11. évfolyam 2. szám
VÍZMINŐSÉGI TÁJÉKOZTATÓ 2004.május
A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség belső információs kiadványa
A AT TIISSZ ZA A--T TÓ Ó 22000033.. É ÉV VII Á ÁL LL LA APPO OT TFFE EL LM MÉ ÉR RÉ ÉSSE E
Előszó A Tisza-tó 2003. évi állapotfelmérése folytatása annak a kutatási munkának melyet Felügyelőségünk laboratóriuma következetesen több éve tartó program keretében végez. Célja a tározó ökológiai állapotának felmérése, fizikai, kémiai és biológiai folyamatainak megismerése, azok együtthatásának és várható következményeinek előrevetítése. A kutatási anyag kiterjed a víz-, üledék-, és élővilág vizsgálatára, átfogó megfigyelések, mérések alapján. A korábbi években megkezdett állapotfelmérés folytatásaként, ebben az évben az Abádszalóki-medence részletes vizsgálatára került sor. A megfigyelések és mérések kiegészültek a medence geodéziai felmérésével. Az anyag jelentős teret szentel, a tározó magasabb rendű növényzetének vizsgálatára, a növényállomány terjedésében várhatóan bekövetkező trendek- és az esetleges beavatkozások hatásának előrevetítésére. A kutatási anyagból kiadványunkban a felméréseket összegző fejezetekből adunk közre részleteket, megpróbálva felkelteni az érdeklődők figyelmét. Az érdekeltek az öt év kutatás eredményét megtekinthetik a Felügyelőségi könyvtárban. A szakmai feladatok közül igen fontosnak tartjuk a tározó vízminőségének alakulására-, a tározótéri holt medrek állapotának felmérésére-, tápanyagforgalmi felmérésekre-, illetve a turisztikai hasznosításra vonatkozóan egy olyan tájékoztatási rendszer létrehozását, amely a szakemberek, szakmai befektetők, az ide látogató turisták információs igényét kielégíti. A változások figyelemmel kíséréséhez, a különböző ökológiai tényezők hatásának vizsgálatához egy olyan adatbázis létrehozása szükséges, amellyel a Tisza-tó ökológiai állapotának alakulása hosszú távon jól figyelemmel kísérhető. Ehhez a törekvésünkhöz kapcsolódik a már két éve sikeresen működő, interneten elérhető vízminőségi ismertető információs és tájékoztatási rendszer, mely a nyári turisztikai szezonban biztosít vízminőségi adatokat az érdeklődők számára. Célállapotként a Tisza-tó „jó ökológiai állapotának” megteremtését jelöltük meg. Az Európai Unió VízKeretirányelvei által meghatározott „jó” ökológiai célállapotnak a fenntartása egy olyan intézkedési terv kidolgozását igényli, amelyet a tározót ért terhelések és az üzemelési feltételek egyensúlya alapján kell megteremteni. Ez évi feladatainkat egyrészt a korábbi évek kutatásainknak szerves folytatásaként, másrészt új témakörök A S ZÁ M TAR TA L MÁ B Ó L bevezetésével végeztük: 1. Előszó Célunk volt a Tisza-tó korábban megkezdett ökológiai Ökológiai állapotvizsgálat az állapotfelmérésének folytatása, amelynek keretében ebben az 2. Abádszalóki öbölben
3.
Laboratóriumi vizsgálatok
4. Vízbiológiai vizsgálatok 5. Fitoplankton vizsgálatok 6. Zooplankton vizsgálatok 7. Makrozoobenton vizsgálatok 8. Kénforgalom vizsgálatok 9. Növényállomány vizsgálatok
1
évben az Abádszalóki-öböl részletes vizsgálatát végeztük el. Anyagforgalmi vizsgálataink körében új területekre terjesztettük ki a kénforgalom méréseket. Növénytani felméréseink során a makrovegetáció terjedését, valamint a KÖTI-VIZIG által végzett növényállomány szabályozás hatását vizsgáltuk. A Tisza-tó meder alakját nem ismerjük. Ebben az időszakban folytattuk a részletes geodéziai felmérést, amelynek célja megvizsgálni, milyen áramlási útvonalak alakulnak ki, hol van mélyülés, illetve feliszapolódás a tározóban. A nagy medencék geodéziai felmérése során az Abádszalóki-öböl felvételezését készítettük el. Tovább fejlesztettük és interneten hozzáférhetővé tettük a vízminőséget ismertető információs és tájékoztatási rendszert. A 2003. évi feladatok során a vizsgálatok legnagyobb részét a Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársai végezték. Egyes témákban olyan külső szakemberek, specialisták segítségét is igénybe vettük, akik már hosszabb ideje dolgoznak a Tisza-
