Levélszekrény. (E rovat alatt közlünk minden, a mezıgazdaság körébe vágó közérdekü kérdéseket és megadjuk reá a feleletet. Ha oly kérdések intéztetnek hozzánk, melyek nem általános érdeküek, úgy ezekre magánlevélben felelünk; szintúgy bármely sürgıs elintézést kivánó kérdésre is. Kérjük ezért tisztelt olvasóinkat, vegyék igénybe e rovatot minél gyakrabban.) Kérdések. 15. Egy gazdatársam azt állítja, hogy az egészen mindegy a hízlalásnál, hogy a pogácsából az olaj nagyon ki van-e sajtolva vagy csak keveset; továbbá, hogy a feketerepcze- vagy biber- és tökmag-pogácsa époly jó, mint a sárgarepcze-pogácsa. Tavaly Budapesten vettem repczepogácsát, métermázsáját 5 05 frtjával, mely nagyon ki volt sajtolva, szine szürke volt; az idén pedig itt a környéken vettem sárgarepcze-pogácsát, ez már nem volt nagyon kisajtolva, több volt benn az olaj, szine egészen sárga volt, ezt 10 frtért vettem. Az iránt kérek felvilágositást, hogy melyik pogácsa jobb: a sárga- vagy feketerepcze és a nagyon vagy kevésbé kisajtolt? 16. Mi a különbség a tizedes és a Fairbanks-mérleg között és többetérı-e ez utóbbi? 17. Indokolt-e nálunk a bárányok himlı elleni oltása, midın – ha jól tudom – más államok azt törvényileg tiltják? K. J. 18. Mit kell tenni, hogy a tehenek az ellés után legalább hat héttel a bikát fölvegyék? Van oly tehenem, amely mult év október 6-án ellett, nagyon jól néz ki, egészséges, de a bikát nem akarja fölvenni. Egyáltalán van-e módjában a tenyésztınek, hogy azon idıpontot, melyben tehenei megelljenek, tetszése szerint szabályozhassa? 19. Mily hatása van a nagybani zabdara-etetésnek, mint hideg moslék, a sertésekre? – jobb-e hidegen beáztatni, mint melegen? – s különös tekintettel a hasas koczákra: czélszerü-e azt etetni és nem okoz-e elvetélést? Nem fordult-e elı ez idény alatt a koczáknál elvetélés járványosan, s ha igen, mi lehet annak legfıbb oka? 20. Miután az idén fehér mustárt (Sinapis alba) szándékozom vetni, kérem: sziveskedjenek a következı kérdésekre felelni: Mennyi vetımag kell magyar holdankint (1200 □0), a talaj agyagos homok? Lehet-e mindjárt kora tavaszszal vetni? Csakis mint zöldtakarmány használható-e fel? – nem kap-e a tej valami mellékízt tıle? – lehet-e tisztán azzal a teheneket etetni? 21. Az „Egyetértés” mult hó 12-ki számában a mezıgazdasági közlemények között Latrynus silvestris nevü takarmánynövényrıl tétetik emlités; melyet állitólag Dr Stutzer, bonni tanár laza homoktalajokra ajánl. Kérdem: érdemes-e vele s mily terjedelemben kisérletet tenni? – hol és mily áron szerezhetni vetımagját? 22. Ajánlatos-e a „Poland-China” sertés tenyésztése keresztezés útján? – nem-e szokott náluk oly baj elıjönni, ami miatt még a husa sem használható?
