MAGYARORSZÁG EURÓÖVEZETI CSATLAKOZÁSA ELŐNYÖK, LEHETŐSÉGEK, KÖVETELMÉNYEK

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat Tőzsde, pénzintézetek szakirány

MAGYARORSZÁG EURÓÖVEZETI CSATLAKOZÁSA ELŐNYÖK, LEHETŐSÉGEK, KÖVETELMÉNYEK

Készítette: Matkovics Krisztina Gertrúd Budapest, 2007

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ..........................................................................................................................3 1. EURÓPA EGYSÉGESÜLÉSE...........................................................................................5 1.1. Az integráció igénye ....................................................................................................5 1.2. A közös politikák hatáskörei, határai...........................................................................8 1.3. Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió alapját adó elméletek..............................10 1.4. Konvergencia-kritériumok.........................................................................................14 1.4. Az ERM II árfolyamrendszer ....................................................................................16 2. MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETE ÉS GAZDASÁGPOLITIKÁJA .......19 2.1. Gazdasági kihívások Magyarországon a felzárkózás tükrében .................................19 2.2. Hazánk függősége a környező államoktól .................................................................20 2.2.1. Integráció és globalizáció ...................................................................................20 2.2.2. Tőkepiaci nyitás szükségessége..........................................................................24 3. DILEMMÁK AZ EURÓ BEVEZETÉSÉVEL KAPCSOLATBAN – NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK ............................................................................................................27 3.1. Az eurózónához nem csatlakozó országok ................................................................27 3.2. Az integráció jellemzése gazdasági szempontból......................................................28 3.3. A megoldási javaslatok az EU részéről .....................................................................35 3.3.1. Az elosztási szerkezet módosítása ......................................................................35 3.3.2. A civil szféra mozgósítása ..................................................................................36 4. MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓ.................................................................................39 4.1. Az euró bevezetése melletti érvek .............................................................................39 4.2. Az euró bevezetésének költségei ...............................................................................42 4.3. Az euróra való átállással járó feladatok, költségek....................................................42 5. A KRITÉRIUMOK TELJESÍTÉSE .................................................................................45 5.1. Káros lehet utolsóként a célba érni ............................................................................45 5.2. Nominális konvergencia ............................................................................................47 5.2.1. A magyar árfolyamrendszer hasonlóságai az ERM II rendszerhez – az árfolyamkritérium........................................................................................................................47 5.2.2. Az árstabilitási kritérium ....................................................................................51 5.2.3. A költségvetés egyenlege....................................................................................52 5.2.4. Hosszú lejáratú kamat.........................................................................................55 5.3. Reálgazdasági folyamatok .........................................................................................55 5.4. A konvergencia program ...........................................................................................60 6. ÖSSZEGZÉS ....................................................................................................................63 FELHASZNÁLT IRODALOM............................................................................................66

2

BEVEZETÉS Magyarország számára Uniós csatlakozás már a 90-es évektől elsőbbséget élvező gazdaságpolitikai cél volt. Magyarország 2004. május elsején csatlakozott az Európai Unióhoz. A teljes jogú Uniós tagság nemcsak a belső vámok megszüntetésével, a közös piac előnyeinek kihasználásával, vagy a fejeltebb nyugati régióhoz való tartozással járnak, hanem Magyarországnak is kötelezettséget kell vállalnia az előírt feltételek teljesítésére. Ilyen kötelezettségvállalás az eurózónába való belépés, ami azonban csak akkor valósulhat meg, ha Magyarország teljesíteni tudja a maastrichti kritériumokat. A monetáris unióban történő részvétel sikerességéhez azonban reálgazdasági értelemben is fontos közelítenünk az eurózóna jelenlegi tagállamait. A

dolgozat

célja

Magyarország

jelenlegi

gazdasági

helyzetének,

valamint

felkészültségének vizsgálata az ERM II rendszer, valamint az euróövezeti tagság szempontjából. A konvergencia kritériumok teljesítése, Magyarország felzárkózásának státusza, valamint a csatlakozás időpontja különösen aktuálissá vált, mivel Szlovénia után 2008. januárjában további két 2004-ben az Unióhoz csatlakozott ország válik az eurózóna tagállammá és Magyarország versenyképessége szempontjából nem közömbös a csatlakozás dátuma. Magyarország a Bizottság 2004-es, valamint 2006-os konvergencia-jelentése szerint a többi országhoz képest egyedülállóan egyetlen konvergencia-kritériumot sem tudott teljesíteni. Az Uniós csatlakozáskor még jó eredményeket mutatott fel a konvergencia terén mára azonban sereghajtóvá vált. A dolgozatomban elsőként az Uniós, valamint az euró-zónához való csatlakozás költségét, valamint hasznát elemzem, majd az eurózónához való csatlakozás kritériumait sorra véve áttekintem, hogy Magyarország mennyire közelíti, vagy mennyivel marad el a maastrichti kritériumok mutatószámainak teljesítésétől.

3

Itt szeretnék köszönetet mondani: Dr Ferkelt Balázs Tanár Úrnak, a Budapesti Gazdasági Főiskola docensének, aki az egyetemen a konzulensem volt, hogy az előadásaival és a konzultációk során segített a gazdaságpolitika elméleti megismerésében, ezáltal a dolgozat megírásához nagymértékben hozzájárult. Tóth Máté Barnabásnak, a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági és monetáris politikai szakterület elemzőjének, aki külső konzulensem volt és segített azzal, hogy megválaszolta gyakorlati kérdéseimet, illetve tanácsokkal látott el a szakdolgozat felépítésével kapcsolatban.

4

1. EURÓPA EGYSÉGESÜLÉSE 1.1. Az integráció igénye Az alábbi fejezetben röviden áttekintem az európai integráció és az euróövezet kialakulásának történetét, valamint az ennek alapot adó elméleteket, továbbá bemutatom a monetáris unióra való érettség kritériumaként szereplő mutatókat. Európa országai közötti integráció iránti igény a második világháború után erősödött fel, megvalósítása és elmélyítése azonban csak fokozatosan haladt előre és majd fél évszázadba tellett. Mára már az integráció majdnem legmagasabb fokára jutott el a valutaunió létrehozásával. A továbbiakban az integráció megvalósulásáról, ennek szakaszairól, valamint okairól fogok írni. Az európai integrációs folyamat kezdetét az 1951-ben aláirt Párizsi Szerződés jelentette, amely létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget. A Robert Schuman és Jean Monnet által szorgalmazott terv célja az volt, hogy az alapvető iparágakat a nemzeti irányítás alól kivonja, azok felett egy szupranacionális jellegű intézmény gyakoroljon felügyeletet. Az integráció innentől fogva folyamatosan mélyült. Az 1957-es római szerződésekkel megalapították az Európai Gazdasági Közösséget, valamint az Európai AtomenergiaKözösséget (Euratom). A Római szerződésekben megfogalmazódott vámunió igénye, melynek alapja az ún. „négy alapvető szabadság”: a javak, a szolgáltatások, a tőke és az emberek szabad áramlása lett. A Római Szerződéssel egy közös piacot hoztak létre a tagállamok. Az EGK-ban még nem valósult meg a teljesen a tőke és a munkaerő mozgása előtti adminisztratív és közgazdasági akadályok lebontása, amely elsősorban a nemzeti műszaki, egészségügyi,

környezetvédelmi,

stb.

szabványok,

normák,

előírások,

valamint

gazdaságpolitikai különbségek (pl. eltérő adópolitika) miatt. Az EGK célja az integráció mélyítése volt a közös kereskedelempolitika területén, a kiegyensúlyozott gazdasági bővülés, az életszínvonal növekedés érdekében. Így a vámunió még csak terv maradt, de a szabadkereskedelmi övezet, mint az integráció második szintje, megvalósult. A monetáris együttműködés alapjavaslatainak kidolgozása 1971 márciusában kezdődött, amikor elfogadhatták a Werner-tervre keresztelt programot. A terv végső célja a gazdasági 5

és monetáris unió megvalósítása, központi eleme pedig az egyes tagországok árfolyam ingadozási sávjának egymás felé való szűkítése. A devizapiaci kereslet-kínálat áralakító hatását jegybanki beavatkozások semlegesítették. 1971 tavaszán az EGK tagországok követve az IMF által előírtakat és a beindítva a Werner-terv első szakaszát, a dollárral szemben maximum 1 %-os ingadozást és egymással szembeni sávot 0,6%-ra szűkítve. 1971 decemberében azonban már egyértelművé vált a Bretton Woodsi rendszer válsága és 1971 december 18-án a Tízek washingtoni találkozója véget vetett a Bretton Woodsi rendszernek a dollár 7,9 százalékos leértékelésével. 1971-ben bekövetkezett fordulat nemzeti és regionális protekcionizmus felé irányította a világgazdasági szereplőket. A további években – az 1971 decemberében elfogadott a smithonian-egyezmény keretén belül - egy viszonylag széles +/- 4,5 százalékos sávban lebegtették a Nemzetközi Valutaalap tagállamai az árfolyamaikat.

A Bretton Woodsi

rendszer összeomlása azonban inkább felerősítette a nyugat-európai államokat azon késztetését, hogy az Európai Közösség keretein belül teremtsék meg a gazdasági stabilitást. Az 1968-ra megvalósult vámuniót még jelentős korlátozások jellemezték az Európán belüli áru és egyéb tényezőmozgások terén. Az Uniós tagállamok célja az volt, hogy ezeket a korlátozásokat megszűntessék és az Egyesült Államokhoz hasonlóan nagy, egységes piaccá alakuljanak. Az európai országok integrációs törekvéseik erdősítései érdekében egy 1972ben egy valutakígyóra keresztelt rendszert hoztak létre, melynek lényege szerint egymás felé jegybanki beavatkozással folyamatosan szűkítik, kifelé pedig lebegtetik árfolyamukat. Az EK-tagországok valutáinak együtt kellett lebegniük, ennek a trendjét pedig a vezető tagországok valutáinak pozíciója határozta meg. Az 1973-as olajárrobbanás hatására a jegybanki intervenciók a tervezett árfolyamstabilitást már nem voltak képesek fenntartani. A tagországok erős (német, holland, norvég) és gyenge valutái (francia, belga, luxemburgi frank, dán korona) egyre inkább eltávolodtak egymástól. A font sterling és az olasz líra esetében az infláció meghaladta a 20%-ot. Így Olaszország 1973-ban és Franciaország 1974-ben kilépett az együttműködésből. Az olajválság miatt az államok nem tudták magukat a Werner –tervhez tartani, így az ilyen irányú együttműködés kudarcba fulladt. (Horváth 2005) Nem kellett sokat várni egy újabb monetáris politikai együttműködései kísérletre. Giscard-Schmitt javaslatára 1979-ben létrehozták az Európai Monetáris Rendszert 6

(European Monetary System - EMS), melynek célja az Európai Közösség tagállamai között az árfolyam-stabilitás megteremtése, majd ennek egyik fontos eleme e közös valuta irányába mutató ECU bevezetése volt. (Lámfalussy 2004) Az Európai Közösség nem elégedett meg az árfolyamaik rögzítésével és a kilencvenes évek elején közös valuta bevezetését tűzte ki célként. Így az EMS csak átmeneti szerepet töltött be, mivel egyrészt egy egységes valuta bevezetése jobban megvalósítja az európai integrációt, mint a rögzített árfolyamok, másrészt az EMS monetáris politikája túlhangsúlyozta a német gazdaságpolitikai célokat, és a többi ország is szerette volna, ha problémáikat azonos súllyal veszik figyelembe a döntések meghozatalánál. Nagyobb európai politikai stabilitás is elérhető, mivel a tagállamok az együttműködést előbbre helyezik, mint a rivalizálást. 1989-ben a Delors –tervben megfogalmazták a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását. Eszerint a GMU felé vezető útnak három szakaszát lehet megkülönböztetni. Az első szakaszban a tőkeforgalom teljes körű liberalizációja, szerződés-módosítások előkészítése, koordináció megvalósítása zajlott le. A tagállamok a második szakaszban konvertibilissé tették valutáikat, valamint létrehozták az Európai Monetáris Intézetet, az Európai Központi Bank elődjét. 1999-ben 11 állam Ausztria, Belgium, Franciaország, Finnország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország rögzítette visszavonhatatlanul egymás felé az árfolyamaikat. Mivel Görögország nem tudta teljesíteni az inflációs kritériumot, az eurózónához csak később, 2001-ben csatlakozott, így Görögország csatlakozásával 12-re növekedett az euróövezet tagjainak száma. 2002. január elsején ezek az országok forgalomba hozták az eurót, majd 2002. február 28án megkezdték saját valutáik kivonását. Az eurót az európai lakosság több, mint kétharmada használja fizetőeszközként. (Európai Bizottság, 2006.) 2007. január 1-jén az eurózóna egy újabb tagállammal bővült, Szlovénia a 2004-ben csatlakozott országok közül elsőként teljesítette maradéktalanul a kritériumokat. 2008. januárjában további két ország, Ciprus és Málta vezetheti be az eurót.

7

1.2. A közös politikák hatáskörei, határai A gazdasági és monetáris unió egy magas integrációs fokot jelent. Az egységes valuta felett már csak a politikai unió jelent magasabb szintet. Az EU-ban minden ország piaci szereplőik egységes európai piacon versenyeznek. Az unió már megalakulásától kezdve nagy hangsúlyt fektetett az egyenlő versenyfeltételek kialakítására, ezenkívül olyan pedig gazdaságpolitikai irányvonalak alakított ki, amely elősegíti a közös piac minél hatékonyabb működését. Az egységes valuta bevezetésének előfeltételeként a leendő tagállamoknak meg kell valósítaniuk a teljes konvertibilitást. A valutauniós törekvés növekvő erejének egyik legfontosabb tényezője volt a tőkeműveletekre vonatkozó devizakorlátozások lebontása, tehát a teljes konvertibilitás megvalósítása. Az aranystandard idején a valuták értékét a jegybank által tartalékolt arany mennyisége határozta meg. Az aranyat bárhol, bármikor és bármilyen mennyiségben szabadon el lehetett adni, illetve vásárolni, amennyiben valamelyik jegybank valutaárfolyamának megtartása végett tartalékolt aranymennyiségének változtatására kényszerült. A mai rendszerben a szabad átválthatóság elve a tejes konvertibilitás által valósul meg. A korlátozásmentes devizaforgalom egyértelművé tette, hogy egyre nehezebb tartani az aranystandard feladását követően bevezetett rögzített árfolyamrendszereket. A rögzített árfolyamrendszer spekulációra adhat okot, ami az 1990es évek elején be is következett. Így az egységes valuta több előnnyel járt, mint a rögzítés, mivel a közös monetáris politika gyakorlatilag megszünteti a spekuláció lehetőségét. A valutaunióhoz való csatlakozás eredményeképpen a tagországoknak le kellett mondaniuk az önálló monetáris, valamint árfolyam-politika alkalmazásáról. A Gazdasági és Monetáris Unióban a független EKB dönt az egységes monetáris politikáról, így biztosítva az árak stabilitását. Az árstabilitás hozzájárul magasabb életszínvonal, egy erősebb gazdasági aktivitás, valamint magasabb foglakoztatási ráta eléréséhez. Az olyan országok, amelyeknek alacsony az inflációs rátájuk, hosszútávon láthatóan gyorsabban növekszenek. A valutaárfolyamok változékonysága és az ebből adódó bizonytalanság főleg az egymással szoros együttműködésre törekvő országok integrációját zavarja. A tagországok valutáinak egymás közti gyakori árfolyam-ingadozása az integrációs intézmények az integrációs intézmények működését nehezíti, és bizonytalanná teszi bármilyen, integrációs

8

szintű projekt jövőbeli feltételeit, ezzel életképességét, így magasabb szinten az egész integráció értelmét kérdőjelezik meg. Ezen kívül külgazdasági szempontból is nehézséget jelent. Az EU országok erősebb gazdaságpolitikai koordinációja és nagyobb árfolyamstabilitásának növelése elősegítette egy magasabb integrációs fokra való eljutást, ezen kívül pedig növeli Európa szerepét a világ pénzügyi rendszerében. A rögzített árfolyamok a kereskedelem bővülését is elősegíti. A gazdaságpolitikán belül egyedül a fiskális politika maradt tagállami hatáskörben. A fiskális vagy költségvetési politika, amely az állam bevételeit és kiadásait szabályozza; valamint azok az intézkedések, amelyek a piacok, így például az áru-, a munka- és a tőkepiac működéséhez kapcsolódnak az államok hatáskörében maradnak. A tagállamok saját gazdaságpolitikát folytatnak. Az adóikról és kiadásaikról döntési szabadságukat azonban korlátozza a szerződésben, valamint a stabilitási és növekedési paktumban lefektetett szabályok. Ezek a szabályok határt szabnak a költségvetési hiánynak és az államadósságnak, hogy ez által biztosítsák az államháztartás egyensúlyát. A tagállamok együttműködnek a növekedési és munkahely-teremtési kezdeményezés keretében is. A Miniszterek Tanácsa és a Bizottság folyamatosan ellenőrzi a tagállamok intézkedéseit és teljesítményét, valamint a Szerződés és a stabilitási és növekedési paktum előírásainak betartását.1 Az Unió közösségi politikája több pilléren keresztül valósul meg, ezek a közösségi döntéshozatal hatáskörét. Az első pillérben a döntések itt úgynevezett közösségi döntéshozatallal születnek, azaz az Unió közös, szupranacionális intézményei (Európai Bizottság, Európai Parlament) illetékességi körébe tartoznak. Az első pillér magában foglalja mindazt, amit Maastricht előtt Európai Közösségek (többes számban) közös névvel illettek: az ESZAK-ot, az Euratomot, az EGK-t, a vámuniót, az egységes belső piacot, a közös politikákat, és a gazdasági és monetáris uniót. Az Unió tehát az egyes politikák közelítésével szeretné elérni egy minél magasabb integrációs fok elérését, ennek megvalósítása érdekében az EU kidolgozta a hatáskörei között az egyes területek, melyek szempontjából megoszlanak az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó, az EU és a tagállamok között megosztott hatáskörök, valamint a nemzeti hatáskörök. 1

Gazdasági kormányzás az Európai Unióban Aláírás dátuma: 2007. július 10. Hatálybalépés dátuma: 2007. július 10.

