2011, fel&rwár
rálócZ-A8 élet Interjú egy végzős rákóczissal Gundy Kristóffal Réfi Csaba beszélget Riportok a szalagavatóról Tóth Regina 9. b Engelbrecht Zsaklin ll. b
ÍfJY írun{mi Novellák Helyes Dani ll. a Bakonyvári Barbara ll. c H~jdó Máté 12. a Mándi Ferenc ll. c Szekér Viktória ll. b Versek Pócsi Bernadett 10. h Gundy Kristóf 12. b
LéLeRsCl yoR, Interjú Róka László isko lapszi chológussal
fejtörő logikai feladatok
ham(!)r hfl!'(!)IJ Tévedni emberi dolog diákpoénok a dolgozatokban
képregény Ladocsi András 12. a
TARTAf:,OM Kiadta a Budai II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Szerkesztette: Réfi Csaba és Nagy Márton Károly Felelős Kiadó: Magócs Éva Köszönet a közreműködőknekl
rákjczis éret
Interjú egy végzős rákóczissal
Utólag
belegondolva
megérte
Mi
a
Igen, mert szeretem hogy
tudtam folytatni Mi volt,
dolog,
A
ezt az iskolát, és úgy
hasznos
fontosak
és a törit. nem
gondolom de
azt,
jól
hát
azt
itt,
ami
a
ofőmmel,
is
megkaptam
volt.
Meg az
tudtam
voltak,
kialakítani az
az osztálytársaimmal.
Hogy tetszett aszalagavató? A szalagavatót
magyart.)
volt Közel
kerültél
nagyon szerettem,
csinálva.
visszanézve búcsú?
jó hangulatúak
felsőoktatási
szükséges. (Értem itt a
a
szervezve.
meg volt
nagyon jó kapcsolatot
hogy
De a lényeg az, hogy mindent
lesz
És a
a gólyabál
élményem
Nagyon közvetlenek,
sok
megtanultam.
Nehéz
itt?
Mondj pár szót az osztálykiránduJásokról...
Persze volt
számomra,
tanulmányaimhoz
élményed
osztálykirándulások.
itt.
amiről
legjobb
Nagyon
tanulmányokat
amit hasznosnak tartottál?
Az irodalmat
a legjobb
legrosszabb?
Rákócziba jönnöd?
gondolom,
volt
Jók
nagyon
voltak
jól meg
a
kellemes
táncok,
élmény
a
szalagavató.
hozzájuk? Merre tanulsz tovább? Igen,
nagyon
közel
kerültem
hozzájuk,
nagyon szeretem az osztályomat.
Egyébként
Én
a
Színművészetire
akarok
menni,
a Rákóczinak az az egyik nagy előnye, hogy
filmrendező
itt mindenki
még az ELTE BTK szabad bölcsészet kara is.
mindenkivel jóban van, és amit
még nagyon szeretek ebben az iskolában, hogya kapcsolat
tanárokkal alakulhat
nagyon ki.
Ez a kettő. Kaptál
őket, de
megfelelő
Erre
Mik a Rákóczinak a jó/rossz tulajdonságai?
az
felkészülni, minden
eszköz
elkezdi
áll ahhoz hogy tanuljunk.
Rossz tulajdonsága...
hát,
nem
előképzést
ezekhez
a
szakokhoz?
tudunk velük normálisan is beszélgetni.
rendelkezésünkre
De szóba került
közvetlen
Tiszteljük
Jó az iskola felszereltsége,
akarok lenni.
például
gimnáziumban.
Most nem tudnék kiemelni egyet sem.
segítettek
nem
is
csak autodidakta
konkrétan
Filmeket
tudom ...
ember
megtanulni nem
nagyon
tud
módon,
hogy
a dolgokat.
nagyon
Persze
vettünk
nagyon
az olyan tantárgyak,
mint a töri,
irodalom, filozófia, művészettörténet.
Gundy Kristóffal Réfi Csaba- beszélgetett
2
sokat
ráf<9czis é[ét
Riportok a szalagavatóról Ilyenre számítottam? Egyáltalán nem! Jobb vo It? Ezerszer jobb ... Jövőre is megyek? Nagyon reinélem ! Szívem szerint ki nem hagynám! Ez lehetne rövid kérdésekben aszalagavató ... De nézzük kicsit bövebben! Hát igen, az időjárás az összejött. Nem is tudom, mikor :volt részem utoljára novemberi havazásban, mindenesetre az odajutást megnehezítette. Legalább a táj szép volt. .. Miután szerencsésen megérkeztem és be léptem az épületbe, megcsapott az ismerős zsivaj. A tömegbe beérve megláttam egy-egy ismerős arcot. Majd egyre többet. Jé, őt is ismerem! Ot is! Mikor mindenki elfoglalta a helyét, az öt végzős osztály bevonult. Meghallgattuk a beszédeket (Kovács Kata ez alkalommal mikrofonba és nem pedig megafonba szónokolt.),. majd elkezdődött a műsor. Elsőként a szalagok kiosztása következett. Az esemény legfontosabb és véleményem szerint legllnalmasabb része. Ezután rövid - azaz 15 perces - szünet következett A végzősök lelkileg és ruházatilag is felkészültek az első táncra, az angolkeringőre. A mosdók, öltözők és,a büfé megtelt szülőkkel és hozzátartozókkal. A műsor folytatása a kicsit össze-vissza, de kétségtelenül szép keringő volt. Azután ajóval szórakoztatóbb osztálytáncok következtek. Volt ott cukorárus, cigánycsalád és Tv maci is. Míg a tanlliók újra átöltöztek - komolyan mondom egy este alatt minimum háromszor cseréltek ruhát! ~ a közönség Szabó Lilla gyönyörű hangját hallgathatta. Utána az előzőnél sokkal rendezettebb bécsi keringő jött. Nagyon látványosvolt, és a végzősök csak dicséretet érdemelnek ... A meglepetés produkció a tanárok tánca volt. És ny~godtszívvel Állíthatom, hogyhár az egész este ~sodás előadásokban gazdag volt, ele.az utolsó tánc minden bizonnyal vitte a pálmát. Zseniális volt, könnyesre nevettem magam, de ez csak pozitíveredmény! Igazán tiszteletreméltónak tartom," hogyatanáraink összehozták ezt. Azonban látszott hogy nem csak aközönség szórakozott jól... Mindenesetre nagyon jól éreztem magam és szerintem nem voltam egyedül. Remélem jövőre is ott leszek, és ami még több, remélem az én szalagavatóm is ilyen nagyszerű lesz! Tóth Regina
Búcsúbeszéd más szemmel ...ott álltam mikrofonnal a kezemben, megismételhetetlen pillanat közeledtét.
miközben
a szívem vadul kalimpált a mellkasomban.
