Legeltetés Legelő • higiénia → takarmányozási bázis, • élettan → tartózkodási hely.
Legelőfű • ízanyag (étvágy), • rosttartalma < széna (emésztés, kiürülés), • változatos aminosav és mikroelem összetétel (jó minőségű, egységes botanikai összetételű szántóföldi növények). A legelő növénytársulását (növényfajok, fajták mennyiségét, arányát, takarmányértékét) az éghajlat, a talaj, a hidrológiai viszonyok, a trágyázás, öntözés, gondozás és a legelőhasználat módja alakítja ki.
A legelő A rajta élő állatok számára • elsősorban takarmányforrás, • de egyúttal termelési környezet is.
Legeltetés → kedvező környezethatás: • friss levegő, napfény, szabad mozgás → serkenti az anyagcserét, • előnyösen befolyásolja a konstitúciót, az ellenálló képességet. • az állatok edzettebbek, hasznos élettartamuk hosszabb, ivari életük zavartalanabb, élénkebb, kevesebb a meddő, ritkább a nehéz ellés és az ellés utáni rendellenesség.
A legelő növényzetének higiéniai jelentősége A növényzet biológiai értékéből állapítható meg legjobban • a legelő helyes/helytelen használata, • megfelelő/hiányos gondozottsága.
Természetes legelő • • • • •
50-70 %-ban pázsitfűféle, 25-35 %-ban pillangós virágú növények, savanyúfüvek, gyomnövények, mérgező növények.
Helyes arányuk kielégíti az állatok igényét (legelő, mint biotóp).
Pázsitfű • Mennyiség, minőség → legelő fűhozama, állateltartó képessége, • energia és foszfor tartalom, • fehérje tartalom, • könnyen oldható cukrok (bendőben könnyen fermentálódó energiaforrás).
Pillangósvirágúak • • • • •
fehérje, karotin, Kalcium, Magnézium, egyéb biológiailag aktív vegyületek (flavonoidok, izoflavonok, antioxidánsok).
Kedvezőtlen környezeti hatás → flóra minősége ↓, a növényféleségek közötti helyes arányban eltolódás mutatkozik. Romlik az állat számára a biotóp → anyag- és energiaforgalmi zavarok, hiánybetegségek kialakulásának kockázata ↑.
Kevés csapadék: • szárazságtűrő növények túlsúlya: gyengébb minőség, alacsonyabb vitamintartalom, kevesebb karotin tartalom. ⇒ivarzási zavarok, meddőség, E. coli okozta hasmenés, anyagforgalmi megbetegedések ↑.
Sok csapadék, vagy öntözés: • gyomnövények és savanyú füvek elszaporodása:
• gyomnövények és savanyú füvek elszaporodása: takarmányértékük csekély, táplálóanyagokban és biológiailag aktív vegyületekben szegények. (alimentáris eredetű ivarzási zavar, meddőség, csontfejlődési, emésztőszervi, kiválasztószervi, anorganikus anyagforgalmi zavarok).
• kovasav anhidrid → érdesség: Száj, nyelőcső, gyomor, bélcsatorna nyálkahártya sérülése, gyulladása. Étvágy, hozamcsökkenés. Kondícióromlás → parazitás fertőzés.
Pillangósvirágú növényféleségek elszaporodása: • Fehér here 50-60 %-os aránya → felfúvódás,
• Fotoszenzibilizáló (fényérzékenyítő) hatás → bőrgyulladás (trifoliózis), • Trifolium hybridum, Melilotus officinális → szarvasmarhák, juhok véralvadási képessége ↓ (K-vitamin képződés gátlása, protrombin termelődés zavara, haematoma képződés),
• Trifolium repens, Trifolium pratense: fitoösztrogén tartalom → rendellenes ivarzás, vetélés, meddőség.
Talajféleségek fizikai, kémiai, mikrobiológiai jellemzői → gyep takarmányértéke. Erősen meszes, szikes, savanyú talaj → hiányzó anyagok pótlása nélkül súlyos anyagforgalmi zavarok. Rendszeres talajjavítás! Öntözéses gazdálkodás → talaj vízgazdálkodása, szerkezete, kolloidkémiai és biológiai tulajdonságai átalakulnak. Változnak a makro- és mikroelemek felszívódási viszonyai, növények mikroelem tartalma ↓.
