E S Z T E R G O M
M Ú L T J Á B Ó L .
/ Cikkgyűjtemény. /
Lánczos Zoltán.
- Kézirat. 1975. -
E S Z T E R G O M
M Ú L T J Á B Ó L .
/Cikkgyűjtemény./
Lánczos Zoltán.
- Kézirat, 1975. -
T A R T A L O M
:
Az esztergomi autóbusz tegnap és ma
2.
Esztergomi sztenográfusok
4.
Ki fedezte fel a süttői márványt ?
6.
Esztergomi eredetű-e a Nibelung-ének ?
9.
- 1 -
E kis füzetben a számomra olyan kedves városkával - Esztergommal -
kapcsolatban megjelent cikkeimet
gyűjtöttem össze, hogy a honismereti körök és
a
helytörténetkutatók számára hozzáférhetőbbé tegyem azokat. Budapest,1975.július. Lánczos Zoltán.
A Z
E S Z T E R G O M I T E G N A P
-
A U T Ó B U S Z ÉS
M A .
Nemrégen a Dolgozók Lapjában Esztergom autóbusz közlekedésének fejlesztési tervéről olvastunk. Ennek kapcsán támadt az a gondolatom, vajjon milyen
volt
ennek az idegenforgalmi, sőt ma már ipari szempontból is egyre jelentősebb városnak közlekedése a felszaba dulás előtt. Így érzékelhetőbbé válik az az óriási kü lönbség, mely a felszabadulás előtti és utáni idők f e j lődésüteme között fennáll. Az első esztergomi autóbuszvállalatot 1925-ben a város
alapította.
Három kocsit járattak a vasútállomás
- Kossuth utca - érseki palota utvonalán. Az autóbuszok indulási ideje a vonatok érkezési illetve indulási idő pontjához alkalmazkodott. Nyolc év alatt a kocsipark állományéban nem állott be változás, csak kopottabbá, elnyüttebbé vált a három autóbusz. Hogy a velük járó gondtól és kiadásoktól a város megszabaduljon, 1952-ben a vállalatot eladták az 1926-ban
létesített
városi ide
genforgalmi hivatal vezetőjének, Bodor Zoltánnak. A vál lalat "maszek" kézbe kerülése sem hozott jelentős válto zást, már csak azért sem, mert alaptőkéje nem volt ele gendő a
korszerűsítéshez,
fejlesztéshez.
Az autóbuszvállalat monopolizálta a város belterü letének
személyszállítását,
viszont a vidéki járatok a
"Start" cég kezelésében voltak. Ezt a céget 1924-ben Hangay Gyula és Quitt Emil
alapította
"Start Autófelszere
lési és Műszaki Vállalat" néven. Nem sokkal a városi autóbuszüzem
megalapítása
után e cég engedélyt kapott,
hogy négy autóbusszal járatokat
indítson
Esztergomból
Bajnára, Dorogra és Visegrádra, majd néhány év alatt
- 3 -
sikerült még három autóbuszt
beállítaniuk,
és Eszter
gom - Felsőgalla közt is közlekedett két kocsijuk. Míg az 1925 és 1945 közötti húsz év alatt e két vállalat fejlődésében alig mutatkozott változás, a megindulásakor
beállított
három illetve négy kocsiból
álló autóbusz-parkjukat tíz év alatt összesen három kocsival növelték, addig a felszabadulás után léte sült és Esztergom közlekedési gondjait is megoldó MÁVAUT évente átlag tíz új kocsit állit forgalomba és állandóan sűríti járatait. Nemcsak a fővárossal,
de
rövidesen az üdülnivágyók kényelmére, a Velencei-tóval, Harkányfürdővel, egy-egy járat pedig a jugoszláv, il letve a csehszlovák fürdőhelyekkel köti majd össze E s z tergomot. És hogy mennyivel kényelmesebbek, gyorsabbak e já ratok, arról talán nem is kell szólni...
/ Dolgozók Lapja. 1970. október 3.-ai szám. /
Megjegyzés: Sajnos, a "Nyomda Kis Ördöge" két sajtóhibát ejtett az eredeti cikkben. A Hangay-Quitt cég alapítási éve / 1 9 2 4 / helyett 1942-t, Quitt Emil helyett pedig "Ánitt Emil"-t szedett.
- 4 -
ESZTERGOMI
A gyorsírás
SZTENOGRÁFUSOK.