Érezte ő is a nagyszerű,
"Hiszen bárki más állhatna most itt a helyemben ... miért pont én? Vajon tetszeni fog nekik? Ésha nem?" Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem, mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet mondja. A pillanat tört része alatt felocsúdtam, s magabiztos léptekkel, remegő lélekkel indultam a színpad felé. Alighogy felértemés körbenéztem azon·a rengeteg emberen, akik akkor mindaz én b.eszédemet várták, valami leírhatatlan érzés kerített a hatalmába. Ott állt előttem összes végzős diáktársam, s érdeklődő tekintettel várják, hogy megszólaljak. Sokukat egyáltalán nem ismertem, ellenben volt köztük néhány jó barát... furcsa volt, hogy most egyszerre mindannyian odafigyelnek rám. Megálljt parancsoltam kavargó gondolataimnak, mély levegőt vettem, majd.elkezdtem. Körülbelül a szövegem felénél talihattam, mikor ismét körbenéztem. Meglepetten láttam; hogyavégzősök szinte kivétel nélkül feszülten, áhítattal figyeltek rám, s nem egy diáktársam szemében véltem apró könnycsepp eket felfedezni .... ekkor elcsuklott a hangom, s miközben automatikusan olvastam tovább ajól begyakorolt szöveget, ismét szabadjára indultak a gondolataim. . "Már csak egy év. Egy év múlva Mi fogunk ugyanitt állni, s hallgatunk majd valakit, ahogyanbennUnket búcsúztat. Ilyen hamar elteltek volna azok a legendás gimnáziumi évek? S v
3
így írunk..,mí
l
Változatok egy témára: ... és akkor megszólalt a csengő (egy novellapályázat alkotásai közül mutatunk be néhányat)
J(eCyes
{])ani
1(fiPJ fiárom em6erreC Pál és Lajos elcsigázottan ült az asztal körlil, a szobában. Együtt közel 200 kilós súlyuk, valamint passzoló derékbőségük jogán a súlyos függönnyel eltakart ablakon átvánszorgó fényt tökéletesen elzárták az asztalon nyugvó csengőtől. A Mérnökre vártak, dc ő immár közel 20 perccel igyekezett bizonyítani, amit mondanak róla: gusztustalanul imád késni. Pálnak és Lajosnak a tompa nehéz hőség, a déli kisvárosok délutáni hősége lassan szétmázolta az arcán a testéből kicsapódott vizet, nedves, alvadt-margarinhoz hasonló szagú ruhákatlógatott rájuk és ellenállhatatlan vágyat gerjesztett bennük a saját majd egymás feleségei iránt, ami ahogy kibomlott, szét is terült a szoba sűrű levegőjében. Persze, szar az élet, ha ilyen langyos várakozással telik, de Pál amúgv is kivolt.Háromnegyed ötkor kezdett elordibálni a vekkere, és meglepően gyorsan készülhetett el, hisz alig fél hatko/már a kocsiban hallgatta a duruzsoló bemondónőt a rádióból. Éles, nyugodtan szétömlő fény, az az idegtépő reggeli dugókat megvilágító fajta meg gőzölgő kávé. Tavasszal ennek a földrajzi szélességnek sajátos tulajdonsága a 9-10 órára elmúló éjszakai hideg, attól kezdve aztán az ember elkezd izzadni. Szépen fokozatosan. Leveszi a kabátot,majdlevenné a zakót, felnyomja a légkondit és elteszi a szomszéd asztalnál ülő dolgozó kedvenc tollát jól jön az még alapon. Ez a folyamat eltart közel háromig, akkor Pál lemegy a vállalati büfébe, ahol leülnek Lajossal a szokásos vegetáriánus pult melletti asztalukhoz, és műanyagtányérból pörköltet zabálnak. Lajos köhög, Pál meg káromkodik, aztári ezt cserélgetik, míg a bódító, és a 8 órás papírtologatáshoz képest indokolatlanul durva fáradság be nem hajtja őket abba a kicsi szobába, ahol immár történetem kezdete óta főnek. Rendszerint itt várják ki az estét. Lajos, talán csak hogy kiszáradt torkát próbálgassa, valami komolyabb beszéd előtt, megszólalt: -harharhar- majd miután belefutott Pál enyhén undorodó tekintetébe hozzátette: nyert a Csapat 4-2re, - Elérzékenyült összemosolygás majd megszólalt a csengő. Már magában az a tény is figyelemreméltó, hogy miért van egy szobában külön csengő, hát még a hangja, ez a brutális berregés. Lelket tépő sikoly, mondjuk mint a negyvenes évek légiriadói. Le kéne. vágni a kezét, aki tervezte. A szétrobbanó csendbe lépett. be a Mérnök. Kezet fogtak és, leült. Rágyújtott és kilazította az eddig kétségkívül ijesztően szorosra húzott nyakkendőjét. Beleharákolt egyet a visszaömlő némaságba, aztán elkezdték. 20 perc, közel egy fél óra, kettő, 5 ketted, három, négy óra ... beszéltek szexről, politikáról meg a közös kis titkos részvényeik állapotáról. forma-lről, húsokró 1, na meg persze a gyenge befejezésekrő 1. Úgy képze lem, két grafikon és nőügy között felírtak egy olyan A4es forma lapra egyet-egyet, aztán sokáig szaggatottan röhögtek. Úgy hint, az álmosan süllyedő nap magával rántotta az eget is, az ég meg mint valarni nagy körforgásban, kirántotta a házakból a korzózókát; behúzván az utca. díszletei elé a fél várost. Masszív zsivaj tódult a meleg levegő helyére, és lezuhant a jótékony fekete éjfekete éj. Pál Lajos és a Mérnök kimentek a szobából; majd kényelmesen hazasétáltak nem hagyva mást hátra, mint a tréfát egy A4es formátumú lapon: és akkor megszólalt a csengő.
CBak9nyvári CBar6ara jI
:Murpfiy - törvénye~múzsája
Agnes leharcolt szingli nő hírében álló félbolond harmincas volt. Társadalmi besoroltságát illetoen, esetében ez a tápláléklánc legaljaként aposztrofálható. A parányi angol falucskában, Surreyben ki ne ismerte volna az egyetlen könyvtár pusztítóan szerencsétlen könyvtárosnőjét, aki létezésének minden szánalmas napján felemás, csíkos térdharisnyában volt képes megjelenni, Mary Poppinst is megszégyenítő ócska, kacsacsőr formájú topánkával, melyben egyébként is csámpás x lábai két hó.fehér disznócsülök képét festették a tisztelt szemlélő elé. Már ha létezett egyáltalán valaki, akinek feltűnt Agnes létezése és egy percre is figyelemre méltatta péklapát tenyerét, szerteágazó drótkéményseprű haját, apró Mazsola és Tádé jellegű gombszemeit. Frenetikus megjelenését már csak egyéni mozgáskultúrája múlta igazán felül. Agnes közlekedése az utcán egy részeg madárijesztő ügyetlenkedéséhez hasonlítható leginkább; négy-öt hajléktalan szatyorral l11egrakodva, sörhasát kényelmesen kidüllesztve caflatott, hatalmas pápaszeme mögül egy galamb tikkeléséhez hasonló nyak-előrenyújtogatással pislogott kifelé, mintha állandóan fogalma sem lenne arról, hogy tulajdonképpen hol van. Két lába a fizika törvényeit felbontva két egymásra merőleges sínpáron igyekezett eleget tenni Agnes számára leküzdhetetlen nehézséggel bíró feladatának, a puszta járásnak. 30-as évekbeli szürke, barna, esetleg fekete színkombinációjú, rendkívül fiatal os és vidám jelleget öltő kartonruháit már messziről megismerte mindenki, amihez nagyban hozzájárult hatalmas, vörös furunkulusokkal örökké gazdagon meghintett fejébe nyomott. 4
így irun/(mi kalauzsapkája, amit rég elhunyt vasutas nagyapjának emlékére szándékozott viselni. Agnes gyakorta megeső jó szokása volt, hogy a saját lábában is képes volt bárhol, bármikor hanyatt vágódni, esetleg pofára esni, mindenféle külső hatás, esemény, katasztrófa beállta nélkül. Mozgáskoordinációs problémáit súlyosbította tébolyító ügyetlensége, melynek köszönhetően hajléktalan szatyrainak tartaImát a legkülönfélébb helyeken volt képes az utolsó szálig kiborítani, majd hatalmas okuláréja mögül vaksin hunyorogva, négykézlábra ereszkedve órákig kutatni őket. Munkahelyén eltöltött percei alatt a társadalom hasznos és gyümölcsöző feladatokat ellátó tagjának érezte magát, rendkivüli elhivatottsággal és tehetséggel megáldva, aki a maga szerény módján is az univerzum és az emberiség szolgálatában állva gyakorolja nélkülözhetetlen munkásságát. Agnes hat órakor kelt, mivel rendkívü li rokonszenvet és empátiát érzett gyermekkorának legmeghatározóbb alakja, Hamupipőke iránt. A napot a csicsergő madárkák etet~sével kezdte az ablakból, és csak azt sajnálta, hogy nincs az alkalomhoz illő hófehér, csipkés pongyolája, amely rendkívüli módon hiányzott számára a tökéletes Hamupipőke-kép megjelenítéséhez. felmosta, felseperte a parányi lakást, és gondosan ügyelt rá, hogy trillázó pacsirta hangon dudorásszon mindehhez. A reggeli kiadós lakmározást sajnos nem bírta Hamupipőke-mértékü adagra korlátozni,és ezt a kis kihágást engedélyezve magának, minden újévkor megfogadott fogyókúráját erősítendő, füstölt oldalast fogyasztott lilahagymával. Ilyenkor persze kissé összetört benne a Hamupipőke-életérzés, de rögtön helyrehozta a szentségtörést három macskájának gondos ellátásával, miközben rekedt, harkálykopácsoláshoz hasonló, éneklésnek minősített magánszámával igyekezett erősíteni velük a kapcsolatot. Ezután mind a négy, esetleg öt szatyrát megpakolta kifogyhatatlan mennyiségü ócskaságaival, és egy háborús hős elszántságával indult neki a rendkivüli megpróbáltatásokat és veszélyeket hordozó útnak. Agnes reggeli létezése az utcán már önmagában is az emberiség biológiai visszamaradását előidéző látvány volt, de az elvetemült sátáni kacaj, mellyel a lány előszeretettel tiport bele minden útjába