közszolgálati aktualitások

közszolgálati aktualitások „MIÉRT BETEG A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS?” 4. A jogszabály-dzsungelt kiirtják ugye? Lectori Salutem, vagyis Tisztelt Olvasó! Kissé rendhagyó módon engedje meg, hogy néhány kérdéssel szembesítsük Önt. Tudta-e, hogy a jogismeret színjét megjelenítő és katalizáló Magyar Közlönyből, Határozatok Tárából, Hivatalos Értesítőből, valamint az Önkormányzatok Közlönyéből 2008-ban összesen 323 lapszám került közreadásra? S van Önnek arról tudomása, hogy szintén az elmúlt évben 1096 magas szintű jogszabály, valamint 1018 határozat került elfogadásra? S az már igazán Guiness-i magassági határokat feszeget, hogy a jogalkalmazás 2008-as évében összesen 58.850 oldalt tettek ki azon jogszabályok, amelyeket a jogkövető állampolgároknak és a felelős jogalkalmazóknak ismernie kell(ett). E tetemes és figyelemreméltó mennyiségből csupán a Magyar Közlöny 47. 446 oldalnyi anyaggal gazdagította jogállami értékeinket, illetve szellemiségünket. Mindez a 2001-es év már akkor is szintén Guiness-nek számító, 20 ezret meghaladó mennyiségéhez képest, igazi jogalkotási bravúrnak, sőt igazi rekordnak tekinthető! Versenyképességi alapvetés

A nemzeti versenyképességi stratégiák megvalósításában egyre nagyobb szerepet játszik a közigazgatás. Illetve a tágabb értelemben vett közszféra. Ennek oka, pl. az, hogy (központi és helyi önkormányzati) szabályozásával meghatározza az állampolgárok, az adófizetők, valamint a vállalkozások számára biztosított mozgásteret, amely alapvetően befolyásolja a gazdaság fejlődését (pl. a felesleges és indokolatlan szabályok mennyire korlátozzák a vállalkozások működését?). Mindezek azt bizonyítják, hogy a közigazgatás, illetve a közszektor teljesítőképességének fejlesztése valamennyi modern államban, az ország versenyképessége megvalósításának egyik kulcskérdése. HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

17

A fentiek miatt a közigazgatás megújítása ma már természetesen a bürokrácia elengedhetetlenül más szemléletű megközelítését is igényli. Az előzőek alapján a közigazgatás modernizációja területén kiemelten erősíteni szükséges a jobb szabályozás színvonalát, ezen belül az általánosan mindig elmaradó hatáselemzések bevezetését. Mindez egyébként azért rendkívül fontos, mivel Magyarországon az állampolgárok évente közel 12 millió esetben keresik fel a különböző hivatalokat. Ennek nagy részben az igen terebélyes jogszabálydzsungel az oka, de emellett az is neuralgikus kérdés, hogy ha az ügyintézés nem megfelelően szervezett. Szinte mindennapos, hogy az ügyfélnek – az elavult, vagy át nem gondolt szabályozás miatt – ugyanabban az ügyben akár többször is fel kell keresnie a hivatalt, hogy az előírt hivatalos papírokat beszerezze és azokat az eljárás megindításához becsatolja. Az indokolatlanul korlátozó vagy eljárási többletterhet előíró jogszabályi rendelkezések miatt gyakran joggal érzi úgy az adófizető, hogy a hatóságok packáznak velük és feleslegesen zaklatják őket. Fontos gazdaságpolitikai szempont az is, hogy az indokolatlan jogszabályi előírások olyan kedvezőtlen környezetet teremtenek, elsősorban a kisés közepes vállalkozások számára, amelyből fakadó kötelezettségeknek csak aránytalan költségek árán képesek megfelelni. Ez kétségtelen komoly versenyhátrányt jelent számukra. Nemzetközi kitekintés

A fejlett Európai Uniós és OECD tagországokban folyamatosan napirenden szerepel a költségvetési szféra, s ezen belül a közigazgatás modernizációja és átfogó reformja. A demokratikus jogállami berendezkedéssel rendelkező tagországokban az ügyfelek, az állampolgárok, a gazdasági szervezetek, a civil társadalom igényei fokozatosan emelkednek, a társadalom szereplői rendszeresen foglalkoznak a közszektor, a közigazgatás problémáival. A tagállamokra általánosan jellemző állami szerepvállalás erősödésével bővülnek az állam által felvállalt igazgatási és szolgáltatás típusú feladatok, ugyanakkor a költségvetési szféra felhasználható erőforrásainak mértéke változatlan (illetve csökkenő szinten) marad, ezért a fejlesztési programok elsősorban a belső igazgatási és pénzügyi tartalékok hatékonyabb kihasználására koncentrálnak. A társadalmi és gazdasági szintű globalizáció – szűkebb régiónkban az ezzel párhuzamosan jelentkező európai uniós integráció – a csatlakozott országok nemzeti közigazgatásaival szemben is komoly szervezeti és működési szemponti alkalmazkodást és versenyképességi kihí18

HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

vást teremt. A magas színvonalon működő, a rendelkezésre álló költségvetési és humán erőforrásokat hatékonyan felhasználni képes nemzeti szintű közigazgatás(ok) kialakításából ugyanis jelentős versenyelőny származhat. Ugyanezen pozitív hatás a legutóbb csatlakozott országok esetében az uniós tagállamként működés szervezeti, személyi, technikai, és egyéb feltételeknek megfelelést, hosszú távon a közösségi források bevonásának maximalizálását, illetve az uniós döntés-előkészítési, döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba történő harmonikus illeszkedést is jelenti. Fenti elvek alapján – figyelemmel az EU és az OECD tagállami közigazgatási reformprogramjaira is – alapvetően új típusú igazgatási szemléletre, koncepcióra, s fejlesztési programokra van szükség. Ezt az újfajta szemléletmódot a következő fejlesztési területen kell megvalósítanunk. A megvalósításhoz mindenképpen értékelni és elemezni szükséges az állami szerepvállalás jelenlegi rendszerét és gyakorlatát. Az új típusú állami funkció figyelembevételével el kell végezni a közhatalmi típusú állami beavatkozás módjának újragondolását (az államnak ott kell beavatkoznia a társadalmi és gazdasági folyamatokba, ahol a civil társadalom, az autonómiák arra nem képesek, ahol azonban a társadalmi haszonnal és érdekkel együttjáró közjogi és egyedi beavatkozás szükséges, ott dinamikusan és kezdeményezően kell ezt megvalósítani). Kihívások és lehetséges válaszok

Az ezredforduló globális folyamatai azt bizonyítják, hogy a versenyképesség egyre összetettebb követelménnyé válik, s ma már nem lehet kizárólag a versenypolitika, illetve a nemzetgazdaság keretein belül kezelni. A komplex versenyképesség legfontosabb tényezői között egyre hangsúlyosabb szerepet kap a közigazgatási infrastruktúra minősége. Ennek fejlesztése fontos előfeltétele az ország versenyképességének elsősorban abból a szempontból, hogy az ország mennyire lesz képes a tőke „befogadására”, a pénzügyi eszközök hasznosulásának elősegítésére. E kihívás jelentőségét tovább növeli a kiteljesedésében komoly lehetőségeket hordozó, s még előttünk álló, rendkívül ígéretes 2013-ig tartó Európai Uniós költségvetés időszaka, amelytől többek között az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztési programok eredményes megvalósítását várjuk. A közigazgatási és közszolgálati reformnak ezért elsősorban arra kell irányulnia, hogy a magyar közigazgatás a hagyományos nemzeti költségvetési újraelosztó szerepköréből egy EU-konform gazdaságösztönző szerepre váltson. Az új állami szerep más típusú intézményi struktúrát, készséget, s ennek megfelelően HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

19

másfajta köztisztviselői képességeket követel meg. A közelmúltban megindított, de időközben megtorpant államreform lépéssorozatának is ezt a szerepváltást kell szolgálnia. Diagnózis

A sok-e vagy kevés, illetve túlméretezett-e az igazgatás hazai létszáma tárgyú vitáknál alapvetően arra is figyelemmel kell lenni, hogy a nemzetközi közszolgálati rendszerekre vonatkozó adatok általános érvényű következtetések levonása céljából nehezen kezelhetőek. Ennek legfőbb oka, hogy az egyes országok eltérő államszervezeti sajátossággal rendelkeznek, valamint különböző jogi és terminológiai kategóriákat használnak. Pl. a köztisztviselő fogalmát eltérő körben alkalmazzák, néhol a fegyveres erők, rendőrség tagjait is idesorolják, máshoz, pedig bármiféle rendező elv nélkül egyes szolgáltató közintézmények alkalmazottai is köztisztviselőnek minősülnek. Ezért e körben csupán arra nyílik lehetőség, hogy az egyes közigazgatási területeket érintő strukturális változások mögött meghúzódó létszámfejlődési tendenciákra rávilágítsunk és e jelenségek közötti kapcsolatokat szakmailag, értékeljük kijelölve ezzel a különböző létszámviszonyok összevetésén alapuló tudományos vizsgálódás irányait. S mindezt kellően árnyalja az, hogy az állami alkalmazottak száma 8-15 évenként mindenütt a világon folyamatosan (növekedéssel-csökkenéssel) változik. A fentiek természetesen nem jelenthetik azt, hogy e területen nincs bőségesen tennivaló. Nem is feltétlenül létszámleépítésre, mint inkább átcsoportosításra van szükség. A közigazgatás teljes vertikuma ebből a szempontból azért is áttekintendő, mivel a korábbi alapvető korszerűsítési célok, így: y a közigazgatás olcsóbbá tétele mind az állampolgárok, mind az apparátusok tekintetében; y a gépesítéssel összegezhető és kiaknázható erőforrások (pénz, létszám, információ) továbbá az igazgatási tevékenység technologizálásában rejlő előnyök kialakítása ma is időszerűek. Mindezek miatt nem célszerű az ún. Olcsó közigazgatás téveszméjébe esni. Nem kerülheti el a figyelmet az, hogy a hatékony közigazgatás szervezettséget, létszámot, anyagi ráfordítást kíván, s mindez rövidtávon egyáltalán nem olcsó. Hosszabb távon azonban, a hatékony működés eredményeként többszörösen megtérülnek a ráfordított beruházások. 20


