Lapszemle az új uniós alkotmányról

Európa utolsó esélye? . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Halálra ítélt, állam nélküli népek . . . . . . 2 Wake up, Europe! Ébresztõ Európa! . . . . 3 Három szabad demokrata EP-képviselõ . 6 Izrael EU-tagállam lehet . . . . . . . . . . . . . 7

A TARTALOMBÓL: Szilikon-völgyben járt a Kárpátok Cicerója . 7 Mi a közös bennük? . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 „Ne zavarj, dolgozom, Pénzt mosok... . . 10 Napidíj, retúrjegy, mûfogsor, önképzés . 12 Uniós rovót kaphat Magyarország . . . . . 13

Válogatva öl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Üvegzsebre maszekolók . . . . . . . . . . . . . 14 Helyzetjelentés a szegényekrõl. . . . . . . . 15 Németország: „Bocs, hogy élünk’’ . . . . . 19 Azért, mert fehér vagyok? . . . . . . . . . . . 20

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar. hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

Lapszemle az új uniós alkotmányról Az európai lapok többsége szerint szükség volt az új alaptörvényre, azonban azt számos kritika érte. A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy véli, az egyezmény egyes részeiben érthetetlen, a vatikáni L’osservatore Romano pedig amiatt sajnálkozik, hogy hiányzik belõle a keresztény gyökerekre való utalás. A német Sueddeutsche Zeitung szerint az európai uniós csúcstalálkozón hozott új alaptörvény az egyesült Európának feltétlenül szükséges a jövõje miatt. A lap hozzáteszi, hogy az alkotmány jobb, mint az elõzõ status quo volt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy véli, túl korai még arról írni, hogy az egyezmény megérdemli-e a „történelmi” jelzõt. A napilap azon sajnálkozik, hogy nem tömörítették a szöveget, ezért az szerinte egyes részei érthetetlenek. Az osztrák Der Standard véleménye szerint az alkotmány elõrelépést jelent, azonban nagy sikert nem. Az alkotmányos szerzõdés-

sel a kibõvített Európa megteremti magának az európai demokrácia alapjait – jegyzi meg. A szintén osztrák Die Presse Európa utolsó esélyének nevezi az alkotmányt. Emellett azt reméli, hogy a csúcstalálkozóra jellemzõ közösségi szellem nem esik áldozatául Tony Blair brit kormányfõ népszavazási taktikázásának. A brit The Independent „Valóság és mítosz harca” címû cikkében megpróbálja cáfolni az alkotmánnyal kapcsolatos téveszméket, többek között azt, miszerint az alaptörvény aláírásával a kormány az ezeréves brit függetlenségrõl mondana le. A Financial Times arról ír, hogy Tony Blair brit miniszterelnök megkezdte belpolitikai kampányát az új alkotmány elfogadtatásáért, ugyanakkor a lap úgy tudja, hogy 2006 tavasza elõtt aligha kerül sor a népszavazásra. Hasonlóképpen értesült a The Times is. A lap arra hívja fel a figyelmet, hogy a referendum halogatása miatt az euroszkeptikusok megerõsíthetik az alkotmányt ellenzõ véleményeket.

Az orosz Novaja Gazeta megjegyzi, hogy az alaptörvény elfogadására pontosan 189 évvel a waterloo-i csata után került sor és jelentõsége is ugyanolyan korszakos. A lap szerint azonban bebizonyosodott: Európa két táborra oszlott. Az egyik tábort az államok és népek szövetségében hívõk alkotják, míg a másikat az uniót a szuverén államok szövetségének megálmodók találhatók. A francia Le Monde elsõsorban a sikertelen elnökválasztásról ír. A lap szerint az elnökválasztás sikertelensége azt jelzi, hogy az Unió egységével komoly problémák vannak – írja a BBC lapszemléjében. A vatikáni L’osservatore Romano amiatt sajnálkozik, hogy az ajánlatot, miszerint az alkotmányban legyen utalás az európai keresztény gyökerekre, elutasították. Úgy tûnik, Európa elutasítja történelmi emlékezetének „alapkövét” – írja a lap. (BBC) Forrás: MNO

Az unió Alkotmánya a neoliberalizmus szolgálatában áll Egy betiltott baszk szervezet szerint az unió alkotmánya eltûnésre ítéli a saját állam nélküli népeket, az Egyesült Államok hadi politikájának követõivé teszi a tagállamokat, a nagytõkés osztályt védi és az egészségügy, az oktatás és az energiaszolgáltatás privatizálását ösztönzi. A Herritarren Zerrenda (HZ), az európai választások elõtt alakult, önálló jelöltlistát állítani szándékozó, ám betiltott baszk nacionalista szervezet azt állítja: az Európai Unió új alkotmánya eltûnésre ítéli a saját állam nélküli népeket, és az Egyesült Államok hadi politikájának követõivé tesz – számolt be a gara.net. A HZ ezzel felhívást intézett az összes társadalmi mozgalomnak, radikális nacionalista és baloldali baszk erõnek, hogy dolgozzon együtt egy másik, a múlt pénteken Brüsszelben elfogadottól különbözõ Európáért, amelyet szeretnek a népek. A HZ vezetõi, Larraitz Mendizabal és Txamba Payés egy tegnapi sajtótájékoztatón kijelentették: a HZ elutasítja az elfogadott EU-alkotmányt, amely nem véd minden állampolgárt, nem védi a baszkok érdekeit. Payés hozzátette: az új Európa az államok privát 2

klubja. Baszkföld és az Unióban lévõ összes olyan nép érdekeit sérti, amelyet nem tekintenek tagnak, mert az államok törvényeinek vannak alávetve. Az alkotmány szövege nem ismeri el az önrendelkezés jogát, valamint csupán az államok – és nem a népek – nyelvének, kultúrájának védelmét garantálja – mondja a baszk szervezet vezetõje. Hangsúlyozta: az unió Alkotmánya a neoliberalizmus szolgálatában áll, a nagytõkés osztályt védi, ugyanakkor aláássa a becsületes álláshoz való jogot, az egészségügy, az oktatás, az energiaszolgáltatás privatizálását ösztönzi. Az alkotmányterv nem ismeri el a bevándorlók alapjogait, nem biztosítja az általános részvételi jogot, nem garantálja a nemek egyenlõségét, nem tartja tiszteletben a fogyasztó jogait. A HZ vezetõje értelmezésében az alkotmány szövege a hadi költségek növekedésének kedvez, szemben a szociális ráfordításokkal Ezért a HZ védeni fogja a szociális jogokat, az egyenlõséget, a környezetet és a részvételi demokráciát. Forrás: Gabnai Viktória – MNO

jó ha figyelünk

– Alkotmányos bürokrácia, vagy demokratikus jogállamok szövetsége? – Mottó: Kapitalizmus: egyenlõtlenül elosztott gazdagság. Szocializmus: egyenlõtlenül elosztott szegénység. Bolsevizmus: egyenlõtlenül elosztott nyomor. (A nép ajkán született bölcs megállapítás.) Az európai uniós polgárokká történõ egyedfejlõdés hosszadalmas útja során a II. világháború óta a magyar társadalom a fent idézet, már-már kafkainak is beillõ hármas szentencia szorításában élte meg az egyes történelmi korszakokban való létezés (többek szerint vergõdés) hétköznapi megpróbáltatásait. Így aztán hosszú, kínkeserves és viszontagságokkal teli út után – legalábbis az elit szerint – mostan már odaértünk a Kánaánhoz. Vagy pontosabban egészen közel a Kánaánhoz. Amilyen közelre csak érhettünk. Amilyen közelre csak engedtek bennünket. („Nem hittük, hogy ez még a mi életünkben bekövetkezik.” – idézet Schmitt Páltól, a NOB, MOB-fõmufti, Fidesz alelnök és még a jó ég tudja mi minden nem szakpolitikustól.) – Hölgyeim és uraim, és kedves nézõk otthon a képernyõk elõtt, ezt a játszmát Megyor nyerte. Utca ajtó nyílj ki! Hunortól fájó szívvel búcsút veszünk. És most nézzük meg, Megyor nyereményét! Egyes színpad nyílj ki! A láthatatlan szpíker a rendelkezésre álló rövid idõhöz mért hadart reklámszöveg stílusban azonnal elkezdi sorolni a fantasztikusabbnál fantasztikusabb nyereményeket: – Megyor, ön jól választott! Ön újra Európában van! Az európai népek nagy közös családja oly hosszú idõ után ismét a keblére öleli önt és családját! Jó újra itthon! Itthon otthon van! Ön – ha éppen úgy tartja kedve – minden további nélkül nyithat cukrászdát Bécsben, vagy tanulhat grafikusnak Párizsban! Hát ez tényleg baromi jó! It’s a kind of magic! Hungarian magic! Itt ismét a képernyõkrõl immáron évtizedek óta levakarhatatlan „zseniális” mûsorvezetõ ragadja magához a kezdeményezést: – Kedves Megyor. Most már játékon kívül, csak úgy kíváncsiságból, megnézzük, hol lett volna a fõnyeremény? Nem szeretné megtudni, mi van a másik két színpad mögött? – Köszönöm, de nem. – Na, csak az én kedvemért! – Nem, nem szükséges. Ez annyira szép, annyira felül múlta minden elõzetes várakozásomat, hogy ez most pont jó, így ahogy van. – De biztos, hogy nem akarja? – Nem! – De most tényleg nem? jó ha figyelünk

– Nem! Hányszor mondjam még magának, vagy nem ért magyarul? Nem, és kész! Ez így jó, ahogy van! A közönségnek köszönöm a biztatást és a tapsokat, magának viszont nem köszönök semmit, mer’ nincs mit megköszönni! (És ezzel Megyor egy laza kézmozdulattal bemutatta az egyezményes jelet a megszeppent mûsorvezetõnek.) *** De félre a tréfával, fordítsuk komolyra a szót! Itt van mindjárt egy hír az elejére: Vaclav Klaus: Csehország az EU-ban elveszíti szuverenitását Csehország az Európai Unióban elveszíti önállóságát és szuverenitását – állítja a Vaclav Klaus. A cseh államfõ a Mladá Fronta Dnes címû napilapban közzétett cikkében ugyanakkor hangoztatta, hogy a nemzeti szuverenitás egy részének átadásáról népszavazáson döntött a lakosság. Klaus szerint az Európai Unió bõvítésének számos kockázata van, és különösen veszélyes, hogy nem az ország választott képviselõi, hanem az országot nem kellõképpen ismerõ bürokraták kerülnek döntéshozási pozícióba. Vezetõ cseh politikusok ugyan egybehangzóan a cseh államiság ezeréves történelme egyik legnagyobb pillanatának minõsítették az Európai Unióhoz történõ csatlakozást, abban eltértek a vélemények, hogy milyenek lesznek a konkrét következményei. Václav Klaus államfõ például a csatlakozás éjjelén megmászta a közép-csehországi Blaník hegyet, amelynek belsejében a legenda szerint lovagok rejtõznek, akik a legnehezebb pillanatban elõjönnek, hogy megmentsék a cseh hazát. A hegyrõl Klaus azt üzente a cseheknek, hogy az Európai Unióban nem szabad elveszniük, s az érvényesülés érdekében ki kell használni az új lehetõségeket. Az EP-választás utózöngéi lassacskán elülnek, a megszerzett mandátumok végül a helyükre kerülnek Európa-ország házának padsoraiban, pihenõre azonban nincs idõ, máris itt az elsõ hidegzuhany. Elfogadták az Unió alkotmányát, s ha a huszonöt tagállam törvényhozásának mindegyike ratifikálja, életbe is lép. Az öreg kontinens új hatalmasai száz milliók feje felett döntve, immáron tankok helyett bankok és más egyéb gazdasági, pénzügyi érdekközösségek segítségével akarnak ráerõltetni Európa lakossá-

gára egy a hajdani Szovjetunióra hajazó tervutasításos népgazdaság modernkori reinkarnációját. Az, hogy ez sikerül-e nekik, még a jövõ kérdése. Az euroszkeptikusok jelentõs elõretörése és – többek között – a britek egyre erõsödõ unióellenessége mindenesetre bizakodásra adhat okot. II. János Pál õszentsége is azonnal reagált az európai szellemiségtõl és hagyományoktól idegen alkotmányra, amely – többek között – a majd’ negyvenmilliós piacot jelentõ Lengyelország polgárainak is szálkaként szúrja a szemét azzal, hogy nem tesz említést az öreg kontinens keresztény gyökereirõl. Nagy-Britanniában pedig, ha népszavazást rendeznek az eu-alkotmány kérdésében, könnyen lehet, hogy az iraki fiaskó mellett ez lesz a másik oka Tony Blair bukásának. Mindeközben a világ más tájékain is zajlik az élet. Itt van mindjárt példának okáért a mi derék mutogatós bankár-kommunista titokszolga miniszterelnökünk, az egyes szerint a Kárpátok Cicerója címet méltán kiérdemlõ D–209-es számú kormányfõ. Kis színesként említem meg, hátha valaki még nem hallotta a legújabb sztorit. Az Amerikai Egyesült Államok, de talán a világ elsõ számú mûszaki, innovációs fejlesztõ központjába, a Szilícium-völgynek nevezett területre látogatott el a magyar miniszterelnök. Nos, hát – ismét csak egy ártatlan elszólás (nehéz szó ez a szilícium) – James Gond az újságíróknak hosszasan ecsetelte a Szilikon-völgyben tett látogatását. (Vajon hol járt az esze Megyónak, mire gondolhatott a fõhadnagy elvtárs? Talán a nagy dudákra? Kaliforniában valóban nagy népszerûségnek örvend a szilikon a hölgyek körében, elsõsorban kebleik formásabbá tételére, illetve megnagyobbítására használják elõszeretettel.) Beszarás! Ilyen má’ nincs is! Ez tutti, hogy valami vicc! – reagált az online újság képernyõjén megjelent hírre rusztikus stílusú cimborám. De nem, elolvasva még kétszer a hírt, rá kellett jönnie, hogy ez bizony megint a nagy magyar valóság, igaz, ezúttal kint, in USA. Égünk, mint a Reichstag. Ezerrel. És a gyufát, ismét csak a mi drága jó Megyónk tartja nem éppen szívlapáthoz szokott kezeinek egyikében. (A másikban pedig aláírásra készen beélesítve valami Parker toll-szerûség, hogy az elsõ adandó alkalommal odafirkanthassa vele a már jól ismert szignót, ha a Nagy Testvér Nagy Embere füttyent egyet. Külön említést érdemel az indoklás, amivel próbálták menteni a menthetetlent. Nevezetesen, hogy angolul a szilícium szót való3

ban silicon-nak kell mondani, csak hát a magyar kormányfõ éppen magyar újságíróknak nyilatkozott. De hát nálunk ez is elmegy. (Sok szódával, ahogyan mondani szokták.) Szóval Európán kívül is zajlik az élet. Derék, egykori titokszolgából mára hazánk elsõ számú bankár-kommunistájává és miniszterelnökévé avanzsált fõhadnagyunk a világ elsõ számú terroristájánál teszi tiszteletét, s biztosítja, hogy katonáink kitartanak (a végsõkig kitartunk elvtársak! A szoc. hazáért az életünket is feláldozzuk, ha kell!) – a „hõsi halottat” produkáló kínos fiaskó ellenére – nem jönnek haza, kitöltik idejüket, maradnak. Mindegy, hogy mit mond az ellenzék (kushadj! helyedre!), a kutyát nem érdekli, mit kér a nép, nem számít. Csak egy fontos, a gazda meg legyen elégedve velünk. („Szolgáljuk a drágaszág gazdáját!”) 4

