LÉGÚTI FERTŐZÉSEK Rövidítések: Str : streptococcus Sta : staphylococcus H. : haemophylus E. coli : Escherichia coli
Tartalomjegyzék: Anatómiai áttekintő ................................................................................................................1 Felső légúti fertőzések ............................................................................................................3 A nátha...............................................................................................................................3 Bakteriális –gennyes- melléküreggyulladás.........................................................................5 Gennyes középfülgyulladás (otitis media)...........................................................................6 Garatgyulladás (torokgyulladás - pharingitis) és garatmandulagyulladás (tonsillitis, tonsillopharingitis)..............................................................................................................8 A gége környékének fertőzései .........................................................................................10 Az alsó légutak fertőzései .....................................................................................................12 Légcső és hörghurut..........................................................................................................12 A tüdőgyulladás................................................................................................................15 Influenza ..............................................................................................................................18
Anatómiai áttekintő ORR: • külső orr: vázát porc és csont alkotja, külső felszínét bőr borítja • orrüreg: nyálkahártyával bélelt üregrendszer, felszínén csillószőrös hengerhám felső falának területén beágyazódva szaglóhámsejtek vannak orrsövény két részre osztja oldalfalán felső- középső- alsó orrkagyló alattuk orrjáratok • orrmelléküregek: arcüreg (sinus maxillaris) homloküreg (sinus frontalis) ékcsonti üreg (sinus sphenoidalis) rostacsonti üreg (cellulae ethmoidales) • orrüreg hátsó nyílása a garat orri szakaszába nyílik Feladata: a belégzett levegő előmelegítése, páratartalmának növelése mechanikus tisztítás szennyeződésektől szaglás szerve, hangképzésben van szerepe
1
GARAT: orr- és szájüreg mögött függőlegesen elhelyezkedő izmos falú cső, belső felszínét nyh. borítja Szakaszai: felülről- lefelé 1, orrgarat: orrüreg hátsó nyílásába vezet itt található az orrmandula és a fülkürt (a dobüreggel köti össze) 2, szájgarat: ide nyílik a torok, itt a levegő és a táplálék útja közös garat a nyelőcsőben folytatódik GÉGE: vázát gégeporcok alkotják, belső felszínét nyh béleli, hámja csillószőrös hengerhám, ürege felül és alul tágabb (homokóra alak) a középső beszűkült részen a két hangszalag Porcos részei: • pajzsporc: két lemezből áll, elöl szögletben találkoznak (ádámcsutka) • gyűrűporc • kannaporc – páros porc, hátul a gyűrűporcra támaszkodik Gégefedő: elöl a pajzsporc felső széléhez rögzül gégebemenetet képes zárni: légzéskor nyitva, nyeléskor hátrahajlik és zárja a bemenetet LÉGCSŐ: a gége folytatása, a nyak területén kezdődik, • a mellüreg felső részében halad ~ 10 cm hosszan, • az mellkasi IV csigolya magasságában a két főhörgőre oszlik. • A jobb főhörgő kissé tágabb, a légcső egyenes folytatása • A bal főhörgő meredeken ágazódik, szűkebb, felette az aortaív „lovagol” • A légcső vázát elöl C alakú porc félgyűrűk alkotják, hátul kötőszövetes lemez zárja őket, a lemezek mögött közvetlenül a nyelőcső húzódik. Belső felszínét nyh béleli, hámja csillószőrös hengerhám Védő funkció! HÖRGŐK: A légcső két főhörgőre oszlik, melyek a tüdőkapun át lépnek be a tüdőkbe, és további oszlások során hörgőkre (bronchus), hörgőcskékre (bronchiolus), majd legvégül léghólyagocskákra (alveolus) oszlanak. A hörgőcskék falában porc már nem található. A léghólyagocskák falán keresztül történik a gázcsere. TÜDŐK: A tüdők (pulmo) páros, együttesen tompított kúphoz hasonló idomú szervek. Legkívül a mellhártya (pleura) található, melynek fali lemeze a mellüreget belülről, zsigeri lemeze pedig közvetlenül a tüdők felszínét borítja. A tüdők által határolt területet gátor üregnek (mediastinum) nevezzük. A tüdőbe az erek (tüdőverőér és tüdőgyűjtőér), idegek, és a főhörgők a tüdőkapun (hilus pulmonis) át lépnek be, illetve ki. A tüdőkapukban nyirokcsomók találhatók, melyek a tüdő nyirokelvezetésében játszanak szerepet. A tüdők lebenyekből épülnek fel, a bal oldali kettő, a jobb oldali tüdő három lebenyből. A valódi légző felületet a léghólyagocskák képviselik, melyeknek össz felülete kb. 70-80 m2 (ha kiterítenénk, nagyjából egy teniszpálya nagyságú felületet tenne ki). A tüdőszövet állományát rugalmas rosthálózat képezi, melynek bármilyen okból történő pusztulása (pl. dohányzás) üregek képződéséhez vezet. A tüdőknek kettős vérellátása van: az egyik a kisvérkört alkotó tüdőverőér- és gyűjtőér, a másik a tüdőszövet saját vérellátását biztosító páros hörgőverőér (arteria bronchialis).
2
A légúti fertőzések leggyakoribb fertőző betegségek. Két nagy csoportra oszthatók: felső légúti és alsó légúti fertőző betegségek. Anatómiailag a légutakat alsó és felső légutakra osztjuk. A felső légutak közé tartoznak, az orrüreg, az orrmelléküregek (arcüreg, homloküreg), a garat és a gége. Az alsó légutakat a légcső, a főhörgők, a hörgőcskék, és a tüdő alkotják.
Felső légúti fertőzések A felső légutak fertőzéseit szokás a köznapi szóhasználatban „hűléses” betegségeknek nevezni. Az elnevezés annyiban félrevezető, hogy egységes kórokot – többnyire a hideg levegőt, a huzatot – és tünettant feltételez, holott a felső légutak fertőzéseiben a kórokozók széles skálája játszhat szerepet minden életkorban. Elmondható, hogy a kimelegedés, a fázás, a huzat önmagában nem okoz felső légúti fertőző betegséget. A légúti fertőzések fő szezonja a hideg hónapokra esik, bár minden évszakban előfordulhatnak. A szervezetünket védő, normál flórák gyengítésében lehet éppen szerepe a külső hőmérséklet jelentős változásainak is, ami következtében az éppen aktuális kórokozó könnyebben telepedhet meg és szaporodhat, mint a nagyjából kis hőingadozásokkal járó melegebb szezonban. Hideg hatására az orr garat nyálkahártya erei összehúzódnak, romlik a keringésük, ami ugyancsak rontja a szervezet védekező mechanizmusát a cseppfertőzéssel terjedő kórokozókkal szemben. Ugyanakkor a téli időszakban vannak jellemzően összezárva az emberek egy légtérben (zárt ablakú közlekedési eszközök, óvoda, iskola), ezzel is megkönnyítve a cseppfertőzéssel átadható fertőzések terjedését. A szennyezett – dohányfüstös, szmogos, kipufogógázzal tele – levegő a nagyvárosokban élők helyzetét rontja, mivel a légutak védekezését természetes módon szolgáló ún. „csillószőrös hengerhám” működését bénítja meg, ezáltal mintegy védtelenné teszi őket a behatoló mikroorganizmusokkal szemben. Aki ezen felül dohányzik is, az e szempontból még hátrányosabb helyzetű.
