S Z É C SÉ N Y I H AR ANGO K A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele 2009. Karácsony
LELKISÉG Advent és Karácsony titka Már az ókorban a győzelem szimbóluma volt a koszorú. A győztes fejére koszorút helyeztek, ezzel jelezve, hogy övé a dicsőség és a tisztelet. Az ókor győzelemi koszorúja a kereszténységben teológiai értelmet kap. Ezt írja Pál apostol: „Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! …Ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant” (1Kor 9,24-25). Az adventi koszorú az Úr Jézus jövetele előtti hódolás és az üdvősség jele. Krisztus az igazi világosság, aki a világba jött, hogy legyőzze a sötétséget és üdvösségre vezessen minden embert. János apostol így tesz tanúságot Krisztusról: „Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világóságról, s mindenki higgyen által. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világóságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. … és mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atyának egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,6-8.14). Advent és Karácsony az Úr eljövetelének és győzelmének az ünnepe. Az adventi koszorúnak négy gyertyája van. Ezek eredetileg szám gyertyák, a négy vasárnapot jelölik. Minden vasárnap egy további gyertyát gyújtunk meg, és az égő gyertyák növekvő számával együtt fokozódik a karácsonyi várakozás. A négy gyertya jelképes szám is. A világ négy elemét és égtáját szimbolizálja. Anzelm Grün szerint a négyes szám, a paradicsom ősi állapotra is utal, vagyis az Édenkertjét négy folyó öntözte. A négy folyót egy hatalmas folyam táplálja (Vö. Term 2,10). Misztérium ez! Ahogy misztérium az is, hogy négy evangélista hirdeti a megváltás örömhírét, Isten megtestesült szeretetének titkát, Jézus Krisztust, a Szentlelket, amely nagy folyamként Istenből eredve öntözi a világot és benne az embert, hogy a paradicsomi állapotra vezesse. Advent és Karácsony misztériuma ez: Isten szeretete testet öltött, emberré lett és Jézus Krisztus által Egyházára bízza Éltetőleheletét, Szentlelkét, hogy mindenkit az örökéletre vezessen. Adventben szívesen üldögélünk és imádkozunk az égő gyertyánál. A gyertya különös vonzóerővel hat az emberekre, fényt és meleget áraszt. A korai egyházban a gyertya Krisztust szimbolizálta, aki egyszerre Isten és ember.
A viasz emberi természetének képe, melyet szeretetből értünk felvett és feláldozott. A láng, a fény az isteni mivoltát jelképezi. Ahogy a viasz maradéktalanul fénnyé válik, úgy Krisztus is az emberi természetünket megisteníti. Templomban és otthonunkban a meggyújtott gyertya szemeinket és szívünket a megtestesülés titkára irányítják. Az égő gyertya egyben saját emberi mivoltunk titkát is szimbolizálja: az élete és az elmúlást, de Krisztus fényénél fogva az újéletet is. Nem vagyunk a múlthoz és bűneinkhez láncolva, hanem Krisztusban új reményt és életet kaptunk. Hiszen maga Isten az, aki gyermekként közék jön, és újra kezdi velünk együtt az életet, hogy örömünk legyen, és örömünk teljes legyen (Vö. Jn 15,11). Ez a Karácsony legbensőségesebb titka és öröme. fr. Márió
Liturgia Velünk az Istenszemélyes vallomás a szentmiséről Karácsony közeleg. A megtestesülés ünnepe. Annak az örömhírnek a felidézése, ismételt tudatosítása és ujjongó megünneplése, hogy Jézus Krisztusban Isten közénk jött. De Krisztus ma is és minden nap megtestesül, közénk jön, és velünk van. Ez történik minden szentmisében. Most megpróbálom röviden leírni neked, hogyan törekszem a szentmisén részt venni, és hogy amikor sikerül tudatosan és tevékenyen jelen lenni megváltásunk misztériumának megünneplésén, az miként fejti ki hatását bennem. Talán így megérted, hogy az teszi fontossá és nélkülözhetetlenné számomra a szentmisét, amit ott átélek. Amikor szentmisére készülök, izgalom és vágyakozás születik meg bennem, melyhez a találkozás tudatának öröme társul. Mint amikor az ember olyan valakivel készül találkozni, akit ismer és szeret, akivel már megtapasztalta az együttlét boldogságát és szépségét. A találkozásra való készülődést az egymásnak való ajándékozás új lehetőségének izgalma és öröme tölti be. S ha kellő időben, legalább tíz perccel a szentmise kezdete előtt már a templomban vagyok, ennek a vágyakozásnak és várakozásnak izgalma tölt be és leng körül. Ma már tudom, hogy ez a vágyakozás minden emberi szív mélyén ott van, és ha sikerül elcsendesednem, mindig felszínre bukkan.
2
Szécsényi Harangok
Amikor a fenséges orgonaszó harmóniájába belecsendül a szentmise kezdetét jelző kis csengő, ezt az izgalmat felváltja egy másfajta jelenlét: a kezdőének szavaira figyelve, a kísérő dallamnak átadva magam és együtt énekelve a mellettem állókkal engedem, hogy megérintsen az ünnep hangulata. Ebben a kettős ráhangolódásban nagy szerep jut a testemnek is. Mivel tudom, hogy test és lélek kölcsönösen hatnak egymásra, tudatosan figyelek arra, hogy a kettő összhangban legyen egymással. Így amikor teljes összeszedettséggel és tudatossággal a kereszt jelét rajzolom magamra, miközben a három isteni személy nevét kimondom, ezzel nemcsak a Krisztusba vetett, a kereszt üdvösséghozó erejében való hitemet vallom meg, hanem kérem és engedem, hogy e mozdulat összekapcsolja mindennapi életemet azzal a titokkal, ami (minden) szentmisében történik. A pap köszöntő szavait, azzal a lelkülettel fogadom, ahogy az ünnepi jókívánságokat szoktam: szívből óhajtom, hogy azok valóra váljanak. Az én életemben és mindnyájunk életében. Hiszen bármelyik üdvözlési formulával is köszönt minket a pap, azok egyben a legmélyebb jókívánságok is: Az Úr legyen veletek! A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal! Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! Tudunk ennél nagyobbat, szebbet, értékesebbet kívánni egymásnak? Ezután a pap néhány mondatban összefoglalja az aznapi szentmise ünneplésének mondanivalóját, majd bűnbánatra szólít fel. Ekkor gyakran ösztönösen a hátam mögé rejtem kezeimet és lehajtom fejemet, mint gyermekkoromban tettem, amikor kiderült valamelyik csínytevésem, és ezért felelősségre vontak. Ezekkel a gesztusokkal fejezem ki azt, hogy szégyen tölti el bensőmet az elkövetett bűnök és a meg nem tett jócselekedetek miatt. Máskor pedig két tenyeremet összeérintve, tekintetemmel együtt felemelem, a „keresztre felfeszített” felé, így kérvén bocsánatot minden gyarlóságomért, így adva át magam Neki, bűneimmel együtt, kifejezve ezzel: hiszem, azoktól egyedül csak Ő tud megszabadítani. Ezzel a lelkülettel kiáltom az ég felé: Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! A vasárnapi ill. ünnepi szentmisében ezután egy Istent dicsérő, Krisztusnak szóló hódolat következik, a Dicsőség eléneklése, amellyel áldjuk, magasztaljuk, hálát adunk és dicsőítjük Őt. Amikor a pap beénekli a Gloria kezdő szavait, képzeletben Betlehem pusztájában találom magam, és látom, amint az angyalok ünneplő serege dicsőséget zeng Istennek, ezzel adva hírül a rendkívüli eseményt: Istenünk közénk jött, velünk az Isten. Ennek hangulata átragad rám. S a pap felszólítására: Könyörögjünk, Krisztus kíséretében a hívek közösségében, az Atyához emelem lelkemet, miközben a szentmise bevezető részének záró akkordjaként, a pap Jézus által az Atyához intézi könyörgő szavunkat.
