1992. december
63
Lajtha László levelei Bözödi Györgyhöz 1. Budapest, 1941. szeptember 4. Kedves Bözödi Úr! Mie16tt mondanivalóimba fognék, badd k~ meg újra nemcsak a szíves látásukat, hanem segítségüket is, amellyel gyújt6munkámat nagyon megkönnyítették. Ma azt közlöm önnel kedves Bözödi Úr, hogy elintéztem az emberek Budapestre való homtalának kérdését. A Néprajzi Múzeum és a Magyar Rádió meghívására jönnek fel Pestre, ahol a Rádió stúdiójában gramofonlemezre vennok fel éneküket. Az utazás költségeit (vasút ID. osztály) valamint budapesti elszállásolásuk és ellátásuk költségeit is a Rádió vállalja, sót ezenkívül azalatt az ido alatt, amíg a Rádió rendelkezésére állanak, néhány pengo zsebpénzt is fopalt kapni. Itt adom most azokDaka névsorát, akiket ilyen módon Budapestre kérünk: Ádám György (80 éves), Bágyi János (66), László János (44), Marosi József (62), tehát összesen 4 személy. Bár nem hiszem, hogy a személyek azonossága körül bármi félreértés lehetne, hiszen Bözödi Úr ott volt, amikor az illetok énekeltek, mégis a biztonság kedvéért odatettem életkondcat zárójelben. Ádám György és Marosi József tudom, hogy nagy örömmel jönnek Pestre, hiszen ezt nekem többször meg is mondották. László János is bizonyára épp ilyen szívesen fogja venni a pesti út lehetoségét, hiszen az erkölcsieken kívül anyagilag is kedvezo. Talán csak Bágyi János körül merülhetnek fel nehézségek, mert 6 azt mondotta nékem, hogy neki nincs ruhája. Itt kérem, kedves Bözödi Úr, arra, hogy szerezzenek Bágyinak kölcsönben olyan gúnyát, amelyikben feljöhet Pestre. Nem kell díszruha, elég ha olyat kap, amivel éppen hogy kibírja az utat. Bágyira feltétlenül szükségem volna, mert több olyan dalt tud, amelyet a többiek nem ismernek és így ezeket csak az 6 el6adásában tudnám felvenni. Azt hiszem, hogya bözödi elöljáróság, ha az intelligencia ezt megmagyadzza neki, meg fogja érteni az énekesek utazásának nemcsak az egész nemzet szempontjából való kulturális jelentoségét, hanem tekintetbe veszi azt is, hogy ez Bözöd községnek hírnevet és dicsoséget szerez és lehet6vé teszik Bágyi utazását is. Mind négyüknek úgy kellene elindulniok, hogy 25.-éig vagy legkés6bb 26.-án (természetesen s~tember havára gondolok) Budapesten legyenek. Nagyon kérem Önt, kedves Bözödi Úr, hogy legyen olyan kedves és engem mihamarabb értesítsen arról, hogy rendben van-e minden és számíthatok e megnevezett 4 bözödi énekesre, jelzett napon való pontos érkezésére. Ezt nekem azért kell mentol el6bb végleges bizonyossággal tudnom, mert a grammofonfelvételek a Rádió músmki személyzetét olyannyira lefoglalják, hogy erre vonatkozólag nekem idejekorán kell intézkednem. Bár Bözödi Úr Pestre való ut8'ládnaJc költségeit ez az alap nem tudja vállalni, mégis örülnék, ha megvalósítaná azt a tervét, hogy az emberekkel együtt utama. Azt hiszem, érdekes lesz megfigyelnie nemcsak a munkát, hanem magukat az énekeseket is és erról bizonyosan tudna majd néhány cikket ími. Befejezésül kérem, hogy Édesanyjának tiszteló kézcs6komat, hugának oszinte üdvözleteimet jelentse és válaszát mihamarabb várva, vagyok sok igaz köszöntéssel híve Lajtha László igazgatóór (1.) Géppel írt levél- a Magyar Nem7.etiMúzeum Néprajzi Tárának címkés levélpapírján. Címzés: Nagyságos Bözödi György író úrnak, Bözöd, Udvarhely megye.
