Lőwy-Korponay Bereniké

Lőwy-Korponay Bereniké Móra Ferenc Általános Iskola Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Készségfejlesztő Szakiskolai Előkészítő; Móra Módszertani Kiskönyvtár, Oktatásszociológiai – nevelés-lélektani kutatások sorozat

ÉRTÉKPREFERENCIÁK AZ SNI TANULÓK KÖRÉBEN Tartalomjegyzék Előszó

2

1.1. Bevezető

3

1.2. Az értékpreferencia kutatás tárgya

6

2. Elméleti alapvetés – a kutatás hipotézisei

7

3. A kutatás célcsoportja és módszertana

10

3.1. A célcsoport

10

3.2. A kutatás módszertana

11

4. A kutatás adatainak részletes elemzése

17

4.1. Az „Ellentétpróba” – teszt

17

4.2. A „Fogalom-meghatározás” – kérdőív

22

4.3. Az „Önértékelés” – teszt

31

4.4. Az „Értékrend” – kérdőív

35

5. Záró gondolatok

45

6. Bibliográfia

48

Mellékletek „Ellentétpróba” - teszt „Fogalom-meghatározás” – kérdőív „Önértékelés” – teszt PAGE

1

„Értékrend” – kérdőív Kutatási tervek

Előszó

Egy tavaszi szép napos délutánon - hirtelen jött és némileg kockázatosnak tűnő ötlettől vezérelve – azzal állítottam be a hetedik osztályba, az egyébként is rendhagyónak számító „beszélgetős” óráink egyikére, hogy ma felolvasok a „srácoknak” egy olyan friss pszichológiai tanulmányból, amely a drogos, „partizós” fiatalok életérzéséit taglalja… Igencsak meglepett az a szokatlan fegyelem és figyelem, amivel ez a 12 halmozottan hátrányos helyzetűnek, magatartási- és beilleszkedési zavarokkal küzdőnek és deviánsnak „diagnosztizált” kamasz rám szegezte a tekintetét, és az a feszült csend, amellyel végighallgatták a következő gondolatokat: „ Ha a non-stop buli „bejön”, akkor a fiatalok kiszakadnak a hétköznapokból és totális feloldódást élnek meg: ezekre az órákra minden szorongásuk megsemmisül, minden szürkeség háttérbe szorul, és helyüket átveszik a fény- és hangingerek. Szükségük van erre, már napokkal a parti előtt ezt az érzést várják. A másnapok, a nappalok azonban sokkal üresebbek.”

Béni Boróka: Önimádat és gyökértelenség 225. o. In: Demetrovics Zsolt (szerk): A szintetikus drogok világa Bp, Animula kiadó, 2000

PAGE

2

A felolvasás után még sokáig hallgattak, majd az egyikük, „Szilva”- a társaság kiemelkedően „antiszociálisnak” minősített egyénisége – a távolba meredve megszólalt: Ja… ez így van…

1.1. Bevezető

Az idén, 2005 szeptemberében módszertani intézménnyé váló Móra Ferenc Általános Iskola 16 évvel ezelőtt indította be - a ma már eufemisztikusan sajátos nevelési igényűnek nevezett – halmozott szociokulturális hátrányokkal, tanulási – életvezetési problémákkal, súlyos személyiségzavarokkal küzdő fiatalok számára, mintegy „utolsó lehetőségként” (vagy még inkább mentőövként…) ifjúsági tagozatát. Célkitűzése már a kezdeteknél sem ragadt le a -„gyorstalpalón átlökdösni”

az általános iskolai

tanulmányaikban többszörösen kudarcot valló gyerekeket - szinten. Az iskolai felvételnél, az iskola pszichológusa alapos anamnézist vett fel minden egyes gyerekről, ha kellett klinikai szinten is (Fa teszt, Wartegg - próba, Szondi teszt…stb.) Az eredményeket felhasználva team-munkában próbálta a tantestület sajátos pedagógiai programokkal csökkenteni tanulói hozott hátrányait. Az újonnan érkező diákok minden évben tanulmányi felmérésen és felzárkóztató programon vettek részt, Az évek során egyre markánsabban rajzolódtak ki azon szociál-, és személyiséglélektani „vonalak”, amelyek mentén megfoghatókká, definiálhatókká váltak azok a szocializációs hátrányok, űrök, amelyek a gyerekeket gyakorlatilag működésképtelenné tették „normál” iskoláikban. Világossá és egyértelművé vált az is, hogy ennél a tanulói rétegnél nem a tárgyi tudás, az általános műveltség megszerzésére – elsajátítatására kell első körben az iskolának törekednie, hanem a torzult vagy teljességgel hiányzó elsődleges –családi – szocializáció korrigálására, pótlására. A klasszikus Maslow-i elvet alapul véve, a magasabb szintű erkölcsi – intellektuális nevelésre addig nem kerülhet sor, amíg a gyerekek alapvető testi – lelki – szociális szükségletei kielégítetlenek. A szintén klasszikus Erikson – féle személyiségfejlődési modell szerint, az egyén a korosztályának megfelelő krízishelyzetet feldolgozva –

PAGE

3

kognitív átstrukturálással – képes magasabb fejlettségi szintre lépni. Az Erikson-i elméletben a serdülőkor jellegzetes krízise: a szerepgátlás, szereptanulás. Amennyiben egészségesen fejlődik a személyiség, akkor a krízis pozitív eredménye a készségek kialakulása, a feladatokkal való azonosulás képessége – lefordítva és szűkítve „mezei” iskolai nyelvre - a hatékony, motivált tanulás képessége lesz. Ahhoz viszont, hogy a kamasz orientációja ebbe az irányba és ezen a szinten működjék, már két korábbi krízisen kell szerencsésen „túllennie”. Megélve az „ősbizalmat” képessé kell válnia a kölcsönösségre – ami minden erkölcsi – szociális érték, készség alapköve – és az autonómiára, ami viszont a kezdeményező készség, magasabb szinten a kreativitás, produktivitás csíráját hordozza magában. Az a gyermek, aki az életút első nagy kríziseit – családi, környezeti ártalmak következtében – nem oldja meg, magányos, önbizonytalanságban élő, erős bűntudattal (szorongással), kisebbrendűségi érzéssel küszködő kamasszá válhat. A Bagdy Emőke által elhanyagolónak nevezett nevelői attitűd hatására, amely sem érzelmi támogatást, sem korlátozást nem ad, a gyermeknek csökevényesen fejlődik a belső érték- és normarendszere, a folyamatos bizonytalanság krónikus szorongást, a szorongás megelőző-támadó védekezésmódot, agresszióra való hajlamot, súlyos etikai kontrollhiányt „vált” ki belőle, s mindez egyenes útként vezethet a kriminális személyiség kialakulásához. A diszharmonikus nevelői attitűd - hasonlóan az elhanyagolóhoz - érzelmi bizonytalanságra, deprivációra kárhoztat, elfojtott szülői bűntudata bűnbakká teszi és erősen neurotizálja a gyermeket. Cserne István és Erdélyi Ildikó drogfüggő fiatalok értékorientációját vizsgáló kutatása, az előbbiekre „rímelve” állapítja meg a narkómán életvezetés gyermekkori gyökereit és azok tragikus kimenetelét: a gyermekkori sérülések, az értékközvetítő közegek (elsősorban a család) értékbizonytalansága, az értékek elsajátításának zavarait, a szociális függőségek irreális leértékelődését, a felettes én hatályon kívül helyeződését, a pillanatnyi ösztönkésztetések által vezérelt impulzív viselkedésformák megnyilvánulását eredményezi.

PAGE

4

Ha a gyermek legelső és meghatározó élménye a teljes bizalom, akkor egy egész életre szóló energiakészletet kap örökség gyanánt, amellyel megalapozhatja a felnőttkori „nagy hármas” – a bizalom, az életcélok és a realizmus – egyensúlyi állapotát. Ez a feltöltött „akumlátor” – az ősbizalom, a feltétel nélküli szeretet adja a lelkiismeret, végső soron az erkölcs és a hit „parabolájának” origóját. Az iskola szembesülve ezzel a problémagóccal, minden olyan szakmai és emberi lehetőséget megpróbál megragadni, amivel kiemelheti tanulóit e gyermekkori ártalmak okozta csapdahelyzetből. Csapdahelyzetnek nevezem, mert az ifjúsági tagozat osztályaiba túlnyomórészt olyan gyerekek járnak, akik szociális – kulturális – személyiségfejlődési hátrányait előző iskolájuk csak tetézte, újabb kudarcokat és ártalmakat jelentve számukra. Nem túlzás az iskola igazgatóasszonyának megállapítása, mely szerint az ifjúsági tagozat pedagógusainak legelőször és legelsősorban azon a mérhetetlen elutasításból, bizalmatlanságból és fatalista kudarckerülő magatartásból épített falon kell rést ütniük, amivel ezekek a gyerekek iskolánkba érkeznek. Őrájuk, s az őket nevelni próbáló felnőttekre fokozottan igazak Ancsel Éva következő sorai: „Miért olyan szigorú a fiatalok tekintete? – kérdezzük egymástól. – Honnan veszik ezt a kérlelhetetlenséget? Azt hiszem egyszerű a válasz: mitőlünk tanulják. Tőlünk felnőttektől, de leginkább talán tőlünk, pedagógusoktól. Mert senki meg nem számlálja soha, egyetlen fölmérés ki nem mutatja soha: hány ítélet hangzik el egy ember feje fölött, amíg diák. S micsoda ítéletek! Sehol se föllebbezhetők, abszolút és vitathatatlan normák alapján megfogalmazottak, melyekhez az illetékes nem szólhat hozzá se az első, se az utolsó szó jogán. Ítéletek, melyeket ellenőrzőkönyvi bejegyzések hitelesítenek, hogy sokszorosan visszahangozzanak a gyerek feje felett, túl az iskola falain is.” Ancsel Éva: Fiatalok tekintete 68. o. In: Ancsel Éva: Töredékek az emberi teljességről Etikai esszék és kisebb írások Bp, Magvető Könyvkiadó, 1982

PAGE

5

Jelen kutatás is azt a pedagógiai hitvallást tartja szem előtt, amely nem „ítélkezni”, hanem megismerni - megérteni – támogatni kívánja ezt a fiatal „gyökértelen” nemzedéket.

1.2 Az értékpreferencia kutatás tárgya A bevezetőben vázolt problémákra évek óta keres a tantestület új és hatékony megoldásokat, gyermekvédelmi felelősünk és az osztályfőnökök működő kapcsolatot építettek ki a kerület szociális intézményeivel, kollégáink folyamatosan konzultálnak a családsegítő központtal, gyermekjóléti szolgálattal és a gyámhatósággal. Részt vesznek továbbá esetmegbeszéléseken, specifikus továbbképzéseken. Az iskola rendszeresen szervez a szülők számára segítő szakmai előadásokat, és a pedagógiai programban fontos szerepet töltenek be a különböző személyiségfejlesztő (önismereti, pályaorientációs, szociális készségfejlesztő) foglalkozások. Mivel az ifjúsági tagozat tanulói jobbára már igen kudarcos családi és iskolai életút után érkeznek hozzánk, szinte semmilyen esélyünk nincs a készségek kibontakoztatására és a rögzült hátrányok, előítéletek leküzdésére, amíg fel nem derítjük pontosan és alaposan szociokulturális hátterüket, fejlődéslélektani anomáliáikat, sérüléseiket. E célból hosszú távú kutatási és korrekciós fejlesztő programot szándékozunk kidolgozni. A program egyik része ez a kérdőíves felmérés, amellyel a gyerekek értékorientációját, igényszintjét, önértékelését, morális beállítódását és ismereteit kívántuk feltérképezni, közelebbről megismerni. Az, hogy nem a közvélemény által „legsürgetőbbnek” ítélt konkrét szociális, családi hátrányok leküzdésére koncentrálunk – már itt a programkidolgozás első szakaszában sem -, leginkább annak köszönhető, hogy reálisan látjuk, hol kaphat valós szerepet az iskola intézménye:

PAGE

6

„ A családi nevelés feltételrendszerében meglévő komoly különbségeket az iskola érdemben nem tudja befolyásolni, de az értékrendszer alakításában, a hátrányok kompenzálásában eredményesen működik közre.” A kutatás alapötlete és a felhasznált kérdőívek Dr. Károly Sára pszichológus szellemi termékei, ő maga 1997-ben végzett is egy hasonlójellegű kutatást egy „normál” általános iskolában. 2. Elméleti alapvetés – a kutatás hipotézisei Az ifjúsági tagozat tanulóinak rendszeres gyermekvédelmi és pszichológiai felmérése, és nem utolsósorban a több, mint évtizedes mindennapi pedagógiai gyakorlat tapasztalatai szerint

a gyerekekre – sokszor megfellebbezhetetlenül - rásütött „deviáns” bélyeg

elsősorban és döntően a kisgyermekkortól elszenvedett sokrétű környezeti ártalmak és szociokulturális hátrányok eredménye, s kevés köze van a gyermekek „eredendő” személyiségéhez. A probléma rögtön ott kezdődik, hogy valójában meg sem ítélhető a gyermeki személyiség, mint „bűnös” ok, hiszen egyrészt már csak okozat, másrészt még kifejlettnek, teljesnek sem mondható. Sőt, e kutatás azzal a hipotézissel indult útjára, mely szerint a súlyos személyiségromboló ártalmak nem csak torzították a tanulók személyiségstruktúráját, de valóságos „vakfoltokat”, űröket hagytak meg azokon a területeken, amelyek voltaképp a teljes és egészséges ember „kulcskompetenciáját” kell, hogy jelentsék: az erkölcsi értékrendet, az egységes világképet, az életcélok és realitásérzék egyensúlyát, a szeretet és a hit képességét. Megkockáztatom, az egyébként „biológiailag” egészséges, ép értelmű gyerekeknél, e vakfoltok megléte egyfajta szociális - morális „fogyatékossághoz” vezethetnek. A sérült korai anya-gyermek kapcsolat, a későbbi érzelmi – értelmi elhagyatottság, elhanyagoltság, az iskolai ártalmak (megbélyegzés, kiközösítés, negatív minősítés) következtében többségükre fokozottan jellemző a közöny, a céltalanság, az Dr. Duró Lajos – Dr. Kékes Szabó Mihály – Dr. Pigler László: A pedagógiai gyakorlat pszichológiája - Nevelés és értékutatás Bp, BBS-INFO Kiadó, 2005 31.o. Dr. Károly Sára: Gondolatok az iskolai felmérésekkel kapcsolatban