tó térségében, s ezáltal összehasonlítási alappal is rendelkeznek. Valamennyi munkatársnak köszönjük a lelkiismeretes, gondos feladatvégzést, a szerzőknek a jelentés elkészítéséhez nyújtott segítséget. Reméljük, a közös munka eredményeként elkészült 2003. évi jelentésünk hasznos adatokat, információkat tartalmaz a kitűzött céloknak megfelelően, és sikerül szélesebb körben is felkelti az érdeklődést a Tisza-tóhoz kapcsolódó problémák és megoldási útkeresések megismerésében. Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium munkánkhoz nyújtott anyagi és erkölcsi támogatását, amely nélkül ezt a többcélú, több témára tagolódó, de lényegileg összetartozó programot nem tudtuk volna megvalósítani. Reméljük, az elkészült jelentés alapja lehet további munkánk folytatásának, s a következő években is módunk és lehetőségünk lesz a Tisza-tó ökológiai, környezetvédelmi állapotához kapcsolódó vizsgálatok végzésére és ezek alapján megoldási javaslatok kidolgozására. Dr. Háfra István Igazgató
ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOT VIZSGÁLATOK AZ ABÁDSZALÓKI-ÖBÖL TERÜLETÉN Az Abádszalóki-öböl a Tisza-tó egyik jól elkülönülő egysége, területe közel 20,4 km2. A Tisza folyóval az I. és a IV. öblítőcsatornán keresztül egész évben közvetlen kapcsolata van. A II. öblítőcsatornát a vegetációperiódus középidőszakában a hínárnövényzet teljesen befedi, ilyenkor a vízi közlekedés az öböl és a Tisza folyó között ezen a területen nem lehetséges. A tározó többi térségéhez viszonyítva az Mintavételi helyek Abádszalóki-öbölben a nyíltvíz aránya jelenleg még sokkal nagyobb a növényzettel borított területhez képest, azonban az utóbbi években a hínárnövényzet fokozott terjedése figyelhető meg a tározó ezen részében is. Az Abádszalóki-öböl állapotfelmérésénél arra a kérdésre kerestünk választ, mennyire homogén, vagy mozaikos az öbölben kialakuló vízminőség, a különböző terepi adottságok, mikroklimatikus viszonyok hatása milyen mértékben érvényesül. A mintavételi területek kijelölésénél a különböző jellegű és mértékű növényborítottságot, a Tiszával való kapcsolatot vettük figyelembe, a medence egészét tekintve habitusában eltérő sajátosságú vízterekben végeztünk felméréseket. Nem volt célunk a strand és környékének vizsgálata, mert erre a Tisza-tó Vízminőségi Tájékoztató Rendszere keretében kerül sor. Összesen 15 ponton végeztük a méréseket. A vizsgálatok során víz-, üledék-, valamint kénforgalom méréseket végeztünk. 1
2
4
12
15
14
7
11
13
3
5
6
10
8
9
2
Laboratóriumi vizsgálatok Az Abádszalóki-öbölben 15 mintavételi helyen végeztünk méréseket két alkalommal, július 16-án és szeptember 16-án. A mintavétel jellege, a laboratóriumi vizsgálatok komponensköre a korábbi évekével egyező. A permanganátos kémiai oxigénigény (KOIps) értékei a nyári időszakban magasabbak. A koncentrációk mindkét mintavétel időszakában zömében 5 mg/l alattiak voltak, ami I. osztályú vízminőséget jelez, s csak két mintavételi helyen volt II. osztályú érték. Az eredeti vízmintákban mért kromátos kémiai oxigénigény (KOIek) értékei az öböl általunk vizsgált részén 11-12 mg/l intervallumban helyezkednek el, magasabb oxigénfogyasztás júliusban mérhető (II. osztály). Az összes nitrogén tartalom változását a szervetlen nitrogén formák kis mennyisége miatt elsősorban a szerves-N értéke határozza meg, de azokban a térségekben, ahol a folyó hatása jobban érvényesül, a nagyobb nitrát koncentrációk miatt az összes-N értéke is magasabb. A nyári és őszi N-koncentrációk között a Telekháti kotort csatorna mintavételi helyén volt a legnagyobb különbség, ahol az ökológiai viszonyok stabilitása valószínűleg hosszabb idő elteltével fog bekövetkezni. A nitrogén-formák közül az ammónium-nitrogén vonatkozásában végzett vizsgálatok mindvégig I. osztálynak megfelelő vízminőséget mutattak. A nitrit-nitrogén értékei azokon a területeken magasabbak, ahol a Tisza hatása jobban érvényesül (I. és IV. öblítőcsatorna melletti térség). Itt II. osztályú a vízminőség, a többi területen 0,01 mg/l alatti, I. osztályú értékek voltak. A nitrát-nitrogén mennyisége szintén jóval az I. osztály 1 mg/l-es határa alatt marad. A magasabb koncentrációk itt is azokon a területeken voltak, ahol a folyó hatása jobban érvényesül. A szervetlen nitrogén tartalmat a vizsgált időszakban a nitrát mennyisége határozta meg. A magasabb értékek ott alakultak ki, ahol a