Közösségi problémakezelés

7

Közösségi problémakezelés

Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 7.

Közösségi problémakezelés • Párbeszéd • Villámhárító • Sorsfordító


Nemzeti Művelődési Intézet 2015

Impresszum A kiadványsorozat a TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001, Többcélú közösségi terek fejlesztése projekt keretében készült. Lektorálta: Kiss Gábor Boldizsár, Hegedűs Katalin Korrektorok: Hargitai Mária, Mirtse Zsuzsa, Szabó Judit Nikoletta Felelős kiadó: Polyák Albert mb. főigazgató ISBN 978-963-651-499-0 © Nemzeti Művelődési Intézet 2015

Közösségi problémakezelés • Párbeszéd • Villámhárító • Sorsfordító

szolgáltatásfejlesztési modell

TARTALOM Párbeszéd A szolgáltatási modell tartalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Tervezés és előkészítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Tér és eszközök. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Bevezetés lépésről lépésre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 A szolgáltatás megvalósítása és működtetése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Közösségi tervezés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Párbeszédkörök, tanuló- és vitakörök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Javasolt irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

Villámhárító A szolgáltatási modell tartalma, szükségessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 A szolgáltatás rövid leírása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 A szolgáltatás szükségessége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Tervezés és előkészítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 Tér és eszközök. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Bevezetés lépésről lépésre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 A szolgáltatás megvalósítása és működtetése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 A közösségi mediáció fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 A közösségi mediáció folyamata. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 Minőségi jellemzők. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 Javasolt irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Példatár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60

Sorsfordító A szolgáltatási modell tartalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 Tervezés és előkészítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Tér és eszközök. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 Bevezetés lépésről lépésre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 A szolgáltatás megvalósítása és működtetése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 Javasolt irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 Példatár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 Mindenki tud tenni valamit a másikért – önkéntes hajléktalanok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 „Szuno” – Kézműves projekt az esélyegyenlőségért. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 Fussuk le a félmaratont!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 Szomszédsági önkéntesek a Csapókertben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 Kertészkedő Családok és „Nem nézzük tétlenül!” projektek Vanyarcon. . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Bódvalenke, a freskófalu. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Esélyteremtés a felzárkóztatásra a Tisza-tó mentén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 „Létérdek” – mélyszegénység kezelése a Siklósi kistérségben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 „Itt vagyunk otthon!” – közösségi alapú komplex fejlesztő projekt a mélyszegénységben élőkért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 TESZE – Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

Nemzeti Művelődési Intézet • 2015

Párbeszéd szolgáltatásfejlesztési modell A helyi nyilvánosság szervezése, közéletszervezés, közösségi tervezés, párbeszédkörök szervezése, működtetése A szolgáltatási modell tartalma Helyi nyilvánosság A közösségi művelődés intézményei, a közösségfejlesztés és a közösségi munka természetes közege a helyi nyilvánosság, ahol a családok, a helyi közösségek, intézmények, vállalkozások jelen vannak, és a személyes, közvetlen kommunikációs csatornákon, valamint a helyi sajtón, a kábeltévén, a közösségi rádión és a közösségi digitális hálózatokon keresztül különféle módon részt vesznek a település életében. A helyi nyilvánosságot elsősorban nem a fizikai tér jellemzi, hanem azok a szereplők határozzák meg, akik a fizikai vagy virtuális térben jelen vannak és elérhetőek egymás számára, kapcsolatban vannak egymással. A helyi nyilvánosságot különféle hatások alakítják. Érvényesül benne a szájról szájra terjedő spontán személyközi kommunikáció dinamikája, a különböző csatornákon zajló, befolyásra törő kommunikáció (politikai kampány, önkormányzati közlemények, egyházi prédikáció, reklám) és természetesen az országos média vélemény- és ízlésformáló hatása. A nyilvánosság azonban nem csupán spontán működő adottság egy település életében, hanem tudatosan fejleszthető feltételrendszer, amelynek szerkezetétől és minőségétől függően működnek jól vagy rosszul a közösségi szolgáltatások. Ebben a perspektívában könnyen érthető, hogy miért van kiemelt szerepe a helyi nyilvánosságnak. A nyilvánosság ugyanis – első megközelítésben – megjeleníti mindazt, ami nem magán, hanem közös. A privát szférával szemben (párkapcsolat, család, barátság) megjeleníti a nyilvános szférát (helyi politika, helyi kulturális és sportesemények, vallási élet). Ebben a fejezetben azt fogjuk megvizsgálni, hogy valójában mi a helyi nyilvánosság, milyen a szerkezete, és milyen módon optimalizálható a működése. A nyilvánosság fejlesztése függ a helyi kulturális hagyományoktól, az átörökített gondolkodásmódtól és cselekvésmintáktól, kiváltképpen függ azonban a társadalom fejlesztéséről alkotott felfogásunktól. Az itt vázolt koncepció alapvetően közösségi, amely a társadalmat közösségek közösségének látja, a közösségeket pedig a közjó előmozdítása érdekében együttműködő egyének és csoportok kapcsolatrendszerének tartja. A fejlődés ebben a perspektívában a közösségi jóllét egyre kielégítőbb megvalósulásában áll, és az egyének boldogulása szorosan összefügg a közösség boldogulásával. Azt kérdezzük tehát, hogy milyen az a nyilvánosság, amely optimális kereteket biztosít a közösségfejlődés és a közösségi művelődés számára? Hogyan alakíthatjuk, szervezhetjük a helyi közéletet a közösségek aktivizálása érdekében, és milyen szolgáltatásokkal biztosíthatjuk fejlődését? Arra törekszünk, hogy felvázoljuk a nyilvánosság működésének egy egyszerű modelljét, különös hangsúllyal a közösségi kommunikációra és az együttműködő, építkező cselekvésre. A nyilvánosságban ma igen összetett hatások érvényesülnek, ha figyelembe vesszük a tömegmé-


7

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 dia, a közösségi hálózatok, a kereskedelmi és politikai marketing befolyásoló hatását. A személyes ismeretségen, a szomszédsági kapcsolatokon alapuló közösségekben azonban mindenképpen elsődleges szerepe van az informális információáramlásnak. A nyilvánosságban zajló komplex kommunikációs folyamatokból most kiemeljük a személyközi-és csoportkommunikáció formáit: ezekkel fogunk behatóbban foglalkozni, hiszen ezek befolyásolják döntő módon a közösségek életminőségét. A hétköznapi társalgásban kifejezésre jut az az alapvető igényünk, hogy önmagunkat másokkal összehasonlítsuk, véleményükkel véleményünket megerősítsük, szövetségesekre találjunk, megerősítsük egymást. A világban barátaink, szomszédjaink, munkatársaink segítségével tájékozódunk. A médiában olvasott vagy hallott információkat is velük együtt dolgozzuk fel. A személyközi kommunikációban tehát nem csupán információcsere zajlik, hanem kapcsolataink ápolása, egy adott csoporthoz való tartozásunk megerősítése is. A fiatalok körében különös módon megnyilvánul egy szinte határtalan igény arra, hogy megnyíljanak a többieknek, és azok elfogadják őket. Az érzések, futó gondolatok, ötletek folyamatos megosztásáról az internetes közösségi hálózatok gondoskodnak. Ezek a spontán zajló folyamtok azonban igen kön�nyen el is fajulhatnak, és a közösség számára destruktív folyamtoknak adhatnak helyet. Ezért különleges szerepe van egy közösség kommunikációs kultúrája fejlesztésének. Ez annál is inkább fontos, mert gyorsan változó világunkban csak igen korlátozott mértékében érvényesek az előző generációktól átöröklött magatartásminták, és újakra van szükség. Közhelynek számít, hogy az ember társadalmi, közösségi lény, aki csoportban érzi jól magát, ott fejlődnek ki képességei, ott nyújtja legjobb teljesítményét. Az ember a túléléshez és az életminőségének javításhoz szükséges eszközöket nem egyedül birtokolja, problémáinak többségét nem képes egyedül megoldani. A kommunikáció ebben a perspektívában a széles értelemben vett problémamegoldáshoz szükséges szellemi erőforrások, tudások, felkészültségek megosztásának folyamata. A megfelelően összehangolt kommunikáció sikeresebb, teljesebb megoldásokhoz vezet. Ezért fontos a közösségek kommunikációs kompetenciájának fejlesztése. Párbeszéd - Párbeszédkör - Strukturált párbeszéd – közösségi tervezés - Párbeszéd módszerek = World Café = Ötletfúzió Tervezés és előkészítés Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások A nyilvánosságról és annak színtereiről A magán és a nyilvános megkülönböztetése minden társadalomra jellemző, és köznyelvi értelemben az információ elérhetőségét, hozzáférhetőségét értjük rajta. A nyilvánosság a társadalmi élet valós vagy virtuális tere, ahol az emberek találkoznak egymással, hogy közös eseményeken részt vegyenek, közügyekről beszéljenek, vagy általában: információkat osszanak meg egymással. A demokratikus társadalmakban a nyilvánosság az a társadalmi tér, amelyben a polgárok gyakorolhatják a gyülekezés, az egyesülés, a szólás- és a sajtószabadság, valamint az intézmények feletti ellenőrzés jogát. A modern nyilvánosság a felvilágosodás kori Európában egy sajátos polgári tudat eredményeként alakult ki a szalonokban, kávéházakban, asztaltársaságokban, színházakban olyan

8


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 beszélgetések formáját öltve, ahol a vitákban résztvevők egyenlő felekként léphettek fel, és szabadon nyilváníthattak véleményt politikai kérdésekről, a hatalmat is bírálva. A polgári nyilvánosság kialakította saját normáit: ezek szerint a rendesen működő nyilvánosság feltétele a közügyekre vonatkozó információhoz való szabad hozzáférés, a sajtószabadság, a cenzúra eltörlése. Az ebben a nyilvánosságban formálódó civil társadalom a hatalommal szemben definiálta saját magát, és fő feladatának a hatalom ellenőrzését tartotta. Ez a nyilvánosság természetesen nem volt hozzáférhető a lakosság szélesebb rétegei számára, hiszen legtöbben nem rendelkeztek a vitához szükséges felkészültségekkel. A racionális vitán alapuló polgári nyilvánosságfogalom kevésbé vette számításába a propaganda, a szórakozás és a kulturális élet más színtereinek közvélemény-alkotó szerepét. A tömegkommunikációs eszközök elterjedésével a polgári nyilvánosság közvélemény-formáló szerepe háttérbe szorult. Globalizációs trendek érvényesültek, a média határozta meg, hogy milyen témákról és milyen megközelítésben beszélnek; az informális közösségek számára az előrecsomagolt információ másodlagos feldolgozása maradt. Ezenfelül a médiában a tájékoztatás mellett egyre erőteljesebben előtérbe kerül a szórakoztató funkció, és a közügyek is gyakran a szórakoztató iparra jellemző tálalásban kerülnek a néző elé, kiemelve a botrányt, a szenzációt, a személyes ellentéteket. Napjainkra átrendeződtek a határvonalak is a magán és a nyilvános között: mára a nyilvánosság sok tekintetben a magánélet kitárulkozásának színterévé vált, a magánügyek gyakran közügyekké válnak (pl. családon belüli erőszak). A polgári nyilvánosság liberális modellje a racionális vitára képes egyént helyezi a középpontba, ezzel szemben a kommunitarianizmus az értékeket nem az egyénhez, hanem a közösséghez kapcsolja. Eszerint a megközelítés szerint az értékek elsősorban társadalmiak, s csak aztán egyéniek. A politika tehát nem egyéni értékek egyeztetésének a folyamata, hanem eleve adott társadalmi értékekbe, életmódokba, morálba van beágyazva. Ma a nyilvánosság fogalmát a polgári nyilvánosságénál tágabb értelemben használjuk, és a közösségi kommunikáció, valamint a közös cselekvés terét értjük rajta. A valóságban azonban a nyilvánosság nem tér, hanem társadalmi szerkezet, nem a fizikai környezet határozza meg, hanem a részt vevő szereplők és azok kapcsolata egymással, valamint azok a témák és problémák, amelyek ezeket a szereplőket közös cselekvésre késztetik. A nyilvánosságot meghatározzák másodsorban azok a normák és szabályok, amelyek a kommunikációra és a közös cselekvésre vonatkoznak. A nyilvánosságot csak másodsorban jellemzik az informális vagy intézményes, valós vagy virtuális helyek (közösségi ház, média, előadótermek, vendéglátó ipari létesítmények, stb.). Napjainkban a nyilvánosság fogalma erősen kapcsolódik a részvételi demokrácia eszméjéhez is, ahol a polgárok részt vesznek a közösséget érintő döntések előkészítésében, és esetleg a döntések meghozatalában is. Ebben a felfogásban a politikai, a média- és a civil nyilvánosság egymást átfedő terek. A világháló térhódításával, a közösségi hálózatok fejlődésével létrejönnek a feltételek egy e-demokrácia kialakulásához. A helyi nyilvánosságról A nyilvánosság különböző szintjeit és színtereit különböztethetjük meg. A globális és a nemzeti vagy egy nyelvi-kulturális közösségre kiterjedő nyilvánosság mellett bennünket most a mikroszintű, illetve a helyi nyilvánosság érdekel. A helyi társadalom létének, működésének is a nyilvánosság az egyik elemi feltétele. A nyilvánosság hagyományos szerveződési formái, az élet természetes színterei: a szomszédság, vendéglátóipari egységek (régen kávéházak, ma kocsmák, cukrászdák), egyházi közösségek (plébániák). Tekintsük át, hogy miért fontos a nyilvánosság egy település életében. Az egyén szempontjából azért, hogy eligazodjon, tájékozódjon a helyi viszonyokban; hogy ismerje ügyei intézésének módját, a rendelkezésére álló lehetőségeket – tehát birtokoljon egy-


9

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 fajta (helyi) társadalmi tudást; hogy kapcsolódhasson, vagy éppen elhatárolódhasson vélekedésektől, ügyektől, személyektől, törekvésektől. Hogy az egyén elszigetelődését csökkentse, esélye (környezete) legyen önmaga bemutatására – személyes figyelemre – elismerésre való törekvéséhez: az önmegvalósításhoz. Fontos lehet a közösségek, csoportok szempontjából azért, hogy saját életüket szervezhessék, közös érdekeiket megfogalmazhassák és érvényesíthessék, hogy kommunikálni tudjanak más egyénekkel, csoportokkal, szervezetekkel, hogy megvitathassák környezetük-településük dolgait. Hogy átlássák a helyi viszonyokat, belelássanak a helyi igazgatási testületek munkájába, kontrollálhassák a képviseleti szervek működését. (A csoportok közül különösen fontos lehet a helyi nyilvánosság a kisebbségek szempontjából, hogy javíthassák esélyeiket a többséghez képest.) Fontos a településeknek vagy városrészeknek, hogy kooperációt, mozgalmak alkotásának lehetőségét kínálják, s hogy identitást kínáljanak tagjaiknak – az egyéneknek és csoportoknak. Az igazgatási és képviseleti testületeknek (tehát a hatalmat éppen gyakorlóknak), hogy benyomásuk, információjuk legyen az egyének, közösségek és a település állapotáról, akaratáról, szükségleteiről, örömeiről és gondjairól, melyek a döntéseiket befolyásolhatják. A helyi kommunikációs eszközök (helyi újság, közösségi TV, helyi rádió) mint a tájékoztatás orgánumai valaha a térbeli-földrajzi távolságok leküzdésére szolgáltak. Ma ez a funkció kiegészül (különösen a helyi társadalomban való szerves használatával) az emberi viszonyok átjárhatóságának segítésével; az egyének és csoportok, a hatalom és a társadalom közötti távolságok csökkentésével, az érintkezés esélyének ilyen jellegű megteremtésével is. Ezek a csatornák, különösen azonban a digitális közösségi hálózatok a helyi nyilvánosság meghatározó eszközeivé válhatnak, és fontos szerepük lehet a múlthoz, a térhez kötődő identitástudat kialakulásában, fenntartásában, a közösségek szerveződésében, a közügyek közösségi kezelésében, és a közjó előmozdítására irányuló kezdeményezések szervezésében. A helyi nyilvánosság szereplői elsősorban a helyi lakosok, aztán az önkormányzat és annak intézményei, a civil szervezetek és informális civil csoportosulások, az egyházak, a helyi és regionális médiumok, valamint a virtuális közösségi hálózatok. Az intézmények természetesen mindig természetes személyeken keresztül képviseltetik magukat a helyi nyilvánosságban. A részvételről és az együttműködésről Az individuumra építő társadalomban az állampolgári gondolkodás és viselkedés mozgatórugója az egyéni érdek, melynek érvényesítése a verseny kiéleződéséhez, a kommunikáció leszűküléséhez, a szolidaritás érzésének csökkenéséhez, széthúzáshoz és elkülönüléshez vezet. A közösségi alapú társadalomban az egyéni mellett a közjó is fontos szerepet kap. A lokális társadalmi csoportokban zajló, a közjóért folytatott közösségi cselekvés – a közösség tagjainak rendszeres kommunikációján, részvételén és az ezek nyomán kialakuló szolidaritáson keresztül – a közösségi demokrácia fő megnyilvánulási formája. A közösségek mellőzésének társadalmi kockázata, hogy még több elnyomott és perifériára szorult ember idegenedik el a társadalomtól. A kutatások azt igazolják, hogy hazánkban alacsony a közügyekben való részvétel, társadalmunkban az önszerveződés és együttműködés alacsony szintje jellemző. A közösségi megnyilvánulások kezdeti fokán állunk, különösen a hosszú távon is kitartást és összefogást igénylő kérdésekben. Kevés a kezdeményezés, és sok a kezdeti szakaszában elhaló próbálkozás, amely a tapasztalat, az önbizalom, a kitartás hiányára vezethető vissza. A jól szervezett közösségi kommunikációnak nagy szerepe lehet abban, hogy változást idézzen elő ezeken a területeken, az embereket képessé tegye arra, hogy érvényt szerezzenek jogaiknak, kielégítsék szükségleteiket, és nagyobb beleszólásuk legyen az életüket befolyásoló döntéshozatali folyamatokba. Bevonja az embereket az őket is érintő kérdések megoldásába, szorgalmazván az együttműködést, a közös alkotó munkát, ezáltal előmozdítva a társadalmi kohéziót.