PAGE

7

improduktivitás, a szorongás, a depresszió, a reménytelenség, az önelvetés, a frusztrációtűrés és az indulatszabályozás (önkontroll) igen alacsony foka, és nem utolsósorban a minden „felnőttvilágból” származó ingerrel szembeni ellenséges beállítottság! Kopp Mária és Scrabski Árpád 10 évvel ezelőtti kutatása is kiemelten kezeli ez utóbbi alaphelyzetet, és éles összefüggésbe állítja a családi anomáliákkal: „Az ellenséges beállítottság a 20 év alatti fiatalok lelki-magatartási zavarainak hátterében is igen jelentős tényező. Ez a beállítottság a fiatalok 28%-ára jellemző, igen szoros negatív kapcsolatban áll azzal, hogy mennyire számíthat szüleire, és kevésbé, de még azzal is, hogy mennyire számíthat rokonaira nehéz élethelyzetben. Az ellenséges beállítottság és a céltalanság az a két legfontosabb lelki tényező, amely ellen véd a család, ha szüleire komolyan számíthat valaki.” Hipotézisem másik ága is a felnőttvilághoz való viszony kapcsolódási pontján találkozik és fonódik össze a családi- mikrokörnyezeti ártalmak „első” ágával. „Egyes

gyermekkor-történeti

kutatók

új

középkor

bekövetkezésének

rémképét

fogalmazzák meg: a média totális információi kendőzetlenül tárgyalják a gyermeknézők számára is a felnőttek szexuális életét, házassági problémáit, s mintegy szuggerálják, hogy semmilyen érzéseinket és vágyainkat nem kell szégyellni. {…} Napjainkban a piac által gerjesztett fogyasztói szokások terjedése, az állami eszközökkel nem orientált média, valamint a családszerkezet átalakulása, a családi nevelés feltételrendszerének rendkívüli heterogenitása jelent valós veszélyforrást a gyermekek jelentős része számára.” E szerint: a gyerekek személyiségének kóros elsekélyesedése, üressége szoros kapcsolatban áll a modern fogyasztói civilizáció által dömpingszerűen sulykolt „antiértékrendjével” is. Nem hallgatható el, hogy a felnőttvilágból származó veszélyeztető tényezők közt rangos helyen szerepel maga az oktatási rendszer, az iskola is, amely – pont erős

Bp, Kézirat, 1997 Kopp Mária – Scrabski Árpád: Alkalmazott magatartástudomány A megbírkózás egyéni és társadalmi stratégiái Bp, Corvinus Kiadó, 1995 149. o. Dr. Duró – Dr. Kékes Szabó – Dr. Pigler: A pedagógiai gyakorlat pszichológiája…. 28.o.

PAGE

8

értékszármaztató funkciója révén – maga is katalizátora lehet a

gyermekek kóros

értékkompenzálásának: „Azok a gyermekek, akik az iskola intézményes keretein belül nem részesülnek igényszintjüknek megfelelő méltányolásban, elismerésben, ún. kompenzáló értékmintákat fejlesztenek ki, s náluk egyes interperszonális értékek ( társas elfogadottság, szociabilitás, bátorság, szexuális tapasztaltság, meghökkentő divatkövetés) kitüntetett szerephez jutnak.{…} Hankiss és László (1976)… megfogalmazták, hogy míg egyes esetekben a társadalmilag kívánatos értékek épülnek be a személyiségbe, addig más esetekben a tudatosan vállalt ellenértékek interiorizálódnak, mint például szélsőséges vallási, nacionalista és hedonista felfogás, valamint az önzés. Az értékkompenzálás szélsőséges megnyilvánulásának fogható fel a következetes értéktagadás, az „elvszerű” cinizmus. Ez esetben a személyiség nem rendelkezik adekvát értékrenddel.” A Hankiss és László által megfogalmazott „elvszerű” cinizmust, „nihilisztikus” beállítódásként elnevezve, mintegy markánsan kimutatható változót próbáltam kutatásom elemzésekor kezelni. Az idézőjelet mindvégig nem hagytam el, de nem a megfogalmazás szélsőséges volta, hanem a kevéssé negativista jelentésárnyalata okán: tapasztalataim szerint ezek a gyerekek nem valami konkrét, megragadható, konkrét előjellel és tartalommal

bíró

értékkel,

ideológiával

szemben

fogalmazzák,

élik

meg

az

ellenértékeiket, Sokkal inkább lebegnek valamiféle légüres értéktérben, ahol semmi és senki nem fontos igazán, még – megkockáztatom – azok az értékkompenzációként megjelenő, mára már „klasszikussá” vált kamaszértékek sem, amik a jól felismerhető és leírható fiatal szubkultúrákat jellemzik. Még a hedonizmus sem egyértelmű pozitív irányultságként van jelen, az örömelvűségnél sokkal erősebb színezetet kap

benne a

„minden mindegy” önelvető, önpusztító

élvhajhászás, ami a kielégületlenség frusztrációját állandósítja a gyerekekben. Az ő életükön, személyiségükön élesen és kendőzetlenül mutatkoznak meg a mai tömegcivilizáció személyiségromboló hatásai, amelyekről Hankiss Elemér legújabb holisztikus távlatokat áttekintő művében így ír: „Adorno és Horkheimer vagy Heidegger és Focault óta morálfilozófusok és teológusok, szociológusok és pszichológusok sokasága fejtegette azt, hogy a tömegtársadalom u. a. 42.o.

PAGE

9

kialakulása, a technikai fejlődés, a fogyasztói civilizáció elterjedése fontos politikai és társadalmi, erkölcsi és kulturális értékeket pusztított el, aláásta a demokratikus intézményeket, és a demokratikus magatartást, súlyos társadalmi és pszichológiai zavarokhoz vezetett, eltorzította az emberi személyiséget; az embert a heideggeri „feledékenységbe” ringatta bele, passzív fogyasztóvá bénította és arra ösztönözte, hogy felületes és triviális dolgokba, szórakozásba szórja szét magát. {…} A fogyasztói civilizáció nem pusztán véget nem érő „karnevál”, hanem egyben az önmagunkkal való törődésnek, az önkonstrukciónak is egy kellemes, élvezhető, szórakoztató formája. Vagy akár sokkal több ennél: kétségbeesett, bár többnyire öntudatlan küzdelem szorongásainkkal, vágyainkkal, félelmeinkkel egy transzcendencia nélküli világban.”

3. A kutatás célcsoportja és módszertana 3.1. A célcsoport A tagozat 1989-ben alakult. Ide a kerület valamennyi általános iskolájából kerülnek át azok a fiatalok, akik gyenge tanulmányi eredményeik például bukások sorozata miatt túlkorossá válnak, s már átestek életük első pályakrízisén. Ezek a fiatalok sorozatos kudarcaik után itt próbálják meg utolsó lehetőségként általános iskolai tanulmányaikat befejezni. A tanulók általános iskolai bizonyítványát átnézve 41%-uk már az első osztályban is gyenge minősítést kapott a főbb tantárgyakból / magyar, matematika /; 59%-uk később kezdte meg tanulmányait, 36 fő idegen nyelv tanulása alól kapott felmentést, és átlagosan egy gyerekre hét tantárgybukás jutott öt tanév alatt. Ennek megfelelően az iskolával, mint intézménnyel szembeni attitűdjük negatív. Kudarcaik hátterében különféle okok találhatók. Családjuk nem alkalmas arra, hogy segítségükre legyen értelmi fejlődésük elmaradásának pótlásában, nem segítenek nekik a társadalmi normákkal való

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Bp, Osiris Kiadó, 2005 501. – 503. o.

PAGE

10

szembefordulás, a deviáns cselekmények, a szenvedélybetegségek kialakulásának megelőzésében. Alkalmatlanok a pozitív értékek megismertetésére, az egyéni boldogulást biztosító szereprepertoár kialakítására. A családi háttér, mint hátrányos helyzet jelenik meg. Sikertelenségük alapvető oka a devianciájuknak. A túlkorosság halmozottan hátrányos helyzet. Kezdetben, mint okozat jelenik meg, következményeként a társadalmi és családi hátrányoknak, végül maga is beáll hátrányképzőnek, okká válik. 1988/89. óta a korábbi oktatási törvény értelmében tagozatunkra a 14. életévét betöltött tanköteles, korcsoportjánál két évvel túlkorosabb tanulók kerültek. Az évek során emelkedő /pl. 156 fő- 8 tanulócsoport / volt jellemző. Jelenlegi tanulólétszám: 38 fő, ez azért alakul így, mert ezek a fiatalok már betöltötték 16. életévüket és nem tankötelesek, olyan családokban nőnek fel, ahol a szülők nem fordítanak gyermekeikre kellő odafigyelést, így csavargásra, bűnözésre adják fejüket, ezért kerülnek a társadalmunk perifériájára. Az 1996/97-es tanévtől kizárólag a Nevelési Tanácsadón keresztül vizsgált tanulók kerülhetnek az iskolánkba. A tagozaton 5.-6.-7.-8. osztályokban történik az oktatás. Évről –évre várható a tanulói létszámok csökkenése, így elképzelhető csoportösszevonás. Ezt az iskola befejezésének gyorsítása miatt lehetőség szerint el kell kerülni. A tanulók életkori sajátosságai, társadalmi helyzete, az iskolához, a tanuláshoz való sajátos ellentmondásos viszonya indokolja, hogy speciális bánásmódban részesüljenek. Ennek megfelelően tagozatunkon az oktató-nevelő munka mellett feladatuk a nevelőknek, a szociális és a karitatív munka is. Az oktatás mellett egyenrangúan kell kezelni a pszichoszociális, szociális problémák megoldását. Ennek feltárása pszichológus, pszichiáter, gyerekvédelem, jelentősen segíti az iskola nevelőit az oktató-nevelő munkájuk megvalósításában és jelentős mértékben csökkenthetők az indulásnál tapasztalható hátrányok. A tagozatos tanulók sérüléseinek táblázata, a Pedagógiai Szakszolgálat felmérése alapján:

PAGE

11

3.2. A kutatás módszertana A felmérés négy – egyidőben felvett - kérdőívvel zajlott. A kérdőíveket Dr. Károly Sára gyermek- és klinikai pszichológus állította össze 1997-ben, árnyalatnyi módosítást csupán a vizsgálat gerincét jelentő „Értékrend” című 10 nyitott kérdésből álló kérdőíven végeztünk. Az etikai fogalmi - tárgyi ismeret feltérképezésére két – egymással összefüggő – kérdőív szolgált. Az „Ellentétpróba” címet viselő tesztben 20 erkölcsi tulajdonság – jellemvonás ellentétes jelentéssel (előjellel) bíró párját kellett a tanulóknak kiválasztaniuk a megadott négy lehetőség közül. Természetesen – nem követve a „kakukktojás” módszert – az egyes tulajdonságokhoz rendelt négy válaszlehetőség mindegyike közelebbi – távolabbi összefüggésben állt az érintett fogalommal. E kérdőív felvételével az volt a szándékunk, hogy képet kapjunk a gyerekek fogalmi ismereteinek pontosságáról, az esetleges jelentésholdudvar jellegéről és nem utolsósorban a logikai készség működési szintjéről etikai területen. Az „Ellentétpróbához” tökéletesen illeszkedő „Fogalom-meghatározás” című kérdőíven a gyerekeknek maguknak kellett definiálniuk ugyanazt a 20 tulajdonságot. Ezzel a kérdőívvel a „passzív” után, az „aktív” tárgyi tudást és a tudás mögött „megbújó” értékhangsúlyokat szerettük volna a gyerekekből „kihozni”. A negyedik – metodikájában teljesen eltérő - önértékelési kérdőív az erkölcsi – szociális igény-, és érettségi szintet kívánta felmérni a klasszikus iskolai osztályozást alapul vevő ordinális skálán. A kapott adatok feldolgozása kvantitaív és kvalitatív elemzéssel történt. Az „Ellentétpróba” és az „Önértékelés” kérdőívet – értelemszerűen - „csupán” statisztikai

A célcsoport leírását iskolánk egyik pedagógusának Tabajdiné Bóta Ágnesnek „ A Móra Ferenc Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény gyógypedagógiai tevékenységének változásai” című kéziratából vettem át. A négy kérdőív teljes terjedelmében megtalálható a mellékletben.

PAGE

12

szinten, az „Értékrend” és a „Fogalom-meghatározás” kérdőíveket mind „számszakilag”, mind tartalmilag elemeztük. A kvantitaív feldolgozás valójában igen elemi szinten zajlott, magasabb szintű korreláció- vagy varianciaanalízis -jellegű számításokat nem végeztünk, csupán a változók értékeinek százalékos arányait vettük alapul minden esetben. A kvantitaív adatfeldolgozás értékelési kategóriái a következők voltak: I. „ Értékrend” – 10 nyitott kérdésből álló kérdőív 1. Szerinted mi a legfontosabb az életben? •

erkölcsi értékek

•

érzelmi biztonság

•

tárgyi értékek

•

egészség

•

infantilis/éretlen

•

elutasító/tagadó

2. Mivel töltöd a legszívesebben a szabadidődet? •

tartalmas/szellemi

•

tartalmas/fizikai

•

tartalmas/szociális

•

tartalmatlan szórakozás

•

apatikus/közömbös

3. Ha tudnál varázsolni, mit változtatnál meg az életben? •

erkölcsi/érzelmi biztonság

•

idealisztikus

•

tárgyszerzés/egzisztenciális

•

nem változtatna/elégedett

•

nem változtatna / közömbös

PAGE

13

4. Szerinted mi a lelkiismeret? •

pontos/választékos meghatározás

•

pontatlan/felszínes meghatározás

•

nem adekvát/ rossz meghatározás

•

nem tudja/ nincs meghatározás

5. Van olyan dolog amitől félsz? Ha igen, kérlek, mesélj róla? •

konkrét / fizikai

•

konkrét / lelki-szellemi

•

tárgynélküli / szorongás

•

nincs/semmi

6. Van olyan tulajdonságod, amit szívesen megváltoztatnál? Ha igen, mit és miért változtatnál meg? •

erkölcsi

•

lelki / pszichés

•

képesség / tehetség

•

adottság / fizikai

•

semmi / elégedett

•

semmi / közömbös

7. Ki a példaképed? Miért őrá szeretnél hasonlítani? •

családtag

•

neves mai személy

•

neves történelmi személy

•

fiktív hős

•

kortárs / barát / ismerős

•

senki / nincs

8. Elégedett vagy önmagaddal a tanulás terén?

PAGE

14

Kérlek, indokold meg a válaszodat! •

igen

•

is-is

•

nem

9. Elégedett vagy önmagaddal a magatartás terén? Kérlek, indokold meg a válaszodat! •

igen

•

is-is

•

nem

10. Kérlek, meséld el, hogyan képzeled el az életedet 10 év múlva? •

reális

•

irreális / idealisztikus

•

infantilis / éretlen

•

nincs válasz / nyitott

•

nincs válasz / közömbös

II. „Önértékelés” – 30 kérdésből álló teszt •

elégtelen / egyáltalán nem elégedett / nem jellemző

•

elégséges / kevéssé elégedett / kevéssé jellemző

•

változó / átlagos

•

jó / elégedett / jellemző

(4)

•

kiváló / nagyon elégedett / nagyon jellemző

(5)

(1) (2) (3)

III. „ Ellentétpróba” – 20 választásból álló teszt •

helyes választás

•

helytelen választás

PAGE

15

IV. „Fogalom-meghatározás” – 20 kérdésből álló kérdőív •

adekvát / kifejtett / részletes meghatározás

•

adekvát / tömör meghatározás

•

felszínes / érintőleges meghatározás jó elemekkel

•

helytelen válasz

•

nem tudja / nincs válasz

Az „Értékrend” és a „Fogalom-meghatározás” című kérdőíveket tartalmilag – stilisztikailag is elemeztük, az alábbi szempontok szerint: „Értékrend”- kérdőív 1. Formai – stilisztikai szempontok •

kifejtettség (egyszavas válaszok, teljes mondatok, jelzők használata, jellemző mondatszerkezetek…stb.)

