MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL FELDERÍTŐ SZEMLE BUDAPEST

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL VII. évfolyam Különszám

2008. január

FELDERÍTŐ SZEMLE

BUDAPEST

A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal kiadványa Felelős kiadó Madarász Károly mk. altábornagy főigazgató Szerkesztőbizottság Elnök: Tóth András mk. dandártábornok Tagok: Gulyás József ezredes Hajgató Zsolt mk. ezredes Keszmann Oszkár alezredes Seres Antal mk. ezredes Svigruha Gyula okl. mk. ezredes Vass Jenő ezredes Lektorálták: Gulyás József ezredes Dr. Sallai Imre ezredes Tóth András mk. dandártábornok Dr. Tömösváry Zsigmond dandártábornok

A kötetet összeállította: Dr. Sallai Imre ezredes Olvasószerkesztő: Vass Jenő ezredes Tördelőszerkesztő: Tóth Krisztina főtörzsőrmester Készült 200 példányban, az MK KFH nyomdájában Felelős vezető: Juhász József mk. őrnagy ISSN 1588-242X

Felelős szerkesztő: Vass Jenő ezredes

TARTALOM

MADARÁSZ KÁROLY MK. ALTÁBORNAGY TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATALBAN.......................................7

TÓTH ANDRÁS MK. DANDÁRTÁBORNOK KÖZÖS GONDOLKODÁS – EREDMÉNYES EGYÜTTMŰKÖDÉS............................................9

LAKATOS ZSOLT ALEZREDES TRANSZNACIONÁLIS VESZÉLYEK, FENYEGETÉSEK – ÉS A KATONAI HÍRSZERZÉS..................................................... 11

LENKEY LÁSZLÓ MK. DANDÁRTÁBORNOK A TRANSZNACIONÁLIS VESZÉLYEK ÉS FENYEGETÉSEK HATÁSA A KATONAI BIZTONSÁGRA, A KATONAI ELHÁRÍTÁS LEHETŐSÉGEI AZOK KEZELÉSÉBEN.................................................................. 20

FÖLDES GYULA TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG SZÁMÁRA ................................ 25

3

BÖRZSEY ANDOR EZREDES A TRANSZNACIONÁLIS VESZÉLYEK TÉNYLEGES MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI MAGYARORSZÁGON, EZEK HAZAI KEZELÉSÉHEZ ÉS A KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK FELÉ MEGFOGALMAZHATÓ HOZZÁJÁRULÁSI IGÉNYEK AZ MK NEMZETBIZTONSÁGI HIVATAL RÉSZÉRŐL ........33

BALAJTI LÁSZLÓ DANDÁRTÁBORNOK A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETBIZTONSÁGI SZAKSZOLGÁLAT TAPASZTALATAI A HATÁRON ÁTNYÚLÓ VESZÉLYEK ÉS FENYEGETÉSEK KEZELÉSÉBEN, A TÁRSSZERVEK (NYOMOZÓ HATÓSÁGOK) ÉS A NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK ILYEN IRÁNYÚ SZAKMAI TEVÉKENYSÉGÉNEK TÁMOGATÁSÁBAN............................37

FRÖHLICH ZSOLT PÉNZÜGYŐR EZREDES A VÁM-ÉS PÉNZÜGYŐRSÉG LEHETŐSÉGEI, RENDELTETÉSE, FELADATAI ÉS GYAKORLATI TAPASZTALATAI A TRANSZNACIONÁLIS VESZÉLYEK ÉS FENYEGETÉSEK MEGELŐZÉSÉBEN, KEZELÉSÉBEN ÉS ELHÁRÍTÁSÁBAN .....................................48

SZTANKOVICS GÁBOR HATÁRŐR ŐRNAGY TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK AZ ILLEGÁLIS MIGRÁCIÓT ILLETŐEN A HATÁRŐRSÉG SZEMSZÖGÉBŐL .........................................59

4

DR. ISTVANOVSZKI LÁSZLÓ RENDŐR ALEZREDES A SZERVEZETT BŰNÖZÉS ELLENI KOORDINÁCIÓS KÖZPONT HELYE, SZEREPE, TAPASZTALATAI A HATÁRON ÁTNYÚLÓ VESZÉLYEK ÉS FENYEGETÉSEK MEGELŐZÉSÉBEN, KEZELÉSÉBEN ..... 63

SZABÓ CSABA RENDŐR EZREDES A TRANSZNACIONÁLIS FENYEGETÉSEK HAZAI HATÁSAI, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI, A MEGELŐZÉSÜK ÉS SEMLEGESÍTÉSÜK ÉRDEKÉBEN FOLYTATOTT RENDVÉDELMI TEVÉKENYSÉG ÉS A RENDVÉDELMI ÁLLOMÁNY VÉDELME........................... 73

PROF. DR. HARAI DÉNES EZREDES A TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK KEZELÉSÉRE, ELHÁRÍTÁSÁRA TÖRTÉNŐ FELKÉSZÍTÉS A ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM KÉPZÉSI KERETEI KÖZÖTT ..................................................... 86

BÉRES JÁNOS EZREDES AZ ÚJ TÍPUSÚ KIHÍVÁSOK KEZELÉSE AZ ÜGYNÖKI HÍRSZERZÉSBEN ............................................... 91

DR. GUBICZA JÓZSEF HATÁRŐR ALEZREDES – GÖRBE ATTILÁNÉ ZÁN KRISZTINA HATÁRŐR ALEZREDES A HATÁRRENDÉSZETI FELADATOKAT ELLÁTÓ SZERVEZET ÁLLOMÁNYÁNAK FELKÉSZÍTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK KEZELÉSÉRE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KATONAI ÉS RENDVÉDELMI SZERVEZETEKKEL TÖRTÉNŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS ELMÉLYÍTÉSE TERÜLETÉN.............. 94 5

LENKEY LÁSZLÓ MK. DANDÁRTÁBORNOK A KÁBÍTÓSZER-ELLENES TEVÉKENYSÉG A VÉDELMI SZFÉRÁBAN.............................................................98

SZABÓ KÁROLY ŐRNAGY A SZERVEZETT BŰNÖZÉS ÉS A NEMZETBIZTONSÁGI TEVÉKENYSÉG ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KATONAI BIZTONSÁGI HIVATAL MŰVELETI TEVÉKENYSÉGÉRE.........................103

PROF. DR. SZTERNÁK GYÖRGY EZREDES SZÉLSŐSÉGES, ERŐSZAKOS SZERVEZETEK MINT A DEMOKRATIKUS TÁRSADALMAK EGYIK FŐ VESZÉLYFORRÁSA................................................111

DR. SALLAI IMRE EZREDES UTÓSZÓ HELYETT… ..................................................................121 A TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA PROGRAMJA .............................................................................123

________________________ A tanácskozás fotóit Bakó Andrea főtörzsőrmester készítette. A kézirat lezárva: 2008. január 31-én.

6

MADARÁSZ KÁROLY MK. ALTÁBORNAGY TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATALBAN

Tisztelt Olvasó! A közelmúltban nagy jelentőségű tudományos szakmai konferenciára került sor a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatalban, amelyet széles körű előkészítő munka előzött meg. Mint a rendezvény fővédnöke jóleső érzéssel konstatáltam, hogy valamennyi általunk felkért és a konferencia témájában érintett társ nemzetbiztonsági szolgálat, rendvédelmi szerv és tudományos kutatóhely konstruktív módon viszonyult kezdeményezésünkhöz. Mindjárt elöljáróban ki kell hangsúlyoznom, hogy Hivatalunk Tudományos Tanácsa nagyon komoly és elismerésreméltó feladatra vállalkozott és a maga nemében egyedülálló kezdeményezést tett, amikor 2007. évi munkatervében rögzítette a konferencia megrendezését, amelynek alapvető céljaként a tudományos kutatóhelyek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek tudományos igényű, közös gondolkodásának szervezett formában való elindítását, serkentését határozta meg az új típusú kihívások eredményesebb felfedése és kezelése, az együttműködés fejlesztése érdekében. Ezúttal a transznacionális veszélyeket, kihívásokat vettük górcső alá és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok azok felfedéséhez és kezeléséhez nyújtott eredményesebb hozzájárulásának lehetőségeit kutattuk a leginkább érintett társ nemzetbiztonsági és rendészeti szervek gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával. Globalizálódó világunkban, amikor a kihívások döntő többsége és a válaszok is szükségszerűen multinacionális jellegűek, a nemzeti és nemzetközi folyamatok objektív, alapvető sajátja a globalizáció, és sajnálatos módon globálisak a vele együtt járó negatív jelenségek, a transznacionális, vagy határon átnyúló veszélyek, fenyegetések is. Elegendő csak az olyan komplex, bonyolult kihívásokra gondolni, mint amit a nemzetközi terrorizmus, a határokon átnyúló szervezett bűnözés, a proliferáció, az illegális fegyverkereskedelem, a vallási és etnikai szélsőségek, vagy az illegális migráció jelent a modern demokráciák számára.

7

A kedvező visszhangot kiváltó, alkotó szellemű és eredményes tanácskozáson elhangzott gondolatok természetesen beépülnek a mindennapok kidolgozó – felkészítő – operatív végrehajtó tevékenységeibe. Ezt a folyamatot kívánjuk segíteni a Felderítő Szemle ez évi Különszámának közreadásával, amelyben szerkesztett formában jelentetjük meg az elhangzott előadások, korreferátumok, szóbeli és írásos hozzászólások tartalmi mondanivalóját. Ezúton is kifejezem köszönetemet valamennyi közreműködőnek, tisztelt vendégeinknek és rendezvényünk szervezőinek, akik vállalták a közös gondolkodás és cselekvés bonyolult feladatát, e végtelenül összetett jelenségek sokoldalú feltárását konferenciánkon, jövőbeni együttműködésünk, a nemzetbiztonság közös ügyét szolgáló hivatásunk elméletének és gyakorlatának továbbfejlesztése érdekében.

8

TÓTH ANDRÁS MK. DANDÁRTÁBORNOK KÖZÖS GONDOLKODÁS – EREDMÉNYES EGYÜTTMŰKÖDÉS

Tisztelt Tudományos Konferencia! Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Kérem, engedjék meg, hogy a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal vezetése és személyi állománya nevében tisztelettel köszöntsem Önöket! Köszönetemet fejezem ki azért, mert elfogadták meghívásunkat, és személyes jelenlétükkel, előadásaikkal, hozzászólásaikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy konferenciánk elérje célját. Külön szeretném átadni Hivatalunk főigazgatója, rendezvényünk fővédnöke, Madarász Károly mk. altábornagy úr üdvözletét, aki ma kezdődő külföldi programja miatt nem tud részt venni a konferencián. Mielőtt megnyitó beszédembe belefognék, kérem, engedjék meg, hogy bemutassam a konferencia elnökségének tagjait, akiket a konferencia címéhez igazodva – mai témánk katonai jellegét kidomborítandó – kértünk fel erre a feladatra. •

Nagy Zsolt úr, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Főosztályának vezetője;

•

Dr. Nagy László ezredes, a Magyar Hadtudományi Társaság Elnöke, egyetemi docens, Hivatalunk egykori munkatársa;

•

Dr. Göndics Béla dandártábornok, az MK KBH 2. Katonai Biztonsági Igazgatóság igazgatója;

•

Dr. Tömösváry Zsigmond dandártábornok, az MK KFH humán igazgatója és a Tudományos Tanács elnöke;

•

számomra pedig megtiszteltetés, hogy – mint az MK KFH főigazgatóhelyettese és a Tudományos Tanács tagja – én köszönthetem Önöket.

Megnyitómban mindenekelőtt mai rendezvényünk jelentőségéről szólnék. Mert – azt hiszem – tényként kezelhetjük, hogy ez a konferencia rendkívüli jelentősséggel bír, még ha nem is univerzális értelemben. Elsődlegesen a mi számunkra, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok számára fontos és jelentős, 9

hiszen a konferencia fő témája, amellyel foglalkozni kívánunk – hasonlóan a polgári társszerveinkhez, a rendvédelmi szervekhez, a biztonság- és védelempolitikával foglalkozó intézményekhez, kutatóműhelyekhez – meghatározza mindennapjainkat, és nagymértékben befolyásolja tevékenységünk irányultságát, jellegét. Mint a konferencia címéből is kitűnik, a transznacionális fenyegetések rendkívül tág kérdéskörét leszűkítve azt próbáljuk a mai munkánk homlokterébe állítani, ami közvetlenül érinti a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok feladatrendszerét. Azt akarjuk megvizsgálni, hogy miként tudnánk leghatékonyabban hozzájárulni e globális problémakör kezeléséhez. Felesleges lenne titkolnunk – és gondolom ezzel az MK Katonai Biztonsági Hivatal jelen lévő képviselői is egyetértenek –, hogy ez a konferencia egyfajta útkeresés a számunkra. Természetesen nem azt várjuk meghívott vendégeinktől, hogy megmutassák nekünk, katonáknak az általunk követendő utat. Sokkal inkább azt, hogy segítsenek jobban megérteni magát a jelenséget, segítsenek átlátni a fenyegetések és az ellenük való küzdelem sokoldalúságát, mert ezek az ismeretek teszik lehetővé, hogy szakmai tudásunkat, erőinket és eszközeinket a megfelelő irányokba összpontosítsuk, hogy elkerüljük az átfedéseket, illetve erőink szétforgácsolását. Hisszük, hogy az eredményes együttműködés alapja a közös gondolkodás! A mai konferenciával ezt szeretnénk előmozdítani. De nem szaporítom a szót, tekintettel arra, hogy csak öt perc áll rendelkezésemre a megnyitó beszédhez. Szeretnék jó példát mutatni azzal, hogy tartom magam a napirendhez. Mielőtt azonban sikeres munkát kívánnék a konferenciának, engedjék meg, hogy név szerint is felsoroljam mindazokat a szervezeteket, amelyek meghívásunkat elfogadva minden bizonnyal hozzájárulnak rendezvényünk sikeréhez, a további eredményes együttműködéshez. Köszönöm tehát a Honvédelmi Minisztériumnak, a HM Honvéd Vezérkarnak, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának, az MK Katonai Biztonsági Hivatalnak, az MK Információs Hivatalnak, az MK Nemzetbiztonsági Hivatalnak, az MK Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek és a Stratégiai Védelmi Kutató Intézetnek, a Határőrségnek, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központnak, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának, a Magyar Külügyi Intézetnek, a Magyar Hadtudományi Társaságnak, a Felderítők Társasága Közhasznú Egyesületnek, és nem utolsósorban valamennyi meghívottunknak, hogy megtisztelték rendezvényünket. A konferenciának és valamennyiüknek sikeres tanácskozást kívánok!

10

LAKATOS ZSOLT ALEZREDES TRANSZNACIONÁLIS VESZÉLYEK, FENYEGETÉSEK – ÉS A KATONAI HÍRSZERZÉS

Napjainkban a világméretű fegyveres konfliktusok kialakulásának esélye csekély, azonban a potenciális veszélyforrások száma nem lett kevesebb, összetettségük nőtt, komplexebbé váltak, előre jelezhetőségük nehezebbé vált. Új globális veszélyforrások jelentek meg, a technikai fejlődés következtében pedig a korábban is létező veszélyforrások hatása felerősödött és kiszélesedett. A transznacionális fenyegetések megjelenése A nemzetközi (ENSZ, NATO, EU) és a hazai biztonságpolitikai értékelések szerint a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek proliferációja globális fenyegetéssé vált. További fenyegetést jelentenek a számítógépes rendszerek elleni támadások, a kettős rendeltetésű csúcstechnológiák megjelenése és elterjedése, a szervezett bűnözés térhódítása, a környezeti változások hatása a biztonságpolitikára, továbbá az egyes nemzetek erőforrásokhoz való korlátozott hozzájutása következtében kialakuló konfliktusok. A transznacionális fenyegetések és kockázatok elleni küzdelem törvényi háttere A transznacionális veszélyek és kockázatok elleni küzdelem kereteit alapvetően a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény és a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája határozzák meg. Nagyon fontos ezek pontos értelmezése és korlátozott alkalmazhatóságuk, esetleges hiányosságaik bemutatása. Alapvető jogszabály az 1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról, amely a transznacionális fenyegetések és veszélyek témakörében a következőket határozza meg a KFH részére: „6. § A Katonai Felderítő Hivatal feladatai: (…) d) információkat gyűjt a nemzetbiztonságot veszélyeztető jogellenes fegyverkereskedelemről, valamint a fegyveres erők biztonságát veszélyeztető terrorszervezetekről; (…) e)

közreműködik a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának felderítésében és megelőzésében.”

A törvény napjainkra több vonatkozásban is átdolgozásra szorul. Meghozatalakor (1995-ben) ugyanis hazánk (még) nem volt tagja a NATO-nak, az EU-nak, továbbá a transznacionális fenyegetések sem jelentkeztek olyan mértékben, mint napjainkban. Abban az időszakban a transznacionális fenyegetések fogalma és tartalma sem volt közkeletű. Ez lehet a legfőbb oka annak, hogy a transznacionális fenyegetések korlátozottan szerepelnek a törvényben. 11

A törvény kidolgozói az előkészítő munka során, a parlamenti képviselők pedig később, a törvény elfogadásakor igyekeztek pontosan behatárolni az érintett szervek (hivatalok) feladatait, aminek következtében a nemzetbiztonsági szolgálatoknak csak korlátozott lehetőségük van új feladatok végrehajtására. A hírszerző szolgálatok hosszú távú előrejelzései 7–10 évre szólnak, ezen időhatáron túl pontos előrejelzést készíteni felelőtlenség lenne. 1995-ben, a törvény kihirdetésekor senki sem láthatta például előre, hogy a Magyar Honvédség milyen nemzetközi kötelezettségvállalásokat fog teljesíteni a világ különböző pontjain működő békemissziókban, vagy milyen mértékűvé válik napjainkra Európa terrorfenyegetettsége. A törvény alapvetően határozza meg a szolgálatok illetékességi területeit. Mit lehet azonban tenni akkor, ha az 1995. évi törvény nem válaszol az új kihívásokra? A szolgálatoknak hogyan kell és lehet ilyen helyzetben reagálni az új veszélyekre? A törvény frissítésre, megújításra szorul, ez azonban nem ad felmentést a szolgálatoknak (köztük a katonai hírszerzésnek sem) az alól, hogy reagáljanak a viszonylag új keletű transznacionális fenyegetésekre. A törvényi szabályozás hiányában a mindenkori kormányok – összhangban a nemzetközi biztonságpolitikai értékelésekkel – egyéb jogszabályokkal igyekeztek ráirányítani a figyelmet (köztük a nemzetbiztonsági szolgálatok figyelmét) az új kihívásokra. Az Országgyűlés 1998-ban fogadta el A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelvei című 94/1998. XII. 29. számú határozatát, amely a transznacionális fenyegetésekről a következőképpen fogalmaz: „Növekvő kockázatot jelentenek az eltérő társadalmi fejlődésből fakadó, országok és csoportok közötti átmeneti vagy tartós ellentétek, a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságok, az etnikai és vallási feszültségek, a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az illegális kábítószer- és fegyverkereskedelem, a demográfiai feszültségek, a tömeges migráció és a nagyfokú környezeti ártalmak. Fokozódó kihívást és veszélyt jelent a tömegpusztító fegyverek és azok hordozóeszközeinek elterjedése, valamint az információs rendszerek elleni támadások lehetősége.” Hivatalos dokumentumban, az idézett biztonság- és védelempolitikai alapelvekben jelent meg első ízben a transznacionális kihívás, mint gyűjtőfogalom. 2004. március 31-én a kormány elfogadta a Magyar Köztársaság új nemzeti biztonsági stratégiáját [2073/2004. (III. 31.) Kormányhatározat], amely az április 15-ei közzétételt követően felváltotta a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról korábban érvényben lévő 2144/2002. (V. 6.) Kormányhatározatot. A Magyar Köztársaság új nemzeti biztonsági stratégiája a transznacionális fenyegetések közül globális biztonsági kihívásnak tekinti a terrorizmust, a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedését, az információs társadalom kihívásait, a globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrásokat.

12

A nemzeti biztonsági stratégia azt is meghatározza, hogy el kell készíteni azokat az ágazati stratégiákat – többek között katonai, nemzetbiztonsági, rendvédelmi, gazdasági–pénzügyi, humánerőforrás-fejlesztési, szociálpolitikai, informatikai és információvédelmi, katasztrófavédelmi és környezetbiztonsági területen, valamint a terrorizmus elleni küzdelem területén –, amelyek az átfogóan értelmezett biztonság területén határozzák meg a teendőket. Sajnos, a terrorizmus elleni ágazati stratégia azóta sem készült el. A terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatban a kormány 2003-ban, két évvel az Egyesült Államokat ért terrortámadást követően kiadta 3008/2003. számú határozatát, amely minősített tartalma miatt nem nyilvános. A katonai hírszerzés szerepe a transznacionális kihívások kezelésében Terrorizmus

A Hadtudományi Lexikon szerint a terror megkülönböztetés nélküli támadás, minden olyan erőszakos cselekmény, vagy azzal való fenyegetés, amelynek elsődleges célja, hogy rettegést keltsen a polgári lakosság körében. A NATO (nem hivatalos, úgynevezett working definition) meghatározása szerint a terrorizmus politikai, vallási vagy ideológiai célkitűzések elérése érdekében, kormányok és társadalmak kényszerítésére vagy megfékezésére tett kísérletben az egyének, vagy javak elleni erőszak törvénytelen alkalmazása, illetve az azzal való fenyegetés. Sokféle definíció létezik, az azonban bizonyos, hogy a terrorista tevékenység célja a demokratikus társadalmi és politikai intézmények megbontása, a társadalmak kormányokba vetett bizalmának megingatása. A terrorizmus destabilizáló hatást gyakorol a nemzetközi viszonyokra, a terrorcselekmények megszervezését és támogatását szolgáló tevékenységek (illegális fegyverkereskedelem, pénzmosás) pedig alááshatják, meggyengíthetik az államok működését. A fogalomalkotás dilemmája az Egyesült Nemzetek Szervezetét és a biztonságpolitikusokat is érintette. A nemzetek feletti intézmény először 1972-ben foglalkozott a terrorizmus kérdésével, amely azóta már számtalan esetben került napirendre – főként válsághelyzetekben – a plenáris üléseken és a Biztonsági Tanácson belül egyaránt. Az elmúlt három évtized alatt több mint százféle meghatározás, értelmezés született, de még mindig nem létezik mindenki számára elfogadható, egységes megközelítés. A fogalom meghatározása rendkívül fontos! Magyarországon a jogszabályok használják a terrorizmus szót, de a tartalmát nem definiálják. Fontos lenne, hogy a terrorizmusellenes ágazati stratégia pótolja ezt a hiányt.

A hírszerzési illetékesség kérdésében (például a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján az MK KFH a fegyveres erők biztonságát veszélyeztető terrorszervezetekről gyűjt információkat) fontos meghatározni, hogy ki a terrorista (polgári célpontok elleni támadás), és ki a gerilla (haderő és rendvédelmi szervezetek elleni műveletek). Az előbbi megállapítás csak akkor igaz, 13

ha a Hadtudományi Lexikon értelmezését fogadjuk el, miszerint a terrorista cselekmény elsősorban a polgári lakosság ellen irányul. Kérdés az, hogy lehet-e és kell-e napjainkban megkülönböztetni a polgári vagy/és katonai célpontot támadó terroristát/ellenállót, vagy az idő már túllépett e régi meghatározásokon. A terroristák/ellenállók a legritkább esetekben vannak tekintettel a nemzetközi jogra, célpont-kiválasztási stratégiájukat az nem befolyásolja, műveleti módszereik túlnyomórészt megegyeznek, terrorista módszereket használnak. Napjainkban például a legtöbb terrorszervezet és ellenálló erő (Afganisztán, Irak, Algéria) egyaránt támad polgári és katonai célpontokat (lásd Iraki al-Kaida, tálib erők, alKaida az Iszlám Maghreb Földjén stb.). A tömegpusztító fegyverek elterjedése, a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalma

A nemzetközi biztonságra az egyik legnagyobb veszélyt a tömegpusztító (nukleáris, vegyi, biológiai, radiológiai) fegyverek és eszközök, valamint az előállításukhoz és célba juttatásukhoz szükséges eszközök és technológiák elterjedése jelenti. Fennáll a veszélye annak, hogy ezek a fegyverek a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető államok, vagy nem állami tényezők, terrorista csoportok kezébe kerülhetnek. Az informatikai és információs kihívások

A 21. századot minden bizonnyal az információs robbanás fogja jellemezni. Az információs rendszerek fejlettsége alapvetően befolyásolja a termelés, a szolgáltatás és a védelem szektorait. Az információs hálózatok széles körű kiépülése ugyanakkor lehetővé teszi a szervezett bűnözés és a terrorizmus térhódítását, a védett rendszerekbe való bejutást, a pénzügyi, az államigazgatási és a katonai rendszerek megcsapolását, illetve rombolását. A szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem

A szervezett bűnözés terjedése világjelenség, a bűnözőcsoportok aktívan részt vesznek a kábítószer-, a fegyver- és az embercsempészetben. Hagyományos tevékenységük mellett arra törekednek, hogy növeljék legális gazdasági aktivitásukat és befolyásukat, ami lehetővé teszi számukra, hogy érdekeiket a gazdasági szférán túl is érvényesítsék. A terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi tapasztalatai

A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem megköveteli a hírszerző szolgálati struktúrák, szervezeti egységek folyamatos, a követelményeknek megfelelő átalakítását. Szükséges és elkerülhetetlen a polgári és katonai hírszerző szolgálatokon belüli és közötti együttműködés erősítése, a feladatok és hatáskörök, valamint az információk megosztása, mivel az egyes szolgálatok önállóan nem képesek hatékonyan fellépni a terrorizmus jelentette fenyegetéssel szemben.

14

Az információs források közül legjelentősebbek, leghasznosabbak az emberi erőforrással szerzett információk (HUMINT) és a rádióelektronikai felderítő (SIGINT), a műholdas és a felderítő repülőgépek által készített felvételek elemzése (IMINT), ugyanakkor rendkívüli módon megnőtt a nyílt információk szerepe is (OSINT). Fontos feladat az emberi erőforrással végzett hírszerző tevékenység koordinálása. Az Egyesült Államokban ezért megalakították a Nemzeti Ügynöki Hírszerző Szolgálatot (National Clandestine Service – NCS), amelynek feladata a különböző polgári (például CIA, FBI) és katonai (például DIA, NSA) szolgálatok ügynöki hírszerző tevékenységének összehangolása. A hidegháború éveiben ennek a hivatalnak a létjogosultsága és működése utópisztikusnak tűnhetett, mára viszont a terrorellenes küzdelem miatt az NCS valósággá vált. A nemzetközi gyakorlat bebizonyította, hogy rendkívül hasznos és célszerű, ha a transznacionális fenyegetéseket elemző képességek növelése érdekében a különböző nemzetbiztonsági szolgálatok, rendvédelmi és kormányzati szervezetek munkatársaiból elemző–értékelő központokat alakítanak, ahová minden, például a terrorizmussal kapcsolatos információ beérkezik. Az elemző központok célja stratégiai szintű elemzések készítése, a terrorista adatbázisok karbantartása, frissítése. A biztonsági szolgálatok közötti együttműködés hatékonyabbá tétele érdekében a terrorizmustól leginkább sújtott országokban Nemzeti Terrorelhárító Központ (az Amerikai Egyesült Államokban – National Counter Terrorism Center – NCTC); Terrorizmus Elemző Egyesített Központ (az Egyesült Királyságban – Joint Terrorism Analysis Centre – JTAC); Terrorellenes Harcot Koordináló Központ (Franciaországban – l’Unité de Coordination de la Lutte Antiterroriste – UCLAT); Nemzeti Terroristaellenes Koordinációs Központ (Spanyolországban – Centro National de Coordinacion Antiterrorista – CNCA) stb. alakult. Ezen központok munkájában – kivétel nélkül – részt vesznek a katonai hírszerző szolgálatok. Az MK KFH szerepe a transznacionális fenyegetések és kockázatok elleni küzdelemben A hírszerző szolgálatoknak – elsősorban a polgári hírszerző szolgálatoknak – a múltban is feladatuk volt a terrorista szervezetek elleni küzdelem. A haderő aktív szerepvállalásával természetessé és szükségessé vált a katonai hírszerzés és az elhárítás bevonása a terrorizmus elleni küzdelembe, hiszen napjainkban a haderő részvételével folynak terrorizmus elleni műveletek Közép-Ázsiától a Közel-Keletig. Az úgynevezett hírszerzési információkon alapuló műveletek (intelligence driven operations) jelentőségét az adja, hogy a politikai, katonai vezetők, parancsnokok számára a pontos, időszerű információk a terrorista szervezetek felszámolása, a terrorcselekmények megelőzése szempontjából létfontosságúak. Az elmúlt időszakban a felderítés hangsúlya a helyi és regionális instabilitást előidéző kockázatok mellett a transznacionális fenyegetésekre helyeződött át. A Katonai Felderítő Hivatal vezetése időben észlelte, hogy a hagyományos fenyegetésekkel egyidőben megjelentek, illetve felerősödtek az új típusú, transznacionális fenyegetések, különösen a nemzetközi terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek proliferációja. 15

A Katonai Felderítő Hivatal munkája során folyamatosan gyűjti, elemzi, értékeli és jelenti az illetékes szerveknek a Magyar Köztársaság, szövetségesei és partnerei biztonságára veszélyt jelentő terrorista személyekre, terrorszervezetekre, azok módszereire, eszközeire, a tömegpusztító fegyverek (vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris eszközök) birtoklására, fejlesztésére, valamint alkalmazásuk lehetőségeire vonatkozó információkat, és azokat folyamatosan megosztja partnereivel. A katonai hírszerzés számára fontos továbbá a külföldi békemissziókban szolgáló magyar erők körzetében működő szervezett bűnözői csoportok (például Bosznia–Hercegovina, Koszovó) és kábítószer-hálózatok (Afganisztán) tevékenységének felfedése. A Hivatal által kiépített hírszerző képesség és elemző kapacitás lehetővé teszi a legfontosabb transznacionális fenyegetések elemzését, értékelését és jelentését a politikai és katonai vezetés, továbbá – illetékességi alapon – a hazai társszolgálatok folyamatos tájékoztatását. A Hivatal a nemzetközi együttműködésben is kiemelten kezeli a terrorizmus elleni küzdelmet, a két- és többoldalú együttműködés során szorgalmazza az információk hatékonyabb megosztását. A terrorfenyegetettséggel kapcsolatos információk cseréje érdekében különösen szorosan működik együtt a szövetséges országok nemzetbiztonsági szolgálataival, a külföldi partnerszolgálatokkal, a hazai nemzetbiztonsági szolgálatokkal és egyéb országos hatáskörű szervezetekkel. A jövőre vonatkozóan bizonyosra vehető, hogy a katonai hírszerzés feladatai a transznacionális fenyegetések és kockázatok tekintetében bővülni fognak, hiszen közép és hosszú távon a Magyar Honvédség ENSZ / NATO / EUbékeműveletekben részt vevő erői nagy valószínűséggel olyan műveleti környezetben fognak tevékenykedni, amelyekben a terrorizmus és más transznacionális kihívások valamilyen formában már jelen vannak, vagy az ENSZ / NATO / EU-erők telepítését követően jelennek meg. Megjegyzés: A Szerkesztőbizottság úgy döntött, hogy a szerző tudományos

szakmai konferencián elhangzott előadása Power Point bemutatójának főbb részeit e kiadványban megjelenteti, amelyek a következő oldalakon olvashatók.

16

Transznacionális veszélyek, fenyegetések és a katonai hírszerzés ‰ A transznacionális fenyegetések és kockázatok megjelenése, formái és értékelése • Fenyegetések: – a terrorizmus, – a tömegpusztító fegyverek proliferációja. • Kockázatok – a számítógépes rendszerek elleni támadások, – a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalma, – a kettős célú technológiák elterjedése, – a szervezett bűnözés térhódítása.

A Magyar Köztársaság biztonságés védelempolitikájának alapelvei (1998) „Növekvő kockázatot jelentenek… a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az illegális kábítószer- és fegyverkereskedelem, a demográfiai feszültségek, a tömeges migráció és a nagyfokú környezeti ártalmak. Fokozódó kihívást és veszélyt jelent a tömegpusztító fegyverek és azok hordozóeszközeinek elterjedése, valamint az információs rendszerek elleni támadások lehetősége.” • Első ízben jelentek meg részletesen kibontva a transznacionális kihívások.

17

A Magyar Köztársaság új nemzeti biztonsági stratégiája (2004) A transznacionális fenyegetések közül globális biztonsági kihívásnak tekinti a terrorizmust, a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedését, az információs társadalom kihívásait, a globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrásokat. Megjegyzés: A terrorizmus elleni ágazati stratégia (2004 óta) még nem készült el.

A terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi hírszerzési tapasztalatai • Feladatok, hatáskörök és információk pontos meghatározása és megosztása. • A polgári és katonai hírszerző szolgálatokon belüli együttműködés erősítése (akár ügynöki vonalon is). • A HUMINT-, SIGINT-, IMINT- és OSINTinformációk jelentősége növekszik. • Az elemző képességek növelése, elemző központok létrehozása.

18

A magyar katonai hírszerzés szerepe a transznacionális kihívások kezelésében • Az elmúlt időszakban a felderítés hangsúlya a helyi és regionális instabilitást előidéző kockázatok mellett a transznacionális fenyegetésekre helyeződött át. • A haderő aktív szerepvállalásával szükségessé vált a katonai hírszerzés bevonása a terrorizmus elleni küzdelembe. • A hírszerző, adatszerző és elemző képességek kialakítása. • A hazai és nemzetközi együttműködés fokozása.

Előrejelzés A katonai hírszerzés feladatai a transznacionális fenyegetések és kockázatok tekintetében a jövőben bővülnek, hiszen közép- és hosszútávon a Magyar Honvédség békeműveletekben részt vevő erői nagy valószínűséggel olyan műveleti környezetben fognak tevékenykedni, amelyekben a terrorizmus és más transznacionális kihívások valamilyen formában már jelen vannak, vagy az erők telepítését követően jelennek meg.

19

LENKEY LÁSZLÓ MK. DANDÁRTÁBORNOK A TRANSZNACIONÁLIS VESZÉLYEK ÉS FENYEGETÉSEK HATÁSA A KATONAI BIZTONSÁGRA, A KATONAI ELHÁRÍTÁS LEHETŐSÉGEI AZOK KEZELÉSÉBEN

Az elmúlt két évtizedben olyan, globális hatású változások zajlottak le a világban – mindenekelőtt Európában –, amelyek átrajzolták földünk stratégiai térképét. Megszűnt a Varsói Szerződés, felbomlott a Szovjetunió, véget ért a hidegháború. Minimálisra csökkent a nagyhatalmak és az általuk vezetett koalíciók közötti világméretű nukleáris fegyveres konfliktus veszélye. Kelet-KözépEurópában – többnyire békés módon – gazdasági–társadalmi forradalmak mentek végbe. Uralkodóvá váltak a piacgazdasági viszonyok és a többpárti demokrácia. Lendületbe jött az európai és az euroatlanti integráció folyamata. A bipoláris világrend megszűnése után azonban olyan új típusú problémákkal kerültünk szembe, amelyeket akkor még nem lehetett mindenre kiterjedően, előre prognosztizálni. Ebben a helyzetben számos biztonsági kockázati tényező, új típusú kihívás is megjelent. A katonai tömbök szembenállásának megszűnése, a gyors ütemű gazdasági–társadalmi átalakulás régóta elfojtott problémákat hozott a felszínre. A változások mindenekelőtt kiélezték a szomszédos államok közötti rendezetlen viszonyokat, illetve újraélesztették az államokon belüli nemzetiségi, nyelvi, vallási, kulturális ellentéteket, tág teret engedve a szélsőséges nacionalizmusnak. Beindultak az integrációval ellentétes, dezintegrációs folyamatok is. Egyes államszövetségek az etnikai választóvonalak mentén – békésen vagy erőszakos módon – több kisebb országra hullottak szét. A második világháború óta először Európát is fegyveres konfliktusok, polgárháborúk rázták meg. Ez a buktatókkal, veszélyekkel terhes folyamat rányomta bélyegét a helyi, regionális fejleményekre is. Térségünkben továbbra is kockázatokat jelent a konszolidáció és az instabilitás jegyeit egyaránt mutató nyugat-balkáni térség, ahol a helyzet gyors romlásának lehetősége még sokáig fennmarad. Mindezek a folyamatok, nemkívánatos hatások, a dolog jellegéből adódóan természetesen a Magyar Köztársaság viszonylatában is éreztetik hatásukat. A kedvező irányú változások mellett hazánk biztonságára az elkövetkező években elsősorban az olyan, a nemzetbiztonsági szolgálatok hatáskörébe tartozó transznacionális fenyegetések gyakorolnak közvetlen, vagy közvetett hatást, mint: • • • •

a terrorizmus; a tömegpusztító és hagyományos fegyverek terjedése; a migráció; a szervezett bűnözés.

A globális metamorfózis állapotában lévő világunk tehát a pozitív fejlemények ellenére nem lett biztonságosabb, inkább bizonytalanná, instabillá vált! De hogyan kell kezelnünk ezeket a transznacionális veszélyeket, kihívásokat?

