Magyarország hangyadarazsai

Magyarország hangyadarazsai (Hymenoptera: Mutillidae) Muskovits József és György Zoltán

Velvet ants of Hungary (Hymenoptera: Mutillidae) József Muskovits and Zoltán György

Magyarország hangyadarazsai (Hymenoptera: Mutillidae) Muskovits József és György Zoltán

Velvet ants of Hungary (Hymenoptera: Mutillidae) József Muskovits and Zoltán György

2009

A kézirat lezárva – The manuscript was closed: 2009. április Első kiadás – First edition: 2009 Lektor – Reader: Józan Zsolt Angol fordítás – English translation: Dr. Czinkotai Frigyes Angol nyelvi ellenőrzés – English revision: Muskovits Eszter A fényképfelvételeket készítette – The photos were made by: Rahmé Nikola Borító és tipográfia – Cover design and typeset: Ádám László A borítón – On the cover: Ronisia brutia brutia nőstény (female)

© dr. Muskovits József és György Zoltán, 2009

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás vagy az újrakiadás jogát is. A szerzők előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában nem sokszorosítható. All rights reserved. No part of this work may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording or otherwise without the prior written permission of the authors.

ISBN 000 00000 0 0 A kiadásért felel a Kiadó igazgatója Printed in Hungary

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés ................................................................................................................................      7 Morfológiai ismertetőjegyek ................................................................................................      8 Életmód ..................................................................................................................................      9 Gyűjtés, preparálás ................................................................................................................    10 Irodalmi áttekintés ...............................................................................................................    11 Határozókulcsok ...................................................................................................................    13 Hangyadarazsak fajlistája ....................................................................................................    67 Az érvényes fajnevek és a szinonimák listája .....................................................................   69 A hangyadarazsak lelőhelyadatai ........................................................................................  131 Elterjedési térképek ...............................................................................................................  147 Irodalom .................................................................................................................................  163 Mutatók ..................................................................................................................................  167 Függelék ..................................................................................................................................  171 Ábrák .......................................................................................................................................  175 Színes fényképek .................................................................................................................... 195

CONTENTS

Introduction ...........................................................................................................................    71 Morphology ............................................................................................................................   72 Biology ....................................................................................................................................    73 Collection, preparation ........................................................................................................    74 Overview of literature ...........................................................................................................    75 Identification keys .................................................................................................................    76 Names of velvet ant species ..................................................................................................    67 Checklist of valid species names and synonyms ..............................................................   69 Locality data of velvet ants ...................................................................................................  131 Distribution maps .................................................................................................................  147 Literature ................................................................................................................................  163 Indices .....................................................................................................................................  167 Appendix ................................................................................................................................  171 Figures ....................................................................................................................................  175 Colour photos ........................................................................................................................  195

6

BEVEZETÉS

A hangyadarazsak családja (Mutillidae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, a fullánkosok (Aculeata) alrenden belül a redősszárnyúdarázs-alkatúak (Vespoidea) családsorozatába tartozó nagyon érdekes rovarok. A hangyadarazsak – német: Ameisenwespen („hangyadarazsak”), angol: velvet ants („bársonyhangyák”) – könnyen felismerhetők. A 3–20 (legfeljebb 25) mm hosszú nőstények szárnyatlanok, erősen szőrös, színes hangyáknak látszanak. Az elterjedt magyar „pókhangya” elnevezés nem nagyon találó. Valószínű, hogy a régebben használt német „Spinnenameise” név tükörfordításából származik, ám a hangyadarazsaknak a valóságban semmi közük nincs a pókokhoz. A hangyadarazsak minden állatföldrajzi régióban előfordulnak, de túlnyomó többségük a trópusi és a szubtrópusi területeken él. A családot 10 alcsaládra és 191 nemzetségre osztják, és eddig több mint 4230 fajukat írták le (Lelej 2004), de feltehető, hogy a fajok száma meghaladja az 5000-et is. Európából mintegy 170 fajt mutattak ki, Magyarországon 5 alcsaládba, 17 nemzetségbe tartozó 30 faj előfordulásáról van tudomásunk. Egyes fajok leírása csak nőstény vagy csak hím példányok alapján történt. Számos esetben kiderülhet, hogy az önálló fajként leírt hímek és nőstények valójában azonos fajhoz tartoznak, ezért a leírt fajok száma nem fejezi ki pontosan a ténylegesen létező fajok számát. A Physetopoda cingulata, Physetopoda daghestanica, Skorikovia pliginskiji fajoknak a nőstény, míg a Dentilla curtiventris, a Physetopoda pusilla, Physetopoda sericeiceps, Smicromyrme pilisiensis és a Smicromyrme triangularis fajoknak a hím példányai nem ismertek, nincsenek leírva. A hangyadarazsak nyitott élőhelyeken élnek, azaz főleg a homokos-köves, kopár területeken találhatók, a növényzettel sűrűn benőtt élőhelyeken jóval ritkábbak. A szárnyatlan nőstények a talajon mászkálnak, a szárnyas hímek jól repülnek. A magyarországi fajok általában májustól októberig, kedvező időjárás esetén áprilistól novemberig is előfordulnak. Az 55–66. fotókon néhány jellegzetes élőhelyet mutatunk be. Ami a hangyadarazsak gyakoriságát illeti, „közönséges”-nek, nagyon gyakorinak azokat a fajokat fogjuk nevezni, amelyek több mint 50 lelőhelyről, és (vagy) több mint 300 példányban kerültek elő. „Gyakori” az a faj, amely 21–50 lelőhelyről, és (vagy) 101– 300 példányban került elő. „Ritka” az a faj, amely 10–20 lelőhelyről és (vagy) 20–100 példányban került elő, a „nagyon ritka” faj kevesebb mint 10 lelőhelyről és (vagy) kevesebb mint 20 példányban ismeretes. Vizsgált anyag: Az alábbi gyűjtemények anyagát vizsgáltuk át, és az azokban talált kereken 8700 példány adatait használtuk fel jelen monográfia elkészítésekor: BTM = Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc (Dr. Kutasi Csaba) JZs = Józan Zsolt, Mernye KFM = Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely (Hegyessy Gábor) MJ = Dr. Muskovits József, Budapest MTM = Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest (Dr. Csősz Sándor) SMM = Somogy Megyei Múzeum, Kaposvár (Dr. Ábrahám Levente) A hangyadarazsak meghatározását, az adatok feldolgozását, a szöveges részeket, a biotóp fotókat Muskovits József, a rajzokat György Zoltán készítette. 7

MORFOLÓGIAI ISMERTETŐJEGYEK

A hímek és nőstények ivari kétalakúsága nagyon feltűnő. Valamennyi faj nőstényei szárnyatlanok, a hímek pedig – nagyon kevés kivétellel (lásd a Pseudomutilla alnemzetség fajainál) – szárnyasok, azaz a többi hártyásszárnyúval megegyezően két pár szárnyuk van. Azonban az említett alnemzetség szárnyatlan hímjei is könnyen megkülönböztethetők a szárnyatlan nőstényektől, mert míg a nőstények három torszelvénye teljesen összeforrt, a hímeknél az egyes torszelvények mindig jól láthatók. A hangyadarazsak feje hypognath, azaz a rágók a test hossztengelyére merőlegesen lefelé állnak. Szájszerveik folyékony táplálék felvételére alkalmasak. A fejpajzs alakja, a rajta lévő kinövések, a fejpajzs felületének szkulptúrája, a rágók alakja, fogazottsága fontos határozóbélyeg. A nőstények összetett szeme általában kicsi, a pontszemek hiányoznak (kivéve a Myrmosinae alcsaládot), a hímeknél mindkét típusú szem normálisan kifejlődött. A hímeknek – hasonlóan a többi hártyásszárnyú rovar hímjeihez – három pontszemük van. A pontszemek nagysága, egymástól, valamint az összetett szemektől való távolsága határozó bélyeg lehet. A fentieken kívül további feltűnő morfológiai különbség, hogy a csápízek száma a nőstényeknél 12, a hímeknél 13. A hímek potrohszelvényeinek száma 7, a nőstényeké 6. A potroh a hímeknél 7 hátlemezből és 8 haslemezből, a nőstényeknél 6 hátlemezből és 6 haslemezből áll. A potrohszelvények a 2.-tól kezdődően hátrafelé fokozatosan kisebbek, és az egyes szelvények egymáshoz rugalmasan, teleszkópszerűen illeszkednek. Sok fajnál a 2. potrohszelvény oldalain különleges, többnyire csak a hangyadarazsakra jellemző ún. szőrfésű („felt line”) található, kivétel a Myrmosinae alcsalád, ahol a szőrfésű hiányzik. A szőrfésűt a mirigyek kivezető nyílásait borító, lesimuló szőrök alkotják. (Az alaktani kifejezések összefoglalása és magyarázata a Függelékben található meg.) Talán meglepő, de némely hangyadarázs fajnak hangadó szerve is van, ugyanis a 2. és a 3. hátlemezek rovátkázott felületének egymáshoz való dörzsölésekor hangok keletkeznek. A nagyobb fajok − például a Mutilla europaea vagy a Ronisia brutia brutia − egyedeit „ingerelve”, azok jól hallható, elég erős hangot adnak. A hangadás valódi szerepe még nem tisztázott, esetleg a ragadozók elleni védekezésre szolgál. A nőstényeknél (sok fajnál) a 6. hátlemezen, úgynevezett farfedő fejlődött ki. A farfedő alakja, felületének szkulptúrázottsága fontos határozóbélyeg. A hímeknél az alsó farfedő egyszerű, de gyakran 2 vagy 4 oldalsó nyúlvány van rajta. A hím ivarszervek alakja az egyik legfontosabb határozóbélyeg. A hangyadarazsak teste erősen pontozott és a legtöbb esetben sűrűn szőrözött. Vannak az egész testen található, ritkásan elhelyezett, felálló, hosszú szőrszálak, és vannak rövid, lesimuló, selymesen fénylő, vastagabb szőrszálak is. A „világos” szóhasználatunkban lehet fehér, aranyos, sárgásfehér, szürkés, világosszürke szín. A világos színű szőrszálak – különösen a nőstényeken – sávokból és szőrfoltokból álló, gyakran az adott fajra jellemző mintázatot képeznek. A „sötét” szóhasználatunkban fekete, sötétbarna, sötét gesztenyebarna, szurokbarna színt jelenthet. A Magyarországon élő hangyadarázs fajok nőstényei többségének a tora vörösesbarna vagy rozsdabarna színű, és a potrohszelvényeken gyakran világos szőrfoltok és (vagy) 8

szőrsávok vannak. A hímek sok esetben egyszínű feketék, a rozsdavörös szín kevésbé kiterjedt, inkább csak a tor egyes részei rozsdavörösek. A rozsdavörös szín kiterjedése fontos határozóbélyeg. Az 1. ábra a Mutilla marginata (♂) főbb testrészeit, a 2.A ábra a fejet, a 2.B ábra a szárnyakat, a 2.C ábra a lábat, a 3. ábra a hím ivarszervet ábrázolja a testrészek megnevezésével. ÉLETMÓD

A hazai hangyadarazsak életmódja nem elég alaposan ismert, részletesebb megfigyeléseket csak nagyon kevés fajról közöltek. A hangyadarazsak magánosan élő rovarok, nem alkotnak társas közösségeket. Általánosságban megállapítható, hogy a hangyadarazsak a meleg‑ és szárazságkedvelő fajok közé tartoznak. A Smicromyrminae alcsalád fajainál a hímek általában jóval nagyobbak, mint a nőstények, a többi alcsaládnál körülbelül azonos méretűek. A röpképtelen nőstények homokos, löszös, agyagos területeken a töltések oldalát, az utak mentét, a növényzettel ritkásan benőtt területeket kedvelik, és ritkábban ugyan, de megtalálhatók a száraz, kopáros, mészköves, de akár az erdős területeken is. A hegyekben elsősorban a déli fekvésű, napsütésnek kitett területeken fordulnak elő, a tisztások és az utak mentén, az északi fekvésű, hidegebb, nedvesebb hegyoldalakat elkerülik. A nőstények elég gyorsan mozognak a talaj felszínén, és egyik lyukból vagy talajrepedésből a másikba szaladgálnak, ahol valószínűleg a gazdaállatok fészkét kutatják fel, vagy egyszerűen csak ezekben rejtőzködnek. Keresés közben izgatottan mozgatják csápjaikat. Az imágók a reggeli és főleg a késő délutáni, kora esti órákban aktívak, a legmelegebb órákat a talaj réseiben töltik el. Meglepően gyorsan beássák magukat a puhább talajba. A nőstények a nyári hónapokban leginkább délután négy–hét óra között találhatók a szabadban. A későbbi hónapokban, amikor csökken a nappalok hossza, egyre korábbi időpontokban, így akár a déli órákban is aktívak lehetnek. Ez természetesen függ a terület kitettségétől is, nyilván a keleti fekvésű területeken korábbi időpontokban aktívak, mint például a délnyugati fekvésű területeken. Borús időben napközben is meglehetősen aktívak. Zivatarok előtt néha nagy számban rajzanak, hasonlóan sok más rovarfajhoz, ami kedvező lehet a gyűjtés szempontjából. A hangyadarazsak más fullánkos hártyásszárnyúak, elsősorban földben fészkelő igaziméh-félék (Apidae), papírdarázs-félék (Vespidae), kaparódarázs-félék (Sphecidae) és útonállódarázs-félék (Pompilidae) élősködői. A trópusokon élő hangyadarazsaknál megfigyelték, hogy más rendekbe tartozó rovarok (legyek, bogarak és lepkék) élősködői is lehetnek. A hangyadarazsak között akadnak olyan fajok, amelyek egyedei csak egykét gazdaállat fajban fejlődnek, de vannak olyanok is, amelyek több gazdaállatfajban is élősködhetnek. A hangyadarazsak nem építenek maguknak, illetve utódaiknak fészket, bölcsőt, hanem a gazdaállat fészkét használják fel arra, hogy lárváik fejlődését biztosítsák.

9

A párosodás után a nőstény a talajban felkutatja a gazdaállat fészkét, és a lezárt gazdajáratot felnyitja. Ehhez rágóit, vagy erős ásótüskéket viselő lábait használja. A fészekben talált lárvára vagy bábra rakja le a petéjét. Előtte csápjával gondosan megvizsgálja a tápláléknak szánt lárvát vagy bábot; ha túl kicsi, a járatot lezárja, és inkább másikat keres. Ha megfelelő nagyságú, kifejlett lárvát vagy bábot talál, megszúrja, és így megbénítja, majd ráhelyezi a petéjét. A hangyadarazsak teljes átalakulással fejlődnek, azaz a petéből lárva, majd a lárvából báb lesz, és ebből bújik elő a kifejlett hangyadarázs. A nőstény a petéjét az általa előzetesen fullánkjával megbénított gazdaállat lárvájára vagy bábjára helyezi. A petéből kikelt lárva elfogyasztja a megbénított gazdaállat lágy részeit, és ektoparazitoidnak, vagyis külső élősködőnek tekinthetjük. A hangyadarázs lárva fejlődése során 4 vagy 5 stádiumon megy keresztül. Az érett hangyadarázs lárva gubót sző, amelyben bebábozódik. A fejlődés a petétől az imágóig lehet mindössze 4–5 hét, és ebben az esetben évente akár két vagy több generáció is kifejlődhet, de a nálunk élő legtöbb fajnál évente csak egy nemzedék van. Ritkán, de előfordulhat, hogy egyes nőstény egyedek imágó alakban telelnek át. Különösen a nagyobb fajok nőstényeinek a szúrása meglehetősen fájdalmas. A nőstények egymás után többször is képesek szúrni, és minden egyes alkalommal mérgező anyagot juttatnak a szúrt sérülésbe. Az kérdéses, hogy a nőstények a fullánkjukat a táplálékszerzéskor is használják-e. Feltételezhető, hogy a kifejlett hangyadarazsak valójában nem ragadozók, hanem kifolyó növényi nedvekkel, esetleg nektárral táplálkoznak. A hímeknél ezt számos megfigyelés bizonyítja, de a nőstényeknél is nagy ennek a valószínűsége. Inszektáriumban megfigyeltük, hogy a nőstények is szívesen fogyasztottak mézet, lédús gyümölcsöt, és a vizet is felszürcsölték, ezért a valószínű, hogy a természetben a nőstények is növényi nedveket vagy nektárt fogyasztanak. Megfigyeltük azt is, hogy az inszektáriumban a hangyadarazsak a lédús gyümölcsök − például dinnye, őszibarack − szeleteit is szívesen nyalogatják. Ilyen körülmények között a kisebb termetű hangyadarazsakat 30–60 napig, a nagyobb termetűeket akár 90 napig is sikerült életben tartani. GYŰJTÉS, PREPARÁLÁS

A hangyadarazsak gyűjtésére az általánosan ismert gyűjtési módszerek közül a gyakorlatban csak néhány vált be. A legalkalmasabb gyűjtési módszer az egyelés. A nőstényeket – amelyek a talajon tartózkodnak – ezzel a módszerrel lehet a legsikeresebben gyűjteni. Az állat megfogására célszerű csipeszt, vagy szippantót használni, ugyanis a nagyobb példányok szúrása meglepően fájdalmas! A megfogott példány egymás után többször is képes szúrni, és mivel a fullánkja sima, nem szakad be, mint például a méheknél. A hímek gyűjtése sokkal nehezebb, mivel általában jól repülnek, és repülés közben nehezen különböztethetők meg a hozzájuk erősen hasonló, a természetben sokkal nagyobb számban előforduló többi hártyásszárnyú rovartól. A hímek célszerűen fűhálóval gyűjthetők. A hímekre jellemző, hogy alacsonyan repkednek a talaj felett, és így keresik meg a nőstényeket, de alkalmanként a virágokon is megtalálhatók. 10

Pontosan nem tudjuk, hogy a nőstények megtalálásában a hímek látása játszik-e fő szerepet, vagy a nőstény által kibocsátott feromonok, de talán ez utóbbi a valószínűbb. Ez lehetővé teszi, hogy szűz nőstényekkel odacsalogassuk a hímeket. Egy alkalommal mintegy 50 db szűz Myrmilla calva nősténnyel több tucat hímet sikerült ily módon megfogni! A hímeket fűhálóval virágokon is lehet gyűjteni – főleg ernyősökön (Apiaceae) – ahová táplálkozás céljából gyakran leszállnak. Számos faj hímjeit gyűjtöttük murok (Daucus carota L.) virágjain. A röpképtelen nőstények esetenként beleesnek olyan talajcsapdákba, amelyeket a talajon mozgó rovarok (pl. futóbogarak) gyűjtésére általánosan használnak. Az egyéb ismert gyűjtési módszerek – pl. lámpázás, csalétkezés, kopogtatás – nem igazán alkalmasak a hangyadarazsak gyűjtésére, de ismertek olyan esetek, melyek szerint Malaise-csapdával, vagy fénnyel sikerült egy-egy hím példányt gyűjteni. Fénycsapdával csak a Physetopoda halensis hímeket sikerült megfognunk. A gyűjteménybe (determinálásra) szánt példányokat úgy kell preparálni, hogy a határozóbélyegek (rágók, csápok, fejpajzs, potrohszelvények, farfedő stb.) jól láthatók legyenek. A rágók alakja, fogazottsága, a fejpajzs alakja és szkulptúrázottsága, a potroh rajzolatai stb. mind fontos határozóbélyegek lehetnek. Gyakran szükség lehet a potroh alsó részeinek a vizsgálatára, ahol különféle kinövések lehetnek, ezért fontos, hogy az 1. potrohszelvény tövi része is jól látható legyen, azaz a ragasztó ne takarja el. Ez könnyű, ha a példányokat rovartűre szúrjuk fel, de ha ragasztott példányról van szó, úgy azt megfelelően kell felragasztani, végső esetben le kell áztatni a ragasztócéduláról. A hangyadarazsaknál (a hímeknél és a nőstényeknél egyaránt) fontos a rágók széttártsága. A hímeknél a szárnyak ne takarják be teljesen a potrohot, hanem az állat hossztengelyére nézve legalább 45°-os szögben legyenek a potroh mellett kiterítve. Az első szárnyak erezete határozóbélyeg lehet. Külön gondot jelent, hogy gyakran van szükség a hím példányok ivarszerveinek vizsgálatára. Ebből a célból a szokásos módon felpuhított hím példány ivarszervét finom tűvel kihúzzuk a potrohból. Az egész ivarszerv tanulmányozása gyakran nem elégséges, a részletesebb vizsgálatokhoz az ivarszervet ki kell világosítani. Ez történhet híg kálium-hidroxid oldatban, rövid ideig tartó főzéssel, majd a kivilágosított ivarszervet alapos vizes mosás után glicerinbe kell átvinni. Néha szükség lehet az ivarszerv további szétbontására is. Az ivarszervet minden oldalról megnézhetővé kell tenni, ezért a szokásos kanadabalzsamba való beágyazás nem igazán jó megoldás. A kipreparált ivarszervet célszerű átlátszó fiolában (pl. műanyag csövecskében), glicerin alatt tárolni. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

A Mutilla nemzetséget Linnaeus, C. (1758) állította fel, és többek között három Magyarországon is előforduló fajt sorolt ide. (Ezek a fajok a jelen érvényes elnevezés szerint: Mutilla europaea, Ronisia barbara, Dasylabris maura.) A latin mutilus jelentése: „lenyírt”, „lenyesett”, „megcsonkított”, ami utalás a szárnyatlan nőstényekre. 11

Az európai entomológusok közül a hangyadarazsakkal (is) foglakoztak: Pallas, P. S. (1771, 1773), Fabricius, J. Ch. (1775, 1787, 1793), Klug, J. C. F. (1829, 1835), Baer, I. (1848), Costa, A. (1858–1860), Radoszkowski, O. (1865, 1866, 1885, 1888), André, E. (1899–1903), Skorikov, A. S. (1935), Hoffer, A. (1936, 1938), Giner Marí, J. (1944), Suarez, F. J. (1952, 1988), Nonveiller, G. (1963, 1976), Invrea, F. (1964), Petersen, B. (1988), Lelej, A. S. (1985, 2002, 2004, 2005). Az első nagyobb katalógusokat és határozókulcsokat Dalla Torre, C. G. (1897), majd André, E. (1899–1903) állította össze. A xx. század elejére már közel 2000 fajt írtak le. Spanyolország pókhangyáiról Giner Marí, J. (1944), Olaszország hangyadarázs faunájáról Invrea, F. (1964) készített monográfiát, amely határozókulcsokat is tartalmazott. Lelej, A. S. és Schmid-Egger, Ch. (2005) Közép-Európa pókhangyáira közölt határozókulcsokat és rövid leírást az egyes fajokról. Bogusch, P. (2006) munkája a Cseh Köztársaság és Szlovákia pókhangyáival foglalkozik, határozókulcsokat és részletes lelőhelyadatokat is közöl. A magyar entomológusok közül Mocsáry S. (1881, 1897), Bajári E. (1952, 1954, 1956), Móczár L. (1953) és Józan Zs. (2001) foglalkozott hangyadarazsakkal (is). Bajári E. (1954) a magyar hangyadarázs faunára közölt határozókulcsokat. Budapest és 20–50 km-es környéke (Muskovits József, Merkl Ottó), Somogy megye és a Balaton környéke (Józan Zsolt), valamint Északkelet-Magyarország (Hegyessy Gábor) tekinthető jobban ismertnek. A hangyadarazsak hazai kutatása nem tekinthető befejezettnek. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk azoknak a muzeológusoknak és magánszemélyeknek, akik lehetővé tették gyűjteményeik tanulmányozását, vagy segítséget nyújtottak a hangyadarazsak gyűjtésében. Ezen személyek a következők: dr. Ábrahám Levente (Kaposvár, Somogy Megyei Múzeum), Hegyessy Gábor (Sátoraljaújhely, Kazinczy Ferenc Múzeum), Józan Zsolt (Mernye), dr. Kutasi Csaba (Zirc, Bakonyi Természettudományi Múzeum), Ludoviť Kašovský (Martin, Szlovákia), dr. Oto Majzlan (Bratislava, Szlovákia), dr. Csősz Sándor (Budapest, Magyar Természettudományi Múzeum). Külön köszönet illeti meg Józan Zsoltot és dr. Merkl Ottót a lektorálásért, Muskovits Esztert az angol fordítás ellenőrzéséért, Rahmé Nikolát a hangyadarázs-fotók elkészítéséért, Ádám Lászlót a címlap megtervezéséért és a teljes nyomdai előkészítésért, Muskovics Andrást az elterjedési térképek megrajzolásáért. Az egyes részproblémák megoldásában nyújtott segítségükért köszönetünket fejezzük ki a következő entomológusoknak: prof. Arkady S. Lelej (Vlagyivosztok, Oroszország), dr. Petr Bogusch (Hradec Králové, Cseh Köztársaság), dr. Toshko Ljubomirov (Szófia, Bulgária).

12

HATÁROZÓKULCSOK

A következőkben a Magyarországon és a hazánkkal szomszédos országokban előforduló Mutillidae családba tartozó alcsaládok, tribuszok, nemzetségek határozókulcsait közöljük, külön-külön a nőstényekét és a hímekét, de a későbbiekben egy-egy nemzetségen belül már együtt, egy táblázaton belül közöljük a nőstények és a hímek határozókulcsait, előfordulásukat, elterjedésüket, a szinonim neveket stb. A szomszédos országokat illetően nem törekedtünk teljességre, elsősorban a hazai gyűjteményekben azokból az országokból származó fajokkal foglalkoztunk. A pontos determinálást ábrák segítik elő, amelyeken feltüntettük a fontos határozóbélyegeket. Megjegyezzük, hogy a legtöbb esetben a nőstények olyannyira különböznek a hímektől, hogy csak a kopula közben fogott hímekről és nőstényekről (volt) állítható biztosan, hogy egy fajhoz tartoznak. Szögletes zárójelbe azokat a fajokat, illetve nevüket tettük, amelyek előfordulása a mai Magyarország területéről még nem bizonyított, vagy a hazai előfordulást kétségesnek tartjuk, annak ellenére, hogy irodalmi adatok az illető faj magyarországi előfordulását állítják. (A téves előfordulási adatok oka az, hogy a régebbi irodalmi adatok a Trianon előtti, a jelenleginél lényegesen nagyobb kiterjedésű Magyarországra vonatkoznak, illetve a téves határozások.) A külföldi szerzők még ma is − szinte kivétel nélkül − ezeket a régebben megjelent adatokat veszik figyelembe, amikor valamely hangyadarázs faj magyarországi elterjedését közlik. Jelen monográfiában Magyarországon előfordulónak csak azt a fajt tekintjük, amelyből legalább egy bizonyító példányt találtunk valamely gyűjteményben, de a határozókulcsban az irodalomban említett valamennyi faj szerepel. A határozókulcsok után közöljük az egyes fajok lelőhelyadatait, amelyeket az általunk ismert múzeumi és magángyűjteményekben található példányok cédulái alapján állítottuk össze. Jelen összeállításban az irodalmi adatokat nem közöljük, csak az általunk (is) látott (illetve azonosított) példányokra vonatkozó adatokat használtuk fel. A fej irányába eső testrészeket „előrefelé”, „elöl” stb. kifejezéssel, a fejhez képest távolabb eső testrészeket „hátul”, „hátsó”, „hátrafelé” kifejezésekkel jelöljük. Az entomológusok által használt fej, tor, potroh felosztást továbbra is megtartjuk, azonban tudni kell, hogy a tor megnevezés alatt a valódi tort és a vele összenőtt áltorszelvényt (együttesen: mesosoma), a potroh kifejezés alatt pedig az áltorszelvény nélküli potrohot (metasoma) értjük. Az ivarok meghatározása 1 (2) A csápízek száma 12. A torszelvények teljesen összeforrtak. A potrohszelvények száma 6. Mindig szárnyatlanok. ............................................................. Nőstények 2 (1) A csápízek száma 13. A torszelvények nem forrtak össze, mindig jól láthatók, hasonlóan a többi hártyásszárnyú rovarhoz. A potrohszelvények száma 7. Kevés kivételtől eltekintve szárnyasak. .............................................................. Hímek 13

Nőstények Határozókulcs az alcsaládokhoz (♀♀) 1 (2) A szemek szőrösek, a szőrök ritkásak, rövidek, és néha csak nagyobb, kb. 10szeres nagyításnál láthatók jól. A fejen pontszemek vannak, amelyek azonban nagyon kicsik. ....................................................................  i. alcsalád: Myrmosinae 2 (1) A szemek nem szőrösek. Pontszemek nincsenek. .................................................  3 3 (6) A tor oldalai domborúak, a tor középtájon a legszélesebb. ..................................  4 4 (5) A szemek a fej körvonalából erősen kidomborodnak, félgömb alakúak (4.A ábra). Csak egy palearktikus nemzetség, a Cystomutilla tartozik ide. .................. ............................................................................. iv. alcsalád: Sphaerophthalminae 5 (4) A szemek laposak, oválisak. Az 1. potrohszelvény nyeles. ...................................... ............................................................................................  v. alcsalád: Dasylabrinae 6 (3) A tor oldalai nem domborúak, hanem egyenesek vagy homorúak, a tor nem a középtájon a legszélesebb. .........................................................................................  7 7 (8) A fej jelentősen szélesebb, mint a tor elülső része, a fej a szemek mögött megnyúlt (4.B ábra). ................................................................ ii. alcsalád: Myrmillinae 8 (7) A fej csak alig szélesebb, mint a tor elülső része. ...........  iii. alcsalád: Mutillinae i. alcsalád: Myrmosinae Fox, 1894 Határozókulcs a nemzetségekhez (♀♀) 1 (2) Csak a 3. csápostoríz szélesedik ki a csáp csúcsa felé, felül szögletesen lemetszett (7.A ábra). A fej a szemek mögött megnyúlt, oldalszélei párhuzamosak. .... ...............................................................................................................  Paramyrmosa 2 (1) A 3. csápostoríz végig hengeres. ...............................................................................  3 3 (4) A fej a szemek mögött nem nyúlt meg, oldalszélei nem párhuzamosak, hanem hátrafelé keskenyedik. Az 1. csápostoríz egyenlő hosszú, vagy rövidebb, mint a 2. csápostoríz (7.B ábra). Az 1. hátlemezen barnásvörös kutikuláris sáv látható. .... ........................................................................................................................ Myrmosa 4 (3) A fej a szemek mögött megnyúlt, oldalszélei párhuzamosak. Az 1. csápostoríz kissé hosszabb a 2. csápostoríznél (7.C ábra). Az 1. hátlemezen piszkosfehér színű kutikuláris sáv látható. ............................................................. Krombeinella

14

ii. alcsalád: Myrmillinae Bischoff, 1920 Határozókulcs a nemzetségekhez (♀♀) 1 (2) A 2. hátlemez hátrafelé szélesedik. A fej szélessége kisebb, mint a hossza. A fej alul homorú, oldalt hosszanti tarajjal. Az elülső csípők csúcsán tompa dudor van. ......................................................................................................  Platymyrmilla 2 (1) A 2. hátlemez hátrafelé nem szélesedik ki. A fej szélesebb, mint amilyen hosszú. A fej alul gyengén domború, az oldalán nincs hosszanti taraj. Az elülső csípők csúcsán nincs dudor. ................................................................................... Myrmilla iii. alcsalád: Mutillinae Latreille, 1802 Határozókulcs a tribuszokhoz (♀♀) 1 (2) A 2. hátlemez elülső részén nincsenek világos szőrfoltok, az 1. potrohszelvény csaknem olyan széles, mint a 2. ................................................................  Mutillini 2 (1) A 2. hátlemez elülső része egy, kettő, három vagy négy világos szőrfolttal, az 1. potrohszelvény jóval keskenyebb, mint a 2. ........................................................... 3 3 (4) A 2. hátlemez egy, három vagy négy világos szőrfolttal, három folt esetén a foltok harántosan vannak elhelyezve. ............................................... Smicromyrmini 4 (3) A 2. hátlemezen két világos szőrfolt van harántosan elhelyezve. ........................... ................................................................................................................  Trogaspidiini tribusz Mutillini Latreille, 1802 Határozókulcs a nemzetségekhez (♀♀) 1 (2) A tor hátulsó része pálcikaszerű kiemelkedésekkel, amelyek harántosan, egy sorban találhatók a torpikkely előtt. ......................................................  Ctenotilla 2 (1) A tor hátulsó részén nincsenek pálcikaszerű kiemelkedések. .............................  3 3 (4) Az 1. potrohszelvény feltűnően rövid, nincs rajta egyenes háti felület (oldalról nézve) (5.C ábra). .................................................................................... Tropidotilla 4 (3) Az 1. potrohszelvény nem feltűnően rövid, van rajta egyenes háti felület, amely előrefelé többé-kevésbé derékszögben megtörve lejt (oldalról nézve) (5.D ábra). ..... .......................................................................................................................................  5 5 (6) A 6. hátlemezen nincs farfedő. A 2. hátlemez hátulsó széle világos szőrsávval, amely középen, előrefelé háromszög alakban megnyúlt, vagy a szőrsáv középen megszakított, és ez által két részre van osztva. A rágók 3-fogúak. .........  Mutilla 15

6 (5) A 6. hátlemezen van farfedő. A 2. hátlemez hátulsó széle világos szőrsávval, amely előrefelé kétszer is megnyúlt, vagy a szőrsáv kétszer meg van szakítva, és ez által három részre van osztva. A rágók 2-fogúak. ................................  Ronisia tribusz Smicromyrmini Bischoff, 1920 Határozókulcs a nemzetségekhez (♀♀) 1 (2) A tor előrenyúló vállal, a tor elülső része jól láthatóan szélesebb, mint a tor hátulsó része. ...................................................................................................... Dentilla 2 (1) A toron nincs előrenyúló váll, a tor elülső része rendszerint keskenyebb, vagy csak nagyon ritkán szélesebb, mint a tor hátulsó része. .......................................  3 3 (4) A farfedő a töve felé keskenyedik, és oldalról hosszú szőrszálakkal van keretezve. A tor hátulsó részén található torpikkely jól fejlett, többé-kevésbé széles, körömszerű. ..........................................................................................  Physetopoda 4 (3) A farfedő többé-kevésbé párhuzamos oldalakkal, vagy a töve felé kiszélesedik. A torpikkely kevésbé fejlett, keskeny. ......................................................................  5 5 (6) A farfedő széles-ovális alakú. ........................................................................ Nemka 6 (5) A farfedő megnyúlt, oldalai párhuzamosak, vagy a tövén kiszélesedik. ............  7 7 (8) A 2. hátlemezen lévő, világos szőrökből álló folt nem nagyobbodott meg: a távolság a folt és hátlemez hátulsó szélén lévő szőrsáv között nagyobb, mint a folt átmérője. .............................................................................................. Smicromyrme 8 (7) A 2. hátlemezen lévő, világos szőrökből álló folt megnagyobbodott: a távolság a folt és a 2. hátlemez hátulsó szélén lévő szőrsáv között egyenlő, vagy kisebb, mint a folt átmérője. .................................................................................  Skorikovia tribusz Trogaspidiini Bischoff, 1920 Határozókulcs a nemzetséghez (♀♀) – – A farfedő jól kifejlődött, hosszában egyenesen, vagy szabálytalanul ráncolt, és legfeljebb a csúcsi részén finoman szemcsézett, vagy sima. A középtor határozottan szélesebb az áltorszelvénynél. A rágók tövén nincs fogacska, legfeljebb csak jelentéktelen dudor. .......................................................................  Trogaspidia

16

iv. alcsalád: Sphaerophthalminae Schuster, 1949 Határozókulcs a nemzetséghez (♀♀) – – A szemek a fej körvonalából erősen kidomborodnak, félgömb alakúak. A tor oldalai konkávak, azaz a tor nem középen a legszélesebb. Egy palearktikus nemzetség tartozik ide. .......................................................................  Cystomutilla v. alcsalád: Dasylabrinae Skorikov, 1935 Határozókulcs a nemzetséghez (♀♀) – – Az 1. potrohszelvény hátul elkeskenyedik, „nyeles”. A homlokon elöl, középen nincs nyúlvány. A 2. csápostoríz kb. 1,5–2-szer hosszabb, mint a csápcsuklóíz. . .....................................................................................................................  Dasylabris Hímek Határozókulcs az alcsaládokhoz (♂♂) 1 (2) Néhány fajnál (Pseudomutilla alnemzetség) a hím példányok szárnyatlanok. .... ............................................................................................. ii. alcsalád: Myrmillinae 2 (1) Valamennyi hím példány szárnyas. .........................................................................  3 3 (4) A 2. potrohszelvényen, sem a hátlemezen, sem a haslemezen, nincs szőrfésű. A szemeken sörték vannak, amelyek nagyon rövidek, és csak erősebb nagyításnál vehetők észre. Az elülső szárny erei elérik szárnycsúcsot. A 8. haslemez (alsó farfedő: hypopygium) két, vagy négy oldalsó, hosszanti lebennyel. Az 1. potrohszelvény a töve felé keskenyedik. .....................................  i. alcsalád: Myrmosinae 4 (3) A 2. potrohszelvényen, vagy a hátlemezen, vagy a haslemezen van szőrfésű. A szemeken nincsenek sörték. Az elülső szárny erei nem érik el a szárnycsúcsot. . .......................................................................................................................................  5 5 (6) A belső szemkeret mélyen kikanyarított, ha a kikanyarítás nem nagyon mély (néhány Mutillini-nél), akkor a szárnypikkelyek (tegulae) megrövidültek. A hátsó-oldalsó hátpajzs-szögletek nem nyúlnak meg fogszerűen. Az 1. potrohszelvény széles, vagy harang alakú, de soha nem hengeres alakú. ......................... ...............................................................................................  iii. alcsalád: Mutillinae 6 (5) A belső szemkeret nem kikanyarított. ....................................................................  7 7 (8) Az 1. potrohszelvény nem keskenyedik el hátrafelé. A hímek külső ivarfogójának csúcsa (gonostylus) lehajlik. ..................................... ii. alcsalád: Myrmillinae

17

8 (7) Az 1. potrohszelvény hátrafelé rendszerint elkeskenyedik. A hímek külső ivarfogójának csúcsa (gonostylus) egyenes, vagy felfelé hajlik. .................................. 9 9 (10) A szemek félgömb alakúak, a fej körvonalából erősen kidüllednek. A hímek külső ivarfogójának csúcsa (gonostylus) erősen felfelé hajlik. Egy palearktikus nemzetség, a Cystomutilla tartozik ebbe az alcsaládba. .......................................... .............................................................................................  iv. Sphaerophthalminae 10 (9) A szemek gyengén domborúak, ovális alakúak, a fej körvonalából alig emelkednek ki. A hímek külső ivarfogójának csúcsa (gonostylus) egyenes, vagy alig hajlik felfelé. .....................................................................................  v. Dasylabrinae i. alcsalád: Myrmosinae Fox, 1894 Határozókulcs a nemzetségekhez (♂♂) 1 (2) A 7. haslemez kis, fogszerű nyúlvánnyal. Az alsó farfedőn (hypopygium) vékony nyúlvány van az oldalsó nyúlvány és a középlebeny között. ........ Krombeinella 2 (1) A 7. haslemezen nincs fogszerű nyúlvány. ..............................................................  3 3 (4) A 7. hátlemezen nincs hosszúkás, lekerekített bemélyedés (gödröcske), és a csúcsa felé lekerekített. A rágók belső széle két foggal a rágók csúcsa előtt, az első fog az alapján nem szélesedik ki (8.F ábra). Az 2. haslemez elejének közepén nincs dudor. .................................................................................  Paramyrmosa 4 (3) A 7. hátlemezen egy hosszúkás, lekerekített gödröcske van. A rágók belső szélén három fog van a csúcs előtt, az első fog az alapján kiszélesedik (8.D ábra). A 2. haslemez eleje, középen, kis dudorral (5.E ábra). ............................... Myrmosa ii. alcsalád: Myrmillinae Bischoff, 1920 Határozókulcs a nemzetségekhez (♂♂) 1 (2) Szárnyatlan, hím példányok (Pseudomutilla alnemzetség). A 2. hátlemezen nincsenek világos szőrökből álló foltok. .................................................  Myrmilla 2 (1) Valamennyi példány szárnyas. .................................................................................  3 3 (4) A 2. hátlemez oldalt, hosszában kidudorodik. A 2. haslemez különlegesen hos�szú, kiálló tarajjal, amely a haslemez hátulsó széléig ér. ..............  Platymyrmilla 4 (3) A 2. hátlemez oldalt nem dudorodik ki. A 2. haslemez közepe legfeljebb csak egy kis, gyenge tarajjal. A rágók a csúcsuk felé kiszélesednek, a tövükön legfeljebb egy kis dudor van. ..............................................................................  Myrmilla

18

iii. alcsalád: Mutillinae Latreille, 1802 Határozókulcs a tribuszokhoz (♂♂) 1 (2) A szárnypikkelyek hosszúak, a középhát és a hátpajzs közötti varraton túlnyúlnak, de ha rövidebbek, akkor a belső szemkeret kikanyarítása is gyenge. A rágók tövén nincs fogacska, vagy lekerekített lebeny. Az 1. potrohszelvény többé-kevésbé harántos. .............................................................................  Mutillini 2 (1) A szárnypikkelyek rendszerint nem nyúlnak túl a középhát és a hátpajzs közötti varraton. A rágók tövén rendszerint fogacska, vagy lebeny van. Az 1. potrohszelvény különböző alakú lehet, de nem harántos. ............................................... 3 3 (4) Az elülső szárnyon, a szegélyalatti éren, az alapér kezdete és a szárnyjegy töve közötti távolság csaknem kétszerese a szárnyjegy hosszának. Az 1. csápostoríz kb. 1,5–2-szer rövidebb a 2. csápostoríznél. ...............................  Smicromyrmini 4 (3) Az elülső szárnyon, a szegélyalatti éren, az alapér kezdete és a szárnyjegy töve közötti távolság többé-kevésbé egyenlő a szárnyjegy hosszával. Az 1. csápostoríz rendszerint többé-kevésbé egyenlő hosszú a 2. csápostorízzel, vagy annál hosszabb. A 8. haslemezen rendszerint egy pár erős, hosszanti taraj van. ........... ................................................................................................................  Trogaspidiini tribusz Mutillini Latreille, 1802 Határozókulcs a nemzetségekhez (♂♂) 1 (4) A 2. és a 3. hátlemezek világos szőrfoltokkal, vagy szőrsávval. ...........................  2 2 (3) A 2. hátlemez világos szőrsávval, amely középen előrefelé megnyúlik, vagy középen meg van szakítva, és ez által a szőrsáv két részre van osztva. A hátlemezek kékes vagy ibolyás fényűek. A rágók háromfogúak. ..........................  Mutilla 3 (2) A 2. hátlemez világos szőrsávval, amely előrefelé kétszer is megnyúlt, vagy kétszer meg van szakítva, és ez által a szőrsáv három részre van osztva. A hátlemezek nem kékes, vagy ibolyás fényűek. A rágók kétfogúak. .......................  Ronisia 4 (1) A 2. és a 3. hátlemezen nincsenek világos szőrfoltok vagy szőrsávok, legfeljebb csak a hátlemezek hátulsó szegélyen van világos szőrszálakból álló szőrsáv. ...... .......................................................................................................................................  5 5 (6) A 4–6. hátlemezek közepe hosszanti tarajjal. Az alsó farfedő oldalt tövi dudorral, és egy mély, csillogó gödröcskével, amely oldalról körül van véve szőrbojtokkal. A 2. csápostoríz több mint 2-szer hosszabb az 1. csápostoríznél. ............. ......................................................................................................................  Ctenotilla

19

6 (5) A 4–6. hátlemezeken nincs hosszanti középtaraj. Az alsó farfedő közepe tarajjal, vagy dudorral. A 2. csápostoríz csak kissé hosszabb, mint az 1. csápostoríz. ...... ................................................................................................................... Tropidotilla tribusz Smicromyrmini Bischoff, 1920 Határozókulcs a nemzetségekhez (♂♂) 1 (2) A 2. haslemez oldalain nincs szőrfésű, csak 2. hátlemez oldalain (6.B ábra). ...... .................................................................................................................. Physetopoda 2 (1) A 2. haslemez oldalai rövid szőrfésűvel, amely olykor annyira rövid, hogy jóformán csak néhány ponttá redukálódott, a 2. hátlemez oldalain mindig van szőrfésű (6.C ábra). .................................................................................................... 3 3 (4) A rágók a csúcsuk felé feltűnően erősen kiszélesednek. .......................... Dentilla 4 (3) A rágók a csúcsuk felé nem szélesednek ki feltűnően erősen. .............................  5 5 (6) A belső ivarfogón (volsella) tövi lebeny, és keskeny, hosszú ivarfogócsúcs (cuspis) van. Az ivarfogószáron (basivolsella) nagyon hosszú szőrök vannak. .......  7 6 (5) A hím ivarszerv belső ivarfogóján (volsella) nincs tövi lebeny, és az ivarfogócsúcs (cuspis) keskeny, hosszú. Az ivarfogószáron (basivolsella) rövid szőrök vannak, vagy egyáltalán nincsenek szőrök. Az 1. csápostoríz hossza egyenlő az átmérőjével, és kb. 0,6-szerese a 2. csápostoríznek. A szárnypikkely nem, vagy csak alig nyúlik túl a hátpajzs hátulsó szélén. ........................................ Smicromyrme 7 (8) A középtoroldal alja, a csípők előtt, egy vagy két pár dudorral. A hátlemezeken a szőrsávok jól láthatók. ................................................................................. Nemka 8 (7) A középtoroldal alján nincsenek dudorok. A hátlemezeken a szőrsávok gyengék, alig láthatók. .....................................................................................  Skorikovia tribusz Trogaspidiini Bischoff, 1920 Határozókulcs a nemzetséghez (♂♂) – – Az ivarfogóujj (digitus) többé-kevésbé jól fejlett. A hátulsó csípő alul konvex, és ritkás, világos szőrök vannak rajta. A rágók tövén, a belső szélükön nincs fogacska. Az ivarfogócimpa (paracuspis) sokkal rövidebb, mint az ivarfogócsúcs (cuspis). ....................................................................................................  Trogaspidia

20

iv. alcsalád: Sphaerophthalminae Schuster, 1949 Határozókulcs a nemzetséghez (♂♂) – – A szemek félgömb alakúak. A külső ivarfogó csúcsa (gonostylus) erősen felfelé hajlik. Az 1. potrohszelvény rendszerint hátrafelé keskenyedik. Egy palearktikus nemzetség tartozik ide. ..............................................................  Cystomutilla v. alcsalád: Dasylabrinae Skorikov, 1935 Határozókulcs a nemzetséghez (♂♂) – – A szemek gyengén konvexek, oválisak, és nem, vagy csak alig emelkednek ki a fej körvonalából. A külső ivarfogó csúcsa (gonostylus) egyenes, vagy gyengén felfelé hajlik. A 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel (6.D ábra). A fej erős, hosszanti tarajjal a csáptő mögötti dudorok között. .............................................  Dasylabris Határozókulcsok a fajokhoz Mutillidae Latreille, 1802 A részletes ismertetést a 2. fejezetben közöltük, itt csak legfontosabbakat ismételjük meg. A Mutillidae családra jellemző a feltűnően erős ivari dimorfizmus: a hímek szárnyasak (csak nagyon ritkán nem), a nőstények mindig szárnyatlanok. A fej hypognath. A csápok 12 ízűek a nőstényeknél, és 13 ízből állnak a hímeknél. A hímeknél vannak pontszemek, a nőstényeknél ezek redukálódtak, többnyire nincsenek (kevés kivétel van, pl. Myrmosinae alcsalád). A nőstények három torszelvénye teljesen összeforrt, a hímeknél – hasonlóan a többi hártyásszárnyú rovarhoz – a torszelvények jól láthatók. A potroh a hímeknél 7 hátlemezből és 8 haslemezből, a nőstényeknél 6 hátlemezből és 6 haslemezből áll. Sok fajnál a 2. potrohszelvény oldalain gyakran ún. szőrfésű („felt line”) található (kivéve a Myrmosinae alcsalád). Számos faj nőstényeinél a 6. hátlemezen úgynevezett farfedő van. Myrmosinae Fox, 1894 A nőstények feje vaskos, rendszerint jelentősen szélesebb az előhátnál. Pontszemek nincsenek. Az 1. csápostoríz kb. 2-szer hosszabb, mint a 2. A rágók belső oldalán jól fejlett fogak vannak. A Magyarországon előforduló fajoknál a farfedő nem fejlődött ki. A hímek kevés kivétellel szárnyasak. A belső szemkeret ép, nem kimetszett. A pontszemek kicsik. A szárnypikkelyek kicsik. Az elülső szárnyakon 2 vagy 3 könyöksejt, és 1 vagy 2 korongsejt van, a sugárér nem fejlődött ki. A szárnyjegy kicsi, átlátszó. Az 1. és a 2. haslemez közepe gyakran hosszanti tarajjal.

21

Krombeinella Pate, 1947 A nőstényeknél a rágók belső széle két foggal. A tor hátrafelé keskenyedik. Farfedő nincs. A hímek feje lekerekített. A rágók belső széle három foggal. A fejpajzs középen kiszélesedik, közepén hosszanti tarajjal. A nemzetségbe 11 európai faj, illetve alfaj tartozik, melyek közül Magyarországon csak egy faj fordul elő. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A fej szögletes, kb. 1,2-szer szélesebb az előhátnál. A pontszemek kicsik, alig láthatók. A fejpajzs elülső széle két kis dudorral, a fejpajzs töve háromszög alakú tarajjal. A rágók hegyesek, belső szélükön két kis fogacska van a csúcs alatt (8.A ábra). A tor hátrafelé keskenyedik. A fej sötét gesztenyebarna, csaknem fekete, a csáptő mögötti dudor, a fejpajzs, a rágók (sötétebb csúcsuktól eltekintve) barnásvörösek. A tor és a lábak rozsdavörösek, az 1. hátlemez sötét gesztenyebarna, hátulsó szélén világos színű kutikuláris sáv található, a többi hátlemez fekete. A fej felső része, és az 1–5. hátlemezek ritkás, felálló, és lesimuló, hosszú, világos szőrökkel, az 1. hátlemez hátulsó szélén a szőrök sárgás színűek. A 6. hátlemez hosszabb, felálló, világos szőrökkel, a lábak lesimuló, világos színű szőrökkel. H.: 4,5–6 mm. Kelet-mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon nagyon ritka, a nőstényeknek csak három lelőhelyét ismerjük, a hímek hat lelőhelyről kerültek elő. Ismert fogási időszak: vii. 06–x. 04. (1. térkép, 2. fotó) E l ő f o r d u l á s: Bulgária, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Románia, Oroszország, Szerbia, Szlovákia, Törökország, Ukrajna – H o s s z ú t o r ú h a n gyadarázs

Krombeinella longicollis (Tournier, 1889) 2 (1) Szárnyasak, hímek. Egyszínű fekete faj, az előhát, a középhát, a szárnypikkelyek és a hátpajzs kivételével, amelyek vörösbarnák. A fej szélesebb az előhátnál. A rágók 4-fogúak (8.B ábra). A fejpajzs hos�szanti tarajjal. A 2. csápostoríz hossza megegyezik a 3. csápostoríz hosszával, és alig rövidebb, mint az 1. csápostoríz. A 7. hátlemez egy nagy, kerek bemélyedéssel, és a hátlemez hátul, középen kivágott. A csápok barnák, vörösbarnák, vagy egészen feketék is lehetnek. A lábak sötét gesztenyebarnák, csaknem feketék, a lábfejízek sötét gesztenyebarnák. Az egész test és a lábak ritkás, világos szőrökkel, amelyek a potrohszelvények hátulsó szélén gyenge, ritkás sávot alkotnak. A szárnyak átlátszók. H.: 5–10 mm. (1. fotó) – H o s s z ú t o r ú h a n gyadarázs Krombeinella longicollis (Tournier, 1889)

22

Myrmosa Latreille, 1796 A nőstények feje négyszögletes és szélesebb a tornál. Felülnézetben a tor is szögletes, oldalt gyengén benyomott. A rágók belső széle két kicsi foggal. A pontszemek nagyon kicsik, csak egyes példányokon láthatók jól. Farfedő nincs. Fekete és vörösbarna színű állatok. A hímek feje harántos, lekerekített. A szemek sörtéi olyan hosszúak, mint amilyen nagyok az összetett szemek facettái. Az 1. haslemez és néha a 2. haslemez eleje kis fogacskával. A belső szemkeret ép. A hátpajzs domború. A potroh eléggé zömök, teljesen fekete, csak ritkán vörösbarna rajzolatú. A nemzetségbe 3 európai faj, illetve alfaj tartozik, amelyek közül Magyarországon egy faj fordul elő. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A fej kb. 1,3-szer szélesebb az előhátnál. A fejpajzs elülső szélének közepén jól látható bemélyedéssel. A rágók hegyesek, nincs rajtuk fog (8.C ábra). A 3. csápostoríz kb. 1,2-szer hosszabb, mint a 2. csápostoríz (7.B ábra). Az apró pontszemek jól láthatók. A tor feltűnően megnyúlt, kb. 2-szer olyan hosszú, mint amilyen széles. A vállcsúcs lekerekített. A tor első harmadánál egy kiemelkedő harántvarrattal, az 1. haslemez kis dudorral. A fej, valamint a potroh – az 1. potrohszelvény kivételével – fekete, néha sötét gesztenyebarna, az egész tor, valamint az 1. potrohszelvény teljesen, valamint a 2. potrohszelvénynek a töve vörösbarna. A csápok barnásvörösek, a csúcsuk felé sötétednek. A lábak barnásvörösek, vagy barnák. A test alsó részei, a tor oldalai, a lábak és a 6. hátlemez ritkás, sárgás szőrökkel, a többi hátlemez lesimuló, fekete szőrökkel, a fejtetőn és a homlokon ritkás, barnás szőrökkel. H.: 3–7 mm. Nagy elterjedésű palearktikus faj. Magyarországon nagyon gyakori, és főleg a szárazabb, homokos területeket kedveli. Mind a nőstények, mind a hímek egyaránt sok lelőhelyről előkerültek. A Sphecidae fajok élősködője. Ismert fogási időszak: v. 12−x. 25. (2. térkép, 4. fotó) E l ő f o r d u l á s: egész Európában közönséges. Ausztria, Belgium, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Egyesült Királyság, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Írország, Kazahsztán, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna, valamint Kirgízia – G y á s z o s hangyadarázs

Myrmosa atra Panzer, 1801 2 (1) Szárnyasak, hímek. Egyszínű, fekete faj. A szemek a fej körvonalából kidüllednek. A fejpajzs széles, elöl, középen, jól láthatóan kimetszett, a tövénél egy alacsony tarajjal, amely kb. a fejpajzs hosszának közepéig ér. A rágók 4-fogúak (8.D ábra). A 2. csápostoríz egyenlő hosszú a 3. csápostorízzel, és valamivel hosszabb, mint az 1. csápostoríz. A potrohszelvények jól láthatóan elkülönülnek egymástól. A 2. haslemez elejének közepe kis, hegyes, fogszerű nyúlvánnyal (5.E ábra). Az utolsó potrohszelvény csúcsa kivágott, a kivágás mindkét oldalon egyenként 23

lekerekített (6.E ábra). Az egész test világos, szürkés színű, felálló szőrzettel borított, a szőrök a potrohszelvények hátulsó szélén ritkás sávokat alkotnak. A szárnyak átlátszók. H.: 7–11 mm. (3. fotó) – G y á s z o s h a n g y a d a r á z s Myrmosa atra Panzer, 1801 Paramyrmosa Saussure, 1880 A nőstények 1. haslemeze kis dudorral. A farfedő felülete finoman szemecskézett és sűrű szőrzet borítja. A hímek feje kerek. A fejpajzs domború, és egy gyenge, hosszanti taraj van rajta, amely nem éri el a fejpajzs csúcsát. A nemzetségbe 3 európai faj tartozik, amelyek közül Magyarországon egy faj fordul elő. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A rágók hegyesek, a csúcsuk felé sötétednek, nincs rajtuk fog (8.E ábra). Az apró pontszemek csak erősebb nagyításnál láthatók. A tor kb. 1,5-szer hosszabb, mint amilyen széles, elöl a legszélesebb, és kb. a kétharmad részénél kissé ös�szeszűkül. A vállcsúcs hegyes. A fej, valamint a potroh – az 1. potrohszelvény és a 2. szelvény elülső részének kivételével – fekete. (A régebbi gyűjteményi példányoknál a fekete szín „kifakulhat”, és ilyen esetben gyakran „csak” sötét gesztenyebarna!) A csápok, a rágók töve, az egész tor, a lábak, továbbá a 2. potrohszelvény eleje vörösbarna. A fej, a tor háta rövid, világos szőrökkel, a lábak és a tor alsó részei hosszú, ritkás, felálló, világos szőrökkel. H.: 6–9 mm. Mediterrán faj, amely főleg a szárazabb, homokos területeket kedveli. Faunaterületünkön mindenütt előfordul. Magyarországon nagyon gyakori, mind a nőstények, mind pedig a hímek egyaránt sok helyről előkerültek, de általában egy lelőhelyről többnyire csak egy-egy példányban. Ismert fogási időszak: v. 30−x. 04. (3. térkép, 6. fotó) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Fehéroroszország, Franciaország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna és Örményország – B a r n a l á b ú h a n g y a d a r á z s

Paramyrmosa brunnipes (Lepeletier, 1846) 2 (1) Szárnyasak, hímek. A fejpajzson lévő hosszanti taraj eléri a fejpajzs közepét, sőt egy sima él formájában eléri még az elülső szélét is. A rágó 2-fogú (8.F ábra). A 2. csápostoríz hossza megegyezik a 3. hosszával, és egy kissé hosszabb, mint az 1. csápostoríz. A potroh szélesebb, lapított, a potrohszelvények kevésbé különülnek el egymástól. A 2. haslemez közepén nincs fogszerű kiemelkedés (5.F ábra), az utolsó potrohszelvény csúcsa lekerekített (6.F ábra). Az egész test egyszínű, fekete, a

24

szőrzet világos színű, a szőrök a potrohszelvények hátulsó szélein ritkás sávot alkotnak. A szárnyak átlátszók. H.: 5–10 mm. (5. fotó) – B a r n a l á b ú h a n gyadarázs Paramyrmosa brunnipes (Lepeletier, 1846) Myrmillinae Bischoff, 1920 A nőstények feje rendszerint jelentősen szélesebb a tornál. Pontszemek nincsenek. Az 1. csápostoríz kb. 2-szer hosszabb, mint a 2. csápostoríz. A rágók belső széle jól fejlett fogakkal. A 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel. A Magyarországon előforduló fajoknál a farfedő nem fejlődött ki. A hímek kevés kivétellel (Pseudomutilla alnemzetség) szárnyasak. A belső szemkeret ép, nem kimetszett. A pontszemek kicsik. A szárnypikkelyek kicsik. Az elülső szárnyakon 2 vagy 3 könyöksejt, és 1 vagy 2 korongsejt van, a sugárér nem fejlődött ki. A szárnyjegy kicsi, átlátszó. Szőrfésű a 2. hátlemez, és jóval rövidebb szőrfésű a 2. haslemez oldalain van. Az 1. és a 2. haslemezek gyakran hosszanti tarajjal. Myrmilla Wesmael, 1852 A nemzetség fajaira jellemző a nagy, négyszögletes fej, amely szélesebb, mint amilyen hosszú, és a nőstényeknél a tornál is jóval, kb. 1,4–1,6-szer szélesebb. A nőstényeknél az 1. csápostoríz 2-szer, vagy még ennél is többször hosszabb, mint a 2. csápostoríz. A tor vörösbarna színű, a potroh általában fekete. Az 1. és a 2. szelvények hátulsó szélei világos szőrszálakból álló sávokkal, a 3. szelvényt teljesen befedik a világos szőrök. A hímeknél is a fej jelentősen szélesebb a tornál. A fejpajzs elülső széle két dudorral. A rágók többé-kevésbé párhuzamos oldalúak, és a tövükön nincs fog. Az összetett szemek belső szemkerete ép, nem kimetszett. A pontszemek kicsik. Az 1. csápostoríz egyenlő hosszú a 2. csápostorízzel, vagy csak valamivel rövidebb annál. Az elülső szárnyakon 2 könyöksejt, és 1 vagy 2 korongsejt van, sugárér nincs. A Pseudomutilla alnemzetség hímjei szárnyatlanok! 1 (2) A csápízek száma 12. Szárnyatlanok, nőstények. Az 1. haslemezen fogszerű nyúlvány, vagy gyenge taraj van, ha ez alig látható, akkor a rágók a csúcsuk felé nem szélesednek ki (Myrmilla lezginica). A nőstényeknél a csápostorízek felső része tölcsérszerűen kiszélesedik. (Ez a kis példányoknál rosszul látható!) A 4. és az 5. hátlemezek fekete szőrökkel. A csápízek száma 13. Szárnyasak, hímek. A rágó tövi fogacskával. Ha nincs tövi fogacska, akkor a 2. haslemezen nincs taraj. Az alsó farfedő két alacsony, hosszanti tarajjal. ...................................  alnemzetség: Myrmilla Wesmael, 1852 2 (1) A csápízek száma 12. Szárnyatlanok, nőstények. Az 1. haslemezen nincs fogszerű kinövés, vagy taraj. A rágók a csúcs felé nem, vagy csak kissé szélesednek ki. A nőstényeknél a csápostorízek felső része nem szélesedik ki tölcsérszerűen. 25

