KÖZTERÜLETI INTÉZKEDÉSKULTÚRA

Jelige: DPG-2014

KÖZTERÜLETI INTÉZKEDÉSKULTÚRA

PÁLYÁZAT

Budapest, 2014. október 13.

TARTALOMJEGYZÉK

I. A közterületen intézkedők...................................................3 I.1. A mindenkori intézkedéskultúra ...................................3 I.2. Rendőrök a közterületen................................................5 II. Az elfogadható intézkedés – elfogadható rendőr...............9 II.1. Objektív körülmények – halálos komolysággal.........11 II.2. Jogszerűség.................................................................13 II.3. Szakszerűség ..............................................................20 II. 4. Arányosság ................................................................22 II. 5. Eredményesség..........................................................23 II. 6. Objektivitás ...............................................................24 II. 7. Biztonságosság ..........................................................25 III. Szubjektív körülmények ..............................................27 III. 1. Etikai Kódex ............................................................27 III. 2. Kommunikáció.........................................................34 IV. Összegzés.........................................................................38 IV. 1. Javaslatok:................................................................41 V. IRODALOMJEGYZÉK....................................................42

2

I. A közterületen intézkedők I.1. A mindenkori intézkedéskultúra A rendőrség feladata az Alaptörvényben meghatározott feladatok mellett a határforgalom ellenőrzése, a terrorizmus elleni küzdelem és a Rendőrségi Törvényben meghatározott bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzés, valamint a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzése.1 A rendőrség az Alaptörvényben, a Rendőrségi Törvényben és annak felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási

és

rendészeti

feladatkörén

belül

számtalan

olyan

tevékenységet végez, amely egyrészt nem közterületi, másrész nem is minden esetben észlelhető egy külső szemlélő számára, vagy akár kifejezetten titkos és így annak kezdete, lefolytatása és befejezése sem meghatározható. Pályázatom megírásakor az az elv vezérelt, hogy egy megfelelően átfogó, minden általános rendőri intézkedésre vonatkoztatható képet mutassak a mindenki számára egyértelműen felismerhető rendőri intézkedésekről, az azzal

kapcsolatos

elvárásokról,

a

kultúra,

avagy

kommunikáció

szempontjából, szándékosan nem taglalva az operatív, vagy titkos információgyűjtéseket. A tanulmányomban olyan információkat szedtem egy csokorba, amelyek betartásakor, megvalósulásakor elmondhatjuk, hogy az intézkedés rendben lezajlott, elérte a célját és mindenki vélt, vagy valós sérelem és panaszmentesen gondol vissza rá. Másként megfogalmazva a Rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervével fogok foglalkozni, és amikor a Rendőrséget említem, figyelmen kívül hagyom a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervet, valamint a terrorizmust elhárító szervet.2 Ez a két utóbbi szervezeti egység külön pályázati munka része lehetne, hiszen 1

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Rtv.) 1. § (1) bekezdés. Rtv. 4. § (2) bekezdés: A rendőrséget az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, valamint a terrorizmust elhárító szerv alkotja.

2

3

közterületi feladatokat mind a két egységen belül napi rendszerességgel ellátnak, azonban jelen munkámban a legnagyobb tiszteletem kifejezése ellenére sem részletezném a rájuk vonatkozó speciális szabályok miatt a közterületi kultúra megmutatkozását. Amikor majd a Rendőrséget említem, akkor még tovább szűkítem a kört a Rendőrség hivatásos állományú tagjaira3, azokra a rendőrökre, akik intézkedési jogosultsággal rendelkeznek, lehetőség szerint önálló intézkedésre jogosultak. A hivatásos állomány említésekor gondolnunk kell a rendészeti képzésben részt vevő, de már közterületi szolgálatot ellátó hallgatókra és a rendészeti képzésen már végzett, önálló intézkedési jogkörrel nem rendelkező rendőrökre is. A közterületi szolgálatot ellátó rendőri állomány létszáma a fluktuáció miatt folyamatosan változik, de nagyságrendileg azonos szinten mozog. Az minden bizonnyal kijelenthető, hogy Magyarország közigazgatási szervei közül a legnagyobb létszámmal a Rendőrség üzemel, a mellékelt ábra a hivatásos állományúak 2014. június 1-jei állapotát mutatja, rendfokozati leosztásban.

Rendfokozatok a magyar rendőrségen4 3

Rtv. 4/A. § (3) Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv személyi állománya, hivatásos állományú rendőrökből, kormánytisztviselőkből, igazságügyi alkalmazottakból, közalkalmazottakból, valamin a munka törvénykönyvéről szóló törvény hatálya alá tartozó munkavállalókból állhat. 4 Forrás: ORFK - Zsaru Magazin

4

A Rendőrség a közigazgatáson belül egy centralizált, dekoncentrált szerv, amely rendészeti, polgári, fegyveres szervezeti jellegű, a hatalommegosztáson belül a végrehajtási oldalon helyezkedik el, védelmező, rendfenntartó feladatokkal és a legális fizikai erőszak alkalmazójaként kényszerítő erővel felruházott és az erőszakot alkalmazó intézmény.5 A mindenkori intézkedéskultúra említésekor tehát a Rendőrség olyan tagjaira gondoljunk, amely során a lakosság a hétköznapi életben tömegesen előforduló intézkedések, feladatok, élethelyzetek során a rendőrrel találkozik, és ennek köszönhetően kialakít magában egyfajta „rendőrképet”6, legyen az pozitív, vagy negatív. Bár kultúráról beszélünk, nem volt célom a viselkedéskultúra oldaláról megközelíteni az intézkedéseket, sokkal inkább azok jogi, erkölcsi, etikai, morális és kommunikációs pillérjeit fejtettem ki, vagy soroltam fel.

I.2. Rendőrök a közterületen A közterületi intézkedéskultúra vizsgálata során elsősorban meg kell meghatározni, körül kell írni azokat földrajzilag meghatározható helyeket, ahol a rendőri intézkedések történhetnek, ahol a lakosság találkozhat a rendőrökkel. E tekintetben a helyek és helyiségek jogi jellege a mérvadó és nem lakosság státusza az intézkedés szempontjából, legyen az akár bejelentő, sértett, intézkedés alá volt, vagy csak adatgyűjtés során meghallgatott tanú. Nem célom a fogalom-meghatározások tisztázása, ismertetése, de a munkámban a közterületi intézkedéskultúra vizsgálatakor véleményem szerint elhanyagolhatatlan körülmény annak megállapítása és elismerése, hogy ugyanolyan intézkedési formák alkalmazhatóak közterületen, közterületnek nem minősülő egyéb helyen, magánterületen, magánlakásban, illetve 5

Ernyes M.: A magyar rendőrség története, XXIX-XXXIV. old. Budapest, 2002. A „rendőrkép” kifejezést jelen írásomban a rendőri intézkedésekkel kapcsolatos benyomásokra, a Rendőrség megítélésére alkalmazom, függetlenül máskor, más személyek által használt fogalomtól, ha ilyen egyáltalán előfordult. 6

5

nyilvános helyen. Az intézkedések jogszerűségének alapja a konkrét, meghatározható jog, amelyre hivatkozással intézkedés kezdeményezhető, vagy akár visszautasítható. A földrajzilag meghatározható hely, vagy helyiség ebből a szempontból nem elhanyagolható, hiszen bizonyos magatartások csak közterületen tiltottak, míg egyes rendőri intézkedések nem foganatosíthatóak magánlakásban, vagy magánterületen. A meghatározásban néhány jogszabályban használt fogalmat sorolok fel, amely alapján: A) Közterület: -

közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.7

-

a mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető terület, út, utca, tér.8

-

a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amelyet rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt részét, továbbá az a magánterület, amelyet azonos feltételekkel bárki használhat.9

Sem a Rendőrségi Törvény, sem pedig a Szolgálati Szabályzat nem tartalmazza ezt a fogalmat, amelyet véleményem szerint meg kellene határozni a rendészeti igazgatás területén is, az említett és a rendőri munka alapjainak minősülő alkalmazott jogszabályok vonatkozásában. 7

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 13. pontja alapján. 8 A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 15. § a) pontja alapján megállapított fogalom. 9 A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 27. § a) pontja alapján.

6

A rendészet joga azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek a rendészet, és így a Rendőrség működésének jogi rendjét, szolgálati rendjét írják elő.10 Egy ilyen jogrendben pedig meg kell határozni az alapfogalmakat. A közterület fogalmának meghatározása a különböző törvényekben nem azonos, azonban a rendőri munka során a feladatok jellegéből adódóan a közterület

fogalma

a

rendőr

hatáskör-gyakorlásához

igazodóan,

a

jogszabályokban meghatározott tartalommal értendő. A Rendőrségi Törvény külön nem nevesíti a közterület fogalmát, ezért ennek hiánya bizonyos intézkedésekkor problémás lehet. A közterület fogalmi meghatározása rendőri szempontból talán az alábbiakban határozható meg a legjellemzőbben:

Közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan magán-, állami, vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt része. B) Magánlakás: -

a lakás (üdülő, nyaraló vagy a lakás céljára használt egyéb helyiség, létesítmény, tárgy), az ahhoz tartozó nem lakás céljára szolgáló helyiség, létesítmény, bekerített terület.11

Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy a „magánterület” kifejezést sem a Rendőrségi Törvény, sem az annak végrehajtására hivatott rendelet a Rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) nem említi, értelmező rendelkezéseiben nem tölti ki tartalommal. 10

Finszter Géza: A rendészet elmélete és a rendészeti eszközrendszer. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó Zrt., 2013., 49. p. 11 Rtv. 97. § (1) bek. c). pontja alapján.

