Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa KÖRNYEZET ÉS ENERGIA OPERATÍV PROGRAM

Tradicionális és innovatív értékek tudatosítása és érvényre juttatása a fenntartható közösségi életmód szolgálatában 2011

Bóna Zoltán református lelkész, főtitkár igehirdetése a teremtés fenntarthatóságáról Alsózsolcán a metodista gyülekezetben

Végh László professzor előadása Pápán a Református Gimnáziumban

Bóna Zoltán A TErEMTETTség és A fEnnTArThATóság szoros összetartozását vallja a biblikus teológia. Ebben az összetartozásban különleges szerepet és felelősséget kap az ember. „Isten megáldotta őket, ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen.” (1Móz 1,28) Mindez azonban olyan megbízatás, amivel el kell számolni. Az ember nem lép a Teremtő helyére, hanem teremtmény marad a Teremtő előtti különleges felelősséggel. Az önpusztításig, tehát önellentmondásosságig pragmatikus korunkban úgy tűnik, hogy az ember nem csak a transzcendens felelősségét vetkőzte le, hanem elveszítette józan ítélőképességét is. Ez nyer ijesztő kifejeződést az energiaválságban, a környezetszennyeződésben, a biodiverzitás megszegényedésében, a klímaváltozásban és az ezekkel szorosan összefüggő katasztrófákban, gazdasági és társadalmi igazságtalanságokban. Az ember, mintha elfelejtette volna azt az igazságot, hogy a teremtés elemei önmagukban és önmagukért (is) léteznek. Az ember hajlamos mindent a hasznosság és a hasznosíthatóság szemszögéből nézni és ez pusztító, önpusztító, világpusztító formákat és méreteket ölt. A teremtés rendje szerint az ember különleges „uralkodó” szerepét a teremtett világ javára és nem pusztulására hivatott megélni. A természet élő és élettelen világa kétségtelenül szolgálhatja az embert, de mindezeket az ember nem szolgáltathatja ki a pusztulás végveszélyének. Ellenkezőleg! Az ember feladata és méltósága abban áll, hogy a teremtés kiteljesedését, beteljesedését segítse, s ezzel szolgálja annak valamint önmagának a javát és természetesen a Teremtő dicsőségét. A teremtés önmagában és önmagáért való elismerését, csodálatát és tiszteletét valamint a haszonelvű mentalitás önpusztítását Wass Albert több mint fél évszázaddal ezelőtt így írja le. „Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alig hogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne fáradtsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.” (A funtineli boszorkány, II. kötet 6. o. Mentor kiad. Marosvásárhely 1999.) A tradicionális és innovatív értékek dialógusban program arra vállalkozik, hogy a klasszikus és legújabb teológiai, valamint természettudományos felismerések fényében segítse korunk emberét olyan értékek elfogadására és megélésére, amelyek a teremtés és társadalom fennmaradását szolgálják. 3

Végh László fEnnTArThATó éLET A felnőtt ember napi élelmének 2500 kcalnyi tápereje egy folyamatosan égő, 120 wattos villanykörtét égethetne. Mivel 2500 kcal egyúttal körülbelül három deci étolaj kalóriatartalma, mondhatjuk úgy is, hogy testünket napi három deci étolajnak megfelelő „üzemanyag” működteti. De az ember kezdettől fogva használt külső erőforrást is, fával tüzelt. A 17. században élő átlagos európai, aki az állatok mellett a szelet és a vízerőt is munkára fogta, három-négyszer annyi külső erőforráshoz jutott, mint amennyit táplálékként magához vett, azaz akkoriban egy embernek 3-4 erőforrás rabszolgája volt. Manapság a felhasznált energia és táperő aránya az USA-ban 90:1, az EU fejlettebb országaiban 45:1, Magyarországon 30:1, a világátlag 15:1. Mindezt az ősmaradványi erőforrások, a kőolaj, földgáz és a szén teszi lehetővé. Ezek felhasználása fedezi az emberiség energiaszükségletének több mint 80 százalékát. Ám az ősmaradványi erőforrások végesek. Egy év alatt annyi kőolajat, földgázt és szenet használunk el, mint amennyi évmilliók szerves üledékéből képződött. A mai óriási mértékű erőforrás felhasználás arra vezet, hogy a termelő munka elvesztette becsületét. Szinte mindent gépek végeznek és ezért inkább a termék eladása, mint az előállítása a gond. Mai életünk a kőolajra és a földgázra épül. Még az élelmünk megtermelése is. Máris érezzük a kőolaj és földgáz készleteinek szűkösségét. Mind magasabb árat fizetve tudunk hozzájuk jutni és nem is olyan sokára már úgy is csak nehezen. Világszerte nő az élelmiszer ára és a világ szegényebb országait fenyegető éhezés máris megmozdulások, forradalmak sokaságához vezetett. Nincs mivel helyettesítenünk a kieső kőolajat és földgázt, és végesek a világ uránium készletei is. A napelemek, a tornyoknál is magasabb szélerőművek és más megújuló erőforrások teljesítménye csak kis része annak, amit a kőolaj és földgáz égetése ma nyújt. Továbbá gyártásuknál rá vagyunk szorulva az ősmaradványi erőforrásokra. Riasztó példa a megújulónak kikiáltott erőforrásra a kukoricából gyártott üzemanyag. Erősen kérdéses, hogy így több üzemanyaghoz jutunk-e, mint amennyit a folyamat felhasznál. Azaz csaknem annyi vagy több üzemanyag szükséges a termelés egészéhez, mint amennyit vele gyártunk. Józan becslés szerint 10 hordó olajat használunk el 13 hordó üzemanyag előállításához. Emellett kizsigereljük a termőföldet, járműveinkben üzemanyagként égetjük el a termőtalajt, a humuszt éltető erőforrást. Ugyanis a talaj élővilágának tápláléka, erőforrása a földbe visszajutó szerves anyag. Kiderült az is, hogy az így gyártott üzemanyag termelése jelentősen növeli az üvegházhatást. Mégis ma az USA-ban a kukoricatermelésüknek 40%-ból üzemanyagot készítenek. Azaz rengeteg ember munkája nemhogy jót hozna, hanem hatalmas pocsékoláshoz, maradandó károsodáshoz, a jövő feléléséhez vezet. Ne gondoljuk azt, hogy feltétlen szükséges lenne ennyi és egyre több energiát használnunk. Kis töredékével is elboldogulnánk. Nem szoktunk a gazdaság egészének ésszerűségéről beszélni és ez nem véletlen. Nem kivételes a kukoricából gyártott üzemanyag esete. Számtalan ehhez hasonló példát hozhatnánk fel. Józan becslések szerint a mai termelés csupán 5%-a a mainál egészségesebben és jóval boldogabban éltethetne bennünket. Vakon és értelmetlenül, az erőforrásokat és nyersanyagokat pocsékolva, igen 4