•

pontosság,

konkrétság

(általánosság,

felszínesség,

személyre

szabottság…stb.) •

stílus (szlenghasználat, pongyolaság, trágárság, választékosság….stb.)

2. Tartalmi szempontok •

átgondoltság – elkötelezettség – tudatosság (az értékek terén…)

•

a jellemző értékek minősége

•

a jellemző értékek motivációs ereje, módja

•

a jellemző értékek eredete, „gyökere” ( szocializáltsági jellemzők)

•

jellemző világkép (a „kapott” világ értelmezése, megítélése, hozzá való viszonyulás)

•

jellemző világnézet / ”idea” ( a vállalt és választott értékek jellemzői, minősége, koherenciája…stb.) PAGE

16

•

az életútra vonatkozó perspektívák (jövőkép) jellemzői (realitása, a világképpel – világnézettel való koherenciája – az értékkövetés tudatossága, módja, minősége…stb.)

„Fogalom-meghatározás” – kérdőív 1. Formai - stilisztikai szempontok Lényegében hasonló, mint a az „Értékrend”- kérdőívnél 2. Tartalmi szempontok •

jellemző értékek, viszonyulások (mire fókuszál a megfogalmazás)

•

milyen személyes példák / élmények / viszonyulások jelennek meg a meghatározásokban

•

mennyire fontos a definiálandó jellemvonás a válaszadó számára

•

mennyire ismert / tudatosított / használt a kérdéses fogalom

•

az inadekvát válaszok jellemzői (ismeretlen / elutasított / félreértett fogalmak – milyen értékviszonyulást rejtenek)

Előzetes tapasztalataink alapján, a válaszok formai – stilisztikai jellemzőit illetően is megfogalmaztunk néhány hipotézist. A már kifejtett szociokulturális hátrányok, a szülőkre jellemző alacsony iskolázottság és nevelői inkompetencia, motiválatlanság miatt arra számítottunk, hogy a gyerekek számára jobbára idegen lesz a kérdőíves kommunikációs forma. Feltételeztük, hogy kevéssé lesznek motiváltak tanulóink a részletes átgondolt válaszadásra. Mivel írásos feladattal csak és kizárólag iskolai számonkérés formájában találkoztak eddig, hangsúlyoztuk partnerként való közreműködésüket, kompetenciájukat, és részvételük jelentőségét a kutatásban.

PAGE

17

4. A kutatás adatainak részletes elemzése 4.1. Az „Ellentétpróba” - teszt Helyes választás Helytelen választás Nem tudja / nincs válasz Összes

A legegyszerűbb kérdőívnél arra számítottunk, hogy jó eredmények születnek, mivel a négy választási lehetőség már eleve „sugallja” a jelentést. Ennek ellenére a közel egyharmados

hibaarány

jelentős

mértékű.

Várakozásainknak

megfelelően

a

kontrollcsoport jobban teljesített. Összességében az ő esetükben is magasnak nevezhető a 25%-os hibaarány! Mivel a válaszlehetőségeket a fogalmak többségénél árnyalatok és a jelentés holdudvarába tartozó kifejezések adták, megállapítható, hogy a gyerekek a finomabb, kevéssé szélsőséges „nyers” megkülönböztetések terén meglehetősen gyakorlatlanok, tapasztalatlanok. Ez egyrészt jelzi a nyelvi kultúra felszínességét, másrészt az alapvető logikai készségek – ellentétesség - csiszolatlanságát. Az egyszerű hibaarány – mint egyetlen mutató – még nagyon keveset mond el a rossz választások konkrét okairól. Ezért megnéztük közelebbről, hogy mely fogalmak ellentétpárjának meghatározásánál hibáztak a legtöbbet a fiatalok. Ezek a számok már „látványosan” megvilágítottak néhány jellemző hiányosságot, viszonyulást: Ifjúsági tagozat – 29 fő

PAGE

18

„Problémás” Helytelen választások

Kontroll csoport – 28 fő „Problémás” Helytelen választások

A puszta számok mögé nézve arra a következtetésre jutottunk, hogy első körben feltételezhető, hogy a fogalomismeret hiánya vagy a pontatlan, felszínes ismeret a fogalom „gyakorlati” hiányát jelzi. Egy fogalom „gyakorlati” nem-tudása pedig a szó (nyelvi jelölés) valóságbeli jelentéstartalmának ismeretlenségét jelentheti. Vagyis aki nem ismeri egy jellemvonás, erkölcsi tulajdonság nyelvi megfogalmazását, az annak személyiségbeli – környezetbeli megnyilvánulását, működését, jelenlétét – vagy „filozofikusabban” szólva – jelenvalóságát sem ismeri. Ha ezt a következtetést elfogadjuk általánosságban, máris értelmet nyernek, és tendenciát mutatnak a leginkább ismeretlen, „homályos” fogalmak statisztikái. Legelsősorban, és a legmarkánsabban az látható, hogy a „pálmát” az öntudatosság fogalma vitte el ijesztően magas hibaaránnyal (az még megdöbbentőbb, hogy a kontrollcsoport majdnem 20%-kal leelőzte az ifjúsági tagozatot). Az öntudatosság tulajdonsága valamiféle egységet, érték – önérték biztonságot – bizonyosságot feltételez. Az ön – és más értékek bizonyossága – biztonsága mentális (lelki – szellemi – szociális) biztonságra épülhet rá. Azaz ember, akiben nincs „öntudatosság” az vélhetőleg bizonytalan saját személyének értékében, fontosságában, jelentőségében és nem tudja biztonsággal és méltósággal elhelyezni magát az őt környező világban. Ez a fajta bizonytalanságérzés, elvetettség érzés hipotézisünk szerint is igen jellemző ifjúsági tagozatos tanulóinkra (a kontrollcsoport magas arányszáma arra utal, hogy ez ijesztően általános vonása lehet ennek a generációnak…)

PAGE

19

A már említett Erikson – féle személyiségfejlődési modell, az erre az életszakaszra jellemző döntő krízis elégtelen megoldásának következményeként a semmirekellőség érzését nevezi meg. A további három – mindkét csoportra jellemző – „problémás” tulajdonságnak az „óvatos” és a „tolakodó” és a „részrehajló” bizonyult. A közös jellemzőkön kívül az ifjúsági tagozatnál szerepelt még a „hazudós”, „bizakodó”, a „takarékos” és a „felületes”. A kontroll csoport további kiemelten „problémás” fogalma pedig: a „békeszerető”. A részletesebb, alapos elemzés érdekében számszerűsítettük azt is, hogy a négy megadott válaszlehetőség közül melyek voltak a legjellemzőbb hibás választások, vagyis mit is értenek leginkább ezeken a fogalmakon a gyerekek. Ifjúsági tagozat – 29 fő „Problémás” A legjellemzőbb helytelen választások ( az összes helytelen válaszhoz viszonyítva)

8

bőkezű

53,33

Kontroll csoport – 28 fő „Problémás” A legjellemzőbb helytelen választások (az összes helytelen válaszhoz viszonyítva)

10

következetes

55,55

Ezekből az adatokból már konkrétabb képet kaphatunk arról milyen „fogalmi világban” élnek a tanulók, milyen finom árnyalati különbségek vannak az ifjúsági tagozat és a kontroll csoport között. Az Erikson-i „semmirekellőség érzését egyértelműen az ifjúsági tagozatnál figyelhetjük meg, akik a „közönyös” tulajdonságot jelölték meg ellentétes jelentésű fogalomként, -

PAGE

20

véleményünk szerint – mintegy „öntudatlanul” megjelölve „öntudat-hiányuk” okát és jellemző megnyilvánulását. (Tanulóinkra a fokozott minden iskola által felmutatott érték iránti közöny és elutasítás a jellemző.) A kontrollcsoport jellemző választása: „félénkség” inkább utal a szintén Erikson-i kisebbrendűségi érzésre. E kettő között igazából „csupán” mennyiségi különbséget látunk, a tendencia tekintetében megegyeznek a gyerekek, a félelem, önmagukban való bizonytalanság, kisebbségi érzések egy idő után elviselhetetlenségük, destruáló erejük okán szinte törvényszerűen vezetnek el a teljes közönybe, passzivitásba. (Kicsit előreszaladva itt jelezném, hogy a „Fogalom meghatározás” kérdőívben legtöbbször ehhez a fogalomhoz írták a gyerekek a „nem tudom”; „egyáltalán nem ismerem”; „nem tudom megfogalmazni” típusú válaszokat.) A további két közös probléma: óvatosság, tolakodás tovább boncolja a gyerekek elutasítottságából fakadó jellemzőit. Óvatos csak az lehet, aki tudja, hogy ő értékes és vigyáznia kell magára. Az óvatosság fogalmát nem lehet összekeverni a „félős”, „szorongós” fogalmakkal, az óvatosság nem túlzott félelmet, hanem meggondoltságot, egyfajta értékesség tudatot jelent, mind magam, mind a környezetem felé. Az, hogy rossz válaszként mind a két csoportra a „figyelmetlen” a jellemző, jelzi, hogy a „nemtörődömség” érzése ismert és sokat hallott a körükben. Fontos elvünk volt az elemzéskor, hogy feltételeztük a gyerekek sokat választott vagy megfogalmazott tulajdonságai jellemző képet mutatnak a környezetüktől gyakran kapott kritikákról is… Hasonlóképpen működött elemzési logikánk a „tolakodó” fogalom esetében is, ahol szintén közös a „nyugodtság” fogalmának, mint ellentétes jelentésű szónak a választása.(Akaratlanul hallottuk visszhangozni saját fejünkben is, a szeretetett, figyelmet, törődést „agresszívan”, azaz „tolakodóan”, vagy inkább elkeseredetten követelő gyerekeket idegesen leépítő tipikus felnőtt mondatot: ”Maradj már nyugton!”) Az utolsó „közös” problémát, a „részrehajló” fogalmat nem jellemezte az egyértelmű egyvonalú félreértés. A kifejezés jelentéstartalmát érzékelték a gyerekek, de érezhetősen nem tisztázottak a logikai – erkölcsi következetesség terén a fogalmi árnyalatok. Feltételezhető, hogy a szülők, a felnőtt környezet kevéssé tisztázta a korrekt ítélet és együttműködés jellemzőit, ezért a gyerekek kissé „elveszettek” a felnőttektől származó ködös ítéletek sokszor áthatolhatatlan erdejében.

PAGE

21

Az ifjúsági tagozatra jellemző további két problematikus tulajdonság: „hazudós” és „takarékos” további következetlenséget és tisztázatlanságokat feltételez. A takarékosság kevéssé erkölcsi, felelőséggel bíró tulajdonságként való kezelése a kisgyermekkorra jellemző következményetika regresszív meglétére, maradványára utal. A gyerekek jellemző válaszai az „adakozó” és a „bőkezű” voltak, mintegy feltételezve, hogy a takarékosság negatív tulajdonság, és leginkább a későbbre halasztott vágyteljesítés motivációjának (tűrésének) igen alacsony fokát jelzi. (Ez utóbbi is egyfajta érzelmi-erkölcsi retardáltságot, infantilizmust mutat.) A „hazudósság” egyértelműen érzékeny fogalom a kamaszok körében, hiszen egészen más megítélés alá esnek a felnőttek, felnőtt intézmények felé történő hazugság, a kortárs csoportban történő hazugságnál. Érthető, hogy mivel ez érzékeny pont, a választott ellentétes fogalom is érzelmileg erősebben színezet lesz. A jellemző „becsületes” választás is ezt jelzi, a „szimpla „igazmondó” nem rendelkezik első benyomásra olyan érzelmi súllyal, elkötelezettségre utalás, mint a becsületes. Ezt némileg alátámaszthatja az, hogy a kortárs csoportok belső kohéziójában majd minden esetben nagyon nagy szerepe van a csoportnak való elköteleződésnek, a „hősies” becsületességnek. (Arról nem is beszélve, hogy „deviánsnak” bélyegzett tanulóink sokszor hallhatták a „betyárbecsület” kifejezést, és sokszor az „igazmondás” követelményét rosszemlékű szülői – tanári – rendőrségi konfliktusok során…) Az élesen megkülönböztető „diszkriminatív” etika ilyen formán igen zavarossá teszi az igazmondás értékét diákjaink körében. (Zárójelben szeretnénk megjegyezni, hogy a felnőttvilág

feléjük

történő

viszonyulása

és

megítélése

is

hasonlóképpen

„diszkriminatív”…) Az utolsó „közös” fogalom a részrehajlás, ami meglepő módon komolyabb értelmezési zavart mutatott a kontrollcsoportnál, akik körében a második „helyen végzett” az öntudatosság fogalma után. A meglepő az, hogy a részrehajlás egy olyan tulajdonság, amelyre fokozottan érzékenyek a serdülők, hiszen döntő szerepe van a pedagógus hitelességének, tekintélyének, megfelelőségének megítélésekor. A leggyakrabban említett „tipikus” kritikai észrevételek közt mindig ott találjuk azt igazságtalanság, a nem egyenlő bánásmód – megítélés, azaz a részrehajlás problémáját a diákok részéről!