10


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A párbeszéd általános jellemzői Abból a feltevésből indulunk ki, hogy a hatékony kommunikáció aktívabb részvételt eredményez a közösség tagjai részéről, és jótékony hatással van a közösség fejlődésére. A hatékony közösségi kommunikáció fő célja az, hogy motiválja, együttműködésre késztesse az embereket a közös fejlesztési célok érdekében. A kommunikáció és a részvétel szoros összefüggésben vannak egymással: a participáció kommunikációval növelhető. A közösségi kommunikációs stratégiák változást idéznek elő a gondolkodásban, amennyiben az egyéni érdekek érvényesítésére alapuló boldogulásmodellről áthelyezi a hangsúlyt a közösségi jól-létre, a közösségi boldogulásmodellre, amely a részvételen, a megosztáson, a kölcsönösségen, egymás tiszteletén és a csak együtt kiaknázható erőforrások felhasználásán alapul. Vita és párbeszéd A fejlesztő közösségi kommunikáció itt ismertetett modelljét Paulo Freire nagy hatású brazil pedagógus vázolta fel először. Freire számára a kommunikáció lényegében párbeszéd és részvétel, amely kulturális identitást, bizalmat, felelősséget, tulajdonosi szemléletet, elköteleződést és önbizalmat ad. Ma a kommunikációkutatók és a közösségfejlesztők körében egyaránt széleskörű egyetértés van abban, hogy Freire továbbfejlesztett modellje alkalmas a közösségi fejlesztő kommunikáció leírására és alkalmazására. Freire szerint: „A párbeszéd célja nem az, hogy érveljünk az álláspontunk mellett, vagy meggyőzzünk másokat, és nem is a merő véleménycsere. Inkább arról van szó, hogy felfüggesztjük saját véleményünket, hogy képesek legyünk valóban meghallgatni a többieket. Ha mások is így tesznek, akkor ebből a folyamatból fokozatosan kikristályosodik, kiemelkedik az igazság, a megfelelő megoldás. Bárki részt vehet ebben a folyamatban, ha megszívleli a fentieket. Ez a valódi párbeszéd, ez a közösségi gondolkodás útja.” A fizikus David Bohm hasonlóképpen fogalmaz: “A párbeszéd célja nem az, hogy kielemezzük a dolgokat, véleményt cseréljünk, vagy győzzünk egy vitában. Inkább arról van szó, hogy felfüggesztjük saját nézeteinket, hogy meghallgassuk, és komolyan fontolóra vegyük mások véleményét. Ha így járunk el, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy az igazság felszínre fog kerülni közöttünk, de nem a mi törekvésünk gyümölcseként. Azt nevezem én valódi párbeszédnek, ahol közösen megnyílunk a közöttünk kiemelkedő gondolat felé.” Ez a modell nem az információátvitelt tekinti a kommunikáció lényegének egy közlő és egy befogadó között, hanem olyan többszereplős folyamatokat tart szem előtt, ahol a közös problémák kezeléséhez, feladatok megoldásához a résztvevők megosztják egymással szimbolikus (szellemi) erőforrásaikat, egymás megértésére, konszenzus kialakítására és közös, alkotó cselekvésre törekednek. Tekintve azt, hogy a közösségek szinte sohasem homogének, a modell tartalmazza a véleménykülönbségek és konfliktusok kezelésére vonatkozó eljárásokat is. Ebben a szemléletben a helyi nyilvánosság az a valós vagy virtuális tér, ahol a társadalmi és kulturális átalakulási folyamatok zajlanak. Ideális esetben a nyilvánosság a fejlesztés és a fejlődés tere, ahol a közösség egy számára nem kívánatos vagy kevésbé kielégítő állapotból egy megfelelőbb állapotba jut. Másképpen fogalmazva a fejlődés valamiképpen mindig prob-


11

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 lémakezelést jelent, a probléma felismerését és megoldását, ahol a probléma a kiinduló és az elérendő állapot közötti különbséget jelenti. A szédítő tempóban zajló társadalmi és kulturális változások egyéni és közösségi életünk számos olyan területét teszik problémássá, amely korábban nem volt az. A problémák többsége ráadásul olyan, amit egyénileg nem vagy csak nehezen tudunk megoldani. Ma mind az egyéni, mind a közösségi jellegű problémák közös megoldásokat igényelnek, ehhez pedig részvételi kommunikációra van szükség. A kutatások azt igazolják, hogy a részvételi kommunikáció hatékonyabban képes pozitív változásokat előidézni, mint a kampánykommunikáció, amely általában az egyént célozza meg. A dohányzás és az alkoholfogyasztás visszaszorítását vagy az egészséges táplálkozást előmozdító, a szerencsejátékok káros hatásait ecsetelő kampányok nem vetnek kellőképpen számot ezeknek a fogyasztási szokásoknak közösségi és kulturális jellegével, a társadalmi elvárásokkal és nyomással. Hatékony változás ezen a téren is közösségi kommunikációval és együttműködő cselekvéssel érhető el. Általánosan fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a párbeszéd olyan társalgás, amelyben különös hangsúlyt fektetünk a kapcsolatokra, az egyenlőségre és kölcsönösségre, egymás megértésére. Amíg a vita kommunikációs küzdelem az igazságért, az igazunkért vagy az érdekeinkért, addig a párbeszédben a különböző nézetek közös nevezőre hozását tartjuk fontosnak. A nyílt kommunikációra való törekvés könnyen vezethet vitákhoz, különösen akkor, ha jelentősebb nézet- vagy érdekkülönbségek vannak a felek között egy kérdésben. A vita mindig valamilyen versengő kommunikációs forma, ahol két vagy több álláspont ütközik egymással. A felek érveléssel, rábeszéléssel vagy a nyomásgyakorlás más formáival igyekeznek meggyőzni egymást saját igazukról. Köztudomású, hogy az élénkebb viták gyakran veszekedéssé fajulnak, mely nemkívánatos következményekkel járhat. Jegyezzük meg azonban, hogy egy-egy kirobbanó vita nem a lehető legnagyobb rossz. A vitákban felszínre kerülhetnek rejtett feszültségek, elhallgatott problémák, egymás meg nem értése. A vitánál sokkal rosszabb azonban az egymás háta mögött folyó összesúgás vagy az önmagunkba zárkózás. A nyílt vitával járó esetleges összeveszés ott hordozza magában a bocsánatkérés, a kibékülés és az újrakezdés lehetőségét. Egy közösség életére azonban káros, ha eluralkodik a vitatkozó stílus, mert ez komoly akadálya az együttműködésnek, állandóvá teszi a feszültségeket és a meg nem értést. A kulturált vitának azonban sok előnye van. Segíti a kritikai gondolkodás, az érvelési készség fejlődését, tárgyilagosságra nevel. Mint minden verseny, a vita is arra sarkall azonban, hogy alapvető pozícióinkat erősítsük, nyerjünk – ezáltal polarizálja kapcsolatainkat. A párbeszéd ezzel szemben azt jelenti, hogy ugyanarra a szintre helyezkedünk, és nem képzeljük magunkat különbnek másoknál. Bárkivel lehet párbeszédet folytatni, a legkisebbekkel, a leginkább szánalomra méltókkal is. Továbbá azt is jelenti, hogy teljesen megnyílunk, és meghallgatjuk, ami a másik szívén fekszik. Azt jelenti, hogy félretesszük minden saját gondoltunkat, érzelmeinket, mindazt, amihez ragaszkodunk. Félreteszünk mindent, hogy „beléphessünk” a másikba. Utána természetesen mi is kérjük a másiktól, hogy hallgasson meg. Így megragadhatók azok a közös elemek, amelyekről párbeszédet tudunk folyatni, és megállapodhatunk abban, hogy ezeket közösen megéljük.

12


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Az alábbi táblázat összefoglalja a vita és a párbeszéd lényeges különbségeit. Párbeszéd

Vita

Különböző, nem felétlenül ellentétes, egymást kiegészítő megközelítések

Egy témán belül ellenkező, egymással szembenálló álláspontok

Egymás meghallgatása és befogadása

Nézetek ütköztetése érveléssel

Állítások közös vizsgálata és mérlegelése

Állítások igazolása és megvédése

Közös felfedezés

Cáfolat és meggyőzés

Az igazság több nézőpontból

Az igazság az egyik vagy a másik oldalon

Különböző nézőpontok integrálása

A legjobb kiválasztása

1. táblázat: A vita és a párbeszéd jellegzetességei Nyílt és önálló kommunikáció Minden közösség számára kívánatos lenne, hogy eljusson a nyílt, őszinte kommunikációra. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a közösség tagjai egymással beszélnek (nem egymás háta mögött!), és senkit nem hagynak ki a diskurzusból. Tisztázzuk azonnal, hogy ez nem jelenti a kettesben, hármasban való beszélgetések mesterkélt tilalmát, hiszen az építő jellegű, négyszemközti beszélgetéseknek óriási szerepe lehet. Ezeket a beszélgetéseket általában tiszta és egyenes szándék vezeti, nem összefogás a többiek ellen, nem a helyzet manipulálása. A nyílt kommunikáció másodsorban azt is jelenti, hogy a résztvevők valóban azt mondják, amit éreznek és gondolnak. Nem játszanak szerepet, nem udvariaskodnak feleslegesen, félelem és alávetettség nélkül képesek kifejezésre juttatni szándékaikat egyenes és világos kifejezések alkalmazásával. Viselkedésük egyfajta kiegyensúlyozott magabiztosságot sugall. Ezen a téren is fontos azonban árnyaltan fogalmazni. El kell jutnunk oda, hogy semmilyen értelemben ne uralkodjon a félelem és a szorongás légköre, hanem mindenki szabadon ki tudja fejezni magát, anélkül, hogy ennek negatív következményei lennének számára. Az erős szülői és tanári tekintélyre alapuló családi és iskolai nevelési hagyományok gyakran akadályát képezik annak, hogy a gyerekek megtapasztalják a kommunikációs szabadságot. Már kisgyermekkorban segíthetjük ennek az önbizalmon és a szeretetteljes kapcsolaton alapuló nyílt beszédmód kialakulását. A szülő ezt nem úgy érheti el, hogy mindent jóváhagy, amit a gyermeke mond, hanem szétválasztja egymástól a személyközi kommunikáció két fontos mozzanatát. Először odaadó módon meg kell hallgatnia, amit gyermeke közölni akar, esetleg segítve őt abban, hogy jól ki tudja fejezni magát. Csak ezután fejtheti ki saját álláspontját, egyetértését – vagy éppen rendreutasítását. A nyílt kommunikáció nem jelent olyan korlátlan érdekérvényesítést, amely nincs tekintettel a többiekre. Lehetnek olyan helyzetek, amikor nem mondunk ki valamit másokra való tekintettel. Nagy különbség van azonban aközött, hogy valamit azért nem mondok ki, mert tartok a következményektől önmagamra nézve, vagy pedig tapintatos vagyok mások felé. Ez első a gyávaság, a második a mások iránt érzett felelősség megnyilvánulása. Egy jól működő közösségi platformon azonban előbb-utóbb el lehet jutni oda, hogy a közös ügyekről nyíltan lehessen beszélni. A nyílt kommunikáció megkívánja az önállóságot is. Az önállóság azt jelenti ebben az esetben, hogy valakinek van saját, átgondolt véleménye, amelyet személyes reflexió során alakított ki, és nem egyszerűen átvett másoktól. Az is előfordulhat, hogy valakinek egyáltalán nincs saját gondolata, és hajlamos másoknak átengedni a szót.


13

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 A saját vélemény felfüggesztése A párbeszéd talán legfontosabb alapfeltétele, hogy képesek legyünk saját, az adott kérdésről kialakított nézeteinket felfüggeszteni, legalább időlegesen félretenni, hogy képesek legyünk beszélgetőpartnerünket igazán megérteni. Ez talán a legnagyobb kihívás a párbeszédet folytatók számára, hiszen nézeteink értékeinkben gyökereznek, melyekhez mély, személyes érzelmek is kapcsolódhatnak. Természetes beállítódásunk inkább védekezésre sarkall minket, és elzárkózásra indít más álláspontokkal kapcsolatban. Fontos megjegyeznünk, hogy itt nem a saját nézeteink feladásáról van szó, hanem egy olyan magatartásról, amely megteremti a nyitottság és bizalom légkörét, ahol lehetővé válik egymás előítéletekről mentes megértése. A teremtő meghallgatás Jelen lenni és a másik emberre figyelni nem is olyan egyszerű. Azt is mondhatnánk, hogy művészet, amit gyakorlással lehet elsajátítani. Vajon miért olyan nehéz bizonyos helyzetekben odafigyelni a másikra? Talán hosszan beszél, vagy unalmas, amit mond? A figyelmes hallgatás teljes mértékében igénybe veszi az embert. Nemcsak a fülünkkel, hanem elménkkel és szívünkkel is hallgatunk, sőt az egész testünkkel. Egyáltalán nem passzív állapotról van szó, puszta befogadásról, hanem aktív feldolgozásáról mindannak, amit hallunk. Egy csoportban zajló beszélgetés ideális esetben nagyon is élő, egymásra figyelő interakció, ahol egymást folyamatosan segíthetik abban, hogy megfelelően ki tudják fejezni magukat, és helyesen is értsék azt, amit a másik mond. Az embernek nagyon mély igénye van arra, hogy meghallgassák. Amikor a másik nem figyel ránk, vagy félvállról veszi a mondandónkat, akkor személyiségünkben érezzük sértve és visszautasítva magunkat. Az az igény, hogy meghallgassanak bennünket, mélyen összefügg önértékelésünkkel, azzal az igényünkkel, hogy elfogadjanak, elismerjenek, megértsenek és komolyan vegyenek bennünket. Ezért tehát annak, aki szeretni akarja a másik embert, különös figyelemmel kell fordulnia felé, körültekintően meg kell hallgatnia őt. Ez időt és türelmet kér. A másik szeretetteljes tekintetének, ránk fordított figyelmének fontos szerepe van személyiségünk alakulásában is. Ezért nagyon lényeges, hogy már a pici gyermek felé is kitüntetett figyelemmel forduljunk, amikor mondani akar nekünk valamit, és várjuk ki türelemmel, amíg kifejezi magát. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy korunk jellemzője az önmegvalósítás keresése az emberi lét spirituális, pszichikai és testi integralitását szem előtt tartva. Ennek a törekvésnek a középpontjában a szabadság áll. Ma az emberek arra figyelnek, az hihető számukra és azzal működnek együtt, amely a külső helyett a belsőt, az intézmény helyett a személyt, a kész megoldások helyett a közös keresést, a törvény helyett a lelkiismeretet tartja fontosnak. Másként fogalmazva: minden, ami kívülről érkezik hozzám, bárki mondja is azt, annak valamiképpen összhangba kell lenni azzal, amit belül érzek, csak akkor lesz számomra élő és igaz. Lényeges, hogy számomra jelentsen valamit és gazdagítson engem, hogy ezáltal jobban megértsem és megéljem, hogy valójában ki is vagyok én. Ugyanakkor napjainkra általánossá vált az a meg�győződés, hogy énünk kibontakozása és megvalósulása szoros kapcsolatban van mások önmegvalósításával. Az egyén és a közösség a kölcsönös kapcsolatokban fejlődik. Ma csak a hiteles és őszinte kapcsolatokat értékeljük, ahol valóban közösen lehet tenni valami jót. Ezért is fontos az egymás meghallgatására épülő, párbeszéd jellegű közösségi kommunikáció. Erények és hibák Foglaljuk most össze azokat a jó és rossz tulajdonságokat, amelyek a másik ember meghallgatása során magatartásunkat jellemezhetik. Erények: - Maximális figyelmet szentelni a másiknak. - Gesztusokkal látható jelét adni annak, hogy jelen vagy és figyelsz.

14


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 - A beszélő felé fordulni, szemébe nézni. - Jelét adni annak, hogy megértetted, amit mond. - Pontosítást, magyarázatot kérni, ha nem érted, amit mondani akar. - Röviden összefoglalni azt, amit megértettél, és rákérdezni, hogy valóban úgy van-e. - Elismerésedet és elégedettségedet kifejezésre juttatni. - Ha a másik nehezen fejezi ki magát, türelmesen végighallgatni, bátorítani őt. - Rákérdezésekkel, megfogalmazási javaslatokkal segíteni őt. - Ha a másik túl sokat beszél, udvariasan szót kérni. Hibák: - Valami mással foglalkozni, miközben a másik hozzád beszél. - Figyelmet színlelni, és gondolatban máshol kalandozni. - Magadban fontolgatni a választ, amit majd adsz neki. - Félbeszakítani, mert nem értesz vele egyet. - Félbeszakítani, mert túl hosszan és terjengősen beszél. - Türelmetlenségednek látható jelét adni. - Gondolatban megítélni a másikat. - Felháborodni a hallottakon. - Kihátrálni a számodra kellemetlen téma megbeszéléséből. A kérdezés művészete Aki igazán nyitott a másik felé, az szeretné alaposan megérteni, hogy beszélgetőpartnere mit is gondol valójában, milyen motivációk rejlenek nézetei mögött. Kérdezni lehet gyanakvással, iróniával, a csapdába csalogatás szándékával. A valódi párbeszédben azonban fontos, hogy kérdéseink őszinte érdeklődésről, a mélyebb megértés szándékáról tegyenek tanúságot. A beszélgetés itt egy igazi felfedezőút jellegét öltheti, amely kölcsönös tanulási folyamattá válhat a partnerek között. Megértéskontroll A beszélgetésekben érdemes visszajelzést kérnünk partnerünktől, hogy jól értettük-e, amit mondott. Ezzel jelét adjuk annak, hogy valóban odafigyeltünk rá. Sokszor előfordul ugyanis, hogy saját sémáink szerint értelmezzük a hallottakat, és partnerünk nem egészen azt akarta mondani, amit mi kiveszünk szavaiból. Amikor a beszélő szerepéről lesz majd szó, látni fogjuk, mennyire fontos megfelelően részletes információt adni arról, amit közölni akarunk a másikkal. Ha ez elmarad, akkor szintén megnő a félreértés a veszélye. Hallgassunk tehát figyelmesen, mielőtt belefognánk saját mondanivalónk kifejtésébe, és előtte próbáljuk meg összefoglalni azt, amit hallottunk, ilyenféleképpen: „Szóval úgy gondolod, hogy inkább az iskolai étkeztetés minőségén kellene javítanunk.” Általános szabály, hogy ne ismételjük meg társunk szavait egy az egyben, hanem foglaljuk össze a mondanivalóját saját megfogalmazásunkban. Lényeges azonban, hogy ezt a beszélő nézőpontjából tegyük, és ne keverjük bele a mi véleményünket: „Ezek szerint te úgy érzed, hogy nem lenne szabad belevágnunk egy újabb kölcsönbe…” Beszélgetőpartnerünk nem tudja automatikusan, hogy mennyire értettük meg őt. Az ilyen visszajelzések elégedettséggel töltik el, és az a benyomása támad, hogy komolyan ves�szük őt, és törődünk vele. Még fontosabb nyugodtan végighallgatni partnerünket, visszaigazolni azt, amit hallunk, amikor feszült állapotban beszél, máskülönben erősen csökken az esélyünk arra, hogy minket is meghallgasson. Abban az esetben, ha emelt hangon mond valamit, és mi nyugodt hangnemben foglaljuk össze mondanivalójának lényegét, akkor az megnyugtatóan hat rá is.


