www.sahy.sk
Ipolyság
Honti Lapok XXIII. évf.
2014. június
6. szám
Aranysávos a Musica Aurea Vegyeskar
Ára: 0,40 € A TARTALOMBÓL
EP-választások 2. old. Ex Libris Díjak... 4. old. Millenniumi Ösztöndíj 6. old. Középiskoláink ballagói 8., 10. old. A Sendergő bemutatója 11. old. Elnémult egy zongora 14. old. A BUSC... nagyszerűen szerepeltek 16. old. Immár 16. alkalommal került sor a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos minősítő versenyére, a Kodály Napok-
ra, május 16–18-án Galántán. A háromévente megrendezett seregszemlén a városunkban működő Musica Aurea Vegyes-
Ipolyság város
Jótékonysági koncert a szabadtéri színpad felújításáért 2014. június 27., 17.00 Helyszín: az ipolysági szabadtéri színpad 17.00 18.30 19.30
Lúze Rock (Magy.) Belépti díj: 5 € Oáza Nyugdíjasoknak: 2€ Zebelous (Deménd) Gyerekeknek ingyenes Szőllősy Gipsy Band + ugrálóvár Elán Forever Dynastia (Léva) Rigó Mónika, Hidvégi Band, Kokas, Sanczi, Frédy
kar rendszeresen részt vesz megalakulása óta, hiszen a kórus vezetői és a tagság fontosnak tartja a szakmai megmérettetést. Az igényes repertoárválasztás, a próbafolyamat során végzett kitartó és alapos munka szép eredményt hozott az énekkar számára, hiszen a neves magyarországi zenei szakemberekből álló zsűri aranykoszorús minősítéssel értékelte a versenyszereplést. A Musica Aurea Vegyeskar megkapta a Zeneműkiadó különdíját is. A kórust Baláž Szabina és Béres Gábor karnagy készítette fel a versenyre. A szervezőmunkában nagy segítségükre volt Gál Imre, a kórus menedzsere. A Musica Aurea Vegyeskar aranykoszorúja városunk jó hírét öregbíti, az énekesek kóruszene iránti elkötelezettségét és lelkesedését fokozza. Köszönet és elismerés illeti a vezetőket és a tagságot, hogy időt és energiát szentelnek a helyi kultúra gazdagításának. -zá-
2014. június
2
Honti Lapok
A VÁROSHÁZA TÁJÉKOZTAT
Az európai parlamenti választások ipolysági eredménye – 2014. május 24.
1. szavazókör – homoki óvoda 2. szavazókör – városi hivatal 3. szavazókör – katolikus iskola
4. szavókör – Észak lakótelepi óvoda 5. szavazókör – gimnázium 6. szavazókör – E. B. Lukáč utcai alapiskola
7. szavazókör – Tesmag 8. szavazókör – Pereszlény
Új rendelet a városi lakások kiutalásának irányelveiről Az ipolysági képviselő-testület 46. ülésére, melyet Baráti Tamás mérnök, alpolgármester vezetett, május 28-án került sor 10 képviselő jelenlétében. A napirend elfogadása, a javaslóbizottság megválasztása és a jegyzőkönyv-hitelesítők kinevezése után következő képviselői interpellációban öt képviselő kért szót. Főleg az „elhagyott” újságosbódékról, a temetői hangosításról, az útjelző táblákról és a speciális bentlakásos óvoda és alapiskola tulajdonába tartozó romos állagú épületről hallhatunk észrevételt. A testület egy tartózkodással tudomásul vette az Energo-Bytos kft. 2013-as tevékenységéről szóló beszámolót, illetve jóváhagyta a gazdasági eredményről szóló jelentést. Ugyancsak egy tartózkodás mellett vette tudomásul a város társadalmi és civil
szervezetekkel történő együttműködéséről szóló jelentést. A 33. Honti Kulturális Napok előkészületeiről szóló jelentéshez szinte minden képviselő hozzászólt. Mivel nem minden megjegyzéssel és felvetett lehetséges megoldással értettek egyet, képviselői javaslatra az ülésvezető alpolgármester az előterjesztést visszavonta. Megegyezésük értelmében a június 11-i rendkívüli testületi ülésen véglegesítik a konkrét programtervezetet. Alapos magyarázat után a képviselők egyöntetűen elfogadták a városi lakások kiutalásáról szóló 1/2014 számú, új általános érvényű rendeletet, majd jóváhagytak egy kétszobás városi lakás kiutalását Dubovský Júlia részére. A testület jóvahagyta az ún. Zöldkereszt ingatlan eladását Mics Péter, a ver-
senytárgyalás nyertese részére 58 800 euró összegben. A képviselők egyetértettek a városvezetés azon szándékával, hogy város a temetőbővítési munkák további finanszírozására 70 ezer eurós beruházási hitelt vegyen fel. Az általános vitába hét felszólalás hangzott el például a következő témaköröket érintve: Musica Aurea, temető, az ingatlaneladásból származó pénzt az ingatlanokba kell beruházni, mindent először befejezni. Lészkó Katalin, a Pongrácz Lajos Alapiskola igazgatója ismertette a képviselőkkel a szeptembertől induló egész napos iskola tervezetét. A két és fél órás ülés alpolgármesteri zárszóval ért véget. -š-
Honti Lapok
2014. június
3
A VÁROSHÁZA TÁJÉKOZTAT
Események, tárgyalások, kezdeményezések a városházán Lőwy János mérnök, polgármester: Május 20. – részt vett az SZK Nemzetközi Klubjának találkozóján, melyen értékelték Szlovákia tízéves EU-tagságának időszakát; Május 21. – részt vett a temető szélesítésének ellenőrző napján, melyen az eddig elvégzett munkákat is ellenőrizték; Május 22. – találkozott annak a cégnek a képviselőivel, mely a kommunális hulladékot pirolízissel semmisíti meg; Május 27. – bankintézetek képviselőivel beruházási hitel lehetséges felvételéről tárgyalt; Május 28–29. – a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása tanácsának ülésén a társulás elmúlt időszakban elért eredményeit és tevékenységét értékelték. ZP
2014-ben Házasságot kötöttek Május 21. – Csala Mária és Velebni Tibor Ipolysági újszülöttek Jazmína Škultétyová – 2014. május 6. Miroslav Činčera – 2014. május 7. Kristína Márkušová – 2014. május 25. Gabriela Németová – 2014. május 27. Elhunytak MUDr. Šomló Péter (* 1948) – május 2. Csáky Attila (* 1973) – május 5. Haulík Katalin (* 1930) – május 7. Pažítka Teréz (* 1926) – május 8. Čulák Ilona (* 1923) – május 9. Szedlár Mária (* 1941) – május 10. Štígel Margit (* 1943) – május 20. Šedivý Ilona (* 1952) – május 22. Stanko Mária (* 1949) – május 22.
„Átláthatóbb” főtér és zöldövezet A városi zöldövezetbe tartozó bokrok és fák fiatalító metszését illetően megoszlik a lakosok véleménye. Van, aki helyesli, van aki nem ért vele egyet. Ezért kértem tájékoztatást Csinger Istvántól, a Műszaki Szolgáltatások Üzeme (MSZÜ) igazgatójától, aki készségesen tájékoztatott. – Az MSZÜ területfenntartóként kezeli a város zöldövezetét is, tehát a füves területek kaszálása mellett feladata a bokrok és fák gondozása, metszése, felújítása. Az elmúlt évtizedekben sok olyan fafajtát ültettek, melyek, amikor „kinövik magukat”, nem városi környezetbe valók. Veszélyeztetik az épületeket, a biztonságos közlekedést, sőt viharos, szeles időben sokszor áramszünetet is okoztak, okoznak. Létezik egy alaptörvény: négy métertől köze-
lebb nem lehet olyan fát ültetni, amelyik négy méternél magasabbra nő. S bizony Ipolyságon nem ezen fafajták vannak túlsúlyban. Sok helyen már a lakosok panaszkodtak a magas növésű fák vagy a túlburjánzott bokrok miatt. Megelőzendő a városi vagy magántulajdonban kelet-
Szociális terepmunkát végzők Ipolyságon is A foglalkoztatást és a társadalmi beilleszkedést támogató operatív program lebonyolító ügynöksége Ipolyság várossal együttműködve 2014. május 1jével városunkban megindította a Szociális terepmunka megnevezésű nemzeti projektet. Ennek keretében egy szociális terepmunkát végző személy munkakörének, valamint egy kisegítő asszisztensi munkakör kialakítására került sor. A két munkakört ellátó személy feladata megkeresni, felkutatni a szociálisan rászorult vagy egészségileg károsodott egyéneket és családokat, az anyagi (szociális)
szükséghelyzetben élőket, a szociálisan kiközösített egyéneket, illetve akiket e kiközösítés veszélye fenyeget, a magatehetetlen idős embereket, ezek gondozóit, diagnosztizálni az adott helyzetet, és részükre megkeresni a lehető legmegfelelőbb megoldást. Elérhetőségek: Ipolysági Városi Hivatal, Fő tér 1. (a 209-es ajtó az emeleten), Ipolyság; e-mail:
[email protected]; tel.: 0902-767753 (szociális terepmunkás), 0902-767754 (kisegítő asszisztens). Tóth Angelika szociális terepmunkás
Pénztári órák a városi hivatalban Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:
8.00 – 11.00 8.00 – 11.00 8.00 – 11.00 8.00 – 11.00 8.00 – 11.00
13.00 – 15.00 13.00 – 15.00 13.00 – 15.00 13.00 – 15.00 13.00 – 14.30
A pénztár a jobb oldali földszinti folyosó legvégén, a 19-es számú helyiségben található. kező károkat, nekiláttunk a faállomány felújításának. Felhasználtuk a kertészeti vállalatokkal rendelkező nagyobb szlovákiai és külföldi városok e téren szerzett tapasztalatait is. Az épületekhez közelieket fejre vágtuk, a távolabbiakat kissé magasabb-
ra, míg az elöregedett vagy beteg fákat kivágtuk. Ezeket próbáljuk helyettesíteni aszerint a lista szerint, mely jelzi, milyen alanyokba oltott fafajták valók a főterekre, az utcák szegélyezésére vagy a külső városrészekbe. Ezeket saját költségvetésünkből igyekszünk beszerezni, s
pótolni az eltávolítottakat. Szakemberek, dendrológusok szerint főtérre tuják és nyírfák nem valók, eltakarják a műemlékeket. Az idén már 150 facsemetét sikerült főleg a városközpontban kiültetni. Korabeli fényképek alapján szeretnénk a főtéri zöldövezetet felújítani, majd fokozatosan a külterek irányába ezt a felújítást folytatni. Sajnos, csak a zöldövezet fenntartására fordítandó költségvetés bizonyos hányadát tudjuk a facsemeték beszerzése fordítani. Ugyanis sok helyre csak kifejlettebb alanyokat lehet ültetni (s ezek természetesen jóval drágábbak), mivel a fiatalabb facsemetéket sokszor letördösik, tönkreteszik. És ezt szinte minden hétfőn tapasztalom, tapasztaljuk. De így van ez a reklám- és közlekedési táblákkal is. Kihasználva az alkalmat, apellálnék az ipolysági polgárokra, figyelmeztessenek, amennyiben ilyesmit tapasztalnak, mert eddig még soha egyetlen rongálót sem sikerült tetten érni, így felelősségre sem tudtuk vonni vandalizmusáért. Köszönöm az információt. -š-
