LINDAB ROOF KÖNNYŰSZERKEZETES TETŐFELÚJÍTÓ RENDSZER
RENDSZERLEÍRÁS
2004. JANUÁR
LINDAB ROOF RENDSZERLEÍRÁS
TARTALOMJEGYZÉK
1.
ÁLTALÁNOS BEMUTATÁS 1.1 1.2
2.
TARTÓSZERKEZETI LEÍRÁS 2.1 2.2 2.3
3.
ELSŐDLEGES SZERKEZETI RENDSZER MÁSODLAGOS SZERKEZETI RENDSZER BURKOLATI RENDSZER
STATIKAI VIZSGÁLAT 3.1 3.2 3.3 3.4
4.
ALKALMAZÁSI TERÜLET, FUNKCIÓ ÉPÍTÉSZETI LEÍRÁS
MÉRETEZÉSI SZABVÁNYOK TERHEK, ANYAGMINŐSÉGEK STATIKAI MÉRETEZÉS KÍSÉRLETI VIZSGÁLATOK
ÉPÜLETSZERKEZETI LEÍRÁS 4.1 4.2 4.3
ALKALMAZOTT RÉTEGRENDEK KIDOLGOZOTT CSOMÓPONTI MEGOLDÁSOK ÉPÜLETFIZIKAI LEÍRÁS
5.
RENDSZERHEZ KÉSZÍTETT SEGÉDESZKÖZÖK
6.
K+F JELENTÉSEK ÖSSZESÍTETT JEGYZÉKE (2000-2003)
2
1.
ÁLTALÁNOS BEMUTATÁS 1.1
ALKALMAZÁSI TERÜLET, FUNKCIÓ
A Magyarországon (és a környező térségben) az elmúlt évtizedekben széleskörűen elterjedt, hagyományos építési módokkal készült, lapostetős épületek csapadékvíz elleni szigetelése tipikusan bitumenes, műanyag vagy PVC alapú lágyfedésű kivitellel történt. Az ilyen módon vízszigetelt lapostetők állaga, műszaki állapota napjainkra nagyon sok esetben rohamosan leromlott, elkerülhetetlenné váltak/válnak az elég gyakori (maximum kb. 5 évenkénti) és költséges karbantartási, felújítási munkák. Az ilyen típusú régi, lágyfedésű lapostetők felújítására ad gazdaságos, műszakilag megfelelő, ugyanakkor esztétikus megjelenést biztosító megoldást a Lindab Kft. által kifejlesztett LindabRoof könnyűszerkezetes tetőfelújító rendszer. Elsődleges szempont volt a rendszerfejlesztés során, hogy a kialakított új tetőszerkezet a meglévő épület tetőfödémjére viszonylag „sűrűn” elszórva, pontszerűen terhelhet, viszont az attikafalakra nem támaszkodhat. Ezáltal az alkalmazás a meglévő szerkezeti anyagok (tartó födémszerkezet, hőszigetelés, vízszigetelés) teljes megbontása és megerősítése nélkül, rövid építési idővel, száraz építéstechnológiával gazdaságosan történhet. Fontos megjegyezni azt is, hogy tekintettel a meglévő épületek nagy számú, variábilis szerkezeti rendszerére, illetve az ott alkalmazott szerkezeti anyagok lehetséges fajtáira és azok állagára, a LindabRoof tetőfelújító rendszer felhasználásához minden esetben teljeskörű adaptációs tervezés szükséges az egyedi viszonyok, igények és követelmények függvényében. Ennek megfelelően a rendszer nem „zárt”, állandó érvényű kialakításokat tartalmaz, sokkal inkább javasolt, műszakilag helytálló megoldásokat bocsát a résztvevők (felhasználó, beruházó, tervező, kivitelező) rendelkezésére, amelyek alkalmazásával egy gazdaságos alternatív tetőfelújítási módszer megvalósítása gyorsan, hatékonyan, „termékspecifikus” módon történhet. 1.2
ÉPÍTÉSZETI LEÍRÁS
A kifejlesztett rendszermegoldások egy téglalap alaprajzú, legfeljebb kb. 1,0 méter magas attikával rendelkező, meglévő lapostetőre építhető, kis hajlású nyeregtetős forma kialakítását teszik lehetővé, függőlegesen lezárt oromfallal, timpanonnal (ld. 1.1 ábrát). A nyeregtető geometriai méreteinek korlátait a szerkezeti megvalósíthatóság, a funkció (gazdaságos és megbízható csapadékvíz-elvezetés) és az esztétikai szempontok egyszerre határozzák meg. A szélesség maximum 30 méterig, a tető hajlásszöge 6-15-30 fok között változtatható. A tető hosszirányú mérete gyakorlatilag nincs korlátozva, az esetleges épületszerkezeti dilatációk kialakítása a tervezés során mérlegelendő. A tetőfelújító rendszer induló magassága, azaz a felújítandó épület párkánymagassága az alkalmazható vízelvezetés módját befolyásolja: külső vízelvezetés (függőeresz-csatorna) csak maximum 10-12 méterig alkalmazható, effölött belső (vápacsatornás) kialakítás szükséges. Alaprajzilag és magasságilag összetettebb, tagoltabb lapostető-felület felújítására a kifejlesztett rendszermegoldások közvetlenül nem használhatók fel, azonban az adaptációs tervezéshez ilyen esetben is maximális támogatást nyújtanak.
