Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2012. február
„Magatartáskultúránk”, „értékrendünk” A világ, amelyben élünk, az iparosodás óta elkezdett felgyorsulni. Az elmúlt 20-30 évben ez a változás majdhogynem fénysebességgel történik. Ennek következtében az emberek viselkedése és egymáshoz való hozzáállása is jelentősen megváltozott. A mai világ embere „enyhén” hiperaktív lény, aki túl sok dolgot csinál, és állandóan időhiányra panaszkodik. Folyton rohan valahová, dolgozik, mint az őrült, hogy elég pénze legyen (már akinek persze van állása és motivációja), de ez valahogy sosem sikerül teljesen. Napi útja során másokra nem túlzottan figyel, csak ha ez a személy kulcs lehet a jövőjéhez vagy hozzájárul a sikeréhez. Elég udvariatlan, ha az olyan általános szabályokat vesszük alapul, mint például a „Ne tolakodj!” vagy az „Add át a helyed az idősebbeknek!” Nem is törődik másokkal, hisz neki csak az számít, hogy neki (meg esetleg a családjának, ha van egyáltalán) jól menjen a sora. A nyelvhasználata is átalakult, leegyszerűsödött. Általános szókincse jó pár nem túl kedves (sőt közönséges vagy egyenesen durva) kifejezést is tartalmaz, emellett a köszönésről sem minden emberegyed hallott. Gyakran elfelejtenek köszönni és megköszönni dolgokat, sőt elég sokan nincsenek tisztában a tegezés-magázás szabályával sem. (Persze tisztelet a kivételnek!) De ha ez így folytatódik, hová fog jutni az emberiség? Vajon létrejön egy teljesen antiszociális, egoista társadalom, vagy valami ennél is rosszabb fog történni? Várhegyi Hanna I/B
Az emberi butaság Az emberekbe genetikailag bele van kódolva. Mindenkinek van valami stikkje. Nincs kivétel. Lehet, hogy idegesít minket, lehet, hogy épp ellenkezőleg, hasizomrengetően nagyot nevetünk rajta vagy miatta. Sőt lehet, hogy észre sem vesszük. De ott van mindenkiben, mélyen, legbelül. Ha kimutatjuk, ha nem. Az emberi butaság oly szinten híres, egyben hírherdt, mint maga a szerelem. Az egész nagyon érdekes, megmagyarázhatatlan, épp ésszel fel nem fogható. Kérdésem pedig a következő: Miért, ó, Istenem, miért? Az emberi butaság – nevezzük így, nem pedig hülyeségnek – az egyik legidegesítőbb, bár egyben a legviccesebb dolog is a világon. Az ember időtlen idők óta követ el oly fatális ballépéseket, melyeket a butasága vezérel. Kár is lenne vitába bocsájtkozni ezen. Tény. Tologathatjuk jobbról balra, 14
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2012. február
majd vissza, attól még jelen van a probléma. Mi, emberek, igenis kifejezetten hülyék vagyunk! Bár magunkon kevésbé vesszük észre, mint másokon, de megfelelő önkritikával ez jön ki végeredményként. Ahhoz persze a legtöbben kevesek vagyunk, hogy beismerjük, így inkább egy szinonimát mondunk rá, vagy próbáljuk eltussolni. Szóval figyelem! Az emberi butaság egyrészről vérlázító, másrészről meg nevetséges. Vérlázító, hogy milliók kísérik figyelemmel naponta az úgynevezett „valóságműsorokat” (divatosabb kifejezéssel „valóságshow-kat”), melyből csak úgy ömlik a nagyobbnál nagyobb, idegesítő, trágár, sokszor beszédhibás, értelmetlen stb. pocskondiázás. Ehhez képest számomra legfeljebb viccesnek tűnik az, hogy a kanadaiak – állítólag – egyenesen rettegnek a sötétben. Az emberi butaság csúcsának érzékeltetésére viszont annak az idiótának a példáját hozhatnám fel az utóbbi időben hallott/olvasott hírek között mazsolázgatva, aki el akart lopni egy kocsit, bár annak hátsó ülésein szeretett hazánk mélyen tisztelt rendőrei foglaltak helyet… Szánalmas. Nevetséges. Kell nekünk! Molnár Ádám III/A
