Levéltár)

P (3689) Khuen-Héderváry család levéltára, 1514-1946 (Fondcsoport/Levéltár) scope solutions ag

Archive Plan Context Context:

MNL Magyar Nemzeti Levéltár, 1000-2100 (Levéltár) (1) Magyar Országos Levéltár, 1000-21. sz. (Levéltár) P (3165) Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai - P szekció, 13. sz.-21. sz. (Fondfőcsoport/Szekció) P (45197) Családi fondok, levéltárak, 1237-2012 (Levéltárfőcsoport) P (3689) Khuen-Héderváry család levéltára, 1514-1946 (Fondcsoport/Levéltár)

Information on identification Ref. code

P (3689)

Ref. code AP

P

Title

Khuen-Héderváry család levéltára

Creation date(s)

1514 - 1946

Level

Fondcsoport/Levéltár

Hagyományos papír alapú adathordozó Running meters 6.25 Additional comments Comments

Három része: 1. Viczay és Khuen-Héderváry, (Viczay IV. János felesége Héderváry Katalin) 2. Draskovich (Viczay I. Mihály felesége Draskovich Teréz) 3. Grassalkovich (Viczay II. Mihály felesége Grassalkovich Anna Mária) 1874. Királyi engedéllyel egyesül a Viczay és a Khuen család: hédervári és viczai gr. Khuen-Héderváry. MOL rendezte az 1950-es évek elején. 1956: nagymértékű pusztulás. 1964: restaurálás utáni újrarendezés, az eredeti fondok megtartásával. Az eredeti egység helyreállítása nem volt lehetséges. (Pl. pertöredékek). 1948/604 OL A régi jegyzék: A GR. KHUEN-HÉDERVÁRY-CSALÁD LEVÉLTÁRA. A.) Viczay-rész. B.) Draskovich-rész. C.) Grassalkovich-rész. A Khuen-Héderváry-család levéltára. (XIII. sz. - XX. sz. eleje.) A Khuen-Héderváry levéltár több kisebb-nagyobb levéltárból, illetve levéltár-részből tevődik össze. A három, egymástól jól elkülöníthető főrész: a Viczay-Khuen-Héderváry levéltár, a Draskovich-levéltár és a Grassalkovich-levéltár. A három levéltár egymással való összefüggése a következő: Br. Viczay IV. János feleségül vette a Héderváry-család utolsó sarját, Héderváry Katalint (megh. 1680). Ilyen módon került át a Viczay-levéltárba a Héderváry-levéltár egy része. Dédunokájuk, gr. Viczay I. Mihály (megh. 1781) feleségül vette gr. Draskovich Terézt, Draskovich Lipót és gr. Pálffy Terézia leányát. Gr. Viczay Anna pedig, I. Mihály nővére, gr. Széchenyi Ignáchoz ment feleségül. A Draskovich- és Széchenyi-család Sárvár vidékén volt birtokos. A két házasság révén a Viczay-levéltár újabb iratanyaggal bővült.

This document was created using an EVALUATION version of ActiveReports. Only a licensed user may legally create lnyr.eleveltar.hu

1

reports for use in production. Please report infractions or address questions to [email protected]. Copyright © Tuesday, July 05, 2016 2002-2011 GrapeCity, inc. All rights reserved.