23. Mi lehet az oka az anyajuhoknál a kettısbárány nagymennyiségbeni születésének? Nálunk két falka anyajuh van, egyforma mind a kettı. Az egyik a belsı, a másik egy negyedórányira a külsı majorban teleltetett. A falka 500–500 drbból áll. A belsı falkabelibıl ezideig leellett 450 drb s ebbıl kettıt ellett 41 drb. A külsı falkabelibıl leellett 390 drb s ebbıl csak 7 drb van kettıs. Ez utóbbinak az ıszszel jobb legelıje volt, mint a belsı majorfán levı fajtának. Sz. A. 24. Gazdaságunkban a malaczoztatást februárban eszközöltetjük, mivel ez idı bizonyult nálunk erre a legczélszerőbbnek. Jelenleg is koczáink ¾ része már lemalaczozott. A koczákkal naponta fejenkint 1 k/g takarmányrépát, ½ k/g korpát és 3 l csövestengerit – mely megfelel 1½ l szemestengerinek – etetünk. Csövestengerink azonban elfogyván s a két héttel elıtt megrendelt szemestengeri a közlekedési akadályok miatt nem érkezvén meg, néhány napig 2 l zabot voltunk kénytelenek a koczákkal etetni 3 l csövestengeri-adagjuk helyett, mit elég jól elfogyasztottak. Kérem tudatni: vajjon nincs-e rosz hatással a zab etetése a vemhes koczákra, és nem hátráltatja-e a már lemalaczozottaknál a tejképzıdést s a képzıdött tejnek nincs-e kártékony befolyása a malaczokra? Továbbá magyar fajta koczáinknál az említett három takarmányfélébıl elégséges-e a naponkinti adag? – Szíves felvilágositást kér B. A. 25. A „Mezıgazdasági Szemle” novemberi füzetében a gyomok kártékony hatása s azok irtásáról jelent meg egy czikk, melybıl nem ismertem ki a bánáti földek némelyikén olyannyira elterjedt igen veszedelmes, a nép nyelvén „vad szeder”-nek (vad földieper) nevezett növény leirását. E növény, ahol befészkelıdött, ott csak terjed, s azt terjedésében sem mély szántás és ugarolás, sem pedig a tengerinél itt divó háromszori kapálás, illetve töltögetés fentartóztatni nem képes. Gyökere igen mélyre megy, indái pedig több öl hosszuak; ha sőrő, a búzát kiöli; hol pedig ritkább, ott az aratást és szántást szerfölött neheziti. Kérem azon kérdést: hogy használtatot-e a vad szeder kiirtására valami szer, és ha igen, mi volt az s mily sikerrel? – becses lapja „Kérdések” rovatába felvenni. J. M. Feleletek. 7. A gipszet az istállóban hinteni el, czélszerőbb eljárás, mert a korhadó trágyából az ammoniak egy nagy része, különösen meleg istállókban, már az istállóban illan el és az istállóban elhintett gipsz, ha elegendı mennyiségü volt, a trágyatelepen is megtartja conserváló hatását; de azért is jó már az istállóban hinteni el a gipszet, mert az ammoniakgázokkal telitett levegı káros az állatok egészségére, különösen a lóistállókban. Gipszet naponkint egy darab számosmarha után Wolff szerint ¼, Mayer szerint 1/6 k/g-ot kell a trágyára elhinteni, ami egy évben egy darab számosmarhánál 91, illetıleg 60 k/g-nyi mennyiségnek felel meg, s ha tekintetbe veszszük, hogy ezzel trágyánk legdrágább alkotórészét, a nitrogent, conserváljuk, a sikeres eredmény felıl nem lehetünk kétségben. A mohart szarvasmarhával, nevezetesen tehénnel igen jól lehet etetni. A m.-óvári kir. gazd. Akadémia tehenészetében a moharszéna a fejıstehenek és 1–2 éves üszök téli