A divatdrukkerek lélektana Mindig elszomorodom, ha azt hallom, hogy valaki hatalmas Barcelona-drukkernek vallja magát, miközben, ha megkérdezném, ki a „kedvenc” csapatának legtöbb gólt szerzett játékosa, nem tud válaszolni. Azért vallja magát mégis e klub szurkolójának, mert az jelen pillanatban remekül szerepel. Ezt hívják futballberkekben „divatdrukkernek”. Divat jó csapatnak drukkolni, hisz ha az jól szerepel, nem tudják kikezdeni. Valljuk be, mindenkinél, akit érdekel a foci, presztízskérdés, hogy tegnap nyert-e a csapata vagy sem. Nincs jobb érzés, mint a kedvenc csapat riválisának szurkoló ismerős orra alá dörgölni a számára kedvezőtlen végeredményt. Van, hogy a csapatunknak nem úgy megy a sora, ahogy azt elvárnánk. Egy divatdrukker ilyenkor átpártol egy másik, sikeresebb csapathoz. Számomra ez elképzelhetetlen, hogy csupán a jobb megítélés végett más csapatot „szeressek”. Egy igazi szurkoló érzelmileg kötődik a klubhoz, nem érdekli más. Azzal kel, azzal fekszik, igyekszik minél több 15
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2012. február
értesülést szerezni róla. Ha kell, kritizál, de sosem válik hűtlenné. Hangulata a csapata eredményeitől függ. Ugyanúgy megnézi csapata meccsét öt vereség után, mint tíz győzelem után. Egy szurkoló ritkán elégedett a klubjával, de boldogan gondol vissza az örömteli pillanatokra és mindig reménykedik a szebb jövőben. Egyesek szerint az ember úgy viszonyul a csapatához, mint a feleségéhez. Gyakran „rosszban van” vele és úgy érzi, hogy nagy hibát követett el, amikor elkötelezte magát mellette, ám a boldog pillanatokban mindig rájön, hogy ez a legjobb dolog, ami történhetett vele. Van azonban egy jelentős különbség: a kedvenc futballklubjától senki sem tud elválni… Bielek Balázs II/B
Csak egy szó? Mindenki tudja, mit jelent az a szó, hogy szeretlek? Vagy az ilyen súlyú szavakkal is lehet csak úgy vagdalkozni? Minden embernek mást jelent ez a kifejezés. Kinek a törődést, kinek a szerelmet, kinek pedig ez is olyan, mint a többi. Igaz, ez a szó is csak egy szó. De szerintem ez valamiért más. Van benne valami, amitől úgy érezzük, megáll az idő, a szürke felhők elillannak és a nap veszi át a helyüket. E mögött a szó mögött érzések vannak. Ha ezt olyasvalaki mondja nekünk, aki a szívünkhöz közel áll, megremeg a lábunk és mosolyt csal az arcunkra – na, akkor tudjuk meg igazán, mit is jelent ez a szó!... Mikor egyszerűen csak rossz kedved van, aztán jön Ő és egyszerűen alig várod, hogy a nyakába ugorhass és a fülébe súgd ezt a csodálatos szót. Mikor megbízunk valakiben és lelkében nyugodtan letehetjük szívünk titkait, elfogadjuk hibáival együtt, mert úgy jó nekünk, ahogy van, és a világ minden kincséért sem változtatjuk meg őt – na, ez az önzetlen szeretet! Sokszor az emberek félreértik és felelőtlenül használják ezt a szót. De ettől függetlenül szeretni és szeretve lenni a legjobb dolog a világon. Amit valakinek adsz, és szeretően visszakapsz. Amit nem becsül meg ember, de végtelen, mint a tenger. Amit ki kell érdemelni, és ha ott van, megbecsülni.
Olyan, mint a szellő, Mely mindenkinek kellő. Mit sok embernek adunk – és rengeteget kapunk. Ami magát az embert mutatja, és mindenki kutatja.
