LÉT-Kérdés
Lehetőségek, Értékek, Támogatások nyújtása komplex szolgáltatásokkal családok átmeneti otthonaiban élő családok számára
TÁMOP-5.2.5/A-10/2-2010-0011 2011. szeptember 30. – 2013. szeptember 29.
1. Bevezetés
Tartalom
Hatalmas utat tett meg az Ökumenikus Segélyszervezet a családokkal, gyerekekkel való szociális és fejlesztési tevékenységében.
3
1. Bevezetés
4
2. A program háttere a Segélyszervezetben
6
3. A program bemutatása: „Lehetőségek piaca”
10
4. Eredmények számszerű adatokkal
15
5. Specialitások
20
6. Összegzés, tanulságok
22
7. Merre tovább?
A most befejezéshez közeledő három TÁMOP program szolgáltatásai is azokra a szakmai alapelvekre épültek, amelyek védjegyévé váltak a munkánknak. A szociális és fejlesztő tevékenységünk alapja egy olyan együttműködés, amelyben tudatosan elvárjuk a fogadó féltől a legteljesebb aktivitást sorsának megoldása érdekében.
A Segélyszervezet hazai szociális és fejlesztő tevékenysége során mindig is nagy hangsúlyt fektetett a hátrányos helyzetű gyermekekre és családjaikra. A gyermekek számára igyekszünk minél korábbi életkorban olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek révén a kialakult hátrányok leküzdhetővé válnak. Azt gondolom, hogy a Segélyszervezet látókörébe került gyermekek számára elsődleges feladatunk az esélyteremtés. Esély olyan plusz készségek, minták és értékek elsajátítására, amelyekkel hozott hátrányukat leküzdhetik és megalapozhatják jövőjüket. Ugyanakkor a szülők bevonása is nagyon fontos a programjaikban, hiszen őket kell képessé tenni arra, hogy hatékony eszközökkel rendelkezzenek annak érdekében, hogy hozott problémáik megoldódhassanak, valamint gyermekeik hozzájussanak azokhoz a fejlesztésekhez is, amelyek fejlődésük szempontjából elengedhetetlenek. A Segélyszervezet számára fontos, hogy munkáját folyamatosan értékelje, mérje szolgáltatásainak a hatékonyságát. Ezen projektben is számos indikátort építettünk be, ahol nézzük, hogy a kialakított szolgáltatások ténylegesen hozzák-e az elvárt eredményeket. Most a projektzárás hajrájában már bátran elmondható, hogy látjuk a projektek eredményeit és azt az utat, amit a továbbiakban is járni szeretnénk ezen a területen.
Remélem, hogy a kedves olvasó jelen kiadványunkban megismerheti azt a munkát, azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel az elmúlt közel két évben dolgoztunk. A Segélyszervezet eddigi programjai igazolják, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekkel és családjaikkal végzett szociális munka hatékonysága akkor növelhető meg jelentősen, ha a szolgáltatások kiegészülnek a gyermekek részképességeinek és szocializációs készségeinek a fejlesztésével, a kellő időben megkezdett pályaorientációs tanácsadási folyamattal, illetve a szociális ellátórendszer, valamint a munkaerőpiaci integráció közötti kapcsolat kialakításával. Az Európai Szociális Alap támogatásával megvalósuló projekt – melynek főbb eredményeit ebben a kiadványban összegezzük - célja az volt, hogy szélesebb körben tegye elérhetővé a fejlesztőprogramokon való részvételt.
Bízunk benne, hogy ötleteket tudunk adni a hatékony gyerekfejlesztéshez, a szülők bevonásához, az önkéntesekkel való munkához. Célunk, hogy a programokban megszerzett tudás, tapasztalat ne maradjon a Segélyszervezet keretei között. Szívesen osztjuk meg tapasztalatainkat más intézményekkel, szervezetekkel. Amennyiben kérdésük, kérésük, észrevételük van, nyugodtan keressék munkatársainkat, a kiadványhoz pedig jó olvasást kívánok.
Lehel László elnök- igazgató Ökumenikus Segélyszervezet 2
3
2. A program háttere a Segélyszervezetben A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 5 családok átmeneti otthonát működtet különböző helyeken az országban.
Az elsőt 2000-ben nyitottuk meg Miskolcon, az utolsót éppen ez év júliusában Kastélyosdombón. Ezen intézményeinkben összesen 300-400 fő fordul meg egy évben, közülük 250-300 gyermek. Valamennyire részévé válunk életüknek, bizalmukba fogadnak minkét, ránk bízzák terheiket, megosztják életük rejtett titkait. Látjuk a hiányosságaikat, nehézségeiket, hozzáállásukat egy-egy problémához. Mind a szülők, mind pedig a gyermekek várnak tőlünk valamit. Szeretetet, megértést, törődést, megoldási alternatívákat.
Nagy megtiszteltetés, amikor szociális munkásként, gondozóként felkérést kapunk a családtól arra, hogy segítsünk. Megtiszteltetés és hatalmas nagy felelősség. Hogyan segítsek, milyen szinten avatkozzak be, jó-e az, amit csinálok, hogyan látassam meg, miken kellene változtatnia a családnak. Vannak-e forrásaim, eszközeim a problémák megoldására, mennyire hatékony az, amit csinálok.
A családokkal végzett szociális munkánkban nagyon nagy változásokon mentünk keresztül. Átmeneti otthonaikban jól elkülöníthető korszakokon mentünk át. Súlypontokat kerestünk, hol a gyermek, hol pedig a szülők problémáit tartottuk a fókuszban, kerestük a beavatkozási felületeket. Persze tudjuk, mindig minden mindennel összefügg, de mégis csak kutattuk a prioritásokat, lehetőségeket. Hol tudunk hatékonyabban segíteni, mi a fontosabb, szükségesebb. Az állandó dilemmák átbeszélése, a munkánk hatékonyságának a mérése indikátorok bevezetésével, hiszem, hogy alakítja, fejleszti a szolgáltatásainkat. Jó rálátni hibáinkra, saját tehetetlenségünkre, vágyainkra, kudarcainkra, melyek újabb és újabb utakat, lehetőségeket jelölnek ki számunkra. Így történt ez most is ennek a három TÁMOP programnak a tervezésekor is. Három jelentősebb momentumot emelnék ki, amelyek talán meghatározóak voltak számunkra ezen a területen:
4
• Egy ismerősömmel beszélgetve megmutattam egy átmeneti otthonban lakó gyermekünk fényképeit. Mondtam, nézze meg, milyen aranyos, milyen szép a szeme. Ismerősöm, aki mellesleg mozgásterapeuta, lelkesen nézegette, vizsgálgatta a fényképeket, majd a következő észrevételt tette: „Balázs, látod, hogy a gyerek minden fényképen az egyik kezét ökölbe szorítja, a másik keze pedig nyitva van.” Mondtam, hogy nem
vettem észre, és megkérdeztem, hogy mi ennek a jelentősége. Elmondta, hogy szerinte az egyik oldalát nem használja a gyerek rendesen, és ha nem kerül szakemberhez, akkor ez súlyos kihatással lehet a gyerek jövőjére. Tanulási, magatartási nehézségek, rossz iskolai teljesítmény, kudarcok... Javasolta fejlesztő pedagógus, mozgásterapeuta bevonását a gyerek fejlesztésébe. Egy fél év után az új fényképeken a gyerek mind a két kezét ugyanúgy tartotta.
• Egy édesanyával beszélgettünk az átmeneti otthonban, aki nemrég érkezett hozzánk. Gyerekeit felmértük, majd amikor elkészült a diagnózis, leültünk vele átbeszélni, hogy milyen fejlesztésekre lenne szükség. Elmondtuk, egyik fiának fejlesztőpedagógusra és pszichológusra is szüksége van, illetve javasoltuk, hogy családterápiás szolgáltatáson is vegyenek rész. Az édesanya keserűen válaszolt: „Hát rossz anya vagyok én, hogy a gyerekeimet ilyen helyekre kell járatnom? Pedig megtettem értük mindent!” • Országos Módszertani Központként pár évvel ezelőtt készítettünk egy felmérést, hogy a gyerekek részképességei hogyan változnak miután bekerültek családok átmeneti otthonaiba. Saját intézményeinken kívül (ahol van fejlesztés) kontroll felméréséket végeztünk 8 olyan családok átmeneti otthonában, ahol nincs fejlesztés, és 2 olyan otthonban is, ahol pedig van. Az eredményt döbbenetesnek találtunk. Ahol vannak fejlesztések, ott a gyerekek részképességeiben 15-20%-os javulást tapasztaltunk 3-6 hónap alatt. Ahol nem voltak fejlesztések, ott csekély, átlagosan 1-2%-os javulás láttunk, ami sajnos azt is jelentette, hogy voltak olyan intézmények, ahol a gyerekek részképességei romlottak az átmeneti ellátás idején.
Nagy megtiszteltetés, amikor szociális munkásként, gondozóként felkérést kapunk a családtól arra, hogy segítsünk.
Mi volt az üzenete ennek a három élménynek?