A jelentősebb tartalékok mindezek miatt nem a belső, önfenntartó költségek területén vannak, hanem a közigazgatás külső tevékenységében. A társadalomnak és a nemzetgazdaságnak azok a közigazgatási lépések kerülnek nagyon sokba (súlyos milliárdokba), amikor a közigazgatás gépezete indokolatlanul jön mozgásba. Ennek megszüntetésében és felszámolásában vannak a legjelentősebb tartalékok. Már a 2002-ben, Koppenhágában megtartott II. Európai Minőség Konferencián kiemelten rámutattak, hogy a közigazgatásban, a minőség pénzben kifejezhető érték. A felmérések azt mutatták, hogy a bürokratikus kötöttségek által kiváltott költségek az EU GDP-jének 4-6 %-át jelentik. Az indokolatlan jogszabályi kötöttségek és beavatkozások megszüntetésével 15 %-kal csökkenthetőek a költségek, amely mintegy 45 milliárd euro-s megtakarítást jelentene. Mindezeket a legutóbbi soros elnökségek csak még tovább erősítették, sőt méginkább elmélyítették. Ezt támasztja alá az Európai Tanács 2007. március 8-9-i ülése, ahol elfogadták az adminisztratív terhek csökkentésére vonatkozó cselekvési programot, amely szerint a közösségi jogból eredő adminisztratív terheket 2012-ig 25%-al csökkenteni kell. E munkát egyébként egy igen tekintélyes személyiség, Edmund Stoiber irányítja, amely külön hangsúlyt ad az e körbe tartozó program komolyságának. A fentiek méginkább ráirányítják a figyelmet arra, hogy nem odázható tovább a közigazgatási jogszabályok átfogó felülvizsgálata (s nem technikai, pusztán jogtisztítási, hanem átfogó, érdemi regulációs és deregulációs intézkedések meghozatalára van szükség). Egy lehetséges Európai Terápia

A jogi szabályozás minősége, a túlszabályozottság megszűntetése valamennyi tagállam közös problémája, sőt ma már az is nyilvánvaló, hogy a jogrendszer minősége egyaránt függ a közösségi és a tagállami jogalkotás színvonalától. A hatékony jogi szabályozás szorosan kapcsolódik a közösségi jogalkotáshoz, ugyanis az állampolgárokat közvetlenül érintő szabályok nagy részét közösségi szinten alkotják meg. Ennél fogva a jobb színvonalú szabályozás nem tehető kizárólag a tagállam felelőségévé, hanem az Európai Unió intézményeinek is közre kell működniük a jogalkotás színvonalának javításában. Fontos szempont az is, hogy egyértelműen tisztázott legyen a közösségi és a tagállami jogszabályok közötti hierarchia. Gyakran előfordul, hogy uniós irányelvek konkrét rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek korlátozzák HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

21

a tagállam jogalkotói mozgásterét és sértik a szubszidiaritás elvét. Nem véletlen ezért, hogy a rodoszi találkozón a jobb szabályozáshoz kapcsolódó horizontális irányelv kibocsátását és egységes hatáselemzés bevezetését szorgalmazták. Javaslat született arra is, hogy a jogalkotás kérdéseit be kell építeni a köztisztviselői továbbképzési programokba. A görög elnökség javaslatára létrejött egy munkacsoport is a jobb szabályozással foglalkozó főigazgatók és az ún. Mandelkern csoport szakértőinek részvételével azzal a feladattal, hogy a jogalkotás (szabályozás) területén nyomon kövesse a tagállamok közötti tapasztalatcserét. E munkacsoport – az olasz elnökség alatt – 2003. október 23-24-én, Rómában részletesen is áttekintette az e körbe tartozó prioritásokat. A munkacsoport ülésén bemutatásra került egy az Európai Unió öt tagállama (Ausztria, Dánia, Írország, Hollandia, Egyesül Királyság) által lefolytatott projekt eredménye. Az ennek keretében elvégzett felmérés középpontjában a vállalkozásokat segítő szabályozási környezet további fejlesztése, valamint a közigazgatási és végrehajtási költségek csökkentése álltak. Megjegyzendő, hogy a kutatás nem pusztán irodában elvégzett elemzésekre épült. Közvetlenül megkérdezték a piac szereplőket, vállalkozásokat a közigazgatási terheik mértékéről. A felmérés módszere a kérdőíves megkérdezésen alapult. Mérték a ráfordított időt és a költségtényezőket is. Az e körben elvégzett felmérés tapasztalatai a hazai gyakorlat továbbfejlesztéséhez is fontos támpontokat jelenthet. Vezető szakértők a jobb szabályozásért munkacsoport/ (DEBR)

A DEBR nem tartozik az EUPAN (Európai Közigazgatási Hálózat) hagyományos értelemben vett munkacsoportjai közé. Ennek sajátossága a csoport felépítése és az EUPAN-ban elfoglalt helye, mivel annak ülésezési gyakorlata eltér a többi munkacsoportétól. A DEBR egy informális hálózat, tagjai saját országukban a jobb szabályozás munkaterületén dolgoznak. Ezen a fórumon a résztvevők megosztják egymással a jogszabályalkotás területének legjobb gyakorlatait. A munkacsoport közvetlenül a közszolgálatért felelős minisztereknek tesz jelentést munkájáról. A munkacsoport célkitűzése kettős: y egyrészt megkönnyíteni a jó gyakorlatok és tapasztalatok egymás közti cseréjét; y másrészt fórumot biztosítani az EU jobb szabályozás stratégiai egyeztetésének. 22


A jó gyakorlatok cseréjét többek között önként jelentkező tagállamokkal végrehajtott benchmarking projektekkel próbálják segíteni. A munkacsoport évente általában kétszer tart ülést, eltérően a többi munkacsoporttól az ülések helyszíne nem szükségszerűen kötődik a soros elnökséget betöltő tagállamhoz. Az Európai Unióban azonban nem csak az EUPAN keretén belül foglalkoznak ezzel a témával. Az Európai Bizottság is kiemelt figyelmet fordít e területre, mivel az itt elért eredményeket rendszeresen közzéteszik. E jó gyakorlatokból mindig érdemes meríteni.(E körbe tartozó Eu-s, illetve OECD törekvéseket, illetve eredményeket összegez és mutat be a Melléklet összeállítása.) Nemzeti Terápia (avagy hol és hogyan irthatunk a jogszabálydzsungelben?)

Problémáinkkal, hátrányainkkal közel 20 éve így állunk, annak ellenére, hogy 1989-ben és 1990-ben eredményesnek értékelhető intézkedésekre került sor a joganyag felülvizsgálata és rendbetétele körében. (Az ekkor hőskornak nevezhető időszakban sikerült, pl. az ún. bál-engedélyeket, vagy a tartási szerződések engedélyezését száműzni a hatósági ügyek köréből, amely már akkor is több százezer államigazgatási intézkedés megszüntetését eredményezte!) A neuralgikus kérdések többsége és az abból fakadó problémák azért vannak mégis változatlanul napirenden, mert az ágazati ellenállás miatt rengeteg olyan szükségtelen szabályt kell a jogalkalmazóknak jelenleg is alkalmazniuk, amelyek hatályon kívül helyezésére vagy újraszabályozására nem került sor. Mindez valljuk be az állam, valamint az állami munka tekintélyének, illetve közhatalmi presztízsének komolyságát, valamint hitelességét is érdemben befolyásolja. Miként és hogyan? Csak értően kell figyelni és hallhatjuk, hogy napjainkban ma már számosan egyáltalán nem spórolnak azokkal a jelzőkkel, minősítésekkel, amelyek a jelenlegi állami működéshez kötődnek és kapcsolódnak. Ezek körében igen sokféle kinyilatkoztatás és megközelítés lelhető fel, s nyilvánvaló, hogy azok – helyi értéktől függően – különböző vérmérsékletet és megközelítési irányt tükröznek. Mindez érthető, sőt talán egyes esetekben még meg is érthető, de a felelősen szemlélő joggal hiányolja a különböző, nem mindig egyenszilárd programcsírákból az átgondolt rendszerszerűséget, illetve egymásráépültséget. MINDEZ AZÉRT FONTOS, MIVEL AZ ÁLLAMI MŰKÖDÉS SOKKAL KOMOLYABB DOLOG ANNÁL, hogy a besorolható lenne ötletelő, HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

23

s néha ún. Poénvadász megközelítési klisék kereteibe. Komoly dolog ez, mivel ez olyan társadalmi terrénum, amelyben mindig kell, hogy legyen rendszer, amely, ha esik, ha fúj mintegy perpetuum-mobileként folyamatosan kell, hogy működjön. A működés nem szimpla üzemeltetést jelent, hanem egy olyan szerves organizmust és szinergiát, amely nélkül nem ketyeg semmi. Igen, egy ország, egy társadalom nem működőképes hatékony igazgatás és modern állam nélkül. Éppen ezért nem azoknak van igaza, akik azt mondják, hogy az államot konszolidálni, reorganizálni, nota bene szanálni kellene. A felelős megközelítés ebben a tekintetben csak egy lehet: tegyük helyre a díszfunkciókat, zökkentsük vissza a megbillent időt és egyensúlyt, s az állammal, illetve annak személyi állományával bánjunk felelősen, s rangjának, méltóságának megfelelően. Ennek jegyében ne szégyelljünk figyelni azokra és tanulni azoktól, akik ezt jól teszik, akik ezt már kitalálták. Ebben a tekintetben se akarjuk felfedezni: a csőben a lukat. Ne a titkot fürkésszük, sokkal inkább figyeljünk és tanuljunk. Figyeljünk, mivel nincsenek titkok. Csak kőkemény munka van, s az elmulasztott leckék bepótlásának kényszere. Ahol ez jól megy, ott mit láthatunk? A következő ötlik szemünkbe: 1. A modern állam funkcióiban ma már sehol nem hiányzik a globalitás, s a komplex megközelítés. Tudják, nemcsak szlogen, hanem korparancs, sőt létezési kényszer: gondolkodj globálisan, ugyanakkor cselekedj alkotóan, adaptáltan és lokálisan. 2. A modern állami funkciókhoz mindenütt korszerűen megújuló, flexibilis feladat és hatásköri rendszer tartozik, amely az előzőekre épül, s ahhoz igazodik. Nálunk talán ezzel van a legnagyobb baj. Ma közigazgatási szerveink legtöbbiek, szinte belefullad az elavult feladat és hatásköri dzsungelbe, amelyet a szintén vitt jogszabálydzsungel liánjai feszítenek szét, illetve tesznek áttekinthetetlenné. Pedig, a közigazgatás költség és feladathatékonyságát valójában az szolgálná, ha a ma még meglévő, közel 7-8 ezer közfeladatot alaposan megrostálnák, s elkészülnének a szükséges jogszabályok módosítására vonatkozó javaslatok. Egyszer talán a Jegyzőkhöz adresszált több ezres feladattömeget is érdemes lenne érdemben górcső alá venni! Ennek keretében sor kerülhetne többek között: y a közfeladatok (közszolgáltatások) korszerű meghatározására, az elengedhetetlenül szükséges módosításokra; y a szükségtelen és önfényű feladatok törlésére; y a megmaradó közfeladatokat ellátó szervezetek kijelölésére, más szervezethez való telepítésére (mérlegelve a bizonyos esetekben előnyös kiszervezés lehetőségét is); 24