64
tiszatáj
2. Budapest, 1941 szeptember 18-án. Kedves Bözödi Úr! Köszönettel nyugtázom szíves sorait és megnyugvással veszem tudomásul, hogy szeptember 25.-én a négy énekessei egyetemben Budapestre érkezik. A felvételek 26.-án kezd6dnek és így semmiképpen sem kés6, ha 25.-én az esti, vagy az éjszakai órákban érkemének meg. Ezt azért mondom, mert tudomásom szerint a gyorsvonat éjfél tájban fut be a budapesti pOyaudvarra. Igen kedves, hogy a takarékoskodás kedvéért személyvonaton is hajlandók jönni, de nem ismervén az erdélyi közlekedés jelenlegi állapotát, inkább gyorsvonaton jö.üenek, sem mint hogy az idos énekesek megfázva, vagy a hosszú és viszontagságos úttól elcsigázva érkezzenek a mikrofon elé. Úgy kell számítaniok, az énekesek egy éjszakai pihen6 után másnap a délel6tti órákban, tehát úgy 10 óra felé jó kondícióban álljanak rendelkezésünkre. Ami az ön félárú vasútijegyét illeti, sajnos nem állott módunkban megszeremi. Tekintettel azonban arra, hogy az énekesek nem tudnak és nem akarnak ön nélkül utami, az ön útiköltségének felét meg fogják téríteni, tehát ön úgy járt, mintha a félárú igazolványt megkapta volna. Úgy vélem, evvel a megoldással meg van elégedve. A mai napon elküldök önnek az utazási költségekre 150 P. -toErr6I majd itt Pesten utólagosan fog elszámolni. Ha a pénz megérkezett, kérek az összeg terhére egy sürgönyt, amelyben megnyugtat a pénz érkezésér61 és arról, hogy egyébként is minden rendben van. Budapestre érkezve, ha kiszálltak a vasúti kocsiból, kérem maradjanak ott a perronon, lehet61egvagonjuk elótt, mert Dincsér Oszkár múzeumi gyakornok meg fogja magukat keresni és elvezeti az embereket éjszakai szállásukra. Ne nyugtalankodjanak, ha a többi utas siet is kifele, mert Dincsér Oszkár feltétlenül ott lesz és feltétlenül megkeresi Magukat. Örvendek, hogy Gyuri bácsi és társai újabb nótákat ástak ki emlékezetükból, helyesen teszik, ha följegyzik maguknak, mert itt Pesten mindenre id6 lesz és mindenre sor kerül. Köszönöm, hogy BágyWI gondoskodtak, mert megismétlem, hogy az 6 jelenlétére is föltétlen szükség van. Sürgönyét várva, most már a közeli viszontlátásig sok meleg köszöntéssel vagyok igaz híve: Lajtha László
3. Budapest 1941. nov. 12. Kedves Barátom, minthogy benne vagyunk már a novemberben és hiába várom híradásodat, nékem kell megzavarnom bözödi nyugalmadat. Nemsokára ugyanis el kell döntenem, hogyha sikerül Karácsony és Újév között Erdélybe indulnom, hová is menjek gyujteni. Mint már Pesten is említettem, most különösképpen a hangszeres zene érdekel. Úgy ígérted, megszimatolod majd, hol kapom meg akár környéketeken, akár Udvarhely vidékén, akár a Nyikó völgyében a leghíresebb s legjobb bandát, kinek prímása még tudja azokat a régi táncokat, amelyeket valamikor az öregek hasmáltak. Igen örülnék, ha ímál efel61 valamit, mert ha Te nem tudtál volna meg semmi érdemlegeset ebben az ügyben, megpróbálnék máshoz fordulni. (2.) Géppel írt levél - a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának címkés papírján. Címzés: Nagyságos Bözödi György úrnak, íro. BIJ1.öd. Udvarhely megye. U.P. Erdo-
SzelllgylJrgy .
