május

KÖZÉP-EURÓPAI PROGRAM

Európai Területi Együttmőködés 2007 – 2013 KÖZÉP EURÓPA Operatív Program

3.7 / 2007. május

3.7. tervezet

TARTALOM 1.

Bevezetés

4

1.1

programterület

7

2.

Közép-Európa jellemzése

9

2.1

Területi struktúrák – településszerkezetek 2.1.1 A városi rendszer 2.1.2 Vidéki régiók 2.1.3 Határterületek Társadalmi-gazdasági teljesítmény 2.2.1 Demográfiai folyamatok, migráció, társadalmi- és kulturális tényezık 2.2.2 Gazdasági szerkezet és fejlıdés 2.2.3 Munkaerıpiac – foglalkoztatás és munkanélküliség Az innovációs rendszer (innováció, technológia, kutatás-fejlesztés, oktatás és képzettség) Elérhetıség 2.4.1 Közlekedés 2.4.2 Információs és kommunikációs technológia (IKT) Környezet (a Stratégiai Környezeti Vizsgálattal összhangban) 2.5.1 Természeti erıforrások, biodiverzitás 2.5.2 Környezeti jellemzık, fenntartható termelés, energiahatékonyság és a természeti erıforrások hatékony használata 2.5.3 Természeti kockázatok és kockázatkezelés Erısségek, gyengeségek, lehetıségek és veszélyek Tanulságok és javaslatok

2.2

2.3 2.4

2.5

2.6 2.7

9 10 11 12 12 12 14 17 19 23 23 27 28 28 28 30 31 34

3.

Programstratégia

36

3.1 3.2 3.3 3.4 3.6

A program célja Stratégiák és célkitőzések Általános alapelvek Stratégiai végrehajtási alapelvek Az OP és más politikák és programok összhangja

37 39 42 43 56

4.

Programprioritások

60

4.1 4.2 4.3 4.4

Elsı prioritás: Az innováció erısítése Közép-Európában Második prioritás: Közép-Európa külsı és belsı elérhetıségének javítása Harmadik prioritás: A környezet felelıs használata Negyedik prioritás: A városok és régiók versenyképességének és vonzerejének növelése Negyedik prioritás: A városok és régiók versenyképességének és vonzerejének növelése Ötödik prioritás: technikai segítségnyújtás Mennyiségileg meghatározott célok és mutatók

60 65 71

5

Pénzügyi rendelkezések

88

5.1

A program költségvetése és a támogatási arány

88

4.4 4.5 4.6

77 77 82 83


3.7. tervezet

5.2

Források allokációja

89

6.

Végrehajtási rendelkezések

93

6.1

A program irányítása 6.1.1 Monitoring bizottság 6.1.2 A tagállamok felelıssége 6.1.3 Az Irányító Hatóság 6.1.4 Az Igazoló Hatóság 6.1.5 Az Ellenırzési Hatóság 6.1.6 Közös Technikai Titkárság 6.2 A projektek minısége 6.3 Stratégiai projektek 6.4 A projektciklus A pályázás A projektek értékelése és kiválasztása A projektpartnerek meghatározása 6.5 Monitoring és értékelési rendszer 6.5.1 Monitoring 6.5.2 Pénzügyi ellenırzı rendszer Éves és záró végrehajtási jelentések Értékelés A monitoring tevékenység és az értékelés mutatói Számítógépes adatcsere 6.5.4 Nyilvánosság és tájékoztatás

7

Függelékek

93 94 96 96 98 98 99 101 103 103 104 104 104 106 106 106 107 107 107 108 110

112

1.

Bevezetés

A korábbi CADSES program (INTERREG IIC, INTERREG IIIB), a 13 európai transznacionális együttmőködési terület közül, a legnagyobb és a legösszetettebb területet fedte le. A Balti tenger partjaitól Közép-Európa hegyein, a magyar alföldön, az osztrák és szlovén Alpokon át, a CADSES lenyúlt Nyugat-Olaszországig és Görögországig beleértve az egész balkáni térséget, Moldovát és Ukrajna egyes részeit. A CADSES területén levı régiók 18 országhoz tartoznak. 1995 és 1999 között, csak négy ország volt tagállam (Németország, Olaszország, Ausztria és Görögország). 2000 és 2006 között a program négy tagállammal kezdıdött 2004-ig, amikor Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia belépett az Európai Únióba. Körülbelül 200 millió ember, több, mint 15 etnikum él az együttmőködési területen, amelynek a legújabb kihívásai között vannak a bıvítés, az integrációs folyamat elıkészítése és megerısítése, valamint a szomszédsági kapcsolatok (Szomszédsági Program – SzP). Az új Struktúrális Alapok periódusban (2007-2013), a korábbi CADSES transznacionális együttmőködési területet két részre osztották: Közép-Európa és Délkelet-Európa. A lisszaboni és a göteborgi stratégia alapján a transznacionális együttmőködésnek fontos szerepet kell játszani az Únió területi koháziójának erısítésében. A közép-európai együttmőködési területen ez a következıkben nyilvánul meg: – –

erısíteni kell az integrációs folyamatot a múltbeli tapasztalatok felhasználásával folytatni és javítani kell a munkát (a program és a projektek végrehajtása és minısége)

Az új közép-európai programban nyolc tagállam (Csehország, Németország egyes részei, Olaszország egyes részei, Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia), valamint egy partnerállam (Ukrajna) vesz részt.

A programalkotási folyamat – a partnerségi alapelv

Az Általános Szabályozás 11. paragrafusával összhangban, a partnerségi alapelvet a program minden szintjén alkalmazni kell, beleértve az operatív program kidolgozását, a Monitoring Bizottság összetételét, valamint a projektek fejlesztését és alkalmazását. A program végrehajtását, ellenırzését és értékelését illetıen, a résztvevı országok nemzeti szinten biztosítják – a nemzeti szabályokkal és eljárásokkal összhangban – valamennyi érdekelt fél tájékoztatását és részvételét. A partnerségi alapelv alapján a programban résztvevı országok együttmőködnek, hogy olyan optimális megoldásokat találjanak, amelyek jó hatással vannak az egész programterületre. Ezt az alapelvet alkalmaztáka programozási folyamat során is (lásd a továbbiakban).

Integrált, alulról építkezı programozási folyamat

–

A közép-európai együttmőködési terület valamennyi tagállama részt vett a programozási folyamatban.

–

A tagállamok képviselıi közösen döntötték el az operatív programra vonatkozó stratégiákat és prioritásokat.


–

3.7. tervezet

Nemzeti bizottságok tájékoztatása és részvétele, valamint helyi képviselık integrálása biztosította a folyamatos visszajelzéseket a nemzeti szinten.

Intenzív kapcsolattartás az ex-ante értékelı és a stratégiai környezeti vizsgálatot (SKV) végzı csapatokkal –

Az ex-ante értékelés és az SKV a programozási folyamatot kisérı kulcsfontosságú elemek. Gyakori személyes kapcsolattartás (nem puszta formális ellenırzés) az ex-ante és SKV szakértıkkel biztosította az eredmények érdembeli integrálását.

–

Ennek eredményeképp a tagállamok számos ex-ante és SKV javaslatot fogadtak el és integráltak az operatív programba; az ex-ante értékelés és az SKV eredményeképp az operatív program struktúrája és következetessége a lehetı legoptimálisabb irányba fejlesztik.

A programozási folyamat legfontosabb eseményei Az alábbiakban a programozási folyamat legfontosabb eseményeit foglaljuk össze:. ’

–

A ‘Task Force (TF) a döntéshozó programozási testület, tagjai a tagállamok képviselıi

–

Az ‘Szerkesztıi Csapat’ (SzCs) az a testület, amely elıterjesztéseket készít a Task Force számára.

Dátum

Találkozó/Esemény

Elırehaladás

02/2006

1. TF (Ljubljana, SI)

–

03/2006

1. SzCs (Berlin, DE)

– megállapodás az OP tartalmáról és méretérıl

eljárási szabályok felállytása, az SzCslétrehozatala

– a feladatok felosztása az elıkészítık között 05/2006

2. SzCs (Budapest, H U ) – stratégiai kérdések megvitatása egy kérdıív alapján – helyzetmeghatározás, stratégia, prioritások, a rendszer kialakításának megvitatása

05/2006

2. TF (Pilsen, CZ)

06/2006

3. SzCs (Varsó, PL)

– a hivatkozási terminológia meghatározása, döntés a tenderezési eljárásról külsı szakértık bevonására az OP megfogalmazására, az ex-ante értékelés és az SKV elkészítésére. – stratégia megközelítés megvitatása, általános célok elıkészítése – minden prioritáshoz a beavatkozási területek meghatározása – a program irányításának és finanszírozásának megbeszélése

07/2006

3. TF (Bécs, AT)

– SzCs javaslatok megvitatása és döntéshozatal

07/2006

Szerkesztıi SzCs (München, DE)

– further development of implementation and management model –a prioritások és beavatkozási területek további kidolgozása

4. SzCs (Torino, IT)

09/2006

– projektek minıségi jellemzıinek megbeszélése – projektfejlesztés, pályázási rendés projektkiválasztás megbeszélése – magánszféra bevonása, támogatási arányok, nem pénzügyi befektetések – a programot támogató külsı szakértık bemutatása

4. TF (Ljubljana, SI)

10/2006

– SzCs javaslatok megvitatása és döntéshozatal – Az SWOT elemzés, stratégi, prioritások végsı struktúrájának megállapítása – 1. Ex-ante döntés: az ex-ante eredmények figyelembe vételérıl – 1. SVK döntés: az SVK megjegyzések a folyamatba való integrálásának módjáról

5. TF (Bratislava, SK)

11/2006

– 2. Ex-ante döntés: a prioritások és a beavatkozási területek hatásának folyamatelemzése – 2. SVK döntés: az SVK javaslatok újrafogalmazásáról

01/2007 OP nemzeti konzultációk és 03/2007 SVK konzultáció

– az SVK és az OP nyilvános konzultációs folyamat elkezdése 2007. január 3-án (az OP 3,0 tervezetének és a Környezetvédelmi Jelentésnek a puiblikálása a CADSES weboldalán). – A TF tagok tájékoztatják a nemzeti környezetvédelmi hatóságokat az

(A T, C Z , DE, HU , IT, SI, S K , PL) SVK

01/2007 Találkozó

elkezdésérıl.

Európai– az Operatív program 3.0 tervezetének megvitatása

az

Bizottsággal 01/2007 6. TF (Berlin, DE)

– az irányítási és végrehajtási struktúra további fejlesztése – a pénzügyi mutatók és indikátorok további fejlesztése

03/2007 7. TF (Bécs, AT) 04/2007 OP

és SVK befejezése

– 1-4 fejezetek tartalmának véglegesítése konzultációk– a 3.5 tervezet továbbítása a Bizottságnak – a pénzügyi mutatók és indikátorok további fejlesztése – az irányítási és végrehajtási struktúra további fejlesztése – az OP átvizsgálása a beérkezett megjegyzések alapján – az ex-ante jelentés véglegesítése

05/2007 8. TF (Budapest, H U )

–

az Operatív Program utolsó módosításainek elfogadása

– az irányítási és végrehajtási struktúra véglegesítése – pénzügyi táblázatok elfogadása 05/2007 A Közép-európai OP benyújtása 07/2007 Program elindítása (Bécs, AT)

Programnyitó Ünnepség


1.1

3.7. tervezet

programterület

Az együttmőködési terület nyolc európai uniós tagország területét vagy bizonyos részeit és Ukrajna nyugati határ menti területeit foglalja magában. A nyolc ország közül három már a tizenöt tagállamot számláló Uniónak is tagja volt, öt pedig 2004-ben csatlakozott a közösséghez. A részt vevı országok és régiók listája az alábbi táblázatban olvasható. 1 Táblázat: Ausztria

A Közép-európai Programban részt vevı országok és régiók Az egész ország

Csehország

Az egész ország

Németország

Baden-Württemberg, Bajorország, Berlin, Brandenburg, Mecklenburg-Elı-Pomeránia, Szászország, Szász-Anhalt, Türingia

Magyarország

Az egész ország

Olaszország

Piemonte, Valle d'Aosta, Liguria, Lombardia, Bolzano Autonóm Megye, Trento Autonóm Megye, Veneto, Friuli-Venezia Giulia, Emilia-Romagna

Lengyelország

Az egész ország

Szlovákia

Az egész ország

Szlovénia

Az egész ország

Ukrajna

Volyn, Lvov, Kárpátalja, Ivano-Frankovszk, Csernovci

1

1

A programban együttmőködı partnerként, Ukrajna tagja a monitoring és irányító bizottságnak és nemzeti pénzügyi hozzájárulással hozzájárulhat a programhoz.

1 Térkép:

Programozási terület

2 Táblázat:

Együttmőködés egyéb transznacionális programokban és a kohéziós politika keretein belül (további részletekrıl lásd a függeléket)

Ország

Együttmőködés egyéb határokon átnyúló programokban Alpesi Övezet

Ausztria

Baltitengeri Régió

Északnyugat Európa

Mediterrán Program

Dél-kelet Európa

Konvergencia

Versenyképesség és foglalkoztatás

Burgenland (PO)

Burgenlandon kívül az összes többi régió (CE)

Prágán kívül az összes régió (C)

Prága (CE)

Északkelet-Brandenburg, Mecklenburg-ElıPomeránia, Chemnitz, Drezda, Dessau, Magdeburg, Türingia (C) Délnyugat-Brandenburg, Lipcse, Halle (PO)

Az összes többi régió (CE)

Közép-Magyarországot kivéve az összes régió (C)

Közép-Magyarország (benne Budapest, PI)

Csehország Németország

()

()

()

Magyarország Olaszország Lengyelország

()

()

Kohéziós politika

az összes középeurópai régió (CE)

()

összes régió (C)

Szlovákia

Pozsonyi régiót kivéve az összes régió (C)

Szlovénia

összes régió (C)

Ukrajna

Pozsonyi régió (CE)

()

… Az egész ország részvétele, () … Az ország egyes régióinak részvétele Konvergencia: CF …. Kohéziós Alap, C … Konvergencia, PO … A támogatások fokozatos statisztikai csökkentése (statisztikai phasing out) Regionális versenyképesség és foglalkoztatás: CE … Regionális versenyképesség és foglalkoztatás, PI … A támogatások fokozatos bevezetése (phasing in)


2.

3.7. tervezet

Közép-Európa jellemzése 2

A programterület nagysága 1 050 000km , amelyen 148 millió lakos él. Ez a terület jelenti Európán belül a legnagyobb lakossági potenciált. A területen több, mint tizenkét különbözı nyelvet beszélnek (ezen belül nyolc nemzeti és több, mint öt nemzeti vagy etnikai kisebbségi nyelvet, például a roma, horvát vagy ruszin nyelvet). A terület változatos földrajzi viszonyai következtében az éghajlati viszonyokban, földmővelésben, települési és gazdasági struktúrákban, elérhetıségben, fejlıdési folyamatokban és ökológiai problémák terén jelentıs eltérések tapasztalhatók. A Közép-európai Térség politikai és közigazgatási szempontból is az Európai Unió egyik legváltozatosabb területének számít. A nagyfokú változatosság a terület fejlesztésének egyik kulcseleme, amelyet jobban fel kellene használni a fenntartható gazdasági növekedés és a területi kohézió erısítése érdekében. A programterületre legjellemzıbb fontos feladatok között van: a gazdasági és szociális különbségek csökkentése az integráció erısítésének segítségével, összehangolt hatékonysági és minıségi szabványok kialakítása, a létezı és növekvı intézményi hálózat fejlesztése, az együttmőködés és a kapacitások további kiépítése. 2 Térkép:

Felszíni és településszerkezetek

Városok (maximum 200 000 lakosú , 5000 000 lakosú, 1 millió lakosú, több, mint 1 millió lakosú városok) Forrás: Eurostat

2.1

Területi struktúrák – településszerkezetek

Közép-Európa területi szerkezetét a hegységek, a tenger, a legfontosabb folyók, síkságok és az országhatárok alakítják ki.

A terület legfontosabb jellemzıi:

2.1.1

–

nagy népsőrőség,

–

kiemelkedıen nagy népsőrőség a fıvárosi agglomerációkban,

–

a kis- és közepes nagyságú városok megkülönböztetett jelentısége,

–

a határviszonyok változatossága.

A városi rendszer

A terület legszembetőnıbb jellegzetessége a viszonylag nagy népsőrőség, amely szinte egyenletesen oszlik el a különbözı területeken. Az EU lakosságának kb. 28%-a Közép-Európában, azaz az EU területének megközelítıleg egyötödén él. Más európai makrorégiókkal, például a skandináv országokkal vagy az Ibériai-félszigettel összehasonlítva, Közép-Európa népsőrősége meghaladja az átlagot. Közép-Európában monocentrikus és policentrikus országok is találhatók. Néhány országban a fıváros kiemelt helyet foglal el. Különösen jellemzı ez Magyarországra, Ausztriára és Szlovákiára, ahol a teljes lakosság mintegy egynegyede a fıvárosi agglomerációban él. Ezzel szemben ÉszakOlaszországban, Németország déli és keleti részein, Lengyelországban és Csehországban olyan városhálózatok találhatók, amelyek a városok közötti rangsorban a fıváros után következı számos jelentıs nagyvárost tömörítenek. 3. Táblázat: Népsőrőség és a lakosság megoszlása a különbözı mérető városok között, 2005 népsőrőség (fı/km2)

AT

CZ

DE*

HU

IT*

PL

SI

SK

UA*

CES

98

130

186

109

221

122

99

109

93

141

6,7

7,0

6,5

0,0

7,8

11,3

13,5

12,9

0,0

8,1

a lakosság megoszlása a városok között 200-500 ezer lakosú város 500 000 – 1 millió lakosú város

0,0

0,0

4,1

0,0

2,7

7,3

0,0

0,0

10,0

4,0

több, mint 1 millió lakosú város

20,8

11,8

11,8

19,9

17,6

4,3

0,0

0,0

11,1

10,8

városi lakosság teljes aránya°

65,8

74,5

88,5

65,9

67,5

62,0

50,8

58,0

67,3

73,2

Forrás: Eurostat, országos statisztikák (Ukrajna), * ... a programterületen, ° … Forrás: ENSZ, teljes országok

Míg néhány ország, például Szlovénia, Szlovákia és Lengyelország a hagyományos politikai irányvonalat megtestesítı policentrikus berendezkedést erısíti különbözı eszközökkel, mint a politika hagyományos választását, addig például Magyarország továbbra is monocentrikus ország. A policentrikus jelleget erısítı nemzeti politikák és azok következetes megvalósítása a legfontosabb lépés ahhoz, hogy Európa ezen részét integráljuk a közösségbe, és hatékonyabban valósítsuk meg a szerepébıl adódó lehetıségeket. Ha tekintetbe vesszük a nagyvárosi területek közelségét, például Bécs, Pozsony, Brno, Ljubljana és Zágráb közelségét (az utóbbi város éppen Közép-Európán kívül található), Katowice, Krakkó és Ostrava fekvését, Ústí nad Labem és Drezda, Plzeň és Regensburg, České Budějovice és Linz, Zágráb, Maribor, Graz, stb. közelségét, akkor egyértelmő, hogy transznacionális együttmőködés a regionális fejlesztés terén elengedhetetlen a lehetséges fejlesztési elınyök kihasználásához. A városi területek ereje a nagy gazdasági potenciálban és a változatos gazdasági lehetıségekben rejlik. Az összes közép-európai országban a központi fekvéső területek a legfontosabb gazdasági régiók, amelyek versenyképes iparral, jó minıségő szolgáltatásokkal és fejlett infrastruktúrával rendelkeznek, és ezáltal támogatják a gazdasági aktivitást és a képzett munkaerı beáramlását. A városi területeken sokkal több a felsıoktatási és innovációs lehetıség, ezért gazdag a kulturális élet, és mindez vonzó környezetet jelent az új vállalkozások, iparágak és szolgáltatások számára. A városi


3.7. tervezet

lakosság és vállalkozások számára ezen felül a közigazgatás és a politikai döntéshozatali rendszer is elérhetıbb. A vidéki lakossággal rendelkezı és alapvetı köz- és magánfunkciókat ellátó kisebb városok a perifériára szorult régiók helyi központjaiként jutnak szerephez. Néhány kisebb város azonban más funkciókat is ellát, ilyenek például a turista központok, egyetemi városok vagy iparvárosok. A városi területeknek sokkal több társadalmi, környezeti és gazdasági problémával kell megküzdeniük, mint a vidéknek, ami az alábbi következményekhez vezet: –

társadalmi és belsı városi szegregáció (többek között elhanyagolt lakókörzetek, lakótelepek, közbiztonság romlása, hátrányos és kilátástalan helyzető rétegek gyarapodása), társadalmi feszültségek,

–

pénzügyi megszorítások,

–

magas munkanélküliség,

–

környezetvédelmi problémák: zaj, levegı- és vízszennyezés, közlekedési fennakadások, hulladéktermelés, túlzott vízfogyasztás (a növekvı forgalom miatt),

–

a jövedelemben és életvitelben jelentkezı növekvı különbségek tükrözıdnek a lakóhely megválasztásában és a lakhatási körülményekben,

–

a zöld- és pihenıövezetek elérhetıségének romlása,

–

fokozódó elvárosiasodás.

A régióban kilencvenes évektıl kezdve egyértelmően jellemzı az elıvárosiasodási folyamat. Az elıvárosiasodás részben a közlekedési infrastruktúra bıvítésének és javításának következménye. Jelentısen megnıtt az a kör, ahonnan az emberek nap mint nap a városokba és gazdasági központokba ingáznak dolgozni. Bár az új tagállamokban tapasztalható átalakulás elmarad az EU15ökben eddig végbement változásoktól, számítani lehet arra, hogy az új tagországokban felgyorsul a fejlıdés. Egyre nyilvánvalóbbak az elıvárosiasodás hátrányos hatásai is: nı a szegregáció, a városokat és a vidéket összekötı közlekedési csatornák nehezen mőködtethetık, továbbá a városi forgalmat is nehezíti az elıvárosok fejlıdése.

2.1.2

Vidéki régiók

Közép-Európában az EU25-ökhöz képest kisebb a városi területeken2 élı lakosság aránya. A városi lakosság aránya széles skálán változik: Németországban (89%) és Csehországban (75%) meghaladja a közép-európai átlagot, Olaszországban, Ukrajnában, Magyarországon és Ausztriában az átlagos értéket (66-68%), és Lengyelországban (62%), Szlovákiában (58%) és Szlovéniában (51%) nem éri el a közép-európai átlagot. A városiasodás alacsony szintje valószínőleg azt tükrözi, hogy a tárgyalt országok gazdasága még mindig nagy mértékben a mezıgazdaságra épül, és nem teljes mértékben használja ki az ipar (újjá)építése és a bıvülı szolgáltatások nyújtotta elınyöket. Ez alapján egyértelmő, hogy a lakosság nagy része nem tud közvetlenül hozzáférni a városokban elérhetı szolgáltatásokhoz. Szerkezeti adottságai miatt a vidéki területeknek az alábbi problémákkal és tendenciákkal kell szembenézniük: – –

2

erıs függıség egy adott iparágtól (mezıgazdaság, erdıgazdálkodás, bányászat, stb.); a strukturális átalakulás, a mezıgazdasági termelés csökkenése és az uralkodó iparágakban a munkahelyek megszőnése következtében a vidéki területek elnéptelenedése, a vidéki lakosság elöregedése;

Városi lakosság (az ENSZ a világ népességének megoszlására vonatkozó definíciója szerint)

–

hátráltató körülmények kialakulásában;

a

pénzügyi

és

humán

erıforrások

–

periférikus helyzet, elégtelen közlekedési hálózat, rossz összeköttetés a központi területekkel;

–

a munkapiaci lemaradás miatt magas munkanélküliség és kedvezıtlen foglalkoztatási szerkezet;

–

agyelszívás;

–

a mőszaki és a társadalmi infrastruktúra megszilárdításának problémái.

változatosságának

Mindazonáltal néhány vidéki terület rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyek révén sikeresen tud alkalmazkodni a szerkezeti átalakuláshoz. A legfontosabb tényezık a következık: –

az infrastruktúrához, tudáshoz és technológiához való hozzáférés;

–

a természeti és kulturális örökség gondozása (pl. turizmus);

–

–

2.1.3

a gazdasági alap kiszélesítése (új termékek, új piacok, együttmőködési hálózatok, új termelési eljárások, mezıgazdasági-környezetvédelmi intézkedések, biogazdálkodás); a váltás mezıgazdaságról a szolgáltató iparra, rekreációs központok kialakítása, stb.

Határterületek

A határterületek léte Közép-Európa egyik meghatározó helyi jellegzetessége. Mivel közép-európai országok viszonylag sok másik országgal szomszédosak (egy országnak átlagosan 5,5 szomszédja van), rengeteg különbözı „határviszony” alakult ki. A különbözı viszonyok kialakításában az alábbi tényezık vesznek részt: –

gazdasági és társadalmi különbségek,

–

területi és településszerkezetek,

–

(fizikai) elérhetıség és infrastruktúra,

–

kulturális és társadalmi hálózatok,

–

gazdasági szerkezet és fejlıdés,

–

–

politikai, jogi és közigazgatási rendszerek és keretek (pl. Schengen, EU tagállamok/nem tagállamok), történelmi, társadalmi-kulturális és politikai helyzet.

2.2

Társadalmi-gazdasági teljesítmény

2.2.1

Demográfiai folyamatok, migráció, társadalmi- és kulturális tényezık

A közép-európai országokon belül és az országok között igen változatos demográfiai folyamatok zajlanak. Bizonyos területeken gyorsan nı a népesség, máshol pedig ugyanilyen gyorsan fogy. Az egyes országok között nagy eltérések figyelhetık meg a 2000 és 2005 közötti demográfiai fejlıdésben: néhol enyhén vagy jelentısen nıtt a népesség (olasz régiók, Ausztria, Szlovénia), Németország közép-európai területein stabilizálódott (összlétszám), Ukrajnában pedig jelentısen csökkent a lakosság száma. Regionális szinten, a közép-európai lakosságot vizsgálva, a német közép-európai régiók lakossága között nagy eltérések mutatkoznak. A többi tárgyalt országon belül kisebbek a különbségek. Ha nem számítjuk a megkésett városiasodási tendenciát, amely az új tagállamok és Kelet-Németország városi


3.7. tervezet

területein egyaránt megfigyelhetı, a kelet-német régiók többségében 4-6%-kal csökken a lakosság száma (NUTS2, 2000-2005). Más régiókban, leginkább Dél-Németországban, Észak-Olaszországban 3 és Ausztriában, ezzel szemben akár 5%-kal is nıtt a népesség . Ukrajnában egyetlen régióban sem nı a lakosság száma, azonban a népesség fogyása nyugaton lassabb, mint az ország keleti részén. A fıvárosok (pl. Berlin, Varsó, Prága, Bécs, Budapest, Ljubljana) környékén általában gyarapodás figyelhetı meg. A migráció szintén befolyásolja az etnikai viszonyok alakulását. A migrációs áramlatok is bizonyítják, hogy a lakosság – elsısorban a fiatalok – a központi helyeket kedvelik jobban. A lakosság elvándorlása arra is rámutat, hogy a periférikus mezıgazdasági területek és a régi ipari központok szerkezeti problémákkal küszködnek, és szerkezeti átalakulásra kényszerülnek, illetve kiemeli az országos strukturális gyengeségeket is. Az emberek általában a gazdaságilag erıs és/vagy magas életszínvonalat nyújtó (természet, szabadidıs lehetıségek, látnivalók) régiók felé vándorolnak. Az országok közötti migrációs áramlatok (abszolút értékben) Lengyelországból és Ukrajnából, és kisebb mértékben Csehországból és Magyarországról indulnak ki, és az EU15-ök felé tartanak. A perifériára szorult régiókból a központokba (és a gazdaságilag erısebb államokba) történı elvándorlás megnehezíti a periférikus területeken a jelenlegi (oktatási, egészségügyi, társadalmi, stb.) infrastruktúra fenntartását, és ún. agyelszívást okoz. A migráció elsısorban a városi területeket érinti. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a kisebbségek meghatározott kerületekben tömörülnek. Az így kialakuló területi és társadalmi szegregáció, azaz a kisebbségi csoportokban az alacsonyabb jövedelmi szint, kedvezıtlen lakhatási körülmények, alacsonyabb képzettség és magas munkanélküliség társadalmi feszültségeket szül. A demográfiai folyamatok általában véve megfelelnek az Európára jellemzı elöregedı társadalom jellemzıinek. A legtöbb fejlett európai országban csökken a születések száma, és folyamatosan öregszik a társadalom. Az elırejelzések szerint tovább nı az idıs emberek aránya a társadalmon belül. Ez a tendencia hosszú távon korlátozza a népesség növekedését, és erısen befolyásolja a társadalmi és egészségügyi szolgáltatások, valamint a munkaerıpiac alakulását. A demográfiai helyzet különösen súlyos Ukrajnában, ahol az elhalálozások száma jóval meghaladja a születések számát. Ez a jelenség az elvándorlással együtt tovább csökkenti az ország népességét. 4

Ha a generációk közötti kapcsolatokat vizsgáljuk, az idıskorúak eltartottsági aránya 2005-ben Németországban és Olaszországban volt a legkedvezıtlenebb (28-29%). Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában alacsony (16-20%) arányt mértek. Az elırejelzések szerint 2030ra Németországban és Olaszországban az idıskorúak eltartottsági aránya 45%-ra nı, és még az e szempontból legkedvezıbb helyzetben lévı közép-európai országokban (Szlovákia, Ukrajna) is eléri a 32%-ot. Mégis, a 65 év feletti lakossággal kapcsolatos helyzet Közép-Európában, azaz az új tagállamokban kevésbé súlyos, mint az EU15-ök esetében. A becslések szerint 2030-ban a 65 év feletti népesség aránya az új tagállamokban és Ukrajnában egyértelmően alacsonyabb lesz (20,823,6%, Szlovénia kivételével, ahol az arány 25,1% lesz), mint az EU 25 tagországának átlaga (24,7%). A történelmi fejlıdés és/vagy a migrációs folyamatok következtében Közép-Európában rendkívül változatos etnikai viszonyok alakultak ki. Minden országban – leginkább a határ menti területeken – találhatók olyan etnikai csoportok, amelyek a saját nyelvüket használják, szervezik a saját kulturális életüket, és saját oktatási és kulturális intézményeket (színházakat, médiát, iskolákat, könyvtárakat, stb.) mőködtetnek. A kisebbségek helyzetét az egyes országokban nemzetközi, európai és nemzeti szabályok jogszabályok rendezik. A kisebbségek integrációja a történelmi határoktól, az adott kisebbség társadalmi-gazdasági helyzetétıl, az elıítéletektıl és a politikai hangulattól függ. A roma etnikai kisebbséget vizsgálva, ki kell emelni különleges helyzetüket: kevéssé tagozódtak be a társadalomba, nehezen jutnak hozzá az oktatási, lakhatási és egészségügyi és egyéb 3 4

Lengyelországról, Szlovákiáról és Szlovéniáról nem állrendelkezésre összehasonlítható adat. Forrás: www.populationeurope.org, idıskorúak eltartottsági rátája: a 65 év felettieknek a 15-64 év közötti lakossághoz viszonyított aránya

szolgáltatásokhoz. A rossz szakképzési lehetıségek csak még tovább növelik a munkanélküliség arányát ezen csoportokban. Másfelıl azonban gyakran a kisebbségek kötik össze a különbözı kultúrákat, nyelvi és kulturális képességeik felhasználásával elısegíthetik az integrációs folyamatot. A kulturális örökség a tárgyi és szellemi kulturális javak összessége, amelybe beletartoznak például a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, épületek (templomok, kastélyok, kolostorok), a népmővészet tárgyi emlékei és egyéb kifejezıdései, a tudományos felfogás, stb. A szellemi kulturális javak generációról generációra szállnak. A szellemi javakat egy-egy meghatározott társadalmi környezetben, miliıben élı csoport és közösség, az ı történelmük és a természettel való kölcsönhatásuk alakítja ki, és a szellemi javak összessége az adott csoportok identitásának és fennmaradásának alapja. A kulturális örökség hozzájárul a kulturális sokszínőséghez, leleményességhez, és a regionális identitás része. Közép-Európában sokszínő a kulturális örökség és a változatos kulturális tevékenységek folynak. Így a kulturális hagyományok védelme a jogszabályi keretektıl kezdve (pl. UNESCO-egyezmény, nemzeti mőemlékvédelmi szabályok, kulturális politika, stb.) a szokásokon keresztül a hagyományos kézmőves technikákig terjed. A kulturális örökség megırzése, védelme és fejlesztése a turizmus szempontjából is kiemelten fontos. A programterületen átfogó programok folynak, amelyek célja a kulturális örökség (történelmi városi területek, mőemlékek, történelmi jelentıségő épületegyüttesek, kulturális szempontból fontos tájképek, stb.) megóvása. A kulturális örökség sokszínőségét jól 5 példázza, hogy hány közép-európai helyszín szerepel az UNESCO Világörökségi Jegyzékén . A beavatkozási területen veszélyben forog a kulturális örökség sokszínősége, hiszen az örökség nagy része semmilyen befektetési lehetıséget sem kínál. A kulturális örökség felújítása és felélesztése olyan területeken jellemzı, ahol ez a folyamat nyilvánvaló elınyökkel jár a gazdaság, és ezen belül foglalkoztatás (különösen a nık foglalkoztatása) terén. A teljes beavatkozási területhez viszonyítva kevés ilyen régió létezik. Általánosságban elmondható, hogy a több figyelmet kell fordítani kockázatkezelésre, a kulturális örökség további romlásának megakadályozására és a megrongálódott emlékek helyreállítására, és ezt biztonsági intézkedések alkalmazásával, valamint a magánszereplık bevonása és az innováció révén lehet megvalósítani.

2.2.2

Gazdasági szerkezet és fejlıdés

Közép-Európa gazdasági teljesítményét az alábbi tényezık jellemzik és alakítják: –

egyrészrıl markáns különbségek a fejlett országok, az új tagállamok és a csatlakozó országok között, másrészrıl regionális különbségek a városi és a vidéki/periférikus régiók között a GDP-ben, személyi jövedelemben, termelékenységben, bérekben, stb.;

–

szerkezeti átalakulás, amelyet a második szektor térvesztése és a harmadik szektor elıretörése és/vagy új piaci struktúrák kialakulása okoz; technológiai fejlıdés az új tagállamokban és a csatlakozni kívánó országokban az átalakulásnak és az integrációnak köszönhetıen;

–

a piacok, munkaerı, képzés, technológia és az innovációs lehetıségek változó elérhetısége, a közlekedési és telekommunikációs hálózatok, oktatás és kutatás eltérı hozzáférhetısége;

–

a régiók között jelentıs különbségek vannak gazdasági tevékenység, a különbözı termelésre és a szolgáltatásokra való szakosodás, a gazdasági és vállalkozási struktúráktól függıen az innovációs lehetıségek, az termelési költségek és a termelékenység terén;

–

5

A követlen külföldi beruházások hatása.

.Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO célja, hogy támogassa a világ bármely részén található, az emberiség szempontjából kiemelkedı jelentıségő kulturális és természeti örökség felkutatását, védelmét és megırzését. Ezen törekvés megtestesítıje Kulturális és Természeti Világörökség Védelmérıl szóló, 1972-ben elfogadott nemzetközi egyezmény.


3.7. tervezet

A Európa néhány leggazdagabb, de egyszersmind néhány legszegényebb régiója is a Közép-európai Övezethez tartozik. A gazdag és a szegény régiók között több, mint tízszeres különbségek vannak. Bécs, Felsı-Bajorország és Prága térségében például az egy fıre esı GDP az EU25-ök átlagának több, mint 140%-a, míg más területeken, például a lengyelországi Lubelskie és Kárpátalja régiókban mindössze 33%-a. Ukrajnában, például Zarkarpartie és Chernivtsi régióiban pedig az egy fıre jutó GDP a 25 uniós tagállam átlagának 15%-át sem éri el. Gazdasági erı szempontjából a régi uniós tagállamok általában versenyképesebbek, mint az újonnan csatlakozottak vagy a szomszédos országok. A 73 közép-európai NUTS 2 régió közül 22-ben az egy fıre jutó bruttó hazai össztermék nem éri el az EU25-ök átlagának 50%-át. Az összes ilyen régió az új tagállamokban található. Sıt, a tíz legalacsonyabb egy fıre jutó GDP-vel rendelkezı régió is mind Közép-Európa része. A gazdasági dinamizmus (az egy fıre jutó GDP éves növekedése) tekintetében azonban fordított a helyzet. Az új tagállamok általában jobban teljesítenek, mit a régiek, ami azt mutatja, hogy a keleti országok kezdenek felzárkózni. 3 Térkép:

Gazdasági fejlettség – egy fıre jutó GDP vásárlóerı-paritás alapján, 2003

Forrás: Eurostat (GDP a 2003-as piaci árakon; fehér: nem áll rendelkezésre adat)

A kereskedelmi kapcsolatokat úgy is felfoghatjuk, mint a az integráció erısségének fokmérıjét. Kereskedelmi kapcsolatok szempontjából Közép-Európa már betagozódott, és egyre erısebben integrálódik Európába. A közép-európai országok kereskedelmének 29,5%-a a térség határain belül bonyolódik. A Közép-Európához tartozó három nyugati országgal, azaz Németországgal, Ausztriával és Olaszországgal folytatott kereskedelem jóval gyorsabb ütemben növekszik, mint a fennmaradó 12 nyugati országgal. Sıt, a három nyugati ország és a keleti országok közötti kereskedelem jóval gyorsabban bıvül, mint ugyanezen országok EU15-ökön belüli és a világ többi részével folytatott kereskedelme. A hagyományos kapcsolatok mellett, a gazdasági integrációt a földrajzi közelség, az elérhetıség és a történelmi kapcsolatok befolyásolják. Az új közép-európai tagállamok messze legfontosabb kereskedelmi partnere Németország, a délkelet-európai országok számára pedig, amelyek még nem tagjai az Európai Uniónak, Olaszország a legfontosabb partner. Szlovákia és Csehország között is

szorosabbak a kereskedelmi szálak, és ugyanez igaz régebbi hagyományos kereskedelmi kapcsolatokra is Magyarország és Ausztria között. Szlovénia kivételével a keletközép-európai országok jelenlegi versenyképessége nagy részben azon múlik, hogy a külföldi tıke jelen van-e az országban. A közép- és kelet-európai országok üzleti befektetéseinek jelentıs részét (20-40%-át) külföldi befektetık valósítják meg. Így ezen országok fejlıdéséhez a közösségi támogatás és a külföldi magánbefektetések egyaránt fontosak. Mivel a közvetlen tıkebefektetések csak kevés helyet érintenek, és nem veszi figyelembe a kohéziós szempontokat, a keleti országokban drámaian növekednek a gazdasági és jövedelmi különbségek. A gazdasági aktivitás és növekedés központjai a városi agglomerációk. Az bruttó hazai össztermék alapján a leginkább városias területek a gazdaságilag legerısebb és legsikeresebb régiók. Az elmúlt években a keleti területeken a nagyvárosi körzetek jelentették a fejlıdés motorját. KözépEurópa teljes GDP-növekedésének 75%-át a régiók egyötöde állította elı. Ide tartozik az összes fıvárosi régió, és ezekben lakik a teljes népesség egyharmada. Azonban a nagyvárosi régiók versenyképessége között is jelentısek a különbségek. Élesen elválnak egymástól a keleti és nyugati országok nagyvárosi régiói. A müncheni, stuttgarti, milánói, berlini és bécsi nagyvárosi régiók Európa legerısebb és legversenyképesebb területei közé tartoznak. Az említett területek Bécs kivételével inkább a Közép-Európa „határán” találhatók, a régi tagállamokban. Budapest, Prága, Krakkó és Pozsony viszont a nyugat-európai nagyvárosi régiókkal összehasonlítva még mindig viszonylag gyenge, azonban dinamikusan növekszik. A nagyvárosi régiók tehát lassan kezdenek felzárkózni. A nagyvárosi régiókon kívül az egy fıre jutó GDP Németország nyugati részén, Ausztriában és ÉszakOlaszországban a legmagasabb. Az új tagállamokban a régi tagállamokhoz közelebb esı régiók a legfejlettebbek. Közép-Európa egyáltalán nem egységes, legalábbis gazdasági értelemben nem az, ahogy ezt a fent említett GDP-értékek is megmutatják. Az alábbi választóvonalak mentén jelentısek a gazdasági különbségek, és „hiányzik” az egység: –

az egykori „vasfüggöny” mentén,

–

az EU keleti külsı határa mentén és

–

belsı regionális egyenlıtlenségek mentén.

A keletközép-európai országokban sokkal nagyobbak a különbségek, mint a nyugati országokban. A jelenlegi tendencia csak fokozza az eltéréseket: míg a nyugati területeken csökkennek a különbségek, az új tagállamokban nınek. Minél közelebb áll egy ország a felzárkózáshoz, annál nagyobbak a belsı különbségek. Így az új tagállamokban ismét a fıvárosi régiók jutnak kitüntetett szerephez.


2.2.3

3.7. tervezet

Munkaerıpiac – foglalkoztatás és munkanélküliség

A regionális gazdaság szerkezete és lehetıségei a közép-európai foglalkoztatási szerkezetet is meghatározzák. A foglalkoztatási szint nem annyira az új és régi tagállamok között tér el, mint inkább Közép-Európa középsı része (Németország, Csehország, Ausztria és Szlovénia eléri az EU25-ök átlagát) és a környezı közép-európai országok között (Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Olaszország foglalkoztatási rátája jóval alacsonyabb). Az alábbi tendenciák figyelhetık meg a közép-európai munkaerıpiac fejlıdésében: –

a mezıgazdaság és a régi ipari körzetek válságának negatív hatása, és ennek következtében az új munkalehetıségek hiánya;

–

növekvı foglalkoztatás a szolgáltató iparban, a nık bıvülı foglalkoztatása;

–

új és bıvülı ingázási hálózatok;

–

a városi területek és/vagy más országok jobb munkalehetıségei által elindított migrációs áramlások;

–

növekvı munkanélküliségi ráta, egyre több olyan munkanélküli, aki strukturális problémák (alacsony képzettség, mobilitás hiánya, fogyatékosság, stb.) miatt nem talál munkát.

4 Térkép:

Foglalkoztatási arány 2004.

Forrás: Eurostat

5 Térkép:

Munkanélküliségi ráta 2004.

Forrás: Eurostat (fehér: nem áll rendelkezésre adat)

A férfiak és a nık számára eltérıek a munkaerıpiaci és oktatási lehetıségek. –

Az EU15-ökkel ellentétben, régen magas volt a nık foglalkoztatási aránya, majd drámaian csökkent az átmenet korai idıszakában. Jelenleg a közép-európai munkaerıpiacokon erıs a nemek közötti megosztottság, és nagy a különbség a férfiak és a nık fizetése között. A nık munkanélkülisége az összes közép-európai országban magasabb, mint a férfiaké. A nık foglalkoztatási arányára vonatkozó általános munkaerıpiaci/foglalkoztatási tendenciának megfelelıen a közép-európai térség az EU25-ök átlagához közelít, míg a környezı országokban alacsonyabb a foglalkoztatási ráta. A részmunkaidıs foglalkoztatás az össznépességben és a nık között egyaránt kevésbé jellemzı, mint az EU15-ök területén.

–

Ami az oktatást illeti, az összes korcsoport figyelembe vétele mellett, Közép-Európában (az EU25-ökhöz hasonlóan) a nık kevésbé képzettek, mint a férfiak. A férfiak és a nık képzettsége közötti különbség azonban a fiatalabb generációkban már nem jellemzı. A nık nemcsak felzárkóztak, hanem a fiatal (25-34 év közötti) középfokú végzettséggel nem rendelkezı nık száma már alacsonyabb, mint a hasonló korú férfiaké. A felsıoktatásban egész Közép-Európában több a nıi hallgató, mint a férfi. Több nı tanul az egyetemeken Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, Olaszországban és Szlovéniában. Lényegesen kevesebb nı folytat azonban természettudományi, matematikai vagy számítástechnikai tanulmányokat, és még kevesebben választják a mérnöki, gyáripari vagy építıipari pályát.


3.7. tervezet

2.3 Az innovációs rendszer (innováció, technológia, kutatás-fejlesztés, oktatás és képzettség) A regionális fejlesztés és a regionális innováció egyik alapvetı eleme a magas szintő képzettség és innovációs tevékenység. A képzettség, a tudás, és a kutatás-fejlesztési lehetıségek elérhetısége meghatározó szerepet játszik a gazdasági teljesítmény erısítésében, és a gazdasági versenyképességet meghatározó tényezıvé vált. A (regionális) képzettségi szint és az innovációs tevékenység intenzitása az alábbi tényezıktıl függ: –

– –

–

az oktatási rendszer, az oktatási intézmények regionális eloszlása és az oktatás fizikai és társadalmi-kulturális elérhetısége; az országos innovációs és technológiai politika alakulása; gazdasági tényezık (gazdasági szerkezet – vállalkozások, iparágak, gazdasági aktivitási szint); kutatás-fejlesztési kiadások (országos, regionális és magánforrások).

Ami a lisszaboni stratégiával kapcsolatos teljesítményt illeti, Közép-Európa kutatás-fejlesztéshez és innovációhoz kötıdı gazdasági mutatói igencsak változatos képet mutatnak. Míg néhány ország a termelékenység, foglalkoztatási arány, kutatás-fejlesztési kiadások, a kutatás-fejlesztésben dolgozó szakemberek és az lakosság végzettsége tekintetében Európa élvonalába tartozik, mások ezen a téren egyértelmően lemaradtak. Az egyes országokon belül is hasonló tendencia figyelhetı meg: különösen az új tagállamokban jellemzı, hogy nagy különbségek vannak a fıvárosi régió és az ország többi része között. A kutatás-fejlesztési kiadások is ugyanilyen megoszlást mutatnak (a GDP %-ában), azaz itt is jól láthatók a régi és az új tagállamok közötti különbségek. Közép-Európában a régi tagállamok közül Ausztria és Németország az átlagosan jóval többet költ kutatás-fejlesztési tevékenységre (bár ez az arány jóval alacsonyabb Olaszországban. A kedvezı ipari infrastruktúrának és a jól felszerelt kutatásfejlesztési rendszernek köszönhetıen, a régi tagállamokban Németország dél-nyugati részén és Ausztria nyugati és déli területein magas a kutatás-fejlesztésre fordított összeg. Lengyelországban és Szlovákiában a legalacsonyabb az összes K+F kiadás aránya: Általában véve Közép-Európa országaiban a K+F ráfordítások alacsony értéke együtt jár az üzleti K+F ráfordítások alacsony értékével. 1. ábra: Állami és üzleti K+F ráfordítások (a GDP %-ában)

Az új tagországokban különbségek leginkább a központi és vidéki régiók között vannak, a K+Fkiadások csupán a központi (fıvárosi) régiókban haladják meg az átlagot Az újonnan csatlakozott tagoknál az egy fıre jutó K+F-kiadások csak a prágai régióban lépik túl az európai átlagot (lásd a térképet).

6 Térkép:

K+F kiadások a GDP százalékában, 2003.