vízáramlás erőteljesebb, a folyóvízi hatás jobban érvényesül. A szerves-N értékek nyáron a legtöbb területen 0,2-04 mg/l körüli koncentráció tartományban voltak. Ettől nagyobb mennyiség a zárt sulyomborítás, valamint a tündérfátylas hínárállományban van, amely olyan mikrokörnyezetet teremt, amelyben az élő szervesanyag, valamint a kolloidális szervesanyag is nagy mennyiségben van. Ezeken a mintavételi helyeken a kémiai oxigénigény értékei is magasabbak a többi területen mért koncentrációknál. Az oldott ortofoszfát-foszfor értékek az állóvizek, tározásra kerülő vizek esetében alkalmazott szigorúbb határértéket figyelembe véve, zömében a II. vízminőségi osztálynak megfelelő 0,02-0,05 mg/l tartományban találhatóak. Ettől magasabb koncentráció két területen volt szeptemberben, ami valószínűleg a Tisza hatásával magyarázható. Az összes foszfor mérési eredmények nyáron zömmel a 0,06-0,08 mg/l-es tartományban találhatók, amely a II. vízminőségi osztálynak felel meg állóvizek esetében. Ősszel az értékek mindenhol kisebbek, kivéve a kotort csatorna közelét, ahol hasonló koncentrációk voltak mindkét időpontban. Erre a területre elmondható, hogy mind a nitrogén, mind a foszfor tartalom alakulása jelentősen különböző az öböl egyéb térségeihez viszonyítva. Az a-klorofill vizsgálatok eredményei szerint az öböl legnagyobb részén I. osztályú vízminőség jellemző. Kiugróan magas koncentráció értéket nyáron a tündérfátylas hínármezőben a II. öblítőcsatorna előtti területen, valamint az I. öblítőcsatornánál mértünk. Az eredmények azt mutatják, hogy az öböl azon részein, ahol nagyobb vízmozgás, hullámzás alakulhat ki, a fitoplankton mennyisége kevesebb. Ott, ahol nyugodtabb vízterek jellemzőek, az algák számára kedvezőbb mikrokörnyezet alakul ki, amit még a makrovegetáció fedettség sem befolyásol.
Vízbiológiai vizsgálatok. Bakterioplankton vizsgálatok Az eltérő növényborítású helyek vizsgálati eredményei igen tág határok között változtak. A legnagyobb értékek a növényzettel sűrűn fedett területeken jellemzőek (sulymos, tündérfátylas,
békaszőlős állomány). Mind egyedszám, mind biomassza tekintetében relatíve magas értéket találtunk, az A12-es jelű mintavételi helyen, ami kedvezőtlen vízminőségi állapotot jelez. Mindez
3
összhangban van a kémiai vizsgálatok eredményeivel, például igen kedvezőtlen oxigénháztartási mutatókkal, és magas szerves nitrogén tartalommal találkoztunk. Kiugróan magas a baktériumszám nyáron és nyár végén is a sulymos állományokban, az értékek az 5,5-7,5x106 ind/ml tartományba estek. Megfigyelhető, hogy a növényzettel sűrűn borított mintavételi helyeken kiegyensúlyozottabb az értékek alakulása, mindkét időpontban közel hasonló. Az áramlási helyektől távolabb lévő területeken az átöblítődés kevésbé érezhető és a vízminőség inkább pangó jellegű. Az öblítőcsatornáknál, ahol nagyobb a vízmozgás igen nagy, olykor háromszoros értékbeli eltérést is tapasztaltunk a két mintavételi időpont között. Ez összefügghet a zsilipek nyitott vagy zárt állapotával, a Tisza vízminőségével, illetve az áramlási viszonyokkal. A legkisebb értékek (1,0x106 ind/ml baktériumszám körüli értékek) a nyíltvizes területeken adódtak. A baktérium közösségben kis testű, kevés biomasszát
eredményező egyedek voltak: a biomassza itt volt a legkisebb (0,036mg/l). Nagy biomasszájú/nagytestű baktériumok eredményeként kiugróan magas baktériumbiomassza mennyiséget az A3, A5, A6, A12, illetve A13 területeken találtunk. Itt a baktérium közösség összetétele, morfológiája is különbözött a többi területtől. Ezekben a régiókban jelentősen megnőtt a pálcika és spirillum formájú baktériumok aránya, amelyek feltehetően más anyagforgalmi folyamatokban vesznek részt, más lebontási tevékenységet végeznek, mint a többi víztérben jellemző coccus formájú baktérium csoportok. Az eredmények értékelése alapján megállapítható, hogy a növényborításnak nagy szerepe van a vízminőség alakításában, a növényzettel fedett területek baktériumszám és biomassza értékei meghaladják a növényzetmentes területek értékeit. A makrofita állomány jelenléténél intenzív lebomlási folyamatok mennek végbe, ami álló, pangóvíz jellegű víztérnél igen magas baktériumszámot eredményezett.