9

Kizárólagos EU-kompetenciába tartozik –vagyis mikor csak EU szinten születhet joganyag – a pénzügyi politika (az eurózóna államai számára), a külkereskedelem, a vámunió, a tengermegőrzés, az egységes piac zavartalan működéséhez szükséges versenypolitikai jogalkotás, valamint olyan nemzetközi szerződések megkötése, amelyek valamilyen belső uniós politikából fakadnak. Közös hatáskörbe tartozik - EU-szinten és nemzetállami szinten is történhet jogalkotás belső piac, bel- és igazságügy, mezőgazdaság és halászat, szállítás, energia, a szociálpolitika egyes részei, gazdasági, szociális és területi kohézió, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, uniós közegészségügy, kutatás, űrkutatás, humanitárius segítségnyújtás. A tovább területek állami hatáskörbe tartoznak és az Unió csak javaslatokat, ajánlásokat fogalmaz meg e politikákkal szemben. Az ipar, az egészségvédelem, az oktatás, a sport, a kultúra, valamint a turizmus területein, a gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai koordináció a tagországok közötti egyeztetésére szorítkozik. A közös kül- és biztonságpolitikára nézve az Unió egységes álláspontot irányelvek formájában dolgozott ki és ez az országok számára nem kötelező érvényű ugyan, de alkalmazásuk célszerű. Az egyes politikák hatásköre pontosan meghatározott, bár jelenleg az Unió csak a monetáris politika szempontjából használ nemzetek feletti intézményeket, több más területen is szorosabb együttműködésre törekszik. Csak olyan integráció tekinthető tartósnak, amely egyben politikai közeledéssel is jár. A történelem folyamán bebizonyosodott, hogy csak az olyan integrációs együttműködés volt hosszútávú, amely nem állt meg a monetáris politika közelítésénél, hanem a politikai integrációt is kialakított (német egyesülés – német márka, svájci kantonok – svájci frank, olasz monetáris egyesülés, Egyesült Államokhoz csatlakozó államok). (Bácskai, 2006.)

1.3. Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió alapját adó elméletek „A Közösség feladata az, hogy a közös piac és egy Gazdasági és Monetáris Unió megteremtése által, valamint a közös politikák és tevékenységek végrehajtásával az egész Közösségben előmozdítsa: • a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését; • a magas szintű foglalkoztatottságot és szociális védelmet;

10

• a fenntartható és nem inflációgerjesztő növekedést; • a magas szintű versenyképességet; • a gazdasági teljesítmények konvergenciáját; • a környezetminőség magas fokú védelmét és annak javítását; • az életszínvonal és életminőség emelését; • a gazdasági és társadalmi kohéziót, valamint • a tagállamok közötti szolidaritást.” (Losoncz, 2005.) A Közösség stabilitás és növekedésorientált gazdaságpolitikát folytat, amelynek legfontosabb tényezői a gazdasági egyensúly, az alacsony infláció, a magas szintű foglalkoztatás, valamint a gazdasági növekedés. Ilyen jellegű gazdaságpolitika a fejlettséget feltételez, mivel a külső és belső egyensúly elsőbbsége mellett kívánja fenntartani a folyamatos növekedést, míg a fejlődő gazdaságok számára az elsődleges a növekedés, amelyet olykor a stabilitás rovására valósít meg. A pénzügyi integráció növeli a gazdaság növekedési potenciálját. Az övezet pénzügyi integráltságának fokozásával bruttó hazai termék övezeti szintű növekedése várható, mivel a

gazdasági

szereplők

annál

jobban

ki

tudják

használni

többek

között

a

méretgazdaságosságból származó előnyöket. A háztartások számára pedig a verseny hatására

alacsonyabb

áron

lesznek

elérhetőek

a

termékek

és

szolgáltatások.

(http://www.ecb.int/... ei_009.hu.html) Természetesen nehéz olyan gazdasági rendszert vagy együttműködési formát találni, amely minden államnak tökéletesen megfelel. Az Unió olyan kritériumukat igyekezett kidolgozni, amellyel az egyes országok fejlettségi szintje, ezzel együtt érdeke közel kerül egymáshoz. Ezt azonban nem sikerült tökéletesen megvalósítani. Az Európai Uniós tagság egyben azt is jelenti, hogy a piaci szereplők is az egységes európai piacon versenyeznek. Az unió már megalakulásától kezdve nagy hangsúlyt fektetett az egyenlő versenyfeltételek kialakítására. Olyan hatékony egységes gazdaságpolitika létrehozása volt szükség, amely a közös piac a lehető leghatékonyabb működését segíti elő. Az 1986-ban létrehozott vámunióban a kereskedelmi korlátozások leépítésére fektette a hangsúlyt. Emellett azonban az árfolyam-bizonytalanság sem kedvezett a szabad kereskedelemnek, mivel az árfolyamkockázatok kivédése szintén sokba került a kereskedők

11

számára. (Krugman 2003) Az árfolyam-ingadozások elkerülésével kiszámítható gazdasági környezet hozható létre a piaci szereplők számára. Az árak összehasonlíthatósága versenyfokozó hatású, amely segíti az alacsony árszint fenntartását és az árkülönbségek mérséklését. A monetáris gazdaságfilozófia szerint árstabilitás kedvezően befolyásolja a tagországok gazdasági teljesítményét. Az infláció a gazdasági egységek számára ugyanis folyamatosan növeli a költségszintjét. Számítások szerint egy 10 % körüli infláció a GDP kb. 0,4 %-ának megfelelő veszteséget jelent. (Lőrinczné 2001) Az integráció mélyülése ráadásul a finanszírozási és befektetési lehetőségek javításához is hozzájárult. Az árfolyambizonytalanság megszűntetésének alapgondolata hozta létre az európai árfolyammechanizmust (ERM) és vezetett később a monetáris unió létrehozásáig. A monetáris unió alapját képező elmélet atyja Mundell, aki az optimális valutaövezet elmélete miatt közgazdasági Nobel-díjat kapott. A különböző árfolyamrendszerek megválasztásánál azoknak az országoknak érdemes rögzíteniük az árfolyamaikat, amelyek a nemzetközi áru- és tényezőmozgásokon keresztül erősen integráltak. Ez a feltétel azonban nem elégséges ahhoz, hogy a valutaövezetet létrehozni kívánó országoknak számára a valutaövezet tényleg optimális lesz. Arra a kérdésre, hogy az Európai Unió mennyire tekinthető optimális valutaövezetnek, három

feltételt

kell

megvizsgálni.

Az

első

feltétel

az

asszimetrikus

sokkok

bekövetkezésének esélye. Ez a gazdasági szerkezet - különösen a gyártott terméktípusok hasonlóságától függ, a többi eurózónabeli állammal folytatott kereskedelem azonban megkönnyíti az alkalmazkodást. Mivel az eurózóna országainak termelési szerkezete nem különbözik lényegesen, valamint az iparágakon belüli kereskedelem volumene is magas, így ez a szemport teljesülni látszik, bár nem egyértelmű, hogy elég egységes-e az áru és tényezőpiaca, az optimális valutaövezet létrehozásához. (Tarafás, 1994) A második feltétel a költségvetési föderalizmus, olyan pénz-átcsoportosítást jelent, amely az egészséges gazdasági növekedést mutató tagországoktól gazdasági erőforrásokat csoportosít át azokhoz, akik a gazdasági visszaeséssel szembesülnek. Az Unió adóztatási jogosítványa szonban ezt csak nagyon kis mértékben teszi lehetővé. Az ilyen transzferek megvalósulását a Maastrichti Szerződés is korlátozza azzal, hogy a tagországok költségvetési deficitjét a GDP 3%-ában korlátozza, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely középtávon zéró költségvetési deficitet céloz meg és 3%-nál magasabb 12

deficit csak akkor képzelhető el szankciók nélkül, amennyiben a tagországban a depresszió súlyos, azaz a GDP csökkenése meghaladja a 2%-ot. Mundell optimális valutaövezet elméletét követő gazdaságpolitika arra törekszik, hogy magas szinten tartsa a foglalkoztatottságot, és egyidejűleg meggátolja az infláció felgyorsulását. Egy gazdaságban ugyanis a munkanélküliség csökkentése az infláció felgyorsulásával jár – a Phillips görbe szerint, illetve az antiinflációs politika alkalmazásával a munkanélküliség súlyosbodik. Mundell elmélete szerint azonban, amennyiben egy tevékenység egy országban koncentrálódik így, ha több gazdaság közül egy termékből túlkínálat van, míg a másikból pedig túlkereslet, annak a terméknek az előállítóit, amelyből az adott országban túlkínálat van, elbocsátják, míg a másik országban pont rájuk van szükség. Így a munkaerő áttelepülésével a munkanélküliség is megszűnik és az infláció is alacsonyan marad. A harmadik feltétel szerint tehát a valutaövezet tehát a termelési tényezők nagyfokú mobilitása esetén hatékony. Az Unión belüli munkaerőmobilitás korlátozott, amelyhez a kormányzati szabályozások is hozzájárulnak. Néhány ország előírása ugyanis a munkanélküliségi segélyt lakcímhez köti, így hátráltatva a másik országba való munkakeresést. Az Unió korántsem nevezhető optimális valutaövezetnek, ugyanakkor folyamatos reformokkal – 1992-es gazdasági liberalizációt elősegítő reform – törekednek minél jobban közelíteni azt. Az Alkotmány szintén ezt a törekvést segíti elő – a jogszabályok egyesítésével és összegzésével, valamint az egyes területeken megfogalmazott irányelvek is a minél több területen megcélzó közeledést irányozzák. Az árfolyam-koordináció csak akkor lehet sikeres, ha a reál és nominális konvergencia követelménye nem mond ellen egymásnak. Az EMS rendszer bevezetésének célja, hogy a jegybankok

tudatos

együttműködésével

kiküszöböljék

a

nemzetközi

gazdasági

kapcsolatokat zavaró árfolyam-ingadozásokat. Az integrációban részt vevő országoknak saját stabilizációs rendszert kellett kialakítaniuk, ezért vállalták a közös árfolyamrendszert, amely által teljesen ki lehetett küszöbölni az árfolyam-ingadozásokat.

13

1.4. Konvergencia-kritériumok A kritériumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok gazdaságának, illetve gazdaságpolitikáinak egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy monetáris unióhoz feltétlenül szükségesek. A konvergencia kritériumok szerepe abban áll, hogy az eurózónához csatlakozni kívánó országok ne veszélyeztessék az övezet hosszútávú stabilitását. Az övezet célja a gazdasági és monetáris politikák hatékony összehangolásának fokozása, a közösségi stratégiák megerősítése révén, így a kritériumok teljesítése bizonyítékként szolgál együttműködés képességére, valamint a Gazdasági és Monetáris Unió

alapját

meghatározó

célkitűzések

–

gazdasági

stabilitás,

kiszámítható

gazdaságpolitika – teljesítésének képességére. A konvergencia-kritériumok meghatározását hosszas vita kísérte. A vita egyrészt a konvergencia megindítására vonatkozott, másrészt azt kifogásolták, hogy a maastrichti szerződés csak nominális változókat ad meg. A kritériumok fő kérdése, hogy ezek mennyiben segítették az euróövezet létrehozó tagállamok konvergenciáját. A konvergencia kritériumok meghatározásánál figyelembe vették, hogy a dezinfláció nem kizárólag a monetáris

politika

hatásköre,

hanem

a

monetáris

valamint

fiskális

politika

összehangolásakor lehet eredményes. Az évek során erősödött a tagországok konvergenciája. A nemzeti inflációs ráták, a hosszúlejáratú kamatok és az árfolyam-stabilitás terén az EMU-ba igyekvő gazdaságok jelentősen közeledtek egymáshoz. E kritériumok betartásával erőteljes konvergencia következett be az EMU-t alkotó államok körében az euró bevezetése előtt. A legjelentősebb teljesítményt Írország, Portugália, Spanyolország, valamint Görögország példája mutatta fel. Ezek az országok ugyanis relatíve nagy jövedelemszint-különbséggel léptek be az Európai Közösségbe. A négy tagország nagyon eltérő makrogazdasági helyzetből indult a kilencvenes évek elején. Az EMU-t közvetlenül megelőző időszakban mindegyik tagországban az EU átlagára mérséklődött az infláció. A konvergencia sikerességében jelentős szerepet játszott a euróövezet-részvétel perspektívája, amely alakította pozitívan a várakozásokat, így segítve gazdaságpolitika eredményességét. (Horváth-Szalay 2001)

14

1. diagram

Az új tagországok szoros integrációban vannak az unióval, kereskedelmük döntő többsége az Unióval zajlik. Nyitott és liberalizált gazdaságok révén az árfolyamstabilizáláson kívül elengedhetetlen számukra, hogy ugyanazt a monetáris és költségvetési pályát kövessék, mint legfontosabb partnerük. A konvergencia-kritériumok monetáris és fiskális politika alakulásának jól mérhető jellemzőinek elvárt értékét adják meg: a) Az magas fokú árstabilitás elérése, amely mérőszámokkal kifejezve azt jelenti, hogy a monetáris unióba való belépést megelőző egy évben az inflációs ráta legfeljebb 1,5 százalékponttal múlhatja felül az EU legalacsonyabb inflációs rátát felmutató három országának számtani átlagát. Amennyiben egy alacsony és egy magas inflációjú ország monetáris unióra lép, a közös központi bank feltehetően az országok preferenciáinak átlagát fogja tükrözni, így az infláció is egy átlagos szinten alakul. A korábban alacsonyabb inflációval bíró ország ezzel veszít, hiszen magasabb inflációt kénytelen elfogadni ugyanakkora munkanélküliség mellett, tehát számára ez a kimenet nem kívánatos. A kritériumok azt hivatottak biztosítani, hogy a közös valutát alacsony és ellenőrzött infláció mellett valósítsák meg és a csak azok juthassanak be az unióba, akik bizonyítják, hogy ugyanúgy törekszenek alacsony infláció elérésére, mint a legalacsonyabb inflációjú ország. b) A kormányzat pénzügyi helyzetének fenntarthatósága a protokoll értelmezése szerint a túlzott deficit elkerülését jelenti. A monetáris unióba való belépést megelőző egy évben az államháztartás folyó deficitje nem haladhatja meg a GDP 3%-át, a bruttó államadósság

15

pedig nem lehet több a GDP 60%-ánál. Egy nagy adósságállománnyal rendelkező ország esetében nagy a kísértés a piaci szereplők által nem várt infláció generálására, ezzel a hosszú lejáratú adósság reálértéke, melynek névleges kamatát a korábbi információkra épülő inflációs várakozások figyelembevételével előre rögzítették, csökken. Ez a stratégia rövid távon csábítóan hat ugyan, hosszú távon azonban nagy költségekkel jár és nem szűnteti meg a probléma okát. c) A kamat-stabilitás megtartása mellett biztosítani kell, hogy az átlagos nominális hosszú lejáratú kamatláb legfeljebb két százalékponttal haladja meg az infláció szempontjából legjobban teljesítő három ország kamatlábát. A kamatláb-konvergencia megkövetelése annak a lehetőségnek a kizárását szolgálja, hogy az EMU létrejöttekor ne váltsanak ki jelentős tőkemozgásokat a fennálló nagy kamatkülönbségek miatt realizálható nagy nyereség-lehetőségek d) Az országnak legalább két éven keresztül részt kell vennie az Európai monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában (azaz ERM II-ben, amivel alább részletesen foglalkozom), anélkül, hogy bármely tagországgal szemben leértékelődne az árfolyama. Az árfolyam-kritérium előírásának célja, hogy a belépést megelőzően a tagállamok ne használják az árfolyamok versenyelőny szerzésére. Másrészt saját külgazdasági érdekük is azt diktálja, hogy az euróhoz viszonyított árfolyamuk minél kiegyensúlyozottabb pályát mutasson. A konvergencia-kritériumok egy stabil egyensúlyban lévő gazdaság alapját adják meg. A kritériumok teljesítése által az ország nagyobb stabilitása által nem jelent kockázati tényezőt az eurózóna többi tagállama számára és a mutatók tartós és együttes teljesítésével bebizonyítja szándékát és képességét a többi állam gazdaságpolitikai céljaival egyező monetáris, valamint fiskális politika folytatására.

1.4. Az ERM II árfolyamrendszer Az újonnan csatlakozott országokat az ERM II mechanizmus készíti fel a rögzített árfolyam-politikára. Az ERM II-ben – egy felől az euróövezeti gazdasági és pénzügyminiszterek, valamint az EKB elnöke, más felől az érintett, euróövezeten kívüli EU- tagállam pénzügyminisztere és jegybankelnöke közötti megállapodás alapján – a mechanizmusban részt vevő valuta középárfolyama az euróhoz van rögzítve. Az ERM II 16

normál ingadozási sávja ± 15 százalék, de ennél szűkebb ingadozási sáv is alkalmazható. Az árfolyamra vonatkozó konvergencia kritérium ennél szigorúbb, mivel a nominál árfolyam a központi árfolyamnál legfeljebb 2,25 százalékkal lehet leértékeltebb és ennél nagyobb mértékű felértékelődés sem megengedett. Sávon belül igénybe lehet venni az Európai Központi Bank segítségét. Azonban az ERM II megköveteli a konzistens gazdaságpolitika

alkalmazását

és

a

makroökonómiai

stabilitást.

Az

ERM

II

leghangsúlyosabb szerepe abban áll, hogy az országnak stabilizálnia kell az árfolyamát és a gazdaságát. Ez a stabilitás segíti az országok gazdasági konvergenciáját a fejlett EU-s országok szintjéhez való felzárkózást. Az ERM II az euró bevezetésének előszobája, amely több cél elérését is támogatja: a maastrichti kritériumok felé való konvergenciát, az árfolyam stabilitásának tesztelését a különböző piaci folyamatok. Így a leendő tagállamok számára a közös mechanizmusok, a szoros valutáris kapcsolatok, az árfolyam-politikák összehangolása valutájuk árfolyamstabilitását biztosítja. Elsődleges szerepe, hogy a stabilitás és konvergencia előmozdítására hivatott gazdaságpolitika megszilárdításának eszközeként szolgáljon. A rendszer végső soron biztonságot és stabilitást ad a tagjelölt számára csökkentve spekulatív tőketámogatásokat. Az ERM II rendszer a kiigazíthatóan rögzített és a flexibilis árfolyamrendszerek speciális keveréke. A kiigazíthatóság a sávközép módosítására irányul a tagság során, a kiigazítás azonban nem helyettesítheti a megfelelő gazdaságpolitikai, monetáris és fiskális kiigazítást. A két év számítása pedig bármikor újraindulhat. A rögzítés pedig abban áll, hogy a Központi Bank megszabja a maximálisan tolerálható árfolyam-kilengéseket, ez a spekulációt is kiküszöböli, amennyiben a tagállam nem tölt el túl hosszú időt (4-5 év) a rendszerben. A rendszer alapeleme az árfolyam pontos meghatározása. Ez két szempontból is fontos, egyrészt várhatóan ez az árfolyam fog a végleges rögzítés alapjául szolgálni, másrészt pedig az ERM tagként töltött időszakban ez egy nominális horgonyként szolgál. A kritériumok alapja, hogy a csatlakozni kívánó országoknak már az euró bevezetése előtt is olyan megkötéseket kell alkalmazniuk, ami monetáris politikájukat közös érdek szerint rendezi. A monetáris politika közös érdek szerinti alakítása központi tényezője az

17

ERM II-nek, ez a közös érdek pedig a valuta leértékeléstől való tartózkodást jelenti, ezen kívül védi a csatlakozni kívánókat az esetleges valutaválságtól és a spekulációtól. Az ERM II rendszerben való részvétel azonban nem elsősorban a csalatkozó államok egymás közötti, hanem az eurózóna tagjai és a csatlakozni kívánó országok érdekeinek összehangolását célozta meg. A rendszerben való tartós részvételi képesség a tagországok számára megadja azt a biztosítékot, hogy a csatlakozni kívánó országok nem veszélyeztetik az eurózóna stabilitását, azzal, hogy nem tudják a gazdasági stabilitásukat hosszútávon fenntartani. Az Unió részéről felmerülő elvárások azt a szemléletet tükrözik, hogy nyitott és liberalizált gazdaságok esetén az árfolyam-stabilizálás elengedhetetlen feltétele, hogy az ország ugyanazt a monetáris és fiskális pályát kövesse, mint legfontosabb partnerei. (Wisniewski 2005) Az euróval szembeni árfolyam-stabilitás tulajdonképpen nem csupán az EU

szempontjából

fontos

kritérium.

