Liász töréses szerkezetek a Nyugati-Gerecsében

Földtani

Közlöny

1 2 8 / 2 - 3 , 3 7 5 - 3 9 6 (1998) Budapest

Liász töréses szerkezetek a Nyugati-Gerecsében Liassic brittle structures in the Gerecse F O D O R László

1

- L A N T O S Zoltán

1

(7 ábra)

Abstract Liassic sequences of the Gerecse Mts., Hungary have been deposited on a dissected paleomorphology. Elevated submarine highs and subsided plateaus are characterised b y thin, strongly reduced sequences while basins contain more complete (and often thicker) sedimentary piles. The largest plateau occurs in the Western Gerecse and is called Gorba High (Fig. 1). Its eastern margin runs N - S along the Malom valley, where w e carried out structural measurements in order to determine the fault geometry of the supposed basin margin. At the eastern slope of the Alsó-Látó Hill, in the Gyökér ravine, we found non-reactivated Liassic faults (Fig. 3 ) . Their footwall is marked by a thin (2 m) Liassic (?) wackestone covered directly b y Malmian, while the hangingwall contains a thick Sinemurian Hierlatz limestone series. The fault plane is visible and dips to the west. In the original Liassic position the faults were steeply west dipping, and the hangingwall situated on their western side. The west-dipping faults do not constitute the eastern wall of a Liassic dike (Fig. 5). Geometrically similar west-facing faults were found at other locations (Nyerges Hill, Bucsina Valley, Figs. 1, 2, 4), although the Liassic epoch cannot be unambiguously proved. Some sedimentary dykes were originally east facing but were tilted to a west-dipping position during the Cretaceous-Tertiary deformation. Using this analogy, it is possible that some of the map-scale N - S strike-slip faults originated as east-dipping Jurassic faults and were tilted later to present a west-dipping position (Fig. 2, 6). However, at present, only the Cretaceous a n d / o r Tertiary motion can b e demonstrated. More detailed sedimentological or paleontological observations would be needed to demonstrate Liassic activity of these supposed, east-dipping faults. In a more general framework, structural observations can be fitted to two models. The Jurassic half-grabens could be bounded b y east facing normal or strike-slip faults (Figs. 7a, b). In that scenario, the observed west-dipping fractures would represent only local features within a wider fault zone (Fig. 7c). However, the west-dipping faults would better support the existence of east-tilted half grabens (Fig. 7d). Manuscript received: 05. 06. 1998

Összefoglalás A gerecsei liász rétegsorok kiemelt hátakon, lesüllyedt platókon és mélyebb medencékben rakódtak le. A jura során végig fontos szerepet játszó Gorba-hát keleti pereme a Malom-völgyben húzódik. Ezen hát peremvetőjének vizsgálata és a medence-geometria tisztázása céljából Tardostól

1

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, Budapest, 1088, Múzeum krt. 4 / a . [email protected], [email protected]

376

Földtani Közlöny

128/2-3

északra, a Nyerges- és Látó-hegyek oldalában szerkezetföldtani megfigyeléseket végeztünk. Ezek alapján liász szerkezeti elemeket (vetőket és teléreket) sikerült azonosítani. A szerkezeti elemek az esetek egy részében nem szenvedtek reaktivációt, csak egy későbbi fázisban kelet felé kibillentek. A törések liász helyzetét a billentés kompenzálásával helyreállítottuk. A törések néhány esetben bizonyíthatóan, míg más esetekben valószínűleg meredeken nyugat felé dőlő normálvetők vagy eltolódások voltak, melyek levetett szárnya nyugat felé esett. Ezen szerkezeti megfigyeléseket a gerecsei jura medencére kiterjesztve lehetségesnek tűnik, hogy a liász részmedencék kelet felé dőlő félárkok voltak. A Malom-völgyben és keleti környezetében megjelenő átmeneti rétegsorok a kelet felé dőlő félárok lejtőjén ülepedhettek le. Egykor függőleges vagy meredeken kelet felé dőlő, nem reaktivált törések csak kisebb felérek formájában jelennek meg a vizsgált területen. Ugyanakkor szerkezetföldtanilag lehetséges, hogy jelentősebb elvetésű, a jurában keleti dőlésű normálvetők v a g y eltolódások a krétában é s / v a g y tercierben nyugati dőlésűvé billentek és reaktiválódtak, így m a liász aktivitásuk nehezen felismerhető. Ezen lehetőség a korábbi medence-geometria modellel lenne összhangban, amely a Malom-völgyben a Gorba-hát keleti fővetőjét (lépcsős vetőzónáját) gyanította. A két modell között további részletes, kombinált rétegtani, üledékföldtani, őslénytani vizsgálatok és szerkezeti mérések dönthetnek.

Bevezetés A g e r e c s e i j u r a s o r o z a t és e z e n b e l ü l a liász e l t é r ő kifejlődésű r é t e g s o r o k k a l j e l l e m z e t t , a m e l y e t m á r a k o r á b b i k u t a t ó k is f e l i s m e r t e k ( V l G H Gy. 1 9 3 5 ; V l G H G . 1 9 4 3 , 1 9 6 1 a , b ; K O N D A 1 9 8 7 ; C R O N A N et al. 1 9 9 1 ; FŐZY 1 9 9 3 ; R E Z E S S Y 1 9 9 7 ) . A kiemelt helyzetű, tengeralatti hátakon vagy mélyebbre süllyedt platókon a j u r a r é t e g s o r á l t a l á b a n v é k o n y és több e m e l e t , g y a k r a n a teljes d o g g e r k é p z ő d ­ m é n y e i h i á n y o z n a k . V l G H Gy. (1935), V l G H G . ( 1 9 4 3 , 1961a) és C S Á S Z Á R et al. (in p r e s s ) m u n k á i alapján i l y e n e k a G o r b a , H o s s z ú v o n t a t ó , B o r s - h e g y , F e l s ő L á t ó , N a g y - T e k e és A s s z o n y - h e g y térsége. E z t a k i e m e l t m o r f o l ó g i a i h á t a t C S Á ­ S Z Á R ( 1 9 9 5 ) a k r é t a ősföldrajzban b e t ö l t ö t t s z e r e p e m i a t t G o r b a - h á t n a k n e v e z t e el (2. ábra).

K Á Z M É R ( 1 9 9 8 ) m a i m b r a c h i o p o d á k alapján k i e m e l t h e l y z e t ű n e k

t e k i n t i a z a l s ó v a d á c s i (pap-rét-árki) s z e l v é n y k ö r n y e z e t é t és t a l á n i l y e n e k l e ­ h e t t e k a K e l e t i - G e r e c s e e g y e s s z e l v é n y e i is ( V l G H Gy. 1 9 3 5 ) . A m e d e n c é k b e n v a s t a g a b b é s teljesebb, d e m é g m i n d i g k o n d e n z á l t j e l l e g ű r é t e g s o r o k r a k ó d t a k le, e g y i k j e l l e m z ő k é p z ő d m é n y ü k

a t ű z k ő és a g u m ó s a m m o n i t e s e s m é s z k ő

lehet. E z e n k é p z ő d m é n y e k többek között a Pisznicén, a Kis- és Nagy-Gerecsén, a t a r d o s i B á n y a - h e g y e n f o r d u l n a k elő (2. ábra). A két terület k ö z ö t t lejtők h ú ­ zódhattak, m e l y e k rétegei áthalmozási bélyegeket mutatnak (szomódi Tűzkö-

1. ábra .-> A Gerecse központi és nyugati részének földtani térképe (BUDAI T., CSÁSZÁR G., F O D O R L. n e m publikált munkái, és BALLÁ & DUDKO 1989 alapján). A jura rétegsorok egykori m e d e n c e b e l i helyzetét H, M , és L jelzi, úgy mint hát (vagy kiemeltebb plató), medence, lejtő. Av: A l s ő v a d á c s ; Ba: Bagoly-hegy; В о : Bors-hegy; B u : Bucsina-völgy; F e : Fekete-hegy; FI: Felső-Látó; Mt: Maróti-кб; Pi: Pisznice; Sz: Szél-hegy; T ű : Tűzköves-hegy. A z alsó nyilak a főfeszültség-tengelyek fejlődését mutatják BADA (1994), B A D A et al. (1996) és F O D O R et al. (1994) m u n k á i alapján Fig. 1 Geological map of the central and western Gerecse (unpublished map after BUDAI, T., CSÁSZÁR, G., FODOR and BALLÁ & DUDKO 1989). The paleotopographic position of the Jurassic sequence is indicated by letters H, M, L: elevated or subsided plateau; basin; slope, respectively. Av: Alsóvadács; Ba: Bagoly Hill; Bo: Bors Hill; Bu: Bucsina Valley; Fe: Fekete Hill; Fl: Felső-Látó; Mt: Maróti-kő; Pi: Pisznice; Sz: Szél Hill; Tű: Tűzköves Hill. The evolution of the main stress axes is indicated by arrows (bottom) after BADA (1994), BADA et al. (1996) and FODOR et al. (1994). Box shows the location of Fig. 2.

