Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet
Magyar külgazdasági tevékenység a változás tükrében – a csatlakozás és a válság
Pásztor Tamás 2011.
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS .................................................................................................................................... 4 1. A KERESKEDELEM ELMÉLETI HÁTTERE ....................................................................... 7 1.1. A külgazdasági kapcsolatok területe ....................................................................................... 7 1.2. A kereskedelem jelentősége a nemzetgazdaságban ................................................................ 8 1.3. A kereskedelempolitika jelentősége ...................................................................................... 10 1.4. A kereskedelempolitika eszközei .......................................................................................... 12 2. AZ EURÓPAI UNIÓ KERESKEDELEMPOLITIKÁJA ...................................................... 14 2.1. A kereskedelempolitika szerepe az EU politikájában ........................................................... 14 2.2. Az EU kereskedelem kapcsolatok típusai ............................................................................. 17 2.3. Az Európai Unió kereskedelempolitikájának értékelése ....................................................... 19 2.3.1. Az Európai Unió világkereskedelemben betöltött szerepe ............................................. 20 2.3.2. Az EU kereskedelmi partnerei ....................................................................................... 25 2.3.3. Az EU-n kívüli kereskedelem áruszerkezete.................................................................. 31 3. A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA HATÁSA HAZÁNK KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATAIRA ....................................................................................................................... 35 3.1. A magyar kereskedelem jellegzetességei az 1980-as évekig ................................................ 35 3.1.1. Az első világháborút megelőző időszak (1867-1914) ........................................................ 35 3.1.2. A két világháború közötti időszak (1914-1944) ................................................................. 36 3.1.3. A második világháború utáni időszak (1945-1975) ........................................................... 37 3.1.4. A magyar kereskedelem liberalizálásának folyamata ........................................................ 38 3.2. A magyar külgazdaság a közös kereskedelempolitika tükrében ........................................... 39 3.2.1. Az EU és hazánk kapcsolata a 2004-es csatlakozást megelőzően ..................................... 39 3.2.2. A kereskedelemnek a magyar gazdaságban betöltött szerepe ............................................ 40 3.2.3. A KGST-től a fejlett országokig ........................................................................................ 42 3.2.2. Németország, volt KGST kisállamok és Oroszország szerepe a csatlakozás előtt ............ 44 3.2.3. Áruszerkezet változása ....................................................................................................... 53 4. A MAGYAR KÜLGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ALAKULÁSA: A CSATLAKOZÁS ÉS VÁLSÁG ................................................................................................................................... 58 4.1. Magyarország csatlakozása a Közösséghez .......................................................................... 58 4.2. A magyar kereskedelem elemzése a csatlakozást követően .................................................. 59 4.2.1. Szerkezeti nyitottság jellemzői a csatlakozás után ............................................................. 59 4.2.2. Nemzetközi cserearányok alakulása ................................................................................... 61 4.2.3. Nemzetközi szakosodás, specializáció ............................................................................... 63
2
4.3. A magyar kereskedelem alakulása ........................................................................................ 65 4.3.1. Hazai kereskedelmünk vizsgálata a csatlakozás után......................................................... 65 4.3.2. Földrajzi jellemzők............................................................................................................. 66 4.3.3. Áruszerkezet ....................................................................................................................... 75 ÖSSZEFOGLALÁS ....................................................................................................................... 78 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................................ 81 TEXTZUSAMMENFASSUNG..................................................................................................... 84 MELLÉKLETEK .......................................................................................................................... 86
3
BEVEZETÉS Munkámban Magyarország
külgazdasági
tevékenységének
alakulását,
változását mutatom be. Elsősorban azt vizsgálom meg, hogy a közös kereskedelempolitika milyen hatással volt hazánk külgazdasági kapcsolataira az 1980-as évek után, és hogy a külgazdasági tevékenység hogyan változott a csatlakozás hatására. Pár szó erejéig kitérek majd arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokból útjára induló globális pénzügyi válságból kialakult gazdasági válság milyen hatást gyakorolt országunk kereskedelmére, kereskedelempolitikájára. Hogy miért ezt a témát választottam? A kereskedelem mindig is megkérdőjelezhetetlen szerepet játszott a történelemben. Története egészen az ókorig vezethető vissza. Mindenki ismeri a folyami kultúráknak (Egyiptom, Mezopotámia, Indus, Kína), illetve a Földközi-tenger kultúráinak (Fönícia, Hellász, Nagy Sándor Birodalma, Római Birodalom) életében a kereskedelemnek betöltött jelentőségét. A kereskedelem nyomán meghatározó kapcsolat alakult ki például az észak-itáliai
kikötővárosok
(Levantei),
illetve
az
északi-
és
balti-tenger
kikötővárosai között (Hansa). Majd mindezek hatására Észak-Itáliától egészen a Németalföldig terjedő útvonalon megjelent a szárazföldi kereskedelem. A nagy földrajzi felfedezések pedig (Afrika, India, Mexikói-öböl) alapjául szolgáltak a világkereskedelem kialakulásának. (Kuttor, 2009.) A tőkés piacgazdaság illetve a nemzetállamok kialakulásával fejlett munkamegosztás alakult ki az országok határain belül. A további fejlődés szükségessé tette azonban, hogy az ország határain túlra is kiterjesszék a munkamegosztást. Megjelentek és kialakultak a különbségek az egyes nemzetek között. Ennek hatására az egyes nemzetek más-más ágakra specializálódtak. Mára pedig már elmondhatjuk, hogy a külkereskedelem egy egész világot behálózó, minden ország számára fejlődésük, jólétük, gazdagságuk kulcsát jelentő fogalommá vált. (Káldyné, 2004.) Fontosságáról Káldyné Esze Magdolna így vélekedik: „A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás ma már minden ország számára gazdasági szükségszerűség. A külgazdasági kapcsolatok hozzájárulnak az ország gazdasági 4
fejlődőséhez,
versenyképességének
erősítéséhez,
a
fogyasztói
igények
színvonalasabb kielégítéséhez. Külgazdasági kapcsolatok révén a gazdaságok egyre több szálon kapcsolódnak össze, erősödik a kölcsönös függés és a kölcsönös egymásra utaltság. Az országok gazdasági összefonódása ma már olyan mértékű, hogy a külgazdasági faktor a világ valamennyi országában a gazdasági növekedés fontos tényezője lett.”1 Hazánk Európa központjában, stratégiailag kiemelkedően fontos helyen fekszik, egy olyan környezetben, ahol az áruk és szolgáltatások áramlása viszonylag zavartalanul biztosított. Magyarország nyitott országnak számít, ki van szolgáltatva más
államoknak,
így
a
külgazdasági
politika
és
a
külkereskedelem
megkérdőjelezhetetlenül hangsúlyos szerepet játszik országunk életében. 2004. május elsején a 10 újonnan csatlakozó tagállamok sorában lépett be az Európai Unióba. Munkámban megvizsgálom, hogy milyen előnyökhöz jutott, illetve milyen hátrányokat szenvedett el országunk külkereskedelme a Közösséghez való csatlakozás
hatására,
illetve
hogyan
változott
kereskedelmünk
és
kereskedelempolitikánk a belépés hatására. Pár szó erejéig kitérek majd arra, hogy a válság mennyiben érintette károsan a kereskedelmet, megtorpant-e, és ha igen, milyen mértékben, milyen területeken és mikor érhető tetten ennek hatása. Mindezek feltárása előtt azonban kis elméleti áttekintés után megvizsgálom az Európai Unió külgazdasági tevékenységét. Munkámnak ez a fejezete az 1999-től a 2009-ig terjedő időszakot veszi alapul. Fontosnak tartom azt bemutatni, hogy a legjelentősebb, 2004-es bővítés keretében csatlakozó 10 új tagállam (köztük Magyarország) milyen hatást gyakoroltak a Közösség külkereskedelmére. Az összehasonlításom alapjául pedig a csatlakozást megelőző évek szolgálnak majd. Ezt
követi
Magyarország
külgazdasági
kapcsolatainak,
kereskedelmének,
kereskedelempolitikájának vizsgálata az Uniós csatlakozás előtt. Elemzésem főleg a KGST bukásának illetve a rendszerváltásnak az időszakára (1990-es évek) és a csatlakozás előtti évekre koncentrál. Azért ezeket az időpontokat választottam, mert fontosnak tartottam bemutatni, hogy a szocialista rendszer felbomlása után hazánk
1
Káldyné Esze Magdolna: Nemzetközi kereskedelem - A nemzetközi vállalkozások gazdaságtana, TriMester Bt., Tatabánya, 2004, 14-15. oldal
5
milyen utat választott kereskedelempolitikájában, illetve, hogy a belépést megelőző években országunk kereskedelmét milyen adottságok, jellegzetességek alakították és jellemezték. Ezt követően vizsgálom meg, hogy a Közösséghez való csatlakozás milyen hatást gyakorolt hazánk külkereskedelmére, illetve, hogy a válság hatása mennyire érhető tetten külgazdaságunk alakulásában. Ennek elemzéséhez a 20002010-es időszakot választottam. Munkámban importnyitottsági
főleg
nyitottsági
mutatókkal),
mutatókkal
relációs
(exportnyitottsági-,
szerkezetekkel
illetve
(külkereskedelem
országcsoportonkénti megoszlásával), áruszerkezetekkel, cserearány mutatókkal, a specializáció mérésére alkalmas mutatókkal, illetve az export, import és külkereskedelmi mérleg alakulását reprezentáló ábrákkal elemzem és mutatom be a külkereskedelmet, annak változását az eurostat, a wto, illetve a ksh statisztikái, adatbázisai alapján. Célom, hogy a külkereskedelem legfontosabb mérföldköveit jelentő események elemzésével az olvasó egy átfogó képet kapjon hazánk külgazdasági
tevékenységéről,
mely
országunk
kulcsfontosságú területet képvisel.
6
fejlődésében
és
jólétében
1. A KERESKEDELEM ELMÉLETI HÁTTERE Fontosnak tartom bemutatni, hogy a munkám érdemi részét képviselő, különböző elemzések mögött milyen elméleti háttér húzódik meg a külgazdaság kapcsán. Ezért ennek a fejezetnek a keretében elsősorban azt kívánom elérni, hogy az olvasó egy átfogó képet kapjon azokról a tényezőkről és jellemzőkről, melyek meghatározzák egy ország kereskedelmét. Először bemutatom, hogy a külgazdasági kapcsolatoknak
milyen
területei
vannak,
majd
megvizsgálom,
hogy
a
kereskedelemnek és kereskedelempolitikának milyen általános jellegzetességei, jelentőségei vannak egy adott nemzetállamban, és milyen eszközök állnak rendelkezésére ezek befolyásolásában illetve alakításában.
1.1. A külgazdasági kapcsolatok területe A külgazdasági kapcsolatok lehetővé teszik, hogy egy adott állam bekapcsolódjon a nemzetközi munkamegosztásba. Mit is takarnak pontosan a külgazdasági kapcsolatok? országok közötti áru- és szolgáltatáskereskedelmet; pénz-, hitel- és tőkekapcsolatokat; integrációs kapcsolatokat és az azokat elősegítő szerződések rendszere. A kapcsolatok egyik legfontosabb része a külkereskedelem. Az export révén lehetővé válik, hogy amit a hazai piac már nem tud felvenni, azt értékesíteni tudja. Mindez optimális szérianagyságot tesz lehetővé. Ha egy kis nemzetgazdaságot feltételezünk, akkor a hazai piacon nem lehet annyi terméket eladni, amennyit a termelés gazdaságosságának a követelménye megkíván. Az import lehetővé teszi, hogy a hazai fogyasztók olyan termékekhez, szolgáltatásokhoz jussanak hozzá, melyet az adott országban adott keretek között nem lehet vagy nem gazdaságos előállítani. Ezen lehetőségek kihasználásával az ország specializálódáson keresztül törekedhet a hatékonyság elérésére. (Palánkai, 2004.) A pénz- hitel- és tőkekapcsolatok nélkülözhetetlenek a világgazdaságban. Ennek az oka, hogy az áruk és szolgáltatások különböző irányú mozgásait azzal ellentétes irányú pénzmozgások is követik. Általános gyakorlat, hogy az eladó hitel 7
fejében szállít, de például a fizetési mérleg hiányának következtében is gyakran merül fel a hitel fogalma. Az utóbbi időben vált különösen fontossá a tőkeáramlás fogalma. Kiemelt szerepet kapott a működő tőke áramlása, ami vegyesvállalat, vagy teljes egészében külföldi tulajdonú vállalkozás alapítását jelenti. Ebben az esetben már nem csupán a tőke lépi át a határt, hanem vele együtt a technológiai, az vállalkozásvezetési, vállalkozásszervezési ismeret is. (Palánkai, 2004.) A kapcsolatok egyik legmagasabb formája az integráció, a piacok egységesülése. Ezáltal lehetővé válik az áru, pénz, hitel és tőke áramlásának folyamatai egyszerűsödése. Az integráció keretében a közös, belföldi piaccá alakul az, ami korábban nemzetközi piacnak számított. Az integrációnak különböző fokozatai vannak. A preferenciális megállapodástól a szabad kereskedelmen, a vámunión, a közös piacon és a gazdasági unión át egészen a politikai unióig. Ma a világgazdaságunk legmagasabb fokát elért integrációja az Európai Unió, melynek hazánk 2004 óta tagja. Éppen ezért érdekes és fontos megvizsgálnunk azt, hogy egy gazdasági unióba történő belépésünket követően hogyan is változtak meg kereskedelmi lehetőségeink. (Palánkai, 2004.)
1.2. A kereskedelem jelentősége a nemzetgazdaságban A nemzetgazdaság jelenti a gazdasági eseményeket, jelenségeket és az ahhoz kapcsolódó intézményrendszert. Egyben a gazdasági élet egésze: a termelés, az elosztás, a forgalmazás és a fogyasztás összessége és egysége. A kereskedelmi tevékenység nem más, mint a termelés és a fogyasztás közé beépülő közvetítés, amely biztosítja azt, hogy a megtermelt javak eljussanak a fogyasztókhoz, illetve a termelő eladhassa az eladásra termelt áruját. A kereskedelemnek a következő feladatai vannak: fogyasztói igények kielégítése; termelés és fogyasztás térbeli és időbeli különbségeinek áthidalása; termelési és fogyasztási szerkezet összehangolása; áruk folyamatos biztosítása; fogyasztói érdekek védelme, minőségvédelem; transzformációs tevékenység. 8
Az árukereskedelmet külkereskedelemre és belkereskedelemre oszthatjuk fel. Ha az árukereskedelem átnyúlik az országhatáron, beszélhetünk exportról és importról. Árukivitel történik, ha eleve kivitelre termelt az adott állam, vagy ha külföldön értékesíti azt, ami feleslegesen megmarad a belföldi fogyasztás után. A behozatal célja a választék bővítése. Akkor van rá szükség, ha az adott terméket az ország nem tudja nemzeti keretek között előállítani (pl. kókusz, banán) vagy aminek előállítása túl költséges lenne (kőolaj). A külkereskedelem (nemzetközi kereskedelem) tehát az országok közötti kereskedelmet jelenti. Általa lehetővé válik a nemzetközi munkamegosztás, ezáltal pedig a gazdaságok szakosodása. Hogy miért is van rá szükség? A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásnak számos oka van. Az országok eltérő adottságokkal rendelkeznek, hisz különböznek földrajzi, gazdasági, társadalmi és technológiai szempontból egyaránt. Az eltérő adottságokkal rendelkező területek pedig eltérő hatékonysággal és gazdaságossággal tudnak előállítani különféle termékeket. A külkereskedelem által lehetővé válik, hogy mindenki arra szakosodjon, amelynek előállításában a legtöbb előnnyel rendelkezik. Amely termék előállításában pedig kevésbé hatékony, ahhoz import formájában fér hozzá. A külkereskedelem által lehetővé válik a szakosodás. Tömegtermelés indul meg, aminek hatására az államok nagy mennyiségben, hatékonyabban lesznek képesek termelni. Mindez a szükségletek feletti termelést eredményez, árutöbblet alakul ki. A folyamat exportot, vagyis kivitelt eredményez, tehát a terméket egy másik államban értékesítik. A kereskedelem hatására a választék bővül. Az import által több termék válik elérhetővé egy nemzetgazdaságban. Ebből kifolyólag egy gazdaság termelőinek már nem csupán egymással, hanem a többi ország termelőivel is meg kell küzdeniük a piacon a fogyasztókért. Mindez a hazai és külföldi kereskedőket egyaránt nagyobb és szorosabb versenyre kényszeríti. Ugyanakkor meg kell világítanunk a téma másik oldalát is, hisz egy szabadkereskedelem számos hátrányt is jelenthet, különös tekintettel a fejletlenebb és gyengébb államokra. Kölcsönös függőség (interdependencia) alakulhat ki, ami tisztességtelen visszaéléseket szülhet. Fontos megemlítenünk a cserearány romlás fogalmát, ami annyit jelent, hogy míg egy ország által exportált termékek ára 9
(sokszor drasztikusan) csökken, vagy éppen stagnál, addig az általuk behozatott áruké többnyire jelentősen nő. A fejlettebb, jelentősebb tőkével rendelkező államok általában jobban ki tudják használni a szabadkereskedelemben rejlő előnyöket. Épp ezért, a külkereskedelmi politika számos eszközt alkalmaz a hazai gazdaság védelmére. Ennek leggyakoribb eszközét jelentik a vámok. Mások egyszerűen zárt gazdaságokat alakítanak ki. Napjaink jellemző tendenciája, hogy a nyitott gazdaságokban méltányos kereskedelem zajlik. Ennek a célja, hogy segítsék a fejletlen gazdaságokat.
1.3. A kereskedelempolitika jelentősége Attól függően, hogy az állam milyen mértékben és formában avatkozott be a kereskedelempolitikába két alapvető irányzatot különböztethetünk meg, melyek a XVIII-XIX. században alakultak ki. Tudnunk kell azonban, ezek bár egymástól jól megkülönböztethetőek és egymással harcban álltak, a mai napig sajátos szimbiózisban élnek egymás mellett. Ez a két irányzat a szabad kereskedelem és a protekcionizmus. A protekcionista gazdaságpolitika célja, hogy védje a hazai termelőket különböző vám és nem vámjellegű eszközök segítségével, illetve erősítse pozíciókat a hazai valamint a külföldi piacokon. Kialakulása a merkantilizmusra vezethető vissza. A merkantilisták arra keresték a választ, hogy az országot illetve az államkincstárt hogyan lehetne gyarapítani. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy állam annál gazdagabb, minél több aranya van. Ez kezdetben gyarmati kirablások révén valósult meg, később pedig az export ösztönzése (több arany áramlik be) és import korlátozása (kevesebb arany áramlik ki) révén. Ebből fejlődött ki a protekcionizmus. (Káldyné, 2004.) A másik irányzat a szabad kereskedelem. Elméleti alapját a liberalizmus, a fiziokraták valamit Adam Smith és David Ricardo (a klasszikus közgazdaságtan két legjelentősebb képviselője) képviseli. Egy beavatkozástól mentes piacra épít, és felfogása szerint ennek a kormány által történő bármilyen megzavarása minden bizonnyal ártalmas lenne. Biztosítja az államok és szolgáltatások szabad áramlását a piacokon, és törekszik a tisztességes verseny feltételeinek a megteremtésére. Ebből 10
következően az állam a hazai piacon tiltott és el nem fogadott tevékenységet folytató vállalatokkal szemben lép fel. (Káldyné, 2004.) Összefoglalva elmondhatjuk, hogy míg a szabad kereskedelem a hazai fogyasztók érdekeit szolgálja azáltal, hogy előnyben részesíti az olcsóbb külföldi termékeket a drága hazaiakkal szemben, addig a protekcionizmus a nem piacképes hazai termelők számára segít piacot teremteni a hatékonyság és jólét rovására. A kereskedelempolitika valamennyi állam gazdasági stratégiájának a részét képviseli. Célja, hogy rendezze, irányítsa a külső kapcsolatait és azt a gazdasági növekedés szolgálatába állítsa. Mindazon célok, elvek, eszközök, intézmények és módszerek egészét jelöli, melynek révén az ország szabályozza a nemzetközi munkamegosztásban
való részvételt.
Cél-
és eszközrendszere
mikro-
és
makroszinten is megjelenik: olyan kereskedelmi, pénzügyi szabályozó rendszer illetve olyan struktúrapolitika,
fejlesztési
politika,
amely
elősegíti
az
állam
integrálódását a nemzetközi kapcsolatokban való részvételét; olyan szabályozás, amely egészséges kapcsolatot biztosít a hazai gazdaság és külső környezet között. (Káldyné, 2004.) Hogy a külgazdasági politika egy állam életében játszott szerepe mitől függ, arról
Kozma
Ferenc
így
vélekedik:
„Általában
elmondható,
hogy
a
külgazdaságpolitikának az ország politikai (mindenekelőtt gazdaságpolitikai) rendszerében játszott szerepe három tényezőtől függ: (a) a nemzetközi piaci viszonyok fejlettségétől: vagyis attól, hogy a nemzetközi áruáramlások mennyiben töltik ki a nemzeti piacok közötti „űrt”. illetve ezt a helyzet mennyiben fejlődött át saját ellentétébe, azaz egy olyan szituációba, amikor már a nemzeti piacok szerepe húzódik össze az egységes nemzetközi piac „helyi” szegmensévé; (b) a gazdaság nyitottsági fokától – mindkét értelemben véve a nyitottságot -, ami a külső piacoknak a nemzeti méretű folyamatokra való hatásának erősségét jelenti; és végül
11
(c) a gazdaság nemzetközi piaci függésének jellegétől: a domináns gazdasági fokozattól az egyoldalúan kiszolgáltatott gazdaság-fokozatig bezárólag.”2
1.4. A kereskedelempolitika eszközei Fontosnak tartom azt is bemutatni, hogy jellemzően milyen eszközökkel él a kereskedelempolitika.