Mivel

az

újonnan

csatlakozott

országok

külkereskedelmének 2/3-a már a kedvezőbb kereskedelmi feltételek létrejötte előtt is az EU-val bonyolódik, ezért az EMU-ba belépni szándékozó országok elemi érdeke az árfolyam-ingadozások mérséklése. Az árfolyamkülönbségek csökkenésével a vállalkozói kör és a lakosság az övezeten belül mentesül az átváltási költségek alól, amely megtakarítást eredményez számukra, vagy legalábbis olcsóbbá teszi az Unió többi tagállama felé irányuló ügyleteket. Az árfolyam-ingadozások a gazdasági szereplőket arra késztették, hogy fedezzék az árfolyam-ingadozásokból adódó kedvezőtlen hatásokat, veszteségeket. A vállalkozói réteg – az átváltási költségeken túlmenően eme stabilitással – a kockázatkezelés költségeit is megtakaríthatja, így lényegében ugyanazokat a feltételeket élvezheti az övezeten belüli ügyleteknél, mint a belföldieknél.

18

2. MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETE ÉS GAZDASÁGPOLITIKÁJA Az

alábbiakban

azt

vizsgálom

meg,

hogy

Magyarország

számára

milyen

gazdaságpolitikai kihívásokkal az euró átvételéhez vezető út, valamint a világpiaci folyamatokhoz való alkalmazkodás és áttekintem hazánk számára az integráció jelentőségét.

2.1. Gazdasági kihívások Magyarországon a felzárkózás tükrében A magyar gazdaság számára nagy kihívást jelentett a rendszerváltás utáni kereskedelmi liberalizáció, a piaci törvényeknek való megfelelés képessége valamint az átalakulást legsimábban és legrövidebb idő alatt vigye véghez. A kilencvenes évektől Magyarország számára az elsődleges feladat az Unióhoz való csatlakozás és ehhez a mihamarabbi felzárkózás teljesítése volt. A magyar gazdaság szerkezetében a 90-es években nagy változások következetek be. A rendszerváltás néhány év alatt gyökeresen átrendezte a gazdasági kapcsolatrendszereket, a munkamegosztási viszonyokat és a piacai szereplők viselkedését. A magyar vállalkozók amikor a kilencvenes évek elején szinte egyik pillanatról a másikra szembetalálták magukat a piacgazdasági verseny-követelményekkel egyértelművé vált számukra, hogy áruik eladhatatlannak minősülnek a globális piacon. Ennek oka egyrészt a minőségi megfelelés hiány, másrészt pedig rubel konvertibilitás-hiánya miatt az általuk termelt áruk árának meghatározhatatlansága - többek közt épp az alacsony minőség és a nem a tényleges szükségletekre alapuló választék miatt. Nagy változás elsősorban az ipari szektorban következett be, ahol mind a termékszerkezet, mind pedig a tulajdonosi szerkezet jelentős mértékben megváltozott. A KGST egy zárt piac volt és a tagállamok egymást közt kereskedelmet kormányközi szinten partnerenként külön-külön rögzítették egy előirányzott tervben, részletesen meghatározva a szállítandó áruk körét, volumenét, és árát is. Így az országok között egyfajta munkamegosztás volt megfigyelhető. A szovjet blokk fennállása során mindvégig az önellátásra törekedett, azaz hogy a keletkező szükségleteket belső termelésből fedezzék. Magyarország például a Szovjetunióból származó nyersanyagokért és energiahordozókért

19

iparcikkekkel és élelmiszerekkel fizetett – ezek túlnyomó része azonban a világpiacon nem, vagy csak sokkal rosszabb feltételekkel lett volna értékesíthető. A szerkezeti változások az importigényesség felé tolták a gazdaságot, ezáltal átalakultak a külkereskedelmi kapcsolataink. A legfőbb kereskedelmi partnerünkké az Unió vált. Az Európai Unióhoz történő mielőbbi csatlakozáshoz a magyar gazdaságnak több különböző követelménynek kell eleget tennie: egy egészséges, stabil, tartós fejlődési pályán lévő gazdaság képes csak az Unió által támasztott kritériumokat teljesíteni. Az ország által megfogalmazott gazdasági tervnek hitelesnek kell lennie, tehát a piac szereplői számára kiszámítható, átlátható és ezáltal elfogadtató. Magyarország számára a rendszerváltás során az elsődleges feladat a piacgazdaság intézményeinek kiépítése volt, mivel a működő piacgazdaság megléte előfeltétel volt az Uniós csatlakozáshoz. Ezen belül pedig a gazdaságpolitikájának célja az euró-övezettel való gazdasági konvergencia mielőbbi elérése. Ehhez tartozott a privatizáció, a magántulajdon szerepének uralkodóvá válása; az árak, bérek, a külkereskedelem, ezen kívül a tőkemozgások, kamatok, valamint a vállalatalapítás liberalizálása; a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez szükséges szabályrendszer kidolgozása, ezek teljesítésének ellenőrzésére szervezetek létrehozása. Megindult az alkalmazkodás az Európai Unió normarendszeréhez, amit segített a magyar ipari áruk előtti piaci korlátok gyors ütemű felszámolása és a jelentős mértékű külföldi tőkebeáramlás.

2.2. Hazánk függősége a környező államoktól 2.2.1. Integráció és globalizáció Hazánk gazdasága nemzetközi összehasonlításban kifejezetten nyitottnak számít. Az ország főleg természetes erőforrásai szűkössége, geopolitikai helyzete miatt sem teheti meg, hogy bezárkózik. Kis belső piaccal rendelkező országról révén szó szükséges számára a világkereskedelmi integrálódás, hiszen másképp nem tudna elegendő energiához, nyersanyaghoz jutni. A fizetési mérleg fenntartásához meghatározó jelentőséggel bír az export-áruk mennyisége, ami Magyarországon nagyrészt eléggé importigényes.

20

2. diagram

Magyarország nyitottsága

160

milliár Ft (folyó áron)

140 120

IM/GDP

100

EX/GDP

80

NYITOTTSÁG

60 40 20

év

20 06

20 04

20 02

20 00

19 98

19 96

19 94

19 92

19 90

0

Forrás: KSH, saját számítások

Magyarországon az export, import mennyisége az évek során együtt mozgott. Az import azonban folyamatosan meghaladta az exportot. Ezzel az ország a külkereskedelmi mérlegben folyamatosan deficitet halmozott fel. 1992-ben volt a legrosszabb helyzet, amikor a behozatal 29,47%-kal meghaladta a kivitelt. Nyugat-Európában ekkor ugyanis kiéleződött recesszió, valamint ehhez hozzájárult az átalakulási válság és a szigorú csődtörvény együttes hatása. Ez a magas arány a piacgazdaságra való átállásnak volt köszönhető, majd 1992 és 1996 között javult, később azonban 2000-ig újra romlott. 2001 után fokozatosan csökkent a különbség a két mérőszám között, 2006-ra pedig már 3,91%-ra csökkent. Külgazdasági szempontból egy állam célja, hogy az export/import arány minél jobban közelítse és kiegyenlítse egymást, magas külkereskedelmi deficit felhalmozásának elkerülése érdekében. Magyarország számára azonban különösen kényes kérdés a folyó fizetési mérleg egyenlege, mivel az évek folyamán nagyon magas deficitet halmozott fel és az import bővülése idén 0,2%-kal meghaladta a kivitelt.

21

3. diagram

Az összes magyar export eloszlása országcsoportok szerint (2003-2006)

m illiá r d F t ( f o ly ó á o n )

18 000

Összesen

16 000 14 000

EU–15

12 000 10 000

új EU– tagok

8 000 6 000 4 000

Európai Unión kivüli országok

2 000 0 2003

2004

2005 é ve k

2006

Forrás: KSH

Az összes magyar export több, mint 60%-a az EU 15 országa felé irányul, bár a részarány az utóbbi években csökkent és az új EU tagok felé terelődött. A jelenlegi EU tagországok aránya összesen közel 80%-os volt. 2006-ra ugyanaz előző évhez képest 2%-kal 74,26%-ra csökkent, az arány még így is jelentős. Az importban is hasonló arányok figyelhetők meg, Bár az importban az Unión kívüli országok arány magasabb, mint az exportban. Ennek oka a magas energiahordozóimportban rejlik. Az új uniós tagállamok aránya itt is növekedett a 15 EU-s ország rovására. Az importunk 70%-a az EU-ból származik. 2007. első három negyedévében folytatódott a külkereskedelmi forgalom erőteljes emelkedése. Románia és Bulgária csatlakozásával az EU országok részaránya a kivitelben 81,7, a behozatalban 69 százalékra emelkedett. Tovább is erőteljesen nő a kivitel az EU új tagállamaiba (35,2%-kal), ezen belül első sorban a gépek, gépi berendezések exportja. A Bulgáriába irányuló exportunk 40,5%-kal nőtt.

22

4. diagram

A z ös s z es m a gya r i m port el os z l á s a ors z á gcs oport oként (2 0 0 3 -2 0 0 6 )

18 000 m illiár d Ft ( f o ly ó ár o n )

16 000

Összesen

14 000 12 000

EU–15

10 000 8 000

új EU– tagok

6 000 4 000

Európai Unión kivüli országok

2 000 0 2003

2004

2005

2006

évek

Forrás: KSH

Magyarország kereskedelmének meghatározó többsége már korábban is az Uniós tagállamok felé irányult, bár a régi tagok felől a kereskedelem egy része az új tagok felé terelődött, az arány így is nagyon magas. A közös valuta bevezetése segíthet a kereskedelem volumenének növekedését, azzal, hogy a vállalkozóknak nem kell az árfolyam-ingadozástól tartaniuk, így költségeket spórolnak meg. Egy gazdaság nyitottságát az jelzi a gazdasági teljesítményé alapján a külpiaci értékesítés és a belpiaci fogyasztás arányát. A neoliberális nézetrendszer szerint a gazdasági nyitottság önmagában érték, minél nyitottabb egy gazdaság, annál fejlettebb. Az alábbi diagramon látható Magyarország nyitottságának bővülése az elmúlt 16 évben. 2000-ben a nyitottság meghaladta a 100%-ot, és 2002-es visszaesés kivételével folyamatosan nő. A világgazdasági nyitottság tulajdonképpen egy ország globalizáltságának a fokát jelenti. Egy ország az exportja növelésével, illetve a külföldi tőke becsalogatásával egyaránt a globalizáltságát növeli. Több példa áll előttünk, miért is érdemes egy országnak a gazdasági nyitottságát növelnie. Az elméleti oldalt tekintve az ország annál könnyebben tud olcsó importhoz jutni, annál egyszerűbben tudja saját termékeit a világpiacon értékesíteni, a külföldi tőke pedig annál szívesebben fektet be az országba, minél nyitottabb. A gazdasági nyitottság fokozását választotta Írország, ami függetlenné válása után még szinte évekig teljes mértékben 23

Angliától függött. Majd nemcsak negyed évszázaddal csatlakozása után nemcsak elérte a többi uniós tagállam szintjét, hanem az Unió négy legfejletlenebb országa közé került és sok tekintetben sikerült is átlagukat meghaladnia. Az ír gazdaságpolitika második világháborút követő másfél évtized során az alapvetően protekcionista volt, saját piacát védelmezte a külső gazdasági szereplők ellen. A politikai vezetés azonban felismerte, hogy a nyitott országok gyorsabban növekednek, mint azok, amelyek elzárják magukat a világ többi részétől, így az 1958-as ír Fehér Könyv alapvető célként tűzte ki a szabadkereskedelmet és a liberalizációt. Írország az ezredfordulóra a legnyitottabb országok közé tartozott, nyitottsági mutatói. Ma Írország külkereskedelme a GDP-jének a 150%-át teszi ki. (Hajós, 2006) Magyarország számára tehát előnyös az integráció. Hazánk legfontosabb külpiaca az EU, illetve földrajzi és történeti szempontból közvetlen kapcsolatunk van Csehországgal, Szlovákiával, Lengyelországgal, valamint a többi szovjet utódállammal. (Kozma, 2004) Az Európai Uniós csatlakozás mind az Uniós, mind pedig a visegrádi országokkal való kapcsolatunkat erősíti, mivel így erősebb gazdasági kapcsolatokat tudunk kialakítani legfontosabb partnereinkkel. 2.2.2. Tőkepiaci nyitás szükségessége Magyarország

tőkepiacát

a

teljesen

megnyitotta.

A

2001-es

jegybanktörvény

bevezetésével megtörtént a forint teljes konvertibilitásának megvalósítása. 70 év eltelte után teljes mértékben megszűntek a magyar fizetőeszközt érintő korlátozások. A pénzpiaci nyitottság előkövetelmény az OECD-be, ezáltal pedig az Európai Unióba való belépéshez is. Ezen túl azonban az ország érdeke is, hiszen a pénzpiaci nyitottság azonban szükséges, hiszen csak azoknak az országoknak vannak alternatív lehetőségei a nemzetközi pénzpiacokon, amelyek gazdaságpolitikája nem távolodik el túlságosan attól a pályától, amelyet maga a nemzetközi pénzügyi szektor jelöl ki. Azok az országok ugyanis, amelyek szembefordultak a nemzetközi pénzvilággal, magas árat fizetnek ezért. A tőke menekülése, a külföldi befektetők egy részének kivonulása - ezzel együtt a „forró pénz” eltűnése a gazdaságból, a nemzetközi kölcsönfelvétel kamatának magasabb szintje és egyéb feltételeinek rosszabbodása, valamint a nemzetközi pénzügyi szervezetek által kimondott szankciók lehetséges következmények gazdaságilag összeroppanthatnak kisebb, gyengébb államokat. (Simai 2005.) 24

Az állami támogatások csökkentése, a kereskedelem megnyitása, a vámok és szubvenciók leépítése mind a kereskedelem liberalizálását, ezen keresztül pedig a verseny fokozását jelenti. Eltekintve attól, hogy a nagyvállalatok globális szinten optimalizálják termelési költségeiket –az emberi tényezőt igénylő munkát az olcsó, alacsony bérigényű területekre helyezik – az innováció – ami pedig elég költségigényes - egyre fontosabb szerepet játszik. Egy gazdaság sem képes minden fejlesztést, vagy gazdasági pangást a saját erőforrásaiból fedezni, így időről-időre szüksége van hitelfelvételre. Hitelkapcsolatok hiányában a jövőbeli fogyasztását alacsony relatív áron szükséges értékelnie, ami számára magas reálkamatlábat jelent. Így nincs olyan gazdaság, amelynek időről-időre ne lenne szüksége hitelfelvételre. A nagyobb pénz- és tőkemobilitás azonban korlátozhatja és gyengíti a kormányok mozgáskörét és a nemzeti monetáris politikák eszköztárának hatékonyságát. Mundell és Fleming (hivatkozás) lehetetlen „szentháromság” (impossible trinity) elmélete szerint a háromszög csúcsain lévő célok közül egyszerre csak kettő teljesülhet. Magyarország szemszögéből a liberalizált tőkepiacok megléte előfeltétel volt az EU így önálló monetáris politika követése mellett a forint árfolyamának stabilitása nem garantált A jegybanki alapkamat megállapításakor ugyanakkor alkalmazkodni kényszerül a külső fejlemények által vezérelt tőkemozgások nyomására akkor is, ha egyébként a belföldi hatások miatt a szigorítást tartaná megfelelőnek. 5. diagram

25

A globalizáció korában egyre fontosabb egy ország számára az integrálódás. A kis, nyitott gazdaságok fejlődése ugyanis nagyban függ a világgazdasági környezetüktől, mivel a nyitottság miatt a világgazdaságban bekövetkező változások villámgyorsan átgyűrűznek a gazdaságba. Ezáltal az államok érdekeltsége megnőtt a nemzetközi együttműködésben, lehetővé téve a nyitottság számukra is előnyös jellegét.

26

3. DILEMMÁK AZ EURÓ BEVEZETÉSÉVEL KAPCSOLATBAN – NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK 3.1. Az eurózónához nem csatlakozó országok Az Unióhoz csatlakozott államok közül három ország elutasította az euró bevezetését. Anglia és Dánia outputot kapott az eurózónából. A következőkben ennek okait és jelentőségét vizsgálom. Anglia a Maastrichti Szerződés aláírásakor out-put-ot kapott a közös valuta bevezetése alól. Erős a nemzeti identitásának gyökerei messzire nyúlnak vissza. A nehezen kivívott, és már 700 évre visszatekintő parlamentalizmus, valamint a korona szuverenitás jelképe. Az angolok tartanak attól, hogy az eurózónán belül elveszítik a nemzeti szuverenitást, valamint az országuk irányításának szabadságát. Anglia legnagyobb kereskedelmi partnere az Unió, bár nem elhanyagolható az USÁ-val, Kanadával, valamint Japánnal folytatott kereskedelme sem. A közös valuta elutasításában azonban ezen túl közrejátszott a monetáris politikában a német irány túlhangsúlyozása, valamint erősítette, hogy a konzervatívok szerint a közös piac biztosította előnyei nem nőnek majd jelentősen az euró bevezetés által. A szkepticizmusukat alátámasztotta, hogy az ERM árfolyam-mechanizmusát a szétesés fenyegette. (Szilágyi, 2005.), (http://hu.wikipedia.org/..... A1g) A dánok 2000. szeptemberében mondtak nemet az euró bevezetésére. Ennek egyik oka az volt, hogy az euró a dollárral szemben 20 hónap alatt 25%-kot veszített értékéből. A gazdasági, jóléti okokat tekintve attól tartottak, hogy az euró bevezetése a későbbi adó és jóléti szabályozások harmonizációjának egyik lépcsőfoka. A dánok azonban nem akarják lemondani a hagyományosan nagyvonalú, és drága jóléti rendszerüket, nem akarták elveszíteni a kontrollt a saját életük felett. Az emocionális okokat tekintve pedig nem hajlandóak az identitásuk további feladására többek közt az emmigráció terén. A dánok büszke emberek, különösen az identitásukra. A dánok büszkélkedhetnek a legrégibb zászlóval, és a legrégebbi európai monarchiával. A függetlenség esetleges feladása központi kérdéssé vált a nemmel voksolók körében. (Robin Oakley, 2000), (Bo Mikael, 2000)

27

A 2003-as svéd népszavazáskor sem sikerült meggyőzni az embereket az euró bevezetéséről. Bár mindegyik nagyobb politikai párt az euró bevezetése mellett foglalt állást, és nagy cégek is hatalmas összegeket fektettek az „igen”-kampányba, a szavazás a nem voksok többségével zárult. A főbb érvek a szociális jólét veszélyeztetettségének érzése, valamint Svédország az eurózónát meghaladó gazdasági fejlettsége voltak. A svédeknél a nemzeti identitás védelme, mint érv, koránt sem volt olyan jellemző, mint a másik két ország esetében, inkább egyfajta Európától való tartózkodás jellemző. (BBC, 2003), (CNN, 2003) Anglia és Dánia esetében hangsúlyos érv volt a nemzeti szuverenitás és identitás. A jóléti társadalom szociális vívmányainak védelme pedig a svédeknél és a dánoknál volt meghatározó. Egyik ország sem akarja tovább mélyíteni az integrációt az unióval, legalábbis ebben az évtizedben már bizonyosan nem.