1992. december
65
Mi van a Körispataki Idarinétos bandával? Meghallgattad 6ket? Játsszák-é, tudják-é Ádám Gyuri bácsi nntsorát? Ádám Gyuri bácsi a következo kezdet1Idallamot dúdolta el, mondván róla, hogy az valamikor az 6 fiatalkorában is az öreg apok tánca volt: etc. Utólag az derült ki, hogy ugyanez a dallam, szerZOjénekmegnevezésével benne van abban a román elemi-iskolai énekeskönyvben, valamint a cserkészeknek szánt dalgydjteményben, amelyet az elmúlt 22 esztend6 alatt még a magyar iskoláknak is basmálniok kellett. Szövege is van, még pedig román irredenta szöveg. Állítólag a Domokos féle énekeskönyvben is benne volna. Nagyon lekötelemél, ba addig is, amíg én a helyszínen végleg utánajárok a dolognak, megtudnád, hogy miképpen került a dallam Gyuri bácsihoz. Fenntartja-é állítását, hogy 6 ezt még. az öregekt6l tanulta? A falu többi énekese, most nem éppen az öregekre, hanem küJönöskép a fiatalokra gondolok, valóban sohse hallotta ezt a dallamot? Mára elég lesz. Tartok tole, ha még több dologgal robanlak meg, véglegesen elijesztelek a velem való levelezést6l. Tehát csak annyit, hogy a Tiszteletes Úrnak vlilaszoltam és Gyuri bácsinak is elkü1döttemaz akkoriba még szóbakerüIt levelet. Most még csak arra kérlek, hogy Édesanylidnakjelentsd tiszteI6 kézcsókomat, unokahugodnak, a tiszteleteséknek, tovlibbá minden rendd és rangú bözödi j6emberemnek add át oszinte üdvözleteimet. Válaszodat várva barátilag köszönt híved Lajtha László
-
-
4. Homoródfürd6 942. július 20. Kedves Barátom, újra Udvarhelyt jlirom. Ezúttal Ml1réfalva - Szentegybl1zas,tovlibbll Homoródalmás és környéke kerül sorra. Innen feltétlenül be kell némem Marosszékbe is. Marosvl1sl1rhelyt6lészakra felev6 vidéket ismerjük, de onnan délre még senki sem volt. Hazafele menet teblit ki akarok menni Maroskeresztúrra. Arra kérlek meg jelen soraimmal, ba van arrafele valami ismer6söd vagy összeköttetésed, légy olyan jó és készítsd el6 utam. MagyarázoM meg mir6l van szó, hogy amikor én odaérek, ne kelljen nekem egy-két napot avval eltöltenem, hogy én kezdem összeszedni az embereket, látogatuom a helyi intelligencilit (a hivatalokat), hanem minden készen várjon. Úgy gondolom, elég, ba 3-4 öreg asszonyt s ugyanannyi öreg embert (ötven éven felülieket) összegydjtenének valamelyik iskola-terembe s adnának egy küJdöncöt, aki majd odabívná azokat, akikrol kiderülne kés6bb, hogy tudnak valamit. Megímám pontos érkezésemet. Most annyit mondhatok, hogy augusztus 100lS között tervezem érkezésem. Kérlek, ne ajánljatok más vidéket pl. a Nyárád völgyét, mert bár lehet hogy az jobb, mégis feltétlenül meg kell némem ezt a déli részt, s mondom, Maroskeresztúrt. Te már tudod Bözödr61, hogy miképpen dolgozom, ezért fordulok Hozzád, hogy ha teheted, légy segítségemre. Ido dolgliban megszorultam s ezért minden nap veszteség (3.) Géppel írt lev61. Címús. Nagyságos Bözödi György író úrnak:. Jl(Jzöd. U.P. Erdószentgyörgy. Udvarhely megye. Felad6: Lajtha László, Budapest, IV. Váci utca 79.