A fajok legelők iránti igényei • Szarvasmarha: buja, levélben gazdag, finomabb, változatos gyep. • Juh: száraz fekvésű ősgyep (mély fekvésű, vizes legelő veszélyes!). • Ló: száraz talajú, nagy kiterjedésű, keményebb szárú füvet termő legelő.
A különböző fajú állatokat és az eltérő hasznosítású csoportokat tartsuk külön legelőn. Higiéniai és állategészségügyi szempontból gondoskodni kell arról, hogy az itatóhelyeket (esetleg fürdető helyeket) más fajok ne használják.
Betegségek a legelőn Belgyógyászati: • Legeltetési hasmenés • Előgyomrok heveny felfúvódása • Bendő elhomokosodása • Idegentest felvétele • Legeltetési tetánia • Fitoösztrogén hatás • Napszúrás, hőguta
Bakteriológiai és virológiai: • • • •
Leptospirózis Gümőkór Száj és körömfájás Enterotoxémia
Parazitológiai: • Ektoparaziták – – – – –
Bagócslárva betegség Rühösség Bögölyök Legyek Kullancsok
• Endoparaziták – – – – – – – –
Vérfesték vizelés Májmételykór Tüdőférgesség Gyomor- és bélférgesség Vastagbélférgesség Galandférgesség Kokcidiózis Kergeség
Parazitás és fertőző betegségek megelőzésének lehetőségei A
kérődzők meglehetősen hosszú időt töltenek a legelőn, ahol a legváltozatosabb élősködőfajok petéivel, lárváival fertőződhetnek. A legelők fertőzöttsége arányosan nő a legelőn tartózkodó fertőzött állatok számával és fertőzöttségük fokával.
Ún. direkt környezeti tényezők: A legelők azon területei, amelyeket az állatok napjában többször felkeresnek (itató-, etetőhelyek), ill. amelyek állandóan nedvesek (mély fekvésű vizenyős területek). Ún. indirekt környezeti tényezők: • hiányos táplálkozás (növényzet mennyiségi és minőségi hiányossága).
Paraziták fejlődésének kedvez a hosszú fű: • relatív páratartalom állandóan 95% körül van, • 15-30ºC csigák aktivitásának kedvez (köztigazda). • 3. stádiumú fertőzőképes lárvák - negatív geotropizmus → felmásznak a fűszálakra, legelés, lárva bejut az állat szervezetébe, • májmételykór, gyomor-, bél-, tüdőférgesség.
A legeltetés higiénia szempontjai Az eredményes legeltetés a legeltetés módjától és a legelő berendezésétől függ.
A legelő előkészítése • Téli fagyok után fertőzésmentes a legelő → egészséges állatot hajtsunk ki. • Bizonyos vidékeken legelőhöz kötött klasszikus talajfertőzésekkel (endémiás fertőződések: sercegő üszök, rosszindulatú vizenyő, lépfene, tetanusz, liszteriózis, leptospirózis) szemben megelőző vakcinázás a legeltetés megkezdése előtt (min. 14 nappal, de 6 hónapnál nem régebben).
• Mérgező növények kiirtása: nadragulya, csattanó maszlag, beléndek, boglárka-félék, bürök, mezei zsurló, nagy aranka, fehér zászpa, őszi kikerics, tavaszi hérics, egynyári szélfű, fekete bodza, kecskerágó.
• Gyomnövények kiirtása tövises iglice, mentafélék, ördögszekér, rekettye.
• Szintetikus gyomirtó szerek: javasolt adagban emberre és állatra veszélytelenek, várakozási idő elteltével nem zavarják a legeltetést.
• Kutak karbantartása: kutak környékének feltöltése, vályúk helyreállítása, kitisztítása, kút vizének, alján összegyűlt iszapnak kimerése, fertőtlenítése klórmésszel. • Itatóvíz vizsgálata. • Élővizekből történő itatást (úsztatást) el kell kerülni. • Lajtos kocsi, fúrt kút.
