1900. Február 15.
XXIX. kötet.
MAGYAR NYELVŐR. Megjelenik
minden hónap
15-én
Szerkeszt,i
Szerkesztőség
SIMONYI ZSiaiOND
három ívnyi terjedelemben.
A DOGÉ A MAGYAR
és
kiadó-hivatal
Budapest, NewYork palota.
NYELVBEN.
Előre elárulom, hogy a velencei dogé származékának és .képviselőjének tartom a mi dús szavunkat. Erre a gondolatra úgy jutottam, hogy a Nyelvtörténeti Szótár tanúsága szerint a dús szó még a l(i. században dúzsnnk hangzott, főnév volt és nagy urat, főurat-jelentett, ez a dúzs tehát hangzásban és jelentésben nagyon közeledik a dogé-hoz. Gondolatomat további nyomozásom teljesen igazolta, amint — úgy hiszem — az itt következő fejtegetés be fogja bizonyítani. A honfoglalók pannóniai megtelepedésük után mindjárt 889-ben elmentek első nagy zsákmányszerző hadjáratukra a felsőolaszországi városok ellen s természetesen már akkor hallották hírét a kincses Velencének s a dúsgazdag velencei dúzsnak vagy dózsnak, ahogy akkor nevezték. De erejét is érezték mindjárt, mikor visszajövet támadást intéztek ellene és Péter dogé hajóhada kemény csatában visszaverte őket.* Bizonyos, hogy megemlegették ezt a dogét, de ép oly gyakran emlegethették az utódait, mikor Velence mind nagyobb hatalomra és hírre vergődött, mikor Urseolo Ottó dogé nőül vette Sz. István királyunk leánytestvérét, s mikor évszázadokon át versenyeztek a velencések a magyar királlyal Dalmácia birtokáért. A mai velenceiek a dogé-1 zárt o-val ejtik, mely kb. a mi hosszú d-nknak felel meg, de régente talán még valamivel zártabban ejtették ki, hisz a latin dux, ill. duce(m) folytatása volt. Az o után ma z hangot ejtenek, de a régi kiejtésben ez z vagyis zs volt. A régi velencei írás ezt a hangot x betűvel jelölte, s az államfő nevét így írták: dux = duz, mint p. plax = piai, lat. piacet, tetszik stb. eff. (1. Meyer-Lűbke: Gramm. d. rom. Spr. 1 :251 ; a latin c-nek hasonló fejleményét találjuk a ladin nyelvjárásokban, p. Engadinban nus nux, Jcrus crux, vus vox, 1. uo. * Marczali : A vezérek kora 140. (Szilágyi : A m. nemzet tört. 1. k.) MAGYAR
NYELVŐR.
XXIX.
4
gyallani (Palócság MTsz. 745.) gyallás, gydllás Mátravidéke. *Gyaroló > *yyarló > gyalló (Heves) > gyalla (Grömör), gyalú (vö. vésíi. fúru, seprű stb.) Gyalú-ból egyszerű denominális képzéssel keletkezett gyalulni, mely a szorosabb alaki egyezés mellett könnyen kiszoríthatta az eredeti gyarolni alakot. GOMBOCZ ZOLTÁN.
HALÁSZATI MŰSZÓK.*
I. A magyarságot a közbeeső szláv és német nyelvterületen keresztül kezdettől fogva majd gyengébb, majd erősebb szálak fűzték a, velencésekhez és a ladinoklioz ;Jtőlük tanultak a magyarok olvasni és írni, amint Yolf Gy. tüzetesen kifejtette ^.tőlük vették át a latint irodalmi nyelvűi, hogy azután önállóan tovább fejlesszék, amiről Bartal A. Dictionariuma fog tanúskodni, és végre nyelvükből tekintélyes számú szó került át a magyar nyelvbe, amelyeknek összeállításával és magyarázásával különösen Körösi S. foglalkozott. E jövevényszavakhoz számítom én a turbokolás műszavát, amely vizsgálódásaim megkezdésére indított s amely jóformán középpontjuk is marad.** A magyar nyelvnek többi egyjelentésű kifejezései szintén általánosabb értelemben érdekesek s részben ismét más népekhez utalnak. Az a körülmény, hogy a magyarok mindig csak belföldi halászatot űztek, a vizek nagy változatossága mellett, kezdve a kis hegyi pataktól egészen a »magyar tengerig«, nem annyira a magyar halászati műnyelvnek gazdagságát, mint inkább egy részének nemzetközi eredetét teszi feltűnővé: mert a halászás műkifejezései tengerek mentén vagy tengereken át szoktak elterjedni. Ügy veszem észre. hogyva magyarban a turbokolást és buttyogatást jelentő kifejezések csak öt etimológiai csoportra oszlanak; élükre a már említett román-magyar szót teszem. * A szerző szíves engedelmével fordítottuk itt le magyarra a buttvo_ gátas v. 1 urbokolás magyar műszavaira vonatkozó tanulságos fejtegetéseit, melyeket a román nyelvek megfelelő kifejezéseinek magyarázata kapcsán közöl imént megjelent könyvében : Romanische Etymologieen II. (Sitzungsberichte der kais. Ákademie d. W. Philos.-hist. 01. Band CXLI. III. 1899. 141~.—158. és 213.—215.) — A szerző a legteljesebb mértékben fölhasználta a magyar nyelvű segédeszközöket, s ezek között különösen Hermán Ottótól A magyar halászat könyvét, melyet az egész ide vágó irodalom díszének nevez. —Magunk bátorkodtunk egy-két kiegészítő megjegyzést tenni a fordítás kapcsán. — Megjegyezzük még, hogy itt_a román szóalakok előtt álló csillag nem mindig —a valóban föltehető latin köznyelvi formát jelöli, hanem sokszor csak rövidj é g okáért említett közös alakot a különböző román nyelvek formáinak fölsorolása helyett. A szerk. ** A szerző német értekezésének fő tárgya a, fr. trouver, olasz trorarc ^Szónak ebből a halászati műszóból való magyarázata : turbarp ,a vizet fölkavarni turbokolni' s így halat ,keresni' és ,találni'. /I szerk.