takarmányozásánál rendesen alkalmaztatik, s ha a többi szénafélékkel szemben különös elınye nem is tünt ki, de hátrányát sem tapasztalták sem a tejelés minısége, sem a fiatal állatok kifejlıdése tekintetében. A jármosökröknek pláne igen megfelelı takarmány. Az itteni tehenészetben naponkint és darabonkint (450–500 k/g nehéz teheneknél) egész 5 k/g-ig is adagolják, jármosökrökkel szintén, sıt még nagyobb adagokban is. Sz. Z. 9. A kérdés két részbıl áll: Az elsı a fejısbivalyok ápolására, gondozására, a második pedig a takarmányozásra vonatkozik. Igyekezni fogok mind a két irányban lehetıség szerint röviden elmondani azt, mit tapasztalt bivalytartó gazdáktól tanultam és amire megfigyeléseim megtanitottak. A bivalyok egyáltalán, és így a fejısbivaly-tehenek is, kifejlıdött korukban nem kényesek. Annak daczára megkivánják a figyelmes gondozást és megkövetelik a szelid, jó bánást. Nyáron a meleg iránt, télen pedig a hideg iránt érzékenyek. Ezért a legelıre járó fejısök a nyár folyamán a fürdıt alig nélkülözhetik. Fürdı hiányában árnyas delelı helyekrıl kell okvetlenül gondoskodni. Még jobb, ha a déli órákban haza hajtatjuk a fejısöket, mert künn a legelın a legyektıl és egyéb alkalmatlan férgektıl megkinozva úgy sem tudnának nyugodtan legelni és jóllakni. A bivalyistállónak nyáron át hüvösnek, télen át pedig melegnek kell lenni. Jó lesz a forró nyár tartama alatt a legyeket kizavarni az istállóból azzal, hogy az ablakokat zöld galyakkal berakjuk, mikor is a külsı meleg sem fog behatolhatni. Ha télen át hüvösnek találjuk az istállót; jó bıven kell almozni, mert a megfázott bivalytehén igen gyakran makacsol visszatartja tejét. Ezt megteszi sokszor akkor is, ha a legyektıl és nagy melegtıl felizgatva van. A bivalyistállóban egyáltalán mindig, de különösen a fejés idején csendnek kell uralkodni, mert a bivaly csak látszólag flegmatikus természetü. Mindenféle, sokszor kicsinyes dolog rendkivül felizgatja a legtöbb fejıst, amikor is amíg le nem csendesedik, hiába tartják alája a sajtárt. Éppen ezért, míg a fejés tart, idegen állatot – kutyát – vagy idegen, kivált feltünı szokatlan szinő ruháju embert nem szabad az istállóba bocsájtani. Nagy hidegben – különösen messze – még itatni sem szabad kihajtani a fejısöket. Az elmult hetekben többször volt alkalmam látni, hogyan vánszorogtak reszketve és összekuczorodva a majdnem csupaszszırü fejısbivalyok alig néhány száz lépésnyire az itató-helyhez és vissza. Ha kérdést tevı netalán igázná is fejısbivalyait, melegen ajánlom, hogy nyáron a nap forró szakában mindig vizes lepedıt – boríttasson a hátukra; télen át pedig könnyő pokróczból takarót kell reájuk készíttetni. Egyik házi állatunk sem olyan rabja a megszokásnak, mint a fejısbivaly. Ez kitünik onnét, hogy cselédváltoztatáskor a tej mennyisége legtöbbször megapad. Többször láttam, hogy az új cselédnek egyik-másik fejısbivaly 1–2, sıt 3 napig sem adta le a tejét. Tudok arra is esetet, hogy a fejés közben mindig egy bizonyos nótát kellett a fejınek dudolni, ha háboritatlanul és gyorsan akarta a dolgát elvégezni. A fejısbivalylyal jól, szeliden kell bánni, de tudni kell határozott fellépéssel parancsolni is. Ily bánásmód mellett türelmesebb és engedelmesebb barmot a bivalynál képzelni sem lehet. Szavahihetı gazdáktól hallottam, hogy a bivaly sokszor megboszulja magát a vele igazságtalanul és durván bánó cseléden. Az elmondottakból könnyő megérteni az okát annak a tapasztalati ténynek, hogy sok bivalytehén – ugyanazon takarmány mellett – egyik fejéskor több vagy kevesebb tejet ad, mint az elıtte való vagy utánna következett másik fejéskor. Az a kérdés továbbá, hogy „mily takarmányozásban kell a bivalyteheneket részesiteni, hogy jól tejeljenek, az eljárás azonban mégis olcsó legyen?” Fogós kérdés: olyan, melyre a dolog természete szerint határozott feleletet nem lehet adni. A tej mennyisége és minısége a fejısbivalyoknál is elsı sorban az egyéni tehetségtıl függ és csak másodsorban a takarmánytól. Más szavakkal jó fejısök gyengébb, tehát (legalább a legtöbb esetben) egyúttal