A nátha A felső légút fertőzések közül messze a leggyakoribb a közönséges nátha. Sokan tévesen az influenzával keverik, szinonímaként használják a két kifejezést. Holott a betegséget más-más vírusok okozzák, más a tünettana és a náthával ellentétben az influenza potenciálisan súlyos, a szövődményei miatt olykor halálos betegség is lehet. A közönséges meghűlés (nátha) egy enyhe, magától is meggyógyuló, hurutos betegség. Gyakran fordulnak vele orvoshoz, és gyakori oka a munkahelyi és iskolai hiányzásnak. A náthát vírusok okozzák. Elsősorban: rhinovírusok, kisebb arányban parainfluenza-, corona-, adeno-, Coxackie vírus. Mivel a vírusoknak számos szerotípusa van, így életük során számtalanszor áteshetünk a náthán, nem leszünk védettek. A légúti fertőzést okozó vírusok fő hordozója a kisgyermek, és a fertőzés elsősorban otthon, valamint közösségekben (bölcsőde, óvoda, iskola) terjed.
3
Az átvitel a légúti váladékokkal szennyezett bőrrel való érintkezés (köhögéskor a kezünkkel eltakarjuk a szánkat, majd ezzel a kézzel érintjük meg a másik embert), illetve a levegőbe tüsszentéssel, köhögéssel kikerült, lebegő váladékcseppek útján történik. A vírusok az orrnyálkahártya és garat hámsejtjeiben szaporodnak, és ott okoznak helyi gyulladásos reakciót. Jellemző a hőemelkedés, nem magas láz, híg orrváladék, az orrnyálkahártya duzzanata (gyulladás) miatt az orrdugulás, esetleg enyhe fejfájás, rossz közérzet, enyhe, száraz köhögés. A klinikai tünetek alapján nem megállapítható, hogy a felsoroltak közül mely vírus okozta a fertőzést, de ennek nincs is jelentősége sem a lefolyás, sem a kezelés tekintetében. A betegség szövődménymentes esetben enyhe lefolyású, néhány nap alatt magától gyógyul. Kezelése a tünetek enyhítéséből áll. A mielőbbi gyógyulás szempontjából fontos a pihenés, esetleg ágynyugalom. Mindenképpen ügyelni kell a bőséges folyadékfogyasztásra. Láz esetén lázcsillapító használata javasolt (elsősorban paracetamol – pl:Rubophen, esetleg ibuprofen származékok – pl. Algoflex). Zavaró tünetek, erős orrfolyás esetén csökkentheti a tüneteket az antihisztamin (allergia ellenes szer). Az orr dugulása esetén számos orrcsepp kapható, ám érdemes tudni, hogy kisebb gyermekek, csecsemők számára a leghasznosabb a fiziológiás sóoldat használata, mely a besűrűsödő váladék oldására igen jó, ellenben semmilyen mellékhatása nincs, nem okoz szövődményt (a nyálkahártya kiszáradása útján orrvérzést illetve visszacsapás effektust). A papír zsebkendő használata (egy fújás, egy zsebkendő) és a használt zsebkendők zárt zacskóba, dobozba gyűjtése a környezet szempontjából, az orrkenőcs használata a beteg szempontjából előnyös. Mivel a fülkürt és ezáltal a középfül szellőzése az orrnyálkahártya duzzanata miatt akadályozott lehet, és ez középfülgyulladáshoz vezethet, ezért is minden esetben javasolt orrcsepp, ha az „orr nem szelel”. Egy náthás perióduson belül nem szabad 4-5 napon túl használni az orrcseppet, mert tartós használatuk rebound (visszacsapásos) effektust idéz elő, az orrnyálkahártya ödémájához vezet, mely gyakran súlyosabb, mint az eredeti tünet. Mivel az újszülöttek és a fiatal csecsemők elsősorban orrukon át lélegeznek, akár csak mérsékelt orrdugulás is nehezített légzést eredményez. Az orrdugulás táplálási nehézséget is okoz, minthogy a csecsemők nem tudnak levegőt venni, amikor mellből vagy üvegből szopnak. Náluk fontos az orrváladék rendszeres, mechanikus eltávolítása orrszívó segítségével. Mivel a betegséget vírusok okozzák, szövődménymentes nátha esetén antibiotikumot soha nem adunk! Szövődményként melléküreg-gyulladás, középfül gyulladás alakulhat ki, esetleg a felsőlégúti gyulladás az alsóbb régiókra terjedhet, így hörghurut jöhet létre. Az orrmelléküregek gyulladásai közül a heveny arcüreggyulladás általában a felső légúti hurut része, vírusfertőzés következménye és nem igényel külön antibiotikum, csak tüneti kezelést. Az arcüreggyulladás gennyes változata általában nem a heveny szakban, hanem később jelentkezik.
4
Bakteriális –gennyes- melléküreg gyulladás Az orrmelléküregek az arckoponya üregei. Ezek az üregek keskeny nyílásokkal vannak összekötve az orrüreggel és az orrhoz hasonlóan nyálkahártyával borítottak. Náthával járó megfázáskor az orron keresztül az orr-mellékürgekben gyulladás (orvosi néven sinusitis) alakulhat ki.
A melléküregek kivezető nyílása elzáródik, váladékuk nem tud kiürülni, és a felgyülemlett nyálkában baktériumok szaporodnak el (Str. Pneumoniae, H. influenzae). A melléküregben fokozatosan gennygyülem keletkezik. A feszülés miatt fájdalom mutatkozik. A betegség, latin nevén sinusitis maxillaris acuta, többnyire felső légúti fertőzés, nátha szövődménye. Tüneteire jellemző az orrduguláson kívül az orrból vagy hátsó garatfal felé történő gennycsorgás, mely utóbbi jellemzően éjszakai köhögést okoz. Arcfájdalmat okoz, mely jellemzően köhögéskor, előrehajláskor fokozódik. Az orrmelléküreg röntgenfelvételén , vagy ultrahang vizsgálat során észlelhető a váladék felszaporodása az üregben. Gyermekkorban hasonló tünetek lehetségesek, mint felnőtteken, de nagyon gyakran fordulnak elő tünetszegény formák is. A gyulladás formája legtöbbször a krónikus gyulladás. Ilyenkor gyanújelek az ingerköhögés, az elhúzódó szipogás, hosszantartó nátha, visszatérő meghűlések. Arcüreg-gyulladás csecsemőkorban nagyon ritka, gyermekkorban 4 éves kortól azonban egyre gyakoribb. Az arcüreggyulladás kezelésében elsődleges a váladék kiürülésének elősegítése. Orrcseppek az orr nyálkahártya duzzanatát csökkentik ezzel elősegítve a váladék kiürülését. Szükség
5
esetén fájdalomcsillapítás , illetve jó hatású a helyi melegítés a gyulladás csökkentésére. A gennyes arcüreggyulladást – mivel baktérium okozza – antibiotikummal kezeljük. Ha rövidesen nincs javulás, el kell végezni az arcüreg öblítését. Ez általában kellő érzéstelenítés után nem különösebben fájdalmas beavatkozás. Elmaradása viszont krónikus gyulladás, szövődmények okozója és -mivel az arcüreg felső fala a szemgödörrel közös - itt a szemüregbe terjedhet a gyulladás.