15

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Együttérzés és egyetértés Az ember azt hinné, hogy a másik félbeszakításának az oka a bennünket feszítő türelmetlenség. Nem tudjuk kivárni, amíg a másik végigmondja, vagy úgy véljük, hogy már teljesen megértettük, hogy mit is akar kifejezésre juttatni. A vizsgálatok azonban arra derítettek fényt, hogy sokszor azért szakítjuk félbe egymást, mert attól tartunk, hogy odafigyelő és empatikus magatartásunkat a másik egyetértésnek veszi, és azt képzeli, hogy elfogadtuk álláspontját vagy javaslatát. Beszélgetési kultúránkban meg kell tanulnunk szétválasztani egymástól a figyelmes, odaadó meghallgatást és együttérzést a tudomásul vételtől, a jóváhagyástól és az egyetértéstől. Tudomásul venni egy másik személy gondolatait, lehetőség szerint átélni érzéseit nem feltétlenül azt jelenti, hogy jóvá is hagyjuk azokat, vagy egyetértünk velük. Mielőtt saját álláspontunkat kifejtenénk, hallgassunk a másikra, és fogjuk fel, amit hallunk, még akkor is, ha nem értünk vele egyet. A feladat nem az, hogy összeszorított foggal kivárjuk, amíg partnerünk befejezi, hogy utána mi is érvelhessünk, tromfolhassunk. Sokkal inkább meg kell próbálkoznunk azzal, hogy saját álláspontunkat gondolatban félretegyük. A fogékony hallgatás gyakorlata, amit itt bemutatunk, szétválasztja mások gondolatainak és érzéseinek tudomásul vételét a jóváhagyástól, az egyetértéstől, a tanácstól vagy a rábeszéléstől. Az emberek általában mindkettőre vágynak: hogy megértsék és tudomásul vegyék, valamint hogy jóvá is hagyják mondanivalójukat, és egyetértsenek vele. Egy másik személy gondolatainak vagy érzéseinek a tudomásul vétele még mindig meghagyja nekünk az egyetértés vagy egyet nem értés lehetőségét, egy kérés teljesítését vagy annak udvarias visszautasítását, vagy akár a tiltakozás lehetőségét. Különösen konfliktusos szituációban lehet probléma az, hogy számos ember nem választja külön a visszaigazolást az egyetértéstől. Különös jelentősége van ennek minden olyan párbeszédben, ahol nehezen összebékíthető, elvi ellentétek feszülnek egymásnak. A másik féllel érzékeltethetjük tiszteletünket, megbecsülésünket, átélhetjük vívódásait és szenvedéseit, akkor is, ha álláspontjával nem értünk egyet, vagy tetteit nem helyeseljük. Az ilyen magatartás igen sokszor hasonló reakciókat vált ki beszélgető partnerünkből, szimpátiát szül, és néha megnyitja az utat az igazság közös keresése felé. Késleltetett válasz A fent leírt figyelmes meghallgatási stílus gyakorlása igen fejlesztő hatású lehet egy közösség életében, ugyanakkor jelentős igényeket támaszt velünk szemben. Képeseknek kell lennünk a belső összeszedettségre, érzelmeink és reakcióink fegyelmezésére. Azonosulnunk kell társunkkal, miközben meg kell őriznünk azt, amik vagyunk, és amit mi adhatunk a kapcsolatba. Képeseknek kell lennünk megállni saját lábunkon, megőrizni a talajt a lábunk alatt, miközben odahajolunk a másikhoz, és átkaroljuk őt! Arra is képesnek kell lennünk, hogy mások kritikáját vagy panaszát úgy hallgassuk, hogy közben ne zavarodjunk össze, és ne veszítsük el önbecsülésünket. Ehhez egy mélyebb szintű magabiztosságot kell kialakítanunk, és ez nem kis vállalkozás, de a fáradozásaink bőven megtérülnek párkapcsolatunkban. Szeretném most még egy fontos mozzanatra felhívni a figyelmet az aktív meghallgatással kapcsolatban. Mindeddig a másik figyelmes és együttérző meghallgatásáról, a visszajelzés fontosságáról, az együttérzés és egyetértés megkülönböztetéséről volt szó. A meghallgatásnál nem mi, hanem beszélő partnerünk van a figyelem középpontjában. Ezt az elvet érdemes hűen követni egészen addig, míg ránk nem kerül a sor, és belekezdhetünk saját mondandónk kifejtésébe. Ha ez igaz, akkor magunkban nem fontolgathatjuk előre, hogy mit fogunk majd neki mondani, miközben ő beszél. Általában már a beszélgetés korai szakaszában az a benyomásunk támad, hogy értjük, mit akar mondani a másik, és hozzászoktunk ahhoz, hogy ellenérveket gyűjtsünk magunkban, vagy tanácsokat fogalmazgassunk, miközben ő beszél. Nehéz ezt az ösztönös reakciót féken tartani.

16


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A másik figyelmes meghallgatásának van ugyanis egy nagyon pozitív gyümölcse, ami a kölcsönös elfogadás logikájából fakad. A mi figyelmünk figyelmet ébreszt társunkban is, és ő is ugyanolyan odaadással fog hallgatni bennünket, mint mi őt. Teret fog engedni gondolataink és érzelmeink kifejtésének, és ezzel számunkra is megteremti a hangosan gondolkodás termékeny lehetőségét. Ilyenkor egészen biztosan némileg másként fogunk reagálni, mintha csak a gondolatban korábban eltervezett dolgokat mondanánk fel! Őszintén és érthetően Most végre elérkeztünk a beszélőhöz! Péchy Blankának évekkel ezelőtt volt egy rádióműsora „Beszélni nehéz” címmel, ami azt sejteti, hogy beszélőként is csak látszólag lesz könnyebb dolgunk, mint hallgatóként. Az előző fejezetben láttuk, hogy a megértés egyik akadálya az lehet, ha a beszélő nem szolgál elég információval. Most megtanulhatjuk, hogy az „én-megnyilatkozások” széles skálájának használatával hogyan nyújtsunk több információt annak, aki hallgat bennünket. Valószínűleg jobban elnyerhetjük partnerünk megértését, ha világosabban fejezzük ki mindazt, amit láttunk, hallottunk, akarunk vagy képzelünk. Amikor egy ember figyelmesen hallgatja a másikat, beindul egy nagyon kreatív folyamat, amelynek során a befogadó képzeletben újraalkotja, átéli a beszélő élményeit. Több szempontból vagy dimenzióból tudjuk megvilágítani a megosztandó tapasztalatainkat, ha jól érthető „én-megnyilatkozásokat” alkalmazunk. Így könnyebb lesz társunknak pontosan rekonstruálni és megérteni, amit gondolunk, érzünk és akarunk. Ide is érvényes a „Lassan járj, tovább érsz!” közmondás bölcsessége. Ha körültekintően akarjuk kifejezni magunkat, az hosszabbnak tűnhet a megszokott, felgyorsult kommunikációs stílusnál. Cserébe viszont megelőzhetjük a mindennapos félreértéseket, és elkerülhetjük azokat a negatív érzelmeket, melyek a meg nem értettséggel járnak. Természetesen itt nem a terjengős, hanem az információban gazdagbeszédre bíztatunk. Információban gazdag közlés Különböző kommunikációs kutatások szerint közlendőnknek öt fő dimenziója van, melyek alapján kommunikációs partnerünk újraalkotja a mondanivalónkat a saját elméjében. Minél több ilyen elemet alkalmazunk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy partnerünk rekonstrukciója megegyezik majd azzal, amit közölni akartunk. Férj és feleség együtt ülnek az autóban, a férfi „dinamikusan” vezet. Egy csikorgós kanyar után az asszony felkiált: „Te teljesen meg vagy őrülve! Hagyd abba ezt a száguldozást!” A férfi nevetve: „Ugyan már, ez csak egy kis rutin!” A jó hangulat azonban odavan közöttük. Az asszony valami ilyesmit is mondhatott volna: „Jaj, drágám, a szívbajt hozod rám! Halálra rémülök, amikor ilyen gyorsan mész, mert attól félek, hogy nekimegyünk valaminek, és a kórházban kötünk ki. Szeretném, ha most megígérnéd nekem, hogy lassabban fogsz hajtani, mert nem akarok többet azon aggódni, hogy nem egy darabban jössz haza!” Az információban gazdag megnyilatkozásaink magában foglalják a következőket: 1. Ténymegállapításokat arról, amit láttunk, hallottunk, érzékeltünk: „Láttam, ahogy száguldozol.” 2. A tényeket kísérő érzelmi megnyilvánulásainkat: „Nagyon megijedtem!” „Halálra rémültem!”„Nagyon ideges lettem!” 3. Érzéseink, lelki állapotunk megokolását: „Arra gondoltam, hogy balesetet fogsz okozni!” „Attól tartok, hogy kórházba kerülsz!”


17

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 4. M it szeretnénk elérni: „Szeretném, ha most megígérnéd nekem, hogy lassabban fogsz hajtani!” 5. Mit várunk a jövőben a megváltozott cselekvéstől: „Nem szeretnék több álmatlan éjszakát miattad!” A csoportban folyó párbeszéd Közösségi intelligencia Werner Heisenberg, Nobel-díjas német fizikus, a kvantummechanika egyik megalapítója írja: „A tudomány a társalgásokban gyökerezik. Különböző tudósok együttműködése rendkívüli tudományos haszonnal járhat.” Heinsenberg itt azokra a beszélgetésekre emlékszik vissza, amelyek Pauli, Einstein, Bohr és közte zajlottak, és amelyek nyomán új elméletek születtek, és újalapokra helyezték a fizika tudományát. Ezek a szenvedélyes, érzelmi megnyilvánulásoktól sem mentes eszmecserék ráirányították a figyelmet arra, hogy milyen szellemi erőforrást jelentenek az építkező szándékú, a dolgok mélyebb megértésére, és kreatív, közös cselekvésre törekvő baráti beszélgetések. Ma már sokan úgy vélik, hogy egy csoport intellektuális teljesítménye bizonyos feltételek teljesülése esetén felülmúlhatja az egyéni teljesítményt. David Bohm jelentős angol kvantumfizikus ennek a felismerésnek a mentén kezdett el dialógus csoportokat szervezni. Meg volt győződve arról, hogy a társadalmi problémák nagy része is megoldható a párbeszéd csoportokban folyó szabad, az egyenlőség és a másik elfogadásán alapuló kommunikáció segítségével. Az ilyen csoportokban a kommunikációs folyamat felszínre hoz olyan megoldásokat, amelyekre a felek korábban nem is gondoltak, és amely elfogadhatóak a közösség minden tagja számára. A kollektív intelligencia párbeszéd-alapú megközelítése azóta külön kutatási iránnyá vált, és számos formáját dolgozták ki. Négyféle magatartás A kutatók megfigyelték, hogy egy ötletelési, mérlegelési vagy döntési folyamatban az emberek alapvetően négyfajta hozzáállást tanúsítanak, amelyben jelen vannak mind a vita, mind pedig a párbeszéd elemei. Az ötletgazda új javaslatokkal, elképzelésekkel, tervekkel áll elő. A csoportban vannak, akik támogatják, mások pedig ellenzik az ötletet. Megint mások igyekeznek összekapcsolni, integrálni az ellentétes véleményeket. Az ötletgazda irányt ad a beszélgetésnek, sokszor ő határozza meg a témát, tőle függ, hogy az adott problémát milyen tálalásban kapják a résztvevők. Az ötletet támogató szerepe is fontos, mert általában kiegészíti, gazdagítja, teljesebbé teszi az eredeti ötletet. Az ötletet bíráló jeleníti meg a kritikai gondolkodásmódot, rámutat a hiányosságokra, felhívja a figyelmet a kockázatokra és a veszélyekre. Néha megkérdőjelezi az ötlet megvalósíthatóságát. Az integráló személyiség pedig igyekszik közvetíteni a felek között, és közös nevezőre hozni az álláspontokat. Mind a négy személyiségtípus jellegzetes kommunikációs magatartása fontos szerepet tölt be, főleg akkor, ha építkező, és nem romboló szándék vezérli. Milyen szabályokat kövessünk? Minden csoporttevékenység, így a párbeszéd-csoportok tevékenysége is szabályok alapján történik, melyeket a csoport valamilyen formában megfogalmaznak maguk számára. Foglaljuk most össze azokat a legfontosabb szabályokat és viselkedési maximákat, amelyeket érdemes figyelembe venni egy párbeszéd-csoport tevékenysége során. Légy jelen! – Ha komolyan akarod venni a párbeszédet, akkor mutasd ezt ki külsőleg is, és hagyj fel mindennel, ami elvonja a figyelmedet. Kapcsold ki a mobilodat és a laptopodat. függeszd fel véleményedet! – Ez a másik mélyebb megértésének az előfeltétele. Figyelj alaposan! – A másik igazi, figyelmes meghallgatása nagy művészet, amelyet sokat

18


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 kell gyakorolni, de nagyon megéri. Hallgasd meg alaposan azt, aki szól, mielőtt kifejtenéd a saját álláspontodat. Ne szakítsd félbe, hagyd, hogy befejezze, amit mondani akar. Add tanújelét annak, hogy figyelsz, akkor is, ha nem értesz egyet azzal, amit a másik mond. Mielőtt bármit is mondanál, fogadd be azt, aki beszél. Helyezkedj egy szintre beszélgetőpartnereiddel! – A párbeszéd egyenlőségi alapon zajlik, nem kerülhetnek előtérbe a szerepkülönbségek (tervező–kivitelező, tanár–diák) vagy a státuszkülönbségek (főnök–beosztott, elismert szakértő–egyszerű résztvevő). Tanúsíts tiszteletet és tapintatot!–Válogasd meg a szavaidat, ügyelj a testbeszédedre. Kerüld a grimaszokat, a fejcsóválást, a többiekkel való összekacsintást, a gúnyos megjegyzéseket. Vállald saját véleményedet! – Ne tegyél általános kijelentéseket, mint például: „Ezt mindenki tudja!”, „Ez nyilvánvaló!”, mert ezzel lebecsülöd vagy megszégyeníted a többieket. Inkább így beszélj: „Én azt gondolom, hogy…”„Ezt én némiképp másképp látom…”Légy nyitott arra, hogy megváltoztasd az álláspontodat, ha az indokolt. Ne ragaszkodj büszkeségből vagy merevségből nézeteidhez. Ha így teszel, a többiek jobban oda fognak figyelni rád, és nem fognak védekező magatartást felvenni irányodba. Légy nyílt! – Kerüld a célzásokat és a ködös fogalmazásokat, a többiek háta mögötti összefogást. Az indirekt kommunikációval elkerülhetjük a feszültségeket és konfliktusokat, de nem oldjuk meg a problémákat. Nézz szembe a konfliktusokkal, és próbáld szeretettel megoldani azokat. Légy együttműködő! – Munkálkodj teljes szívvel a mások által javasolt téma megbeszélésében, és a megoldások keresésében. Keresd az egyetértést a többiekkel. Strukturált párbeszéd, közösségi tervezés Valószínűleg minden területre jellemző, de a közösségi szolgáltatások, a közösségi munka területére, s azon belül a közösségi művelődésre különösen igaz, hogy a terület hatalmas kihívás előtt áll. Szervezete és módszertani eszközrendszere nemcsak a „klasszikus közművelődési” feladatokat kell, hogy ellássa, de helyi, illetve közösségi szinteken ki kell szolgálnia azokat a közösségi jellegű fejlesztéseket is, amelyek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, s karakteresen jelennek meg a hasonló motívumokat fókuszba állító, európai tervezéshez kapcsolódó országos és a helyi szintű stratégiákban. (Így különösen a kistelepülések vidékfejlesztéshez kapcsolódó közösségi fejlesztéseit, a térségi és határon átnyúló regionális programok kulturális, gazdasági és társadalmi elemeinek közösségi vonatkozásait, tevékenységeit, az ESZA-típusú programokat stb.) A közösségi munka célkijelölése a települési tervezés kapcsán: - A közösségi munka, a közösségi művelődés a tervezés és a tervek megvalósulásának katalizátora = A közösségi színterek, az IKSZT, illetve az Agóra adhatják a közösségi tervezés helyszíneit, a műhelymunka terét és erőforrásait = A közösségi művelődés szakmai bázisa, a közösségi fejlesztés, mint interdiszciplináris eszközrendszer adja a közösségi tervezés módszereit = A párbeszéd és együttműködés keretrendszere = A közösségi rendezvények fő színtere és gondozója = Intergenerációs projektek kezdeményezője és koordinátora = A közösségi tanulás helyszíne és szakértő segítője stb. - A közösségi munka és az abban együttműködők céljainak elhelyezése, figyelembe vétele a tervezés során = A tervezési folyamat minden szintjén, területén = Intézmények és szolgáltatások fejlesztése = Forrásteremtés, forrásbevonás, erőforrások megosztása


19

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 - K onkrét helyi célok megfogalmazásának, kihívások azonosításának és válaszok tervezésének, megoldások kialakításának segítése a közösségi munka, a közösségi művelődés stratégiai beavatkozási pontjain = Közösségi és társadalmi részvétel fejlesztése = Egész életre kiterjedő tanulás = Hagyományos, közösségi, kulturális értékek = Környezeti nevelés = Kulturális alapú gazdaságfejlesztés

Párbeszédkör Ezek a tanulókörök, párbeszédkörök komoly elköteleződések kialakítására és valódi, érdemi véleménycserére alkalmasak, ezért kiváló módszert jelentenek szemléletformálás és együttműködések kialakításának támogatására. A párbeszédkörök, „testvéreikkel”, a tanuló- és vitakörökkel együtt közösségi aktivitásokat elősegítő és kezdeményező, a cselekvőképességet erősítő alkalmak, amelyek lehetővé teszik a résztvevők számára az ismeretszerzésen túl együttműködési képességeik erősítését, ezáltal a szolidaritás és a sokszínűség elfogadásának megélését. A párbeszédkörök olyan közösségi tanulási alkalmak, szemléletformáló, készségfejlesztő közösségi programok, amelyek egyszeri alkalmakként, amennyiben annak aktualitása van, megállják a helyüket, de rendszeresen, hos�szabb távon is működhetnek.

20


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A párbeszéd-, tanuló- és vitakörök - olyan közösségi tanulási alkalmak, amelyek során az iskolarendszeren és hagyományos tudásközvetítő intézményeken kívül, az ott alkalmazott módszereknél nyitottabb és oldottabb módszerek alkalmazása teremt tanulási és közösségi együttlét számára megfelelő alkalmakat - e módszerek erősen építenek a résztvevők saját tapasztalataira, érdeklődésére és aktivitására - semmiképpen nem frontális és nem a résztvevők passzív befogadását igénylő módszerek, hanem éppen ezek ellenkezője: csoportos, interaktív, cselekvő tanulási helyzetek - a tanulási lehetőségen túl a közös érdeklődés, közös témafeldolgozás vagy problémamegoldás, illetve maga a valódi és érdemi, tanulási szándékkal indított vita hozzásegíti a résztvevőket egymás közötti kapcsolataik erősítéséhez, így csoport, illetve közösségfejlesztő hatással is bírhat. Ezek a nyitott és rugalmas, közösségi jellegű tanulási alkalmak a hagyományos, poroszos iskolai tanítástól, egyirányú tudásátadástól eltérő módszerek alkalmazását igénylik. E módszerek közös jellemzői: - Aktivizálóak Elősegítik, hogy a résztvevők maguk is tevékeny alakítói legyenek a tanulási folyamatnak, kipróbáljanak számukra új dolgokat, cselekedjenek. - Interaktívak Kétirányú kommunikáció zajlik, tehát nem jellemző és nem cél, hogy csak a kör vezetője/kezdeményezője vegyen részt a munkában, az információk, tudások, visszajelzések, cselekvések korántsem csak tőle származnak. - Nem-frontálisak Az iskolában megszokott „tanár előad – diák meghallgat” felállás helyett komoly szerepet kapnak a résztvevők, tudásuk, tapasztalataik, véleményük része a tanulási folyamatnak és a „tananyagnak”. - Nyitottak és sokszínűek Nagyon fontos, hogy a résztvevők átéljék: valóban fontos, amit ők gondolnak, és az megbecsülést érdemel. Ezt nyitottsággal, oldott légkörrel támogathatjuk, cserébe még nagyobb aktivitást remélhetünk. Tér és eszközök Strukturált párbeszéd, közösségi tervezés A tervezőmunka helyszínét a közösségi színtér, az IKSZT, illetve az Agóra-típusú, többcélú intézmény adja. Mindkét helyszín megfelelő feltételekkel rendelkezik a plenáris munkához, de meg kell teremteni a csoportmunka feltételeit is. Az egyes lépések kapcsán külön tárgyaljuk a szükséges eszközöket. Párbeszédkör A párbeszéd-, tanuló- és vitakörök tér- és eszközigénye minimális, ezekkel a szolgáltató faluházak és Agóra-helyszínek rendelkeznek. Mi ez a minimális igény pontosan? Mivel jellegükből adódóan ezek alapvetően kiscsoportos módszerek, szükség van egy olyan kisteremre, amely alkalmas 10-15 ember számára kényelmes elhelyezkedésre, akár fotelekben, akár székes-asztalos elrendezéssel. Mindenképpen hasznos, ha ez nem egy óriási terem egy sarka, hanem valóban a csoport méretéhez illő szoba, terem, ami fokozza a résztvevők biztonságérzetét, kellemes „zártságot” eredményez, segíti a koncentrálást, figyelmet.