FODOR L., LANTOS Z.: Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

377

Földtani Közlöny

378

128/2-3

ves-hegy: C S Á S Z Á R & Á R G Y E L Á N 1994; Vöröshídi-kőfejtő: K O N D A 1987; N a g y Teke déli c s ú c s a : L A N T O S 1997). Ezen egyedi jellegeket m u t a t ó liász-dogger kép­ z ő d m é n y e k v a s t a g s á g a h e l y e n k é n t jelentős is lehet ( C S Á S Z Á R et al. in press). A h a s o n l ó ősföldrajzi képet m u t a t ó B a k o n y b a n az eltérő rétegsorok között liász v e t ő d é s e k e t tételeztek fel ( G A L Á C Z & V Ö R Ö S 1972; G A L Á C Z 1988; V Ö R Ö S 1989; D U L A I 1 9 9 3 ) . E m o d e l l került adaptálásra a G e r e c s é b e n is ( L A N T O S 1997). A törések létét az üledékes felérek jelenléte is alátámasztotta ( H O F M A N N 1884; J O R D Á N et al. 1992; K E R C S M Á R et al. 1992; L A N T O S 1995). A z 1 9 9 2 - 9 5 közötti e g y e t e m i n y á r i t é r k é p e z ő m u n k a , majd a szakdolgozatok és a k ö z b e n párhu­ z a m o s a n folyt M A F I térképezés az eddigieknél p o n t o s a b b földtani térképet szolgáltatott. í g y megjelölhetők a z o k a törések, a m e l y e k m á r a liászban is lé­ tezhettek. L A N T O S (1995, 1997) részletes szedimentológiai vizsgálatokkal v a l ó ­ színűsítette, h o g y mely, m a m á r reaktivált állapotú törészónák m o z o g t a k a liászban is. Bár a potenciális liász törészónák eléggé p o n t o s a n kijelölhetők, a j u r a m o z g á s b i z o n y í t é k a i t a k é s ő b b i , kréta és tercier m o z g á s o k elfedik. M e z o m é r e t ű (néhány m é t e r e l v e t é s ű ) , k é s ő b b n e m reaktivált vetődéseket n e m sikerült dokumentálni. Jelen t a n u l m á n y ezt a h i á n y t pótolja. A vizsgált terület talán a legélesebb fáciesváltás zónájában, a Gorba-hát keleti peremén, a M a l o m - v ö l g y keleti oldalán h ú z ó d i k (2, 2. ábra). J O R D Á N et al. (1992) és L A N T O S (1997) az A l s ó - L á t ó - h e g y keleti o l d a l á b a n változatos j u r a - a l s ó - k r é t a rétegsort írt le. A z 1997-es földtani társulati terepbejáráson t o v á b b i megfigyeléseket tettünk, a m e l y e k alapján a két­ féle liász rétegsor között szinszediment vetődést állapítottunk m e g . A v e t ő k j e l e n t ő s é g e , h o g y k é s ő b b n e m reaktiválódtak, c s a k passzívan billentődtek. H a ­ s o n l ó kibillentett vetőket a Nyerges-hegyen és a Felső-Látó-hegyen is azonosí­ tottunk, b á r itt a liász kort n e m tudjuk egyértelműen bizonyítani. A kréta é s / v a g y tercier billentés visszaállítása után a v e t ő k eredeti liász térbeli helyzete r e k o n s t r u á l h a t ó , í g y az a l k a l m a z h a t ó a liász m e d e n c e - a l a k m e g k ö z e l í t é s é h e z .

Szerkezetföldtani megfigyelések

Liász utáni szerkezeti

elemek

A z Alsó-Látó-hegy keleti oldalának fő poszt-üledékes szerkezeti elemei az É - D - i és K D K - N Y É N Y - i csapású törések, melyek közül az előbbiek függőlegesek vagy m e r e d e k e n n y u g a t felé dőlnek (2. ábra). A z adott területen a vetőkre pontos kine­ m a t i k a i j e l z ő k nincsenek, de 2 km-re keletre, a Bagoly-völgyi kőfejtőkben É K - D N Y -

2. ábra. —> A Malom-völgy nyugati oldalának fedetlen földtani térképe a Nyerges-hegy és a Felső-Látó-hegy között. A feltárások között a felszínen lösz vagy lejtőtörmelék van Fig. 2 Geological map of the western side of the Malom Hill (without Quaternary). Note the non-reactivated, with Cretaceous-Tertiary strike-slip faults. These sedimentological or paleontological prooves are still covered by loess

valley between the Nyerges Hill and the Felső-Látó west-dipping Liassic faults, and their parallelism latters could be reactivated Liassic faults, but insufficiant. The area without outcrop or scree is

FODOR L., LANTOS Z.: Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

379

380

Földtani Közlöny

128/2-3

i kompressziót azonosítottunk. E feszültségtérben az É - D - i vetők jobbos, a K - N Y iak b a l o s kinematikájúak voltak ( B A D A et al. 1996). A malom-völgyi É - D - i vetők j o b b o s eltolódásos jellegére utalhat a csapásváltozás is, hiszen míg a Nyerges- és Látó-hegyeken a triász ÉK-i dőlésű, addig a hegyek keleti oldalán keleti dőlés mérhető. A csapásváltozás eltolódás menti elvonszolódásnak értelmezhető. A "sze­ kérút bevágásában" (2. ábra, 175. pont) két kisebb K-NY-i balos vetőt mértünk, amely szintén ezen kinematikai rendszerhez tartozik. Ilyen irányú, térképezhető eltolódásokat a Szél-hegyen is kimutattunk (2. ábra). Ugyancsak e kinematikai rendszerhez tartozik a Gyökér-völgytől északkeletre levő jura rendszer egy ívelt vető m e n t é n a krétára tolódott (178. pont). Mindezen deformáció a kréta h o m o k k ő utáni, de pontos kora n e m ismert. BADA (1994) és FODOR et al. (1994) késő-krétapaleocén korúnak tartotta az ilyen töréseket és feszültségteret. F o n t o s szerkezeti jelleg a billentés m a g a . N e m világos azonban, m e l y szer­ kezeti e l e m e k m e n t é n történt ez, bár a Bors- és Nyerges-hegyen ú g y tűnik, h o g y É - D - i v e t ő k felelősek a billentésért. N e m egyértelmű a billentést kiváltó d e f o r m á c i ó feszültségtere és annak kora sem. A Dunántúli-középhegység egé­ szére született geodinamikai értelmezés ( T A R I 1995), a kora-kréta üledékkép­ z ő d é s alapján rekonstruált vetőminta (FOGARASI 1995), v a l a m i n t B A D A et al. (1996) m é r é s e i alapján egyaránt számolhatunk É - D - i kompresszióval v a g y É K D N Y - i tenzióval. A z előbbi kora-kréta korúnak tűnik, míg utóbbi fiatalabb, ko­ ratercier. A z is lehetséges, h o g y a billentés az előbb leírt j o b b o s eltolódás előtt, de u g y a n a z o n feszültségtér hatására keletkezett. A deformáció korát a Szél-he­ g y e n az egri(?) korszakbeli h o m o k ( k ő ) - k a v i c s - i s z a p k ő sorozat (Mányi F.?) rög­ zíti, m i v e l lefedi a kibillentett m e z o z o o s rétegeket. V a l ó s z í n ű , h o g y n é h á n y É - D - i vető a m i o c é n b e n visszafordult és b a l o s kinem a t i k á j ú lett ( B A D A et al. 1996). Ez leginkább a "szekérút" feltárásánál észlelhető, a h o l a j u r a - k r é t a határ b a l o s á n eltolódik (2. ábra, 175. és 1 7 1 . p o n t o k ) . Ezen "Keréknyom-eltolódás" mentén, kis foltban kötött, rosszul kerekített kvarc-ka­ v i c s o k b ó l álló k o n g l o m e r á t u m is megjelenik, a m e l y (JORDÁN et al. 1 9 9 2 ) szerint egri korszakbeli. A z ü l e d é k az eltolódás m i o c é n korát rögzíti. A vetőzóna dé­ lebbi, kulisszás helyzetű elemei biztosan felújultak a m i o c é n b e n , hiszen ezek adják a Tardosi-medence nyugati fővetőjét (2. ábra; K E R C S M Á R et al. 1992; K U N J Á G E R e t al. 1996). A balos eltolódás É N Y - D K - i kompresszió és É K - D N Y - i tenzió h a t á s á r a jöhetett létre. M i o c é n j o b b o s n o r m á l v e t ő lehet m é g a Nyerges-hegy é s z a k i és északkeleti oldalán húzódó, a morfológiában is j e l e n t k e z ő szerkezeti e l e m , a m e l y elmetszi a többi törést (2. ábra).

Alsó-Látó-hegy

A szelvény általános leírása A s z e l v é n y Tardostól északra kb. 3 km-re, a Bikol-patak ( M a l o m - v ö l g y ) nyu­ gati oldalán, az Alsó-Látó-hegy keleti lejtőjén, a Szél-hegy északi csücskétől p o n t o s a n n y u g a t r a induló K - N Y - i irányú mellékvölgyben, a m e l l é k v ö l g y hár-