olcsóbb takarmánytól is több tejet fognak adni, mint rosz fejısök a jobb; tehát drágább takarmánytól. Nézetem szerint az a takarmányozás a legolcsóbb, melylyel a megetetett takarmány összértéke s a kapott tej összértéke között a tej elınyére a legnagyobb különbözetet lehet elérni. Hogy az, mit a fejısbivalyok takarmanyozásáról elmondani akarok, könnyebben megérthetı legyen, a bivalyt szembe állitom a szarvasmarhával. Tapasztalt gazdák, kik egy istállóban tartják a fejısbivalyokat a fejıstehenekkel, széltiben azt vallják és tudják, hogy az elıbbiek kevesebb és gyengébb takarmánynyal is beérik az utóbbiaknál. Hogy ez bizonyos tekintetben tény, azt a következı adatom fényesen bizonyítja: a sz.-f.-i gazdaságban 60 fejıstehén és 25 fejısbivaly az elmult év tavaszán kevés jó széna mellett töreket kapott s a tejeléssel meg voltak elégedve; fogyatékán lévén a takarmány, alig várták a legelı kinyiltát. A szénát még inkább meg kellett apasztani és ekkor kukoriczaszárra került a sor. Erre már másodnap a fehér tehenek teje lényegesen megapadt, a fejısbivalyoké ellenben megmaradt annyi, mennyi a kukoriczaszár adagolása elıtt. A tapasztalt gazdák azonban azt is tudják és vallják, hogy a fejısbivalyok is csak sok és jó takarmánytól tejelnek bıven. Közepes tejelésre a fejısbivalyok hevesebb és gyengébb takarmányt igényelnek és rosszabb legelın is jobb kondiczióban maradnak a fejısteheneknél. Ez tény; oly tény azonban, melyet tapasztalatlan bivalytartók sokszor félre értenek és gyenge és kevés takarmányból sok és jó tejet akarnak. Reczeptet a fejısbivalyok olcsó és mégis megfelelı – sok tejet adó – takarmányozására, fájdalom, nem adhatok. Összehasonlitó kisérleti adatok – tudtommal legalább – nincsenek, ezek nélkül pedig csak combinálni lehet; megbízhatót mondani azonban nem. Egyik jeles bivalytartó és tenyésztı gazdánknál a takarmányozás a következı: 1. Nyáron: reggel 6 órától déli 2 óráig legelı, legelıre való kihajtás elıtt és hazajövetelkor 10–10 k/g zöld luczerna fejenkint. 2. Télen: reggel 10 k/g szalmaszecskáhól, 15 k/g répából és ¼ k/g forrázott korpából álló és 24 óra hosszáig összerakva fülledı keverék, továbbá 3½ k/g szalmával összerakott sarju és itatás után ½ k/g kendermag-pogácsa; délben legjobb minıségü réti szénából 4 k/g; estve ugyanazon adag, mint reggel, a kendermag-pogácsa nélkül; éjjelre 4 k/g zabszalma. E takarmányozás mellett az átlagos tejelés körülbelül volt: borjazás után 5.5–7 l, hat holnap elteltével ca 3–4 l, az elrugás közeledtével 1.5–2.5 l naponkint; 26 drb fejısbivaly tejelési átlaga volt átlag 11 hónapig tartó fejési idı alatt 1450 l; a borjut (mely azonnal elválasztva és cseberbıl lesz fölnevelve) nem véve számitásba,. A fogarasi ménesuradalom sárkányi kerületében levı bivalytenyésztés 48 drb tehene, Rottler József igazgató szives közlése szerint, következıleg takarmányoztatik „ 1. Télen: naponkint és darabonkint 5 k/g III. oszt. széna, 6 k/g takarmányszalma, 4 k/g polyva és 24 k/g répa, 3 c/g só. 2. Nyáron: reggel és esete naponkint és darabonkint 28 k/g vöröshere zölden és 2 k/g takarmányszalma, 3 c/g só; napközben legelıre járnak, mely legelı azonban 7–8 év elıtt még turfás ingovány volt, nem régen lecsapolással kiszáríttatott, azonban most is egyedül csak a bivalyokkal használható ki.” S ime az utolsó passusból kitünik az is, hogy a bivaly a legelı iránt sem támaszt oly igényeket, mint a többi tehenek. Hogy a jobb, a jó legelıt azonban ık is meghálálják, az bizonyos. A teljesség kedvéért idejegyzem azt is hogy a fogarasi uradalomban a fent leirt takarmányozás mellett „az évi tejhozam átlagban és az évet 365 napra véve, – a meddın maradt darabokat is beleszámítzva, – darabonkint 1022 l volt.” Dr Sz. Á.