akadó pocsolyába, hogy az öreg nénik lefröcskölésében élje ki ősi uralkodási ösztönét, minden képzeletet felülmúlt. A napi vadállati megnyilvánulás után Agnes becsapódott a munkahelyére. Akár egy nukleáris atombomba. És valószínüleg a lány egyszerü létezésének szol<ásos forgatókönyvéveI folytatódott volna az a bizonyos esős péntek délután is, ha történetesen nem találkozik élete szerelmével. Agnes megszokott vegetálása értelmében épp mélyen elmerült a következő áldásos tevékenységben: gubancos sörényének egy vastagabb fonatát rátekerte az áldozat, a mit sem sejtő fikusz szerencsétlen szárára, erősen megcsomózta, majd megpróbálta "hajizommal" gyökerestül kitépni a helyéből. És ekkor lépett be ő! A casanova, az adonisz! Zeusz maga! Igaz, ami igaz, inkább hasonlított egy negyvenöt év körüli, jól szituált, bajuszos polgárra, aki a maga gyanútlanságával, roppant vakmerő módon belépett a könyvtárba, ám Agnes szemében maga volt a mennyből alászállott Jézus .. A hirtelen sokkhatás következtében a lány még arról is megfeledkezett, hogy megszakítsa kötelékét a fikusszal, s a belépő férfi avatatlan szeme elé táruló első látványa hajánál fogva a fikuszhoz kötözött, bamba, tátott szájú szerencsétlenség volt, Agnes személyében. Pár másodpercig némán meredt a fájdalmas és groteszk látványra, egészen addig, amíg az hirtelenjében vissza nem nyerte lélekjelentét: _ Segíthetek vala ... ? - kezelte volna buzgón hősünk, amikor a nagy igyekezetben előrelépve végre bekövetkezett a hőn áhított mutatvány: a lendülettel az egész növénytcserepestül lerántotta az asztalról, az pedig az alátámasztást elveszítvén, a gravitáció törvényeinek engedve a padlóra zuhant, hajánál fogva magával rántva a lányt, teljes teljedelmében. Agnes egy földindulást is megszégyenítő robajjal eltünt a pult mögött. _ Én csak egy könyvet... csak egy könyvet, ... de nem kell segíteni, nagyon köszönöm.' .. - szabadkozott rémü!ten a férfi felocsúd~án első ijedségéből, s gyorsan eltünt az egyik könyvespolc mögött. Mialatt bőszen válogatott, a lány a pult alatt fetrengve igyekezett kiszabadítani magát a fikusz fogságából, s kétségbeesetten próbált feltápászkodni, nehogy elszalassza élete nagy lehetőségét. Miután erőlködése teljesen hasztalannak bizonyult, olthatatlan késztetést érzett rá, hogy közvetlen csevegéssei oldja a könyvtárban kialakult feszült hangulatot: _ Erősen ragaszkodom a gyökerekhez, mint látja. - közölte, s az ihlettő] vezérelve tovább fokozta szóvicceit: - De úgy is mondhatnám: a természet rabja vagyok. - vágta ki diadalmasan, s rendkivül jól szórakozván saját sziporkázó humorán, harsogó röhögésben tört ki. ~ Így pusztult el Agnes Dale, a földdel egyenlővé tették, a fikuszfölddel! - szavalta hősi eposzi stílusban zengzetes agyszüleményét, s újra kipukkadt belőle émelyítő röhögése. - Hogyan is tudnék ellenállni a természet hívó'szavának, hisz egészen magával ragad! - dőlt jobbra-balra a vihogástóI. _ Elnézést... khín ... - termett hirtelen a pult előtt a férfi. _ Ohh ... parancsoljon! - emberelte meg magát a lány, s minden arcizmával értelmes kultúrlény ábrázatát igyekezett magára ölteni, mi.közben fLiléből és hajából megállíthatatlanul dőlt a föld, s kusza loboncából tarka zöld díszként fikuszlevelek álltak ki. - Krimiket keresek. - Tőlem kérdezi? - Hogyan parancsolja? - Én?! Maga hogyan parancsolja! - Mit beszél? _ Azt kérdezte: miket keresek? Hát honnan kellene azt nekem tud nom, hogy maga miket keres? - Azt mondtam: krimiket keresek. _ Ahh, vagy úgy! - harsogott fel ismét. - Tudja tele van földdel a fúlem- és nem hallottam a szó elejét. Lehetséges, hogy belőlem is egy kis fikusz fog kinőni nemsokára ... az anyatermészet csodái! - kiáltott fel vidáman.
5
így írunftmi
_ Vannak krimijei, mondja? _ Ohh, pardon ... - szeclte össz.e mimikáját a lány, és minden genetikai adottságát latba vetve gondolkodóba
esett.
"lgen, tömegével állnak a hátsó polcon ...." . _ Sajnos egy darab sincs. De estére megérkezik. Jöjjön vissza nyolc után! - köt:ölte a tőle telhető legnegéclesebb hangon, a férfi pedig halk "köszönöm visszajövök"-öt mormogva magában, fürgén kereket oldott. Agnes pontban hét órákor utolsó vendégeit is a tőle megszokott bosszantó nyájassággal kitessékelte az ajtón, kulcsra zárta az ajtót, s munkához látott. Izgatott tUsténkeclésbe fogott, t11elynek első lépéseként megvalós ította régi nagy álmát: az olvasó kuckót. Agnes értelmezésében ez persze inkább hasonlított egy útszéli szemétdombhoz, mint az átlagember képzeletében megjelenő mesébe illő képhez. Két könyvespolc közé bes1.!vasztotta az ósdi, ütött-kopott, déclnagyanyja örökségéből ránk maradt clohányzóasztalt, és mellé állította, azaz mellé állította volna az őskori lelet színvonalú, bokáig érő hokedlit, amikor hirtelenjében észrevette, hogy hiányzik az egyik lába. Mit volt mit tenni, Agnes renclkívüli találékonysággal áthidalta a problémát, ál-lábat rögtönözvén megragadta az ósdi fafogast, semberfeletti csapást mérve vele az asztalra, letörte egyik ágát. Lám, mily csodás gondolatokra képes az emberi elme. Már csak az okozott kisebb nehézséget, hogyan erősítse.a defektes hokedlihez. De ez a csekély láb-fiaskó nem foghatott ki a praktikus gondolkodás koronázatlan királynőjén; előkereste számos hajléktalan szatyrának mélységes mély bugyraiból a kalapács ot meg a szöget, melyek a teljes elsősegély készlet és a hangyairtó spray közt foglaltak helyet, és elszánt asztalosmester ábrázatát felöltve nekigyürkőzött a "láb" ociaszögelésének. Mivel az ujját több ütés érte, min't magát a szöget, a müvelet nem bizonyult túl hatékonynak, így kifogyhatatlan kincsestárából előkaparta a pillanatragasztót. A láb kivételével gyakorlatilag mindent sikerült a hokedlihez ragasztania, beleértve saját ujjait is. Így aztán nem teketóriázott sokat, egyszerüen berakta a hiányzó láb helyére a fogascdarabot, s pár perces ügyeskedéssel elérte, hogy a csendélet meg is álljon. Siker-élmenyén felbuzdulva clővakarta szatyraiból a jókora fListöltoldalast a lilahagymával, s aprócska szeleteket kanyarintva belőle, az asztalra helyezte. Kicsit távolabb állt, hogy alaposan szemügyre vehesse életmüvét. Valami még hiányzott. "Hátpersze, a világítás!" Végre egy eszköz, amelyhez nem kellett óráldg tartó szenvedéseket kiállnia. Kiásta kedvenc gyertyáját a szatyor mélyéről, mely egy müanyag, felfelé fordított tehéntőgy volt, csak így önmagában, .rajta a kanócokkal. Odatette a hagymarakás közepére, selégedetten szemlélte művészi kompozícióját. "Ahh, de csak semmi lusta tétlenkedés! Mi munka vár még rá!" És valóban. Hiszen saját testének tatarozása egyet jelentett a minimális emberi kLillem elérésének megkísérlésével. Miután nem volt kifejezettenjártasnak nevezhető a nőipraktikák terén, előkereste azt a kéttárgyat, melyet nagyanyja régi padlásáról csent el még gyermekkorában,s melyeket úgy őrzött, mint katona a jó fegyvert a bevetésre: a púdert és a rúzst. Amolyan istenese!) rriagáhozszorította a tenyér nagyságú habszivacsot és alaposan megtunkoltaa talán száz évet is megélt, büzlő porban. Leküzdve feminista előítéleteit, úgy ahogy volt az arcába nyomta az egészet. Hallójáratait és szemüregét megtöltötte a rettenetes massza, olyannyira, hogy az orráig sem látott, hallása pedig lnár egyébként is igen károsLl!t volt, a fikuszföld hatására. Prüszkölve, tapogatózva kecmergett el a tükörig, s miután szemeiből kiciörgölte az asztmás és allergiás rohamát kiváltó kegyetlen anyagot, egy elfuserált hókifli nézett vele szembe. Megragadta a rúzst, S émelyítő fulcloklása és harákolása közepette felgyötörtc a szájára. Képe közepén egy hatalmas vörös paca éktelenkedett. Mivel Agnes abszolút híján vplt a minimális jó ízlésnek, semmi javítandót nem vélt felfedezni saját képmásán. Sokkal inkább a jól eső várakozás és izgatottság vett rajta erőt, jól kifundált randevújának gondolatától. Olyannyira. fellelkesült, hogy elhatározta, az összes krimit kihordja az "olvasó kuckó" helyszínére. Hátra . caplatott, a legutolsó könyvespolchoz, de mozgása enyhe 'tank beütése okán sikerült a könyvek többségét egyetlen mozdulattal két polc közé borítania .. Miután az eset élete leghétköznapibb eseményei közé tartozott, szinte már hagyományt bontott volna, ha nem okoz pusztítást mindenütt, amerre lép a puszta létezésével. Így aztán négykézlábra rogyott, s bár maga is esélytelennek látta, hogy bepréselje méretes testét a rettenetesen szük helyre, újabb megpróbáltatások árán bcszenveclte magát. ÖsszekapaIta a könyvkupacot, s már éppen megindult volna, mint a víziló a mocsárban kifelé, amikor rádöbbent: hiszen meg sem tud mozdulni! Minden erejét latba vetve gürcölt, hogy kinyomja magát, de mindhiába "Beszorultam!" - állapította meg. És ekkor megszólalt a csengő.