FODOR L., LANTOS Z.: Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

381

m a s szétágazásánál található. A z általunk használt topográfiai térképeken a v ö l g y névtelen, ezen k ö z l e m é n y erejéig a n e m hivatalos "Gyökér-völgy" elne­ vezést használjuk. A v ö l g y n e k az elágazástól keletre eső egyenes szakasza e g y m e r e d e k e n keletre billentett, erősen redukált felső-triász-alsó-kréta rétegsort tár fel. A rétegsor a v í z m o s á s m i n d k é t oldalán egyforma, bár kisebb k ü l ö n b s é g e k a feltártságból a d ó d ó a n is előfordulnak. A rétegsor ö n m a g á b a n is elég különleges, a m e n n y i b e n a liász n e m v a g y csak igen kis vastagságban jelenik meg. A szelvény első rész­ letes térképezői J O R D Á N et al. (1992) voltak, akik m é g a m a i m rétegeket n e m i s m e r t é k fel. Ezt Pygope-félék megtalálásával L A N T O S (1995) tette meg. Bár VlGH G. (1943) említ alsó-tithon brachiopodás, ammoniteses m é s z k ö v e t az Alsó-Látó-hegy oldalában, az térképe szerint n e m azonos a m o s t megtalált feltárással. A szelvény alább közölt leírása m a k r o s z k ó p o s megfigyeléseken alapul, amelyet k é s ő b b a részletesebb vékonycsiszolatos vizsgálatok pontosíthatnak. A v í z m o s á s szétágazásánál és attól délre a felső-triász Dachsteini M é s z k ő vastag padjait találjuk, az északi oldalon kisebb (5 m ) , a déli oldalon jelentősebb (10 m ) vastagságban. A világosszürke, szürkésfehér m é s z k ő masszív padjainak alján algagyepes szakaszok is felismerhetők. E g y 30 cm vastag, breccsás és fenesztrális kalcitokkal tarkított, vörös mállott agyagos m é s z k ő betelepülés a D a c h s t e i n i M é s z k ő szupratidális tagozata lehet. A triászt 1,5-2 m vastag, vékonyréteges, barnássárga, apró bioklasztos wackestone szövetű, rosszul feltárt m é s z k ő fedi (3. ábra). A fedő felőli réteglap és k ö r n y e z e t e erősen mállott. A k é p z ő d m é n y kora makrofosszília hiányában egyenlőre bizonytalan, a liászba soroltuk, b á r dogger minősítés sem lenne ki­ zárt. E rétegek fölött barna, sötétvörös, barnáslila, lila, változóan bioklasztos mész­ k ő k ö v e t k e z i k (3. ábra). A völgy déli oldalán, a lila m é s z k ő egyenetlen felületére m a x . 10 c m vastag sárgásfehér, finomszemcsés (porcelánszövetű) m é s z k ő tele­ pül. A két típus helyenként üledékes m ó d o n keveredni látszik. A barna, lila m é s z k ő b ő l Pygope-félék, aptychusok, a m m o n i t e s e k kerültek elő, egyik ezek k ö z ü l a korjelző, az alsó-tithon több szintjében megjelenő Haploceras characteis (FŐZY I. határozása). U g y a n c s a k tithon korszakot jeleznek a Pygope-félék ( V Ö ­ R Ö S A. meghatározása, L A N T O S 1997). Ezt a képződményt kimmeridgei-alsótithon Pálihálási M é s z k ő F o r m á c i ó b a soroljuk, míg a porcelánszövetű m é s z k ö ­ ve t a Szentivánhegyi F o r m á c i ó b a . A m é s z k ö v e s sorozatot vörös színű, erősen limonitos, m e s z e s alapanyagú k o n g l o m e r á t u m fedi, amelyet m a x . 50 c m vastagságban lehetett kiásni a talaj alól. A k o n g l o m e r á t u m s zemcs evázú, kavicsai jórészt szürke m é s z k ő b ő l állnak. A kőzetet a Felsővadácsi breccsába soroljuk, bár a mátrix anyagában és a kőzet s z ö v e t é b e n n é m i eltérés mutatkozik a típusos kőzetétől. A m a i m m é s z k ö v e k fölött 2 m-rel, az északi völgyoldalon az általános réteg­ dőléssel m e g e g y e z ő m ó d o n egy kb. 3 m h o s s z ú triász dachsteini m é s z k ő t ö m b j e l e n i k m e g , a m e l y n e k tetején, kisebb zsebekben és üledékes telérekben felsős i n e m u r i b r a c h i o p o d á k v a n n a k m é s z k ő mátrixban ( D U L A I A. meghatározása, 3. ábra). A triász-liász tömböt m á r J O R D Á N és társai (1992) és L A N T O S (1995) is

Földtani Közlöny

382

Látó strike-slip /

Ш Ш

128/2-3

Keréknyom strike-slip f.

Lábatlant Homokkő (kréta) Lábatlan Sandstone (Cretaceous) Felsővadácsi Brcccsa Felsővadács breccia

j, j I j 1111| Uász fmomszcmü mészkő Hierlatzi Mészkőf'^!

Hierlatz limestone Dachsteini Mészk6 (T,) Dachstein limestone (TJ

/

Liászvetö LiassicJault

ffi ^

©У/ V

W

Kréta-tercier vető Cretaceous-Terti fault Cretaceous-Tertiary

C~X--^ feltárás -~ outcrop

v

= i

Liassic dike

3. ábra. Szelvény a "Gyökér-völgy" mentén (helye a 2. ábrán). A laposan nyugat felé dőlő liász vetők reaktivációt nem szenvedtek, csak kibillentek Fig. 3 Cross section along the "Gyökér valley" (location is on the Fig. 2). Note the very thin Liassic within the footwall and the thick Hierlatz Limestone within the hangingwall blocks. The Malmian limestone is not displaced. The west-dipping Liassic faults were not reactivated only tilted during later deformation phases. Strike-slip character of the two westernmost faults are deduced from their linearity (Fig. 2). The "Keréknyom-fault" displaces the Oligocene(?) conglomerate, occurring north of the section olisztolitként értelmezték. Ezt erősíti m e g , h o g y a déli oldalon a m a i m mész­ k ö v e t F e l s ő v a d á c s i Breccsa fedi, és a triász tömb közelében is v a n n a k lecsúszott k o n g l o b r e c c s a - t ö r m e l é k e k . A t r i á s z - l i á s z tömb egy n a g y o b b m é r e t ű olisztolitn a k tekinthető, a m e l y valószínűleg a felsővadácsi k o n g l o b r e c c s a test gravitációs m o z g á s a során szakadt le a k ö r n y e z ő m e d e n c e p e r e m r ő l . A feltárások környe­ z e t é b e n talált b a r n a , f i n o m - k ö z é p s z e m ű h o m o k k ő - t ö r m e l é k alapján az olisztolitos F e l s ő v a d á c s i Breccsát közvetlenül Lábatlani H o m o k k ő fedheti. A G y ö k é r - v ö l g y szétágazásánál egy v e t ő h ú z ó d i k (2, 3. ábra). Ettől n y u g a t r a m i n d h á r o m v ö l g y á g b a n és a gerinceken törmelékben e r i n o i d e á s - b r a c h i o p o d á s m é s z k ő található. A h a l v á n y vagy sötétvörös crinoidea-nyéltagok n é h a 1 cm-es m é r e t e t is elérnek és gyakran s z e m c s e v á z ú üledéket alkotnak. A mikrites alap­ a n y a g b a n a b i o k l a s z t o k réteg- v a g y lencseszerűen dúsulnak, gyakoriak a brac h i o p o d á s z s e b e k és az apró a m m o n i t e s e k . Jellemző fosszíliái a csigák késős i n e m u r i korszakot j e l e z n e k (Neritopsis elegantissima, Discohelix miocarinata, Epulotrochus epulus, Sisenna turrita?, Proconulus? sp., SZABÓ J . határozása). A kőzet

FODOR L., LANTOS Z.: Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

383

szövete, kora és ősmaraványai alapján a Hierlatzi M é s z k ő F o r m á c i ó b a tartozik (cf.

VÖRÖS

1991; LANTOS

1995).

A z északi völgyágban a sinemuri k é p z ő d m é n y e k és feküjük is j ó l feltárt ( 2 . áb­ ra, 3 4 4 . p o n t ) . A liász m é s z k ő 1 0 - 2 5 cm-es rétegeket alkot, amelyeken belül d u r v a crinoideás és w a c k e s t o n e - p a c k s t o n e szövetű sávok váltakoznak. A z ol­ dalirányú változékonyságra utal, h o g y az 5 0 - 1 0 0 méterre talált d u r v a crinoiditek itt n e m j e l e n n e k meg. A felső-sinemuri m é s z k ő alatt a felső-triász Dach­ steini M é s z k ő települ. A triász-jura kontaktus közelében a triász m é s z k ő b e n s z á m o s kis méretű (kisebb m i n t 1 0 c m ) liász a n y a g ú telér j e l e n i k m e g , a m e l y e k s z ö v e t e igen változatos, a vörös mudstone-tól a d u r v a c r i n o i d e á s - c s i g á s v a g y b r a c h i o p o d á s grainstone-ig terjed ( 3 . ábra). A triász rosszabbul feltárt padjai a középső völgyágban is megjelennek ( 2 . áb­ ra, 3 4 3 . ) . E p a d o k t ó l m é g nyugatabbra, azaz a dőléssel ellentétes irányban to­ v á b b i Hierlatzi M é s z k ő - t ö m b ö k találhatók. A triász és ezen legnyugatibb Hi­ erlatzi M é s z k ő folt között újabb vetőt kell értelmeznünk ( 2 , 3 . ábra). A k ö z é p s ő v ö l g y á g v é g é n törmelékben, az északinál pedig szálban ismét triász m é s z k ő j e l e n i k m e g ( 2 . ábra, 1 7 1 . és 1 7 0 . pont). Szerkezetföldtani