3.2. Az integráció jellemzése gazdasági szempontból Az integráció a kritériumok szempontjából is megkérdőjelezhető, mivel ezek szigorát legjobban

szorgalmazó

két

ország

Franciaország

és

Németország

tartósan

és

nagymértékben megsértette. Németország mindvégig a kritériumok szigorát hangsúlyozta, és míg ezek teljesítése érdekében az olaszok, portugálok és spanyolok komoly erőfeszítést tettek, addig a németeknek nem sikerült az államháztartási hiányukat 3% alá csökkenteni. A túlzott deficit eljárás ellene 2006. októberében szűnt meg. Franciaország, mint a másik GMU alapvető szabályait meghatározó ország szintén nem teljesíti teljes körűen a kritériumokat. Franciaországgal szemben 2007. januárjában szűnt meg a 2003 óta tartó túlzott deficit eljárás. (http://ec.europa.eu/economy_finance/...../sgp/edp_list_en.htm) Ahogy az alábbi ábrán látható, hogy az államháztartási hiányra vonatkozó referenciaértéket csak négy ország lépte túl. Németország és Franciaország esetében 2003-2004-ben volt a legnagyobb mértékű a hiány, ekkor Franciaország 1, illetve Németország 1,1%-kel lépte túl az értékhatárt és a következő évben sikerült ezt csökkenteni. Olaszország és Portugália esetében azonban aggasztóbb a helyzet, mivel Olaszország hiánya folyamatosan nő, Portugália hiánya pedig 2004-ről 2005-re 2,7%-kal ugrott meg, bár 2006-ra már csökkenő tendenciát mutat.

28

Az államháztartási hiány a GDP százalé kában

6. diagram 2 1 0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

-1

2006 Németország Franciaország

-2

Olaszország Portugália

-3

Eurózóna (12) Eurózóna (13)

-4

referencia

-5 -6 -7

Forrás: Eurostat

Az alábbi diagramból kitűnik, hogy az eurózóna tagállamai a mai napig sem tudják teljes mértékben teljesíteni az államháztartási hiányra, valamint az államadósságra vonatkozó kritériumot. A Stabilitási és Növekedési Paktum szerint a GDP 60%-át nem haladhatja meg. 2006-ban Ausztriának, Belgiumnak, Hollandiának, Írországnak, Franciaországnak, Németországnak, Spanyolországnak nem sikerült ezt a kritériumot teljesíteni. Ezen országok közül Ausztria, Hollandia valamint Spanyolország 2-5%-kal haladják meg a kritériumot. A maradék négy ország azonban tartósan és nagy arányban haladják meg ezt a kritériumot, közülük is Németország a legalacsonyabb mértékben 7,5 %-kal, Belgium azonban 28,2%-kal, Írország 35,3-kal, Franciaország 46,3%-kal.

29

Belgium

7. diagram Az államadósság mértéke az EU-ban a GDP százalékában

Németország Írország

140

Spanyolország

120

Franciaország

100

Luxembourg

80

Hollandia

g

Ausztria

60

EU (27) 40

EU (15)

20

Eurozóna kritérium

0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006 Forrás: Eurostat

Az eurózóna versenyképességét és gazdasági jellemzőit két nagy versenytársa az USÁval és Japánnal összehasonlítva három jellemző alapján elemzem: gazdasági növekedés, termelékenység javulása, valamint a foglalkoztatás bővülése. Az államadósság, valamint az államháztartási hiány országonkénti eltérése az államonként eltérő fiskális politika folytatásából fakad. A mutatók szórása azonban az infláció, valamint a kamatok terén is jelentős. Annak ellenére, hogy az egész euró övezetet egy egységes zónaként kezeljük a monetáris adatok alapján, ez a homogenitás koránt sem jelenti azt, hogy az egyes országok között ne lennének eltérések. A közös pénzpolitika nem jelenti ugyanis a strukturális különbségek és a hiányok kiegyenlítődését, vagy eltűnését. Az egyes országokban közös monetáris politika ellenére fennmaradnak a különbségek. (Professor Dr. Hermann Remsperger 2003) Mint az alábbi ábrán is látható a jelentős különbségek maradtak fenn az egyes országok között. A legalacsonyabb inflációjú ország inflációja a legmagasabb rátával rendelkező országétól általában 3%-kal tért el. 2002-ben volt ez az eltérés a legmagasabb, mivel 3,3% volt a különbség a legalacsonyabb inflációval ekkor Németország rendelkezett (1,4%) a legmagasabbal pedig Írország (4,7%). Az országok közti arányok is megváltoztak, ugyanis 2003-ig elsősorban Németország rendelkezett a legalacsonyabb inflációval (2001-ben Franciaországnak azonban 0,1%-kal alacsonyabb rátás sikerült felmutatnia), 2004-től azonban a vezető szerepet Finnország vette át.

30

8. diagram

HICP éves inflációs ráta változás

10 EU 27

9

Eurozóna 8

Belgium Dánia

7

Németország Finnország

6

Írország Görögország

5

Spanyolország Franciaország

4

Olaszország Luxembourg

3

Hollandia Ausztria

2

Portugália Szlovénia

1 0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Forrás: Eurostat

Az uniós monetáris politikától nem várható le az inflációs ráták kiegyenlítődésének biztosítása, mivel az EKB a régió globális árszintjének stabilizálását tűzte ki célul. Az EKB elnöke szerint az ESCB mindig a térség perspektívája alapján kialakított egységes monetáris politikát folytat, így azonban nem igazodhat az unió egyes tagjainak sajátos helyzetéhez. A hosszú távú kamatszint (a maastrichti szabály szerint a tízéves futamidejű állampapírok átlagos kamatlába) azt mutatja meg, hogy a piaci szereplők mennyire hisznek a megvalósult inflációs és fiskális konvergencia, valamint árfolyam- stabilitás fennmaradásában. A kamat nagysága függ az inflációs várakozásoktól – ami meghatározó jelentőségű a kockázatosság szempontjából, valamint az adósságállománytól, hiszen az ország hitelbesorolása nagyban függ a felvett hitel nagyságától, így a konvergencia előrehaladtával a kamatok egyre inkább azonos mértékűvé válnak. A hosszútávú kamatok tekintetében a különbségek jóval alacsonyabbak az országok között, mint az infláció esetében. A nagymértékű kamatkonvergencia azt jelenti, hogy az országok kockázatossága hasonló a befektetők szempontjából. Az eurózóna tagországainak mind az euró felé, mind pedig a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő útmutatások iránti elkötelezettsége által a kamatok az 31

eurózónára nézve fokozatosan csökkentek, bár az előző évi csökkenést nem meghaladó emelkedés csak 2006-ban volt jellemző. (Kondrát–Wenhardt 2004) European Union (15)

Hosszútávú kamatok

9. diagram

Eurózóna

9

Eurózóna (12) Belgium

8

Dánia Németország

7

Írország 6

Görögország Spanyolország

5

Franciaország Olaszország

4

Luxembourg Hollandia

3

Ausztria Portugália

2

Finnország 1

Svédország Anglia

0 1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Forrás: Eurostat

Az egyes országokban az Uniótól várt előnyök helyett inkább a hátrányok jelentkeznek. Az Unió gazdasági növekedése ugyanis az euró bevezetése után rohamosan csökkenni kezdett – 2001-ben 2%-kal, és 3 évig különösen 2002-2003-ban stagnált. 2007-re érte be a meghatározó gazdasági nagyhatalmak, valamint Norvégia éves növekedési rátáját. Németország helyzete különösen érdekes, mivel 2002-ben a GDP-je nem nőtt az előző évhez képest. A növekedést a reál GDP növekedése alapján lehet jellemezni. 2003-ban az eurózóna egyedül Svájc növekedését tudta meghaladni. 2004-2005-ben pedig mind az USA, Japán, Kanada, Norvégia, valamint Svájc növekedési rátája alatt tudott teljesíteni. 2006-ra a helyzet annyival javult, hogy sikerült felülmúlni Japán GDP bővülését és USA növekedési ütemétől is csak 1%-kal maradt el, valamint Norvégiával és Japánnal azonos szinten teljesített.

32

10. diagram

Reál GDP növekedés az előző évhez képest

12 10

Svájc Norvégia Egyesült Államok Japán

8

Kanada

6

EU (27) EU (25)

4

EU (15) Eurózóna

2

Franciaország Németország

0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

-2

Forrás: Eurostat

A termelékenységet tekintve az eurózóna teremélenysége a vizsgált időszakban egyedül Svájc termelékenységét volt képes felülmúlni, a Norvégiát és az Egyesült Államokat nézve a vizsgált időszakban jóval alulmaradt. Az eurózónában az egy alkalmazott nagyjából hasonló teljesítményű, mint egy kanadai. A termelékenységet tekintve érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban a fizetett szabadság jóval kevesebb napot jelent, mint Európában – míg az előbbiben áltagosan 10 nap, addig Európában ennek legalább kétszerese 20 nap. 11. diagram A teremélkeny ség növ ekedése az előző év hez képest (GDP/munkaóra) 5 Svájc

4

Norvégia

3

Egyesült Államok Japán

2

Kanada

1

EU15 Eurózóna

0 1999 -1 -2

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Németország Franciaország

Forrás: OECD

33

A termelékenység növekedése 2000-ről 2001-re több mint a felére csökkent. A növekedés mértéke 2003-ban érte el a legalacsonyabb szintet 0,7%-ot – az Egyesült Államok, valamint Japán mutatója ekkor 3%, 1,7% volt. 2000 óta először 2006-ban emelkedett a termelékenység és haladta meg először a vizsgált országok mutatóját. Az előbbi adatokból kitűnik, hogy az unió világviszonylatban nem tudott túl jó teljesítményt felmutatni. 2005-2006-ra viszont kezdenek eltűnni a versenyképességi különbségek és az adatok a vizsgált területeken enyhe növekedést mutatnak. Ahhoz azonban, hogy az Unió behozza a többéves lemaradását tartóssá és a versenytársakat meghaladó arányúvá kell válnia a növekvő tendenciáknak. Az európai integráció legitimitásához szorosan hozzátartoznak az irányelvek, ezek sokasága azonban túlbürokratizáltságot okoz. A túlbürokratizáltság elsősorban a gazdasági szereplők – elsősorban a vállalkozások számára okoz nehézséget, egyrészt a vállalatalapítás időigényessége, másrészt a pontos értelmezés hiánya miatt. Jobb szabályozás vonzóbbá teheti az EU-t a befektetők számára, valamint elősegíti a versenyképesség, foglalkoztatás növekedését. Mivel az Unióban a termelők túlélése szempontjából a nagy mértékű és egyenlő feltételeken alapuló verseny miatt különösen fontos a minőség és a termelékenység, beleértve a szervezeti irányítás hatékonyságát és korszerűségét. Az alkalmazkodás nagyrészt a vállalati szektorra hárul, meghatározó tényező tehát az alkalmazkodás gyorsasága és mértéke. Ennek sikeressége a technológiai fejlesztésen, az infrastruktúrán, valamint a jól képzett munkaerőn alapszik. (Ádám, 2005) A tagországok tehát a stabilitási és Növekedési Paktum előírásait, bár nem teljes mértékben, de nagyrészt tudják teljesíteni. A versenyképesség területén azonban nagyarányú lemaradással kell szembenézniük a tagállamoknak. Az egységes piac nagyobb versenyt, ezáltal versenyképesebb termékeket, a gazdasági és monetáris együttműködés pedig folyamatos fenntartható fejlődést ígért. A várt hasznok azonban a vártnál jóval később jelentkeznek, így az Unió a rendelkezésre álló eszközeivel a gazdasági fejlődés gyorsítását tűzte ki célul.

34

3.3. A megoldási javaslatok az EU részéről 3.3.1. Az elosztási szerkezet módosítása 2005 közepén a lisszaboni stratégia féléves értékelésénél az EU kénytelen volt felismerni, hogy a műszaki technológiai lemaradása nemhogy csökken, hanem egyenesen növekszik. A 2007-2013-ra meghirdetett pénzügyi tervben már sokkal hangsúlyosabban szerepel a fenntartható fejlődés támogatása a kiadási oldalon. 2008-as költségvetésben pedig minden eddiginél magasabb arányban szerepel a növekedés és a foglalkoztatás támogatása (44,2%) – 2006-ig a legnagyobb hányad a mezőgazdasághoz, valamint az erőforrások védelméhez kapcsolódott. A 2008-as költségvetésben kiemelt kategóriává vált a fenntartható növekedés ösztönzése. A lisszaboni stratégia támogatására 2008-ban az Unió összesen 57,2 mrd €-t költ majd. Ahhoz, hogy az Unió versenyképes, tudás alapú gazdasággá váljon szükséges az eddiginél nagyobb arányú tőkeinjekció az olyan területekre, mint tanulás, kutatás, innováció, és közlekedés és energia hálózatok. Az Unió olyan programjait fogja össze ez a kategória, mint az élethosszig tartó tanulás, a 7. kutatási program, versenyképességi és innovációs program és a TEN. 12. diagram A tervezett kölségvetési kiadások szerkezete az EU-ban (2008) gazdasági növekedés és foglalkozatás ösztönzésére közvetlen célok és a piachoz kötődő kiadások

1,0% 5,4%

vidékfeljesztés

5,7% 0,1%

10,7% 44,2%

az EU mint globális partner polgárság, szabadság, biztonság és jog teljes adminisztratív kiadások

32,9% Bulgária és Románia felzárkózása

Várható befizetések összege 129, 2 m rd Eur

Forrás: http://ec.europa.eu/budget/index_en.htm

Az Unió gazdaságpolitikája a 2005-től az új lisszaboni stratégia keretein belül zajlik, a célja pedig az USA utolérése, valamint a csatlakozásból eredő hátrányok mihamarabbi leküzdése. A megújítás szükséges volt, hiszen a német-francia gazdasági modell súlyos munkaerő-piaci válságban van, vállalatainak versenyképessége csökken.

Európában a

35

legsikeresebb gazdasági stratégiát a skandináv régió mutatta fel. (Tóth, 2006) Norvégia 1978-ban még az OECD országok közül a legnagyobb folyó fizetési mérleg hiánnyal küzdött, a monetáris restrikció hatására mára a skandináv modell példaértékűvé vált. Ezekben az országokban mind az újraelosztás, mind pedig a versenyképesség magas. Az Uniós kontinentális gazdaságpolitikai modell, ami a közepesen magas adószinttel, nagyvonalú transzferekkel működő a szereplők számára erős védelmet biztosító jogi szabályozással az ún. koordinált piacgazdaságokra jellemző – sokkal kevésbé nevezhető hatékonynak, mint a sokkal jelentősebb mértékű jövedelem-újraelosztással rendelkező, ugyanakkor a piaci funkciók befolyásolásában csak néhány esetben, ösztönzőleg játszik szerepet. Az Unió intervencionista piaci viszonyulása, alacsonyabb versenyképességi rátát eredményezett, mint a skandináv liberalista piaci modell. (Bakács, Borkó, 2006) Hatékonyság

Méltányosság

Alacsony

Magas

Magas

kontinentális

skandináv

Alacsony

mediterrán

angolszász

Az Európai Unió országai közül jelenleg általában azok kezelik sikeresen a konjunkturális problémákat, amelyek a hatékonyabb struktúrák gyorsabb kialakítására, vagy a technológiafejlesztés erőteljes gyorsítására helyezték a hangsúlyt (pl. a skandináv országok, illetve Írország). A versenyfeltételek mesterséges módosítása helyett inkább az ország húzóerejét ösztönző/befolyásoló állami gazdaságpolitikai tevékenység irányba tett elmozdulás jelenti a versenyképesség növelésének tényleges kulcsát. 3.3.2. A civil szféra mozgósítása Az Unió jelentős reformokat kíván végrehajtani a közigazgatás hatékonyságának javítása, a közszolgáltatások színvonalának és hozzáférhetőségének jelentékeny javítása, az előzetes és utólagos hatásvizsgálatok erőteljesebb nyilvánossága, a pénzügyi eredményvizsgálatok rendszeres közzététele érdekében. Az Alkotmány elutasítása döntő jelentőségű volt az Unió továbbfejlődése szempontjából. Egyre fontosabbá válik ugyanis a polgárok véleményének megismerése és a döntések kommunikálása. A svéd népszavazáskor is meghatározó jelentőségű volt az unióban lévő