• Talajjavítás (mészkő-, dolomitőrlemény, Na és P tartalmú műtrágyázás, mikroelem keverékek kijuttatása) → eső után, lemosó öntözést követően lehet kihajtani. • Fűtermés nehézfém szennyezettségének ellenőrzése. • Vizenyős területen talajmintavétellel parazitás fertőzöttség felmérése.
• Várakozási idő betartása: hígtrágyázást követően (min. 30 nap, idős, kevésbé fogékony állatok). • Egyik állattartó telep hígtrágyáját másik telep legelőjének öntözésére csak állategészségügyi hatóságok engedélyével lehet használni. • Nyalósó kihelyezése: kiegészítő abrak és mikroelem premix, nyalósó formájában.
• Sérülést okozó tárgyak eltávolítása. • Legeltetett területek tisztántartása: cserjék, bokrok kivágása, vadvizek elvezetése, árkok megtisztítása, kövek és egyéb idegen tárgyak eltávolítása.
• Árnyékos pihenőhelyek. • Vakaródzó oszlopok (fák védelme).
• Porzókapu felállítása (fedett helyen, tető): legyek irtására. • Kalodák, kezelőfolyosók, elkülönítő karám.
• Tereptárgyakkal a legelőn való átjárás irányítása. • Fertőző betegségekben szenvedő állatállomány trágyáját tárolni, legelőn elhelyezni tilos. • Kommunális szennyvizet ne szórjunk ki a legeltetett területre. • A legelőn állati hullát elásni tilos.
Az állatok előkészítése • Állatorvosi vizsgálat: A legelőre egészséges (parazitás és fertőző betegségektől mentes) állatokat szabad kihajtani. • Csülökápolás a csülökirha-gyulladás megelőzése céljából, kihajtás előtt 3-4 héttel. • Egyedi mintavétellel bélsárvizsgálat, bőrvizsgálat: parazitás betegségek felmérése, gyógykezelése (kihajtás előtt legalább 14 nappal).
• Zöldtakarmányhoz történő fokozatos szoktatás (1-2 héttel előbb). • Hozzászoktatás a napfényhez, friss levegőhöz. • Jártatás. • Vakcinázás: endémiásan fertőzött területeken (haszonállat, kutya).
Szakaszos legeltetés • A gyep minőségét rontja és nagymértékben szennyezi, ha túlzsúfoltan tartják az állatokat. • Az állatok egész évben jó minőségű takarmányhoz jutnak. • A felesleges mennyiséget lekaszálják, szárítják, vagy szilázst készítenek belőle.
• Trágya rendszeres szétteregetése fogasolással vagy rotációs gépekkel (évközi karbantartás) – bujafoltok kialakulása megakadályozható: nitrát↑, nitrit ↑, érdes levelű (válogatás, mérgezés); – a bélsárral kikerülő parazitapeték, lárvák elpusztulnak a nap szárító és az ultraibolya sugarak baktericid hatására.
• Gyomirtás hatásosabban, veszélytelenül elvégezhető (várakozási idő betartása).
Növényi mérgezések
Mérgező anyagot tartalmazó takarmánynövények, mérgező mennyiségben elfogyasztott gyomnövények.
• Mérgező az a növény, amely igen kis mennyiségben elfogyasztva zavart, rendellenességet, termeléscsökkenést, vagy kóros elváltozásokat idéz elő az egészséges állat szervezetében. • Növényi mérgezések: kóros tünetek összessége, amelyet a mérgező hatóanyag tartalmú növényi részek elfogyasztása eredményez.
• A mérgező hatóanyagok felhalmozódása nagymértékben függ a különböző környezeti tényezőktől (termőhely, talaj, tengerszint feletti magasság, klíma, mikroklíma, évszak, napszak, megvilágítás, páratartalom) és mindenekelőtt a növény fejlődési állapotától.
A növényi mérgezés gyakorisága és veszélye általában annál nagyobb: – minél kedvezőtlenebbek a természetföldrajzi adottságok, – minél alacsonyabb színvonalú a legelőgazdálkodás, – minél nagyobb a legelők terhelése.