21

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 A kényelmes, komfortos léptékű és berendezésű téren kívül arra van szükség, hogy a résztvevők számára az előzetesen kiválasztott tanulást segítő, vitaindító stb. rövid szövegek sokszorosítása megoldható legyen. Szerencsés, ha a közös beszélgetést, tanulást, vitát a szavakon túl vizuális eszközökkel is meg tudjuk támogatni, ezért papírok és írószerek, lehetőség szerint akár nagy, falra ragasztható csomagolópapírok és filcek, zsírkréták stb. is rendelkezésre állnak, ha a résztvevők kedvet kapnak ezek használatára. Különösen a vitakörök esetében lehet hasznos, de nem feltétlenül szükséges eszköz egy projektor, ami ábrák, táblázatok, fotók, esetleg filmek megtekintését segíti elő. Bevezetés lépésről lépésre Strukturált párbeszéd, közösségi tervezés A település jövőjének közösségi tervezése a közösségi társadalom- és gazdaságfejlesztés, illetve a települési közösségfejlesztés módszereinek, tapasztalatainak alkalmazásával, a település közösségeinek bevonásával készülő helyzetelemzésre támaszkodva jelöli ki a település jövőképét és kitörési pontjait, továbbá meghatározza a fejlesztés célterületeit, céljait, feladatait.

1. ábra Egy települési stratégiához kapcsolódó közösségi tervezés célkijelölése A tervezés társadalmiasítása, a közösségi tervezés során arra a tapasztalatra építünk, hogy a fejlesztési irányok meghatározása nem lehetséges a helyben élők legszélesebb körének bevonása, gondolataik, szándékaik, terveik ismerete nélkül. A települési társadalom belső helyzetét, szükségleteit ugyanis senki nem ismeri náluk jobban. A „megismerés” mellett fontos az is, hogy a lakosok és közösségeik a tervezési folyamat egészének tevékeny részesei legyenek. A célok ugyanis így lesznek közösek, és remélhető, hogy megvalósításukért a képviselőtestület és a helyi állami, önkormányzati intézmények mellett az egyes emberek, a civil közösségek és a vállalkozások is felelősséget éreznek majd. A hagyományos települési közösségfejlesztés folyamatorientált tevékenység. A településfejlesztési, közigazgatási, helyi szintű szakpolitikai, közpolitikai tervezés ugyanakkor jobbára a jogszabályok és a magasabb szinten vezérelt tervezési rendszerek aktualitásaira, elvárt adminisztratív eredményeire összpontosított. A települési közösségfejlesztési programok bonyolítóinak vágyott, de ritkán teljesülő vágyai között természetesen ott volt, hogy a folyamat eredményeként születő tervek megvalósuljanak a helyi önkormányzás rendszerében. Hasonlóan a közigazgatási, szakigazgatási tervezők is szívesen építették volna a társadalmiasítást közösségi folyamatokra, de többnyire csak egy-egy, a szabályozás által megkövetelt közmeghallgatásra futotta a rendelkezésre álló időből, felkészültségből, politikai támogatásból.

22



2. ábra Az ITS-hez kapcsolódó jövőkép-orientált közösségi tervezés folyamata Párbeszédkörök Ennek az alapvetően svéd példából kinőtt módszernek a lényege az, hogy a körök résztvevőit valamilyen téma érdekli, arról közösen gondolkodni, tanulni, vagy vitázni szeretnének. Lehetőség szerint segítsük elő elköteleződésüket a lehető legtöbb módon, amihez az egyik alapvetés: szervezzük a körök találkozási alkalmait úgy, hogy a résztvevők minél több alkalommal jelen tudjanak lenni. Ez azonban már feltételezi, hogy tudjuk: kikhez alkalmazkodunk. Tehát először meg kell találnunk azt a néhány (8-10-12) embert, akiknek van kedvük valamely témáról közösen gondolkodni, beszélgetni. Ezt a témát lehetőség szerint ragadjuk meg olyan pontosan, ahogyan csak tudjuk. Az is nagyszerű, ha van 9 ember, akiket érdekel a kertészkedés, de ha például sikerül a környezet- és a gazda idejét-erejét kímélő kiskerti módszerekre szűkíteni a témát, akkor még hatékonyabban tudjuk elindítani a tanulókörünket. Amennyiben ennek a témának az ad aktualitást, hogy a településen komoly környezetszennyező tevékenységet végez valaki, akkor bizony már egy párbeszédkör vagy vitakör felé is elindulhatunk. Tehát ha megvannak az érdeklődőink és a témánk, szerencsés esetben akad legalább egy olyan lelkes résztvevő, aki szívesen készül fel az első alkalomra. Akár a közösségi munkás, akár egy helyi érdeklődő készíti elő a párbeszéd- vagy tanulókört, fontos, hogy maga is tájékozód-


23

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 jon a témában, olvasson utána, és válasszon ki vagy állítson össze egy rövid olvasnivalót, amelyet minden érdeklődő megkap. A kiosztott írásos anyag feltétlenül rövid legyen, nem többkét A4-es oldalnál. Legyen közérthető, egyszerű nyelvezetű, szakkifejezésektől mentes olvasmány! Ügyeljünk arra, hogy senkit ne riasszon vissza az első „tanulnivaló”! Ennek az indításnak a tanulókörök esetében nemcsak az új ismeretek becsatornázása a célja, hanem az is, hogy legyen valami olyan közös alap, közös élmény, közös kiindulópont, ahonnan könnyen el lehet indulni, ami segíti a beszélgetés, közös gondolkodás, közös továbbgondolás elindítását. A találkozókra, de különösen az elsőre ezekkel a rövid (egy, ha ábrák is vannak, legfeljebb két nyomtatott oldalas) szövegekkel, a téma szempontjából fontos alapvető tények, ismeretek megosztásával készülünk. Természetesen lehetnek ezek kisfilmek is, a lényeg: a résztvevőknek legyen egy közös, egységes tudása, ami mentén már valóban véleményt tudnak formálni, kérdéseket képesek megfogalmazni. Ez vezet arra az eredményre, ami nem egyszerűen az új tudások és tapasztalatok megszerzése, hanem a vélemények, álláspontok finomodása, ez pedig már egymás jobb elfogadásához, közösségi mozgások elindításához is elvezethet. Ezután már csak a közös időpontokban a csoport találkozóhelyének otthonos előkészítése van hátra, és indulhat a párbeszéd-, vagy tanulókörünk! A szolgáltatás megvalósítása és működtetése Közösségi tervezés Meghatalmazás A közösségi tervezés előkészítésének feltétele, hogy meghatalmazással rendelkezzünk a helyi tervezés felelőseitől, a helyi vezetőktől. Figyelembe kell vennünk a tervezéssel kapcsolatos igényeiket, elvárásaikat, feltételeiket, ugyanakkor segítenünk kell, hogy előzetesen tájékozódjanak és elköteleződjenek a folyamat, a várható eredmények kapcsán, megértsék a társadalmiasítás és a kapcsolódó közösségi fejlesztési folyamat jelentőségét, miértjét, s a munkájuk során kamatoztatható, sajátos előnyeit. A szimbolikus meghatalmazás vagy formális megbízás vezetői interjú keretében történik, melyen egyik oldalról a település polgármestere, illetve az általa megbízott vagy bevont vezetők, másfelől a széles szakigazgatási tervezési folyamat és a közösségi tervezés, a közösségi műhelyek szakértő vezetői vesznek részt. A találkozó kimenete - a szimbolikus, illetve formális meghatalmazás - a közösségi tervezési folyamat céljának, eszközeinek, fő lépéseinek és ütemezésének tisztázása - a szükséges erőforrások (színhely, eszközök, média stb.) várható volumene és biztosításának módja - az irányító csoport várható köre és tagjai - az irányító csoport alakuló ülésének időpontja és összehívásának módja Felkészülés, előzetes elemzés A felkészülés a tervezési munka az „íróasztalnál” végzett előkészítő, előzetes kutatómunkára (desk research) épül. Az elemzés köre: - a települési tervezés korábbi, illetve meglévő dokumentációi - a társadalmi és gazdasági folyamatok központi és helyi statisztikai adatokra épülő vizsgálata, fő trendjeinek felvázolása

24


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 - a z előző stratégiai tervek keretében megvalósult tervek, projektek tapasztalatai, illetve a meg nem valósult elképzelések, a kudarc vagy elmaradás okai - a településen korábban készült jelentősebb szakpolitikai, közpolitikai stratégiák, tervek, koncepciók tartalma és megvalósulása (vagyongazdálkodási, településrendezési, szakképzési fejlesztési, esélyegyenlőségi, városfejlesztési, hulladékgazdálkodási, egyéb szabályozási tervek, gazdasági fejlesztési, energetikai, civil, ifjúsági, idősügyi stratégiák, sport-, közoktatási, jelentősebb intézményfejlesztési koncepciók, szociális térkép stb.) - a térségi (regionális, megyei, kistérségi, illetve járási) tervezés hasonló tárgyú terveinek, dokumentációjának a településre vonatkozó aktuális, illetve a jövő szempontjából meghatározó megállapításai, programjai, indikátorai stb. - kapcsolódó előkészítő és értékelő tanulmányok, szakmai anyagok A felkészülés, előzetes elemzés célja, hogy az irányító csoport, majd a tervező műhelyek nyilvánossága számára átfogó elemzés álljon rendelkezésre a település helyzetéről és lehetőségeiről. Fontos alapvetés és szempont a munkához, hogy a közösségi tervezés nem helyettesíti, hanem kiegészíti a szakértői, szakigazgatási tervező munkát. Irányító csoport megalakítása Az irányító csoportot a tervezésért, a kapcsolódó döntés-előkészítésért, majd a végrehajtásért felelős önkormányzati vezetők, képviselők, a hivatal felelős vezetői, a tervekért és az azokra várhatóan ráépülő projektek tervezéséért és végrehajtásáért felelős intézmények felelős képviselői, a meghatározó civil, egyházi, gazdasági partnerek vezetői, esetleg más helyi, közösségi véleményformálók és szakértők alkotják. Az irányító csoport kijelölése és megbízása a település vezetésével közös feladat. A résztvevők körének első meghatározása a meghatalmazás egyeztetése során (10.3.1. pont) vagy közvetlenül az után történik. A csoport létszámának és összetételének kialakítása kapcsán figyelembe kell venni, hogy a testületnek a tervezés során operatív munkát kell folytatnia. Fontos tehát a kezelhető méret, az elérhetőség és az alapvető tájékozottság a feladatot és a település helyzetét illetően. Az irányító csoport feladata - a közösségi tervezés folyamatának, lépéseinek, várható eredményeinek jóváhagyása - a tervezés fő szakaszainak követése, értékelése, az eredmények és szükség esetén a módosítások, korrekciók jóváhagyása - a tervezési folyamat és eredményeinek közvetítése a résztvevők ható-, illetve szervezeti körében, a széles szakmai és közösségi részvétel segítése - a közösségi tervezés alapján elkészülő dokumentáció, összefoglalók és a tervezéshez készített „közösségi portfólió” (záró tanulmány) elfogadása Az alakuló ülésen a közösségi tervezés vezetésével megbízott csoport tájékoztatja a testületet: - a meghatalmazásban szereplő feladat, a közösségi tervezés tartalmáról, módszereiről, szakaszairól, ütemezéséről, tervezett kimeneteléről - az irányító csoport feladatairól és azok ütemezéséről - az előzetes elemzés megállapításairól A csoport az elhangzottakat megvitatja, konszenzussal dönt a feladat elfogadásáról, megvitatja és elfogadja saját munkarendjét, majd a közösségi tervezés munkatervét, tudomásul veszi az előzetes elemzés eredményeit, illetve szükség esetén kéri azok pontosítását, kiegészítését. Az irányító csoport üléseiről jegyzőkönyv, illetve emlékeztető készül, amely a közösségi tervezés dokumentációjának része.


25

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Érintettek elemzése Az érintettek elemzése (stakeholder-analízis) a közösségi munkát a társadalom szélesebb kontextusába helyezi a stratégiai tervezés kapcsán. A tervezés társadalmiasítása szükségessé teszi az érintettek feltérképezését, amely segíti az elvárások felismerését, a megfelelő kommunikáció kialakítását, és az esetlegesen egymással konfliktusban lévő érintettek azonosítását, a konfliktusok konszolidációját is. A tervezés során érintettnek (stakeholdernek) kell tekinteni minden olyan szervezetet vagy személyt, személyekből álló csoportot, intézményt, az állami, a magán- és a civil szektor szereplőit, melyek - valamilyen módon kapcsolatba kerülhetnek a települési stratégiával, illetve az abban foglalt célokkal, feladatokkal – döntéshozóként, partnerként, partnerintézményként, célcsoportként, véleményformálóként, aktív közreműködőként, a finanszírozás résztvevőjeként, vagy más emberi, technológiai, technikai erőforrások birtokosaként segíthetik a települést, a települési közösséget, a polgármesteri hivatalt, az intézményeket, gazdálkodó és civil szervezeteket a tervezésben - valamilyen módon befolyásolják, befolyásolhatják stratégiában foglalt célkitűzések megvalósítását Az érintettek alapvető csoportosítása: - A település vezetésében érintettek = a képviselőtestület tagjai, bizottságainak vezetői, tagjai = önkormányzati, területi és országgyűlési képviselők = tisztségviselők, a hivatali egységek vezetői, a fontosabb témákban felelős köztisztviselők = az előzetes tervek során felvázolt projektek kedvezményezettjei, azok képviselői = a közszférában dolgozó érintett vezetők, felelős végrehajtók stb. = Civil érintettek = a tervezés során, illetve annak eredményei által érintett társadalmi és gazdasági csoportok testületeinek, szervezeteinek képviselői (vállalkozók, vállalatok, fiatalok, idősek, jelentősebb nemzetiségi csoportok stb.) = civil szervezetek képviselői = egyházi szervezetek és intézmények képviselői = helyi, térségi közösségek, csoportok = fontos véleményformáló, közvélemény-formáló, köztiszteletben álló személyek, „notabilitások” Az irányító csoport körében végzett műhelymunka során rögzítjük az érintettek legfontosabb külső és belső köreit, illetve azonosítjuk az egyes körök, csoportok azon tagjait, akiket a közösségi tervező munkába be kívánunk vonni. A munka során a résztvevők szembesülnek azzal, hogy az érintettek egyes csoportjai, képviselői a tervezési folyamat, illetve a tervezés alapvető céljai szempontjából lehetnek - támogatók, - közömbösök, - illetve elutasítók vagy akadályozók. Az elemző műhelymunka része, célja lehet az is, hogy az irányító csoport tagjaival átgondoljuk: - miként biztosítható a támogatók részvétele, erőforrásainak kamatoztatása a tervezés, majd a megvalósítás során - hogyan aktivizálhatók, tehetők érdekeltté, győzhetőek meg a közösségi részvételre a közömbös városlakók, csoportok - feloldhatóak-e, milyen módon közömbösíthetők azok a konfliktusok, amelyek az elutasítók, akadályozók szembenállását, ellenérdekeltségét okozzák.

26


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Érintettek megszólítása, bevonása Az érintettek köreinek, csoportjainak meghatározása során, illetve azt követően azonosítjuk azokat a konkrét személyeket, akiket az irányító csoport külön is felkér a közösségi tervező műhelyeken való részvételre. Az érintettek elemzését végző műhely tagjai ajánlásokat tesznek a bevonandók személyére. Példaként mutatjuk be egy közösségi tervezéséhez kapcsolódó, az érintettek azonosítását segítő ajánló kártya tartalmát:

3. ábra Ajánló kártya az érintettek azonosítására, illetve a műhelymunkára külön is meghívandó résztvevők személyére Az elemzés eredményeként születik meg a műhelymunkákba külön, személyes meghívással bevonandó résztvevők listája, melyet a résztvevők később az irányító csoport tagjainak segítségével pontosítanak. A meghívás a helyi „protokoll” szerint történik. Az ügy és a részvétel fontosságának érzékeltetése érdekében célszerű a polgármestertől érkező, személyes megszólítást tartalmazó levélben meghívni az érintetteket. A várható megjelenést, azt érdeklődést és előzetes elköteleződést, de a közbeszédet is jelentősen befolyásolhatja jó irányba, ha az irányító csoport egyes tagjai a formalitáson túllépő telefonos, személyes megkereséssel is megerősítik a meghívást. A közösségi tervezés nyilvános, ezért a helyi médián és közösségi, szervezeti csatornákon is tájékoztatjuk a település lakosságát a tervezési folyamat indulásáról. Problémák, erőforrások és kitörési pontok, fókuszok azonosítása A közösségi tervezés első műhelytalálkozóján a résztvevők bemutatkozását követően ismertetésre kerül a közösségi tervezés programja és kimenetei, az irányító csoport eddigi munkája. A résztvevők felhatalmazást kapnak arra, hogy további érintetteket hívjanak meg a munkába. Tájékoztatás keretében kerülnek bemutatásra az előzetes elemzés eredményei, az irányító csoport megállapításai és eddigi munkája.


27

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 A „ráhangolódás”, a fókuszálás csoportmunkában folytatódik. A csoportokat városrészek, életkor, foglalkozási, ágazati, szektorális területek szerint képezhetjük homogén módon, amikor egy-egy sajátosság alapján képezzük a csoportokat, vagy kiegészítő formában, amikor arra figyelünk, hogy minden, illetve a lehető legtöbb szempont jelenjen meg egy-egy csoportban. Célszerű, ha a párhuzamosan zajló csoportmunkákat a közösségi tervezést irányító szakértő csapat, vagy az irányító csoport egy-egy tagja segíti facilitátorként, előzetes szakmai egyeztetés alapján. A csoportmunkához jól kidolgozott és dokumentált módszertani keretet adhat a World Café1 módszere, de alkalmazhatók más, strukturált csoportmunka eszközök is. A csoportok feladata: - készítsenek „értékleltárt” a résztvevők a város kincsiről, kiválóságairól, különös tekintettel a tervezés területeire: a gazdaságra, a társadalmi, közösségi területre, az épített és természeti környezetre, valamint a közösségi és közszolgáltatásokra vonatkozóan - jelöljék meg, rangsorolják az említett területen jelentkező problémákat, hiányosságokat A csoportmunka értékelésére plenáris ülés keretében kell lehetőséget biztosítani, melynek keretében a csoport által választott egy vagy több szóvivő mutatja be az eredményeket. Az egyes bemutatókat kérdések, vélemények egészíthetik ki. Az közös műhelymunka első szakaszának második feladata, hogy (azonos, vagy változó szempontok alapján összeállított) csoportmunka keretében azonosítsák és rangsorolják a tervezési területeken azokat a legfontosabb kitörési pontokat, fókuszokat, amelyekre a későbbi közösségi helyzetelemző, tervező munka összpontosít. A munka eredményét csoportonként mutatják be, majd a közösségi tervezést segítő, fejlesztő szakemberek segítségével vitatják meg és integrálják a közreműködők. A cél, hogy tervezési területenként 2-4 tervezési fókusz kerüljön azonosításra.

