Lekció: Ézsaiás 42,1-13 Textus: János 1,29-34
Elhangzott 2010. január 3-án.
E
pifánia, azaz a vízkereszt napjához közel vagyunk. Jézus nyilvános mőködésének a kezdete kerül ez idıszakban elénk. János evangélista egyedül az, aki azonban nem írja le direkt módon Jézus és Keresztelı János találkozásakor Jézus keresztségét. De a többi evangélium alapján tudjuk, hogy az itt leírtak a keresztséget követıen történtek. János evangélista ezzel az esemény lényegére akarja a figyelmünket terelni, hogy egy nagy váltás fog itt bekövetkezni. Keresztelı János rámutat Jézusra, akinek a szolgálatára kell innentıl figyelmünket vetnünk. Mindketten Isten küldöttjei, de Jézus a nagy. Keresztelı János İrá, az új szövetség közbenjárójára mutat rá. İrá figyeljetek, az İ életére és szavaira vessétek tekinteteteket. „İ az, akirıl én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelızött engem, mert elıbb volt, mint én.” Keresztelı János rámutat Jézus elsıbbségére és kijelenti ennek egyik alapját: Jézus elıbb volt, mint ı, pedig János az idısebb férfi. János arra mutat rá, hogy Jézus már a testté létele, az emberré létele elıtt is volt. İ a Fiú, a Fiú Isten, aki emberré lett. Az evangélium prológusa is kiemeli ezt: (Jn 1,15) „János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: „İ volt az, akirıl megmondtam: Aki utánam jön, megelız engem, mert elıbb volt, mint én.”” Keresztelı János Jézust, mint rokonát ismerte korábban is, de itt azt mondja, hogy „nem ismertem ıt”. Igen, mert nem ismerte még fel, hogy ı az, aki elıtt az utat készítenie kell, akire az ı keresztsége csak rámutatott. Akkor ismerte fel, hogy İ az, amikor Istentıl kapott kijelentése beteljesült: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ı az, aki Szentlélekkel keresztel.” Jézus keresztségekor történt meg mindez. „Így tett errıl ——————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————-
János 1,29-34: Meg kell jegyeznem, hogy a ránk maradt kéziratok jelentıs része e helyen Isten Fiát tartalmaz, de vannak fontos kéziratok, ahol Isten Választottja szerepel. Az alább vázoltak alapján én is tudósok véleményére alapozva ez utóbbiról feltételezem, hogy az eredeti szöveg része, és ezen a helyen másolási hiba az Isten Fia forma. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az Isten Fia cím önmagában téves lenne. Magában a János evangéliumában máshol e cím gyakran elıfordul.
2010. január 10.
2
bizonyságot János: „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égbıl, mint egy galamb, és megnyugodott rajta.” Ebben az evangéliumban tehát látjuk, hogy János számára lesz Messiási jel mindaz, ami a keresztségkor történt Jézussal. Messiási jel, hogy az Eljövendı a Szentlelket megkapja. Jézus Istentıl jövı felkenetésben részesült keresztségekor. Azonban hangsúlyos, hogy a Lélek nemcsak hogy rászállt, hanem meg is nyugodott rajta, vele marad szolgálatában végig. Összhangban Ézs 11,2-vel: „Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erı lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.” İ sohasem haragítja meg Istent, hogy elvenné róla Lelkét. Szentlélekkel teljes szolgálata lesz, İ fog „Szentlélekkel keresztelni”. Tudták, hogy a Messiási korban Isten Lelkének ereje által jön el Isten népének a megújulása. Keresztelı felismerte ezt és hirdette, hogy kire kell, hogy figyeljünk! Már nem ismeretlen az Eljövendı. „Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Választottja.” Az ószövetségi Izráel Isten választott népe, Jézus tanítványai is választottak, de Jézus a legfıbb kiválasztott, Isten Választottja. Ézs. 42,1: „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.” János bizonyságot tesz Jézusról, és ezt láncreakciószerően követi az, hogy sokan Jézushoz csatlakoznak, az addig ismeretlen galileai férfihoz. János munkája volt, hogy elıkészítse az utat a Messiás elıtt. És