11. Amint tudjuk, a nád-, szalma- és a faczement-fedelek alkalmasak arra, hogy minden más padlás nélkül eléggé távoltartsák az épület belsejétıl a hımérséklet változásait. A faczement t. i. ilyenné csak úgy válik, ha tetejére a kavics fölé, 10–14 c/m vastagon közönséges földet teritünk. Ennélfogva ama fedelek használhatók padlás nélkül még istállók fölött is; nem lesz ugyan nagyon meleg az istálló, de tőrhetı. Sıt sertésfiadztatók fölött sokan károsnak tartják a padlást, ha a fedél nádból vagy szalmából van. A többi fedelek, amint közönségesen elkészülnek, nem valók padlás nélkül istálló fölé, s így az ú. n. papirfedél sem. Mert a külsı hımérséklettel kiegyenlitik a belsıt s az istálló hideg lesz; ezenkivül ott a kifejlett párák azonnal köddé csapódnak le, a falakon és istállóbeli tárgyakon izzadást okoznak. De ennek legkárosabb következménye magán a fedelen mutatkozik. A fedél alsó felületére és a szarufákra csapódik a legtöbb nedvesség, ott, kivált tartós hidegben, vastagon képzıdik a zúzmara, a deszka- és farészek nedvességgel teleszivódnak és rövid idın tönkre mennek. Ezen segiteni legegyszerőbben úgy lehet, hogy a szarufák alul 2 c/m vastag deszkával beboríttatnak, s a felsı és alsó deszkázat közé (a felsı deszkázatra van t. i. a papir szegezve) száraz szecska tömetik jó erısen tömıfával. E munkát legczélszerőbb úgy végezni, hogy az eresznél kezdik az alsó deszkázat szegezését; amint két szál deszka fel van szegezve, ennek köze teletömetik; azután ismét följebb mennek két deszkával és így tovább. A legfelsı és így utolsó szál deszka közét nem könnyü megtömni, de azt is ki lehet eszelni. Legjobb természetesen a fedelet már eredetileg így késziten, s akkor az alsó deszkázat szegezendı fel elıször; a megtömés felülrıl könnyen megy. Ezen eljárás költségbe kerül, de másként segiteni nem lehet, hacsak el nem fogadja valaki még azt a kisegítı módot, hogy télen a papirfedél tetejét, mintha kazal volna, beboríttatja 30 c /m vastagon szalmával. Ez azonban tőzveszélyes. Könnyen belátható, hogy minél vastagabbak a szarufák, tehát minél nagyobb hézag marad a szecskának az alsó és felsı deszkázat között: annál eredményesebb a munka. Ily módon teljesen nélkülözhetı istállók fölött a padlás. Domokos Kálmán. 12. A hamu, ha huzamosabb ideig ki van téve az idıjárásnak, nagyon sokat veszít értékébıl, mert a benne levı oldható sók (fıleg a káli- és kénsavas sók) kimosatnak belıle, s fıleg csak szénsavas mész marad vissza némi phosphorsavas mész társaságában. A barnaszén-hamu különben is nagyon kevés kálit és phosphorsavat tartalmaz, ez okból mint mészkı-por vagy márga használandó; hogy mennyit alkalmazzon holdankint, az elsı sorban a kérdéses földtıl függ: agyagosabb földre sokkal többet; másodsorban a hamu minıségétıl, ezt pedig a chemiai vizsgálat mutatná meg. 13. A spodiumgyártásnál elhulló finom por a feldolgozott csontok minısége és tisztasága szerint 25–30 % phosphorsavat is tartalmazhat; ez azonban oly nehezen