Először is szembesülnünk kellett szociális munkás kompetenciánk határaival. Mennyi mindent nem veszünk észre, milyen fontos új kompetenciákat behozni az ellátásba annak érdekében, hogy ténylegesen hatékony ellátást tudjunk nyújtani az ellátottak számára. Ezt csak megerősítette egy országos módszertani felmérésünk is, ahol az otthonok több mint 80%-a szerint szükséges lenne ezen a területen fejlesztő pedagógust alkalmazni.
Másodszor, fontos azt látnunk, hogy mennyire szükséges rendszerben gondolkoznunk, ha tartós eredményeket akarunk elérni. A szülők bevonása, aktivizálása, a felelősség folyamatos visszaadása elengedhetetlen. Ha ezt rosszul csináljuk, akkor nem a segítőt, hanem az ellenséget, a kritikust látják bennünk. Sok-sok beszélgetésre van szükség ahhoz a családdal, hogy együtt tudjuk értelmezni a jó anya fogalmát, megerősíteni a szülőket abban, hogy milyen közös célok vezethetnek kitartó – gyakran nehéz – munkával tartós eredményre. Ehhez a szülők számára is foglalkozások szervezésére van szükség. Ahol ráláthatnak saját életükre, azokra a folyamatokra, amelyek eredményeképpen gyengébben teljesít gyerekük, de van lehetőség ezek korrigálására, melyben a szülők kulcsszerepet kell, hogy játsszanak. A szakemberek nem egy autós szervizként működnek, ahova beadom az autót és azt megjavítják. Itt hosszú közös munkára van szükség, ahol mindenkinek megvan a feladata. Utolsó üzenete a történeteknek, hogy fontos az ellátási rendszerben is változtatást elérni. Milyen gyermekvédelmi rendszerben dolgozunk, ahol előfordulhat, hogy az ellátott gyerekek részképességei romlanak, pedig 24 órában szakemberek veszik őket körül? Ennek a rendszernek az átalakításához egy jól átgondolt folyamatra van szükség. Ehhez fontosak, hogy jól bevált modelleket, gyakorlatokat tudjunk behozni az ellátásba. Meg tudjuk mutatni, hogy milyen szolgáltatások milyen hatékonysággal tudnak működni, illetve, hogy milyen eszközökkel lehet megfelelő eredményeket elérni. A modellek biztos alapot adhatnak arra, hogy más szervezetek is kipróbálhassák ezeket.
A TÁMOP programok kialakításában nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy számunkra fontos alapelvek mentén alakítsuk ki a szolgáltatásokat. Nem szerettünk volna olyan új szolgáltatásokat bevezetni, amelyek csökkentik a szülők kompetenciáját, felelősségét a saját és gyerekük problémájának a megoldásában. Nem volt célunk olyan eszközrendszer kiépítése, mely csökkeni az ellátottak motivációját.
Éppen ellenkező volt a cél. Megtalálni azokat a pontokat, ahol közös együttműködéssel jól látható eredmények érhetőek el. Ahol mindenki megtalálja a saját felelősségét, kompetenciáját és feladatát. Fontos számunkra, hogy a közösségi érdekek mentén építsük ki szolgáltatásainkat, és hogy társadalmi szinten hasznosuljanak a programok, amelyeket lebonyolít a Segélyszervezetünk. Ehhez a munkához adott jó alapot a Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatása. Az elmúlt időszakban számos új szolgáltatást tudtunk beindítani a Segélyszervezet 3 családok átmeneti otthonában (Orosháza, Szolnok, Miskolc). Új eszközökkel gazdagodhattunk, ami hosszú távon biztosítja a családok, szülők, gyerekek fejlesztését. Számos önkéntest is bevonhattunk a programjainkba, akik megismerhették munkánkat, és tudásukkal, idejükkel nagy segítséget jelentettek számunkra.
Azt gondolom, az eredmények is magukért beszélnek. A három programban összesen 236 szülőt és 343 gyereket értünk el. A szolgáltatások indikátorai azt mutatják, hogy a gyerekek szociális készségei átlagosan 32 %-ban javultak, míg a részképességek területén átlagosan 35 %-os javulást értünk el. A Segélyszervezet fontosnak tartja, hogy a megszerzett tudást továbbadja, átadja más szervezeteknek is. Ezért készült ez a kiadvány is, hogy felkeltse az érdeklődést, bemutassa a főbb eredményeket, a programok specialitásait.
Rácsok Balázs szociális és fejlesztési igazgató szociális munkás
5
„LÉT-KÉRDÉS” Lehetőségek, Értékek, Támogatások nyújtása komplex szolgáltatásokkal családok átmeneti otthonaiban élő családok számára.
3. A program bemutatása: „Lehetőségek piaca” Azt kérdezed, mi a Lehetőségek piaca?
Nos, képzelj el egy olyan kaput, amit eddig csak messziről csodáltál, mert azt hitted, hogy számodra elérhetetlen távolságban van. De most itt állsz előtte, és kíváncsi izgalommal lépsz be rajta. Kitárul előtted a szerteágazó lehetőséget kínáló kapu, és megpillantod a sok-sok érdekes portékát. Nem tudod pontosan, hogy melyik árus mit kínál, de él benned a vágy, hogy valamit magaddal vihess. Valamit, bármit, akármit… csak végre a tiéd legyen, mert tudod, hogy itt kizárólag jó befektetés köthető.
Egyik eladó azt ígéri, hogy izgalmas kalandokban lesz részed, a másik fejlődési utat mutat, a harmadik alkotni szeret, a negyedik játszani hív, az ötödik meggyógyíthatja lelki sebeidet, a hatodik egészségre nevel, a hetedik önkéntességet hirdet, a nyolcadik családi játszóházakat szervez, a kilencedikkel öröm a mozgás, a tízedikkel pedig akár a végtelenig is megtanulhatsz számolni. A döntés a Tiéd, rajtad áll, hogy mennyit kamatozik a befektetésed.
Háttér Az egyik legnagyobb vállalkozás az ember életében a család. Egy végtelen tanulópálya ez, ahol a család egységét és tűzállóságát számtalan esetben bizonyítani és biztosítani kellene a benne élők számára. A gyermekek, mint a családi fészek védelemre szoruló kincsei kimondatlanul is fizikai és érzelmi biztonságra vágynak. Ez persze a szüleikre is igaz.
A Lehetőségek piaca valóság, az „üzlethelyiség” az Ökumenikus Segélyszervezet Miskolci Családok Átmenti Otthona. A kínálat pedig a TÁMOP 5.2.5 programnak köszönhetően a következő:
Cél: lehetőség adása
A szülőknek fel kell venni a versenyt a televízióval, az internettel, a közösségi oldalak kínálatával, a kortárskapcsolatok sodrásával…
„LÉT-KÉRDÉS” Lehetőségek, Értékek, Támogatások nyújtása komplex szolgáltatásokkal családok átmeneti otthonaiban élő családok számára
Az életben jelentkező sorozatos kihívások azonban sok esetben nem hagyják sértetlenül a családot, és valamilyen formában sebet ejtenek rajta.
→ A miskolci otthon
országos módszertani központként 120 intézményt segít. Az éves konferencián Rácsok Balázs a központ vezetője ismerteti, hogyan szolgálhat az átmeneti otthonban töltött idő a fejlődést, a kitörést a szegénységből.
Ma, mikor a gyerekek 15-30%-ának tanulási zavara van1, mikor Magyarországon 100 házasságkötésre 188 házasságmegszűnés jut2; mikor hazánkban a szegénység valamilyen formája 750.000 gyermeket érint3, mikor minden nap 8 gyermeket bántalmaznak4. NEM ZÁRHATUNK BE KAPUKAT!
6
Az Ökumenikus Segélyszervezet Miskolci Családok Átmeneti Otthonában a 2011. szeptember 30. és 2013. szeptember 29. közötti időszakban megvalósuló TÁMOP 5.2.5 program keretein belül a Lehetőségek piaca nyitott azon miskolci óvodás és iskoláskorú gyermekek és szüleik számára, akik családok átmeneti otthonában élnek vagy a gyermekjóléti szolgálat klienskörébe tartoznak.
1
http://prae.hu/prae/gyoszeetc.php?menu_id=403&aid=339&type=6
3
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeg%C3%A9nys%C3%A9g
2
4
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz12.pdf http://www.gyermekbantalmazas.hu/celcsoportok/szakembereknek/item
a-gyermekbantalmazas-esetei-az-elkoevetk-tipusai-terapia-statisztika
Gyerekek számára kínált szolgáltatások 1. Személyiségfejlesztő, szocializációs csoport
2. Egyéni terápia
Ez egy 16 alkalomból álló, összesen 32 órát magában foglaló „élménycsomag” kicsiknek (3-12 év) és nagyoknak (12-18 év), ahol életkornak és fejlettségi szintnek megfelelő játékos foglalkozások keretén belül tanulhatóak meg az alapvető illemszabályok, az egymásra való odafigyelés, a közösségi szabályokhoz való alkalmazkodás, az egészség megőrzésének praktikái, a testápolás fontossága és nem utolsó sorban hangsúlyt kap az önismeret is. Ez az a hely, ahol egy csapatban, egy célért, leginkább egymás és önmagunk megismerésért, illetve elfogadásáért folyik a küzdelem.
