Magyar Katonai Térképészeti Csoport történetét feldolgozó enciklopédikus szócikk

Magyar Katonai Térképészeti Csoport történetét feldolgozó enciklopédikus szócikk

Készítette: Lieber Lívia

2011.01.29.

A Magyar Katonai Térképészeti Csoport története Magyarország topográfiai részletességű katonai felméréseinek története a XVIII–XIX. században végrehajtott három katonai felméréssel kezdődött. Az országos felméréseket a részletes és pontos térképek hiánya tette szükségessé. Az első katonai felmérését közvetlenül a hétéves háború (1756-1763) után Mária Terézia rendelte el. A felmérés Magyarországon 1764-ben kezdődött, és 1785-ben készült el az ország 1:28800 méretarányú I. katonai (Jozefiánus) felmérése. Mikoviny Sámuel hadmérnök őrnagy és Müller Ignác alezredes térképező munkái és az I. katonai felmérésben részt vevő magyar tisztek működése alapján joggal eredeztethetjük a katonai térképezés múltját ettől az időtől. Az 1806-ban kezdődött II. katonai felvétel, első katonai háromszögelési munkálatokat Petrich András tábornok szervezte és az ehhez kapcsolódó győri alapvonalmérésben Augusztin Vince százados működött közre. A felmérésben résztvevő magyar tisztek sorában Hollán Ernő, Tóth Ágoston, Andrásfy István, Messzéna József, Várady Károly nevét is olvashatjuk. A II. katonai felmérés szintén 1:28800 méretarányban, de az elsőnél lényegesen magasabb műszaki színvonalon, terepi mérőasztal és iránytű segítségével folyt. A második felmérést még nem fejezték be teljesen (1869), amikor újba kezdtek. 1869-1887 között folyt a III. katonai (Ferenc József-i) felmérés. Az ipari és hadászati fejlődés megkövetelte az új, 1:25000 méretarányú harmadik katonai felmérést. Az önálló magyar katonai térképészet létrejöttét megelőző évtizedekben számos magyar tiszt vett részt (Kaiserliche und Königliche Militärgeographisches Institut) a Császári és Királyi Katonaföldrajzi Intézet egy és két éves topográfus, geodéta és kartográfus tanfolyamain. A Monarchia hadvezetése 1896-ban megkezdte a IV. katonai felmérés munkálatait, de azt az első világháború félbeszakította. A negyedik felmérés során (1906-1914) csak a Magas-Tátrát mérték fel hazánkban. A katonai felmérési munkálatok, az Osztrák-Magyar Monarchia keretében kezdődtek, és a Magyarország területére vonatkozó katonai térképezések esetében figyelembe kell vennünk, hogy ezek a munkálatok a bécsi Katonai Földrajzi Intézet irányítása mellett folytak, egészen az I. világháború végéig, ezután került ez a feladat magyar kézbe. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban történt összeomlása előtt, önálló magyar térképészet nem jöhetett létre. A Monarchia vezetése Magyarországot csak hátországnak tekintette, inkább a frissen szerzett területek és a lehetséges hadszínterek feltérképezésével foglalatoskodott, mint a magyarországi beruházásokkal. A 19. században több kísérlet is történt az önálló magyar topográfia megalakítására, de ez elől az osztrákok mindig elzárkóztak. A törekvések, inkább polgári vonatkozásúak voltak, és csak kis részben valósultak meg. A kiegyezés után a hadsereg és azon belül a térképészet közös lett, ugyanakkor Magyarországon csak polgári térképkiadók működtek, elsősorban a Kogutowicz Manó, a világhírű geográfus és térképész, és Hölzel Ede által alapított Magyar Földrajzi Intézet (1890). Az I. világháború idején a hadi felmérés és térképezés, vagy a 1

tábori kartográfia és nyomda területén találkozhatunk sok magyar névvel. Közülük többet a Magyar Katonai Térképészeti Csoport tagjaként az alapítók sorában tartunk számon. Az önálló magyar katonai térképészet igénye, az első világháború alatt is felmerült. A hadrendbe bevonult térképész tisztek már 1917–ben kérvényezték áthelyezésüket a Magyar Földrajzi Társaságba. A háború még véget sem ért, amikor dr. Kogutowicz Károly egyetemi tanár, és a Magyar Földrajzi Intézet igazgatója, az önálló magyar térképezés megszervezését tervezi.