alacsony tényleges hatékonysággal működik a gazdaság egésze. Csak részfolyamataiban van ésszerűség, de a gazdaság egésze vak. A piac láthatatlan kezét nem az értelem mozgatja. De a mostani, egyre mélyülő világválságban világunk vezetői változatlanul a gazdasági növekedést erőltetik. Hogy eközben kukoricából nagyban üzemanyag készül és sok-sok hasonló más képtelenség történik, nem zavaró, mert annyira megszokott, hogy fel sem figyelünk rá. Alapvetően azért fordult válságosra a világ helyzete, mert az ember elsősorban a mára figyel és a veszélyekkel csak akkor kezd foglalkozni, ha annak jelei már mutatkoznak. Nem az értelmünk, hanem ösztöneink hajtóereje vezet bennünket és értelmünk elsősorban ösztöneinket segíti. Létfenntartási ösztönünk megköveteli, hogy amit meglátsz és megkívánsz, ne hagyd ott, szerezd meg magadnak. Fajfenntartási ösztönünknek megfelelően a férfiak vetélkednek egymással és a nők a rangsorban elfoglalt helyük alapján választanak közülük. A vetélkedés velejárója, hogy a férfi egy adott területen tevékenykedve minél többet igyekszik kihozni magából. Nem az emberi természettel van a baj. A vadászó-gyűjtögető ősember csak az egyéni jótulajdonságaira támaszkodva emelkedhetett ki társai közül. Az anyagiak nem számítottak, hiszen állandóan vándoroltak és mindenkinek vinni kellett magával, amilye volt. Ösztöneink a vadászó-gyűjtögető ember ösztöneivel azonosak. A mai ember évszázezredek során kialakult ösztönrendszere a letelepedés kezdete óta eltelt néhány ezer év óta nem változott. Nem élhetünk ösztöneink hajtóereje ellenében. Nem is kell. Az erkölcsre neveléssel ösztöneink magasabb szinten is kiélhetők. Annyira, hogy ösztöneink hajtóereje a társadalom szerveződésének fő mozgatóivá tehetők. Ha az összetett társadalomban a tulajdon, a pénz vagy az ezekre oda-vissza váltható hatalom válik szinte kizárólagos rangsorolóvá, a testi-lelki jótulajdonságok kiválasztó szerepe és így a közösség fennmaradásának alapja gyengül. Mindenki a környezetében lévőkkel vetélkedik. Így a gazdagabbat nem elégíti ki, hogy felette áll az átlagnak, hanem a hozzá hasonlóan gazdagok fölé igyekszik kerekedni. Aki milliárdos, a többi milliárdos közül akar kitűnni. Ezért az anyagiak szerint kialakuló rangsor növeli a vagyoni különbségeket. A szegények mind szegényebbeké, a gazdagok mind gazdagabbakká válnak, s mindez hatalmas, állandósuló és egyre növekvő feszültség forrása. Ez a rangsorért folyó természetes vetélkedést kísérő feszültségnél jóval nagyobb. Ennél még súlyosabb baj az, hogy a rangsort jelölő pénzért és vagyonért való harc nem csak az emberi, hanem a természeti erőforrásainkat is felemészti. Sokkal többet termelünk, hiszen a javakkal nem csupán szükségleteinket elégítjük ki, hanem mennyiségükkel és pénzbeni értékükkel rangsorban elfoglalt helyünket is kifejezzük. Észre sem vesszük, közben mit pazarlunk el, mert elvakít bennünket a vetélkedés, a győzni vágyás, vagy az, hogy talpon tudjunk maradni. Emiatt az anyagiakban való versengést megengedő társadalom hosszabb ideig nem maradhat fenn, ugyanis minél gazdagabbá válik, annál gyorsabban éli fel forrásait. Nem sok választása marad, el kell venni a másokét. Hódítani fog, egyik háború követi a másikat, amíg az emberi erőforrásait is fel nem emésztve össze nem omlik. Kétségtelen megvan bennünk a hajlam arra, hogy az anyagiakkal folyatott versengésünkben mérjük meg, ki mennyit ér. Ám az erre hajtó ösztön magasabb szinten is kiélhető. A másokkal vetélkedés helyett önmagammal küzdhetek meg, mintegy önmagammal 5

versengve igyekezhetek minél többet kihozni magamból. Így a lelki-szellemi javak birodalmában lehetek valaki. Létfenntartási ösztönünk szerzésre hajtó erejét magasabb szinten élmények, tudás és minél több jó emberi kapcsolat szerzésében élhetjük ki. Világunk válságának fő oka szellemi, mivel ösztöneink hajtóerejét az egyre magasabb szinten való kiélés helyett az alsó szinten, a pénzgyűjtésben és az anyagiakért való versengésben éljük meg. Ez nem végzetszerű. A történelem során számos magasan szervezett társadalom, mint a fénykorát élő görög városállamok, a középkori európai keresztyén államok, vagy még nemrég Kína, Japán, India és Tibet is képes volt tagjait arra nevelni, hogy szerzésre és versengésre hajtó ösztönöket magasabb szellemi szinten éljék meg. A világvallások tanításainak fontos eleme, hogy különböző módon, de valamennyi igyekszik távol tartani az embert az anyagiak imádatától, és a birtoklásért folyó versengéstől. Az aranyborjú imádói elpusztultak. Jézus tanításaiban sokat foglakozik a gazdagokkal, hivalkodókkal. Számos alkalommal keményen dorgálja a gazdagságukban bízókat, megfedi a földi rangsorra figyelő, vetélkedő embereket. Mint a talentumok példázata kifejezi, Isten előtt az számít, hogy adottságaimat és lehetőségeimet, mint használtam, nem pedig az, hogy a világi versengésben ki vagyok. Isten, és nem az emberek előtt kell tudnom megállni. Ha így élek, nem lesem, mije van a szomszédnak, nem nyomaszt, ki mire jutott, nem irigykedem és nem ítélek meg másokat. Őszinte érdeklődéssel és szeretettel figyelhetem embertársaimat. Ha pedig öregszem vagy megbetegszem és szembe kell néznem az elmúlással, nem nyomaszt, hogy a versenyből kiesett sorsa lett az enyém, akit a versengő többiek igyekeznek elkerülni, eldugni. Az Isten előtti megállásra készülve, megbékélve és reménykedve hagyhatom itt a földi világot.

Panelbeszélgetés Sárospatakon a református gyülekezeti teremben Gadó György Pál vezetésével, Aros János polgármester, Molnár Géza vízügyi szakértő, vállalkozó, Virágh Sándor református lelkipásztor részvételével 6