7

Elgondolkodtató azonban az, hogy a rendőri intézkedésekkor más jogterületeken használt fogalmi meghatározásokat kell alkalmazni, hiszen egy-egy

intézkedés

meghatározásával,

már

ezért

annak rendőri

kezdetekor szempontból

eldönthető a

konkrét

a

helyszín területeket

egyértelműen meghatározhatónak kellene megfogalmazni, meghatározni. Például biztonsági intézkedés keretén belül a rendőr intézkedik a magatehetetlen személy egészségügyi intézetbe történő szállíttatásáról, de csak közterületen vagy nyilvános helyen — ha az élet vagy a testi épség védelme megkívánja. Magánlakásban, magánterületen ez az intézkedési kötelezettség, vagy lehetőség nem alkalmazható, hiszen a törvény egyértelműen meghatározza a közterületet és a nyilvános helyet, mint az intézkedés kivitelezéséhez alkalmas helyszíneket. Ebben az esetben a konkrét meghatározás helyett egy általános érvényű szabályt kell alkalmazni, amely alapján a veszélyhelyzet elhárítása, az önmagát vagy mást veszélyeztető állapotban lévő személy orvosi vizsgálatára történő intézkedés a rendőr kötelessége lesz. A veszélyhelyzet elhárítása, vagy veszélyeztető állapotban12 lévő személy megítélése pedig nem minden esetben egyértelmű, bizonyos esetekben speciális szakértelmet is igényelhet, mindazonáltal maga a viselkedés, vagy az állapot nem helyhez kötött. Álláspontom szerint a közterület, közterületnek nem minősülő egyéb helyek, magánlakás, magánterület, nyilvános hely fogalmak tekintetében a rendőrségi igazgatási területen belül pontosabb, konkrétabb meghatározásokra volna szüksége, amelyeket a Rendőrségi Törvénynek kellene tartalmaznia. Összességében a szavak játéka a helymeghatározásokkal nem változtat azon, hogy a rendőrnek minden helyen, helyiségben, helyszínen ugyanolyan módon kell viselkednie, ahogy az adott helyzetben az tőle elvárható. 12

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. § j) pontja alapján veszélyeztető állapot: az az állapot, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményezne, illetőleg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene.

8

II. Az elfogadható intézkedés – elfogadható rendőr A helytálló és mindennek megfelelő rendőri intézkedést csak akkor lehet lefolytatni, ha az stabil alapokon nyugszik, vagyis az intézkedő rendőr elméleti tudása magabiztos és ezzel a pozitív rendőrkép kialakulását segíti. A rendészeti igazgatás a közigazgatás része, a közigazgatás pedig állami feladatok közhatalmi jogosítványokkal történő igazgatása.13 A kialakult rendőrkép így közvetve, vagy közvetlen módon összefüggésbe hozható az állammal, amelyet a rendőr képvisel. A rendőri intézkedésnek ezért sokféle elvárásnak kell megfelelnie, hogy eleget

tegyen

a

vele

szemben

támasztott

követelményeknek.

A

követelményeket objektív és szubjektív oldalra oszthatjuk. Objektív oldalon szerepel a jogszabályoknak, belső normáknak való megfelelés, a parancsok és utasítások, az eligazításon elhangzottak betartása, az intézkedés véghezvitele, annak sikeres befejezése. Szubjektív oldalon az erkölcs, etika, kultúra, a kommunikáció, a stílus szerepel, amely nem, vagy nem minden esetben meghatározható egy adott jogszabályban, de igenis befolyásolja az intézkedés hangulatát, hangnemét, végkifejletét. Az egyik legkézenfekvőbb kérdés, hogy az intézkedés alá vont személyt tegezheti-e a rendőr, vagy sem. A vasfegyelmet követelő parancsnokok erről hallani sem akarnak, így aki intézkedése ellen ilyen parancsokhoz érkezik panasz, az feltehetően elmarasztalásra számíthat. A tegeződés önmagában pedig nem jogellenes, sokkal inkább a kultúra, szokások, hagyományok része, erkölcsi, etikai, viselkedéskultúrai mérce. A szolgálati fellépés módjai közt nem szerepel az, hogy a rendőrnek szabad-e tegeződnie, vagy minden esetben magázódnia kell. Az elfogadható rendőrkép kialakításához elengedhetetlen követelmény a kölcsönös

udvariasság

betartása.

Az

objektív

tényezők

konkrétan

meghatározottak, azonban a szubjektív oldal tartalmi elemei a rendőri 13

Finszter Géza: A rendészet elmélete és a rendészeti eszközrendszer. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó Zrt., 2013., 48. p.

9

igazgatásban, a rendészettudományban nem konkretizáltak. A konkrét meghatározások miatt és a rendőrök védelmében mondva sajnálatos igazság az, hogy egy-egy ritka, korábban elő nem forduló rendőri intézkedés végén a rendőrök alkalmasságát, fegyelmi felelősségét vizsgálják, nem elsősorban azt, hogy ez miért nem volt része a kiképzésnek, miért nem található meg az írott tananyagban, miért nincs rá intézkedés-taktikai „sablon.” A rohanó világhoz folyamatosan igazodó és változó élethelyzetek ezt nyilván nem is teszik lehetővé és ezzel mind a társadalomnak, mind pedig a rendőröknek, különösen a rendőri vezetésnek is számolnia kell. Ha egy problémát a parancsnok sem tud megoldani, akkor miért várja el azt, hogy a közterületen intézkedő rendőr megoldja? Ismerős parancs az „oldja meg!”, amellyel már talán minden hivatásos állományú találkozhatott a pályafutása során. Be kell vallani azt is, hogy minden élethelyzetre nem hozható szabályozás, ennek ismeretében pedig felmerül annak a kérdése, hogy ha egy szabályozatlan kérdéskörben a közterületen intézkedő rendőrök felelősségének kivizsgálása hamarabb lezajlik, mint a szabályozatlan élethelyzet szabályozása, akkor hogyan róható ez fel az intézkedőknek, milyen vétkes és bűnös magatartás elkövetéséért felelnek, ha a szabályozás csak ennek köszönhetően kerül megalkotásra? Az elfogadható intézkedés tehát a közterületi rendőri munka alapja, történjen az bárhol, mert az elfogadható intézkedésről elmondhatjuk, hogy nem rossz, vagy nem nemkívánatos. De miért „csak” elfogadható és nem jó, vagy kívánatos? Ha

egy

társadalomban

nincsen

közösen

elfogadott

(közös

akarat-

elhatározáson, konszenzuson alapuló, konszenzuális) értékrend, akkor a társadalom nem maradhat fenn tartósan. Ha egy kijelentés (megállapítás, állítás, ítélet) nem arra vonatkozik, hogy mi a jó, vagy mi a rossz, hanem arra, hogy mi igaz és mi hamis (téves), akkor nem értékítéletről, hanem tényállításról van szó. A közigazgatás feladata a társadalom konszenzuális értékrendjének és biztonságának elfogadható szinten való fenntartása. Ha valamely esemény, történés, cselekvés vagy intézkedés etikailag nem rossz,

10

más szóval nem elutasítandó, azaz nem „nemkívánatos” akkor nem igaz, hogy „kívánatos”, hanem csupán elfogadható. Bizonyos események kimenetele a társadalom ágenseinek hatáskörében van, más események hatáskörön kívüliek Ilyenek a vis maior esetek, az előre nem látható természeti csapások. Az események mindig kockázatosak, legfeljebb kockázatuk mértéke bizonyos körülmények között elhanyagolható. Abszolút igazság, hogy abszolút biztonság nincsen.14 A rendészettudomány feladata hogy a rendészet feladatának teljesítését tudományos eszközökkel és módszerekkel biztosítsa. Magyary Zoltán a magyar közjog atyja az alábbiakat mondja ezzel kapcsolatban : „A rendészet feladatának sajátossága miatt a törvényhozás kénytelen a teendők részletes szabályozásától tartózkodni és azok mérlegelését és megválasztását a felmerült vagy fenyegető rendzavarás előre nem látható körülményeit jobban ismerő hatóságokra bízni és csak az eredménye működést nem veszélyeztető jogi korlátok felállítására szorítkozni”.15 A megfelelő fogalmak és alapok lefektetése tehát a szakterület gondjaira van bízva, legyen az akár jogszabályváltozás kezdeményezése. A rendőri intézkedéseknek tehát elfogadhatónak kell lenniük, megfeleljenek a jogszabályokban, egyéb szabályozókban meghatározottaknak, erkölcsileg és etikailag pedig nem, nemkívánatosak legyenek.

II.1. Objektív körülmények – halálos komolysággal Az objektív körülmények meghatározása kézenfekvőbb, hiszen valamilyen formában

dokumentáltak.