Comments

Comments

Comments

Comments

Viczay I. Mihály fia, II. Mihály (megh. 1831) felesége Grassalkovich Anna Mária volt, gr. Grassalkovich II. Antal és gr. Esterházy Anna Mária leánya. Grassalkovich Anna Mária fivére, Grassalkovich III. Antal herceg utód nélkül halt meg és így Grassalkovich I. Antal végrendelete értelmében birtokait a leányág örökölte. Így került a családi levéltár gr. Viczay Károlynak, Viczay II. Mihály és Grassalkovich Anna Mária unokájának kezére. Gr. Viczay Károly öccse, Héder, volt a családjának utolsó férfisarja. (1873. végrendelkezett, majd 1874-ben király engedélyt szerzett hozzá s ennek fejében) nagynénjének, gr. Khuen Károlyné sz. Viczay Karolinnak unokája, belsai gr. Khuen Károly családneve mellé felvette a Héderváry nevet, előnevét a "hédervári" előnévvel cserélte fel és címerét a gr. Viczay-címerrel egyesítve magát azontúl hédervári gr. Khuen-Héderváry Károlynak nevezte. Fia helyezte el a család levéltárát az Országos Levéltárban. A Grassalkovich-család a XVI. században, valószínűleg az akkor nagy horvát bevándorlás idején költözött Magyarországra, Sopron megyébe. Itt, később Trencsén-, majd Nyitra megyében szereztek kisebb birtokokat, a Kurdács.- és Raymannus-családdal való összeházasodás útján. A jelentéktelen köznemesi család tagjai gazdálkodtak vagy katonáskodtak. Egy G. István nevű családtag Thököly hívei közé tartozott. A család G. Jánosnak, a beckói vár és uradalom (Nyitra megye) tiszttartójának fiával emelkedett ki az ismeretlenségből. Grassalkovich I. Antal (1694-1771), "a nagy Grassalkovich", Mária Terézia bizalmas embere, volt a családi hírnév és vagyon megalapozója. Fia és főleg unokája meg sem közelítették. 1732-ben megkapta a bárói, 1743-ban a grófi címet. Tisztségei: kamarai ügyvéd (1716), kir. jogügyigazgató (1720), kamarai tanácsos (1724), a neoacquistica-ügyek intézője (1727), aradi főispán (1744), kamarai elnök (1748), koronaőr (1748), nógrádi főispán (1751), kir. főlovászmester (1758), 1767-ben megkapta a szent István-rend nagykeresztjét. Erős gyakorlati érzéke, alapos gazdasági és jogi tudása segítették elő pályáján és a birtokszerzésben, ami egyik fő törekvése volt. Ő szerezte a pestmegyei gödöllői uradalmat (részben a Stahremberg-, Dellmon-, Forgách-, Madách-családtól), a hevesmegyei hatvani uradalmat (a Stahremberg-családtól), ugyanitt a debrői uradalmat (az Althan- és Aspremont-családtól), a bajai uradalmat, a komjáti uradalmat (Nyitra megye), Ivánkát és Iványt (Pozsony megye). Főleg pestmegyei birtokainak fejlesztésével foglalkozott. Első felesége, Bajtay alispán özvegye segítette pestmegyei kapcsolatokhoz, második felesége, a gazdag Klobusiczky Terézia, készpénzvagyonával a birtokvásárláshoz, harmadik felesége, Klobusiczky Krisztina pedig a gazdálkodásban. Birtokain, különösen gödöllői allodiumán, a kor színvonalán álló, jövedelmező gazdálkodás folyt, amely azonban még nem használta ki a XVIII. század végére jellemző majorsági gazdálkodás lehetőségeit. G. I. Antal gyakran tartózkodott birtokain, különösen Gödöllőn, ahol szép barokk kastélyt építtetett. Grassalkovich II. Antal (1734-1794), a hercegi cím elnyerője (1784) és az 1771-ben alapított hitbizomány ura mind a gazdálkodás, mind a közélet terén messze elmaradt apja mögött. Tisztségei: Udvari kamarai tanácsos (1755), kamarás (1758), bodrogi főispán (1759), valóságos belső titkos tanácsos (1767), zólyomi főispán (1769), koronaőr (1772), kir. főlovászmester (1783). Ezeket részben apja eszközölte ki számára, részben később rá való tekintettel kapta meg, de számottevő közéleti működést nem fejtett ki; főleg a birtokaitól távol, Pozsonyban és Bécsben költötte az apai vagyon jövedelmét. A birtokokat, amint azokkal rendelkezhetett, bérbe adta. Az ő idejében öltött nagyobb méreteket a Grassalkovich-birtokokon a majorsági gazdálkodás. Grassalkovich III. Antal (1771-1841) csak nagyritkán, vadászni járt haza, vagy azért, hogy külföldi adósságai törlesztéséről intézkedjék. Tékozlása és kártyaszenvedélye kb. 500.000 Ft. adósságát (1795) alig egy év alatt csaknem egy millióra növelte. A hitelezők betábláztatták követeléseiket a birtokokra, a család pedig zárgondnokságot kért ellene. A zárgondnok, sógora, gr. Eszterházy Ferenc, 2 év alatt kamatostul törlesztette az adósságokat, ami csak a gazdaság további racionalizálásával és a jobbágyság jelentős megterhelésével volt lehetséges. A napóleoni háborúk következtében beállott infláció újabb költekezésre adott okot, mivel mindenki sietett a folyton romló pénztől szabadulni, de III. Antal a devalváció után is folytatta tékozló életmódját. 1819-ben már ismét 1.600.000 Ft. adóssága volt. Ekkor gr. Zichy Károly volt államminiszter, közismert pénzügyi szakértő emissziós kölcsönök felvételével próbált segíteni rajta, de ez újabb zárgondnoksághoz vezetett, mely a herceg életében már meg sem szűnt. - Közéleti szereplése nemcsak nagyapjához, de még apjához képest is visszafejlődést mutat. 1790-ben megkapta ugyan a kamarási címet, 1808-ban pedig, a francia háborúk idején katonában és gabonában nyújtott segítsége jutalmául Csongrád megye adminisztrátora, majd főispánja lett, de mindezt inkább nagyapja érdemeinek köszönhette.