Nyári Krisztina II/B 16
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2012. február
Fiatalság – bolondság, avagy buzgó fiatalok az éjszakában „A kamaszok ma keresve sem találnak alkohol- és füstmentes helyet a hétvégi bulizáshoz. A tizennégy évesek közt több a részeg, mint a 18 évesek között. A kisebbek kevésbé tudják a mértéket, sokszor muszájból isznak, hogy a társaság elfogadja őket. Blablabla” – kezdi riportját xy, egy internetes oldal írója. Aljas rágalom, mit ki nem találnak! Csodálkoznak, hogy a fiatalok egyre jobban lázadnak, mikor ilyenekkel gyanúsítják őket? Hihetetlen… Elfogadhatatlan! Hol a tisztelet a kivételnek? Nem tagadom, egyes részek a részeg 14 évesekről valóban megközelítik a valóságot. Minden társaságban más-más szokások vannak. Ami azt illeti, én muszájból nem innék. Ha valakinek beilleszkedési gondjai vannak, vagy épp saját magát nem tudja elfogadni, nem váratlan, hogy alkoholba fojtja bánatát. Én viszont a drogoktól jobban félnék a kedves Olvasók és természetesen a szülők helyében! A tinédzsereknek elég jó nevelést kell kapniuk ahhoz, hogy gondolkodás nélkül elutasítsák ezeket a tiltott tudatmódosítókat. De mindezekhez hol lehet hozzáférni? A BULIZÓHELYEKEN! De nem! Badarság! Újabb tévhitre derítek fényt, tisztelt Olvasó! Ott a legkevésbé! Nem állítom, hogy ott nem kereskednek vele, de egy aluljáróban, „élelmiszerboltban” vagy a buszon jóval könnyebb procedúrával lehet kézhez kapni a különféle partidrogokat. Ezeket elfelejtik megírni az újságok. Elfelejtenek beszámolni arról, hogy lassan veszélyesebb lesz kilépni az utcára, mint elmenni egy durva „rave partyra”.
17
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2012. február
Ki tudja, lehet, jobban megéri idegeskedniük a részeg fiatalokon, mint azon, hogy lassan keresve is nehéz egy olyan fiatalt találni, aki nem szívna el egy spanglit egy borzasztóan megterhelő hét után, persze „kikapcsolódás” megnevezés alatt. A rendőrök között is sok a korrupt, akit már alacsonyabb összeggel is meg lehet vesztegetni, így kevés az értelme kiállítani őket az utakra. Nem figyelnek és akadályoznak meg minden ilyen tettet, sőt sajnálatos módon néha maguk is beszállnak az ördögi körbe… Hová érdemes menni bulizni? Sorsdöntő és megfontolandó kérdés! Teljes komolysággal állítom, hogy már nem mindegy, hol jelenik meg az ember. Példákat nem kezdenék el sorolni, mert a facebookon van elég, és nem célom untatni az olvasókat, tehát csak annyit fűznék hozzá, hogy a társaság teszi a bulit. Mit sem ér az, hogy Dokk-clubban, vip-részlegen, tökéletesen passzos LV-shortban és egy felmérhetetlen értékű pezsgővel a kézben feszítesz, ha a társaság pocsék. Ez a zenére is igaz. A tumultus, a sok vices kedvű, „furcsán szép” egyed, a füstfelhők, a kép alappont, a társaság és a zene biztosításával nem számítanak többé problémának! További információkért és segítségért látogassák meg a facebook oldalát. Anonymus