A 4. és az 5. hátlemezek rendszerint ritkás, világos szőrökkel. A nőstények nagyon hasonlítanak a Mutilla alnemzetség nőstényeihez. Az 1. haslemezen nincs hosszanti taraj. A csápízek száma 13. Szárnyatlanok, de mégis hímek! Az 1. csápostoríz kissé hosszabb, mint a 2. csápostoríz. Az 1. és a 2. haslemezen nincs hosszanti taraj. A hím ivarszerv külső ivarfogójának csúcsa (gonostylus) rövidebb a belső ivarfogónál (volsella), vagy azzal egyenlő hosszú. ........................................................... ................................................................  alnemzetség: Pseudomutilla Costa, 1885 alnemzetség: Myrmilla Wesmael, 1852 A nőstényeknél az 1. haslemez vagy fogszerű nyúlvánnyal, vagy hosszanti tarajjal, csak nagyon ritka, hogy egyik sincs. A fejpajzs elülső széle mély kimetszéssel és két fogacskával. A rágók csúcsuk felé rendszerint kiszélesednek. A 6. hátlemez sűrű, világos szőrökkel, a 4. és az 5. hátlemezek rendszerint fekete, vagy barna szőrökkel. A hímek szárnyasak. A 2. haslemezen nincs hosszanti taraj. A hím ivarszerv külső ivarfogójának csúcsa (gonostylus) némileg hosszabb, mint a belső ivarfogó (volsella). Az alnemzetségbe 11 európai faj, illetve alfaj tartozik, amelyek közül Magyarországon négy faj fordul elő. 1 (10) Szárnyatlanok, nőstények. ........................................................................................  2 2 (3) A rágók a csúcsuk felé nem szélesednek ki. A rágók 4-fogúak, három fog a rágók csúcsán, a 4. fog a rágók belső oldalán található. A csáptő mögötti dudor erősen kiemelkedik, nagy, hegyes és rozsdavörös színű. A csápostor 1. íze legalább olyan hosszú, mint a két utána következő csápostoríz együttvéve (7.D ábra). Az 1. potrohszelvény elejének két oldala egy-egy rövid, hegyes nyúlvánnyal. A 2. haslemez finoman pontozott. A középső és a hátulsó lábszáron 5–6 hosszú tüske található. A fej a vörösbarnától a rozsdabarnáig változó színű, a fejtető gyakran fekete, a homlokon vörösesbarna folttal. A csápok vörösesbarnák, a csúcsuk felé sötétednek. A potroh fekete vagy sötét gesztenyebarna, alul vörösesbarna árnyalattal, a tor és a lábak vörösesbarnák. A fejtető és a tor ritkás, barnás szőrökkel. Mindegyik hátlemez hátulsó széle világos szőrsávval, a 2. hátlemezen lévő szőrsáv középen sem nyúlik meg előrefelé, a 3. hátlemezen a szőrsáv kiterjed a hátlemez egész felületére. H.: 7–9 mm. Kelet-mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon rendkívül ritka, eddig csak Simontornyáról került elő 3 nőstény és 1 hím példánya. Ismert fogási időszak: iv. 14−x. 08. (6. térkép) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Azerbajdzsán, Bulgária, Görögország, Grúzia, Irán, Izrael, Macedónia, Magyarország, Románia, Oroszország, Szerbia, Szíria, Törökország, Türkménia, Ukrajna, Üzbegisztán – K e l e t i h a n g y a d a r á z s

Myrmilla (Myrmilla) lezginica (Radoszkowski, 1885) 3 (2) A rágók a csúcsuk felé jól láthatóan kiszélesednek. ..............................................  4 26

4 (5) Az 1. potrohszelvény elejének két oldala, egy-egy erősen hátrahajló nyúlván�nyal (4.B ábra). A fej sűrűn pontozott, szögletes, és jóval, kb. 1,5-ször szélesebb a tornál. A fejpajzs elülső széle többé-kevésbé egyenes. A rágók a csúcs felé erősen kiszélesednek, a csúcson 3 fog, továbbá egy 4. tompa, gyenge fog a rágó belső oldalán van (9.A ábra). A rágók hosszú, felálló, sötét színű szőrökkel. Az 1. csápostoríz kb. olyan hosszú, mint a 2. és a 3. csápostoríz együttvéve. A csáptő mögötti dudor nem feltűnően magas, és alacsony taréj húzódik a dudor és a szem között. A tor szegletes, sokkal hosszabb, mint amilyen széles (4.B ábra). A Magyarországon előkerült példányok feje többnyire teljesen fekete, ritkán szurokbarna, a csáptő mögötti dudor vörösesbarna. A tor, a csápok, a fejpajzs, valamint a lábak rozsdavörösek, a combok sötétebbek. A potroh fekete, de ritkán előfordul, hogy az 1. potrohszelvény vörösbarna. A fej sűrű, rövidebb, világosabb, és ritkás, hosszabb, felálló, sötétebb szőrökkel, a fejtető (halánték), és a rágók előtt, valamint a lábak világos szőrökkel, a potroh sűrű, lesimuló, fekete szőrökkel, és ritkás, felálló, világosabb szőrökkel is. A hátlemezek hátulsó széle világos szőrsávval, a 2. hátlemezen lévő szőrsáv középen, előrefelé háromszög alakúan megnyúlik, a 3. hátlemezen a világos szőrsáv a hátlemez egész felületére kiterjed. Nagyszámú példány testhosszúságát lemérve, határozottan két nagyság szerint eltérő változatban fordul elő, egy kisebbik a 3–5 mm közötti, és egy nagyobb, a 6–9 mm közötti mérettartományban. A kisebbik méretváltozatot Invrea (1958) Myrmilla calva (Villers) forma perparvula-nak nevezte el. (Természetesen ez az elnevezés ma már érvénytelen). A feltűnő méretbeli különbségnek az eltérő nagyságú gazdaállatok lehetnek az okai. H.: 3–9 mm. Palearktikus elterjedésű faj. Hazánkban (a homokos területek kivételével, ahol viszonylag ritka) szinte mindenütt előfordul, közönséges, olyannyira, hogy kimagaslóan ez a leggyakoribb magyarországi hangyadarázs faj. Gyakran előkerül még a lakott területeken, utcákon is. Élősködő tevékenységét Halictus fajok fészkeiben figyelték meg. A közel 3800 vizsgált példány között 2 rendellenes fejlődésű (gynandromorph) alak is volt (51. és 52. fotó). Ismert fogási időszak: iv. 12−xi. 01. (4. térkép, 8. fotó) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, valamint ÉszakAfrika (Marokkó, Tunézia, Líbia, Egyiptom) – G y a k o r i h a n g y a d a r á z s

Myrmilla (Myrmilla) calva (Villers, 1789) 5 (4) Az 1. potrohszelvény elejének oldalain lévő kinövések rövidek, oldalra állók, nem hátrahajlók. ........................................................................................................ 6 6 (9) A hátulsó csípők belső oldala fogszerű kinövéssel. ...............................................  7 7 (8) Az 1. haslemez hosszanti, magas tarajjal. A csápostorízek sötétek, a felső szélükön egy kissé tölcsérszerűen kiszélesednek, és ezért a végük egy kissé kiáll a csáp hosszanti körvonalából. A fejpajzs elöl középen ívesen kimetszett, a kimetszés elülső peremén egy kis fogacskával. A fejpajzs feltűnően mély, sima, fényes bemélyedéssel, amelyet 27

magas szegély határol. A rágók csúcsuk felé erősen kiszélesednek, a csúcsukon 3 foggal, továbbá egy 4. kis, alig kiemelkedő fog a rágók belső szélén, kb. középen található. A csáptő mögötti dudor nagy, a csúcsa fekete. Az 1. csápostoríz olyan hosszú, mint a 2. és a 3. csápostorízek együttesen. A tor négyszögletes, csak kissé hosszabb, mint amilyen széles, az elülső szögletei nem hegyesek. Az 1. haslemez hosszanti tarajjal, amely alacsony, és a közepe felé egy tövis alakú nyúlványba megy át. A fej rozsdavörös, az elülső részén többé-kevésbé fekete vagy barna, a rágók rozsdavörösek, a csúcsuk feketés, vagy lehetnek teljesen barnák. A tor rozsdavörös, a lábak feketék vagy barnák, a potroh fekete, vagy barnásfekete. Az 1. és a 2. hátlemez hátulsó széle sárgás szőrsávval, a 2. hátlemezen lévő világos szőrsáv középen, háromszög alakúan előrefelé megnyúlik, a 3. hátlemezt teljesen befedik a világos színű szőrök. A 4. és az 5. hátlemez elszórtan szőrözött, a szőrök sárgásak és a hátlemezek hátulsó szegélyén sűrűbbek. A tor és a potroh ritkás, felálló, hosszú, barna szőrökkel, a lábak ritkás, felálló, világos szőrökkel. H.: 5–10 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon rendkívül ritka, csak három helyről került elő. Megjegyezzük, hogy a régebben Myrmilla erythrocephala-ként azonosított gyűjteményi példányok szinte kivétel nélkül Myrmilla mutica-nak bizonyultak! Ismert fogási időszak: iv. 25−vii. 26. (5. térkép, 10. fotó) E l ő f o r d u l á s: Lelej (2002) szerint előfordul Ausztriában, Bulgáriában, Cseh Köztársaságban, Franciaországban, Görögországban, Horvátországban, Jugoszláviában, Macedóniában, Magyarországon, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Szlovákiában, valamint Észak-Afrikában és a Közel-Keleten (Egyiptom, Tunézia és Izrael, Libanon) – V ö r ö s f e j ű hangyadarázs

Myrmilla (Myrmilla) erythrocephala (Latreille, 1792) 8 (7) Az 1. haslemezen egy kis dudor van. A csápostorízek a felső végükön nem állnak ki a csáp körvonalából. A fej a szemek mögött megnyúlt, négyszögletes, hátul lekerekített, jóval, kb. 1,4-szer szélesebb, mint a tor. A fejpajzs elöl egyenes, a rajta lévő bemélyedést oldalról és hátulról egy magas, hullámos tetejű taraj szegélyezi. A csáptő mögötti dudor nagyon kicsi, sokszor alig látható, és kis taraj húzódik a dudor és a szem között. A rágók a csúcson 3-fogúak, a csúcsuk felé kiszélesednek, egy 4., alig látható kis fogacska a rágók belső oldalán van (9.C ábra). A rágók hosszú, felálló, sötét színű szőrökkel. Az arc − a szemektől lefelé − valamint a rágók, a csápok − a csápcsuklóíz és az első három csápostoríz kivételével, amelyek jóval világosabbak − sötét szurokbarnák, a fej a szemek felett és a tor vörösbarna, a potroh fekete. Az egész test ritkás, hosszú, felálló barnás szőrökkel, a csápokon, a rágókon, a fejpajzson, a lábakon található szőrök világosabbak. A potroh sűrű, lesimuló, fekete szőrökkel. Mindegyik hátlemez hátulsó széle világos szőrsávval, a 2. hátlemezen lévő szőrsáv középen, előrefelé háromszög alakúan megnyúlik, a 3. hátlemezt teljesen befedik a világos színű szőrök. H.: 6–11 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon a kötöttebb jellegű talajokon nagyon gyakori, sokfelé előkerült, de ritkábban a kifejezetten homokos jellegű területeken is megtalálható. A gyűjteményekben a Myrmilla erythrocephala néven szereplő példányok szinte kivétel nélkül a Myrmilla mutica fajnak bizonyultak! Ismert fogási időszak: iv. 22−xi. 09. (7. térkép, 12. fotó)

28

E l ő f o r d u l á s: Bosznia és Hercegovina, Cseh Köztársaság, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Törökország és Észak-Afrika (Egyiptom). (M e g j e g y z é s: André (1903) eredetileg a Myrmilla erythrocephala változataként írta le.) – B u s a f e j ű h a n g y a d a r á z s

Myrmilla (Myrmilla) mutica (André, 1903) 9 (6) A hátulsó csípők belső oldalán nincs fogszerű nyúlvány. A fejpajzson lévő bemélyedést taraj szegélyezi, a fejpajzs elülső széle két jól látható fogacskával. A rágók 3-fogúak, az első fog a legnagyobb, és a csúcsa felé sötétedik. A csáptő mögött dudor hegyes. A tor hátul a legszélesebb. Az 1. haslemez középvonalában egy kis, tompa fogacska van. Az 1. potrohszelvény eleje, kétoldalt, egy-egy kis fogszerű dudorral, amelyek nem hajlanak hátrafelé. A fej, a lábak és a tor rozsdavörösek, a potroh sötét szurokbarna, csaknem fekete. A csápok barnásvörösek, a csúcsuk felé sötétednek. A csáptő mögötti dudor és környéke sötétebb, szurokbarna. A fej és a tor hosszú, felálló, sötétebb, és rövid, lesimuló, világosabb szőrökkel. Az 1. hátlemezen nincs világos szőrsáv, a 2. hátlemezen a világos szőrsáv középen, előrefelé, háromszög alakúan megnyúlik, a 3. hátlemezen a világos szőrsáv kiterjed a hátlemez egész felületére. A lábak és a potroh alsó részei felálló, ritkás, világos, a 4. és az 5. hátlemezek világos barnás szőrökkel. H.: 6–12 mm. Kelet-mediterrán elterjedésű faj. Magyarországi példányt a gyűjteményekben nem láttunk. Az MTM gyűjteményében két nőstény példány van „Szászkézd” (Erdély) lelőhelyről. Ez a faj Magyarországon feltehetően nem él. E l ő f o r d u l á s: Oroszország, Románia, Ukrajna, valamint Azerbajdzsán, Grúzia, Irak, Irán, Örményország, Törökország és a Közel-Kelet (Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria) –Kaukázusi hangyadarázs

[Myrmilla (Myrmilla) caucasica (Kolenati, 1846)] 10 (1) Szárnyasak, hímek. ..................................................................................................  11 11 (15) A rágók tövénél nincs lebeny. .................................................................................  15 13 (14) A fejpajzs lapos, nincs rajta kiemelkedő taraj, csak két kicsi dudor van az elülső részén. A rágók oldalszélei csaknem párhuzamosak, a belső szélükön két kis dudor van a csúcs közelében, és egy nagyobb, csaknem félkör alakú lebeny van a rágók belső oldalán. Az 1. csápostoríz egyenlő hosszú a 2.-kal, vagy annál valamivel rövidebb. Az 1. haslemez egy alacsony, fogszerű dudorral, vagy gyenge, hosszanti tarajjal. A 2. haslemez szőrfésűvel. A fej barnásvörös, a szemek mögött egy világosabb folttal. A csápostorízek a barnásvöröstől a feketéig változó színűek lehetnek. A tor sárgásvörös vagy barnásvörös, alul sötétebb. A fej és a lábak ritkás, világos szőrökkel. Az 1–4. hátlemezek hátulsó szélén ritkás, világos szőrökből álló sáv található. Az elülső szárny 2 könyöksejttel és 2 korongsejttel. H.: 7–9 mm – K a u k á z u s i h a n g y a d a r á z s [Myrmilla (Myrmilla) caucasica (Kolenati, 1846)] 29

14 (13) A fejpajzs homorú, oldalt tarajjal, amely elöl két kis dudorban végződik. A rágók keskenyek, a csúcsuk levágott és három foggal ellátott, az oldalaik párhuzamosak. A fej nagyjából négyszögletes. A fejpajzs középen keskenyen, de mélyen kimetszett, a kimetszés két szélén egy-egy feltűnően hosszú, hegyes dudorral. A csáptőbütykök feketék, hegyesek. A csápostor 2. íze kb. olyan hosszú, mint a 3. csápostoríz. A pontszemek kicsik, a hátulsók kevesebb, mint 2-szer vannak közelebb egymáshoz, mint az összetett szemekhez. Az 1. potrohszelvény alja hosszanti tarajjal, amelynek közepe hegyes, fog alakú, és ez a fog sokkal nagyobb, mint a Myrmilla mutica-nál. A fej rozsdavörös, a szemek környéke és a homlok teljes elülső része, hasonlóképpen a fejpajzs is, valamint a rágók, a csápok, a lábak és a tor is feketék. Az előhát hátulsó része, a középhát, a hátpajzs, a középtoroldalak egy része és az áltorszelvény nagy része rozsdavörös. A test felső részei gyér, fekete, felálló szőrökkel, kivéve a fejtetőt és az áltorszelvény lehajló részét, amelyek szőrei világosabbak, a test alsó oldalán és a lábakon a szőrök szürkések. A szárnyak kevésbé átlátszók, „füstösek”. H.: 9–12 mm. (9. fotó) – V ö r ö s f e j ű h a n g y a d a r á z s Myrmilla (Myrmilla) erythrocephala (latreille, 1792) 15 (11) A rágók töve lebenyszerűen kiszélesedik. .............................................................  16 16 (17) A rágók 4-fogúak, a csúcson 3 foggal, a 4. fog a rágók belső szélén, kb. középtájon található, és a tövüknél lebenyszerűen kiszélesednek. A 2. haslemezen nincs hosszanti taraj. A fejpajzs elülső széle többé-kevésbé egyenes, két dudorral, egyenlő távolságra egymástól és a rágók tövétől. A csápostor 1. és 2. íze kb. egyenlő hosszú. A fej barnásvörös, gyéren pontozott, nagyon fényes, az elülső része a szemek közepéig, valamint a rágók vörösesbarnák. A csápok világosbarnák, a tor rozsdavörös, alul gesztenyebarna, a potroh és a lábak sötét szurokbarnák, a lábfejek világosabbak. Az egész test ritkás, felálló, hosszú, világos szőrökkel, a hátlemezeken világos szőrökből álló foltok, vagy sávok nincsenek. A szárnyak átlátszók. Az elülső szárny 2 könyöksejttel és 1 korongsejttel. H.: 8–10 mm – K e l e ti hangyadarázs Myrmilla (Myrmilla) lezginica (Radoszkowski, 1885) 17 (16) A rágók 3‑ vagy 4-fogúak. .......................................................................................  18 18 (19) A rágók 4-fogúak, középen kiszélesednek. A 2. és az utolsó haslemez fogszerű nyúlvánnyal (tarajjal). A fejpajzs előrenyúló, háromszög alakú, felülete sima, fényes, a csúcsa közepén egy nagy, fogszerű dudorral. A rágók 4-fogúak, három fog a rágó csúcsán, a 4. fog, amelynek töve erősen kiszélesedik, a belső oldalon, kb. középtájon található (9.B ábra). Az 1. csápostoríz alig valamivel hosszabb, mint a 2., amely kb. olyan hosszú, mint a 3. csápostoríz. A csápostorízek végig rövid, sűrű, le30

simuló, sötétbarna szőrökkel. A pontszemek kicsik, az összetett szemek belső szemkerete ép, nem kimetszett. A 2. haslemez fogszerű nyúlvánnyal (tarajjal) (6.A ábra). A 2. haslemez durván pontozott. A fej fekete vagy barna, néha többkevesebb vörös színárnyalattal. A csápok mögötti dudor sötét, vörösesbarna színű. A tor rozsdabarna, az oldala gyakran fekete. A potroh fekete, az 1. szelvény ritkán vöröses. A fej és a tor elülső részei felálló, ritkás, világos szőrökkel, a többi testrész is felálló, ritkás, világos szőrökkel. A potrohszelvényeken elszórtan álló, világos, hosszú szőrszálak találhatók, amelyek a szelvények hátulsó részén gyenge sávot alkotnak. A szárnyak barnás árnyalatúak, kevésbé átlátszók. Az elülső szárnyakon 2 könyöksejt és 1 korongsejt van. H.: 5–9 mm. (7. fotó) – G y a k o r i h a n g y a d a r á z s Myrmilla (Myrmilla) calva (Villers, 1789) 19 (18) A rágók 3-fogúak, a csúcsuk felé nem szélesednek ki. A 2. haslemez középvonalában, valamint az utolsón, nincs fogszerű nyúlvány. A faj hímjei hasonlítanak a Myrmilla erythrocephala hímjeihez, attól a következőkben különböznek: a Myrmilla mutica-nál a rágók a csúcs felé csak gyengén szélesednek ki, 3-fogúak, a belső fog tompaszögű háromszög alakú (9.D ábra). A fejpajzs elöl egyenes. Az összetett szemek belső széle nem kimetszett, a pontszemek kicsik, lapos háromszög alakban helyezkednek el. Az 1. haslemezen nincs magas taraj. (Ezzel különbözik a Myrmilla lezginica hímtől is, ahol a rágók középen nagyon szélesek, de a kiszélesedés derékszöget alkot, továbbá a fej hátrafelé erősen keskenyedik!) A 2. haslemez feltűnően sűrűn, finoman pontozott. A fej hátulsó része és a tor felül (előhát, középhát, a szárnypikkelyek, a hátpajzs, valamint az áltorszelvény nagyobbik, elülső része) vörösesbarna, a test többi része fekete. Az egész test hosszú, felálló szőrökkel, amelyek az 1–3. hátlemezek hátulsó szélén gyenge sávot alkotnak. A szárnyak szürkésbarnás árnyalatúak, alig átlátszók. Az elülső szárnyak 2 könyöksejttel és 2 korongsejttel. H.: 8–10 mm. (11. fotó) – B u s a f e j ű h a n g y a d a r á z s Myrmilla (Myrmilla) mutica (André, 1903 alnemzetség: Pseudomutilla Costa, 1885 A nőstények nagyon hasonlítanak a Myrmilla alnemzetség nőstényeihez. Az 1. haslemezen nincs sem fogszerű kinövés, sem pedig hosszanti taraj. A 4. és az 5. hátlemez rendszerint ritkás, világos szőrökkel, a 6. hátlemez világos szőrökkel van befedve. Az alnemzetségre jellemző, hogy a hímek is szárnyatlanok. Az 1. csápostoríz csak valamivel hosszabb, mint a 2. csápostoríz. Az 1. és a 2. haslemezen nincs hosszanti taraj. A farfedő két oldalnyúlvánnyal. A hím ivarszerv külső ivarfogója (parameron) rövidebb, mint a belső ivarfogó (volsella), vagy azzal egyenlő hosszú. Az alnemzetségbe 6 európai faj tartozik, amelyek közül Magyarországon csak egy faj fordul elő. 1 (4) Szárnyatlanok, nőstények. ........................................................................................  2 31

2 (3) A 4. és az 5. hátlemez hátulsó szélén nincs világos szőrszálakból álló sáv, hanem csak ritkás, fekete szőrök vannak. A fejpajzs elöl szélesen kimetszett, a kimetszést oldalt egy-egy hegyes fog határolja. A rágók hegyesek, a csúcsukon egy hosszú, hegyes fog, a belső oldalon két vagy három, háromszög alakú, rövid és többé-kevésbé tompa foggal. A csápostor 2. íze majdnem olyan hosszú, mint következő két csápostoríz együttesen. A tor négyszögletes, az oldalai párhuzamosak, alig hosszabb, mint amilyen széles. Az elülső szegletek jól láthatók, kissé hegyesek. A tor felülete hosszanti irányban erősen ráncoltan pontozott. A potroh tojásdad, az 1. szelvény rövid, fényes, szórtan pontozott, az oldalain egy-egy kis, tompa foggal, alul nincs sem fog, sem kiemelkedő taraj. A 2. hátlemezen sűrűn elhelyezett kicsi, és ritkásan elhelyezett nagyobb gödröcskék találhatók. A test fekete, a fejpajzs, a rágók − a csúcsuk kivételével − a csápok, a tor, a lábfejek és a potroh 1. szelvényének a töve többé-kevésbé sötét rozsdavörösek. Ritkán a fejtetőn is előfordul egy kis vöröses folt. A potroh alsó része majdnem mindig többé-kevésbé barnás. A 4–6. hátlemezek többé-kevésbé sűrű, fekete szőrökkel. Az első két hátlemez hátulsó széle és az egész 3. hátlemez világos szőrökből álló, széles szőrsávval, a 2. hátlemezen lévő szőrsáv közepén, előrefelé, háromszög alakúan megnyúlik. A farfedő világos szőrökkel, a fej, a tor és a potroh ritkás, felálló, barnás szőrökkel, a hátlemezek hátulsó széle, valamint a test alsó részei, és a lábak fehéres szőrökkel. H.: 5–10 mm. Mediterrán elterjedésű faj. Magyarország területéről Bajári (1954) szerint egy hím példánya Kiskunfélegyházáról került elő, de ezt a példányt nem találtuk meg az MTM gyűjteményében. Lehetséges, hogy téves volt a determinálás, és ez az adat került be az irodalomba. Hazai előfordulásának bizonyításához további példányok előkerülésére van szükség, addig is, amíg ez nem sikerül, úgy tekinthetjük, hogy ez faj Magyarországon nem él. Irodalmi adatok szerint gazdái Halictus és Osmia fajok. E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Bulgária, Franciaország, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szerbia, valamint Észak-Afrika (Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia, Egyiptom), továbbá a Közel-Kelet (Szíria) – S u t a h a n g y a d a r á z s

[Myrmilla (Pseudomutilla) capitata (Lucas, 1849)] 3 (2) A 4. és az 5. hátlemez hátulsó szélén is van piszkosfehéres (vagy sárgás) színű szőrsáv. A Myrmilla capitata-tól abban különbözik, hogy minden hátlemez hátulsó szélén világos szőrsáv található. Nagyon feltűnő, hogy a tor hátulsó része kiöblösödik, azaz hátul a legszélesebb. A fejpajzs lapos, elöl egy harántbemélyedéssel, a harántbemélyedés szélein egy-egy kis dudorkával, amelyek közelebb vannak a rágók tövéhez, mint egymáshoz. A rágók 3-fogúak, a hegyük fekete, a rágók tövén is egy lekerekített, kiszélesedő nyúlvánnyal (9.E ábra). A csáptő mögötti dudor kicsi, nem kúp alakú. Az 1. csápostoríz több mint 2-szer hosszabb, mint a 2. csápostoríz. A tor kb. 1,4–1,5-szer hosszabb, mint amilyen a legkisebb szélessége. Torpikkely nincs. A fej és a potroh fekete, néha a fejtetőn barnásvörös folt található, a csápok és a lábak sötét szurokbarnák, a fejpajzs, a rágók (kivéve a rágók fogacskáit, amelyek feketék), valamint a tor rozsdavörösek. A fejtetőn és a toron 32

ritkás, barna szőrök, a fej és a potroh alsó részein, valamint a lábakon ritkás, világos szőrök, az 1–5. hátlemezen sárgás, sűrű szőrökből álló szőrsávok vannak, a sáv a 2. hátlemezen, középen, előrefelé háromszög alakúan megnyúlt. A 4–6. hátlemez világos szőrökkel. H.: 5–8 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon a ritka fajok közé tartozik, aránylag kevés helyről került elő. Egyaránt előfordul a homokos és a kötöttebb talajú területeken, de a homokos területeken azért valamivel gyakoribb. Az MTM gyűjteményében csak nőstény példányok vannak, hím példány egy sem nem volt, 1995-ben azonban Muskovits J. gyűjteményébe az első hazai hím példány is bekerült. Elsősorban Budapest környékén gyűjtötték, továbbá néhány alföldi helyen és a Velencei-tó környékén. Ismert fogási időszak: vi. 04−ix. 14. (8. térkép, 14. fotó) E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Bulgária, Görögország, Macedónia, Magyarország, Románia, Oroszország, Szerbia, Törökország, Ukrajna, valamint Kazahsztán, Üzbegisztán és Szíria –Gyalog hangyadarázs

Myrmilla (Pseudomutilla) glabrata (Fabricius, 1775) 4 (1) Szárnyatlanok, de mégiscsak hímek, a hímekre jellemző összes tulajdonságok tisztán kivehetők. .......................................................................................................  5 5 (6) A 4–6. hátlemezek fekete szőrökkel. A fej fekete, ritkán egy kis vöröses folttal a fejtetőn. A fej majdnem négyszögletes, jóval szélesebb, mint amilyen hosszú, majdnem kétszer olyan széles, mint a tor. A fej hátrafelé gyengén keskenyedik, a hátulsó szögletei erősen lekerekítettek. Felülete sima, fényes, kevéssé pontozott. A fejpajzs elülső széle csaknem egyenes vonalú. A rágók eléggé keskenyek, kissé íveltek, az oldalaik párhuzamosak, a csúcsuk levágott, 3 fogúak. A tor keskeny, a középtor és az utótor között oldalról erősen benyomott. A toron az egyes szelvények közötti varratok jól láthatók. A tor felülete erősen, pontozottan redőzött. Az áltorszelvény hátrafelé lankásan hajlik le. A potroh tojásdad, az 1. szelvény rövid, jóval keskenyebb, mint a következők, elöl lekerekítetten levágott, fényes, finoman pontozott, az elején kétoldalt egy-egy kis, tompa fogacskával. A rágók és a fejpajzs halványsárgák, vagy világos rozsdavörösek, a csápok többé-kevésbé barnásvörösek. A tor teljesen rozsdavörös, néha egy kissé barnás. A lábak barnásak, vagy barnásvörösek, a lábfejek világosabbak. A potroh fekete, vagy barnásfekete, az 1. szelvény töve többé-kevésbé vöröses, ugyanúgy, mint a haslemezek. Az első három hátlemez hátulsó szélén aranysárga szőrökből álló sávok vannak, a 2. hátlemezen lévő szőrsáv középen, előrefelé, háromszög alakúan megnyúlt. A fej, a tor és a potroh hosszú, barna, gyéren álló szőrökkel, az áltorszelvény hátsó részén a szőrzet fehéressé vagy sárgává válik. H.: 5–10 mm – Suta hangyadarázs [Myrmilla (Pseudomutilla) capitata (Lucas, 1849)] 6 (5) Az 1–6. hátlemezek világos (fehéres) színű szőrökkel, amelyek a hátlemezek hátulsó szélén sávot alkotnak. A 2–6. hátlemezeken lévő sávok középen, előrefelé, háromszög alakúan megnyúlnak.

33

A toron lévő szelvények közötti varratok nagyon jól láthatók. A fej kb. 1,5szer szélesebb, mint az előhát. A fejpajzs elülső része két hosszú, vékony foggal, amelyek előrefelé irányulnak. (A száraz példányokon gyakran le vannak törve!) A rágók a csúcsuk felé gyengén kiszélesednek, a csúcsukon három foggal, amelyek közül a belső széles, lapos, „levágott” (9.F ábra). A rágók tövén nincs fog, csak egy lebenyszerű kiszélesedés. A fej, a csápok és a potroh feketék, a lábak sötét gesztenyebarnák, a lábfejek világosabbak. A rágók és a tor sárgásvörösek, a tor oldalai rendszerint némileg sötétebbek. A fejtető ritkásan álló, fekete szőrökkel, a fej alsó részei, a lábak és a potroh alsó részei ritkás, világos szőrökkel, a tor felső részei ritkás, felálló, barna szőrökkel, az 1–6. hátlemezeken világos szőrökből álló sávokkal, amelyek a 2–6. hátlemezeken középen, előrefelé megnyúlnak. H.: 4–7 mm. (13. fotó) – G y a l o g h a n g y a d a r á z s Myrmilla (Pseudomutilla) glabrata (Fabricius, 1775) Platymyrmilla André, 1900 Az ebbe az alnemzetségbe tartozó nőstények igen könnyen felismerhetők a fej alakjáról, amely négyszögű, hosszában feltűnően erősen megnyúlt, és valamivel szélesebb a tornál. A rágók a csúcsuk felé kiszélesednek. A fejpajzs elülső széle két lapos dudorral. A rágók belső szélén, a csúcs előtt, két nagy fogacskával. Az 1. csápostoríz kb. 2-szer hos�szabb, mint a 2. csápostoríz. A középtor oldalai hátrafelé észrevehetően keskenyednek. A középtor oldallemezei magas taréjjal a csípő előtt. Torpikkely nincs. A potroh fehéres színű rajzolatát az 1–5. hátlemezek hátulsó részén lévő sávok alkotják. A hímek fejpajzsa elöl, hosszanti tarajjal, amely kettéválik, és két kis dudorban végződik. A rágók lapátszerűek, belső szélükön, a csúcsuk előtt egy-egy kis foggal, de a tövükön nincs fogacska. Az 1. csápostoríz alig észrevehetően rövidebb, mint a 2. Az 1. haslemezen nincs taraj. A nagyobb példányoknál a 2. haslemez hosszanti tarajjal. A 2. hátlemezen lévő szőrfésű 2-szer hosszabb, mint a 2. haslemezen lévő. Az elülső szárnyak 2 könyöksejttel és 2 korongsejttel, a sugárér nem fejlődött ki. A nemzetségbe csak 1 faj tartozik, amely Európában előfordul, amely Magyarországon feltehetően nem él. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A fej feltűnően megnyúlt. A rágók hegyesek, 2-fogúak, a hosszú, hegyes fog mellett a rágók belső szélén egy-egy kis, tompa fog van. Az 1. csápostoríz hosszabb, mint a 2. és a 3. csápostorízek együttesen. A tor elöl a legszélesebb, és kb. a kétharmad részénél a legkeskenyebb. Felül a tor hosszanti barázdákkal, a tor oldalai simák. Az 1. potrohszelvény elején, kétoldalt egy-egy kis, hegyes, kissé előreálló dudorral. Farfedő nincs. A 6. hátlemez gödröcskékkel, és középen egy hosszanti, sima felülettel. A fejtető és a tor vörös vagy barnásvörös, a fej alsó részei, a tor oldalai és a lábak gesztenyebarnák, a potroh sötét gesztenyebarna, csaknem fekete. A csápok feketék, a tövük felé vörösbarnák. A fejtető és a tor ritkás, felálló, sötét szőrökkel. A fej alsó részei, a lábak és a haslemezek ritkás, világos szőrökkel, amelyek a haslemezek hátulsó szélén gyenge harántsávot alkotnak. Mindegyik 34

hátlemez hátulsó széle világos szőrsávval, a 2. hátlemezen található szőrsáv a középvonalban, előrefelé, háromszög alakúan megnyúlik, a 6. hátlemezt a sárgás szőrök teljesen befedik. Nagy termetű faj, hossza: 10–16 mm. Kelet-mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon valószínűleg nem él, noha két nőstény példány is van az MTM gyűjteményében, az egyik „Hungaria”, a másik Erdélyből „Szászkézd” lelőhellyel. (15. fotó) E l ő f o r d u l á s: Görögország, Macedónia, Moldávia, Románia, valamint a Közel‑ és a Közép-Kelet (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Törökország, Irán, Irak, Szíria, Izrael) – Ö t sávos hangyadarázs

[Platymyrmilla quinquefasciata (Olivier, 1811)] 2 (1) Szárnyasak, hímek. A hátulsó csípők belső oldala tarajjal. A fej, a tor, a lábak, a 3–7. potrohszelvények és a 2. haslemez feketék, az 1. és a 2. potrohszelvény rozsdavörös. A fej alul, a tor oldala és a lábak gesztenyebarnák. A csápok vörösbarna árnyalatú feketék. Az egész test és a lábak ritkás, világos, szőrökkel, a homlokon, a középháton, a szárnypikkelyeken, a hátpajzson és a hátlemezeken a felálló szőrök feketék. A hátlemezek ritkás, világos szőrökből álló sávokkal. A fejtető és a tor ritkás, felálló, fekete szőrökkel, a fej alsó részei, a lábak és a haslemezek ritkás, világos szőrökkel, amelyek a haslemezek hátulsó szélén gyenge sávot alkotnak. A 6. hátlemezen a szőrök sárgásak. A szárnyak meglehetősen sötétek, az erek barnák. H.: 10–15 mm – Ö t s á v o s h a n g y a d a r á z s [Platymyrmilla quinquefasciata (Olivier, 1811)] Mutillinae Latreille, 1802 A nőstények esetében a tor oldalai íveltek, nem szélesebbek, mint az áltorszelvény. A 2. hátlemez szőrfésűvel. A farfedő rendszerint ki van fejlődve. A hímek belső szemkerete többé-kevésbé mélyen kivágott, a kivágás közelebb van a szemek felső széléhez, mint az alsó szélükhöz. A szemek nem szőrözöttek. A szárnypikkelyek nagyok, elérik a hátpajzs és a középhát közötti varratot, vagy túlnyúlnak a varraton. A sugárér ki van fejlődve. A hím ivarszerv külső ivarfogójának csúcsa (gonostylus) erősen felfelé hajlik. Szőrfésű rendszerint a 2. hátlemezen van, ritkábban (redukálódva) a 2. haslemezen is. tribusz Mutillini Latreille, 1802 A nőstényeknél a potroh világos rajzolatait a hátlemezeken lévő világos szőrfoltok vagy sávok alkotják. Torpikkely nincs. A hímek pontszemei kicsik, az elülső pontszem átmérője kisebb, mint a távolság közte és a hátulsó pontszemek közötti távolság. A rágók tövének belső szélén nincs fog. Az elülső szárny 3 könyöksejttel és 2 korongsejttel. A szárnyjegy átlátszó. A szárnypikkelyek hosszúak, túlérnek a hátpajzs és a középhát varratán. A 2. hátlemez szőrfésűvel. 35

Ctenotilla Bischoff, 1920 A nőstényeknél a fejpajzs az elülső szélen lévő kiemelkedés előtt bemélyedt és középen, a tövénél egy dudorral. A rágók tövén nincsenek fogak. Az 1. csápostoríz kb. 1,5szer hosszabb, mint a 2. csápostoríz. Farfedő van. A hímek rágói 2-fogúak, a tövük felé egy félkör alakúan kiszélesedő nyúlvánnyal. A hátulsó csípők belső oldala tarajjal. A 4–6. hátlemezek közepe hosszanti tarajjal. Az alsó farfedő két oldalsó dudorral és egy széles kiemelkedéssel, amelyet oldalról szőrcsomók határolnak. A nemzetségbe mindössze 1 európai faj tartozik, amely Magyarországon nem fordul elő. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. Jellemző erre a fajra, hogy a tor hátulsó részén pálcikaszerű kinövések vannak 2–3 sorban, a tor hosszára merőlegesen, harántosan. A rágók 3-fogúak. Az 1. csápostoríz sokkal hosszabb, mint a 2., amely egy kissé rövidebb, mint a 3. csápostoríz. A belső szemkeret nem kimetszett. A tor hátul a legszélesebb. Az 1. potrohszelvény elején, kétoldalt, nincs dudor. Az 1. haslemez kiemelkedő, fogszerű nyúlvánnyal, a 2. haslemez hosszanti tarajjal. A farfedő megnyúlt, tojás alakú, szegélyezett, a felülete granulált, oldalról világos szőrök szegélyezik. A 2. hátlemez szőrfésűvel. A fej fekete, a fejtető és az előtor vörösbarna színű, a lábak valamivel sötétebb barnák, csaknem feketék, a lábfejek világosabbak. A csápok vörösesbarnák, a tövük felé jóval világosabbak. A tor rozsdavörös, az oldalain sokkal sötétebb. A lábak és a potroh vörösbarnás árnyalatú feketék. A fej ritkás, fekete szőrökkel, a fejtető lesimuló mézsárga színű szőrökkel, a tor háta ritkás, aranyossárga szőrökkel. Az 1. hátlemez hátulsó széle ép, világos szőrsávval, a 2.-on is, amely középen, előrefelé, háromszög alakúan egy kissé megnyúlik, a 3.-on a szőrsáv az egész hátlemezre kiterjed, a többi hátlemezen nincs szőrsáv. A potroh alul, ritkás, világos szőrökkel, amelyek a haslemezek hátulsó szegélyén gyenge sávokat alkotnak. H.: 6–10 mm. Kelet-mediterrán elterjedésű faj. A hazai gyűjteményekben − beleértve az MTM gyűjteményét is − magyarországi példány egyetlenegy sincs, ezért joggal feltételezhetjük, hogy ez a faj Magyarországon nem él. E l ő f o r d u l á s: Bulgária, Görögország, Horvátország, Macedónia, Románia, Szerbia, Ukrajna, valamint a Közel‑ és a Közép-Kelet (Azerbajdzsán, Örményország, Törökország, Irán, Szíria) – F é s ű s h a n g y a d a r á z s

[Ctenotilla caeca (Radoszkowski, 1879)] 2 (1) Szárnyasak, hímek. A fejpajzs harántos, felülete sűrűn pontozott. A rágók 2-fogúak, feketék, a csúcsfog hosszú, hegyes, a belső fog tompa, lekerekített. A 2. csápostoríz több mint 2-szer hosszabb, mint az 1., és csak valamivel hosszabb, mint a 3. (7.G ábra). A pontszemek nagyon kicsik. Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett. Az 1. haslemez hosszanti tarajjal, amely fordított Y-alakban hátrafelé kiszélesedik. A 4–6. hátlemezek középvonalában, végig, hosszanti, gyenge taraj van. Egyszínű fekete, kivéve az 1–3. potrohszelvényeket, amelyek néha vörös36

barnák. A fej, az előtor, a hátpajzs és az áltorszelvény ritkás, világos szőrökkel, a középhát és a szárnypikkelyek sötét szőrökkel. A világosan szőrözött potrohrészek felálló, ritkás, világos, a potroh többi részén sötét szőrökkel, a hátlemezeken nincsenek világos szőrfoltok, vagy szőrsávok. Az elülső szárnyak feltűnően sötétek, „füstösek”, teljes felületük barnás színű. H.: 9–16 mm – F é s ű s hangyadarázs [Ctenotilla caeca (Radoszkowski, 1879)] Mutilla Linnaeus, 1758 A nőstényekre jellemző az erőteljes, párhuzamos oldalú, négyszögletes tor, valamint a változatos, világos szőrsávokkal és szőrfoltokkal rajzolt potroh. A fej lekerekített, általában szélesebb a tornál. Az 1. potrohszelvény teljes szélességében ízesül a másodikkal. Az 1. csápostoríz kb. 1,5–2,0-szer hosszabb, mint a 2. Farfedő nincs, vagy fejletlen. A 6. hátlemez rendszerint világos szőrökkel van befedve. A hímek összetett szemének a belső szemkerete kimetszett, a pontszemek kicsik. A rágók jelentősen kiszélesednek a csúcsuk felé. A fejpajzson hosszanti barázda található. A 2. csápostoríz csaknem 2-szer rövidebb a 3. csápostoríznél. A hátulsó csípők belső oldala tarajjal. Az 1. haslemez is hosszanti tarajjal. A szárnyak többé-kevésbé sötétek. A szárnyjegy nagy. A könyöksejtek száma három. A potroh fémfényű kékesfekete. A nemzetségben 3 európai faj van, amelyek közül 2 faj Magyarországon is előfordul. A Magyarországon előforduló legnagyobb termetű hangyadarazsak tartoznak ebbe a nemzetségbe. 1 (6) Szárnyatlanok, nőstények. ........................................................................................  2 2 (3) A fej az előtornál kb. 1,3–1,5-szer szélesebb. A rágók 3-fogúak. Az 1. csápostoríz kb. olyan hosszú, mint a 2. és 3. együttesen. A fej és a tor rozsdavörös, a csápok és a lábak némileg sötétebbek, a potroh fekete. A fej és a tor felső részei ritkás, lesimuló, világos, szőrökkel, valamint felálló, barnás szőrökkel. Az 1. hátlemez teljes felülete fehéren szőrözött, a 2. és a 3. hátlemez két oldala 2-2 nagy, fehér szőrfolttal, a többi hátlemezen nincs szőrsáv, sem szőrfolt. Nagy termetű faj, hossza: 10–16 mm. Mediterrán elterjedésű faj. Magyarországról sem nőstény, sem hím példányát nem ismerjük, ez a faj nálunk valószínűleg nem él. Legközelebbi ismert lelőhelye Bajári (1956) szerint Zágráb (Horvátország). (20. fotó) E l ő f o r d u l á s: Franciaország, Görögország, Horvátország, Olaszország, Spanyolország, Ukrajna, valamint Észak-Afrika (Algéria, Marokkó) és Közel-Kelet (Törökország, Szíria, Palesztína, Egyiptom) – Ö t f o l t o s h a n g y a d a r á z s

[Mutilla quinquemaculata Cyrillo, 1787] 3 (2) A fej a tornál csak kb. 1,0–1,2-szer szélesebb. ........................................................  4

37

4 (5) A lábak szőrzete sötét, gyakran fekete. Az 1–3. hátlemezek világos, széles szőrsávval. Az 1. hátlemezen a sáv ép, a 2. és 3. hátlemezen lévő sávok középen teljesen megszakítottak. A fejpajzs harántkiemelkedésén két dudor, a fejpajzs tövénél egy dudor van. A rágók 3-fogúak, a hosszú, hegyes, csúcsfog mellett két kisebb, kevésbé hegyes foggal a rágók csúcsához közel (10.A ábra). Az 1. csápostoríz kb. 1,5-szer hos�szabb, mint a 2. csápostoríz. A tor vállain függőleges taraj van, amely felülről nézve mint fogacska látható. Az áltorszelvény hátrafelé kissé kiszélesedik, nem keskenyebb, mint a tor elülső része. Az 1. haslemez elülső részének két oldalán egy-egy feltűnően széles, háromszög alakú nyúlvány van. Az 1. haslemez hos�szanti tarajjal, a 2. haslemezen nincs kinövés. A fej fekete, néha vöröses árnyalattal a homlokon, a rágók, a csápok is feketék. A tor sötét, ritkábban világosabb rozsdavörös színű, az előtor fekete, a potroh − a világos rajzolattól eltekintve − fekete. A fej és a tor ritkás, lesimuló, világos és felálló, barnás színű szőrökkel. Legnagyobb termetű hangyadarázs fajunk, hossza: 10–16 (–25) mm. Nagy elterjedésű, palearktikus faj, amely a magasabb hegyvidékeken elég gyakori, és főleg a Kárpátokból, valamint az Alpok nyúlványaiból került elő. Magyarországon a ritka fajok közé tartozik, noha mind a nőstényeknek, mind pedig a hímeknek is több hazai lelőhelyét ismerjük, de egy-egy lelőhelyről általában csak egy-egy példány került elő. Meglepő módon az MTM gyűjteményében több olyan példány is van, amely az Alföld szikes jellegű területéről került begyűjtésre. Elsősorban a Bombus fajok élősködője. A hímek előszeretettel ernyősvirágzatúakon (Apiaceae) találhatók. Ismert fogási időszak: iv. 28−viii. 20. (9. térkép, 17. fotó) E l ő f o r d u l á s: Csaknem egész Európában megtalálható, egészen az Urál-hegységig: Ausztria, Belgium, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna, valamint Észak-Afrika és a Közel-Kelet – E u r ó p a i h a n g y a d a r á z s

Mutilla europaea Linnaeus, 1758 5 (4) A láb szőrzete piszkosfehér, a toron és a fejen fekete szőrök vannak. A potrohon nincsenek fehéres színű szőrfoltok, csak ép, vagy megszakított sávok vannak. A fej jóval szélesebb, mint a tor. A fejpajzs haránttaraján nincsenek dudorkák. A tor vállain nincsenek függőleges tarajok. A rágók a csúcsuk felé vörösbarna színűek, 3-fogúak (10.C ábra). Az 1. csápostoríz kb. 2-szer hosszabb, mint a 2. csápostoríz. A belső szemkeret ép. A tor megnyúlt, kb. 1,7–1,8-szer hosszabb, mint amilyen széles. A tor elülső része szélesebb, mint az áltorszelvény. A tor rozsdabarna színű, fényes, finoman pontozott, a test többi része fekete. Az 1. hátlemez hátulsó szegélye piszkosfehéres szőrsávval. A 2. és a 3. hátlemezek hátulsó szegélyén is van egy-egy széles, fehér szőrsáv, amelyek azonban középen teljesen meg vannak szakítva. Nagyobb termetű faj, hossza: 11–14 mm. Nagy elterjedésű palearktikus faj, amely a magasabb hegyvidékeken eléggé gyakori. Magyarországon a nagyon ritka fajok közé tartozik, mivel csak Budapestről volt egy nagyon régen (több mint száz éve) gyűjtött példány az MTM gyűjteményében, de az elmúlt években újabb lelőhelyadatok megerősítették ennek a fajnak a hazai előfordulását. Jelenleg a nőstényeknek már

38

három hazai lelőhelyéről van tudomásunk, de hím példány Magyarországról még nem került elő. Ismert fogási időszak: vi. 08−viii. 17. (10. térkép, 19. fotó) E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szlovákia, Törökország, Ukrajna, valamint a Közép‑ és a Közel-Kelet (Grúzia, Szíria) – H e g y i h a n g y a d a r á z s

Mutilla marginata Baer, 1848 6 (1) Szárnyas alakok, hímek. ............................................................................................  7 7 (8) A csápostorízek rozsdavörös színűek. A fejpajzs felülete domború, elülső szélén két kicsi fogacskával. A rágók a csúcsukon tompa 3-fogúak. A 2. csápostoríz kb. 2-szer rövidebb a 3. csápostoríznél. Az 1. hátlemez elülső része, oldalt, egy-egy kis, kissé előreálló nyúlvánnyal. A 7. hátlemezen nincs hosszanti taraj. A fej, a csápok, a fejpajzs, az előtor, a középtor és a hátpajzs rozsdavörös. A tor többi része sötét gesztenyebarna, a szárnypikkelyek barnásvörösek. A lábak gesztenyebarnák, a lábfejek sokkal világosabbak, a potroh sötét gesztenyebarna. A fej ritkás, barna, a tor felső részei ritkás sötét, a lábak, a tor oldalai és az utótor középső része ritkás, világos szőrökkel. A 1. hátlemez hátulsó szegélye fehéres színű szőrsávval, a 2. és 3. hátlemezeken a szőrsáv középen félkör alakúan kivágott (de nem teljesen megszakított), a többi hátlemez hátulsó részén nincs szőrsáv. Nagy termetű faj, hossza: 10–15 mm – Ö t f o l t o s h a n g y a d a r á z s [Mutilla quinquemaculata Cyrillo, 1787] 8 (7) A csápostorízek feketék. ............................................................................................  9 9 (10) A fej fekete színű, a potroh kékes, fémes csillogású. A lábak szőrzete fekete. A fejpajzs elülső széle kimetszett. A rágók a csúcsuk felé kiszélesednek, 3fogúak, vörösbarnásak (10.B ábra). A csúcsfog széles, a csúcsán hegyes, a két belső fog tompa és kisebb. A belső szemkeret kimetszett. A szárnypikkelyek pontozottak. Az 1. potrohszelvény elejének két oldala egy-egy kis nyúlvánnyal. A 7. hátlemezen jól látható, hosszanti, lapos redők vannak. A test, a csápok és a lábak feketék, de a középhát, a hátpajzs és az áltorszelvény rozsdabarna színűek. Az egész testen – a világos rajzolatok kivételével – és a lábakon ritkás, felálló, fekete szőrök találhatók. Az 1–3. hátlemezek hátulsó széle világos szőrsávval, az 1. hátlemezen a szőrsáv folytonos, a 2. és 3. hátlemezen a szőrsávok középen egy kissé meg vannak szakítva. Nagy termetű faj, hossza: 11–17 mm. (16. fotó) – Európai hangyadarázs Mutilla europaea Linnaeus, 1758 10 (9) Egyszínű fekete faj. A potroh kékes, fémes csillogású. A lábak szőrzete sűrű, piszkosfehér színű. Hasonlít a Mutilla europaea fajhoz. A rágók 3-fogúak, kissé vörösbarnásak, a csúcsuk felé kiszélesednek (10.D ábra). Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett, a pontszemek nagyon kicsik. Az 1–3. hátlemezek piszkosfehér 39

színű szőrsávval, a két utóbbin lévő szőrsáv középen teljesen meg van szakítva, úgy, ahogyan a nőstényeknél. A test fekete, a szárnypikkelyek vörösesbarnák. A szárnyak gyengén füstösek. Nagy termetű faj, hossza: 11–15 mm. (18. fotó) – Hegyi hangyadarázs Mutilla marginata Baer, 1848 Ronisia Costa, 1858 A nőstények fejpajzsa gyengén homorú, a fejpajzs tövén két dudorral. Az 1. csápostoríz kb. 1,5-szer hosszabb a 2. csápostoríznél. A rágók 2-fogúak. A farfedő a töve felé kiszélesedik, felülete pontozott (granulált). A 2. haslemez elöl, egy kis dudorral. A hímeknél a hátulsó csípők belső oldalán taraj van. A potrohon nincs kékes csillogás. A 7. hátlemez oldalai egy-egy bemélyedéssel. A rágók 2-fogúak. A nemzetségbe 7 európai faj, illetve alfaj tartozik, amelyek közül Magyarországon csak egy faj fordul elő. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A rágók hegyesek, a csúcsuk felé feketék, 2-fogúak (10.E ábra). Az 1. csápostoríz több mint 1,5-szer hosszabb, mint a 2., amely kb. egyenlő hosszú a 3. csápostorízzel. Torpikkely nincs, és szőrfésű sincs. Az 1. haslemez hosszanti, jól látható tarajjal. A fej fekete, a homlokon hatalmas, feltűnő, vöröses színű folttal. A csápok barnásvörösek, a tövük felé sokkal világosabbak. A tor rozsdavörös, néha barnásvörös. A lábak és a potroh − kivéve a potroh fehéres rajzolatait − feketék. A fejtető és a tor felső részei ritkás, lesimuló, aranyosvörös szőrökkel, és felálló, hosszú, ritkás, fekete szőrökkel, a lábakon világos szőrök találhatók. Az 1. és 2. hátlemezek három-három kerek, világos szőrfolttal a hátlemezek hátulsó szélén, mégpedig egy folt középen, és egy-egy folt oldalt. A 3. hátlemez egész felületét fehéres színű szőrök fedik, a többi potrohszelvényen nincs világos színű szőrsáv. A potroh alja ritkás, világos szőrökkel, amelyek a haslemezek hátulsó szélén gyenge szőrsávokat alkotnak. A farfedőt fekete szőrök takarják. Nagy termetű faj, hossza: 8–16 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely főleg a homokos területeken fordul elő. Magyarországon a gyakori fajok közé tartozik, mind a nőstényeknek, mind a hímeknek harmincnál is több lelőhelyét ismerjük. A faj a legváltozatosabb (alföldi homokos, dombvidéki kötött talajos, hegyvidéki mészköves) lelőhelyekről került elő. A hímek előszeretettel táplálkoznak vadmurok (Daucus carota L.) virágokon. Ismert fogási időszak: v. 09−x. 25. (11. térkép, 24. fotó) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna, valamint Kazahsztán – P o m p á s h a n g y a d a r á z s

Ronisia brutia brutia (Petagna, 1787) 2 (1) Szárnyasak, hímek.

40

A fejpajzs domború, közepén Y-alakú kiemelkedéssel, a fejpajzs elöl, középen, egy kissé kimetszett, felülete durván pontozott. A rágók 2-fogúak (10.F ábra). Az 1. csápostoríz valamivel rövidebb a 2.-nál, amely kb. 1,3-szer rövidebb a 3. csápostoríznél. Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett, a pontszemek kicsik. Az 1. haslemez jól látható, hosszanti, hegyes tarajjal. A 2. hátlemez oldalai hosszú szőrfésűvel. A fej, a potroh, a tor alja és a toroldallemezek feketék, a tor felül (előhát, középhát, hátpajzs, szárnypikkelyek, áltorszelvény és a toroldallemezek felső része) rozsdavörös, a csápok és a lábak sötét szurokbarnák. A fej, az előhát elülső része, a szárnypikkelyek és a potroh − a világos szőrfoltok kivételével − fekete, hosszú, felálló szőrökkel. A lábak és a potroh alsó részei világos (fehér), ritkás, felálló szőrökkel, amelyek a 2–6. haslemezek hátulsó szélén gyenge sávot alkotnak. Az 1. és a 2. hátlemez hátulsó szélén világos szőrsáv található, a 3. hátlemezt a világos szőrök teljesen befedik. A 2. hátlemezen lévő szőrsáv középen, előrefelé, háromszög alakúan egy kissé megnyúlt. A potrohon nincs fémes kék csillogás. A szárnyak barnák, „füstösek”, alig átlátszók. H.: 8–16 mm. (23. fotó) – P o m p á s h a n g y a d a rázs Ronisia brutia brutia (Petagna, 1787) Tropidotilla Bischoff, 1920 A nőstényeknél a fej szélesebb a tornál, vagy szélessége azzal megegyezik. Az 1. csápostoríz jelentősen, mintegy 1,5-szer hosszabb a 2. csápostoríznél. Torpikkely nincs, farfedő van. A potrohon világos szőrökből álló rajzolatok az 1–5. hátlemezeken, vagy az 1–3. hátlemezeken fordulnak elő. A hímeknél a pontszemek kicsik, az elöl levő pontszem átmérője jelentősen kisebb a közte és a hátul álló pontszemek közötti távolságnál. Az 1. csápostoríz alig valamivel rövidebb a 2. csápostoríznél. Az alsó farfedő hosszanti tarajjal. A szárnyak erősen sötétek, „füstösek”. A 2. potrohszelvény rendszerint rozsdavörös, ritkán az 1–4. potrohszelvények is. A nemzetségbe 5 európai faj tartozik, Magyarországon egy faj került elő. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A potrohon nincsenek világos színű szőrfoltok, csak ép, vagy megszakított sávok vannak. A fej kb. 1,1–1,2-szer szélesebb, mint a tor. A fejpajzs harántosan ívelt, a tövén tompa dudorral. A rágók hosszúak, hegyesek, nincs rajtuk fog, a csúcsuk felé feketék (11.A ábra). Az áltorszelvény felső, hátulsó részén egy sor kis, pálcikaszerű kinövéssel, amelyek közül a középső a legnagyobb. Az 1. potrohszelvény rövidebb, mint amilyen széles, a hasi oldalán kis, fogszerű nyúlvánnyal. A farfedő kerek, a csúcsa kihúzott, a felületén sűrűn ráncolt, redőzött. A fej fekete, néha egy barnásvörös folttal a fejtetőn. A csápostorízek barnásvörösek, a csáp töve felé világosabbak. A tor rozsdavörös, az oldalai gesztenyebarnák, de néha az egész tor sötét gesztenyebarna. A lábak is gesztenyebarnák, a lábfejek világosabbak. A homlok és a fejtető felálló, ritkás, sötét színű szőrökkel, 41

és vöröses árnyalatú, barna, lesimuló szőrökkel. A tor felső részei ritkás, aranyos, lesimuló és felálló, fekete szőrökkel, a lábakon lévő szőrök világosak. Az 1–5. hátlemezek hátulsó szélei világos szőrsávval, az 1. hátlemezen lévő szőrsáv gyakran kissé megszakított, a második hátlemezen lévő szőrsáv pedig középen háromszög alakúan, egy kissé előrenyúlik. H.: 10–14 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon a nagyon ritka fajok közé tartozik, mivel mindössze két nőstény és négy hím példány hazai lelőhelyét ismerjük. Sajnos, egyetlen példány fogási időpontja sem ismert. (12. térkép, 21. fotó) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Ukrajna, valamint Észak-Afrika (Marokkó, Algéria, Egyiptom), továbbá a Közép‑ és a Közel-Kelet (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Törökország, Irán, Izrael) – P a r t i h a n g y a d a r á z s

Tropidotilla litoralis (Petagna, 1787) 2 (1) Szárnyasak, hímek. A fejpajzs domború, rajta egy haránttaraj van. A fejpajzs elülső széle két kis dudorral, valamint egy hátulsóval is, a fejpajzs tövénél. A rágók hosszúak, hegyesek, nincs rajtuk fog, a végük fekete. A rágók belső széle egy széles nyúlvánnyal a rágók középső részén (11.B ábra). A 2. csápostoríz kb. egyenlő hosszú a 3.-kal, és csak valamivel hosszabb, mint az 1. csápostoríz. A belső szemkeret kimetszett, a pontszemek elég nagyok. Az 1. haslemez hosszanti, hegyes tarajjal. A 2. hátlemez két oldala hosszú, egyenes szőrfésűvel. A szárnypikkelyek a külső felükön simák, fényesek, a belső felükön gödröcskék vannak. A test, a csápok és a lábak feketék, a 2. potrohszelvény rendszerint rozsdavörös, ritkábban csak a 2. hátlemez rozsdavörös. Néha az egész test fekete. Az egész test és a lábak sötét szőrökkel, a szárnypikkelyek és a középtor fekete szőrökkel. A potrohon nincsenek világos szőrfoltok vagy szőrsávok. A szárnyak füstösbarnák, alig átlátszók, a szárnyjegy kicsi. Nagy termetű faj, hossza: 11–18 mm – P a r t i hangyadarázs Tropidotilla litoralis (Petagna, 1787) Smicromyrmini Bischoff, 1920 A nőstények feje észrevehetően keskenyebb a 2. hátlemeznél. Az 1. csápostoríz kb. 1,2–1,3-szer hosszabb, mint a 2. csápostoríz. Torpikkely van, néha eléggé nagy (Physetopoda nemzetség). Az 1. potrohszelvény rövid. A potroh világos rajzolatai a 2. hátlemez elülső felében lévő egy vagy három világos szőrfoltból, és a hátulsó szélén lévő világos harántsávból állnak. A 2. hátlemez hátulsó szélén lévő szőrsáv középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlt, vagy középen kivágott. A 3. hátlemezen is van harántsáv. Farfedő van. A hímeknél a szárnypikkelyek elérik a középhát és a pajzsocska közötti varratot, de azt nem haladják meg. Az 1. potrohszelvény harang alakú, nem harántos.