Támogatóival

-

Hajts

Lajos

tábornokkal,

és

Kirchlechner Károly tábornokkal - együttesen tervezetet terjesztettek elő a honvédelmi minisztériumba az Állami Térképíró és Földleíró Intézet felállítása érdekében. Kezdetben a bécsi intézet kettéosztásával akarták létrehozni a Magyar Katonai Földrajzi Intézetet, de végül a megosztás helyett egy önálló hazai intézmény mellett döntöttek, melynek a létrehozására mihamarabb sort akartak keríteni. Az 1918-as őszirózsás forradalom után Magyarország teljesen önálló, független állammá vált. Így mint önálló államnak létre kellett hoznia mindazokat az intézeteket, amelyek a kettős monarchiában közös intézményként szerepeltek. Ilyen közös intézet volt a K. und K. Militärgeographisches Institut is. A Monarchia felbomlását követően a bécsi intézetet nemzetközivé akarták tenni, az intézet ügyeit pedig az érdekelt államok küldöttei rendezték volna. 1918. november 5.-én a hadügyminiszter megbízta Hajts Lajost, és a magyar bizottságot, hogy a magyar államot képviseljék a bécsi örökség ügyében. A magyar bizottság elnöke Hajts Lajos volt, további tagjai Pachhofer Vilmos és Zsidy István századosok, Láng Gyula hadnagy Kogutowicz igazgató, Szilágyi Béla és Dreher János voltak. A magyar küldöttség nem támogatta a bécsi intézetre vonatkozó javaslatot. A bizottság munkája lassan haladt. A Nagykövetek Tanácsa végül az intézet felszámolása mellett döntött, a bécsi intézet anyagát felosztották az utódállamok között. A hadügyminisztériumban FischerNiamessny Gyula őrnagy segítette a térképészet ügyét: a hadiszállítmányokból itt maradt felszerelések begyűjtésével. Az első magyar katonai térképészeti szervezet megalakítását Hajts ezredes, a fő szervező; Kirchlechner alezredes, az első parancsnok; és Lendvay Károly őrnagy, minisztériumi referens kezdeményezte. Az ügyet támogatta továbbá: Tombor Jenő alezredes, Lorx Győző ezredes, valamint magánérdekből dr. Fasching Antal, miniszteri tanácsos és Kogutowicz igazgató. Bőhm Vilmos magyar hadügyminiszter 1919. február 4-ei 2377. számú (10-1919.) rendeletével létre hozta a Magyar Katonai Térképészeti Csoportot, parancsnoknak Kirchlechner Károly alezredest nevezték ki, akit emiatt minden szolgálat alól felmentettek. Valamennyi 2

rendelkezésre álló illetve a jövőben rendelkezésre jutó szakképzett mappeurt, térképrajzolót, geodétát, kataszteri mérnökök stb. ebben az önálló csoportban egyesítette. A csoport közvetlenül a Hadügyminisztériumnak volt alárendelve. Alapító tagnak Hajts Lajost, Kirchlechner Károlyt, Lendvay Károlyt, Herbszt Ernőt, Zsidy Istvánt, Pachhofer Vilmost, Haála Józsefet, Lang Gyulát, Kogutowicz Lajost, Jelenffy Zoltánt, Bariss Dezsőt, Wagner Károlyt, Szigeti Károlyt, Szüts Lajost és Witauschek Gyulát tartják. Kirchlechner Károly 1919. november 9.-ig látta el a parancsnoki feladatokat. Ez után parancsnokhelyettes és egyben a kartográfiai csoport főnöke lett az intézményben. Utódjának Hajts ezredest nevezték ki. Az intézmény 8 alcsoportra tagozódott: a Térképező Osztályra, a Háromszögelési Osztályra, a Földleíró Osztályra, az Aerofotogrammetriai Osztályra, a Sokszorosítóra, a Gazdasági Hivatalra, a Térképtárra, és a Műszer–és anyagszertárra. A csoport a háború előtt és alatt

kiképzett

tisztekből,

a

bécsi

katonaföldrajzi intézet egykori, hazatért tagjaiból állt. Őket segítette a polgári alkalmazottakból

álló

személyzet.