Homloküreg gyulladás (sinusitis frontalis) Lényegesen ritkább mint az arcüreggyulladás, mivel a homloküregben, anatómiai helyzeténél fogva (alul van a kivezető járata) kevésbé lehetséges a váladékpangás. A homloküreg-gyulladásra általában többször gyanakodnak, mint ahányszor ténylegesen előfordul, mert a heveny felső légúti hurut a homloküreg érintettsége nélkül is gyakran okoz homloktáji, szem környéki fejfájást. A gyulladt homloküreget azonban ritkán kell kezelni. Az alatta lévő rostasejtek és az arcüreg gyulladásának meggyógyítása többnyire elegendő a homloküregi folyamat rendeződéséhez. Ennek ellenére a homloküreg-gyulladás nagy körültekintést igényel a koponyaüreg közelsége miatt, főleg régebben, kezeletlen esetekben súlyos szövődmények fordultak elő.
Gennyes középfülgyulladás (otitis media) A középfül a dobhártya mögött elhelyezkedő, levegővel telített tér. A középfül természetes nyomásszintjét a fülkürt biztosítja, amely a garattal köti össze a középfület. A középfülüregben található 3 kicsi csontocska, a hallócsontok, melyek a dobhártya rezgéseit a belső fül felé továbbítják felerősítve..
A középfülgyulladás az egyik leggyakoribb betegség gyermekkorban. A gyermekek 70-90 százaléka az iskoláskorig legalább egyszer átesik a betegségen. 40-50 százaléknál többször
6
ismétlődik, körülbelül 30 százaléknál nagyon gyakran előfordul. A középfülgyulladás gyakorisága lényeges növekedést mutatott az elmúlt 25 év során, feltehetően a bölcsődék, óvodák fokozott igénybevételének következtében. A betegség szintén felsőlégúti vírusfertőzés következtében alakul ki. Alapvetően a dobüreg szellőzésének gátolt volta (a fülkürt elzáródása) okozza. Kezdetben úgynevezett savós gyulladás formájában mutatkozik, majd bakteriális felülfertőződés következtében alakul ki a gennyes fülkürthurut. Ez utóbbi betegségben a felülfertőzést okozó baktériumok a többnyire a következők: Str. pneumoniae, H. influenzae, Moraxella catarrhalis. Gyermekekben főként az fülkürt anatómiai sajátosságai (rövidebb, kevésbé meredek) ill. a gyakoribb felső légúti fertőzések miatt fordul elő nagyobb számban. Jellemző tünetei a felső légúti hurutot követő láz, erős, lüktető fülfájdalom, a fül mögötti csont (csecsnyúlvány) nyomásérzékenysége. Jellemző a tompult hallás (füldugulás érzése) illetve nyeléskor, orrfújáskor pattogás a fülben. Gyermekeknél meglehetősen elesett állapotot okozhat a betegség. Ha gyulladás kellően heves, a gennyes váladék spontán is áttörhet a dobhártyán, ilyenkor a fájdalom és a láz gyorsan szűnik (a kifakadt, folyós fül ebben az esetben hasznos). Ezt követően a lábadozás időszaka akár 2-3 hétig is eltarthat, a hallás normalizálódik, a panaszok teljesen megszűnnek. Korábban az ideális a gennyes váladék mihamarabbi lebocsájtása volt a dobhártya felszúrásával, azonban a korszerű antibiotikumok, hatékony orrcseppek korában és a gyermek (de még inkább a szülő) kímélése érdekében manapság ezt általában súlyos vagy szövődményes esetekben végzik. A terápia lehetőleg célzott antibiotikumból (ha van spontán gennyürülés, amiből tenyésztésre lehet mintát venni), nyálkahártya duzzanatot csökkentő orrcseppből, fájdalom-, és lázcsillapításból, ágynyugalom elrendeléséből áll. Visszatérő, a fenti kezelésre nem gyógyuló, illetve szövődményes esetekben a dobhártyába kis szellőztető csövecskét, úgynevezett tubust ültetnek, mely 3-6 hónapig a helyén kell, hogy maradjon, de ennyi idő alatt gyakran spontán kilökődik. Megelőzése szempontjából lényeges, hogy nátha esetén az orrjáratok szellőzését mindenképpen orrcsepp használatával biztosítsuk.
A középfül vírusos megbetegedését heveny savós vagy akut szerózus középfül gyulladásnak nevezzük. (Otitis media serosa acuta) Ilyenkor a középfülben genny nincs, a dobhártya vékony, de vörös. Ez a betegség nagyon fájdalmas is lehet, mégsem igényel antibiotikus kezelést, csak intenzív fájdalomcsillapítást. Nemritkán azonban a vírus által legyengített szervezetben (fülben) második fázisban (esetleg órák alatt) baktériumok telepednek meg és gennyes gyulladást okoznak. (A kettő elkülönítése a fül-orr-gégész részéről komoly gyakorlatot igényel.
7
Akut savós fülgyulladás kialakulhat fertőzés nélkül is, ha a középfülben változik a levegő nyomása. Azt az állapotot, amikor a külső légkori nyomás változását a középfül nem tudja követni, barotraumáról beszélünk. Ez abban ez esetben jön létre, amikor valamilyen légnyomás változás lép fel (pl. repülőgép leszállásakor, búvárkodáskor), de a fülkürt szellőzése akadályozott. Ekkor a középfülben keletkező „vákuum” a nyálkahártya irritációja révén heves fájdalmat, majd szerózus gyulladást idéz elő. Erre való hajlam esetén fokozottan ügyelni kell, főleg a repülőgép leszállásakor. Nyelés, ásítás, „ráfújás” segít megnyitni a fülkürtöt, amely hatására a nyomás a középfülben kiegyenlítődik.
Garatgyulladás (torokgyulladás - pharingitis) és garatmandula-gyulladás (tonsillitis , tonsillopharingitis) A tonsillopharyngitisek minden életkorban előforduló, gyakori légúti fertőzések, melyek csecsemőkben és gyermekekben, az őszi-téli időszakban halmozottan jelentkezhetnek. Bár a tünetek és panaszok közismertek, meglehetősen sok bizonytalanság van a tekintetben, hogy kit és mikor, továbbá milyen szerrel érdemes kezelni. Ahogy a felső légúti fertőzések, a tonsillopharyngitisek túlnyomó többsége is vírusos eredetű (adeno- ill. rhinovírus) . Az esetek kb. egyötödében kell baktérium okozta fertőzésre számítani (Str. pyogenes, Str. pneumoniae, H. influenzae, Mycoplasma, Chlamydia, Gram negatív baktériumok, illetve bizonyos szexuális magatartás következtében Neisseria gonorrhoeae ). A torokban lévő baktériumflóra az immunrendszer megváltozott állapota miatt patogénné válhat és elszaporodik. A garat gyulladása generalizált fertőző betegségek részjelensége is lehet; ilyen a kanyaró,rubeola, skarlát, mumpsz, mononucleosis stb.… Tünetek : kezdetben égő, kaparó érzés jelentkezik a torokban, krákogás, fokozott köhögési inger, torokszárazság kínozza a beteget. Jellegzetes a nyelési fájdalom, mely a fülbe sugározhat. Hőemelkedés illetve kisgyermekeken láz alakul ki.