- más néven sztenográfia -
megterem
tője, Marcus Tullius Tiro, Ciceró felszabadított
rab
szolgája szavakat és szótagokat jelölő jeleit használ ták a középkorban i s . Ezt a legkezdetlegesebb gyorsírást a 1 8 . században már tökéletesíteni igyekeztek. Ebben az időben dolgozta ki Gáti István az első magyar gyorsírási formát, melyet ő "szaporaírásnak" nevezett. A gyorsírás rendszerei aszerint, hogy különálló vagy
összekapcsolt
jeleket használtak, két csoportra oszlottak : geometri kus és kurzív jellegű rendszerre. A geometrikus rendszerű gyorsírásmódok közül - különösen a franciáknál és az an goloknál -
a legelterjedettebb a Taylor-féle sztenográ
fia volt. Ezt a rendszert ültette át magyar nyelvre Ko vács Imre 1821-ben. Ő használta először a "gyorsírás" szót i s . A századforduló táján egyre erőteljesebb lett
az
egységes rendszer kialakítását célzó törekvés. Esztergom ban már az 1900-as évek elején két gyorsíró egyesület is működött. Torda Pál, Magas Lajos, Putz Antal, Csemer Pál, Klinda Károly, Leindörfer Pál publicisztikai működésük kel is támogatták a gyorsírás népszerűsítését.
Magas La
jos a "Teljes kihagyás vagy hangzó rövidítés" című tanul mányával, és m á s , a különböző szaklapokban és napilapok ban megjelent cikkeivel jelentős mértékben hozzájárult az egységes rendszer kialakításához. Az Esztergom és V i déke című napilapban több figyelmet érdemlő cikke jelent meg a gyorsírás reformtörekvéseiről, a Budapesti Hírlap-
- 5 -
ban 1914-ben pedig nagy tárgyismeretre valló
írást
publikált a jövő írásáról. Torda Pál főleg a közép iskolai gyorsírókörök problémáival foglalkozott cik keiben. Az esztergomi
gyorsírók
felszólalásaikkal a bu
dapesti Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében le zajlott
gyorsíró
kongresszus sikeréhez is nagyban
hozzájárultak 1914 februárjában. Ezt követően egyre inkább terjedt Radnai Béla "egyszerű
gyorsírás"
rend
szere, mely a Tanácsköztársaság idején hivatalosan e l fogadottá vált, ezt követően azonban háttérbe szorult, s csak magyar
1927-ben vált ismét hivatalosan is az egységes gyorsírás
alapjává.
Parczami Henrik tanár 1910-ben került az Eszter gomi Gyorsírási Egyesület élére. Munkálkodása eredményeként nem csak az egyesület taglétszáma emelkedett rohamosan, sűrűn rendeztek műsoros esteket, ünnepségeket, melyeken fővárosi művészek is felléptek a helybeli műkedvelők mellett. A húszas években az ország egyik legszámottevőbb egyesülete volt az esztergomi, amely az elsők között szorgalmazta a
gyorsírásnak
a középiskolákban kötelező
tárgyként való bevezetését. Többek között Magyar Lajos munkálkodásának eredménye volt, hogy 1932-ben a közép iskolák két osztályában heti két órában elrendelték gyorsírás
a
oktatását.
/ Dolgozók Lapja. 1970. október hó 11.-i szám. /
Megjegyzés: Parcsami Henrik nagy szerepet játszott az 1910-es evek elejétől Esztergom társadalmi életében. Több társadalmi egyesületben tevékenykedett, híres szó nok volt, színdarabokat is irt, sok cikke jelent meg. Esztergomból Győrbe került tanárnak, majd Balatonfüre den halt meg./
- 6 -
K I
F E D E Z T E
F E L
A
S Ü T T Ő I
MÁRVÁNYT?
A XVII-XVIII. századi barokk plasztika legjelen tősebb művelői közé tartozott az osztrák származású Donner György Ráfael, aki nem csak szobrászattal, de épületek tervezésével és kivitelezésével is foglalko zott. Miután Pozsonyban tiszteletére
állíttatott,
elkészítette
a Szent Márton
egész lovascsoportot ábrá
zoló monumentális emlékművet,
megbízást
kapott Ester
házy Imre esztergomi érsektől az "alamizsnás Szent János" tiszteletére emelendő kápolna Minden
valószínűség
építésére.