y sor kerülne a közfeladatok (közszolgáltatások) költségvetési támogatásának felülvizsgálatára, mérlegelve az állami finanszírozás szükségességét, teljes vagy részleges támogatási indokoltságát; y elengedhetetlenül szükség lenne az állami támogatások megfelelő normativitásának kialakítására is; y sort kellene keríteni a közszolgáltatások standardizálásának elvégzésére, a közfeladat (közszolgáltatás) költségvetési támogatásnak a szolgáltatási standarddal való összevetésén alapuló, mérhető, ellenőrizhető megállapítását kötelezővé tevő szabályok kialakítására. E munka elvégzése egyébként felgyorsítható, mivel a megfelelő előmunkálatok már megtörténtek. Érdemi megtakarítást ez jelentene, s egyáltalán nem kis tételben! Folytatva az egymásráépültséget: 3. Ahol rendelkeznek egy közjót és közérdeket szolgáló, s egyben tényleges társadalmi haszonnal együtt járó korszerű feladat- és hatásköri rendszerrel, azokat érdemben szétosztják az állam különböző szervezetei között, amelyek azt képesek megtölteni tartalommal. Mindezt persze az a célrendszer alapozza meg, amely prioritásokról a kormányosok kellő időben és felelősséggel döntenek. 4. Persze, a szervezeti rendszer mit sem ér, ha a működés csapnivaló, ha csupán az üzemeltetés jellemzi, s azok – gyakran csak az egymást szétfeszítő és keresztező – önmagáért való látszattevékenységgel önérdek, üresjáratokat termelnek. A hatékony szervezet lelke a racionális működés, amelynek legfontosabb sajátossága az innováció. Innovatív igényességgel az állam és szervezetei tudnak és fognak, illetve képesek problémákat megoldani, ennek hiányában csak akták és ügyek kerülnek tologatásra, sőt agyonbonyolításra. 5. Az állami funkciókból fakadó feladat és hatásköri rendszerhez igazodó, hatékonyan működő szervezet nem ér semmit, ha nem kapcsolódik hozzá felkészült és megbecsült személyi állomány. Egy olyan professzióját magas szinten ismerő csapat, amely nem elszenvedni akarja, amit csinál, hanem kihívásnak tekinti azt. Kihívásnak tekinti minden nap, hogy a közjót és a közérdeket kell szolgálnia. Amely valljuk be őszintén nem ujjgyakorlat, mivel kevesebből nem ugyanannyit, hanem legalább kétszer annyit kell szolgáltatnia. Ilyen egyszerű lenne? Aki ismeri belülről ezt a világot, azt tudja, hogy ez a legnehezebb. A legnehezebb azért, mivel szinte rizsszemszerűen át kell tekinteni mindazt, amit az Állam ma tesz és tesz. Ez egy fáradtságos út, eddig még HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

25

senki soha nem végezte el. Talán azért, mivel nem kecsegtet gyors sikerrel. El nem végezni, hozzá nem látni, be nem fejezni nem valóságos alternatíva. Neki kell látni, tovább már nem odázható, mivel a közigazgatás pillanatai is drágák. A fentiek mellett nem téveszthetjük szem elől azt, hogy legalább annyira káros a hatása azonban annak, ha a közérdek, a védett értékek és a közérdekű szempontok érvényesítése nem jelenik meg a jogszabályokban vagy a létező szabályok végrehajtását senki sem ellenőrzi, s elmarad a mulasztások szankcionálása. Kiemelendő, hogy a jogszabályok gyakorlatban való végrehajtása csak akkor kaphat a társadalomtól támogatást, s abban az esetben lehet közhatalmi presztízse, ha az említett két elem egyensúlya a szabályozásban megfelelően érvényesül. Azt, hogy ez mely területeken leginkább indokolt, már egy következő dolgozat témája. A szükségtelen feladatokról leginkább a – polgármesteri hivatalokat vezető – jegyzőket kell megszabadítani, s erre elsősorban a formális hatáskörgyakorlások területén van égetően szükség. S talán ez is igazolja, hogy a közigazgatás (illetve a közszolgálat) nem létszámában, hanem kifelé ható működésében pazarló, s abban vannak jelentős tartalékai. Mert pénz és erőforrás pazarló az (súlyos milliárdokban is mérhető), amikor a bürokratikus eljárás – a sorban állás – a tömegesen előforduló ügyekben a mindennapok során lopja az állampolgár, az adófizető és a vállalkozó idejét. Vegyünk néhány példát, a teljesség igénye nélkül, amelyek leginkább abban segítenek, hogy ráfókuszáljunk az előttünk álló feladat legfontosabb irányaira. Mert pazarlás, amikor a jegyző (ügyintéző) formálisan és ún. „postás” szerepkörben intézkedik pl.: y optometrista-látszerész engedélyt vagy szakfordító és tolmácsigazolványt ad ki; y indokolatlanul előírt hatósági bizonyítványokban foglalja írásba az ügyfél személyes nyilatkozatát egy másik állami szervnél történő „szíves felhasználás céljából”; y hatósági engedélyt ad ki olyan esetekben is, ahol elegendő lenne a bejelentés, vagy az önkéntes jogkövetés; y olyan támogatásokról dönt (pl. cukorbetegek havi támogatása), amelyek összege elenyésző annak költségéhez képest, amelynek megállapítása az államnak, illetve a társadalomnak kerül; 26


y olyan bevételek beszedése iránt intézkedik rendszeresen hatóságként, amelyeknek igazgatási költsége 3-szor, 4-szer többe kerül, mint ami általuk befolyik a költségvetéshez; y olyan (1000 Ft-os, valamint 5000 Ft-os) bírságok beszedése iránt hozza mozgásba kellő hatósági szigorral a hivatali apparátust, amelynek költsége az említett 8-10-szeresét teszi ki. Mert indokolatlan sorban állást és hivatalba járást intézményesít – több százezer esetben – az, hogy pl.: y jelenleg 15 különböző hatóság rendelkezik az ügyfelek, adófizetők, vállalkozók legalapvetőbb adataival, ennek ellenére sajátos „körmagyarként” minden szervhez külön-külön be kell nyújtani mindent, sőt ugyanaz a szerv még a nála meglévő adatot is bekéri a klienstől, a lényeg a sorban állás, várakozás nemzeti kvótájának kimerítése; y sajnos nem állunk jól az ún. látens-joggal és gyakorlattal sem, amelynek legfontosabb zászlóvivői a közszolgáltatást, illetve pénzügyi szolgáltatást nyújtó szervezetek. Aki volt már ennek alanya az tudja, hogy a verseny ellenére is olyan bürokratikus útvesztőkkel találja magát szemben, hogy az ügyféli esélyek nem éppen állnak mindig nyerésre; y számos dekoncentrált szerv és hatásköreinek párhuzamos jelenléte helyett igen sok területen hiányzik az integrált feladatellátás; y számos – a lakosságot tömegesen érintő – az 1950-es években megalkotott elavult jogszabály (ld: hagyatéki eljárás) alkalmazását követeljük meg a jogalkalmazóktól; y közel 4.000 munkahelyi kifizető helyen foglalkoznak ma is az ún. családtámogatások megállapításával, s emellett az érintetteknek a MÁK területi szerveit is fel kell keresniük, ha az ellátás továbbfolyósítása merül fel; y az okmányirodákban viszonylag gyorsan megkapható vállalkozói igazolványok tulajdonosait joggal szomorítja el az, hogy különböző bejelentési kötelezettségeket kell teljesíteniük az adóhatóságnál vagy az érintett társadalombiztosítási igazgatási szervnél. Mindez a nyomtatványok átalakításával persze megelőzhető lenne; y csak a MÁK területi szervei tudják, hogy a közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott köztisztviselők, közalkalmazottak járandóságai nyilvántartásainak rendszere olyannyira bonyolult, hogy jelenleg 1846 bérelemet kell nyilvántartani; y szintén az ügyféli terheket csökkentené, ha az illetékügyek számos esetben jelenleg még mindig bonyolult rendszerét racionalizálni lehetne; HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