20

Van-e megoldás? Mit tehetnek a nemzetbiztonsági szolgálatok a fenyegetettség megszüntetése, vagy csökkentése érdekében? E téren milyen lehetőségekkel rendelkezik a Magyar Köztársaság egyik katonai nemzetbiztonsági szolgálata, a Katonai Biztonsági Hivatal? A kérdésre adandó válasz magától értetődik: a katonai elhárításnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a Magyar Honvédséget, és így áttételesen a hazánk biztonságát veszélyeztető folyamatokat felszámoljuk, vagy ha már elhárítani nem tudjuk, nemkívánatos hatásait minimalizáljuk. A biztonsági környezetünkben bekövetkezett változásokra az új típusú kihívásokra, fenyegetettségekre történő reagálás viszonylatában a Magyar Köztársaság Katonai Biztonsági Hivatal (a továbbiakban: KBH) cselekvési programja minden tekintetben összhangban van a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvénnyel. A KBH az ország katonai biztonságának fenntartásában közreműködő, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség biztonságáért felelős nemzetbiztonsági szolgálat. Rendeltetése, hogy a törvényben meghatározott feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével elősegítse – a többi nemzetbiztonsági szolgálattal együtt – a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködjön az ország szuverenitásának és alkotmányos rendjének védelmében. Működési területén – az alapvető kémelhárító és alkotmányvédelmi tevékenység mellett – a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szerveinél, az alkotmányos működés biztosítása érdekében a hatáskörébe utalt bűncselekmények vonatkozásában bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat is ellát. Működésében és struktúrájában alkalmazkodik a Magyar Honvédség szervezetéhez. De hogyan is kapcsolódik ez a feladatrendszer az előzőekben taglalt transznacionális kihívásokhoz? A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény 7. §-a tételesen felsorolja a Katonai Biztonsági Hivatal feladatait, melyek közül néhány szinte szó szerint értelmezhető a terrorizmus, a tömegpusztító és hagyományos fegyverek terjedése, a migráció, és a szervezett bűnözés viszonylatában felmerült kihívások KBH által történő kezelésére. A továbbiakban megvizsgáljuk a törvény ezirányú adaptációját, a fenti összefüggések alapján. A klasszikus értelemben vett kémelhárítási és alkotmányvédelmi feladatokon túlmenően, a törvény 7. § c) alpontja értelmében, a Katonai Biztonsági

Hivatal a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezeteinél felderíti és elhárítja a külföldi hatalmak, személyek vagy szervezetek terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvéseit. A szolgálat terrorfelderítési feladatkörébe tartozik

a törvény jelen pontjában szabályozott, külföldi eredetű terrorveszélyeztetettség felderítése és elhárítása, valamint a 7. §. J) pontjában szereplő terrorcselekmény (Btk. 261. §) felderítése. Nyilvánvalóan e feladatkörben a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervei biztonságát érintő terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvések, illetve konkrét terrorcselekmények felderítéséről és elhárításáról van szó, beleértve adott esetben a honvédség szerveinél „működő”, oda beépülő vagy beépülni szándékozó terrorista szervezeteket, személyeket is. A Katonai Biztonsági Hivatal minden olyan terrorfelderítési ügyben jogosult eljárni, amely működési területén jelentkezik, illetve amely a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédséget érinti. 21

Napjainkban a nemzetközi terrorizmus jelenti az elsődleges veszélyt, annak ellenére, hogy hazánk nem tartozik a terrorizmus által leginkább fenyegetett országok közé. A Magyar Köztársaságot érintő, előre jelezhető biztonsági kihívások nem elsősorban katonai jellegűek, de megelőzésükben és elhárításukban, valamint hatásaik felszámolásában a haderő mással nem helyettesíthető, meghatározó szerepe fennmarad. A terrorizmus elleni küzdelemben, valamint a szövetségre és tagországaira veszélyt jelentő globális válságok kezelésében realitásként kell figyelembe vennünk a katonai erő alkalmazását, ami még hosszú ideig szükségessé teszi a Magyar Honvédség erőinek válságkörzetekben történő alkalmazását. Terrortámadásokkal – egyes hazai objektumok potenciális veszélyeztetettsége mellett –, elsősorban a határainktól távoli, missziós műveletekben részt vevő magyar erők ellen kell számolnunk. A nemzetközi feladatokban érintett kontingensek viszonylatában a terrorelhárítási intézkedéseinket az elsőszámú feladatunkká soroltuk, melyet folyamatosan aktualizálunk. A Magyar Honvédség szélesedő nemzetközi szerepvállalása miatt a nagy létszámú missziók elleni, és a terrorszervezetektől Magyarország irányában várható fenyegetések elhárítására kidolgoztuk a missziók úgynevezett „antiterrorista program”-ját. A műveleti területen történő alkalmazás egyik meghatározó kritériuma biztonsági tisztjeink speciális feladatokra történő, teljes körű felkészítése. Ezzel párhuzamosan folyamatosan fejlesztenünk kell a biztonsági tisztek nemzetközi környezetben való együttműködési készségét. A hadműveleti területeken szerzett tapasztalataink azt igazolják, hogy bár az ezirányú nemzetbiztonsági feladataink jelentős többletterhet rónak az érintett állományára, a KBH képes a továbbiakban is – a katonai vezetéssel együttműködve – jelentőségének megfelelő módon kezelni e feladatokat. Továbblépünk a szervezett bűnözéssel összefüggő feladatok irányába. A törvény 7. § d) alpontja értelmében a KBH információkat gyűjt a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédséget veszélyeztető szervezett bűnözésről, ezen belül kiemelten a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelemről. A törvény e pontjában a maffiaszerű bűnözést, mint a nemzetbiztonsági veszélyfaktor elleni küzdelmet emeli ki. A nemzetbiztonsági veszélyeztetettség – s ennek körében a fegyveres erők biztonságának veszélyeztetettsége –, a bűnözői csoportok magas fokú szervezettségéből és a bűncselekmények útján szerzett jövedelmeken alapuló gazdasági potenciálból fakad. A törvény szóban forgó pontja a szervezett bűnözés két területét kiemeli, ezáltal jelzi a fegyveres erők különös veszélyeztetettségét a kábítószer-kereskedelem és a jogellenes fegyverkereskedelem által. A fentiek értelmében tehát a KBH folyamatosan információkat gyűjt a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség biztonságát veszélyeztető szervezett bűnözésről. A törvény ezen belül kiemelten kezeli a kábítószer-fogyasztás és kereskedelem elleni harc jelentőségét. Ezen a helyen a Honvédelmi Minisztériumot, illetve a Magyar Honvédséget közvetlenül veszélyeztető kábítószer-bűnözés felderítését, valamint megelőzését kell érteni. A haderőn belül ugyanis a KBH az a szervezet, amely törvényi felhatalmazás alapján, mint nemzetbiztonsági szolgálat, az érintett rendvédelmi szervekkel, a nemzetbiztonsági társszolgálatokkal és a nyomozó hatóságokkal együttműködve, a titkosszolgálati információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazásával rendkívül hatékonyan képes fellépni az ebbe a kategóriába tartozó bűncselekmények visszaszorítása terén. 22

Hasonló hatékonysággal és eredményességgel folytatjuk az illegális fegyverkereskedelem, a lőfegyverrel, lőszerrel, valamint robbanóanyagokkal történő visszaélés elleni küzdelmet. Bár nem minden esetben kerülnek az e tárgykörben realizált ügyek az újságok címlapjára, meg kell jegyeznem, hogy sajnos folyamatosan érzékelhetők katonai objektumaink irányában fegyverek és veszélyes harcanyagok megszerzésére irányuló törekvések. A Magyar Honvédség egyik fegyverraktárának környezetében néhány éve, egy büntetőeljárás keretében realizált ügyben egy teherautót töltöttek meg azokkal az illegálisan magánkézben lévő fegyverekkel, amelyek a nyomozás elrendelését követő halaszthatatlan nyomozati cselekmények során lefoglalásra kerültek. Másik alkalommal, egy központi lőszerraktár viszonylatában, több tízezer darab gyalogsági lőszert találtunk az elkövetői kör által e célra kialakított rejtekhelyen. Több alkalommal dokumentáltunk olyan eseteket, amikor szervezett bűnözői körhöz kötődő személyek tűzszerész katonák bevonásával kíséreltek meg robbanóanyagokhoz jutni. Az ilyen típusú bűncselekmények megelőzése érdekében – folyamatosan együttműködve a partner nemzetbiztonsági szolgálatokkal, a rendőri szervekkel és más érintett nyomozó hatóságokkal –, a hangsúlyt a megelőzésre fektetjük.

A KBH további feladatai közé tartozik a törvény 7. § e) alpontja szerint a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák, valamint az f) alpont értelmében a haditechnikai eszközök és szolgáltatások jogellenes forgalmának felderítésében, megelőzésében, magakadályozásában és legális forgalmának ellenőrzésében való részvétel. Ez a törvényi hely kiegészül a k) pontban megfogalmazott kötelezettséggel, miszerint a Hivatal működési területén információkat szerez a haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés (Btk. 263/B. §) bűncselekményekre vonatkozóan. A fentiek

alapján jól érzékelhető tehát, hogy a nemcsak a lehetősége adott annak, hogy Hivatalunk célirányos intézkedésekkel fellépjen a tömegpusztító és hagyományos fegyverek terjedésével szemben, hanem a törvény a KBH kötelező érvényű feladatává is teszi azt. Szintén olyan területhez érkeztünk, amelynek felderítési adatai a nem publikus kategóriába tartoznak. Tájékoztatásként azonban el kell mondanom, hogy ezen a téren is aktív operatív munka folyik elsősorban a megelőzést célzó szűrő–kutató munka kategóriájában. Ugyanakkor szolgálatunk konkrét eredményeket is magáénak tudhat ezen a téren: a közelmúltban került sor egy – haditechnikai termékekkel és szolgáltatással elkövetett visszaélés – bűncselekmény felderítésére irányuló feldolgozómunka büntetőeljárás keretében történő, eredményes realizálására. Összegezve: A jelenkor legmarkánsabb kihívásainak tekinthető a nemzetközi terrorizmus, és a vele párhuzamosan jelentkező, szintén globális fenyegetettségek, mint a proliferáció, az illegális kábítószer- és fegyverkereskedelem, a nemzetközi szervezett bűnözés. A felsorolt, kriminológiai szempontból is értékelhető jelenségek ellen folytatott küzdelem alapvető formája a megelőzés. A 21. század biztonsági kihívásai – jóllehet egy meghatározott területen alakulnak ki –,

23

nem korlátozódnak a kialakulásuk közvetlen környezetére. A válság következtében kialakuló destabilitás, nyugtalanság, erőszak következményekkel jár a környező országokban, de közvetett módon akár távoli területeken is. Hatásaik határokon áthúzódóak, sőt több kontinenst is érinthetnek. Ennek megfelelően a megelőzés feladata is határokon átnyúló, nemzetközileg koordinált. A megelőzés alapja a KBH esetében a védelmi szféra lehetséges fenyegetettségére vonatkozó legszélesebb körű információtömeg birtoklása, az adatbázis tartalmi elemeinek folyamatos elemzése, értékelése és mindezek alapján a hatékony válaszlépések kidolgozása. Fontos követelmény a folyamatos és részletekbe menő hazai és nemzetközi együttműködés, a megszerzett és értékelt információk megosztása. E munka eredményességét nem lehet, és nem is szabad a büntetőeljárások számával minősítenünk. A megelőzés kettős célját kell szem előtt tartanunk! Egyrészt meg kell akadályoznunk a különböző jogellenes tevékenységek formájában megjelenő veszélyeztetettségi helyzet kialakulását, másrészt vissza kell szorítanunk a már valamilyen mértékben jelen lévő, különböző típusú kockázatok kifejlődését, elburjánzását. E tekintetben – mint a megelőzés központi kérdése –, rendkívüli jelentőséggel bír veszélyeztetettség kialakulásához vezető tényezők kezelése, a társadalomra veszélyes megnyilvánulások folyamatos kutatása és azok kritikus szint alatt tartása annak érdekében, hogy megfelelő ellenlépések beiktatásával képesek legyünk a kockázatokat minimálisra csökkenteni. Minden törvényes lehetőséget fel kell használnunk arra, hogy a Magyar Honvédség létét, hatékonyságát és ütőképességét fenntartsuk, a működéséhez elengedhetetlen biztonságot a szükséges szinten garantáljuk.

24

FÖLDES GYULA TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG SZÁMÁRA

A világban visszafordíthatatlanul halad előre a világgazdaság globalizálódása, amelynek eredményeként nemzetgazdaságok feletti, szupranacionális gazdasági–politikai struktúrák, érdekviszonyok alakulnak ki és válnak dominánssá. Ugyanakkor a világgazdaságban strukturális átrendeződés megy végbe, új fejlődési centrumok jönnek létre, s mindez a világgazdaság számos más területén az egyensúly hiányát eredményezi. E szupranacionális gazdasági közegben az egyes territoriális (nemzet-) államok által integrált, nemzeti érdekeket hordozó belső piacok és gazdasági struktúrák kisebb-nagyobb mértékben – a legtöbb esetben saját belső egyensúlyukat is elveszítve – feloldódnak. A korábban elkülönült nemzetgazdaságok az összekapcsolódásuk és kölcsönös függőségük miatt sebezhetőbbé is válnak. A világgazdaság globalizálódása a hátrányosan érintett nemzeteket fokozatosan megfosztja önálló nemzeti gazdasági alapjaiktól, és csökkenti a nemzet számára életteret biztosító territoriális állam kül- és belpolitikai, gazdaságpolitikai mozgásterét. A nemzetállamok kormányainak szuverenitása / intervenciós képessége a „nemzetgazdaság”, pontosabban az adott ország határain belül lévő, a jólét szempontjából lényeges folyamatokat alapvetően meghatározó gazdasági egységek/tényezők egyre csökkenő hányadára terjed ki. Következésképpen a világgazdasági egyensúlytalanságból származó, az egyes „maradék” nemzetgazdaságokat érintő negatív következmények nemzeti keretek között aligha kerülhetők el vagy orvosolhatók, a „maradék” nemzetgazdaságokon belül keletkező egyensúlytalansági problémák kizárólag a nemzeti kormányok politikája révén egyre kevésbé oldhatók meg. Egy ország vagy országcsoport gazdasági szerkezetének, fejlődésének perspektívája egyre inkább a szupranacionális érdekcsoportok profitkalkulációinak alakulásától függ. Az ebből származó egyik következmény, hogy az objektív társadalmi szükségletek és a kielégítésükre szolgáló állami erőforrások, képességek között egyre nagyobb a szakadék. Ugyanakkor a nemzeti politikai intézményrendszer egyre kevésbé felel meg a nemzetek felettivé váló gazdasági struktúráknak, érdekviszonyoknak, utóbbiak a választópolgároktól is egyre távolabb kerülnek. Következésképpen a demokratikus képviseleti rendszer által egyre nehezebben befolyásolhatóvá válik az adott ország lakossága életkörülményeit alapvetően meghatározó politikai, gazdasági döntéshozatali szint. Ez szélsőséges esetben az adott ország belső politikai stabilitásának megrendüléséhez vezethet. Ugyanakkor tartós jelenség marad a különböző civilizációk, térségek, országok, népek, népcsoportok, etnikumok társadalmi–gazdasági fejlődése közötti hihetetlenül nagy mértékű időbeli eltolódás, sőt, ez a szakadék folyamatosan tágul, mivel a világgazdaság globalizálódása a polgári fejlődésben lemaradt államok többségében már lehetetlenné teszi az erős hazai polgárság, annak hiányában pedig a demokratikus jogállam kialakulását. Sok nép már nem is lesz képes az érzelmi 25

közösségen és politikai–gazdasági integráltságon alapuló egységet, azaz a nemzetet, továbbá az annak életfeltételeit biztosító saját territoriális államot és nemzetgazdaságot létrehozni. A világgazdaság globalizálódásával párhozamosan megállíthatatlan folyamatként halad előre a világgazdaság fejlődési centrumainak és az ahhoz kapcsolódó nagyhatalmi hierarchiának az átrendeződése. E folyamat jelenlegi állása szerint az Egyesült Államok ugyan még ma is egyedüli globális gazdasági, katonai képességekkel bíró hatalom, azonban a Szovjetunió jogutódja, az ismét megerősödött Oroszország mellett már azok az államok is ott állnak, amelyek a világgazdaság fejlődési centrumainak átrendeződése eredményeként saját térségükben, kontinensükön, befolyási övezetükben az Egyesült Államok érdekérvényesítése számára megkerülhetetlen, rivális, regionális gazdasági, katonai képességekkel, illetve meghatározó politikai befolyással bíró nagyhatalmakká váltak. A világgazdasági átrendeződés a világgazdaság résztvevői közötti, különböző szintre eszkalálódott konfliktusok sorozatát generálja. A 21. század elején az átalakuló világgazdasági rendben, nagyhatalmi hierarchiában elfoglalt pozícióért folyó harc középpontjában a fejlett ipari államoknak, a szupranacionális érdekcsoportoknak az energia- és nyersanyagforrások, szállítási útvonalak birtoklásáért, ellenőrzéséért, újraosztásáért folyó küzdelme áll (ami hamarosan kiegészül a csökkenő édesvízkészletek birtoklásáért, a felettük való ellenőrzés megszerzéséért folyó küzdelemmel is). A világ kőolajban, földgázban és stratégiai nyersanyagokban gazdag országai ugyanakkor mind nagyobb igényt próbálnak formálni saját természeti kincseik nemzeti érdekeiket jobban szolgáló felhasználására, állami kézben tartására. Ez már eddig is – elkerülhetetlenül – olyan regionális konfliktusokhoz vezetett, illetve fog vezetni a globális, illetve a regionális állami és nem állami szereplők között, mint az Öböl-háborúk, az afganisztáni háború, az Irán körül kialakult konfliktus, vagy éppen a posztszovjet térség, Afrika és Latin-Amerika jelenlegi regionális konfliktusai. A világgazdasági pozíciók, a stratégiai energia- és nyersanyagforrások megszerzéséért, illetve megtartásáért folyó küzdelemben az érdekvédelem és érdekérvényesítés során a gazdasági eszközök mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír a potenciális konfliktustérségekbe kivetíthető, hiteles katonai erő birtoklása, ami maga után vonja a valóságos katonai, azon belül a nukleáris elrettentő erő (és általában a tömegpusztító fegyverek) birtoklására való törekvést a potenciális konfliktustérségek mind több állami szereplője részéről. Az előbbiekkel összefüggésben pedig létfontosságú szerephez jut a hírközlés, az Internet, a navigáció, az elektronikai hadviselés, a felderítés, amelyek kapcsán különösen az űrbázisú technika birtoklásának egyre nagyobb jelentősége lesz, amit csak erősen motivált, gazdag, a tudományos–technikai kutatásokban élen járó hatalmak engedhetnek meg maguknak. A konfliktusokban érintett szereplők eszközei közötti egyenlőtlenség okán viszont – az érdekellentétben érintett szereplők közötti küzdelemben – tartósan jelen lesz a különböző indíttatású terrorizmus, továbbá a gerillaháború, mint aszimmetrikus hadviselési forma. 26

Ezért a szupranacionális szinten szerveződő gazdasági érdekcsoportok, a nem állami szereplők is egyre inkább egy nemzet, vagy nemzetközi szervezet zászlója alatt, nemzeti és/vagy koalíciós biztonság-, illetve katonapolitika keretébe ágyazva vívják majd világgazdasági pozíciószerző küzdelmüket. Ennek érdekében a szupranacionális szinten szerveződő gazdasági érdekcsoportok közül többen, az esetek többségében egymással is szembe menve, az egyes államok magatartását és a nemzetközi erőviszonyok alakulását is befolyásolni képes pozíciók megszerzésére és megtartására törekednek a nemzeti politikai intézményrendszerekben és a nemzetközi szervezetekben. Ennek révén pedig nemállami szereplőként is, az állami szereplők súlyához mérhető mértékben, egyre növekvő szerepet játszanak a nemzetközi politika, a biztonságpolitikai környezet alakításában. (Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy az Egyesült Államokban évek óta nyílt vita folyik arról, hogy a Bush-adminisztráció vajon valóban az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekei mentén alakítja az ország kül- és biztonságpolitikáját, avagy a mögötte álló szupranacionális érdekcsoport érdekeinek megfelelően?) Bővül tehát a nemzetközi politika alakulását befolyásolni képes erőközpontok köre. Ugyanakkor a világ, Európa, a közvetlen környezetünk fejlődési irányait, illetve hazánk szélesebb értelemben vett nemzeti biztonsági érdekei védelme és érvényesítése külső és belső feltételeit befolyásoló döntéshozatali központok, politikai–gazdasági tényezők száma is megnövekszik. Az előbbi folyamatok ellenhatásaként viszont az egész világon erősödik a nemzeti érdek hangsúlyozása, ismét teret nyer a nacionalizmus és a gazdasági protekcionizmus minden formája.

* A világgazdaság állami és nem állami szereplői között az energia- és a nyersanyagforrások, szállítási útvonalak megszerzéséért, kézben tartásáért, a jövőbeni világgazdasági pozíciókért folyó küzdelem Magyarország biztonságát több aspektusból is érinti. Nevezetesen, e harc egyik főszereplője a szénhidrogén-forrásokban és stratégiai nyersanyagokban gazdag Oroszország, ahol a Putyin elnök mögött felsorakozott orosz elit felismerte, hogy hazája jövőbeni világgazdasági, nagyhatalmi pozíciója nagyban attól függ, milyen mértékben képes saját természeti kincsei kiaknázását, szállítási útvonalait és az azokból származó bevételi forrásokat állami kézben megtartani. A jelenlegi moszkvai vezetés ennek megfelelően az állami befolyás és tulajdon mind nagyobb mértékű helyreállítását folytatja a „stratégiainak” minősített ágazatokban – elsősorban a kőolaj- és földgáziparban –, az ott érdekeltségekkel bíró orosz vagy szupranacionális magáncégek kiszorításával. Ugyanakkor igyekszik az Oroszországból, Közép-Ázsiából és a Kaszpi-tengeri térségből Európa középső és nyugati felébe menő szénhidrogén-forrásokat, szállítási útvonalakat is, legalább részben az ellenőrzése alá vonni, mert ezek felügyeletén Európa sok országa (köztük hazánk) gazdasági biztonságának, versenyképességének és a vezető nagyhatalmak közötti viszonyrendszereknek a jövője is múlik. 27

Ennek eredményeként Oroszországnak egyre meghatározóbb szerepe van az Európába, különösen Németországba irányuló kőolaj- és földgázszállításokban. Európa elsődleges energiafogyasztásának 16%-a Oroszországból származik (az EU kőolajimportjának 30%-át, földgázimportjának pedig 50%-át Oroszország szállítja, Németország energiaigényének 24%-a származik Oroszországból). Ugyanakkor Moszkva kiemelt célja lett, hogy helyreállítsa, illetve fenntartsa korábbi befolyását a posztszovjet térségben, és ezt minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik elérni. Ezzel Moszkva nem titkoltan elsősorban azt kívánja megakadályozni, hogy a Bush-adminisztráció a posztszovjet államokban a politikai hatalomváltás elősegítésével Washington-barát politikai erőket juttasson hatalomra, hogy ezáltal, illetve a volt szovjet tagköztársaságok Észak-atlanti Szövetséggel való mind szorosabb együttműködése, majd a NATO-ba történt felvétele révén az említett energiaszállítási útvonalak feletti ellenőrzést megszerezhesse, és ennek tartós biztosítására Oroszország ellen, annak határai mentén és a Fekete-tengeren erős katonai pozíciókat építhessen ki. Moszkva az előbbiekkel összefüggésben látja és kezeli az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségében jelenlévő szeparatista törekvéseket (Koszovó státusának kérdésében képviselt álláspontját is ezekre figyelemmel alakította ki), illetve Grúzia és Ukrajna NATO-tagságának kérdését. Ezért Moszkva Washingtonnak, illetve szövetségeseinek már többször is világosan értésére adta, mindent meg fog tenni egy ütközőzóna fenntartásáért nyugati és déli határai mentén. Moszkva ezirányú politikája természetszerűleg szembemegy a globális, illetve a regionális hatalmak, nem állami gazdasági szereplők törekvéseivel, és a politikai–gazdasági liberalizmus oroszországi térnyerésének visszaszorítása egyrészt egyre nehezebbé teszi számukra érdekeltségek szerzését a 21. század egyik legnagyobb jövedelmével kecsegtető világgazdasági szektorában, az oroszországi kőolaj- és földgáziparban. Másrészt Moszkva egyre „pragmatikusabb” és sikeresebb politikát folytat a posztszovjet térségben hagyományos befolyása megőrzése érdekében. Ugyanakkor ez a politika vitathatatlanul Oroszország gazdasági, nemzetközi politikai és nagyhatalmi megerősödését eredményezte az elmúlt években, aminek következtében Oroszország újból egyre inkább az eurázsiai térség gazdasági folyamatainak, hatalmi viszonyainak kétségbevonhatatlanul meghatározó tényezőjévé válik. Emiatt a hidegháború vége óta még soha nem volt ennyire mély szakadék Moszkva és Washington között, mint jelenleg. Washington és Moszkva viszonyát az Irak, Irán és Koszovó vonatkozásában fennálló éles érdekellentét mellett rendkívüli módon megterheli az Egyesült Államok jelenlegi kormányzatának azon törekvése, hogy a posztszovjet térségből Oroszországot kiszorítsa, továbbá hogy kelet-európai szövetségeseinek területén rakétaelhárító rakétákat és előrejelző radart telepíthessen.

* Az előbbiekkel szoros összefüggésben hazánknak komoly kihívásokkal kell szembenéznie a következő egy évben. Európai uniós és NATO-tagságán keresztül ugyanis Magyarország is részesévé válik olyan érdekeknek és döntéseknek, amelyek ezekre a kihívásokra közvetlenül reagálnak. 28

Az Észak-atlanti Szövetség programját, fejlődési irányát hivatalba lépése óta alapvetően a Bush-adminisztráció határozta meg, amely kezdettől fogva következetesen törekszik arra, hogy a NATO a közösnek deklarált érdekek és értékek védelmére és érvényesítésére hivatott, globális akciórádiuszú és tagságú, és súlypontjában egyre inkább keletre tolódó szervezetté alakuljon át. Mindezek miatt számítani lehet arra, hogy a Bush-adminisztráció az amerikai elnökválasztási időszak megkezdéséig hátralévő egy évben további nyomást gyakorol annak érdekében, hogy a NATO az Afganisztánban lévő csapatai létszámát, a déli országrészben való szerepvállalását, az iraki és az afganisztáni újjáépítési folyamatban való részvételét tovább növelje, hogy a tagállamok legalább a GDP 2%-át költsék katonai kiadásokra, és minden szövetségese arányosan járuljon hozzá a közös feladatok finanszírozásához abban az esetben is, ha közvetlenül nem vesz abban részt eszközökkel, vagy katonai élőerővel. A Bush-adminisztráció mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a NATO feladatrendszerébe az energiabiztonság kérdése is beletartozzon, továbbá, hogy már 2008-ban sor kerülhessen Grúzia és Ukrajna teljes jogú tagként történő meghívására a NATO-ba.

A nagy nyugat-európai NATO-tagállamok egyértelműen ellenzik az energiabiztonság kérdésének a NATO feladatrendszerébe való integrálását, illetve Ukrajna és Grúzia felvételét a Szövetség soraiba. Úgy vélik ugyanis, hogy a Bushadminisztráció valódi motivációja e törekvések kapcsán az Európába menő kőolajés földgázvezetékek, a fekete-tengeri útvonalak egy része feletti ellenőrzés megszerzése, hogy a posztszovjet térségben kiaknázatlan energiahordozók sorsára nagyobb ráhatással lehessen, azok kereskedelmének hasznából mind nagyobb részt kaphasson. Ez azonban a világgazdasági pozícióharcban az Egyesült Államokkal rivalizáló vezető kontinentális nyugat-európai hatalmak érdekeivel ellentétes. 29

A tagállamok egy részének stratégiai és gazdasági érdekei minden tekintetben az Oroszországgal való jó kapcsolatokhoz és a kiszámítható partneri viszonyhoz fűződnek, ezért hagyományosan kiemelt hangsúlyt helyeznek a NATO és az EU Oroszországgal fenntartott kapcsolatainak erősítésére. Az Egyesült Államok nincs olyan jellegű – elsősorban az energiaellátásban megmutatkozó, egyébként ma még kölcsönös – függésben Oroszországtól, mint az európai NATO-tagállamok jelentős része. Elég, ha csak a hosszú távra kötött kétoldalú kőolaj- és földgázszállítási szerződéseket nézzük. Az Ukrajnával és Grúziával való bővítés negatív következményeit az EU–Oroszország kapcsolatokra így döntően az európai NATOtagoknak kellene elszenvedniük. Nem áll érdekükben tehát a bővítéssel megrontani kapcsolatukat Moszkvával, különösen annak fényében, hogy – ellentétben a Bushadminisztrációval –, ez az orosz politikai berendezkedés és politikai irányvonal a Putyin utáni időkben is előreláthatólag fennmarad, tehát az oroszoknak ma okozott érdeksérelemnek hosszú távú hatásai lennének.

* A nyitott, exportorientált gazdaságú Magyarország számára az Európai Unió a legfontosabb gazdasági élettér, regionális fejlődési centrum és érdekérvényesítési fórum. A jelenlegi kilátások szerint azonban az Európai Unió fejlődése – történetében persze nem először –, újabb fordulóponthoz érkezett. Az Unió legutóbbi bővítése következtében a belső piacon, valamint a tagállamok politikai összetételében bekövetkezett jelentős változás, továbbá az alkotmányszerződés sorsa egyértelműen azt valószínűsíti, hogy az európai építkezés – elsősorban a politikai integráció területén – megtorpan, és talán véget is ért az európai integráció korábbi évtizedekre jellemző azon fejlődési szakasza, amikor a tagság folyamatos bővítése és az integráció elmélyítése párhuzamosan haladhatott. E helyzet kialakulásában jelentős szerepet játszott, hogy az Európai Unió nyugat-európai tagállamainak többsége most szembesül igazán a világgazdaság globalizálódásának, átrendeződésének fentebb említett kihívásaival, az ezekből eredő egyensúlyi aránytalanságokkal és strukturális problémákkal. A tagállamok többségének politikai elitje és közvéleménye szkeptikus a tekintetben, hogy ezekre a kihívásokra, problémákra az integráció keretei közt adekvát választ lehet adni. Egyes meghatározó államok ma már az Unió belső piacán a verseny szabadságának szükségességét is kétségbe vonják. A tagállamok politikai elitjének többségéből, így a meghatározó tagállamok vezetőiből ezért is hiányzik az a feltétlen politikai elkötelezettség, amely az elmúlt évtizedekben meghatározó szerepet játszott az európai építkezés előrevitelében. Holott a világgazdaság átrendeződésével együtt járó, a jövőbeni világgazdasági pozíciók megszerzéséért folyó küzdelem megkívánja, hogy az uniós tagállamok mielőbb találjanak közös választ arra a kérdésre, milyen jövőképpel rendelkezzen az Európai Unió. Ezzel összefüggésben megfelelő válaszokat kell találniuk az európai gazdaság versenyképességével, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás növelésével, a szociális vívmányok megőrzésével kapcsolatos problémákra. Továbbá az Uniónak egyre inkább szüksége lenne arra, hogy mind gazdasági, mind biztonsági érdekeit nemzetközi politikai súlyának növelésével is megvédje, vagy érvényesítse. A közös kül- és biztonságpolitika, 30

valamint az európai biztonság- és védelempolitika az egyik legdinamikusabban fejlődő területe az Uniónak, mindazonáltal eddig egyik sem vált igazi közösségi politikává: a nemzeti érdekek különbözősége, és emellett egyes országoknál a transzatlanti érdekek erőteljes képviselete korlátozott teret ad a közös érdekérvényesítésnek e politikák keretében. Sokak szerint a kételyeket a mostani megállapodással sem sikerült eloszlatni azzal kapcsolatban, hogy az Unió elveszítette közösségi szellemét. Az alkotmányos szerződéssel kapcsolatos viták így is, úgy is árnyékot vetettek az EU jövőbeni cselekvőképességére. Emellett más új, nagy horderejű kérdésekben is már rendkívül nehézzé vált a jelenlegi 27 tagállammal az olyan megállapodások elérése, amelyekkel minden tagállam egyetért. A kibővült Európai Unióban már a tagállamok egy része nem tud azonnal, vagy egyáltalán nem is akar részt venni minden egyes közösségi politikában. Megerősödött a tagállamok azon csoportja, amely egyre erőteljesebben az európai célok elé helyezi saját nemzeti érdekeit és a transzatlanti érdekeket. Mindez erősíti egy olyan forgatókönyv lehetőségét, hogy a jövőben az európai integráció „többsebességes” formában fejlődik tovább.

* A transznacionális kihívások közül aktuálisan a terrorista tevékenység globálissá válása jelenti a nemzetközi közösség számára a legnagyobb veszélyt, és reálisan azzal kell számolnunk, hogy legkevesebb egy évtizeden át egyfajta globális terror-, illetve terrorellenes háború zajlik majd bolygónkon. Az a fajta terrorfenyegetettség, amelyet ma megélünk, alapvetően iszlám gyökerű terrorizmus, amelynek akciói nem minden esetben kapcsolódnak majd közvetlenül két beazonosítható állami vagy nem állami szereplő közötti érdekkonfliktushoz. Emellett az új típusú kihívások e fajtájánál általában az aszinkron hadviselés, azaz a csapás és a válaszcsapás időbeli eltolódása a jellemző. A nemzetközi közösség szereplőit a terrorista tevékenység globálissá válása különböző módon és mértékben érinti. A terrorizmus mint globális jelenség például közvetlen veszélyként jelentkezik az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, vagy Izrael számára, de csak potenciális fenyegetés Európa egy része, s benne Magyarország számára. A Magyar Köztársaság biztonságára nézve potenciális fenyegetést jelent, hogy szövetségesi elkötelezettségéből és növekvő nemzetközi szerepvállalásából adódóan a muzulmán radikálisok Magyarországot is ellenségüknek tekinthetik. A csekély létszámú muzulmán közösséggel bíró Magyarország azonban nem nyújt kiterjedt bázist a radikális iszlám szervezetek számára, és aktivitásuk jelenleg közvetlen környezetünkben, a térségbeli országokban is csekély. De veszélyforrást jelenthet, hogy a Balkánon a muzulmán radikálisoknak kevésbé intenzív biztonsági intézkedésekkel kell számolniuk, továbbá a szervezett bűnözés által kialakított összeköttetési csatornák és a korrupció jól hasznosítható tranzitállomássá, logisztikai bázissá teszik a Balkánt az Európába irányuló, valamint az Európából érkező szélsőségesek és terroristák számára.

* 31

A külső, vagy külföldhöz kapcsolódó hírszerzés számos feladata közül a legnagyobb kihívást a biztonságpolitikai környezet folyamatosan zajló változásának követése jelenti. E változásnak ma fő jellemzője, hogy a hagyományos, konkrét államokhoz köthető fenyegetések mellett egyre reálisabb és nagyobb fenyegetést jelentenek az új típusú, transznacionális kihívások, amelyek kapcsán egyre dominánsabban kerülnek előtérbe a nem állami szereplők, akik – kihasználva a modern társadalom kínálta közlekedési, kommunikációs és egyéb technikai lehetőségeket –, sokkal szélesebb skálán, nagyobb hatékonysággal és biztonsággal tevékenykednek, mint korábban. Az új típusú kihívások esetében ma már egyre inkább elmosódik a politikai, gazdasági, katonai, terrorista, proliferációs, bűnügyi és humanitárius fenyegetések közötti, valamint a belső és a külső fenyegetések közötti határvonal. Ez a biztonság fogalmának átfogó, kooperatív és összefüggő megközelítését, a felderítés, információszerzés módszereinek, irányainak újragondolását követeli meg valamennyi hírszerző és biztonsági szolgálattól, rendvédelmi szervezettől, valamint nemzeti és euroatlanti döntéshozótól. Ahhoz, hogy a döntéshozók a szükséges megelőző, illetve ellenintézkedéseket még időben megtehessék, a transznacionális kihívások elleni harc különösen elengedhetetlenné teszi titkos humán forrásokból származó, ellenőrzött információk megszerzését, ennek érdekében pedig a humán hírszerzési képességek újjáépítését és az információfeldolgozás javítását. A globálissá váló terrorizmus elleni harcot szinte lehetetlen nemzeti szinten megvívni. Egyrészt azért, mert bizalmi emberek iszlám terrorista szerveződésekbe való bejuttatása előtt jelenleg igen komoly kulturális és nyelvi akadályok állnak. Ennek leküzdése természetesen a nemzetközi közösség nem minden államának sikerülhet, de kontraproduktív is lenne, ha valamennyien egyszerre próbálnánk egyazon irányban humán hírszerzési pozíciókat kiépíteni. Másrészt, a lehetséges terrorista akciók egy részének csak az elkövetési helye van a transzatlanti térségben, a szellemi/ideológiai, a tervezési központok többnyire nem. Akármennyire is erősítik a hírszerző és biztonsági szolgálatokat, önmagukban ezután sem lesznek képesek minden esetben felderíteni és megakadályozni azokat az erőket, akik a konkrét terrorakciót végrehajtják. Ezért azokat az erőket kell mindenképpen felderíteni és ártalmatlanná tenni, akik eldöntik az akciókat, és/vagy azokhoz szellemi/ideológiai, politikai és gazdasági háttértámogatást nyújtanak. Ahhoz, hogy a felderítés hatékonyabbá válhasson, s az elkövetők kilétéről, tényleges szándékairól pontosabb, megbízhatóbb és teljesebb képet kaphassunk, a különböző hírszerző és biztonsági szolgálatok, rendvédelmi szervezetek hazai és nemzetközi együttműködésének fejlesztése és a feladatok ésszerű megosztása nélkülözhetetlen. Ezen belül mi ma mindenekelőtt az információ nemzetközi szintű megosztásának továbbfejlesztését tekintjük nélkülözhetetlen feltételnek.

32

BÖRZSEY ANDOR EZREDES A TRANSZNACIONÁLIS VESZÉLYEK TÉNYLEGES MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI MAGYARORSZÁGON, EZEK HAZAI KEZELÉSÉHEZ ÉS A KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK FELÉ MEGFOGALMAZHATÓ HOZZÁJÁRULÁSI IGÉNYEK AZ MK NEMZETBIZTONSÁGI HIVATAL RÉSZÉRŐL Noha az országhatárokon átívelő kockázati tényezők közül a biztonsági szervezetek számára első helyen a nemzetközi terrorizmus szerepel, nem szabad megfeledkezni más, Magyarország biztonsági helyzetét befolyásoló olyan faktorokról sem, mint a fegyver- és kábítószer-csempészet, az illegális migráció, a szervezett bűnözés, a szélsőséges szervezetek tevékenysége. Ezen kockázati tényezők kezelésére az MK Nemzetbiztonsági Hivatal – a társszolgálatokhoz hasonlóan – az elmúlt évek során szoros szakmai kapcsolatokat épített ki más országok biztonsági szerveivel. A kétoldalú és multilaterális együttműködések terén az első helyen jelenleg a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem szerepel, amelynek főbb dimenziói, magyarországi vetületei a következőkben összegezhetők. A 2005-ben Londonban elkövetett merényleteket követően az európai biztonsági szervezetek figyelme egyre inkább az úgynevezett belső késztetésű terrorcselekmények irányába tolódott, amelynek folyományaként a jelentősebb tradíciókkal rendelkező szolgálatok tanulmányozni kezdték az egyes tagállamokon belül tapasztalható radikalizációs folyamatokat. E tárgyban több, egymással párhuzamos, ám egymástól független tudományos szintű kutatás zajlott. A kutatások eredményeit az unió tagszolgálatai különféle multilaterális szintű konferenciákon osztották meg együttműködő partnereikkel, s napjainkra megfogalmazódott annak igénye is, hogy a belső radikalizációs folyamatok tendenciáit egységes módszertani elemek szerint, valamennyi európai uniós tagállamra alkalmazhatóan mérjék fel. A nemzetközi együttműködésből származó tapasztalatokat adaptálva, az elmúlt évek során a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatal (a továbbiakban: NBH) is több figyelmet fordított a Magyarországon letelepedetett iszlám közösségeken belüli esetleges radikalizációs folyamatokra. Aktuális információk szerint a belső késztetésű terrorcselekmények kifejlődésének lehetősége jelenleg alacsonynak értékelhető, az NBH megelőző tevékenysége során radikalizálódásra utaló jegyeket (egyelőre) nem tapasztal. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a helyi iszlám közösségek szélsőséges vallási és politikai ideológiák felé tolódásának kockázata azokban az országokban magasabb, ahol nagyobb lélekszámú muszlim közösség él (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország). Tekintettel arra, hogy Magyarországon jelenleg néhány ezer főre tehető az iszlám világból származók lélekszáma, az egyes közösségek pedig markánsan körülhatárolhatók (például az imahelyek szerint), a radikalizálódás kockázatai is alacsonynak értékelhetők.