Victor András hArMónIA A TErMésZETBEn Sok vallásban, mítoszban szerepel a „boldog aranykor”, amely régen volt, s amelyben teljes közösségben, harmóniában éltünk egymással és a természettel. A harmónia (άρμονία) szó görögül eresztékek összeillesztését, szerkezeti elemek egybefoglalását, hangszerek összehangolását jelentette, s ezen keresztül átvitt értelemben egyezséget, szövetséget, összhangzatot, szép hangzást, helyes arányt is. Mit jelent ezek alapján a „természettel való harmónia”? Helyes arányt, egyensúlyt, kiegyenlítettséget, összehangoltságot igen. Örök békét, feszültségmentességet, konfliktus-nélküliséget viszont nem. Vajon harmóniában van-e a „természettel” egy feketerigó? Illetve: hogyan értelmezendő ez a harmónia? Mert nyilvánvalóan nem úgy, hogy totális béke és nyugalom van a feketerigó és a természet körülötte lévő többi része között. A földigiliszta, amelyet a feketerigó keménymunkával rángat kifelé a földből, nyilván nem így gondolná – ha gondolkodna. A macska szájában vergődő rigó sem a béke jelképe. És mégis azt mondjuk, hogy az állatok és növények nyilvánvalóan harmóniában vannak a környezetükkel, hiszen mi másban is volnának, ha követik a kozmosz – a rend! –, vagy jelen esetben az ökológia törvényeit. Ilyen értelemben az ember-elődök is harmóniában éltek a természettel; annak egybefoglalt, beleillő, integráns részei voltak. Persze ebben a harmonikusságban benne voltak a konfliktusok, harcok, szenvedések, fájdalmak és a károkozások is egymásnak. De mindez „helyes arányban”. A természetre nemcsak a harc, a létért folytatott küzdelem, a vetélkedés – a kompetíció – jellemző, amit az ökológia +/– viszonynak mond, mert ez a kapcsolat az egyik félnek előnyös, a másiknak – első lépésben – káros. A harc csak a látványosabb, izgalmasabb része a létnek. Jól lehet filmezni a gazellát üldöző oroszlánt, vagy a menekülő pocokra lecsapó ölyvet. A természetre azonban ugyanúgy jellemző az együttműködés – a kooperáció – amit az ökölógia +/+ viszonynak nevez. Csakhogy az nem olyan látványos, ezért nem beszélünk róla annyit. Példaként említhetjük, hogy a baktériumfajoknak csak cca. 5%-a okoz az embernek betegséget; a fajok fele „békében” elvan az emberrel. Ez az úgynevezett 0/0 viszony, vagyis nem vagyunk egymásra számottevő hatással. Ugyanakkor a kórokozó baktériumfajok számának többszöröse a számunkra, emberek számára hasznos vagy akár nélkülözhetetlen baktérium. Egy másik példa szerint – a köztudattal ellentétben – nemcsak némely faféle érdekes, „kivételes” jellemzője, hogy szimbiózist alkot – kölcsönösen előnyös kapcsolatban él – talajlakó gombákkal, hanem a legtöbb szárazföldi növény – köztük létfontosságú termesztett növényeink is – a gyökerükben élő mikorrhiza-gombák „segítségével” jut elegendő tápanyaghoz. Az emberi konfliktusok kapcsán gyakran hivatkozunk a természetben folyó küzdelmekre. A gazdasági élet veszteseivel kapcsolatban állandóan idézzük a „nagy hal megeszi a kis halat” mondást. A háborúkat „természetesnek” gondoljuk, mondván, hogy a természetben is folyik a létért folytatott küzdelem. Ez igaz. Mégis elgondolkodtató, hogy ilyenkor miért feledkezünk meg arról, hogy a természetben egyensúly van „háború és béke” között. 7

8

Kiss Zsuzsa A nÖVEKEDés árA – TErEMTésVéDELMI DráMAórA A dráma cselekvő játékot jelent. A lényege az, hogy egy a játékvezető, azaz a történetgazda által kreált cselekményes játékba csöppenve a játszók szerepekbe lépnek, döntéshelyzetekbe kerülnek, valaki másnak a szemszögéből vizsgálnak meg problémákat. Mindezt saját tapasztalataik alapján, saját gondolkodási mechanizmusaikkal, a szerep védelmében, mégis sokkal mélyebben érintődnek a kérdéssel, mintha ex katedra kijelentések alapján találkoznának vele. Fejlődik gondolkodásuk és kifejezőkészségük, sőt mi több, empatikus készségük. Szerintem ez a legnagyobb hozadék. Változhat az attitűdjük, hiszen saját meggyőződésből fogalmaznak meg megoldásokat a fókuszált problémára. A projektben szereplő drámaóra 90 perc időtartamban foglalkozik a Húsvét-sziget történetével, amely – mint ismeretes – sokak véleménye szerint kicsiben leképezi korunk környezeti válságát. A játszókat pár hangulatos fotó: pálmafák, egzotikus szobrok, hullámzó óceán és krátertavak által invitálom egy tengerentúli utazásra, majd megmutatom a sziget általam rajzolt térképét. A térképhasználat drámai konvenciója lehetővé teszi, hogy a játszók a térképről könnyen leolvasható információk segítségével belekerüljenek a játékba. Térdelünk a térkép körül, és az eredeti kifejezések – Pito ote Henua ’Világ köldöke’, Rapa Nui, ’A nagy evezőlapát’, Teravaka ’a hely, ahonnan a kenukat lehet nyerni’ – nemcsak a hangulat felkeltésében segítenek, hanem a szigetlakók gondolkodásmódjára is rávilágítanak. A többi rajz, ábra és információ pedig felvázolja egy virágzó egzotikus világ földrajzi és társadalmi viszonyait. Miután a résztvevők így bekerültek a játékba, és megkezdődött a közös gondolkodási folyamat, időutazás következik. A tanár szerepbe lép, és a Forró szék konvenciót alkalmazva Pito Make, a sziget soros törzsfőnöke szerepében válaszol minden kérdésre, amire a játszók kíváncsiak a sziget gazdasági, kulturális, vallási szokásaival, hétköznapjaival kapcsolatban. Ezt a részt megbeszélés követi, a résztvevők elmondják, milyen benyomásuk alakult ki a szigetlakókról. Ezek után a csoport két részre osztódik, és mindkét fél egy három fotóból álló diasorozatot hoz létre mozdulatok által. Az egyik csoport által kapott kártyán a szoborkészítéssel kapcsolatos információk vannak, a másik egy francia kereskedőhajó és a bennszülöttek találkozását kéri ábrázolni. A képeket montázsban nézzük meg, és megpróbáljuk kitalálni, mi vezetett odáig, hogy a bennszülöttek szálfákért könyörögnek a franciáknak. Majd elmesélem, milyen kép tárult 1722-ben a holland felfedezők, ill. 1750-ben Cook kapitány elé, és megnézzük a sziget történelmének fekete lapjait. Az erdőirtás miatt fellépő eróziót, éhséget, kannibalizmust stb. a csoport közösen rakja sorrendbe, és elhelyezi a táblán, mint egy Rongorongón, a sziget máig megfejtetlen írásrendszerének fatábláján. Az utolsó játékban bárki elfoglalhatja az üresen hagyott széket, hogy ott egy törzsfőnök tanácsait foglalja egy-egy mondatba. Egy öreg bölcsét, aki tanúja volt a hanyatlásnak. 9