Fitoplankton vizsgálatok A júliusi mintavétel során 79 algataxont határoztunk meg. Ez alapján a vizsgált terület közepesen fajgazdagnak tekinthető. Az algataxonok megoszlása a következő volt. Cyanoprocaryota: 8 taxon; Euglenophyta: 19 taxon; Chrysophyta: 1 taxon; Xanthophyta: 0 taxon; Bacillariophyta: 16 taxon; Cryptophyta: 1 taxon; Dinophyta: 3 taxon; Chlorophyta: 31 taxon. A szeptemberi mintavétel során 40 algataxont határoztunk meg. Ez alapján a vizsgált terület fajszegénynek tekinthető. Az algataxonok megoszlása a következő volt. Cyanoprocaryota: 3 taxon; Euglenophyta: 7 taxon; Chrysophyta: 0 taxon; Xanthophyta: 0 taxon; Bacillariophyta: 13 taxon; Cryptophyta: 2 taxon; Dinophyta: 3 taxon; Chlorophyta: 12 taxon. Az Abádszalóki-öböl vízminősége a nyári időszakban a 2003. július 16-án vett minták alapján a következő: Algaösszetétele alapján az A5, A12, A15 mintavételi pontok markánsan elkülöníthetők. Mind egyedszám, mind biomassza tekintetében relatíve magas értékeket találtunk. Az előbb említett mintavételi pontok esetében jelentős arányban fordulnak elő nagybiomasszájú/nagytestű Dinophyta taxonok. Az A5 mintavételi ponton az előbb említett csoport a domináns eleme a mintának, míg az A12-es és az A15-ös minta esetében a Chlorophyta taxonba sorolható fajok is meghatározó arányban vannak jelen. A legalacsonyabb egyedszám és biomassza értékkel az A11-es minta rendelkezik. Szinte kizárólag kovaalgák alkotják a fitoplanktont ebben a mintában. A többi mintára vonatkozóan is alacsony egyedszám-, biomassza értékeket és kovaalga dominanciát figyelhetünk meg. A két időpont összevetése eredményeképpen azt mondhatjuk, hogy nincs a fajkészletben olyan taxon, amely arra utalna, hogy a területen olyan tápanyagkészlet lenne, amely cianobakteriális vízvirágzást eredményezhet. Az Euglenophyta taxonok olyan mértékű dominanciája sem alakult ki, amely a magas hozzáférhető szervesanyagra/szénforrásra utalna. Az egyes mintavételi pontok elkülönülnek egymástól (júliusban A5, A11, A12, A15; szeptemberben A5, A7, A8, A14). Érdekes volt az A5-ös mintavételi pont hektikussága, hiszen júliusban magas egyedszám érték mellett a legnagyobb biomasszát tapasztaltuk, míg szeptemberben alacsony egyedszám mellett a legkisebb biomassza értéket találtuk. Összefoglalva, közepes (közepesen kedvező) vízminőségi állapotokat találtunk, bár vélhetően az Euglenophyta taxonok által jelzett hozzáférhető szervesanyag mennyisége azt jelzi, hogy itt kedvezőtlenebb állapotok is kialakulhatnak. A fajkészlet minőségi összetétele, valamint az alacsony, illetve közepes egyedszám- és alacsony biomassza értékek, valamennyi mintavételi pont esetében közepesen kedvező vízminőségi állapotot jeleznek.
Zooplankton vizsgálatok Az összes zooplankton mindkét időpontban a kotort csatornában (A10) volt a
legtöbb (9230, illetve 3808 ind/10 l), amely többszörösen meghaladta a többi területen kialakuló
4
egyedszámot. A legkisebb abundanciát az A8 jelű békaszőlős állományban (656, illetve 68 ind/10 l) mértük. Júliusban 1000-3000 ind/10 l között van a legtöbb területen a zooplankton mennyisége, a nagyobb egyedszámok azokban a hínárállományokban jellemzőek, ahol a vízfelszín nincs teljesen leárnyékolva a növényzet által (I.2.3.-1. ábra). A szeptemberi mintavétel idején a zooplankton egyedszám a legtöbb helyen 1000 ind/10 liter alatt van.
Az Abádszalóki-öbölben a vizsgálat során júliusban 47 Rotatoria, 23 Cladocera és 6 Copepoda taxont, szeptemberben pedig 42 Rotatoria, 6 Cladocera és 5 Copepoda taxont találtunk. A három nagy zooplankton csoport mennyiségi megoszlására és %-os arányára jellemző a kisrákok nagyobb dominanciája. Ettől eltérő állapot csak a kotort csatorna (A10) és a Szalóki Holt-Tisza régi vonalában (A9) alakult ki a nyári időszakban ahol tipikusan planktonikus elemek jellemzőek, amelyek a hullámzást, nagyobb vízmozgást is elviselik.