2014. június
4
Honti Lapok
Ex Libris Díjak átadása a Szondy György Gimnáziumban A százéves ipolysági Szondy György Gimnáziumban rendhagyó pedagógusnapi ünnepség keretében 2014. március 28-án adták át az Ex Libris – Magyar Művészetért Díjat. A díjakat Gubcsi Lajos (képünkön jobb oldalt), a Magyar Művészetért Alapítvány elnöke, díjalapító, és Csáky Pál (képünkön bal oldalt), az alapítvány felvidéki kuratóriumának elnöke adta át. Az Ipoly és Garam mente oktatási intézményeinek pedagógusain kívül jelen volt Szigeti László, az MKP Országos Tanácsának elnöke, Molnár Imre történész és Lőwy János ipolysági polgármester is. A gimnázium diákjainak verses-zenés összeállítása után Csáky Pál köszöntötte a zsúfolásig telt terem hallgatóságát, majd Gubcsi Lajos üdvözölte a pedagógusokat, és röviden vázolta a díj jelentőségét. Elsőként – Molnár Imre laudációja után – a százéves, most már Szondy György Gimnázi-
Balassi Bálint Alapiskola volt
pedagógusa) és Apa Vilmos (az Ipolyszakállosi Alapiskola volt igazgatója, magyartanára). A Magyar Művészetért Alapítvány felvidéki kuratóriuma két személyt javasolt az elisme-
ziumi nyugalmazott magyar-
tanár, szavalóművész), Píri Lajos (az egyházi iskola egykori
magyartanára), Lendvay Tibor (magyartanár, az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola egykori
résre: éspedig Dolník Erzsébe-
igazgatója), Danis Ferenc (az egykori mezőgazdasági szakközépiskola volt igazgatója,
igazgatója), id. Molnár Barnabás (az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola nyugalma-
um igazgatója, Petrezsél Zsuzsanna vette át a díjat. A húszéves Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Is-
helytörténész), Gubík Mária (a zselízi Comenius Gimnázium
kolának adományozott díjat Pálffy Dezső iskolaigazgató vette át. Az egyes oktatási intézmények kollektívája által javasolt pedagógusok a laudáció után ugyancsak Csáky Páltól és Gubcsi Lajostól vették át a dí-
jat, éspedig: Vas Ottó (gimná-
zott igazgatója), Kossuth Mária Magdolna (az ipolynyéki
tet, valamint Újváry Lászlót (mindketten nyugalmazott lévai pedagógusok). A díjkiosztó ünnepség a gimnázium Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskarának fellépésével zárult, majd a díjazottak és a meghívott vendégek ünnepi ebéd közben társaloghattak rég nem látott barátaikkal, ismerőseikkel. -š-
Honti Lapok
2014. június
Németh Erika:
Pünkösd Rózsakelyhek ébredező szirmain gyémántfényű harmatcseppek szegfűk kócos angyalfejein méhek mélázva pihennek. Pünkösdi rózsa peckesen nyúlánk szárán nyújtózik ő jelzi e szép ünnepet bibéjén épp egy hangya mosdik. Harangvirág kék csengője csilingel a szellő szárnyán floxok mályvaszín szőnyege mosolyog szép pünkösd tájékán. Németh Erika a becses nevem, kortalan porszeme vagyok világunknak. Ipolysági gimnazista időmben kezdtem írogatni versikéimet, mely ihlet híján házasságom alatt el volt bennem temetve. Válásom után múzsám újra homlokomra lehelte csókját, lúdtollamat előkotortam szekrényem legaljáról. Rímfaragványaim csokrából néhányat – mint lelkem csírázó magvait – átnyújtok önöknek.
5
Nyílt levél Németh Erika:
Áprilisi eső Kikémlelek az ablakon esőcseppek csúszva síznek fejet hajtanak vakon a szabadesés törvényének. A tetőn egy gerle toporog a szegélyen talán bizony eldöntötte megnősül a héten? Borzolt tollruhájában peckesen téblábol őkelme a vízesés zuhatagában hol lehet szerelme? Megitatott fák levelei erőtől duzzadtan fénylenek de nicsak, az ég fényei szivárvány-szánon útra kelnek. Elszárnyal a gerlepár is színes szívörvény nyomukban esőszagú bolond április szerelem-illatot hoz májusban.
Tisztelt Baráti Tamás! Tisztelt ipolysági Most–Híd klub! Idén a köztársasági elnök és az európai parlamenti választások után ősszel önkormányzati választások elé nézünk. Az ipolysági MKP helyi szervezetének elnöksége felelősséget érez Ipolyság jövőjéért. Az elmúlt évek választásai bizonyították, hogy az ipolysági magyarok döntő többsége a Magyar Közösség Pártját, illetve a Híd pártot támogatja. Közös felelősségünk tudatában szólítjuk meg az ipolysági Most–Híd párt vezetőit, hogy városunk a polgármester-választás során ne a meg-
osztottság szimbóluma legyen, hanem pozitív példát mutatva együttműködésre és összefogásra kerüljön sor. Mivel szeretnénk a város érdekében 4 éve megkezdett munkát a Most–Híd klubbal tovább folytatni, az ipolysági Magyar Közösség Pártjának helyi elnöksége elkötelezett a megegyezés irányában. Ezúton meghívjuk a Most–Híd elnökségét egy közös párbeszédre, azzal a céllal, hogy a választásokon a két párt közösen indítson polgármesterjelöltet. Az MKP helyi elnöksége
Ipolyság város és a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub
Meghívó
Mozgásban a főtér Sportprogramok és -aktivitások Ipolyság főterén 2014. június 11-én 9.00-tól 12.00-ig Minndenkit szeretettel várunk!
TULIPÁNOS LÁDA alkotótábor gyerekeknek Idén első alkalommal kerül megrendezésre a Tulipános láda elnevezésű alkotótábor 6–14 éves korú gyerekek részére Tesmagon. A táborban a gyerekek néptánccal, népdalokkal, népi játékokkal ismerkedhetnek, kézműveskedhetnek, drámapedagógiai foglalkozásokon, honismereti kirándulásokon vehetnek részt. A tábor záróestéjén gálaműsor keretében mutathatják be, mit tanultak a tábor ideje alatt. Az est sztárvendége a kiváló népzenét játszó zenekar: Korpás Éva és a Ritka Magyar Folkband. Élményekkel, tudással, az alkotás örömével, értékekkel gazdagodhatnak a táborban részt vevő gyerekek.
Foglalkozásvezetők: Jusztin Czaudt Éva, Konkoly Annamária, Konkoly László, Köteles Judit. Időpont: 2014. július 7–11. Helyszín: Tesmag, Jégmadár Látogatóközpont – Ipoly Unió (az egykori Somos). Részvételi díj: 75 euró (tartalmazza a szállást, étkezést, foglalkozások díját). Szervezők: a Csemadok Tesmagi Alapszervezete és az ipolysági Sendergő Gyermek Néptánccsoport. Elérhetőségeink: 0907 743234, 0918 479937, pal.julius@gmail. com,konkoly.annamaria@gmail. com (k.a.)
A Nyugat-szlovákiai Vízművek Rt. közleménye
Vezérigazgatói közkegyelem 2014. június 1-től 2014. augusztus 31-ig a jogtalan víz- és szennyvíz-csatornahálózat használata miatt
A Nyugat-szlovákiai Vízművek Rt. tudatja, hogy nem ró ki bírságot azon ingat-
lantulajdonosokra, akik jogtalanul használják az ivóvízszolgáltatást, illetve jogtalanul veszik igénybe a szennyvíz csatornába való kiengedését, vagy akiknek egyáltalán nincs használati szerződésük a vízművekkel. A mulasztási bírság elengedésének feltétele, hogy az érintett személyek 2014. június 1-je
és 2014. augusztus 31-e között írásos szerződést kössenek az ivóvíz- és csatornahálózat szolgáltatásáról a Nyugat-szlovákiai Vízművek Rt. ügyfélszolgálatán. Ján Podmanický mérnök vezérigazgató
Honti Lapok
2014. június
6
Millenniumi Ösztöndíj az ipolysági gimnazistáknak A Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola kápolnájában idén tizenötödik alkalommal adták át a Millenniumi Ösztöndíjat. A díjat az ipolysági gimnázium három „öregdiákja”, Csáky Pál politikus, író, Molnár Imre diplomata, történész és Vanda Károly ipolyszalkai esperesplébános alapította 25. érettségi találkozójuk alkalmából – egykori osztályfőnökük, Píri Lajos és osztálytársaik támogatásával. A díj létrejöttének másik apropója a magyar államalapítás ezredik évfordulója volt, innen ered a Millenniumi Ösztöndíj elnevezés. Az ala-
Novák László sokoldalúságáról és tehetségéről tanúskodik, hogy nemcsak a matematika terén ér el kimagasló eredményeket, hanem érdeklődik a kémia iránt is. Érdeklődését és az adott területen végzett szívós és kitartó munkáját bizonyítja a ta-
pítók célja Ipolyság magyar gimnáziumának legeredményesebb, legkimagaslóbb tanulmányi és versenyeredményeket felmutatni tudó diákjainak évről évre való megjutalmazása volt. A jutalmazásra kerülő diák kiválasztásánál a tanári kar a versenyeredmények és a kiváló tanulmányi eredmények mellett figyelembe veszi a jelölt példás magaviseletét és a gimnáziumi közösségben kifejtett tevékenységét. Az idei év két ösztöndíjasa Novák László, a Szondy György Gimnázium diákja és Pálffy Ágnes, a katolikus gimnázium diákja volt. A kitüntetéssel járó
valyi tanévben elért eredménye is: az Irinyi János kémiai vetélkedő felvidéki fordulóján a 3. helyezést érte el. Laci a társadalomtudományok felé mutatott érdeklődése is eredményes, hisz tavaly a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Karának szervezésében lezajlott Legere országos irodalmi vetélkedőn csapatával a 6. helyet, 2014-ben az 1. helyet szerezte meg. Az idei évben legnagyobb sikereit a történelem terén aratta. A háromtagú csapat tagjaként két történelmi versenyen is az 1. helyen végzett, mégpedig a Civitas Fortissima nemzetközi történelmi vetélkedőn Balassagyarmaton, és a Múltidéző történelmi verseny országos döntőjén Pár-
Ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai klub „A sokoldalúság olimpiai jelvénye”
emléklapot és a magyar koronaékszereket ábrázoló vándorplakettet a két diák 2014. május 23-án vette át egy meghitt és felemelő ünnepség keretében osztálytársaik és tanáraik, valamint az alapítók jelenlétében. Emellett nyáron részesei lehetnek egy tartalmas, ingyenes budapesti jutalomkirándulásnak, melyet a szervezők a Vendégségben Magyarországon – Külhoni Magyar Fiatalok Találkozója elnevezésű nagyszabású programsorozat hetére időzítenek.
kányban. A Bibliai olimpiász országos döntőjén csapatával egyszer a második, egyszer pedig a 3. helyet szerezte meg. Szabadidejében szívesen olvas, gitározik, asztaliteniszezik és kerékpározik – emellett közösségének közkedvelt tagja, aki különböző fórumokon szívesen vállal közszereplést is.