PAGE

22

Az ifjúsági tagozatnál a további legzavarosabb tulajdonságok: felületesség és a bizakodás. E két fogalom az előzőekhez nagyon hasonló problémagócokkal hozhatók összefüggésbe. Egyrészről nagyon is ismert „átélt” vonásokról, állapotokról szól a két fogalom, másrészt olyan érzelmi-indulati töltet kapcsolódhat hozzájuk, ami a tiszta, pontos „objektív” értelmezést nem könnyíti meg a számukra. A felületesség olyan „dolog”, ami szociokulturális környezetükre, „mikroklímájukra” nagyon is jellemző minőség. Közvetlen szférájuk életmódjára, igényeire, kultúrájára is vonatkoztatható, de környezetük, feléjük tanúsított viselkedése, viszonyulása is jellemezhető ezzel a fogalommal. Alapélményként így az a minőség természetesnek, azaz „normálisnak” hat, nem ismerik, nincs részük olyan mélyebb, alaposabb élményekben, figyelemben, ami értelmezhetővé, viszonyíthatóvá tenné számukra a felületesség fogalmát! A bizakodás („optimizmus”) fogalmának tisztázatlansága még konkrétabb egyértelműbb tendenciára utal: a gyerekek széles körére nem jellemző az alapvető pozitív beállítódás, a pozitív jövőkép, vagyis a mindezt megalapozó érzelmi -morális-egzisztenciális biztonság, stabilitás. Jellemző ellentétként a legpasszívabb érzelmeket választották, még csak nem is a feltételezhetően okkal történő „borúlátást”. (A

perspektívátlanság,

gyerekekre

sokkal

kilátástalanság

jellemzőbb,

alapélményének

hogy

általános

következtében

„közérzetként”

ezekre

a

passzivitást,

kedvetlenséget, motiválatlanságot, melankóliát élnek át – élnek meg.) Utolsóként és legmeglepőbb eredményként a kontrollcsoport a „békeszerető” fogalmának elhelyezését szükséges megemlítenünk. Gyakorlatilag az összes rosszul választó (60,71 %!!) ellentétpárként a „bosszúálló” jellemzőt jelölte meg! A két fogalom között még az ellentétesség logikai összefüggése esetén is nagyon komoly minőség és mértékbeli különbség van. Az, hogy a gyerekek a békésség hiányát egyenértékűnek kezelik az aktív ellenségességet és erőszakos tettlegességet magában foglaló bosszúállással, az utal a világ durván leegyszerűsített fekete-fehér megítélésére, megélésére, és a bántó, antiszociális viszonyulási – viselkedési formák természetesként való megítélésére. (Feltételezzük, hogy egy feleletválasztós teszt esetében a válaszadók „automatikusan” hajlamosak azt a válaszlehetőséget kiválasztani, amely ismerősebb –„otthonosabb” számukra a többinél…)

PAGE

23

4.2. A „Fogalom-meghatározás” – kérdőív Az Ellentétpróba-teszt kibontásaként, megkértük a tanulókat, hogy a tesztben szereplő 20 fogalmat a saját szavaikkal definiálják. Gyakorlatilag kíváncsiak voltunk a „passzív” fogalomismeret után az „aktív” tudásra is.

Feltételeztük továbbá, hogy a verbális

válaszok minősége sokkal részletesebb és hangsúlyosabb képet fog festeni a fogalmak által képviselt értékekhez való személyes viszonyulásról is. Ebből kiindulva a „statisztikai” elemzés kategóriáit is a válaszok minősége (nyelvi jellemzői, adekvátsága…stb.) határozta meg. A válaszadók verbalitása (nyelvi klisék használata, nyelvhelyesség, stílus…stb.) az értékpreferencián és a konkrét „tárgyi” fogalomismereten túl árnyalt „látleletet” ad a kulturális háttérről és jellegzetességekről is.

Ifjúsági tagozat (22 fő) Kontroll csoport ( 28 fő) Adekvát/ Adekvát/ Felszínes Helytelen Nem tudja/ A táblázat adatai jól mutatják, hogy a pontos, szabatos kifejtett válaszadás nagyon kevéssé jellemző, még a kontrollcsoport esetében is, bár ők a fogalmak döntő többségénél jobb adatokkal rendelkeznek az ifjúsági tagozatnál. Míg az ifjúsági tagozat ennél a kategóriánál nagyon egységesen alacsony teljesítményű, vagyis kijelenthető, hogy a választékos válaszadás egyáltalán nem jellemző rájuk, addig a kontrollcsoportra

az

teljesítményingadozás

egyes a

fogalmak jellemző.

definiálásakor Ők

a

0

a

jóval –

nagyobb

28,57

PAGE

%

24

között Ĥ F И

‫ا‬

0

ÿ ÿ

ۖĀ

Ĥ

ismeretében, öt esetben figyelhető

meg: illedelmes; kötelességtudó; takarékos; titoktartó; óvatos. Ezeknél a szavaknál a másik véglet is hasonlóképpen látványosan eltérő, sokkal jellemzőbbek a „nem tudom / nincs válasz” válaszok a kontrollcsoportra. Feltételezéseink szerint a „neveltséggel” összefüggésbe hozható kifejezések, mint azt „illedelmes”; „kötelességtudó” elégtelen ismerete az ifjúsági csoportban, egyenes következménye a neveltség hiányának, és a gyerekek felnőttvilággal szembeni destruktív, ellenséges alapállásának. Az említett másik három tulajdonság már kiemelten szerepelt az „Ellentétpróba” tesztben is, az „elvérzett” fogalmak között.

A kérdőív elemzésekor

leginkább a következő összefüggésekre, számszaki összehasonlításokra koncentráltunk: az „Ellentétpróba” legproblematikusabbaknak talált fogalmait vizsgáltuk meg – mennyire igazolják a kapott definíciók, válaszok a fogalmak körüli értelmezési –ismereti zavart; továbbá milyen új tendenciák, jellemzők fedezhetők fel a gyerekek „erkölcsismeretében”. A „hazudós” „takarékos”, „titoktartó” fogalmaknál megfigyelhető, hogy leginkább csak a felületesebb fogalomismeret teszi őket problematikussá, alapjában véve inkább a gyerekek alapvető nyelvi, fogalmi kultúrájának hiányosságaiból fakad a definíciók homályossága, elnagyoltsága. Ezzel szemben az ifjúsági tagozat további problematikus fogalmaira – öntudatos, részrehajló, felületes, tolakodó, bizakodó – egyértelműen kirajzolódik a fogalmak ismeretlensége. E tulajdonságok esetében gyakorlatilag 50% körül mozog a „nem tudom / nincs válasz”, és mind az öt esetben 0%(!) az adekvát-kifejtett válaszok aránya! A kontrollcsoport minden fogalomnál egyenletesen és komoly mértékben jobb teljesítmény nyújt, az ő esetükben jóval magasabb válaszolási készséget, hajlandóságot tapasztaltunk, és jóval szélesebb körű „általános” fogalomismeretet.(Legjellemzőbbek az „adekvát-tömör” és a „felszínes – jó elemekkel” típus válaszok erre a csoportra. Jól

PAGE

25

érzékelhető különbség pedig a két csoport között a „nem tudom/ nincs válasz”-ok aránya.) Hasonlóság leginkább az ismeretek felületességében és elnagyoltságban látható a két csoport között. A kontrollcsoport esetében kiemelendő a „részrehajló” fogalom, ami esetükben kirívóan, egyedülállóan magas „nem tudja” választ kapott, megerősítve az „Ellentétpróba” tesztben elért második „helyezését” a problematikus fogalmak között. (E fogalomnál a legmagasabb a „nem tudja” válaszok aránya mindkét csoport esetében!) Végül, az összehasonlító elemzéskor, a „dobogós” fogalom: az öntudatosság adatait vizsgáltuk meg. Az ifjúsági csoport eredményei egyértelműen megerősítik a már megfigyelt problémát, a „nem tudja / nincs válaszok” 63,63%-os és az „adekvát” típusú válaszok 0%-os arányával. A kontrollcsoport markáns eltérést mutat, az ő esetükben több, mint 50% tudott „adekvát-tömör” meghatározást adni, igaz magas a „nem tudja” válaszok aránya náluk is. Új, eddig „rejtőző”, statisztikailag jól értelmezhető problémát, tendenciát nem fedeztünk fel, az elemzés ezen a szintjén a tartalmi-stilisztikai kibontás nyújthat további információt. Jellemző, hogy az ifjúsági tagozat 29 tanulójából ezt a kérdőívet csupán 22-en (76,86%) töltötték ki. Lényeges különbség a kutatás célcsoportja és a kontrollcsoport között, hogy az ifjúsági tagozat csak több alkalomra elosztva tudta kitölteni a négy kérdőívet, addig a kontrollcsoport teljes létszámmal egy másfél órás „ülés” alatt elkészült a munkával. A különbség hátterében, a nagy mértékben eltérő iskolába járási hajlandóság és koncentrációs készség áll. Az ifjúsági tagozatra - előzetes iskolai kudarcai és instabil háttere miatt – nem jellemző a rendszeresség, sem az iskolalátogatás, sem az otthoni tanulás

terén.

A

kiegyensúlyozatlan

élethelyzet

magával

hozz

egy

intenzív

alapfeszültséget, ami fokozott agresszióval, gyenge frusztrációtűréssel, alacsony szintű koncentrációs képességgel, és figyelemzavarral jár együtt. A kérdőívek kitöltési mutatói jól láthatóvá teszik ezeket a jellemzőket. Tartalmi elemzés

PAGE

26

A szöveges, kifejtendő kérdőívek jelentették -szemmel láthatólag- a legnagyobb nehézséget az ifjúsági tagozat számára. A táblázatról könnyen leolvasható, hogy a választékos,

kifejtett

válaszadás

minimális

esetben

jellemzi

a

gyerekeket.

Megfogalmazásaikra a rendkívüli tömörség, mozaikszerűség jelzőit használhatjuk. Válaszaik az ismeretanyag (a szociokulturális háttér) töredékességét, kaotikusságát, rendszerezetlenségét és esetlegességét bizonyítják. Definícióikra nemcsak tartalmilag, de stilisztikailag is a mozaikosság, a kifinomult viszonyítás, árnyalás teljes hiánya a jellemző. Meglepő, hogy nemcsak a nyelvhasználat jellegzetességei emlékeztetnek a gyerekkori beszédstílusra, de a tartalom is: a fogalmak értelmezésénél markánsan megnyilvánulnak a felnőttektől hallott, hozzájuk viszonyuló magatartásformák és sémák. Az önálló „idea”jellegű definíciók hiányoznak, helyette szituációs és relatív képek, magyarázatok állnak. A legegyszerűbb, legáltalánosabb „rossz” fogalma mindenesetben a gyermeki „rosszalkodás”, neveletlenség jelentéstartományába esik, egyáltalán nem jelenik meg általános „filozófiai” síkon, így - az erkölcsiség szintjén megjelenő rossz - a bűn fogalma sem merül fel. Érezhetően a gyerekek visszaadják azokat a kommunikációs ítéletsémákat, amit gyakran hallottak a környezetükben lévő felnőttektől (leginkább rájuk vonatkozó kritikaként). Mivel a serdülőkor egyik legfontosabb fejlődés-lélektani jellegzetessége az autonóm, eredeti egyéniség kialakításának vágya, a saját akarati döntés által megkonstruált értékrend igénye, ezért kimondottan infantilisnak nevezhetőek a fent jellemzett definíciók. A második tulajdonságra, a „lustaságra” azért kell kitérnünk, mert az egyik leggyakrabban mondott, negatív tulajdonság, amivel a gyerekek önmagukat jellemzik (látható az „értékrend” kérdőív válaszaiban is). Meghatározásaik tükrözik egyrészt a felnőttektől gyakran hallott kritika jellegét, tartalmát, másrészt a „lustaság” motivációs gyökereit.

A leírásaikból az derül ki, hogy a lustaság mögött kedvetlenség,

igénytelenség, motiválatlanság, fáradtság, cinizmus és az érdeklődés hiánya áll.

(

Röntgen-szerű látleletet adnak így a gyerekek mentális-pszichés alapszituációjukról!) A szófogadó kifejezés nyíltan hívja elő a felnőttvilághoz való viszonyulás jellegzetességeit. A fogalom esetében ismét a felnőtt környezettől gyakran hallott

PAGE

27

elvárásra, „nevelési-panelekre” érdemes fókuszálni, a gyerekek a tulajdonságot sok helyen a „jó gyerek” fogalommal kapcsolták össze. Mivel többségük a „jó gyerek” ellentéteként kaptak „besorolást” a felnőttektől, érthető, hogy a fogalom erős negatív színezetet kapott (pl. „mindenkinek nyalja a talpát.”) Ahogy érthető az is, hogy az egyik legpontosabban definiált és legpozitívabb fogalom a „bátor” lett, még abban az estben is, ahol az értelmezés kissé elcsúszik a „vakmerő” negatív szélsőség irányába. (Ez az elcsúszás pontosan visszavezethető az ifjúsági tagozat szubkultúrájára jellemző értékrendre, ahol a „macsós” nyílt erő, vagányság és a veszélykeresés nagy becsben álló értékeknek számítanak. Itt zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy a hangsúlyos kockáztatási hajlam, az extrém veszélyek nyílt keresése erős ingereket jelentenek, amelyekkel a gyerekek ösztönösen ellensúlyozhatják felnőtt (szülői) környezetük érzelmi sivárságát, szociális ingerszegénységét. ) Az „Ellentétpróba” tesztben is problematikusnak számító „hazudós” fogalom értelmezése hangsúlyosan mutatja a szélsőségesen indulatvezérelt viszonyulást, ez csúsztathatta el a tesztben is az adekvát, pontos értelmezést. A „címke”-jellegű negatív ítéletet hordozó szavak, mint pl. „patkány”; „szemétláda”, „féreg”, „bunkó” jelzik, hogy intenzíven átélt sérelmek kötődnek a kifejezéshez. (Eddigi önismereti foglalkozásainkon kialakult beszélgetésekben gyakran megjelent az elhanyagolt, magukra hagyott gyerekek, a megbízhatatlan, nem tisztán kommunikáló, játszmázó felnőttkörnyezet iránti agresszív, dacos indulata.) Számos szociálpszichológiai irodalom ír a következetlen, kettős (hamis) szülői kommunikáció okozta traumákról, amelyek mély szorongást és személyiségtorzító megküzdési, „túlélési” mechanizmusokat (játszma-jellegű pótcselekvéseket, rítusokat, előítéleteket) alakítanak ki a képlékeny gyermeki személyiségben. Ez a kettősség magyarázza azt a „kettős erkölcsöt” is, ami a gyerekek hazugsághoz való viszonyát meghatározza, egyrészt az őket ért traumák okán a fogalmat nagyon erős morális színezettel látják el (lásd. Az „Ellentétpróba” tesztet), másrészt nem okoz lelkiismereti válságot a felnőttvilág (szülők, pedagógusok, rendőrök…stb.) felé történő hazugság… Az „illedelmes” fogalma szintén infantilis, szinte kizárólag a felnőttek („öregek”) irányába értelmezhető, érezhetően sokat hallott, „bebiflázott” kifejezésről van szó, ennek ellenére válaszaikban megjelenik a szociális érzékenység és számos rokonfogalom.