2



Comments

Comments

Comments

Comments

A nagykiterjedésű Grassalkovich-birtokokat az uradalmi főtisztek, tisztek és egyéb alkalmazottak egész hálózata igazgatta, amely különösen a birtokoktól távol élő családtagok (II. és III. Antal) idejében fejlődött ki. Az egész uradalom vezetője a jószágigazgató (praefectus bonorum, supremus regens) volt. Kezében futott össze az uradalmi gazdálkodás valamennyi ágának felügyelete s az ő kötelessége volt a számadó szervek ellenőrzése. Mellette működött a központban a főszámvevő (ordinarius exactor). A számvevőség tartotta nyílván az adásvételi és bérleti szerződéseket, a különféle megállapodásokat, az úriszék és tiszti-szék döntéseit, a földesúri rendeleteket s ezeknek szem előtt tartásával végezte a hozzá befutó számadások ellenőrzését. Az ugyanitt lévő számtartóság (rationaria) a pénzjövedelmeket bevételezte és a kiadásokat intézte. - A földesúr és a birtokok jogvédelmét a szintén a központban működő jogügyigazgató (jurium director) irányította. - Az egyes uradalmak élén állt a főtiszt (inspector); ez készítette el az uradalom gazdálkodásának tervét, melynek végrehajtásáról is gondoskodott. Kötelessége volt a termények és állatok értékesítése (ezeket egy másik tiszt jelenlétében adta el) és a különféle beneficiumok bérbeadása. A kocsmák számára bort vásárolt, felülvizsgálta az épületeket, leltárt vett fel róluk s a szükséges javításokat is elvégeztette. Számadások készítése előtt felülvizsgálta a pénztárat, magtárat, kocsmákat. A mezőgazdasági munka részleteibe nem avatkozott bele, a gyakorlati gazdasági teendők irányítása a tiszttartó (provisor) feladata volt. A tiszttartónak hetenként össze kellett hívnia az uradalmi ispánokat, a következő heti munka, valamint az előző héten felmerült intézkedések, beszámolók és panaszok megbeszélése céljából. Alárendeltjei voltak a számtartó (rationista) és a kasznár (frumentarius). Ezek működését és számadásait állandóan ellenőrizte. A számtartó az uradalom pénzbeli jövedelmeit bevételezte és helyezte kiadásba, a kasznár pedig a materiális jövedelmeket (gabonát, bort, állatot s egyéb természetbenieket). A bevételekről és kiadásokról mindkettőjüknek pontos számadásokat kellett vezetniük (dianiumot, ennek alapján pedig havi és negyedévi, mindig nyugtákkal felszerelt elszámolásokat). A pontosság azonban legtöbb esetben csak kívánalom maradt. A kulcsár (élaviger) a szőlőmunkákra, sőr- és pálinkafőzésre és a kocsmák ellátására ügyelt fel. - Az uradalmak kerületekre oszlottak; ezek élén egy-egy ispán állt, aki a tiszttartó heti utasításai alapján vezette a gazdasági munkálatokat. - Egyéb, speciális munkakörben működő uradalmi alkalmazottak: vincellér, pintér, hordótörlő; méhész, vadász, erdőmester, csősz; sörfőző, kolós kertész, molnár; az allodium tipikus személyzete: majorosgazda, béresek, majorosné, szolgálók, gulyások, pásztorok, juhászok, kondások. - A XVIII. sz. vége felé, az erdőfelmérésekkel és az úrbéri szabályozásokkal kapcsolatban feltűnik az