szerint e kápolna építése bír-
ta rá Donnert, hogy az esztergomi hegyekben megfelelő építési
anyag után kutasson. Kutatásai közben
Süttőn
gazdag márványanyagra talált. Felfedezése nagy örömet keltett a prímási udvarban, mivel eddig mit sem tud tak a hegyekben rejlő kitűnő minőségű márványról, melynek kiaknázása nagy anyagi haszonnal is kecsegte tett. Maga Donner is remélte, hogy a márványbányák meg nyitása nem csak az érsekségnek, de a közjónak is ja vára fog szolgálni. Mivel Esterházynak a bánya megnyi tásához és üzemeltetéséhez nem volt elegendő megfelelő szakembere, nagyobb összeg befektetését pedig nem akar ta kockáztatni, könnyen ráállt, hogy a márványtelepeket bérbe adja Donnernek. Az érsekség és a szobrászművész között így jött létre 1754 május 31.-én az egyezség. A hosszú latin szövegű szerződés elején Esterházy kijelenti, hogy Don-
- 7 -
ner érdeme a többféle kiváló minőségű márványt /varium, idque speciosum et laudatissimae qualitatis marmor/ szolgáltató telep felfedezése, s a telepet eddigi szolgálatai, kiváló érdemei jutalmául, a ré gi, használaton kívüli kőbányával együtt adja bérbe Donnernek a következő feltételek mellett : Donner az első hat évben 7 5 , a második hat év ben 100 és a hátralévő tizenkét évben évenkint 150 rajnai forint bért köteles fizetni. Italmérési jogot nem kap, viszont a műveléshez szükséges fát mérsékelt áron szerezheti be az érsek ség erdészetétől. Munkásokként lehetőleg az érsekség
jobbágyait
köteles alkalmazni. Az érsekség részére esetleg szükséges márványt ingyen köteles átengedni, csupán a kitermelés önkölt ségét kapja meg. Ettől eltekintve mind itthon, mind külföldön szabadon
értékesítheti
a kifejtett márványt.
Ugyan akkor a prímás az érseki kertben két szobából álló műtermet bocsájtott Donner rendelkezésére és k i nevezte az érsekség épületeinek igazgatójává. A szerződés leszögezte, hogy huszonnégy év után a márványtelepek és a régi kőbánya tulajdon és haszná lati joga maradéktalanul visszaszáll az érsekségre, de ha újra bérbe szándékoznának adni, Donner György nek van elsőbbségi joga hozzá. Donner eme szerződésnek királyi
megerősítését
is
kieszközölte. Folyamodásában ő is elmondta a süttői márványtelepek felfedezésének körülményeit és kijelen tette, hogy jelentős költséggel és munkával az ország ra nézve hasznos, jövedelmező intézményt kíván létesíteni. Jellemző a királyi hivatalok lassú, bürokratikus adminisztrációjára, hogy Donner kérelmét 1735 április 22.-én véleményezte a magyar kancellária, a magyar ka mara pedig csak 1736 február 22.-én
továbbította
az
- 8 -
udvari kamarához, mely 1736. május 26.-án kelt leiratában
értesítette
a kérelmezőt a legfel
sőbb fórum kegyes beleegyezéséről, miután Reviczky Jánosnak, a királyi ügyek megyénkből származó igaz gatójának véleményét is kikérte. Dicséretére válik Reviczkynek, haladó és hazafias gondolkodására vall, hogy feliratában e szavakkal tá mogatta Donner kérelmét megkívánja,
: "Az állam haszna és fénye
hogy a művészetben jártasakat, főleg a
k i v á l ó b b a k a t , a tehetségeket, s magát a művészetet is ápolják, s támogassák. Azokat pedig akik tehetsé güket kiváló munkákkal már
bebizonyították,
jutalmak
kal is ösztökélni kell, hogy hasznos és üdvös céljuk mellett megmaradjanak."
/ Dolgozók Lapja. 1972. január 30.-ai szám. /
- 9 -
E S Z T E R G O M I
E R E D E T Ű - E
A
NIBELUNG-ÉNEK?