Ide

soroljuk

a

jogszabályokat,

normatív

utasításokat, parancsokat, az eligazításon elhangzottakat. Ide sorolandók azok a feltételek is, amelyeknek minden intézkedéskor meg kell valósulniuk, ezen körülmények bármelyikének hiánya az intézkedő rendőr fegyelmi felelősségét veti fel. A jelenleg hatályban lévő intézkedés-taktikai módszertani útmutató 14

Bukovics István: A fenntarthatóság, mint katasztrófaelméleti probléma; Fenntartható fejlődés Magyarországon-jövőképek és forgatókönyvek. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 2006. 15 Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1942.

11

úgy keletkezett, hogy előtte egy intézkedő rendőrnek, Borbély Zoltánnak az életébe került az egyik napi szolgálatellátása. Meghalt egy rendőr, akit intézkedés közben lelőttek Esztergomban. A rendőrök bekopogtak a melléképületbe, ahonnan a hirtelen kilépő férfi a rendőrt mellbe lőtte egy 9 milliméteres pisztollyal. A rendőr a helyszínen meghalt. Borbély Zoltán a Rendőrség- Határőrség 2008-as integrációját követően 2008. január 1-jén lett rendőr és kezdte meg közterületi szolgálatát. Az integrációt megelőzően dokumentált formában kiképzést kapott a rendőri ismeretekből. Sajnos abból az ismeretanyagból már nem tanulhatott, amelyet az ő halála ihletett, és amelyet az 5-1/18/2008. TÜK. számon adott ki az országos rendőrfőkapitány.

Borbély Zoltán: az ő halála után vette kezdetét a Rendőrség országos szintű intézkedés-taktikai képzése. Korábban ilyen egységes elméleti és taktikai képzés - a már hivatásos állományban lévő rendőröknek - nem volt.

Az utasításban úgy rendelkezett, hogy az instruktorok, valamint a vezető instruktorok nevét, rendfokozatát, beosztási helyét a rendészeti igazgatók az ORFK Közrendvédelmi Főosztály vezetőjének 2008. március 30-ig küldjék meg, majd ezt követően vette kezdetét az intézkedés-taktikai képzés Magyarországon. Az utasítás alapján az instruktoroknak - a vezető instruktorok által elkészített és az állományilletékes parancsnok által jóváhagyott részletes kiképzési terv alapján - havonta legalább 4 óra időtartamban kell végezniük a közterületi szolgálatot ellátó végrehajtó állomány képzését, melynek időtartamára mentesíteni kell őket az egyéb

12

szolgálati feladatok alól. A vezető instruktorok ellenőrzik a helyi szintű szerveknél folyó intézkedés-taktikai képzést és az instruktorok munkáját. Az intézkedés-taktikai képzés végrehajtásáról, annak tapasztalatairól a vezetők éves összefoglaló jelentést készítenek.16 Egyfajta beismerés azonban, hogy az intézkedő rendőr halálát követelő ominózus esztergomi eseményeket követően került kiadásra a fenti számon a rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás, amely melléklete tartalmazza a rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáit, mintegy 70 oldalon keresztül. Az objektív és szubjektív feltételeket egyaránt tartalmazó módszertani útmutató alapjaiban változtatta meg a közterületi intézkedéseket. A minden intézkedésre vonatkozó objektív feltételek az alábbiak:

II.2. Jogszerűség - jogszerű az intézkedés, ha a rendőr szolgálata – vagy szolgálati fellépése

–

során

a

hatályos

törvényekben

és

egyéb

jogszabályokban (ide tartoznak a belső utasítások, parancsok, intézkedések stb.) meghatározott szolgálati, hivatali kötelezettségét teljesíti, hatáskörébe tartozó ügyben jár el. A jogszerűség a nevéből fakadóan akkor valósul meg, ha az intézkedő rendőr a hatályos jogszabályokban meghatározottakat betartja és a szolgálati, hivatali kötelezettségét teljesíti, a hatáskörébe tartozó ügyben jár el. A jogszabályok ismerete tehát nélkülözhetetlen feltétele a rendőri hivatásnak, hiszen azok betartása és betartatása is egyik a Rendőrség feladatai közül. Ebbe a csoportba sorolandók továbbá a belső utasítások, parancsok, intézkedések. Hogyan ismeri meg a rendőr ezeket a szabályokat?

16

A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás 6., 8. és 9. pont.

13

A JOGSZERŰ RENDŐRI INTÉZKEDÉS ALAPJA ALAPTÖRVÉNY

ALAPTÖRVÉNY

TÖRVÉNYEK

TÖRVÉNYEK

RENDELETEK

RENDELETEK

A RENDŐRI (SZOLGÁLATI) FELADATOK ELLÁTÁSÁRA VONATKOZÓ BELSŐ NORMÁK

Forrás: A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás módszertani útmutatója

Magyarország Alaptörvénye Q) cikkének (3) bekezdése17, R) cikkének (2) bekezdése18 egyértelműen világossá teszi, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok mindenki számára kötelezőek. A jogforrások létrehozásával, kihirdetésével kapcsolatban a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény rendelkezik, amely a jogszabályokra, valamint a normatív határozatra és normatív utasításra (a továbbiakban együtt: közjogi szervezetszabályozó eszköz) terjed ki. Ezen törvény alapvető követelménye, hogy a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie, mely a címzetthez kihirdetés és közzététel útján jut el. A jogszabályok esetében a kihirdetés és közzététel tényének mivolta elegendő ahhoz, hogy a jogszabály hatályba lépjen, azaz végrehajtható és kikényszeríthető legyen. A jogszerűen intézkedő rendőrnek ezeket a jogszabályokat ismernie kell, hiszen a rendőr olyan élethelyzetekben végzi a 17

Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé. 18 Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

14

munkáját, adott esetben alapjogot sértő intézkedést foganatosít, amelyet a jog szabályoz. A jogszabályok megsértőivel szemben pedig intézkedési kötelezettség is terheli, ha az adott cselekmény hivatalból üldözendő. Más a helyzet a közjogi szervezetszabályozó eszközökkel, amely kihirdetése és közzététele nem mindenki számára egyértelmű. A jogszerű rendőri intézkedés

alapjaihoz

soroltuk

a

belső

utasításokat,

parancsokat,

intézkedéseket, amelyek a rendőr munkavégzésének irányítására szolgálnak. Azt leszögezhetjük, hogy a jogalkotásról szóló törvény alapján közjogi szervezetszabályozó eszköz nem lehet csak normatív határozat és normatív utasítás,

így

a

2008-ban

megalkotott

felsorolásból

kihagynám

az

intézkedéseket és a satöbbi felsorolás alá tartozó egyén olyan quasi normákat, amelyek inkább pszeudo normának minősülnek. A rezsim rendszerű Rendőrségben nem ritka a felső vezetőtől érkező „Tájékoztató”, vagy „Körlevél”, amelyben kifejezett utasítást fogalmaznak meg. Az ilyen pszeudo normák betartása sajnos gyakran normatív, amelyet onnan lehet egyértelműen megállapítani, hogy megszegése esetén a felelősségre vonás garantált. Az erősen centralizált és hierarchikus Rendőrség egyik hibája az, hogy nem minden

esetben

nyomon

követhetőek,

szabályosan

kiadottak,

visszakövethetőek a kiadott parancsok és utasítások, ahhoz pedig, hogy a rendőr jogszerűen tudjon intézkedni szükséges egyértelműen meghatározni számára azokat a határokat, amelyeket intézkedésével nem léphet át és azon belül intézkedhet. A közjogi szervezetszabályozó eszközökkel történő irányításnak a szükségessége nem kérdéses, de az hogy az milyen módon jut el a címzetthez, vagy eljut-e egyáltalán, az már sokkal inkább vizsgálandó. Az ilyen szabályokról a Rendőrség Normaalkotási Szabályzatáról szóló 23/2006. (XII. 29.) ORFK utasítás rendelkezik. Ez a szabályzat VI. fejezete tartalmazza, hogy „A rendőri szervek, szervezeti egységek vezetői kötelesek gondoskodni a normák érintett személyi állománnyal történő ismertetéséről. A normák érintett személyi állománnyal történő ismertetésével összefüggő feladatok végrehajtása érdekében gondoskodni kell azon személy(ek)