Az egyéni terápia sok esetben a csoportfoglalkozás bevezető szakasza. Mindaddig, amíg a gyermek magatartásproblémáinak háttere nincs feltérképezve vagy szabálytudata, társakhoz való alkalmazkodóképessége nem éri el a csoportműködés szempontjából szükséges minimális szintet, addig nem tud a csoportban sikerélményeket megélni. Az egyéni terápia tehát alapozó, feltáró és kiegészítő színtér is. A terápia nyílt végű, így a probléma megoldásáig, illetve az együttműködés fennmaradásáig tart.
7
Szülők számára kínált szolgáltatások 1. Pár- és családkonzultáció
Gyógypedagógus
Pszichológus
Mozgásfejlesztő pedagógus
A családi kapcsolatok minőségének, az ismétlődő folyamatoknak, a családban betöltött szerepeknek, a rendszert átszövő rituáléknak megismerési közege lehet a pár- és családkonzultáció, ahol a család fontosnak vélt tagjai, illetve a segítő vesz részt egy-egy konkrét elakadás megismerése, illetve megoldása érdekében. A családtagok a két találkozás közti időszakra házi feladatokat kapnak, melyek az adott probléma megoldását kívánják elősegíteni. Az átlagosan hat találkozásból álló folyamat arra kínál lehetőséget, hogy a családtagok felismerjék egymás szükségleteit, ezáltal erősödjön a család összetartó ereje.
Kiegészítő tevékenységek 1. Szociális szeminárium 2.1 Gyógypedagógiai terápia Kétszemélyes feladathelyzetben megvalósuló terápia, ahol a gyógypedagógus a fejlesztés irányát a gyermek aktuális fejlettségi szintjétől indítja, és végső célja az életkori és értelmi fejlettségi szinthez minél közelebbi fejlődési ív elérése. Fókuszban az irányok ismeretének kialakítása, a beszéd, az emlékezet és az íráskép fejlesztése áll. Alapvető feladat, hogy a gyermek számára a haladási ütemhez szükséges eszközök biztosítva legyenek, így széles eszközbázis segíti az óvodás- és kisiskoláskorúak fejlődését. A gyógypedagógiai terápia fő előnye, hogy mozgásfejlesztéssel kombinálva a részképességek fejlődési üteme gyorsítható. 2.2. TSMT terápia
A tervezett szenzomotoros tréning (TSMT) különféle kis- és nagymozgásokból álló gyakorlatsorozat, melynek folyamatos ismétlése által elősegíthető az idegrendszer érése, fejlődése. A fokozatosan nehezedő mozgásos feladatokat végrehajtva javul például a gyermek figyelme, testvázlata, térbeli tájékozódása, ritmusérzéke, kommunikációja, mozgáskoordinációja. Mindezt a fejlődést bordásfal, billenő lap, gördeszka, mászófal, óriáslabda és még sok egyéb eszköz segíti elő.
Sok esetben a gyógypedagógiai terápia előszobája, illetve kiegészítő eleme, melynek hatása rövid időn belül érzékelhető. 2.3. Pszichológiai tanácsadás és terápia
8
A „pszichológus” szó kimondását követően gyakran tapasztalják a Segélyszervezet munkatársai, hogy kamaszkortól kezdődően erős ellenérzést tanúsítanak a fiatalok a javasolt lehetőség hallatán. Első és legfontosabb feladata ilyenkor a segítőnek, hogy motiválttá tegye a serdülőt. Ezen szolgáltatás minimum 6 alkalomból áll és elsősorban a család diszfunkciós működése következtében jelentkező problémák kezelése a cél. A gyermek mint tünethordozó jelenik meg a családban. Leggyakoribb okok, amivel jelentkeztek a szülők, hogy igénybe kívánják venni a szolgáltatást: tanulási problémák hátterének feltérképezése, agresszív, deviáns megnyilvánulási módok, szorongásos tünetek, kamaszkori problémák, bántalmazás okozta traumák feldolgozása.
3. Művészeti és egyéb terápiás, játékos foglalkozások Kiemelten kedvelt a művészetterápia a gyerekek körében. Az összesen 120 órás, alkalmanként 10 órás blokkokat magában foglaló művészetterápiás alkalom során a gyermeki személyiség kifejezésére nyílik lehetőség hangszerek használata közben, álarckészítéskor, korongozás alkalmával, bűvészmutatványok tanulása közben, homokképek alkotásakor, nemeztechnika megismerése kapcsán, sáltáncoltatás vagy éppen graffiti technika elsajátítása közben… Csodás érzés megtapasztalni, amint a zene lágy, ritmikus hangulata lecsendesíti a néhány perce még gyerekzsibongástól hangos szobát és azt látjuk, hogy koncentrált figyelemmel alkot a gyerekhad. Igazi színpad ez, ahol a porondon mindenki magát adhatja úgy, hogy mégis valaki mássá alakul.
A játék egyik célja a kikapcsolódás, a szabadidő hasznos eltöltése, a másik a gyógyítás. A gyerekek kijátsszák magukból a feszültségeket, belső félelmeiket, ami gyógyulást hoz a lelki sebekre.
A szociális szeminárium a szakemberek fóruma, ahol negyedévenként nyílik lehetőség az eredmények átbeszélésére, a problémák feltárására, új irányok megfogalmazására és a tapasztalatok összegzésére. 2. Önkéntesek felkészítése, mentorálása akcióprogram
A Lehetőségek piacán nemcsak a szolgáltatások igénybevételére van lehetőség, hanem arra is, hogy önkéntes munkával tegye színesebbé a programot a segítő szándékú személy, legyen még fiatalkorú vagy éppen már nyugdíjas éveiben járó. A Segélyszervezet kiemelt figyelmet fordít az önkéntesekre, hiszen fontos építőelemei lehetnek a szervezet munkájának. Fontos – még az önkéntes munka tényleges megkezdése előtt – a Segélyszervezet múltjának megismertetése, illetve az intézmény bemutatása, ahol az önkéntes a munkáját végezni fogja. Elsődleges szempont a folyamatos mentorálás, hiszen a tapasztalatokat így lehet a szakmai elvárásoknak megfelelően kamatoztatni.
A Segélyszervezet munkatársainak tapasztalatai alapján elmondható, hogy a miskolci családok átmeneti otthonába beköltöző óvodás-, illetve iskoláskorú gyermekek körülbelül 70%-a fejlettségbeli lemaradást mutat életkori szintjéhez képest.
A Lehetőségek piacán az önkéntesek bekapcsolódtak korrepetálásba, nyári tábor megvalósításába, illetve a Föld napja alkalmából szervezett akcióprogramba is. Utóbbi magában foglalt virágültetést, kertrendezést, szemétgyűjtést, lomtalanítást. Az érzelmi elköteleződést a Segélyszervezet munkájának segítése mellett gyakran a személyes tapasztalat hozza, mikor például az önkéntes hozzá hasonló korú társával beszélget és ismeri meg élettörténetének szívszorító pillanatait.
Az átmeneti otthonban eltölthető egy-másfél év óriási lehetőség ezen hátrányok csökkentésére, esetleges leküzdésére. Ennek megvalósítását két pedagógus segíti, akik heti rendszerességgel egyéni foglalkozás során térképezik fel a gyermek ismeretanyagát, illetve ismeretbővítési lehetőségét. A pszichológiai terápiához hasonlóan ez a szolgáltatás is a kuponrendszer bevezetésével vált kedveltebbé a gyerekek körében.
A nyári napközis tábor a program egyik legnagyobb színfoltja. Három csoport számára két éven keresztül nyílt arra lehetőség, hogy a gyermekek egy héten keresztül megtapasztalják azt a varázslatot, amiben ritkán, esetleg még soha nem volt részük az anyagi források korlátozottsága miatt. 2012-ben indiántábort, 2013-ban kalóztábort szervezett az Ökumenikus Segélyszervezet miskolci központja. A programok között minden esetben különös jelentőséggel bírt az indiánok vagy éppen a kalózok bőrébe bújás, a harsányi Szabadidő és Kalandpark, a Nyíregyházi Állatpark (Sóstó Zoo), a Csodák Palotája és maga az a tudat, hogy
4. Iskolarendszeren kívüli felzárkóztatás, tehetséggondozás
Ennek hátterében több tényező húzódhat meg: alapvető fiziológiai szükségletek kielégítetlensége, ingerszegény környezet, hátrányos szociokulturális háttér, szegényes szókincs, iskolai hiányzások, és a sort még sokáig lehetne folytatni.