uradalmakban a földmérő (geometra). - A nagyobb uradalmaknak külön ügyvédjük is volt. Az uradalom főtisztviselői közé tartozott a levéltáros (archivarius) is. Az egyes uradalmaknak külön levéltáruk volt (bizonyára inkább irattári jelleggel), azonban a központi levéltárat a pozsonyi palotában tartották. Gyakran innen kértek iratokat az egyes uradalmakra vonatkozólag is. Levéltáros a XVIII. század végétől kezdve Seper Ferenc volt, egyben III. Antal herceg titkára, 1794.VI.13-án tette le a titkári esküt. Mellette működött Mednyánszky Dávid, aki 1805-ben tett esküt mint a titkárság és a levéltár kancellistája. Seper gyakran mint "archivarius" írta alá a leveleket s valószínűleg az ő műve a levéltár egy részének 1795 körül bekövetkezett rendezése, amikor a család által legfontosabbnak tartott iratanyaghoz elenchusok és mutatók készültek. A nem elenchizált iratok egy részét hátlapjukon bőséges regesztákkal látták el. - Seper utóda Koller Lajos volt, akit 1842-ben III. Antal özvegye nevezett ki levéltárossá. Korábban ő is a herceg mellett teljesített titkári szolgálatot. Jellegzetes nagybetűs írása, melyet a levéltárba befutó aktákról ismerünk, gyakran feltűnik az elenchusokban és az iratokon. A Seper által megkezdett módszerrel folytatta a munkát. Mivel Seper és Koller nemcsak levéltárosa, hanem titkárja is volt a hercegnek, elég terjedelmes levelezésükben a család és az uradalmak legkülönbözőbb ügyeire vonatkozó felvilágosításokat találhatjuk meg. Koller a Viczay-család idején is megmaradt szolgálatában. - Szemtanúk elbeszélése szerint a Grassalkovich-levéltár terjedelme a mainál sokkal nagyobb volt. Az iratanyag tanulmányozása is arra mutat, hogy belőle már Seper rendezése idején elég sok hiányzott, azóta pedig jelentős mennyiség elveszett. Elveszettnek kell tekintenünk a levéltár nem elenchizált gazdasági anyagának túlnyomó részét, ami még az 1930-as évek elején Hédervárott megvolt, ez az anyag bizonyára a hadműveletek során pusztult el. Nincsenek meg a gödöllői kastélyra vonatkozólag több szerző által említett képek és metszetek sem. Az Országos Levéltárban történt rendezés során az 1526 előtti okleveleket (41 darab) A Középkori Gyűjteménybe soroltuk be. Túlnyomórészt a XV. századra vonatkoznak, a legkorábbi 1339-ből való. A Grassalkovich-család a birtokjogi és peres iratokat őriztette a legnagyobb gonddal, elsősorban ezeket rendeztette és ezekhez készíttetett elenchusokat és mutatókat. A peres iratok egy részét, a fontos birtokpereket, be is köttették. Ebben az iratanyagban megtaláljuk mindazt, ami a feudális földesúrnak birtokához való jogát igazolja, nemcsak a Grassalkovich-családdal kapcsolatban - ők a birtokokat 1720-1760 között szerezték - hanem itt vannak a rokoncsaládok és a birtokok előző tulajdonosainak iratai is. A peres anyag túlnyomórészt birtokperekből, határperekből áll. Grassalkovich III. Antal két csődügyén kívül vannak kisebb csődperek is, továbbá Dunakeszivel kapcsolatban egyházi tized ügyében folytatott per.