Forrás: Eurostat, Statistik Austria (az adatok a NUTS-1 szintre vonatkoznak, Ausztriára nézve csak 2004-bıl áll rendelkezésre adat)

Közép-Európa gazdag kutatás-fejlesztési rendszerrel rendelkezik, amelyet egyetemek, egyéb közvagy magánkézben lévı kutatás-fejlesztési intézmények, tudományos és technológiai parkok és innovációs és transzfer központok alkotnak. Mindazonáltal az országokban jelentısen eltér az innovációs kapacitás, és egyáltalán nem függ sem az adott régió gazdasági alapjaitól és szerkezetétıl, sem az országos innovációs és technológiai politikától. Az egyetemek és a tudományos központok a fıbb városi területeken és/vagy a regionális gazdasági központokban mőködnek, néhány intézményt azonban éppen az innovációs és fejlesztési folyamat ösztönzése érdekében más régiókba telepítettek. A gazdasági szerkezet sem segíti a gyengébb régiókat. A csúcstechnológiai ipar és a tudásigényes üzleti szolgáltatások általában a központi régiókban tömörülnek. Ez a tény már önmagában is serkenti az innovációs tevékenységet, hiszen ezeken a helyeken sokkal több pénzt fordítanak kutatás-fejlesztésre, mint a gyengébb régiókban, ahol a kevésbé fejlett intézmények jelentik a legfıbb munkalehetıséget. Az elıbbiekbıl következıen a kutatás-fejlesztési tevékenységek is a központi régiókban (egyetemeken, kutatóintézetekben, kutatás-fejlesztési tevékenységet igénylı vállalkozásokban) zajlanak. A kevésbé frekventált régiókban mőködı vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások, számára jelentıs problémát jelent, hogy elszigetelıdnek a legjobb nemzetközi kutatás-fejlesztési hálózatoktól és az új technológiákat kifejlesztı kutatóközpontoktól. Elsısorban a KKV-k küszködnek azzal, hogy megismerjék a legújabb technológiai fejlesztéseket és azok használatát, vagy kapcsolatokat építsenek ki a máshol mőködı partnerekkel. Az európai nem-pénzügyi gazdaság a kis- és középvállalkozásokra épül, hiszen 2003-ban az összes vállalkozás 99,8%-a ebbe a kategóriába tartozott, a KKV-k foglalkoztatták a munkavállalók mintegy kétharmadát, és a hozzáadott érték több, mint felét (57,3%-át) ık állították elı. KözépEurópában a kis- és középvállalkozások aránya 73% (Szlovákia) és 96% (Lengyelország) között mozog. A bejegyzett (10-49 alkalmazottal rendelkezı) kis- és (50-249 alkalmazottal rendelkezı) középvállalkozások aránya Szlovákiában (25%), Németországban (17%) és Ausztriában (13%) a legmagasabb, az összes többi országban nagyjából 4-7% között van. A foglalkoztatásban néhány országban a nagyvállalkozások (több, mint 250 alkalmazott) által alkalmazottak nagy aránya mutatja


3.7. tervezet

ezeknek a vállalkozásoknak a kiemelkedı szerepét Szlovákiában (az alkalmazottak 51%-a), Csehországban (31%) és Németországban(40%). A kutatás-fejlesztési tevékenység a vállalatok méretétıl függıen is változik, különösen a második szektorban (ipar). Az olyan régiókban, ahol a munkavállalókat elsısorban alacsony technológiai szinten álló (kis) termelı vállalatok foglalkoztatják, általában kevés a K+F tevékenységre fordított pénz. A (nagy) csúcstechnológiai cégek ezzel szemben legtöbbször saját kutatórészleget tartanak fenn. A kis- és középvállalkozások életképessége nagy részben attól függ, hogy be tudják-e szerezni külsı forrásból, a közvetlen környezetükbıl a szükséges technológiát és a know-how-t. Az új tagállamok rugalmasság, kezdeményezések és más, üzleti környezetet alakító tényezık tekintetében alapvetıen eltérnek az EU15-országoktól, és a fennálló korlátok is erısebben akadályozták a gazdasági tevékenységek hatékony eloszlását. A munkavállalók képzettségi szintje is különbözı: elsısorban a fıvárosi régiókra jellemzı, de mellettük több német (nem fıvárosi) régióra is, hogy sok munkavállaló rendelkezik felsıfokú végzettséggel. Azokban a régiókban, ahol alacsonyabb a lakosság átlagos végzettsége, két további jellemzı is megfigyelhetı: –

ha a fıvárosi régiókat nem vesszük figyelembe, akkor Csehország és Szlovákia teljes területén kiemelkedıen magas a középfokú végzettséggel rendelkezı munkavállalók aránya; általában véve Ausztriában és (Szlovénia kivételével) az új tagállamokban magasabb a középfokú végzettséggel rendelkezı munkavállalók aránya;

–

az alapfokú oktatásban részt vevık aránya Észak-Olaszországban és Dél-Németországban a legmagasabb. 1.

Felsıfokú végzettséggel rendelkezı foglalkoztatottak, 2004.

Forrás: Eurostat (az összes foglalkoztatott %-ában mérve; az EU25 átlaga: 25,7%; fehér: nem áll rendelkezésre adat))

Az innovációs kapacitás ugyancsak változatos képet mutat Közép-Európában. Az EU átlagához viszonyítva a legtöbb közép-európai országban egyértelmően kedvezıbb a csúcstechnológiai iparban való foglalkoztatás, a közép- és csúcstechnológiai ipar, a kutatás-fejlesztésre fordított közpénz és a 6 fiatalok tudományos sikereinek aránya (Európai Innovációs Eredménytáblázat 2005 ). Gyengébb azonban az országok helyzete, ha a felsıoktatásban részt vevık arányát, az új természettudományos és mérnökhallgatók számát, az egész életen át tartó tanulásban való átlagon aluli részvételt és a kevés magán forrásból származó kutatás-fejlesztési támogatást vizsgáljuk. Az Összesített Innovációs Index (SII) pontszámai és a növekedés üteme csupán a régi tagállamokban éri el vagy haladja meg az európai átlagot (Németország ezen a területen vezetı szerepet hátszik, Ausztria meghaladja az átlagos értéket, Olaszország az átlag alatt marad). Ezek az országok közepes SII növekedési értéket mutatnak (1,0% Németországban, 2,4% Ausztriában). Az új tagállamok két csoportba sorolhatók: –

„felzárkózó” országok: például Szlovénia, Magyarország és Csehország, amelyekben az elmúlt három évben az SII értéke 4,3% (Magyarország, 3,2% (Szlovénia) és 2,2% Csehország.

–

„lemaradó” országok, például Lengyelország és Szlovákia, ahol az SII fejlıdése mindössze 0,3% illetve 0,2%.

Mindazonáltal, a 2066-os „Jelentés az európai innovációs fejlıdésrıl” Alapján, rövidtávon nem várható a felzárkózás az EU-n belül. Várhatóan egyik felzárkózó ország sem fogja elérni az EU-25-ös átlagot 2010-ig. A legjobb esetben Magyarország, Szlovénia és Olaszország a pillanatnyi helyzet alapján 2015-re eléri az EU-25 átlagát, míg a felzárkózási folyamat Szlovákiában és Lengyelországban jóval tovább tart. A regionális versenyképességet nagyban elısegíti a jó irányítás és a hatékony intézményrendszer. A tanulás és az alkotás lehetıségeinek javítása, illetve a tudás átadása és terjesztése elengedhetetlen az innováció támogatásához. Továbbá, a tematikus és/vagy regionális klaszterek ösztönzése érdekében fontos lenne a már létezı hálózatok, a köz- és magánszféra közötti partnerség (PPP) és a regionális innovációs stratégiák és politikák fejlesztése. A fejlesztések azon kevésbé népszerő régiók számára életbevágóak, ahol nem megfelelı az innovációs rendszer. Az innovációs és kutatás-fejlesztési rendszer és politika – különösen az új tagállamokban – átfogó strukturális reformon megy keresztül. A rendszerváltozás elıtt a hagyományos innovációs folyamatokat a következı tényezık formálták: a technológiára erısen támaszkodó gyáripar (pl. gépgyártás, vegyipar, élelmiszeripar, fegyvergyártás, autóipar), a mérnökképzésre összpontosító oktatási rendszer, a termelı vállalatok erıteljes kutatás-fejlesztési tevékenysége, és végül jó együttmőködés és szoros kapcsolatok az akadémiai szféra és az alkalmazott tudományok képviselıi között. A legtöbb országban azonban a privatizáció, a második szektor átalakítása és az új tulajdonosi rendszer oda vezetett, hogy beszőkültek az innovációs tevékenység anyagi erıforrásai és csökkent az innovációs tevékenységben részt vevık száma. az innovációs és technológiai politika valamennyi közép-európai országban az alábbi tényezıkre épül: a hagyományos ipari know-how használata (pl. klaszter), a know-how és a kutatási eredmények terjesztése (technológiai transzfer). Az innovációs politika az olyan intézkedéseket is magában foglalja, mint a klaszterek fejlesztése, az infrastruktúra modernizálása (technológiai és transzfer központok kialakítása stb.). A rendszerváltás óta minden új tagállam megkezdte a fejlesztéseket annak érdekében, hogy ledolgozza az e téren tapasztalható lemaradását.

6

ttp://trendchart.cordis.lu/scoreboards/scoreboard2005/index.cfm


2.4

Elérhetıség

2.4.1

Közlekedés

3.7. tervezet

A nemzetközi és a regionális közlekedési infrastruktúra és elérhetıség országról országra, régióról régióra és közlekedési eszközöktıl függıen változik. A közlekedési infrastruktúrák hagyományosan a belsı igényeket elégítik ki, és az országok helyzetét, szerkezetét tükrözik, megmutatják a stratégiai központokat. Az Európai Unióban kitágult a perspektíva, új követelményeknek kell megfelelni, és új prioritások befolyásolják az országos és regionális döntéseket. Közép-Európában az alábbi kihívásokkal szembesülünk: –

Nagyon fejlett infrastruktúra (a régi tagállamokban) – mennyiségi és minıségi hiányosságok (az új tagállamok bizonyos részein);

–

a közlekedési ágazatok eltérı értékelése (egyéni vs. tömegközlekedés, közúti vs. vasúti közlekedés);

–

növekvı szállítási igények és sőrő forgalom (nemzetközi útvonalak, ingázó útvonalak a városok körzetében, turizmus, stb.);

–

a periférikus területek rossz elérhetısége, rossz határon átnyúló elérhetıség a határ menti régiókban;

–

a növekvı (közúti) forgalom következtében súlyos környezetterhelés (szennyezés, zaj, földhasználat, stb.);

–

erısödı mobilitás (ingázás, üzleti ügyek, szabadidı eltöltése, stb.).

Határokon átnyúló infrastruktúra és elérhetıség Annak ellenére, hogy a népesség viszonylag egyenletesen oszlik el az országok területén, mivel az infrastruktúra állapota nagyon eltérı az egyes területeken, jelentısen változik az elérhetıség7 is. Nyugat-Európához mint Európa központjához viszonyított helyzete miatt Közép-Európában a kiemelkedıen jó elérhetıségő területek mellett (pl. Milánó, München, Bécs, Pozsony) kifejezetten nehezen megközelíthetı térségek is találhatók, bár ez utóbbiak kivételesek. Pozsony és Bécs környéke egyenesen az egyetlen olyan kiemelkedıen jól megközelíthetı térség, amely a metropoliszok ötszögén kívül található. A periférikus, rossz elérhetıségő területek a Balti-tenger partja mentén, Lengyelország, Szlovákiában és Magyarország keleti részén, a cseh határ menti területeken, az Alpokban és Dél-Magyarországon találhatók. A határokon átnyúló elérhetıség Közép-Európában az Európai Unión belüli Transzeurópai Közlekedési Hálózat (TEN-T) és az azt kiegészítı (a közlekedési infrastruktúra igényeinek felmérésére szolgáló) TINA-hálózat, azaz a páneurópai közlekedési folyosók lététıl és a kiépítésétıl függ. (A folyosók túlnyomó része a 2004-es bıvítés óta az EU területén fut, és így részei a TEN-T hálózatnak is.) A Kárpát-medencét (és Délkelet-Európát) a Duna mentén Ausztriával és Németországgal (VII. és X. folyosó), illetve a Csehországot, Nyugat-Szlovákiát és Magyarországot Németország és Ausztria középsı területeivel (IV: folyosó) összekötı páneurópai közlekedési folyosók8 a legjobban kiépített útvonalak, és a forgalom is ezeken a legnagyobb. A folyosók mentén zajlik a keletrıl nyugatra, azaz az új tagállamokból a régiek felé tartó külkereskedelem, munkaerı-áramlás, kulturális és turizmussal összefüggı utas- és áruforgalom. Az Olaszországot a Kárpát-medencén keresztül Ukrajnával összekötı V. folyosó forgalma sokkal csekélyebb, mint a kilencvenes években volt, és forgalma még a (Berlin-Prága-Budapest-Isztanbul útvonalon futó) IV. folyosó forgalmánál is alacsonyabb. 7 8

Valamennyi közlekedési eszközt figyelembe vevı elérhetıség az Európai Tervezési Megfigyelı Hálózat (ESPON) szerint. A leírás a magas szintő csoport „Hálózatok a békéért és a fejlıdésért” címő jelentésén (2005) és a PAN-EUROSTAR projekt zárójelentésének eredményein (2005) alapulnak

A Németországból kiinduló kelet-nyugati közlekedési folyosók az EU-t Fehéroroszországgal és Oroszországgal kötik össze (II. folyosó), míg a III. folyosó Lengyelország érintésével Ukrajna és az EU 9 között teremt kapcsolatot. Bár a II. folyosó az EU és az Orosz Föderáció közötti kereskedelmi kapcsolatok miatt jelentıs, a magas szintő csoport 2005-ben egyik folyosót sem nyilvánította TEN-T prioritástengelynek (sem a közúti, sem a vasút közlekedés szempontjából). Végül a két észak-déli folyosó alacsony színvonalú szolgáltatást nyújt, és jelenleg készítik elı a felújításukat. A VI. folyosó a balti-tengeri Gdansk városából indul, és a Lengyelországon keresztül Katowice ipari térsége felé, majd azon túl Csehországba és Szlovákiába tart. Ezt a folyosót közúti és vasúti prioritástengelyként határozták meg. Ez a folyosó részben értékes természeti területeken megy keresztül, így fejlesztésekor környezetvédelmileg kedvezı megoldásokat kellene figyelembe venni (pl. vasút). Alternatívaként tengeri összeköttetéseket is figyelembe lehet venni. Az I. folyosó a balti államokon keresztül haladva Észak-Európát és Közép-Európát (Lengyelországot) köti össze. A belsı piac rendeltetésszerő mőködése és a társadalmi és gazdasági kohézió erısítése érdekében elengedhetetlen a Transzeurópai Közlekedési Hálózat támogatása és fejlesztése. Míg az EU15-ök területén a TEN-T hálózat magas színvonalú szolgáltatásokat nyújt, a közlekedési folyosók fejlesztése az új tagállamokban és a szomszédos országokban eltérıen alakul, de általában elmarad az elıbbiek mögött. 8. térkép. Páneurópai folyosók, TEN és TINA hálózatok

9

A II. folyosó Közép-Oroszország legfontosabb ipari központjait és Kelet-Ázsiát köti össze az EU-val, és az Orosz Föderáció legsőrőbben lakott térségeit látja el az EU-ból származó import árukkal.


3.7. tervezet

A határokon átnyúló közlekedési hálózatokkal kapcsolatban a legfıbb feladat a TEN-T és TINAhálózatok fejlesztése, amint ezt a magas szintő csoport által 2005-ben meghatározott prioritások is mutatják (a TEN-T prioritástengelyek többsége vasútvonal). Különösen a nagyvárosi régiókba futó és onnan kiinduló, még nem létezı gyors(vasúti) kapcsolatok létrehozására kell energiát fordítani. A Balti-tengertıl Bécsig/Pozsonyig húzódó észak-déli tengely esetében a közúti közlekedést is prioritásként kezelik. 10

A közúti és vasúti közlekedés ellentétes fejlıdési utat járt be 1995 és 2004 között (millió tkm-ben mérve). Általában véve a közúti közlekedés számottevıen nıtt, míg a vasúti közlekedés forgalma inkább csökkent. Az egyes országokon belül azonban a fejlıdés már nem mutat ilyen egyértelmő a tendenciát. –

A közúti forgalom minden országban nıtt, de mindenhol eltérı mértékben. A legerısebb növekedést Szlovéniában (+173%) és Lengyelországban (+101%) mérték, míg Olaszországban, Szlovákiában (+13% és +17%) és Németországban (+28%) csak kis mértékben, Csehországban, Ausztriában és Magyarországon pedig közepesen gyorsan (+47-49% között) nı a forgalom.

–

A vasúti forgalom általában véve visszaszorult, bár Ausztriában (+36%), Németországban (+24%) és Szlovéniában (+13%) nagyobb teret nyert a vasúti teherszállítás, és a csökkenés mértéke enyhe volt Magyarországon és Olaszországban (-1%-tól -3%-ig). Csehország (33%), Lengyelország (-30%) és Szlovákia (-30%) képviseli a másik végletet, itt drasztikusan visszaesett a vasúti forgalom.

A közúti közlekedés gyors térnyerése miatt az áruszállítás közlekedési módok közötti megoszlásában Közép-Európában a közúti közlekedés dominál, bár a legtöbb országban (különösen az új tagállamokban) a vasúthálózat is fejlett. A közúti szállítás aránya 2004-ben 60% (Szlovénia, Lengyelország és Szlovákia) és több, mint 90% (Olaszország) között mozgott. A logisztika kulcsszerepet játszik a (fenntartható) mobilitás biztosításában és a környezetbarát közlekedési módok használatának erısítésében, és egyre fontosabbá válik a termelés globalizációja és az ehhez tartozó ellátási útvonalak fejlıdése miatt. Jelenleg több – néha egymásnak ellentmondó – tendencia is megfigyelhetı: pl. a logisztikai szervezet az európai és regionális elosztó-központokba történı összpontosítása, az európai utak túltelítettségének decentralizációja, a logisztikai tevékenységek kiszervezése (a hajózók külsı szolgáltatóktól veszik igénybe a többfunkciós logisztikai szolgáltatásokat). A közép-európai belsı viziutak közül a Duna és a Rajna a legfontosabb. Ezeken a folyókon is zajlik a Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország és a balkáni országok közötti kereskedelem, és ezek jelentik a Nyugat-Európát a fekete-tengeri országokkal összekötı tranzit útvonalat is. Ezeken túl további szárazföldi belsı viziutakat (pl. Lengyelországban) is tovább lehetne bıvíteni a környezetbarát közlekedési alternatívákat. A Balti- és az Adriai-tengeren található tengeri kikötık szárazföldi és belsı viziutakon is összeköttetésben állnak az Északi-tengerrel, és kulcsszerepet játszanak a térség elérhetıségében. Európai szemszögbıl a terület kikötıi eddig csak az egyes országokon belül bírtak jelentıséggel. Ha figyelembe vesszük azonban, hogy mennyit nıtt a kikötık jelentısége a globális áruszállítás kiindulópontjaiként és végállomásaiként, a stratégiai helyzetük (a multimodális és környezetbarát közlekedési módok szempontjából) a jövıben olyan elıny lesz, amelyet már most is el kellene kezdeni kihasználni. Nemzetközileg fontos kikötıket csak a programterületen kívül lehet találni (pl. északitengeri vagy földközi-tengeri kikötık). A légi közlekedés az elmúlt években dinamikusan fejlıdött. Nemzetközi jelentıségő repülıterek találhatók Münchenben, Berlinben, Varsóban, Prágában, Milánóban, Bécsben, Budapesten, Pozsonyban és Ljubljanában. A nemzetközi légi forgalom Szlovákiában és Lengyelországban a

10

Forrás: Európai Bizottság, Energia és közlekedés számokban, 2005

leggyengébb, és Németországban és Ausztriában a legerısebb, bár a fapados légitársaságok megjelenésével az Európán belüli repülés rohamos fejlıdésnek indult.

Országos és regionális közlekedési rendszer A Közép-Európában található régi uniós tagországok közlekedési hálózata nemzeti és regionális szinten is jó állapotban van, és viszonylag kevés a torlódás. Az új tagállamok gyors közúti és vasúti hálózata azonban csak a fıvárosok környékén és a fıvárosokat az EU15-ökkel összekötı közlekedési folyosók mentén sőrőbb. Ez a tendencia Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon a legszembetőnıbb, míg Csehországban a területek nagy részét sőrőbb közlekedési hálózat szolgálja ki. A közlekedési infrastruktúra a központi régiókon kívül gyakran alacsony színvonalú (különösen Lengyelország északi és keleti régióiban, Szlovákia déli tájain, Kelet-Magyarországon és Ukrajna nagy területein). A vizsgált országokban a vasúthálózat három fajtája alakult ki: egyközpontú és sugaras elrendezéső (Magyarország, Csehország, Szlovénia), kvázi egyközpontú (Ausztria, Szlovákia), többközpontú, pókhálószerő (Németország, Lengyelország, Olaszország). Egyedül Németországban mőködik a közlekedés legutóbbi technológiai fejlesztésének számító a nagy sebességő vasút (külön vágányon közlekedı, 200km/h sebességet is meghaladó szerelvényekkel). Ausztriában és Csehországban egyelıre csak a kísérleti szakaszban tart a „kvázi nagy sebességő vasút” bevezetése (amely a hagyományos vágányokon halad, részben Pendolino vonatokkal). A visegrádi országokban csupán a vonalak 2-5% van olyan állapotban, hogy elbírja a 160km/h sebességet. Az utasforgalom terén elsısorban az egyéni közúti közlekedésé a vezetı szerep. Ez elsısorban a régi tagállamokra jellemzı, de egyre elterjedtebb az újonnan csatlakozott országokban is. A személygépkocsik használata (utaskilométerben mérve) az új tagállamokban, pl. Lengyelországban (1995-2003: +56%), Szlovákiában (+40%), Szlovéniában (+27%) és Csehországban (+26%) nıtt a leggyorsabban. A növekedés jóval szerényebb volt Németországban (+4%) és Magyarországon (+2%). A gépkocsi-használat aránya Németországban és Olaszországban a legmagasabb (85% és 83%), majd a sorban ıket Csehország, Lengyelország és Ausztria követi, és az arány Magyarországon a legalacsonyabb (60%). A vasúti közlekedés Csehországban és Lengyelországban továbbra is jelentıs helyet foglal el. A nemzeti közlekedési hálózatok az országos és regionális gazdasági központok felé irányulnak. Még ha meg is valósult a regionális központok elérhetısége a vidéki körzetekbıl, a közúti infrastruktúra, és különösen a tömegközlekedés minden országban hagy kívánnivalót maga után. Különösen a határ menti régiókban a határon átnyúló kapcsolatokban tapasztalhatók hiányosságok. Annak ellenére, hogy évek óta tart az integrációs folyamat, a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúra – elsısorban az új tagállamok felé – továbbra sem kielégítı. Néhány területen a szomszédos régiók között nincs közúti összeköttetés, vagy olyan utak kötik ıket össze a területeket, amelyek rossz mőszaki állapotban vannak, kicsi a kapacitásuk, és ahol gyakoriak a torlódások. A felsorolt tényezık hátráltatják a régiók közötti együttmőködést.

Városi közlekedési rendszer A városi közlekedési hálózat a városok közigazgatási, gazdasági és kulturális funkciói miatt fontos. Olyan fenntartható városi közlekedési hálózatra van szükség, amely megfelel a lakosság megnövekedett mobilitási igényeinek, és jó életszínvonalat és kellemes munkakörnyezetet biztosít. A városi közlekedési hálózattal kapcsolatos fıbb kihívások az alábbiak: –

növekvı igény a gyors, rugalmas és széles kört lefedı tömegközlekedési hálózatra, amely képes kiszolgálni az egyre több ingázót;

–

a hatóságok pénzügyi megszorításai;

–

biztonságos és hatékony szolgáltatások nyújtása;

–

a tömegközlekedés elérhetısége a lakosság összes rétege számára (ami pl. az áraktól, építkezésektıl függhet);


–

3.7. tervezet

a növekvı forgalom káros hatásainak (zaj, szennyezıanyag-kibocsátás, területhasználat, torlódások, stb.) mérséklése. 11

A Városi Közlekedési Kezdeményezés tanulmányai szerint az új tagállamok városi úthálózatai ritkábbak, mint az EU15-ök városaié, és még mindig kevesebb az autótulajdonos. A tömegközlekedés aránya ennek megfelelıen még mindig az új tagállamokban magasabb. Az is elképzelhetı, hogy a városok viszonylag ritka úthálózata a kínálat kezelésének szerves részét képezi, azaz – a gépkocsi-tulajdonosok alacsony számával egyetemben – a tömegközlekedés használatát szorgalmazza (bár az új tagállamokban még mindig ritkábban cserélik a buszállományt, mint a régi tagországok városaiban). Mindazonáltal, a közlekedési módok jelenlegi, igencsak kedvezı aránya valószínőleg elveszik a további gazdasági fejlıdéssel párhuzamosan, és hacsak a politikai intézkedések nem tudják ezt a folyamatot megakadályozni, akkor az EU15-ökben jellemzı megoszláshoz fog közelíteni.

Közlekedésbiztonság A közlekedésbiztonság az egyik legkritikusabb tényezı a közúti közlekedésben, hiszen KözépEurópában 2004-ben körülbelül 726 200 közúti baleset történt, amely 991 100 embert érintett (ez a szám az EU 25 tagjában történt balesetek és áldozatok 55%-át teszi ki, forrás: CARE, Közlekedés- és Energiaügyi Fıigazgatóság). Az egymillió fıre jutó halálos kimenetelő balesetek száma KözépEurópában magasabb, mint Nyugat-Európában. Közép-Európán belül pedig Lengyelország (143) áll az elsı helyen, majd Szlovénia, Magyarország és Csehország következik.

2.4.2

Információs és kommunikációs technológia (IKT)

Az információs és kommunikációs technológiák megléte és megfelelı minısége szintén a gazdaság és a lakosság gazdasági és társadalmi kohéziójának egyik elıfeltétele12. A korábban vizsgált területekhez hasonlóan itt is jelentıs eltérések tapasztalhatók a régi és új tagállamok felkészültsége között. A telekommunikációs infrastruktúra színvonala folyamatosan javul. A kiélesedı verseny arra készteti az infrastruktúra-fenntartókat, hogy legalább a gazdasági központokban és a sőrőn lakott területeken kielégítı szolgáltatásokat nyújtsanak. Az új tagállamok általában véve nagy elırelépést tettek az IKT terén – az összes közép-európai ország viszonylag jól fejlett infrastruktúrával rendelkezik, ráadásul további jelentıs fejlıdés várható az IKT területén az új EU tagállamokban. Általában véve a szélessávú internet is gyorsan terjed. Bár 2002 óta már nem korlátozott a szélessávú szolgáltatás elérhetısége, és ma már jóval több állampolgár használhatja a szélessávú internetet, léteznek még kivételek, mégpedig elsısorban az új tagállamokban és a ritkán lakott területeken, ahol nagy lemaradást kell ledolgozni a kínálathoz képest. Nemcsak az IKT-infrastruktúrához való hozzáférésben, hanem az alkalmazott technológiákban is jelentkeznek különbségek az országok, régiók és társadalmi rétegek között. Az internetkapcsolat terén meglévı tagállamok közötti különbségek nem csökkentek. A 2004-ben csatlakozott uniós országok (különösen Magyarország) lemaradnak a régiek mögött. Néhány új tagország megkezdte a felzárkózást, és néhol (pl. Szlovéniában) már hasonló mértékben használják az internetet, mint az EU15-ökben.

11 12

Forrás: Városi Közlekedési Kezdeményezés, 2. év, 2005 Az Európai Bizottság „i2010 – Európai Információs Társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” címő kezdeményezése 2005 júniusában új stratégiai keretet határozott meg az információs társadalom számára (forrás: Információs Társadalom Teljesítményértékelés, Európai Bizottság, 2005.).

A vállalkozások internethasználata az e-felkészültségi mutató alapján (2004. év alapján a Közös Kutatóközpont kidolgozása szerint, Európai Bizottság) hasonlóan alakul. Közép-Európán belül Németország (a volt Kelet-Németország kivételével), Ausztria és az észak-olaszországi régiók vannak a legkedvezıbb helyzetben. Olaszország országos átlaga az uniós átlag alatt marad, de még mindig ez a legmagasabb a közép-európai térségben. Míg Szlovénia és Csehország megkezdte a felzárkózást, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország még mindig komoly hátrányban van. Az információáramlás egyre inkább (mind általában véve, mind meghatározott közszolgáltatások esetében) kizárólag az IKT-csatornákon történik. Ezen a területen még tág tere van a fejlıdésnek. A problémák abból adódnak, hogy az idısebb generációk csak kevéssé használják az információs és kommunikációs technológiákat, ezért itt van szükség beavatkozásra, hiszen a fiatalok oktatásában már figyelembe vették a változó igényeket. Az IKT-hez való hozzáférés korlátozott lehet még szociális vagy regionális szempontból hátrányos helyzetben élık számára is, például olyan periférikus területen élık számára, ahol nincs IKT infrastruktúra, munkanélküliség vagy betegség miatt alacsony jövedelemmel rendelkezıknek, stb.

2.5

Környezet (a Stratégiai Környezeti Vizsgálattal összhangban)

2.5.1

Természeti erıforrások, biodiverzitás

Közép-Európa különösen sokféle természeti erıforrással rendelkezik: hatalmas erdıs és mezıgazdasági területek, hegyvidékek, vízfolyások, különleges vízparti tájak, tengerek, síkságok, tavak és városias területek váltakoznak a területén. A régiók folyói számos fontos európai folyórendszer részét képezik: a Visztula, az Odera és az Elba majdnem teljes hosszában a régión belül található, és a Duna forrása és felsı folyása is a terület része. Németország és Ausztria nyugati régiói pedig a Rajna vízgyőjtıterületéhez tartozik. A természeti erıforrások sokfélesége különbözı pihenési lehetıségeket nyújt a helyi lakosságnak, és turistalátványosságot jelent a külföldiek számára. A természeti erıforrások és tájak változatossága mellett az egyes országok között jelentıs különbségek mutatkoznak a környezet állapotában, és abban, hogy milyen jellegő és milyen súlyos gondokkal kell megküzdeniük. A táj jellegzetességeitıl, a gazdasági szerkezettıl és teljesítménytıl, a településszerkezettıl, valamint a népsőrőségtıl függıen a legfıbb környezetvédelmi problémát többek között a földhasználat, a vízgazdálkodás, a védett területek, a városi környezet és a barnamezıs (elhagyott ipari területek) területek fejlesztése jelenti. A közép-európai övezetben viszonylag sok a természetközeli állapotban megırzött terület. A természeti örökség változatossága a régió egyik legfıbb értéke a fenntartható fejlıdés szempontjából. A biodiverzitást és a természeti örökséget sok tényezı fenyegeti, például az iparosodás, az intenzív mezıgazdaság, a közlekedés, a városiasodás és a turizmus hátrányos hatásai. A védelem alatt álló területek széttöredezettek, általában különálló részekbıl állnak, amelyek csak ritkán alkotnak ökológiai folyosót. Ezenfelül, a legértékesebb ökoszisztémák a határterületeken találhatók, és így közös szabályozásukra és fenntartásukra lenne szükség. A fentiek miatt módosítani kellene a védelmi stratégiákat. A térségben akadozik a Natura 2000 hálózat kialakítása is, és sok faj továbbra is veszélyeztetett.

2.5.2 Környezeti jellemzık, fenntartható termelés, energiahatékonyság és a természeti erıforrások hatékony használata Az elmúlt tizenöt év alatt sokat fejlıdött a közép-európai környezetvédelmi helyzet. A termelés visszaesése, az ipar átalakulása és a környezetvédelmi intézkedések következtében csökkent a szennyezıanyag-kibocsátás. Jelenleg az alábbi tényezık veszélyeztetik leginkább a környezetet: növekvı motorizáció, a városi forgalomban jelentkezı torlódások, az elhanyagolt és szennyezett területek helyreállításából adódó súlyos anyagi terhek, az energiahatékonyság hiánya, a természeti és


3.7. tervezet

ember által elıidézett katasztrófák, a víztartalékok veszélyeztetése, az erdıirtás, a talajerózió és a vízellátási és hulladékkezelési infrastruktúra hiányosságai. A környezeti jelentés az alábbiak szerint jellemzi a környezet állapotát (és a környezeti folyamatokat): –

Víz: A környezetvédelmi vezetés jól kezeli a pontforrásokból származó organikus és nem organikus szennyezést, azonban még mindig nem megfelelı a diffúz források kibocsátásának kezelése. További erıfeszítésekre lesz szükség a megfelelı minıségő és mennyiségő ivóvíz biztosításához is.

–

Talaj: A talaj eróziója, tömörítése, betakarása, a talajfeltöltés és a korábbi emberi tevékenység káros hatásai jelentik a legnagyobb veszélyt a talajra és annak használatára.

–

Levegı, éghajlat: A súlyosbodó légszennyezés (pl. üvegházhatású gázok kibocsátása) szorosan összefügg az energiatermelés, az ipar, építıipar és a közlekedés terén zajló tevékenységgel. Léteznek ugyan mőszaki megoldások a kibocsátás csökkentésére, ezek hatását azonban semlegesíti a növekvı közlekedési és energiaigény. Bár az elmúlt tíz évben csökkent az energiaintenzitás, a végsı energiaigény még mindig nı.

Az elmúlt két évtizedben az ipar a fenntartható gazdasági fejlıdés támogatása érdekében megkezdte a mőszaki megoldások, a hulladékkezelés és a gyártási ciklust átalakítását. Emellett innovatív technológiát alkalmazó új és „tiszta” iparágak jelentek meg, bár ezek egyelıre még nem ismertek, és nem elterjedtek. A közép-európai országok és régiók jó lehetıséget kínálnak az energiahatékonyság növelésére és a megújuló energiaforrások elıállítására és használatára. Az országok általában véve erısen függenek az energiaimporttól (a behozott olajtól és nyers földgáztól), hiszen Olaszország az energiaigénye 80%-át, Ausztria, Szlovákia, Németország és Magyarország pedig több, mint 60%-át külföldi forrásból elégíti ki. Az olyan országok, amelyek szénhidrogénekbıl termelnek energiát, kevésbé vannak ráutalva az energiaimportra. Ilyen ország például Csehország (az energiaimport 30% alatt marad) és Lengyelország (20% alatt). 13

Közép-Európában Németország (132 MTOE) és Lengyelország (80 MTOE) a két legfontosabb elsıdleges energiatermelı. Az EU25-ökhöz képest Közép-Európában az elsıdleges energia jóval nagyobb részét állítják elı szénbıl, lignitbıl és olajból, és sokkal kisebb része származik földgázból és nukleáris energiából (a kilenc ország közül hat termel atomenergiát). Lengyelországban és Csehországban a szén és a lignit, Szlovákiában pedig magasan az atomenergia a legfontosabb energiaforrás. 1 Ábra:

Az elsıdleges energiatermelés megoszlása energiaforrások szerint, 2003.

100%

80% Renewable energy 60%

Nuclear energy Gas

40%

Oil and petroleum Coal and lignite

20%

0% CZ

DE

IT

HU

AT

PL

SI

SK

CES EU-25

Forrás: Közlekedés- és energiaügyi Fıigazgatóság Zöld: megújuló energiaforrások, narancssárga: atomenergia, fehér: földgáz, szürke: olaj és kıolaj, fekete: szén és lignit.

13

Ukrajnáról nem áll rendelkezésre adat. Forrás: Közlekedés- és energiaügyi Fıigazgatóság.

A teljes energiatermelésen belül Közép-Európában és az EU25-ökben hasonló mértékben veszik igénybe a megújuló energiaforrásokat. A megújuló energiaforrások használata Ausztriában, majd utána Olaszországban és Szlovéniában a legmagasabb. A megújuló energiaforrásokon belül a biomassza, a hulladék és a vízenergia (elsısorban Ausztriában és Szlovákiában) áll rendelkezésre a legnagyobb mennyiségben. Az energiaszektor jelenlegi átalakítása lehetıséget ad arra, hogy az országok változatosabb forrásokból biztosítsák energiaellátásukat, megfeleljenek a kiotói követelményeknek, és egyúttal javítsák az állampolgárok gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi helyzetét. A lakóházak építése terén, különösen a nagy lakótelepeken sokat lehet javítani az energia-felhasználás hatékonyságán, és ezáltal azonnal költséget és idıt takaríthatunk meg.

2.5.3

Természeti kockázatok és kockázatkezelés

Közép-Európában az elmúlt évtizedekben számos több országot is érintı természeti és ember által elıidézett katasztrófa történt. Közelmúltbeli példák az elıre nem látható idıjárási körülmények okozta károkra a 2002. augusztusi áradás Közép-Európában (különösen a Dunán, az Oderán és az Elbán) és a 2003. évi kitartó hıhullám. Ember által okozott szennyezések közül többek között a csernobili atomerımőben történt baleset utáni radioaktív szennyezés és a tiszai ciánmérgezés is a nemzetközi figyelem középpontjába került. A katasztrófák (árvizek, földcsuszamlások, földrengések, lavinák, nukleáris balesetek, ipari szennyezés, mérgezés és az eutrofizáció) megelızése, és ezen belül a polgári védelmi tervek és a kockázatkezelés azonban legtöbbször csak csıvégi (end-of-pipe) technológiákat alkalmaz és csak nemzeti szinten mőködik.

•

2.6

Erısségek, gyengeségek, lehetıségek és veszélyek Erısségek

Gyengeségek

Lehetıségek

Általános állapot és – Erıs gazdasági potenciál ipari – Elhanyagolt és kihasználatlan – A területi szerkezet alapján hagyományokkal társadalmi-gazdasági infrastruktúra (pl. közlekedési kapcsolatok létesíthetık nyugat és teljesítmény infrastruktúra, lakóházak) kelet, és észak és dél között, azaz – Változatos gazdasági szerkezet és a régi és az új tagállamok, illetve a dinamikus fejlıdés – A gazdasági különbségek, mint tagjelöltek és az uniós országok megosztó tényezık (pl. gazdasági – Jó feltételek a külföldi között; a határokon átnyúló különbségek az EU külsı határai befektetések számára (különösen kapcsolatok kihasználása és a mentén, a régi és az új az új tagállamokban) transznacionális együttmőködés tagországok között, az országokon elısegítheti a fizikai korlátok – Közös identitáson nyugvó belül a városi és vidéki területek, leküzdését és a rejtett lehetıségek sokszínő kultúra illetve a központ és a periféria kihasználását között) – A munkaerı mobilitásának – Nem hatékony a transznacionális erısítése együttmőködés (pl. a pénzügyi és humán erıforrások hiányában, néha az erıs nacionalizmus miatt) – Fizikai korlátok, pl.

megközelíthetetlen határok – Nagy különbségek a

munkaerıpiacon a nemek között (pl. alacsonyabb foglalkoztatás a nık körében, magas munkanélküliség, a nık alacsonyabb képzettsége)

14

– Dinamikus külfölditıke-befektetés

Veszélyek – Nemzeti szinten nem

kiegyensúlyozott fejlıdés – Növekvı különbségek az

országban (fıvárosi – vidéki régiók) – Az országok és a régiók eltérı

fejlıdési üteme

14

– A programterület bizonyos részein

erıs függıség egyes iparágaktól (pl. bányászat, vasipar, hajózás, mezıgazdaság, stb.) – Nagy jövedelemkülönbségek – a

régiók közötti gazdasági és jövedelmi különbségek növekedése a dinamikus fejlıdés miatt, továbbá annak következtében, hogy a külfölditıke-befektetések csak bizonyos területeket érintenek – A feltőnı szerkezeti átalakulás (az

elsıdleges szektor visszaszorulása, ipar leépítése) negatív hatásai, pl. elnéptelenedés, kedvezıtlen demográfiai szerkezet, munkalehetıségek hiánya

Az országok gazdasági teljesítménye és fejlıdése jelenleg szorosan összefügg az EU-tagsággal (pl. a gazdaság GDP-arányos teljesítménye a régi tagállamokban a legmagasabb). Ha ez a tendencia állandósul, az hosszú távon visszavetheti az Unióval határos országok fejlıdését.

•

Innováció

Erısségek

Gyengeségek

Lehetıségek

Veszélyek

– A legtöbb országban átlagos vagy

– A legtöbb országban átlagon aluli

– Néhány tagállamban dinamikus

– A régiók közötti gazdasági és

magasabb foglalkoztatási szint a csúcstechnológiai szolgáltatások terén

a felsıfokú végzettséggel rendelkezık aránya, kevés a frissen végzett tudományos és mőszaki szakember

– Az EU25-ök átlagának megfelelı

kutatás-fejlesztési közkiadások – A központi régiókban jól fejlett

kutatás-fejlesztési infrastruktúra – Erıs oktatási potenciál

– Néhány országban és a

vidéki/periférikus régiókban rossz IKT-infrastruktúra – A legtöbb országban az átlagosnál

kevesebben vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban – Alacsony kutatás-fejlesztési

kiadások a magánszférában – Kedvezıtlen kutatás-fejlesztési

infrastruktúra a vidéki/nem városias régiókban és alacsony részvételi arány a klaszterekben Közlekedési infrastruktúra, elérhetıség és IKT

– Jó elérhetıségő régiók, különösen

Közép-Európa „szívében” – Két tenger (a Balti- és az Adriai-

tenger) elérhetısége – Viszonylag még mindig magas a

vasúti szállítás aránya a teherszállításon belül – Tapasztalatok a (környezetbarát)

– Különösen a vidéki/periférikus

régiókban néhol nehézkes az elérhetıség (a hiányos vagy elhanyagolt közlekedési hálózat következtében) – Minıségi és mennyiségi

hiányosságok a fejlett közlekedési infrastruktúra terén

közlekedési rendszerek fejlesztése – Az új tagországokban rosszabb közúti biztonság terén – Az IKT-infrastruktúra lemaradása – Általában még mindig magas a az új tagállamokban, különösen a városi tömegközlekedés aránya vidéki területeken – Néhány vizsgált országban

fejletlen környezetbarát közlekedési rendszer

felzárkózási folyamat – Az új tagországokban sok

külfölditıke-befektetés a kutatásfejlesztési szektorban – Mobil munkaerı – A jelenlegi innovációs rendszerek

továbbfejlesztése (kutatásfejlesztési infrastruktúra, knowhow-transzfer, oktatási lehetıségek) – Az üzleti környezet és egyéb

jövedelmi különbségek növekedése annak következtében, hogy a külfölditıke-befektetések csak bizonyos területeket érintenek – Az innovációs tevékenység a

városi területeken tömörül – A végzettségek terén (átlagosan)

lassú felzárkózás – Magasan képzett személyek

elvándorlása (agyelszívás)

gazdasági ösztönzık továbbfejlesztése – A nagyobb új tagállamokban a

fıvárosi régiók nagy klaszterportfólió ereje – A nemzetközi közlekedési folyosók – Sőrő és egyre növekvı forgalom

(különösen a vasútvonalak) felújítása, a (városi) tömegközlekedés minıségének javítása – Az IKT-infrastruktúra

felzárkóztatása (szélessávú internet) – A forgalmi helyzet javítása a

jelenlegi logisztikai hálózatra támaszkodva – A közlekedés és a teherszállítás

átállítása a környezetbarát közlekedési módokra

(városi területek, határokon átnyúló útvonalak, erısödı mobilitás, stb.) – Komoly környezetterhelés – Betegség, alacsony jövedelem,

életkor, területi elérhetıség, stb. miatt bizonyos csoportok számára nincs IKT hozzáférés

•

Környezet

Erısségek

Gyengeségek

– Egyedülálló természeti értékek és

– Az intenzív gazdasági célú

tájképek – Nagyfokú biodiverzitás – Védett területek – A természeti és kulturális

környezet, mint a jövıbeli gazdasági és társadalmi fejlıdés forrása

Lehetıségek

Veszélyek

– Jó adottságok a megújuló – Intenzív földhasználat és energiatermeléshez széttagolt településszerkezet felhasználás (bányászati körzetek, ipari körzetek, mezıgazdaság) – Jó lehetıség arra, hogy a – Az utóbbi években a folyó menti miatt rossz állapotban vannak a természeti környezet hozzájáruljon árvizek és más természeti természeti értékek (pl. víz, katasztrófák gyakori elıfordulása a gazdaság és társadalom termıföld, levegı, biodiverzitás) fejlıdéséhez – Nem ismertek az éghajlatváltozás – A táj rombolása, zaj- és hatásai – A természeti javak értékelése szennyezés-növekedés a túlterhelt közlekedési (különösen a közúti) infrastruktúra miatt. – Az ásványkincsek felhasználása

veszélyezteti a természeti és emberi környezetet – Nagymértékő energiafüggıség és

a megújuló energiatermelés alacsony aránya Városok és régiók

– Lakossági potenciál – A gazdasági növekedésért felelıs

erıs és virágzó fıvárosi régiók – A kis- és közepes mérető városok,

mint a gazdasági fejlıdés központjai – Policentrikus rendszerek – A kulturális környezet jövıbeni

gazdasági és szociális fejlıdés forrása lehet.

– Európai viszonylatban kevéssé

fejlett nagyvárosi funkciók – Jelentıs országokon belüli és

országok közötti különbségek (különösen a fıváros és a vidék között) – A periférikus vidéki régiókban

csökkenı gazdasági potenciál – Jelentıs gazdasági és társadalmi

különbségek a városi agglomerációk és a vidék között és/vagy a városi területeken belül

– A köz- és magánszféra közötti

együttmőködés új formái – A munkalehetıségek és a funkciók

városok és vidék közötti megoszlásának szabályozása – A kulturális javak értékelése

– Az országokon belül a

monocentrikus jelleg erısödése (pl. a csak néhány helyet érintı külfölditıke-befektetés következtében) fokozza a fıváros és a többi régió közötti különbségeket – Társadalmi és területi szegregáció – Fokozódó elıvárosiasodás és

ennek hátrányos környezeti következményei – Erısödı ingázás – A megfelelı közösségi

infrastruktúra biztosításának és közszolgáltatások nyújtásának pénzügyi megszorításai

• raft 3.0

D CENTRAL EUROPE PROGRAMME

2.7

Tanulságok és javaslatok

Az INTERREG IIIB-tıl a „területi együttmőködésig” A Közép-európai Program a korábbi, Cadses-területeken végrehajtott programok tapasztalataira épül. A térségben a kilencvenes évek közepén indult el az együttmőködés. Az 1997 és 1999 között futó Interreg IIC program fontos szerepet játszott az együttmőködési rendszer kialakításában és megerısítésében, és segített abban, hogy jobban megértsük a közös problémákat és azok megoldását. A következı, Interreg IIIB Cadses program (2000-2006) már ezekre az alapokra épülhetett.

Az Interreg IIIB projektjei az európai és nemzeti szakpolitikák és irányvonalak továbbfejlesztését tőzték ki célul, és a megvalósításhoz kiépítették az együttmőködés rendszerét. Az alábbiakban néhány példán keresztül bemutatjuk ezt a megközelítési módot. –

Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy a gátak és más árvízvédelmi intézkedések szélsıséges körülmények között nem mindig nyújtanak megfelelı védelmet. Így az árvíz, különösen a lakott területeken súlyos társadalmi-gazdasági és ökológiai károkat okozhat. A hatékony árvízvédelemhez összehangolt transznacionális intézkedésekre van szükség. A sikeres árvízmegelızéshez újra ki kell építeni és ki kell terjeszteni az ártereket. A IIIB Cadses program keretében több sikeres nemzetközi árvízvédelmi projekt is született, például az ELLA az Elbán, az ODERREGIO az Oderán vagy az ILUP a Dunán.

–

A IIIB Cadses program az innovációs kérdéseket is nemzetközi szempontból közelítette meg. Az I-Log, I2E, INDE vagy Trans-IT és más hasonló projektek az ipari logisztika, a klaszterfejlesztés vagy a technológiai parkok üzleti alapokon történı újjászervezése terén mőködtek, és jobb együttmőködést alakítottak ki a közszféra és a kis- és középvállalkozások között.

–

A lakásépítés szintén olyan terület, ahol a közös megoldás idıt és pénzt takaríthat meg, és hatékonyabban javíthatja a lakók életminıségét. Közép- és Kelet-Európában egyes városi területeken sok az elıre gyártott elemekbıl készült lakótelep. A LHASA-projekt (Large Housing Areas Stabilisation Action – nagy lakókörzetek fejlesztésére irányuló tevékenység) keretében több projekt is a lakótelepek felújítását célozta meg, és ez nyolc városban járult hozzá a lakókörzetek konszolidálásához, és 600 000 lakos életminıségét emelte.

–

A jövıre irányuló próbálkozások a közlekedési folyosók menti területek fejlesztésére és integrálására, valamint stratégiai elképzelések elkészítése a CADSES-en belüli kisebb transznacionális területeken (pl. AB földhíd, Eucore III, Kárpát projekt) Ezeknek a projekteknek az eredményeit és tapasztalatait a jövıbeli projektek hasznosíthatják.