most János maga az, aki rámutat Jézusra; Jézusra, Isten választottjára, aki betölti a Szentírás ígéreteit. (Jn 5,39-40: Jézus mondja késıbb, hogy az Írások İróla tesznek bizonyságot.) Igen, János úgy mutatta be Isten Választottját, hogy İ Isten báránya. Isten Báránya, akire az Ószövetség Írása számos módon rámutatott. İ nemcsak Isten egy báránya, hanem az Isten báránya, a legfıbb Bárány. Az a Bárány, aki elveszi a világ bőnét. Ehhez Ézsaiás prófétához kell visszalapoznunk. İ így szól a 53. fejezetben (53,7): „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tőri, hogy nyírják, ı sem nyitotta ki száját.” Jézus mennybemenetele után Fülöp az etióp fıemberrel folytatott beszélgetése során is ez az ézsaiási szakasz került elı. (ApCsel 8,34-35) „Az udvari fıember megkérdezte Fülöptıl: „Kérlek, kirıl mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebbıl a helyébıl kiindulva hirdette neki Jézust.” Mert e helyen az van megírva (53,5-6): a „mi vétkeink miatt kapott sebeket, bőneink miatt törték össze. İ bőnhıdött, hogy nekünk békességünk legyen, az ı sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR ıt sújtotta mindnyájunk bőnéért.” Keresztelı János prófétai kijelentése volt, hogy ez a Jézus, akit itt láttok, az Istennek az a Báránya, aki elhordozza a mi bőneink büntetését, helyettünk ölik meg, hogy nekünk bocsánatot szerezzen; hogy nekünk békességünk legyen az ÚRral, és helyreállítsa ezzel az ÚR Istennel való szövetségünket. Ézsaiás próféciája is visszább nyúlik a Szentírás történetében. Az egyiptomi kivonuláskor elrendelt páskabárány a korábbi kapcsolópont. Az utolsó csapás elıtt elrendeli az ÚR, hogy Izráel minden családja egy egyéves, hibátlan, hím bárányt öljön le, csontját ne törjék el, és süssék meg, majd teljesen egyék meg kovásztalan kenyérrel és keserő füvekkel. A vérét kenjék az ajtófélfára és a szemöldökfára. Ahol a vér ott lesz a házon, ott nem hal meg az elsıszülött, mert kihagyja azt a házat az ÚR. A bárány vére elfedezi Isten népét a büntetés alól. Jézus a legfıbb páskabárány, akinek még a csontját sem törik meg (19,14.36), aki teljesen elfedezi Isten népét az ÚR haragja elıl, és bocsánatot szerez.
3
XIII. évfolyam 2. szám
És még korábbra lapozva az üdvösség történetében ott látjuk Ábrahámot és fiát, Izsákot. Ábrahám kész a Mórijja-hegyén feláldozni egyetlenét. Ez a hegy ugyanaz a hely volt, ahol sok évszázaddal késıbb keresztre feszítették Jézust. Amikor odaértek, a fiú a nyakára vette a fát, és csodálkozva kérdezte, hol is van egyébként az áldozat, amit be fognak mutatni. Jézus is maga vitte oda a fát, hogy megmutassa: ı Ábrahámnak az az utódja, aki által áldást nyer a föld öszszes népe. Ábrahám fiának csak annyit mondott: „Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról.” Fönt a hegyen az Úr az utolsó pillanatban megállította Ábrahámot, és megmutatott neki egy kost, szarvánál fönnakadva a bozótban. Jézus fején is ott volt a töviskorona, ahogyan a kos fején is látszott a bozót. Ez pedig azt jelenti, hogy az Úr Jézus az az áldozati bárány, a helyettes áldozat, akirıl Isten gondoskodott, hogy engesztelést szerezzen a bőnért. İ tényleg az Isten Báránya! A Templom-hegyen bemutatott naponkénti állat áldozatok, mint emberi áldozatok is az igazi áldozatra mutatnak, arra az áldozatra, akirıl Isten gondoskodik; Isten Bárányára. Mert a helyettes áldozatok vére arról tanította Isten népét, hogy a vér elfedezi Isten haragját. Az Isten Bárányának vére, a mennyei Atya Egyetlenének halála az, aki által Isten engesztelést szerez a mi bőneinkre. Amit Ábrahámnak nem kellett megtennie az utolsó pillanatban, azt Isten megtette: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ıbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jézus Krisztus (1Jn 2,2a) „engesztelı áldozat a mi bőneinkért”. (1Jn 4,9-10): „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk ıáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ı szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelı áldozatul bőneinkért.” A János Jelenések alapján pedig azt is tudjuk, hogy a megöletett Bárány vissza fog térni dicsıségesen, mint Királyok Királya. Ítéletet tart, és az İ megváltott népével együtt fog uralkodni az újjáteremtett világban. Láthatjuk, hogy Jézus nyilvános mőködésének a kezdetén hogyan ágyazódik bele az üdvösség történetébe mindaz, ami itt elhangzik. Az ısatyákkal történtek (Ábrahám és Izsák), Isten választott népének, Izráelnek szabadulása (páskabárány) és istentisztelete (naponkénti áldozatok), a próféták szava a Messiási korról (különösen Ézsaiás) mind elırevetítették az İ eljövetelét, színre lépését, és mőködését. Keresztelı Jánossal az Úrtól kapott kijelentés ismerteti fel, hogy a galileai rokona, Jézus az Eljövendıt, az Isten Választottját, a Messiást. És Jézusra mutatva mindannyiunk figyelmét İrá összpontosítja. İt hallgassuk, İt kövessük! Bízd újra életedet Krisztusra! Ugyanakkor Keresztelı prófétai kijelentése, miszerint İ az Isten Báránya, azt is elırevetíti, hogy helyettes áldozatul jött Jézus, és halála által bocsánatot szerez bőneinkre. Elénk vetítıdik nagypéntek eseménye. És a második advent is, mert majd visszajön dicsıséges Királyként, hogy uralkodásának ne legyen vége. Jézus színrelépésében az üdvösség egész történelmét magunk elıtt látjuk. Testvéreim, egyedül İrá hallgassatok ez újesztendıben is, és egyedül az İróla szóló prófétai szóra! Ámen (Fekete Zoltán)
2010. január 10.
4
Heti rendünk: vasárnap (január 10.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom] , Dr. Fodor Ferenc 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom] , Fekete Zoltán 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István kedd 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (január 17.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Eltemettük: Balog Ambrus (Jámbor Julianna férje) élt 77 évet, Bántos-Bánom d. 21. Delattre Katalin (Kulcsár Katalin) élt 80 évet, Franciaország
5
XIII. évfolyam 2. szám
Halottaink: Pesti Sándorné (Mocsi Rozália) élt 94 évet, Szolnoki út 96. Temetése: 2010. január 12. (kedd) 13 óra a református temetıben. Zsoldos Balázs (Huszár Julianna özvegye) élt 89 évet, Kecskeméti út 16. Gyászistentisztelet: 2010. január 15. (péntek) 11 óra a református templomban.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 17.800 Forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 30.505 Forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: A téli szünet utolsó napján a szülıi munkaközösség és a diákönkormányzat közösen hat halmozottan hátrányos helyzető gyermeket vitt el a Fıvárosi Nagycirkuszba. Az elıadást a 4.c osztály is megtekintette Bársonyné Németh Anikó osztályfınök kíséretében. A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium angol nyelvi versenyének második fordulóján Vincent Hoogeveen 8. c osztályos tanuló 2. helyezést ért el. Felkészítı tanára Majoros Evelin. Szerdán a második évfolyam a Ciróka Bábszínház bérletes sorozatának újabb elıadását tekintette meg. Suliváró programunk a téli szünet után folytatódott. Foglalkozásainkra folyamatosan lehet jelentkezni. GIMNÁZIUM: December 18-án, péntek délután ünnepélyes keretek között a család jelenlétében Suba Lajos igazgató úr felavatta Seri Andrásról elnevezett tantermet. Tantestületi értekezletet tartottunk, megbeszéltük az elıttünk álló feladatokat.
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Január hatodika A vízkereszt avagy az epifánia ünnepe (a felnıtt Jézus megkeresztelkedésének napja). A napkeleti bölcsek látogatásának és a kánai menyegzınek is emlékünnepe. A kánai menyegzı ihletett megjelenítését olvashatjuk Dosztojevszkij A Karamazov testvérek címő regényében:
2010. január 10.