PAGE

28

A

„kötelességtudó”

fogalom

az

„illedelmeshez”

hasonlóképet

m

lenik meg az ifjúsági tagozat válaszaiban (a kontrollcsoport minden eddigi fogalomnál lényegesebben szárazabban, mérsékeltebben értelmez, de körükben is érezhető a felnőttektől hallott panelek idegenszerű használata…). Az előbbiek bizonyításaként álljon itt néhány erős válasz: „idegbajos”; „könnyen felmegy a pumpa”; „szereti, ha ő a főnök”; „nem enged meg semmit, mindig azt akarja, amit Te nem szeretnél”; „valami jót csinálsz és rád szól, megbüntet” Könnyen levonható a következtetés, hogy a gyerekek jobbára erősen kordában tartó, a gyermeki vágyakat, akaratot rendszeresen letörő, erőszakkal nevelő felnőttkörnyezethez szokottak (itt szembe kell néznünk azzal a tendenciával is, ami a szociokulturális hátrányokkal rendelkező gyerekek iskolai életét jellemzi: sok esetben az iskola csak erősíti a korai traumákat, maga is csak büntetni, fegyelmezni, címkézni próbál!). Az „Ellentétpróba” tesztnél problematikusnak számító „takarékos” és „titoktartó” tulajdonságok itt alapvetően jól értelmezett, korrekten definiált fogalmak mindkét csoportnál. Érdemes megjegyezni, hogy a titoktartás megítélésénél jelen van finoman az a kettősség, ami a kortárs és a felnőttek iránti szolidaritást illeti. A titoktartás az őszinte barátság egyik nagyon fontos ismérve, míg tisztán megjelenik a magánélet, mint a szülők előtt eltitkolandó terület. Ez utóbbit „szükségként”, kényszerűségként élik meg a gyerekek, nem egyértelmű erkölcsi vétekként. Az „óvatos” tulajdonság hozta az „Ellentétpróba” teszt tendenciáit, nagy arányban nem definiálták a fogalmat a gyerekek, a válaszok pedig erősen negativizálnak: „szívbajos”, vagyis a kortárs szubkultúra fontos értékének: bátorság – vakmerőség – vagányság egyik ellenpólusának tartják a tulajdonságot.

PAGE

29

Ezzel szemben a kontrollcsoport pozitívan ítéli meg a tulajdonságot, minden kérdőívben az elővigyázatosság, megfontoltság, meggondoltság fogalmaival magyaráznak a gyerekek. Az eddig még nem említett tulajdonság, a „gorombaság” érezhetően nagyon jól ismert fogalom az ifjúsági tagozat körében, a gyerekek érzékletes, frappáns definíciókat adnak. E pontos „tudás” okát, válaszában egyértelműen felfedi egyikük: „olyan, mint én”… A kontrollcsoport válaszai szintén erős érzelmi színezetet mutatnak, de válaszaikban egyrészt elhatárolódnak a tulajdonságtól és általánosságban, partneri szinten értelmezik. (Sehol nem jelenik meg, mint a felnőttvilágtól kapott/adott „címke”…) A kontrollcsoportnál problematikusnak bizonyuló „békeszerető” fogalom, mindkét csapatban árnyalt, színes válaszokat hozott. Furcsa ellentmondás, hogy míg a kontrollcsoport az „Ellentétpróba” tesztben a „bosszúállás” fogalmával állította párba a békeszeretetet, válaszaikban egyszer sem jelenik meg ez a kifejezés. Válaszaik újfent általánosított és korrekt válaszok. Megjelennek magyarázataiban olyan fontos fogalmak, mint viszály, szeretet, harmónia, együttműködés…stb. Az ifjúsági csoportnál tendenciaszerűen megmutatkozik itt is a magyarázatok szubjektumra

vonatkoztatottsága,

szemben

a

kontrollcsoport

„objektívebb”

megközelítésmódjával. Náluk a jólneveltség és az önuralom fogalmai is szerepelnek. A határozottság nagy szerephez jutott a gyerekek vonatkoztatási világába. Magyarázzák céltudatossággal, erős akarattal, kitartással, és rendszerint átcsúsznak az akaratosság, önfejűség jelentésudvarába. Úgy tűnik a „bátor”-hoz hasonlóan, az „erős, nem elnyomható egyéniséget” jellemzi, ami a fiatalok közösségeiben mindig is a legértékesebb „legmenőbb” személyiségtípusnak számított. Az, hogy az önakarat fogalma ilyen szorosan összefonódott az akaratosság, dac jelentésvilágával jelezheti, milyen „túlreakciókat” kell a gyerekeknek produkálniuk ahhoz, hogy a figyelem-, törődés-, szeretet és egyéb szükségleteiket – ha elégtelenül is – de ki tudják elégíteni. A részrehajlás fogalma nagyon homályos mindkét csoportban. A furcsa ebben az, hogy a gyerekek kimondottan érzékenyen reagálnak az egyenlőtlen – igazságtalan bánásmódra, mind egymással, mind a felnőttekkel való kapcsolatukban. Valószínűsíthető, hogy a

PAGE

30

hétköznapi nyelvi világban nem túl gyakran szerepelő fogalom egyszerűen nem jelenik meg a gyerekek szókincsében. Szintén elgondolkodtató képet fest a „tolakodó” tulajdonság körülírása. A gyerekek szinte csak a goromba, erőszakos oldalt fogják meg. A bizalmaskodó „bratyizó” dimenzió teljesen kimarad mindkét csoport definícióiból. Tisztán megfigyelhető tendencia az ifjúsági tagozatnál a fogalmak szélsőséges színezetű, erős érzelem-, és indulattartalmú definiálása, és az elvonatkoztató, finomabban árnyaló, látens tartalmakat is megfogalmazó gondolkodás hiánya. Az ifjúsági tagozat tanulóira nagymértékben jellemző a szélsőséges viszonyulások megélése, körükben a dolgok inkább csak fehérek – feketék, gyakori, hogy tanáraikkal szemben a provokatív, agresszív elutasítás alapállását vagy a bizalmaskodó, „bratyizó”, „leszerelő” stratégiát választják. (Kommunikációs kultúrájukra fokozottan igaz, a Bernstein-i „korlátozott kód” tétele.) A „felületes” fogalma – hasonlóan a „részrehajlóhoz” – nagyjából ismeretlen az ifjúsági tagozat körében. Egyetlen közelítő jelentésárnyalatként a hanyagság fogalmazódik meg, míg a kontrollcsoportnál – ha keveseknél is – de pontosan megjelenik a nem alapos munka, figyelem jelentéstartalma. Miközben a fogalmak a gyerekek életvilágában jelenlévő erős és érzékeny problémákra utalnak, vonatkoznak, a gyerekek gyakorlatilag nem ismerik őket. Ha kicsit „merészebben” továbbgondoljuk ezt a jelenséget, kirajzolódik egy olyan ijesztő, kaotikus és alapjaiban bizonytalan szociális szféra, amelyben a legkomolyabb érzelmi-kapcsolati problémagócok elfedettek, elfojtottak és gyakorlatilag meg- és feloldatlanok! Mindezek tükrében kevéssé lepődtünk meg azon, hogy a „bizakodó” kifejezés magyarázata pozitív és aktív formában csak a kontrollcsoportnál jelent meg, az ifjúsági tagozat láthatóan hárítja a fogalmat (rengeteg a „nem tudom” válasz…). Végül, de nem utolsósorban részletesen ki kell térnünk a két kérdőív „sztárfogalmára” az öntudatosságra. Mindkét esetben a legproblematikusabb, gyakorlatilag ismeretlen tulajdonságként láthatjuk. Az ifjúsági tagozat azon kisebbsége, akikre nem a „nem tudom / nincs válasz”- típusú meghatározás volt a jellemző, többnyire a kötelességtudás és a határozottság fogalmával

PAGE

31

keverték az öntudatosságot, de megjelent a szó negatív tulajdonságként is, „önfejűség” formában. A kontrollcsoport árnyaltabban fogalmaz, kibontja a mindenütt megjelenő határozottság fogalmát. Döntően a céltudatosság, önbizalom, erős akarat jelenik meg, sokkal inkább megközelítve az adekvát jelentéstartalmat. Az összes kérdőívből – itt a kontrollcsoportban –nevezi meg egyetlenegy az „emberi méltóság” kategóriáját, behozva a gyerekek ismeret- és jelentésvilágába az alapvető „önértéket”! Ha következetesen azon a gondolati-logikai vágányon haladunk, mely szerint azok a fogalmak ismeretlenek a gyerekek körében, amelyek életvilágukban, saját élményeikben, kapcsolataikban nem vagy csak elégtelenül vannak jelen, akkor le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a gyerekek nem kapják meg, nem élik meg saját személyük fontosságát, értékességét. Környezetük alapvetően nem tiszteli személyiségüket, azaz szükségleteiket, igényeiket, érzelmeiket, gondolataikat, törekvéseiket, céljaikat…stb. Hogy mire lenne ezzel szemben szükségük a gyerekeknek, hogy milyen pedagógiai alapállással lehetne ellensúlyozni felnőttkörnyezetük érzelmi sivárságát, azt Ancsel Éva „Fiatalok tekintete” című kisesszéjében így fogalmazza meg: „Hányan adják fel azt a pedagógus számára kötelező pozitív hipotézist (s ez nem illúzió!), hogy minden gyerek nagyszerű emberré nevelhető, s e lehetőségnek nincsenek határai. Akiből az elkerülhetetlen sikertelenségek kiölik e meggyőződést, az pedagógusként vereséget szenvedett. {…} Már nincs két szeme: az egyik, hogy lássa a gyereket olyannak, amilyen, s egy másik, hogy lássa, milyenné lehet. {…} A nevelő tekintetében minden gyereknek saját, legjobbik arcát kell látnia, ahányszor csak ránéz.”

Ancsel Éva: Fiatalok tekintete In: Ancsel Éva: Töredékek az emberi teljességről – etikai esszék és kisebb írások

PAGE

32

4.3. Az „Önértékelés” - teszt

Értékelés: hagyományos osztályozás szerint: 1 2 3 4 5

Maximális érték: 5,00

Magatartási formák Ifjúsági Kontroll A négy kérdőív közül az önértékelési teszt elemzése tűnt a legkönnyebbnek. Az iskolai értékelést követő ötös skála a gyerekek számára is jól ismert és „otthonosan” kezelt módszernek bizonyult. ( A kitöltéskor, ennek a tesztnek a megoldása ment a leggyorsabban, legzökkenőmentesebben mindkét csoport körében.)

Látványos, jól értékelhető különbség csak néhány kérdésben született. Általános

tendenciának

mondható

a

gyerekek

középérték

felé

mozdulása.

Magyarázatként több lehetőség merült fel. Valószínűsíthető egyrészt, hogy a gyerekek önkritikára való készsége fejlettebb, mint amit nyíltan képviselnek a felnőttek felé bizonyítja ezt az is, hogy a serdülőkori problémagócokat képviselő kérdéseknél a gyerekek „szigorúbban” osztályozták magukat mindkét csoportban - másrészt az ”átlagos” értékek választása jelezheti az önismeret bizonytalanságát, homályosságát is. E zárótanulmányban csupán a szélsőséges értékeket hozó kérdések és a két csoport között

előforduló

jelentősnek

mondható

különbségek

részletesebb

kibontására

vállalkozunk. Bp, Magvető Könyvkiadó, 1982

70 – 71.old.