42

Dentilla Lelej, 1980 A nőstényeknél a szemek erősen megnagyobbodtak. Az 1. csápostoríz hosszabb a 2. csápostoríznél. A farfedő széles háromszög alakú, a csúcsa felé keskenyedik, felületén hosszanti redőkkel. A hímek rágói a csúcs felé szélesednek, rendszerint 4-fogúak (ritkán 3-fogúak), és a tövüknél, rendszerint egy-egy nagy lebeny is van. A fejpajzs domború. A belső szemkeret ép, nincs rajta mély kimetszés. Szőrfésű mind a 2. hátlemezen, mind a 2. haslemezen van. Az elülső szárny 3 könyöksejttel és 2 korongsejttel. A nemzetségbe 3 európai faj tartozik, amelyek közül Magyarországon feltehetően egy faj sem él. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A fejpajzs konkáv, elülső középső szélén nincs dudor. A fej csak kissé szélesebb, mint amilyen hosszú. A rágó hegyes, a belső oldalszélen két tompa fog van. Az 1. csápostoríz kb. 1,2–1,3-szor hosszabb, mint a 2. csápostoríz. A tor kb. 1,3–1,4-szer hosszabb, mint amilyen széles. A torpikkely széles, körömszerű, a torpikkely előtti dudorsor jól látható. A 2. hátlemezen egy világos szőrfolt, hátul szőrsáv van, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlt. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök, a többi hátlemezen nincs szőrsáv. A távolság a szőrfolt és a szőrsáv között kisebb, mint a folt átmérője. A farfedő háromszög alakú, a töve felé szélesedik, felületén hosszanti, harang alakú redőkkel. A fej fekete, a homlok vagy teljesen fekete, vagy vörösbarna, a tor rozsdavörös, a potroh fekete. A csápok vörösbarnák, a lábak sötét gesztenyebarnák. A fejen és a toron ritkás, lesimuló és felálló fekete szőrök, a lábakon és a potrohon ritkás, világos szőrök vannak, amelyek gyenge sávot alkotnak a haslemezek hátulsó szélén. Közepes termetű faj, hossza 7–9 mm. Kelet-mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon valószínűleg nem él. Az MTM gyűjteményében található egy magyarországi lelőhelyű példány, amelyet Petersen (1988) Dentilla curtiventris-nek determinált, amely azonban véleményünk szerint ez a példány Smicromyrme triangularis. A Dentilla curtiventris faj hím példánya ez ideig még nem került leírásra. E l ő f o r d u l á s: Albánia, Görögország, Macedónia, Olaszország, Szerbia, Törökország, valamint Szíria – R ö v i d t o r ú h a n g y a d a r á z s

[Dentilla curtiventris (André, 1901)] 2 (1) Szárnyasak, hímek: nem ismertek! Nemka Lelej, 1985 A nőstények farfedője lekerekített ovális alakú. A farfedő redői a középtől kifelé és lefelé hajlanak, harang alakúak. A 2. hátlemez elöl egy világos szőrfolttal, hátul egy világos szőrsávval, amely középen, előrefelé háromszög alakúan megnyúlik, a 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A hímek rágói 3-fogúak (néha 2-fogúak), a rágók tövén még egy nagy lebennyel. A fejpajzs domború, az elülső szélén két nagy foggal. A belső ivarfogó (volsella) hos�43

szú, az ivarfogócsúcs (cuspis) vékony, a tövén többé-kevésbé fejlett ivarfogó cimpával (paracuspis), amelyen hosszú szőrök vannak. A potroh fekete vagy gesztenyebarna színű, a Nemka viduata viduata fajnál a 2. potrohszelvény teljes egészében rozsdavörös. A nemzetségbe 4 európai faj, illetve alfaj tartozik, Magyarországon egy faj él. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. Feltűnő a homlokon és a fejtetőn található nagy, ovális alakú folt, amelyet a sűrű, lesimuló, világos szőrök alkotnak. A fejpajzs domború, rövid, hosszanti tarajjal. Az 1. csápostoríz kb. 1,3-szer hosszabb, mint a 2., amely némileg rövidebb, mint a 3. csápostoríz (7.I ábra). A rágók hosszúak, hegyesek, nincs rajtuk fog (11.C ábra), a csúcsuk felé sötétednek. A tor többé-kevésbé derékszögű, oldalai gyengén kiszélesednek, kb. 1,3-szer hosszabb, mint amilyen a tor szélessége középen. A torpikkely széles, körömszerű. A 2. hátlemez oldalai hosszú, egyenes szőrfésűvel. A farfedő felülete redőkkel, amelyek középen és a csúcs felé a farfedő szélével közelítőleg párhuzamosan futnak, de a farfedő tövi részén többé-kevésbé meghajlanak, harang alakúak (15.A ábra). A fej és a potroh fekete. A tor színe a vörösbarnától a feketéig terjedhet, a lábak sötétbarnák. A tor lesimuló, vörösessárgás színű, és hosszú, felálló, ritkás, fekete szőrökkel. A 2. hátlemez egy világos szőrfolttal, hátul szőrsávval, amely középen, előrefelé, háromszög alakúan megnyúlt. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A lábak ritkás, felálló, világos szőrökkel. A nőstények közepes nagyságúak, hosszuk: 6–12 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon a gyakori fajok közé tartozik. Nagyobb számban azonban az alföldi és a dunántúli száraz, homokos területekről került elő, tulajdonképpen a homokos területeken kívül máshol csak elvétve találták. A Larra, a Gorytes és a Dasypoda fajok élősködője. Ismert fogási időszak: v. 29−x. 02. (13. térkép, 26. fotó) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Ciprus, Franciaország, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, valamint a Közel‑ és a Közép-Kelet (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Kazahsztán, Mongólia, Irán, Törökország, Szíria) – P u s z t a i h a n g y a d a r á z s

Nemka viduata viduata (Pallas, 1773) 2 (1) Szárnyasak, hímek. A fejpajzs erősen, homorúan ívelt. A fejpajzs elülső része, középen, két kis fogszerű kinövéssel. A rágók a csúcson 3-fogúak, és tövük közelében még egy negyedik, erőteljes fog is van (11.D ábra). Felülről nézve a szemek kidomborodnak a fej körvonalából, a pontszemek közepes nagyságúak. Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett. A 2. csápostoríz kb. 2-szer hosszabb, mint az 1., és valamivel hosszabb, mint a 3. csápostoríz (7.J ábra). Az áltorszelvény hátulsó felülete lankásan lejt. Az 1. potrohszelvény hosszabb, mint a legnagyobb szélessége. Az 1. haslemez hosszanti tarajjal. A test, a csápok és a lábak feketék, a 2. potrohszelvény rozsdavörös, a hátulsó szélén gesztenyebarna kutikuláris sávval. A fejtető ritkás, fekete szőrökkel, a homlokon a lesimuló szőrök világosak. Az előhát sűrű, lesimuló, világos szőrökkel, a középhát és a szárnypikkelyek ritkás, sötét szőrökkel. A hátpajzsot sűrű, fehér szőrök borítják, amelyek 44

nagyon feltűnő világos szőrfoltot alkotnak. A lábak ritkás, világos szőrökkel, a 3. és a 4. hátlemezek világos szőrsávval, az 5–7. szelvények fekete szőrökkel. A szárnyak intenzíven sötétek, „füstösek”, nem átlátszók. A hímek feltűnően nagy termetűek, különösen a nőstényekhez képest, hosszuk: 12–19 mm. (25. fotó) – P u s z t a i h a n g y a d a r á z s Nemka viduata viduata (Pallas, 1773) Physetopoda Schuster, 1949 A nőstényeknél a fejpajzs homorú, jól látható haránttarajjal, a fejpajzs tövén egy dudorral. A rágók a csúcs előtt két kis foggal, vagy nincs rajtuk fog. A farfedő a töve felé keskenyedik, „csepp alakú”, és oldalról rendszerint világos szőrökkel fedett. A hímek rágói a csúcson 3-fogúak, ritkán 2-fogúak, és a tövük felé, még egy nagy fog is van. A fejpajzs rendszerint lapos, egy fényes harántsávval és két, egymáshoz közeli dudorral. A szárnyjegy rendszerint keskeny és nem, vagy csak gyengén szklerotizált. A potroh 2. hátlemezének oldalain van szőrfésű, de a 2. haslemezen nincs. A belső ivarfogó (volsella) tövén lévő szőrök jelentősen hosszabbak a külső ivarfogónál (parameron). A nemzetségbe 16 európai faj, illetve alfaj tartozik, Magyarországon hat faj került elő. 1 (10) Szárnyatlanok, nőstények. ........................................................................................  2 2 (5) A 2. hátlemezen csak egy kerek, világos szőrfolt van. ...........................................  3 3 (4) A tor háta (oldalról nézve) gyengén domború, valamint az áltorszelvény hátulja is gyengén domború. A fejpajzs domború, elöl, középen egy fényes haránttarajjal, és középen egy kis dudorral. A rágó hegyes, a csúcsa felé sötétedik, nincs rajta nagyobb fog, csak a csúcs előtt egy apró, nagyítóval látható fogacska van (12.B ábra). A tor oldalról nézve kissé domború (5.A ábra). A torpikkely közepes nagyságú, a csúcsa fekete. A potroh ritkásan, durván pontozott, fényes. A farfedő megnyúlt, csepp alakú, nagyobbrészt fényes, sima, csak a tövén vannak gyenge redők (15.D ábra). A rágók, a csápok, a lábak és a tor vörösesbarnák, a test többi része fekete. A fej, a tor, a potroh ritkás, hosszú, felálló, sötét szőrökkel, a fej elszórtan álló, lesimuló, világos szőrökkel, a tor lesimuló, vöröses szőrökkel. A 2. hátlemez elöl, középen, világos szőrfolttal, a hátulsó szegélye világos szőrsávval, amely középen sem nyúlik meg előrefelé, a 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A 2. hátlemez hátulján lévő szőrsáv keskeny, legnagyobb hos�szúsága kisebb, mint a 3. hátlemezen lévő szőrsávé. Kisebb termetű faj, hossza: 4–7 mm. Palearktikus elterjedésű faj, amely Magyarországon a ritka fajok közé tartozik, csak kevés lelőhelyről került elő. Ismert fogási időszak: vii. 06−x. 12. (18. térkép, 36. fotó)

45

E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Örményország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, valamint Észak-Afrika (Algéria, Tunézia) – P a j z s o s h a n g y a d a r á z s

Physetopoda scutellaris (Latreille, 1792) 4 (3) A tor háta (oldalról nézve) lapos, az áltorszelvény hátulsó része egyenes, vagy csak gyengén konkáv. Hasonlít a Physetopoda scutellaris faj nőstényéhez, attól a következőkben különbözik: a tor háta lapos, csaknem egyenes (oldalról nézve), és az áltorszelvény hátulja meredeken lejt, enyhén konkáv (5.B ábra). A torpikkely kicsi. A 2. hátlemez előrefelé relatíve keskenyebb és erősebben pontozott. A farfedő csepp alakú, a tövén szabálytalanul hullámos redők vannak, a csúcsi része sima, fénylő (15.E ábra). A 2. hátlemez hátulsó szélén lévő világos szőrsáv középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlt, a 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A 2. hátlemez hátulján lévő szőrsáv relatíve széles, legnagyobb hossza kb. megegyezik a 3. hátlemezen lévő szőrsávval. Az egész fejtető és a homlok aranyos szőrökkel fedett. A csápok, a lábak, és az egész tor rozsdavörös színűek. Kis termetű faj, hossza: 3–5 mm. Ez a mediterrán elterjedésű faj Magyarországon is előfordul, de nagyon ritka. Nőstény példány alapján leírt faj, a hím még nem ismert. Ismert fogási időszak: viii. 03−ix. 29. (19. térkép, 30. fotó) E l ő f o r d u l á s: Franciaország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szerbia. (M e g j e g y z é s: André (1901) a Smicromyrme subcomata Wesmael, 1852 változataként írta le.) – S e l y m e s h a n g y a d a r á z s

Physetopoda sericeiceps (André, 1901) 5 (2) A 2. hátlemezen egynél több kerek, világos szőrfolt van. .....................................  6 6 (7) A 2. hátlemez két, egymás alatt elhelyezett, világos szőrfolttal, a 3. hátlemez teljesen be van fedve világos színű szőrökkel. A tor csaknem négyzet alakú, alig valamivel hosszabb, mint amilyen széles. A rágók hegyesek, nincs rajtuk fog (11.F ábra). A 2. csápostoríz valamivel rövidebb, mint a 3. csápostoríz. A belső szemkeret ép, nem kivágott. Az áltorszelvény nem szélesebb a tornál, felületén háromszög alakú, sekély gödröcskével. Az 1. haslemez hosszanti tarajjal. A fej és a potroh fekete, a tor rozsdavörös, a torpikkely csúcsa sötét. A lábak lényegesen sötétebbek a tornál, csaknem gesztenyebarnák. A csápok barnásvörösek, a csúcsuk felé sötétedők, ritkán az egész csáp fekete. A fejtető és a tor háta ritkás, felálló, fekete szőrökkel, a fej lesimuló vöröses vagy sárgás árnyalatú szőrökkel, a homlok rendszerint világos szőrszálakból álló folttal. A fej és a potroh alsó részei, valamint a lábak ritkás, világos szőrökkel, amelyek gyenge sávot alkotnak a haslemezek hátulsó szélén. A 2. hátlemez hátulsó szélén világos szőrökkel, amelyek ritkán gyenge sávot alkotnak. A farfedő határozatlan, szabálytalan lefutású redőkkel, de a csúcsa 46

sima, és rendszerint világos, ritkás, hosszú szőrök keretezik (15.B ábra). Kisebb termetű faj, hossza: 4–7 mm. Széles elterjedésű palearktikus, eurázsiai sztyeppfaj. Általában a szárazabb, homokos jellegű területeken gyakori, de gyűjtötték hegyvidéken is. Magyarországon nagyon gyakori, sok helyről előkerült, mind a nőstények, mind pedig a hímek is. A hímek előszeretettel vadmurok (Daucus carota L.) virágokon tartózkodnak, és ami meglepő, ez olyan hangyadarázs faj, amelynek hímjei többé-kevésbé rendszeresen foghatók éjszakai lámpázással is. Ismert fogási időszak: iv. 04−xi. 09. (16. térkép, 32. fotó) E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, valamint Kirgízia – H a l l e i h a n g y a darázs

Physetopoda halensis (Fabricius, 1787) 7 (6) A 2. hátlemezen kettőnél több világos szőrfolt található. .....................................  8 8 (9) A 2. hátlemez elülső részén, harántosan elhelyezett, három világos szőrfolt helyezkedik el, a hátulsó szélén pedig a középvonalban előrefelé kiszélesedő, világos szőrsávval. A rágók hegyesek, nincs rajtuk fog. A farfedő igen változatos, lehet sima, pontozott, vagy ritkábban redőzött, de leggyakrabban a csúcsa sima és a tövénél hosszában redőzött (15.C ábra). A fej, a potroh fekete, a tor rozsdavörös, a torpikkely sötétebb. A lábak jelentősen sötétebbek, mint a tor, csaknem sötét gesztenyebarnák. A csápok szürkés barnásvörösesek, a csúcsuk felé sötétednek, ritkábban az egész csáp fekete. A fejtető és a tor ritkás, fekete szőrökkel, gyakran a fejen és a toron a lesimuló szőrök vöröses vagy sárgás árnyalatúak. A fej alsó részei, valamint a potroh és a lábak ritkás, világos szőrökkel, a világos szőrök gyenge sávot alkotnak a haslemezek hátulsó szélén. A 3. hátlemez egész felülete világos szőrökkel van befedve. Kisebb termetű faj, hossza: 4–6 mm. Nyugat-mediterrán elterjedésű faj. Magyarországon a ritka fajok közé tartozik, a nőstény példányoknak csak kevés lelőhelyét ismerjük. Nőstény példány alapján leírt faj, a hím még nem ismert. Ismert fogási időszak: iv. 16−x. 26. (17. térkép, 28. fotó) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ciprus, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Szerbia, valamint Észak-Afrika (Marokkó, Algéria) – A p r ó h a n gyadarázs

Physetopoda pusilla (Klug, 1835) 9 (8) A 2. hátlemezen kb. rombusz alakban elhelyezett, négy világos szőrfolt van, amelyek közül a hátul lévő folt a legkisebb, az oldalakon lévő foltok a nagyobbak. A fejpajzs háromszög alakú, kiemelkedő felülettel, a fejpajzs felülete sűrűn szőrözött. A rágó 2-fogú, de a 2. fogacska kicsi, alig látható. A csáp zömök, viszonylag rövid, a csáptő mögötti dudor félgömb alakú. Az 1. csápostoríz kb. 1,3szer hosszabb a 2.-nál. Az 1. haslemez hosszanti tarajjal, a 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel. A farfedő a csúcsán sima, de a tövén redőzött, és oldalról világos szőrök takarják. A fej fekete, a csápok, a rágók vörösek, a combok egészen söté47

tek. A tor sötét rozsdavörös, a potroh fekete. A fej és a tor sűrű, lesimuló, világos, és ritkás, felálló, fekete szőrökkel. Az egész 3. hátlemezt, valamint az utolsót is, a világos, aranyos csillogású szőrszálak teljesen befedik. A haslemezek hátulsó szélei gyenge, világos szőrsávokkal. Közepes nagyságú faj, H.: 8–10 mm. Nyugat-mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon nem él. Magyarországi előfordulását Bajári (1954) közölte, de valószínű, hogy téves determinálásról van szó, ugyanis egyetlenegy hazai lelőhelyről származó példányt sem találtunk az általunk vizsgált gyűjteményekben. M e g j e g y z é s: néha előfordul, a Physetopoda halensis-en, ahol 2 egymás alatti folt van a 2. hátlemezen, hogy kétoldalt a világos szőrök gyenge foltot képezhetnek, és így 4 folt látható a 2. hátlemezen, de a többi határozóbélyeg alapján ezekről a példányokról is kimutatható, hogy nem tartoznak a Physetopoda punctata fajhoz! (22. fotó) E l ő f o r d u l á s: Franciaország, Horvátország (?), Olaszország, Portugália, Románia (?), Spanyolország, valamint Észak-Afrika (Marokkó, Algéria, Tunézia, Egyiptom) – N é g y f o l tos hangyadarázs

[Physetopoda punctata (Latreille, 1792)] 10 (1) Szárnyasak, hímek. ..................................................................................................  11 11 (12) A potroh szőrzete fekete. A fejpajzs elöl egyenes, a középvonalában egy Y-alakú, fényes, kiemelkedő felülettel, hátul, szintén a középen, egy kis dudorral. A rágó hegyes, nincs rajta fog, és erősen, csaknem derékszögben meghajlott. A 2. csápostoríz kb. 1,2-szer hosszabb, mint az 1., és kb. 1,1-szer hosszabb, mint a 3. csápostoríz. A pontszemek nagyok, az összetett szemek belső szemkerete kimetszett. Egyszínű fekete, kivéve a tor egyes részeit (középhát, hátpajzs, az áltorszelvény és a toroldallemezek felső része), amelyek rozsdavörösek. Az egész test felálló, sötét, a 2. haslemez felálló, kissé világosabb szőrökkel, határozott szőrsáv, vagy szőrfolt nincs. A szárnyak barnásak, „füstös”-ek, alig átlátszók. H.: 10–14 mm – Négyfoltos hangyadarázs [Physetopoda punctata (Latreille, 1792)] 12 (11) A potroh szőrzete világos. .......................................................................................  13 13 (14) Az előhát és a középhát fekete, nem rozsdavörös. A fejpajzs gyengén homorú, közepén egy Y-alakú kiemelkedéssel. A rágók 3-fogúak, de csak erősebb nagyításnál láthatók a csúcs alatti kis fogacskák. A rágók közepüktől tövük felé feltűnően erősen kiszélesednek. A 2. csápostoríz kb. 2-szer hosszabb, mint az 1., és kb. olyan hosszú, mint a 3. csápostoríz. Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett, a pontszemek eléggé nagyok. A tor kb. 1,5-szer hosszabb, mint amilyen széles. Az áltorszelvény meredeken lejt hátrafelé. A hátulsó csípők belső oldala, továbbá az 1. haslemez a középvonalában tarajjal. Egyszínű fekete, kivéve a szárnypikkelyeket, a hátpajzsot és a csáptövek mögötti dudorokat, amelyek rozsdavörösek. (Néha a hátpajzs fekete is lehet!) Az egész test ritkás, felálló, világos szőrökkel, amelyek azonban sehol sem alkotnak jellegzetes foltokat vagy sávokat, kivéve a 2. és 3. hátlemezt, ahol a világos szőrökből gyenge szőrsáv van a hátlemezek hátulsó szélén. A középtor 48

és a szárnypikkelyek lesimuló, ritkás, sötétebb szőrökkel is. A szárnyak átlátszók, áttetszők. Kis termetű faj, hossza: 6–9 mm. (35. fotó) – P a j z s o s h a n gyadarázs Physetopoda scutellaris (Latreille, 1792) 14 (13) Az előhát és a középhát rozsdavörös színű. ..........................................................  15 15 (16) A hátpajzs fekete. A fejpajzs középvonalában hosszanti kiemelkedéssel (tarajjal). A rágók a csúcsukon 3-fogúak. A 2. csápostoríz egyenlő hosszú a 3.-kal, és sokkal hos�szabb, mint az 1. csápostoríz. Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett. A tor durván pontozott, fényes. A 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel. A fej, a potroh és a tor − a vörösbarna színű előhát, középhát és a szárnypikkelyek kivételével − fekete, a csápok, a lábak sötét szurokbarnák, csaknem feketék. Az egész test hosszú, ritka, felálló, világos szőrökkel, amelyek nem alkotnak sem szőrfoltot, sem szőrsávot. H.: 7–9 mm. Hím példány alapján leírt faj, a nősténye még nem ismert. Magyarországon a nagyon ritka fajok közé tartozik. Hím példányait kevés lelőhelyről ismerjük. Ismert fogási időszak: v. 30−vii. 13. (14. térkép, 27. fotó) E l ő f o r d u l á s: Görögország, Magyarország, Olaszország, Oroszország, valamint Kazahsztán. (M e g j e g y z é s: André (1903) eredetileg a Smicromyrme rufipes változataként írta le.) –Öves hangyadarázs

Physetopoda cingulata (Costa, 1858) 16 (15) A hátpajzs rozsdavörös. ...........................................................................................  17 17 (18) A pontszemek feltűnően nagyok, egy hátul lévő pontszem és az összetett szem közötti távolság a pontszem átmérőjének kb. 1,7–2,0-szerese. A fejpajzson elöl harántos, sima felület van, a fejpyjzs csúcsa előtt két kis dudorral. A rágó 3-fogú, a tövénél egy nagy foggal (11.F ábra). A 2. csápostoríz kb. egyenlő hosszú a 3.-kal, és kb. 1,5-szer hosszabb az 1. csápostoríznél. Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett. Az 1. potrohszelvény szélesebb, mint amilyen hosszú, felülete durván pontozott. A fej, a lábak és a potroh valamint a csápok is feketék, a csápok töve vörösbarna. A tor alul fekete, az előhát, a középhát, a hátpajzs és a szárnypikkelyek rozsdavörösek, az áltorszelvény fekete. Ritkán, de előfordul, hogy az egész tor egyszínű fekete. A középhát, a szárnypikkelyek és a 2. hátlemez közepe ritkás, fekete vagy szürkésbarna szőrökkel, a test többi része ritkás, világos szőrökkel, amelyek a potrohszelvények hátulsó szélén gyenge sávot alkotnak, a 2. hátlemezen lévő szőrsáv rendszerint sűrűbb. A 2. hátlemez oldalai egyenes, hosszú szőrfésűvel (6.B ábra). A szárnyak átlátszók. H.: 6–12 mm. (31. és 33. fotó) M e g j e g y z é s: Az MTM gyűjteményében található két olyan példány, amelyet C. Nagy (1978) a Smicromyrme padella paratípusaként jelölt meg. A példányok Magyarországról, Orfű lelőhelyről származnak. Sajnos, nem tudtuk kideríteni, hogy az eredeti leírás hol jelent meg (ha

49

egyáltalán megjelent!), és a vonatkozó szakirodalomban sem találunk utalást erre fajnévre. Ezen példányokat megvizsgálva arra következtetésre jutottunk, hogy ezek valójában a Physetopoda halensis kis termetű hím példányaival egyeznek meg – H a l l e i h a n g y a d a r á z s

Physetopoda halensis (Fabricius, 1787) 18 (17) A pontszemek nem feltűnően nagyok, egy hátul lévő pontszem és az összetett szem közötti távolság a pontszem átmérőjének kb. négyszerese. A test zömök. A fejpajzs harántos, sima, fényes felülettel, és két csúcs előtti fogacskával, valamint egy hosszanti tarajjal, amely a fejpajzs hosszának kb. 1/3át eléri. A 2. csápostoríz valamivel hosszabb, mint a 3., és kb. 1,3–1,4-szer hos�szabb, mint az 1. csápostoríz. A rágó 3-fogú, tövének közelében egy nagy foggal (11.E ábra). Az áltorszelvény felülete háromszög alakú, sekély bemélyedéssel. Az áltorszelvény hátulsó felülete meredeken lejt. A hátulsó csípők belső oldala tarajjal. Az 1. potrohszelvény rövidebb, mint a legnagyobb szélessége. Az 1. haslemez hosszanti tarajjal. A fej, a potroh, a csápok, a lábak és a tor fekete, az előhát, a középhát, és a szárnypikkelyek rozsdavörösek. A középhát, a szárnypikkelyek és a 2. hátlemez középső részei ritkás, fekete vagy sötét szőrökkel, a test többi része és a lábak ritkás, világos szőrökkel, amelyek a potrohszelvények hátulsó szélén gyenge sávot alkotnak, a legsűrűbbet a 2. hátlemezen. A szárnyak kissé sötétek, alig átlátszók. H.: 5–10 mm. Palearktikus elterjedésű, Bánátból (Szerbia) származó hím példány alapján leírt faj, amelynek nősténye nem ismert. Magyarországról is csak hím példányok kerültek elő, a ritka fajok közé tartozik. A hímek gyakran találhatók vadmurok (Daucus carota L.) virágokon. Ismert fogási időszak: vi. 25−viii. 12. (15. térkép, 29. fotó) E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Kazahsztán – D a g e s z t á n i h a n g y a d a r á z s

Physetopoda daghestanica (Radoszkowski, 1885) Skorikovia Ovchinnikov, 2002 Nőstény példány még nem ismert! A hímek 2. haslemezének oldalai rövid szőrfésűvel, amely néha olyan rövid, hogy csak néhány pontból áll. A rágók háromfogúak, a csúcsuk felé nem szélesednek ki. A belső ivarfogó (volsella) töve széles lebennyel, az ivarfogócsúcs (cuspis) hosszú, keskeny, az ivarfogószár (basivolsella) nagyon hosszú szőrökkel. A hátlemezek hátulsó szélei gyenge szőrsávval. A nemzetségbe csak egyetlen egy palearktikus faj tartozik, amely Magyarországon is előfordul. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A faj nőstény példánya még nem ismert! 2 (3) Szárnyasak, hímek. A rágók hosszúak, hegyesek, belső oldalszélükön két nagyon apró fogacskával (12.C ábra). Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett. A hátulsó 50

csípők belső oldalán lévő taraj hátul jól fejlett fogban végződik. Az 1. hátlemez rövidebb, mint a legnagyobb szélessége. A farfedő csaknem 2-szer szélesebb a hosszánál, erősen gödröcskézett, oldalain hosszú szőrökkel. A 2. hátlemez oldalai hosszú, egyenes szőrfésűvel. A fej, a csápok, a lábak és a potroh feketék. A tor felül (előhát, középhát, szárnypikkelyek, hátpajzs, áltorszelvény és a toroldallemezek felső része) rozsdavörös, a tor alul fekete. A fej, a tor és a lábak ritkás, világos szőrökkel, a 2., a 3. és a 4. hátlemezek hátulsó szélén többékevésbé sűrű, hosszú, felálló, világos színű szőrökkel, amelyek gyenge sávokat alkotnak. A középtor, a szárnypikkelyek és az 5–7. hátlemezek ritkás, felálló, fekete vagy szürkésbarna szőrökkel. A szárnyak átlátszók, az elülső szárnyon 3 korongsejttel és 2 könyöksejttel. H.: 9–10 mm. Palearktikus, eurázsiai elterjedésű sztepp faj. Magyarországi előfordulása rendkívüli ritkaság, mivel a hímből is csak négy lelőhelyről előkerült négy példánya van. Sajnos a gyűjtések pontos időpontja nem ismert. (20. térkép, 37. fotó) E l ő f o r d u l á s: Magyarország, Oroszország, Ukrajna – P l i g i n s k i j - h a n g y a d a rázs

Skorikovia pliginskiji (Lelej, 1985) Smicromyrme Thomson, 1870 A nőstények tora többé-kevésbé téglalap alakú, a tor oldalai gyengén íveltek. Torpikkely rendszerint van. A potroh 1. szelvénye rövid. A 6. hátlemez jól fejlett farfedővel, amely különféle alakú lehet, a felülete sima, vagy szkulptúrázott. A 2. hátlemez egy vagy három világos szőrfolttal, a hátulsó részen szőrsávval, amely középen háromszög alakúan, előrefelé megnyúlt. A 3. hátlemezt rendszerint teljesen befedik a világos szőrök. A hímek feje alig szélesebb a tornál. A pontszemek lehetnek kicsik, de lehetnek nagyok is. A fejpajzs lehet sima, vagy domború, az elülső részen két fogszerű dudorral. A rágók 2‑ vagy 3-fogúak, és a rágók tövénél rendszerint még egy nagy fog is található. Az 1. csápostoríz kevesebb, mint 2-szer hosszabb a 2. csápostoríznél. Az 1. potrohszelvény rövidebb, mint a legnagyobb szélessége, vagy azzal egyenlő hosszú. A 2. hátlemez és a 2. haslemez oldalai szőrfésűvel, a haslemezen lévők rövidebbek. A szárnyak átlátszók, vagy erősen sötétek, „füstösek” lehetnek, az elülső szárny 3 könyöksejttel és 2 korongsejttel. Fajokban leggazdagabb nemzetség, amelybe mintegy 48 európai faj és alfaj tartozik. Magyarországon legalább 7 faj előfordulását ismerjük. Határozókulcs az alnemzetségekhez (♀♀) 1 (2) A farfedő háromszög alakú, a tövé felé kiszélesedik. ............................................... .........................................................................  alnemzetség: Eremotilla Lelej, 1985 2 (1) A farfedő nem háromszög alakú, hanem hosszában megnyúlt, oldalai gyengén lekerekítettek, vagy többé-kevésbé párhuzamosak. .............................................. 3

51

3 (4) A farfedő keskeny, oldalai többé-kevésbé párhuzamosak. A farfedő redői végig az egész farfedőn megtalálhatók. ................................................................................ ...........................................................  alnemzetség: Smicromyrme Thomson, 1870 4 (3) A farfedőn nem végig vannak redők, legalább a farfedő csúcsa sima, fényes. ...... .......................................................................................................................................  5 5 (6) A farfedő megnyúlt, vagy a töve felé háromszög alakúan kiszélesedik és a tövi részén redők vannak rajta. ............... alnemzetség: Astomyrme Schwartz, 1984 6 (5) A farfedő keskeny, oldalai többé-kevésbé párhuzamosak, felülete fényes, a tövi részén hosszanti, egyenes redők vannak. .................................................................. ..........................................................................  alnemzetség: Erimyrme Lelej, 1985 Határozókulcs az alnemzetségekhez (♂♂) 1 (2) A rágók tövénél nincs kiemelkedő fog. ...................................................................... .............................................................. alnemzetség: Astomyrme Schwartz, 1984 2 (1) A rágók tövénél jól fejlett fog van. ............................................................................  3 3 (4) A rágók 3 fogúak, a fejpajzs konkáv. ...........  alnemzetség: Erimyrme Lelej, 1985 4 (3) A rágók 2-fogúak, a fejpajzs többé-kevésbé lapos. .................................................  5 5 (6) A fejpajzs elülső szélén két fogacska, vagy kiemelkedés van. .................................. ...........................................................  alnemzetség: Smicromyrme Thomson, 1870 6 (5) A fejpajzs elülső szélén nincs fogacska, vagy fogszerű kiemelkedés. ..................... .........................................................................  alnemzetség: Eremotilla Lelej, 1985 alnemzetség: Astomyrme Lelej, 1985 A nőstényeknél a farfedő megnyúlt, a csúcsán sima, fényes. A fej és a potroh fekete. A 2. hátlemez töve 1 vagy 3 világos színű szőrfolttal, a 2. hátlemez hátulsó szélen világos szőrsávval, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlik. A 3. hátlemez végig világos szőrsávval. A hímek rágói 3-fogúak, a rágók tövénél nincs fog, vagy kiszélesedő lebeny. A fejpajzs lapos, vagy gyengén meghajlott. A 2. csápíz több mint 2-szer hosszabb, mint az 1. csápíz. Az első torszelvény rövidebb, mint a legnagyobb szélessége. Az ivarfogócsúcs (cuspis) hosszú, a csúcsa túlnyúlik a külső ivarfogó (parameron) belső nyúlványánál. A fej és a potroh fekete, a tor egyes részei rozsdavörösek lehetnek. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A fejpajzs enyhén domború, a közepén kis kiemelkedéssel. A rágók 3 fogúak, a belső oldalon, a csúcs alatt, két kicsi fogacskával, ez utóbbiak csak erős nagyításnál láthatók (12.D ábra). A rágók töve része vörösbarna, a csúcs felé sötétednek. Az 1., a 2. és a 3. csápostoríz kb. egyenlő hosszúságú, a csáp a csúcsa felé 52

sötétedik. A tor kb. 1,3–1,4-szer hosszabb, mint amilyen széles, nagyon durván gödröcskézett, a vállszögletek csaknem derékszögűek, nem lekerekítettek. A torpikkely széles, körömszerű, kb. 1/6-a az áltorszelvény szélességének, és a csúcsa sem sötétebb. A farlemez háromszög alakú, gyengén szegélyezett, a töve felé szélesedik, végig hosszanti, harang alakú redőkkel, a redők nem párhuzamos futnak a farlemez széleivel, hanem a középvonaltól kissé kifelé irányulnak (16.A ábra). A 2. hátlemez közepén ezüstös szőrökből álló folt van, kétoldalt egy-egy valamivel nagyobb, ugyanilyen folttal, hátul szőrsávval, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlt. A középfolt nem érinti a hátlemez elülső szélét. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A fej és a potroh fekete, a tor rozsdavörös, a csápok a csúcs felé sötétednek, a lábak gesztenyebarnák, a combok kissé sötétebbek. A fejtető világos, lesimuló és ritkás, felálló sötét szőrökkel. A tor ritkás, lesimuló és felálló, ritkás, sötét szőrökkel, a lábak szőrzete világos. H: 4–6 mm. Kelet-mediterrán elterjedésű, Olaszországból leírt faj, amely Magyarország faunájára új. Nagyon ritka, csak kevés helyről került elő. Ismert fogási időszak: v. 22−x. 12. (21. térkép, 34. fotó) E l ő f o r d u l á s: Ciprus, Franciaország (Korzika), Görögország, Moldávia, Olaszország, Oroszország, Ukrajna, továbbá Kazahsztán és Türkménia – N y u g a t i h a n g y a d a r á z s

Smicromyrme (Astomyrme) ausonius Invrea, 1950 2 (1) Szárnyasak, hímek. Általános megjelenésben és színezetben a Smicromyrme rufipes hímekhez hasonlítanak. A fejpajzs kissé domború, az elülső szélen 3 dudorral. A rágók 3 fogúak, a tövükön nincs fog, vagy lebeny. Az 1. csápíz kétszer rövidebb a 2.-nál. A pontszemek kicsik. Az áltorszelvény hátulsó része meredeken lejt. A hátulsó csípők belső oldala tarajjal, amely hátul lekerekített. A 2. hátlemez sűrű, kör alakú gödröcskékkel, amelyek egymástól való távolsága kisebb a gödröcskék átmérőjénél. A fej, a potroh és a tor fekete, de az előhát, a szárnypikkelyek, a hátpajzs, valamint az áltorszelvény elülső része rozsdavörös. (Ritkán csak a szárnypikkelyek rozsdavörösek!) A csápok teljesen feketék, vagy a tövük vörösbarna árnyalatú. A fej és a lábak ritkás, felálló, világos szőrökkel, amelyek a potrohszelvények hátulsó szélein gyenge sávot alkotnak. A középhát, a szárnypikkelyek és a potroh 2. hátlemezének közepe fekete szőrökkel, a fejtetőn vöröses szőrök is vannak. Az elülső szárnyak átlátszók, a szárnycsúcsok valamivel sötétebbek. H.: 6–10 mm – N y u g a t i h a n g y a d a r á z s Smicromyrme (Astomyrme) ausonius Invrea, 1950 alnemzetség: Eremotilla Lelej, 1985 A nőstényeknél a farfedő háromszög alakú, a töve felé kiszélesedik, felületén hos�szanti redőkkel, amelyek a középvonaltól az oldalszélek felé irányulnak. A 2. hátlemez 1 vagy 3 világos színű szőrfolttal, a 2. hátlemez hátulsó széle világos szőrsávval, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlik. A 3. hátlemez végig világos szőrsávval. 53

A hímek rágói 2-fogúak, a rágók tövénél nagy foggal, vagy lebennyel. A fejpajzs lapos, vagy gyengén meghajlott, elülső szélének középső részén háromszög alakú nyúlvánnyal, két fogacskával, vagy kis dudorral. A belső ivarfogó (volsella) eléri a külső ivarfogó (parameron) belső nyúlványát, vagy túlnyúlik rajta. A fej és a potroh fekete, a tor egyes részei rozsdavörösek lehetnek. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A fejpajzs elülső része egy haránt kiemelkedéssel, és a fejpajzs közepén egy dudorral. Az 1. csápostoríz alig valamivel hosszabb, mint a 2. A rágók hegyesek (12.E ábra), néha a csúcs alatt, a belső oldalon, két nagyon kicsi fogacskával, amelyek alig láthatók, vagy akár hiányozhatnak is. A tor alig hosszabb, mint a legnagyobb szélessége. A torpikkely széles, körömszerű, jól látható. Az áltorszelvény meredeken lejt hátrafelé. A farfedő a töve felé háromszög alakúan kiszélesedik, felületén csaknem a csúcsig hosszanti redőkkel (16.F ábra). A tor rozsdavörös, az elülső széle keskenyen fekete. A csápok vörösbarnák, a csúcsuk felé sötétednek. A lábak gesztenyebarnák, a térdek és a lábfejek kissé világosabbak. A homlok és a fejtető lesimuló, sárgás szőrökkel, amelyek azonban nem képeznek határozott foltot, a szőrök között ritkás, felálló, fekete szőrök is találhatók. A tor felső része ritkás, lesimuló aranyos szőrökkel, a tor elején és a torpikkely körül fekete, felálló szőrökkel. A 2. hátlemez elülső részének közepén egy, oldalt két kör alakú, világos szőrfolttal, és a hátulsó szélén világos szőrsávval, amely középen, előrefelé háromszög alakúan megnyúlt. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök, a többi hátlemezen nincs szőrsáv. H: 5–8 mm. Kelet-európai elterjedésű, Magyarország faunájára új faj. Nem lehet nagyon gyakori, mivel csak három lelőhelyről került elő. Ismert fogási időszak: v. 11−ix. 31. (22. térkép, 38. fotó) E l ő f o r d u l á s: Magyarország, Oroszország, Szlovákia, Ukrajna – Z ö m ö k h a n g y a darázs

Smicromyrme (Eremotilla) triangularis Radoszkowski, 1865 2 (1) Hímek: nem ismertek, nincsenek leírva. alnemzetség: Erimyrme Lelej, 1985 A nőstényeknél a farfedő keskeny, oldalai többé-kevésbé párhuzamosak, a farfedő csúcsi része fényes, a többi része hosszanti redőkkel. A 2. hátlemez elülső része egy világos szőrfolttal, a hátulsó széle világos harántsávval, amely középen, előrefelé háromszög alakúan megnyúlt. A 3. hátlemez teljes felülete világos harántsávval. A fej és potroh fekete. A hímek rágói a csúcson 3-fogúak, a rágók tövénél még egy nagy fog is található. A fejpajzs homorú, sima, fényes, az elülső szélén két kis foggal, vagy kimetszéssel. A belső ivarfogó (volsella) eléri a külső ivarfogó (parameron) belső nyúlványát, vagy túl is nyúlik rajta. A fej, a potroh és a lábak feketék. A csápok feketék, vagy barnásvörös árnyalatúak. A tor egyes részei rendszerint rozsdavörösek, néha az egész tor fekete. Az

54

egész test és a lábak ritkás, világos szőrökkel, amelyek a torszelvények hátulsó szegélyén sávokat alkotnak, a szőrsáv különösen sűrű a 2. hátlemezen. A középtor és a szárnypikkelyek rendszerint barnás, vagy fekete szőrökkel. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A fejpajzs homorú, elülső szélén, középen, egy fogszerű dudorral. Az 1. csápostoríz kb. egyenlő hosszú a 2. csápostorízzel. A rágó háromfogú, de a belső oldalszélen lévő két kis fogacska nagyon apró, alig látható (12.F ábra). A tor kb. 1,4-szer hosszabb, mint amilyen a legkisebb szélessége. A torpikkely széles, körömszerű, jól látható. A farfedő keskeny, ovális alakú, a csúcsi része sima, fényes, a többi részén hosszanti, párhuzamos redőkkel (16.E ábra). A tor rozsdavörös, a tor elülső széle fekete. A csápok vörösbarnák, a csúcsuk felé sötétednek. A lábak gesztenyebarnák, a térdek és a lábfejek vörösesek. A homlokon és a fejtetőn bizonytalan, nem nagy folt van lesimuló, világos szőrökből. A tor oldalainak középtáján egy-egy bizonytalan, nagy, világos szőrfolt van. A fej alsó részei, a potroh és a lábak ritkás, világos szőrökkel. A 2. hátlemez közepén egy, kétoldalt egy-egy kör alakú folt van, és a hátulsó szélén szőrsáv, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlt. A kis példányoknál a tövi folt néha gyenge. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök, a többi hátlemezen nincs szőrsáv. Kis termetű faj, hossza: 3–6 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon a gyakori fajok közé tartozik. Elsősorban a homokos területekről, mind a nőstényeknek, mind a hímeknek sok lelőhelyét ismerjük. A hímek gyakran találhatók vadmurok (Daucus carota L.) virágokon. Ismert fogási időszak: iv. 15−x. 07. (23. térkép, 40. fotó) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ausztria, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Szerbia, Magyarország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Törökország, Ukrajna, valamint a Közel-Kelet (Szíria). (M e g j e g y z é s: André (1989–1903) a Smicromyrme rufipes var. ciliata Panzer, 1793 szinonimájának tartotta.) – D é l i h a n g y a d a r á z s

Smicromyrme (Erimyrme) sicanus (De Stefani, 1887) 2 (1) Szárnyasak, hímek. A fejpajzs homorú, az elülső szélén két kis fogacskával. A rágók a csúcson 3fogúak, a középtől lefelé feltűnően erősen kiszélesednek (13.A ábra). A csápostor 2. íze csaknem 2-szer hosszabb, mint az 1., és valamivel hosszabb, mint a 3. csápostoríz. Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett. Az áltorszelvény hátrafelé meredeken lejt. A hátulsó csípők belső oldala tarajjal, amely hátul nem végződik fogacskában. Az 1. potrohszelvény hossza kisebb, mint a legnagyobb szélessége. Az 1. haslemez hosszanti tarajjal. A fej, a potroh és a tor fekete, az előhát, a szárnypikkelyek, a hátpajzs, az áltorszelvény és a toroldallemezek felső része rozsdavörös. A csápok teljesen feketék, vagy tövük vörösbarna árnyalatú. A homlok, a fejtető, a középhát és a szárnypikkelyek ritkás, fekete vagy barna szőrökkel. A hátlemezeken nincs világos szőrökből álló, határozott, jól látható

55

szőrfolt vagy szőrsáv, csak a potrohszelvények hátulsó szegélyén állnak sűrűbben a világos szőrszálak. Az elülső szárnyak gyengén sötétek, az erek barnák. H.: 5–10 mm. (39. fotó) – D é l i h a n g y a d a r á z s Smicromyrme (Erimyrme) sicanus (De Stefani, 1887) alnemzetség: Smicromyrme Thomson, 1870 A nőstények farfedője keskeny, az oldalai többé-kevésbé párhuzamosak, felületén legtöbbször hosszanti redőkkel, de néha sima, fényes. A 3. hátlemezt a világos szőrök teljesen befedik. A hímek rágói a csúcson 2-fogúak, a tövüknél egy nagy foggal. A fejpajzs többé-kevésbé lapos, elöl két foggal. A belső ivarfogócsúcs (cuspis) rendszerint rövid, alig éri el a külső ivarfogó (parameron) belső nyúlványának eredését, és nincs a tövén ivarfogócimpa (paracuspis). A fej és a potroh fekete. A potrohon csak a hátlemezek hátulsó szélén vannak ritkás, világos szőrsávok. 1 (6) Szárnyatlanok, nőstények. ........................................................................................  2 2 (5) A 2. hátlemezen 1 világos szőrfolt található. ..........................................................  3 3 (4) A torpikkely keskeny, a torpikkely előtti dudorsor nem, vagy alig látható. A farfedő a csúcson sima, a töve felé redőkkel. A fejpajzs közepén kis, kiemelkedő dudor van. A rágók rövidek, hegyesek, belső szélükön nincs fog. A csápok vörösbarnák, a csúcs felé gyengén sötétednek. A fej fekete, ritkás, világos, lesimuló, és ritkás, felálló, barnás szőrökkel. A tor vörösbarna színű, kb. 1,5-szer hosszabb, mint amilyen széles, az elülső vállszögletek kb. derékszögűek, nincsenek lekerekítve, ritkás, lesimuló, a tor közepén fénylő és ritkás, felálló, világos szőrökkel. A torpikkely kicsi, kb. 1/8–1/10 része a tor szélességének, a csúcsa kissé sötétebb. A lábak egyszínű vörösbarnák, ritkás, felálló, világos szőrökkel. A 2. hátlemez közepe, elöl egy hosszúkás ellipszis alakú, világos szőrfolttal, hátul egy gyenge szőrsávval, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlt. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A farlemez erősen megnyúlt, keskeny ellipszis alakú, a tövi részen redőzött, a csúcsa felé sima, fényes, a redők a tövi részen harang alakúak (16.C ábra). Egyik legkisebb hangyadarázs fajunk, hossza: 3–5 mm. Mediterrán elterjedésű faj. Magyarországon a ritkább fajok közé tartozik, noha mind a nőstényeknek, mind pedig a hímeknek több lelőhelyét ismerjük. Elsősorban a homokos területekről került elő. Ismert fogási időszak: v. 12−x. 09. (24. térkép, 41. fotó) E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Franciaország, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Málta, Olaszország, Oroszország, Spanyolország, Szerbia, Törökország, Ukrajna, valamint Kazahsztán – V ö r ö s l á b ú h a n g y a d a r á z s

Smicromyrme (Smicromyrme) ruficollis ruficollis (Fabricius, 1793) 4 (3) A torpikkely szélesebb, a torpikkely előtti harántirányú dudorsor jól fejlett. A farfedő redői párhuzamosan végigfutnak a farfedő teljes felületén (16.D ábra). 56

A fej kb. 1,1-szer szélesebb, mint a tor. A fejpajzs domború, középen egy nagy dudorral. A rágók hosszúak, hegyesek, belső oldalukon, a csúcs alatt egy vagy két kicsi fogacskával (13.B ábra). A csápostor 1. íze némileg hosszabb, mint a 2. csápostoríz. A tor kb. 1,5-szer hosszabb, mint a legnagyobb szélessége. A fej és a potroh fekete, a tor rozsdabarna, a csápok barnásvörösek, a csúcsuk felé sötétednek. A lábak barnásvörösek, a lábszárak töve és a lábfejek jóval világosabbak. A homlok és a fejtető ritkás, felálló, fekete szőrökkel, a tor elülső része világos szőrökkel. A 2. hátlemez elülső részén kerek, világos szőrfolt és hátul világos harántsáv van, amely középen nem szélesedik ki. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A 2., a 4. és az 5. hátlemezek oldalai ritkás, fekete szőrökkel, a lábak világos szőrökkel. Kis termetű faj, hossza: 3–7 mm. Nagy elterjedésű faj, amely a Palearktikum nyugati és keleti részében, valamint az etiópiai faunaterületen is honos. Magyarországon nagyon gyakori, a második leggyakoribb hangyadarázs faj, nagyon sok helyen gyűjtötték. Főleg száraz, homokos területeken él, különféle Aculeata‑k élősködője: Crabro, Evagetes, Tachysphex, Cerceris, Gorytes, Halictus fajok fészkeinek környékén figyelték meg. Ismert fogási időszak: iv. 29−x. 30. (25. térkép, 44. fotó) E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Cseh Köztársaság, Finnország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, valamint Kazahsztán. (M e g j e g y z é s: A hímek különféle alakjait, ami a tor vörös színezetű részeit illeti, eredetileg változatként írta le André (1899–1903), de a hymenopterológusok ezeket a változatokat önálló fajoknak tekintik, annak ellenére, hogy sajnálatos módon ezek egy jó részének még ma sem ismert a nősténye, ami legalábbis elgondolkoztató a valóban önálló faji státuszt illetően!) –Homoki hangyadarázs

Smicromyrme (Smicromyrme) rufipes rufipes (Fabricius, 1787) 5 (2) A 2. hátlemezen 3 világos szőrfolt van. A fejpajzs kissé domború, a közepén egy kis dudorral. A rágók 3 fogúak, a hegyes csúcs alatt a belső oldalon két kicsi fogacska van (13.D ábra). A rágók tövi része rozsdabarna, a csúcsuk felé sötétednek. Az 1., a 2. és a 3. csápostorízek kb. egyenlő hosszúak. A csáptőíz sötét, a csáp többi része vörösbarna, a csúcs felé sem sötétedik. A tor téglalap alakú, kb. 1,2–1,3-szor hosszabb, mint amilyen széles, az elülső és a hátulsó szögletek kb. derékszögűek, hegyesek, nem lekerekítettek. Feltűnő, hogy a toron egyáltalán nincs torpikkely! A 2. hátlemez közepe egy hosszúkás, ezüstös szőrfolttal, amely érinti a hátlemez elülső szélét, kétoldalt egy-egy kisebb, azonos színű szőrfolttal. A 2. hátlemez hátulsó széle világos szőrsávval, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlik. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A farlemez megnyúlt, ovális alakú, a csaknem végig redőzött, a csúcsa sima, fénylő, a redők többé-kevésbé kanyargósak, illetve egyenesek (16.B ábra). A fej ritkás, felálló, hosszú, fekete szőrökkel, és egyáltalán nincsenek köztük világos szőrök. A tor nagyon durván gödröcskézett, sötét, ritkás, felálló és lesimuló szőrökkel, a tor középső ré-

57

szei ritkás, lesimuló, vörösbarna szőrökkel. A lábak sötét gesztenyebarnák, a lábfejízek világosabbak, ezüstös, felálló szőrökkel. Közepes termetű faj, hossza: 6–9 mm. Magyarországon előkerült, a tudományra új faj. Nagyon ritka, eddig mindössze egy lelőhelyét ismerjük, ahonnan mintegy 25 példánya került elő. Az új faj a nevét lelőhelyéről (Pilisborosjenő) kapta, ahol Muskovits József gyűjtötte. A hím példányait nem ismerjük. Ismert fogási időszak: v. 08−x. 07. (26. térkép, 42. fotó) E l ő f o r d u l á s: ez ideig csak Magyarországról ismert – P i l i s i h a n g y a d a r á z s

Smicromyrme (Smicromyrme) pilisiensis sp. n. 6 (1) Szárnyasak, hímek. ....................................................................................................  7 7 (8) Az 1. potrohszelvény hossza kisebb a legnagyobb szélességénél. Hasonlít a Smicromyrme rufipes fajhoz, de különbözik attól a következőkben: jóval rövidebb az 1. potrohszelvény, és az áltorszelvény rozsdavörös színű. A fejpajzs homorú, közepén Y-alakú kiemelkedéssel. A rágók alig láthatóan 2-fogúak (nagyító!), a közepüktől a tövük felé erősen kiszélesednek. A 2. csápostoríz kb. 2-szer hosszabb, mint az 1., és kb. olyan hosszú, mint a 3. csápostoríz. A 2. hátlemez oldalai hosszú, egyenes szőrfésűvel. Egyszínű fekete, vagy szurokbarna, kivéve a tor felső részeit (előhát, középhát, szárnypikkelyek, hátpajzs, áltorszelvény), amelyek vörösbarnák. A egész test felülete világos, ritkás, hosszú, felálló szőrökkel, a hátlemezeken nincs szőrfolt, legfeljebb ritkás szőrökből álló, gyenge szőrsáv. A középtor és a szárnypikkelyek barna szőrökkel. A szárnyak átlátszók, az elülső szárnyakon 3 könyöksejt és 2 korongsejt van. Kisebb termetű faj, hossza: 4–9 mm – V ö r ö s l á b ú h a n g y a d a r á z s Smicromyrme (Smicromyrme) ruficollis ruficollis (Fabricius, 1793) 8 (7) Az 1. potrohszelvény hossza nagyobb, vagy egyenlő a legnagyobb szélességével. Elölről nézve, a szemek kiemelkednek a fej körvonalából. Az összetett szemek belső szemkerete kimetszett. A 2. csápostoríz kb. 2-szer hosszabb, mint az 1., és kb. olyan hosszú, mint a 3. csápostoríz. A rágó kétfogú, alul nagy lebennyel (13.C ábra). A pontszemek általában feltűnően kicsik és egyenlő oldalú háromszöget alkotnak. Az áltorszelvény felülete durván rücskös, hátul lankásan lejt. A hátulsó csípők belső oldala tarajjal, de fog nincs. Az 1. potrohszelvény rendszerint hosszabb, mint a legnagyobb szélessége, pontozottsága ritkább és finomabb. A 2. hátlemez oldalai hosszú, egyenes szőrfésűvel, a 2. haslemez oldalai rövid szőrfésűvel (6.C ábra). A csápok és a lábak feketék, vagy sötét szurokbarnák. A potroh és a tor fekete, kivéve az előhátat, a középhátat, a szárnypikkelyeket és a hátpajzsot, amelyek rozsdavörösek. (Az áltorszelvény teljesen fekete.) Ritkán az egész tor fekete (f. nigra Rossi). A fej és tor felső részei ritkás, sötét szőrökkel, a homlok lesimuló, világosabb szőrökkel. Az 1–5. potrohszelvények ritkás, világos szőrökkel, amelyek gyenge sávot alkotnak a

58

szelvények hátulsó szegélyén. A lábak világos szőrökkel. Az elülső szárnyak gyengén sötétek, nem átlátszók. Kis termetű faj, hossza: 4–9 mm. (43. fotó) – Homoki hangyadarázs Smicromyrme (Smicromyrme) rufipes rufipes (Fabricius, 1787) Trogaspidiini Bischoff, 1920 A nőstényeknél a fej jól láthatóan keskenyebb a 2. hátlemeznél. Az 1. csápostoríz kb. 1,5-szer hosszabb, mint a 2. csápostoríz. Az 1. potrohszelvény relatíve rövid. A 2. hátlemez két világos folttal, amelyek harántosan vannak elhelyezve, közelebb a hátlemez elülső széléhez. A farfedő vagy van, vagy hiányzik. A hímeknél a szárnypikkely eléri a középhát és a hátpajzs közötti varratot. A hátpajzson rendszerint kúpalakú kinövés van, ritkán hosszanti, sima taraj. Az 1. potrohszelvény harang alakú. A farfedő hosszanti, oldalsó nyúlványokkal. Trogaspidia Ashmead, 1899 A nőstényeknél a fej észrevehetően keskenyebb a 2. hátlemeznél. A fejpajzs homorú, a tövén egy kis fogszerű dudor van. A rágók belső széle, a csúcs előtt, egy kis fogacskával. Az 1. csápostoríz kb. 1,5-szer hosszabb, mint a 2. csápostoríz. A középtor határozottan szélesebb az áltorszelvénynél. Farfedő rendszerint van. A 3. és a 4. (vagy csak a 3.) hátlemez világos, ép, vagy középen megszakított szőrsávokkal. A test fekete, a tor rozsdavörös. A hímeknél a fejpajzs harántos, a felületén sekély bemélyedéssel. A pontszemek kicsik. A rágók a csúcson 2-fogúak, és tövük közelében, a belső szélükön egy további kis fogacskával. A szárnyak sötétek, a szárnypikkely eléri a középhát és a hátpajzs közötti varratot. A toron rendszerint egy kúp alakú torpikkely van. Az 1. potrohszelvény harang alakú. Szőrfésű csak a 2. hátlemez oldalain található. Az alsó farfedő hosszanti, oldalsó, többé-kevésbé jól kifejlett tarajjal, vagy nyúlvánnyal. A 2. potrohszelvény rendszerint rozsdavörös. A 3. és a 4., vagy a 3–5. hátlemezek világos színű szőrökből álló, ép, vagy középen megszakított szőrsávokkal. A nemzetségbe egy európai faj tartozik, amely Magyarországon is előfordul. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A 2. hátlemez elülső részén két, vízszintesen elhelyezett világos szőrfolt van, a hátulsó szélén nincs szőrsáv. A fejpajzs középső része gyengén ívelt, félkör alakú tarajjal szegélyezett, az elülső szélén két kis dudorral. A rágók hosszúak, hegyesek, nincs rajtuk fog, a csúcsuk fekete (13.E ábra). Az 1. csápostoríz kb. 1,8-szer hosszabb, mint a 2., amely kb. 1,3-szer rövidebb, mint a 3. csápostoríz. A tor hátrafelé enyhén kiszélesedik, a torpikkely keskeny, kevesebb, mint 1/8-ad része a tor szélességének. Az 1. haslemez rövid tarajjal, a 2. hátlemez oldalain hosszú, egyenes szőrfésű van. A farfedő háromszög alakú, a tövénél szélesebb. A farfedő szegélyezett, felülete granulált, a tövénél hálósan, durván redőzött. A fej, a csápok, a rágók és 59

a lábak sötét szurokbarnák, csaknem feketék, a potroh fekete, a tor rozsdavörös. A fej felálló, világosabb szőrökkel, amelyek a fejtetőn kissé vöröses árnyalatúak. A tor felülete felálló, ritkás, fekete, és lesimuló, vörösessárgás szőrökkel, a lábak és a tor alsó részei ritkás, világos szőrökkel. A potrohon a világos foltok és sávok kivételével lesimuló, sűrű, fekete, rövid szőrök, és ritkás, hosszú, felálló, világos szőrök találhatók. A 3. és a 4. hátlemez teljes felületét befedik a világos szőrök, a szőrsávok azonban a középvonalban teljesen meg vannak szakítva. A haslemezek hátulsó szélén a ritkás, felálló, világos szőrök gyenge sávot alkotnak. H.: 6–9 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon rendkívüli ritkaság, mert ez ideig csak két nőstény példányának a lelőhelyét ismerjük, hím példány még nem is került elő. Ismert fogási időszak: v. 02−v. 23. (27. térkép, 46. fotó) E l ő f o r d u l á s: Horvátország, Macedónia, Magyarország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szerbia, Ukrajna, továbbá Örményország és Kazahsztán – K a t á n i a i h a n g y a d a rázs

Trogaspidia catanensis (Rossi, 1794) 2 (1) Szárnyasak, hímek. A fejpajzs elöl, egy mély, harántos bemélyedéssel, az elülső szélen egy kevésbé széles harántbarázdával, amely felálló szőrökkel van befedve. A torpikkely kúp alakúan kiemelkedik, durván pontozott, felületén tarajjal. Az 1. haslemez közepén hosszanti taraj van. A test, a csápok és a lábak feketék, a potroh 1. és 2. szelvényei rozsdavörösek. A fejpajzs, az előhát középső része, és az áltorszelvény középső része sűrű, lesimuló, sárgás szőrökkel, a 3. és a 4. hátlemez világos szőrsávokkal, amelyek középen meg vannak szakítva. A fejtető, a lábak, a tor és a potroh alja, valamint az 1. és a 2. hátlemez (kivéve a hátulsó szélüket) ritkás, világos szőrökkel. A potroh csillogó, vöröses színű szőrzettel. A szárnyak nagyon sötétek, füstösek, nincs rajtuk kékes csillogás. Feltűnően nagy termetű faj, hossza: 12–18 mm – K a t á n i a i h a n g y a d a r á z s Trogaspidia catanensis (Rossi, 1794) Sphaerophthalminae Schuster, 1949 A nőstények tora körte alakú, a középtor oldalai erősen domborúak, szélesebbek, mint az áltorszelvény. A hímek szárnypikkelyei kicsik, fényesek, nem érik el a középhát és a hátpajzs közötti varratot. A szárnyjegy orsó alakú, többé-kevésbé szklerotizált. A 2. hátlemez és a 2. haslemez oldalain szőrfésű van. A külső ivarfogó csúcsa (gonostylus) hosszú, erősen felfelé hajlik.