Az
alábbi
ábrán
összefoglalva
láthatjuk
a
kereskedelempolitika eszközeit. Vámok
Közvetett exportösztönzés
Szubvenció
Nem tarifális korlátozások
Fiskális
Termelési
Exporthitelfinanszírozás
Mennyiségi korlátozások
Védő
Export
Exporthitelbiztosítás
Paratarifális protekcionizmus
Import
Kollektív exportösztönzés
Egyéb
1. ábra: Kereskedelempolitika eszközei Forrás: saját szerkesztés Dankó László: Nemzetközi Üzlet című könyve alapján
A vám olyan adó formájában alkalmazott kereskedelem-politikai eszköz, mely árképző tényezőként van jelen. A vámhatáron átlépő áruk árára gyakorol hatást, ezáltal pedig korlátozza, tereli azok forgalmát. A fiskális vámoknak az-az alapvető célja, hogy a külkereskedelmi forgalom után a költségvetés adóbevételhez jusson. Nem célja a külkereskedelem korlátozása. Ezzel szemben a védővámok a hazai termelők helyzetét hivatott javítani azáltal, hogy a külföldi versenytársaik piacra jutási lehetőségeit korlátozza. Az alábbi típusait különböztethetjük meg: nevelő-, piacbiztosító-, devizavédelmi-, antidömping-, taktikai-, retorziós- és preferenciális vám. A vámok hatásait négy pontban foglalhatjuk össze: fogyasztási hatás: a hazai kereslet csökken a termék iránt; termelési hatás: nő a hazai termelés az áremelkedés következtében; külkereskedelmi hatás: a fogyasztáscsökkenés és a termelésnövekedés együttese; 2
Kozma Ferenc: Külgazdasági stratégia, Aula Kiadó Kft, Budapest, 1996, 196-197. oldal
12
adóhatás: az államnak a vámbevétel nagyságát jelöli. (http://www.econom.hu/kereskedelempolitikai-eszkozok) A szubvenciók költségvetési forrásokból származnak, vissza nem térítendő állami támogatást jelentenek. Azzal a feltétellel kapják a vállalkozások, hogy az állam
által
meghatározott
gazdaság-
és
kereskedelem-politikai
céloknak
megfelelően használják fel. (Dankó, 2002.) A közvetett állami exporttámogatás egyik legelterjedtebb eszközének számít az exporthitel-finanszírozás. Az esetek jelentős részében az exportőr kénytelen ügyfelétől halasztott fizetést elfogadni. Az exportőr tőkeereje azonban nem mindig teszi lehetővé a hitelnyújtást, így az export fenntartása állami segítséget takar. Az export-hitelbiztosítás keretében átvállalják a külföldi vevő nem fizetési kockázatát (amely a kívánt értéket esetleg meghaladja). A kollektív exportösztönzés során egy elkülönített, állami pénzalapot használnak fel, melynek célja, hogy segítse a vállalatok piacra jutását. (Dankó, 2002.) A mennyiségi korlátozások fajtái a kontingens, vámkontingens és „önkéntes” exportkorlátozás. A paratarifális protekcionizmus kategóriába tartozik a vámáru besorolása, vámérték meghatározása és a vám utak kijelölése. Beszélhetünk még egyéb nem tarifális korlátozásokról. Ide tartoznak a biztonsági előírások, szabványok, engedélyezési rendszer, állami beszerzések és a „Vásárolj hazai árut!” mozgalmak. (Dankó, 2002.)
13
2. AZ EURÓPAI UNIÓ KERESKEDELEMPOLITIKÁJA Hazánk 2004 óta az Európai Unió tagállamainak a sorába tartozik. Részvételünk az egységes belső piacon kulcsfontosságú hazánk számára, mind a belső, mind pedig a 3. országokkal szembeni külkereskedelmünket pedig immár a Közösség keretei határozzák meg. Éppen ezért fontosnak tartom bemutatni az Európai
Unió
külgazdasági
tevékenységének,
kereskedelempolitikájának
jellegzetességeit és jellemzőit, illetve azt, hogy története legnagyobb bővítésének hatása milyen nyomokban érhető tetten a kereskedelem kapcsán.
2.1. A kereskedelempolitika szerepe az EU politikájában Az Európai Unió politikáit több szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik besorolás szerint megkülönböztethetünk horizontális, illetve ágazati politikákat, egy másik szerint pedig beszélhetünk közös, közösségi illetve speciális politikákról. Mindezek kialakulása, fejlődése és jellege az integráció sajátosságaival szorosan összefügg. Maga a kereskedelempolitika az egyik megközelítés szerint ágazati, a másik szerint pedig közös politikák közé tartozik. Már a Római Szerződésben megfogalmazott célkitűzések között is szerepelt a közös vámpolitika és a közös agrárpolitika mellett. Kereskedelempolitika kialakulása Kialakulását az egységes belső piac létrejötte tette lehetővé, melynek fejlődését 3 szakaszra bonthatunk fel. Az első szakasz az Európai Szén és Acélközösség létrehozásától (1952) 1968. július elsejéig terjed. A közös piac létrehozását csupán a szén- illetve acélipar területén célozta meg. Kiépítését a Római szerződés fokozatosan irányozta elő. Megvalósult a vámunió (mely ipari szabad kereskedelmen illetve a harmadik országokkal szemben egy közös vámtarifa felállításán alapult), illetve a mennyiségi korlátozásoktól mentes tagországi kereskedelem. (Zsúgyel, 2000.) A második szakasz (1968-1992) a belső piac elmélyítését előkészítő, valamint azt végrehajtó szakaszt öleli fel. A Bizottság „belső piac kiteljesítéséről” szóló Fehér Könyvét az Európai Tanács 1985-ben, a milánói ülésen fogadta el, 14
1992-es megvalósítási ütemtervvel. Mintegy 282 javaslatot, intézkedést sorol fel az egységes piac előtt álló gyakorlati, technikai és adó jellegű akadályok felszámolására. Elsődleges jogi alapjául az Egységes Európai Okmány szolgált, mely 1987-ben lépett hatályba. (Zsúgyel, 2000.) A harmadik szakaszt 1993-tól számítjuk. Felöleli a be nem fejezett teendőket, a nemzeti piacok tényleges összefonódását és a továbbfejlesztés céljából kialakított intézkedéseket. Számtalan eredményei közül a kereskedelmet az alábbi fontosabb intézkedések érintették (a teljesség igénye nélkül): határformalitások megszüntetésével megszűntek a kereskedelem- és a tényezőáramlás fizikai korlátai; a szolgáltatások kereskedelmét vagy a szabad áramlását akadályozó tényezőket, előírásokat és szabályokat liberalizálták, összehangolták. (Zsúgyel, 2000.) Bár elmondhatjuk, hogy kialakult az egységes belső piac, mégis, ezek a leomlott határvonalak idő közben újból és újból felépítik önmagukat és konfliktusokat robbantanak ki. A szabad kereskedelem nem minden esetben áll fent. Nem is kell messzire visszamennünk az időben, hogy erre példát találjunk. Az EU új szolgáltatási irányelvének eredeti célja az volt, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásoknál felszámolja az akadályokat (2006.). Ezáltal lehetővé válik a szolgáltatást végző vállalatok számára, hogy bármely uniós tagországban tevékenykedjenek. A viták során azonban kompromisszumos megoldás született csupán. Míg az új tagállamok az akadályok lebontásában voltak érdekeltek, addig a régi tagok közül néhányan (Németország, Franciaország, Belgium) egy valamivel gyengébb javaslatot támogattak. (http://hvg.hu/gazdasag/20060220iranyelv, 2006.) A kereskedelempolitika rendszertani elhelyezése bár központi szerepre utal (már az alapelvek között a második fő célkitűzésként említik), fogalmát az Európai Közösségeket létrehozó Római szerződés és a Nizzai Szerződés sem definiálta. Az Európai Unió kereskedelempolitikájának fogalmát igen nehéz megragadni. A mai napig nem létezik megfelelően körülírt hatóköre és kerete. „A kereskedelempolitika fogalma a gazdaságpolitika által determinált és a külpolitika által befolyásolt célokat, elveket, illetve a megvalósításukra szolgáló eszközöket fogja át. A fogalmat 15
szűk és tág értelemben is megadhatjuk. Az előbbi esetben az állam (esetünkben a Közösség) azon eszközrendszerét öleli fel, amelyen keresztül a vámhatáron áthaladó
áruk/szolgáltatások
mozgása,
volumene
befolyásolható.
Tágabb
értelemben a fogalmat külgazdasági politikának nevezik. Ekkor –figyelembe véve a nemzetközi
szintű
kereskedelmi
kapcsolatok
intenzitásának
növekedésével
párhuzamosan megjelenő új kapcsolati formák […] növekvő jelentőségét – a kereskedelempolitika fogalmát a Közösség külgazdasági kapcsolatainak szélesebb körére vonatkoztatják.”3 Az uniós kereskedelempolitika szabályozó elve és eszközei A kereskedelempolitika szabályozásáról elmondhatjuk, hogy lehet egyoldalú (autonóm), vagy éppen szerződésen alapuló. Kialakításakor irányadó, hogy először a GATT, majd a WTO által alkalmazott, nemzetközi kereskedelemre vonatkozó általános szabályokat kell tiszteletben tartania a Közösségnek. A 2 legfontosabb alapelv: A
legnagyobb
kedvezmény
elve:
amennyiben
egy
tagállam
vámkedvezményt nyújt egy másik országnak, azt biztosítania kell valamennyi WTO-tagállamnak is. Nemzeti elbánás elve: a partnerek gazdasági alanyait a hazaiakkal azonos elbánásban kell részesíteni (adózás és jogi szabályozás egyéb területein). (Somosi, 2008.) Az Európai Unió exportszabályozásának központi eleme a harmadik országok felé irányuló minden korlátozástól mentes áruforgalom. Elvileg valamennyi ipari illetve mezőgazdasági termékre kiterjed. Néhány tagállam különleges termékét, illetve a kőolaj és földgáz kiáramlását azonban valamelyest szabályozzák. Kivételes esetekben tehát lehetőség van a kivitel visszafogására, vagyis exportkorlátozó eszközök alkalmazására. Egyes nyersanyagok tekintetében (kritikus hiány veszélye esetén) exportengedélyhez kötésre illetve exportvámkivetésre nyílik lehetőség. Exportkorlátozásként értékelhetőek egyes speciális termékcsoportok kivitelének akadályozása politikai, egészségügyi, kulturális célok, 3
Somosi Sarolta: Az Európai Unió verseny-, kereskedelem- és iparpolitikája, Külgazdasági stratégia, József Attila Tudományos és Egyetemi Kiadó és Nyomda, Szeged, 2008, 19-20. oldal
16
illetve művészeti, régészeti vagy történeti értékkel bíró nemzeti kincs védelme érdekében. Exportösztönző eszközök általános alkalmazása annak versenytorzító hatása miatt tiltott. Csupán azokat az akciókat említhetjük ebben a témakörben, melyek exporthitelek, hitelgaranciák biztosítására, kollektív jellegű, horizontális ösztönzések támogatására terjednek ki. (Somosi, 2008.) Az importrendszer szabályozásának központi elemét a kvóták alkalmazása és az importengedélyezési rezsim képviseli. A Tanács rendelete lehetőséget biztosít gyors beavatkozásra, amennyiben egy termék behozatala komoly károkat okozna, vagy annak veszélyével fenyegetne. A szabályozásban bár kis mértékben, de szerepet játszanak a mennyiségi korlátozások is. Az adminisztratív protekcionista eszközök egyik csoportját képviselik a mennyiségi kvóták alkalmazása, melynek hatására az import mennyisége elmarad a kereslet mögött. (Somosi, 2008.)
2.2. Az EU kereskedelem kapcsolatok típusai A Közösség külgazdasági kapcsolatai vagy intézményes, vagy szerződéses keretekben
bonyolódnak.
Valamennyi
országgal
folytatott
kereskedelme
besorolható egy-egy kategóriába. Röviden bemutatom a nem diszkriminatív (pl. USA Japán), a preferenciális (pl. Tunézia, Egyiptom), a szabadkereskedelmi (pl. Törökország) és a diszkriminatív (pl. Kuba, Líbia) rendszerek jellemzőit. A nem diszkriminatív rendszerek Ide tartoznak a főként nem európai, fejlett országokkal való kapcsolatok (Egyesült Államok, Ausztrália, Japán stb.). Ezeket a kapcsolatokat intézményesen a GATT-keretek, majd 1995-től a WTO-keretek fedik le. A legnagyobb kedvezmény elvén alapulnak. A nemzeti elbánás elve is biztosítja a megkülönböztetés mentességet. Az akadályok folyamatosan épültek le a GATT és WTO keretében végrehajtott intézkedések és liberalizálások eredményeként. (Palánkai, 2004.) Preferenciális rendszerek Főként a latin-amerikai és az ázsiai fejlődő országokkal, illetve a mediterrán régióval való együttműködést jellemzik ezek a kapcsolatok. Részben az általános preferenciákon (GSP) alapulnak. A legnagyobb kedvezmény elvén felüli tarifális 17
prefeneciákat képviseli. Mindezeket a Közösség egyoldalúan biztosítja bizonyos régiók és országok (főleg fejlődő államok) számára. A GSP-t 1971-ben indították útjára, már mintegy 176 ország a haszonélvezője. (http://ec.europa.eu/trade/wideragenda/development/generalised-system-of-preferences/) A preferenciális kereskedelem szabályozására a legtöbb országgal az EK-nak kétoldalú kereskedelmi szerződése van. Ez koncessziókat jelent vámokra és mennyiségi korlátozásokra, a viszonosságot pedig szerződésben szabályozzák. Az ipari termékek esetében többnyire szabad bejutást biztosítanak, korlátozások csupán a mezőgazdasági illetve az úgynevezett érzékeny termékek esetében tartanak fent. (Palánkai, 2004.) Szabadkereskedelmi rendszerek Túllépnek
a szokásos nem diszkriminációs rendszereken,
mélyebb
együttműködést jelentenek. Nagyszámú szabadkereskedelmi alapú társulásról beszélhetünk, melyek lehetnek egyoldalúak vagy kölcsönösek, illetve részlegesek vagy teljes körűek. Kölcsönös liberalizáláson alapul az Európai Gazdasági Térség, míg az aszimmetrikus liberalizálás tipikus példái a loméi konvenciók. A liberalizálás főként a mezőgazdaság kimaradása miatt részleges. (Palánkai, 2004.) Diszkriminatív rendszerek A diszkriminatív elbánást az Európai Unió a múltban a volt szocialista országokkal szemben alkalmazta. A diszkriminatív intézkedések a központi tervezés és
az
állami
kereskedelem
protekcionista
és
diszkriminatív
jellegének
ellensúlyozását szolgálták. A volt szocialista országokkal a kapcsolatok normalizálása 1980-as évek második felében kezdődött. A diszkriminatív rendszereket ma már csupán néhány úgynevezett legkevésbé kedvezményezett szocialista és fejlődő országgal szemben alkalmazzák. (Palánkai, 2004.) Kapcsolat az EFTA-val Az EFTA létrehozása válasz volt az EGK-ra, melyet hét nyugat-európai ország hozott létre. Egyfajta laza kereskedelmi kapcsolatot jelentett az országok között. Bár a tagországok belső kereskedelmüket liberalizálták, kifelé továbbra is
18
önálló vám- és kereskedelmi politikát folytattak. Hosszas és kemény alkudozások eredményeként fogadták el az Európai Gazdasági Térségről szóló szerződést. Számos területen átvették az EU-szabályozást, lehetővé tették a szabad letelepedést, létrejött a szakképzettség kölcsönös elismerése, viszont a tagországok nem csatlakoztak a közös agrárpolitikához, számos termék kereskedelmét külön szabályozták és továbbra is fenntartották az eltérő külső nemzeti vámjaikat. Az EU folyamatos bővülésével az EFTA és ennek következtében az EGT jelentősége is csökkent. Az EFTA-nak ma már csak 4 tagja van: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc. (Káldyné, 2004.) Társulások a korábbi gyarmatokkal A Római szerződés aláírásakor a tagországok az akkori (főleg afrikai) gyarmataikat társult területté nyilvánították. Miután az érintett országok függetlenné váltak, új társulási egyezmény született (yaoundéi konvenció). Ehhez a tagországok korábbi társult gyarmatainak többsége csatlakozott, és ezt később több alkalommal megújították. Bár a gyarmati jogviszonyok megszűntek, a kapcsolatok továbbra is fennmaradtak. (http://hvg.hu/eumindentudo/20041123euminy, 2004.)
2.3. Az Európai Unió kereskedelempolitikájának értékelése Az Unió megalapítását közel 50 évvel a nyílt kereskedelem alapozta meg tagjai között, és ez alapjául szolgált az azóta kibontakozó jólétnek. A Közösség ezért vezető szerepet vállalt a világkereskedelem megnyitására tett erőfeszítésekben valamennyi ország számára, legyen az gazdag vagy éppen szegény. Folyamatosan tárgyal partnereivel kereskedelmük megnyitásáról, termékek és szolgáltatások terén egyaránt. A fejlődő országok számára rövidtávon piacai jobb elérhetőségét is biztosítja, illetve több időt biztosít nekik saját piacaik megnyitására az európai termékek előtt. Már
1971-ben
megalapított
Általános
Preferenciarendszerrel
(GSP)
elkezdték csökkenteni vagy éppen megszüntetni a fejlődő országokból származó importvámtarifákat és importkvótákat. 2001-ben pedig egy „Mindent, kivéve fegyvereket” kedvezményezés keretében a 49 legfejletlenebb országnak biztosított a 19
Közösség szabad hozzáférést az Unió piacához valamennyi termékük esetében. Mindezzel jelentősen hozzájárult a fejlődő országok világkereskedelembe való integrációjához. Az Unió kereskedelempolitikája szorosan kapcsolódik a fejlesztési politikához.
A
Közösség
78
afrikai,
karib-tengeri
és
csendes-óceáni
partnerországával közösen egy új kereskedelmi és fejlesztési stratégiát dolgozott ki, melynek az volt a célja, hogy a világgazdasági integrációt erősítse: Yaundéi és Loméi Egyezmények, illetve a Cotonou-i Megállapodás. (Palánkai, 2004.) Mindezeken túlmenően az Unió kereskedelmi megállapodást írt alá DélAfrikával,
és
szabad
kereskedelmi
megállapodás
megkötésére
irányuló
tárgyalásokat folytat az Öböl Menti Együttműködési Tanács hat tagjával (Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Chile), valamint igyekszik elérni, hogy megállapodás szülessen a Mercosur-országokkal (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) folytatott kereskedelem liberalizálásáról. (http://europa.eu/pol/comm/index_hu.htm) 2.3.1. Az Európai Unió világkereskedelemben betöltött szerepe Az Európai Unió a világ egyik legjelentősebb kereskedelmi-gazdasági tömörülése. Az alábbi táblázat szolgál mindennek bizonyítékául, melyben az árukereskedelem területén láthatjuk, hogy milyen az egyes országok, térségek részaránya export illetve import szerinti bontásban. 1. táblázat Vezető exportőrök és importőrök a világkereskedelemben (kivéve az EU-n belüli kereskedelem) - árukereskedelem, 2009 Megoszlás Éves %-os Rang Megoszlás Éves %-os Export Import (%) változás -sor (%) változás EU-n (27) EU-n (27) 16,2 -21 1 17,4 -27 kívüli export kívüli import Kína 12,7 -16 2 USA 16,7 -26 USA 11,2 -18 3 Kína 10,5 -11 Japán 6,2 -26 4 Japán 5,7 -28 Koreai Hong Kong, 3,9 -14 5 3,7 -10 Köztársaság Kína Forrás: http://www.wto.org/english/res_e/statis_e/its2010_e/its10_world_trade_dev_e.htm
Az árukereskedelmet alapul véve az export és import területén egyaránt megfigyelhető az Európai Unió dominanciája. Részesedése a világkereskedelemből az előbbi esetén mintegy 16,2%, míg utóbbinál 17,4%-os volt a 2009-es évben. A 20
világ legnagyobb exportőrei kategóriában második helyen állt a vizsgált évben Kína (12,7%), majd őt követte az Amerikai Egyesült Államok (11,2%), Japán (6,2%) és a Koreai Köztársaság (3,9%). Import tekintetében az USA megelőzte Kínát, a Koreai Köztársaság helyére pedig az ötödik pozícióba Hong Kong lépett. Japán 5,7%-os részesedésével az exporthoz hasonlóan a negyedik helyen állt. A táblázatban az is látható, hogy a 2008-as évhez képest mennyivel változott az export, illetve az import értéke. Valamennyi országnál drasztikus csökkenést tapasztalhatunk, mely az Amerika Egyesült Államokból útjára indult globális pénzügyi válság hatására kialakult gazdasági válság következményének tudható be. Export és import tekintetében is a legnagyobb visszaesést Japán és az Európai Unió esetében tapasztalhatunk. A következő táblázat a szolgáltatáskereskedelem szerint mutatja be az egyes országokat a világkereskedelemből való részesedésük alapján export és import szerinti bontásban, a 2009-es évben. 2. táblázat Vezető exportőrök és importőrök a világkereskedelemben (kivéve az EU-n belüli kereskedelem) - szolgáltatáskereskedelem, 2009 Megoszlás Éves %-os RangMegoszlás Éves %-os Export Import (%) változás sor (%) változás EU-n (27) EU-n (27) 26,3 -14 1 23,0 -13 kívüli export kívüli import USA 19,2 -9 2 USA 14,0 -9 Kína 5,2 -12 3 Kína 6,7 0 Japán 5,1 -14 4 Japán 6,2 -10 Szingapúr 3,5 -10 5 Szingapúr 3,5 -6 Forrás: http://www.wto.org/english/res_e/statis_e/its2010_e/its10_world_trade_dev_e.htm
Ha a két táblázatot összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy hasonlóan az árukereskedelemhez dominanciája
a
szolgáltatáskereskedelemben
figyelhető
meg.
Míg
is
az
szolgáltatások
Európai exportjával
Unió a
világkereskedelemből 26,3%-ban részesedett, addig az import oldalon ez az érték 23,0%-ot jelentett. A Közösség után az Amerikai Egyesült Államok állt mindkét kategóriában a második helyen, tőle pedig jelentősen lemaradva Japán és Kína osztozkodott a 3. és 4. helyen. Az Európai Unió és az USA együttes szolgáltatásexportjával a világkereskedelemből 45,5%-ban részesedett, míg import területén 37%-ban. Az USA bankjainak komoly hitelbírálat nélküli hitelnyújtásából 21
fakadó jelzálogválság, majd az azt követő gazdasági válság a szolgáltatások kereskedelmére is rányomta a bélyegét. A Közösségben jelentős csökkenést figyelhetünk meg a 2008-as évhez képest (14, illetve 13%). A Közösségnek a fenti két táblázatban bemutatott dominanciája jelzi, hogy az EU-országok szerkezetileg erősen nyitott gazdaságok. A 2009-es évben az exportnyitottsági mutató átlagos értéke a Közösségben 31.97%-ot, míg az importnyitottsági mutató értéke 40,53%-ot tett ki. (Eurostat adatai alapján) Egy ország nyitottsága és fejlettsége között szoros korreláció mutatható ki. Mindemellett a munkamegosztás szerepét is jelzi, ami alapvető forrása a fejlettségnek és a magas hatékonyságnak. Az alábbi diagram néhány uniós tagország nyitottságát mutatja be 200 156,5 137,8
150 81,7 85,3 71,6 76,1
100 50
15,2 17,4 10,2 11,9
76,8 44,1 33,8
84,2
29,1 27,4 30,4 26,4 27,5 28,3
2001 2008
0
2. ábra: Áruk és szolgáltatások kereskedelme a GDP %-ában Forrás: saját szerkesztés http://www.oecd-ilibrary.org/trade/trade-in-goods-and-services_20743920-table1 alapján
A diagram az áruk és szolgáltatások kereskedelmét a GDP százalékában tükrözi a 2001-es illetve a 2008-as években. Összehasonlításképpen az ábrán szerepelnek Japán illetve az USA adatai. Míg az előbbi két ország mutatója a 20%ot sem éri el az utóbbi évben, addig láthatjuk, hogy néhány fejlett kis ország külkereskedelmi nyitottsága igen magas. Belgium esetében az érték 85,3%, míg Luxemburgnál 156,5% volt 2008-ban. De a nagyobb tagállamok esetében is (Németország, Olaszország, Franciaország, Egyesült Királyság) a mutató 25-45% között mozgott. A 2004-es évben csatlakozó országok közül az ábrán Magyarország és Szlovákia szerepel. Látható, hogy mindkét államnál a GDP százalékában 22
kifejezett kereskedelem 80-85% körüli volt az utóbbi évben. Mindkét állam erősen nyitott gazdaság, 2001-ről 2008-ra pedig hazánk esetében 10%-os, még Szlovákia esetében 8%-os növekedést tapasztalhattunk. A következő ábrán az Európai Unió kereskedelméről kapunk egy összefoglaló képet az 1999-től 2009-ig terjedő időintervallumban.