A mérgező növények csoportosítása biológiai hatásuk és az adag összefüggésében • Tulajdonképpeni mérgező növények: már igen kis adagban is súlyos mérgezést váltanak ki. Pl. foltos bürök. Számuk világviszonylatban kb. 1000. • Erős hatású növények: kis mennyiségben kedvező, gyógyszeres hatást fejtenek ki, az adag túllépése vagy a szükségesnél hosszabb ideig tartó kezelés mérgezéshez vezet. Pl. mák, piros gyűszűvirág, nadragulya. Gyógynövények többsége!
• Enyhe hatású növények: kedvezőtlen tünetek ritkán jelentkeznek, nem veszélyesek és elkerülhetők, vagy kizárhatók. • Teljesen veszélytelen, biztonságosan alkalmazható gyógynövények, hosszan tartó használat során is ártalmatlanok. Pl. csipkebogyó.
Mérgezés módja Fizikai sérülések • A tüskék, tövisek beletörnek a bőrbe → sebek, gyulladások. A sebek fertőzési forrásokká válhatnak. A gyulladások erősségét a bőrbe jutó egyéb növényi hatóanyagok fokozhatják. Allergiás ártalmak • Egyesek szokatlan érzékenysége a másokra gyakorlatilag ártalmatlan anyagokra. Tünetei: köhögés, tüsszögés, gyulladás, orr- és szemváladék erős folyása, rosszullét.
Bőrgyulladások • Hólyagok, bőrpirosodás, nehezen gyógyuló sebek. Elsősorban illóolaj tartalmú növények: krizantém, jácint, vöröshagyma, tulipán. • Napfény jelenléte (bőrgyulladások specifikus esete): ún. fotodermatitis. Ha erős napfény éri az állatokat, akkor a festék nélküli bőrfelületeken gyulladások, fekélyek lépnek fel. Több napot kell hűsítő árnyékban eltölteni, hogy eltűnjön. Pl. orbáncfű, pohánka.
A mérgező növények hatóanyagai 1. •
Glikozidok Ciánhidrogén glikozid: gátolja a citokróm oxidáz működését, ezzel szövetlégzési zavart idézhet elő (szudáni fű, vízi harmatkása).
•
Mustárolaj glikozid: gátolja a pajzsmirigyben a jód beépülését (káposztafélék, repce).
2. Alkaloidok (fő-, mellék alkaloidok) Legtöbbjük erős méreg, → idegrendszer. • Koniin (foltos bürök), • Szolanin (burgonyafélék), heveny vérzéses gyomor-, bélgyulladás, nehézlégzés.
• •
Lupin-alkaloidok (csillagfürt), Kolhicin (őszi kikerics), általános sejtméreg.
3.Szaponinok Csípős, keserű ízűek. Nyálkahártya izgatása, fokozott váladéktermelés. Nagyobb mennyiségben → hányás. Vörösvérsejtek feloldása, gyors elhullás. Pl. zsurló, lucerna, konkoly, mocsári gólyahír, répaszelet, egynyári szélfű.
4.Illóolajok (terpének és kámforok) Jellegzetes szagú és ízű, elillanó folyékony anyagok. Kiválasztás: vizelettel, légutakon át. A bőrön bővérűséget, gyulladást, vizenyős beszűrődést és elhalást okozhatnak. Pl. komló, kankalin, közönséges cickafark, vetési boglárka.
5.Cserzőanyagok, csersavak (tannin, katechinek, leukoantociánok) kis mennyiségben: összehúzó és vérzéscsillapító, nagyobb adagban: gyomorgyulladás, bélhurut, bélsárpangás. Pl. lóbab, repce, cirok, cserszömörce.
6. Lektin nyersen etetve elhullással járó toxikózist okoznak. Pl. szójabab, bab.
A növényi mérgezések súlyosságát befolyásoló tényezők • Állat faja: mérgező (toxikus) - halálos (letális) adag. Pl. nadragulya 2 db toktermés felnőtt emberre mérgező, nyúlra, kutyára, baromfira alig hat.
• Idegrendszer fejlettsége (pl. a ló és a kutya 10x, a galamb 100x, a béka 1000x nagyobb adag morfint tűr el testsúly kg-onként, mint az ember). • Állat fajtája.