Makrozoobenton vizsgálatok Az Európai Unió Víz-Keretirányelv szerinti ökológiai minősítés igen lényeges eltérése a korábbi vízminősítési rendszerekkel szemben, hogy nagy hangsúlyt fektet az élővilág, a biológiai változók vizsgálatára is. A Víz-Keretirányelv előírásai szerint a felszíni vizek (folyók, tavak, átmeneti vizek, tengerparti vizek) vízminőségének, ökológiai állapotának meghatározásához a minősítés során a biológiai minőség elemeit, a hidromorfológiai minőség elemeit, valamint a fiziko-kémiai minőség elemeit egyaránt figyelembe kell venni. A biológiai vízminőség elemei között a vízi növényzet (fitoplankton, makrofiton, perifiton), az üledéklakó gerinctelen fauna (makrozoobenton), valamint a halfauna mennyiségi és minőségi összetételét, változásait szükséges vizsgálni, ezen túlmenően egyéb komponensek szabadon választhatók. Míg Európában már évtizedek óta használatos a vizek minőségének megítélésére a vízi makroszkópikus gerinctelen élőlény-együttes vizsgálata, addig a hazai vízminősítő rendszerben újnak számító eljárás bevezetésére az országos monitorozó hálózat keretében csak 2001-től került sor. A törzshálózati felszíni vizek makrozoobenton vizsgálatát 2002-től végezzük rendszeresen. A Kiskörei-tározóban folyó kutatási munkáink között eddig nem szerepelt ez a felmérés, ebben az évben azonban a biológiai vizsgálatok körét bővítettük ennek az élőlénycsoportnak a vizsgálatával is. A makrozoobenton szervezetek között 3 Mollusca (Puhatestűek), 3 Annelida (Gyűrűsférgek) 2 Crustacea (Rákok) és 12 Insecta (Rovarok) taxon található. Ezek közül a Platycnemis pennipes szitakötő lárva hat mintavételi helyről előkerült, s ez alapján az Abádszalóki-öböl növényzettel borított területein az egyik legjellemzőbb szervezetnek tekinthető. Szintén ez mondható el a Limnomysis benedeni rákfajról is, amely 5 mintavételi területen volt megtalálható. Mindkét faj több egyedszámmal képviselte magát a mintákban. A vizsgált térségek közül 4 helyen találtuk a Lymnea auricularia csigafajt, a Diptera csoportba tartozó szúnyoglárvákat, valamint Trichoptera szervezeteket. Ez utóbbiak mind I. korosztályba tartozó lárvák voltak, így ennél pontosabb határozás nem végezhető el esetükben. A többi csoport esetében csak 1., illetve 2. mintavételi helyen való előfordulást tudtunk regisztrálni. Az azonosított fajok, illetve egyéb taxonok zöme közepes vízminőséget indikál. Az elvégzett biotikus index számítások szerint az Abádszalóki-öböl vizsgált térségei a makrozoobenton élőlény-együttes összetétele alapján a közepesen szennyezett (IV.A. IV. B.) kategóriába tartoznak. Az EU Víz-Keretirányelv-nek megfelelő minősítési kategória szerint valószínűleg a jó, vagy mérsékelt vízminőségi osztályba lenne besorolható a terület, azonban jelenleg még a referencia terület, és az ennek megfelelő kiváló állapotra jellemző mutatók, értékek hiánya miatt ezt a minősítést nem tudjuk elvégezni.