Gömböcz Elvira ALTErnATÍV KÖZgAZDAságI ELMéLETEK A JÖVŐ sZOLgáLATáBAn „Korunk egyik súlyos tévedése az a felfogás, hogy a gazdaság életünk olyan adottsága, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk; hogy a gazdaság saját mechanizmusainak, kérlelhetetlen törvényszerűségeinek alávetett folyamat. A gazdaság nem fizikai törvények által irányított gépezet. A gazdasági rend megteremtője nem a piaci ármechanizmus, hanem az emberi értelem és akarat.” Muzslay István: Gazdaság és erkölcs (1993) A hagyományos közgazdasági gondolkodás szerint a gazdálkodás célja az egyre több és magasabb színvonalú termék előállítása, vagyis a gazdasági növekedés. Ennek érdekében a szűkösen rendelkezésre álló eszközöket (termelési tényezőket) racionálisan és optimálisan használja fel. A közgazdaságtan azt tanulmányozza, hogy a társadalmak miként használják a szűkös erőforrásokat értékes termékek előállítására, és hogyan osztják el ezeket a népesség csoportjai között (Paul Samuelson). Mivel azonban a gazdaság meghatározó szervező rendszere ma a piac, ezért csak a fizetőképes keresletet tudja kielégíteni. Hiába a legszebb öltöny, a legjobb sportautó, a legfinomabb szalámi, ha nincs rá fizetőképes kereslet. Másrészt a szükségletek kielégítését sem tekinthetjük ma már alapvető döntési szempontnak, hiszen az akciókkal és reklámokkal manipulált fogyasztó sokszor olyan termékeket vásárol meg, amire semmi szüksége nincsen, viszont a reklám és az alacsony ár elhiteti vele azt, hogy „megéri”. Nagyon korán, már a közgazdaságtan tudományának kialakulása kezdetén létrejöttek alternatív irányzatok. Az elsők között Simond de Sismondi (1773-1842) véleménye szerint a gazdasági válság és a társadalmi nyomorúságok oka, hogy a lakosság széles rétegeinek fizetőképessége, és ennek következtében a termékek iránti kereslete alacsony. Később a 20. században Amartya Sen is hasonló következtetésekre jutott. A tisztán gazdasági szemlélet azért téves, mert nem felel meg az emberi valóságnak. Nem az anyagi javak növelése a legfontosabb, hanem a jólét minél szélesebb néprétegekre való kiterjesztése. Fontos, hogy az ember erkölcsi természetével is számoljon a közgazdaságtan. Ő volt az etikai iskola megalapítója. Othmar Spann (1878-1950) szerint a közösség megelőzi az egyént, aki csak mint a közösség tagja jöhet számításba. A társadalomban élő egyén célja a szükségletek kielégítésén kívül a számára fontos értékek megvalósítása. A gazdaság nem öncél, hanem eszköz, a magasabb célkitűzések szolgálatában. Hazel Henderson a 20. század végén élesen kritizálta a hagyományos közgazdaságtant, amiért csak a pénz közvetítésével zajló folyamatokat tekinti gazdasági folyamatnak. Ez ugyanis csak a máz a tortán. A háztartások egymást segítő pénz nélkül folyó gazdasága és a természet teljes rendszere alkotják a teljes tortát. Ernst Friedrich Schumacher (1911-1977) pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek fogyasztási hedonizmusa kibékíthetetlen ellentmondásban áll a természet létrendjével. A természeti rendszerek erőforrásai ugyanis végesek. Az emberek anyagi vágyai viszont végtelenek. Az egyre egyetemesebbé váló materiális fogyasztás elviselhetetlen terheket ró a természetre mind az input oldalán: termeléshez kizsákmányoljuk a nyersanyagokat a földből és a föld felszínéről, mind pedig az output oldalán: szemétet, hulladékot termelünk, környezeti károsodást okozunk, vissza nem fordítható folyamatok gerjesztünk, stb.). 10

A termelés és fogyasztás növelése mint gazdasági cél tehát rendkívül problematikus mind ökológiai, mind gazdasági, mind pszichológiai szempontból. Ökológiai szempontból a természet kizsákmányolása, és a hatalmas mennyiségben létrejövő hulladék a legnagyobb probléma. Gazdasági szempontból az elosztás problémái és a jövedelmi különbségek fokozódása társadalmi feszültségekhez vezetnek. Pszichológiai szempontból pedig a vágyak korlátlan kielégítése visszaüt magára az emberre – írja Erich Fromm (1976). A hedonizmus nem vezet boldogsághoz, hanem épp ellenkezőleg: szeretetlenséghez, függőségekhez, és depresszióhoz vezet. Az alternatív elméletek azzal foglalkoznak, hogyan írhatók le a gazdaság valóságos problémái, és hogyan alakítható át a hagyományos gazdaság mai anti-ökolgóiai gyakorlata emberközpontú és természetvédő szemléletűvé. Az alternatív elméletek és a hagyományos közgazdasági elméletek – például a chicagoi iskola, a neolibearilzmus – különbségeit foglalja össze az alábbi táblázat:

A 2008 óta tartó válság érdekes helyzetet hozott. A média és közgazdasági gondolkodás fő irányvonala azt sugallja, hogy válság van ugyan, de ha majd a számok jobban alakulnak: nő a GDP, szárnyal a részvénypiac, beindul a gazdasági növekedés, akkor majd jobb lesz az életünk. Valóban így van ez? Robert Kennedy már az 1960-as években azt állította, hogy a GDP mindent mér, kivéve azt, ami az életet értelmessé teszi. Azóta sok tudós felismerte, hogy más mérőszámok sokkal pontosabb képet adnának a gazdasági fejlődésről, mint a GDP. Ezért alkották meg például az 1990-es években az emberi fejlődés indexét (Human Developement Index, HDI), amely a pénzben kifejezhető jövedelmen túl figyelembe veszi az egészséget, a tudást és a várható élettartamot. Egy másik alternatív mérőszám a 2006-ban kidolgozott boldog bolygó index (Happy Planet Index, HPI), amely figyelembe veszi többek között az élettel való elégedettséget és az ökológiai lábnyomot is. A HPI alapján például Costa Rica világelső. Az erőforrások és energia egynegyedét használják a nyugati világhoz képest és mégis sokkal boldogabbak. Ma, ha valaki növekedésről beszél, az a GDP és a termelési mutatók növekedését jelenti. Zárt rendszerben azonban nincs végtelen növekedés. A nyugati energiafaló életmód nem tartható fenn. Az ökológiai gazdaságtan ezért olyan modell megvalósítását tűzi ki célul, amelyben a társadalmi, a gazdasági és a környezeti tényezők egyformán szerepet kapnak. 11

A buddhista gazdasági etika – írja Schumacher – megóv a túlfogyasztástól és a környezet rombolástól. Tény, hogy a buddhista többségű országokban kisebb az ökológiai lábnyom. Ez nem jelenti azt, hogy buddhistává kell lennünk, ha környezettudatos életet akarunk élni. Ugyanis a környezettudatos szemlélet a nyugati keresztény kultúrában is megvan. A teremtés védelme – tehát a fenntarthatóság egyik fontos eleme – a döntésekben való részvétel és beleszólás joga, valamint az igazságosság – amely minden ember számára biztosítja az anyagi és szellemi szükségleteket – a keresztény tanításnak is fontos része. Az Egyházak Világtanácsa AGAPE dokumentuma úgy fogalmaz, hogy a hagyományos gazdasági szemlélettel szemben az életet szolgáló gazdaságot kell megteremtenünk magunk körül. Egyre bizonyosabbá válik, hogy a hagyományos közgazdasági gondolkodás ismétlődő válságokhoz és környezeti katasztrófához vezet. Azért, hogy ez ne így legyen, a szemléletmódunkon kell változtatnunk: kerüljenek előtérbe az emberi kapcsolatok, szeretet közösségek; vegyük észre a jelenben zajló változásokat; tanuljunk és informálódjunk helyi és globális szinten; tanuljunk meg adni és megosztani; valamint a verseny helyett egymással együttműködni is. Ez a szemléletmód segíthet abban, hogy a föld kevésbé szenvedjen, a környezeti értékeink kevésbé pusztuljanak, mi pedig boldogabb életet élhessünk.