6
"És harmadnapon menyegzı lın a galileai Kánában - olvasta Paiszij atya -, és ott volt a Jézus anyja. És Jézus is meghívaték az ı tanítványaival együtt a menyegzıbe...."És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: nincs boruk..." - hallotta Aljosa félálomban a felolvasást lelkiatyja, Zoszima sztarec nyitott koporsója mellett. "Ó, igen, itt majd elszalasztottam valamit, pedig nem akarnám elszalasztani, szeretem ezt a részt: ez a kánai menyegzı, az elsı csoda... Ó, ez a csoda, ez a kedves csoda! Nem a bánatot, hanem az emberi örömet látogatta meg Krisztus, és amikor elıször tett csodát, az emberi örömnek segített... Aki szereti az embereket, az szereti az örömüket is... Ezt ismételgette a megboldogult pillanatonként, ez volt az egyik legfıbb gondolata... Öröm nélkül nem lehet élni, mondja Mitya... Igen, Mitya... Minden, ami igaz és szép, mindig tele van mindent megbocsátással - ezt megint csak ı mondta..." "...Monda néki Jézus: mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én Michael Pacher órám. Mond az ı anyja a szolgának: valamit A kánai menyegzı csodája mond nektek, megtegyétek." "Megtegyétek... Az öröm, valami szegény, nagyon szegény emberek öröme... Mert nyilván szegények voltak, ha még a menyegzıre se jutott elég bor... Azt írják a történészek, hogy akkoriban a Genezáret tavának környékén és általában azon a vidéken élt a legeslegszegényebb lakosság, amelyet csak el lehet képzelni... És tudta egy másik magasztos lény másik magasztos szíve, az anyjáé, aki szintén ott volt, hogy nem csupáncsak nagy és félelmetes hıstettéért szállt ı le akkor a földre, hanem közel áll szívéhez azoknak a tudatlan, nagyon tudatlan és együgyő lényeknek gyermekien egyszerő vigassága is, akik nyájasan meghívták szegényes menyegzıjükre. »Nem jött még el az én órám« - mondja csendes mosollyal (okvetlenül szelíden mosolygott anyjára)... Valóban: hát azért szállt ı le a földre, hogy szegényes menyegzıkön megszaporítsa a bort? De azért elindult, és teljesítette anyja kérését... Ó, tovább olvassa." "...Monda nékik Jézus: töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. És mondta nékik: most merítsetek és vigyétek a násznagynak. És vittek. A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vılegényt. És monda néki: minden ember a jó bort adja fel elıször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad." "De mi ez, mi ez? Miért tágul szét a szoba?... Ó, igen... Hisz ez a menyegzı, a lakodalom... no igen, persze. Itt vannak a vendégek is, itt ülnek a fiatalok is, itt a vidám tömeg is, és... de hol a bölcs násznagy? És ki az? Kicsoda? Még széjjelebb tágult a szoba... Ki áll fel ott, a nagy asztal mellıl? Hogy?... Hát ı is itt van? De hisz ı koporsóban fekszik... De itt is van... Felállt, meglátott engem, és idejön... Uramistenem! Igen, csöndesen nevetve, boldogan odament hozzá, ıhozzá, a szikár kis öregember, akinek arcát apró ráncok borították. A koporsó már eltőnt, és az aggastyán ugyanabban a ruhában van, amelyben tegnap ült velük, amikor vendégek győltek köréje. Az egész arca nyílt, a szeme ragyog. Hogy lehet ez? Bizonyára ı is itt van a lakodalomban, ıt is meghívták a kánai menyegzıre…
7
XIII. évfolyam 2. szám
- Én is hivatalos vagyok, kedves fiam, hivatalos vagyok, engem is meghívtak - hallja maga mellett a halk hangot. - Miért bújtál ide, hogy ne lássanak?... Gyere te is közénk. Az ı hangja, a Zoszima sztarec hangja... Hogyisne volna az, ha egyszer ıt hívja? A sztarec felemelte Aljosát, és ı felállt térdeltébıl... Kezdd el hát, te kedves, kezdd el, te szelíd, a magad dolgát!... És látod a mi napunkat, látod ott? Félek... nem merek arra nézni... - suttogta Aljosa. - Ne félj tıle. Félelmetes ugyan nagysága hozzánk képest, ijesztı a magassága, de ı végtelenül irgalmas, és csupa szeretetbıl hozzánk hasonlóvá vált, és velünk vigad, borrá változtatja a vizet, hogy ne szakadjon meg a vendégek vigassága, új vendégeket vár, szüntelenül újakat hív, immár örökkönörökké. Már hozzák is az új bort, látod, hozzák az edényeket..." Valami lángolt Aljosa szívében, valami annyira megtöltötte, hogy szinte