4. ábra Példa egy közösségi tervezés keretében kialakított tervezési fókuszokra 1 A World Café egyszerű módszer a résztvevők számára fontos kérdések közösségi, hálózatos megbeszélésére. A kisebb csoportokban, párhuzamosan, esetleg változó összetételben zajló beszélgetések célja lehet a résztvevők kreativitásának felélesztése, fókuszálása, ötleteinek, tudásának feltárása és megosztása, stratégiai tervezés, helyzetelemzés stb. A módszer égisze alatt végzett csoportmunkát hasonló irányelvek, formavilág és csoportdinamikai eszközkészlet jellemzi, melyeket nyitott nemzetközi, közösségi hálózatos formában fejlesztenek és publikálnak a felhasználók és elméleti szakemberek. A módszertani leírás és részletes útmutató megtalálható a The World Café honlapján magyarul is: http://www.theworldcafe.com/ translations/hungariancafetogo.pdf

28


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Helyzetelemzés A helyzetelemzés bevezetéseként érdemes csoportmunkában körüljárni, aztán szélesebb körben felvázolni a település közösségi tudatának, tudatosságának pilléreit, s erről a „magaslatról” letekinteni, majd nekiindulni, hogy részleteiben elemezzük a települési életét és környezetét.

5. ábra A hajdúnánási közösségi helyzetelemző műhelyének bevezető kérdései A helyzetelemző műhely keretében a csoportmunka az egyes tervezési területeken meghatározott fókuszokra vonatkozóan zajlik. A csoportok a fókuszok témái alapján szerveződnek. A munka kezdetekor a résztvevők maguk választanak témát, illetve csoportot, várhatóan szakmai területük, érdeklődésük alapján, illetve az általuk képviselt ügyhöz, szervezethez, közösséghez kapcsolódóan. A helyzetelemzés eszköze a számos tervezési módszertanban ismertetett SWOT módszerrel zajlik, melynek megértése és alkalmazása a közösségi tervezés során sem szokott nehézséget okozni.

A SWOT dimenzió szempontjai ERŐSSÉGEK

GYENGESÉGEK

Az ESEC dimenzió szempontjai GAZDASÁG

TÁRSADALOM

(STRENGTHS)

(WEAKNESSES)

(ECONOMICAL)

(SOCIAL)

LEHETŐSÉGEK

VESZÉLYEK

KÖRNYEZET

KÖZSZOL-GÁLTATÁSOK

(OPPORTUNITIES)

(THREATS)

(ENVIRONMENTAL)

(COMMUNAL)

6. ábra A SWOT és a települési tervezés (ESEC) dimenziók szempontjai Ha a közös munka keretei megengedik, célszerű a csoportmunkát „forgó rendszerben” végezni, hogy a különböző nézőpontok, csoportképző sajátosságok valamennyi téma elemzésénél érvényesülhessenek.


29

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Jövőkép megfogalmazása, hitelesítése A jövőkép a város – funkcionális kapcsolatban lévő környezetével együtt értelmezett – hosszú távon (15-20 év alatt) elérendő célállapotát határozza meg.2 A közösségi tervezés feladata, hogy a jövőkép a város társadalmi és gazdasági szereplőinek aktív közreműködésével, széles körű bevonásával készüljön el, a tervezés során az általuk képviselt értékek, érdekeik, szándékaik egymással harmonizálva kerüljenek figyelembevételre. A jövőképalkotás akkor éri el a célját, ha az eredmény a megfelelő szakmai szempontok teljesülése és a legfontosabb érdekeltek egyetértése mellett a település legszélesebb közössége számára jelentéssel, motiváló, konszenzuális tartalommal bír, amely az érintettek számára vonzó, és amely mellett a szereplők örömmel köteleződhetnek el. A jövőképalkotás során a munkában részt vevők olyan célállapotot vázolnak fel, mely ös�szefoglalja a településfejlesztés koncepciójának a közösség által kijelölt legfontosabb elemeit, kívánatos jövőbeni állapotát: - a település jövőbeni térségi szerepe, pozíció a településhierarchiában - a település arculata, a településarculat fő elemei - a népesség alakulása, demográfiai jellemzői - a települési élet minősége: a település infrastrukturális és szolgáltatási ellátásának, a közszolgáltatások, a rekreáció, a kultúra kulcselemei - a környezet, a környezeti fenntarthatóság, a környezeti magatartás állapota - a település gazdasága és pénzügyi helyzete: domináns gazdasági tevékenységek, ágazatok, gazdasági magatartás - a társadalmi folyamatok kezelését, a közösségi magatartást, a társadalmi kohéziót illető elképzelések - az egyes településrészeket érintő, a funkciómegosztásra vagy az ellátottságra vonatkozó markáns változások3

7. ábra: A települési jövőképalkotás tényezői4 2 Városfejlesztési Kézikönyv, NFGM, Budapest, 2009 (40. o.) 3 KÖKÉNYESI J.-MADARAS A. (szerk.): Útmutató a településfejlesztési koncepció készítéséhez. BM Településfejlesztési Iroda, MKI, Budapest, 2009 (18. o.) 4 OKUBO, Derek: The Community Visioning and Strategic Planning Handbook, National Civic League Press, Den-ver, Colorado 2000 (8. o.) felhasználásával

30


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A jövőképtervezést a folyamatban részt vevők számától és összetételétől függően településrészenként, korosztályonként, ágazati, foglalkozási csoportok szerint osztott 3-6 fős kiscsoportokban érdemes elkezdeni, majd az eredményeket folyamatosan, a csoportokat 3-4 lépésben összevonva integrálni. A műhelymunka során gyakran jelentkező probléma, hogy számos abban részt vevő ekkor akarja „kőbe vésni” azokat az elképzeléseit, amelyeknek a munka későbbi szakaszában, a célmeghatározáskor, az operatív tervezéskor, a feladatok meghatározásakor kell majd szerepet kapniuk. Nem könnyű szerep a feladat végrehajtását, az együttműködés, a konszenzusos magatartás megőrzésével úgy moderálni, hogy az eredmény a lényeges gondolatok, szándékok szintéziséhez, és ne szétaprózódáshoz vagy semmitmondó általánosításhoz vezessen. Segít a kihívást teljesíteni, ha a moderációtjól felkészített, a csoportok munkáját is segítő csapattal végezzük, amelyet az irányító csoport, illetve a résztvevők közösséget integráló, a folyamat iránt elkötelezett tagjai közül kérhetünk fel. Fontos, hogy kellő rugalmasság mellett tartsuk a feladat tartalmi és időbeni kereteit. A konfliktusokat, a mellőzöttnek érzett gondolatok miatti lemorzsolódást megelőzhetjük, ha a feladat ismertetésekor garantáljuk, hogy – mivel minden gondolatot, ötletet értékesnek tartunk – az összes, a résztvevők által felvetett javaslatot rögzítjük, s az operatív tervezés során visszacsatornázzuk a folyamatba. Az ígéretet természetesen be is kell tartani, s az addig ös�szegyűlt, tematizált ötleteket visszacsatolni a munka kellő szakaszában. A „befektetés” megéri: növeli a folyamat hitelességét, mélyíti a résztvevők elköteleződését, a kellő időben bevetett strukturált ötlethalmaz pedig inspirálja a munkát, lendületet adhat a közös gondolkodás elindításához. A műhelymunka kimenete a jövőkép 5-10, a gondolatokat összegző, tematizáló, így minden bizonnyal összetett, de szükségszerűen érthető, a célok meghatározásakor kifejthető mondata. A szöveg a műhelymunkát követően, „íróasztal mellett” stilizálható, de a végeredményt az utómunkát követően a közösségi tervezés résztvevőivel közösen kell megerősíteni. Szerencsés, ha a végeredményhez olyan tételmondat, címsor rendelhető, mely szellemiségével, dinamikájával összefoglalóan fejezi ki, „címkézi” a helyi közösség összefogását, a település jövőképét. Néhány helyen szép hagyományt teremtett a közös munka eredményének hitelesítése a résztvevők aláírásával. A jövőkép így egyfajta társadalmi szerződésként került közszemlére és emlékezteti az érintetteket az összefogásra, összetartozásukra, az értékteremtő együttműködés céljaira. Operatív tervezés Az operatív tervezés során a jövőkép elérése érdekében követendő stratégiai fejlesztési irányok (célterületek), a megvalósításhoz szükséges célok és tevékenységek (projektek, feladatok) meghatározása történik. Az akcióterületi, városrészi, és a helyzetelemzés, valamint a jövőképalkotás rendszerét követő tematikus célok meghatározása több módszer alkalmazásával történhet (logikai keretmátrix, SWOT II. stb.) Ritka, szinte példátlan az olyan helyzet, amelyben a közösségi tervezés során széles körű részvétel mellett alkalmazhatnánk a módszerek széles tárházát a program operatív kifejtésére. A tervezés tartalmára vonatkozó ötleteket ezért leggyakrabban a jövőképalkotás során vázolt hatásterületeken végzett csoportmunkák keretében ötletroham (brainstorming) vagy ötletfúzió jellegű nyitott módszerrel gyűjtjük össze (ekkor használva a korábban „félretett” javaslatokat is), s az eredményeket később szakértői műhely keretében értelmezzük, egészítjük ki, rendszerezzük, a tervezési szükségletek szerint. A tervezési módszerek, eszközök szélesebb tárházát többnyire csak szakértői körben lesz módunk alkalmazni. A végeredményt a később leírt módon természetesen visszacsatoljuk a közösségi tervezésben részt vevők számára. A széles körben végzett munka előkészítéséhez hozzátartozik a helyzetelemzés és a jövőképalkotás eredményeinek áttekinthető, vázlatos összefoglalása, melyet a munkában részt


31

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 vevő csoportok rendelkezésére bocsátunk. A vázlat a témavezetést, a strukturált gondolkodást, az ötletek megszületését és tematikus elhelyezését egyaránt segíti. A közösségi műhely csoportjaiban a cél-, eszköz-, feladatjellegű gondolatok többé-kevésbé strukturálatlanul szoktak megjelenni. A moderáció és az összefoglalás során a módszertani tisztázás helyett sokkal inkább érdemes arra törekedni, hogy valamennyi témára megfelelő figyelem jusson, és minden fontos érintett véleménye rögzítésre kerüljön. A rendszerezés, a „dolgok helyretétele” a szakértői utómunka keretében történik. Tervezési eredmények lejegyzése A közösségi tervezés eredményeinek rendezése két szinten történik. Az első szint az eredményeknek az érintettek felé való közvetlen visszacsatolását szolgálja. A munka keretében a közösségi tervezés eredményeit a közösségi munka tematikájához igazodva foglaljuk össze röviden, bemutatva a munka folyamatát és eredményeit is. Az összefoglalót a település lapjában, esetleg annak mellékleteként, elektronikusan, az érintettek célzott csoportjaihoz, illetve szabadon elérhetően érdemes publikálni. A folytatás megtervezése, követés A települési stratégiai, közösségi tervezési folyamatok sikerének egyik záloga, hogy terveinket összehangoljuk a vonatkozó települési, helyi szakpolitikai, szakági, szélesebbre tekintve a szűkebb és tágabb térségi stratégiákkal, kapcsolódó tervekkel. A megvalósítást és annak követését, értékelését, az erőforrások feltárását és tervezését ebben a társadalmi, gazdasági kontextusban érdemes szemlélni, és segíteni a helyi közösséget abban, hogy céljai megvalósítása érdekében megismerje, mozgósítani tudja, el tudja érni és fel tudja használni a térségi, nemzeti és európai környezet adta lehetőségeket. Párbeszédkörök, tanuló- és vitakörök A módszert valójában sokan és sokat használják, legfeljebb nem vegytiszta és tankönyvi formájában. Nem véletlen azonban, hogy a komoly népfőiskolai és felnőttképzési múlttal, eredményekkel büszkélkedő országok (Svédország, Dánia stb.) esetében sok ilyen kezdeményezés él. Emellett az sem véletlen, hogy kialakultak a módszertanai is ezeknek a formáknak. Lényegét tekintve olyan tanulási alkalmak, ahol egymástól tanulhatunk, illetve alapvető tudnivalókat összegző rövid kivonatok és egyéb ajánlott olvasmányok, ismeretterjesztést szolgáló filmek stb. segítségével közösségi tanulás valósul meg, mint ahogy az előkészítés lépéseinek ismertetésekor írtuk. Mi az, amire még készülnünk kell egy ilyen kör működtetése során? A csoport megszervezése, közös tanulási, beszélgetési alap előkészítése és a hely biztosítása után már nem sok dolgunk van, de ez a kevés teendő annál nagyobb jelentőségű. Az egyik legfontosabb: a bizalomteli és támogató légkör biztosítása a körben. Nagyon fontos, hogy olyan hangulata legyen az ilyen beszélgetéseknek, hogy senki ne érezze magát butának, tájékozatlannak – ügyeljünk arra, hogy senki ne ítélkezzen, és ne uralja saját vélt vagy valós hozzáértésével ezeket a találkozókat! Legyen módja mindenkinek saját élményeit, tapasztalatait, vagy akár csak véleményét a többiekkel egyenrangú módon előadni. Legyünk figyelemmel arra, és erre hívjuk fel a résztvevők figyelmét, hogy sokféle látásmód együttese színesebb képet eredményez, ezért legyünk egymással türelmesek, és figyeljünk egymásra. A másik fontos szempont, ami az előbbihez is kapcsolódik: segítsük elő, hogy lehetőség szerint mindenkinek legyen alkalma valamely találkozó témáját, fókuszát meghatározni, irányítani, amit így mindinkább sajátjának érezhet. Ennek legegyszerűbb módja, ha valaki vállalja az adott alkalom előkészítését, közös tudást segítő olvasni- vagy néznivalót készít elő.

32


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A fentiek nem csupán a párbeszéd- és tanulókörök jó hangulatú lebonyolítása miatt fontosak. Vegyük észre, hogy ezek a készségek, amelyek akár a találkozók előkészítéséről, akár a figyelmes és toleráns beszélgetőpartnerségről szólnak, messze túlmutatnak a körökön. Olyan közösségi alapkészségekről van itt szó, amelyek nélkül nem tudunk aktív és cselekvő résztvevőivé válni egyetlen közösségnek sem. Ezért érdemes ilyen köröket indítani. Egy működő példa: ökokörök Az ökokörök mára nemzetközivé szélesedett hálózatának nincs elvárt, egységes módszertana, de megvannak azok az alapelvek, amelyek a közösségi tanulást elősegítik. Az ökokörök a következőképp fogalmazták meg ezeket az alapelveket. - A kreativitás hajt minket, és nem a félelem. - Megoldásokat keresünk, nem kifogásokat. - Azzal hozzuk ki másokból a legjobb ötleteket, hogy megosztjuk velük a sajátjainkat; így adunk lehetőséget a közös tanulásra. - Arra építünk, ami működik – ami esetleg nem, azzal nem foglalkozunk. - Örülni akarunk, nem szenvedni. Nem szívességet teszünk a Földnek, hanem örülünk, hogy együttműködhetünk vele. - A közös nevezőt keressük egymásban: nem elhatárolódunk másoktól, hanem közösen oldjuk meg a közösen létrehozott problémákat. - A saját szükségleteink szerint cselekszünk. - A személyes és globális perspektívát egyaránt érvényesítjük (is-is, és nem vagy-vagy alapon): ekkor válik kölcsönösen előnyössé az, amit csinálunk. - Kihasználjuk a megszokások erejét, és új rutinokat hozunk létre a magunk számára. - Együttműködünk egymással. Szerte az országban működnek ezek a zöld tanulókörök, amelyek munkáját módszertani kiadvány, munkafüzet is segíti. Ez a munkafüzet jól mutatja: közérthető, egyszerű szövegekre, kiadványokra van szükség, hogy ilyen körökbe bárki bekapcsolódhasson. Az ökokör a gyakorlatban kis munkacsoportot, vagy ha úgy tetszik, „tanulókört” jelent. Lényege a kiscsoportos, nem utolsó sorban másoktól való, személyes élményeken keresztüli tanulás. Egy-egy kör öt-tíz résztvevőből áll, akik két-három hónapig járnak össze, hogy hétről-hétre különböző zöld fortélyokat tanuljanak meg, próbáljanak ki és gyakoroljanak be. A résztvevők minden találkozón megbeszélik, és együtt eldöntik, hogy melyek azok az akciók, lépések, amelyeket szeretnének és képesek saját otthonukban, környezetükben megvalósítani, és erre milyen lehetőségeket látnak, ismernek. Ebben felkészített csoportvezetők, egy munkafüzet, nem utolsó sorban pedig az Ökofitnesz közösségi platform ÖkoKörök számára fenntartott része segítik őket.