Szarka László professzor előadása Balassagyarmaton az evangélikus gyülekezeti házban 12

Navratil Andrea AZ éLET sOKsZÍnŰségénEK MEgŐrZésérŐL Élővilágunk sokfélesége napról-napra csökken. Nem csak a vadon élő növény- és állatfajok vannak veszélyben – óvatos becslések szerint is naponta 10 faj tűnik el Földünkről – hanem haszonnövényeink változatossága is. Az elmúlt száz év során tápláléknövény-fajtáink töredéke maradt csak fenn. Ezzel párhuzamosabban sajnos külön atlasza van az eltűnőfélben lévő nyelveknek, kultúráknak is. Pedig a biológiai rendszerek tanúsága szerint pont a sokféleség, a változatosság az alapja a túlélésnek, a rugalmas és alkalmazkodó képes életnek. Meg kell őriznünk a földi élet sokszínűségét. Ez közös feladatunk és felelősségünk. Mert mindannyian tehetünk egy apró lépést a környezettudatosabb élet és a reménytelibb jövő felé. Biológiai Sokféleség Egyezmény A földi életről, a biológiai sokféleségről szóló egyezményt 1992-ben hozták létre a Rio de Janeiróban rendezett ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján. Legfőbb célkitűzései az élővilág sokszínűségének megőrzése, fenntartható használata, valamint a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása. A fenti egyezmény azért különleges, mert – a klasszikus természetvédelmi egyezmények célkitűzésein túlmutatva – minden élőlény és élő rendszer fennmaradását, a földi élet valamennyi formájának egyetemes védelmét és a társadalom érdekeit közvetlenül szolgáló hasznosítását tűzi ki célul. A biológiai változatosság értéke egyaránt rejlik komponenseinek ökológiai, genetikai, tudományos, oktatási, szociális, gazdasági, kulturális, spirituális és esztétikai értékeiben.

Helyi termékbemutató és kóstoló Csurgón 13

Gadó György Pál KErEKAsZTAL-BEsZéLgETésEK A hELYI KAPCsOLATOKérT A TIÉD – Tradicionális és Innovatív Értékek Dialógusban – programsorozat kerekasztal-beszélgetései akkor eredményesek, ha hozzájárulnak a helyi kapcsolatok megerősítéséhez. Túlzott elvárás lenne, hogy egy beszélgetés után a helybeli gyülekezeti tagok és érdeklődők gyökeresen másképp gondolkozzanak a fenntartható életmódról, mint addig tették. Ugyanakkor egy jó beszélgetés élményt adhat, megerősíthet régi értékeket, és elindíthat új gondolatok felé. Mi, a távolról érkezettek nem kívántuk megmondani, hogy az adott kisvárosban mi a teendő. Sokszor meglepődtünk, hogy a helyi gondokat mennyire világosan látta egy-egy résztvevő. A mi feladatunknak azt éreztem, hogy segítsük a környezeti problémák feltárását, a cselekvési lehetőségek megvitatását. Az első találkozásra február 6-án Tégláson került sor. A beszélgetés bevezetőjeként levetítettük az „Aliszka” című filmet, amely azt mutatja be, hogy egy ősi rénszarvastenyésztő életmódot folytató szibériai nyelvrokonunk hogyan találkozik a modern világgal. Percek alatt kiderült, hogy a fogyasztói társadalom árnyoldalai Tégláson is hasonló kérdéseket vetnek fel, mint a tajgán. Már február 19-én, Balassagyarmaton kiderült, hogy mennyire gazdagíthatja a beszélgetést, ha egyik résztvevője a helybeli lelkész – ebben az esetben Bartha István – aki a hallgatóság számára új szerepkörben mutatkozott be. Most se tett mást, mint amit lelkészként szokott. Etikai kérdésekkel foglalkozott, de úgy, hogy Csemniczky Zoltán művelődési központ igazgató, és Frenyó Gábor helybeli természetvédő szavaira a teológus jövő iránti felelősségével reagált. Március 24-én, Csurgón a beszélgetés résztvevője volt Füstös János, a város polgármestere, és ez nagyon építőnek bizonyult. Természetesen az egyházak és a város között mindenhol vannak kapcsolatok, de hogy a természet iránti felelősségről, a helyi termelők támogatásának környezeti előnyeiről beszélgessenek, ez alighanem új távlatokat nyitott. Április 9-én, Mezőberényben a szakemberek olyan gondolatokat vetettek fel, amelyek nagyon megmozgatták a hallgatóságot. Tirják László átfogó gondolatai a Körösvidéki táj és az itt élő emberek kapcsolatáról, és Juhász András vízügyi szakembernek az arzénes víz megtisztításáról és a folyók szabályozásáról elmondott szavai élénk reagálásokat váltottak ki. Itt tanultuk meg, hogy bármilyen izgalmas is a pódiumon ülők vitája, mindig érdemes elegendő időt hagyni a hozzászólásokra és kérdésekre. Április 14-én, Pápán Áldozó Tamás polgármester részvétele már természetesnek számított. Lehet, hogy szerencsénk volt, de egyetlen helyszínen, egyetlen pillanatra sem fordult elő, hogy a helyi polgármester pártpolitikával foglalkozott volna. Alapvető fontosságú kérdésekkel annál inkább. A pápai polgármester komoly háttértudással beszélt a helyi mezőgazdasági termelés támogatásának jelentőségéről és esélyeiről. Május 13-án, Sárospatakon működött a legolajozottabban a klasszikus felállás: Aros János polgármester, Virágh Sándor református lelkipásztor és Molnár Géza 14

bodrogzugi civil vízügyi szakértő olyan tartalmas beszélgetést folytatott, hogy a moderátornak tényleg csak annyi dolga volt, hogy egy-egy új kérdést röviden felvessen. Május 23-án, Gyulán az egyik érdekesség az volt, hogy Dr. Wágner János, a város környezetvédelmi főhivatalnoka milyen nyitottan vitázott olyan kérdésekről, amik messze túlmutatnak a környezetvédelmi rendszabályok betartásán és betartatásán. Mellette Végh László fizikus és Kósa Ferenc ismert gyulai lokálpatrióta társasága is olyan vonzerőt jelentett Görgényi Ernő polgármester számára, hogy feszített programjából szívesen szakított időt arra, hogy a kerekasztal-beszélgetés részese lehessen. A programsorozatban a nagyobb városok polgáraival való találkozások még előttünk vannak. Szeptemberben Szeged, Pécs, Sopron következik, majd Debrecen zárja a sort. Bízom benne, hogy e nagyvárosokban is élénk és széles érdeklődéssel kísért beszélgetésekre kerül majd sor. Az azonban már most elmondható, hogy a meglátogatott települések polgárai büszkén ápolják hitükből fakadó hagyományos értékeiket, és nyitottak a fenntartható fejlődés útjának megtalálására. Márpedig a fenntarthatóság – projektünk címével élve – a tradícióból kinövő innovatív érték.