15

kijelöléséről, aki(k) munkaköri feladataként folyamatosan köteles(ek) figyelemmel kísérni az ORFK intranetes honlapján megjelentetett ORFK Tájékoztatókat, az abban közzétett vagy egyéb módon a szerv részére elosztott normákat. A rendőri szerv tevékenységi körére, személyi állományára kiterjedő hatállyal rendelkező, az ORFK Tájékoztatóban közzétett normát a kijelölt személy köteles a rendőri szerv vezetőjének bemutatni. A rendőri szerv vezetője ezt követően meghatározza, hogy az alárendeltségébe tartozó állomány milyen körben ismerje meg az érintett normát. A norma megismerését az állomány érintett tagjainak aláírásával igazoltan írásban dokumentálni kell. A személyi állomány tevékenységét érintő normák folyamatos figyelemmel kíséréséről és a változások ismertetéséről történő gondoskodás - tekintettel az időközbeni módosulásra, hatályvesztésre - a rendőri szerv vezetőjének kötelezettsége.” A jogszerűen intézkedő rendőrnek tehát lehetősége és kötelessége is megismernie azokat a normákat, amelyeket a vezetője meghatároz a részére és mindent aláírásával dokumentált módon. A jogszerűség kérdésének vizsgálatakor a hatályos jogszabályi meghatározásokon túl vizsgálni kell a rendőr által aláírásával dokumentált módon megismert belső normákat is, hiszen a jogi norma csak akkor lesz joghatás kiváltására alkalmas, ha az el is jut a címzetthez. Bármilyen furcsa, sem a Rendőrségi Törvényben, sem pedig a Szolgálati Szabályzatban nem szerepel a parancs, mint meghatározott fogalom. A Rendőrségi Törvény e tekintetben még inkább hiányos, hiszen a parancs meghatározásával, egyedi utasítás adásával és végrehajtásával a Szolgálati Szabályzat foglalkozik. Az Rtv. ugyan foglalkozik a Rendőrség szervezetével és irányításával, de ezt nem teszi különb módon, mint amely módon minden olyan

alá-fölérendeltségi

rendszerben

meghatározza a saját vezetését.

működő

szervezeti

egység

Az ilyen - nevezzük bürokratikusnak –

szervezeti forma pedig Max Weber szerint a lehető legjobb, ideális szervezeti alakiság, amelyet jellemez a munkamegosztás, az alakiság, a szolgálati út, a

16

hierarchia, személytelenség, tárgyilagosság, a hivatali-ügy érdeke, a kinevezéses státuszszerzés és az írásbeli szabályozottság.19 Az írásbeli szabályozottság

kérdése

pedig

felveti

annak

a

követelménynek

a

megvalósulását, hogy olyan, lényegi relevanciával bíró esetekben, amelynek akár büntetőjogi következményei is lehetnek, legyen kritérium az írásbeliség. Visszafelé görgetve tehát a gondolatszálakat, a parancs jelentősége akkor mutatkozik meg, ha a parancs nem teljesítésre, megszegésre kerül. Egy egyéb, nem katonai jellegű szervezeti egységben ennek munkajogi, fegyelmi következményei

lehetnek,

a

polgári

jog

kötelmi

jogviszonyában

szerződésszegő magatartásnak minősül, míg a rendészeti igazgatásban a parancs, utasítás nem teljesítése akár bűncselekményt valósíthat meg. Erre mutat rá a Kúria a 396/2001. számú büntető elvi határozatában, amelyet a Legf. Bír. Bf. V. 1786/2000. sz. döntése alapján alkottak meg és amely felveti, hogy lényegi kérdés, hogy az elöljáró konkrét ügy érdemi - mikénti elintézésére adott utasítása a szolgálati parancs fogalmi körébe vonható-e. A Kúria ezen gondolat kapcsán kifejti, hogy a parancs a fegyveres erők és fegyveres testületek irányításának, a feladatok meghatározásának alapvetően fontos eszköze, e testületek működését szabályozó előírások, normatívák érvényre juttatása. A Kúria szerint a szolgálati parancson az arra jogosult szolgálati felsőbbség által kiadott és tartalmilag a szolgálattal kapcsolatos tevékenységre vagy tartózkodásra irányuló parancs értendő. A parancs megfellebbezhetetlen, nincs mód az alárendelt részéről annak a bírálatára. A parancsnak a címzett számára mindig világosnak és egyértelműnek kell lennie, hogy annak végrehajtása az alárendelt részéről milyen magatartás tanúsítását kívánja meg. Minden egyéb utasítás is parancsnak minősül, amely a szolgálati rend és fegyelem fenntartása, a szolgálat rendjét szabályozó jogszabályok, szabályzatok, rendelkezések betartása érdekében szükséges. E fogalmakból, valamint a fegyveres testületek szolgálati szabályzataiból 19

Tari Ernő: Max Weber bürokrácia-tanának szervezetelméleti jelentősége és korlátai. Vezetés- és Szervezetelmélet, SZIE-GTK, Budapest, 2008. 45-47. p.

17

megállapítható: a fegyveres erők és fegyveres testületek rendeltetésszerű működésének a rájuk háruló feladatok teljesítésének előfeltétele, hogy az alárendeltek a parancsokat legjobb tudásuk szerint időben végrehajtsák. A Btk. - a parancs iránti engedetlenség bűncselekménye - a büntetőjog eszközével is biztosítja a parancs végrehajtását. A rendőr döntésének és intézkedésének objektívnak, pártatlannak és függetlennek kell lennie. Következésképpen a hivatalos személy az állampolgárok irányában igazságszolgáltatási jellegű tevékenységet végez. Érdemi "ítélkező" tevékenysége ezért szolgálati paranccsal - amely a katonai tevékenység irányításának eszköze - nem befolyásolható. Az elöljáró azon utasításának nem teljesítése tehát, hogy a törvény szerint munkakörébe tartozó szabálysértési ügyben milyen döntést hozzon, nem valósítja meg a parancs iránti engedetlenség bűncselekményét. A rendőrség hatáskörébe tartozó ügyekben eljáró az elöljáró az ügyek érdemét nem érintő kérdésekben, igazgatási jogkörben természetesen adhat szolgálati utasítást vagy parancsot, konkrét ügy érdemi megítélésére azonban nem. Törvényi szinten a rendészet nem ismeri a parancs fogalmát, de a Szolgálati Szabályzat tartalmaz olyan szabályokat, amelyből a parancs fogalmára következtethetünk. Az egyedi utasítás adásának és végrehajtásának a rendje meghatározza, hogy az utasításokat a szolgálati út20 betartásával kell kiadni, ugyanígy kell előterjeszteni a kérelmeket is. A pozitív, de mindenképpen az elfogadható rendőrkép feltétele a jogszerűség, amely írott szabályokon, normákon és egyéb módon közölt utasításokon, parancsokon alapszik. A rendőr az utasítás tudomásulvételét „Értettem!” szóval jelenti. Indokolt esetben a szolgálati elöljáró köteles meggyőződni arról, hogy az alárendelt 20

Szolgálati Szabályzat 90. §: A szolgálati út a szolgálati érintkezésnek, az ügyek intézésének az a módja, amikor az ügy a közvetlen parancsnok és a közbeeső szolgálati elöljárók útján jut ahhoz, akinek abban döntési, utasítási, parancsadási, intézkedési joga vagy kötelessége van. A felsőbb szintű rendőri szerv, valamint a szolgálati elöljáró a szolgálati út betartását mellőzheti, ha a szolgálati út betartása miatt a szolgálati érdek sérelmet szenvedne. Az alárendelt a szolgálati út mellőzésével kapott utasítást jelenti közvetlen szolgálati elöljárójának.

18

pontosan megértette az utasítást. A távbeszélőn adott utasítás jogosultságáról kétség esetén visszahívással kell meggyőződni.21 A fontosabb utasításokat a szolgálati elöljáró írásban adja ki, és gondoskodik az érintett beosztottak előtt történő kihirdetésükről. Egyetlen szó sem esik arról, hogy hogyan kell kiadni a közigazgatásban már használt elektronikus úton az utasításokat, vagy milyen módon adható parancs a Rendőrség által használt Novell programon alapuló Groupwise, vagy Exchange levelező rendszereken keresztül, hogyan ellenőrizhető annak a címzetthez való eljutása. Szintén nem esik szó az okos telefonok világában a rövid szöveges üzenetben továbbított normatívákról, amelyeket a szolgálati telefonnal rendelkező beosztottak akár ilyen úton is megkaphatnak. Egy parancsuralmi alapokon működő erősen bürokratikus szervezetben ezen alapok meglétének hiánya komoly problémákat vetnek fel. A Szolgálati Szabályzat a parancs és az utasítás szavakat egymással váltakozva, szinonimaként használja. A rendészeti igazgatás nem fogalmaz meg konkrétumokat a parancs és az utasítás tekintetében, de az analógia módszerével élve alkalmazza a honvédelmi igazgatásban használatosat. A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 80. §-ban található értelmező rendelkezések fogalom-meghatározásai közt a p) pontban az alábbiként szerepel a parancs fogalma: Parancs: meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat végrehajtására irányuló, személyre vagy személyek egyértelműen meghatározott körére vonatkozó, szóban, írásban vagy egyéb más módon kifejezett akaratnyilvánító rendelkezés.

21

Ha az utasítás végrehajtását elháríthatatlan akadály lehetetlenné teszi, ezt a körülményt az utasítást adó szolgálati elöljáró felé haladéktalanul jelenteni kell. Ha a rendőr kapcsolata megszakad a szolgálati elöljárójával, utasítás hiányában köteles a jogszabályok és más rendelkezések előírásai szerint önállóan eljárni.