1700000 1200000
Export Import
700000
Külkereskedelmi mérleg
200000 -300000 1999
2001
2003
2005
2007
2009
3. ábra: EU-n kívüli kereskedelem alakulása 1999-2009 (millió ECU/Euro) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00018&language=en alapján
Az ábrán 2004-ig stagnálást figyelhetünk meg az export és import alakulásának tekintetében. Az Európai Unió történetének egyik legmeghatározóbb eseménye közé tartozik a 2004-es bővítés, amivel mintegy 75 millió fővel rendelkező fogyasztói piac nyílt meg a régi tagállamok előtt. 10 új tagállam (köztük hazánk is) csatlakozott a Közösséghez. Ezzel az EU további súlyt kapott, mint kereskedelmi partner, különösen a Földközi-tenger medencéjében található kereskedelmi partnerek, illetve a Kelet-Európában található szomszédai körében. Láthatjuk, hogy mind az export, mind az import tekintetében a csatlakozást követő években növekedés következett. Ez a lendület Románia és Bulgária 2007-es belépést követően sem tört meg. Viszont 2009-ben a globális pénzügyi válság hozadékaként kialakult gazdasági válság a kereskedelem növekedésére is nagy hatással volt. Bár külkereskedelmi mérleg hiánya mérséklődött, hiszen a kivitel 16,44%-kal, a behozatal pedig 23,37%-kal esett vissza 2008-hoz képest. A bővítés egyik legfőbb hozamának a belső kereskedelem bővülése számított. 23
3. táblázat A belső és külső kereskedelem arányának változása az EU-ban 1999 (EU-15) 2004 (EU-25) 2007 (EU-27) Külső Export 36,21% 32,33% 31,80% kereskedelem Import 37,99% 34,61% 35,61% aránya Belső Export 63,79% 67,67% 68,20% kereskedelem Import 62,01% 65,39% 64,39% aránya Forrás: saját számítás a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/setupdimselection.do adatai alapján
A fenti táblázat 3 évben mutatja be a belső és a külső kereskedelem arányát az Európai Unió kereskedelmét illetően. A Közösség határain belüli kereskedelem export és import tekintetében is a bővülési folyamatokkal egyre meghatározóbb szerepet játszott. Míg 1999-ben kivitel esetén a belső kereskedelem aránya 63,79%os volt, 2007-re a 12 új tagállam csatlakozásával 68,2%-ra nőtt. Behozatalnál a bázisérték (62,01%) a Közösség története legnagyobb bővítésének hatására 2004-re mintegy 3%-kal (65,39%-ra) nőtt, utána pedig Románai és Bulgária csatlakozását követően enyhén, mintegy 1 százalékponttal csökkent. A következő diagramon azt vizsgáltam meg, hogy a tagállamok milyen arányban vették ki a részüket az Európai Unió határvonalain kívül eső exportból a 2009. évben.
27,3
30,4
1,2
12 10,4
11,3
7,4
Németország Franciaország Olaszország Egyesült Királyság Hollandia Magyarország Egyéb
4. ábra: Tagállamok részesedése az EU-n kívüli exportból, 2009 (%) Forrás: saját szerkesztés a http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do?dvsc=0 alapján
Látható, hogy a Közösségen kívüli kivitel közel 70%-át a 27 tagállamból öt ország alkotta. Az exportból 27,3%-os részesedése (mintegy 299.041 millió euróval) volt Németországnak, ezzel a korábbi évekhez hasonlóan az Európai Unió legnagyobb exportőrének számított a vizsgált évben is. Őt követte Franciaország (12%), Olaszország (11,3%), az Egyesült Királyság (10,4%) majd Hollandia 24
(7,4%). Hazánk az Unión kívüli exporthoz 1,2%-ban (mintegy 12.691 millió eurós értékben) járult hozzá, ezzel a tagállamok rangsorában a 14. pozíciót foglalta el. A maradék 30,4%-on pedig 21 tagállam osztozkodott. A következő diagramon pedig az importból való részesedést tekinthetjük meg a 2009-es évben. 19,6
30,9
13,6 10,3 1,5
10,6
13,5
Németország Egyesült Királyság Hollandia Olaszország Franciaország Magyarország Egyéb
5. ábra: Tagállamok részesedése az EU-n kívüli importból, 2009 (%) Forrás: saját szerkesztés a http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do?dvsc=0 alapján
Hasonlóan az előző ábrához, itt is 5 ország alkotta a Közösségen kívülről érkező behozatal jelentős részét (70%). Németország dominanciája az importnál is megfigyelhető. Mintegy 234.805 millió eurós behozatalának köszönhetően 19,6%os részesedéssel rendelkezett, amelyet az Egyesült Királyság követett 13,6%-kal, míg Franciaország az ötödik, 10,3%-kal. Hollandia az Egyesült Királysághoz hasonló mutatóval a 3. legnagyobb importőrnek számított, míg Olaszország a 4. helyen állt. Magyarország 1,5%-os értékével (mely mintegy 17.473 millió eurót tett ki) a tagállamok rangsorában a 12. pozíciót foglalta el.
2.3.2. Az EU kereskedelmi partnerei Az Európai Unió a világ országaival intenzív kereskedelmi kapcsolatot tart fent. Az euró 1999-es bevezetését követően a tagországokkal folytatott belső kereskedelem belkereskedelemmé alakult át. A külső kereskedelem meghatározó hányada a fejlett ipari országokra jut. Bár a Közösség kiemelt figyelmet fordít a fejlődő régiókra, azok kereskedelmi nyitására való ösztönzésére, mégis, a velük szembeni kereskedelem arányai csökkenő tendenciát mutattak. Az alábbi táblázat különböző ország csoportokkal való kapcsolatát mutatja be az Európai Uniónak. 25
4. táblázat Ország csoportok részesedése az EU-n kívüli kereskedelemből (%) Részesedés az EU-n Részesedés az EU-n kívüli exportból (%) kívüli importból (%) Ország csoportok 1999 2004 2009 1999 2004 2009 Afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, (amelyek aláírták a partnerségi megállapodást: 4,9 4,6 5,2 4,5 4,5 4,5 Yaundéi [1963] és Loméi [1975] Egyezmények, illetve a Cotonou-i [2000] Megállapodás)
OPEC ASEAN EFTA Mediterrán régió NAFTA
6,3 4,7 13,1 12 31,4
7,8 4,5 11,4 12,7 28,6
9,8 4,6 11,7 13,7 22,2
5,6 7,8 11,8 8 24,9
7,2 6,8 11,7 9,7 17,8
7,8 5,7 12,1 9,7 15,6
Forrás: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do
A táblázatból látható, hogy a fejlődő régiók a Közösség kereskedelmében csökkenő, vagy stagnáló szerepet játszanak. Az afrikai, karibi, csendes-óceáni államok részesedése az exportból 1999-2004-es intervallumban 0,4%-kal csökkent, 2004-től pedig lassú emelkedésnek lehetünk tanúi. Import oldalon stagnálás figyelhető meg. A 2003-ban hatályba lépett Cotonou-i Egyezmény sem tudott tehát a helyzeten érdemben változtatni, pedig a megállapodás kereskedelem területén jelentette a legradikálisabb változást. Nemcsak az ACP-exportőrök számára biztosít vámmentes hozzáférést az EU piacaihoz, hanem a Közösség termékeit és szolgáltatásait is vámmentesen engedik be az ACP országok. Csökkenő tendenciát figyelhetünk meg a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségénél, míg export esetén a részarány 1 százalékponttal esett az 1999-2009-es időszakban, addig az EU-n kívüli importhoz való hozzájárulás 2,1%-kal csökkent. A 4 tagállam alkotta EFTA (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) az exporthoz való hozzájárulása a megfigyelt intervallumban 1,4%-kal esett, míg import esetén apró emelkedésnek lehetetünk tanúi. A táblázatban szembetűnő a NAFTA (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó) drasztikusan csökkenő részaránya. 10 év alatt a részesedése exportból 9,2%-kal, míg az importból 9,3%-kal esett. Az Európai Unió 1995-ben a barcelonai konferencián fektette le az európaimediterrán partnerség alapjait. Olyan fő irányvonalak meghatározása mellett, mint a politikai párbeszéd, vagy együttműködés kulturális és társadalmi ügyekben, meghatározásra került a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok erősítése is. Az 26
exportból és importból való részesedés ennek ellenére 10 év alatt mindössze 1,7%kal emelkedett. (http://europa.eu/abc/12lessons/lesson_11/index_hu.htm) Arra a kérdésre, hogy mely országok alkotják az Európai Unió legfőbb kereskedelmi partnerét, az alábbi ábrák adják meg a választ. Az ábrák a Közösségen kívüli kereskedelem legfőbb partnereit mutatja be, a kivitelből illetve a behozatalból való részesedés alakulása alapján, az 1999-2009-es időintervallumban. 30 25
USA
20 15
Kína (kivéve Hong Kong) Orosz Föderáció
10
Norvégia
5
Svájc
0 1999
2001
2003
2005
2007
2009
6. ábra: EU-n kívüli kereskedelem főbb partnerei, export (%) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00040&language=en alapján
A vizsgált intervallumban az Európai Unió az Amerikai Egyesült Államokba exportált a legtöbbet, bár látható, hogy ez folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. Míg a Közösség exportjának a 27,4%-a irányult az USA-ba 1999-ben, 2009-ben már csupán a 18,7%-a. Ezzel szemben Oroszország piacára egyre több uniós termék és szolgáltatás érkezett egészen 2008-as évig. 2,5%-ról 8%-ra nőtt a Közösség exportjából való részesedés aránya, viszont 2009-ben a mutató 6%-ra esett vissza. Ezzel a kínai és a svájci piac is vonzóbb volt export szempontjából. Norvéginál Svájchoz hasonló stagnálást tapasztalhatunk. A következő ábrán láthatjuk, hogy melyek azok a legfontosabb országok, ahonnan az Unió termékeket és szolgáltatásokat hoz be.
27
25 USA
20
Kína (kivéve Hong Kong) Orosz Föderáció
15 10
Norvégia
5 Svájc
0 1999
2001
2003
2005
2007
2009
7. ábra: EU-n kívüli kereskedelem főbb partnerei, export (%) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00040&language=en alapján
Behozatal esetén az USA dominanciája megdőlt. Amilyen drasztikusan csökkent az 1999-2009-es időintervallumban az importból való részesedése, olyan gyorsan emelkedett Kína jelentősége. 10 év alatt az Amerikai Egyesült Államokból érkező import aránya 9%-kal esett, míg a Kínából behozott javak és szolgáltatások aránya 10,8%-kal nőtt. Az Orosz föderációnál a mutató 2008-ig az exporthoz hasonlóan nőtt, majd utána 1,8%-kal csökkent. Megállapíthatjuk, hogy kereskedelem területén az Európai Unió legfőbb partnerei közé tartozik az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció és Kína. Az USA-val folytatott kereskedelem Az amerikai és uniós kapcsolatot az egymásra utaltság, a kiemelkedő alkuerő jellemzi. Jelentős áru-, szolgáltatás-, és tőkemozgás révén, együttműködésükkel képesek befolyásolni a világgazdasági mozgásokat. Stabil gazdasági összefonódás mellé hullámzó, de alapvetően stratégiai politikai együttműködés társul. A kereskedelmi vitáik intézményi keretéül 1990 közepéig a GATT, majd onnantól kezdve a WTO szolgált. Alapvetően négy témakörben bontakozott ki komoly nézeteltérés: Mezőgazdasági termékek: a CAP rendszere már kezdetektől fogva az USA
egyik
legfőbb
kritikájának
a
forrása.
Emellett
az
EU
banánimportrendszere miatt alakult ki nagyobb vita, melynek folyamán az Egyesült Államok szerint kereskedelemtorzító eszközökkel támogatta bizonyos országok termékeit. 28
A technológiai és informatikai fejlődésből származó új vitaterületek: ezek a hormonkezelt technológiával előállított termékeket és genetikailag módosított szervezeteket (növényeket) érintették, illetve az informatikai úton terjedő adatok áramlását és kereskedelmét. Versenytorzító lépésekkel szembeni fellépés: az Amerikai Egyesült Államok bizonyos kereskedelmi vállalatait adómentességben részesítette, melyet az EU exporttámogatásként ítélt meg (repülőgépgyártás és acélipar területén kibontakozó nézeteltérés). Politikai és biztonsági kérdések kereskedelmi hatásából fakadó viták. (Fóti és Rácz, 2007.) Kínával folytatott kereskedelem A Kínával való kereskedelmi konfliktusok számos pontot eltérnek az EU transzatlanti kapcsolataira jellemző nézeteltérésektől. Az elmúlt években Kína kiemelkedő gazdasági növekedést produkált, melynek egyik hatása, a Közösség kereskedelmében egyre meghatározóbb szerepet játszik, mely a korábban elemzett diagramokon is tükröződött. Amellett, hogy új piacokat hódított meg, a korábbi exportpiacokon jelenlétét nagyságrendekkel bővítette. A korábban elemzett ábrákon pedig szembetűnhetett a két legfőbb forrása a meglévő és a jövőben lehetséges konfliktusoknak. Az egyik konfliktust a kínai termékek nagyarányú beáramlása robbantotta ki, elsősorban a textil és a ruházati piacon (a vegyiparban és az elektronikai cikkeknél is jellemző az egyre növekvő szerepe.). Az uniós termelőket mindez felkészületlenül, mintegy sokkszerűen érintette. Viszont a probléma árnyalásra szorul, hisz a teljes képhez látnunk kell, hogy „Az import drámai növekedése mögött jelentős mértékben európai cégek kihelyezett termelésének beáramlása húzódik meg, ami a globalizált világgazdaságban magától értetődik.”4 A másik oldalról megközelítve viszont az exportnál nem tapasztalhattunk olyan jellegű dominanciát, mint behozatalnál. Bár Kínának a WTO-hoz történő csatlakozásával csökkentek a vámok, mégis számos nem vámjellegű korlátozást tart fent, mely komoly piacra jutási nehézséget jelent az európai cégek számára. 4
Fóti Gábor és Rácz Margit: Az Európai Unió előtt álló kihívásokról és a magyar érdekekről, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2007, 16. oldal
29
Oroszországgal folytatott kereskedelem Az EU-orosz kapcsolatra számos tekintetben az aszimmetria jelzője nyomja rá a bélyegét. A Közösség gazdaságilag erős szervezet, viszont politikai szempontból sokszor megosztott. Ezzel szemben Oroszország az energiaszektorban tapasztalható, meghatározó szerepétől eltekintve gazdaságilag gyenge, politikailag viszont rendkívül erős. Az aránytalanság az egymásra utaltság kérdésénél is jelen van. Oroszország kereskedelmének döntő hányadát bonyolítja le a Közösség tagállamaival, mint fordítva. Az árukereskedelem szerkezetében is nagy eltérés mutatkozik. Amíg az unióba irányuló orosz export valamennyi döntő hányada nyersanyag, feldolgozatlan termék és energiahordozó, addig az EU exportjának struktúrája kiegyensúlyozottabb. Oroszország WTO tagsága is várat még magára. A csatlakozási tárgyalások jelenleg is zajlanak, egyes elemzők szerint az orosz importvámok összességében 14%-kal is csökkenhetnek a WTO-ba való belépéssel. (http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/oroszorszag-wto-tagsagra-varva332215, 2010.) Külkereskedelmi mérleg, partnerek szerinti bontásban A következő ábrán a külkereskedelmi mérleget vizsgálhatjuk meg az EU 5 legfőbb külkereskedelmi partnerét illetően, a 1999-2009-es intervallumban. 100,00 USA
50,00 0,00 1999
2001
2003
2005
2007
-50,00
2009
Kína (kivéve Hong Kong) Orosz Föderáció
-100,00
Norvégia
-150,00
Svájc
-200,00
8. ábra: EU-n kívüli kereskedelem, külkereskedelmi mérleg (1000 millió ECU/Euro) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00040&language=en alapján
30
Az elmúlt évtized során változó teljesítmény nyújtott az EU mérlege. Különösen sebezhetőnek bizonyult a világgazdasági visszaesések és zavarok hatására. A Közösség összesített kereskedelmimérleg-hiánya 2009-ben 104,785 milliárd euró volt. Kereskedelmi mérleg tekintetében a legnagyobb hiányt Kína képviseli a korábban már említett okokból kifolyólag. Míg az érték 1999-ben csupán -32,94 milliárd eurót tett ki, addig 2009-ra megnégyszereződött, mintegy 133 milliárd eurót jelentett. Hasonló a helyzet Norvégiával és az Orosz Föderációval. Jóval több terméket és szolgáltatást hozott be ezekről a piacokról, mint amennyit exportált. Előbbinél a hiány 10 év alatt 4,5-szeresére, míg Oroszország esetében 2,5 szeresére nőtt. Viszont az Amerikai Egyesült Államok és Svájc esetében pozitív kereskedelmi mérlegről beszélhetünk, vagyis az export meghaladja az importot. Az USA-nál a kereskedelmi többlet 2006-os évig dinamikusan nőtt, onnantól kezdve viszont látványos csökkenésnek lehetünk tanúi. Svájcban 10 év alatt a többlet értéke másfélszeresére nőtt, 8,61 milliárd euróról mintegy 14,53 milliárd euróra. 2.3.3. Az EU-n kívüli kereskedelem áruszerkezete A következőben megvizsgálom, hogy az Európai Unión kívüli kereskedelem hogyan oszlik meg termékcsoportok szerint. 3,50% 5,72%
2,54% 5,23%
23,61% 17,86%
Élelmiszer, ital és dohányáruk Nyersanyagok Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok, és kapcsolódó termékek Máshová nem sorolt vegyi termékek Gép- és járműgyártás
41,55%
Egyéb feldolgozóipari termékek Áruk és ügyletek, amik nem tartoznak a SITC besorolás alá
9. ábra: EU-n kívüli kereskedelem megoszlása termékek szerint, export (2009) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00061&language=en alapján
A diagram 2009-ben mutatja meg export megoszlását árucsoportok szempontjából. A Közösség határain túli kivitel tekintetében a gép- és járműgyártás termékei képviselik a legmeghatározóbb szerepet, mintegy 41,55%-ot. Habár a 31
2009-es évben az abszolút értéke 569,2 millió euróról 454,716 millió euróra csökkent, ami mintegy 20%-os visszaesést jelent 1 év alatt, mégis csoport termékei dominálnak. A feldolgozóipari termékek képviselték 2009-ben a második legnagyobb csoportot, mintegy 23,61%-kal. De jelentős a vegyi termékek kivitele is a Közösség határain kívülre (17,86%). A következő ábrán ezen termékcsoportok exportjának alakulását tekinthetjük meg az 1999-2009-es időszakban.
600000
Élelmiszer, ital és dohányáruk
500000
Nyersanyagok
400000
Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok, és kapcsolódó termékek Máshová nem sorolt vegyi termékek
300000 200000
Gép- és járműgyártás
100000
Egyéb feldolgozóipari termékek
0 1999
2001
2003
2005
2007
2009
Áruk és ügyletek, amik nem tartoznak a SITC besorolás alá
10. ábra: EU-n kívüli kereskedelem termékek szerint, export (millió ECU/Euró) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00061&language=en alapján
Látható, hogy a 2004-ben csatlakozó országok az ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok, a SITC besorolás alá nem tartozó áruk és ügyletetek, valamint a nyersanyagok csoportjaira voltak a legnagyobb hatással. 2004-es évről 2008-ra kivitelük rendre 155%-kal, 89%-kal illetve 52%-kal emelkedett. Ezt követően valamennyi kategóriába tartozó termékek exportja esett. Legdrasztikusabban az ásványi és tüzelőanyagok (31,82%), gép- és járműgyártás (20,11%) valamint az egyéb feldolgozóipari termékek (18,43%) kivitele csökkent. A 2009-es év importjáról az alábbi diagram vetít képet termékcsoportonkénti bontásban.
32
Élelmiszer, ital és dohányáruk
3,19% 6,14%
3,94% Nyersanyagok
24,63%
Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok, és kapcsolódó termékek Máshová nem sorolt vegyi termékek
24,19%
Gép- és járműgyártás
9,37%
28,53%
Egyéb feldolgozóipari termékek Áruk és ügyletek, amik nem tartoznak a SITC besorolás alá
11. ábra: EU-n kívüli kereskedelem megoszlása termékek szerint, import (2009) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00061&language=en alapján
A Közösségen kívüli kereskedelem behozatalában szintén a gép- és járműgyártás termékei domináltak 2009-ben. Szerepük azonban már sokkal kevésbé volt meghatározó, mint export esetén. Az importból hasonló százalékban részesedett a
termékcsoport,
mint
a
feldolgozóipari
termékek
csoportja.
Az
Unió
energiafüggőségét jelzi, hogy a behozatalából mintegy 24,19%-ot tettek ki az ásványi tüzelőanyagok, a kenőanyagok és a kapcsolódó termékek csoportja. Amíg a Közösség határain túlra mindössze 5%-ot exportált, addig a behozatalból való részesedése az előbb említett termékeknek majdnem egynegyed. Élelmiszer, ital és dohányáruk
500000 450000 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0
Nyersanyagok Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok, és kapcsolódó termékek Máshová nem sorolt vegyi termékek Gép- és járműgyártás Egyéb feldolgozóipari termékek Áruk és ügyletek, amik nem tartoznak a SITC besorolás alá
1999
2001
2003
2005
2007
2009
12. ábra: EU-n kívüli kereskedelem termékek szerint, import (millió ECU/Euró) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00061&language=en alapján
A fenti diagramon megtekinthetjük, hogy a Közösségen kívüli kereskedelem behozatal esetén hogyan változott termékcsoportok szerint. 1999-ről 2000-re 33
valamennyi termékcsoport behozatala ugrásszerűen nőtt. A leglátványosabban az ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok és kapcsolódó termékek csoportja emelkedett, 1 év alatt mintegy 93%-kal. A Közösség legnagyobb energiatermelő országai sem tudták ellensúlyozni az Európai Unió évről évre növekvő energiafogyasztását. Annak ellenére sem, hogy az Unió 5 csúcsfogyasztójánál négyben (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország) csökkent a fogyasztás. 5. táblázat Az EU-tagországok energiafüggőségének alakulása (2008) Sorrend
Tagállamok
1 2 3 14 28
Ciprus Málta Luxemburg Magyarország Dánia EU (27)
Bruttó Energiafogyasztás
Nettó import
2,6 0,9 4,7 27,8 20,9 1825,2
Energiafüggőség
3 0,9 4,7 17,3 -8,1 1010,1
100,00% 100,00% 98,90% 62,50% -36,8% 53,80%
Forrás: http://www.energy.eu/#dependency
Az
alábbi
táblázat
2008-as
adatokat
tartalmaz.