fájt, és az ujjongás könnyei törtek fel a lelkébıl... Elırenyújtotta karját, felkiáltott és felébredt… Megint koporsó, nyitott ablak és halk, tagolt, komoly evangéliumolvasás. De Aljosa már nem hallotta, mit olvasnak. Különös: térdelve aludt el, most pedig talpon állt, majd hirtelen, szinte nekiiramodva, három kemény és gyors lépéssel odament a koporsóhoz. Vállával még meg is taszította Paiszij atyát, de nem vette észre. A szerzetes egy pillanatra ráemelte tekintetét a könyvbıl, de ismét elfordította, mert megsejtette, hogy a fiatalemberrel valami különös dolog történt. Aljosa egy fél percig a koporsót és a koporsóban kinyújtóztatott, mozdulatlan, betakart halottat nézte, akinek a mellén szentkép volt, a fején pedig nyolcágú kereszttel díszített csuklya. Csak az imént hallotta a hangját, és ez a hang még a fülében csengett. Aljosa hallgatózott, még újabb hangokat várt... majd váratlanul sarkon fordult, és kiment a cellából. Nem állt meg a kis tornácon sem, hanem lesietett. Ujjongással teli lelke szabadságra, téres-tágas helyre vágyódott. Föléje borult a csöndesen tündöklı, csillagokkal teli ég beláthatatlanul széles boltozata. A zenittıl a látóhatárig még halványan húzódott a kettıs Tejút. A mozdulatlanságig csendes, friss éjszaka takarta be a földet. A fıtemplom fehér tornyai és aranykupolái ragyogtak a zafírkék égen. A ház körül, az ágyásokban elaludtak éjszakára a pompás ıszi virágok. A földi csend mintegy összeolvadt az égivel, és a föld titka egybeért a csillagokéval... Aljosa csak állt, bámult, majd mintha lekaszálták volna, a földre rogyott. Nem tudta, miért ölelte át a földet, nem tudott számot adni magának, miért vágyódott olyan ellenállhatatlanul, hogy megcsókolja, csókolja az egészet, de sírva, zokogva, a könnyeivel öntözve csókolgatta, és rajongva megesküdött, hogy szeretni, örökkön-örökké szeretni fogja. "Örömkönnyekkel áztasd a földet, és szeresd a könnyeidet..." - visszhangzott a lelkében. Miért sírt? Ó, rajongásában sírt ı még azokért a csillagokért is, amelyek a végtelenbıl ragyogtak le rá, és "nem szégyellte ezt a megszállottságát". Mintha az Isten számtalan sok világából jövı szálak egyszerre mind összefutottak volna a lelkében - "más világokkal érintkezve" - egész valója remegett. Szeretett volna megbocsátani mindenkinek mindenért, és bocsánatot kérni, ó, nem magának, hanem mindenkinek mindenkiért és mindenért, "énértem pedig majd mások kérnek" - visszhangzott ismét a lelkében. És percrıl percre világosabban, szinte kézzelfoghatóan érezte, ahogy egy rendíthetetlenül szilárd valami: ahogy ez az égbolt leszáll a lelkébe. Valami eszme lett úrrá értelmén - immár egész életére és örökkön-örökké. Gyönge ifjúként omlott a földre, de egész életére megkeményedett harcosként állt fel, és ezt tudta és érezte mindjárt, elragadtatásának már abban a pillanatában. És késıbb sem, soha-soha életében nem tudta elfelejteni Aljosa ezt a pillanatot. "Mintha a lelkembe szállt volna akkor valaki" - mondogatta késıbb a szavaiba vetett szilárd hittel... Három nap múlva eltávozott a kolostorból; ez összhangban volt elhunyt sztarecének szavaival, aki meghagyta neki, hogy "forogjon a világban". Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek, Haramdik rész, Hetedik könyv A kánai menyegzı (részlet)
8
2010. január 10.
Füle Lajos: Fényjáték
A napraforgók nem egymásra néznek, egész valójuk feltárják a fénynek, mert fényre vágynak és a fénybıl élnek. Nem a virág, a fény tehát a lényeg, a napraforgók nem egymásra néznek. De jó, hogy tılük tanulni lehet még! Elnézem ıket, én is így szeretnék...
Vincent van Gogh: Napraforgók
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. január 10-e és január 17-e között) Jan. 10. Jan. 11. Jan. 12. Jan. 13. Jan. 14. Jan. 15. Jan. 16. Jan. 17.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
1Kir 8,1-21; 1Kir 8,22– 66; 1Kir 9; 1Kir10; 1Kir 11; 1Kir 12; 1Kir 13; 1Kir 14;
Zsolt 29;
Lk 6,43-46; Lk 6,47-49 Lk 7,1-10; Lk 7,11-17; Lk 7,18-23; Lk 7,24-35; Lk 7.36-50; Lk 8,1-3;
RÉ 29 RÉ 21 RÉ 110 RÉ 67 RÉ 115 RÉ 76 RÉ 6 RÉ 36
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