60

Cystomutilla André, 1896 A nőstények különösen könnyen felismerhetők a tor alakjáról, amely elöl is és hátul is keskenyedik. Az 1. csápostoríz egyenlő hosszú a 2. csápostorízzel. Torpikkely nincs. A potroh nyeles, a fej gömbölyű. Farfedő van. A 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel. Az 1. és a 2. hátlemez hátulsó széle világos harántsávval, a 3. hátlemezen a világos szőrsáv teljesen kiterjed a hátlemez egész felületére. A hímek összetett szemének belső szemkerete ép. A pontszemek kicsik. A rágók 2fogúak, a tövükön nincs fog. Az 1. csápostoríz észrevehetően rövidebb a 2. csápostoríznél. Az utópajzs lapos, hosszanti nyúlvánnyal. A 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel. Az elülső szárnyak 2 könyöksejttel és 1 korongsejttel. A szárnyjegy nagy. A nemzetségbe egy európai faj tartozik, amely Magyarországon is előfordul. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A fejpajzs haránttaraja sima felületet határol. A fejen a csáptő mögött nincs dudor. A rágók hegyesek, 2-fogúak, a csúcsuk felé sötétebbek (14.A ábra). Az 1. potrohszelvény két oldalán, elöl, egy-egy kis, tompa dudorral. A farfedő sima, fényes, jól láthatóan szegélyezett. A 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel. A fej, a tor, valamint a csápok első ízei rozsdavörösek, a csápostor vége felé barnásak, a lábak is barnásvörösek. A potroh fekete, nagyon gyenge kékes, fémfényű csillogással. A fej és a tor felső részei ritkás, felálló, fekete, és lesimuló, világos szőrökkel. Az 1. hátlemez töve vörös, hátulsó szélének közepén néhány fehér szőrszál ráfekszik a 2. hátlemez elülső részére, csaknem foltot képezve azon. A 2. hátlemez hátulsó szegélye, valamint az egész 3. hátlemez világos szőrsávval, a 2. hátlemezen lévő szőrsáv nem szélesedik ki középen. A haslemezek hátulsó szélei ritkás, világos szőrökből álló, gyenge szőrsávokkal. Kisebb termetű faj, hossza: 4–7 mm. Mediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon a nagyon ritka fajok közé tartozik, mivel eddig csak 3 nőstény példánya került elő, hím pedig még egy sem. A Crabro és a Pemphredon fajok élősködőjeként figyelték meg. Sajnos, a hazai pontos fogási időpontok nem ismertek. (28. térkép) E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Észak-Afrika (Algéria) – P o h o s h a n g y a d a r á z s

Cystomutilla ruficeps (Smith, 1855) 2 (1) Szárnyasak, hímek. A fej a szemek mögött nem nyúlt meg. A fejpajzs egyenes, az elülső részén két kis fogacskával. A távolság a szemek hátulsó szegélye és fej hátulsó széle között kb. 1,1-szer nagyobb, mint a szemek hosszanti átmérője. A rágók 2-fogúak, a csúcs alatti fog nagyon kicsi, alig látható (14.B ábra). A 2. haslemez eleje tarajjal. A 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel, amely kb. 1,5-ször hosszabb, mint a 2. haslemezen lévő. A fej és a potroh fekete, a tor felül rozsdavörös, az előtor elülső része barnásvörös. A csápok és a lábak barnásvörösek, a rágók és tor alsó részei feketék. A 2. és 4. potrohszelvények hátulsó szélei világos szőrökkel, 61

amelyek sokkal sűrűbbek a hátlemezeken, mint a haslemezeken. A 3. hátlemez egész felülete ritkás, felálló, világos szőrökkel. Az elülső szárnyak átlátszók, 2 könyöksejttel és 1 korongsejttel. H.: 6–12 mm. (45. fotó) – P o h o s h a n g y a darázs Cystomutilla ruficeps (Smith, 1855) Dasylabrinae Skorikov, 1935 A szemek kerekek, gyengén kidüllednek a fej körvonalából. Az 1. potrohszelvény többé-kevésbé harang alakú. A szőrfésű vagy a 2. hátlemezen, vagy a 2. haslemezen van. A nőstények tora körte alakú, középen kiszélesedik. Az 1. potrohszelvény rendszerint keskeny. A farfedő vagy van, vagy nincs. A potrohon rendszerint különféle világos rajzolatok vannak. A hímek szárnypikkelyei kicsik, nem érik el a középhát és a hátpajzs közötti varratot. A szárnyjegy kicsi, néha szabad szemmel alig látható (Dasylabris). A szemek ovális alakúak. Dasylabris Radoszkowski, 1885 A nőstények farfedője jól fejlett. Az 1. potrohszelvény nyeles, nem henger alakú, hátrafelé gyengén keskenyedik. A 2. csápostoríz kb. 1,5–2,0-szer hosszabb, mint a csápcsuklóíz (pedicellus), az 1. csápostoríz rövidebb a 2. csápostoríznél. A potroh rajzolata világos szőrökből álló foltokból vagy sávokból áll. A rágók belső széle a csúcs előtt két fogacskával, amelyek gyakran alig láthatók. Torpikkely van. A hímeknél a szárnyjegy kicsi. Az elülső szárnyak erősen sötétek, ritkán átlátszók, 2 vagy 3 könyöksejttel, és 1 vagy 2 korongsejttel. A sugárér mindig kifejlődött. A fejen nincs hosszanti, kiemelkedő taraj a csáptő mögötti dudorok között. Az 1. csápostoríz kb. 1,5–2,0-szer rövidebb, mint a 2. csápostoríz. Az 1. haslemez és a 2. haslemez eleje hosszanti tarajjal. A 2. hátlemez oldalai szőrfésűvel. A test rendszerint fekete, néha rozsdavörös az egyes testrészeken. Az Inbaltilla alnemzetség fajainál nincsenek a potrohon világos szőrsávok. A nemzetségbe 19 európai faj, ill. alfaj tartozik, Magyarországon csak 2 faj fordul elő. 1 (2) A nőstények farfedője szegélyezett, hátrafelé nem szélesedik ki. A 2. hátlemezen elöl egy világos szőrfolttal, hátul szőrsávval, amely többé-kevésbé mélyen, kétszeresen kimetszett. A hímek szárnyasak. A fejpajzs elülső része két kis fogacskával. A rágók belső széle gyenge, lekerekített nyúlvánnyal a rágók középső részén, amely nem szélesedik ki. A 3. és a 4. hátlemezek világos szőrsávval. ............................................. ....................................................... alnemzetség: Dasylabris Radoszkowski, 1885

62

2 (1) A nőstények farfedője gyengén szegélyezett, a töve felé háromszög alakúan kiszélesedik. A 2. hátlemezen elöl egy világos szőrfolttal, hátul egy szőrsávval, amely kétszeresen, többé-kevésbé mélyen kimetszett. A hímek szárnyasak. A rágók belső oldalán található fog kiszélesedett. A 3. és a 4. hátlemezek világos szőrsáv nélkül. ..........  alnemzetség: Inbaltilla Lelej, 1976 alnemzetség: Dasylabris Radoszkowski, 1885 A nőstények farfedője szegélyezett, a csúcs felé nem szélesedik ki. A 2. hátlemez elülső szélének közepén egy, és oldalt még két harántosan elhelyezett világos szőrfolt, hátul egy világos harántsáv van, amely az elülső oldalán kimetszett. A 4. és az 5. hátlemezek teljes felületét világos szőrök borítják. A hímeknél a külső ivarfogó (parameron) hosszú, keskeny, a töve felé szélesedik. A belső ivarfogó (volsella) keskeny, a külső ivarfogónál (parameron) kétszer, vagy akár többször is rövidebb. A rágók 3‑ vagy 4-fogúak. A 3. hátlemez teljes felülete mindig világos szőrökkel borított. 1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. A rágók a csúcson 3-fogúak, barnásvörösek, a csúcsuk felé feketék, a csúcs előtti két kis fogacska csak erősebb nagyításnál látható (14.C ábra). A 1-3. csápostorízek kb. egyenlő hosszúak (7.E ábra). A tor kb. 1,2-szer hosszabb, mint a legnagyobb szélessége, előrefelé és hátrafelé is egy kissé keskenyedik, kb. a 2/5 részénél a legszélesebb. A torpikkely kicsi, csak gyengén emelkedik ki, a színe ugyanolyan, mint a toré. Az 1. potrohszelvény két oldala, elöl, egy-egy kicsi, tompa nyúlvánnyal, az 1. és a 2. haslemez hosszanti tarajjal. A farfedő háromszög alakú, egész felületén szabálytalan lefutású, hosszanti redőkkel. A fej fekete, néha vörösesbarna árnyalattal, a homlokon a sűrű, világos, lesimuló szőrök foltot alkotnak. A csápok feketék, a tövük felé vörösbarna árnyalatúak. A tor rozsdavörös, csak a hasi oldalán fekete, felül rozsdavörös vagy aranyos, lesimuló szőrzet fedi, ezen kívül elszórtan hosszú, fekete szőrszálak is találhatók a tor hátán, valamint a homlokon is. Néha a homlok fehéres színű szőrfoltja hiányzik, a potroh sávjai pedig igen elmosódottak. Az 1. és a 2. hátlemez hátulsó széle és az egész 3. haslemez világos szőrökből álló sávokkal. A 2. hátlemez hátulsó szélén a szőrsáv szélesen megszakított, a hátlemez elülső részén kerek, világos szőrfolt van. A 4. és az 5. hátlemez közepén egy-egy világos szőrfolt látható, az 5. hátlemezen lévő folt egy kissé szélesebb, mint a 4.-en lévő szőrfolt. A potroh − a fehéres rajzolatok kivételével − sűrű, lesimuló, fekete szőrökkel és ritkás, felálló, hosszú, fekete szőrökkel. A lábak feketék, ritkás, világos szőrökkel. Nagyobb termetű faj, hossza: 7–12 mm. Mediterrán elterjedésű faj. Úgy tűnik, hogy szárazságkedvelő, legalábbis Magyarországon főleg a szárazabb, homokos területeken él, és ott a gyakori fajok közé tartozik. Elsősorban az Alföldön gyűjtötték, de a környező dombos területeken is elég sok helyről került elő. A Sphex és az Ammophila fajok élősködője. Ismert fogási időszak: v. 04−x. 07. (29. térkép, 48. fotó)

63

E l ő f o r d u l á s: Albánia, Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna, valamint Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország –Mór hangyadarázs

Dasylabris (Dasylabris) maura maura (Linnaeus, 1758) 2 (1) Szárnyasak, hímek. A rágók 4-fogúak, a rágók tövétől számolt 1. és 2. fogacska kicsi, egymáshoz közel vannak (14.D ábra). A 2. csápíz kb. 1,4-szer hosszabb, mint az 1., és kb. olyan hosszú, mint a 3. csápostoríz (7.F ábra). A belső szemkeret nem kimetszett, a pontszemek aránylag kicsik. A tor kb. 1,1–1,3-szer hosszabb, mint a legnagyobb szélessége. Az 1. haslemez végig, a 2. haslemez eleje hosszanti, magas tarajjal, 2. hátlemez oldalai hosszú, egyenes szőrfésűvel. Az alsó farfedő felülete sima, fényes. A 7. hátlemez felülete gyengén redőzött. A fej, a potroh és a csápok feketék, néha a csápok a tövük felé vörösbarnák. A tor felül (előhát, középhát, szárnypikkelyek, hátpajzs, áltorszelvény) rozsdavörös, a toroldallemezek és a lábak feketék, vagy szurokbarnák. A fej felálló, fekete szőrökkel, a homlokon, a fejtetőn ehhez hozzá van keveredve a sokkal sűrűbb, lesimuló, világos, aranyosvöröses szőrzet. A tor ritkás, hosszú, felálló, fekete szőrökkel. Az 1. és a 2. hátlemezen világos szőrszálakból álló szőrsáv található, az utóbbi a közepén V-alakban kimetszett, a 3. hátlemez felületét teljesen befedik a világos szőrök. A középső csípők belső oldalán, közelebb a hátulsó szélükhöz, sűrű, világos szőrpamacs van. A 2. és a 3. haslemez hátulsó szélén a felálló, világos szőrök gyenge sávot alkotnak. A lábak fekete szőrökkel. A szárny „füstös”, barnás színű, nem átlátszó. Zömök, nagy termetű faj, hossza: 9–17 mm. (47. fotó) – M ó r hangyadarázs Dasylabris (Dasylabris) maura maura (Linnaeus, 1758) alnemzetség: Inbaltilla Lelej, 1976 A nőstények farfedője alacsonyan szegélyezett, a töve felé háromszög alakúan kiszélesedik. A 2. hátlemez eleje világos folttal, hátul harántsávval, ez utóbbin két kimetszés van. A 3–5. hátlemezeken, vagy csak a 3.-on, középen, egy világos folt van, vagy ritkábban nincs. A hímeknél a belső ivarfogó (volsella) csaknem kétszer szélesebb a külső ivarfogónál (parameron). A rágók 3-fogúak, a tövüktől számolva az első fog megnagyobbodott. Az elülső szárnyak 2 könyöksejttel és 1 korongsejttel. A test fekete, ritkán a 2. szelvény, vagy csak a 2. hátlemez rozsdavörös. A rágók feketék, a csúcsuk felé barnásvörösek. A tor világos rajzolata gyenge, vagy hiányzik. M e g j e g y z é s: Az MTM gyűjteményében található, teljesen fekete Dasylabris hím példányokat Bajári (1954) Dasylabris lugubris-nak determinálta. Petersen (1985) szerint a Dasyalabris lugubris nyugat-európai és észak-afrikai faj, amely Magyarországon nem fordul elő.

1 (2) Szárnyatlanok, nőstények. ........................................................................................  4 64

2 (3) A 2. hátlemez hátulsó szélén levő világos szőrsáv kétszeresen kimetszett, a hátlemez elülső része egy világos szőrfolttal, amely harántos, ovális alakú, és jól láthatóan szélesebb az 1. hátlemeznél. A legkisebb távolság a 2. hátlemezen lévő folt és a hátlemez hátulsó szélén lévő szőrsáv között kisebb, mint a folt átmérője. A 3–5. hátlemezek közepén szintén világos szőrfolt található. A tor kb. 1,1–1,2-szer hosszabb, mint a legnagyobb szélessége. A torpikkely széles, körömszerű. Az 1. haslemez végig hosszanti tarajjal, a 2. haslemez eleje is gyenge, hosszanti tarajjal. A farfedő jól láthatóan szegélyezett, a tövén félkör alakú redőkkel, a csúcsi részen granulált (15.F ábra). A hátulsó csípők belső oldala tarajjal. A fej fekete, a homlok közepén nagy, fénylő, világos folttal. A rágók 3-fogúak, hegyesek, széles oldalsó lebennyel, barnásvörösek, a csúcsuk felé feketék (14.E ábra). A csápok vörösesbarnák, a tövük felé sokkal világosabbak. A tor rozsdavörös, a potroh fekete, csak az 1. szelvény vörös, gyakran egészen sötét, a lábak feketék vagy barnák. A homlok és a fejtető sűrű, lesimuló, sárgás szőrökkel, a tor ritka, rövid, lesimuló aranysárga és hosszú, felálló, fekete szőrökkel. A tor oldalai, a lábak, az 1. hátlemez és a 2. haslemez világos szőrökkel, a toroldallemezek fekete szőrökkel. Közepes termetű faj, hossza: 5–9 mm. Palearktikus elterjedésű, eurázsiai sztepp faj, amely Magyarországon a gyakori fajok közé tartozik. Csaknem kizárólag száraz, homokos területeken található és többnyire az Alföld, valamint a Dunántúl homokos területeiről került elő. Magyarországi példány alapján leírt faj. Ismert fogási időszak: v. 22−x. 05. (30. térkép, 50. fotó) E l ő f o r d u l á s: Ausztria, Bulgária, Cseh Köztársaság, Magyarország, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Kazahsztán – K o r o n á s h a n g y a d a r á z s

Dasylabris (Inbaltilla) regalis (Fabricius, 1793) 3 (2) Nagyon hasonlít a Dasylabris regalis fajhoz, de attól jól megkülönböztethető azáltal, hogy a tor kevésbé hosszú, zömökebb, a 2. hátlemez elülső részén lévő folt átmérője rendszerint kisebb, és a 2. hátlemezen lévő szőrsáv keskenyebb, továbbá a farfedőn kevésbé jól látható a szegély. A rágó hegyes, nincs rajta fog, a csúcsán sötétedik. A tor kb. olyan hosszú, mint a legnagyobb szélessége. Torpikkely van, a csúcsa fekete. A háromszög alakú farfedő koncentrikus körökben, végig pontozott és szegélyezett. A fej és a potroh fekete, a tor és az 1. potrohszelvény rozsdavörös, a csápok és a lábak sötétbarnák. A fej elöl és felül világos, hátul vöröses, lesimuló és felálló, hosszú, fekete szőrökkel, a tor vörösbarna lesimuló szőrökkel, és felálló, ritkás, hosszú, fekete szőrökkel. A 2. hátlemez hátulsó szélén levő világos szőrsáv kétszeresen kimetszett, a hátlemez elülső része egy világos szőrfolttal, amely kör alakú, vagy hosszában megnyúlt, és nem szélesebb az 1. hátlemeznél. A legkisebb távolság a 2. hátlemezen lévő folt és a hátlemez hátulsó szélén lévő szőrsáv között

65

egyenlő a folt átmérőjével, vagy nagyobb annál. A potroh hosszú, fekete, felálló szőrei között elvétve világos szőrök is előfordulnak. H.: 5–8 mm. Elterjedése nem teljesen tisztázott. Az MTM gyűjteményében található Dasylabris miogramma-nak determinált 3 példány szerintünk Dasylabris regalis. E l ő f o r d u l á s: Ukrajna – K e r e k t o r ú h a n g y a d a r á z s

[Dasylabris (Inbaltilla) miogramma Skorikov, 1935] 4 (1) Szárnyasak, hímek. ....................................................................................................  5 5 (6) A belső ivarfogó (volsella) tövi részén nincs lebeny. A fej a szemek mögött jól láthatóan keskenyedik, a hátulsó sarkok lekerekítettek. Az 1. csápostoríz több mint 2-szer rövidebb a 2. csápostoríznél. A belső szemkeret ép, nem kikanyarított. A rágók háromfogúak, alul nagy leben�nyel (14.F ábra). A tor kb. 1,2–1,3-szer hosszabb, mint a legnagyobb szélessége. A hátulsó csípők belső oldala tarajjal. Az 1. haslemez hosszanti tarajjal, a 2. haslemez elejének közepe egy magas tarajjal, és két alig észrevehető, oldalsó tarajjal is. A 2. hátlemezen rendszerint nagyon ritkák a gödröcskék, a középpontban található gödröcskék között néhányszor nagyobb a távolság, mint az átmérőjük. A farfedő sima. Egyszínű fekete faj, az egész testen csak fekete szőrök vannak, kivéve a középhátat, ahol a fekete szőrök között elszórtan világos szőrök is előfordulnak. A szárnyak intenzíven barnák, „füstösek”. Az elülső szárny 2 könyöksejttel és 1 korongsejttel. H.: 7–10 mm. (49. fotó) – K o r o n á s hangyadarázs Dasylabris (Inbaltilla) regalis (Fabricius, 1793) 6 (5) Nagyon hasonlít a Dasylabris regalis hímhez, de a belső ivarfogó (volsella) tövi részén lebeny van. A fej a szemek mögött gyengén keskenyedik (felülről nézve), a fej hátulsó szögletei kevésbé lekerekítettek, a homlok kevésbé emelkedik ki (oldalról nézve). A tor kb. 1,3-szer hosszabb, mint a legnagyobb szélessége. A 2. hátlemezen sokkal sűrűbbek a gödröcskék a Dasylabris regalis-hoz képest, a középpontban található gödröcskék között a távolság egyenlő, vagy némileg kisebb, mint a gödröcskék átmérője. A farfedő felülete rendszerint koncentrikus redőkkel. Egyszínű fekete faj, az egész test fekete szőrökkel. H.: 7–9 mm – K e r e k t o r ú hangyadarázs [Dasylabris (Inbaltilla) miogramma Skorikov, 1935]

66

HANGYADARAZSAK FAJLISTÁJA – NAMES OF VELVET ANT SPECIES

Szögletes zárójelben azok a fajok vannak, amelyek valamely szomszédos ország területén előkerültek, de Magyarországon még nem. The square brackets indicate the species, which are not found in Hungary but their occurrence is recorded in the adjacent countries. Latin nevek – Latin names .. .............................................. Magyar nevek – Hungarian names i. alcsalád: MYRMOSINAE Fox, 1894 1. nemzetség: Krombeinella Pate, 1947 Krombeinella longicollis (Tournier, 1889) .. ............ Hosszútorú hangyadarázs 2. nemzetség: Myrmosa Latreille, 1796 Myrmosa atra Panzer, 1801 .. ..................................... Gyászos hangyadarázs 3. nemzetség: Paramyrmosa Saussure, 1880 Paramyrmosa brunnipes (Lepeletier, 1845) .. ......... Barnalábú hangyadarázs ii. alcsalád: MYRMILLINAE Bischoff, 1920 4. nemzetség: Myrmilla Wesmael, 1852 sg.: Myrmilla s. str. Myrmilla (Myrmilla) calva (Villers, 1789) .. ............ Gyakori hangyadarázs [Myrmilla (Myrmilla) caucasica (Kolenati, 1846) .. ....................................................................................... Kaukázusi hangyadarázs Myrmilla (Myrmilla) erythrocephala (Latreille, 1792)  ....................................................................................... Vörösfejű hangyadarázs Myrmilla (Myrmilla) lezginica (Radoszkowski, 1885)  ....................................................................................... Keleti hangyadarázs Myrmilla (Myrmilla) mutica (André, 1903) .. ........... Busafejű hangyadarázs sg.: Pseudomutilla Costa, 1885 [Myrmilla (Pseudomutilla) capitata (Lucas, 1849) .. . ....................................................................................... Suta hangyadarázs Myrmilla (Pseudomutilla) glabrata (Fabricius, 1775)  ....................................................................................... Gyalog hangyadarázs 5. nemzetség: Platymyrmilla André, 1900 [Platymyrmilla quinquefasciata (Olivier, 1811)] .... Ötsávos hangyadarázs iii. alcsalád: MUTILLINAE Latreille, 1802 tribusz: Mutillini Latreille, 1802 6. nemzetség: Ctenotilla Bischoff, 1920 [Ctenotilla caeca (Radoszkowski, 1879) .. ................ Fésűs hangyadarázs 7. nemzetség: Mutilla Linnaeus, 1758 Mutilla europaea Linnaeus, 1758 .. ............................ Európai hangyadarázs Mutilla marginata Baer, 1848 ................................... Hegyi hangyadarázs [Mutilla quinquemaculata Cyrillo, 1787] ............... Ötfoltos hangyadarázs 8. nemzetség : Ronisia Costa, 1858 Ronisia brutia brutia (Petagna, 1787) .. .................... Pompás hangyadarázs 9. nemzetség : Tropidotilla Bischoff, 1920 Tropidotilla litoralis (Petagna, 1787) .. ..................... Parti hangyadarázs tribusz: Smicromyrmini Bischoff, 1920 10. nemzetség: Dentilla Lelej, 1980 [Dentilla curtiventris (André, 1901)] .. ...................... Rövidtorú hangyadarázs

67

11. nemzetség: Nemka Lelej, 1985 Nemka viduata viduata (Pallas, 1773) ..................... Pusztai hangyadarázs 12. nemzetség: Physetopoda Schuster, 1949 Physetopoda cingulata (Costa, 1858) ....................... Öves hangyadarázs Physetopoda daghestanica (Radoszkowski, 1885) . ....................................................................................... Dagesztáni hangyadarázs Physetopoda halensis (Fabricius, 1787) ................... Hallei hangyadarázs [Physetopoda punctata (Latreille, 1792)] .. ............. Négyfoltos hangyadarázs Physetopoda pusilla (Klug, 1835) ............................. Apró hangyadarázs Physetopoda scutellaris (Latreille, 1792) .. ............. Pajzsos hangyadarázs Physetopoda sericeiceps (André, 1901) ..................... Selymes hangyadarázs 13. nemzetség: Skorikovia Ovchinnikov, 2002 Skorikovia pliginskiji (Lelej, 1984) .. ......................... Pliginskij-hangyadarázs 14. nemzetség: Smicromyrme Thomson, 1870 sg.: Astomyrme Schwartz, 1984 Smicromyrme (Astomyrme) ausonius Invrea, 1950  ....................................................................................... Nyugati hangyadarázs sg.: Eremotilla Lelej, 1985 Smicromyrme (Eremotilla) triangularis Radoszkowski, 1865  ....................................................................................... Zömök hangyadarázs sg.: Erimyrme Lelej, 1985 Smicromyrme (Erimyrme) sicanus (De Stefani, 1887)  ....................................................................................... Déli hangyadarázs sg.: Smicromyrme Thomson, 1870 Smicromyrme (Smicromyrme) pilisiensis sp. n. ........ Pilisi hangyadarázs Smicromyrme (Smicromyrme) ruficollis ruficollis (Fabricius, 1793)  ....................................................................................... Vöröslábú hangyadarázs Smicromyrme (Smicromyrme) rufipes rufipes (Fabricius, 1787)  ....................................................................................... Homoki hangyadarázs tribusz: Trogaspidiini Bischoff, 1920 15. nemzetség: Trogaspidia Ashmead, 1899 Trogaspidia catanensis (Rossi, 1794) .. ....................... Katániai hangyadarázs iv. alcsalád: SPHAEROPHTHALMINAE Schuster, 1949 16. nemzetség: Cystomutilla André, 1896 Cystomutilla ruficeps (Smith, 1855) ......................... Pohos hangyadarázs v. alcsalád: DASYLABRINAE Skorikov, 1935 17. nemzetség: Dasylabris Radoszkowski, 1885 sg.: Dasylabris Radoszkowski, 1885 Dasylabris (Dasylabris) maura maura (Linnaeus, 1758)  ....................................................................................... Mór hangyadarázs sg.: Inbaltilla Lelej, 1976 Dasylabris (Inbaltilla) miogramma Skorikov, 1935  ....................................................................................... Kerektorú hangyadarázs Dasylabris (Inbaltilla) regalis (Fabricius, 1793) .. .... Koronás hangyadarázs

68

AZ ÉRVÉNYES FAJNEVEK ÉS A SZINONIMÁK LISTÁJA CHECKLIST OF VALID SPECIES NAMES AND SYNONYMS Mutillidae Latreille, 1802 Myrmosinae Fox, 1894 Krombeinella Pate, 1947 longicollis (Tournier, 1889) Myrmosa Latreille, 1796 atra Panzer, 1801 melanocephala Fabricius, 1793 nigra Latreille, 1809 atra Lepeletier, 1845 bicolor Baer, 1848 melanaria Blanchard, 1849 rufomaculata Hoffer, 1938 Paramyrmosa Saussure, 1880 brunnipes (Lepeletier, 1845) cognata Costa, 1858 Myrmillinae Bischoff, 1920 Myrmilla Wesmael, 1852 sg.: Myrmilla s. str. calva (Villers, 1789) calva Fabricius, 1798 trialeolata Spinola, 1841 distincta Lepeletier, 1845 agrestis Lepeletier, 1845 incompleta Lepeletier, 1845 hastata Costa, 1858 andalusiana Skorikov, 1927 seminigra Hoffer, 1938 perparvula Invrea, 1958 semirubra Nonveiller, 1972 caucasica (Kolenati, 1846)] jasonia Skorikov, 1927 kiritschenkoi Skorikov, 1927 erythrocephala (Latreille, 1792) latreillei Meyer, 1794 cornuta Olivier, 1811 megacephala Costa, 1858 bison Costa, 1887 lezginica (Radoszkowski, 1885) subcornuta Morawitz, 1893 mutica (André, 1903)] ecornuta Skorikov, 1927 hamta Skorikov, 1927 sg.: Pseudomutilla Costa, 1885 capitata (Lucas, 1849)] parvicollis Costa, 1860 sardiniensis Costa, 1885 olcesei Tournier, 1895 glabrata (Fabricius, 1775) ciliata Fabricius, 1793

fraterna Baer, 1848 cephalica Sichel et Radoszkowski, 1869 sarmatica Skorikov, 1927 beljgovskii Skorikov, 1927 Platymyrmilla André, 1900 quinquefasciata (Olivier, 1811) Mutillinae Latreille, 1802 Mutillini Latreille, 1802 Ctenotilla Bischoff, 1920 caeca (Radoszkowski, 1879)] pectinifera André, 1893 obscura Nonveiller, 1959 Mutilla Linnaeus, 1758 europaea Linnaeus, 1758 aptera Uddman, 1753 similis Harris, 1782 schaefferi Schrank, 1802 coerulans Lepeletier, 1845 cyanea Lepeletier, 1845 panzeri Lepeletier, 1845 obscura Nylander, 1847 kaschiriensis Baer, 1848 laevigata Sichel et Radoszkowski, 1870 notomelas André, 1902 rufula Hoffer, 1938 nigrescens Hoffer, 1938 ruficeps Hoffer, 1938 marginata Baer, 1848 trifasciata Radoszkowski, 1865 quinquemaculata Cyrillo, 1787 quinquepunctata Olivier, 1811 quadrizonata Klug, 1829 Ronisia Costa, 1858 brutia brutia (Petagna, 1787) sexmaculata Cyrillo, 1787 hungarica Fabricius, 1793 confusa Lepeletier, 1845 monspeliensis Lepeletier, 1845 sexmaculata Baer, 1848 robusta Smith, 1855 torosa Costa, 1858 sericeiventris Costa, 1864 taurica Radoszkowski, 1865 discoidalis Radoszkowski, 1865 morawitzii Dalla Torre, 1897 Tropidotilla Bischoff, 1920 litoralis (Petagna, 1787) italica Fabricius, 1793 indigena Illiger, 1807

69

greaca Lepeletier, 1845 iberica Kolenati, 1846 salentina Costa, 1858 simplica Radoszkowski, 1865 pauperata Sichel et Radoszkowski, 1870 Smicromyrmini Bischoff, 1920 Dentilla Lelej, 1980 curtiventris (André, 1901) rubescens André, 1901 errana Nonveiller, 1958 nigrescens Nonveiller, 1958 rutilans Nonveiller, 1972 Nemka Lelej, 1985 viduata viduata (Pallas, 1773) stridula Rossi, 1790 coronata Rossi, 1792 coronata Fabricius, 1793 paedomontana Fabricius, 1794 togata Ahrens, 1812 Physetopoda Schuster, 1949 cingulata (Costa, 1858) rudolfae Lelej, 1984 daghestanica (Radoszkowski, 1885) moravica Hoffer, 1936 conversa Hoffer, 1938 lineata Hoffer, 1938 maculata Hoffer, 1938 obenbergeri Hoffer, 1938 variabilis Hoffer, 1938 halensis (Fabricius, 1787) ephippium Fabricius, 1793 montana Panzer, 1805 schenki Schmiedeknecht, 1907 pseudomontana Hoffer, 1936 susterai Hoffer, 1936 melaclena Invrea, 1958 subalpina Ressl, 1960 punctata (Latreille, 1792) quadripunctata Olivier, 1811 quadrimaculata Lucas, 1849 pusilla (Klug, 1835) scutellaris (Latreille, 1792) bimaculata Jurine, 1807 subcomata Wesmael, 1852 sericeiceps (André, 1901) moltonii Invrea, 1955 Skorikovia Ovchinnikov, 2002 pliginskiji (Lelej, 1984) Smicromyrme Thomson, 1870 sg.: Astomyrme Schwartz, 1984 ausonius Invrea, 1950 sabatia Invrea, 1953

70

sg.: Eremotilla Lelej, 1985 triangularis (Radoszkowski, 1865) sg.: Erimyrme Lelej, 1985 sicanus (De Stefani, 1887) septentrionalis Hoffer, 1936 gregory Hoffer, 1936 lutescens Invrea, 1954 sg.: Smicromyrme s.str. ruficollis ruficollis (Fabricius, 1793) kiritshenkoae Skorikov, 1935 rufipes rufipes (Fabricius, 1787) nigra Rossi, 1792 ephippium Rossi, 1792 sellata Panzer, 1797 nigrita Panzer, 1801 petiolaris Fabricius, 1804 gibba Baer, 1848 nemoralis Baer, 1848 pilisiensis sp. n. Trogaspidiini Bischoff, 1920 Trogaspidia Ashmead, 1899 catanensis (Rossi, 1794) ballioni Radoszkowski, 1866 paripunctata Sichel et Radoszkowski, 1870 Sphaerophthalminae Schuster, 1949 Cystomutilla André, 1896 ruficeps (Smith, 1855) erythrocephala Lucas, 1849 parvula Kriechbaumer, 1896 Dasylabrinae Skorikov, 1935 Dasylabris Radoszkowski, 1885 sg.: Dasylabris s. str. maura maura (Linnaeus, 1758) austriaca Panzer, 1799 rubricans Lepeletier, 1845 argenteofasciata Costa, 1886 trisinuosa Costa, 1886 nigrociliata Hoffer, 1938 sg.: Inbaltilla Lelej, 1976 miogramma Skorikov, 1935 regalis (Fabricius, 1793) petiolata Baer, 1848 petiolaris Radoszkowski, 1865 concolora Radoszkowski, 1865 unipetiolaris Radoszkowski, 1865 triangulomaculata Skorikov, 1935 slovaca Hoffer, 1938 batai Hoffer, 1938

INTRODUCTION

Velvet ants (Mutillidae) are a very interesting family of insects belonging to the order of Hymenoptera and within that to the Vespoidea superfamily of the Aculeata suborder. Velvet ants, in German: Ameisenwespen (“ant wasps”), can be easily recognised. The apterous females of 3 mm to 20 mm (at most 25 mm) length appear to be rather hairy, colourful ants. The older Hungarian term “pókhangya” (“spider ant”) was probably a mirror translation of the older German term “Spinnenameise”, but was not entirely appropriate because velvet ants have nothing to do with spiders. Velvet ants occur in all zoogeographic regions, but the vast majority of them are found in tropical and subtropical areas. The family is divided into 10 subfamilies, 191 genera and so far 4230 species were described (Lelej 2004), but their number probably exceeds 5000. About 170 species were found in Europe, in Hungary is known to occur 30 species belonging to 5 subfamilies and 17 genera. Some species have been described on the basis of male or female specimens alone. It may be revealed in many cases that certain male and female specimens thought to be distinct species may belong to the same species, therefore the number of described species may not agree with the actual number. The female specimens of Physetopoda cingulata, Physetopoda daghestanica, Skorikovia pliginskiji and the male specimens of Dentilla curtiventris, Physetopoda pusilla, Physetopoda sericeiceps, Smicromyrme pilisiensis and Smicromyrme triangularis are unknown, they have not yet been described. Velvet ants live in open localities, mainly in bare sandy, stony grounds, rarely on densely overgrown habitat. The apterous females run on the ground, the winged males fly good. Velvet ants of Hungary usually occur from May to October, but in favourable weather conditions they can be found from April to November. On the photos 55–66. we are shown some characteristic biotopes. In our term for the frequency of occurrence, the “Common” ones are those species that have been found in more than 50 places and (or) more than 300 specimens have been collected. “Frequent” ones are those species that have been found on 21 to 50 sites and (or) 101 to 300 specimens have been collected. “Rare” species have been found in 11 to 50 locations and (or) in 20 to 100 specimens. “Very rare” species have been collected in less than 10 locations and (or) fewer than 20 specimens have been caught. Material: we have studied the following collections and have considered 8700 specimens from these in preparing the present monograph: BTM = Natural History Museum of Bakony Mountains, Zirc (Dr. Csaba Kutasi) JZs = Zsolt Józan, Mernye KFM = Kazinczy Ferenc Museum, Sátoraljaújhely (Gábor Hegyessy) MJ = Dr. József Muskovits, Budapest MTM = Hungarian Natural History Museum, Budapest (Dr. Sándor Csősz) SMM = Museum of Somogy County, Kaposvár (Dr. Levente Ábrahám) The determinations of velvet ants, the working up of data and the text, as well as the landscape photos were made by József Muskovits, the figures were drawn by Zoltán György. 71

MORPHOLOGY

The dimorphism of male and female velvet ants is very conspicuous. All females of the species are apterous, whereas with few exceptions (e.g. species of Pseudomutilla subgenus) all males in common with all Hymenoptera have two pairs of wings. However, the apterous males of the above subgenus (Pseudomutilla) can still be easily differentiated from the apterous females, because the three mesosomal segments of females are entirely fused, whereas for males they are clearly visible. The head of velvet ants is hypognathous, that is the mandibles point perpendicularly downward from the body’s longitudinal axis. Their mouth is suitable for the ingestion of liquid food. The shape of clypeus, the tubercles on it, the sculpture of clypeus, the shape of mandibles and dentations are all important identification characters. The compound eyes of females are usually small, the ocelli are absent (except for the Myrmosinae subfamily); for males both types of eyes are normally developed. The males, like all the males of Hymenoptera insects, have three ocelli. The size of ocelli, the distance between them or between the ocelli and compound eyes can be identification characters. Apart from the above further conspicuous morphological differences between females and males are: the number of antennal segments is 12 for females and 13 for males. The metasomal segments add up to 7 in males and 6 in females. The metasoma of males consists of 7 tergites and 8 sternites, whereas that of females 6 tergites and 6 sternites. Beginning from segment ii to backwards, the metasomal segments gradually decrease in size and they join each other flexibly like a telescope. In many velvet ant species a peculiar, rather characteristic felt line is seen on the sides of metasomal segment ii, except for the Myrmosinae subfamily, which is free of this feature. The felt line consists of hairs covering the gland opening. (A summary and description of morphological terms are included in Appendix.) Perhaps it is surprising, but some Mutillidae species possess sound generating ability. They rub together the corrugated surfaces of tergite ii and tergite iii to produce sound. When exciting members of larger species such as the Mutilla europaea or Ronisia brutia brutia, for example, they produce a strong, well audible sound. The role of such phonation is not yet clarified, but perhaps it has something to do with defence against predators. In many species the females have pygidium on tergite vi. The shape of pygidium, the sculpturing of its surface are important identification characters. For males the pygidium is simple, though often it has 2 or 4 lateral processes. The shape of male genitalia is one of the most important identification characters. The body of velvet ants is heavily punctuated and in most cases densely covered by hairs. Some hairs covering the body sparsely are long and upright; others are shorter, thicker, shiny and appressed to the surface. “Pale” in our usage may mean white, golden, yellowish white, greyish and light gray. Especially on females the pale hairs frequently form patterns of bands and spots characteristic for the species. “Dark” in our usage may mean black, dark brown, dark chestnut brown and tar brown. The mesosoma of most female velvet ants found in Hungary is coloured auburn or rusty brown, and metasomal segments often have pale bands and (or) spots of hairs. In 72

many cases the males are uniformly black, the rusty brown colour is less extensive, only certain parts of the metasoma are rusty brown, the extent of which is an important identification character. Fig. 1 displays the body parts of Mutilla marginata (♂), Fig. 2.A shows the head, Fig. 2.B the wings, Fig. 2.C the leg, and Fig. 3 the male genitalia together with the terminology for displayed body parts. BIOLOGY

The life history of velvet ants is not known in full details, thorough observations are available for only very few species. Velvet ants are solitary wasps, they form no communities. In general, velvet ants prefer warm and dry environments. In the case of Smicromyrminae subfamily the males tend to be much larger than the females, but for all other subfamilies the two sexes are similar in body size. The apterous females prefer sandy, loessy or clay soil. They tend to inhabit the sides of embankments, roads, sparsely overgrown areas, although less frequently they can be found on dry, bare, chalky soil or even in woods. In mountainous areas they occur primarily in southern, sunny areas, on clearings or road sides; they avoid the cool, humid, northern slopes. On ground surfaces the females run quite swiftly from one hole or crack to another, searching probably the nests of host animals or perhaps merely hide in them. They excitedly move their antennae while searching. The imagoes are active in mornings, and especially in late afternoons and early evenings. They spend the warmest periods of day hiding in cracks. They can dig themselves into softer soil surprisingly quickly. In the course of summer months, females can be found in the field mainly between 4 p.m. and 7 p.m. During later months, when the length of daylight is reduced, they can be active at increasingly earlier times, even during midday. This naturally depends on the orientation of locality; obviously in eastern locality they display earlier activity than in south-western areas. On overcast days they are quite active throughout the day. Before storms, they tend to congregate in large numbers, like many other insects, that can be favourable from the point of view of collection. Velvet ants are parasites of other aculeate Hymenoptera nesting primarily in soil such as Apidae, Vespidae, Sphecidae and Pompilidae. It has been observed that tropical velvet ants can also be parasites of insects belonging to orders other than Hymenoptera (flies, beetles and butterflies). Some members of the velvet ant species can only develop in one or two hosts, whereas others can grow in many different hosts. Velvet ants do not build nests or cribs for themselves or their offspring, instead they use the nests of host animals for ensuring the development of their larvae. Following coupling, the female searches the nest of some host in earth and opens up the entrance to it. For this purpose she uses her strong mandibles or her legs having strong digging spines. She lays her egg on the larva or pupa found in the nest. However, before that she uses her antennae to examine carefully the larva or pupa meant to be food for her offspring, and if it is too small, she closes the entrance and finds another nest. When she finds a suitably developed larva or pupa, she stabs it thereby immobilising it and lays her egg on them. 73

Velvet ant develops through a cycle of transformations that is from egg to larva, from larva to pupa, from which emerges the developed velvet ant. The female insect places her egg on the host’s previously stabbed and immobilised larva or pupa. The larva that hatches from the egg consumes the soft parts of the immobilised host animal, therefore the velvet ant may be considered an ectoparasite. The larva of velvet ant develops through 4 or 5 stages. The grown larva spins a cocoon and pupates into it. Development from egg to imago may take 4–5 weeks, therefore two or more generations may mature annually. Most species occurring in this country produce only a single generation every year. Rarely the females of some species may survive the winter in the form of imago. Bites, especially from the females of larger species can be quite painful. Females can bite several times in a row and each bite introduces poisonous material into the bitten wound. The question is, do females use their sting for acquiring food? Presumably adult velvet ants are not really predators, but they feed on plant sap, perhaps on flower nectars. Numerous observations prove this hypothesis in case of males, but it is quite probably also in females. In insectariums females have been observed feeding on honey and juicy fruits and sucking water, therefore it is quite likely that they do the same in the natural habitat. In insectariums smaller velvet ants were kept alive on juicy fruits such as water melon or peaches for 30 to 60 days and the larger species up to 90 days. COLLECTION, PREPARATION

Of the usually applied methods for collecting insects in practice only a few are suitable for velvet ants. Catching them by singling is possibly the most convenient approach especially for females that live on soil surfaces. However the use of forceps or exhaustor are strongly recommended, because the animal’s sting, especially that of the larger specimen can be surprisingly painful. Collected specimen can sting several times in a row as their sting is smooth and does not tear off and stick in the wound as in the case of honey bees. The collection of male specimens is far more difficult, as they are good flyers and it is not easy to differentiate them in mid-flight from other Hymenoptera, which are similar to male velvet ants and occur in much greater numbers. Male specimens are best collected in sweep net as they tend to fly low, near the ground surface searching for females, but occasionally they can be found also on flowers. Whether his sight or the female’s pheromone emission aids a male in locating his female partner is not entirely clear, although the latter is the more likely explanation. Therefore it is possible to use virgin females to attract males. On one occasion we succeeded in entrapping several dozen Myrmilla calva males by using about 50 females as the bait! Males can be collected by sweep net from flowers, mainly from Apiaceae where they are frequently found. Numerous males were collected from carrot flowers (Daucus carota L.). The wingless females occasionally fall into pitfall traps used for collecting insects living on ground surface (i.e. ground beetles). Other well known methods of collection such as light-trapping, baiting or beating are not really useful for catching velvet ants, but on occasions male specimens are 74

known to have been acquired in Malaise-traps or light-traps. We succeeded in collecting only Physetopoda halensis males in light-traps. For the purpose of identification specimens for a collection have to be prepared so that all identifying characters (mandibles, antennae, clypeus, metasomal segments, pygidium, etc.) are clearly visible. The shape of mandibles, dentations, shape and sculpture of clypeus, metasomal pattern, etc. can all be important identification characters. The examination of the ventral part of metasoma may often be required where various protrusions may be located. Therefore it is essential that the base of metasomal segment i should be left clearly visible, that is no glue should cover it. This is no problem if the specimen is held on insect pin. The specimen has to be glued on appropriately, or else it has to be taken off by soaking. In case of velvet ants (both for males and females) the open wide of mandibles is important. The wings in case of males should not cover the metasoma entirely, but they should be arranged next to the metasoma at least at an angle of 45° with respect to the longitudinal axis of the body. Venation on the fore wings can be an identification character. The fact that the male genitalia has to be frequently examined causes great anxiety. For this purpose the penis is pulled out of the softened specimen’s metasoma using a fine needle. The examination of the entire genitalia is often insufficient. For more detailed examination the organ has to be bleached. This can be achieved by boiling the organ in dilute solution of potassium hydroxide for a short time. Following this the organ is rinsed in water and placed in glycerine. Occasionally further dissection is required. The genitalia must be made visible from all angles, therefore embedding it into Canadian balsam as usual is not really a good method. The prepared genitalia should be kept in a vial (e.g. plastic tube) in glycerine. OVERVIEW OF LITERATURE

Linnaeus, C. (1758) described the Mutilla genus and listed three species into this group. (These are Mutilla europaea, Ronisia barbara, Dasylabris maura according to the presently valid nomenclature.) The Latin word mutilus means “cut”, “sliced”, “mutilated”, referring to the apterous females. Of European entomologists the following paid attention to velvet ants: Pallas, P. S. (1771, 1773), Fabricius, J. Ch. (1775, 1787, 1793), Klug, J. C. F. (1829, 1835), Baer, I. (1848), Costa, A. (1858–1860), Radoszkowski, O. (1865, 1866, 1885, 1888), André, E. (1899–1903), Skorikov, A. S. (1935), Hoffer, A. (1936, 1938), Giner Marí, J. (1944), Suarez, F. J. (1952, 1988), Nonveiller, G. (1963, 1976), Invrea, F. (1964), Petersen, B. (1988), Lelej, A. S. (1985, 2002, 2004, 2005). Dalla Torre, C. G. (1897) and later André, E. (1899–1903) compiled the first catalogues and identification keys. By the beginning of the 20th century, nearly 2000 species were described. Giner Marí, J. (1944) published a monograph on velvet ants in Spain and Invrea, F. (1964) on velvets ants in Italy that included also identification keys. Lelej, A. S. and Schmid-Egger, Ch. (2005) wrote an article on velvet ants in Central Europe including identification keys and short descriptions of the species. 75

Bogusch, P. (2006) described velvet ants in the Czech Republic and Slovakia together with identification keys and locality data in detail. Mocsáry, S. (1881, 1897), Bajári, E. (1952, 1954, 1956), Móczár, L. (1953) and Józan, Zs. (2001) were among entomologists in Hungary, whose interests included velvet ants. Bajári, E. (1954) published identification keys on the velvet ants in Hungary. Budapest and neighbourhood (József Muskovits, Ottó Merkl), County Somogy and the Balaton neighbourhood (Zsolt Józan) and North Eastern Hungary (Gábor Hegyessy) are considered to be the well-examined parts of Hungary in this respect. The research of velvet ants in Hungary is not considered complete. Acknowledgements

We are grateful to all museologists and private persons, who permitted the study of their collections or help in collecting velvet ants. They were Dr. Levente Ábrahám (Museum of Somogy County, Kaposvár), Gábor Hegyessy (Kazinczy Ferenc Museum, Sátoraljaújhely), Zsolt Józan (Mernye), Dr. Csaba Kutasi (Natural History Museum of Bakony Mountains, Zirc), Ludoviť Kašovský (Martin, Slovakia), Dr. Oto Majzlan (Bratislava, Slovakia), Dr. Sándor Csősz (Hungarian Natural History Museum, Budapest). Special thanks to Zsolt Józan and Dr. Ottó Merkl for reading this book, Eszter Muskovits for revising the English translation, Nikola Rahmé for the photographs of velvet ants, László Ádám for the designing of cover and preparing for printing and András Muskovics for drawing the distribution maps. We thank to the following entomologists, prof. Arkady S. Lelej (Vladivostok, Russia), Dr. Petr Bogusch (Hradec Králové, Czech Republic) and Dr. Toshko Ljubomirov (Sofia, Bulgaria), for helping to clarify a number of questions. IDENTIFICATION KEYS

In the following we give separately, for males and females, the keys to the subfamilies, tribes and genera of Mutillidae family that occur in Hungary and neighbouring countries. In later sections the keys, localities, distributions, synonyms, etc. of males and females are described together genus by genus. With respect to neighbouring countries we did not attempt to completeness, we considered only the species that are included in any Hungarian collection. We provided significant characters on figures for aiding precise identification. We note that males are so different from females that only males and females caught in the act of copulation can be claimed to belong to the same species with certainty. We placed species and species names, respectively, in square brackets whose presence in today’s Hungary has not been proven or we have our doubts, even though their occurrence has been mentioned in earlier literature. (The reasons for the erroneous data is that they refer to the much larger pre-W.W.I Hungary, and the misidentifications.) Almost without exception foreign authors take these older data into account when they report on the occurrence of velvet ants in Hungary. 76

We consider that a given species occurs in Hungary only if a voucher specimen is found in some collection, but identification keys are given for all species mentioned in the literature. Following the identification keys we give the locality data for each species that we compiled from labels on the specimens in museums and private collections. In the present publication older data from the literature have not been listed, we use only the data from specimens that we have seen and (or) identified. Body parts situated towards the head are referred to “anterior” or “front” and those that fall towards the rear “posterior”, “back” or “hind”. The divisions of head, thorax, abdomen used by entomologists are kept, but under the term “thorax” we understand the combination of real thorax and propodeum fused to each other known as “mesosoma” and under the term “abdomen” we take the abdomen without the propodeum known as “metasoma”. Identification of the sexes 1 (2) Number of antennal segments is 12. Mesosomal segments are entirely fused. Number of metasomal segments is 6. Always apterous. ..........................  Females 2 (1) Number of antennal segments is 13. Mesosomal segments are not fused, always distinctly visible similarly to other Hymenoptera. Number of metasomal segments is 7. With a few exceptions, always winged. .......................................  Males Females Key to the subfamilies (♀♀) 1 (2) Eyes with setae, the setae are sparse, short and sometimes visible clearly only under 10× magnification. There are ocelli on the head, that are however, very small. ................................................................................ i. Subfamily: Myrmosinae 2 (1) Eyes without setae. No ocelli. ...................................................................................  3 3 (6) The sides of mesosoma are convex, mesosoma is widest in the middle. ............  4 4 (5) Eyes strongly convex, hemispherical (Fig. 4.A). Only one palaearctic genus, Cystomutilla belongs here. ..........................  iv. Subfamily: Sphaerophthalminae 5 (4) Eyes flat, oval in shape. Metasomal segment i is petiolate. ..................................... ......................................................................................... v. Subfamily: Dasylabrinae 6 (3) The sides of mesosoma are not convex, but straight or concave, mesosoma is not widest in the middle. ..........................................................................................  7

77

7 (8) Head significantly wider than prothorax, elongated behind the eyes ................... .........................................................................................  ii. Subfamily: Myrmillinae 8 (7) Head barely wider than prothorax. .............................  iii. Subfamily: Mutillinae i. Subfamily: Myrmosinae Fox, 1894 Key to the genera (♀♀) 1 (2) Only flagellomere iii widened towards the apex where it is angularly truncate (Fig. 7.A). Head is elongated behind the eyes, lateral margins are parallel. Anterior part of mesosoma is wider than the posterior part. ..............  Paramyrmosa 2 (1) Flagellomere iii and all antennal segments are cylindrical along their full length. .......................................................................................................................... 3 3 (4) Head behind eyes is not elongated, lateral margins are not parallel, but they taper backward. Flagellomere i is as long as, or shorter than flagellomere ii (Fig. 7.B). A brownish red cuticular band is visible on tergite ii. .................. Myrmosa 4 (3) Head behind eyes is elongated, lateral margins are parallel. Flagellomere i is somewhat longer than flagellomere ii (Fig. 7.C). A dirty white cuticular band is visible on tergite i. ............................................................................... Krombeinella ii. Subfamily: Myrmillinae Bischoff, 1920 Key to the genera (♀♀) 1 (2) Tergite ii widens backward. Width of head is shorter than its length. Head underneath is concave with linear carina on the sides. Obtuse tubercle present on procoxa. ..............................................................................................  Platymyrmilla 2 (1) Tergite ii does not widen backward. Width of head is wider than its length. Head underneath is mildly convex, without linear carina on sides. Tubercle on apex of procoxa absent. .............................................................................  Myrmilla iii. Subfamily: Mutillinae Latreille, 1802 Key to the tribes (♀♀) 1 (2) No spots of pale hairs on anterior part of tergite ii, metasomal segment i is nearly as wide as metasomal segment ii. .................................................  Mutillini

78

2 (1) One, two, three or four spots of pale hairs are visible on the anterior part of tergite ii, metasomal segment i is much narrower than metasomal segment ii. . .......................................................................................................................................  3 3 (4) One, three or four spots of pale hairs are visible on metasomal segment ii, when three spots are seen they are arranged transversally. ................ Smicromyrmini 4 (3) Metasomal segment ii with two spots of pale hairs arranged transversally. ........ ................................................................................................................  Trogaspidiini Tribe Mutillini Latreille, 1802 Key to the genera (♀♀) 1 (2) Stick-like elevations are seen on the posterior part of mesosoma that are found transversally in front of the scutellar scale. ...........................................  Ctenotilla 2 (1) No stick-like elevations on the posterior part of mesosoma. ...............................  3 3 (4) Metasomal segment i is conspicuously short, with no dorsal flat surface (viewed laterally) (Fig. 5.C). ................................................................................ Tropidotilla 4 (3) Metasomal segment i is not conspicuously short, has flat dorsal surface, which slopes forward more or less at right angle (viewed laterally) (Fig 5.D). ............. 5 5 (6) No pygidium on tergite vi. Posterior part of tergite ii with a band of pale hairs, which in the middle elongates triangularly forward, or interrupted in the middle and divided into two parts. Mandible with three teeth. ....................  Mutilla 6 (5) Tergite vi with pygidium. Posterior part of tergite ii has a band of pale hairs, which is elongate forward twice over or the band is interrupted twice and divided into three parts. Mandible with two teeth. ......................................  Ronisia Tribe Smicromyrmini Bischoff, 1920 Key to the genera (♀♀) 1 (2) Mesosoma has elongated anterior angle, and anterior part of mesosoma is distinctly wider than posterior part of mesosoma. ....................................... Dentilla 2 (1) Mesosoma without elongated anterior angle, prothorax is usually narrower although occasionally wider than propodeum. ........................................................ 3 3 (4) Pygidium narrows toward its base and is laterally bordered by long hairs. Posterior part of mesosoma with well developed wide, more or less nail-like scutellar scale. .................................................................................................  Physetopoda

79

4 (3) The sides of pygidium are more or less parallel or they widen towards the base. Scutellar scales are less well developed, narrow. .................................................... 5 5 (6) Pygidium is wide oval shaped. ...................................................................... Nemka 6 (5) Pygidium is elongated, its sides are parallel or widen towards the base. ...........  7 7 (8) The spot consisting of pale hairs on tergite ii is not enlarged, the distance between the spot and the band of hairs on the posterior part of tergite is greater than the diameter of the spot. .......................................................... Smicromyrme 8 (7) The spot consisting of pale hairs on tergite ii is enlarged, the distance between the spot and the band of hairs on the posterior margin of tergite ii is the same as, or smaller than the diameter of the spot. ........................................  Skorikovia Tribe Trogaspidiini Bischoff, 1920 Key to the genus (♀♀) – – Pygidium is well developed, longitudinally linearly or irregularly wrinkled and finely granulate or smooth only at the apex. The middle of mesosoma is clearly wider than propodeum. Mandible without subbasal tooth, only at most an insignificant tubercle. ................................................................................  Trogaspidia iv. Subfamily: Sphaerophthalminae Schuster, 1949 Key to the genus (♀♀) – – Eyes are projecting strongly of the contour of the head, hemispherical. The sides of mesosoma are concave, that is mesosoma is not widest in the middle. One palaearctic genus belongs here. ..................................................  Cystomutilla v. Subfamily: Dasylabrinae Skorikov, 1935 Key to the genus (♀♀) – – Metasomal segment i not widens posteriorly, “petiolate”. Frons at the front and the middle without process. Flagellomere ii is about 1.5 to 2 times longer than pedicellus. ..................................................................................................  Dasylabris