27

y ugyancsak jelentős megtakarítást jelentene a munkáltatók (foglalkoztatók) ellenőrzésének koordinálása, amelyre jelenleg legalább 7 különféle hatóság rendelkezik hatáskörrel. A párhuzamosság kiiktatása mellett, az összehangolatlanság megszüntetése járna a legnagyobb nyereséggel, mivel jelenleg e területen érdemes lenne átgondolni ennek eléggé kaotikus gyakorlatát; y európai módon és keretek között lenne indokolt átgondolni és újraszabályozni a fogyatékos, valamint a hátrányos helyzetben lévő honfitársinkat érintő társadalmi viszonyokat, mivel a jelenlegi szabályozás, illetve annak gyakorlata nem éppen ügyfélközpontú; y a közigazgatási eljárásban felmerülő végrehajtás komolyságát és hatékonyságát szolgálná egy integrált feladatkörű végrehajtó szolgálat megteremtése és működtetése. Mindez az ellenőrzés, valamint a megelőzés rendszerére is vonatkoztatható, mivel e területek hosszú évek óta nem tudják betölteni rendeltetésüket. A hatékonysági tevékenység újraszabályozása során elengedhetetlenné válik az is, hogy a jogalkotók a korábbinál lényegesen nagyobb hangsúlyt fektessenek az állampolgárral szembeni bizalmatlanság felszámolására. Erre elsőként az állampolgárok mindennapi életét indokolatlanul megkeserítő eljárások során van égető szükség. A jogalkalmazók és az állampolgárok véleménye alapján számos eljárásban teremthető meg annak a feltétele, hogy y a hatóságok a közhatalmi szabályoknak az ügyfelek önkéntes jogkövetésével és utólagos felelősségre vonásával szerezzenek érvényt; y ahol ez lehetséges, a szükségtelen engedélyezést megszüntessék vagy azt bejelentési kötelezettséggel, váltsák fel. Mindebben sokat jelentene egy olyan – évek óta hiányzó – mechanizmusnak a megteremtése, aminek alapján a jogalkalmazó érdekelt és kötelezett lenne arra, hogy a hivatali csatornákon gyorsan visszajelzést küldjön az eleve alkalmatlan vagy az idők során alkalmatlanná vált hatósági előírásokról. A hatósági bürokrácia csökkentése érdekében rendszeresíteni lehet a különféle ötletpályázatokat a jogalkalmazók és az ügyfelek körében, mivel a szükségtelen eljárások elszenvedői tudják igazán felszínre hozni az anomáliákat. Igen, talán érdemes lenne „felvásárolni a bürokráciát”, azoktól, akik azt a mindennapokban elszenvedik. Azért lenne ennek értelme, mivel az ügyintéző és az ügyfél a legjobb fejlesztő, érdemes figyelni véleményére, javaslataira. 28


Előretekintő összegezés

Kiemelendő, hogy a közigazgatási modellváltás, valamint a demokratikus jogállam kiépítése meghatatározó jelentőségű és vitathatalan eredményeket hozott magával. Az állami működés, valamint a hatékony kormányzás teljesítőképességét azonban jelentősen akadályozza, bizonyos területeken kifejezetten korlátozza az elavult feladat-és hatásköri rendszer, valamint az ezt konzerváló elavult, illetve főnix-madárként folyamatosan újjá éledő jogszabály-dzsungel. A továbblépést, a rendszer finomhangolását immár számos területen el lehetetlenítheti a közigazgatási munka szakmaiságának száműzése, negligálása, illetve leértékelése. A szervezetlenség, az önmagáért való működés bizonyos területeken már szétfeszíti annak eszményét és lehetőségeit, amely a közjó és közérdek szolgálatát, valamint az ehhez elengedhetetlenül szükséges közbizalmat képviseli, illetve jeleníti meg. Immár elengedhetetlen a váltás és a változás. Ehhez nemcsak világos, időben meghozott stratégiai döntésekre, hanem azokkal azonosuló, szemléletében megújulni képes személyi állományra is szükség van. Ha így teszünk, akkor képes megújulni közigazgatásunk, mivel csak az képes nemes hivatásának betöltésére: a Közjó, valamint a Közérdek, a Közösségek, az Emberek szolgálatára. Már ma érdemes elkezdeni, lássunk neki… Dr. Dudás Ferenc közigazgatási elemző

Felhasznált források:

http://ec.europa.eu/governance/better_regulation/index_hu.htm Dr. Kovács Árpád: Nemzetközi versenyképesség és átlátható államháztartás /Magyar Jog 2004. 1./ Annual Reort 2003. EIPA (www. eipa. nl.) Közigazgatási Barométer /Felmérés 2005./ OECD PUMA Jelentés(ek) 2002–2007.


29

Melléklet:

Összefoglaló az adminisztratív terhek csökkentésének nemzetközi tapasztalatairól* 2005. Versenyképesség növelése a kkv-k adminisztratív terheinek csökkentésével A kis- és középvállalkozásoknak nyújtott segítségek fajtái

Az OECD országok felismerték azt a tényt, hogy a kkv-k jelentős szerepet töltenek be a gazdasági folyamatokban, mindezek mellett jelentős adminisztratív teher nehezedik rájuk. Mindez pedig verseny-, és életképességük ellenében hat. Az OECD 2003-as felméréséből (Businesses’ Views on Red Tape) – amelyben 11 ország 8000 kis- és középvállalkozásának adminisztratív terheit vizsgálta – két dolog derül ki világosan: 1. az adminisztratív terhek körülbelül az üzleti szektor által termelt GDP 4%-át teszik ki, 2. a terhek elsődlegesen a kis- és középvállalkozásokra nehezednek (a felmérés szerint az adminisztratív terhek nagysága a foglalkoztatottak számára vetítve ötször magasabb volt a kis- és középvállatok esetében, mint a nagyvállalatoknál). Emiatt vált a kkv szektor támogatása és adminisztratív terheinek csökkentése a legtöbb OECD ország kormányzatának kulcsfontosságú programjává. A programok keretében három fő megközelítéssel él(het)tek: 1. Aktív segítségnyújtás a kkv-k számára annak érdekében, hogy a jogi szabályozáson alapuló adminisztratív kötelezettségeknek eleget tudjanak tenni. 2. Egyes jogszabályi adminisztratív kötelezettség alóli mentesülés vagy magának a szabálynak a kkv-k számára kedvezőbb módosítása. 3. Az új adminisztratív terheket kiváltó jogszabályokat eleve gazdasági kontextusban, rendszerszemléletű szűrőn keresztül szemlélik, így nem idéznek elő adminisztratív terheket. Valamint intézményi keretek között például testületek létrehozásával biztosítják a kkv-k képviseletét.

* Forrás: OECD PUMA

30


Egyablakos rendszerek

A technológia-vezérelt egyablakos rendszerek pl. ilyenfajta segítséget próbáltak nyújtani a kkv-k számára. Az Internet-alapú szolgáltatások bővítésével pedig könnyebbé vált a szektor vállalatainak tanácsadása. y Az Egyesült Államokban pl. a DOL (Department of Labour) 18 e-law advisort (web alapú e-jog tanácsadó rendszert) alakított ki, amelyeket a nagyközönség a munkajognak való megfelelés érdekében kérdezhet. Az OSHA (Occupational Safety and Health Administration) a rendszer továbbfejlesztésén dolgozik, amely során az interaktív kérdőíveket és az elektronikus nyomtatványokat jogi elemzésekkel kívánják kombinálni. y Lengyelországban 2004. máj. 1-jén hatályba lépett a Business Activity Law módosítása, az Economic Liberty Act, amelynek következményeként, az egyablakos rendszer kialakításának keretében az új vállalkozások alakulása és működése könnyebbé vált (2004. január 1-jétől az új vállalkozások a regisztrációs hivatalon (Registration Office) keresztül igényelhetik statisztikai számukat (REGON), adószámukat és tb-számukat). A technikai lebonyolítás során a vállalkozások a helyi önkormányzatoknál regisztrálják magukat, amely elektronikus úton továbbítja az adatokat a központi adatbázisba, amelynek működtetéséért és felügyeletéért a Lengyel Gazdasági Minisztérium felelős. „Tiering”

A „tiering” (hozzákötés, igazítás) azt a célt szolgálja, hogy a szabályozási megoldások illeszkedjenek a problémára. y Ennek keretében az Egyesült Királyságban pl. beindították a „Think Small First” elnevezésű programot, amely a kkv-k számára lehetővé tette, hogy mentesüljenek néhány jogi kötelezettség alól, így pl. 1.) az öt főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások mentesültek bizonyos fizetési kötelezettségek alól, 2.) a 20 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások esetében nem volt szükséges a szakszervezeti elismerés, 3.) bizonyos számviteli szabályozások csak az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalatok számára vált lehetővé. y Az Egyesült Államok környezetvédelemmel foglalkozó hivatala 50 különféle környezetvédelmi szabályozást próbált hozzáigazítani a vállalatmérethez, illetve a környezetkárosító anyag-kibocsátás mértékéhez.


31

A kkv-kat segítő speciális kormányzati szervek

Az OECD vizsgált országai mind létrehoztak speciális kormányzati szerveket, mintegy első lépésként az adminisztráció leépítésére. Erre három példa a következő: Az Egyesült Királyságban 2000 áprilisában alakították meg a Small Business Service-t (SBS), amelynek feladata a kkv szektor vállalatainak segítése és azok kormányzati érdekképviseletének ellátása. A szervezet a kkv-knak nyújtott segítség minőségén és koherenciáján kíván segíteni, valamint gondoskodik arról, hogy a jogszabályalkotás legelső szakaszától kezdve figyelembe legyenek véve a kkv-k érdekei. Az Egyesült Államokban már 1953-ban létrejött a Small Business Administration (SBA), kezdetben csak alacsony kamatrátájú hitelekkel támogatva a vállalkozásokat, később azonban a kkv-kra vonatkozó szabályozások egyszerűsítése érdekében is síkra szállt. Ausztráliában 1996-tól élnek hasonló kezdeményezések, a Small Business Deregulation Taskforce (SBDT) létrehozásával. Az SBDT abban különbözött az amerikai SBA-tól, hogy az ausztrál változat inkább csak az adminisztratív teher leépítő reform idejére, ad hoc jelleggel alakult meg, nem tervezték tartós működését. Tagjait az üzleti szektor képviselői alkották és működése során az adminisztratív terhek „leltárát” készítette el, a főbb problémás területek megjelölésével. A kkv-kat segítő speciális intézkedések

y Svédországban 1999-ben 2500 vállalatot kérdeztek meg arról, hogy hogyan ítélik meg a kormányzati szervek munkáját. A megkérdezettek egyharmada nem volt elégedett a szolgáltatás minőségével. 2002-ben 5000 vállalatot kérdeztek meg ezúttal ugyanerről, az eredmény enyhe javulást mutatott. 2003-ban 2004. júniusi határidővel minden minisztériumnak és 45 kormányzati szervnek el kellett készítenie a 2003–2006os időszakra vonatkozó, a kkv-kat segítő tervezett lépéseket tartalmazó saját akciótervét. Ezen jövőbeli lépések pl. a következő területekre vonatkoznak: jogi szabályozás egyszerűsítése, az ügyintézés folyamatának felgyorsítása, a kormányzati szervek közötti szorosabb együttműködés és a vállalatok számára nyújtott minőségibb szolgáltatások. y A román kormányzati politika kiemelt célja a befektetések ösztönzése, különös tekintettel a magánszektorra és a kkv-kra. Ennek érdekében – főként az adminisztratív terhek csökkentésére – a minisztériumok 2001 augusztusa óta évről évre dolgozzák ki akcióterveiket a cél érdekében. 32