• • • • •
Állat kora. Állat neme (ún. következményes vetélés). Gyomor, bélcsatorna teltsége. Egészségi állapot. Megerőltető munka, kimerültség.
• • • •
Laktáció (borjak indokolatlan hasmenése). Elfogyasztott mennyiség. Elfogyasztott növényi rész. A mérgező hatóanyag-tartalom egyes szervekre vagy részekre korlátozódhat, máskor a növény minden része mérgező.
• Felhasználás formája: szárítás (alkaloid, glikozid). • Szárítás technológiája: gyors szárítás, hagyományos mód (napon). • Silózás: a kioldódott méreganyag az egész szilázs-tömeget mérgezővé teheti.
A növényi mérgezések felismerése és tünetei az állatoknál Bonyolult tünet együttes, nehéz felismerni, hiszen sok esetben hasonlítanak a fertőző betegségekhez, tömegesen, hirtelen jelentkeznek, klinikai tünetei sohasem korlátozódnak egy szervre, vagy szervrendszerre.
Növényi mérgezésre gyanakodhatunk: 1. Ha a takarmányváltozás vagy a legelőre hajtás után kevéssel egyszerre több állat nagyjából azonos vagy hasonló tünetekben hirtelen betegszik meg (hullik el). 2. Ha a megbetegedett állatok általános tünetei súlyosak, az állatok elesettek, láztalanok, vagy hőmérsékletük alacsonyabb a normálisnál. 3. Ha a takarmány-, a vályú-, a jászol- és a legelővizsgálat során és a delelőhelyek, itatóhelyek környékén lerágott, esetleg kiköpött, elejtett mérgező növényi részeket találunk nagyobb mennyiségben.
4. A növényi mérgezés gyanúját a klinikai tünetek (száj sajátságos szaga, bendőből kibocsátott gáz, bélsár, illetve vizelet szaga), a kórkép is támogatja. 5. Ha az elhullott állatok emésztőcsatornájában nagyobb mennyiségű, a mérgezés klinikai képével egybevágó hatásra utaló mérgező növényi részeket találunk.
6. Boncoláskor feltűnő szag: • • • • •
az
emésztőcsatornából
felszálló
egér-vizeletszag bürökmérgezés, keserűmandula-szag ciánhidrogén tartalmú növényekkel történt mérgezés, petrezselyemre emlékeztető szag csomorika-mérgezés, csípős mustárszag keresztesvirágúak (repce) által okozott mérgezés, terpentinszag fenyők, boróka okozta mérgezés gyanúját kelti fel.
A mérgezés gyanújának megerősítéséhez szükséges a méreganyag laboratóriumi kimutatása. Vizsgálatra kell beküldeni (szakszerűen és biztonságosan becsomagolva) a szerveket kihűlt állapotban, konzerváló szer hozzáadása nélkül, jegyzőkönyv kíséretében, lehetőleg futárral:
Hulla: • Kisállat esetén: egész hulla. • Nagyállatok: kiválasztó szerv, máj, tüdő, lép, gyomor, bélfalból 1 tenyérnyi darab (fekélyes terület), gyomor, béltartalomból fél kilónyi mennyiség.
Élő állat:
hányadék, vér, vizelet, bélsár, tej.
Takarmány: az állat környezetében talált takarmányrészek.
A növényi mérgezések csoportosítása a kiváltott tünetek alapján • Fő méreganyag által kiváltott élettani hatás és a megtámadott szervrendszer részéről jelentkező tünetek alapján: – idegrendszer, emésztés (máj), vizeletkiválasztás, vérkeringés, légzés, simaizomzat, bőr.
Kifejezetten idegrendszeri tünetektől kísért növényi mérgezések Izgatottság, nyugtató, bénító hatás. Ingerlékenység fokozódása, vagy csökkenése, ijedősség, nyugtalanság. Pl. nadragulya, csattanó maszlag, beléndek, csomorika, pipacs, mák, bürök.
Az emésztőcsatorna megbetegedésével járó növényi mérgezések Hányás, hasmenés, gyomor- és bélgyulladás. Pl. kutyatej-félék, konkoly, ricinus, csucsorfélék.