33

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Javasolt irodalom - BOHM, David: A dialógusról. SOL Intézet. Budapest, 2010 - BORBÉLYNÉ NAGY Éva: Pár-Beszéd – Közösségi alkotással a társadalmi összetartásért, a kirekesztés ellen. Módszertani segédanyag. Artemisszió Alapítvány, Budapest, 2010 - BORBÉLYNÉ NAGY Éva: Párbeszéd kör kézikönyv. Párbeszéd Kör, Budapest, 1996 - B. VÖRÖS Gizella (szerk.): Települések társadalmi-kulturális fejlesztése. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest, 1992 - SENGE, Peter M.: Az 5. alapelv. HVG Rt., Budapest, 1998 - Városfejlesztési Kézikönyv. NFGM, Budapest, 2009 - KÖKÉNYESI J.-MADARAS A. (szerk.): Útmutató a településfejlesztési koncepció készítéséhez. BM Településfejlesztési Iroda, MKI, Budapest, 2009 Témavezetők: Tóth Pál, Ditzendy Károly Arisztid Szakértő: Herpainé Márkus Ágnes

34



Villámhárító szolgáltatásfejlesztési modell Közösségi konfliktusok kezelése, konfliktusok közösségi kezelése, közösségi mediáció, együttműködő tervezés A szolgáltatási modell tartalma, szükségessége A szolgáltatás rövid leírása A szolgáltatás tartalma olyan segítő, támogató tevékenységek biztosítása, amelyek segítik a helyi társadalom intézményeit, közösségeit a helyben kialakuló konfliktusok kezelésében, megoldásában, illetve e konfliktusok kialakulásának megelőzésében. A szolgáltatás keretében sor kerül, illetve kerülhet közösségi tervezés segítésére, problémamegoldó fókuszcsoportok megvalósítására, konfliktushelyzetekben történő mediációra. A szolgáltatás célcsoportja bármely helyi szervezet (önkormányzat, oktatási, szociális intézmények, civilek stb.), illetve személy lehet, ám nyilvánvalóan érdemes a megcélzottak körét az IKSZT-k kompetenciájához igazítani. A szolgáltatás szükségessége A magyar társadalom történetében az elmúlt évtizedekben számos olyan mélyreható gazdasági, politikai, szociális változás történt, amely gyökeresen változtatta meg a társadalom egyes szereplőinek értékeit, viszonyukat a helyi közösségek, illetve az egyének életében felmerülő problémák megoldásával kapcsolatosan. A régi, megszokott viszonyok – amelyek jól vagy rosszul, de mindenképpen egyértelműen kijelölték és meghatározták az egyes csoportok egymáshoz viszonyított helyzetét, a problémák, konfliktusok kezelésének módját – megrepedeztek. A társadalmi csoportok, helyi intézmények, intézményrendszerek közötti kapcsolatokban új igények, viselkedési és kommunikációs elemek, mintázatok jelentek meg. A változások, a megszokott, begyakorolt közösségi működési módok hiánya gyakran vezet kölcsönös bizalmatlansághoz, gyanakváshoz, végső soron társadalmi feszültség, konfliktus kialakulásához. Az ilyen intézményi, kisközösségi konfliktusok kezelése a legnehezebbek közé tartozik, hiszen sokszor nem racionálisan kontrollált folyamatok formájában mennek végbe. A problémák tartós megoldásához gondolkodásmódok, társadalmi attitűdök megváltoztatása szükséges. Ehhez elhatározásra, és nem utolsó sorban rengeteg időre volna szükség. A fenti folyamatokkal egy időben kezdődött el a magyar társadalom gazdasági-politikai polarizálódása is. E tényezők mind-mind csökkentették az általános társadalmi toleranciaszintet, a makro-, és mikroközösségi konfliktustűrő és -kezelő képességet, s számtalan olyan helyi konfliktushoz vezettek, amelyekben a szereplők a helyi társadalom jól körülhatárolható, „természetes közösséget alkotó” csoportjai vagy formalizált intézményei. Az egymás iránti bizalmatlanság csökkentése, a konfliktuskezelési hajlandóság növekedése nem sikerülhet egyik napról a másikra. Rengeteg olyan találkozásra, közvetlen kommunikációs lehetőségre van szükség, ahol a feszültségek, kölcsönös gyanakvások – szinte észrevétlenül – elkopnak, s helyüket egymás elismerésén és tiszteletben tartásán, a problémák megoldására való törekvésen alapuló viszonyrendszer veszi át. Az ilyen változások elsősorban helyi szinteken indulhatnak el, s hozhatnak belátható időn belül eredményt. Csak a lokális közösségekben alakítható ki a személyes viszonyok olyan háló-


35

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 zata, amely képes a konfliktusok számát és az általuk hordozott feszültséget olyan szintre csökkenteni, ami lehetővé teszi a felek számára kölcsönösen elfogadható kommunikációs szint, és azon keresztül a kölcsönösen előnyös és elfogadott megoldások kialakítását. Kívánatos tehát, hogy a helyi és makroszintű környezetben is létrejöjjenek olyan kommunikációs, interakciós terek, amelyekben a helyi közigazgatási, szociális, kisebbségi, munkaügyi, oktatási stb. intézmények képviselői találkozhatnak egymással, és közvetlen párbeszéd révén: - csökkenthetik a helyi társadalom konfliktusszintjét - feltárhatják a helyben megoldható (és megoldandó) problémákat - együtt kereshetnek megoldási lehetőségeket a meglévő és potenciális konfliktushelyzetekre A folyamat rendkívül komplex, „működése” egy olyan többelemű mátrix tagjainak állandó egymásra hatásához hasonlítható, amelyben a mátrix elemei a lokális társadalmi játszma szereplői. A helyi szervezetek, illetve közösségek kommunikációján és kölcsönös empátiáján alapuló kooperáció, a kooperációs keretben működő konfliktuskezelési „akciók” sokasága segíthet csökkenteni a problémákat. Szükséges ezért egy olyan szolgáltatási program bevezetése, amely képes a helyi konfliktusok kialakulásának megakadályozására, a létrejött konfliktusok hatékony kezelésére, valamint a helyi programokba bevont célcsoport tagjainak pszichés és szociális támogatására. A szolgáltatás alapvető célkitűzése, hogy a helyi alkufolyamatok során, illetve azok létrejöttét megelőzően segítse olyan helyi viszonyok kialakulását, amelyekben a résztvevők alapattitűdje nem a szembenállás, a győzelemre való törekvés, hanem a kooperáció, a kölcsönösen előnyös megoldások keresése. A szolgáltatás működtetése során figyelmet kell fordítani az alábbi területekre: - strukturális jellegű problémák (gazdasági helyzetből, a költségvetés kezeléséből, a helyi társadalom szerkezetéből stb. fakadó feszültségek) - az információs eredetű (információ-visszatartásból, „tudatlanságból”, az információkezelés képességének hiányából fakadó) problémák - a személyközi (egyéni ellentéteken, személyes szimpátiákon vagy ellenszenveken, régebbi történéseken alapuló) konfliktusok - az értékkonfliktusok (esélyegyenlőség eltérő megítélése, a „nekünk ez jár” kontra „már megint mások járnak jól” típusú konfliktusok); az értékkonfliktusok kezelése az egyik legnehezebb feladat, így itt a fő cél ezek kialakulásának megakadályozása - a részt vevő szervezetek és személyek közötti érdekkonfliktusok. Tervezés és előkészítés Egy-egy közösség, csoport, intézmény életében gyakorta áll elő olyan helyzet, amikor a közösség tagjainak választ kell adniuk valamilyen kérdésre, meg kell oldaniuk valamilyen, a szereplők életében kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró problémát. A problémák jelentkezését az abban érintettek mindig valamilyen konfliktushelyzetként élik meg. Ahhoz, hogy e konfliktushelyzeteket kezelni legyünk képesek, tudnunk kell, hogyan is értelmezzük a konfliktus fogalmát. Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások A konfliktusok alapjellemzői A konfliktuskezelés (problémamegoldás) tanulmányozásához mindenekelőtt e tevékenység tárgyának, a konfliktusok alapvető jellemzőinek, az okoknak és a konfliktusok fázisainak megértése szükséges. Ezen alapvető tulajdonságok ismerete nélkül a konfliktusok felismerése

36


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 és elemzése nehéz és esetleges. Rosszul felismert, tévesen diagnosztizált konfliktus esetén a probléma megoldására, kezelésére tett kísérletek, erőfeszítések nagyon könnyen tévútra jutnak, s „jó esetben” hatástalanok, rossz esetben konfliktusgerjesztő hatásúak lesznek. Mit nevezünk konfliktusnak? A konfliktusdefiníciókat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartozó meghatározások a jelenség, másik csoportba tartozók a lehetőség oldaláról közelítik meg a konfliktusokat. Jelenségszintű megközelítés: a konfliktus mint probléma A konfliktusra mint jelenségre koncentráló meghatározások e jelenség okait, jellemzőit veszik számba. Az ilyen megközelítés szerint a konfliktushelyzet versengés olyan célok elérésért vagy javak megszerzéséért, amelyek ténylegesen vagy a résztvevők vélekedése szerint korlátos módon állnak a konfliktus szereplőinek rendelkezésre. Az ilyen konfliktus legklasszikusabb példája a – talán mindenki által ismert – „székfoglalós” játék. A játék során a résztvevők lassan menetelnek a körben elhelyezett székek körül – a székek száma mindig eggyel kisebb, mint a játékban résztvevő embereké –, majd egy adott jelre a játékosok megpróbálnak elfoglalni egy-egy széket. Ez természetesen nem sikerülhet mindenkinek, hiszen kevesebb a szék, mint a játékos. A korlátozott javak a székek, a konfliktus szereplői azok az emberek, akik ebben a játékban részt vesznek. A konfliktus tárgya a székek birtoklása. Ebben az esetben a rivalizáció, azaz a konfliktus materiális irányultságú, valóságos korlátokon alapul. A konfliktushelyzetek egy másik típusa esetén a rivalizáció tárgya nem „kézzelfogható”, de jellegét tekintve korlátos. Ilyen lehet egy intézményben, közösségben betöltött pozíció, beosztás, munkahelyi karrier, vagy éppen a személyes megbecsültség. A rivalizáció egy harmadik típusában, a konfliktusban szereplők tevékenységük, létezésük során olyan javak megszerzésére, olyan célok megvalósítására törekszenek, amelyek esetében a korlátosság objektív értelemben nem áll fenn, de a résztvevők kognitív vagy érzelmi percepciója mégis ezt sugallja. Ezekben az esetekben immateriális irányultságú, a korlátosság szempontjából pszeudo-bázisú rivalizációról beszélhetünk (ami azonban nem jelenti azt, hogy a résztvevők ne élnék meg éppoly erősen a versengést, mint a valóságos korlátok esetén). A pszeudo-bázisú versengés talán legtipikusabb példája a szülői szeretetért folyó rivalizálás. Általában elmondható – leszámítva extrém eseteteket –, hogy a szeretet nem korlátozott. Mégis rengeteg esetben fordul elő az, hogy a gyerekek rivalizálnak édesanyjuk, édesapjuk szeretetéért, mert ők úgy észlelik, úgy gondolják, úgy érzik, hogy ez a szeretet korlátozott mértékben áll az ő rendelkezésükre. Különösen erősen jelentkezhet az ilyen fajta rivalizáció, amikor új testvérrel bővül a család. Ilyenkor a „régi” gyerek, gyerekek a szeretetbővülést szeretetmegosztásként, és saját szemszögükből szeretetcsökkenésként élik meg, ami konfliktust okoz a gyerek-szülő és a gyerek-gyerek viszonyokban is.


37

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 A fenti megközelítés a konfliktusok „negatív” megfogalmazása, mely a konfliktus problematikus, nehézséget okozó oldalát emeli ki. Innen nézve a konfliktusok számos potenciális veszélyt rejtenek, rejthetnek magukban. A konfliktushelyzetekkel kapcsolatos veszélyek: - a konfliktusok során sérülhetnek a felek érdekei - fennáll annak a veszélye, hogy az érintett felek viselkedését a „józan megfontolás” helyett az akció–reakció, az „adok-kapok” elv határozza meg - megosztó hatású - eszkalálódhat, növelheti a közösségen, intézményen belüli feszültségszintet, szélsőséges esetben veszélyezteti a közösség, intézmény belső békéjét, integritását - feleslegesen vonhat el energiákat és forrásokat a megoldás keresésére irányuló erőfeszítésektől, sőt akár helyettesítheti is azokat - lehetetlenné teheti a partneri viszonyok kialakulását, a célirányos összefogást - gátat szabhat annak, hogy a szereplők megfogalmazott álláspontjukról elmozduljanak - támogatások elvesztését jelentheti - megakadályozhatja a szükséges változásokat - erodálhatja annak a közösségi rendszernek, intézménynek a működését, amelyben fellép Lehetőségszintű megközelítés – a konfliktus mint jelzőeszköz és megoldási lehetőség A konfliktusokat nem feltétlenül kell „ördögtől való” dolgokként, életünk megkeserítőiként megélnünk. Létezik a konfliktusoknak pozitív oldala is, melyet kihasználva a konfliktusokat szolgálatunkba állíthatjuk. A konfliktusok, a közösségen belül jelentkező problémák – ha nem sorscsapásként tekintünk rájuk – egyszerre működnek jelzőeszközként és a megoldási lehetőség kereteinek megteremtőjeként, sőt sok esetben a megoldásra való törekvés kikényszerítőjeként is. Személyes és társadalmi életünkben egy közösség, intézmény működése során a konfliktus hasonló szerepet tölt be, mint az emberi szervezet működésében a láz. A láz önmagában nem betegség, mindig valamilyen más, a szervezetben lejátszódó, „oda nem illő” folyamat (gyulladás, fertőzés stb.) jelzőeszköze. A konfliktus is ilyen jelzőeszköz. Arra utal, hogy emberek, közösségek, szervezetek között (vagy ezeken belül) probléma alakult ki, közöttük valamilyen ellentét feszül. A konfliktus ugyanakkor – azáltal, hogy jelzi a probléma létezését – magában hordozza a megoldás lehetőségét is, hiszen a konfliktus érintettjei, felismerve ezt a jelzést, hozzáláthatnak a probléma megoldásához. A konfliktus (megfelelő keretek között tartva) a problémamegoldás katalizátorává válhat azáltal, hogy: - jelzi az érintett felek számára a probléma létezését, a megoldás szükségességét - lehetőséget teremt az álláspontok, érdekek nyílt megfogalmazására, sőt szinte kikényszeríti azt Ilyen feltételek mellett a konfliktus pozitív oldala válhat dominánssá, azaz: - hasznos interakciók alakulnak ki - a konfliktus kapcsán létrejött kommunikáció lehetővé teszi a saját álláspont megfogalmazását és a másik fél álláspontjának megismerését, ugyanakkor emocionális és kognitív biztonsági szelepként is működhet (a felek „kibeszélhetik” a problémát) - segít kialakítani az összetartozás és összetartás érzését a résztvevők között (a közös érdekek, közös elérendő célok stb. alapján) - a konfliktusmegoldás folyamata során felszínre kerülnek hasznos megoldási javaslatok - hatékony, szokásszerű konfliktuskezelő és -megoldó attitűd és eljárás kialakulásához vezethet

38


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Mindez természetesen csak abban az esetben igaz, ha a konfliktusok kanalizáltak, szilárd, jól meghatározott keretek között vannak tartva. A konfliktuskezelési eljárás tárgya, a konfliktuskezelő (közösségi munkás, mentor) feladata e kereteknek a megteremtése. A konfliktusok fázisai A konfliktusok keletkezésüktől megoldásukig, vagy elmérgesedésükig számos fázison mennek keresztül. Ezek a fázisok a következők: Lappangási fázis Ebben a szakaszban objektíve már megvannak a konfliktus kialakulásának feltételei, azonban a konfliktusban érintett felek számára ez még nem vált nyilvánvalóvá, nem tudatosult. Manifesztációs fázis Ebben a szakaszban a felek felismerik, hogy konfliktushelyzet alakult ki, saját maguk számára definiálják a konfliktus tárgyát és az érintettek körét. (Konfliktuskezelési szempontból rendkívül fontos, hogy az érintettek által ebben a fázisban felismert konfliktuselemek szinte mindig elnagyoltak, ebben a formájukban csak a konfliktuskezelés kezdeti – és erős „forráskritikával” kezelt – elemét alkothatják. Jelzési fázis Ekkor a szereplők valamilyen módon egymás tudomására hozzák azt a tényt – vagy képzetet – hogy közöttük valamilyen ellentét feszül. (A közlés módja nagyon sokféle lehet: egyszerű, közvetlen verbális közlés, a kommunikáció stílusának megváltoztatása, a kommunikáció korlátozása, indirekt – valakin, vagy valamin, pl. a sajtón keresztül történő – jelzés stb.) A jelzés módja meghatározó lehet a konfliktus későbbi alakulásában, hiszen egy szándékosan durva, esetleg félreértett közlés csírájában fojthatja el a konfliktuskezelési, problémamegoldási szándékokat. Artikulációs fázis A konfliktus „legkonstruktívabb” szakasza. A felek ekkor fogalmazhatják meg érdekeiket, szükségleteiket, s ami legalább ennyire fontos, ekkor van lehetőség a többi szereplő álláspontjának megismerésére. A kommunikáció ekkor az álláspontok megismerését, a megoldáskeresést szolgálja. Polarizációs fázis Ebbe a szakaszba eljutva a konfliktus résztvevői már átléptek egy olyan állapotba, amely a probléma megoldását egyre nehezebbé teszi. A felek még – korlátozottan – figyelnek egymásra, azonban a többiek által képviselt álláspontból már csak azt veszik észre, csak azt „hallják meg”, ami eltér az ő álláspontjuktól. Konfliktuskezelési szempontból ez a fázis több szempontból is kiemelt jelentőségű. Ez a fázis a konfliktusok „kényelmes” fázisa: a feszültségszint még nem túl magas, a mindennapokban elviselhető mértékű, azonban az egymás mellett elbeszélés lehetőséget nyújt a problémamegoldás kísérlete alól történő önfelmentésre. Az aktív semmittevés szellemében mindenki elmondhatja: a többiekkel nem lehet, nem érdemes megpróbálni zöld ágra vergődni, hiszen „úgyis mindig mást akarnak, mint én”. Ez az attitűd kényelmes, mert a másik megrögzötten eltérő (illetve megrögzötten eltérőnek tekintett) álláspontja miatt nem érdemes, s így „nem is kell” erőfeszítéseket tenni a konfliktus megoldására. Dolgozni nem kell, a konfliktus elviselhető. A konfliktusok legnagyobb része – épp a fentebb említettek miatt – ebben a fázisban reked meg.


39

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Izolációs fázis A konfliktus „eldurvult”. Ekkor a felek már egyáltalán – de legalábbis érdemben – nem kommunikálnak egymással, elkülönülten, „izoláltan”, a többiektől kapott visszacsatolás nélkül próbálnak valamit kezdeni a konfliktussal. Ebben a fázisban a konfliktus szereplői önerőből már csak kivételes esetben tudnak megbirkózni a problémával. Gyűlöletalapú fázis A konfliktusnak ebben a szakaszában a felek fő céljává már a destrukció, a másik fél „megsemmisítése” áll. A destrukciós törekvések lehetnek: - érzelmi alapúak (például a családi, párkapcsolati viszályok) - egzisztenciális alapúak (munkahelyi előrejutás megakadályozása, gazdasági ellehetetlenítés), valamint - fizikai alapúak, amikor a felek a másik „részleges” (pl. futballszurkolók összecsapásai, tüntetések) vagy teljes (pl. polgárháborúk, maffialeszámolások stb.) fizikai megsemmisítésére törekszenek Ebben a fázisban nincs lehetőség arra, hogy a szereplőket a konfliktuskezelés klasszikus eszköztárával a konfliktusmegoldás irányába befolyásoljuk. Erre csak valamilyen külső erő, erőszak, vagy a konfliktus fenntartására irányuló erőfeszítésektől való kifáradás bírhatja rá őket. Felmerül a kérdés: hogy kerül a „csizma az asztalra”? Mit keres az erő, az erőszak a konfliktuskezelés folyamatában? Normális esetben természetesen semmit, hiszen a konfliktuskezelés éppen a józan ész, a racionalitás primátusát jelenti az erő, az ösztönök, a negatív érzelmek felett. A gyűlöletalapú fázisban azonban megszűnik a józan észre való apellálás lehetősége, itt az érzelmi- vagy ösztönszinten érzékelhető hatások kerülnek előtérbe. A „miért lesz nekem (és másnak) jó, ha így cselekszem” megközelítést a „miért lesz nekem rossz, ha nem így cselekszem” megközelítésmód váltja fel. Amikor erőről beszélünk, nem kell fizikai erőszakra gondolnunk. A morális kényszer vagy a csoportnyomás hatása sokszor elégséges a gyűlöletalapú fázisból való kilépésre, az ehhez a fázishoz tartozó magatartásmódok ideiglenes vagy végleges felfüggesztésére. (Lásd „utolsó esély” fázisa.) Ilyen morális erő kényszerítette megoldáskeresésre a konfliktusban lévő feleket az alábbi helyzetben: Egy beteg gyerekek gyógyításának támogatására létrejött alapítvány kuratóriuma és ügyvezetője között alakult ki konfliktus, melynek következtében a két fél (az igazgató, illetve a kuratórium) nem volt hajlandó kommunikálni egymással, sőt, egy fizikai térben sem voltak hajlandóak egy időben megjelenni. Azt gondolhatnánk, hogy ebben a helyzetben nem sok esély volt a konfliktus megoldására. Ez így is lett volna, ha nem létezett volna egy olyan külső erő, amely a destrukció helyett, a megoldáskeresés irányába mozdította el a felek álláspontját. Ez a külső erő az a morális kényszer volt, ami azon a felismerésen alapult, hogy a konfliktus fenntartása az alapítvány működésképtelenségéhez, végső esetben megszűnéséhez vezethet. Ebben az esetben a súlyosan beteg gyerekek támogató ellátása megszűnik, ami a résztvevők számára erkölcsileg nem volt vállalható.