36

jogok és lehetőségek pontos kommunikációja. 1991. júniusi svéd népszavazás eredményében is döntő fontosságú volt a svéd kabinet döntése, amikor elhatározta, hogy információs kampányt indított arról, hogy az EU tagság milyen hatással lesz a svéd jóléti államra nézve, valamint pénzügyi támogatást nyújt olyan szervezeteknek, amelyek elősegítik párbeszédet az integrációs folyamatról és fórumot biztosít a vélemények és lehetőségek megtárgyalásáról. A svédek a norvég szavazásból nemleges eredményéből indultak ki, amikor felismerték a polgárok mobilizálásának és informálásának jelentőségét. Az osztrákok szerint az EU egyik legnagyobb gyengepontjának a túlságosan bürokratikus intézményrendszer tekinthető. Az osztrák lakosság körében például megrendült a bizalmatlan a bürokráciával szemben. A lakosság 43%-a szerint ugyanis az országuk nem profitált az EU tagságból, valamint úgy érzi, hogy a csatlakozás után nem kapott elegendő tájékoztatást, mivel a csatakozással kapcsolatban a tényekkel és az elemzésekkel szemben a propaganda volt hangsúlyos. (Kőrősi, 2004) Az Unió célja a kommunikációjának javítása, valamint az emberek véleményének jobb megismerése. Ennek érdekében végez egyre több közvélemény-kutatást, hogy megismerje a polgárok véleményét. Ennek egyik útja a különböző alapítványokon felmérésein, vitafórumain keresztül történő vélemény-nyilvánítás. A polgárok bevonása az egyes döntésekbe egyenlőre még gyerekcipőben jár, bár történtek ez irányban sikeres kezdeményezések. 2007 áprilisában, Brüsszelben rendezték meg az első ízben European Citizen Panel elnevezésű rendezvényt – Uniós támogatással, melynek a célja a vidék főbb problémáinak feltárása és megoldási javasatok kidolgozása. A résztvevőket véletlenszerűen az Unió több országából választották ki. A kevert nemzetiségű csoportoknak a 2 napos rendezvény végére 3 problémát kellett közösen megfogalmazniuk, amiből végül a záró nagygyűlésen a legtöbb szavazatot kapott 10 problémakört választottak ki és terjesztettek egy plenáris ülés keretein belül az ott megjelent politikusok és szakemberek elé. Az plenáris ülésen ugyan konkrét döntéshozatalra sem került sor, a résztvevő döntéshozók azonban hangsúlyozták a kezdeményezés fontosságát és szorgalmazták a hasonló felmérések végzését. A kommunikáció másik útja a mindenki számára elérhető tájékozódási eszközön, az interneten keresztül valósul meg, az uniós honlapokon különböző kérdéskörökben biztosított a széleskörű hozzászólás lehetősége. Az Európai Bizottság honlapján például 37

bárki számára adott a lehetőség, hogy elmondja véleményét az Uniós költségvetés főbb preferenciáiról. Az Unió szeretné bevonni az európaiakat annak megvitatásába, hogy hogyan költsék el az Uniós polgárok befizetéseit. A kommunikációt nagyban könnyíti az is, hogy ellentétben az egyes cikkekkel, a honlap ezen része 22 nyelven elérhető. Az Unió tehát nyitott a reformokra. Az, hogy a polgárok véleménye a későbbi döntéshozásban milyen súllyal szerepel egyenlőre kétséges. Ki kell alakítani ugyanis azokat a mechanizmusokat és szabályozásokat, amelyek ezt hosszú távon biztosítják. A polgárok nyitottak a kommunikációra, konkrét eredményeket és visszajelzést szeretnének arról, hogy a javaslataikat a későbbi döntésekben hogyan használják fel. (European Citizen Panel résztvevői)

38

4. MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓ 4.1. Az euró bevezetése melletti érvek Magyarország euróövezeti csatlakozás előny-hátrány elemzésében szintén a korábban már bemutatott optimális valutaövezet elmélete szolgál alapul. Ez alapján Csajbók és Csermely (2002) tanulmányának eredményére támaszkodva megvizsgálom hazánk kereskedelmi integrációját az euróövezethez, valamint a csatlakozás előnyeit, valamint hátrányait. Magyarország kereskedelme nagyrészt az unióba irányul. Ahogy az alábbi diagram is mutatja az évek során a 15 EU országba irányuló kereskedelmünk csökkent ugyan, de még így is az exportunk több, mint 60%-a ebbe a térségbe irányul. Ezen kívül látható, hogy a velünk együtt csatlakozott tagállamokkal is folyamatosan nő kereskedelmünk volumene. Az elmúlt három évben a feléjük irányuló exportunk 5%-kal nőtt, és az új tagoktól származó behozatal is 4%-kal bővült. Magyarország legfontosabb külkereskedelmi partnere az Unió, a külkereskedelmi integrációja az EU irányába nagyon magas. 13. diagram A behozatal eloszlása

amerikai országok

ázsiai országok

14. diagram

A kivitel eloszlása

amerikai országok

ázsiai országok

új EU– tagok

új EU– tagok

EU–15

EU–15

100% 100%

80%

80%

60%

60%

40%

40%

20%

20% 0% 2003

2004

2005

2006

0% 2003

2004

Forrás: KSH

2005

2006 Forrás: KSH

A valutaárfolyam rögzítésével, majd a közös valuta használatával csökken az árfolyamkockázat, így az csak a nem euróban denomiált kereskedelmi viszonylatokban marad fenn árfolyamkockázat. Ezáltal előnyösebb üzleti környezet alakulhat ki, mind a kereskedelem fejlesztése, mind a beruházási döntések szempontjából. Az egységes pénz nagyban elősegítheti a kereskedelem volumenének bővítését – ami különösen az export hajtotta növekedés miatt játszik kiemelkedő szerepet, s javíthatja az 39

adott szektorok versenyképességét, a nemzetgazdaságunk teljesítményét. Az euró bevezetése

a

külkereskedelem

bővülésén

keresztül

hosszabb

távon

0,55-0,76

százalékponttal magasabb GPD növekedési ütemet eredményezhet. A Maastrichti Szerződésben meghatározott konvergencia-követelmények teljesítése a fenntartható gazdasági növekedésnek is feltétele. Ráadásul az euróérettséghez szükséges költségvetés-politikai kiigazítás mind mértékeit, mind irányát tekintve összhangban van a magyar növekedés tartós megalapozását szolgáló ütemekkel, mértékekkel és intézményi megoldásokkal. (Csaba, 2006) A nagyobb gazdasági stabilitás pedig potenciálisan magasabb beruházási rátával jár. A beruházások bővülésének az euró bevezetése után már sokkal kevésbé lesz korlátja a fizetési mérleg hiánya, mivel a külföldi befektetőknek nem kell tartaniuk egy esetleges leértékelődéstől. Ezáltal a közös valuta bevezetése után az ország magasabb folyó fizetési mérleg hiány mellett is meg tudja őrizni a makrogazdasági egyensúlyt, amivel a beruházások bővülésének egy jelentős korlátja szűnik meg. A magasabb beruházási ráta hosszabb távon a gazdaság dinamikusabb növekedését, az EU átlagához való gyorsabb jövedelmi

felzárkózást

eredményez.

A

magasabb

beruházási

hajlandóság

az

árfolyamkockázatok megszűnésével és egy stabil gazdasági unóhoz való tartozás miatt is várhatóan megnő. Az előzőekből kiindulva érvként hozható fel az euró bevezetése mellett, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió Magyarország számára egy olyan stabil monetáris övezetbe kerülést ígér, amit önmagában nehezen tudna elérni. Csökkennek a kockázati prémiumok, ami nyereség a vállalkozóknak, s olcsóbbá teheti az adósság finanszírozását mind a vállalatoknak, mind a költségvetésnek. Az euró bevezetésével ez a kockázati prémium eltűnik a hazai nominális kamatokból, emiatt a reálkamatok is csökkennek. Az alacsonyabb reálkamat-szint ösztönzi a hazai beruházásokat. A stabil monetáris övezethez való csatlakozás javítja a tőkeforrások allokációját, bővíti a tőkepiacot, annak kínálatát és feltételeit. Az EMU-hoz való csatlakozás tovább javíthatja az ország vonzását a külföldi tőkebefektetések szempontjából. A globalizált, nagyméretű és változékony tőkemozgások nyomására megnőtt a saját valutával rendelkező országok sérülékenysége. A nyitottság miatt ugyanis a külső bizonytalanságok és sokkok gyorsan begyűrűznek a környező államokba. Ezek ellen a

40

sokkok ellen a kis államok kevésbé védettek, s így a saját valuta inkább a sérülékenység fő forrásává vált. Kis, nyitott gazdaságban ugyanis az árfolyam kilengése komoly pénzpiaci zavarokat okozhat, ez akkor is előfordulhat, ha a kilengés oka nem az adott gazdaságon belül van. Az euróövezetbe való belépéssel a csatlakozó országokban mérséklődik az árfolyam-kockázat és az árfolyam-bizonytalanság, ezen keresztül pedig javulnak a külgazdasági politika környezeti feltételei. Az euróval az árak átláthatóbbá válnak. Ez az elméleti modellek szerint idővel hozzájárul a bérek és az árak kiegyenlítődéséhez, ami pedig a reálkonvergencia hamarabbi megvalósulását vonja maga után. A tranzakciós költségek csökkenése mind a magánszemélyeknek, mind pedig a vállalkozásoknak jelentős megtakarítást eredményez a konverziós költségek megszűnése és a tranzakciós költségek csökkenése. A tranzakciós költségek csökkenéséből származó nyereség a becslés szerint a GDP szintjében egyszeri, 0,18-0,3 százalékpontos emelkedést eredményezhet. A tartalékolási szükséglet csökkenése: a monetáris tartalékok ECB-hez történő központosításával nincs szükség nemzeti valutatartalékokra, amivel pénzeszközök szabadulnak fel egyéb célra (pl. fejlesztés vagy adósságcsökkentés). Végül az eurózónához való csatlakozásnak az Uniós tagsághoz hasonlóan szimbolikus jelentősége is van; azaz hogy Magyarország a fejlett országok közé tartozik. A közös valuta, illetve az egyes nemzeti valuták eltörlése nagyon fontos szimbolikus politikai üzenetet hordoz. A közös valuta egyben a szuverenitás közös gyakorlásának szimbóluma is. Ráadásul a közös valuta egyértelművé és összehasonlíthatóvá teszi az árakat és a béreket. Számos közgazdász ettől az ár és bérkonvergencia bekövetkeztét várja, hiszen az egységes piacon a fogyasztók a jól összevethető árak mellett hajlamos bizonyos termékeket és szolgáltatásokat az olcsóbb forrásból beszerezni, amennyiben erre reálisan lehetősége van. A monetáris unió végül áttételesen (különböző spill-overeken keresztül) esetleg olyan további területeken is kikényszerítheti a szorosabb integrációt, mint például a nyugdíjrendszer vagy az adóharmonizáció.

41

4.2. Az euró bevezetésének költségei Ennek ellenére a bevezetésnek vannak hátrányai is, amely elsősorban a felzárkózó országokat érintik. Az első ellenérv szerint a csatlakozás növekedési áldozattal jár. Amikor kialakul az árstabilitás, a kevésbé versenyképes termelők egy része a piacról kiszorul, a termelés visszaesésével a foglalkoztatás is mérséklődik. Ez az érv csak zárt gazdaságban és merev munkapiac mellett igaz, így amennyiben a munkapiac rugalmas, az elbocsátottak új állást találnak, és a gazdaság már középtávon a fenntartható növekedés pályájára áll. Ezzel szemben a valutáris kilengéseknek, sőt, magának az árfolyamkockázattal összefüggő befektetési és tőzsdei bizalomhiánynak – vagyis a kimaradásnak az euróövezetből – ugyanúgy közvetlen növekedéslassító hatása van. A felzárkózó országok egyensúlyi inflációja szükségképpen magasabb, mint az euróövezetben. Ennek legfőbb alátámasztására az „egyetlen ár törvénye” szolgál, ami szerint az egységes gazdasági térségben nem létezhet azonos termékre vagy szolgáltatásra érvényes többes ár, vagyis a felzárkózással árszintemelkedésnek kell végbemennie. A tapasztalat szerint azonban nagyobb gazdasági térben rendszeresen előforduló jelenség az egyes konkrét árak, a vásárlóerő és így az árszínvonal eltérése. Ez a különbség azonban nem olyan nagy, mint ami az eurózóna és a Kelet-Európai országok között. Segniorage bevételek megszűnése (jegybankpénz teremtés az államháztartásnak nyújtott hitelekkel,

a

kereskedelmi

bankoknak

nyújtott

refinanszírozási

hitelekkel

vagy

devizavásárlással a devizapiacon) Ha nincs önálló jegybankpénz teremtési lehetőség, az államháztartás elesik ezen bevételi forrásaitól, de ez belépés évére vonatkozva egyszeri mérsékelő hatást gyakorol a GDP-re. Összességében elmondható, hogy az euró költség haszon elemzése után CsajbókCsermely elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy az euró bevezetése jelentős nettó növekedési többletet eredményez és az euró bevezetése tartós hatással lesz a magyar gazdaság növekedésére.

4.3. Az euróra való átállással járó feladatok, költségek Az euróra való átállás a hosszú felkészülési időszak után a leglényegesebb pontja maga az új pénznem bevezetése, ami minden társadalmi szférát érint, tehát az egyes szférák

42

szereplőinek újra át kell gondolnia költségvetését: kiadásait, árképzését, ami jelentős mértékű időt és energiát emészt fel. Az euróbevezetés hitelességének, társadalmi elfogadottságának biztosítása érdekében az inflációs érzület mérséklése alapvető fontosságú a folyamat egészében. Ezért fontos – a transzparens és aktív kommunikáció mellett –, hogy a kettős árjelzés a fogyasztók számára a bevezetés előtt már 6 hónappal érzékelhetővé és összehasonlíthatóvá tegye az árak tényleges mozgását, még inkább az árak stabilitását. A pénznemváltás sok esetben a fogyasztók alacsonyabb informáltsági fokával visszaélő, a torzított verseny lehetőségeit kihasználó áremeléseket is bátoríthat. A névérték átszámításához meg kell majd határozni, hogy az euróra történő átszámítás hány tizedesjegyű pontossággal történjék - ez termékfajtáként eltérő lehet. Számos esetben kerek összegű névérték megállapítása lehet kívánatos: az átszámítást követően nagy valószínűséggel minden esetben eurocentet is tartalmazó értékek adódnak, ezért adott esetben kerekítéseket kell alkalmazni. A pénzügyi infrastruktúra olyan meghatározó szereplői, mint pl. az OBA, a Giro vagy a KELER. A pénzügyi szektor tekintetében közülük is kiemelkedik a szerződések folytonosságának elve, amely – többek között – a fix kamatozású pénzügyi és tőkepiaci termékek esetében a nominál kamat sérthetetlenségét is jelenti, azaz az euroátállás miatt a névleges kamatláb nem változhat. Az átállás komolyan érinti a közszférát is, különösen a Kincstárat, a minisztériumokat, az önkormányzatokat. Az üzleti szféra átállása kiemelkedő feladat: a vállalatok bérszámfejtési, számviteli, adózási, értékesítési, pénzügyi tevékenységét átfogóan érinti. Az árátszámítások miatt sokszor újra kell gondolni a vállalati árpolitikát, a marketinget is. A társasági árképzésnél oda kell figyelni a jogi követelmények betartására. Hangsúlyos említést érdemelnek az euroátállással kapcsolatos, a gazdasági szereplőket érintő informatikai feladatok. Az átállásnak igen komoly informatikai vonatkozásai vannak, amelyekkel az üzleti és a közszféra szereplőinek is szembe kell nézniük. Minden olyan hazai informatikai rendszer érintett, amely forintban kifejezett nyilvántartásokat és programokat kezel (statisztika, könyvelés, számlázás, leltár, bérszámfejtés, adózás, üzleti tranzakciók, számlavezetés, követeléskezelés, vagyonkezelés, hitelnyújtás, szociális ellátás, bírságok, adatszolgáltatás, stb).

43

Az informatikai fejlesztések, beruházások rendkívül idő- és költségigényesek. Egyes nagyvállalatoknál, intézményeknél ez akár 2-3 éves átfutású projekt is lehet a hazai euroátállás fő paramétereinek megismerését követően. Hollandiában az átállás teljes költsége annakidején csaknem 5 milliárd € volt, ennek kb. 25%-át tette ki a közszféra átállítása. Az euro bevezetését célzó országos felkészülésben, magában a sikeres átállásban kulcsszerepet játszik a helyes, hatékony, mindenkit elérő tájékoztatás és kommunikációs kampány. A jegybanknak kikerülhetetlen szerepe lesz az euro bevezetéséhez kötődő hazai össztársadalmi szintű kommunikációban, amelynek kiemelt figyelmet kell fordítania a hátrányos helyzetűek és a fogyatékkal élők megfelelő tájékoztatására (pl. idősek, vakok stb.). Fontos az esetleges negatív fogyasztói érzések minimalizálása, hogy ezek ne kompromittálhassák az eurobevezetés sikerét. Természetesen maradnak még olyan nehezen besorolható feladatok is, mint pl. a postai bélyegek

sorsa,

az

eurós

névértékek

meghatározása,

illetékbélyegek,

állami

szerencsejátékok eurosítása stb. Ezen kérdések kezelésére a Nemzeti Euro Bizottság által biztosított keret ad majd lehetőséget. Elkerülhetetlen a válságterv kialakítása: a derogáció visszavonására vonatkozó döntés halasztásából, az elégtelen felkészülésből, a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági fejleményekből, a készpénzcsere ideje alatt bekövetkező esetleges katasztrófahelyzetből, a makrogazdasági folyamatoknak a prognózistól eltérő alakulásából vagy bármely egyéb fennakadásból, zavarból adódó veszélyek kezelésére válságtervet is kell kidolgozni.

44

5. A KRITÉRIUMOK TELJESÍTÉSE 5.1. Káros lehet utolsóként a célba érni A következőkben Magyarország gazdasági mutatóit elemzem a konvergencia-kritériumok szembonjából. Arra a kérdésre szeretném megkeresni a választ, hogy jelenleg milyen messze állunk a maastrichti kritériumok teljesítésétől és várhatóan mennyi időbe telik a stabilitás, valamint a kül- és a belgazdasági egyensúly elérése. Az eurózónához való csatlakozás előszobája az ERMII rendszerhez való csatlakozás. Az ERM II rendszerbe történő felvételt nem egy előre eltervezett időben, hanem az adott ország makroökonómiai helyzete – így a konvergencia-folyamat előrehaladottsága alapján történik. Mivel az ERM II rendszerben két éven keresztül kell monetáris politikát folytatni, egyre sürgetőbbé válik Magyarország számára is a csatlakozás. Magyarország számára nem közömbös az eurózónához való csatlakozás időpontja. Amennyiben a fő versenytársak (Lengyelország, Csehország és Szlovákia, illetve Szlovákia) jóval korábban lesz a Gazdasági és Monetáris Unió tagja, akkor Magyarország átmeneti versenyhátrányba kerülhet velük szemben azáltal, hogy nem élvezi a GMUtagságból adódó előnyöket. A konvergencia-kritériumok előrehaladottsága alapján 2004 júniusában Észtországot, Litvániát és Szlovéniát, 2005 májusában pedig Ciprust, Máltát és Lettországot vették fel az ERM II rendszerbe. Így ezen országok országok elkötelezték magukat, hogy minimális árfolyam-mozgás mellett a többi konvergencia-kritérium teljesítése irányába továbbra is lépéseket tesznek. (Prof. Dr. Hermann Remsperger 2005) Látható, hogy a 2004-ben csatlakozott országok többsége már nem sokkal az Európai Uniós taggá válása után belépett az ERM II mechanizmusba. Az alábbi táblázatból kitűnik, hogy az ERM II-ből csupán Csehország, Lengyelország és Magyarország maradt ki ez idáig. A többi velünk uniós taggá vált ország már nemcsak, hogy belépett, de már több mint két éve ebben a rendszer keretein belül alakítja gazdaságpolitikáját. A kelet-közép-európai országok különböző stratégiákat alkalmaznak ugyan - a valutatanácstól a szabad lebegtetésig húzódó széles spektrumon belül különféle pénzügy-

45

politikai rezsimeket követnek, a végcél azonban mindegyiküknél azonos, az euró mihamarabbi bevezetése. A közös valuta átvétele valószínűleg több, csoportos hullámban fog lezajlani, mivel az időpont meghatározásában a regionális megfontolások is szerepet játszanak. Táblázat: Az újonnan csatlakozott országok ERM II belépési és eurobevezetési időpontjai Tervezett ERM II belépés és euróbevezetési időpontok Ország

ERM II belépés

Euróbevezetés tervezett dátuma

Ciprus

2005. május

2008

Csehország

Nincs konkrét dátum

Nincs konkrét dátum

Észtorzság

2004. június

2008 (felülvizsgálat alatt)

Lengyelország

Nincs konkrét dátum

Nincs konkrét dátum

Lettország

2005. május

Nincs konkrét dátum

Litvánia

2004. június

Nincs konkrét dátum

Magyarország

Nincs konkrét dátum

Nincs konkrét dátum

Málta

2005. május

2008

Szlovákia

2005. november

2009

Szlovénia

2004. június

2007. jan. 1.