2006. októberében a CADSES programban az ERFA hozzájárulás túllépte a 143 millió eurót, amit a 2000-2006-os programozási periódusra különítettek el 134 projekt támogatására- 18 országból összesen 1.600 projektpartner vett részt a programban, bár többségük még mindig a volt tagállamokból jött (IT, DE, AT és GR). Az együttmőködési területen egy kiegyensúlyozottabb helyzetbıl induló új programozási idıszak legfıbb kihívása azoknak a stratégiáknak és akcióterveknek a gyakorlati alkalmazása, amelyeket a CADSES program alatt dolgoztak ki. A Közép-európai Programnak fel kell használnia ezeket az eredményeket és teljesítményeket és alaposan elemeznie kell a tanulságokat. Különösen vonatkozik ez a következıkre:

34

–

egyértelmő Végrehajtási Útmutatókra van szükség a már a program kezdetekor jogosultsági útmutatókkal és az elvárt eredmények egyértelmő leírásával,

–

közös eszközök kialakítása a projektek kialakítására és megvalósítására (projekt-irányítási kézikönyv, értékelési útmutató, stb.)


3.0. tervezet

• – –

a kötelezı jelentéseken túli partner-visszajelzési rendszer szükségessége, a program felépítésekor a tanulságokat jól le kell vonni, és képesnek kell lenni a struktúrák javítására.

A korábbi programok tapasztalataiból okulva az új Közép-európai Programnak az eddig elért eredményekre és tapasztalatokra kell épülnie, azonban – figyelembe véve az EU területi kohéziós politikájának változásait is –, sokkal inkább célorientált, az eredményre összpontosító megközelítésre van szükség, valamint arra, hogy a projektek hozzájáruljanak a lisszaboni és göteborgi célkitőzések megvalósításához. Az új programnak különösen az alábbiakat kell teljesítenie. –

új érdekelteket kell környezetvédelembe;

bevonnia

az

innovációba,

a

gazdasági

fejlıdésbe

és

a

–

nagyobb hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy a javunkra fordítsuk a múltbeli és a jelenlegi tevékenységeket és kezdeményezéseket, és jobban kell gazdálkodnia a jelenlegi tudásbázissal;

–

jobban elı kell készítenie az egyes beruházásokat, és az olyan projektek fejlesztését és végrehajtását kell támogatnia, amelyek kiemelt stratégiai jelentıséggel bírnak a beavatkozási területen.

–

biztosítani kell az összhangot az NFSR konvergencia és versenyképességi célkitőzéseivel és egyéb programokkal.

35

• raft 3.0

3.


Programstratégia

A 2007-2013 közötti periódusra szóló Közép-európai Program célja, hogy erısítse a tagállamok közötti együttmőködés transznacionális jellegét a stratégiai jelentıségő területeken. Ennek érdekében olyan programstratégiát dolgoztunk ki közösen, amely: –

összhangban áll az európai uniós szakpolitikákkal (lisszaboni és göteborgi stratégiák, közösségi stratégiai iránymutatás a kohéziós politikában 2007-2013);

–

Közép-Európa területi szükségleteinek elemzésén alapul (2. fejezet);

–

megoldásokat kínál a feltárt gyengeségek kiküszöbölésére (2. fejezet, SWOT-elemzés);

–

az érintett nemzetközi területen is releváns (3.6. fejezet);

–

figyelembe veszi az elızetes vizsgálat észrevételeit (3.5. fejezet).

A programstratégia tágabb kereteit a Kohéziós politika közösségi stratégiai iránymutatása (20072013) adja. Az iránymutatás szerint a területi együttmőködésnek hozzá kell járulnia a területi kohézió erısítéséhez és a versenyképesség javításához. Az iránymutatásban visszaköszönnek a lisszaboni (növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás) és a göteborgi (fenntarthatóság) célkitőzések, és az iránymutatás olyan tevékenységeket támogat, amelyek: (1) vonzóbbá teszik a tagállamokat, a régiókat és a városokat, (2) ösztönzik az innovációt, a vállalkozó kedvet és a tudásalapú gazdaság fejlıdését, és (3) több és jobb munkahelyet teremtenek. Ezen felül, a tagállamoknak a programok és a projektek elıkészítése és végrehajtása során mindvégig törekedniük kell a fenntarthatóság és az esélyegyenlıség biztosítására. A stratégiai iránymutatás a szektorális politikákkal ellentétben az uniós kohéziós politika meghatározó elemének tartja a területi dimenziót és kiemeli, hogy a tagállamoknak és régióknak figyelembe kell venniük az egyes területek sajátos igényeit. Így elkerülhetı, hogy az egyenlıtlen regionális fejlıdés visszafogja az EU növekedését. Ebbıl a szempontból a városi és vidéki területek, határ menti régiók és hátrányos helyzető (távoli, ritkán lakott, hegyvidéken található, stb.) régiók számára különösen fontos a területi dimenzió. A Közép-európai program célja, hogy következetes és átlátható, ugyanakkor rugalmas stratégiai megközelítést alkalmazzon. A program általános célja, célkitőzései és prioritásai, valamint a horizontális „végrehajtási alapelvek” megvalósítása mellett egyfajta „tanulási rendszerként” is mőködik, és igazodik a külsı és belsı igények változásához. A program végrehajtása során váratlan külsı események (pl. katasztrófák) vagy (pl. gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi) fejlesztések miatt is szükségessé válhat a módosítás. Azért is szükség lehet módosításra, hogy ahogy győlnek a tapasztalatok, ki lehessen igazítani a fı irányvonalat.

36


3.0. tervezet

•

3.1

A program célja

A program általános célját a megújult lisszaboni (növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás) és göteborgi (fenntarthatóság) célkitőzésekkel összhangban fogalmaztuk meg. A Lisszaboni Stratégia Európát a legversenyképesebb gazdasággá kívánja átalakítani. A dokumentum szerint valamennyi régióban mozgósítani kell a növekedési potenciált, így csökkenthetık a fejlettségben tapasztalható területi különbségek, és ezáltal az EU átlagos gazdasági növekedése is felgyorsítható. A fenti alapokra építve a Közép-európai Program 2007-2013 általános programcélja a következı: A területi kohézió erısítése, a belsı integráció támogatása és a versenyképesség fokozása Közép-Európában A területi kohézió, azaz az emberi tevékenységek egyenletes eloszlása az EU területén, kiegészíti a gazdasági és társadalmi kohéziót. Ez az elmélet tulajdonképpen nem más, mint a fenntartható és kiegyensúlyozott fejlıdés, mint alapvetı cél lefordítása a területfejlesztés nyelvére. A Harmadik Kohéziós Jelentés tovább finomítja a területi kohézió fogalmát, és kijelenti, hogy „[...] nem elfogadható, hogy az emberek hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, bárhol is éljenek vagy dolgozzanak az Unióban”. A Jelentés kiemeli, hogy különbségek nemcsak az országok között léteznek, hanem az országokon belül is a nagyvárosi területek és az ország többi része között, a régiók között, de még az egyes régiókon és városokon belül is. A különbségek származhatnak strukturális gyengeségekbıl, a rossz elérhetıségbıl, vagy más földrajzi hátrányokból. A területi kohézió azt írja elı, hogy az állampolgárok és a gazdaság szereplıi, függetlenül attól, hogy melyik régióhoz tartoznak, egyenlıen férjenek hozzá a közszolgáltatásokhoz. További céljai között szerepel a kiegyensúlyozottabb fejlıdés támogatása, fenntartható közösségek kialakítása a városi és a vidéki területeken, és nagyobb összhang megteremtése a területre hatással levı (közlekedési, gazdasági, stb.) szakpolitikák között. Mindehhez javítani kell a területi integrációt, és ösztönözni kell a régiók közötti és azokon belüli együttmőködést. Közép-Európában a területi különbségek következtében nem optimális az erıforrások megosztása, és az érintett régiók hatékonysága és gazdasági versenyképessége is elmarad a lehetségestıl. Így a területi különbségek veszélyeztetik az együttmőködési terület, a közös piac és az Európai Unió harmonikus gazdasági fejlıdését. Amint azt a Harmadik Kohéziós Jelentés is kiemeli, az új tagállamok legszegényebb régióinak némelyikében olyan gyors növekedést mértek, amely az EU élvonalába tartozik. A területi különbségek vizsgálatakor tehát nemcsak a GDP-t kellene figyelembe venni, hanem olyan területi jellemzıket is, mint az elérhetıség és a magas színvonalú szolgáltatások nyújtása. Az integrációnak társadalmi, gazdasági és területi vetülete is van. Az integráció elıfeltétele a szabad mozgás fizikai, jogi, társadalmi és gazdasági korlátainak lebontása. A személyek, áruk, információk és ötletek szabad áramlását a hálózatok fejlesztése, a jogszabályok összehangolása, és közös követelmények kidolgozása útján lehet ösztönözni. Az integrációt erısítheti a közös projektek együttes kidolgozása, és még általánosabb szinten a partnerek közötti kölcsönös kommunikáció és együttmőködés a különbözı területeken. Az integrációhoz elengedhetetlenek a hatékony közlekedési és kommunikációs csatornák (mind a fizikai, mind pedig a virtuális térben), és az információhoz való hozzájutás biztosítása minden állampolgár, vállalkozás és intézmény számára. Közép-Európa az egyik olyan terület, ahol a kapcsolatok mélyítése igazi kihívást jelent. A középeurópai integráció elınyt kovácsolhat a kivételes gazdasági, társadalmi, természeti, kulturális és területi sokszínőségbıl, a keleti és a nyugati, az északi és a déli, a fejletlen és a fejlett, a könnyen és a nehezen elérhetı területek integrációjából. A különleges változatosság a kulcsa a térség mezıgazdasági, ipari és turisztikai fejlesztésének is. A közép-európai régiókat összefőzı erıs szálak elısegítik a terület belsı integrációját, illetve azt, hogy szervesen illeszkedjen Európához. Az országok és a régiók fejlıdését a nagyvárosok, de mellettük a kis- és közepes nagyságú városok is ösztönözni fogják. Az erıs, policentrikus hálózat kiépítése, és a természeti és kulturális örökség fenntartható használata támogatja az integrációs folyamatot, és szükséges a kohézió és a versenyképesség erısítéséhez is.

37

• raft 3.0


A folyókhoz, tengerpartokhoz, hegyvidékekhez, hasonló természetesen adott tényezık fejlesztése révén a határokon átnyúló együttmőködés és integráció kiaknázhatja az bennük rejlı lehetıségeket, és fontos új erıforrásokat nyerhet a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlıdéshez. KözépEurópában sok ilyen terület található: a Duna-régió, a Kárpátok, az adriai-alpesi régió, a németlengyel-cseh határvidékek, az eurorégiók). Ezek a térségek lehetıséget adnak a hatékony nemzetközi és régiók közötti együttmőködésre, stabilizálják a területet, és megerısítik a közös érdekeken és gazdasági-társadalmi identitáson alapuló kapcsolatokat. A versenyképesség fogalmát a jelen program nem kizárólag a gazdasági teljesítményen alapuló mutatószámként kezeli, hanem olyan összetett fogalomként, amely a gazdasági teljesítményt befolyásoló más „puha” tényezıket (pl. életminıség, fenntarthatóság, nemek közötti egyenlıség, stb.) is magában foglal. A versenyképességet azonban a gazdasági jólét és a magas életszínvonal elıfeltételének tartjuk. Ebbıl a szempontból a versenyképesség több, mint a gazdasági erı és dinamizmus kiaknázása és fejlesztése – magában foglalja a személyek, vállalkozások és intézmények területi, kulturális és társadalmi értékeinek fejlesztését is. Gazdasági és területi értelemben a versenyképesség a régiók azon képessége, hogy megállják a helyüket az európai piacokon. Egyre jellemzıbb a területek szakosodása, a tevékenységek koncentrációja, és a régiók között kiélezıdik a befektetésekért folyó verseny. Mindezzel párhuzamosan, a piacok megnyitása és az egységes fizetıeszköz bevezetése következtében, a verseny színtere az országos szintrıl egyre inkább a regionális és helyi szintek felé tolódik el. A régiók inkább az abszolút vagy versenyelıny alapján mérettetnek meg, és nem a relatív elıny alapján, amely minden állam számára lehetıvé tette, függetlenül attól, hogy milyen alacsony volt a termelékenysége, hogy beavatkozzon a belsı munkamegosztásba. Közép-Európában továbbra is megfigyelhetık gazdasági különbségek az együttmőködési terület keleti és nyugati részei között, valamint az egyes tagállamokon belül (különösen a fıvárosi régiók és a többi terület között). Bár az eltérések nem jelentısek, három markáns határvonal mentén mégis „hiányzik” a kohézió. A versenyképesség szoros összefüggésben áll az innovációs tevékenységgel, hiszen a tudással és a tanulással egyetemben a versenyképességet is a gazdasági fejlıdést meghatározó alapvetı tényezınek tekintik. És bár az Európai Unió elsısorban a tudást és az innovációt használja fel a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésére, Közép-Európában néhol az innovációs tevékenységhez szükséges legalapvetıbb feltételek is hiányoznak. Itt elsısorban arra utalunk, hogy kevés a kutatás-fejlesztésre fordított pénz, a régiók nem képesek új technológiák (IKT) kifejlesztésére és alkalmazására, és alacsony a humánerıforrás képzettségi szintje. A térségben tehát javítani kell az innovációs környezetet, és támogatni kell a tudásalapú gazdaságra való áttérést. Az információhoz és a tudáshoz való jobb hozzáférés és a hatékony közlekedési hálózat tovább javíthatja a közép-európai innovációs lehetıségek kiaknázását. A jól kialakított területi szerkezet ösztönzi a gazdasági fejlıdést, és enyhíti a gazdasági növekedés káros következményeit. A területi kohézió, a belsı integráció és a versenyképesség nem független egymástól, szoros szálak kötik össze e három célt. A következı úniós „Területi Program” bemutatja a lisszaboni és göteborgi stratégiák területi következményeit, figyelembe veszi ezek kapcsolatait és megmutatja hogyan kell erısíteni az együttmőködés ezen a célok között. A göteborgi fenntartható fejlıdés stratégia szerint valamennyi politikai lépés gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatását vizsgálni kell és össze kell hangolni, hogy erısítsük a fenntartható fejlıdés és a növekedés egymást erısítı hatását.

38


3.0. tervezet

•

3.2

Stratégiák és célkitőzések

A program általános célját az alábbi stratégiai megközelítések révén érjük el. 1. Közép-Európa versenyképességének javítása az innováció erısítése és az elérhetıség javítása által Az innováció és az elérhetıség a közép-európai versenyképesség javításának két elengedhetetlen eszköze. Az innováció a gazdasági jólét elérésének hajtóereje, ösztönzi a tudásalapú gazdaságra való áttérést, és megalapozza a gazdasági jólétet. Az elérhetıség, amely a közlekedéshez és az IKT-infrastruktúrához való hozzáférést jelenti, a térség innovációs lehetıségei jobb kihasználásának és a belsı integráció és területi kohézió erısítésének elıfeltétele.

2. A kiegyensúlyozott és fenntartható regionális fejlıdés támogatása a környezet állapotának javítása és a városok és régiók vonzerejének növelése révén A kiegyensúlyozott és fenntartható regionális fejlıdés a gazdasági fejlıdés elıfeltétele, és enyhíti a növekedés nemkívánatos hatásait. Mindez azt jelenti, hogy a közép-európai környezetet és természeti erıforrásokat felelısségteljesen használjuk, úgy, hogy a jövı generációk is élvezhessék azt. A jelen célkitőzéshez kapcsolódik a környezet állapotának javítása és a természeti és ember által okozott katasztrófák kockázatának csökkentése. Az övezet régiói és városai úgy valósíthatják meg az ilyen területi fejlıdést, hogy konkrét intézkedések révén mind a befektetık, mind a lakosok számára vonzó környezetet alakítanak ki. A program általános célját és a stratégiai megközelítést négy tematikus prioritáson keresztül valósítjuk meg, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a SWOT-elemzésben feltárt területi igényekhez. 1. prioritás – Az innováció támogatása Közép-Európában – javítja az innováció feltételeit és kiépíti az újítások továbbadásának és alkalmazásának lehetıségeit, támogatja a tudásfejlesztést. 2. prioritás – Közép-Európa külsı és belsı elérhetıségének javítása – javítja az együttmőködési területen a közlekedési csatornák összekapcsolhatóságát és intermodalitását. Valamennyi lényeges határokon átnyúló térségben támogatja a multimodális logisztikai együttmőködést. Ösztönzi a fenntartható és biztonságos mobilitási formákat, és az információs és kommunikációs technológiák (IKT) felhasználásával javítja az elérhetıséget. Segíteni fog a ritkán lakott területek elérhetıségének megkönnyítésében és további alternatív megoldásokat felkutatásával javítja a hozzáférést. 3. prioritás – A környezet felelısségteljes használata – jó állapotban lévı környezetet alakít ki a természeti erıforrások és örökség kezelése és a természeti és emberi eredető kockázatok és hatások mérséklése révén. A prioritás támogatja a megújuló energiaforrások használatát, az energiahatékonyságot, valamint a környezetbarát technológiákat és tevékenységeket. 4. prioritás – A városok és régiók versenyképességének és vonzerejének erısítése – erısíti a policentrikus településszerkezetet, és kezeli a demográfiai és társadalmi változások városi és regionális fejlesztésre gyakorolt hatását. A kulturális lehetıségek kihasználása még vonzóbbá teszi a városokat és a régiókat.

39

• 2 Ábra:

Célfa – Közép-Európa Strengthening territorial cohesion, promoting internal integration and enhancing the competitiveness of Central Europe

Improving competitiveness of Central Europe by creating new, and strengthening existing innovation and accessibility structures

Improving a balanced and sustainable territorial development by enhancing the quality of the environment and developing attractive cities and regions in Central Europe

Priority 1: Facilitating Innovation across Central Europe

Priority 2: Improving Accessibility of and within Central Europe

Priority 3: Using our environment responsibly

Priority 4: Enhancing competitiveness and attractiveness of cities and regions

To improve the climate for innovation in all regions and to enable them to make better use of their innovation potential by addressing their specific needs and improving areas of weakness and fostering the areas of strength

Strengthening through innovative solutions the internal cohesion of countries in Central Europe by improving accessibility of and within the Central Europe area, fully taking into account the principles of sustainable development

Responsible use of the environmental potentials of the Central European Space by promoting innovative and sustainable approaches to natural resource management, risk reduction and the enhancement of the natural environment

Strengthen the polycentric settlement structure, improve the quality of life and promote the sustainable development of cities and regions.

1) Enhancing framework conditions for innovation

1) Improve Central Europe’s interconnectivity

2) Building up capabilities for the diffusion and application of innovation

2) Develop multimodal logistics cooperation

2) Reducing risks and impacts of natural and man-made hazards

2) Addressing the territorial effects of demographic and social change on urban and regional development

3) Fostering knowledge development

3) Promote sustainable and safe mobility

3) Supporting the use of renewable energy sources and increasing energy efficiency

3) Capitalize on cultural resources for more attractive cities and regions

4) ICT and alternative solutions of enhancing access

4) Supporting environmental friendly technologies and activities

1) Development of a high quality environment by managing natural resources and heritage

1) Developing polycentric settlement structures and territorial cooperation

CENTRAL EUROPE PROGRAMME

Draft 3.7

A területi kohézió erısítése, a belsı integráció támogatása és a versenyképesség fokozása Közép-Európában Közép-Európa versenyképességének javítása új innovációs és elérhetıségi rendszerek kialakításával és a jelenlegi rendszerek erısítésével

A kiegyensúlyozott és fenntartható területi fejlıdés támogatása a környezet állapotának javítása és a városok és régiók vonzerejének növelése révén

1. prioritás: Az innováció támogatása Közép-Európában

2. prioritás: Közép-Európa külsı és belsı elérhetıségének javítása

3. prioritás: A környezet felelısségteljes használata

4. prioritás: A versenyképesség erısítése, a városok és régiók vonzóerejének növelése

Az innovációs potenciál jobb kihasználása érdekében az innovációs környezet javítása az összes régióban azáltal, hogy kielégítjük az egyéni szükségleteket, kiküszöböljük a gyenge pontokat és kiemeljük az erısségeket

A közép-európai országok belsı kohéziójának erısítése innovatív megoldások útján azáltal, hogy a fenntartható fejlıdés elvének figyelembe vétele mellett javítjuk az elérhetıséget

A Közép-európai Övezet környezeti potenciáljának felelısségteljes használata a természeti erıforrásokkal való innovatív és fenntartható gazdálkodás, a kockázatkezelés és a természeti környezet védelme révén

A policentrikus településszerkezet erısítése, az életminıség javítása és a városok és régiók fenntartható fejlesztésének támogatása

1) Az innováció feltételeinek javítása

1) Közép-Európa összekapcsolhatóságának fejlesztése

1) Jó állapotban lévı környezet kialakítása a természeti erıforrások és örökség kezelése révén

1) Policentrikus településszerkezet és területi együttmőködés kialakítása

Az újítások terjesztésére és alkalmazására szolgáló kapacitások fejlesztése

2) Multimodális logisztikai együttmőködés kialakítása

2) A természeti és emberi eredető kockázatok és hatások mérséklése

2) A demográfiai és társadalmi változások városi és regionális fejlesztésre gyakorolt hatásának kezelése

3) A fenntartható és biztonságos mobilitás támogatása

3) A megújuló energiaforrások használata és az energiahatékonyság erısítése

3) A kulturális lehetıségek kihasználása a városok és régiók vonzerejének növelésére

4) az elérhetıség javítása IKTés alternatív megoldások révén

4) A környezetbarát technológiák és tevékenységek támogatása

2)

3)

Tudásfejlesztés

41

Draft 3.7

3.3


Általános alapelvek

Fenntarthatóság A fenntarthatóság arra irányul, hogy úgy teremtsük meg a jelen generáció számára a fejlıdés lehetıségét, hogy eközben nem rontjuk a jövı generációk fejlıdésének feltétételeit. Ennek eléréséhez a fenntarthatóságot három területen – természeti, gazdasági és társadalmi értelemben – kell megvalósítani:

–

–

a környezetvédelmi fenntarthatóság a természeti erıforrások környezetbarát felhasználását, a környezet állapotának javítását, a biológiai sokféleség védelmét és az emberre vagy a természetre veszélyt jelentı kockázatok megelızését jelenti;

–

a gazdasági fenntarthatóság a jövı felé irányuló gazdasági rendszer kiépítését és az innovációhoz szükséges gazdasági teherbíró-képesség és kompetencia fejlesztését jelenti;

a társadalmi fenntarthatóság kiegyensúlyozott társadalmat, az emberi élethez való jogot és a politikában és társadalmi életben való részvételt jelent.

A jelen határokon átnyúló program keretében támogatott projektek hozzá kell, hogy járuljanak az EU fenntartható fejlıdés stratégiájának15 megvalósításához, és olyan kérdéseket kell kezelniük, mint az éghajlatváltozás és a tiszta energiaforrások használata, a közegészségügy, a társadalmi kirekesztettség, a demográfiai változások és a migráció, a természeti erıforrásokkal való gazdálkodás, a fenntartható közlekedési rendszer, a globális szegénység és a fejlesztési kihívások. Tiszteletben kell tartani a természeti örökség és a biológiai sokféleség megırzésével és fejlesztésével kapcsolatos közösségi politika alapelveit és azok lényeges változtatásait. Ez elsısorban Natura 2000 hálózatot kialakító, a vadvilági flóra és fauna és az élıhelyek megırzésérıl szóló (92/43/EGK) és a madarak védelmérıl szóló (79/409/EGK) irányelvek elıírásainak betartását jelenti.

Innováció A jelen, 2007-tıl 2013-ig tartó határokon átnyúló együttmőködés keretében végrehajtott projektek hozzájárulnak az információs társadalom kiépítéséhez. Olyan tevékenységeket kell elsısorban támogatni, amelyek megfelelı feltételeket teremtenek az egységes európai információs térség létrejöttéhez. Az egységes európai információs térség nyitott és versenyképes belsı piacot jelent az információs társadalom és a tömegkommunikációs szolgáltatások számára. Az operatív program (OP) hozzájárul ahhoz, hogy több beruházás valósuljon meg az információs és kommunikációs technológiai kutatás és innovációs tevékenységek terén. Számos beavatkozási területen igyekszünk az információs és kommunikációs technológiák útján javítani a közszolgáltatások színvonalát és az életminıséget. Ebben a tekintetben a Közép-európai Operatív Program hozzájárul az „i2010 – Európai információs társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért” címő stratégia megvalósításához. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos tevékenységérıl szóló rendelettervezet 11. cikkével összhangban, az OP támogatja az Európai Tanács által 2000 júniusában Santa Mariai de Feirában elfogadott Kisvállalkozások Európai Chartájának a kisvállalkozások technológiai kapacitásának növelésével kapcsolatos célkitőzéseit.

Esélyegyenlıség és egyenlı bánásmód Az operatív program tiszteletben tartja a nemek közötti egyenlıséget, és nem tesz különbséget az emberek között a nem, faj vagy származás16 alapján. Az esélyegyenlıség elvét a programok végrehajtásának, a támogatások folyósításának és a hatások elemzésének valamennyi mozzanatában tiszteletben tartjuk. Különösen igaz ez a projektkiválasztás szempontjainak meghatározásakor. Mivel a program által érintett munkaerıpiacon még léteznek ilyen irányú hiányosságok, minden erıfeszítést 15

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a fenntartható fejlıdés stratégiájának felülvizsgálatáról. Brüsszel, 2005. december 13. COM (2005) 658 végleges. 16 A Tanács 1083/2006 számú rendelete (2006. július 11.) 16. cikke.

42


Draft 3.7

megteszünk, hogy erısítsük az esélyegyenlıséget a munkához jutás terén, és ennek keretében támogatjuk a nıi munkaerı alkalmazását, új munkahelyeket teremtünk a nık számára és egyenlı esélyeket biztosítunk a szakképzésben is. Az 1999-es Amszterdami Szerzıdés a nemek közötti esélyegyenlıség elvének általános érvényesítését (gender mainstreaming) határozta meg a közösség egyik legfıbb feladataként: el kell törölni a különbségeket és biztosítani kell a férfiak és nık esélyegyenlıségét. A strukturális alapok általános rendelkezései (2006. július 11.) között a 11. cikk szerint a Bizottságnak és a tagállamnak a férfiak és nık esélyegyenlıségét az európai alapok mőködtetésével kell támogatnia. Minden közkiadás esetén mérlegelni kell, hogy az intézkedés hogyan hat az esélyegyenlıségre, és meg kell tenni a szükséges lépéseket az esélyegyenlıség biztosítása érdekében. Az Európai Alkotmány tervezete (2003) szerint a nemek közötti esélyegyenlıség elvének általános érvényesítése „csökkenti a férfiak és nık közötti egyenlıtlenségeket és támogatja a férfiak és nık esélyegyenlıségét”, valamint „küzd a nem, faj, etnikai hovatartozás és vallás alapján történı hátrányos megkülönböztetés ellen”. A jelen program kidolgozása során mindig szem elıtt tartottuk a nemek közötti esélyegyenlıség általános érvényesítését. Ahol lehetıség volt rá, a nemek szempontjából érzékeny témákkal is foglalkoztunk.

3.4

Stratégiai végrehajtási alapelvek

A lisszaboni és göteborgi célkitőzésekkel és a kohéziós politika közösségi stratégiai iránymutatásával (2007-2013) összhangban, a program meghatározott végrehajtási alapelvek mentén mőködik, amelyek támogatják a magas színvonalú innovációs és oktatási tevékenységet és maximalizálják a program hatásait és nyilvánosságát.

A fontos ismeretekhez való hozzáférés elısegítése A fenti cél elérésének egyik alapvetı feltétele, hogy a párhuzamos tevékenységek megelızése és az innováció szilárd alapjainak megteremtése érdekében a kızép-európai programterületen a projekt partnerségek mindig releváns és korszerő ismeretekkel és eszközökkel rendelkezzenek. A program tehát nem csak a tervezett eredmények elıállításához, megvalósításához és terjesztéséhez szükséges partnerségeket támogatja, hanem folyamatosan hangsúlyozza a múltbeli erıfeszítések és a rendelkezésre álló tudásbázis jelentıségét is. Így elkerülhetı, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzunk, amelyeket elıttünk már megoldottak. A rendelkezésre álló ismeretekhez való hozzáférés támogatása azt is lehetıvé teszi, hogy hatékonyabban állítsuk elı, terjesszük és alkalmazzuk az új ismereteket. Ezáltal mérsékelhetık a régiók közötti jelenlegi különbségek és kiegyenlíthetı a régiók egyenetlen fejlıdése. A program arra buzdítja a partnerségeket, hogy a hatékony kapcsolatépítés érdekében más érdekeltekkel és szakemberekkel is lépjenek kapcsolatba. Ez a megközelítés a projekteket a témához kapcsolódó politikai és tudományos tevékenységek és kezdeményezések szélesebb körében helyezi el, hiszen a legfontosabbakat a partnerségeknek is ismerniük kell.

Elıtérben az eredmények, a végtermékek és maga a végrehajtás Az európai uniós területi kohéziós politika új irányvonalának megfelelıen az OP eredményorientált, ami azt jelenti, hogy a látható, konkrét és releváns eredményekre összpontosít. A program ezért olyan eredmények elérését ösztönzi, amelyek közvetlenül segítik a konkrét jövıbeli kezdeményezéseket és/vagy beruházásokat. Az eredményorientáltság másik következménye az, hogy a program olyan erıfeszítéseket is támogat (bár nem kizárólag csak ilyeneket), amelyek jól körülhatárolt, KözépEurópához kapcsolódó, határokon átnyúló földrajzi térségekre (pl. folyóvölgyek, közlekedési folyosók, policentrikus fejlesztések) irányulnak, vagy ott fejtenek ki pozitív hatást. Ez a törekvés különösen fontos jellemzıje a programnak, hiszen az említett határokon átnyúló földrajzi területek kulcsszerepet játszanak az integrált gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlıdésben, a határokon átnyúló vagy régiók közötti együttmőködési programok mégis ritkán foglalkoznak velük. 43

Draft 3.7


Az OP általános jellemzıinek, láthatóságának és jótékony hatásainak erısítése érdekében a program a beavatkozási terület számára alapvetı fontosságú stratégiai projektek elıkészítését és végrehajtását is elıirányozza. Az eredményekrıl és a stratégiai projektekrıl a 6.2. fejezetben lesz részletesen szó.

3.5 A választott prioritások létjogosultsága 3.5.1 Az ex-ante értékelés fıbb pontjainak rövid leírása Az ex-ante értékelés tartalma A „Közép-Európa” néven ismert transznacionális együttmőködési programok ex-ante értékelését a stratégiai környezeti vizsgálattal (SKV) szoros összhangban végezték el mind az idızítés, mind pedig a tartalmat illetıen. Az ex-ante értékelés minden egyes munkadokumentumában foglaltakkal:

eleme

egybevág

az

EU

Bizottságának

vonatkozó

- a társadalmi-gazdasági elemzés értékelése, a stratégia relevanciája - a stratégia logikája és konzisztenciája -

külsı koherencia más szakpolitikákkal (nemzeti illetve közösségi

szinten) - várható eredmények és hatások - végrehajtási rendszerek Ezeket az elemeket tovább finomították a programozó munkacsoporttal történı megbeszélések során; sem az Irányító Hatóság, sem a munkacsoport nem állt elı újabb kérdésekkel illetve követelményekkel az értékelést illetıen az ex-ante értékelést végzı csoporttal szemben. Miközben a már említett elemekkel foglalkoztak, figyelembe vették a jelenlegi programozási idıszak során szerzett tapasztalatokat, különösen a 2003-as félidıs értékelés illetve a 2005-ös frissített változat eredményeit. Az ex-ante értékelés folyamata Az ex-ante értékelést az Operatív Program (OP) kifejlesztésével párhuzamosan végezték, azaz az értékelésekre iteratív módon került sor a programozási folyamat köztes eredményei alapján és szoros együttmőködésben a programozó munkacsoporttal. Ez a munkafolyamat öt fázisra, avagy értékelési szakaszra osztható fel: 1. A szerkesztıi csoport 2006. szeptember 4-5-i torinói találkozóján az ex-ante értékelést végzı csoport ismertette az értékelés tartalmát, és elıállt egy munkatervvel. 2. Az elsı három elem értékelésére az OP elsı változata (2006. szeptember) alapján került sor. Az értékelési munkáról készült dokumentum részletes észrevételeket tartalmaz, amelyeket a programozó csoport tagjaival is megvitattak. A legfontosabb eredményeket is ismertették, és megvitatták azokat a munkacsoporttal a 2006. október 5-6-i találkozón. 3. A következı értékelést az OP második változata (2006. november) alapján végezték el. Egyfelıl értékelték a korábban felvetett javaslatok beépítését, felvázolták az OP stratégia a nemzeti stratégiai referenciakeretet érintı koherenciájának ellenırzésére vonatkozó (ex-ante) eredményeket, és kezdeti értékelést végeztek a várt eredmények/hatások valószínő elérésérıl. Másrészt viszont az értékelést végzık az OP stratégia alapján hatásdiagramokat készítettek. A diagramokat bemutatták és megvitatták – a többi eredménnyel egyetemben – a munkacsoport 2006. november 22-23-i találkozóján. Részletes észrevételek és javaslatok kerültek megvitatásra a programozó csoport tagjaival. 4. A találkozót követıen a hatásdiagramokat átdolgozták az OP harmadik változatának (2006. december) alapján, amit a programozó csoport tagjai jóváhagytak. Ennek fényében ismertették, illetve megvitatták a várt eredmények és hatások, valamint a végrehajtási rendszer kezdeti értékelését a 44


Draft 3.7

munkacsoport 2007. január 22-23-i találkozóján. 5. 2007. március 19-20-án készítettek egy jelentéstervezetet a munkacsoport részére, amit ott ismertettek is. Továbbá hozzájárultak a javasolt indikátorrendszerhez. A találkozót követıen véglegesítették az indikátorrendszer, valamint a várt hatások értékelését az OP 3.6-os változatában található pénzügyi allokációkra, illetve az indikátorok mennyiségi meghatározására vonatkozó információk alapján. Ezt az értékelést a munkacsoport 2007. május 10-11-i budapesti találkozóján ismertették.

Az ex-ante ér tékel és er edményei és hozz áadott értéke

A társadalmi-gazdasági elemzés értékelése, a stratégia relevanciája

-

Az elemzés pontos képet fest a jelenlegi helyzetrıl az együttmőködési területeket illetıen. Általánosságban véve, az elemzés friss és releváns információt tartalmaz az együttmőködési területek gazdasági, illetve társadalmi helyzetét illetıen. Az elemzés tömören ismerteti a legfontosabb különbségeket, hiányosságokat és fejlesztési potenciálokat, amelyek relevánsak a program stratégiájához, továbbá széleskörő konzultációra került sor az érintett felekkel annak érdekében, hogy azonosítsák az igényeket, illetve, hogy ötleteket győjtsenek a fejlesztésekhez. Az ex-ante értékelést végzık javaslatait nagyrészt beépítették, és így megszőntették a SWOT analízis és a területleírások közt lévı következetlenségeket. A stratégia logikája és konzisztenciája A programcélok és a kiválasztott prioritások megfelelıképpen kezelik a társadalmi-gazdasági elemzés során azonosított igényeket. Az OP nagyfokú stratégiai logikát mutat: a stratégiai megközelítés egybevág a programstratégia és programcélok alapelveivel és feltételezéseivel, valamint a kiválasztott prioritások kezelik a meghatározott célokat. A program fókusza megfelelı, és a jelenlegi INTERREG IIIB középeurópai–adriai–dunai–délkelet-európai térség szomszédsági programjához képest egy erısebb végrehajtási fókuszt szándékozik elérni. Figyelembe vették a program végrehajtása során szerzett tapasztalatot, a félidıs értékelés eredményét illetve annak frissítését is. Az ex-ante értékelés során javasolt változtatásokat többnyire belefoglalták, aminek köszönhetıen a prioritások kiválasztását jobban alá tudják támasztani, illetve a prioritási célok és a beavatkozás területei közt lévı kapcsolatok leírása világosabbá vált. Továbbá a horizontális alapelvek tervezett végrehajtása és alkalmazása is nyilvánvalóbbá vált. Azonban a stratégia végrehajtása – különösen az ambíció tervezett szintjét és fókuszát illetıen – még mindig némi kockázattal jár, amit figyelembe kell venni a program végrehajtása során: - A programstratégia kivitelezése: ehhez nyilvánvalóan szükség lesz a transznacionális projektek megelızı fejlesztésére, ami összhangban áll a meghatározott célokkal, és amit csak akkor lehet megvalósítani, ha közös megegyezés jön létre a program minden egyes résztvevıje között. Amennyiben nem lehet gyorsan végrehajtani ezt az átalakítási folyamatot, fennáll a veszélye annak, hogy a program lassan indul el, vagy hogy a végrehajtás késik, sıt az is, hogy a résztvevı felek elállnak a kötelezettségüktıl. - A pénzügyi hozzájárulások keveredése: a különbözı finanszírozási források (például az európai szomszédsági és partnerségi eszköz, ami Ukrajna részvételének tudható be), illetve a 10%/20% szabály (az EU tagállamai és harmadik országok között) komplikálhatja a pénzügyi irányítást és ellenırzést, és akár késleltetheti is a program végrehajtását. -

Az igény, hogy azonosítsák/kezeljék az új résztvevıket: a stratégiai projektek megvalósítása szükségessé teheti olyan kulcsfontosságú szereplık részvételét is, akik esetleg nem ismerik a transznacionális projektek mibenlétét.

- Információ a pótfinanszírozást illetıen: ahhoz, hogy megerısítsék az elıfinanszírozási projekteket, illetve más forrásokból finanszírozzák pótlólag a projekteket, szükség van egy útmutatóra a releváns programokat illetıen mind nemzeti, mind pedig közösségi szinten. -

Külsı koherencia más szakpolitikákkal

45

Draft 3.7


Az OP tervezet koherens a Strukturális Alapok Általános Rendeletével és az Európai Regionális Fejlesztési Alap Rendeletével, mindenekelıtt a 6. cikk (2) bekezdésével. A tervezet szintén összhangban van a Kohéziós Iránymutatások alapvetı céljával, különösen a transznacionális (gazdasági és társadalmi integrációs) együttmőködésrıl szóló 2.5. cikkel. Az OP tervezetet értékelték a programban résztvevı minden egyes európai uniós tagállam Nemzeti Stratégiai Referenciakeretére vonatkozó koherenciáját illetıen. Ráadásul interjúkat is készítettek a Nemzeti Stratégiai Referenciakeretért felelıs személyekkel. Az értékelésbıl kitőnt, hogy az OP tervezet minden egyes prioritása összhangban van a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret célkitőzéseivel és prioritásaival. Ebbıl következik, hogy a program tartalma összhangban van a nemzeti stratégiákkal. Abban az esetben, amikor a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret külön fejezetben tárgyalta a területi együttmőködést, az OP tervezetet az ott leírtakkal hozták összhangba. A Nemzeti Stratégiai Referenciakerettel való koherencia arra utal, hogy – elviekben – a „Közép-Európa” elnevezéső programban résztvevı minden egyes tagállamban elérhetı lesz a pénzügyi támogatás a különbözı operatív programok keretein belül, amit a transznacionális projekteket követı intézkedések társfinanszírozására használhatnak fel. A program tervezése közben azt is figyelembe vették, hogy az Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap programjai kiegészítı funkciót látnak el, így az átfedés elkerülhetı, és összhangot lehet teremteni. -

Végrehajtási rendszer

Az OP tervezet tartalmazza a program végrehajtására vonatkozó eljárások és struktúrák tömör áttekintését, beleértve az adminisztrációs szervezeteknek (Igazgatási Bizottság, Irányító Hatóság, Közös Technikai Titkárság, Igazoló Hatóság, Kinevezésre Jogosult Hatóság, Kapcsolattartó), a projekt életciklusának, a publicitásnak és a kommunikációnak a leírását is. Továbbá elérhetı még az értékelés, a monitoring rendszer és az elektronikus adatcsere leírása is. A programigazgatási struktúrák összhangban vannak az Európai Regionális Fejlesztési Alap Rendeletének követelményeivel, és nem hagyják figyelmen kívül a közép-európai–adriai–dunai–délkeleteurópai térség szomszédsági programjának igazgatásával kapcsolatos tapasztalatokat sem. Ezért úgy határoztak, hogy az adminisztrációs struktúrákat egy helyre koncentrálják, és az ügyben jártas intézményeket választják ki. A különbözı struktúrák feladatait és szerepeit világosan megfogalmazták, és egyértelmően különbséget tettek az Irányító, az Igazoló és az Ellenırzı Hatóságok feladatai közt. Elıre látták a vezetı partner elvének alkalmazását a projektek szintjén, melynek során a hatóságok a jelenlegi programozási ciklusból származó tapasztalatokra támaszkodhatnak. A hogyan foglalkozzanak a transznacionális tevékenységekkel kérdésre vonatkozó javaslat hozzájárul a gyors és tiszta projektvégrehajtáshoz. A projektek kívánt minıségének és a projektek létrehozására szolgáló mechanizmusok (célzott pályázatok, egy- illetve kétlépcsıs eljárások) hasznos leírása is megtalálható. Ráadásul a stratégiai projektek kívánt jellemzıinek az áttekintését is mellékelték. Mindezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a kívánt mértékben összpontosíthassanak a teljesítményre és az eredményre. A monitoring és értékelési rendszer szintén a várt eredmények és célok elérésének megfigyelése felé irányul. Azonban a leírások jelenleg még kezdetlegesek, és még nem biztos, hogy a várt eredményekre és a projekt-hozzájárulásokra irányuló szükséges fókuszt valóban integrálják-e az alkalmazásokhoz és a riportokhoz használt sablonokba, és hogy vajon az elıre látott, jelenleg is futó értékelést megfelelı módon hajtják-e végre ahhoz, hogy támogatást nyújtsanak a Monitoring Bizottságnak kitőzött irányító feladataihoz. A többi programmal való kiegészítı jellegét illetıen semmiféle rendelkezést nem hoztak a délkelet-európai és az alpesi övezet programjaival történı átfedésekre vonatkozóan a 20%-os szabály alkalmazásán túl. Különösen a projektszintő döntéshozatalok koordinálásáért felelıs mechanizmusokat kellene bevezetni, illetve rendelkezéseket hozni az olyan sikeres partnerségek folyamatosságának biztosítása végett, amelyeket a (sokkal nagyobb) közép-európai–adriai–dunai–délkelet-európai térség együttmőködési övezetén belül hoztak létre. 46


Draft 3.7

A program gyors indításához, valamint akadálymentes végrehajtásához az ex-ante értékelés alábbi javaslatait hangsúlyozzák: - Biztosítani kell a program adminisztrációjának és eljárásainak gyors felállítását - Számolni kell azzal, hogy minden kapcsolattartási pontnak azonos szintő elkötelezettsége van, és hogy a pénzügyi támogatás biztosítva legyen. - Törekedni kell a technikai monitoring rendszer és az ellenırzı rendszer gyors felállítására a tagállamokban. A legfontosabb eredmények a várt hatásuk tekintetében

Ahhoz, hogy értékelni lehessen az eredmények és hatások valószínőségét, az értékelést végzık hatásdiagramokat készítettek a prioritások szintjén. Az ex-ante diagramokat bemutatták a munkacsoportnak, beillesztették az OP új (3.) változatába, és megvitatták a programozó csoport tagjaival, valamint még egyszer a munkacsoporttal. A hatásdiagramok azt mutatják, hogy a legtöbb várt hatás és a támogatás végett kitőzött tevékenységtípusok között közvetlen és kézenfekvı kapcsolat van. Így az OP meglehetısen konzisztens hatásmechanizmusokról és cselekvési tervrıl tesz tanúbizonyságot. Az összes várt eredmény és hatás elérhetı a beavatkozás elıre látható területeinek segítségével. Azonban egyértelmően szükség van folyamatos irányításra programszinten ahhoz, hogy az eredményekre irányuló fókuszt és haladást biztosítani lehessen. A célzott pályázatok, a stratégiai projektek fejlesztése és a projekt-hozzájárulások folyamatos monitorozása (alkalmazásokon és riportokon keresztül) mind ebbe az irányba mutatnak. Az indikátorrendszer két különbözı indikátortípust tartalmaz – teljesítmény- és eredményindikátorok. - A javasolt rendszerben az outputot csak összesített szinten (a projektek száma a prioritások szintjén) tudják mérni, és nem tudják az összes, az Európai Közösség által elıírt kötelezı indikátort biztosítani. - Az eredményindikátorokat helyettes indikátoroknak tartják, amelyek a program céljaihoz történı projekt-hozzájárulásokat mérik, és nem a programcélok elérését. A végrehajtási útmutató további indikátorokat tartalmaz majd, amelyek részletesebb és minıségi információt nyújtanak a programot támogató projekteket illetıen, beleértve a beavatkozás területét érintı indikátorok részletes ismertetését. A prioritás-szintő pénzügyi juttatásokról a program résztvevıi közösen egyeztek meg, miközben figyelembe vették saját tematikus preferenciáikat, becsléseiket a projektgenerálásra vonatkozó lehetıségeket illetıen és a jelenlegi programidıszak során nyert tapasztalatot. Ennek alapján úgy tőnik, hogy az így szétosztott juttatás – kettes (átjárhatóság) és hármas (környezetvédelem) prioritások preferálása mellett – elfogadható, azonban az egyes és négyes prioritásokra szánt alacsonyabb szintő juttatásoknak is biztosítania kellene a kívánt célok elérését. A tematikus területek szerinti pénzügyi juttatásokról készült egyértelmőbb jelentésbıl (a kiadások kategóriáira vonatkozó összmennyiségi mutatón alapulóan) kitőnik, hogy a legmagasabb támogatást a közlekedés, a kutatás és technológiai fejlesztés, a beruházások és vállalkozások, illetve a környezetvédelem, beleértve a kockázatkezelést, kapják. Ez az öt terület majdnem a teljes támogatás felét megkapja, ami megfelelınek is tőnik, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a tematikus területek EUszintő fontossággal bírnak, amelyek szintén jó lehetıséget nyújtanak a transznacionális hozzáadott érték demonstrálására. A legkisebb támogatást elıre láthatóan az olyan reformok kapják, amelyeket a foglalkoztatás és munkaerıpiaci integráció, a turizmus és az energiaipar területein hajtanak végre. Az még elválik, hogy az ezen területekre szánt visszafogott támogatások valójában veszélyeztetik-e az ilyen jellegő beavatkozási területek operációs céljainak elérését, avagy sem. Ezért az ezen területeken történı projektgenerálást

47

Draft 3.7


folyamatosan meg kell figyelni, és ha a támogatás összege túl kevésnek bizonyul, a pénzeszközök újraosztása javasolt. Az indikátorok mennyiségi meghatározása két kézenfekvı feltevésen alapul (a projekt átlagmérete és a várt hozzájárulás projektenként). A projektek feltételezett átlagmérete az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) hozzájárulásának (1,5 millió) fényében lényegesen nagyobb, mint a jelenlegi középeurópai–adriai–dunai–délkelet-európai térség programjában (1 millió), azonban a magasabb ERFA társfinanszírozási rátának köszönhetıen a teljes projekt-átlagméret többé-kevésbé ugyanakkora. A nagyobb projektméretnek köszönhetıen az ERFA-részesedést illetıen, a projektek várható száma alig haladja majd meg a jelenlegi ciklus értékét (155 a mostani 134-hez képest) – habár az ERFA hozzájárulás illetve a rendelkezésre álló teljes támogatási pénzösszeg jelentısen magasabb lesz, mint a jelenlegi közép-európai–adriai–dunai–délkelet-európai térség programjában. Az eredményindikátorok célkitőzései (a várt hozzájárulások a beavatkozási területek célkitőzéseihez) azon feltételezésen alapulnak, hogy projektenként átlag három hozzájárulásra számíthatnak, ami bár ambiciózus elképzelésnek tőnik, még megvalósítható – azonban ehhez szükség lesz az ezen hozzájárulásokról szóló megfelelı jelentésekre, hogy így minden egyes hozzájárulást megfelelıképpen ellenırizhessenek. Mindent összevetve, a finanszírozási készletek szétosztása – mind a mértékét, mind pedig a prioritásokra és beavatkozási területekre szánt elosztását tekintve – összhangban van a program cselekvési tervével. Így elvárható, hogy ez a szétosztás megfelelı támogatást biztosítson az OP-ban lefektetett célok eléréséhez. A legfontosabb javaslatok OP-ba történı integrálása

Az alábbi táblázatban az ex-ante értékelés során tett legfontosabb javaslatok összefoglalása látható, illetve az, ahogyan a programozási folyamatba integrálódtak:

Ex-ante javaslatok

In tegráció a z O P végs ı változ atába

Visszajelzés az OP elsı változatára (2006. szeptember):

Az analízist újra strukturálták és jobban kidolgozták. Az értékelés, a SWOT analízis, a stratégia és a prioritások A SWOT analízis és az értékelés koherenciája a többi közötti konzisztenciát összevetették a dokumentum programmal javításra szorul – különösen a stratégiára és egészében. A SWOT analízist a prioritásoknak a prioritásokra vonatkozóan megfelelıen strukturálták, és az elemzésbıl származó további információkkal kiegészítették.