tiszatáj
66
jelentos. Kérlek, kedves Barátom, válaszolj postafordultával vagy legalább is mihamarabb: számíthatok-e el6készít6 segítségedre. T.i. ha nem áll módodban, magamnak kell más utat keresnem. Legjobb volna, ha az ottani jegyz6höz találnál valami kapcsolatot, mert ma 6 a legalkalmasabb. Igazolványaim vannak. Ma nem is írok másr61, mert legközelebb úgy is lehet újra írnom kell, másrészt meg majd Vásárhelyt személy szerint is beszélünk egymással. Gyors válaszodat várja s sok barátsággal köszönt híved Lajtha László Címem: Homorod fürd6 Kassay villa Udvarhely megye
5.
július 30 Kedves Barátom, ne haragudj amiért lapodra csak elkésve válaszolok. Két napig nem voltam HomorMon s soraid ép ekkor érkeztek. Így hát most köszönöm meg minden szíves készségedet. Kérdéseidre válaszolva, hadd vegyem szépen soljába a dolgokat. Feleségem velem van, de 6 ezúttal nem jön falura. Itt marad mindig HomorMfiird6n s míg én Maroskeresztúron dolgozom, 6 majd megvár Marosvásárhelyt vagy egyenesen hazautazik Pestre. Velem csak a fiam jön (ezért kérek szállást 2 személyre), aki segít úgy az utazásnál, mint a szekerezésnél a sok csomagot hordomi, segít még a faluzáskor a szövegíráskor is. Felesleges mondanom, mily szívesen volnék együtt Veled, de igen kényelmetlennek éremém, ha ilyesmivel terhelnélek. Mindenesetre igen köszönöm, hogy személyesen készíted el6 utam, mert így biztosabban s gyorsabban fogok többet végemi. Én úgy gondolom, hogy augusztus 15-ikén vagy 16-ikán érkemék Maroskeresztúrra. Augusztus 12-ikéig biztosan megkapok minden értesítést homorMfiird6i címemre, mert gyújt6 utaimr61mindig visszatérek ide. Még egy valamire kérlek, amire itt nem tudok választ kapni. Mikor és hogy tudok Vásárhelyr61 kimenni Keresztúrra? Meg kell-e hálnom Vásárhelyt? Szeretnék egy napot a városban tölteni, de ha lehet, inkább a keresztúri gyújtésem után. Ha írsz, kérlek ílj majd err61 is. De ajánlj majd valami nem túldrága, de tiszta megszállási lehet6séget Vásárhelyen. Minden szívességed el6re is köszönve sok baráti üdvözletet küld híved Lajtha László
6. Mez6telegd aug. 14. Kedves Barátom, most Bihart járom s a hó vége fele megyek Udvarhelybe. Etéd lesz központom, ahol már várnak. Közben persze Marosvásárhelyt is kell egy napot töltenem s ezért megkérdem ott vagy-é? Örülnék, ha Te is kijönnél velem falumi vagy ha legalább Marosvásárhelyt láthatnálak. ÍIj mindenesetre ide Biharba. Küldd leveledet erre a címre (az (4.) Kézzel írt levél. Címzés a borítékon: Nagyságos Bözödi György urnak, Marosvásárhely, A .Székely Szó' szerkeszt6sége. (5.) Kézzel írt levelez6lap, rajta ceruzával - kétségtelenülB. Gy. részérol, ut6lag- a dátum: 942. VII. 30. Címzés: Ngs. Bözödi György úrnak. Marosvásárhely, Székely Szó szerkeszt6sége, Bolyai utca 11 sz. Feladó: Lajtha László. Homoródfürd6, Kassay villa. Udvarhely m.