1. turbokolni (Ballagi; innen turbokló, Trampe, ibid.), turbókölni (innen turbókolófa, Trampe, turbókolás, Pulsen, Herm. O. 311. 317.), turbékolni (innen turbékoló fa és rúd Trampe, B. Szabó D., 1779. Herm. O. 836 a ), turbikolni (Ball.), turbikálni (Ball.) mely a halászásnak e fajára úgy látszik a legelterjedtebb és legrégibb magyar kifejezés. A ísySz. 3:810. a 16. és 17. századból a következő példákat hozza fel: A 7 onni k e z d e a f a r k a s a k o s á r t és a r ó k a t u r b o k o l n i k e z d e a f a r k á u a l ( H e l t a i , 1566). E v e z o f á v a l és t u r b o k l o u a l az halászok az h a l a k a t m e g r o t t e n t i k és az hálóba h a i t t i a k (Simon, 1608). Bezzeg nem t s e k é l y vizben t a p o g a t á m i t t a jámbor, hanem u g y a n a p a r t mallyát t u r b o k o l j a . gübűli (Pázmány 1 6 1 3 ) . A halászok a h a l a k a t az o eny-helyekröl t u r b o k l o fával a hálóra k e r g e t i k (Komáromi 1651). Nem csak a betilt t o t t é k tzélül, hanem az egész vizet t u r b o k l o t t á k (Czeglédi 1663.). Hiszen osztán ha túl az háló jól meg lészen vetve, jobb a k k o r n e k i t u r b o k l a n u n k ( M o n T M E . 7 : 290.) — Turbikálni-ra egy példa van idézve F a l u d i b ó l ( 1 7 8 7 . ) : E l e i n t é n gyenge h i t v á n szerrel v ó l t a h a j ó dolga, t s a k a p a r t m e l l e t t t u r b i k á l t a k . E g y másik p é l d a Faludiból ( 2 : 6 7 3 ) : A p a r t m á l v á t turbikálja (1786).*
A Balaton déli partján, hol a halászás e nemét turbokolásnak nevezik, a megfelelő hálót nem turbó klóhál ónak híják (mint botló-haló: botolni), hanem turbukhálómxk (Herm. O. 317,) ; ugyanez a turbuk- van meg a turbukólom és turbukvas szavakban is. Azokat az ólom vagy vas orsókat vagy lyukas korongocskákat jelelik vele. amelyek a kece vonóháló ívesen lefüggő zsinórját terhelik. (Herm. O. 173, 270, 325; képek: 162. 4 : 8 kép, 174. 52. kép, 325. 212. kép; vö. az 1896-i kiállítás katalógusát, az ősfoglalkozások füzetét 116.) Hogy e hálók használata közben turbokolnak-e vagy nem, nincs megmondva, de nem lehet kételkedni, hogy a két kifejezés arra vonatkozik. Herm. 0. 163. turbuk kövekről is beszél s a 164. lapon egy Szentes mellett talált ősrégi turbukkő rajzát adja. Vannak a magyarban olyan igék, amelyek a fent idézetthez alak és jelentés tekintetében közel állanak, t. i. túrni (disznóról, vakondokról, Ball.) és ennek származékai: túrdogálni, túrészni, turkálni, turkászni (l. Sim: TMNy. 1:411.). ^A JsTySz. is a Jurbokól igét túr alá sorozza. De ez ellen felhozhatjuk, hogy az előbbi, úgy látszik, mindig a halász turbokolását jelentette ** (bár átvitt értelemben is), az utóbbi soha. (még származékai sem). — Még inkább megfontolandó, hogy eddig nem sikerűit teljes bizonyossággal kimutatni, hogy a -b- tényleg meglevő igeképző vagy igeképző elem. Budenz és utána Simonyi felvesznek egy ilyen képző elemet, * Faludi az ő jegyzőkönyvében Pázmányból jegyezte ki ezt a helyet egy kissé átalakítva. A szerk. ** A MTSz. sajtó alatt levő füzetében mégis van egy példa arra, hogy turbikolni = turkálni. [SzD. Kisded szótárában : »Turbikolni : turkálni. Az életben turbikolnak a disznók, ha egyszer jól laknak«. — A szerlc.] Sch.
de ^a -hol, -böl és -hál képzők létezéséről még a NyK. 17:61. 1. Simonyitól idézett alakok sem győznek meg. Egy részükről, azt hiszem ő maga is lemondott, amióta a kombináló szóalkotás jelenségét közelebbről vizsgálta; ahogy sikobál szerinte sikoltoz 4kiabál vegyiiléke, ép ügy el fogja ismerni, hogyj]ámbál == hintál + csimbál vagy limbál (vö. csimba, limba) stb. A TMNy-ban (382. 1.) 'nrgyan felhozza Budenz négy adatát és két újat is csatol hozzájuk: hogy a zurbol alak hogy magyarázható, mindjárt meglátjuk; . tombol fr-jét a német tőben magyarázza meg, rombol igéét pedig stb., nyirbál valószínűleg" a" * nyirkai alak xa szláv rqbác. rubitj Jölcserélése a rimánkodást jelentő nyirbál szóval; a lódúl. lóg, lógat mellett meglévő lóbál a lobog, lebeg alakokra támaszkodhatik; leshetni alak úgy látszik nem egészen hiteles, mert a MTSz.-ba nincsen felvéve.* Arra, hogy ez a -b- a -kol képzővel alkotna egy képzőbokrot, Simonyinak (NyK. 17:61) csak egyetlen egy példája van: a turbikol ige. A -&-nek tehát itt a tőhöz kell tartoznia. A magyar nyelvben magában nincsen ilyen tő, mely szóba jöhetne; az idegen nyelvek közül is csak a latin vagy román turbare szóra vagy valamely származékára gondolhatunk. A latin nyelvet, mint Magyarország irodalmi s különösen iogi nyelvét eleve ki kell zárnunk; ez a nyelv turbare vagy turbidare igét ,turbokol' jelentéssel nem ismer: ilyen jelentés még a magyar túrni stb. igékkel való keveredésből sem keletkezhetett.** A román szóalakok közül a következők vehetők figyelembe: *turbareL Hurbidare. *tarbulare; ez utóbbi előfordül .turbokol' jelentéssel is s ugyanilyen értelemben mondják Isztriában inturbiá, rnforbá (intorgolá) Vaqua : ^azonkívül még Hurbicare és *turbiculare. E két utóbbi úgy viszonylik egymáshoz, mint fodicare és *fodJculare (fodere-bői), *rasicare és *rasiculare (*rasare), morsicare és *morsiculare (morsns); de nem minden -iculare végzetű ige feltételez -icare végzetűt; származhatik közvetlenül az alapigéből is, vagy valamely -ulare végű ige hatása alatt. *Turbulare mellett olyanformán fejlődhetett *tnrbiculare mint a *Turbula olasz folyónév mellett a *Turbictüa alak (1. d'Ovidio Arch. glott. ital. 13:385, Pieri uo. pótló folyam 5:136). Ez a *turbicnlare van meg a langued. tourbilha-ban (vö. tourbilh = Hurbiculo; a többi román nyelvjárásokban Hurbiculone. A különböző -icare végzetű ,turbikál' jelentésű igéket tekintve, mint pl. *bidlicare (bullare mellett). *faricare (furari mellett) legkevésbbé se * A MTSz. a lebzsel címszó alatt idézi, még pedig sok vidékről (lebzsel alaki változata ?) A szerk. ** Igaz, hogy a latinos magyarságban járatos a turbáhii alak, ugyanazon jelentéssel, mint a latin turbare (pl. birtokában turbálta e h. háborgatta) s ma, úgy látszik, abban a jelentésben használ ják, mint a németben turbieren-1. De ez a szó nem is igen régi, nem nagyon elterjedt s nem is igazán népies szó ; hiányzik Ballaginál s a NySz.-ban ; a MTSz. is csak turbálődilc alakot jegyez fel (ungehalten sein ; Szinnyei J. felvilágosítása szerint a turbál alak Komárom, Vas és Győr megyékben járatos).