:Hajdó :Jv1áté
fEgy lio{is napCójá6ó{ Ezen a napon a jégcsarnok zsúfolásig megtelt, egy tüt sem lehetett volna leejtcni a nézőtéren. A stadion minden gólnálmintha felrobbant volna, olyan hangosan ünnepeltek a szurkolók. A játékosok a lelkiiket is kihajtották a meccsen, ilyen bíztatás mellett senki nem engeclhette meg magának a vereséget. . Én ott álltam ajégcn, tíz 'Ylásodpcrc volt hátra a mérkőzés végétjelentö csengőig. Fáradt voltam, fájt mindenem, már az ütőt is ali éreztem a kezemben. Társaimmal még a győzelemért hajtottunk, cie megfáradt testem minden mozdulatát s nehéz volt már kontrollálni. Az eldöntetlen mérkőzés utolsó percei.nek feszültségét éreztem a lelkemen. llyenkor mindenki tízszer jobban koncentrál, senki nem hibázhat. Az olvadó jég víztócsákat hagyott a pályán, ami csak megnehezítette a dolgunkat. A hangok összemosódtak a fejemben. A szurkolók hangja, az edző bekiabálásai is már mind zavarosak voltak, egy hangot sem hallottam tisztán.
6
így írun/(mi Magamban már feladtam a meccset. Egyfajta indokolatlan nyugalom áradt szét a testemben. Én mindent megtettem a magam részéről- gondoltam elégedetten. Aztán egyszer csak minden megváltozott. A csapatunk megszerezte a korongot én pedig azon kaptam magam, hogy egyedül állok a pálya szélén. Az előző percekben, annyira a háttérben maradtam, hogy még az ellenfél védői is megfeledkeztek rólam. Eszembe jutott. vajon a csapattársam akoronggal lát-e engem. De mielőtt még ezt végig tudtam volna gondolni, a lapos, fekete játékszer már egyenesen felém tartott. Az előbbi nyugalomnak már az emléke sem volt bennem, megint elárasztott az adrenalin. Újra éreztem a feszültséget. Megszorítottam az ütőt a kezemben, egy utolsó, végső erőfeszítést próbáltam kifacsarni magamból. Nem volt időm az órára nézni, de tudtam: már csak pillanatok vannak hátra. Alig indultam meg az ellenfél kapuja felé, megint fáradtnak és kimerültnek éreztem magam, lábamon a korcsolya mintha 1000 kilót nyomna, és a sérülésektől oltalmazó sisakot is most csak teherként éreztem. A bottal alig tudtam irányítani az előttem "szaladó" korongot. Annyira lefoglalt a fáradtság leküzdése, hogya védők kellemetlen társaságára most ügyet sem vetettem. Most nem ők voltak az ellenfelek. Sokkal nagyobb gondot jelentett az idő hiánya. Az egyetlen dolog, amit nem akartam hallani, az a meccs végét jelentő csengő fülsértő sikítása volt. A társak eszembe sem jutottak, olyan volt, mintha csak egyedül küzdenék. Magamban a csengő höz fohászkodtam: Most még ne szólalj meg, most még ne, adj még pár másodpercet! Eközben olyan érzésem volt, mintha nem is én irányítanám a lábaimat, mintha csak a korong húzna maga után. Csak azt éreztem, ahogy elsuhanunk két védő között, majd hirtelen lassítunk. Most teljes csend volt. Az óra is mintha megállt volna egy pillanatra. Az egész pályán csak hárman vagyunk. Én, a korong és egy lyuk a kapus válla fölött, ahol látni lehetett a mögötte lévő vaskapu hálójának mintáját. Hirtelen egy védő leheletét éreztem újra a tarkómon. Megint a csengőre gondoltam és tudtam, hogy kifutok az időből. Egyutolsó pillantást vetettem a kapura, lövésre emeltemaz ütőmet, majd a korongot nem kímélve, nagy erejLí ütést eresztettem el. A lövés lendületében elvesztettem az egyensúlyomat. Mintha a korong akarna visszaütni, olyan el'ővel zuhantam ajégre. Esés közben még láttam ajátékszert elrepülni a kapu mellett. Tudtam, hogy nem sikerült. A jégen elterülve 'már nem volt erőm felállni, a fáradtságtól a látásom is elhalványodott. A homályban csak egy társamat láttam, ahogy fekete mezében a hófehér jégen, siet az elveszett korong után. Az adrenalin ismét elillan. A játéknak vége. Behunyom a szemem, és ekkor megszólal a csengő.
!JYtánái Perenc
Csengőszó a vaCóság6ó{ Christopher pózt váltott. .. éppen ideje volt, gondolta magában, hiszen már fél órája ült keresztbe tett lábbakkal. Ahogy befejezte a műveletet, gondolatai ismét vadul zakatoltak tovább ... Maga sem tudta miél;t ül sötétben, viszont azt biztosan tudta, hogy nem akarja felkapcsoini a villanyt. Talán egy cella hangulatát próbálta felidézni magában, egy celláét, mely annyira foglalkoztatja. Nem, nem volt még börtönben, sőt a közelében sem, s most ez zavarta a legjobban. A bátyja már huszonhárom éve Ocsörög egy olyan szobában, amit ő még a legnagyobb kitartással sem tud a sajátjából "varázsolni". Annyi idő eltelt már a tárgyalás óta és ő még most is inkább itt ücsörög és gondolkodik, mintsem elindulna fivéréért. Lába ismét zsibbadni kezdett de nem érdekelte, mi több nemis vett róla tudomást. Nem tudott, hiszen az emlékek egyre keményebben mardosták elméjét. Folyton csak arra az estére gondolt. Az estére mikor bátyjával, Arthurral sétáltak a parkban. Hiába a kis szoba melege, arcán most is érezte a csípős őszi szelet. Hideg volt, ám nagyon jól érezték magukat. .. lökdösődtek, beszélgettek, tréfálkoztak. Cristopher halkan fel nevetett és saját hangja rántottá vissza a valóságba. Eszébe jutott a vicc, melyet Arthur mesélt neki aznap éjjel, de a moso ly a kis szoba hangulatával együtt hint el szemei elől, s ismét a parkban érezte magát. Kétségbeesetten próbált menekülni saját emlékeitől, de minden hiába. A sötétség, a hideg, az ablakon beáramló halovány hajnali fény nem hagyta elfutni, ahogy akkor Cstesem tudott. .. Fejében egyre csak gyorsultak az események s hirtelen maga előtt látta bátyját amint életéért küzd a támadó katjaiban. Akkor sem és most sem tudja mi lett volna a helyes választás, azt viszont tudja, hogyha megint ott állna, újra megtenné, újra és újra. A szék amúgy kényelmes, 'párnázott karfáját most hidegnek érezte, olyan hidegnek, mint huszonhárom évvel ezelőtt a kés nyelét mellyel testvérének hámozta az almát. Ó bárcsak az az alma lenne az utolsó, melybe a pengét máliotta. De nem! Mikor látta bátyját a sötét alak kezei közt vergődni egyből cselekedett, akár egy tüzoltó, aki csengőszót hall. .. gondolkodás nélküllendített a támadó felé és talált. -N~!- riadt fel Cristopher ismét a szobában ... érezte az arcán lassan lecsorgó cseppeket... attól félt, újra a rabló vérét érzi, de tudta ez nem lehetséges, így odanyúlt. Félve nézett rá kezére, de rájött, csak víz. Sós víz. Más emberek könnynek hívják de ő már régóta nem tapasztalt ilyet. Azt hitte, már soha többet nem tud könnyezni, annyit sírt a tárgyalások időszakában Most felállt, selindult megmosakodni. Elhaladt a tükör mellett de nem nézett bele, sőt kifejezetten vigyázott rá, hogy mégcsak a teáskanna fém felületén se láthassa meg arcát. Nem is a képét, inkább azt nem akarta látni, amit jelentett saját magának. Azt a gyenge fiút, aki akkor volt, mikor nem küzdött eléggé bátyja akarata ellen, hogy ne ő vállalja a büntetést _ Oe hisz az nekem jár!- ordított fel. Megborzongott hangjától s körülnézett. Nem igazán értette, mit keres a konyhában, hiszen a fürdőbe indult megmosakodni, de mindez nem izgatta.