Az elemzés néhány fejezetét jobban kifejthetnék vagy Az elemzés területi fókuszát kiegyenlítették a társadalmiegyesíthetnék az erıs területi fókuszt kiterjeszthetnék kulturális szempontok, a demográfiai irányzatok, a bevándorlások, az innovációk és az innovációs rendszerek Az E u r o s t a t - a d a t o k o n alapuló új térképek felváltották a korábbi ESPON térképeket. Az új térképek elınye, hogy mindössze 1-2 indikátort mutatnak térképenként, és így nincs szükség az E S P O N módszer megmagyarázására.

48


Ex-ante javaslatok

A stratégiát tovább kell fejleszteni, a prioritások kiválasztását jobban alá kell támasztani, valamint a stratégia leírását kiegészíteni.

Draft 3.7

Inte grác ió az O P vég sı vá lto za táb a

A stratégiát átdolgozták és lerövidítették. Az újonnan meghozott általános stratégiai célkitőzést belevették a második változatba. A stratégiát a kiválasztott prioritásokhoz kapcsolták a program célkitőzéseinek ismertetésével. A kiválasztott prioritások létjogosultságát beépítették a 3.5-ös változatba az ex-ante értékelés legfontosabb eredményeinek összefoglaló leírásán keresztül, illetve annak a leírásán keresztül, hogy a stratégiai környezeti vizsgálat eredményeit hogyan vették figyelembe az OP stratégiájának meghatározásakor.

A korábbi általános stratégiai célkitőzés és a két programcélkitőzés hierarchiáját újra strukturálták: A célkitőzések hierarchiáját jobban ki kell fejteni, és a A programcélkitőzést megfogalmazták, amit két stratégiai várt eredményeket be kell szúrni a prioritásokba megközelítés kísér (a korábbi programcélkitőzések). Az 1-4-es prioritások összefüggnek az egyik vagy mindkét stratégiai megközelítéssel. A várt eredményeket beépítették a leírásokba az egyes prioritásoknál, valamint a „Projektek minısége” fejezetbe a végrehajtási rendeletek alatt. Javítani kell a támogatásra vonatkozó útmutatók leírását, A második változatban a támogatásra vonatkozó és szemléltetni kell a transznacionális tevékenységek útmutatót újraírták, és a korábbi leírásokat alfejezetekre “ hozzáadott értékét bontották: (1) célok; (2) támogatásra vonatkozó ” útmutatások (pontokra bontva); (3) célcsoportok és (4) példák lehetséges projektekre. A támogatásra vonatkozó útmutatót újrarendezték a prioritási tengelyek mentén azért, hogy így koherensebb legyen. A késıbbi szakaszban (harmadik változat) a lehetséges projekteket szemléltetı példákat áthelyezték a végrehajtási útmutatóba, míg a célokat részletesebben ismertették. Végül átnevezték a támogatásra vonatkozó útmutatót a beavatkozások területeire. Minden egyes prioritási tengelyhez beépítettek egy bekezdést a transznacionális megközelítésrıl. A limitált költségvetéső, átfogó, tematikus megközelítés A hatodik (a végrehajtásról szóló) fejezetbe beépítettek kockázata: néhány koherens alkalmassági és projekt-kiválasztási kritériumot, ami elısegíti a program összpontosítását a a projektek kiválasztásához egyértelmő kritériumok végrehajtási szakaszban. Továbbá számos alkalommal szükségesek, illetve a többi programmal való összhang is utalnak a végrehajtási útmutatóra, amely kifejezetten szükséges ezzel a témával foglalkozik. A többi politikával és programmal való összhangról a harmadik fejezet hatodik alfejezetében írnak. A nem egyértelmő fókusznak betudható késedelmes A végrehajtási rendeletek ismertetését konkretizálták kezdés kockázata, és az új végrehajtási eljárások annak érdekében, hogy biztosítsák a program gyors indítását. Az elıkészületeket az OP-ban ismertetik, és további utalások is találhatók a végrehajtási útmutatóra.

49

Draft 3.7


Ex-ante javaslatok

Inte grác ió az O P vég sı vá lto za táb a

A horizontális célkitőzések végrehajtását Az általános alapelveket, úgyis, mint horizontális (fenntarthatóság és egyenlı esélyek) egyértelmőbbé célkitőzéseket beépítették a tervezetbe: (1) kell tenni fenntarthatóság (2) innováció és (3) egyenlı esélyek, illetve diszkrimináció-nélküliség A program transznacionális jellegét egyértelmőbben kell A transznacionalitást meghatározták a dokumentum demonstrálni (mint a határokon átnyúló illetve a régiók teljes egészében a projektek általános minıségi közötti együttmőködéstıl különbözıt) jellegének, a minden egyes prioritási tengelyre vonatkozó transznacionális megközelítés és a releváns teljesítmények és eredmények tekintetében. A „Többi politikával és programmal való összhang” c. fejezetben ismertették a többi programtól való elhatárolódást. Visszajelzés az OP második változatára (2006. november)

A kohéziót be kell építeni a stratégiai célkitőzésbe

A harmadik változatban megfogalmaztak egy átdolgozott “ általános célkitőzést a Közép-Európa területi kohéziójának megerısítése, belsı integrációjának ” elımozdítása és a versenyképesség fokozása c. fejezetben. Az új célkitőzést leírták és integrálták a célkitőzések rendszeréve. A célok, célkitőzések és a beavatkozás területeinek konzisztensebb változatát érték el így.

A támogatásra vonatkozó útmutatóban foglalt A tevékenységek és a beavatkozás területeinek céljai tevékenységek, illetve a célok és célkitőzések közötti közt lévı kapcsolatot összevetették a hatás-monitoringkapcsolatot egyértelmőbbé kell tenni (különösen a 4-es diagramok alapján. A 4-es prioritást újra strukturálták, így prioritás tekintetében) egy támogatásra vonatkozó útmutató (=beavatkozási terület) megszüntettek. A prioritási célokat alkalmazták. Visszajelzés az OP harmadik változatára (2006. december)

Az indikátorrendszert ki kell egészíteni, és megfelelı A 3.6-os változatba beépítettek ex-ante mennyiségi eredményindikátorokat kell találni eredményindikátorokat is a prioritási tengelyek és a beavatkozás területeinek mérésére. Visszajelzés az OP negyedik változatára (2007. március)

A projektek átlagméretét le kell csökkenteni, és ezzel párhuzamosan a teljesítmény és az eredményekhez való hozzájárulás mennyiségi meghatározását módosítani kell A nemzetközi szervezeteket, konzorciumokat és a nem kormányzati szervezeteket mint támogatható partnereket számításba kell venni Mennyiségi meghatározásra van szükség a kiadások és az elıirányzott indikátorok kategóriáit illetıen.

50

A 3.6-os változatban a projektek átlagméretét lecsökkentették 1,5 millió eurós ERFA támogatásra.

A 3.6-os változatban számításba vették a nemzetközi szervezeteket, konzorciumokat és a nem kormányzati szervezeteket mint támogatható partnereket. A 3.6-os változatban meghatározták a kiadások és az elıirányzott indikátorok kategóriáinak mennyiségét.


Draft 3.7

3.5.2 Az SKV legfontosabb eredményeinek összegzése A 42/2001/EK SKV irányelv értelmében stratégiai környezeti vizsgálatot végeztek a közép-európai programon. A vizsgálat legfıbb célja az volt, hogy értékeljék a környezetre gyakorolt jelentıs hatásokat. Továbbá, hogy beépítsék a környezetre vonatkozó megfontolásokat a programozási eljárásba még a korai szakaszban annak érdekében, hogy biztosítsák a magas szintő környezetvédelmet, és hogy a fenntartható fejlıdést elımozdítsák. Az eljárás lehetıvé tette a résztvevı tagállamok környezetvédelmi hatóságai, illetve a lakosság számára azt, hogy kifejtsék véleményüket a program végrehajtása során fellépı környezeti hatásokat illetıen. (Az eljárás szakaszairól és az események menetérıl bıvebben az elsı fejezetben, illetve a 7.3-as függelékben.) A hatásértékelés módszertana, az alternatívák kiválasztása A környezetvédelmi jelentés ismerteti a jelenlegi helyzetet és a környezetvédelmi kérdések valószínő fejlıdését. Ez az ún. „zéró-opció” jelenti az alapját a teljes értékelési eljárásnak az SKV-n belül. Összegezték a nemzetközi környezetvédelmi célkitőzéseket, törvényeket és rendeleteket a KözépEurópát érintı transznacionális program vonatkozásában. Minden egyes beavatkozási terület esetében ki kell értékelni a lehetséges hatásokat a releváns környezetvédelmi kérdéseket illetıen, az ún. „útmutató kérdésekkel” és a környezetvédelmi célkitőzésekkel való konzultálást követıen. Mivel az egyik beavatkozási terület sincs megfelelıképpen részletezve ahhoz, hogy mennyiségi értékelést lehessen végezni, így az értékelés elsısorban a minıségi jellegre koncentrál a környezetvédelmi kérdéseket illetı lehetséges hatásokra vonatkozóan a 42/2001/EK SKV irányelv értelmében. Az SKV irányelv megköveteli, hogy elfogadható alternatívákat ajánljanak a programra. Egy többlépcsıs eljárás során az SKV javaslatokat tett annak érdekében, hogy optimalizálhassák a programot. Az OP különbözı változatainak környezeti hatásait (pozitív, semleges és negatív hatások a környezetvédelmi kérdések vonatkozásában) az SKV értékelte a programozási ciklus alatt. Az SKV csoport javaslatot tett a programozó csoport tagjainak a módosításra és új tevékenységek elfogadására, amiket többnyire be is építettek a program következı változatába. Ezen javaslatokra és ajánlásokra úgy tekintenek, mint az OP lehetséges alternatíváira (SKV irányelv, 5. cikk). (Részletek a 7.3-as függelékben.) Az ERFA rendelet 6. cikkének elıírásainak értelmében az ún. „zéró-opció” nem tekinthetı „elfogadható alternatívának” az irányelv fényében. Azonban a „zéró-opció” környezeti hatását a környezetvédelmi jelentés ötödik fejezetében szemléltetik az irányelv I. mellékletének B. függeléke szerint. Az SKV eljárás integrálása a programozás során Az OP elıkészületeit a transznacionális munkacsoport keretein belül végezték el, amely a résztvevı tagállamok (Ausztria, Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Szlovák Köztársaság, Szlovénia) illetve Ukrajna nemzeti hatóságainak képviselıibıl, a programozáshoz technikai segítséget nyújtó külsı szakértıkbıl, valamint a program ex-ante értékelését és az SKV-t végzı csoport tagjaiból áll. Az eljárás során a munkacsoport többször találkozott a 2006. szeptember és 2007. március közötti idıszakban, és megbeszéléseket folytattak, amelyet folyamatos visszajelzés kísért az SKV csoport és a programozó csoport tagjainak részérıl. A környezetvédelmi hatóságok, valamint az SKV szakértık részvétele a programozási folyamatban, illetve az SKV-val való szoros kapcsolat lehetıvé tették azt, hogy a környezetet érintı megfontolásokat még a korai szakaszban átgondolják és megfelelıképpen integrálják. A program lehetséges környezeti hatásai ( n e m s z a k m a i ö s s z e g z é s ) A program Közép-Európa legfontosabb környezetvédelmi kérdéseit vizsgálja pozitív módon. Az 1-es prioritás elısegíti a lehetı legjobb (vagy legalábbis legfejlettebb) technológiák használatát, ami – félidıs perspektívából nézve – a gyártás és szolgáltató szektorokban megnövekedett készlet- és 51

Draft 3.7


energiafelhasználási hatékonysághoz vezet. A 2-es prioritás célja az, hogy megváltoztassa a transznacionális keretrendszer feltételeit a fenntartható és energiatakarékos mobilitási rendszerek irányába azáltal, hogy multimodális logisztikai és együttmőködési hálózatokat hoz létre. A 3-as prioritás a programban résztvevı területek környezeti feltételeinek általános javítását szolgálja, ami pozitív hatással lesz a legtöbb környezetvédelmi kérdésre, beleértve a biodiverzitást és az emberek egészségét. A 4-es prioritás olyan tevékenységeket mozdít elı, amelyek javítják az életkörülményeket a városi területeken, és ezzel pozitív hatással lesz a vízkészletekre, a termıföld-, levegı- és környezetszennyezésbıl adódó egészségügyi kockázatokra. A lehetséges pozitív illetve negatív hatások értékelése nem hajtható végre a beavatkozás minden egyes területén, ugyanis nem áll rendelkezésre elegendı információ a lehetséges kapcsolódó tevékenységeket illetıen. Néhány tevékenységnek látszólag limitált hatása van a környezetvédelmi kérdésekre vonatkozóan (pl. „Kulturális készletek tıkésítése a vonzóbb városok és régiók kialakításáért”). Nem zárhatók ki a környezetvédelmi kérdésekre vonatkozó negatív hatások sem, amennyiben a program értelmében további tényleges infrastruktúrák (utak, vasutak, hajózási útvonalak) kiépítését tervezik a transzeurópai közlekedési folyosók, illetve másodlagos hálózatok részeként. Ez megnövekedett földhasználathoz, az élılények természetes környezetének felszabdalásához és a veszélyeztetett területeken a levegı- és zajszennyezés következtében további hatásokhoz vezethet. A kockázatos technológiák folyamatos alkalmazásának (mint a génmanipulált magok) vagy az energiatartalékok fokozott kiaknázásának közvetve negatív hatása lehet a tájképre, a termıföldre és a biodiverzitásra, de ezeket a hatásokat figyelembe veszik a projektek kiválasztására használt szigorú kritériumok alkalmazásakor. A legfontosabb eredmények A program prioritásainak, valamint a beavatkozási területeknek többnyire pozitív hatásuk lesz a kapcsolódó környezetvédelmi kérdéseket illetıen. A környezetet érintı jelentıs negatív hatásokat ki lehet zárni, ugyanis a projektek kiválasztására használt kritériumokat a program általános célkitőzéseivel (beleértve a „fenntarthatóság” általános alapelvét), valamint a prioritások célkitőzéseivel összhangban állítja össze a leendı Monitoring Bizottság. A környezetvédelmi jelentés ajánlásai Az SKV javaslatokat tett az OP fejlesztésére környezetvédelmi szempontból. Az új tevékenységekre, módosításokra és a projektek kiválasztására vonatkozó végrehajtandó javaslatok célja az, hogy a pozitív környezeti hatásokat elımozdítsa, és hogy a környezetet érintı lehetséges negatív hatásokat mérsékelje. Az alábbi táblázatban a legfontosabb SKV javaslatok összefoglalása látható, illetve az, ahogyan a programba integrálódtak. SK V ész revéte lek

Az O P - b a va l ó i n te g rá ló d ás

– Az innovációk alkalmazása és szétosztása hatékonyabb – Ezen célkitőzéseket többnyire az 1-es prioritás alatt “ készlet- és energiafelhasználáshoz kell, hogy vezessen, taglalják: az innovációra vonatkozó feltételek ” különösen a transznacionális technológiák keretrendszerének fejlesztése “ átruházását elısegítı hálózatok létrehozásával, és az innováció alkalmazását és szétosztását érintı ” amelyek ezen kérdéseket hivatottak kezelni. lehetıségeknek a biztosítása . – Az elhagyott ipari területek megfelelı városfejlesztésre, földhasználatra, biodiverzitásra, újrafelhasználására vonatkozó szakismeret átadását, levegıszennyezésre és klímaváltozásra gyakorolt pl. új gazdasági- és városfejlesztési projektek, a hosszú távú hatásokat tükrözik. transznacionális projektek hivatottak kezelni a – A gazdasági növekedés, valamint az elhagyott ipari technikai, finanszírozási és jogi aspektusokat is területek fejlesztésre vonatkozó transznacionális figyelembe véve. megközelítések vonzereje beépülnek a 4-es prioritás “ – A transznacionális programnak a fenntartható és A városok és régiók versenyképességének és ” energiatakarékos szállítási rendszerekre kell vonzerejének fokozása alatt lévı tevékenységek koncentrálnia ahhoz, hogy megvalósítsa a célkitőzést, körébe. melynek értelmében az átjárhatóság fejlesztését, – A 2-es prioritás a közlekedésbıl adódó környezeti terhek csökkentését segíti a fenntartható mobilitás valamint a hátrányos környezeti hatások korlátozását elımozdításával. kell elımozdítani. – Közép-Európa összekapcsolódásának javítását – Minden projektet, amelyek a transzeurópai “ szolgáló tevékenységek (pl. stratégiai közlekedés kapacitásának fokozását segítik elı, együttmőködés elımozdítása a transzeurópai hatásértékelésnek kell kísérnie, melyek a ” közlekedési folyosókon belül, valamint azok között )

52


Draft 3.7

számításba kell, hogy vegyék a közlekedés hatásait a környezetvédelmi kérdéseket illetıen (beleértve a tájképet, a biodiverzitást, a klímaváltozást és az emberek egészségét), így elısegítve egy hatékony és fenntartható közlekedési hálózat kiépítését.

53

Draft 3.7 SK V ész revéte lek

CENTRAL EUROPE PROGRAMME Az OP-ba való inte grálódás

A nagyvárosi területeket korlátozhatja a túlterhelt – A 3-as prioritás olyan tevékenységeket tartalmaz, amelyek a levegı minıségének javítására vonatkozó közlekedési infrastruktúra, valamint a negatív akcióterveket segítik elı az agglomerációkban. környezeti feltételek a programozási idıszak alatt (2007-2013) a növekvı közúti- és légi közlekedés eredményeként. – A 3-as prioritás azokat a lehetséges intézkedéseket – Az OP olyan tevékenységeket kell, hogy tartalmazza, amelyek a közlekedéshez használt kezeljen, amelyek a kiotói jegyzıkönyv idıtartamán megújulóilletve bioüzemanyag fenntartható túlmutató (2012 utáni) üvegházhatást okozó gázok gyártásával, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának hosszú távon való csökkentését kibocsátásának csökkentésére irányuló akciótervekkel célozzák. foglalkozik (lakások, közlekedés, gyártás)

– Támogatni kell a szakismeret átadását az integrált – Ezek a kérdések rajta vannak a 3-as prioritás által hulladékfeldolgozás, a tisztább gyártás és fogyasztás, kezelt lehetséges tevékenységek napirendjén a fenntartható energiatermelés és az építési (“környezetbarát technológiák és tevékenységek technológiák területén. támogatása”).

– A transznacionális tevékenységeknek kezelnie kell a lerobbant lakónegyedek, a városi kerületek és a (szennyezett) ipari területek regenerációjára vonatkozó stratégiákat. .

– A kulturális készletek tıkésítésére irányuló tevékenységeket korlátozni kell a természeti és társadalmi kapacitásokra és a “fenntartható turizmusfejlesztés” támogatására.

“

– A 4. prioritás, a városok és régiók ” versenyképességénekés vonzerejének fokozása , az életminıség javítására és a fenntartható városi fejlesztés elımozdítására összpontosít, beleértve a szektorokon átnyúló stratégiákat, annak érdekében, hogy a jelenlegi igényekhez igazítsa a rendelkezésre álló lakásokat. Továbbá az elhagyott ipari területek újrafejlesztést fel kell venni a transznacionális szakismeret-cseretevékenységek napirendjére. – A beavatkozás területe, “a kulturális készletek ” tıkésítése a vonzóbb városok és régiók kialakításáért , számításba veszi a gazdasági fejlıdés hosszú távú környezetvédelmi és társadalmi megszorításait.

A nyilvános konzultációs eljárás Az SKV irányelv 5. és 6. cikkének értelmében a környezetvédelmi hatóságoknak és a lakosságnak alkalma volt kifejteni véleményét az OP tervezetet és a környezetvédelmi jelentést illetıen. Az SKV eljáráson belül a konzultációnak két fı szakasza volt: –

1. szakasz: Alkalmazási kör – Konzultáció a környezetvédelmi hatóságokkal a résztvevı tagállamokban az alkalmazási kört, illetve a környezetvédelmi jelentés részleteinek szintjét illetıen: 2007. október 9-23. – 2. szakasz: Környezetvédelmi jelentés és az OP tervezet – Konzultáció a lakossággal, valamint a környezetvédelmi hatóságokkal a környezetvédelmi jelentést, illetve a programtervezetet illetıen: 2007. január 3 – február 28. (a Cseh Köztársaságban: 2007. február 6 – március 8.; a Szlovák Köztársaságban: 2007. február 5 – március 21.). A környezetvédelmi hatóságokat minden tagállamban e-mailben kérték fel arra, hogy küldjék el észrevételeiket a környezetvédelmi jelentést és a programtervezetet illetıen. A lakosságot a www.cadses.net weboldalon tájékoztatták a folyamatban lévı tervezési folyamatról és a releváns dokumentumokról, valamint itt kérték fel ıket arra, hogy küldjék el észrevételeiket.

A lakossági konzultáció eredménye és annak figyelembe vétele az OP végsı változatánál

54


Draft 3.7

A lakossági konzultáció során felvetett kérdéseket többnyire a nemzeti környezetvédelmi hatóságok vetették fel. Az áttekintés végett az alábbi javaslatokat tartalmazták: – – – –

–

A környezetvédelmi kérdések jelenlegi helyzetének kiterjesztett elemzése, beleértve a folyamatban lévı fejlesztések különbözı forgatókönyveit A nemzetközi szintő részletes normatív referenciák, különösen a biodiverzitás és a vizek megóvásának tekintetében Javaslatok a módosításokhoz és a lehetséges tevékenységekhez, amelyeket az OP-ba kell integrálni, ahogy azt a környezetvédelmi jelentésben rögzítették A projektek kiválasztására használt kritériumoknak, amelyek a program végrehajtásának részét képezik, elı kell írniuk, hogy bármely projektet, ami valószínőleg jelentıs hatással van a Natura 2000 területekre, megfelelı értékelésnek kell alávetni Szigorúbb kötelezettségek a környezeti hatások monitoring rendszerével szemben

Minden kérdés, amit a KÖZÉP-EURÓPA programban résztvevı tagállamokban a lakossággal való konzultációs idıszakban felvetettek, megtalálható az OP 7.3-as függelékében, beleértve az észrevételeket arról, ahogyan azokat figyelembe vették az OP végsı változatában. A program környezeti hatásainak monitorálása Az OP tartalmazza a monitoring és az értékelés folyamatához használt legfontosabb indikátorokat. A jövıbeni Monitoring Bizottság egy különálló dokumentumban továbbfejleszti az indikátorok teljes listáját. Ajánlott, hogy a kibıvített indikátorok integrált részét képezzék a környezetvédelmi indikátorok, mivel a monitoring tevékenység és a folyamatos értékelés „elengedhetetlen alapját képezi a jelentési és kommunikációs igényeknek ahhoz, hogy a program megvalósulását láthatóvá tegyék a programban részt vevık, illetve a lakosság számára” (OP 6.5.1-es fejezete). Továbbá, a monitoring tevékenységnek az alábbi kötelezettségeknek kell eleget tennie: –

Értékelnie kell az ezen jelentésben dokumentált környezetvédelmi értékelés eredményeit, a környezetvédelmi jelentés 5. fejezetére történı utalással; – Fel kell fednie az elıre nem látható jelentıs környezeti hatásokat; –

Fel kell mérnie a projekt-kiválasztási eljárás hatékonyságát a környezetre vonatkozó kérdéseket érintı jelentıs hátrányos hatások elkerülésének, illetve enyhítésének tekintetében. A monitoring tevékenységek lehetıvé teszik, hogy a programhatóságok javítóintézkedéseket tegyenek, amennyiben az értékelés váratlan hátrányos környezeti hatást mutat. A projektek kiválasztásához használt kritériumok kidolgozásakor fontos az olyan követelmények kiválasztása, amelyekkel elkerülhetıek a releváns környezeti kérdéseket érintı jelentıs hatások. Javasolt egy a környezeti kérdéseket érintı ex-ante hatásértékelés végrehajtása, esetleg az „útmutató kérdések” alapján (ld. a környezetvédelmi jelentés 3.3.1-es fejezete). Bármely projektet, ami valószínőleg jelentıs hatással van a Natura 2000 területekre, megfelelı értékelésnek kell alávetni annak következményeit illetıen a Természetes Élıhely irányelv 6. és 7. cikkének értelmében.

55

Draft 3.7

3.6


Az OP és más politikák és programok összhangja

A Közép-Európa Operatív Program 2007-2013 elısegíti a megújult Lisszaboni és Göteborgi Stratégiákban és a közösségi stratégiai iránymutatásban megfogalmazott prioritások megvalósítását, illetve figyelembe veszi az európai társadalmi, területfejlesztési és közlekedési politikákat is. 4. táblázat: Lisszabon, Göteborg és a kohéziós politikai fıbb pontjai

Lisszabon és Göteborg fıbb pontjai

az Únió kohéziós stratégiai útmutatói

G1 Versenyképes és dinamikus gazdaság

Társadalmi Ökológiai kohézió és fenntarthatóság befogadás

G2

G3

Nemi egyenlıség

1. prioritás: Az innováció erısítése Közép-Európában 2. prioritás: Közép-Európa külsı és belsı elérhetıségének javítása 3. prioritás: használata

A

környezet

felelıs

4. prioritás: A városok és régiók versenyképességének és vonzerejének növelése Az Únió kohéziós stratégiai útmutatói (2 006 /7 02 /EK ) 1. útmutató (G1): Európa és az európai régiók vonzóvá tétele munkavégzési és beruházási szempontból 2. útmutató (G2): a tudásbázis és az innováció fejlesztése a gazdasági növekedés érdekében 3. útmutató (G3): több és jobb munkalehetıség

2000 márciusában az Európai Tanács csúcstalálkozóján a kormányfık elfogadták a lisszaboni stratégiát, amely az EU számára azt a célt fogalmazta meg, miszerint az Uniót „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává kell tenni, mely képes a fenntartható gazdasági fejlıdésre több és jobb munkahelyet és szorosabb társadalmi összetartást biztosítva”. A társadalmi-gazdasági programot megfogalmazó stratégia hatáskörét a göteborgi csúcstalálkozón új megállapodással szélesítették ki, amely bevezette a gazdasági fejlıdés fenntarthatóságának kívánalmát. Mivel a lisszaboni stratégia nem volt eredményes, (a Bizottság az 17 Európai Tanács tavaszi ülésszakának szóló közleményében ) javasolta annak módosítását. Elıterjesztették, és a „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért. A lisszaboni stratégia új kezdete” címő dokumentumban elfogadták a Lisszaboni cselekvési programot. A kohéziós politikának is hozzá kell járulnia a lisszaboni célkitőzések megvalósításához. A „Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi stratégiai iránymutatások a 2007– 2013 közötti idıszakra” címő tervezet18 az alábbi prioritásokat fogalmazta meg a közösség számára: – Európa és az európai régiók vonzóvá tétele munkavégzési és beruházási szempontból, –

a tudásbázis és az innováció fejlesztése a gazdasági növekedés érdekében,

–

több magas színvonalú munkalehetıség teremtése.

Az Európai Szociális Program meghatározza a szociális politika terén végzett tevékenységek fı irányvonalát, és hozzájárul a lisszaboni stratégia megvalósításához. Fı célja, hogy mindenki számára elérhetıvé tegye a munkalehetıségeket, az erıforrásokat, a jogokat, az árukat és a szolgáltatásokat, 17

Közlemény az Európai Tanács tavaszi ülésszakának. Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért. A Lisszaboni stratégia új kezdete. COM (2005)24, Brüsszel, 2005. február 2. 18 A Bizottság közleménye: Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi stratégiai iránymutatások a 2007–2013 közötti idıszakra CDRR-05-0010-05-EN, Brüsszel, 2006. május 22.

56


Draft 3.7

csökkentse a társadalmi kirekesztettség kockázatát, segítse a legnehezebb helyzetben élıket és mozgósítsa a gazdaság- és társadalompolitika valamennyi szereplıjét/szervezetét. A dokumentum elemei visszaköszönnek a általános gazdaságpolitikai iránymutatásban és az európai foglalkoztatási stratégia iránymutatásában, és kitérnek a mikro- és makroökonómiai politikára, és a foglalkoztatással kapcsolatban az új munkahelyek teremtésére és a gazdasági növekedésre. Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ETP, 1999) – kormányközi dokumentum – a közösségi regionális és területfejlesztési politikák összehangolását támogatja. Az alapvetı célkitőzései, amelyek a fenntartható és kiegyensúlyozott területfejlesztést hivatottak megvalósítani, az alábbiak: –

gazdasági és társadalmi kohézió,

–

a természeti és kulturális források megırzése és kezelése,

–

a versenyképességben tapasztalható különbségek csökkentése az európai térségben.

Az európai integráció az ETP fontos része. A határokon átnyúló regionális fejlesztések megvalósításában együttmőködnek a helyi és regionális hatóságok. Ugyanakkor a program figyelembe veszi a Területi Programot, amely egy a tagállamok által készítendı kormányközi dokumentum. Ennek a programnak a célja a lisszaboni és a göteborgi stratégiák alkalmazása az EU területi fejlesztése érdekében. Az európai uniós közlekedési rendszerek fejlesztése a lakosság gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi igényeit hivatott kielégíteni. Már az „Európai közlekedési politika 2010-re:Itt az idı dönteni” címő fehér könyv is kiemelte, hogy a hatékony közlekedési rendszer elengedhetetlen Európa fejlıdéséhez és erıs hatást gyakorol a gazdasági növekedésre, társadalmi fejlıdésre és a környezetvédelemre. Az EU közlekedési politikája lehetıvé teszi, hogy az európai polgárok olyan hatékony közlekedési rendszereket használjanak, amelyek: –

az egész Unióban lehetıvé teszik a személyek és vállalkozások mobilitását,

–

védik a környezetet, biztosítják az energiahatékonyságot, megteremtik az iparágban dolgozók minimális munkafeltételeit és védik az utasokat és a polgárokat,

–

a mobilitás és a biztonság céljainak elérése érdekében új módszerekkel erısítik a bıvülı közlekedési ipar hatékonyságát és fenntarthatóságát,

–

nemzetközi kapcsolatokat létesítenek, és az elsı három cél elérését nemzetközi szervezetekben való részvételükkel támogatják.

A transzeurópai közlekedési hálózat (TEN) az egyik legfontosabb projekt, amely a közlekedési hálózat fejlesztésével foglalkozik, összeköti a nemzeti hálózatokat, korszerő és hatékony infrastruktúrát épít ki, és mindezek révén javítja az EU-n belüli elérhetıséget. Az általános célokat és stratégiát a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSR) határozza meg, és ez a határokon átnyúló programok számára is lényeges, hiszen a NSR a transznacionális együttmőködés irányvonalát is kijelöli. Ezzel kapcsolatban külön figyelmet fordítunk arra, hogy elkerüljük a beavatkozások (tevékenységek) párhuzamos finanszírozását a Strukturális Alapból. –

Ausztriában a NSR (strat.at) tartalmazza a regionális versenyképességi és foglalkoztatási operatív programokat (nyolc szövetségi tartományban), a kifutó konvergencia programot (egy szövetségi tartomány) és az európai területi együttmőködést. A NSR leszögezi, hogy Ausztria számára fontos az együttmőködés, hiszen az ország területéhez viszonyítva sok a határ menti régió, és jó tapasztalataik vannak a Strukturális Alap elmúlt két költségvetési idıszakából is. A határon átnyúló együttmőködés célja, hogy a jelenlegi periódushoz képest erısítse a közös projektek kidolgozását és végrehajtását. Ez azzal a járulékos elınnyel is járna, hogy jobb minıségő projektek születnének, és átalakulnának az érintett régiók funkciói.

–

Csehországban a NSR alapvetı célja a társadalmi-gazdasági helyzet hozzáigazítása a fenntartható fejlıdés alapelvéhez, hogy ezáltal az ország vonzó célpont legyen a befektetıknek, javuljon a foglalkoztatás és az állampolgárok élete is. A dokumentum kijelenti, hogy Csehország részt fog venni a jövıbeli határokon átnyúló és régiók közötti együttmőködési programokban. A stratégiai cél – a kiegyensúlyozott regionális fejlıdés – az európai területi együttmőködéssel egyetemben a határokon átnyúló, régiók közötti és transznacionális együttmőködést támogatja. A transznacionális együttmőködés keretében Csehország más uniós tagállamokkal lép partnerségre a stratégiai jelentıségő területeken, és a régiók 57

Draft 3.7


összekapcsolására törekszik (a szállítási lehetıségek és a környezetvédelem javításával, az elıvigyázatosság és a kockázatkezelés révén, közös vízgazdálkodási rendszerekkel, és olyan szemmel nem látható kapcsolatok kiépítésével, mint a tapasztalatcsere, innovációs rendszerek vagy az IKT-ismeretek terjesztése a lakosság körében). –

A németországi NSR külön fejezetet szentel az európai területi együttmőködésnek. A dokumentum leszögezi, hogy a határokon átnyúló projektek az együttmőködés révén támogatják a strukturális gyengeségekkel küszködı régiókat, ami a fejlıdés egyik fontos eleme. A régiók közötti együttmőködés leginkább az innováció és a tudásalapú gazdaság területérıl szóló vélemény- és tapasztalatcsere formájában valósul meg.

–

Magyarország nemzeti stratégiai referenciakerete a foglalkoztatásra és a hosszú távú gazdasági növekedésre összpontosít. Az ország stratégiai céljai között szerepel a versenyképességet javító és a tudásalapú társadalmat kiépítı közös programokban való aktív részvétel. Magyarország nemzetközi tevékenységének célja, hogy az európai keretek között támogassa a szomszédos országokban élı magyar közösségek átalakítását és alkalmazkodását a modern élethez. A régió dinamikus fejlıdése érdekében ösztönzik a közös regionális, infrastrukturális és intézmény- és gazdaságfejlesztést.

–

Olaszországban a NSR a Strukturális Alap valamennyi célkitőzését egyesíti, és a területi együttmőködést tartja az egyik legfontosabb stratégiai irányvonalnak, amelyet minden tevékenység során érvényesíteni kell. Így nincs is külön fejezet sem a területi, sem a határokon átnyúló együttmőködésrıl. Külön fejezet helyett azonban stratégiai célnak minısítették a 3. célkitőzést. Az OP az elıkészítı munkacsoportok következtetéseire épül, amelyek közül az egyik a 3. célkitőzéssel foglalkozott. Ez a munkacsoport saját prioritásokat fogalmazott meg a területi együttmőködés terén, és ezeket belefoglalták a NSR tervezetébe.

–

A lengyelországi NSR fı célja, hogy növelje a lengyel gazdaság versenyképességét, a tudásra és a vállalkozásokra épülı gazdaságot hozzon létre, emelje a foglalkoztatás szintjét és erısítse a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót az országon belül és Lengyelország és a többi uniós tagállam között egyaránt. A stratégiai célt hat horizontális cél megvalósításával kívánják elérni. A NSR nem tartalmaz külön a transznacionális együttmőködésrıl szóló fejezetet, ehelyett a területi együttmőködésrıl „A lengyel régiók versenyképességének javítása és a társadalmi, gazdasági és területi marginalizálódás megelızése” címő horizontális cél tárgyalásánál ejt szót. Itt azt a megállapítást olvashatjuk, hogy különösen a kelet-európai országok régióival folytatott együttmőködés új értelmet nyert. A határokon átnyúló együttmőködés formái közül a program a közlekedési, turisztikai és környezetvédelmi infrastruktúra kiépítésére, és a tapasztalatcserére összpontosít.

–

Szlovákiában a NSR azt tőzte ki célul, hogy 2013-ra fenntartható fejlıdés mellett jelentısen növelje a szlovák régiók és a szlovák gazdaság versenyképességét és teljesítményét (hatékonyságát). A szlovák NSR mindössze két célkitőzést fogalmaz meg: a konvergenciát és a regionális versenyképességet és foglalkoztatást. Az európai kohéziós politika harmadik célkitőzése nem szerepel külön fejezetben, hanem a stratégiáról szóló fejezetben a területi célkitőzéshez kapcsolódik. Az európai területi és határokon átnyúló együttmőködés témakörét külön operatív programokban rendezik.

–

Szlovéniában a NSR öt célkitőzést határoz meg, amelyeket határokon átnyúló együttmőködéssel kell támogatni. Kiemelten kell kezelni a területi kohéziót, amelynek célja a kiegyensúlyozottabb fejlıdés biztosítása, fenntartható városi és vidéki közösségek kialakítása és a más környezeti következményekkel járó politikákkal való összhang megteremtése. A NSR a városokban az új munkahelyek teremtésére és a növekedésre, vidéken pedig a gazdaság változatosabbá tételére fordít külön figyelmet. A határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttmőködésnek az elızıekbıl következıen az alábbi három prioritás megvalósításához kell hozzájárulnia: (1) Európa és a régiók vonzóvá tétele foglalkoztatási szempontból és a befektetık számára (2) a növekedés érdekében az innováció és a tudás mélyítése, (3) új munkahelyek teremtése és a munkakörülmények javítása.

Mivel Ukrajna is részt vesz az együttmőködésben, a jelen operatív program kapcsolódik az Európai Szomszédság és Partnerség Eszközhöz (ENPI), Az elıcsatlakozási támogatásokat (IPA) koordinálni kell a többi programmal az együttmőködés során.

58


Draft 3.7

A kibıvült Európai Unióval szomszédos országok számára az ENPI 2007-2013 váltja fel a korábbi Tacis, MEDA és Interreg programokat. Az ENPI célja két vagy több partnerország együttmőködésének elısegítése, lehetıleg a tagállamok részvételével. Az ENPI-t három programtípus segítségével hajtják végre. Ezek közül az egyik olyan tematikus programokat tömörít, amelyek több ország, köztük egy vagy több EU-tagország, közös problémáinak megoldására törekszenek. A általános rendelet 9. cikke értelmében, a Bizottság és a tagállamok biztosítják, hogy a segítségnyújtás összhangban van a Közösség tevékenységeivel, politikáival és prioritásaival, valamint jól kiegészíti a Közösség többi pénzügyi eszközeit. A koordináció a Közép-európai Transznacionális program és azon nemzeti programok között, amelyek részben lefedik a jogosult területeket, elengedhetetlen ahhoz, hogy a különbözı szintek között összhangot teremtsünk, és további csatlakozási finanszírozást tegyen lehetıvé a transznacionális projektekben. Így a koordináció a jelenlegi programmal különösen szükséges a következı intézményekkel: –

ERFA – Európai Regionális Fejlesztési Alap: Konvergencia vagy Versenyképesség

–

ESF – Európai Szociális Alap

–

ENPI – Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz

Az Európai Területi Együttmőködés célkitőzés keretein belül szükség van még figyelembe venni az estleges átfedéseket más programokkal a jogosult területen (határon átnyúló és régiók közti együttmőködések, transznacionális együttmőködési területek, hálózati programok, mint pl. ESPON 2013, URBACT II, INTERREG II, INTERREG IV/C), annak érdekében, hogy javuljon az összhang és ki lehessen használni az egymást kiegészítı tevékenységeket, valamint el lehessen kerülni a tevékenységek megduplázódását. Ebben az értelemben a következı transznacionális területeket különösen figyelembe kell venni: Dél-kelet Európa, Alpok, Észak-nyugat Európa és a Földközi-tenger. A tevékenységek koordinált végrehajtása különösen fontos lesz az EMVA (Európai Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Alap) és az EHA (Európai Halászati Alap) által finanszírozott tevékenységekkel kapcsolatban. Lehetséges hasonló tevékenységeket fıként a 3. (A környezet felelıs használata) és a 4. prioritásban (A városok és régiók versenyképességének és vonzerejének növelése) fordulhatnak elı. A városiasodás problémájának fontosságát a Bizottság jelentése is kidolgozta (Kohéziós Politika és a Városok: a városok hozzájárulása a növekedéshez a régióbeli munkalehetıségekhez – COM(2006) 385, 2006. július). Összefüggések más EU politikákkal A Közép-európai Program tevékenységei olyan témákra összpontosítanak, amelyek más strukturális alapoknak is részei. Az összefüggés más strukturális alapokkal ennek a programnak alapvetı eleme, amely biztosítja, hogy a tevékenységek összhangban vannak az EU politikák tartalmával. A program támogatásáért a projekteknek követniük kell az általános rendelet 16. cikkét az egyenlı esélyekrıl férfiak és nık számára, valamint harcolniuk kell a nemi-, faji-, etnikai alapú-, vallási-, életkorivagy nemi identitás miatti diszkrimináció ellen. A projekteknek szintén összhangban kell lenniük a környezet védelmérıl és javításáról szóló célkitőzésekkel (az általános rendelet 17. cikke és a Szerzıdés 6. cikke). A tagállamok biztosítják, hogy bármely állami segély, amelyik ezzel a programmal kapcsolatban van, összhangban van a „de minimis” szabállyal, vagy más segélyprogramokkal, amelyeket kivételes szabályok alapján alkalmaznak, vagy értesítik róla a Bizottságot az értesítési szabályoknak megfelelıen. Részletes információt errıl a Végrehajtási Útmutató tartalmaz.

.

59

Draft 3.7

4.


Programprioritások

A Közép-európai Program prioritásait és beavatkozási területeit az európai uniós területi kohéziós politika alakulásának figyelembe vételével határoztuk meg. A program ösztönzi a lisszaboni és göteborgi célok elérését, és új érdekelteket igyekszik bevonni az innováció és a gazdasági fejlıdés területén. Az OP a múlt tapasztalatait és a mai ismereteket is felhasználja, hogy új értékekkel bıvítse a jelenlegi ismereteinket.

4.1

Elsı prioritás: Az innováció erısítése Közép-Európában

A prioritás indokai és a terület kihívásai Általánosan elfogadott tény, hogy az innováció a gazdasági jólét egyik alapja. Nemcsak a csúcstechnológiai iparhoz kapcsolódnak újítások, hanem valamennyi iparághoz és gazdasági ágazathoz. Az innováció nem csupán egy ötlet vagy az ötletbıl megvalósított termék vagy szolgáltatás. Az innováció valójában egy folyamat, amelyben a résztvevık – a közszféra szereplıit is ideértve – a tudást új termékké, szolgáltatássá alakítják. Az innováció nem lineáris folyamat, hanem sok szereplıt egyesítı és gyakran hosszú idın át fennálló rendszer. A jól mőködı innovációs rendszer biztosítja a nagyvállalatok, kutatók, vállalkozók, kis- és közép vállalkozások, befektetık, tanácsadók, közvetítık, regionális hatóságok és más szereplık közötti szabad információáramlást. A rendszereknek természetesen vannak mőszaki, technikai elemei is, de mindenekelıtt egyénekbıl épülnek fel, ezért a közelség nagyon fontos az innovációs rendszerekben. A fentiekbıl kiviláglik, hogy melyek az innovációs folyamatot meghatározó tényezık: –

a (nem kizárólag) a különbözı szintő hatóságok által lefektetett keretfeltételek (regionális innovációs politika, európai uniós irányelvek, nemzetközi szervezetek, stb.);

–

intenzív kommunikáció és együttmőködés a regionális innovációs rendszer szereplıi (cégek, egyetemek, innovációs központok, oktatási intézmények, pénzügyi intézmények, ipari szövetségek és állami ügynökségek) között;

–

a kutatószervezetek és technológiaközvetítı szervezetek munkavállalóinak ismeretei.

Közép-Európában az egyes régiók között nagy különbségek figyelhetık meg az innováció feltételeiben. A fejlett és a központi régiókban a mőszaki kutatás-fejlesztési infrastruktúra nemzetközi színvonalon áll, a vidéki és elıvárosi térségekben azonban rossz állapotban van. Ez a tendencia azért lényeges, mert tovább erısíti a régiók közti társadalmi és gazdasági különbségeket. Az eltérı ütemő fejlıdést fokozza az is, hogy a külföldi tıke csak bizonyos térségekbe áramlik, és ezt az egyenlıtlenséget az államok ritkán ellensúlyozzák. Továbbá, bár a kutatási és mőszaki fejlesztési kiadások megfelelnek az EU25-ök átlagának, nagyon kevés a magánszféra hozzájárulása. Az új tagállamok számára így a felzárkózás a legfıbb feladat, és ez kihat az egész transznacionális együttmőködési területre. Az innováció számára elınyös feltételek kialakítása a következıket jelenti: az intézményrendszer megteremtése, a kedvezı környezet kialakítása és az innovációs rendszer hiányzó elemeinek pótlása (kockázati tıke elérhetısége, szélessávú internet, transzferintézmények, stb.). A jó vállalatirányítás és a hatékony intézményrendszer a regionális innovációs kapacitás növelésének további elıfeltétele. A szereplık közötti kommunikáció és együttmőködés és az innovációs kapacitás igazi próbája az lesz, hogy képes-e Közép-Európa a mőszaki kutatás-fejlesztési infrastruktúra és a know-how transzfer javítására. Jelenleg a szélessávú összeköttetés és a transzferintézmények hiánya több országban is visszaveti az ismeretek terjesztését és az innováció ütemét. A magánszféra vállalkozásai keveset fordítanak kutatásra és mőszaki fejlesztésre, ezért az innováció körét nemcsak földrajzi értelemben kell kiszélesíteni, hanem a transzferintézményekben hozzáférhetıvé kell tenni az új ismereteket és az újításokat a konkrét termékek elıállításánál is fel kell használni. Az egész innovációs folyamat legfontosabb tényezıje az innovációs eredmények terjesztésének képessége. A terjesztéshez a közés a magánszféra együttmőködésére és regionális klaszterek kialakítására van szükség. Támogatni kell

60


Draft 3.7

a regionális innovációs politikát és stratégiákat, különösen a kevésbé kedvelt és a gyéren lakott régiókban. Bár a közép-európai munkaerı erıs mobilitása gazdasági elınyként is felfogható, néhány régiót kifejezetten hátrányosan érint, hogy a folyamat egyirányú, és így a kevésbé vonzó területek elvesztik a fiatal és jól képzett munkaerejüket. A tudásfejlesztés rendszerén is javítani kell annak érdekében, hogy az állampolgárok megszerezhessék a tudásalapú gazdaságban szükséges végzettségeket. Harcolni kell az agyelszívás ellen is. A fenti lépések az egész együttmőködési terület gazdaságát erısítik.

Célkitőzés Az innovációs potenciál jobb kihasználása érdekében az innovációs környezet javítása az összes régióban azáltal, hogy kielégítjük az egyéni szükségleteket, kiküszöböljük a gyenge pontokat és kiemeljük az erısségeket.

Határokon átnyúló megközelítés A fenti célok eléréséhez a határokon átnyúló megközelítést választottuk, amely az innovációt nemcsak horizontális, minden politikában megjelenı célként kezeli, hanem önálló prioritásként is megjeleníti. A prioritás a feltárt innovációs gyengeségek kiküszöbölését célozza meg. Annak érdekében, hogy összes közép-európai régióban javuljon az innovációs teljesítmény, elsısorban a gyengébb területeket kell támogatni, mert ezek fogják vissza a fejlıdést. A prioritás persze emellett azt is támogatja, hogy további elırelépés történjen az erısségek terén is. A prioritás keretében nemcsak mőszaki kutatás-fejlesztést támogatunk, hanem a termékek és szolgáltatások nem technológiai jellegő fejlesztését is, pl. az üzleti szolgáltatásokat, formatervezést, és egyéb piaci tevékenységeket. Az OP inkább olyan projekteket finanszíroz, amelyek a regionális fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységeket és eredményeket tartalmaznak, és nem csupán egy szők tudományos területen vagy iparágon belüli kapcsolatépítést tőzik ki célul. Az európai területi együttmőködési program különleges ereje abban rejlik, hogy kapcsolatot teremt a mőszaki szakértık, a kutatók és a közigazgatásban dolgozók között. Így a program abban a kivételes helyzetben van, hogy egyszerre két pillérre is építhet: a kutatási eredményekre és a jelenlegi vagy újonnan feltárt ismeretekre és a közigazgatásra és a politika szereplıire.