Pálffy Ágnes tanulmányai során ugyancsak bizonyította tehetségét és sokoldalúságát. Legnagyobb sikereit a művészeti tárgyakban érte el. Kimagasló előadói talentumát számos szavaló és prózamondó versenyen bizonyította. A többfordulós Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny járási fordulójának aranysávos, az országos elődöntőn pedig fordulójának ezüstsávos díjazottja. Az évente megrendezésre kerülő, magyarságverseket felvonultató Sajó Sándor-szavalóverseny versenyzőjeként szinte minden alkalommal díjjal tért haza – magáénak tudhatja a verseny leg-
magasabb, első díjért járó kitüntetését és a polgármester különdíját is. Az ugyancsak rendszeresen megrendezett komáromi Pislákoló Mécses Szavalóversenyen 2011-ben próza kategóriában különdíjat kapott, 2012ben pedig a második helyezett lett. 2013-ban a Mária Rádió Kárpát-medencei Versmondó Versenyének országos döntőjén az 5. helyen végzett. A Legere országos irodalmi vetélkedőn Nyitrán háromfős csapatával ugyancsak 5. lett. A művészetek iránti vonzalmát és tehetségét bizonyítja, hogy a Pueri Fabri nemzetközi rajzversenyen is többször dobogós helyezést nyert. Ágnes érdeklődése a földrajz iránt nem maradt meg az iskolai szinten: 2012-ben eredményesen vett részt a középiskolai földrajz olimpiászon, ahol egyedüli magyar diákként kitűnően megállta a helyét. A felsorolásból kitűnik, hogy ennek a nemes célra kitűzött ösztöndíjnak a birtoklásáért bizony alaposan meg kell dolgozni. Szerencsére az alapítástól kezdve eddig mindig hasonló tehetségek, másoknak is példát mutató diákok kerültek fel a kitüntetettek listájára. Meggyőződésem, hogy sok ilyen fiatalra van szüksége a felvidéki magyarságnak – szolgáljon ennek a két ifjú tehetségnek az eddigi életútja mindenki számára követendő mintául. Bukor Erzsébet
Köszöntő a Honti Lapokban
2014. június 10-én 9.00 órai kezdettel a sportpályán Versenykategóriák: óvodás gyerekek
Tisztelt Olvasók! A Honti Lapok hasábjain kifejezhetik jókívánságaikat névnap, házasságkötés, gyermek születése stb. alkalmából, köszönthetik évfordulót ünneplő családtagjaikat, barátaikat, megemlékezhetnek elhunyt szeretteikről. A kívánt szöveghez fényképet is mellékelhetnek. A hirdetések ára: 8,5 x 4,5 cm – 7,50 € 8,5 x 6 cm – 10,00 € 8,5 x 9 cm – 15,00 € 8,5 x 12 cm – 20,00 € A címoldalon megjelenő hirdetésért 100 %-os felárat számítunk.
Honti Lapok
2014. június
7
Katona Lajos-emléknap Vácott Katona Lajos néprajzkutató (1862–1910) Az Érdy János Honismereti Egyesület, a váci Katona Lajos Városi Könyvtár, az ELTE BTK Néprajzi Intézet Folklore Tanszéke és a Magyar Néprajzi Társaság 2014. május 23-án és 24-én A folklorisztika helyzete és perspektívái a Kárpát-medencében címmel Katona Lajos emlékére Vácott kétnapos tudományos konferenciát rendezett. A résztvevőket Mándli Gyula, a váci Katona Lajos Városi Könyvtár igazgatója köszöntötte. Dr. Bodó Sándor, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke megnyitó beszé-
egyetemi docens (Selye János Egyetem, Komárom); mindnyájan a folklorisztika neves tudósai. Az előadások Katona Lajost sokoldalú tudósként mutatták be, illusztrálták mese- és néphitkutatói tevékenységét, górcső alá vették a korszerű folklórgyűjtés kezdeteit, illetve a szövegfolklór gyűjtésének 21. századi perspektíváit. A népkölté-
vegfolklorisztika tudományos alapjait. Katona Lajos kutatásai leginkább a mitológia és a népköltészet felé irányultak, különösen a népmese érdekelte. Az összehasonlító kutatás eredményeit 1889-ben A népmesékről című tanulmányában részletesen is kifejti. Az előadások után a könyvtárban Katona Lajos-emlékkiállítást nyitottak. Ipolyság
szet és közköltészet, valamint a folklór megjelenése a médiában és a populáris média szerepéről a mindennapi életben témakörök körüljárásával az előadók hangsúlyozták a tényt, hogy a történelem, a néprajz és az irodalom egymással szoros kapcsolatban levő, egymást erősítő tudományágak. Ugyanerre a gondolatra épült a Katona Lajos tudományközi érzékenységét fejtegő előadás, az Egy meseszöveg a fordítások útvesztőiben c. expozé pedig a szöveggyűjtések hitelességének problematikájával foglalkozott. A témakörök a folklorisztika, ezen belül a tudományos néprajz sokszínűségét bizonyították. Az előadók tisztelettel adóztak Katona Lajos, a Magyar Néprajzi Társaság egyik alapítójának tudományos munkássága előtt, mellyel megteremtette az összehasonlító szö-
képviseletében a konferencián Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője, Bendíkné Szabó Márta, a Honti Múzeum munkatársa, Solmoši Márta, az Ipolysági Városi Könyvtár vezetője és Bendík Béla, az ipolysági Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének elnöke vettek részt. Sajnos, az ipolysági küldöttség a konferencia második napján már nem lehetett jelen, bár a program szintén neves szakemberek értékes előadásait kínálta. Katona Lajos tudományos munkásságát aligha lehet két nap alatt kielemezni, de az érdeklődés felkeltésére és a polihisztor előtti tiszteletteljes főhajtásra ez a két nap igen alkalmasnak bizonyult. Köszönet érte a szervezőknek. Kép és szöveg: bb
dében méltatta Katona Lajos tudományos munkásságát a magyar folklorisztika terén. Az első nap előadói olyan jeles személyek voltak, mint Voigt Vilmos DSc. professzor (ELTE), Pócs Éva DSc. professzor(Pécsi Tudományegyetem), Küllős Imola DSc. címzetes egyetemi tanár (ELTE), Keszeg Vilmos egyetemi tanár (BBTE Kolozsvár), Landgraf Ildikó CSc. tudományos főmunkatárs (MTA BTK), Bárth Dániel PhD. habil egyetemi docens (ELTE), Liszka József PhD. habil.
Lelkészavatás 2014. május 18-án örömteli és fontos esemény aktív résztvevői lehettek testvérvárosunkban az ipolysági református hitközség tagjai. A Vác-Felsővárosi Református Egyházközség által megválasztott dr. Borsi Attila lelkipásztor ünnepélyes beiktatására került sor, melynek keretében igét hirdetett dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. A beiktatást Sebestény Győző, az Északpesti Református Egyházmegye lelkészi jegyzője végezte. Az új lelkipásztort köszöntő egyetemi tanárok, lelkészek, családtagok, egyházközségek sorában ott volt az Ipolysági Református Egyházközség küldöttsége is
(Dombi Lenke presbiter, Pálinkás Tibor pótpresbiter és
Dr. Borsi Attila (balról) és Pálinkás Tibor
Horváth Ferenc, a két egyházközség közötti kapcsolatot elindító egykori presbitérium tagja). A küldöttség az egyéb fontos egyházi kötelességeiket teljesítő Izsmán Jónás lelkipásztor és Oros Zoltán gondnok megbízásából a hitközségeink között 23 éve fennálló szoros kapcsolat fényében a következő ige jegyében köszöntötte az új lelkipásztort, s kívánt neki, valamint gyülekezetének Istentől megáldott együttműködést: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (I. Korintus 15.58) Pálinkás Tibor
Honti Lapok
2014. június
8
O
K T A T Á S
A Szondy György Gimnázium ballagói Abelovský Gergely, Balla Krisztina, Barienčik János, Barján Rita, Bodzsár Nikolett, Celleng Adrián, Cseri Magdolna, Dobos Tímea, Draxler Júlia, Farkas Ádám, Herczeg Kevin, Jámbor Lívia, Jankóšik Brigitta, Korcsog Lúcia, Kurali Csaba, Laczkovszki Réka, Marton Judit, Mlynárik Brigitta, Nagy Viktória, Nagypál Katalin, Pál Adrián, Podhorsky Bianka, Rédli Beáta, Szabó Krisztina, Suchánsky Erik, Štutika Noémi, Varga Kevin, Záhorsky Szimona, Záchenský Tamás. Osztályfőnök: Gajdács Mónika.
Mókás történetek az újkori olimpiák életéből Hegedűs Henrik előadása Ipolyságon
Az ipolysági Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre, valamint az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai Klub meghívására Hegedűs Henrik balassagyarmati sportújságíró és olimpiatörténész május 22-én két előadást tartott Ipolyságon. Dél-
előtt kilenc órakor a Szondy György Gimnáziumban a diákok részére képekkel és filmbejátszásokkal illusztrált kétórás előadásában felelevenítette az újkori olimpiák mókás részleteit, délután pedig a szeniorklubban megismételte az érdeklődők számára a prezentációt. Kép és szöveg: bb
Angol szemináriun a Pongráczban
Az Ipolysági Szakközépiskola II.S osztályának ballagói – 2014. május 16.