7
így írun(mi Azokon az éveken gondolkodott, amiket ő a karrietje építésével és élete útjának egyengetésévei töltött, míg fivére csak azért kelt fel reggel, hogy este ismét aludni térhessen. Neki-minden nap ugyan olyan. Kivéve ezt. Ez a nap mindent megváltoztat. Próbálta gondolatait a bftntudat útjáról máshova terelni, kérdezgette magától, vajon mit csinálna ezen a napon, ha éppen ma látná oly hosszú idő után a szabad eget újra. Igyekezett a legegyszerübb dolgokra gondolni, de a kegyetlen valóság csak egy kérdést súgott a fülébe: Meglátogatnád-e a testvéredet? . Minden egyes alkalommal. amikor ez a mondat előkerült gonosz elméje titkolni kívánt zugaiból, kővé dermedt a félelemtől. A gondolat, hogy bátyja szemébe kell nézzen elgyengítette, sőt szinte látta maga előtt, ahogy testvére csak áll előtte és nem szól semmit, ettől rettegett a legjobban a világon. A hosszú évek alatt megtanulta, mi az a büntudat, és hogy milyen fájdalmas tud az lenni, de szembenézni Arthurral még dermesztőbb lehet, gondolta. Mit mondhatna neki? Mit lehet ilyenkor mondani? . Cristopher az011 kapta magát, hogy a földön ül, inge nedves a könnyeitől és verejtékétől. A szoba most még sötétebbnek és hidegebbnek tünt, lassan beleszédült a zord nappali szőnyegének mintájába, a világ egyre ridegebb lett körülötte, a valóság szükülni kezdett, és ekkor megszólalt
a csengő ...
o/i~tória .~ \.l Sze~ér
~gy csa{óáás /?JJ'Vet~zményei Itt állok a Duna parton. Egy neves gimnázium évnyitój-ának meg kell adni a módját, és bármennyire is hatásvadász a sulival azonos nevü szobrot köszönteni minden tanév kezdetén, mégis müködik. A gólyákkal együtt érzem, hogy egy elit közösség tagjává avatnak ma. Bár a stilizált kitüzők osztása hosszúra nyúlik, és még számunkra is unalmas, 'ezt mégsem meri senki mutatni, Sokan el sem akarják hinni, hogy felvették őket, de páran már most gőggel néznek, hisz ők is az "elitkörbe" tartoznak. Én nem tudom mit érzek. Olyan, minthacsakis azért örülnék, mert a gimnázium, amiben most töltöm az első napomat, reildkívüli kultusszal bír. . Miután véget ért az ünnepség, az iskola épülete felé menet osztályfőnököm
beszélgetést
kezdeményez:
-Meséljenek valamit! Valami élet megváltoztató eseményt, bármit! Én fennakadok a stílusán, ígyamellettem sétáló lány felel. Nézem a nő külsejét, abból próbálok következtetni. Alacsony, nagy terjedelmü hátsóval, olyan anyáskodó típusúnak tünik. Ha az utcán látnám, egy szürke egérnek tartanám. Viszont amint megszólal, az embernek olyan érzése támad, hogy ez egy rendkívül érdekes ember. A magázást a tisztelet jelének tudom be, és így máris szimpatikusabbá válik bármelyik általánosból ismert tanáromnál, őket ugyanis nem jellemezte a tisztelet, ele még a diák emberszámba vétele sem. Észreveszem, högy rám néz, így kényszer támad bennem, hogy mondjak valamit: -Én nagyon örülök, hogy már nem az előző iskolámban vagyok. -Igen, azt mesélte, hogy ott voltak gondok. Meglep, hogy emlékezik a felvételin mondottakra. Úgy gondolom, ez valamiféle jel, hogy már akkor találkoztunk. Beérvén a terembe, körbe nézek az osztályban. Nemcsak rengeteg új arc számomra ez a harminc ember, hanem rengeteg új lehetőség is. F~sekkor megszólalt a csengő. Közel két hete járok ebbe a híres-neves suliba, és örömöt egyáltalán nem érzek, sokkal inkább gondterheltséget. Nem tudom eldönteni, hogya beilleszkedés, vagy a felzárkózás-e a nagyobb kihívás számomra. Itt ülök angol órán, és minden percbenegyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy nem beszélem ezt a nyelvet, ami azért is érdekes, mert hivatalosan már nyolc éve ta;llllom. Nem mintha ezen meg kéne lepődnöm, előző tanáraim ugyanis jobban szerettek enni, mint tanítani. Osztálytársaim is mintha külön nyelvet beszélnének, amely számomra ismeretlen. Ez a sznobizmus nyelve. Nem a puszta pénzen, hanem a tudáson is alapuló sznobizmusé. Egyikük afelől érdeklődött, hogy minek jöttem ebbe az osztályba, ha nem tudok angolul. Számára nem volt logikus, hogy azért, hogy megtanuljak. Egyetlen pozitív személyként van jelen osztályfőnököm, Kerekes' Katalin, aki mindig érdeklődéssei, kutatá tekintettell(özeledik az emberekhez. Nem vagyok benne biztos, hogy mindenkihez, de hozzám igen. Ebből jócskán tudol< meríteni erőt. Úgy tűnik, hogy figyelembe veszi az egyén érdekeit, és pont ezért vagyok bizakodó, hogyha óra után közlöm vele, hogy nem megyek az első kirándulásra, jól fogja fogadni. Igazából az is elég lenne, ha nem úgy fogadná, mint eddigi tanáraim. Mégis félek, hogy rosszul suI el a dolog. Odáig jutok, hogy már rettegek az óra végétől. És ekkor megszólal a csengő. Arra várok, hogy osztálytársaim végre tisztázzák ügyes-bajos dolgaikat, és így odajuthassak Kerekeshez. Akkor, azon a napon, mikor úgy döntöttem, hogy veszem a bátorságot, és elmondom neki, hogy nem akarok menni a kirándulásra, sok minden történt. Reakciójára nem voltam felkészülve. Ahelyett, hogy felháborodott, vagy fenyegetőzni kezdett volna, ezt kérdezte: -Mi történt magával? Az együtt érző kérdés minden pajzsornat
megsemmisítette,
összeszorult
8
a torkom, és sírni kezdtem.