Elsıdleges célcsoportok Az alábbi szereplık tartoznak az OP elsıdleges célcsoportjába: valamennyi országos, regionális és helyi döntéshozó és érdekelt fél az oktatás, kutatás, ismeretterjesztés, technológia, munkaerıpiac és a regionális fejlesztés terén, például a beavatkozási terület által érintett helyi és regionális hatóságok, regionális fejlesztési ügynökségek, gazdasági kamarák, egyetemek, felsıoktatási intézmények, kutatóintézetek, egyesületek, technológiai transzferintézmények, K+F-intézetek, regionális nemzetközi mőszaki kutatás-fejlesztési központok, inkubációs központok, oktatási és képzési központok, munkaerıpiaci szolgáltatók, szociális partnerek, munkáltatók szövetségei, szakszervezetek, kis-és középvállalkozások és végül a lakosság csoportjai és azok képviselıi. A tevékenységek három beavatkozási területen folynak: P1.1 Az innováció feltételeinek javítása, P1.2 Az újítások terjesztésére és alkalmazására szolgáló lehetıségek kialakítása, P1.3 A tudásfejlesztés támogatása.

61

Draft 3.7


BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK P1.1 Az innováció feltételeinek javítása Az innovációs rendszer elengedhetetlen a gazdasági versenyképességhez. Az innováció elıfeltétele pedig a megfelelı szervezeti, pénzügyi, jogi és közigazgatási keretek megléte. A határokon átnyúló együttmőködésnek javítania kell az innovációs irányítást, azaz azt a szervezeti kapacitást, amely felismeri, erısíti és kezeli az innovációs lehetıségeket, és együttmőködést alakít ki ennek érdekében a köz- és magánszférában egyaránt. A prioritás célja, hogy kölcsönös tanulás, know-how transzfer és kapacitásfejlesztés révén ösztönözze az új ismeretek létrehozását és alkalmazását, különös tekintettel az innovációs politika területi vonatkozásaira. Az innovációs politika az alábbi tevékenységek útján mőködik: –

–

62

mechanizmusok kialakítása a különbözı közép-európai innovációs politikák és megközelítések megvitatására és összehangolására az innovációs rendszer legfontosabb szereplıi között (regionális fejlesztési ügynökségek, gazdasági kamarák, egyetemek, kutatóintézetek, kis- és középvállalkozások, stb.), pl. jövıbe mutató kezdeményezések révén; transznacionális klaszterek létrehozása és fejlesztése a kulcsterületeken;

–

a finanszírozó intézmények és a hatóságok közötti kapcsolatépítés annak érdekében, hogy az egész beavatkozási területen fejlesszük az innováció finanszírozási rendszerét (finanszírozási programok, kockázati tıke);

–

a köz- és magánszféra szereplıi közötti transznacionális innovációs együttmőködés kialakítása;

–

technológiai transzfer intézmények létrehozása és fejlesztése, külön figyelmet szentelve a határokon átnyúló technológiai transzfer és a szellemi tulajdonjogok kezelésének;

–

a mőszaki kutatás-fejlesztési lehetıségek közötti kapcsolatokat és a hozzáférést erısítı politika támogatása.


Draft 3.7

P1.2 Az újítások terjesztésére és alkalmazására szolgáló lehetıségek kialakítása Az innovációs rendszerhez való hozzáférést több tényezı határozza meg. Az elérhetıség a vállalkozások méretétıl és elhelyezkedésétıl függıen változik, és különösen a kevéssé fejlett és periférikus régiókban mőködı kis- és középvállalkozások számára jelent problémát. A korlátok lebontása elısegíti az innovációs rendszerhez és a K+F-eredményekhez való egyenletesebb és szélesebb körő hozzájutást. Ezáltal jobban kihasználható a jelenlegi tudásbázis és jobban kiaknázhatók a kutatási eredmények. Ha a kutatási rendszer sokkal inkább a pályázatokra és szolgáltatásokra összpontosítana, ez az állampolgárok számára is megkönnyítené az információs társadalomba való beilleszkedést, és támogatná a területi és társadalmi integrációt. A jelen beavatkozási terület a technológiák és kutatási eredmények terjesztésére is figyelmet fordít. Célunk az innovációs eredmények terjesztésének útjában álló akadályok lebontása, a technológiai transzfer erısítése és a terület szereplıi közötti együttmőködés erısítése az alábbiak által: –

a technológiatranszfer és a tapasztalatcsere ösztönzése, különösen a hátrányos helyzető régiókban;

–

a technológiai transzferintézmények és a gyártók közötti együttmőködés támogatása;

–

a tudományos ismeretek elérhetıségének könnyítése és a jelenlegi ismeretek felhasználása;

–

határokon átnyúló hálózatok kiépítése a felsıoktatási intézmények és a kutatóintézetek között;

–

az IKT használat bátorítása, hogy ezáltal az innovációs rendszerek között jobb legyen a régiók közötti és a határon átnyúló kommunikáció és az együttmőködés

–

pályázat-orientált együttmőködés kialakítása és erısítése a kutatóhálózatok és a vállalatok között.

–

Azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek a transznacionális szinten lehetıvé teszik a hozzáférést a csúcstechnológiákhoz.

63

Draft 3.7


P1.3 A tudásfejlesztés támogatása A közép-európai országok tudásalapú társadalmat igyekeznek megvalósítani. A tudás és a know-how fejlesztésének elıfeltétele, hogy az oktatási, képzési és kutatóintézetek, illetve a velük együttmőködı üzleti szektor transznacionális hálózatokat alakítson ki. A Közép-Európában hagyományosan magas szintő oktatásra alapozva, a különbözı szereplık ismereteivel kiegészítve továbbfejleszthetı az innovációs rendszer, és elérhetı, hogy a térség hozzáférjen a vezetı technológiai és üzleti gyakorlatokhoz. Az egyre változatosabb és egyben elöregedı társadalomban rejlı lehetıségek feltárása új kihívást jelent a gazdasági versenyképességet elısegítı tudásfejlesztés számára az üzleti szektor, a szakmai képzés, a döntéshozók és a többi helyi szereplı közötti kapcsolatok erısítésével. A tudásfejlesztés kereteit az alábbiakkal fogjuk javítani: –

–

64

a jelenlegi felsıoktatási és az egész életen át tartó tanulással összefüggı oktatási és képzési hálózatok fejlesztése és új, jobb hálózatok kialakítása; humánerıforrás- és tudásfejlesztés közös stratégiák és cselekvési tervek kialakítása;

–

a demográfiai változások, migráció és az agyelszívás kezelésére közös stratégiák alkalmazása;

–

a munkaerıpiaci szervezetek együttmőködés támogatása;

–

a technológiai és innovációs eredmények terjesztésének támogatása, a regionális innovációs rendszerek fontosságának kiemelése.

és

a

képzési

intézmények

közötti

transznacionális


4.2

Draft 3.7

Második prioritás: Közép-Európa külsı és belsı elérhetıségének javítása

A prioritás indokai és a terület kihívásai Az elérhetıség a gazdasági növekedés és fejlıdés elıfeltételének tekinthetı: segíti a személyek, áruk és információk áramlását, növeli a gazdasági hatékonyságot és javítja a régiók fejlıdésének kilátásait. A közlekedési folyosók az általuk érintett települések számára több szempontból is fontosak: elérhetıvé teszik a piacokat, és megnyitják a logisztikai funkciók ellátásának lehetıségét. A fentiek alapján a közlekedési infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen az országos és regionális piacok integrálásához, és ez különösen igaz az immáron kibıvült Európai Unióra. Az elérhetıség szorosan összefügg a területi kohézióval, hiszen kiküszöböli, hogy „az emberek hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, bárhol is éljenek vagy dolgozzanak az Unióban”. Mindezek alapján az elérhetıség a különbségek csökkentésének egyik alapvetı eleme. Közép-Európában nem minden területen azonos szintő az elérhetıség, jól megközelíthetı központi térségek és a hiányzó vagy elhanyagolt közlekedési kapcsolatok miatt nehezen elérhetı kiterjedt vidéki és periférikus régiók váltakoznak. Ebbıl következik, hogy kétféle kihívást kell kezelni. Egyrészt össze kell hangolni a transznacionális közlekedési folyosók használatát az országos és európai uniós közlekedési politikákkal (pl. TEN, TINA), és magukat a folyosókat is össze kell kapcsolni és korszerősíteni kell. Ki kell küszöbölni a közlekedési hálózat szők kapacitású részeit, biztosítani kell a tengeri kikötık elérhetıségét (a Balti-, Adriai- és az Északi-tengeren), és az EU bıvítése következtében megnövekedett forgalmat fenntartható módon kell kezelni. Másrészt megfelelı közlekedési megoldást kell találni a nagyvárosi területek, illetve a vidéki és ritkán lakott térségek kiszolgálására. Az elérhetıséget a közlekedési hálózatok bıvítésével és hatékonyságuk növelésével egyaránt lehet javítani. Az összekapcsolhatóság és a kölcsönös átjárhatóság (interoperabilitás) biztosítja a kapcsolatot a különbözı közlekedési módok között. A jelenlegi hálózatok felújításához tehát a különbözı (városi, regionális és nemzetközi) szintek együttmőködésére van szükség. A „mennyiségi” kihívás mellett minıségi kihívásoknak is meg kell felelni. Bár Közép-Európában a teherszállításon belül viszonylag magas a vasúti szállítás aránya, a közlekedési hálózatok kölcsönös átjárhatósága terén súlyos hiányosságok vannak. A multimodális logisztikai központok megteremtése a legtöbb új tagállam számára az egyik legfontosabb jövıbeli feladat. Ezen feladatok nemzetközi összehangolása és a hatékony együttmőködés minden (nemzetközi, országos, regionális és helyi) szinten lényeges. A közlekedési hálózatok hatékonyabbá tételéhez ösztönözni kell az innovatív IKT-megoldások használatát a logisztikai szektorban. A fentiek jelentısége akkor mutatkozik meg igazán, ha figyelembe vesszük a logisztika növekvı jelentıségét a térségben. Ha nem találunk módot a multimodális logisztikai megoldások bevezetésére és a logisztikai együttmőködésre, nagy a veszélye, hogy tovább fog nıni a közép-európai közúti forgalom. A közlekedési folyosók számos gazdasági lehetıségek kínálnak Közép-Európának, például a piacok elérhetıségét vagy a logisztikai funkciók ellátásának lehetıségét. A TEN-T folyosók által biztosított jobb elérhetıség jótékonyan hathat a városok és városi rendszerek gazdaságára, például vonzza a befektetıket vagy megnyitja az utat az új szolgáltatások és innovatív beruházások elıtt. A közlekedés azonban jelentıs környezetterheléssel is jár, amelyet a különbözı szereplık (környezetvédı csoportok, az üzleti szféra, stb.) érdekeinek figyelembe vétele mellett enyhíteni kell. A városi területek terjeszkedése, a nemzetközi közlekedési útvonalak növekvı forgalma, a tény, hogy egyre több embernek van gépkocsija és a jövıbeli forgalomnövekedés mind súlyos környezeti kockázatokat hordoz a térségben. Itt kell azonban megjegyezni, hogy néhány közép-európai régió sok tapasztalattal rendelkezik a környezetbarát közlekedés terén, és a városi tömegközlekedés magas aránya más régiók és városok számára is példaként szolgálhat. Önmagában a közlekedési hálózat fejlesztése még nem eredményez automatikusan jobb elérhetıséget, hiszen nem kívánt hatásokkal is járhat. Ezek kiküszöböléséhez kiegészítı intézkedésekre van szükség. Kiegészítı intézkedésként szóba jöhetnek az elérhetıség javításának olyan alternatív módjai is, amelyekben a költségek nagy részét a használókra terhelik, de az elérhetıség javításának ésszerő módját jelentheti az információs és kommunikációs technológiák használata is. Mivel némely új tagállamban és a vidéki területeken az internet és a szélessávú kapcsolatok bevezetése terén jelentıs lemaradás tapasztalható, Közép-Európának támogatnia kell az IKT-infrastruktúra felzárkóztatását, és olyan célokra kellene használnia az információs és kommunikációs technológiákat, mint például a szolgáltatások hozzáférhetıvé tétele a gyéren lakott területeken.

65

Draft 3.7


A fenti kihívásokat összegeztük a következı célkitőzésben, amely az elérhetıséget a kohézióval és a fenntartható fejlıdéssel együtt kezeli.

Célkitőzés A közép-európai országok belsı kohéziójának erısítése innovatív megoldások útján azáltal, hogy a fenntartható fejlıdés elvének figyelembe vétele mellett javítjuk az elérhetıséget.

Transznacionális / Határokon átnyúló megközelítés A célkitőzés elérése és a fenti problémák megoldása érdekében olyan transznacionális megközelítést választottunk, amely figyelembe veszi, hogy az elérhetıség a területi lehetıségek kihasználásának fontos feltétele, azonban egyúttal a környezetet is terheli. A módszer az elérhetıséget több oldalról közelíti meg: a forgalom (intermodalitás), a kapcsolatok (közlekedési hálózatok) és a csomópontok (multimodális logisztikai együttmőködés) oldaláról. A megközelítés a fenntarthatóságot magasabb szintő prioritásként kezeli, továbbá biztonságosabbá teszi a mobilitást. A megközelítés kidolgozásánál tisztában voltunk azzal, hogy a hálózatok bıvítése és a logisztikai fejlesztés még nem eredményez automatikusan jobb elérhetıséget. Ezért nyitottak vagyunk az elérhetıség javításának alternatív megoldásaira is. A fenntarthatóság az egész programon átívelı alapelv. A jelen prioritás keretében azonban elkülönítve tárgyaljuk a biztonságos és a fenntartható mobilitást, hogy célzottan tudjuk kezelni a (transznacionális) közlekedési hálózatok fejlesztésébıl származó környezetterhelést. A közlekedés fenntarthatóságát helyi, regionális és nemzetközi szinten is biztosítjuk. Mindehhez az egyéni és a tömegközlekedésben egyaránt fejleszteni kell az energiahatékonyságot. Az elıbbieken túl foglalkozunk a közlekedésbiztonsággal is. Így minden, a célkitőzés alá tartozó projekt messzemenıen tiszteletben tartja a környezetvédelmi fenntarthatóság elvét.

Elsıdleges célcsoportok Az alábbi szereplık tartoznak az elsıdleges célcsoportba: valamennyi regionális és helyi döntéshozó és érdekelt fél a közlekedés, logisztika, közlekedésbiztonság és IKT terén, például a prioritás által érintett helyi és regionális hatóságok, állami közlekedési egyesületek, infrastruktúramőködtetık, logisztikai központok, logisztikai platformok, a közlekedés és a mobilitás terén alkalmazott kutatásokat végzı intézetek, regionális egyesületek, regionális innovációs ügynökségek, közlekedési szövetségek, KKV-k, lobbicsoportok, valamint a lakosság csoportjai és azok képviselıi. A tevékenységek négy beavatkozási területen folynak: P2.1 Közép-Európa összekapcsolhatóságának fejlesztése, P2.2 Multimodális logisztikai együttmőködés kialakítása, P2.3 A fenntartható és biztonságos mobilitás támogatása, P2.4 Az elérhetıség javítása IKT- és alternatív megoldások révén.

66


Draft 3.7

BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK P2.1 Közép-Európa összekapcsolhatóságának fejlesztése A közép-európai térség kapcsolatban áll a legfontosabb transznacionális európai közlekedési folyosókkal. A folyosók bıvítése elısegíti az együttmőködési terület integrációját, és jó lehetıségeket kínál a másodlagos hálózatok számára. A program keretében végzett tevékenységek révén javul és fenntarthatóbbá válik a városi, regionális és nemzetközi összekapcsolhatóság. A tevékenységeknek fejleszteniük kell Közép-európai összekapcsolhatóság nemzetközi megoldásait, de egyszersmind számolniuk kell a közlekedés negatív hatásaival, és hatékony és fenntartható közlekedési hálózatot kell kialakítaniuk. A beavatkozási terület célja az összekapcsolhatóság javítása az alábbiak révén: –

megfelelı közlekedési megoldások alkalmazása a nagyvárosi, városi, vidéki, távol esı és elszigetelt területek speciális igényeinek kielégítésére;

–

a tengerparttal nem rendelkezı országok számára együttmőködés keretében hozzáférést biztosítani az európai tengeri kikötıkhöz;

–

a (közúti, vasúti, vízi és légi) közlekedési hálózatok intermodalitásának és kölcsönös átjárhatóságának fejlesztése;

–

stratégiai együttmőködés kialakítása a transzeurópai közlekedési folyosók között és azokon belül;

–

az európai magas prioritású közlekedési folyosók hatásainak és lehetıségeinek elemzése és optimalizálása, és összekapcsolásuk a nemzeti és helyi hálózatokkal a fenntartható és hatékony közlekedési módok támogatásáért.

67

Draft 3.7


P2.2 Multimodális logisztikai együttmőködés kialakítása A gazdasági integráció erısítése növeli az együttmőködési terület forgalmát, méghozzá elsısorban a közúti közlekedésben. A torlódások és a környezetszennyezés elkerüléséhez. valamint a gazdasági fejlıdés követelményeinek teljesítéséhez nemzetközi logisztikai együttmőködésre lesz szükség. A jelen beavatkozási terület a multimodális, azaz több közlekedési módot ötvözı megoldások népszerősítésére törekszik. Logisztikai téren jobb megoldásokat keres és fokozni kívánja a különbözı intézkedések szinergikus hatását. Az együttmőködési terület közlekedésének hatékonyságát és fenntarthatóságát az alábbiak révén fokozzuk:

68

–

a logisztikai központok és hálózatok közötti együttmőködés kialakítása;

–

IKT-fejlesztés a logisztikai együttmőködés érdekében;

–

az intermodális és logisztikai platformok közötti együttmőködés gyakorlati alkalmazása;

–

multimodális logisztikai megoldások kidolgozása.


Draft 3.7

P2.3 A fenntartható és biztonságos mobilitás támogatása Az integráció erısítése fokozza az áruk cseréjét és a személyek mozgását is. A nemzetközi és regionális munkamegosztás és a munkavégzés rugalmasabbá válása mennyiségileg és minıségileg is új mobilitási követelményeket támaszt. A jelenlegi településszerkezetek, az elıvárosiasodás és a turizmus még tovább növeli a forgalmat. Az agglomerációknak is speciális kihívásokkal (pl. a közlekedési hálózat karbantartása és finanszírozása) és speciális problémákkal kell megküzdeniük (pl. környezetszennyezés). A tevékenységek célja, hogy az alábbiak segítségével csökkentsék a közlekedés okozta környezetterhelést, támogassák a fenntartható mobilitást, ráirányítsák a figyelmet a biztonsági kérdésekre és emeljék az életszínvonalat: –

tapasztalatcsere a fenntartható és biztonságos közlekedési megoldások elıkészítésérıl és megvalósításáról;

–

fejlett (pl. a Galilei-rendszeren alapuló) forgalomkezelı mőszaki megoldások kifejlesztésének támogatása;

–

a városi tömegközlekedés vonzóbbá tétele és minıségének javítása;

–

innovatív és fenntartható megoldások kifejlesztése a közlekedési torlódások kezelésére (torlódáskezelés, útdíjak, külsı költségek beépítése az árba, stb.);

–

pályázatok és stratégiák segítése, politikai döntés-elıkészítés a közlekedésbiztonság javításáért;

–

stratégiák gyakorlati alkalmazása, amelyek biztosítják a jelentıs közlekedési infrastruktúrafejlesztési projektek fenntarthatóságát, biztonsági értékelések készítése;

–

megoldások és stratégiák kidolgozása a közlekedési projektek negatív hatásainak enyhítésére;

–

városon belüli közlekedés minıségének javítását szolgáló megoldások támogatása

69

Draft 3.7


P2.4 Az elérhetıség javítása IKT- és alternatív módszerek révén Közép-Európában folyamatosan nı a forgalom, de a közlekedési hálózat bıvítése nem jár együtt automatikusan a mobilitás erısödésével, hiszen a nagyobb kapacitású közlekedési rendszerben még tovább növekedhet a forgalom. Az információs és kommunikációs technológiák helyettesíthetik a fizikai mobilitást azáltal, hogy könnyebben hozzáférhetıvé teszik a szolgáltatásokat és információkat. Az elérhetıséget a hatékonyságnövelı mőszaki megoldások mellett más, nem technológiai (szervezeti, intézményes, stratégiai) megoldások is erısíthetik. A jelen beavatkozási terület az információk és a szolgáltatások elérhetıségének javítására és a forgalom csökkentésére törekszik. Jobb (mőszaki és egyéb) megoldásokat kínál a mobilitás erısítésére. A közlekedés hatékonyságát és az elérhetıséget az alábbiakkal kívánjuk javítani:

70

–

az IKT-megoldások népszerősítése a közszolgáltatások igénybe vételekor (e-kormányzat, elektronikus oktatás, stb.)

–

az IKT felhasználása a szállítási igények visszaszorítására (videokonferenciák, internetes oldalak, forgalmazási lánc kialakítása, stb.)

–

az IKT felhasználása hatékony forgalomkezelı rendszerek és a transznacionális forgalom információs rendszerének kialakításához;

–

a személyek mobilitásának javítása érdekében a közérdekő infrastruktúrához való hozzáférés javítása alternatív megoldásokkal.

szolgáltatásokhoz és


4.3

Draft 3.7

Harmadik prioritás: A környezet felelıs használata

A prioritás indokai és a terület kihívásai A Tanács göteborgi döntései környezetvédelmi dimenzióval egészítették ki a lisszaboni stratégiát, és kihangsúlyozták a környezeti erıforrások védelmének és fejlesztésének szükségességét. A természet védelme a mostani és jövı nemzedékek számára a fenntartható növekedés egyik elıfeltétele. Ez különösen fontos Közép-Európa számára, ahol gazdasági felzárkózás folyik, amely új lehetıségeket és fenyegetéseket egyaránt teremt a környezet számára. Közép-Európa olyan egyedülálló természeti értékek birtokában van, mint a Duna felsı szakasza, a Kárpátok területe, az Alpok, valamint a Balti- és Adriai-tenger egyes részei. A folyók összekötik KözépEurópa nyugati részét a keletivel (Duna), az északit a délivel (Elba, Odera). Ezek a természeti értékek Közép-Európa identitásának lényegi elemei közé tartoznak, és nagyszerő lehetıségeket kínálnak egy még intenzívebb transznacionális együttmőködés számára. A természeti erıforrások az együttmőködési terület élı környezetének központi elemei, és fontos ökológiai szerepet töltenek be, valamint az egész régió és az azon kívül esı területek számára értéket jelentenek. Kezelésüket és gyarapításukat egyben gazdasági tényezınek is kell tekinteni. Az INTERREG programok elıdje keretében elvégzett vizsgálatok megmutatták, hogyan lehet a természetet egyszerre megırizni és a társadalmi-gazdasági fejlıdésben felhasználni anélkül, hogy az ökológiai funkciók kárt szenvednének. Az elmúlt évek során Közép-Európa folyóin gyakran volt árvíz, és a városi fejlıdés által kifejtett nagymértékő nyomás az árterekre is kihatott. Mind a természeti kockázatok, mind az emberi tevékenység okozta hatások jelentıs fenyegetést jelentenek az együttmőködési terület számára. A megújuló energiaforrásoknak az egyes közép-európai országokban jellemzı alacsony aránya, az intenzív földhasználat és az elszórt települési szerkezetek arra engednek következtetni, hogy a terület nagy lehetıségeket rejt magában a megújuló energiaforrások, valamint az energiahatékonyság növelése szempontjából. Az energiaágazat folyamatban lévı szerkezetátalakítása az együttmőködési területen lehetıséget jelent az energiaellátás diverzifikálására és a kiotói követelmények teljesítésére. Ezenkívül gazdasági, környezeti és szociális elınyökkel is járhat a polgárok számára. A fent jellemzett környezeti kihívások ellen megfogalmaztak egy célkitőzést, amely a környezeti aggodalmakat emberi és gazdasági tevékenységek révén hidalja át és közvetlen választ ad a fenntartható fejlıdés elvére.

Célkitőzés A közép-európai környezeti lehetıségeket felelıs módón kell használni és védeni a természeti erıforrások kezelése, a kockázatok csökkentése és a természeti környezet fejlesztése terén alkalmazott innovatív és fenntartható módszerek támogatása révén.

A transznacionális megközelítési mód E cél elérésére kidolgoztak egy transznacionális megközelítési módot, amely innovatív és fenntartható módszereket vezet be a kulturális és természeti erıforrások kezelésében, intézkedéseket léptet életbe a hatásokkal járó kockázatok csökkentésére, támogatja a megújuló energiaforrások használatát és javítja az energiahatékonyságot. Ezenkívül támogatja a környezetbarát technológiákat és tevékenységeket. E prioritás terén a jövıbeli tevékenységek a transznacionális figyelmet egy környezetfejlesztési módszerre fordítják, amely társadalmi-gazdasági szempontokat is figyelembe vesz. A tevékenységek teret biztosítanak arra, hogy a környezeti problémák érintettjei is kötelezettséget vállaljanak és kommunikáljanak egymással. A projektekbe be kell építeni egy ökoszisztémán alapuló megközelítési módot, amelyben a környezetre hatást gyakorló emberi tevékenységek az erıforrások felelıs felhasználását mozdítják elı. A megfelelı kárenyhítési stratégia fontos elıfeltétele az érintett szereplık közötti jobb kommunikáció és jobban koordinált politikai lépések. E tekintetben elengedhetetlen, hogy a

71

Draft 3.7


környezetvédelmi politika a reakció jellegő (az eseményt követı) intézkedések helyett a megelızésre helyezze a hangsúlyt.

Elsıdleges célcsoportok Az elsıdleges célcsoportok tagjai közé tartozik az összes nemzeti, regionális és helyi döntéshozó és érintett a környezetvédelem, a természeti erıforrások kezelése, a vízügyek, a környezeti kockázatok kezelése és az energiahatékonyság terén, de vannak közöttük helyi és regionális hatóságok, környezetvédelmi érdekcsoportok, regionális szervezetek, környezeti kutatóintézetek, társulások, energiaszolgáltatók is, valamint ide tartozik az beavatkozási terület által érintett összes népcsoport és képviseleteik. A négy beavatkozási területhez kapcsolódó mőveletek: P3.1 Jó minıségő környezet kialakítása a természeti erıforrások és örökség kezelése és védelme által P3.2 A természeti és emberi tevékenység okozta veszélyek kockázatának és hatásainak csökkentése P3.3 Támogatni a megújuló energiaforrások használatát és az energiahatékonyság növelését P3.4 A környezetbarát technológiák és tevékenységek támogatása

72


Draft 3.7

BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK P3.1 Jó minıségő környezet kialakítása a természeti erıforrások és örökség kezelése és védelme által Közép-Európa egyedülálló természeti és ökológiai adottságokkal bír, melyeket meg kell ırizni a jövı nemzedékei számára. Ezeket az adottságokat ugyanakkor lehet fenntartható módon használni. A beavatkozási terület a környezet (a folyók vízgyőjtı medencéje, tájak, védett területek, energia, levegı, talaj, hulladékkezelés) minıségének javítására törekszik és jobb környezetvédelemhez vezet majd. Továbbá a biodiverzitás és a nemzeti parkok fenntartása biztosított lesz, valamint célként szerepel majd a rosszabb állapotban lévı területek jobb felhasználása. A cél elérése, azaz a jó minıségő környezet kialakítása a következı eszközökkel történik majd: –

–

a természeti és védett területek és tájak (a környezet romlása veszélyének kitett tájak, folyók vízgyőjtı medencéje, erdık, kulturális jelentıséggel bíró tájak, tengerpartok, stb.) fenntartására és kezelésére szolgáló közös akciók kidolgozása, közös akciók kidolgozása a biológiai sokféleség megırzésére a fajok és az életterek szintjén,

–

a környezet (levegı, víz, talaj) minıségének javítására szolgáló közös akciók gyakorlati alkalmazása,

–

a természeti erıforrások és örökség fenntartható felhasználására szolgáló közös stratégiák megvalósítása,

–

közös stratégiák és akciótervek kidolgozása és alkalmazása a klímaváltozás hatásainak enyhítése céljából,

–

a környezet romlását elszenvedett területek (volt bányászati területek, szennyezett földek és elhagyott ipari övezetek),

–

környezeti ellenırzési rendszerek kidolgozása megelızı és kárenyhítı intézkedések céljából,

73

Draft 3.7


P3.2 A természeti és emberi tevékenység okozta veszélyek kockázatának és hatásainak csökkentése Az együttmőködési terület számos transznacionális mérető természeti és emberi tevékenység okozta katasztrófa veszélyének van kitéve. A transznacionális együttmőködésnek hatásosabb kockázatmegelızést kell eredményeznie számos ágazat számos területén. Transznacionális, nemzeti, regionális és helyi szinten jobban tudatában kell lenni a természeti és emberi tevékenység okozta veszélyek kockázatának és hatásainak. E cél elérésében alcélként szerepelnek a lényeges ágazatok közötti jobb hálózatok, a nemzeti, tudományági és intézményi határokon átnyúló hatásosabb kommunikáció, együttmőködés és koordináció. Az integrált szabványok, gyakorlatok és tapasztalatok kidolgozása hozzájárul e kérdések transznacionális szintő továbbfejlesztéséhez a jövıben. E beavatkozási terület elsıdleges célja a természeti és emberi tevékenység okozta veszélyek kockázatának és hatásainak csökkentése a következı eszközökkel: –

integrált kockázatkezelési gyakorlatok koordinálása a különbözı területek és ágazatok között (pl. területtervezés, polgári védelem, ipar, infrastruktúra, erdészet, vízszolgáltatás, egészségügy, árvízveszély-kezelés stb.),

–

a kockázatértékelési és kockázatkezelési modellek javítása, integrálása és harmonizálása (iránymutató stratégiák, minısítések, gyakorlatok, finanszírozás, stb.),

– –

–

veszélyek elleni közös kockázatkezelési stratégiák kidolgozása, biztonsági stratégiák kidolgozása a közlekedési- és egyéb infrastruktúrák veszélyeztetettsége esetére, kommunikációs stratégiák / eszközök alkalmazása, hogy felhívják a figyelmet a kockázatra,

–

regionális politikák és irányítási rendszerek felhasználása kockázat-megelızés céljából különbözı ágazatokban,

–

megfelelı eszközök és módszerek kidolgozása és alkalmazása az éghajlatváltozás és egyéb kockázatok hatásainak enyhítésére és kezelésére,

–

megfelelı módszerek felbecslésére.

74

alkalmazása

a

környezet

minıségéhez

kapcsolódó

kockázatok


Draft 3.7

P3.3 A megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása és az energiahatékonyság növelése Közép-Európának számos lehetısége van az energiaellátás diverzifikálására, és hogy ezáltal hasznára legyen a gazdaságnak, a környezetnek és az állampolgároknak. A megújuló energiaforrások használatának és az energiahatékonyság transznacionális támogatottsága segít csökkenteni a jelenlegi függıséget a külsı energiaforrásoktól és biztosítani a hosszú távú energiaellátást. Ez segít megvédeni Közép-Európa gazdaságát az emelkedı energiaárak jövıbeli hatásától. A megújuló energia nagyobb mértékő és jobb felhasználása nagyobb energiahatékonysághoz vezet majd, és ennek következtében csökkenti a fosszilis energiaforrásoktól való függıséget. A tevékenységek hozzájárulhatnak a CO2kibocsátás csökkentéséhez és a globális éghajlatváltozás megállításához. Ennek fényében a kidolgozott stratégiák támogatják majd a globális éghajlatvédelmi stratégiákat (kiotói jegyzıkönyv 2012+). Ez a beavatkozási terület általánosságban arra törekszik, hogy az energiaellátás jövıbeli korlátozottságára adott válaszokat fejlessze a következı eszközökkel: –

közös energia-megtakarítási és energiahatékonysági stratégiák kidolgozásával,

–

kiegyensúlyozott stratégiák alkalmazása a megújuló és endogén energiaforrások (szél, víz, napenergia, biomassza, vízenergia, biofőtıanyagok, stb.) használatára,

–

a megújuló energiaforrások elıállításából fakadó negatív következmények megoldására vonatkozó know-how átvétele a tudomány világából, az iparból és a politikákból,

–

innovatív megoldások felhasználására.

kidolgozása

az

alternatív

energiaforrások

közlekedésben

való

75

Draft 3.7


P3.4 Környezetbarát technológiák és tevékenységek támogatása A környezetbarát technológiák szükségesek egy vonzó környezet megteremtéséhez, de egyben a közép-európai fenntartható gazdasági fejlıdés piacát is jelentik. Az együttmőködési terület nagy lehetıségeket mutat e tekintetben, és rendkívüli kilátások vannak a bevált gyakorlatok cseréjére. A környezetbarát technológiák és tevékenységek támogatása az ökológiailag hatékony termelési eljárások biztosítását szolgálja majd. Ezáltal nagyobb teret kell nyernie az életciklus alapú gondolkodásnak a termelési eljárásban, valamint tisztább termeléshez és fogyasztáshoz kell vezetnie. A termelés, a környezetvédelem és a döntéshozatal közötti jobb együttmőködés támogatja majd a környezetbarát termelés és viselkedés tartós kialakulását. A környezetbarát technológiák és tevékenységek támogatása a következı eszközökkel valósul meg: –

a fenntartható termelés és fogyasztás elımozdítása úgy, hogy a regionális hozzáadottértékláncokra különleges figyelmet fordítanak

–

városi és regionális technológiák támogatása (hulladékkezelés és vízgazdálkodás), és környezetbarát technológiákat alkalmazó gyakorlati programok kifejlesztése helyi és regionális infrastruktúraszolgáltatók számára

–

transznacionális ösztönzık elımozdítása ökológiai innovációk számára (tervezetek és legjobb gyakorlatokat ismertetı internetes platformok díjazása, tanúsítványok, stb.)

– –

–

76

környezetbarát technológiák alkalmazása a termelési eljárásokban integrált környezetirányítási rendszerek létrehozása és környezetbarát gyakorlatok (hulladék- és vízkezelés stb.) az épületek (lakások, üzleti létesítmények és középületek) fenntartható építésére megfelelı szakpolitikák, stratégiák és technológiák gyakorlati alkalmazása.


Draft 3.7

4.4 Negyedik prioritás: A városok és régiók versenyképességének és vonzerejének növelése A prioritás indokai és a terület kihívásai A 2004-es rotterdami informális miniszteri találkozó óta — amelyet 2005-ben a fenntartható közösségekrıl szóló bristoli megállapodás követett — a várospolitika nagyobb hangsúlyt kap az európai programokban. Az Európai Bizottság jelentıs erıfeszítéseket tesz arra, hogy megerısítse a város- és regionális politika közötti kapcsolatokat, amint azt mutatja a Bizottság „Kohéziós politika és a városok: a városok szerepe a regionális növekedésben és foglalkoztatásban” címő közleménye. Szakpolitikai szinten a városok és régiók kulcsfontosságú szereplıknek számítanak a lisszaboni és göteborgi célok elérése terén. Közép-Európa népességébıl fakadóan nagy lehetıségekkel, erıs fıvárosi régiókkal és számos közepes nagyságú várossal rendelkezik, amelyek a gazdasági növekedés hordozói. E régiókban a közigazgatási, politikai és gazdasági funkciók, valamint az innovációs lehetıségek koncentrációja magas, és ugyanez igaz a kulturális örökségre is. Másrészt azonban egyes vidéki régiókban — különösen a perifériális vagy hátrányos elhelyezkedéső területeken — a gazdasági lehetıségek csökkenı tendenciát mutatnak. Mivel az új tagállamokban csak egyes vidéki területeken történtek külföldi mőködıtıke-beruházások, fennáll a veszély, hogy nemzeti szinten az egyközpontú fejlıdés fokozza a fıváros és a többi régió közötti egyenlıtlenségeket. Egy több központra támaszkodó fejlıdés hozzájárulhatna e különbségek elkerüléséhez. A fontos szereplık városi és regionális együttmőködésének elımozdítása segíthet a központ-periféria szerkezet megszüntetésében és magasabb növekedéshez és versenyképességhez vezethet. A városi agglomerációkra vonatkozó területfejlesztési politikát számos különbözı tényezı határozza meg. A városi területek külvárosaik egyre nagyobb mértékő terjeszkedésével kerülnek szembe, amely a nagyobb forgalom és fokozott földhasználat miatt rossz hatással van a környezetre. Az országon belüli és nemzetközi migráció fıleg a városokra összpontosul. Számos városi terület demográfiai növekedése és demográfiai szerkezetének (kor, származási régió) változása leginkább ennek tudható be. Közép-Európa egyenetlen területi fejlıdése a városi és vidéki területek közötti, valamint a városokon belüli — a társadalmi és területi elkülönülés miatti — gazdasági és társadalmi egyenlıtlenségekben mutatkozik meg. Az ilyen jellegő tendenciák területi hatásai veszélyt jelenthetnek az együttmőködési terület versenyképességére. Így Közép-Európa kezdeményezıleg támogatja a kiegyensúlyozott fejlıdést, és a társadalmi és demográfiai változás területi hatásaival kiemelt módon foglalkozik.

Célkitőzés Erısíteni a sokközpontú településszerkezetet, javítani az életminıséget és elımozdítani a városok és régiók fenntartható fejlıdését.

Transznacionális megközelítés E prioritás terén a transznacionális együttmőködés olyan témákra összpontosít, melyek a közép-európai városok és régiók különbözı környezetének összehasonlításából fakadnak. Ez különösképp vonatkozik a városi és regionális problémák megoldási stratégiáinak kidolgozására, valamint a kisés közepes mérető városok szerepének transznacionális szintő stratégiai fejlesztésére. A transznacionális együttmőködés szinergiákat is teremt majd a hátrányos helyzető területek számára, valamint a különbözı szereplık között. Ez segít elérni a kritikus tömeget, amely a hatásos intézkedések elindításához és a konkrét befektetések elıkészítéséhez szükséges. A városi-regionális együttmőködés hatásos gyakorlatai javítják majd a városok kölcsönös funkcionális kapcsolatát hátországukkal.

Elsıdleges célcsoportok Az elsıdleges célcsoportok tagjai közé tartozik az összes nemzeti, regionális és helyi döntéshozó testület, amely érintett a vidék- és regionális fejlesztés, közlekedés, lakásépítés, kultúra és idegenforgalom terén, mint például helyi és regionális hatóságok, KKV-k, tervezı és alkalmazott kutatási 77

Draft 3.7


intézetek, fejlesztési ügynökségek, regionális innovációs ügynökségek, érdekcsoportok, a tömegközlekedés irányítói, lakásszövetkezetek és lakástársaságok, kulturális kezdeményezı csoportok, egészségügyi intézmények, a kultúra terén tevékenykedı transznacionális szervezetek, valamint társadalmi csoportok, akiket érint az adott beavatkozási terület. A három beavatkozási területhez tartozó várható mőveletek: P4.1 Sokközpontú településszerkezetek és területi együttmőködés kialakítása P4.2 A demográfiai és társadalmi változás város- és regionális fejlesztésre gyakorolt területi hatásainak megoldása P4.3 A kulturális erıforrások felhasználása a városok és régiók vonzóbbá tétele érdekében

78


Draft 3.7

BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK P4.1 Sokközpontú településszerkezetek és területi együttmőködés kialakítása Közép-Európa településszerkezetére néhány nagynépességő városi agglomeráció és számos kis- és közepes mérető város jellemzı, melyeknek regionális gazdasági és kulturális központokként fontos szerepük van. A városok, valamint a városok és hátországuk közötti funkcionális kapcsolatok kialakítása elengedhetetlen feltétel a versenyelınyök kihasználáshoz és a kiegészítı fejlesztés javításához. E beavatkozási terület célja a kiegyensúlyozottabb területfejlesztés, amely a városok, valamint a városok és régiók közötti jobb együttmőködéssel érendı el. A városok és régiók stratégiai gazdasági és társadalmi fejlıdését a következı lépések segítik majd: –

integrált város- és regionális fejlesztési stratégiák kidolgozása és a befektetési környezet javítása,

–

nagyvárosi területek, valamint a kis- és közepes mérető városok vagy agglomerációk közötti tartós együttmőködések kialakítása a transznacionális szinten mindegyik fél számára fontos területeken,

–

városi-vidéki kapcsolatok stratégiáinak kidolgozása optimalizált anyagáramlással és fenntartható városfejlesztési modellekkel (pl. megoldások a városok túlzott terjeszkedésére)

– –

–

–

új megközelítése a városi és perifériális-városi területek rehabilitációja és átalakítása területén transznacionális városi-regionális együttmőködési hálózatok gyakorlati alkalmazása az infrastruktúra, szabadidıs szolgáltatások és üdülıhelyek közös használatának optimalizálására, stratégiai intézkedések meghozatala a városiközpont-szerkezetek optimalizálására és a városi központok közötti funkcionális kapcsolatok javítására. a városi nyitott terek és a környezet minıségének javításának támogatása.

79

Draft 3.7


P4.2 A demográfiai és társadalmi változás város- és regionális fejlesztésre gyakorolt területi hatásainak megoldása Közép-Európa olyan demográfiai folyamatokkal áll szemben, mint az öregedı társadalom és a migráció, melyek gazdasági, szociális és kulturális hatást fejtenek ki az együttmőködési terület város- és regionális fejlıdésére. Ezért a város- és regionális fejlesztésnek megoldást kell találnia arra, hogy hatásosan reagáljon a közép-európai társadalom változó szükségleteire, valamint e képességét fokoznia kell. Megfelelı reakcióra van szükség a népesség minden csoportjának, különösen a ritkán lakott területeken, de a városi agglomerációkban élı csoportoknak nyújtott szolgáltatások biztosítása terén. A lakásépítést és a szolgáltatásokat általában a demográfiai és társadalmi folyamatoknak megfelelıen kell alakítani, valamint a városi területeken tenni kell a társadalmi és területi elkülönülés ellen. Ennek következtében e tevékenységek segítenek majd emelni a közép-európaiak életminıségét, és hozzájárulnak a társadalmi integráció erısítéséhez és az elszigeteltség csökkentéséhez. Ez a beavatkozási terület a demográfiai és társadalmi változások város- és regionális fejlesztésre gyakorolt negatív hatásainak csökkentésére törekszik a következı eszközökkel: –

innovatív megoldások gyakorlati alkalmazása a szolgáltatások nyújtása, valamint a kulcsfontosságú szolgáltatások és infrastruktúrák (egészségügyi rendszer, víz, lakásépítés stb.) átalakítása és nyújtása terén,

–

megoldások támogatása arra, hogy hogyan lehet a városokat és régiókat a népesség egyes csoportjai (pl. idısek, egyedülállók, fogyatékkal élık stb.) szükségleteinek megfelelıen átalakítani,

–

olyan transznacionális stratégiák alkalmazása, melyek feladata ellensúlyozni a társadalmi és területi elkülönülést, valamint a tervezés korai szakaszában beépíteni a tervekbe az állampolgárok részvételének szempontjait,

–

különbözı megoldások elımozdítása a közszolgáltatások nyújtására a kertes házakból álló lakónegyedek közelében,

–

innovatív megoldások kialakítása és alkalmazása a városfejlesztés terén jelentkezı akadályok (pl. lakásépítés, szolgáltatási infrastruktúra, túlterheltség, befektetési korlátok, a lakásépítés és ipari fejlesztés rendelkezésére álló területek korlátozott mivolta),

–

új városi technológiák kidolgozása és alkalmazása, hogy innovatív és hatásos megoldások épüljenek be a közszolgáltatásokba,

–

ágazatokon átnyúló stratégiák kidolgozása, hogy a lakásállomány megfeleljen az aktuális igényeknek (pl. lakóövezetek felújítása stb.) és hogy a lakásépítés a város- és regionális fejlesztési politikák szerves része legyen.

80


Draft 3.7

P4.3 A kulturális erıforrások felhasználása a városok és régiók vonzóbbá tétele érdekében Közép-Európa gazdag kulturális erıforrásokban (tájak, egyéb fontos kulturális tárgyak stb.). Ezt a gazdagságot azonban veszélyezteti a beruházások hiánya, illetve azon beruházásokra nehezedı túlzott nyomás, melyek akár el is pusztíthatják a kulturális erıforrásokat. Közép-Európa kulturális erıforrásai fontos szerepet játszanak a terület vonzerejében és identitásában. A program ezért a kulturális erıforrásokat fejleszti majd az állampolgárok javára, és hogy a városok és régiók számára gazdasági alapot teremtsen. Ez magasabb keletkezı bevételt és erısebb identitást eredményez majd, ugyanakkor biztosítja a kulturális örökség megırzését. E beavatkozási terület célja a kulturális erıforrások és örökség fenntartható felhasználásának elımozdítása. A kulturális erıforrások felhasználását a következı eszközök támogatják: –

– –

–

a kulturális erıforrások (tájak, szerkezetek, tárgyak) védelmét, megırzését és fenntartható kiaknázását szolgáló innovatív kezelési stratégiákhoz kapacitásépítés, a hagyományos tevékenységek és tudás felértékelésének elımozdítása, stratégiai intézkedések alkalmazása bevétel és foglalkoztatás — integrált kulturális és gazdasági koncepciókon keresztül történı — teremtése céljából, a régiók kulturális jellegét fejlesztı stratégiák gyakorlati alkalmazása,

–

a történelmi építészethez kapcsolódó hagyományos tudás és szakértelem használata és védelme,

–

a városi / kulturális örökség új kezelési formáinak alkalmazása, különös figyelmet szentelve a természet és a társadalom kapacitására, valamint a környezetre és a népességre gyakorolt esetleges hosszú távú mellékhatásokra.

81

Draft 3.7

4.5


Ötödik prioritás: technikai segítségnyújtás

A technikai segítségnyújtás (TA) körébe tartozó összegeket a Közép-Európa program hatásos és problémamentes irányításához és végrehajtásához szükséges tevékenységekre fordítják majd. Az általános rendelet19 46. cikke értelmében a technikai segítségnyújtás az elıkészítı, irányító, monitoring, értékelési információszolgáltatási és ellenırzési, valamint az Alapok végrehajtásához szükséges adminisztratív képességet erısítı tevékenységeket támogatja majd. A technikai segítségnyújtás költségvetése az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a programra szánt teljes összeg legfeljebb 6 százaléka. A tevékenységek a következı területekre összpontosítanak: –

a program hatékony és hatásos irányítása, beleértve a programért felelıs kijelölt szervek közötti szoros együttmőködést és kommunikációt, amelybe szükség esetén — a program kitőzött céljainak elérése érdekében — be lehet vonni szakértıket is;

–

információszolgáltatás, technikai segítségnyújtás és tanácsadói szolgáltatások a potenciális vezetı partnereknek és projekt partnereknek a projekt elıkészítése során, a végsı kedvezményezetteknek pedig a megvalósítás szakaszában, ide tartozik a partnerség és a partnerek közötti valódi együttmőködés támogatása;

–

a pályázatok magas színvonalú értékelése, az operatív program és a — a program alapos irányításának szerves részét képezı — program egésze keretében megvalósított projektek monitoringja és ellenırzése;

–

olyan témánkénti értékelések, tanulmányok, jelentések és felmérések készítése / megrendelése, melyek hozzájárulhatnak az operatív program nagyobb helytállóságához és hatékonyságához és/vagy szélesebb közönség érdeklıdésére tarthatnak számot;

–

információs és reklámtevékenység, melyek célja a potenciális vezetı partnerek és projekt partnerek, célcsoportok és a nagyközönség figyelmének felhívása az operatív programra és a támogatásra jogosult és az ERFÁ-ból társfinanszírozható tevékenységekre és a program végrehajtásának eredményeire;

–

a program monitoringját, irányítását, ellenırzését és a program hatóságok információcserét támogató számítógépes rendszerek kiépítése, fenntartása és fejlesztése;

közötti

a fontos szereplık kapacitásépítése, hogy teljes mértékben részt tudjanak venni a programban;

– –

a teljesítmények, eredmények felhasználása és információk (pl. bevált gyakorlatok) terjesztése.

az Általános Szabályozás 59.1 paragrafusa által meghatározott hatóságok, a Közös Technikai Titkárság és a Kapcsolatpontok valamennyi fenn említett tevékenységgel kapcsolatban igénybe vehetı a Technikai Segítségnyújtás keretében. További technikai alkalmazások részletei a 6.1.6-os és a 6.1.7-es fejezetekben találhatóak.