Forrás MNB, 2006 Az euró mihamarabbi bevezetése mellett szól az az érv is, hogy egy, a tőkeáramlások szempontjából is teljesen nyitott ország nem nagyon engedheti meg, hogy hosszú ideig saját valutát tartson fenn. (Vincze, 2004) A kelet-közép-európai térségben az országok elkötelezték magukat a tőkeáramlások akadályainak felszámolás mellett. A tőkeforgalom liberalizálását nemcsak a Maastrichti Szerződés előírásai tartalmazzák, hanem összhangban van a tagjelölt országok más nemzetközi szervezetekben (IMF, OECD, WTO) vállalt kötelezettségeivel is. A globalizált és deregulált tőkepiacok miatt költséges és megfontolandó sajátossággá vált az autonóm pénzügypolitika megtartása a kis országok számára. Az elmúlt évtized pénzügyi válságaiból ugyanis kitűnt, hogy nincs olyan gazdaságpolitika, amely mellett teljesen kizárható lenne egy spekulatív támadás bekövetkezése. (Jankovics, 2005)

46

A közös valuta bevezetésének előfeltétele a maastrichti kritériumok teljesítése, ezek adják nominális konvergencia teljesítését. A nominális konvergencis mellett azonban nem lehet eltekinteni a reálkonvergenciától sem. A nominális árfolyam-konvergenciához azonban hozzátartozik egy másik mutató is, a reálárfolyam-konvergencia. Ez egyrészt az egy főre jutó jövedelmek közeledését, másrészt pedig a reálgazdasági struktúra közeledését jelenti, így elősegítve a pénzügyi piacok fejlesztését, illetve a gazdasági integrációt.

5.2. Nominális konvergencia A nominális konvergencia arra irányul, hogy a tagállamok gazdaságai főbb pénzügyi mutatóik tekintetében stabilak legyenek, és közösségi szinten ne mutassanak nagy szóródást, amely a gazdaságok egyensúlyi mutatóinak közelítésével érhető el. (HorváthSzalay, 2001.) Ezen feltételeknek való megfelelés tehát a fennálló marokökonómiai különbségek csökkentését jelentik. Az unió kétévente készít jelentést a konvergencia-kritériumok teljesítéséről. E jelentés szerint Magyarország sem a 2004-es, sem pedig a 2006-os konvergencia-jelentésben, egyedüli országként, egyetlen kritériumot sem tudott teljesíteni. 5.2.1. A magyar árfolyamrendszer hasonlóságai az ERM II rendszerhez – az árfolyam-kritérium 2001-ben sor került – az előre bejelentett csúszó leértékelés megszűntetésével - az árfolyamsáv kiszélesítésére, a kormány a jegybankkal egyetértésben 2001. május 4-től a korábbi ±2,25 százalékról ±15 százalékra szélesítette az árfolyam ingadozási sávját. A forint középárfolyama körüli ±15%-os ingadozási sáv két szélén az MNB korlátlan vételi, illetve eladási kötelezettséget vállalt. A mai magyar árfolyamrendszert 2001-ben az ERM II figyelembevételével alakították ki és szinte teljesen harmonizál az Európai unió által támasztott követelményeknek. Ennek értelmében a Jegybank alapvető feladata az árstabilitás elérése és fenntartása, amely amelynek elérését elsősorban az árfolyamcsatornán keresztül valósítja meg. Ennek oka, hogy a monetáris politikai rendszer az árfolyamot korábban már használta nominális horgonyként, másrészt meg akarta előzni a túl sűrű rezsimváltásokat az euró-övezeti csatlakozásig. A rugalmasabb árfolyamrendszer ugyanakkor lehetővé tette, hogy a kialakuló árfolyam a piaci folyamatok alapján is tesztelődjön. Magyarország számára az

47

ERM II –be való belépés nem jelent egy teljesen új árfolyamrendszerhez való alkalmazkodást, így hazánkban az átállás nem jelent majd olyan nagy mértékű változást, mint a többi újonnan csatlakozó ország számára. Ez megteremtette a monetáris politika teljes

eszközfüggetlenségét,

és

kiteljesítette

a

jegybank

pénzügy

és

személyi

függetlenségét. Az árfolyamsáv alkalmazása ugyanakkor korlátozza a monetáris politika eszközfüggetlenségét. Az eszközfüggetlenség azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank az elsődleges célt bármilyen eszköz segítségével támogathatja. Az infláció ugyanis társadalmi és gazdasági költségekkel jár. Ez a költség akkor jelentkezik, amikor a gazdasági szereplők a pénz várható romlását beleépítik a várakozásaikba. A

régióban

egyedül

Magyarország

választott

az

ERM

II-höz

hasonlatos

árfolyamrendszert, a környező országok lebegő árfolyamrendszert választottak. A lebegő árfolyamrendszernél ugyanis az árfolyam-politika figyelembevétele nélkül lehet a gazdaság belső és külső egyensúlyzavaraira koncentrálni. Az árfolyam, mint változó szoros összefüggésben van a többi makrogazdasági mutatóval. A fix árfolyamrendszer választásánál az ország monetáris politikáját alá kell rendelnie a rögzített árfolyam megtartásának, így belső és külső egyensúlyzavarokkal küzdő ország esetében először az egyensúlytalanságot kell megszűntetni, csak utána érdemes az árfolyamrendszert nominális horgonyként használni. A monetáris hatóság végső célja az árstabilitás megvalósítása és fenntartása. A jegybank rendelkezésére álló eszközök ugyanakkor nem képesek közvetlen és azonnali hatást gyakorolni az árszínvonalra. A monetáris politika közvetlenül más változókra hat, ezek pedig a transzmissziós mechanizmuson keresztül a végső cél elérésének irányába hatnak. A monetáris transzmisszió rövid távon a makrokeresletet befolyásolja, míg hosszú távon az áruk és szolgáltatások nominális értékét – amennyiben az árszint változása kismértékű,.úgy alacsony inflációról beszélhetünk. A monetáris transzmisszió alapvetően három monetáris csatornát különböztet meg: ezek az árfolyamcsatorna, a kamatcsatorna, valamint a várakozásokon keresztüli közvetlen csatorna. A kamatcsatorna a gazdasági szereplők számára releváns kamat változtatásán keresztül hat az aggregált keresletre, ezen keresztül pedig az inflációra. A kamatszint meghatározása jelentős befolyással lehet a fogyasztási–megtakarítási döntésekre, ezzel –

48

más tényezőket adottnak véve – a fogyasztói árak emelésének lehetőségére. (Tarafás, 2006. június) Magyarország számára a dezinflációs politika fő csatornája a valuta árfolyama. Az árfolyamcsatorna az inflációra gyakorolt hatása a külkereskedelmi forgalomba kerülő áruk tradable termékek árváltozásán keresztül valósul meg. A nominális árfolyam rövid távon az árakra legnagyobb mértékben ható tényező. A belföldi valuta erősödése esetében olcsóbb lesz az import, ami a nagyobb piaci versenyen keresztül mérsékli az importhelyettesítő termékek árait is. Az árfolyam közvetett módon hat a makrokeresletre az exportáló vállalatok versenyképességén és bérköltségén keresztül. Az árfolyam leértékelődésével ugyanis csökken az exportáló vállalatok forintban kifejezett árbevételét, valamint nő a külföldi valutában kifejezett bérköltség. A csökkenő árbevétel a közvetlenül a beruházások volumenének visszafogásában, a növekvő bérköltségszint pedig a közvetetten a fogyasztói kereslet mérséklődésében csapódik le. A profit csökkenésével mérséklődik a kereslet, csökkentve a kereslet oldali inflációt. A két transzmisszós csatorna erősíti egymást, hiszen az alapkamat szintjének változtatásával a Jegybank az árfolyamra is hat. A magasabb kamat növeli ugyanis a forint iránti keresletet, így okozva a forint erősödését. Az ERM II-be való belépéskor meghatározott árfolyamot úgy kell megválasztani, hogy megkönnyítse az ország számára a stabilitás hosszútávú fenntartását úgy, hogy ettől a mutatótól csak kis mértékben térjen el. Az euró bevezetésénél pedig ezt az árfolyamot célszerű a végleges átváltási rátaként használni. Mivel az ERM II egy a többi tagországgal, valamint

az

EKB-val

egyeztetett

többoldalú

egyezmény,

ezért

mindennemű

középárfolyamot, vagy sávszélességet illető kérdésben csak kölcsönös megállapodás alapján lehet döntést hozni. Hasonló az eljárás a rendszerbe való belépéskor. A belépésnek nincs semmilyen előkövetelménye, bár szükségszerű az árliberalizáció és a fiskális stabilitás, mivel a belépéskor az árfolyamrendszer alkalmazásának összhangban kell lennie az ország monetáris, fiskális és strukturális politikájával. Az árfolyam-stabilitás kritériumát az ERM II rendszerben kell teljesíteni. Hazánkban az árfolyam az elmúlt évben jelentősen gyengült, ez egy esetleges ERM II tagság esetén komoly problémákhoz vezetett volna. Magyarország számára jelenleg az elsődleges kérdés

49

a belgazdasági stabilitás elérése, miután a főbb gazdasági mutatóink jobban közelítenek, elérik a maasrtichti kritérium irányszámait. A forint helyzete az intervenciós sávban

15. diagram 340,00 330,00 320,00 310,00 300,00 290,00 280,00 270,00 260,00 250,00 240,00 230,00 220,00 210,00

piaci árfolyam* sáv alja sávközép

szept.07

aug.07

júl.07

jún.07

máj.07

ápr.07

márc.07

febr.07

jan.07

dec.06

nov.06

okt.06

szept.06

aug.06

sáv teteje

Forrás: MNB

Az infláció felgyorsulására, a lakosság vásárlóerejének csökkenése, ezen keresztül a lakossági fogyasztás, azon keresztül pedig a termelés csökkenése, így a befektetők tömeges elfordulása, konvergenciaprogram teljesülése körül kialakult bizonytalanság, a folyó fizetési mérleg hiányának alakulása, illetve a külföldi tőkebeáramlás visszafogottabb üteme mind olyan tényezők, amelyek a térség valutáinak felértékelődése irányába hatnak. A forint július-augusztusi leértékelődése elérte a kockázatosabbnak tekintett magas kamatozású devizákban (brazil reál, dél-afrikai rand, török líra) bekövetkezett mértéket. A régió devizáihoz képest a forint sérülékenyebbé vált a globális tőkepiaci sokkokkal szemben. A forint jelenleg felülértékelt. A felülértékelt árfolyammal csatlakozni az ERM II övezethez veszélyes lehet, mivel az árak és főleg a bérek lefelé való merevsége miatt a túlzottan erősödő (nominális és reál-) árfolyam által miatt a vállalkozások nehezebben tudnak alkalmazkodni, így késleltetve a felzárkózást. A gazdaság felkészültsége hiányában felülértékelt árfolyam alkalmazása gyorsító hatással járhat, mivel ezáltal könnyebben elérhető egy alacsonyabb inflációs ráta. Ez azonban koránt sem jelenti a bel és külgazdasági egyensúlyt, hiszen a fiskális politika oldaláról kiinduló egyensúlytalanságot nem lehet

50

hosszútávon fenntartani és nem-egyensúlyi állapot kiigazítása sokkal nehezebben és költségesebben oldható meg az árfolyam és az önálló monetáris politika hiányában. Különösen egy túlságosan felülértékelt valutával való csatlakozás okozhat olyan nehézségeket, ami az integrációs folyamat elmélyülését tartósan akadályozhatja. Magyarország számára fontos, hogy piaci egyensúlyi árfolyammal lépjen be az ERM II árfolyamrendszerbe, mivel a kiigazítás az árfolyam-mechanizmuson belül költségekkel jár. A sikeres konvergencia hatására az árfolyam várhatóan gyengülni fog, ami a jelenlegi felértékeltséget fogja csökkenteni, eközben azonban a főbb gazdasági mutatóink is a maastrichti kritériumhoz fognak közeledni. 5.2.2. Az árstabilitási kritérium Magyar Nemzeti Bank 2001 óta inflációs célkövetéses rendszer keretében az inflációs előrejelzést tekinti közbülső célnak. Az árstabilitás megteremtése és annak fenntartása szolgálatában Magyarországon az infláció leszorítása áll Nominális horgony szerepét a 2001 óta követett monetáris politikában az infláció tölti be. Az átlagos infláció 2006 első felében a referenciaérték közelébe került, ez többek közt a 2006 januárjától hatályba lépett áfacsökkentés hatásának tudható be. 15. diagram

7

Az infláció trendje (negyedéves változás)

%

6 5 4 3 2 1 okt.

júl.

ápr.

2007. jan.

Negyedéves változás

okt.

júl.

ápr.

2006. jan.

okt.

júl.

ápr.

2005. jan.

okt.

júl.

ápr.

2004. jan.

0

Forrás: MNB

2006 második felében azonban rohamosan elkezdett nőni, magasabb, 8 százalékhoz közeli szinten állt. A külső és a belső egyensúly javítása érdekében meghozott fiskális

51

lépések – adó- és járulékemelések, szabályozott árak emelése, a közszféra béreinek befagyasztása – mind a reálgazdasági, mind az inflációs folyamatokra hatnak, rövid és hosszabb távon egyaránt. Az indirektadó- és áremelések rövid távú inflációs sokkot okoztak, ezen kívül a jövedelemadók és a munkavállalói tb-járulék emelése jelentős mértékben csökkentette a lakossági és az aggregált keresletet, valamint a vállalati szféra költségei is növekedtek, illetve az intézkedések gazdasági szereplők várakozásait is befolyásolták. Az inflációs pálya ezen hatások miatt erőteljesen emelkedett. A 2006 közepén felerősödő inflációs nyomás nagyobb részt átmeneti jellegű volt, bár várhatóan csak fokozatosan fog csökkenni. Inflációs legyezőábra

16. diagram

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 -1 2009.IV.n.év

2009.II.n.év

2009.I.n.év

2008.IV.n.év

2008.II.n.év

2008.III.n.év

2008.I.n.év

2007.IV.n.év

2007.III.n.év

2007.II.n.év

2007.I.n.év

2006.IV.n.év

2006.III.n.év

2006.II.n.év

2006.I.n.év

2005.IV.n.év

2005.III.n.év

2005.II.n.év

2005.I.n.év

2009.III.n.év

%

%

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 -1

Forrás: MNB

5.2.3. A költségvetés egyenlege A költségvetés jelenlegi hiánya és hitelfelvétel jelenlegi értéke tarthatatlan problémát jelent. Az államadósság mértéke 2005-ben átlépte a GDP 60 százalékát, és 2008-ig várhatóan növekvő tendenciát fog mutatni. A jelenleg érvényes konvergenciaprogram a költségvetési pálya kiigazítási tervén alapul. Az Uniós csatlakozásunk óta 2006-ban volt a legjelentősebb mértékű az államháztartási deficit. Ehhez nagyban hozzájárult a növekvő adósságszolgálat. A pénzügyi egyensúly fenntarthatóságát a piac dönti el. Komoly figyelmeztetésnek volt tekintendő a hitel és adósságminősítők romló besorolása, valamint a forintárfolyam növekvő változékonysága.

52

A költségevetési hiány feloldására megoldást jelent egyrészt a bevételi oldal növelése, másrészt a kiadási oldal csökkentése. Mivel a közületi beruházások nettó összege nem csökkenthető zérus alá, ezért egyrészt nem elsősorban az ilyen kiadások okolhatók a magas hiányért, másrészt az EU programok és a folyamatban levő hazai infrastrukturális fejlesztések a költségvetés beruházási kiadásainak csökkentése nemcsak; ezért a költségvetési kiadások csökkentése a bevételi oldal növelésével mehet végbe. Az adóterhek növelése azonban elriasztja a befektetőket. Olyan adórendszert kell tehát kialakítani, amely nem vezet tőke meneküléséhez, valamint alkalmazkodik az Unió iránymutatásaihoz. az Unió ugyanis nemzetközi adóharmonizáció által gátat kíván szabni a térségen belüli az összes tagország érdekeit sértő adóversenynek. (Szakloczai, 2007) Magyarország az államháztartás egyenlege tekintetében 2006-ben 6,9%-kal tért el a referenciaértektől, 2007-re pedig várhatóan a GDP 6,4%-ára csökken, ami 3,4%-kal tér majd el a referenciaértéktől. A 2007. januártól novemberig terjedő időszak tényleges bevételeit tekintve a 2006-os évhez viszonyítva 2007-ben 359 181 milliárd forinttal több bevételt könyvelhetett el az állam, ezzel szemben azonban a kiadások is növekedtek 367.131 millió Forinttal. Így a kiadások egyenlege októberben -1.392.599 millió Forintra rúgott, így a 10. hónapban az államháztartás -7.950 Ft-tal magasabb hiány mutatott fel, mint egy évvel korábban. 2 A bevételek közül a fogyasztáshoz kapcsolódó adók, valamint a lakosság befizetései emelkedtek legjelentősebben. Míg az előbbi 214.233 millió forinttal 2.443.000 millió Forintra, az utóbbi 160.691 Ft-tal 114.4000 millió Forintra. A többi költségtípusnál 30.000 millió Forintnál nagyobb mértékű eltérés nem tapasztalható.