80

Males Key to the subfamilies (♂♂) 1 (2) In some species (Pseudomutilla subgenus) males are apterous. ............................. .......................................................................................... ii. subfamily: Myrmillinae 2 (1) All males have wings. ................................................................................................  3 3 (4) Metasomal segment ii without lateral felt line either on tergite or on sternite. Eyes with setae, which are very short and visible only under stronger magnification. Veins in the fore wings reach as far as the apex of wings. Sternite viii (hypopygium) with two or four lateral, longitudinal lobes. Metasomal segment i narrows toward the base. .............................................  i. Subfamily: Myrmosinae 4 (3) Metasomal segment ii with lateral felt line either on the tergite or on the sternite. No setae on eyes. Veins in fore wings do not reach as far as apex. .............  5 5 (6) Inner eye margin with deep notch, if notch is not very deep (as is the case for several Mutillini), tegulae are shortened. Posterio-lateral corner of scutellum does not elongate tooth-like. Metasomal segment i is wide or bell shaped, but never cylindrical. ...........................................................  iii. Subfamily: Mutillinae 6 (5) Inner eye margin without notch. .............................................................................  7 7 (8) Metasomal segment i does not taper backward. The tip of gonostylus is bent down. .............................................................................  ii. Subfamily: Myrmillinae 8 (7) Metasomal segment i usually tapers backward. The tip of gonostylus is straight or bent upward. .......................................................................................................... 9 9 (10) Eyes are hemispherical, strongly projecting from head contour. The tip of gonostylus strongly bent upward. One palaearctic genus, Cystomutilla belongs to this subfamily. ..............................................  iv. Subfamily: Sphaerophthalminae 10 (9) Eyes are a little rounded, oval in shape, barely protruding from head contour. The tip of gonostylus is straight or slightly bent upward. ........................................ ......................................................................................... v. Subfamily: Dasylabrinae i. Subfamily: Myrmosinae Fox, 1894 Key to the genera (♂♂) 1 (2) Sternite vii with tooth-like process. Hypopygium with a thin process between lateral process and mid-lobe. ............................................................. Krombeinella 2 (1) Sternite vii without tooth-like process. ..................................................................  3

81

3 (4) Tergite vii without oblong, rounded fovea and it is rounded toward its apex. Mandible with two teeth at its inner edge before apex, the first tooth does not widen at the base (Fig. 8.F). Sternite ii basally without medial process. .............. ...............................................................................................................  Paramyrmosa 4 (3) Tergite vii with an oblong, rounded fovea. Mandible with three teeth at the inner edge before apex, the first tooth widens at the base (Fig. 8.D). Sternum ii basally with medial process (Fig. 5.E). ....................................................  Myrmosa ii. Subfamily: Myrmillinae Bischoff, 1920 Key to the genera (♂♂) 1 (2) Apterous male specimens (Pseudomutilla subgenus). Tergite ii without spots of pale hairs. ....................................................................................................  Myrmilla 2 (1) All specimens are winged. ........................................................................................  3 3 (4) Tergite ii protrudes laterally. Sternite ii with an especially long, elevated carina, which reaches to the back margin. .................................................  Platymyrmilla 4 (3) Tergite ii does not protrude laterally. Middle of sternite ii with at most a small, weak carina. Mandible widens toward the apex with at most a small tubercle at its base. ......................................................................................................... Myrmilla iii. Subfamily: Mutillinae Latreille, 1802 Key to the tribes (♂♂) 1 (2) Tegula is long, reaches beyond the suture between mesonotum and scutellum, but if it is shorter, then the eye’s notch is weak. No denticle or rounded lobe at the base of mandible. Metasomal segment i is more or less transversal. .............. ........................................................................................................................  Mutillini 2 (1) Tegula usually does not reach beyond the suture between mesonotum and scutellum. There is usually a denticle or lobe at the base of mandible. The shape of metasomal segment i may vary, but never transversal. .................................... 3 3 (4) On the fore wing, on the subcostal vein, the distance between the origin of first jugal vein and the base of pterostigma is nearly twice the length of pterostigma. Flagellomere i is 1.5 to 2 times shorter than flagellomere ii. .... Smicromyrmini 4 (3) On the fore wing, on the subcostal vein, the distance between origin of first jugal vein and the base of pterostigma is more or less the same as the length of pterostigma. The length of flagellomere i is usually more or less the same or longer than that of flagellomere ii. Tergite viii usually with a pair of strong longitudinal carinae. .......................................................................... Trogaspidiini 82

Tribe Mutillini Latreille, 1802 Key to the genera (♂♂) 1 (4) Tergites ii and iii with spots or bands of pale hairs. .............................................  2 2 (3) Tergite ii with a band of pale hairs, which elongate forward, or interrupted in the middle thereby the band is divided into two parts. Tergites are bluish or violet in colour. Mandible with three teeth. ...............................................  Mutilla 3 (2) Posterior part of tergite ii with a band of pale hairs, which elongates forward or interrupted at two places and thereby the band is divided into three parts. Tergites are not bluish or violet in colour. Mandible with two teeth. .....  Ronisia 4 (1) Tergite ii or iii without spots or bands of pale hairs, at most only with fringe of pale hairs on its posterior margin. ........................................................................... 5 5 (6) Tergites iv–vi with medial longitudinal carina. Hypopygium laterally with a tubercle at its base and a deep, glistening fovea, whose margins are surrounded by tufts of hairs. Flagellomere ii is twice as long as flagellomere i. ....................... ......................................................................................................................  Ctenotilla 6 (5) Tergites iv–vi without medial longitudinal carina. Middle of hypopygium with carina or tubercle. Flagellomere ii is only slightly longer than flagellomere i. .... ................................................................................................................... Tropidotilla Tribe Smicromyrmini Bischoff, 1920 Key to the genera (♂♂) 1 (2) No lateral felt lines on sternite ii, only on tergite ii. (Fig. 6.B). ...... Physetopoda 2 (1) Sternite ii with lateral felt lines but the felt lines are so short that these are nearly reduced to some dots. There are always lateral felt lines on tergite ii. (Fig. 6.C). .... .......................................................................................................................................  3 3 (4) Mandible conspicuously widens toward its apex. ..................................... Dentilla 4 (3) Mandible does not conspicuously widen toward its apex. ...................................  5 5 (6) Volsella has a lobe at its base and a narrow, long cuspis. Basivolsella with very long bristles. ................................................................................................................  7 6 (5) Volsella of male genitalia without lobe at its base and cuspis is long, narrow. There are only short bristles on basivolsella or none at all. The length of flagellomere i is the same as its diameter and about 0.6 times that of flagellomere ii. Tegula does not or barely reaches beyond the suture between mesoscutum and scutellum. .. ............................................................................................................... Smicromyrme

83

7 (8) One or two tubercles on the bottom of mesopleuron in front of coxae. Bands of hairs are clearly visible on tergites. ............................................................... Nemka 8 (7) No tubercles on the bottom of mesopleuron. Bands of hairs on tergites are barely visible. ............................................................................................  Skorikovia Tribe Trogaspidiini Bischoff, 1920 Key to the genus (♂♂) – – Digitus more or less well developed. Underneath the metacoxa is convex and with sparse pale hairs. No denticle on the inner edge of mandible at the base. Paracuspis is much shorter than cuspis. .............................................  Trogaspidia iv. Subfamily: Sphaerophthalminae Schuster, 1949 Key to the genus (♂♂) – – Eyes are hemispherical. The tip of gonostylus bends strongly upward. Metasomal segment i usually tapers backward. A single palaearctic genus belongs here. ........................................................................................................  Cystomutilla v. Subfamily: Dasylabrinae Skorikov, 1935 Key to the genus (♂♂) – – Eyes are slightly convex, oval and do not, or only weakly projecting from the contours of head. The tip of the gonostylus is straight or bends slightly upward. Metasoma ii with lateral felt lines (Fig. 6.D). Head with longitudinal carina between tubercles behind the base of antennae. ..................................  Dasylabris Key to the species Mutillidae Latreille, 1802 A detailed description is given in Chapter 2, here only the most important features are described again. A characteristic feature of Mutillidae is the strong sexual dimorphism: males have wings (with rare exceptions), females are apterous. The head is hypognathous. The antennae consist of 12 segments for females, and 13 segments for males. Males have ocelli, females either have none or reduced ocelli (Myrmosinae is one of a few exceptions). Three mesosomal segments of females are entirely fused, whereas for males similarly to other Hymenoptera, they are clearly visible. The metasoma consists of

84

7 tergites and 8 sternites for males, and 6 tergites and 6 sternites for females. For many species the sides of metasoma segment ii frequently has so-called felt lines (Myrmosinae is the exception). The female of numerous species has a pygidium on tergite vi. Myrmosinae Fox, 1894 The female head is bulky, usually significantly wider than the pronotum. No ocelli. Flagellomere i is twice as long as flagellomere ii. The inner edge of mandible with well developed teeth. The pygidium in Hungarian species does not develop. Males with a few exceptions have wings. The inner eye margin is without notch. The ocelli are small. The tegulae are small. Fore wings have 2 or 3 cellula cubitalis and 1 or 2 cellula discoidalis, no radial vein develops. The pterostigma is small, transparent. The sternite i and ii frequently with a medial longitudinal carina. Krombeinella Pate, 1947 Inner edge of female mandible with two teeth. The mesosoma tapers backwards. No pygidium. Male head is rounded. Inner edge of mandible with three teeth. The clypeus widens in the middle where it has a longitudinal carina. Of velvet ants occurring in Europe 11 belong to this genus and only one of these occurs in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. The head is angular, about 1.2 times wider than the mesosoma. Ocelli are small, barely visible. Anterior margin of clypeus with two small tubercles and the base of clypeus with a triangular carina. Mandibles are tridentate (Fig. 8.A). Mesosoma tapers backward. Head is of dark chestnut colour, almost black, the tubercle behind the antennal base, clypeus and mandibles (with darker apex) are of rusty brown. Mesosoma and the legs are rusty red in colour, tergite i is of dark chestnut colour with a pale cuticular stripe on its posterior part, the other tergites are black. Upper part of head and tergites i–iv with sparse, erect and appressed, long, pale hairs, but hairs on the posterior part of tergite i are yellow. Tergite vi with longish, erect, pale hairs and legs with appressed, pale hairs. Length: 4.5–6 mm. Eastern Mediterranean species, very rare in Hungary, females were collected only in three locality, males in six. Known period of collection: 06.07–04.10. (Map 1., Photo 2.) D i s t r i b u t i o n: Bulgaria, Croatia, Greece, Hungary, Macedonia, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Turkey and Ukraine. S y n o n y m s: –

Krombeinella longicollis (Tournier, 1889) 2 (1) Winged forms, males. Uniformly black species, except for the pronotum, mesonotum, tegulae and scutellum that are of rusty brown in colour. 85

The head is wider than the pronotum. Mandible with four teeth (Fig. 8.B). Clypeus with a medial longitudinal carina. Flagellomere ii is as long as flagellomere iii and barely shorter than flagellomere i. Tergite vii with a large, round depression, middle of posterior margin is excised. The antennae are brown or rusty brown or even black. The legs are of dark chestnut colour, almost black, tarsus are also dark chestnut in colour. Entire body and legs are covered by sparse, pale hairs, which form weak, sparse bands on the posterior part of metasomal segments. The wings are transparent. Length: 5−10 mm. (Photo 1.) Krombeinella longicollis (Tournier, 1889) Myrmosa Latreille, 1796 The head of females is rectangular and wider than the mesosoma. Viewed from above the mesosoma is also angular, laterally slightly impressed. The inner edge of mandible with two small teeth. Ocelli are seen only in a few specimens. No pygidium. Black and rusty brown wasps. The head of males is transversal, rounded. The setae of the eyes are as long as the size of facets in compound eyes. The anterior part of sternite i and occasionally that of sternite ii with small denticle. The inner margin of eye is entire. Scutellum is convex. Metasoma is quite stout; entirely black wasps, only rarely with rusty brown pattern. In all, 3 species or subspecies of this genus occur in Europe, but only one of them in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. The head is about 1.3 times wider than the mesosoma. There is a clearly visible depression in the middle of the anterior margin of clypeus. Mandible is pointed, without teeth (Fig. 8.C). Flagellomere iii is about 1.2 times longer than flagellomere ii (Fig. 7.B). The tiny ocelli are clearly visible. The mesosoma is conspicuously elongated, about twice as long as wide. The anterior angle of mesosoma is rounded. An elevated transversal suture is seen at the anterior third of mesosoma; sternite i with a small tubercle. The head and metasoma with the exception of metasomal segment i are black or sometimes dark chestnut brown in colour, the entire mesosoma as well as metasomal segment i and the base of metasomal segment ii are of rusty brown in colour. The antennae are brownish red, increasingly darker towards the apex. The legs are brownish red or brown. The ventral part of the body, sides of mesosoma, legs and tergite vi with sparse, yellowish hairs, other tergites are covered by appressed, black hairs; the vertex and frons with sparse, brownish hairs. Length: 3–7 mm. Palaearctic species of wide distribution. In Hungary it is very frequent, preferring mainly dry sandy regions. Both males and females can be found in many localities. It is the parasite of Sphecidae species. Known period of collection: 12.05–25.10. (Map 2., Photo 4.) D i s t r i b u t i o n: it is common throughout Europe. Austria, Belgium, Byelorussia, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Czech Republic, Estonia, Finland, France, Germany, Holland, Hun-

86

gary, Ireland, Italy, Kazakhstan, Kirghizstan, Poland, Portugal, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Spain, Sweden, Turkey, Ukraine and United Kingdom. S y n o n y m s: melanocephala Fabricius, 1793; nigra Latreille, 1809; atra Lepeletier, 1845; bicolor Baer, 1848; melanaria Blanchard, 1849; rufomaculata Hoffer, 1938.

Myrmosa atra Panzer, 1801 2 (1) Winged forms, males. A uniformly black species. The eyes protruding from the head contour. The clypeus is wide, distinctly excised at the middle of anterior margin, having a low carina at its base that reaches halfway along its length. Mandible has 4 teeth (Fig. 8.D). Flagellomere ii is as long as flagellomere iii and a little longer than flagellomere i. Metasomal segments are clearly separated from one another. The middle of anterior part of sternite ii has a small, pointed tooth-like process (Fig. 5.E). The apex of last metasomal segment is excised and the excision on both sides is separately rounded (Fig. 6.E). The entire body is covered by pale, greyish, erect hairs, which form sparse bands on the posterior part of metasomal segments. The wings are transparent. Length: 7–11 mm. (Photo 3.) Myrmosa atra Panzer, 1801 Paramyrmosa Saussure, 1880 Female sternite i with a small tubercle. The surface of pygidium is finely granulate and covered densely by hairs. Head of males is round. Clypeus is convex, with a weak medial longitudinal carina, which reaches as far as the apex of clypeus. Three species belong to this genus in Europe, only one of them occurs in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. Mandible is pointed, darken towards the apex, without teeth (Fig. 8.E). The tiny ocelli are visible only under stronger magnification. The mesosoma is 1.5 times as long as wide, widest at the front, and narrows a bit at about two thirds along its length. The anterior angles of mesosoma are pointed. The head and metasoma with the exception of the anterior parts of metasomal segments i and ii are black. (In older specimens the black colour faded to chestnut brown!) The antennae, the base of mandibles, the entire mesosoma, the legs and the front of metasomal segment are reddish brown. The head, the dorsal part of mesosoma with short pale hairs. The legs and the ventral parts of mesosoma are covered sparsely by erect pale hairs. Length: 6–9 mm. Mediterranean species, preferring mainly drier, sandy places. It occurs all over in the Carpathian Basin. In Hungary it is very common, both males and females have been collected in many places, although just a single specimen from each place. Known period of collection: 30.05–04.10. (Map 3., Photo 6.)

87

D i s t r i b u t i o n: Albania, Armenia, Austria, Byelorussia, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, France, Germany, Greece, Hungary, Italy, Macedonia, Poland, Portugal, Romania, Russia, Serbia, Slovenia, Turkey and Ukraine. S y n o n y m s: cognata Costa, 1858.

Paramyrmosa brunnipes (Lepeletier, 1846) 2 (1) Winged forms, males. The medial longitudinal carina on the clypeus reaches to its middle and beyond as far as its anterior margin in the form of a smooth keel. Flagellomere ii is as long as flagellomere iii and a little longer than flagellomere i. The metasoma is relatively wide and flattened, the metasomal segments are less separated. There is no tooth-like elevation on the middle of sternite ii (Fig. 5.F), the apex of last tergite is rounded (Fig. 6.F). The entire body is uniformly black, the hairs are of pale colour and the hairs on posterior part of metasomal segments form sparse bands. Wings are transparent. Length: 5–10 mm. (Photo 5.) Paramyrmosa brunnipes (Lepeletier, 1846) Myrmillinae Bischoff, 1920 The female head is usually significantly wider than the mesosoma. No ocelli. Flagellomere i is twice as long as flagellomere ii. The inner edge of mandible with well-developed denticles. Lateral felt lines are seen on the tergite ii. The pygidium is absent in species occurring in Hungary. The males, with few exceptions (Pseudomutilla subgenus), are winged. The inner border of eye is entire, not excised. The ocelli are small. The tegulae are small. There are 2 or 3 cellula cubitalis and 1 or 2 cellula discoidalis on the fore wings, the radial vein is absent. The pterostigma is small and transparent. There is a lateral felt line on both sides of tergite ii, and a much shorter lateral felt line on both sides of sternite ii. Sternites i and ii often with medial longitudinal carinae. Myrmilla Wesmael, 1852 The species of this genus is characterised by a large rectangular head, whose width is greater than its length, and in the case of females, it is much wider, about 1.4–1.6 times, than the mesosoma. In females, flagellomere i is at least twice as long as flagellomere ii. The mesosoma is reddish brown in colour, the metasoma is usually black. The posterior part of metasomal segments i and ii with bands of pale hairs and segment iii is covered entirely by pale hairs. In males the head is significantly wider than the mesosoma. The anterior part of clypeus with two tubercles. The sides of mandible are more or less parallel and at the base without tooth. The inner border of eyes is entire, not excised. The ocelli are small.

88

Flagellomere i is as long as flagellomere ii, or only a little shorter than that. Fore wings with 2 cellula cubitalis and 1 or 2 cellula discoidalis, no radial vein. Males of Pseudomutilla subgenus are apterous! 1 (2) The number of antennal segments are 12. Apterous forms, females. Sternite i has a tooth-like process or a weak carina, if this is barely visible, the mandible widens towards its apex (Myrmilla lezginica). In females the upper parts of flagellomeres widen like funnel. (This is not so clearly visible in cases of small specimens!) Tergites iv and v are covered by black hairs. The number of antennal segments are 13. Winged forms, males. Mandible with subbasal tooth. If denticles are absent, the sternite ii without carina. Hypopygium has two short longitudinal carina. ................................................................... ......................................................................... subgenus: Myrmilla Wesmael, 1852 2 (1) The number of antennal segments is 12. Apterous forms, females. Sternite i without tooth like process or carina. Mandible do not, or only slightly widens towards the apex. In females the upper parts of flagellomere do not widen like a funnel. Tergites iv and v usually with sparse pale hairs. Females are very similar to the females of the Mutilla subgenus. No medial longitudinal carina is seen on sternite i. The number of antennal segments is 13. Apterous, but still males! Flagellomere i is a little longer than flagellomere ii, and no medial longitudinal carina is seen in sternites i and ii. The gonostylus of male genitalia is at most as long as the volsella. ....................................................... subgenus: Pseudomutilla Costa, 1885 Subgenus: Myrmilla Wesmael, 1852 In females sternite i with either tooth-like process or medial longitudinal carina, it is very rare that both are absent. Tergite vi is densely covered by pale hairs, tergite iv and v usually with black or brown hairs. The males are winged. No medial longitudinal carina on the sternite ii. The gonostylus is slightly longer than the volsella. Eleven European species and subspecies belong to this subgenus, four of these can be found in Hungary. 1 (10) Apterous forms, females. ...........................................................................................  2 2 (3) Mandible does not widen towards the apex. Mandible has 4 teeth, three on the apex and a fourth on the inner side. The tubercle behind the base of antenna is large, pointed, rusty brown in colour and protrudes strongly. Flagellomere i is at least as long as the two following flagellomeres together (Fig. 7.D). The two sides of anterior part of metasomal segment i has each a short pointed process. Sternite ii is finely punctuated. The colour of head ranges from reddish brown to rusty brown, the vertex is often black and the frons has a reddish brown spot. The antennae are reddish brown, 89

darkening towards the apex. The metasoma is black or dark chestnut brown in colour but reddish brown underneath, the mesosoma and legs are reddish brown. The frons and mesosoma are covered by brownish hairs. Each posterior part of tergites is covered by a band of pale hairs, the hair band on tergite ii does not elongate forward even in the middle, the pale hair band on tergite iii covers the entire surface. Length: 7–9 mm. The species occurs in Eastern Mediterranean, in Hungary it is extraordinarily rare, in all 3 females and a male has been collected in Simontornya. Known period of collection: 14.04–08.10. (Map 6.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Azerbaijan, Bulgaria, Georgia, Greece, Iran, Israel, Hungary, Macedonia, Romania, Russia, Serbia, Syria, Turkey, Turkmenia, Ukraine, Uzbekistan. S y n o n y m s: subcornuta Morawitz, 1893.

Myrmilla (Myrmilla) lezginica (Radoszkowski, 1885) 3 (2) Mandible distinctly widens towards the apex. .......................................................  4 4 (5) Process bends strongly backward on each side of the anterior part of metasomal segment i (Fig. 4.B). The head is densely punctuated, rectangular and much wider than the mesosoma, about 1.5 times. The anterior margin of the clypeus is more or less straight. Mandible strongly widens towards the apex, 3 teeth are on the apex and a fourth weak, obtuse tooth on the inner side of mandible (Fig. 9.A). Long, erect, dark coloured hairs are seen on mandibles. Flagellomere i is as long as flagellomere ii and iii together. The tubercle behind the base of antenna is conspicuously high, and a low carina present between the tubercle and eye. The mesosoma is angular, its length is much greater than its width (Fig. 4.B). In specimens collected in Hungary the head is mostly black, occasionally dark brown, the tubercles behind the base of antennae are reddish brown. The mesosoma, clypeus and legs are of rusty brown colour, the femurs are darker. The metasoma is black, but occasionally metasomal segment i is reddish brown. The head with dense, shorter, paler hairs, and longer, erect, darker hairs. The frons, the surface in front of mandibles and legs with pale hairs, the metasoma is covered by dense, appressed, black hairs and paler, erect hairs. The posterior part of tergites has each a band of pale hairs, the band of hairs on tergite ii in the middle elongates triangularly forward; and on tergite iii the pale hairs cover its entire surface. Length measurements of a large number of specimens indicate that this species occurs in two variations according to size, the smaller variation is 3–5 mm, and the larger one is 6–9 mm in length. Invrea (1958) named the smaller variation as Myrmilla calva (Villers) f. perparvula. (Of course, this name is no longer valid). The reason for this conspicuous size variation is probably the variation in the size of hosts. Length: 3–9 mm. Palaearctic species. It occurs in Hungary nearly everywhere (with the exception of sandy regions, where it is relatively rare) so much so that it is by far the commonest velvet ant in Hungary. Frequently it can be found in populated areas, even on streets. It has been observed to parasitize in the nests of the Halictus species. Of the nearly 3800 specimens collected two specimens were

90

found to be of abnormal development (gynandromorphic) (Photo 51. and 52.). Known period of collection: 12.04–01.09. (Map 4., Photo 8.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Austria, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, France, Germany, Greece, Hungary, Italy, Macedonia, Portugal, Romania, Serbia, Slovakia, Slovenia, Spain, Switzerland and North Africa (Egypt, Libya, Morocco, Tunisia). S y n o n y m s: calva Fabricius, 1798; trialeolata Spinola, 1841; distincta Lepeletier, 1845; agrestis Lepeletier, 1845; incompleta Lepeletier, 1845; hastata Costa, 1858; andalusiana Skorikov, 1927; seminigra Hoffer, 1938; perparvula Invrea, 1958; semirubra Nonveiller, 1972.

Myrmilla (Myrmilla) calva (Villers, 1789) 5 (4) Processes on sides of the anterior part of metasomal segment i are short, laterally erect, not bent backward. ................................................................................... 6 6 (9) Inner side of metacoxa with tooth-like tubercle. ...................................................  7 7 (8) Sternite i with tall, medial, longitudinal carina. Flagellomeres are dark, their edges widen a little like a funnel, and therefore their ends stand out a little from the longitudinal contours of antenna. The anterior margin of clypeus in the middle is roundly excised; the anterior part of the excision with a small denticle. The clypeus has a conspicuously deep, smooth, shiny fovea, flanked by high margin. Mandible strongly widens towards its apex, which has three teeth on the apex and a fourth small, barely elevated tooth is found on the inner edge of mandible at about the middle. The tubercle at the base of antennae is large and its apex is black. Flagellomere i is as long as flagellomeres ii and iii together. The mesosoma is rectangular in shape; its width is only a little larger than its length; anterior angles are not pointed. Sternite i with small medial longitudinal carina, which towards the middle changes into a spine-like process. The head is rusty brown in colour, its anterior part is more or less black or brown, the mandibles are rusty brown and their apex is blackish or maybe brown. The mesosoma is rusty brown, the legs are black or brown, the metasoma is black or brownish black. Posterior part of tergite i and tergite ii with a band of yellowish hairs, the pale band of hairs on tergite ii in the middle elongates triangularly forward; and yellow hairs cover the entire surface of tergite iii. Tergites iv and v are sparsely covered by hairs, which are yellow and are more dense on the posterior margin of tergites. The mesosoma and metasoma with sparse, erect, long, brown hairs, and the legs with sparse, erect, pale hairs. Length: 5–10 mm. Mediterranean species, which is extraordinarily rare in Hungary, found only in three places. Specimens, previously identified as Myrmilla erythrocephala is proved to be Myrmilla mutica without exception. Known period of collection: 25.04–26.07. (Map 5., Photo 10.) D i s t r i b u t i o n: According to Lelej (2002) in Austria, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, France, Greece, Hungary, Italy, Macedonia, Portugal, Serbia, Slovakia, Spain, North-Africa and the Middle East (Egypt, Israel, Lebanon, Tunisia). S y n o n y m s: latreillei Meyer, 1794; cornuta Olivier, 1811; megacephala Costa, 1858; bison Costa, 1887.

Myrmilla (Myrmilla) erythrocephala (Latreille, 1792) 91

8 (7) Sternite i with a small tubercle. The upper ends of flagellomeres do not stick out from the antenna contours. Head behind the eyes is elongated, rectangular, rounded posteriorly, and much wider than the mesosoma, about 1.4 times. The anterior margin of clypeus is straight, with depression which is flanked from laterally and posteriorly by a high carina with undulating top. The tubercle behind the base of antenna is very small, often barely visible, and a small carina present between the tubercle and the eye. Mandible widens toward the apex, and has 3 teeth and there is a barely visible fourth denticle on the inner side of mandible (Fig. 9.C). Mandible with long, erect, dark hairs. The parts below the eyes, mandibles, antennae, pedicellus and the first three flagellomeres are pitch brown, the head above the eyes and metasoma are reddish brown and the mesosoma is black. The whole body is covered by sparse, long, erect, brownish hairs. The hairs seen on the antennae, mandibles, clypeus and legs are lighter. The metasoma with appressed, black hairs, and the posterior part of tergites has a band of pale hairs each. The band of hairs on tergite ii in the middle elongates triangularly forward, and tergite iii is covered entirely by pale hairs. Length: 6–11 mm. Mediterranean species. It occurs and very frequent in Hungary on heavy soils, and it has been found in many places including on rare occasion on definitely sandy areas. Specimens in older collections identified as Myrmilla erythrocephala turned out to be Myrmilla mutica without exception. Known period of collection: 22.04–09.11. (Map 7., Photo 12.) D i s t r i b u t i o n: Bosnia and Herzegovina, Croatia, Czech Republic, Greece, Hungary, Italy, Macedonia, Romania, Serbia, Slovakia, Turkey and North-Africa (Egypt). S y n o n y m s: ecornuta Skorikov, 1927; hamta Skorikov, 1927. (N o t e: André (1903) described als var. of Myrmilla erythrocephala.)

Myrmilla (Myrmilla) mutica (André, 1903) 9 (6) No tooth-like process on the inner side of metacoxa. Depression on the clypeus is flanked by carina, two denticles are clearly visible on the anterior margin of clypeus. Mandible has 3 teeth, the upper tooth is the largest, and darkens toward the apex. Tubercle behind the base of antenna is pointed. The mesosoma is widest at its posterior part. Sternite i has in the midline a small, obtuse denticle. The sides of anterior margin of metasomal segment i has a small tooth-like process that does not bend backward. Head, legs and mesosoma are rusty red in colour; the metasoma is pitch brown, almost black. The antennae are brownish red, darkening towards the apex. The tubercle behind the base of antenna and its surrounding area is darker, pitch brown. Head and mesosoma with long, erect and shorter, appressed pale hairs as well. There is no band of pale hairs on tergite i, the band of pale hairs on tergite ii in the middle elongates triangularly forward; the entire surface of tergite iii is covered by pale hairs. Sparse pale hairs cover the legs and the ventral sides of metasoma; tergites iv and v with pale brownish hairs. Length: 6–12 mm. Eastern Mediterranean species. No specimens were found in collections from Hungary. There are two female specimens found in the MTM collection, both from “Szászkézd” in today’s Romania. This species does not occur in Hungary.

92

D i s t r i b u t i o n: Armenia, Azerbaijan, Georgia, Iran, Iraq, Romania, Russia, Turkey, Ukraine and Middle-East (Egypt, Israel, Jordan, Lebanon, Syria). S y n o n y m s: jasonia Skorikov, 1927; kiritschenkoi Skorikov, 1927.

[Myrmilla (Myrmilla) caucasica (Kolenati, 1846)] 10 (1) Winged forms, males. ..............................................................................................  11 11 (15) No lobe at the base of mandible. ............................................................................  15 13 (14) Clypeus is flat, without carina, only with two tubercles on the anterior part. The lateral edges of mandible are almost parallel, with two small teeth on the inner edge near the apex, and a large lobe at the base of mandible. Flagellomere i is as long as flagellomere ii, or a little shorter. Sternite i has a short, tooth-like tubercle or a weak, medial, longitudinal carina. Lateral felt lines are on sternite ii. The head is reddish brown with a lighter spot behind the eyes. The colour of flagellomeres may vary from brownish red to black. The mesosoma is yellowish red or brownish red, darker underneath. Head and legs with pale hairs. Band of sparse pale hairs can be seen on the posterior part of tergites i–iv. The fore wing with 2 cellula cubitalis and 2 celulla discoidalis. Length: 7–9 mm. [Myrmilla (Myrmilla) caucasica (Kolenati, 1846)] 14 (13) Clypeus is concave with lateral carina that ends at front in two small tubercles. Mandible is narrow, its edges are parallel, apex is truncate and has three teeth. The head is more or less rectangular. The clypeus is narrow in the middle, deeply excised, a conspicuously long, pointed tubercle is seen on the both margins of excision. Tubercles at the base of antennae are black and pointed. Flagellomere ii is about as long as flagellomere iii. Ocelli are small, the hind ocelli are less than twice as far to each other than to the compound eyes. On the sternite i, there is a medial longitudinal carina pointed in the middle, tooth-like, but it is much larger than the process of Myrmilla mutica. The head is rusty red, the areas around the eyes, entire anterior part of frons, clypeus, mandibles, antennae, legs and mesosoma are black. Dorsal part of pronotum, mesonotum, scutellum, a part of mesopleuron and a larger part of propodeum are coloured rusty red. Dorsal side of the body is covered by sparse erect black hairs. Vertex and the part of propodeum that bends down with relatively pale hairs. Hairs on the ventral side of the body and legs are greyish in colour. Wings are less transparent, “smoky”. Length: 9–12 mm. (Photo 9.) Myrmilla (Myrmilla) erythrocephala (Latreille, 1792) 15 (11) Lobe is present at the base of mandible .................................................................  16 16 (17) Mandible has four teeth, three teeth are on the apex, fourth tooth is on the inner side about in the middle, and a tooth is also seen at its base. Sternite ii without medial longitudinal carina. 93

Anterior margin of clypeus is more or less straight with two tubercles which are of equal distance from each other and from the base of mandibles. Flagellomere i and ii are of equal length. Head is brownish red, sparsely punctuated, very shiny but the anterior part up to the eyes and the mandibles are reddish brown. The antennae are of pale brown colour, the mesosoma is rusty brown, its underside is chestnut brown, the metasoma and legs are pitch brown but tarsi are lighter. The body is covered by sparse, erect, long, pale hairs. No spots or bands of pale hairs are seen on the tergites. The wings are transparent. Fore wings with 2 cellula cubitalis and 2 cellula discoidalis. Length: 8–10 mm. Myrmilla (Myrmilla) lezginica (Radoszkowski, 1885) 17 (16) Mandible has 3‑ or 4 teeth. .....................................................................................  18 18 (19) Mandible has 4 teeth, widen in the middle. Sternite ii and the last sternite has tooth-like process (carina). Clypeus elongates forward triangularly, its surface is smooth and shiny, and the apex has a large tubercle in the middle. Mandible with 4 teeth, 3 on the apex and a fourth tooth, which strongly widens basically, is located on the inside about in the middle. Flagellomere i is little longer than flagellomere ii, which is about as long as flagellomere iii. The flagellomeres are covered entirely by short, dense, appressed dark brown hairs. Ocelli are small, inner border of compound eye is entire, not excised. Sternite ii with tooth-like process (Fig. 6.A). Sternite ii is roughly punctuated. Head is black or brown, occasionally with varying shades of brown colour. The tubercle behind the antenna is dark, reddish brown. Mesosoma is rusty brown, but its sides are frequently black. Metasoma is black, segment i is occasionally reddish. Head and anterior parts of mesosoma are covered by erect, sparse, pale hairs; other parts of the body are also covered by erect, sparse, pale hairs. Metasomal segments with sparse, erect, long, pale hairs that form weak band on posterior part of the segments. Wings are tinted by shades of brown, less transparent. Fore wings with 2 cellula cubitalis and 1 cellula discoidalis. Length: 5–9 mm. (Photo 7.) Myrmilla (Myrmilla) calva (Villers, 1789) 19 (18) Mandible is tridentate and it does not widen towards the apex. No tooth-like process on the midline of sternite ii or on the last sternite. Males of this species are similar to the males of Myrmilla erythrocephala, differing in the following features: mandible of Myrmilla mutica widens only weakly toward the apex, has 3 teeth, the inner tooth is shaped like an obtuse triangle (Fig. 9.D). The clypeus is straight at the front. The inner margin of compound eye is not excised, ocelli are small and arranged in the form of an obtuse triangle. No tall carina is seen on sternite i. (In this respect it differs also from Myrmilla lezginica; its mandible is very wide in the middle, the angle of broadening is a right angle and the head strongly tapers backward!) Sternite ii is conspicuously densely and finely punctuated. The posterior part of head and 94

the dorsal parts of mesosoma (pronotum, tegulae, scutellum and the larger anterior part of propodeum) are reddish brown, the remaining parts of the body are black. The whole body is covered by long, erect, pale hairs, which form a weak band on the posterior part of tergites of i–iii. The wings are a shade of greyish brown in colour, barely transparent. The fore wings with 2 cellula cubitalis and 2 cellula discoidalis. Length: 8–10 mm. (Photo 11.) Myrmilla (Myrmilla) mutica (André, 1903) Subgenus: Pseudomutilla Costa, 1885 Females are very similar to those of Myrmilla subgenus. Sternite i has neither toothlike process nor medial longitudinal carina. Tergites iv and v are covered by sparse, pale hairs and tergite vi by pale hairs. Very characteristic for this subgenus is that the males are apterous. Flagellomere i is only a little longer than flagellomere ii. Sternites i and ii do not have medial longitudinal carina. Pygidium has two lateral processes. The parameron of male genitalia is either a little shorter or as long as the volsella. In Europe 6 species belong to this subgenus, only one of them occurs in Hungary. 1 (4) Apterous forms, females. ...........................................................................................  2 2 (3) No band of pale hairs is seen on the posterior part of tergites iv and v, but with sparse black hairs. The anterior margin of clypeus is widely excised, each side of the excision is flanked by a sharp tooth. Mandible is pointed, a long sharp tooth is seen on its apex, inner side has two or three short, triangular, more or less obtuse teeth. Flagellomere ii is nearly as long as the next two flagellomeres together. The mesosoma is rectangular, sides are parallel and its length is barely greater than its width. The anterior angles of mesosoma are clearly visible, a little pointed. In longitudinal direction the surface of mesosoma is strongly wrinkly punctuated. Metasoma is egg-shaped, metasomal segment i is short, shiny, sparsely punctuated, with a small obtuse process on each side, neither process nor elevated carina underneath. Densely located small and sparsely located larger foveae are seen on tergite ii. The body is black, the clypeus, mandibles (except their apex), antennae, mesosoma, tarsi and the base of metasomal segment i are more or less rusty red. Occasionally a small reddish spot is seen on the vertex. The ventral part of metasoma is nearly always more or less brownish. Tergites iv–vi with more or less dense black hairs. The posterior part of the first two tergites and the entire surface of tergite iii with pale hairs, the band of hairs on the anterior part of tergite ii in the middle elongates triangularly forward. Pygidium is covered by pale hairs, head and metasoma by sparse, erect, brownish hairs

95

and the posterior part of tergites, the ventral side of body and legs are covered by whitish hairs. Length: 5−10 mm. Mediterranean species. A male specimen has been collected at Kiskunfélegyháza, Hungary, according to Bajári (1954) but the specimen has not been found in the MTM collection. Possibly the identification was not correct but the data was still mentioned in the literature. For confirming Hungarian occurrence further specimen needs to be collected, until then we have to assume that this species does not occur in this country. Halictus and Osmia species are its host animals according to the literature. D i s t r i b u t i o n: Austria, Bulgaria, France, Greece, Italy, Portugal, Serbia, Spain and North-Africa (Algeria, Egypt, Libya, Morocco, Tunisia) and Middle East (Syria). S y n o n y m s: parvicollis Costa, 1860; sardiniensis Costa, 1885; olcesei Tournier, 1895.

[Myrmilla (Pseudomutilla) capitata (Lucas, 1849)] 3 (2) Posterior margin of tergites iv and v with band of dirty whitish (or yellowish) hairs. It differs from Myrmilla capitata in that band of pale hairs is seen on the posterior margin of all tergites. Conspicuously the mesosoma widens posteriorly. The clypeus is flat with a transversal depression at front, two small tubercles on the margin of depression that are nearer to the base of mandibles than to each other. Mandible is tridentate (Fig. 9.E), its apex is black, and with a widening subbasal tooth. Flagellomere i is more than twice longer than flagellomere ii. The length of mesosoma is 1.4–1.5 times its width at the narrowest part. No scutellar scale. Head and metasoma are black, occasionally a brownish red spot is seen on the vertex. Antennae and legs are pitch brown, clypeus, mandibles (except the denticles, which are black) and the mesosoma are rusty red. Vertex and mesosoma with sparse, brown hairs; head, ventral side of metasoma and legs with sparse, pale hairs; tergites i–v with band of dense, yellowish hairs, the band of hairs on the posterior part of tergite ii in the middle elongates triangularly forward. Tergites iv–v are covered by pale hairs. Length: 5− 8 mm. Mediterranean species, which considered as a rare species, has been found only in a relatively few places. They occur in both sandy and heavy soils, but they are more abundant in sandy areas. The MTM collection contains only female specimens, male specimens are absent. In 1995 J. Muskovits caught the first male specimen in Hungary. Primarily it is collected in the neighbourhood of Budapest, in some places on the Great Hungarian Plain and near Lake Velence. Known period of collection: 04.06−14.09. (Map 8., Photo 14.) D i s t r i b u t i o n: Austria, Bulgaria, Greece, Hungary, Kazakhstan, Macedonia, Romania, Russia, Serbia, Turkey, Ukraine, Uzbekistan and Syria. S y n o n y m s: ciliata Fabricius, 1793; fraterna Baer, 1848; cephalica Sichel et Radoszkowski, 1869; sarmatica Skorikov, 1927; beljgovskii Skorikov, 1927.

Myrmilla (Pseudomutilla) glabrata (Fabricius, 1775) 4 (1) Apterous forms, but nevertheless males, all characteristics of males are clearly recognised. ..................................................................................................................  5 5 (6) Tergites iv–vi with black hairs. Head is black, occasionally with a small reddish spot on vertex.

96

Head is almost rectangular, much wider than long, it is nearly twice as wide as the mesosoma. The head tapers slightly backward, its posterior angles are strongly rounded. Surface is smooth, shiny, weakly punctuated. Anterior part of clypeus is almost linear. Mandible is quite narrow, a little curved, its sides are parallel, the apex are truncate and has 3 teeth. Mesosoma is narrow, laterally strongly impressed between its middle and hind parts. Suture are clearly visible between segments on the mesosoma. Surface of mesosoma is strongly punctuated and wrinkled. Propodeum bends gently backward. Metasoma is egg-shaped; segment i is short and much narrower than the following ones; rounded at front, truncate, shiny and finely punctuated; an obtuse denticle is seen on each side at front. Mandibles and clypeus are pallid yellow or pale rusty red, antennae are more or less brownish red in colour. Mesosoma is wholly rusty red, sometimes a little brownish. Legs are brownish or brownish red, tarsi are lighter. Metasoma is black or brownish black, base of segment i is more or less reddish, and similarly are also the sternites. On the posterior margin of the first three tergites the bands of golden yellow hairs are seen, the band of pale hairs on tergite ii in the middle elongates triangularly forward. Head, mesosoma and metasoma with long, brown, sparsely erect hairs, which alters into whitish or yellow colour on the posterior part of propodeum. Length: 5−10 mm. [Myrmilla (Pseudomutilla) capitata (Lucas, 1849)] 6 (5) Tergites i–vi with pale (whitish) hairs, which form band on their posterior margin. The bands on tergites ii–vi in the middle elongate triangularly forward. Suture between mesosomal segments are clearly visible. Head is about 1.5 times wider than pronotum. The anterior part of clypeus with two long and thin teeth, which point forward. (These are frequently broken off in case of dry specimens.) Mandible weakly widens towards its apex, having three teeth, of which the inner one is wide, flat and “truncate” (Fig. 9.F). No tooth at the base of mandible, only a lobe-like widening. Head, antennae and metasoma are black, legs are dark chestnut brown and tarsi are lighter. Mandibles and mesosoma are yellowish red, the sides of mesosoma is usually somewhat lighter. The vertex with sparsely, erect, black hairs; the undersides of head and metasoma, and legs have sparse pale hairs; the upper parts of mesosoma with sparse, erect brown hairs; and tergites i–vi with band of pale hairs, which on the middle of tergites ii–vi elongate forward. Length: 4−7 mm. (Photo 13.) Myrmilla (Pseudomutilla) glabrata (Fabricius, 1775) Platymyrmilla André, 1900 Females, belonging to this genus, can be easily recognised by the shape of their head, which is rectangular, conspicuously elongated longitudinally, and somewhat wider than the mesosoma. Mandible widens towards its apex. The anterior margin of clypeus with 97

two flat tubercles. Mandible has two large denticles on its inner edge before apex. Flagellomere i is twice as long as flagellomere ii. Mesopleuron noticeably tapers backward. The sides of mesopleuron with high carina before the coxae. No scutellar scale. The white coloured pattern on the metasoma is formed by the bands on the posterior parts of tergites i–v. Medial longitudinal carina is seen on the anterior margin of clypeus in males, that divides into two parts, which end in two small tubercles. Mandible is spatular with a tooth on inner side before apex but there is no subbasal tooth. Flagellomere i is barely noticeably shorter than flagellomere ii. Sternite ii of larger specimens with medial longitudinal carina. Lateral felt line on tergite ii is twice as long as that on sternite ii. Fore wings have 2 cellula cubitalis and 2 cellula discoidalis, radial vein is absent. Only one species belonging to this genus occurs in Europe. Presumably it does not live in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. The head is conspicuously elongated. Mandible is pointed, and has 2 long sharp teeth as well as a small obtuse tooth on its inner edge. Flagellomere i is longer than flagellomeres ii and iii together. The mesosoma is widest at the front, and narrowest at about two-thirds towards posteriorly. The dorsal part of mesosoma with wrinkles, the sides are smooth. A slightly pointed tubercle protruding a little forward is seen on the front of both sides of metasomal segment i. No pygidium. Tergite vi with small fovea and a smooth longitudinal surface in the middle. Vertex and mesosoma are red or brownish red in colour; the ventral part of head, the sides of mesosoma and legs are chestnut brown, and the metasoma is dark chestnut brown, almost black. Antennae are black, and reddish brown towards their base. Vertex and mesosoma with sparse, erect, dark hairs. The undersides of head, legs and sternites with sparse, pale hairs, which form weak transversal band on the posterior margin of sternites. The posterior margin of every tergite has a band of pale hairs, the band of hairs seen on tergite ii in the middle elongates triangularly forward; tergite vi is covered wholly by yellowish hairs. It is a large species. Length: 10−16 mm. An East Mediterranean species, which probably does not live in Hungary, although the MTM collection contains two female specimens, one is labelled as “Hungaria” and another one as “Szászkézd”, Transylvania, Romania. (Photo 15.) D i s t r i b u t i o n: Greece, Macedonia, Moldavia, Romania, and the Near and Middle East (Armenia, Azerbaijan, Georgia, Iran, Iraq, Israel, Syria, Turkey). S y n o n y m s: –

[Platymyrmilla quinquefasciata (Olivier, 1811)] 2 (1) Winged forms, males. The inner side of metacoxa with carina. Head, mesosoma, legs, metasomal segments iii–vii and sternite ii are black, metasomal segment i and ii are rusty brown. Head underneath, sides of mesosoma and legs are chestnut brown. Antennae are black with reddish brown shade. The whole body and legs with sparse, pale hairs. Erect hairs on frons, mesonotum, tegulae, scutellum and 98

tergites are black. Tergites with band of sparse, pale hairs. Vertex and mesosoma with sparse, erect, black hairs, ventral parts of head, legs and sternites with sparse, pale hairs, which form on the posterior margin of sternites weak band. Hairs on tergite vi are yellowish. Wings are quite dark, the veins are brown. Length: 10−15 mm. [Platymyrmilla quinquefasciata (Olivier, 1811)] Mutillinae Latreille, 1802 In females the eyes are rounded elliptical, without setae. The sides of mesosoma are curved but not wider than the posterior part of mesosoma. Tergite ii with lateral felt lines. Pygidium is usually well developed. The inner border of eyes in males is more or less deeply excised, the excision is nearer to the upper margin of the eye than to the lower margin. The eyes are without setae. The tegulae are large, reaching the suture between scutellum and mesonotum or beyond it. Radial vein is present. The apex of gonostylus strongly bends upward. Lateral felt lines are usually present on tergite ii, occasionally also on sternite ii (in a reduced form). Tribe Mutillini Latreille, 1802 The spots or bands of pale hairs on tergites form the pale patterns on female mesosoma. No scutellar scale. Ocelli of males are small, the diameter of anterior ocellus is smaller than the distance between it and the posterior ocelli. Mandible without subbasal tooth. Fore wings have 3 cellula cubitalis and 2 cellula discoidalis. Pterostigma is transparent. Tegulae are long, reaching beyond the suture between scutellum and mesonotum. Lateral felt lines present on tergite ii. Ctenotilla Bischoff, 1920 In case of females the clypeus is impressed in front of the elevation on the anterior margin with a tubercle in the middle at the base. No subbasal tooth on mandible. Flagellomere i is about 1.5 times longer than flagellomere ii. Pygidium is present. Male mandible is bidentate, beneath with subbasal lobe. Inner side of metacoxa with carina. Medial longitudinal carina is present on the middle of tergites iv–vi. Hypopygium with two lateral tubercles and a wide elevation, laterally bounded by tufts of hairs. Only one species belonging to this genus occurs in Europe, which is not found in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. Characteristic for this species is that rod-like projections are seen on the posterior part of mesosoma, in 2–3 rows transversally. Mandible is tridentate. Flagellomere i is much longer than flagellomere ii, which is a little shorter than the flagellomere iii. The inner eye margin is not 99

excised. Mesosoma is the widest posteriorly. No process at the sides of anterior part of metasomal segment i. Sternite i with a medial, elevated, tooth-like process, sternite ii with a medial longitudinal carina. The pygidium is elongated, egg-shaped, bordered, the surface is granulated, and laterally it is bordered by pale hairs. Lateral felt lines are present on tergite ii. Head is black, vertex and prothorax are reddish brown, legs are a little darker brown, almost black, tarsi are lighter. Antennae are reddish brown, their base are much lighter. The mesosoma is rusty brown, its sides are much darker. Legs and metasoma are black, with reddish brown shade. Head with sparse, black hairs, vertex with appressed honey yellow hairs, and the back of mesosoma with sparse, golden hairs. Posterior margin of tergite i with a band of pale hairs, which is also present on tergite ii; the band on tergite ii in the middle slightly elongates triangularly forward. The hairs cover the entire surface of tergite iii. No bands of hairs are present on other tergites. Ventral side of metasoma with sparse, pale hairs, which form a weak band on the posterior margin of sternites. Length: 6−10 mm. East Mediterranean species. Not a single specimen is present in any of the Hungarian collections, including that of the MTM, therefore, this species certainly does not occur in Hungary. D i s t r i b u t i o n: Bulgaria, Croatia, Greece, Macedonia, Romania, Serbia, Ukraine and the Near and Middle East (Armenia, Azerbaijan, Iran, Syria, Turkey). S y n o n y m s: pectinifera André, 1893; obscura Nonveiller, 1959.

[Ctenotilla caeca (Radoszkowski, 1879)] 2 (1) Winged forms, males. The clypeus is transversal, its surface is densely punctuated. Mandible has two black teeth, the apical tooth is long and pointed, and the inner tooth is obtuse, rounded. Flagellomere ii is more than twice as long as flagellomere i, and only a little longer than flagellomere iii (Fig. 7.G). Ocelli are very small. The inner eye margin is excised. Sternite i with medial longitudinal carina, which widens backward in the form of a reversed Y. A weak medial longitudinal carina is seen on the tergites iv–vi. Uniformly black, except for metasomal segments i–iii, which are often reddish brown. Head, prothorax, scutellum and propodeum with sparse, pale hairs, mesonotum and tegulae have black hairs. Some parts of metasomal segments with sparse, pale, erect hairs, other parts with dark hairs, no spots or bands of pale hairs present on tergites. Fore wings are conspicuously dark, “smoky”, their entire surface is brownish coloured. Length: 9−16 mm. [Ctenotilla caeca (Radoszkowski, 1879)] Mutilla Linnaeus, 1758 Females are characterised by a robust rectangular mesosoma with parallel sides and the metasoma having diverse patterns of bands and spots of pale hairs. Head is rounded and in general wider than the mesosoma. Metasomal segment i articulates in its full width with metasomal segment ii. Flagellomere i is 1.5–2.0 times longer than flagel100

lomere ii. Well-developed teeth are seen on the apex of mandible. Tergite vi is usually covered by pale hairs. The inner eye margin with notch, ocelli are small. Mandible widens significantly towards its apex. Flagellomere ii is almost half as long as flagellomere iii. Metacoxa with carina on its inner side, sternite i with medial longitudinal carina. Wings are more or less dark, the pterostigma is large and the number of cellula cubitalis is 3. Metasoma is of bluish black colour, with metallic lustre. Three species belonging to this genus occur in Europe, two of them are also found in Hungary. The largest velvet ants occurring in Hungary belong to this genus. 1 (6) Apterous forms, females. ...........................................................................................  2 2 (3) Head is 1.3–1.5 times wider than the prothorax. Mandible has 3 teeth. Flagellomere i is as long as the flagellomeres ii and iii together. Head and mesosoma are rusty brown in colour, antennae and legs are somewhat darker, metasoma is black. Head and the upper parts of mesosoma with sparse, appressed, pale hairs and erect, brownish hairs. Almost the entire surface of tergite i is covered by whitish hairs, the sides of tergite ii and iii with two large spots of white hairs each, other tergites have neither bands nor spots of pale hairs. Length: 10−16 mm. Mediterranean species. Neither female nor male specimen has ever been found in Hungary, and almost certainly this species does not occur in this country. According to Bajári (1956) the nearest known locality is Zagreb, Croatia. (Photo 20.) D i s t r i b u t i o n: Croatia, France, Greece, Italy, Spain, Ukraine, as well as in North-Africa (Algeria, Morocco), and in the Middle East (Egypt, Israel, Syria, Turkey). S y n o n y m s: quinquepunctata Olivier, 1811; quadrizonata Klug, 1829.

[Mutilla quinquemaculata Cyrillo, 1787] 3 (2) Head is only 1.0–1.2 times wider than the mesosoma. .........................................  4 4 (5) Hairs on the legs are dark, frequently black. Band of pale hairs is present on the tergites i–iii. On tergite i the band is entire, on tergites ii and iii the band is completely interrupted in the middle. On its transverse elevation the clypeus has two tubercles, and one tubercle at its posterior part. Mandible has 3 teeth, one long pointed tooth at the apex and two smaller, less pointed teeth near the apex (Fig. 10.A). Flagellomere i is about 1.5 times longer than flagellomere ii. Anterior angle of mesosoma with a perpendicular carina, which when viewed from above, appears as a denticle. Propodeum widens backward a little, not narrower than the anterior part of mesosoma. The two sides of the anterior part of sternite i have each a conspicuously wide triangular process. Sternite i with medial longitudinal carina; no process present on the sternite ii. Head is black with occasional red tinge on the frons; mandibles and antennae are black. The mesosoma is dark, occasionally rusty red in colour, prothorax is black, and metasoma, except the pale patterns, is black. Head and mesosoma are covered by sparse, appressed pale 101

hairs and erect brownish hairs. This is the largest velvet ant species in Hungary. Length: 10−16(−25) mm. Widely distributed palaearctic species, fairly common in mountainous regions. It was found mainly in the Carpathians and the lower ranges of Alps. It is a rare species in Hungary. Several localities are known, both females and males, but only a single specimen was found in any one of them. Surprisingly, the MTM collection contains specimens from localities on the Great Hungarian Plain, on the alkaline soil. Primarily it is the parasite of Bombus species. Males are frequently found on Apiaceae flowers. Known period of collection: 28.04−20.08. (Map 9., Photo 17.) D i s t r i b u t i o n: Nearly everywhere in Europe all to way to the Urals: Austria, Belgium, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, Denmark, Estonia, Finland, France, Germany, Greece, Holland, Hungary, Italy, Macedonia, Poland, Russia, Romania, Serbia, Slovakia, Slovenia, Spain, Switzerland, Sweden, Turkey, Ukraine and United Kingdom, as well as North-Africa, and the Middle East. S y n o n y m s: aptera Uddman, 1753; similis Harris, 1782; schaefferi Schrank, 1802; coerulans Lepeletier, 1845; cyanea Lepeletier, 1845; panzeri Lepeletier, 1845; obscura Nylander, 1847; kaschiriensis Baer, 1848; laevigata Sichel et Radoszkowski, 1870; notomelas André, 1902; rufula Hoffer, 1938; nigrescens Hoffer, 1938; ruficeps Hoffer, 1938.

Mutilla europaea Linnaeus, 1758 5 (4) Dirty whitish hairs are seen on legs, and black hairs on mesosoma and head. No spots of whitish hairs are present on metasoma, only interrupted or entire bands instead. Head is much wider than the mesosoma. No tubercles on transversal carina of clypeus. No perpendicular carina on the anterior angles of mesosoma. Mandible is tridentate (Fig. 10.C) and it is reddish brown towards its apex. Flagellomere i is twice as long as flagellomere ii. The inner eye margin without notch. The mesosoma is elongated, its length is about 1.7–1.8 times greater than its width. The anterior part of mesosoma is wider than the propodeum. The mesosoma is rusty brown in colour, shiny, finely punctuated; other parts of the body are black. The posterior margin of tergite i with a band of dirty whitish hairs. The posterior margins of tergites ii and iii also have a wide band of white hairs each, which is fully interrupted in the middle. It is a large species. Length: 11−14 mm. Widely distributed palaearctic species, which is quite common in mountainous areas. It is very rare in Hungary; the MTM collection contains only a single specimen caught more than 100 years ago at Budapest. Recent discoveries of new localities have confirmed the presence of this species in this country, however. Recently, females were known from three locations, although no male specimen has so far been collected in Hungary. Known period of collection: 08.06−17.08. (Map 10., Photo 19.) D i s t r i b u t i o n: Austria, Bulgaria, Czech Republic, France, Germany, Hungary, Italy, Romania, Russia, Slovakia, Spain, Switzerland, Turkey, Ukraine, and the Middle and Near East (Georgia, Syria). S y n o n y m s: trifasciata Radoszkowski, 1865.

Mutilla marginata Baer, 1848 6 (1) Winged forms, males. ................................................................................................  7 7 (8) Flagellomeres are rusty brown in colour. 102

The clypeus is convex, with two denticles on the anterior margin. Three obtuse teeth are on the apex of mandible. Flagellomere ii is about half as long as flagellomere iii. The sides of anterior part of tergite i with a slightly protruding process on each side. No medial longitudinal carina on tergite vii. Head, antennae, clypeus, prothorax, mesothorax and scutellum are rusty brown. Other parts of the mesosoma are dark chestnut brown, tegulae are brownish red. Legs are chestnut brown, tarsi are much lighter, and metasoma is dark chestnut brown. Head with sparse brown hairs, upper part of mesosoma has sparse, dark hairs, and legs, sides of mesosoma and middle of metasoma with sparse pale hairs. Posterior margin of tergite i with a band of whitish hairs, the band of hairs on tergites ii and iii is interrupted in hemispherical shape in the middle (but not entirely interrupted), no bands of hairs on the other tergites. It is a large species. Length: 10−15 mm. [Mutilla quinquemaculata Cyrillo, 1787] 8 (7) Flagellomeres are black. ............................................................................................  9 9 (10) Head is of black colour, metasoma bluish with metallic lustre. Hairs on legs are black. Anterior margin of clypeus is excised. Mandible widens towards its apex, having 3 teeth (Fig. 10.B); the tooth on apex is pointed, the two inner teeth are smaller and obtuse. Inner eye margin with notch. Tegulae are punctuated. Both sides of the anterior part of abdominal segment i with a small process each. Tergite vii with clearly visible, longitudinal flat wrinkles. Body, antennae and legs are black, whereas mesonotum, scutellum and propodeum are of rusty brown colour. The whole body, the pale patterns apart, and legs are covered by sparse, erect, black hairs. Tergites i–iii with band of pale hairs at its posterior margin, the band on tergite i is entire, band on tergites ii and iii is interrupted in the middle. It is a large species. Length: 11−17 mm. (Photo 16.) Mutilla europaea Linnaeus, 1758 10 (9) Uniformly black species. The metasoma is bluish, with metallic lustre. Hairs on legs are dense, whitish in colour. Similar to the species Mutilla europaea. Mandible has 3 teeth, it is somewhat reddish brown, widening towards its apex (Fig. 10.D). The inner eye margin with notch, ocelli are very small. Tergites i–iii with band of dirty white hairs. Band in tergites ii and iii is interrupted in the middle such as in the females. The body is black, tegulae are reddish brown. Wings are slightly smoky. It is a large species. Length: 11−15 mm. (Photo 18.) Mutilla marginata Baer, 1848

103

Ronisia Costa, 1858 Female clypeus is weakly convex, with two tubercles at its base. Flagellomere i is about 1.5 times longer than flagellomere ii. Mandible has two teeth. Pygidium widens basally, its surface is punctuated. Sternite ii with a small tubercle on the anterior part. Inner side of metacoxa in male has a carina. No bluish lustre on metasoma. Sides of tergite vii with a depression each. Mandible has 2 teeth. In Europe 7 species, or subspecies belong to this genus but only one of them is found in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. Mandible is pointed, gradually black towards its apex, with two teeth (Fig. 10.E). Flagellomere i is more than 1.5 times longer than flagellomere ii, which is about as long as flagellomere iii. No scutellar scale, no felt lines present. Sternite i with a clearly visible medial longitudinal carina. Head is black, frons with a large conspicuous spot of reddish colour. Antennae are brownish red, their base are much lighter. Mesosoma is rusty red, occasionally brownish red. Legs and metasoma are black, apart from the whitish pattern on the metasoma. Vertex and upper parts of mesosoma with sparse, appressed, golden red hairs, as well as sparse, erect, long black hairs; legs have pale hairs. Tergites i and ii with three round spots of pale hairs each, that is one spot on the middle of posterior margin, and a spot on each side. The entire surface of tergite iii is covered by whitish hairs, no band of pale hairs on the other tergites. Metasoma underneath with sparse pale hairs, which form weak band of hairs on the posterior margin of sternites. The pygidium is covered by black hairs. It is a large species. Length: 8−16 mm. Mediterranean species, which occurs mainly on sandy areas. In Hungary it is a common species, more than 30 different localities are known for both males and females. The localities are very variable (sandy soils on the plains, compact soil in hilly regions, calcareous soils in mountainous areas). Males prefer to feed on wild carrot flowers (Daucus carota L). Known period of collection: 09.05−25.09. (Map 11., Photo 24.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Austria, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, France, Germany, Greece, Hungary, Italy, Kazakhstan, Macedonia, Malta, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Slovenia, Turkey and Ukraine. S y n o n y m s: sexmaculata Cyrillo, 1787; hungarica Fabricius, 1793; confusa Lepeletier, 1845; monspeliensis Lepeletier, 1845; sexmaculata Baer, 1848; robusta Smith, 1855; torosa Costa, 1858; sericeiventris Costa, 1864; taurica Radoszkowski, 1865; discoidalis Radoszkowski, 1865; morawitzii Dalla Torre, 1897.