A vizsgálatok során 526 magánszférabeli vállalatot kérdeztek meg a rájuk nehezedő adminisztratív terhekről, majd pedig a közszféra illetékeseivel folytattak le 21 mélyinterjút a témakörökben. A felmérést felhasználva kialakították a jogszabály-összehasonlítás metodológiáját, az adminisztratív terhek időbeli és pénzbeli nagyságát, a nemzeti és nemzetközi adatok összehasonlítását, a főbb problémák, ellentmondások feltárását. A felmérés megállapította, hogy a következő négy fő adminisztratív teher befolyásolja legerőteljesebben a befektetői hajlandóságot (mindegyik teherfajtára konkrét megoldást dolgozott ki a román kormány): ¾ új vállalkozások bejegyzésével, regisztrációjával kapcsolatos procedúrák, ¾ ellenőrzési eljárások, ¾ fiskális adminisztráció, ¾ engedélyek. Az eddig megtett lépések: ¾

a National Trade Register Office létrehozása az igazságügyi minisztérium felügyelete alatt. Az egység az országban működő 42, regiszteri feladatokat ellátó irodát hivatott összefogni, koordinálni. A strukturális, szervezeti és funkcionális változások eredményeként a vállalatok regisztrációja biztonságosabbá, egységessé vált, minőségileg javult. ¾ az engedélyezés pusztán formalitássá vált. A NTRO javaslatára szétválasztották a vállalati regisztrációt és az engedélykiadást. Így a regisztrációt követően, a tevékenység megkezdésekor bocsátják ki a tevékenységhez szükséges engedélyt. A rövid távú prioritások a befektetői kedv ösztönzése érdekében: ¾ ¾

az adminisztratív szabályozás átláthatóságának megteremtése, az adminisztratív terhek vállalatokra gyakorolt hatásának vizsgálata, ¾ az ellenőrzési eljárások egyszerűsítése, a büntetések számának csökkentése érdekében. y 2003-ban, Lengyelországban a Miniszterek Tanácsa által kiadott „The Plan for increasing economic growth 2003–2004” című programban a kormány megfogalmazta, hogy a vállalkozói kedv ösztönzése a gazdasági növekedés irányában hat, így minden, a működésüket nehezítő HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

33

akadályt le kell bontani az új vállalkozások előtt. Lengyelországban így a reformok ma is főként a kkv-k, új vállalkozások adminisztratív terheinek leépítését célozzák meg. Az ország szerint a legvonzóbb befektetői környezetet kialakítani tudó állam fogja a legtöbb befektetőt területére csalogatni. y Moldovában a kormányzat a következő intézményeket hozta létre a kkv-k támogatására: ¾ Moldovan Export Promotion Organization (MEPO, 1999): az exporttevékenység serkentésére, a külföldi befektetések ösztönzésére alakult kormányzati szerv. ¾ Feladatai: szolgáltatásnyújtás a vállalkozások számára, a nemzetközi kereskedelemről technikai és stratégiai jellegű információk nyújtása, minden jelentősebb exportőr és importőr képviselete, a külföldi befektetők számára az egyszerű és alacsony kockázatú belépési lehetőség megteremtése. ¾ Department of Investment Promotion (MEPO-MIDA, 2001): a MEPO részeként jött létre, a bel- és külföldi befektetők számára nyújt segítséget a moldovai befektetési lehetőségek, lehetséges együttműködő partnerek felkutatásában. ¾ Feladatai: információ-szolgáltatás a jogi szabályozásról, a kormányzati hatóságokkal való kapcsolatfelvétel, tárgyalásokon való részvétel, telephely keresés, tanácsadás és logisztika a külföldi befektetők számára. A jövő (közép távú) feladatai: y a vállalati regisztrációs költségek csökkentése, y az engedélyek számának további csökkentése, az engedélyek érvényességi idejének meghosszabbítása, y az engedélyek megkéréséhez szükséges dokumentumok számának, és a közreműködő minisztériumok számának csökkentése, y az információk transzparenciájának megteremtése, a megvesztegetési lehetőségek visszaszorítása, y az ellenőrzések számának és időtartamának csökkentése, y a vámdokumentumok számának csökkentése, y az ÁFA-visszaigénylés megkönnyítése.

34


A szabályozás teljesítése

A jogi szabályozás megfelelési költségeinek csökkentésében az ún. „felkészülési periódus” (notice period) is szerepet kap. Ez azt az időszakot jelenti, amely az új jogi és szabályozási lépések bejelentése és azok hatályba lépése között eltelik. Ha a vállalatoknak ugyanis több időt hagynak a teljesítésre, akkor ezzel egyben arra is megadják számukra a lehetőséget, hogy a lehető legköltség-takarékosabban tudják a gyakorlatba ültetni azokat, illetve még időben kérhessenek professzionális segítséget, ha szükség van rá. y Az Egyesült Királyságban 2000-ben fogalmaztak meg irányvonalakat ezzel kapcsolatban. Szabályként egy 12 hetes felkészülési periódust szabtak meg a vállalatoknak a kötelezettség hatályba lépése előtt, amely időszaktól csak igen különleges esetekben lehetett eltérni (a rövidebb megoldás felé). Komplex szabályozások esetében 12 hétnél hosszabbra is nyúlhatott a felkészülési periódus. Következtetések, buktatók

Eddig viszonylag kevés kutatás folyt a kkv-k és a kormányzat közötti interakcióról. Az már eddig is világosan látszik, hogy az adminisztratív terhek egyértelműen visszafogják a kkv-k teljesítményét, illetve kezdeményező készségét. Továbbá a kisebb vállalkozások sokkal nehezebben képesek megfelelni az adminisztratív terheknek, mint egy azokat méretgazdaságosan teljesíteni tudó nagyvállalat, tehát arányosan sokkal többe kerül egy kisvállalatnak az adminisztratív terheknek való megfelelés. Viszont az adminisztratív terhek csökkentésénél felmerült a következő probléma: gyakran előfordul, hogy a kkv-k terhe csökken, viszont egy az egyben áthárítódik a kormányzati oldalra, megnövelve, és így terhelve a kormányzati adminisztrációt, továbbá a kkv-k jövőbeni tervezett (illetve már létező) „pozitív diszkriminációja” is további gazdasági kérdéseket vet fel. Az OECD által összeállított, kkv-kat segíteni képes hat kulcsterület a keletközép és dél-európai térségben a következők: y A kkv-politika intézményi hátterének kialakítása. y Megfelelő szabályozási környezet megteremtése. y Kkv-kat támogató adópolitika. y Kkv-kat segítő pénzügyi eszközök. y A kkv-kat és új vállalatokat segítő tanácsadó jellegű szolgáltatások.


35

E-kormányzat – IT vezérelte mechanizmusok Gyakorlati tapasztalatok, eszközök

Az OECD országokban az információs technológiák alkalmazása vezető szerepet játszik az adminisztratív terhek egyszerűsítésében. Az IT-t alapvetően három területen alkalmazzák: 1. Az egyes kormányzati rendszereken belül az egyes folyamatok támogatására, úgymint: adó-, engedélyezési-programok. 2. Az egyes kormányzati rendszerek közötti kapcsolat, információáramlás támogatására. 3. Valamint a kormányzati szervek és a privát, valamint lakossági szféra közötti kommunikáció fejlesztésére. Az IT-ra épülő eszközök közül talán a legfontosabbak: y Az információk raktározása, illetve szolgáltatása y A jogszabályokhoz való széleskörű hozzájutás lehetősége y Az egyes kormányzati rendszerek közötti kommunikáció megteremtése y Online űrlapok kitöltése, tranzakciók lebonyolítása y Statisztikai adatok szolgáltatása y Vállalati azonosító szám bevezetése y Vállalatoktól való online adatgyűjtés a vállalatok aktív közreműködése nélkül (így nem keletkezik újabb adminisztratív teher) y A kormányzati szerződések „áramvonalazása”. E-kormányzati tervek

Az e-kormányzásra vonatkozó tervek az információs technológiák (IT) alkalmazásának átfogó stratégiái. Az e-kormányzásra vonatkozó tervek központi elemei: y 1. A felhasználók figyelmének fókuszálása a kormányzati adminisztrációhoz való közelebb-kerüléssel (Interneten keresztül). y 2. Az állami szektor tevékenységeinek modernizálása, hatékonyságának növelése az online folyamatoknak köszönhetően. y 3. Az adminisztráció hatékonyságának növelése az adminisztrációs szervek kommunikációjának biztonságos módjának kiépítésével pl.: intranetek. Az e-kormányzat stratégiai elgondolására tett lépések: y Ausztrália: a stratégiai prioritások között számos elem közvetlenül az adminisztratív terhek csökkentéséhez kapcsolódik. 1.) A kormányzati szerveknek figyelembe kell venniük és teljes mértékben ki kell aknázniuk 36


az Internet-adta előnyöket. 2.) Olyan törvények alkotása, amelyek pl.: a meta-adat standardok, elektronikus közlő- és tároló- biztonsági-rendszerek szabályozását biztosítják. 3.) Az egyes kormányzati szervek közötti elektronikus kapcsolat megteremtése. A hosszú távú stratégia célja, hogy minél jobban felhasználó barát, és költséghatékonyabbak legyenek az IT támogatta kormányzati szolgáltatások. y Franciaország: A COSA (az adminisztratív egyszerűsítéséért felelős bizottság) 1998 óta felelős az online közszolgáltatások fejlesztéséért. Egy új ügynökséget, az ATICA-t (információs és kommunikációs technológiákért felelős szervezetet) bízták meg az IT alkalmazások technikai támogatásával az adminisztrációs terhek egyszerűsítésében. Továbbá létrehozták a közszolgálati weboldalak webmestereinek klubját, illetve olyan külső weboldalt létesítettek, amelyek információt szolgáltatnak a jól bevált gyakorlatok megosztásáról. Centralizált kormányzati portálok