33

A magyarországi iszlám közösségek jelenleg megosztottak, számos kérdésben egymással is vitatkoznak. A három jelentősebb magyarországi iszlám gyülekezet vezetőségét (jelenleg) lefoglalja a szponzorok felkutatása és a rivalizálás. Nemzetközi tapasztalat, hogy az iszlám közösségek tanítóinak, az úgynevezett imámoknak jelentős szerepe van a radikális szemlélet (nézetek) terjesztésében, abban, hogy követőik közül esetlegesen fanatikus személyek kerülnek ki. A magyarországi imahelyek vezetői kiemelt kérdésnek tekintik az adott mecsetben működő imám személyét és személyiségét, ennek érdekében egymással is versengve próbálják megtalálni és az országba beutaztatni az arra alkalmas személyt. Egyes arab államok részéről erőteljes törekvések érzékelhetők annak érdekében, hogy létrejöjjön a budapesti iszlám központ. Az Európai Unió – azon belül Magyarország – terrorveszélyeztetettsége természetszerűleg jelentős mértékben változhat a nemzetközi események hatására is. Az Egyesült Államok egyre élesebben helyezkedik szembe Szíriával, illetőleg Iránnal, és amennyiben katonai lépéseket kezdeményezne, reális veszélyként kell számolni azzal, hogy Szíria az iránta elkötelezett terrorszervezeteket merényletek végrehajtására fogja ösztönözni, különösen azokban az államokban, amelyek részt vesznek a hadműveletekben. Az NBH – Magyarországon – sem a szülőföldjével természetes kapcsolatban álló szír közösség (amelynek létszáma számottevő), sem a diaszpóra tagjai részéről terrorista tevékenységgel kapcsolatos kockázati tényezőt egyelőre nem detektált. A nemzetközi jellegű, vallási szélsőségen alapuló terrorizmus mellett az NBH megkülönböztetett figyelmet fordít az EU és az ENSZ listáján szereplő, a válságövezetekben (elsődlegesen Irakban és a környező országokban, a Palesztin Hatóság és Izrael Állam területén, a kurdok lakta vidékeken, a balkáni régióban, illetve Csecsenföldön) működő nemzeti szeparatista terrorszervezetekre is. Az említett térségekből származó, különböző jogcímeken Magyarországon tartózkodó személyek részéről megnyilvánuló konkrét fenyegetést eddig nem észleltünk; jelenlétük, és a szervezett bűnözés jeleit magán viselő tevékenységük inkább közrendvédelmi problémát jelent. Értékelésünk szerint mind a csecsen, mind a palesztin, mind a kurd ügy támogatói továbbra is megelégednek honfitársaik anyagi segítésével és (különösen e két utóbbi csoport esetében) a figyelmet függetlenségi harcukra irányítani igyekvő propagandatevékenységgel. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy az említett személyi kör tagjai részt vesznek az Európába irányuló illegális migráció elősegítésében, s ezáltal nem zárható ki annak a lehetősége, hogy terrorszervezetekhez kötődő személyek beutaztatásában is közreműködhetnek. A terrorelhárítás területét érintően összességében továbbra is elmondható, hogy a nemzetközi terrorellenes koalícióban, valamint a különböző szövetségi rendszerekben vállalt szerepünk okán Magyarország terrorfenyegetettsége nem haladja meg a hasonló együttműködésben részt vevő államok átlagos veszélyeztetettségi szintjét.

34

A terrorizmus elleni harc globális kihívást jelent, ezért kezelésére széles körű, transznacionális együttműködés jött létre. Emellett nem szabad megfeledkezni más, a határokon átívelő, ugyanakkor csak regionális jellegű – európai, vagy közép-európai szintű – kockázati tényezőkről, amelyek sorában, a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve, kiemelt helyen szerepel a szélsőségek, a szervezett bűnözés, a kábítószer- és az illegális fegyverkereskedelem elleni küzdelem. Ezek egyedi – földrajzi / társadalmi sajátosságok szerint körülhatárolható – vonásaira tekintettel elsősorban kétoldalú, vagy regionális szintű multilaterális együttműködési formák (intézményi keretek) jöttek létre. A különböző típusú szélsőséges jelenségek felderítése, szakmai szempontú kezelése a Nemzetbiztonsági Hivatal kiemelt feladatai közé tartozik. Az NBH látókörében lévő szervezetek, csoportok közül több széles körű nemzetközi együttműködést, koordinációt folytat, részt vesznek egymás rendezvényein.

A szélsőséges nézetek, eszmék terjesztése gyakran külföldi eredetű, melyekkel szemben csak széles körű társ- és partnerszolgálati együttműködés keretében lehet hatékonyan fellépni; ennek jegyében az NBH felvette a kapcsolatot az érintett államok biztonsági szervezeteivel. Az NBH az utóbbi években új típusú kihívásként, illetve biztonsági kockázatként szembesült egyes globalizáció-ellenes, valamint környezetvédelmi mozgalmak tevékenységének radikalizálódásával. Ezen szervezeteket a nagyfokú konspiráció, a technikai eszközök széles körű alkalmazása, valamint a mobilitás jellemzi. Figyelemre méltó, hogy az általuk szervezett megmozdulásokhoz gyakorta csatlakoznak a punk és a szkinhed szubkultúrához tartozó fiatalok. 35

Radikalizmusukat, erőszakos fellépésüket jól szemléltetik a különböző nemzetközi csúcstalálkozók helyszínei. A fegyver- és a kábítószer-kereskedelem, valamint az embercsempészet nemzetközi útvonalainak feltérképezése ugyancsak széles körű transznacionális együttműködést generált. Ezen kihívások közül az elmúlt évek során súlyponteltolódást az NBH nem tapasztalt, változatlanul a megelőző védelmi tevékenység homlokterében szerepelnek. Az elmúlt évek során egyre intenzívebbé váló terrorellenes küzdelem a nemzetközi együttműködés felértékelődését vonta maga után, azon belül az utóbbi évek során egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a multilaterális fórumok. Az államok széles körű tapasztalatcseréjének napjainkra már nemcsak formai, hanem konkrét kézzelfogható eredményei is vannak. A többoldalú transznacionális együttműködést tekintve a Nemzetbiztonsági Hivatal legfontosabb partnerei az Európai Unió Terrorellenes Csoportja (CTG), valamint a NATO AC/46 Különleges Bizottsága (Special Commitee). Ezen utóbbi testület szerepe 2007. január 1-jétől felértékelődött, tekintettel arra, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal a Testület tevékenységét irányító „trojka” tagja lett, majd 2008. január 1-jétől elnökként átveszi a bizottság irányítását, amely további többletfeladatokat jelent a Hivatal számára. A „trojka”-tagság időszakában (is) az NBH számít a társszolgálatok, kiemelten a Katonai Biztonsági Hivatal, valamint a Katonai Felderítő Hivatal támogatására. Fontos hangsúlyozni, hogy a „NATO-trojka” tagság feladatainak ellátása során nem a Hivatal, hanem a Magyar Köztársaság kerül a nemzetközi diplomácia e fontos színpadának reflektorfényébe. Az elért eredmények így nemcsak a Hivatalra, hanem az ország megítélésére lesznek közvetlen hatással. A katonai nemzetbiztonsági szolgálatokkal történő konkrét együttműködési felületet jelenthet a NATO-tól érkező hírigények közös megválaszolása, illetőleg az abban nyújtott segítség az NBH számára. További feladatot jelenthet, ha a „trojka”tagság évei alatt magas szintű (védelmi miniszteri, külügyminiszteri, vagy államfői) NATO-tanácskozásra kerül sor. A kialakult gyakorlat szerint az említett rendezvények biztosításában a Különleges Bizottság közvetlenül vesz részt, a tagszolgálatok által delegált munkatársak egy információs csoportot alkotnak, amelynek feladata a tájékoztatás és a koordináció. A napi műveleti és a „trojka”-tagságból adódó kooperáción túl, a szolgálatok számára további együttműködési felületek kínálkoznak információs (értékelő– elemző–tájékoztató) területen. A kormányzat érdeklődésére számot tartó aktuális témák, kérdéskörök, jelenségek, azok egy-egy közös anyagban történő feldolgozása, a kezdeti kedvező tapasztalatok, illetve fogadtatás alapján a továbbiakban is javasolt. A tanácskozás biztosította lehetőséget felhasználva – a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetése nevében – szeretném megköszönni a katonai társszolgálatok munkatársainak rendkívül korrekt, szakszerű segítségnyújtását, együttműködési készségét, mellyel jelentős mértékben hozzájárultak az NBH hatáskörébe tartozó feladatok hatékony végrehajtásához. 36

BALAJTI LÁSZLÓ DANDÁRTÁBORNOK A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETBIZTONSÁGI SZAKSZOLGÁLAT TAPASZTALATAI A HATÁRON ÁTNYÚLÓ VESZÉLYEK ÉS FENYEGETÉSEK KEZELÉSÉBEN, A TÁRSSZERVEK (NYOMOZÓ HATÓSÁGOK) ÉS A NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK ILYEN IRÁNYÚ SZAKMAI TEVÉKENYSÉGÉNEK TÁMOGATÁSÁBAN

Az Nbtv. * által megfogalmazott szövegkörnyezetből következik, hogy az MK Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (a továbbiakban: NBSZ) nem hagyományos nemzetbiztonsági szolgálat, hanem egy kiszolgáló szervezet. Önálló rendvédelmi, vagy nemzetbiztonsági feladata nincs, csak az arra jogosult szervezetek megrendelésére dolgozik. Feladatai ugyanakkor túlnőnek a nemzetbiztonsági szférán, a szolgálatnál telepített koncentrált kapacitásokkal a nemzetbiztonsági szolgálatokat és a rendvédelmi szerveket, valamint az ügyészséget egyaránt kiszolgálja. Az NBSZ legnagyobb megrendelője a Rendőrség, amely 2006-ban egyedül több eszközt és módszert rendelt, mint a nemzetbiztonsági szolgálatok. Az NBSZ munkáját megrendelők közötti arányok változásának trendjét vizsgálva megállapítható, hogy az utóbbi években a legtöbb megkeresés a Rendőrség központi és területi szerveitől érkezett, illetve jelentősen növekedett a Vám- és Pénzügyőrség, illetve a Határőrség munkamegrendeléseinek száma is. Összességében a rendvédelmi szervek 80% körüli arányban használják ki a Szakszolgálat nyújtotta lehetőségeket. A Szakszolgálatnál koncentrált erőforrások a telefonellenőrzést, Internetellenőrzést, a helyiségellenőrzést, a postai küldeményellenőrzést, és a rádióforgalom ellenőrzését is magukban foglalják. Az NBSZ rendelkezik emellett a legnagyobb figyelőkapacitással, és a bűnüldözési tevékenység szempontjából kiemelkedő fontosságú szakértői kapacitással a hamis vagy hamisított okmányok ellenőrzése terén. Az előadás szempontjából rendkívül fontos megemlíteni a nemzetközi bűnügyi együttműködés kérdéseit, hiszen nem kérdéses, hogy a bűnözés nem áll meg a határokon, hanem mindinkább nemzetközivé válik. Ezért úgy a belső, mint a külső bűnügyi veszélyforrások elhárításában komoly szerepe van a hazai, külföldi rendvédelmi szervek és az NBSZ határokon átnyúló együttműködésének. A Szakszolgálat ezért részt vesz a nemzetközi bűnüldözési együttműködésben is, amelyben az igazi sarokkövet a 2002. esztendő jelentette, amikor Magyarországnak e témában már az uniós szabályokkal összhangban álló törvény megalkotása, az Európai Unión belüli bűnügyi együttműködést hatékonyan elősegítő megoldások törvénybe foglalása volt a célja. A törvényben emellett részletesen ki kellett térni a *

Az 1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról.

37

titkos információgyűjtés elemeire is, vagyis a határok nélküli bűnüldözés elősegítése érdekében meg kellett alkotni a határon átnyúló, bűnügyi célú titkos információgyűjtés szabályait is. A törvény előkészítése során hosszú időn keresztül két irányzat ütközött. Az egyik szerint a Szakszolgálat – mint nemzetbiztonsági szolgálat – egyáltalán nem vehet részt a tisztán bűnügyi együttműködésben. A másik irányzat szerint a Szakszolgálat – mint általános szolgáltató szervezet – a nemzetközi együttműködésben is a felek rendelkezésére állhat kapacitásaival. Az első irányzatnak megfelelően létre kellett volna hozni egy Rendvédelmi Szakszolgálatot, részben feleslegessé téve a Szakszolgálat jelenlegi erőforrásait, másrészt pedig megkettőzve az addig koncentrált kapacitásokat. Ez igazi törést jelentett volna az addigi rendszerben, hiszen ez esetben Magyarország maga húzott volna éles határvonalat a nemzeti és nemzetközi bűnüldözés, valamint titkos információgyűjtés közé. A második irányzat ugyanakkor a szolgáltatási szerep kihangsúlyozásával, törés nélkül kívánta biztosítani a nemzeti célú és a nemzetközi bűnügyi együttműködésben végzett bűnügyi titkos információgyűjtés közötti átmenetet. Nos, a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény elfogadásakor a kormány javaslata alapján az Országgyűlés a második irányzatot támogatta. A nemzetközi bűnügyi együttműködés során végrehajtott titkos információgyűjtés semmilyen meglepetést nem tartalmaz, hiszen ugyanazt a rendszert alkalmazzuk, mint a nemzeti feladat-végrehajtás során. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben a Szakszolgálat számára megalkotott rezsim ugyanis a nemzetközi együttműködésre is kiválóan alkalmas munkamegosztást alakított ki. Kissé leegyszerűsítve, a Szakszolgálat megrendelői – vagyis mai témánk szempontjából elsősorban a Rendőrség, a Határőrség és a Vám- és Pénzügyőrség – felelnek a külső, vagyis bírói engedélyek beszerzéséért, valamint a belső engedélyek kiadásáért, valamint azok jogszerűségéért. Az uniós terminológia szerint tehát a jogi felhatalmazás a megrendelők kezében összpontosul, a megrendelők által megrendelt feladat szakszerű végrehajtása, az eszközök alkalmazása pedig a Szakszolgálat feladata. A Szakszolgálat tehát – az uniós terminológia szerint – a műveleti feltételrendszer megrendelő által meghatározott módon történő működtetéséért felelős. A megszerzett információk felhasználása azonban már ismét a megrendelő feladata és önálló felelőssége, amelynek során a Szakszolgálat ismét a háttérbe vonul. A Szakszolgálat több mint 2500 nemzetközi bűnügyi együttműködéshez közvetlenül kapcsolódó megrendelést kapott az elmúlt években. A bűncselekmény jellege szerint a megkeresések 40%-a kábítószer-kereskedelemmel, 20%-a embercsempészettel, 10%-a bankkártya-hamisítással volt összefüggésben, míg a többi 30%-on emberkereskedelem, emberölés, jövedéki termékkel való visszaélés, terrorfenyegetettség „osztozik”. 38

A megrendelő szervezetek szerinti bontásban (jelenleg) a Rendőrség viszi a prímet, utána a Határőrség és a Vám- és Pénzügyőrség következik. Ugyanakkor e két szervezet szerepe kiemelkedő mértékben nő. A Határőrség az elmúlt években kétszeresére, míg a Vám-és Pénzügyőrség négyszeresére növelte megrendeléseinek arányát, az összes megrendelést figyelembe véve. Így mára mindkét szervezet 8-8% feletti megrendelője a Szakszolgálatnak. A Határőrség beintegrálásával (várhatóan) tovább növekszik a Rendőrségtől érkező megkeresések száma.

* A rendszerváltozás óta a folyamatosan átrendeződő nemzetközi és regionális viszonyok között természetesen Magyarország biztonsági helyzete is folyamatosan változott. Az egységesülő Európa szempontjából úgy is fogalmazhatjuk, hogy a térség biztonsága egy és oszthatatlan, leegyszerűsítve: az én biztonságom a te biztonságod, és fordítva. A Magyarország biztonságát veszélyeztető külső és belső tényezőket sokféleképpen lehet felosztani, ezért az előadás szempontjából azokra kívánok fókuszálni, amelyekre az NBSZ titkos információgyűjtő tevékenységét megrendelő szervezetek munkamegrendelései irányulnak.

39

A szakértők véleménye szerint (és ezt a mi adataink is alátámasztják) a hazai kábítószer-fogyasztás folyamatosan növekszik, Magyarország tranzitországból fogyasztó országgá vált. A drogkereskedelemből származó pénztőke lehetővé tette a szervezett bűnözés belépését az üzleti életbe. A fegyver- és lőszer-kereskedelem, embercsempészés és emberkereskedelem társadalmi veszélyességét nagymértékben növeli, hogy irányítását és felügyeletét az egyre erőszakosabb eszközöket alkalmazó hazai és nemzetközi szervezett bűnöző csoportok szerezték meg. E tekintetben meghatározóak voltak a tágabb és szűkebb környezetünkben végbemenő viharos társadalmi változások. A rendszerváltást követően hazánk azonnal szembesült az illegális bevándorlás és a migráció problémájával. A migráció igazi veszélyességét az adja, hogy az etnikai konfliktusok és a létbizonytalanság miatt, illetve egyszerűen a jobb élet reményében szülőföldjüket tömegesen elhagyók közé „bekeverednek” kalandvágyók, köztörvényes bűnözök, terroristák, áru-, kábítószer- és fegyvercsempészek, akiknek a kiszűrése a tömeges határátlépés viszonyai között szinte lehetetlen. Az utóbbi időszak „termése” a deviáns nézeteket, a fajgyűlöletet nyíltan hirdető egyes politikai csoportok megjelenése, amelyek a demokrácia tűréshatárán túllépve az alkotmányosságot és a jogrendet fenyegetik, adott szituációban az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztethetik. A legszembetűnőbb példa erre az iszlám terrorizmus – mint biztonságpolitikai kihívás – megjelenése a modern világban.

* Az előzőekben vázolt problémák és veszélyforrások elleni nemzeti és nemzetközi küzdelem fontos érdekközössége az Európai Unió, melynek Tanácsa által 2005-ben elfogadott hágai programot végrehajtó cselekvési terv útmutatást adott a közösségi biztonságpolitika területén, és számunkra is fontos prioritásokat és kiemelten kezelendő együttműködési felületeket határozott meg. A nemzeti biztonsági célok – nemzetbiztonsági és bűnüldözési érdekeink – megvalósításában különleges és sajátos helyet foglal el az NBSZ a maga műveleti és technikai lehetőségeivel, eszköztárával és személyi állományával. Az ország belső biztonságával kapcsolatos szolgáltatások teljesítésével párhuzamosan nemzetközi szövetségesi rendszerünkből – itt is elsősorban európai uniós tagságunkból – adódóan, két vagy többoldalú megállapodások alapján teljesíti a nemzetközi bűnügyi együttműködésből adódó, az ország biztonságát, nemzetbiztonságát és bűnügyi helyzetét érintő, hatáskörébe utalt feladatokat. Az NBSZ által működtetett titkos információgyűjtő eszközök és módszerek alkalmazását, a szolgáltatások teljesítését a megrendelő szervek jogosult vezetői (az együttműködési megállapodásokban rögzített módon) szolgálati jegyeken, vagy átiratban kezdeményezhetik. A titkos információgyűjtő eszközök és módszerek az alkalmazásuk feltételeit tekintve vagy külső engedélyhez (igazságügyi miniszteri határozat, bírói végzés) kötöttek, vagy pedig külső engedélyhez nem kötöttek. 40

A megrendelések elsősorban elektronikus hírközlési hálózaton továbbított közlések ellenőrzésére, konspirált figyelésre, környezettanulmányozásra, rádiótechnikai felderítésre, postai küldeményellenőrzésre, valamint a kísérőadatok (például titkos előfizetői adatok és híváslisták, cellapozíció) megállapítására vonatkoznak. A nemzetközi szervezett bűnözéssel összefüggésben többek között a nemzetközi kábítószer-kereskedelmi hálózat, a fegyver- és robbanószerkereskedelem felderítése, robbantásos merénylet megakadályozása, illetve zsarolási kísérlet meghiúsítása érdekében végeztünk konspirált figyelési feladatokat. A végrehajtott feladatok egyértelműen bizonyítják, hogy a hatékony ellenintézkedések előkészítéséhez és megtételéhez a titkos információgyűjtés nélkülözhetetlen. A Határőrség részére végrehajtott figyelési feladatok főleg az embercsempészéssel gyanúsított személyek tevékenységének és kapcsolati körének, valamint hazánkban illegálisan tartózkodó személyek rejtekhelyének megállapítására, a célszemélyek tevékenységének ellenőrzésére, találkozóikról fotóés videódokumentációk készítésére, továbbá a felmerült gépjárművek forgalmi rendszám adatainak dokumentálására irányultak. Külföldön folytatott büntetőeljárásban, nemzetközi bűnügyi együttműködés keretében először 2005-ben kérték az NBSZ-től, hogy járuljon hozzá az általa felderített információk bizonyítékként történő felhasználásához. A figyelési tevékenységet is befolyásoló jogalkotási kérdést érint a nemzetközi bűnüldözési együttműködés, illetve azon belül a határon átnyúló figyelés témaköre. Mivel a Szakszolgálat külföldön nem végezhet munkát, ez megakadályozza abban, hogy a határon átnyúló figyelés során célszemélyt külföldre is kövessen. Sikerrel hajtottunk végre ugyanakkor – nemzetközi bűnüldözői együttműködésben megvalósult –, technikai nyomkövető eszköz felhasználásával műveleti feladatot. Az 1995. évi CXXV. törvény minden addiginál részletesebben szabályozta a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatkörét, a titkos információgyűjtés eszközrendszerét, felhasználásuk lehetőségeit, feltételeit. A munka sokrétűsége, valamint a befolyásoló körülmények állandó változása miatt azonban a törvény továbbra is csak keret jellegű, így a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályok mellett az együttműködési megállapodások és a munkafolyamatok részleteire kiterjedő belső szabályzók jelentősége is fennmaradt. A megrendelő szervezetek köre évek óta nem változott: a szolgáltatások igénylésére továbbra is a nemzetbiztonsági szolgálatok (MK KFH, MK KBH, MK IH, MK NBH), bűnüldöző szervezetek (Rendőrség, HŐR, VPOP, IRM RSZVSZ), valamint az Ügyészség jogosult. Ez a kör a Határőrség integrációjával némiképp módosul. A magánszférát leginkább sértő titkos információgyűjtő eszközök alkalmazásának mennyiségét – a terrorellenes harc ellenére – elsősorban a bűnüldöző szervezetek igényei határozzák meg.

41

A Szakszolgálatnak – a korábbi években (2002 és 2006 között) bekövetkezett 125%-os megrendelési igénynövekedést elemezve – a bűnüldözési igények radikális növekedésére kell felkészülnie. Az NBSZ egyes szolgáltatásain belül az ellenőrzési képesség fenntartása a technikai fejlődés kényszerítő hatása következtében folyamatos, és jelentős kiadásokkal járó fejlesztési tevékenységet kíván meg. A nemzetbiztonsági törvényben meghatározott alapfeladatok elvégzéséhez, a titkos információgyűjtő tevékenység hatékony végrehajtásához szükséges technikai eszközök fejlesztése és rendszerbe állítása ezért meghatározó jelentőségű. Az NBSZ keretein belül a műszaki fejlesztés elsődleges feladata a technikai és műveleti igények, a mögöttük álló megrendelők és felhasználók műszaki– technikai jellegű támogatása. A fejlesztések kezelése szoros együttműködést igényel az NBSZ és a szolgáltatók bővülő körével annak érdekében, hogy a szolgáltatások ellenőrizhetősége már bevezetésük időpontjában megvalósulhasson. Az NBSZ fő feladatát képezi, hogy a fejlődés trendjeit értékelve felkészüljön a jövendő technológiák alapján prognosztizálható szolgáltatások ellenőrzésére. A vezetékes és mobil távközlő, illetve adatátviteli rendszerekből és hálózatokból történő titkos információgyűjtés, a számítástechnikai hálózatok támadására szolgáló eszközök és módszerek fejlesztése, gyártása, valamint a távközlés-ellenőrzési rendszertechnikák fejlesztése rendkívül költséges feladat. Ezért alapvető fontosságú, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi kereteket és a megvalósításhoz nélkülözhetetlen szakembergárdát koncentráltan alkalmazzuk. A kapacitások fejlesztése során a Szakszolgálat kiemelt figyelmet fordít a párhuzamos kapacitások kiépítésének elkerülésére, a megrendelő szervezetekkel való együttműködésre. Folyamatosan emelkedik az olyan ügyek száma, amelyek során a megrendelők egy-egy célszemély esetében a titkos információgyűjtő eszközök és módszerek (jellemzően a figyelés, telefonlehallgatás, rádióellenőrzés, postai küldeményellenőrzés) egyidejű alkalmazását kérik. A növekedés oka, hogy az eszközök egyidejű alkalmazásával eredményesebb felderítésre, konspiráltabb munkavégzésre és átfogóbb kép alkotására van lehetőség. A különféle szolgáltatások Szakszolgálaton belüli elhelyezkedése jó alapot teremtett a koncentrált kapacitások szinergiájának kihasználásához. Megjegyzés: A tudományos szakmai konferencián bemutatott Power Point előadás szerkesztett változata a következő oldalakon tanulmányozható.

42

Magyarország számára biztonsági szempontból releváns veszélyforrások Külső veszélyforrások:

Belső veszélyforrások:

• Katonai (háborús gócok, fegyveres konfliktusok) • Gazdasági bűnözés • Politikai tényezők, lobbik • Éghajlati változások • Természeti katasztrófák • Környezetszennyezés • Globalizáció • Túlnépesedés • Ipari kémkedés • Terrorizmus • Transznacionális bűnözés fajtái • Migrációs hullám • Fegyverkezés • Információs kor problémái (Internet) • Bipoláris világ (műszaki) • Külföldi titkosszolgálati törekvések

• • • • • • • • • • • • • • • •

Közbiztonság Munkanélküliség Megélhetési bűnözés Kábítószer-kereskedelem Fegyver- és lőszerkereskedelem Prostitúció Elektronikus bűnözés Szervkereskedelem Műkincs, műtárgy Zsarolás Vesztegetés, hivatali visszaélés Rablás Lopás Orgazdaság Gyermekek elleni bűncselekmények Embercsempészet, emberkereskedelem • Pénzmosás, pénzhamisítás • Alkotmányos rend elleni törekvések • Gazdasági bűncselekmények

Az Európai Unióval közös érdekkörbe eső területek • Menekültügyi politika • Tagállamok külső határainak ellenőrzése • Bevándorlási politika • Kábítószer elleni küzdelem • Nemzetközi korrupció elleni küzdelem • Igazságszolgáltatási együttműködés • Vámügyi együttműködés • Rendőrségi együttműködés

43

Az MK Nemzetbiztonsági Szakszolgálat feladatai Nbtv. 8. § (1) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat

a) a jogszabályok keretei között a titkos információgyűjtés, illetve a titkos adatszerzés különleges eszközeivel és módszereivel – írásbeli megkeresésre – szolgáltatást végez törvény által erre feljogosított szervezetek titkos információgyűjtő, illetve titkos adatszerző tevékenységéhez; b) törvény által feljogosított szervezetek igényei alapján biztosítja a titkos információgyűjtő, illetve a titkos adatszerző tevékenységhez szükséges különleges technikai eszközöket és anyagokat; c) speciális távközlési összeköttetést biztosít a Kormány által meghatározott felhasználók részére; d) ellátja a biztonsági okmányok védelmével összefüggő hatósági felügyeletet; e) szakértői tevékenységet végez; f) elvégzi a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági ellenőrzését.

Az NBSZ tevékenységének jogi háttere • • • • •

1995. évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról; 1994. évi XXXIV. tv. a Rendőrségről; 1998. évi XIX. tv. a büntetőeljárásról; 1992. évi LXIII. tv. az adatvédelemről; 2000. évi CXXVI. tv. a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról; • 1949. évi XX. tv. a Magyar Köztársaság Alkotmánya; • 2003. évi CXXX tv. Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről; • 2002. évi LIV. tv. a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről.

44

Megrendelőink Nemzetbiztonsági szolgálatok

Rendvédelmi szervezetek

• Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH)

• Rendőrség • Határőrség

• Információs Hivatal (IH)

• Vám- és Pénzügyőrség

• Katonai Felderítő Hivatal (KFH)

• Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (IRM RSZVSZ)

• Katonai Biztonsági Hivatal (KBH)

• Ügyészség

Transznacionális kihívások jellemző területei, avagy „a bűnözés nem áll meg a határoknál” A nemzetbiztonsági szolgálatok számára • Külföldi titkosszolgálati törekvések • Terrorizmus • Migráció • A gazdaság biztonságával kapcsolatos külföldi törekvések (ipari kémkedés, befolyásszerzés stb.)

A rendvédelmi szervek számára a transznacionális bűnözés jellemző bűncselekményei • Kábítószerrel való visszaélés • Fegyverrel, lőszerrel való visszaélés • Lopás, rablás, orgazdaság • Embercsempészet • Pénzmosás • Pénzhamisítás • Csempészet • Adócsalás

45

Transznacionális bűnözéssel összefüggő, nagy sajtónyilvánosságot kapott ügyek, amelyben az NBSZ dolgozott (I.) Kábítószer •

Az NNYI Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály számára egy miskolci drogfutár banda vonatkozásában, amely több, mint félmilliárd forint értékben csempészett be drogot Dél-Amerikából Európába – nemzetközi bűnügyi együttműködés keretében – az NBSZ 2005. február 07. és október 26. között összesen 39 esetben megrendelés alapján folytatott titkos információgyűjtést. A szakterületek által szolgáltatott információkat felhasználva a megrendelő beosztottai 2005. március, április és május hónapokban összesen 5 célszemélyt és 2 kapcsolatukat vették őrizetbe, és tőlük 36 kg kábítószert foglaltak le. Magyarországon az ügyben összesen 12 személy ellen indult eljárás, a tárgyalás 2007. október 2-án kezdődött meg.

•

A BRFK Felderítő Főosztálya számára kábítószerrel való visszaélés gyanúja miatt, az NBSZ szakterületei által szolgáltatott információk segítségével, a megrendelő szerv munkatársai, együttműködve az ORFK REBISZ TESZ beosztottaival, 2007. szeptember 17-én az elmúlt évtized egyik legnagyobb (24 kg) heroin-szállítmányát foglalták le, amelynek (feketepiaci) értéke 300–400 millió Ft, valamint őrizetbe vették a bűnszervezet vezetőjét és négy kapcsolatát.

Néhány nagy sajtónyilvánosságot kapott, a transznacionális bűnözéssel összefüggő eset, amelyben az NBSZ dolgozott (II.) Pénzhamisítás •

46

A Nemzeti Nyomozó Iroda Szervezett Bűnözés Elleni Főosztálya pénzhamisítás, hamis pénz forgalomba hozatala, valamint kapcsolódó más bűncselekmények megelőzése, megszakítása, az elkövetők felderítése, beazonosítása és őrizetbe vétele érdekében 2007. január 15-től kezdődően az NBSZ több szakterületének közreműködését kérte. Közel másfél hónap alatt sikerült megállapítani, részben beazonosítani a bűnszervezet tagjait, a hamis pénz bejuttatásában közreműködő bolgár személyeket, a magyarországi és a nyugat-európai beváltásokat szervező, valamint végrehajtó magyar és ukrán kapcsolataikat. A titkos információgyűjtéssel nyert adatokra alapozva az NNYI több alkalommal nyílt intézkedéseket - elfogások, hamis euró lefoglalások – is végrehajtott, az őrizetbe vett személyek közül négy gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyeztek.

Néhány nagy sajtónyilvánosságot kapott, a transznacionális bűnözéssel összefüggő eset, amelyben az NBSZ dolgozott (III.) Adócsalás, csempészet •

A Vám- és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnokság számára adócsalás és csempészet gyanúja miatt az NBSZ szakterülete által szolgáltatott információk segítségével a Vám- és Pénzügyőrség, együttműködve a Rendőrséggel 2007. június 6-án felszámolt számlagyár kapcsán 13 célszemélyt (ebből 3 izraelit) vett őrizetbe. Az egy időben 20 helyszínen tartott akció során nyolc gépjárművet, 67 millió forint értékű valutát és forintot, valamint jelentős mennyiségű árut foglaltak le.

•

A Vám- és Pénzügyőrség Közép-magyarországi Regionális Nyomozó Hivatal kérésére nagy értékre (2 milliárd Ft.) elkövetett adócsalás és csempészet gyanúja miatt, az NBSZ szakterületei által szolgáltatott információk alapján a Vám- és Pénzügyőrség MERCUR egysége 2007. május 16-án 12 célszemélyt vett őrizetbe. Egyidőben 30 helyszínen (irodák, lakások, raktárak) tartottak házkutatást, amelynek során 250 millió Ft. értékben, nagy mennyiségű szórakoztató elektronikai eszközt, valutát és magyar fizetőeszközt foglaltak le. Az ügy jelentőségét az adja, hogy a gyanúsítottak terhére róható bűncselekményeket magas fokú szervezettséggel, bűnszervezetben követték el, így Magyarország első „adócsaló maffiája” került kézre.

A jövő útja: fejlesztési elképzelések, távlatok, következtetések • Folyamatos technológiai fejlesztések • Erőforrás-koncentrálás • Rugalmas reagálás • Párhuzamosságok megszüntetése • Komplex munkák megrendelése • Fokozott, magasabb szintű koordináció

47

FRÖHLICH ZSOLT PÉNZÜGYŐR EZREDES A VÁM-ÉS PÉNZÜGYŐRSÉG LEHETŐSÉGEI, RENDELTETÉSE, FELADATAI ÉS GYAKORLATI TAPASZTALATAI A TRANSZNACIONÁLIS VESZÉLYEK ÉS FENYEGETÉSEK MEGELŐZÉSÉBEN, KEZELÉSÉBEN ÉS ELHÁRÍTÁSÁBAN

A Vám- és Pénzügyőrség a bevételek biztosításán túl – mint rendészeti szerv – elsősorban a gazdasági élet törvényesen működő szereplőinek védelmét hivatott ellátni azokkal szemben, akik a jogszabályokat kijátszva jogtalan előnyre tesznek szert. A törvénysértő módon működő „vállalkozások” e tevékenységükkel nemcsak hogy a „szürkegazdaságba kényszerítik” a legális vállalkozásokat, hanem jelentős, sokak szerint évente 250–300 milliárd forintos állami bevétel kiesését is okozzák. A Vám- és Pénzügyőrség az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően már nem csak a hazai adók és díjak beszedéséért tartozik felelősséggel, hanem az uniós vámok biztosításáért is, ezért elmondhatjuk, hogy a Vám- és Pénzügyőrségnek az EU pénzügyi érdekei védelmében is fel kell lépnie. Nyilvánvaló az is, hogy a világ – gazdasági értelemben – a globalizációs folyamatok révén szűkülőben van, és ez hatást gyakorol nemcsak a gazdasági élet jogszerűen működő felére, hanem az anyagi javakat törvénysértően elérni kívánókra is. A bűnözés ilyen értelemben már hosszabb ideje kilépett az ország, de még az EU területéről is, és nemzetközivé vált. Ebben a helyzetben nemcsak azzal kell számolni, hogy a hazai bűnözői körök más ország, vagy az EU pénzügyi érdekeit sértő cselekményeket követnek el, hanem azzal is, hogy kifejezetten a magyar gazdaság pénzügyi érdekeit sértő cselekményeket más országok állampolgárai is elkövethetik. A hazai pénzügyi–gazdasági biztonság fenntartása érdekében, az azt veszélyeztető folyamatokkal szembeni fellépés során ezért törekedni kell arra, hogy Magyarország ne váljon, ne válhasson célországgá azok számára, akik visszaéléseket szeretnének elkövetni. Fentiek alapján könnyen belátható, hogy a nemzetközi együttműködés ezen a területen megkerülhetetlen, mint ahogy az is, hogy bármely más veszélyforrás, vagy fenyegetés csak a pénzügyi alapok megteremtését követően válik, illetve válhat valóssá.

48

A Vám- és Pénzügyőrség szerepe azért nevezhető kiemeltnek a veszélyforrások csökkentése vagy visszaszorítása területén, mivel a legfőbb fenyegetések, így a terrorizmus, migráció, nemzetközi szervezett bűnözés, valamint a pénzmosás területeire közvetlen pozitív hatást tud gyakorolni, egyrészt az adminisztrációs intézkedések kezdeményezésével, másrészt a büntetőjog eszközeivel. Ez utóbbi területen a Vám- és Pénzügyőrség 2006. szeptember 15-én kibővített nyomozó hatósági jogosítványokat kapott, s ezáltal egy olyan szervezetté vált a bűnügyi szolgálat, amely koncentráltan tud fellépni a pénzügyi jellegű visszaélésekkel szemben, és valamennyi rendelkezésre álló erejét – beleértve a titkosszolgálati eszközöket is – az úgynevezett feketegazdaság visszaszorítására tudja fordítani. A pénzügyi–gazdasági bűncselekmények nyomozása során a Vám- és Pénzügyőrség nyomozó hatóságai egyre több esetben élnek a kárbiztosítás intézményével. Ez azt jelenti, hogy a bűncselekmény következtében lecsökkent állami bevételek beszedése érdekében – annak erejéig – jellemzően ingó vagyontárgyakat és készpénzt foglalnak le, illetve vesznek zár alá. Ez a bűnüldözői tevékenység az, amelyik érezhető csapást jelent a bűnszervezetekre és azok irányítóira, s így hosszabb időre lehetetlenné teszi működésüket. A titkos információgyűjtésnek a klasszikus feladatain túl ki kell terjednie arra is, hogy a célszemélyek milyen zár alá vehető vagyonnal – ingatlanok, ingóságok, bankszámlák stb. – rendelkeznek, melyekből a költségvetést ért kár kiegyenlíthető, az elmaradt köztartozások biztosíthatóak. A Vám- és Pénzügyőrség nyomozó szolgálatának – mint az előzőekből is kitűnik –, a büntetőeljárások során kettős a feladata. Az első feladat az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez szükséges eljárás lefolytatása, illetve amiről a közvélemény kevesebb ismerettel rendelkezik: a gazdasági rend védelme, mely szintén alkotmányos érdek. A Vám- és Pénzügyőrség ezer szállal kapcsolódik a gazdaság szereplőihez, a nemzetközi és hazai szervezetekhez. Ellenőrző, felügyeleti, igazgatási, rendészeti és bűnüldözői feladatai révén hatékonyan tud fellépni a hazai és nemzetközi „nemkívánatos” folyamatokkal szemben. A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok – mint ahogy más hírszerző és elhárító szervezetek is –, mindezt a tevékenységet különösen azzal tudják támogatni, ha a rendelkezésükre álló, és érdeksérelem nélkül átadható információikat, a jelenségekről szerzett tapasztalataikat átadják, szükség szerint konkrét ügyekben együttműködést kezdeményeznek. Megjegyzés: A tudományos szakmai konferencián bemutatott Power Pointelőadás szerkesztett változata a következő oldalakon tanulmányozható.

49

A Vám- és Pénzügyőrség fő feladatai Î

Vám- és jövedéki igazgatás terén Î Î Î

Î

Rendészeti szervként Î Î Î

Î

vám-, jövedéki- , adóellenőrzés.

nyomozás (28 bűncselekmény nyomozása), szabálysértési feladatok, határrendészet.

Nemzetközi tevékenység

A rendészeti feladatok csoportosítása

50

•

nyomozati és szabálysértési hatósági tevékenység;

•

a testület nyomozó hatóságai által elrendelt személyvédelem ellátása;

•

meghatározott körben anyagi javak őrzése, kísérése;

•

az EU külső és belső határai mentén a mélységi ellenőrzés ellátása;

•

külön jogszabályban meghatározott rendvédelmi feladatok ellátása.