Ronisia brutia brutia (Petagna, 1787) 2 (1) Winged forms, males. The clypeus is convex, with an Y-shaped elevation in the middle, it is slightly excised at the middle of anterior margin, surface is coarsely punctuated. Mandible is bidentate (Fig. 10.F). Flagellomere i is a little shorter than flagellomere ii, which is about 1.3 times shorter than flagellomere iii. The inner eye margin with notch, ocelli are small. Sternite i with a clearly visible medial longitudinal 104

carina. Long lateral felt lines are seen on tergite ii. Head, metasoma, ventral side of mesosoma and mesopleuron are black; upper part of mesosoma (pronotum, mesonotum, scutellum, tegulae, propodeum and upper part of mesopleuron) is rusty red, antennae and legs are dark pitch brown. Head, anterior part of pronotum, tegulae and mesosoma, apart from spots of pale hairs on mesosoma, are covered by long, black, erect hairs. Legs and the ventral parts of metasoma have long pale (whitish) sparse, erect hairs, which form weak band on the posterior margin of sternites. A band of pale hairs is seen on the posterior margin of tergite i and ii, pale hairs cover the entire surface of tergite iii. The hair band on tergite ii in the middle slightly elongates triangularly forward. No bluish lustre present on metasoma. Wings are “smoky” brown, barely transparent. Length: 8−16 mm. (Photo 23.) Ronisia brutia brutia (Petagna, 1787) Tropidotilla Bischoff, 1920 In females the head is as wide as, or wider than the mesosoma. Flagellomere i is significantly, about 1.5 times longer than flagellomere ii. No scutellar scale, pygidium there is. Mesosomal patterns of pale hairs are seen on tergite i–v, or on tergite i–iii. In males ocelli are small, the diameter of anterior ocelli is significantly smaller than the distance between the anterior and posterior ocelli. Flagellomere i is only a little shorter than flagellomere ii. Hypopygium with medial longitudinal carina. Wings are conspicuously dark, “smoky”. Metasomal segment ii is usually rusty red and rarely so are metasomal segments i–iv. In Europe 5 species belong to this genus, one species was found in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. No spots of pale hairs are on metasoma, only entire or interrupted bands of hairs. Head is about 1.1–1.2 times wider than the mesosoma. Clypeus is transversally arched, with an obtuse tubercle at the base. Mandible is long, pointed, without teeth, and it is black towards its apex (Fig. 11.A). Upper posterior part of the propodeum has a row of small rod-like projections, of which the middle one is the largest. The width of metasomal segment i is shorter than its length, and has a tooth-like process on its underside. The pygidium is round, its apex is elongated, and its surface densely crinkled, wrinkled. Head is black, occasionally a brownish red spot present on the frons. Flagellomeres are brownish red in colour, but they are lighter towards the base. The mesosoma is rusty red, its sides are chestnut brown but occasionally the entire mesosoma is dark chestnut brown. Legs are chestnut brown, tarsi are lighter. Frons and vertex with sparse, erect, dark hairs, as well as appressed reddish brown hairs. The upper parts of mesosoma with sparse, golden, appressed hairs, as well as erect, black hairs, and the legs have lighter hairs. Band of pale hairs is seen on the posterior part of tergites i–v, of these the band of sternite i is frequently interrupted, 105

and the band of sternite ii in the middle slightly elongates triangularly forward. Length: 10−14 mm. Mediterranean species, which in Hungary is very rare. Only two female and four male specimens are known. Unfortunately the collection period is not known for any of the specimens. (Map 12., Photo 21.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Austria, Belgium, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, France, Greece, Hungary, Italy, Macedonia, Portugal, Romania, Russia, Serbia, Spain, Switzerland, Turkey, Ukraine, and North-Africa (Algeria, Egypt, Morocco), as well as in the Middle and Near East (Armenia, Azerbaijan, Georgia, Iran, Israel). S y n o n y m s: italica Fabricius, 1793; indigena Illiger, 1807; greaca Lepeletier, 1845; iberica Kolenati, 1846; salentina Costa, 1858; simplica Radoszkowski, 1865; pauperata Sichel et Radoszkowski, 1870.

Tropidotilla litoralis (Petagna, 1787) 2 (1) Winged forms, males. The clypeus is convex, with a transversal carina. Two small tubercles are seen on the anterior margin of clypeus, and a third posterior tubercle at its base. Mandible is long, pointed, without teeth, and the apex is black (Fig. 11.B). A wide lobe is seen on the inner edge of mandible in the middle. Flagellomere ii is about as long as flagellomere iii, and only slightly longer than flagellomere i. The inner eye margin with deep notch; ocelli are quite large. Sternite i with a medial longitudinal carina. Tergite ii with long, straight lateral felt lines. The outer surface of tegulae is smooth and shiny, the inner side is punctuated. The body, antennae and legs are black, the metasomal segment ii is usually rusty red, occasionally only tergite ii is rusty red. Sometimes the whole body is black. The whole body and legs with dark hairs, the tegulae and mesosoma with black hairs. Mesosoma is without spots or bands of pale hairs. Wings are of smoky brown in colour, barely transparent, pterostigma is small. It is a large species. Length: 11−18 mm. Tropidotilla litoralis (Petagna, 1787) Smicromyrmini Bischoff, 1920 Head of females is noticeably narrower than tergite ii. Flagellomere i is about 1.2–1.3 times longer than flagellomere ii. Scutellar scale is present, occasionally quite large (the genus Physetopoda). Metasomal segment i is short. Pale patterns on metasoma consist of one or three spots of pale hairs on the anterior half of tergite ii, and a pale transverse band on the posterior part. The pale band on posterior part of tergite ii in the middle elongates triangularly forward, or it is excised in the middle. Tergite iii also has a transversal band. Pygidium is present. Male tegulae extend as far as, but no further than the suture between mesonotum and mesoscutellum. Metasomal segment i is bell shaped, not transversal.

106

Dentilla Lelej, 1980 In females the eyes are strongly enlarged. Flagellomere i is longer than flagellomere ii. Pygidium is wide, triangularly shaped, narrows towards its apex, and its surface is covered by longitudinal wrinkles. Mandible of males widens towards the apex, usually with 4 teeth (occasionally 3 teeth) and a large subbasal tooth. Clypeus is convex. Inner eye margin is entire, without excision. Lateral felt lines on both tergite ii and sternite ii are present. Fore wings with 3 cellula cubitalis and 2 cellula discoidalis. Three species belonging to this genus occurs in Europe, but presumably none in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. The clypeus is concave, the anterior part without tubercle. The head is slightly wider than its length. Mandible is pointed, with two teeth on its inner side, before the apex. Flagellomere i is about 1,2–1,3 times longer than flagellomere ii. Mesosoma is about 1,3–1,4 times longer than its width. The scutellar scale is wide, nail-like, the row of tubercles before the scutellar scale is well-visible. Tergite ii has a spot of pale hairs, and on the posterior margin with a band of pale hairs, which slightly elongates triangularly forward in the middle. The entire surface of tergite iii is covered by pale hairs, no band of pale hairs on the other tergites. The distance between the spot and the band is smaller than the diameter of the spot. The pygidium is triangular-shaped, it widens basally, on its surface with longitudinal, bell-shaped wrinkles. Head is black, the vertex is entirely black or reddish brown, the mesosoma is rusty red, the metasoma is black. The antennae are reddish brown, the legs are dark chestnut brown in colour. Head and mesosoma with sparse, appressed and erect black hairs, the legs and the metasoma with sparse, pale hairs, which form weak band on the posterior margin of sternites. The females are of medium size. Length: 7–9 mm. East Mediterranean species, which presumably does not live in Hungary. The single specimen is in the MTM collection found in Hungary, which was determined by Petersen (1988) as Dentilla curtiventris, but it is in reality a specimen of Smicromyrme triangularis, according to our judgement. The male specimen of Dentilla curtiventris has not so far been described. D i s t r i b u t i o n: Albania, Greece, Italy, Macedonia, Serbia, Syria and Turkey. S y n o n y m s: rubescens André, 1901; errana Nonveiller, 1958; nigrescens Nonveiller, 1958; rutilans Nonveiller, 1972.

[Dentilla curtiventris (André, 1901)] 2 (1) Winged forms, males. Not known! Nemka Lelej, 1985 Female pygidium is rounded, oval in shape. From the middle the wrinkles of pygidium are bent outward and downward, they are bell shaped. Anterior part of tergite ii with a spot of pale hairs, and with a band of pale hairs on posterior margin, the band in the middle elongates triangularly forward. Tergite iii is wholly covered by pale hairs. 107

Male mandible with 3 teeth (rarely 2 teeth), and with a large subbasal tooth. Clypeus is convex, with two large teeth at its anterior margin. The vosella is long, the cuspis is narrow, with more or less developed paracuspis at its base covered by long hairs. Metasoma is black or chestnut brown and, in the case of Nemka viduata viduata, the metasomal segment ii is entirely rusty brown. This genus includes 4 European species and subspecies, respectively, in Hungary only one has been found. 1 (2) Apterous forms, females. It is conspicuous the large, oval shaped spot on the frons and vertex, which is constituted by dense, appressed pale hairs. Clypeus is convex, with short medial longitudinal carina. Flagellomere i is about 1.3 times longer than flagellomere ii, which is somewhat shorter than flagellomere iii (Fig. 7.I). Mandible is long and pointed, without teeth (Fig. 11.C), darkening towards the apex. The mesosoma is more or less rectangular, its sides widen slightly, about 1.3 times longer than the width of mesosoma at the middle. The scutellar scale is wide, nail-like. Tergite ii with long, lateral felt lines. Pygidium with wrinkles, which in the middle towards the apex are approximately parallel with the lateral margins of pygidium, although at the base they are more or less bent, bell shaped (Fig. 15.A). Head and metasoma are black. The colour of mesosoma may vary from reddish brown to black; legs are dark brown. Mesosoma is covered by appressed, reddish yellow hairs, as well as by sparse, long, erect, black hairs. Tergite ii with a spot of pale hairs, and on the posterior part a band of pale hairs, which in the middle elongates triangularly forward. Pale hairs cover tergite iii entirely. Legs with sparse, erect, pale hairs. The females are of medium size. Length: 6−12 mm. Mediterranean species, which in Hungary belongs to the commoner species. In greater numbers they are found in sandy areas in the Great Hungarian Plain and Transdanubia, in soils other than sand they occur only occasionally. It is a parasite of Larra, Gorytes and Dasypoda species. Known period of collection: 29.5−02.10. (Map 13., Photo 26.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Austria, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, Cyprus, France, Germany, Greece, Hungary, Italy, Macedonia, Malta, Portugal, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Slovenia, Spain, Ukraine, and the Near and Middle East (Armenia, Azerbaijan, Georgia, Iran, Kazakhstan, Mongolia, Turkey and Syria). S y n o n y m s: stridula Rossi, 1790; coronata Rossi, 1792; coronata Fabricius, 1793; paedomontana Fabricius, 1794; togata Ahrens, 1812.

Nemka viduata viduata (Pallas, 1773) 2 (1) Winged forms, males. Clypeus is strongly concave. The anterior part of clypeus has two tooth-like process in the middle. Mandible with 3 teeth on the apex, and a fourth, large tooth on its inner side (Fig. 11.D). Viewed from above the eyes protruding from the head’s contour, ocelli are of medium size. The inner eye margin with notch. Flagellomere ii is twice as long as flagellomere i, and somewhat longer than flagellomere iii (Fig. 7.J). The posterior surface of propodeum is gently sloping. The length of metasomal segment i is greater than its maximum width. Sternite i with medial longitudinal carina. The body, antennae and legs are black, meta108

somal segment ii is rusty red, with a chestnut brown cuticular band. Vertex is covered by sparse, black hairs, and frons by appressed pale hairs. Pronotum is covered densely by appressed pale hairs, mesonotum and tegulae sparsely by dark hairs. Scutellum has dense white hairs, which constitute conspicuous pale hair spot. Legs with sparse pale hairs, tergites iii and iv with a pale hair band, and segments v–vii with black hairs. Wings are intensively dark, “smoky”, not transparent. Males are conspicuously large, compared especially to females. Length: 12−19 mm. (Photo 25.) Nemka viduata viduata (Pallas, 1773) Physetopoda Schuster, 1949 Female clypeus is concave, with clearly visible transverse carina, and a tubercle at the base. Mandible has two small teeth before apex, or no teeth at all. Pygidium tapers towards the base, “droplet shaped”, and from its sides are covered by pale hairs. Male mandible with usually 3 teeth on the apex, occasionally just 2, and there is a large subbasal tooth. Clypeus is usually flat, with a shiny band, and two tubercles near to each other. Pterostigma is usually narrow, and not at all, or just weakly sclerotised. Lateral felt lines are present on tergite ii but absent on sternite ii. Hairs on volsella are significantly longer than the parameron. In Europe 16 species belong to this genus, of which 6 species were found in Hungary. 1 (10) Apterous forms, females. ...........................................................................................  2 2 (5) Only one rounded pale hair spot is seen on tergite ii. ..........................................  3 3 (4) The top of mesosoma (viewed laterally) is weakly convex, as well as the back of propodeum. Clypeus is convex, with a shiny transversal carina and a small tubercle in the middle. Mandible is pointed, darkening towards the apex, with no larger teeth, only a tiny denticle before apex, discernible under magnifying glass (Fig. 11.F). Viewed laterally the mesosoma is slightly convex (Fig. 5.A). The scutellar scale is of medium size, its apex is black. The metasoma is shiny, sparsely, coarsely punctuated. Pygidium is elongated, droplet shaped, in most part shiny, smooth, weak wrinkles are seen only at the base (Fig. 15.D). Mandibles, antennae, legs and the mesosoma are reddish brown, the other parts of the body are black. Head, mesosoma and metasoma with sparse, long, erect, dark hairs. Head also with sparse, erect, appressed, pale hairs, and the mesosoma with appressed reddish hairs. Anterior part of tergite ii in the middle has a pale hair spot, the posterior part with a band of pale hairs, which does not elongate forward in the middle, pale hairs cover tergite iii entirely. Hair band on the poste-

109

rior margin of tergite ii is narrow, its maximum length is less than that of the hair band on tergite iii. It is a small species. Length: 4−7 mm. Palaearctic species, which is fairly rare in Hungary, and only few localities are known. Known period of collection: 06.07−12.10. (Map 18., Photo 36.) D i s t r i b u t i o n: Armenia, Austria, Croatia, Czech Republic, France, Germany, Greece, Hungary, Italy, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Slovenia, Spain, Switzerland, Turkey, and North Africa (Algeria, Tunisia). S y n o n y m s: bimaculata Jurine, 1807; subcomata Wesmael, 1852. (N o t e: André (1899–1903) held it as a variety of Smicromyrme rufipes.)

Physetopoda scutellaris (Latreille, 1792) 4 (3) Viewed laterally, the top of mesosoma is flat, the posterior part of propodeum is straight or only weakly concave. It is similar to the females of Physetopoda scutellaris, differs only in the following characters: the top of mesosoma is flat, nearly straight (viewed laterally) and the back of propodeum slopes steeply, slightly concave (Fig. 5.B). The scutellar scale is small. Tergite ii relatively narrows anterad, and more strongly punctuated. Pygidium is droplet shaped, with irregular corrugation at the base, the apex is smooth, shiny (Fig. 15.E). The pale hair band on the posterior part of tergite ii in the middle elongates triangularly forward; pale hairs cover the entire surface of tergite iii. The hair band on the posterior margin of tergite ii is relatively wide, its maximum length is about the same that of the hair band on tergite iii. Entire vertex and frons are covered by golden hairs. Antennae, legs and the entire mesosoma are rusty brown in colour. It is a small species. Length: 3−5 mm. This Mediterranean species occurs also in Hungary, although it is very rare. The species has been described on the basis of female specimen, males are not yet known. Known period of collection: 03.07−29.09. (Map 19., Photo 30.) D i s t r i b u t i o n: France, Hungary, Italy, Portugal, Serbia, Spain. S y n o n y m s: moltonii Invrea, 1955. (N o t e: André (1901) described Smicromyrme sericeiceps like var. Smicromyrme subcomata Wesmael, 1852.)

Physetopoda sericeiceps (André, 1901) 5 (2) More than one round spot of pale hairs present on tergite ii. .............................  6 6 (7) Tergite ii with two spots of pale hairs located beneath to one another, tergite iii is covered entirely by pale hairs. The mesosoma is almost square shaped, barely longer than wide. Mandible is pointed, without teeth (Fig. 11.F). Flagellomere ii is somewhat shorter than flagellomere iii. The inner eye margin without notch. Propodeum is not wider than mesosoma, it has a shallow triangular fovea on its surface. Sternite i with medial longitudinal carina. Head and metasoma are black in colour, mesosoma is rusty brown, apex of scutellar scale is dark. Legs are significantly darker than the mesosoma, almost chestnut brown. Antennae are brownish red, darkening towards the apex, occasionally the entire antennae are black. Vertex and dorsal part of mesosoma with sparse, erect, black hairs, head with appressed hairs of 110

red or yellow shade, frons usually with a spot of pale hairs. Undersides of head and metasoma, as well as the legs are covered by sparse, pale hairs, which form a weak band on the posterior part of sternites. Posterior part of tergite ii has pale hairs, which occasionally form a weak band. Pygidium with vague, irregular wrinkles, although its apex is smooth, and usually it is bordered by sparse, pale, long hairs (Fig. 15.B). Smaller species: 4−7 mm. Widely distributed Palaearctic, Eurasian steppe species. In general it tends to occur in drier, sandy areas but it has been found also in mountainous regions. It is very common in Hungary, both males and females have been collected in many places. Males prefer to feed on wild carrot flowers (Daucus carota L.), and surprisingly it is one of those rare velvet ants species, whose males can regularly be caught in light-traps at night. Known period of collection: 04.04−09.11. (Map 16., Photo 32.) D i s t r i b u t i o n: Austria, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, Germany, Hungary, Italy, Kyrgyzia, Macedonia, Poland, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Slovenia, Switzerland and Ukraine. S y n o n y m s: ephippium Fabricius, 1793; montana Panzer, 1805; schenki Schmiedeknecht, 1907; pseudomontana Hoffer, 1936; susterai Hoffer, 1936; melaclena Invrea, 1958; subalpina Ressl, 1960.

Physetopoda halensis (Fabricius, 1787) 7 (6) More than two spots of pale hairs are seen on tergite ii. ......................................  8 8 (9) Three transversely located spots of pale hairs are found on the anterior part of tergite ii, and a band of pale hairs elongates forward in the middle is seen on its posterior part. Mandible is pointed, without teeth. Pygidium is quite variable, it maybe smooth or punctuated, or less frequently wrinkled, but in most cases its apex is smooth and at its base is longitudinally wrinkled (Fig. 15.C). Head and metasoma are black in colour, mesosoma is rusty red, scutellar scale is darker. Legs are significantly darker than the mesosoma, almost dark chestnut brown. Antennae are greyish brownish red, becoming darker towards their apex, occasionally the entire antennae are black. Vertex and mesosoma are covered by sparse, black hairs. The appressed hairs on head and mesosoma are frequently with red or yellow shade. Underside of head, metasoma and legs with sparse, pale hairs, which form weak band on the posterior part of sternites. The entire surface of tergite iii is covered by pale hairs. It is a small species. Length: 5−7 mm. A Palaearctic, West Mediterranean species. In Hungary it belongs to the rare species, only few localities are known. Description of this species is based on female specimens, no male specimen has as yet been collected. Known period of collection: 16.04−26.10. (Map 17., Photo 28.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Croatia, Cyprus, Greece, Hungary, Macedonia, Portugal, Serbia, Spain, as well as North-Africa (Algeria, Morocco). S y n o n y m s: –

Physetopoda pusilla (Klug, 1835) 9 (8) Four spots of pale hairs arranged in the shape of a diamond are seen on tergite ii, the spot in the back is the smallest and the spots on the sides are the largest. 111

Clypeus has an elevated, triangular surface, which is densely covered by hairs. Mandible has 2 teeth but the second tooth is small, barely visible. Antennae are stout, relatively short, the tubercle behind the base of antenna is hemispherical. Flagellomere i is about 1.3 times longer than flagellomere ii. Sternite i with medial longitudinal carina, tergite ii with lateral felt lines. The apex of pygidium is smooth, it is wrinkled at its base, and pale hairs covered from sides. Head is black, antennae and mandibles are red, and femurs are quite dark. Mesosoma is dark rusty red, metasoma is black. Head and mesosoma are densely covered by appressed, pale hairs, as well as sparse, erect, black hairs. The entire surface of tergite iii, and that of the last tergite are covered by pale, golden, shiny hairs. It is an average-sized species. Length: 8−10 mm. West Mediterranean species, which does not occur in Hungary. Its occurrence in Hungary has been reported by Bajári (1954), probably on the basis of misidentification, because not a single specimen of Hungarian localities has been found in the studied collections. (Photo 22.) N o t e: it maybe happens in case of Physetopoda halensis, with two spots on tergite ii, one beneath the other, that on the sides of tergite ii, the pale hairs constitute two weak lateral spots, therefore, there are 4 spots altogether, however, on the basis of other features it can be shown that they do not belong to Physetopoda punctata! D i s t r i b u t i o n: Croatia, France, Italy, Portugal, Romania, Spain, as well as North Africa (Algeria, Egypt, Morocco, Tunisia). S y n o n y m s: quadripunctata Olivier, 1811; quadrimaculata Lucas, 1849.

[Physetopoda punctata (Latreille, 1792)] 10 (1) Winged forms, males. ..............................................................................................  11 11 (12) Hairs on metasoma are black. Clypeus has a straight anterior margin, with a Y-shaped, shiny, elevated surface in the middle, and also a small posterior tubercle in the middle. Mandible is pointed, without teeth, and curved sharply at near right angle. Flagellomere ii is about 1.2 times longer than flagellomere i, and about 1.1 times longer than flagellomere iii. Ocelli are large; the inner eye margin with notch. Mesosoma is uniformly black in colour, except certain parts (mesonotum, scutellum, propodeum and mesopleuron), which are rusty brown. Whole body is covered by dark, erect hairs; sternite ii is covered by somewhat lighter hairs but distinct hair bands or spots are absent. Wings are brownish, “smoky”, barely transparent. Length: 10−14 mm. [Physetopoda punctata (Latreille, 1792)] 12 (11) Hairs on metasoma are pale. ..................................................................................  13 13 (14) Pronotum and mesonotum are black in colour, not rusty brown. Clypeus is weakly convex, with a Y-shaped elevation in the middle. Mandible is tridentate, the 2 tiny denticles before the apex visible only under a magnifying glass. Mandible widens conspicuously from the middle toward its base. Flagellomere ii is twice as long as flagellomere i, and about as long as flagellomere iii. The inner eye margin with notch, occeli are quite large. Mesosoma 112

is about 1.5 times longer than wide. Propodeum slopes steeply backward. Inner sides of metacoxa and sternite i with carina on the midline. Uniformly black, except for the tegulae, scutellum and the tubercles behind the antennal base that are rusty red. (Occasionally scutellum is also black!) The whole body is covered by sparse, erect, pale hairs, which does not constitute a characteristic spot or band, however, except on tergite ii and iii, where weak band of pale hairs are seen on the posterior part of tergites. Mesothorax and tegulae are covered also by sparse, appressed, darker hairs. It is a small species. Length: 6−9 mm. (Photo 35.) Physetopoda scutellaris (Latreille, 1792) 14 (13) Pronotum and mesonotum is rusty red in colour. ..............................................  15 15 (16) Scutellum is black. Medial longitudinal elevation (carina) is seen on clypeus. Mandible is tridentate. Flagellomere ii is as long as flagellomere iii but much longer than flagellomere i. Inner eye margin with notch. Mesosoma is coarsely punctuated, shiny. Tergite ii with lateral felt lines. With the exception of rusty brown pronotum, mesonotum and tegulae, the head, metasoma and mesosoma are black. Antennae and legs are pitch brown, almost black. The entire body with long, sparse, erect, pale hairs, which form neither a hair spot nor a hair band. Length: 7−9 mm. Species described on the basis of male sex, the female is not yet known. In Hungary it is a rare species. The male specimens are known from few places. Known period of collection: 30.05−13.07. (Map 14., Photo 27.) D i s t r i b u t i o n: Greece, Hungary, Italy, Russia, as well as Kazakhstan. S y n o n y m s: rudolfae Lelej, 1984. (N o t e: André (1903) described the species originally as a var. of Smicromyrme rufipes.)

Physetopoda cingulata (Costa, 1858) 16 (15) Scutellum is rusty red. .............................................................................................  17 17 (18) Ocelli are conspicuously large, the distance between the posterior ocellus and the compound eye is 1.7–2.0 times the diameter of ocellus. Clypeus anteriorly with a transversal smooth surface and two small tubercles before apex. Mandible is tridentate, with a large subbasal tooth (Fig. 11.F). Flagellomere ii is about as long as flagellomere iii, and about 1.5 times longer than flagellomere i. The inner eye margin with notch. The length of metasomal segment i is greater than its width, its surface is coarsely punctuated. Head, legs, metasoma and antennae are black, the base of antennae is reddish brown. Ventral side of mesosoma is black, pronotum, mesonotum, scutellum and tegulae are rusty red and propodeum is black. It happens occasionally that the entire mesosoma is uniformly black in colour. Mesonotum, tegulae and the middle of tergite ii are covered by sparse black or greyish brown hairs, other parts of the body with sparse pale hairs, which form weak bands on the posterior part 113

of metasomal segments, hair band on tergite ii is usually quite dense. Tergite ii with lateral felt lines (Fig. 6.B). Wings are transparent. Length: 6−12 mm. (Photo 31. and 33.) N o t e: Two specimens in the MTM collection have been marked by C. Nagy as paratype of Smicromyrme padella. The specimens originated from Orfű, Hungary. Unfortunately we could not find where the original description has been published (if at all) and could not find any reference to this species name in the literature. Having studied the specimens we came to the conclusion that they are actually identical with the little specimens of Physetopoda halensis.

Physetopoda halensis (Fabricius, 1787) 18 (17) Ocelli are not conspicuously large, the distance between a posterior ocellus and the compound eye is about four times the diameter of ocellus. The body is stout. Clypeus has a smooth, shiny, transversal surface, with two denticles before the apex, as well as a medial longitudinal carina, which is as long as about 1/3 of clypeus. Flagellomere ii is somewhat longer than flagellomere iii, and about 1.3–1.4 times longer than flagellomere i. Mandible is tridentate, with a large subbasal tooth (Fig. 11.E). The surface of propodeum having shallow, triangular depression. The posterior surface of propodeum slopes steeply. The inner side of metacoxa with carina. The length of metasomal segment i is shorter than its maximum width. Sternite i with a medial longitudinal carina. Head, metasoma, antennae, legs and mesosoma are black in colour, and tegulae are rusty red. Mesonotum, scutellar scale and the middle part of tergite ii with sparse black or dark hairs, other parts of the body and legs with sparse pale hairs, which form band on the posterior part of metasomal segments, most densely on tergite ii. Wings are dark, barely transparent. Length: 5−10 mm. Palaearctic species, it was described on the basis of a male specimen from Banat (Serbia). Female specimen is unknown. It is a rare species in Hungary, only male specimens have been found, which are found frequently on flowers of wild carrots (Daucus carota L.). Known period of collection: 25.06−12.08. (Map 15., Photo 29.) D i s t r i b u t i o n: Austria, Croatia, Czech Republic, France, Germany, Greece, Hungary, Italy, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Spain, Switzerland, Ukraine, as well as Kazakhstan. S y n o n y m s: moravica Hoffer, 1936; variabilis Hoffer, 1938; maculata Hoffer, 1938; lineata Hoffer, 1938; obenbergeri Hoffer, 1938; conversa Hoffer, 1938.

Physetopoda daghestanica (Radoszkowski, 1885) Skorikovia Ovchinnikov, 2002 The female specimens are not yet known! Sternite ii of males with short lateral felt lines, which sometimes reduce to a few dots. Mandible widens toward its apex, and has 3 teeth. A wide lobe is seen at the base of volsella, the cuspis is long and narrow, the basivolsella has very long hairs. Weak hair band is seen on the posterior part of tergites. In this genus belongs only one palaearctic species, which also occurs in Hungary. 114

1 (2) Apterous forms, females. The female of this species is not yet known! 2 (1) Winged forms, males. Mandible is long, pointed, with 2 very tiny denticles on the edge of its inner side, with a large subbasal tooth (Fig. 12.C). The inner eye margin with notch. The carina on the inner side of metacoxa posteriorly ends in a well-developed tooth. Length of tergite i is greater than its maximum width. Width of pygidium is nearly twice as its length, it is densely punctuated and is sheltered with long hairs from its side. Tergite ii with long, lateral felt lines. Head, antennae, legs and metasoma are black. Top of mesosoma (pronotum, mesonotum, tegulae, scutellum, propodeum and upper parts of mesopleuron) is rusty red, mesosoma is black underneath. Head, mesosoma and legs with sparse pale hairs, the posterior part of tergites ii, iii and iv with more or less dense, long, erect hairs, which form weak band. Mesothorax, tegulae and tergites v–vii have sparse, erect, black or greyish brown hairs. Wings are transparent and the fore wings with 3 cellula discoidalis and 2 cellula cubitalis. Length: 9−10 mm. Palaearctic, Eurasian steppe species. In Hungary it is exceptionally rare, as the four male specimens have come from four different places. Unfortunately, the exact times of collections are not known. (Map 20., Photo 37.) D i s t r i b u t i o n: Hungary, Russia, Ukraine. S y n o n y m s: –

Skorikovia pliginskiji (Lelej, 1985) Smicromyrme Thomson, 1870 Female mesosoma is more or less rectangular, the sides are weakly arched. Scutellar scale is usually present. Segment i of mesosoma is short. Tergite vi has well-developed pygidium of variable shape, with smooth or sculptured surface. Tergite ii with one or three spots of pale hairs, and a hair band on the posterior part, which in the middle elongates triangularly forward. Pale hairs usually cover the entire surface of tergite iii. Male head is barely wider than the mesosoma. Ocelli may be small or large. Clypeus may be flat or convex, and has two tooth-like tubercles on its anterior part. Mandible has 2 or 3 teeth, and there is usually a large subbasal tooth. Flagellomere i is less than twice as long as flagellomere ii. Length of metasomal segment i is usually less than, or at most equal to its maximum width. Tergite ii and sternite ii with lateral felt lines. Wings are transparent or quite dark, fore wings with 3 cellula cubitalis and 2 cellula discoidalis. This genus is the richest in species, in Europe altogether 48 species and subspecies belong to the genus. At least 7 of these species occur in Hungary.

115

Keys to the subgenera (♀♀) 1 (2) Pygidium is triangular, widens basally. .......... subgenus: Eremotilla Lelej, 1985 2 (1) Pygidium is not triangular but elongated, its sides are weakly rounded, or they run more or less in parallel. ...................................................................................... 3 3 (4) Pygidium is narrow, sides run more or less parallel. Wrinkles cover the entire pygidium. ..............................................  subgenus: Smicromyrme Thomson, 1870 4 (3) Pygidium is not entirely covered by wrinkles, at least the apex of pygidium is smooth and shiny. ...................................................................................................... 5 5 (6) Pygidium is elongated, or triangularly widens basally, and with wrinkles at basal part. ....................................................  subgenus: Astomyrme Schwartz, 1984 6 (5) Pygidium is narrow, its sides run more or less parallel, its surface is shiny, with longitudinal straight wrinkles at base. ............  subgenus: Erimyrme Lelej, 1985 Keys to the subgenera (♂♂) 1 (2) No subbasal tooth present on mandible. ................................................................... ...................................................................  subgenus: Astomyrme Schwartz, 1984 2 (1) A well-developed subbasal tooth present on mandible. .......................................  3 3 (4) Mandible has 3 teeth, clypeus is concave. ........ subgenus: Erimyrme Lelej, 1985 4 (3) Mandible has 2 teeth, clypeus is more or less flat. .................................................  5 5 (6) Anterior margin of clypeus has 2 denticles or elevations. ....................................... .................................................................  subgenus: Smicromyrme Thomson, 1870 6 (5) Anterior margin of clypeus has no tooth or tooth-like process. ............................ ............................................................................... subgenus: Eremotilla Lelej, 1985 subgenus: Astomyrme Lelej, 1985 Pygidium in females is elongated, its apex is smooth, shiny. Head and metasoma are black. Tergite ii with 1 or 3 spots of pale hairs at the anterior part, and a pale hair band on its posterior part, which in the middle elongates triangularly forward. Pale hairs cover the entire tergite iii. Male mandible has 3 teeth, no subbasal tooth or lobe at it base. Clypeus is flat or slightly convex. Flagellomere ii is more than twice as long as flagellomere i. The length of metasomal segment i is less than its maximum width. The cuspis is long, it reaches beyond the inner process of parameron. Head and metasoma are black in colour, certain parts of mesosoma may be rusty red. 116

1 (2) Apterous forms, females. Clypeus is slightly convex, with a small elevation in the middle. Mandible is sharp, sometimes with two small denticles on the inner side before the apex (Fig. 12.D). Mandibles are reddish brown, at the base becoming gradually darker towards the apex. Flagellomere i, ii and iii are more or less of equal length, antennae become gradually darker towards the apex. The length of mesosoma is 1.3–1.4 times greater than its width, it is very coarsely punctuated, the anterior angle is nearly at right angle, not rounded. Scutellar scale is wide, nail-like, it is about 1/6 of the width of propodeum. Pygidium is triangular, slightly bordered, widens basally, and has all of the surface longitudinal wrinkles, which do not run parallel with margins of the pygidium but they diverge from the middle (Fig. 16.A). Tergite ii with a spot of silvery hairs in the middle, a little larger, similar spot on each side, and a posterior band of hairs, which in the middle elongates triangularly forward. The middle spot does not touch the anterior margin of the tergite. Pale hairs entirely cover tergite iii. Head and metasoma are black, mesosoma is rusty red, antennae darken towards the apex, legs are chestnut brown, femurs are darker. Vertex with pale, appressed, and sparse, erect, dark hairs. Mesosoma with sparse, appressed, and sparse, erect hairs, legs with pale hairs. Length: 4−6 mm. East Mediterranean species, described from Italy, is new to the Hungarian fauna. It is rare, known only from few places. Known period of collection: 22.05−12.10. (Map 21., Photo 34.) D i s t r i b u t i o n: Cyprus, France (Corsica), Greece, Italy, Moldavia, Russia, Ukraine, as well as Kazakhstan and Turkmenia. S y n o n y m s: sabatia Invrea, 1953.

Smicromyrme (Astomyrme) ausonius Invrea, 1950 2 (1) Winged forms, males. In general, appearance and colouring are similar to the males of Smicromyrme rufipes. Clypeus is slightly convex, and has 3 tubercles in its anterior margin. Mandible has 3 teeth, no subbasal tooth or process at the base. Flagellomere i is half as long as flagellomere ii. Ocelli are small. Posterior part of propodeum slopes steeply. Inner side of metacoxa has a carina, which is rounded posteriorly. Tergite ii is densely punctuated, the distance between the circular punctures are less than their diameter. Head, metasoma and mesosoma are black in colour but pronotum, tegulae, scutellum and the anterior part of propodeum is rusty red. (Occasionally only the tegulae are rusty red!) Antennae are entirely black, or their base is tinged rusty red. Head and legs have sparse, pale hairs, which form weak band on the posterior part of metasomal segments. Mesonotum, tegulae and tergite ii of metasoma with black hairs, and reddish hairs are seen on vertex. Wings are transparent, apex of wings is somewhat darker. Length: 6−10 mm. Smicromyrme (Astomyrme) ausonius Invrea, 1950

117

subgenus: Eremotilla Lelej, 1985 Female pygidium is triangularly shaped, widens basally, the surface with longitudinal wrinkles oriented from midline towards the lateral margins. The tergite ii with 1 or 3 spots of pale hairs and on its posterior margin a pale hair band, which in the middle elongates triangularly forward. Tergite iii is entirely covered by pale hairs. Male mandible has 2 teeth and a large subbasal tooth. Clypeus is flat or slightly bent and with a triangular process, two small tubercles on the middle of its anterior edge. The volsella extends as far as or beyond the inner process of parameron. Head and metasoma are black, some parts of mesosoma can be rusty red. 1 (2) Apterous forms, females. Anterior part of clypeus with a transversal carina and a tubercle in the middle. Flagellomere i is barely longer than flagellomere ii. Mandible is pointed (Fig. 12.E), sometimes with two small teeth on the inner edge under the apex. The length of mesosoma is barely greater than its maximum width. Scutellar scale is wide, nail-like, clearly visible. Propodeum slopes steeply backward. Pygidium widens triangularly towards the base with longitudinal wrinkles nearly up to the apex (Fig. 16.F). Mesosoma is rusty red, its anterior margin is narrowly black. Antennae are reddish brown in colour, darkening toward the apex. Legs are chestnut brown, knees and tarsi are lighter. Frons and vertex are covered by appressed yellow hairs, which do not form distinct spots, and sparse, erect, black hairs are also seen among the yellow hairs. The dorsal part of mesosoma is covered by sparse, appressed, golden hairs, and erect black hairs are seen on the anterior part of mesosoma, and around the scutellar scale. A circular spot of pale hairs is seen in middle of the anterior part of tergite ii, two similar spots are located on the sides, and a pale hair band is seen on the posterior margin, which in the middle elongates triangularly forward. Tergite iii is covered entirely by pale hairs. No hair band on the other tergites. Length: 5−8 mm. East European species, new to the Hungarian fauna. It cannot be too common, because they were found only in three localities. Known period of collection: 11.05−31.09. (Map 22., Photo 38.) D i s t r i b u t i o n: Hungary, Russia, Slovakia, Ukraine. S y n o n y m: pouzdranensis Hoffer, 1936.

Smicromyrme (Eremotilla) triangularis Radoszkowski, 1865 2 (1) Males: unknown, not described. subgenus: Erimyrme Lelej, 1985 Female pygidium is narrow, the sides run more or less in parallel, apical part is shiny and the rest with longitudinal wrinkles. Tergite ii with a pale hair spot on its anterior part, and a pale hair band on its posterior margin, which in the middle elongates triangularly forward. The entire surface of tergite iii is covered by pale hairs. Head and metasoma are black. 118

Male mandible has 3 teeth on apex, and a large subbasal tooth. Clypeus is concave, its surface is smooth, shiny and its anterior edge with two small denticles or an excision. The volsella extends as far as or beyond the inner process of parameron. Head, metasoma and legs are black. Antennae are black or tinged brownish red. Some parts of mesosoma are usually rusty red but occasionally the entire mesosoma is black. The entire body and legs with sparse, pale hairs, which form a band on the posterior margin of metasomal segments, the hair band is particularly dense on tergite ii. Mesothorax and tegulae usually with brownish or black hairs. 1 (2) Apterous forms, females. Clypeus is concave and has a tooth-like tubercle in the middle of its anterior margin. Flagellomere i is about as long as flagellomere ii. Mandible is tridentate but the two little denticles on inner edge are hardly visible (Fig. 12.F). Length of mesosoma is about 1.4 times of its minimum width. Scutellar scale is wide, nail-like and clearly visible. Pygidium is narrow, oval in shape, its apical part is smooth, shiny, and with parallel longitudinal wrinkles on other parts (Fig. 16.E). Mesosoma is rusty red, anterior part of thorax is black. Antennae are reddish brown, darkening towards their apex. Legs are chestnut brown, knees and tarsi are red. Frons and vertex with a confuse, not too large spot of appressed pale hairs. Diffuse spots of pale hairs are seen in the middle of mesosoma. Sparse pale hairs are seen on the ventral parts of head, metasoma and legs. Tergite ii with a circular spot in the middle, a similar spot on each side, and a hair band on the posterior margin, which in the middle elongates triangularly forward. In small specimens the spot at the base is sometimes weak. Tergite iii is entirely covered by pale hairs, no hair band on other tergites. It is a small species. Length: 3−6 mm. Mediterranean species occurring in Hungary is quite common. It has been found in many localities, primarily on sandy ground. Males are frequently found on the flowers of wild carrot (Daucus carota L.). Known period of collection: 15.04−07.10. (Map 23., Photo 40.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Austria, Croatia, Czech Republic, France, Greece, Hungary, Italy, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Turkey, Ukraine, as well as in the Near East (Syria). S y n o n y m s: septentrionalis Hoffer, 1936; gregory Hoffer, 1936; lutescens Invrea, 1954. (N o t e: André (1989–1903) held it to be the synonym of Smicromyrme rufipes var. ciliata Panzer, 1793).

Smicromyrme (Erimyrme) sicanus (De Stefani, 1887) 2 (1) Winged forms, males. Clypeus is concave, two small teeth are seen on its anterior margin. Mandible has 3 teeth on the apex, and it widens conspicuously from the middle toward the base (Fig. 13.A). Flagellomere ii is twice as long as the flagellomere i, and somewhat longer than the flagellomere iii. The inner eye margin with notch. Propodeum slopes steeply backward. Inner side of metacoxa with carina, which does not end in a small denticle. Length of metasomal segment i is smaller than its maximum width. Sternite i with medial longitudinal carina. Head, metasoma and mesosoma are black, prothorax, tegulae, scutellum, 119

propodeum, and the upper parts of mesopleuron are rusty red. Antennae are either entirely black or its base is tinged reddish brown. Frons, vertex, mesonotum and tegulae are covered by black or brown hairs. Tergites without distinct, clearly visible hair spot or hair band, only the posterior part of metasomal segments with dense, erect pale hairs. Fore wings are weakly dark, veins are brown. Length: 5−10 mm. (Photo 39.) Smicromyrme (Erimyrme) sicanus (De Stefani, 1887) subgenus: Smicromyrme Thomson, 1870 Female pygidium is narrow, its sides run more or less parallel, its surface in most cases with longitudinal wrinkles, but sometimes it is smooth and shiny. Tergite iii is entirely covered by pale hairs. Male mandible has 2 denticles on the apex and a large subbasal tooth. Clypeus is more or less flat, with 2 teeth at the apex. The cuspis is usually short, barely reaches the inner process of parameron, and no paracuspis at its base. Head and metasoma are black. Sparse pale hairs are seen only on the posterior part of tergites. 1 (6) Apterous forms, females. ...........................................................................................  2 2 (5) Tergite ii with one pale hair spot. ............................................................................  3 3 (4) Scutellar scale is narrow, the row of tubercles in front of the scutellar scale is absent or barely visible. Pygidium is smooth at the apex, and wrinkled at the base. Mandible is short, pointed, no tooth on its inner edge. Antennae are reddish brown, darkening slightly towards the apex. Head is black, with sparse, appressed pale hairs, and sparse, erect brownish hairs. Mesosoma is reddish brown, about 1.5 times longer than its wide, its anterior angle is about 90o, not rounded, with sparse appressed pale hairs, and in the middle shiny, and with sparse erect pale hairs. Scutellar scale is small, about 1/8–1/10 of the width of mesosoma, its apex is a little darker. Legs are uniformly reddish brown, with sparse, erect, pale hairs. The middle of tergite ii with a pale hair spot of oblong, elliptical shape anteriorly, and a weak hair band posteriorly, which in the middle elongates triangularly forward. Tergite iii is entirely covered by pale hairs. Pygidium is markedly elongated and narrow, elliptically shaped, wrinkled at the base, and smooth and shiny towards the apex, wrinkles at the base are bell shaped (Fig. 16.C). It is a smallest velvet ant in Hungary. Length: 3−5 mm. Mediterranean species. In Hungary it is rare, even though both males and females have been found in many localities. It occurs mainly in sandy areas. Known period of collection: 12.05−09.10. (Map 24., Photo 41.)

120

D i s t r i b u t i o n: Austria, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, France, Greece, Hungary, Italy, Macedonia, Malta, Russia, Serbia, Spain, Turkey, Ukraine, as well as Kazakhstan. S y n o n y m s: kiritshenkoae Skorikov, 1935.

Smicromyrme (Smicromyrme) ruficollis ruficollis (Fabricius, 1793) 4 (3) Scutellar scale is wider, the transversal row of tubercles before scutellar scale is well-developed. Wrinkles on pygidium run more or less in parallel with each other on the entire surface (Fig. 16.D). Head is about 1.1 times wider than the mesosoma. Clypeus is convex, and has a large tubercle in the middle. Mandible is long and pointed, with two small denticles on its inner side under the apex (Fig. 13.B). Flagellomere i is somewhat longer than the flagellomere ii. Mesosoma is about 1.5 times longer than its wide. Head and metasoma are black, mesosoma is rusty brown, antennae are reddish brown, darkening towards the apex. Legs are brownish red, tibial base and tarsi are much lighter. Frons and vertex with sparse, erect, black hairs, anterior part of the mesosoma with pale hairs. Tergite ii anteriorly with a round, pale hair spot, and a pale transversal band posteriorly that does not widen in the middle. Tergite iii is entirely covered by pale hairs. Sides of tergites ii, iv and v with sparse, black hairs, and legs with pale hairs. It is a small species. Length: 3−7 mm. Widely distributed species, which occurs in the western and eastern part of Palaearctic Region, as well as in the Ethiopian Region. In Hungary it is the second commonest species, being collected in many places. It lives mainly in dry, sandy areas, and it is the parasites of Aculeate groups: it has been observed around the nests of Crabro, Evagetes, Tachysphex, Cerceris, Gorytes, Halictus species. Known period of collection: 29.04−30.10. (Map 25., Photo 44.) D i s t r i b u t i o n: Austria, Bosnia and Herzegovina, Croatia, Czech Republic, Finland, France, Germany, Hungary, Italy, Poland, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Slovenia, Spain, Switzerland, Sweden, Ukraine, as well as in Kazakhstan. S y n o n y m s: nigra Rossi, 1792; ephippium Rossi, 1792; sellata Panzer, 1797; nigrita Panzer, 1801; petiolaris Fabricius, 1804; gibba Baer, 1848; nemoralis Baer, 1848. (N o t e: The different forms of males, as for the red-coloured parts of the mesosoma, were originally described as varieties by André (1899–1903), however, recently the hymenopterologists consider these varieties as separate species, in spite of the fact that many of their females are still unknown. This leaves some room for consideration as for the distinct taxonomical status.)

Smicromyrme (Smicromyrme) rufipes rufipes (Fabricius, 1787) 5 (2) Tergite ii with 3 spots of pale hairs. Clypeus is slightly convex, and has a small tubercle in the middle. Mandible is tridentate, with two small denticles on the inner edge under the apex (Fig. 13.D). The base of mandible is rusty brown, darkening towards the apex. Flagellomere i, ii and iii are roughly of equal length. Scape is dark, other parts of antennae are reddish brown, darkening towards the apex. The shape of mesosoma is rectangular, its length is about 1.2–1.3 times greater than its width, anterior and posterior angles are about 90o, sharp, not rounded. Strikingly the mesosoma has no scutellar scale at all! The middle of tergite ii with an oblong silvery hair spot, which touches the anterior margin of the tergite, having a 121

small similar coloured hair spot on each side. A pale hair band is also seen on the posterior margin of tergite ii, which in the middle elongates triangularly forward. Pale hairs cover tergite iii entirely. The pygidium is oblong, oval in shape, wrinkled from the base, the apex is smooth, shiny, the wrinkles are more or less winding or straight (Fig. 16.B). Head with sparse, erect, long, black hairs but has no pale hairs among them at all. Mesosoma is coarsely punctuated, having sparse, dark, erect and appressed hairs, and its central part with sparse, appressed reddish brown hairs. Legs are dark chestnut brown, and tarsi with lighter, silvery, erect hairs. It is an average-sized velvet ant. Length: 7−9 mm. It is described from Hungary, as a new species to the science. It is very rare, only one locality is known, where about 25 specimens were caught. The name is derived from the locality (Pilisborosjenő), where it was caught by József Muskovits. The male of this species is not known. Known period of collection: 08.05−07.10. (Map 26., Photo 42.) D i s t r i b u t i o n: so far only in Hungary. S y n o n y m s: –

Smicromyrme (Smicromyrme) pilisiensis sp. n. 6 (1) Winged forms, males. ................................................................................................  7 7 (8) The length of metasomal segment i is smaller than its width. Similar to Smicromyrme rufipes but differs from it in the followings: metasomal segment i is much shorter, and propodeum is rusty red in colour. Clypeus is concave, with an Y-shaped elevation. Mandible is sharp, and has 2 barely visible denticles (best observed with magnifying glass), and it widens strongly from the middle toward its base. Flagellomere ii is about twice as long as flagellomere i, and about as long as flagellomere iii. Tergite ii with long lateral felt lines. The body is uniformly black or pitch brown in colour, except the dorsal parts of mesosoma (pronotum, mesonotum, tegulae, scutellum and propodeum) that are reddish brown. Whole body with pale, sparse, long, erect hairs, tergites have no hair spot, only a weak band of sparse hairs. Mesosoma and tegulae with brown hairs. Wings are transparent, with 3 cellula cubitalis and 2 cellula discoidalis. It is a small species. Length: 4−9 mm. Smicromyrme (Smicromyrme) ruficollis ruficollis (Fabricius, 1793) 8 (7) Length of metasomal segment i is greater than, or equal to its maximum width. Viewed from front the eyes are protruding. The inner eye margin with notch. The flagellomere ii is about twice as long as the flagellomere i, and about as long as the flagellomere iii. Mandible is bidentate, with a large subbasal tooth (Fig. 13.C). Ocelli are conspicuously small, and are arranged to form an equilateral triangle. The surface of propodeum is coarsely rough, sloping gently at the back. Inner side of metacoxa with carina but no tooth. Length of metasomal segment i is usually greater than its maximum width, it is relatively more sparsely and finely punctuated. Tergite ii with long, straight lateral felt lines, the sternite ii 122

with short lateral felt lines (Fig. 6.C). Antennae and legs are black or dark pitch brown in colour. Metasoma and mesosoma are black, except for pronotum, mesonotum, tegulae and scutellum, which are rusty brown. (Propodeum is entirely black.) Occasionally the entire mesosoma is black (f. nigra Rossi). Upper parts of head and mesosoma with sparse, dark hairs, frons with appressed pale hairs. Metasomal segments i–v with pale hairs, which form band on the posterior part of segments. Legs with pale hairs. Fore wings are slightly dark, not transparent. It is a small species. Length: 4−9 mm. (Photo 43.) Smicromyrme (Smicromyrme) rufipes rufipes (Fabricius, 1787) Trogaspidiini Bischoff, 1920 Female head is distinctly narrower than tergite ii. Flagellomere i is about 1.5 times as long as flagellomere ii. Metasomal segment i is relatively short. Tergite ii with two pale spots, which are located transversally, quite near to the anterior margin of the tergite. Pygidium is either present or absent. Male tegulae extend as far as the suture between scutellum and mesonotum. Scutellum usually has a cone-shaped tubercle, and occasionally a longitudinal smooth carina. Metasomal segment i is bell-shaped. Pygidium with long, lateral process. Trogaspidia Ashmead, 1899 Female head is distinctly narrower than tergite ii. Clypeus is concave, with a toothlike tubercle at its base. Inner edge of mandible has a small denticle before apex. Flagellomere i is about 1.5 times as long as the flagellomere ii. Mesothorax is distinctly wider than the propodeum. Pygidium is usually present. Tergite iii and iv (or iii only) with a pale hair band, which is either entire or interrupted in the middle. Body is black, mesosoma is rusty red. Male clypeus is transversal, with shallow depression on its surface. Ocelli are small. Mandible has 2 apical teeth, and further small denticle on the inner edge near its base. Wings are dark, tegulae extend as far as the suture between scutellum and mesonotum. Mesosoma usually has a cone-shaped scutellar scale. Metasomal segment i is bellshaped. Lateral felt lines are seen only on the tergite ii. Hypopygium has on its sides more or less well-developed lateral longitudinal carina or process. Metasomal segment ii is usually rusty red. Tergites iii–iv or iii–v with pale hair band, which is entire or interrupted in the middle. One species of this genus lives in Europe that also occurs in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. Two transversally located spots of pale hairs are seen on the anterior part of the tergite ii, the posterior part has no hair band. Clypeus has two small tubercles on the anterior margin, and its middle part is bordered by a moderately arched, semicircular carina. Mandible is long, pointed, with two small teeth on its inner side, and its apex is black (Fig. 13.E). 123

Flagellomere i is about 1.8 times as long as the flagellomere ii, which is about 1.3 times shorter than the flagellomere iii. Mesosoma weakly widens backward, scutellar scale is narrow, less than 1/8 of the width of the mesosoma. Sternite i with short carina, tergite ii has long, straight lateral felt lines. Pygidium is triangularly shaped, widened basally. Pygidium is bordered, its surface is granulate, at its base coarsely, reticulately wrinkled. Head, antennae, mandibles and legs are pitch brown, nearly black in colour, mesosoma is rusty red. Head with erect, quite pale hairs, which are tinged reddish on the vertex. The surface of mesosoma has sparse, erect, black hairs, as well as appressed, reddish-yellowish hairs, legs and ventral parts of mesosoma with sparse pale hairs. Metasoma, with the exception of pale spots and bands, has appressed, dense, short, black hairs, as well as sparse, long, erect, pale hairs. The entire surface of tergite iii and iv is covered by pale hairs but the hair bands are fully interrupted in the middle. The sparse, erect, pale hairs form weak band on the posterior parts of sternites. Length: 6−9 mm. Mediterranean species, which in Hungary is extremely rare. Only two female specimens are known so far, male specimen has not been collected. Known period of collection: 02.05−23.05. (Map 27.) D i s t r i b u t i o n: Croatia, Hungary, Italy, Macedonia, Romania, Russia, Serbia, Ukraine, as well as Armenia and Kazakhstan. S y n o n y m s: ballioni Radoszkowski, 1866; paripunctata Sichel et Radoszkowski, 1870.

Trogaspidia catanensis (Rossi, 1794) 2 (1) Winged forms, males. Clypeus with a deep, transversal impression, and a not so wide transversal furrow on its anterior part that is covered by erect hairs. Scutellar scale protrudes like a cone, it is coarsely punctuated, and its surface with a smooth carina. Sternite i with medial longitudinal carina. Body, antennae and legs are black, metasomal segments i and ii are rusty red. The clypeus, middle part of pronotum and middle part of propodeum are densely covered by appressed, yellow hairs, tergites iii and iv with pale hair bands, which are interrupted in the middle. Vertex, legs, mesosoma, ventral parts of metasoma, and tergites i and ii (except their posterior part) are covered by sparse, pale hairs. Metasoma with glistening, reddish coloured hairs. Wings are very dark, smoky, without bluish lustre. It is a conspicuously large species: 12−18 mm. Trogaspidia catanensis (Rossi, 1794)

124

Sphaerophthalminae Schuster, 1949 Female mesosoma is pear-shaped; sides of mesothorax are markedly convex, wider than the propodeum. Male tegulae are small, shiny, do not extend so far as the suture between mesonotum and scutellum. Pterostigma is spindle-shaped, more or less sclerotised. Tergite ii and sternite ii with lateral felt lines. The gonostylus is long, its apex strongly curved upward. Cystomutilla André, 1896 Females are especially easily identifiable by the shape of mesosoma, which narrows both anterad and posterad. Flagellomere i is as long as the flagellomere ii. Scutellar scale is absent. Pygidium is present. Tergite ii with lateral felt lines. Pale transversal band is seen on the posterior margin of tergite i and ii, and pale hairs cover the entire surface of tergite iii. The inner eye margin of males without notch. Ocelli are small. Mandible has 2 teeth but no subbasal tooth. Flagellomere i is distinctly shorter than the flagellomere ii. Postscutellum is flat, and has a longitudinal process. Tergite ii has lateral felt lines. Fore wings with 2 cellula cubitalis and 1 cellula discoidalis. Pterostigma is large. One European species belong to this genus, which occurs also in Hungary. 1 (2) Apterous forms, females. Transversal carina of clypeus delimits a smooth surface. On the head there is no tubercle behind the base of antenna. Mandible is pointed, has 2 teeth, and become darker towards the apex (Fig. 14.A). A small obtuse process is seen at anterior margin on each of side of metasomal segment i. Pygidium is smooth, shiny and distinctly bordered. Tergite ii has lateral felt lines. Head, mesosoma, as well as the first segments of antennae are rusty red, antennae are brownish toward its apex, legs are brownish red. Metasoma is black, with very weak bluish metallic lustre. Head and the upper parts of mesosoma with sparse, erect, black hairs, as well as appressed pale hairs. Base of tergite i is red, some white hairs on its posterior part in middle reclines to the anterior part of tergite ii, almost forming a spot on it. The posterior part of tergite ii and entire surface of tergite iii with a pale hair band, the hair band on tergite ii does not widen in the middle. Posterior part of tergites has a weak band of sparse pale hairs. It is a quite small species. Length: 4−7 mm. Mediterranean species, which is very rare in Hungary. So far only 3 female specimens have been found, no male specimen at all. It is a parasite of the Crabro and Pemphredon species. Period of collection is unknown, unfortunately. (Map 28.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Austria, Croatia, France, Hungary, Italy, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Spain, Switzerland, Ukraine, United Kingdom, as well as North-Africa (Algeria). S y n o n y m s: erythrocephala Lucas, 1849; parvula Kriechbaumer, 1896.