Az előbbiekhez kapcsolódóan a kormányzati portálok az egyik legfontosabb eszközei az e-kormányzati terveknek. A kormányzati portálok olyan „belépési pontok” ahol az egyes szereplők, a lakosság és a vállalkozók közvetlen, pro-aktív interakcióba kerülhetnek a kormányzati szervekkel. y Az USA hivatalos kormányzati webportálja: www.FirstGov.gov. Az oldal közel 20 000 kormányzati oldalt tartalmaz egybesűrítve. A portál segít, hogy az egyes szereplők interakcióba kerülhessenek a kormányzattal, online, telefonos, levelező illetve személyes kapcsolattartó formában. y Dél-Korea kormányzati webportálját egy nem reprezentatív szöuli felmérésben, a felhasználók 84.3%-a találta hasznosnak a szükséges regisztrációk átláthatóságának tekintetében. A rendszer kiterjesztése jelenleg is folyik, ha elkészül, akkor a kormányzat évi 91,7 millió USD megtakarítást vár tőle. y Franciaország 2000-ben vezette be kormányzati webportálját. Reményeik szerint a legtöbb kormányzati szolgáltatás 2005-re online elérhető lett. 2000-ben már 2,5 millióan végezték adóbevallásukat online. Napjainkban heti 5 millió egészségügyi akta áramlik a kormányzati hálózatokon. Speciális kormányzati portálok

A speciális portálok az előbbiektől abban különböznek, hogy egy-egy speciális területre koncentrálnak, pl.: a kkv-kra, illetve egy-egy szektorra, HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

37

közös bennük, hogy általában szorosan hozzá vannak kapcsolva az előbbiekben említett kormányzati portálokhoz. y Dánia speciális kormányzati portálja a www.indberetning.dk Ez azon vállalkozások számára szolgáltat információt, ahol minden adminisztratív kötelezettséggel kapcsolatos információ megtalálható. A belga rendszer hasonló ehhez. y Ausztráliában hasonlóan az előbbiekhez a vállalkozások számára a Business Entry Poins (BEP) szolgáltat információt az adózási feltételekről, üzleti tervezésről, export-importról. y A USA-ban az általános üzleti információkon kívül még speciálisabb formában is található információ. A US Food and Drug Administration (FDA) OASIS rendszerének köszönhetően az élelmiszerek import, illetve szállítási dokumentációjának 85%-a elektronikus formában történik, megspórolva 1,2 milliárd USD-t mintegy hét év alatt. Internet-alapú eljárások regisztere

Ezen oldalak az Internet-alapú eljárások rendszerezésére, illetve formanyomtatványok kitöltésére koncentrálnak. y Mexikóban létrehozták a Federal Register of Formalities and Services-t az Interneten. Ez a rendszer gyakorlatilag tartalmaz minden olyan eljárásra vonatkozó információt, amelyre a vállalkozásoknak szükségük lehet. A regiszter lehetővé teszi a tranzakciók elektronikus lebonyolítását a gazdaság szereplői és a gazdasági minisztérium között. y Spanyolországban az eljárások regiszterét 1992-ben hozták létre, viszont csak később, 1997-től érhető el az Interneten is. y Görögországban az ARIADNE programot indították el, eredetileg a rendszer célja a görög szigetek információ ellátottságát volt hivatott szolgálni az Égei-tengeren. Ezzel a megoldással közel 300 űrlapot sikerült Internet-alapúvá tenni, így nem kellett a környező szigetekről beutazni egy-egy űrlap kitöltése miatt. Internet-alapú szabályozási tranzakciók

Számos esetben már az elektronikus regiszterek is lehetővé teszik az egyes formanyomtatványok elektronikus, Internet-alapú kitöltését. Ezek a kezdeményezések az elektronikus információk „klíring-házába”, illetve az egyablakos rendszereken keresztül történő elérés kiterjesztésének a logikáján alapulnak. 38


y Ausztráliában jelenleg az elektronikus szabályozási tranzakciók nemzeti szintű szabályozásának a megvalósítása folyik pl.: az engedélyek, megújításuk elektronikus lebonyolítása esetében. Jelenleg már két kísérleti program meg is valósult, az egyik a Business Approvals Packages (BAP). Egy tasmániai felmérés szerint egy-két óra megspórolható az egyes bejelentkezések esetén a BAP rendszer bevezetésének köszönhetően. y Az USA-ban a két főbb példa található: az egyik a National Marine Fisheries Service Permit Shop kezdeményezése, ahol a B2C és a B2B tranzakciók online folynak, valamint a Simplified Network Application Process (SNAP), ez az exportengedélyezésre vonatkozó automatikus rendszer. y Koreában, Szöulban fejlesztettek ki egy Internet-alapú rendszert, amely a civil lakosság kérelmeit, jelentkezéseit kezeli. Ez a rendkívül hatékony rendszer alkalmas arra, hogy kezelje a lakosság beadványait, engedélykérelmeit, sőt az ügyintézőkhöz is lehet kérdéseket intézni a saját kérelmünkkel kapcsolatban. Egyik különlegessége a koreai rendszernek, hogy létrehoztak egy úgynevezett „életciklus-térképet”, amely az egyén szemszögéből, életciklusához kapcsolódóan tartalmaz információkat. A törvények és szabályozások Internet-alapú regisztere

Ezt a területet viszonylag kiemelten kezelik az OECD országokban, a regiszter gyakorlatilag a jogszabályok, és szabályozások adatbázisát jelenti. y Norvégiában és Dániában mára már gyakorlatilag megvalósult az elsődleges és másodlagos jogi szabályozások Internet-alapú hozzáférhetősége. Ezek az adatbázisok a jogszabályok mellett esettanulmányokat is tartalmaznak. Belgiumban a Moniteur Belge hivatal közel tíz éve folyamatosan tölti fel a joganyagot 1945-ig visszamenőleg. Ezek a kezdeményezések sokkal átláthatóbbá teszik az egyes államok jogszabályi környezetét, és így természetesen az állampolgárok kormányzathoz való viszonyát is. Így az egyes gazdasági szereplők teljes mértékben naprakészek lehetnek az egyes jogszabályi kérdésekben, így sokkal könynyebben reagálhatnak azok változásaira. A standardizált információk automatikus transzformációja a vállalatoktól a kormányzathoz

Ez a módszer gyakorlatilag a vállalkozássokkal kapcsolatos adatok online (és amennyiben lehetséges automatikus) formában történő továbbjutHUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

39

tatása a kormányzathoz standardizált formában. Az úgynevezett „electronic data interchange” (EDI) rendszerek másik fő lényege, a duplikált adatbekérések elkerülése. y Hollandiában a Tax Administration, a Social Security Office és a National Statistical Office kifejlesztette az adatkérés közös standardját (vállalatoktól). A kkv-kal együttműködve a közös standardokat beépítették a vállalatok számviteli rendszereibe, így a szükséges adatok egy gombnyomásra eljuthatnak a megfelelő kormányzati szervekhez. y Dániában hasonlóan a holland kezdeményezéshez fejlesztették az EDI rendszerüket, hasonlóan az előzőhöz itt is a számviteli rendszerbe építették be az EDI elemeit. További lépcsőfoka a rendszer kiterjesztésének a munkavállalók adatainak integrálása. Egyedi vállalati azonosító szám

Az egyedi vállalati azonosító lényege, hogy alkalmas legyen minden, a vállalatok és a kormányzat közötti interakció lebonyolítására. y Ausztráliában kifejlesztették az Australian Business Register (ABR) rendszerét, az egyedi vállalati azonosító segítségével bonyolítják a vállalatok és az ausztrál adóhatóság (ATO) közötti interakciókat. Továbbá kifejlesztették az elektronikus aláírási rendszert is. y A vállalati azonosító holland verziója a Single Enterprise Register. Ezt a rendszert közösen négy intézmény fejlesztette: A holland pénzügyminisztérium, a holland kereskedelmi kamara, a Szociális Biztonság Nemzeti Hivatala, valamint a Holland Statisztikai Hivatal. y Lengyelországban az Economic Liberty Act hatályba lépésével egy vállalati azonosító számot vezettek be, amely megegyezés alapján az adószám lett, valamint új vállalkozás alakulásakor csak egyetlen egy igénylő lapot kell kitölteni. y Belgiumban a regisztráló intézményeket (VAT, business register, social security stb.) összevonták egyetlenegy regisztrációs centerbe. y A single enterprise register következményeként 2000–2001-ben pl. Dániában, Franciaországban és az USA-ban kifejlesztették az online elektronikus aláírás rendszerét. Elektronikus kormányzati beszerzés

Az elektronikus közbeszerzés lényege, hogy a kormányzati beszerzések Internet-alapúvá válnak, ezzel sokkal átláthatóbbá és gyorsabbá, szélesebb körben ismertebbekké válnak a beszerzések. 40


y Mexikóban 1996-ban fejlesztették ki a közbeszerzések elektronikus rendszerét, az Elecrtonic System of Government Procurement-et (Compranet). Ezzel a kkv-nak is lehetőségük nyílt a közbeszerzésekben való részvételre. y Olaszországban 2000-ben indult el az e-government akcióterv megvalósítása, amely a közbeszerzések és az adóbevallás elektronikussá tételét célozta meg elsősorban. Napjainkban a gazdasági és pénzügyminisztérium bonyolítja le a közbeszerzéseit a Consip S.p.A. – kormányzati szerven keresztül. A www.acquisti.tesoro.it – oldalhoz havonta közel 90 000 csatlakozás történik. y Belgiumban teljesen elektronikus úton elérhető a közbeszerzés (joint e-public procurement). y Kanada 1992/93-ban kezdte el használni az elektronikus beszerzési rendszerét, aminek a helyébe 1997-ben a Government Electronic Tenderint Service (GETS) lépett. 2001-ben közel 40 000 lehetőséget hirdettek a GETS rendszeren. A beszerzések GETS-en való közzétételével évente közel 3 millió USD-t lehet megspórolni évente. Következtetések, buktatók