megfigyelések

A térképezés alapján a triász és a Hierlatzi M é s z k ő között két helyen is vető h ú z ó d i k . Bár a Gyökér-völgy mélysége n e m nagy, a v e t ő k dőlése m é g i s j ó l láthatóan nyugati. U g y a n i s a v e t ő k felszínnel való m e t s z é s v o n a l a a völgytalpon a legnyugatibb helyzetű, ettől délre és északra (azaz csapás m e n t é n ) D D K ill. É K felé h ú z ó d i k , amint ezt a Dachsteini M é s z k ő p a d o k nyugati elvégződési v o n a l a kijelöli. í g y egy keleti lejtésű völgyet m e t s z ő nyugati dőlésű síkra (ve­ tőre) j e l l e m z ő metszési V - s z a b á l y teljesül. M i v e l a triász m e r e d e k e n dől, a nyu­ gatról határoló vetők és a keletről b u r k o l ó j u r a fedő r o m b u s z alakú triász fol­ t o k a t h o z n a k létre, a m e l y e k a terepen kiválóan térképezhetők ( 2 . ábra, 3 4 3 . és 3 4 4 . , 3 . ábra). M i v e l a fennmaradt szárny rétegsorában a liász v é k o n y v a g y teljesen hiányzik és n e m durvatörmelékes, a levetett szárnyon viszont vastag, durvaszemcséjű, a v e t ő a Hierlatzi M é s z k ő leülepedése alatt működhetett ( 3 . ábra). A liászt fedő m a i m k é p z ő d m é n y e k a feltárásban elérik a triászt nyugatról határoló vetőt. A levetett b l o k k b a n viszont n e m j e l e n n e k m e g , a m i azt jelenti, h o g y n e m érte őket elmozdulás. E z a megfigyelés is a vető liász korára utal. M i v e l a triász és m a i m k é p z ő d m é n y e k között 1 0 ° - n á l n a g y o b b szögdiszkordancia n e m azono­ sítható, a rétegek és a liász vetők kibillenése a j u r a után, a krétában (vagy a kora-tercierben?) történt. A legdélibb m e l l é k v ö l g y b e n a triász m é s z k ő nyugati oldala e g y laposan dőlő sík felület, amelyet a határoló vetőfelületként v a g y ahhoz n a g y o n közel eső p á r h u z a m o s törési síkként értelmezünk. E felület és a közeli p á r h u z a m o s kő­ z e t r é s e k m é r é s i adatai lapos nyugati dőlésű töréseket jeleznek ( 2 , 4. ábrák). A kibillenés után a n y u g a t felé dőlő liász v e t ő k - lapos dőlésük miatt - leg­ feljebb rátolódásként újulhattak v o l n a fel, de ezt a megfigyelt rétegtani helyzet

384

Földtani Közlöny

128/2-3

kizárja. í g y a liász vetők a billentést m á r csak "passzívan" s z e n v e d t é k el, és a k é s ő b b i e k b e n sem reaktiválódtak. A törések eredeti geometriáját a triász-jura sorozat visszabillentésével kaphatjuk meg. íly m ó d o n a megfigyelt v e t ő k m e -

FODOR L., LANTOS Z.: Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

385

redek n y u g a t i dőlésűek m a r a d n a k (3, 4, 5. ábra). A törés p o n t o s kinematikájára n i n c s e n e k adatok. A v e t ő dőlése alapján azonban m i n d e n k é p p e n volt n o r m á l k o m p o n e n s e , m é g p e d i g a n y u g a t i oldal levetésével. Az eredeti m e r e d e k helyzet e l t o l ó d á s o s kinematikát is m e g e n g e d (4. ábra). A z északi völgyágban, a 344. p o n t b a n a triász Dachsteini M é s z k ő b e n említett liász telérek a rétegzéssel közel p á r h u z a m o s a k , keleti dőlésűek. Eredeti j u r a h e l y z e t b e n szintén m e g ő r z i k keleti dőlésüket, de sokkal l a p o s a b b a k k á v á l n a k és a p e r e m v e t ő felé dőlnek (3. ábra).

Vető vagy telér? F e l m e r ü l h e t a z az elképzelés, h o g y a Hierlatzi M é s z k ő (mint s o k m á s közép­ h e g y s é g i előfordulásnál) telérként j e l e n i k m e g . A rétegzésre m e r ő l e g e s telérfal síkja m a , a kibillentés után lapos n y u g a t i dőlésű lenne. A triász m é s z k ő m a m é r h e t ő n y u g a t i határoló síkja 7 5 - 9 0 ° - o s szöget zár b e a rétegzéssel, a m i belefér egy ilyen, n e m pont függőleges telérfal fogalmába. A telér n y u g a t i határfelülete v i s z o n t - a m a i kibillent h e l y z e t b e n - a triász m é s z k ö v e t j u r a k é p z ő d m é n y e k fölé h e l y e z n é (5. ábra). Ilyen látszólagos feltolódást n y u g a t o n n e m találtunk, h a n e m m e r e d e k e n kelet felé dőlő felső-triász-hierlatzi rétegsort. í g y ezt a sza­ k a s z t a levetett b l o k k n o r m á l i s üledékes rétegsorának értelmezzük. Elképzel­ h e t ő az is, h o g y a telér NY-i fala a feltárásban (völgyben) m á r triász k é p z ő d ­ m é n y e n b e l ü l h ú z ó d n a , és a j u r a felé került triászbeli telérfal a m a i felszín felé került, a z a z lepusztult volna (5c. ábra). E k k o r a z o n b a n a telér szélessége legalább 150 m lett volna, ami talán kissé túlzott azon a területen, ahol a legvastagabb b i z o n y í t o t t telér (a N a g y - T e k é n ) a 10 m-t is alig éri el ( H O F M A N N 1884; S Z A B Ó 1998).

A "szekérút" feltárása A G y ö k é r - v ö l g y t ő l 2 5 0 - 3 0 0 m-re északra, e g y szekérút keleti oldalát triász m é s z k ő alkotja (2. ábra, 175. p o n t ) . A fedő j u r a rétegsor h a s o n l ó a Gyökér-völ­ g y i h e z , azzal csapásban van. A triászt vörös liász m é s z k ő fedi m a j d erre vilá­ g o s b a r n a porcelánszövetű m é s z k ő ( S z e n t i v á n h e g y i M é s z k ő ) következik, ami felett m é g e g y triász t ö m b (olisztolit?) is található. B á r itt a felsővadácsi kongl o b r e c c s a törmeléke n e m került elő, de 130 méterrel lejjeb, egy kisebb v í z m o s á s


Földtani Közlöny

386

128/2-3

b e v á g á s á b a n n e g y e d i d ő s z a k i t ö r m e l é k b e n k o n g l o m e r á t u m - t ö m b ö k is v a n n a k , a m e l y e k c s a k a tárgyalt r é t e g s o r b ó l s z á r m a z h a t n a k (2. ábra, 1 7 8 . ) .

NYENY W

N

M

W

a

i

h

e

Actual

l

v

z

e

Liász helyzet Liassic position

t

position

«Q« E S E

Félárok Halfgraben Hierlatzi Mészkő Hierlatz Limestone

ÉSZLELT SZELVÉNY (GYÖKÉR-VÖLGY)

OBSERVED SECTION (GYÖKÉR VALLEY/

100

TRIÁSZ JURA FELETT - NEM ÉSZLELT

©

m

Üledékes telér -kizárható Sedimentary dike - excluded

TRÍASSIC OVER JURASSIC - NOT OBSERVED

/ ^ S z é l e s telér vagy kis árok V~y Wide dike or small graben TRIÁSZ JURA FELETT -LEPUSZTULT

TRIASSIC OVER JURASSIC -ERODED

5. ábra. A Gyökér-völgyi liász vetők (3. ábra) lehetséges értelmezései. A nyugatra dőlő liász vető egy kis félárok (a) v a g y e g y 150 méternél szélesebb telér keleti pereme lehet (c), keskenyebb t e l e m é i a billentés során a triász a jura felé kerülne (b), amit nem észleltünk Fig. 5 Possible interpretations of the Liassic faults of the Gyökér valley (Fig. 3). The west-dipping Liassic fault can form the eastern border of a small half-graben (a) or a wide dike (c), if this latter would be smaller than 150 m, the Triassic would be over the Jurassic, after the tilting of the western dike wall (b). This old-on-younger geometry was not observed, so this solution can be excluded

FODOR L., LANTOS Z.: Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

387

A m e r e d e k e n d ő l ő rétegsorban, a triász és liász m é s z k ő b e n a m e r e d e k rétegzéssel p á r h u z a m o s v a g y m é g m e r e d e k e b b v ö r ö s b a r n a mikrites telérek, b r e c c s á s z ó n á k , az ü l e d é k e s telérkitöltéssel v á l t a k o z v a kalciterek j e l e n n e k m e g . A r é t e g zést v í z s z i n t e s b e h o z v a , a telérek eredetileg lapos keleti d ő l é s ű e k voltak, a rétegzéssel m i n t e g y 1 0 - 2 0 ° - o s szöget b e z á r v a (4. ábra). A feltárást n y u g a t r ó l a m e r e d e k e n (75°) n y u g a t r a dőlő K e r é k n y o m - v e t ő ha­ tárolja. L e v e t e t t n y u g a t i szárnyán kréta h o m o k k ő és kis foltban oligocén kavics is m e g j e l e n i k (3, 4. ábra). Ez a "Keréknyom-vető" a terepen h o s s z a n k ö v e t h e t ő . J u r a aktivitására n i n c s bizonyíték, valószínűleg kréta és m i o c é n eltolódás.