oldható, hogy közvetlenül alkalmazva, alig fog hatást mutatni a talajban; azért kénsavval kezelve, spodiumsuperphosphatot készitenek belıle, mely már igen becses és keresett trágyaszer. Feltárás nélkül 1 % phosphorsav alig fog többet érni 15–20 krnál, tehát 100 k/g 4–5 frtot érne; a superphosphat phosphorsavát ellenben 27 egész 45 krral fizetik jelenleg. Ezen kérdésére is csak chemiai elemzés után lehet biztos választ adni. 14. Töltögetıekét 50–70 c/m sorközben való használatra Budapesten Kühne-nél, és Clayton & Shuttlewfortnál kapni. Sulyuk 35 k/g, áruk 25 frt körül van.
15. Jelenleg a fehérjének és a zsírnak piaczi ára közel azonos lévén, gazdatársának jóformán igaza van, midın azt állítja, hogy az erısen kipréselt olajpogácsa annyit ér, mint a kevésbé kipréselt; de csak akkor, ha a pogácsák piaczi áráról van szó. A használati értéket ellenben a szükséglet határozza meg; állatainkkal a kitüzött haszonczél szerint naponkint egy bizonyos mennyiségü fehérjét, zsírt stb. kell etetnünk; e mennyiségnél többet etetni pazarlás, kevesebbet etetni kár; 1 k/g sovány repczepogácsa e tekintetben nem hasonló táplálóhatásu, mint 1 k/g zsírosabb repczepogácsa, s így az etetésnél fel nem cserélhetı. Mennyi etetendı az egyikbıl, mennyi a másikból: éppen a fehérje- és a zsírtartalomtól függ; amit a vegykisérleti állomások feladata meghatározni. A sárgarepcze-pogácsa és a szürkerepcze-pogácsa közt melyiket becsüljük többre: akkor válaszolhatnánk, ha alkalmunk volna megvizsgálni; így csak azt mondhatom, hogy a 10 frtos repczepogácsa a mai árak mellett rendkivül drága: 6 frt egész 6 frt 50 krral nagyon jól lett volna megfizetve. Dr K T. 16. A Fairbank-féle mérlegek lényege a mérleg-belszerkezetnek felfüggesztésében rejlik. Ugyanis a mérleg hídjának terhét fölvevı emeltyők a mérleg keretének négy sarkára felfüggesztett aczélkengyelekben lógnak és ezen emeltyők egyes darabjai egymásközt az emeltyőélekre alkalmazott aczélkengyelekkel főzvék egybe, úgy, hogy az egész belszerkezet szabadon függı és rezgı, tehát az igénybevétel módja szerint kitérhetı, elmozdulható és önmagától az adott viszonyokhoz alkalmazkodó szerkezetet képez, a mérleg hídja pedig ezen rezgı szerkezetre támaszkodik. A Fairbanks-mérlegek abban különböznek a közönséges tizedes mérlegektıl, hogy míg az elsık belszerkezete függı, addig minden más rendszerü eddig ismert decimalmérlegnél a mérleg belszerkezete nyugszik s ezen belszerkezet terhét viselı emeltyők lekötött és állandóan fixirozott gyámok vagy csapágyakra támaszkodnak. Maga a belszerkezet vagyis az egyes emeltyők ezen mérlegeknél szintén mereven egybekötvék és egész szilárd felületet képeznek. A Fairbanks-mérleg szerkezeti jellege továbbá, – hogy a kisebbek 1:100 rendszerüek, a nagyobbak ezenfelül való állandó viszony szerint szerkesztvék. A mérlegemeltyő szerkezete által átvett teher egy egyenletes beosztással biró tolósúlylyal ellátott, egyenlıtlen száru mérıkarnak adatik át, mely oly magasságban