Az
EU
akkori
energiafüggősége mintegy 53,8% volt. Ez magyarázza a növekvő importját a kapcsolódó termékeknek. A Közösségen belül a legnagyobb energiafüggőséggel Ciprus, Málta, Luxemburg rendelkezett, 90%-ot meghaladó értékkel. Dánia az egyetlen a 27 uniós tagállam rangsorában, aki 2008-ban nettó exportőrként lépett fel az energia területén. Visszatérve a 12. diagramhoz, valamennyi termékcsoport behozatala 20002004-es intervallumban stagnált, vagy enyhén emelkedett. Az új tagállamok csatlakozásával viszont látványos növekedésnek lehetünk tanúi egészen a 2008-as évig. Az energiahordozók importja mintegy 150%-kal, a nyersanyagoké pedig 55%kal emelkedett. 2009-re azonban ezek behozatala csökkent a legdrasztikusabban. Míg a Közösség határain belülre nyersanyagból mintegy 37%-kal hoztak kevesebbet, addig az ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok és kapcsolódó termékekből 36%-kal érkezett kevesebb. A feldolgozóipari termékek valamint a gép- és járműgyártáshoz kapcsolódó termékek importja is mintegy 20%-kal esett. Mindez az USA-ból Európába is begyűrűző gazdasági válság hatásának tudható be. 34
3. A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA HATÁSA HAZÁNK KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATAIRA Ebben a fejezetben a magyar külkereskedelem jellegzetességeit, illetve annak alakulását mutatom be a KGST időszakától a csatlakozás előtti évekig. Megvizsgálom, hogy a szocialista rendszerben hazánk kereskedelmét milyen tényezők befolyásolták, illetve, hogy a rendszer felbomlását követően és a Közösséggel felvett kapcsolatok következtében milyen lényeges változások következtek be országunk külgazdasági kapcsolataiban, nyitottságra, földrajzi szerkezetre és áruszerkezetre való tekintettel. Célomként szolgál annak elemzése és feltárása, hogy a magyar kereskedelem milyen lényeges változásokon ment keresztül a történelemben, milyen feltételek alakították kereskedelempolitikánkat a belépést megelőző 2003-as évig. Az olvasó tehát egy átfogó képet kap arról, hogy a magyar kereskedelem milyen feltételek között vált Közösség részévé.
3.1. A magyar kereskedelem jellegzetességei az 1980-as évekig Fontosnak tartom azt is bemutatni, hogy az 1980-as évek előtt kereskedelmünket milyen hatások érték. Ennek elemzéséhez 3 időszakot különítettem el. Az első világháborút megelőző időszakot (1867-1918), a két világháború közötti időintervallumot (1914-1918), majd a második világháborút követő (1918-1980) éveket alapul véve mutatom be nagyvonalakban azokat a fő motívumokat, amik meghatározták külgazdasági kapcsolatainkat az 1980-as évekig. 3.1.1. Az első világháborút megelőző időszak (1867-1914) Magyarország külkereskedelmét az első világháborúig két részre bonthatjuk. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a kereskedelmünk mintegy háromnegyede a Monarchia másik felével zajlott le. A körülmények alapján ezt tulajdonképpen egyfajta belkereskedelemnek tekinthetjük. A vámkülföldi országokkal folytatott kereskedelem aránya a statisztikai adatok alapján kb. az áruforgalom egynegyedére tehető. A külkereskedelmi forgalmunkban a legnagyobb részaránnyal Németország, Nagy-Britannia, Románia, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok rendelkezett. (Csató, 2004.) 35
A vámpolitika hullámzása ellenére a forgalom többnyire növekedést mutatott. Ellentétes tendencia csupán az agrárkereskedelemben jelentkezett. Ennek oka az 1870-es évek európai agrárválsága volt, melynek keretében a vámvédekezések miatt a vámkülföldre irányuló gabonakivitel szinte lehetetlenné vált (a Monarchia piacaira szorult vissza). Kivitelben az agrártermékek, behozatalban pedig az iparcikkek váltak meghatározóvá. A kivitel háromnegyed része mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből (liszt, cukor), a behozatal négyötöde pedig ipari kész- és félkész termékekből, további egyhetede ipari nyersés fűtőanyagokból állt. Hazán mérlege a századforduló után egyre erőteljesebb behozatali többletet mutatott a közös vámterületen és a vámkülföldi országok vonatkozásában. (Csató, 2004.) 3.1.2. A két világháború közötti időszak (1914-1944) A kivitelt és a behozatalt a világháború kitörése után korlátozták a hadviselő országokban. A háborús céloknak rendelte alá a kormányzati beavatkozás a külkereskedelmet. A haditermeléshez szükséges nyers- és fűtőanyagok, valamint félkész és késztermékek biztosítása volt a legfontosabb szempont. Másodrangú, bár szintén fontos feladatnak tekintették az élelmiszerek és fogyasztási iparcikkek biztosítását a hadsereg és a polgári lakosság számára. (Csató, 2004.) A háború befejeztével a Monarchia felbomlása új helyzetet teremtett Magyarország számára. Ettől kezdve a legfontosabb kereskedelmi partnerek vámkülföldivé váltak. Általános áruhiány vált uralkodóvá, melynek eredményeként tilalmi listákkal korlátozták a külkereskedelmi tevékenységet. Az 1929-1933. évi gazdasági világválság hatására valamennyi országban sor került a protekcionista vámvédekezés kiterjesztésére. A mezőgazdaságot különösen súlyosan érintették. Az 1930-as évek második felére a korlátozások némiképp enyhültek. A kivitelt növelni kívánó igyekezetet felváltotta a behozatal (a hadiipar számára nélkülözhetetlen anyagok) fokozására irányuló törekvés. Ez jellemezte akkori legnagyobb kereskedelmi partnerünket, Németországot is. (Csató, 2004.)
36
1500 1000 Behozatal
500
Kivitel Egyenleg
0 -500
13. ábra: Magyarország külkereskedelmi forgalma, 1920-1944 (millió pengő) Forrás: saját szerkesztés Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században című könyve alapján
A fenti ábrán látható, hogy a kereskedelmi forgalom az I. világháborút követő néhány évben a gazdasági leromlás miatt rendkívül alacsony szintre süllyedt. A gazdaság helyreállítása, a valuta stabilizációja által növekedett a kivitel és a behozatal az 1920-as évek közepére. A gazdasági válság éveiben a forgalom mélypontra zuhant. A válságból lassan kiemelkedő hazánk külkereskedelmi forgalma igen csekély mértékben indult növekedésnek. Csak a háborús éveken emelkedtek jelentősebben az adatok. Az 1928-ról az 1938-as évre behozatalban erőteljesen csökkent a fogyasztási iparcikkek aránya, míg a kivitelben továbbra is mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek domináltak. (Csató, 2004.) 3.1.3. A második világháború utáni időszak (1945-1975) A II. világháború alatt külkereskedelmünk túlnyomóan Németországgal bonyolódott. Az újjáépítés lehetővé tette a forgalom fokozatos növekedését, melyet az alábbi diagramokon tekinthetünk meg. 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 -10000 -20000
Behozatal Kivitel Egyenleg
14. ábra: Magyarország külkereskedelmi forgalma 1945-1975 (millió devizaforint) Forrás: saját szerkesztés Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században című könyve alapján
37
Az erőltetett iparosítás eredményeként kialakult szerkezet és a termelés növekedése a külkereskedelmi forgalom növelését vonta maga után az 1945-1975as intervallumban. A külkereskedelmi mérleg 1957-ben kiugró hiányt mutatott, melynek egyértelműen politikai indoka volt az 1956-os forradalom után. Az első kiugró méretű bevételi többletre 1969-ben a gazdasági reformkísérletek beindulása után került sor. A II. világháború után a német túlsúlyt a Szovjetunió és az európai szocialista országok túlsúlya váltotta fel. Magyarország a Szovjetunió által vezetett tömb részeként az 1949-ben megalakult Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanács tagja lett. Feladatul tűzték ki a szocialista országok közötti gazdasági együttműködést, a gyengébb államok felzárkóztatását, elsősorban specializáció és munkamegosztás révén. A szervezet a tervgazdálkodást folytató országok külkereskedelmének összehangolását szervezte meg. Hazánk áruforgalmának 60%-a rendszeresen a KGST keretében zajlott. A KGST megszűnését követően (1991) az áruforgalom megnőtt Németországgal és Ausztriával. A behozatalban a nyersanyagok, félkész termékek aránya volt a meghatározó, míg a kivitelben a leglátványosabb fejlődést a gépek és szállítóeszközök arányának növekedése mutatja. (Csató, 2004.) 3.1.4. A magyar kereskedelem liberalizálásának folyamata Az 1950-1960-as években a fejlesztési stratégiát erőltetett iparosítás, és autark célok jellemezték. Önellátásra, valamint a KGST együttműködésre alapozott expanzív fejlesztési politika vált általánossá. Ambiciózus növekedési irányzatokat írtak elő, amelyek különböző fejlesztési programokra alapozódtak. Külkereskedelmi tevékenységet (népgazdasági tervek vállalati előirányzatai szerint) kevés számú specializált külkereskedelmi vállalat végzett. Az 1968-as években beszélhetünk a külkereskedelmi vállalatok nagyobb fokú önállóságáról. Ebben az évben több cégnek biztosítottak jogot termékeik exportjára. Az 1950-től 1960-ig terjedő időszakban az export- és importszabályozásnál a népgazdasági terveket vállalati szintre bontották le. A külkereskedelmi és ipari vállalatoknál ösztönzőket és kampányokat alkalmaztak. 1968 jelentett áttörést. A kivitel és behozatal alakításánál már csupán néhány központi előirányzatot és a központból informálisan közvetített elvárást alkalmaztak. Míg exportnál támogatások, egyéb kedvezmények (melyek 38
termékekhez, projektumokhoz vagy éppen vállalatokhoz kapcsolódtak), illetve különböző engedélyezések váltak általánossá, addig az importszabályozást a felhasználók, a hazai termelők, a monopolista kereskedelmi vállalat és az engedélyező hatóság részvételével alakult, konszenzusra alapozott informális irányítás jellemezte. Szigorú keretek jellemezték a beruházási javakat és a fogyasztási cikkeket. (Köves és Márer, 1991.) Az 1979-1990-es időszakban restriktív gazdaságpolitika vált jellemzővé. A KGST-vel való együttműködés fokozatosan vesztett jelentőségéből. Jóval több termelő vállalat jutott exportjoghoz. Fokozatos reform vette kezdetét, és mindez a külkereskedés alanyi jogának deklarálásához vezetett. Valamennyi gazdálkodó egység kereskedhetett bármely áruval vagy éppen szolgáltatással, amely nem szerepelt a kivételi listán. Míg 1979-ben makroszintű keresletkorlátozásokat alkalmaztak és különböző alkukat vetettek be az export növelése érdekében, addig 1990-ben olyan rendszert alakítottak ki, melyben a több exportot elérő vállalatok könnyebben juthattak importhoz. Az importot szigor és tételenkénti engedélyezés jellemezte. 1990-ben a behozatalnak először 10, majd a 70%-át liberalizálták. (Köves és Márer, 1991.)
3.2. A magyar külgazdaság a közös kereskedelempolitika tükrében Mielőtt megvizsgálnám, hogy a Közösség tagjaival való kapcsolat hogyan befolyásolta hazánk kereskedelmét, pár szó erejéig bemutatom, hogy milyen fontos események jellemezték az EU és országunk kapcsolatát a csatlakozás előtt, különös tekintettel kereskedelempolitikát érintő kérdésekre. 3.2.1. Az EU és hazánk kapcsolata a 2004-es csatlakozást megelőzően Az 1960-as években, a hidegháború időszakában még a kapcsolatok hiányáról beszélhetünk. Az 1970-es években gazdasági reformok zajlottak le Lengyelország és Románia mellett hazánkban is. Technikai jellegű megállapodások zajlottak le az EGK és a magyar hatóság között. Ezek egy termékre vonatkozó árgarancia-megállapodásokat takartak, melynek lényege az volt, hogy hazánk elkötelezte magát arra, hogy a megállapodásban rögzített ár alatt nem exportál, az 39
EGK pedig magát arra, hogy nem vet ki többletterhet. Ezzel kezdetét vették a hivatalos kapcsolatok, és javultak a piacra jutási lehetőségek. Az 1970-es években épültek ki a multilaterális kapcsolatok. 1973-ban csatlakozott hazánk a GATT-hoz, amely a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesített minket. Mindemellett lehetőséget kaptunk véd záradék és mennyiségi korlátok alkalmazására. Magyarország és az EK aláírta, hogy fokozatosan felszámolják a kereskedelem fejlesztésének valamennyi akadályát. (Fazekas, 2008.) Az 1980-as években vertikális megállapodásokat kötöttek (Acélipari-, textil-, juh és kecskehús megállapodás). Mindezek keretében az EK piacaira több évre határozták meg az exportkontingenseket. 1988-ban az EK és Magyarország Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodást kötöttek, és így a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesülhetett a GATT alapján. Megegyeztek abban, hogy az EK eltörli 1995 végéig a diszkriminatív mennyiségi korlátozásokat az úgynevezett „állami kereskedelmű országokkal” szemben. 1991-ben aláírták a társulási szerződést (Európai Megállapodás) hazánk és az EK között. A megállapodás tartalmazta az áruk szabad mozgásának feltételét (2000. december 31-ei határidővel), ezzel kapcsolatban a teljes szabad kereskedelmi övezet kialakítását. A munkaerő, tőke és szolgáltatások liberalizálásáról tárgyalási kereteket határoztak meg. (Fazekas, 2008.) Miután 1993-ban elfogadták a csatlakozási kritériumokat, 1994-ben hazánk benyújtotta csatlakozási kérelmét. A csatlakozási tárgyalások 1998-ban vették kezdetüket, és 2002-ben zárultak le. 2003-ban népszavazás keretében döntött Magyarország a csatlakozásról. 2004. május elsején pedig hatályba lépett a csatlakozási szerződés, amivel hazánk (többi 9 állam mellett) az EU teljes jogú tagjává vált. A következőkben megvizsgálom, hogy a Közösséggel való kapcsolat milyen hatást gyakorolt hazánk külkereskedelmére a KGST felbomlásától (1991) a csatlakozásig terjedő (2004) időszakig. 3.2.2. A kereskedelemnek a magyar gazdaságban betöltött szerepe Az 1989-es hazai és a kelet-európai rendszerváltás, valamint ezek gazdasági következményei a korábbinál jobban rávilágítottak a külkereskedelem fontosságára. Először is fontos megvizsgálnunk a magyar gazdaság nyitottságát. 40
60%57% 52%51% 51% 47% 40%
60% 50% 40% 30%
31%29% 29%28% 23%26%
Exporthányad (Export/GDP)
20% 10% 0%
15. ábra: Magyarország exporthányadának alakulása 1991-2003 között (%) Forrás: saját szerkesztés az 1. számú táblázat számításai alapján
Az exportintenzitási mutató az export és a GDP arányaként adódik. Azt mutatja meg, hogy a GDP értékének hány százaléka kerül külföldre, mekkora hányadra realizálódik export révén. Magyarország esetében az értéke az 1996-os évben még el sem érte a 30%-ot, a XXI. század elejére viszont már jóval 50% fölött volt. Mindez hűen tükrözi, hogy a magyar gazdaság erősen rá van utalva a külgazdaságra. Hasonló elv alapján képezhetünk úgynevezett importnyitottsági mutatót is, azzal a különbséggel, hogy ennél az import értékét a hazai végső felhasználáshoz viszonyítjuk. 80% 60% 40%
63% 60% 54% 54% 54% 50% 32% 43% 33%30% 30% 33%33%
Importhányad (Import/(GDP+ Import-Export))
20% 0% 1991
1993
1995
1997
1999
2001
2003
16. ábra: Magyarország importhányadának alakulása 1991-2003 között (%) Forrás: saját szerkesztés az 1. számú táblázat számításai alapján
Ha az importhányad alapján vizsgáljuk országunk nyitottságát, hasonló következtetésekre juthatunk, mint az előbb vázolt mutató esetében. Míg 1991-1996ig terjedő időszakban 30%-os körüli értékkel számolhatunk, addig 2000-ben már az import aránya a nemzetgazdaság belföldi felhasználásában mintegy 63%-ot tett ki. 41
A külkereskedelem szerepének növekedését erőteljesen elősegítette a külföldi működő tőke beáramlása az 1990-es években. A kereskedelempolitika gyökeres átalakítására is szükség volt a nyitottság növekedéséhez. Mindez az 1980as években kezdődött meg, és az 1990-es évek második felében zárult le. A két legfontosabb eleme a külkereskedelem állami monopóliumának és a kötött devizagazdálkodásának megszüntetése volt. (Tóth, 1998.) Mindezek
hatására
Magyarország
minden
eddiginél
intenzívebben
kapcsolódott be a világgazdaság vérkeringésébe. Egészen az 1990-es évig a már korábban említett KGST keretei határozták meg külgazdasági tevékenységének minden mozzanatát. A rendszerváltás követően hazánk új kihívás elé nézett. Minden különösebb befolyás, nyomás és külső hatalom nélkül kapcsolódhatott be a szabadkereskedelembe. Hogy ebben egy adott állam milyen sikeresen vesz részt, számost tényező függvénye. Sikerét az ország gazdasági, gazdaságföldrajzi adottságai, illetve az egyes termékek előállításának feltételei határozzák meg. A magyar gazdaság adottságait a következőképpen foglalhatjuk össze. a magyar gazdaság kis méretű; mezőgazdasági termelés számára kedvező éghajlat és jó talajviszony (többi természeti erőforrás hiányzik); munkaerő alacsony költsége, ehhez képest viszonylag magas képzettsége; relatív tőkehiány. (Tóth, 1998)
3.2.3. A KGST-től a fejlett országokig A kereskedelmünk földrajzi irányában bekövetkezett leglényegesebb változást a KGTS országoktól a fejlett országokba való elmozdulás jelentette (1990es évek). Ez az alábbi két diagramon is tükröződik mind export, mind pedig import tekintetében.
42
10000 8000
Fejlett országok
6000 Fejlődő országok
4000 2000
Közép- és keleteurópai országok
0
17. ábra: Magyarország exportja országok szerint, 1991-2003 (milliárd Ft) Forrás: saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt002.html alapján
8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0
Fejlett országok Fejlődő országok Közép- és keleteurópai országok
18. ábra: Magyarország importja országok szerint, 1991-2003 (milliárd Ft) Forrás: saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt002.html alapján
A fejlett országokkal való kereskedelem a rendszerváltás előtt is meghatározó szerepet játszott. Fontos felvevőpiaca volt a magyar termékeknek, illetve mi is importáltunk nem beszerezhető termékeket, illetve a korszerű technológia legnagyobb részét. 1989-ben megtörtént a rendszerváltás, illetve az EU és Magyarország között társulási megállapodás jött létre 1992-ben. 1996-ban pedig OECD tagországgá váltunk. Ennek eredményeképpen 1989 júniusában útjára indult egy támogatási program az OECD országok részéről, melynek keretében számos olyan intézkedés született, ami többek között a magyar termékek piacra jutását is elősegítette: enyhültek az önkéntes exportkorlátozási megállapodások; megszüntették a diszkriminatív mennyiségi korlátozásokat; legnagyobb kedvezményes elbánást biztosított az USA hazánknak. (Dr. Lakatos - Szivi, 2005.) 43
A volt szocialista országokkal zajló kereskedelem meghatározó jelentőségű volt hazánk életében a második világháborúig. Azonban mind export mind import tekintetében a kapcsolat meggyengül a KTST felbomlását követően. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy valamennyi volt szocialista állam elsősorban a fejlett országokkal kívánta szorosabbra fűzni kereskedelmi kapcsolatait. A volt szocialista országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatunkban fontos döntés volt a CEFTA megalkotása, 1990-ben. Az egyesülés fő célja az ipari termékek egymás közötti kereskedelmének teljes liberalizálása és az agrárkereskedelem könnyítése volt. Egy átmeneti funkciót betöltésére hozták létre, mely az Európai Uniós tagságot készítette elő a szervet államai számára. A csatlakozást követően azonban, már csak a Közösségből kimaradt országok piacain játszik még a mai napig is meghatározó szerepet. A fejlődő országokkal való kapcsolat tovább csökkent, mely több tényezőnek tudható be. Egyrészt a hagyományos fejlődő partnereink instabillá váltak mind politika mind pénzügy szempontból (Algéria, Irak, Irán), másrészt magyar exportban meghatározó külföldi érdekeltségű termelővállalatok elsősorban a fejlett országokat tekintették célpiacnak. A következőkben vizsgálom meg, hogy konkrétan mely országok játszottak hazánk külkereskedelmében meghatározó szerepet.
3.2.2. Németország, volt KGST kisállamok és Oroszország szerepe a csatlakozás előtt Mint azt már említettem, az egyoldalú KGST orientáció ellehetetlenült, és fokozatosan túlsúlyba kerültek a fejlett országok, illetve az EU tagországok hazánk kereskedelmében. Az elemzéshez tekintsük meg az alábbi táblázatot.
44
6. táblázat A magyar kereskedelem Németország, volt KGST kisállamok és Oroszország tükrében Magyarország exportjának 1949 1989 2002 (100%) megoszlása Szovjetunió 24,90% 25,10% Oroszország 1,30% NDK 1,80% 5,40% NSZK 7,20% 11,90% Németország 35,50% Kelet-közép és Délkelet 25% 14,70% 11,40% európai országok Magyarország importjának 1949 1989 2002 (100%) megoszlása Szovjetunió 21,40% 22,10% Oroszország 6,00% NDK 0,80% 6,20% NSZK 5,60% 16,00% Németország 24,30% Kelet-közép és Délkelet 24% 14,50% 8,80% európai országok Forrás: a Közgazdasági Szemle (L. évf., 2003. szeptember) kiadvány alapján
A táblázatból 3 tanulságot vonhatunk le. Az első legszembetűnőbb jelenség Németország növekvő szerepe a magyar kereskedelemben. Míg a KGST megalakulását követően az NDK és NSZK országokba való export aránya csupán 9% volt, addig a 80-as évek végére az érték már majdnem a duplájára, 17,3%-ra emelkedett. A 2002-es évben pedig a kivitel aránya az egyesült Németországba már mindegy 35,5%-os volt. Ha az importot vizsgáljuk, hasonló következtetéseket vonhatunk le. Németország szerepe a behozatal szempontjából is jelentőssé vált, 2002-ben hazánk határait átlépő áruk mintegy 24,3%-a származott a mai napig legjelentősebb kereskedelmi partnerünktől. Fontos megjegyeznünk, hogy nem csupán a legjelentősebb kereskedelmi partnereinknek számítottak és számítanak a németek. Súlyuk történelmi mércével mérve is meghatározó. Részaránya a magyar kereskedelemben olyan magas, mint amekkorát a Szovjetunió soha nem volt képes elérni a KGST időszakában. Ez még inkább nyomatékossá válik, ha figyelembe vesszük, hogy az 1989-es évekig a transzferábilis rubel (ebben számolták el a Szovjetunióval való forgalom jelentős részét) a konvertibilis valuták viszonylatában jelentősen túl volt értékelve.