67
1992. december
itteni orvos, kinél minden holmim marad, míg én a falvakat járom s ahová visszavisszatérek) L. L. dr. Grünbaum József orvos úr leveleivel, Mez6telegd, Bihar m. Hogy vagy? Azt hiszem Etédre Bözödön keresztül fogok menni, hacsak nem rövidebb, ba az etédi kocsit Bözödujfalu autobusz áUomására rendelem. Mindenesetre azt írom: a viszontlátásig, mert én is, családom is szeretn6nk viszontlátni Téged. Sokszor ölel 6szinte barátsággal Lajlha Ldszló
7.
Kedves Gyurkám, néha azért megszóla.batnÁtte is. Megkapod-e lapjaimat? Gondolsz-e az operaszövegre? Vagy már velem együtt a feledés lomzsálcjába dobtad a tervet? . barátsággal ölel A régi Lajlha Ldszló
8. V/7 Kedves Bözödi, ma én írok a változatosság kedvéért, mert Laci er6sen be van fogva. Reméljük, jól van és munkája szépen halad. Gondollcozik-éaz operaötleten? Szeretnénk ismét valami munkáját olvasni, tudna-é küldeni? További jó munkát kívánva és Laci szereto üdvözleteit tolmácsolva sokszor és szívesen köszönti Lajtha Lászlóné
A "tölcséres urak" Múló id6ben élünk, éppen ezért jólesik, ba valamit bel61e megragadbatunk, s hát még ha visszabozhatunk! Ezért hát igen megragadott, amikor a Kodály Zoltánra való emlékezések során a rádió e folyó év legkezdetén, január folyamán négy folytatásos részletben közvetítette azokat a néprajzi lemezeket, amelyek felvételénél én is közremdködtem. De hogy kerültem én Kodályhoz?
- kérdezheti
bárki. Azért, mert Bözödr6l,
a szül6falumról szólnak a felvételek, illetve a meg6rzött és megrögzített dalok. De nem ez a lényeg, hanem az, hogya Kodály-évfordul6 során leírt meg elhangzott emlékezések, méltatások tömegében nem találtam nyomát éppen annak a tevékenységének, amiben én megismertem. Népdalgyt1jtómunkájáról kizárólag csak a helyszíni, fonográfos gyt1jtéserévén beszélnek. De Kodály nemcsak ennyit gyt1jtött és válogatott, hanem sokkal többet. Különösnek találom, hogy ezt én ken szóvátegyem, de tapasztalatból tudom. Tapasztalatom ott kezd6dött, hogy 1941 nyarán megjelent nálam Bözödön Lajtha László köztudomásúlag Kodály egyik leghívebb és tehetségesebb tanítványa és
-
(6.) Kézzel írt levelezó1ap,rajta ceruzival: vm. 14. Feltebet61eg: 1943. Címzés: Ngs. Rözödi György Úrnak. Marosvásárhely, Székely Szó szerkeszt6sége. Feladó: Lajtha László, Mezo. telegd, Bihar m. (7.) Levelez6Iap Londonból, dátum nélkül. (Rajta ceruzival: 1948.) Címzés: G. Bözödi Bsq. Comuna Be1.id.Jud. Odorheiu. Posta ultima: Singheorghiu de Pldure. Romania. (8.) Levelezó1ap Londonból, rajta ceruzával: 1948. május. Címzés: G. Rözödi. Comuna Bezid. Posta ultima: Singheorghiu de Padure jud. Odorheiu. Romania.