2009. Karácsony
Lényegesnek tartom a szentmise bevezető szertartásaiba való tudatos bekapcsolódást. Mert ezzel készítem elő a lelkem arra, hogy az isteni Fölség előtt méltó módon tudjam bemutatni hódolatomat és ugyanakkor, hogy be tudjam fogadni azokat a kegyelmeket, amivel Isten meg akar ajándékozni. Egy alapos előkészület után már készséges a szívem, hogy meghallgassa Isten igéjét, és éberen figyel, hogy mit üzen az Úr a felolvasásra kerülő szentírási részeken keresztül. Az olvasmányokban ugyanis Isten szól hozzánk, kinyilvánítja nekünk a megváltás és az üdvösség misztériumait, és igéjével táplálja lelkünket. Mert nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik (Mt 4,4). Amint azt már Te is megfigyelhetted, az ünnepi szentmisében három szentírási részt olvas fel az Egyház: az olvasmányt, a szentleckét és az evangéliumot. Az olvasmány után válaszos zsoltár következik, amely összefügg az olvasmányban elhangzottakkal. Számomra a zsoltározás a szentmisében azért fontos, mert a felolvasott olvasmány egyszeri meghallgatása nem elég nekem ahhoz, hogy felfogjam üzenetét, mondanivalóját, megértsem tanítását. Ebben segít a zsoltározás, amely szinte feldolgozza számomra mindazt, amit hallhattam az olvasmányban. Abba bekapcsolódva mintegy énekelve elmélkedhetek a hallottakról. A szentlecke utáni ének az evangéliumra készít elő, Isten szavának jelentőségét emeli ki. Alleluja veszi körül, amelyet így lehetne lefordítani: dicsérjétek az Istent, s így éneklése az evangélium szavaiban jelenlevő Urat köszönti. Ez egyben győzelmi örömkiáltás is, s ezért állva énekeljük, mert az ujjongva örvendezés olyan erővel tölt be, hogy képtelenek vagyunk ülve maradni (bár meg lehet szoktatni a testet, hogy ne a lélekkel összhangban nyilvánuljon meg). Állva hallgatjuk meg az evangélium szavait is, nemcsak tiszteletünket fejezve ki így az igében jelenvaló Úr iránt, hanem azt is, hogy készek vagyunk az elhangzottakat életre váltani. Amikor az evangélium felolvasása előtt a hüvelykujjammal három kis keresztet rajzolok magamra, Isten kegyelmét kérem, hogy az elhangzó örömhírben fel tudjam ismerni rám vonatkozó akaratát, azt életemben meg is tudjam valósítani, és ezáltal az Ő jóságának, erejének és szeretetének közvetítője tudjak lenni az emberek között. Az evangélium szavaira törekszem úgy figyelni, mintha tükörbe néznék: benne szemlélem saját életemet, és keresem Isten életemre vonatkozó utasításait, szavának megvilágító, útbaigazító fényét. Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait (Zsid 4,12). És nemcsak az evangélium szavaira figyelek így, hanem az azt követő szentbeszédben elhangzottakra is. Mert azok hidalják át azt a szakadékot, amely Isten titkainak megünneplése és a mindennapi életem között tátong. A kinyilatkoztatás szavain keresztül engem megszólító és a Vele való életközösségbe hívó isteni szóra csak egy megfelelő válasz létezik: a hit, amelyben elfogadom
2009. Karácsony
Szécsényi Harangok
mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott, és melynek révén igent mondok az Úrnak, Istenemnek. Ennek az elfogadásnak adok hangot, amikor az Egyház tagjaként hitvallást teszek. Ugyanis a hitnek a tudatosítása előkészíti lelkemet az Eucharisztia titkának ünneplésére. Az ige liturgiáját a hívek könyörgése zárja, melyben együtt imádkozva a mellettem állókkal, tudatosodik bennem az a felelősség, ami a Krisztus-hívők közösségéhez való tartozással jár. A pap ekkor az oltárhoz vonul, és elkezdődik az Eucharisztia liturgiája, melynek az első mozzanata az adományok előkészítése és felajánlása Istennek. Miközben a pap felemeli a paténát a ráhelyezett kenyérrel, a kelyhet a borral, és hálát adva értük Istennek felajánlja azokat, én is megteszem a magam felajánlását. Az Istennek felajánlott kenyér mellé gondolatban odahelyezem testemet, annak minden szellemi és fizikai adottságát, és kérem, szentelje meg azokat, hogy velük az Ő szolgálatára lehessek. A kehellyel együtt akaratomat ajánlom fel, kérve, hogy azt ráhangolja az Ő szent akaratára, hogy így életem neki tetsző, teljes élet legyen. Ezek után, amikor a pap jelképesen kezet mos, én is vele együtt kérem: mosd le Uram bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem, majd azt kérem, hogy fogadja el a felajánlott áldozatot. Az egész ünneplés központi része, a hálaadás és a megszentelés imája kezdődik, melyben Isten csodálatos tetteinek magasztalásában Krisztushoz csatlakozva bemutatjuk áldozatunkat. A pap a mi nevünkben hálaadó imádságot mond a megváltásért, a meghívásért, a felkínált boldog közösségért, áldja és dicsőíti az Atyát az üdvösség művéért, és felajánlja az Atyának Krisztus keresztáldozatának egyszeri és örök áldozatát. Amikor kívülállóként vagyok jelen és csak néma szemlélőként figyelem mindazt, ami szemem láttára, bár titokzatos módon itt végbemegy, nem adok esélyt magamnak, hogy megérintsen és betöltsön Isten az ő kegyelmével. Ezért igyekszem tudatosan jelen lenni és a lehető legaktívabb módon bekapcsolódni az eucharisztikus ima minden kérésébe, hálaadásába, felajánlásába. Most amikor arról szeretnék írni, mit élek át olyankor, amikor a pap elmondja az átváltoztatás szavait, és – bár nem értem - tudom, hogy a kenyér és bor külső színe alatt Krisztus újra megtestesül és közénk jön, ismét cserbenhagynak a szavak. Mint ahogy ott a szentmisében is, amikor előtte térdelve szemlélhetem Őt, gyakran elrejtőznek. Még a hálaadás szavai is. Az Úr imája, a Miatyánk szavainak felidézésével szűnik meg némaságom, s újból tudatosodik bennem, hogy mily nagy szükségem van arra a békére, amely Isten kegyelméből fakad. Krisztus megbocsátó irgalmáért esedezve kérem tehát, hogy megtisztítva a bűn minden szennyétől tegyen méltóvá arra, hogy Vele egyesüljek a szentáldozásban. S Ő egyesül velem, amikor szentáldozáshoz járulok… Ilyenkor érzem át a legjobban, hogy mit akar kifejezni a II. Vatikáni Zsinat, amikor a szentmisét csúcsnak és forrásnak nevezi. Drága Barátom! Karácsony közeledtén kívánom, hogy Te is újra meg újra megtapasztald azt, hogy minden egyes szentmise az isteni kegyelem kiapadhatatlan forrása, örök életre szökellő vízforrás (Jn 4,14), melyben Isten közénk jön, mint azon az első Karácsony estén Betlehemben , és velünk van. Velünk az Isten. Lőrincz Éva-Katalin
3
FERENCES JUBILEUM 800 ÉVES A FRENCES REND Öreg-e a nyolcszáz éves család? -beszélgetés Magyar Gergely ferences tartományfőnökkel Minden évben találkoznak azok a szerzetesi közösségek, amelyek Szent Ferenc családjához tartoznak, de a 800 éves jubileum alkalmából szeptember 18. és 21. között Máriabesnyőn szervezett találkozó kiemelkedően fontos ünnepi esemény volt. Magyar Gergely ferences tartományfőnök szól arról, melyek voltak a mostani találkozó legfontosabb elemei. – Milyen témák kerültek szóba a találkozón, és milyen irányt szabtak ki a maguk számára a ferences család tagjai? – Fő előadónk Thaddée Matura francia ferences testvérünk volt, akinek Assisi Szent Ferencről szóló könyvét sokan ismerik hazánkban is. Ez a könyv a ferencesek számára alapmű. P. Matura három előadást is tartott számunkra. Az első a ferences család mai helyzetéről szólt, vagyis fölvázolta a minket összetartó szálakat, második előadásában arról beszélt, mit is ünneplünk a 800. évfordulón, a harmadik előadásban pedig a ferences élet alapvető értékeiről beszélt. A találkozó bevezető előadásában Várnai Jakab a Reguláról mint spirituális írásról beszélt. Ez a regula nem egy jogi szabályzat, amit az egyház ráerőltetett a ferencesekre, bár voltak ilyen romantikus elképzelések is, hanem egy Szent Ferenc által alkotott lelkiségi írás, témája pedig az evangélium követése Szent Ferenc módján. Természetesen szabályokat is tartalmaz, úgy van felépítve, hogy az alkalmas legyen a testvéri élet kereteinek megteremtésére. Szent Ferenc nem egy mindenféle alkalomra vonatkozó tilalomfát, jogszabálygyűjtemény alkotott, hanem sokkal inkább célokat, irányokat határozott meg. – Szent Ferenc nem volt kánonjogász, de teológus volte? – Nem volt kánonjogász és nagyon jó, hogy ezt a regulát a mai napig úgy használhatja a közösség, mint spirituális írást, támpontot az életünkben. Hogy teológus volt-e Ferenc? A magánvéleményem az, hogy igen. A szónak nem a tudós értelmében, hanem mint aki Istenről beszél, aki Istent keresi. Ez abszolút igaz Ferencre. – Milyen témák szerepeltek még? – Az előadások sorában Leopoldo Ingegnieri kapucinus – aki a magyarországi delegáció vezetője volt éveken át – tartott előadást egy Celanói Tamástól vett idézetből kiindulva, ami az összejövetelünk mottója is volt: „Én megtettem, amit tennem kellett, amit nektek kell tenne-