3
Az új tetőszerkezet külső megjelenésének kialakításához a rendszer változatos burkolati megoldásokat tartalmaz. Az alkalmazott külső tetőhéjazat fajtája esztétikai és gazdaságossági igényszinttől függően háromféle lehet: (1) (2) (3)
trapézlemez (LTP20, LTP45); cserepeslemez (LPA) vagy korcolt fémlemez-fedés (PLX); valamennyi színezett bevonatú, tüzihorganyzott acéllemezből.
A tetőburkolathoz igazodva a rendszer háromféle oromfali burkolatot kínál: (1) (2) (3)
trapézlemez (LVP20, LVP45); vakolt felület vagy függőlegesen kialakított korcolt fémlemez-fedés (PLX).
A meglévő tetőfödém és az új szigeteletlen tetőszerkezet között kialakuló búvótér nem tesz lehetővé lakható, emberi tartózkodásra alkalmas beépítést, viszont hatékonyan felhasználható épületgépészeti berendezések elhelyezésére, szerelvények elvezetésére, így biztosítva azok közvetlen időjárási hatásoktól való védelmét. Ugyanakkor természetesen elkerülhetetlen a meglévő funkcióval és szakipari megoldásokkal rendelkező épület bizonyos tartó- és épületszerkezeti, vagy épületgépészeti elemeinek (liftakna, kémény, szellőzőakna, antennarúd stb.) az új tetőszerkezeten való ki-, illetve átvezetése. Ilyen esetekre a LindabRoof tetőfelújító rendszer tartó- és épületszerkezeti megoldásai tartalmazzák a tetőáttörés kialakíthatóságát is.
1.1 ábra: Térbeli kép LindabRoof könnyűszerkezetes tetőfelújításról
4
2.
TARTÓSZERKEZETI LEÍRÁS
A LindabRoof tetőfelújító rendszer tartószerkezete a gazdaságossági igényeknek megfelelően a lehető legegyszerűbben, jól átláthatóan, hierarchikusan felépített térbeli vázszerkezet (2.1 ábra). A tartószerkezeti rendszert alapvetően egy ingaoszlopokkal közvetlenül alátámasztott és tetőburkolattal befedett szelemenrendszer alkotja. Fő részeit az alábbi alfejezetek ismertetik.
2.1 ábra: A LindabRoof térbeli tartószerkezeti rendszere.
2.1
ELSŐDLEGES SZERKEZETI RENDSZER
Az elsődleges teherviselő rendszert a másodlagos teherviselő szerkezetet, a szelemenrendszert közvetlenül alátámasztó, keresztirányban végigfutó ingaoszlopsor képviseli. Az ingaoszlopok minden esetben merőlegesek a tetősíkra, szelvényük C100-300 között változhat. Egymástól való távolságuk egy oszlopsoron belül, a tetősík ferde vonalán mérve 0.8-2.35 méter között változhat, az alátámasztandó tetőburkolat fajtájától, teherbírásától függően. Hosszirányban az oszlopsorok kiosztása („kerettávolságnak” megfelelő mérete) gazdaságosan kb. 3.0-5.0 méteres tartományban alakítható ki (2.2 ábra). Minden ingaoszlop felső végén a szelemenekhez csatlakozik, önfúrócsavaros gerinc-gerinc kapcsolattal. Alsó végén pedig U100-300 profilú lehorgonyzó elembe köt be, szintén a helyszínen kivitelezendő önfúrócsavaros, nyírt kapcsolattal, de itt az öveken keresztül. A lehorgonyzó elemeknek a meglévő teherhordó szerkezethez (tetőgerenda, zárófödém stb.) való rögzítése minden esetben gondos egyedi kezelést, tervezést igényel, javasolt megoldás a teherelosztó ágyazóréteg és helyszínen készítendő dűbeles kapcsolat használata (2.3/a,b ábra).