Kénforgalom vizsgálatok A nádas tavak kénforgalmát, a kénforgalomhoz kapcsolódó domináns folyamatokat meghatározó alapvető tényező a víztér és az üledék redoxi állapota. A sekély vizek esetében a légkörből történő oxigéndiffúzió, s a víztérben lezajló oxigénprodukció kis szervesanyag-terhelés
(alacsony trofitás) esetén képes megakadályozni az üledékbeli oxigénhiány kialakulását. Tehát a sekély vizek kénforgalmát meghatározó tényező a víztér, de sokkal inkább az üledék oxigén ellátottsága. Ebből kiindulva két szélsőséges állapot lehetséges. - Kedvező esetben, ha az üledék tartósan aerob, s az üledékkel érintkező víztér is állandóan telített
5
oxigénnel, minden olyan kémiai és biokémiai folyamat, amely oxigént igényel, végbe tud menni. Ekkor az aerob bakteriális dekompozíciós folyamatok lesznek a dominánsak. Az üledékbe kerül ugyanis a víztérből minden olyan elhalt szervezet, melynek fajsúlya nagyobb a víznél (egyszerű fizikai kiülepedés). Ezek az anyagok általában szervesanyagban igen gazdagok, tehát jó tápanyag- és energiaforrásnak tekinthetők a baktériumok számára, melyek az üledék domináns szervezetei. Ha egyéb üledéklakó élőlények is találhatóak a rendszerben, azok mozgásukkal felkavarják az üledéket, ezzel is elősegítik a tartósan aerob állapot kialakulását. Ilyen rendszerek az alacsony trofikus állapotban lévő sekély vizek, ahol kis mennyiségű szervesanyag terheli az üledéket. Amennyiben az üledék oxigéntartalma ez sekély vizek esetében elsősorban a légtérből való diffúzió és az elsődleges termelés által meghatározott - elegendő a szervesanyag aerob lebontásához, a kénforgalom a következőképpen megy végbe. A bonyolult, nagy molekulasúlyú kéntartalmú szerves molekulák kisebb molekulasúlyú szervesanyagokká, s végül szulfátionná alakulnak. Ez a folyamat mindaddig végbemegy, míg az oxigén utánpótlása biztosított. Ilyen körülmények között az oxigén maga a domináns elektronakceptor, mely a bakteriális respirációban szerepet játszik. Itt kell megjegyezni, hogy az aerob üledékállapot kialakulásához az üledéklakó algák is hozzájárulhatnak. Ilyen esetben az üledéket elérő fény lehetővé teszi a fotoszintézist az üledékfelszín nagy részén élő bentikus algák számára. Másik esetben, amikor az üledék tartósan anaerob, az üledékkel érintkező víztér sem tartalmaz oxigént. Az oxigénhiányt okozhatja pl. mély tavak esetében a rétegzettség, de sekély vizek esetében a tartósan nagy szervesanyag-terhelés (pl. a nyers szennyvizet fogadó oxidációs tavak üledéke), melynek hatását a vízhőmérséklet tartós emelkedését kísérő oxigénhiány is fokozhatja. Ekkor az oxigén
vertikális diffúziója nem képes elegendő oxigént juttatni az üledékbe. Tehát a bakteriális lebontásnál az oxigén helyett előbb a nitrát-ion, majd a szulfátion lesz a domináns elektronakceptor (ún. bakteriális szulfát-légzés). Ilyen esetben kénhidrogén produkció valósul meg, s az obligát anaerob szulfát-redukáló baktériumok számára alakul kedvezően a helyzet. Amennyiben vannak szabad vas-ionok jelen, melyek képesek megkötni a szulfidot, a vízben gyakorlatilag oldhatatlan szulfidok képződnek. Ha nincs elegendő vas-ion jelen, vagy a kénhidrogén produkció igen intenzív, az üledékből a kénhidrogén képes a víztérbe diffundálni, s ott kifejteni toxikus hatását. A helyszíni vizsgálati eredményeket értékelve az a legszembetűnőbb, hogy az elsődleges termelés intenzív időszakában, nyár közepén (2003. július 16-án) mért oldott oxigén adatok szerint minden mintavételi ponton a víztér s az üledék is tartalmazott oxigént. Ekkor a legmélyebb, legalacsonyabb oldott oxigén tartalmú mintavételi helyen (A1), az üledék közvetlen közelében is volt 1,1 mg/l oldott oxigén, ami 10% feletti telítettséget jelzett. Az őszi periódusban végzett helyszíni mérések az üledék kifejezetten jó oxigén-ellátottságára utalnak. Ezekhez az eredményekhez jól illeszkednek a kéntartalmú specieszekre kapott vizsgálati eredmények. A vízben és az üledékben igen alacsony volt a redukált kénformák, nevezetesen a szulfid mennyisége, ami arra utal, hogy a helyszíni mérések által jelzett aktuális aerob üledékállapot a jellemző. A víztérben mért magas és szűk intervallumban változó szulfátkoncentráció azt jelzi, hogy a szervesanyag lebontás aerob úton történik, s így nem kell számolni szulfátredukciós folyamatokkal. Ezt a megállapítást az is alátámasztja, hogy a víztérben a júliusban vett vízminták nagy részében mérhető mennyiségben fordult elő a nitrát, s a szeptemberi mintavételkor a vízben mért nitrát koncentrációk még magasabbak.