Egyszerű mandulagyulladásnál (vírus) a torokmandula megduzzad, fájdalmas, vörös. Mivel vírus okozza, antibiotikum NEM kell. Tüneti terápia a gyógymód. Helyi gyulladáscsökkentők („szopogatós” cukorkák, gargalizálás Glycosept v. Phlogosol oldattal). Szükség esetén lázcsillapítás. A mandulagyulladás azon formája, melyet baktérium okoz, a tüszős mandulagyulladás. Kórokozója, a Str. pyogenes. Tipikus esetben ez magas lázzal, a nyaki nyirokcsomók jelentős
8
duzzanatával, erős torokfájdalommal, nyelési zavarral jár. Tüszős mandulagyulladásnál a vörös, duzzadt mandula felületén fehér, kissé kiemelkedő foltok jelennek meg, ezek összefolyhatnak és szinte betakarják a mandulát. A pontos diagnózishoz a kórokozó kimutatásával lehet jutni, amikor a garatívekről, mandulásról vattapálcával vett mintát kitenyésztik. A Str. által okozott torokgyulladást minden esetben antibiotikummal kell kezelni. Fontos a baktérium okozta kórformát elkülöníteni a vírus okozta esetektől (amikor nem kell antibiotikum, sőt káros), mely sok esetben nem könnyű feladat. Elsőként választandó szer a penicillin, melyre a Str. pyogenes mai tudásunk szerint nem rendelkezik rezisztenciával, tehát biztosan hatásos a gyógyszer. Legalább 10 napon keresztül kell kezelni a tüszős mandulagyulladást, hogy a szövődményeit elkerüljük. A tüszős mandulagyulladás jelentősége abban áll, hogy a kórokozó streptococcus pyogenes sejtfalának egyik összetevője nagyon hasonlít az emberi szervezet egyik anyagára. Ha a baktérium sokáig jelen van a szervezetben, az immunrendszer által a kórokozó ellen termelt ellenanyag bizonyos körülmények között az emberi szervezet ellen fordul, ami súlyos következményekkel jár: reumás láz, vese-, szív-, ízületi betegségeket okoz Fejlett országokban ma már ritkaságnak számít az akut reumás láz. A betegség jelentőségét az adja, hogy késői szövődményként szívbillentyű elégtelenség alakul ki, mely súlyos, krónikus lefolyású szívbetegséghez vezet. Alapja tulajdonképpen a streptococcus antigénje elleni allergiás reakció, autoimmun folyamat, mely az izületeket, és a szívet érintő gyulladáshoz vezet, de idegrendszeri illetve bőrtünetek is felléphetnek. Főleg fiatalokon jelentkezik hetekkel a tüszős mandulagyulladás után. Lázas állapot alakul ki, melyhez főleg a nagyizületeket érintő gyulladás, fájdalom társul. Bőr alatti csomók jelennek meg, esetleg a törzsön rózsaszínű bőrelváltozások. A szív érintettsége miatt gyorsult szívverés, esetleg mellkasi fájdalom. Általános gyengeség illetve a vérvétel során észlelt , gyulladásra jellemző laborparaméterek jellemzik. Évek múltán jelentkezhet a hegesedés következtében kialakult szívbillentyű elégtelenség. Másik szövődménye a nem megfelelően kezelt Str. pyogenes fertőzésnek a vese gyulladása (glomerulonephritis). Szintén autoimmun folyamat okozza. 1-2 héttel a torokgyulladás után lép fel, deréktáji fájdalom, vörösbarna vizelet (vérvizelés), magas vérnyomás, ödéma jellemzi. Az esetek nagy részében, főleg gyerekeknél megfelelő kezeléssel maradéktalanul gyógyítható.
A garat-mandulagyulladással és kiütéssel járó, ugyancsak Str. pyogenes által okozott skarlátról a gyermekkori, kiütéssel járó fertőző betegségek fejezetben beszélünk. A tüszős mandulagyulladás tüneteit és képét utánzó, de vírus okozta mononucleosis infectiosa (Pfeiffer féle mirigyláz) nevű betegséggel szintén másik fejezetben (nyirokcsomót érintő fertőző betegségek) foglalkozunk.
9
A garatmandula eltávolításának javallatai gyermekkorban: Legalább 2 éven át évente négyszer, vagy annál is többször ismétlődő heveny, bakteriális, tüszős mandulagyulladás. Ha a mandulákból és a torokból ismételt antibiotikus kezelés ellenére Streptococcus pyogenes tenyészthető ki. Megnagyobbodott mandula, ha légzési vagy nyelési panaszt okoz . Gócbetegség. Nem indokolt a tonsillectomia: gyakran visszatérő felső légúti hurut esetén, ha mandula nagyobbodás nem jár légzési vagy nyelési panaszokkal. .
A gége környékének fertőzései Pszeudokrupp ( = Krupp) Régen a gége környékének torokgyík okozta fertőzését hívták Kruppnak, és az egyéb, vírus okozta gyulladását pszeudokruppnak. Ma már a két kifejezés összemosódott a köznyelvben – mivel hazánkban torokgyík (diphteria) nem fordul. A krupp (croup) a gége környéki légutak fertőző, különösen belégzéskor nehézlégzést okozó vírusos betegsége. Elsősorban a hathónapos és hároméves kor közötti gyermekek betegsége, habár ritkán fiatalabbak és idősebbek is megbetegszenek. A krupp általában megfázásszerű tünetekkel kezdődik. A fertőzés a légutak nyálkahártyájának duzzanatát okozza, így a légutak beszűkülnek és nehézlégzés alakul ki. A belégzési nehezítettség ugató köhögéssel és rekedtséggel együtt először gyakran éjszaka fordul elő. A nehézlégzés felébreszti a gyermeket . Enyhe esetben otthon is kezelendő, de fokozódó fulladás, a bőr márványozottsága, az ajkak kékes elszíneződése, esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. A fokozott légzési munkát a légzési segédizmok behúzódásai jelzik, ezek a kulcscsont felett, a rekesz mentén, a mellcsont alsó szakaszán és a bordaközökben látszanak, illetve a fokozott légzőmunka jól megfigyelhető a nyakon és az orrszárnyakon. Az állapot súlyosbodásával a pulzus egyre szaporább lesz. (A beteg állapota pillanatok alatt válságosra fordulhat, ezért folyamatos, gondos megfigyelésre van szükség). Hároméves kor alatt a gyermeket mindenképpen látnia kell orvosnak. A tünetek esetén azonnali teendő a légutak mihamarabbi lehűtése. A hideg nyálkahártyában ugyanis összehúzódnak a vérerek, ami azonnal csökkenti a duzzanatot. Hideg időben ki kell nyitni az ablakot, és a gyorsan meleg takaróba burkolt gyereket a hideg levegőre kell vinni. A gyereknek addig kell a hűvös, párás levegőt belélegeznie, míg a roham teljesen meg nem szűnik. Ezt elő lehet segíteni otthoni párásító készülékekkel, légnedvesítővel. A fűtési szezonban érdemes a hálószoba párásításáról gondoskodni. (A gyermek szobájában ne párologtassunk illóolajakat). A fertőzéses, náthás időszakokban kerülni kell azok társaságát, akik megfertőzhetik a kruppra hajlamos gyermeket. A friss, tiszta levegő segít elkerülni a rohamokat (gyakori szellőztetés). A gyerek környezetében ne dohányozzanak.