tiszatáj
68
követ6je -, hátán a nehéz fonográffal, hogy nálunk is gyujteni akar. Könnyen ment a dolog, mert én már azel6tt is gyujtöttem helybeli népdalokat (persze csak szöveget), meg népmeséket (s egy kötetet már ki is adtam). Tehát ismertem a "terepet", vagyis a jóízd énekeseket. Csak hívtuk oda a személyeket, hogy énekeljenek. El sem tudták képzelni, hogy miért, és hogy pont most, de azonnal énekeljenek, s ráadásul egy nagy tölcsérbe dugják oda a szájukat. Szinte megijedtek, hogy mi ez, 6k nem így és nem ilyenkor szoktak énekelni. (Err61 jut eszembe, hogy amikor az ötvenes években érdekl6dtem Bartók Béla Ákosfalva körüli, 1909-ben végzett gyujtésének emlékér61, illetve az akkori énekesek életben létérol, senki sem tudott semmit Bartókról, csak nagy kerülgetés után jutott eszébe valakinek: "Jaj igen, az a tölcséres úr." S ha már az eszünkben tartásnál járunk, ne felejtsük, hogy orbán Balázst is utazása során szinte agyonverték a fényképezogépe miatt, hogy "prikulics". De nálunk nem volt semmi prikulics, csak tölcsér. Lajtha elmagyarázta, hogy ez csak olyan terepszemle, és a legjobbakat majd felviszik a rádióba énekelni. Erre a szóra, hogy rádió, lett nagy lelkesedés, már nem féltek a tölcsértol sem. Az volt az indítéka a gyujtési mozgalomnak, hogy a fonográf viasztekercsei ido múltával önmagukban is elavulnak, megolvadnak, pláne újrajátszás miatt a hangok eltorzulnak. Tehát tartós lemezre kell venni a népdalgyujtést is. De ehhez komoly technikai felszerelés kellett. Ezt a Néprajzi Múzeum a rádióval együttmuködve oldotta meg. Ámde nem lehetett ezzel helyszínre menni, hanem az énekeseket kellett a stúdióba behomi. Ezzel a népdalgyujtésnek, úgy mondhatnám, új korszaka kezd6dött meg. A helyszínen fonográfra vett dalok a gyujt6k munkája nyomán Kodályhoz futottak össze, és az általa kiválogatott dallamok kerültek normál hanglemezre, ami sokszorosítható, és bármennyiszer lejátszható. En ebben a "stúdióbeli" munkájában ismertem meg Kodály Zoltánt. Itt is úgy gyujtött, mint egykor a helyszínen, csakhogy most a helyszínt hozták be hozzá szorgalmas gyujtoi, hogy o ne fáradjon: az élo énekeseket. Mielott továbbmennék, hadd jegyezzem meg, hogy err61 a hanglemezes - és nem viaszos
-
gyujteményr61 kezem ügyében áll egy nyomtatott katalógus 1942-bol, Ortutay
Gyula gondozásában. Eszerint mi van e gyujteményben Erdélybol? Korösfo 4 lemezzel, Kászonimpér 2-vel, Kecsetkisfalud 2-vel, Bözöd pedig 6 lemezzel szerepel, csak Szék múlja felül! A moldvai csángókat Trunk képviseli 4 lemezzel. Most pedig térjünk rá az emlékekre, illetve a felvételezésre. Egykori feljegyzéseimet idézem, ahogy leírtam azon nyomban. * A rádió Ill. számú stúdiójában egy csoport székely gazda ül a bíborvörös bársonyszékeken, egy másik székely atyafi pedig a nagyterem közepére felállított mikrofon elott áll, és várja a jelt, hogy kigyúljon a piros lámpa, amely aztjelenti, hogy fent az emeleten a "vágó"-teremben az új lemez készen áll, a rézmetszok elvégezték munkájukat, és "indulhatunk"
.
De egyelore még várni kell, úgy látszik, hogyamelegítéssei még nincsenek kész odafönt. A terem sarkában kottákkal és jegyzetekkel borított asztal fölé jellegzetes arcú, oszül6 öregúr hajlik: Kodály Zoltán, az új magyar zene megteremtoje és legnagyobb mestere. Az üvegfallal elválasztott ügyel6szobában pedig Lajtha László, a Néprajzi Múzeum igazgató6re, a népi zene kiváló ismeroje és gyujtoje végzi a fáradságos munkát az "indítóasztal" mellett.
