Magyarország vízrajza Magyarország felszíni vízkészletének 90%át a szomszéd országokból érkező folyók hozzák hazánk területére. A „behozatal” kedvezőtlen hatása, hogy a vizekkel együtt jelentős mennyiségű szennyeződést is „importálunk”. Az ország vízhálózata nem túl sűrű, sőt kelet felé haladva egyre gyérebb.
Magyarország és a Kárpát-medence vízhálózatának tengelye a Duna. A Duna magyarországi szakasza 417 km hosszú, ebből 140 km esik a szlovákmagyar határszakaszra. Vizét elsősorban ivó- és ipari vízként hasznosítjuk.
A Duna egész magyarországi hosszában – az őszi alacsony vízállás és az esetleges téli jégborítás kivételével – egész évben hajózható. A folyam tengeri kijáratot nyújt hazánknak, e kijárat azonban a világkereskedelem fő központjaitól távol eső Fekete-tengerre nyílik.
A Dunakanyar a Duna Esztergom és Buda pest közötti szakasza. Ezen a részen a folyó a Börzsöny és a Visegrádihegység között folyik, valamint folyásiránya nyugat-keletiről észak-délire változik. Magyarország egyik legfontosabb turisztikai körzete
Az ország második legnagyobb folyója, a Tisza lomha, kis esésű, szélsőséges vízjárású folyó. Magyarországi szakasza 596 km. A Tiszát széles árterén holtágak, morotvák kísérik, amelyeket többnyire a múlt századi szabályozás során vágtak le a folyóról. (A folyószabályozás eredményeként a Tisza eredeti hosszának majdnem 40%-ával lett rövidebb.)
A Tisza gazdasági hasznosítását szélsőséges vízjárása erősen hátráltatja. A Tiszáról leágazó csatornák (Nyugatiés Keleti-főcsatorna) jelentős szerepet játszanak az öntözésben.
A Tisza-tó hazánk második legnagyobb, de egyben legfiatalabb - 32 éves - tava, eredeti nevén a Kiskörei-víztározó, amely a Kiskörei vízlépcső által biztosított duzzasztás hatására jött létre.
A tározó megvalósításának ötlete az 1960-as években alakult ki, ami több célt is szolgált. Elsődleges célkitűzés a Tisza folyón érkező árhullámok által hozott víztöbblet tárolása, s ezáltal a térség árvízmentesítése volt.
Másodlagosan a térség mezőgazdasági területeinek vízellátását hivatott javítani, tekintve, hogy Magyarország egyik legszárazabb térsége a KözépTisza vidék.
Harmadlagos fő célkitűzésként a térség energiaellátását kívánták elősegíteni a Kiskörei Tisza-szakasznál megépített vízerőművel.
A magyarországi folyókon évente két jelentősebb árhullám vonul le. A kora tavaszi (márciusi) árvizet az alpi-kárpáti, valamint a hazai hóolvadás okozza. A kora nyári árvíz (zöldár) a nyár eleji csapadékmaximummal van kapcsolatban.
Tavaink sekély vizűek, emiatt nyáron gyorsan felmelegszenek, télen viszont hamar befagynak. Ezt kihasználva idegenforgalmuk – elsősorban a nyári szezonban – már megelőzte a hagyományos hasznosítást (halászat, nádvágás).
Az 598 km2 területű Balaton Európa legnagyobb melegvizű tava, illetve Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb tava. Hossza 78 km, legnagyobb szélessége 15 km, a legkisebb (a Tihanyi-félszigetnél) 1,5 km. A Tihanyi-félsziget előterében található a tó legmélyebb pontja, a 11,5 m-es ún. tihanyi kút. Átlagos mélysége 3 m.
A Velencei-tó a jégkorszak végén alakult ki. Két párhuzamos törésvonal között süllyedék keletkezett, majd ezt az árkos mélyedést a pleisztocén viharos szelei tovább mélyítették, később pedig a csapadék és a felszíni vizek megtöltötték.
A Velencei-tó életkora kb. 12000-15000 év lehet. Ezt igazolja a tó iszapjából kinyert pollenek (virágporszemcsék) elemzése is. A tó területe a jégkorszakban kb. 60 négyzetkilométer volt, azaz a mainak közel háromszorosa, a dinnyési Nádastavat vagy Fertőt is magában foglalta. A vízszint a mainál kb. 3-4 méterrel volt magasabb.
A jégkorszakot követő holocénben a tó területe a feltöltődés hatására csökkent. A feltöltődés a Nádas-tavon déli irányban végigfolyó Császár-vizet, a tó fő táplálóját kelet felé, a mai Velencei-tóba térítette. A Velencei-hegységből hat patak táplálja a tavat, ebből a pákozdi Bella-patak a legjelentősebb.
Hévízi-tó: Európa legnagyobb természetes gyógytava, amelynek vize reumás és mozgásszervi panaszokban szenvedőknek nyújt gyógyulási lehetőséget. A tóra az 1770-es években építették az első fürdőházat, a mai gyógyterápia alapjait az 1900-as évek elején fejlesztették ki a szakorvosok.
A Hévízi-tó két forrásból táplálkozik, egy 38 méter mélyen levő karsztbarlang több tízezer éves meleg és hidegebb vize keveredik össze benne. Percenként 30-40 ezer liter, közel 40 Celsius-fokos víz áramlik ki a forrásokból. A nagy vízhozam miatt a tó vize háromnaponta teljesen kicserélődik.
A Hévízi-tó teljesen egyedi vízösszetételét is ennek a két különböző forrásnak és a tó alját borító tőzegiszapnak köszönheti. A gyógyvíz kálcium-, magnézium-, hidrogén-karbonát-tartalmú, enyhén kénes, és radont is tartalmaz. A tőzeg alapú gyógyvíz szerves anyagokban is gazdag.
A rendkívül sekély (átlagos mélység 1 m, max. mélység 4 m) Fertő-tó 1/4-e tartozik Magyarországhoz. A tófelszín felét nád borítja. A tó környékén közös, osztrák-magyar kezelésű nemzeti parkot alakítottak ki. Magyarország felszín alatti vizekben rendkívül gazdag, sőt gyógyvizekben Európa egyik leggazdagabb országa. E vizek értékes ásványi anyagokat tartalmaznak (szénsavas, vasas, timsós, jódos, kénes vizek), így gyógyászati célra rendkívül alkalmasak.
A Fertő-tó Magyarország és Ausztria határán található