10
Akut gégefedő gyulladás, epiglottitis acuta Az epiglottis akut, fertőzéses eredetű gyulladása, melyet a H. influenzae baktérium okoz. A gégefő gyulladása bármely korosztályban előfordulhat, legtöbbször azonban kisgyermekeken alakul ki, általában 10 éves kor alatt. Az epiglottis gyulladása előfordulhat izoláltan, vagy a környező képletek felső, illetve alsó légutakról történő átfertőződés révén. A legjellemzőbb tünet a hirtelen kialakuló magas láz, erős fájdalom nyeléskor, melynek következtében a beteg folyadékot, táplálékot nem tud fogyasztani, ezért a beteg gyermek nyála gyakorta folyik (nem tudja lenyelni). Belégzéskor stridor (hörgő hang) hallható, emellett a beteg erősen fullad, és kásás hangú beszéd észlelhető. Az iskoláskorú gyermekek inkább ülnek, mint feküdnek, szájuk nyitott, kezükkel megtámasztják a törzset, a mellkast., hogy a légzés szabadabb legyen. A betegség életveszélyes állapot, mert a gyulladt gégefő bármikor a légutak elzáródását okozhatja és fulladáshoz vezet. Sürgősséggel, mentővel kórházba kell szállítani a beteg gyermeket. A beteget jobb ülve szállítani a mentőben, mert fekve a gégefő helyzete megváltozhat, ami légúti elzáródáshoz vezethet.
Gégegyulladás (laryngitis) A gége gyulladása izoláltan ritkán fordul elő. Leggyakrabban a felső légutak megbetegedésével fordul elő, tehát a légutak már fennálló baktérium vagy vírus okozta fertőzése terjed át a gégére. Baktérium és vírus is okozhatja. Baktériumok közül elsősorban Sta. aureus, Str. pneumoniae, H. influenzae okozza. Vírusok közül nagyon sok jöhet szóba : RS, Influenza, Parainfluenza, Rhino,Myxo, Adeno, Herpes, Epstein-Barr, Varicella, Coxsackie, Corona, stb. A őszi/tavaszi évszakok hideg, nyirkos időjárása kedvez a betegség keletkezésének. Bizonyos esetekben allergia is lehet a gyulladás hátterében. A dohányzás, az erőltetett beszéd, éneklés mind kedveznek a kórkép kialakulásának. Legjellemzőbb tünete a rekedtség, mely akár az afóniáig (hangadási képtelenség) fokozódhat. Jellemző még a száraz köhögés. Kisgyermekeknél a nyálkahártya ödémahajlama nagy, így belégzési nehezítettség, sőt akár fulladás is kialakulhat. Felnőtteknél inkább laryngo-tracheitis (gége és légcsőhurut együttese) lép fel. A legfontosabb terápiás teendők: a gégenyálkahártya kímélése, ezért beszédtilalom, folyékony, pépes étrend, gyulladáscsökkentők, köptetők adása, baktérium okozta esetben antibiotikum. Az inhalálás jót tesz, borogatás a nyakra inkább pszichésen hat.
11
Az alsó légutak fertőzései Légcső és hörghurut (tracheitis, bronchitis vagy: trecheo-bronchitis) Nem önálló kórkép, a felső légutak fertőzőséhez társul („leszálló fertőzés”). A légcsőhurut többnyire náthával kezdődik, mely elhúzódóvá válik. Csillapíthatatlan, száraz, ingerköhögés jelenik meg. Előfordul, hogy minden próbálkozás ellenére órákon vagy akár napokon át éjjel-nappal köhög a gyermek. A szokásos gyógyszerek mérséklik a tüneteket. Ritkán jár magas lázzal, inkább csak hőemelkedéssel, de főleg a gyermek közérzete, étvágya, hangulata ennek megfelelően nagyon rossz, mivel az erőltetett köhögés kimeríti. A sok köhögés a rekeszizmot, a hasizmokat is igénybe veszi, sokszor hasfájást is jeleznek a gyermekek. Mivel a légcső nyálkahártyáját borító csillószőrős hengerhám regenerációja (gyógyulása) lassú, ezért ez az állapot akár hetekig is elhúzódhat. Köptető szerek alkalmazása, bőséges folyadékfogyasztás, gyermek esetén lehetőleg nyugalom biztosítása segíti elő a gyógyulást. Az antibiotikum adása csak bakteriális fertőzés esetén indokolt, de ugyanúgy mint a hörghurutnál, a legtöbb esetben az orvosnak nehéz eldönteni, hogy vírusos vagy baktérium okozta fertőzésről van szó. Ezért sok esetben történik feleslegesen antibiotikus kezelés. A hagyományos módszerek közül a kamillás inhalálás („gőzölés”) jótékony hatású, gyorsan csillapítja a tüneteket. Gyermekek esetén a kellő óvintézkedéseket meg kell tenni a forrázásos balesetek elkerülésére! Sok esetben a „leszálló” fertőzés nem áll meg a légcső szintjén, hanem a hörgők felé továbbhalad, és kialakul a hörghurut.
Néhány szó a köhögésről: A köhögés szervezetünk védőmechanizmusa, mely segít tisztán tartani a légutakat, illetve megakadályozza az ártalmas anyagok bejutását azokba. A köhögés hasznos, ha a nyálkát sikerül felköhögni. Ezt a fajta köhögést nevezzük produktívnak. A produktív köhögést nem szabad elfojtani, mert segít a légutak tisztántartásában. Néha a produktív köhögés zavarja az alvást, és annyi kellemetlenséget okoz, hogy csillapítani kell. A nem produktív, száraz köhögés viszont nem hoz fel nyálkát. Mivel a száraz köhögés nem segít, gyakran gyógyszert kell bevenni a csillapítására. A produktív köhögés esetén váladék jelenik meg, ez a köpet. A légutakat borító tapadós nyák feladata, hogy csapdába ejtse a baktériumokat, vírusokat, a port és más részecskéket, megakadályozva, hogy bekerüljenek a tüdőbe. Véres köpet mindenképpen ijesztő jel, de sok esetben nem a tüdőből, hanem a felső légutakból, esetleg a fogínyből ered. Erős köhögés hajszálérrepedéshez, illetve az ezt kísérő véres köpethez vezethet.