45
Ha a KGST időszakában a szocialista integráció domináns hatalma a Szovjetunió volt, a szervezet felbomlása után is beszélhetünk ilyen meghatározó szerepű hatalomról, Németország személyében. Arra a kérdésre, hogy az akkori 15 tagállamhoz képest Németország milyen szerepet játszott hazánk kereskedelmében, a következő táblázat adja meg a választ. 7. táblázat Németország részesedése a magyar kereskedelemből, 1999-2003 (%) 1999 2000 2001 20002 2003 Németország részesedése az országba irányuló exportból 45,99% 44,70% 44,06% 44,68% 45,22% (EU-15=100%) Németország részesedése az országba irányuló exportból 48,04% 45,08% 45,15% 46,30% 45,62% (EU-15=100%) Forrás: a saját számítás a 2. számú táblázat adatai alapján
A 7. számú táblázat számításait megvizsgálva láthatjuk, hogy ha a Közösség akkori tagállamainak (15) a hazánkkal folytatott kereskedelmét tekintjük 100%-nak, akkor az országunkba érkező termékeknek közel a fele Németországból származott, illetve a hazánk határait átlépő magyar jószágok szintén közel 50%-ának a célpontja Németország volt az 1999-2003-as időszakban. Így mind export és import tekintetében a másik 50%-os értéken a többi 14 tagállam osztozkodott. Mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy az egykori szocialista országoknak (köztük Magyarországnak is) a kapcsolatai Németországgal más jellegűek és eltérő tartalmúak voltak ahhoz képest, amelyet annak idején a szovjet kapcsolatok jelentettek. Németország számukra már többet jelentett, mint egy másutt nem értékesíthető késztermékek elhelyezésének illetve, a másik oldalról megközelítve, a máshonnan meg nem vásárolható nyersanyagok beszerzését lehetővé tévő, azt kedvező árfeltételekkel kínáló piacnál. A Németországba való kivitel és az onnan származó behozatal bármilyen gyakorlati megfontolásból (vonatkozóan a megvásárolt, vagy értékesített áruk jellemzőire, áraira, a szállítás feltételeire) azonnal helyettesíthetők más országból származó importtal, más rendeltetési helyű exporttal, vagy éppen akár belföldi termékkel is. További különbség a KGST viszonyokhoz képest, hogy hazánk számára lehetőség nyílt ara, hogy olyan konvertibilis valutában kereskedjen Németországgal, amit nem állami szervek irányítanak. Míg a Szovjetunióval való radikális kereskedelmi struktúra 46
elzárt minket a külvilágtól, akadálya volt a nyugati nyitásnak, addig Németország jelentette számunkra a világgazdaság felé vezető kapuk legjelentősebbikét. Arra a kérdésre, hogy mennyire jó, hogyha a magyar külkereskedelem ennyire rá lett utalva egy országra (esetünkben a Németországra való koncentráció vonatkozásában), sok tényező függvénye. Függ egyrészt német gazdaság mindenkori állapotától, a fejlődésétől, illetve a világgazdaságban, valamint az Európai Unióban játszott szerepétől, az EU belső helyzetétől, és sok mástól. Meghatározzák például azoknak a multinacionális cégeknek a helyzete és politikája, amelyek központja Németországban fekszik (vagy esetleg német tulajdonban van), vagy éppen az, hogy fontos, vagy kevésbé fontos fejlesztési telephelynek, vagy értékesítési piacnak tekintik-e országunkat. Ha egy esetleges dekonjunktúra központja Németország, akkor ez a vele szoros kapcsolatban lévő országokat (köztük hazánkat) is kedvezőtlenül érintheti, és fordítva is igaz lehet. Németország domináns szerepére számos kutató próbált magyarázatot találni. Valaki úgy találja, hogy részben az adhat magyarázatot, hogy Németország az „első rendeltetési helye” a kelet-közép európai államoknak a Közösség más tagállamaiba irányuló kereskedelmének. Másik elképzelés szerint az egykori KGST országok számára az úgynevezett kommunikációs költségek (adásvételhez szükséges
információk
beszerzési
költségei)
a
Németországgal
való
kereskedelemben kisebbek. (Piazolo, 2001.) A magyarázatot Köves András szerint a német oldalon kell kutatni: „Németországnak a helyzete jelentősen különbözik más nyugati országokétól. Gondoljunk például a Drang nach Osten sok évszázados hagyományára, vagy arra – ennek ellenpontjaként –, hogy a tengerentúli gyarmatbirodalmak kiépítése (más nyugat-európai országokkal ellentétben) nem játszott jelentősebb szerepet a német terjeszkedési törekvésekben. Németország érdeklődése és empátiája az iránt a folyamat iránt, amelyet kelet-európai rendszerváltásnak nevezünk, messze a legnagyobb és a legegyértelműbb minden nyugati, különösen pedig nyugat-európai ország között. Németország politikai és gazdasági érdekeltsége kiemelkedő volt. Részvevője volt a folyamatnak, és első számú nyertese a szovjet összeomlásnak, illetve a szovjet szövetségi rendszer széthullásának: az ország újraegyesülhetett. A 47
többi
nagyobb,
távolabbi
nyugat-európai
ország
sokkal
tartózkodóbban,
visszafogottabban, tájékozatlanabbul szemlélte mindazt, ami az egykori szocialista országokban végbement, a lehetséges következményeket tekintve pedig ambivalens volt. Ez a körülmény mindmáig fontos meghatározója a kereskedelmi irányzatoknak Kelet-Közép-Európa és az EU országai között.”5 A második tanulság, amit levonhatunk a 6. számú táblázat adatsorából, a kisebb kelet-közép és délkelet-európai országok súlyának csökkenése a magyar külkereskedelemben, export és import esetében egyaránt. A KGST megalakulásakor érvényes érték a 2002-es évre mintegy 13,6%-kal, míg import esetén 16%-kal csökkent. 12,00% 10,00% 8,00% 1,87% 6,00% 1,11% 1,07% 4,00% 2,07% 2,00% 1,47% 0,23% 0,00% 1999
Románia 2,05% 1,03% 0,99% 2,15% 1,67% 0,27% 2000
2,51% 1,35% 1,01% 2,00% 1,81% 0,35% 2001
2,27%
2,59%
Szlovákia
1,44% 0,88% 2,12%
1,96% 0,82% 2,27%
Szlovénia
1,89% 0,37% 2002
2,05% 0,37%
Lengyelország Csehország Bulgária
2003
19. ábra: Kelet-közép és délkelet-európai országok részesedése a magyar exportból, 1999-2003 (%) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do adatai alapján
A fenti diagramon elkészítéséhez 6 országot választottam ki a Kelet-közép és délkelet-európai országok listájából, hogy megvizsgáljam az 1999-2003-as időintervallumban, milyen arányban részesültek a hazánkból a világ különböző országaiba áramló javak arányából. Az ábra alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy súlyuk a magyar kereskedelemben kevésbé jelentős, hisz a 6 ország együtt alig éri el a magyar export 10%-át, 2003-ban is csupán 10,08%-át tették ki. Ez pedig jóval elmaradt a KGST-t megalakulásakor érvényes, majdnem 25%-os értékéhez képest. A vizsgált 7 állam közül legnagyobb súlyt Románia
**************************************************************************************** **********************
48
képviselte. A teljes magyar export 2-2,5%-ának volt a célországa délkeleti szomszédunk
a
vizsgált
időszakban.
Kivitelünk
sorában
a
második
legjelentősebbnek Lengyelország (2,27%) számított a 2003-as évben, majd őt követte Csehország (2,05%). 10,00% 8,00%
0,84% 6,00% 1,69% 0,60% 4,00% 2,10% 2,00% 1,89% 0,12% 0,00% 1999
1,03% 1,79% 0,57% 2,03%
1,07%
1,14%
1,26%
Románia
1,79% 0,50% 2,31%
1,81% 0,55%
1,95% 0,59%
Szlovákia
2,52%
2,77%
Lengyelország
2,02% 0,11%
2,12% 0,13%
2,31% 0,12%
2,41% 0,15%
2000
2001
2002
Szlovénia Csehország Bulgária
2003
20. ábra: Kelet-közép és délkelet-európai országok részesedése a magyar importból, 1999-2003 (%) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do adatai alapján
Ha ugyanazon 6 államot alapul véve a hazánkba érkező áruk szempontjából vizsgálódunk (ugyanazon 1999-2003-ig terjedő időszakban), akkor szintén megállapíthatjuk, hogy az emelkedő tendencia ellenére kevésbé játszanak meghatározó szerepet országunk importjában. A négy év alatt a 6 ország bár 2%-os emelkedést produkált, 2003-ban nem érték el a 10%-ot. Ez pedig jelentős elmaradást
jelent
Behozatalban
a
a
KGST
vizsgált
megalakulásakor
kelet-közép
és
érvényes,
délkelet-európai
1949-es
értéktől.
államok
közül
Lengyelország volt a legjelentősebb partner 2003-ban (2,77%). A hazánkba érkező áruk 2,41%-a származott Csehországból, míg 1,95%-a Szlovákiából, ezzel az import szerinti rangsorban a második és a harmadik helyet foglalták el a 6 ország közül. Bár a két világháború között (Csehszlovákia, majd utódállamai), majd a háború után a legfontosabb kereskedelmi partnereink egyike voltak, 2003-ban már csak töredékét képviselték annak az értéknek, amit az importban mondjuk Németország képviselt. A trendek megváltoztatását érzékelteti a következő táblázat is. A volt KGST kisállamok tekintetében az alapító országokra, valamint azok utódállamaira 49
koncentráltam és vettem számításom alapjául (konkrétan Bulgária, Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Románia). 8. táblázat Volt KGST kisállamok részesedése a magyar kereskedelemből, 1999-2003 (%) 1999 2000 2001 2002 2003 EU-15 (100%) Volt KGST kisállamok részesedése a 8,87% 9,53% 10,81% 10,76% 12,56% magyar exportból Volt KGST kisállamok részesedése a 9,38% 10,74% 12,57% 13,14% 15,16% magyar importból Németország (100%) Volt KGST kisállamok részesedése a 17,62% 19,22% 22,54% 22,78% 27,26% magyar exportból Volt KGST kisállamok részesedése a 22,71% 27,29% 29,77% 32,56% 34,79% magyar importból Forrás: a saját számítás a 3. táblázat adatai alapján
Látható Magyarország és az egykori kisebb KGST tagországokkal kapcsolatban, hogy ezekbe az államokba 2003-ban csupán 12%-át exportáltuk annak, mint amennyit az akkori 15 tagból álló Közösség országaiba. Import esetén ez a szám 15,6% volt. Bár növekvő tendenciának lehetünk tanúi, mégis elenyésző az EU-15-ökhöz képest. Ha Németországot vesszük 100%-nak, akkor láthatjuk, hogy a kisebb volt KGST államokba irányuló teljes export 2003-ban 27,26% volt, míg import esetén az érték 34,79%-ot tett ki a vizsgált időszak végén. A trendváltást tükrözi, hogy 1988-ban a KGST országokba irányuló kivitel a Szovjetunióba irányuló export 61,9%-ára rúgott. Ha nem számítjuk az NDK-t, akkor 42,7%-ot jelentett (Forrás: Közgazdasági szemle 7-8. száma, 639. oldal). A
két
világháború
időszakában
az
önellátásra
való
törekvés
és
protekcionizmus vált jellemzővé a vizsgált országok körében. Elzárkóztak egymástól. Hasonlóan kicsi volt az egymás közötti kereskedelem aránya a II. világháború után (abban a rövid időszakban, ahol felvetődött az önálló integráció kérdése, amelynek Sztálin vetett véget). A KGST időszakában a kis országok egymással való kereskedelme háttérbe szorult. Azonban a rendszerváltás után sem változott lényegesen a helyzet, továbbra sem meghatározó egymás közötti kereskedelmük. A „nyersanyagot készterméket” cserének domináns szerepe, az egyes országoknál jellemező autarkia, valamint az egymással szembeni általános 50
bizalmatlanság szűkebb teret
biztosítottak az
államok közötti gazdasági
kapcsolatoknak. Valamennyi állam (köztük Magyarország is) elsősorban a fejlettebb országokkal alakított ki kapcsolatokat, melyeknek statisztikai igazsága már az előzőekben be is bizonyosodott. Ezek az országok teszik lehetővé számukra, hogy fejlett technológiát, korszerű termékeket szerezzen be. A fejlett országokon túl azokkal kereskednek, ahonnan a szükséges nyersanyag és energiahordozó beszerezhetőek. A globalizáció számos változást hozott: működő tőke óriási mértékű nemzetközi áramlása; a fejlett országokban nem versenyképes termelés kihelyezése más országba; a termelési folyamatok különböző vertikumainak földrajzi szétválasztása, Mindez kedvezhetett volna a közép-európai országok közötti kereskedelem fellendülésének. Ezt szolgálta volna a CEFTA létrejötte is (Hazánk 1992-ben lépett be), illetve az országok azon törekvése, hogy bekerüljenek az Európai Unióba. Látványos fellendülés azonban nem történt. A rendszerváltást követően Nyugat intézményes együttműködésre bíztatta az egykori KGST országokat. Azonban ezek az államok tartózkodó magatartást tanúsítottak a kérdésben. Attól féltek, hogy kapcsolatuk szorosabbra fűzése nem a nyugat-európai integrációjukat készíti elő, hanem egy új, a nyugatitól független integráció kialakítását. Mégis megalakul a CEFTA, amely közös váróterme lett a Közösséghez való csatlakozásnak. Végül a 6. táblázat harmadik tanulsága az Oroszországgal való kereskedelem radikális megváltozása, (különös tekintettel a magyar exportnak) jelentéktelenné zsugorodása. Az 1949-es évben a magyar exporttermékek célja majdnem 25%-ban a Szovjetunió volt. A KGST bukásakor is hasonló értéket képviselt. 3 év elteltével azonban drasztikus visszaesést figyelhetünk majd. A magyar kivitelnek csupán 1,3%-a irányult Oroszországba. Import esetén hasonló arányú csökkenést tapasztalhatunk. A 2002-es 6%-os érték magyarázatául az szolgál, hogy energiaimportunk továbbra is Oroszországból eredt. Az alábbi diagramon láthatjuk, hogy az 1999-2003-as időszakban hogyan alakult hazánk kereskedelme Oroszországgal. 51
3 000 000 000
Oroszországba irányuló magyar export
2 000 000 000
Oroszországba irányuló magyar import
1 000 000 000 0 -1 000 000 000
1999
2000
2001
2002
2003
-2 000 000 000
Külkereskedelmi mérleg (Oroszországgal)
-3 000 000 000
21. ábra: Magyarország kereskedelme Oroszországgal, 1999-2003 (millió euró) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
Az
ábrán
szembetűnik
az
Oroszországgal
való
kereskedelmünk
aránytalansága. Habár mind az export, mind pedig az import tekintetében továbbra is elenyésző szerepet játszott a vizsgált 1999-től 2003-ig terjedő időszakban, az orosz import mintegy négy és fél szerese volt az országba irányuló magyar exportnak a 2003-as évben. Ebből kifolyólag jelentős külkereskedelmi mérleg deficit jellemezte a kapcsolatot. Ha megvizsgáljuk az alábbi táblázatot, láthatjuk, hogy az orosz súlyvesztés a magyar kereskedelemben, az 1999-2003-as időszakban is kimutatható volt. 9. táblázat Oroszország részesedése a magyar kereskedelemben, 1999-2003 (%) 1999 2000 2001 2002 2003 Oroszország részesedése 1,43% 1,62% 1,55% 1,32% 1,52% a magyar exportban Oroszország részesedése 5,85% 8,06% 7,05% 6,06% 6,22% a magyar importban Forrás: a saját számítás a 4. táblázat adatai alapján
Az importoldalon csupán a fűtőanyag szállítások miatt maradt meg az orosz kapcsolat viszonylagos fontossága. 2003-ban a hazánkba érkező import 6,22%-a származott Oroszországból. A korábbi helyzethez képest jelentős változást jelent, hogy ennek ellenére ez az érték elmaradt a kelet-közép és délkelet európai országokból származó behozatal összesített értékétől (2003-ban 9,11%). Ráadásul ha az export oldalt vizsgáljuk, 2003-ban az 1,52%-os értéket Oroszországgal kapcsolatban számos volt kisebb KGST ország, köztük Csehország (2,05%), Lengyelország (2,27%), Szlovákia (1,96%) vagy éppen Románia (2,59%) haladta 52
meg. Azaz ezekbe az országokba külön-külön is többet exportált hazánk, mint Oroszországba. A kereskedelem hosszabb távú alakulása alapvetően az orosz gazdaság állapotától, valamint az importpiacának terjedelmétől függ. Az orosz gazdaság a KGST felbomlását követően jelentősen visszaesett, 1999-től indult viszonylagos fejlődésnek két tényezőnek köszönhetően: rubel nagymértékű leértékelődése a pénzügyi válság nyomán, amely versenyképessé tette a belföldi termelést; a magas világpiaci olajárak, amelyek hatásra az olajexport lendül fel. 3.2.3. Áruszerkezet változása A kereskedelmünk áruszerkezete is átalakult. Mindez szorosan kapcsolódik a földrajzi átrendeződéshez is. A fejlett piacok ugyanis más árukat halandók felvenni. Kivitelben csökkent az élelmiszerek és az élő állat aránya, ugyanakkor nőtt a gépek és szállítóeszközök részesedése. Ez egyértelműen a külföldi tőke bevonásával működő üzemek exporttevékenységének eredménye volt. A behozatalban szintén a gépek és szállítóeszközök domináltak. Ennek hátterében az állt, hogy a versenyképes technológiára volt szüksége az országnak, amelynek beszerzése csak külföldről vált lehetségessé. (Dr. Lakatos - Szivi, 2005.) Az áruszerkezet változását földrajzi szerkezet változása alapján mutatom be az 1999-2003-as időszakban, az unióhoz való csatlakozás előtt. Először, az időszakban legnagyobb kereskedelmi partnerünknek számító Németország és hazánk közötti kereskedelmet vizsgálom meg termékcsoportonkénti bontásban. 0,93%
3,22%
0,14% 1,06%
11,48%
0,51%
0,03% 1,73%
Élelmiszer és élő állat Ital és dohány Nem étkezési célú nyersanyag (fűtőanyag kivételével) Energiahordozók
9,22%
Állati, növényi olaj, zsír, viasz Vegyi áru, és hasonló termékek Feldolgozott termékek Gépek és szállítóeszközök
71,67%
Különféle feldolgozott termék A SITC-ben máshol fel nem tüntetett termék, ügylet
22. ábra: Németországba irányuló magyar export áruszerkezete, 2003 (%) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
53
Az ábrán látható, hogy Németország piacára érkező áruk közül a gépek és szállítóeszközök termékei domináltak. A magyar export 71,67 százaléka állt ezeknek a termékcsoportnak a termékeiből. Rendkívül alacsony volt viszont a korábban meghatározó szerepet játszó élelmiszer és élő állat kategóriának exportja (mindössze 14% vizsgált évben). Továbbá jelentős még a feldolgozott termékeknek, valamint a különböző nyersanyagoknak a kivitele a német piacra. Ha megvizsgáljuk, hogy 2003-ban a legjelentősebb kereskedelmi partnerünktől származó jószágok a SITC besorolás szerint milyen áruszerkezettel bírtak, a következő eredményre juthatunk. 0,68%
8,04%
1,45% 0,76% 0,19%
0,33% 0,17%
Élelmiszer és élő állat Ital és dohány
9,69%
18,54%
Nem étkezési célú nyersanyag (fűtőanyag kivételével) Energiahordozók Állati, növényi olaj, zsír, viasz Vegyi áru, és hasonló termékek Feldolgozott termékek
60,15%
Gépek és szállítóeszközök Különféle feldolgozott termék A SITC-ben máshol fel nem tüntetett termék, ügylet
23. ábra: Németországba irányuló magyar import áruszerkezete, 2003 (%) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
A legjelentősebb magyar importcikk a gépek és szállítóeszközök kategóriájából került ki a 2003-as évben a vizsgált partner tekintetében. A Németországból érkező áruk 60,15%-át jelentették ezeknek a termékcsoportoknak a termékei. Az exporthoz hasonlóan importnál is jelentős szerepe van a feldolgozott termékeknek és nyersanyagoknak. Különbséget csupán a vegyi áruknál lehet észrevenni. Míg a német piacra lépő áruk esetében 1,73%-ot tettek ki, behozatalnál már jelentősebb értéket, mintegy 9,69%-ot képviseltek a vizsgált évben. A magyar gazdaság a KGST felbomlása után a fejlett partnerekkel, Németországgal alakított ki szoros kereskedelmi kapcsolatot. Megváltozott feltételek versenyképes piacot kívántak, az ehhez szükséges technológiát pedig külföldről szerezte be. Ebből kifolyólag, mint azt már korábban említettük, a gépek 54
és szállítóeszközök kereskedelme vált a legmeghatározóbbá az 1999-2003-as időszakban. Az alábbi táblázat arra ad választ, hogy az hazánk összes gépexportjából és gépimportjából Németország hány százalékban részesedik. 10. táblázat Németország részesedése a gép és szállítóeszközök kereskedelméből, 2003 (%) Gép és szállítóeszközök exportja Gép és szállítóeszközök importja 39,90% 28,66% Forrás: a saját számítás az 5. számú táblázat adatai alapján
Látható, hogy 2003-ban gép és szállítóeszközünk exportjának csaknem a 40%-a célozta meg a német piacot, míg behozataluknak körülbelül a 30%-a származott legjelentősebb partnerünktől. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az exportunk legdinamikusabb tényezőjének a technológiailag igényesebb termékek bizonyultak. Ezzel pedig országunk megcáfolta azokat a korábbi feltételezéseket, miszerint a közép- és kelet-európai országok csupán anyagigényes és munkaigényes termékekkel épülhetnek be a nemzetközi munkamegosztásba. A csatlakozás előtt a Közösség akkori 15 tagállamával való kereskedelmünk megoszlását termékcsoportok szerint az alábbi ábra szemlélteti a csatlakozást megelőző évben. A SITC-ben máshol fel nem tüntetett termék, … Különféle feldolgozott termék Gépek és szállítóeszközök Feldolgozott termékek Vegyi áru, és hasonló termékek Állati, növényi olaj, zsír, viasz
Import Export
Energiahordozók Nem étkezési célú nyersanyag (fűtőanyag… Ital és dohány Élelmiszer és élő állat
0
5000
10000
15000
20000
24. ábra: EU-15-tel való kereskedelem termékcsoportok szerint, 2003 (millió euró) Forrás: saját szerkesztés http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do alapján
A fenti diagramról hasonló következtetéseket vonhatunk le, mint Németország
esetében.