volna feltűnő, ha Hurbicare is előfordulna hasonló jelentéssel. Én azt hiszem, hogy tényleg *lurbicare származéka a bellunoi túrig a r, torigar .herunistören, bes. im Wasser' ( = furigar, frugare' [furígól, ,frugolino']; vö. még turigót ,getrübte Flüssigkeit'), mely ismét nem más, mint a régi velencei turgar ,trűb werden' (időjárásról: »no vedé ch'el tempó turgci?« vö. a latin turbare tárgyatlan használatát). Ascoli szerint (Arch. glott. ital. I. 415. 500. 516) a vei. turgar, a bellunoi torgola, ,intorbidita', a friauli turgul, torgul, isztr. (pir.) torgolo (vö. rov. túrgulo-múrgulo) alakok g-je másodlagos v-ből származott. Bár a friauli és más nyelvjárásokban is egyes esetekben a v >gu>g hangváltozást kétségbe vonni nem lehet, rg < rb vagy g < b változásra a előtt egyéb példát idézni nem tudnék; nem lehet ilyennek tekintenünk a friauli tardigá mutigd alakokat, mert itt képzőcsere történt. Az én véleményem szerint turgul *turbul-ból turgar hatása alatt keletkezett, mely utóbbiban ismét turbar és Hurbegar vegyíilékét látom; az északkeleti nyelvterületen turUcare alak (amilyen az emiliai *burd'care) nem tehető fel. A bellunoi túrigar, ha korábbi turgar-ból keletkezett, i-jét az egyjelentésű furigar analógiás hatásának köszönné. Az sem lehetetlen, hogy Huricare régi alak, e h. Hurbicare, s hogy úgy viszonylanak egymáshoz, mint huricare': hurbicare, erre mutat a piem. tőire (tujré) ,durcheinandermischen', ,(nach etwas) herumstöbern', mely ép úgy felel meg egy *;turiare ( < Huricare) alaknak, mint a huricare > *buriare alaknak a hasonló jelentésű délfr. bouira. Különben azt hiszem, hogy a tőire stb. szavak megfelelője megvan a délfr.-ban is, a Honnorat és Azais feljegyezte prov. se tómra ,se tourner, se retourner', átvitt ért. ,s'ingénierk jelentésű szót idetartozónak gondolom; Mistral, nyilván tévesen touira-1 a dóula. dóura, lim. donira .pfuschen, sudeln' = lat. dolare mellé sorozza. Érdemes megemlíteni, hogy az a szőlásmód, amelyet Honnorat és Mistral idéznek: sabe pas ce que se touiro ,nem tudja, mit tesz' piemonti nyelven úgy hangzik: nen sa lo cbÜa stoira, a jelentésfejlődésre vö. engad. truscher ,rűhren, mischen', elte truschast? was treibst du? Ha már most a románságtól a magyar nyelv felé fordulunk : az ajeltevés, hogy a túrni igét vagy valamely származékát §dak vagy jelentés tekintetében turbare vagy valamely származéka közvetlenül befolyásolta volna, vagyis hogy turb- került volna túr(d-, k-) helyére, nagyon valószínűtlen. „A román szónak a maga egészében kellett a magyarba kerülnie s végzetének az általános szabályok szerint megmagyarosodnia. De csak. egy román és egy magyar alak közt van meg ez a szabályos megfelelés: Hurbicare > turbikálni; s mivel a nyelvérzék ezt az -lkát végzetet az eredeti magyar -ikál képzővel (vö. futikál stb.) azonosnak vette, -ékol, -okol, -okol képzővel cserélte fel, vö. toporzikál és toporzékol, szunyókálni és szunyétkolni [és tudakol h. tudokál Arany J.]. *Turbiculare a magyarban nehezen lett volna
ezzé: turbikolni, bár közvetítő alakok feltételezésével el lehet képzelni a dolgot.* Elég az hozzá: a magyar nyelv is (az összetételek turbók-járói sem szabad megfeledkeznünk)_tanuságot tesz arról, hogy a román Hurbicare alak csakugyan létezett valamikor. " JE magyarázatom a turbokolni eredetéről már sajtó alatt volt, midőn újabban tudomásomra jutott tények látszólag megingatták. Lelkiismeretbe vágó kérdés, hogy számba vegyem őket. A turbók-Ól szónak itt adott magyarázata ellen csak egy dolog látszott szólani, hogy halászati műszó került volna a románságból a magyar nyelvbe. Munkácsi B. dolgozatában (A magyar népies halászat műnyelve — Népr. fiiz. I. 1893.) nem igen akadtam hasonló példára. De magyarázataival nem mindenütt értek egyet.** A turbuk-hálónál nem is gondolt a latin turbare igére, hanem csak annyit mond, hogy »pontos mása a szerb trbuk. trbok ,art fischgarn' (Pop.)» De legelőször is arról kellett volna számot adnia, hogy hogyan képzeli a turbuk- és turbokolni viszonyát; minden valószinüság szerint a hálót nevezték el a turbokolásról és nem megfordítva, tehát twrbuk-háló turbóklóháló helyett van. ép ügy mint ahogy Munkácsi Votják szótárában (627. 1.) — azt hiszem önhatalmúlag — kétszer is turbók fát írt turboklófa helyett. * Az olasz cercare és oláh cerca igéknek a magyarban szabályosan *cserlcálni felelt meg ép úgy. mint a középlat. circare : cirkálni ,patrouilíieren, revieren, requirieren'; a cserkál mint ige ina már nincsen meg; (vö. ^ a k ö y e t k e z ő jegyzetet) de megvan inagashangú párja cserkélni, cserkéiZdni (a MTSz.-ban cserkelni, cserkelödni) ,beschleichen, nachspűren' és képzőcserével cserkészni (cserkézni), cserködni ,suchen, spűren, buschieren, aufstöbern' (Körösi ez igét tévesen az olasz cerchia-tói származtatja); vö. cirkáló (a Balaton mellett) Feldliűter, cserkész (Veszprém) Waldliűter. — Úgy látszik, ugyanígy állunk a fürkészni szávai is. melynek nagyjában ugyanaz a jelentése van (innen a tájdivatos csürkészni a lak keveredés útján). A román *furicare, *furcare alakra gondolok, melyből először *furikálni, *furlcálni keletkezett volna (belőle keletkezett talán a hurkolni, kurkászni falak k- kezdetű hasonló jelentésű igék -— mint pl. kotorászni — hatása a l a t t ; persze ezzel a feltevéssel kurkálni a turkálni igéből is magyarázható), mely utóbbi alakilag a fúrni igéből származó furkálnival esett volna össze. Ebből magas hangon [talán a rokonj. fütyész, fityész, fityerész, fütet hatása alatt] 'fürkélni, fürkészni (a székelységben fürészelni is) lett. ** Ha pl. nem tudjuk is egészen biztosan megállapítani, hogy a kátuisa. ,Hackenstock' milyen úton került a magyarba, annyi kétségtelen, hogy a kiindjijó]wnt.__az olasz gancio. — Nagyon különös, hogy M. a cserkáló-hálót (Mármarosban * ághegy hálTP rúd nélkül; zavaros vízben a vizet meglábolva evvel fogják az apró halat«) az arab-török serekkel veti egybe ; a magyar alak szerinte szláv igei képzésre vall (37). Js^cs&rkáló nyilván ,kereső-liáló1, Jiogyjaedig a cserkál ige a románságból jött, a fentebb tárgyalt cirkál és cserkész alakok kétségtelenné teszik : a _szó Mármarosban járatos s így legvalószínűbb, .hogy oláh eredetű. (Utólag értesülök, hogy ennek a hálónak épen a mármarosi oláhoknál is cercala a neve, tehát a magyar szó úgy látszik ennek az átalakítása ; cercalá a cerca-ból Alexics szerint olyan képzés, mint imalá ima-ból). — Munkácsi Hermáim 0. feltevését, hogy a reayina (rezsina),tükörháló' a lat. rete, retina-ból származik, elveti nem csak hangtani nehézségek miatt, hanem azért is, »mivel egyébként latin hatást nem tapasztalunk a magyar népies halászat műnyelvére*. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a latin nyelvben nincs is