40



Ennek hatására kerülhetett sor egy olyan speciális mediációs megbeszélésre, melynek során a felek meg sem jelentek egyazon helyiségben, a közvetítés (sikeresen) telefonon történt. Az „utolsó esély” fázisa A konfliktus szereplői veszítenek a feszültség fokozását, egymás legyőzését célzó lendületükből. Ezt a lendületvesztést okozhatja a konfliktus fenntartására tett erőfeszítésekbe való belefáradás, illetve valamilyen külső vagy belső „fék” megjelenése a konfliktusban. Ekkor lehetőség nyílik arra, hogy a gyűlöletalapú fázist „megjárt” szereplők újra a probléma megoldásával foglalkozzanak. A lappangási fázisban még nem, a gyűlöletalapú fázisban pedig már nem kezelhetők a konfliktusok. A lappangási fázisban a konfliktus még nem került felszínre definiálatlan, így nem „megfogható”, a gyűlöletalapú fázisban pedig a felek már nem hajlandóak a probléma megoldásával foglalkozni. A konfliktuskezelési intervenciós mező e két fázis között húzódik, kiegészülve az utolsó esély fázisával. Az egyes fázisokban a konfliktus megoldására irányuló eljárások eltérnek egymástól, s a felek közvetlen kommunikációján alapuló, külső segítség nélkül megvalósuló kommunikációtól (direkt párbeszéd) a közvetett kommunikáción alapuló, segített döntéshozatalon át (facilitált megbeszélés, közösségi tervezés, fókuszcsoport, mediáció) a szeparált kommunikáción alapuló, külső fél által hozott döntésig (arbitráció, hatósági, bírósági döntés) terjedhet. A konfliktusok alaptípusai A konfliktusokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk, tipizálhatjuk. A konfliktusokat előidéző „alapelemek”, okok szerint öt alapvető konfliktus típust különböztethetünk meg. Ezek a következők: - Kommunikációs-információs konfliktusok - Interperszonális alapú konfliktusok - Strukturális konfliktusok - Értékkonfliktusok - Érdekkonfliktusok A kommunikációs-információs eredetű konfliktusok oka lehet: - a felek rendelkezésére álló túl kevés, vagy - túlságosan sok információ - téves információk - a rendelkezésre álló információk eltérő értelmezése - a rendelkezésre álló információk eltérő értékelése Az interperszonális alapú konfliktusok okai: - az egymással szemben érzett negatív érzelmek - a diszfunkcionális kommunikáció - az előítéleteken, sztereotípiákon alapuló viszony a másik félhez, és a - negatív, „ellenséges” viselkedés


41

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 A strukturális konfliktusok alapja lehet: - az eltérő érdekérvényesítési képesség - az egyenlőtlen hatalmi pozíció - a kooperációt gátló környezeti tényezők - az egyenlőtlenül rendelkezésre álló erőforrások, valamint - az időzavar Az értékalapú konfliktusok azok, amelyekben - a felek által elérendőnek ítélt célok értékekkel terheltek - az egyik fél célja a saját értékeinek elfogadtatása a másik féllel - a konfliktusban részt vevő felek alapvetően más értékeket hordozó életfelfogás, vallás, politikai meggyőződés stb. elkötelezettjei - az egyes eseményeket, cselekedeteket eltérő kritériumok alapján ítélik meg a résztvevők Az értékalapú konfliktusok kiemelt jellemzője, hogy ezen megközelítés alapján a konfliktusokat nem lehet megoldani. A megoldás érdekében az értékeken alapuló vitát érdekegyeztetéssé kell alakítani. Az érdekkonfliktusok alapulhatnak - ténylegesen eltérő érdekeken - a szereplők percepciója szerint ellentétes érdekeken, illetve - e kettő kombinációján Egy konfliktusnak az itt felsoroltak közül természetesen egyszerre több oka is lehet. Célunk a konfliktusok kezelése során, hogy felismerjük, mely konfliktuselemek okozzák a problémát, és e felismerés után tudatosan igyekezzünk ezek megoldására. Körülbelül 6-7 évvel ezelőtt kaptunk egy telefonhívást, hogy egy észak-magyarországi településen súlyos konfliktus alakult ki, azonnal menjünk, és segítsünk a helyzet megoldásában. A konfliktus lényege – a telefonáló helyi lakos tájékoztatása szerint, aki a helyi szlovák önkormányzat tagja volt –, hogy a helyi önkormányzat be akarja zárni a helyi óvodát, és körzetesíteni akarja. Az 1000-1200 fős településen három népcsoport – cigányok, szlovákok és magyarok – laknak. A cigány és a szlovák kisebbségi önkormányzatnak az volt az álláspontja, hogy az óvodabezárás „kisebbségellenes lépés, itt diszkriminációról van szó”. A probléma tehát értékalapon nyert megfogalmazást. Annyi időnk volt csak – mert azt mondták, égető a helyzet –, hogy felhívjuk az önkormányzatot és elmondjuk, óvodaügyben szeretnénk egy megbeszélést összehívni. Ám, mivel nem volt bent sem a polgármester, sem a jegyző, hagytunk egy üzenetet. Később a titkárnő visszatelefonált nekünk, hogy rendben van, másnap kettőkor mehetünk. A másnapi megbeszélésen megjelent a szlovákok és a romák képviselője, az óvodavezetés, és ott voltak a települési önkormányzat vezetői, a polgármester és a jegyző is. A megbeszélés mintegy öt perce tarthatott, amikor kiderült, hogy a települési önkormányzat egyáltalán nem akarja bezárni az óvodát. Ebben a helyzetben próbáltuk kideríteni, hogy mi történt, mi vezetett a konfliktus kialakulásához. A falu jegyzője (ennek majd később lesz jelentősége) nem helyi lakos volt, három faluval odébbról járt ide. A vegyesbolt tulajdonosa is egy másik településen élő férfi. Ő szállított az óvodába kéthetenként tartós élelmiszereket, tésztát, rizst, krumplit. Általában az áru leszállítását követően bement a számlával az önkormányzathoz, hogy kifizessék. Egy alkalommal a települési önkormányzat olyan helyzetbe került, hogy a számláján gyakorlatilag nulla forint volt. (Strukturális konfliktuselem: az önkormányzatok működése, illetve

42


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 pénzügyi támogatása úgy működik, hogy előfordulhat, nem tudnak kifizetni egy néhány tízezer forintos számlát). A bolttulajdonos tehát nem jutott a pénzéhez, aminek következményeként – különösebb értesítés nélkül – a következő alkalommal nem szállított az óvodába. Az óvoda ebből azt a következtetést vonta le, idézem: „A település vezetői ki akarják éheztetni az óvodát. Arra akarják őket kényszeríteni, hogy ők feléljék az összes tartalékukat, és akkor ez majd alapot teremt arra, hogy ezt az óvodát be lehessen zárni.” Felmerülhet a kérdés: miért nem kérdezték meg valakitől, hogy mi a valóságos helyzet? Ez egy kicsi település, az óvoda távolsága az önkormányzattól körülbelül 100-150 méter. A válasz egyszerű, bár kissé abszurd. Azért nem kérdezték meg, mert a polgármester (aki helyi lakos) nem volt a faluban, külföldön volt. A jegyző és a boltos pedig nem falubeli származású, azaz „gyüttmentnek” számított. Az óvoda vezetői azt gondolták – nem volt tudatosan végiggondolva, inkább ösztönösen cselekedtek –, hogy ők nem fognak ilyen gyüttmentekkel szóbaállni, és kérdéseket feltenni nekik (kapcsolati és értékalapú konfliktuselem). Ezzel az információhiányos helyzettel azonban kezdeni kellett valamit (információs-kommunikációs konfliktuselem), valamilyen módon fel kellett oldani az információhiányból és az ezzel egyidőben létező kommunikáció-képtelenségből adódó feszültséget. Valakinek eszébe jutott, hogy itt valamiféle ártó szándék bújhat meg a háttérben, ami akár az óvoda bezárásához is vezethet. Ezt az érzést, elképzelést az óvoda vezetője közölte valakivel, aki néhány perccel később úgy adta tovább másoknak: „Azt hallottam E-től, hogy valószínűleg bezárják az óvodát.” A „hír” pillanatok alatt elterjedt a településen. A történethez hamarosan „hitelesítő információk” kreálódtak. (Minden emberben létezik a lelki igény, hogy ha egy abszurd történetet elhitt, akkor ahhoz megteremtse azokat az valóság-, illetve álvalóság-pilléreket, amelyeken ez a történet megáll). Így egy nap alatt már azt is tudta az összes falubeli, hogy milyen típusú és színű mikrobusz fogja majd hordani a gyerekeket a körzetesített óvodába. Honnan és mikor fog indulni, mikor érkezik vissza, és szülőknek milyen nehézségeket fog okozni napi időbeosztásuk kialakítása során. A történetben a konfliktusoknak szinte minden alapeleme megfigyelhető. Strukturális elemek, kapcsolati elemek, információs elemek (kevés információ egyik oldalról, sok információ másik oldalról, ebből kialakuló téves információk tömege), majd az egész probléma értékkonfliktussá formálása. Egy dologra nem került sor: arra, hogy megnézzék, mi a valóság, fűződik-e bárkinek (személynek, vagy intézménynek), bármiféle érdeke az óvoda bezárásához? A helyi lakosok néhány óra alatt felépítették a saját rendszerüket, és további pár óra múlva már nem is fogadtak be további információkat, hiszen az újabb hírek kikezdték volna ezt a szépen felépített keretrendszert. Végül is kellett valaki – egy külső közvetítő –, aki ebbe a szituációba kívülről érkezve próbált segíteni a helyzet megoldásában. Ebben az esetben az alábbi rendkívül egyszerű módon: – Be akarják Önök csukni az óvodát? – Nem. A problémamegoldás három paradigmája A kooperatív problémamegoldás (konfliktuskezelés) egyrészt a problémákhoz való pozitív gondolkodásmódbeli viszonyulás, másrészt olyan eljárások együttese, amelyek keretet adnak a konfliktusok kezelésére irányuló erőfeszítéseknek. Ezen eljárások mindegyikével kapcsolatban leszögezhetünk három, minden körülmények között betartandó alapszabályt.


43

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Első paradigma A problémamegoldás tudatos tevékenység. Minden konfliktuskezelési tevékenység – legyen szó akár saját mindennapi konfliktusaink kezeléséről, akár hivatásszerűen végzett konfliktuskezelő munkáról – alapjellemzője a tudatos cselekvés: a konfliktus okainak, fázisainak feltérképezése, elemzése, a helyzettel kapcsolatos érzelmek kordában tartása, az ösztönös cselekedetek háttétbe szorítása. Második paradigma A konfliktuskezelés során nem azt keressük, kinek van igaza, hanem hogy miként lehet megoldani a problémát. Konfliktusszituációkban – mint azt az első paradigmában is megfogalmaztuk –, a konfliktus, a probléma összetevőinek, hátterének, a szereplők szándékainak megismerése szükséges. Ez azonban sohasem jelentheti azt, hogy arra keressük a választ, kinek van igaza! A „kinek van igaza” kérdésre adott válasz, ugyanis mindig az egyik oldal, a konfliktusban szereplő egyik fél javára hozott döntés, ami mindig konfliktusgerjesztő hatású. A fentiekből következik a harmadik paradigma. Harmadik paradigma A konfliktuskezelő soha nem állhat a konfliktus valamelyik résztvevőjének oldalára. Ha a konfliktusban – eredeti szándéka szerint konfliktuskezelőként – involválódott személy valamelyik fél oldalára áll, akkor tevékenységének fókuszába a megoldáskeresés segítése helyett óhatatlanul az általa pártolt személy vagy szervezet érdekeinek, álláspontjának, jogainak védelme kerül. E tevékenységgel azonban kiléptünk konfliktuskezelés területéről, s átkerültünk a jog-, illetve érdekvédelem – a konfliktuskezeléstől gyökeresen eltérő céltételezéssel bíró, s más eszközrendszert alkalmazó – területére. A problémamegoldás két alapattitűdje Civilizált körülmények között egy probléma mindig valamilyen tárgyalásos úton oldódik meg. Tárgyaláson ez esetben nem(csak) a hagyományos értelemben vett egyeztető megbeszéléseket értjük, hanem minden olyan, két- vagy többoldalú, közvetlen vagy közvetett kommunikációs helyzetet, amelynek célja az álláspontok kölcsönös ismertetése és megismerése, és – nem utolsósorban – megértése. A felek között létrejött helyzet – a problémához és egymáshoz való viszonyulás alapján – kétféle lehet. Győzelemorientált problémamegoldás Győzelemorientált konfliktuskezelésről akkor beszélünk, amikor a résztvevő felek előre elhatározzák, hogy mit akarnak elérni, meddig hajlandók „elmenni”, mennyit hajlandók engedni. A cél a saját érdek minél nagyobb mértékű érvényesítése. Az érdekérvényesítés sokszor nem racionális, a tényleges érdek, a valós cél nem valamilyen dolog megszerzése, hanem érzelmi, hatalmi fölény elérése, a másik (többi) fél legyőzése. A kommunikáció középpontjában a másik gyenge pontjainak „felderítése” áll a saját pozíció erősítése céljából. A konfliktusban szereplő felek „szemben állnak” egymással, s erőfeszítéseik – a probléma megoldása szempontjából nézve – kioltják egymást.

44



„A” szerepl

„B” szerepl

1. ábra: A győzelemorientált interakció modellje A győzelemorientált konfliktuskezelés során a felek magas „követeléssel” indítanak, hogy legyen miből engedni anélkül, hogy saját megítélésük szerint rosszul járnának. A valós, releváns információkat nem „adják ki”, mert az gyengítené saját pozíciójukat, s erősítené a másikét. A kommunikáció légköre bizalmatlan, taktikázó. A győzelemorientált kommunikáció általában rontja a kapcsolatot a másik féllel, a felek számára nem is tűnik fontosnak a jövőbeni viszony. Aki „vesztesként” kerül ki a helyzetből, ingerültté, frusztrálttá válik. A helyzetre „rátelepszik a jövő láthatatlan árnyéka”:1 a vesztes egy következő adandó alkalommal – ha teheti – visszavág. A győzelemorientált alku jellemzője tehát, hogy – a minél nagyobb győzelem érdekében – a felek: - Kiinduló álláspontjukat „túlzóan” határozzák meg - Lényeges információkat titkolnak - Olyan – akár valótlan – dolgokat állítanak, amelyek az ő álláspontjukat erősítik - Különféle fenyegetések hangozhatnak el a vita során. A felek megpróbálnak nyomást gyakorolni a másikra. (A fenyegetés a lelki nyomásgyakorlástól, a bírósággal, médianyilvánossággal való fenyegetésen át akár a fizikai erőszakkal való fenyegetésig terjedhet.)

1 A „jövő árnyéka” a nemzetközi – elsősorban észak-amerikai – szakirodalomban gyakorta használt kifejezés. Jelentése nem más, mint, hogy jelenbeli cselekedeteink során számolnunk kell e tettek következményeivel, azaz a mai cselekedet holnapi következményének „árnyéka”, már a mai tettre is rávetül.


45

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Megoldásorientált problémamegoldás A győzelemorientált attitűddel szemben, a megoldásorientált problémamegoldás célja a felek érdekeinek és szükségleteinek egyidejű és minél teljesebb körű kielégítése.

2. ábra: A megoldásorientált interakció modellje A megoldás kulcsa az információk cseréjén, a szükségletek feltárásán alapuló együttműködés, a közösen elérhető legjobb megoldás kidolgozása. A felek aktivitása nem egymás legyőzésére, hanem a probléma megoldására fókuszál, így energiáik ahelyett, hogy kioltanák, erősítik egymást. Ez csak akkor sikerül, ha a felek közötti kommunikáció a bizalom légkörében folyik. A megoldásorientált problémakezelés jellemzői a fentiek alapján: - A kommunikáció az egymás iránti bizalomra épül - A felek megosztják egymással a rendelkezésükre álló információkat - A konfliktus szereplői együtt törekszenek a minden fél számára kielégítő megoldás megtalálására - Nem az érzelmi, kapcsolati elemek, hanem az érdekek kapnak elsőbbséget A megoldásorientált problémakezelés előnye, hogy a megoldás minden érdekelt fél számára megfelel, és a bizalom megteremtésével lehetővé válik a felek közötti kapcsolatok javulása, valamint akár a hosszú távú kooperáció is. Ha valaki egy adott helyzetben megállapodik egy (vagy több) másik féllel, ha közösen megoldanak egy konfliktushelyzetet, akkor jobban fognak abban bízni, hogy a következő alkalommal is meg fognak tudni vele állapodni. Ennek következtében a következő konfliktus-megoldási folyamat már nem a nulláról fog indulni. A feleknek rendelkezésükre áll egy „bizalmi ugródeszka”, ami segít elkerülni a kezdeti nehézségeket. Helyi közösségekben, intézményekben gyakran tapasztalhatjuk, hogy a problémamegoldás akadálya a bizalmatlanság, a kölcsönös gyanakvás. Ez az állapot nem teszi lehetővé a tartalmi kommunikációt, így a konfliktusban szereplő felek gyakran nem a megoldás, hanem a krízis felé vezető úton haladnak. A közösségi tervezés, közösségi mediáció a megoldás felé vezető út választását jelenti.

46


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Fogalomtár Fogalom

Fogalom magyarázata

Affektív kijelentések

Kifejezik az egyén érzéseit.

Affektív kérdések

Olyan kérdések, melyek hatására az emberek elgondolkodnak azon, kit hogyan érintett viselkedésük, beleértve saját magukat is.

Áldozat

Az a személy, aki testi, lelki, szellemi sérülést vagy érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget szenvedett.

Arbitráció

Egy olyan eljárás, amely hasonlít a bírói gyakorlathoz. A felek a közöttük kialakult vita rendezése érdekében egy döntőbíróra (arbitrátorra) ruházzák át a jogot a vita eldöntésében, vagy a probléma megoldásában. Az arbitrátor a felek kifejezett felhatalmazásával dönt, és döntése a felek által megkérdőjelezhetetlen.

Alternatív konfliktuskezelési eljárás

A konfliktusok egy részében szükség van a megoldáshoz külső szereplő bevonására. Az ilyen eljárásokat segített vagy facilitált eljárásoknak, alternatív konfliktuskezelési eljárásoknak nevezzük. Az alternatív konfliktuskezelési eljárások körébe tartoznak a következők: arbitráció, mediáció, resztoratív (azaz helyreállító) eljárások.