Béres Tamás docens előadása Mezőberényben az evangélikus gyülekezeti teremben 15

Szarka László KrITIKUs POnTOK A fÖLDI éLET EgYEnsÚLYáBAn A Föld Bolygó Nemzetközi Éve (2007-2009) tíz témakörben tekintette át a globális környezeti kihívásokat: felszín alatti vízkészlet, természeti katasztrófák, Föld és egészség, éghajlatváltozás, energia- és nyersanyagkincs, óriásvárosok, a Föld mélye, óceánok, talaj, valamint Föld és Élet. A főbb megállapítások a következők: a felszín alatti vízkészletet – az ivóvízbázist – az emberiség sokkal nagyobb ütemben fogyasztja, mint ahogyan az utánpótlódik; a természeti katasztrófák számának az utóbbi évtizedekben tapasztalt növekedése elsősorban a sérülékenység és az emberi tevékenység intenzitásának megnövekedéséből származik; orvos-geológus együttműködéssel hárommilliárd ember egészségén lehetne javítani. Az éghajlatváltozásokról kettős megállapítást tehető: a) a Föld története éghajlatváltozások története, és természetesen a mi jövőnket is erősen fogja befolyásolni az éghajlat alakulása, b) első alkalommal történik meg, hogy egy faj: a Homo sapiens vált a Földrendszer és a klímarendszer megváltoztatásának egyik tényezőjévé. Bizonyos nyersanyagokból – ritkaföldfémekből – hiány várható; a jövőbeni energiaellátás kérdőjelekkel teli – a szénhidrogén néhány évtizedre, a szén néhány évszázadra elég; a „megújulók” iránti elvárások túlzók. Az óriásvárosok gyakorlatilag fenntarthatatlanok, a hivatalos cél: „fenntarthatóbbá tételük”. A Föld mélyének folyamatai nemigen érdeklik a világot, ugyanakkor az emberi tevékenység manapság már geológiai hatótényezőként is figyelembe veendő, hiszen az emberiség egy nagyságrenddel több üledéket mozgat meg, mint a geológiai folyamatok együttvéve. Az óceánok mélye számos tudományos meglepetést tartogat biológiai alapfelismerések, nyersanyag és energia, környezeti kockázatok terén egyaránt. A talajmennyiség kb. 9 milliárd ember élelmiszerellátására képes, de az ökoszisztéma és a biodiverzitás feláldozásával, ráadásul úgy, hogy nem – vagy alig – marad hely biomassza-termelés számára. Végül, de nem utolsósorban: veszélyben van a globális ökológiai rendszer. A problémák alapvető oka a fogyasztói igények állandó növekedése, amely egyrészt a népességnövekedésből, másrészt a jólét fokozódásából adódik. A matematika bizonyosságával állítható, hogy a növekedés nem folytatható, hiszen a Föld energia-, víz- és talajkészlete, továbbá egyes nyersanyagok mennyisége – a litoszféra, hidroszféra és atmoszféra forrás- és nyelőkapacitása, a bioszféra tűrőképessége – véges. Az alapprobléma tehát teljesen független a Föld éghajlatváltozásának éppen aktuális tendenciájától. Nem tudni, hogy a válságjelenségek melyik kérdésnél bukkannak fel először, de az biztos, hogy az energia, a talaj/termőföld, a felszín alatti vizek, a nyersanyagok sérülékenységének és szűkösségének a kérdése legalább olyan jelentőséggel bír, mint a közgondolkodásban legfőbb veszélyként tudatosult éghajlatváltozás, az ún. „globális felmelegedés”. Amíg a világ egyetlenegy környezeti paraméterre koncentrál, esély sincs arra, hogy szembenézzen az igazi környezeti kihívásokkal. 16

17

Réz-Nagy Zoltán MInDEnnAPI LEhETŐségEK A KÖrnYEZET VéDELMéérT Milyen ismeretek és készségek szükségesek minimálisan ahhoz, hogy környezetvédőnek mondhassuk magunkat? Milyen módszerekkel és eszközökkel tudjuk az ismereteket megszerezni és továbbadni. E kérdésekhez kívánnak az alábbiak segítséget nyújtani. Tudásátadás Megjegyezhető és könnyen elsajátítható tudást igyekszünk átadni. Az egyik asztalra olyan tárgyakat helyezünk el, amelyek egy része ismerős, egy része – tapasztalataink szerint, a többség számára – ismeretlen. A jelenlévők körülállják az asztalt, kérdeznek, vagy a workshop vezető kérdezi őket, aztán beszélgetés alakul ki, amelynek lényege, hogy a workshop segítségével ki-ki újraértelmezze magában a környezetvédelem, illetve teremtésvédelem nehézségi fokát. A bemutatott tárgyak, eszközök egy része persze azzal is szembesít, hogy környezetvédő módon élni bizonyos kényelmetlenségek vállalását jelenti. Egy helyre bedobálni minden szemetet mindig is kényelmesebb lesz, mint szelektíven gyűjteni. Eldobható pelenkát használni számos kényelmetlenségtől megkímél minket, ahhoz képest, amit a mosható pelenka használata jelent. Vásárláskor kisilabizálni az apróbetűs összetevők és felhasznált anyagok listáját, vagy rákérdezni az áru származási helyére, ez mindig is kívánni fog tőlünk némi többlet erőfeszítést. A környezetvédő életforma legfőbb ellensége a kényelemhez való ragaszkodás. Kisposzterek A tárgyak mellett még további néznivalók, úgynevezett kisposzterek állnak állványokon a teremben. Rajtuk egy-egy mondat, nem több, egy-egy megragadó képpel kiegészítve. A kisposzter sorozat az energiafelhasználás témájával kezdődik. Egy hagyományos izzó élettatama pl. 1000 óra, egy energiatakarékos izzó üzemideje pedig 10-szer hosszabb ennél. A hagyományos izzó használata 400 kg széndioxid kibocsátást eredményez, ami megfelel annak a mennyiségnek, amely egy átlagos fogyasztású autóval 3000 km út megtétele során kerül a levegőbe. A megújuló energiaforrásokon át folytatódik az édesvízkészletek és vízhasználat, a papírgyártás, a fakitermelés, a CO2 kibocsátás, az ökológiai lábnyom, a földhasználat, a hulladék kérdése, a háztartásokban felhasznált energiáig, és végül a föld anyagi javainak méltánytalan elosztásáig. A leggazdagabb 1%-hoz tartozók éves bevétele annyi, mint a világnépesség legszegényebb 57%-ának öszszes jövedelme. A kisposzterek megtekintése során a workshop vezetője végigkíséri a résztvevőket, és velük együtt megáll egy-egy kép és felirat előtt. Időnként, ha a helyzet úgy kívánja, kiegészítéseket fűz az egyes mondatokhoz, egyáltalán nem véka alá 18