A
technológiaigényes
termékcsoportok
(gépek
és
szállítóeszköz) dominanciája megkérdőjelezhetetlen. Ezzel kapcsolatban hazánk többet exportált, mint amennyit behozott 2003-ban. Emellett az élelmiszerekkel 55
valamint az élő állatokkal való kereskedelem szerepe elenyésző. Fontosabb szerepet játszottak a csatlakozás előtt a feldolgozott termékek, vegyi áruk valamint a feldolgozott termékek csoportja. Az előző kettőnél behozatali többlet volt jellemző, míg utóbbinál több termék került a német piacra, mint amennyi átlépte hazánk határát. Az egykori partnereinkkel való kereskedelem termékcsoportonként a csatlakozást megelőző évben a következőképpen alakult.
1 500,00 1 000,00 500,00 Oroszország
0,00
volt KGST kisországok
25. ábra: Oroszországba és a volt KGST kisországokba irányuló magyar export termékcsoportok szerint, 2003 (millió euro) Forrás: saját szerkesztés a http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do alapján
Az már megállapítottuk, hogy Oroszország súlya a magyar kereskedelemben jelentősen visszaesett. Ezt tükrözi a fenti diagram is. Az egykori volt KGST kis országokba (Bulgária, Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Románia) irányuló export minden termék esetén meghaladta a KGST időszakának domináns hatalmának számító Oroszországi értéket. Látható, hogy amellett, hogy itt is a gépek és szállítóeszközök domináltak (elsősorban a kis országokkal való kereskedelemben), az élelmiszerek és élő állatok exportja fontosabb szerepet játszott, mint a fejlett országokkal való kapcsolatban. Ha import oldalról vizsgálódunk, az alábbi diagramhoz jutunk
56
1 500,00 1 000,00 500,00
Oroszország volt KGST kisországok
0,00
26. ábra: Oroszországba és a volt KGST kisországokba irányuló magyar import termékcsoportok szerint, 2003 (millió euro) Forrás: saját szerkesztés a http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do alapján
Szembetűnő Oroszország energiahordozóknál tapasztalható dominanciája. Mint arról már korábban volt szó, ennek köszönhető, hogy az egykori KGST nagyhatalommal való importunk azért csökkent kevésbé drasztikusan, mert hazánk az energiaellátottságában Oroszország meghatározó szerepet játszik. A volt KGST országokból főleg gépeket és szállítóeszközöket, feldolgozott termékeket hoztunk be 2003-ban. Tovább megállapítható, hogy az energiahordozók illetve a SITC besorolás körébe nem tartozó termékcsoportokon kívül a behozatalban is jelentősebb szerepet játszottak a volt KGST kisállamok 2003-ban.
57
4. A MAGYAR KÜLGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ALAKULÁSA: A CSATLAKOZÁS ÉS VÁLSÁG Munkám záró szakaszában megvizsgálom, hogy az egységes belső piacra történő belépésünk milyen hatással volt a kereskedelmünkre, az ország gazdasági nyitottságától kezdve, a behozatal illetve kivitel alakulásán át, a legfőbb partnereinkkel való kapcsolaton keresztül egészen az áruszerkezet alakulásáig. Mindeközben pár szó erejéig a rendelkezésre álló adatok alapján megvizsgálom, hogy az Amerikai Egyesült Államokból útjára induló, Európába is begyűrűző gazdasági
válság
a
kereskedelemben
milyen
mértékű
megtorpanásokat
eredményezett.
4.1. Magyarország csatlakozása a Közösséghez Az előző fejezetben megállapítottuk, hogy 1990-ben a magyar kormány szakított a KGST orientációval, és a gyökeres piacváltás mellett szállt harcba. Ennek külgazdasági vetületéül az európai reintegráció szolgált. A magyar vállatok a fejlett országok piacainak irányába rendezték át kapcsolataikat. Mindennek következménye lett, hogy a kelet-közép európai országokkal folytatott gazdaságikereskedelmi kapcsolatokra kevesebb figyelem hárult, a fejlett országok pedig megkezdték a felszabadult piaci területeken pozícióik kiépítését, vagy éppen megszerzett részesedéseik növelését. A magyar kormány gazdasági stratégiájában részletesen tárgyalta a külgazdasági politika törekvéseit, mely szerint az elsődleges cél a világgazdaság fő áramlataihoz való kapcsolódás erősítése. Ennek kiindulópontját pedig az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítésében, és az ahhoz való csatlakozásban látták. A kereskedelempolitika legfontosabb feladatául tűzték ki az Európai Unióval, valamint a tagországokkal való kapcsolatok fejlesztését. (A magyar kormány középtávú gazdasági stratégiája, 1995) Ilyen körülmények között került sor 2003. április 16-án a csatlakozási szerződés aláírására Athén városában, mely 2004. május 1-jén lépett hatályba. Ezzel Magyarország (valamint a többi 9) tagállam az Európai Unió teljes jogú tagjává 58
vált. A 4 alapvető szabadságjog biztosítása (áruk, tőke, munkaerő és szolgáltatások szabad áramlása) alapvető feltétele volt a piacnyitásnak. Magyarország pár területen türelmi időt kért, még mielőtt az ezzel járó radikális piacnyitást a nemzet adottságaira bízta volna. Magyarország ezzel belépett a belső piacra.
4.2. A magyar kereskedelem elemzése a csatlakozást követően Ebben a részben a nyitottság, a nemzetközi cserearányok alakulásának, illetve a specializáció mérésére alkalmas mutatószámokkal elemzem hazánk külgazdasági tevékenységét a 2004-2010-es időszakban. 4.2.1. Szerkezeti nyitottság jellemzői a csatlakozás után Megvizsgálhatjuk egy adott ország világkereskedelméből való részesedését. A WTO statisztikája szerint a 2009-es évben Magyarország az árukereskedelem területén az országok rangsorában export esetén 84 milliárd dollárral a 35. helyet foglalta el (0,7%-os részesedéssel), míg import esetén 78 milliárd dollárral a 35. helyet (0,6%-os aránnyal). Ha ugyanezeket az adatokat megvizsgáljuk a szolgáltatáskereskedelem területén, a következő eredményre jutunk. Hazánk kivitel alapján a 38. helyen állt 18 milliárd dollárral, és 0,5%-os részesedéssel, míg import alapján a 39. hely tulajdonosa volt 16 milliárd dollárral, szintén fél százalékos részesedéssel a világ szolgáltatáskereskedelméből. A világ GDP-jéből való részesedésünk igen alacsony volt és alacsony a mai napig. A világkereskedelemből való magasabb részesedés, és a világtermelésből való alacsonyabb részesedés magyarázatául szolgálhat, hogy gazdaságunk kis mérete és viszonylagos fejlettsége miatt
hazánk
jóval
nyitottabb
más
országoknál.
(http://www.wto.org/english/res_e/statis_e/its2010_e/its10_world_trade_dev_e.htm)
Már korábban láthattuk, hogy az exportnyitottság mutatója a csatlakozást megelőző évben mintegy 52%-os volt, míg az importnyitottság értéke 54%-os. Az alábbi táblázat az előző mutató alakulását mutatja be a 2009-2010-es időszakban. 11. táblázat Magyarország exportnyitottsági mutatójának alakulása, 2004-2010 (%) 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Exportnyitottság 53,94% 56,55% 65,70% 68,50% 68,93% 63,61% 72,56% mutatója Forrás: a saját számítás a 6. számú táblázat adatai alapján
59
A fenti táblázat jól mutatja, hogy a csatlakozás után a mutató értéke folyamatosan emelkedett. A GDP értékének egyre nagyobb hányada került külföldre, a csatlakozáskori 52%-os érték 2010-re mintegy 20%-kal emelkedett. Megtorpanás csupán a 2009-es évben látható, ahol mintegy 5%-kal csökkent az érték az előző évhez képest. A következő táblázat a nyitottság másik mérőszámának, az importnyitottság fokának az alakulását mutatja be. 12. táblázat Magyarország importtnyitottsági mutatójának alakulása, 2004-2010 (%) 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Importnyitottság 56,03% 57,93% 66,59% 68,53% 69,00% 62,08% 70,93% mutatója Forrás: a saját számítás a 6. számú táblázat adatai alapján
Hasonló következtetéseket vonhatunk le, mint az előző mutató esetén. A csatlakozást követően az import egyre nagyobb arányt képviselt a nemzetgazdaság belföldi felhasználásában, a 2004-2010-es időszakban. Egyedüli kivételt szintén a 2009-es év képez, ahol az előző időszakhoz képest egy 7%-os csökkenést tapasztalhatunk. A csatlakozáskor érvényes érték viszont (56,03%) 7 év alatt mintegy 14%-kal, 70,93%-ra nőtt. Az előzőeken túl még vizsgálható egy adott ország importfüggősége is. Ennek alakulását a következő táblázat mutatja be. 13. táblázat Magyarország importfüggőségének vizsgálata, 2004-2010 2004 2005 2006 2007 2008 2009 Import növekedése GDP növekedése Importfüggőség
2010
-
1,075833 1,23424 1,070867 1,06498 0,838625 1,170324
-
1,055152 1,08007 1,067067 1,056569 0,973851 1,040903 1,0196 1,142741 1,003561 1,007961 0,861144 1,124335 Forrás: a saját számítás a 6. számú táblázat adatai alapján
Egy nemzetgazdaság importfüggőségének mértékét az mutatja meg, hogy a GDP 1%-os növeléséhez hány százalékos importnövekedés szükséges. Hazánk esetében a 2005-2010-es időszakot vizsgáltam. Átlagosan a hazai össztermék egy százalékos növeléséhez 2,6%-os importnövekedésre van szükség 6 év adata alapján. Megvizsgálhatjuk továbbá egy ország exportérzékenységét. A mutató fogalma azt takarja, hogy a belföldi GDP egy egységgel való növekedése milyen exportnövekedést vált ki. Ennek kiszámításához segítséget nyújt az alábbi táblázat. 60
14. táblázat Magyarország exportérzékenységének vizsgálata, 2004-2010 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Export növekedése 1,10622 1,254766 1,112462 1,063184 0,898787 1,187269 GDP növekedése - 1,055152 1,08007 1,067067 1,056569 0,973851 1,040903 Exportérzékenység - 1,048398 1,161746 1,042541 1,006262 0,922921 1,140615 Forrás: a saját számítás a 6. számú táblázat adatai alapján
Hazánk exportérzékenysége 6 év adatának átlaga alapján 5,4%. A magyar gazdasági fejlődés tehát exportorientált jellegű, hisz az egységnyi GDP növekedés az egységnyinél nagyobb exportnövekedést okozott. Más megközelítésben a termelés bővülésének egyre nagyobb hányada kerül kivitelre, mint az előző egységekből. 4.2.2. Nemzetközi cserearányok alakulása A külkereskedelem nemzetgazdaság fejlődésére gyakorolt hatásának, illetve a külkereskedelem nemzetgazdasági szerepének megítéléséhez a nyitottság mutatóin túl egyéb mutatók is alkalmasak illetve szükségesek. Ide tartozik egy adott állam, esetünkben Magyarország nemzetközi cserearányainak elemzése. Erre szolgálnak a különféle cserearány-mutatók. Az első vizsgált mutató az egyszerű cserearány-mutató. Fontos információt nyújt az import megszerzéséért hozott áldozat alakulásáról. Kifejezi az egységnyi kivitel vásárlóerejének időbeli alakulását. Magyarország esetében a KSH adatait alapul véve az értékindexek és volumenindexek hányadosaként jutottam el az árindexhez export és import szerinti bontásban. A csatlakozástól a 2010-es évig az mutató a következőképpen alakult: 15. táblázat Magyarország egyszerű cserearány mutatójának alakulása, 2004-2010 (%) 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Egyszerű cserearány99,3% 97,8% 98,6% 100,4% 99,9% 101,8% 99,9% mutató Forrás: a saját számítás 7. számú táblázat adatai alapján
A mutató értéke két évben, 2007-ben (100,4%) és 2009-ben (101,8%) volt nagyobb, mint 100%. Ez azt jelenti, hogy az ország cserearányai javultak a két év időszaka alatt. Ekkor az exportárak átlagosan nagyobb arányban emelkedtek (vagy éppen kisebb mértékben csökkentek), mint az importárak. Ebben az esetben
61
egységnyi exporttermékért több (illetőleg nagyobb értékű) importterméket lehetett vásárolni, mint a megelőző években. Tehát az export vásárlóértéke nőtt. Ellenben a 2004-es, 2005-ös, 2006-os, 2008-as, valamint a 2010-es évben a mutató értéke 1, vagyis 100% alatt volt. Ezekben az években a mutató romlott, fordított változást előidézve (az export vásárlóereje csökkent). Önmagában az egyserű cserearány-mutató nem ad felvilágosítást arról, hogy országunk világpiaci pozíciói javultak-e, vagy éppen romlottak. A mutató alakulását sok tényező befolyásolja, így nem világosít fel teljes körűen arról, hogy a nemzetközi munkamegosztásból származó haszna az országnak nőtt vagy csökkent. Mivel árindexek egymáshoz viszonyított arányáról van szó, a mutató változatlan kiviteli illetve behozatali struktúrát feltételez. A kereskedelemből származó haszon viszont nem csupán az árak, hanem a mennyiség, a volumenek változásától is függ. Ezen okok miatt további cserearány-mutatókat is számítanak, melyek közül a jövedelmi cserearány-mutató alakulását vizsgálom meg a 2004-2010-es időszakban. 16. táblázat Magyarország jövedelmi cserearány mutatójának alakulása, 2004-2010 (%) 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Jövedelmi 117,5% 109,1% 116,3% 116,3% 104,1% 88,8% 116,7% cserearány-mutató Forrás: a saját számítás 7. számú táblázat adatai alapján
A mutató az összexport vásárlóerejének alakulását mutatja be a vizsgált időintervallumban. Látható, hogy az értéke a 2009-es évet leszámítva valamennyi esztendőben 100% felett volt. Az előnyök tekintetében közelebbi információt tükröz, mint az egyszerű cserearány-mutató. Ennek az oka, hogy az exportárak és a volumenek egymásra hatásának eredményét is magában foglalja. Ez a mutató választ ad arra is, hogy az exportárak csökkenésének a hatását milyen mértékben ellensúlyozza az export mennyiségének a növelése, így elkerülve a teljes export vásárlóerejének csökkenését. Például a csatlakozás évében az egyszerű cserearány mutatója 99,3% volt, míg az exportvolumen-index 118,4%-nak felelt meg. Ennek megfelelően a jövedelmi cserearány mutató a 117,5%-os értéket vette fel. Összességében megállapíthatjuk, hogy bár az egyszerű cserearány mutató romlott, mégis az ország teljes exportjáért 17,5% import szerezhető be. De előfordulhat olyan eset is, mint a 2009-es évben. Bár az exportárak nőttek (102,89%), az 62
exportkereslet visszaesett (87,3%). Ennek következtében bár egységnyi exportért nagyobb importot lehetett kapni, de az összexport nagyobb mértékben csökkent, ezáltal kevesebb importterméket tudtunk beszerezni (88,8%).
4.2.3. Nemzetközi szakosodás, specializáció Szemben az előző mutatókkal (melyek főleg a nemzetgazdaság egészére nézve, közvetve ismertették a kereskedelem előnyeit, annak mértékét), a külkereskedelem mérésének léteznek olyan mutatószámai is, amely egyes termékek, termékcsoportok illetve ágazatok külkereskedelemből való részesedésének a vizsgálatára alkalmasak. Mindezek közvetlenebb információkkal szolgálnak arról, hogy egy ország milyen termékre, termékcsoportra specializálódott illetve szakosodott, és milyen mértékben. Az egyik ilyen mutató, melynek alakulását bemutatom Magyarországon az import exportfedezettségi mutatója. Ennek segítségével képet kaphatunk arról, hogy egy termék, termékcsoport, ágazat exportja hány százaléka importjának, vagyis az adott állam nettó exportőri, vagy nettó importőri helyzetben van-e. 17. táblázat Magyarország importjának exportfedezettségi mutatója, termékenként, 2010 (%) Élelmiszerek, Feldolgozott Gépek és Nyersanyagok Energiahordozók italok, dohány termékek szállítóeszközök 151,10% 122,58% 28,83% 93,71% 130,49% Forrás: a saját számítás 8. számú táblázat adatai alapján
Nettó exportőri piaci pozíciót tükröz, ha a mutató értéke meghaladja a 100%ot. Országunkban 3 termékcsoport esetén figyelhetünk meg ilyen értéket a 2010-es évben. Ezek pedig az élelmiszerek, italok, dohány, a nyersanyagok, valamint a gépek és szállítóeszközök kategóriái. Ez azt tükrözi, hogy Magyarország e termékek illetve termékcsoportok exportjára szakosodott. Hazánk importfüggősége már korábban is szóba került. Ezt hűen tükrözi a mutató alakulása is az energiahordozók tekintetében. Jóval 100%-alatti 28,83%-os értéke arról tanúskodik, hogy nettó importőri pozícióban van, hasonlóan a feldolgozott termékekhez. A specializáció mértékét mutatja be az exportfedezettség mutatója. A külkereskedelem egyenlegét (szaldóját) viszonyítja a forgalom értékéhez valamely ágazatban. 63
18. táblázat Magyarország exportfedezettségi mutatója, termékcsoportonként, 2001, 2010 Élelmiszerek, Feldolgozott Gépek és Évek Nyersanyagok Energiahordozók italok, dohány termékek szállítóeszközök 2001 0,3997 -0,0580 -0,6477 -0,1144 0,0053 2010 0,2035 0,1014 -0,5525 -0,0325 0,1323 Forrás: a saját számítás 9. számú táblázat adatai alapján
Láthatjuk, hogy a fent említett termékcsoportok kereskedelme hogyan alakult az exportfedezettség mutatója alapján a 2001-es illetve a 2010-es évben. Az 5 kategória alapján az élelmiszerek, italok, dohány, gép és szállítóeszközök, valamint a nyersanyagokra való specializáció figyelhető meg. A 2001-es évhez viszonyítva láthatjuk, hogy a korábban említett tendencia folytatódott a csatlakozás után is. Vagyis az agrártermékek súlya csökken, a mutató értéke is közel a felére csökkent 10 év alatt, míg a fejlett technológiát igénylő gépek és szállítóeszközök esetében látványosan emelkedett. Bár a szerkezet átalakulóban van, még mindig magas az élelmiszerekre, italokra és dohánytermékekre való specializáció foka. A 60-as évek óta egyre sűrűbben alkalmaznak olyan mutatókat a különböző elemzésekben, ahol az ország piaci pozíciójának változásából következtetnek a nemzetközi munkamegosztásból származó viszonylagos előnyökre. A Balassa-féle „megnyilvánuló komparatív előnyök” indexe (1965-től) azt tükrözi, hogy valamely termék részaránya hogyan viszonyul ugyanennek a terméknek valamely bázis ország (illetőleg ország csoportok) összexportján belüli arányához. Képlete: A mutatót először a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozó tagállamok körében vizsgáltam meg, a 2009-es évet alapul véve. Ekkor a Balassa-féle index a következőképpen alakult. 19. táblázat Balassa féle index értéke hazánkban, 2009 (bázis országok a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott új tagállamok) Élelmiszer, ital és dohány Gép és szállítóeszköz Nyersanyag 0,9000 1,3395 0,4855 Forrás: a saját számítás 10. számú táblázat adatai alapján
Látható, hogy a korábban már meghatározott jelentőségű termékkategóriákat alapul véve az index a gép és szállítóeszközök csoportjában nagyobb, mint 1. Ez pedig azt jelzi, hogy Magyarországnak komparatív előnnyel rendelkezik ennél a termékcsoportnál, vagyis leginkább a gép- és szállítóeszközök exportjára 64
szakososodott a bázis országokhoz képest. Ha a 15 további uniós tagállamhoz viszonyítunk, hasonló eredményre jutunk. 20. táblázat Balassa féle index értéke hazánkban, 2009 (bázis országok EU-15) Élelmiszer, ital és dohány Gép és szállítóeszköz Nyersanyag 0,778476 1,664205 0,678666 Forrás: a saját számítás 11. számú táblázat adatai alapján
Komparatív előnye az országnak itt is a gép- és szállítóeszközök exportjában van. A Balassa-indexet azonban csak körültekintően szabad alkalmazni. A különböző
mérések
módszertani
problémái
közül
a
legfontosabb
a
kereskedelemtorzító politika hatása. A klasszikus Balassa indexet emiatt kritizálják a legjobban. A kritikák lényege abban áll, hogy a megfigyelt kereskedelmi szerkezetet
különböző
beavatkozások
illetve
kereskedelmi
korlátozások
eltorzíthatják, így azok nem reprezentálják megfelelően a komparatív előnyöket.
4.3. A magyar kereskedelem alakulása 4.3.1. Hazai kereskedelmünk vizsgálata a csatlakozás után Magyarország
kereskedelmének
alakulását
a
2004-2010-es
időintervallumban a következő diagram szemlélteti. 25 000,00 20 000,00
Export
15 000,00
Import
10 000,00
Külgazdasági mérleg
5 000,00 0,00 -5 000,00
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
27. ábra: Magyarország kereskedelmének alakulása, 2004-2010 (milliárd Ft) Forrás: saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt010.html alapján
Az ábrán növekedésnek lehetünk tanúi, egészen a 2009-es évig export és import tekintetében egyaránt. Hazánk kivitele a 2004-es értéket véve számításunk 65
alapjául 5 év alatt mintegy 64%-kal emelkedett, míg behozatalunk az előbbi feltételek mellett 51%-kal lett magasabb a 2008-as évre. Megtorpanást a gazdasági válság nyomán lehet felfedezni, 1 év alatt az exportunk 10%-kal, míg importunk 16%-kal esett vissza. Ez követően viszont 2010-re egy a csökkenéssel hasonló arányú (export esetén kiugró ütemű - 18,74%) növekedésről adhatunk tanúbizonyságot. A külkereskedelmi mérlegünk tekintetében is a 2009-es év jelentette a fordulópontot. Egészen addig hazánk mérlege negatív volt, vagyis több áru ment ki külföldre, mint amennyi beérkezett. A folyamatosan csökkenő tendenciát követően 2008-ra viszont jelentős exporttöbblet alakult ki, melynek értéke 2010-re mintegy 1517,3 milliárd forint lett. A magyar versenyképesség így a külkereskedelem tükrében a válság után nem csökkent, hanem épp ellenkezőleg. Jelentős versenyképességi előnyökkel rendelkezik az Európai Unió többi tagállamához képest. Ezt Inotai András az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének az igazgatója is megerősítette. Az exportorientációra és külföldi tőkebefektetésekre alapozott gazdasági modell ezek alapján még a válság hatására sem bukott meg. Sokan úgy látják, hogy Magyarország számára az export kulcsfontosságú tényező, hisz a növekedés kulcsát jelenti. A cégek hálózatában egyszerre uralkodik együttműködés és verseny a leányvállalatok között, akiknek minden fejlesztésért meg kell harcolniuk. Az anyavállalatok valamennyi döntésében olyan szempontok játszanak szerepet, mint a jogbiztonság, a tervezhető és kiszámítható gazdasági környezet. Amint ezek a feltételek kedvezőtlenebbé válhat, hazánk jelenlegi vonzereje könnyen elveszhet. 4.3.2. Földrajzi jellemzők A KGST felbomlását követően hazánk kereskedelmi kapcsolatait a fejlett országokkal kezdte el kiépíteni. Az KSH statisztikája alapján 2010-ben hazánk külgazdasági kapcsolatainak földrajzi felosztása tekintetében az alábbiakról számolhatunk be. Importunk mintegy 67,84%-a származott az Európai Unió országaiból, míg a hazai exportnak mintegy 77,3%-a vette célba a Közösség piacait. Az Európai Unión kívüli országok kereskedelmét 100%-nak feltételezve az importunk 65,01%-a amerikai illetve ázsiai országokból érkezett, míg exportunknak 41,84%-a vette célba ezeknek a kontinenseknek az országait. 66
A magyar kereskedelemben az Európai Unió tagországainak betöltött szerepét a következő ábra szemlélteti.