5
max. 18 méter
szelemen Z100-Z200
-C őC
m
oszlop C100 - C150
v ít
800m
m
me re
sz/2=
mm
10 0
600 sz=1 800m sz/2=
12 0
15°
min 200 mm
500 mm
{
~ 800 mm
Attika (2.31, 2.34)
oszloptalp U Szelemen rögzítés (2.33) letalpalás (2.33)
Taréj középső merevítés (2.32)
2.2 ábra: Általános keresztmetszeti kialakítás. Standard szerkezeti elemként jelenik meg a rendszerben a síkjában állékony, konzolos „ereszegység”, amely szerelési állapotban a tetőburkolattal együtt biztosítja az oszlopsor összeállíthatóságát, merevségét. A mindkét párkányvonal mentén elhelyezendő ereszegység a két legszélső ingaoszlopból, egy tetősíkot követő C100-120 gerendaelemből és egy C100120 ferde merevítőrúdból áll (2.3/c ábra). Amennyiben a burkolati rendszer sűrűbb alátámasztást (szelemen-kiosztást) igényel, mint amekkora távolságban az ingaoszlopok gazdaságosan és műszakilag megfelelően kialakíthatóak (cserepeslemez- és korcolt síklemezfedés esetén), az elsődleges szerkezeti rendszer állandó tagjaként megjelenik egy újabb, kiegészítő elem: a szelemenek alatt keresztirányban végigfutó gerenda. A gerenda minden 2. vagy 3. szelemennél van alátámasztva, azok között a szelemenrendszer reakcióerőit koncentrált erőként fölvéve, hajlított tartóként viselkedik. Szelvénye C100-200 között változhat a geometriai méretek és a terhelések függvényében. Az ingaoszlopok önmagukban nem állékony, labilis szerkezeti elemek. Ezért a szerkezet megfelelő térbeli állékonyságát mind végleges, mind szerelési állapotban biztosítani kell. Erre szolgál a tetőfelújító szerkezet térbeli merevítő rendszere (ld. 2.1 ábrát). Ennek alapvető elemei a tetősíkban fekvő C100-150 szelvényű szélrácsrudak, illetve a kereszt- és hosszirányban két szomszédos ingaoszlop között elhelyezett C100-150 szelvényű merevítő rácsrudak (kereszt- és hosszkötés). A teljes szerkezet merevítését, illetve az összefogott, rácsrudakkal merevített ingaoszlopokhoz való megfelelő teherátadását keresztirányban a tetőhéjazat, hosszirányban a szelemenrendszer biztosítja. A merevítőrudak a megfelelő csatlakozó elemhez közvetlenül vagy csomólemez segítségével, nyírt önfúrócsavaros kapcsolatokkal kerülnek bekötésre. Tetőáttöréseknél, illetve kémények, szellőzők, aknák kivezetésénel szükségessé válhat a standard szerkezeti rendszer megbontása, amely egyedi kiváltógerendák (C100-200) és kiváltó-alátámasztó oszlopok (C100-300) elhelyezésével oldható meg.
6
Z szelemen
C oszlopláb
U talpelem
C csonka oszlopláb SD 6 csavarokkal rögzítve
SD 6 csavarokkal rögzítve Z szelemen
C oszlopláb
b) Ingaoszlop lehorgonyzása
a) Ingaoszlop-szelemen kapcsolat C szegélyprofil
felső oromszegély végigfutó gerenda
rögzítő elem
Z szelemen
C alátámasztó profil
falvázoszlop
c) „Ereszegység”
falvázgerenda
C konzol
d) Oromfali vázrendszer 2.3 ábra: Standard tartószerkezeti csomópontok.