Nyerges-hegy A N y e r g e s - h e g y fő t ö m e g é t pados Dachsteini M é s z k ő adja, m e l y 2 0 - 3 0 ° - b a n É K felé dől. A h e g y keleti oldalán n a g y kiterjedésben Hierlatzi M é s z k ő b u k k a n ki. A z előfordulást k o r á b b i m u n k á k is jelzik ( V l G H G. 1943; J O R D Á N et al. 1 9 9 2 ; L A N T O S 1 9 9 5 ) , brachiopoda-faunája feldolgozás alatt van. D u L A l A. szóbeli k ö z ­ lése szerint (1997) a k é s ő - s i n e m u r i - p l i e n s b a c h i ? k o r s z a k valószínű. A j u r a k é p z ő d m é n y e k e t n y u g a t o n a h e g y fő t ö m e g é t alkotó triász D a c h s t e i n i M é s z k ő t ő l a L á t ó - v e t ő választja el (2. ábra). A törés függőleges v a g y m e r e d e k n y u g a t i dőlésű, a m i n t ezt egyenes térképi megjelenése és a közeli kőzetrések adatai jelzik. Jellegét tekintve kréta-tercier eltolódás. B á r k o r á b b i m u n k á k ( L A N T O S 1 9 9 7 ) valószínűsítették a vető liász m ű d ö d é s é t is, erre főleg a keleti oldalán m e g j e l e n ő H i e r l a t z i M é s z k ő utal. A m í g m á s szerkezeti e l e m n e m m a ­ g y a r á z h a t t a a Hierlatzi M é s z k ő megjelenését, a Látó-eltolódásnak liász fővetőként v a l ó é r t e l m e z é s e h e l y e s n e k tűnt (annak ellenére, h o g y az esetleges liász vető b i z t o s a n reaktiválódott k é s ő b b ) . A vetőtől keletre tett m e g f i g y e l é s e i n k a z o n b a n b i z o n y t a l a n n á teszik ezt a liász aktivitást. A h e g y déli oldalán, a v ö l g y t a l p h o z közel a D a c h s t e i n i M é s z k ő r e mikrites majd crinoideás liász m é s z k ő r é t e g e k települnek. A triász-jura határ k ö v e t h e t ő , b á r h e l y e n k é n t 1-2 m széles sávban törmelék fedi. A dőlés K-i irányú. Ezen h a t á r k ö v e t é s e alapján a rétegeket 3 vető n é g y b l o k k r a osztja (2. ábra). A h á r o m n y u g a t i b b vető elvetése 2 - 4 m közötti, a legkeletibbé n e m állapítható m e g , m i v e l a f e n n m a r a d t b l o k k b a n a jura fedő m á r hiányzik. Itt viszont kijelölhető a triász n y u g a t i határfelülete, a m i e g y laposan N Y D N Y felé dőlő sík. E z a sík v a l ó s z í n ű l e g a v e t ő m a g a v a g y a h h o z n a g y o n közelálló p á r h u z a m o s törés, le­ vetett s z á r n y á n a triásztól l m - r e crinoideás Hierlatzi M é s z k ő található. A többi vető e s e t é b e n a v e t ő s í k n e m látható, a de az elvetett k é p z ő d m é n y e k feltárása­ inak e l v é g z ő d é s e i alapján a n y u g a t i dőlés egyértelmű. A v e t ő k felfelé a d u r v a c r i n o i d e á s - b r a c h i o p o d á s sorozatban n e m követhetők. A liász f e d ő k é p z ő d m é ­ n y e i n e m láthatók, í g y n e m b i z o n y í t h a t ó e g y é r t e l m ű e n a v e t ő k liász kora. U g y a n a k k o r , a "Gyökér-völgyi" s z e l v é n y h e z való geometriai és szerkezeti ha­ sonlóság v a l ó s z í n ű s í t i a liász kort. A kibillenést rekonstruálva, az eredeti dőlés k ö z e p e s D N Y - i volt (4. ábra). A m a m é r h e t ő kibillenésért talán a n y u g a t i Látó­ eltolódás a felelős.

388

Földtani Közlöny

128/2-3

A feltárás É K - i oldalán, a gerinc m e n t é n triász Dachsteini M é s z k ő jelenik m e g , j ó r é s z t törmelékben. A kőzet breccsás, a repedéseket sárga-vörös mikrit tölti ki, ami a liász m é s z k ő finomszemcsés változatára emlékeztet. M i v e l a Hierlatzi M é s z k ő a triász felé dől, érintkezésük tektonikus. A liász(?) repedés­ kitöltések alapján a két k é p z ő d m é n y között egy É N Y - D K - i irányú liász(?) vetőt tételezünk fel. A m o s t leírt, valószínűleg liász vetők eredetileg (nyugat-)délnyugat felé dől­ tek (4. ábra). Térképi nézetben egy szétágazó vetőrendszert alkothattak. Ezen v e t ő r e n d s z e r ö n m a g á b a n is elégséges a Hierlatzi Mészkő-előfordulás m e g m a ­ g y a r á z á s á h o z , amennyiben az egy kelet felé dőlő kis félárokban rakódott le, h a s o n l ó a n az 5a. ábrához. E z a felismerés igencsak gyengíti a Látó-vető liász m ű k ö d é s é b e vetett hitet, amely azonban teljesen n e m zárható ki. A m e n n y i b e n a L á t ó - v e t ő a liászban működött, úgy a vető az eddigiekkel s z e m b e n , meredeken kelet felé dőlt (4. ábra, pontozott vetületi kép). így a Hierlatzi M é s z k ő folt egy kb. 1 5 0 m széles, többé-kevésbé szimmetrikus árokban jelenne m e g (hasonlóan az 5c. ábrához).

Felsó'-Látó-hegy, B u c s i n a - v ö l g y A Felső-Látó-hegy keleti oldalán, a "Gyökér-völgytől" délre 4 0 0 méterre, a T a r d o s - S ü t t ő úttól NY-ra 6 0 - 8 0 méterre 1-20 c m vastag vörös mikrites liász m é s z k ő telérek j e l e n n e k meg. J O R D Á N et al. (1992) szerint a l e g n a g y o b b csapás­ b a n 1 0 0 m h o s s z a n követhető. A telérek közepesen vagy m e r e d e k e n nyugat felé dőlnek. A billentést korrigálva, a rétegzésre közel m e r ő l e g e s , v a g y mere­ d e k e n kelet felé dőlő teléreket kapunk (4. ábra). A h e g y keleti p e r e m é n a liász k é p z ő d m é n y e k közel folyamatos feltárásokban j e l e n n e k m e g 1,2 k m hosszan (2. ábra, B U D A I T. kéziratos térképe). A legdélibb, B u c s i n a - v ö l g y melletti, pliensbachi brachiopodás Hierlatzi M é s z k ő feltárást VlGH G. (1943) és K E R C S M Á R et al. (1992) térképei is jelzik (2. ábra). A foltok térképi vetülete követi a hajladozó szintvonalakat, azaz n e m függőleges telérekkel, h a n e m lapos dőlésű testekkel van dolgunk. A Hierlatzi M é s z k ő foltjait a lejtőn felfelé és lefelé h a l a d v a egyaránt Dachsteini M é s z k ő foltok szegélyezik. E z a térképi vetület igen hasonló a részletesen tárgyalt G y ö k é r - v ö l g y liász folt­ j a i n a k m e g j e l e n é s é h e z (3. ábra). További azonosság a triász rétegek közepesen m e r e d e k keleti dőlése. A B u c s i n a - v ö l g y menti terepi megfigyelések alapján a liász sáv keleti határ­ v o n a l a l a p o s a n n y u g a t felé dőlő sík (térképi nézete ezért áll közel a vízszintes s z i n t v o n a l a k é h o z ) . A közepes rétegdőlést figyelembe véve, a keleti határsík ere­ detileg k ö z e l függőleges v a g y m e r e d e k nyugati dőlésű lehetett. A pontos dő­ lésszög (a Gyökér-völggyel szemben) n e m állapítható meg, m i v e l a sík m a g a n e m látható. A feltárásokban a liász nyugati peremét s e m lehetett közvetlenül megfigyelni. í g y az s e m dönthető el, h o g y telérről vagy a Gyökér-völgyihez h a s o n l ó vetődésről és félárokról van-e szó.

FODOR L., LANTOS Z.: Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

389

A liász m e d e n c e - g e o m e t r i á t é r i n t ő k ö v e t k e z t e t é s e k

A Malom-völgy

környéke

A liász medence-geometria megközelítéséhez először a M a l o m - v ö l g y környé­ kére helyezett fővető kérdését vizsgáljuk. A fővető m e g h ú z á s á r a a következő a d a t o k adtak alapot. A M a l o m - v ö l g y b e n és déli meghosszabbításában, Tardos n y u g a t i végén, illetve északon, a Nagy-Teke-hegyen s z á m o s , É - D - i ( É l O - 2 5 ) telér jelenik m e g , felső-sinemuri-pliensbachi Hierlatzi M é s z k ő kitöltéssel ( H O F M A N N 1884; V l G H Gy. 1935; V l G H G. 1943, 1961a; G É C Z Y 1986; K E R C S M Á R et al. 1992; S Z A B Ó 1998). A Nyerges-hegy és a Látó-hegyek oldalában, a triásznak t á m a s z k o d v a Hierlatzi M é s z k ő található, brachiopodás zsebekkel és helyenként triász olisztolitokkal. A z eddigi értelmezések szerint a lejtőperemi fáciesű Hierlatzi M é s z k ő jelenléte miatt a z ó n a a m é l y m e d e n c e p e r e m e lehetett ( V l G H G. 1943; V l G H G. 1961a; L A N T O S 1997; C S Á S Z Á R et al. 1998). M i v e l a m e d e n c e a M a l o m - v ö l g y t ő l keletre húzódik, így a zóna törése(i) keleti dőlésűek lennének. A v e t ő p o n t o s a b b behatárolására, részletes térképen való ábrázolására azonban m é g L A N T O S (1997) dolgozatában sem került sor. M i v e l a Látó-hegyek és a völgy között a térkép elég részletes, ezen fővető(ke)t a térképezett elemek között kell keresnünk (2. ábra). A jelentős rétegdőlés miatt ezen esetleges liász vetők m a kibillentett helyzetben lehetnek. A z egykor keleti dőlésű vetők, telérek a billentés mértéke szerint függőlegessé v a g y m e r e d e k n y u g a t i dőlésűvé váltak. Például e g y eredetileg 65°-kal kelet felé dőlő sík 25°-s rétegdőlésnél (billentésnél) m a függőleges, 45°-os dőlésnél 70°-ra nyugat felé dől (6. ábra). A m e r e d e k k é és nyugati dőlésűvé vált síkok a későbbi deformációk során is k ö n n y e n felújulhattak. E z e k a törések ugyanis gyengeségi zónákat jelentenek, és általában kisebb energia kell a m o z g a t á s u k h o z , m i n t új törések kialakításá­ hoz. Ilyen reaktiváló kréta v a g y tercier fázisok eltolódásos m o z g á s o k a t okoztak (2. ábra). A földtani térképen tulajdonképpen csak ezt a fázist látjuk, éppen ezért n e h é z a liász m ű k ö d é s t kimutatni. Potenciálisan m i n d e n , kréta v a g y ter­ cier időszaki vető gyanúsítható j u r a aktivitással. A térképi megjelenés alapján a poszt-liász m o z g á s n a k n y u g a t felé volt n o r m á l elvetési k o m p o n e n s e (2. és 6a. ábra). A Látó-, Keréknyom-eltolódás mellett ilyen, É - D - i vető h ú z ó d i k a G y ö ­ kér-völgytől keletre, a Szél-hegy n y u g a t i és keleti p e r e m é n (2. ábra). Ezen a s z a k a s z o n a rétegdőlés m á r csak 2 5 - 3 0 ° - o s , de ezt vízszintesre visszaállítva, függőleges v a g y m e r e d e k keleti dőlésű vetőkhöz j u t h a t n á n k (6. ábra). A dő­ lésszög körüli bizonytalanság abból adódik, h o g y ezen kréta-tercier elemek síkja a terepen n e m közvetlenül látható, így dőlésszögük rekonstrukciója csak feltételes. A m e n n y i b e n a v e t ő k levetett szárnya a liászban kelet felé esett, úgy az eredeti elvetés szelvényben tekintve megfordult (6b. ábra). Ezen mozgásirány-fordulás oka geometriai, hiszen a két m o z g á s között a vető mintegy "átbuktatódott". E n n e k következtében a m a i levetett helyzetben levő b l o k k a liászban fordítva, kiemelt helyzetben volt (6b. ábra). É p p e n ezért, az egykor kelet felé dőlő vetők 0