Elhelyezésük az országos levéltár új épületében volt (Bécsi kapu tér 4, II. emelet),

élelmezésüket

a

budapesti

katonai kerületi parancsnokság végezte. A csoport később a Retek utca 43-ba költözött. A bécsi anyagok hazaszállítása a Külügyminisztérium feladata lett. Magyarország megkapta a területét érintő nyomólemezeket és térképeket, ezen kívül elavult nyomógépeket, és régi fajtájú mérőműszereket. A békeszerződés szerint a Ferenc József-féle térképműveknek a magyar területre eső 1:25000 méretarányú felmérési, és az 1:75000 méretarányú részletes térképek összes felmérési alapanyagát, eredeti rajzait és nyomólemezeit. Valójában eredeti felvételi lapok csak Budapest területéről, részletes térképek pedig csak a Duna vonala mellől, és a nyugati országhatár környékén levő területekről álltak rendelkezésre, a többiről pénz ellenében készíthettünk másolatot. Magyar Katonai Térképészeti Csoport feladata a szervezőmunka és a feladatok felmérése volt. A Tanácsköztársaság bukása után betört román királyi hadsereg jelentős kárt okozott: műszereket, fényképészeti anyagokat és térképeket szállítottak el. A bécsi intézet nyomdokába lépő magyar katonai térképészetnek szinte a semmiből kellett építkeznie. Igen nehéz körülmények között indulhatott meg a tevékenység, hiszen a kisszámú szakképzett tiszt mellől hiányzott a szakszemélyzet (művezetők, szakmunkások), utánpótlásukra kilátás nem volt. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy hiányoztak az alapanyagok, térképek, háromszögelési hálózat leírásai és adatai. A műszerek elavultak, és a szakszerűtlen tárolásban tönkrementek. A háromszögelési 3

pontok nagy része a helyszínen elpusztult, adataik pedig három vetületi rendszerben, hatféle koordinátával, nem közös alapszintre vonatkozó sokféleségből álltak. Ezt az állapotot kellett a magyar katonai térképészetnek rendbe hozni. 1919-ben Kugotowicz igazgató a Hadügyi Népbiztosságtól megbízást kapott, hogy a haditérkép-ellátással kapcsolatos ügyeket segítse és irányítsa, így hatásköre a Katonai Térképészeti Csoportra is kiterjedt, de csak részben. Pár hónappal később megbízatását visszavonták. A Katonai Térképészeti Csoport fő munkafeladata volt, hogy az ország katonai térképigényeit kielégítse; a 30-40 évvel korábbi, megöröklött, elöregedett térképek felújítását megszervezze, és a térképészképzést beindítsa. A csoport vezetői a megalakulást követően, 1919. március 11.-én javaslatot tettek szakemberek képzésére. Egy „Térképező Iskola” felállítását szorgalmazták, hogy ne szoruljanak a magyarok a volt bécsi katonaföldrajzi intézetre és az alapos térkép-reambulálás megfelelő mennyiségű és képzettségű szakemberrel legyen kivitelezhető. Az év végén Hajts ezredes parancsnok szorgalmazta

topográfus

tanfolyam mielőbbi indítását. 1920 januárjában megkezdődött 20

fő

kiképzése

a

térkép-

megújítási feladatok ellátására. A felújítási feladatok a katonai térképek

nyomólemezein

a

német felírások magyarra való átültetését, magyar jelkulccsal való ellátását, és a nagyon elavult