2.2
MÁSODLAGOS SZERKEZETI RENDSZER
A másodlagos szerkezeti rendszer alapvető elemei az eresz- és gerincvonallal párhuzamosan futó tetőszelemenek, amelyek a tetőburkolatot alátámasztva, az onnan átadódó terheket továbbítják az elsődleges teherviselő elemeknek, az ingaoszlopoknak. A szelemenek statikai rendszer szempontjából többtámaszú, a támaszok felett folytatólagosan vagy átfedéssel átvezetett gerendatartók, Z100-300 szelvényből kialakítva. Fesztávolságuk (3.0-5.0m) és kiosztásuk (0.8-2.35m) egyszerre igazodik a tetőfedés alátámasztási igényeihez (ezáltal teherbírási kapacitásához) és az ingaoszlopokra, mint támaszokra továbbítható reakcióerők korlátaihoz, tehát minden esetben egyedileg mérlegelendő. A másodlagos szerkezeti rendszer elemeként jelenik meg az oromoldali függőleges síkú falvázrendszer. Mivel kiindulási feltétel volt, hogy az esetleges attikafalra az új szerkezet ne terheljen, ezért az oromfal terheit az épület végétől kb. 0.8-1.0 méterre elhelyezett utolsó ingaoszlopsorra egy speciálisan kialakított falváz-szerkezet továbbítja. Az oromfali burkolat függőleges terhét (önsúlyát) a konzolosan túlnyújtott Z-szelvényű tetőszelemenek hordják, felfüggesztett kialakítással. A vízszintes hosszirányú terhek (szélteher) felvételét és az utolsó
7
oszlopsorra („végkeret”) továbbítását pedig – függőlegesen elhelyezett C-profilú falvázoszlopok és hosszirányú kitámasztó konzolok közvetítésével – Z120 szelvényű, vízszintesen elhelyezett, folytatólagos statikai vázú falvázgerendák biztosítják (ld. 2.3/d ábrán). A kapcsolatok megfelelő számú nyírt önfúrócsavarral vannak kialakítva. 2.3
BURKOLATI RENDSZER
A burkolati rendszer teherviselő szerkezeti elemeit az épületszerkezeti kialakítás követelményei szabják meg. A különböző tető- és oromfal-rétegrendszerekben alkalmazott felületszerkezetű teherhordó elemek az alábbiak: Tetőburkolat fajtái: (1) (2) (3)
trapézlemez (LTP20, LTP45); cserepeslemez (LPA); merev építőlemez, pl. OSB, pozdorjalap (PLX korcolt fémlemez-fedés aljzata).
Falburkolat-rendszerek: (1) (2) (3)
trapézlemez (LVP20, LVP45); merev építőlemez, pl. OSB, pozdorjalap (vakolat aljzata); merev építőlemez, pl. OSB, pozdorjalap (PLX korcolt fémlemez-fedés aljzata).
A bevonatos acéllemezek (cserepeslemez, trapézlemez) rögzítése az acélszerkezetű elemekhez (Z-, illetve C- szelvényű tartók) tömítőalátéttel ellátott önfúrócsavarokkal történik. Az „idegen” eredetű (egyéb gyártmányú) burkolati rendszerek elemeinek (OSB, pozdorja lap stb.) kapcsolatai azok saját rögzítéstechnikai megoldásai, előírásai alapján alakíthatók ki.
3.
STATIKAI VIZSGÁLAT
Az előző fejezetben ismertetett tartószerkezeti rendszer statikai méretezése a mindenkori adaptációs tervezést végző tervező feladata. A tervezést nagymértékben elősegíti a rendszerhez készített tervezési útmutató és méretezési táblázatok használata. Az alábbiakban a méretezési segédletben alkalmazott statikai számítások fő lépéseit és kísérleti-kutatási hátterét foglaljuk össze. 3.1
MÉRETEZÉSI SZABVÁNYOK
A vékonyfalú szelvényekből kialakított tartószerkezeti elemek statikai méretezési eljárásában a terhek felvétele és a teherbírás számítása a fejlesztés adott fázisában rendelkezésre álló (de még nem hatályos!) Eurocode előszabványok (MSZ-ENV) szerint történt; e szabványsorozatok közül a legfontosabbak: •
MSZ ENV 1991-1/1998: A tervezés alapjai és a tartószerkezeteket érő hatások.
•
MSZ ENV 1993-1-1/1995: Acélszerkezetek tervezése. 1-1. rész: Általános szabályok. Általános és az épületekre vonatkozó szabályok.
•
MSZ ENV 1993-1-3/1999: Acélszerkezetek tervezése. 1-3. rész: Általános szabályok. Kiegészítő szabályok hidegen alakított elemekehez.