12
A köhögés hangszínéből következtetni lehet az azt kiváltó betegségre. További információt jelent, ha elmondjuk, hogy a köhögés mikor jelentkezik. Az éjjeli köhögés az orrmelléküreg érintettségére utalhat, a reggeli nedves köhögés a dohányzás jele. Ha étkezés váltja ki a köhögést, akkor fiataloknál fejlődési rendellenességre, idős korúaknál agyi keringési zavart követő nyeléskoordinációs zavarra kell gondolnunk. Minden esetben a kiváltó ok kezelése a legfontosabb és az elsődleges lépés. A köhögés tüneti kezelése köhögéscsillapítókkal, köptetőkkel történhet. Ezt a két gyógyszertípust a köznyelv gyakran keveri. A köhögéscsillapítók olyan vegyületek, amelyek csökkentik a köhögési központ ingerlékenységét, és gátolják a köhögési reflexet. Köhögéscsillapítókat főként száraz köhögés esetén szabad szedni, a bő köpetürítéssel járó köhögést csak abban az esetben célszerű csillapítani, ha az túlságosan heves, igénybe veszi a beteget, az éjszakai pihenést zavarja. A produktív köhögés gyógyulást a köhögéscsillapító inkább hátráltatja. (Köhögéscsillapító pl.: Sinecod, Sedotussin, Coderetta). A köptetők a légzőrendszer területén fokozzák a nyálkahártyákat védő nyák termelődését, gátolják az izgató anyagok hatását a köhögési reflex érzékelőin, és produktívvá teszik a száraz köhögést, a köpet "felszakadását” eredményezik. A köptetők megkönnyítik és meggyorsítják a köpet kiürítését a hörgőkből és a légcsőből. E gyógyszerek bizonyos csoportja a képződő sűrű váladékot elfolyósítva segíti elő a köpet ürülését (pl.: ACC, Fluimucil). Más szerek a légutakat ingerlik a váladék erőteljesebb kiürítésére, bizonyos esetekben fokozzák is akár a köhögést, így segítve a nyák kiürülését (pl.: Paxirasol). Számos olyan hatóanyag van, amely mindkét hatással rendelkezik egyszerre.
A hörghurut (bronchitis) a légcsőhuruthoz hasonlóan a felső légutak fertőzéséhez társul. Gyakorta a tankönyvek nem is különítik el a légcsőgyulladástól, és egységesen említik tracheobronchitis néven. Ily módon leggyakrabban vírusos eredetű (90 %-ban), a „nátha” vírusai okozzák lefelé szálló fertőzésként. Ritkán okozza baktérium (Str. pneumoniae, H. influenzae, Moraxella catarrhalis). Egyéb betegségek is okozhatnak hörghurutot, akár fertőző betegségek (szamárköhögés, kanyaró, tifusz stb.…), akár nem fertőző kórképek (a nyálkahártyát izgató anyagok, porok, gőzök). K l i n i k a i k é p : a vírusos bronchitis torokszárazsággal kezdődik, majd köhögés jelentkezik (kezdetben száraz, majd rendszerint 4-6 nap múlva váladékozással - köpettel – jár). Esetenként égő, köhögésre erősödő mellkasi fájdalmat, mérsékelt lázat (gyakorta nincs láz) és a tüdő felett hallgatózással jellemző zörejeket okoz. Szövődményként előfordulhat a vírusos hörghurut felülfertőződése a felső légutak flórájából származó baktériumokkal (ld. előbb). Ekkor észlelhető, hogy a köpet gennyessé (zöldessárgás) válik, láz alakul ki, a laborvizsgálat során bizonyos gyulladásos paraméterek a vérben megemelkednek. Csak ebben az esetben kell antibiotikumot adni. E bakteriális hörghurut tüdőgyulladáshoz is vezethet (ld. lentebb)
13
Sok esetben a hörghurut kiváltó oka az orrmelléküreg-gyulladás, amikor is a lecsorgó váladék okozza a hörgők fertőződését. Ilyen esetben a tünetek elhúzódóak lehetnek egészen addig, amíg a melléküreg gyulladás meg nem gyógyul. T e r á p i a : Szükség esetén lázcsillapítás (paracetamol származék), ágynyugalom. Köptető szerek alkalmazandók, köhögéscsillapító kerülendő. A levegő párásítása jótékony hatású lehet. Antibiotikum csak orvosi utasításra, bakteriális fertőzés esetén!
A kisgyermekkor speciális kórformái: bronchitis spastica és bronchiolitis A bronchitis spastica (görcsös hörghurut) nem önálló kórforma, hanem a csecsemő és kisgyermekkori (fél év – 3 éves korig) hörghurut speciális megnyilvánulási formája. Az oka, hogy a csecsemők légútjainak nyálkahártya sejtsora ugyanolyan széles, mint a felnőtté, de az átmérő kisebb (2-3 mm), így a légutak belső átmérője is számottevően kisebb, mint a későbbi életkorban. (relatíve szűk légutak). Ennél fogva a nyálkahártya duzzanat és akár néhány csepp tapadós váladék is már elzárhatja a légutakat. Ehhez járul még hozzá, a kicsiknél gyengébb bronchusfal illetve bizonyos hajlam esetén a hörgők simaizmainak görcse is. Legtöbbször lázas felső légúti (vírus) fertőzéssel kezdődik. Tünetei szapora légzés, megnyúlt kilégzés (normálisan a belégzés : kilégzés aránya. 1:1-2, itt 1:3-4), ugyanis fizikai okok miatt a hörgők gyulladásos, ill. görcsös szűkületekor a kilégzés (mely passzív folyamat és a mellkas-tüdő rugalmas szövetei hozzák létre) lesz elnyújtottabb. Súlyos esetben a mellkas belégzési állást (felfújt állapotot) vesz fel. A kilégzés hangos és nyögő, tüdő felett jellemző zörej, sípoló-búgó légzési hang hallható. Jellemző még a fojtott hangú köhögés. Általában 3-5 nap alatt oldódik az állapot (néha eltarthat 2-3 hétig), de visszaesések is gyakoriak. Terápia ugyanaz, mint a sima hörghurut esetén, azzal kiegészítve, hogy a hörgő görcsös állapota miatt hörgő tágító szerek adása szükséges. Ilyenek a kalcium, valamilyen diaphyllin származék, illetve az asztmásoknál is használt ß-mimetikum: Salbutamol. Apró hörgőkre kiterjedő heveny hörghurut (bronchiolitis) szintén a csecsemők és kisgyermekek súlyos betegsége. A tüdő kiterjedt területein gyulladt a legfinomabb légutak, a kishörgők nyálkahártyája. Vírusos eredetű, leggyakrabban a respiratory syncytial vírus (R-S vírus) okozza. 2 évesnél fiatalabb gyermekek betegsége, leggyakoribb 6 hónapos kor előtt. Néhány napos enyhe felső légúti hurut után a gyermek állapota jelentősen romlik, belázasodik ( akár 40 0C), kilégzési nehezítettség alakul ki (légvételkor a légzési segédizmok behúzódnak a kulcscsont felett és a bordaközökben, az orrszárnyak szinkron mozognak a légvétellel). A kisgyermek rendkívül elesett állapotú, súlyos beteg benyomását kelti: arca szürkéscianotikus, ajkai kékes színűek, gyermek roppant nyugtalan, rémült. Pulzusa szapora, elnyomható, a mellkas felfújt állapotban van, e miatt a has is puffadtnak látszik. Legsúlyosabb esetben a légzés gyenge, felületes, alig hallható. Értelemszerűen a gyermek kórházi kezelésre szorul, ahol a legfőbb feladat az oxigénhiány mérése és párásított oxigénnel való csökkentése. Nagyfokú nyugtalanság esetén a gyermek nyugtatót is kap. Szükség lehet gyógyszeres nyugtatásra, folyadék-, elektrolit pótlásra, a
14
szívműködés gyógyszeres támogatására. Vírusos eredeténél fogva, antibiotikum adása nem segít. A kritikusan súlyos állapot általában 2-3 napig tart. Megfelelő kezelés mellett az ijesztő klinikai kép ellenére a prognózis jó.