19

82

A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) (Hivatalos lap L sorozat 210, 25. o.)


4.6

Draft 3.7

Mennyiségileg meghatározott célok és mutatók

Az ERFA szabályozás (különösen a 12(4) paragrafus) alapján szükség van minden egyes prioritási tengely célja leírására korlátozott számú eredmény és teljesítmény mutatók segítségével. Minden prioritási tengelynek ki kell jelölnie mennyiségileg meghatározott célokat korlátozott számú mutatók segítségével, amelyek a programcélok teljesítését mérik. A korlátozott pénzügyi források és a 3. célkitőzés: Transznacionális Együttmőködési Program alapján lehetséges mőveletek korlátozott tere miatt nyilvánvaló, hogy a program eredményei többnyire immateriális természetőek lesznek, néhány esetben anyagi befektetés is indokolható. Az Együttmőködési Program soha nem helyettesíti a a Konvergencia és Versenyképesség programokat, amelyek sokkal inkább befektetés központúak és jobban látható és mérhetı eredményeket mutatnak fel. Ezért a transznacionális együttmőködési program eredményeit sokkal nehezebb mérni a Konvergencia és Versenyképesség programok eredményeihez képest. Ezen korlátok ellenére az Együttmőködési Program eredményeinek mérésére egy sor eredmény és teljesítményindikátort fejlesztettek ki mindegyik prioritási tengely specifikus céljainak, a beavatkozási területek operációs célkitőzéseinek és a Bizottság által megkövetelt legalapvetıbb mutatók figyelembevételével20. Az operatív programban szerepel majd az eredmény és teljesítménymutatóknak ex-ante meghatározott részhalmaza. Egy külön dokumentumban (végrehajtási kézikönyv) a mutatók teljes csoportja kerül majd kidolgozásra. Ez a teljes csoport a belsı programirányítást szolgálja és nélkülözhetetlen a jelentéskészítéshez és kommunikációhoz, amely a program eredményeit láthatóvá teszi a programpartnerek és a szélesebb közönség számára. Az összes mutatót tartalmazó halmaz céljait belsı használatra lehet ex-ante mennyiségileg meghatározni, amennyiben alkalmas. A mutatók teljes halmaza nem képezi az OP részét. Két paraméter alapján határozzák meg ex-ante az eredménycélokat: az egyes prioritási tengelyek alapján igénybevett ERFA hozzájárulás és a becsült átlagos projektméret (ERFA hozzájárulás: 1,5 millió euro) 5. táblázat: Az OP-ra vonatkozó ex-ante meghatározott mutatók részhalmaza Cél 20072015

Adatok forrása

A prioritási tengelyekre vonatkozó mutatók 1. prioritási tengely: A közép-európai innovációt elısegítı projektek teljes száma

33

Monitoring

2. prioritási tengely: A Közép-Európa, valamint a térségen belüli megközelíthetıség javítására irányuló projektek teljes száma

43

Monitoring

3. prioritási tengely: A közép-európai természet felelıs használatát segítı projektek teljes száma

43

Monitoring

4. prioritási tengely: A városok és régiók versenyképességét és vonzerejét növelni hivatott projektek teljes száma

36

Monitoring

P1-4 Összesen

155

Az együttmőködés fokát jelzı mutatók – A következı kritériumok közül kettıt teljesítı projektek száma: közös fejlesztés,

közös végrehajtás, közös alkalmazotti állomány, közös finanszírozás – A következı kritériumok közül hármat teljesítı projektek száma: közös fejlesztés,

közös végrehajtás, közös alkalmazotti állomány, közös finanszírozás – A következı kritériumok közül négyet teljesítı projektek száma: közös fejlesztés,

közös végrehajtás, közös alkalmazotti állomány, közös finanszírozás

20

Monitoring 155 (100%)

Monitoring

124 (80%)

Monitoring

31 (20%)

Monitoring

Az Új Programozási Idıszak 2007-2013: Metodológiai Munkadokumentum No. 2, 2006. június 1.

83

Draft 3.7


Az teljesítménymutatók teljes listája (nem az OP része) például állhat a következıkbıl: –

Az összes prioritási tengelyre (beleértve a Technikai Segítségnyújtást) és beavatkozási területre vonatkozó teljesítménymutató; – Horizontális teljesítménymutatók, amelyek a program jellemzıit, stratégiai alkalmazási alapelveit, a projekt tevékenységének eredményeit és a nyilvánosság mértékét mérik.

Eredmények meghatározása és generálása Az eredményeket a projektek teljesítménye határozza meg a programkeretein belül. A hatásukat tekintve, a mutatók a program hosszútávú következményeire utalnak, így a program irányítójának nincs kontrollja felettük. Ezért a hatásmutatók nem rlszei a programnak. Az

eredménymutatók

kapcsolódnak

az

egyes

beavatkozási

területhez

tartozó

operációs

Project level: Activity Px

Input

Px

Input

Result Activity Result Activity

Px

Input

Impact

Output

célkitúzésekhez. Így az 1-4. prioritási tengelyekhez összesen 14 eredménymutató tartozik, amelyeket ex-ante határoznak meg. 4. táblázat: Az eredmények meghatározása az intervenciós logikának megfelelıen PROGRAMME

Az eredményeket a következı módon generálják: Egy projekt általában több elembıl áll. Ezek az elemek különbözı fajta költségek formájában ráfordításokhoz kapcsolódnak (pl. Munkabérek). A költségek tevékenységekhez (pl. hálózatépítés, információcsere, tanulmányok, képzés) kapcsolódnak.A tevékenységek teljesítményt generálnak (mint például a tevékenységhez szükséges állandó információforrások, közös álláspontok kialakítása, egyének szakmai képzése vagy csereporgramban résvétele, stb.) Végül -- a projekt hatókörén túl – a teljesítmények eredményeket generálnak. Az eredmények a beavatkozási terület operációs célkitőzését tükrözik. Egy vagy több elem generálhat eredményeket, amivel hozzájárulnak az operációs célkitőzés teljesítéséhez. Így a hozzájárulások teljes száma meghaladja a projektek teljes számát. A hozzájárulásokat meg kell határozni, az ellenırzés során leírni (rövid minıségi leírásokkal) és értékelni (minıségellenırzés). Az eredménymutatók mennyiségi meghatározása Egy projekt több meghatározható, leírható és értékelhetı hozzájárulást adhat egy vagy több operációs célkitőzéshez. Feltételezzük, hogy átlagban egy projekt 3 hozzájárulást generál. Így 155 projekt az egyes beavatkozási területekhez tartozó 14 operációs célkitőzéshez 465 hozzájárulást eredményez. Az

84


Draft 3.7

eredménycélok ex-ante mennyiségi meghatározása az egyes beavatkozási területek súlyozásától függ.

85

A projektek jelzik az egyes eredménymutatók fontosságát “Igen/Nem” kiválasztásával, és ahol “Igen”-t választottak, rövid értékelı leírást adnak.Minden egyes prioritás operációs célkitőzéseihez összegyőjtik a projekt hozzájárulását. Az egyes prioritási tengelyhez kapcsolódó összeg jelzi a kitőzött cél elérését. A prioritási tengely szintjén ez a szám képviseli az eredménymutatót. Ha a végrehajtás során kiderül, hogy a magasan súlyozott beavatkozási területek nem teljesítenek megfelelıen (a hozzájárulások számát tekintve), a teljesítmány javulását célzó intézkedéseket kell tenni. 6. táblázat: Ex-ante meghatározott eredménymutatók prioritási tengelyek és beavatkozási területek számára.

A prioritási tengelyekre eredménymutatók

és

beavatkozási

területekre

vonatkozó

P1: A közép-európai innovációt elısegítı hozzájárulások teljes száma

Cél Adatok 2007-2015 forrása 99

Jobb innovációs irányító rendszer

25

Monitoring

Egyenlı és szélesebb hozzájutás a K+F és innovációs eredményekhez

49

Monitoring

Javított tudásfejlesztési keretek

25

Monitoring

P2: A Közép-Európa, valamint a térségen belüli megközelíthetıség

129

javítására irányuló hozzájárulások teljes száma Jobb és fenntarthatób összekapcsolódás városi, regionális és nemzetközi szinten Jobb megoldások a multimodális logistika területén

45 26

Monitoring Monitoring

A fenntartható mobilitás elısegítése

26

Monitoring

Jobb hozzáférés IKT információkhoz és szolgáltatásokhoz

32

Monitoring

P3: A közép-európai természet felelıs használatát segítı hozzájárulások

129

teljes száma A környezet javított minısége és jobb védelme

32

Monitoring

Kockázatmegelızés és kárenyhítés hatékonyabbá tétele

45

Monitoring

Megújuló energiaforrások jobb használata és magasabb energiahatékonyság

26

Monitoring

Környezetbarát termelési folyamatok biztosítása

26

Monitoring

P4: A városok és régiók versenyképességét és vonzerejét növelni hivatott

108

hozzájárulások teljes száma Városok és régiók stratégiai és fenntartható gazdasági és szociális fejlesztése

43

Monitoring

Társadalmi és demográfiai változások negatív hatásainak csökkentése, javított társadalmi beilleszkedés és életszinvonal. A kultúrális erıforrások és örökség fenntartható használatának segítése.

43

Monitoring

22

Monitoring

P1-4 Összes hozzájárulás

465

A teljesítmény- és eredménymutatók kiindulási értéke az operatív program fizikai elıremenetelének megfigyelése céljából Az Éves és Végsı Jelentés a Végrehajtási Szabályok (1083/2006/EK) függeléke alapján minden egyes mennyiségileg meghatározott, az OP-ben említett mutató számára biztosítani kell az kiindulási értéket, a cél és az eredményszámokat. A célokat nem éves lebontásban, hanem az egész periódusra (2007-2015) vonatkozóan kell megadni. 2007-ben a kiindulási érték “0”, az ezt követı években mindig a megelızı év értékét kell kiindulási számnak venni. Ö s szef üg g és- mut at ó k Az összegüggés-mutatók a a program kialakuló gazdasági és társadalmi összefüggéseit figyelik meg. Az összefüggés-mutatók adják aaz alapját annak az elemzésnek, amely hivatalos statisztikák (pl. közpénzköltés az oktatásra a GDP%-ában, 2004) alapján leírja a gazdasági és társadalmi fejlıdés menetét.


Draft 3.7

Az elemzésen túl az OP-ban nem használunk összefüggés-mutatókat. A program értékelésére az összefüggés-mutatók nem megfelelıek, mert az OP keretei között felhasznált közpénzek csak nagyon kis része az összes közpénz-költésnek az együttmőködési területen. A programköltések és az összefüggés-mutatók (makro- és mesoökonómiai értékek) közötti kapcsolat így nem mutatható ki.

87

5

Pénzügyi rendelkezések

Az ebben és a következı fejezetekben található utalások a struktúrális alapok szabályozására a következı rendeletre vonatkoznak: –

Bizottsági Rendelet (1083/2006/EK, 2006. július 11.), amely az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap általános szabályairól szól és a 1080/1999/EK rendelet helyébe lép. (ezentúl mint általános rendelkezés),

–

Bizottság és az Európai Parlament Rendelete (1080/2006/EK, 2006. július 5.), amely Európai Regionális Fejlesztési Alapról szól és a 1783/1999/EK rendelet helyébe lép (ezentúl mint ERFA rendelkezés),

–

Bizottsági Rendelet (1828/2006/EK, 2006. december 8.), amely a 1083/2006/EK bizottsági rendelet (az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap általános szabályairól ) végrehajtási szabályait írja le (ezentúl mint végrehajtási rendelkezés),

–

Bizottsági Rendelet (2035/2006/EK, 2005. december 12.), amely kiegészíti a 1681/94/EK rendeletet a szabálytalanságokról, a struktúrális politikákkal kapcsolatban jogosulatlanul kiutalt pénzek visszafizetésérıl, valamint az ezen a területen felállítandó informáciüs rendszerrıl szól.

5.1

A program költségvetése és a támogatási arány

A program költségvetése i

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozó rendelet 12.6 cikkének megfelelı finanszírozás terv vonatkozik az egész programra. A finanszírozási tervet lásd lejjebb két táblázatban. Az ERFA 246 011 074 euróval támogatja a programot. A program összköltségvetése 298 295 837 euró. Rate of Assistance In accordance with Article 53(3) of the General Regulation, the contribution from the ERDF to eligible expenditures incurred by Lead partners and project partners located in the Czech Republic, Hungary, Poland, Slovakia and Slovenia, shall be up to 85% in priorities 1-4. The ERDF contribution to eligible expenditures incurred by Lead partners and project partners located in the cooperation area in Austria, Germany and Italy shall be up to 75% in priorities 1-4. The average co-financing rate for priorities 1-4 determined in the financing plan is 83%. In accordance with Article 46 of the General Regulation, the limit for Technical Assistance is set at 6% of the total ERDF amount allocated to the Central Europe programme. The ERDF co-financing rate for Technical Assistance (priority 5) is 75% and the national co-financing rate from the Member States is 25%. The Member States will contribute to the Technical Assistance budget in proportion to their individual share of total ERDF funding. The total budget for technical assistance is 19.680.886 Mio EUR.

Euró

88


5.2

Draft 3.7

Források allokációja

Az általános rendelet 75. cikkének megfelelıen a Bizottság évente folyósítja a Közép-európai Programnak az ERFÁ-ból származó támogatást. Az általános rendelet 93. cikkének megfelelıen a kezdeti kötelezettségvállalás éve utáni harmadik év (n+3) december 31-ig a végsı kedvezményezetteknek ki nem fizetett támogatások automatikusan visszakerülnek az Európai Bizottsághoz és a program számára nem lesznek többé hozzáférhetık. Az általános rendelet 37 cikke (c) pontjának megfelelıen a programra egyetlen finanszírozási terv vonatkozik, amely nincs lebontva tagállamokra és a következı két táblázatból áll: –

az 1083/2006/EK rendelet 52., 53. és 54. cikkével összhangban az ERFA hozzájárulására tervezett teljes pénzügyi elıirányzat összegének évenkénti bontását tartalmazó táblázat. Az évenként elıírt teljes ERFA-hozzájárulásnak összeegyeztethetınek kell lennie a megfelelı pénzügyi kerettel;

–

a teljes programozási idıszak tekintetében az operatív program és valamennyi prioritási tengely vonatkozásában a közösségi hozzájárulás és az annak nemzeti szinten megfelelı állami hozzájárulások teljes pénzügyi elıirányzatának összegét, valamint az ERFÁ-ból származó hozzájárulás mértékét meghatározó táblázat. Amennyiben az általános rendelet 53. cikkének megfelelıen a nemzeti hozzájárulás köz- és magánkiadásokból áll, a táblázatban jelezni kell a köz- és magánkiadások indikatív lebontását. Amennyiben az említett cikknek megfelelıen a nemzeti hozzájárulás közkiadásokból áll, a táblázatban jelezni kell a nemzeti állami hozzájárulás összegét.

Az általános rendelet 18. cikkének értelmében az alábbi táblázatokban található összes érték jelenlegi értéken értendı.

Az OP pénzügyi terve -- éves ERFA hozzájárulások (OP referencia: 2007 CB163PO061)

7. táblázat: A források évenkénti allokációja (euró) 1 Év

2 ERFA

2007

34.211.355

2008

32.982.238

2009

33.560.339

2010

34.677.260

2011

35.825.424

2012

36.851.074

2013

37.903.384

Összesen 2007-2013

246.011.074

89

Az OP pénzügyi terve – az egész programozási idıszakban, az egyes alapok hozzájárulásának felosztása, a nemzeti hozzájárulás és a visszatérítés aránya prioritási tengelyekre lebontva (OP referencia: 2007CB1 63PO061) 8. táblázat: Prioritási tengelyek a pénzügyi források alapján (euró)

Prioritások

1. Prioritás

A “nemzeti” hozzájárulás indikatív felosztása

A

B

E=A+B

F=A/E

Közösségi támogatás

“Nemzeti” hozzájárulá s B=C+D

C Közintézmé nyektıl

D Magánint ézménye ktıl

49.202.215

10.077.562

10.077.562

0

63.962.879

13.100.831

13.100.831

63.962.879

13.100.831

54.122.436

Tájékoztatásul

Támogatás és hozzájárulá s összesen

Társfinan szírozási arány

EIBhozzájáru lás

Egyéb hozzájár ulás

59.279.777

0,83

0

0

0

77.063.710

0,83

0

0

13.100.831

0

77.063.710

0,83

0

0

11.085.318

11.085.318

0

65.207.754

0,83

0

0

14.760.664

4.920.221

4.920.221

0

19.680.886

0,75

0

0

246.011.074

52.284.763

52.284.763

0

298.295.836

0

0

Az innováció erısítése KözépEurópában

2. Prioritás Közép-Európa külsı és belsı elérhetıségének javítása

3. Prioritás A környezet felelıs használata

4. Prioritás A városok és régiók versenyképességének és vonzerejének növelése

5. Prioritás Technikai segítségnyújtás

Összesen

A Végrehajtási Szabályok (1083/2006/EK) II. függeléke alapján, az alábbi táblázat a programban felhasznált ERFA pénzeket programban indikatív kategóriákra bontva tartalmazza. Ez a részletezés csak tájékoztatási célt szolgál. A közösségi hozzájárulás indikatív kategóriákra bontva (az 1. dimenzió kibıvített változata a kódok leírásával együtt a 7.4-es függelékben található) 9. táblázat: Közösségi hozzájárulás kategóriánként 1. dimenzió Prioritási téma

%-ban

2. dimenzió Finanszírozási forma

3. dimenzió Terület

Kód Összeg (euró) az összes ország 1 3

90

1.526.615,39 8.780.564,03

Kód

0,6% 3,6%

5

7.91 0.496,07

3,2%

6

2.935.289,17

1,2%

7

2.240.237,89

0,9%

9

5.283.979,08

2,1%

11

4.684.484,16

1,9%

12

1.586.436,25

0,6%

13

3.577.853,96

1,5%

14

970.766,71

0,4%

15

1.863.995,98

0,8%

17

5.369.152,28

2,2%

19

3.843.324,96

1,6%

21

3.280.235,90

1,3%

összeg (euró)

01 Vissza nem 246.011.073,00 térítendı segély .. ..

Kód

összeg (euró)

09 Transznacionális együttmőködési terület ..

246.011.073,00

..


2. dimenzió Finanszírozási forma

1. dimenzió Prioritási téma Code

Draft 3.7

Összeg (euró) összes ország SK, CZ, IT, S I

%ban

25 26

3.695.836,89 265.748,68

1,5% 0,1%

27

7.443.247,54

3,0%

28

7.147.333,23

2,9%

29

3.622.756,79

1,5%

30

2.451.261,05

1,0%

32

1.911.750,59

0,8%

39

2.348.852,93

1,0%

40

2.820.113,37

1,1%

41

4.580.192,00

1,9%

42

5.080.192,00

2,1%

43

5.162.869,37

2,1%

44

3.320.499,32

1,3%

45

2.976.627,86

1,2%

46

2.976.627,86

1,2%

47

2.879.160,64

1,2%

48

2.976.627,86

1,2%

49

4.170.659,71

1,7%

50

4.312.392,34

1,8%

51

3.707.966,94

1,5%

52

4.208.752,80

1,7%

53

4.907.885,58

2,0%

54

1.981.509,83

0,8%

55

2.745.288,78

1,1%

56

5.976.627,86

2,4%

57

8.815.562,75

3,6%

58

7.575.334,00

3,1%

59

7.072.088,28

2,9%

60

6.432.184,89

2,6%

61

12.157.634,96

4,9%

69

5.633.024,85

2,3%

70

1.024.400,59

0,4%

72

13.060.416,27

5,3%

74

6.899.648,62

2,8%

80

395.670,26

0,2%

81

14.660.229,53

6,0%

85

7.380.332,19

3,0%

86

7.380.332,19

3,0%

Kód

3. dimenzió Terület összeg (euró)

Kód

összeg (euró)

ERFA

Összesen

2 31 .25 0 .408 ,6 2

kivéveTA (kód 85+86)

91

Draft 3.7

5.3


Partnerek földrajzi jogosultsága

Alapszabályként, az ERFA olyan együttmőködéseket finanszíroz ebben az operatív programban, amelyek vezetı partnere és és projektpartnerei a nyolc közép-európai tagállam (Ausztria, Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia) jogosult területén található. Indokolt esetekben az ERFA támogathat ezen a területeken kívül esı együttmőködéseket is. A következı alapelveket kell figyelembe venni: –

Az ERFA szabályozás 21.2 cikke értelmében kivételes és indokolt esetekben az ERFA finanszírozhat olyan költségeket, amelyek a jogosult területen (ld. Fent) kívül keletkeznek, de az Európai Közösségen belül. Ezekben a kivételes esetekben egyértelmően ki kell mutatni, hogy ezen költések az együttmőködési területen levı régiók hasznára válnak. Ilyen partnerek számára a társfinanszírozási arány 75%. Ugyanakkor a 20%-os rugalmassági szabály alapján megítélt támogatás egy projekt esetében nem haladhatja meg az ehhez a projekthez megítélt összes ERFA támogatás 20%-át. Ez a bekezdés nem vonatkozhat a vezetı partnerekre, akiknek mindenképpen az együttmőködési területen kell lenniük. A Végrehajtási Útmutatóban találhatóak a 20%-os rugalmassági szabályra vonatkozó elıírások.

–

Az ERFA szabályozás 21.3 cikke értelmében az ERFA finanszírozhat olyan költségeket az operatív programhoz való hozzájárulás maximum 10%-áig, amelyek a tevékenységek, vagy a tevékenységek részeinek végrehajtásakor az EU határain kívül keletkeznek, de a Közösség régiói hasznára válnak. Ezt a lahatıséget kihasználhatja a program. Ugyanakkor a 10%-os rugalmassági szabály alapján megítélt támogatás egy projekt esetében nem haladhatja meg az ehhez a projekthez megítélt összes ERFA támogatás 10%-át. A megfelelı pénzügyi ellenırzés biztosítása érdekében a 10%-os rugalmassági lehetıség alapján megítélt támogatások elszámolása olyan vezetı partner vagy projektpartner felelıssége, amelyik az EU területén található. A Végrehajtási Útmutatóban találhatóak a 10%-os rugalmassági szabályra vonatkozó elıírások.

–

Egy másik megoldás, hogy ENPI vagy IPA országok részt vehetnek a programban ENPI vagy IPA finanszírozás segítségével, ERFA támogatás nélkül.

5.4

Várható projektméret

A Közép-Európa program keretei között a tipikus program összköltségvetése 1-5 millió euró között várható. Különleges esetekben kisebb vagy nagyobb projekteket is lehet támogatni.

92


6.

Draft 3.7

Végrehajtási rendelkezések

A következı fejezet az új Közép-Európa program végrehajtási struktúráját mutatja be. A Végrehajtási Útmutatóban részletesebben is megtaláőlhatóak az elıírások, ameyleket a Monitoring Bizottság fog felügyelni, és a programot végrahajtó mindkét testület, a vezetı partnerek és a projekt partnerek számára kötelezı jellegőek. A programnyelv az angol.

6.1

A program irányítása

A Közép-európai Programban résztvevı uniós tagállamok (Ausztria, a Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia), valamint a partnerország Ukrajna létrehozott egy közös szervezetet, melynek feladata a program végrehajtásának irányítása, koordinálása és felügyelete.

93

Draft 3.7

6.1.1


Monitoring bizottság

Az általános rendelet 63. cikkével összhangban a programban résztvevı tagállamok és Ukrajna (megfigyelıként) − az Irányító Hatósággal egyetértésben − közös Monitoring Bizottságot állít majd fel három hónapon belül azt követıen, hogy a Bizottság bejelenti, hogy jóváhagyta az operatív programot. A Monitoring Bizottság összeállítja saját eljárási szabályzatát az érintett tagállamok intézményi, jogi és pénzügyi keretein belül, majd elfogadja azt az Irányító Hatósággal egyetértésben, hogy az általános rendelettel és az ERFÁ-ról szóló rendelettel összhangban lássa el feladatát. Az eljárási szabályzat részletesen tartalmazza majd a Monitoring Bizottság összetételét, eljárásait, döntéshozatalát, feladatait és felelısségi területeit, valamint lefekteti a megfigyelı Ukrajna részvételének szabályait.

A Monitoring Bizottság összetétele Az általános rendelet 64. cikkével összhangban a Monitoring Bizottság elnöki teendıit az egyik tagállam képviselıje látja majd el. Az elnöki tisztet rotációs rendszerben minden évben más tölti be, és a tisztség folytonosságát az Irányító Hatóság támogatása biztosítja. A Monitoring Bizottság összetétele a következıképpen alakul: –

Minden tagállam és Ukrajna maximum három képviselıje alkotja a Monitoring Bizottságot, ami által az általános rendelet 11. cikkében lefektetett partnerségi elv érvényesül a Monitoring Bizottság tagjainak kinevezésekor. A program kitőzött céljai miatt minden tagállamnak képviseltetnie kell magát egy nemzeti és legalább egy regionális képviselın keresztül.

–

Saját kezdeményezésére vagy a Monitoring Bizottság kérésére a bizottság egy képviselıje is részt vesz tanácsadóként a Monitoring Bizottság munkájában.

–

Az Irányító Hatóság, − valamint amennyiben alkalmas − az Igazoló Hatóság és az Ellenırzési Hatóság képviselıi tanácsadóként részt vesznek a bizottság munkájában.

–

A Közös Technikai Titkárság részt vesz a találkozókon.

–

A program követelményeinek és az eljárási szabályzatban foglaltaknak megfelelıen lehet megszervezni, hogy transznacionális gazdasági és társadalmi partnerek, valamint transznacionális civil szervezetek tanácsadóként részt vehessenek a bizottság munkájában.

A Monitoring Bizottságban a döntéseket konszenzusos alapon hozzák meg, és minden tagállam egy szavazattal rendelkezik. A szavazati jogokról részletesen az eljárási szabályzat rendelkezik. A Monitoring Bizottság évente legalább egy alkalommal ülésezik. Döntéshozatalra írásos eljárás formájában is sor kerülhet.

A Monitoring Bizottság feladatai A Monitoring Bizottság faladata lesz a program irányítása és a végrehajtás minıségének és hatásosságának biztosítása. Az általános rendelet 65. cikkének megfelelıen a Monitoring Bizottság: –

mérlegeli és jóváhagyja a projektek kiválasztásának kritériumait az operatív program elfogadása utáni hat hónapon belül, valamint jóváhagyja e kritériumok a programozás igényeinek megfelelı felülvizsgálatát;

–

az Irányító Hatóság által benyújtott dokumentumok alapján rendszeres idıközönként felülvizsgálja az operatív programban kitőzött célok megvalósítása terén elért haladást;

–

eldönti, hogy a programozási idıszak alatt kerüljön-e sor értékelésre az általános rendelet 47. cikk (2) bekezdése szerint;

–

megvizsgálja a végrehajtás eredményeit, különös tekintettel az egyes prioritási tengelyekre vonatkozó célokra és az általános rendelet 48. cikk (3) bekezdésében hivatkozott program értékelésére;

–

mérlegeli és jóváhagyja az éves és záró jelentés(eke)t, mielıtt azok az Európai Bizottság elé kerülnének;

94


Draft 3.7

–

tájékozódik az éves ellenırzési jelentésrıl és minden lényeges megjegyzésrıl, melyet a Bizottság tehet a jelentés átvizsgálása után;

–

javasolhatja az Irányító Hatóságnak az operatív program felülvizsgálatát vagy átvizsgálását, amely valószínőleg lehetıvé teszi az Alapok célkitőzéseinek elérését vagy a program irányításának − beleértve a pénzügyi irányítást − javítását;

–

mérlegel és jóváhagy bármilyen javaslatot, amely módosítaná az Európai Bizottság döntését az Alapokból történı hozzájárulásról;

–

az általános rendelet 66. cikkének megfelelıen a Monitoring Bizottság − az Irányító Hatósággal együtt − monitoring tevékenységet végez a pénzügyi mutatókkal és azon mutatókkal kapcsolatosan, melyekre az általános rendelet 37. cikk (1) bekezdésének (c) pontja utal;

–

alkalmazza a Végrehajtási Útmutatót

–

elfogadja a kommunikációs tervet (a Végrehajtási Útmutató 2.2 cikke alapján)

–

jóváhagyja a technikai segítségnyújtáshoz kapcsolódó összes tevékenységet beleértve a külsı szakértık szükség szerinti alkalmazását (pl. minıségértékeléshez, eljárásmódok kidolgozásához, vagy tematikus tanulmányokhoz)

–

dönt a pályázatkiírásokról és a pályázás folyamatában alkalmazandó módszerrıl (pl. egy- vagy kétlépcsıs eljárás);

–

biztosítja az operatív program végrehajtásának minıségét (az általános rendelet 66. cikkének (1) bekezdése);

–

a Monitoring Bizottság által jóváhagyott kritériumok, valamint a Közös Technikai Titkárság által kidolgozott ajánlások szerint jóváhagyja a pályázatokat;

–

nagyobb változtatásokat fogad el a már jóváhagyott mőveletekben;

–

a mőveleteket érintı intézkedéseket hagy jóvá a forrásvisszavonás kockázatának minimalizálása / csökkentése érdekében.

95

Draft 3.7

6.1.2


A tagállamok felelıssége

A programban résztvevı országok illetékes nemzeti hatóságai a Közép-Európai Program felelısei. A résztvevı országok felelıs hatóságainak listája a függelékben található. Mindegyik tagállamnak el kell fogadnia a partnerségi alapelv használatát, és együtt kell mőködniük az egész együttmőködési terület javát szolgáló optimális megoldások megtalálásában. A résztvevı országokban felelıs hatóságok listája a 7.1 függelékben található. Az általános rendelet 70. cikke értelmében a tagállamok feladata a program irányítása és ellenırzése, legfıképp a következı módon: –

–

gondoskodnak róla, hogy az irányítási és ellenırzési rendszerek az általános rendelet 58. és 62. cikkének megfelelıen épültek ki és hatásosan mőködnek; a szabálytalanságokat megelızik, felderítik, kijavítják és jelentik a Bizottságnak, valamint behajtják a jogtalanul kifizetett összegeket és értesítik róla az Európai Bizottságot.

Amikor az egy kedvezményezettnek jogtalanul kifizetett összegeket nem lehet behajtani, a tagállam felelıs az elveszett összeg visszatérítéséért. A Végrehajtási Rendelet 21. és 24. cikke értelmében mindegyik tagállamnak le kell írnia hogyan állítja fel az ERFA szabályozás 16. cikke alapján az ellenırzı rendszert. Ezeket a leírásokat a Bizottság a Közép-Európa programot elfogadó döntése után három hónap belül be kell nyújtani az Irányító Hatóságnak és az Ellenırzı Hatóságnak. A leírásokat az általános rendelet 71.1 cikke alapján be kell építeni a program irányítási és ellenırzı rendszerébe. Jogfenntartással, a tagállamok felelıssége a szabálytalanságok felfedezése és kijavítása, valamint a jogtalanul kifizetett összegek visszaszerzése az általános rendelkezés 70(1)(b). cikke alapján. Az Irányító Hatóságnak biztosítania kell, hogy bármely szabálytalanság miatt kifizetett összeget visszaszereznek a vezetı partnertıl. Az ERFA szabályozás 17(2) cikke alapján a projektpartnerek a vezetı partnernek fizetik vissza a jogosulatlanul kiutalt összegeket, a közöttük létrejött megállapodás alapján. Amennyiben a vezetı partnernek nem sikerül visszaszereznie a jogosulatlan összeget a projektpartnertıl, az a tagállam, ahol a projektpartner megtalálható, fogja visszafizetni az Igazoló hatóságnak az adott partnernek kifizetett jogosulatlan összeget az ERFA szabályozás 17(3) cikke értelmében.. A végrehajtási rendelkezés 28(4) cikke alapján, a szabálytalanságokat annak a tagállamnak kell jelentenie, ahol a költségeket kifizették a tevékenységet végrehajtó vezetı partnernek vagy a projektpartnernek. A tagállam ugyanekkor tájékoztatja az Irányító Hatóságot, az Igazoló Hatóságot és az Ellenırzı Hatóságot. Az erre vonatkozó eljárásokat az Irányító Hatóság és a tagállamok közötti megállapodás tartalmazza (ld. az alábbi bekezdést), ami része az általános rendelkezés 71. cikke alapján kidolgozott irányítási és ellenırzési rendszer leírásának. Az Általános rendelet 59. cikke értelmében a tagállamok feladata az Irányító Hatóság, az Igazoló Hatóság, az Ellenırzési Hatóság és a Bizottság közötti kölcsönös kapcsolatok kialakítása és a szervek közös felelısségének megállapítása a program végrehajtásában. E célból a programban résztvevı minden tagállam megállapodást köt az Irányító Hatósággal. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a végrehajtó hatóságok minden szükséges és jogilag lehetséges információval rendelkezzen a feladataik ellátása érdekében.

6.1.3

Az Irányító Hatóság

A tagállamok a megfigyelı Ukrajnával egyetértésben a következı szervet határozták meg a program Irányító Hatóságaként: City of Vienna Department for E U - S t r a t e g y and Economic Development (MA 27) Schlesinger Platz 2-4, 96


Draft 3.7

1080 Vienna, Austria Az általános rendelet 60. cikke, valamint az ERFA szabályozás 14(1). És 15. cikke értelmében az Irányító Hatóság − melynek munkáját a Közös Technikai Titkárság segíti − feladata a Közép-Európa Program irányítása és végrehajtása. Konkrétabban az Irányító Hatóság: –

biztosítja, hogy a támogatott projekteket az operatív programra alkalmazandó kritériumoknak megfelelıen választják ki, és hogy azok a teljes végrehajtási idıszak alatt megfelelnek az alkalmazandó közösségi és nemzeti szabályoknak, amelyek az egész végrehajtási idıszakra vonatkoznak;

–

igazolja, hogy a projektben résztvevı minden egyes vezetı partner és projekt partner kiadásait az ellenırzı testület jóváhagyta az ERFÁ-ról szóló rendelet 16. cikkében foglaltaknak megfelelıen;

–

biztosítja, hogy az operatív program minden projektjének számviteli adatainak számítógépen való rögzítésére és tárolására létezik megfelelı rendszer, valamint hogy a pénzügyi irányításhoz, monitoringhoz, igazolásokhoz, ellenırzésekhez és értékeléshez szükséges végrehajtási adatok összegyőjtésre kerülnek;

–

biztosítja, hogy a projektek végrehajtásában érintett kedvezményezettek és egyéb szervek vagy külön számviteli rendszert tartanak fenn, vagy megfelelı számviteli kóddal rendelkeznek a projekthez kapcsolódó minden egyes tranzakció lebonyolításához, anélkül, hogy a nemzeti számviteli szabályok sérülnének;

–

biztosítja, hogy az operatív program értékelései − melyekrıl az általános rendelet 48. cikkének (3) bekezdésében esik szó − megfelelnek az ugyanazon rendelet 47. cikkében foglaltaknak;

–

eljárásokat alakít ki annak biztosítására, hogy a megfelelı ellenırzési nyomvonal biztosításához szükséges dokumentumokat a kiadásokról és ellenırzésekrıl az általános rendelet 90. cikkében foglalt elıírásoknak megfelelıen tartják;

–

biztosítja, hogy az Igazoló Hatóság igazolás céljából megkap minden szükséges információt a kiadásokhoz kapcsolódó eljárásokról és hitelesítésekrıl;

–

vezeti a Monitoring Bizottság munkáját és ellátja a testületet azokkal a dokumentumokkal, melyek szükségesek ahhoz, hogy a bizottság az operatív program végrehajtásának minıségét a konkrét célok fényében tudja ellenırizni;

–

kidolgozza és − miután a Monitoring Bizottság elfogadta − benyújtja a Bizottságnak az éves és záró végrehajtási jelentés(eke)t;

–

biztosítja az általános rendelet 69. cikkében foglalt a tájékoztatásról és nyilvánosságról szóló elıírások betartását;

–

–

szerzıdéses rendelkezéseket alkot a program és a projektek megvalósítása számára;

–

összekötı szerepet játszik az Európai Bizottság és a programban résztvevı tagállamok és régiók között;

–

biztosítja, hogy a program a közösségi rendeletnek és szakpolitikáknak, valamint a nemzeti jogszabályoknak megfelelıen mőködjön; az általános rendelet 66. cikke értelmében az Irányító Hatóság a Monitoring Bizottsággal együtt monitoring tevékenységet végez a pénzügyi mutatók és az általános rendelet 37. cikkének (1) bekezdése (c) pontjában említett mutatók alapján.

Az Irányító Hatóság − a programért felelıs tagállamokkal folytatott konzultációt követıen − az ERFÁ-ról szóló rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelıen felállítja a Közös Technikai Titkárságot, amely az Irányító Hatóságot segíti feladatai ellátásában és a program napi szintő irányításában. Bár az Irányító hatóság viseli a felelısséget a program egészért, bizonyos, a Közös Technikai Titkárság és a Technikai Segítségnyújtáshoz tartozó operatív irányítási feladatokat (pl. munkatársak felvétele, szerzıdéskötés, fizetések) átadhat Bécs városának kisegítı testülete részére.

97

Draft 3.7

6.1.4


Az Igazoló Hatóság

A tagállamok a megfigyelı Ukrajnával egyetértésben a következı szervet határozták meg a program Igazoló Hatóságaként: City of Vienna Department for Budget and Finance (MA 5) Ebendorfer Straße 2 1010 Vienna, Austria Az általános rendelet 61. cikkével, valamint az ERFÁ-ról szóló rendelet 14. cikke (1) bekezdésével és 17. cikke (2) bekezdésével összhangban az Igazoló Hatóság költségnyilatkozatokat és kifizetési kérelmeket hitelesít, mielıtt azok a Bizottság elé kerülnének. Konkrétabban az Igazoló Hatóság: –

igazolja, hogy a költségnyilatkozatok pontosak, megbízható számviteli rendszerekbıl származnak és ellenırizhetı bizonylatokon alapulnak;

–

igazolja, hogy a költségek összhangban vannak a közösségi és nemzeti szabályokkal, valamint támogatásra jogosult mőveletek kapcsán merültek fel;

–

az általános rendelet 78. cikkében foglaltak szerint hiteles költségnyilatkozatokat és kifizetési kérelmeket dolgoz ki és nyújt be a Bizottsághoz;

–

igazolás céljából gondoskodik róla, hogy pontos információkat kapjon az Irányító Hatóságtól a költségnyilatkozatokban foglalt költségekhez kapcsolódó eljárásokról és vizsgálatokról;

–

igazolás céljából számításba veszi az Ellenırzési Hatóság által vagy felügyelete alatt folytatott minden ellenırzés eredményeit;

–

felügyeli az ERFA- alapokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalásokat és kifizetéseket, valamint számítógépen rögzített számviteli nyilvántartást tart fenn a Bizottságnak bejelentett költségekrıl;

–

kimutatást készít a behajtható összegekrıl, valamint az egy mővelethez járó hozzájárulás egészének vagy egy részének törlése után visszavont összegekrıl.

Ezenkívül az Igazoló Hatóság feladata: –

fogadni és a vezetı partnereknek kifizetni a Bizottságtól érkezı kifizetéseket (elıfinanszírozás, idıközi kifizetések és végsıegyenleg-kifizetés, amint azt az általános rendelet 76. cikkének (2) bekezdése tartalmazza) (az ERFÁ-ról szóló rendelet 14. cikkének (1) bekezdése);

–

minden évben legkésıbb április 30-ig megküldeni a Bizottságnak a folyó pénzügyi évre, valamint a következı pénzügyi évre vonatkozó, kifizetés iránti, elırelátható kérelmekkel kapcsolatos ideiglenes elırejelzést (az általános rendelet 76. cikkének (3) bekezdése);

–

idıközi kifizetési kérelmeket küldeni évente három alkalommal, amennyiben lehetséges. Ahhoz, hogy egy kifizetést a Bizottság folyó évben teljesítsen, a kifizetési kérelmet legkésıbb október 31ig be kell nyújtani (az általános rendelet 87. cikkének (1) bekezdése);

–

biztosítani, hogy a vezetı partnerek a közhozzájárulás teljes összegét a lehetı leghamarabb és teljes egészében megkapják. Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyezı hatású egyéb díj, amely csökkentené ezeket a vezetı partnerek számára kifizetendı összegeket (az általános rendelet 80. cikke);

–

biztosítani, hogy a vezetı partner visszafizessen minden szabálytalanság következtében kifizetett összeget, anélkül, hogy sérülne a tagállamok hatásköre a szabálytalanságok felkutatása és kijavítása, valamint a tévesen kifizetett összegek behajtása terén (az ERFÁ-ról szóló rendelet 17. cikkének (2) bekezdése).

A fenti operatív feladatokat, vagy azok egy részét, külsı partnerekkel is el lehet végeztetni, az Igazoló Hatóság viseli a teljes felelısséget az Európai Bizottság felé.

6.1.5

Az Ellenırzési Hatóság

A tagállamok a megfigyelı Ukrajnával egyetértésben a következı szervet határozták meg a program Ellenırzési Hatóságaként: 98


Draft 3.7

az Osztrák Köztársaság Szövetségi Kancelláriája IV/3 osztály Ballhausplatz 2, A-1014 Bécs Ausztria. Az általános rendelet 59., 62. és 73., valamint az ERFÁ-ról szóló rendelet 14. és 16. cikke értelmében az Ellenırzési Hatóság a következıkért felelıs: –

annak biztosítása, hogy az operatív program irányítási és ellenırzési rendszere eredményes mőködésének vizsgálata céljából ellenırzésekre kerüljön sor;

–

annak biztosítása, hogy a mőveletek ellenırzését megfelelı minta alapján végezzék el a bejelentett költségek hitelesítése céljából;

–

az operatív program elfogadása után kilenc hónapon belül benyújt a Bizottsághoz egy ellenırzési stratégiát;

–

minden év December 31-ig benyújt a Bizottsághoz egy éves ellenırzési jelentést, amely foglalkozik az általános rendelet 62. cikkében említett minden tényezıvel, tartalmaz véleményt az ellenırzési rendszer mőködésérıl, valamint − ahol alkalmas − egy a 88. cikkben foglaltaknak megfelelı részleges zárónyilatkozatot, amely kitér minden olyan tényezıre, melyet az általános rendelet 62. cikke említ; legkésıbb 2017. március 31-ig benyújt a Bizottsághoz egy zárónyilatkozatot;

– –

gondoskodik róla, hogy az ellenırzés nemzetközileg elfogadott számviteli szabványoknak megfelelıen történik.

Ahol az audit tevékenységet és az ellenırzéseket nem az Ellenırzési Hatóság végzi, a bizottságnak gondoskodnia kell róla, hogy az ellenırzı szervek rendelkezzenek a szükséges mőködési függetlenséggel. Az ERFÁ-ról szóló rendelet 14. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Ellenırzési Hatóságot az általános rendelet 62. cikkében elıírt feladatainak ellátása során az ellenıri csoport segíti, amelyben az operatív programban részt vevı valamennyi tagállam egy-egy képviselıje helyet kap. Az ellenıri csoportot legkésıbb az operatív program jóváhagyásáról szóló határozat keltétıl számított három hónapon belül létre kell hozni. A csoport elkészíti eljárási szabályzatát. A csoport elnöki tisztét az operatív program Ellenırzési Hatósága tölti be.

6.1.6

Közös Technikai Titkárság

Az ERFÁ-ról szóló rendelet 14. cikkének értelmében a bécsi székhelyő Közös Technikai Titkárságot (KTT) az Irányító Hatóság hozza majd létre. A Közös Technikai Titkárság az Irányító Hatóság, a Monitoring Bizottság, az Igazoló Hatóság, valamint − amennyiben alkalmas − az Ellenırzési Hatóság feladatainak ellátásában nyújt segítséget. A Közös Technikai Titkárság vállalja a program napi szintő végrehajtását. Ezenkívül technikai segítséget nyújt az irányítási szerveknek és iránymutatást a projekteknek. Konkrétan a titkárság: –

segítséget nyújt az Irányító Hatóságnak és az Ellenırzési Hatóságnak a napi szintő irányítás és a program végrehajtása terén, ezenkívül segíti a Monitoring Bizottság munkáját például az ülések elıkészítése, jegyzıkönyvvezetés, valamint a bizottság döntéseinek végrehajtása és nyomon követése terén;

–

elıkészíti a szükséges információkat és eljuttatja azokat az Irányító Hatósághoz, az Ellenırzési Hatósághoz és az Igazoló Hatósághoz, hogy ezáltal lehetıvé tegye számukra feladataik ellátását;

–

megszervezi és koordinálja a pályázatkiírásokat, valamint egy ún. pályázati csomagot, szabvány formanyomtatványokat és szerzıdéseket állít össze, hogy így segítsen a potenciális pályázóknak, ill. hogy iránymutatást nyújtson nekik;

–

részt vesz stratégiai anyagok kidolgozásában a célba vett pályázati kiírásokhoz, ezeket késıbb a Monitoring Bizottság megvitatja és elfogadja; 99

Draft 3.7


–

fogadja a benyújtott pályázatokat, gondoskodik róla, hogy a projekteket a programra alkalmazandó kritériumok (meghatározott jogosultsági és kiválasztási kritériumok) alapján bírálják el;

–

támogatást és iránymutatást nyújt a vezetı partnereknek a projekt kidolgozása és végrehajtása során;

–

fogadja a vezetı partnerek által benyújtott elırehaladási jelentéseket, figyelemmel kíséri és ellenırzi a projektek alakulását, és iránymutatást nyújt a vezetı partnereknek és projektkoordinátoroknak a megvalósítás szakaszában;

–

kezeli és feltölti a monitoring adatbankot a legfrissebb adatokkal;

–

koordinálja és végrehajtja a Monitoring Bizottság által jóváhagyott technikai segítségnyújtási tevékenységeket;

–

támogatja az Irányító Hatóság munkáját, hogy érvényesüljenek az általános rendelet 69. cikkében foglalt elıírások a tájékoztatásról és a nyilvánosságról, valamint az Irányító Hatósággal közösen kidolgozza a „Kommunikáció és hasznosítás” nevet viselı tervet, amelyet majd a Monitoring Bizottság fogad el;

–

a Kapcsolatpontokkal közösen végrehajtja a „Kommunikáció és hasznosítás” nevet viselı tervet;

–

a „Kommunikáció és hasznosítás” terv és a Kapcsolatpontok éves munkatervének megvalósulása szerint koordinálja a Kapcsolatpontok hálózatát és együttmőködik a Kapcsolatpontokkal közös erıfeszítések terén, beleértve a transznacionális tevékenységek ütemezését és tartalmát;

–

fejleszti a program transznacionális dimenzióját;

–

elısegíti és kezdeményezı módon vezeti az új transznacionális projektek létrejöttét és a pályázók és projektek közötti szinergiák meghatározását, beleértve például a Kapcsolatpontok által támogatott partnerkeresés célját szolgáló fórumok és tájékoztató jellegő események szervezését;

–

kapcsolatot tart a program érintettjeivel és a fontosabb intézményekkel, hálózatokkal és egyéb regionális, nemzeti, transznacionális és európai szintő programokkal, melyek kapcsolódnak a program céljához.

–

koordinálja a pénzügyi ellenırök hálózatát, akiket az ERFA szabályozás 16.cikke alapján jelöltek ki („Elsıszintő ellenırzı testület”)

A Közös Technikai Titkárság éves munkaterveit a Monitoring Bizottságnak kell elfogadnia. A titkárság finanszírozása a technikai segítségnyújtás költségvetésébıl történik. A Közös Technikai Titkárság feladatait és felelısségét az eljárási szabályzat tartalmazza majd és a Monitoring Bizottság fogadja el az Irányító Hatósággal egyetértésben.