A középkori eposzok között előkelő helyet elfogla ló Nibelung-ének, eredeti címén : Der Nibelunge liet, vagy Nibelunge nót, az eredetét kutató irodalomtörténé szek között sok vitára adott okot. Hogy ez az eposz hosszas mondai fejlődés eredménye és mítoszi magva van, ehhez nem fér kétség. Az is erősen valószínű,
hogy végleges formába a X I I . században öltöz
tette valamelyik lovag-költő, s munkája számos később előkerült kézirat tanúsága szerint a XV. századig igen népszerű volt. Különös képen a X V I . század után úgyszól ván ismeretlenné vált. A XVIII. század közepén találta meg és adta ki egyik kéziratét Hohenemsben egy Oberolt Hermann nevű orvos, aki Wolf Frigyes homéroszi teóriá ját alkalmazva, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Nibelung-ének ősi balladaszerű költemények
fel
használásával készült. Ezt az elméletet Pfeiffer és Bartsch támadásai 1854 után megingatták. Akadtak szép számmal olyan kutatók, akik azt bizonygatták, hogy a Nibelungen-liedet minden bizonnyal valamelyik XI.-XII. századbeli osztrák költő dolgozta fel újra régóta elterjedt mondák alapján. A linzi D r . Benesch irodalomtörténész, aki 1902ben halt meg, a kürenbergi lovagok várának romjai között kutatva, olyan leletekre bukkant, melyek alapján új el-
- 10 -
méletet állított f e l . E szerint a Nibelung-ének írója a középfelnémet lírai költészet egyik nevezetes minnesangere, egy kürenbergi lovag volt, akit a irodalomtörténet
német
"Der von Kürenberg" néven ismer.
Látszólag Benesch mellett szólt az a körülmény is, hogy e lovag
- kortársaitól eltérően -
a Nibelung-
ének versformájában irta dalait. Benesch e teóriáját egy tekintélyes méretű munkájában is bizonyítani igye kezett és széles körben kifejtett propagandája nyomán már-már hatalmas emlékművet állítottak a wilheringi erdőben, amikor hipotézisét egy birodalmi történész megdöntötte. 1927 körül D r . Schröfl Alajos egyetemi tanárnak egy hatszáz oldalas munkája jelent meg Hohenester kia dásában "Der Urdichter des Liedes von der Nibelungennót und die Lösung der Nibelungen-frage"
címmel.
E
műben kifejtett állításával megyénk millenniumát ülő neves városának, Esztergomnak, kultúrtörténeti jelen tőségét öregbiti, azt állítja ugyanis, hogy a Nibelungéneket Esztergomban irta Géza árpádházi fejedelem fel szólítására egy Piligrim /Peregrinus/ nevű passaui hit térítő, akit a németség és a kereszténység felé erősen hajló fejedelem esztergomi udvarába hívott a pogány m a gyarságnak keresztény hitre térítése előmunkásaként. Ki volt ez a Piligrim barát ? 971 és 991 között passaui püspök volt, s minden erejével arra törekedett, hogy Géza fejedelem és I.Ottó császár között 972 után kialakult jó viszonyt kihasznál va, Magyarországot a keresztény hitre térítse. Kora ki emelkedő műveltségű tudósa volt, aki latin nyelven öszszegyűjtötte a burgundokra és a hunokra vonatkozó ófelnémet nyelven irt hősi énekeket. D r . Schröfl szerint ez időben Géza udvarában a német fejedelmi udvaroknál
is
egyre jobban divatbajövő latin nyelv mellett a német is erősen tért hódított. Géza fejedelem megbízta Piligrim püspököt, hogy az általa kiválasztott hősi énekek alap ján, melyek Attila személye körül forogtak, Attila hír-
- 11 -
nevét megörökítő hősi eposzt írjon. Piligrim kész ségesen vállalkozott is a feladatra, s eleget tett Géza megbízásának. Így született meg a Nibelung-ének. I.Ottó halála után azonban Henrik bajor herceg 974-ben Gézát is belevonta a II.Ottó elleni szövet ségbe, s mivel Piligrim a császár híve maradt, visszatért székhelyére Passauba, s Géza megszakítot ta vele kapcsolatait, sőt hadai 976-ban a passaui püspökség területét is megsarcolták. Schröfl feltételezése szerint Piligrim eposzá nak Géza udvarában maradt eredeti kézirata a tatár járás idején elpusztult, amikor Esztergom vára leé gett. Piligrim azonban egy példányt magával vitt Passauba és az ottani székesegyház irattárába e l rejtette, mivel a korabeli egyházi törvények meg tiltották a pogány emlékek költői feldolgozását. Az így megmaradt hősköltemény csak a X I . század végén került
- középfelmémet átdolgozásban -
a nagy nyíl
vánosság elé, valamelyik lovag-költő révén. Schröfl teóriáját mindmáig nem cáfolták meg, csak hallgatnak róla. Ez a körülmény és az eposz eredeté nek eddigi kutatásai is arra engednek következtetni - legalábbis nem zárják ki azt a tényt -
hogy a
németek legnagyobb hősi eposza megyénkben, Esztergomban, született.
/ Dolgozók Lapja.
1973. november 25.-i száma. /