2

Forrás: MÁK

53

Az államháztartás egyenlege a GDP % -ában

16. diagram 0,0 2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

-2,0

-4,0

-6,0

-8,0

Államháztartás egyenlege Referenciaérték Módosított referenciaérték

-10,0

-12,0

Forrás MNB

A kiadási oldalt tekintve októberben rosszabbul áll a mérleg, mint tavaly októberben - az összes kiadás 367 131 millió Ft-tal emelkedett, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a tervezett éves egyenlegcsökkentés nem lesz tartható. A kiadási oldal elsősorban az egyedi és normatív támogatások, valamint a családi támogatások és juttatások tekintetében növekedtek első sorban, összesen mintegy 131 524 Ft-tal. 17. diagram

54

Az adósság növekedésével párhuzamosan az államháztartási hiányra költött pénz – az adósságszolgálatra és kamattérítésre költött összeg folyamatosan nőtt, 2002 óta összesen mintegy 281 577 millió Ft-tal. Az államadósság 2004-ben lépte át a 60%-os küszöböt és 2006-ra 63,2%-ra nőtt. 2007. október végén az adósság 56%-át forintkötvények teszik ki, 23%-át deviza állampapírok, 15%-át forint kincstárjegyek 6%-át deviza hitelek, valamint 1%-át forint hitelek tették ki. 2007 októberében a piaci hitelek (deviza, forint) 1038 mrd Forintot tettek ki. Az állampapír formájában finanszírozott adósság 14.391 mrd Ft, az MNB által finanszírozott hitel pedig 95,5 Ft értékű volt 2007 októberében. 3 A központi költségvetés mérlege az előirányzat szerint 2007-ben -1 656 486 millió Ft-ra rúg majd, aminek októberben a 84,4%-ánál tartunk. A konverencia-program szerint a cél az évi 2%-os csökkenési ütem elérése4, az MNB prognózisa szerint a 2010-re a magyar kiigazítási program eredményeképpen a hiány akár 7 százalékkal is mérséklődhet. 5 5.2.4. Hosszú lejáratú kamat A magyar hosszú hozamok magas szintjét elsősorban a forint befektetésektől elvárt kockázati prémium nagysága magyarázza. Az új tagállamokhoz képest megfigyelhető számottevő prémiumtöbblet a jelentős mértékű belső,, illetve külső egyensúlyi problémákra vezethető vissza, mivel a beruházási hajlandóság függ a finanszírozási költségtől – kamattól- aminek arányosnak kell lennie az ország kockázatával. Magyarországon a hosszú lejáratú kamat kritériumának egyszer sem felelt meg. Az árfolyam leértékelődése magasabb felárat kívánt meg, ezen kívül a régióban is kamatemelési hullám volt megfigyelhető, így erőteljesen emelkedett a kamat.

5.3. Reálgazdasági folyamatok Az új államok esetén a konvergenciának gazdaságilag megalapozottnak kell lennie, ami a reálkonvergenciára épül. A reálkonvergencia azt jelenti, hogy a fejletlenebb tagállamok gazdaságának fejlettségi szintjét és a lakosság életszínvonalát a fejlett tagállamokéhoz kell közelíteni. A reálkonvergencia során a gazdasági szerkezet az EU-ban tapasztalhatóhoz hasonlóvá válik, a strukturális reformok révén pedig a növekedés felgyorsul, így az életszínvonal közeledik az EU-beli szinthez. Német példára hivatkozva azt hangsúlyozzák, Forrás: ÁKK Magyarország konvergencia programja 2005 – 2009 2006. szeptember Magyar Köztársaság Kormánya 5 MNB Konvergenciajelentés 2006 3 4

55

hogy ennek a folyamatnak párhuzamosan kell haladnia a nominális konvergenciával. Az elmaradottabb tagállamok jövedelemtermelő képessége növekedésének meg kell haladnia a közösségi átlagot. Ez úgy valósítható meg, hogy a gazdaság növeli a foglalkoztatottságát és a termelékenységét, valamint csökkentése vagy kiszűri azon hátrányos tényezők hatását, amelyek az elmaradottság okozói (például az infrastruktúra színvonala, a gazdasági tevékenység jellege, a földrajzi fekvés stb.). Így a reálkonvergencia egy adott ország gazdaságpolitikájában a növekedési tényezőit testesíti meg, legfőbb mutatószámai tehát a GDP és a GDP növekedés. (Horváth-Szalay, 2001.) Magyarországon a GDP növekedés 2001-ig igen erőteljes volt 2007-ben a magyar GDP az euurozóna GDP-jét 73%-kal is meghaladta. A gazdaságunk növekedése nagyon magasnak számított. Később a növekedés üteme ugyan csökkent, ennek ellenére 2005-ig tartottuk a régiós szintet. 2005 után azonban növekedésünk az EU 15-ök szintjéig süllyedt, míg a másik három ország messze felülmúlt minket. További problémát okoz, hogy 2007-ben a 15-ök GDP-je 0,3 %-kal, míg a 12-ek GDP-je várhatóan 0,5 %-kal fog nőni. Magyarország GDP-je ezzel szemben Magyarország GDP-je az utóbbi fél évben rohamosan csökkent.6 Hazánk GDP-je 2007-ben várhatóan alulmúlja az Unió növekedési ütemét. Ez a csökkenés két tényezőnek köszönhető egyrészt a beruházások az év során folyamatosan zsugorodtak, így éves szinten 2 százalékkal csökkentek,

7

valamint a hazai fogyasztás is csökkent a restrikció hatására. A stabilizáció

intézkedéseinek köszönhetően várható volt, hogy a bruttó hazai termék visszaesik, ez azonban átmeneti jellegű. A GDP csökkenésében szerepet játszik, hogy a gazdaságpolitikai döntések következtében mind a lakossági fogyasztást, mind pedig a beruházások stagnálnak, vagy enyhén csökkenő trendet mutatnak.

6 7

ECB 2007 ECOSTAT Kormányzati és gazdaság- és Társadalom-stratégiai kutatóintézet

56

A reál GDP növekedése az előző év százalékában 18. diagram 10,00

8,00

6,00

Euro zóna

Magyarország 4,00

Szlovákia

Lengyelország

Csehország 2,00

19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07 20 08

0,00

-2,00

Forrás: Eurostat

Kis nyitott gazdaságokban nem függetleníthető a felzárkózás folyamata a világgazdasági folyamatoktól. Így az átmenetiség ellenére gondot okoz, hogy növekedési szempontból a nemzetközi feltételek kedvezően alakulnak. Magyarország tehát egy világgazdasági konjunktúrából marad ki és amennyiben a jövőre nézve a világgazdasági konjunktúra rosszul alakul és a nemzetközi tőkepiacot ma jellemző magas kockázatvállalási hajlam csökken, hazánkba irányuló befektetések mennyisége is visszaesik. Így Magyarország olyan növekedési periódusból marad ki, amely kulcsfontosságú. A fejlett gazdasági régiók növekedési ütemének visszaesése Magyarországon is hasonló folyamatot eredményez. Külön aggasztó, hogy a régió országai ilyen magas növekedései ütemet mutatnak fel, így velük szembeni relatív versenyképességünk csökkeni fog. Ahhoz, hogy Magyarország felzárkózzon az európai szintre, csak úgy érheti el, hogy olyan mértékű gazdasági fejlődést mutat fel, amely lényegesen meghaladja az Európai Unióban jellemző mértéket. Minél gyorsabb a gazdaság – ezzel párhuzamosan a lakossági fogyasztás – növekedése, annál gyorsabban megy végbe a fogyasztóiár-szerkezet hasonulása az európai uniós szerkezethez, annál nagyobb a fogyasztói árszint és a termelői árszint emelkedése közötti különbség. Gyors gazdasági növekedés azért növeli a két

57

árszintemelkedés közötti különbséget, mert gyorsan nő a szolgáltatások iránti kereslet, amire azok kínálata növekvő árszinttel válaszol. Az elmélet abból indul ki, hogy a szegényebb országokban azért alacsonyabbak relatíve az árak, mert a munkaerő kevésbé termelékeny és kevesebb termékük kerül kereskedelmi forgalomba. A kereskedelmi forgalomba kerülő javak ára durván minden országban azonosak. A Balassa–Samuelsonhatás szerint a termelékenység jobban nő a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékek előállításánál, mint a szolgáltatások esetében, míg a gazdaság egységes munkaerőpiacán a bérek tendenciájukban kiegyenlítődnek. Minél gyorsabb a termelékenység növekedése a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékek előállításában, annál gyorsabban emelkedik a szolgáltatások árszintje. (Eurpean Central Bank, 1999) 19. diagram

Vásárlóerőparitáson mért GDP

140 120

Magyarország Szlovákia

100

Lengyelország

80

Csehország

60

EU (27)

40

EU (25) EU (15)

20

19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07 20 08

0

Forrás: Eurostat

Az alábbi diagramban látszik a termelékenység növekedése az Uniós szinthez képest. A termelékenység az évek folyamán a négy visegrádi országban átlagosan 10%-kal nőtt. Magyarországon

a

két

vizsgált időszakban

9,21%-kal

nőtt. A legalacsonyabb

termelékenységnövekedést Csehország mutatta fel. A korábban csatlakozott országok közül csak Görögországban lehet felmutatni nagy mértékű növekedést, míg a másik két országban 5% alatti termelékenységnövekedés jelentkezett.

58

Amennyiben viszont a gazdasági növekedés üteme lassú lesz, akkor a költségek oldaláról induló áremelési nyomás kevésbé lesz érvényesíthető, azaz a hazai fogyasztóiár-szerkezet lassabban közeledik európai unióshoz, a fogyasztói és a termelői árszint emelkedése között évente tapasztalt rés kisebb lesz, viszont igen hosszú időszakra fennmarad. Amint az alábbi diagramon látszik az összehasonlító árszint az évek folyamán csak kis mértékben növekedett, Magyarországon 11 év alatt csupán 16,2 %-kal. Legnagyobb mértékben a régióban Csehországban növekedett az árszint 19,2%-kal. Az uniós legközelebb szinthez pedig Lengyelország áll,, 2006-ban is a lengyeleknél van a legmagasabb árszint 62,9 %-kal. 20. diagram

Á rszint

120,00

100,00

Csehország

80,00

Magyarország 60,00

q

Lengyelország

Szlovákia

EU (27) 40,00

EU (15)

20,00

0,00 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

A magyar gazdaságpolitikát célszerű úgy kialakítani, hogy a növekedési és az egyensúlyi feltételeknek egyaránt megfeleljen. A magyar gazdaság legfontosabb növekedési tényezője az export és a beruházások növekedése – bár az utóbbi a múlt évben csökkent. A nominálkonvergencia és a reálkonvergenciának egymással párhuzamosan célszerű végbemennie, ahogy az ország gazdasági stabilitás felé közeledik, úgy kell a termelékenységi és jövedelmi szempontból közelítenie az eurozóna tagállamait. Mindemellett a nominál- és a reálkonvergencia egymás hatását erősítheti. A noiminálkonvergencia két csatornán keresztül erősíti a reálkonvergenciát. Az első csatorna az árfolyamcsatorna. A nominálárfolyam stabilitása nagyban hozzájárul a befektetések értékének növekedéséhez, valamint az export bővüléséhez, ezzel az árfolyam-stabilitás 59

segíti a gazdasági növekedést. Az újonnan csatlakozó kis nyitott gazdaságok esetében erős árfolyam-begyűrűző hatás érvényesül, a nominálárfolyam stabilitása pedig csökkentheti az árak bizonytalanságát és szóródását, így elősegítve az árszint-konvergenciát. A másik csatorna az inflációs csatorna. Az alacsony inflációs ráta ugyanis ösztönzőleg hat a kibocsátás növelésére. Alacsony infláció miatt nem szükséges a gyakori átárazás, valamint kiszámíthatóbb a bérnövekedést tesz lehetővé, így gyorsítva a bérkonvergenciát. Az erősítő hatás fordítva is működik, mivel a reálkonvergencia gyorsulása ugyancsak elősegíti a nominálkonvergenciát. A növekvő jövedelem- és GDP-konvergencia nagyobb teret enged a nem inflációs béremeléseknek, így csökkentve az inflációs nyomást, valamint a kamatszint eurózóna szintjéhez való közelítését. (Sági, 2004.) MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemzési KHT 2001-es előrejelzése szerint, amennyiben a magyar gazdaságnak tartósan kétszeresével meghaladja az EU 15 vásárlóerő-aritáson számolt GDP-jét, akkor 1%-os Eu-s és 2%-os magyar növekedés esetén 2069re, 3%-os EUs és 6%-os hazai GDP esetén pedig 2001-hez nézve már 23 év alatt beérhetjük az eurozónát.

5.4. A konvergencia program A GMU tagállamoknak minden évben konvergencia-programot, jelentést kell készíteni az Európai Bizottság számára, amelyben leírják, hogy mennyire tudták megtartani a Stabilitási és növekedési paktum szerinti kritériumokat. Amennyiben az ország nem tudta teljesíteni ezeket a célmutatókat, az állam deficiteljárás alá esik. Az eurózónán kívül hasonló a gyakorlat, itt azonban nincsenek rögzített szankciók a nemteljesítés esetén. Magyarország az EU csatlakozása óta túlzott deficiteljárás alatt áll. A felhalmozódó egyensúlyi problémák következtében megkerülhetetlenné vált a 2006. szeptemberi konvergencia-progam szerinti államháztartási egyensúlyjavító kiigazítás. Ez a program bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedéseket tartalmaz eltérő súlyokkal, ezen kívül makrogazdasági kérdéseket, a nagy ellátórendszerek reformjának tervezetét is leírja. A magyar konvergencia-program gazdasági növekedését érintő fő célkitűzései a következők: a tartós egyensúly megteremtése a lehető legkisebb növekedési áldozattal A konvergencia közvetett módon érinti a monetáris politika működését, mivel irányvonalat mutat a pénz- és tőkepiaci szereplőknek a gazdaság jövőbeni pályájáról, így a

60

gazdaság szereplőinek a konvergencia alakulásáról kialakított véleménye jelentős mértékben befolyásolja a hazai monetáris kondíciókat és így a kamat- és árfolyam-politika mozgásterét. (Konvergencia-jelentés, 2006) A forint árfolyamában az év során jelentős ingadozás mutatkozott, amely egy esetleges ERM-II tagság esetén már komoly feszültségnek minősült volna. A konvergencia program a hangsúlyt a költségvetési deficit kezelésére helyezi, ami nemcsak önmagában a maastrichti kritérium miatt fontos, hanem mint a kilencvenes években számos latin amerikai (Argentína, Peru és Brazília) országban, valamint Szlovéniában sikerült jelentős költségvetési szigorral a magas inflációt viszonylag rövid idő alatt stabilizálni. A tartós sikerhez azonban olyan stabilizációs programra van szükség, amelyben a gyenge költségvetési fegyelem és az alacsonynövekedés mögött húzódó okokat is képesek kezelni. A konvergenciaprogram 2007-re 6,8%-os, 2008-ra 4,3% majd 2011-re 2,2%-os államháztartási hiányt prognosztizál. A bruttó államadósság így 2011-re 65-67%-ra esik vissza. A GKI prognózisa szerint 2008-ban már nem szükséges újabb kiigazító lépéseket tenni a hiány mérsékléséhez, mivel egyrészt a fehéredési folyamat folytatódása, részben a gazdaság nominális növekedése nyomán az adó- és járulékbevételek jelentősen emelkednek. E szerint a prognózis szerint az államháztartás hiánya a GDP 4,1%-ára csökken. 2009-2010-re Magyarország túl lesz a konvergenciaprogram megvalósítási szakaszán. A megszorító intézkedések hatása azonban akkor lesz tartós, amennyiben a választásokkor a politikai pártok szintén meg tudják tartani a fegyelmet, mind a választási kampány, mind az ígéretek tekintetében, különben hasonlóan messze kerülünk az euró bevezetésétől, mint a 2002-es időszakban. 2006-ban jelentős forint árfolyam-ingadozásnak lehettünk tanúi, az árfolyam a 2006-os júniusi 6,81%-os, majd az októberi 4,48%-os megingás után azonban az egyre hitelesebbé váló költségvetési politika mellett stabilizálódott, így 2007-ben a forint átlagos havi árfolyamváltozása 1 maximum 1,7%. A stabilizációs program hatására hazánkban az árfolyam a gyenge sávszélt közelíti. A forint leértékelésével azonban nem jár együtt az exportunk versenyképesség javulása, mivel az export keresleti árrugalmassága azonban kicsi, ugyanakkor az export és az import együttmozgása szoros.

61

Az euró bevezetése legkorábban 2011-2013-ban valósulhat meg, konkrét céldátumot azonban nem tűzött ki a politikai vezetés, ugyanakkor a konvergencia-kritériumok mihamarabbi bevezetését sürgeti – ezt 2009-re jósolják. Az euró bevezetésének előkészületeit tervezi segíteni a hamarosan megalakuló Nemzeti Eurókoordinációs Bizottság, melynek feladata az euró bevezetésének technikai előkészítése lesz. A testület dolgozza majd ki az euróra való átállás tervét, amelyet évente aktualizál. Az átállási terv kidolgozása a Nemzeti Eurókoordinációs Bizottság feladata, melynek elnöke a pénzügyminiszter, társelnöke a jegybank elnöke lesz. A bizottság az euró bevezetése előtt konkrét szakmai javaslatokat készít a közszféra és a magánszféra számára, az átállás megkönnyítése érdekében.