6.1.7

A közép-európai Kapcsolatpontok hálózata

A Közép-európai Program egyik célja, hogy a tagállamok hozzanak létre a programot képviselı Kapcsolatpontok a pályázók, valamint a nemzeti és regionális érintettek közelében. A Kapcsolatpontok különleges szerepet játszanak a program végrehajtásában, mivel a tagállamokban a transznacionális programot képviselik, és ık nyújtanak elsı tájékoztatást/tanácsot a pályázóknak a program céljaival kapcsolatban. Ezenkívül aktívan hozzájárulnak ahhoz, hogy azok az eredmények, melyeket a program az ı országukban ért el, széles körben ismertté váljanak. A Kapcsolatpontok egy nagyobb technikai végrehajtási csoport szerves részét képezik. Ez a csapat a Közös Technikai Titkárságból és az összes Kapcsolatpontok áll. Az ERFÁ-ról szóló rendelet 14. cikkének megfelelıen a titkárság felelıs a program napi szintő végrehajtásáért, amivel az Irányító Hatóság és a Monitoring Bizottság munkáját támogatja. Ennél fogva a technikai végrehajtás legfıbb feladatai a titkársághoz tartoznak, és a titkárság koordinálja a Kapcsolatpontok hálózatát is. A Kapcsolatpontok hálózatán belül minden egyes Kapcsolatpont számos a program végrehajtásához kapcsolódó feladatot lát el. Konkrétan a Kapcsolatpontok 100


Draft 3.7

–

könnyen hozzáférhetı elsı tanácsot nyújtanak a pályázóknak;

–

a transznacionális együttmőködés nagyköveteiként mőködnek és bevonnak a folyamatba nemzeti, regionális és helyi fejlesztési szerveket és egyéb érintetteket;

–

a programról fontos nemzeti és regionális dokumentumokat, jogszabályokat és stratégiai iratokat bocsátanak rendelkezésre;

–

azonosítják a célcsoportokat, és információval szolgálnak arról, hogy hogyan lehet kapcsolatba lépni a programmal;

–

segítenek a pályázóknak partnert találni saját országukban, és segítenek meghatározni a pályázók és a projektek közötti szinergiákat;

–

segítséget nyújtanak a mőveletek kiválasztásában;

–

megfigyelıként részt vesznek a monitoring és az irányító bizottság ülésein.

A rendezvények szervezésével, a programok reklámozásával kapcsolatban a Kapcsolatpontok –

nemzeti szintő tájékoztató tevékenységeket szerveznek, és segítséget nyújtanak a Közös Technikai Titkárságnak a tagállamokban megrendezett transznacionális rendezvények, szemináriumok és találkozók szervezésében;

–

részt vesznek a „Kommunikáció és hasznosítás” terv végrehajtásában, gondoskodnak az eredmények nemzeti és regionális szintő felhasználásáról, valamint hozzájárulnak ahhoz, hogy a program eredményei a tagállamokban ismertté váljanak;

–

adatokat és információt szolgáltatnak, segítenek a hírlevelek összeállításában, azonosítják a kommunikációs célcsoportokat és feltérképezik az információszükségletet a tagállamokban;

–

a Közös Technikai Titkársággal együtt kialakítják és fenntartják a kapcsolatokat a hasonló területen mőködı információs hálózatokkal;

–

a Közös Technikai Titkársággal együtt kapcsolatokat hoznak létre és tartanak fenn regionális és nemzeti érintettekkel;

–

azonosítják az információs hézagokat, a projektötletek szinergiáit és a hogy hol van szükség a projektekre.

Mivel a Kapcsolatpontok munkáját a Közös Technikai Titkárság koordinálja, éves munkaterveket és jelentéseket kell benyújtaniuk, hogy így a program egészében biztosítva legyen az összehangolt tevékenység. A tevékenységek finanszírozásához szükséges összegek a technikai segítségnyújtás költségvetésébıl kerülhetnek ki, miután a Monitoring Bizottság jóváhagyta. A Kapcsolatpontok hálózat feladatait és felelısségét egy külön dokumentum rögzíti majd, és a Monitoring Bizottság fogadja majd el az Irányító Hatósággal egyetértésben.

6.2

A projektek minısége

A Közép-európai Program által finanszírozott projekteknek nyilvánvalóan hozzá kell járulniuk a program céljának, stratégiáinak, célkitőzéseinek (3. fejezet) és prioritási célkitőzéseinek (4. fejezet) eléréséhez. Minden projektnek alkalmaznia kell horizontális feltételrendszerként a 3.4 fejezetben leírt stratégiai végrehajtási alapelveket. A projektek kidolgozása és kiválasztása megkövetelheti újszerő felülrıl lefelé haladó elemek alkalmazását a projektek kidolgozása és/vagy kiválasztása során.

Általános minıségi jellemzık Az új Közép-európai Programban a konkrét és látható eredményeket hozó közös végrehajtást részesítik elınyben a puszta hálózatépítéssel és tapasztalatcserével szemben. A cél létrehozni projektek egy integrált együttesét, amelyben a felmérések, tanulmányok és értékelések szélesebb körő tevékenységek és konkrét végrehajtási vagy befektetési programok részét képezik.

101

Draft 3.7


Minden támogatásban részesülı projektnek teljesítenie kell az alábbi általános minıségi kritériumokat: –

Transznacionális tematikus rendszer: A projekt olyan témára összpontosít, amely a program kitőzött céljai szempontjából fontos és az egyes régiók vagy országok egyedül nem tudják megoldani. A projektpartnerek egyértelmően profitálnak a transznacionális együttmőködésbıl, mivel a megoldásokra hatékonyabban lehet rátalálni és az innovációs potenciál is erısödik.

–

Koherens megközelítési mód: A célok és a tervezett hatás leírását tekintve a projekt jól körülhatárolt, valamint egészében véve koherens és átlátható.

–

Transznacionális partnerség: A partnerség legalább három partner részvételét igényli legalább három különbözı országból, és ezek közül legalább kettınek uniós tagállamnak kell lennie. A partnerségekben részt vesznek a fejlesztésért, végrehajtásért és az eredmények megismertetésével foglalkozó szervek is. A program teret biztosít több tudományágat és ágazatot átfogó partnerségeknek is. Megfelelı arányban minden partner részt vesz a projektben és haszonra tehet szert a partnerség és a transznacionális együttmőködés eredményeképpen. A program különösen igényli a több tudományágból vagy különbözı szektorokból érkezı partnerségeket.

–

Hatásos irányítás: A projekt irányítási és koordinációs struktúrái és eljárásai világosak, hatékonyak és átláthatóak.

–

Eredményes tudásteremtés és –transzfer: Az, hogy a program nagy hangsúlyt fektet az innovációra, arra enged következtetni, hogy a projekteknek tudásalapú módszereket kell alkalmazniuk, és nagy figyelmet kell fordítaniuk a helytálló tudás megalkotására, alkalmazására és átadására. Ezért a projekteknek gondoskodniuk kell róla, hogy 1) sokféle és megfelelı szaktudás, valamint a legkorszerőbb tudás álljon rendelkezésükre, 2) hatékony információáramlás folyjon a partnerségen belül, és hogy 3) az eredmények és legjobb gyakorlatok hatásos átadása nyúljon túl a partnerség keretein is. A projekteknek világosan fel kell vázolniuk a kapcsolódó tevékenységeket, és megfelelı forrásokat kell e tevékenységekhez hozzárendelniük. A pályázatokban világosan meg kell határozni a projektek környezetét, beleértve a tematikus cselekvési terület fı szereplıit, valamint a lényegesebb múltbeli és jelenlegi kezdeményezéseket (pl. múltbeli és folyamatban lévı Interreg projektek, az elsı vagy második célkitőzés alá tartozó projektek, egyéb európai projektek vagy hálózatok és szakmai társulások). A projekteknek egyértelmően utalniuk kell a projektek környezetére, hogy két erıfeszítés feleslegesen ne irányuljon ugyanarra, és hogy javuljanak az eredmények. A végrehajtás szakaszában a projekteknek pontosítaniuk kell környezetük leírását és intenzívebb hálózatépítés által kapcsolatot kell létesíteniük a téma által érintett szélesebb közösséggel (beleértve a politikát és a kutatást is). Konkrét eredmények: A projekt gondoskodik konkrét transznacionális eredmények közös megvalósításáról. Az eredmények láthatóak és tartósak, és elıkészítik a talajt további kezdeményezéseknek és/vagy beruházásoknak. A projekteknek pontos és mérhetı leírást kell készíteniük a projekt eredményeirıl a pályázás folyamán. Konkrét lépések és eredményeket nem tartalmazó tanulmányi projektek nem kapnak támogatást.

–

A program terén megfelelı eredmények az alábbi módokon érhetık el: –

Olyan projektek, amelyek lehetıvé teszik, hogy intézmények és szakemberek közösen konkrét megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek felhasználják az eredményeket a partnerség keretein belül, de azon túl is. Ilyen projektek lehetnek közösen kifejlesztett pénzügyi programok, az erıforrás- vagy kockázatkezelés terén kidolgozott és kipróbált módszerek, vagy olyan konkrét intézkedések, amelyek az EU keretszabályainak és irányelveinek hatékonyabb végrehajtását biztosítják. A múltbeli és jelenlegi eredmények hasznosítása érdekében a program olyan projekteknek is teret biztosít, melyek jelenleg mőködı kezdeményezéseket fognak össze és/vagy meglévı tudást foglal egységbe, feltéve, hogy ezek a “félkezdeményezések” konkrét és átlátható eredményekhez vezetnek. Olyan projektek, melyek csupán folytatni kívánnak múltbeli projekteket, nem kapnak támogatást.

–

Olyan projektek, amelyek kifejezetten segítik késıbb, kiegészítı forrásokból (pl. elsı vagy második célkitőzés, Európai Beruházási Bank, nemzeti források) finanszírozandó beruházások elıkészítését. Az ilyen projektek eredménye közvetlenül támogatja a beruházásokat; erre példa a késıbb a Kohéziós Alapból finanszírozandó infrastrukturális intézkedések kidolgozása és megvalósíthatósági tanulmányának elkészítése. Kapcsolódó projektek összefüggnek tervezett/megvalósítás elıtt álló beruházásokkal, és a project kidolgozása és végrehajtása alatt

102


Draft 3.7

szoros kapcsolatokat építenek ki fontos finanszírozási forrásokkal. E tekintetben a program kifejezetten, de nem kizárólagosan lehetıséget biztosít az 1. vagy 2. célkitőzés program szereplıinek, hogy részt vegyenek az együttmőködési projektekben. –

Olyan projektek, melyek elsısorban pontosan meghatározott nagyobb transznacionális földrajzi területekre (pl. mesterséges folyosók, sokközpontú városi területek a határon átnyúló együttmőködések kivételével stb.) összpontosítanak, és ezekre vannak jelentısebb hatással. Ilyen transznacionális figyelem középpontjában álló terület lehet az Elba folyó vízgyőjtı medencéje, a Kárpátok környéke, adriai és dunamenti területek, közlekedési folyosók, a “Centrope” régió, azaz a német-lengyel-cseh háromszög, stb.

A pályázatok értékelésére szolgáló részletes követelményrendszert késıbb dolgozzák ki.

Beruházások A CADSES területen az INTERREG IIC és az INTERREG IIIB programokhoz képest, a projekteknek magasabb szintő, kézzelfogható és stratégiailag releváns eredményekre kell törekedniük, valamint erısíteni kell a beruházás-elıtti jelleget beleértve a kísérleti-beruházásokat. A transznacionális beruházások a projektek transznacionális projektek beruházásainak:

szerves

részét

képezhetik.

Konkrétabban,

a

–

a transznacionális projekt együttmőködés részének vagy eredményének kell lenniük és/vagy

–

transznacionális hatást kell kifejteniük és/vagy

–

fizikai vagy funkcionális kapcsolatot kell teremteniük régiók között (függetlenül attól, hogy e régiók egymással szomszédosak-e) és/vagy

–

demonstrációs/modell- vagy kísérleti jelleggel kell bírniuk abból eredıen, hogy a partnerek közösen dolgoztak rajta és értékelték; e “kísérleti beruházás” eredményeinek átadhatónak kell lennie, és a transznacionális eredménytranszfernek a projekt részét kell képeznie.

A Közép-európai Program által finanszírozott projektek jogosultsági és elbírálási kritériumai részletesebben külön dokumentumban kerülnek kifejtésre (Végrehajtási Útmutató).

6.3

Stratégiai projektek

Arra adott válaszul, hogy fokozni kell a program láthatóságát, és jobban kell összpontosítani az erıfeszítéseket és erıforrásokat, a Közép-európai Program ösztönzı és aktív vezetı szerepet játszik a program számára stratégiai értéket képviselı transznacionális projektek kidolgozásában. E stratégiai projektek kidolgozása és kiválasztása érdekében a program egy stratégiai jelentıségő felülrıl lefelé irányuló elemmel egészíti ki a szereplık hagyományos, alulról felfelé irányuló részvételét. Ez jelenthet többek között célzott pályázati felhívásokat saját szempontokkal (pl. elıre meghatározott beavatkozási terület és/vagy célcsoportok). A Monitoring Bizottság szükség esetén folyamodhat külsı segítséghez a stratégiai fontosságú kérdések, a célcsoportok meghatározása, valamint a stratégiai iratok kidolgozása terén. A Monitoring Bizottság határozza meg az egyes célzott pályázati felhívások tartalmát, a partnerséget, a pályázati eljárást és a különleges szabályokat. A stratégiai projektek kidolgozása azonban nem feltétlenül kötıdik a felülrıl lefelé irányú elemek alkalmazásához a projekt megalkotásában és kiválasztásában, mivel a stratégiai projektek alulról felfelé irányuló kezdeményezések eredményei is lehetnek.

6.4

A projektciklus

A Közép-európai Program célja projektek és kiválasztási eljárások kidolgozása; mindkettı kezdeményezı jellegő és átlátható. Ez a szakasz alapvetı információt tartalmaz a projektek elkészítésére és kiválasztására vonatkozó eljárásokról és rendelkezésekrıl.

103

Draft 3.7


A költségek elszámolhatóságának kezdı idıpontja 2007. január 1. A költségek nem finanszírozhatóak ERFA hozzájárulásból, ha már 2007. január 1. elıtt kifizették a projektpartnernek. A pályázatok egyértelmő értékeléséhez szükséges részletes követelményrendszert késıbb dolgozzák ki. A potenciális pályázók a pályázás és a kiválasztás folyamatáról külön dokumentumban (Végrehajtási kézikönyv) kaphatnak majd tájékoztatást, amint az operatív programot jóváhagyták. Minden pályázó pályázati és tájékozató csomagot kap majd a program honlapjáról.

A pályázás A kezdeményezı jellegő megközelítési mód azt jelenti, hogy a Kapcsolatpontok segítségét élvezı Közös Technikai Titkárság magas színvonalú projektek kidolgozása felé vezeti a pályázókat. A pályázók és a program érintettjei megfelelı tájékoztatást kapnak majd a program célkitőzéseirıl, prioritásairól és stratégiai orientációjáról. A projektelkészítési stratégia szerves részét képezi, hogy építeni kell meglévı tapasztalatokra és olyan tájékoztatási és kommunikációs programokra, mint a tájékoztató napok, a vezetı pályázók számára szervezett szemináriumok és a partnerkeresés célját szolgáló rendezvények.

Pályázati eljárás A Közös Technikai Titkárság a pályázatot hivatalosan kiírja, olyan kapcsolódó információs csatornákon, mint a program honlapja, szaksajtó (pl. az EU Hivatalos Lapja) és a Kapcsolatpontok. A tájékoztató és pályázati csomag egy jelentkezési formanyomtatványt is tartalmaz majd. Széles körben terjesztik majd, és a program honlapján is hozzáférhetı lesz. A tájékoztató és pályázati csomag tartalmazza majd a szükséges útmutatót (valamint egy mintaszerzıdést partnerségi megállapodáshoz), amely segítséget jelent a pályázat elkészítése során. A pályázati anyagokat a Közép-európai Program Közös Technikai Titkárságának kell benyújtania a vezetı partnernek. A célból, hogy ösztönözze magas színvonalú projektek születését, és hogy korszerőbbé tegye a projektek elkészítésének menetét, a Közép-európai Program a következı pályázati eljárások alkalmazását tőzi ki célul: −

egylépcsıs pályázati eljárás és

−

kétlépcsıs pályázati eljárás.

A kétlépcsıs pályázati eljárások bevezetése megkönnyíti a pályázás folyamatát, és lehetıvé teszi, hogy a projekt kidolgozása alatt a pályázók útmutatást kapjanak. A kétlépcsıs pályázati eljárások bevezetése megköveteli, hogy a program rugalmas legyen a projektek kidolgozása és kiválasztása során. A program a szükségleteknek megfelelıen azonnal alkalmazza majd az eljárásokat. A program a projektkészítési és –kiválasztási eljárásokat is átalakíthatja majd, amint több tapasztalat áll rendelkezésre. Az egy- és a kétlépcsıs eljárás egyaránt alkalmazható célzott pályázati kiírásokkal együtt, ha a Monitoring Bizottság megköveteli.

A projektek értékelése és kiválasztása A Közép-európai Program arra törekszik, hogy a projektek értékelési és kiválasztási eljárásai világosak és átláthatóak legyenek. Ezen eljárásokat és a döntéshozatali folyamatot világosan kell meghatározni és ismertetni.

A projektpartnerek meghatározása A Közép-európai programban részvehetı projektpartnerek a következık:

104


Draft 3.7

a) Nemzeti, regionális és helyi hatóságok, mint például területfejlesztéssel, technológiával és innovációval, város- és vidékfejlesztéssel, közlekedéssel, környezetvédelemmel vagy kockázatkezeléssel foglalkozó minisztériumok és hozzájuk kapcsolódó közintézmények, valamint regionális tanácsok; b) Közjogi testületekkel megegyezı funkciót ellátó testületek: a közbeszerzésekrıl szóló uniós szabályozás (az Európai Parlament és a Bizottság 2004/18/EK irányelv 1(9) cikke, 2004. március 31.) értelmében például regionális fejlesztési társulások, valamint innovációs és fejlesztési ügynökségek (ld. a közbeszerzésekrıl szóló tanácsi irányelvet), amelyeket i. azért hozták létre, hogy általános érvényő szükségleteket elégítsen ki, és nem tekinthetı ipari vagy kereskedelmi szervnek és ii. jogi személyiséggel rendelkezik és iii. tevékenységét legnagyobbrészt az állam, regionális vagy helyi hatóságok, vagy egyéb közjogi szervek finanszírozzák, VAGY e szerv vezetıi felügyelet alatt állnak, VAGY igazgatótanácsa, felügyelı bizottsága tagjainak több mint felét az állam, regionális vagy helyi hatóságok vagy egyéb közjogi szervek nevezték ki. c) Magántulajdonú intézmények, vállalatok. A projektekben való részvétel további részleteit a Monitoring Bizottság határozza meg egyetértésben a tagállamokkal és az Irányító hatósággal, ezeket a Végrehajtási Útmutató tartalmazza. A b) kategóriából ERFA támogatásra pályázó jogi személyek kötelesek kijelenteni egy formanyomtatvány aláírásával, hogy megfelelnek a 2004/18/EK irányelv 1(9) cikkében leírt kritériumoknak. A formanyomtatványt a Közös Technikai Titkárság készíti elı és a pályázati csomag része. Mielıtt a Monitoring Bizottság elfogadná a pályázatot, a programban résztvevı tagállamok felelıs szervei igazolják a kijelentés tartalmát. Azon jogi személyek amelyek nem esnek vagy az a) vagy a c) kategóriába résztvehetnek a tevékenységekben, mint kiegészítı partnerek, de tevékenységüket saját forrásból kell fedezniük és nem jogosultak ERFA támogatásra. A vezetı partnerek vagy projektpartnerek igénybe vehetnek alvállakozókat a tevékenység egyes részeinek elvégzésére, de ezekben az esetekben követniük kell a megfelelı közbeszerzési eljárásokat. Alvállalkozó alkalmazása esetén az adott tevékenység a szerzıdı fél (azaz a vezetı partner vagy a projektpartner) felelıssége marad.

Jogosultsági kritériumok A projektek minimális minıségét jogosultsági kritériumok biztosítják majd. E kritériumokat a benyújtott pályázatok formális ellenırzésére használják fel. A kritériumok között különösen fontos szerepet játszanak majd a következık: –

a pályázat idıben történı benyújtása;

–

a benyújtott pályázati dokumentumok hiánytalan megléte;

–

transznacionális projektpartnerség (legalább három finanszírozó partner három országból, és közülük legalább kettı tagállam);

–

más programok nem támogatják a projektet.

A közös szakmai Titkárság − a Kapcsolatpontok segítségével − vállalja a jogosultság ellenırzését.

Kiválasztási kritériumok A kiválasztási kritériumok a pályázat minıségével állnak összefüggésben, és azokra a projektekre fogják alkalmazni ıket, melyek a jogosultsági vizsgálaton megfeleltek. E kritériumok segítségével felmérik a pályázatok következetességét, a projektterveket és az irányítás leírását.

105

Draft 3.7


A Közös Technikai Titkárság külsı szakértıkkel közösen vállalja a minıség felmérését. A Középeurópai Program által támogatott projektekre alkalmazandó jogosultsági és kiválasztási kritériumok részletes leírása külön dokumentumban (Végrehajtási Útmutató) lesz olvasható.

6.5 Monitoring és értékelési rendszer 6.5.1 Monitoring Jelen program monitoring rendszere információt szolgáltat a program végrehajtásáról. Kitér s pénzügyi kérdésekre, valamint a milyen mértékben sikerült elérni a célokat projektszinten. A monitoring rendszer biztosítja a végrehajtás minıségét és hatásosságát azáltal, hogy a projektek vezetı partnereitıl kapott rendszeres jelentések alapján felméri a projektek elırehaladását. A monitoring rendszer rendelkezésre bocsátja a Bizottságnak megküldendı adatokat a mőveletekrıl, amint azt az 1083/2006/EK tanácsi rendelet harmadik függelékében foglalt végrehajtási rendelkezések megkövetelik. A program számos alapvetı mutatót bocsát a monitoring és értékelési rendszer szolgálatára, ezeket a Monitoring Bizottság kiegészítheti (ld. 20. fejezet). Az Irányító Hatóság további mutatók hozzáadását kezdeményezheti, amelyeket a Monitoring Bizottságnak jóvá kell hagynia. A Végrehajtási Útmutató tartalmazza a mutatók teljes körét. A mutatók teljes köre a belsı programirányítás számára nyújt nélkülözhetetlen alapot a jelentési és tájékoztatási kötelezettségeihez annak érdekében, hogy a program eredményit láthatóvá tegye a programpartnerek és a nyilvánosság számára. Ha szükséges, a mutatók célszámait mennyiségileg ex-ante meghatározhatják belsı használat céljára. A mutatók teljes köre nem része az Operatív Programnak. Az ERFÁ-ról szóló rendelet 20. cikkének megfelelıen minden projekt esetén a partnereknek ki kell nevezniük egy vezetı partnert (fı kedvezményezett). A vezetı partner vállal minden felelısséget a pályázásért és az egész projekt megvalósításáért, beleértve az ERFA alapok kezelését is. A vezetı partner nyújtja be félévente a tevékenységi és pénzügyi elırehaladási jelentést a Közös Technikai Titkárságnak és az Irányító Hatóságnak. E dokumentumokban a vezetı partner jelentést tesz a projekt partnersége által megvalósított tevékenységekrıl és a kapcsolódó elszámolható költségekrıl. A Közös Technikai Titkárság összeveti a jelentést a pályázattal. A titkárság összegyőjti és rendszerezi az e jelentésekbıl származó adatokat, hogy programszinten is le tudjon vonni következtetéseket. Az Irányító Hatóság felhasználja ezt a dokumentációt, hogy − az egyéb információkkal együtt a pénzügyi megvalósításról − összeállítsa az éves és záró jelentést, és benyújtsa azokat a Monitoring Bizottságnak. A Monitoring Bizottság a monitoring rendszer helyzetérıl szóló éves jelentés alapján értékeli a monitoringról szóló információt. A Bizottság rendelkezésére bocsátott információ adatbankba foglalt formában kerül bemutatásra a Végrehajtási Szabályoktól szóló tanácsi rendelet (1083/2006/EK) III. függelékben foglaltaknak megfelelıen.

6.5.2

Pénzügyi ellenırzı rendszer

Megbízható számviteli, monitoring és pénzügyi jelentésre szolgáló rendszereket hoznak majd létre, hogy ezáltal biztosítva legyen, hogy minden projekt számviteli adatait rögzítik és tárolják, valamint hogy a pénzügyi irányításhoz, monitoringhoz, vizsgálatokhoz, ellenırzésekhez és értékelésekhez szükséges adatokat megfelelıen kezelik. Az ERFÁ-ról szóló rendelet 16. cikkével összhangban minden tagállamnak ki kell építenie saját ellenırzési rendszerét („Elsı szintő ellenırzı testület” ld. 6.1 fejezet), amelynek köszönhetıen ellenırizni lehet a társfinanszírozott termékek kiszállítását és szolgáltatások nyújtását, ezenkívül ellenırizni lehet általa, hogy a tagállam területén végrehajtott mőveletekre vagy egy részükre bejelentett költségek helytállóak-e, illetve, hogy ezek a költségek és a kapcsolódó mőveletek − vagy azok egyes részei − megfelelnek-e a közösségi és a nemzeti szabályoknak. 106


Draft 3.7

E célból minden tagállam maga jelöli ki azokat az ellenıröket, akik feladata ellenırizni azon költségek jogszerőségét és szabályosságát, melyeket a mővelet vezetı partnerei jelentettek be. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy egyetlen ellenırt neveznek ki az egész programterületre. Ahol a társfinanszírozott termékek kiszállítását és szolgáltatások nyújtását csak az egész mővelet vonatkozásában lehet ellenırizni, az ellenırzést vagy az Irányító Hatóság végzi, vagy azon tagállam ellenıre, amelyben található a vezetı partner. Minden tagállamnak biztosítania kell, hogy az Irányító Hatóság rendszeresen kapjon tájékoztatást az egyes tagállamokban felállított ellenırzési rendszerrıl. A pénzügyi ellenırzéshez kapcsolódó felelısség és eljárások részletes leírását az ellenırzési nyomvonal tartalmazza a végrehajtási rendelet 15., 16. 21. és 24. cikkeinek megfelelıen. Azt biztosítandó, hogy a pénzügyi ellenırzı rendszer a tagállamokban zökkenımentesen mőködjön, a az ERFA szabályozás 16. cikke alapján kijelölt ellenırök együttesen alkotják a pénzügyi ellenırök csoportját, amelynek munkáját a Közös Technikai Titkárság koordinálja és amelynek tagjai rendszeresen üléseznek majd.

Éves és záró végrehajtási jelentések Az általános rendelet 67. cikkének megfelelıen az Irányító Hatóság elıször 2008-ban, majd azt követıen minden évben június 30-ig nyújtja be a Bizottságnak az éves jelentést. Az éves jelentéseket a Közös Technikai Titkárság szövegezi meg. A jelentéseket a Monitoring Bizottság fogadja el, mielıtt a Bizottság elé kerülnének. 2017. március 31-ig kerül a Bizottság elé − az éves jelentésekre vonatkozó szabályoknak megfelelıen − egy záró végrehajtási jelentés.

Értékelés A programot már ex-ante értékelték független értékelık a program minıségének javítása, valamint a költségvetési források optimális elosztása érdekében. Az ezen értékelésben megfogalmazott ajánlásokat figyelembe vették a program megszövegezése során (ld. 3.5.1 fejezet). A Monitoring Bizottság dönti majd el, hogyan használják fel a folyamatos értékelést. Az általános rendelet 49. cikkének megfelelıen az utólagos értékelés a Bizottság és a tagállamok közös feladata.

A monitoring tevékenység és az értékelés mutatói A program tevékenységei eredményeinek és hatásainak megfigyelésére és értékelésére számos mutató szolgál. A Bizottság Módszertani Munkalap 2 (Mutatók a monitoring és az értékelés számára: Gyakorlati útmutató) címő kiadványában foglaltak szerint különbséget kell tenni a teljesítmény, az eredmény és a hatás mutatói között. A teljesítmény mutatói a tevékenységhez kapcsolódnak. Fizikai vagy pénzegységekben mérik ıket. Az eredménymutatók a program közvetlen és azonnali hatásához kapcsolódnak. Ilyen mutatók lehetnek fizikai (utazási idı csökkenése, képzésben sikeresen résztvevık száma, közúti balesetek számának csökkenése stb.) vagy pénzügyi természetőek (magánszektor forrásainak magasabb szintje, szállítási költségek csökkenése). A hatás mutatói azokra a közvetett hatásokra utalnak, melyeket a program közvetlen kedvezményezettjeire (vezetı partnerek és projektpartnerek) fejt ki. Kétféle hatásról beszélhetünk. A konkrét hatások azok, melyek kis idı elteltével jelentkeznek, azonban közvetlenül kötıdnek a program lépéseihez. A globális hatások hosszú távúak és a lakosság szélesebb rétegét érintik. A teljesítményhez, eredményhez és hatáshoz tartozó mutatókat (ld. 4.6 fejezet) külön-külön dolgozzák ki a Végrehajtási Útmutatóban (ld. 6.5.1 fejezet). 107

Draft 3.7


Számítógépes adatcsere Amint azt az általános rendelet 66. és 76. cikke leszögezi és összhangban az 1083/2006/EK rendelet végrehajtási rendelkezésének második fejezete hetedik szakaszával, a Bizottsággal folytatott adatcsere elektronikus úton történik, amikor csak lehetıség van rá (utalás az 1083/2006/EK rendelet végrehajtási rendelkezésének 31. cikkére). E célból az adatcserét szolgáló számítógépes rendszert épít ki a Bizottság. A program oldalán a program adatbázisa adatokat és információt ad az irányítási, ellenırzési és értékelési feladatok ellátásához. A projekt szintjén és a projektpartnerek szintjén az adatbázisnak fel kell dolgoznia a következı adatokat: a) projekt száma, címe, prioritása és mértéke,; b) rea pályázat értékelésének eredménye; c) az elfogadás, a szerzıdéskötés és a projekt kezdetének dátuma, és a projekt idıtartama; d) jogosult költségek és ERFA társfinanszírozás mértéke; e) a vezetı partner és az összes projektpartner adatai (intézménye neve, címe, kapcsolattartó, telefon, fax, e-mail és a célkitőzési terület); f) a vezetı partner banki adatai. Ezek mellet az adatbázisnak fel kell dolgoznia a vezetı partnerek tevékenységi és pénzügyi jelentéseit: a) figyelemmel kell kísérni a jelnetések benyújtásának határidejét; b) minden jelentés alapján egy külön lapon kell értékelni a jelentett tevékenységet és a jelentett ráfordításokat; c) automatikusan ki kell számolnia a költségvetés felhasznált részét és jeleznie kell a túllépéseket.; d) tájékoztatás az elutalt összegekrıl. A Közös Technikai Titkárság ellenırzı és jelentı kötelezettségeinek támogatására az adatbázisnak a következı adatjelentı lapokat kell szolgáltatnia: a) kötelezettségek és kifizetések a projekt szintjén; b) jelentési állapot; c) a projekt költségvetésének áttekintése; d) tevékenységi és pénzügyi jelentések áttekintése; e) a projekt és a proketpartnerek pénzügyi helyzete; f) minden partner földrajzi helyzete (régió, ország). Az adatbázis a számviteli információkat is tartalmazza a Végrehajtási Intézkedések rendelet III. függeléke alapján megköveteltek szerint (1083/2006/EK). A “Támogatások kategóriái” kódjait is használnia kell az adatbázisnak a fenti rendelet függelékének II. pontja alapján. Amennyiben lehetséges, az adatbázis utal a végrehajtási rendelkezés 28, 29 és 30. cikke alapján kért információkra. A számítógépes fájlok továbbítását a Bizotsághoz az adatbázis adminisztrációs rendszere oldja meg egy interfész fájl létesítésével a végrehajtási rendelkezés 14. cikke értelmében. A használandó számítógépes rendszernek meg kell felelnie elfogadott biztonsági és megbízhatósági követelményeknek. A megbízható számviteli, ellenırzı és pénzügyi információk érdekében elfogadott számítógépes eljárásokat kell alkalmazni.

108

6.5.3

A pénzáramlás

A különbözı partnerek hozzájárulása a program finanszírozásához Programszinten, a Technikai Segítségnyújtást a résztvevı tagállamok közösen finanszírozzák. A Technikai Segítségnyújtás finanszírozására fordítják az ERFA költségvetésének maximum 6 százalékát, ezenkívül a programban résztvevı tagállamok társfinanszírozóként is szerepelnek, a társfinanszírozás aránya 25%. A Technikai Segítségnyújtással bıvebben a 4.5 fejezet foglalkozik. Minden tagállamnak évente át kell utalnia társfinanszírozási részét az Igazoló Hatóság számlájára. A TA költségvetés nemzeti társfinanszírozását a tagállamok évente élıre kifizetik az ERFA költségvetésbıl részesedésük arányának megfelelıen. Egy tagállam elfogadott tevékenységéhez kapcsolódó bármely költség finanszírozható a TA költségvetésbıl, amennyiben jogosultságát a kifizetés elıtt az érintett tagállam igazolja. A közösségi finanszírozás fı szakaszai az Igazoló Hatóságtól a vezetı partnerekig Az ERFÁ-ról szóló rendelet 20. cikkének megfelelıen minden projekt esetén a partnereknek ki kell nevezniük egy vezetı partnert. A vezetı partner vállal minden felelısséget a pályázásért és az egész projekt megvalósításáért, beleértve az ERFA alapok kezelését is. Minden projektet a partnereknek kell elıfinanszírozniuk. Minden partner költségeit jóvá kell hagynia az erre felhatalmazott ellenıröknek az ERFÁ-ról szóló rendelet 16. cikkének és a programban megszabott követelményeknek megfelelıen. A vezetı partner győjti össze minden partner költségnyilatkozatait, és félévente benyújtja a tevékenységi és pénzügyi elırehaladási jelentést a Közös Technikai Titkárságnak és az Irányító Hatóságnak. E dokumentumokban a vezetı partner jelentést tesz a projektpartnerség által megvalósított tevékenységekrıl és a kapcsolódó elszámolható és igazolt költségekrıl. A Közös Technikai Titkárság ellenırzi a jelentéseket, és ennek alapján, valamint az általános rendelet 61. cikkének megfelelıen az Irányító Hatóság felkéri az Igazoló Hatóságot, hogy indítsa el a kifizetéseket a vezetı partnernek, amely feladata, hogy az ERFA hozzájárulásokat átutalja a mőveletben résztvevı kedvezményezetteknek. Az általános rendelet 81. cikkének értelmében a programban megállapított, a tagállamok és az igazolt költségnyilatkozatok által benyújtott összegek pénzneme euró. A vezetı partnerek felé folyósított minden kifizetés euróban történik.

Draft 3.7

6.5.4


Nyilvánosság és tájékoztatás

Amint arról az általános rendelet 69. cikke rendelkezik, a tagállamok és az Irányító Hatóság információt nyújt és nyilvánosságra hoz a projektekkel és a programmal kapcsolatban. A tájékoztatás célközönségét az uniós polgárok, a vezetı partnerek, a projektpartnerek és egyéb a program által kedvezményezett partnerek alkotják, a célja kiemelni a Közösség szerepét és biztosítani az ERFA hozzájárulások felhasználásának átláthatóságát. A tájékoztatás és kommunikáció az 1083/2006/EK rendelet végrehajtási rendelkezése második fejezetének elsı szakaszának megfelelıen történik. Mivel a Közép-európai Program szerves részét képezi az átfogó stratégiának, különös hangsúlyt fektet az eredmények hasznosítására. Ez a projektek szintjén többek között a tudásalapú vezetés megerısítését jelenti minden egyes projekten belül (ld. 3.2 fejezet). Az egész program szintjén ez a következı tevékenységeket jelentheti: Információgyőjtés: ez alatt értendı többek között a Közép-európai Program területén elért teljesítmények és legjobb gyakorlatok módszeres összegyőjtése; Irányítási és eljárási információk: ide tartozik például a tematikus workshopok szervezése és összefoglaló tanulmányok elkészítése; Információterjesztés: ez alatt értendı például az információszolgáltatás az interneten, kiadványok, workshopok, konferenciák formájában, ezenkívül a szakpolitikai ajánlások kidolgozása és a program szintjén kapcsolatok kialakítása a programterület fontos szereplıivel és kezdeményezéseivel. A nyilvánosság és tájékoztatás az átfogó tájékoztatási és nyilvánossági stratégia részét képezi majd. A szóban forgó stratégia célja, hogy a köz- és magánszférából származó szereplık a lehetı legnagyobb mértékben vegyenek részt és kapjanak tájékoztatást, valamint hogy az eredmények széles körben ismertté váljanak. A stratégia minden rendelkezésre álló kommunikációs csatornát felhasznál az információ terjesztésére. Az 1083/2006/EK rendelet végrehajtási rendelkezése II. fejezet 1. szakaszának 2. cikkével összhangban az Irányító Hatóság kidolgoz egy kommunikációs tervet − valamint annak számos módosítását −, a Monitoring Bizottság pedig elfogadja azt. A kommunikációs terv legalább a következıket tartalmazza majd:

−

a célok és a célcsoportok;

−

a tagállamok vagy az Irányító Hatóság által megvalósítandó tájékoztatási és nyilvánossági intézkedések stratégiája és tartalma; ezen intézkedések a potenciális vezetı partnereket és projektpartnereket, a és a nagyközönséget szólítják meg, figyelembe véve a közösség támogatása által hozzáadott értéket nemzeti, regionális és helyi szinten;

−

a terv végrehajtásának indikatív költségvetése;

−

a tájékoztatási és nyilvánossági intézkedések végrehajtásáért felelıs minisztériumok és közigazgatási szervek;

−

annak leírását, hogy elıre láthatóan hogyan értékelik majd a tájékoztatási és nyilvánossági intézkedéseket a láthatóság, az operatív programok ismertsége és a Közösség szerepe szempontjából.

A tájékoztatási és nyilvánossági tevékenységekért a végsı felelısséget az Irányító Hatóság vállalja a Közös Technikai Titkársággal együtt. Ugyanakkor nemzeti és regionális szinten nagyon fontos szerepet játszanak a Kapcsolatpontok az IH/KKT tevékenységeinek kiegészítésében. Ezen felül az elfogadott projektek vezetı partnerei és projektpartnerei kulcsfontosságú szerepet játszanak a projekt eredményinek nyilvánosságra hozásában. Az 1083/2006/EK rendelet végrehajtási rendelkezése elsı szakaszának 3. cikkének megfelelıen az Irányító Hatóság kidolgozza a kommunikációs tervet a kapcsolódó stratégia végrehajtása érdekében, és a program jóváhagyása utáni négy hónapon belül benyújtja a részletes tervet a Bizottsághoz.

110


Draft 3.7

A Közép-európai Program éves és záró végrehajtási jelentése tartalmaz majd példákat arra, hogy milyen tájékoztatási és nyilvánossági intézkedések felhasználásával hajtották végre a kommunikációs tervet, ezenkívül tartalmazza a kedvezményezettek listáját, a projektek címét, a mőveleteknek megítélt közfinanszírozás mértékét és a kommunikációs terv tartalmának nagyobb módosításait. A 2010-es eves végrehajtási jelentésben és a záró végrehajtási jelentésben szerepel majd egy fejezet, amely a tájékoztatási és nyilvánossági intézkedéseket értékeli a láthatóság, az operatív programok ismertsége és a Közösség szerepe szempontjából.

111

Draft 3.7


7

Függelékek

7.1

A Közép-európai Programért felelıs nemzeti hatóságok

(6.1.2 fejezet alapján) A programban résztvevı tagállamok a következı testületeket jelölték:

AUSZTRIA

CSEHORSZÁG

NÉMETORSZÁG

Federal Chancellery Division IV/4 Ballhausplatz 2 1014 Vienna Austria Ministry for Regional Development Staromstské nám. 6 110 15 Prague 1 Czech Republic Federal Ministry of Economics and Technology Unit EA5 D-11019 Berlin Germany Federal Ministry of Transport, Building and Urban Affairs Unit SW14 Invalidenstr. 44 10115 Berlin Germany __________________________

MAGYARORSZÁG

Ministry of Local Government and Regional Development A. u. 2-4 1051 Budapest Hungary National Development Agency József

OLASZORSZÁG Development

LENGYELORSZÁG

SZLOVÁKIA

SZLOVÉNIA

112

P o z s o n y i út 56 1133 Budapest Hungary Ministry of

Economic

Department of Development Policies Structural Funds Unit Via Sicilia, 162 I-00187 Roma Ministry of Regional Development Territorial Cooperation Department Wspólna 2/4 00-926 Warszawa Poland Ministry of Environment of the Slovak Republic Nam. L. Stura 1 812 35 Bratislava Slovak Republic Ministry of the Environment and Spatial Planning Dunajska cesta 48 1000 Ljubljana Slovenia


7.2 NUTS kód

Draft 3.7

Résztvevı régiók listája név

Lakosság 2005

ENPI jogosult

Más transznacio-nális program által jogosult AS, SEE

AT11

Burgenland

AT1 2

Niederösterreich

1,569,596

21,044.7

CE

AS, SEE

AT13

Wien

1,626,440

37,158.1

CE

AS, SEE

AT21 AT22 AT31 AT32 AT33

278,215

GDP per ERFA fı jogosult (PPS) 2003 18,420.2 PO

Kärnten Steiermark Oberösterreich Salzburg

559,891 1,197,527 1,396,228 526,017

Tirol

691,783

22,191.9 22,352.3 24,530.1 28,973.4 27,002.1

CE CE CE CE

AS, SEE AS, SEE AS, SEE AS, SEE

CE

AS, SEE AS, SEE

AT34

Vorarlberg

360,827

27,690.8

CE

CZ01

Praha

1,170,571

30,052.5

CE

CZ02

Stredni Cechy

1,144,071

13,959.5

C

CZ03

Jihozapad

1,175,330

13,485.0

C

CZ04

Severozapad

1,126,721

12,170.2

C

CZ05

Severovychod

1,480,144

12,817.1

C

CZ06

Jihovychod

1,640,354

13,466.0

C

CZ07

Stredni Morava

1,225,832

11,828.5

C

CZ08

Moravskoslezsko

1,257,554

11,603.5

C

DE11

Stuttgart

4,003,172

28,975.0

CE

NWE

DE12

Karlsruhe

2,727,733

27,296.5

CE

NWE

DE13

Freiburg

2,185,027

23,487.3

CE

NWE

DE14

Tübingen

1,801,487

24,604.7

CE

NWE

DE21

Oberbayern

4,211,118

34,334.1

CE

DE22

Niederbayern

1,196,178

23,033.2

CE

DE23

Oberpfalz

1,090,289

24,292.7

CE

DE24

Oberfranken

1,106,541

22,867.0

CE

NWE

DE25

Mittelfranken

1,708,972

27,432.9

CE

NWE

DE26

Unterfranken

1,344,629

23,846.6

CE

NWE

DE27

Schwaben

1,786,166

24,626.8

CE

NWE

DE30

Berlin

3,387,828

20,862.3

CE

BS

DE41

Brandenburg – Nordost

1,163,924

15,689.9

C

BS

DE42

Brandenburg – Südwest

1,403,780

17,140.4

PO

BS

DE80

Mecklenburg-Vorpommern

1,719,653

15,979.1

C

BS

DED1

Chemnitz

1,553,406

16,264.6

C

DED2 DED3 DEE1 DEE2

Dresden Leipzig Dessau Halle

1,667,676 1,075,202 509,565 825,133

18,038.3 17,719.8 15,413.4 16,864.5

C PO C PO

DEE3

Magdeburg

1,159,739

16,405.4

C

DEG0

Thüringen

2,355,280

16,359.0

C

HU10

Kozep-Magyarorszag

2,840,972

20,627.5

PI

SEE

HU21

Kozep-Dunantul

1,110,897

12,026.7

C

SEE

HU22

Nyugat-Dunantul

1,000,348

14,012.3

C

SEE

113

Draft 3.7 NUTS kód

CENTRAL EUROPE PROGRAMME Name

Lakosság 2005

HU23

Del-Dunantul

977,465

HU31

Eszak-Magyarorszag

1,271,111

8,287.3

C

SEE

HU32

Eszak-Alfold

1,541,818

8,475.8

C

SEE

HU33

Del-Alfold

1,354,938

8,768.0

C

SEE

ITC1

Piemonte

4,330,172

26,522.0

CE

AS, M

122,868

29,587.8

CE

AS, M

1,592,309

25,923.8

CE

AS, M

'

'

GDP per ERDF fı jogosult (PPS) 2003 9,242.9 C

ENPI Más transznaciojogosult -nális program által jogosult SEE

ITC2

Valle d Aosta/Vallée d Aoste

ITC3

Liguria

ITC4

Lombardia

ITD1

Prov incia

Autonoma Bolzano/Bozen

ITD2

Prov incia

Autonoma Trento

ITD3

Veneto

ITD4

Friuli-Venezia Giulia

1,204,718

27,195.4

CE

AS, SEE, M

ITD5

Emilia-Romagna

4,151,369

29,058.9

CE

SEE, M

PL1 1

Lodzkie

2,587,702

9,427.2

C

BS

PL12 PL21 PL22 PL31

Mazowieckie Malopolskie Slaskie Lubelskie

5,145,997 3,260,201 4,700,771 2,185,156

15,833.1 8,781.3 11,131.3 7,211.4

C C C C

BS BS BS BS

PL32

Podkarpackie

2,097,975

7,217.1

C

BS

PL33

Swietokrzyskie

1,288,693

7,978.2

C

BS

PL34

Podlaskie

1,202,425

7,751.6

C

BS

PL41

Wielkopolskie

3,365,283

10,711.3

C

BS

PL42

Zachodniopomorskie

1,694,865

9,691.5

C

BS

PL43

Lubuskie

1,009,168

8,833.3

C

BS

PL51

Dolnoslaskie

2,893,055

10,470.7

C

BS

PL52

Opolskie

1,051,531

8,112.4

C

BS

PL61

Kujawsko-Pomorskie

2,068,258

9,159.2

C

BS

PL62

Warminsko-Mazurskie

1,428,714

8,047.9

C

BS

PL63

Pomorskie

2,194,041

10,058.2

C

BS

SI00

Slovenija

1,997,590

16,527.1

C

AS, M, SEE

601,132

25,189.6

CE

SEE

9,393,092

29,864.5

CE

AS, SEE, M

477,067

34,791.5

CE

AS, SEE

497,546

28,202.1

CE

AS, SEE

4,699,950

26,413.2

CE

AS, SEE, M

SK01

Bratislavsky kraj

SK02

Zapadne Slovensko

1,863,940

10,610.6

C

SEE

SK03

Stredne Slovensko

1,352,497

9,399.7

C

SEE

SK04

Vychodne Slovensko

1,567,253

8,429.8

C

SEE

Zakarpatska oblast

ENPI

L’vivs’ka oblast

ENPI

Ivano-Frankivska oblast

ENPI

SEE

Chernivetska oblast

ENPI

SEE

’

Volyns ka oblast ENPI C - konvergencia, PO - statisztikailag kifutó program CE - Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság, PI - induló program ENPI: Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz Transznacionális együttmőködési területek:: BS – Balti-tenger, NWE – Észak-nyugat Európa, AS – Az Alpok, M – Földközi-tenger, SEE – Dél-kelet Európa

114

SEE


7.3

Draft 3.7

A Stratégiai Környezeti Vizsgálat

Ez a függelék az SVK fıbb szakaszainak áttekintése az egész folyamat és a programozási lépésekhez kapcsolódóan. Figure 5: Eljárási lépések, menetrend PEOGRAMOZÁSI FOLYAMAT

2006

SVK FOLYAMAT

HÉT

Szept 4-5.

SzCs találkozó, Torino

Környezetvédelmi témák meghatározása

36 37

Szept. 21.

OP tervezet (javított)

Okt. 5-6

TF találkozó, Ljubljana

38

Szept. 30.

39 40-42

43

Nov. 8.

OP Draft 2-0

45

Nov. 22-23.

TF-találkozó, Pozsony

47

Dec. 21.

OP tervezet 3-0

49

Jan. 11. Jan. 22-23.

Találkozás a Bizottsággal TF találkozó Berlin

hatóköri jelentés

Konzultáció környezetvédelmi hatóságokkal -> megjegyzések a hatóköri jelentéshez Oct. 26. 1. tervezet (1.1 verzió) Környezeti Jelentés

Dec. 21.

2. tervezet (2.1 verzió) Környezeti Jelentés

Jan. 2.

Nemzeti SKV konzultációk kezdete

9/11

Márc. 16.

Nemzeti SKV konzultációk vége

11

Márc. 16.

“

Ápr. 25

“

2007

Márc. 19-21.