Ez ám a feltétlen nyalás! Csontig! Ja, és mielõtt még valaki fennakadna azon, hogy – a trendi ballib szóhasználat szerint szélsõséges – kijelentésen, miszerint az Amerikai Egyesült Államok elnökét a világ elsõ számú terroristájának tituláltam az imént, annak tisztelettel a figyelmébe ajánlanám, hogy ennek az embernek a parancsára indult harcba a világ jelenleg legnagyobb és legmodernebb pusztító gépezete, hogy mindenféle nemzetközi felhatalmazás, vagy szerzõdés nélkül eltaposson egy országot, vagy finomabban fogalmazva, beleavatkozzon annak belügyeibe. De azért még nincs minden veszve. Legalábbis a jelek szerint. Sem Európában, sem idehaza. Schmitt Pál a néppárti padsorokba készülõ magyar képviselõknek tartott összejövetelen az elmaradt autópálya-építések

mellett a gazdáknak juttatandó támogatások európai szintre való emelését tartotta az egyik legfontosabb feladatnak. Ez a hozzáállás, szemléletmód és mentalitás talán reményt adhat annak a bizakodásnak, hogy 2006-ban egy a polgári, nemzeti oldal számára sikeresen (minimum 2/3-os többséggel) záruló országgyûlési választások után sor kerülhet a csatlakozási szerzõdés bizonyos fejezeteinek újratárgyalására. Mert az most már mindenki számára világossá vált, hogy az unió ezek között a keretek között tartósan mûködésképtelen, hosszú távon a birodalom bukásra van ítélve. És benne bukásra vagyunk ítélve mi magyarok is, ha nem sikerül változtatnunk a kormánykoalíció által már lezártnak, kõbe vésett megkérdõjelezhetetlen igazságnak hitt csatlakozási klauzula-gyûjtemény egyes renjó ha figyelünk

delkezésein. A feladat tehát kettõs. Egyrészt hazánk helyzetének javítása az unión belül, másrészt az unió helyzetének javítása, hogy versenyképesebbé váljon a világ többi gazdasági térségével szemben, és legfõképpen azért, hogy polgárai számára nagyobb szabadságot biztosítson, hogy korlátozó rendelkezéseivel, centralizációs törekvéseivel ne csökkentse az európai emberek szabadságérzetét és a demokratikus jogállamba vetett hitét. Az uniót meg kell reformálni! Vissza kell téríteni a jó útra, hogy visszataláljon a keresztény gyökerekhez, az európai szellemiséghez, mely a tõkével szemben több mint ötszáz esztendõn keresztül a hagyományos termelõ (reál)gazdaság munkára alapozott jóléti társadalmában hitt. Az Európai Uniónak végre tényleg polgárainak érdekeit kellene szem elõtt tartani, nem pedig egy kiváltságos kisebbségét. Olyan népképviseleti szervezetté kell válnia, mely elsõdlegesen az embert, a nagybetûs európai embert állítja a középpontba, nem pedig a hazai bankár-kommunista elit által is a végletekig istenített, már-már mindenhatónak kikiáltott tõkét. Azzal persze tökéletesen tisztában vagyok, hogy a népi naivitás által keltett illúzió kategóriájába tartozna, ha az ember azt gondolná, hogy ez csak úgy, hipp-hopp, egyik pillanatról a másikra bekövetkezik. Hosszú lesz ez a folyamat és gyötrelmekkel teli, hiszen rengeteg érdeksérelmen keresztül vezet az út, amíg eljutunk ehhez az állapotig. Mindenesetre a bíztató jelek már most is mutatkoznak. Ha valamilyen csoda – vagy gazdasági nyomásgyakorlás folytán – sikerülne keresztül verni a huszonöt tagállam mindegyikén ezt a demokratikus népképviselet elleni nyílt támadásnak is beillõ, centralizációs szigorítás-gyûjteményt, akkor az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan az Európai Egyesült Államokban is – immáron hivatalosan, törvények feletti formában – állandósulna a pénz hatalma. Mindenek felett állón és megkérdõjelezhetetlenül. Minden és mindenki más csak ezután következne. Az ember – ha tetszik, – az uniós polgár is. Pedig õ érte kellene mûködnie, õérte kellene mûködtetni ezt az egész hóbelevancot, vagy mifene. Pénzisten, a Mammon újabb hatalmas területeket hajtana uralma alá az Emberfia elõl, állandósuló kamatrabszolgaságba és kiszolgáltatottságba taszítva ezzel a fogyasztói létforma szellemi igénytelenségébe taszított százmilliók újabb népes táborát. – hogy ezzel a csodás képzavarral éljek.

jó ha figyelünk

Azonban, ha valamilyen csoda– vagy a nemzetállam eszméjének újraéledése – folytán az történne, hogy a közös nagy európai család gyomra nem venné be ezt a hatalmi koncentrációt elõsegítõ és feltétlen kiszolgáló „alkotmánynak” nevezett tákolmányt, az mindenki – de elsõsorban a politikai elit – számára lenne világos, egyértelmû és megkérdõjelezhetetlen üzenet, hogy Európa polgárai az Európai Egyesült Államok helyett a Nemzetek Európájára szavaznak. Az alapító atyák szabad szellemû, nemzetek laza szövetségén alapuló gazdasági együttmûködésére, nem pedig egy tervutasításos népgazdaságot döcögve, bukdácsolva mûködtetõ és komisszárjai által felügyelt, ezer kilométerekrõl kézi vezérelt központi hatalomra. (Talán nekünk is jobb lett volna egy 15–20 esztendõs függetlenségi státusz, hogy gazdaságilag megerõsödve és öntudatra ébredve büszke nemzetként nézhettünk volna körül Európában, hova is akarunk tartozni, vagy egyáltalán akarunk-e tartozni valakihez? Hát errõl már lemaradtunk.) A minap láttam egy tévéinterjút azzal az emberrel, aki még a csatlakozás elõtt nem átallta azt mondani, hogy bizony „az Európai Unión kívül is van élet”. A polgári kormány miniszterelnöke érdekes hasonlatokkal jellemezte hazánk mostani gazdasági helyzetét. Az ex-kormányfõ hazánkat egy olyan fazékhoz hasonlította, amiben forr a víz, a gõz egy kissé megemeli a fedõt, ám azt gondos kezek minduntalan visszanyomják rá. Rendkívül szemléletes hasonlat. Mint ahogyan az is, amikor Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy hazánk tulajdonképpen olyan, mint egy „láncra vert ország”. Mindenki mozdulna, menne elõre, csak amikor mozdulni akar, veszi észre, hogy egy erõs lánccal húzzák visszafelé. Nos, azt hiszem a tûzhelyre tett edény és a fedõ példázata az Európai Unióra is tökéletesen ráillik. A kezdeti zseniális elgondolás, a Szén- és Acélközösségbõl késõbb kinövõ Közös Piac, a belsõ vámunió által biztosított nemzetek közötti szabad kereskedelmen alapuló koordinált gazdasági együttmûködés egyszerû és nagyszerû gondolatára mára fedõ került, a központosítás, a bürokratikus túlszabályozás és a jogi közösség által megtestesített törekvések jelentõs mértékben járultak hozzá Európa versenyképességének csökkenéséhez. A sok kisebb, mobilabb piac laza, összehangolt együttmûködése helyett sikerült létrehozni egy kolosszális méretû gólemet, mely nehezen mozdul, nehezen reagál

az új kihívásokra, s ha a rengeteg tökölõdés után végre-valahára rászánja magát, hogy mozduljon egyet valamelyik irányba, azt kockáztatja, hogy minden egyes lépésnél összerogyjon saját súlya alatt. De mi lesz így velünk? Velünk magyarokkal? A nagyhatalmak játékszereként egyszer már majdnem eltüntettek bennünket a történelem süllyesztõjében, és a dolgok jelen állása sem kecsegtet semmi jóval. A sárgolyó egyik újdonsült fura ura – a Világbank – szerint mindösszesen olyan nyolcmillió fõ kívánatos ebbõl a mindenhonnan kilógó, mindenki más számára érthetetlen nyelven karattyoló, mára már kicsire összezsugorodó nemzet polgáraiból, akik a világon egyedülálló módon saját magukkal határosak. Nos, ebben a helyzetben csak egyet tehetünk! Ahogy mondani szokták: Fell kell kötni azt a bizonyos magyar textilt! (Népies változatban: Kösd föl a gatyádat, pajtás!) A nemzeti érdekérvényesítés és érdekképviselet új módozatait kell megtalálnunk, hiszen egy olyan közösségnek lettünk a tagjai, mely közösségben mindenért pályázni kell. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem a tudás, a szakértelem az elsõdleges fontossággal bíró döntési, mérlegelési szempont, hanem az összeköttetések, a kapcsolatrendszerek, a lobbyképesség. Ja, hogyez a korrupció melegágya lehet? Ugyan kérem, kit érdekel ez? Mit tudhatnak errõl ezek a kelet-európai jöttmentek? „Ébresztõ Magyarország!” – mondta a nyakába zúdult égi áldás után a polgári kormány elsõ embere. – Ébresztõ Európa! – mondja, nem is, kiáltja, üvölti a szocialista nagyváros öntudatos polgára az elsõ feketeleves után, innen a déli végekrõl. Bár, ahogy elnézem ezt a szerencsétlen sorsú országot, ahol a kormányfõ nyílt színen – a média kis vagy nagy nyilvánossága elõtt (itt már a jó isten se igazodik ki) – bemutathat az állampolgárainak, hogy „kapják be” vagy római értelmezés szerint, hogy „fogadják be a vasat” (vagyis dögöljenek meg), ott ez a figyelmeztetés maximum pusztába kiáltott szó marad. Egy ilyen országban nagy ívben tesznek arra, mit is akar a nép. Bár, tudja nyüveg. A pusztában – lévén nagy tér van terepakadályok nélkül – tán elég messzire elhallik a kiáltás, hogy azt emberi fülek képesek legyenek meghallani. Hogy meg is értik-e az üzenet tartalmát, az már egy más kérdés. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

A szocialista párt a szabad demokraták balekja. Az MSZP-re szavazók egy része egy SZDSZ-es politikust juttatott be az Európai Parlamentbe. Tulajdonképpen maga Lévai Katalin is elismerte, hogy melyik párthoz tartozik, hiszen az EP-választás estjén az SZDSZ-hajón jelent meg, és a tévékamerákba belenevetve üzente meg a társadalomnak, hogy hol érzi magát otthon. Hovatartozásáról eddig sem lehetett kétség. A radikális marxista feminizmust képviseli a hazai nyilvánosságban. Ez egyértelmûen a nemzetietlen párt sajátja. 2OO2-ben kijelentette: meg kell változtatni a történelemoktatást, hogy a magyar fiatalokat ne lehessen a hazafisággal ³manipulálni... Ezzel kinyilvánította heves hungarofóbiáját ami a szocialistákra nem jellemzõ. Lényegében mindig testidegen volt a szocialisták között. Miniszteri székbe emelése egyértelmûen a szintén a szabad demokratákért rajongó miniszterelnök sakkhúzása volt. Vélhetõ, hogy a D2O9-es botrány éjszakáján – amelyen az SZDSZ váratlan fordulattal mégis beletörõdött, hogy a kádári titkosrendõprség fõhadnagya maradjon hazánk miniszterelnöke – tett ígéretet Medgyessy Péter még egy szabad demokrata minisztérium felállítására. Ilyen rejtetten SZDSZ-es minisztérium több is volt már elõzõleg is: Bárándy Péter maga vállalta nyilatkozatában, hogy ízlésvilágának nem az 6

MSZP. hanem az SZDSZ felel meg. Holott elvileg ôs „szocialista“ tárcavezetõ. Nehéz volna egyértelmûen a szocialistákhoz sorolni mindkét pénzügyminisztert: az elõzõt is, a mostanit is. Inkább az ávóscsemetékhez, s nem az õskövületekhez húznak mindketten. Nyíltan SZDSZ-es a gazdasági, az informatikai, a környezetvédelmi és – ez már tragédia – az oktatási miniszter. Ez is sok, hiszen 2OO2-ben csak kétes körülmények között lépte át a parlamenti küszöböt a párt („Marékszámra tették át a MIÉP-es szavazatokat az SZDSZ-stószba“ – terjedt akkor a mendemonda, amit sohan nem lehet már ellenõrizni, hiszen a tettestársakként viselkedõ mai kormánypártok megsemmisítették a szavazólapokat.) Nemcsak nehéz, hanem egyértelmûen képtelenség MSZP-snek minõsíteni az említett Lévai Katalint. SZDSZ-es, mégpedig a radikális változatból. Ám nem ez a baj önmagában, hanem az, hogy szocialista szavazók voksait felhasználva került fényes udvartartásba miniszterként, most pedig szocialista voksokkal utazhat jól fizetõ állásba, a földrész nyugati felére.