rejtve vélményét, érzelmeit. Mindezek után egy – a Zöldköznapi kalauzból ismert teszt – Környezetvédő vagyok-e? – felfrissített változatával találkoznak a résztvevők. Egyenként kitöltik és elgondolkodnak azon, hogy hol állnak a környezetvédelem terén, lehetőséget kapva az önvizsgálatra. Elgondolkodtató adatok - Ha a földet érő napenergiának csak 1%-át hasznosítanánk, azt is csupán 5%-os hatékonysággal, akkor a világon minden ember annyi energiát fogyaszthatna, mint ma egy amerikai állampolgár. - Amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi gyorsuló ütemben halad, úgy a globális átlaghőmérséklet előre láthatóan évenként 0,2-0,5 Celsius fokkal emelkedhet. Ez a tengerszint évenkénti 10 cm-es emelkedését jelenti. A számítógép és internethasználat során is sok szén-dioxidot juttatunk a légkörbe. Egyetlen google-keresés 0,2 grammos szén-dioxid kibocsátással jár. Napjainkban szerte a világon több mint egymilliárd számítógép és laptop van használatban. A mobiltelefonok, PDA-k, GPS vevők működéséhez szükséges energia az információs és kommunikációs technikából eredő károsanyag kibocsátás felét teszik ki. - A Föld felszínének 70%-át víz borítja, de ennek mindössze 1%-a az emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz, és ebből csak 0,03%-a a ténylegesen hasznosítható. Ha modelleznénk, a föld felszínét borító víz egy vödörbe beleférne, akkor a ténylegesen hozzáférhető édesvizünk csak egy mokkáskanálnyi lenne. Los Angeles lakóinak átlagos vízfogyasztása naponta 400 l, egy magyar állampolgáré 110 l, az afrikai Ruanda egy lakójáé pedig 10 l. - A világ szén-dioxid kibocsátása 4000 kg/fő/év, a magyarországi átlag 5600 kg/fő/év, az USA átlaga 20000 kg/fő/év, a németoszági átlag 11000 kg/fő/év. Egy liter benzin elégetése 2,34 kilogrammal növeli a légkör CO2 –tartalmát. Mára a trópusi esőerdők 25%-át pusztította el az ember. Van olyan ország, ahol az erdő 47%-át. - Egy tonna papír előállításához 417 köbméter víz, 16 db fa – ez kb 1700 kg és 717 KWh energia szükséges, míg 1 tonna újrapapírhoz 100 köbméter víz, 1150 kg használt papír és 300 kWh energia. 60 kg újságpapír újrafelhasználásával megmenthető egy fa élete. - Lakossági szilárdhulladék összetétele Magyarországon: 1% veszélyes, 2% fém, 3% üveg, 10% műanyag, 20% papír, 30% szerves, 34% egyéb hulladék. A városi hulladék 30%-át a csomagolóanyagok teszik ki. Magyarországon az évente keletkező hulladékmennyiség 450 kg/fő, és ez évről évre 2-3%-kal nő. - 1 kg marhahús előállításához 16000 liter víz, 1 kg búza előállításához 1350 liter és egy marék kávébab előállításához 140 liter víz szükséges. - Ma a Földön egy főre átlagosan 1,8 hektár biológiailag aktív földterület jutna. Ám a tényleges lábnyom a világ össznépességét figyelembe véve 2,2 ha/fő. 2003-ban az Arab Emirátusban volt az ölogógiai lábnyom a legnagyobb: 12 ha/fő. Az Egyesült Államokban 9,6 ha/fő, Magyarországon 3,5 ha/fő, Bangladesben 0,5 ha/fő, Afganisztánban 0,1 ha/fő. 19

- A magyarok 39%-a fogyaszt napi rendszerességgel ásványvizet. A fővárosiaknak pedig 64%-a. Ez kb. 1,2 milliárd műanyag palackot jelent évente, melynek csak 15%-a kerül hasznosításra. - Egy kisgyermekre kb. 4500-6000 db eldobható pelenkát használ el egy család a szobatisztaságig. Ez egy tonna hulladékot jelent, mely 300-500 év alatt fog csak lebomlani. A mosható pelenkákból sokféle típust be lehet szerezni manapság. Az elmúlt évtizedekben az egy háztartásban élők száma világszerte csökken. Egy egyszemélyes háztartásban 17%-kal több energiát használnak, mint egy kétszemélyes háztartásban. A tények és a számok makacs dolgok, és riasztó képet festenek. Ugyanakkor azt is világosan mutatják, hogy hol van az egyén és a kisközösség szerepe a fenntarthatóság szolgálatában.

Béres Tamás docens gitáros bizonyságtétele a fenntarthatóságról Gyulán 20

a református templomban

21

Szabó Mária A KArBOnLáBnYOM, AVAgY éLETÜnK LáBnYOMA Árvíz… aszály… tornádó… hőség… Csak néhány jel arra, hogy a klímaváltozás a nyakunkon van. Épp ezért a tudósok egy nagyon fontos üzenetet próbálnak a lakossághoz is eljuttatni: azonnal csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátását, ezzel is csökkentve a klímaváltozásra ható tényezőket, hogy ne csak a Földünk élje túl az emberi tevékenység által okozott károkat, hanem mi magunk, az emberek is. Egy kérdés ezek után mindig felmerül: de én, egyedül mit tehetek ezért? Az egyik legcélravezetőbb megoldás, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mekkora az üvegházhatású gáz kibocsátásunk, rövidebben a karbonlábnyomunk. A karbonlábnyom előnye, hogy részletesen bemutatja a direkt – például autóhasználat – és az indirekt – például energiafelhasználás – forrásokat, láttatva a csökkentési lehetőségeket. S egy ilyen csökkentéssel még egy nagyon fontos dolgot elérhetünk, mégpedig rengeteg pénzt takaríthatunk meg. Ha kevesebb lámpát égetünk esténként és lekapcsoljuk azokat, ha nem vagyunk a szobában, azzal pénzt és károsanyagkibocsátást takaríthatunk meg egyszerre. Egy klikk dupla hasznot hajt. A karbonlábnyom egy olyan mutató, amit minden termékre, emberre, vállalatra, országra, eseményre vonatkoztatva ki lehet számolni és ez megmutatja, hogy mennyire szennyezzük vele a környezetünket. Azonban ennél többet is tud! Azáltal, hogy megmutatja, hogy hol és mivel szennyezünk, azt is láthatjuk, hogyan csökkenthetjük azt! Tehát egy vállalat karbonlábnyoma magában foglalja azt, hogy tevékenységéből kifolyólag mit bocsát ki, legyen az termelő vagy szolgáltató vállalat. Tehát minden vállalat megismerheti sajátját és változtathat rajta. S ahogy a vállalat megtudhatja, a háztartások, azaz az egyének is megtudhatják hol kell változtatniuk. Vegyünk egy egyszerű példát: van egy egyszemélyes háztartás, azaz egy fő. Az ő saját karbonlábnyoma leegyszerűsítve a következőkből áll: háztartás: fűtés, víz, villamos-energia felhasználás; utazás: autós vagy tömegközlekedés utak, repülőutak száma; másodlagos kibocsátások: étkezés, divat, csomagolás, pihenés. Természetesen egy-egy személyre szabva a karbonlábnyom-számítás többrétű és kicsit bonyolultabb. Egy magyarnak az éves karbonlábnyoma 5,65 tonna CO2, tehát naponta majdnem 16 kg CO2-t bocsájtunk ki. A világátlag kb. négy tonna, azonban az lenne a cél, hogy ezt lecsökkentsük két tonnára. Ennyit tudna a Föld káros hatások nélkül elviselni. Igen, egyharmadára kellene lecsökkentenünk karbonlábnyomunkat. Ehhez apróságokra is elég odafigyelnünk, például ahelyett, hogy autóval járunk a városban, pattanjunk kerékpárra. Ha csak a benzinfelhasználást nézzük, egy liter benzin 2,3 kg CO2 kibocsátással jár. Vagy napi egy sörös üveg elhasználása évente 20 kg CO2-t termel. Esetleg bevásárlásnál elkerüljük a túlzott csomagolást, mert néha fél kilogramm műanyagot is hazavihetünk, ami 1,5 kg CO2-nek felel meg vásárlásonként. Az elektronikus eszközök stand-by mód helyetti kikapcsolásával évente 32kg CO2-t takaríthatunk meg. Tehát sok-sok apró odafigyeléssel sok-sok károsanyagot és pénzt takaríthatunk meg. Ha már tudjuk, hogy mekkora a karbonlábnyomunk, talán egy dolog még visszatarthat minket… Mégpedig az, hogy egyedül hogyan változtathatnánk a világon? Hiszen egy fecske nem csinál nyarat. De ne felejtsük, egy csepp víz talán nem sok a tengerben, de ha az összes csepp egyszerre mozog, az nagy hullámverést okoz. 22