Titkos információgyűjtő tevékenységre jogosult vám- és pénzügyőri szervek VP Központi Bűnüldözési Parancsnoksága Regionális Nyomozó Hivatalok

¾ • • • ¾

A bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés: technikai eszközzel megfigyelés és rögzítés; levél, postai küldemény, telefonon vagy más hírközlő eszközön továbbított közlés tartalmának megismerése és rögzítése; számítástechnikai rendszer útján továbbított és tárolt adatok megismerése és felhasználása. Bírói engedélyhez nem kötött eszközök alkalmazása.

BIZTONSÁG A biztonságon legegyszerűbb megközelítésben a fenyegetettség nélküli állapotot, vagy bármiféle veszélyeztetettség hiányát értjük. Más megfogalmazásban a biztonság mindazoknak a céloknak, feladatoknak és eszközöknek a rendszere, amelyek felhasználásával csökkenthető a fenyegetettség és/vagy hatékonyan elhárítható bármiféle veszélyhelyzet.

51

BIZTONSÁGI KÖRNYEZET FENYEGETÉSEK, KOCKÁZATOK, KIHÍVÁSOK • A biztonság átfogó értelmezésével párhuzamosan bővült a biztonsági kockázatok köre is. • A biztonságpolitikában a hagyományos nemzetállami szereplők mellett egyre nagyobb szerephez jutnak az úgynevezett nem állami szereplők – nemzetközi szervezetek, multinacionális vállalatok, nem kormányzati szervezetek, valamint a nemzetközi bűnözői és terroristacsoportok. • Az átrendeződő nemzetközi rendszer sajátossága, hogy abban egyszerre vannak jelen a hagyományos biztonsági kockázatok és az új, gyakran globális megjelenésű vagy kiterjedésű fenyegetések.

Hazánk Európai Uniós csatlakozása alapvetően megváltoztatta a Vám- és Pénzügyőrség helyzetét Nemzeti szervezetből, nemzeti érdekeket védő hatóságból egy széles körű nemzetközi közösség gazdaságát védő, egyben e gazdaság bevételeit részben biztosító testületté vált.

52

A terrorizmus, valamint a terrorszervezetek működésének gazdasági bázisa elleni küzdelem A terrorcselekmények elkövetéséhez felhasználható (különösen fegyverek, robbanóanyagok, sugárzó-, illetve mérgező harcanyagok) az EU területére való bejutásának megakadályozása. A Vám- és Pénzügyőrség ellenőrzési hatásköreiből fakadóan a terrorszervezetek tagjai által, vagy érdekükben, tevékenységük anyagi fedezetének biztosítására elkövetett gazdasági bűncselekmények, illetve a kábítószerhez mint elkövetési tárgyhoz kötődő bűncselekmények felderítése.

A nemzetközi, valamint a hazai szervezett bűnözői körök elleni tevékenység A szervezett bűnözés alapvetően gazdasági érdekeltséget takar, ezért megjelenése – az erre utaló jegyek alapján – a klasszikus kábítószer-kereskedelemben és -csempészetben, a fegyverkereskedelemben és -csempészetben, az embercsempészetben és prostitúcióban követhető nyomon, de megfigyelhető a térhódítása a viszonylag kis kockázattal extraprofitot eredményező jövedéki termékekre elkövetett jogsértésekben is.

53

A haditechnikai eszközök és szolgáltatások, valamint az egyes nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmának fokozott ellenőrzése A kettős felhasználású termékek és technológiák külkereskedelmi forgalmának körében a 1334/2000 EU Tanácsi rendelet III. fejezetének rendelkezéseire való tekintettel, az 50/2004. (II.23) Kormány rendeletben kapott felhatalmazás alapján. A rendelet hatálya alá tartozó fegyverzeti és egyéb termékkörben az import, export és átszállítási eljárások során ellenőrzési feladatok teljesítése, ellenőrzött termékek és technológiák körébe tartozó áruforgalom vonatkozó szabályoktól eltérő országba történő bejuttatásának és felhasználásának meggátlása.

A környezet- és fogyasztóvédelem, valamint a preventív kulturális örökségvédelem rendvédelmi eszközökkel történő kezelésének megerősítése a megfelelő jogi környezet és lehetséges ellenőrzési formák biztosítása által. Az csatlakozás után a részletezett feladatkör egyre nagyobb hangsúlyt kap, önálló problémaként jelentkezik, hogy a belső határokon a vámellenőrzés megszűnését követően gyakorlatilag kontroll nélkül vihetőek át a fogyasztóvédelem szempontjából kifogásolható termékek, valamint környezetvédelmi védettséget élvező – főként a CITES egyezmény hatálya alá tartozó – növények és állatok továbbá, a kulturális örökség részét képező műtárgyak, illetve régészeti leletek.

54

Az EU tagállamai között bűncselekmények elkövetése céljából migráló bűnözői kör felderítése Az EU-tagállamok és Magyarország belső államhatárán megszűnt a vámellenőrzés, a határok átjárhatósága jelentősen egyszerűsödött. Ez a körülmény elősegíti, megkönnyíti azon bűnelkövetők helyzetét, akik az egyik országból a másikba utazva valósítják meg a deliktumokat. Az ilyen „utazó bűnözők” felderítése, elfogása és felelősségre vonása – különösen a testületi hatáskörbe tartozó jogsértések vonatkozásában – szintén kiemelt feladat, melynek végrehajtását a nemzetközi együttműködés is elősegíti.

Az illegális migráció másodlagos felderítése • Ez a jelenség a terrorfenyegetettségen túlmenően általános gazdasági és szociológiai veszélyeket is rejt magában. • Korábban Magyarország csak tranzit szerepet töltött be, az integrációt követően célországgá váltunk. • A határellenőrzés és mélységi ellenőrzés keretein belül – a határőrség (azóta rendőrség) szakmai tevékenységének elsődlegessége mellett – a Vám- és Pénzügyőrség is aktív szerepet vállal a jogellenes migránsok kiszűrésében.

55

Bűnmegelőzés • a bűnmegelőzési tevékenység tudatos belső erősítése; • a jogalkotási folyamatba épített „kiskapukat bezáró” előzetes kockázatelemzés; • a felderítési tevékenység erősítése; • a rendszeres kommunikációs tevékenység a közvélemény irányába; • a folyamatos koordináció a szakmai kamarákkal, civil szervezetekkel, tudományos intézetekkel; • az erkölcsi motivációt alakító meggyőződés kialakítása.

Határellenőrzés

• mobil röntgen-gépkocsi alkalmazása; • sugárkapuk telepítése; • a veszélyes áruk ellenőrzése; • a terrorizmus elleni fellépés; • az illegális migráció felderítése; • Mélységi Ellenőrző Csoport működtetése.

56

Hazai együttműködő partnereink ¾ Nemzetbiztonsági Hivatal ¾ Nemzetbiztonsági Szakszolgálat ¾ Országos Rendőr-főkapitányság ¾ NEBEK, SZEBEK ¾ Határőrség Országos Parancsnoksága ¾ MK Katonai Felderítő Hivatal ¾ Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága

¾ Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ¾ Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) ¾ Országos Polgárőr Szövetség ¾ Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány (ASVA) ¾ Üzleti Szoftver Szövetség (BSA Magyarország) ¾ Dohányipari Szövetség ¾ Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség ¾ Magyar Márka Szövetség

57

Nemzetközi szervezetek

¾ Vámigazgatások Világszervezete, Brüsszel (WCO) ¾ Regionális Hírszerző Összekötő Iroda, Varsó (RILO) ¾ Vám-bűnügyi Hivatal, Köln (ZKA) ¾ Nemzeti Bűnügyi Hírszerző Szolgálat, London (NCIS) ¾ Kábítószer Elleni Igazgatóság, Washington (DEA) ¾ Délkelet-Európai Együttműködési Kezdeményezés,

Bukarest (SECI) ¾ Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL)

58

SZTANKOVICS GÁBOR HATÁRŐR ŐRNAGY TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK AZ ILLEGÁLIS MIGRÁCIÓT ILLETŐEN A HATÁRŐRSÉG SZEMSZÖGÉBŐL

A Határőrség képviseletében és nevében köszönöm a meghívást! Nagyon örülök annak, hogy lehetőségem van néhány gondolatban összefoglalni a Határőrség ezirányú tevékenységének jelenlegi helyzetét. Számomra is megnyugtató, hogy több nemzetbiztonsági és rendészeti szervezet is komoly fenyegetettséget lát az illegális migrációban a jövőt illetően. Hozzá kell tennem, hogy jelenleg a Határőrség számára sokkal nagyobb kihívást jelentenek a nacionális kihívások, hiszen köztudomású, hogy 2008 elején a Rendőrség és a Határőrség integrálódik, és egy új rendészeti szerv jön létre, természetesen Rendőrség néven. A bűnügyi munkacsoport tagjaként volt szerencsém részt venni az integrációs tárgyalásokon, amelyek során arra törekedtünk, hogy egyrészt megőrizzük azokat a műveleti képességeinket, amelyekkel már rendelkezünk, másrészt pedig biztosítsuk az EU külső határának biztonságát, illetve a belső határon a személyek szabad mozgását. Sajnos, jelenleg ott tartunk, hogy a mai elképzelések szerint az illegális migráció és a mögötte megjelenő szervezett bűnözés elleni harc nem jelent prioritás Magyarországon. Miért mondom ezt? A Határőrség jelenleg több mint 400 nyomozóval rendelkezik, akik az illegális migrációhoz és az államhatárhoz köthető bűncselekmények felderítését és nyomozását végzik. Ha figyelembe vesszük, hogy 2008-tól a már 45 ezres létszámú Rendőrségen belül mindössze 26 nyomozó fog speciálisan ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, ez jól tükrözi álláspontunkat a prioritást illetően. Annak ellenére, hogy a tárgyalások során már a nyár elején sikerült sok mindenben egyezséget kötni a Rendőrség képviselőivel (hatáskör, tevékenység, létszám, egyebek), október elejére ez az elképzelés a különböző alkuk miatt egy osztályszervezet szintjére redukálódott le. Egyelőre azt tudom mondani, hogy nagyon nagy veszélyeket látunk ebben a drasztikus mértékű csökkentésben, hiszen ez nem fog máshoz vezetni, mint hogy 153 kapitányság fogja nyomozni a nemzetközi szálakkal rendelkező, szervezett bűnözés által facilitált embercsempész ügyeket. Tapasztalataink alapján minden ilyen ügy valamilyen szinten köthető a szervezett bűnözéshez, amely ellen csak egy jól felépített, centralizált egységgel lehet fellépni, de ha szétaprózzuk erőinket, akkor az átfedésekhez, a humán erőforrás pazarlásához és az információk elvesztéséhez fog vezetni. Bízunk abban, hogy a felső vezetői kör megérti álláspontunkat, és a döntést illetően pozitív változás fog bekövetkezni. A folytatásban szeretném néhány mondatban bemutatni, hogy a Határőrség hogyan készül fel a jövő transznacionális kihívásaira. Köztudomású, hogy hazánk az év végén csatlakozik a Schengeni-térséghez, ezáltal megszűnik a határforgalom ellenőrzése a belső határokon (Ausztria, Szlovákia, Szlovénia), miközben szigorodik az ellenőrzés a külső határokon. A schengeni ellenőrzésen Magyarország megfelelt, így nincs már akadálya a csatlakozásnak. Ugyanakkor az is köztudomású, hogy az 59

ellenőrzés megszüntetésével egyfajta biztonsági deficit keletkezik, amelyet valahogyan ellensúlyozni kell. E tekintetben egyelőre két megoldás lehetséges: az egyik a műveleti kapacitás növelése, a másik pedig a nemzetközi rendőri együttműködés erősítése. Ez utóbbival kapcsolatban engedjék meg, hogy röviden ismertessem az EU rendőrfőnökei által felügyelt COSPOL – embercsempészet elleni – projektet. Az Europol évente publikálja az Európai Unió Szervezett Bűnözés Fenyegetettség Becslését (OCTA – Organized Crime Threat Assessment), amelyben prioritási területeket határoz meg. A 2006. évi OCTA-ban az egyik ilyen prioritás a KeletEurópából induló szervezett bűnözés által támogatott illegális migráció. Azért, hogy erre a fenyegetettségre a Rendőri Vezetők Munkacsoportja (PCTF) válaszoljon, három új projekt beindítása felől döntöttek, amelyek közül az egyik az embercsempészetre koncentrál. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az EU-ra több irányból van hatással a migránsok áramlása az aktuális húzó- és tolófaktorok szerint. A közép-európai EUtagországokat aggodalommal tölti el a Kelet-Európa felől érkező migrációs folyam. Mivel egy projekten belül nem lehetséges az összes problémát kezelni, ezért megállapodtunk, hogy az ukrán és moldovai állampolgárok Nyugat-Európába történő csempészetére fókuszálunk, amely tekintetben két fő útvonal létezik: A fő északi útvonal: Moldávia – Ukrajna – Szlovákia vagy Lengyelország – Csehország – Németország; A fő déli útvonal: Moldávia – Románia – Magyarország – Ausztria – Németország vagy Szlovénia – Olaszország. Általában véve az illegális migráció hatalmas fenyegetettséget jelent az EU tagállamai részére, különösen akkor, ha szervezett bűnözői csoportok vannak a háttérben. Ezért ez a téma folyamatosan napirenden van az Európai Unió rendészeti szabályozásában. Az EU-ban felbukkanó illegális migránsok a világ minden részéről származnak. A globális migráció mértéke, kiinduló és célállomásai folyamatosan változnak. Tapasztalataink szerint a csempésztevékenységet bűnözői hálózatok végzik, amelyek egyaránt tevékenykednek a kiinduló, a tranzit- és a célországokban is. Az embercsempészet tipikusan az a bűncselekmény, amelyben több ország is érintett. A potenciális migránsok toborzását a forrásországokban, a szállítást és egyéb logisztikai támogatást a tranzitországokban, valamint az elosztást a célországokban a regionális szervezők végzik azért, hogy hatalmas profitot termeljenek a bűnözői hálózat számára. Ezenfelül, az embercsempészettel és az illegális migrációval együtt más súlyos, a határátlépéssel kapcsolatos bűncselekményeket is megvalósítanak. Ilyen járulékos következmény például a közokirat-hamisítás, fekete- (és még inkább rabszolga-) munka, kizsákmányolás, zsarolás, pénzmosás és kábítószer-csempészet. A projekt célja nem az, hogy az egyes migránsokkal foglalkozzunk, mert az inkább idegenrendészeti, mintsem bűnügyi kérdés. Az elvárás az, hogy e tevékenység mögé nézzünk és harcoljunk azon bűnszervezetek és bűnhálózatok ellen, amelyek a migránsok folyamatos áramlását szervezik. A projekten belüli együttműködés kiterjed a határon átnyúló műveletekre, az információcsere erősítésére, a bűnelemző kapacitás igénybevételére, továbbá a harmadik országokkal való együttműködés fejlesztésére. Megjegyzés: Az előadás vetített anyagát a következő oldalakon adjuk közre.

60

Európai Rendőri Vezetők Munkacsoportja COSPOL Embercsempész Elleni Projekt TÁRGY / CÉLOK Megelőzés, visszaszorítás és harc az illegális migráció ellen Az információcsere növelése A határon átnyúló együttműködés erősítése Bűnszervezetek vezetőinek azonosítása és letartóztatása A károk csökkentése Az ismeretek növelése 27.2.2008

AZ EDDIG MEGTETT INTÉZKEDÉSEK Célcsoport létrehozása a Checkpoint bűnelemző munkafájlon belül A titkos nyomozások elemzése Korlátozott műveleti ülések Párhuzamos nyomozások Fedett intézkedések Hivatalos kapcsolatok Ukrajnában és Moldovában Pályázat EU-támogatásért A tagállamok felkérése a munkafájlhoz történő csatlakozásra

EREDMÉNYEK Olaszország, Litvánia és Lengyelország csatlakozott a munkafájlhoz Megnövelt információcsere Értékes kapcsolatok beazonosítása Koordinált nyomozások az EU jövőbeni keleti külső határain Embercsempészek és migránsok elfogása Új elkövetési magatartás beazonosítása és a tagállamok tájékoztatása A migrációs nyomás csökkentése 27.2.2008 Sikeres pályázat az EU-támogatásért

61

JÖVŐBENI CÉLOK A tevékenység folytatása A „Moluk” célcsoport tagállamainak bővítése A tevékenységi terület bővítése Az akcióterv módosítása Közös nyomozócsoport működtetése A COSPOL-csoport koherenciájának erősítése

TERVEZETT TEVÉKENYSÉGEK Bűnelemzés és műveleti találkozók További párhuzamos nyomozások Fedett (határon átnyúló) műveletek A fő szervezők koordinált letartóztatása Az EU-támogatások felhasználása

IDŐTARTAM 27.2.2008

Folyamatos

A FŐ AKADÁLYOK Az elkötelezettség A pénzügyi háttér A kommunikáció A távolság Az iránymutatás Az időkorlát

A SZÜKSÉGES TÁMOGATÁSOK Nagyobb nyomás a műveleti egységekre A fejlemények következetes számonkérése Saját kezdeményezés Tiszta iránymutatás Pénzügyi támogatás

27.2.2008

62

DR. ISTVANOVSZKI LÁSZLÓ RENDŐR ALEZREDES A SZERVEZETT BŰNÖZÉS ELLENI KOORDINÁCIÓS KÖZPONT HELYE, SZEREPE, TAPASZTALATAI A HATÁRON ÁTNYÚLÓ VESZÉLYEK ÉS FENYEGETÉSEK MEGELŐZÉSÉBEN, KEZELÉSÉBEN Az 1990-es évek rendszerváltó államainak két nemzetközi méretű és hatású fenyegetéssel kellett szembenézni. Az úgynevezett „szovjet blokkhoz” tartozás megszűnése, valamint a diktatórikus államhatalmi forma lebontása, ezzel együtt az állami vagyon privatizációja, a belső és külső „nyitás” lehetősége – a demokrácia vitathatatlan kedvező hatásai mellett új – addig ismeretlen veszélyforrások megjelenését is eredményezte. Kezelésük a korábbi időszak hidegháborús doktrínájával eleve kudarcra volt ítélve, két okból kifolyólag. Egyrészt azért, mert ez a stratégia államok, politikai–katonai tömbök szembenállásából fakadó kockázatok mérésére és elhárítására volt tervezve, ahol jól körvonalazhatók a szembenálló felek és szándékok, ezáltal egészen a „töréspontig” fennáll a békés megoldás diplomáciára épülő lehetősége, a még normálisnak ítélhető kockázatvállaláson belül. Másrészt azért, mert ezen államok számára ismeretlen volt a fenti két globális veszélyforrás természete, szándéka, dinamizmusa, ebből fakadóan a felismerésük és elhárításuk módszertana is. A „védőernyő” alól kikerülő államok a nemzetközi szervezett bűnözés és az ugyancsak nemzetközi színterű terrorizmus árnyával találták szembe magukat. Hazánk vonatkozásában a szervezett bűnözés korán és meglehetősen erőteljes formában jelent meg az 1990-es évek elején, amit számos új típusú bűncselekményfajta „jelzett” (zsarolás, emberrablás, leszámolás jellegű emberölés stb.). Megerősödése a ’90-es évek második feléig tartott, majd az ezredfordulót követően a szakértők általi felosztás második szakaszába jutott, befolyást szerzett a gazdasági szférában és „kinyújtotta csápjait” a politika, az államhatalom, a helyi és központi közigazgatás irányába. A terrorizmus viszonylatában – szakértők megállapítása szerint –, hazánk nem tekinthető célországnak. Az új típusú politikai, katonai és gazdasági integrációból fakadó nemzetközi szerepvállalásunk miatt azonban fennáll a veszélye, hogy hazánk vagy partnereink hazai és külföldi diplomáciai vagy kereskedelmi képviselete, egyéb érdekeltsége vagy állampolgára a nemzetközi terrorizmus célpontjává válik. A két veszélyforrás eltérő mértékű megjelenésének magyarázható okai vannak. A demokratizálódó, és egyben állami vagyont lebontó társadalmak – így hazánk is – a privatizáció és a piacgazdaság kiépítésének időszakában ideális táptalajt biztosított a nemzetközi, majd annak mintájára és támogatásával kialakuló (honi) szervezett bűnözésnek.

63

Ezzel szemben – ellentétben a volt Szovjetunió, valamint Jugoszlávia széthullásából fakadó nemzeti, etnikai eredetű konfliktusokkal –, a terrorizmus kialakulásának nem voltak társadalmi okai. A rendszerváltó és azt követő kormányok megpróbáltak „szociális hálót” vonni a leszakadó rétegek és egyének fölé, így az átalakulás okozta sokkhatás nem érte el a tömegek radikalizációjának szintjét, ami már lépcsőjét jelenthette volna a szembenállás extrém megnyilvánulásának. Ennek ellenére a magyar társadalom ízelítőt kapott a terrorizmusból: orosz kivándorlók elleni merénylet (1991), a nemzeti jelképeink elleni robbantással elkövetett rongálás a Mátyás-templomnál, a Szegedi Dómnál, a Parlamentnél (1993), a pártházak elleni robbantás (FKGP, FIDESZ, MDF – 1998), amelyek főleg nemzetközi okokra voltak visszavezethetők. A levezetésből látható, hogy bár eltérő mértékben, de mindkét globális fenyegetés jelen van hazánkban, a biztonsági kockázat folyamatos mérésre, elemzésre szorul a szükséges védelmi lépések és ellenintézkedések tervezése, meghozatala érdekében. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mérhető-e külön-külön, vagy együttesen e két veszélyforrás által jelentett fenyegetés vagy kockázat szintje? Ha igen, akkor milyen módszerrel? A kérdés megválaszolásakor – a nemzetközi szakirodalmat és a hazai bűnüldöző gyakorlatot figyelembe véve –, mindenekelőtt külön kell választani a két problémát és kijelenteni, hogy bár az EU tagállamainak La Gomeria-i Nyilatkozata deklarálta a két veszélyforrás módszerbeli és szervezeti átfedését, szándékait és az ellenük való fellépés stratégiáit tekintve mégis külön kell kezelni. Több előadó is kitért arra, hogy az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-ei terrortámadás új megvilágításba helyezte a biztonság kérdését. Az okokat, valamint az érintett nemzetbiztonsági és rendvédelmi szervek felelősségét vizsgáló szenátusi bizottság egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a rendkívül bonyolult és széttagolt rendszer koordinációs zavara mindenképpen hozzájárult a tragédia bekövetkezéséhez. Ezen szervek egyes területi irodái rendelkeztek ugyan a készülő terrortámadásra vonatkozó információtöredékekkel, azok azonban nem kerültek egy közös feldolgozó központba, így az annak szintézise által alkotható egységes kép nem állt rendelkezésre a döntéshozók számára. A hazai viszonyokat vizsgálva megállapítható, hogy a törvényhozók időben észlelték azt, hogy szükség van egy olyan szervezetre, amely a megküldött információk alapján folyamatosan értékeli, elemzi a szervezett bűnözés és terrorizmus hazai helyzetét, és azt befolyásoló nemzetközi hatásokat. Stratégiai elemzéseivel döntési pozícióba hozza a kormányzatot, taktikai elemzéseivel pedig közvetlenül támogatja a nemzetbiztonsági, rendvédelmi és ügyészi szervek felderítő, nyomozó, nyomozás-felügyeleti munkáját. A parlament döntése alapján, még az Egyesült Államokat ért terrortámadást megelőzően született döntés a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ létrahozására, melynek indokai az alábbiak voltak:

64

•

a nemzetközi szervezett bűnözés megjelenése (1980-as évek vége);

•

a honos szervezett bűnözés kialakulása (1990-es évek eleje);

•

a bűnszervezetek területszerző és megtartó harcainak felerősödése (robbantások, leszámolások 1995–1998 között);

•

a szervezett bűnözés behatolása a gazdasági szférába (1990-es évek második fele);

•

új veszélyforrásként a terrorizmus jelentette globális fenyegetés.

A jogalkotó több mint harminc – a szervezett bűnözést és terrorizmust felölelő – büntetőjogi tényállás alapján folyó, nyílt és operatív szakban lévő eljárás információinak átadását írja elő az együttműködésre kötelezett, összesen kilenc nemzetbiztonsági, vám-és pénzügyőri, rendvédelmi, határőrizeti, rendőri szervezet, valamint a külön megállapodás alapján részt vevő ügyészi szervek számára. A Központ a legmodernebb adatvédelmi–adatbiztonsági megoldások alkalmazásával tárolja, valamint világszínvonalú adatbázis kezelő és elemző szoftverek felhasználásával értékeli–elemzi a beküldött információkat, végzi a visszacsatolást és a koordinációt az ügyek és a szervek között. 2006-ban a regisztrált bűnszervezetek számának, összetételének, belső és külső hierarchiájának és bűnös tevékenységének utólagos, előző évi állapottal való összehasonlító elemzéséről – az Europol és a tagországok számára meghatározott új módszertani útmutatónak megfelelően – áttértünk a fenyegetettség értékelési modell (OCTA – Organised Crime Threat Assessment) alkalmazására, ami a bűnszervezetek számának, összetételének, hazai és nemzetközi tevékenységének, gazdasági és politikai irányú aktivitásának folyamatos értékelését tűzte ki célul. Az Európai Unió Tanácsa ugyanis 2005-ben a Hágai Program (The Hague Programme) keretében felszólította az Europolt, hogy 2006. január 1-jei hatállyal a szervezett bűnözés súlyos formáira vonatkozó – bűnüldözési operatív információkon alapuló – proaktív fenyegetésértékeléssel váltsa fel a korábbi, a szervezett bűnözés állapotáról szóló helyzetjelentést. Az OCTA alappillére az értékelt csoportok tevékenységének hatásvizsgálata főleg a politikára, gazdaságra, társadalomra és műszaki életre vonatkozóan (Political, Economical, Social, Technological – PEST), az erősségek– gyengeségek, illetve a lehetőségek–fenyegetettség (Strenghts, Weaknesses, Opportunities, Threats – SWOT) függvényében. * Az információ többcsatornás gyűjtése és feldolgozása egy integrált rendszert feltételez, amely magában foglalja az együttműködő szervek felderítésből, nyomozásból származó aktuális műveleti információit, továbbá az államigazgatási szervek adatait, a nemzetközi bűnügyi, nemzetbiztonsági, vám-, igazságügyi együttműködésből származó információkat, az összekötőtiszti-hálózat időszakos tájékoztatóit, különböző kutatóintézetek tanulmányait, statisztikai hivatalok adatait, a nem utolsósorban a médiában megjelenő híradásokat.

*

2006 folyamán kiegészült további két kategóriával (környezeti és jogi szempontok), rövidítve: PESTEL.

65

Mindezek alapján a szervezett bűnözés hazai helyzetéről az alábbi értékelés adható, összhangban az Europol – közösségi szintű fenyegetettséget figyelembe vevő – megállapításaival: •

Magyarország a szervezett bűnözés tekintetében közepesen fertőzött ország;

•

bűnügyi helyzetét döntően a honos homogén összetételű bűnszervezetek befolyásolják;

•

az EU számára a fenyegetést a területén működő külföldi (orosz, albán, török, kínai) csoportok, valamint a területén áthaladó áruk és személyek Nyugat-Európa irányába való csempészete jelenti.

A szervezett bűnözés nemzetközi dimenzióit vizsgálva megállapítható, hogy az egyértelműen globális szintűvé vált. Több nagy létszámú és jelentős tőkeerejű, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező bűnszervezet (ukrán, albán, török, arab, bolgár, kínai) képviselőinek jelenléte és működése tapasztalható hazánkban, ezzel párhuzamosan magyar bűnszervezetek tevékenysége mutatható ki a szomszédos országokban, az EU államaiban. A magyar bűnszervezetek közül minden ötödik rendelkezik tengerentúli kapcsolatrendszerrel. A felderítő munkára épülő elemző tevékenység számos új tendenciára hívja fel a figyelmet: •

az albán bűnszervezetek mind nagyobb és erőszakosabb szerepvállalása Európa heroin-ellátásában;

•

orosz bűnszervezetek stratégiai ágazatokban (pénzügyi szektor, energetika, távközlés);

•

orosz, ukrán és bolgár szervezett bűnözői csoportok növekvő aktivitása a csúcstechnológiai bűnözésben;

•

ukrán, szerb, kínai bűnszervezetek által támogatott cigarettacsempészet;

•

olasz bűnszervezetek gazdasági befektetései Romániában Magyarországon (vendéglátás, illegális hulladékkereskedelem);

•

a honos bűnszervezeteket ellátó nemzetközi fegyver, valamint kábítószer-kereskedelmi csatornák;

•

magyar bűnszervezetek külföldi gazdasági kapcsolatai, különös tekintettel a pénzmosásra.

való

befektetései

és

Milyen segítséget tud nyújtani a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ ezeknek a nemzetközi biztonsági problémáknak a hazai kezelésében, milyen lehetőségek rejlenek a Központ és a katonai nemzetbiztonsági szervek együttműködésében?

66

Több előadó is kitért a szakmai együttműködés, az információszerzés és a konspirációs szabályok és forrásvédelem figyelembe vételével történő információmegosztás szükségességére. A Központnak az információszolgáltatás és együttműködés a lételeme, tekintettel arra, hogy önálló felderítő, nyomozó tevékenységet, nemzetközi információcserét a hatályos jogszabályok alapján nem folytathat. A szervezett bűnözés és terrorizmus helyzetének, várható tendenciáinak tárgyilagos megítéléséhez mindenképpen szüksége van az együttműködő szervek aktuális információira. Amit cserébe nyújtani tud, az a több mint öt év információit tartalmazó strukturált adatbázis, amely napjainkra – több mint 15 ezer eljárás, – 18 ezret meghaladó bűncselekmény, – több mint 32 ezer célszemély és bűnös kapcsolatának adatait tartalmazza. Az együttműködés keretében felkínáljuk az adatbáziskezelés és -elemzés területén szerzett tapasztalatainkat. Jó példa volt erre a 2007 májusában rendezett elemzői konferencia, melyre meghívást kaptak együttműködő partnereink és az Europol szakértői is. A katonai nemzetbiztonsági szolgálatokkal való együttműködés helyzete, perspektívái A felderítést támogató közös elemző projektekben való együttműködésre teszünk javaslatot, olyan bűncselekmények vonatkozásában, melyek a katonai nemzetbiztonsági szervek profiljába, hatáskörébe tartoznak: laktanyákat, katonai kiképzőintézeteket fenyegető kábítószer-terjesztés, vagy lőfegyverek, robbanószerek csempészete, illegális kereskedelme. Lehetőséget biztosítunk a Rendőrséggel és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskolájával közösen indított kutatás tapasztalatainak megismerésére. A kutatás célja egy kockázatelemzésre épülő előjelző rendszer kialakítása a bűnszervezetté válás folyamatának időbeli észlelésére. A módszer megfelelő alapot biztosít pontosabb prognózisok, stratégiai és lebontott operatív tervek készítésére, továbbá a bűnszervezetté válás előtti stádiumban történő beavatkozás lehetőségének felkínálásával pozitív hatást gyakorol a szervezett bűnözés elleni küzdelem eredményességére, nem utolsósorban költséghatékonyságára. A társadalmi radikalizálódás nemzetközi – utóbbi időben hazánkban is érzékelhető – erősödése szükségessé teszi ezen kutatás kiterjesztését, a nemzeti radikalizmus bázisáról kiinduló esetleges hazai terrorizmus korai figyelmeztető rendszerének kialakítására. Megjegyzés: A konferencián elhangzott előadás szerkesztett Power Point anyaga a következő oldalakon olvasható.

67

A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ működésének jogalapja, feladata

¾ A 1999. LXXV. évi törvény a szervezett bűnözés elleni fellépés szabályairól. ¾ A 305/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról. ¾ Feladata: A szervezett bűnözés elleni tevékenységet ellátó hazai szervek munkájának összehangolása, a kormányzat tájékoztatása.

A Központ létrehozásának okai ) a nemzetközi szervezett bűnözés megjelenése; ) a honos szervezett bűnözés kialakulása; ) a bűnszervezetek területszerző és megtartó harcainak felerősödése (robbantások, leszámolások 1995–1998 között); ) a szervezett bűnözés behatolása a gazdasági szférába; ) új veszélyforrásként a terrorizmus jelentette globális fenyegetés.

68

Együttműködő szervek ¾

Országos Rendőr-főkapitányság

¾

Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata

¾

Határőrség Országos Parancsnoksága

¾

Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága

¾

MK Nemzetbiztonsági Hivatal

¾

MK Információs Hivatal

¾

MK Nemzetbiztonsági Szakszolgálat

¾

MK Katonai Biztonsági Hivatal

¾

MK Katonai Felderítő Hivatal

Külön szabályok szerint és együttműködési megállapodásban rögzített módon együttműködik a Legfőbb Ügyészség is.

A szervezett bűnözés határon átnyúló megjelenési formái • • • • • • • • • • •

kábítószer-csempészet; jövedéki termékek csempészete; illegális fegyver- és robbanóanyag-kereskedelem; hasadó anyagok csempészete, egyéb veszélyes hulladékok csempészete; gépjárműlopás; bankjegyhamisítás; embercsempészet; szexuális célú emberkereskedelem; nemzetközi relációban folytatott pénzmosás; terrorizmus, illetve annak támogatása.

69

A szervezett bűnözés helyzete az EUROPOL nézőpontjából ) OCTA – 2006. ) Magyarország a szervezett bűnözés tekintetében közepesen fertőzött ország; ) bűnügyi helyzetét döntően honos homogén összetételű bűnszervezetek befolyásolják. ) Az EU számára fenyegetést a területén működő külföldi (orosz, albán, török) csoportok, valamint ) a területén áthaladó áruk és személyek Nyugat-Európa irányába történő csempészete jelenti.

A nemzetközi szervezett bűnözés jelentette aktuális fenyegetettség ¾ Az albán bűnszervezetek mind nagyobb és erőszakosabb szerepvállalása Európa heroin-ellátásában. ¾ Az orosz bűnszervezetek stratégiai ágazatokban való befektetései (pénzügyi szektor, energetika, távközlés). ¾ Orosz, ukrán és bolgár szervezett bűnözői csoportok növekvő aktivitása a csúcstechnológiai bűnözésben. ¾ Ukrán, szerb, kínai bűnszervezetek által támogatott cigarettacsempészet. ¾ Olasz bűnszervezetek gazdasági befektetései Romániában és Magyarországon (vendéglátás, illegális hulladékkereskedelem). ¾ A honos bűnszervezeteket ellátó nemzetközi fegyver-, valamint kábítószer-kereskedelmi csatornák. ¾ Magyar bűnszervezetek külföldi gazdasági kapcsolatai, különös tekintettel a pénzmosásra.

70

A határon átnyúló veszélyforrások kezelési módjai Integrált információgyűjtés és feldolgozás ¾ A hazai szervezett bűnözésben zajló folyamatok vizsgálata, a változások prognosztizálása. ¾ A nemzetközi szervezett bűnözés hatásainak elemzése, az Europol, Interpol és más nemzetközi szervezetek értékelése, hírszerzőszervek, összekötőtisztek információinak felhasználása. ¾ Kockázatelemzésen alapuló új előjelző, korai figyelmeztető rendszerek kialakítása a szervezett bűnözés egyes területein. ¾ A kockázat kezelést biztosító stratégiai és operatív tervek kidolgozása. ¾ A fenyegetés elhárítására hivatott hazai és nemzetközi szervek tevékenységének összehangolása.

Az együttműködés lehetőségei a Központ és a katonai biztonsági szolgálatok között (1) A Központ által nyújtott elemzési és priorálási kapacitások felhasználása

71

Az együttműködés lehetőségei a Központ és a katonai biztonsági szolgálatok között (2) ) Műveleti információk szolgáltatása a Központ irányába a törvény által meghatározott bűncselekményi körben. ) Közös elemző projektek indítása: o katonai objektumokat fenyegető kábítószer-terjesztés, o illegális fegyver- és robbanóanyagkereskedelem, o katonai objektumokat, nemzetközi békefenntartó kontingenseket fenyegető terrorcselekmények. ) Az információelemzés, adatbázis-kezelés területén szerzett tapasztalatok kölcsönös megosztása.

72

SZABÓ CSABA RENDŐR EZREDES A TRANSZNACIONÁLIS FENYEGETÉSEK HAZAI HATÁSAI, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI, A MEGELŐZÉSÜK ÉS SEMLEGESÍTÉSÜK ÉRDEKÉBEN FOLYTATOTT RENDVÉDELMI TEVÉKENYSÉG ÉS A RENDVÉDELMI ÁLLOMÁNY VÉDELME

Napjainkban világméretű, transznacionális kihívások jelentkeznek soha nem tapasztalt intenzitással, melyek között a legátfogóbb hatással a globalizáció bír. A világban végbement változások új kihívásokat szültek és régi ellentmondásokat keltettek életre, egyszerre vannak jelen a válság és az instabilitás elemei. A potenciális veszélyforrások komplexebbek, sokszínűbbek és nehezen azonosíthatók. Amikor transznacionális veszélyekről, fenyegetésekről, kockázatokról és kihívásokról beszélünk, akkor a rendvédelmet érintően elsősorban a következők érdemelnek említést: nemzetközi terrorizmus; szervezett bűnözés; kábítószer-, fegyver- és embercsempészet; illegális migráció; számítógépes szabotázs, nukleáris és egyéb ipari katasztrófák, természeti csapások, környezetszennyezés; szélsőséges ideológiákat követő mozgalmak. Különös figyelmet érdemel, hogy a felsoroltak a legtöbb esetben együtt jelentkeznek, így meghatványozzák negatív hatásukat. Van azonban egy, amely szinte minden veszéllyel, illetve fenyegetéssel szimbiózisban létezik, ez pedig nem más, mint a korrupció, annak is az egyik legveszélyesebb formája: a rendvédelmi szerveken belüli korrupció. Munkámból adódóan már többször tapasztaltam, hogy a nyilvánosságot kapott korrupciós ügyeket kik, hogyan és milyen célból használták fel érdekeik érvényesítésére. Ez azért is veszélyes, mert az emberek bizonytalanok, hogy hogyan kezeljék a helyzetet. Nehéz meghatározni a korrupciót, pontosan leírni a sajátosságait, tudni, hogy milyen társadalmi, gazdasági, politikai, morális, vagy másféle jelenséggel van dolgunk. A sokféle meg- és belemagyarázás közben elvész a lényeg és egy „Zsanett-ügy”, meg egy lopós bűnügyi helyszínelő esete elég volt arra, hogy menesszék a minisztert, az országos és a budapesti rendőrfőkapitányt, a REBISZ parancsnokát... Bonyolult helyzetekben meghozott felelős döntésekhez előrelátásra, tájékozottságra, megalapozott információkra van szükség. A probléma azonban nem az értesülések hiánya, hiszen az „információrobbanás” közepette elárasztanak minket a hírek, adatok, információk. A tömegkommunikáció, az írott és elektronikus sajtó, az új hírközlő csatornák gyakran elvonják a döntéshozók figyelmét, és fő szempontként a közvélemény befolyásolását állítják előtérbe. Ezért is fontos mindjárt a legelején leszögeznünk: A korrupció elleni harc azzal kezdődik, ha őszintén beszélünk róla!