így frun(mi
-Én annyira sajnálom magát. Az általános iskolában töltött évek alatt kiképeztem
a lelkemet
arra; hogy a támadások
ne sértsenek
meg annyira, de az
együttérzésre nem voltam felkészlilve. Végül elvitt egy teázóba, ahol több mint négy óra csakis rólam szólt. Meghatott, hogy kitüntetett a figyelmével, így bizalmat Slavaztam neki, és elmeséltem, hogy milyen érzés, ha egy egész osztály fordul az ember ellen. Kiderült számomra, hogy nem kis emberismerettel rendelkezik. Személyi pszichológusommá neveztem ki, tanácsára úgy döntöttem, adok egy esélyt ezeknek az embereknek, slegyőzve félelmeimet, elmegyek a kirándulásra. Most azért vártam rá, hogy közöljem, a félelmeim győztek, és mégsem megyek. Rossz sejtelmek kavarogtak bennem, és nem véletlenül. Közlésem után eltorzult arccal csak ennyit mondott: -Nekem erre nincs időm! Majd faképnél hagyott. Ekkor megszólalt a csengő. Csupán egy hónap telt el azóta, mégis rengeteg minden mcgváltozott. A csalóclottság más fényben világította meg Kerekest a szememben. Aza személyiség, amely méltó volt arra, hogy bizalmamat élvezze, eltorzult. Elvont stílusa miatt képtelen vagyok komolyan venni. Óráin nem használunk könyvet, csak úszunk a lila ködben, nem írunk dolgozatot, mégis kapunk osztályzatokat. Az idő előre haladtával egyre több és több tulajdonságára derült fény. Magányossága vezette ahhoz, hogy szinte minden percet az osztállyal akart tölteni, ami önmagában még nem is volt zavaró. A gond akkor adódott,mikor képtelen volt elfogadni, hogy egy átlagos gimnazistának más elfoglaltsága is akad hétvégén, mint lila ködben úszó színházi előadásokrajárni. Én nem utasítottam el minden ilyen programot, ő viszont ultimátumot adott, hogy vagy mindenre megyek, vagy semmire. Az utóbbit választottam, úgy, hogy tisztában voltam vele, ezzel lavina indul el. Mindeközben osztálytársaim el sem tudták képzelni, hogy Kerekesnek bármire is nemet mondjanak. Egy idő óta passzívail ülök az óráin. "Most is csak bán1ltlok ki afejemből,.s észreveszem, bogy a semminél egy kicsivel kcvesebbet tudok irodalomból. Nem érdekelnek: a cselekmény közepén befejezett művészfilmek, Kerekesnek a mindenbe mindent belemagyarazó eszmefuttatásai, és nem vagyok képes elfogadni, hogy az, bogy Hc3 egy vers. Nézem ezt a nőt, és rájövök, hogy utálom. Kiváló emberismerete, melyet nemrég még csodáltam, mostanra a leghatásosabb fegyverévé vált. Alig várom, hogy vége legyen az órának. Ekkor megszólal a csengő. Elkezdődött a második félév, és nagy nebezen ugyan, de sikerült felzárkóznom az osztálytársaim hoz, így már nem lenézően viszonyulnak hozzám, mégis érzem, hogy csodabogárnak tartanak. Egy emberként rajonganak Kerekesért, a szemléletmódjáért, a figyelmességéért. Én viszont látom az igazi énjét. Tény, hogy kiválóan manipulálja őket. Egész kultuszt sikerült kialakítania, melynek köszönhetően mindenki belement, hogy nyáron különböző prezentációkat klildjünk neki csoportosan. Igen, mindenki, kivéve én. Egyetlen fegyverem az, hogy csakis akkor lázadok,
ha biztosan ,tudom,
igazam
van. Magyar
. óra van, és
jelentkezés nélkül teszem fel a kérdést: -Most komolyan nyáron is prezentációkat kell csinálnunk? -lgen .... ez teljesen komoly. Esetleg zavarja, hogy találkoznia kell azosztálytársaival'J Valahol mélyen eddig élt bennem egy kis rész, amely késZen állt adni ennek az embernek még egy esélyt, még úgy is, hogy eljátszotta a bizalmamat. Az elmúlt félévben ugyanis folyamatosan zsarolt érzelmileg, hogya viselkedésemmel önmagamat taszítom ki az oszt~lyból, és minden kis mozzanatomból egész életemre következtetéseket vont le. Úgy vélte, hogy azzal, hogy kihagyom a programokat, azt az alapvető tényt tagadom, hogy társas lény vagyok. -Nagyon ügyes, tanárnő, hogy megpróbálja ellenem fordítani az osztályt. Számomra valahogy nem feltétele a prezentáció annak, hogy találkozzak egy emberrel. . Ekkor meghalt bennem az a rész. Gyülöletem
odáig fajuit, hogy úgy éreztem, képtelen vagyok ránézni erre a nőre, Végül
megszólalt a csengő. Május van, hamarosan erdei iskolába megyünk. Az osztályban betöltött szerepem jelentősen javult, mióta világossá vált mindenkinek, milyen is KerekesseI való kapcsolatom. Legyen ugyanis bármennyire behódoló valaki, a szíve mélyén vonzza a lázadás. Sőt, néhány ember már kilépett a fanatikus imádat bűvkö.réből. A pozitív változas hatására úgy döntöttern, hogy elmegyek az erdei iskolába, legyőzve félelrneimet, ésosztályfőnököl11 iránti gyülöletemet. Ezúttal nem beijedésem, hanem az anyagiak szóltak közbe. Kerckes az osztálypénzből összegyült jelentős összeg mellé kiegészítésként még jelentősebb pénzmennyiséget kért az ellátás finanszírozására. Arra az ellátásra, amely egy nagy teremből, ahol 30 ember elfér (7), és általunk hozott konzervekből áll. A pénzösszeg megszerzéséhez támogatást javasolt, mely sznob társaim lenézését hozta volna újra felszínre. Így hát újabb közlést kell tennem. -A szüleim nem kérnek támogatást. Ezúttal sok mindcnre számítok, mégis váratlanul ér a válasz: -Akkor úgy gondolom, hogy hülyék. Ezt megkérdőjelezhetetlen tényként jelenti ki. -Ne hülyézze le a szüleimet. Nyugodtan beszélek, vészjóslóan higgadt vagyok. A vihar előtti csend árad szét bennem. -Oe amennyiben ... - kezdte volna -Amennyiben lehülyézi a szüleimet,
én is lebülyézhetem
magát!
kimenekülnek a teremből. -Miért, nem azt teszi minden nap?
9
-
óriási
haraggal
ordítok,
az osztálytársaim
így irunfZmi -Oe, azt teszem, de nem a szemébe! -Egy mesterséges gátat állít maga elé, azzal, hogy nem fogadja el a támogatást. És ezt nem veszem tudomásul. .. Ezek után mondhatok bármit, utóbbi mondat a válasz mindenre. Másnap egy örökkévalóság telik el a magyar óra alatt. Kerekes utána magához hívat, és szentimentális hangnemben, mintegy fittyet hányva a tegnapra, köZli velem: -Úgy érzem, hogy a maga gyülölete az iskola iránt egyre inkább elfajul. -Nem, maga iránt. Ha emlékszik még rá, lehülyézte a szüleimet! -Nem, én azt mondtam, hogy ez hülyeség. Maga kiragadta a szövegkontextusból, ha esetleg figyelne irodalomórán, tudná, így más jelentéssei bír. -Nem kell irodalmat tanulnom ahhoz, hogy értsem a nyelvet' És különben is, hogy képes letagadni?? -Én azt mondtam, hülyeség' -Ez nem lehet igaz .... -Tudom, hogy elege van, és azt gondolja, hogy megint itt egy tanár, aki szarakszik magával, de nézze meg, mit zár ki. -Szemét dolog felhozni a múltamat, tudja mik történtek! - ordítok, és sírok egyszerre Nem bíl'om tovább, ott hagyom a termet, és be sem megyek a következő órámra, végig a mosdóban sírok. Valahogy össze kell szednem magamat. Mire sikerüllenyugodnom, megszólal a csengő. Francia órán ülök. Az erdei iskola lezajlott, utóhatásai tartanak. Kerekes egy egész hétig gyötört, erőszakoskodott, meghazudtol!, kioktatott. Most nem vesz észre az óráin. Tipikus tanári magatartás, annyiszor csinálták velem, hogy már-már unalmas. Ez a nő különleges akar lenni, de nem az. Pontosan olyan kicsinyes és bosszúálló, mint bármely más sértett kollégája, Most jövök rá, hogy csakis miatta kerültem be ebbe a ,jó nevü" gimibe. Ö ugyanis nem a tudást nézte, hanem a manipulálhatóságot. Végig nézek az osztályon, mindenki lelkileg sérült. Én is. Kiábrándultam. Gyülöletem végleg elfajult. Semmi sem érdekel az órán. Ekkor megszólalt a csengő. Évzáró. El sem hiszem, hogy elérkezett. Kerekes az évet elemzi, s nem kis célzásokat tesz: -Kaptam kemény kritikákat. Igen, volt olyan, hogy nyersen nyilvánítottam véleményt bizonyos emberek szüleiről, de bocsánatot kértem, most is megteszem. Ostobaság lenne egy botlásra alapozni mindent. Nem éppen tökéletes a memóriám, de ezen a bocsánatkérésen fennakadok. Ha jól emlékszem, egy nappal az eset után egy letagadást kaptam. Igazából ez nem is nekem szól, csupán az osztálytársaim előtt tisztázza magát, tudván, hogy én meséltem nekik egy s mást. Fellélegzek, mikor megszólal a csengő. Itt állok, megint ez előtt a szobor előtt, mely azonos névvel rendelkezik, mint a gimnázium. Évnyitó. Nézem az embereket, diákokat és tanárokat, és folyton az jár a fejemben, hogy mit keresek én itt. A teremben vagyunk, leülök. a padba. és óriási nyomást érzek. Szorongok, rettegek, és remegek a dühtől. Megszólal a csengŐ. Odamegyek Kerekeshez, és igazolást adok neki arról, hogy elmegyek az Litolsó órákról. Kötözködni kezd, hogy ez a passzív magatartás nem fog müködni. Újra letagadja a hUlyézést. -Érdekes ... Miért kér bocsánatot egy olyan dologért, amire azt mondja, ki sem ejtette a száján? Különben sem kért bocsánatot, de ez más kérdés ... -Jó, akkor nem azt mondtam, hogy bocsánat, hanem, hogy elnézést. -Lehet, hogy maga szerint a szüleim hülyék, de én nem vagyok az. Tudom, hogy a bocsánat, az elnézést, és a ne haragudjon azonos jelentéstartarhmal bír a magyar nyelvben! Ezzel faképnél hagyom. Ekkor veszem észre, hogy az egész osztály áll a hátam mögött. Ülök a következő órán, és végig nézek az embereken, mindent a memóriámba akarok vésni, de nem jut rá időm, megszólala csengő. Egy új iskola. Nem olyan híres-neves, tagjai nem elitek. Belépek a kapun, a tanári felé veszem az irányt. Új osztályfőnököm szimpatikus, de ezt nem veszem biztató jelnek. A terembe érvén harminc szempár szegeződik rám. Az összes eddigi bátorságom eltünik. Számomra ez a harminc ember nemcsak rengeteg új arc, hanem rengeteg új lehetőség is. És ekkor megszólalt a csengő ...