3



Comments

Comments

Comments

Comments

A család a legfontosabbnak minősített iratok között őrizte a jobbágyszolgáltatásokat rögzítő, tehát a földesúri jövedelmet biztosító telepítési és egyéb szerződéseket is. Vita esetén, vagy ha a két fél között perre került a sor, mindkét részről ezekre a szerződésekre hivatkoztak (pl. Baja lakossága és az uradalom között felmerült ellentétek alkalmával). A jobbágyok több alkalommal nyújtottak be panaszokat, kérvényeket. Előfordultak a jobbágyság részéről földfoglalások és egyéb akciók. Találunk adatot a tisztek erőszakosságára, szökött jobbágyok visszaidézésére, jobbágyköltözésre, jobbágyfelszabadításra, továbbá, hogy I. Antal végrendeletében elengedte jobbágyai tartozását. A jobbágyság helyzetére jellemzők a különféle szempontból készült összeírások. - A levéltárban van - nem nagy terjedelmű - úriszéki anyag is, Gödöllő, Hatvan, Ivánka és Ivány uradalmakkal kapcsolatban, főképpen jegyzőkönyvek, amelyeknek elég részletes szövegei a jobbágyok egymásközti vitáira és az uradalom és a jobbágyok közötti ellentétekre vetnek fényt. Nem érdektelen az alföldi és az ország nyugati határszélén fekvő birtokok (a Pozsony megyei Ivány és Ivánka) helyzetének összevetése. Az iratanyag tekintélyes része vonatkozik a földesúri gazdálkodásra, a birtokok helyzetére, jövedelmezőségére és a birtokkezelésre. Ennek az anyagnak forrásértékét korlátozza a nagyfokú hiányosság (egyrészt igen sok elveszett belőle, másrészt a tisztek nem mindig jártak el az utasítások szellemében és nem minden évről készítettek számadásokat, továbbá kiesnek azok az évek is, amikor a birtok bérletben volt). Ami most megvan, abból az egyes uradalmak helyzetére és gazdálkodására nézve csak töredékes képet kaphatnánk, azonban a XVIII. századi nagybirtokon folyó gazdálkodásra vonatkozólag ez az anyag is jó adalékokat szolgáltat. Számadás kevés van - érdekes ezek között Grassalkovich I. Antal sajátkezűleg írt számadáskönyve (Acta Extraordinaria Fasc.25.No.786.) -, inkább különféle birtokleírásokra és összeírásokra kell támaszkodnunk - így pl.: Gödöllő és Hatvan bérbeadásakor (1782) és visszaváltásakor (1795) tűnnek fel több szempontból készült összeírások -, valamint az elég terjedelmes gazdasági levelezésre. Az 1790-es évek közepétől 1807-ig Eszterházy Ferenc kezelte a birtokokat, a tisztek jelentései hozzá futottak be. A XIX. század elejéről, a század első harmadából ugyancsak számos levél, jelentés maradt meg az uradalmi praefectustól, inspectortól, jogügyigazgatótól, ügyvédektől és agensektől. - Az uradalmak gazdasági felszereléséről (termelőeszközeiről) több összeírás, leltár (inventarium) ad képet. Megtalálhatjuk pl. egy gép (machina aerostatica) tervrajzát és használatának leírását is. (Acta Extraord.F.18.N.655.) A szűk korlátok közé szorított magyar ipar a gácsi és a hatvani posztómanufaktúrára vonatkozó néhány iratban jelenik meg. A gácsi üzem a rokon Forgách-családé volt, de I. Antal is jelentékeny összeget fektetett bele. Bizonyára ennek révén került a levéltárba a gácsi üzem működésére vonatkozó elég részletes szerződés. (Acta Extraord. F.XI.N.491, 492.