Annus Róbert, Berec András, Bodzsár Ádám, Hencze Henrietta, Jámbor Ádám, Jankóšik Nikoletta, Misko Imre, Péter Bella, Radoš Ádám, Rimóci Felicián, Števčat Richárd, Vajda Marietta, Vitello Giovanni; Osztályfőnök: Marczal Anikó.
2014. május 30-án rendhagyó módon a Pongrácz Lajos Alapiskolában tartott szakmai napot Eva Balážová, az Oxford University Press előadója, aki végigvezetett bennünket az angoltanítás kulcskompetenciáin elsős kortól egészen az érettségiig. A találkozón két hazai tankönyvkiadó is képviseltette magát. A családias hangulatú rendezvényen a környező iskolák angoltanárai vettek részt. Hisszük, hogy kezdeményezésünkre van igény, és nem titkolt szándékunk hagyományt teremteni az ilyen típusú találkozásokból az Ipoly mentén is. Next, please! Viczencz Gábor
Honti Lapok
2014. június
O
9
K T A T Á S
Az Élet menete – új élmények, ismerős érzések 2014. április 28-án az ipolysági Szondy György Gimnázium diákjai már 7. alkalommal vettek részt az Élet menetén AuschwitzBirkenauban, hogy fejet hajtsanak a holokauszt áldozatainak emléke előtt. A Nemzetközi Keresztény Nagykövetség Jeruzsálem (ICEJ) szlovákiai kirendeltségének szervezésében pozsonyi, szenicai, zsolnai, lévai és ipolysági középiskolások közösen emlékezhettek. Iskolánk diákjai a szlovákiai magyar középiskolásokat képviselték ez emlékmeneten. Az emléknap, ami már 1988 óta egy világra szóló hagyománnyá nőtte ki magát, idén ismét új tapasztalatokkal szolgált. Habár személy szerint már másodszor vettem részt a rendezvényen, idén is tudott tanítani egyet s mást. Hétfő reggel a csehországi Třinec szállodájának ablakából búsan tekintgettünk kifelé, és próbáltuk a gondolatainkkal messzire űzni az esőfelhőket. Percenként néztük az időjárásról szóló előrejelzéseket, hátha már kisütött a nap a lengyelországi Oswiecimben. Persze tudtuk, hogy mi vár ránk, és mindannyiunk lemondott arról, hogy szárazon ússzuk meg a hét első napját. Buszos utazásunk során az időjárás változékony volt. Valahol hétágra sütött a nap, valahol még csak kettőre sem... Egyszer azonban nagyobb eső ért el minket, mint amire számítottunk. Ezzel egyidőben pedig már fel is tűntek a komor téglaépületek. Napsütésre esély sem volt. A kétemeletes barakkok közt néhány kék kabátos izraeli fiatal vándorolt hatalmas zászlókat tartva a kezükben. Leparkolásunk után a cseh bajtársainkra vártunk, ami hoszszú időt vett igénybe. Másfél óra után hátunkra tettük magyar zászlóinkat, majd megindultunk szlovák és cseh társainkkal a hely felé, ahová 70 évvel ezelőtt velünk azonos nyelvet beszélő zsidó állampolgárainkat kényszerítették. Belépésünk után szemügyre vehettük a gázkamrát és a krematóriumot is. Temérdek rózsa hevert a földön piros, fehér és sárga színekben pompázva, mécsesek pislogtak szerteszét a falak tövében, elszorult torokkal tekintettünk az épület falain lévő karmolásokra, amelyek szinte az egész belteret befedték. Sárosan, megázva, esernyőkkel kínlódva, de rendíthetetlenül folytattuk utunkat egyenest a szlovák barakk felé. Láthattuk az áldozatok fényképeit,
amiket magukkal hoztak, de elkoboztak tőlük. Hallottuk, hogy bántak velük, miként fosztották meg őket identitásuktól, és lettek emberekből számok egyetlen perc alatt. Éreztük, hogy számunkra felfoghatatlan a temérdeknyi szörnyűség és gyalázat, amit a táborba hurcolt zsidók és nem zsidók ellen követtek el. Éreztük, de nem értettük. Hiszen ha mi fel sem tudjuk fogni, akkor más hogyan képes ezt megtenni? Milyen jogon degradálja az ember saját embertársát? Következő állomásunk a magyar barakk volt. Az épület emeleti szintjén megrázó kiállítás nyílik a látogatók szeme elé. Üveglapokkal lefedett sínek, a háttérben dobogó szívritmus még emociálisabbá teszi a környezetet. A képeken látható, hogy az emberek hogyan néztek ki, amikor jó egészségnek örvendtek, néhány fotó pedig a tábor felszabadítása utáni pillanatokat mutatja be. A csontsoványra fogyott teltkarcsú nő, gyermekeik után síró asszonyok, kétségbeesett férfiak és számtalan gyermeki holttest... Ha nincs virágtalan virág és állattalan állat, akkor miért van embertelen ember? Hasonló gondolatokkal és
nehéz léptekkel hagytuk el ezt a múzeummá alakított épületet. Nagy örömünkre a időjárás megadta magát, és felragyogott a nap. Készen álltunk arra, hogy megtegyük a Birkenauig vezető utat, vagyis magára az Élet menetére. Szlovákiai magyarként, sajnos, nem tarthattunk az
idén elsőnek induló magyarországi csoporttal. Várakozásunk során azonban lehetőségünk volt arra, hogy észrevegyük a résztvevők sokszínűségét. Lelkesen lobogtatták és emelték a napsütéses ég felé nemzeteik zászlaját. Végül úgy döntöttünk, hogy jobb sereghajtónak lenni, mert több idő marad nézelődni. Így nem csoda, hogy az utolsók közt értünk Birkenauba. Mögöttünk már csak a kordonokat tologató, szigorú tekintetű lengyel rendőrök voltak. A három kilométer megtétele után az óriási területen fekvő táborban még legalább annyit lejárkáltunk. Közben egy barátságos magyar nő izraeli zászlót ajándékozott mindegyikünknek, és többször is összefutottunk újdonsült lengyel barátainkkal, akiket még Auschwitz–1-ben ismertünk meg. A romba döntött krematórium és gázkamra között több ezer ember ült, a kivetítőt kémlelték. Magyarokról szóló angol dokumentumfilmeket láthattunk, beszédeket hallhattunk, többek között Áder János köztársasági elnökét is. Az ő kérésére egy perc néma csenddel emlékeztünk meg a magyar áldozatokról. Ő emlékeztetett arra, hogy az Auschwitzba depor-
táltak közt minden harmadik magyar volt, és arra is, hogy ha minden egyes lélekért egy percnyi csenddel adóznánk, akkor három évig nem szólhatnánk egy árva szót sem. A világ minden tájáról találkoztunk emberekkel. Beszéltünk lengyel cserkészekkel, zászlót cserélni vágyó argentinnal, fényképezkedtünk barátságos amerikaiakkal. Nem volt hiány a magyar ajkúakból sem. A lengyel azért örült a magyarnak, mert ismeri a történelmet, mi pedig lelkesen integettünk a Hungary-táblát cipelőknek. A sugárzó emberszeretükön kívül még a céluk is megegyezett. Habár mindegyük más nyelvet beszélt, más tájon nevelkedett, de egy egységet képez, így pedig mindannyian méltóan emlékeztünk meg a milliónyi ártatlan lélekről. A lábunk egyre jobban fájt a kilométerek megtétele után, fényképezőgépeink sorra merültek le, és lassan elérkezett a megbeszélt gyülekező időpontja is. Ennek tudatában indultunk a síneken a kijáratot képező épület felé. Affelé a téglavár felé, amelyet a világon mindenki ismer, és amelyik Magyarország legnagyobb temetőjének nyitja. A korhadásnak induló sínek közt lépdelve a hangszórókból egy magyar zsidó dal kísért minket. „Szól a kakas már...” – hangzott az ének elelcsukló hangon. Mi pedig a sok kegyetlenségtől meghasadt szívvel idén is kiléptünk a kapukon. Amikor a vörös rózsát szorongató roma kislányt láttam, vagy amikor sorra ültek a síró zsidó fiatalok a síneken, megpróbáltam átérezni a menet szándékát és célját. Akkor értettem meg. Ott, a táborban. Amikor a kislány megfogta szülei kezét, majd együtt indultak tovább, és amikor a síró emberek egymás ölelésében leltek nyugalomra. A menet célja az, hogy gyászoljunk, és megemlékezzünk a holtakról; viszont örüljünk, hogy mindennek már vége, ünnepeljük a túlélőket, és nem szabad megengedni, hogy újra megismétlődhessen. Erre tanított az Élet menetének szelleme. Beňo Zsuzsi Szondy György Gimnázium, Ipolyság
Honti Lapok
2014. június
10
O
K T A T Á S
A Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola életéből Egyházi gimisek tehetséggondozó jutalomkirándulása 2014. április 28-a és 30-a között került megrendezésre a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara által szervezett háromnapos tehetséggondozó program Nyitrán, melyre idén négy szlovákiai magyar gimnázium kapott meghívást, köztük az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Gimnázium is. A tehetséggondozó program vendégei voltak az ELTE hallgatói is, valamint számos magyarországi és hazai egyetemi docens. S hogy mivel gazdagodtak tanulóink a tehetséggondozó programon? Arról ők maguk nyilatkoznak. A programfüzet plenáris előadásokról, műhelyfoglalkozásokról árulkodik. Melyek voltak a kedvenceitek? – Több kedvencünk is volt. A képzőművészeti foglalkozáson a színeké volt a főszerep, a képzelet szabadon szárnyalt, azok is bízhattak rejtett képességeikben, akik az elmúlt évek során nem kamatoztathatták az általános iskolában szerzett s azóta megkopott festői tehetségüket. Saxon Szász János, képzőművész és matematikus saját fejlesztésű kombinatorikai játékával gondolta újra a konstruktivista festészetet és a végtelent. A Saxon– Dárdai házaspár élményműhelyében az esztétika és a matematika játékos kavalkád-
ja fejlesztette alkotókészségünket. Alig néhány négyzetméteren a végtelent állította elénk Saxon. Mindannyian lelkes játékosai lettük poliuniverzumának, s örömmel vettük tudomásul, hogy a workshopon megismert játék (Saxon Poliuniverzuma) már letölthető az App Store-ból, így virtuálisan szinte bármikor elérhető. A tehetséggondozó napokon tanultakból, tapasztaltakból mit tartotok a legfontosabbnak? – A környezettudatos gondolkodást, melyre az ELTE hallgatói hívták fel fi-
gyelmünket. Hazánkban évente körülbelül 100 millió tonna hulladék keletkezik. Vannak fiatal alkotóművészek, akik a hulladékban többet látnak elhasznált, pusztulásra ítélt dolgok halmazánál. Érdekes volt „recycling artistként”, újrahasznosító alkotóként tevékenykedni. Mesélnétek a „recycling art” nevezetű
tevékenységről? – Ez egy olyan tevékenység, amikor a hulladék művészi formában születik újjá. A kidobott, elhasznált, feleslegessé vált anyagok hasznos tárgyakban vagy műalkotásokban kelnek új életre. Ennek is aktív részesei lehettünk. Kipróbáltuk, vajon mi történhet, ha egy üres tejesdoboz nem a kukában landol, hanem pénztárcát készítünk belőle. Olyan minőségi tárgyat alkottunk, amin nem látszik, hogy hulladék az alapanyaga. Jó ötletnek tartjátok az egyetem által szervezett tehetséggondozó napokat? – Kiváló ötletnek tartjuk a programot. Nemcsak megismertük, hanem meg is kedveltük a kar szellemiségét, magát Nyitrát, s valamelyest környékét is. Belekóstolhattunk az egyetemisták napirendjébe és az előadások hangulatába. A különféle műhelyfoglalkozások pedig kreativitásunkat fejlesztették. Jól éreztétek magatokat? – Nagyon jól éreztük magunkat. A Malonyai Arborétum rododendron-parkja, a közös vacsorák és beszélgetések hozzájárultak lelki feltöltődésünkhöz. Köszönjük a szervezőknek, hogy lehetőséget teremtettek tanulásra, továbbképzésre, együttműködésre, csapatmunkára s szoros baráti kapcsolatok kialakítására. Oroszlány Andrea
A Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola ballagó osztálya 2014. május 9. Balról: Tauber Tamás, Bučko Viktor, Szrsen Csilla, Velebný Flórián, Pásztor Éva, Skladan Friderika, Mintál Carmen, Červenák Patrícia, Jakab Sándor, Lehner Nóra – osztályfőnök, Kiss Nikolas, Pálffy Ágnes, Mits Bernadett, Orlai Ottó, Kišš Éda, Molnár Levente, Koterík Borbála, Villant Gábor.