3. Nyári egész napos tábor
2. Szociális beilleszkedést elősegítő, szociális készségeket fejlesztő foglalkozások A tanulás élethosszig tartó folyamat. A szocializáció születésünktől kezdve végigkíséri életünket, hiszen felnőttként is be kell tudni illeszkedni új közösségekbe. Mindez a folyamat nehezebben megy, ha súlyos terheket cipel az ember, ha alacsony önismereti szinttel rendelkezik, ha nem ismeri fel a ciklikusan ismétlődő problémáinak körét vagy éppen sebzettsége miatt tart távolságot. A felnőttek számára szervezett csoportfoglalkozás hat alkalma 12 órás időintervallumban többek között ezen kérdésekre keresi a választ: Ki vagyok én? Hogyan látom magam? Milyen értékek szövik át és befolyásolják életünket? Mit tanultam, mi lettem, mivé szerettem volna lenni? Mi kell ahhoz, hogy megváltozzon az életem?
rendszer épül a gyerekek mindennapjaiba. Mikor megvan az ideje a tízórainak, az ebédnek, a csendes pihenőnek, a játéknak, leginkább azonban az élményszerzésnek. 4. Családi program
Általánosan jellemző a családok átmeneti otthonaiban élő szülők többségére, hogy gyermekeikkel nem töltenek együtt minőségi időt. Ritkán játszanak velük, ritkán szerveznek közös sétát és nincs helye az esti mesének sem.
A családi programok célja ezzel ellentétben az, hogy a szülők ötleteket merítsenek a szabadidő hasznos eltöltésére. A programok alkalmai háromórásak, így a beszélgetésnek, a közös evésnek és ivásnak, illetve az önfeledt játéknak is helye van ekkor. A családoknak havi szinten nyílik lehetőségük ezen élményszerző órák átélésére, melyeken a hangulat: játék, móka és kacagás. 5
http://www.sikerkozosseg.hu/cikkek/ tortenetek/apa-es-fia
Apa és fia5 Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi: – Mondd Apa, neked mennyi az órabéred? – Négy dollár, fiam.
– És tudnál nekem adni két dollárt? Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: „Remélem, nem valami játékot akar venni belőle magának...” Majd meg is kérdezi tőle: – Mire kellene neked az a két dollár?
– Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán. Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja: – Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játsszunk?
9
4. Eredmények számszerű adatokkal
A TÁMOP 5.2.5 program megvalósulási szakaszának egyik első és lényeges sarokpontja az együttműködés megtalálása volt a Segélyszervezet, illetve a partnerintézmények között a célcsoport elérése érdekében.
A pályázaton belül 80 gyermek és 40 felnőtt bevonását céloztuk meg. A bevontak 37%-a felnőtt (54 fő) és 63%-a gyermek (92 fő) volt, így ezen indikátorunkat 75%-kal túlteljesítettük.6
6
2011. október – 2013. február közötti időszak adata
7
36 fiú, 34 lány
Célcsoport elérése az érintett intézmények tekintetében Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Családok Átmeneti Otthona (79 fő, 24 család)
27%
21%
39%
13%
Lórántffy Zsuzsanna Református Kismamaház (21 fő, 8 család) Miskolci Gyermekvédelmi Központ Családok Átmeneti Otthona (35 fő, 13 család) Gyermekjóléti szolgálat klienskörébe tartozók (31 fő, 17 család)
Gyermekek számára kínált szolgáltatások 1. Személyiségfejlesztő, szocializációs csoport
10
2011. 10. 01. és 2013. 02. 20. között 8 csoportfoglalkozást szervezett az Ökumenikus Segélyszervezet Miskolci Családok Átmenti Otthona összesen 68 gyermek bevonásával. A csoportfoglalkozáson részt vett gyermekek szociális készségei a bemeneti mérés eredményei alapján átlagosan 59%os fejlettségi szintet mutattak, ami 16%-kal maradt el a szociális készségek megfelelő szintjétől. Az életkori csoportbontásban megvalósuló foglalkozássorozat 16 alkalma alatt a gyerekek társas kapcsolatai 12%-os fejlődési ívet írtak le, így a kimeneti mérések 71%-os átlagos fejlettségbeli szintet mutatnak. A 68 gyermek közül 27 gyermek esetében sikerült
a szociális készségek megfelelő szintjének elérése (75%), 41 gyermek esetében pedig 52%-ról 63,8%-ra emelkedett a társas kapcsolatok minőségi szintje. Bár 41 gyermek esetében még mindig 11,2%-os elmaradás tapasztalható, azonban a negyed évet felölelő foglalkozássorozat által így is jelentős eredményeket lehet felmutatni.
A végeredmények elemzése által tény, hogy a szociális készségek megfelelő fejlettségi szintjét elérők 74%-a lány és 26%-a fiú. Életkori megoszlás alapján 17 óvodás és 51 iskoláskorú gyermek vett részt a foglalkozáson. A megfelelő fejlettségi szintet elérők 29%-a (5 gyermek) óvodáskorú és 81%-a iskoláskorú (22 gyermek).
2. Egyéni terápia A gyerekek 40%-a (37 fő) vette igénybe ezt a szolgáltatást és 19%-uk a program ideje alatt több terápiás elemben is részesült (gyógypedagógiai terápia, pszichológiai terápia, mozgásfejlesztés). A terápiába bevontak 62%-a fiú, 32%-a lány.
A TSMT terápia (tervezett szenzomotoros tréning) és a gyógypedagógiai terápia számszerű adatokkal kimutatható változásait a bemeneti és kimeneti mérések adatai mutatják meg. A bemeneti mérések a gyerekek 55%-os átlag fejlettségi szintjét mutatják, melyek között szerepel az idegrendszer érettsége, grafomotorika, testvázlat, emlékezet. Mintegy 20%-os fejlettségbeli lemaradást tükröz ez az adat. A nyílt végű terápia minimum hat alkalmas folyamatot
jelent, azonban az esetek többségében hosszabb együttműködésről van szó. A terápia végeztével készül el a kimeneti mérés a gyerekekről, amely átlag 19%-os érési eredményt mutat a kezdeti eredményekhez képest. A 74%-os átlag eredményszint 1%-kal marad el a megfelelő minősítéstől, ami annak is betudható, hogy a családok átmeneti otthonából korábban költözik ki a család, mint ahogy a terápiás folyamat vége tervezve volt. A pszichológiai terápia titoktartási szabályai nem engedik meg a gyerekekről szerzett információk mélyebb megismerését, így ezen tevékenységelem hatékonysága a szolgáltatások egyéb mérési eredményeinek elemzésekor mutatkoznak meg. Hatása a szociális készségek fejlődésében, a családkonzultációs alkalmakon, az óvodai és iskolai teljesítményben egyaránt megmutatkozik.
Egyéni terápiába bevont gyerekek száma 22 17
8
2011. október – 2013. június közötti időszak adata
9
2011. október – 2013. június közötti időszak adata
12
11
Pszichológus
Gyógypedagógus
Mozgásfejlesztő pedagógus
Szülők számára kínált szolgáltatások 1. Pár- és családkonzultáció
3. Művészeti és egyéb terápiás, játékos foglalkozások
4. Iskolarendszeren kívüli felzárkóztatás, tehetséggondozás
A művészetterápia a gyerekek egyik legkedveltebb foglalkozása. A színes tevékenységelemekkel átszőtt, gazdag élménykínálattal rendelkező alkalmon a gyerekek 81%-a vett részt (összesen 75 gyerek ). A foglalkozások 40%-a a Gyermekváros Családok Átmeneti Otthonában élő gyermekek számára, 30%-a a Segélyszervezet Miskolci Családok Átmeneti Otthonában élő gyermekek számára, 20%-a a gyermekjóléti szolgálat klienskörébe tartozó gyermekek számára, 10%-a pedig a Lórántffy Zsuzsanna Református Kismamaházban élő gyermekek számára szerveződött.
A programba való bekerülést követő 1 hónapon belül a gyermekek mindegyikéről készül egy számszerű adatokat tartalmazó mérés. Ez a kiindulási pont, amelyhez képest a Segélyszervezet munkatársai a gyermek személyiségében, értelmi képességeiben, társakhoz való viszonyában bekövetkező változásokat mérik.
Az óvodai, iskolai információk a pedagógusok véleménye által kerülnek feldolgozásra. Az eredmények minden esetben a gyermek képességéhez mérten mutatkoznak meg egy ötfokozatú skálát használva, ahol az 1-es a minimum, az 5-ös pedig a gyermektől elvárható teljesítmény maximumát jelenti. A programban alkalmazott pedagógusok elsődleges feladata, hogy az iskoláskorú gyermekek teljesítményének javulásában segítsék a diákokat. A szolgáltatásba az iskoláskorú gyermekek 61 %-a kapcsolódott be.
Óvodai, iskolai információk 5 4 3 2 1 0
2. Szociális beilleszkedést elősegítő, szociális készségeket fejlesztő foglalkozások A hat találkozásból álló csoport munkafolyamata leginkább életútbeli, illetve önismereti elemeket tartalmaz. Ez mindig nehéz terep, ám megannyi élményt jelentő program, hiszen ajándék minden gondolat, melyet a csoporttal megoszt az egyén. Az apa, illetve a férfi témája volt az, amit a csoportok a legtöbbször elkerültek, aminek mélyére legutolsó esetben szerettek volna ásni. A játékok közben gyakran megjelent a tehercipelés, melynek súlyát több száz kilogrammra becsülték a szülők és nem látták annak lehetőségét, hogy csökkenjen a hátizsákban cipelt mázsás nehezék. Öt foglalkozássorozat valósult meg a Segélyszervezet TÁMOP 5.2.5 program keretén belül összesen 30 fő bevonásával, melyből 1 férfi tagot üdvözölhetett a csoport. A résztvevők 43%-a a Segélyszervezet Miskolci Családok Átmenti Otthonából került a programba, 30%-a a Gyermekváros Családok Átmeneti Otthonából, 26%-a pedig a Lórántffy Zsuzsanna Református Kismamaház közreműködése által.