A tüdőgyulladás A tüdőgyulladás a fejlett országokban a leggyakrabban halálhoz vezető fertőző betegség. A súlyos, életveszélyes szeptikus állapotok hátterében is leggyakrabban tüdőgyulladás áll. A tüdő szövetének heveny gyulladása (pneumónia), amely következtében az alveolusok gyulladásos váladékkal telnek meg. Kiterjedésük szerint megkülönböztetünk lobáris (lebenyes) és bronchopneumóniát (gócos tüdőgyulladás). Napjainkban a gócos tüdőgyulladás a gyakoribb. A gyermekkori pneumóniák megítélésének egyik fontos szempontja az életkor, mivel a kiváltó kórokozók előfordulása és gyakorisága a gyermek életkorától függően más és más. Újszülöttek és fiatal csecsemők esetében főleg a B csoportú Streptococcusra (mely a hüvely flórájának tagja lehet) és az újszülött kori szepszis egyéb kórokozóira, valamint Chlamydia trachomatis és Bordetella pertussis kóroki szerepére lehet számítani. Kisdedkorban főleg víruseredet, valamint Pneumococcuson (=Str. pneumoniae) kívül, Haemophilus influenzae és Moraxella catarrhalis kóroki szerepe valószínű. 4–5 éves kortól fiatal felnőttkorig a tüdőgyulladások kb. 40%-át atípusos baktériumok: Mycoplasma pneumoniae és Chlamydia pneumoniae idézi elő. A Streptococcus pneumoniae kóroki szerepe minden korcsoportban jelentős. Speciális esetet képeznek a kórházban szerzett pneumóniák (nozokomiális fertőzés). Ezek – részben a beteg gyenge állapota, részben a kórházi, antibiotikumoknak ellenálló kórokozók miatt – mindig jóval súlyosabb lefolyásúak, mint az úgynevezett „otthon szerzett pneumónia”. Baktériumon és víruson kívül azonban egyéb kórokozók (gombák, protozoonok) is okozhatnak tüdőgyulladást, de inkább csak legyengült, immunrendszer betegségével küzdő szervezetben. A pneumónia legtöbbször, cseppfertőzéssel terjed, de csekély a fertőzőképessége, a betegség keletkezésében inkább a szervezet védekezőképességének csökkenése játszik szerepet. Tehát a pneumóniás beteg közelében élőknek nem kell tartaniuk attól, hogy „elkapják a betegséget”. A betegség nedves, hideg időben gyakoribb, átvészelése után immunitás nem marad vissza (mivel sokféle kórokozó és azoknak még több féle változata okozhatja), ismétlődése gyakori jelenség. Gyermekeken szinte mindig felső légúti fertőzés következtében alakul ki. Bizonyos kórállapotok hajlamosítanak a kialakulására. A korábbiakban sokat emlegetett, immunrendszert gyengítő betegségeken túl (krónikus betegségek, immunrendszer működésének valamilyen zavara, egyéb súlyos betegség, kórházi tartózkodás) a tüdő és szív
15
rendellenességei hajlamosítanak a kialakulására. Tünetei: függenek a kórokozótól, a beteg állapotától, életkorától. Fiatal emberek pneumóniája általában típusos tünetekkel jár, míg az idős emberek és csecsemők betegsége általában tünetszegény. Kezdeti tünet a láz, melyet hidegrázás vezet be. A légzés szapora, felületes, a beteg esetleg oldalszegezésről, szúró mellkasi fájdalomról, fejfájásról, gyengeségről számol be. A kezdetben száraz, kínzó köhögés később köpetürítéssel jár. Súlyos esetben a légzési elégtelenség tünetei is mutatkoznak. Idős és nagyon fiatal szervezetben is a pneumónia tünetszegény – hőemelkedéssel vagy teljesen láztalanul zajlik le, csak az elesettség vagy a beteg zavartsága és étvágytalansága utalhat a betegségre. Újszülöttek, fiatal csecsemők esetében etethetetlenség, ingerlékenység, letargia, hasi fájdalom szerepelhet légúti tünetek nélkül is a panaszok között. A típusos lefolyást mutató tüdőgyulladást főleg Str. pneumoniae, más néven Pneumococcus okozza. A klasszikus lefolyás (ld. Nemecsek Ernő) az antibiotikumok korában már nem jellemző. A diagnózis két alappilléren nyugszik. Az egyik a klinikai kép, tehát a beteg tünetei, a másik pedig a mellkasröntgen. Amennyiben elérhető a mellkas rtg vizsgálat, akkor csak a jellegzetes rtg. kép birtokában lehet kimondani a pneumónia diagnózist. A laborparaméterekben általános gyulladásra utaló eltérések észlelhetőek. A kórokozó pontos kimutatása (tenyésztéssel) többnyire nem lehetséges, mert a mintavétel nem megoldható. E miatt sok esetben az orvos tapasztalatai alapján, a járványügyi helyzet figyelembe vételével és a beteg általános állapota, életkora figyelembe vételével tudja csak eldönteni, hogy mely antibiotikumhoz folyamodjon. A tüdőgyulladás kezelése – amennyiben bakteriális eredet valószínű – antibiotikummal történik. Ezt egészítik ki a tüneti szerek (köptető, lázcsillapító, fájdalomcsillapító). A pneumónia a beteg állapotától függően otthon is kezelhető, de mindig figyelembe kell venni, hogy a tüdőgyulladásban szenvedő egyén állapota akár egyik óráról a másikra is jelentősen romolhat. Súlyos esetben kórházi, akár intenzív osztályos kezelés is szükségessé válhat. Szövődményei: 1.) Tályogképződés: Staphylococcus és E. coli okozta pneumóniában előfordul, hogy a gyulladt terület beolvad és tályog keletkezik. A beteg állapotának romlása utal a szövődményre. . 2.) A pneumóniát gyakran kíséri pleuritis (mellhártya gyulladás), amely legtöbb esetben a pneumóniával együtt gyógyul. Előfordul, hogy az izzadmány gennyes lesz, empiéma (gennygyülem) alakul ki, ezt szeptikus láz kíséri. . 3.) Keringési és légzési elégtelenség kialakulása.
16
Legionárius-betegség, Legionella A legionárius betegséget, a Legionella pneumonphila baktérium és egyéb Legionella fajok okozzák; az összes tüdőgyulladások 1-8%-áért, illetve a kórházban szerzett, végzetes formák 4%-áért felelősek. Általában nyár végén és kora ősszel jelenik meg. A Legionella baktérium vízben él, és a fertőzés elterjedése akkor figyelhető meg, amikor a kórokozót a szállodák vagy kórházak légkondicionálója szétszórja. 1976-ban , Philadelphiában az amerikai háborús légiósok találkozóján, egy szállodában a veteránok között tüdő-megbetegedések sorozata tört ki, amely a baktérium felfedezéséhez - és elnevezéséhez - vezetett. Nem ismert olyan eset, amikor a fertőzés közvetlenül terjedt emberről emberre. A betegség fertőzött vízpermet belélegzésével terjed. Bár a legionárius betegség bármely életkorban kialakulhat, a középkorúak és idősek gyakrabban érintettek. A legionárius betegség akár tünetmentesen is lefolyhat, de ha a betegség kialakul, az 20 %-ban halálos kimenetelű. A halálozási arány magasabb azok között, akik kórházban fertőződtek meg, vagy gyengébb ellenálló képességgel rendelkeznek. Megelőzésre fontos hangsúlyt kell fektetni. Mivel a kórokozó a vízvezetékekben, légkondicionálókban él (ha az nincsen karbantartva és használva), így fontos, hogy a régóta nem használt zuhanyrózsán először ki kell folyatni a vizet és a permetet nem szabad belélegezni. A bizonytalan, vagy hosszú ideig használaton kívüli légkondicionáló berendezéseket nem szabad használni, csak tisztítás után.