8
3.2
TERHEK, ANYAGMINŐSÉGEK
A tetőszerkezetre ható szabványos terheket az alábbiakban foglaljuk össze: Állandó teher:
~ 0.1 – 0.25 kN/m2 (tetőburkolat típusától függően) biztonsági tényező 1.35
Oromfal súlya:
~ 1.35 kN/m (konzolosan túlnyújtott szelemenre ható teher) biztonsági tényező 1.35
Hóteher:
0.8 kN/m2 biztonsági tényező 1.50; egyidejűségi tényező: 0.6
Szélteher:
~ 0.10 – 0.36 kN/m2 szélnyomás, ~ 0.10 – 1.03 kN/m2 szélszívás (tetőhajlástól és térbeli helyzettől függően) biztonsági tényező 1.50; egyidejűségi tényező: 0.6
A méretezésben az alkalmazott szerkezeti anyagok anyagminősége az alábbi: Burkolatok:
LTP20 (LVP20), LTP45 (LVP45), LPA, PLX lemezek: Lindab által minősített bevonatos, tüzihorganyzott acéllemezek, S250G (EN10147): fy=250MPa, E=206000MPa, µ=0.3
Z-C elemek:
főtartó, szelemenrendszer, merevítés, oromfalváz elemei: Lindab által minősített tüzihorganyzott, hidegen hengerelt acélprofilok, S350G (EN10147): fy=350MPa, E=206000MPa, µ=0.3
3.3 •
STATIKAI MÉRETEZÉS
Nyomott szerkezeti elemek (ingaoszlop, merevítő rácsrudak):
A rendszerben a nyomott rudak statikai váza két végén csuklós megtámasztású, központosan nyomott rúd (amennyiben a külpontos bekötés hatásától eltekintünk), közbenső oldalirányú megtámasztások nélkül. Szelvényük egyszeresen szimmetrikus Lindab C-profil, a ható teher tengelyirányú normálerő. Mértékadó teherbírási vizsgálat a gyenge tengely körüli síkbeli kihajlás vagy a térbeli elcsavaródó kihajlás ellenőrzése, a rúd kétirányú karcsúságának viszonyától függően. •
Hajlított szerkezeti elemek (kiváltó gerenda, tetőszelemen, oromfalvázgerenda):
Az alkalmazott szerkezeti megoldásokban a statikai váz kéttámaszú, többtámaszú folytatólagos vagy többtámaszú átfedéses rendszerű gerendatartó lehet, Lindab Z- vagy Cszelvényekből. A tartók méretezése a ható terhekből képzett mértékadó kombinációk, az alátámasztási távolságok és az oldalirányú megtámasztási viszonyok figyelembevételével a vonatkozó, meglévő tervezési segédletek vagy statikai szoftver (DimRoof) alapján végezhető.
9
•
Nyírt, önfúrócsavaros kapcsolatok:
A tartószerkezet valamennyi rendszerében a bekötések és illesztések nyírt önfúrócsavaros kialakításúak. A csavarok lemezvastagságtól és elhelyezéstől függő tervezési teherbírásának meghatározása kísérletek alapján történt (3.4 fejezet). •
Burkolati lemezek:
A burkolati lemezek statikai váza folytatólagos többtámaszú gerendatartó. Az LTP20 és LTP45 trapézlemezek méretezése szintén a vonatkozó, meglévő tervezési segédletek vagy statikai szoftver (DimRoof, SheetingSoft) alapján történhet. Az LPA cserepeslemez – a standard kialakításhoz képest – nagyobb támaszközben is alkalmazásra került (400 helyett 800 mm), amit a fejlesztés keretében végrahajtott kísérleti teherbírási vizsgálatok támasztanak alá (3.4 fejezet). A PLX korcolt síklemezfedésnek teljes felületen aládeszkázott aljzata miatt teherviselő szerepe nincs. 3.4
KÍSÉRLETI VIZSGÁLATOK
A szerkezeti kialakításból adódó bizonytalanságok tisztázására és a tervezési teherbírások meghatározására laboratóriumi kísérleti programsorozatot hajtottunk végre a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Hidak és Szerkezetek Tanszékének Szerkezetvizsgáló Laboratóriumában, az alábbiak szerint: •
Nyomott oszlopok:
A kísérleti programban 32 próbatestet vizsgáltunk, a 3.1 ábrán látható kialakításban. Az alkalmazott szimpla és dupla (zárt) kialakítású C-profilok: 150–200 mm, vastagság 1.0–2.0 mm; rúdhossz: 800, 2000, 3800 mm; különböző vég és oldalirányú megtámasztásokkal. A kísérletekből nyert tönkremeneteli módokat felhasználtuk a numerikus modellek ellenőrzésére. A szabványon és numerikus módszeren alapuló méretezési eljárásunkat a kísérleti teherbírási adatok alapján ellenőriztük.