Kiegészítő tevékenységek A gyermek ruházata, iskolai felszerelése
A gyermek iskolai teljesítmény
Bemeneti
3,8
3,3
3,2
3,3
3,1
Kimeneti
4,4
3,9
3,9
4
3,8
12
A családkonzultáció a családok egységének megőrzését, problémák feltárását és megoldások keresését szolgáló, segítő célzattal szervezett alkalom. A programban résztvevő családok 63%-a vette igénybe ezt a szolgáltatást, mely összesen 99 főt érintett. Eredményességét tekintve elmondható, hogy minden konzultációs folyamatban felszínre kerültek olyan elakadást jelentő problémák, melyek megoldására a család motiválttá vált. Így kezdődött el például családterápia, így teremtődött meg olyan biztonságot jelentő légkör, ahol már lehetett beszélni a családban előforduló devianciákról (pl. szülő alkoholizmusa). A családkonzultációs folyamatban résztvevő szülők 48%-a a szociális beilleszkedést elősegítő, szociális készségeket fejlesztő foglalkozáson is részt vett.
Órai munkában való részvétele
A gyermek kommunikációs készsége
Osztálytársaihoz való viszonya
A bemeneti és kimeneti mérések átlagát mutatja meg az alábbi táblázat, melyből kiolvasható, hogy a gyermekek osztálytársaihoz való viszonya, illetve órai munkában való részvétele áll legalacsonyabb szinten a bemeneti mérések eredményeit tekintve. Összességében elmondható, hogy a bemeneti mérések átlaga 3,3; míg a kimeneti mérések átlaga 4, mindez 14 %-os javulás a következő területeken:
11
1. Szociális szeminárium A negyedévente megrendezésre kerülő szociális szemináriumon az alábbi intézmények képviseltették magukat:: • Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, Miskolc
• Lórántffy Zsuzsanna Református Kismamaház, Miskolc
• Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekvédelmi Intézmény – Módszertani Központ • Miskolci Gyermekvédelmi Központ Családok Átmeneti Otthona • TIREK Pedagógiai Szakszolgálat, Miskolc
• Avastetői Óvoda Leszih úti Tagóvodája, Miskolc
2011. október – 2013. június közötti időszak adata
A rendszeres megbeszélések nemcsak a projekt gördülékeny előrehaladását segítették, hanem túlmutatva azon, teret adtak a munkatársak szakmai elakadásaiknak átbeszélésére is. Sajnálatosan kevés lehetőség adódik arra, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekkel és családjaikkal foglalkozó szociális és oktatási intézmények között valódi, mély szakmai kapcsolat alakuljon ki. A gyermekvédelmi jelzőrendszer hatékony működése érdekében nélkülözhetetlen, hogy a célcsoporttal foglalkozó intézmények között nemcsak aktív kommunikáció, hanem valódi és intenzív munkakapcsolat alakuljon ki, ahol alkalom adódik esetek megbeszélésére, a szakmai dilemmák csoportos kiértékelésére. A szociális szemináriumok, így nemcsak a projekt céljainak megvalósulásához, hanem a jelzőrendszer működéséhez is tevékenyen hozzájárultak.
13
Az indiántábor 34 kis indiánt avatott fel, a kalóztábor pedig 46 kalózt. Összesen 64 gyermek vett részt a táborban, akik közül 16-an mindkét táborélményben osztozhattak. A gyerekek tapasztalatot gyűjthettek Magyarország városainak egy-egy szabadidős kínálatáról is (Harsány – Kalandpark, Nyíregyháza – Állatkert, Budapest – Csodák palotája, Miskolc – mozi és Miskolctapolca).
5. Specialitások
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Miskolci Családok Átmeneti Otthonának egyik sajátossága, hogy az intézmény működésétől, azaz 2000-től kezdődően folyamatos fejlődés jellemzi a szakmai munkát.
4. Családi program
A családi programok alkalmainak fő célja az együttes játék élményének megteremtése a gyermek és a szülő között. 2. Önkéntesek felkészítése, mentorálása akcióprogram A 2011. október és 2013. június közötti időszakban összesen 154 önkéntes csatlakozott a tevékenység színesítéséhez, akiknek átlagéletkora 17,8 év. A pályázatban 20 fő önkéntes bevonását tervezetük, így ezen indikátorunkat több szász százalékkal teljesítettük túl.
Az önkéntesek 40%-a a program célcsoportjába tartozó gyermek, illetve felnőtt, akik a Föld napja alkalmából tevékenykedtek szemétgyűjtés, virágültetés, falfestés vagy kertrendezés segítése által.
Kiemelt jelentőségű az önkéntesek táborában a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium és Szakközépiskola (Miskolc) diákcsapata, akik mindkét évben részt vettek ezen az „Egészséges élhető környezet akcióprogram” elnevezésű rendezvényen. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium diákjai a tanév ideje alatt heti rendszerességgel vettek részt korrepetálási, illetve játszóházi alkalmakon. A pedagógusok segítőjeként gyakran bekapcsolódtak a gyerekek iskolai felzárkóztatásába.
A szabadidő eltöltésének sokszínűségét kínáló családi programon a célcsoport 72%-a vett részt, összesen 105 fő, amit 33 család tett ki.
A résztvevő családok 24%-ában 1 gyermek, 39%-ában 2 gyermek, a fennmaradó 37%-ban 3 vagy több gyermek él a szülővel/szülőkkel. A családok 82%-a egyszülős, melyből több, mint 80%-ban párkapcsolati erőszak miatt került sor az átmeneti elhelyezésre.
A program jó terep arra, hogy a szülő megtanuljon játszani a gyermekkel, és a szülő-gyermek kapcsolat erősödjön ezáltal.
Egy kedves emlék:
„Családi programot szerveztünk a gyermekjóléti szolgálat klienskörébe tartozó családok számára. Az alkalom témája helyett inkább a hangulat vált meghatározóvá, mert önfeledt kacagás
3. Nyári egész napos tábor
és felhőtlen boldogság került a négy fal közé. IIgazi kalandot kínáló programokkal várta az Ökumenikus Segélyszervezet miskolci intézménye által megvalósított napközis tábor a résztvevő gyerekeket. 2012-ben indiántábor, 2013-ban kalóztábor szerveződött.
Másnap reggel a boltban összefutottam az egyik édesanyával, aki megállított és újra megköszönte az örömteli délutánt. Őszintén szólva mi, munkatársak is sokat gazdagodtunk aznap
Mindig újra és újra tudatosul, hogy a lehetőségek 14
piacán nemcsak a vevő, de az eladó is jól jár!”
Az elmúlt 13 év megannyi tapasztalatot érlelt az intézmény falain belül és kívül. A pályázati programok megvalósításának eredményei, nehézségei, a nem várt problémák sok-sok új ötlet megszületését, új modellek kialakítását eredményezték. Az inspirációt minden esetben az ellátásokban résztvevő szülőktől és gyerekektől kapták a munkatársak. Jobban csinálni, hatékonyabban dolgozni, megoldásokat keresni.
A most végéhez közeledő TÁMOP programunk is számos érdekes tapasztalatot hozott, melyekből kettőt bontunk ki egy kicsit részletesebben. Mit kezdjünk a motivációval, vagy éppen a motiválatlansággal: Az Ökumenikus Segélyszervezet számára fontos, hogy szolgáltatásait a szervezet alapelveinek a figyelembe vételével alakítsa ki.
Az egyik alapelvünk a motivációról szól. Építünk az ügyfelek motivációjára, vigyázunk arra, hogy olyan szolgáltatásokat, segélyezési formákat alakítsunk ki, amelyek nem csökkentik, hanem növelik az igénybe vevők motivációs szintjét. A másik lényeges szempontunk, hogy az ellátottakat minden esetben – képességeikhez mérten - bevonjuk a problémamegoldás folyamatába, annak érdekében, hogy érezzék a saját felelősségüket a kialakult helyzet kezelésében.
Nem könnyű feladat ez a családok átmeneti otthonaiban, hiszen az igénybevevők jelentős része több éve veszi igénybe ezen ellátási formát. A szülők tekintetében számtalanszor találkozunk állami gondozott múlttal, berögzült rossz magatartási mintákkal, alacsony felelősségvállalási szinttel, melyek mintaként szolgálnak a gyerekek életútja tekintetében is. Nem elég csak a hiányokra megoldási alternatívákat, szolgáltatásokat kialakítani. Végig szem előtt kell tartani a célcsoportok motivációs szintjét is. Az első kérdés, amit fel kell tennünk magunkban: miért kezdünk bele valamibe, miért vagyunk hajlandóak lépéseket tenni, változtatni eddigi működésmódunkon. A válaszok a következők szoktak lenni: Nem jó, amiben most benne vagyok, rosszul érzem magam, álmaim vannak, amit szeretnék megvalósítani.