Az esélyegyenlõséginek mondott tárca – valójában hisztériaminisztérium – stabil SZDSZ-es voltát és létét érzékelteti, hogy Lévai távozásával a legismertebb SZDSZpolitikus lánya ülhet ebbe a bársonyszékbe. Az SZDSZ tehát megõrzi a hisztériatárcát, és eggyel növelte EP-képviselõinek számát – becsapva az országot. Ehhez a félrevezetéshez cinkos az a miniszterelnök, akit titkosszolgálati múltja politikailag zsarolhatóvá tett. Itt, Esztergomban az emberek jobb része átlát a szitán. A két posztkommunista párt cinizmusa nem lep meg már senkit, azt ellenben elfogadhatatlannak tartják, hogy balgának nézzék az embereket. Szavazókat ennyire arcátlanul becsapni akkor sem szabad, ha szocialista – azaz eleve manipulált – szavazókról van szó. Sem az európai értékekkel, sem a demokráciával nem fér össze, hogy a szocialista párt a szabad demokraták balekja. Forrás: Tallér krisztina – gondola

jó ha figyelünk

A német nyelvterület lapszemléje

Az osztrák belügyminiszter úgy véli Izrael beléphet az EU-ba, míg Törökországnak kevés erre az esélye – Generációváltást valószínûsít az MSZP-ben a konzervatív napilap, az FAZ – Kínaiak özönlik el Európát a Der Tagesspiegel szerint – Mintegy 2000 munkahelyet telepítenek ki a cégek Németországból. Az Oberösterreichische Nachrichten címû linzi napilap az osztrák hírügynökségre, az APA-ra hivatkozva jelenti, hogy a jeruzsálemi látogatáson tartózkodó osztrák belügyminiszter elképzelhetõnek tartja Izrael felvételét az EU-ba. Mint a néppárti (ÖVP) Ernst Strasser fogalmazott „Európa addig terjed, ameddig mi azt definiáljuk”, s külön hangsúlyozta az EU számára a Földközi-tenger medencéje igen fontos. Strasser Nagy-Britannia példájára hivatkozott. London az euróövezethez sem csatlakozott és a schengeni megállapodást sem írta alá, így szerinte Izrael egy szélesebb uniós koncepcióba beilleszthetõ. Ezzel szemben Strasser határozottan ellenzi Törökország felvételét. Der Tagesspiegel: Kínaiak özöne Európában A berlini lapban David Murphy ír A vándormunkások címmel az Európában mind inkább növekvõ kínai kolóniáról. A Budapest elõvárosában felépült 200 millió eurós Asia Center, mely 850 ázsiai, döntõen kínai üzletnek ad helyet, a kínaiak egyre növekvõ gazdasági ambícióinak egyik jelképe. 2003-ban a genfi nemzetközi migrációs szervezet adatai szerint a kínai kolónia lélekszáma az elmúlt évtizedben Spanyolországban 36 000-re, Olaszországban 50 000-re Írországban 40 000-re emelkedett, itt már eléri a lakosság egy százalékát is. Magyarországon a számuk 30 000-re, Németországban 750 00-re Franciaországban 42 000-re nõtt. A Potsdamer Neueste Nachrichten Keletebbre többet dolgoznak kevesebbért címû cikkében számol be a kelet-európai foglalkoztatási körülményekrõl. A statisztikák dermesztõek – írja a brandenburgi napilap. Naponta 2000 munkahejó ha figyelünk

lyet telepítenek ki Németországból a vállalatok. Minden erõfeszítés és adóreform ellenére a munkaerõ Németországban még mindig nagyon drága, mivel a kelet-európai mukások képzettsége egyre jobb, ezért fektetnek be olyan vállalatok, mint Continental, VW vagy MAN az új EU tagállamokban. Az egyik megoldás, amit a vállalatok követelnek, hogy a jelenlegi 38 órás munkaidõt növeljék – béremelés nélkül – 40-42 órásra. A magas adók és járulékok mellett a szakszervezetek rugalmatlansága miatt is távoznak a vállalkozók Németországból. Ezért fektetett be többek között Audi Magyarországon: a drága gépek megállás nélkül dolgozhatnak a hét mindegyik napján. Számos német üzemi tanács azonban ezt elutasítja. Frankfurter Allgemeine Zeitung: Generációváltás az MSZP-ben? A konzervatív napilap bécsi tudósítója Reinhard Olt Három gyõztes, egy vesztes címmel elemzi az EP-választások tanulságait. Bárhogy is próbált magyarázkodni az alacsony részvétellel vagy a német testvérpárt katasztrofális vereségével Kovács László, az MSZP a parlamenti pártok közül az egyetlen vesztese a június 13-i voksolásnak – írja a lap. Míg a szocialisták a választók figyelmeztetésérõl beszéltek, addig a két brüsszeli képviselõ kiküldése okán Kuncze Gábor „liberális áttörést” emlegetett. Medgyessy a választások legfontosabb tanulságának a kétpártrendszer elutasítását vélte, aminek leginkább Dávid Ibolya örülhet, hiszen az elért 5,3 százalék nemcsak személyes elégtételnek, de a jóslatok ellenére az MDF erõs életjelének tekinthetõ. Sem a Fidesz, sem az MDF nem követelte a választások elõrehozatalát. Súlyos hiba lenne, ha a Medgyessy-kormányban válsághangulat ütné fel a fejét. Azt már a voksolás elõtt bejelentette, hogy át kívánja alakítani kabinetjét. A Fidesz azért kapott 400 000-rel több szavazatot, mint az MSZP, mert a kormányzó szocialisták képtelenek voltak mozgósítani a híveiket. Ebben a tekintetben még az SZDSZ-t is alulmúlták. Kevéssé kecsegtetõez a helyzet az egy menetbõl megvívandó parlamenti választás esetén, de annak 2006-ban jön el az ideje. Addig az MSZP régóta esedékes generációváltása is megtörténhet a vezetésben. A politikailag már kiszolgált Kovácsot addigra Brüsszelbe küldik, hiszen, mint azt Budapesten a verebek is csiripelik a háztetõn, a magyarországi EU-biztos pozíciója iránt érdeklõdik – írja a német lap. Forrás: Keresztes Lajos – MNO

SZILIKON-VÖLGYBEN JÁRT A KÁRPÁTOK CICERÓJA Szilícium-völgy helyett Szilikon-völgynek nevezte az Egyesült Államokban tartózkodó Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke az információs technológia központjának tartott kaliforniai térséget. A két anyagnak azonban semmi köze egymáshoz: az egyiket többek között mellmûtéteknél, a másikat pedig elektronikus eszközök gyártásánál használják.

Medgyessy Péter miniszterelnök kedd este élõ interjút adott az MTV híradójának a Fehér Ház udvarából, nem sokkal azután, hogy tárgyalt George Bush amerikai elnökkel. A magyar kormányfõ többek között beszélt arról is, hogy szerinte az Egyesült Államok és Magyarország közti kapcsolat egyre mélyebb lesz, különös tekintettel a technológiai együttmûködés terén. Meg is jegyezte: „Ezt a célt szolgálta a Szilikon-völgyben tett látogatásom, ezt a célt szolgálják a különbözõ találkozóim a nagy amerikai egyetemek vezetõivel és az elnök támogatásáról biztosított ebben a politikában.“ A miniszterelnök által meglátogatott völgyet azonban nem Szilikon-völgynek, hanem Szilícium-völgynek hívják. Kalifornia államnak ezt a részét tartják az információs technológiai ipar központjának, ezért látogatott el oda a magyar kormányfõ is. Medgyessyt vélhetõen az téveszthette meg, hogy az amerikaiak Silicon Valleynek hívják a helyet. Angolul ugyanis a silicon szilíciumot jelent, a magyarul szilikonnak nevezett anyagnak és a szilíciumnak azonban semmi köze nincs egymáshoz. A szilikont többek között a plasztikai sebészetben alkalmazzák mellnagyobbításra, míg a szilícium elektronikus eszközök gyártásához használt félvezetõ. origo.hu – fideszfrakcio.hu

7

– avagy Mûködik-e a beígért kormányzati hátszél? – Játékos barkóba vetélkedõre hívja most a kedves Olvasót a szocialista nagyváros öntudatos polgára, mert hát választás ide, voksolás oda, az élet azért nem áll meg, még itt Mediterrán Moszkvában sem, pedig néha napján nagyon úgy fest a dolog. Ha csak 64 szavazattal is, de Pécsett is gyõzött a Fidesz. (Igaz, összegészében baloldali maradt a város.) Azt hiszem ehelyütt is illendõ köszönetet mondani Borhidi Attila professzor úrnak, aki túl a hetedik X-en a pécsi polgári oldal emblematikus figurájaként itt nálunk Mediterrán Moszkvában járult hozzá ahhoz, hogy az ország színt váltson. Magyarország immáron Narancs-ország. Igaz, kicsit kicsi, kicsit savanyú, de azért mégis a miénk. Amolyan igazi magyar narancs. Kicsi, mert kevesen mentek el szavazni, savanyú, mert azt mutatja, hogy az emberek érdeklõdése a politika iránt megcsappant, a politikai közéletbe, a politikusokba vetett bizalmuk alaposan lecsökkent. De nem is ez az ok, ami miatt tollat ragadtam. (Itt kívánom megjegyezni, hogy modern korunk magyar fejlesztésû írópennájának a golyóstollnak felemlegetése az én esetemben teljességgel indokolt, mivel a JHF-ben a szocialista nagyváros öntudatos polgárának aláírásával végzõdõ cikkek elõször mind ezzel a praktikus kis eszközzel íródnak, majd amikor már valamennyire elfogadható formát ölt a kockás – ó pardon, négyzetrácsos – papíron elterülõ kesze-kusza betûhalmaz, szerény személyem csak ezután kezd bele a számítógép billentyûzetének kitartó püfölésébe, hogy aztán a nagy mû elnyerje végleges formáját.) Szóval. Az ok, ami miatt tollat ragadtam, a legfrappánsabban a címkompozícióban is olvasható formában foglalható össze, s ha elsõ látásra nem is világos a tisztelt Olvasó számára, mirõl is van itten szó, rögtön meg fogja érteni mondandóm lényegét, ha egy kis kirándulást tesz velem a nem is olyan távoli múltba, mondjuk úgy 2002 õszére a helyhatósági (önkormányzati) választások idejéig visszamenõleg. 2002 õsze, az ország elsõ nagy elszínezõdése. Határozott vörös eltolódás volt megfigyelhetõ a színképben, s ez még közönséges földi halandók számára is észlelhetõ volt az eredmények közlése után, még spektrofotométert sem kellett igénybe venni annak a ténynek a megállapításához, hogy bevörösödtünk, cizelláltabb szóhasználattal: országos méretû bolgárkertészetünkben kivirágzott a szegfû. No, mármost az idei EP választáson az MSZP ékes bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy ami ellenzékben mûködik, nem biztos, hogy kormányzati szerepben is megállja a he8

lyét, a gyalázkodó gyûlöletkampány megbukott. Pedig, ha derék szocialistáink visszaemlékeztek volna a 2002 õszén lezajlott önkormányzati választásokra és a felkészülésre, lehet, hogy jobb eredményt is elérhettek volna. (Bár az igazat megvallva, ezzel a teljes dilettantizmusról tanúbizonyságot tévõ, kormányzásnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetõ ügyintézõ ország-igazgatással valószínûleg a világ legjobb kampánystratégái sem tudták volna gyõzelemre segíteni a szegfûmintás utódpártot.) Elsõ hallásra talán hihetetlennek tûnik, de akkor az MSZP pozitív hangvételû üzeneteket juttatott el a választópolgárokhoz. Emlékezzünk csak vissza a tétképernyõkön szerepeltetett polgármesteri trojkára, amely a kormányzati hátszél fontosságát hangsúlyozva igyekezett meggyõzni a még bizonytalankodó szavazópolgárokat, hova is húzzák azt a bizonyos X-et. Most vagy az van, hogy elõzõ életeim egyikében a delphoi jósdában álltam alkalmazásban, vagy az van, hogy valamit konyítok ehhez a politika nevû baromsághoz, mert én már akkor azon keseregtem a JHF hasábjain, hogy mi lesz, ha mindenki kormányzati hátszéllel szeretne elegánsan tova suhanni, aztán végül egymás vitorlája elõl fogják majd ki a szelet? Itt gyakorlatilag ez képzõdött meg.

A szocialista bürgermeister-team-et három vidéki város polgármestere alkotta. Nyíregyháza mindig mosolygós polgármesterasszonya, Csabai Lászlóné, Mediterrán Moszkva erõs embere, Toller László (alias

Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármesterasszonya, lakásügyi kormánybiztos jó ha figyelünk

Mediterrán Moszkva elsõ embere, az esetleges belügyminiszterségérõl szóló pletykákat cáfoló Toller László Don Tollerone) és végül, de nem utolsó sorban az általam csak „hídemberként” aposztrofált bajai polgármester (a nevét már elfelejtettem), aki az akkor felújított és kiszélesített bajai közúti-vasúti hídról hintette az igét. Szóval ennek a háromságnak ketteje került most ismét a rivaldafénybe. A két nagy párt között dúló médiaháború csatazajai közepette sem tudtak hangtalanok maradni a korrupció gyanúja által keltett disszonáns zörejek – hogy ezen csodás képzavarral éljek. S ezzel már el is érkeztünk a címkompozícióban feltett kérdéshez, azaz, „Mi a közös bennük? – avagy Mûködik-e a beígért kormányzati hátszél? –„

Ami a második kérdést illeti, Mediterrán Moszkva tekintetében a válasz egyértelmû: nem. Legalábbis a pécsiek semmit sem érzékelnek a dagadó vitorlákból, sõt mindinkább úgy érzik, állandó szélcsend van, a város egy jottányit sem halad elõre, pedig a kapitány oszlopos tagja a Vörös Flottának, tekintélyes személyiség, a város mégsem fejlõdik, megrekedt egy szinten. Ezek a nyavalyás beruházók is nagyívben elkerülik, a Mecsek hermetikusan (l)elzár mindent. – ahogy szoktam mondani. De hát mitõl is jönnének ezek a megveszekedett befektetõk, hiszen ide még normális út (értsd: autópálya) sem vezet, amin ide tudnának jönni, nemhogy itt még beruházzanak is valamibe? Nyíregyházáról nem tudok nyilatkozni, az ottani viszonyokat nem ismerem, bár úgy hallani, hogy ott egész jól mennek a dolgok. Mielõtt azonban a fõcímben olvasható kérdést megválaszolnánk, szeretném felhívni mindenki figyelmét egy apró, ám annál fontosabb momentumra. Csak az összehasonlítás kedvéért. A 2002. évi országgyûlési választásokon az MSZP sikerének egyik kulcsát jelentette, hogy képes volt elhitetni a választók egy jelentõs részével (minimum az ország lakosságának felével), hogy a Fidesz a Magyarországon valaha is létezett legkorruptabb és legdiktatórikusabb kormányt adta e hazának. És az emberek elhitték. Ezt is. (Lásd Orbán-bányák, mini Duce, kis Napóleon stb.) Na szóval. Mi a közös Toller Lászlóban és Csabai Lászlónéban? Az elsõ válasz kézenfekvõ, mindketten polgármesterek, ráadásul mindketten egy-egy megyei jogú várost irányítanak. Mi a közös bennük még? A válasz megint csak azonnal kínálkozik, mindketten a szegfûmintás utódpárt, a Magyar Szocialista Párt tagjai, országgyûlési