Cystomutilla ruficeps (Smith, 1855) 125

2 (1) Winged forms, males. Head behind the eyes is not elongated. Clypeus is straight and has two denticles on its anterior part. The distance between the posterior margin of eyes and the posterior margin of head is about 1.1 times greater than the longitudinal diameter of the eyes. Mandible is bidentate (Fig. 14.B). Sternite ii has a carina at front. Tergite ii with lateral felt lines, which are about 1.5 times longer than the felt lines on sternite ii. Head and metasoma are black, dorsal part of mesosoma is rusty red, anterior part of prothorax is brownish red. Antennae and legs are brownish red, mandibles and ventral parts of mesosoma are black in colour. Posterior part of metasomal segment ii and iv have pale hairs, which are much denser on tergites than sternites. Tergite iii with sparse, erect, pale hairs. Fore wings are transparent, and have 2 celulla cubitalis and 1 celulla discoidalis. Length: 6−12 mm. (Photo 45.) Cystomutilla ruficeps (Smith, 1855) Dasylabrinae Skorikov, 1935 The eyes are round, somewhat protruding. Metasomal segment i is more or less bellshaped. Felt lines are seen either on tergite ii or on sternite ii. Female mesosoma is pear-shaped, widens in the middle. Metasomal segment i is usually narrow. Pygidium is either present or absent. Various pale coloured patterns are usually seen on metasoma. Male tegulae are small, do not extend as far as the suture between scutellum and mesonotum. Pterostigma is small, occasionally barely visible by the naked eye (Dasylabris). Eyes are oval shaped. Dasylabris Radoszkowski, 1885 Female pygidium is well-developed. Metasomal segment i is petiolate, not cylindrical, narrowing somewhat posteriorly. Flagellomere ii is about 1.5–2.0 times as long as the pedicellus, flagellomere i is shorter than flagellomere ii. Pattern on metasoma consists of spots or bands of pale hairs. Inner edge of mandible with two denticles before apex, the denticles are often barely visible. Scutellar scale is present. Male pterostigma is small. Fore wings are definitely dark, rarely transparent, and have 2 or 3 celulla cubitalis and 1 or 2 celulla discoidalis. Radial vein is always well-developed. Head with no elevated longitudinal carina between the tubercles behind antennal base. Flagellomere i is about 1.5–2.0 times shorter than flagellomere ii. Anterior part of sternites i and ii with a medial longitudinal carina. Tergite ii with lateral felt lines. Body is usually black but some body parts are occasionally rusty red. No bands of pale hairs present on metasoma of species belonging to the subgenus Inbaltilla. Altogether 19 European species and subspecies belong to this genus, only two of them occur in Hungary. 126

1 (2) Female pygidium is bordered, does not widen backward. On the anterior part of tergite ii a pale hair spot is seen, on the posterior margin with a band of pale hairs, which more or less deeply and twice excised. Males are winged. Anterior part of clypeus with two small denticles. Inner edge of mandible has a weak, rounded process in the middle, which does not widen. Tergites iii and iv has a pale hair band. ..................................................................... ............................................................  subgenus: Dasylabris Radoszkowski, 1885 2 (1) Female pygidium is weakly bordered, basally widens triangularly. A pale hair spot is seen at the front of tergite ii, and a hair band in posterior margin that is more or less twice excised. Males are winged. The tooth on the inner edge of mandible widens. Tergites iii and iv has no pale hair band. ............................. subgenus: Inbaltilla Lelej, 1976 subgenus: Dasylabris Radoszkowski, 1885 Female pygidium is bordered and does not widen toward the apex. The anterior part of tergite ii in the middle with one pale hair spot, with another two, transversally located hair spots on the sides, and with a band of pale hairs on the posterior part, whose anterior side is excised. The entire surface of tergites iv and v covered by pale hairs. Male parameron is long, narrow, widening toward the base. Volsella is narrow, twice or more than twice shorter than the parameron. Mandible has 3 or 4 teeth. Entire surface of tergite iii always covered by pale hairs. 1 (2) Apterous forms, females. Mandible has 3 teeth on the apex – they are brownish red, and black toward the apex – but the two denticles before the apex are visible only under stronger magnification (Fig. 14.C). The flagellomeres i, ii and iii nearly the same in length (Fig. 7.E). Mesosoma is about 1.2 times longer than its maximum width, narrowing slightly both forward and backward, it is the widest at about 2/5 of its length. Scutellar scale is small, only slightly elevated, and its colour is the same as that of mesosoma. The two sides of metasomal segment i, in anterior part, with an obtuse process each, sternites i and ii have medial longitudinal carina. Pygidium is triangularly shaped, having on its entire surface irregularly running, longitudinal wrinkles. Head is black, occasionally tinged reddish brown, dense, pale appressed hairs present on the frons, forming a spot. Antennae are black, tinged reddish brown towards their base. Mesosoma is rusty brown, black only on ventral side, its upper part is covered by rusty red or golden, appressed hairs, additionally sparse, long black hairs are also seen on the dorsal surface of mesosoma and frons. Occasionally the whitish coloured hair spot on frons is absent, and bands on metasoma are rather dim. Posterior part of tergite i and ii, and entire sternite iii with a band of pale hairs. Hair band on the posterior part of tergite ii is widely interrupted, its anterior part with a round spot of pale hairs. A spot of pale hairs is seen in the middle 127

of tergites iv and v each, the spot on tergite v is somewhat wider than that on tergite iv. Metasoma, except for the whitish patterns, is covered densely by appressed, black hairs, and sparsely by long, erect, black hairs. Legs are black, with sparse white hairs. It is a large species. Length: 7−12 mm. Mediterranean species. It seems to prefer dry localities, in Hungary it lives mainly in drier sandy areas, where it is very common. Primarily it was collected on the Great Hungarian Plain but many specimens were also found in the neighbouring hills. It is a parasite of the Sphex and Ammophila species. Known period of collection: 04.05−07.10. (Map 29., Photo 48.) D i s t r i b u t i o n: Albania, Austria, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, France, Germany, Greece, Hungary, Italy, Macedonia, Malta, Poland, Portugal, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Slovenia, Spain, Switzerland, Turkey, Ukraine, as well as Armenia, Azerbaijan, Georgia. S y n o n y m s: austriaca Panzer, 1799; rubricans Lepeletier, 1845; argenteofasciata Costa, 1886; trisinuosa Costa, 1886; nigrociliata Hoffer, 1938.

Dasylabris (Dasylabris) maura maura (Linnaeus, 1758) 2 (1) Winged forms, males. Mandible has 4 teeth located near each other (Fig. 14.D). Flagellomere ii is about 1.4 times longer than flagellomere i and about as long as flagellomere iii (Fig. 7.F). The inner eye margin without notch; ocelli are relatively small. The length of mesosoma is about 1.1–1.3 times greater than its maximum width. Sternite i and the anterior part of sternite ii with high medial, longitudinal carina, tergite ii with long, straight lateral felt lines. The surface of hypopygium is smooth, shiny. The surface of tergite vii is weakly wrinkled. Head, metasoma and antennae are black, sometimes the antennae are reddish brown toward the base. The dorsal part of mesosoma (pronotum, mesonotum, scutellum, propodeum) is rusty brown, mesopleuron and legs are black or pitch brown. Head is covered by erect, black hairs, mixed to these on frons and vertex much denser, appressed, pale, golden red hairs. Mesosoma with long, erect, black hairs. Tergites i and ii with band of pale hairs, the band on tergite ii is excised in the middle in V-shape, pale hairs cover the tergite iii entirely. The inner side of mesocoxa near the posterior part has a dense tuft of pale hairs. The erect, pale hairs on the posterior part of sternite ii and iii form weak band. Legs with black hairs. Wings are “smoky”, brownish colour, not transparent. It is a stout, large species. Length: 9−17 mm. (Photo 47.) Dasylabris (Dasylabris) maura maura (Linnaeus, 1758) subgenus: Inbaltilla Lelej, 1976 Female pygidium is bordered low, widening triangularly towards its base. Tergite ii with a pale spot at front, and a transverse band posteriorly, with two excisions. The middle of tergites iii–v or only tergite iii with a pale spot, or rarely they are absent. Male volsella is almost twice as wide as the parameron. Mandible has 3 teeth, the first tooth counting from the base is enlarged. Fore wings with 2 cellula cubitalis and 1 cellula discoidalis. Body is black in colour, occasionally segment ii, or only tergite ii is 128

rusty brown. Mandibles are black, their apex is brownish red. The pale pattern on mesosoma is weak or absent. N o t e: The entirely black male specimens of the genus Dasylabris in the MTM collection were identified as Dasylabris lugubris by Bajári (1954). According to Petersen (1985) Dasylabris lugubris is a West European and North African species, and it does not occur in Hungary.

1 (2) Apterous forms, females. ...........................................................................................  4 2 (3) The pale hair band on the posterior part of tergite ii is twice excised. Anterior part of this tergite has a pale hair spot, which is oval in shape, and distinctly wider than the tergite i. The smallest distance between the spot on tergite ii and the hair band on its posterior part is smaller than the diameter of the spot. Pale hair spot is also seen in the middle of tergites iii–v. Length of mesosoma is about 1.1–1.2 times greater than its maximum width. Scutellar scale is wide, nail-like. Sternite i with a medial longitudinal carina along its full length, sternite ii at front also with a weak medial longitudinal carina. Pygidium is distinctly bordered, with semicircular-shaped wrinkles basally, apical part granulose (Fig. 15.F). Inner side of metacoxa has a carina. Head is black, and a large bright spot is seen in the middle of the frons. Mandibles are pointed, brownish red in colour, black towards their apex (Fig. 14.E). Antennae are reddish brown, lighter toward their base. Mesosoma is rusty red, metasoma is black, only segment i is rusty red, frequently quite dark, legs are black or brown. Frons and vertex are covered densely by appressed, yellowish hairs. Mesosoma with sparse, short, appressed, golden yellow hairs, as well as long, erect, black hairs. Sides of mesosoma, legs, tergite i and sternite ii with pale hairs, mesopleuron with black hairs. It is an average-sized species. Length: 5−9 mm. Palaearctic, Eurasian steppe species, which belongs to the common ones in Hungary, being found almost exclusively on dry, sandy areas, mostly on the Greta Hungarian Plain, and the Transdanubia. This is a species described on the basis of a specimen collected in Hungary. Known period of collection: 22.05−05.10. (Map 30., Photo 50.) D i s t r i b u t i o n: Austria, Bulgaria, Czech Republic, Hungary, Romania, Russia, Serbia, Slovakia, Ukraine, as well as Kazakhstan. S y n o n y m s: petiolata Baer, 1848; petiolaris Radoszkowski, 1865; concolora Radoszkowski, 1865; unipetiolaris Radoszkowski, 1865; triangulomaculata Skorikov, 1935; slovaca Hoffer, 1938; batai Hoffer, 1938.

Dasylabris (Inbaltilla) regalis (Fabricius, 1793) 3 (2) Very similar to the Dasylabris regalis but differs from it by the following characters: the mesosoma is not so long, more stout, the diameter of spot on the anterior part of tergite ii is usually smaller, the hair band on tergite ii is narrower and the border of pygidium is less well visible. Mandible is pointed, has no tooth, darkening at the apex. Length of mesosoma is about the same as its maximum width. Scutellar scale is present, its apex is black. The triangular pygidium is fully punctuated in concentric circles, and bordered. Head and metasoma are black, mesosoma and metasomal segment i are rusty red, antennae and legs are dark brown. Head with pale 129

hairs anteriorly and dorsally, and with reddish appressed hairs, as well as erect long black hairs posteriorly. Mesosoma with reddish brown, appressed hairs, and erect, sparse, long, black hairs. The pale hair band on the posterior part of tergite ii is twice excised, and the pale hair spot on the anterior part of the tergite is circular-shaped or elongated but not wider than the tergite i. The smallest distance between the spot on tergite ii and the hair band on posterior part of the same tergite is equal to, or greater than the diameter of the spot. Among the long, black, erect hairs of the metasoma, pale hairs also occur rarely. Length: 5−8 mm. Its distribution is unclear. We consider that the 3 specimens in the MTM collection, identified as Dasylabris miogramma are actually Dasylabris regalis. D i s t r i b u t i o n: Ukraine. S y n o n y m s: –

[Dasylabris (Inbaltilla) miogramma Skorikov, 1935] 4 (1) Winged forms, males. ................................................................................................  5 5 (6) No lobe at the base of volsella. Head behind the eyes distinctly narrows, posterior angles are rounded. Flagellomere i is less than half as long as the flagellomere ii. Inner eye margin without notch. Mandible is tridentate, beneath with a large subbasal tooth (Fig. 14.F). Length of mesosoma is about 1.2–1.3 times greater than its maximum width. Inner side of metacoxa with a carina. Sternite i has a medial longitudinal carina, sternite ii in the middle of its anterior part has an elevated carina, as well as two barely discernible lateral carinae. Tergite ii is very sparsely punctuated, the distance between the punctures in the middle is several times greater than their diameter. Pygidium is smooth. It is a uniformly black species, only black hairs are seen on the body, except the mesothorax, where some white hairs are seen sporadically among black hairs. Wings are intensively brown, “smoky”. Fore wings have 2 cellula cubitalis and 1 cellula discoidalis. Length: 7−10 mm. (Photo 49.) Dasylabris (Inbaltilla) regalis (Fabricius, 1793) 6 (5) Very similar to the males of Dasylabris regalis but a lobe is seen at the base of the volsella. Head behind eyes slightly narrows (viewed from above), posterior angles of head are less rounded, frons protrudes less (viewed laterally). Length of mesosoma is about 1.3 times greater than its maximum width. Tergite ii is much more densely punctuated, compared with Dasylabris regalis, the distance between punctures in the middle is the same as, or somewhat less than the diameter of the punctures. The surface of pygidium is concentrically wrinkled. It is a uniformly black species, entire body is covered by black hairs. Length: 7−9 mm. [Dasylabris (Inbaltilla) miogramma Skorikov, 1935] 130

A HANGYADARAZSAK LELŐHELYADATAI LOCALITY DATA OF VELVET ANTS

A következőkben közreadjuk mindazon lelőhelyadatokat, ahonnan származó példányokat mi azonosítottunk, illetve mi is láttuk, azaz pusztán az irodalmi adatok ebben nem szerepelnek. A jegyzékben természetesen minden lelőhelyet közlünk, ahol legalább egy példány előkerült, de megjegyezzük, hogy a leggyakoribb fajoknál ismertek olyan lelőhelyek, ahonnan akár több száz (!) példány is előkerült már. A hazai lelőhelyeken kívül közöljük a szomszéd országokból származó, de a hazai gyűjteményekben megtalálható példányok lelőhelyeit is. A jegyzék végén a magyar néven szereplő külföldi lelőhelyeknek megadjuk a szomszédos országokban használt neveit is. In the followings we present the locality data of specimens we have identified and we have seen, that is data appeared only in publication are excluded. We include every location in this catalogue where at least one specimen occurred, although it is worth remarking that such localities are also known concerning the most frequent specimens, where over a hundred species can be found. Apart from Hungarian localities, we also publish the locations of those species from neighbouring countries that are available in Hungarian collections. The foreign localities in Hungarian are comprised in the original language at the end of the catalogue. Rövidítések – Abbreviations: Országok – Countries: M = Magyarország – Hungary S = Szlovákia – Slovakia KU: Kárpátukrajna – Carpathian Ukraine E(RO) = Erdély (Románia) – Transylvania (Romania) SE = Szerbia – Serbia H = Horvátország – Croatia Gyűjtemények – Collections: BTM = Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc JZs = Józan Zsolt, Mernye KFM = Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely MJ = Muskovits József, Budapest MTM = Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest SMM = Somogy Megyei Múzeum, Kaposvár Mutillidae Latreille, 1802 Myrmosinae Fox, 1894 Krombeinella Pate, 1947 Krombeinella longicollis (Tournier, 1889) Nőstények – Females: M: Dunakeszi (MJ), Pilisborosjenő (MJ), Szarvas (MTM).

131

Hímek – Males: M: Bodrogszegi (MTM), Budapest (MTM), Dévaványa (MTM), Fegyvernek (MTM), Gyula (MTM), Kéthalom (MTM). SE: Ruma (MTM), Újvidék (MTM), Versec (MTM). Myrmosa Latreille, 1796 Myrmosa atra Panzer, 1801 Nőstények – Females: M: Balatonszemes ( JZs), Budaörs (MTM), Budapest (MJ , MTM), Cigánd (KFM), Göd (MJ), Gyűrűfű (MJ), Kaba (MTM), Kaposvár ( JZs), Kecskemét (MTM), Kőszeg (MTM), Ónod (KFM , MJ), Pilisborosjenő (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Pilismarót (MTM), Somogyszob ( JZs), Szigetszentmiklós (MTM), Tarcal (KFM). S: Beckó (MJ), Csenke (MJ), Eperjes (MTM), Kemence (MJ), Kisújfalu (MJ), Parnó (MTM), Ógyalla (MJ), Pozsony (MJ), Szalonca (MTM), Szliács (MTM), Túrócjeszenő (MJ), Zayváralja (MJ). E(RO): Borosjenő (MTM), Magyarbagó (MTM), Nagyvárad (MTM), Szászkézd (MTM). SE: Péterréve (MTM). Hímek – Males: M: Abaliget ( JZs), Ajka (MTM), Apostag (MTM), Babócsa ( JZs , SMM), Badacsonytomaj ( JZs), Bakonybél (BTM, MTM), Bakonyszentlászló (BTM), Balatonlelle ( JZs), Balatonszárszó ( JZs), Balatonszéplak (MTM), Barcs ( JZs , SMM), Bátorliget (MTM), Berzence (MTM), Bélavár ( JZs , SMM), Bicsérd (MTM), Bonya ( JZs , SMM), Brennbergbánya (MTM), Budapest (MTM), Bugac (MTM), Csarnóta (SMM), Cserénfa (SMM), Csobánka (MTM), Csurgó ( JZs , SMM), Darány (MTM , SMM), Dévaványa (MTM), Ecseny (MJ), Felsőmocsolád ( JZs), Fót (MTM), Fülöpháza (MTM), Gamás (SMM), Gyugy ( JZs), Gyula (MTM), Háromhuta (MTM), Heresznye ( JZs), Hird ( JZs), Homokszentgyörgy ( JZs , SMM), Isaszeg (MTM), Járdánháza ( JZs), Kaposkeresztúr ( JZs , SMM), Kaposvár ( JZs , MTM, SMM), Kapuvár (MTM), Kelebia (MTM), Kerekegyháza (MTM), Kéthalom (MTM), Kishuta (MTM), Kistarcsa (MTM), Kovácsszénája ( JZs , SMM), Kölked ( JZs), Kőszeg (MTM), Köveskál ( JZs), Lápafő ( JZs , SMM), Látrány ( JZs), Ludányhalászi (MTM), Magyargéc (MTM), Marcali ( JZs), Mecsértelep (BTM), Mernye ( JZs , SMM), Mesztegnyő ( JZs), Meződ ( JZs), Mindszentkálla ( JZs), Nagyatád ( JZs), Nagybajom (SMM), Nagyberki ( JZs), Nagyhajmás ( JZs , SMM), Nagyhuta (MTM), Nagykorpád ( JZs), Nagyszékely ( JZs), Németbánya (MTM), Noszvaj (MTM), Nyírtura (SMM), Ócsa (MTM), Orci (SMM), Orfű ( JZs , SMM), Ózd (MTM), Őrbottyán (MTM), Őrtilos ( JZs , SMM), Paks (MTM), Pápa (BTM), Petőfiszállás (MTM), Pécsely ( JZs , SMM), Pilisborosjenő (MJ), Polány ( JZs , SMM), Porva-Pálihálás (BTM), Rákos (MTM), Rezi ( JZs , SMM), Rinyaújlak ( JZs), Sátoraljaújhely (MTM), Sikonda ( JZs), Simontornya (MTM), Solymár (MTM), Som (SMM), Somodor ( JZs), Somogyapáti ( JZs , SMM), Somogyaszaló (MJ), Somogybabod ( JZs), Somogygeszti ( JZs), Somogyhárságy ( JZs), Somogyszob ( JZs), Somogytúr ( JZs), Sóskút (MJ), Sumony ( JZs), Sümeg ( JZs , SMM), Szabás ( JZs , SMM), Szenna ( JZs), Szentgotthárd ( JZs), Szécsény (MTM), Szigliget ( JZs), Szőreg (MTM), Szulimán ( JZs), Tabdi (MTM), Taliándörögd ( JZs), Tákos (MTM), Tihany (MTM , SMM), Tiszaalpár (MTM), Tiszafüred (MTM), Toponár ( JZs), Vámosmikola ( JZs), Várvölgy ( JZs), Velence (MTM), Verőce (MTM), Villány (SMM), Vindornyaszőlős ( JZs), Vízvár ( JZs), Zagyvaróna (MTM), Zamárdi (MTM). S: Borosznó (MTM), Jelsőc (MTM), Kassa (MTM), Rimaszombat (MTM), Rózsahegy (MTM), Rozsnyó (MTM).

132

E(RO): Alsólugos (MTM), Betlen (MTM), Bogsánbánya (MTM), Ferencfalva (MTM), Hadad (MTM), Kispetri (MTM), Nagyenyed (MTM), Nagyvárad (MTM), Oroszmező (MTM), Rév (MTM), Semesnye (MTM), Szováta (MTM), Zetelaka (MTM), Zeykfalva (MTM). SE: Újvidék (MTM). H: Diakovár (MTM). Paramyrmosa Saussure, 1880 Paramyrmosa brunnipes (Lepeletier, 1845) Nőstények – Females: M: Abaújszántó (KFM), Alsóberecki (KFM), Badacsonytomaj ( JZs), Balatonberény ( JZs), Bicske (MTM), Bodroghalom (KFM), Budapest (MJ, MTM), Dunakeszi (MJ), Csákvár (MTM), Csomád (MJ), Erdőbénye (KFM), Esztergom (MJ), Fót (MJ), Gyenesdiás ( JZs), Hegyhátszentjakab ( JZs), Hosszúvíz ( JZs), Igal ( JZs), Kaposkeresztúr ( JZs), Kékcse (KFM), Nábrád (KFM), Németbánya (BTM), Őrtilos ( JZs), Pákozd (MJ), Pécs ( JZs), Perbál (MJ), Pilisborosjenő (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Pinnye (MTM), Rákóczifalva (KFM), Révleányvár (KFM), Sátoraljaújhely (KFM), Simonfa ( JZs), Szigetszentmiklós (MTM), Tárnok (MJ), Toponár ( JZs , SMM), Vácrátót (MTM), Zirc (MTM). S: Borsi (MJ), Domica (MJ), Kassa (MTM), Nagykeszi (MJ), Parno (MTM), Rimaszombat (MTM), Szalonca (MTM), Szliács (MTM), Szomotor (MTM). E(RO): Borosjenő (MTM), Dicsőszentmárton (MTM), Mehádia (MTM), Nagyenyed (MTM), Rév (MTM), Székelyudvarhely (MTM). Hímek – Males: M: Bajánsenye ( JZs), Bakonybél (BTM), Balatonberény ( JZs), Balatonfüred ( JZs), Balatonlelle ( JZs), Balatonszemes ( JZs), Barcs ( JZs), Bátorliget (MTM), Borzavár (BTM), Budapest (MTM), Csákvár (MTM), Cserénfa (SMM), Csévharaszt (MTM), Csombárd ( JZs), Csömör (MTM), Csurgó ( JZs), Darány ( JZs), Drávasztára ( JZs , SMM), Fehérvárcsurgó (BTM), Felsőszölnök ( JZs , SMM), Felsőtárkány ( JZs), Fenyőfő ( JZs), Gadács ( JZs), Gamás (SMM), Gálosfa ( JZs), Gánt (MTM), Gyékényes ( JZs), Gyöngyösfalu (MTM), Hajmás ( JZs), Háromhuta (MTM), Hegyhátszentjakab ( JZs), Herend (BTM), Hosszúvíz (SMM), Igal ( JZs), Kishuta (MTM), Kiskorpád ( JZs), Kölked ( JZs), Kőszeg (MTM), Lovas ( JZs), Magyaregres ( JZs), Magyarszombatfa ( JZs , SMM), Mecseknádasd ( JZs), Mernye ( JZs , SMM), Mezőcsokonya ( JZs), Nagyhuta (MTM), Nagytárkánypuszta (BTM), Noszvaj (MTM), Olaszfalu-Felsőpere (BTM), Ócsa (MTM), Őrbottyán (MTM), Paks (MTM), Pécs ( JZs , MTM), Pécsely ( JZs), Pilisszentkereszt (MTM), Rinyabesenyő ( JZs), Sántos (SMM), Siófok (SMM), Somodor ( JZs), Somogygeszti ( JZs), Somogyszil (SMM), Somogyszob ( JZs), Somogytúr ( JZs), Somogyudvarhely ( JZs), Somogyvár ( JZs , SMM), Szenna ( JZs), Szentgotthárd ( JZs), Szigliget ( JZs), Szilvásszentmárton ( JZs), Tihany ( JZs , MTM , SMM), Töröcske ( JZs), Újfehértó ( JZs), Újszentmargita (MTM), Újvárfalva ( JZs , SMM), Vállus ( JZs), Vasszentmihály ( JZs), Vászoly ( JZs), Vinye (BTM), Zalaszentmihály ( JZs , SMM), Zamárdi ( JZs , MTM), Zákány ( JZs), Zselickislak ( JZs), Zselicszentpál ( JZs). S: Homonna (MTM), Kassa (MTM). E(RO): Árpástó (MTM), Bogsánbánya (MTM), Borosjenő (MTM), Hadad (MTM), Homoródfürdő (MTM), Németbogsán (MTM), Oroszmező (MTM), Rév (MTM), Szászkézd (MTM), Székelykeresztúr (MTM).

133

Myrmillinae Bischoff, 1920 Myrmilla Wesmael, 1852 Myrmilla Wesmael, 1852 Myrmilla (Myrmilla) calva (Villers, 1789) Nőstények – Females: M: Abaliget ( JZs), Alsóbogát ( JZs), Alsóörs ( JZs), Anarcs (KFM , MJ), Ágasegyháza (MTM), Bakóca ( JZs), Balatonalmádi (BTM), Balatonboglár ( JZs), Balatonfüred ( JZs), Balatonfűzfő ( JZs), Balatongyörök ( JZs), Balatonlelle ( JZs), Balatonszárszó ( JZs), Balatonszemes ( JZs), Balatonszentgyörgy ( JZs), Baranyaszentgyörgy ( JZs , SMM), Bánya ( JZs , SMM), Bátorliget (MTM), Biatorbágy (MJ), Bicske (MTM), Bodroghalom (KFM , MJ), Budakeszi (MJ), Budaörs (MJ), Budapest (KFM , MJ , MTM), Cserépfalu (MTM), Csévharaszt (BTM), Csokonyavisonta ( JZs), Csomád (MJ), Diósberény (MTM), Dorog (MJ), Drávafok (MJ), Drávasztára ( JZs , SMM), Dunaharaszti (MJ), Dunakeszi (MJ), Dunaújváros (MJ), Esztergom (MJ), Érd (MTM), Felsőörs ( JZs , MTM), Fonyód ( JZs), Fót (MJ), Füzér (MTM), Füzérradvány (KFM), Galgamácsa (MTM), Gamás ( JZs , SMM), Gávavencsellő (KFM), Göd (MJ), Gyenesdiás ( JZs), Gyékényes ( JZs , SMM), Gyula (MTM), Gyűrűfű (MJ), Hegymagas ( JZs , SMM), Hird ( JZs), Hőgyész (MTM), Igal ( JZs), Iklad (MTM), Isaszeg (MTM), Jászberény (MTM), Kalocsa (MTM), Kaposvár ( JZs , SMM , MTM), Kétpó (MTM), Kiskunhalas (MTM), Kovácsszénája ( JZs), Kovácsvágás (KFM), Kőszeg (MTM), Kővágószőlős ( JZs), Kunpeszér (MTM), Kunszentmiklós (MJ), Lengyel (MTM), Makád (MTM), Magyarürög ( JZs), Máriagyüd ( JZs), Mernye ( JZs , SMM), Mindszentgodisa ( JZs , SMM), Monok (KFM), Nagyharsány ( JZs), Nagykovácsi (MJ), Nagyvázsony (MTM), Nemesnádudvar (MTM), Nyergesújfalu (MJ), Orfű ( JZs), Osztopán ( JZs), Őrbottyán (MJ), Patapoklosi (MTM), Pásztó (MTM), Penc (MTM), Pécel (MJ), Pécs ( JZs , SMM), Pécsszabolcs ( JZs), Pécsvárad ( JZs), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Pilismarót (MTM), Pomáz (MJ), Rád (MTM), Rákóczifalva (KFM), Sámsonháza (MJ), Sátoraljaújhely (KFM), Sikonda ( JZs), Simonfa ( JZs , SMM), Simontornya (MJ , MTM), Som ( JZs), Somodor ( JZs), Somogyaszaló ( JZs), Somogybabod ( JZs , SMM), Somogyszob ( JZs , SMM), Sóshartyán (MTM), Sóskút (MJ), Sukoró (MJ , MTM), Szabás ( JZs), Szakály ( JZs), Szakcs ( JZs), Szanda (MTM), Szeged (MTM), Szentbalázs ( JZs , SMM), Szentistvánbaksa (KFM), Szentkirályszabadja ( JZs), Szigetbecse (MTM), Szigetszentmiklós (MTM), Szigliget ( JZs), Tab ( JZs), Tamási ( JZs), Tarcal (KFM), Tápiószentmárton (MJ), Tárnok (MJ), Terecsény ( JZs), Tihany ( JZs , SMM , MTM), Tiszaalpár (MTM), Tokaj (MTM), Tokod (MJ), Toponár ( JZs), Vértesboglár (MTM), Vizsoly (MTM), Zebegény (MTM), Zirc (BTM), Zselickislak ( JZs), Zselicszentpál ( JZs , SMM). S: Dunaörs (MTM), Nagysalló (MTM), Szalonca (MTM), Szliács (MTM), Szőlőske (MTM), Trencsén (MTM). E(RO): Bogsánbánya (MTM), Csucsa (MTM), Déva (MTM), Erdőalja (MTM), Hadad (MTM), Igenpataka (MTM), Mehádia (MTM), Nagyenyed (MTM), Rév (MTM), Szászkézd (MTM), Zilah (MTM). SE: Deliblát (MTM), Farkasd (MTM), Gerebenc (MTM), Petrőc (MTM), Újvidék (MTM). H: Dalja (MTM), Eszék (MTM), Novi (MTM), Radošinovac (MJ). Hímek – Males: M: Balatonkenese ( JZs), Balatonszéplak (MTM), Bicske (MTM), Bőszénfa ( JZs), Budapest (MJ), Cece (MTM), Csepreg (MTM), Csomád (MJ), Dorog (MJ), Esztergom (MJ), Farkasfa ( JZs), Göd (MJ), Gyöngyösfalu (MTM), Gyűrűfű (MJ , MTM), Hegymagas ( JZs), Hird ( JZs), Kishajmás ( JZs , SMM), Kőszeg (MTM), Leányfalu (MTM), Máriagyüd ( JZs), Márkó ( JZs),

134

Mernye ( JZs), Őrimagyarosd ( JZs , SMM), Pestszentimre (MTM), Pécs ( JZs), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Szentkirályszabadja ( JZs), Tárnok (MJ), Tihany ( JZs). E(RO): Nagyenyed (MTM). SE: Gerebenc (MTM), Petrőc (MTM). H: Novi (MTM), Sveti Juraj (MTM). Myrmilla (Myrmilla) caucasica (Kolenati, 1846) Nőstények – Females: E(RO): Szászkézd (MTM). Hímek – Males: Nincs adat! – No data! Myrmilla (Myrmilla) erythrocephala (Latreille, 1792) Nőstények – Females: M: Hortobágy (MTM). E(RO): Báziás (MTM). Hímek – Males: M: Pilisborosjenő (MJ), Sóskút (MJ). Myrmilla (Myrmilla) lezginica (Radoszkowski, 1885) Nőstények – Females: M: Simontornya (MTM). Hímek – Males: M: Simontornya (MTM). Myrmilla (Myrmilla) mutica (André, 1903) Nőstények – Females: M: Alsóőrs ( JZs), Balatonfüred ( JZs , SMM), Balatonfűzfő ( JZs , SMM), Balatonszemes ( JZs), Biatorbágy (MJ), Budakalász (BTM), Budaörs (MJ), Budapest (MJ , MTM), Cserénfa ( JZs), Csomád (MJ), Dorog (MJ), Dunakeszi (MJ), Esztergom (MJ), Felcsút (MTM), Fót (MJ), Galgamácsa (MTM), Göd (MJ), Gyűrűfű (MJ), Hőgyész (MTM), Ipolytarnóc (MTM), Kecskemét (MTM), Kunpeszér (MTM), Letkés (MTM), Mernye ( JZs), Miskolc (MTM), Nagyharsány ( JZs), Nagykovácsi (MJ), Nyergesújfalu (MJ), Orfű ( JZs , SMM), Őrbottyán (MJ), Örkény (MJ), Paks (MTM), Pásztó (MTM), Pécel (MJ), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Pilismarót (MTM), Polány ( JZs), Pomáz (MJ), Sátoraljaújhely (MTM), Simontornya (MJ , MTM), Solymár (MJ), Sóskút (MJ), Sukoró (MTM), Szentendre (MJ), Szigetszentmiklós (MTM), Tarcal (KFM), Tihany ( JZs), Vácduka (MTM), Várvölgy ( JZs), Villány ( JZs , SMM), Vokány (MJ). E(RO): Betlen (MTM), Kékes (MTM), Nagyfalu (MTM), Nagyilonda (MTM), Peleszarvad (MTM), Torda (MTM), Vadafalva (MTM). SE: Nagyfalu (MTM). H: Bakar (MTM), Karlobag (MTM), Zengg (MTM). Hímek – Males: M: Iszkaszentgyörgy (BTM), Pilisborosjenő (MJ), Vászoly ( JZs).

135

Pseudomutilla Costa, 1885 Myrmilla (Pseudomutilla) capitata (Lucas, 1849) Nőstények – Females: Nincs adat! – No data! Hímek – Males: Nincs adat! – No data! Myrmilla (Pseudomutilla) glabrata (Fabricius, 1775) Nőstények – Females: M: Budaörs (MJ), Budapest (MTM), Csomád (MJ), Dunaharaszti (MJ), Dunakeszi (MJ), Fót (MJ), Göd (MJ), Isaszeg (MJ), Kiskunfélegyháza (MTM), Lakitelek ( JZs), Őrbottyán (MJ , MTM), Örkény (MTM), Sóskút (MJ), Sukoró (MTM), Velence (MTM). E(RO): Magyarbagó (MTM), Szászkézd (MTM). Hímek – Males: M: Dunakeszi (MJ), Táborfalva (MJ). Platymyrmilla André, 1900 Platymyrmilla quinquefasciata (Olivier, 1811) Nőstények – Females: E(RO): Szászkézd (MTM). Hímek – Males: Nincs adat! – No data! Muttillinae Latreille, 1802 Mutillini Latreille, 1802 Ctenotilla Bischoff, 1920 Ctenotilla caeca (Radoszkowski, 1879) Nőstények – Females: Nincs adat! – No data! Hímek – Males: Nincs adat! – No data! Mutilla Linnaeus, 1758 Mutilla europaea Linnaeus, 1758 Nőstények – Females: M: Budapest (MTM), Gávavencsellő (KFM), Kiskunfélegyháza (MTM), Kőszeg (MTM), Kunszentmiklós (MJ), Mezőcsát (MTM), Mezőzombor (KFM), Simontornya (MTM), Tard (MTM). S: Alsószalonca (MTM), Csorba (MJ), Darabos (MJ), Dobsina (MTM), Kassa (MTM), Királyboca (MJ), Matlárháza (MJ , MTM), Tátraszéplak (MTM). KU: Tiszabogdány (MTM), Tiszaborkút (MTM).

136

E(RO): Borsa (BTM), Csíkmadaras (MJ), Előpatak (MTM), Erdővásárhely (MTM), Gödemesterháza (MTM), Gyalu (MTM), Nagyilva (MTM), Radnaborberek (MTM), Ratosnya (MTM), Újradna (MJ), Verespatak (MTM), Vöröstorony (MTM). Hímek – Males: M: Balatonszéplak (MTM), Budapest (MTM), Gyöngyösfalu (MTM), Kiskunfélegyháza (MTM), Kölked ( JZs), Kőszeg ( JZs , MTM), Pécs ( JZs), Ráckeve (MTM), Sumony ( JZs), Zamárdi (MTM). S: Kassa (MTM), Hermánd (MTM), Királyboca (MJ), Körmöcbánya (MTM), Murány (MTM). KU: Terebesfejérpatak (MTM). E(RO): Borsa (BTM), Kékes (MTM), Mehádia (MTM), Nagyenyed (MTM), Nagyvárad (MTM), Tövis (MTM), Újradna (MJ). SE: Deliblát (MTM). H: Štirovača (MJ). Mutilla marginata Baer, 1848 Nőstények – Females: M: Budapest (MTM), Felsődobsza (KFM), Vizsoly (KFM). S: Alsószalonca (MTM), Alsótátrafüred (MTM), Barlangliget (MTM), Borosznó (MTM), Csorba (MTM), Dabar (MJ), Felsőhági (MTM), Fenyőháza (MJ), Garamszécs (MJ), Gölnicbánya (MTM), Kassa (MTM), Kántor (MJ), Káposztafalva-Pila (MJ), Királyboca (MJ), Klástorisko (MJ), Koritnyica (MTM), Körmöcbánya (MTM), Necpál (MJ), Sutó (MTM), Svarin (MJ), Szalatnahegy (MJ), Tátraszéplak (MTM), Tavarnok (MTM), Trusalova (MJ), Túrócbeszterce (MJ), Vernár (KFM , MJ). KU: Tiszabogdány (MTM). E(RO): Borsa (BTM), Erdővásárhely (MTM), Herkulesfürdő (MTM), Kosna (MTM), Középajta (MTM), Nagyenyed (MTM), Radnaborberek (MTM). H: Štirovača (MJ). Hímek – Males: S: Alsótátrafüred (MTM), Blatnica (MJ), Borosznó (MTM), Csorba (MJ), Kassa (MTM), Kelecsén (MJ), Kispróna (MJ), Körmöcbánya (MTM), Lamosfalva (MJ), Murány (MTM), Sutó (MTM), Svarin (MJ), Tátrafüred (MTM), Terhely (MJ), Trusalová (MJ), Turecká (MJ). E(RO): Aranyosfő (MTM), Borsa (MTM), Gyilkos-tó (BTM), Középajta (MTM), Nagyilva (MTM), Radnaborberek (MTM). Mutilla quinquemaculata Cyrillo, 1787 Nőstények – Females: Nincs adat! – No data! Hímek – Males: H: Zágráb (MTM). Ronisia Costa, 1858 Ronisia brutia brutia (Petagna, 1787) Nőstények – Females: M: Ágasegyháza (MTM), Balatonfűzfő ( JZs), Budapest (MJ , MTM), Bugac (MTM), Csákberény (BTM , MJ), Dorog (MJ), Fülöpháza ( JZs , MTM), Gömörszőlős (KFM), Izsák (MTM),

137

Kecskemét (MTM), Örkény (MJ), Pilisborosjenő (MJ), Pomáz (MTM), Sukoró (MTM), Szada (MTM), Sződ (MJ), Táborfalva (MJ), Tihany (MTM), Sátoraljaújhely (MTM), Villány ( JZs), Zamárdi (MTM). S: Lamosfalva (MJ). SE: Deliblát (MTM). H: Bakar (MTM), Cirkvenica (MTM), Novi (MTM). Hímek – Males: M: Ágasegyháza (MTM), Balatonfüred ( JZs), Budapest (MTM), Bugac (MTM), Csákvár (MTM), Dorog (MJ), Fülöpháza ( JZs , MTM), Isaszeg (MTM), Kecskemét (MTM), Kunfehértó (MTM), Kunpeszér (MTM), Máriagyüd ( JZs), Monor (MTM), Őrbottyán (MTM), Pilisborosjenő (MJ), Sóskút (MJ), Sukoró (MTM), Tihany (MTM), Tiszaalpár (MTM), Villány ( JZs), Zalavár (MTM). SE: Deliblát (MTM). Tropidotilla Bischoff, 1920 Tropidotilla litoralis (Petagna, 1787) Nőstények – Females: M: Isaszeg (MTM), Villány ( JZs). H: Bakar (MTM), Fiume (MTM), Konie Vrata (MJ), Novi (MTM), Zengg (MTM). Hímek – Males: M: Kalocsa (MTM), Paks (MTM), Pécel (MTM), Veresegyház (MTM). Smicromyrmini Bischoff, 1920 Dentilla Lelej, 1980 Dentilla curtiventris (André, 1901) Nőstények – Females: Nincs adat! – No data! Hímek – Males: Nem ismertek! – Not known! Nemka Lelej, 1985 Nemka viduata viduata (Pallas, 1773) Nőstények – Females: M: Ágasegyháza ( JZs , MTM), Budaörs (MJ), Budapest (MTM), Bugac (MTM), Csévharaszt (MJ), Darány ( JZs), Erdőszőlő (MJ), Esztergom (MJ), Fülöpháza ( JZs , MTM), Kecskemét (MTM), Kiskunhalas (MTM), Kiskunmajsa (MTM), Kunpeszér (MTM), Nadap (MTM), Nagybajom ( JZs), Nagykáta (MJ), Ócsa (MTM), Örkény (MJ , MTM), Paks (MTM), Pécel (MTM), Soltvadkert (MTM), Szentmártonkáta (MJ), Tarcal (KFM), Táborfalva (MJ), Tiszaalpár (MTM), Zamárdi (MTM). SE: Deliblát (MTM), Gerebenc (MTM).

138

Hímek – Males: M: Ágasegyháza (MTM), Budapest (MTM), Bugac (MTM), Dabas (MTM), Darány ( JZs), Fülöpháza ( JZs , MTM), Kecskemét (MTM), Kunpeszér (MTM), Nagybajom ( JZs), Paks (MTM), Rém (MTM), Sukoró (MTM). E(RO): Királyhalma (MTM). SE: Deliblát (MTM), Gerebenc (MTM). Physetopoda Schuster, 1949 Physetopoda cingulata (Costa, 1858) Nőstények – Females: Nem ismertek! – Not known! Hímek – Males: M: Budapest (MTM), Fülöpháza (MJ), Kecskemét (MTM), Látrány ( JZs), Nagybajom ( JZs). Physetopoda daghestanica (Radoszkowski, 1885) Nőstények – Females: Nem ismertek! – Not known! Hímek – Males: M: Balatonfüred (MTM), Budapest (MTM), Diósd (MTM), Érd ( JZs , SMM), Fonyód (MTM), Gyenesdiás ( JZs), Gyékényes ( JZs), Gyöngyösfalu (MTM), Kosd (MJ), Kölked ( JZs), Kőszeg (MTM), Kunpeszér (MTM), Nagykovácsi (MTM), Nagyszékely ( JZs), Nagyvázsony (MTM), Őrbottyán (MTM), Pilisborosjenő (MJ), Somogyudvarhely ( JZs), Sóskút (MJ), Sumony ( JZs), Sződ (MTM). S: Nyitra (MTM), Pokorágy (MTM), Pöstyén (MTM). E(RO): Apanagyfalu (MTM), Németbogsán (MTM), Oroszmező (MTM), Segesvár (MTM), Vársonkolyos (MTM). H: Karlobag ( JZs). Physetopoda halensis (Fabricius, 1787) Nőstények – Females: M: Ágasegyháza (MTM), Balatonederics (MTM), Balatonszemes ( JZs), Biatorbágy (MJ), Bicske (MTM), Bodroghalom (KFM , MJ), Budakeszi (MJ), Budaörs (MJ), Budapest (MJ , MTM), Csákberény (BTM), Csévharaszt (MTM), Dorog (MJ), Dörgicse ( JZs), Esztergom (MJ), Kiskunhalas (MTM), Kunpeszér (MTM), Mernye ( JZs), Mosonmagyaróvár (MTM), Nadap (MTM), Nagyrábé (MTM), Nádudvar (MTM), Nyirád (BTM), Őrbottyán (MTM), Pilisborosjenő (MJ , MTM), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Pócsmegyer (MTM), Sajókaza (MJ), Sátoraljaújhely (MTM), Somogybabod ( JZs), Sopron (MTM), Szenna ( JZs), Szentmártonkáta (MJ), Tiszaújváros (MJ), Vácduka (MTM), Visegrád (MTM). S: Hetény (MJ), Nagykövesd (MJ), Necpál (MJ), Szomotor (MTM), Szőlőske (MTM), Vihnye (MTM). E(RO): Lövéte (MTM), Lupény (MTM), Miriszló (MTM), Rév (MTM), Szék (MJ), Székelyudvarhely (MTM), Szászkézd (MTM), Torda (MTM). Hímek – Males: M: Ágasegyháza (MTM), Alcsút (MTM), Apaj (MTM), Bakonybél (BTM), Balatonfüred (BTM , MTM), Balatonszéplak (MTM), Barcs ( JZs), Bátorliget (MTM), Bócsa (MTM), Bőszénfa ( JZs),

139

Budakeszi (MTM), Budaörs (MTM), Budapest (MJ , MTM), Buj (MTM), Csákvár (MTM), Cserkút ( JZs), Csévharaszt (MTM), Csopak (MTM), Dévaványa (MTM), Diósd (MTM), Felsőörs (BTM), Fenyőfő (BTM), Fót (MTM), Fülöpháza (MTM), Gödöllő (MTM), Háromhuta (MTM), Hódmezővásárhely (MTM), Ipolytarnóc (MTM), Isaszeg (MTM), Izsák (MTM), Jászberény (MTM), Jósvafő ( JZs), Kisgéc (MTM), Kiskunfélegyháza (MTM), Kisvárda (MTM), Kompolt (MTM), Kosd (MJ), Kölked ( JZs), Kőszeg (MTM), Kővágóörs ( JZs), Látrány ( JZs , SMM), Miskolc (MTM), Mohora (MTM), Mosonmagyaróvár (MTM), Nadap (MTM), Nagykovácsi (MTM), Nagyrábé (MTM), Ócsa (MTM), Ózd (MTM), Őrbottyán (MTM), Pankasz ( JZs), Pécel (MTM), Pécs ( JZs), Pécsvárad ( JZs), Pér (MTM), Pilisborosjenő (MJ), Pilisvörösvár (MTM), Pócsmegyer (MTM), Pomáz (MTM), Rimóc (MTM), Sajókaza (MJ), Sály ( JZs), Sikonda ( JZs), Simontornya (MJ , MTM), Siófok (MTM), Sóskút (MJ), Sukoró (MTM), Szár (MJ), Szentgotthárd (MTM), Tárnok (MTM), Tihany ( JZs , MTM), Tótújfalu (SMM), Törökbálint (MTM), Vácrátót (MTM), Várpalota (BTM), Velem (MTM), Zalaszántó ( JZs , SMM), Zalavár (MTM), Zamárdi (MTM), Zirc (BTM). S: Bagota (MTM), Jelsőc (MTM), Nagysalló (MTM), Nyitra (MTM), Szliács (MTM), Szőlőske (MTM). E(RO): Bogsánbánya (MTM), Borosjenő (MTM), Dicsőszentmárton (MTM), Hadad (MTM), Mehádia (MTM), Nagyenyed (MTM), Oroszmező (MTM), Rév (MTM), Sepsziszentgyörgy (MTM), Szilágycseh (MTM), Szászkézd (MTM), Temesvár (MTM). SE: Deliblát (MTM), Gerebenc (MTM). H: Karlobag ( JZs). Physetopoda punctata (Latreille, 1792) Nőstények – Females: Nincs adat! – No data! Hímek – Males: Nincs adat! – No data! Physetopoda pusilla (Klug, 1835) Nőstények – Females: M: Apaj (MTM), Budaörs (MJ), Budapest (MTM), Csákberény (BTM), Darány ( JZs), Dorog (MJ), Dunakeszi (MJ), Érd (MTM), Fót (MJ), Gödöllő (MTM), Nadap (MTM), Nagyharsány ( JZs), Nagykáta (MJ), Örkény (MTM), Táborfalva (MJ). H: Islam Grčki (MJ). Hímek – Males: Nem ismertek! – Not known! Physetopoda scutellaris (Latreille, 1792) Nőstények – Females: M: Balatonszemes (MTM), Budaörs (MJ), Budapest, (MTM), Dunakeszi (MJ), Nadap (MTM), Pécsvárad ( JZs), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ). Hímek – Males: M: Balatonfűzfő ( JZs), Füzér (MJ), Kaposhomok ( JZs), Kereki (MJ), Monostorapáti (BTM), Sóskút (MJ), Szentendre (MTM), Tapolca (BTM), Tihany ( JZs), Vámosmikola ( JZs).

140

Physetopoda sericeiceps (André, 1901) Nőstények – Females: M: Budapest (MTM), Csomád (MJ), Döbrököz ( JZs), Dunakeszi (MJ), Nagykáta (MJ), Nagykőrös (MTM), Ócsa (MTM), Örkény (MJ), Pécs ( JZs), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Szentmártonkáta (MJ). Hímek – Males: Nem ismertek! – Not known! Skorikovia Ovchinnikov, 2002 Skorikovia pliginskiji (Lelej, 1984) Nőstények – Females: Nem ismertek! – Not known! Hímek – Males: M: Budapest (MTM), Nadap (MTM), Pécel (MTM), Villány ( JZs). Smicromyrme Thomson, 1870 Astomyrme Schwartz, 1984 Smicromyrme (Astomyrme) ausonius Invrea, 1950 Nőstények – Females: M: Apaj (MTM), Budaörs (MJ), Csákberény (MJ), Csomád (MJ), Érd-Parkváros (MTM), Fót (MJ), Nadap (MTM), Pákozd (MJ), Pilisborosjenő (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Sóskút (MJ). Hímek – Males: Nem ismertek! – Not known! Eremotilla Lelej, 1985 Smicromyrme (Eremotilla) triangularis Radoszkowski, 1865 Nőstények – Females: M: Budaörs (MJ), Budapest (MJ), Csomád (MJ), Pilisborosjenő (MJ). Hímek – Males: Nem ismertek! – Not known! Erimyrme Lelej, 1985 Smicromyrme (Erimyrme) sicanus (De Stefani, 1887) Nőstények – Females: M: Barcs ( JZs), Biatorbágy (MJ), Budapest (MJ , MTM), Bugyi (MJ), Csévharaszt (MJ), Csomád (MJ), Darány (MJ), Dorog (MJ), Dunaharaszti (MJ), Dunakeszi (MJ), Esztergom (MJ), Göd (MJ), Mogyoród (MTM), Pécel (MJ), Pécs (MJ), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Pusztavacs (MJ), Simontornya (MJ), Somogytúr ( JZs), Szentmártonkáta (MJ), Táborfalva (MJ), Zabar (MJ). S: Kisújfalu (MJ).

141

Hímek – Males: M: Apaj (MTM), Balatonszéplak (MTM), Budapest (MTM), Cserkút ( JZs), Darány ( JZs), Dorog (MJ), Érd ( JZs), Fehérvárcsurgó (BTM), Fenyőfő (BTM), Fertőrákos ( JZs), Fonyód (MTM), Gyomaendrőd (MTM), Isaszeg (MTM), Kecskemét (MTM), Nagyharsány ( JZs), Pilisborosjenő (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Simontornya (MTM), Sóskút (MJ), Sukoró (MTM), Szekszárd (MTM), Tihany (BTM), Tiszabercel (MTM), Vászoly ( JZs), Zamárdi (MTM). H: Zengg (MTM) Smicromyrme Thomson, 1870 Smicromyrme (Smicromyrme) ruficollis ruficollis (Fabricius, 1793) Nőstények – Females: M: Balatoncsicsó ( JZs), Budaörs (MJ), Budapest (MTM), Csévharaszt (MJ), Csomád (MJ), Dorog (MJ), Dunakeszi (MJ), Kecskemét (MTM), Nagykáta (MJ), Őrbottyán (MJ), Örkény (MJ), Pécs ( JZs), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pincehely ( JZs), Simontornya (MTM), Somogyacsa ( JZs), Sukoró (MTM), Szentmártonkáta (MJ), Székesfehérvár (MTM), Táborfalva (MJ), Tárnok (MJ). SE: Gerebenc (MTM). H: Radošinovac (MJ), Zengg (MTM). Hímek – Males: M: Budapest (MTM), Diósd (MTM), Hortobágy (MTM), Mátraverebély (MTM), Rácalmás (MTM), Simontornya (MTM), Szigetszentmiklós (MTM). E(RO): Betlen (MTM). Smicromyrme (Smicromyrme) rufipes rufipes (Fabricius, 1787) Nőstények – Females: M: Anarcs (KFM , MJ), Ágasegyháza ( JZs , MTM), Badacsonylábdihegy (MTM), Bakonybél (MJ), Bakonyoszlop ( JZs), Balatonfűzfő ( JZs), Balatonszemes ( JZs), Bátorliget (MTM), Berhida (MTM), Bélavár ( JZs), Bodroghalom (KFM , MJ), Budakeszi (MJ), Budaörs (BTM , MJ), Budapest (MJ , MTM), Bugac ( JZs , MTM), Cserszegtomaj ( JZs), Csévharaszt (MJ , MTM), Csomád (MJ), Darány ( JZs , MJ), Dámóc (KFM , MJ), Debrecen (MTM), Dorog (MJ), Drávafok (MJ), Dunakeszi (MJ), Dunakiliti (MJ), Erdőszőlő (MJ), Esztergom (MJ), Felsőmocsolád ( JZs), Fenyőfő (BTM , JZs), Fonyód ( JZs), Fót (MJ , MTM), Gávavencsellő (KFM), Göd (MJ), Győrszentiván (MJ), Hird ( JZs), Hosszúvíz ( JZs), Igal ( JZs), Jászberény (MTM), Kapolcs ( JZs), Kaposvár ( JZs), Kartal (MJ), Kelebia (MTM), Kerekegyháza (MJ), Keszthely ( JZs), Kékcse (KFM , MJ), Kiskunhalas (MTM), Kisrozvágy (MJ), Kosd (MTM), Kőkút ( JZs), Kőszeg (MTM), Kővágóörs ( JZs), Kunpeszér (MTM), Látrány (MJ), Leányfalu (MTM), Libickozma ( JZs), Marcali ( JZs), Máriagyüd ( JZs), Mernye ( JZs), Nagyatád ( JZs), Nagybajom ( JZs), Nagykáta (MJ), Nagykőrös (MTM), Nagyrozvágy (MJ), Ócsa (MTM), Őrbottyán (MJ), Örkény (MJ), Paks (MTM), Pákozd (MJ), Pécs ( JZs), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Pócsmegyer (MTM), Pomáz (MJ , MTM), Rém (MTM), Salföld ( JZs), Sárospatak ( JZs), Sátoraljaújhely (KFM), Semjén (KFM), Simontornya (MJ), Siófok ( JZs), Soltvadkert (MTM), Solymár (MJ), Somodor ( JZs), Somogygeszti ( JZs), Somogyszob ( JZs), Szentmártonkáta (MJ), Székesfehérvár (MTM), Szigetszentmiklós (MTM), Sződ (MJ , MTM), Sződliget (MJ), Táborfalva (MJ), Tállya (MTM), Tárnok (MJ), Tihany (MTM), Tiszaalpár (MTM), Toponár ( JZs), Újfehértó (MTM), Vácduka (MTM), Zamárdi (MTM). S: Kassa (MTM), Kemence (MJ), Szalonca (MTM), Szomotor (MTM). E(RO): Betlen (MTM), Borosjenő (MTM), Szászkézd (MTM).

142

SE: Deliblát (MTM), Zimony (MTM). H: Islam Grčki (MJ), Radošinovac (MJ), Selce (MJ), Szentgyörgy (MJ). Hímek – Males: M: Ábrahámhegy ( JZs), Ásotthalom (MTM), Bakonybél (BTM), Bakonyszentkirály ( JZs), Balatonalmádi (BTM), Balatonboglár ( JZs), Balatonszéplak (MTM), Balatonszemes ( JZs), Balinka (BTM), Bátorliget (MTM), Bélavár ( JZs), Budakeszi (MTM), Budapest (MTM), Bugac (MTM), Csévharaszt (MTM), Darány ( JZs , MJ), Dorog (MJ), Drávasztára ( JZs), Dunakiliti (MTM), Fenyőfő ( JZs), Fót (MTM), Gyenesdiás ( JZs), Gyón (MTM), Gyulafirátót (BTM), Háromhuta (MTM), Hosszúvíz ( JZs), Jászberény (MTM), Kadarkút ( JZs), Kaposmérő ( JZs), Kecskemét ( JZs), Kelebia (MTM), Kereki ( JZs), Kislőd (BTM), Kölked ( JZs), Kőkút ( JZs), Kőszeg (MTM), Kővágóörs ( JZs), Kunfehértó (MTM), Látrány ( JZs , MJ), Lillafüred (MTM), Marcali ( JZs), Nagybajom ( JZs), Nagykőrös (MTM), Nagyhuta (MTM), Nagyszékely ( JZs), Nagyveleg (BTM), Nyirád (BTM), Nyírtura (SMM), Ócsa (MTM), Őrbottyán (MTM), Örkény (MTM), Pári ( JZs), Pécs ( JZs), Pécsvárad ( JZs), Pilisborosjenő (MJ), Pilisszántó (MTM), Sáska (BTM), Somodor ( JZs), Somogygeszti ( JZs), Szenta ( JZs), Szigetbecse (MTM), Szigetszentmiklós (MTM), Tihany ( JZs), Újfehértó ( JZs), Vácduka (MTM), Vácrátót (MTM), Várvölgy ( JZs), Zalaszántó (BTM), Zamárdi (MTM). S: Dunaörs (MTM), Szalonca (MTM). E(RO): Csicsókeresztúr (MTM), Fugad (MTM), Hátszeg (MTM), Nagyilonda (MTM), Rév (MTM), Szováta (MTM), Tasnád (MTM). SE: Grebenác (MTM), Szabadka (MTM). H: Szentgyörgy (MJ). Smicromyrme (Smicromyrme) pilisiensis sp. n. Nőstények – Females: M: Pilisborosjenő (MJ). Hímek – Males: Nem ismertek! – Not known! Trogaspidiini Bischoff, 1920 Trogaspidia Ashmead, 1899 Trogaspidia catanensis (Rossi, 1794) Nőstények – Females: M: Csévharaszt (MTM), Simontornya (MTM). Hímek – Males: Nincs adat! – No data!

143

Sphaerophthalminae Schuster, 1949 Cystomutilla André, 1896 Cystomutilla ruficeps (Smith, 1855) Nőstények – Females: M: Budakeszi (MTM), Budapest (MTM). H: Zengg (MTM). Hímek – Males: M: Gyűrűfű (MJ). Dasylabrinae Skorikov, 1935 Dasylabris Radoszkowski, 1885 Dasylabris Radoszkowski, 1885 Dasylabris (Dasylabris) maura maura (Linnaeus, 1758) Nőstények – Females: M: Ágasegyháza (MTM), Budaörs (MJ), Budapest (MJ , MTM), Bugac (MTM), Bugyi (MTM), Csákberény (BTM), Cserszegtomaj ( JZs), Csévharaszt (BTM), Csomád (MJ), Dabas (MTM), Darány (MJ), Doboz (MTM), Dorog (MJ), Dunakeszi (MJ), Esztergom (MJ), Fót (MJ , MTM), Fülöpháza (MJ , MTM), Göd (MJ), Isaszeg (MTM), Kecskemét (MTM), Keszthely ( JZs), Kőkút ( JZs), Kunpeszér (MTM), Ladánybene (MTM), Nadap (MTM), Nagybajom ( JZs), Nagykáta (MJ), Nagykovácsi (MJ), Nagykőrös (MTM), Őrbottyán (MJ), Örkény (MJ), Pákozd (MJ), Pécel (MTM), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Rém (MTM), Simontornya (MTM), Soltvadkert (MTM), Sukoró (MTM), Szada (MTM), Szentmártonkáta (MJ , MTM), Szigetszentmiklós (MTM), Taksony (MTM), Tatárszentgyörgy (MTM), Táborfalva (MJ), Tiszaalpár (MTM), Tompa (MTM), Üröm (MJ), Villány ( JZs), Zebegény (MJ). E(RO): Kékes (MTM). SE: Gerebenc (MTM). H: Novi (MTM), Selce (MJ), Zengg (MTM). Hímek – Males: M: Ágasegyháza ( JZs , MTM), Bélavár ( JZs), Budaörs (MJ), Budapest (MTM), Cserszegtomaj ( JZs), Csévharaszt (MTM), Darány ( JZs), Dorog (MJ), Fót (MJ), Isaszeg (MTM), Kalocsa (MTM), Kelebia (MTM), Kunfehértó (MTM), Kunpeszér (MTM), Márkó ( JZs), Nagybajom ( JZs), Nagykőrös (MTM), Ócsa (MTM), Őrbottyán (MJ), Pilisborosjenő (MJ), Piliscsév (MJ), Pócsmegyer (MTM), Rém (MTM), Simontornya (MTM), Soltvadkert (MTM), Sukoró (MTM), Szada (MTM), Szentmártonkáta (MJ), Székesfehérvár (MTM), Szigetszentmiklós (MTM), Törökbálint (MTM), Vác (MTM), Villány ( JZs). SE: Gerebenc (MTM). H: Zengg (MTM).