1992. december
69
Népdalgyújtés, illetve népdalfelvétel folyik a rádióban. Az Udvarhely megyei Bözöd községbol hívták fel énekelni ezeket a székely gazdákat, akik a legtöbb régi népdalt tudjálc... A Lajtha László által, a nyár folyamán készített fonográffelvételeket visszatérte után a Néprajzi Múzeum és a magyar rádió részérol közös zenei bizottság hallgatta le, élén Kodály Zoltánnal, és annak alapján megállapították, hogy melyik faluból kit, azaz mely énekeknek a tudóját hívják fel a rádióba hanglemezre énekelni. A rádió magára vállalta a lemezek elkészítésének költségét, az énekesek utazási és elszállásolási költségével együtt. Közben már elo is készítették az új lemezt. Lajtha László bemondja az indítóasztal mellol a megafonba, hogy "indulhatunk", sietve jár a keze az indítóasztal százféle kapcsolóján, közben másik kezében a stopperórát tartja, mert másodpercnyi pontossággal kell alkalmazkodni a hanglemez idotartamához. A stúdióban feszült csend, a szemek a piros lámpára szegezodnek, amely egyszerre csak kigyúl, és ettol kezdve a legkisebb zörejre, mozdulatra is vigyámi kell, mert amint a lámpa alá függesztett felirat figyelmeztet: "Míg a piros lámpa ég, mindent hall a közönség. " A nyolcvanesztendos Ádám György bácsi pedig rákezd a régi jó keserves székely nótára: Ne sí-irj rózsám, ne ke-eseriJgj, Mer én este hézzád miJnyiJk...
Két-három nóta fér egymás után egy lemezre, aztán kialszik a piros lámpa; egy lemezoldal felvétele befejezodött. Nyomban megindul a következo lemez elokészítése, ami nem megy olyan könnyen, mint gondolni lehetne. Az énekek különbözo hosszúságúak, a lemez idotartama pedig változatlanul meg van szabva technikailag, tehát az énekeket úgy kell csoportosítani, hogy ketto vagy három pontosan betöltse a lemezt. De ez csak a külso szempont; sokkal fontosabb ennél, és megnehezíti az elobbi munkát is, hogy az egy lemezre kerülo dalokat úgy kell összeválogatni, ahogy a zeneiség - dallam, hangnem és számtalan más zenei szempont - megkívánja. Meg aztán régi tapasztalat, hogy ugyanazt a népdalt mindenki bizonyos mértékben másképpen énekli, de ugyanaz az énekes is változtat rajta, ha többször elénekli. Nem egyszeru a munka. A felvételre kerülo nótákat a fonográfról már lekottázták; Kodály Zoltán most ezek között válogat, újraénekelteti némelyiket, hogy egy-egy hang pontos lejegyzését tisztázza, és a változatok közül kiválasszák a végleges dallamot. Gyakorlott énekesnek talán nem nehéz a felvételi technikához való alkalmazkodás, de ezek a falusi emberek, akik megszokták, hogy kedvük szerint azt éneklik egymás után, ami éppen eszükbe jut, most alig tudják betartani, hogy amint a piros lámpa kigyúl, csak azt az éneket, azt a strófát énekeljék, amiben elore megállapodtak, és abban a sorrendben, ahogy Kodály professzor úr megszabta. A most készülo lemez éppen nagy nehézségekkeljár, mert a reákerülo három dalt három énekesnek kell egymás után folytatólagosan elénekelni. Négy-ötszöri kísérletezés után a próba egész jól megy, de ahogy bekapcsolják a mikrofont, és a piros lámpa kigyúl, mindjárt megtörténik a baj. Az elso énekes még be sem fejezte a nótáját, a következo már nagy sietve elkezdi a magáét, mire hirtelen megszólal egy élesen berrego csengo, a piros lámpa kialszik: a lemez elromlott. Kezdhetni elölrol az egészet. Sokszor két-három lemez is elromlik, amíg sikerül hibátlanul felvenni. Különösen az öreg Ádám György bácsi egyik nótájával van sok baj, mert a szövegére már nem emlékszik, csak a dallamát tudja dúdolni, de ez a dallam olyan érdekes régi katonanóta, hogy Kodály Zoltán így, szöveg nélkül is feltétlenül lemezre akarja venni. Mivel a