4
Szécsényi Harangok
tek, arra tanítson meg benneteket Krisztus.” Vagyis a mi tennivalóinkról beszélt, hogy Szent Ferenc alapító tevékenysége után mit kell nekünk ma megtennünk. A szentmiséken ferences püspököket igyekeztünk vendégül látni. A nyitó szentmisét Majnek Antal munkácsi püspök, a szombatit Paskai László bíboros mutatta be. Nagyon jó volt mindkettejüktől a testvéri hangvételt, a ferences szemléletet hallani, és ezáltal erősödni. Biztatóak és megerősítők voltak a szavaik. A záró szentmisét vasárnap Kalna Zsolt minorita tartományfőnök mutatta be, és a záró buzdítást is ő adta a prédikációjában. – Kik a ferences család tagjai? – Magyarországon tizennégy ágát sorolhatjuk föl Szent Ferenc művének. Ezenbelül az első rend a minoriták és a kapucinusok mellett az OFM rövidítéssel jelölt kisebb testvérek közössége, vagyis népszerű nevükön a ferencesek. A második rendet a klarissza nővérek alkotják. A harmadik rendhez tartozik a Ferences Világi Rend, valamint a ferences nővérek és testvérek ún. reguláris harmadik rendi közösségei. – Hány főt jelent a ferences család ma hazánkban? – Magyarországon ez mintegy 800 főt jelent összességében. A közösségek közül legnépesebb a Ferences Világi Rend, de ez nemcsak hazánkban van így, hanem az egész világon. A ferences családhoz tartozó mintegy négyszázezer ember hetven százaléka ferences világi rendi, vagyis családos, világban élő személyek. –A ferences családhoz tartozás mélyebb elköteleződést is jelent? – Igen. Ezért nevezzük rendnek, Ferences Világi Rendnek, ahová tartoznak. A rendek között vannak klerikális és laikális rendek. Az övék laikális rend. Olyan személyek, akik nincsenek pappá szentelve vagy nem szigorú értelemben vett szerzetesi közösségben élnek, mégis az egyház által jóváhagyott, ellenőrzött, szabályozott közösséget alkotnak a ferences családon belül. így, hogy a tagjai sokfélék, mint hogyha egyházjogi értelemben egy egység lenne. – Így igaz. Az egység mindenképpen megvan, összefogásban élünk, igyekszünk egy másra odafigyelni, kötelességünk is, hogy felelősséget vállaljunk egymásért. Nagyon jó érzés tapasztalni, hogy ezek a közösségek mernek se– Máriabesnyőn mit tapasztalt, milyen állapotban van a ferences család? Erőt sugárzó, erkölcsi, spirituális tartalékokkal fölvértezett közösség, amely egyre inkább tudja szolgálni az egyházat meg a magyar társadalmat, vagy egy fáradt, főleg a meglevő intézmények fenntartásának gondjaival küszködő közösség? Vagyis öreg-e a nyolcszáz éves család, vagy fiatal? – Egyáltalán nem öreg, hanem lendületes, fiatalos, még akkor is, ha néha nyögünk az intézmények és egyéb terhek súlya alatt. A ferences család tagjainak találkozója alatt volt éppen Szent Januáriusz ünnepe, akiről tudjuk, hogy vérereklyéjét külön őrzik a testereklyétől, és ha közelítik a kettőt, akkor a vér újra pezsdül és életre kel. Valami ilyesmit éltem át most is a ferences család találkozóján. Ha összejövünk, valamennyiünkben megpezsdül Szent Ferenc vére, és újjáéledés érezhető mindannyiunkon. Szent Ferenc lelkisége ma is aktuális, ma is friss, nem kell nekünk semmi újat kitalálni, inkább
2009. Karácsony
az a feladatunk, ami a találkozó mottójában is elhangzott, hogy amit Szent Ferenc kapott, azt aktualizáljuk, és tegyük meg a magunk feladatát. Jó végignézni a testvéreken, a nővéreken, még az időseken is, annyi nyitottság, buzgóság, rugalmasság van bennük, ami Assisi Szent Ferencre volt jellemző, és emellett az egyház iránti hűség is érezhető. Vannak persze itt-ott krízisjelenségek, amelyeken a közösség tagjai sem akadnak fenn, hanem úgy érzik, hogy ezeken most át kell menni, talán éppen a jubileumi évben, hogy megerősödjenek és új lendületet kapjanak. Jó volt megtalálni az Úristen szándékát ezekben a tünetekben. – A ferences családban tapasztalható sokszínűség vajon széttöredezettséget jelent, ami hátrányosan hat, vagy inkább lehetőség? – A találkozó közben eszembe jutott az a vicc, hogy van egy-két dolog, amit a Jóisten sem tud, többek között, hogy hányféle nővérközösség van a világon. A ferences rendhez tartozó közösségeket nézve is se szeri, se száma, de én azt tapasztalom, hogy ez nem széttöredezettséget jelent, hanem a sokszínűség erejét. Hálás vagyok, hogy Szent Ferenc első rendjében vannak kapucinusok, minoriták és vagyunk mi, a Kisebb Testvérek Rendje. Többféle ember többféle módon tud megszólalni, és általuk többféle színben lát napvilágot Szent Ferenc karizmája. A nővérközösségekre ez még inkább jellemző. A ferences családban megmutatkozik Szent Ferenc sok arca és az, hogy a ferences üzenet mindenkihez szól, egyetemes. – Talán tanulni is tudnak egymás útkereséseiből és tapasztalataiból, segítséget tudnak kérni egymástól, spirituális és gyakorlati téren is, és kínálják egymás számára a segítséget. Az is érdekes, hogy bár rendünk nem tud jelen lenni a mai Magyarország számos pontján (hiszen kevesen vagyunk ahhoz képest, hogy a feloszlatás előtt hány kolostor volt), a világi ferencesek és a nővérközösségek által szinte az egész országban jelen vagyunk. Magyar Kurír
Nagymarosi ifjúsági találkozó a ferences jubileum jegyében Az október 3-án, szombaton megrendezett országos ifjúsági találkozó különlegessége volt, hogy a szervezés és a lebonyolítás fő feladatait a pápai jóváhagyásának 800. évfordulóját ünneplő Ferences Rend koordinálta. A nap 9 órakor közös reggeli imával kezdődött, amelyet Dobszay Benedek OFM vezetett. 10 órától Barsi Balázs OFM tartott előadást. Az előadás után a fiatalok számos lehetőség közül választhattak: akik Barsi Balázst szerették volna tovább hallgatni, a művelődési házban folytatták a délelőttöt; a plébániakertben ferences testvérekkel, nővérekkel, valamint a Ferences Világi Rend tagjaival lehetett beszélgetni; a plébániatemplomban szokás szerint Kerényi Lajos piarista várta a „keresőket"; a művelődési ház kistermében Nobilis Márió, a Teremtésvédelmi Munkacsoport tagja tartott előadást „Ki minket hord és enni ad – felelősségünk a teremtett világért" címmel. A református templomban, amely szokás szerint egy biblikus előadásnak adott helyet, Berhidai Piusz OFM várta az érdeklődőket. A kálvárián Brückner Ákos Előd OCist és Várnai Péter válaszolt a fiatalok kérdéseire a „Kér-
2009. Karácsony
Szécsényi Harangok
dezz! Felelek!” fakultáció keretében. A Duna-parton lehetőség nyílt kiscsoportos beszélgetésekben is részt venni. Az érdeklődők férfi, illetve női szerzetesekkel is tölthették a fakultációt, amelynek célja volt, hogy a fiatalok feltehessék kérdéseiket és közelebbről is megismerhessék a rendek életét. A kálváriára vezető lépcsősor egyik kápolnájába azok térhettek be a nap folyamán, akik a szentségimádásba akartak bekapcsolódni.