van elhelyezve, hogy álló ember a tolósúlyt kényelmesen kezelheti, anélkül, hogy e miatt fel- és lehajolni volna kénytelen. A Fairbanks-mérlegek elınyei a közönséges mérlegek fölött mindenekelıtt abban állnak, hogy a használat által elıidézett surlódás a lehetı legkisebb mérvre redukáltatik, ami egy ilyen lehetıleg állandó viszonyban és állandó mőködésben fentartandó mőszernél fıfontosságu követelmény. Továbbá a leirt felfüggesztés alkalmazása folytán a Fairbanksmérlegek rendkivül érzékenyek és az egyen részek helyes igénybevétele által azok igen tartósak. Fontos a gazdára nézve, hogy a fent jelzett szerkezet következtében a mérleg helyes mőködése, pontossága és érzékenysége mitsem veszít azáltal, ha a teher a mérleg hídjának egy sarkára, oldalára vagy bármely pontjára tétetik vagy dobatik is. Végre a mérleg felsorolt elınyei mellé sorakozik az a nemkevésbé fontos körülmény, hogy a mérlegnek nem tökéletesen vízszintes helyzetben való állása a mérés pontosságát a legkevésbé sem alterálja, miután az emeltyők kengyelszemei a szerkezet önsulya következtében, még ferde alapon is, függélyesen accomodálódnak. Lázár L Pál. 22. A juhoknál gyakran születnek ikrek, sıt némely fajták, mint péld. a chinai juh és az Észak-Olaszországban és Ausztriának Olaszországgal határos tartományaiban elterjedt nagyfülü juhok különösen nagy szaporaság által tünnek ki, miért is utóbbiakat kivált oly
gazdaságok számára ajánlják, ahol bárányeladással foglalkoznak. Az, hogy egy vagy két ébrény fejlıdik-e ki a méhben, kizárólagosan csak az anyaállattól vagyis attól függ, hogy az üzekedés alkalmával egy vagy két érett petécske szabadul-e ki a petefészekbıl, mert szabályszerő ikrek csak utóbbi esetben keletkezhetnek. A tenyésztı nem befolyásolhatja a magzatok számát, mert azon okok, melyek két vagy több petécskének egyidejő érését okozzák, még teljesen ismeretlenek. Hogy a jó vagy rosz tartás nem lehet a nagyobb szaporaságnak oka, az abból következtethetı, hogy úgy a kitünı táplálásban részesülı angol juhok, valamint a silányan tartott parlagi juhok között is akadnak szaporább vagy kevésbé szapora fajták. Ezért csak puszta véletlennek tulajdonítható az, hogy a kérdéses esetben a kevésbé jól táplált falkában több ikerbárány elletett, mint a másik, jobban táplált falkában: 23. A Poland-China sertésnek vannak barátjai és ellenségei, mi nagyrészt attól van, mert sertés és sertés között nagy különbség van; de Európába nemcsak jó, hanem hitvány PolandChina sertések is kerültek. A jó Polandoknak ujabban Svájczban támadtak szószólói, ahol különösen keresztezési czélokra ajánlják, mert e sertések szaporák, gyorsan fejlıdnek, jól híznak és aránylag egészséges, edzett szervezettel birnak. Oly bajok, melyek végett hasuk élvezhetı nem lenne, elıfordulnak ugyan náluk, de ily bajok minden más sertésfajtánál is elıfordulhatnak s kellı óvintézkedések mellett s valószínően nem lesznek gyakoribbak a Poland-China sertéseknél, mint más sertésfajtáknál.