Honti Lapok
2014. június
11
Megtartotta bemutatóját a Sendergő Gyermek Néptáncegyüttes Május végén három alkalommal is fellépett a városháza színháztermében a 2013 őszén városunkban alakult Sendergő Gyermek Néptáncegyüttes. Az ifjú néptáncosok lelkesedése, a kiváló koreográfia, a látványos népviselet magával ragadta a közönséget. Az alábbiakban a csoport egyik vezetőjét, Konkoly Annamáriát kérdeztük a Sendergő tevékenységéről. Mi indított a Sendergő Gyermek Néptánccsoport megalapítására? – Párommal, Konkoly Lászlóval évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy nem a fővárosban, Pozsonyban, hanem vidéken szeretnénk élni. Mivel én Ipolyságon nőttem fel, és rengeteg szép emlék és meghatározó élmény, kapcsolat fűz ide, s mivel itt él a családom nagy része, eldöntöttük, hogy ezen a környéken szeretnénk élni. Kislányunk születése felgyorsította ezt a folyamatot. Őt mindenképp nyugodt, természetközeli környezetben szeretnénk felnevelni. Így 2012-ben beköltöztünk frissen felújított parasztházunkba Tesmagon. S hogy a kérdésre is válaszoljak: gyerekkoromban mindig nagy csodálattal néztem a néptáncosok produkcióit, és bizony sajnáltam, hogy Ipolyságon nincs lehetőség néptáncolni. Ahogy megkezdtem egyetemi tanulmányaimat, a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttes táncosa lettem. Párommal hosszú évekig táncoltunk itt. Mikor hazaköltöztünk, egyértelmű volt számunkra, hogy indítunk egy gyermek néptánccsoportot, hogy az itteni gyerekek is minél színvonalasabb módon ismerkedhessenek meg a magyar néptánc szépségeivel. Ez az első saját szervezésű néptánccsoportod? – Nem az első. Pozsonyban öt évig voltunk az Apró Szőttes vezetői. Párom pedig a Szőttes Kamara Néptáncegyüttest vezette nyolc éven át. Mit jelent a csoport neve? – A sendergő szó egy palóc tájnyelvi kifejezés. Gyorsan forgót jelent, illetve a friss csárdást is nevezték így. Kik alkotják a csoportot? – A csoportot jelenleg 9-12 éves gyerekek alkotják, akik a város különböző alapiskoláit látogatják. Szeretnénk minden ipolysági gyermek számára lehetővé tenni, hogy a Sendergőbe járjon táncolni, függetlenül attól, hogy melyik iskolába jár, vagy milyen nemzetiségű.
Ki a fenntartója? – A csoportnak jelenleg nincs fenntartója. A művészeti alapiskola mellett működő szakkörként indultunk, de támogat bennünket az ipolysági önkormányzat is. Ki a koreográfusa? – A Sendergő koreográfusai és vezetői is mi vagyunk a párommal. Mennyire áll közel a gyerekekhez a néptánchagyomány? Volt-e előzetes tudásuk? – Az az igazság, hogy számunkra is kellemes meglepetés volt, hogy mennyire élvezik az itteni gyerekek ezt a dolgot, s hogy milyen természetes módon nyilvánulnak
meg a néptánc és a néphagyomány által. Szerintem épp a kis közösségek bensőségesebb és természetesebb légkörének köszönhető ez a tiszta lelkületűség. Ez nagy előnye egy vidéki kisvárosnak, falunak. A csoportot látogató gyerekek nagy része már táncolt a helyi alapiskolák valamelyik csoportjában, a Búzácskában vagy a Napsugárban, így jó alapokkal rendelkeztek. Milyen volt a próbafolyamat? – Mi nagyon élveztük a próbákat. Remélem, a gyerekek is. Bár eleinte szokatlan volt számukra a megterhelő mozgás, az állandó figyelemösszpontosítás, de miután leküzdöttük a kezdeti nehézségeket, nagyszerű kis csapattá rázódtunk össze. A legmeghatározóbb élmény a kétnapos edzőtábor volt, ahol éjjel-nappal együtt volt a csoport, és alkalom nyílt közelebbről megismerni egymást. Nagyon különböző egyéniségű gyerekek látogatják a csoportot. Vannak kifejezetten eleven gyerkőcök, s vannak, akiket biztatni és támogatni kell. De ettől szép egy csapat élete, hogy elfogadjuk és segítjük egymást. A próbafolyamat legfelemelőbb mozzanata pedig az első fellépésünk volt, amikor a gyerekek számára világossá vált, hogy mi az eredménye a sok munkának, számunkra pedig a gyerekek si-
kerélménye, öröme, ragyogó szeme volt az ajándék. Mely tájegység táncait mutattátok be? – Idén bodrogközi táncokkal, dalokkal, játékokkal foglalkoztunk. Ezekből állítottuk össze műsorszámunkat. Kik a kísérő zenekar tagjai? Miért fontos az élőzene egy táncbemutatón? – A kísérő zenekart Rédli János, a művészeti alapiskola tanára vezeti. Az ő kollégáiból és zenész ismerőseiből tevődik össze a zenekar. Az élőzenei kíséret szorosan összefügg a néptánccal. Hangulatot, légkört teremt. Kapcsolatot biztosít táncos és zenész között. Így csinálták ezt elődeink is. Honnan teremtettétek elő az anyagiakat a gyönyörű ruhák beszerzéséhez? – A csoport tagjainak szülei is támogatnak bennünket, s pályáztunk is népviseletekre, valamint a sok más anyagiakat igénylő tevékenységre, dologra, melyek ennek a műfajnak a sajátosságai. Mit tartasz a legnagyobb eredménynek a Sendergő eddigi életében? – Nyolc hónap alatt sikerült egy színvonalas, hangulatos műsorszámot összehoznunk. Közben a gyerekek és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Szerintem ez a legnagyobb eredmény. Melyek a közeli és a távlati tervek? – Nyáron még előttünk áll néhány fellépés. Július 7-e és 11-e között pedig részt veszünk a „Tulipános láda” alkotótáborban Tesmagon, melynek társszervezői vagyunk. Szeptembertől újra beindulnak a próbák, reméljük, sok új taggal bővül a csoport. Decemberben szeretnénk második alkalommal megszervezni a Karácsonyváró Sokadalom elnevezésű rendezvényünket. Az elkövetkező években pedig szeretnénk különböző versenyeken és fesztiválokon részt venni és sokat-sokat táncolni. Rengeteg munka vár még ránk, amelyhez sok kitartásra és segítségre lesz szükségünk. Hadd köszönjem meg támogatóinknak, de főleg a csoport tagjainak és szüleiknek az eddigi munkát és segítséget. Miért jó néptáncosnak lenni? – Ez nagyon egyedi dolog. Valaki a mozgást szereti benne, valaki a közösséghez való tartozást, valaki a fellépések izgalmát, a sikert, valaki azt, hogy nagyszerűen lehet szórakozni a táncolás és az éneklés által. A legtöbben azonban ezt mind egyszerre szeretjük a néptáncos létben. -ó-
Honti Lapok
2014. június
12
Múltbanéző Az esztergomi Primási Levéltár állományát gyarapítja az a régi, eredeti Palásthy-oklevél, mely az idő folyamán idegen kézbe keveredett a török hódoltság korából (1526–1686). A Jankovich gyűjteménye 1830. pecsét rajta azt mutatja, hogy vadasi és jeszenicei Jankovich Miklós (1772–1846) történészhez, a szenvedélyes régiséggyűjtóhöz került, aki nemcsak 4000 darab oklevelet és több ezer kódexet vásárolt össze, de több tízezer kötetnyi könyvet is, a régészeti leletek, ötvös remekek, ékszerek, régi fegyverek stb. mellett. Gyűjteménye egy részétől idővel adóssága rendezéséért megválni kényszerült, majd halála után közkinccsé lett a teljes gyűjtemény. A bizonyító erejű oklevél Pozsonyban keletkezett 1649. május 12-én, amikor az országgyűlésen 200 forint segély kiutalásáról hoztak határozatot az egri törökök rabságába került palásti és keszihóci Palásthy Mihály kiváltásáról, aki Hont vármegye adószedője/adórovója (dicátora) és táblabírája volt. A Korponán lakó III. Mihály a porták új összeírására kapott rendeletet. Az útra magával vitte egyik fiát, Gábort, aki szintén rab lett. A több könyörgő kérvény után a roppant nagy váltságdíj miatt a „Magyar Királyság nádora, Detrekő örökös ura, Pozsony vármegye főispánja, Pozsony várának kapitánya, gróf Pálffi Pál a királyság nemes Karjai és Rendjeivel az országgyűlés idején az Ország Házban egyetértő határozattal és együttérzésből a két Palásti fejük megszabadítására kiutaljuk a váltságdíjat Hont vármegye adóbevételéből.” A 16–17. században, amikor Magyarország egész területén a
törökök portyázásai, fogolyejtései, a zsarolások tették nehézzé az életet, embervásárnak nevezi a rabszedési időszakot Takáts Sándor (1860–1932) történész könyvében, a háromkötetes Rajzok a török világból (MTA kiadása 1915– 1917). Az említett könyv annyira keresett, hogy 2012-ben reprint kiadásban is megjelent a Históriaantik Könyvesház Kiadó gondozásában. Említsük meg Hóman Bálint (1885–1951) és Szekfű Gyula (1883–1955) történészek/ ma-
gyar történettudósok nyolckötetes Magyar Történet című gyűjtetményét, melyben többek között a rabul ejtett Palásthyakat név szerint is említik, akik nem tudtak sok esetben eleget tenni a zsarolásnak összes birtokukat eladva sem. Ők a börtönben haltak meg szörnyű körülmények között. A tehetősnek látszó nemes öltözete, a dolmány, a gazdag zsinórdíszítésű mente, a rókaprém stb. megtévesztő volt a rabszedőknek. Prokopp Gyula (1903– 1983), az esztergomi Prímási Levéltár levéltárosa, munkája során az említett okmányra, az 1649-ben keltezetűre is rábuk-
A gyűjtés folytatódik Az ipolysági születésű Tóth Béla (1934) 1957-től él Komáromban. Kezdeményezője és aktív támogatoja volt a Nepomuki Szent János-szobor újraállításának, 2010-től az Ipolyság Város Díja cím viselője. Kezdeményezése alapján 2013-ban az Ipolyság Város Pecsétje – Sigillum oppidi Saag védnöksége alatt gyűjtés indult II. Rákóczi Ferenc ipolysági emléktáblájának létrehozására. „II. Rákóczi Ferenc 1704 év végén, Ipolyságon fogadta az erdélyi kűldöttséget, mely fejedelemmé való