Az ebédszünet után a plébániakertben is szentségimádás kezdődött a Ferences Kisnővérek vezetésével. A szentmisét Magyar Gergely OFM, ferences tartományfőnök mutatta be a jelenlévő papokkal együtt. Szentbeszédében úgy fogalmazott: művészet megtalálni egy emberben, hogy valójában ki is ő. Sokan álruhában járnak, álarcot, burkot viselnek magukon. Amikor az idegen, tőlünk távol álló, vagy eltávolodó emberekre tekintünk, az is fontos, hogy mi hogyan nézünk rájuk. Assisi Szent Ferenctől egyfajta hozzáállást tanulhatunk: az álarcok mögé látni, észrevenni a kőben a szobrot, mint Michelangelo, a hajléktalanban a tanult embert. Ferenc nem azért ment oda a lepráshoz, mert az kellemes dolog, nem is „izomból", magát megerőszakolva, hanem azért, mert felfedezett benne valamit: Krisztust. Ilyen az Isten országa: legtöbbször úgy van közöttünk, mint a földbe rejtett kincs. Fontos feladatunk, hogy mindenkiben és mindenben észrevegyük ezt az elrejtett kincset. Hogyan lehet ezt megtenni? Minden kereszténynek a hivatása, hogy lefejtse a másikról a burkot, és észrevegye benne azt, akiért ő értékes. Ha van erőnk, ha vesszük a fáradságot, ezt meg tudjuk tenni. „Ne ijedj meg a papok hibáitól! Ne ijedj meg az egyház bűneitől, szennyeitől, ne ijedj meg a templomban melletted ülőnek a nyomorúságától, bűneitől, hitetlenségétől, hanem törődj azzal, hogy te észrevedd a rejtőzőt! És ha te észreveszed a rejtőzőt, ne lustálkodj, hanem sugározd magad körül mindenki felé!" Itt van, jelen van. A hajléktalanban, a szenny mögött, a tisztátalan templomokban és a tisztátalan emberek szívében ott van, jelen van! Kérjük Szent Ferencet, aki megkapta ezt a hitet, s aki újból és újból az Úrnak tulajdonítja ezt a kegyelmet, hogy rázzon fel bennünket, 800 éves közösségének tagjait, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, családosokat és tisztaságban élőket, rázzon fel, hogy újból az ő lendületével tudjunk hitet és reményt adni sokaknak a szívébe!" – zárta szentbeszédét Magyar Gergely. A mise végén a Gyerekmaros résztvevői is bevonultak a templomkertbe. Magyar Kurír
5
Ha lesz még nyolcszáz éve a világnak… …biztos az, hogy abban, a Ferences Rendnek legalább olyan meghatározó szerepe lesz, mint az előzőekben. Ezekkel, az elmúlt évszázadokkal, nemzetközi tudományos konferencia foglalkozott. Helyszíne a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar; szervezője, pedig a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, a PPKE Bölcsészettudományi Kar Művelődéstörténeti Műhely, és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola volt. Két szekcióban hatvan előadó hatvan előadása világította meg a rend lelkiségéről, történeti hivatásáról, és kulturális-művészeti szerepéről beszélve, hogy mit kapott a világ, és első helyen arra rámutatva, mit kapott azon belül a haza a szerzetesek által. Assisi Szent Ferenc 1205-ben tért meg, ahogyan fogalmazta: „maga az Úr nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem.” És hogy azt az életet a mindennapokban hogyan kell folytatni: „Kevés és egyszerű szóval írásba foglaltam ezt, a pápa úr pedig megerősítette számomra.” III. Ince pápa megerősítése, élőszóval történt, 1209-ben. Ennek a megerősítésnek, jóváhagyásnak a kerek évfordulóján elgondolkodhattunk azon, hogyan, milyen egyszerű szolgákon keresztül, ha azok életüket teljesen elkötelezték Neki, tevékenykedik, és milyen csodálatos módon tevékenykedik a történelem Ura, az első tizenkettőből, megmaradt tizenegy hűségesnek tett ígérete szerint: „és én veletek maradok az idők végezetéig”. Mint ahogyan ott állt akkor a kicsírázó kezdeteknél, ahogyan a virágba boruló, gazdag gyümölcsöt termő századokon át is ott volt velük, azóta sem hagyta magára Szent Ferenc fiait. Előbb Ferenc, majd tizenkét társával, az első körülötte alakult kicsiny közösség Evangélium tanítása szerinti életvezetésének eredménye, hogy fáradságot, lelki fásultságot nem ismerve haladt és haladni fog, minden bizonnyal, ha lesz még a következő évszázadokban, évezredekben, azokban is, Krisztus Ferencnek mondott szavai nyomán: „Ferenc, eredj és javítsd ki házamat, amely mint látod, szinte összedől már”, ez a hatalmas rend. Belátható, hogy semmi nem vész el abból, amit Isten a világnak adott. Az egyház javára, az egyház életterében, az Evangélium szerint, a Szentléleknek történő önátadás, a Szentlélekkel való személyes kapcsolat által az adott korokban, a szükségszerűség szerint élő lélekkel lehet és kell munkálkodni éppúgy a magányban, mint a közösségben. Az olyan magány, amely az Én és az én Teremtőm, magánya, ahogyan Neumann nevezi ezt, az a magány, melyben az én, azaz a szív a tiszta szívűvé válás útján halad. Az ember nem tud bűn és hiba nélkül élni, még akkor sem, ha a magány és közösség melyben napjai telnek, nem Isten nélküli magány, és nem Isten nélküli közösség. Vigasztaló, bíztató boldog tudattal tölt el elsősorban a szentek példáján át, de a rend nyolcszáz éves történetére visszatekintve tagjainak élete által is, hogy az ember mégis eleget tud tenni a tökéletességre hívó fel-
6
Szécsényi Harangok
szólításnak, ha élete egy dinamikus irányultság a teljesség felé. „És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni, és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön. A fölséges szegénységnek ez a magassága avatott titeket, kedves testvéreim, a mennyek országának örököseivé és királyaivá, földi kincsekben szegénnyé tett, s erényekben magasra emelt. Ez legyen a ti osztályrészetek, mely elvezet az élők földjére. Ha ehhez teljes mértékben ragaszkodtok, szeretett testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért az égvilágon semmi mást nem kívántok birtokolni. És bárhol tartózkodnak, vagy találkoznak a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók. És egyik a másiknak bizalommal tárja fel baját, mert ha az anya táplálja és szereti test szerinti fiát, milyen gondos szeretettel kell kinek-kinek szeretnie lélek szerinti testvérét. És ha valaki megbetegszik közülünk, a többi testvér úgy szolgáljon neki, ahogyan kívánná, hogy neki szolgáljanak.” — ahogyan olvasható a Regula hatodik fejezetében. Ilyen bizalommal éltek, élnek, és fognak élni, míg világ a világ, ezen gondolatok szellemében, a földi valóság hívságait elengedve, Isten gazdagságát, igazságát megragadva azok, akik meghallották az Evangéliumból, a sorok közötti tűzből, a személyesen hozzájuk intézett krisztusi szavakat: „Jöjj! Kövess engem!” Hatalmas vágyakozás gyúlt ezzel a szívűkben. Ahogyan pedig az emberi szívben egyre inkább növekszik az Isten imádásának mélysége, úgy gyarapszik ezzel élete mélysége is. Meghatározója lesz annak, míg egyre jobban megtanul az isteni mértékkel számolni, a jászol és a kereszt. A jászolból az emberré lett, a keresztről az emberért kínhalált szenvedett Isten keresi az emberi tekinteteket, több mint két ezer éve. Talán valahogyan így szólongat valamennyiünket, míg életutunkat járjuk: — Látod, itt vagyok! Érted vagyok itt! Kicsiny vagyok, és alázatos. Kiszolgáltatott. Mert érted szolgáltattam ki magamat… Érted?! A felnőtt világ kezére bízottan, mint parányi gyermek, és harminchárom év múlva, mint az emberiség bűneinek megváltásáért haldokló hozzád szólok: „Szomjúhozom!” Mert látod, én itt vagyok, de te hol vagy… Ezzel a tekintettel néztek szembe, és ezekre a kérdésekre adták meg mártírhalálukkal válaszukat az évszázadok során a vértanuk. Megismerhettük a XX. századi egyházüldözés hét ferences mártírjának életét. A boldoggá avatási
2009. Karácsony
