megközelítésre összpontosított). Ezek a „profil”-típusok ugyanabban az intézményben egymás mellett is megtalálhatók. Ugyanaz a személy is végezheti ezeket: neurológiai hyper-műszaki és orientálásra képes / klinikai út: „ jó páciens, jó hely, jó időpont”. A masszőr-gyógytornász, foglalkozásának szabadúszóként történő gyakorlásának keretében hajlamos arra, hogy vagy egy polivalens irány felé orientálódjon, vagy egy szakosodott irány felé egy speciális funkcióhoz kötődően.
FŐBB TEVÉKENYSÉGEK: A masszőr-gyógytornász főbb tevékenységei az alábbiak: - klinikai vizsgálat, adatgyűjtés és gyógytornász mérleg, - kezelési program, a megvalósítandó rehabilitációs és visszaszoktató ellátás célkitűzéseinek felállítása, - a gyógytornász-technikák alkalmazása egyénileg és közösségben, - az érintett személy és környezetének tájékoztatása és betanítása, - a paciens dossziéjának összeállítása masszázs-gyógytorna tekintetében, és egy szintézis-lap kiállítása, - az írásbeli és szóbeli információk átadása az ellátás nyomon követhetőségének és figyelemmel kísérésének biztosítása érdekében, - az egyetemi hallgatók és a szakmai gyakorlaton lévők fogadása és pedagógiai betanítása, - kutatási tanulmányok és kutatómunka végzése, - a berendezések ellenőrzése és igazolása, - a tevékenységhez kapcsolódó adatok bejegyzése, - hulladék-eltávolítási eljárások alkalmazása, - szakmai felügyelet.
MEGKÖVETELT SZAKÉRTELEM: A megkövetelt szakértelem az alábbi: - a páciens helyzetére vonatkozó információk elemzése, szintetizálása, - az érintett személy funkcionális teljesítőképességének felmérése, és a hátrányos helyzet beazonosítása, figyelembe véve a környezeti és személyi tényezőket, - gyógytornász diagnózis kidolgozása,
- az ellátási és megelőzési helyzetekhez igazított masszázs-gyógytorna műveletek kiválasztása, a higiénia és a bevált gyakorlati minták betartásával, - bizalmi kapcsolat kiépítése a pacienssel és környezetével, - a paciens és környezetének nevelése és tanácsadás az önállósodás felé vezető lépések megtétele érdekében, - a masszázs-gyógytorna műveletek gyakorlati minőségének és eredményének kiértékelése a pacienssel, környezetével és az egészségügyi szakemberekkel együttműködve, - a munka megszervezése a prioritások függvényében, - szakmaközi csapatmunka, - a gyógytornász berendezések és eszközök használata.
FUNKCIONÁLIS POZICIONÁLÁS: A masszőr-gyógytornász orvosi előírás nélkül végezhet esztétikai és megelőző célú ellátást. Ezen területeken kívül a gyógytornász-ellátás orvosi előírás alá tartozik. A Közegészségügyi Törvénykönyv R4321-2. cikke alapján, az orvosi előírás keretében, a masszőrgyógytornász állítja fel azt a mérleget, mely tartalmazza a gyógytornász diagnózist és az ellátás célkitűzéseit, ő választja ki az általa megfelelőnek talált műveleteket és technikákat, és pontosítja az ezen ellátási célkitűzések eléréséhez szükséges foglalkozások számát. A masszőr-gyógytornásznak erről tájékoztatnia kell a felíró orvost egy összefoglaló lap megküldésével a kezelés kezdetekor és végén. A leggyakoribb szakmai kapcsolatok egy masszőr-gyógytornász esetében az alábbiak: - a felíró vagy konzulens orvosok a véleményt vagy felírást illetően, - a szakmaközi ápoló csapat az ellátás és az átfogó problematikák koordinálását illetően, pl.: higiénia, a fájdalom kiértékelése és kezelése, stb. - a szociális szolgálatok és az orvosi-szociális struktúrák a paciensek orientálását illetően, - a pszichológusok vagy a neuropszichológusok a rehabilitáció hozzáigazítását illetően a fizikai és kognitív zavarokhoz, - az orvosi ortopédiát szállítók és az ortopéd protézisekkel foglalkozó szakemberek a segédeszközök szállítását és átadását illetően (sínek, fűzők, művégtagok, különböző technikai segédeszközök, tolókocsik, stb.). Egyébként vannak illetékesség-megosztási területek más foglalkozásokkal, melyek lehetővé teszik a paciens referáló orvosa számára, hogy ütköztesse a szakmai álláspontokat egy paciens több szakterületet felölelő ellátásának keretében. Ezek az eszmecserék az alábbiakkal folynak: - az ergoterapeutákkal a rehabilitációról, a hazatérésről vagy szakegészségügyi környezetbe helyezésről, és az orvosi eszközök, a környezet-védelmi ellenőrzés alkalmazásáról (háztartási technológiák), - a logopédusokkal a nyelési zavarok rehabilitációjáról, - a szülésznőkkel a hólyag és a záróizmok zavarainak rehabilitációjáról, - osteopathia szakorvosokkal a gerinc és a végtagok csontízületi és funkcionális zavarainak ellátásáról, - láb-szakorvosokkal a láb statikai zavarairól a talajon, - az ortopéd protézisekkel foglalkozó szakemberekkel a segédeszközökről és a piac elemzéséről, - pszichomotoros eredetű problémákkal foglalkozó orvosokkal a viselkedési zavarokról és a testi váz zavarairól,
- a STAPS-okkal (Fizikai és Sporttevékenységek Tudománya és Technikái) és az APA-val (Kiigazított Fizikai Tevékenység) az erőkifejtéshez való hozzáedzésről és a megelőző vagy karbantartó tornáról.
A PROFIL: Körülbelül 63.000 MK került összeírása, akikből 12 - 13.000 alkalmazott MK, közülük körülbelül 800 a Párizsi Kórházak-Állami Ellátásnál van.
Ha ugyanarról a foglalkozásról van is szó, mégis eléggé érezhető különbségek észlelhetők aszerint, hogy annak gyakorlása szabadúszóként vagy alkalmazottként történik. A masszőr-gyógytornászok elsősorban szabadúszóként gyakorolják foglalkozásukat (többen vegyes tevékenységet folytatnak). Francia területen ezeknek a szakembereknek az eloszlása heterogén. Nagymértékű a sűrűség a déli régiókban, a szakemberek száma 143 – 100.000 lakosra LanguedocRoussillon-ban, és 149 – 100.000 lakosra a PACA-ban, míg Picardie-ban kicsi a sűrűség (64 – 100.000 lakosra), míg a nemzeti átlag 98 – 100.000 lakosra (forrás: DREES 2007.). Ezzel egyidőben a masszőrgyógytornász ellátás iránti kereslet és igény jelentősebb az észak-keleti és az észak-nyugati régiókban, Bretagne-t kivéve (forrás: DREES és CNAMTS/SNIR). Szabadúszók
49 666 79,3 %
Kórházi alkalmazottak 10 626 16,2 %
Egyéb alkalmazottak 2 310 3,7 %
Férfiak
Nők
ÖSSZESEN
34 368 54,9 %
28 234 45,1 %
62 602 100 %