- 1767.) 1769-ben I. Antal a királynő engedelmével Hatvanban maga alapít szövőüzemet. Mária Terézia privilégiumában hangsúlyozza, hogy Magyarországon meg kell könnyíteni a közhasznú manufaktúrák létesítését. A hatvani üzem céhes korlátozásoktól mentes szabad műhely volt, az oda költöző munkások iparukra és személyükre nézve 15 évi adómentességet kaptak. A szöveteket márkával ellátva nagyban árusíthatta. A kereskedelemre vonatkozólag az uradalmak terményértékesítési szerződései szolgáltatnak adatokat, amelyeket különféle kereskedőházakkal kötöttek (pl.: Biedermann, Wodianer stb., stb. - I. többek között az X. NB.20. jelzetű iratot III. Antal II. csődügyének iratai között.) A családtagok hivatali működésével kapcsolatos iratok országos viszonylatban is forrásanyagot szolgáltatnak. Legkevesebb anyag éppen I. Antal közéleti szereplésével kapcsolatban maradt fenn. Kamaraelnöki tisztségére vonatkozólag főleg az Acta Extraord. sorozatban (Fas.12. és 16.) találunk adatokat. Levelet intézett hozzá Mária Terézia királynő ferjén, továbbá Albert hercegen és Krisztina főhercegnőn kívül több államférfi is (Haugwitz, Chotek, Königsegg, Batthyány nádor), akik tanácsát kérték. A kamarai ügyvitel ésszerűsítésére vonatkozólag javaslatokat terjesztett be. Fia, II. Antal 1759-ben lett bodrogi főispán, azonban saját működésével kapcsolatos iratai nincsenek meg, csupán a valószínűleg hivatali elődjétől átvett (1715-1730 közötti) királyi és kancelláriai rendeletek, valamint különféle hatóságokat képviselő személyek Bodrog megyére vonatkozó levelei, továbbá a megye török előtti helyzetével kapcsolatos nyomozás iratai. - Zólyom megyei főispánsága (1769-től) idejében megyéje egyeteme és alispánja, valamint más hatóságok intéztek hozzá hivatalos leveleket. - 1772-ben lett koronaőr s ebben a minőségében megkapta a koronaőrségre vonatkozó katonai jelentéseket és különféle kimutatásokat; ugyanitt találjuk I. Antal koronaőri iratait is, több államférfi és hatóság leveleivel együtt. - II. Antal 1783-ban kir. főlovászmester lett s az 1790-92-i budai országgyűlés előkészítésében ebben kifolyólag azt a szerepet kapta, hogy az országgyűlés idejére érkező főméltóságok és követek számára szállásról és ellátásról gondoskodjék. Az akkori élelmiszerhiány idején szükségesnek látszott, hogy több, távolabbi megyéből is elrendelje az élelmiszerek felhozatalát, megtiltsa a nyerészkedők által felvásárlást. A szállások bérét és az élelmiszerek, italok árát is szabályozta. Nyomtatott szabályzatot adott ki arra vonatkozólag, hogy az érkezők közül rangja szerint kinek hány és milyen helyiség jár s mely házak mentesek a beszállásolástól. Egyik beszállásolási táblázaton régi pesti térés utcaneveket olvashatunk. III. Antal 1808-ban lett Csongrád megye adminisztrátora, majd főispánja. Megyéje 1808-1826 között a közgyűlési jegyzőkönyvek megküldésével tájékoztatta a folyó ügyekről. Havonként több közgyűlést is tartottak, de sok jegyzőkönyv hiányzik, sőt vannak teljesen hiányzó évek is.