a) kísérleti elrendezés
b) tönkremenetel: síkbeli kihajlás
c) tönkremenetel: gerinclemez beroppanása rúdközépen
3.1 ábra: Nyomott oszlop kísérleti vizsgálata.
10
•
Nyírt, önfúrócsavaros kapcsolat:
A kísérleti programban 38 egyszernyírt kialakítású próbatestet vizsgáltunk, a 3.2 ábra szerint. Az alkalmazott lemezvastagságok 1.0–3.0 mm; kapcsolóelemek: önfúrócsavar SD3 és SD6, különböző elrendezésben. A kísérletek eredményeként megkaptuk a kapcsolatok erőelmozdulás összefüggését (3.2 ábra), amelyből meghatároztuk egy csavar adott lemezvastagsághoz tartozó tervezési teherbírását.
b) tönkremenetel #1: csavarok elnyíródása
c) tönkremenetel #2: csavarok kihúzódása
a) kísérleti berendezés: szakítógép a próbatesttel
d) tönkremenetel #3: csavar elfordulása és kiszakadása
3.2 ábra: Nyírt, önfúrócsavaros kapcsolat kísérleti vizsgálata.
11
•
Cserepeslemez:
A kísérleti programban 17 cserepeslemez próbatest teherbírását vizsgáltunk egyenletesen megoszló teher alkalmazása esetén (3.3 ábra). Az alkalmazott támaszközök: 400, 800, 1200 mm; a megtámasztások száma: 2, 3 és 4. A kísérleti törőteherből meghatároztuk a különböző kialakítású cserepeslemezek szabványos terhelhetőségét egyenletesen megoszló terhek esetén.
1×L
2×L
3×L
a) kereszt- és hosszmetszet
b) vizsgált statikai vázak
c) vizsgálat végrehajtása: kísérleti elrendezés és tönkremeneteli deformáció
3.3 ábra: Cserepeslemez kísérleti vizsgálata.
12
4.
ÉPÜLETSZERKEZETI LEÍRÁS 4.1
ALKALMAZOTT RÉTEGRENDEK
A funkcionális és műszaki követelményeknek megfelelően a LindabRoof könnyűszerkezetes tetőfelújító szerkezethez többféle tető- és oromfal-burkolati rendszer került kidolgozásra, az alábbi összegzés szerint. •
Tetőburkolatok:
1. verzió (trapézlemezes): - Külső LTP20 vagy LTP45 trapézlemez-fedés (2 vagy 4.5 cm) - Páraáteresztő tetőalátétfólia - Z-szelvényű szelemen (10-30 cm)
2. verzió (cserepeslemezes): - Külső LPA cserepeslemez-fedés (~2 cm) - Páraáteresztő tetőalátétfólia - Z-szelvényű szelemen (10-30 cm)
3. verzió (korcoltfedéses): •
Külső PLX korcolt síklemezfedés Páraáteresztő tetőalátétfólia Merev építő lemez, pl. OSB vagy pozdorjalap lap (~2 cm) Z-szelvényű szelemen (10-30 cm)
Oromfal-burkolatok:
1. verzió (trapézlemezes): - Külső LVP20 vagy LVP45 trapézlemez-burkolat (2 vagy 4.5 cm) - Z-szelvényű falvázgerenda (10-12 cm)
2. verzió (vakolt): -
Külső kéregvakolat + üvegszövet (~2 mm) POLISZTIROL hab tábla, ragasztva (~2 cm) Merev építőlemez, pl. OSB tábla (~2 cm) Z-szelvényű falvázgerenda (10-12 cm)
3. verzió (korcoltfedéses): 4.2
Külső PLX korcolt síklemezfedés Páraáteresztő alátétfólia Merev építőlemez, pl. OSB tábla (~2 cm) Z-szelvényű falvázgerenda (10-12 cm) KIDOLGOZOTT CSOMÓPONTI MEGOLDÁSOK
A különböző rétegrendek és tartószerkezeti megoldások alapján kerültek kidolgozásra a megfelelő épületszerkezeti csomópontok: - Eresz (külső és belső vízelvezetéssel) - Tetőgerinc (taréj) - Tető oromlezárása
13
- Oromfali alsó csatlakozás - Tetőáttörések csomópontjai A fenti csomóponti megoldásokat az összes kifejlesztett burkolati rétegrendszer és a tartószerkezeti variánsok függvényében komplett épületszerkezeti tervcsomag tartalmazza (ld. 5. fejezetet). Néhány tipikus részletrajz látható a 4.1 ábrán.