lapok

helyesbítéssel

helyszíni

használhatókká

tételét jelentette. A szervezet munkálatai a felújítás mellett a korszerűsítést is célozták. Az 1:25000 méretarányú szelvények elavultabbak voltak, mert csak az 1:75000 méretarányú szelvényeket javították korábban, ezért az új vezetés először a 1:25000 méretarányú térképek felújítását rendelte el. A térképhelyesbítést 1920ban a nyugati határszélen, a későbbi Burgenlandban kezdték. Mivel a kiadói jogokat csak a csonka Magyarország területére kaptuk meg, ezek voltak az első korlátozott felhasználású nyomtatott térképek. Az 1:25000 méretarányú szelvények helyesbítéséhez jelentős mértékben támaszkodtak a kataszteri térképekre. A munkálatokat nehezítette a térképek csekély információs értéke is. Feladataik közé tartozott továbbá, hogy térképtárat létesítsenek, ahol a meglévő anyagokat

4

rendszerezzék és megőrizzék, valamint az országban szétszóródott műszereket és tábori berendezéseket begyűjtsék. Legfőbb tevékenységük azonban egy új felmérés előkészítése volt. A szaktudományok fejlődése során új osztályokat (légi fényképmérés) kellett felállítani, elavult eljárásokat (rézmetszés) megszüntetni, a legmodernebbeket bevezetni. Megkezdődött az anyagok gyűjtése, tanfolyamok szervezése, a műszerállomány kiegészítése. A kiképzés és a szakemberek utánpótlása állandóvá vált. A nyomda kialakításához a polgári nyomdáktól kértek és kaptak segítséget. Célkitűzéseik között szerepelt a fejlesztés és a nyomdai kapacitás növelése is. Az előkészítő munkákat gátolta a bizonytalanság, hogy vajon a térképezés a továbbiakban egységes lesz, vagy ezután is két irányban halad. A kérdést az 1920. június 4.-én aláírt trianoni békeszerződés döntötte el, ami kimondta: Magyarországon térképezést csak polgári feladatokra szabad végezni. A békeszerződés lehetővé tette az antanthatalmak számára a magyar katonai intézmények ellenőrzését. Az ország hadseregének létszámát drasztikusan csökkentette: 35000 főre, ez igen alacsony létszám, ami az intézet állományát is nagymértékben terhelte.

Az aláírt

békediktátum előírásainak megfelelőn 1920 őszétől (hét éven át) Nemzetközi Katonai Ellenőrző Bizottság működött Magyarországon. A Magyar Katonai Térképészeti Csoport vezetősége még 1919 őszén elkészítette a szervezet várható átalakulásával járó elnevezéseket, megnevezéseket, amit felterjesztették a Honvédelmi Minisztériumnak. A Magyar Katonai Térképészeti Csoport 1921 tavaszán Belitska Sándor hadügyminiszter rendeletének (HÜM/110 titk.r. 1920. II. 5.) értelmében magasabb szervezeti fokozatba lépett, alcsoportjai csoporttá alakultak és új nevet kapott a csoport: Magyar Királyi Katonai Térképészeti Intézet. Hajts Lajos ezredes maradt az Intézet igazgatója.

5

Felhasznált irodalom: 

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/868.html



http://lazarus.elte.hu/hun/tanterv/c57/cikk1.pdf



http://www.fomi.hu/honlap/magyar/szaklap/2007/07/4.pdf






http://www.reformatus.eu/content_g/oregdiak/magyarkatonaiterkep.pdf









http://www.zmne.hu/tanszekek/TGeo/news/20060204.htm



http://lazarus.elte.hu/salgotarjan/terkep/1katfel/1tort.htm



http://epa.oszk.hu/00000/00018/00016/04janko.htm



Az MH Geoinformációs Szolgálat épületében működő Magyar Katonai Térképészeti Múzeum tárlata ( Budapest, II. kerület Szilágyi Erzsébet fasor 7-9.), valamint Maros Gáborné részletes tárlatvezetése

Képek származási helye: 

Az MH Geoinformációs Szolgálat épületében működő Magyar Katonai Térképészeti Múzeum tárlata

6

Magyar Katonai Térképészeti Csoport történetét feldolgozó enciklopédikus szócikk

Recommend Documents