4



Comments

Comments

Comments

Comments

A jegyzőkönyvek beszámolnak a megye feladatkörébe vágó ügyeiről és gyakran az azok elintézésére kiadott utasításról is. Az ügyeket sorszámozzák és egy-egy ügyről hosszabb-rövidebb, de világos kivonatot adnak. A jegyzőkönyvekben nemcsak helyi adatokat találunk, hanem - a helytartótanács leküldött rendeleteinek ismertetésén keresztül - visszatükröződnek az országos események is (pl.: a francia háborúra való készülődés: adókivetés, katonaállítás, a sok katonaszökevény felemlítése). A megyei követek számára adott országgyűlési utasítások kivonatai a helybeli nemesség álláspontjára jellemzők. Beszámolnak a jegyzőkönyvek a megyei dolgozók, parasztok és iparosok helyzetéről és kívánságairól is. A főispán és a megye közönségének és hivatalnokainak levelezése nem minden részletében érdekes, sok közte a megyei tisztviselők kinevezésével kapcsolatos irat. De akadnak itt is József nádortól és a helytartótanácstól, valamint más hatóságoktól származó rendeletek. Az 1812-i országgyűlés munkájával kapcsolatban 24 darab nyomtatványt találunk a levéltárban. III. Antal I. és II. csődügye (1795-1807 és 1827 -) a századforduló és a XIX. század első felének hitelviszonyaira nézve forrás. A hitelezők között mágnások és zsidó pénzemberek voltak (pl.: Wertheimber Seckstein és Mauritius Ullmann). A csődper részben a dunáninneni kerületi táblán, részben az alsóausztriai nemesek bírósága (a Landrecht) előtt folyt. III. Antal levelei között nincsenek államférfiaktól származó tanácskérő levelek, mint nagyapja levéltárában, hanem csak jótékonyságát nyugtázó megemlékezések (I. Ferenc, Liechtenstein herceg, Alvinczy tábornagy, Bellegarde tábornagy, Ferdinánd főherceg, József nádor levelei. Acta Extraord. Fasc.28. és külön csomó). A levéltár sokféle tárgyat felölelő anyagának elrendezése a család számára is gondot okozott; erre vall a mutatók, elenchusok, lajstromok sokasága, amelyek közül azonban ma már nem mindegyik használható. Az Országos Levéltárban történt rendezés alkalmából az anyag egy részénél megmaradt, illetve helyreállítható volt a család XVIII. századvégi rendezése: Gödöllő, Hatvan, Debrő, Baja, Komját, Ivánka és Ivány uradalmak, az Acta Extraordinaria sorozat, továbbá a Diplomata et decreta sorozat esetében. A felsorolt uradalmak anyagához elenchusok és mutatók készültek, az utóbbi két sorozathoz csak elenchusok. Az uradalmak iratanyaga túlnyomórészt birtokjogi, peres, kisebb részben a birtokok leírására, bérbeadására vonatkozó és a jobbágysággal szembeni földesúri jogokat biztosító iratokból áll. Egy-egy uradalom iratanyagát fasciculusokra osztották (3-13-35 fasciculusra, az anyag terjedelme szerint) s ennek megfelelően fasciculusokra tagolódnak az elenchusok is. Az egyes fasciculusok csak a gödöllői uradalom anyagának első felében fognak össze határozott egységet (itt kisebb birtoktesteket), egyébként egy fasciculuson belül adatot találhatunk az uradalom bármelyik falvára s a fent megjelölt tárgyak bármelyikére. Az iratok sorszámozása nem szakad meg az egyes fasciculusok végén, az évszámozás azonban minden fasciculuson belül újra kezdődik és általában nincs meg a szoros évrend. - Ugyanez áll az Acta Extraordinaria (Miscellanea) sorozatra is, azzal a különbséggel, hogy itt is, mint Gödöllőnél, az egyes fasciculusok az anyag egy részénél tárgyi csoportokat is jelentenek. - A Diplomata-sorozat sorszámokkal ellátva évrendben halad, kisebb egységekre nem tagolódik (adománylevelek, kiváltságokat biztosító oklevelek, kinevezési iratok, stb.). Az anyag többi része az Országos Levéltár rendezése alapján tárgyi csoportokra bomlik. (Fenti uradalmakra vonatkozó iratok; az egész Grassalkovich-birtokra vonatkozó főleg gazdasági jellegű iratok; az egyes családtagokhoz kapcsolódó személyi iratok; levelek. L. a konspektust.) A levéltár anyagában a kutatás a segédkönyvek és a konspektus alapján történik. A már felsorolt uradalmakhoz (Ivány kivételével) az elenchuson kívül mutatókönyvek is készültek. Van pl.: helységnév- és személynév szerinti mutató. Ha a kutatónak egyes helységek vagy személyek adataira van szüksége, legelőszőr ezeket a mutatókat kérje. A mutató a megfelelő címszó mellett a rá vonatkozó irat rövid tartalmi kivonatát és az irat levéltári jelzetét is közli. A mutatók csak a melléjük csatolt, az egyes uradalmak hiányzó iratait feltüntető jegyzékkel együtt használhatók. (Pl.: ha a kutatónak a gödöllői uradalomhoz tartozó Isaszegre van szüksége, kikeresi a helynevet a mutatóban, de mielőtt a mellette lévő levéltári jelzetet (Gödöllő, Fasc.2.No.34.) kiírná, megnézi a gödöllői uradalom hiányjegyzékét.) Ugyanígy kell eljárni a személyneves mutató esetében is. - Ugyanehhez az anyaghoz van még tárgy szerinti mutató is, arra vonatkozólag, hogy milyen fajta ügyek fordulnak elő az uradalmak iratanyagában. Ennek a mutatónak használhatóságát erősen korlátozza az a körülmény, hogy címszóul nem az ügyet, hanem az iratfajtát veszi fel (pl.: donationales, auctionales, cessionales, processus, contractus stb., stb.). Azonban a mutató rövid tartalmi kivonatainak átolvasása abban az esetben, ha valaki nem meghatározott területre kutat, még mindig gyorsabb, mint az egész iratanyag átnézése. Néha már maga a címszó is útbaigazít a tartalomra vonatkozólag (pl.: contractus, processus, stb.). A parasztság helyzetére vonatkozólag a következő címszavak alatt találhatunk anyagot: communitas, conscriptio, contractus, conventio, elibertatio; inventarium, specificatio) parasztok holmijáról felvett leltár; inquisitio, investigatio (nyomozás, vagy a parasztok panaszainak kivizsgálására vagy az általuk elkövetett "erőszakosságok" kivizsgálására); protestatio (pl.: a földesurak tiltakozása földfoglalások ellen); stb. stb. Ebből a mutatóból a jelzetet ugyanúgy kell kiírni, mint az előzőkből. - A negyedik fajta mutató az előbbi három címszavait egyesíti.