eljárásukhoz szükséges előkészítő munkák folyamatban vannak. Azonban nemcsak a történelem átvérzett szövetén keresztül világítja be napjainkat a ferences lelkiség. Barátaink a barátok lelkisége marandó hatást gyakorolt a népéletre ugyanúgy, mint a tudományokra és a művészetekre, az irodalomra, a zenére, és a képzőművészetre egyaránt. De kár, hogy egyszerre csak egy szekcióban ülhet az ember. Miközben arra gondol, mennyire szívesen hallgatná az éppen a másikban párhuzamosan elhangzó előadást is, megvigasztalódik, mert reméli, hogy olvashatja majd ezeket is egy, a későbbiekben a konferenciáról öszszeállított, gondolom, igen vaskos kötetben. Hasonlóan vaskos, és egyben nélkülözhetetlen szellemi letétben, mint a Rendtörténeti konferencia sorozat eddig megjelent kötetei. Bemutatásra kerültek, záróeseményeként a két varázslatosan szép, és felemelő élményeket nyújtó napnak, a legújabb darabjai a sorozatnak. „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas Isten országára.” Szent Ferenc fiainak keze nyolc évszázada ott van az eke szarván, és ez önmagában optimistává tehet valamennyiünket, ha az emberiség elkövetkezendő évei, évtizedei, vagy merészebben, akár az elkövetkező újabb nyolc évszázadára is gondolunk. Abban édes hazánkra, Mária országára Trianon előtt és után. Nézem a fiatalokat, a barna barátruhában. Tiszta tekintetű, - mert a szem a lélek tükre - arcok mosolyognak mindannyiunkra, míg a dolgos kezek, mindenütt szolgálnak. Szembetűnő ez a konferencia helyszínein is, de igen látványos a Ferences Rendház Dísztermében a fogadáson. Gyakorlott háziasszonyokat is megszégyenítene, ahogyan segédkeznek a felszolgálásnál, ahogy eltűnnek kezük munkájában a szennyes tányérok, és minden finnyáskodás nélkül teszik mindezt. Azután a leglátványosabb, amikor az aluljáró hajléktalan, már alváshoz hevenyészett vackaikba begubózott koldusai látván az elvonuló kis csapatot, felugrálnak, hogy üdvözöljék barát barátaikat. Talán elkeserednék, de talán mégse, sőt talán mégis inkább örülök, mert isteni mértekkel számolva, ennek örülni kell. Örülök is hát, amikor a magiszter atyától, Varga Imre Kapisztrántól megtudom, hogy a hat novícius közül csak ketten vannak az anyaországiak. A Romániából érkezett testvérpár, ottani egyházi gimnáziumban érettségizett, és akkor, tanultak meg magyarul. Van Kárpátaljáról és Délvidékről novícius. Szeretik és elfogadják egymást. Az elődök által nyolcszáz év alatt kitaposott úton haladva, láncszemek ők az elkövetkezőkre. Remélem még lesz legalább annyi az emberiségnek, hogy a népek történelmi vándorútján Isten felé tartsanak. Nem lesz hiába való az ő missziójuk sem. Az Egyház missziója, egyben a Honoriusz pápa úrnak tett ferenci ígéret szerint, a rend missziója is. „Az Egyház – így tehát abban a most nyolcszáz éves Ferences Rend küldetése is az, ahogy Őszentsége üzenetében olvassuk, hogy – a miszsziója során nem a hatalmát akarja kiterjeszteni vagy az uralmát megerősíteni, hanem Krisztust, a világ Üdvözítőjét akarja mindenkihez elvinni. Hisszük, hogy az erőfeszítés, amellyel az evangéliumot hirdetjük ma az embe-
2009. Karácsony
Szécsényi Harangok
reknek… nemcsak a keresztény közösséget, hanem az egész emberiséget szolgálja.’” Talán még évezredeken át… Talán az Úr meghallgatja, mint egykor Ábrahámot, őt, őket, aki, akik, ma alkudoznak vele, szemben a világ gonoszságával, a világban eddig megmaradt igazakra hivatkozva. Dobos Marianne
PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK Út Medugorjéba - 2009. október 19- 24. A Bosznia-Hercegovinában található Medjugorje a katolikus világ egyik legfontosabb zarándokhelye. 1981. június 24, a jelenések kezdete óta, szinte általánosnak mondhatók azok a felhívások melyek itt többször elhangzanak: béke, hit, megtérés, imádság, böjt, kiengesztelődés, szentmise. Több mint 20 millióan zarándokoltak el Medugorjéba az első jelenések óta. Magyarországról is szerveződtek zarándok utak már a 80-as évektől. Márió atya áldásával indultunk városunkból a késő délutáni órákban. Az út során többször imádkoztunk és énekeltünk. Másnap a déli harangszó idején megérkeztünk Medugorjéba. 17 órától Rózsafüzér imádságra jöttünk a templomba, utána szentmisén vettünk részt. Ezt imádság követte a helyi szokásoknak megfelelően. A második napon reggel 8 órakor magyar nyelvű szentmisénk volt, majd elindultunk a Jelenések Hegyére. Itt történtek egykor a látnok gyermekek találkozásai a Goszpával. Keresztutat járva értünk fel a hegyre. Meglátogattuk a Cenakolo közösséget, melyet egy Elvira Petroczi nevű szerzetesnővér alapított olyan fiatalok részére, akik gyógyulni szeretnének függőségeiktől. Sikerrel tette ezt, mert itt imádságban és szorgalmas munkában élnek azok, kik valamikor súlyos helyzetben voltak. Tanúságot is tesznek minderről- magyarul is. Rövid séta után szállásunkra, utána a Templomba mentünk a Rózsafüzér elimádkozására majd Szentmisére. Egy órás Szentségimádással fejeztük be ezt a napot. 22.-én esős nap elé néztünk. Mivel a Krizevac hegyére az időjárás miatt nem mehettünk fel, a Keresztutat és a Rózsafüzér imádságot a „zöld sátorban” végeztük Kemenes atya vezetésével. Délután elutaztunk a Medugorje közelében elhelyezkedő, régi várkastélyhoz hasonlító épület-együttesekhez. Itt egy Kanadából visszatért házaspár megbízásából, magyar származású építész tervei és irányítása által folynak munkálatok. Nancy elmesélte megtérésük történetét is. A nagyszabású építkezés, nem öncélú hivalkodás, mint azt első látásra gondolnánk, hanem lelkigyakorlatok és konferenciák számára készül. Október 23.-án délelőtt Dankó atya tartott előadást a kegyhelyről. Mint a Világ Gyóntatószékét mutatta be nekünk, emlékeztetve rá, hogy innen csak megtérve lehet hazamenni. Beszélt a Szűzanya Iskolájáról, ahol 3 tantárgy van: szeretni Istent, szeretni az embereket és szeretni
7
az Anyaszentegyházat. 1956-ra a Feltámadt Krisztus szobor körül emlékeztünk mi magyarok. Együtt tudtunk itt lenni megosztottság nélkül, figyelmesen egymás iránt. A Magyar Szentek támogatását kérve imádkoztunk és énekeltünk. Meglátogattuk még Slavko atya sírját a közeli temetőben, kérve az Ő imádságát is ezen a napon. Nem lehet itt mindent leírni ami e néhány nap, vagy régebbi zarándoklatok idején történt, de ezt a kevés töredéket azok kedvéért vetettem papírra , akik talán érdeklődéssel fogadják. Az idén itt töltött utolsó napnak délutánján szentmisét hallgattunk. A Kaposvárról érkező hívek papja szentbeszédével sokakat megindított és megvilágosított. A bűnbánatról és emberi megsebzettségünk fokáról szólt prédikációja. Az esti szokásos imádságok után a közös szentmisén vettünk részt. Ezen a napon ünnepelte az egyház Kapisztrán Szent Jánost és mivel itt a templomban ferences atyák szolgálnak, igazán méltó és szép volt ez a megemlékezés róla és nagy barátjáról, Hunyadi Jánosról, akivel szinte egy időben teljesítették be földi küldetésüket. A szentmise után imádság és kereszthódolat következett. Amiképpen az itt megtartott szentségimádások idején, most is szinte kézzel fogható volt Isten közelsége. Béke és nyugalom áradt szét a Templomban és környékén. A templomban fiatalok is dicsőítették Istent élő zenéjükkel és ez is felejthetetlenné tette a zarándokok ittlétét. Véget értek az imádságok Szent Jakab Templomában és indultunk haza. A visszafelé vezető út nagyobbik fele éjszaka volt. Hajnalban értünk magyar földre. Hálát adhattunk Istennek a biztonságos útért. Hogy mit is hoztunk magunkkal az útról az a végén kiderül. Kérdés, hogy felfedezzük-e vajon, ki is csomagolta be igazi útravalónkat: miért és hogyan? „egy zarándok”
VINCÉS NŐVÉR SZÉCSÉNYBEN 2009. október 30-án sokunk által ismer és szeretett testvérünk a jó Istenhez költözött. Ő volt Erna nővér, Erzsike néni, rokonainak Erdzsi néni, vagy sokaknak egyszerűen „csak” a Nővér. Kedves Erna nővérünk 2 év híján egy évszázadot töltött itt közöttünk a földön. Ha mindezt számba venni szeretném, azt hiszem, hogy egy könyv terjedelme sem lenne elég. Ahányan vagyunk, annyi oldalról, annyi történettel ismertük meg őt. Ő volt az, aki…
8
Szécsényi Harangok