képviselõk, sõt a polgármesterasszony egyben lakásügyi kormánybiztos is (ez a késõbbiekben még kiemelt fontossággal bír.). Mi van még? Ja, majd’ elfelejtettem! Mindketten fontosnak tartják a kormányzati hátszelet! És akkor a végére hagytam a legújabbat, ez a legjobb! Mindkét derék szocialistára ingatlan korrupció árnyéka vetül. De nem ám csak úgy tessék-lássék módra, pár százezer forint értékben nem bizony! Hanem mindjárt százmilliókban! Ahogyan a nép ajkán született régi mondás is tartja: „Kicsire nem adunk, nagy nem számít!” A JHF rendszeres olvasói a lap hasábjain közölt írásaimból már képet kaphattak arról, hogy magam nem igazán szimpatizálok a polgármester úr személyével, de az a nagyfokú amatõrizmus, mely most a jelek szerint bumeráng effektusként ütött vissza rá, már-már sajnálatot ébreszt bennem a város elsõ embere iránt. (Ilyenkor rögtön elõveszem a Pécsi Távfûtõ Mûvek által részemre és 35 m²-es panelkuckóm részére az önkormányzati rendeletre hivatkozva kiállított a szokásos 4-9000 forint helyett 37000 forintról szóló fûtés-melegvíz számláját és az együttérzés azon mód elillan.) A mi „áldott jó” polgármesterünk ugyanis elkövette azt a gyerekes hibát, hogy (nagy valószínûség szerint) anyagi érdekeltségtõl hajtva felégetett maga mögött minden hidat. Nevezetesen elpártolt az egykor az „MSZMP Baranyai Megyei lapja” büszke titulust lapfején hordozó Dunántúli Naplótól, a Pécsi Extrát (mai nevén Pécsi Híreket) választotta a város lapjának, s ez most a jelek szerint egy igen jól sikerült leleplezõ cikk formájában átokként hullt vissza a fejére. De nem áll jobban Nyíregyháza first lady-je sem, róla ugyanis „A mi Juditunk” címmel egy dokumentumokkal alátámasztott leleplezõ kötet megjelentetését tervezik, amitõl a lakásügyi kormánybiztos és csapata máris prüszköl. A Medgyessy és Baráth gyerekek százmilliós állami apanázsaira most ne is pazaroljuk a drága idõt! Juhász miniszter úr ingatlan ügyeit se bolygassuk, van neki éppen elég baja, elvégre nem minden nap temethet hõsi halottat a Magyar Honvédség. A K&H ügy meg már mindenkinek a könyökén jön ki, a csapból is ez folyik, a vége pedig elõre megjósolható, szegény szerencsétlen Gyuszi taxis viszi majd el a balhét. Na, szóval ennyit dióhéjban Magyarország valaha is létezett legkorruptabb és legdiktatórikusabb kormányáról. Addig is, amíg megérkezik a révkalauz, örüljünk a nyárnak és élvezzük a kormányzati hátszelet! De hopp, most veszem csak észre, hisz az Aurorán nincsenek is vitorlák! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

9

Az INDEXTRA együttes legújabb CDjérõl való az idézet. A Munkadal refrénje így folytatódik: „Jó idõben voltunk jó helyen, az öcsi, a bratyó és a kismenyem (…) Csak enyves kézzel nyújtsál jobb kezet, Megvéd a bróker-szakszervezet.” A Visszaszámlálás címet viselõ CD-t az egyik volt tanítványom – az együttes tagja – nyomta a kezembe tegnap a Múzeum körúton. Az eset majdnem a Múzeum kerttel szemben történt. Azzal átellenben, ahonnan 156 évvel ezelõtt a márciusi fiatalok élén Petõfi ébresztette nemzetét. Ilyesféle ébresztésre vállalkoztak az együttes tagjai is, diákok, amolyan Petõfi és Vasvári korúak. Úgy rázzák meg jobbról (DEXTRA) a magyart, mint Krisztus a vargát. Egyébiránt nem sírva, hanem játékosan riasztják õk a nemzetet. Már a nevükkel – INDEXTRAVERITAS – is szójátszók. Így egybe olvasva a jelentése: „Jobban az igazság”. Ám az INDEX – Jelzés – és az EXTRAVERITAS – Különleges igazság – kifejezés is benne foglaltatik a névben. Az elsõ, valóban risztóra sikeredett riasztásuk az A Program címet viseli. Erõteljes szintetizátor alapra a következõ riasztó szövegek kerültek eredeti elõadásban: Kádár János egyik május elsejei beszéde, illetve Medgyessy Péter két mar(h)adandó megnyilvánulása. „Munkások, elvtársak, budapesti dolgozók!” – kezdi Kádár. „Miben van különös jelentõsége a mai magyar május 1-ének népünk számára és – nyugodtan mondhatjuk – nemzetközileg? Abban – vonja le a következtetést – hogy ezen a napon felépítjük a szabad, független, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot.” E kijelentés abszurditása önmagáért beszél. Mint ahogy – sajnos – automatikusan Abszurdisztánnak minõsült országunk azzal, hogy jelenlegi miniszterelnöke ily szárnyas szavakat szólt: „Büszkék vagyunk arra, hogy nekünk sikerült elérni, amit elõdeinknek nem, hogy ennek már látható jelei vannak szerte az országban: az iskolákban tanulnak, az utcán közlekednek, nem lehet semmi ennél fontosabb. Én így gondolkodom a közügyekrõl” – és mind e közben és alatt megátalkodottan szintetizál a szintetizátor. Ám csúcsra nem csak e zene jár, hanem miniszterelnökünk is: „Hölgyeim és Uraim! Útelagókazá…útelgázolá..útselás.. Nehéz szó, ehehe! Ez a modern Magyarország 10

„Kátyú Gábor du-du-dú, / a fõpolgármester, Városát úgy szereti, / hogy ott lakni restell. Szutyok, mocsok, por és bûz, / aluljárók redve, Megemésztett kutyatáp, / cipõtalpra szedve.

programja, és addig fogom mondani, amíg kell.” A zene itt felerõsödik, és refrénként többször felhangzik Abszurdisztán premierjének a hangján a „Nehéz szó, ehehe!” A Még azt mondják nem illik, / a tánc a magyarnak – dallamára énekli Gaal Gergely a világvárosunk hõs építõjérõl, Kátyú Gáborról szóló „budapesti gyûjtésû népdalt”:

Talán nem csupán a lábuk elé nézve fogalmazták a szerzõk Kátyú-ra városvilágunk sztahanovista építõjének a nevét. A gondola másfél éve jelentette meg a „Kátyú Demszky az EU-villamoson” c. publicisztikát és értesülésünk szerint az INDEXTRAVERITAS tagjai – Cs. Hegyi Dániel, Gaal Gergely, Magyar Dániel és Török Vivien – rendszeres olvasói a gondolának. „Ma hajnalban a Szovjetunió csapatai támadást indítottak a fõváros ellen” – hangzik fel a mártír Nagy Imre l956. november 4-i rádiószózata az Életjel c. számban. „Azzal a nyilvánvaló szándékkal – folytatódik a nemzet és a nemzetköziség ’56-os riasztása – hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” Az akkori riasztás a nemzetköziség lelkiismeretét ugyan felébresztette, ám ugyanez a szuperhatalmak vezetõi esetében – az ébresztés tárgyának a hiánya miatt – nem sikerülhetett. Talán az ’56-os tanulságok okán az INDEXVERITAS Visszaszámlálása sem a jó ha figyelünk

„Népek hazája, nagyvilág” felé fordul, hanem „Kárpátok hûtlen gyermekeit” szólítja amolyan „talpramagyarosan”. Azaz mégsem úgy! Petõfinél a „Magyarok Istenére” esküsznek a rabláncot lerázók. A tettrekészek. A Visszaszámlálás mintha reménytelenebbre venné a figurát. Itt, a CD-záró dal amolyan Istensegíts-re sikeredett. Olyan „Vezesd még egyszer gyõzelemre néped”-féle óhajjá, jámbor szándékká szublimálódott. Való igaz, messze van ide a 156 évvel ezelõtti Magyarország. Még az ’56- os is egy egészen más világ. Ma – ahogy az INDEXTRAVERITAS zengi: „A csend a törvény / Az idõ szédül, Az esti széllel / vihar készül.” Az EU-s parlamenti választások eredménye a szél megfordulását jelzi. Ha beválik az INDEXTRAVERITAS jóslata, akkor a vihar egy országos pénzmosodában boríthat ki néhány bilit. Például a Kulcsárfülû éjjeli tartalmát. Ám, hogy kire borul majd e tartalom, az a Visszaszámlálás Munkadala szerint egyáltalán nem világos. Ma még jó néhányan reménykednek abban, hogy mindenkit „megvéd a brókerszakszervezet”. Addig is dúdolva teszik még ma is a dolguk: „Ne zavarj, / dolgozom, Pénzt mosok / kis húgom.” Forrás: szil – gondola

jó ha figyelünk

11

Az európai parlamenti képviselõk juttatásai Az életbiztosítási kötvény alapján valamennyi képviselõ 15 000 euróra jogosult, ha betöltötte a 60. életévét, és már tíz esztendeje EP-képviselõ.

Az Európai Parlament képviselõi évente ötezer eurós tanulási támogatást, általános költségtérítést, napidíjat, utazási támogatást kapnak, de az esélyegyenlõség jegyében mûfogsorra, szemüvegre vagy éppen mûszemre is jogosultak. Az EPképviselõk egészségügyi költségeit harmincezer euróig fedezik, ha azt otthoni egészségbiztosítójuk nem finanszírozza. A magyar parlament képviselõi jó darabig nem is álmodhatnak olyan juttatásokról, amilyenek az EP elnökségének döntése értelmében az európai parlamenti képviselõknek járnak. UTAZÁSOK, SZÁLLODA A képviselõknek hetente egy menettérti utazást finanszíroznak hazájukból az EP plenáris ülésének helyszínére, és állják a kinntartózkodás költségeit, így teljes egészében fizetik a szállodát vagy a lakásbérletet. A képviselõk emellett évente legfeljebb 3500 euró utazási költségátalányra is jogosultak, amibõl a munkájukkal összefüggõ hivatalos útjaik költségeit fedezhetik. Ezekben az esetekben szállodai szolgáltatást, komphasználatot, hajójegyet vagy autóbérlést is el lehet számolni. Az EP-képviselõk napidíjra is jogosultak, ez jelenleg 250 euró, és az úgynevezett szabad péntekekre is jár. Szabad pénteknek az a nap minõsül, amelyen az EP szervei nem üléseznek, de a képviselõ közlekedési okokból nem tud hazautazni. ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGTÉRÍTÉS Az EP-képviselõknek általános költségtérítés is jár, ennek összegét a mindenkori parlamenti elnökség határozza meg. Ez olyan havi apanázs, amelybõl a politikus otthoni költségeit – irodabérlet, telefon, utazások – fedezheti. Ugyanakkor arra nincs szabályo-

zás, hogy ez a pénz akkor is jár-e, ha a munkához szükséges infrastruktúrát a nemzeti parlament hivatala biztosítja. A honatyák asszisztenseket is alkalmazhatnak, az õ juttatásaikat is az EP költségvetése finanszírozza. NYELVTANULÁS, ÖNKÉPZÉS A képviselõk évente legfeljebb ötezer euró erejéig nyelvet tanulhatnak nyelviskolában vagy magántanárnál, ilyenkor a tanuló képviselõ csökkentett napidíjat kap legfeljebb húsz napra, viszont finanszírozzák két utazását is oda-vissza. A képviselõk és asszisztenseik számítástechnikai kurzusokon is részt vehetnek évente 1500 euróért, és évi 500 eurót fordíthatnak távoktatásra vagy önképzésre. BIZTOSÍTÁSOK AZ Euróapai Parlament háromféle biztosítást köt minden képviselõjére: balesetbiztosítást, életbiztosítást, illetve egy, a képviselõi megbizatásuk ellátása során ellopott vagy elvesztett vagyontárgyaik értékét megtérítõ biztosítást. A balesetbiztosítás alapján a képviselõ halála esetén hozzátartozói 247 893 ezer euróra jogosultak, míg ha végleges teljes munkaképtelenség áll be a képviselõ életében, több mint 371 000 euróra tarthat igényt. Ha balesetet szenved, balesetenként 7436 euróig állja a biztosító az orvosi kezeléseket.

MÛSZEM, MÛFOGSOR, SZEMÜVEG Az Európai Parlament – évente legfeljebb 30 000 euró erejéig – finanszírozza a képviselõk és házastársaik, illetve eltartott gyermekeik egészségügyi költségeinek nyolcvan százalékát. Ez azokra a beavatkozásokra vonatkozik, amelyeket a nemzeti egészsgégbiztosító nem finanszíroz. Az egészségügyi költségek megtérítésének feltétele, hogy a képviselõ egészségügyi hozzájárulást fizessen otthon vagy egy másik EU-tagállamban. A képviselõk jogosultak például – akár 674 eurós – mûfogsorra, de ha például aranykoronát kell a honatyának csináltatnia, abból is állnak 185 eurót. Az EP-képviselõk szemüveget is csináltathatnak: lencsénként 85 és 272 euró közötti összegért, keretet legfeljebb 63 euróig választhatnak, emellett mûszemet és hallókészüléket is vásárolhatnak EU-s pénzekbõl. De fürdõkezelésre, sebészeti beavatkozásra vagy kineziológiai kezelésekre is jelentkezhetnek a munkában megfáradt képviselõk. NYUGDÍJ Az elhalálozott képviselõ életben maradt házastársát özvegyi nyugdíj illeti meg, összege az Európai Közösségek Bíróságánál alkalmazott bírói alapfizetés negyede lehet. Ezen összeg öt százaléka az elhunyt képviselõ eltartott gyermekeinek árvasági segélye, illetve tíz százaléka, ha a gyermek mindkét szülõje elhalálozott. Rokkantnyugdíjra is jogosultak az EP-képviselõk, ekkor a bírói alapfizetés harminc százaléka jár, illetve eltartott gyermekenként plusz öt százalék. Forrás: Bogád Zoltán – Index