390

Földtani Közlöny

128/2-3

6. ábra. A Malom-vögyi vetőzónát keresztező szelvény és alternatív jura megoldási lehetőségei. A szelvény a Gyökér-völgyből indul, azt kelet felé folytatja (2, 3. ábra). A szél-hegyi és bagoly-hegyi szelvényszakasz egyszerűsített és torzított. A kelet felé vastagodó és teljesebbé váló rétegsorok kelet felé dőlő lépcsős vetőrendszer mentén (b) vagy egyszerűen kelet felé dőlő félárokban jelennek m e g (c) Fig. 6 Section accross the Malom valley fault zone and alternative Jurassic fault geometries. The section (a) starts at the Gyökér valley and continue eastward (Fig. 2, 3). The segments of the Szél and Bagoly Hills are compressed and simplified. The gradually thickening and more complete sequences can occur on steps of an easterly facing fault system (b) or in an eastward tilted half-graben (c). In the former case, the Jurassic faults were tilted and reactivated in the Creataceous or Tertiary and the Jurassic activity is hard to be proven. In the latter model the younger faults can follow small dikes or fracture zones

FODOR L., LANTOS Z:. Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

391

j u r a aktivitásának bizonyításához igazolni kellene, h o g y a m a i , levetett h e l y z e t ű b l o k k b a n m a g a s a b b , a fennmaradt blokkban egykor m é l y e b b liász topográfiára utaló ü l e d é k e s és paleontológiái bélyegek vannak. M é l y e b b paleotopográfiai helyzetre utalhat a vastagabb, kevésbé h é z a g o s ré­ tegsorok megjelenése a kréta-tercier vetők között. E b b ő l a s z e m p o n t b ó l a hé­ z a g o s s á g m é g döntőbb, hiszen ez az egyik kritériuma a Gorba-hát definíciójá­ n a k is ( C S Á S Z Á R et al. 1998). A Látó-hegyektől keletre a liász kelet felé vasta­ godik. E z a vastagodás látványos a Gyökér-völgy elágazása és a Tardos-süttői út között. A liász vastagság itt kelet felé 0 - 2 m-ről 5 - 8 m-re n ő (2, 6. ábra). M é g tovább keletre, a Bagoly- és Fekete-hegyen a liász legalább 10 m vastag ( B O R S O S et al. 1 9 9 4 és saját megfigyelések). A m í g a Szél-hegyen m é g nincs radiolarit és toarci-bajóci g u m ó s a m m o n i t e s e s mészkő, addig keletebbre, a B a g o l y - h e g y e n m á r m i n d k e t t ő megjelenik, habár vékonyan. A rétegsor egyes tagjainak vastagodásának mikéntjére a z o n b a n n i n c s megfi­ g y e l é s ü n k , így elvileg mindkét, a 6. ábrán megadott értelmezés lehetséges. A z e g y i k e z e k k ö z ü l a "hagyományos", azaz h o g y a vastagodás "szakaszos" és kelet felé l é p c s ő s e n l e z ö k k e n ő m e d e n c e peremén történt (6b. ábra). A m á s i k (jelen) é r t e l m e z é s szerint a kelet felé fokozatosan vastagodó és egyre teljesebbé váló j u r a rétegsor kelet felé dőlő félárokban rakódott le (6c. ábra). Előbbi esetben a k r é t a - t e r c i e r eltolódások b i z o n n y a l a liász vetőket reaktiválják, a billentés során v a g y azt követően. A félárok hipotézisnél a kréta eltolódások helye véletlen­ szerű v a g y k i s e b b j u r a teléreket, törési zónákat követ (6c. ábra). A fenti elvi modellekkel, a rétegtani adatok értelmezésével s z e m b e n konkrét szerkezeti megfigyeléseink azt mutatják, h o g y a Nyerges-hegytől a B u c s i n a v ö l g y i g a hierlatz k é p z ő d m é n y e k leggyakrabban a rétegzésre közel merőle ge s, ill. m e r e d e k e n n y u g a t felé dőlő telérekben vagy kelet felé m é l y ü l ő félárkokban j e l e n n e k m e g . A Gyökér-völgyben bizonyítható, a Nyerges-hegyen és a FelsőL á t ó - h e g y e n valószínű, h o g y a liász rétegsort eredetileg n y u g a t felé dőlő szins z e d i m e n t v e t ő k határolják. Elméleti megfontolásokból valószínű, h o g y a rétegsor kissé kelet felé, a vetők felé billentődött, de e n n e k m é r t é k e ( 1 - 5 ° ) a terepi bizonyítást n e m engedi meg. A kis m é r t é k ű billentést talán a laposan kelet felé dőlő, a rétegzéssel közel p á r h u z a m o s telérek is sejtetik, amelyek a Gyökér-völgyben és a Szekérút-feltárásban j e l e n n e k meg. E z e k m e t é n ugyanis a rétegek a n y u g a t i dőlésű vetők felé csúszhattak. Ilyen, fővető felé dőlő teléreket és a telérek menti csúszást W I N T E R E R et al. (1991) írt le a dunántúli-középhegységi m e z o z o i k u m h o z ha­ sonló Déli-Alpokból. Eredeti liász állapotban kelet felé dőlő vetőt v a g y télért biztosan csak a Felső-Látó-hegy keleti oldalán találtunk (4. ábra). Fenti diszkussziónk m e g m u t a t t a , h o g y t o v á b b i , eredetileg keleti dőlésű szinszediment j u r a vetők léte n e m kizárt, a z o n b a n e z e k c s a k a későbbi szerkezeti m o z g á s o k során reaktivált állapotban j e l e n n e k m e g . É p p e n ezért, a Malom-völgyi, kelet felé n é z ő fővető a szerkezeti v i z s g á l a t o k k a l n e m nyert igazolást.

