MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM Doktori Iskola
Farkas Róbert Formaképzési utópiák – objektek és narratív körülmények a „térben” DLA értekezés tézisei
Témavezető: dr. habil DLA Sugár János egyetemi docens
2009.
Kutatásom témája és kiindulópontja Korábbi munkáimra építve, melyek nagy része a burgonya-hagyma csomagolásában felhasznált műanyagháló applikációin alapult, a kétdimenziós falon lógó alkotások térben elhelyezett objekteken, három D-ben jelentek meg. A transzparens háló szinte átfogó hatása lebegő vagy feszített formában jelent meg. Szinben a standard sárga paprikaháló; a piros burgonyaháló valamint a zöld hagymaháló volt a leggyakoribb, függetlenül attól, hogy a szín nem érdekelt különösebben. Miután a háló csak tartotta és átfogta az általam artikulált – megjelölt helyet, gumit kezdtem használni a markánsabb szignifikáció érdekében a falon, és ez így lassan kikerült a térbe. Amíg a hálót falra tudtam akasztani, a gumit át kellet fúrni illetve elkezdtem hajlítani is – alakot akartam rajta változtatni ahhoz, hogy a megjelölt helyek-terek struktúrát, mélységet és új síkot illusztrálhassanak. A jelölések olykor csak fényt szívtak magukba, lévén, hogy az első gumiobjektjeim teljesen feketék voltak és erős fénycsóvával megvilágítva a „fekete masszát fehérrel itattam”. Ilyen volt: pl. „Az erősen a fal szemébe néztem” című, ahol a két ráncolt autógumiból applikált, falhoz erősített gumipár az erős megvilágítás hatására csak fekete masszaként jelent meg. Gumiszobrokat azért kezdtem készíteni, mert maga az anyag hajlítása és ennek áthatolása egy újabb dimenziót vélt a térben létrehozni, ahol a meghatározott fizikum változik, ugyanis a térbeni kötöttség minden pillanatban elszabadulhat és fizikuma megváltozhat. Közismert a gumi rezgés és ütődés csillapító hatása is. A gumi rugalmas, nyújtható és mindenekelőtt olcsó anyag. Ugyanakkor a gumi, mint új, modern anyag, széles körű alkalmazása a 19-20. században kezdődött el. Nem az egyetlen un. „modern“ vagy szintetikus anyag, ilyen volt a bakelit, a plexi, a műanyag – és természetesen mindegyikkel kísérleteztek képzőművészek, mint pl. Naum Gabo, Moholy-Nagy.
A konceptuális művészetben a dematerializált – anyagtalanított jelentés asszociatív állapotot kelt, a gumiból materializált az „öregedés” esetleges „tönkremenés” kategóriáját is érinti, hiszen sokan feltesszük a kérdést, egy művészi alkotás meddig tarthat, a fogyasztói társadalom egy időrendi kategóriát is elrendel. Azokat a technikákat tanulmányoztam és alkalmaztam, melyek a rugalmas anyag „fizikumának” hajlításából valamint kivágásából merítenek, és nem utolsósorban más kemény anyag hozzáadásával generálnak nyers hordozóerőt a „térben”. Olyan víziókat kerestem, ahol az emberi felismerés és megismerés alapjai a nyers archetípusok világa. Ez a szemléletmód belső igények feltárásával egyszerűsíti az anyag textúráját.
Megállapításaim, eredményeim A gumi a hétköznapi életben igen sokrétűen felhasználható és részben elhasználódik, deformálódik, öregszik, igaz formátlan, de nyújtható, flexibilis, formába önthető, reciklálható is. Emellett elég olcsó ahhoz is, hogy a tömeg/súly koherencia ne hasson ki az eladási árára, így igen kedvező felhasználási nyersanyag a fogászatban, autó-közúti nyári és téli gumiknál, a gumiból készült tömítések szinte elképzelhetetlenek az ajtók, ablakok jobb zárása, szigetelése esetében. A gumi a klasszikus szobrászati anyagokhoz viszonyítva A gumi, mint anyag konceptuális jelentése megnyilvánul a nyújtás, hajlithatóság és nem utolsósorban a hiszterézis és öregedés aspektusában. Ez midenképpen egy "circulus vitiosus", szerves életkört jelent, amelyben a felismerhetőség a térbeni orientáltság és mozgás dinamikus mivoltját hagsúlyozza, nem pedig az esetleges statikus térbeli elhalást, időtlenséget. A pszichológia területén a narratív pszichológia az identitás kérdésével kapcsolatban állt elő alapvető állításokkal: az én nem más, mint az a történet, amit az én magáról és a világról mond. Ezután már a fogyasztói – korszerűtlenség eszközeivel változtathatjuk a nyersanyag háttéri mivoltját. Nem-konvencionális anyagok megjelenése a szobrászatban - modern anyagok a szobrászatban A bakelit a legrégebben használt valódi szintetikus műanyag, a polikondenzációs műanyagok csoportjába tartozik. 1907-ben lett szabadalmaztatva, kedvező fizikai tulajdonságai miatt főleg az elektronikai- és elektromos ipar használja jó szigetelő képessége miatt. Az első bakelitből készült termék egy textilipari orsó volt. A kortárs művészetben, a XX. század elején, Naum (Pevzner) Gabo a transzparens tömegek és terek egymásközti viszonyát tette érthetővé műanyag, fémlemezek és celluloid anyagelemek használatával. A plexi egy üveghez hasonló megjelenésű, átlátszó műanyag (polimetil-metakrilát PMMA). Nevezik még akril üvegnek, plexi üvegnek is. Példa–alkalmazás Németh Hajnal: No Chance/Nincs Esély/ 2007. (installáció, színes plexi-vitrin, laboratóriumi egérketrec, alumíniumba gravírozott dalszövegek, reflektor) c. munkájában. A sors laboratóriumának mementója: egy kísérleti egérketrecet különböző színekben láttató posztamens-installáció.