19

Hogyan hajtsa végre a jogszerűen intézkedő rendőr a parancsot, ha a rendészeti igazgatásban ez a fogalom nem kellően meghatározott? Hogyan lehetséges az, hogy egy szigorú alá-fölérendeltségi, rezsim rendszerben működő fegyveres rendvédelmi testület alappilléreinek számító jogszabályai nem határozzák meg a parancs és a vele szinonimaként használt utasítás fogalmait? Hogyan vizsgálja ki egy parancsnok annak megszegését, vagy betartását? Gyakorlaton alapuló szokásjoggal válaszolni az ilyen kérdésekre szintén a hiányosságot mutatja. Mi tehát a parancs, vagy az utasítás? Egyezik-e a honvédelmi igazgatásban használt és a Kúria döntésében nevesített két fogalom? Ebben a tanulmányban a továbbiakban ezt nem vizsgálom, de jogszerűség fogalmának egyik elemeként fontosnak tartottam kitérni rá és a tanulmányom végén ezzel kapcsolatban javaslattal is élek. A jogszerűség fogalmának pedig további átgondolását tartom szükségesnek, figyelembe véve az azóta bekövetkezett jogszabályi változásokat, hiszen a jogszerűtlenség következménye akár bűncselekmény alapja is lehet.

II.3. Szakszerűség −

szakszerű az intézkedés, ha végrehajtását a hatályos szabályzók

rendelkezéseinek,

előírásainak

megfelelően

teljesíti, és az azokhoz kapcsolódó, szükséges taktikákat és technikákat alkalmazza. A szakszerűség fogalma magában hordozza a jogszerűség fogalmát. Ahhoz, hogy szakszerűségről beszélhessünk a hatályos szabályozók rendelkezéseit, tehát a jogszerűséget is be kell tartanunk. A jogszerűség kiegészülve a szükséges taktikákkal és technikákkal a szakszerűség megfelelője. Az elméleti tudás mellé becsatlakozik a gyakorlat. A taktikai és technikai fogások és eljárások már a szakmai gyakorlat részét képezik, lehet az akár

20

egy önvédelmi fogás, vagy eljárási taktika. A megállapításához egy-egy adott ügy ismerete és vizsgálata szükséges, hiszen nem kijelenthető, hogy egy adott módszer minden intézkedéstípusra megfelelően alkalmazható.

A SZAKSZERŰ RENDŐRI INTÉZKEDÉS ALAPJA

RENDŐRSZAKMAI JÁRTASSÁGOK ÉS KÉSZSÉGEK

JOGI ÉS RENDŐRSZAKMAI TUDÁS

SZAKMAI MAGATARTÁS

Az intézkedés szakszerűségét biztosító egyes elemek szervesen összefüggnek, kiegészítik egymást. Az egyes elemek hatással vannak egymásra. Ha bármely elem háttérbe szorul vagy hiányzik, a rendőri intézkedés végrehajtása problematikus – szakszerűtlen. Az alap- és továbbképzéseken, kiképzésen oktatott, tanult technikák, taktikák alkalmazása a megfelelő, helyes sorrendben.

Forrás: A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás módszertani útmutatója

21

II. 4. Arányosság −

arányos az intézkedés, ha nem okoz olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával, illetve több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt választja, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre

a

legkisebb

korlátozással,

sérüléssel

vagy

károkozással jár. Az arányosság a Rendőrségi Törvény 15. §-a alapján úgy hangzik, hogy a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

A Z A R Á N Y O S S Á G K Ö V ET E L M É N Y E A R E N D Ő R I I N TÉ Z K E D ÉS E K V É G R E H A J T Á S A S O R Á N Rendőrségi Törvény 15. § (1) A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. Rendőrségi Törvény 15. § (2) Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettekre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

Forrás: A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás módszertani útmutatója

22

II. 5. Eredményesség −

eredményes az intézkedés, ha a törvényes célját eléri, a konfliktusokat, jogsértéseket megelőzi, megakadályozza, megszünteti, a társadalom, a közbiztonság a közrend iránti igényeinek megfelel.

Az eredményesség egyik legfontosabb kritériuma a törvényben meghatározott célhoz kötöttség. A célhoz kötöttség intézkedés-típusonként változhat, de minden

esetben

meg

kell,

hogy

feleljen

az

Alaptörvényben

meghatározottaknak.22 Alaptörvény 46. cikk A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.

RENDŐRSÉGI TÖRVÉNY

RENDŐRI SZERV

VÉGREHAJTÓ RENDŐR

AKKOR EREDMÉNYES (SIKERES) A RENDŐRI INTÉZKEDÉS, HA AZ ALÁBBI SZEMPONTOKNAK MEGFELEL:

ÖSSZTÁRSADALOM

HELYI LAKOSSÁG

ÉRINTETT, INTÉZKEDÉS ALÁ VONT ÁLLAMPOLGÁR

Forrás: A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás módszertani útmutatója

22

Alaptörvény 46. cikk: A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.

23

AZ EREDMÉNYES (SIKERES) RENDŐRI INTÉZKEDÉS Eredményes a rendőri intézkedés, ha: a törvényes célját eléri, a társadalom elvárásait megvalósítja. a rendőr a megkezdett intézkedést befejezi. az intézkedés alá vontra, illetve érintettre nézve a lehető legkisebb korlátozással jár, a lehető legkisebb sérüléssel jár, a lehető legkisebb károkozással jár, a lehető legkisebb jogsérelemmel jár. Forrás: A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás módszertani útmutatója

II. 6. Objektivitás −

objektív az intézkedés, ha a rendőr részlehajlás nélkül intézkedik. Tilos a személyek nemi, faji vagy etnikai származás, vallás vagy világnézet, fogyatékosság, kor vagy szexuális

irányultság

alapján

történő

hátrányos

megkülönböztetése. AZ OBJEKTIVITÁS KÖVETELMÉNYE A RENDŐRI INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA SORÁN Rendőrségi Törvény 13. § (2) A rendőr köteles a törvény rendelkezésének megfelelően, részrehajlás nélkül intézkedni. FAJRA vagy ETNIKAI SZÁRMAZÁSR A

FOGYATÉKOSSÁGRA

SZEXUÁLIS IRÁNYULTSÁGRA

VALLÁSRA vagy VILÁGNÉZETRE

NEMRE KORRA

TEKINTETTEL KÜLÖNBSÉGET TENNI NEM SZABAD! Forrás: A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás módszertani útmutatója

24

A rendőr köteles a törvény rendelkezésének megfelelően, részrehajlás nélkül intézkedni. A faji eredetre, vallási meggyőződésre, szexuális magatartásra és politikai véleményre utaló különleges adat csak akkor kezelhető, ha az bűnüldözési tevékenység során felmerülő bűncselekmény tényállási eleméhez tartozik, vagy ahhoz az érintett írásban hozzájárult.23

II. 7. Biztonságosság −

biztonságos az intézkedés, ha az intézkedéssel érintett személyek, illetve dolgok tekintetében nem áll fenn az indokoltnál nagyobb veszélyeztetettség, illetve sérelem, károkozás.

A B I ZT O N S Á G , M I N T A L A P K Ö V E TE L M É N Y A R E N D Ő R I I N T É Z KE D É S E K V É G R E H A J T Á S A SO R Á N

SZEMÉLYEK TEKINTETÉBEN

Az intézkedő rendőrök (ön- és társbiztosítás)

Az intézkedés alá vont személyek Az intézkedéssel érintett más személyek

TÁRGYAK TEKINTETÉBEN Tárgyak

Állatok

Növények

Sértett T an ú Bejelentő Más hatóság vagy szerv tagja (polgárőr, orvos, mentőszolgálat tagja, tűzoltó, Forrás: A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás módszertani útmutatója

23

Rtv. 90. § (3) bekezdése alapján.

25

A rendőri intézkedések kiválasztásánál és azok gyakorlati végrehajtásánál törekedni kell arra, hogy a rendőr olyan taktikákat és technikákat hajtson végre, amelyek a felsorolt objektív kritériumoknak megfelelnek. Amennyiben ezen felsorolt feltételek megvalósulnak, abban az esetben a közterületi intézkedés kikezdhetetlen, a továbbiakban „csak” tetszés-nem tetszés kritikája érheti, amellyel azonban nehéz mit kezdeni, hiszen intézkedésenként és emberenként mások az elvárások.

26

III. Szubjektív körülmények Az objektív körülményeken túl a megfelelő intézkedéskultúra kialakításához és az annak kapcsán kialakuló rendőrkép kedvező létrehozásához fontos, hogy a rendőr bizonyos szubjektív tényezőknek is megfeleljen. A szubjektivitást és objektivitás közti határ nem minden esetben választható el egyértelműen, hiszen bizonyos szabályok objektív és szubjektív oldalról is megkövetelhetőek. Ugyanakkor a szubjektivitás sokkal inkább közelebb helyezkedik

el

az

erkölcshöz,

az

etikához,

a

morálhoz,

a

viselkedéskultúrához, mint egy konkrétan meghatározott normához.

III. 1. Etikai Kódex Első szubjektív tényezőnek említeném a Rendőri Hivatás Etikai Kódexét24, amelyet az alábbiakban kívánok ismertetni, pontonként idézve és kiegészítve a saját gondolataimmal: A Kódex olyan etikai alapszabályokat foglal össze, amelyek igazodnak a rendőr

különleges

közszolgálati

hivatásának

alapkövetelményeihez,

elvárásaihoz, és annak kötelező jogi előírásaival együtt, egymást erősítve érvényesülhetnek. Célja, hogy erkölcsi, etikai iránymutatásul szolgáljon, mind a szolgálatban, mind a szolgálaton kívül tanúsítandó magatartások tekintetében, morális alapot biztosítson a felmerülő szakmai döntésekhez, egyben megfelelő védelmet nyújtson mindazok számára, akik normakövető módon járnak el, továbbá zsinórmértékül szolgáljon a kifogásolható, a hivatáshoz nem méltó magatartások felismeréséhez.