2,81% 5,79%
0,16%
35,28% 43,93% 1,79% 9,41%
9,69%
0,47% 0,62%
8,39% 1,14%
8,76%
5,56% 0,73% 0,76%
Belgium Hollandia Luxemburg Németország Franciaország Olaszország Görögország Spanyolország Portugália Dánia Ausztria Finnország Írország Egyesült Királyság Svédország Többi 12 tagállam
28. ábra: Magyarország EU-ba irányuló exportja tagállamok szerint, 2010 (%) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
Az export 2010. évi megoszlása alapján megerősítést nyer, hogy Németország továbbra is meghatározó szerepet tölt be az EU-s tagállamok rangsorában. A német aktivitás befektetések területén a gazdaság megannyi területére kiterjed. A közúti járműgyártástól kezdve, az elektrotechnikán és elektronikán át a gépgyártástól és szolgáltatásokon keresztül egészen a kereskedelemig jelentős befektetések valósultak és valósulnak meg. A német nagyvállalatok mellett hazánkban számottevőek a kis- és közepes vállalkozások is. Az Unióba irányuló exportunknak mintegy 43,93%-a célozta meg a vizsgált évben a német piacot. Export tekintetében további jelentős partnernek Olaszország (9,69%), Egyesült Királyság (9,41%) Franciaország (8,76%) valamint Ausztria (8,39%) számítottak az előző évben. Látható, hogy kivitelünk mintegy 64,72%-a célozta meg a 15-ök országait, és mintegy 35,28%-a irányult a 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott országok piacaira. Ha az import alapján vizsgálódunk szintén a 2010. évben, a következő diagramot kapjuk.
67
8,37% 4,32% 1,74%
0,22%
29,21%
3,63% 0,97%
48,49%
12,13% 0,93%
1,39% 0,32% 2,28%
0,21% 8,01%
6,99%
Belgium Hollandia Luxemburg Németország Franciaország Olaszország Görögország Spanyolország Portugália Dánia Ausztria Finnország Írország Egyesült Királyság Svédország Többi 12 tagállam
29. ábra: Magyarország EU-ba irányuló importja tagállamok szerint, 2010 (%) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
Az országba az Európai Unió tagállamaiból behozott áruk és szolgáltatások 48,49%-a származott német partnerünktől. Nagy jelentőséggel bír az Ausztriából (12,13%), Olaszországból (8,01%), Franciaországból (6,99%) importált javak aránya az Unió tagországaival folytatott kereskedelemben. Változást az exporthoz képest az Egyesült Királyság esetében tapasztalhatunk. A Szigetországból importál jószágok aránya jelentéktelen a tagországok rangsorában. Ugyanakkor Hollandia a behozatalban jelentős szerepet játszik (8,37%). Az újonnan csatlakozott államok szerepe behozatalban csekélyebb, mint exportnál, részarányuk mindössze 29,21%. Az alábbi táblázat a Közösségbe 2004-ben illetve 2007-ben belépett államokkal való kereskedelmet 100%-nak véve mutatja be a 3 legjelentősebb partnerünket (az újonnan csatlakozók közül) import és export szerinti bontásban. 21. táblázat Magyarország legjelentősebb kereskedelmi partnerei az újonnan csatlakozó államok közül (2010) Rangsor Export Import 1 Románia 26,58% Lengyelország 27,65% 2 Szlovákia 25,65% Szlovákia 25,43% 3 Lengyelország 18,13% Csehország 21,43% Forrás: a saját számítás a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
Az újonnan csatlakozott államok rangsorában a két szomszédunk Románia és Szlovákia részaránya kb. a fele a többi államból érkező exportnak. Kivitel esetén a 3. helyen a 2010-es évben Lengyelország állt, mintegy 8,13%-os részesedéssel. 68
Román szomszédunkkal való áruforgalom növekedése hátterében az áll, hogy a hazai cégek a korábbi évekhez hasonlóan aktívan részt vettek a Bukaresten és megannyi számos vidéki városban megrendezett vásárokon, ami egy magyar szervezet, a Magyar Kereskedelmi és Kereskedelemfejlesztési KHT támogatásával és közreműködésével valósult meg. A sikerhez hozzájárulnak az erdélyi városban működő regionális irodák is, melyek gazdasági kapcsolatépítő tevékenységet végeznek. (http://www.mediaromania.ro/pdf/hu/52_.pdf) A magyar piacon a mikro-, kis- és középvállalatok tőkekihelyezése nagy arányban az áruk és szolgáltatások exportjához, valamint az értékesítési bázis kiépítéséhez kapcsolódik. Szlovákia a 2000-es év óta az egyik elsődleges befektetési célpontot jelenti (befektetési lehetőségek volumene és kockázata szempontjából), aminek eredményeként a legmagasabb az ide irányuló működőtőke kihelyezésének a nagysága. Ez pedig jelentős mértékben hozzájárul az export növeléséhez. (http://www.pbkik.hu/index.php?id=8428) Import esetén 3 ország teszi ki a kis országokból való behozatal 75%-át. Románia dominanciája megdőlt az első két helyen Lengyelország és Szlovákia osztozkodott, míg a 3. hely Csehországnak jutott, mintegy 21,43%-os részesedéssel. A lengyel import dominanciájának hátterében az áll, hogy a lengyel székhelyű vállalatok jelentős alapanyag- és alkatrész beszállítói a magyar iparnak. (http://budapest.trade.gov.pl/hu/Lengyel_gazdasagrol/article/detail,3764,A_lengyel -magyar_kereskedelmi_forgalom_2010_elejen.html) A legjelentősebb partnerünknek tehát Németország számít. Az ország kereskedelemben való dominanciájának a velejárója, hogy a német gazdaság alakulása erőteljes hatást gyakorol a magyar külkereskedelem alakulására. Az alábbi diagram a magyar kivitel és behozatal változását szemlélteti Németország GDP-jének a változásában.
69
1,4 1,3 1,2 Magyar export növekedési üteme
1,1 1
Magyar import növekedési üteme
0,9 0,8
Német GDP növekedési üteme
0,7 0,6
30. ábra: A magyar kereskedelem és a német GDP összefüggése Forrás: saját szerkesztés az eurostat, a ksh, és a http://www.mfor.hu/cikkek/3_6_szazalekkal_nott_tavaly_a_nemet_GDP.html alapján
Az ábrán még szemléletesebben kitűnik, hogy mind a magyar export, mind pedig a magyar import szorosan együttmozog Németország GDP-jével. A magyar export és a német GDP alakulása közötti korreláció értéke 0,99, míg a magyar import és a német GDP változása közötti korreláció értéke 0,97. (saját számítás a 12. számú táblázat adatai alapján) Nyilvánvaló hátrányként szolgál, hogy a magyar külkereskedelem jelentős mértékben függ a német gazdaság alakulásától. A magyar külgazdaság pedig az utóbbi években a magyar gazdaság növekedésének alapjául szolgált. Ez a fajta kiszolgáltatottság azonban veszélyes tényezőként volt jelen és létezik is a magyar kereskedelemtörténetben. A következő ábra arról tanúskodik, hogy a világ vezető nagyhatalmai milyen szerepet játszanak külgazdaságunkban az unióba való belépésünket követően. Vizsgálatomba 4 országot vontam be, nevezetesen Oroszországot, az Amerikai Egyesült Államokat, Japánt, illetve Kínát. Az első diagram az előbb említett államokba irányuló exportunk alapján mutatja be kapcsolatunk változását a 20002010-es időintervallumban.
70
3000,000 2500,000 Japán 2000,000 Kína
1500,000
Oroszország
1000,000
Amerikai Egyesült Államok
500,000 0,000 2000
2004
2006
2008
2010
31. ábra: Magyarország exportjának a megoszlása, 2000-2010 (millió euró) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
Az ábrán legszembetűnőbb Oroszország szerepének újbóli megerősödése. Megállapítottuk, hogy a KGST rendszerének sajátossága következtében hazánk kereskedelmi forgalmának jelentős részét a Szovjetunióval bonyolította. A szervezet bukását követően hazánk inkább nyugat felé fordult, és az orosz kapcsolat csupán az energiaimportra korlátozódott. Az ábra azonban a kapcsolat erősödését mutatja. Exportunk értéke a 2000-es 495 milliós értékhez képest 2008-ra, 2665 millióra, mintegy a bázisérték 5-szörösére emelkedett. Összes kivitelünk 1,6%-a irányult az orosz piacokra 2000-ben. 9 év elteltével azonban Oroszország részesedése a magyar exportban több, mint a duplájára, 3,6%-ra emelkedett. Hazánk és orosz partnerünk kétoldalú gazdasági kapcsolataiban nincsenek nyitott kérdések. Gazdasági együttműködésünk számos területre (technológia-orientált, tudás-alapú illetve innovatív területekre) is kiterjed. Emellett folyamatosan fejlődnek az egyes orosz régiókkal
kialakított
kapcsolatok
is.
intézményrendszere is megújult.
71
A
gazdasági
kapcsolatok
jogi
és
22. táblázat Magyarország exportja Oroszországba termékcsoportonkénti bontásban, 2000, 2001 2000 2010 2000 (%) 2010 (%) (millió euró) (millió euro) Élelmiszer és élő állat 157569431 159480880 31,77% 6,21% Ital és dohány 5833197 3632161 1,18% 0,14% Nem étkezési célú nyersanyag 9817033 15687331 1,98% 0,61% (fűtőanyag kivételével) Energiahordozók 1683436 24384930 0,34% 0,95% Állati, növényi olaj, zsír, viasz 13787860 20 2,78% 0,00% Vegyi áru, és hasonló termékek 145684968 540228707 29,38% 21,03% Feldolgozott termékek 36474797 193922301 7,35% 7,55% Gépek és szállítóeszközök 92242316 1578969354 18,60% 61,48% Különféle feldolgozott termék 30413922 51914689 6,13% 2,02% A SITC-ben máshol fel nem 2436329 37223 0,49% 0,00% tüntetett termék, ügylet Forrás: a saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
Mindennek hatására az áruszerkezet is jelentősen átalakult. 2000-ben az exportunk 32%-t mezőgazdasági termékek tették ki. Ezek aránya 2010-re jelentősen, mintegy 7% körülire csökkent. Látványos a gépek és szállítóeszközök arányának drasztikus emelkedése. Részaránya mintegy 3-szorosára, 61,48%-ra emelkedett 2010-re (2000-es évet használva a számítás bázisául). Ennek hátterében az áll, hogy a kétoldalú gazdasági együttműködésének hangsúlyát a két ország a korszerű együttműködési formákra helyezte. A magyar kormány ösztönözte, és ösztönzi a magyar tőkekihelyezést, a gyártási kooperációt, a fővállalkozói tevékenység
fejlesztését,
illetve
a
szolgáltatások
exportját.
(http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1115415/magyar_orosz_.pdf) A 29. diagramon szembetűnő még Kína egyre növekvő szerepe a magyar kivitelben. A két ország között folyamatos, a magas szintű politikai érintkezés. Folyamatosak a miniszteri, államtitkári valamint a középszintű látogatások. Mindezek nyomán egyértelműsítették, hogy mindkét fél elkötelezett a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését, és bővítését illetően. Közös törekvések alkalmával leszögezték, hogy nem csupán az a cél, hogy a kínai nagyvállalatok jöjjenek Magyarországra, hanem, hogy a magyar technológia is helyet kapjon a kínai piacokon. Emellett rendkívül sokoldalú és sikeres az állami intézmények együttműködése.
72
Mindennek hatására a diagramon látható, hogy a 2000-es év 44 millió eurós exportértékhez képest 2010-re a magyar áruk és szolgáltatások mintegy 1179 millió eurós értékben áramlanak Kínába, ami mintegy 24-szeres bővülést takar. (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=254901, 2011.) A következő ábra Magyarország behozatalát a négy vizsgált állam viszonylatában tükrözi a 2000-2010-es időintervallumban.
7000,000 6000,000 Japán
5000,000
Kína
4000,000 3000,000
Oroszország
2000,000 Amerikai Egyesült Államok
1000,000 0,000 2000
2004
2006
2008
2010
32. ábra: Magyarország importjának a megoszlása, 2000-2010 (millió euró) Forrás: saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
Bár a magyar piac az Amerikai Egyesült Államok számára mindig is kedvező volt, és az Európai Unió bővítésének eredményeként termékeik és szolgáltatásaik alacsonyabb vámtétellel léphetik át a magyar határt (kivételt csupán az agrártermékek képeznek), és jelentős infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások valósultak meg, a 3 másik nagyhatalomhoz képest a magyar importban kevesebb szerepet játszik. Kína dinamizmusa import esetében is megfigyelhető. Növekedése olyan intenzív (a 2000-es évet tekintve számításom bázisául a bővülés a tárgyévre mintegy 6,5-szeres), hogy a 2010-es évben importált termékek és szolgáltatások értéke mintegy 1400 millió euróval haladta meg az orosz importáruk értékét. A következő táblázat arról fest képet, hogy a Kínából illetve az Orosz partnerünktől importált áruk milyen százalékban oszlanak meg a 2010. évben. 73
23. táblázat Magyarország importja termékcsoportonkénti bontásban, 2010 Kína Oroszország Kína Oroszország (millió euro) (millió euro) (%) (%) Élelmiszer és élő állat 9598017 572946 0,15% 0,01% Ital és dohány 152306 19851 0,00% 0,00% Nem étkezési célú nyersanyag 5888714 237777915 0,09% 4,57% (fűtőanyag kivételével) Energiahordozók 2184 4637282711 0,00% 89,20% Állati, növényi olaj, zsír, viasz 437000 5229 0,01% 0,00% Vegyi áru, és hasonló 60484081 113083680 0,92% 2,18% termékek Feldolgozott termékek 175907645 95057045 2,68% 1,83% Gépek és szállítóeszközök 6004446864 112969198 91,61% 2,17% Különféle feldolgozott termék 297204298 2070168 4,53% 0,04% A SITC-ben máshol fel nem 83862 105771 0,00% 0,00% tüntetett termék, ügylet Forrás: a saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatunk importjának a tekintetében továbbra is a gyorsan dráguló energiahordozók dominanciája jellemző. Ezért az áruforgalom passzívuma igen magas. A 2010-es évben az orosz behozatalunknak mintegy 90%-át tették ki. Hazánk Oroszországot energiaellátás kérdésében stratégiai partnerként kezeli. A MOL Rt. például szoros üzleti kapcsolatban áll az orosz partner-vállalatok vezetőivel. Bár Magyarország számos alternatívát felvetett az energiafüggőségünk csökkentése kapcsán, ezek többsége egyelőre sikertelen próbálkozás. Az egyik ilyen próbálkozásnak számít az energianövények ötlete. Néhány éve ugyanis azt jósolták, hogy országunk természeti adottságaiból kifolyólag az energiafüvek adhatják meg a megújuló energiatermelés jelentős részét. Azonban ma elhanyagolható területen termelnek ezek a növények (a növények bár jól bírják a szélsőséges körülményeket, fűtőértékük pedig a barnaszénét is meghaladhatja, az erőművek folyamatos ellátása azonban komoly logisztikai kihívásokat támaszt, amelyet az állami támogatás sem oldhat meg hosszú távon. (http://www.metropol.hu/gazdasag/cikk/628955, 2010.) A Kínából érkező importok mintegy 90%-a a SITC besorolás szerint a gépek és szállítóeszközök kategóriájába tartozik. Mint arról már korábban szó volt mindkét fél támogatja a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat, melynek célja elsősorban a magyar export ösztönzése Kínába. Ez azért is fontos, hisz a 74
külkereskedelmi mérlegünk a kínai partnerünkkel jelentős deficitet mutat (értéke 2010-ben mintegy 5384 millió euró volt). A magyar kínai kereskedelmi forgalomban meghatározó szerepet játszanak a magyarországi külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok. Ezek főleg a mobil illetve telekommunikációs, számítástechnikai, elektronikai eszközök illetve az autóalkatrészek forgalmában tükröződnek. (http://www.pbkik.hu/index.php?id=4958)
4.3.3. Áruszerkezet A korábbi fejezetekben már volt szó a magyar áruszerkezet alakulásáról bizonyos partnereivel való kereskedelem kapcsán. A következő ábra összességében mutatja be, hogy a magyar export illetve a magyar import hogyan oszlott meg termékcsoportonként. 45 000 40 000 35 000 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 -5 000 -10 000
Export Import Külkereskedelmi mérleg
33. ábra: A magyar kereskedelem áruszerkezete, 2010 (millió euro) Forrás: saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt007.html alapján
A szerkezetváltásról is volt szó, melyet a diagram jól tükröz. A gépek és szállítóeszközök kategóriában
dominanciája
egyaránt.
A
megkérdőjelezhetetlen,
termékcsoport
import
külkereskedelmi
és
mérlege
export pedig
exporttöbbletet mutatott a 2010. évben. Szerepük soha nem látott módon nőtt meg. Magyarországon az 1990-es évek elején indult a modern autóipart újbóli meghonosodása. Számos neves cég (Suzuki, Opel, Audi) választotta hazánkat és települt Magyarországra. 75
Ezt követően a többi közép- és kelet-európai ország vonzóbb lett a nagy autógyárak számára. Hazánkat egyre inkább az úgynevezett nagy integrátorok, az első körös autóipari beszállítók választották (Knorr-Bremse, Continental, Robert Bosch, stb.) Ráadásul országunkban három nagy gumiipari világcég (Michelin, Bridgestone, Hankook) is leányvállalatot részesített. Ezt követően pár év szünet után 2008-ban a Mercedes gyár döntött úgy, hogy beruházást hajt végre Kecskemét környékén. Amint az ágazat kezdett kilábalni a krízisből, jelentős fejlesztésekre szánták magukat
az
Audi
és
az
Opel
egységei
is.
(http://hvg.hu/hvgfriss/2011.15/201115_magyar_kulkereskedelem_rekordtobbletek_csuc)
Az ábrán látható, hogy a mezőgazdasági termékek jelentősége továbbra is alacsony. Hogy hogyan alakul a jövő az országunk agrárgazdaságát illetően? 3 folyamatot kell megemlítenünk, melyek befolyásolták a jelen alakulását. 2002 októberében befagyasztották a KAP első (azaz) piaci) pillérének a költségvetését. Ez azt jelentette, hogy az úgy mentek neki a keleti bővítésnek a tagállamok, hogy tudták, az új tagállamokra nem terjesztik ki a közös agrárpolitikát (nincs meg rá a pénzügyi fedezet). Lehetővé tették, hogy az új tagországok a saját költségvetésük terhére a régi és új tagok termelőinek eltérő versenyhelyzetből adódó hátrányát 30%-kal csökkenthessék. Vagyis elviselték, hogy a KAP-hoz az új tagok saját nemzeti költségvetésükből járuljanak hozzá, s inkább végignézték annak példa nélküli részleges renacionálódását, ahelyett, hogy az egységes piaci elvnek megfelelően kiterjesszék azt az újakra. A harmadik esemény keretében elfogadták a KAP (12 év alatt immár a harmadik) nagyszabású reformját, a keleti bővülés költségvetési következményeitől való félelemből kifolyólag. (Fóti és Rácz, 2007.) Mindezek olyan feltételeket teremtettek, ahol csupán a legversenyképesebb keleti államok számíthattak sikerre. Az elmúlt évtizedeknek a Közösséghez való csatlakozás felkészüléséről kellett volna szólnia. A felkészületlen magyar agrártermelők azonban számos megkérdőjelezhetetlen versenyelőny (talaj, klíma, stb.) és viszonylag olcsó input (földbérlet, munka) ellenére rendkívül nehéz versenyhelyzetben találták magukat. 76
Ennek főbb okai: tőkehiány, technológiai avultság; nem kellő szakismeret; gyenge szövetkezési hajlam; termelők kiszolgáltatottsága, stb. (Fóti és Rácz, 2007.) A magyar mezőgazdaság kapcsolatában még egy dolgot azonban meg kell említeni. Nem szabad lemondani a magyar agrárstratégia folytatásáról. Az integráción belül ugyanis lehetőségük van a magyar termelőknek a sajátosságaik támogatására és orientálására.
77
ÖSSZEFOGLALÁS Munkám célja az volt, hogy az olvasó egy átfogó képet kapjon hazánk külgazdasági tevékenységéről, annak változásáról. Elsősorban azt vizsgáltam, hogy a közös kereskedelempolitika, valamint a Közösséghez való csatlakozás milyen irányba terelte kereskedelmünket. A Közösség kereskedelempolitikáját azért mutattam be, mert 2004. május elsejétől országunk belső kereskedelme már az Európai Unió egységes belső piacán zajlik, unión kívüli külkereskedelmét már a közösségi irányelvek és keretek határozzák meg. A Közösség megalakulásának egyik alapvető célja volt a nyílt kereskedelem megteremtése, ami alapjául szolgált a kibontakozó jólétnek. Láthattuk, hogy az Európai Unió a világkereskedelmi dominanciája megkérdőjelezhetetlen. Az árukereskedelem és a szolgáltatáskereskedelem területén egyaránt a legnagyobb exportőrként illetve importőrként van jelen a világgazdaságban. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy az EU-tagországok szerkezetileg erősen nyitott gazdaságok – ezt az általam számolt export- illetve importnyitottsági mutatók is igazolták. Dolgozatomban láthatóvá vált, hogy a fejlődő régiókkal (pl. AKCS országok és a mediterrán országok) való kereskedelem aránya a Közösség kereskedelmében stagnáló, vagy csökkenő szerepet mutat, annak ellenére, hogy köztük számos olyan egyezmény és együttműködési megállapodás született, melynek középpontjában a szabad kereskedelem elősegítése szerepel. Statisztikailag alátámasztható az is, hogy a 2004-es bővítés hatására a belső kereskedelem aránya nagyságrendileg 5%-kal emelkedett, miközben az Európai Unión kívüli export és import értéke is emelkedő tendenciát mutatott. Ugyanakkor a gazdasági válság hatására 2009-ben a növekedés üteme megtorpant. Elemzésem során bebizonyosodott az is, hogy a tagállamok sorában tartósan Németország számít a legjelentősebb kereskedelmi partnernek. Jellemző az is, hogy az 1999-2009-es években a legtöbb (bár csökkenő tendenciájú) uniós export célja az USA piaca, viszont importban a kínai áruk és szolgáltatások dominálnak, jelentős külkereskedelmi mérleg deficitet okozva ezzel az unióval való kereskedelemben. A Közösségi áruszerkezetében (SITC besorolás) a gép- és járműgyártás (41,55%, 28,53%), illetve a feldolgozóipari termékek (23,61%, 78
24,63%) domináltak. Behozatalban kiemelkedik az energiahordozók szerepe is, mely a Közösség nagyarányú energiafüggőségéhez vezet vissza. Megállapítottam, hogy a gazdasági válság kivitelben leginkább az ásványi és tüzelőanyagok, a gép- és járműgyártás, behozatalban pedig az energiahordozók és a nyersanyagok csoportját érintette a legdrasztikusabban. Ezt követően tértem rá hazánk külgazdasági tevékenységének vizsgálatára, amit két szakaszra bontottam, a csatlakozás előtti és az azt követő évekre. Az első szakaszban a KGST időszakát és a rendszerváltást követő időszakot választottam összehasonlításom alapjául. Ezt követően rátértem a magyar kereskedelem csatlakozást
követő
értékelő
elemzésére.