a) Eresz-csomópont (PLX korcolt síklemezfedés)
c) Gerinc-csomópont (cserepeslemez-fedés)
b) Oromlezárás (trapézlemez-burkolat)
4.1 ábra: LindabRoof tetőfelújító rendszer néhány jellemző épületszerkezeti csomópontja.
4.3
ÉPÜLETFIZIKAI LEÍRÁS
A tartószerkezet (főtartó, szelemen, falváz) és a Lindab által gyártott burkolati anyagok (LTP/LVP trapézlemezek, LPA cserepeslemez, PLX síklemez) korrózióvédelmét egyaránt a legalább 275 g/m2 kétoldali horganyréteg adja (ÉMI: A-993/1992); a lemeztermékek ezen felül alkalmazott műanyag bázisú, kombinált bevonat-rendszere pedig tovább fokozza az időállóságukat (ÉMI: A-804/1991).
14
Tűzvédelmi szempontból (MSZ 595-3:1986) a tetőfelújító rendszer egyrétegű trapéz-, ill. cserepeslemez-burkolatú rétegrendszere – külön tűzvédelem nélkül – TH=0,2 óra tűzállósági határértékkel vehető figyelembe; és „nem éghető” kategóriába sorolható. A többi rétegrendben az alkalmazott egyéb gyártmányú anyagok (építőlemezek: deszkázat, OSB, pozdorja stb. korcoltfedés alá; illetve polisztirolhab vakolt felületképzés alá) éghetőségétől és tűzállósági fokozatától függően egyedi elbírálás szükséges.
Hőtechnikai és páratechnikai szempontból a kifejlesztett tetőszerkezet hőszigetelés nélküli, kéthéjú hidegtetőként viselkedik. Ezért nagyon fontos a kialakuló, párazáró felületekkel határolt, fűtetlen légtér kiszellőztetési igénye, amelyet vonal- vagy pontszerűen elhelyezett és megfelelő mennyiségben (kb. 0.2m2/100m2 tetőfelület) alkalmazott szellőző nyílásokkal kell biztosítani. A kialakuló szellőztetett légtér közvetve javít a felső, tető alatti lakótér klimatikus viszonyain, hiszen a hőmérséklet-változásoknak a közvetlen hatását jelentősen mérsékli, nyáron árnyékoló szerkezetként, télen hőszigetelt légtérként működik.
5.
RENDSZERHEZ KÉSZÍTETT SEGÉDESZKÖZÖK
A LindabRoof tetőfelújítási rendszer piaci forgalmazásához (tájékoztatás, ismertetés) és műszaki kezeléséhez (tervezés, kivitelezés) a következő anyagok készültek el a fejlesztés keretén belül. •
•
•
Általános rendszerbemutatás, szóróanyag Funkció:
a tetőfelújító rendszer tömör műszaki bemutatása, piaci ismertetése
Felhasználók:
potenciális felhasználók, beruházók, építőipari szakemberek általában
Tervezési segédlet, méretezési táblázatok Tartalom:
a rendszer tartószerkezeti elemeinek statikai méretezésének teljes menetét bemutató részletes segédlet (teherfelvétel, szerkezeti elemek méretezése, kapcsolatok meghatározása); fő alapesetekre számszerűen kidolgozott méretezési táblázatokkal (a táblázatok gyors használatát Excel formátumban megírt fájl segíti)
Felhasználók:
statikus tervezők
Alkalmazástechnikai útmutató: tartó- és épületszerkezeti tervcsomagok Tartalom:
a rendszer általános ismertetését, valamint szakmai, műszaki megoldásait (tartó- és épületszerkezeti tervcsomag) tartalmazó komplett dokumentáció
Felhasználók:
tervezők, kivitelezők
15