Gumi a kortárs művészetben Roza El-Hassan a “Stretched Objects” (Feszített objektek 1995.) c. munkája lehetne valamiféle burleszk az erő koncepció tükrében. A fiktív nyúlás egy lépés a teljes hajlítás irányában. Az objektek, amelyeknek viszonylag közömbös módon kellene lógniuk a falon, ehelyett nem lógnak, inkább erőt fejtenek ki, feszítettek. Deli Ágnes a gondolatot illetve a kifejezést tartva szem előtt, mintázás és faragás helyett általában tervez, komponál, kitalál és összeállít, gipszet önt, drótot, hálót hajlít, vásznat szab és varr. Anyagai viszonylag könnyen formálhatók, melyek kiválasztásában is az egyszerűségre törekszik. Kis Varsó referenciapontjaik közé tartozik a köztér, az emlékművek és a kollektív identitások közti feszültség, valamint a művek befogadásának rekontextualizációja. Kognitív percepció, archetípusok értelmezése A gumi munkáimban úgy jelenik meg, mint szobrászati alapanyag, de mint ready made elem is jelen van. A narratív körülmények spontán jelenléte a térben a kognitív percepció elemeit is megmozgatja a tudatos és tudatalatti összefüggések intuitív részeiből. A nem zárolt „default”: négyzet, háromszög, téglalap, kör és ellipszis anagrammjai a kortárs szemlélet keretein belül az archetípus formaképzési világát nem befolyásolják közvetlenül, mert maga az objektum ösztönzi az asszociáció és a virtuális jelenés közötti dichotómiát. A tér megfontolt kiválasztása nem előfeltétele a megértés rezignált értékeinek, hiszen a születéstől (fehér) az öregedés (szürke) – tönkremenés (fekete) állapotáig a gumi, evolúciós testesülése mellett, a mai kor gyorsabb lüktetéséből fakadó – fogyasztói társadalomból való kihullást, elpusztulást is jelent a korunkra jellemző világban.
Felhasznált irodalom: Balázs L. (1996): A kémia története I., II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Roland Barthes, Mythologies (Paris: Seuil, 1970) Roland Barthes, `Réponses' in Tel Quel, 47 (1971) 89-107 Roland Barthes, Le Plaisir du texte (Paris: Seuil, 1973) Roland Barthes, Roland Barthes par Roland Barthes (Paris: Seuil, 1975) Roland Barthes, Le Grain de la voix: Entretiens 1962-1980 (Paris: Seuil, 1981) Roland Barthes, Le Bruissement de la langue (Paris: Seuil, 1984) Sobre Barthes puedes consultar: E. T. Bannet, Structuralism and the Logic of Dissent: Barthes, Derrida, Foucault, Lacan (London: Macmillan, 1989) A. Brown, Roland Barthes: The Figures of Writing (Oxford: Clarendon Press, 1992) J-L. Calvet, Roland Barthes: un regard politique sur le signe (Paris: Payot, 1973) J. Culler, Roland Barthes (London: Fontana, 1983) A. de la Croix, Barthes: pour une éthique des signes (Brussels: Prisme, 1987) J.B. Fages, Comprendre Roland Barthes (Paris: Privat, 1979) A. Lavers, Roland Barthes: Structuralism and After (London: MacMillan, 1982) A. Leak, Roland Barthes: Mythologies (London: Grant & Cutler, 1994) M. Moriarty, Roland Barthes (Oxford: Polity, 1991) S. Nordhal Lund, L'Aventure du signifiant: une lecture de Barthes (Paris: PUF, 1981) P. Roger, Roland Barthes, roman (Paris: Grasset, 1986) R. Rylance, Roland Barthes (Brighton: Harvester, 1994) J. Sturrock (ed.), Structuralism and Since: From Lévi-Strauss to Derrida (Oxford: Oxford University Press, 1979) P. Thody, Roland Barthes: A Conservative Estimate (London: MacMillan, 1984) 2nd ed. S. Ungar, Roland Barthes: The Professor of Desire (Lincoln, Nebraska: 1983) G. Wasserman, Roland Barthes (Boston: Twayne Publishers, 1981) T. Eagleton, Ideology: An Introduction (London: Verso, 1991) A. Easthope, Literary into Cultural Studies (London: Routledge, 1991) Stuart Hall, `The Emergence of Cultural Studies and the Crisis of the Humanities' in October, 53 (1990) p.11-23 T. Hawkes, Structuralism and Semiotics (London: Methuen, 1977) C. Jenks, Culture (London: Routledge, 1993) Brian Rigby, Popular Culture in France: A Study of Cultural Discourse (London: Routledge, 1991) F. de Saussure, Cours de linguistique générale (Paris: Payot, 1949) További források: Martin, John. The Romance of Rubber (angol nyelven). Kessinger Publishing (2004). ISBN 1419180940, 9781419180941 A gumi regénye