Béres Tamás A TIéD – MEÖT PrOgrAM CéLJáróL A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa TIÉD programjának legfőbb törekvése, hogy lehetőséget adjon a tradicionális értékek és a jobbítás lehetőségeinek összevetésére. Nem minden régi érték értékes a jövő számára, és nem minden innovációs szándék állja meg az életminőség már kialakult standardjeinek próbáját. Ezért keresünk a ma és a holnap szolgálatába állítható, időtálló hagyományokat. A mai középgeneráció utódainak egyéni boldogulási készségei és képességei rendkívül távol állnak a szülei életstílusában egykor megjelent elengedehetetlen elvárásoktól. Aki akár csak a természetes emberi emlékezet alapján gondolja végig a számára eligazító erejű életmodelleket, hamar ráébred, hogy a konkrét értékek és kialakítandó képességek nem függetlenek az időtől, hanem azok megszerzéséért mindenkinek egyénileg kell etikai erőfeszítést tennie. Az életstílusok dialógusa áll ennek az etikai folyamatnak a középpontjában, ahogy a közösségileg elfogadott és használt morálból, egyéni morális döntések során létrejön az egyénileg elfogadott és vállalt világszemlélet. Az etikai döntések alapsémája a van-kell értékpáros. Vannak tradicionális értékeink családi, közösségi, társadalmi, nemzeti és globális szinten. A modern világ életstílusa számos módon ütött vissza a közelmúltban. Ezt a fenntarthatatlanságot először ösztönösen a régi életformákhoz való visszatérés szándékával próbáljuk meg ellensúlyozni, ezért számot kell vetni a tradíció mint önérték kérdésével is. A „kell” oldalon a „jövőképesség”, a fenntartható értékek, a folymatos informálódás áll. A „van” és „kell” értékek közti etikai folyamatot a megismerés, tudatosítás, mérlegelés, döntés, változtatás, új életmód és életstílus kialakítása, majd helyességének ellenőrzése és a döntés megerősítése kíséri. Kézenfekvő példaként említhető a húsfogyasztás kultúrájának területe. Léteznek a húsfogyasztástól való teljes vagy részleges tartózkodásnak kulturális, vallási és egészségi-életmódbeli indokai is. A globális problémákkal való szembesülés ennek egy újabb aspektusát adja. Miután a világ népessége rohamosan növekszik és a legnépesebb országok gazdasági fejlődése is erőteljesen halad előre, egyre több ember étkezőasztalán szerepel napi rendszerességgel hús vagy húskészítmény. 1990 és 2005 között a világon megtermelt összes hús mennyisége 170 millió tonnáról 267 millió tonnára nőtt. Ha figyelmbe vesszük, hogy 100-szor nagyobb mezőgazdasági termőterület kell ugyanakkora mennyiségű hús előállításához mint pl. répa termesztéséhez, és az ember húsfogyasztás nélkül is gond nélkül fenn tudja tartani biológiai életét, hatalmas luxusnak tűnik az állati eredetű ételekkel való folyamatos táplálkozás. Ha ehhez még a globális élelemhez jutás korlátozottságát és a növekvő vízhiány problémáját is hozzátesszük (egy átlag-család naponta 2-5 liter vizet fogyaszt ivásra, 1-5 hektolitert minden másra, miközben 20-50 hl-nyi vizet von el áttételesen környezetétől az elfogyasztott élelmével), akkor a személyes életstílus kialakítását formáló morális döntések közt szerepelnie kell a húsfogyasztás ethoszának is. A globális összefüggések megismerésével járó megértés, azonosulás és szolidaritás elvezethet az önként vállalt részleges húsböjthöz. Eközben tovább növekedhet az egyéni életben az önmérséklet, a tudatosság foka, a testi és szellemi jó közérzet. Ezek közvetlen hatással vannak a már társadalomstatisztikailag is mérhető jól-lét, életminőség növekedéséhez. A folyamat a megbízható információkra épülő van-kell értékpárosokban meghozott morális döntések során valósult meg. 23

Tartalomjegyzék Bóna Zoltán:

BEVEZETŐ gOnDOLATOK ............................................2

Végh László:

fEnnTArThATó éLET ....................................................4

Victor András:

hArMónIáBAn A TErMésZETTEL............................7

Kiss Zsuzsa:

A nÖVEKEDés árA ..........................................................9

Gömböcz Elvira:

ALTErnATÍV KÖZgAZDAságI ELMéLETEK A JÖVŐ sZOLgáLATáBAn ..........................................10

Navratil Andrea:

AZ éLET sOKsZÍnŰségénEK MEgŐrZésérŐL ............................................................13

Gadó György Pál: KErEKAsZTAL-BEsZéLgETésEK A hELYI KAPCsOLATOK MEgErŐsÍTéséérT ......................14 Szarka László:

KrITIKUs POnTOK A fÖLDI éLET EgYEnsÚLYáBAn ..........................................................16

Réz-Nagy Zoltán:

MInDEnnAPI LEhETŐségEK A KÖrnYEZET VéDELMéérT ..................................................................18

Szabó Mária:

A KArBOnLáBnYOM, AVAgY éLETÜnK LáBnYOMA ......................................................................22

Béres Tamás:

A TIéD – MEÖT PrOgrAM CéLJáróL ....................23

Szerkesztette: dr. Béres Tamás, dr. Bóna Zoltán Kiadja: a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa a KEOP-6.1.0/B/09-2010-0045 pályázat támogatásával Felelős kiadó: dr. Bóna Zoltán, főtitkár Fotók: Czifra Attila