TF találkozó, Bécs

1

Összefoglaló Nyilatkozat” tervezete

12 17

Összefoglaló Nyilatkozat” végsı változat

A Környezeti Jelentés tartalma a c c . A z S K V i r á n y e l v 5 . c i k k e é s I . f ü g g e l é k e Az irányelv rendelkezése

Fejezet a Környezeti Jelentésben

a) tartalom, fıbb célkitőzések, kapcsolat más relevéns tervekkel és programokkal b) a környezet jelenlegi állapotának releváns aspektusai és az alkalmazás nélküli várható fejlıdés

2 5

Megjegyzések

A program végsı verziója és az itt kialakított beavatkozási területek az SVK csapat és a Task Force közötti együttmőködés eredménye. “

A zero-opció “ környezeti hatásait is vizsgálja

c ) az OP által várhatóan érintett területek miatt a legtöbb környezeti környezeti jellemzıi

5

az OP karaktere

adatot elemezték transznacionális alapon

115

Draft 3.7 Az irányelv rendelkezése

CENTRAL EUROPE PROGRAMME Fejezet a Környezeti Jelentésben

Megjegyzések

5

az 5.5 fejezetben megtalálhatóak a 79/409/EGK és 92/43/EGK irányelvek alapján kijelölt területek és leírásuk (Natura 2000 hálózat)

e) a nemzetközi, közösségi és tagállami szinten megállapított környezetvédelmi célkitőzés, amely releváns a program szempontjából és amit az eıkészítés alatt különösen figyelembe vettek

4

Mivel a Közép-európai program transznacionális szinten mőködik, a környezeti célkitőzések leírása a nemzetközi és Közösségi keretekre koncentrál.

f) valószínősíthetı jelentıs hatások a környezetre, a biodiveritás, lakosság, egészségügy, fauna, flora, termıföld, víz, levegı, éghajlat, materiális javak, kultúrális örökség (építészeti és régészeti), és a tájkép, valamint ezek közti kapcsolatok szempontjából;

6

A valószínősíthetı jelentıs hatások a környezetre a releváns információk alapján lett kidolgozva a programfejlesztés különbözı lépéseiben. Ez egy interaktív folyamatot eredményezett, ami alapján az OP optimális verziója készült.

d) a program részére releváns bármely környezeti probléma különösen azok amelyek környezetileg kiemelten fontosak a 79/409/EGK és 92/43/EGK irányelvek által kijelölt területeken;

g) a program végrahajtása során keletkezett környezeti kérok megelızésére, csökkentésére és ellentételezésére tett intézkedések;

6

A javasolt átírásokat és kiegészítéseket továbbították a programozási csapatnak és ismételten Részben integrálátk a program vvégsı változatába. A projekt kiválasztási kritériumokat tovább fejlesztik és a Monitoring Bizottság bele fogja írni a Végrehajtási Útmutatóba.

h) a választott alternatívák indoklása, az értékelés módjának és aproblémák (pl. technikai hiányosságok, know-how hiánya) leírása

3

Nincs lehetıség a program átfogó struktúrájának megváltoztatására, mert a lehetséges stratégiákat és prioritásokat az ERFA szabályozás 6. cikke alapján határozták meg, Az OP különbözı verzióinak értékelése (beleértve a prioritási célok más elérésének más megközelítését) megfelel az “ SKV irányelvnek: más megoldások keresésének ” indoklása .

i) a 10. cikk értelmében végzett ellenırzı tevékenységek leírása

7

A Környezeti mutatók a kibıvített ellenırzı mutatók részei lesznek, amelyeket a Monitoring Bizottság bele fog írni a Végrehajtási Útmutatóba. j

) a fenti pontok alapján összegyőjtött információk nem-technikai leírása

116


Draft 3.7

A stratégiai környezeti vizsgálat során (SKV) a lakossággal folytatott konzultáció eredménye A lakossággal folytatott konzultációs idıszak alatt felvetett kérdések a KÖZÉP-EURÓPA programban résztvevı tagállamokban ( 2 0 0 7 . j a n u á r - f e b r u á r )

Felve tett SK V kérdés ek

Hogyan kezelték az OP végsı változatában / AUSZTRIA: Szövetségi Mezıgazdasági, Erdészeti, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, V. szervezeti egység A környezetvédelmi jelentésbıl hiányoznak az alábbiak: A többi vonatkozó tervvel és programmal való kapcsolat leírása; Azon intézkedések egyértelmő leírása, amelyekkel a programozási dokumentum végrehajtása során fellépı, a környezetet érintı jelentıs kedvezıtlen hatásokat megakadályozzák, csökkentik, illetve ellensúlyozzák; Tagállamszintő környezetvédelmi célkitőzések, valamint ahogyan ezeket számításba veszik a program elıkészítése során; Az aktuális alternatívák kiválasztásához használt érvek ismertetése; A 10. cikkel összhangban lévı monitoring tevékenységet érintı kitőzött intézkedések leírása.

Hiányzik annak a leírása, ahogyan az értékelés követi az ún. „útmutató kérdéseket”, és ahogyan a halmozott hatásokat, illetve a környezetvédelmi kérdések és a környezetvédelmi érdekek közötti kölcsönös kapcsolatot elemezték.

Az OP 3.6. fejezetében megtalálható a többi vonatkozó tervvel és programmal való kapcsolat leírása A környezetvédelmi jelentés 6.3. fejezetében található a lehetséges kedvezıtlen hatásokat megakadályozó, csökkentı, illetve ellensúlyozó intézkedések leírása. A környezetet érintı jelentıs negatív hatások kihagyhatók, ugyanis a projektek kiválasztásához használt kritériumokat a program általános célkitőzéseivel összhangban állították össze. Mivel a Közép-Európa program transznacionális szinten mőködik, nincs szükség minden tagállamszintő környezetvédelmi célkitőzés leírására. Az aktuális alternatívák kiválasztásához használt érveket a környezetvédelmi jelentés 3.4. fejezetében ismertetik. A 10. cikkel összhangban lévı monitoring tevékenységet érintı kitőzött intézkedéseket a környezetvédelmi jelentés 7. fejezetében ismertetik. A további részleteket a monitoring rendszert illetıen a Monitoring Bizottság dolgozza ki.

A prioritások / beavatkozás területei értelmében, a hatások strukturálása tervszerő, és meghatározza az OP szisztematikus értékelésének alapját. Így az eredményeket optimális módon integrálhatják a további kidolgozásba, valamint a program fejlesztésébe a környezeti hatásokat illetıen. A halmozott hatások (pl. a lehetséges kölcsönösen felerısített hatások értékelése az irányelv alapján) a környezetvédelmi kérdéseket érintı legrelevánsabb hatások összefoglalásának tekinthetık.

A jelenlegi környezetvédelmi jelentés nem dokumentálja a tárgyalások szakaszait, és nem ismerteti a jelenlegi alternatívának a kiválasztását alátámasztó érveket.

A tárgyalások szakaszait az “összefoglaló ” nyilatkozat (2007. március). A jelen alternatíva kiválasztásának okát a környezetvédelmi jelentés 3.4. fejezete tartalmazza. A programozási folyamat több lépcsıben éri el a z OP végleges változatát. A korábbi változatokat értékelték a környezetre gyakorolt hatásaikat illetıen. Így egy optimalizált programalternatíva készült, amit összegzı értékelésnek vetettek alá a környezetvédelmi jelentés végsı változatában.

A szóban forgó, a víz témáját érintı rendeletek értelmében hiányzik a 11/2006/EK felszín alatti víz irányelv. Meg kell említeni a levegı minıségének keretirányelvét, valamint a négy származékos irányelvet is. Figyelembe kell venni a releváns jogszabályokat, amelyek várhatóan a 2007-2015-ös programozási idıszakban lépnek hatályba.

A szóban forgó irányelveket beépítették fejezetbe (környezetvédelmi célkitőzések).

a

4.

Értelemszerően, csak a már létrejött jogszabályokat “ ” vehetik figyelembe a környezetvédelmi célkitőzések során.

117

Draft 3.7


F elve tett SK V kérd és ek

Hogyan kezelték az OP végsı változatában / további észrevételek Beépül az információ, amelyet ésszerően elvárhatnak, és amely számításba veszi a jelenlegi ismereteket, Ukrajna érintett területeire vonatkozó releváns adat (a illetve az értékelés módszertanát, valamint a tervek és program értelmében) teljes mértékben hiányzik. programok részleteinek tartalmát, illetve szintjét (az Hiányzik a releváns idıtartam (2007-2015) során SKV irányelv 5.2. cikkének értelmében). fellépı jövıbeli tendenciák bemutatása, mint pl. a környezet jellemzıinek – a források csökkenését, a mőtrágya alkalmazását, a vízfogyasztást, a városi szennyvíz irányelvvel való összhangot, stb. illetıen – várható fejlıdését alátámasztó adatok.

A módosításokra, valamint a lehetséges A módosításokra és az OP-ba beépítendı lehetséges tevékenységekre tett javaslatok többségét beépítették az tevékenységekre tett javaslatokat be kell építeni a OP-ba az iteratív programfejlesztési eljárás során. programozási dokumentumba. Hiányoznak azon kitőzött intézkedésekre tett javaslatok, amelyekkel csökkenthetik a vízi környezetre gyakorolt kedvezıtlen hatásokat a program végrehajtásakor, különösen a Közép-Európa összekapcsolódásának javítását célzó beavatkozási területen (P.2.1). Mivel a biomassza-égetés jelentıs részecskekibocsátással jár együtt, szükség van kibocsátási limitértékekre ahhoz, hogy elkerüljék a levegı minıségére gyakorolt kedvezıtlen hatásokat. Ezt a 3.3as prioritásban kell megfontolni.

A lehetséges negatív hatásokat csökkenteni, illetve Enyhíteni kell. A program végrehajtásakor a következı kérdésekre kell összpontosítani: az olyan kifejezésekket, mint pl. „kellene, lehetne, lesz…” le kell cserélni olyan kifejezésekre, mint pl. „kell, muszáj, van…”, stb.

A vízi környezetre gyakorolt kedvezıtlen hatásokat elkerülik, mivel minden a program által támogatott projektnek összhangban kell lennie a vízkeretirányelvvel a nemzeti jogi keretrendszerek értelmében. Minden projektnek teljesíteni kell a kiegyensúlyozott stratégiákra vonatkozó feltételeket a megújuló energiaforrások használata szempontjából Biztosítani kell hogy nem lesz légszennyezés. A program nem támogatja olyan fizikai infrastruktúrák kialakítását, ahol légszennyezési határértékeket kellene alkalmazni. Az SKV irányelv meghatározza az eljárást, mellyel elkerülhetıek a környezetvédelmi kérdéseket érintı negatív hatások. Mivel a projektek kiválasztásánál használt kritériumokat a program általános célkitőzéseivel összhangban állították össze a program végrehajtása során, a környezetre gyakorolt negatív hatásokat kihagyhatják, amint azt a környezetvédelmi jelentésben is írták.

A környezeti hatások monitoring rendszerére vonatkozó Amikor a projekt kiválasztási feltételeket készítik, fontos szigorúbb kötelezettséget kellene demonstrálni a lesz olyan követelményeket használni, amelyek „Monitoring” c. 7. fejezetben. megelızik a környezetre gyakorolt jelnetıs hatásokat. A 7. fejezet: “Monitoring” módosították a végsı Környezeti Jelentésben, az élıhely irányelv 6. cikke alapján új követelményekkel. F elve tett SK V kérd és ek

Hogyan kezelték az OP végsı változatában / további észrevételek ’

OLASZORSZÁG: Ministero dell Ambiente e della Tutela del Territorio e del Mare A program célja az, hogy projekteket és transznacionális Nincs további észrevétel tudásközpontokat mozdítson elı, amiben a szélesebb tevékenységi körök, valamint a konkrét végrehajtások, illetve a befektetési rendszerek részét felmérések, tanulmányok és értékelések képezik. Ennek tükrében a környezetre gyakorolt lehetséges hatások alacsony szintőek lehetnek, azonban javasolt a környezetvédelmi ügyek és megfontolások integrálása az OP jövıbeni projektszintjébe (beleértve a végrehajtási útmutatót).

118



Draft 3.7

Hogyan kezelték az OP végsı változatában / további észrevételek

A program által finanszírozott projektek minıségét ismertetni kellett volna.

A finanszírozott projektek minıségét az OP 6.2 fejezete írja le; A prioritási célkitőzések és a beavatkozási területek a 4. fejezetben találhatóak. Jobb kapcsolatot javasolnak a kiválasztott prioritások Nincs további észrevétel között (különösen a 2, 3. és 4. között) hogy harmonikusabb kapcsolat legyen a technikai, gazdasági és környezeti szempontok között. A környezeti Jelentés 3.3 pontjában nem ismert az értékelés módszere. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a “A 3(1) cikk alapján megkívánt környezeti jelentést környezeti értékelést leegyszerősítik egy általános elkészítik ahol szükséges, amiben a program kérdésre: “Van-e pozitív vagy negatív hatása a végrehajtása során várható jelentıs környezeti környezetre a programterületen az OP-ben található hatásokat és a program célkitőzéseit és földrajzi programprioritások és beavatkozási területeken folytatott tulajdonságait figyelembe vevı ésszerő alternatívákat, ” tevékenységeknek? ” azonosítják, leírják és értékelik (SVK irányelv 5.1 cikk). Ez megtalálható a Környezeti Jelentésben, és az SVK irányelv I. függelékében. A környezeti jellemzık lehetséges fejlıdése leírásakor, úgy gondoljuk hasznos lenne az OP szempontjainak megfelelı értékelése és ellenırzése céljából kiszélesítenia a használt referenciák körét.

Csak olyan információkat használunk amely a jelenlegi ismeretek és értékelési módszerek alapján, relevánsak a program tartalma és részletezése szempontjából (SEA irányelv 5.2 cikk alapján).

A faunával, flórával, és biodiverzitással kapcsolatos Továbbá nagyon fontosnak tartjuk, hogy nemzetközi összes információ (adatok, tendenciák a Natura 2000 normatív referenciákat és eszközöket integrálják a védett területeken) a programterületen megtalálható a jelentésbe a biodiverzitás témájával kapcsolatban. Környezeti jelentés 5.5 fejezetében. A nemzetközi referenciák tekintetében azt javasoljuk, Az Alpok Konvenció (keretkonvenció és tematikus hogy a Környezeti Jelentésben nagyobb fontosságot protokolok) a programterület nemzetközi jogi keretei között lesz. kellene adni az Alpok Konvenciónak (térbeli tervezés A természet és a vidék megóvása; hegyi farmok; hegyi erdıség; termıföld megóvás; turizmus; energia; közlekedés) A 7. fejezet: “Monitoring” módosították a végsı Az OP ellenırzı rendszerének teljesítenie kell az SVK Környezeti Jelentésben, az élıhely irányelv 6. cikke alapján új követelményekkel. irányelv kívánalmait a környezeti ellenırzés terén. Az egész program szempontjából alkalmazni kell a környezeti ellenırzı rendszert nemcsak egy beavatkozásnál. Fontos kiemelni, hogy bármely projektet, amelynek jelentıs hatása van a Natura 2000 terekre, megfelelıen kell értékelni a terület konzervációs céljainak szempontjából. (élıhely irányelv 6. és 7. cikke). A biodiverzitásra vonatkozó nemzetközi környezeti célkiőzés leírása nem utal a Bizottság COM (2006) 216 “ A biodiverzitás csökkenésének megállítása, az emberi ” jólét számára az ökoszisztéma fenttartása. Kommunikációra és a csatolt akciótervre amelyet a Tanács 2006 december 18-án fogadott el.

A nemzetközi környezeti célkiőzés leírását 2006. novemberében véglegesítették a Környezeti jelentés elsı változatában. Ez utal az ENSZ konvencióra a biológiai diverzitásról. A végsı Környezeti Jelentés része lesz az EU stratégiája a “A biodiverzitás csökkenésének megállítása” témájában.

119

Draft 3.7


A 2001/42/EK irányelv követelményeitnem teljesíti a Környezeti Jelentés az OP-ban található általános referencia miatt. Az OP-ban a beavatkozási területeket és a stratégiai projekteket jobban részletezni kellene, hogy a Környezeti jelnetés értékelni tudja ıket.

A 4. prioritással kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy a “ P4.1 beavatkozási területnek Sokközpontú település” szerkezetek és területi együttmőködés kialakítása az értékeléssel ellentétben negatív hatásai lehetnek. Az OP-ban a 4. prioritás leírása (64 o.) felsorolja a “ lehetséges tevékenységek között a: vidéki és félvárosi területek átalakítása mezıgazdaságiról más gazdasági ” tevékenységre . Ennek a tevékenységnek negatív hatása lehet az élıhelyek fragmentációja / pusztulása / csökkenése / fajok megzavarása tekintetében. Javasoljuk, hogy a környezeti aggályokat foglalják bele az OP végrahajtási dokumentumaiba (Végrehajtási Útmutató, kiválasztási feltételek, stb.) és értékeljék a beavatkozási területek kumulatív hatásait.


Hogyan kezelték az OP végsı változatában / további észrevételek Az ERFA szabályozás 6. cikke értelmében a Középeurópai Program Task Force-a fejlesztette kia a transznacionális együttmőködés operatív programjának vázlatát. Csak olyan információkat használunk a Környezeti Jelentésben amely a jelenlegi ismeretek és értékelési módszerek alapján, relevánsak a program tartalma és részletezése szempontjából (SVK irányelv 5.2 cikk) alapján A végsı értékelés tartalmazza majd az érvelést.

Nincs további észrevétel

Nincs további észrevétel – ld. az összefoglaló nyilatkozat Javasoljuk, hogy a Környezeti Jelentés javaslatait 3. fejezetét integrálják a Programba. A Környezeti jelentés tanulságaival kapcsolatban egy óvatosabb megközelítést javasolunk: amennyiben a környezeti fenntarthatósági aggályokat integrálják a projektek szintjén el lehetne kerülni a környezetre gyakorolt negatív vagy váratlan hatásokat.

120

Mivel a projektek kiválasztásánál használt kritériumokat a program általános célkitőzéseivel összhangban állították össze a program végrehajtása során, a környezetre gyakorolt negatív hatásokat kihagyhatják, amint azt a környezetvédelmi jelentésben is írták.



Draft 3.7


LENGYELORSZÁG: Környezetvédelmi Minisztérium A környezetre gyakorolt hatások elemzésének “ eredményeit túl nagy általánosságban ismertették. Ahol a 3(1) cikk alapján környezeti értékelés szükséges, a program végrehajtása során keletkezett jelentıs környezeti hatásokat elemzı környezeti jelentés készül, figyelembe veszik, leírják és értékelik az ésszerő alternatívákat a program célitúzésének és földrajzi adottságainak alapján.” (SVK irányelv 5.1 cikk) (Ezt az információt tartalmazza a Környezeti Jelentés és az SVK irányelv I. függeléke is utal rá. Minden információ megtalálható lesz az “összefoglaló A nem-technikai összefoglaló túl általánosnak tőnik, a nyilatkozatban” (2007. március). módszertan tartalmát, az értékelés eredményeit és javaslatait nem mutatja be. A program ellenırzési mutatóit nem elemezték ki Amikor a projekt kiválasztási feltételeket készítik, fontos teljesen, ezeket a mutatókat tovább kell fejleszteni. lesz olyan követelményeket használni, amelyek megelızik a környezetre gyakorolt jelentıs hatásokat. “ ” A 7. fejezet: Monitoring módosították a végsı Környezeti Jelentésben, az élıhely irányelv 6. cikke alapján új követelményekkel..

Az OP Stratégiai Környezeti Vizsgálata megállapította, hogy az értékelt OP verzió elfogadható a környezetre gyakorolt (negatív és pozitív) hatások szempontjából amennyiben az OP vázlat átfogalmazására, kiegészítésére és átformálására tett javaslatokat elfogadják és alkalmazzák az OP új változatában, és az ellenırzés a várható és már létezı negatív hatások többségének minimalizására vezet a program végrehajtása során, ezzel biztosítva a pozitív hatások dominanciáját. F elve tett SK V kérd és ek


SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG: Környezetvédelmi Minisztérium Nincs további észrevétel Javasoljuk a stratégiai Közép-Európa Program elfogadását az SVK 6.3 pontjában leírtak módosításával együtt és annak biztosításával, hogy a program által finsnaszíroztt projekteknek az Act és Eia irányelvekkel összhangban átmennek a környezeti hatásvizsgálaton, ezt a vizsgálatot az említett szabályozás alapján kötelezıvé kellene tenni a tevékenység elfogadása elıtt.

Nincs további észrevétel Az SVK eredményei e Közép-Európa OP-t illetıen, a Bejelentés, az álláspontok és a megjegyzések, a háttérjelentés, a menetend, a környezeti jelentés, az OP kidolgozottsága, a konzultációk eredménye, az Értékelı Jelentés és a konzultációk konklúziója alapján úgy árezzük nincs szükség a stratégiai tervezet alapvetı átírására, kiegészítésére vagy javítására.

121

Felvetett SKV kérdések


Az SVK alapján a Közép-Európa OP-t illetıen, az értékelt OP elfogadható a környezetre gyakorolt átfogó Nincs további észrevétel negatív és pozitív hatások tekintetében, a javaslatok elfogadása és alkalmazása a program átírására, kiegészítésére vagy javítására és alapos ellenırzés a program végrehajtásakor várható és már létezı negatív hatások minimalizására vezet, ezzel biztosítva a pozitív hatások túlsúlyát. A Környezeti Jelentés meghatározza, leírja és értékeli Nincs további észrevétel a jelentıs környezeti hatásokat. A Környezeti Jelentés egyértelmően mutatja az OP lehetséges pozitív hatásait, és és az emberi erıforrásokra gyakorolt pozití hatásokkal együtt mutatja a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizását az OP végrehajtása során . Annak az érdekében, hogy biztosítsuk a stratégiai program optimális környezeti kiegészíteni az OP tervezetet a következı intézkedésekkel

végrehajtásátt

fontos

1. A stratégiai dokumentum tervezetbe foglalják bele a Környezeti jelentés javaslatait és konklúzióját.

Nincs további észrevétel – ld. Az összefoglaló nyilatkozat 3. fejezetét

2. A tevékenységek kialakítása és kiválasztása során figyelembe kell venni azokat a kritériumokatamelyek úgy korlátozzák vagy módosítják a projekteket,hogy biztosítsák kompabilitásukat a környezet és tájvédelmmi célokkal és az emberi egészséggel. 3. A projektszinten a környezeti hatásvizsgálat alkalmazását biztosítani kell az Act SVK és EIA irányelvek alapján, az elfogadás elıtt annak érdekében hogy amegfelelı helyen optimális megoldásokat, megfelelı környezeti technológiát, menetrendet, kiegyensúlyozott környezeti-, társadalmi-, gazdasági hatásokat találjanak a program végrehajtása során.

Mivel a projektek kiválasztásánál használt kritériumokat a program általános célkitőzéseivel (beleértve a „fenntarthatóságot” – ld. az OP 3.3. fejezetét) összhangban állították össze, a környezetre gyakorolt negatív hatásokat kihagyják. A Közép-európai Transznacionális Program 20072013 által támogatott összej projektnek figyelembe kell venni a közösségi keretek / útmutatók és a nemzeti törvények által megkövetelt összes jogi feltételt. Különösen az SEA és EIA irányelveket.

4. A projektek kiválasztásakor követni kell a támogatott tevékenység fenntarthatóságának elvét a projekt befejezése után és figyelembe kell venni a rövid és hosszútávú hatásokat is.

A program végrehajtása során a projekt kiválasztási folyamatot a program célkitőzéseivel együtt dolgozzák ki, a rövid és hosszútávú fenntrarthatósági hatásokat az OP 3.3 fejezetében fogják tárgyalni,

5. A projektek kiválasztásakor fontos figyelembe venni a helyi, regionális, nemzeti és transznacionális hatások egyensúlyát. 6. Az átláthatóság és az informácielérés biztosítása a pályázási felhívások folyamán, a projektek kiválasztásakor, ellenırzésekor és értékelésekor és az OP prioritási tengelyeknél a versenyszabályok figyelembevételével.

Nincs további észrevétel



Draft 3.7


7. Ellenırizni és értékelni kell az OP hatásait a környezetre és az emberi egészségre, pontosabban Az ellenırzési folyamatok leírása az OP 6.5.1 fejezetében találhatóak. Az OP tevékenységek meg kell határozni a javasolt ellenırzés. hatásainak ellenırése és értékelésekor számos mutatót alkalmazunk, beleértve fenntarthatósági, környezeti és emberi egészségi hatásokat. A teljesítmény és eredménymutatókat a Végrehajtási Útmutatóban dolgozza ki a Monitoring Bizottság. 8. Környezeti és egészségge-kapcsolatos kritériumokat integrálni kell a projektek kiválsztásakor és A program végrehajtása során a projekt kiválasztási folyamatot a program célkitőzéseivel együtt dolgozzák értékelésekor. ki, környezeti és egészséggel kapcsolatok ” követelményekkel együtt, lásd az OP 3.3 fejezetét ). A 3. prioritás beavatkozási területe “A megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása és az ” energiahatékonyság növelése foglalkozik a kibocsátások csökkentésével és olyan transznacionális tevékenységek támogatásával amelyek csökkentik a globális felmelegedés hatásait. 10. Újraírni az OP tervezetet a nemzeti konzultációk A környezetvédelmi jelentés, illetve a nemzeti eredményei alapján. konzultációk eredményeit többnyire beépítették az OP végsı változatába. 11. Biztosítania pályázók megfelelı figyelét a környezeti A projektek kialakítása és végrehajtása minıségi kérdésekre és a projektek lehetséges kapcsolatára a szempontjai (ld. OP 6.2 fejezet) valamint a program környezettel. átfogó stratégiái és alapelvei foglalkoznak a környezeti és fenntarthatósági témákkal, ezekrıl a Közös Technikai Titkárság fogja tájékoztatni az összes pályázót és a nyilvánosságot. 9. Jobban kellen támogatni azokat a projekteket amelyek a kibocsátások csökkentésével, a klímaváltozás hatásainak minimalizásával, a globális felmegedéssel foglalkoznak a transznacionális együttmőködés keretei között.



CSEH KÖZTÁRSASÁG: Környezetvédelmi Minisztérium A környezetvédelmi jelentésben egyértelmően kijelentik, hogy a környezetre gyakorolt jelentıs negatív hatásokat Általában az OP lehetıvé teszi végsı konkrét problémák nem foglalják bele, mivel a projektek kiválasztásához kezelését és a környezet megóvását amikor a használt kritériumokat a program általános projekteket benyújtják. A természetvédelem érdekeit célkitőzéseivel (beleértve a „fenntarthatóság” általános szolgáló konkrét szándékpk nem teljesen egyértelmőek elvét), illetve a prioritások célkitőzéseivel összhangban az anyagban elsısorban azért, mert az intézkedések állította össze a jövıbeni Monitoring Bizottság. pontos helye nem ismert, valamint jellemzıiket nem írják le megfelelıen. Ugyanakkor ez a plitika olyan programokat eredményezhet, amelyeket nem neveznek meg konkrétan, de ennek ellenére a megvalósításuk komoly hatást gyakorolhat védett területeken, Natura 2000 területeken stb. Ezért fontosnak tartjuk olyan kritériumok (ld. lent) kialakítását a projektkiválasztáskor, amelyek használata biztosítja olyan projektek megvalósítását a támogatási területen belül, amelyeknek nincs negytív hatásuk a természetre.

123

Draft 3.7


Felvetett SKV kérdések

Hogyan kezelték az OP végsı változatában további észrevételek

Minden projektnek, amit elıterjesztenek a szóban forgó politika alapján, tiszteletben kell tartania a Natura 2000 területek és annak szisztematikus egységének a védelmét, és nem tehetnek kárt ezekben a területekben, valamint nem súlyosbíthatják a védelem tárgyát képezı területek állapotát.

Az OP 3.3 fejezete meghatározza, hogy a Közösségi politika alapelveit a természeti örökség védelmével és javításával és a biodiverzitással kapcsolatban valamint ezek releváns kiegészítéseit figyelembe kell venni. Ez leginkább a Flora-Fauna-Élıhely irányelv (92/43/EGK) és a Madár irányelv (79/409/EGK) kötelezettségeire vonatkozik, és a NATURA 2000 ökológia rendszert hozta létre.

Az egyes projektek elıkészítésekor, fontos figyelembe venni védett területeket, azok feltételeit és gondozásuk terveit. A projektek értékelésekor fontos figyelembe venni azokat a területek is, ahol védett növény- és állatfajok találhatóak. Be kell vonni a megfelelı természetvédelmi hivatalokat az érintett projektek kiválasztásába. A természet védelme kérdésében érintett projektek elfogadása során a lehetséges konfliktusok elkerülése végett, szükséges meghatározni a projekt kiválasztási és értékelési kritériumokat, amelyek használata bizotsítja a projektek megvalósítását a programtevékenységek körében. A támogatott projekteknek nem gyakorolhatnak jelentıs negatív hatást a természeti környezetre.

A Környezeti Jelentés 5. fejezet szerint (ellenırzés / projekt kiválasztási kritériumok), az Élıhely irányelv 6. és 7. cikkének megfelelve kell értékelni bármely projektet amelynek várhatóan jelentıs hatása van a Natura 2000 területekre. Minden projektet, amely a transznacionális közlekedés javítását szolgálja, alá kell vetni hatásvizsgálatnak a városi fejlıdés hosszútávú hatásait, a földhasználat, a biodiverzitás, a légszennyezés és a klímaváltozás szempontjai alapján. (a környezetvédeli mejelntés eredményeképp).

Úgy véljük, hogy a program keretei között a projekt kiválasztások kritériumait jobban és egyértelmőbben kell részletezni. A természetre gyakorolt hatást feltétel nélkül be kell venni a jobban súlyozott kritériumok közé. Az alábbi kritériumokat figyelembe kell venni az értékelési és kiválasztási folyamatban az adott program keretein belül. A projekt kiválasztásakor ellenırizni kell hogy a projekt végrehatásakor a) nem sértik meg a különösen védett területek védelmi feltételeit, b) nem sértik meg a Natura 2000 hálózat területi védelmét és integritását, c) nem károsítják vagy pusztítják el különösen védett növény- és állatfajok elıhelyeit, d) nem sértik meg a USES és VKP elemeket, nincs negatív hatásuk a természetes helyszínekre, élıhelyekre, faunára, flórára, e) nem növelik a tájkép töredezettségét.

Az OP 3.3 fejezete kifejti, hogy hogy a Közösségi politika alapelveit a természeti örökség védelmével és javításával és a biodiverzitással kapcsolatban valamint ezek releváns kiegészítéseit figyelembe kell venni. Ez leginkább a Flora-Fauna-Élıhely irányelv (92/43/EGK) és a Madár irányelv (79/409/EGK) kötelezettségeire vonatkozik, és a NATURA 2000 ökológia rendszert hozta létre. A Környezeti Jelentés 5. fejezet szerint (ellenırzés / projekt kiválasztási kritériumok), az Élıhely irányelv 6. és 7. cikkének megfelelve kell értékelni bármely projektet amelynek várhatóan jelentıs hatása van a Natura 2000 területekre.

Nem ahsználják ki megfelelıen a természeti katasztrófákkal foglalkozó európai tanulmányokat. A dokumentum nem foglalkozik megfelelıen a a középeurópai régió közös, koordinált tevékenységeivel a régió fıbb folyóinak (Elba, Duna, Rajna, Odera) védelmére tett intézkedések érdekében.

A 3. prioritás egyik célkitőzése A környezet felelıs ” használata támogatja a fenntartható megközelítéseket a természeti kincsek kezelése és kockázatcsökkentés területén (lásd OP 4.3 fejezet).

124

“

/


Draft 3.7

Fe lve te tt SKV ké rdések

Hogyan kezelték az OP végsı változatában további észrevételek

A környezeti hatások stratégia vizsgálata során ebbıl az értékelésbıl hiányzik a víz használatáról és védelmérıl szóló nemzetközi együttmőködési megállapodások említése, a közép-eerópai régió fıbb viziútjairól szóló megállapodásokkal együtt.

A releváns Közösségi útmutatókat és kereteket a Környezeti Jelentés listázza (pl. A Vízgazdálkodás irányelv – 2000/60/EK), amelyik megköveteli a vízforrások racioális kiegyensúlyozott használatát, a felszíni víz védelmét, az európai vízforrások kémiai és ökológiai állapotának szisztematikus javítását 2015-ig , valamint a Felszíni víz irányelv (2006/118/EK), amely a felszíni vizek minıségi standardjait állapítja meg.

/

125

Draft 3.7


CSEH KÖZTÁRSASÁG: Mezıgazdasági Minisztérium, Farmszabályozás és Erdıvédelem Az Ausztriai Ökológiai Intézet (Österreichisches Nincs további észrevétel Ökologie Institut) által benyújtott javaslat az összefoglaló specializációját reflektálja. Egy középeurópai környezetvédelmi jelentés összeállítása egy relatíve kis régióban, és a környezeti hatások megítélése lehetetlen feladat. A meglehetısen általánosító megállapításokat az anyag átfogó jellege és szándéka teszi szükségessé, ami néhány esetben pontatlanságokhoz, az egyes országok földrajzi adottságainak (különösen a gazdasági földrajz, lakóhelyi földrajz és demográfia tekintetében) semmibe vételéhez vezet. Így a következtetéseket kétségbe lehet vonni. CSEH KÖZTÁRSASÁG: Cseh Bányászati Hatóság CSEH KÖZTÁRSASÁG:: Természetmegóvási és tájvédelmi Minisztérium, A Cesky Kras régió Természetmegóvási Regionális Hatósága A 2.6.2 fejezet nagyon formálisan lett összerakva, nem képes semmit tanúsítani a 27. oldalon a 2. ábra az elsıdleges energiatermelésrıl szerkezetérıl a Cseh Köztársaságra voantkozó rész egyértelmően hibás az állami energiapolitika (IKM) szerint a cseh energiatermelés 30-35%-át adja a szén, nem 75%-át amint a táblázatban látható. A mai gyorsan változó világban az elsıdleges energiatermelési forrásokra vonatkozó 2003-as adatok elavultak Az IKM-tıl helyes információkat kell kérni és kijavítani a táblát..

A 2.6.3 fejezet is nagyon formálisan lett összerakva. A címmel ellentétben gyakorlatilag nem említenek meg természeti katasztrófa kockázatokat csak ember által okozottakat. Teljesen hiányzik a közép-európai terület kockázatszintjének elemzése a természetes kockázatok (szélvihatok, árvizek, aszály, földmozgások, biológiai fajok túlnépesedése, stb.) szempotjából.

126

Néhány súlyos természeti katasztófát KözépEurópában említ a dokumentum (pl. Fıbb folyók áradása) példaként a program által támogatott trasznacionális kockázat-értékelés és kezelés szükségességének kihangsúlyozása céljából (OP 4.3).


Draft 3.7

CSEH KÖZTÁRSASÁG: Természetmegóvási és tájvédelmi Minisztérium, A Ceske Stredohori régió Természetmegóvási Regionális Hatósága CSEH KÖZTÁRSASÁG: Cseh Környezeti Felügyelıség, H a v l i c k u v B r o d Regionális Felügyelıség Nincs további észrevétel Az OP Közép-Európa nagy részét érinti és nem elég egyértelmő a kinyilvánított célok és befolyások tekintetében. Mivel a program transznacionális ezért a nemzeti szabályozásokat nem vették figyelembe.Mivel a beadaott anyag engedi a flórára, faunára és a tájra gyakorolt negatív hatásokat néhány al-prioritás által, vagy azt állítja, hogy ezeket az elemeket nem lehet értékelni, azt kérjük, hogy a szabályozás által megkövetelt értékelés folytatódjon. CSEH KÖZTÁRSASÁG: Az Olomuc régió Regionális Hatósága, (környezetvédelmi és mezıgazdasági osztály) CSEH KÖZTÁRSASÁG: A Liberec régió Regionális Hatósága, (kultúra, turizmus osztály) F elve tett SK V kérd és ek

Az OP stratégiai politikájának természete és struktúrája, valamint a végrehajtás szabályainak, a kiválasztás feltételeinek az ellenırzés és a teljesítménymutatók részletezésének hiányában, the a Ceske Stredohori Régió Természetvédelmi osztálya független értékelést kér mindegyik érintett projektre amelyik az említett politika operációs céljai keretében kerül tárgyalásra; a projekteknek összhangban kell lenniük a 114/1992/EK törvénnyel a természet- és tájvédelemrıl és a 45. cikkenk megfelelıen a projekteket egyenként kell értékelni.


Az OP 3.3 fejezete kifejti, hogy hogy a Közösségi politika alapelveit a természeti örökség védelmével és javításával és a biodiverzitással kapcsolatban valamint ezek releváns kiegészítéseit figyelembe kell venni. Ez leginkább a Flora-Fauna-Élıhely irányelv (92/43/EGK) és a Madár irányelv (79/409/EGK) kötelezettségeire vonatkozik, és a NATURA 2000 ökológia rendszert hozta létre

A történelmi emlékmővek megóvása nem köthetı kizárólag a Nincs további észrevétel turizmushoz, valamint nem függhet a gazdaság egyéb ágazataitól. A történelmi jelleg megırzésérıl szóló 20/1987 törvény elsı részének elsı bekezdésének értelmében, átfogó feltételrendszert kell teremteni a kulturális emlékmővek megóvásának érdekében, hogy így hozzájáruljunk a társadalom további fejlıdéséhez.

Mivel a politika túlságosan általánosító jellegő, nem lehet azonosítani vagy értékelni a fontos európai területekre és a madárélıhelyekre gyakorolt hatásokat. Minegyik javasolt intézkedésnek figyelembe kell venni a fent említett területek védelmét a végrehajtás során.

Az OP 3.3 fejezete kifejti, hogy hogy a Közösségi politika alapelveit a természeti örökség védelmével és javításával és a biodiverzitással kapcsolatban valamint ezek releváns kiegészítéseit figyelembe kell venni. Ez leginkább a Flora-Fauna-Élıhely irányelv (92/43/EGK) és a Madár irányelv (79/409/EGK) kötelezettségeire vonatkozik, és a NATURA 2000 ökológia rendszert hozta létre

127

Draft 3.7




A történelmi emlékmővek megóvása nem köthetı Nincs további észrevétel kizárólag a turizmushoz, valamint nem függhet a gazdaság egyéb ágazataitól. A történelmi jelleg megırzésérıl szóló 20/1987 törvény elsı részének elsı bekezdésének értelmében, átfogó feltételrendszert kell teremteni a kulturális emlékmővek megóvásának érdekében, hogy így hozzájáruljunk a társadalom további fejlıdéséhez. CSEH KÖZTÁRSASÁG: A Liberec régió Regionális Hatósága, a vidékfejlesztésért, a környezetvédelemért és az IT-ért felelıs Kerületi Helyettes Fıbiztosa. Mindkét dokumentum általános célokat és prioritásokat tartalmaz, és a korábbi OP dokumentumokhoz hasonlóan nem hangsúlyozza eléggé az egészségügyi kérdéseket, ami félreérthetetlenül kapcsolódik számos olyan területhez, amivel jelenleg is foglalkozunk, mint pl. a közlekedés, valamint az infrastruktúra és az üzleti tevékenység fejlesztésének kérdései, a veszélyes helyzetek kezelése, a versenyképes gazdaság, az oktatás szintje, az innováció, stb.

A program végrehajtásának lehetséges hatásait, amelyek hatással lehetnek a helyi, illetve regionális lakossági egészségügynek, értékelték az SKV értékelés során, ugyanis az emberek egészsége az egyik környezetvédelmi kérdés az SKV irányelv I. függelékében szereplı kérdések közül.

Mivel mindkét politika számos olyan területen (közlekedés, üzleti tevékenységek, stb.) fejlıdést feltételez, amelyek hatással lehetnek a lakossági egészségügyre, javasoljuk, hogy ezeket az anyagokat szintén vessék alá az egészséghatásfelméréseknek (a feltételezett, illetve várt hatások értékelése).

Prága, Prága polgármestere Az ilyen mértékben általános SKV értékelés (különösen Az SKV irányelv I. függelékének értelmében a a környezetre és közegészségügyre, valamint a környezetvédelmi jelentésnek tartalmaznia kell minden környezet és a lakosság egyes szegmenseire gyakorolt kérdést és információt. lehetséges következmények egyéni értékelésében) nem nyújt semmivel sem többet a már ismert tényeknél, és a következtetések, illetve javaslatok nem tartalmaznak semmit arra vonatkozóan, hogy az intézkedések és az EU pénzeszközeibıl származó támogatások merre irányuljanak a környezetvédelmet és a közegészségügyet illetıen. Nem hisszük, hogy az EU-s stratégiák, politikák és útmutatók, amelyeket a továbbiakban is tiszteletben kell taratani, felsorolásából hasznot húzhatunk, ami arányban lenne a két dokumentum elkészítésébe már befektett és még befektetésre váró erıfeszítésekkel, illetve pénzeszközökkel.

128



UNEP –

Draft 3.7


Bécs, A Kárpátok Keretegyezmény Ideiglenes Titkársága

Nincs további észrevétel Szeretnénk kifejezni nagyrabecsülésünket a Kárpátok Keretegyezményre (KK) tett átfogó és részletes utalásokért az SKV-ban és a Közép-Európa program (2007-2013) környezetvédelmi jelentésében. Végezetül, szeretnénk kifejezni reményeinket arra vonatkozóan, hogy a környezetvédelmi jelentés eredményei specifikusabb utalásokat eredményeznek a KK-val kapcsolatban (Keretegyezmény a Kárpátok fenntartható fejlesztéséért és megóvásáért) magában az OP-ban, elıre bocsátva azt, hogy a KK hozzájárulhat a program sikeréhez azáltal, hogy transznacionális platformot nyújt az együttmőködéshez. A KK-ra tett utalás a Közép-Európa programban lehetıvé teszi azt is, hogy a KK környezetvédelemrıl és fenntartható fejlesztésrıl szóló rendeleteit teljes mértékben figyelembe vegyék a program végrehajtása során.

129

7.4

A

közösségi hozzájárulás indikatív lebontása kategóriánként

(a 9, táblázat bıvített változata “A közösségi hozzájárulás indikatív lebontása kategóriánként – 1. dimenzió) Prioritási téma dimenzió Kód (a 1828/2006/EK, 2006. december 8., rendelet alapján) ERDF

1

K+F tevékenységek kutatóközpontokban

összeg

%

1.526.615,39

0,6%

0,00 8.780.564

0,0% 3 ,03 ,6 % 0,0%

Összesített elosztás Témák szerint

2 K+F infrastruktúra (beleértve az üzemeket felszerlésekte, high-speed computer hálózati összeköttetés kutatóközpontok között) 3 Technológia transzfer és együttmőködési hálózatok javításaKKv-k között, KKV- és egyéb vállalatok, egyetemek szakmai képzı intézmények, helyi hatóságok, kutatóközpontok között 4 K+F asszisztencia, különösen szolgáltatásokhoz kutatóközpontokban) 5

KKV-knál

(beleértve

hozzáférést

K+F 0,00 7.910.496,07

3,2%

6 KKV-k segítése környezetbarát termelési módok és termékek elıállításához (hatékony környezetirányító rendszerek, szennyezésmegelızı technológiák, tiszta technológiák) 2.935.289,17 7 Direkt beruházás kutató és innováló cégekbe (innovative technologiák, egyetemek által alapított új cégek, létezı K+F közpotok és cégek, stb.) 2.240.237,89

Fejlett támogató szolgáltatások cégek és cégcsoportok számára

1,2%

8 Más cégberuházások 9 Más intézkedések a KKV-k kutatási, innovációs és vállalkozási tevékenységei erısítésére 10 Kommunikációs infrastruktúra (szélessávú hálózat) 11 Információs és kommunikációs technológia (hozzáférés, biztonság, kockázatmegelızés kutatás, innováció, e-tartalom, stb.) 12 Információs és kommunikációs technológia (TEN-ICT) 13 Szolgáltatások és alkalmazások az állampolgárok számára (e-egészség, e-kormányzat, e-loktatás e-befogadás, stb.) 14 Szolgáltatások és alkalmazások KKV-k számára (e-kereskedelem, oktatás, networking, stb.) 15 Más intézkedések a IKT jobb használatára KKV-k számára 16 Vasút 17 Vasút (TEN-T) 18 Mobile rail assets 19 Mobile rail assets (TEN-T) 20 Autópályák 21 Autópályák (TEN-T) 22 Nemzeti utak 23 Helyi utak 24 Bicikliutak 25 Városi közlekedés 26 Multimodalis közlekedés 27 Multimodalis közlekedés (TEN-T) 28 Intelligens közlekedési rendszerek 29 Repülıterek 30 Kikötık 31 Belföldi viziutak (regionális és helyi) 32 Belföldi viziutak (TEN-T) 33 Villamosság 34 Villamosság (TEN-E) 35 Természetes gáz 36 Természetes gáz (TEN-E) 37 Olajszármazékok 38 Olajszármazékok (TEN-E) 39 Megújuló energiaforrás: szél 40 Megújuló energiaforrás: nap 41 Megújuló energiaforrás: biomassza 42 Megújuló energiaforrás: vízenergia, geotermikus energia, egyéb 43 Energia-hatékonyság, energia management 44 Háztartási és ipari hulladékkezelés 45 Vízgazdálkodás (ivóvíz) 46 Szennyvízkezelés 47 Levegıminıség 48 Integrált megelızés és szennyezéskorlátozás 49 A klímaváltozás hatásainak csökkenése és alkalmazkodás 50 Ipari területek és szennyezett földek rehabilitációja 51 Biodiverzitás és természetvédelem támogatása 52 Tiszta városi közlekedés támogatása 53

Kockázatmegelızés

54

Más intézkedések a környezet megóvására és a kockázatmegelızésre

0,9%

0,00

0,0%

5.283.979,08 0,00

2,1% 0,0%

4.684.484,16 1.586.436,25

1,9% 0,6%

3.577.853,96

1,5%

970.766,71 1.863.995,98 0,00 5.369.152,28 0,00 3.843.324,96 0,00 3.280.235,90 0,00 0,00 0,00 3.695.836,89 265.748,68 7.443.247,54 7.147.333,23 3.622.756,79 2.451 .261,05 0,00 1.911.750,59 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 2.348.852,93 2.820.113,37 4.580.1 92,00 5.080.1 92,00 5.162.869,37 3.320.499,32 2.976.627,86 2.976.627,86 2.879.160,64 2.976.627,86 4.170.659,71 4.312.392,34 3.707.966,94 4.208.752,80 4 . 907 . 885 ,58 1.981.509,83

0,4% 0,8% 0,0% 2,2% 0,0% 1,6% 0,0% 1,3% 0,0% 0,0% 0,0% 1,5% 0,1% 3,0% 2,9% 1,5% 1,0% 0,0% 0,8% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 1,0% 1,1% 1,9% 2,1% 2,1% 1,3% 1,2% 1,2% 1,2% 1,2% 1,7% 1,8% 1,5% 1,7% 2 ,0% 0,8%

K+F

Innováció 11,7% vállalkozási kedv

és

5,2%Információs társadalom

15,9%Közlekedés

8,1%Energia

Környezet védelme kárenyhítés és 15,6%kockázatmegelızés


3.0. tervezet

131

A népesség változása 1995 – 2002 (%)

Employees with primary and secondary Alapfokú és középfokú végzettséggel rendelkezıeducation, alkalmazottak,2003 2003

Alapfokú oktatás

Középfokú oktatás

Forrás: Európa számokban, 2005

Forrás: Eurostat

Páneurópai közlekedési folyosók

Páneurópai közlekedési folyosók

Magas szintő csoport Fıbb transznacionális tengelyek és a tengeri kikötıkhöz vezetı autópályák

Multimodális tengelyek Transznacionális tengely Más országok felé vezetı tengely Belföldi vízi úti tengely Tengerhez vezetı autópályák Tengeri kikötıhöz vezetı autópályák TENT-T hálózat TEN-T út TEN-T vasút TEN-T belföldi vízi út TEN-T prioritási tengelyek Utak prioritási tengelye Vasúti prioritási tengely Belföldi vízi úti prioritási tengely

12. térkép: Autópályák és gyorsforgalmi utak sőrősége a népesség arányában

13. térkép: Vasútvonalak sőrősége a népesség arányában

Km (2001/ 1999-es népességszám)

Km (2001/ 1999-es népességszám)

Halálos közúti balesetek Európában, 2005 Halálos közúti balesetek 1 millió lakosra

május

Recommend Documents