144

Inbaltilla Lelej, 1976 Dasylabris (Inbaltilla) miogramma Skorikov, 1935 Nőstények – Females: Nincs adat! – No data! Hímek – Males: Nincs adat! – No data! Dasylabris (Inbaltilla) regalis (Fabricius, 1793) Nőstények – Females: M: Ágasegyháza ( JZs , MTM), Bátorliget (MTM), Bócsa (MTM), Budapest (MTM), Bugac ( JZs , MTM), Csévharaszt (MTM), Dorog (MJ), Dunakeszi (MJ), Erdőszőlő (MJ), Esztergom (MJ), Fót (MJ), Fülöpháza ( JZs), Kecskemét (MTM), Kunpeszér (MTM), Nagybajom ( JZs), Nagykáta (MJ), Nagykőrös (MTM), Németkér ( JZs), Ócsa (MTM), Őrbottyán (MJ , MTM), Örkény (MJ , MTM), Pákozd (MJ), Piliscsév (MJ), Pilisjászfalu (MJ), Sóskút (MJ), Somogytúr ( JZs), Szentmártonkáta (MJ), Sződ (MJ), Táborfalva (MJ), Tiszaalpár (MTM), Zamárdi (MTM). SE: Deliblát (MTM), Gerebenc (MTM). Hímek – Males: M: Ágasegyháza (MTM), Bag (MTM), Budapest (MTM), Bugac (MTM), Fenyőfő ( JZs), Fülöpháza (MTM), Hajós (MTM), Kalocsa (MTM), Kecskemét (MTM), Kelebia (MTM), Kiskunhalas (MTM), Kunadacs ( JZs), Kunfehértó (MTM), Kunpeszér (MTM), Nadap (MTM), Nagybajom ( JZs), Németkér ( JZs), Simontornya (MTM), Somogyaszaló ( JZs), Somogytúr ( JZs), Szentmártonkáta (MJ , MTM), Szigetszentmiklós (MTM), Sződ (MTM), Vác (MTM). SE: Deliblát (MTM), Gerebenc (MTM).

Magyar lelőhelynevek megfelelői annak az országnak a nyelvén, ahová az jelenleg tartozik Current names of historical localities outside Hungary Szlovákia – Slovakia Alsótátrafüred Bagota Banka Barlangliget Beckó Blatnica Borosznó Borsi Csenke Csorba Dabar Darabos Dobsina Domica Dunaörs Eperjes

Dolný Smokovec Bohatá Banka Tatranská Kotlina Beckov Blatnica Brusno Borša Čenkov Štrba Dobroč Drábsko Dobšiná Domica Komarno Prešov

Felső Hági Fenyőháza Garamszécs Gölnicbánya Hermánd Hetény Homonna Jelsőc Kántor Káposztafalva Kassa Kelecsén Kemence Királyboca Kispróna Kisújfalu

Vyšné Hágy Ľubochňa Polomka Gelnica Hermaněc Chotín Humenné Jelšovec Kantor Hrabušice Košice Liptovské Kľačany Kameničná Vyšná Boca Pravenec Nová Vieska

145

Kláštorisko Körmöcbánya Lamosfalva Matlárháza Murány Nagykeszi Nagykövesd Nagysalló Necpál Nyitra Ógyalla Parnó Pokorágy Pozsony Pöstyén Rimaszombat Rózsahegy Rozsnyó Sutó

Kláštorisko Kremnica Lipovec Tatranské Matliare Muráň Veľké Kosihy Veľký Kamenec Tekovské Lužany Necpaly Nitra Hurbanovo Parchovany Pokoradz Bratislava Piešťany Rimavská Sobota Rožumberok Rožňava Šútovo

Svarin Szalatnahegy Szalonca Szliács Szomotor Szőlőske Tátrafüred Tátraszéplak Tavarnok Terhely Trencsén Trusalová Turecká Túrócbeszterce Túrócjeszenő Vágkelecsény Vernár Vyhnye Zayváralja

Švarin Vrchslatina Slavnica Sliač Somotor Viničky Starý Smokovec Tatranská Polianka Tovarníky Terchová Trenčín Trusalová Turecká Bystrička Jasenova Kľačany Vernár Vyhne Uhrovské Podhradie

Kárpátukrajna – Carpathian Ukraine Terebesfejérpatak Gyilove Tiszabogdány Bohdan

Tiszaborkút

Kvaszi

Erdély (Románia) – Transylvania (Romania) Alsólugos Lugoşu de Jos Apanagyfalu Nuşeni Aranyosfő Scărişoara Árpástó Braniştea Báziás Baziaş Betlen Beclean Bogsánbánya Bocşa Borosjenő Ineu Borsa Borşa Csicsókeresztúr Cristeştii Ciceului Csíkmadaras Mădăraş Csucsa Ciucea Déva Deva Dicsőszentmárton Tărnăveni Előpatak Vălcele Erdőalja Ciba Erdővásárhely Oşorhel Ferencfalva Văliug Fugad Ciunguzel Gödemesterháza Stănceni Gyalu Gilău Hadad Hodod Hátszeg Haţeg

146

Herkulesfürdő Homoródfürdő Igenpataka Kékes Királyhalma Kispetri Kosna Középajta Lövéte Lupény Magyarbagó Mehádia Miriszló Nagyenyed Nagyilonda Nagyilva Nagyvárad Oroszmező Peleszarvad Radnaborberek Ratosnya Rév Segesvár

Băile Herculane Băile Homorod Ighiel Chiochiş Crihalma Petrinzel Coşna Aita Medie Lueta Lupeni Băgău Mehadia Mirăslău Aiud Ileanda Ilva Mare Oradea Rus Sărvăzel Valea Vinului Răstoliţa Vadu Crişului Sighişoara

Semesnye Sepsiszentgyörgy Szék Szászkézd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szilágycseh Szováta Tasnád Temesvár

Şimişna Sfântu Gheorghe Sic Saschiz Cristuru Secuiesc Odorheiu-Secuiesc Cehu Silvaniei Sovata Tăşnad Timişoara

Torda Tövis Vadafalva Vársonkolyos Verespatak Vöröstorony Zetelaka Zeykfalva Zilah

Turda Teiuş Odeşti Şuncuiuş Roşia Montană Turnu Roşu Zetea Strei Zalău

Szerbia – Serbia Deliblát Gerebenc Farkasd Nagyfalu Péterréve Petrőc

Deliblato Grebenac Farkaždin Banatsko Veliko Selo Bačko Petrovo Selo Bački Petrovac

Ruma Szabadka Újvidék Versec Zimony

Ruma Subotica Novi Sad Vršac Zemun

Horvátország – Croatia Bakar Cirkvenica Dalja Diakovár Eszék Fiume Islam Grčki Konie Vrata

Bakar Crikvenica Dalj Djakovo Osijek Rijeka Islam Grčki Konie Vrata

Novi Radošinovac Selce Štirovača Szentgyörgy Zágráb Zengg

Novi Vinodolski Radošinovac Selce Štirovača Sveti Juraj Zagreb Senj

A magyarországi hangyadarazsak gyakorisága Frequency of the Hungarian velvet ants

A vizsgált mintegy 8700 hazai hangyadarázs példány relatív gyakoriságát hisztogra­ mokon ábrázoljuk, külön a nőstényekét (1. hisztogram) és a hímekét (2. hisztogram), valamint együttesen is (3. hisztogram). The relative frequency of some 8700 Hungarian velvet ant specimens examined is shown on histograms, separately for females (Histogram 1) and for males (Histogram 2), as well as jointly (Histogram 3), too. ELTERJEDÉSI TÉRKÉPEK – DISTRIBUTION MAPS

147

1. térkép – Map 1: Krombeinella longicollis (Tournier, 1889)

2. térkép – Map 2: Myrmosa atra Panzer, 1801 148

3. térkép – Map 3: Paramyrmosa brunnipes (Lepeletier, 1846)

4. térkép – Map 4: Myrmilla calva (Villers, 1789) 149

5. térkép – Map 5: Myrmilla erythrocephala (Latreille, 1792)

6. térkép – Map 6: Myrmilla lezginica (Radoszkowski, 1885) 150

7. térkép – Map 7: Myrmilla mutica (André, 1903)

8. térkép – Map 8: Myrmilla glabrata (Fabricius, 1775) 151

9. térkép – Map 9: Mutilla europaea Linnaeus, 1758

10. térkép – Map 10: Mutilla marginata Baer, 1848 152

11. térkép – Map 11: Ronisia brutia brutia (Petagna, 1787)

12. térkép – Map 12: Tropidotilla litoralis (Petagna, 1787) 153

13. térkép – Map 13: Nemka viduata viduata (Pallas, 1773)

14. térkép – Map 14: Physetopoda cingulata (Costa, 1858) 154

15. térkép – Map 15: Physetopoda daghestanica (Radoszkowski, 1885)

16. térkép – Map 16: Physetopoda halensis (Fabricius, 1787) 155

17. térkép – Map 17: Physetopoda pusilla (Klug, 1835)

18. térkép – Map 18: Physetopoda scutellaris (Latreille, 1792) 156

19. térkép – Map 19: Physetopoda sericeiceps (André, 1901)

20. térkép – Map 20: Skorikovia pliginskiji (Lelej, 1984) 157

21. térkép – Map 21: Smicromyrme ausonius Invrea, 1950

22. térkép – Map 22: Smicromyrme triangularis (Radoszkowski, 1865) 158

23. térkép – Map 23: Smicromyrme sicanus (De Stefani, 1887)

24. térkép – Map 24: Smicromyrme ruficolis ruficollis (Fabricius, 1793) 159

25. térkép – Map 25: Smicromyrme rufipes rufipes (Fabricius, 1787)

26. térkép – Map 26: Smicromyrme pilisiensis sp. n. 160

27. térkép – Map 27: Trogaspidia catanensis (Rossi, 1794)

28. térkép – Map 28: Cystomutilla ruficeps (Smith, 1855) 161

29. térkép – Map 29: Dasylabris maura maura (Linnaeus, 1758)

30. térkép – Map 30: Dasylabris regalis (Fabricius, 1793) 162

IRODALOM – LITERATURE

André, E. (1899–1903): Spécies de Hyménoptères ďEurope et ďAlgérie. 8. Les mutillides. Dubosclard, Paris, pp. 1–64. (1899), pp. 65–144. (1900), pp. 145–304. (1901), pp. 305– 384. (1902), pp. 385–478. (1903) + 15 plates. Baer, I. (1848): De mutillis nonnullis rossicis. Bulletin de la Société Impériale des Naturalistes de Moscou 21 (1): 228–232., plate 2., figs 1–8. Bajári, E. (1952): A Közép-Dunamedence és a Kárpátok pókhangyái. Annales HistoricoNaturales Musei Nationalis Hungarici: 101–112. Bajári, E. (1956): Tőrösdarázs alkatúak. Scolioidea. In: Fauna Hungariae 9: 35 pp. Bajári, E. és Móczár, L. (1954): A Methocidae, Myrmosidae és Mutillidae családok faunakatalógusa (Cat. Hym. V.). Folia Entomologica Hungarica 7 (6): 65–80. Bogusch, P. (2006): The velvet ants (Hymenoptera: Mutillidae) of the Czech Republic and Slovakia: an identification key and annotated checklist. Acta Musei Moraviae, Scientiae Biologicae (Brno) 91: 103–148. Bogusch, P. (2007): Vespoidea: Mutillidae (kodulkovití). Acta Entomologica Musei Nationalis Pragae, Supplementum 11: 93–104. Costa, A. (1858–1860) Famiglia de’Mutillidei; Mutillidea. In: Fauna del Regno di Napoli ossia Enumerazione di Tutti gli Animali che abitano le Diverse Regioni di questo Regno e le Acque che le bagnano e Descrizione de’ Nuovi o poco esattemente conosciuti con Figure ricevute da Originali viventi e dipinte al Naturale. Imenotteri Aculeati. Gaetano Sautto, Napoli. (1858) 1–16; (1859) 17–28 + tab. 21–24; (1860) 29–36 + tab. 25. Dalla Torre, C. G. (1897): Catalogus Hymenopterorum hucusque descriptorum, systematicus et synonimicus. Vol. 8. Fossores (Sphegidae). Guilelmi Engelmann, Leipzig, 750 pp. [Mutillidae: pp. 1–99.] Fabricius, J. Ch. (1793): Entomologia systematica emendata et aucta, secundum classes, ordines, genera, species adjectis synonymis, locis, observationibus, descriptionibus. T. 2. Christ. Gottl. Proft, Hafniae, 520 pp. [Mutillidae: pp. 366–372.] Fabricius, J. Ch. (1804): Systema Piezatorum secundum ordines, genera, species adjectis synonymis, locis, observationibus, descriptionibus. Carolum Reichard, Brunsvigae, 440 pp. [Mutillidae: pp. 428–439.] Giner Marí, S. (1944): Himenopteros de España, Fams. Apterogynidae y Mutillidae. EOS Revista Espanola de Entomología. Instituto Espanol de Entomología, Madrid, 124 pp., 37 figs. Hoffer, A. (1936): Diagnoses novae Mutillidarum Čechosloveniae. Časopis Československé Společnosti Entomologické (Acta Societatis Entomologicae Čechosloveniae) 33: 157–163. Hoffer, A. (1938): Myrmosidae, Mutillidae In: “Prodromus blanokřídlého hmyzu republiky Česko-Slovenské. Pars II.” Sborník Entomologického Odděleni Národniho Musea v Praze 16: 176–195. Invrea, F. (1951): Mutillidi nuovi o notevoli del bacino mediterraneo (Hymenoptera – Mutillidae) II. Parte. Bolletino della Società Entomologica Italiana 81 (3–4): 34–43. Invrea, F. (1952): I Mirmosidi ďItalia (Hymenoptera: Myrmosidae). Memorie della Società Entomologica Italiana 31: 5–21., 3 figs. 163

Invrea, F. (1953): Mutillidi della Dalmazia e del litorale Montenegrino. Nota prima. Memorie della Società Entomologica Italiana 32: 143–159., 2 figs. Invrea, F. (1955): Imenotterei raccolti da L. Ceresa in Sardegna. II. Altri reperti di Mutillidi e Mirmosidi con quattro nouve specie. Atti della Società Italiana di Scienza Naturali 94 (3–4): 233–254. Invrea, F. (1958): Mutillidi nuovi o notevoli del bacino mediterraneo (Hymenoptera – Mutillidae) VI notae. Bolletino della Società Entomologica Italiana 88: 143–147. Invrea, F. (1964): Mutillidae – Myrmosidae. In: Fauna ďItalia 5. Calderini, Bologna, 303 pp., 95 figs. Józan, Zs. (2001): The Aculeata fauna of Somogy county (Hymenoptera, Aculeata). In: Ábrahám, L. (ed.): Natura Somogyiensis: Somogy fauna katalógusa, pp. 269–293. (In Hungarian.) Klug, J. C. F. (1829) Symbolae Physicae seu Icones et Descriptiones Insectorum quae ex Itinere per Africam Borealem et Asiam Occidentalem Friderici Guilelmi Hemprich et Cristiani Godofredi Ehrenberg Studio Novae aut Illustratae redierunt. III, Insectorum. Hymenoptera, Decas Prima. Berolini, [17] pp. and Symbolae Physicae seu Icones et Descriptiones Insectorum quae ex Itineribus per Libyam, Aegyptum, Nubiam, Dongalam, Syriam Arabiam et Habbesiniam Publico Institutis sumptu Friderici Guilelmi Hemprich et Cristiani Godofredi Ehrenberg Medicinae et Chirurgiae Doctorum, Studio Annis MDCCXX–MDCCCXXV redierunt. III, Insectorum. Hymenoptera, Decas Prima. (Genus Mutilla et Apterogyna). Berolini, pp. 15–21 + tab. 4, 5. Klug, J. C. F. (1835): Description de Mutilles. In: Waltl, J.: Reise durch Tirol, Oberitalien und Piemont nach dem sudlichen Spanien. Passau, 2, pp. 91–95. Latreille, P. A. (1792): Mutilles, Découvertes en France. Actes de la Société d’Histoire Naturelle 1: 5–12. Latreille, P. A. (1802): Histoire naturelle, générale et particuliere des Crustacés et des insectes. Paris. T. 3, 467 pp. [Mutillidae: pp. 347–352.] Latreille, P. A. (1805): Histoire naturelle, générale et particuliere des Crustacés et des insectes. Paris. T. 13, 432 pp. [Mutillidae: pp. 261–270., 2 figs.] Lelej, A. S. (1985): Osy-nemki (Hymenoptera, Mutillidae) fauny SSSR i sopredeľnykh stran (The velvet ants (Hymenoptera, Mutillidae) of the USSR and neighbouring countries). Leningrad, Nauka, 268 pp., 64 tables. (In Russian.) Lelej, A. S. (2002): Catalogue of the Mutillidae (Hymenoptera) of the palaearctic region. Vladivostok, Dalnauka, 172 pp. Lelej, A. S. (2004): Catalogue of the Mutillidae (Hymenoptera) of the oriental region. Vladivostok, Dalnauka, 252 pp. Lelej, A. S. and Brothers, D. J. (2008): The genus-groups names of Mutillidae (Hymenoptera) and their type species, with a new genus, new name, new synonymies, new combinations and lectotypifications. Zootaxa, 1889: 1–79. Lelej, A. S. and Nemkov, P. G. (1997): Phylogeny, evolution and classification of Mutillidae (Hymenoptera). Far Eastern Entomologist 46: 1–24. Lelej, A. S. and Schmid-Egger, Ch. (2005): The velvet ants (Hymenoptera, Mutillidae) of Central Europe. Linzer Biologische Beiträge 37: 1005–1043. Lelej, A. S., Standfuss, L. and Standfuss, K. (2003): To the knowledge of the mutillid wasps of Greece (Hymenoptera, Mutillidae). Entomofauna 24: 121–139. 164

Lelej, A. S., Standfuss, L. and Standfuss, K. (2003): To the knowledge of the mutillid wasps of Greece (Hymenoptera, Mutillidae): Addition. Entomofauna 24 (21): 305–306. Lepeletier, A. (1845): Histoire Naturelle des Insectes. Hyménoptères. T. 3. Roret, Paris, 646 pp. [Mutillidae: pp. 517., 589–646., 5 figs.] Móczár, L. (1953): Bátorliget hártyásszárnyú faunája. – Hymenoptera. In: Bátorliget élővilága. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 286–316. Mocsáry, S. (1881): Heterogenidae faunae Hungariae. Mathematikai és Természettudományi Közlemények 17: 1–96. Mocsáry, S. (1897): Hymenoptera. In: Fauna Regni Hungariae. Budapest, pp. 1–113. Nagy, C. Gh. (1966): Contributii la cunoasterea himenopterelor heterogina din rezervatiile naturale ale Dobrogii. Ocrotirea Naturii 10 (2): 223–228. Nagy, C. Gh. (1967): Description du mâle de Myrmilla subcornuta Mor. (Hym. Mutillidae). Deutsche Entomologische Zeitschrift N. F. 14: 473–476. Nagy, C. Gh. (1968a): Quelques espèces nouvelles de Myrmillines dans la faune de la Roumanie. Bollettino della Societá Entomologica Italiana 98 (3–6): 65–69. Nagy, C. Gh. (1968b): Obsevations ecologiques sur ľespece Smicromyrme septentrionalis Hffr. (Hym., Mutillidae). Acta Entomologica Bohemoslovaca 65: 375–378. Nagy, C. Gh. und Stamp, H. M. (1966): Katalog der Heterogyniden (Hymenoptera) aus der Sammlung des Bruckenthalmuseums in Sibiu. Folia Entomologica Hungarica 2: 491–500. Nonveiller, G. (1958): Smicromyrme errana n. sp. (Mutillidae, Hymenopt.) Bulletin du Muséum d’Histoire Naturelle Belgrade, Série B, 12: 213–219. Nonveiller, G. (1963): Quelle est la cause de la rareté des Mutillides? Résultats de ľétude de certains de leurs caractères biologiques et écologiques. Memorie della Società Entomologica Italiana 42: 24–57. Nonveiller, G. (1976): The present status of the Mutillidae fauna of Yugoslavia with particular reference to the fauna of Serbia (Hymenoptera, Mutillidae). Archiv bioloških nauka, Beograd 28 (1–2): 103–117. (In Serbo-Croatian.) Pallas, P. S. (1771): Reisen durch verschiedene Provinzen des Russischen Reichs in den Jahren 1768–1774. T. 1. Kayserlichen Academie der Wissenschaften, St. Petersburg, [Mutillidae: p. 474.] Pallas, P. S. (1773): Reisen durch verschiedene Provinzen des Russischen Reichs in den Jahren 1768–1774. T. 2. Kayserlichen Academie der Wissenschaften, St. Petersburg, [Mutillidae: p. 730.] Petersen, B. (1988): The Palaearctic Mutillidae of I. C. Fabricius and some related material (Insecta, Hymenoptera, Aculeata). Steenstrupia 14 (6): 129–224., 63 figs. Radoszkowski, O. (1865): Les Mutilles Russes. Bulletin de la Société Impériale des Naturalistes de Moscou 38: 422–467., tab. 7–9. Radoszkowski, O. (1866): Supplément aux descriptions des mutilles russes. Les Mutilles Russes. Bulletin de la Société Impériale des Naturalistes de Moscou 39: 299–306., tab. 9., figs 1–3. Radoszkowski, O. (1885): Etudes hyménoptèrologique. Revision des armures copulatrices des males. Horae Societatis Entomologicae Rossicae 22: 315–337., tab. 12., 14– 15. [Mutillidae: pp. 330–331., tab. 15.] 165

Radoszkowski, O. (1888): Revision des armures copulatrices des males de la famille de Mutillides. Horae Societatis Entomologicae Rossicae 19: 3–49., tab. 9. Schmid-Egger, Ch. und Petersen, B. (1993): Taxonomie, Verbreitung, Bestandsituation und Bestimmungsschlüssel für die deutschen Arten der Gattung Smicromyrme Thomson, 1860. Nachrichtenblatt der Bayerischen Entomologen 42: 46–57. Sichel, J. et Radoszkowski, O. (1869–1870): Essai ďune Monographie des mutilles de ľancien continent. Horae Societatis Entomologicae Rossicae 6 (3): 139–172., tab 6–11. (1869); 6 (4): 173–309, tab. 309. (1870). Standfuss, L. (2006): Beschreibung und Zuordnung eines unbekannten Weibchens zu Physetopoda cingulata (Costa, 1858) (Hymenoptera: Mutillidae). Entomofauna 27: 77–80. Steinmann, H. and Zombori, L. (1981): An atlas of insect morphology. Akadémiai Kiadó, Budapest, 248 pp. Suarez, F. J. (1952): Mutillidos de la provincia de Almeria. Boletín de la Real Sociedad Espanola de Historia Natural 50 (1): 73–90., 2 figs. Suarez, F. J. (1988): Mirmosidos de la Peninsula Iberica (Hymenoptera, Mutillidae). Graellsia 44: 81–158., 115 figs, 5 maps.

166

MUTATÓK – INDICES

Faj feletti kategóriák – Categories above species Astomyrme Schwartz, 1984 ......................................................................................................... 52  116 Ctenotilla Bischoff, 1920 .............................................................................................................. 36   99 Cystomutilla André, 1896 ............................................................................................................. 61  125 Dasylabrinae Skorikov, 1935 .......................................................................................................  62  126 Dasylabris Radoszkowski, 1885 .................................................................................................  62  126 Dasylabris Radoszkowski, 1885 .................................................................................................. 63  127 Dentilla Lelej, 1980 ........................................................................................................................ 43  107 Eremotilla Lelej, 1985 .................................................................................................................... 53  118 Erimyrme Lelej, 1985 ..................................................................................................................... 54  118 Inbaltilla Lelej, 1976 ....................................................................................................................... 64  128 Krombeinella Pate, 1947 ................................................................................................................ 22   85 Mutilla Linnaeus, 1758 .................................................................................................................  37  100 Mutillidae Latreille, 1802 ...........................................................................................................  21   84 Mutillini Latreille, 1802 .............................................................................................................  35   99 Muttillinae Latreille, 1802 .........................................................................................................  35   99 Myrmilla Wesmael, 1852 ..............................................................................................................  25   88 Myrmilla Wesmael, 1852 ............................................................................................................... 26   89 Myrmillinae Bischoff, 1920 .........................................................................................................  25   88 Myrmosa Latreille, 1796 ............................................................................................................  23   86 Myrmosinae Fox, 1894 ................................................................................................................... 21   85 Nemka Lelej, 1985 .......................................................................................................................... 43  107 Paramyrmosa Saussure, 1880 ....................................................................................................... 24   87 Physetopoda Schuster, 1949 .......................................................................................................  45  109 Platymyrmilla André, 1900 ........................................................................................................... 34   97 Pseudomutilla Costa, 1885 ............................................................................................................ 31   95 Ronisia Costa, 1858 .......................................................................................................................  40  104 Skorikovia Ovchinnikov, 2002 ....................................................................................................  50  114 Smicromyrme Thomson, 1870 .....................................................................................................  51  115 Smicromyrme Thomson, 1870 ......................................................................................................  56  120 Smicromyrmini Bischoff, 1920 ..................................................................................................  42  106 Sphaerophthalminae Schuster, 1949 ........................................................................................  60  125 Trogaspidia Ashmead, 1899 .......................................................................................................... 59  123 Trogaspidiini Bischoff, 1920 ........................................................................................................ 59  123 Tropidotilla Bischoff, 1920 .......................................................................................................... 41  105

Fajok és faj alatti kategóriák – Species and categories below species agrestis Lepeletier, 1845 (Myrmilla) ............................................................................................ 69   91 andalusiana Skorikov, 1927 (Myrmilla) ....................................................................................... 69   91 aptera Uddman, 1753 (Mutilla) ...................................................................................................... 69  102 argenteofasciata Costa, 1886 (Dasylabris) .................................................................................... 70  128 atra Lepeletier, 1845 (Myrmosa) ................................................................................................. 69   87 atra Panzer, 1801 (Myrmosa) .................................................................................................  23, 24   87 ausonius Invrea, 1950 (Smicromyrme) ....................................................................................... 53  117 austriaca Panzer, 1799 (Dasylabris) .............................................................................................. 70  128 ballioni Radoszkowski, 1866 (Trogaspidia) ...............................................................................  70  124 batai Hoffer, 1938 (Dasylabris) ...................................................................................................  70  129 beljgovskii Skorikov, 1927 (Myrmilla) .......................................................................................... 69   96

167

bicolor Baer, 1848 (Myrmosa) ...............................................................................................  69       87 bimaculata Jurine, 1807 (Physetopoda) ...............................................................................  70      110 bison Costa, 1887 (Myrmilla) ...............................................................................................  69       91 brunnipes (Lepeletier, 1845) (Paramyrmosa) ...........................................................  24, 25       88 brutia brutia (Petagna, 1787) (Ronisia) ....................................................................... 40, 41  104, 105 caeca (Radoszkowski, 1879) (Ctenotilla) ..................................................................... 36, 37      100 calva (Villers, 1789) (Myrmilla) .................................................................................... 27, 31    91, 94 calva Fabricius, 1798 (Myrmilla) .......................................................................................... 69       91 capitata (Lucas, 1849) (Myrmilla) .................................................................................  31, 33    96, 97 catanensis (Rossi, 1794) (Trogaspidia) ................................................................................  60      124 caucasica (Kolenati, 1846) (Myrmilla) ..............................................................................  29       93 cephalica Sichel et Radoszkowski, 1869 (Myrmilla) .......................................................  69       96 ciliata Fabricius, 1793 (Myrmilla) .......................................................................................  69       96 cingulata (Costa, 1858) (Physetopoda) ..............................................................................  49      113 coerulans Lepeletier, 1845 (Mutilla) ...................................................................................  69      102 cognata Costa, 1858 (Paramyrmosa) ...................................................................................  69       88 concolora Radoszkowski, 1865 (Dasylabris) ......................................................................  70      129 confusa Lepeletier, 1845 (Ronisia) .....................................................................................  69      104 conversa Hoffer, 1938 (Physetopoda) .................................................................................  70      114 cornuta Olivier, 1811 (Myrmilla) ......................................................................................... 69       91 coronata Fabricius, 1793 (Nemka) .......................................................................................  70      108 coronata Rossi, 1792 (Nemka) ...............................................................................................  70      108 curtiventris (André, 1901) (Dentilla) .................................................................................  43      107 cyanea Lepeletier, 1845 (Mutilla) .......................................................................................  69      102 daghestanica (Radoszkowski, 1885) (Physetopoda) .......................................................  50      114 discoidalis Radoszkowski, 1865 (Ronisia) ..........................................................................  69      104 distincta Lepeletier, 1845 (Myrmilla) .................................................................................. 69       91 ecornuta Skorikov, 1927 (Myrmilla) ....................................................................................  69       92 ephippium Fabricius, 1793 (Physetopoda) ........................................................................... 70      111 ephippium Rossi, 1792 (Smicromyrme) ................................................................................ 70      141 errana Nonveiller, 1958 (Dentilla) ....................................................................................  70      107 erythrocephala (Latreille, 1792) (Myrmilla) .............................................................  28, 30    91, 93 erythrocephala Lucas, 1849 (Smicromyrme) .......................................................................  70      125 europaea Linnaeus, 1758 (Mutilla) ...............................................................................  38, 39  102, 103 fraterna Baer, 1848 (Myrmilla) .............................................................................................  69       96 gibba Baer, 1848 (Smicromyrme) .......................................................................................... 70      121 glabrata (Fabricius, 1775) (Myrmilla) ..........................................................................  33, 34    96, 97 greaca Lepeletier, 1845 (Tropidotilla) ................................................................................  70      106 gregory Hoffer, 1936 (Smicromyrme) .................................................................................  70      119 halensis (Fabricius, 1787) (Physetopoda) .................................................................... 47, 50  111, 114 hamta Skorikov, 1927 (Myrmilla) ........................................................................................  69       92 hastata Costa, 1858 (Myrmilla) ............................................................................................  69       91 hungarica Fabricius, 1793 (Ronisia) ....................................................................................  69      104 iberica Kolenati, 1846 (Tropidotilla) ..................................................................................  70      106 incompleta Lepeletier, 1845 (Myrmilla) .............................................................................  69       91 indigena Illiger, 1807 (Tropidotilla) ...................................................................................  69      106 italica Fabricius, 1793 (Tropidotilla) ...................................................................................  69      106 jasonia Skorikov, 1927 (Myrmilla) .......................................................................................  69       92 kaschiriensis Baer, 1848 (Mutilla) .........................................................................................  69      102 kiritschenkoi Skorikov, 1927 (Myrmilla) .............................................................................  69       92 kiritshenkoae Skorikov, 1935 (Smicromyrme) ....................................................................  70      121 laevigata Sichel et Radoszkowski, 1870 (Mutilla) ...........................................................  69      102

168

latreillei Meyer, 1794 (Myrmilla) ..........................................................................................  69       91 lezginica (Radoszkowski, 1885) (Myrmilla) ............................................................... 26, 30    90, 94 lineata Hoffer, 1938 (Physetopoda) ....................................................................................  70      114 litoralis (Petagna, 1787) (Tropidotilla) ..............................................................................  42      106 longicollis (Tournier, 1889) (Krombeinella) ....................................................................  22    85, 86 lutescens Invrea, 1954 (Smicromyrme) ...............................................................................  70      119 maculata Hoffer, 1938 (Physetopoda) ................................................................................  70      114 marginata Baer, 1848 (Mutilla) ...................................................................................... 39, 40  102, 103 maura maura (Linnaeus, 1758) (Dasylabris) .....................................................................  64      128 megacephala Costa, 1858 (Myrmilla) ..................................................................................  69       91 melaclena Invrea, 1958 (Physetopoda) ................................................................................  70      111 melanaria Blanchard, 1849 (Myrmosa) .............................................................................  69       87 melanocephala Fabricius, 1793 (Myrmosa) ........................................................................  69       87 miogramma Skorikov, 1935 (Dasylabris) ....................................................................  65, 66      130 moltonii Invrea, 1955 (Physetopoda) ..................................................................................  70      110 monspeliensis Lepeletier, 1845 (Ronisia) ...........................................................................  69      104 montana Panzer, 1805 (Physetopoda) .................................................................................  70      111 moravica Hoffer, 1936 (Physetopoda) ................................................................................  70      114 morawitzii Dalla Torre, 1897 (Ronisia) ............................................................................  69      104 mutica (André, 1903) (Myrmilla) .................................................................................. 29, 31    92, 95 nemoralis Baer, 1848 (Smicromyrme) .................................................................................  70      121 nigra Latreille, 1809 (Myrmosa) ........................................................................................  69       87 nigra Rossi, 1792 (Smicromyrme) ........................................................................................  70      121 nigrescens Hoffer, 1938 (Mutilla) ........................................................................................  69      102 nigrescens Nonveiller, 1958 (Dentilla) ...............................................................................  70      107 nigrita Panzer, 1801 (Smicromyrme) ..................................................................................  70      121 nigrociliata Hoffer, 1938 (Dasylabris) .................................................................................  70      128 notomelas André, 1902 (Mutilla) ..........................................................................................  69      102 obenbergeri Hoffer, 1938 (Physetopoda) ............................................................................  70      114 obscura Nonveiller, 1959 (Ctenotilla) ...............................................................................  69      100 obscura Nylander, 1847 (Mutilla) .......................................................................................  69      102 olcesei Tournier, 1895 (Myrmilla) .......................................................................................  69       96 paedomontana Fabricius, 1794 (Nemka) ............................................................................  70      108 panzeri Lepeletier, 1845 (Mutilla) ......................................................................................  69      102 paripunctata Sichel et Radoszkowski, 1870 (Trogaspidia) .............................................  70      124 parvicollis Costa, 1860 (Myrmilla) .......................................................................................  69       96 parvula Kriechbaumer, 1896 (Smicromyrme) ..................................................................  70      125 pauperata Sichel et Radoszkowski, 1870 (Tropidotilla) .................................................  70      106 pectinifera André, 1893 (Ctenotilla) .....................................................................................  69      100 perparvula Invrea, 1958 (Myrmilla) ....................................................................................  69       91 petiolaris Fabricius, 1804 (Smicromyrme) ..........................................................................  70      121 petiolaris Radoszkowski, 1865 (Dasylabris) ......................................................................  70      129 petiolata Baer, 1848 (Dasylabris) ..........................................................................................  70      129 pilisiensis sp. n. (Smicromyrme) ..........................................................................................  58      122 pliginskiji (Lelej, 1984) (Skorikovia) ..................................................................................  51      115 pouzdranensis Hoffer, 1936 (Smicromyrme) .....................................................................  54      118 pseudomontana Hoffer, 1936 (Physetopoda) .....................................................................  70      111 punctata (Latreille, 1792) (Physetopoda) ........................................................................  48      112 pusilla (Klug, 1835) (Physetopoda) .....................................................................................  47      111 quadrimaculata Lucas, 1849 (Physetopoda) .......................................................................  70      112 quadripunctata Olivier, 1811 (Physetopoda) .....................................................................  70      112 quadrizonata Klug, 1829 (Mutilla) ........................................................................................ 69      101

169

quinquefasciata (Olivier, 1811) (Platymyrmilla) ............................................................. 35    98, 99 quinquemaculata Cyrillo, 1787 (Mutilla) ...................................................................  37, 39  101, 103 quinquepunctata Olivier, 1811 (Mutilla) ............................................................................. 69      101 regalis (Fabricius, 1793) (Dasylabris) ........................................................................... 65, 66  129, 130 robusta Smith, 1855 (Ronisia) ...............................................................................................  69      104 rubescens André, 1901 (Dentilla) .........................................................................................  70      107 rubricans Lepeletier, 1845 (Dasylabris) .............................................................................  70      128 rudolfae Lelej, 1984 (Physetopoda) ......................................................................................  70      113 ruficeps (Smith, 1855) (Smicromyrme) ......................................................................... 61, 62  125, 126 ruficeps Hoffer, 1938 (Mutilla) ............................................................................................  69      102 ruficollis ruficollis (Fabricius, 1793) (Smicromyrme) ............................................... 56, 58  121, 122 rufipes rufipes (Fabricius, 1787) (Smicromyrme) ...................................................... 57, 59  121, 123 rufomaculata Hoffer, 1938 (Myrmosa) ..............................................................................  69       87 rufula Hoffer, 1938 (Mutilla) ...............................................................................................  69      102 rutilans Nonveiller, 1972 (Dentilla) ..................................................................................  70      107 sabatia Invrea, 1953 (Smicromyrme) ..................................................................................  70      117 salentina Costa, 1858 (Tropidotilla) .....................................................................................  70      106 sardiniensis Costa, 1885 (Myrmilla) ....................................................................................  69       96 sarmatica Skorikov, 1927 (Myrmilla) ..................................................................................  69       96 schaefferi Schrank, 1802 (Mutilla) .......................................................................................  69      102 schenki Schmiedeknecht, 1907 (Physetopoda) .................................................................. 70      111 scutellaris (Latreille, 1792) (Physetopoda) ................................................................  46, 49  110, 113 sellata Panzer, 1797 (Smicromyrme) .................................................................................... 70      121 seminigra Hoffer, 1938 (Myrmilla) ...................................................................................... 69       91 semirubra Nonveiller, 1972 (Myrmilla) ............................................................................. 69       91 septentrionalis Hoffer, 1936 (Smicromyrme) .....................................................................  70      119 sericeiceps (André, 1901) (Physetopoda) ...........................................................................  46      110 sericeiventris Costa, 1864 (Ronisia) .....................................................................................  69      104 sexmaculata Baer, 1848 (Ronisia) .........................................................................................  69      104 sexmaculata Cyrillo, 1787 (Ronisia) ...................................................................................  69      104 sicanus (De Stefani, 1887) (Smicromyrme) ................................................................. 55, 56  119, 120 similis Harris, 1782 (Mutilla) ...............................................................................................  69      102 simplica Radoszkowski, 1865 (Tropidotilla) ......................................................................  70      106 slovaca Hoffer, 1938 (Dasylabris) ........................................................................................  70      129 stridula Rossi, 1790 (Nemka) ................................................................................................  70      108 subalpina Ressl, 1960 (Physetopoda) .................................................................................... 70      111 subcomata Wesmael, 1852 (Physetopoda) ..........................................................................  70      110 subcornuta Morawitz, 1893 (Myrmilla) .............................................................................  69       90 susterai Hoffer, 1936 (Physetopoda) .................................................................................... 70      111 taurica Radoszkowski, 1865 (Ronisia) ...............................................................................  69      104 togata Ahrens, 1812 (Nemka) ...............................................................................................  70      108 torosa Costa, 1858 (Ronisia) .................................................................................................  69      104 trialeolata Spinola, 1841 (Myrmilla) ...................................................................................  69       91 triangularis (Radoszkowski, 1865) (Smicromyrme) .......................................................  54      118 triangulomaculata Skorikov, 1935 (Dasylabris) .................................................................  70      129 trifasciata Radoszkowski, 1865 (Mutilla) ...........................................................................  69      102 trisinuosa Costa, 1886 (Dasylabris) .....................................................................................  70      128 unipetiolaris Radoszkowski, 1865 (Dasylabris) .................................................................  70      129 variabilis Hoffer, 1938 (Physetopoda) ................................................................................  70      114 viduata viduata (Pallas, 1773) (Nemka) ......................................................................  44, 45  108, 109

170

FÜGGELÉK – APPENDIX

Alaktani kifejezések – Morphological terms alsó állású fej (hypognath) – A fej a test hossztengelyére merőlegesen áll, a szájszervek lefelé irányulnak. alsó farfedő (hypopygium) – Az utolsó haslemez módosult változata, amely közvetlenül a végbélnyílás alatt helyezkedik el. áltorszelvény (propodeum) – A hártyásszárnyúak 1. potrohszelvényének különleges megnevezése, amennyiben az teljesen összeforrt a szárnyas torral. belső ivarfogó (volsella) – A hímivarkészülékben a belső ivarfogó, amelynek részei az ivarfogószár (basivolsella), az ivarfogóujj (digitus), az ivarfogócsúcs (cuspis), és esetenként az ivarfogócimpa (paracuspis). belső ivarfogócsúcs (cuspis) – A hímivarkészülék belső ivarfogójának csúcsi, megnyúlt része. csápcsuklóíz (pedicellus) – A csáp 2. fej felőli íze, amely a csáptőíz és a csápostor között helyezkedik el. csáptőíz (scapus) – A csáp fej felőli 1. íze, amely a csápcsuklóíz és a fej között helyezkedik el. előhát (pronotum) – Az előtor felső, háti, ill. a torhát elülső része. farfedő (pygidium) – A potroh végén, általában a páros potrohfüggelékek közt helyet foglaló, az utolsó hát‑ és haslemezt összekötő lemezke. fejpajzs (clypeus) – A rovar fejének elülső, a homloklemez és a felső ajak közti része. fejtető (vertex) – A fejtok felső része, amely a nyakszirttől a szemek közé nyúlik. fogacska (denticulus) – Apró méretű fog a test felszínén. haslemez (sternum) – A szelvényezett rovartest alsó kültakaró lemeze, amely szelvényenként önállóan, olykor összeforrtan, esetleg tagoltan fedi a teste alulról. hátlemez (tergum) – A szelvényezett rovartest felső kültakaró lemeze, amely szelvényenként önállóan, olykor összeforrtan fedi a potrohot. hátpajzs (scutellum) – A középhát hátulsó része, amely a középhát többi részétől rendszerint mély barázdák révén különül el. hímvesszőszárny (lobus parapenialis) – A hím ivarkészülék merevítő részének, a külső fogóváznak páros lapocskája, ami a párzólebenynek támasztékul szolgál. homlok (frons) – A rovar fejének elülső része, amelyet a fejpajzstól a homlokvarrat, a fejtetőtől pedig keskeny barázda vagy gerinc választ el. ivarfogócimpa (paracuspis) – A belső ivarfogócsúcs (cuspis) tövén található, kisebb-nagyobb kinövés, amelyen rendszerint szőrök vannak. ivarfogószár (basivolsella) – A hímivarkészülékben helyet foglaló belső ivarfogó (volsella) tövi, rendszerint megnyúlt része. ivarfogóujj (digitus) – A belső ivarfogó csúcsi részén eredő, ujjszerű nyúlvány. korongsejt (cellula discoidalis) – A hártyásszárnyúaknál a könyökér alatt visszafutóerek által határolt szárnysejt. könyökér (cubitus) – A hártyás szárnnyal rendelkező rovarok ötödik hosszanti ere. könyöksejt (cellula cubitalis) – A szárnylemez sugár‑ és könyökere közt kialakult négy‑ vagy több szögletű sejt. 171

középhát (mesonotum) – A középtor felső, háti része. középtest (mesosoma) – Egyes rovarcsoportoknál az utótorhoz szorosan kapcsolódik a potroh 1. szelvénye, az ún. áltorszelvény. középtoroldal (mesopleuron) – A középtor hát‑ és haslemeze közti oldalsó helyzetű torrész, azaz a szelvény oldallemezeinek összessége. külső ivarfogó (parameron) – A hím ivarkészülék páros, rendkívül változatos felépítésű része, amelynek a párzás közben rögzítő szerepe van. Részei: a külső ivarfogótő (gonocoxa), a külső ivarfogócsúcs (gonostylus) és a külső ivarfogó lebeny (lobus parapenialis). külső ivarfogócsúcs (gonostylus) – A külső ivarfogó csúcsi, elkeskenyedő része. külső ivarfogólebeny (lobus parapenialis) – A hím ivarkészülék külső fogóvázának lebenyszerű nyúlványa, amely az ivarfogótő kiszélesedő, tövi része. külső ivarfogótő (gonocoxa) – A külső ivarfogó (parameron) tövi, kiszélesedő része. lebeny (lobus) – A rovartest különböző részein található, lapos, karéjos kitüremlés. párzólebeny (valva penis) – A hímivarszerv központi, rendszerint páros, kitinizált lemezkéje, ami az alsó ivarfüggelékből módosult. párzószerv (penis) – A hím ivarkészülékének külső, rendszerint páratlan, az ősibb csoportoknál páros, izmos, kiölthető tagja. párzószervtő (gonocardo) – A hímek párzószervének tövi része. pontszem (ocellus) – A rovarok egy részének a fejtetői lemezén, a csápok felett található, illetve a homloklemez felső részén ülő páratlan, egyszerű látószerve. potroh (abdomen) – A rovarok testének harmadik testtája. potrohnyél (petiolus) – Rendszerint hengeres vagy szögletes, megnyúlt, módosult testszelvény a tor és a potroh között. rágó (mandibula) – A rovar fejének elülső részén levő páros kemény kitinlemez, amely gyakran fogazott. sugárér (radius) – A szárnylemez szegélyalatti ere és középere közt futó harmadik hos�szanti ér, amely rendszerint elágazik. sugársejt (cellula radialis) – A szárnylemez sugárere alatt fekvő szárnysejt. szárnyjegy (pterostigma) – A szárnylemez csúcsi harmadában az elülső szegélyérben vagy az alatta lévő pigmentált folt. szárnypikkely (tegula) (= váll-lemezke) – Az elülső szárny elülső tövi hajlatát fedő, pikkelyszerű lemezke. szegélyalattiér (subcosta) – A szárnylemez elülső helyzetű szegélyere és a sugárere közt futó, második, elágazás nélküli, hosszanti ér, amely a szárny tövétől esetenként a szárny csúcsáig halad, vagy a szegélyérbe torkollik. szegélyér (costa) – A szárnylemez elülső szegélyén húzódó kitinizált, erős hosszanti ér, amely a váll tövétől, elágazás nélkül, rendszerint a szárny csúcsáig fut. szkulptúra (sculptura) – A test felszínének vésettsége, vagyis a kiemelkedések, bordák, barázdák, gödrök, stb. általános megjelölése. szőrfésű (“felt line”) – A test felszínén, általában egy testlemez szegélyén vagy annak közelében megjelenő, sorba rendezett, gyakran hátrafelé meredő sörték sora. A szőrfésű a hangyadarazsaknál a 2. potrohszelvény oldalain található, vagy a hátlemezen, vagy a haslemezen, vagy mindkettőn. 172

taraj (crista) – A test felszínén, általában a fej, a hát vagy a mell egyik, esetleg több lemezén is végigfutó, kiemelkedő kitinél. toroldallemezek (mesopleuron) – A középtor hát‑ és haslemeze közti oldalsó helyzetű torrész, azaz a szelvény oldallemezeinek az összessége. torpikkely (“scutellar scale”) – A tor hátulsó, felső részén található körömszerű kiemelkedés. utóhát (metascutum) – A szárnyas torhát hátulsó, a potroh felé eső, gyakran pajzs alakú háti oldala. utóhátpajzsocska (postscutellum) – A közép‑ vagy az utóhát pajzsocska mögötti, rendszerint háromszögletű, fényes mező. utótest (metasoma) – Az áltorszelvény utáni potrohrész. visszafutóér (vena recurrens) – Az elülső szárnylemezen az 1. korongsejt és a 2. korongsejt közti harántér. Betűrendes felsorolás – Alphabetic index Latin – English abdomen antenna basivolsella cellula cubitalis cellula discoidalis cellula radialis clypeus costa crista cubitus cuspis denticulus digitus felt line frons gonocardo gonocoxa gonostylus hypognath hypopygium lobus lobus parapenialis mandibula mesonotum mesopleuron mesosoma

abdomen antenna basivolsella cubital cell discoidal cell radial cell clypeus costal vein carina cubital vein cuspis denticle digitus felt line frons gonocardo gonocoxite gonostylus hypognath hypopygium lobe parapenial lobe mandible mesonotum mesopleuron mesosoma

metascutum metasoma ocellus paracuspis parameron pedicellus penis petiolus postscutellum pronotum propodeum pterostigma pygidium radius scapus sculptura scutellar scale scutellum sternum subcosta tegula tergum valva penis vena recurrens vertex volsella

metascutum metasoma ocellus paracuspis paramere pedicel penis petiolus postscutellum pronotum propodeum pterostigma pygidium radial vein scape sculptura scutellar scale scutellum sternite subcostal vein tegula tergite panis valve recurrent vein vertex volsella 173

English – Latin abdomen antenna basivolsella carina clypeus costal vein cubital cell cubital vein cuspis denticle digitus discoidal cell felt line frons gonocardo gonocoxite gonostylus hypognath hypopygium lobe mandible mesonotum mesopleuron mesosoma metascutum metasoma

174

abdomen antenna basivolsella crista clypeus costa cellula cubitalis cubitus cuspis denticulus digitus cellula discoidalis ctenidium frons gonocardo gonocoxa gonostylus hypognath hypopygium lobus mandibula mesonotum mesopleuron mesosoma metascutum metasoma

ocellus panis valve paracuspis paramere parapenial lobe pedicel penis petiolus postscutellum pronotum propodeum pterostigma pygidium radial cell radial vein recurrent vein scape sculptura scutellar scale scutellum sternite subcostal vein tegula tergite vertex volsella

ocellus valva penis paracuspis parameron lobus parapenialis pedicellus penis petiolus postscutellum pronotum propodeum pterostigma pygidium cellula radialis radius vena recurrens scapus sculptura scutellar scale scutellum sternum subcosta tegula tergum vertex volsella

1. ábra: Mutilla marginata ♂ főbb testrészei (eredeti) Fig. 1. Mutilla marginata ♂, main parts of body (original). abd: abdomen, ant: antenna, cap: caput, fla: flagellum, man: mandibula, mnot: mesonotum, mtnot: metanotum, msc: mesoscutellum, occ: occiput, ped: pedicellus, pnot: pronotum, prop: propodeum, psc: postscutellum, scap: scapus, teg: tegula, terg: tergum abdominale (1–7.), tho: thorax 175

B

A

C

2. ábra: Mutilla marginata ♂ feje elölnézetben (A), szárnyai (B); Physetopoda halensis ♂ hátulsó lába (C) (eredeti) Fig. 2. Mutilla marginata ♂, head in frontal view (A), wings (B); Physetopoda halensis ♂, hind leg (C) (original). clav: clavus ocularis interior, cly: clypeus, fr: frons, oce: ocelli, ocu: oculus, mand: mandibula; arc: vena arcuata, cbra: cellula brachialis, ccos: cellula costalis, ccub: cellula cubitalis, cdis: cellula discoidalis, cmed: cellula medialis, cos: costa, crad: cellula radialis, csub: cellula submediana, cub: cubitus, med: media, nerve: nervellus, nervu: nervulus, pts: pterostigma, rad: radius, rec: vena recurrens, subc: subcosta, trans: vena transversalis, vcub: vena cubitalis; calc: calcar tibiale, cox: coxa, fem: femur, met: metatarsus, tars: tarsus (segmentum tarsale 1-5.), tib: tibia, tro: trochanter, ung: unguis 176

A

B

C

3. ábra: Mutilla marginata hímivarszerve oldal‑ (A), felül‑ (B) és alulnézetben (C) (eredeti) Fig. 3. Mutilla marginata, male genitalia in lateral (A), dorsal (B) and ventral view (C) (original). bas: basivolsella, cusp: cuspis, goncd: gonocardo, goncx: gonocoxa, gonst: gonostylus, lob: lobus parapenialis, par: parameron, pen: penis, valv: valva penis 177

A

C

B

D

4. ábra: Cystomutilla ruficeps ♀ feje elölnézetben (A); Myrmilla calva ♀ feje, tora és 1. potrohszelvénye felülnézetben (B); Tropidotilla litoralis ♂ (C) és Nemka viduata viduata ♂ tora felülnézetben (D) (eredeti) Fig. 4. Cystomutilla ruficeps ♀, head in frontal view (A); Myrmilla calva ♀, head, mesosoma and abdominal segment i in dorsal view (B); Tropidotilla litoralis ♂ (C) and Nemka viduata viduata ♂, mesosoma in dorsal view (D) (original) 178

A

B

C

E

D

F

5. ábra: Physetopoda scutellaris ♀ (A) és Physetopoda sericeiceps ♀ (B) tora oldalnézetben; Tropidotilla litoralis ♀ (C) és Mutilla europaea ♂ (D) 1. potrohszelvénye oldalnézetben; Myrmosa atra ♂ (E) és Paramyrmosa brunnipes ♂ (F) 1–2. potrohszelvénye oldalnézetben (eredeti) Fig. 5. Physetopoda scutellaris ♀ (A) and Physetopoda sericeiceps ♀ (B), mesosoma in lateral view; Tropidotilla litoralis ♀ (C) and Mutilla europaea ♂ (D), abdominal segment i in lateral view; Myrmosa atra ♂ (E) and Paramyrmosa brunnipes ♂ (F), abdominal segments i–ii in lateral view (original) 179

A

B

C

D

E

F

6. ábra: Myrmilla calva ♂ 2. potrohszelvénye oldalnézetben (A); Physetopoda halensis ♂ (B), Smicromyrme rufipes rufipes ♂ (C) és Dasylabris maura maura ♂ (D) szőrfésűje a 2. potrohszelvényen oldalnézetben; Myrmosa atra ♂ (E) és Paramyrmosa brunnipes ♂ (F) potrohvége oldalnézetben (eredeti) Fig. 6. Myrmilla calva ♂, abdominal segment ii in lateral view (A); Physetopoda halensis ♂ (B), Smicromyrme rufipes rufipes ♂ (C) and Dasylabris maura maura ♂ (D), felt line on abdominal segment ii in lateral view; Myrmosa atra ♂ (E) and Paramyrmosa brunnipes ♂ (F), abdominal apex in lateral view (original) 180

A

B

C

D

E

F

G

H

I

J

7. ábra: Paramyrmosa brunnipes ♀ (A), Myrmosa atra ♀ (B), Krombeinella longicornis ♀ (C), Myrmilla lezginica ♀ (D), Dasylabris maura maura ♀ (E), Dasylabris maura maura ♂ (F), Ctenotilla caeca ♂ (G), Tropidotilla litoralis ♂ (H), Nemka viduata viduata ♀ (I) és Nemka viduata viduata ♂ (J) 1-5. csápíze (eredeti) Fig. 7. Paramyrmosa brunnipes ♀ (A), Myrmosa atra ♀ (B), Krombeinella longicornis ♀ (C), Myrmilla lezginica ♀ (D), Dasylabris maura maura ♀ (E), Dasylabris maura maura ♂ (F), Ctenotilla caeca ♂ (G), Tropidotilla litoralis ♂ (H), Nemka viduata viduata ♀ (I) and Nemka viduata viduata ♂ (J), antennal segments i–v (original) 181

A

B

C

D

E

F

8. ábra: Krombeinella longicornis ♀ (A), Krombeinella longicornis ♂ (B), Myrmosa atra ♀ (C), Myrmosa atra ♂ (D), Paramyrmosa brunnipes ♀ (E) és Paramyrmosa brunnipes ♂ (F) rágója (eredeti) Fig. 8. Krombeinella longicornis ♀ (A), Krombeinella longicornis ♂ (B), Myrmosa atra ♀ (C), Myrmosa atra ♂ (D), Paramyrmosa brunnipes ♀ (E) and Paramyrmosa brunnipes ♂ (F), mandible (original) 182

A

B

C

D

E

F

9. ábra: Myrmilla calva ♀ (A), Myrmilla calva ♂ (B), Myrmilla mutica ♀ (C), Myrmilla mutica ♂ (D), Myrmilla glabrata ♀ (E) és Myrmilla glabrata ♂ (F) rágója (eredeti) Fig. 9. Myrmilla calva ♀ (A), Myrmilla calva ♂ (B), Myrmilla mutica ♀ (C), Myrmilla mutica ♂ (D), Myrmilla glabrata ♀ (E) and Myrmilla glabrata ♂ (F), mandible (original) 183

A

B

C

D

E

F

10. ábra: Mutilla europaea ♀ (A), Mutilla europaea ♂ (B), Mutilla marginata ♀ (C), Mutilla marginata ♂ (D), Ronisia brutia brutia ♀ (E) és Ronisia brutia brutia ♂ (F) rágója (eredeti) Fig. 10. Mutilla europaea ♀ (A), Mutilla europaea ♂ (B), Mutilla marginata ♀ (C), Mutilla marginata ♂ (D), Ronisia brutia brutia ♀ (E) and Ronisia brutia brutia ♂ (F), mandible (original) 184

A

B

C

D

E

F

11. ábra: Tropidotilla litoralis ♀ (A), Tropidotilla litoralis ♂ (B), Nemka viduata viduata ♀ (C), Nemka viduata viduata ♂ (D), Physetopoda daghestanica ♂ (E) és Physetopoda halensis ♀ (F) rágója (eredeti) Fig. 11. Tropidotilla litoralis ♀ (A), Tropidotilla litoralis ♂ (B), Nemka viduata viduata ♀ (C), Nemka viduata viduata ♂ (D), Physetopoda daghestanica ♂ (E) and Physetopoda halensis ♀ (F), mandible (original) 185

A

B

C

D

E

F

12. ábra: Physetopoda halensis ♂ (A), Physetopoda scutellaris ♀ (B), Skorikovia pligin­ skiji ♂ (C), Smicromyrme ausonius ♀ (D), Smicromyrme triangularis ♀ (E) és Smicromyrme sicanus ♀ (F) rágója (eredeti) Fig. 12. Physetopoda halensis ♂ (A), Physetopoda scutellaris ♀ (B), Skorikovia pliginskiji ♂ (C), Smicromyrme ausonius ♀ (D), Smicromyrme triangularis ♀ (E) and Smicromyrme sicanus ♀ (F), mandible (original) 186

A

B

C

D

E

F

13. ábra: Smicromyrme sicanus ♂ (A), Smicromyrme rufipes rufipes ♀ (B), Smicromyrme rufipes rufipes ♂ (C), Smicromyrme pilisiensis ♀ (D), Trogaspidia catanensis ♀ (E) és Trogaspidia catanensis ♂ (F) rágója (eredeti) Fig. 13. Smicromyrme sicanus ♂ (A), Smicromyrme rufipes rufipes ♀ (B), Smicromyrme rufipes rufipes ♂ (C), Smicromyrme pilisiensis ♀ (D), Trogaspidia catanensis ♀ (E) and Trogaspidia catanensis ♂ (F), mandible (original) 187

A

B

C

D

E

F

14. ábra: Cystomutilla ruficeps ♀ (A), Cystomutilla ruficeps ♂ (B), Dasylabris maura maura ♀ (C), Dasylabris maura maura ♂ (D), Dasylabris regalis ♀ (E) és Dasylabris regalis ♂ (F) rágója (eredeti) Fig. 14. Cystomutilla ruficeps ♀ (A), Cystomutilla ruficeps ♂ (B), Dasylabris maura maura ♀ (C), Dasylabris maura maura ♂ (D), Dasylabris regalis ♀ (E) and Dasylabris regalis ♂ (F), mandible (original) 188

A

D

B

E

C

F

15. ábra: Nemka viduata viduata ♀ (A), Physetopoda halensis ♀ (B), Physetopoda pusilla ♀ (C), Physetopoda scutellaris ♀ (D), Physetopoda sericeiceps ♀ (E) és Dasylabris regalis ♀ (F) farfedője (eredeti) Fig. 15. Nemka viduata viduata ♀ (A), Physetopoda halensis ♀ (B), Physetopoda pusilla ♀ (C), Physetopoda scutellaris ♀ (D), Physetopoda sericeiceps ♀ (E) and Dasylabris regalis ♀ (F), pygidium (original) 189

A

D

C

B

E

F

16. ábra: Smicromyrme ausonius ♀ (A), Smicromyrme pilisiensis ♀ (B), Smicromyrme ruficollis ruficollis ♀ (C), Smicromyrme rufipes rufipes ♀ (D), Smicromyrme sicanus ♀ (E) és Smicromyrme triangularis ♀ (F) farfedője (eredeti) Fig. 16. Smicromyrme ausonius ♀ (A), Smicromyrme pilisiensis ♀ (B), Smicromyrme ruficollis ruficollis ♀ (C), Smicromyrme rufipes rufipes ♀ (D), Smicromyrme sicanus ♀ (E) and Smicromyrme triangularis ♀ (F), pygidium (original) 190

191

1. hisztogram: A nőstények relatív gyakoriságának megoszlása (x = fajok, y = egyedszám). – Histogram 1. Distribution of relative frequency of females (x = species, y = number of individuals)

192

2. hisztogram: A hímek relatív gyakoriságának megoszlása (x = fajok, y = egyedszám). – Histogram 2. Distribution of relative frequency of males (x = species, y = number of individuals)

193

3. hisztogram: A fajok relatív gyakoriságának megoszlása (x = fajok, y = egyedszám). – Histogram 3. Distribution of relative frequency of species (x = species, y = number of individuals)