A
WTO
adatait
felhasználva
megállapítottam, hogy a hazánk világkereskedelemből való részesedése viszonylag magas a világ GDP részesedéshez képest. Ennek magyarázatául szolgál, hogy hazánk az erősen nyitott gazdaságok csoportjában foglal helyet, melynek igazságát a szerkezeti nyitottság mutatóinak (export- és importnyitottsági) is alátámasztanak. Magyarország nemzetközi cserearányainak (az egyszerű cserearány-mutató és jövedelmi cserearány-mutató) elemzésével megvizsgáltam, hogy a külkereskedelem milyen hatást gyakorol a nemzetgazdaság fejlődésére. Megállapítottam, hogy az összexportunk vásárlóereje 2004-2010-ig a 2009-es évet leszámítva valamennyi évben nőtt, az ország exportorientált irányba fejlődött. Ezt
követően
a
specializáció
mérésére
alkalmas
mutatókkal
termékcsoportonkénti bontásban elemeztem, hogy hazánk miben rendelkezik komparatív előnnyel. Hazánk importjának exportfedezettségi mutatója alapján 3 termékcsoport esetén (élelmiszerek, ital és dohány, gépek és szállítóeszközök illetve nyersanyagok) nettó exportőri piaci pozíciót állapítottam meg. A külkereskedelmi szaldóhoz viszonyított exportfedezettség mutatója szintén az előbb említett kategóriák termékeire való specializációt erősítette meg. A Balassa-féle index segítségével először az újonnan csatlakozókat majd az EU-15-ök referencia országok viszonylatában megállapítottam, hogy mindkét csoport esetében a gépek és
szállítóeszközök
kereskedelmében
előnyökkel.
79
rendelkezik
országunk
komparatív
Megvizsgáltam a csatlakozás utáni export és import folyamatokat és a külkereskedelmi mérlege szerkezetét is. Megállapítást nyert, hogy kivitelünk és behozatalunk folyamatos emelkedését a gazdasági világválság a 2009. évben törte meg (export 10%-kal, az import 16%-kal csökkent 1 év alatt). Láthattuk azt is, hogy 2010-ben már nagymértékű emelkedés következett be (export esetén kiugró ütemű, 18,74%), és a magyar külkereskedelmi mérleg soha nem látott többletet mutatott fel. Így az exportorientációra épülő gazdasági stratégia hazánknak a válságból való kilábalás kulcsa lehet. Továbbra
is
Németország
számít
a
legjelentősebb
kereskedelmi
partnerünknek, import és export területén egyaránt. A németektől való függés bizonyításaként a magyar export és import alakulását Németország GDP-jéhez viszonyítottam, illetve változásuk közötti összefüggést korreláció számításával erősítettem meg. Emellett látható, hogy az exportnál az USA dominanciáját 2008ban már Oroszország vette át (mintegy 2665 milliós export értéke 2000-hez képest 5-szörös bővülést jelentett), és Kína is egyre inkább zárkózik fel az USA-hoz 10 év alatt az export 24 szeresére bővült, 1779 millió euróra), míg import esetében már az utóbbi két állam szerepe meghatározó (a kínai import 1400 millió euróval haladta meg az orosz import értékét 2010-ben). A velük bonyolított kereskedelmünkben a gépek és szállítóeszközök magas aránya is jellemző. Kivételt képez ez alól az Oroszországból érkező import, ahol az energiahordozók játsszák a főszerepet (89,2%). Elmondhatjuk tehát, hogy a kereskedem hazánk jólétének alapja. A csatlakozás hatására soha nem látott lehetőségek nyíltak meg a magyar kereskedelem előtt, viszont a belépés az agrártermelőket felkészületlenül érte, és ez a mezőgazdaságunkat kedvezőtlenül befolyásolta. A válság hatására bár kimutatható a megtorpanás, láttuk, hogy a növekedés a 2009-es év után folytatódott. További vizsgálat alapjául szolgálhatna, hogy annak ellenére, hogy a gépek és szállítóeszközök vették át az uralmat kereskedelmünkben, az agrártermékek lehetőségeit hogyan tudná külgazdaságunk kihasználni, hisz kétségkívül a magyar mezőgazdaság rendkívüli potenciállal rendelkezik.
80
IRODALOMJEGYZÉK 1. A magyar kormány középtávú gazdasági stratégiája, Budapest, 1995. 2. Antalóczy Katalin–Sass Magdolna: Magyarország helye a közép-kelet-európai működőtőke-beáramlásban – statisztikai elemzés, Külgazdaság, 45. évf., 7-8. sz., 2002. július-augusztus, 33-53. old. 3. Dankó László: Nemzetközi Üzlet, Pro Marketing Egyesület Miskolc, 2002., 9091. old., 256-258. old. 4. Dr. Lakatos István – dr. Szivi József: Külgazdaságtan, KOTK, 2005. 5. Dr. Mádi Csaba (szerk.): Külgazdaságtan, Aula Kiadó, Budapest, 1991. 6. Éltető Andrea: A külföldi működő tőke hatása a külkereskedelemre négy kis közép-európai országban. Közgazdasági Szemle, XLVI. évf., 1. sz., 1999. január, 66–80. old. 7. Fazekas Judit: Az európai integráció története - Az Európai Unió jog és intézmény- és jogrendszere, Novotni Kiadó, Miskolc, 2008., 169-180. old. 8. Fóti Gábor és Rácz Margit: Háttértanulmányok a magyar külstratégiához III., Budapest, 2007., 81-85. old. 9. Franklin R. Root: International trade and investment, South-Western, Cincinnati 1991. 10. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005., 282-284. old., 295-300. old., 300-302. old., 371-378. old. 11. Inotai András: Magyarország és a többi közép- és kelet európai ország szerkezeti átalakulása a Németországba irányuló export tükrében 1989-1998, Budapest, 1999., 9-12. old. 12. Inotai András: The main features and current trends in the European Union's trade relations with Hungary and the ten associated countries, 1989-1997, Inst. for World HAS Nat. Committee for Techn. Development, Budapest, 1998. 13. Káldyné Esze Magdolna: Nemzetközi kereskedelem – A nemzetközi vállalkozások gazdaságtana, Tri-Mester, Tatabánya, 2004., 15-19. old., 45-54. old 81
14. Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században, Babits kiadó, Szekszárd, 1996-2000., II-623. old 15. Kozma Ferenc: Külgazdasági stratégia, Aula kiadó, 2006. 16. Köves András és Márer Pál: Külgazdasági liberalizálás, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1991., 228-229. old. 17. Köves András: A KGST kereskedelemtől az EU csatlakozásig, Közgazdasági Szemle: L. évf., 9. sz., 2003. szeptember, 765-778. old. 18. Magyar külgazdasági stratégia a nyolcvanas években, Budapest, 1987. 19. Palánkai Tibor: Az Európai Integráció Gazdaságtana, Aula kiadó, 2004., 263278. old. 20. Siposné Nándori Eszter: Külgazdasági elemzések példatár, Miskolc, 2009. 21. Somosi Sarolta: Az Európai Unió verseny-, kereskedelem- és iparpolitikája, JATEPress, Szeged, 2008., 17-24. old. 22. Svéd András: Mit kell tudni a magyar külkereskedelemről, Kossuth Könyvkiadó, 1982., 158-162. old. 23. Timm Beichelt: Die Europäische Union nach der Osterweiterung, Verl. f. Sozialwissenschaft, Wiesbaden, 2004. 24. Tóth Tamás szerk., Külgazdaságtan, Aula kiadó, 1998. 25. Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió joga, KJK-Kft,. Budapest, 2005., 47-48. old., 90-93. old., 428. old, 498. old., 792-794. old. 26. Werner Weidenfeld, Franz-Lothar Altmann: Mittel- und Osteuropa auf dem Weg in die Europäische Union: Bericht zum Stand der Integrationsfähigkeit 1996, Bertelsmann Stiftung, Gütersloh, 1996 27. Zsúgyel János: Az európai integráció és intézményeinek története, BÍBOR
Kiadó, Miskolc, 2000., 60-62. old.
82
Internetes források 1. http://budapest.trade.gov.pl/hu/Lengyel_gazdasagrol/article/detail,3764,A_leng yel-magyar_kereskedelmi_forgalom_2010_elejen.html 2. http://europa.eu/pol/comm/index_hu.htm 3. http://hvg.hu/gazdasag.hazai/20110415_gazdasag_versenykepesseg_eu) 4. http://hvg.hu/hvgfriss/2011.15/201115_magyar_kulkereskedelem_rekordtobblet ek_csuc 5. http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,115776&_dad=portal&_schema=P ORTALhttp://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/ 6. http://www.mediaromania.ro/pdf/hu/52_.pdf 7. http://www.metropol.hu/gazdasag/cikk/628955 8. http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=254901 http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-fejlesztesi-miniszterium/hirek/felivelopalyan-a-magyar-kinai-kapcsolatok 9. http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1115415/magyar_orosz_.pdf 10. http://www.oecd.org/home/0,2987,en_2649_201185_1_1_1_1_1,00.html 11. http://www.pbkik.hu/index.php?id=4958 12. http://www.pbkik.hu/index.php?id=8428 13. http://www.wto.org/
83
TEXTZUSAMMENFASSUNG In meiner Arbeit hatte ich das Ziel der Handel unseres Landes zu demonstrieren. Ich habe untersucht, wie sich der Handel von Ungarn folgende der gemeinsame Handelspolitik und des Eintrittes der Europäischen Union verändert. Dazu habe ich es für wichtig gehalten, dass der Leser an der charakteristischen Merkmale der Handel von EU erkennen. Man konnte in meiner Arbeit sehen, dass die Europäische Union die wichtigste Rolle in dem Welthandel spielen. In der Ausfuhr und in der Einfuhr ist die Übenlegenheit von EU unzweifelhaft. Der Grund ist dafür, dass die EUMitgliedstaaten über sehr offene Ökonomie verfügen. Der Freihandel war der Grund für die Hebung der Wohlstand in der Mitgliedstaaten. Darum streben die EU nach der Öffnung des Welthandels. Der Anteil der Entwicklungsländer ist sich im Handel mit der EU verringert trotz der Tatsache, dass die Europäische Union verschiedene Abmachung über die Steigerung des Handels mit diesem Land (z.B.: Abkommen von Cotonou) getroffen haben. Im Jahr 2004 hat sich der Anteil der Binnenhandel aufgrund der Erweiterung vergrößert. In dem Extra-EU-Handel hat sich der Wert der Ausfuhr und der Einfuhr in dem Zeitraum 1999-2008 vermehrt, aber im Jahr 2009 hat das Wachstum des Handels aufgrund der Wirkung der Wirtschaftskrise gestoppt. Die Forschung hat festgestellt, dass Deutchland von den Mitgliedstaaten die wichtigste Rolle in dem Extra-EU-Handel und in dem Intra-EU-Handel spielt. In dem Handel sind die Maschinen und Fahrzeugen die wichtigste Export- und Importgütern. Danach habe ich die Veränderungen im Handel unseres Landes vor dem Beitritt und nach dem Beitritt untergesucht. In dem ersten Teil habe ich den Zeitraum von Comecon mit Jahren nach Umbruch vergliehen. Ich habe nach Umbruch festgestellt, dass:
84
Ungarns Handelsbeziehungen mit den entwickelten Ländern verstärken wurde; sich der Anteil der wirtschaftlichen Erzeugnisse gemindert haben, aber der Anteil der Maschinen und Fahrzeugen erhöht haben; Deutschland (statt Russland) der wichtigste Handelspartner wurde; sich Ungarn am Welthandel intensiver beteiligt haben. In dem zweiten Teil habe ich nach 2004 die Rolle des Handels im Leben unseres Landes untersucht. Mit der Hilfe verschiedene Indikatoren habe ich die wirtschaftlichen Öffnung von Ungarn analysiert (sehr offen). Ich habe festgestellt, welche Produkten im Handel komparativen Vorteil haben (Maschinen und Fahrzeugen). Man kann in meiner Arbeit gesehen, dass die Einfuhr und die Ausfuhr von Ungarn in dem Zeitraum 1999-2008 erhöht haben. Obwohl die Steigerung des Handels in 2009 gestoppt hat, im Jahr 2010 weiter gestiegen hat. Unsere Handel kann die Grundlage sein, dass unser Land die Krise überwinden können. Ich habe festgestellt, dass die wichtigste Handelspartner weiterhin Deutschland geblieben hat. Die Rolle von Russland und China hat sich in dem Export und dem Import unseres Landes vergrößert. Von den neuen Mitgliedstaaten sind die wichtigsten Partner: Rumänien, Polen, der Slowakei und der Tschechischen Republik. Insgesamt kann man feststellen, dass der Handel die Grundlage des Wohlstandes von Ungarn wurde. Obwohl in unserem Handel ist typisch der hohe Anteil der Maschinen und Fahrzeugen, unserem Land sollte auf das Potenzial für den Handel mit Agrarzeugnissen nicht verzichten. Obwohl die ungarische Landwirtschaft hat der Anschluss nachteilig betroffen, man sollte weiterhin prüfen, welche Möglichkeiten der ungarische Landwirtschaft im Handel mit der Europäischen Union haben.
85
MELLÉKLETEK Táblázatok 1. táblázat Év 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Export Import Importhányad GDP Exporthányad összesen összesen (Import/(GDP+Import(Export/GDP) Export)) (milliárd Ft) (milliárd Ft) (milliárd Ft) 764,3 855,6 2 498,30 31% 33% 843,6 878,5 2 942,70 29% 30% 819,9 1162,5 3 548,30 23% 30% 1 128,70 1537 4 364,80 26% 32% 1 622,00 1936,4 5 614,00 29% 33% 2 001,70 2468,1 7 112,30 28% 33% 3 566,80 3961,2 8 812,90 40% 43% 4 934,50 5511,5 10 451,20 47% 50% 5 938,50 6645,6 11 650,60 51% 54% 7 942,80 9064 13 345,30 60% 63% 8 748,20 9665,1 15 288,70 57% 60% 8 874,00 9704,1 17 219,40 52% 54% 9 643,70 10695,4 18 815,00 51% 54% Saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt002.html és a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt001.html alapján
2. táblázat (millió euró) 1999 2000 EU-15 Magyarországra irányuló exportja 18441 23039 EU-15 Magyarországra irányuló importja 17624 22046 Németország Magyarországra irányuló exportja 8481 10299 Németország Magyarországra irányuló importja 8465 9939
2001 23877 24825 10519 11208
20002 25029 25268 11183 11699
2003 26227 26032 11859 11876
Saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
3. táblázat (millió euró) 1999 2000 2001 2002 2003 Magyarország exportja EU-15 17902 22928 25225 27424 28062 Magyarország importja EU-15 16930 20347 21691 22458 23254 Magyarország exportja Németország 9015 11370 12097 12954 12933 Magyarország importja Németország 7681 8899 9353 9690 10351 Magyarország expotja a volt KGST 1588 2185 2726 2951 3525 kisállamokba Magyarország importja a volt KGST 1744 2428 2784 3155 3601 kisállamokba *volt KGST kisállamok: Bulgária, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia Saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
86
4. táblázat (millió euró) Oroszországba irányuló magyar export Oroszországba irányuló magyar import Összes magyar export Összes magyar import Oroszország részesedése a magyar exportban (%) Oroszország részesedése a magyar importban (%)
1999 335 1 538 23486 26285 1,43% 5,85%
2000 495 2 808 30524 34832 1,62% 8,06%
2001 527 2 645 33983 37535 1,55% 7,05%
2002 481 2 419 36503 39926 1,32% 6,06%
2003 578 2 629 38096 42263 1,52% 6,22%
Saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitresultsextraction.do alapján
5. táblázat
Magyarország Németország Németország részesedése
Gépek és szállítóeszközök exportja (euro) 23229487087 9269717626 39,90%
Gépek és szállítóeszközök importja (euro) 21728378254 6226647632 28,66%
Saját szerkesztés a http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do alapján
6. táblázat Magyarország (milliárd forint) Export Import GDP
2004
2005
11232,4 12218,9 20822,4
12425,5 13145,5 21970,8
2006
2007
2008
15591,1 17344,5 18440,4 16224,7 17374,5 18503,5 23730 25321,5 26753,9
2009
2010
16574 15517,5 26054,3
19 677,80 18 160,50 27 120
Saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt006.html, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt001.html, http://www.ahkungarn.hu/fileadmin/ahk_ungarn/Dokumente/Wirtschaftsinfos/HU/Statistik/Konjunkturdaten_hu.pdf alapján
7. táblázat Év Értékindex Volumenindex Árindex Forint adatokból számítva (előző év azonos időszaka 100%) Behozatal (Magyarország) 2001 106,6% 104,0% 102,50% 2002 100,4% 105,1% 95,53% 2003 110,2% 110,1% 100,09% 2004 114,2% 115,2% 99,13% 2005 107,6% 106,1% 101,41% 2006 123,4% 114,4% 107,87% 2007 107,1% 112,0% 95,63% 2008 106,5% 104,3% 102,11% 2009 83,9% 82,9% 101,21% 2010 117,0% 115,0% 101,74% Kivitel (Magyarország) 2001 110,1% 107,7% 102,23% 2002 101,4% 105,9% 95,75% 2003 108,7% 109,1% 99,63% 87
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
116,5% 110,6% 125,5% 111,2% 106,3% 89,9% 118,7%
118,4% 111,5% 118,0% 115,8% 104,2% 87,3% 116,8%
98,40% 99,19% 106,36% 96,03% 102,02% 102,98% 101,63%
saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt013.html alapján
8. táblázat
2010 2010
Élelmiszerek, Feldolgozott Gépek és italok, Nyersanyagok Energiahordozók termékek szállítóeszközök dohány Behozatal (Magyarország, milliárd Ft) 898,1 387,1 2 017,20 5 773,10 9 085,10 Kivitel (Magyarország, milliárd Ft) 1 357,00 474,5 581,5 5 410,00 11 854,90 saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt006.html alapján
9. táblázat Magyarország (milliárd Ft) Import, 2001 Import, 2010 Export, 2001 Export, 2010
Élelmiszerek, Feldolgozott Gépek és italok, Nyersanyagok Energiahordozók termékek szállítóeszközök dohány 281,4 195,1 792,2 3 413,70 4 982,60 898,1 387,1 2 017,20 5 773,10 9 085,10 656,2 173,7 169,4 2 712,80 5 036,00 1 357,00 474,5 581,5 5 410,00 11 854,90 saját szerkesztés a http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt006.html alapján
10. táblázat Export
Összes
Bulgária 11787 Csehország 81009 Észtország 6475 Ciprus 901 Lettország 5520 Litvánia 11797 Málta 1504 Lengyelország 96396 Románia 29116 Szlovénia 18768 Szlovákia 40127 Összesen 305409 Magyarország 60036
Élelmiszer, ital és dohány Gép és szállítóeszköz 2009 (millió euro) 1564 2002 3408 43321 599 1681 186 181 933 1233 2123 2015 67 878 10546 41598 1748 12494 1024 7661 1451 22258 23649 137331 4184 36162
Nyersanyag 949 2288 533 49 766 507 9 1985 1750 627 850 12322 1176
saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00002&language=en alapján
88
11. táblázat Összes
Export
Belgium 265160 Dánia 66895 Németország 807486 Írország 82713 Görögország 14377 Spanyolország 156645 Franciaország 347514 Olaszország 290800 Luxemburg 14913 Hollandia 356962 Ausztria 98650 Portugália 31085 Finnország 45031 Svédország 94092 Egyesült Királyság 252992 Összesen 2925315 Magyarország 60036
Élelmiszer, ital és dohány Gép és szállítóeszköz Nyersanyag 2009 (millió euro) 25054 57285 7022 12805 16824 2623 45997 377485 15491 7095 13361 992 3292 1955 995 22724 55845 5387 40773 131570 7774 22417 108016 4683 799 7788 164 48256 108407 20702 7337 37170 3173 3529 8605 1585 1041 18449 2154 4516 36495 5912 16248 79527 5776 261883 1058782 84433 4184 36162 1176
saját szerkesztés a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00002&language=en alapján
12. táblázat (millió 1999 euro) Magyar 23487 export Magyar 26286 import Német 1991419,7 GDP korreláció export
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
30525
33983
36503
38096
44671
50588
59936
69610
73772
60036
34833
37535
39927
42263
48668
53494
62331
69730
74069
56034
2076680 2088070
0,99
2113100
korreláció import
2138500 2189960 2227500 2317640 2388400 2456420 2364200
0,97
saját szerkesztés az eurostat, ksh és http://www.mfor.hu/cikkek/3_6_szazalekkal_nott_tavaly_a_nemet_GDP.html alapján
89
Képletek jegyzéke Exportnyitottsági mutató
e: exportnyitottság mutatója X: export értéke GDP: bruttó hazai termék Importnyitottsági mutató
M: import értéke Egyszerű cserearány mutató
N: egyszerű cserearány mutató Px: exportáruk árindexe Pm: importáruk árindexe Jövedelmi cserearány mutató
N: egyszerű cserearány mutató Px: exportáruk árindexe Pm: importáruk árindexe Qx:
exportvolumen-index
(kivitel
változása, egyik időszakról a másikra) Import exportfedezettségi mutatója
X: export értéke M: import értéke
90
mennyiségének
átlagos
Exportfedezettség mutatója
A Balassa-féle „megnyilvánuló komparatív előnyök” indexe
Xca: „A” ország exportja „C” termékből Xcv: A bázis ország (csoport) exportja „C” termékből ∑Xa: „A” ország összexportja ∑Xw: A bázis ország (csoport) összexportja
91