Az IT vezérelte mechanizmusok egyre jobban megjelennek, és alapvető eszközévé válnak az adminisztratív terhek leépítésének. Az IT-nak köszönhetően egyre jobban kiterjeszthető az információk köre az állampolgárok és a kormányzat, az üzleti szféra és a kormányzat és a kormányzat-kormányzati szervek közötti interakciókban. Az alapvető üzleti információk online bejelentése és szerkesztése sikeresen csökkenti az üzleti szféra és a kormányzat adminisztrációs költségeit. Az IT alkalmazása alapvetően hozzájárult az egyablakos rendszerek bevezetéséhez. A kormányzati portálok bevezetésével jelentősen növekedett a transzparencia, és ezzel redukálódott az információ-keresés költsége. Az elektronikus tranzakcióknak köszönhetően jelentősen csökkent az információtovábbításhoz szükséges idő, illetve a hozzá kapcsolódó költség (pl.: gépjármű regisztrációs megújítás, stb.). Az IT alkalmazása számos kérdést felvet. A legfontosabb szempont, hogy mindig költséghatékonyság szempontjából vizsgáljuk a technológia bevezetését. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy számba kell venni a technológia nyújtotta előnyöket, ide értve a felhasználók hasznát is, valamint a technológia bevezetéséhez szükséges fejlesztési, fenntartási, humán erőforrás-igénynyel kapcsolatos, illetve állandó értékelési és naprakészség költségeket. HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

41

Az IT bevezetése további problémákat is felvet az elektronikus rendszerek kínálatát tekintve. Számos kkv, illetve a lakosság nehezen (magas Internet, illetve hardver költségek miatt) képes csak elérni a digitális szolgáltatásokat. Így az IT alapú kormányzati szolgáltatások tovább mélyíthetik a szakadékot az egyes társadalmi csoportok és az alacsonyabb tőkeerővel rendelkező kkv-k és a nagyvállatok között. Az IT bevezetése további kérdéseket is felvet, mivel alkalmazása közvetlen kihatással van az egyes munkahelyekre, feladatkörökre, így következésképpen az egyes kormányzati, valamint a vállalkozások szervezeti felépítésére, működésére. Az integrált online szolgáltatások bevezetése állandó újraértékelési folyamatokat kívánnak meg. Az IT alkalmazások szervezetre való hatásuk miatt gyakran ellenállásba ütköznek a megcsontosodott status quo-k miatt.

Szabályozási reform (Better regulation) A szabályozási reform nemzetközi trendjei

A nemzetközi trendek szerint az adminisztratív terhek vizsgálata fokozatosan eltolódik az ex post (utólagos) megközelítéséről, az ex ante (előzetes) felülvizsgálatra, mivel így elkerülhető a szükségtelen, illetve indokolatlanul nagy adminisztratív terhet okozó szabályozás bevezetése. A „piac-alapú” szemlélet lényege, hogy a piaci szereplők szabadon folytathassák a gazdasági tevékenységüket anélkül, hogy visszahúzó, versenyt-bénító adminisztratív terhet rónánk ki rájuk. Alkalmazások

y „Tiering” (hozzákötés, igazítás) – a szabályozási megoldások problémára történő illesztése. Pl.: Egyesült Királyságban a „Think Small First” elnevezésű program, amely a kkv-k számára lehetővé tette, hogy mentesüljenek néhány jogi kötelezettség alól. y Kkv hatástanulmányok, és szabályozási hatásvizsgálatok, melyek során azt próbálták felmérni, hogy egy-egy szabályozás milyen hatással van a kisvállalkozások működésére, illetve egy-egy bevezetendő szabályozás milyen lehetséges adminisztratív teher megjelenését vonja maga után (pl. Ausztrália, Mexikó, USA). y Vállalati engedélyek és egyéb dokumentumok számának és minőségének racionalizációja, melynek keretében olyan engedélyek azonosítása 42


y y y y

y

történt, amelyek feleslegesek, eltörölhetőek, illetve olyanoké, amelyek mással történő kombinációja megoldható, illetve amelyek megújítási gyakorisága lecsökkenthető. Ezt a módszert többek között Dél-Korea és Ausztrália is sikeresen alkalmazta (Queensland’s Red Tape Taskforce). Bulgáriában 1998-ban a kormány stratégiát fogadott el egy modern adminisztratív rendszer kiépítésére. Ez felvázolta az állami szerepvállalás elérendő mértékét, az állami hatalom megosztását és az adminisztratív rendszer szerveződését. 2000-ben 526 engedélyt és regisztrációs kötelezettséget néztek át a minisztériumok és a hozzájuk tartozó szervezetek, és ezek közül 63-at még ugyanezen évben egyszerűsítettek/ töröltek el, a következő 58 átnézését pedig megkezdték. A munka során főként a központi kormányzathoz tartozó engedélyeket, stb. vizsgálták, az önkormányzatnak benyújtandókat a jövőben tervezik. Lengyelországban 1999-ben hatályba lépett a gazdasági tevékenységről szóló tv. (Business Activity Law), amelyben az állami beavatkozás viszszaszorítását kívánták elérni, valamint az engedélyhez kötött tevékenységeket 30-ról 8-ra csökkenttették. Az új Economic Liberty Act hatályba lépésével az engedélyek száma tovább csökkent, ötre: 1.) természeti erőforrások kiaknázásához szükséges engedély, 2.) fegyverek, robbanóanyagok, a katonaság számára egyéb veszélyes termék gyártása, 3.) olajkereskedelem, 4.) vagyon és személyi védelem, 5.) rádió és tv-műsor sugárzása. Plain language programok az adminisztráció nyelvezetének egyszerűsítése, a közérthetőség érdekében. Pl. Franciaország (COSLA), USA Clinton kormány idején. A jelentési kötelezettség standardizálása a megkívánt redundáns adatszolgáltatás megszűntetése érdekében, a megfelelő rendszerek összekapcsolásával. Pl. Franciaország. A közszféra hatékonyságának értékelése egy elektronikus rendszer kidolgozásával, az újonnan létrejövő közszolgáltatások rendszerezése, hatékonyságának vizsgálata elektronikus rendszerekben. Pl.: Dél-Korea. A kkv-kat érintő adminisztratív terhek áttekintésére bizottságok létrehozása a szabályozás komplexitásának csökkentése érdekében, a „unit building” (elem egység építés) módszerét alkalmazva. (Terület-specifikus egységek létrehozása az átfedések és kapcsolatok kimutatására.) Pl.: Egyesült Királyság. A szabályozási reformhoz kapcsolódó törvények megalkotása (pl. USA – Regulatory Flexibility Act, Paperwork Reduction Act).


43

y Individuális tehercsökkentő kezdeményezések a redundáns információk kiszűrése érdekében (pl. USA – kábeltelevízió szolgáltatás esetében). y Svédországban a jogi szabályozás minőségértékelése a rendszer szerves része: a jogi szövegtervezet elkészülte után mind jogi, mind nyelvészeti szempontból átnézik a jogszabályokat. A minisztériumok jogi osztályának vezetője felelős az előterjesztés jogrendszerbe illeszthetőségéről. Amennyiben az előterjesztés esetében szükséges volt a kkv-kra vonatkozó hatásvizsgálat elvégzése, úgy annak minőségét a svéd igazságügy minisztériumban független egységként működő SimpLex Team vizsgálja felül. Ugyanezen egység szervezi a kkv hatástanulmányok készítésére indított félnapos, gyakorlati jellegű workshopokat is. Mielőtt egy előterjesztés a parlament elé kerül, azt a három bíróból álló Jogalkotók Tanácsa (Council of Legislators) véleményezi, így a képviselők elé a tervezet ezen észrevételekkel, kiegészítésekkel együtt kerül. Az egyes minisztériumok emellett rendszeresen átnézik és értékelik jogszabályaikat. y Olaszországban a vállalkozásokra és az állampolgárokra nehezedő terhek leépítésének középpontjában az adminisztratív terhek csökkentése állt. 1990-ben megalkották az adminisztratív eljárásokról szóló tv. (Administrative Procedure Law), amelynek hatályba lépésével: ¾ az adminisztratív döntéshozatal határidőhöz kötötté vált, ¾ a „silent is consent” szabály alkalmazása megkezdődött, ¾ számos tevékenység megkezdéséhez szükséges engedélyt eltöröltek. Ez követően, az 1990-es évek második felében – az adminisztratív egyszerűsítés után – olyan átfogó szabályzásbeli átalakítás kezdődött el, amely napjainkig tart. A reform az állami beavatkozás csökkenését és további egyszerűsítéseket tűzött ki célul. A folyamatok támogatására egy ad hoc szakértői bizottság alakult meg. A következő problémák merültek fel a reform során: ¾ jogalkotási hatásvizsgálatokat csak kísérleti jelleggel végeztek, ¾ problémák adódtak a közszféra szervezeti kultúrájával és döntéshozatali folyamatával kapcsolatosan is, amit különféle köztisztviselői képzésekkel kívánnak enyhíteni.