70
tiszat6j
nótának nincs szava, semmiképpen sem lehet a nyolcvanéves Gyuri bácsinak eszébe juttatni, hogy melyikr6l van szó, várni kell az alkalmat, amíg a ke1l6 pillanatban önként emlékezetébe ömlik. Bizony, nem könnyd ez a fejlett technikával folyó népdalgydjtés. Az énekeseket és a felvev6 zenei szakembereket egyaránt kimeríti, így nem csoda, ha egy nap, délelotti és délutáni munkával, mindössze csak három lemezt lehet elkészíteni. De nézzük az énekeseket: kik azok, akiknek hangját így megörökítik a jöv6 és a zenetudomány számára? Az öreg Ádám György bácsit már láttuk, 6 a legid6sebb, de nyolcvan esztendejét olyan könnyen bIJja, hogy a pesti urak nem gy6zik csodálni és irigyelni. Viruló, egészséges arcában szemei csakúgy mosolyognak, nagy csimW lábait pedig hetykén mozgatja a nóta ritmusára. Büszkén mondja, hogy mindig a maga embere volt, világéletében soha sem volt ráutalva senki szolgálatára, a víg mulatságokat pedig "nem vetette meg" . A korban utána következo Bágyi János éppen az ellentéte: összeesett, megrokkant szegényember, öregebbnek látszik mindenkinél, pedig csak 66 éves. Egész életében másokat szolgált, vagy egyes gazdákat, vagy az egész falut: egy emberölto óta pásztori életet él. 6 tudja a legtöbb éneket, tudománya egy egész falunak elég volna, emellett nagy mesemondó is. Egész életében az ének segített rajta mint mondja -, ennek révén mindenhol megkedvelték, a katonaságnál úgy, mint a civil életben. Mióta megöregedett, csak a tehéncsordának meg a kecskenyájnak énekelt naphosszat a memn, s mint mesebeli királyfi, innen szólította el Lajtha Uszló a fényes stúdióba, a mikrofon elé. Nem tudja, hova legyen el örömében, hogy ezt is megérhette. A legfiatalabb énekesseI, a 44 éves Uszló Jánossal különös dolog esett meg. A felvételek során derült ki a Néprajzi Múzeum nyilvántartásaiból, hogy Viká{ Béla 1902-ben végzett székelyföldi dalgydjtése alkalmával az 6 édesanyja is énekelt a fonográtba, és néhány nótáját Bartók Béla, aki a gydjtést feldolgozta, lekottázva kiadta gydjteményében. Most a múzeum raktárából kikeresték az egykori tekercset, és leforgatták Uszló János el6tt, akit így aza megható öröm ért, hogy a stúdióban, szülofalujától messze, hallhatta a húsz év óta halott édesanyja hangját és énekét. De meghatódva álltuk körül a fonográfot mindnyájan, zenészek és m11szakiakegyaránt, mert valóban ritka pillanat így megvalósulva látni, hogy száll a nóta szájról szájra, énekes anyáról az énekes fiára. Késobb utánanéztem a halott édesanya dalának, mert aggasztott az a körülmény, hogy minden tudomásom szerint Vikár Béla a gydjtóútján nem járt Bözödön. És sikerült eloszlatni a kételyemet, mert az öregek emlékezéseiból kiderült, hogy a felvétel Szovátán készült, ahol az édesanya fiatal korában szolgáló leányként vagy kirándulóként fordult meg, és hazajövet újságolta nagy kalandját, hogy o hogy járt Szovátán. Vasárnap leánytársaival sétálva énekelgettek az utcán, egyszer csak odalépett egy ismeretlen úr, és addig beszélt neki, mígnem rábeszélte, hogy énekeljen bele egy nagy tölcsérbe, mert olyan szép hangja van. Eleget vonakodott, mert félt is, meg szégyellte is magát, de aztán nem lett semmi baj... Nem bizony, hanem csupajó... a fáradhatatlan .tölcséres urak. jóvoltából.
-
fJii,M,t q~