Papírkönyv kontra e-book Írásom alapötletét az Óperencia 2011. novemberi számában megjelent gondolatok adták, melyek az olvasás jelentőségét és hasznát taglalták. Ezek olvasása közben vetődött fel bennem a kérdés, hogy a manapság nagyon divatos és trendi e-book olvasók megjelenése vajon milyen hatással lesz vagy lehet a papírkönyvek jövőjére. Tekintettel arra, hogy én a papírkönyvek nagy tisztelője és rajongója vagyok, szeretnék néhány érvet felsorakoztatni a nyomtatott irodalom mellett. Az e-könyv környezetbarát, hiszen nem kell fákat kivágni és festéket előállítani ahhoz, hogy egy könyv nyomtatásra kerüljön, illetve az eolvasóval helyet lehet spórolni, hiszen rengeteg könyv elfér egy tenyérnyi gépezetben. – szól az első és leggyakrabban elhangzó érv az újítás mellett. Ne felejtsük el azonban, hogy működtetésükhöz energiára van szükség, lecserélésükkor pedig a mobiltelefonokhoz hasonlóan jelentősen növeljük a már így is nagy mennyiségben felhalmozódott elektromos hulladékot. A mai világban a gyártók mindig újabb és újabb modellekkel valamint fejlesztésekkel állnak elő, és így a régi típusok akkor is lecserélődnek, ha azok egyébként még működőképesek. 18
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2012. február
Nem tartom magam maradi lánynak, szeretem a divatos és modern dolgokat, de valahogy az e-olvasó pont a könyv érzelmi, lelki tényezőitől, a könyvvásárlással kapcsolatos örömöktől fosztja meg az embert. Én imádok könyvesboltba járni és bolyongani a különböző kiadók által felsorakoztatott könyvszigetek között. Vásárlás előtt szeretem a könyveket kézbe venni, átlapozni, beleolvasni, majd döntést hozni, hogy melyiket is válasszam. Arról már nem is beszélve, hogy mondjuk egy kevésbé izgalmas kötelező olvasmány esetében, ha segítségre van szükségem, hogy melyik kiadó könyvét vegyem meg, segítségül lehet hívni egy eladót, aki – ha szerencsénk van – nagyon hasznos dolgokra hívhatja fel a figyelmünket a választással kapcsolatban. Szeretem a könyvek illatát is, és ahhoz is ragaszkodom, hogy az általam kiválasztott könyvek sok-sok évig a polcomon maradjanak. Büszke vagyok a szobámban található gyűjteményemre! Mi történik akkor, ha az eolvasóra valaminek folytán vírus kerül és az összes letöltött könyvanyag elvész? Ez egészen biztosan nem történhet meg a polcon tartott könyvekkel, így szerintem ezek sokkal időtállóbbak, és ha rájuk nézek, egyegy emlék mindig megjelenik előttem az életemből. Nálunk a családban hagyomány ünnepekkor könyvet ajándékozni. El sem tudom képzelni, hogyan működhet ez az elektronikus olvasóval! Scifibe illően a virtuális világban egy kattintással kiválasztjuk az adott könyvet, hitelkártyáról kifizetjük, majd egy e-mailben még egy kattintással továbbítjuk a megajándékozottnak. Nekem ez nagyon gépiesnek, lelketlennek tűnik, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy miként lehet mindezt szépen becsomagolni, ami ugyancsak része az ajándékozásnak. Összegezve azt gondolom, hogy az e-olvasó bizonyára nagyon praktikus és modern eszköz, de számomra csak egy lélek nélküli gép, ami sok, az olvasáshoz köthető élményt nélkülöz, és nem hiszem, hogy valaha is képes lesz a papírkönyv helyettesítésére. Neil Anita II/B 19
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2012. február
Változik az autóipar Nincs már ordító Weber karbi, nincs már hörgő kipufogó, az autót már nem vezetni kell, hanem utazni benne. Típustól függően 4-8 légzsák, övfeszítő, végtelenségig automatizált, balesetelkerülő rendszerek. Vajon jó irányba megy a fejlesztés? Erről erősen megoszlanak a vélemények. Félreértés ne essék; nem vagyok a műszaki fejlesztés ellenzője! Nem vagyok egy konzervatív ember, márpedig ha nem vagyunk nyitottak az újításra, akkor sose jutottunk volna el a versenyslickekhez és a sávtartó elektronikához. A merev kasztnit, a jó