Popovic, kitől a szerb alakot idézi, nem jeleli meg a háló nemét közelebbről, Karadzié is csak annyit mond, hogy Vukovár vidékén használják. Mivel Vukovár nincs messze a magyar határtól, azt gyaníthatjuk, hogy a h o r v á t o k a s z ó t a m a g y a r o k t ó l k a p _ t á k . Budmanilioz fordultam s ő szíves volt fölvilágosítással szolgálni. A Pabirci za hrvatsku ihtiologiju (különnyomat a Olasnik hrvatshoga naravoslovnoga druztva 8 . k-ből Zágr, 1 8 9 2 . ) 2 9 . lapján a következő adat található: »trbok (Strutzner)«. Á. német szót egyikünk sem ismeri: a trevisói strussólar s az Adda-melléki struz alakra emlékeztet, melyek turbokolást s egy hálófajtát jelentenek. A ^leToniic MaTim,e CpncKe 188. k. 128. lapja szerint a mpóoK valami vetőháló-féle, amellyel bozótos partok mentén halásznak: az egyik a hálót kezeli, két társa meg a bunkós végű trbok-fát fogja kézbe. E közlések zimonyi halászoktól valók, de Yu kővárra, is érvényesek. A magyar turbukháló, háromfalú áll ftó-háló, alakra egészen elüt a szerb mpóűK-tói (már csak ezért sem lehetne a táskát, iszákot jelentő magyar túrba v. szerb mopóa szóból származtatni ; csak a v e l ü k j á r ó t u r b o k l á s k ö z ö s m i n d a k e t t ő b e n , tehát már magának a t(u)rb szótőnek ilyen jelentésűnek kellett lenni. Föntebbi föltevésem mellett bizonyít már most az a körülmény, hogy a magyar kifejezésnek még most is megvan ez az értelme s hogy itt általában bizonyos intenzív és extenzív fejlődést mutat, míg evvel szemben a szerb nyelvben a . szó^ magában áll, csak bizonyos szűk körben járatos, s a Balkán félsziget többi nyelveiben sem lehet vele rokon szó nyomára akadni. Uj oldaláról világította meg előttem a dolgot Jankó János. Néki köszönöm, hogy megismerkedtem fontos orosz halászati művekkel, különösen pedig azon részletekkel, amelyek a turbokolást tárgyalják, úgyszintén rendelkezésemre bocsátotta a magyar halászateredetéről szóló (magyar és német nyelven) legközelebb megjelenendő munkáját, melytől számos kérdés tisztázását várjuk. A B Í C T H I I K T . pBiőonpoMHiiLiemiocTJi X . (C.-lIeT. 1895.) 3 8 9 . lapján Ü. Grimm a Dunavidék halászatáról szóló értekezésében a mypóyh'ö-ot háromszögletes, ép olyan széles, mint hosszú, rúdra retina alak (legalább is a régibb latinságban, hogy a magyarországi kései latinságban, nincs-e meg, nem tudom) s hogy i t t csak az éjszaki olasz. mZina-ra gondolhatunk. Igaz. hogy az olasz redina leginkább kicsi hálót jelent, olyat, amelyét nem is halászásra használnak, de mégis megtaláljuk a halászok műszavai közt is. Monti (Voc. com.) azt mondja : »redina, ogni gran rete, come il Lináa, e simili«. Ide veendő a trevisói redesin: háromfalu nagy háló (ol. reticino, ,kis háló1.). Ha nem is pontosan annak a vidéknek a nyelvét, ahonnan a regyina adatot idézik, hanem tőle valamivel északabbra, a középső Tisza jobb partjáét épen a di^>gyi hangváltozás jellemzi; ott a redina-nak regyinává kellett lenni. (Jankó a rezsinát tartja a régibb alaknak, s az orosz p 'I. jk i>-zsel hozza kapcsolatba, mely öregszemű hálót jelent.) — Latin eredetűnek tartja Hennáim 0. a Sió mellett járatos emelő'háló jelentésű umbellái is ; az egyeztetés ellen nem lehet ellenvetést tenni; az efajta hálónak csakugyan ernyő alakja van s az északi olasz ombrella minden tekintetben távolabb esik. Erről a szóról is, úgy mint sok másról, hallgat Munkácsi.
erősített hálónak írja le, amelynek kanálforma alakja van. K é t halász csónakon a vízmosásos part felé közeledik, az egyik a hálót felállítja a parttal szemben s azután turbokfáikkal kikergetik a halakat (különösen a harcsát) odúikból. Nagyjában ugyanígy írja le N. Danilevszkij az IIsc.I'h^OBAHIÍI o COCTOHHÍH P N Ó O ^ O B C T B A B T Poccin (C.-líeT. 1871.) 8. kötetében, mely a fekete és azóvi tenger halászatát tárgyalja, a besszarábiai félig kerek zsákforma mepóy-neKd-et. Ezt a TypöyKt-ot vagy TepóyieKi-et Jankó a magy. bokorháló ősének tekinti, míg a magyar turbukháló szerinte a délorosz óoma.ib íbitt uepeMeiud-nek felel meg. A magyarok akkor ismerték meg mind a két hálót, a folyamit, meg a tengerit is, midőn a Fekete tenger északi partjain tartózkodtak, s a tárggyal együtt átvették a turbuk nevet is. Csak új hazájukban kezdtek e szóval tavi hálót jelölni, még pedig a Balaton mellett, ahol a folyami hálót nem használhatták, amely aztán épen e miatt ki is veszett. Eszerint a magyarok csak azért nevezték volna el az egyik hálót a másikról, mert mind a kettőnél turbokoltak; a névszóból képezték volna azután a turbokolni igét. Ámde én csak úgy tudom elképzelni a dolgot, hogyha feltesszük, hogy a magyarok nemcsak a turbuk szót hozták magukkal mostani hazájukba, hanem a hozzátartozó igét is; mert csak ez kapcsolja össze a besszarábiai és magyar szavak jelentését egymással. De még ez a feltevés sem magyarázna meg mindent. Arról, hogy a magyarok a honfoglalás előtt a Duna torkolatánál tartózkodtak volna, alig lehet szól; de még ha feltesszük is, hogy tényleg tartózkodtak ott, akkor is kérdés, hogy érintkeztek-e azoknak az őseivel, akik ma a turbuk-ot (terbucek) használják. S kik használják ma ? Az oroszokon és pedig nagyrészt kisoroszokon kívül déli Besszarábiában a Kilia ág bal partján oláhok és bolgárok is laknak; kérdés, vájjon nem épen ezekből telik-e ki a halászattal foglalkozó lakosság? H a már most a turbuk területét ki akarjuk terjeszteni, mi jogon tesszük ezt inkább kelet, mint nyugat felé? Vándorlásaim e pontján csak két lehetőséget tudnék elképzelni : a szó vagy Moldván keresztül Magyarországból jutott el a Duna torkolatához vagy a keleti románok ősi szava volt, mely, a legkeletibb részeket kivéve, mindenütt kiveszett. De a véletlen által egyszerre csak még messzebb jutottam. Más okból nézegetve a Peipus-tavi halászatot (Hscii^OBama I. IIpjuojKeHie I. 1860.) a következő megjegyzésre bukkantam: BT. H Í K O T O P H X T . ceiLemaxT., 0C0ÓeHH0 ÜCKOBCKaro y R^OBCítaro yÍ340Bt, STII »&ieIN,eiui,H« iiastiBaioTca »oóopi^aMii« HAH »T O p 6 O HM MH cÉTaMii«
(74. 1.) Arról a gondolatról, hogy ezt a hálót a felső zsineg páráiról nevezték volna el (BepxHaa »TeTiiBa« CHaöJKaeTCfi noimaBKaMn, 2>uiiipKaMir« T. e. T p y ö o i K a M H ) , csakhamar lemondtam, a mopóa szóra pedig nem is gondoltam többé; mert a legközelebb kínálkozó turbuk-kal sem az egyiket, sem a másikat nem lehetett összeegyeztetni. Épen az összekötő kapocs hiányzott; a mopóoHHbUÍ melléknevet, mint háló jelzőjét, nem igen lehet háló