Növényállomány vizsgálatok 2000 szárazföldi és mocsári társulás 2001 szárazföldi és mocsári társulás 2003 tavasz - szárazföldi és mocsári társulás 2003 nyár - hínár társulás
A Kiskörei-tározó területén a 90-es évek közepéig a vízi- és mocsári növényzet jelentős mértékű térhódítása volt megfigyelhető. A rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján a magasabbrendű növényzet 1984. és 1994. között mintegy évi 1,2-1,3%-os „sebességgel” terjedt. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a tározó összterületének 53,9%-át (68,44 km2) borította magasabbrendű növényzet. Ebben az értékben a hínár- és mocsári növénytársulások mellett az erdő- és a mocsárréti növénytársulások is szerepelnek. 1998. év adatai alapján a különböző társulások területi részesedése: hínár 22,03 km2, mocsári növénytársulások 22,12 km2, erdő és
6
erdő mocsári elemekkel 23,34 km2 és mocsárréti növénytársulások 0,95 km2. A magasabbrendű hínárnövényzet területe az 1994-es eredményeknél 4,29 km2-rel volt nagyobb, ami azt jelenti, hogy 1994-1998 között a tározó összterületéhez viszonyítva a hínártársulások 0,84%/év (azaz 1,07 km2/év) növekedést mutattak. A növekedés mértéke eltér a különböző medencékben, jelezve, hogy a tározóban jelentősen eltérő élettájak alakultak és alakulnak ki. Az 1997-1998. évi vegetációtérképezési eredmények alapján megállapítható, hogy a vízinövényzet (hínár) terjedési sebessége az 1984-1994. közöttihez viszonyítva lelassult. A mocsári növényzet területi részesedése 1997-98ban 22,14 km2 volt. Ez az érték az 1994-es értékhez képest a tározó összterületére vonatkoztatva jelentősen nem változott, de az egyes medencékben a korábbi értékekhez képest jelentős az eltérés. A mérések és a számítások alapján látható, hogy 2000. és 2001. év között a szárazföld területi növekedése 2,59 ha, míg 2001. és 2003. között 10,45 ha volt. A három év alatt összesen 13,04 ha a területi növekedés. A hínárállomány területe e mellett a szárazföldi terület kísérőjeként 2003. nyarán 96,29 ha volt. Mivel a hínaras területére vonatkozóan az idén először került sor ilyen jellegű bejárásra és mérésre, ezért a most kapott igen értékes eredmények alapadatoknak tekinthetők, amelyek nyomon követése a további évek fontos feladata lesz. Ehhez tudjuk majd viszonyítani az elkövetkező időszak hínaras állományának területi változásait. Már az elmúlt években jeleztük, hogy az Abádszalóki-öbölben a rendszeresen aratott sulymos helyén (IV. öblítőcsatorna környéke) terjedőben vannak a submers hínárfajok. A Telekhát - A3, illetve az A5 szigettől az öbölközép irányában nagy kiterjedésű békaszőlő állomány (Potamogeton perfoliatus) volt kialakulóban. Akkor még általában polikormon megjelenési formájú állományok voltak, az egyes foltok között még növénymentes területekkel. A növényzet megjelenési formájában és tömegében lényeges változás következett be. A part felőli oldalon, a terület nagy részén szélesedett az a békaszőlőhínáros sáv, ami már nem különálló polikormonokból állt, hanem zonációszerűen kíséri a partvonalat. A legnagyobb területi növekedés a zártabb öblöknél tapasztalható. Az öbölközép irányába továbbra is megmaradt a polikormonális megjelenési forma, de az egyes foltok területe jelentősen nőtt, így az ilyen típusú submers hínaras átlagos borítása 2000-ben közepes, 50% körüli, 2003-ban pedig 60-70% volt. Az idei vizsgálati eredmények is arra mutattak rá, hogy a tározó hínárpopulációinak terjedését kölcsönös, populáción belüli és populációk közötti szabályozási mechanizmusok befolyásolják. Számolni kell azzal, hogy a növényzetirtás (vegyszeres és mechanikai) is jelentősen módosíthatja a hínárpopulációk térbeli alakulását.
Növényállomány szabályzás a Kiskörei-tározóban vegyszeres és mechanikai úton Az egyre nagyobb kiterjedésű makrovegetáció már a 90-es évek elején is akadályozta bizonyos mértékig a vízfelület hasznosíthatóságát (halgazdálkodás, ökoturizmus, közlekedés, vízkormányzás, stb.). Mindezek miatt az utóbbi években kiemelten a figyelem középpontjába került. Bár a mocsári és hínár növényzet területnövekedése a Kiskörei-tározó különböző területein eltérő mértékű, a vízi növényzet terjedésének szabályozása nem kétséges. A szükségesség főbb okai: áramlási akadályt képeznek, jelentős szabad vízterületet zárnak körül elősegítve az eutrofizálódás folyamatainak felgyorsulását. A hínárnövényzet terjedése a vízhasználatot vízminőségi oldalról is korlátozza.