24

Forrás: www.police.hu.

27

1. A köz szolgálatáról és a testülethez tartozásról A rendőr szolgálatát a törvényekben kifejeződő társadalmi akaratnak megfelelően, a köz érdekében, a társadalom által biztosított lehetőségek között látja el. Önként vállalt hivatásával szemben különleges társadalmi elvárások érvényesülnek, melyekre szolgálati viszonyának fennállása alatt mindvégig figyelemmel kell lennie. Hivatását az előírások és a vezetők utasításainak betartásával, az esküjében foglaltak szerint gyakorolja, tudása legjavát nyújtja. Cselekedeteivel erősíti a testület belső egységét és a szervezet jó hírnevét. A hivatásos állományú rendőrök közt mind a mai napig erős érzés a testülethez, „céghez” való tartozás érzése. Sok fiatal gyermekkori álma, hogy valamelyik fegyveres testület tagja lehessen, legnépszerűbb ezek közt feltehetően a Rendőrség. Az Etikai Kódex első pontja ezt fogalmazza meg. A különleges elvárások egyrészt önkéntes lemondások, alapjogok korlátozásai, másrészt pedig a társadalom által ki nem mondott meg nem fogalmazott általános elvárások, amelyeke az ideális rendőrképhez közelítőek. Egy rendőrtől elvárás, hogy ha segíteni kell, akkor ott legyen és rendelkezésre álljon, ha büntetnie kell, akkor tegye azt differenciáltan, de inkább legyen elnéző és megbocsátó. A testülethez való tartozást kifejezi az állományba vételkori eskütétel, amely szimbolikus kifejezéssel is bír. 2. A tisztességről A rendőr becsületes, fegyelmezett, kötelességtudó, visszautasít minden olyan tartalmú nyílt vagy burkolt kérést, amely az előírásoktól való eltérésre irányul. Elutasítja a korrupciót, annak valamennyi formája ellen fellép. Elutasít minden olyan ajándékot, előnyt vagy szívességet, ami alkalmas lehet elfogulatlanságának kétségbevonására. Rendőri mivoltát, a tudomására jutott információkat jogtalan előny szerzésére, hátrány okozására nem használja, annak még a látszatát is elkerüli.

28

A tisztesség kérdése nem szakmafüggő. A kötelességtudat, a becsületesség és fegyelmezettség általános erény, nem kifejezetten csak a rendőrök felé elvárás. A civil társadalomban sem elfogadott az ezekkel ellentétes viselkedés, azonban egy fegyveres testület tagjánál alapvető elvárás. A hivatali tisztségviselés megköveteli, hogy az államapparátusba és a hivatalos személybe vetett bizalom ne csorbuljon, az azt képviselő személyek méltón viseljék tisztségüket. Az Etikai Kódexben meghatározott elvárás ellenére a Rendőrségen belül is vannak becstelenek, fegyelmezetlenek, és olyanok, akiket valamilyen módszerrel rá tudnak venni a helyes útról való letérésre. Az ilyen rendőrökkel szemben egyrészt parancsnoki kötelesség fellépni, másrészt a Rendőrség belső bűnmegelőzési szerve is erre hivatott. Gyakori hiba annak felemlegetése, hogy a rendőrök az alacsony fizetések miatt könnyebben elcsábulnak. Ezt a hozzáállást korábbi pályafutásom alatt soha nem tudtam elfogadni, mert a hivatásos állományú rendőrök javadalmazása, illetménye jogszabályban került meghatározásra, amely mindenki számára elérhető. A rendőri pálya választása előtt mindenki szembesülhet azzal, hogy milyen illetményre lesz jogosult, utólag pedig erre hivatkozni is tisztességtelen dolog. 3. Az erőszakról A rendőr erőszakot kivételesen, kizárólag a törvényes cél elérése érdekében, jogszerű

formában

és

szükséges

mértékben

alkalmaz,

törekszik

a

következmények mérséklésére. Kerüli a hatalmaskodást és az önkényes erőszak minden formáját. Az erőszak akkor jó, ha megfelelő helyen, módon, időben és mértékben kerül alkalmazásra és mindez azért, hogy a törvényes cél elérhető legyen. A célhoz kötöttség ugyanolyan feltétel, mind minden egyéb intézkedésnél. Öncélúan, visszaélés szerűen, bosszú céljából személyek bántalmazása, sanyargatása egyrészt tilos, másrészt pedig bűncselekményt valósít meg.

29

4. A hátrányos megkülönböztetés tilalmáról A rendőr elismeri és védi az emberi méltóságot, tiszteletben tartja az emberi és

a

személyiségi

jogokat.

Elfogulatlanul25

jár

el

nemre,

korra,

állampolgárságra, etnikai hovatartozásra, vallási és politikai meggyőződésre, társadalmi és vagyoni helyzetre tekintet nélkül. Az objektivitásról az objektív körülményeknél tettem említést. A részrehajlás nélküliség és az elfogulatlan eljárásmód minden rendőrtől elvárt. 5. Az emberségről és a segítségnyújtásról A rendőr a ráruházott hatalom alkalmazása során megfontolt és mértéktartó, intézkedéseit előítéletektől és indulatoktól mentesen hajtja végre, kerüli a szükségtelen konfliktusok kialakítását. Nem alkalmaz kínzást, könyörtelen, embertelen vagy megalázó bánásmódot és ezt mástól sem tűri el. Empátiával fordul embertársai felé, védelmet és segítséget nyújt a rászorulóknak. 6. A bajtársiasságról A rendőr együttműködik munkatársaival, velük kulturáltan, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés szellemében érintkezik. Önzetlen támogatást nyújt, a problémák megoldását elősegítő légkör kialakítására törekszik. Tudását, gyakorlati tapasztalatait megosztja munkatársaival. Áldozatkészen védi társai

25

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 2003. évi CXXV. törvény 8. § alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzetiséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.

30

életét, testi épségét, óvja jó hírnevüket. Követi a jó példával elöljárókat, elítéli az erkölcstelen magatartást tanúsítókat. 7. A felelősségről A rendőr szolgálati feladatai végrehajtásáért, döntéseiért jogi, erkölcsi és anyagi

értelemben

is

felelősséggel

tartozik.

Döntési,

cselekvési

kötelezettségét mindenkor késedelem nélkül, aktívan vállalja, a felelősséget másra alaptalanul nem hárítja át. Hibás döntései következményeit lehetőségei szerint orvosolja. Tudatában van annak, hogy saját személyén keresztül az egész testület megítéléséért is felelős. A hivatásos állományú rendőr intézkedéséért felelősséggel tartozik. Ez a felelősség lehet társadalmi, munkajogi, vagy büntetőjogi. A társadalmi felelősséget a legnehezebb definiálni, hiszen egy adott, konkrét intézkedés alapján lehetne megállapítani azt, hogy a rendőri intézkedés milyen módon váltotta be a vele szemben támasztott követelményeket, vagy okozott olyan helyzetet, amely ugyan nem jogellenes, de társadalmilag elítélendő. A munkajogi felelősség a leggyakrabban a fegyelmi és a fegyelmi eljáráson belüli szabálysértési, kártérítési felelősség. A hivatásos rendőrrel szemben támasztott egyik követelmény az, hogy munkavégzése során merjen döntéseket hozni. A döntések nem minden esetben jók, de ezek nem minden esetben rosszak. Az Etikai Kódex azt mondja, hogy a döntések következményeiért a felelősséget fel kell vállalni és lehetőleg orvosolni kell. Egy negatív rendőrképet mutató rendőr viselkedése miatt az egész testületet elítélhetik. Az állampolgári általánosítás ebből a szempontból könyörtelen. 8. A munka minőségéről A rendőr jól ismeri a tevékenységét szabályozó előírásokat, munkáját lelkiismeretesen, magas színvonalon, törvényesen, szakszerűen, hatékonyan

31

végzi. Bővíti szakmai ismereteit, fejleszti képességeit. Az elkövetett hibák elemzésével mindent megtesz azért, hogy azok ne ismétlődjenek meg. Szubjektív elvárás a szakmai apparátus megfelelő képzése, képzettsége, folyamatos továbbképzése. A jogszerű intézkedés is akkor valósítható meg, ha a rendőr elméleti tudása megfelelő és az elméleti tudásra épülő további taktikai és technikai fogásokat alkalmazni tudja. 9. Az információról A rendőr betartja a titok- és adatvédelmi rendelkezéseket, szolgálatban és a magánéletben egyaránt. Kerül minden olyan megnyilvánulást, ami a szervezetről,

annak

tevékenységéről,

feladatairól,

valamint

tagjairól

félreérthető, félrevezető vagy szükségtelen információk nyilvánosságra jutását teszi lehetővé. Az adatvédelemmel kapcsolatban szigorú törvényi szabályozások vannak hatályban, amelyeket a rendőrnek be kell tartania. Az intézkedések során a rendőr birtokába juthat különféle szenzitív adatoknak, amely adatok megtartása hivatali kötelessége. Kötelessége továbbá az is, hogy a saját munkaadóját és munkatársait ne járassa le, ne tegyen róluk negatív kijelentéseket. 10. A megjelenésről A rendőr megjelenésével is emeli a testület társadalmi megbecsültségét, tiszteletet és bizalmat ébreszt. Egyenruhája és polgári öltözéke tiszta, rendezett. Munkahelyén kerüli a szélsőséges, kihívó, alkalomhoz nem illő viseletet, rendben és tisztán tartja környezetét. Az egyenruhás állományra vonatkozó öltözködési szabályok konkrétan meghatározzák, hogy melyik viselet mikor hordható és milyen kiegészítőkkel. Az egyenruhás állomány helyzete ebből a szempontból egyszerűbb, hiszen nincs meg az öltözködési szabadsága. A polgári ruhás állománynál a ruházat megválasztásának szabadsága a jó ízléstől függ, azonban elvárható az, hogy