nevétől szármasztatni; de meg földrajzi tekintetben is nagy volt a liézag. A véletlen ismét újabb nyomra vezetett: a turbokfát jelentő finn tarpa, tarpo. észt. tarba szókra; az idézett mopóouHbiü nyilván innen ered, — hiszen az észtek épen a Peipustó nyugoti partvidékén laknak. A hozzátartozó ige: finn. tarpoa; lapp nyelven duorban turbokfa, duorbbot turbokolni. Budenz (NyK. 6:418.) a finn szavakat a magy. turbokolni mellé sorozta, de MUSzótárába az utóbbit egyáltalában nem vette fel, s Munkácsi hallgatása azt gyaníttatja velem, hogy manapság az illetékes körökben már lemondtak erről az egyeztetésről. Ebben talán része volt annak is, amit Thomsen hoz föl Beröringer mellem de finske og de baltiske Sprog (1890) 165. lapján. Szerinte ugyanis a liv dalba. ,Stange, Brechstange' a lett nyelvből van átvéve (vö. lett dalba, daTbs »Trampe, zweizinkige Grabel zum Aufstecken von Grarben«). Hozzáteszi, hogy talán ide tartozik mint régibb jövevényszó a finn tarpa, észt. tarbu is, amely később a lappba is átkerült, Donner ugyan szótárában máskép nyilatkozik: »men med meget usikre Sammenstillinger« vagyis nagyon bizonytalan szóegyeztetések között (köztük van a magyar turbokolni is). Fejtegetéseink eredménye tehát röviden összefoglalva^ a következő: A románságban, a magyarban, a szlávságban, a finnben és a balti nyelvekben olyan szavak tűnnek elénk, amelyek hangalaki és jelentésbeli hasonlóságuknál fogva összefüggő láncolatot látszanak alkotni. Ez a hasonlóság lehet a véletlen műve is; ahol tényleges összefüggés van, azt vagy ősrokonsági, vagy átvételi viszony magyarázza meg. Hogy a szlávságban jövevényszókkal van dolgunk, az kétségtelen; a magyar és a finn között jszóátvételről nem lehet szó, de igenis a finn és a balti nyelvek között. Ha a finn szók a balti nyelvekből valók, akkor a finn és magyar alakok között ősrokonsági viszonyról nem lehet szó, s .akkor a magyar szavaknak román eredete nincs kizárva. .De ha megfordítva, a finn alakok tényleg ősrokonsági viszonyban vannak a magyarokkal, akkor vagy a balti nyelvek vették az illető szókat a finn nyelvből, vagy az utóbbira az előbbiek később voltak módosító hatással. Az sem lehetetlen, hogy a románságnak is ilyenforma hatása volt a magyarra (legalább ami a hangalakot illeti), de a j n á s i k föltevés lehetetlen: hogy t. i. a románság vette volna az illető szókat a magyarból. Az egyes esetek lehetőségének vizsgálatát, amelynek leginkább a hangtörténetre kell irányulni, másokra bízom: de_azt a kérdést, hogy milyen viszonyban van a magy. turbokolni és iurbure, még nem lehet eldöntöttnek tekinteni.* Turbokol szavunkhoz még néhány Jv£i£rék-.aLik csatlakozik: a) zurbolni < zúrni .zavarni'-I- turb(ok)olni; Ballagi szerint : stören oder trüben (das Wasser), plumpen, rühren, querlen; * Megemlítünk itt egy fontos adatot, mely a magyar nyelvben magát a turbók főnevet igen réginek bizonyítja. A 15. sz. elejéről való^Schlágli _j2xSjegyzékben olvassuk a 825. szám alatt a többi halászati kifejezés között f cotus [azaz contus], torbok. A szerk.
jelentésének köre tehát tágabb, mint a turboklásé. Ehhez »zurboló: tsubokló, botoló, gübű, habutzkoló, vízzavaró rúd.« (B. Szabó D. 1792.), a Bodrogközben zurbolófa (Herm. ü. 843. a.) A szót különösen az északkeleti Tiszavidékről idézik (Nyr. 9 :137 köpülni jelentéssel) és a keleti székelységből ahol zurubolni, zuburolni mellékalakjai is előfordulnak. (Kriza 524. b.) A NySz.-ban egy példa van r á : Ha az nyarlot bort két oraig erősen zűrbolod, meg gyógyul (Melius, 1578). b) csubukolni, cubiüeolni, cubukkolni, zobukolni * < csubőgni, csobogni, csoborogni, csubbolni platschen, plátschern (mint locsogni, pocsogni) + turbokolni szinte általánosabb »plátschern im Wasser, waten« jelentéssel; belőle származik a tsubokló ,turbokfa' (B. Szabó D. 1779. Herm. 0 . 836a.) c ) z u v a t l ó Trampe < zurboló vagy talán < *zulmrolő (1. a. alatt) + botló, szintén az idézett forrásban (egészen más szó a h í r h o r d ó t jelentő zuvatló). d) dubrokolni, dndrickolni ,turbokol' és dubrokoló, duhrickoló ,turbokfa' Bátky Zs. szíves közlése szerint Kalotaszegen járatos. Mivel ezt a magyar nyelvterületet csaknem egészen az oláhság fogja körül, az oláh dobori ,niederwerfen, herabschütteln' (die Früchte von den Báumen), sdrobi ,zermalmen' hatása nincs kizárva. Utólag kaptam meg Budmani révén a Letopisban tárgyalt trbok-halászat leírását. Kitűnik belőle, hogy a háló kezelésére egy, illetőleg két műkifejezés is van: » hárman halásznak vele egy hálóból« = TpojHH,a uipóoue n.in mpóonape c je.^HOra ^aMn;a. TpóoHumu-ból származik Tpdo^ap ,trbok-halász', s ebből egy új ige. Szó van ott még a mpóouew-re vagy wpóovapeHe-re alkalmas helyről, ez nem fedi még egészen a magyar turbokolás-t; de turboklófáral... már mpóoHh a unn uaa feltűnően egyezik a magyar Fontos eredmény reám nézve, hogy a háló leírása egészen ráillik a magyar bokorháló rajzára Herm. O. könyvében (313. 1.). Megtaláljuk itt a keresztfa. a fark stb. megfelelőjét... Szóval, olyan nagy a hasonlóság a bokorháló s a szerb trbok között, hogy emennek kétségkívül a magyar háló volt a mintaképe, De a Bodrogköz, az a vidék, ahol a bokorhálót használják, nagyon messze esik Slavóniától; fel kell tehát tennünk, hogy ezt a hálót azelőtt jóval délebbre is ismerték. Vájjon ott bokorhálőnak hítták-e ? A bokorháló, mint fogjuk látni, a botlóháló elrontott alakja, de a cselekvésre magára a legtöbb magyar vidéken a turbokolni szó járatos, ott azután természetesen a háló neve is Hurboklóháló vagy turbokháló. Hogy a Balatonnál evvel a szóval egészen más hálót jelelnek, az nem mond ennek, ellent. Természetesnek kell találnunk, hogy a tavi turbukháló más alakú, szerkezetű, mint a * Vö. még: »zabukolni, zavakolni: vizet vmely eszközzel lökve megzavarni. Balaton melléki szó« (Tsz. 1838) < zabar, zavar + turbukol. A szerk.
folyami. Kollár és Jungmann szerint a tótoknak is van egy trboJc szavuk (.hosszú háló') bár Bernolák és Loos nem tudnak róla. A szó bizonyosan a magyaroktól és nem a szerbektől került a tótokhoz. Még a besszarábiai mypóyhö volna h á t r a ; a tót szóval nem lehet közvetlen kapcsolatban; a szerb szóra sem igen gondolhatunk — legalább tudakozódásaim eredménye az volt, hogy sem az oláhok, sem a bolgárok nem ismerik az illető szót. Miért ne fogadnók el tehát, hogy a magyaroktól került a szó Besszarábia kisoroszaihoz, ép ügy, mint a tótokhoz és a Szerémség szerbjeihez? (Persze jó volna megtudni, vájjon a közbűi eső magyarországi és bukovinai ruténeknél megvan-e; ezt eddigelé nem sikerűit kinyomoznom.), A háló története ezzel nincs még eldöntve, szót nem lehet latba v csak annyi, hogy szláv eredete mellett a turbuk vetni. Ez semmikép sem mutatkozik szlávnak; Matzenauer is (Cizí slova, 1870.) jövevényszónak t a r t j a a szerb és tót szót, ámbár a TQifiaxóv-hól való magyarázatában semmi valószínűség nincs. — Legutójára kapom Grimm O.-nak, az orosz kormány halászati fölügyelőjének, értesítését, hogy TypoyK'L vagy TepöyKi. (Tepóy^eKi.) mint hálónév Oroszországban sehol sem kerül elő, csak Besszarábiában. A romániai halászati felügyelőség részéről pedig úgy értesülök, hogy a Duna torkolat-vidékén, a balparton, a szóban forgó hálónak tárbuc, tárboc, tirbuc, tirboc (nem turbuc) a neve. H. S C H U C H A R D T .