geometriájú, biztonságos futóművet én is élvezem, és elismerem, hogy baj lenne, ha merev első hidas, függőcsapszeges gépekkel közlekednénk. Viszont úgy gondolom, hogy a mai autóipar már jó ideje nem a megfelelő irányba halad. Meggyőződésem, hogy a járműipar túlképzett marketinghadseregének segítségével manipulálja a fogasztókat, olyan igényeket teremtve, melyek a mi agyunkban meg sem születnének. Manapság az autógyártás már rég nem arról szól, mint korábban. Egy adott típus már nem pusztán a mérnökök alkotása, mivel egy rakás közgazdász, piackutató, formatervező és regionális importőr szól bele az autógyártás folyamatába. A mai autóknál egyre gyakrabban észrevehető, hogy e miatt az összehangolatlanság miatt számos tervezési hiba keletkezik, ami a felhasználók életét nehezíti bizonyos mértékben. Nagy, döntött üvegfelületek? Hővédő üvegezés és klíma. Nehéz ajtó? Soft close mechanika és rásegítő szervó motor. Nincs hátra kilátás? Tolatóradar és kamera. Ha egy első számú közellenséget kellene megjelölni, akkor az a tömeg lenne. Ha megnézzük a 70-es évek átlagautóját, egy négy- vagy ötajtós családi gépet, akkor a tömegadat valahol 850 és 1100 kg között volt. Emeljünk ki egy konkrét példát: az Audi 80 GLS modellje 1977-ben 880 kgos volt, ehhez az 1.6-os GTE sportmodell 110 lóereje volt a kapható maximum. A 80-asnak ma körülbelül az A4-es felel meg; a legkönnyebb Audi A4-es az 1.8-as, a legkisebb motor 88 kW-tal, azaz 120 lóerővel és 1440 kg-mal. Ma egy átlagos családi limuzin akkora teljesítményű, mint 1968-ban a Porsche 911 sportkocsi, csak egy kicsit gyorsabb… 20
Óperencia
Esszék, tanulmányok, eszmefuttatások
2012. február
De mégis, ki akarta ezt? Ezt az autógyárak látták így jónak, elmagyarázták, hogy milyen biztonságos, milyen környezetkímélő és mennyire értékes ember az, aki egy új modellel autózik. Hatnak az egóra és az egyéni felelősségvállalásra: majd csak mindenki megtalálja az okot, hogy miért cserélje le a régi autóját!... Ha egy autógyárat valóban érdekelné a környezetvédelem, mint napjaink egyik legégetőbb problémája, akkor azt mondaná, hogy én drasztikusan csökkentem az autóim tömegét, és akkor azonos dinamikához kisebb teljesítmény szükséges, a kisebb teljesítményű motor kevesebbet fogyaszt, így kevesebb segédberendezés kell a környezetvédelmi normák tartásához és ezzel mindenki nyerne. A baj csak akkor lenne, ha egy-két gyártó továbbra is gyártaná a kéttonnás szabadidő terepjárókat, és a forgalomban résztvevő autók tömege nagy szórást mutatna. Ekkor egy sajnálatosan bekövetkező balesetnél a haladóbb, korszerűbb könnyű autó húzná a rövidebbet, legalábbis az esetek nagyobbik részében. A megoldást abban látom, hogy egy szabályozás határozná meg, hogy a személyautók esetében az egy főre jutó maximális tömeg például 250 kg lehet. Lehet lakóház méretű 5 személyes autókat tervezni, de az nem lehet 1250 kg-nál nagyobb tömegű. Kisebb tömeg, kisebb motor, kisebb környezeti károsítás. Vagy legyen maximum 200 kg a kvóta. Öt személy, az 1000 kg-os jármű maximum. Csak a törvényes szabályozás vezetne hosszú távon megoldáshoz! Meg tudnák csinálni? Hát persze, hiszen a mai technológiák, illetve anyagok lehetővé teszik. Kicsit drágább lenne gyártani? Igen. Kisebb lenne a haszon? Igen. Megcsinálják? Dehogy. Maradnak a 20 colos kerekű, 2 tonnás monstrumok, esetleg hibrid erőforrással a látszat kedvéért… Boda Márk III/A 21