PAGE

33

A leírást a „legmagasabb értékektől a legalacsonyabb értékig” útvonalon folytatjuk: a gyerekek

a

külsejükre,

megjelenésükre

a

legigényesebbek

(mondhatni

szociálpszichológiai közhely, hogy a kamaszkor az önkép, nemi szerepek kialakításának hiperérzékeny időszaka, ilyenkor hatnak a legerősebben a még kiforratlan, és intenzív megerősítésre vágyó fiatalokra a divatirányzatok, sztárkultuszok…). A külsőség mellett az akaraterejével elégedett mindkét csoport (láthatóan csak néhány századnyi eltérés van a két csoportban, e két kérdésben…). A további magas elégedettségi értékek már enyhén megoszlanak, míg az ifjúsági tagozat legjobban az állóképességével elégedett, addig a kontrollcsoport megbízhatónak és őszintének ítéli meg magát. Ez utóbbi két tulajdonságban jóval alacsonyabb értéket adott magának az ifjúsági tagozat. Megdöbbentő eredményt hozott az a kérdéskör, amely a környezet véleményének figyelembe vételéről szólt. A számok tanúsága szerint, az ifjúsági tagozat jobban ad szüleinek véleményére ( kimondottan magas értéket kapott a kérdés a többi kérdéshez viszonyítva is), és komolyabban veszi tanárait is! (Érdekes, hogy pont ugyanolyan fontos számukra a pedagógusok véleménye, mint a kortársaiké…) E mögött – sajnálatos módon – inkább az a tendencia áll, hogy egymással sincs szoros bizalmi kapcsolatuk. A kontrollcsoport ezzel szemben egyformán viszonyul szüleihez és a kortársakhoz, viszont látványosan alulértékeli tanárait. Itt kell szembesülnünk a kérdőív legkeményebb tanulságával, mely szerint a gyerekek a legminimálisabb szolidaritást, elkötelezettséget az iskola felé mutatják. (Bízunk benne, hogy az a tendencia, mely szerint ifjúsági tagozatunk mindkét iskolára vonatkozó kérdésben magasabbra értékelte az elkötelezettségét, mint a kontrollcsoport, némileg bizonyítja iskolánk pedagógiai szemléletének, filozófiájának helyességét…) Utoljára, de nem utolsósorban ki kell emelnünk azokat a tulajdonságokat, amelyekben a gyerekek elégedetlenek magukkal. A három látványosan „gyenge” pont: az erőszakosság, az indulatszabályozás – önuralom és a frusztrációtűrés. E három egymással szorosan összefonódó jellemző összefügg a gyermeki természettel, és az azt folyamatosan szabályozni, „letörni” próbáló felnőttszándékkal. A kérdés problematikussága abban ragadható meg, hogy ezeknek a felnőttek által kultivált, elvárt jellemvonásoknak a kialakításához stabil, bizalomra, szeretetre épülő felnőtt (család, iskola…) háttér

PAGE

34

szükséges, ami megbízható és tartós alapot teremt a kiegyensúlyozott személyiség kialakulásához. A gyermekekben a szükségletkésztetések, vágyak, indulatok harmonikus szabályozása csak akkor alakul ki „természetes” módon, ha tartósan megtapasztalta a feléfordulást, a feltétlen elfogadást, figyelmet, amely kész mindig kielégíteni jelzett szükségleteit és folyamatosan motiválja kommunikációra, együttműködésre. Ha ez a korai folyamat sérül, a jelzett tulajdonságok nem fejlődnek ki maradéktalanul a személyiségben. Nem véletlen, hogy kizárólag a kérdőív 29-es pontja okozott számottevő fejtörést a gyerekeknek, amelyben a felsorolt tulajdonságok közül ki kellett választaniuk az erkölcsi vonásokat. (A kitöltés során mindkét csoportban elhangzott felém az a kérdés: mit jelent az, hogy erkölcs?) A hibás válaszok arányát összesítettük és a számítások elkeserítő eredményt hoztak: Ifjúsági tagozat helytelen Kontrollcsoport helytelen A nagyon magas hibaarányok jelzik, hogy alapvetően nem az egyes tulajdonságok jelentésének ismeretével vannak problémák, hanem magával az „erkölcs” fogalmának az ismeretével. Leginkább abból a tendenciából vonhatjuk le ezt a következtetést, hogy a nagyon jól ismert – egyértelműen nem jellemvonás - jellegű - tulajdonságok megítélése sem volt következetes. A két csoport közti arány szintén könnyen leolvasható, egy kivétellel rendre az ifjúsági csoport választ nagyobb hibaszázalékkal. Az arányok szóródása igen nagy, a legkevesebb 7 %-tól, a 100 %-ig terjed. Elemzés szinten ez a statisztika még nagyon kevés információt tartalmaz, jobbára csak a fent említett fogalmi-ismereti zavar általánosságát és az egyes szavak pozícióját az ismertségi skálán olvashatjuk ki belőle. Ez utóbbi adatokból inkább csak újabb kérdéseket tudunk felvetni, mintsem konkrét következtetéseket levonni. Az ifjúsági tagozat a felsorolt szavak 40%-nál ért el 40% feletti hibaszázalékot. A kontrollcsoport a szavak 30%-nál ért el 40% feletti hibaszázalékot. Közelebbről érdemes megnézni azokat a szavakat, amiket a legmagasabb

PAGE

35

hibaszázalékkal ítéltek meg a gyerekek. Az ifjúsági tagozatnál olyan tulajdonságok is kérdésesek, amelyeket – vélhetőleg – mint elvárásokat sűrűn megfogalmazhatta felnőttkörnyezetük: szorgalmas; rendes; tisztelettudó, és azok a tulajdonságok is problematikusak,

amelyek

a

leggyakrabban

szerepelnek

az

önkritikai

megnyilatkozásaikban, mint rossz tulajdonságok, pl. lusta; hanyag. A három „első helyezett”: irigy; fösvény és az árulkodó. Fogalmi (racionális) oka a hibás választásnak – feltételezéseink szerint – csak a „fösvény” szónak lehet, mivel azt a mai köznyelv és az élőbeszéd ritkábban használja. Az „irigy és az „árulkodó” kifejezések morális jelentésdimenzióját gyakorlatilag nem ismerik a gyerekek, annak ellenére, hogy aktív szókincsük részét képezik, kimondottan erős érzelmi-indulati tartalmakkal. Furcsa módon, ugyanez a három kifejezés érte el a legmagasabb hibaszázalékot a kontrollcsoportban is. Az a tény, hogy a gyerekek a saját közösségeikben is gyakran felmerülő és komoly frusztrációt okozó morális tetteket (árulkodás) és viszonyulásokat (irigy) nem ítélnek erkölcsi lényegűnek, megmutatja az „erkölcs” fogalom „jelenlétének” hiányát, alapvető ismeretlenségét. Mivel a 30 kérdésből álló önismereti tesztbe eredetileg is csupán” szúrópróbaként” került be egyetlen kérdésként az erkölcs fogalom ismeretének indirekt vizsgálata, e kapott eredmények

hozadéka

az

lehet,

hogy

ráirányítja

a

figyelmet

az

értékrend

problematikájának e legfájóbb pontjára és gyökerére: az erkölcsi dimenzió hiányára, hiányosságaira. (Dolgozatunk záró gondolataiban felvázoljuk jelen kutatásunk továbblépési irányait, témáit, kiemelve az ifjúsági tagozat „erkölcs-szocializáltsági” állapotának felmérését…) 4.4. Az „Értékrend” - kérdőív

Ifjúsági Kontroll1. Szerinted mi a legfontosabb 2. Mivel töltöd a legszívesebben 3. Ha tudnál varáPAGE

36

zsolni, mit változtatnál meg az 4. Szerinted mi a 5. Van olyan dolog 6. Van olyan tulajdonságod, amit szívesen megváltoz7. Ki a példaképed? Miért őrá szeretnél 8. Elégedett vagy magaddal a tanulás 9. Elégedett vagy a magatartásoddal? 10. Hogyan képzeled el az életedet 10 év A kutatás központi kérdőíve 10 nyitott kérdésből áll. A kérdések a gyerekek értékeit, motivációit, jövőre vonatkozó terveit kívánták feltárni. A szociokulturális hátrányok intellektuális „hozadéka” leginkább itt mutatkozott meg, az ifjúsági tagozatra mindvégig a töredékes, félmondatos, egy-két szavas válaszok voltak jellemzők. (A statisztikából jól olvasható, hogy nem jellemző a kifejtett, alapos válaszadás!) Nem csupán a kommunikáció és a verbális önkifejezés igen alacsony foka mutatkozik meg a gyerekek tipikus válaszolási módjában ( és attitűdjében!), hanem a tudatosságnak, saját belső világuk árnyalt ismeretének, az önértelmezésnek komoly hiányosságai. A válaszok sejtetik a feltett kérdések idegenszerűségét, szokatlanságát. A gyerekek nagy része nem kapott élete során segítséget a tudatos életút-tervezéshez, orientációt a döntések meghozatalához szükséges értékpreferenciáik tudatos kialakítására. Érezhetően a kérdések nem képezik valódi elmélyült megfontolás alapját, a tagozat jobbára ad hocjellegűen, érzelemvezérelten válaszol, az őszinteség mellett egyenértékűen jelen van a tipikus sémák, panelek hangoztatása. A

legmegdöbbentőbb

a

jövőre

utaló

kérdésre

adott

válaszok

sekélyessége,

„fantáziátlansága”, sőt „kispolgárisága”, amiben jobbára megegyezik az ifjúsági tagozat a kontrollcsoporttal. Miközben a serdülőkor jellegzetes mindent megkérdőjelező, tagadó alapállását képviselik a gyerekek a felnőttvilággal szemben, életút elképzeléseik kivétel nélkül a társadalmilag

PAGE

37

megszokott, konformista modellt idézik. Az egyén hétköznapi szociális és főképpen egzisztenciális boldogulásán túlmutató érték, cél egyáltalán nem jelenik meg egyik csoportban sem! Ezt a mindennapi racionalitásra és egyénre szűkült világképet hipotézisünk szerint nem csupán a közvetlen felnőttkörnyezettől kapott mintára, hanem a nagytársadalmi tudat- és értékformáló

tevékenységek

(pl.

média,

reklámok

hatásmechanizmusai,

zeneirányzatok…stb.) erős befolyására vezethetjük vissza. A másik generális jellemző a gyerekek fő motivációja: az érzelmi biztonságra való törekvés. Az elszomorító ebben a tendenciában az, hogy a Maslow-i szükségletelméletet alapul véve, a gyerekek alapvető szeretet és biztonság igénye tartósan kielégítetlen, ezért annak – helyenként határozottan infantilis módon való – megélésére vágynak a legjobban. A fejlődéslélektan

szerint a gyerekek a feltétlen szeretet biztonságában

képesek és motiváltak a szélesebb világ felé

való orientálódásra, a felfedező

megismerésre, a magasabb szintű szocializálódásra. Jellegzetes az önértékelés bizonytalansága is, a felnőttektől hallottak csengenek vissza, vagy a dac, amellyel hárítani próbálják a felnőttvilágtól származó negatív ítéleteket, impulzusokat. Ennek eredményeként jól látható szélsőségként jelenik meg az apátia, mesterségesen gerjesztett közöny, a cél- és távlattalanság. Munkakategóriaként ezt az alapállást „nihilisztikusnak” neveztük el, mert valójában nem közömbös, hanem nagyon erős negatív indulatokkal és kompenzációval bíró életstratégiát sejtet. Gyökere az Erikson-i elméletből már jól ismert fölöslegesség, semmirekellőség élménye. A gyerekek védekezési mechanizmusként fejlesztik ki, de idővel teljesen ráépülhet a személyiségükre lebénítva az akarati, motivációs dimenzióikat. Ennek finom jele látható az önkritikai kérdéseknél, ahol leggyakoribb megváltoztatni vágyott tulajdonságként a lustaság (avagy a motiválatlanság, az érdeklődés és az önbizalom hiánya, végső soron az általános reménytelenség) jelenik meg! A nagy közös jellemzők rövid összefoglalása után, a fejezet további részében az egyes kérdésekre adott válaszokat elemezzük részletesebben:

Válaszaik igazolni látszanak a Bernstein - féle „korlátozott nyelvi kód” elméletet.

PAGE

38

1. Az általános értékrendre vonatkozó – mondhatni provokatívan direkt – kérdésre a gyerekek „listaszerű” válaszokat adtak, gyakorlatilag címszavakba tömörítve a mondanivalójukat. Így a döntések, választások hátterére vonatkozóan nem adnak pontos támpontokat. A félmondatos válaszok mögött már sejthetők alapvetőként megélt, erős élmények – pl.” mindenki olyan legyen, amilyen valójában”; „boldogság legyen, és ne legyen veszekedés”; korrektség – de úgy nem él meg az ember”…stb. A gyerekek túlnyomó részénél – s ez a kontrollcsoportnál sincsen másképp –a család, a szeretetkapcsolatok viszik el a „pálmát”. Az érzelmi biztonság igénye mellett jól tapinthatóan

működik

a

bizonytalanság

következtében

gyenge

frusztrációtűrő

képességgel rendelkező fiatalok problémahárítása: „Az, hogy ne legyen problémám az életben”. A már említett „kispolgári” anyagi és szociális biztonság értéke mellett nem jelenik meg más pozitívnak, produktívnak értékelhető alternatíva. „Ellenpólusként” a már korábban nihilisztikusnak elnevezett attitűd jelenik meg határozott körvonalakkal. A teljes elutasítást képviselő gyerekek ezt a kérdést kétféleképpen kezelték, vagy azonnal elhárították, mint nem fontos és „üres” tartalmat, vagy cinikus éllel dacból a lázadó semmittevést,

élvezetet

(„bulit”)

nevezték

meg.

Ez

a

cinikusnak

mondható

alapviszonyulás tisztán a kontrollcsoportnál jelent csak meg! (A cinikus „kemény magot” képviselő 3 fő a kérdőívekre „sátánista”- jellegű szimbólumokat rajzolt. Egy velük folytatandó mélyinterjú adhatna támpontot arra vonatkozóan, hogy negativisztikus viszonyulásuk valós élményekre, megfontolásokra épül, vagy „csupán” egy „trendi image-t” jelent a számukra…) Utoljára – e kérdésnél -, de nem utolsósorban meg kell jegyeznünk, hogy feltűnően hiányzik a gyerekek válaszaiból bármilyen önértékre való utalás. Saját személyiségük értéke, mint akár célérték (pl. önfejlesztés, önmegvalósítás, önkifejezés…stb.) a kontrollcsoportban is csak elvétve és áttételesen jelenik meg. Ez a hiányosság közvetlenül mutatja a fiatalok – főként az ifjúsági tagozat – passzív életfelfogását, mely szerint az élet nagyjából befolyásolhatatlan sors, amit át kell vészelni, ki kell bírni. (Ez az attitűd élesebben fedi fel magát a 10. jövőképre vonatkozó kérdésnél…) 2. A szabadidő eltöltésére vonatkozó kérdés az aktivizáló érdeklődési területekre, motivációs irányokra irányította a figyelmet.