Élettörténetét mindig ott kezdte, hogy: „30-ba mentem novicba”. Akkor ő már 18 éves elmúlott. A noviciátus után egyből Szécsénybe helyezték, a vincés nővérek iskolájának konyháján kezdte meg szent szolgálatát, ahol nagy szeretettel karolta fel az árva és a szegény gyerekeket. Mindig mesélte, hogy szerzetes szeretett volna lenni, de mivel nem akart koldulni, – látta maga körül a kolduló barátokat, és attól ő nagyon tartott, – lelkiatyja tanácsára a Szeretet Leányai (Vincés nővérek) Társulatába lépett. Az iskolában a szécsényi diákok mellett nagy szeretettel karolták fel a nővérek az árva gyerekeket, akiket befogadtak és felneveltek és a tanyasi bejáró gyerekekre is. Voltak, akik messziről gyalog jöttek be akár a hidegben is, voltak, akiket az urasági kocsi hozott be, és tanítás végén pedig hazavitte őket. Erna nővér várta őket. Figyelmesen jó forró tejet készített, egy drótos kosárba tette, amibe talán vagy 9 üveg fért el, és ők tudták, hogy először a konyhára kell bemenni azt meginni. Miután jól átmelegedtek, mehettek tanulni. De ahogy mesélte, sütötte a krumplit, adta az érkezők kezébe, hogy azzal a kezüket is fel tudják melengetni. Előfordult, hogy az egyik gyermeknek duplát is adott, hogy a testvérkéjének adja oda, mert tudta, hogy többen vannak otthon. Volt, amikor a téglát melegítette idejekorán, hogy a szegény mezítlábas gyerekek, amikor megérkeznek, arra ráállva szintén átmelegedjenek. Leleményes ötleteivel azon volt, miként tud segíteni. Annyi gondoskodás volt benne, szerették őt, mindig nevetett és fürgén sietett. Erna nővér Szécsény utolsó vincés nővére volt. A vele való találkozások emlékeztetnek arra az időre, amikor itt Szécsényben virágzott a vincés élet. Edita nővér, Xavér nővér, Klára nővér, Lujza nővér, Margit nővér, Bunder kedves nővér, és még sokan mások azért voltak itt Szécsényben, hogy életükkel, Szent Vince lelkületével a gyermekeket segítsék. Az a korosztály, akik ismerték a nővéreket, akiket még tanítottak, nagyon sokat emlegetik őket. Mindenre felügyeltek, az volt a céljuk, hogy a gyerekek mindent jól csináljanak. Nevelték őket, együtt vonultak át a szentmisére, a lányok a Szent Ferenc oltárnál, fiúk pedig a Szent Antal oltárnál állták végig a vasárnapi szentmisét. Énekpróbát a János bácsi tartotta szombatonként a fiúk iskolájában közösen. Misztériumi játékokat, színdarabokat tanítottak be, kézimunkázni tanították a lányokat. „Szigorúak voltak, akár körmöst is adtak, ha netalán nem úgy viselkedünk, de akkor ott arra szükség volt. Az nem volt úgy fájdalmas. Azt akarták, hogy ha tanítás van, vagy mise, akkor arra odafigyeljünk.” – mesélik. A kötelességet nagyon szigorúan vették, de kedvesek voltak. Sok jó tanuló volt, jó iskola volt a vincések iskolája. A diákoknak vidám élete volt a nővérek körül. Jó kapcsolatot ápoltak a nővérek a ferences atyákkal. Amiben tudták segítették egymást. Akkoriban Amand atya volt a plébános. Erna nővérnek az embereket szolgáló szerzetesi élete 1950. után sem szűnt meg. Szécsényben maradt, és előbb
2009. Karácsony
a Plébánián dolgozott Czinka plébános úr idejében, majd pedig a gazdaságban. Akkor is minden nap 5-kor ment a plébániára, ott Tóni Atya, – ahogy ő sokszor elmesélte – megáldoztatta, és ment 6 órára dolgozni. Messzire lejárt gyalog a gazdaságba, ahol főszakácsként látta el az ott dolgozókat. Munkája mellett sem feledkezett meg az atyákról, különösen a káplánokról, – Gál Bandi atyát, Spányi Tóni atyát különös szeretettel segítette, ha éhesek voltak megetette őket, vagy ha becsengettek hozzá bármikor anyás szeretettel fogadta, és meghallgatta őket. Amikor a ferences testvérek Szécsénybe visszatértek, Erna nővér őket is elhalmozta gondoskodó szeretetével. Almakompótjával, süteményeivel kedveskedett nekik. Életet adó volt számára a testvérekkel végzett napi közös zsolozsma és szüntelenül imáiban hordozta az atyákat és a novícius testvéreket. Erna nővér mindig hálás és boldog volt. Emlegette, hogy hány fogadalmas évet élt már meg. Szerette hivatását, szeretett segíteni. Páli Szent Vince lelkülete egész életén át elevenen lüktetett szívében. Mindig a Szentmise volt az élete, amelyből erőt merített a mindennapi feladatokhoz. Nagyon ritkán panaszkodott, helyette inkább mindig hálát adott az édes Jézusnak mindenért. Nem voltak nagy igényei, sürgött-forgott, tette a dolgát. Másokra gondolt, nem magára. Mindig valakinek sütött-főzött. A Nénike, Edita nővér járt a betegekhez, és elvitte, amit ő megfőzött nekik. És amikor a Fiúk, – a Székely gyerekek –édesanya nélkül maradtak, pótanyára találhattak Nénikében és Erna nővérben is. Nénike nevelte őket, Erna nővér főzött rájuk. Életének utolsó éveit a Ferences Betánia Idősek Otthonában töltötte. Kedvelt tartózkodási helye a kápolna volt, még lefekvés előtt is bement, hogy elköszönjön az édes Jézustól. Ha valami öröme volt, akkor is oda ment be hozzá, hogy hálát adjon érte. Különösen hálás volt, hogy bár a fizikai ereje nagyon megfogyatkozott, Isten az értelmét nem vette el. Gyönyörködött a természetben, szerette a friss levegőt, sokat sétált, talán mondhatnám, nyughatatlan volt. Mindig ment, és imádkozott. Istennek szentelte életét, igyekezett az embereknek örömet szerezni. Készséges, megértő, fáradhatatlan, meleg szeretettel fordult mindenki felé. Nagy példakép volt. Az édes Jézussal szoros kapcsolatban volt. Nyitott volt az őt körülvevő nyomorra, és mindenkiért imádkozott. Odamehetett hozzá mindenki, kérhette, és ő imáit ígérte. Mindig elmondta, hogy sokat imádkozik mindenkiért. Akkor volt a legboldogabb, ha másoknak adhatott. Öröm volt hozzá belépni és beszélni vele, hisz mindig olyan békesség és vidámság volt benne és körülötte, minden dolgát Istennel és Istenben végezte. Amikor valakivel beszélgetett imát kért tőle, mindig egy fohászt kért a jó halál kegyelméért. Az édes Jézus meghallgatta őt. Elbúcsúzva mindenkitől, az Úrjézussal való találkozásra elkészülve rózsafüzér imádságot hallgatva békésen, csendben költözött el az Égi Hazába. El-
2009. Karácsony
Szécsényi Harangok
jött az óra, hogy a Vőlegény szívére ölelje Jegyesét. Hisszük, hogy Erna nővér továbbra is imádkozik azokért, akiket szeretett, mint ahogy ezt földi életében is tette. Erna nővérre emlékezve fogadja tőle mindenki szeretettel azt a kis imát, amit ő nagyon szeretett és gyakran elimádkozott még munka közben is: Jó angyalom, repülj kérlek oda, ahol Jézusom lakozik, mondd kegyes Üdvözítőmnek, hogy teljes szívemből imádom és szeretem. Hívd meg az isteni királyt, hogy jöjjön szívembe. Bár pici az én szívem, hogy ilyen nagy király lakozzék benne, de majd kitágítom hitemmel és szeretetemmel. Amen Hajós Mária Ágnes nővér
Múltbatekintő A szécsényi plébánia történetét rögzítő Historia Domus jegyzetei a szerzetesek elhurcolása miatt 1950 júniusában véget érnek. Új bejegyzés közel negyven éven át – biztonsági szempontból is –nem kerül a könyvbe. P. Boross Gyevi Imre atya a kolostor 1989. szeptember 9-i visszaadása után folytatja P. Áldási Amand utolsó sorait – gondos utánjárás és levelezés után, a helyiek és az egykori itt szolgáló lelkipásztorok visszaemlékezéseit is rögzítve, kései krónikásként.
1960 Csak ez az év tesz pontot az Urbán kápolna ügyére. Március 10-én kisajátítják a területet, csereingatlant jelölnek ki a helyébe, 1 kat. hold 830 négyszögölt. Május 10-én még mindig lebontva az Urbán kápolna a csillekifutó miatt. Ha lebontják a kápolna kívülről betemetett falát, félő, hogy a felhalmozott föld megcsúszik és kár keletkezik a csillekifutón. Kéri a plébános a kár elkerülése érdekében, adjanak az otthagyott agyag helyett téglát. A levéltárban nem találtam választ. Nem biztos, hogy eljutunk az utolsó felvonásig. Benczúrfalvát Szécsényhez csatolják, az okmányát nem őrzi a levéltár. Az adatot a költségvetési jegyzőkönyvből veszem, a káplánok fizetési kerete nagyobb a szokottnál, mivel Benczúrfalva Szécsényhez csatolása miatt három káplánt kaptunk.(Haid Árpád, Gallai József rövid ideig Neszmélyi József , majd Dr. Kerényi Lajos) Október 14. Az 1960. évi költségvetésben található, hogy Traut János kántor nyugdíjba ment, így kisebb fizetésért dolgozik. December 9. A rétsági plébános elismervényt ír alá, hogy a szécsényi plébániától egy Dr. Márton képet átvett. Ha a Szent Ferenc rend visszakérné, azonnal viszszaszármaztatja. Ez év május 21-én hozták a kisajátítási végzést az Urbán kápolna területéről és a kártalanításról. Ebben az évben készült a lépcsőházra épített káplánszoba. A költségvetést 1960.jan.8-án adta be Sánta Sándor. A munkadíj 6288 Ft volt.