Elsősorban májkárosodást előidéző növényi mérgezések Májtájék fájdalmassága. Májelfajulás, májgyulladás, sárgaság. Pl. aggófű, fajok.
csillagfürt
Vizeletkiválasztó szervek károsítói
Veseelfajulás, gyakori, erőltetett, véres vizeletürítés. Pl. közönséges boróka, boglárka-félék, mocsári gólyahír.
A vérkeringési szerveket károsító növények Szabálytalan szívverés, görcsök. Vérerek, a vér alakos elemeinek károsodása. Szívizom károsodása, szív ingervezetésének zavara. Pl. gyöngyvirág, tavaszi hérics, hunyor-félék, csíkos kecskerágó, tulipán, somkóró-félék, gyűszűvirág-félék.
A légzőszervek gyulladását kiváltó növények • Tüdőtágulat, tüdővizenyő. Szaporább vagy ritkább légzés, fulladozás. Pl. vízi harmatkása, szudáni fű, vadrepce, kecskeruta.
Méh izomzata és egyéb simaizom elemek
Görcs, vetélés. Pl. anyarozs, fajok.
kutyatej
Bőr (mechanikai károsodás) Gyulladás, savós, gennyes hólyagok, ekcémák, pörkök, fényérzékenyítő hatás. Pl. pohánka, lucerna, lyukaslevelű orbáncfű, királydinnye, cickafark.
Nyálkahártya, bőr, bőr alatti kötőszövet sérülései. Pl. kunkorgó árvalányhaj, szerbtövis, sziki árpa.
Beléndek (Hyosciamus niger)
• Az egész növény kellemetlen, átható szagú. • Minden része alkaloidokat (hioszciamin, atropin, szkopolamin), cseranyagot tartalmaz. • Legmérgezőbb részei a magvak, amelyek szárítás után is megtartják ezt a tulajdonságukat. • Mákhoz keveredett magok elfogyasztásával jön létre leggyakrabban a szkopolamin mérgezés. Fájdalomcsillapító, bódító hatását az ókori görögök is ismerték, dohányként szívták vagy füstölésre használták.
Mérgezés tünetei: • ló: merev, tág pupilla, izgatottság, görcsök, nehézlégzés, szapora szívverés, • szarvasmarha: felfúvódás, nyugtalanság, nehezített légzés, tetániás, majd epileptoid görcsök, általános bénulás következtében elhullás, • sertés: pupillatágulat, hányás a betegség kezdetén, • baromfi: gyors elhullás.
Foltos bürök (Conium maculatum)
• Az egész növény, de főként a termése szétdörzsölve jellegzetes egérvizelet szagú. • Hatóanyaga: koniin (alkaloid). • Szárítás után csökken az alkaloid-tartalom, de a mérgező hatás megmarad. • Legmérgezőbb része a termés, kevésbé mérgező a gyökér és a szár. • Valamennyi állatfajra mérgező. • Friss növényi rész halálos adagja: ló 2 kg, szarvasmarha 4 kg.
• Enyhébb fokú mérgezéskor 2-3 napi gyengeség, reszketés, utána az állatok gyógyulnak. • A koniin gyorsan felszívódik (20-30 perc), a felfelé haladó bénulás 1-2 óra alatt alakul ki, ami a lábakon kezdődik: a végtagok elnehezülnek, kihűlnek, zsibbadnak, majd az arc és a törzs izmai bénulnak. • A húgyhólyag záróizmának bénulása után állandó vizeletcsorgás alakul ki, ami erős egérvizelet szagú. • Végül a légző izmok bénulása következtében áll be a halál.
A növényt már az ókorban ismerték. Az ókori Athénban a bürök kivonata hivatalos kivégzési méreg volt. A mérgezési tüneteket először Platon írta le Szókratész halálakor, akit „bürökpohár” kiivására ítéltek.