32

az ne legyen hivalkodó, ne fejezzen ki semmilyen hovatartozást és ne legyen kihívó sem. 11. A vezetőkről A vezető tiszteletben tartja beosztottjai emberi méltóságát, gondoskodik róluk, megbecsüléssel és részrehajlás nélkül irányítja őket. Személyes példamutatásával

is

ösztönzi

munkatársait,

igényli

és

meghallgatja

véleményüket, tanácsaival és iránymutatásaival segíti a munkavégzést. Betartja és betartatja a törvényeket, magas szintű követelményeket támaszt. A jó rendőri vezető és a vele szemben támasztott követelmények külön tanulmány részét képezik, ezért ezt a kérdést nem kívánom részletezni. 12. A szolgálaton kívüli magatartásról A rendőr magánéletében is példamutató, nem sérti a közerkölcs és a jó ízlés szabályait. Lehetőségei szerint kiegyensúlyozott magánélet megteremtésére törekszik.

Szabadidejében

nem

folytat

olyan

tevékenységet,

amely

hivatásával összeegyeztethetetlen. Úgy alakítja kapcsolatrendszerét, hogy ne kerüljön szolgálati jogosultságaival és kötelezettségeivel ellentétes függőségi helyzetbe. Az Etikai Kódex ezen pontjában megfogalmazottakkal kapcsolatban a Rendőrség

belső

bűnmegelőzési

szerve

folyamatos

szűrő-ellenőrző

tevékenységet folytat, amely eredményeképpen minden évben fennakad valaki a rostán. 13. A közbizalomról A Rendőrség működéséhez a közbizalom elengedhetetlenül szükséges, ezért különösen károsnak tekinthetők azok a szolgálaton kívüli cselekmények, amelyek azt veszélyeztetik. A közbizalom súlyos veszélyeztetésére alkalmas magatartásnak tekinthető különösen: ha a rendőr szándékos vagy súlyos következménnyel járó gondatlan bűncselekményt követ el; ha tulajdon elleni

33

szabálysértést követ el; ha felettese felhívása ellenére olyan szerencsejátékot folytat, amely miatt súlyos anyagi függősége alakult ki; ha botrányos életvezetése

vagy

italozó

életmódja

miatt

személyes

tekintélyét

környezetében elvesztette; ha kábítószert fogyaszt; ha bűnöző életmódot folytató személlyel nem szolgálati célú, elvtelen kapcsolatot tart fenn; ha nyilvánvalóan jogellenes szervezet rendezvényein rendszeresen megjelenik vagy annak tevékenységében részt vesz. A közterületen intézkedő egyenruhás rendőr találkozik a leggyakrabban az állampolgárokkal.

Az

ő

öltözete,

viselkedése,

beszéde,

szakmai

felkészültsége, stílusa alapján ítélik majd meg a munkáját és ez alapján gyakran az egész Rendőrséget is. Elvárás a rendőrökkel szemben, hogy példamutatóan járjanak el, tehát ne kövessenek el bűncselekményt, bizonyos szabálysértéseket, ne éljenek züllött életet, ne legyen játékszenvedélyük, botrányos, italozó életmódjuk. Az ilyen jellegű viselkedések gyakran magukkal vonzzák az Etikai Kódex több más pontjának a megsértését is.

III. 2. Kommunikáció A szubjektív oldalra sorolnám az intézkedő rendőri kommunikációt is, hiszen az objektív feltételek megvalósulását valamilyen módon tudatni kell a külvilággal, az pedig csak a kommunikáción keresztül lehetséges. Az elfogadható rendőri kommunikáció segíti a rendőri intézkedést, az intézkedéskultúra része. Pozitív rendőrképet alakíthat ki, de ami ennél is fontosabb az az, hogy elősegítheti a törvényes cél elérését, a legális fizikai erőszak alkalmazásának elkerülését. A jó kommunikáció egy kedvezőtlen helyzetet is képes elfogadhatóvá tenni, ha az intézkedő rendőr azt megfelelően tudja előadni.

34

Minden szervezet tagja, vagy annak vezetője azt szeretné elérni, hogy a munkájában elismert, sikeres legyen. Ehhez arra van szükség, hogy a velük kommunikáló környezet megértse, ismerje, támogassa, elfogadja és megbecsülje őket, idegen szóval élve, hogy reputációjuk, elismertségük, elfogadottságuk legyen. A reputáció tehát a közvélemény értékítéletének kifejezését, megjelenését jelenti, a tudatunkban megjelenő ismeretet, tapasztalatot, képet jelent az adott szervezet, vagy annak egy tagja általános tulajdonságainak együtteséről. Gondoljunk arra, hogy mi jut eszünkbe akkor, ha az adott szervezet, a Rendőrség, vagy annak tagja, a rendőr nevére gondolunk? Jó, vagy rossz jelenik meg a tudatunkban az említésükkor? Pozitív a reputáció, ha a közvélemény átlagosan nagyrabecsül egy dolgot, vagy szervezetet. Ilyenkor szoktuk mondani róla, hogy jó hírű, jó nevű.26 A jó hír, vagy pozitív rendőrkép eredménye ugyanaz: az adott szervezet, esetünkben a Rendőrség megítélése elfogatható, vagy annál is jobb. Az intézkedés megfelelő jogi alapokra való helyezése, erkölcsi helytállósága és ezek reputációja adja együttesen az intézkedéskultúrát, alakítja ki azt, amiért több, mint negyvenezer ember egy szervezetben dolgozik.

Forrás: Külső Határok Alap 2012/3.5.1 intézkedés-taktikai képzés előadásából.

26

Dr. Suha György: Alkalmazott kommunikáció, Semmelweis Egyetem, Budapest, 2002.

35

A megfelelően kiválasztott és alkalmazott kommunikáció nemcsak az intézkedés kultúráját gazdagítja, hanem bizonyos esetekben konfliktusok elkerülésére is lehetőséget biztosít. A kommunikációval kapcsolatban az alábbi elvárásokat fogalmazhatjuk meg27: a) a gyors reagáló képesség: egy adott szituációban intézkedő rendőrnek feladata, hogy az intézkedést ő koordinálja, azaz ő legyen az ügy ura. Az ügy uraként pedig elvárás, hogy elsődlegesen reagáljon a történésekre, ismerje fel a helyzetet és tudja azt kezelni. Minél előbb és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az események áldozatai kellő ismertetést kapjanak az őket érintő kérdésekről a reális veszélyeket illetően és azok elháríthatóságának tekintetében is.28 Minél előbb és minél részletesebben tudunk beszámolni egy rossz hírről, annál jobb. b) a hitelesség: a rendőri kommunikáció alkalmazásakor - mindegy az milyen formában történik - az állampolgárok hajlamosak az egész Rendőrséget a kommunikátorral azonosítani, a reputációját kialakítani. Negatív rendőrképet mutató rendőr viselkedése, kommunikációja alapján negatívan fogják a Rendőrséget is megítélni. A hitelesség az állampolgárok bizalmának elnyerése és megtartása miatt is fontos, valamint a Rendőrség érintett szervének tevékenységébe, a hivatalos személyekbe vetett közbizalom megkérdőjelezésének megelőzésére szolgál. c) az egységesség: két egyforma intézkedés nincs, hiszen az intézkedés alá vont személyek sem egyformák. Ahogyan két különböző ember eltér a 27

A médiatartalom-szolgáltatók részére adható tájékoztatás rendjéről szóló 10/2013. (III. 14.) ORFK utasítás alapján készített csoportosítás. 28 Dr. Barlai Róbert – Kővágó György: Válság- (katasztrófa) kommunikáció, tanulmányok és szemelvények. Petit Real Könyvkiadó, Budapest 1996. 17. p.

36

másiktól, úgy két intézkedés közt is megvan a hasonló különbség. Az intézkedő rendőrök kommunikációjának fontos elvárása, hogy az egységes legyen, tehát a helyszínen intézkedő rendőrök egyazon álláspontot kommunikálják,

ne

keveredjenek

saját

magukkal,

vagy

társaikkal

ellentmondásba. d) a következetesség: a következetesség megkívánja, hogy hasonló élethelyzetekre

vonatkozóan

kommunikáljunk.