73

A téma feldolgozása többféle módon is elvégezhető. Abból indultam ki, hogy a korrupció nem definíció, hanem szándék kérdése, társadalmi patológiának tekinthető és akként is kezelendő. Ezért aztán nem elegendő a tüneti kezelés, hanem a probléma komplex megoldására kell törekedni, ahhoz pedig a komplex értelmezésére van szükség. Ebből kiindulva a korrupciót mint társadalmi jelenséget kell vizsgálni. A korrupcióról A korrupciónak – lett légyen bármennyire is földrajzilag elterjedt és történeti korszakokon átívelő, általános jelenség –, érdekes módon nem alakult ki egységesen elfogadott definíciója. A világ számos országában még az e jelenség kutatására specializálódott kutatók, társadalomtudósok, a bűnügyi tudományok művelői és más szakemberek sem jutottak egyöntetű véleményre a fogalom meghatározását illetően, ezért aztán szinte mindenki arra törekszik, hogy megalkossa a korrupció lehető legjobb, legtalálóbb, leginkább használható definícióját. Egy azonban biztos: a korrupció megfoghatatlan jelenség! Ezerarcú, titkolózó, a társadalmi kölcsönhatások szürke övezetében létezik a társadalmi felháborodás és a hallgatólagos beleegyezés között, és tisztességes állampolgárokat csábíthat, kényszeríthet, hogy belekeveredjenek. Bár a szóhasználatban és számos részletkérdésben a vélemények eltérnek egymástól, egyetértés van azonban olyan fontos kérdésekben, mint hogy: •

a korrupció nemkívánatos, káros jelenség (esetenként természetesen lehetnek pozitív kihatásai is);

•

alattomos és ezért nehezen felderíthető, ráadásul a bizonyításának is jelentős korlátai vannak;

•

mindig valamilyen politikai, hivatali, gazdasági stb. hatalommal visszaélést jelent;

•

mindig valamilyen – többnyire anyagi – haszonszerzés motiválja;

•

minden individuális korrupt aktus célzatos cselekmény;

•

minden esetben van aktív és passzív alanya; az egyik, aki saját érdekeinek érvényesítése érdekében előnyt, jogtalan külön juttatást nyújt, míg a másik, aki ennek ellenében hivatali–gazdasági kötelességét megszegi, avval visszaél;

•

össztársadalmi szinten ezen speciális, korrupt aktusok sajátos módon összegződnek, így egyedi, elszórt jelenségekből társadalmi jelenséggé válnak, s ekként már sajátos önmozgásra, önfejlődésre, sőt sajátságos „fejlődéstörvényekre” tesznek szert.

A korrupció a história tükrében

Korrupció volt, van, és mindig is lesz. Történeti előzményei több ezer esztendőre nyúlnak vissza, létezését írásos dokumentumok és írásba nem foglalt hagyományok őrzik. 74

A korrupció történeti előzményeinek egy jelentős hányada írásbeli dokumentumokban – írásba foglalt erkölcsi és/vagy jogi szabályokban – ölt testet, az ókortól napjainkig. A szabályozás folyamatossága pedig már önmagában véve is bizonyítja, hogy a korrupció mintegy permanensen létező – és természetesen permanensen gondot is okozó – jelenség. A társadalommá szerveződött emberiség életének ugyanis egyik törvényszerűsége, hogy bármiféle szabályozás léte azt jelenti, hogy a szabályozás mögött eligazításra szoruló életviszonyok húzódnak meg. A korrupció a magyar történelemben

A magyarországi korrupció jelenléte nem tekinthető új képződménynek, nem a rendszerváltás terméke, és főleg nem a fiatal demokráciánk szülötte. Teljessé válásában, erőteljesebb kibontakozásában viszont kétségkívül kedvező táptalajt kaphatott a gazdasági–társadalmi–politikai rendszerváltás folyamatában, gyökerei, előzményei, előfeltételei azonban az elmúlt korokban keresendők. A folyamat, ahogy napjaink legjellemzőbb problémái kialakultak, végigkövethető. A korrupciós bűncselekmények a magyar büntetőjogban A korrupció megjelenési formája szerint többféle módon is osztályozhatjuk a jelenséget. Ezek szerint beszélhetünk politikai, gazdasági és hivatali korrupcióról. Egy konkrét eset tanulmányozásakor nem biztos, hogy sikerül azonnal pontosan azonosítanunk, hogy mely fajtájával állunk szemben. Az esetek többségében több, időnként mindhárom keveredéséről szó van. A jelenség természetesen a jogrendszer szemszögéből is értékelhető, és ennek az értékelésnek az eredményeként minősülhetnek jogszerűnek vagy jogellenesnek. Ez utóbbi esetben a jogellenesség – amely az egész jogrendszerhez való viszonyításból adódó koncentrált értékítélet –, a „különös” síkján a jogrendszer különböző ágai (polgári, közigazgatási, pénzügyi stb. jog) vetületében jelentkezik.

A büntetőjog is a jogrendszer egyik – de speciális – ága. A korrupciós jelenség jogellenessége a kérdéses életviszonyra közvetlenül vonatkozó jogszabályok mellett a büntetőjogi tilalomba is ütközhet, s gyakorlatilag szinte bármely bűncselekmény megállapítására alapot adhat. Ennek folytán a „korrupció” kifejezés a büntetőjogban szinte értelmezhetetlen. Mindemellett vannak olyan bűncselekmények, amelyek tipikusan korrupciós jellegűek, azaz megvalósulásuk mindig korrupciós kapcsolatot feltételez. Ezeket nevezzük a magyar büntetőjog elméletében korrupciós bűncselekményeknek, s ezeknek a gyakorlati kriminalitásban jelentkező halmaza a kriminális korrupció. A korrupció elleni tevékenységet befolyásoló tényezők

Az átlátható és tiszta közélet megteremtése minden köztársaság alapvető kötelessége polgáraival szemben. Olyan közös kötelesség, ahol az írott és íratlan közösségi normák, a jog és az etika azonos mércét állítanak valamennyi magán- és közszereplő számára.

75

A Magyar Köztársaság kormánya az Európai Bizottság éves jelentésében foglaltak, valamint a korrupció elleni nemzetközi egyezmények ismeretében, a magyar helyzet elemzésére épülve olyan hatékony kormányzati cselekvéssorozatot alakított ki, amely korrupcióellenes stratégiaként rövid és hosszútávra meghatározza a teendőket. A korrupció elleni intézkedések kialakításánál a kormány három szempontot vett alapul: – a korrupció mértékét, – a korrupcióval szembeni fellépés iránti (politikai és társadalmi) nyitottság mértékét, – a korrupció jelenségének, alanyainak a veszélyességen alapuló értékelését (mivel a korrupció gyakoriságában rejlő veszély mellett nem hanyagolható tényező a korrupcióval okozható anyagi és morális veszteség). A korrupció a statisztika tükrében

1000 800 600 400 200 0

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

Korrupciós bűncselekmények száma

Vesztegetések száma

Befolyással üzérkedések száma

Forrás: Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika

A diagram a korrupciós bűncselekmények dinamikáját mutatja be, gyakorlatilag a rendszerváltástól napjainkig. A grafikonon jól nyomon követhetők azok a jelenségek, amelyek a magyarországi korrupció történeti jellemzői. Felismerhető a privatizáció hatása az 1990-es évek elején, majd az úgynevezett olajügyletek az évtized közepén, illetve második felében. Talán ez utóbbi a legszignifikánsabban megnyilvánuló hatás, ami a legnagyobb kiugrást okozta a statisztikában. A statisztikai mutatószámok azonban nem azonosak a ténylegesen elkövetett korrupciós bűncselekmények számával, mivel e bűncselekmények körében magas látenciával kell számolni, amelynek okait a megvesztegetett és a vesztegető közötti érdekközösségben, a bűncselekmények rendkívüli bizonyítási nehézségében kell keresni.

76

Viszonyunk a korrupcióhoz

A kormányzatnak nagyon sok szempontot kell figyelembe vennie, amikor intézkedéseket tervez a korrupció visszaszorítására. Ezek közül talán a legnehezebb a korrupcióval szembeni fellépés iránti (politikai és társadalmi) nyitottság mértékének megállapítása. A társadalom működésében nagyon fontos, hogy benne milyen szerepet játszik az igazságosság, a törvényesség. Mit nevezünk egyáltalán igazságosnak, illetve törvényesnek? Mert ami az egyik embernek igazság, az lehet, hogy a másiknak nem. Ebből a megállapításból is látszik, hogy a szociológia szemszögéből is szükséges vizsgálni a kérdést. Megítélésem szerint ez az a terület, ami a legnehezebb, de a legnagyobb eredménnyel kecsegtet. A korrupció elleni kormányzati stratégia végrehajtása

Elsőként a korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról szóló 1023/2001. (III. 14.) kormányhatározat fogalmazta meg stratégiai éllel a kormány korrupcióellenes teendőit, és az egyes állami szervek feladatait a korrupció visszaszorítására érdekében. A dokumentum három csoportban és 27 pontban foglalta össze a tennivalókat. Az első csoport az általános jogi szabályozást, a második a büntetőjogi szabályozást, a harmadik pedig a jogalkotást nem igénylő intézkedéseket tartalmazta. Az eltelt időben a határozat több pontja megvalósult. Megállapítható, hogy a kormány számos területen jelentős lépéseket tett a korrupció elleni küzdelem érdekében. Sajnos azonban a korrupció nem tartozik a programozható, jól strukturált problémák közé. Nem lehet ezért elvárni olyan projekteket és intézkedéseket, amelyek megvalósítása után lezárt, megoldott helyzetről lehet beszámolni. A korrupciós jelenségek kezelése során folyamatos küzdelemre kell készülni, újabb és újabb célokat tűzve magunk elé. A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (RSZVSZ) A következőkben egy konkrét példán, az RSZVSZ-en keresztül mutatom be a korrupció elleni tevékenység gyakorlati megvalósulásának lehetőségeit. Az állam feladata, hogy gondoskodjon a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek személyi állományának bűnmegelőzési célú ellenőrzéséről, védelméről, illetve a belső bűncselekmények felderítéséről. Az úgynevezett nyílt eszközöket alkalmazó ellenőrző és bűnüldöző szervek mellett szükség van olyan szolgálatra is, amely a titkos információgyűjtés lehetőségeivel veszi fel a harcot a konspirált módon elkövetett jogsértések elkövetőivel szemben. Természetes dolog, hogy ez utóbbi szervezeteket körüllengi a titkosság misztikuma, ami többek között azzal jár, hogy fals nézetek, vélemények alakulhatnak ki a szemlélőben. Különösen igaz ez akkor, ha maga a szervezet még inkább elbújik a misztikum köde mögött. Magyarországon a védelmi tevékenység, története során első ízben 1995-től – a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának jelenlegi formájában történt létrehozása óta – folyik mindenki számára megismerhető, nyílt jogszabályok alapján. Rövid megfogalmazásban a Szolgálat a rendvédelmi szerveken belüli korrupció és más jogsértések felfedésének letéteményese. 77

Az RSZVSZ hatásköre

A kormány a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata útján gondoskodik a Rendőrség, a Határőrség és a Katasztrófavédelem hivatásos szervei, az állami és hivatásos önkormányzati Tűzoltóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a Büntetésvégrehajtás, továbbá a felsorolt szervek irányítását ellátó minisztériumoknak a felsorolt szervek irányításával és ellenőrzésével foglalkozó szervezeti egységei belső bűnmegelőzési célú ellenőrzéséről és a bűnfelderítésről. A Szolgálat filozófiája

A Szolgálat feladata a védett szervek zavartalan működésének biztosítása. Küldetését a megelőzésre, a védelemre és a felderítésre, mint három pillérre épülő tevékenységi köre összehangolt fejlesztésével és működtetésével teljesíti. A legutóbbi években folyamatosan növekvő hangsúlyt kapott a bűnmegelőzési tevékenység. Ma már a megelőzés áll a Szolgálat védelmi filozófiájának középpontjában. Megelőzés alatt mindannak az ügyfeldolgozó munka során végzett, elméleti és gyakorlati tevékenységnek valamint intézkedéseknek az összessége értendő, amelyek a rendvédelmi szervek viszonyainak, a bűnözési okok megszüntetésére, csökkentésére irányuló befolyásolását szolgálják. A Szolgálat nagy hangsúlyt helyez a védelmi tevékenységre, melynek során minél jobb pozíciók kiépítésével behatárolja a befolyásolási kísérletekkel érintett területeket és a veszélyeztetett személyeket. A védelmen kétirányú tevékenységet kell érteni: egyrészt jelenti a rendvédelmi szerv oltalmazását a belső bűnözés ellen, másrészt a szervezetekben dolgozó állomány védelmét a tevékenységüket befolyásolni próbáló bűnözőktől. A Szolgálat felderítő tevékenysége a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjai, köztisztviselői és közalkalmazottai által, a szolgálati helyen vagy a hivatali tevékenységgel összefüggésben elkövetett bűncselekményekre terjed ki. Felderítő tevékenységét a bűncselekmények gyanújának megállapításáig vagy kizárásáig folytatja, azt követően büntető feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező illetékes nyomozó hatóságnál, vagy bűncselekmény kizárása esetén lezárja az ügyet. A korrupció napjainkban is a társadalmak egyik legnagyobb problémája. Veszélyezteti a társadalom stabilitását és biztonságát, fenyegeti a szociális, a gazdasági, a politikai fejlődést, aláássa a morális és etikai értékeket. A szolgáltatások, az áruk és a munkaerő piacok növekvő globalizációjával akaratlanul együtt jár az illegális tevékenységek nemzetközivé válása is. Ennek következtében a korrupció visszaszorítása nemzeti és nemzetközi szinten még fontosabbá válik, és ez koncentráltabb erőfeszítést, tapasztalatcserét és a fellépés magasabb szintű egységesítését igényli.

Nemzetközi tapasztalat azonban, hogy a kormányzat koncentrált intézkedései önmagukban nem lehetnek elégségesek, eredményesek és önmagukban nem vezetnek tényleges sikerre, ha az nem társul, nem jár együtt a társadalom által

78

általánosan követendőnek ítélt magatartásformával. Másként fogalmazva, hatékonysága a társadalmi realitások függvénye. A társadalomnak a korrupciót visszautasító, a korrupciót magából kivető hozzáállásának alapja a polgárok jogkövető és szilárd erkölcsi értékrenden alapuló magatartása. Ennek megszilárdításában a társadalom vezetőinek példamutatása különösen jelentős motiváló tényező lehet. Jelentős előrelépést a korrupció elleni harcban nem elsősorban a meglévő visszaélések feltárása jelenthet, bár a nyilvánosság ezen a téren is rendkívül hatékony eszköz lehet. Talán még ennél is fontosabb a megelőzés, és a polgárok érdekeltté tétele a jelenség visszaszorításában. Tudatosítanunk kell, hogy közös érdekeink

megvalósítása közös ügyünk, közös felelősségünk. Csak együttes erőfeszítésünk, közös fellépésünk változtathat hazánk korrupciós tükörképén.

Megjegyzés: A következő oldalakon a konferencián bemutatott Power Point előadás főbb gondolatai olvashatók.

79

A rendvédelmet is érintő transznacionális veszélyek, fenyegetések, kockázatok és kihívások

¾ nemzetközi terrorizmus; ¾ szervezett bűnözés; ¾ kábítószer-, fegyver- és embercsempészet; ¾ illegális migráció; ¾ számítógépes szabotázs; ¾ nukleáris és egyéb ipari katasztrófák, természeti csapások; ¾ környezetszennyezés; ¾ szélsőséges ideológiákat követő mozgalmak.

A téma aktualitása „A korrupció elleni beszélünk róla.”

harc azzal kezdődik, ha őszintén

(Egy szakember a jelenkorból)

A korrupció aláaknázza a kiszámíthatóságot és a megbízhatóságot, csökkenti a társadalom átláthatóságát és rombolhatja a társadalom intézményeibe vetett bizalmat. Károsítja az emberi személyiséget, mert magával hozza a hazugságot, a színlelést. A társadalom bomlasztása és a személyes tisztesség elvesztése talán a legnagyobb, korrupció által okozott kár.

80

A korrupció fogalma ¾ A latin corrumpere szóból ered, melynek jelentése: megtörni, megszegni, szennyezni valamit; ¾ a korrupció nemkívánatos, káros jelenség; ¾ alattomos, ezért nehezen felderíthető; ¾ hatalommal visszaélést jelent; ¾ haszonszerzés motiválja; ¾ minden esetben van aktív és passzív alanya; ¾ össztársadalmi szinten ezen speciális, korrupt aktusok sajátos módon összegződnek; ¾ általános romlottság, züllött viszonyok a közéletben, a javak társadalmi elosztásának torzulása.

A korrupció a história tükrében Korrupció volt, van, és mindig is lesz. Történeti előzményei több ezer esztendőre nyúlnak vissza, létét írásos dokumentumok és írásba nem foglalt hagyományok őrzik: ¾ Manu király, Hammurappi és Asóka törvényei; ¾ Aphrodité, Parisz és az aranyalma; ¾ Biblia – Teremtés könyve, Kivonulás könyve; ¾ Korán; ¾ Magna Charta Libertatum; ¾ a kijevi és a moszkvai nagyfejedelemség uralkodóinak rendelkezései; ¾ az Árpád-kortól kezdődően a korrupció első válfaja az udvari korrupció volt;

81

¾ Szent István II. dekrétumának 1. fejezete: „És az igaz törvényt se valakinek hazugsága vagy hamis tanúsága, se hitszegés vagy jutalom semmiképpen meg ne vesztegesse.”; ¾ Szent László III. dekrétuma; ¾ Ulászló III. dekrétuma; ¾ Werbőczy Tripartituma; ¾ baksisrendszer a török uralom alatt; ¾ hivatalnoki korrupció az Osztrák Birodalom Magyarországán; ¾ az 1867. évi kiegyezés: modern gazdasági és politikai korrupció

(„panamázás”);

¾ a kommunista diktatúra Rákosi érájában a totális hatalom a korrupcióban is abszolút lehetőségekkel rendelkezett; ¾ az 1956. évi forradalom és szabadságharc után hallgatólagos megegyezés a hatalom és a nép között: „Ne szólj bele a politikába, és én létbiztonságot adok!” ¾ a rendszerváltás „következményei”: privatizáció, olajügyek, közbeszerzés, autópálya-építés, a társadalombiztosítás elhúzódó reformja, a telekkönyvi rendszer és a cégnyilvántartás hiányosságai, a hálapénz, a hatósági engedélyezési jogkör gyakorlásával kapcsolatos ügyek… stb.

82

Korrupciós bűncselekmények a magyar büntetőjogban A korrupciós bűncselekményekre vonatkozó szabályozás gerincét – a vesztegetés különböző változatait és a befolyással üzérkedést – a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) XV. Fejezetének VII. címe: „A közélet tisztasága elleni bűncselekmények”, valamint a VIII. címe: „A nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények” körében felsoroltak tartalmazzák. Vesztegetés: • hivatali; • gazdasági; • nemzetközi kapcsolatokban elkövetett.

Befolyással üzérkedés.

A korrupció elleni tevékenységet befolyásoló tényezők

¾ a korrupció mértéke; ¾ a korrupcióval szembeni fellépés iránti (politikai és társadalmi) nyitottság mértéke; ¾ a korrupció jelenségének, alanyainak a veszélyességen alapuló értékelése (a korrupció gyakoriságában rejlő veszély mellett nem hanyagolható tényező a korrupcióval okozható anyagi és morális veszteség).

83

Viszonyunk a korrupcióhoz ‰ „A korrupció az az üzlet, amiből én kimaradtam…” (?!) ‰ Elfogadható-e az, hogy az igazságra való törekvés az emberi természetből adódik? Sokkal inkább úgy tűnik, hogy sem az erkölcsi, sem a logikai tények nem adódnak át örökletesen, hanem az egyének közötti érintkezés és kapcsolatok során jönnek létre. ‰ Az erkölcs csírái a bölcsőben keresendők. ‰ A hivatásos szolgálatot ellátóktól a társadalom elvárja (hozzáteszem: joggal!), hogy kifogástalan erkölcsi tartással rendelkezzenek, és az írott jog nélkül is pontosan felismerjék a társadalom által elvárt erkölcsi kötelezettségeiket.

A korrupcióellenes stratégia elemei ¾ ¾ ¾ ¾

84

a jogi eszközrendszer lehetőségei (büntető, gazdasági, igazgatási stb.); a korrupcióellenes szervezetek; a nemzetközi együttműködés; egyéb: • oktatás, nevelés; • átláthatóság, nyilvánosság; • ügyfélbarát köz- és államigazgatás.

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata

„A korrupt rendőr olyan, mint a házakat felgyújtó tűzoltó, vagy a járványokat terjesztő orvos.” (Goldstein) A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 94. §-a szerint: A Kormány a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata útján gondoskodik a védett szervek - belső bűnmegelőzési célú ellenőrzéséről - és a bűnfelderítésről.

Rendvédelmi szervek, melyekre az RSZVSZ hatásköre kiterjed

85

PROF. DR. HARAI DÉNES EZREDES A TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK KEZELÉSÉRE, ELHÁRÍTÁSÁRA TÖRTÉNŐ FELKÉSZÍTÉS A ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM KÉPZÉSI KERETEI KÖZÖTT Reflexió az előadásokban elhangzott bizonyos fogalmak természetére

Az emberi kultúra egyik fő jellemzője a fogalmi gondolkodás, de gyakran a fogalmak csapdájába kerül a modern ember, azaz nem biztos, hogy egy adott fogalom konkrét valóságrészeket, lényegiségeket foglal össze. Nagyobb probléma keletkezik, ha egy „üres” fogalmat feladattá akarunk stilizálni vagy vonatkozási ponttá tesszük, magyarázó elvvé emeljük és büntetjük a tőle való eltéréseket. Nem beszélve arról, hogy bizonyos kitalált fogalmak mögött gyakran érdekmozgások állnak, gondoljunk például „a politikai korrektség” (political correctness) kifejezésre, amit már Umberto Eco is bírált. Az oktatás céljai, feladatai, funkciói Szélesebb értelemben az oktatás feladata: az eszmélés elősegítése. „Az eszmélés az a történet, amelynek minden emberben meg kell ismétlődnie” – így vélekedett Hegel. Ezzel szemben – Ormos Mária kifejezésével –, jelenleg a magyar felsőoktatás diplomás analfabétákat termel. Egyik nyilatkozatában így illusztrálta ezt: „Ha régen harminc ember jutott valamely szakra, biztosan találtam legalább tízet, aki képes volt következtetések levonására, ismerte az adatokat.” Ezért a tanulmányi anyag erőteljesebb és hatékonyabb megosztására alig van lehetőség, a tanítás (kontaktórák), az önálló tanulás valamint a gyakorlati tapasztalatszerzés között. Egyetemünk képzési sajátossága: a védelmi szektorban és a missziós feladatokban hatékonyan alkalmazható NATO/EU-kompatibilis elméleti és módszertani tudáskészlet közvetítése. Az oktatás fókuszában a védelem had- és társadalomtudományi kérdései, a társadalom valamint a védelem viszonyai állnak. A társadalom és humán tudományok hozzáadott értéke a katonai vezető- (és nemzetbiztonsági) képzéshez: a korszerű gondolkodás ösztönzése, a társadalomtudomány új eredményeinek megértetése, humanizmus, kooperatív magatartás, a meglévő értékek kiaknázása (ez utóbbira általában nem jut idő, pedig az eredmények kiaknázása a kultúra egyik fő területe is). A társadalomtudományi képzés célja azonban, nemcsak funkcionálisan hasznos ismeretek/technikák közvetítése, hanem a vezetői képességek, jellemvonások, önismereti és pedagógiai készségek fejlesztése is. Célunk: a vezetői értékskálán jobb pozícióba hozni a tiszteket és a civil szakembereket, azaz megalapozottan sikerorientált, teljesítményelvű, racionális gondolkodású vezetők képzése. Akkor hatékony a képzés, ha a katonai tevékenység céljaihoz vezető elvek, koncepciók, módszerek, eljárások megragadását biztosítja, fokozza a döntésképességet, a szerepekhez való sikeres alkalmazkodást.

86

A nemzetek egymásmellettiségét lebontotta a tudomány, és egyre inkább európaivá válik. Az európai feladatok csak közös kulturális teljesítményekkel valósíthatók meg. Jelenleg folyik az oktatási, kutatási és fejlesztési terek, centrumok építése, amelynek részeként a tagállamokban ki kell alakítani a közös biztonsági és védelmi kultúrát is. Ennek célja, közös oktatási programokkal olyan civil, rendészeti és katonai képességek kialakítása, amelyek alkalmasak a jövőben felmerülő komplex biztonsági kihívások kezelésére. Társadalmi modellek és a válságok A válság ciklikus vissza-visszatérése a társadalmak életében szabályszerűségként értelmezhető, ez azonban nem csak gazdasági kérdés, hanem egyre inkább biztonsági és pedagógiai is. A társadalmak – különösen a jóléti társadalmak – garanciája és fontos értéke a biztonság. Álljon itt vázlatosan két modellszerkezet, a válságok kezelése szempontjából: ► A modern vagy jóléti (welfare state) társadalmaknak offenzív dinamikájuk van, kríziseik viszonylag rövidtávúak. A modern kifejezés alatt olyan összetevőkre gondolhatunk, mint az automatizált ipar, a világkereskedelem, a tudomány, a korszerű oktatás, az informatika, a telekommunikáció, valamint a hightech-re épülő haderő. Ezek a társadalmak előretörnek az időben, mint hódító társadalmak, meghódítják a tőke-, az áru-, a pénzpiacot és nemcsak jelen vannak, hanem ellátják az információs piacot is. Az információs piac, mint a piac minden formája, érzékeny nyitottságot igényel szereplői részéről. A modern társadalom polgárait részt vevő, produktív, szenzitív és válaszoló diszpozíciók jellemzik. A társadalom egyéni, csoport-, intézményi értékekre, programokra, orientációkra, szükségletekre és érdekekre bomlik. Szabadság-objektivációik: a versengés, az expresszivitás, valamint a fogyasztás. A modern társadalomban a hatalom önkorlátozása nyomán mobilak a korlátok, a határok, valamint a szabálystruktúrák. A civil társadalom önállóan szerveződő struktúrája a modern társadalmaknak. Az ilyen társadalmakban az emberek többségének gondolkodása a problémát kihívásként fogja fel, kudarc és bizonytalanság tűrő, önkorlátozó, kockázatvállaló, kritikus szemléletű, kísérletező és van önkorrekciós késsége. ► A harcos (hagyományos) társadalmaknak (warfare state) defenzív dinamikájuk van, kríziseik elhúzódnak, viszonylag statikusak, s ez utóbbi azt jelenti ebben a vonatkozásban, hogy lassan változnak. A hagyományos társadalom polgárait általában támogató, reproduktív, tompa és preformált diszpozíciók jellemzik. Mivel kiszámíthatóak a hatalom kemény reakciói, ezért nem jellemző a kezdeményezés, a társadalom kerüli a kihívásokat: hagyományos értékekre, identitásokra, orientációkra, programokra és érdekekre bomlik. Szabadságobjektivációik: szabályozott verseny, szelektív nyilvánosság. A hagyományos társadalomban merevek a hatalom vezérelte korlátok, határok, valamint szabálystruktúrák. A hagyományos társadalmak közül néhány – különösen Keleten – „háborús társadalommá” válik, gyakran háborúba sodródik. Az ilyen társadalmakban az emberek többségének gondolkodásmódja a problémát veszélyforrásként éli meg, a valósághoz való viszonya defenzív, a világot megbízhatatlannak tartja, nem vállal kockázatot, nem kezdeményez és gyorsan feladja. A keleti társadalmak egy részének 87

a közélete, az oktatása, a jogrendszere erősíti a fundamentális gondolkodást, és meghatározott területeken biztosít csak mozgásteret a személyiség erőinek. Egy történelmi példa: Még a modern Törökország létrejötte előtt, 1914. november 12–én V. Mohamed Resad török szultán a nagyhatalmak között kirobbant háború következtében „szent háborúba” hívta katonáit. A „szent háborút” november 14-én a mecsetekben ünnepélyesen, a vallási szertartások betartásával hirdették ki. Modellértékűnek tarthatjuk a szent fetvát. Archaizmusai és didaktikussága valamint a megértés miatt idézzük fel a szertartás kérdéseit, valamint a seik – ül – iszlám válaszait. A szertartást a Neue Freie Presse konstantinápolyi tudósítójának dokumentálása alapján idézzük:

Első kérdés: „Ha az izlam ellen több ellenség összefog, ha az izlam országait fosztogatják, ha a muzulmán lakosságot lemészárolják és fogságba hurcolják s ha ebben az esetben az izlam padisahja a Korán szent tanítása szerint kihirdeti a szent háborút, kötelessége-e minden muzulmánnak, öregnek és fiatalnak, gyalogos és lovas katonának, minden izlam-országnak a háborúban részt venni, vérét s vagyonát feláldozni a Dsiddahhoz ( háború a hitért ) csatlakozni?” Felelet: „Igen.˝ Második kérdés: „…Szent kötelesség-e, hogy azok a mohamedánok is, akik az ellenséges országokban s azok szövetségeseinek uralma alatt élnek, szintén kihirdessék a szent háborút s a harcban részt vegyenek?” Felelet: „Igen.” Harmadik kérdés: „Megérdemlik-e azok, akik a szent háborúhoz nem csatlakoznak – Allah mentsen meg ilyen árulóktól –, hogy Allah haragja örök büntetéssel sújtsa őket?” Felelet: „Megérdemlik.” Negyedik kérdés: „Ha az ellenséges államok kormányai mohamedán alattvalóikat fenyegetésekkel akarják elijeszteni a szent háborúban való részvételtől, ha gyermekeik, asszonyaik megöletésével fenyegetőznek, halálos vétket követ- e el az a mohamedán, aki vallásának védelmét félelmében elmulasztja s sújtatik-e ezért a pokol összes kínjaival?” Felelet: „Igen, halálos vétket követ el s a pokol összes kínjaival sújtatik.” Ötödik, az utolsó kérdés: „Mivel a magas kalifátus érdeke ellen való volna, ha Anglia, Franciaország, Oroszország és a velük szövetséges államok mohamedán alattvalói a kalifátussal szövetségben lévő Németország és Ausztria–Magyarország ellen küzdenének, bűnt követ-e el az s a pokol kínjait fogja-e elszenvedni, aki szövetségeseink ellen küzd?” Felelet: „Igen.” Az idézett szöveg jól jelzi, hogy a kérdések és a feleletek a hatalmi szuggesztió részét képezik, a diktatúrákban az oktatás is része ennek az eljárásnak. A hagyományos társadalmakban a közösségi represszió erőteljes, az összejövetelek ritualizáltak. A gondolkodás kezdeti alakzatának a mitologikusságnak jelentős funkciója van. Figyelembe kell azonban venni, hogy keletkezése pillanatától a muzulmán világ többször került a létét fenyegető pusztulás közelébe (a jelzett történelmi helyzetben három ország – Anglia, Franciaország, Oroszország – mért három irányból csapást, ezért az adott helyzetben a szent háborút alapvető szükségletként is felfoghatjuk. A köznapi halálhoz félelemmel viszonyul a muzulmán ember is, de a „szent háborúban” a vértanúság a vágyott halál. 88

Következtetések A szükségleti mező és a biztonságigény szerkezete szerves kapcsolatban van. A biztonságot szélesebb értelemben szellemi bizonyosságként is értelmeznünk kell. Adott esetekben a bizonyosság konfliktusokhoz vezet (gondoljunk arra, amikor a forráshiány – terület, olaj, víz, „szürkeállomány” – tudatosodik), mert a bázisszükségletekben fellépő hiányok előhívják a megmaradás, a túlélés, a tulajdonlás kódját: a harcot. Ilyen helyzetekben a saját szükségletünk felerősödik, megnő, miközben elhalványulnak, megsemmisülnek számunkra mások szükségletei. Háborúban a pszichés működésben éles kettősség mutatkozik, ami az energiák egészét igénybe veszi: a nemzet és szövetségesek felé nemzetféltő altruizmus, védelem, önfeláldozás, ami miatt becsüljük és hősként tiszteljük a katonát; az ellenség felé despotizmus, támadás, megsemmisítés. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folyó képzés stabil, akkreditált, elveiben, eljárásaiban, módszereiben, tematikáiban tisztázott, szervezett és eredményes. Specifikuma, hogy minden oktatási formát (BSc, MSc, doktori és tanfolyami) áthat a biztonság problematikája. Az oktatás feladata: energiát adni, gondolkodóbbá tenni, mélyebben belehelyezni a tanulót az összefüggések rendszerébe, és közelebb hozni a valósághoz. A tapasztalatlan fiatalok társadalmi felkészítésében az oktatásnak meghatározó a funkciója. A szocializáció, és gyakran az oktatás által beszűkített tudat egyensúlyát nem lehet fenntartani (az ilyen tudatú emberek számára az élet „trükkök sorozatából összeragasztott nagy csel”). A veszélyes gondolatokkal – talán az adott tárgyterületeknél a tanároknak, konzultatív formában bevonva a hallgatókat –, többet kellene foglalkozni.

89

A minőségre épülő egyetemet végzett szakembert két dolog jellemzi: progresszivitás és produktivitás (azaz egyfelől korszerű gondolkodás, a tudomány új eredményeinek megértése, lojalitás, konszenzusra hangoltság, kooperatív magatartás, másfelől az értékek kiaknázása, innovativitás, problémamegoldás). A válságok újjáélesztik az előítéleteket, a gyűlöletet és a válság mélypontján mindezek brutális tettekké válnak. A modern háború is totális, de új jelenség, hogy kriminalizálja is a résztvevők egy részét. Az egyre barbárabb tettek végrehajtásának esélye az elektronizált, digitalizált, kemizált technika révén egyre nő. Említenünk kell az élet– halál, a szeretet–gyűlölet alapdualizmusait is. A második világháborútól megfordult az évezredes trend: (1) A jogilag demokratikus államok mérnek vereséget az antidemokratikus államokra. (2) A háború a politika folytatása maradt, más eszközökkel (Clausewitz), ami a hadviselés (harcképesség) tekintetében struktúrameghatározó: gondoljunk a diktátor és sorozott hadsereg, diktátor és profi hadsereg, demokrata és profi hadsereg viszonyára. A politikai gondolkodás logikai alakzatai kiegészültek: „nem elég csupán politikailag elítélni, fegyveresen fel kell lépni ellene” formulával. (Hitler szempontjából kimondottan akadályt, gátat jelentett: az emberi autonómia, a nemzetközi jog [a területi szuverenitás], az emberi értékek, az állam.) Az autokrácia jellemzői változnak. A fanatizmusnak igen sokféle formáját láthatjuk az emberi viselkedésben, gondoljunk a politikai, vallási, technikai, küzdelmi változataira. Napjainkban a fundamentalizmus kapcsán említhetjük meg ezt a jelenséget. Az egyes fegyveres iszlám csoportok fanatizmusa sokkolta a Nyugatot. Az egyetemi képzésünkben a hallgatók megismerik a globális kihívások összetett természetét, szemléletük és kezelésük elveit, eljárásait valamint a biztonsági stratégiákat, amelyek összhangban vannak a NATO/EU-gyakorlattal.

FELHASZNÁLT IRODALOM •

90

Lampé Ágnes beszélgetése Ormos Máriával: Diplomás analfabéták. 168 Óra. (2007. október 4.) 4. o.

BÉRES JÁNOS EZREDES AZ ÚJ TÍPUSÚ KIHÍVÁSOK KEZELÉSE AZ ÜGYNÖKI HÍRSZERZÉSBEN A kétpólusú világrend megszűnése óta Magyarország biztonságpolitikai környezete jelentősen átalakult. Egyfelől csökkent, illetve megszűnt a világméretű fegyveres konfliktusok kialakulásának a veszélye. Másfelől viszont olyan új fenyegetések jelentek meg, illetve már meghaladottnak vélt problémák keltek életre a világban, továbbá közvetlen környezetünkben is, amelyek az összetettségük, komplexitásuk, valamint előre nem jelezhetőségük révén tartós és folyamatos bizonytalanságot eredményeztek nemzeti, nemzetközi és globális szinten egyaránt. Az új fenyegetések hatására a magyar nemzetbiztonsági rendszer részét képező katonai hírszerzés is jelentős átalakuláson ment keresztül. Feladatrendszerében olyan módosulások történtek az évek során, amelyek révén meg tudott felelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Az MK Katonai Felderítő Hivatalon belül létrejöttek és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 6. § alapján megkezdték tevékenységüket azok a struktúrák is, amelyek feladatrendszere az ügynöki hírszerzés lehetőségeire épülve konkrétan és kimondottan az új típusú kihívásokhoz kapcsolódott. Ezen struktúrák a törvény adta lehetőségek közül elsősorban két fő területre, a Magyar Köztársaság és szövetségesei biztonságát veszélyeztető nemzetközi terrorizmusra, valamint a jogellenes fegyverkereskedelemre fókuszálták erőfeszítéseiket. Tevékenységük révén az elmúlt évek során jelentős előrehaladást értünk el a határon túli célterületek megismerésében, az ottani rendőri–közigazgatási, titkosszolgálati, banki, önkormányzati, szervezett bűnözői és terrorista szervezetekben, továbbá az állami, gazdasági és politikai struktúrákban való pozíciószerzésben. Ezen pozíciókat olyan szinten kívánjuk erősíteni, hogy biztosítható legyen a magyar érdekek védelme, az országunkba irányuló, fenyegetést jelentő tevékenységek előrejelzése, megelőzése. Az ügynöki erőkkel folytatott felderítést végző speciális szervezetek a terrorizmus és a jogellenes fegyverkereskedelem elleni tevékenységük során az elmúlt évek alatt számos olyan nehézséggel találkoztak, amelyek a korábbi, klasszikus értelemben vett hírszerző munkához képest eltérő sajátosságokkal bírtak és gyors alkalmazkodásra késztették mind a vezetői, mind a végrehajtói állományt. A transznacionális fenyegetések felderítése során a korábbi, hagyományos tartalmú hírszerző munkához képest (a teljesség igénye nélkül) az alábbi sajátosságokat tapasztaltuk:

– a feldolgozás alá vont célszemélyek tevékenységük sajátosságából adódóan gyakorta rendelkeztek konspirációs képzettséggel;

91

– a megcélzott személyek, szervezetek részéről számolni kellett az ellenfigyelés lehetőségével; – a feldolgozómunka, vagy az ügynökkel való találkozó szempontjából korábban biztonságosnak ítélt hazai terület az új kihívásokkal összefüggésben már korántsem nyújtott teljes biztonságot, ezért az akciók biztosítását, vagy a résztvevők fedését hasonló alapossággal kellett végezni, mint a hagyományos hírszerző munkában külföldön; – a célszemélyek beszervezési motivációja összetettebb elemzést igényelt, az anyagi meggyőzés helyett/mellett a presszió, sőt esetenként a presszionálás lehetősége is felmerülhetett (például tartózkodási engedély megadása); – a megbízhatóság kérdése új megvilágításba került; úgy is együtt kellett dolgozni a célszemélyekkel, ha százszázalékosan nem lehetett meggyőződni a megbízhatóságukról és elkötelezettségükről; – a külföldi ügynök foglalkoztatása során – annak esetleges köztörvényes bűnözői tevékenysége miatt – mindennapossá vált a kialakult helyzetek jogi értelmezése, állandó igényként jelentkezett a törvény adta lehetőségek megfelelő ismerete és használata; – a célcsoportba tartozó személyek látens összekapcsolódása miatt a velük közvetlenül foglalkozó hírszerző tisztek dekonspirálódásának, „elhasználódásának” a veszélye növekedett; – komoly, halaszthatatlan igényként merült fel a hírszerző tisztek, beépítendő ügynökök átgondolt, próbát is kiálló fedésének megoldása; – az ügynöki összeköttetés módszereit újra kellett értelmezni, a csúcstechnika használatával szemben ismét előtérbe kerültek a hagyományos módszerek, mindenekelőtt a személyes találkozók komplex rendszere; – működőképes gyakorlatot kellett kialakítani a lebukott, dekonspirálódott ügynökök kimenekítésére, tanúvédelmi programba való beillesztésükre. Egyéb, megtapasztalt sajátosságok: • Az új kihívások elleni munkában a célcsoportot illetően immár a múlté a „makulátlan katona célszemély” – elvárás. Ebben a munkában az ideológiailag elkötelezett, magasan kvalifikált célszemélyektől a bűnözőkig húzódik a skála. • Az új kihívások ellen küzdő állomány képzettségét illetően elengedhetetlenné vált a szakosodás, a speciális ismeretek elsajátítása. A proliferáció felderítésével foglalkozó tiszteknél például a különböző fegyverrendszerek ismeretén túl mára szükségessé vált a nemzetközi kereskedelemben való jártasság megszerzése és a vámszabályok elsajátítása. • A transznacionális feladatkörrel összefüggő munkában a korábban alkalmazott teljes konspiráció helyett a lehető legszorosabb viszony kialakítása vált szükségessé a céljaink szempontjából fontos hazai szervekkel és intézményekkel.