1961 Január 26. Gallai József Budapestre megy káplánnak, helyébe Horváth László balassagyarmati káplán jött.
9
Ebben az évben a három káplán: Haid Árpád, Dr.Kerényi Lajos és a fent nevezett Horváth László. Február 20. Megtörtént Benczúrfalvának a hivatalos leválasztása az Endrefalvi Plébániáról és Szécsényhez csatolták. Október 12. A költségvetést elkészítették ezen a napon. Az élet megy szürkén, események és tervek nélkül. Életben maradni, túlélni. A költségvetést nem tervezni, hanem másolni kell évről évre. December 31. Az év végi maradvány az 1962.évre 99Ft 30fillér. Az egész évi bevétel 51575Ft volt. Októberben Haid Árpád helyébe Győri Mihály érkezett. Az áthelyezésről nincs a levéltárban okmány, ez az anyakönyvekből tűnik ki.
Egyházközségi panteon 1. A Szécsényi Harangokban egy új sorozatot szeretnénk elindítani „Egyházközségi panteon” címmel. Célunk, hogy rövid életrajz formájában bemutassuk azokat a jeles egyházi személyeket (papok, lelkészek, szerzetesek, szerzetesnővérek, kántortanítók stb.), akik egyházközségük életéhez valamilyen módon kapcsolódnak, tevékenységükkel-munkásságukkal maradandót alkottak. Egyben köszönettel fogadjuk, ha a közölt adatokat bármilyen információval tudják kiegészíteni, ezt jelezzék a sorozat írójának. Prof. Dr. Hollós Tibor (Ocsko Ferenc) OPraem (1906-1954) Idős szécsényieknek még emlékezetében él Ocsko Ferenc alakja, aki premontrei szerzetes volt. Azt már kevesen tudják, hogy nemzetközi hírnevű jogtudós, és a neves Würzburgi Egyetem professzora és rendes tanára volt. Ocsko Mihály és Oláh Erzsébet gyermekeként látta meg a napvilágot Szécsényben, 1906. február 1-jén. Elemi tanulmányait szülőhelyén kezdte el, hamar felfigyeltek tudására, képességére és itt határozta el, hogy az egyház szolgálatába lép. Eleinte ferences szerzetes akart lenni, majd világi kispap lett. Később elhatározta, hogy premontrei kanonok lesz. Édesapja beíratta a rend gödöllői gimnáziumába, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. Ezt követően az akkor csehszlovák területen lévő Tepl nevű apátság jászói rendházába ment és lett novícius 1925-ben. A beöltözésekor a Tibor nevet kapta és családi nevét Hollósra magyarosította. Jászóról Prágába, a Strahov nevű apátságba ment, s az ottani egyetemen folytatta tanulmányait. 1930. május 18-án tette le az ünnepélyes fogadalmát és szentelték pappá. Első szentmiséjét Szécsényben mutatta be május 28-án. Erre az eseményre a korabeli krónika feljegyzése szerint nagy néptömeg jött össze. Csehszlovákia német megszállását követően a rend működési tevékenysége korlátozódott, 1945-ben végleg el kellett hagynia lélekgondozó helyét. Bajorország (volt NSZK) Speinshart városába ment, majd 1946-ban Erlangenbe kapott meghívást az ottani egyetemtől, ahol előlépett a jogtudományok doktorává. 1948-ban a Würzburgi Egyetemre kapott meghívást jogot tanítani. A háború alatt több bombatalálat érte az
10
Szécsényi Harangok
egyetemet s könyvtára jelentős részben megsemmisült, ő volt az, aki mindezt újból megalapította. A tanításon kívül az egyházi téren is kimagasló tevékenységet fej-tett ki a hívek, különösen a menekült magyarok szerették, ő volt a lelkipásztoruk. Nagyhírű tudományos munkásságot fejtett ki, számos könyve és tanulmánya jelent meg jogtörténetből. Tudományos kutatásait folytatva váratlanul megbetegedett s Erlangenbe szállították műtétre, ahol komplokáció lépett fel és 1954. április 25-én 48 éves korában elhunyt. Testét április 29-én helyezték örök nyugalomra Würzburg város dísztemetőjében. Síremlékén embernagyságú dombormű késztet áhítatra a Jó Pásztor motívumával, így emlékeztek hívei a Jó Pásztorukra. „Fény lenni, szeretetet adni, szenvedést tűrni” – ez volt életműve. Galcsik Zsolt
Eseménynapló • A temetőkápolna Kisboldogasszony napi búcsúját szeptember 5-én tartottuk. • Az ősz folyamán is sokan felkeresték a „800 éves rend a 675 éves városban” című kiállítást a kolostor kiállítóterében és a Rákóczi-teremben. A kiállítás továbbra is megtekinthető a szokásos időpontokban: keddtől szombatig 10 és 16 óra között, vezetéssel. • Szeptember 6-án, vasárnap a 10 órakor kezdődő szentmisén egy évre szóló szerzetesi fogadalmat tett Ignác testvér. Ugyanezen a napon hatan kezdték meg a noviciátust. Közülük négyen a Magyarok Nagyasszonya Rendtartományba, ketten az erdélyi Szent István Provinciába jelentkeztek. • A hitoktatást szeptember 14-től kezdtük meg. • Szeptember 20-án a 10 órai szentmisében hálaadással emlékeztünk meg arról, hogy húsz éve újra indulhatott a ferences közösség élete a szécsényi rendházban. • Ugyancsak szeptember 20-án, a megyenap alkalmából, ünnepi szentmisét követően a művelődési házban adták át a megyei önkormányzat kitüntetéseit. Fr. Lendvai Zalán 12 éves szécsényi szolgálatáért a „Nógrád megye önzetlenségéért” díjban részesült. • Október 3-án, szombaton volt az őszi nagymarosi ifjúsági találkozó. A jubileumi évre való tekintettel a programot a ferences közösségek szervezték. A főelőadást Barsi Balázs atya tartotta. A találkozóra plébániánkról is indítottunk autóbuszt. • Október 4-én, Assisi Szent Ferenc ünnepén az esti szentmisét követően a tranzitus szertartásával emlékez-
2009. Karácsony
tünk meg rendalapítónk boldog haláláról. A szertartás után szerény vendégségre, testvéri beszélgetésre hívtuk az ünneplőket. • November 1. Mindenszentek ünnepén elhunytjainkért imádkoztuk a rózsafűzért a temetőben. • November 21-én este tartottuk a hagyományos Erzsébet és Katalin napi jótékonysági bált. A műsort idén a kárpátaljai Kökörcsin hagyományőrző csoport mutatta be nagy sikert aratva. A belépődíjakból és a tombolából befolyt összeget a nagyszőlősi ferences templom orgonájának felújítására ajánlottuk fel. • November 28-án, szombaton délután adventi koszorúkat készítettünk és mézeskalácsot sütöttünk a hittanteremben. • November 29-én a 10 órakor kezdődő szentmise után Petrás Mária csángó népdalénekes és iparművész kerámia kiállítása nyílt meg a templom melletti folyosón. A kiállítás január elejéig látható. A program a helyi KÉSZ szervezésében valósult meg. • December 5-én, szombaton plébániánk éves szentségimádási napját tartottuk reggel hét órától este hat óráig. • Ősszel kereszteltük: Géczy Enzó Miklós, Nagy Ágoston, Szabó Alexandra, Kiss Bencze József, Raák Gábor, Raák Mihály Sándor, Raák Réka Mária, Tőzsér Áron, Simon Liza Erzsébet, Bagoly Patrik, Stoff Henrik, Vitányi Zsombor, Mészáros Lili Erzsébet. • Halottaink: Medve Veronika (59), Velenczei László (70), Rajczer Jánosné (79), Hován Sándorné(84), Domonkos Zoltán (77), Szeles Józsefné (81), Rácz József (70), Tóth Pál (68), Józsa Antal György (60), Horváth Istvánné (78), Kuris Istvánné (54), Szabó László (68), Vincze József Vencel (61), Mócsány Béla (75), Vandornyik Ferencné (80), Vágner József (56), Szűcs István (53), Juhász Györgyné (89), Vizi Lászlóné (74), Bobál Erzsébet (79), Kiss Józsefné (68).Nyugodjanak békében!