Atípusos tüdőgyulladás Az atípusos tüdőgyulladások kórokozói eltérnek az ún. típusos baktériumoktól, vírusoktól vagy gombáktól. A két leggyakoribb baktériumszerű kórokozó a Mycoplasma és a Chlamydia. A Mycoplasma pneumoniae 5-35 éves kor között a tüdőgyulladások leggyakoribb okozója, más életkorban azonban ritka. Járványok elsősorban zárt közösségben alakulhatnak ki, pl. diákok, katonák és családtagok között. A járványok lassan alakulnak ki, mert a lappangási idő 10-14 napig tart. A tüdőgyulladás e formája leggyakrabban tavasszal jelentkezik. A mycoplasma tüdőgyulladás gyakran étvágytalansággal, torokfájással és száraz köhögéssel kezdődik. A tünetek lassan súlyosbodnak. Az erős köhögési rohamok sok köpetet eredményezhetnek. A betegek 10-20%-ában piros kiütések alakulnak ki. Esetenként vérszegénység, ízületi fájdalom, vagy neurológiai tünetek jelentkeznek. A tünetek egy-két hétig tartanak, majd lassú javulás következik. A betegek egy része hetek múlva is fáradtnak és gyengének érzi magát. Bár a mycoplasma okozta tüdőgyulladás súlyos is lehet, lefolyása általában enyhe, és a betegek többsége kezelés nélkül is meggyógyul. A Chlamydia pneumoniae 5-35 éves kor között gyakran okoz tüdőgyulladást, azonban számos alkalommal betegít meg idősebbeket is. A betegség emberről emberre terjed, cseppfertőzéssel,
17
köhögéssel. A tünetek a mycoplasma okozta tüdőgyulladáshoz hasonlók. A legtöbb ember nem betegszik meg súlyosan, az idősebbek 5-10%-a mégis meghal. Mindkét betegség diagnózisa a feltételezett kórokozó ellen termelt antitest kimutatásával (vérvizsgálattal) és mellkasröntgennel történik.
SARS (a köznyelv szintén atípusos pneumóniának nevezte) A SARS (súlyos akut respiratorikus szindróma) heveny légúti betegség, amely először 2002 novemberében Ázsiában ütötte fel a fejét, majd Észak-Amerikában és Európában is megjelent, 28 országot érintve. A kezdeti tünetek a láz (>38 Celsius fok), hidegrázás, olykor fejfájás, rossz közérzet. 2-7 nap múltán száraz köhögés jelentkezik, amely akár légzési elégtelenségig is fokozódhat. Kórokozója egy korábban ismeretlen coronavirus, amelynek természete, és a betegség kórlefolyása, a védettség kialakulása, az oltás kifejlesztése intenzív kutatások tárgya.
Influenza Magyarországon 2–3 évente járványosan fellépő, heveny, lázas, fertőző légúti betegség, gyakran szövődményes. A bejelentett megbetegedések száma 1980–1999 között – a járványos években – 284 000 és 1 391 000 között változott. Kórokozója az Orthomyxovirus influenzae, melynek három szerotípusa (A, B, C) van. Ezeket a vírus felszíni fehérjéinek – hemagglutinin (H) és neuraminidáz (N) – antigén-szerkezete alapján altípusokra osztják. Eddig a H1N1, a H2N2 és a H3N2 altípus okozott humán pándémiás, illetve járványos megbetegedéseket. Az influenza A vírusok periódikusan ismétlődő, országos, esetleg világjárványokat okoznak. A B típus antigén-szerkezetét tekintve stabilabb, rendszerint közösségekben (pl. iskola, óvoda stb.) okoz elszigetelt megbetegedés-halmozódásokat, de területi járványok is elfordulhatnak. A C típusnak nincs gyakorlati jelentősége, esetleg gyermekkori megbetegedéseket okoz. Az influenza A vírusánál a génállományban bekövetkező mutációk hatására változik a vírus antigén szerkezet, mely változás 2-3 évente okoz az immunrendszer számára „újabb” vírust, így létrejöhetnek a járványok. 20-40 évente az állatokban (főleg madarak) illetve emberben lévő influenza vírusok ideális esetben (ha ugyanazt a sejtet fertőzik meg) a génállományuk 1-1 részét kicserélik (reassortment) így olyan teljesen új vírus alakul ki, mely világjárványt (pándémia) hoz létre. Ilyen világjárványok voltak: 1918-19 „spanyolnátha”, 1957: Ázsiai pándémia, 1968: Hongkong pándémia, 2009- Mexikói pándémia
18
Tünetek A betegség lappangási ideje 1–3 nap, cseppfertőzéssel terjed. Hirtelen kezdet jellemzi magas lázzal. Az influenzás beteg elesett állapotban, súlyos betegnek érzi magát. Izomfájdalmak, fejfájás torokgyulladás, száraz köhögés jellemző. A lázas állapot kb. 3 napig tart, majd javulás mutatkozik. Ismételt láz többnyire másodlagos fertőzés jele. Emésztőrendszeri tünetek is felléphetnek, hányinger, hasmenés. Szövődmények főleg az idős, legyengült szervezetet veszélyeztetik. Ez alól kivétel a legutóbbi H1N1 influenza járvány, mely inkább a fiatalok közül szedte áldozatait. A szövődmények közül főleg a terheseket és fiatalokat az influenza-pneumónia (vírusos tüdőgyulladás) veszélyezteti, mely gyakran halálos lefolyású. Ezen kívül bakteriális tüdőgyulladás is kialakulhat, illetve egyéb bakteriális felső légúti fertőzések. Hajlamos szervezetekben agyhártyagyulladás, szívizomgyulladás is kialakulhat. A lábadozás időszaka (már láztalanul) elhúzódó lehet, több hétig is eltarthat. Terápia. Ágynyugalom, lázcsillapítás (paracetamol, pl.: Rubophen – Aspirin gyermekeknek TILOS!) Ezen kívül vitaminok (főleg C-vitamin), bő folyadékfogyasztás. Antibiotikum csak bakteriális szövődmény esetén. Újabban rendelkezésre állnak vírus ellenes gyógyszerek is, de ez csak a betegség legelső szakaszában hatásos, amikor gyakran a beteg még fel sem kereste orvosát. Prognózis. A hagyományos járványok esetén a betegség lefolyása fiatal, egészséges szervezetben jó prognózisú. Pándémia esetén azonban fiatalok, és főleg a terhes anyák kifejezetten veszélyeztetettek, ezért itt a védőoltás mindenféleképpen javasolt. A védőoltás nem csak az egyén védelmében jelentős, hanem a járvány megfékezése szempontjából jelentős nemzetgazdasági és népegészségügyi előnnyel is jár.
19
20