392

Földtani Közlöny

128/2-3

Medence-geometriai modellek a Gerecsében K o n k r é t , b á r kis földrajzi elterjedésű szerkezeti m e g f i g y e l é s e i n k alapján fon­ t o l ó r a v e h e t ő az egész Gerecsére kialakított ősföldrajzi m o d e l l , illetve ezen ős­ földrajzi m o d e l l e k szerkezeti m e g f o g a l m a z á s a . A l e g e g y s z e r ű b b (szerkezetileg alig k ö r v o n a l a z o t t ) m o d e l l szimmetrikus árokkal s z á m o l (7a. ábra). A recens riftekben tett m o d e r n szerkezetföldtani megfigyelések szerint az á r k o k ritkán s z i m m e t r i k u s a k , legtöbbször a s z i m m e t r i k u s félárok j ö n létre, m e l y n e k talpa a fővető felé dől ( M O R L E Y 1988; P A T T O N et al. 1994). E z a szerkezet az alpi j u r á b a n s e m ismeretlen, ilyen j u r a félárkokat írt le EBERLI (1988) a svájci Ausztroalpi e g y s é g e k b ő l . H a szerkezetföldtanilag így "átfogalmazzuk" a k o r á b b i elképze­ léseket, a k k o r egy nyugat felé dőlő félárkot kapunk, a m e l y n e k a Gorba-hát k e l e t i p e r e m é n , a M a l o m - v ö l g y b e n van a fővetője (7b. ábra, V Ö R Ö S & G A L Á C Z , in p r e s s ) . M o s t a n i megfigyeléseink ú g y lennének beilleszthetők az eddigi m e ­ d e n c e - g e o m e t r i á b a , ha a megfigyelt n y u g a t felé dőlő vetőket (normálvetőket v a g y eltolódásokat) és teléreket a kelet felé dőlő M a l o m - v ö l g y i fővető kisebb k o n j u g á l t (kiegészítő) síkjainak tartanánk (7c. ábra). A m e d e n c e mélyülését ek­ k o r m e r e d e k e n kelet felé dőlő v e t ő k h o z z á k létre, m e l y e k k é s ő b b i , kréta időszaki b i l l e n t é s során n y u g a t i dőlésűvé v á l t a k és eltolódásos k i n e m a t i k á v a l reaktivál ó d t a k (5. ábra). A z általunk megfigyelt, eredetileg n y u g a t felé n é z ő vetők v i s z o n t felvetik azt a lehetőséget, h o g y a Gorba-hát M a l o m - v ö l g y b e l i p e r e m e i n k á b b egy enyhén k e l e t (északkelet) felé d ő l ő lejtő lenne, a m i t igazában n y u g a t felé d ő l ő fővető b i l l e n t e n e (7d. ábra). E n n e k kisebb p á r h u z a m o s kísérővetői l e n n é n e k a megfi­ g y e l t s z i n s z e d i m e n t vetők. A m e r e d e k dőlésű felérek p e d i g k a p c s o l h a t ó k a hát e n y h e m e g h a j l á s á h o z és a hajlat tetejének felrepedéséhez. T o v á b b i lehetőség, h o g y az É - D - i c s a p á s ú v e t ő k valójában eltolódások, transzfer vetők, n e m p e d i g t i p i k u s n o r m á l v e t ő k . Ezen értelmezés esetén a M a l o m - v ö l g y k ö r n y é k é n n e m kell n a g y o b b , keleti levetésű vetővel számolni, b á r kisebb, kelet felé dőlő v e t ő k felléphettek (7d. ábra). A z A l s ó - L á t ó - h e g y t ő l keletre a h á t s á g fokozatosan k a p c s o l ó d i k a m e d e n c e felé, az 1-2 k m széles átmeneti z ó n á b a n ("lejtő" a 7d. ábrán) a platóról áthal­ m o z o t t b i o k l a s z t o s üledék k é p z ő d é s e lehetséges. Ez szerintünk gradált crinoid e á s m é s z k ő formájában a Fekete-hegyen ( B O R S O S et al. 1 9 9 4 ) és a Tardos-2. sz. fúrásban megjelenik ( L A N T O S 1 9 9 7 ) . Ezen s z a k a s z o n a vastagság akár m e g is n ő h e t , a h o g y azt C s á s z á r et al (1998) jelezte az átmeneti rétegsorokra. 7. ábra. —> Egyszerűsített jura medence-geometriát mutató modellek a Gerecsére vonatkozóan. A keleti plató térképi helyzete bizonytalan, az azt szegélyező üledékes szerkezetek csak hipotetikusak. Az ellipszis a megfigyelt Gyökér-völgyi és Nyerges-hegyi vetők helyét szimbolizálja. További diszkussziót lásd a szövegben Fig. 7 Simplified models showing the possible Jurassic basin geometry. The ellipses symbolise the location of the Jurassic faults of the Gyökér valley and Nyerges Hill. Older ideas considered a symmetrical or westward tilted half-graben (a, b). The observed west-dipping faults can be local features within a wider east-facing fault zone, at the border of a west-dipping half-graben (c) or part of the west-facing faults and east-tilted half-graben system (d). The location of the eastern high, the sedimentary structures along it are hypothetic. Alsóvadács, Maróti-kő are possible candidates (Fig. 1). Graded crinoidal limestone beds (slope?) occur on Fekete Hill

FODOR L . , LANTOS Z:. Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

393

A kétféle m o d e l l b e n a h á t s á g o k (platók) h e l y e tulajdonképpen u g y a n a z (7c, d. ábra). A z o n b a n m i n d k é t m o d e l l b e n p r o b l é m á s a keleti p l a t ó elhelyezése a m a i s m e r t gerecsei j u r a rétegsorokhoz képest. A n y u g a t felé d ő l ő félárok esetén kelet felé fokozatos sekélyesedést kellene tapasztalnunk, m í g a kelet felé n é z ő

394

Földtani Közlöny

128/2-3

félárok fővetője é p p e n a keleti plató nyugati p e r e m é n lenne. E z e n p r o b l é m a m e g o l d á s a n e m c s a k a liász, h a n e m a d o g g e r - m a l m m e d e n c e g e o m e t r i a m e g é r ­ tését is igényli. A teljesség igénye nélkül j e l z ü n k n é h á n y o l y a n helyet, a m e l y t o v á b b i vizsgálat célja lehet. A l e g k ö z e l e b b i platóként a Gorba-háttól kb. 3 km-re keletre az alsóvadácsi szelvény körzete j ö h e t szóba (2. ábra), ahol F Ő Z Y (1993) és K Á Z M É R (1998) szerint a m a i m b a n kiemelt h á t h ú z ó d h a t o t t (a liász rétegsor n e m b u k k a n k i ) . Tovább K É K - r e , a P i s z n i c é k és a Margit-tető k ö r n y é k é n éri el a teljes j u r a rétegsor a l e g n a g y o b b vastagságát, itt medence-területet kell felté­ t e l e z n ü n k . A Tölgyháti-kőfejtőben és a P ó c k ő n D U L A I (1998) brachiopoda-vizsgálatai i n k á b b n y u g o d t , m é l y e b b v í z i ü l e d é k k é p z ő d é s t sejtetnek a kora-liászban. M é l y e b b v í z i környezetet jelez F Ő Z Y (1993) és K Á Z M É R (1998) a m a i m r a vonat­ k o z ó a n is. A M a l o m - v ö l g y t ő l keletre 9 - 1 0 km-re, a M a r ó t i - k ő k ö r n y é k é n viszont V l G H G. (1969) és A N G E L U S et al. (1994) igen v é k o n y d o g g e r - k o r a - m a l m réteg­ sort j e l e z , ami esetleg utalhat kiemelt h á t létére (2. ábra). M é g t á v o l a b b keletre, a G e r e c s e és a Pilis között az adatok m é g b i z o n y t a l a n a b b a k és sekély h á t létezése n e m kizárt.

Következtetések A gerecsei Tardostól északra, a N y e r g e s - és L á t ó - h e g y e k keleti oldalában vég­ zett szerkezetföldtani megfigyelések alapján liász szerkezeteket (vetőket és teléreket) sikerült azonosítani. A szerkezeti e l e m e k az esetek e g y részében reaktivációt n e m szenvedtek, csak e g y k é s ő b b i fázisban kelet felé kibillentek. Ily m ó d o n liász h e l y z e t ü k a billentés k o m p e n z á l á s á v a l helyreállítható. A törések az A l s ó - L á t ó - h e g y e n bizonyíthatóan, m í g a N y e r g e s - és Felső-Látó-hegyen va­ l ó s z í n ű l e g m e r e d e k e n n y u g a t felé dőlő n o r m á l v e t ő k v a g y e l t o l ó d á s o k voltak, m e l y e k levetett szárnya n y u g a t felé esett. E z e n szerkezeti megfigyeléseket a m e d e n c é r e kiterjesztve lehetségesnek tűnik, h o g y a liász m e d e n c é k kelet felé d ő l ő félárkok voltak. A M a l o m - v ö l g y b e n és keleti k ö r n y e z e t é b e n megjelenő á t m e n e t i liász rétegsorok a kelet felé d ő l ő félárok lejtőjén ü l e p e d t e k le. A vizsgált területen kevés n y o m á t találtuk a korábbi m o d e l l n e k megfelelő, e g y k o r m e r e d e k e n kelet felé dőlő vetőknek. N é h á n y ilyen megfigyelt törés te­ lérek formájában j e l e n i k meg. L e h e t s é g e s , h o g y j e l e n t ő s e b b elvetésű, a j u r á b a n keleti d ő l é s ű n o r m á l v e t ő k v a g y eltolódások a krétában n y u g a t i dőlésűvé bil­ l e n t e k és reaktiválódtak, így m a liász aktivitásuk n e h e z e n felismerhető. Ezen l e h e t ő s é g a k o r á b b i m e d e n c e - g e o m e t r i a modellel lenne ö s s z h a n g b a n , amely a M a l o m - v ö l g y b e n a G o r b a - h á t keleti fővetőjét (lépcsős vetőzónáját) gyanította. E z e n é r t e l m e z é s szerkezetileg lehetséges, de a megfigyelések kisszámúak. A z általunk vizsgált terület kis kiterjedése n e m e n g e d i m e g , h o g y a két ős­ földrajzi-szerkezeti m o d e l l (7c, d. ábra) között állást tudjunk foglalni, de a to­ v á b b i k u t a t á s o k b a n m i n d k é t (és esetleg további) alternatívákat figyelembe kell venni. A kérdés eldöntéséhez részletes rétegtani, üledékföldtani, őslénytani v i z s g á l a t o k és a szerkezeti m é r é s e k k o m b i n á c i ó j a adhat segítséget. í g y tanulmá­ n y o z h a t ó k a m a n y u g a t felé d ő l ő eltolódások közötti b l o k k o k , a rétegvastagodás

FODOR L., LANTOS

Z.: Liász törések a

Nyugati-Gerecsében

395

m i l y e n s é g e é s főleg az e s e t l e g e s keleti p l a t ó h e l y e . E d d i g i s z e r k e z e t i m e g f i g y e ­ l é s e i n k s z e r i n t a M a l o m - v ö l g y k ö r n y é k i , kelet felé n é z ő fő p e r e m v e t ő léte leg­ a l á b b i s m e g k é r d ő j e l e z h e t ő de s e m m i k é p p e n n e m b i z o n y í t o t t .