Hogyan maradhatnak ezek a próbálkozások tartósak? Talán akkor, ha látom az értelmét, egyezik az elképzeléseimmel, látom az eredményeket, azonnal profitálhatok belőle.
Amikor megtervezésre kerülnek a szolgáltatások, ezeket mindenképpen figyelembe kell vennünk. Nem lesz elég motiváció, ha azt mondjuk, hogy ha végigcsinálja a terápiát, majd megoldódnak a problémák, vagy hogy meglátod, év végén már jobbak lesznek a jegyeid. „A munka gyümölcse legyen látható és kézzel fogható!”
Ennek érdekében kialakítottunk egy kuponrendszert az intézményben belül. Ha valaki részt vesz valamilyen foglalkozásban, akkor kuponokat kaphat.
Az, hogy milyen szolgáltatásért hány kupon jár, súlyoztuk. Van, amelyikért 1, és van olyan is, amiért 3 jár. A kuponok természetesen beválthatóak különböző szolgáltatásokra, természetbeni adományokra. Mi kapható a kuponokért?
Ha már motivációról beszélünk és arról, hogy legyél aktív részese a jövőd alakításának, akkor már itt fontos volt, hogy bevonjuk az ellátottakat ennek meghatározásába. Kértük, határozzák meg ők, mire legyenek beválthatóak a kuponok.
A demokrácia egyik fontos meghatározója, hogy a résztvevők határozzák meg a jövőjüket, és legyenek ebben aktívak. Ezért kértük a felnőtteket és gyerekeket egyaránt, hogy együtt találjuk ki ezt a rendszert.
15
Amikor nekikezdtünk ennek a folyamatnak, a gyerekek kuponrendszerétől féltünk jobban. Tartottunk attól, hogy csoki, chips, kóla lesz a sláger. Nagyon kellemesen csalódtunk, amikor felállították a kategóriákat, amelyben persze volt csoki is, de megtalálható benne az utazási bérlet, 1 óra plusz internetezési lehetőség, divatos iskolatáska, higiénés szerek, kozmetikai termékek. Két csoportfoglalkozás alatt a gyerekközösség megállapodott a rendszerben.
A szülőkkel már nehezebb volt a munka. „Maguk adják, így mondják meg, mit kaphatunk.” Ezt tarthatnánk szimpatikus gesztusnak is. Értelmezhetnénk úgy is, hogy de jó, hogy nem követelőznek. Azt gondoljuk, nem erről van szó. Az ellátásban lévők hozzászoktak, hogy meghatározzák a körülöttük lévő rendszereket, világot, és passzív résztvevőként használják azt. Négy csoportos leülésre volt szükség ahhoz, hogy meghatározzák, mi az, ami nekik jó, elfogadható egy ilyen kuponrendszer működtetésénél. Miért fontos így kezdeni?
Mert a kezdetektől benne van az ellátottak munkája, véleménye, igénye. Felelősséget vállaltak a rendszer kiépítésért, a döntésekért. Nagyobb a lojalitásuk a rendszer felé. Könnyebb megérteni és elfogadni, valamint könnyebben jönnek az új kezdeményezések, átélhetik, hogy magukért aktívan részt vettek valaminek az elkészítésében, aminek a haszonélvezői ők lesznek. A „kuponrendszer” vázlatos keretrendszere::
12
a Segélyszervezet pecsétjét, a munkatárs aláírását és a résztvevő nevét tartalmazó szelvény
• minden foglalkozáson való részvétel kupont 12 ér
• a kuponok értéke úgy nő, ahogy a foglalkozások kedveltségi szintje csökken pl.: művészetterápia 1 kupon, korrepetálás 3 kupon • a kuponok beválthatóak különféle tárgyi eszközökre (pl.: csoki, társasjáték stb.) • beváltani csak saját, névre szóló kupont lehet
• a tárgyi eszközöket a gyerekek, illetve a felnőttek javasolják • a munkatársak szabják meg, hogy mennyi kuponba kerül a kívánság pl.: csoki = 5 kupon; kifestő színes ceruzával = 10 kupon; belépőjegy a kalandparkba = 50 kupon
Tapasztalatok:
16
A kuponrendszer fontos szerepet kap a motiváció fenntartásában. A gyerekek és felnőttek számára is egy világos keretrendszert vázol fel, amelyet nem csak a „LÉT-KÉRDÉS” Lehetőségek, Értékek, Támogatások nyújtása komplex szolgáltatásokkal családok átmeneti otthonaiban élő családok számára elnevezésű programban tudunk használni. Lehetőség van a rendszerben fontos értékek meghatározására is. Például, ha egy szülő elhelyezkedik az otthonban,
automatikusan havonta 5 kuponban részesül. A díjazásokban kifejeződnek azok az értékek, amelyeket fontosnak tartunk: oktatás, tudás, munka, család, gyerekek fejlesztése.
Sokszor csak az elindulás nehéz. Külön öröm az számunkra, amikor már egy-egy szolgáltatás igénybevétele nem a kuponok miatt történik meg. A szolgáltatás élménye, értelme átveszi a motivációt. Jó volt együtt lenni, beszélgetni, elmondani, megtanulni. Az önkéntesség szerepe a szolgáltatásokban: Az utóbbi években az önkéntesség egyre gyakoribb formája kezd lenni az emberek segítségnyújtásának. Új dolog ez a társadalmunkban, próbálkozunk, tapogatózunk, hogyan lehet ezt jól, hatékonyan végezni. Ehhez a tevékenységhez kapcsolódik az iskolai közösségi szolgálatok rendszere is, amelynek egyik kiemelt célja, hogy a fiatalokat érzékenyítsék a segítésre, a társadalmi felelősségvállalásra. Az emberek az újdonságokhoz nagyon sokféleképpen viszonyulnak. Vannak, akik idegenkednek tőle, vannak, akik szeretik a kihívásokat, mások pedig igyekeznek minél később tudomást venni róluk. Akadnak olyanok, akik a negatívumokat hangsúlyozzák, és ezen keresztül igyekeznek maguktól minél távolabb tartani a történéseket, mások pedig a pozitívumokra építve vetik bele magukat az ismeretlen megtapasztalásába, a feladatok megoldásába. Az új dolgok mindig változásokat hoznak. Hatnak az egyénre, az adott közösség csoportjaira és a szervezetre is. Újdonság volt a Segélyszervezetünk életében, hogy a TÁMOP projektünkben önkéntesek bevonására is vállalkozunk. Két színtere volt az önkéntes munkának. Az egyik minden évben akcióprogram szervezése, ahol munkatársak, lakók és önkéntesek egy nap együtt tesznek az élhető környezet megteremtésért. A Föld napja alkalmából szemétszedést, virágültetetést, közvetlen környezetünk rendbetételét céloztuk meg.
A másik, hogy a szolgáltatásokban, az otthon életének bizonyos eseményeiben önkéntesek is részt vegyenek: korrepetálás, szabadidős tevékenységek szervezése, táborok alatt gyerekfelügyelet, plusz programok lebonyolítása. Egy jól működő önkéntes program nagyon alapos szervezést követel meg. Jelentős befektetés, mely ha jól végezzük, biztos megtérülést hoz. A TÁMOP program ideje alatt 154 önkéntessel dolgoztunk együtt. A jelentkezési kedv nem Alapok, amiket nem lehet megkerülni: Amikor nekiállunk egy önkéntes tevékenység vagy iskolai közösségi szolgálat szervezésének, a következők áttekintése, átgondolása mindenképpen fontos. A TÁMOP program specialitását adta, hogy többségében iskolák jelentkeztek önkéntes tevékenység végzésére, így most mi ezen szemszögből írjuk le a szükséges alapokat:
1. Mi az önkéntes tevékenység célja? A célok megfogalmazását több oldalról is szükséges áttekinteni.
• Iskolai intézményi szint: Az egyik fontos kérdés, amit tisztázni kell, hogy mi a célja a tevékenység megvalósításával az iskolának. Ezen belül át kell beszélni, hogy mit akar elérni az intézményen belül a közösségi szolgálattal, önkéntességgel az iskola. Hogyan építi, vezeti, integrálja be az új szolgáltatást a mindennapi munkába, milyen hatásokat, eredményeket szeretne elérni. Milyen jellegű tevékenységeket kíván végezni ebben a szolgálatban és azoknak mik a céljai. • Fogadó intézményi szint: A fogadó intézménynek szintén jól meg kell határoznia, milyen célokat szeretne megvalósítani az önkénteseivel. Új vagy már működő tevékenységbe kívánja bevonni a tanulókat, hogyan segítheti, veszélyeztetheti az intézményi célok, szakmai munka megvalósulását. Tudunk-e megfelelő feladatokat felkínálni az önkéntesek számára. Cél kell, hogy legyen egy küldetéstudat meghatározása, melyben tisztán látszik, mit szeretnénk elérni, nemcsak a feladatok elvégzésben, hanem a jelentkező önkéntesben is.