A MAGYAR PARLAMENTI KÉPVISELÕK JUTTATÁSAI A magyar parlamenti képviselõk alapilletménye jelenleg bruttó 198 ezer forint. A képviselõk különféle tisztségeiért, például bizottsági tagság, frakcióvezetõ, vagy helyettesi poszt, plusz pénzt kapnak. Ellenben jóval kisebb kedvezmények illetik meg nemzeti képviselõinket, mint EP-s társaikat. Költségtérítési átalányra minden képviselõ jogosult. A fõvárosi honatyák a képviselõi alapdíj 70 százalékát, vagyis 138 600 forintot; a Budapesttõl számított száz kilométeren belül élõk az alapdíj száz százalékát, míg azon túl 130 százalékát, vagyis 257 400 forintot kapnak. A fõvárostól 200 kilométeren túl élõk az alapdíj 160 százalékát, vagyis 316 800 forintot kapnak havonta. Ebbõl az összegbõl kell fedezniük többek között a benzinköltséget, a telefondíjat és egyéb kiadásaikat. E mellett a nem Budapesten lakó 270 parlamenti képviselõ legfeljebb 99 ezer forintot kaphat lakbértámogatásként. 1 725 500 FORINT PLUSZ NYELVPÓTLÉK A magyar fõtisztviselõk alapilletményének két és félszeresét kapnák díjazásként a magyar EP-képviselõk egy, az országgyûlés elõtt fekvõ, a jelek szerint konszenzusos törvényjavaslat alapján. (Az EP szabályai szerint ugyanis a képviselõi fizetést a küldõ tagállamnak kell rendeznie.) Ez jelenleg bruttó 1 725 500 forint. A nyelvvizsgával rendelkezõk pótdíjat is kaphatnak. Egy felsõfokú C típusú nyelvvizsgáért plusz 214 500 forint, egy középfokú C típusú nyelvvizsgáért plusz 128 000 forint jár. A törvényt várhatóan jövõ hétfõn fogadják el 12

jó ha figyelünk

Az Európai Bizottság elemzése szerint a magyar államadósság az idén meghaladhatja a GDP 60 százalékát, ami azt jelentheti, hogy egyedül a 25 uniós tagállam közül egyetlen maastrichti kritériumot sem teljesítünk. Kellemetlen meglepetés érheti Magyarországot július ötödikén, a magyar felzárkózási programhoz készített brüsszeli vélemény nyilvánosságra hozatalának napján – írja a Magyar Hírlap. Az EU gazdasági és pénzügyi bizottsága kedden megtárgyalta a csatlakozó országok által készített konvergencia jelentéseket. A magyar felzárkózási programban – amelyet a Pénzügyminisztérium készített – még az szerepel, hogy a magyar államadósság a GDP 59,4 százalékára rúg az idén, vagyis éppen a hatvanszázalékos követelményszint alatt marad. Jegybanki források szerint viszont az uniós pénzügyminiszterek tanácsa (Ecofin) által elfogadandó jelentés tervezetében – vélhetõleg hibás számítások miatt – 60,4 százalékban határozták meg az államadósság idei évre várható mértékét, amivel hazánk egyetlen maastrichti kritériumot sem teljesítene. Az inflációt 2,7, az államháztartás hiányát a GDP három százalékára kellene csökkenteni, ám az infláció vélhetõleg 6,5-6,9 százalék lesz, a deficitet pedig 5,8 százalékra várja a PM). A jelentés végleges változatát július ötödikén hozzák nyilvánosságra, miután azt az Ecofin elfogadta. A PM úgy tudja, hogy a szövegben továbbra is az szerepel, hogy az államadósság „hatvan százalék közelében“ lesz az idén, számszerûen pedig 59,4 százalék kerül a jelentésbe. Ha mégis a 60,4 százalékos szám kerülne a Európai Bi-

zottság értékelésébe, az azt jelentené, hogy az idén a magyar gazdaság egyetlen maastrichti követelményt sem teljesít, ami viszont komoly presztízsveszteséget jelent a magyar gazdaságnak, és tovább ronthatná az amúgy sem túl kedvezõ befektetõi megítélést. A Magyar Hírlap jegybanki értesülései szerint a gazdasági és pénzügyi bizottság keddi ülésén azzal sem voltak túlságosan elégedettek, hogy a magyar államháztartás hiányát csak 2008-ra csökkentenék a GDP három százaléka alá. A többi tagállam ugyanis vállalta, hogy ezt 2006-ra teljesíti. Ugyancsak július ötödikén dönt az Ecofin arról, hogy mely országok ellen indít eljárást az EU a magas hiány miatt. Jelenleg a 25 tagországból 12-ben az idénre várható államháztartási deficit meghaladja a GDP három százalékát. A deficiteljárás során az Ecofin ajánlásokat tehet a hiány csökkentésére, ám közvetlen szankciót nem alkalmazhat a most csatlakozott országokkal szemben. TAVALY 59 SZÁZALÉK VOLT A költségvetés felhalmozott adóssága a múlt esztendõ végén a GDP 59 százalékát tette ki. Terták Elemér, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára szerint ezzel Magyaroroszág a csatlakozó országok között az élmezõnyben van, az adat megfelel a maastrichti követelményeknek. A Pénzügyminisztérium a mutató kiszámításánál 18.575 milliárd forintos múlt év végi GDP-t vett figyelembe – közölte a tárca szerdán. Forrás: Index

Rasszista bomba A megkülönböztetõ gének alapján pusztítja el az ellenséges népet, de a támadók etnikumának tagjait nem öli meg az egyelõre titkolt vegyi fegyver. Az ethnic bombbal már a 80-as években kísérleteztek Dél-Afrikában, majd késõbb a Közel-Keleten. Az elsõ öbölháborúban az irakiak a Szovjetuniótól kapott Scud rakétákkal lõtték az izraeli városokat. Volt, amelyik célba ért, volt, amelyik besült. Volt, amelyik felrobbant, volt, amelyik nem. Volt, amelyik túlrepülte a célt, és volt, amelyik csak pár száz métert imbolygott a levegõben, utána lezuhantt. Hiába, a szovjet árukra mindig sok volt a panasz. Izraelben az ijedtség és egy arab országból rájuk kilõtt rakéták puszta ténye okozta lelki hatás sokkal nagyobb volt, mint az okozott tényleges kár. A Scudoktól való félelem csak felgyorsította a munkát az izraeli hadsereg egyik legtitkosabb bázisán, a Nes Tziyona-i vegyi és biológiai fegyvergyárban. A politikai vezetés utasítására olyan vegyi fegyvereken dolgoztak, amely a levegõbe vagy az ivóvízbe kerülve arabok ezreit képes elpusztítani, de ezzel egyidõben a zsidó embereknek minimális vagy semmilyen egészségi károsodást nem okoz. A történelmi zsidó nép és a Közel-Keleten élõ arabok egy emberfajtához, a szemitákhoz tartoznak, ezért a génjeik hasonlatosak egymáshoz, de nem tökéletesen egyformák. Az izraeli kutatók munkája arra irányult, hogy a fent említett módon az emberi szervezetbe kerülõ anyag különbséget tudjon tenni az arabok és a zsidók között. Ehhez a kutatóknak ismerniük kell azokat a speciális géneket, amelyek megtalálhatóak az arabokban, de nincsenek jelen a zsidókban. A megkülönböztetõ gének ismeretében olyan vírus vagy baktérium elõállítása volt a cél, amely fõleg a mai Irak területén élõ arabokban található géneket támadja meg, megváltoztatja a DNA-szerkezetüket és halálos mikroorganizmusokat szabadít el. Dedi Zucker, izraeli országgyûlési képviselõ undorítónak tartja, hogy Izrael nevét összefüggésbe hozták a tümegpusztító jó ha figyelünk

fegyverek elõállításával és erkölcsileg megengedhetetlennek véli azt, hogy ilyen kísérletek folyhassanak hazájában, különös tekintettel a II. világháborúban a népe elleni irtóhadjáratra. A hír hallatán sokakban felmerült Josef Mengele neve is, aki több mint 60 évvel ezelõtt Auschwitzban már elkezdett ehhez nagyon hasonló kísérleteket. Az ún. ethnic bombra irányuló kutatómunka nem újdonság a világban, már a 80-as évek elején kísérleteztek a Dél-Afrikai Köztársaságban olyan szer elõállításával, ami csak a feketéket pusztította volna el. Az apartheid rendszer összeomlása és az elsõ feketék résztvételével lebonyolított választások után az új kormány felállított egy, a múlt bûneit is kutató bizottságot Desmond Tutu dél-afrikai püspök vezetésével, Truth and Reconciliation Commission néven. Ez elõtt tanúskodott Daan Goosen, aki a legnagyobb dél-afrikai vegyi és biológiai gyár vezetõje volt. Elmondása szerint olyan anyag, angol nevén pigmentation weapon kutatására kapott utasítást, amely a feketék között szedte volna az áldozatait a nekik adott védõoltások, az általuk fogysztott sör, vagy növények, pl. kukorica megmérgezésével. Az idõ hiánya miatt munkájukat nem tudták befejezni, de az akkoriban kialakult együttmûködés az izraeliekkel megmaradt, és sok dél-afrikai kutatási eredményt használtak fel késõbb Nes Tziyonaban. Errõl beszámolt a Jane’s Foreign Report c. lap is. Az újság híres a megbizható forrásairól és jól értesültségérõl a katonai és titkosszolgálti ügyekben. Az Izraelben folyó kisérletekrõl a CIA 1997-ben tájékoztatta az amerikai kormányt. William Cohen akkori védelmi miniszter említette, hogy kapott olyan jelentést, amelyben szó van olyan országokról, ahol egyes etnikai csoportok ellen bevethetõ speciális vegyi anyagok kifejlesztésére irányuló kutatást folytatnak, de nem nevezte néven õket. Forrás: Jack Corn – MNO

13

Ha eddig valaki azt hitte, hogy a szocialista–szabad demokrata kormányzat elõtt létezik olyan határ, amelyet a pártholdudvar kliensei nyomására sem lép át a közpénz herdálásában, az most mélységesen csalódhatott. A szocialista felvilág gátlástalanságának nincs határa. A Ron Werber polgárháborús hangulatot gerjesztõ kampánymunkájára kifizetett tízezer dollár költségvetési pénz elkótyavetyélésén még „jóízûen” háboroghattunk egyet, de most, hogy megtudtuk, már a Miniszterelnöki Hivatal törvényes mûködésének ellenõrzését is kiadták gebinbe a pártholdudvarhoz tartozó maszek cégnek, képtelenek vagyunk eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk. Vagy inkább kérjük-e kölcsön Kuncze Gábor Gizella utcai raktárából a Lop-stop táblát a zakószámlák után egykoron lázasan oknyomozó Eörsi Mátyással együtt. Ki gondolta volna, hogy a Werber úr szerzõdése miatt bûnbaknak kikiáltott Zsuffa államtitkár elkergetése a kormányzat háza tájáról csak szemfényvesztés volt a birkának tekintett köznép számára. Valójában, immáron magántanácsadóként, havi egymillió forintos apanázzsal fizették meg a párthoz hûséges apparatcsik szolgálatait.

14

El kell ismernünk: soha nem feltételeztünk a közpénz lenyúlásának területén sem ennyi találékonyságot a szocialistáktól. Mert olcsón venni az államtól vagy drágán szolgáltatni, vagy értékén felül eladni az államnak mondjuk egy szalámigyárat, vagy a forint leértékelésének idõpontját és egyéb pénzdagasztásra alkalmatos bennfentes információt kiszivárogtatni már mindenki által jól ismert közpénz lenyúlási módszer volt. De azt rábízni egy párt közeli cégre, hogy egy esztendõn át felügyelje a kancellária egyik hivatalát hétmillió forintért, az minden jogállamról kialakított elképzelésünket felülmúlja. Ráadásul a cégnek kizárólag az üvegzsebtörvény betartását – a lapzártakor kiadott közlemény pontosítása szerint – a kiemelt szerzõdések teljesülését kellett ellenõriznie. Monostori Lajosné munkatársai, a talpig becsületes, munka nélkül maradt köztisztviselõk meg ez idõ alatt ott fetrengenek a Kormányzati Ellenõrzési Hivatalban lelkiismeretfurdalásuk miatt, mert a kancellária a lélegeztetõgépekre költhetõ adóforintjainkat milliószámra csúsztatja magánvállalkozók zsebeibe, mert azok helyettük ellenõrzi a kormányzati munkát. Az Állami Számvevõszék is pikáns vizsgálat elé néz, ha a kancellária környékére sodorja az ellenõrizhetnék, persze csakis a következõ országgyûlési képviselõ-vá-

lasztás után. A bankárkormány brókerekkel kvaterkázó kancelláriája most éppen egy 3G-Consulting nevû korlátolt felelõsségû társasággal ellenõrizteti az elektronikus kormányzati központ egyik területét, de ne keseredjenek el a holdudvarbéliek, rájuk is sor kerül legközelebb. Szerintünk azért választhatták ezt a céget, mert nevébõl is sejthették, hogy segítségével háromszoros gravitációs gyorsulással süllyeszthetõ a közpénz az opálos üvegzsebekbe. Medgyessy Péter egyszer, amikor Kiss Elemér barátja kormányzati pozícióját beáldozta az átlátható, korrupciómentes és kétes lobbiügyekkel nem terhelt kormányzás illúziójának fenntartása érdekében, azt ígérte nekünk, hogy teljes szigorával lép fel az ellen, akire a gyanú árnyéka vetül. És most itt van ez a maszek üvegzseb-ellenõrzési skandalum, és itt van nekünk a Medgyessy–Baráth lobbicég a Matáv milliárdos adókedvezményével meggyorsított százmilliós lobbidíj 2G-nyi (gergõnyi) gravitációjával a családicég-vezetõ fiak zsebeibe, és csak nézünk, mint a moziban. Vagy a volt kultuszminiszter darabját játszó színházban. És már csak egy kérdésünk maradt: komámasszony, hol a stukker? Forrás: Torkos Matild – MNO

jó ha figyelünk

TÁRSADALOMKÉP A IFJÚSÁGRÓL Az ifjúság egy kutatási konjunktúra célközönsége, amit – sajnálatosan – a politikai érdeklõdés tesz igazán erõteljessé. Az Ifjúság’2000, a határon túli fiatalokkal foglalkozó Mozaik’2001 után megismételt nagykutatás a korábbi rossz eredményeket újabb tapasztalatokkal gazdagítja. Az eltelt évek alatt nyomasztó lett az értékvesztés, a kulturális leépülés, a tudás és mûveltség gyengülése minden korosztályban, a klasszikus mûveltséget megalapozó tárgyak elhagyása drasztikus romlást hozott a magyar generációs tudásában. Sokat rontott az a magyar társadalom is, amelyben a múlt át- és újraértelmezése helyett a múlt eltörlése lett a „haladás” motorja. Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy míg 1970-es években a fiataloknak csak 23 százaléka fogadta el szülei értékrendjét, addig ma ez az arány 40 százalékos. Magyarországon mára az elitkultúra eltûnt, mechanizálódott, amerikai tömegkultúra van. Sõt, a szocializmus alatt fontos közép-európai tudatunk is eltünt (!) mára, s így megyünk Európába!? – kérdezi Bauer Béla szociológus (kutatásvezetõ). Ezen a téren is 15 évnyi elmaradásba kerültünk, mert Európa már megszabadult az amerikanizálódási folyamattól.