SZAVATY, ZAVAGY,
ZUVAT.
A Nyelvőrben már többször volt szó a szavatos-ról és a vele összefüggő kifejezésekről. ^Tőszava * szavat volna, de tényleg szavaty, zavagy, zuvat alakokat találunk, s a származékszó is ilyenféle változatokban mutatkozik. Legújabban a szavatos egy régibb alakja került elő, amelyre a Nyr. olvasóit Melich figyelmeztette (28 : 563) : előbb Hajnik és azután nem sokára rá Wertner említett a X I I I . század elejéről egy zuodus alakot (»cum expeditore quod dicitur Züodus«),* amely szvodus-nak vagy Melich szerint szvados-nak olvasható. Ez az alak fényesen igazolja Melich régebbi föltevését, hogy a szó magyarázatánál szláv svod, illetőleg Sövodöból kell kiindulnunk, hiszen ha a szavatost a 13. sz.-ban szvodusnak hítták, akkor tőszava nyilván *szvod-n&k hangzott. Az sem baj, ha valaki szvodus helyett szvados-nak olvassa a zuodus-nak írt szót és *szvad-ot fejt ki belőle tőszónak, azért bátran kiindulhat ő is szláv svod-b6\ (vö. popö: pap, bob5: bab stb. stb.) *_Mind a kettő egy i s ugyanazt a helyet idézi, csak hogy Hajnik könyvébe kettős tollhiba csúszott: az okirat t. i. 1239-Fől való (nem 1235ből) és a hazai okmánytár 8 : 35-ik (nem 85.) lapján található. Melich nem nézett utána és azért azt hiszi, hogy két különböző okiratban találták ezt a régi Zuodus alakot. MAGYAR
NYELVŐR.
XXIX.
XXIX. kötet.
III. füzet.
1900. Március 15.
MAGYAR N Y E L V Ő R Megjelenik minden hónap 1 5 - é n
Szerkeszti
SIMONYI ZSIGMOND
h á r o m í v n y i terjedelemben.
KAUKÁZUSI HATÁS A FINN-MAGYAR
Szerkesztőség Budapest,
és kiadó-hivatal NewYork palota.
NYELVEKBEN.
(Első közlemény).
Zichy Jenő gróf kaukázusi utazásai irányították figyelmemet a magyar összehasonlító nyelvészet és őstörténet ama nagyérdekű problémájára, melyet már K l a p r o t h Gyula vetett föl 1814-ben megjelent »Reise in den Kaukasus« művében annak igazolásával, hogy a kaukázusi nyelvek szókincsében egykori érintkezésre valló közösségek észlelhetők a finn-magyar nyelvekkel.* Ezt a nézetet — mint más helyütt tüzetesebben tárgyaltam ** — a magyarra alkalmazva erősen vitatták s bizonyítani törekedtek D a n k o v s z k y Gergely és E r d é l y i József 1826-ban megjelent * L. erre nézve az idézett műnek »Kaukasische Sprachen : Anhang zur Reise in den Kaukasus und nach Georgien« című kiegészítő részét, mely legelsőben nyújt az európai tudományosság részére bővebb tájékoztatást a kaukázusi nyelvekről. A chunzagi avarok tárgyalásánál Klaproth kiemeli, hogy ezek Theophylactus Ö^or-jaival, illetőleg az e népfajból kiszakadt Ovoíg-okkal lehetnek azonosak, mit avval is támogathatónak vél, hogy több h u n n történeti név (mint: TJldiri, Attila, Budach, Ellák, Dingizik, Eskam, Balamir), továbbá több ősi m a g y a r név (mint: Almus, Zolta, Leel, Geisa, Sarolta) alkalmazásban van a kaukázusi avarok közt is (12. 1.). »Eben so merkwürdig ist« — jegyzi meg a nyelvre vonatkozólag — >die bedeutende Ahnlichkeit der auarischen Wurzelwörter mit der der samojedischen, ostjakischen und anderen sibirischen Sprachen, die ein grosses Licht über den Ursprung dieses Yolkes verbreitet« (u. o.). Az egybevetések között, melyeket Klaproth ez állításának igazolására felhoz, több van olyan, melynek mai ismereteink mellett is értéket tulajdoníthatunk (14—22. 11.). Hasonló egyeztetések találkoznak Klaprothnak egyéb kaukázusi nyelvekből közölt szójegyzékeiben is, különösen a csecsencben és cserkeszben (147—163. 11.). Az utóbbiakból hamarosan levont következtetése : »Diese Ahnlichkeiten leiten auf den Schluss, dass die Tscherkessen zu eineni Stamme mit den Wogulen und Ostjaken gehört habén, der sich aber schon in sehr altén Zeiten in verschiedene Zweige geteilt hat, deren einer wahrscheinlich die H u n n e n waren« (229.1.). Mindezek bővebben kifejtve: NyK. 28:248—51. 11. ** L. »A Kaukázusvidéki magyar-kutatás történetéhez« című értekezésemet (Ethnographia 8 : 459—4G7. 11.) és NyK. 28 : 251—5. MAGYAR
NYELVŐR.
XXIX.
7
Szeged; MTsz.)— grúz cala, ingiloi calaj 'schilfrohr' (Erekért: 118.); vö. a hangzó eltérésre nézve: csalán, csollán és csilán stb. — Magy. csuha, csuhi ,vékony káka, békasás' = Iák ca/a, varkun cax, kubaci ciha, kaitach cix, ciaj, chürkilin, akusa dci'a, tabasszarán ce ,schilfrohr' (Erekért: 118.) kaukázusi területen fölvehető a ~ u hangváltozattal (vö. akusa barda, varda ,beil' = chürk. burida, vuridci; dido makxa .gerste'= kaitach muxka/ kaitach Jchali és khul, akusa xkale és yjkul ,haus', kubaci dake és duxk ,ei' = varkun dakn stb.). MUNKÁCSI BERNÁT.
HALÁSZATI MŰSZÓK. II.
v2. Gübülni, göbülni, gübölni a székelységben, legalább a keleti feszeken a turbokolás műszava, de ugyanott ,köpül' és ,vájkál, pancsol' jelentéssel is járatos; innen gübülöfa vagy röviden gübülö ,turbokfa'. Ugyancsak a székelyek használják a göböclni igét is a turbokolás kifejezésére, és átvitt értelemben (a NySz. tanúsága szerint már kétszáz év óta) ,döföl, püföl' jelentéssel is. Mind a két ige a giibü, güb'ő, gübe, göbö, göbe szó (patak fenekén vízvájta mélyedés, pocsolya) származéka s eredeti jelentése a ,gühiiben valamit tenni' (vö. »meggöbűlte a göbét, halat mégse fogott«). De mivel az -l képzős denominális igék rendesen valamely eszköz nevétől származnak, később az idézett igéket is úgy értették, hogy .igübüvel tenni valamit', s így a Székelyföldön az anteverbális giibü-ve 1 homonim ,turboklás' jelentésű postverbális gübü, giibü, göbü fejlődött, még a gübü fa. gübürúd összetételekben is (bár itt a gübü eredeti jelentésében is elgondolható). Szinnyei J., kihez felvilágosításért fordultam, így magyarázza a fejlődést; időközben magam is hasonló magyarázatra jutottam, különösen, mivel a bulla> bullare = *bulliare> *bulla — *bullia esete lebegett szemem előtt. Munkácsi szerint ellenben (Ethn. 4: 188) a gübü nek »egész pontosan megfelelő szó a vogK. kömp-, ,a halat rúddal a hálóba v. más fogó szerszámba kergetni' (khul alés-kiwérné kömpox), mely szerint gübü már igenévi képzés volna«. Amint gübülni jelent köpiilést is, ép úgy gübü-nek is van ,köpülőfa' jelentése is; a két szerszámnak alakja hasonló, kezelésük is, különösen a jeges halászatnál; Nvr. 5 : 3 6 szerint »gübölni: a jégen vágott lékekben nagy rudakkal zavarni a vizet, hogy a halak felriadj a n a k s azután hozzáteszi a közlő: »Hasonlít e munka a köpü/e.s-hez«. A mi gübűl igénkhez a köpül, küpül, küpöl szónak (mely a NySz. szerint általánosabb »mit einem Eührstecken in Etwas riihren« jelentéssel is előfordul) semmi köze sincs; az alaki hasonlóság segítette elő a jelentés körének tágulását, mint másrészről a kátyút jelentő göbec úgy látszik a köpü, »Butterfass« (NySz. szerint »Waschfass« is) hatása alatt köpec-cé lett.