Csattanó maszlag (Datura stramonium)
• A növény minden része, főként a magja és a levele mérgező. • Alkaloidjai: hioszciamin, atropin, szkopolamin. Erősen mérgező hatásukat szárítás után is megtartják. • A maszlag-mérgezésben elhullott állatok húsa, teje emberre és valamennyi állatfajra mérgező lehet. • Régóta használják csalási szándékkal vásárra vitt lovak idült légsejtes tüdőtágulatának (kehesség) leplezésére. • Tüdőasztma ellen a levél füstölő szerként alkalmazható. Az égéskor keletkező füst a légutakba jutva megelőzheti az asztmás rohamot, csökkenti a hörgők görcsét és a nyálkaképződést.
Mérgezés tünetei: Izgatottság, szapora pulzus, száraz nyálkahártya, pupillatágulat, fénykerülés, remegés, kólikás nyugtalankodás, célszerűtlen, törtető járás, majd tompultság, aluszékonyság, végül bénulás. Súlyos esetben az elhullás már 5-8 óra múlva megtörténik. Nagyállatok átlagosan 1-1,5 kg friss növényi résztől súlyos tünetek között megbetegednek.
Nadragulya (Atropa belladonna)
• A növény minden része erősen mérgező. • Hatóanyagai: alkaloidok (hioszciamin, szkopolamin, atropin, belladonin). • Legtöbb alkaloidot a mag, legkevesebbet a gyökér tartalmaz. • A hioszciamin erősen mérgező, gyorsan felszívódik, majd beépül a szervezetbe, ezért a nadragulya-mérgezésben elhullott állatok húsa emberre és más állatokra mérgező lehet.
Fajok érzékenysége eltérő: • legérzékenyebb: szarvasmarha és ló (60-180 g szárított levél mérgező adag), • közepesen érzékeny a sertés, • legkevésbé érzékeny a kecske: 750 g-tól sem beteg.
Mérgezés tünetei: • láz, bővérűség, száj nyálkahártya kiszárad, fénytelen, szapora légzés, –szívműködés, szem kissé kidülled, pupilla kitágul, a látás romlik. • Izgatottság (veszettséghez hasonló izgalmi állapot), nehezített nyelés, felfúvódás, bélsárpangás. • Súlyos esetben legyengülés, légzésbénulás → elhullás. Már az ókorban is ismerték, kivonatát a nők a szemükbe cseppentették A pupilla kitágulása révén a szem fényessé, csillogóvá vált (bella donna = szép asszony).
Az elsősegélynyújtás alapelvei növényi mérgezésben Méreg további felvételének megakadályozása: • takarmányváltoztatás, kültakaró letisztítása, • a még fel nem szívódott méreganyag eltávolítása a szervezetből, • illetve közömbösítése.
A
méreg eltávolítása: hánytatás, gyomormosás. Méreganyag gyors kiürítése a belekből: sós (glaubersó, keserűsó) hashajtás.
• A mérgezések hányással, nyálzással, hasmenéssel járnak együtt. A kiszáradástól való megóvás érdekében gondoskodni kell a víz és ásványi só pótlásáról. • A vizelet mennyiségének fokozása (bőséges víz itatása, vizelethajtó adagolása) növeli a felszívódott méreganyag kiürülését.
• A szervezetbe jutott méreg fel nem szívódott részének közömbösítése: • vegyületek adszorbeálása (megkötése aktív szénnel), • lecsapása (antidótumok), majd hashajtóval és hánytatókkal történő eltávolítása. • A vérkeringési szervek gyógyszeres támogatása, az általános állapot javítása, fájdalomcsillapítás. • Teljes nyugalom biztosítása.
A mérgező növények hatása az állatokra Ha egyszer állataink valamely mérgező növényt elfogyasztottak, s így megismerték annak kellemetlen szagát vagy ízét, később rendszerint felismerik és elkerülik azt. Még akkor sem hajlandók az ilyen növényeket ismételten elfogyasztani, ha tartósan éheztetjük őket, sőt ha szájukba vették is, csakhamar kiejtik azokat.
• Az állatok általában meg tudják különböztetni a mérgező növényeket a legelőn is. Kikerülik, nem legelik le azokat. • Legkönnyebben mégis itt nyílik alkalmuk arra, hogy mérgező növényeket vegyenek fel, különösen akkor, ha egy-egy számukra még ismeretlen növényt találnak. • Ezért eleinte különös gondot kell fordítani a más vidékről származó állatok legeltetésére.