PAGE

39

A válaszok jól hozzárendelhetők egy-egy „divatos” tevékenységhez: megjelennek a „férfias” sportok, a kortárssakkal való kötetlen laza együttlét (pl. buli, csavargás, együttlógás), a számítógépezés (zene, játékok, filmek, net) és a párkapcsolat. ( Pozitív csalódás, hogy a várt „tv-nézés”, „plázázás - shoppingolás” csak kis számban fordult elő a válaszok közt!) A kontrollcsoport válaszai sokkal változatosabb tevékenységeket említenek, körükben megjelennek családi és kulturális, alkotójellegű programok (pl. rajzolás, olvasás, gyöngyfűzés, versírás…stb.), tevékenységek is! Az orientációhiány leginkább abban a tényben mutatkozik meg, hogy a gyerekek a közösen eltöltött szabadidejüket csak kis részben töltik produktív, tartalmas tevékenységgel. Az együttlét jobbára minden irányt és célt nélkülöző „lógást”, passzív időtöltést jelent. (Tanítványaink a kérdőíven kívüli beszámolóikban többször megerősítették, hogy ez a fajta együttlét a stresszből való kikapcsolódást szolgálja, ezért jellemző velejárója ezeknek az alkalmaknak a drogfogyasztás is…)

3. A kérdés irrealitása nem felszabadította a kreativitást és a képzelőerőt a gyerekek többségénél, hanem hárítást váltott ki. Mi arra számítottunk, hogy a realitásból kiemelő kérdés jobban fogja motiválni a gyerekeket a tágabb értelembe vett vágyak, igények kinyilvánítására. A „varázsolás” szituációjába komolyan belehelyezkedő gyerekek többsége az első kérdésnél megjelenő értékeket hozták, most már egyértelműen ki nem elégített szükségletként, hiányként értelmezhetően. A megváltoztatni vágyott dolgok nagy része a szociális és érzelmi biztonságra való törekvésüket bizonyítja: félelem a szerettek halálától – elvesztésétől, a szülők válása okozta trauma hárítása, szorongás a terrortól, a nyomortól, a „gonoszságtól” és a halálos betegségektől. Az ifjúsági tagozat ebben a kérdésben nagyon erős szociális érzékenységről tanúskodott, megjelent a válaszaikban a politikai káosz problémája, a környezetszennyezés felelőssége, a kiszolgáltatottak iránti részvét. A válaszadás mögött jórészt a saját élményként megtapasztalt sérelmek állnak, ahogy a felnőtt szabályvilágot gúnyoló kritizáló „poénok” (pl. „Adnék a rendőröknek egy kis észt”) mögött is. Határozottabban nyilvánulnak meg az „önelvető” attitűdre jellemző gondolatok (pl. „Visszafordítanám az időt! Mert idáig teljesen elcsesztem az életemet.”; „Mindent –

PAGE

40

magamat”, )

és az apátiába forduló érdektelenség (pl. „Jó az úgy ahogy van”; „Nem

élhetek álomvilágban!”). Természetesen – a várakozásainknak megfelelően – markánsan jelentkezik az anyagi – egzisztenciális jólét vágya, kimondottan önös módon, ismeretlen az általános másokra való kiterjesztése a „varázslatnak”. (Erős a gyanúnk, hogy ebben a fogyasztói kultúra individualista egoizmusa nem kis szerepet játszik…) A furcsa számunkra leginkább csak az volt, hogy ez az intenzíven „nyitó” kérdés milyen kevéssé mozgatta meg a gyerekek fantáziáját és szabadította fel az elnyomott vágyakat. Igaz, a „minden rosszat jóra változtatnék” típusú mondatok jelzik, hogy működnek bennük a gyermeklélek „mesemechanizmusai”, de jobbára csak tompítva és nagyon passzívan. A varázslás fókuszába – mint azt szintén vártuk – bekerült a saját személyiség, de csak sablonos formában. Cizellált önkritika vagy „önideál-kép” sehol sem rajzolódott ki, az önformálás tipikus tartalma (pl. „Szép és gazdag legyek!”) megreked az olcsó reklámok és szappanoperák szintjén. 4. A lelkiismeretről szóló - ismeretet és nem attitűdöt célzó - kérdés valójában az értékrend kialakulásának, az erkölcsi működésnek a gyökerére irányítja a figyelmet. Az eredmény felülmúlta a várakozásainkat: a fogalom egyes dimenziói (pl. érzelmi élményszint) ismertek a gyerekek előtt, külön pozitívum, hogy a legtöbben magukra vonatkoztatva definiálták a szót.. Az akarati, tudatos dimenzió egyetlen egy esetben vetődött fel, ami jelzi, a gyerekek figyelmét tudatosan nem irányítja a felnőttkörnyezet a lelkiismeretre, mint lehetséges „vezérlő elvre”. Ehelyett a bűntudatra koncentrálnak a válaszok, jelezve, hogy ezt az alapviszonyulást „ültették” el a gyerekek fejébe. A legmeglepőbb eredmény a kontrollcsoport nem várt alulteljesítése: a válaszok töredékesek és nagy részük konkrétan utal a fogalom homályosságára, nehezen magyarázhatóságára. (Ez utóbbi választípust érdemes lenne továbbvizsgálni, hogy kiderüljön milyen erős érzelmek, élmények, hárítások kapcsolódnak a kérdéses fogalomhoz.)

PAGE

41

5. A félelmekről szóló kérdést már nyílt érzelmi provokációnak is minősíthetjük. A hatalmas arányban kapott hárító válaszok ezt egyértelműen igazolták. A célcsoport hímnemű tagjai - valószínűleg a körükben kívánatosnak számító „macsó” mentalitáshoz idomulva – döntően elutasították a félelmet, mint ismert, megélt érzelmi élményt. A többiek válaszai újrahozzák a szociokulturális helyzetükből adódó bizonytalanság érzését, a szeretet és biztonság elvesztésétől való szorongást. Az instabilitás megjelenik fóbiajellegű, a másokban való csalódástól és a szerelmi kapcsolattól, mint érzelmi kiszolgáltatottságtól való félelmekben. A legerősebb válaszok általános szintre vezetnek (pl. „a félelemtől félek!”; „van, az élet”..) és kivételesen nyitnak „filozófiai” síkok felé. A kontrollcsoport e kérdésben határozottan „infantilisebbnek” bizonyult, sokkal több reális, „hétköznapi” kis félelmet neveztek meg ( pl. „Az ellenőröktől”; „ Az anyukámtól, mert nagyon szigorú”; „ A töri órától”…stb.), mint az ifjúsági tagozat. Az érzelmi biztonságra törekvés viszont náluk is a legerősebb mozgatórugó, de még kimondottan gyermeki szemszögből ( pl. „A családom elvesztése”; „A szüleim halálától”, „A jövőmtől”…stb.) . A kérdés központi jelentősége miatt érdemes lenne pszichoanalitikus módszerekkel kutatni a gyerekek szorongásainak hátterét, legfőképpen azért, mert a jellegzetes hárítások és menekülési technikák mögött minden esetben valamilyen érzelmi sérülés, és az attól való félelem áll. 6. Az önkritikai készségre, az önképre kérdez rá a hatos pont. A gyerekek közel fele (45%) elhárította a kérdést. Összevetve a korábbi kérdésekre adott válaszokkal, feltételezhető, hogy a téma azonnali elutasítása indulati reakció a folyton kritizáló felnőttvilágra. A „csak azért is jó vagyok így, ahogy vagyok” alapállás természetes önvédelem abban az életkorban, amikor

- Szabó Magdát idézve – „születik a lelke” a

gyerekeknek. A társaság – válaszolni hajlandó – másik fele is néhány általánosnak mondható problémát vet fel. A leggyakrabban megnevezett rossz tulajdonság a lustaság. A gyerekek szóbeli nyilatkozataiból az is kiderült, nemcsak a felnőttek által leggyakrabban felrótt tulajdonságról van szó. A lustaság jelenti a passzivitást, az érdeklődés hiányát, az enerváltságot, a motiválatlanságot. A lustaság nem csupán az iskolai, az „elvárt

PAGE

42

teljesítmény” szférájára vonatkozik, hanem a szabadidő eltöltésére is. Kicsit továbbmenve a lustaság mögött az érzelmi- szociális elhanyagoltság, a pozitív megerősítés, értékelés hiánya következtében kialakult passzív ellenállást, egyfajta kamaszkori „hospitalizációt” sejthetünk. A védekező ellenállás, a dac, a primer önvédelem táplálja a második leginkább „preferált” rossz tulajdonságot: a makacsságot is. Nagyon pozitív eredmény, hogy magyarázatként az érzelmi kapcsolatokat érintő romboló hatását hozták fel. A harmadik tulajdonság is logikusan illeszkedik az előző kettőhöz: a haragosság, az agresszivitás erős mindennapi élmény, a legösztönösebb védekezési mód számukra, jelzi nagyon alacsony frusztrációtűrő képességüket, a magas indulati feszültséget és a fokozott stresszállapotot. Nagyon jellemző, hogy az instabilitás következtében nagyon könnyen provokálhatóak.(Az

önértékelési

tesztben

jellemzően

a

frusztrációtűrés

és

az

indulatszabályozás terén jelennek meg a legalacsonyabb értékek…) A nagyon szegényes kritikai észrevételek mutatják a gyerekek valójában nincsenek tisztában a személyiségükkel, önképük csak homályos foltokban rajzolódik ki, mondhatni légüres térben lebeg.

A kontrollcsoport kritikai skálája sokkal színesebb,

differenciáltabb. Nemcsak jóval több jellemvonás, tulajdonság jelenik meg a válaszokban, de jóval gyakoribb a kifejtés, a magyarázat is. A látványosan tartalmasabb válaszok sokkal koncentráltabb önmagukkal való törődést, sokkal nagyobb mértékű önelfogadást mutatnak. 7. A példaképre vonatkozó kérdésre hasonló hárítással reagál az ifjúsági tagozat, mint a félelmekre vonatkozó harmadik kérdés esetében. A gyerekek felének semmilyen példaképe nincs (az viszont megdöbbentő, hogy a kontrollcsoportnál ez az arány még magasabb!). A hárítás már eddig is sok helyen megjelenő „azért se” formája most is jelen van (pl. „saját magam”; „Magamat adom – senkit se majmolok”...stb.), az önvédelem sokkal erősebben motiváló szükséglet, mint az önkiteljesítés igénye pozitív minta által. Érdekes viszont, hogy a várt „sztárvilág” sokkal kevésbé meghatározó mindkét csoportnál, mint amire az erre manipuláló reklám- és médiakultúra vaskos jelenléte miatt számítottunk. Természetesen a fiúknál megjelennek a híres sportbajnokok (az archaikus harcos –hős „férfitopos” modern megfelelői), de az idősebb barát és családtagok is.

PAGE

43

Ritka érték: egyik kérdőívben megjelent egy fiatal pedagógus, mint példakép, és a magyarázat a kolléga okosságát és a szuggesztivitását emelte ki, mint követendő értéket! A kontrollcsoport is nagymértékben utasítja el a példakép - választást, de körükben ismételten összetettebb kép rajzolódott ki az életükben jelenlévő mintaértékű személyiségekről. Többen választottak családtagot, mint az ifjúsági tagozat tanulói. Magyarázataik - jóval árnyaltabban- fejtik ki a választás hátterét, okait. A sikeres, erős produktív személyiség értékelése náluk gyakoribb. (Érett személyiségre jellemző erkölcsi, jellembeli tulajdonságot fókuszba állító válasz az ifjúsági tagozatnál mindössze két esetben jelenik meg! ) A kontrollcsoport esetében jelen vannak a szülők, mint a „jó szülők példaképei, és – igaz egyetlen esetben – egy a magas szintű valláserkölcsi értéket hordozó „szent személyiség” is! Két jellemző terén viszont mindkét csoport egységes, egyértelmű képet mutat. Erős a hárítás, és teljes az elvontabb kulturális szférákba tartozó „fiktív” hősök hiánya. Mindkettő a nagymértékben kiüresedett, elsekélyesedett életvilágra utal, amelyben a gyerekeknek nagyon beszűkült megtapasztalásaik lehetnek. (Akárcsak a kérdőív első és utolsó kérdése, a példakép-választás is a hétköznapitól elrugaszkodni képtelen „kispolgári” vágyak markáns dominanciáját tükrözi…) 8. Ezzel az önértékelési kérdéssel a gyerekeknek az iskolához – a tanuláshoz fűződő viszonyulásukat, jellegzetes problémáikat szerettük volna feltérképezni. S bár számítva az eldöntendő kérdésformából származó egyszavas válaszokra, külön kértünk indoklást, az ifjúsági tagozat rá jellemző módon szűkszavúan válaszolt, ismételten és látványosan hárítva az esetleges szembenézést. A válaszokból egyértelműen kiderül, ez a terület alapvetően kudarcos. A megtapasztalt negatív értékelés bizonytalanná tette a gyerekeket, és hajlanak az őket ért lesújtó véleményekkel való azonosulásra (pl. „Nem – hülye vagyok, matekból semmit sem tudok.”; „Nem, mert lusta vagyok tanulni, ez az én hibám”…stb.). A lustaság – a tanulás iránti motiválatlanság – ismét jellemző vonás, de mindig negatív megítéléssel. Mindössze két esetben mondja magát a válaszadó elégedettnek, a tanulás okozta kudarc ellenére. A gyerekek gyakorlatilag két „rossz” között őrlődnek: teljesen közömbös, sőt gyűlölt a tanulás, mint kötelező tevékenység, ugyanakkor az ellenállás

PAGE

44

nem megelégedettséggel, hanem alacsony önértékeléssel jár együtt. (Nagy érték, hogy egy gyereknél felbukkan az autonomitás képessége és a pozitív önértékelés, amikor az elégedetlenségét nem a tehetetlenség okozza, hanem a gyenge akarat. E válasz azért példaértékű, mert megjelenik benne a produktivitás, a fejlődés lehetősége: „tudom, hogy többre vagyok képes, csak nem használom ki”…) A kontrollcsoport esetében ez a fajta „autonómia” sokkal határozottabban megnyilvánuló „attitűd”. Sokkal tisztábban elválasztják a gyerekek a saját álláspontjukat a felnőttektől kapott „kritikai panelektől” címkéktől, mint az ifjúsági tagozaton. A kritikák rendre több konkrét szituációt, vonást tartalmaznak, jól látható, hogy a gyerekeknek részletesebb, árnyaltabb önképük van. Ami „kor - és kórtünetként” játszik szerepet mind a két csoportnál, az - a már sokat emlegetett – lustaság, motiválatlanság. (Úgy tűnik, a gyerekek

az

iskolát,

mint

jellegzetes

„életszférát”,

alapvetően

hárítandó

kényszerhelyzetként, nem védett, önmegvalósítási lehetőségeket biztosító közegként élik meg…) 9. Az általános értelemben vett magatartással – viselkedéssel való elégedettség terén sem más a helyzet. A gyerekekre itt is a bizonytalanság, a dac, a sokat hallott elmarasztalás, az érzelmi elutasítás hat a legerősebben ( pl. „Igen , mert ilyen vagyok és ilyen is maradok”; „ Igen. Nem vagyok egy jó gyerek, de nem változom meg más kedvéért.”; „Igen – soha se szerettem volna anyuka kedvence lenni”...stb.) és furcsa módon nagyon kevéssé szakadnak el az iskolai szférától. Különbség a két csoport között, hogy míg az ifjúsági tagozat a felnőttkörnyezet jelzéseire reagál, addig a kontrollcsoport nagyobb mértékben koncentrál a kortársakkal való kapcsolatra. Az érzelmi instabilitásban élő gyerekek sokkal jobban függnek a felnőttektől, sokkal kiszolgáltatottabbak a tőlük jövő impulzusoknak, mint a biztonságot megélő társaik, akik az ”egészséges” serdülőkori személyiségfejlődésnek megfelelően elsősorban a kortársaikra fókuszálnak, mint referenciaszemélyekre. A konkrét problémák között a már sokszorosan emlegetett indulatosság és lustaság van jelen, szinte kizárólagos érvénnyel, de a többség egyszavas – félmondatos (indoklásmentes) válasszal „tudja le” (hárítja, fojtja el) kérdést, az előző ponthoz hasonlóan.