3. A Balaton mellékén a jeges halászatnál a turbokolást bufolásnak nevezik, a hangról, amelyet a vízbe csapódó turbokfa okoz (mely ez esetben kissé más alakú). Puf indulatszó, pufol, lmfol, bufog a. m. a német puffén (hasonló hangutánzók vannak az oláhban is, pl. buhni — bufni stb.). A fr. bouffer- val* való egyezés tehát nem történeti; mind a két szót közös természetes ok hozta létre. A turbokfa tihanyi neve bufoló vagy (mint Szinnyei J . a MTsz-ban megjegyzi, népetimológiával) búfonó (így írja Hermán 0. is a Magyar Halászat könyvében, de az ősfoglalkozások katalógusában 120. 1. buffcmó Keszthely**); Kenesén pedig, Veszprém megyében, buffogató-1 mondanak s úgy látszik, nem szorítják a jeges halászatra. 4. Bugyka, bugy fa ,turbokfa*. Származékai: bugykázni (butykázni), butykászni ,turbokolni'; ezekből ismét buyykázó, (butykázó), butykászó, rúd-dal, vagy annélkül: ,turbokfa' (kiejtés szerint f és k előtt nem yy-ét, hanem ty-ét kellene írni.) A MTsz. a butykdzik, butykdszik igéket ,turbokol' jelentéssel nem ismeri; értelmezése ,turkál, válogat, duskálkodik', ugyanígy butykálni, bár erről kétséges, ha vájjon bugyka származéka-e. Ez utóbbi szó eredetét kutatva, azt találjuk, hogy (bugykanak vagy butykának írva) »szűknyakú hasas korsót is jelent« (vö. alb. bote ua.); nem az alak lesz a két dolog közt közös, hanem az a zaj, amelyet a turbokfa a vízben okoz s amely akkor támad, ha szűknyakú korsóból vizet öntünk ki. A bugyka, hogy úgy mondjam, a. m. bugyogtató v. buggyantó, a bugy vagy buggy hangról, mely főnévül él: buygy ,buborék' (kettőztetve buborék, nyelvjárásokban bugyborék, mint a tót brbuljek, a spanyol burbuja stb.). A képzőtlen bugyni ige nem mutatható ki, de járatos a mozz. buggyanni s a gyak. bugyogni (vö. cseppen, csepeg: csepp; roppan, ropog: ropp!). Bugyka ,turbokfa' jelentés tekintetében úgy viszonylanék a bugyhoz, mint a fr. bouille ,turbokfa' a buborékot jelentő latin bullához. A hangalak megmagyarázása már nehézségekbe ütközik ; a -ka kicsinyítő képzőre nem gondolhatunk, mert a bugyigető. Már most a szűknyakú hasas korsót jelentő bugyka szinonimja bugyoga. Ennek -a-ja, mint Szinnyeitől értesülök, az igenévi -ó rövidülése: bugyogó. Az o kiesése nem szorul magyarázatra ; de mint lett a szóközépi -gyg-ből -gyk- (tkp -tyk-) ? Ugyanez a jelenség áll előttünk a bugyogós, butykós esetében is. Én csak egy magyarázatot látok: fel kell tennünk, hogy bugy mellett már eredetileg megvolt a *buty alak is, úgy hogy a butykósnak a tájdivatos butyogós közvetlen elődje lenne. Gr előreható asszimiláció folytán k-vá lett volna, mint, Szinnyei szerint, a csacska és locska szavakban: *csacsoga, Hocsoga, csacsogó * Ez is a. in. turbokolni, gübülni. ** A M. Hal. könyvében 775 búfonó van ugyan, de u. o. kétszer bufonó (bufoló és buklólék alatt); a búfonó tehát bizonyosan toll- v. sajtóhiba. A szerk.
locsogó. A föltett *buty ,buborék' — a kétes butyok-ot (,kidudorodás, csomó a növény levelén') nem tekintve — talán a bütyök (bütykö, butykó) szóban van meg, a rom. hulla-nak is fejlődött hasonló értelme. A buttyogató-beli butty- a fütty-, kutty-, puttyogató alakváltozatok mellett is ide tartozhatik, ha nem a béka hangját utánozza, hanem csak azt a hangot, amelyet vízbe pottyanása okoz; mindenesetre megemlítésreméltó, hogy a butty ogatáshoz használt kettős horgot Délmagyarországban. Baján buttykahorognak híják, amit ,turbokhorognak' is lehetne magyarázni. H a a turboklót jelentő bugyka megfelelőjét a magyar földön kívül keressük, mindenekelőtt arra gondolhatnánk, hogy ebben a szóban is a románság hatásának egyik nyomát lássuk. Butykál, melynek kétségkívül ugyanazon jelentései vannak és voltak, mint a butykáz igének, ízről ízre megfelel az olasz bucicare-nak; a butyka belőle való elvonás lehetne s a bugy származékaival csak véletlenül került volna össze. Mégis magam is inkább Jankó nézetéhez csatlakozom, hogy a magy. butyka = or. óomua, melyet óomajio mellett ,turbokló' jelentéssel használnak, mint Jankó a Szabanéjev P H Ő H P O C C Í H 1:355, 2 : 1 2 1 és az H A C J I ^ O B A M I I 7. kötetében a képek jegyzékéből kimutatja. A t palatalizálását azon szavak rovására írom, amelyek hangutánzó eredetét fentebb elismertem. 5. Botló ,turbokló' és származékai bottól, botlóz ,turbokol': Magyarország északi részein ismerik, még pedig, úgy látszik, eléggé szűk területen, az Ipoly mellett a Bodva, Hernád vidékén, tehát a tótság közelében; csak a botlóhálót idézik délnyugatról, Kopácsiból is. Botló a botol igeneve; az ige jelentése Ballagi szerint ,a vizet halászat előtt zavarossá teszi', de azonkívül ,bottal ver, üt' (vö. göböclni jelentéseit). A botló eszköz neve tehát a cselekvés nevéből származnék, mint a turbokló, gübülö szavaknál láttuk. Csak az volna a különbség, hogy a botló-ból a cselekvésnek egy új elnevezése eredt, s a botol ige maga is eszköz nevéből, a oorboi szármázott. A bot, botolni, botló, botlólni sor — melynek első és harmadik tagja egyrészt, második és negyedik tagja másrészt fogalmilag fedik egymást — elég különös arra, hogy minden további megfontolás nélkül el ne fogadjuk. Kérdés: hátha csak az utóbbi kettő eredeti halászműszó, amelynek a bothoz semmi köze? Ha a botol igét ,turbokol' jelentéssel csakugyan használják, ez talán csak a verést jelentő botol igének a turbokolást jelentő botlólni-val való összetévesztésén alapul. Ezt a feltevést megerősíti az, hogy a- botlónak olyan nyelvj írási mellékalakjai vannak, amelyek a bot-tói való származtatásnak ellene mondanak. a) Butolófa, az Ipoly mellett járatos. b) A Balaton déli partján, tisztán hangtani változással bukló ,buffogató, bufoló' (bukló-lék, Keszthely.) c) Boglár vidékén, a Balaton déli partján, azt a hosszú, végén (hogy az iszapba ne hatoljon) fakörömmel ellátott rudat, MAGYAR
NYELVŐR.