• Iskolai munkatársi szint: Végig kell gondolni, hogy az új szolgáltatás beindítása kapcsán milyen célok fogalmazhatóak meg az adott intézmény munkatársi teamjére általánosságban, illetve akár konkrét személyekre vonatkozóan is. Végig kell gondolni, milyen változásokat szeretnénk elérni ezen a területen, illetve azt, hogy
ebben a tevékenységben milyen célok fogalmazhatóak meg a tanulók és pedagógusok közötti viszonyrendszer tekintetében. • Fogadó intézmény munkatársi szint: Nagy veszélye a fogadó intézmény számára a közösségi szolgálatnak, önkéntességnek, hogy ha rosszul határozza meg a céljait az önkéntességgel kapcsolatban, akkor azt fogja érezni, hogy ez inkább teher és nem segítség, hogy nagyon sok energiabefektetéssel jár és kicsi a megtérülés. Azt is fontos tisztázni, hogy a befogadó intézménynek vannak-e más „hozadékos céljai”, mint például a szemléletformálás, érzékenyítés, önkéntestoborzás, jövőépítés. Fontos tisztázni azt is, hogy a célok megvalósításában melyik munkatársnak mi a feladata.
• Önkéntes szint: Az egyik legérzékenyebb pontja ez az egész szolgáltatásnak. Amennyiben mérhető célok nélkül vesznek részt a programban a tanulók (azért ez ugyanígy igaz az előző két pontnál is), úgy fennáll a veszélye annak, hogy minden különösebb hozadék, eredmény nélkül kerülnek lebonyolításra a programok. Nagyon fontos, hogy a tanulók megtalálják az egyéni céljaikat ebben a folyamatban. Mit szeretnének ők elérni, hogyan tudják azt, hogy elérték-e a céljaikat vagy sem. A céloknak világosnak és mérhetőnek kell lenniük. (Nem jó cél az, hogy ismerjek meg fogyatékkal élő gyerekeket, az sem, hogy szeretetet fogunk adni. Az már sokkal inkább, hogy szeretném megtudni, miként élnek ezek a gyerekek, hogyan érzik magukat reggel, délben vagy este, mi az, ami miatt ők szomorúak, mivel lehet őket felvidámítani. Cél lehet, hogy szeretném elérni azt
17
hogy várjanak, amikor hozzájuk megyek, vagy hogy érezzem, hogy fontos vagyok nekik.) Ezeket aztán kisebb mérhető, apróbb napi megvalósítandó célokká alakíthatjuk. 2. Felkészítés, érzékenyítés:
13
2011. október – 2013. június közötti időszak adata
Minden önkéntes részt vesz egy felkészítési folyamaton. Ennek időkerete változó, 1,5 óra és 3 óra közti időkerettel történik.
A felkészítés egyik célja, hogy minél több információ kerüljön átadásra az önkéntesnek az intézményről, a várható feladatokról. Másik célja, hogy csökkentsük azokat a feszültségeket, félelmeket, amelyek az önkéntesekben megjelennek. Hosszabb önkéntes tevékenységnél folyamatos mentorálási folyamat szükséges, ahol átbeszélhetőek a feladatok, célok, az egyén érzései, gondolatai a tevékenységgel kapcsolatban. Az érzékenyítés három területet érint: az önkéntes tudását az adott munkával kapcsolatban, a készségeit, melyek szükségesek a feladat elvégzéséhez, illetve a hozzáállását, amely változásának nyomon követése kulcsfontosságú. 3. Ellenőrzési, kiértékelési folyamat: A program végrehajtása során folyamatosan vizsgálni, ellenőrizni kell, hogy a célok megvalósulnak-e. Ez azért is fontos, hogy nehogy bebetonozódjanak a korábbi negatív tapasztalatok, hiedelmek, sztereotípiák. Ezek átbeszélése elengedhetetlen.
Érdemes már az elején meghatározni azt, hogy milyen ellenőrzést, kiértékelést használunk és ezek hogyan épülnek be a folyamatba. Az ellenőrzést segítheti a gyakorlatok szupervíziós feldolgozása, önkéntes napló vezetése. Egy felkészítés lehetséges menete:
• Bemutatkozás (név, ki honnan jött, kedvenc sport stb.) • Intézmény bemutatása (mit gondolnak arról, milyen ellátást nyújthat egy ilyen intézmény) • Intézmény megtekintése
• Munkaterületek meghatározása
• Egyéni célok meghatározása. Történhet szóban, illetve írásban jelképekkel. Fontos, hogy minden résztvevő legalább egy egyéni célt fogalmazzon meg.
18
• Tevékenységek meghatározása, valamint a tevékenységekhez szükséges ismeretek átadása (kompetenciák, önkéntesekre vonatkozó etikai szabályok ismertetése) • Amire figyelni kell, illetve hogyan fordulhat segítségért az önkéntes • Kérdések, válaszok
Kiemelten fontos: • Többalkalmas önkéntes programoknál történjen meg bizonyos alkalomszám után az élmények intézményi szintű feldolgozása.
• A lezárás, illetve kiértékelés minden esetben történjen meg. Fókuszban az egyéni célok teljesülése áll: ki mit gondol arról, elérte-e a kitűzött céljait? Rövid statisztika13: > 54 önkéntes kapcsolódott be a programba
> Az önkéntesek 40%-a célcsoportba tartozó személy volt, akik a Föld napja alkalmából az „Egészséges, élhető környezet akcióprogram” elnevezésű tevékenységben a lakókörnyezet rendezettebbé tételében segédkeztek > A legfiatalabb önkéntes 3 éves, a legidősebb önkéntes 67 éves volt > Az önkéntesek közül 4 fő német állampolgár volt > Nemek közötti megoszlási arány: 46% fiú/férfi; 56% lány/nő > Tevékenységek, melyekben részt vettek • korrepetálás (15%, 23 fővel)
• csoportfoglalkozás (24%, 37 fővel) • nyári tábor (5%, 8 fővel)
• Egészséges, élhető környezet akcióprogram (71%, 109 fővel)
Összefoglalás: Szociális szakemberként nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő színvonalú önkéntes tevékenységek szervezését. Küldetése kell, hogy legyen az intézményeknek, szervezeteknek, hogy fogadni tudjanak önkénteseket.
Jó látni azokat a változásokat, amelyek megtörténnek ilyenkor az emberekben. Mindenki változik, az önkéntes új élményeket, tapasztalatok gyűjt, változik életszemlélete, gondolkodásmódja. Élőben tapasztalja meg, milyen más társadalmi csoportokkal együtt lenni, közösen alkotni. Jó látni, hogyan alakul át az előítélet empátiává, megértéssé, elfogadássá. Megtapasztalja korlátait, rálát az élet ajándékaira, amelyeket eddig olyan természetesnek látott. Változik az is, aki megtapasztalja a segítséget. Új mintát kap, törődést, hitet abban, hogy ő is a társadalom fontos részét képezi, van, akire számíthat, aki fontosnak tartja, aki szereti.
19
6. Összegzés, tanulságok
2011 októberében indult el a Lehetőségek piacának szerteágazó programkínálata.
Az út megismerése, a kisebb és nagyobb örömök felfedezése tette élményszerű utazássá ezt az időszakot. Ha néhány szóban kellene megfogalmazni, hogy az elmúlt két évbe fektetett munka milyen eredményeket hozott a Segélyszervezet miskolci központjának munkatársai számára, akkor ezeket lehetne mondani: élmény, kihívás, tapasztalat, siker, küzdelem. Élmény, mert… • 300 órát14 foglalkoztunk a szülők elakadásaival és a családi kohézió erősítésével
14 becsült adat 2013.
júniusig bezárólag 15
becsült adat 2013. júniusig bezárólag
16 becsült adat 2013.