PAGE

45

(A kérdésre kapott legpozitívabb válasz: „Igen – mert sokan szeretnek és szólnak, ha valami nincs rendjén…” a maga egyszerűségével, tömörségével írja le az egészséges, bizalomra, aktív figyelemre épülő kapcsolatok jól működő személyiségfejlesztő „hatásmechanizmusát”! ) 10. A kérdőív utolsó kérdése újra „varázsolni” próbál, és a hétköznapinál szélesebb perspektívát nyit. A jövőképfestés közvetlenül mutatja az irányultságot, a fő motivációkat és életterveket. A kérdés nagyobb lélegzetű, a kapott válaszok mégsem lépik túl az eddig tapasztalt töredékes, félmondatos formát. Egyetlen kifejtő, „szövegszerű” válasz sem született a két csoportban. A gyerekek néhány szavas nyilatkozatai alapvetően két nagy kategóriába sorolhatók: az egyik „típusra” a teljes bizonytalanság jellemző, ami egyrészt hárítása az ismeretlen és befolyásolhatatlan jövőnek (pl. Nem szeretek előre nézni, mert úgyse jöhet össze minden.”; „ Nem szeretnék előre gondolkodni, mert az életem a sors kezében van.”…stb), másrészt az önértékelés és a

határozott tartalmas célértékek

hiányának ( pl. „ Ahogy esik, úgy puffan”; „Valahogy”; „Ha rájövök elmesélem…”) következménye. A kérdés elutasítása az alapélményként megélt kilátástalanságból, kiszolgáltatottságból vezethető le. Újra hivatkoznánk a Bernstein-féle „korlátozott kód” nyelvszociológiai elméletére, mely szerint a szociokulturális hátrányokkal küzdő, jobbára alacsonyan iskolázott családokban felnövő gyerekek parancs-jellegű kommunikációs módban szocializálódnak, soha nem tapasztalva meg a partnerséget, az együttgondolkodást, a személyiségük iránti tiszteletet, érdekeik, igényeik tolerálását, figyelembevételét. Mindezek hiánya az életet „végzetszerűen” működő, befolyásolhatatlan, kívülálló félelmetes valamié teszi a gyereke szemében. Mivel nem tapasztalják meg a részvételi, döntési lehetőséget, a helyzetek feletti kontrollképességük, problémamegoldó készségük, frusztrációtűrő képességük igen alacsony szintű, hajlamosak az életet, mint reménytelenül determinált, „vak sorsot” megélni. A másik, („optimista”) kategóriába a már előzőleg „kispolgárinak” nevezett típusú panelekből álló válaszok tartoznak. Ezek mindegyike a „család – egzisztencia” témakörben mozog. Alkotójellegű, a saját kényelmes, biztonságos hétköznapi életen túlmutató terv, elképzelés egyáltalán nem jelenik meg.

PAGE

46

A hétköznapi „életvilág” szférájából nézve a „család – gyerekek – ház – autó – munka” minta adekvát és reális, mégis ijesztő a kép, amely a serdülőkorra „normálisan” jellemző „világmegváltó” -jellegű terveket, célokat, értékeket ennyire nélkülözi. Nagytársadalmi szinten nem tűnik pozitív „előképnek” egy olyan generáció fellépése, amely már ideje korán bezárkózik szűk privát szférájába, és nem orientálódik a magasabb szintű közösségi célok felé. Ez a fajta „fantáziátlanság”, perspektívátlanság az alapvető szociális - lelki szükségletek kielégítetlenségéből fakad. A pszichésen – morálisan magukrahagyott gyerekek pedig a média által agresszíven sulykolt kóros „önkielégítési” formákat választják: „ A gyermekek, a szülők, a környezet, a közösség által képviselt értékekkel azonosul, amennyiben ezek mintaként jelennek meg számára. {…} Ugyanakkor megszűnt az értékek átadásának korábbi kötött rendje, közösségi formái. A falu, a kisváros közösségében a család, a nagycsalád, a kortársak visszajelzései alapján alakult ki a fiatal énképe, a nagycsaládban találta meg a követendő példákat én-ideálja alakításához, az ún. szociokulturális azonosuláshoz. Ma e helyett a tömegkommunikáció, a videó társaságában úgy érzi, közösségben van, miközben valójában izolált. Ezt a passzív „társaságot” maga választja meg a gyermek, nem kap visszajelzést, így számára „jó”-vá, értékké szinte kizárólagosan a minél több élvezet fogyasztása válhat.”

5. Záró gondolatok „A korai iskolaelhagyók és az általános iskolai tanulmányaikat 16 éves korukig be nem fejezők csoportjába olyan fiatalok tartoznak, akik szociálisan hátrányos helyzetűek, döntő többségük szüleinek alacsony az iskolai végzettsége, közvetlen környezetük értékrendje nem motiválja őket az iskolai elvárásoknak való

Kopp Mária – Skrabski Árpád: Alkalmazott magatartástudomány Zsámbék, Corvinus Kiadó, 1995

31. o.

PAGE

47

megfelelésre. Az iskolai kudarcok elsődleges oka családi körülményeikben rejlik és pusztán szociális intézkedésekkel nem lehet arányukat érdemben csökkenteni. Kortársaikhoz képest már az iskola kezdő szakaszában nehezen behozható hátrányban vannak, így még differenciált pedagógiai módszerek alkalmazása esetén is nehezen lenne biztosítható iskolai felzárkóztatásuk.” Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a 2000. évi PISA-vizsgálat szerint Magyarországon hat a legerősebben a tanulói teljesítményekre a család szociális és kulturális tőkéje, akkor láthatóvá válik, hogy az ifjúsági tagozatban tapasztalt halmozott hátrányok iskolán belüli leküzdése a „hagyományos” módszerekkel csupán szélmalomharc lehet. Hipotéziseinket – amellyek közvetlen társadalmi - pedagógiai tapasztalatainkból születtek – jelen kutatásunk eredményei is nagy mértékben igazolták: összetett szociokulturális

hátrányokkal

küzdő

tanulóinkra

nagyfokú

értékrendbeli

homályosság, szűkös távlatok, sekélyes énkép, kiforratlan, felszínes világkép, ijesztően alacsonyszintű motiváció – orientáció a jellemző. A kiegyensúlyozatlan háttér és életvitel védtelenné, sebezhetővé teszi a gyerekeket, saját maguk is frusztrációtűrő-, és indulatszabályozási képességüket ítélték a leggyengébbnek. Orientációjukat csak a személyes érzelmi és anyagi biztonság vágya határozza meg, de még ilyen jellegű vágyaikra is főként a média által sulykolt személytelen „panelek” a jellemzőek. Mivel az alapvető pszichés szükségleteik kielégítetlenek, a fiatalok tartósan infantilizálódnak, szociális – morális habitusuk a fejletlen „gyermeki” önzés szintjén ragad meg, így érett, felelősségteljes felnőtté válásuk lehetősége kérdőjeleződik meg. A legnagyobb veszélyforrás ezen a területen működik: az infantilizált, önállóan ítélni és dönteni képtelen fiatalok nagyon könnyen áldozatul eshetnek bármilyen szélsőséges manipulációnak. (Nem véletlen, hogy a média primitív illúziókat gerjesztő világa a tizenéves korosztályt célozza meg a legagresszívebben…)

Dr. Duró Lajos – Dr. Kékes Szabó Mihály – Dr. Pigler László: A pedagógiai gyakorlat pszichológiája – Nevelés és értékkutatás 34. o. Bp, BBS-INFO Kiadó, 2005

PAGE

48

Ezt a manipulálhatóságot tartottuk a gyerekek esetében a legkomolyabb kockázati tényezőnek, annál is inkább, mert értékviláguk legmarkánsabb hiányossága a morális beállítódás ( végső soron magának az értékdimenziónak az alap- és sarokköve). Ez a tapasztalat mutatta meg számunkra jelen kutatásunk továbbvitelének lehetséges fő irányát: a gyerekek teljes körű erkölcsi állapotfelmérését. Mintegy „magyarázó háttérként” fel kívánjuk térképezni a gyerekek szociokulturális hátrányait, veszélyeztetettségük gyökereit, és az eddigi tanulmányi életútjukra jellemző ún. iskolai ártalmakat. Tapasztalatainkat a leghatékonyabban pedagógiai szemléletünk és módszereink fejlesztésében tudjuk hasznosítani. Az idei évtől az ifjúsági tagozaton az órarendbe beépített személyiségfejlesztő egyéni foglalkozásokat vezettünk be, és útjára indítottuk az „Ifjúsági klubnap” programunkat, havi rendszerességű közösségi szabadidős rendezvényekkel. A klubnap keretében osztályok közötti sportbajnokságokat, kulturális műsorokat (pl. színházi előadások, filmvetítés, koncertek…stb.), közösségépítő játékos vetélkedőket, csoportfoglalkozásokat, vitafórumokat ,kirándulásokat kívánunk szervezni. Célunk, hogy a gyerekek „itthon” érezzék magukat nálunk, hogy társas – személyes igényeiket kielégítő programokon vehessenek részt, hogy komplex hátrányaikat mi is komplex módon kompenzáljuk, biztosítva számukra azt a „muníciót”, amelyből táplálkozva kiegyensúlyozott, egészséges, produktív személyiségekké válhatnak.

6. Bibliográfia A tervezett kutatási témák és módszerek rövid vázlatos leírása a mellékletben található.

PAGE

49

Ancsel Éva: Töredékek az emberi teljességről - etikai esszék és kisebb írások Bp, Magvető Könyvkiadó,1982 Allport, Gordon: A személyiség alakulása Bp, Gondolat Kiadó Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok Bp, Tankönyvkiadó, 1977 Béni Boróka: Önimádat és gyökértelenség In: A szintetikus drogok világa ( szerk.: Demetrovics Zsolt) Bp, Animula Kiadó, 2000 Chapman, Dwight W. –

Volkman, John: Az igényszint egyik szociális

meghatározója In: Pataki Ferenc (szerk): Pedagógiai szociálpszichológia Bp, Gondolat, 1976 Coleman, James: A serdülők szubkultúrája és az iskolai teljesítmény In: u.a. Cserne István: Drogfüggő fiatalok értékorientációjának sajátosságai I. In: Hoppál Mihály – Szecső Tamás (szerk): Értékek és változások I.II. Bp, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1987 Durgonicsné Molnár Erzsébet: Erkölcsi tartalmak keresése az oktatásban In: Erkölcs és változás – A kaposvári erkölcsfilozófiai és –nevelési konferencia előadásai Kaposvár, 1994

PAGE

50

Dr. Duró Lajos – Dr. Kékes Szabó Mihály – Dr. Pigler László: A pedagógiai gyakorlat pszichológiája - Nevelés és értékkutatás Bp, BBS-INFO Kiadó, 2005 Elster, Jon: A társadalom fogaskerekei Bp, Osiris Kiadó, 1997 Erdélyi Ildikó: Drogfüggő fiatalok értékorientációjának sajátosságai II. In: Hoppál Mihály – Szecső Tamás (szerk): Értékek és változások I.-II. Bp, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1987 Fabinyi Erszébet: Hiány-feszültség a szocializálódásban In: Erköcs és változás – A kaposvári erkölcsfilozófiai és –nevelési konferencia előadásai Kaposvár, 1994 Fromm, Erich: Az önmagáért való ember – Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata Bp, Napvilág Kiadó, 1998 Fürstné Kólyi Erzsébet – Sipos Endre: Önismeret és erkölcsi alapismeretek 10 – 16 éves tanulók számára In: Erkölcs és változás… Gáti Ferenc:Az általános iskolai nevelés pszichoteráiához hasonló mozzanatai In: Pszichológiai Tanulmányok, Akadémiai Kiadó XIV. 1975. Gáti Ferenc: Iskolai ártalmak Segédanyag az óvodai-iskolai gyermek-és ifjságvédelmi munkához OPI 1987

PAGE

51

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Bp, Osiris Kiadó, 2005 Jávorszky Edit: Erkölcsi szocializáció In: Erkölcs és változás… Karikó Sándor: Rendszerváltás: az erkölcsi világrend felbomlása In: Erkölcs és változás… Károly Sára: Gondolatok az iskolai felmérésekkel kapcsolatban Bp, Kézirat, 1997 Kopp Mária – Scrabski Árpád: Alkalmazott Magatartástudomány – A megbírkózás egyéni és társadalmi stratégiái Hét Szabad Művészet Könyvtára

Corvinus Kiadó,

1995 Nechay György: Az erkölcsi nevelés alapvonalai a steineri pedagógiában In: Erkölcs és változás… Pataki Ferenc (szerk.): Pedagógiai szociálpszichológia Bp, Gondolat, 1976 Patay István: Középiskolások értékpreferenciái In: Erkölcs és változás… Péchy Benjámin: Az erkölcsi nevelés problémája a hazai pedagógiai szaksajtóban (1989-1993) In: Erkölcs és változás…

PAGE

52

Schablauer Zoltánné Kertész Katalin: „Jellemlapok” az iskolában In: Erkölcs és változás… Sipos Endre: A kamaszkor etikai kérdése In: Erkölcs és változás… Szlavina, L. Sz.: Cél és szándék a tanulók tevékenységének motiválásában In: Erkölcs és változás… Tolnai Mária: A drámapedagógia – mint alternatív nevelési módszer – az erkölcsi nevelésben

In: Erkölcs és változás

Vastagh Zoltán: Társas értékek és az iskolai értékelés In: Erkölcs és változás… Váriné Szilágyi Ibolya: Az értékorientáció és a jövőkép összefüggései különböző ifjúsági rétegekben In: Erkölcs és változás… Veczkó József: Gyerekek, tanárok, iskolák - Gyerekeink viszonya az iskolához Pszichológia nevelőknek sorozat Bp, Tankönyvkiadó, 1986

PAGE

53