44


Az adminisztratív terhek csökkentése egyablakos rendszerek segítségével Az egyablakos rendszer feladata, előnyei

A rendszerrel mindig azt a cél kívánják elérni, hogy a felhasználó (ügyfél) egy helyről érhessen el integrált szolgáltatásokat és szerezhessen be hasznos információkat (jogszabályokat, egyéb tájékoztató jellegű dokumentumot, licencehez, engedélyekhez kapcsolódó információkat, stb.). A megtakarítás úgy keletkezik, hogy az ügyfél (lakosság és vállalatok) információs keresési és tranzakciós költségei lecsökkennek. Az OECD által vizsgált országok esetében egyébként az egyablakos rendszer a következő formákon keresztül valósult meg: telefon, levél, webportálok és CD-ROM rendszerek. Lakossági szolgáltatások

A legtöbb országban az 1990-es évek elején indultak meg a kezdeményezések, elsőként helyi, önkormányzati szinten. Azokat követték a regionális, majd a kormányzati szervek. A lakosság számára elérhető szolgáltatások között mára már a legtöbb helyen elérhető az engedélykérelem, adóbevallás, és a TB-hez kapcsolódó szolgáltatások lehetősége is. y Hollandiában 1992 óta él a kezdeményezés, amely először kormányzati szolgáltató központok formájában valósult meg. 1996-ban elindították az „Overheidsloket 2000” programot, amelynek az volt a célja, hogy a keresletnek megfelelően alakítsa ki a közszolgálat egyablakos rendszerét. y Magyarországon az egyablakos rendszer egy szűkebb kör, a külföldiek számára érhető el, 2002 januárjától. Ezen irodák információval szolgálnak, és minden olyan kérelmet intézik, amelyet egy külföldinek meg kell szereznie/meg akar szerezni (hosszú távra szóló tartózkodási engedély, munkavállalási engedély, állampolgársági kérelem). Ezen feladatokat előtte a helyi hatóságok és a rendőrség látta el. y Az Egyesült Királyság az emberi életciklushoz kapcsolódó olyan gyűjtőnevek alá csoportosította az egyes kormányzati szolgáltatásokat, mint pl. „gyermekvállalás”, „költözés”, „halál”, stb. Vállalati szolgáltatások

A kormányzat és a vállalatok közötti interakciók egyszerűsítését oldják meg az egyablakos rendszer segítségével. A kezdeményezések az adminisztratív terhek leépítésének első lépcsőfokainak számítanak! A szolgáltatást nyújtók egy része csak a nagyvállalati szegmensre specializálódott, míg mások minden válHUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

45

lalattípust, és -nagyságot ellátnak. Más dimenziót vizsgálva egyes szolgáltatók a speciális tevékenységekhez kötődő engedélyekkel kapcsolatos tevékenységekre koncentrálnak, míg mások a szolgáltatások sokkal szélesebb körét kínálják. y Olaszországban az 1999-ben létrejött Sviluppo Italia fogja össze a vállalatoknak kínált szolgáltatásokat regionális szinten. Tevékenységi körei közé tartozik a termelés, a foglalkoztatás, a beruházások, az innováció, a helyi fejlesztések, és az új vállalkozások alakulásának elősegítése. y Míg az egyablakos rendszerek nagy része a kkv szektort célozza meg, a szolgáltatások egy része a vállalatok egy specifikusabb körére koncentrál. Így pl. Görögországban az egyablakos rendszer egy speciális kört kíván megcélozni, a külföldi befektetőket. A „Hellenic Center for Investment” (ELKE) 1997-ben alakult és azon külföldi befektetőket segíti, akik vállalkozást szeretnének alapítani az ország területén, illetve akik állami támogatást szeretnének igényelni az államtól. Az ELKE konzultációs és segítségnyújtó szolgáltatásai csak a nagybefektetők számára nyitottak, az információk azonban mindenki számára elérhetőek. y Mexikóban – kicsit speciálisabb esetként – az egyablakos rendszereket a magánszféra cégei és ipari szövetségek üzemeltetik. A kamaráknak általában megvan a saját kis egyablakos rendszerük, amelynek szolgáltatásait a kamaratagok élvezhetik. A rendszerekben a legtöbb információ a vállalkozás-indítással, export-import tevékenységgel és a védjegyek regisztrációjával kapcsolatos. y Hollandiában 1999-ben kisebb, tesztjellegű regionális programok kialakításával kísérleteztek, melyek értékelésére 2002-ben került sor, ekkor döntöttek a nemzeti szintű megvalósításról (a holland gazdasági minisztérium irányítása alatt, az ipari és kereskedelmi partnerek bevonásával). Mivel az országban a kereskedelmi és iparkamarák regionálisan szerveződtek (21 régió), és alapvető feladataik közé tartozik a már meglévő és az alakuló vállalkozások informálása, így a holland gazdasági minisztérium a vállalkozások egyablakos rendszerének kialakítását és működtetését a kamaráknak adta feladatul. Emellett a megfelelő marketingről is nekik kell gondoskodniuk. A rendszer finanszírozása a vállalatoktól beszedett díjakon keresztül valósul meg. A siker legfontosabb kritériumai a hollandok szerint: ambiciózusnak kell lenni, de haladni csak lépésről lépésre szabad, a vállalatokat pedig be kell vonni a rendszer kidolgozási és a monitoring szakaszaiba, észrevételeiket figyelembe kell venni a módosításoknál. A vállalkozásindítási segítséget nyújtó szolgáltatók ugyancsak igen gyakran működnek egyablakos rendszerben. A segítségnyújtás általában a 46


következő területekre terjed ki: az adott vállalatra vonatkozó állami/tagállami engedélyek leírása, az engedélyt elbíráló szerv kontakt információi, jelentkezési lapok, licence díjak, stb. y Franciaországban létrehozták pl. az üzleti eljárások központjait (Business Formalities Center), amelyek a kormányzati szervek „front office”aiként működnek, és ahol – főként a kereskedelmi és ipari szektor – a vállalkozásindítás eljárásairól tájékozódhat. y Ausztráliában a Victoria állambeli „Business Licence Information Service” (BLIS) koncepciójának mintájára mára minden tagállam üzemeltett hasonló egyablakos rendszert. A BLIS főként az induló vállalkozások számára nyújt segítséget, de foglalkozik már meglévő engedélyek megújításával és egyéb általános, szabályozási kérdéssel is. A BLIS sikerét az is mutatja, hogy egy 1994-es felmérés szerint a rendszer segítségével elért haszon 10,4 millió USD volt, egy 15:1-hez ügyfél haszon/ költség rátával. y A moldovai kormányzat az egyablakos rendszer kialakításánál elsősorban a vonzó befektetői és üzleti klíma megteremtésére, annak javítására helyezte a hangsúlyt. A legnagyobb sikerek a következő területek esetében történtek: ¾ új üzleti vállalkozások bejegyzése: 2001-től egységesítették, a tanácsadás és segítségnyújtás a rendszer meghatározó elemévé vált. A regisztráció procedúrájának ideje és költsége lecsökkent. ¾ 300-ról 57-re csökkent az engedélyköteles tevékenységek száma 2002-re. Következtetések, buktatók

A koncepciót nagyon sok permutációs formájában és kombinációjában megvalósították, a legtöbb esetben sikeresen csökkentve a lakosságra és a vállalatokra nehezedő adminisztratív terheket. A rendszer megvalósulásának mindig egy technológiai változás volt a mozgatórugója, melynek eredményeként az egyablakos rendszer internetes támogatással, illetve CD-ROM formájában is megvalósulhatott. Nem elhanyagolandó emellett, hogy az egyablakos rendszer a modernebb, elektronikus forma mellett sok helyen ugyanúgy fizikális formában is létezik. A rendszer megvalósítása során az országok esetében inkább a „topdown” és a „bottom-up” rendszer kombinációjának alkalmazása volt a legcélravezetőbb és a legtöbb sikert hozó, semmint vagy csupán az egyik vagy másik módszer egyedüli használata. HUMÁNPOLITIKAI SZEMLE 2009/6.

47

A koncepció további kulcsfontosságú előnye az, hogy – mivel adott üzletágban szükséges információkat egy helyen gyűjt össze – az átfedések, duplikációk viszonylag hamar (át)láthatókká válnak. Így az egyablakos rendszer megvalósítása alapvető és elsődleges lépés az adminisztratív terhek „leltárjának” felállítása, majd a terhek csökkentésének irányában! Ugyanakkor tekintettel kell lenni a felmerülő esetleges negatívumokra is: néhány esetben az egyablakos rendszer megvalósulása nem megszüntette az adminisztratív terheket, hanem az üzleti szférától a kormányzati szervekre hárította azokat! A tapasztalatok alapján az egyablakos rendszer megtervezése esetén a következő kérdések tisztázása létfontosságú: y a nyújtott szolgáltatások körének meghatározása, y a szükséges egyablakos rendszerek számának meghatározása, y annak meghatározása, hogy a rendszerek között milyen kapcsolatok alakuljanak ki, y miként lenne célszerű kialakítani ezen rendszereket annak érdekében, hogy az ügyféligényeknek megfeleljenek, y hol húzható meg a kötelesség és a jogi felelősség közötti határ, y miként történjen az egyablakos rendszerek finanszírozása. Az utolsó pont (finanszírozás) több lehetőséget felvet. Sokan amellett érvelnek, hogy ezeket mindenképpen a magánszférának kellene finanszíroznia, úgy, hogy az állam esetlegesen csak támogatásokkal járulna hozzá az egyablakos rendszerek működtetéséhez (a tanulmányban azonban korrupciós ügyektől való aggályok is említésre kerültek mindezzel kapcsolatosan). További fontos kérdés, hogy az egyablakos rendszer és kormányzati szervek között milyen kapcsolat alakuljon ki. A sikeres működéshez ugyanis elengedhetetlen a szoros és bizalmon alapuló kapcsolat. Néhány esetben súlyos gondok adódtak a kérdéskör tekintetében, amikor is egyes minisztériumok nem szívesen adták volna ki kezükből a kompetenciakörüket és tevékenységüket, hiszen ez potenciális emberi erőforrás, jogi és pénzügyi forrásveszteséget jelentett volna. Végül, de nem utolsó sorban, szükség van az egyablakos rendszerek további gazdasági hatásainak vizsgálatára, hiszen bár a rendszerek igen alkalmasak bizonyos célcsoportok adminisztratív terheinek csökkentésére, mégis, a vállalatokra, a kormányzatra vonatkozó teljes gazdasági hatásuk nem ismeretes még. Hosszú távú hatásvizsgálatokkal emellett az egyablakos rendszer bevezetésének ideális időpontját, helyszínét és folyamatát is hatékonyan meg lehet határozni. 48


közszolgálati aktualitások

Recommend Documents