Az amerikai tömegkultúra fogyasztási szimbólumaiként szolgáló termékeket ma már a világ minden területére ráerõltették. Ahova pedig eddig még nem sikerült, ott fegyveres erõ bevetésétõl sem riadnak vissza (demokratikusan és a piac érdekében) Jellemzõje ennek a leépülési folyamatnak, hogy miközben állandóan a szellemi tõkénkrõl beszélünk a forráskivonás jellemzi az oktatást és tudástermelést, a nyelvtanítás teljesen hatástalan (a diákok 70 százaléka tanul nyelveket, de csak 10 százalék tud megszólalni is). TÁRSADALMI HANGULAT A Tárki háztartáspanel (újraindulása utáni) mai tapasztalata, hogy 2000-2003 között a lakosságnak a rendszerváltással kapcsolatos vélekedése romlott, mintegy 500 ezernyi mélyszegénység jött létre. A lakosság 60 százaléka szerint 2003-ban a lakosság anyagi helyzete jó ha figyelünk

romlott: 47 százalék szerint a család helyzete romlott, s a közeljövõben is romlani fog 50 százalék szerint. A Tárki szerint 10-12 százalékos a felsõ középosztály, az elit a társadalom 3 százalékát teszi ki: 30 százalékot tesz ki a klasszikus polgári közép, 40 százaléknyi a dolgozók (munkások) osztálya. A szociológusokról is fényképet készít a társadalmi közérzet kutatása, a kérdezés és a következtetések levonása mint nagy kihívás. Sükösd Miklós „rossz közérzet a politikában” címû mérlege, a „kritikus értelmiség” és a „média” mint a tájékoztatás társadalmi tükör szerepe gyakorlóinak hiányát, pontosabban szerepük be nem töltését adja ki. De Sükösd nem a gondokat-eredõket, vagy a normasértéseket teszi pellengérre, hanem azt tárgyalja (persze, a kérdezõnek is tulajdoníthatóan), hogy a Fidesz új kampánya eredményes lehet-e. Sükösd minden észrevétele (események, hatások, következmények) a Fideszrõl szól, bár ugyanez már egyszer lezajlott az MSZP kampányolásában is, de ez akkor senkit sem érdekelt. Mi érdekli a társadalmat, veti fel a liberális szociológus, a térség egyik leggyengébben tájékozott népességével kapcsolatban? A válasza nem annyira érdekes, mint az, amit-ahogy a kérdezõ kérdez egy ilyen fontos tárgyban a szociológustól, mert az a véleményformálók felelõssége. HANGULAT- ÉS HELYZETJELENTÉS AZ UTAZÓKRÓL ÉS SZEGÉNYEKRÕL A brit foglalkoztatottak 40 százaléka szeretné a szabadságát napfényes helyen tölteni, állapította meg egy most közzétett felmérés. A hazai felmérések szerint, itthon csak az emberek tizede tud külföldön nyaralni. Egy brit felmérés szerint az emberek többsége csak úgy tud feltöltõdni, és megfelelõ szintû munkát végezni egész évben, ha van lehetõsége üdülni. A leginkább preferált célpontok pedig a szakemberek szerint a napfényes helyek, országok. Egy a magyarországi állapotokat tükrözõ felmérés szerint a külföldön nyaralók aránya 10 százalék, míg az emberek 22 százaléka belföldön utazik el pihenni. A magyarok egyébként elsõsorban a vízparti helyeket részesítik elõnyben. Az általános drágulás és az elavult infrastruktúra drágasága egyszerre hatnak és önmeghajtóvá váltak. Ezt igazolja, amikor egy 63 ezer forintos nyugdíjból élõ egyedülálló asszony elmondta, hogy a 45 négyzetméteres lakására a távhõszolgáltatásért márciusban 24 ezer forintot fizetett. Húsz foknál melegebb soha nem volt, ezért gyakran arra kényszerült, hogy az árammal mûködõ olajradiátort is bekapcsolja. A többi rezsiköltséggel együtt (víz, villany, csatorna, egy vezetékes telefon, 6 hatezer forintos közös költség ) 45 ezret kell kifizetnie, megélhetésre mindössze 20 ezer forintja maradt. A lakótelepeken elsõsorban a szegényebbek maradtak, a távfûtés díjának emelése óta egyre több közöttük a díjhátralékos. A 680 ezer távfûtéses lakásban élõk havonta átlagosan 6-8 ezer forinttal fizetnek többet, mint az egyedi fûtésû lakásban élõk. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) vizsgálataiból kiderül, hogy a különbözõ távfûtõmûvek tarifái között akár kétszeres árkülönbség is mutatkozhat. A panellakásokban él a lakosság egyötöde, mintegy kétmillió ember. A három vagy többgyermekes városlakó családok több mint egyharmada panellakó. Tudomásuk szerint a gáz és a távfûtés díjának emelése óta egyre több a díjhátralékos, akik megoldhatatlannak tûnõ súlyos anyagi problémák elé néznek. A Budapesti Távhõszolgáltató Rt. szóvivõjének tájékoztatása szerint egy átlagos, 52 négyzetméteres budapesti lakásban lakó család egy év alatt áfa nélkül 113.064 forintot, a január elsejétõl 12-rõl 15 százalékra emelt áfával 130 024 forintot fizet távfûtés és a melegvíz ellátásra. Mivel a szolgáltatás az évben folyamatos, ezért nemcsak télen, hanem fûtési idõn kívül is fizetni kell. A fûtési idõszak általában október 15-tõl április 15-ig tart, erre az idõszakra átlagos idõjárás mellett 91 ezer 550 forintot, a fennmaradó 38 ezer 474 forintot pedig a szezonon kívüli hat hónapra kell kifizetni. 15

Fûtési idõben nem egyenletes a havi számla összege, mivel arányos a fogyasztó által felhasznált energia mennyiségével. Így az enyhe õszi és tavaszi hónapokban a számla összege nem éri el a tízezer forintot, viszont a hidegebb januári, februári hónapokban megközelítheti ennek a kétszeresét is. A fûtési szezonon kívül a havi számla már egyenletesebb, összege 6400 forint körüli. A Tárki 2001–2003 közötti társadalmi változásokat feltérképezõ, legfrissebb elemzése szerint az elmúlt három évben minden társadalmi rétegben jelentõsen emelkedtek a jövedelmek, nõtt a háztartások fogyasztása, és többeknek van munkája is, mint korábban. A kedvezõ tendenciák azonban nem a derûlátást táplálják, a megkérdezettek ugyanis elégedetlenebbek, mint két évvel korábban, s a legborúsabban jövõbeli kilátásaikról nyilatkoztak. Az elmúlt idõszakban tovább folytatódott a társadalom differenciálódása. A legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmû tizedbe tartozó háztartások közötti különbség a 2000. évi 7,5-rõl 8,4-re emelkedett, annak dacára, hogy a legszegényebbek bevételei ezekben az években az átlagosnál szintén jobban nõttek. A munkaerõ-piaci folyamatok, a jövedelmek és a fogyasztás vizsgálata arra utalnak, hogy a társadalom minden rétegének – számszerûen – javult a helyzete. Nõtt a foglalkoztatottság, míg az eltartottak aránya némileg csökkent. A keresetek ebben az idõszakban átlagosan 34 (reálértékben mintegy 20) százalékkal emelkedtek. Legjobban az alsó vezetõk, valamint a kisvállalkozók bevételei gyarapodtak, míg a magasabb beosztásúak jövedelemelõnye csökkent. A nyugdíjasok ellátása – az elmúlt évek jelentõs nyugdíjkorrekcióinak köszönhetõen – átlagosan több mint 40 százalékkal nõtt. Több mint 200 ezer család tartozik a fûtés, vagy közösköltséggel Magyarországon. A KSH adatai szerint többségük nagycsaládos, és a fõvárosban él. A falvakban élõknek, és a nyugdíjasoknak ritkán vannak kifizetetlen számlái. Egy átlagos család tavaly havonta 24 ezer forintot fizetett ki fûtésre, villanyra, közös költségre, és lakbérre. A családok jövedelmükbõl minden ötödik forintot ezekre a számlákra költenek, vagyis a keresetük 21 százalékát. Ez csak az átlag. A legszegényebbeknek ennél is nagyobb terhet jelent a rezsi kifizetése. „ A háztartás jövedelmének 30 százalékát teszi már ki. A terhek halmozódnak, tehát nem elég, hogy a jövedelem alacsony, még nagyobb százalékát viszi el a lakásfenntartási költség. Ha viszont a tehetõsebb 20 százalékot nézzük, ott viszont csak 16 százalék”. A családok az idén jövedelmük még nagyobb részét kénytelenek rezsire költeni, mert januártól jelentõsen drágult az energia. Pedig a statisztikai hivatal adatai szerint már tavaly is sok, 228 ezer olyan családnak voltak kifizetetlen rezsiszámlái. A fûtés, villany és közösköltség számlákból fõleg a nagycsaládosok halmoztak fel hátralékot. Õk elsõsorban 30 és 50 év közöttiek, többségük a fõvárosban lakik. A falvakban ritkán fordul elõ nagyobb tartozás. A lakásfenntartás a magyar háztartások kiadásai között az élelmiszer után a második legnagyobb, az összes személyes célú kiadás majdnem ötödét kitevõ tétel. Az élelmiszerhez hasonlóan a különbözõ jövedelmi szinteken élõk lakásfenntartási költségei közötti különbségek is viszonylag alacsonyak, köszönhetõen a fogyasztás alapvetõ szükségletet kielégítõ jellegének. Az 1990-es évek közepétõl 2002-ig terjedõ idõszakban a háztartások lakásfenntartási kiadásainak alakulására erõsen hatott az árváltozás és a lakások infrastrukturális ellátottságának javulása. A lakásfenntartásra és ezen belül az energiára fordított költségeknek az összes személyes fogyasztáson belüli aránya az idõszak elejére 18 százalék, illetve 11-12 százalék körüli szinten stabilizálódott. A fogyasztás szerkezete ugyanakkor jelentõsen megváltozott. Nõttek a vezetékes gázra fordított összegek, a hagyományos tüzelõanyagok használata visszaszorulóban van. A háztartási energiára fordított kiadásokon belül 2002-ben a legnagyobb részt az elektromos energia és a vezetékes gáz képviselt. A távfûtéses lakások aránya az utóbbi néhány évben kissé csökkent. Míg 1996-ban a háztartások 20%-a lakott távfûtéses lakásban, addig 2002-ben ez a szám 17,4%. Ennek a folyamatnak a fõ oka, hogy az újonnan épülõ lakásokban nem alkalmazzák, illetve hogy a régi építésû lakások esetében is, ahol 16

van rá mûszaki megoldás és anyagi lehetõség, igyekeznek leválni a távhõ szolgáltatásról. Minden tizedik felnõtt törleszt fizetésébõl valamilyen hitelt, amely a hat évvel ezelõtti viszonyokat idézi, állapítja meg a GfK kutatása. A felmérés szerint míg hat éve a különbözõ konstrukciók közül a személyi kölcsön dominált, addig tavaly a lakáshitel volt a sláger, és a hat évvel ezelõttihez képest 2003-ban többen használták ki folyószámlájuk hitelkeretét is. A személyi kölcsönt fizetõk aránya kilenc százalékról három csökkent hat év alatt. Ugyanakkor a folyószámlás hitelkeretet használók aránya egy százalékról három százalékra nõtt, a lakáshitelt igénybe vevõké pedig egy százalékról négy százalékra. Az aktív reklámkampányokkal támogatott lakáshiteleknek fõleg az állami támogatás miatt nõtt a népszerûségük. A hitelre autót vásárlók aránya korábban a statisztikailag érzékelhetõ határ alatt maradt, múlt évben viszont elérte a két százalékot. Lakáshitelt elõszeretettel vesznek fel a 20-40 évesek, ez a korosztály teszi ki a lakáshitellel rendelkezõk 61 százalékát. Ezt a fajta hitelt jövedelem szerint a 100 ezer és 200 ezer forint közötti havi nettó jövedelemmel rendelkezõ háztartásokban élõk vesznek fel leggyakrabban. KULTÚRA ÉS SZELLEMI ÉLET: ÍRÓK ÉS KÖRÖK Már 1980-ban a Fiatal Írók József Attila Körének (FIJAK) szentendrei konferenciáján felmerült az ötlet, hogy az akkor a Magyar Írószövetség égisze alatt mûködõ FIJAK saját díjat alapítson, a megvalósítására csaknem negyedszázadot, 24 esztendõt kellett várni. Az önálló József Attila Kör (JAK) tizenötödik születésnapját ünnepelték, s a Petõfi Irodalmi Múzeumban tartott összejövetelen négy kategóriában adták át az idén megalapított elismerést. Az elmúlt tizenöt esztendõ legemlékezetesebb alkotásaira a JAK tagjai adhatták le szavazataikat. A vers kategóriában Kemény István, a drámáéban Háy János, a prózáéban Hamvai Kornél, a kritika és irodalomtudomány kategóriában Szirák Péter kapta a legtöbb voksot, így õk vehették át a JAK pénzjutalommal járó díját. Menyhért Anna, a JAK elnöke szólt arról, hogy a szervezet látszólag jó helyzetben van: díjakat ad, rendezvények sorát tartja. Léte azonban nem független a hazai irodalmi életet jellemzõ körülményektõl. A JAK épp a rendszerváltozás idején, 1989-ben vált ki anyaszervezetébõl, a Magyar Írószövetségbõl, az irodalom rendszerváltozása azonban elmaradt. A szervezet tagja az idén a nemzeti kulturális örökség miniszterének, Hiller Istvánnak a kezdeményezésére létrejött, nyolc írószervezetet tömörítõ irodalmi kerekasztalnak, amelynek feladata lesz, hogy az uniós normákkal harmonizáló, az irodalmi élet egészét átfogó szabályozást hozzon létre. Menyhért hozzátette: az egyébként évtizedek óta létezõ kör a változások mellett van, és habár nehezíti az érdekképviselõk dolgát, hogy a Döbrentei-ügy kapcsán megbomlott a kerekasztal egysége, a megosztottságot kiváltó eseménynek arra is fel kell hívnia a figyelmet, hogy önismeret, a múlt eseményeinek értõ vizsgálata nélkül nincs jövõ. A Nagy Gabriella író, irodalomszervezõ vezette beszélgetésen a JAK évtizedek felölelõ történetét elevenítették fel. Habár a Magyar Írószövetség 1969-ben Lillafüreden tartott konferenciája úgy döntött, megalakulhat a fiatal írók munkaközössége, négy évet kellett várni arra, hogy az írószövetségen belül létrejöhessen a FIAK. – Ez nem véletlen – emlékezett a kezdetre Csaplár Vilmos, aki jelenleg a Szépírók Társaságának elnöke. – Az írószövetség akkori vezetése a semmittevésben volt a legaktívabb, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a vezetõség részérõl elhangzott az a mondat: „a FIJAK-ot azért hoztuk létre, hogy ne történjen semmi”. A rakoncátlan gyerekekként kezelt fiatalok azonban 1980-ban, a JAK akkori vezetõsége egyik tagjának, Szilágyi Ákosnak a kezdeményezésére konferenciát szerveztek. A szentendrei találkozó mérföldkõ volt. A fiatalok függetlenedni akartak, nem hívták meg az írószövetség képviselõit, akik persze mégis ott voltak. És jelen volt a formálódó irodalmi ellenzék is, a tömörülés nemcsak nemzedéki, hanem önmagát esztétikailag és politikailag meghatározni képes szervezetté nõtte ki magát. 1982-tõl – Szilágyi Ákos elnöksége idején – jó ha figyelünk