Az

hasonlóan

élethelyzetek

ugyan

reagáljunk, hasonlóak

hasonlóan lehetnek,

de

ugyanolyanok szinte alig, mégis tudni kell elvonatkoztatni és a maga helyén kezelni minden egyes esetet és ennek megfelelően kommunikálni. e) a közérthetőség: a rendőri kommunikációnak mindenki számára érthetőnek kell lennie. Az intézkedő rendőrrel szemben álló feleknek nem kötelessége a belső szabályok ismerete. Az intézkedő rendőr az ügy uraként elkezdi, lefolytatja és befejezi az intézkedést, amely során a felekkel szemben közérthető módon, a félreértéseket, félrehallásokat elkerülendően kell kommunikálnia. Irányítani kell az intézkedést, de ez csak akkor lehetséges, ha a kommunikációs partnere megérti, befogadja az intézkedő rendőrtől származó jeleket. f) a pártatlanság: a rendőrség pártsemleges. Minden ezzel ellentétes kommunikációs, kifejezés kerülendő és tilos! A megfelelően alkalmazott kommunikáció az intézkedéskultúrát gazdagítja, növeli a Rendőrségbe vetett bizalmat és konfliktuselkerülésben is segíthet. Részletesebb szabályairól külön tanulmányban lehetne foglalkozni.

37

IV. Összegzés A közterületi intézkedéskultúra ismertetése során azt a módszert követtem, hogy leszűkítettem a közterületen intézkedési jogosultsággal bíró érintett rendőri állomány körét, majd a közterület fogalmának ismertetésével próbáltam érintőlegesen megmutatni, hogy a közterületi intézkedéskultúra nem csak a közterületen, hanem minden intézkedésnél jelen van. Az intézkedéskultúra bemutatását objektív és szubjektív oldalról közelítettem meg. Az objektív oldal elemei közé soroltam azokat a pontokat, amelyeknek minden intézkedéskor meg kell valósulniuk, ha az intézkedés típusa azt lehetővé teszi. A szubjektív oldal elemei közt az Etikai Kódexet ismertettem, amely erkölcsi mérce a hivatásos állományú rendőrrel szemben, amely mérce védi a hivatalos személybe vetett bizalmat szolgálati időben és azon túlmenően is, majd pár pontban meghatároztam a jó intézkedéshez szükséges kommunikációs alapjait. Álláspontom szerint a közterületi intézkedéskultúra akkor megfelelő és akkor képviseli a legalább elfogadható rendőrképet, ha az: objektív oldalról: -

jogszerű,

-

szakszerű,

-

arányos,

-

eredményes,

-

objektív,

-

biztonságos, tehát megfelel a konkrét normákban meghatározottaknak, és ez a megfelelő kellő alapot biztosít a sikeres intézkedés lefolytatásához.

38

Szubjektív oldalról: -

megfelel az Etikai Kódex pontjaiban meghatározottaknak, ezáltal nem séri sem a rendőr, sem a Rendőrség tekintélyét, erkölcsileg, etikailag helytálló.

-

megfelelően kommunikált, a címzetthez olyan tartalommal érkezik a rendőrtől származó információ, amely szándékkal azt közölték. Az kommunikáció gyors, hiteles, egységes, következetes, közérthető és pártatlan.

Az

intézkedésekkel

kapcsolatos

visszajelzéseket

erre

szakosodott

intézmények rendszeresen el is végzik. Az intézkedések kultúrája, elfogadhatósága az adatok alapján megfelelőnek mondható. A TÁRKI 2005-ben végezte Magyarországon az Új Európa Barométer vizsgálatot. A kutatás során tizenhárom poszt-szocialista ország lakosai között vizsgálták, a lakosság véleményét a rendőrség bűnmegelőző munkájával kapcsolatosan.

A rendőrség bűnüldöző munkájával (nagyon) elégedett, illetve az elmúlt évben áldozattá váló lakosok aránya tizenhárom Közép (Kelet)-európai országban (%) Forrás: TÁRKI, 2005-ből.

39

A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. Értékek 2013-ban címmel jelentette meg „A gazdasági növekedés társadalmi/kulturális feltételei” című kutatását, amelyet a bizalom, normakövetés, az állam szerepéről és a demokráciáról alkotott vélemények alakulása Magyarországon tárgykörben folytattak le.29 A vizsgálat eredményét az alábbi táblázat tartalmazza, amely alapján a Magyar Tudományos Akadémiát követően a Rendőrség élvezi leginkább az állampolgárok bizalmát. A többi társadalmi intézménnyel szemben inkább a bizalmatlanság, mint a bizalom a jellemző.

29

TÁRKI: „Az intézményekbe vetett bizalmat tizenkettő intézmény esetében vizsgáltuk meg. A válaszadóinkat arra kértük, hogy egy 0-tól 10-ig tartó skálán jelöljék, mennyire bíznak az adott intézményben (a magasabb értékek a nagyobb fokú bizalmat jelölték). Ennek a skálának az elvi középértéke 5-nél van. Az ábráról leolvasható, hogy csupán a Magyar Tudományos Akadémia található mindkét időpontban efölött a teoretikus középérték fölött (illetve 2013-ban a rendőrség). A többi társadalmi intézménnyel szemben inkább a bizalmatlanság, mint a bizalom a jellemző. Ez a bizalmatlanság a 6. ábra tanúsága szerint nem sokat változott, bár vannak pozitív elmozdulások, főként azon intézmények esetében (kormány, politikusok, Országgyűlés), amelyekkel szemben 2009ben viszonylag magas fokú volt a bizalmatlanság.”

40

A tanulmányom, pályázatom zárásaként úgy gondolom, hogy a felsorolt kritériumoknak megfelelő rendőri intézkedések jellemzik a Rendőrség közterületi munkáját, amely igazolása a társadalomkutató intézet adataiból is következtethető. A közterületi intézkedéskultúra mindig fokozható és javítható, mint ahogyan mindig lesznek olyanok, akik elégedettek lesznek vele. A Rendőrség a jó irányba halad.

IV. 1. Javaslatok: Ahogy korábban utalást tettem rá, szükségét érzem bizonyos fogalmak rendészettudományi meghatározásának és nem tartom elengedőnek azt, hogy más jogterületeken használt, vagy a bírói gyakorlat által kialakított fogalmakat használja a Rendőrség a mindennapi munkavégzése során. Tisztázásra szorul a közterület, közterületnek nem minősülő egyéb hely, magánterület, magánlakás és nyilvános hely fogalmak, valamint a parancs és utasítás fogalmainak egyértelmű, fogalmi meghatározása, törvényi szinten, amely a rendészeti igazgatásban dolgozók munkavégzését könnyítené meg. A parancs és utasítás fogalmának egyértelmű kifejezését követően átgondolásra javaslom az egyedi utasítás, a parancsadás rendjét, az információs forradalom vívmányainak és technikai eszközeinek a figyelembe vételével, amelyet szintén

napi

rendszerességgel

alkalmaz

a

Rendőrség,

de

konkrét

szabályozását nem találhatjuk meg. Javaslom továbbá az intézkedés-taktikai módszertani útmutató aktualizálását, különös tekintettel arra, hogy 2008-at megelőzően ilyen egységes szerkezetbe foglalt utasítás nem létezett és a hatályba lépése óta eltelt évek alatt minden bizonnyal merültek fel olyan kérdések, amelyek figyelembevételével a normát modernizálni, aktualizálni lehet.

41

V. IRODALOMJEGYZÉK A megjelenés és hivatkozás sorrendjében

1. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 2. Zsaru Magazin 3. Országos Rendőr-főkapitányság: www.police.hu 4. Ernyes M.: A magyar rendőrség története, Budapest, 2002. 5. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény 6. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 7. A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 8. A Rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 9. Finszter Géza: A rendészet elmélete és a rendészeti eszközrendszer. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó Zrt., 2013. 10. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 11. Bukovics probléma;

István:

A

Fenntartható

fenntarthatóság, fejlődés

mint

katasztrófaelméleti

Magyarországon-jövőképek

és

forgatókönyvek. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 2006. 12. Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1942. 13. A rendőri intézkedések gyakorlati végrehajtásának alapvető taktikáiról szóló 18/2008. (OT 10.) ORFK utasítás 14. Magyarország Alaptörvénye 15. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 16. a Rendőrség Normaalkotási Szabályzatáról szóló 23/2006. (XII. 29.) ORFK utasítás 17. A Kúria a 396/2001. számú büntető elvi határozata 18. Legf. Bír. Bf. V. 1786/2000. sz. döntése

42

19. Tari

Ernő:

Max

Weber

bürokrácia-tanának

szervezetelméleti

jelentősége és korlátai. Vezetés- és Szervezetelmélet, SZIE-GTK, Budapest, 2008. 20. A Rendőri Hivatás Etikai Kódexe 21. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 2003. évi CXXV. Törvény 22. Külső Határok Alap 2012/3.5.1 intézkedés-taktikai képzés előadásából 23. Dr. Suha György: Alkalmazott kommunikáció, Semmelweis Egyetem, Budapest, 2002. 24. A médiatartalom-szolgáltatók részére adható tájékoztatás rendjéről szóló 10/2013. (III. 14.) ORFK utasítás 25. Dr. Barlai Róbert – Kővágó György: Válságkommunikáció,

tanulmányok

és

szemelvények.

(katasztrófa) Petit

Real

Könyvkiadó, Budapest 1996. 26. TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt.

43