júniusig bezárólag
• 420 óra kizárólag a gyerekek táboroztatásával telt, ahol indiánok és kalózok bőrébe bújhattak a gyerekek, és olyan programokat tapasztalhattak meg, amilyenekre mindeddig nem nyílt lehetőségük (pl.: 3D mozifilm)
• 2275 órát15 töltöttünk a programnak köszönhetően kizárólag a gyerekekkel, melynek során megfigyelhettük személyiségfejlődésüket és képességfejlődésüket
• 2380 órányi16 bepillantást nyertek az önkéntesek a Segélyszervezet munkájába és ötleteikkel gazdagították a programot
• egy család Facebook-bejegyzése tökéletes visszajelzés volt arra vonatkozóan, hogy szükségesek ezek a programok • a gyerekek sorban álltak egy-egy csoportfoglalkozás előtt és kialakult a részvételt szolgáló belső igényük Kihívás, mert…
• új kompetenciákat kellett elsajátítani a tevékenységek sikeres lebonyolítása érdekében (pl.: csoportfoglalkozás szervezése, zárkózott gyermek felszabadítása)
• a szolgáltatást igénybe vevő célcsoporttal több helyszínen is kapcsolatot kellett tartani egyidejűleg, és a felmerülő nehézségek megoldásában az együttműködési pontot meg kellett találni
20
• folyamatos megújulásra volt szükség, hogy ne váljon rutinszerűvé a munkavégzés és a munkatársak is lelkesen tudják a foglalkozásokat megszervezni • új lehetőséggel kerültünk kapcsolatba, melynek végrehajtása a projektszemléletet és nem utolsó sorban a folyamatos elköteleződést kívánta meg
Tapasztalat, mert… • a program sokszínűsége megkívánta a rendszerszemléletű gondolkodásmódot, hiszen össze kellett tudni szervezni a programokat, az eszközbeszerzéseket és a külsős szakemberek munkáját
• bebizonyosodott, hogy rugalmas hozzáállással közelebb jutunk a célhoz, mely leginkább akkor kívánta ezt a magatartást, mikor egy-egy csoportfoglalkozás vagy családi program időpontját volt szükséges megváltoztatni a résztvevők jelenléte érdekében • most már tudjuk, hogy mit kellett volna másképp csinálni (pl.: dokumentációs rendszer egyszerűsítése, több külsős szakember bevonása a művészeti foglalkozások tartására) • bebizonyosodott, hogy lehet jó motivációs rendszereket kitalálni annak érdekében, hogy a programokon részt vegyenek a gyerekek, felnőttek Siker, mert…
• 92 gyermek és 54 felnőtt részesülhetett a „Lehetőségek piacának” kínálatában • fejlesztőeszközök és pszichológiai eszközök tárháza vált elérhetővé a miskolci intézményben, ami által a megkezdett munka a program befejezését követően is folytatható
• a gyerekek és fiatalok érdeklődően viszonyultak a szocializációs csoport programelemében megjelenő egészség témakörhöz • az utánkövetéses vizsgálatok megerősítik, hogy a programban való részvétel pozitív hatása még hónapokkal később is érezhető • megtanultuk megérteni a kamaszok helyzetét és a tanult tehetetlenséget, amit átélnek a saját problémájukkal kapcsolatban
• sikerült a kamaszoktól mély gondolatokat megtudni
• meghallhattuk, amint a gyerekek belátják képességeik jól működő és kevésbé jól működő észrevételeit (reális énkép) Küzdelem, mert… • ki kellett tudni igazodni a dokumentációs rendszer rengetegében
• meg kellett felelni a Közreműködő Szervezet elvárásainak • a következetesség érdekében „nem”-et is tudni kellett mondani • a drog megjelent a fiatalok életében
• a munkatársakban tartani kellett a lelket, hogy csinálni kell
• szükség volt meglátni és megláttatni a mindennapokban az eredményeket
Az út, melyet a TÁMOP 5.2.5 programnak köszönhetően a Segélyszervezet miskolci intézményének munkatársai, illetve a tevékenységekben résztvevő gyerekek és szüleik bejártak, joggal nevezhető kalandpályának, ahol kreativitásra, jó problémamegoldó és helyzetfelismerő képességre, kitartásra és egymásra való odafigyelésre volt szükség ahhoz, hogy a pálya elégedett mosollyal érhessen véget.
Bár a Lehetőségek piacának kapuja 2013. szeptember 29-én bezárul, fontos az eddigi tapasztalatok megőrzése, továbbfejlesztése, valamint a megvalósított eredmények fenntartható továbbvitele. Nemcsak az intézmény, hanem a Segélyszervezet is fontos állomásához érkezett a projekt lezárását követően a gyermekfejlesztéssel foglalkozó munkájában. A rövid- és hosszú távú eredmények is azt igazolják, hogy az alapellátás célzott és speciális szolgáltatásokkal való kiegészítése nyújthat csak hathatós segítséget a hátrányos helyzetű gyermekekkel és családjaikkal folytatott munkában, a célcsoport élethelyzetének jobbra fordításában. A fenntarthatóság érdekében az intézmény és a Segélyszervezet a jövőben is tervezi alapszolgáltatásainak kiegészítését szociális és fejlesztő projektekkel, így a projekt tapasztalatait és eredményeit felhasználva a működő TANDEM Fejlesztési Alap forrásai segítségével azonnal tovább is halad a következő fontos állomás felé.
21
Impresszum
7. Merre tovább?
Nehéz 3 program tanulságait egy oldalban összefoglalni, megjeleníteni.
Sok mindent kaptunk ettől a programtól, hiszen közel annyi támogatást nyertünk el évenként minden központra, mint amennyi a családok átmeneti otthonaira kapott éves normatív támogatás. Ennek köszönhetően új eszközök (fejlesztő szobák speciális eszközei, pszichológiai tesztek, játszótér), új módszerek (mozgásterápia, zene és művészetterápia, önkéntesekkel való célzott programok) kerültek a birtokunkba és számos szakember (fejlesztő szakemberek, szociálpedagógusok, pszichológusok) alkalmazására is lehetőség adódott, akiket támogatás hiánya miatt nem tudtunk volna alkalmazni.
A program lezáruló. Hasonló források elérésére nincs garancia. Mégis mit vihetünk tovább, mit kezdünk ezekkel az eredményekkel, tapasztalatokkal? • Érzékenység és Felelősség: Szociális munkásként lehetőséget, bizalmat, felelősséget kapunk arra, hogy szülőket, gyerekeket és családokat ismerjünk meg. Innentől kezdve sorsuk tőlünk is függ. A nehézségek, az egyre nagyobb problémák, a szűkölő források áramlatában nem veszíthetjük el érzékenységünket. Továbbra is fontos, hogy teljes erőbedobással keressük a lehetőségeket, forrásokat a problémák kezelésére és jelezzük a döntéshozók felé milyen veszélyeket látunk a mindennapi munkánkban.
• Tudatosság és Hatékonyság: Minden szolgáltatásunkat elemeznünk kell. Eléri-e a kívánt hatást, van-e értelme, költséghatékony-e, a tényleges szükségletekre reagál-e? Nagyon gyerekcipőben jár még a mérhetőség kérdése a hazai szociális munkában. Pedig ennek bevezetése nélkül nehéz tudatos fejlesztő munkáról beszélni. Fontos, hogy indikátorok bevezetésével mérjük mindennapi munkánk hatékonyságát és ezek alapján határozzuk meg szolgáltatásainkat, valamint a családgondozói folyamatokat.
22
• Komplex gyerekfejlesztés a szülők bevonásával: Nagy tapasztalata a programnak, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani azokra a problémákra, amelyek a gyerekeket, fiatalokat jellemzik. Új eszközök, kompetenciák nélkül nem lehet hatékony a szociális munkánk ezen a területen. Újra kell gondolni a gyógypedagógus, fejlesztő szakemberek helyét a szakmai teamben. A fiatalok, gyerekek fejlesztése mellett ugyanilyen intenzitással kell azon dolgoznunk, hogy a szülők is megtalálják feladatukat, szerepüket ezen a területen. Meglássák felelősségüket, érezzék támogatásunkat, átlássák lehetőségeiket.
• Társadalmi felelősségvállalás, érzékenyítés: Az önkéntesség, iskolai közösségi szolgálat kifejezéseket hallva sok negatív szempontot hallani: időigényesség, sok befektetett erő, kevés hozadék, jelentkezők alkalmatlansága, túlterheltség. Mind az önkéntesség, mind pedig az iskolai közösségi szolgálat fontos része a társadalmi felelősségvállalás növelésének. Ki kell alakítani az intézményekben ezek rendszerét, szakmai hátterét, dokumentációit. Fontos a jó gyakorlatok összegyűjtése, továbbadása, munkatársak képzése. Ezek lehetőséget adnak a szemléletformálásra, hogy másképpen lássák a tevékenységekben résztevő fiatalok, felnőttek az ellátottakat, megértsék problémáikat és részt vállaljanak hátrányos helyzetű embertársaik problémáinak enyhítésében. Az Ökumenikus Segélyszervezet célja, hogy modelleket, jól működő gyakorlatokat alakítson ki, gyűjtsön össze a fent említett témákban, és ezekből minél több szakember profitálhasson. Ezen tevékenységével kapcsolatban szervezetünk új támogatási formákat alakított ki a közelmúltban, amellyel lehetőséget teremt arra, hogy más szervezetek is hasonló programelemeket alakítsanak ki, új modelleket próbálhassanak ki.
szerzők
Orosz Bernadett, Vörösné Dajka Rita, Körmöndi Eszter, Rácsok Balázs, József Imre
Fotó
Kiss Tamás, Rachev Ivo, Körmöndi Eszter, Vörösné Dajka Rita
Kiadó
Ökumenikus Segélyszervezet H-1116 Budapest, Tomaj u. 4. Tel.: (+36-1) 208-4932
[email protected] www.segelyszervezet.hu
Grafikai tervezés
s-eee Graphic Design Kft.
Nyomdai kivitelezés
Folprint Zöldnyomda Kft.
Kiadás dátuma
2013 Minden jog fenntartva!
A kiadvány Cyclus Offset környezetbarát, 100% újrahasznosított papír felhasználásával készült.
23
24 A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.