92

Az elmúlt években kapcsolatokat építettünk ki többek között a BÁH, a megyei és fővárosi hadkiegészítő parancsnokságok, az MK Nemzetbiztonsági Hivatal, az MK Katonai Biztonsági Hivatal, az MK Információs Hivatal, a Nemzeti Nyomozó Iroda, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, továbbá az MH Központi Irattár illetékes szervezeteivel, szakembereivel. A társszolgálatokkal való kapcsolattartásban szükséges volt kezelni az „illetékességi területen” jelentkező érdeksérelmeket. Arra kellett törekednünk, hogy a munkánk külföldi irányultságának hangsúlyozásával, előzetes tájékoztató, egyeztető megbeszélésekkel eloszlassuk az esetleges fenntartásokat, és hasznos, tényleges együttműködést alakítsunk ki az egyes – hasonló feladatkört ellátó – szervezetekkel. • A terrorizmus elleni küzdelemben a szolgálatok műveleti és elemző szervezetei között szorosabbá kellett tenni az együttműködést. Az új kihívások közepette az elemző–értékelő munka a korábban kialakított gyakorlathoz képest sokkal szervesebben kapcsolódik a műveleti munkát végzők tevékenységéhez. Az elemzőnek nem csak befogadnia kell az adatokat, hanem az általa különböző területekről birtokolt információkkal (partnerszolgálatok, társszolgálatok, NATO- és EU-szervezetek, sajtó- és internetfigyelés) közvetlenül és hatékonyan kell segítenie a műveleti tevékenységre koncentráló, hálózatot vezető hírszerző tiszteket, akikhez esetleg nem jutnak el ugyanazon információk. A két területnek az új típusú kihívások elleni fellépés során szerves kölcsönhatásban kell dolgoznia. • A tapasztalatok szerint NATO- és EU-tagállamok állampolgárai is érintettek a proliferációs, vagy a terrorhoz kapcsolható tevékenységben. Míg a klasszikus katonai hírszerző munka kapcsán érthető kötelezettség volt a baráti országok állampolgáraira dolgozástól való tartózkodás, a transznacionális feladatkörben ez a magatartás anomáliákat szült, ezért változtatást igényelt. • A célországok állampolgárainál tapasztalható eltérő technikák miatt új regisztrációs rendszer kialakítása vált szükségessé.

névátírási

• Megfelelő szűrő–ellenőrző mechanizmust kellett kialakítani a Magyarországot célul választó, nemzetbiztonsági szempontból veszélyesnek tekinthető migránsok felismerésére. Ennek kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a túlzottan liberális megközelítésű magyar menekültügyi szabályozás tág teret ad a transznacionális fenyegetések (terrorizmus, szervezett bűnözés, illegális migráció stb.) szempontjából „kibocsátónak” tekinthető országok állampolgárainak magyarországi megtelepedésére. Összességében: A jelenlegi helyzet több év folyamatos alkalmazkodása eredményeként alakult ki, és a jövőben adódó aktuális feladatok függvényében természetesen folyamatosan felülvizsgálandó, módosítandó. A mostani gyakorlat dinamikus egyensúlyt jelent az MK Katonai Felderítő Hivatal lehetőségei és az elvárt feladatok teljesítése között. A transznacionális fenyegetések várható erősödése következtében hosszú távon az új kihívások elleni harcra szakosodott struktúrák bővülésével és az alkalmazkodási szükségszerűség fokozódásával lehet számolni.

93

DR. GUBICZA JÓZSEF HATÁRŐR ALEZREDES – GÖRBE ATTILÁNÉ ZÁN KRISZTINA HATÁRŐR ALEZREDES A HATÁRRENDÉSZETI FELADATOKAT ELLÁTÓ SZERVEZET ÁLLOMÁNYÁNAK FELKÉSZÍTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK KEZELÉSÉRE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KATONAI ÉS RENDVÉDELMI SZERVEZETEKKEL TÖRTÉNŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS ELMÉLYÍTÉSE TERÜLETÉN

Az elmúlt években számos tényező felerősítette és előtérbe helyezte a különböző transznacionális veszélyek és fenyegetések kezelésének szükségességét, illetve a katonai és rendvédelmi szervezetek ezirányú tevékenységének felülvizsgálatát. A transznacionális veszélyek és fenyegetések kialakulását folyamatosan elősegíti a világban bekövetkező globalizáció, és az ezzel szembeni nem megengedhető eszközökkel való tiltakozások. További tényezők: a világ gazdasági polarizációja, az amerikai és európai tőkekoncentráció, a jóléti államok működése, illetve az ázsiai és afrikai elszegényedés, éhínség felerősödése. A legutóbbi ENSZ-adatok alapján mintegy 1,1 milliárd ember éhezik a világon. Előtérbe kerültek a szélsőséges, fanatikus vallási mozgalmak, melyek erőszakos cselekményektől sem riadnak vissza. Szintén a transznacionális fenyegetettséget erősíti a kábítószer-fogyasztás széles körű tárhódítása, vagy a bűnözés nemzetközi határokat nem ismerő terjedése. A transznacionalitást elősegítő tényező a szabad mozgás lehetősége, az Európai Unión belül a belső határok szabad átjárhatósága. A globális egymásrautaltság, valamint a politikai, vallási, gazdasági és társadalmi megosztottságtól terhes világban a nyitottság fokozza az országok sebezhetőségét is. A demokratikus országok természetesnek tekintik a nyitott határokat, az utazási lehetőségeket, a technológiai és információs eszközökhöz való könnyű hozzáférést. Azonban az is nyilvánvaló, hogy az emberek szabad áramlása, a nemzetközi migráció és a nemzetközi terrorizmus között szoros összefüggés van. Minden államnak felül kell vizsgálnia saját idegenrendészeti és bevándorlási szabályait. Ma már köztudott, hogy az idegenrendészeti szabályozások lazasága miatt a demokratikus államok a Közel-Keletről és más területekről származó terroristák paradicsomává válhattak. Az idegenrendészeti ellenőrzés egyik alapvető fontosságú feladata a potenciális bevándorlók tüzetesebb ellenőrzése már a határátlépéskor, továbbá az ellenőrzés összekapcsolása működőképes kitoloncolási intézkedésekkel.

94

A nemzeti határőrségek saját feladataikat a Schengeni Egyezmény (azon országok, melyek azt aláírták), a hazai törvények és a két- vagy többoldalú együttműködési megállapodások alapján látják el. Az országok határőrizeti szerveinek felépítése, illetékessége eltérő képet mutat. Egyes országokban tisztán rendészeti jellegűek, másokban katonai–védelmi feladatokat is ellátnak, illetve a hadsereg is részt vesz a határellenőrzésben. Az illetékesség vonatkozásában is eltérő a helyzet. Bizonyos államokban az illetékesség kiterjed az ország egész területére, másokban az államhatár mentén kijelölt sávban hajtják végre feladataikat. A nemzeti határőrségeknek – köztük a magyarnak is –, gyakorlati tevékenységükben következetesen meg kell valósítani kormányaik terrorizmus elleni szankcióit. Ennek során fokozott figyelmet kell fordítaniuk a terrorizmushoz köthető személyek, szállító eszközök, fegyverek, pirotechnikai és más veszélyes anyagok mozgására. A gyanújeleket az illetékes hatóságok felé haladéktalanul jelezniük kell, valamint az idegenrendészeti és bűnügyi jellegű meg-, illetve kihallgatások során figyelemmel kell lenniük a terrorveszélyeztetéssel összefüggő információkra. Törekedniük kell arra, hogy a legjobb hatásfokkal szűrjék ki az elfogott illegális migránsok és az embercsempészek közül a terroristagyanús vagy terrorista kapcsolattal rendelkező személyeket. Fokozott figyelemmel kell kísérniük a hamis úti okmányt felhasználni kívánó személyeket és azok kapcsolatait, mivel elvezethetnek olyan okmányhamisító műhelyekhez, melyeket terroristákhoz kötődő, azokat is ellátó személyek irányítanak. A feladatokat a határőrségek részben önállóan, részben a hazai, illetve nemzetközi szervezetekkel együttműködve hajtják végre. A Határőrség * tevékenységét a terrorizmus elleni harcban érintett szervekkel a szükséges mértékben összehangolja. Jogszabályi kötelezettség alapján elkészített együttműködési megállapodásokban rögzítettek a nemzetbiztonsági és a társ rendvédelmi szervekkel végrehajtandó közös tevékenység területei és azok konkrét tartalma. Példaként említhetjük az Országos Rendőrfőkapitány és a Határőrség Országos Parancsnokának 1/2004. (III. 18.) együttes intézkedését, vagy a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Főigazgatójának és a Határőrség Rendészeti Főigazgatójának 1/2004. (III. 23.) együttes intézkedését, amelyek továbbra is hatályban vannak. A terrorizmus, a kábítószerek tiltott forgalmazása és a szervezett bűnözés elleni harc tárgyában megkötött kétoldalú kormánymegállapodások rögzítik a bűncselekmények elleni közös fellépések módját, eszközeit, és ösztönzik a kölcsönös információáramlást. A Határőrség a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központtal (NEBEK), a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központtal (SZBEKK), az Europollal, a Dél-kelet Európai Regionális Bűnügyi Nemzetközi Központtal (SECI) történő együttműködés keretében folyamatosan átadja a nemzetközi embercsempészszervezetekkel és közokirat hamisító műhelyekkel kapcsolatos információkat, a bűnügyi helyzetről készült elemzéseket. A szomszédos országok bűnügyi szerveivel konkrét együttműködést tart fenn, a nemzetközi bűnszervezetek felderítése, az elkövetők elfogása és felelősségre vonása érdekében.

*

A Határőrség időközben megszűnt. 2008. január 1-jétől a Határőrség feladatait és személyi állományának jelentős hányadát a Rendőrség határőrizeti szervei vették át, továbbá új feladatokat is kaptak. (A szerk.)

95

A konkrét műveletek végrehajtása során a Határőrség a titkosszolgálati erők, eszközök és módszerek széles tárházát alkalmazhatja. Több alkalommal került sor közös nyomozócsoportok felállítására, egyes kiemelkedően fontos migrációs irány vagy elkövetői kategória felfedése érdekében. Az együttműködés kapcsán a társszervek kicserélik a bűncselekmény felderítésekor észlelt olyan adatokat is, amelyek esetlegesen terroristagyanús személyekre utalhatnak. A teljesség igénye nélkül felvillantott fenti okok vezettek a különböző transznacionális fenyegetések kialakulásához, melyek szintén szerteágazóvá váltak az elmúlt időszakban. Megtalálható közöttük a nagy méreteket öltött illegális migráció az emberkereskedelemmel és embercsempészettel párosulva, vagy éppen a fegyver-, lőszer-, hasadóanyag-kereskedelem és -csempészet. A kábítószercsempészet és a jövedéki termékek illegális kereskedelme szintén ebbe a körbe tartozik. A nemzetközi szervezett bűnözés kiépülése, illetve a nemzetközi terrorizmus sajnos napjaink velejárójává vált. Ezekre a kihívásokra kell az együttes választ megtalálniuk és megadniuk a különböző érintett katonai, bűnüldözési, vagy nemzetbiztonsági szervezeteknek. A nemkívánatos jelenségekre történő megfelelő reagálást biztosíthatja a fenti szervezetek állományának hatékony felkészítése, amely alatt a szervezetek állományának alapképzését (szakképzés, főiskolai, egyetemi oktatás), valamint a további szaktanfolyami és továbbképzéseket értjük. Megítélésünk szerint az alapképzés során a saját kompetenciák (hatáskör, illetékesség, feladatrendszer) ismeretét alapvetően megfelelően kezelik minden szervezetnél, így a határrendészeti feladatot ellátó Határőrségnél is. Az iskolai képzési dokumentumokban megfelelően jelenik meg a tiszthelyettesi állomány lehetséges részfeladatokra történő felkészítése (például információk gyűjtése, felfedés lehetőségei, vagy a felszámolásban való részvétel). Természetesen a tiszti állomány felkészítésében még nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon ez a terület. A téma markáns kérdéskörei véleményünk szerint mind a Rendőrtiszti Főiskolán, mind a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem határőr képzésében megjelennek. Ezen lényegi témák a transznacionális veszélyek és fenyegetések bemutatása, az ezekhez is kapcsolódó folyamatos információgyűjtés (mind operatív, mind nyílt formában), az elemző-értékelő tevékenység végzése, a tendenciák, várható fenyegetések időbeni felismerése és ellenintézkedések megtétele érdekében. Szintén kiemelt figyelmet kap a megelőzés és védelem kérdésköre (legyen az személyi, technikai vagy rezsim jellegű), továbbá a felderítés feladatai (mely szintén titkos és nyílt formában valósul meg) a konkrét fenyegetések feltárása érdekében. A transznacionális fenyegetések elhárítására, akadályozására, illetve felszámolására történő elméleti és gyakorlati felkészítés egyaránt megjelenik a határrendészeti szakmai tantárgyi programokban. Ezek alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az alapképzést áthatja a saját kompetenciák ismeretére és betartására történő felkészítés. 96

Véleményünk szerint, sajnos egy meghatározó terület háttérbe szorult. Ez a terület az együttműködés, kapcsolattartás témaköre, a más szervek tevékenységének, feladatainak minél szerteágazóbb megismertetése a hallgatókkal, amely a későbbiek során jelentős problémákat okozhat a gyakorlati munkavégzés során. Mi lehet ennek az oka? Hosszú évek oktatási, oktatásszervezési tapasztalatai alapján elsősorban az időbeni korlátok (a kontaktórák csökkentése, különösen a BSc és az egyetemi MSc képzésben). A másik ok inkább személyi jellegű: a katonai, nemzetbiztonsági és rendvédelmi szerveket, köztük a Határőrséget is érintő folyamatos szervezeti és személyi változások, az együttműködők, az oktatásban részt vevők személyi kapcsolatainak „leépülése”. Úgy ítéljük meg, hogy ezen a területen fontos és halaszthatatlan az előrelépés, az együttműködés rendszerességének biztosítása. A tanfolyamok és továbbképzések esetében véleményünk szerint ez a problémakör már nem jelent gondot, mert e vonatkozásban életszerű napi kapcsolatot sikerült kialakítanunk, és az egymás rendezvényein való megjelenés, tájékoztatás is biztosított. Ez a körülmény valamit javíthat az alapképzés hiányosságain, de gondolkodásmódot, affinitást az együttműködésre csak nehézkesen lehet kialakítani a már szolgálati feladatokat ellátó állomány körében. A fenti probléma megoldási alternatíváit keresni kell, és minden lehetőséget ki kell használni. Ilyenek lehetnek az alapképzésbe beépített fakultációs tantárgyak, vagy a helyszíni szakmai látogatások, bemutató foglalkozások, illetve tájékoztatók.

97

LENKEY LÁSZLÓ MK. DANDÁRTÁBORNOK A KÁBÍTÓSZER-ELLENES TEVÉKENYSÉG A VÉDELMI SZFÉRÁBAN Magyarországon a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem minden formája büntetendő cselekmény. A Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiája

megállapítja, hogy hazánk a kábítószer-kereskedelem terén hagyományos értelemben tranzitországnak tekinthető. A kereslet növekedésével azonban mi is a fogyasztó országok közé kerültünk, ami közvetlen hatással van a bűnözés, és azon belül a szervezett bűnözés terjedésére. Mint tudjuk, a haderő sem mentes azoktól a devianciáktól, amelyek a civil társadalomban jelen vannak. Így van ez a kábítószeres bűnözéssel is. Ennek egyik oka az, hogy a társadalomban végbenő folyamatok a katonákra is ugyanúgy hatnak, mint bárki másra. A másik fontos tényező, hogy a hadsereg olyan élet- és munkakörülmények között működik, amelyek a civil szférához viszonyítva jelentős pluszterheket rónak a katonákra. Gondoljunk csak a komoly felkészültséget igénylő fizikai igénybevételre, a fokozott stresszre és pszichés megterhelésre, amelyeknek katonáink egyre gyakrabban vannak kitéve. A személyi állomány naponta szembesül a kényszerű együttélés, a parancsvégrehajtás és a folyamatos megfelelési kényszer nyomásával. A nemzetközi missziókban részt vevő katonáink esetében ez a fokozott igénybevétel kiegészül az úgynevezett „háborús stressz” embert próbáló hatásaival. Mindamellett – a dolog természetéből adódóan – a hadsereg fokozottan veszélyes üzemnek minősül, ahol az ott dolgozók fegyverekkel, robbanóanyagokkal és más veszélyes harcanyagokkal bánnak. A fegyveres erők különleges veszélyeztetettségének a törvényi szabályozás is fokozott figyelmet szentel. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) – ha a kábítószerrel való visszaélést a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek vagy a büntetésvégrehajtási szervezet létesítményében követik el –, a bűncselekményt minősített esetként szankcionálja, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettként határozza meg. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény értelmében az MK Katonai Biztonsági Hivatal (a továbbiakban: KBH) folyamatosan információkat gyűjt a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség biztonságát veszélyeztető szervezett bűnözésről. A törvény ezen belül kiemelten kezeli a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem elleni harc jelentőségét. A törvényben megfogalmazott feladatok kizárólag a szervezet illetékességi határain belül értendők. A Honvédelmi Minisztériumot, illetve a Magyar Honvédséget közvetlenül veszélyeztető kábítószer-bűnözés felderítését, az ilyen típusú bűncselekmények megelőzését tekintjük ezek után is kötelező érvényű feladatunknak. A haderőn belül ugyanis a KBH az a szervezet, amely törvényi felhatalmazás alapján – mint katonai nemzetbiztonsági szolgálat –, az érintett nyomozóhatóságokkal, a társ nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttműködve, hatékonyan képes fellépni az e kategóriába tartozó bűncselekmények visszaszorítása érdekében. 98

A felderített információk és a realizált ügyek tapasztalatai alapján a megállapításunk az, hogy a honvédség területén a rendszeres kábítószer-fogyasztók és a drogot kipróbálók száma az elmúlt évek során – közös erőfeszítéseink ellenére – folyamatosan emelkedett. Igaz ugyan, hogy a sorkatonai szolgálat megszüntetésével a drog által fertőzött katonák száma abszolút értékben csökkent, de állománykategóriánkénti bontásban a növekedés üteme továbbra sem lassult. E tendenciával összhangban riasztóan megnövekedett a rejtett drogérintettség becsült aránya is. Az elmúlt három év felderítési adatai alapján a szerződéses állomány viszonylatában ez a növekedési ráta meghaladta az évenkénti 40%-os arányt. A katonák közül többnyire a polgári életben már drogfüggővé vált személyek fogyasztanak rendszeresen kábítószert. Az e tevékenységgel gyanúsíthatók túlnyomó többsége szerződéses katona. Figyelmet érdemlő körülmény azonban, hogy a narkotikumok terjedése nem hagyta érintetlenül a különböző katonai tanintézetekben tanulmányokat folytató tiszti és tiszthelyettesi hallgatókat sem. Elvétve ugyan, de már találkoztunk olyan esetekkel is, amikor az elkövető hivatásos tiszt vagy tiszthelyettes volt. Az érintett katonák többnyire a THC tartalmú marihuánát, és az úgynevezett „diszkódrogokat” fogyasztják. Ugyanakkor látnunk kell, hogy országszerte egyre nagyobb tért hódítanak a kemény drogok. A rendelkezésünkre álló adatok alapján prognosztizálható, hogy ezek a narkotikumok a jelenlegi eseti előforduláshoz képest a katonáknál is egyre nagyobb számban jelennek majd meg. Számolnunk kell azzal is, hogy a drogfüggőség kialakulása a kábítószer-bűnözést kísérő bűncselekmények számbeli növekedését is maga után vonja. Alakulatainknál több alkalommal érzékeltük hogy a kábítószerfüggő személyek a drog beszerzéséhez szükséges pénzt más, köztörvényes bűncselekmények útján igyekeztek megszerezni. A motivációk tekintetében eltérő a helyzet a drogfüggőség, az alkalmi drogfogyasztás esetében, illetve azoknál a katonáknál, akik csak kipróbálói a szernek. A biztonsági kockázat oldaláról közelítve azonban a hadseregben a kábítószer-fogyasztás minden megjelenési formáját rendkívüli veszélyhelyzetnek, ha úgy tetszik, időzített bombának kell tekintenünk.

A kábítószer-terjesztő hálózatok hadseregbe történő beépülésére irányuló

törekvések folyamatosan érzékelhetők. A laktanyák környezetében jelen vannak

azok a jól szervezetten működő drogdíler-hálózatok, amelyek a katonákat a kábítószer-fogyasztás célcsoportjaként kezelik. A laktanyákba kábítószert szállító polgári személyekről az ORFK illetékes szerveit folyamatosan tájékoztattuk. A bizonyítékokat részükre átadtuk. Ugyanakkor megállapításunk az, hogy a katonai objektumokba egyelőre nem áramlik be nagyobb mennyiségű drog, de néhány laktanyában már megindult a kábítószer kis mennyiségben történő kereskedelme. Egyre gyakrabban észleljük az egyedi, alkalmi drogbeszerzés és -fogyasztás mellett, a belső terjesztésre specializálódott – katonákból álló – drogdíler sejtek jelenlétét. Tapasztalataink szerint az e tevékenységben érintett katonák esetenként 5–10 fő egyszeri fogyasztásának megfelelő mennyiségű drogot szereznek be. Ezt a mennyiséget többnyire egy-két nap alatt el is fogyasztják. Az elkövetők többsége katonatársai előtt sem titkolva, nyíltan, esetenként csoportosan fogyasztja a szert.

99

Nem jellemző, hogy a belső elkövetők a katonai objektumokban nagyobb mennyiségű drogot tárolnának, vagy droglerakatot hoznának létre. Egyedi esetekkel azonban ezen a téren is találkoztunk. Az egyik alakulatnál szolgálatot teljesítő szerződéses katonával kapcsolatban például jelentős mennyiségű marihuána kereskedelmi célú tárolására vonatkozó, megalapozott információk keletkeztek. Több alkalommal bizonyítottuk, hogy szerződéses katonák futárként működtek közre kábítószer-terjesztő hálózatokban. A szükséges intézkedéseket valamennyi esetben megtettük.

A kábítószer-bűnözés eddig sem kerülte el a hadsereget, és ezt követően sem várható, hogy a Magyar Honvédség ez irányú intaktságát – eltökéltségünk ellenére – meg tudjuk teremteni. A jogellenes folyamatokat azonban ellenőrzés alatt lehet és kell tartani, befolyást lehet gyakorolni azokra. A Magyar Honvédség alapvetően abban érdekelt, hogy a szervezettel tartósan, hivatásos és szerződéses katonaként szolgálati viszonyba kerülők körében egyáltalán ne forduljon elő a drogérintettség! Ma valós célként azt lehet és kell megfogalmaznunk, hogy drogok által befolyásolt katonák minél kisebb arányban legyenek jelen a hadseregben, s ezzel minél kevésbé veszélyeztessék a honvédség működését. Ez a célkitűzés tulajdonképpen a „zéró tolerancia” árnyalt megfogalmazása. Manapság a hadseregbe történő felvétel során a hivatásos, vagy szerződéses állományviszony létesítése időszakában legtöbbször ki sem derül a jelöltek drog általi érintettsége. Ennek ellenére jól tudjuk, hogy a szolgálatteljesítésre jelentkező fiatalok egy része a problémával mélyen átitatott társadalmi környezetből érkezik. Annak a kérdésnek az eldöntésekor, hogy lehet-e drogfüggő személyből katona, szinte önmagától adódik a nemleges válasz, hiszen hogyan is adhatnánk fegyvert olyan ember kezébe, akinek reakciói a fogyasztott szer hatása miatt teljességgel kiszámíthatatlanok?! A helyzet továbbgondolása viszont újabb problémát vet fel, amelynek megoldása az előzőnél már kissé bonyolultabb. A kérdés az, hogy a már hivatásos, vagy szerződéses állományviszonyban lévő katona szolgálati viszonyát hogyan érintse az időközben feltárt drogfüggőség? Logikus és helyénvaló lehet az a válasz, hogy drogbetegségben szenvedő személy aktuális állapotában nem lehet a szervezet tagja. Senki nem vitatja annak szükségességét, hogy a kábítószerfogyasztó katona jelenlétéből fakadó veszélyhelyzetet haladéktalanul fel kell számolni. Ennek kézenfekvő megoldási módja, ha az érintett személy szolgálati viszonyát megszüntetjük. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben hol jelenik meg és meddig terjed a hadsereg felelőssége az eltávolításra ítélt katona viszonylatában? A honvédség alaprendeltetésével összeegyeztethető-e az a szociális és egészségügyi intézkedési rendszer, amely a szenvedélybeteg katonák egészséges társadalomba történő visszavezetését és utókezelését szolgálják? Úgy gondolom, ha racionális alapokról vizsgáljuk a kérdésre adandó választ – a katonák drogérintettségének növekvő számából kiindulva, figyelembe véve a hadsereg napjainkra jellemző szűkös létszámviszonyait is –, be kell látnunk, hogy ez az út nem, vagy csak nehezen járható. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy egy olyan veszélyes üzemben, mint a hadsereg, egy kábítószer hatása alatt álló, esetleg éppen elvonókúrára kötelezett katona kiszámíthatatlan magatartásával mások életét, biztonságát kockára tegye! A fokozott biztonsági kockázat miatt a fegyveres erők kötelékeiben

nem látok lehetőséget az elterelés alkalmazására. Az ilyen helyzetben lévő kábítószer-fogyasztó katonáktól a hadseregnek haladéktalanul meg kell válnia! 100

A megoldást kizárólag a „zéró tolerancia” tiszta alkalmazásával tartom kivitelezhetőnek, olyan módon, hogy a drogbetegségben szenvedő katonák gyógykezeléshez, ártalomcsökkentéshez fűződő jogait, leszerelésüket követően civil szervezetek útján kell garantálnunk. A társadalom jelentős része hajlamos arra, hogy a kábítószer-fogyasztó fiatalokat, köztük a katonákat is inkább áldozatnak tekintse, mintsem bűncselekményeket elkövető állampolgároknak. Fontosnak tartom, hogy ezt a kérdést valamennyi felelős beosztású katonai vezető azonos módon ítélje meg, mivel esetenként a hadseregben is találkozhatunk ezzel az elmélettel. Ez az állítás alapvetően a gyermek-, illetve fiatalkorú kábítószer-fogyasztók viszonylatában helytálló megközelítés lehet. A fenti értelmezést azonban a professzionalista hadseregre történő áttérést követően már hibás felfogásnak tartom. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a hadseregben büntetőjogi felelősségük tudatában lévő, érett, felnőtt korú férfiak és nők teljesítenek szolgálatot. Mivel a büntetőjog a kábítószer-fogyasztásnak csak a szándékos alakzatát értelmezi, a felnőtt korú, hivatásos és szerződéses katonák nem válhatnak a kábítószer-bűnözés vétlen áldozataivá. Ezen a fórumon szólnom kell arról is, hogy a Btk. 2003-ban bekövetkezett módosítása a pozitív irányú elmozdulások mellett néhány tekintetben ellentmondásokat is eredményezett. Véleményem az, hogy a módosítások köre alapvetően jó. Ugyanakkor a törvénymódosítás néhány helyen olyan negatív hatásokat is indukált, amelyek az előzőekben vázolt „zéró tolerancia” alkalmazását is érintheti. Azt gondolom, hogy a jogalkotó kitűzött céljaival köszönő viszonyban sincs az, hogy arra ösztönözzék a gyanúsítottakat, hogy drogfüggőknek mondják magukat, mert így enyhébb büntetési tételre számíthatnak… Végig kell gondolni annak a katonának a helyzetét, aki közel áll a lelepleződéshez és úgy érzi, hogy ő bizony, akár több éves börtönbüntetésre is „érett” kábítószer-fogyasztó. Ezentúl bátran fordul majd a parancsnokához vagy adott esetben orvoshoz azzal a bejelentéssel, hogy segítsenek neki, mert bár akar, nem tud megszabadulni a kóros szenvedélyétől?!

Ebben az esetben, ha a nyomozást el is rendelik vele szemben, az ügyészségnek lehetősége van arra, hogy a büntetőeljárás szabályai szerint, az elhalasztott vádemelés módszerével méltányosságot gyakoroljon. A büntetőeljárás megszüntetésének lehet helye, ha az ügyész a vádemelést egyévi időtartamra elhalasztja, és amennyiben a kábítószer-élvező gyanúsított vállalja a kábítószerfüggőséget gyógyító kezelésen, droghasználatot kezelő más ellátáson vagy megelőző–felvilágosító szolgáltatáson való részvételt. Napjainkban az ügyészség gyakran alkalmazza ezt a megoldást. Ezzel még önmagában nem is lenne baj. Ez a gyakorlat azonban nem mehet a hadsereg biztonságos működösének rovására. A kábítószer-fogyasztó katona ellen tehát nem emelnek vádat, ugyanakkor az állományviszony megszüntetésére sem történik automatikusan intézkedés. A haderő veszélyeztetettségi szintje tehát semmit nem változott, hiszen a drogfüggő katona, mint időzített bomba, továbbra is állandó fenyegetettséget jelent környezete számára.

101

Hogy ez ne így legyen, rendkívül fontosnak tartom a HM Honvéd Vezérkar Főnök 51/2005. számú, A Magyar Honvédség fegyelmi helyzetének megszilárdításával kapcsolatos feladatairól szóló parancsának egységes értelmezését és következetes végrehajtását. E parancs értelmében az állományilletékes parancsnokoknak fokozott körültekintéssel kell megvizsgálniuk azokat a körülményeket, amelyek a drogfogyasztó katonák szolgálatteljesítésre való alkalmasságát kizárják. Indokolt esetben haladéktalanul kezdeményezni kell az érintettek ismételt egészségi, pszichikai alkalmassági vizsgálatát. (Ez a megoldás.) Arra azonban fokozott figyelmet kell fordítanunk, hogy a hadseregből már kiszorított katonák ismételten ne kerülhessenek vissza a rendszerbe. Az elmúlt időszakban ugyanis több példa volt arra, hogy kábítószer-érintettség okán az egyik alakulat vezetése az érintett szerződéses katona szolgálati viszonyát megszüntette, röviddel azután azonban egy másik alakulatnál ugyanez a személy ismét szolgálatot vállalhatott… A nyilvántartási rendszer jogszabályi hátterének kisebb mértékű korrekciója megfelelő megoldást jelenthetne az ilyen és hasonló esetek megelőzésére! A jogi eszközök azonban az egyre veszélyesebb méreteket öltő drogjelenséggel szemben a honvédség belső biztonságának megteremtéséhez önmagukban kevésnek bizonyulnak. Sokkal inkább az ide vonatkozó honvédelmi miniszteri rendeletek, parancsok és utasítások előírásainak következetes betartására, magas szintű követelménytámasztásra, és a katonai fegyelem megszilárdítására van szükség. Több alkalommal tapasztaltuk, hogy az alegységparancsnokok inkább szemet hunynak egy-egy kábítószer-fogyasztó csoport, vagy katona cselekménye fölött, az alegység fegyelmi statisztikájának „jó szinten tartása” végett.

Rendszeresen találkozunk olyan esetekkel is, amikor a személyi állomány idő előtt tudomást szerez a kábítószer-kereső kutyák, illetve a gyorstesztek alkalmazásának pontos helyszíneiről és időpontjáról. A gyorstesztek alkalmazásakor számos esetben tapasztaltuk, hogy az ilyenkor előírt szoros kontroll hiánya miatt a drogfogyasztó katonák különböző módon manipulálják a tesztek eredményeit. Ilyen körülmények között természetesen nehéz e munkát hatékonyan végezni. Úgy gondolom, ha sikerülne elérnünk azt, hogy a drogjelenséget valamennyi alegységparancsnok szintjén, azonos módon, fokozott biztonsági kockázatként ítéljék meg, az már fél sikernek számítana a narkománia visszaszorítása terén. Meggyőződésem, hogy e munka eredményességét nem lehet, és nem is szabad a büntetőeljárások számával minősítenünk. A megelőzés kettős célját kell szem előtt tartanunk. Egyrészt meg kell akadályozni a drog által még érintetlen állomány viszonylatában a narkománia kialakulását, másrészt vissza kell szorítani a hadseregben már jelen lévő kábítószer-bűnözés továbbterjedését. Minden törvényes

lehetőséget fel kell használnunk arra, hogy a honvédség létét, hatékonyságát és ütőképességét fenntartsuk, a működéséhez elengedhetetlen biztonságot a szükséges szinten garantáljuk. Felkészültünk az előttünk álló feladatokra, de továbbra is számítunk az Önök aktív közreműködésére. Csak együtt lehetünk eredményesek!

102

SZABÓ KÁROLY ŐRNAGY A SZERVEZETT BŰNÖZÉS ÉS A NEMZETBIZTONSÁGI TEVÉKENYSÉG ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KATONAI BIZTONSÁGI HIVATAL MŰVELETI TEVÉKENYSÉGÉRE

A több államon, régión átnyúló, vagy akár globális jellegű fenyegetéseket jelen korunk meghatározó, a biztonságot alapvetően befolyásoló tényezőiként kell számon tartani. A szakirodalom a transznacionális kockázatokat, globális veszélyforrásokat különböző megközelítésekben, mégis azonos tartalommal értékeli. A legtöbbször említett kategorizálások szerint ide tartozik: • • • • • •

a nemzetközi terrorizmus; a nemzetközi szervezett bűnözés; a tömeges migráció; a transznacionális egészségügyi fenyegetések; a transznacionális környezetszennyezés; a globális felmelegedés.

Fontos kiemelni, hogy a transznacionális fenyegetések elemzése során meg kell határozni, melyek tekinthetők egy adott ország biztonságára nézve tényleges fenyegetésnek, és melyek nem. Ez azért lényeges, mert ez határozza meg a szembeállítható erők és állami intézmények feladatát, legyen az rendvédelmi szerv, fegyveres erő, vagy nemzetbiztonsági szolgálat. A civilizált világ minden politikai döntéshozójának a legnagyobb felelőssége abban van, hogy világos módon ki kell jelölnie a transznacionális fenyegetések, veszélyek közül azokat, amelyek nemzetbiztonsági kockázatként jelentkeznek. Ez számos országban – köztük hazánkban is – megtörtént. A döntés eredménye a különböző biztonságpolitikai dokumentumokban tükröződik. Magyarország állami vezetése az értékek és érdekek számbavétele, a biztonsági környezet elemzése, a fenyegetések, a kockázati tényezők és kihívások azonosítása alapján meghatározta azokat a célokat, feladatokat és eszközöket, amelyekkel a 21. század elejének nemzetközi politikai, biztonsági rendszerében érvényesíteni tudja nemzeti biztonsági érdekeit.

Az értékek és érdekek megfogalmazása mellett meghatározásra került a biztonsági környezet, azok a fenyegetések, kockázatok és kihívások is, amelyek a biztonság komplex értelmezése szerinti keretet képezik. Magyarországnak alapvetően három fajta kihívással kell számolnia: •

globális: terrorizmus, tömegpusztító fegyverek elterjedése, instabil régiók, működésképtelen államok, illegális migráció, gazdasági instabilitás, az információs társadalom kihívásai, globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrások;

103

•

regionális: Közép-Európa, Délkelet-Európa, a FÁK-országok, a

mediterrán térség, a Közel-Kelet és Közép-Kelet; •

belső: szervezett bűnözés, feketegazdaság és korrupció, kábítószerek

terjedése, politikai és vallási szélsőségek, demográfiai kihívások. A kockázati tényezők globális, regionális és belső szinten, de általában nem egymástól elkülönülten, hanem egyszerre és egymást erősítve jelentkeznek. A globális kihívások tekintetében az országhatárokon átnyúló fenyegetések hazánk nemzetközi környezetét és biztonságát is nagymértékben befolyásolják.

Napjainkban világossá vált, hogy a biztonsági fenyegetések kapcsán már nem egyszerűen azok megjelenése és előfordulásuk nagysága, hanem inkább azok társadalmi–gazdasági–politikai szerepének és funkciójának változása dominál. Az elmélet és a köznapi gondolkodás számára is nehezen megoldható problémát okoz a szervezett bűnözés legújabb, transznacionális megjelenési formája, amely soha nem tapasztalt hatásokat, következményeket képes kiváltani biztonsági környezetünkben. A nemzetbiztonsági tevékenység célját, a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait a demokratikus államokban a nemzet, illetve az állam biztonságához, az alkotmányos rend védelméhez, a szuverenitás biztosításához kötődő területeken lehet meghatározni. A jellemző feladatköröket az alábbiak szerint összegezhetjük:

• szemben;

az állam biztonságának védelme az idegen titkosszolgálati tevékenységgel

• az alkotmányos rendet veszélyeztető, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására és a hatalom erőszakos megszerzésére irányuló titkos és törvényellenes cselekmények, tevékenységi formák megelőzése és felderítése; • az állam biztonságos és jogszerű működésének garantálása, az állam titkainak védelme, az állami tisztviselők védelme és ellenőrzése; • a kormányzat tájékoztatására a nemzet biztonsága szempontjából és a közjó fenntartása céljából jelentőséggel bíró információk gyűjtése, elemzése és értékelése; • a demokráciára különös veszélyt jelentő események megelőzése és akadályozása. Ide tartoznak a politikai célzatú, személyek és anyagi javak ellen irányuló erőszakos cselekmények, valamint a terrorszervezetek, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, és (hozzászólásom tárgya) a szervezett bűnözés is. A felosztásban az állam biztonsági struktúrájához fűződő, nemzetbiztonsági védelem területeit vehetjük számba, amelyek között nehéz lenne fontossági sorrendet felállítani. Ugyanakkor a biztonsághoz kapcsolódó feladatokat illetően jelentős átrendeződés, súlyponteltolódás figyelhető meg. Az államokhoz nem, vagy alig kötődő új típusú kihívások nemcsak az egyes országok kereteit, de egyre gyakrabban a nemzetközi kereteket is túllépik. Ennek megfelelően számos országban ezeket, a demokráciára különös veszélyt jelentő kockázati tényezőket értékelik a legnagyobb fenyegetésnek.