HÍRHARANG Téli programjaink • December 12-én adventi plébániai lelkinapot tartunk. Az elmélkedéseket Majnek Antal kárpátaljai püspök atya vezeti. • Advent harmadik és negyedik vasárnapján a délelőtti szentmiséket követően jótékonysági vásárt rendez a helyi karitász csoport a templom előtti téren. • 24-én délután 4 órától lesz a pásztorjáték a templomban. • 27-én, Szent Család vasárnapján a 10 órai szentmisén megáldjuk az idén kerek évfordulójukat ünneplő házaspárokat. • Az esztendő utolsó napján este 6 órától tartjuk a hálaadó szentmisét. 23 órától virrasztó imádság lesz a templomban. • Január 1-e Szűz Mária Isten Anyja főünnep, parancsolt ünnep. Szentmisék a vasárnapi rend szerint lesznek.
2009. Karácsony
Szécsényi Harangok 11
• Február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe és a megszentelt élet napja. Az esti szentmise elején tartjuk a gyertyaszentelést és a körmenetet. • Február 6-án, szombaton délután három órától kerül megrendezésre a plébániai farsangi bál a művelődési házban. • 14-én, vasárnap a délelőtti szentmisén ünnepélyesen kiszolgáltatjuk a betegek kenetét. • Február 17-e Hamvazószerda, a nagyböjti időszak kezdete. • Március 6-án lesz plébániánk nagyböjti lelkinapja.
Apró hírek A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.3011.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat! Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van. A zsolozsmát mindennap 6.35-kor és 18.35-kor imádkozzuk a templomban. Minden csütörtök este a szentmise után csendes szentségimádást tartunk családjainkért, gyermekeinkért, fiataljainkért és hazánkért. Minden pénteken az esti mise után taize-i imaóra van a szegénygondozó nővérek kápolnájában. Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket. A Karitász-házban minden hónap első péntekén 16-17 óráig lehet adományokat leadni, támogatást kérni. A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnapján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel, az esti szentmise előtt pedig közös ima és elmélkedés van a tagok számára a templomban. A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét. A házasságra készülő fiatalok és a szülők figyelmét felhívjuk, hogy az esküvőre – az alapos készület érdekében – 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián. Püspök atya rendelkezése szerint (709/2005.) „a szentségek kiszolgáltatása, vétele lehetőleg a helyi plébániákon történjen, hogy a szentségben részesülők saját közösségükkel együtt ünnepeljenek. Ettől csak rendkívüli esetben térhetnek el, csakis a plébános engedélyével fordulhatnak más plébánia lelkipásztorához.” Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (párbér) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a képviselőtestület – a püspöki kar és dr. Beer Miklós püspök atya iránymutatásával megegyező módon – az éves nettó jövedelem 1%-át határozza meg kereső személyenként. A minimális összeg 2010-ben is (mint az előző években) 3000 Ft. A hozzájárulást a templomban is megtalálható csekkeken a Takarékszövetkezetnél, mi-
sék után a sekrestyében, félfogadási időben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Józsefnél fizethetik be. A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet. A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy példány előállítási költsége kb. 100 Ft. Kérjük, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük! A Magyar Katolikus Püspöki Kar döntése értelmében 2010 januárjától megváltoznak a stóladíjak. Az orgonás szentmise díja 2100ft lesz, az ünnepélyes esküvőé 20000ft, a temetésé 15000ft. A stóladíj az adományok javasolt összege, nem a szertartások ára. Rászorulók esetén a díjak összege csökkenthető, illetve el is engedhető. Az így befolyt adományok, csakúgy mint az egyházközségi hozzájárulás a templom, a plébánia és az egyházközség fenntartását szolgálják.
NAPRAFORGÓ A plébániai könyvtár új kiadványai: Kempis Tamás – Mária követése: Kempis Tamás híres műve, a Krisztus követése évszázadokon keresztül a legolvasottabb könyv volt a Biblia után. Az ötödik evangéliumnak is nevezett lelkiségi írás mellett azonban tekintélyes életművet hagyott az utókorra az ágostonos szerzetes. Műveinek visszavisszatérő eleme a Szűzanya iránti szeretet; számára Mária állandó példakép, és a legjobb segítség a Krisztus-követéshez. A kötetben közölt elmélkedések, imádságok, homíliák, himnuszok Kempis műveiből válogatott részletek. XVI. Benedek pápa – Deus caritas est – Az Isten szeretet: A pápa első enciklikája a keresztény szeretetről. Írásában feltárja azt a belső kapcsolatot, ami az isteni és az emberi szeretet között fennáll és a felebaráti szeretet parancsának megéléséről is szól. Páduai Szent Antal – Isten szónoka: A keresztény történelem egyik legnépszerűbb szentjének kalandos életútját követhetjük nyomon a gyönyörű helyszíneken és kiváló színészekkel forgatott olasz játékfilmben. (DVD) Mária – Jézus anyja (I.-II.) A fim új szemszögből követi végig Jézus életútját – úgy, ahogy azt a szerető, gondoskodó és a kereszt mellett is kitartó édesanya látta. Az olasz film a Szentíráshoz hűen mutatja be a Szűzanya életét. Az ismertetett könyvek és filmek megtalálhatóak a plébániai könyvtárban. A könyvtár a plébánia folyosóján várja az érdeklődőket a szombat esti és a vasárnap délelőtti szentmisék után.
12
Szécsényi Harangok
GYEREKSAROK Csanádi Imre: Első hó köszöntő Hó, hó, friss hó, angyalváró gyöngyehulló gyöngyvirág-hócsupasz bokrok csipkézője, Ffák fodros Fefjkötője, kerítések keszkenője, hegyek-völgyek ünneplője.
Rejtvény
Rejtvény kisebbeknek: Ha helyes sorrendbe rakod a szavakat, megoldásként három mondatot kapsz Lukács evangéliumának elejéről: 1. kegyelemmel / Üdvözlégy / Úr / teljes, / az / teveled / van. 2. nekem / Íme az / a te igéd / szolgálóleánya, / legyen / szerint. / Úr 3. Áldott / méhednek / között / vagy te / gyümölcse! / az asszonyok / és áldott a te
Rejtvény nagyobbaknak: Keresd meg a bibliai személyek elvesztett tárgyait! Személyek: 1. Mózes, 2. Áron, 3. Józsue, 4. Dávid király, 5. Noé, 6. Salamon, 7. szegény özvegy, 8. Illés próféta, 9.Péter apostol, 10. Szent József Talált tárgyak: a. harsona, b. parittya lapos kővel, c. rézkígyó, d. ács szerszámok, e. kivirágzott vessző, f. a jeruzsálemi templom tervrajza, g. galamb, csőrében olajággal, h. két fillér, i. tüzes szekér, j. halász háló A megfejtésedet a sekrestyébe juttasd el legkésőbb január 31-ig, névvel ellátott borítékban. Az őszi rejtvényre jó megoldást adott le: Daróczi Ádám, Géczi Zsanett és Géczi Kristóf. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.
Humor - Miért úszik a hal? - Mert nem ér le a lába. - És miért nincsen haja a halnak? - Mert nem működik a hajszárító a vízben.
2009. Karácsony
Magyar órán a tanító néni Józsikát korholja: - Józsika, a kutyádról írt fogalmazásod szó szerint ugyanaz, mint a testvéredé. - Igen, tanító néni, mert a kutya is ugyanaz.. Két hajótörött üldögél egy lakatlan szigeten. Azt kérdezi az egyik a másiktól: - Nem tudja véletlenül, hogy hol vagyunk? - Nem tudom, nem vagyok idevalósi. Az alábbiak szószerinti idézetek bírósági jegyzőkönyvekből: K: Mikor van a születésnapja? V: Július tizenöt. K: Melyik évben? V: Minden évben. K: Hány éves a fia, aki magával lakik? V: Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan. K: Hány éve lakik magával? V: Negyvenöt. K: Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet csinálták magáról? K: Tudna egy személyleírást adni az alanyról? V: Közepes magasságú, szakállas. K: Nő vagy férfi?
Ima, vers, vallomás Mennyei Atyám! Hálát adok az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újraébredt lelkem legyen egészen a Tiéd. Ezen a napon úgy akarok járni, kelni, mint Te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tekintetemből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe. Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan, vagy sértő. Add, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem egy szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban. Végül add meg, hogy mindenkit legalább egy parányit vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által. Ámen. XXIII. János pápa Szécsényi Harangok A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele - megjelenik alkalmanként Kiadja a szécsényi Ferences Plébánia, szerkeszti a Szerkesztő bizottság Szécsény, Haynald L. u. 9. 3170, tel:32/370-880, fax: 32/370-357, www.szecseny.ofm.hu, e-mail:
[email protected] Felelős kiadó: fr. Weinrauch Márió plébános Készült: az Ipoly-Print Kft. Nyomdaüzemében, 800 példányban