62

6. ÖSSZEGZÉS Az Európai Unió tagjai fejlett országok, amelyek a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásával arra kötelezték magukat, hogy gazdasági stabilitásukat fenntartják (Stabilitási és Növekedési paktum) és feladják monetáris politikájukat, hogy létrehozzanak egy stabil valutát, az eurót. Az euró szerepe kettős: egyrészt az unión belüli egységet erősíti, mivel bevezetésével az európai államok egy fejlettebb, magasabb fokú integrációs szintet értek el; másrészt pedig az USA dollár egyfajta ellenpólusaként, versenytársaként kíván fellépni. Ezt azonban csak akkor tudja megvalósítani, ha a tagjai fejlettségi szintje minél jobban közelíti egymást és ezáltal a tagállamok gazdasági érdekei is hasonlóvá válnak. Magyarország kereskedelmileg erősen integrált az Unióba. Mundell optimális valutaövezetek elmélete szerint ez elsődleges feltétel, arra nézve, hogy egy ország számára érdemes legyen valutaunióra lépni a többi országgal. Kis nyitott országként jellemezhető, ami azt jelenti, hogy az ország önmagában nagyban függ a világgazdasági konjunktúráktól, kilengésektől. Az eurózónához való csatlakozás (Csajbók-Csermely) költség-haszon elemzése Magyarország szempontjából a hasznok többségét jelezte előre elsősorban a kereskedelem bővülése, valamint egy magas fokú gazdasági stabilitás elérése miatt. Az euróznához való csatlakozás természetesen költségekkel is jár, így árszintemelkedés, valamint a segniorage bevételek megszűnése által. Magyarország gazdaságpolitikájának főbb irányvonala már a 90-es évektől kezdve az Európai Uniós csatlakozás volt. 2004-ben Magyarország az Unió tagállamává vált, így központi feladat számára a maastrichti kritériumok teljesítése és az euró mihamarabbi bevezetése. A kritériumok teljesítésének időpontja azért nem közömbös számunkra, mert amennyiben főbb versenytársaiknál jóval később csatlakozunk, átmeneti versenyhátrányba kerülhetünk, ami különösen hátrányos az Unióhoz való felzárkózás, valamint az exporttermékek – ami ország egyik legfőbb húzótényezője – versenyképessége szempontjából. A konvergencia-kritériumok teljesítés terén nem állunk túl jól. Magyarország a Bizottság 2004-es, a 2006-os jelentése szerint –egyedüli országként, egyelten kritériumot sem tudott

63

teljesíteni, valamint hazánk a nagymértékű államadóssága miatt csatlakozása óta túlzottdeficit-eljárás alatt áll. Magyarország számára a költségvetési deficit, valamint az államadósság magas szintje jelenti a legnagyobb problémát. A magas hiány kihat a kamatok mértékére, mivel az adósság arányának növekedése által rosszabb feltételekkel kap további hiteleket az ország, valamint a bevételeinek egyre magasabb hányadát kell a gazdasági fejlődést elősegítő befektetések helyett a kamatok finanszírozására költenie. Magyarország számára elengedhetetlen jelentőségű költségvetési deficitjének lefaragása. Ennek érdekében volt szükséges egy konvergencia-programban a deficit csökkentése érdekében a tervezett lépések felvázolása, melynek teljesítését az Unió is folyamatosan szemmel követi. Az ERM II mechanizmushoz való csatlakozás az euró bevezetésének előfeltétele. Az ERM II rendszerben az országnak tartózkodnia kell a nagyobb mértékű árfolyamingadozásoktól. Az árfolyam viszonylagos rögzítése azonban szemben áll a stabilizációt megcélzó gazdaságpolitika alkalmazásával. Az ország, ahogy egyre közeledik a külső és belső egyensúly elérése felé, úgy változik az árfolyama, az alul- vagy felülértékeltségből az egyensúlyi felé közelít. Az ERM II rendszerbe éppen ezért akkor érdemes belépni, amikor az ország már nem áll messze a kritériumok teljesítésétől. Amennyiben egy ország ugyanis a liberalizált tőkepiaccal rendelkezik és emellett árfolyam-stabilitást céloz meg, MundellFleming lehetetlen háromszög elmélete szerint nem tud a monetáris célváltozóira koncentrálni. Magyarország számára központi kérdés a stabilitás mellett a minél nagyobb mértékű gazdasági növekedés, mivel csak az Uniós tagállamok átlagánál nagyobb ütemű növekedés esetén közeledünk a fejlett országok fejlettségi szintje felé. Az Unió által rögzített mutatókon, a nominális konvergencián túl azonban szükséges a reálkonvergencia megvalósítása is, hiszen tartós együttműködés az érdekek hasonlósága mellett valósítható meg. Amennyiben az egyes országok gazdasági szerkezete és fejlettségi szintje közel áll egymáshoz kevésbé éri őket aszimmetrikus sokkok, így egy magasabb integrációs fok több előnnyel jár számukra. A történelem során beigazolódottnak látszik az az állítás, miszerint a legtartósabb együttműködések azok voltak, melyek képesek voltak elérni a legmagasabb integrációs szintet, a politikai integrációt. Az Unió folyamatosan igyekszik közelíteni az országok 64

együttműködését a különböző politikák terén, valamint a jelenleginél nagyobb mértékben szeretné megismerni és az egyes döntéseknél figyelembe venni a polgárok véleményét és prioritásait. Magyarország 2011 előtt nem tudja bevezetni az eurót, jelenleg nincs kitűzött céldátum erre vonatkozóan. Tervek szerint a konvergencia-program sikeres végrehajtása által Magyarország 2009-re közel kerül a konvergencia-kritériumok teljesítéséhez. Az euró bevezetésének támogatására jön létre a nemzeti eurókoordinációs bizottság, amelynek euróra való átállás tervét kidolgozni, és évenként aktualizálása, hogy a bevezetés a lehető legzökkenzőmentesebben menjen végbe.

65

FELHASZNÁLT IRODALOM A

Goldman

szerint

túlértékelt

a

forint

[origo]

2007.

11.

12.

www.origo.hu/.../vilaggazdasag/20071112-goldman-sachs-ideje-a-profitkivetelnektulertekelt-a-forint-is.html - 53k - letöltés ideje: 2007.11.13. 21:35 A sikeres EU-tagság integrációs (belső) tényezői Csatlakozás az euro-övezethez, előfeltételek és következmények Vitaanyag Világgazdasági Kutatóintézet 2007. január Ádám Zoltán: Körkérdés az EU-tagság által támasztott követelményekrőlés teljesítésük feltételeiről 4-6. o. Külgazdaság 2005. március Andor László: Nemzetek és pénzügyek Nemzeti Tankönyvkiadó - 2003 Andor László: Pénz beszél - Aula Kiadó Kft - 1998 Andor László: Világgazdaság Pannonica Kiadó - 2006 Antal László: Fenntartható-e a fenntartható növekedés? : az átmeneti gazdaságok tapasztalatai Közgazdasági Szemle Alapítvány 2004 Antal László: Versenyképesség, reformok, felzárkózási esélyek Külgazdaság LI. Évf. 2007. január-február 4-9. o. Az EU-csatlakozás középtávú gazdasági és társadalmi hatásai Magyarországra GKI Gazdaságkutató Rt. Kopint-Datorg Rt. Tárki Társadalomkutatási Intézet Rt. EURÓPAI FÜZETEK KÜLÖNSZÁM Az euró hazai bevezetésének feltételei, várható gazdasági hatása és időzítése ECOSTAT http://www1.pm.gov.hu/ 2007. szept 21. Bácskai Tamás Az euró kilátásai Külgazdaság 2006. július-augusztus 70-76. o. Bakács András (MTA VKI)* – Borkó Tamás (ICEG EC): Az állami szerepvállalás európai modelljei:a mediterrán, a skandináv, az angolszász, valamint a német-francia kontinentális modell – tanulságok Magyarország számára Munkafüzet 13. ICEG EC 2006. június Barry James Euro Skepticism Aside, Germans Stake Identity on European Integration International Herald Tribune Published: TUESDAY, DECEMBER 9, 1997 http://www.iht.com/articles/1997/12/09/seu.t.php BBC:

Swedish

Euro

Referendum

Monday,

15

September,

2003

http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/3108616.stm 66

Bilek Péter: A korábbi bővítések tapasztalatai Magyarország számára: a külkereskedelem ICEG MUNKAFÜZET 6. 2004. június Bo

Mikael:

Torn

between

wo

lovers

2000

http://www.cnn.com/SPECIALS/2000/denmark/stories/view.denmark/ letöltés ideje: 2007. december 9. Bokros Lajos létkérdésnek nevezte az eurócsatlakozás idejét és módját Népszabadság Online • 2007. október 3. CNN:

Sweden

rejects

euro

currency

Sunday,

September

14,

2003

http://www.cnn.com/2003/WORLD/europe/09/14/sweden.euro/ Csaba László: A kis országok világgazdasági alkalmazkodása Közgazdasági Szemle, XLVI. évf., 2000. szeptember (662–679. o.) Csaba László: A stabilitási és növekedési egyezmény új politikai gazdaságtanáról Közgazdasági szemle, 53. évf. 2006. 1.sz. p. 1-30. Csajbók Attila – Csermely Ágnes (szerk.) (2002): Az euró bevezetésének várható hasznai, költségei és időzítése. MNB Műhelytanulmányok 24. sz. Magyar Nemzeti Bank Csermely Ágnes: Az árfolyam-politika hatása az ipari versenyképesség alakulására Külgazdaság 38. 1994. 2. 43-62. Darvas Zsolt – Szapáry György: A nemzetközi pénzügyi válságok tovaterjedése különböző árfolyamrendszerekben Deutsche Bundesbank: Die Europäische Wirtschafts- und Währungsunion Die Geldpolitik der EZB 2004 Europäische Zentralbank Dr Harmat Zsigmond: Az inflációs mechanizmus működésének néhány vonatkozása a modern gazdaságban http://elib.kkf.hu Dr Lentner Csaba: Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. Század elején Akadémia kiadó Dr. Antal László: Kísérlet a trendfordulóra Online elemzések az MKB –tól Budapest, 2006. szeptember Dr. Turján Anikó: Az euróról, gyakorlati szempontból EURÓPAI FÜZETEK 43. ECB annual report 2000

67

Égert Balázs: Equilibrium Real Exchange Rates in Central Europe’s Transition Economies: Knocking on Heaven’s Door William Davidson Working Paper Number 480 July 2002 Erdős Tibor: Inflációs célkövetés és egyensúly Fejlesztés és finanszírozás 2007/3 3-11. o. Európai Bizottság Euró-kalauz 2006 Dr. Turján Anikó: Az euróról gyakorlati szempontból Európai Füzetek 43. http://www.bmeip.hu/eip_kiadvany.html letöltés ideje: 2007.10.07. 13:08 Gál Péter–Moldicz Csaba–Novák Tamás: Gazdasági ciklusok és gazdaságpolitika a 21. Század elején Fejlesztés és finanszírozás 2004/4. Gáspár Pál - Halász Anita - Tóth Máté: A Magyar beteg Munkafüzet 1. 2003. augusztus ICEG EC http://icegec.hu/hun/index_hun.htm letöltés ideje: 2007.10.01. 17:06 Gáspár Pál: A forint erősödése: okok, hatások és lehetséges alternatívák 2004. december ICEG vélemény http://icegec.hu/hun/index_hun.htm letöltés ideje: 2007.10.07. 13:15 Hajós Réka Zita: Az ír csoda. Európai Műhelytanulmányok 2006 Halmai Péter: Konvergencia és növekedés Fejlesztés és finanszírozás 2007/3 Horváth Ágnes – Szalai Zoltán: Gazdasági és Monetáris Unió MNB Műhelytanulmányok

12.

2004

http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_mnbtanulmanyok letöltés ideje: 2007.09.20. 17:45 Horváth Zoltán Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik, átdolgozott, bővített kiadás HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2005 Horváth-Szalay:

A

kevésbé

fejlett

EU-tagországok

konvergenciájának

tapasztalatai Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001. július–augusztus (640–658. o.) http://ec.europa.eu/economy_finance/about/activities/sgp/edp_list_en.htm http://hu.wikipedia.org/wiki/Egyes%C3%BClt_Kir%C3%A1lys%C3%A1g 2007.12.03) http://www.ecb.int/ecb/educational/facts/euint/html/ei_009.hu.html letöltés ideje: 2007. december 10.

68

Jakab M. Zoltán – Szapáry György: A csúszó leértékelés tapasztalatai Magyarországon

MNB

Füzetek

http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_mnbfuzetek

1998/6

letöltés

ideje:

2007.09.11.

17:54 Jan Winiecki A szabvány reformcsomag alkalmazhatósága Kelet-Európában Külgazdaság 1994/9 18.-36. o. Jankovics László: Az euró és az új tagállamok közgazdasági kihívásai Competito V. évf 1. szám 70-91. o. Jankovics László: Inflációs célkitűzés rendszere: az első másfél évtized tanulságai Külgazdaság XLIX. Évf. 2005. október 4-23. o. Jelentés a konvergenciafolyamatokról (2005. november) MNB http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_konvergenciajelentes

letöltés

ideje:

2007.09.16. 19:18 Elemzés

a

konvergenciafolyamatokról

2006.

DECEMBER

http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_konvergenciajelentes

letöltés

MNB ideje:

2007.09.16. 19:16 Kozma Ferenc: A magyar gazdaság nyitottsága és függése, Mindentudás egyeteme www.mindentudas.hu/magazin2/20060910amagyar.html - 24k - letöltés ideje: 2007.09.12. 18:00 Kozma Ferenc: A nemzetközi gazdasági erőterek és Magyarország Fejlesztás és finanszírozás 2004/1 58-66. o. Kőrösi István: Ausztria az Európai Unióban Világgazdasági Kutatóintézet M ű h e l y t a n u l m á n y o k 55. szám 2004. február Kondrát

Zsolt–Wenhardt

összehasonlításban

a

gazdasági

teljesítésében

2003

Tamás:

Magyarország

és

monetáris

végén

2004

unió

helyzete

nemzetközi

konvergencia-kritériumainak Műhelytanulmányok

www.mnb.hu/Resource.aspx?ResourceID=mnbfile&resourcename=mt29

letöltés

29. ideje:

2007.12.10. 19:00 Lámfalussy Sándor: Az euró - politikai kezdeményezés vagy gazdasági szükségszerűség? www.mindentudas.hu/doc/lam_nyomtathato.rtf 2004. március 29

69

Losoncz Miklós: Az EU-tagság magyar gazdaságpolitikával szembeni kihívásai Európai Tükör 2005/10. 3-26.o. Lőrincné Istvánffy Hajna: Nemzetközi Pénzügyek Lőrincné Istvánffy Hajna: Pénzügyi integráció Európában Közgazdasági és jogi kiadványok 2001 Magyarország 2007 Konjunktúrajelentés DUIHK 2007. évi Konjunktúra-jelentése www.duihk.hu/.../Dokumente/Bereich_CC/Publikationen/Konjunktur/Konjunkturajelentes_ Magyarorszag_2006.pdf - letöltés ideje: 2007.10.25. 19:35 Magyarország konvergencia programja 2005 – 2009 2006. szeptember Magyar Köztársaság

Kormánya

www2.pm.gov.hu/.../portalarticles/CAC3F4F5529CF41AC12571DC00429B43/$File/KP_2 006_szeptember_final_HU.pdf – letöltés ideje 2007.11.15. 20:45 Makrogazdaság 2006 Központi Statisztikai Hivatal Martina Daller: Euro-scepticism in Sweden: The Swedish welfare state in the European

Union

January

5th,

2004

Georg-

August-

Universität

Göttingen

http://www.euroculturemaster.org/default.aspx?sec=3&sub=5 Matolcsy György: MAGYAR EUROSTRATÉGIA Az euró hazai bevezetésének forgatókönyvei,

egy

társadalmi

és

gazdasági

szempontból

optimális

ütemezés

feltételrendszere Koordinátor: Növekedéskutató Intézet munkacsoport 2004. április Monetáris

politika

Magyarországon

http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_egyebkiadvanyok_hu

2002 letöltés

MNB ideje:

2007.9.03 17:59 Monetáris

politika

Magyarországon

http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_egyebkiadvanyok_hu

2006 letöltés

MNB ideje:

2007.9.03 18:06 Neményi Judit és Várhegyi Éva: A valutarendszer problémái a magyar gazdaságban

az

euró

bevezetéséig

Pénzügyminisztérium

2003.

március

www2.pm.gov.hu/web/home.nsf/(PortalArticles)/A0C5B7359B1589B9C1256E0C0057E1 E4/$File/valuta.pdf?OpenElement letöltés ideje: 2007.09.15 19:51

70

Neményi Judit, Petschnig Mária Zita: Az euró bevezetésének makrogazdasági feltételrendszere és kilátásai Magyarországon Pénzügyminisztérium Budapest, 2004. április 8. Occasional Paper Series The acceding countries’ strategies towards ERM II and the adoption of the euro: an analytical review No. 1 0 / February 2004 Paul R Krugman – Maurice Obstfeld: Nemzetközi gazdaságtan (Elmélet és gazdaságpolitika) Panem 2003 Peter B. Kenen and Ellen E. Meade EU Accession and the Euro: Close Together or Far Apart? International Economics Policy Briefs October 2003 Number PB03-9 Policy position of the governing council of the European Central Bank on exchange rate issues relating to the acceding countries 18 December 2003 www.ecb.int Prof. Dr. Hermann Remsperger: Mitglied des Vorstandes der Deutschen Bundesbank Geldpolitik und Erweiterung der Europäischen Währungsunion 24. November 2003,

16:15

Uhr

www.bundesbank.de/download/presse/reden/2003/20031124remsperger.pdf letöltés ideje: 2007.10.12. Prof. Dr. Hermann Remsperger Anmerkungen zur Erweiterung der EU und der EWU

2005

www.bundesbank.de/download/presse/reden/2005/20050706remsperger.pdf

letöltés ideje: 2007.10.12. Richter Sándor: A konvergenciaprogram meghírdetésén túl, az üveghegyeken innen Külgazdaság 2007/1-2 Robin Oakley: Vote could signal start of two-tier Europe September 28, 2000 http://archives.cnn.com/2000/WORLD/europe/09/28/oakley.analysis/ (letöltés ideje: 2007. december 9.) Sági Judit: Az Európai Központi Bank politikája Reál és nominálkonvergencia az MNB politikájának tükrében Külgazdaság XLVIII. Évf., 2004. december Simai Mihály: A pénzügyek kormányozhatósága és a rendszer problémái a XXI. század elején Fejlesztés és Finanszírozás 2005 / 1. szám Szabó

László:

A

konvergencia-követelmények

teljesítése

Fejlesztés

és

finanszírozás 2007/1 31-39. o.

71

Szakloczai György: A magyar gazdaság egyensúlyzavarai és a megoldás elvi egyenlősége Competito 2007. június Szakolczai György: A washingtoni konszenzus és ami utána következik Külgazdaság, XLIX. évf., 2005. október Szilágyi Éva: Az Egyesült Királyság uniós politikájának dilemmái: integráció vagy elszigetelődés? EU WORKING PAPERS 4/2005 Tarafás Imre: A monetáris politika a nagy pénzválságoktól az ingatlanpiacokig Aula kiadó 2001 Tarafás Imre: Külgazdaság Monetáris politika, árfolyampolitika – perspektivában 1994/10 4-12. o. Tarafás A kamat, az árfolyam és a forint hátralévő évei Közgazdasági szemle .2001. június The acceding countries’ strategies towards ERM II and the adoption of the euro: an analytical review ECB Occasional paper series no. 10 / February 2004 To Euro or Not to Euro? The EMU and Identity Politics in the European Union Thomas Risse Department of Political and Social Sciences, European University Institute ARENA Working Paper series: 15.01.1998 Tóth Teréz: Versenyképesség és felelős társadalmi magatartás Beszélgetés Török Ádám

közgazdászprofesszorral,

az

MTA

levelező

tagjával

2006-12

http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=2006-12-np-TothVersenykepesseg Veress József: Fejezetek a gazdaságpolitikából 6. fejezet Vincze János: Eurót? Mikor? (De miért is?) Beszélő 2004/04 Wisniewski Anna: A nominális és reálkonvergencia alakulása a négy visegrádi országban 2005. június ICEG EC www.eurostat.com MTI

Eco:

Veres:

nemzeti

eurókoordinációs

bizottság

alakul

2007

http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=187865

72