104

A hangsúlyeltolódás vizsgálatakor mindenesetre le kell szögeznünk, hogy a szervezett bűnözés elleni fellépés korábban nem jelentett hagyományos nemzetbiztonsági feladatot, különösen nem olyant, mint amivel szemben a szolgálatok nemzetközi együttműködése szükségessé vált volna. Ma már ezek a kérdések azonban a titkosszolgálatok új kihívásait jelentik. A szervezett bűnözés már korábban is nemzetközivé vált, és ki is alakult ellene nemzetközi rendőri együttműködés, abban azonban a nemzetbiztonsági szolgálatok hosszú ideig nem vettek részt. Vizsgáljuk meg tehát, hogy mivel is állunk szemben! A bűnözés legkifinomultabb formájának folyamatos figyelemmel kísérése és a jelenség természetrajzának felvázolása már a szervezett bűnözés klasszikus történelmi példáinak vonatkozásában is jogos igényként jelentkezett. Az Europol által kialakított ismertetőjegyek közül nyolcat már az úgynevezett Volstead Act (1920) kapcsán kialakult klasszikus bűnözési forma is magán viselt. A fogalom összetettsége folytán ezeket a napjainkra kibővített, aktualizált jegyeket érdemes áttekintenünk: (1) kettőnél több személy együttműködése; (2) mindenkinek saját meghatározott szerepe van; (3) hosszú (határozatlan időtartam); (4) a fegyelem és irányítás valamilyen formája; (5) súlyos bűncselekmények elkövetésének gyanúja; (6) nemzetközi szintű működés; (7) erőszak vagy alkalmazása;

a

megfélemlítésre

alkalmas

egyéb

módszerek

(8) kereskedelmi vagy üzleti szervezeti formák használata; (9) pénzmosás; (10) a politika, a média, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás vagy a gazdasági élet befolyásolása; (11) mindez a haszon és/vagy hatalomszerzés érdekében. Ahhoz, hogy a bűnelkövető csoport működését a szervezett bűnözés körébe lehessen sorolni, felismerhetőnek kell lennie működésében az 1., 3., 5. és 11. ismérvnek, továbbá a többi közül még kettőnek, tehát összesen hat ismertetőjegynek. Természetesen a szervezett bűnözés elleni fellépés alapját nem a fenti ismertetőjegyek mérlegelése, hanem egy jól körülhatárolt törvényi, jogszabályi háttér képezi. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.) 7. § d. pontjában meghatározott feladatnak megfelelően az MK Katonai Biztonsági Hivatal (a továbbiakban: KBH) folyamatosan gyűjt információkat a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédséget veszélyeztető szervezett bűnözésről, ezen belül kiemelten a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelemmel összefüggésben.

105

A KBH működési területén azonban a megelőzési és felderítési feladatok szélesebbek a szoros értelemben vett nemzetbiztonsági tevékenységnél. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szerveinél – az alkotmányos működést veszélyeztető tevékenységek vonatkozásában – ellátja a bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat is. Ez nyilvánvalóan abból fakad, hogy a Rendőrség a Honvédelmi Minisztérium és Magyar Honvédség szerveinél – zárt jellegük miatt – csak korlátozott bűnmegelőzési és bűnfelderítési lehetőségekkel rendelkezik. A törvény e pontjában a maffiaszerű bűnözés, mint nemzetbiztonsági veszélyfaktor elleni küzdelmet emeli ki. A nemzetbiztonság – s ennek körében a fegyveres erők biztonságának – veszélyeztetettsége a bűnöző csoportok magas fokú szervezettségéből és a bűncselekmények útján szerzett jövedelmeken alapuló gazdasági erejéből fakad. Az Nbtv. szóban forgó pontja a szervezett bűnözés két területét emeli ki, s ezáltal jelzi a fegyveres erők különös veszélyeztetettségét a kábítószer-, illetve a fegyverkereskedelem által. A veszélyeztetettség főbb területei: •

személyi állomány támadhatósága;

•

a honvédség készleteinek támadhatósága, különös tekintettel a haditechnikai eszközökre; továbbá

•

az ország katonai veszélyeztetettsége a jogellenes fegyverkereskedelem által.

A bűnözés elleni küzdelem általános modelljének megfelelően, a szervezett bűnözéssel szemben is elsősorban a preventív intézkedéseket alkalmazzuk. A hatékony megelőzési intézkedések elmaradása esetén szükségszerű a bűnszervezetek térnyerése. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy minél hosszabb ideig fejtik ki tevékenységüket a bűnszervezetek, annál nehezebb, gyakran reménytelen feladat a korlátozásuk. A Hivatal a szervezett bűnözéssel szemben alkalmazható megelőzés területén alapvető követelménynek tekinti:

•

a szervezett bűnözés kialakulását lehetővé tevő körülmények pontos felmérését;

•

a megelőzési intézkedések összetettségét;

•

ezek idejében történő alkalmazását.

A megelőzés széles körű feladatrendszert jelent, amely feladatok megoldásában a Katonai Biztonsági Hivatal különleges eszközrendszerével működik közre. Indokolt esetben, törvényi felhatalmazás, kötelezettség alapján az operatív erőkkel–eszközökkel is folytatjuk nyomozati munkánkat. A szervezett bűnözés hadseregen belüli elterjedésének megakadályozásában hatékony elem a felderítés és az egyes bűncselekmények bizonyítása, büntetőeljárás kezdeményezése. A konkrét bűncselekmény, és általánosságban véve a bűnözés és a fegyveres erők viszonyát tekintve kijelenthető, hogy a hadsereg élete nem lehet mentes a világban és az országunkban jelen lévő, a társadalom életében negatív szerepet játszó jelenségektől, tendenciáktól. Ebben az értelemben tehát a haderő bűnügyi operatív helyzetét az ország ezirányú általános és speciális helyzete határozza meg. Érdemes tehát röviden áttekinteni az ország bűnügyi operatív helyzetét ezen a területen.

106

Az elmúlt időszakot tekintve a hazai szervezett bűnözés összetételében és erőviszonyaiban nem történt érdemleges változás. A szervezetek között kialakult erőegyensúly és a piac- és területfelosztás pillanatnyilag nyugvóponton van. A mintegy félszáz ismert magyarországi bűnszervezet nagy része hazai irányítás alatt áll, de több külföldi – így szerb, olasz, moldáv, ukrán, török, román, szlovák, pakisztáni – vezetéssel működik. A Magyarországon is megtalálható, tisztán etnikai alapokon szerveződő bűnszervezetek – mint például a kínai, vietnámi csoportok – új kihívások elé állítják a bűnüldöző szerveket. Általában a specializálódás és a konspiráció elmélyülése jellemző. A magyarországi szervezett bűnözés főbb tevékenységi körei a kábítószerbűnözés, az embercsempészet, az árucsempészet, az áruhamisítás, a jövedéki bűnözés, a pénzmosás, a prostitúció, a gépjárműbűnözés, a védelmi zsarolás és a korrupció. Természetesen ezek a területek egyáltalán nem, vagy csak részben jelennek meg a KBH működési területén. A szervezett bűnözés tevékenységi köréből a kábítószer-bűncselekmények kiemelt helyen szerepelnek. A kábítószer-fogyasztással kapcsolatban megállapítható, hogy a katonák közül többnyire már a polgári életben drogfüggővé vált személyek fogyasztanak rendszeresen kábítószert. Az e tevékenységgel gyanúsíthatók túlnyomó többsége szerződéses katona, de keletkeztek információk tisztek, tiszthelyettesek és honvédségi közalkalmazottak érintettségére is. A jelenség terjedése nem hagyta érintetlenül a katonai tanintézetekben tanulmányokat folytató hallgatói állományt sem. Az eddigi tapasztalatok és a rendőri szervekkel kialakított információcsere alapján megállapítható, hogy a hallgatói állomány folyamatos veszélynek van kitéve, amikor szórakozási szándékkal szervezett bűnözői körök által üzemeltetett vendéglátóhelyeket látogat, ahol folyamatosan jelen van a kábítószer is.

107

Műveleti munkánk során olyan „specifikumnak” tekinthető jelenségek, illetve körülmények is felderítésre kerültek, amelyek a rendőri szervek számára is újdonságként hatottak. Ilyen volt például a kábítószerek pizzafutár útján történő szállítása, a katonai objektumnak, illetve honvédségi gépjárműveknek a kábítószer tárolóhelyeként történő felhasználása is. A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása, korlátozása és akadályozása mellett a -terjesztés és -kereskedelem problémáját is érintenünk kell. Egy szerződéses katona egy holland–magyar érdekeltségben lévő kábítószer– terjesztő hálózat tagjaként, kábítószerfutárként tevékenykedett. Feladata a kábítószer Magyarországra történő csempészete volt. A katona a későbbiek során, mivel „jól végezte” dolgát, a magyarországi sejt irányítója lett. A megfelelően előkészített műveleti tevékenység eredményeként a Nemzeti Nyomozó Iroda beavatkozó csoportja végrehajtotta az ellenőrzött személy elfogását, akinél a poggyászokban, továbbá a házkutatások alkalmával jelentős mennyiségű, 40 kilogramm tömegű marihuánát, hasisgyantát és szintetikus drogokat találtak. A lefoglalt drogok (feketepiaci) értéke 10 millió forint volt. Egy másik, kiemelt figyelmet érdemlő eset egy szerb–montenegrói állampolgár által vezetett kábítószer-terjesztő hálózat felderítése volt. A hálózatban utcai dílerként működő személy rendszeresen heroinnal látta el az egyik budapesti laktanyában szerződésesként szolgálatot teljesítő katonákat. A jelentős erő- és eszközkoncentrációval végrehajtott műveleti tevékenységünk során a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) akciócsoportja az általunk átadott információk alapján végrehajtotta a kábítószer-kereskedelemben érintett személyek, összesen 7 fő elfogását. A házkutatások során, több helyszínen összesen 2,4 kilogramm nagy tisztaságú heroin került lefoglalásra, melynek (feketepiaci) értéke meghaladta a 25 millió forintot. A szervezett bűnözés neuralgikus pontját képezi a fegyverkereskedelem. A lőfegyverrel, lőszerrel, robbanóanyaggal visszaélés bűncselekmények a társadalomra való veszélyességük miatt kiemelt figyelmet érdemelnek. E területen is a prevenciót tartjuk elsődlegesnek. Tapasztalataink szerint a Magyar Honvédségben továbbra is komoly problémát jelentenek a fegyverzeti anyagok, lőszerek és robbanóanyagok biztonságos őrzés-védelmével, kezelésével, tárolásával, nyilvántartásával összefüggő hiányosságok. Ezek hátterében a leggyakrabban az anyagi források szűkössége áll. Az elmúlt években sajnos volt példa fegyverrel, lőszerrel és robbanóanyagokkal elkövetett bűncselekményre is. A Magyar Honvédség egyik fegyverraktára környezetében néhány éve, egy büntetőeljárás keretében realizált ügyünkben egy teherautót megtöltöttek azok az illegálisan magánkézben lévő fegyverek, amelyek a nyomozás elrendelését követő halaszthatatlan nyomozati cselekmények során lefoglalásra kerültek. A rendőrségi vizsgálat megállapításai szerint a lefoglalt fegyverek közül néhányat korábban más bűncselekmények elkövetése során is használták.

108

Más alkalommal egy központi lőszerraktárban több tízezer darab gyalogsági lőszert találtunk az elkövetői kör által e célra kialakított rejtekhelyen. A bűncselekményben aktívan közreműködő személyek a lőszert orvvadászoknak és gyűjtőknek kívánták értékesíteni. A korábbi években több alkalommal dokumentáltunk olyan eseteket, amikor szervezett bűnözői körhöz kötődő személyek tűzszerész katonák bevonásával kíséreltek meg robbanóanyagokhoz jutni. Ezek azonban preventív intézkedések eredményeként nem realizálódtak. Robbanóanyaggal való visszaélés bűncselekmény elkövetése miatt indult eljárás több személy vonatkozásában, akik egy ilyen anyagok tárolására kialakított központi raktárban illegálisan 1,5 tonna robbanóanyagot különítettek el. A bevezetett intézkedéseink eredményeként az illegális tevékenységben részt vevő személyek a robbanóanyagot nem tudták illegális úton felhasználni.

Még anno, egy sorállományú katona az egyik katonai objektumban eltulajdonított egy PA–63 típusú pisztolyt, a hozzá rendszeresített két tárral és lőszerekkel együtt. Tettét előre megtervezve, az őrzés-védelmi szabályok hiányosságait kihasználva követte el. Műveleti tevékenységünk során megállapítottuk, hogy az elkövető a polgári életben bűnöző életmódot folytatott a lakóhelyén kábítószer-terjesztői hálózat tagjaként, akinek feladata az eladásra szánt drogok tárolása és biztosítása volt. Az eltulajdonított pisztolyt egyik bűnözőkapcsolatánál rejtette el, aki a későbbiek során tervezte használni a fegyvert. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a szervezett bűnözés megelőzésében a rezsim és más katonai intézkedések, szabályok betartása, illetve betartatása kiemelt jelentőségű. A bűnüldözés aktuális tapasztalatai alapján fel kell mérnünk azokat a lehetőségeket, amelyeket a bűnszervezetek illegális haszonszerzésre tudnak felhasználni. A szervezett bűnözéssel összefüggésbe hozható, valamint a hivatásos, szerződéses és honvédségi közalkalmazottak által elkövetett bűncselekmények számában mérséklődés tapasztalható, ami velejárója a folyamatos létszámcsökkentésnek. Tekintettel azonban az ország általános bűnügyi helyzetére és annak a hadseregre gyakorolt hatásaira, jelentős visszaesés működési területünkön sem várható. Permanens veszélyforrásnak értékeljük, hogy a szervezett bűnözői csoportokkal kapcsolatba kerülő katonák főként anyagi előnyök reményében vállalhatnak bűncselekménynek nem minősülő munkát a bűnözőknél, akik egyébként előszeretettel alkalmaznak katonákat bizonyos feladatok végrehajtására. Ez a kapcsolat a későbbiek folyamán illegális tevékenységbe történő bevonás lehetőségét is jelentheti. A szervezett bűnözői kapcsolatok felderítése egyik fontos területének tekintjük a nemzetbiztonsági ellenőrzés folyamatát, lehetőségeit is. Ennek a törvényben meghatározott feladatnak a végrehajtása során olyan biztonsági kockázati tényezők is felszínre kerülhetnek, amelyek hátterében szervezett bűnözői körökkel történő kapcsolattartás áll. Példa erre, hogy egy fontos és bizalmas beosztást betöltő hivatásos tiszt folyamatos pénzügyi zavarok és adósságok miatt

109

került kapcsolatba bűnöző személyekkel. Az ellenőrzés során az alapinformáció megerősítésre került, olyan ellenőrzött kockázati tényezők kerültek megállapításra, amelyek megalapoztak egy ismételt nemzetbiztonsági ellenőrzést. A fentiekből is kitűnik, hogy a szervezett bűnözés elleni fellépésre több területen is kínálkozik lehetőség. A szolgálatunk szempontjából a szervezett bűnözéssel szembeni fellépés lehetséges területei a következők: • a prevenció: a bűnözői csoportok, személyek befolyásolási területeinek, behatolási csatornáinak, pozícióépítési szándékainak folyamatos mérése, azok felderítése, akadályozása, korlátozása, megszakítása; • a humán felderítés alkalmazása: a szervezett bűnözői csoportok soraiba történő pozíció létesítésével; • a műveleti tevékenység: céltudatos, támadó jellegű koncepciók kidolgozása, érvényesítése és alkalmazása; • az együttműködés és koordináció: elsősorban a rendőri szervekkel és a társszolgálatokkal (Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ, Nemzeti Nyomozó Iroda); • az értékelés–elemzés: az ismert személyek, csoportok, elkövetési módszerek, lehetséges behatolási csatornák elemzése, a háttértényezők részletes vizsgálata, a bűnügyi operatív helyzet folyamatos figyelemmel kísérése. Összegezett megállapításaink alapján, a szervezett bűnözés jelen van az ország, illetve a társadalom minden területén, közvetve a Magyar Honvédségben is.

Továbbra sem fő céljuk azonban a hadseregbe történő közvetlen behatolás. A haderő állományába tartozókkal kapcsolatot csak a konkrét, megszerezhető előnyök elérése céljából, egyedi esetekben alakítanak ki és tartanak fenn. Ennek ellenére, várhatóan a továbbiakban is, viszonylag tömegesen fogunk találkozni a kábítószer-fogyasztással és terjesztéssel, a fegyver, lőszer, robbanóanyag megszerzésének kísérletével, és egyes gazdasági területeken behatolási, „beépülési” lehetőségeik mérésével. A szervezett bűnözés nem jelenik meg teljes vertikumában elhárítási területünkön. Kiemelten kell foglalkoznunk azonban a kábítószer-fogyasztással és terjesztéssel, valamint a fegyverrel, lőszerrel és robbanóanyaggal kapcsolatos visszaélésekkel. Kijelenthetjük, hogy a KBH ezirányú eredményes preventív, illetve műveleti tevékenysége is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az általunk védett területen a szervezett bűnözés továbbra sem nyert teret, és annak nem fő célja a hadseregbe történő közvetlen behatolás. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a bűnözés dinamizmusa (valószínűleg) nem hagyja érintetlenül a Honvédelmi Minisztérium szervezetét és a Magyar Honvédség alakulatait sem. A behatolási, beépülési törekvések – legyen szó akár illegális haszonszerzésről, akár a kábítószer bűnözéssel foglalkozó csoportok, személyek, piaci terjeszkedéséről –, továbbra is prognosztizálhatók. Ezek figyelembevételével, a magyar haderő megváltozott struktúrája, feladatrendszere még inkább szükségessé teszi és feltételezi a szervezett bűnözés elleni műveleti munka eredményes végzését.

110

PROF. DR. SZTERNÁK GYÖRGY EZREDES SZÉLSŐSÉGES, ERŐSZAKOS SZERVEZETEK MINT A DEMOKRATIKUS TÁRSADALMAK EGYIK FŐ VESZÉLYFORRÁSA

Bevezető A fejlődés egyetlen demokrácia életében sem konfliktusoktól mentesen, hanem sokkal inkább kisebb-nagyobb válságokkal és visszalépésekkel megszakítva, valamint átmeneti hanyatlással tarkítva történik. Mindez része a demokratikus társadalom fejlődése természetes folyamatának. Tapasztalatok alapján az államhatalom parlamentáris keretek közötti megszilárdításában kiemelten fontos szerepe van a választott képviselőknek, a demokrácia intézményeinek és a kormánynak. Véleményem szerint a társadalom fejlődése, illetve hanyatlása viszonylagos fogalmak, éppen ezért mindkettő pontosabb értelmet kap akkor, ha valamivel összehasonlítva kerül a vizsgálat középpontjába. A szélsőségesség csak velejárója a demokratikus társadalom fejlődésének, de nem meghatározó eleme. A szélsőséges, erőszakos nézetek, mozgalmak és szervezetek létezése elkerülhetetlen a világon, mint ahogy egész Európában is így van, évtizedek óta. Az állam és az alkotmányos rend ellen erőszakkal fellépő szélsőséges mozgalmak végigkísérték a nyugati demokráciák fejlődését, és jelen vannak napjainkban is. Sok száz halálos áldozat, emberrablás, pusztítás és rombolás kíséri megjelenésüket és tevékenységüket. Jellemző rájuk, hogy korlátozott célokért küzdenek, tevékenységük általában az állam rendje vagy kormánya ellen irányul. Féken tartásukhoz a rendőri, belbiztonsági, titkosszolgálati erők elegendők, mert a társadalom szélesebb rétege elítéli őket. Mielőtt a szélsőségességről bővebben szólnék, vizsgáljuk meg még egyszer a válságot, de más szempontból, mint azt korábbi tanulmányainkban tettük. Véleményünk szerint a címben említett veszélyforrás tükrében a demokráciáknak ez a válsága inkább megelőzhető és kezelhető, mintsem megoldható. A demokratikus társadalmaknak ezzel a veszéllyel folyamatosan számolniuk kell napjainkban és a jövőben is, elsősorban a fiatal demokratikus országokban, ahol a demokrácia intézményei sérülékenyebbek. Az ilyen típusú válság megoldásának talán abban az esetben van reális alapja, ha arra a társadalmon belül keressük a megoldást, az ok– okozati összefüggések feltárásával, minden érintett fél bevonásával, a törvényes keretek között. Egyáltalán nem célravezető megoldás az, ha külső hatalom bevonására kerül sor, vagy ha az erőszakos cselekedetekre erőszakkal válaszol a mindenkori hatalom. A veszélyhelyzet kezelésének folyamatában a megelőzés ebben az esetben azt jelenti, hogy a szélsőséges szervezet nem juthat el az erőszakos cselekmények végrehajtásáig. Minden körülmények között, lehetőleg demokratikus eszközökkel 111

kell ebben a szélsőséges, erőszakos szervezeteket megakadályozni. Nyugati demokráciák tapasztalataira hivatkozva, a szélsőséges szervezet nem kaphat nyilvánosságot, társadalmi bázisának helyzetét pedig folyamatosan ellenőrizni szükséges. A megoldás, a betiltás szóban benne rejlik ugyan a végső lezárás lehetősége, de az már korántsem biztos, hogy ezzel annak tartóssága is megvalósul. Másképpen, ekkor még a szélsőséges szervezet nem szűnik meg. A szélsőséges, erőszakos szervezetek mint veszélyforrások vizsgálatakor nagyon kevés hazai információ és tapasztalat állt a rendelkezésünkre a kutatás folyamán. Ezért a nyugati demokráciák eseményeit, következtetéseit, tapasztalatait feldolgozó irodalomkutatás alapján készítettünk összefoglaló tanulmányt a döntéshozók számára. A szélsőségességről, a szélsőséges szervezetekről általában Biztonságpolitikai, belpolitikai szempontból a demokratikus társadalmakban a szélsőségesség és az azzal párosuló erőszakosság, különösen ha politikai párthoz köthető, komoly veszélyforrás. Megelőzése érdekében célszerű idejében felismerni a szociális, a vallási, a kisebbségi és az ideológiai nézetkülönbségi jelenségeket, amelyeket a társadalom lehetőségei alapján célszerű javítani, megszüntetni. A veszélyhelyzet kezelése szempontjából az sem mindegy, hogy a szélsőségesség a társadalom melyik rétegében és közigazgatási szempontból hol jelenik meg, vagy kap támogatást. Napjainkban a nyugati demokráciák a szélsőséges, erőszakos csoportok megjelenésével és az erőszakos cselekményekkel – a nagyvárosokban és környékükön – a fiatalabb generáció körében számolnak elsősorban. Az említett környezetben egyre több a szélsőséges nézeteket valló, a társadalomban helyét nem találó fiatal. Ők általában a körülmények miatt nem tudnak, vagy nem akarnak tanulni, dolgozni. Ha munkába állnak, akkor nehezen viselik a munkahelyi alá-és fölérendeltséget, a kötöttségeket. Tehát a szélsőséges, erőszakos szervezetek kialakulása és tevékenysége szempontjából kifejezetten „kedvező” terep a nagyvárosok és közvetlen környezetük. Szakemberek szerint a világ lakosságának kétharmada városlakó lesz a század közepére. A nagyvárosi erőszak – a hatalom minden törekvése ellenére –, gátolja a szegénység, a munkanélküliség, a hajléktalanság felszámolásának lehetőségét. Ez a jelenség Nyugat-Európa szinte valamennyi nagyvárosában tapasztalható, de jelen van a közép- és kelet-európai térségben is. Véleményem szerint a szélsőségesség másik veszélyes formája akkor jelenik meg, ha „ideológiai töltéssel” rendelkezik, és követői a demokratikus törvények fölé helyezik magukat. Ez a jelenség szinte kezelhetetlen a fiatal demokráciákban, ahol még nincs meg a társadalom által elfogadott elméleti és gyakorlati tapasztalat a megoldásra; ahol maga az államrend, a parlamenti demokrácia működése is sérülékeny. A politikailag támogatott erőszakos cselekményeket végrehajtó szélsőséges szervezet jellegének, csoportdinamikájának pontos vizsgálata, jellemzése, az állam biztonsága, a demokrácia működése szempontjából kiemelt feladat az alkotmányos 112

demokráciákban. A vizsgálatok elvégzésével kutatókat, szakembereket kell megbízni, a kutatási eredményeiket pedig célszerű felhasználni a belső veszélyhelyzet kezelése során a döntéshozóknak. Általánosságban véve: a szélsőséges, erőszakos cselekmények kezelésével kapcsolatban az a fő probléma, hogy az állam, a demokratikus hatalom nem tudja objektíven felmérni, megítélni az események kezdetén az ellene fellépők magatartását. Más szóval, a lehető legkorábban fel kell ismerni, hogy mi az az „értelmezési keret”, amelyet a szélsőséges, erőszakos csoport, szervezet és a támogatók nagy része magáénak fogad el. Az „értelmezési keret” tulajdonképpen a sztrájk, a tüntetés, az erőszakos cselekmény kiváltó oka. Ez általában a társadalmi elvárások és a valóság közötti eltérés területén keresendő. Tapasztalatok alapján az eltérés területe minél nagyobb, annál hevesebb és erőszakosabb a tiltakozás a társadalom sértett csoportjai részéről. Természetesen a tiltakozás, sztrájk, tüntetés, erőszakos cselekmény hevessége, hulláma azonban más tényezőktől is függ. A szélsőséges, erőszakos szervezetek nyilvánosságra lépését a hatalom általában törvénytelennek tekinti, különösen, ha az erőszakos cselekményekkel párosul. Az első erőszakos fellépés, cselekmény időpontjának meghatározó jelentősége van a veszélyhelyzet további kezelése szempontjából. Nevezetesen: a hatalom, a rendőri–biztonsági erők mértékadó, egyenlő értékű, azonos mértékű reakciójának a cselekménnyel szemben az események további menete szempontjából meghatározó jelentősége van. A törvényes fellépés, amely szakszerű, csillapíthatja a cselekmény erőszakosságát, de legalábbis nem súlyosbítja a helyzetet, hanem lehetőséget biztosít a probléma tárgyalásos úton történő megoldására. Az intézkedések hatékonyságát jelentősen csökkentheti, ha az erőszakos cselekményeket nem szervezett csoportok hajtják végre. Nincs a csoportoknak vezetője, központja, de mindenki tudja, mit akarnak, s az erőszakos cselekmény elkövetői önként vállalják nyilvános felelősségre vonásukat a jogállami kereteken belül. Tapasztalatok alapján az események kezdetben általában békésen indulnak, majd erőszakossá fajulnak valamiféle viszonylag egységes cél, követelés okán. A nyugati demokráciák tapasztalatai alapján a rendőri–biztonsági erők erőszak alkalmazása nem emelkedhet stratégiai szintre. Másképpen, az „akció– megtorlás–akció” módszer nem indíthat el „erőszakspirált” az erőszakos cselekmények kezelésének folyamatában. A nyugati demokráciák tapasztalatai alapján ebben az esetben a hatalomnak esélye sincs a sikeres veszélyhelyzet kezelésre. Ezzel kapcsolatban három példát említünk. Első példa: Franciaországban, 2005-ben az őszi zavargások után a kormány nagyon nehéz helyzetbe került, mert a közhivatalok dolgozóit a szélsőségesek elzavarták, nem működött a közigazgatás a nagyobb városok arab negyedeiben. Második példa: Svédország egyik legnagyobb városában, Malmőben hosszú időre leállt a tömegközlekedés, a járműveket megrongálták, a szélsőségesek bántalmazták mind az utasokat, mind a járművek vezetőit. Harmadik példa: hasonló jelenségek történtek Brüsszel, London és Antwerpen arabok lakta negyedeiben is a közelmúltban. Ilyen esetekben a mindenki számára kedvező megoldás a hatalom részéről már csak komoly erőfeszítésekkel valósítható meg. 113

„Az erőszak alkalmazása, az erőszakos cselekmények, valamint a lelkiismeret szoros összefüggésben vannak” − olvasható több hazai és külföldi szakembertől. Két szempontból indokolják állításukat. Egyrészt bárki lelkiismerete szerint szabadon úgy vélekedhet a világ, a társadalom dolgairól, ahogy akar. Másrészt mindenkinek alkotmányos joga lelkiismerete szerint élni és cselekedni. Igaz, ez utóbbi esetben a törvény elmélete és gyakorlatban történő megjelenése között a nyugati demokráciákban több ellentmondás is megfigyelhető. A modern demokráciák történetében gyakran találkozunk olyan eseményekkel, ahol tudatosan vagy véletlenszerűen szerveződött csoportok tagjai pillanatok alatt széttörik a hétköznapi értelemben vett tisztességes magatartás korlátait. A csoportoknak olyan emberek a tagjai, akik közül többen meg vannak győződve arról, hogy helyesen cselekednek, amikor törnek-zúznak. Továbbá, hogy „jó, hazafias, igaz ügy nevében” követnek el köztörvényes bűncselekményeket. Másképpen: a szélsőséges, erőszakos szervezetek tagjai úgy gondolják, hogy az ügy érdekében alkotmányos joguk van az erőszakos cselekmények elkövetésére, s ez felmenti őket a jogi következmények alól. A címben jelzett probléma vizsgálata során fontos tudnunk, hogy a demokráciában az átlagember is könnyen hajlandó elfogadni az „őrült” eszméket, sőt magától értetődő természetességgel kiszolgálja azt. Továbbá tudnunk kell azt is, hogy napjainkban megnőtt az egyén felelőssége a társadalom működésének minden területén, a demokratikus értékrend megszilárdítása érdekében. Tudják ezt az erőszakos szervezetek vezetői is, akik vallásos hittel vagy szélsőséges tanításokkal igyekeznek befolyásolni az egyén döntéseit, stratégiájuk elfogadása érdekében. A nyugati demokráciák gyakorlatát elemezve, sikerekkel és kudarcokkal is találkozhatunk az ilyen típusú veszélyhelyzetek kezelése során a hatalom részéről. Többségükben azonban a jól megfogalmazott törvényeknek, a szélsőségek elleni politika hatékonyságának, a politikai pártok és a parlament azonos, elítélő magatartásának, elhatárolódásának, a nyomozók és az ügyészek törvény által biztosított széles körű hatáskörének, a hatékony nemzetbiztonsági és hírszerzési munkának köszönhetően sikerül a problémát kezelni, de legalábbis a társadalom által elfogadható korlátok között tartani. A mértékadó szakirodalom tanulmányozása során a legfontosabb következtetésünk: a nyugati demokráciákban a szélsőségesség kezelésére alakult

bizottságok személyeit azonos értékrend, a demokratikus államrend megőrzése, a lakosság biztonságának szavatolása vezérelte, politikai hovatartozástól függetlenül.

Ez volt, és napjainkban is ez az a belső, demokratikus erő, amely a legtöbb esetben elősegítette a sikert. A szélsőséges szervezet megjelenésekor a vezető politikai erő, a politikai vezetők a lehető legkorábban és egyértelműen elhatárolódnak; a demokrácia működtetésekor ez fontos „játékszabály.” Ha nem ez történik, annak kiszámíthatatlan következményei lehetnek. A kudarcok elemzésekor szinte minden esetben megállapítható, hogy az előbb említett értékekkel történő azonosulás hiányzott, vagy azt a vezető politikusok közül néhányan másképpen értelmezték.

114

Arisztotelész írja, hogy a túlságosan hitvány tetteknek, cselekedeteknek (emberölés, bármilyen ok miatti megkülönböztetés stb.) nincs erkölcsileg elfogadható középértéke. Szavai ma is megállják a helyüket: a szélsőséggel, az erőszakkal kapcsolatban két dolgot lehet tenni; azonosulni vele, vagy elhatárolódni tőle – középút nincsen!

A nyugati demokráciák több évszázados gyakorlata alapján az alkotmányos köztársaságok három fontos jellemzője, tartóoszlopa: az emberi és polgári jogok; a jogállamiság; valamint az erőszak alkalmazásának kivételes joga. Más megközelítésben: a demokráciák egyik fontos alapkérdése, hogy a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot egyensúlyban tartsa, de egyik sem lehet korlátlan. A jogok gyakorlatban történő érvényesítése még a fejlett demokráciákban is sok szempontból ellentmond egymásnak, ugyanis az egyik túlzott érvényesítése korlátozza a másik gyakorlását, és fordítva. Az a demokratikus állam, amelyik az alkotmányban biztosított szólás, gyülekezés és egyesülés szabadságát tiszteletben tartja: erős demokrácia. Az a demokratikus állam, amelyik a szélsőséges, erőszakos szervezetekkel szemben nem szerez érvényt az erőszak-alkalmazás kivételes jogának: gyenge demokrácia.

Ezzel együtt az erőszak alkalmazásának kivételes joga egyértelműen túlzott hatalmat biztosít a demokratikus állam számára. A szélsőséges, erőszakos szervezetekkel szemben szükség van erre a túlzott hatalomra, de ez veszélyes is lehet a korábban kivívott demokratikus jogok gyakorlására. Ekkora erőt csak demokratikus körülmények között, szigorú eljárási szabályok betartása mellett, azokkal szemben lehet alkalmazni, akik nem fogadják el a demokratikus államrendet és az ellen erőszakkal lépnek fel. A rendőri erők, a biztonsági szolgálatok munkájukat politikai ellenőrzés, felügyelet mellett végzik, adott demokratikus társadalmi háttérrel, anyagi feltételekkel és szabályozott jogi környezetben. A szélsőséges, erőszakos csoportok elleni tevékenység esetén is fennáll az elkövetők jogainak tiszteletben tartása és a bizonyítási kötelezettséget előíró szabályok betartása. Ezek a körülmények rendkívül szűkre szabják az intézkedési, cselekvési lehetőségeket a szélsőséges, erőszakos szervezetekkel szemben. Meg kell tehát találni azokat a formákat és módszereket, amelyek garantálják a rendvédelmi erők és a biztonsági szolgálatok fölényét az említett csoportokkal szembeni intézkedések során. A nyugati demokráciák tapasztalatai azt is igazolják, hogy a szélsőséges, erőszakos csoportok többsége a teljesen törvényes politikai tevékenység és a köztörvényes bűnözés határterületén működik. Így az ellenük való sikeres fellépés nagyon jól összehangolt politikai, rendvédelmi, titkosszolgálati, biztonsági erők és eszközök alkalmazásával lehetséges, következetes politikai felügyelet alatt. Az ehhez szükséges szakértelem csak hosszú felkészülés, felkészítés, kiképzés eredményeként alakul ki. A tapasztalatokat elemezve, a sikeres megoldások esetén is az emberi szabadságjogok (gyülekezés, mozgás stb.) korlátozásának kérdése jogos aggodalmakat okozott. Másképpen, a demokrácia vívmányainak korlátozását az állampolgárok nehezen fogadták, vagy viselték el. Ez azt jelenti, hogy a szélsőségesség kezelése a 115

jogállamiság, a személyes szabadságjogok és a magánélet tiszteletben tartása mellett képzelhető el a demokratikus államokban. Ahol a demokratikus állam szigorúan szabályozza az erőszak feletti rendelkezést, alkalmazást, ott az állampolgároknak nem kell félteni a demokratikus vívmányokat. Másképpen: ahol a szabadságjogokat nem csorbítják, ahol a hatalom nem kerüli meg a jogállam elveit és eljárásait, ott a demokratikus állam részéről megnyilvánuló erőszak-alkalmazás kivételes jogának gyakorlásától nem kell tartania az állampolgárok többségének. A nyugati államok tapasztalatait összegezve a szélsőségesség és az ezekhez kapcsolódó erőszakos cselekedetek komoly veszélyt jelentenek a demokráciákra, ugyanakkor az ott alkalmazott és sikeres modellek, módszerek iránymutatásul szolgálhatnak más államok számára is. A veszély nagysága A szélsőségesség és a hozzá kapcsolódó szervezet, valamint hatása a demokratikus államrendre, a veszély nagyságának objektív megítélése – mint tudományos probléma –, hosszú és sok részletet vizsgáló kutatást igényel. Az eredményekről a döntéshozókat folyamatosan tájékoztatni kell, a lakosság biztonságának szavatolása érdekében. A kutatást az állam biztonságához kapcsolódó több szervezet, intézmény, tudományterület szakemberei együtt végezhetik. Az is előfordulhat, hogy a kutatómunka során a részkérdések (részeredmények) megítélésében nincs összhang a kutatók és a döntéshozók között, de ettől még a szélsőségesség, a szélsőséges és erőszakos szervezet létezik. A döntésnél viszont nem lehet különbözőség, a demokratikus államrend értékei a meghatározók, és csak a tudományos megalapozottság jöhet számításba. A kutatómunkában fel kell tennünk a kérdést: mit tekintünk szélsőségességnek? Mit tekintünk szélsőséges szervezetnek? Lehet, hogy a kutatók már ekkor ellentmondásba kerülnek, hiszen magának a veszélynek a megítélése és a hatás nagysága, veszélyessége sem mindig egyértelmű. Más szóval, a feltett kérdésekre más-más válaszokat is kaphatunk. Ekkor párbeszéddel, a nézetek ütköztetésével célszerű kialakítani a döntéshozók számára szükséges közös álláspontot. Ebből adódóan a kutatás során akkor járunk el tudományosan, ha azt feltételezzük, hogy a szélsőségesség és a szélsőséges szervezetek nem vélt, nem csupán elméleti vagy eltúlzott jelenségek, hanem valós veszélyek, amelyek a demokratikus és alkotmányos rendet-, végső soron a lakosság többségének biztonságát veszélyeztetik. A kutatási folyamat első mozzanata a szélsőségesség, a szélsőséges szervezetek azonosítása, pontos megfogalmazása. Az ismert programjaik, célkitűzéseik, stratégiájuk alapján pontosan fel kell tárni: mit akarnak, s az alapján mit veszélyeztetnek. Ebben mozzanatban a kutatók és a döntéshozók között egyetértésnek kell lenni. A második mozzanat: több tudományterület szakembereinek bevonásával határozzuk meg a veszélyeztetett értékeket, érdekeket és a veszély nagyságát.