választásának hírét hozta meg...” – olvasható Szombathy Viktor Szlovákiai utazások című könyvében. Egy másik forrás szerint (a Rákóczi Ferenc emlékiratok című könyvben) a következő tényről számol be az emlékező: „...néhány napot Ságon időztem..., ezen a helyen ért el az erdélyi rendek ünnepélyes küldöttsége is, és hozta meg a választásom hírnevét.” 2014-ben lesz 310 éve ennek a történelmi eseménynek. Ez alkalomból a kezdeményező javaslatára egy emléktáblával sze-
kant, melyet a Levéltári Szemlében 1980/3-ban közölt Palásthy Mihály és Gábor az egri törökök börtönében címmel. Ebből értesültünk arról, hogy Mihálynak a fogságából írt 6 levele maradt ránk 1647ból és 1648-ból, majd 3 levele szabadulása után. ...György de Palásth, fia István de Palásth, fia János, fia Tamás, fia András de Palásth et Keszihóc, I. Mihály, II. Mihály, III. Mihály stb., a ma is virágzó Palásthy és Keszihóci családágnak őse. Palásthy Lenke, Szabadka
retnénk tisztelegni a szabadságharc vezére, a nagyságos fejedelem emléke előtt. Az anyagi támogatást a 0220641985/ 0900 számlára az 1704 azonosító számmal (variabilný symbol) lehet átutalni. Az átutalásnál kérjük feltüntetni az adakozó nevét és címét. A támogatást adakozói szerződés kötése követi, melynek intézését dr. Révész Angelika, az alapítvány ügyvezetője végzi. Információ: angelika.revesz@ sigillum.sk; tel.: 00421 905 340 287. Révész Angelika Ipolyság Város Pecsétje Alap
Honti Lapok
2014. június T
13
Ö R T É N E L E M
„A szemerédi pap”: Viszolajszky Károly (1843–1929) Ma, amikor egy-egy lelkész ritkán „marad” öt-tíz évtől tovább ugyanazon a plébánián, szinte hihetetlenül hangzik, hogy Viszolajszky Károly ötvenöt évig lehetett az alsószemerédi hívek lelkipásztora. Az 1843. november 3-án Érsekújvárott született, 1868-ban pappá szentelt Viszolajszky több felvidéki községben való káplán-kodás után 1874. december 12-én költözött be a szemerédi plébániára. Elődjétől, Fábián Jánostól, nemcsak a plébánia kulcsait vehette át, hanem annak írói elhivatottságát is. Elődjéhez hasonlóan Viszolajszky is hely- és egyháztör-téneti írásokat publikált a korabeli, nem csak katolikus lapokban. Neve azonban 1887-ben vált igazán országosan ismertté. Ekkor jelent meg az Egy zarándoklat élményei Egyiptomban, Jeruzsálemben és Rómában című útirajza. „Élményeit” Viszolajszky egy német zarándokcsoporttal tett szentföldi útján szerezte, 1885-ben. A terjedelemre is jelentős, 357 oldalas útirajz megérdemelne egy reprint kiadást – a ma örvendetesen szaporodó szentföldi utak résztvevői is találnának benne hasznos információkat. Viszolajszky szentföldi útjának azonban nem ez a kötet volt a fő hozadéka. Megdöbbenve és szégyenkezve német útitársai előtt, tapasztalta, hogy a jeruzsálemi Pater noster templom csarnokának fülkéiben, melyekbe a Miatyánk 32 nyelven van aranybetűkkel bevésve, a magyar nyelvű változatot hiába kereste. „Addig nem
nyugszom, míg hazám édes nyelvén az Úr imádsága itt, e csarnokban képviselve nem lesz” – határozta el magában. Ígéretét tett követte: hazatérve a zarándoklatról gyűjtésbe kezdett, illetve könyve jövedelmét is e szent célra fordította. Kezdeményezését Fraknói Vilmos, a kiváló egyháztörténetíró, akadémikus, pénzadománnyal (is) támogatta. Ennek köszönhetően 1888-ban felkerült a jeruzsálemi templom falára a magyar nyelvű Miatyánk. Ha utunk Szentföldre visz, legyünk büszkék rá, hogy az Úr imádsága egy Hont megyei papnak köszönhetően olvasható a jeruzsálemi szent helyen!
E honti büszkeség azért is indokolt, mert, sajnos, a „hálás” utókor nem tartja számon Viszolajszkyt a híres szentföldi utazók közt. Az 1993-ban kiadott Magyar utazók lexikona még a nevét sem említi. Pedig e kötetben lenne a helye – s nem csak szentföldi útja miatt. 1905-ben az akkor még egységes Svéd-Norvégiában, ill. a cári Oroszországban utazgatott. Ott szerzett benyomásait Szellemi böngézés Svéd-Norvégia és Oroszországban címmel kiadott könyvében osztotta meg olvasóival. Ma, amikor Oroszország a „cári” világra emlékeztető lépéseivel hívja fel magára a figyelmet, újra érdemes lenne felidézni egy katolikus pap meglátásait például az orosz vallásosság „rikító külsőségekben való megnyilvánulásairól”. Viszolajszky „kifelejtődött” a Borovszky-féle Hont megyei monográfiából is. Elődeink e vétkét próbálja enyhíteni nemcsak e sorok írója, hanem kitűnő helytörténész kollégája, Csáky Károly is, aki Viszolajszkynak a szemerédi Historia domusban lejegyzett értékes néprajzi megfigyeléseit mutatta be 2000-ben a Néprajzi Látóhatár hasábjain. Viszolajszky Károly, az országszerte ismert „szemerédi pap”, 1929. június 7-én esperesplébánosként adta vissza lelkét Teremtőjének. Hálás alsószemerédi hívei életnagyságú Jó Pásztor szobrot emeltek sírhalma fölé. Dr. Kiss László
Június 4. – a nemzeti összetartozás emléknapja A versailles-i Trianonban 1920. június 4én írták alá azt a békeszerződést, amely: – Magyarország területét 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométrre csökkentette; – Romániának Magyarországból 103 ezer négyzetkilométert ítélt (ami a régi Magyarország területének 36,2 %-át tette ki) 1,7 millió magyar lakossal; – Csehszlovákiához 63 ezer négyzetkilométert, a régi Magyarország 22,2 %-át csatolta 1 millió 72 ezer magyar lakossal. – A délszláv állam 21 ezer négyzetkilométert kapott, ami 7,4 %-t tett ki 465 ezer magyar lakossal. – Ausztriához 4000 négyzetkilométer került, ami 1,5 %-t tette ki 26 ezer magyar lakossal. A Monarchia romjain létrejött utódállamok körvonalainak kialakulásánál az etnikai követelmények figyelembevétele elenyésző szerepet játszott. A nemzetgyűlés megrendítő határozattal rukkolt elő: „Kényszer hatása alatt ezt az ún. békeszerződést aláírjuk.(...) Bízzunk e gyásznapon az isteni Gondviselésben, bízzunk nemzetünk szívósságában, amely egy ezredéven át Európa védőpajzsa volt. A tőlünk elszakított országrészeknek pedig azt üzenjük: Ezer évi együttlét után válnunk
kell, de nem örökre.” A Trianonban aláírt okirat, dokumentum pontosan előírta, hogy Magyarország milyen és mekkora fegyveres erővel rendelkezhet, s mint vesztest jóvátétel fizetésére is kötelezte. Az esetleges nemzetiségi problémák kezelésére egy kollektív szerződést is beiktattak, amint a régió többi államával is elfogadtattak. A kisebbségbe kerülő magyarok helyzetét ennek ellenére sem sikerült megnyugtatóan rendezni a két világháború között. A kegyetlen feltételek megváltoztatásának távoli illúziója nem indokolta volna a szerződés aláírását, azt sokkal inkább a Magyarországot körülvevő, kényszerítő körülmények idézték elő. Ezek 1918. november 3-tól, a fegyverszünet aláírásától számított jó másfél év alatt alakultak ki. Az egyik legfontosabb tényező az volt, hogy amíg a fegyverszünet aláírásakor Magyarország területén egyetlen idegen katona sem volt, addig a békeszerződés elfogadásakor az ország területének 2/3 része idegen megszállás alatt állt. Való igaz, hogy a békeszerződés eredményeként Magyarország formailag független állam lett. Azonban a területi és népességbeni veszteség elképesztő mértékű gazdasági veszteségeket okozott, veszélybe sodorta a magyar állam
létét. A magyar nemzet szétdarabolásával széttöredezett a gazdasági egység minden ágazata. A veszteségek ismerete indokolttá teszi a trianoni békediktátum igazságtalan voltának hangsúlyozását, sőt Trianonnak magyar nemzeti tragédiaként való értékelését. A trianoni békeszerződés milliók sorsát befolyásolta, milliók sorsát kedvezőtlenül alakította. Ezek az emberek 1920. június 4ét nem csupán lelkileg élték meg, hanem számukra nagyon sok esetben a létfeltételeik (lakóhely, munkahely, családi kapcsolatok) megszűnését vagy fenyegetettségét jelentették az új viszonyok, vagy ha ezek meg is maradtak, nemzeti hovatartozásuk, kutúrájuk, nyelvük ápolása, megtartása került veszélybe. Trianon tragédiáját nem lehet megérteni csupán csak a békeszerződés szövegéből. Gyökerei a nagyhatalmak, különösen Franciaország magyarellenességében és érdekeiben, a magyar nemzetiségi és külpolitikai tévedéseiben vannak. Közvetlen oka, illetve a lehetőség a trianoni békediktátum Magyarország általi elfogadtatására pedig Magyarországnak az első világháborúban elszenvedett katonai veresége által adatott meg. Kürthy G. Nemzetvédelmi Erő Polgári Társulás, Ipolyság
Honti Lapok
2014. június
14
Elnémult egy zongora
Az emberek kiválasztják, majd megvásárolják az ízlésük vagy szükségük szerinti tárgyakat, melyek sok esetben tanúskodnak az emberek jelleméről. A huszadik századi jómódú polgárok lakásából nem hiányozhatott az akkoriban legelterjedtebb hangszer, a zongora. A nagy világégés előtti időkben élvezetesek voltak az esti séták városunk utcáin, mert a sok nyitott ablakon kiszűrődött a hangszerek királyának bűvös hangja. Az ipolysági zongoráknál felnőttek ültek, olyan kiváló zenészek, mint Berczeller Gyurka, Jaroslav Filip, Kramár Hedvig vagy városunk népszerű zongoristája, Pázmány Jenő bácsi. Bercezellerék zongorájának mágneses ereje volt. Amikor a történelem vihara Gyurit elválasztotta tőle, a hangszer Pázmányékhoz került, és Jenő bácsi keze alatt terjesztette tovább a zene örömét az emberek között.