Köszönetnyilvánítás A z 1 9 9 2 - 1 9 9 5 - ö s n y á r i t é r k é p e z ő t e r e p g y a k o r l a t o k a t és a k a p c s o l ó d ó v i z s g á ­ l a t o k a t , a t é r k é p (1. ábra) e l k é s z ü l t é t F O D O R L. 3 4 4 / 9 4 s z á m ú M K M é s 5 0 6 / 9 4 s z á m ú A M F K p á l y á z a t a i t á m o g a t t á k . A k u t a t á s a C S Á S Z Á R G. vezette T 0 1 6 7 8 5 s z á m ú O T K A p á l y á z a t k e r e t é b e n folytatódott. A p u b l i k á c i ó s o k a t k ö s z ö n h e t az 1997. évi társulati k i r á n d u l á s n a k és a r é s z t v e v ő k k e l , főleg Á R G Y E L Á N G i z e l l á v a l , B U D A I T a m á s s a l , C S Á S Z Á R G é z á v a l , H A A S J á n o s s a l , V Ö R Ö S A t t i l á v a l folytatott v i t á k n a k . K ü l ö n k ö s z ö n e t a k i r á n d u l á s o k során talált fosszíliák m e g l e l ő i n e k és m e g h a t á r o z ó i n a k , D U L A I Alfrédnak, F Ő Z Y I s t v á n n a k és S Z A B Ó J á n o s n a k . A c i k k e l s ő v á l t o z a t á t V Ö R Ö S A t t i l a és M A R O S G y u l a j a v a s l a t a i alapján minkettőjük munkáját

módosítottuk,

köszönjük.

Irodalom - References ANGELUS В . , BERTA G . , MAGYAROSI Z S . 1 9 9 4 : Magyarázó Pusztamarót környékének 1 : 1 0 0 0 0 - e s méretarányú földtani térképéhez, terepgyakorlati jelentés. - E L T E Ált. Tört. Földtani Tanszék, 2 7 p. BADA G . 1 9 9 4 : A paleofeszültségtér fejlődése a Gerecse-hegység és délkeleti előterének területén. - Szakdolgozat, ELTE Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, 1 4 7 p. BADA, G . , FODOR, L., SZÉKELY, В., TÍMÁR, G . 1 9 9 6 : Tertiary brittle faulting and stress field evolution in the Gerecse Mts., N . Hungary. - Tectonophysics 255, 2 6 9 - 2 8 9 . BALLA, Z., DUDKO, A. 1 9 8 9 : Large-scale Tertiary strike-slip displacements recorded in the structure of the Transdanubian Range. - Geophys. Transactions 35, 3 - 6 4 . BORSOS T., H Á D E N S., JÓSVAI J . 1 9 9 4 : Gerecse, Tardosbánya, "Grand Canyon" terület. - Terepgyakorlati jelentés, ELTE Ált. Tört. Földtani Tanszék, 4 2 p. CSÁSZÁR G . 1 9 9 5 : A gerecsei és a vértes-előtéri kutatás eredményeinek áttekintése. - Általános Földtani Szemle 2 7 , 1 3 3 - 1 5 2 . CSÁSZÁR, G . , ÁRGYELÁN, B . G . 1 9 9 4 : Stratigraphie and micromineralogic investigations on Cretaceous formations o f the Gerecse Mts., Hungary and their paleogeographic implications. - Cretaceous Research 15, 4 1 7 - 4 3 4 . CSÁSZÁR G., GALÁCZ A., VÖRÖS A. 1 9 9 8 : A gerecsei jura fácieskérdések, alpi analógiák. - Földtani Közlöny 128. DULAI, A. 1 9 9 3 : Hettangian (Early Jurassic) megafauna and paleogeography o f the Bakony Mts. In: PÁLFY, J . V Ö R Ö S , A. (eds.): Mesozoic Brachiopods of Alpine Europe, Hung. Geol. S o c , 3 1 - 3 7 . DULAI A. 1 9 9 8 : A Pisznicei M é s z k ő alsó-liász brachiopoda faunája a Keleti-Gerecsében és a tatai Kálvária-dombon. - Földtani Közlöny 128. EBERLI, G. P. 1 9 8 8 : The evolution o f the southern continental margin of the Jurassic Tethys ocean as recorded in the Allgäu Formation of the Austroalpine Nappes of Graubünden (Switzerland). - Eclogae Geol. Helvetiae 81, 1 5 5 - 1 7 4 . FODOR L., MAGYARI Á., FOGARASI A., PALOTÁS К . 1 9 9 4 : Tercier szerkezetfejlődés és késő paleogén üledékképződés a Budai-hegységben. A Budai-vonal új értelmezése. - Földtani Közlöny 124, 129-305.

396

Földtani Közlöny

228/2-3

FŐZY I. 1993: Felső jura ammonites biosztratigráfia a Gerecse és Pilis hegységben. - Földtani Közlöny 123, 4 4 1 - 4 6 4 . GALÁCZ, A. 1988: Tectonically controlled sedimentation in the Jurassic of the Bakony Mountains (Transdanubian Central Range, Hungary). - Acta Geologica Hungarica 31, 313-328. GALÁCZ, A., VÖRÖS, A. 1972: A Bakony-hegységi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb üledékföldtani jelenségek kiértékelése alapján. - Földtani Közlöny 102, 313-328. GÉCZY B. 1986: Jelentés a Nyugat-gerecsei alsójura ammonitesekről. - Kézirat, 10 p. M Á F I Adattár. JORDÁN Gy., KOVÁCS R., Szűcs A. 1992: Jelentés a gerecsei terepgyakorlatról - Kézirat, ELTE Ált. Tört. Földtani Tanszék, 22 p. KÁZMÉR, M. 1998: Pygopid brachiopods and Late Jurassic paleorelief in the Gerecse Mts., Hungary. - Földtani Közlöny 128. KERCSMÁR Z S . , LANTOS Z., Ács Zs. KOVÁCS P., MAUCHA G., VAJDA A. 1992: Terepgyakorlati jelentés. - ELTE Ált. Tört. Földtani Tanszék, 46 p. K O N D A J. 1987: Gerecse, Süttő, Vöröshidi-kőfejtő. - Magyarország geológiai alapszelvényei. M Á F I 6p. KUN-JAGER E., V A R G A В . , BAJNÓCZI B. 1996: A Héreg-Tarjáni-medence szerkezete. - Tudományos Diákköri Dolgozat, ELTE Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, 52 p. LANTOS Z. 1995: Gerecsei alsójura szedimentológiai vizsgálata. Kapcsolatok a liász tektonikával és ősföldrajzzal. - Szakdolgozat, ELTE Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, 138 p. LANTOS Z. 1997: Karbonátos lejtő-üledékképződés egy liász tengeralatti magaslat oldalában, eltolódásos vetőzóna mentén (Gerecse). - Földtani Közlöny 127, 291-320. M O R L E Y , C.K. 1988: Variable extension in Lake Tanganyika. - Tectonics 7, 7 8 5 - 8 0 1 . PATTON, T.L., MOUSTAFA, A.R., NELSON, R.A., ABDINE, S.A. 1994: Tectonic evolution and structural setting of the Suez Rift. - In: LANDON, S.M. (ed.): Interior rift basins, - AAPG Memoir 59, 9 - 5 5 . REZESSY A. 1997: A Pisznicei Mészkő ciklus-sztratigráfiai vizsgálata gerecsei szelvényeken. Szakdolgozat, ELTE 169 p. SZABÓ J. 1998: Paleogeográfiai és paleoökológiai következtetések egy késő-sinemuri gastropodafauna kapcsán (Hierlatzi Mészkő, Nagy-Teke-hegy, Gerecse). - Földtani Közlöny 128. TARI, G. 1995: Eoalpine (Cretaceous) tectonics in the Alpine-Carpathian transition zone - In: HORVÁTH, F., TARI, G., BOKOR, C S . (eds.): Extensional collapse of the Alpine orogene and Hydrocarbon prospects in the Basement and Basin Fill of the Western Pannonian Basin. AAPG International Conference and Exhibition, Nice, France, Guidebook to fieldtrip No. в., Hungary, 133-156. V I G H Gy. 1935: Adatok a Gerecse-hegység nyugati részének földtani ismeretéhez. - Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentés 1925-28-ról, 8 8 - 9 8 . V I G H G. 1943: A Gerecse hegység északnyugati részének földtani és őslénytani viszonyai. - Földtani Közlöny 73, 3 0 1 - 3 5 9 . V I G H G. 1961a: A Gerecse hegység nyugati felének földtani vázlata. - MÁFI Évkönyv 49/2, 445-462. V I G H G. 1961b: A Gerecsei jura üledékek fácies kérdései. - MÁFI Évkönyv 49/2, 4 6 3 - 4 6 8 . V I G H G. 1969: Magyarázó a Dorogi-medence földtani térképéhez, 1:10 000-es sorozat, Pusztamarót. - M Á F I Kiadvány, 69 p. VÖRÖS, A. 1989: Fault-scarp controlled carbonate sedimentation in a Tethyan Jurassic seamount area (Bakony, Hungary). - 10 IAES Regional Meeting on Sedimentology, Budapest, 250-251. VÖRÖS, A. 1991: Hierlatzkalk - a peculiar Austro-Hungarian Jurassic faciès. - A 20 éves magyarosztrák földtani együttműködés jubileumi kötete I., 145-154. VÖRÖS, A. 1993: Jurassic microplate movements and brachiopod migrations in the western part of the Tethys. - Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 100, 125-145. VÖRÖS, A., GALÁCZ, A. 1998: Jurassic paleogeography of the Transdanubian Central Range (Hungary). - Rivista Italiana di Paleontológia e Stratigrafia, 104. WINTERER, E X . , METZLER, C.V, SARTI, M. 1991: Neptunian dikes and associated breccias (southern Alps, Italy, and Switzerland): role of gravity sliding in open and closed system. - Sedimentology 38, 3 8 1 - 4 0 4 . th

A kézírat beérkezett:

1998. 06. 05.