A növényzettel benőtt vízfelületek növekedése fokozatosan csökkenti a jóléti hasznosítási lehetőségeke t. Az uralkodó hínárfajok terjedése csökkenti a diverzitást. Ha a hínárnövény zet által termelt biomassza évről-évre a tározóban marad, gyorsítja a feltöltő szukcessziót. A sulyom (Trapa natans) előretörése és más hínárállományok rovására történő egyre erőteljesebb térhódítása a biodiverzitás mértékének nemcsak a növelése, hanem a fenntartása
7
szempontjából is figyelemreméltó és kezelendő probléma. Igaz, hogy a sulyom is értékes és védendő növény, azonban a nagy és összefüggő sulyomszőnyegek nem kedveznek a metafiton és a biotekton változatos élőlény együtteseinek kialakulásához, ezért az állományszabályozásra természetvédelmi érdekek miatt is szükség van. Ennek mesterséges megoldási módjára vonatkozóan az utóbbi években kétféle kísérlet történt (vegyszeres és mechanikai gyérítés). A vegyszeres kezelés (CASORON-nal) bár hatásos, ökológiai szempontból kifogásolható. Az aratásos eljárásoknak viszont komoly hátránya, hogy ha a levágott növényzet a víztérben (a mederben) marad, gyors bomlása és rothadása számottevően fokozza az eutrofizációt és a feltöltődést. Különösen a pangóbb vizű, a fő áramlási utakon kívül eső, és a szél által sem kellően kevert részeken, ahol már eleve nagyon kedvezőtlenek az
oxigénháztartási viszonyok, a levágott biomassza berothadása komoly károsodást idézhet elő az élővilágban. Az ilyen típusú helyeken a levágott növényzet kihordásától semmiképpen nem lehet eltekinteni. A Poroszlói-medencében és az Abádszalókiöbölben az utóbbi években megfigyelt békaszőlőhínár fajok terjedése tovább fokozódott. Ez mindenképpen felhívja a figyelmet arra, hogy a sulyom állományok eltávolításának mértékét, célját és következményeit kellőképpen át kell gondolni. Az eltávolított sulyom helyén javul a fényklíma, ezért kedvező feltételek alakulhatnak ki a korábban csak kísérőfajként előfordult egyéb - elsősorban submers - hínárok számára. Vízminőségi szempontból ezek térhódítása még kedvezőbb is lehet, mint a sulymosoké (kisebb biomassza, kisebb mértékű árnyékoló hatás, stb.), ugyanakkor közlekedési és vízisport szempontból
legalább olyan problémát okozhatnak, ugyanis távolról nem, közelről is csak nehezen láthatók. Irtásuk minden bizonnyal még nehezebb feladat elé állítja a kezelőt, mivel elsősorban vegetatív úton, főleg az üledékben található rizómarendszerrel terjednek, így a Casoron valószínűleg kevésbé hatásos, mint a sulyomnál. A mechanikai irtás, amikor a vízbeni szárat elvágják valahol, akár még az állománynövelés eszköze is lehet, mivel a vágás helyén elágazhat a szár, és egyre sűrűbb állományok alakulnak ki. Ugyanakkor, ha nem emelik ki a vízből az elvágott hajtásokat, akkor azok rendkívül gyorsan meggyökerezhetnek, új állományok alakulhatnak ki. Már az 1999. évi kutatási témajelentésben is fogalmaztunk meg javaslatot növényállomány szabályzással, illetve a hínárvágással kapcsolatban. Az idei év tapasztalatait is felhasználva továbbra is úgy gondoljuk, hogy csak igen nagy körültekintéssel szabad tervezni és kivitelezni az ilyen jellegű állomány-szabályzást. A technológiai módszerek és a megfelelő időpont kiválasztása igen fontos. A természetvédelmi területeken elsősorban a közlekedő utak (túraútvonalak, mintavételi helyek megközelítését szolgáló útvonalak, stb.) biztosítása szükséges. Ehhez évi két alkalommal, a növényzet záródásának kezdeti szakaszában (időjárási viszonyoktól függően várhatóan június közepe, második fele), illetve a virágzás-terméskötés időszakában (július második fele, augusztus eleje) célszerű a víztérben lévő növényzetet learatni és elszállítani. Ennek eszközeként az egy menetben vágó-eltávolító gép (pl. Hydrot) javasolható. Egyéb céllal (horgászat, halászat, vízisportok, stb.) történő hínáraratásra is elsősorban a vágással egyidőben történő kiemelés javasolható, az alábbi technológia szerint: az egyes sulyomállományok nyíltvíz felőli 5-10 m-es szegélyét (ahol a termésszám többszöröse lehet az állomány középi növényekének) célszerű eltávolítani a virágzás, terméskötés kezdetétől, nem pedig egy-egy állomány egészét. Ennek hatására a sulyom nyíltvíz felőli újabb szegélye ismételten több virágrügyet fog képezni és a terméskötés nagyobb mértékű lesz. Ekkor ismételten a szegélyt célszerű eltávolítani. Ezzel a módszerrel elérhető az, hogy a virágzás, termésérlelés kezdete egyre későbbi időpontra tolódik ki, illetve egyre kisebb lehetősége lesz a termés beérésének, így a következő évben már várható a zárt sulymos területének csökkenése.
A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség belső információs kiadványa Szerkesztőség: Szolnok, Ságvári krt. 4. Tel.: (56) 423-422 7363 mell. Felelős szerkesztő: Petráss András Felelős kiadó: Dr. Háfra István 2004.május
8