a JAK már könyvkiadással is foglalkozott, csoportos antológiákat szerkesztettek, és az azóta folyamatosan megjelenõ JAK-füzetek elsõ mutatványát. A JAK akkori tagjai és késõbbi vezetõi – Kulcsár Szabó Ernõ, Károlyi Csaba, Odorics Ferenc és Ágoston Zoltán – egyöntetûen állítják, hogy a JAK önállósodásához a nyolcvanas évekbeli kezdeményezések vezettek. Odorics, aki 1989-tõl elnökölt, elmondta: semmi más dolga nem volt, mint hogy elkészítse a szervezet alapszabályát; az írószövetség akkori vezetése, Göncz Árpád elnök és Parti Nagy Lajos titkár nem aggályoskodott a JAK önállósulása miatt. Így történt, hogy a JAK levált az írószövetségrõl. Az egyre karakteresebbé, így az irodalomcsinálók táborában népszerûbbé váló kör ma hetven tiszteletbeli és kétszáz rendes tagot számlál. Hogy a szervezet milyen szerepet tölt be a késõbbiekben, az az idén, az irodalmi kerekasztal és a szaktárca egyeztetését követõen derül ki. A Magyar Írószövetség választmánya javasolja, hogy a szervezet tegyen közzé felhívást arra vonatkozóan, az írók ne vállaljanak szerepet a társadalomban meglévõ traumák növelésében, politikai célú felhasználásában. A javaslat szerint ilyen nem növelendõ trauma az antiszemitizmustól vagy a vallásüldözéstõl való félelem, a határokon kívül élõ magyarok sorsa, a hazai nemzetiségek problematikája. Egyébként folytatódik az írószövetség szellemi amortizálódása. A folyamatnak most olyan fordulata került sorra, amikor olyanok gördítik tovább a történetet, akik nem követték a kilépõket, nem követik a maradókat sem, mint pl. Bodor Ádám, vagy olyan író, aki nem is volt tagja a „tömegírnak”, és most okosnak tudja magát, hogy nem lépett be, mint Podmaniczky Szilárd. Átadták a Súgó Csiga díjakat. Közel húszezer szavazat érkezett e-mailen és sms-ben a színházba járó közönségtõl január 20-tól március 25-ig a tavalyi színházi évad legnépszerûbb színmûvészeire. A kedvencek kedvence nyerte el a Súgó Csiga Vándordíjat. A közönség szavazatai alapján idén Mészáros Árpád Zsolt kapta a Súgó Csiga Díjat. Mészáros Árpád Zsolt 1989-ben még középiskolás volt, amikor beválogatták a nyíregyházi színház Danton címû elõadásába, fokozatosan kapott egyre nagyobb szerepeket és már birtokában van az úgynevezett „színész-egynek” is, vagyis papírt is fel tudna mutatni, bár a közönség nem kér ahhoz igazolást, hogy a kegyeibe fogadjon valakit. Berger a Hairben, Maugli A Dzsungel könyvében, Riff a West Side Storyban. Fõszerepeket játszik Nyíregyházán (Made in Hungária), Debrecenben (Pán Péter), és a Budapesti Operettszínházban a Mozart! címszerepét. Internetes rajongói fórumán egyesek arról írnak, hogy miatta Nyíregyházára fognak költözni, mások szavazásra buzdítanak remélve, hogy összejön a Súgó Csiga. Hát összejött, sõt, egybõl fõdíj! Mészáros Árpád Zsolt a 2003-as év legnépszerûbb színészeként a tavalyi év nyertesétõl, Vári Évától vette át a fõdíjat, a Súgó Csiga vándordíjat. ÜGYNÖKVÁLSÁG VÉG NÉLKÜL A Kondor-ügy már csak a színfalak mögött és teljes médiacsendben zajlik, amikor a bírósági ítéletek nyomán minden korábbi állítás megdõlt. Viszont kiderül lassan, hogy a kvázi-bizonyítékok profi munkára utalnak, sok valódi adatból generált hamisítványok. Ilyesformán a beszervezõk, a törvénytelen, bûnös titkosszolgálatok, a hátra maradt ügynökszervezetek, a baloldali monolit alkalmazta háttéremberek mellett a médiauszály is része az ügynökválságot relativizáló brigádoknak. A Népszava szerkesztõsége választhat az eszközlét és/ vagy a beszervezetti lét között. jó ha figyelünk

SZÁMÍTÁSOK ÉS SZÁMOLTAK: NSZAVA.HU Megkérdõjelezhetõnek tartják a KSH legfrissebb, 2004 februárra vonatkozó kimutatását a megkérdezett szakértõk. Például hogyan illeszkedik az állami statisztikusok kalkulációja a hivatásos adatközlõk „számtani rendszerébe". A KSH immár több kormányzati ciklusra visszatekintve nem kap elegendõ pénzügyi forrást a nyugdíjas fogyasztói kosár statisztikai módszertanának kivitelezéséhez. Ennek következtében a kosár és az ezzel kapcsolatos számadatok

pontossága támadható, de minimum kikezdhetõ. A KSH és az általa használt szakmai protokollok világszínvonalúak és kellõen alaposak. Ellenben a néhány napja napvilágot látott adatsor – 2004 február – bizonyos elemei, illetve nyugdíjas fogyasztói kosár kimutatása kérdéseket vet fel. Elgondolkodtató például, hogy március végén milyen forrás alapján tud a statisztikai hivatal elõzõ havi gyógyszerárakról nyilatkozni. Ugyanis ár szempontjából minimum négyféle gyógyszerrõl kell beszélni hazánkban. Esetünkben a lakossági fogyasztásnál nem jöhet szóba a kórházak által, mindenfajta állami támogatás nélkül, tehát a törvény betûjét szó szerint értelmezve „szabad áron“ vásárolt készítmények mennyisége. Ugyanebbe a statisztikai szempontból közömbös körbe tartozik az állam által egyelõre nem nagyon befolyásolható és külföldre irányuló párhuzamos gyógyszekereskedelem több milliárd forintos tétele. A 12 ezer Magyarországon a patikákban kapható gyógyszerféleség is három csoportra osztható. A támogatotti gyógyszerek csoportjába sorolható az a csoport, melynek piaci árához az állam az Egészségbiztosítási Alap gyógyszerkasszáján keresztül támogatást biztosít. Így mintegy 5 ezer készítmény a „valós“ kereskedelmi árnál olcsóbban szerezhetõ be a gyógyszertárakban. 17

A nem támogatotti körbe tartozó készítmények esetében nincs ilyen állami kompenzáció, s ezek árát, az április elsejétõl életbe lépett árbefagyasztást megelõzõen a gyártók negyedévente változtathatták s hirdethették ki a gyógyszerész kamarán keresztül. A harmadik nagy csoport pedig a nyugdíjasokat széles körben érintõ és nemrégiben szabályozását tekintve némiképp megszigorított közgyógyellátás rendszere. Ez a több százas készítménykör az alacsony jövedelmûek illetve a hosszan tartó és súlyos betegségben szenvedõk számára ingyenes. (Nyílt titok, hogy ezzel egyes becslések szerint milliárdos nagyságrendû visszaélések történtek az elmúlt idõszakban, éves szinten.) A közérthetõség kedvéért: a támogatotti és a közgyógyellátási gyógyszerkör között a termékek tekintetében 100 százalékos az átfedés. Mindezek erõsítik azt a vélekedést, hogy az elmúlt év – vagy mint azt a KSH tette az eltelt 12 hónap – tételes gyógyszerár elemzése, illetve annak pontossága kételyeket vet fel. Már csak azért is, mert legutolsó információnk szerint az elmúlt naptári év tényleges támogatáskiáramlása, annak kiszámítása még nem zárult le. Tehát nem tudni, hogy 2003-ban 250 és 262 milliárd forint között pontosan hol húzódik meg a költségvetésbõl gyógyszerár támogatásra felhasznált büdzsé egyenlege. Ennek megfelelõen a KSH által 19 százalékra kalkulált idõarányos és 12 hónapot alapul vevõ gyógyszerár-emelkedési mérték nem tûnik egzakt adatnak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy tavaly három alkalommal „pótolta ki“ az Egészségbiztosítási Alap gyógyszerkasszáját a kormány. Idén pedig a támogatotti körben átlagosan 8, a nem támogatottiban 16 százalékos áremelkedést regisztráltak. Korrekt elemzés esetén mindenképpen külön kellene kezelni a két készítményi csoportot, de ha az említett számokat összevetjük, akkor sem kaphatjuk eredményül a 19 százalékos értéket. (nszava.hu) Idén februárban a nyugdíjas infláció az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva 8,4 százalékkal emelkedett – az élelmiszer-, és gyógyszerárak, valamint a lakásfenntartási költségek növekedése miatt. Ez azonban nem jelenti a nyugdíjak ilyen fokú elértéktelenedését, ugyanis az elõrehozott 53. 54. heti nyugdíj fele 2,2 százalékos többletet eredményez. A januári 6,3 százalékos emeléssel együtt ez májusban 8,5 százalékkal magasabb nyugdíjösszeget jelent az elmúlt évihez képest. Pontosan 1,3 százalékkal nagyobb a nyugdíjasok vásárlási szokásai alapján számított infláció, mint az országos árindexváltozás (ez 1,2 százalék) – derül ki a KSH adataiból. Ez azt jelenti, hogy ennyivel jobban érzik meg az idõsek az egy év alatti áremelkedést, mint a fizetésbõl élõ aktív munkavállalók. 2004 februárban a nyugdíjas infláció az elõzõ hónaphoz 101,7 százalékos az elõzõ év februárhoz viszonyítva pedig 108,4 százalékos volt. Az aktív árindex a 2003 februárihoz viszonyítva 107,1 százalékos. Az eltérés mértéke tehát nem változott. 2004 februárjában az egyhavi átlagos fogyasztói áremelkedés 1,2 százalékos volt a 2003. februárhoz viszonyítva pedig 7,1 százalékkal növekedtek az árak. Az egyhavi áremelkedés valamivel több mint egyharmadát az áfa és jövedéki adóváltozások okozták – derül ki a hivatal jelentésébõl. 12 hónap alatt, 2003. februárhoz viszonyítva, az élelmiszerek árai az átlagosnál kisebb mértékben, 5,9 százalékkal emelkedtek, a tartós fogyasztási cikkekért átlagosan 0,6 százalékkal kellett kevesebbet fizetni, mint az elõzõ év februárjában. A gyógyszerek, gyógyáruk térítési díjai átlagosan 19 százalékkal növekedtek, a szolgáltatások átlag feletti, 7,8 százalékos áremelkedésén belül a csatornadíj 20, a társasházi közös költség 16 százalékkal az elektromos energia 32, a vezetékes gáz 19, a távfûtés pedig 12 százalékkal került többe, mint 2003. februárjában. A fogyasztói kosárba éppen ezek a termékek és szolgáltatások kerülnek nagyobb súlyozással, de olyan általános megállapításokkal nem lehet egyetérteni, hogy értéktelenedik a nyugdíjak összege – közölte lapunkkal Csákabonyi Balázs. A Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnökhelyettese kifejtette, hogy a hatályos 18

törvény értelmében, ha az év folyamán a fogyasztói árak növekedése és a nettó bérkiáramlás meghaladja a költségvetési törvényben meghatározott mértéket – a tervezett infláció erre az évre 6 százalék – akkor novemberben az év elejéig visszamenõleg korrekciót kell elvégezni. A korrekció a speciális szempontok alapján összeállított nyugdíjaskosarat veszi figyelembe, ehhez a KSH hivatalos adatait használják a szakértõk. Azt nem lehet vitatni – jegyezte meg a szövetség elnöke, hogy az infláció az év elsõ hónapjában 6,7 százalék, míg februárban 6,9 volt, és a nyugdíjasokat érintõ termékek és szolgáltatások fogyasztói ára emelkedett ennél jelentõsebb mértékben. Csakhogy éppen ennek kompenzálását szolgálja az az õszi kiegészítõ nyugdíj. A kormány tisztában van azzal, hogy a nyugdíjasok többsége nehéz körülmények között él, a januári nyugdíjemelés 6,3 százalékát pedig meghaladta a termékek és szolgáltatások árának növekedése. Annak érdekében, hogy a nyugdíjasoknak a magasabb mértékû infláció miatt ne kelljen „elõlegeznie“, a nemrég benyújtott törvénymódosítási elõterjesztés elfogadása után az 53-54. heti nyugdíj felét már májusban megkapják a jogosultak. Az elõrehozott nyugdíj 2,2 százalékos többletet jelent, a januári 6,3 százalékos emeléssel együtt így májusban 8,5 százalékkal magasabb nyugdíjösszeg az elmúlt évinél. Az emelés 2 millió 628 ezer 849 embert érint, és mintegy 36 milliárd forint kifizetésének elõrehozását jelenti. Az öregségi nyugdíjra jogosult átlagosan 15 ezer 240 forintot, a nyugdíjas korú rokkantsági járadékban részesülõ 14 ezer 164 forintot, a nyugdíjkorhatárnál fiatalabb rokkantsági járadékra jogosult 11 ezer 792, és az özvegyi nyugdíjra jogosult 9546 forintot vehet át a postástól májusban. Csákabonyi Balázs hangoztatta, hogy a 13. havi nyugdíj kifizetése nemcsak erre az évre vonatkozna, ezután minden évben így történik, vagyis májusban az elsõ, decemberben, karácsony elõtt a másik része. Hiszen hosszú évek óta megfigyelhetõ jelenség ugyanis, hogy az áremelkedés mindig az év elején a legjelentõsebb mértékû. Ha az infláció és a bérkiáramlás magasabb lesz, akkor novemberben minden érintett megkapja a a január elsejéig visszamenõleges kiegészítõ nyugdíjat. December 15-ig pedig biztoson megkapják az 54. heti nyugdíjat. Év végéig kifizetik az özvegyi nyugdíjak kormányprogramban elõírt második ütemét is, ez csaknem 550 ezer embert érint. Fenyegetésnek, fölösleges riogatásnak tartja a nyugdíjak elértéktelenedésrõl szóló híradásokat a Gazdasági Kutatóintézet Rt kutatásvezetõje is. Barta Judit elemzése szerint a januári nyugdíjemelés egyelõre valóban nem fedezi a többletkiadásokat, de a 6,3 százalékos nyugdíjemelés egész évre szólt, és nemcsak az év elsõ hónapjaira. (A februárra megállapított árindex az év során módosulhat – szerk.) A törvény szerint a nyugdíjemelést a várható fogyasztó árindex, és a bruttó kereset átlaga határozza meg. Idén szerény mértékû lesz az emelkedés, de az inflációs növekményt novemberben visszamenõlegesen megkapják a nyugdíjasok. Mivel tegnaptól lépett érvénybe a gyógyszerárak csökkenése, szinte biztos, hogy az áprilisi nyugdíjas árindex kedvezõbb arányokat mutat majd – fogalmazott a kutatásvezetõ. Semmiképpen nem aktuálpolitikai kérdésként kellene kezelni a nyugdíjasok romló életszínvonalát – közölte Gógl Árpád. A fideszes képviselõ, volt egészségügyi miniszter szerint a lakásfenntartási költségek növekedése, és a gyógyszerár drasztikus emelkedése 80 százalékban az idõseket érinti. Míg tavaly a stagnáló élelmiszerárak kompenzálták az energiaár-emelést, és ennek hatására kevésbé volt érezhetõ a infláció hatása, az idén már a kormánynak is rá kellett döbbennie, hogy a nyugdíjasok egyre nehezebb körülmények között élnek. Gógl Árpád szerint az 53. heti nyugdíj korábbi, májusi kifizetése semmiképpen nem >> jó ha figyelünk