10
így írun~mi
Pócsi Bernadett Érzem, hogy repülök Lehúz a kötél csak ránt magával felettem sötétség beszippant a vilával
Itt megint hó van, Látom, mert repülünk, repülök a csordával vagy mindannyian ülünk?
Tömény sósavban úszva a hal sem ficánkol hát még a madár, ha meggyújtod, lángol
Gyönyörű felhők felett zuhanva érzem úgy hazáD;l felé megyek, innen már nincs visszaút.
De ne hallgass rám a sötétség elért még két órát várt megköt?zve megért
Világít a nap, épp ma mikor fény felé bandukolva látom lengő szárnyaimat repülő hajam ragyogva
Van egy otthonom hol majd öröm fogad a havas, fehér tájon egy kedves gondolat.
Ugrom, de eszembe jut, Nincs vége az útnak hevesen menekülnék de nincs helye a búnak
Vérzik a testem Vérzik a testem, nézd, nézem már egy ideje Gyertyafényben csillogó; csurgó piros veleje Forogva omlik fenntartott kezemről Ah, milyen gyönyörű, utolsók részemről. Fehér,a fal, a szőnyeg meg a kád, Látni lehet, csak a gyertya lángján át Lassan szökik, vízzel is vegyül Egy fantasztikus vércsepp, hogy beleül Mozdulatlanul, nézve, mint aki nem látott ilyet Nézem egyre, csak E=mlékeitet valamire Mert mindig csak eszembe jutsz, Te eszement, ki szívem körül futsz Pont ilyen vér van te testeden belül Tényleg, hasonló, csak nekem kívül. Mitnem tudnék megadni, hogy tied Meztelen testem érintse, a meleg Házban, szőnyegen, kandalló mellett. Kint essen eső, vagy hó, mindegy. Most is esik, ott lehetnék Zúduló vércseppet hátha néznék Patakzik most már, nem kell úgy lennie Akár boldog halál is lehetne a vége. II
így írunl( mi
Gundy Kristóf Világérzet Sötétben járkálva, Utcákon fáklyákra Nézek én. Halált csak azt látok, Dílerek és kokottok Szelieszét.
Érzem a sötétet, Lelkemben sötét lett Fény nélkül. Életünk értelme, Emberek gyötrelme Szív nélkül.
Sötétben járkálok, Mindenhol bünt látol\.. Sötét az ég. Világom elpusztul, Tüztől tán megtisztul Mit gyújtok én.
Így majd a léleknek Érzelmi nem lésznek. Semmilyen. Az ember így kihal majd. Elpusztít nlinden fajt, Életet.
Emberek rohannak, Csalnakés meglopnak. Bünös lét. Az életük elhagyják, Egymást csakpusztítják Vég nélkül, El végül.
Emberek szaladnak, Ordítnak, kiáltnak, Hiába. Az életük pusztítják, Egymást majd elhagyják Lény nélkül, Legvégül.
Szélcsend Itt állok előtted, A s íroci már benőtted, S a gyászolók susogása Oly nyugodt és békés Hogy melledben a kés Fel sem tűnik soha. Nem tekintnek oda. Hát nézd, nézd halott, Fehér és fénytelen szemeddel A temető üresen hever. Mellettedgyászolók sora, Előtted vmjaknak hada, S te a férgek mal"taléka Meg-megmozdulsz néha. A szél, melyet oda fúj A természet Arany futára, Csak haj adat bi llenti hátra. Nem hozza az sem jó Sem rossz emberek könnyeit, Csak a világ mocsok szennyeit. Egyedül vagy barátom! Nézd, nézd mit tettél! Nagy ember lehetnél,
De e helyett te csak A mocsok föld vak És meztelen része vagy! Most felemészt a fagy S a húsod ig hatol. Most a lelkek tal"tója Szélcselldbe borulva Őrzi tőzeges tested. A sírod csak sejted, S vicsorgó koponyád Nagy és csalfa mosolyát A halál visszaneveti. Oly nagyon régen A dicső időkben, Mikor termő S folyton fej lődő Világod szép része S nem csak penésze Voltál, szenvedve: Tudod m it tettél? Kukába kerültél, S éltedet eldobva A szenvedést felhagyva Eggyé most váltál
12
Mit oly utáltál: A Világ szennyéveI. Nem vagy már más Csak éj i borzongás, Rémálma a rémült Kisgyermek szédült És kínzó lelkének. A csontoddal dobálnak Játékot egy kutyának. S itt ülök melletted SzellVedvéll a tetted. Itt vagyok kárhozva És folyton átkozva Az órát, mikor Meredtem rettegve Feldarabolt testemre. S most, hogy a szememben És a' test i keretben Kihúnyt az ősi fény, Nem tudom milyen lény Lett belőlem. Senyvedünk, Szélcsendben ülve És testünk köszörülve: Ezer esztendeje!
így írunftmi
Aesthesia Reanimationis Feledés határán, Az érzelem halálán Túl jött ez az érzés. S felmerül egy kérdés: M'ért érzem megint Ezt a létem marcangoló, És csak önimádó, . Hangzatos és nagybecsü Szót, melynek csak düh És sZenvedés gyermeke Az Asszony ördögi lelke. Mert érzem megint, És szívem csak legyint, S gazdatestet nem találva Engem elvisz a halálba. Mert ő bennem él tovább És nem áll innen odább. Csak él, samint ide Jön a porhlivelye, Gyomrom csak felgyúl, S katlanként Az dúl És nem ereszt el. A lelkem az eledel. Régmúlt időkben, Mikor még szédülten Követtem minden szavát,
Ö nekem csak halált És szenvedést kínálva Ejtett egy csapdába. Ebből csak kimászni N em lehet hibázni, S mivel Szívem a csapdában Elesett egy csatában Melyet az őrrel vívott, Örök rabságra hívatott. Így akit szerettem, Az ejtett felettem Árnyékot. Szívem ,És lényem kárhozata, Az asszony imádata Míg csak dobog és lohol, Mert aztán vár a pokol. Ki szeret ily ördögi lényt, Az nem érdemel fényt Sem e világon Sem lnás világon. Feledés sötétébe Az . Csak merült és Gaz Nőtte be én szívemet S őrizte Egy éltemet. De most hogy ismét
13
Megláttam e nőstényt Szintén a pokol bugyra Indult szívemben újra. De ez megint csak A lelke darabja, Melyet hidegen És oly fennen Bennem hagyott, És fészkelt ott Egy kis ideig, Míg feltámadott. S most, hogy ismét Érzem a lelke kését Nem teszek mást, Mint tűröm e bántást. Mert egy ideje már' Hiányzott e zár. Bánatom és örömöm, Te! MérgecI hörpö!öm, S jó ízzel teszem, .Hogy lelked most eszem, S a pusztuló szenvedésnek Elejét veszem. Ezt most en kiélvezem!
Bemutatkozik
a
LéLeR-${i{yoR- rovat - Interjú Róka László iskolapszichológussal
Nap mint látom őt, a folyosókon vagy a lépcsőházban, órára sietve, kapkodva-rohanva a hétköznapi apróságok után - és mintha egy pillanatra megálIna az idő. Itt dolgozik közöttünk, ajtaja nyitva áll, de nyugalmával, derűjévei mégis mintha egy más világból érkezett volna. Beszélgetésünk alatt ezt szerettem volna kifürkészni - kicsoda ő, honnan jött, mi .a titka látszólag rendíthetetlen nyugalmának, kimozdítha tatlan egyensúlyának .•.
Nagyon jó élmény volt a 10 h-val az őszi osztálykirándulás. Szegedre mentünk - végülis haza vittem őket. Szalonnát sütöttünk a Tiszaparton, nagyon szép idő volt. Ez olyan élmény, amire mindig emlékezni fogok.
Nem tudok rólad túl sok mindent. ezekkel a kérdésekkel: honnan származol? Mindig Budapesten éltél?
Jó kapcsolatot tudok kialakítani azokkal, akik hozzám fordulnak ez a legfontosabb most nekem. Az iskolaújságban is azt' a lehetőséget látom, hogy talán olyanokkal is fel tudom venni a kapcsolatot, akik eddig nem akartak személyesen ' megkeresni a kérdéseikkel. Az újságon keresztül kényelmetlenségek nélkül, a;nonlmen tudják előhozni az őket érintő té,mákat.