116

Elképzelhető, hogy nem minden réteget, területet, intézményt érint egyforma mértékben a veszély. Ez a tény határozza meg a veszély megelőzésére, kezelésére létrehozott (meglévő) csoport, bizottság, helyzetértékelő központ belső összetételét, szükséges kiegészítésüket és a munkafolyamatot a működtetés során. Itt kell megemlítenünk a nemzetbiztonsági, titkosszolgálati és hírszerzési munkamódszerek alkalmazását a bizottságokban és a központban, ami tovább bonyolítja eredményes működésüket. Mivel a veszélyeztetettség nem azonos mértékű, így előfordulhat, hogy a veszély kezelése során vita van a szükséges források, eszközök, és a szerepek elosztása között. Általános tapasztalat, hogy a „mi” kérdésben könnyebb az egyetértés, mint amikor a „hogyan” kérdésről kell dönteni. Ekkor ugyanis már gyakorlati, „nyilvános lépésekről” (a közvélemény számára ismerté vált) van szó a szélsőségességgel, a szélsőséges szervezettel szemben. Amíg elméleti síkon folyik a veszély kezelése, általában könnyebb egyetértésre jutni a központon a bizottságon belül. További vita lehet, hogy milyen jogi, törvényi, közigazgatási, rendvédelmi lehetőségek alkalmazására kerüljön sor a veszély megelőzésekor, kezelésekor. A felsorolt részkérdéseket, válaszlépéseket befolyásolhatják hatalmi, pártpolitikai érdekek, amelyek megosztottsághoz vezethetnek, még akkor is, ha a szélsőségesség, a szélsőséges szervezet veszélyességét a demokratikus vívmányokra és az államrendre valamennyi résztvevő korábban elismerte. Ilyen helyzetben nyújtanak segítséget a törvények és a korábban elfogadott stratégiák (célkitűzések), hiszen ezeket nem figyelembe venni a döntés kialakításakor már nem egyszerű és nem következmény nélküli, ha szem előtt tartjuk a demokrácia működésének szabályait. A demokráciában a társadalom rendjére folyamatosan figyelmet kell fordítania a hatalomnak, mert a társadalmi rend fellazulása, a társadalmi normák megsértésének szélesedése, fokozódó jelenléte a felelős a rendellenességekért, a szélsőségességért, az erőszakért. A hatalom leváltására irányuló erőszak a demokráciákban a legveszélyesebb, amelynek jogszerűsége, törvényessége lehet vitatott; ugyanakkor, ha megmarad a hatalom által engedélyezett erődemonstráció keretei között, kezelhető. Ezek általában a tüntetések és a sztrájkok a demokráciában. Ugyanakkor a tüntetőket és a sztrájkolókat nem lehet azonosítani sem a szélsőséges, erőszakos szervezetekkel, sem a tömeggel. A veszélyhelyzet kezelése szempontjából az említett kategóriák pontos elkülönítése, meghatározása fontos feladat a hatalom számára. A veszély kezelése során központi elemet képeznek az állam értékei és érdekei, amelyeket a politika fogalmaz meg, és a nemzeti biztonsági stratégiában, a részstratégiákban (gazdasági, környezetvédelmi, katonai, katasztrófavédelmi stb.) válik ismertté a közvélemény számára. A legfontosabb értékek közé soroljuk: az alkotmányba foglalt elveket, a

jogállamiságot, a demokratikus intézmények zavartalan működésének biztosítását, a nemzeti függetlenséget, a szuverén döntéshozatali képességet, a piacgazdaság zavartalan működését, az állampolgári és az emberi jogok érvényesülését, a szabadságjogokat, a lakosság biztonságának szavatolását. 117

Az érdekek: amelyek valakinek, vagy valaminek a javát és hasznát szolgáló, nagyon fontos és szükséges dolgok, ahol a hangsúly a szükséglet fontosságán van. A szélsőségesség, a szélsőséges szervezetek mint veszély esetében az értékek és érdekek pontos ismerete két szempontból jöhet számításba. Először a veszély kezelése során ezek megőrzése a legfontosabb és közös feladat. Másodszor a bizottságok, intézmények, szervezetek, központok, személyek munkáját az értékek és érdekek sikeres védelmén keresztül ítéli meg a társadalom.

A szélsőségesség, szélsőséges szervezet és a társadalom A veszélynek ezt a formáját és fajtáját a demokratikus társadalmaknak csak viszonylag kis része fogadja el, vallja magáénak, ugyanakkor a társadalom széles rétegeit és széles területét érinti, veszélyezteti. Kialakulásának, a szerveződésnek több oka lehet, amelyek összeadódása is előfordulhat. Erre találunk példát több nyugati demokráciában (bevándorlás, munkanélküliség, szociális problémák, faji megkülönböztetés, együttesen). A veszélyforrások (okok) megsokszorozódhatnak, egymással összefüggő, spontán összekapcsolódó hálót képezhetnek. A szélsőségesség, a szélsőséges szervezetek a világ különböző pontjain különböző formában és különböző hatással jelennek meg, éppen ezért fontos kutatni, hogy hol, mit veszélyeztetnek, milyen megelőzési, kezelési, megoldási lehetőségek vannak, azok mennyire voltak sikeresek. A korábbi tapasztalatok alapján a bizottságok, központok, intézmények, a felelős személyek felkészültsége, rugalmassága döntő tényező lehet a belső veszélyhelyzet kezelése szempontjából. Ugyanennyire fontos az elhatárolódás a hatalom és a parlamenti pártok részéről, ezzel együtt a szélsőséges, erőszakos szervezetek mozgásterének korlátozása, médiaszereplésének megakadályozása. A probléma megoldása során kerülni kell a „dominóelv” kialakulását. Különleges esetekben a veszély átnyúlhat az államhatárokon is, így a siker érdekében nemzetközi összefogásra van szükség. A fejlett demokráciák tapasztalatai alapján a szélsőséges, erőszakos szervezetek mozgósító tevékenységükhöz a legkorszerűbb eszközöket (mobiltelefon, internetes honlapok, e-mail stb.) használják fel. Ezekkel sokszorosára növelik a továbbítandó információkat, viszonylag rövid idő alatt. Az eszközök felhasználásán keresztül szervezik nyilvános szereplésüket, mozgósítják a szimpatizánsokat, és tájékoztatják a szervezet tagjait a rendvédelmi erők tevékenységéről. A szélsőséges, erőszakos szervezetek tevékenységének sikerében fontos szerepe lehet a nyilvánosságnak. Ezt az állításunkat a Párizs elővárosaiban nem túl régen lezajlott események igazolják. A média szervezethelyettesítő,

eseményszervező feladatokat láthat el a nem vagy alig szervezett események érdekében. A közvetítésekkel megadja a helyet, az időt és a lehetséges cselekvési

formákat az érdeklődőknek, még akkor is, ha nem áll szándékában, mert csak az események hírértéke miatt közvetít az előkészületekről és az erőszakos cselekményekről. Ezzel azonban lehetőséget biztosít a csatlakozásra azoknak is, akik nem tudják, mit akar a szervezet, vagy annak célkitűzését nem fogadják el, csupán a „balhé” kedvéért vannak jelen.

118

Ahhoz, hogy az állam és végrehajtó szervei csak azt tehessék a szélsőséges csoportokkal szemben, amit a törvény megenged számukra, az állampolgár pedig mindent megtehessen, amit a törvény nem tilt (ez a jogállami működés alapszabálya), nos ahhoz biztosítani szükséges a jogrendszer, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás demokratizmusának garanciái mellett a részletekbe menő szabályozottságot is. Más szóval, szélsőséges szervezetek mellett dolgozó jogi szakemberek pontosan ismerik a jogi hiányosságokat, és ennek megfelelően tesznek javaslatokat a szervezetek vezetőinek az erőszakos cselekmények végrehajtására. Véleményünk szerint a szabályozottságnak ki kell terjednie a társadalmi élet minden területére, mert ezáltal jelentősen szűkíthető a szélsőséges szervezetek működési lehetősége, mozgástere. A törvényesség másik oldala a rendvédelmi erők, a biztonsági és titkosszolgálati szervek tevékenységének jogi biztosítása, jogi védelme. Tudomásul kell venni, hogy a szélsőséges, erőszakos csoportokkal szembeni intézkedés során a helyzetfelismerés, a döntés nagyon rövid idő alatt történik meg. A nyilvánosság előtt az esetleges helytelen döntés szükségesnél nagyobb kritikája előre nem látható károkat okoz a szervezetben. Ugyanakkor a helytelen döntésekért szakmai és fegyelmi úton szigorú felelősségre vonásokat kell alkalmazni. Demokratikus államok alkotmányos rendje szerint, a gyülekezési jog alapján erőszakos (félkatonai) szervezet nem hozható létre, még akkor sem, ha az állampolgárok védelmét akarja a szervezet szolgálni. Az állampolgár biztonságát úgy lehet érvényesíteni, védeni, hogy velük szemben erőszakot csak törvényi előírások alapján, az állam felügyelete mellett működő szervezetek gyakorolhatnak. Más szóval, a végrehajtó hatalomtól független intézmények (ügyészség, bíróság) védik a társadalmat az erőszakos, szélsőséges szervezetektől, cselekményektől. Demokratikus államban az alkotmánnyal összhangban, a hatályos törvények alapján gátat vetnek a szélsőséges szervezetek megalakulásának, működésének. Összegzés Fejlett demokratikus államokban a hatalom és a politikai pártok többsége következetesen elhatárolódik a szélsőséges, erőszakos nézetektől, szervezetektől, a velük való együttműködés minden formájától. Tehetik ezt azért, mert már régen levonták az európai történelmi tapasztalatok tanulságait a szélsőséges nézetekkel kapcsolatban. Azokban a közép- és kelet-európai országokban, ahol még nem szilárdultak meg a demokrácia intézményei, ott a szélsőségesség, az erőszakosság megjelenése esetén bizonytalanság, esetenként kapkodás tapasztalható a hatalom részéről. A társadalom többsége nem ismeri fel, hogy semmiféle jogi keret, tiltás, korlátozás, erőszakalkalmazás nem helyettesítheti a demokratikus közvélemény erejét, a parlament határozott fellépését a szélsőséges, erőszakos nézetekkel, szervezetekkel szemben. A demokratikus államrend is csak akkor működik jól, ha alapját az ugyan politikailag ellentétes szemléletű, részekre tagolt, de az együttes fellépésre, párbeszédre is képes, és a közös ügyek megtárgyalására, intézésére alkalmas demokratikus politikai közösség (parlament, országgyűlés) képezi.

119

A nyugati demokráciák tapasztalatait feldolgozó szakirodalmakra, valamint a témában fellelhető tanulmányokra és tudományos értekezésekre hivatkozunk, amikor azt állítjuk, hogy öntudatos, magukban és a jövőjükben bízó állampolgárok a legritkább esetben fogékonyak a szélsőséges nézetekre. Nem fogadják el a szélsőséges csoportok céljait, stratégiáját és ígéreteiket. Ebből a szempontból felmérhetetlen jelentőséggel bír a demokráciában a fiatalokkal való foglalkozás, a kisebbségek helyzetének folyamatos elemzése, a lakosság szociális helyzetének értékelése. Ezzel együtt tévedés azt hinni, hogy a kirekesztettség érzete, a kirekesztés csupán a társadalomban élő kisebbségek sajátja. Kirekesztettnek érezheti magát a munkanélküli, a hajléktalan, az alacsonyabb beosztásba került ember is. Megfelelő „ideológiai töltés” esetén ezek az emberek könnyen a szélsőséges szervezetekhez kapcsolódnak, mert a leegyszerűsített magyarázatokra fogékonyabbak az előbb említett csoportok. Ők ugyanis „saját identitásukat” keresik, lelkiismeretüktől függően törnek, zúznak, rombolnak, nem tisztelik a törvényeket. Elemzésemben most nem foglalkoztam a média szerepével, az erőszak csodálatára nevelő filmekkel, számítógépes játékokkal, amelyek mind az erőszakos, szélsőséges ideológiák, szervezetek iránti vonzalmat erősítik a társadalom említett rétegeinél. Külön tanulmányt érdemelne a család és az iskola felelőssége is. Véleményem szerint − a nyugati demokráciák tapasztalatait feldolgozó hazai és külföldi szakirodalom kutatása alapján −, a demokratikus államhatalom tárgyalásos módszer alkalmazásával, azonos mértékű válaszlépésekkel, megfontolt döntésekkel megelőzheti, jelentősen csökkentheti az erőszakos cselekményeket választó szélsőséges csoportok befolyását, megerősödését, tevékenységük eredményességét.

FELHASZNÁLT IRODALOM •

Terrorism in context. The Pennsylvania State University Press, 1995.

•

Hanspeter Kriesi: Political Context and Opportunity. Oxford, 2004, Blackwell Publishing.

•

Francis Fukuyama: A Nagy Szétbomlás. Az emberi természet és a társadalmi rend újjászervezése. Budapest, 2000, Európa Könyvkiadó.

•

Kiss Álmos Péter: A terrorizmusról − másképpen. Új Honvédségi Szemle 2007/9. száma.

•

Béres János: Társadalmi mozgalom és erőszak. Rendészeti Szemle 2007/4. száma.

•

Szabó János: Egy lehetséges erőszakelmélet. Múltunk. Politikatörténeti folyóirat 2004/4. száma.

120

DR. SALLAI IMRE EZREDES UTÓSZÓ HELYETT…

A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal Tudományos Tanácsa által – A transznacionális kihívások tartalmi–formai jellemzői és a kezelésükhöz nyújtott hozzájárulás lehetőségei a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok részéről – címmel megrendezett tudományos szakmai konferencia teljesítette a meghatározott célkitűzéseket. A problémakör bonyolultságát és komplexitását híven tükröző, széles professzionális bázison – a honvédelmi tárca, a Magyar Köztársaság valamennyi polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálata, a rendvédelmi szervek, valamint az MK KFH-val rendszeres együttműködést folytató felsőoktatási intézmények, tudományos kutatóműhelyek vezető szakértőinek, tudományos kutatóinak tevőleges részvételével áttekintettük, tartalmi és formai értelemben sokoldalúan elemeztük a határokon átnyúló veszélyeket és fenyegetéseket, azok fajtáit és típusait, az ellentevékenységre rendelt nemzetbiztonsági szolgálatok, rendvédelmi szervek rendeltetését, felelősségi körét, funkcióit, struktúráját, lehetőségeit és működését, a közöttük kialakult munkamegosztás helyzetét. A konferencia érdeme, hogy az együttgondolkodás eredményeként sikerült előremutató következtetéseket levonni a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok hozzájárulási lehetőségeire és a szaktevékenységek módszertanára. Az átfogó tudományos szakmai keretben első alkalommal megrendezett, valamint a tudományos igényű közös szakmai gondolkodás serkentését célzó konferencia főbb tapasztalatait, eredményeit – a teljesség igénye nélkül – az alábbiakban összegezhetjük: •

a transznacionális kockázatok, veszélyek és fenyegetések globalizálódó világunk negatív összetevői és következményei, amelyek jelentős és egyre növekvő biztonsági kihívást testesítenek meg nemzeti, regionális és globális szinten egyaránt;

•

a politikai, gazdasági, társadalmi és ökológiai jelenségek, folyamatok egyre nagyobb mértékben „transznacionálissá” válnak, jelentős komparatív előnyöket is biztosítva az egyes nemzetek, nemzetközi közösségek számára; 121

•

a globalizáció hátrányos következményeit, a határokon átnyúló veszélyeket és fenyegetéseket a nemzeti (és kollektív) biztonság védelmére, garantálására rendelt állami, nemzetbiztonsági és rendvédelmi szervek –

a dinamikusan változó kihívásokhoz történő folyamatos és érdemi alkalmazkodással;

–

az alaprendeltetésük teljesítésével;

–

működési feltételeik, funkcióik, struktúrájuk és módszereik szakadatlan fejlesztésével;

–

valamint a kihívás jellegének leginkább megfelelő, egyre bővülő és gazdagodó országon belüli (társszolgálati), valamint bilaterális és multilaterális (partnerszolgálati) együttműködés révén képesek eredményesen megelőzni és kezelni;

szerinti

kötelezettségeik

maradéktalan

•

a konferencián közreműködő valamennyi nemzetbiztonsági szolgálat és rendvédelmi szerv vezető képviselője, tudományos kutatója annak a véleményének adott hangot, hogy a transznacionális kihívások kezelésében a törvények és jogszabályok által felelősséggel és hatáskörrel rendelkező egyes szervek rendeltetése, felelősségi köre és feladatrendszere kellőképpen differenciált, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok eredményesen járulnak hozzá a közös tevékenységekhez;

•

a honvédelem, a nemzetbiztonsági szolgálatok és rendvédelmi szervek együttműködését a résztvevők igen eredményesnek értékelték, kölcsönösen köszönetüket fejezve ki valamelyik, vagy akár több társszolgálat elmúlt időszakban tanúsított érdemi hozzájárulásáért, közreműködéséért.

Rövid összefoglalómnak szándékosan adtam az Utószó helyett… címet. Ugyanis – ahogyan az a fentiekből is nagyon világosan kitűnik –, zárásról itt nem helyénvaló beszélni. Az első alkalommal megrendezett tudományos igényű, közös szakmai gondolkodás már napjainkban fontos eredményekkel járt. Mindent egybevetve azonban mégiscsak az elindulást, a kezdetet jelenti, amit reményeink szerint további rendszeres, kölcsönös vélemény- és tapasztalatcsere, tisztázó és előremutató tudományos rendezvény követ, a biztonságunkat veszélyeztető komplex kihívások eredményesebb kezelése érdekében. Szilárd elhatározásunk, hogy a közös gondolkodás tapasztalatait hasznosítani fogjuk a mindennapok során, a gyakorlati munkában csakúgy, mint az elméleti– módszertani felkészítés–felkészülés folyamatában és módszertanában. Szándékaink szerint mindehhez a Felderítő Szemlének ez a Különszáma is hozzájárul.

122

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL TUDOMÁNYOS TANÁCS

TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA

PROGRAM

BUDAPEST 2007. október 17.

123

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL TUDOMÁNYOS TANÁCS

A TRANSZNACIONÁLIS KIHÍVÁSOK TARTALMI-FORMAI JELLEMZŐI ÉS A KEZELÉSÜKHÖZ NYÚJTOTT HOZZÁJÁRULÁS LEHETŐSÉGEI A KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK RÉSZÉRŐL

A TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA PROGRAMJA

BUDAPEST

2007. október 17.

124

REPUBLIC OF HUNGARY MILITARY INTELLIGENCE OFFICE ACADEMIC COMMITTEE

SUBSTANTIAL AND FORMAL FEATURES OF TRANSNATIONAL CHALLENGES; POSSIBILITIES FOR THE MILITARY NATIONAL SECURITY SERVICES TO FIGHT THEM

PROGRAMME FOR THE ACADEMIC CONFERENCE

BUDAPEST

17 October 2007

125

A tudományos szakmai konferencia a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal Tudományos Tanácsa 2007. évi munkatervének részét képezi, végrehajtására a Hivatallal és Tudományos Tanácsával közvetlenül szakmaitudományos együttműködést folytató intézmények, kutatóhelyek vezető szakértőinek és tudományos kutatóinak részvételével kerül sor. A konferencia célja Áttekinteni, tartalmi és formai értelemben sokoldalúan elemezni a határokon átnyúló veszélyek és fenyegetések fajtáit, típusait, az ellentevékenységre rendelt nemzetbiztonsági szolgálatok, rendvédelmi szervek rendeltetését, felelősségét, funkcióit, struktúráját, lehetőségeit, a munkamegosztás helyzetét, és következtetéseket levonni a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok hozzájárulási lehetőségeire és a szaktevékenységek módszertanára. A konferencia fővédnöke Madarász Károly mk. altábornagy, az MK KFH főigazgatója. A konferencia szervezője A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal Tudományos Tanácsa. A konferencia szakmai támogatói

126

•

MK Katonai Biztonsági Hivatal;

•

Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai szakállamtitkár;

•

HM Honvéd Vezérkar;

•

MK Információs Hivatal;

•

MK Nemzetbiztonsági Hivatal;

•

MK Nemzetbiztonsági Szakszolgálat;

•

Határőrség Országos Parancsnoksága;

•

Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága;

•

Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata;

•

Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ;

•

Magyar Hadtudományi Társaság;

•

Magyar Külügyi Intézet;

•

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem;

•

ZMNE Stratégiai Védelmi Kutató Intézet;

•

Felderítők Társasága Közhasznú Egyesület.

The academic conference has been included in the program of work elaborated by the Academic Committee of the Military Intelligence Office (MIO) of the Republic of Hungary (RoH). It takes place with the participation of senior experts and researchers from those institutions and research places that pursue direct cooperation with MIO and its Academic Committee. Aim of the conference The aim of the conference is to comprehensively survey and analyse, in their formal and substantial aspects, the types of transnational risks and challenges, the responsibilities, missions, tasks, possibilities, structure and division of labour of the national security services, public security organizations. Furthermore to draw lessons aimed at clarifying the possibilities and methods for military security services to contribute to meeting transnational challenges during their professional activities. Patron of the Conference Lieutenant General Eng. Károly Madarász, Director General of MIO Organizer of the Conference Academic Committee of MIO Supporters of the Conference •

Military Security Office;

•

State Secretary for Defence Policy of MoD;

•

MoD HDF Defence Staff;

•

Information Office;

•

National Security Special Service;

•

National Security Office;

•

Border Guards;

•

Customs and Finance Guard;

•

Protective Service of Law Enforcement Agencies;

•

Coordination Centre Against Organized Crime;

•

Hungarian Association of Military Science;

•

Hungarian Institute of International Affairs;

•

Zrínyi Miklós National Defence University;

•

Strategic Defence Research Institute of ZMNDU;

•

Association of Intelligence Officers’ Non-Profit Society.

127

A konferenciát előkészítő munkacsoport vezetője: Dr. Tömösváry Zsigmond dandártábornok, az MK KFH TT elnöke; tagjai:

Tóth András mk. dandártábornok, az MK KFH TT tagja; Gulyás József ezredes, az MK KFH TT tagja; Marton Csaba mk. ezredes, az MK KFH TT tagja; Dr. Sallai Imre ezredes, az MK KFH TT titkára.

A plenáris ülés levezető elnökei Tóth András mk. dandártábornok, MK KFH főigazgató-helyettes; Dr. Tömösváry Zsigmond dandártábornok, MK KFH TT elnök. A konferencia szekcióinak levezető elnökei 1. számú – hírszerzés – szekció: A határokon átnyúló fenyegetések (nemzetközi terrorizmus, illegális migráció, proliferáció, illegális fegyverkereskedelem, szervezett bűnözés) tartalmi–formai jellemzői, hírszerző ismérveik (a felfedés és azonosítás alapvető felismerési jegyei), a polgári és katonai hírszerzés koordinált együttműködése és a katonai hírszerzés hozzájárulásának lehetőségei a kihívások kezelésében. Szekcióvezető: Négyesi József mk. ezredes, MK KFH, igazgató; 2. számú – biztonsági – szekció: A határokon átnyúló fenyegetések (nemzetközi terrorizmus, illegális migráció, proliferáció, illegális fegyverkereskedelem, szervezett bűnözés) tartalmi–formai jellemzői, a felfedés és azonosítás alapvető felismerési jegyei, a polgári és katonai biztonsági szolgálatok koordinált együttműködése és a katonai elhárítás hozzájárulásának lehetőségei a kihívások kezelésében. Szekcióvezető: Lenkey László Zoltán mk. ezredes, MK KBH, igazgató. A konferencia helye:

MK KFH Díszterem 1111 Budapest, Bartók Béla út 24-26.

A konferencia nyelve: magyar

128

Preparatory Working Group Chairman: Brigadier General Zsigmond Tömösváry, PhD, Chairman of the MIO Academic Committee (AC) Members:

Brigadier General Eng. András Tóth, Member of the AC; Colonel József Gulyás, Member of AC; Colonel Eng. Csaba Marton, Member of AC; Colonel Imre Sallai, PhD, Secretary of AC.

Chairmen of the Plenary Session Brigadier General András Tóth, Deputy Director of MIO Brigadier General Zsigmond Tömösváry, PhD, Chairman of AC Topics of the sections Section 1 – Intelligence: Substantial and formal features, intelligence related criteria (basic signs for the detection and identification) of transnational threats (international terrorism, illegal migration, proliferation, illegal arms trade, organized crime); coordinated cooperation between civil and military services; possibilities for the military intelligence to participate in meeting the above challenges. Chairman: Colonel Eng. József Négyesi, Director of MIO; Section 2 – Security Substantial and formal features, intelligence related criteria (basic signs for the detection and identification) of transnational threats (international terrorism, illegal migration, proliferation, illegal arms trade, organized crime); coordinated cooperation between civil and military services; possibilities for the military counter-intelligence to participate in meeting the above challenges. Chairman: Colonel Eng. Zoltán László Lenkey, Director of the Military Security Office (MSO) Place of the Conference: Ceremonial hall of MIO 1111 Budapest, Bartók Béla Street 24-26. Language: Hungarian

129

PROGRAM 09.00 – 09.05

Főigazgatói megnyitó

09.05 – 09.10

Az MK KFH TT elnökének köszöntője

Tóth András mk. dandártábornok, MK KFH főigazgató-helyettes Dr. Tömösváry Zsigmond dandártábornok, az MK KFH TT elnöke

PLENÁRIS ÜLÉS A transznacionális kihívások tartalmi–formai jellemzői és a kezelésükhöz nyújtott hozzájárulás lehetőségei a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok részéről.

Levezető elnök: Tóth András mk. dandártábornok, MK KFH főigazgató-helyettes 09.10 – 09.25

A Magyar Köztársaság védelempolitikája és védelmi stratégiája a határon átnyúló kockázatokról és veszélyekről, valamint azok katonai kezeléséről.

Előadó: Nagy Zsolt, HM Védelempolitikai Főosztály, főosztályvezető 09.25 – 09.40

Transznacionális veszélyek, fenyegetések – és a katonai hírszerzés.

09.40 – 09.55

A transznacionális veszélyek és fenyegetések hatása a katonai biztonságra, a katonai elhárítás lehetőségei azok kezelésében.

Előadó: Lakatos Zsolt alezredes, MK KFH, osztályvezető

Előadó: Lenkey László Zoltán mk. ezredes, MK KBH, igazgató 09.55 – 10.10 10.10 – 10.25

Transznacionális kihívások a Magyar Köztársaság számára.

Előadó: Földes Gyula, MK IH, főosztályvezető A transznacionális veszélyek tényleges megnyilvánulási formái Magyarországon, ezek hazai kezeléséhez és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok felé megfogalmazható hozzájárulási igények a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatal részéről.

Előadó: Börzsey Andor ezredes, MK NBH

130

PROGRAMME 09.00 – 09.05

09.05 – 09.10

Opening statement

Brigadier General Eng. András Tóth, Deputy Director General of MIO Welcome statement

Brigadier General Zsigmond Tömösváry, PhD, Chairman of the Academic Committee of MIO

PLENARY SESSION Substantial and formal features of the transnational challenges and possibilities for the military national security services to face them.

Chairman: Brigadier General Eng. András Tóth, Deputy Director General of MIO 09.10 – 09.25

Defence policy and strategy of RoH on the transnational risks and threats and their management.

Presented by: Zsolt Nagy, Head of Main Department for Defence Policy of MoD 09.25 – 09.40

Transnational risks and threats – and the military intelligence.

09.40 – 09.55

Impact of the transnational risks and threats on military security; role of the military counter-intelligence in their management.

Presented by: Lieutenant Colonel Zsolt Lakatos, Head of Department of MIO

Presented by: Colonel Eng. Zoltán László Lenkey, Director of the Military Security Office 09.55 – 10.10

10.10 – 10.25

Transnational challenges faced by the Republic of Hungary.

Presented by: Gyula Földes, Head of Main Department of the Information Office Actual emergence of certain transnational risks in Hungary; contribution to their management by military national security services at the request of the National Security Office.

Presented by: Colonel Andor Börzsey, Senior Officer of the National Security Office

131

10.25 – 10.40

A Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Szakszolgálat tapasztalatai a határon átnyúló veszélyek és fenyegetések kezelésében, a társszervek (nyomozó hatóságok) és a nemzetbiztonsági szolgálatok ilyen irányú szakmai tevékenységeinek támogatásában.

Előadó: Balajti László dandártábornok, MK NBSZ főigazgató műveleti helyettese 10.40 – 11.00

SZÜNET/BÜFÉ

11.00 – 11.15

A Vám- és Pénzügyőrség lehetőségei, rendeltetése, feladatai és gyakorlati tapasztalatai a transznacionális veszélyek és fenyegetések megelőzésében, kezelésében és elhárításában.

Előadó: Fröhlich Zsolt pénzügyőr ezredes, VPOP igazgató 11.15 – 11.30

Transznacionális kihívások az illegális migrációt illetően a Határőrség szemszögéből.

Előadó: Sztankovics Gábor határőr őrnagy, Határőrség, osztályvezető 11.30 – 11.45

A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ helye, szerepe, tapasztalatai a határon átnyúló veszélyek és fenyegetések megelőzésében, kezelésében.

Előadó: Dr. Istvanovszki László rendőr alezredes, SZBEKK, főosztályvezető 11.45 – 12.00

A transznacionális fenyegetések hazai hatásai, megnyilvánulási formái, a megelőzésük és semlegesítésük érdekében folytatott rendvédelmi tevékenység és a rendvédelmi állomány védelme.

Előadó: Szabó Csaba rendőr ezredes, RSZVSZ, főosztályvezető 12.00 – 12.15

A transznacionális kihívások kezelésére, elhárítására történő felkészítés a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem keretei között.

Előadó: Prof. Dr. Harai Dénes ezredes, ZMNE Társadalomtudományi Intézet, főigazgató 12.15 – 12.30

Stratégiai védelmi kutatások és a transznacionális veszélyek, fenyegetések. A katonai nemzetbiztonsági szolgálatokkal való együttműködés eredményei és perspektívái.

Előadó: Dr. Tálas Péter, ZMNE SVKI, igazgató 12.30 – 13.15

132

EBÉD

10.25 – 10.40

Experiences of the National Security Special Service in the management of transnational risks and threats, as well as in its relevant assistance provided to partner services (investigating authorities) and national security services.

Presented by: Brigadier General László Balajti, HUMINT Deputy of the Directory General of NSO 10.40 – 11.00

BREAK-BUFFET

11.00 – 11.15

Possibilities, mission, tasks and practical experiences of the Customs and Finance Guard in the management and prevention of transnational risks and threats.

Presented by: Customs Colonel Zsolt Fröhlich, Director of CFH 11.15 – 11.30

Illegal migration as an element of transnational challenges from the standpoint of the Border Guards.

Presented by: Border Guard Major Gábor Sztankovics, Head of Department of NBGH 11.30 – 11.45

Place, role and experiences of the Coordination Centre Against Organized Crime in the prevention and management of transnational risks and threats.

Presented by: Police Lieutenant László Istvanovszki, Head of Main Department of CCAOC 11.45 – 12.00

Effects and forms of transnational threats in our country; activity of public security organizations for their prevention and neutralization; protection of the public security personnel.

Presented by: Police Colonel Csaba Szabó, Head of Main Department of PSPSO 12.00 – 12.15

Instruction concerning the management and prevention of transnational challenges at the Zrínyi Miklós National Defence University.

Presented by: Prof. Colonel Dénes Harai, PhD, Director General of the Institute of Social Science of ZMNDU 12.15 – 12.30

Strategic defence researches on transnational risks and threats. Results and perspectives of the cooperation with military security services.

Presented by: Péter Tálas, PhD, Director of the Strategic Research Institute of ZMNDU 12.30 – 13.15

LUNCH 133

SZEKCIÓÜLÉSEK 1. számú: Hírszerző szekció

Levezető elnök: Négyesi József mk. ezredes, MK KFH hírszerző igazgató A szekcióülés helye: Díszterem 2. számú: Biztonsági szekció Levezető elnök: Lenkey László Zoltán mk. ezredes, MK KBH 1. KBI igazgató A szekcióülés helye: Koncz Márton-terem 13.15 – 14.45

Vitaindító és korreferátumok

14.45 – 15.00

SZÜNET

PLENÁRIS ÜLÉS A szekcióvezetők beszámolói, kérdések, hozzászólások.

Levezető elnök: Dr. Tömösváry Zsigmond dandártábornok, az MK KFH TT elnöke 15.00 – 15.05 15.05 – 15.20 15.20 – 15.35 15.35 – 15.55 15.55 – 16.00

A levezető elnök bevezetője. Beszámoló a Hírszerző szekció munkájáról.

Négyesi József mk. ezredes Beszámoló a Biztonsági szekció munkájáról.

Lenkey László Zoltán mk. ezredes Hozzászólások, vita. Zárszó

Dr. Tömösváry Zsigmond dandártábornok, az MK KFH TT elnöke

Budapest, 2007. október 31.

Dr. Sallai Imre ezredes a Tudományos Tanács titkára

134

SESSIONS OF THE SECTIONS Section 1: Intelligence

Chairman: Colonel Eng. József Négyesi, HUMINT Director of MIO Place: Ceremonial Hall of MIO Section 2: Security

Chairman: Colonel Eng. Zoltán László Lenkey, Director of MSO Place: Koncz Márton Hall 13.15 – 14.45

Introductory and supplementary statements

14.45 – 15.00

BREAK

PLENARY SESSION Reports of the Chairmen on the sections’ work, questions and contributions.

Chairman: Brigadier General Zsigmond Tömösváry, PhD, Chairman of the MIO Academic Committee 15.00 – 15.05

Chairman’s introduction.

15.05 – 15.20

Report on the work of the Intelligence Section.

15.20 – 15.35

Report on the work of the Security Section. Presented by: Colonel Eng. Zoltán László Lenkey

15.35 – 15.55

Contributions, deliberation.

15.55 – 16.00

Concluding statement.

Presented by: Colonel Eng. József Négyesi

Presented by Brigadier General Zsigmond Tömösváry, PhD, Chairman of the MIO Academic Committee

Budapest, 31 October 2007

Colonel Imre Sallai, PhD Secretary of the MIO Academic Committee

135

CONTENTS

LIEUTENANT GENERAL ENG. KÁROLY MADARÁSZ ACADEMIC CONFERENCE IN THE MILITARY INTELLIGENCE OFFICE OF THE REPUBLIC OF HUNGARY BRIGADIER GENERAL ENG. ANDRÁS TÓTH THINKING TOGETHER – FRUITFUL COOPERATION LIEUTENANT COLONEL ZSOLT LAKATOS TRANSNATIONAL RISKS AND THREATS – AND THE MILITARY INTELLIGENCE BRIGADIER GENERAL ENG. ZOLTÁN LÁSZLÓ LENKEY IMPACT OF THE TRANSNATIONAL RISKS AND THREATS ON MILITARY SECURITY; ROLE OF THE MILITARY COUNTER-INTELLIGENCE IN THEIR MANAGEMENT GYULA FÖLDES TRANSNATIONAL CHALLENGES FACED BY THE REPUBLIC OF HUNGARY COLONEL ANDOR BÖRZSEY ACTUAL EMERGENCE OF CERTAIN TRANSNATIONAL RISKS IN HUNGARY; CONTRIBUTION TO THEIR MANAGEMENT BY MILITARY NATIONAL SECURITY SERVICES AT THE REQUEST OF THE NATIONAL SECURITY OFFICE

136

BRIGADIER GENERAL LÁSZLÓ BALAJTI EXPERIENCES OF THE NATIONAL SECURITY SPECIAL SERVICE IN THE MANAGEMENT OF TRANSNATIONAL RISKS AND THREATS, AS WELL AS IN ITS RELEVANT ASSISTANCE PROVIDED TO PARTNER SERVICES (INVESTIGATING AUTHORITIES) AND NATIONAL SECURITY SERVICES CUSTOMS COLONEL ZSOLT FRÖHLICH POSSIBILITIES, MISSION, TASKS AND PRACTICAL EXPERIENCES OF THE CUSTOMS AND FINANCE GUARD IN THE MANAGEMENT AND PREVENTION OF TRANSNATIONAL RISKS AND THREATS BORDER GUARD MAJOR GÁBOR SZTANKOVICS ILLEGAL MIGRATION AS AN ELEMENT OF TRANSNATIONAL CHALLENGES FROM THE STANDPOINT OF THE BORDER GUARDS POLICE LIEUTENANT LÁSZLÓ ISTVANOVSZKI PLACE, ROLE AND EXPERIENCES OF THE COORDINATION CENTRE AGAINST ORGANIZED CRIME IN THE PREVENTION AND MANAGEMENT OF TRANSNATIONAL RISKS AND THREATS POLICE COLONEL CSABA SZABÓ EFFECTS AND FORMS OF TRANSNATIONAL THREATS IN OUR COUNTRY; ACTIVITY OF PUBLIC SECURITY ORGANIZATIONS FOR THEIR PREVENTION AND NEUTRALIZATION; PROTECTION OF THE PUBLIC SECURITY PERSONNEL PROF. COLONEL DÉNES HARAI, PhD INSTRUCTION CONCERNING THE MANAGEMENT AND PREVENTION OF TRANSNATIONAL CHALLENGES AT THE ZRÍNYI MIKLÓS NATIONAL DEFENCE UNIVERSITY

137

COLONEL JÁNOS BÉRES MANAGEMENT OF TRANSNATIONAL CHALLENGES IN HUMINT BORDER GUARD LIEUTENANT COLONEL JÓZSEF GUBICZA– BORDER GUARD LIEUTENANT COLONEL KRISZTINA ZÁN ATTILÁNÉ GÖRBE INSTRUCTION OF THE FRONTIER POLICE PERSONNEL IN THE MANAGEMENT OF TRANSNATIONAL CHALLENGES, WITH SPECIAL REGARD TO THE COOPERATION WITH MILITARY AND PUBLIC SECURITY ORGANIZATIONS BRIGADIER GENERAL ENG. ZOLTÁN LÁSZLÓ LENKEY ANTI-NARCOTIC ACTIVITY IN THE DEFENCE SPHERE MAJOR KÁROLY SZABÓ PECULIAR FEATURES OF THE CONNECTION BETWEEN ORGANIZED CRIME AND NATIONAL SECURITY ACTIVITIES, WITH SPECIAL REGARD TO HUMINT ACTIVITIES OF THE MILITARY SECURITY SERVICE PROF. COLONEL GYÖRGY SZTERNÁK, PhD EXTREMIST ARMED ORGANIZATIONS AS THREAT SOURCES IN DEMOCRATIC SOCIETIES COLONEL IMRE SALLAI, PhD INSTEAD OF EPILOGUE PROGRAMME OF THE ACADEMIC CONFERENCE

138

Tisztelt Olvasó!

A FELDERÍTŐ SZEMLE a honvédelemmel, a biztonságpolitikával és a nemzetbiztonsággal összefüggő kérdések felvetésének és megválaszolásának fóruma. A kiadványban közzétett tanulmányokban megjelenő vélemények nem feltétlenül azonosak a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal és a Tudományos Tanács hivatalos álláspontjával. Elérhetőségeink

Postacím:

MK Katonai Felderítő Hivatal Tudományos Tanácsa 1111 Budapest, Bartók Béla u. 24-26. MK Katonai Felderítő Hivatal Tudományos Tanácsa 1502 Budapest, Pf. 117

Telefon:

Dr. Tömösváry Zsigmond dandártábornok, főtanácsos, a Tudományos Tanács elnöke 06(1) 386-9344/1300, HM 02/61-300 e-mail: [email protected] Tóth András mk. dandártábornok, a Szerkesztőbizottság elnöke 06(1) 386-9344/1010, HM 02/61-010 Dr. Sallai Imre ezredes, tanácsos, a Tudományos Tanács titkára 06(1) 386-9344/1332, HM 02/61-332 Vass Jenő ezredes, felelős szerkesztő 06(1) 386-9344/1306, HM 02/61-306 telefax: 06(1)372-1842, HM 02/61-842 Tóth Krisztina főtörzsőrmester, általános ügyintéző 06(1) 386-9344/5401, HM 02/65-401 e-mail: [email protected]

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a FELDERÍTŐ SZEMLE belső terjesztésű kiadvány, kereskedelmi forgalomba nem kerül.

A kiadványt névre szólóan küldjük meg, felhasználásáról a címzett gondoskodik. Várjuk jelentkezését és írásait! A Szerkesztőbizottság