Az elkerülhetetlen vég Pázmány bácsit is elválasztotta a zongorától, ami azonban nem maradt árván és némán, mert még az apa élete alatt magához vonzotta Pali fiát meg Éva lányát, akik igyekeztek ellesni édesapjuktól a zenélés fortélyát. Éva a sors szeszélyéből eltávolodott a zongorától, de Pali hű maradt hozzá. Pázmány Pált, aki 1937. június 19-én született, a zongora már hároméves korában magához vonzotta. Eleinte csak két kis keze egy-egy ujjacskájával csalt ki belőle hangokat, de amint nőtt, egyre több ujjával nyomta le a billentyűket. Miután kiváló zongorista édesapja a pártofogása alá vette, az alapiskolába járó Palinak jó barátja lett a hangszer, szívesen bocsátotta az éterbe a fülbemászó melódiákat. Tizenhat éves korában kezdődött Pali vándorélete: diákévek Zólyomban, két év katonaélet, tanoncévek Besztercebányán, gépészeti tevékenység különböző nehézipari gépgyárakban Detván és Túrócszentmártonban, ügykezelőség a diplomáciai műszaki kirendeltségen Budapesten, majd Lengyelországban. Mindez hosszabb-rövidebb időre elválasztotta Palit a zongorájától, de amikor csak tehette, igyekezett találkozni hű barátjával. A jó barátok megosztják egymással örömüket, bánatukat. Pali zongorája csak abban maradt néma, hogy nem
árulta el Pali titkait, viszont hangosan kikürtölte barátja lelki állapotát. Pali a zongorajátékon keresztül vezette le a benne felgyülemlett feszültséget, különösen azokban az időkben, amikor felelősségteljes beosztásokban dolgozott. Megosztotta vele örömét, amikor megtalálta élete társát, amikor megszülettek gyermekei és unokái, amikor sikereket ért el a munkahelyén, amikor elnyerte az illetékesek elismerését, amikor beteljesedtek személyes tervei és vágyai. Harminc évig tartó vándorlás után végre hazaérkezett szülővárosába, ahonnan lelkileg sohasem távolodott el, sőt inkább még mélyebbre bocsátotta gyökereit a hazai földbe. A „Strojstav” gazdasági osztályán dolgozott, majd annak felszámolása után fia vállalatából vonult nyugdíjba. Kevés ipolysági mondhatja el, hogy jól ismeri Pázmány Pált, de nagyon sok ipolysági állíthatja, hogy nem ismeretlen előttük. Ismerik, ahogy kifinomult modorával szívesen beszélgetett polgártársaival a cukrászda asztalánál, ahogy többször meglepte és megtréfálta őket. Azok az emberek, akik egykor különböző vállalatoknál vezető vagy műszaki beosztásban dolgoztak, tanúsíthatják, hogy bármikor bizalommal fordulhattak hozzá, amikor csak szükségük volt Pali ismertségére és összeköttetéseire. Rajta keresztül könnyebben hozzájuthattak némely nehezen
beszerezhető műszaki tárgyhoz, géphez, alkatrészekhez. Sohasem utasította vissza a földiek kérését. Pali sohasem igyekezett olcsó dicsekvéssel szerezni érdemeket, elismerést vagy tisztségeket, ezért kevesen tudják, hogy mennyire lokálpatrióta, hagyományokat tisztelő, természetimádó és -védő, művészetbarát ember volt. Aki bejáratos volt otthonába, láthatta eme emberi tulajdonságok bizonyítékait. A felnagyított levelezőlapokon megörökített egykori Ipolyság képeit, a mezőgazdasági szerszámok gazdag gyűjteményét, a dekoratív képzőművészeti tárgyakat. Édesapja iránti örök hálája és tisztelete kifejezéseképpen portréjával díszítette otthonát. Megelégedett azzal, hogy kifinomolt modorával és emberi tulajdonságaival képviselte a nemesi Pázmány család szellemi üzenetét. Pali utolsó napjaiban a zongora néma maradt. Az egyetlen tárgy, ami részese volt élete minden mozzanatának. Most, hogy ez év április 7-én árván maradt, örökre magába zárta hűséges barátja titkait. Magamra vállaltam, hogy helyette is elbúcsúzzam gazdájától. A búcsúzással nyilvánosságra hozom szomorúságát (és szomorúságomat) amiatt, hogy örökre eltávozott egy kiváló, értékes ember, polgártárs, egy barát. Dr. Márton István
Pályázat a Százdi Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda igazgatói posztjára Százd község önkormányzata az oktatásügyi közigazgatásról és iskolai önkormányzatról szóló 596/2003 számú törvény 4. paragrafusának 1. bekezdése, illetve későbbi módosításai értelmében, összhangban az SZK Nemzeti Tanácsa 552/2003 számú, a közérdekű munkavégzésről szóló törvényével, pályázatot hirdet a Százdi Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda (Százd, 99. sz.) igazgatói posztjának betöltésére. Alapkövetelmények: – az SZK Oktatásügyi Minisztériuma 437/2009 sz. törvénye előírásának megfelelő végzettség, mely törvény megszabja az egyes pedagógusi szakmák és szakalkalmazotti státusok megfelelő sajátos kvalifikációs követelményeit és előfeltételeit, – erkölcsi feddhetetlenség, – egészségügyi alkalmasság, – az államnyelv ismerete,
– legalább ötéves pedagógiai praxis. Egyéb követelmények: – az óvodai tevékenységre vonatkozó jogszabályok ismerete, – számítástechnikai alapismeretek (World, Excel, internet), – személyiségbeli és morális előfeltételek. Megkövetelt okmányok: – a pályázatra történő bejelentkezés, – a szakképesítést igazoló irat, – szakmai életrajz, – három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítvány, – egészségügyi (testi és pszichikai) alkalmasságot igazoló orvosi igazolás, – a pedagógiai munkásság (tevékenység) hosszát igazoló bizonylat, – írásos beleegyezés (nyilatkozat) a személyi adatok pályázattal kapcsolatos felhasználásába a 122/2013 és a 84/2014 sz. tör-
vény értelmében, – az óvoda fejlesztésével kapcsolatos elképzelés, koncepció (1-2 A4-es oldal). A pályázati jelentkezést a szükséges iratokkal együtt 2014. június 28-áig lehet elküldeni vagy személyesen leadni a Százdi Községi Hivatalban: Obecný úrad Sazdice, 93585 Sazdice 80. A borítékot a következő megjegyzéssel kérjük ellátni: Výberové konanie: MŠ – Óvoda, Sazdice – NEOTVÁRAŤ. A pályázat kiírója fenntartja azt a jogot, hogy az előírt követelményeknek meg nem felelő pályázat beküldőjét kizárja a pályázatból. Felvilágosítás, bővebb tájékoztatás személyesen a százdi községi hivatalban vagy a következő telefonszámon: 036/7493223. Srna Zoltán Százd község polgármestere
Honti Lapok
15
2014. június
Normális? A felvilágosodás kora már néhány évszázada elmúlt, de sok-sok fejben még a mai napig is áthatolhatatlan sötétség honol, s annak tanújeleivel szinte naponta találkozunk. Mind az „alagsorban”, mind a legfelsőbb emeleteken is. A minap egy televíziós hír ütött mellbe, amelyről eleinte azt hittem, hogy csak egy áprilisi tréfa, de hát most május van, így véresen komoly valóságról van szó. Kis hazánk egyik szögletében rendőrök igazoltattak és szondáztattak meg egy autóvezetőt, akinél a szonda 5 (öt) ezreléknyi szintet mutatott ki! Következett a jogosítvány bevonása és a bírósági eljárás. Ez eddig még rendben is lenne, ám a pláne abban volt, hogy a bíróság a vétkes sofőrt felmentette, mivel a rendőrök állítólag jogtalanul (!) igazoltatták őt. A rendőrök ugyanis azt állították, hogy azért igazoltatták, mert nem világított az egyik lámpája, holott bebizonyosodott, hogy igenis világított, úgyhogy az eljárás jogtalan volt. Azt hittem, rögtön eldobom az agyam. Egy közel alkoholmérgezésben leledző sofőr szondáztatását jogtalannak tartja a bíróság, mikor az ilyen állapotban lévő autóvezető már szinte élő fegyver a közlekedésben. Még ha világított is a lámpája. Nehogy már egy ilyen ember szondáztatásához bírósági engedély kelljen! Megáll az ész. A vétkes (?) sofőr ügyvédje széles megelégedéssel fogadta a felmentő ítéletet. Ha az ilyen állat (jobb szó