Berlinben egyre több a török gyorsbüfé, a városháza elõtt együtt leng az EU-, a nemzeti lobogó és a homoszexuálisok zászlaja. A konferencia német elõadója nem mer anyanyelvén felszólalni, és már mások bûneiért is bocsánatot kér. A háború utáni generáción teljesen úrrá lett a nacionalizmus vádjától való rettegés. – Keresztes Lajos beszámolója a berlini biztonságpolitikai konferenciáról. Berlinbe látogatni sokkoló élmény, amellyel legutóbb az elmúlt hétvégén kellett szembesülnöm. Abban a városban, ahol több dönerárus található, mint Isztambulban, biztonságpolitikai konferenciát szerveztek arról az örökzöld témáról, miként lehet megjavítani a transzatlanti kapcsolatokat. (A szeminárium tanulsága a régi viccel foglalható össze: a helyzet reménytelen, de nem súlyos.) A rendezvény helyszínéül szolgáló Vörös Városháza elõtt az EU, Németország, Berlin zászlaja, valamint a homoszexualitását nyíltan vállaló fõpolgármester, Klaus Wowereit szivárványszínû „hadilobogója” lengett. Az már szinte természetesnek mondható, hogy német résztvevõk megszólalásuk elõtt imamalomszerûen elõre elnézést kértek nagyjából mindenért, de fõként azért, hogy egyáltalán léteznek. Ebben a „bocsánat, hogy élünk” kategóriában az SPD Bundestag-képviselõje, a Schröder-kormány 1999 és 2002 közötti külügyi államminisztere, Christoph Zöpel új, rekordgyanús gyakorlatot mutatott be. Már a bevezetõben átlépte a fájdalomküszöböt, amikor a német munkanyelvû konferencián bejelentette: tekintettel a jelenlévõ lengyelek érzékenységére – voltak legalább hárman –, angolul szólal fel. Hozzátette: õ különben is Lengyelországban született. (Érdemes tudni, hogy Zöpel gleiwitzi születésû; e települést ugyanúgy kettévágta a Neisse határfolyóvá tétele, mint Komáromot a trianoni békediktátum.) A beszéd többi részét a már megszokott rasszista sablonok tették ki: kö-

szönet a felszabadítóknak, minden németektõl való félelem csak jogos és megalapozott lehet, valamint „felügyeljetek bennünket, mert még mindig nagyon veszélyesek vagyunk.” Míg az elsõ kijelentések még csak komoly pszichiátriai kezelést igénylõ lelkiállapotra utalnak, addig az önnön-veszélyesség hirdetése már a tények meghamisítását jelenti. Hiszen mára az egykor valóban rettegett és tisztelt Németország kedélyes nyugdíjasklubbá alakult, mely még ha szeretne, se tudna veszélyeztetni senkit. Mostanra egy öreg, nyomorék kalózra emlékeztet, aki adott jelre készségesen felsorolja összes bûneit, sõt, ha lehet, inkább a másokét is a magára veszi, minthogy egyet is kifelejtsen. Talán még szánalomraméltóbb kép bontakozott ki a szünetben folytatott beszélgetésbõl: néhány fiatalabb bennszülött arra kapacitált, hogy tegyem szóvá én Zöpel kijelentéseinek abszurditását, hiszen õk németek, ezért ezt nem tehetik meg a nacionalizmus vádja nélkül. Hogy azért nem minden németre – és különösen nem a fiatalokra – jellemzõ az önvád, azt jól mutatja a volt szövetségi elnök, Johannes Rau 17 esztendõs lányával készített 2001-es interjú részlete: „Igen, a második világháború rendkívül idegesít. Mindig ugyanaz. Hitlerrel és a rózsaszín nyuszival nõ fel az ember, azután jön Anna Frank, „A hullám“ – Morton Rhue Harmadik Birodalommal foglalkozó könyve –, majd

>> jelenthet segítséget az idõseknek. A nyugdíjas korosztály tervszerûen él, mivel minden forintot beosztanak, így már most kalkuláltak a karácsony elõtt érkezõ kétheti nyugdíjjal. A nyugdíjas fogyasztói kosár bevezetését 2001-ben a Fidesz, és az MSZP is javasolta, igazságosabb nyugdíjszámítást ígérve. A kormány akkor felkérte a statisztikai hivatalt, hogy állítsa össze a speciálisan a nyugdíjasokra jellemzõ fogyasztási szokásokat, és jelezzék, mekkora az eltérés a két index között. Ezt követõen 2002 óta a statisztikai hivatal külön vizsgálja a kétféle fogyasztói szokást, eltérõen számolja az inflációt. A KSH csaknem 1100 terméket és szolgáltatást vesz alapul a nyugdíjaskosár kiszámításánál, legnagyobb súlyozással a gyógyszer, az élelmiszer és a lakásfenntartási költségek változásai kerülnek a kosárba. jó ha figyelünk

osztálykiránduláson a „Schindler listájának” megtekintése. A konfirmációs oktatáson a holokauszt elemzése, a történelem órán pedig kiváltképpen ez a téma. Azt lehet mondani, majdnem minden szakon errõl beszélnek. Egy idõ után eltompul az ember. Ez egyszerûen túl sok.” Külsõ megfigyelõ számára nehéz eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen, amikor a politikus és értelmiségi generáció tagjai azon értetlenkednek, hogy senki sem értékeli önostorozásukat. A berlini kormány még mindig képtelen feldolgozni, hogy Lengyelország Koppenhágában még kipréselt az unióból – és ezzel a költségek kb. negyedét álló németekbõl – egymilliárd eurót, majd néhány nappal késõbb F-16-os gépeket rendelt és büszkén csatlakozott Irakban a készségesek koalíciójához. Vagy hogy Prágának – pártállástól függetlenül – esze ágában sincs a Benes-dekrétumok kapcsán akár a legcsekélyebb gesztusokat tennie. Nem véletlen, hogy a német politikai vezetés olyannyira szívesen találkozik a saját történelmére hasonlóan tekintõ magyar baloldali kormányokkal. S értelmiségi hátországuk is oly szívesen próbálkozik – fõként a hazai kereslet megcsappanása okán – Magyarország misszionálásával. Mindent elárult e szellemiségrõl, amikor 2002 õszén Joschka Fischer köszönetet mondott Kovács Lászlónak, amiért olyan bátran küzdött a magyar nacionalizmus ellen. Ebben a szép kerek világban okozott komoly repedést az egyre vitatottabb terror elleni háború. Hiszen ha a „bagdadi Hitlerrel” és kiszolgálóival szemben is be kell tartani a hadijogot és a nemzetközi szerzõdéseket, s ha az ellenük elkövetett bûnöket is lehet bírálni, akkor talán szólni lehet Németország felszabadítása (Richard von Weizsäcker 1985-ös beszéde óta ez a politikailag korrekt kifejezés) során a szövetségesek viselt dolgairól is. Forrás: Keresztes Lajos – MNO

A nyugdíjas fogyasztói árindex országos átlagos mutatóként értelmezhetõ, a vizsgált termékek, szolgáltatások közül teljes mértékben kimaradnak azok, melyeket a nyugdíjasok nem használnak. Többek között ide tartozik az iskolai étkezés, tankönyv, tanszer, írószer, oktatás is. Lakossági kérdõívek segítségével derül ki, hogy a dolgozók fizetésükbõl, a nyugdíjasok pedig nyugdíjukból mennyit költenek többek között élelmiszerre, gyógyszerre. Így derült ki, hogy februárban az aktívak jövedelmük csaknem 24 százalékát költötték élelmiszerre, míg a nyugdíjasok majdnem 31-et. A statisztikai hivatal munkatársa azonban jelezte, hogy a számok csak átlagként értelmezhetõek. A nyugdíjasok is nagyon különbözõ vagyoni helyzetben élnek, vannak közöttük jómódúak, és élnek nagyon szegények is – ugyanúgy mint a munkaképes korúak között. Forrás: gondola, cgp

19

Az észak-amerikai lapok szemléje

Uncle Sam, azaz Samu bácsi Hátrányos faji megkülönböztetés miatt nyolc éve pereskedik egy fehérbõrû rendõr – Marad az eskü szövegében az „Az Isten engem úgy segéljen” – Füstmentes cigarettát hoznak forgalomba a dohánygyártók – A houstoni tanárnõ az ûrbe vágyott, most asztronauta képzésen vesz részt. Michael Lind rendõr volt a michigani Lansing városában. Még 1996-ban perelni kezdte munkahelyét – amelyet egyébként azóta ott is hagyott –, mert helyette egyik kollégáját léptették elõ õrmesterré, szerinte érdemtelenül, hiszen a kolléga mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgán gyöngécskén teljesített – ám fekete bõrû volt. Lind rendõr úgy gondolta, hogy õt azért „kezelték” ilyen hátrányosan, mert fehérbõrû. A pert is hátrányos faji megkülönböztetés miatt indította meg, de elsõ fokon, elveszítette, és így járt a fellebbviteli bíróságon is. Majd’ nyolc év múltán azonban most a michigani legfelsõ bíróság – az állam legmagasabb bírói instanciája – megváltoztatta a döntést és Michael Lindnek adott igazat. A különös történetrõl a Detroit News címû napilap készített részletes színes riportot. Lind ügyének jelentõsége a lap szerint, abban rejlik, hogy ez megnyithatja az utat az egyetemi felvételik nagyobb objektivitása elõtt; a Michigani Egyetemen például eddig nemegyszer pluszpontot jelentett, ha valaki fekete bõrû… *** 20

Az Egyesült Államok szövetségi legfelsõ bírósága úgy döntött, hogy az eskütételek szövegében változatlanul szerepelnie kell az „Isten engem úgy segéljen!” mondatnak. Egy kaliforniai férfi ugyanis azzal fordult a bírósághoz, hogy tízéves leánya – mivel otthon nem kapott vallásos nevelést, hiszen az egész család ateista – ne legyen kötelezhetõ e mondat elmondására. A szövetségi legfelsõ bíróság nem adott helyt a követelésnek, méghozzá igen rafinált indoklással: az apának nincs jogi fennhatósága tízéves leánya felett – áll a Washington Post címû napilapban. A dohánygyártók füstmentes cigarettát kínálnak – tudósít a Los Angeles Times. A hír meglepõ, hiszen az Egyesült Államokban rendkívül erõteljes a propaganda a dohányzás ellen; ezért, a kaliforniai napilap szerint, akár eretnekségként is értékelhetik e javaslatot egyes kutatók és egészségügyi szakemberek. Ám a dohánygyártók – látván, hogy sok erõs dohányos képtelen leszokni e szenvedélyrõl –, most végre elérkezettnek látták az idõt arra, hogy új portékákkal rukkoljanak elõ. Tiszta, nem füstölõ, legalább harminc percig szívható cigarettákat dobnak a piacra. Ráadásul ízesített változatokban. Így lesz például menta ízû, vagy epres bagó is….Illetve, már nem is a hagyományos cigaretta lesz ez, hanem olyasféle kis zacskókban forgalmazzák majd, mint a filteres teákat, csakhogy ezekbe dohányt töltenek. Jóllehet, ezt az újfajta cigarettát senki sem nevezi „biztonságosnak” – hiszen bármilyen dohány, akár füstmentes, akár ízesített, tartalmaz valamelyes rákkeltõ anyagot –, ám az elõzetes kutatások szerint ezek a füstmentes füstölnivalók jóval kisebb mértékben veszélyeztetik majd az egészséget, mint „igazi” cigitársaik. *** A houstoni tanárnõ, Dottie MetcalfLindenburger hosszasan elmélkedett, hogyan is tudná összeegyeztetni hivatását és igencsak erõs érdeklõdését a világûr iránt. A sors sietett a segítségére: a NASA honlapján ugyanis felfedezett egy hirdetést, miszerint az ûrkutató központ tanárokat keres ûrrepülésre. Jelentkezett, és immár tíz amerikaival és három japánnal együtt ûrhajósnak tanulhat. Esküjét hétfõn tette le – írja a Texasban megjelenõ Dallas Morning News. A napilap szerint az ambiciózus tanárnõ nemsokára megkezdi a tanulást, felkészülést is, elõször a floridai Pensacola haditengerészeti bázisán. „Valami alapvetõen új kezdõdik az életemben!” – nyilatkozta a dallasi napilapnak a huszonkilenc esztendõs pedagógus.

FALUDY GYÖRGY: EGY HELYTARTÓHOZ 25 ÉV UTÁN

Haynaunak indultál. Ez rég volt, mondják. Megszelídültél. Naftalinba tetted a kötelet s elõkerült a kolbász. Azt hallom, hogy szeretnek. Trézsi anyánk! Jó öreg Ferenc Jóska! Tisza István: esze mint a borotva! Bölcs vezetõnk, Rákosi! Ha az ember meg nem szökik, megszokja. Szabad utazni, csendesen morogni s lopni ? várhatsz-e helytartótól többet Olbrich, Bierut, Gottwald, Ulbricht, Novotny: mind elmarad mögötted. Álnok vagy, szkizofrén, provinciális s hazug. Opportunizmusod csigája hány szovjet elvtárs nadrágján mászott fel! Rendszerint nem hiába. A szabadság csodaszarvasát ûztük négyszáz éve. De ki fut most utána? Te érted el. Szívós vagy. Egy országot toltál át Ázsiába. Tiéd a jelen. Agyoncenzúrázott múltaddal mint vagy? Olykor esti csendben hallod-e újra, ahogy Rajk barátod nyakcsigolyája reccsen? Ha altatóval sem tudsz már aludni: Tóth Ilonka sóhaja utolér-e, s Losonczy hörgése, akinek kását töltettél tüdejébe? Mint víz alatti, elmerült harangok: hintáznak-e hajnal felé ágyadnál a tizennyolc esztendõs iskolások, kiket felakasztattál? Hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya közt magunkat békésnek és szabadnak tudjuk egyszer? Nagy Imre így kívánta, ôt is felakasztattad. Forrás: WWW.TUBI.HU

Forrás: Ernesák Terézia – MNO

jó ha figyelünk