Hadd jössz,
kezdjem honnan
Nem. Szegedről származom, ott töltöttem a egyetemre. gyermekkoromat, ott jártam Tősgyökeres szegedi vagyok. Hogy kerültél fel mégis Pestre?
Most szeptemberben jöttem fel, elsődlegesen a munka miatt. Persze nagy váltás volLez nekem Szegeden hagytam a barátaimat, ott maradtak a testvéreim is, akik nagyon hiányoznak. Ők még közepiskolába járnak, és·most csak hétvegenként tudok találkozni velük. Miért a Rákócziban
azúj
Egyrészt tehát szeretnék állandó rovatot indítani a Suliújságban, Léleksarok címmel. Ez amolyan "p~zichológus válaszol"-rpvat leIllle, amiben a diákok anonim kérdéseire, panaszaira tudnék reagálni. Ehhez már megkaptam a földszinten, a lépcső melletti faliújságnál árválkodó postaládát. Nálam vaIlllak a kulcsai, így mások nem is férnének a rovatba küldött hozzászólásokhoz, kérdésekhez.
I
Mindenképpen izgalmas munkát szerettem volna - és mi lehetne izgalmasabb, mint emberekkel foglalkozni! Soha nem lehet monoton és unalmas, minden alkalom izgalmas, újszerű. Az első félévi hét csoport esetében, bár a tematika azonos volt, minden alkalom teljesen másként' alakult. Ebben a munkában nincs két egyforma félóra.
Másrészt pedig most februárban indítok egy nyitott szakkört. Kéthetente, egyelőre a keddi 8. órában mutatnék be az érdeklődőkriek egy-egy pszichológiai témát, kérdéskört. Az elsőt február 8.-ra tervezem, és a pszichiátriai betegségekről, rendellenességekről mesélnék, a másikat február 22-én tartanám Freud elméleteiről, és a pszichoanaIízis alapfogalmairól. A későbbiekben szeretnék még többek közt az álomelemzés elméleteiről és a kriminálpszichológia területeiről is előadást tartani.
Mik voltak az első benyomásaid?
Már az állásinterjún jó helynek Hint az iskola. Jó é"rzésekkel és reményekkel kezdtem a munkát, és azóta sem csalódtam. jó élményt
magad
És milyen terveid, ötlete id vannak a tavaszi félévre?
Miért lettél pszichológus?
különösen
érzed
Sók mindent. Szeretek' ismerkedni, nyitottan járni a világban. Most éppen felfedeztem egy lovagi vívó kört, egy vívóiskolát, ahol nagyon jófej új emberekkeltalálkoztam.
kötöttél ki?
valami
hogyan
Mit csinálsz az iskola falain kívül?
Láttam az álláshirdetést, és ez az iskola volt a legszimpatikusabb az összes lehetőség közül.
Ki tudnál emelni elmúlt félévböl?
Mint iskolapszichológus közegben?
I
az
Az interjút Nagy Márton Károly készítette
14
Fejtörő
\
1. Hány éves Béla?: András és Béla együtt 70 éveseic András ma kétszer annyi idős, mint Béla volt akkor, amikor András annyi idős volt, mint most Béla. Hány éves Béla? 2. Egyenlet: Hozd ki az 1,3,4,6 számokból a 24-et alaprriüveletekkel és zárójelekkel úgy, hogy minden számot pontosan egyszer használsz fel. 3. Mit vegyek fel?: _ Van tizenkétpiros és tizenkét kék zoknim egy fiókban. Legalább hány zoknit kell kivennem ahhoz, hogy biztosan legyen két azonos színű? 4. Víz a kútban: Van egy 9 literes, és egy 4 literes vödrünk, és egy kút, aI)1iböl vizet r,neríthetünk. Pontosan 6 liter vízre lenne szükségünk. Hogyanjárjunk el? 5. Kecskére káposztát?: Egy pásztornakát kell vinni a folyón egy farkast, egy kecskét és egy káposztát. A csónakkal egyszerre csak az egyiket tudja átvinni. De ha a pásztor magára hagyja a farkast akecskével, vagy a kecskét a káposztával, akkor az egyik megeszi amásikat Hogyan kelhetnek át a folyón, hogys~nkinek ne legyen bántódása? 6. Péter évei: Péter tegnapelőtt 17 éves volt, jövőre 20 éves lesz. Hogyan lehetséges ez? 7. A nehezebb Egy asztalon mint a többi biliárdgolyó.
biliárdgolyó: kilenc külsőre teljesen egyf6rmabiliárdgolyónk van. Azonban az egyik biliárdgolyó egy kicsit nehezebb, nyolc.Vanegy kéttányéros mérlegünk amellyel kétmérésből meg kell állapítani, hogy melyik a nehezebb Hogyan csináljuk?'
8. Keresztrejtvény: Töltsd ki' a hiányzó helyeket, hogy az egyenletek minden irányban helyesek legyenek!
4
4
><
+
= x
(MEGOLDASOK
=
6
A KOVETKEZÖ OLDALON)
15
TÉVEDNI El'vfBERIDOLOG: (egy-két
monclat diákok tollából)
- A víz oxigénből és folyadékból áll. - A n'Íocsári vész 1526-ban volt. - A Szent Jobb István király bal keze. - A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak. - Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik. _ Sok régi kőzetben megtalálhatók az őskori halak lábnyomai. _ A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek. - És akkor a költő megírta a Szwldi két apródja című verset. - Julius Caesart a márciusi Idusok ölték meg. _ A Magna ChartaLibertatum kimondta, hogy ugyanazért a bCinért senkit nem lehet kétszer megölni. _ A kutatók az őshazában megtaláltak az ősmagyarok hátrahagyott részeit. - Anonymus Ill. Béla névtelen jegyese volt. _ A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet !Üztek maguk elé. -Nyáron nő akalapos gomba, télen a kucsmagomba. - A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda ... _ II. József, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt. _ A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal kis~bb és nem hasonlít rá. - Eötvös József többek között Budán született. _ A cápa jellemzése: - Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni. _ Milyen betegséget lehet kapni a parlagfütől? - Energiát. RÁISMERSZ A TÖRTÉNETRE?MILYEN IRODALMIMÜ IHLETTE? Rajzolta: Lidovics
1. 2. 3. ./.
5. (j f.
András
12.
a
Béla 30 6(1-3 ~)=N hárm{/(, his=en csak kér s:ínem 1'W1, of a három kö;;öfI biztosan le.sz kél e!&,'1;,fu/"lI1os::imi.! cr 9/lll!re,I'ef, maId e::elID/tsok meg a -Iti/eresel kJlszr.!r és mindké/sza /iri/sok is ki. A maradék e~t /iler vi:!!1 is főltsfik a -1 /ileresbe. E:lIlái1 újra lüf/sok lelI! a 9lill!l'C:,'jel és /öll,ffi/lk a -Ilileresbl! amennl'if csak lehe!, ,e:: +-1 =3 /ifer, tehát épp 6 /iler maradI a 9lileresbe17. e/6.1':Ör cr kecskél ~!i,\'zi ál a Iti/partra. Ulán visszajön, fogja afol'km( é.f átvi.l':i a lú/partra. A kecskét l'iss:ahoz:a (7: innenső parfra, /11 hag\~ja ake,cskét Js irllli.\'::i afal'kasho: a kápo,\'ZfÓ(, Végii/
lIIindil.u:r.:sc!11 merílsflk /Ide
,"iss;;alér a kecské('fl, Js ó, is álvis:1 cr (úlpartra legl7apdó'ff 17 él'es I'oft aza;; Decembe,. 30-élit. Tegnap December 31-en /8 en.'s lel/, Ala Január 1. 1.'017 (ehát még ebben az évben Decemhel'bel1 J l-én 19 éves les: ésjáIJc1l'e pedig 20.) eltJ's;ör hál'O/II részre o.r:ljuk a kilenc golydr, Elsö IIlJrÓllél felleszünk a mérleg kél rányél1ára három-hórám biliárdgolyó/. Ha elmo:dul a mérleg l'alamelyik tánydrjo akkol'ohban a hármasban lalúlholá cr lIi!he:ehb hiliárdgolyó, ele ha nem akkor azok kÖZÖl! \'011 amelyek kimaradtak (/ ntérJsbSl, A IlwradJk három biliárdgolyó kő:lil eg,vel-egyel j~lles:iink o mérleg kétlányJljóra. Ame~vlk I!IlIIo:dtl! abban les: CI nehe:ebb hiliárdKo!yú, de ha egyik se 1II0:dl/l el akkor a: as:ta/on !1agvolI hi/iárc!golyd o l1ehe:ehb.)
8. 4
képregény:
TartIIffe
16