5



Comments

Comments

Comments

- A mutatókban a Pozsony megyei Ivány birtokra nincsenek adatok. Ennek egy fasc. Terjedelmű iratanyagát külön kell kikérni, mivel elenchusa sincs. Az egyes uradalmak elenchusai gondos munkával készültek, az iratokról szóló tartalmi kivonatok részletesek, megadják a hely- és személyneveket, pénzügyleteknél a pontos összegeket stb. Az iratok hátán lévő régi regesztánál jóval többet nyújtanak. Bizonyos mértékig az elveszett iratokat is pótolják. Az uradalmi elenchusokból a jelzetet ugyanúgy kell megadni, mint a mutatókból. Iványnak és Ivánkának elenchusa nincs. - Az elenchusokban a hiányzó iratot az irat száma elé tett - jel tünteti fel. Ha ugyanez a jel a fasciculus-címnél van, azt jelenti, hogy az egész fasciculus iratanyaga hiányzik; ebben az esetben a számok előtt újabb jel nincs. Az irat száma mellé írt A.c. betűk azt jelentik, hogy a keresett irat az Acta compacta sorozatban található, s ezért ezeket a betűket a jelzet kiírásakor a jelzet mellé kell írni. - Az Acta Extraordinaria-sorozat elenchusában a hiányok ugyanilyen módon vannak feltüntetve. A sorozatnak mutatója nincs. - A Diplomata-sorozat néhány meglévő darabját a sorozat nevének és az irat számának megadásával lehet kérni. Az anyag felhasználása alapján készülő tudományos munkákban a következő idézési mód ajánlható: OL. Khuen-Héderváry-levéltár, Grassalkovich-rész, Gödöllő, Fasc.VI.No.10. (illetve ennek rövidítése). Az anyag másik része, amely az Országos Levéltár rendezése folytán tárgyi csoportokra tagolódik, a konspektus segítségével használható. Ennél a résznél is vannak lajstromok, kisebb elenchusok, de ezeket a segédeszközöket gyakran nehezen olvasható írásuk és a szövegükben előforduló sok rövidítés miatt célszerűbb a hozzájuk tartozó (nem nagy terjedelmű) anyaggal együtt kikérni. Egy-egy tárgyra vonatkozólag a levéltár több helyén találunk anyagot. Pl.: a gödöllői uradalommal kapcsolatban: a gödöllői elenchizált anyagon kívül a gödöllői nem jelzetes uradalmi és peres iratok között, a csődügyek iratai között, továbbá a különféle rangú tisztek levelei és jelentései között. A csődügyekre vonatkozólag - a szorosan vett csődper-iratok csoportján kívül - szintén kutathatunk az uradalmak gazdasági iratai, valamint a levelek és tiszti jelentések között. Az anyag természete hozza magával, hogy a kutatónak, bizonyos kérdésekkel kapcsolatban, több tárgyi csoportot darabról-darabra át kell néznie, amit nem egyszer megkönnyít az iratok hátlapján lévő tartalmi kivonat. Idézni a tárgyi csoportnak a konspektusban található aláhúzott címét és az irat számát kell. (Pl.: OL. Khuen-Héderváry-lt., Grassalkovich-rész. A debrői uradalom peres iratai, 3.sz.). Grassalkovich I. Antal kamaraelnöki működésére vonatkozólag az Országos Levéltár kamarai levéltárában található meg anyag: Acta Grassalkovich-chiana, 16 csomó és 7 db. segédkönyv. Wellmann Imre "A gödöllői Grassalkovich-uradalom" (Budapest, 1933.) c. munkájának GL (Gazdasági Levéltár) jelzetei kiindulópontul a jelzett anyag elpusztulása folytán nem használhatók. A Grassalkovich-levéltár anyagával kapcsolatos feldolgozások Wellmann idézett munkáján kívül: 1.) P. Bartal Ince: Máriabesnyő története. 1875. 2.) Erdélyi Aladár: Régi magyar családi hitbizományok története és joga. 1912. 3.) Herzog József: A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején. Századok 1923/1924. 4.) Hornyik János: Kecskemét gazdasági fejlődésének története. 1927. 5.) Odrobenyák János: Gödöllő hajdan és most. 1875.

Use Required permission:

Nincs

Physical Usability:

Nem áll rendelkezésre

Accessibility:

Nyilvános

URL for this unit of description URL:

http://lnyr.eleveltar.hu/MNLQuery/detail.aspx?ID=4340


6


Levéltár)

Recommend Documents