nincs rá), aki egy kisebb kocsma alkoholkészletét megissza vezetés előtt, netán a bíró vagy az ügyvéd valamelyik családtagját ütné el a zebrán, ahhoz mit szólnának? Hogy a vezető állapotára való tekintettel jogosan cselekedett? A dologban a pláne még az, hogy a két intézkedő rendőrrel szemben fegyelmi eljárást indít a rendőrség. Csak mert tették a dolgukat. Még jó, hogy nem lőtték ott helyben fejbe őket, mert intézkedni mertek egy, az alkoholgőztől a fejéből se kilátó indivíduum ellen. Egy felest megivó melóstól meg késlekedés nélkül elveszik a papírjait, meg basziba küldik. Még ha biciklin is közlekedik. Az nem jogtalan? Más. Hosszú-hosszú évek óta nem volt olyan enyhe telünk, mint az idén. Hóból csak mutatóba jutott néhány órára, a fogcsikorgató fagyokból sem futotta néhány csípősebb éjszaka kivételével többre. Már ami a valóságot illeti. Másoknak viszont egészen más a véleménye a dologról. A napokban kaptuk kézhez a lévai lakásszövetkezet költségvetési kalkulációját, amelyből az derül ki, hogy ilyen erős telünk márpedig évek óta nem volt. Ezt bizonyítják az arcátlanul magas fűtési költségek is. Sok lakótársammal beszélgettem, de egy sem volt köztük, akinek ne lett volna ráfizetése. Sok esetben nem is olyan kevés. Van egy sanda gyanúm, hogy azért volt ilyen enyhe telünk, mert a lakásszövetkezet az utcákat is fűtötte, hogy meg ne fagyjunk odakint. Így talán magától értetődők lennének a magas fűtési számlák. Én legalábbis nem nagyon tudom elképzelni másként. Ha meg viszont tényleg így volt, akkor pedig ne velünk akar-
ja megfizettetni a költségeket, mert ilyen szolgáltatást egyikünk sem követelt tőle. Mi lesz majd, ha a hűvösebb májusi időjárás okozta fűtési költségeket is bele fogják kalkulálni legközelebb? Ez már szinte uzsora. Megint más. Még nem is olyan régen jónéhány polgár (köztük én is) kiakadt a lakótelepi fák szánalmas megcsonkolásán. Most a fákat felváltották az élő sövények. A Thuróczy utcán a Széchenyi utcai lakóház játszótere mellett mi okból igen, mi okból nem, szinte térdmagasságban letarolták az orgonasövényt. A szinte hüvelykujj vastagságú orgonatövek úgy meredeznek az égnek, mint egy verem alján a kihegyezett karók. A játszótér szélén, ahol gyerekek hancúroznak és futkosnak, csak idő kérdése, mikor nyársalnak fel egy véletlenül eleső nebulót. Tervezett népszaporulat-csökkentés? Mikor úgyis egyre kevesebben vagyunk! Ha így van, akkor ez az egész a népességcsökkentés egyik legdurvább módja lenne, annyi szent. Ha meg csupán parkszépítésről lenne szó, akkor meg a kivitelezők esztétkai érzéke mondott alaposan csődöt. A felvilágosodás korát már rég elfelejtette az emberiség, de néhány dolgot tapasztalva az a benyomásunk, hogy még egyáltalán el se kezdődött. Lehet bármilyen magas fokon a technikai fejlettség, sok esetben még a legerősebb reflektorok sem képesek világosságot vinni néhány töksötét fejbe. Pedig nem is a fényen múlik, hanem inkább azon, hogy elég lenne egyes fejeket arra használni, amire hivatottak. Gondolkodni. Belányi Gyula
Ipolysági Zumbathon nyolcadszor
Városunkban nyolcadik alkalommal rendeztek zumbamaratont április 26-án, szombat délután, az E. B. Lukáč utcai tornateremben. A négyórás táncos fitneszprog-
ramon közel ötvenen vettek részt. Mint Šomló Katalin elmondta, évente két alkalommal szerveznek zumbamaratont, melyre a környék több csapata is meghívást
kap. „A rendezvény lényege a remek közösségi lét, a szórakozá, és nem utolsósorban a zsírégetés” – nyilatkozta a főszervező. Az ipolysági résztvevők mellett a szántói és a gyügyi zumbacsapat tagjai is ellátogattak hozzánk. A négyórás sportrendezvényen sorra mutatta be a három csoport edzője a betanított táncokat. Emellett a Zumbathon hagyományait követve megjelent egy egzotikus latin-amerikai táncos is José García személyében. A vendégelőadó különleges dél-amerikai indiánelemekkel vegyített táncot is bemutatott. A szombat délután a teljes testi és lelki felfrissülést szolgálta. -PepeA szerző felvétele
Ipolyságon a Sznf utcában (a postával szemben) háromszobás lakás eladó vagy bérbe adó. Tel.: 0905-616847. * Megbízható minőségi takarítást vállalok. 0908-447954.
Uram, Te jónak láttad elszólítani, Szent az akarat, mely így tud dönteni, és én, ha kérdezem, miért ily hirtelen, hallgat, s nem felel senki sem. Emlékezünk szerettünkre, BALLA MÁRTÁRA (Pereszlény), aki 2010. június 17-én átlépte az ég kapuját. A gyászoló család
A Város a városban makettkiállítás nyitvatartási ideje Hétfőtől péntekig: 10.00 – 12.00 Szombaton: 10.00 – 12.00
13.00 – 15.00
Honti Lapok
2014. június
16
Ki kivel júniusban Területi bajnokság – I. osztály 28. f. St. Tekov – Felsőtúr Čajkov – Palást 29. f. Felsőtúr – Podlužany Palást – Kalinčiakovo 30. f. Čata – Felsőtúr Starý Tekov – Palást Területi bajnokság – II. osztály 28. f. Lok – Ipolyság Nagytúr – M. Kozmálovce 29. f. Ipolyság – Felsőszemeréd Pukanec – Nagytúr 30. f. Dolný Pial – Ipolyság Nagytúr – Bory 28. f. D. Pial – Felsőszemeréd 29. f. Ipolyság – Felsőszemeréd 30. f. Felsőszemeréd – Hronovce
Rybník – Deménd Deménd – Hronské Kosihy Šarovce – Deménd
28. f. Šarovce – Ipolyvisk 29. f. Ipolyvisk – M. Ludany 30. f. Lok – Ipolyvisk
I., II. osztály 28. ford.: jún. 1., 17.00 29. ford.: jún. 8., 17.00 30. ford.: jún. 15., 17.00
A tesmagi BUSC diákjai ismét nagyszerűen szerepeltek!
Területi bajnokság – III. osztály 20. f. Egeg – Ipolypásztó Tompa – Ipolyfödémes 21. f. Ipolypásztó – Beša Ipolyfödémes – Malé Ludince 22. f. Ipolyszakállos – Ipolypásztó Egeg – Ipolyfödémes 20. f. V. Kozmálovce – Lontó 21. f. Málaš – Lontó 22. f. Lontó – Bátovce 20. f. Tompa – Ipolyfödémes 21. f. Tompa – Veľké Kozmálovce 22. f. Malé Ludince – Tompa Területi – III. osztály 20. ford.: jún. 1., 14.00 21. ford.: jún. 8., 14.00 22. ford.: jún. 15., 14.00
Ipolyszakállos – Málaš Bátovce – Ipolyszakállos Ipolyszakállos – Ipolypásztó Egeg – Ipolypásztó Farná – Egeg Egeg – Ipolyfödémes
V. liga – ificsapat – kelet 28. f. Zem. Olča – Ipolyság (jún. 1.) 29. f. Hurbanovo – Ipolyság (jún. 8.) 30. f. Ipolyság – Dvory n. Ž. (jún.15.)
Területi bajnokság – ifik 29. f. Jur nad Hronom – Palást KŠK Levice – Ipolyszakállos 30. f. Palást – Starý Tekov Ipolyszakállos – Felsőtúr 29. f. Felsőtúr – Podlužany 30. f. Ipolyszakállos – Felsőtúr
29. ford.: jún. 7., 17.00 30. ford.: jún. 14., 17.00 -š-
A tesmagi BUSC szambóklub diákjai a Bécsben rendezett nemzetközi szambóversenyről is érmekkel – s nem is akármilyenekkel – tértek haza. Nem csak vezetőiket és edzőiket lepték meg a minden várakozást felülmúló eredményeikkel, akik természetesen a legteljesebb mértékben elégedettek nyújtott teljesítményükkel. Elég csak felsorolni a részt vevő országokat, hiszen a német, orosz, fehérorosz, szlovák és osztrák versenyzők, valamint a bécsi orosz nagykövetség versenyzői kimondottan a szambó európai élmezőnyébe tartoznak. De lássuk az eredményeket: Gugliš Gábor az abszolút kategórában aranyérmet, Benko Damien a 60 kg-osok kategóriájában ugyancsak aranyérmet, míg Kotyian Dániel a 35 kg-osok kategóriájában bronzérmet szerzett. Mindhármuknak gratulálunk. -BUSC-
Olimpiai nap – olimpiai futógála 2014. június 20-án 9.00-tól a stadionon és az Észak lakótelepen A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Nyilvántartási szám: EV 3811/09 ISSN 1338-922X Főszerkesztő: Štrba Péter. Tel.: 036/7411026, e-mail:
[email protected] Statisztikai számjel: 00307513 Szerkesztőbizottság: Bendíkné Szabó Márta, Matyis Edit és Beata Bazalová. Kiadó: Ipolyság város, Fő tér 1., 936 01 Ipolyság; tel.: 036 7411071. www.sahy.sk Grafika, tördelés: Hajdú Andrea. A szerkesztőség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelősséget nem vállalunk. Nyomtatás: RunnerMedia, Balassagyarmat.
Honti Lapok