XXIX.
8
amellyel a csónakot a nádasban tovább taszítják, bukató-nak híják; Göcsejben (Zala m.), tehát nem messze a Balatontól, bulcákól a. m. »zurbol, pózna végére csinált köralakú falappal a vizet zavarja«. A bugyka liatása itt nyilvánvaló (Ballaginál ez is van: kukázni - bugykázni). Említésreméltó, hogy Göcsejben borító háló helyett is bukálóhálót mondanak; talán mert evvel a hálóval is a talajt érintik s kissé felkavarják, mert turbokfát itt nem használnak. cl) Buklóban az l egy-egy nyelvjárásban r-ré lehetett; így az Ipoly mellett a turbokhálónak bukrozó a neve, Szolnokon bakorszák, Győrött bokorszák, a Bodrogközben bokorháló. Hermán 0. (774. a.) így írja le a bokorhálót: »rúdra alkalmazott, félkörös szájú zsákháló, mely víz ellenében a patakokba kivált b o k r o s helyeken beállíttatik s amelybe a halak a zurbolófákkal bekergettetnek«. A tőnek ez a ' sokalakűsága valószínűvé teszi az idegen eredetét; egy kis körültekintéssel meg is találjuk az or. óomajio vagy óomájio, ,turbokló4 szóban a magy. botló, butoló félreismerhetetlen mását. A szónak emellett Rührstange der Gerber (mint a fr. bouloir), .hölzerne Kuhglocke' jelentése is van; a őomamb, ^urbol' ige származéka; (Pavlovszkij mint külön jelentést említi: das Wasser trüben, és azonkívül 1. baumeln, 2. trampeln, 3. im Schmutze waten, 4. Butter schlagen, 5. klirren) ; ide tartozik óomaMiyuKd, pulsender Fischer. Bizonyára az oroszból került a votj. botan ,turbokfa 4 , botol- ,turbokol' Munk. Votj. Sz. 627. 1. Eomanu-hoz tartozik természetesen 601115 »Trampe« is (Booch-Frey-Messer szerint annyit is jelent még, mint »Plátschern im Wasser« és »Butterfass« ; Pavlovszkij erről nem tud, de külön megemlíti: »ein Werkzeug zum Lármmachen beim Fischen auf dem Peipussee«. Nehéz volna az or. 60.11115 és óoms viszonyát megállapítani; az előbbi jelentése Booch és Pavlovszkij szerint »Schall-, Sclilagstock (bei den Fischern auf dem Peipussee«), Dahl szerint jjedig határozottan jturbokfa' (Kurszk ker.) = óojnnem, egyéb jelentésein kivül, mint pl. ,Rülirholz', .Maurerkelle'. Van óojimoeiin (Pleszkaui ker.) »Trampe« is. E főnevekhez tartozik a Óojimamb ige, ,schiitteln', ,quirlen', ,schlenkern'. A teljesebb óodmbixamb alaknak van ezen kívül »mit Geráuscli ins Wasser plumpen lassen« jelentése is, (Óojimbixd ,plumps!', innen a votj. bultlk Geráuscli des ins Wasser fallenden Gegenstandes Munk. 635.), úgy hogy nem lehetetlen, hogy a óojimö szóval úgy vagyunk, mint a magy. buffogató, buttyogatóval. En azt hiszem, hogy ez a ÓOJ1115 a hasonló hangzású óo.wiö ,Bolzen' szóval semmi kapcsolatban nincsen. E01115-hoz tartozik a már említett óohkci. A kisoroszban van óoem (óoemyn, óomnau) »Trampe« és óoemamu »pulsen« (amannak megfelel Szabanéjev szerint II. 107. óomea, a BícTiinKi. 10:389 szerint óowes, az H3C.i4AOBaHÍ5i 8:262. szerint óomeufi. Igaz, hogy bolt-ból bowt-on keresztül származhatott volna bot-; de mindenesetre hatott rá a kétes eredetű bot-, hat-, »Stock«.
Ügy látszik, liogy a magyarság a turboklásnak az oroszoktól átvett egyik műszavát tovább adta a szerbéknek; legalább buckalo buckati ilyen jelentéssel találhatók szótáraikban (Filipovic, Popovic: .Plumpstock', ,Plumpkeule' — ,plumpen (ins Wasser'), ,plumpen'); nem lehet tagadni, hogy alakilag egyeznek a magy. bugyka., bugykázni-val, honnan őket Danicic származtatja. De Danicic űgv látszik, kissé más jelentést tesz fel: »buckalo, m. drvo kojim ribari buckaju po vodi te mame somove na ndicu, pertica piscibns excitandis« — nem a turbukfáról van tehát szó, hanem a buttyogatóról, amivel a harcsákat csalogatják; »buékati, buckám impf. lupati po vodi, crepitum dare« — tehát annyit jelentene, mint buttyogatni, bár a Vuk idézte példa :• sta buckas po toj vodi? inkább a turbokolást juttatja eszünkbe. Popoviénál van még buckalo ,Angler' és buckcdica ,eine Art A n g e l e z is jól illenék a magy. buttykcihoroghoz ,Doppelangel beim Welsfangen'. Ez utóbbi *buttgogatőhorog helyett áll; a magyarban tehát felcserélődött a buttyogat- az alakilag oly közel álló butykaval; ez azután a szerbben folytatódott. Ha tehát a szerb kifejezéseknek csakugyan két jelentésük van, ez az említett tények alapján könnyen érthető . . . Hogy a szerbek, akik már hosszú idő óta nemcsak folyóvizek, hanem tenger mellett is laktak, magát a turbokfát a magyaroktól vették volna át, nagyon valószínűtlen; de a harcsának buttyogatóval való csalogatását, úgy látszik, az urálaltajiaktól tanulták a szlávok, annál is inkább, mert a harcsa kelettől nyugatra menve mindinkább ritkul; a Kaspi tengerben rendkívül gyakori, míg Olaszországban, Franciaországban, Angliában és Spanyolországban ismeretlen. Másrészt a szerbek, közelebbről a dalmaták halászati dolgokban rendkívül sokat tanultak az olaszoktól, sok szót vettek át, még olyanokat is, mint bulicare: »to glavatati u kraju zovu buligati, buligaju cipoli« (Zore, 361). Eszerint a buckati-1 is s a magy. butykázni-1 az olasz bucicareból származtathatná az ember (föltéve, hogy ez az olasz szó is jelenthetett turbokolást), de a másik feltevés mégis valószínűbb. Hogyan jelenthet egyazon szó turbokfát és köpülőfát, már említettük; ha már most bucalo és bucka ezt a jelentésfejlődést mutatják: zurbolófa > köpülőfa > köpülő, a második lépést egy hasonló hangzású hordónév mozdította elő (szlov. buc, magy. bocska, bucska). Kétségkívül a szlávoktól kapták a dalmát és isztriai vizek olasz halászai turbokfa értelmű búclolo szavukat; az orosz bótalo messze esik ugyan, még a magy. botló is; legvalószínűbb a szerb bodva ,szigony' szótól való eredet, mert ezt némelykor turbokfának is használják.* H. SCHUCHARDT.
* A 64. lapon az orosz szók elején egynéhányszor hibásan van UJ a T helyett, s a végükön kétszer He e h. H>e.