Artikuláció

Gondolatok, szándékok, érdekek direkt, közvetlen kifejezése

Artikulációs fázis

A konfliktus ezen fázisa kommunikációs szempontból a legintenzívebb szakasz. Megjelenítődnek a felek érdekei, szükségletei és megismerhetővé lesznek egymás és a többi érintett szereplő álláspontjai. Az artikulációs fázis a konfliktus „legkonstruktívabb” fázisának tekinthető. A kommunikáció ekkor az álláspontok megismerését, a megoldáskeresést szolgálja.

Asszertivitás

Önérvényesítés, önelfogadás, valamint a közvetlen környezet elfogadása, és mások irányába is hasonló bizalom nyújtása.

Asszertív kommunikáció

Jelentése lényegében azonos a hatékony kommunikációval. Mindkét fogalom feltételezi, hogy a hatékony kommunikáció képessége nemcsak a helyzetből, a helyzetre vonatkozó tudatos felkészülésből áll, hanem a kommunikációban részt vevő felek személyiségét is jellemzi az asszertivitás.

Attitűd

Emberek, eszmék, tárgyak rokonszenves vagy ellenszenves értékelése. Érzelmi és kognitív elemekből kialakult beállítódás.

AVR

Az Alternatív vitarendezés (AVR Alternative Dispute Resolution) átfogó fogalom, a modern jogfejlődés terméke, melybe olyan eljárások tartoznak, melyek alternatívát nyújtanak a jogi, peres eljárás mellett, illetve lehetőséget adnak a jogi, peres eljárás helyett a vita másféle megoldására. Az AVR-nek számtalan változata alakult ki, melyek célja a hosszadalmas, autokratikus és költséges bírósági eljárás valamilyen módon való kiváltása. Az AVR során alkalmazott közvetítői eljárás függ a felek igényeitől, az ügy tárgyától, a vita jellegétől, a helyi szabályoktól, az érdekeltek rugalmasságától. „Agyvihar”. A brainstorming (ötletroham, ötlettársítás, szabad ötletfeltárás) olyan csoportos feltáró munka, amelynek a célja, hogy az egyének csoportos véleményalkotásából származó előnyöket hasznosítsák.

Brainstorming

A barinstorming lényege: - a szabad, kritikától mentes ötletfelvetés, - a gondolattársítás (új ötlet generálásának lehetősége) lehetősége. Bővebben: http:// mmfk.nyf.hu/min/alap/52.htm

Csoportdinamika

Kurt Lewin révén a szociálpszichológia terén meghonosodott kutatási irányzat, amely a csoportképződés okainak, motivációs beágyazódásának és működésének (pl. normaalkotás, kohézió) feltárása útján elemzi a csoportok kialakulásának és ténykedésének természetét, formáit.

Destrukció

rombolás, pusztítás


47

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001

Fogalom

Destruktív fázis

Fogalom magyarázata A konfliktus ezen fázisában a felek fő céljává a kapcsolat vagy a másik fél „megsemmisítése” válik. A megsemmisítésre irányuló törekvések érinthetik az érzelmeket, családi, baráti, szerelmi konfliktusokban ez a jellemző leginkább. A destrukciós törekvés irányulhat az egzisztenciára is, ez legjellemzőbben a munkahelyi, foglalkozási viszonyban megjelenő konfliktusokat jellemzi. Ilyenkor a cél a másik karrierjének megtörése, gazdasági ellehetetlenítése. A destrukció végletes esetekben fizikai jellegű is lehet, ilyenkor a másik fizikai megsemmisítésére vagy bántalmazására törekszenek a felek. Ebben a fázisban nincs lehetőség arra, hogy a szereplőket a konfliktuskezelés klasszikus eszköztárával a konfliktusmegoldás irányába befolyásoljuk. Erre csak valamilyen külső erő, pl. jogi jellegű kényszerítés, rendőri erőszak, vagy a konfliktus fenntartására irányuló erőfeszítésektől való kifáradás bírhatja rá őket. A pszichológiában az ember azon képességét értjük alatta, hogy egy másik ember szempontját, érzéseit, érzelmeit felfogni és megérteni képes.

Empátia

Buda Béla Az empátia – a beleélés lélektana című könyvében írt meghatározása: „Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelki állapotába. Ennek a beleélésnek nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megérzés és megértés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát” (Buda 1986: 67).

Erodálódás

Az erózió szó eredetileg azt a folyamatot jelenti, amikor a víz, szél, jég vagy egyéb környezeti hatások következtében a talaj felső, termő rétege lepusztul. Tágabb, átvitt értelemben az erózió leromlást, lepusztulást, elértéktelenedést jelent, az erodálódás szó pedig erre a folyamatra utal.

Eszkalálódás

kiszélesedés, elhatalmasodás

Érték

Valaminek az a tulajdonsága, amely a társadalom és az egyén számára való fontosságát fejezi ki. (Read more: http://www.kislexikon.hu/ertek_a_a.html#ixzz2NLcbotEO)

Érdek

A tevékenység indítéka, amelyet szükségletek kielégítése ösztönöz (vonatkozhat: egyénre, csoportra, vagy a társadalom egészére). A különféle érdekek természetükből adódóan egymással ellentétbe kerülnek.

Facilitálás

A munka, a folyamatok segítése, a megoldásra történő rávezetés, ráterelés.

Facilitátor

Tárgyaláskönnyítő, a latin facilis (jelentése „könnyű”) szóból származó kifejezés. A facilitátor feladata, hogy egy csoport munkáját, működését a csoporttagok közötti kommunikáció segítésével előmozdítsa, mederben tartsa a csoportfeladatok és célkitűzések megvalósításának, az adott probléma megoldásának érdekében. Forrás: dr. Eörsi Mátyás-dr. Ábrahám Zita: Pereskedni rossz! Minerva Kiadó

Facilitált, vagy segített eljárások

Lásd Alternatív konfliktuskezelési eljárás.

Frusztráció

Kudarcélmény, csalódottság.

Globális konfliktus

A nemzetközi és globális konfliktusok népek, államok, államszövetségek között feszülnek. Ezek a politológia, hadtudomány, jogtudomány, makroökonómia vizsgálódásának tárgyai.

48



Fogalom


Hatékony kommunikáció

Olyan emberi érintkezési, kapcsolattartási forma, amely lehetővé teszi gondolataink, érzéseink, érdekeink megfogalmazását mások számára, s egyben azt is, hogy mi magunk megismerjük és megértsük mások gondolatait, érzéseit, érdekeit. Jelentése lényegében azonos az asszertív kommunikációval. Mindkét fogalom feltételezi, hogy a hatékony kommunikáció képessége nemcsak a helyzetből, a helyzetre vonatkozó tudatos felkészülésből áll, hanem a kommunikációban részt vevő felek személyiségét is jellemzi az asszertivitás. A hatékony kommunikáció elsődleges feltétele, hogy a vitarendezés során minden érdekelt fél kongruens kommunikációt folytasson.

Információ

Tudósítás, értesítés.

Interakció

Olyan társas kölcsönhatás, amelynek során az egyének gondolkodását, érzelmeit és viselkedését mások tényleges, elképzelt vagy mögöttes jelenléte befolyásolja. Mindennemű kölcsönös jellegű feltételezettség, ahol két vagy több személy kommunikáció útján befolyásolhatja egymást, a közös viselkedés pedig együttműködéssel nyugtázható, és interakciónak tekinthető.

Interperszonális

Egyének közötti, személyközi.

Interperszonális konfliktus

A személyek és csoportok között kialakuló konfliktusokat személyközi, interperszonális konfliktusoknak nevezzük, és főként a szociálpszichológia vizsgálja természetüket.

Intraperszonális konfliktus

Izolációs fázis

Az egyén nemcsak másokkal, de esetenként önmagával is állhat konfliktusban. Az ilyen konfliktusokat személyiségen belüli konfliktusnak nevezzük, és alapvetően a személyiség pszichológiája tárgykörébe tartoznak. Ilyen konfliktushelyzetet valamennyien többször élünk át életünk során. A konfliktusok ezen szakaszában a feszültség növekszik, a felek közötti kommunikáció azonban szinte teljes mértékben megszűnik. A résztvevők vagy egyáltalán nem, vagy érdemben nem kommunikálnak egymással, elkülönülten, „izoláltan”, a többiektől kapott visszacsatolás nélkül próbálnak valamit kezdeni a konfliktussal. Ebben a fázisban a felek önerőből már csak kivételes esetben tudják feloldani a konfliktust.

Jóvátétel

A resztoratív szemlélet kulcsfogalma: bűncselekmény vagy normasértés következtében keletkezett sérelem helyreállítása az elkövető által, a sértett vagy a közösség részére.

Kanalizálás

becsatornázás, mederben tartás

Kognitív

megismerő, gondolati A kommunikáció szó a latin „communicare” igéből származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen tanácskozni, valamit átadni egymásnak.

Kommunikáció

A kommunikáció legegyszerűbb meghatározása: kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik. Az emberek vonatkozásában ez kiterjesztendő az információk, gondolatok, érzelmek továbbítására. Úgy is mondhatnánk: a kommunikáció segítségével, megfelelő szimbólumok, szimbólumrendszerek használata mellett az emberek információk, érzések, gondolatok közös értelmezésére törekszenek. Forrás: http://eki.sze.hu/ejegyzet/ejegyzet/kommunik/fejezet1.htm

Konferenciamodell

Eredménycentrikus, az okozott sérelem helyreállítására koncentráló alternatív vitarendezési (AVR) modell. Két fő típusa: a közösségi csoportkonferencia és a családi csoportkonferencia (CSCSK).


49


Fogalom


Konfliktus

A konfliktus (a latin confligo „összevet, [fegyveresen] összecsap, megütközik, perlekedik” szóból származik) egyének vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg (Szekszárdi). Harcra, összeütközésre akkor kerül sor, amikor a felek viselkedése akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését, vagy értékrendjük különböző (Wikipédia). Konfliktus: lat., összeütközés, nézeteltérés, harc, küzdelem (Értelmező Szótár). „A konfliktus pszichológiailag olyan helyzet, amelyben egyidejűleg, megközelítően azonos erősségű, ellentétes irányú erők hatnak az egyénre.” (Lewin 1975: 357). A konfliktus két vagy több részt vevő fél céljai között észlelt összeférhetetlenség: amit az egyik fél akar, azt a másik saját érdekeit sértőnek látja (Smith és Mackie 2004). A konfliktus két vagy több fél között fennálló feszültség, nézeteltérés, érdek, érték vagy célkitűzés tekintetében; a felek közötti egyet nem értés, feszültség; mikor két vagy több érintett fél közül valamelyik azt érzékeli, hogy ami számára lényeges, fontos, ahhoz mások negatívan viszonyulnak (Jávor és Rozgonyi 2007). Konfliktusként értelmezendő minden társas helyzet vagy folyamat, amelyben két vagy több társas egységet legalább egyfajta ellentéteket hordozó pszichológiai kapcsolat vagy legalább egyféle ellenséges interakció köt össze (Fink 1968).

Konstruktív

Javító szándékú, építő jellegű. A destruktív fogalom ellenkezője.

Kooperáció

együttműködés

Kongruens kommunikáció

A verbális, nonverbális és metakommunikáció összhangja.

Körkérdés

Olyan kérdéstípus, amely minden résztvevőnek szól. Akkor használható, ha a feszültségszint már alacsony, a felek képesek egymást meghallani, és a kialakult problémát együttműködve, közösen kívánják megoldani. Pl.: Kinek mit kell tennie ahhoz, hogy hasonló helyzet ne alakuljon ki?

Manifesztáció

megnyilvánulás; érvényre, felszínre jutás

Manifesztációs fázis

A konfliktus ezen fázisában a felek felismerik, hogy konfliktushelyzet alakult ki, saját maguk számára definiálják a konfliktus tárgyát és az érintettek körét. (Konfliktuskezelési szempontból rendkívül fontos, hogy az érintettek által ekkor felismert konfliktuselemek szinte mindig elnagyoltak, ebben a formájukban csak a konfliktuskezelés kezdeti – és erős „forráskritikával” kezelt – elemét alkothatják.)

Materiális

anyagi jellegű

Mediáció

Vitás szituációban egy harmadik fél – aki a vitán kívül áll – általi közvetítési tevékenység. Egy olyan speciális konfliktuskezelési módszer, amelynek alkalmazására olyan helyzetekben kerül sor, amikor a konfliktusban álló felek között gyakorlatilag megszűnt a kommunikáció. A mediáció során a felek – a képzett mediátor segítségével – a konfliktus megoldását keresik, nem pedig egy konfliktus előtti állapotot kívánnak helyreállítani.

Mediátor

Egy olyan professzionális, a mediátori szerepre kellően felkészült, képzett közvetítő, akinek elsődleges feladata a konfliktuskezelési eljárás kereteinek kézben tartása, a vitarendezési folyamat strukturálása, a kommunikáció irányítása. A mediátortól is elvárt – csakúgy, mint az arbitrátortól – hogy a felekkel és az érintett üggyel kapcsolatosan semlegeses maradjon, egyenlő lehetőségeket és egyenlő feltételeket biztosítson a vitarendezésben való részvételhez.

1. táblázat: Fogalomtár a közösségi konfliktusok kezeléséhez2 2 A fogalmak meghatározása az Európai Unió támogatásával az ELTE Társadalomtudományi Karán megvalósult INFOTÁRS projekt egyik tananyaga alapján készült. Geskó Sándor (2012): Konfliktuskezelés. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0011_konfliktuskezeles/adatok.html

50


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Tér és eszközök A közösségi mediációs, illetve együttműködő tervezést segítő szolgáltatás nyújtása nem igényli különös eszközpark meglétét. Alapvetően egy alkalmanként igénybe vehető helyiségre van szükség, egy asztallal, néhány székkel és egy flipchart táblával felszerelve. A csekély tárgyi és eszközigénynél jóval fontosabb, hogy a szolgáltatást csak a mediáció, facilitáció terén jártas, jól felkészült, megkérdőjelezhetetlen tudású, megfelelő pszichoszociális tulajdonságokkal bíró munkatársak végezhetik. Elengedhetetlen „eszköz”, hogy a mediációs, facilitációs szolgáltatást nyújtók képesek legyenek pártatlan segítőként elfogadtatni magukat az adott társadalmi környezetben, a szolgáltatás potenciális igénybevevői körében. Bevezetés lépésről lépésre „A civil társadalom a citizenek (közpolgárok) társadalma, akiknek jogaik vannak, akik elfogadják kötelezettségeiket, és akik civil és civilizált módon viselkednek egymással. Olyan társadalom, amely arra törekszik, hogy senki ne legyen kirekesztve, és amely tagjainak az odatartozás érzését és a szabadság alkotmányát biztosítja.” – írta Ralf Dangrendorf nagyhatású tanulmányában.3 A magyar közösség és község kifejezés egy forrásból eredeztethető, egyszerre jelöl egy embercsoportot, emberek összetartozását, és egy meghatározott helyhez, térbeliséghez kötöttséget. A hely lehet egy település, településrész vagy valamilyen formális szervezet, intézmény, esetleg informális szerveződés is. Az így értelmezett helyi közösségek működését meghatározza egyrészt a külső, mintegy működésük keretéül szolgáló intézmény- és kapcsolatrendszer (gazdasági élet szereplői, politikai intézmények, igazgatás, önkormányzatok stb.) Másrészt befolyásolják a belső viszonyrendszerek: a helyi nyilvánosság, a kommunikáció rendszeressége, a tevékenységek, az érdekek, a közösen vallott értékek és célok is. A külső erőtér és a belső viszonyrendszerek esetenként harmonizálnak, máskor konfliktus alakul ki közöttük. De a közösségi viszonyrendszerek is alapulhatnak inkább együttműködési stratégiákon, amikor a résztvevők felismerik, hogy együtt lehetőségük van olyasmire is, amire egyenként nem lennének képesek, vagy éppen feszültségek, érdekellentétek, élesebb vagy tompultabb konfliktusok is áthathatják őket. Sokszor az individuális, csoportos vagy intézményi szereplők a „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” közmondás „bölcsességét” követve próbálják nem tudomásul venni ezeket az érdekkülönbségeket, konfliktusokat, abból kiindulva, hogy a konfliktus rossz és kerülni kell, legalábbis látszólag. Holott a konfliktusokat nem kerülni, hanem kezelni kell. Mert ezeket a gazdasági helyzetben, az emberek kiszolgáltatottságában, biztonságvesztésében, hiányos ismereteiben, eltérő aspirációiban és sok minden másban gyökerező érdekkülönbségeket, érdekellentéteket, konfliktusokat nem oldja meg automatikusan sem a gazdasági növekedés, sem az emberi természet megváltoztathatóságába vetett hit, sem az idő. Éppen hogy felerősödnek, ha nem foglalkozunk velük. A szociodemográfiai és etnikai jellemzőikben, valamint mindennapi szokásaikban is egyre vegyesebbé váló csoportokban a kultúraközi érintkezés, a tapasztalatcsere, valamint az érdekkiegyenlítés eszköztárának fejlesztése elengedhetetlen.

3

Dahrendorf, Ralf (1997): After 1989 – Morals, Revolution and Civil Society, St. Antony’s College, Oxford (78. o.)


51

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Ennek egyik eszköze a bizalomra épülő kommunikáció, amelynek révén az álláspontok kimozdíthatóak a helyükről, és kapcsolatépítés indulhat a szereplők között. Az állandósult vagy lefojtott konfliktusok csökkentik az erőforrásokat, és sokakat elriasztanak a cselekvéstől. A nyitott párbeszéd, egymás álláspontjának megismerése az első lépcsőfok, ami majd elevezethet közös célok megfogalmazásához, ezek megvalósítási eszközrendszerének kidolgozásához, és végül az erőforrások megsokszorozásához. Ahogy Jeffrey Alexander sokat idézett gondolata megfogalmazza: „A civil társadalom kulcsszereplője a jogokkal és kötelességekkel rendelkező individuum, aki a közjó és saját maga érdekében kész alávetni magát az együttműködés és szolidaritás játékszabályainak, azaz kész szuverenitásának egy részéről önként lemondani.”4 Mi lehet az a közjó, amiért mindezt érdemes megtenni? Sok minden: például egy játszótér megépítése, egy szociális szövetkezet megszervezése, vagy akár egy önkormányzati ülésen valamilyen közügy érdekében történő fellépés is. Az építészet nemzetközi gyakorlatában különféle kifejezések élnek e gyakorlatra: nevezik „Design for all”-nak (tervezés mindenkinek), „Universal design”-nak (univerzális tervezés) és „Inclusive design”-nak (befogadó tervezés) is a közösségi elkötelezettség kifejeződésére. A közösségi elköteleződés itt abban nyilvánult meg, hogy a tervezés folyamatának minden szakaszába bevonták a felhasználókat is. Ha általánosítunk, az együttműködő tervezés azt jelenti, hogy a valós szükségletek felmérésével, az érintettek tényleges bevonásával, aktivitásukra építve és nézőpontjaik megjelenítésével zajlik a folyamat. Így felszínre kerülnek a legsúlyosabb, a megvalósulást is akadályozó problémák, növekszik a felhasználók cél iránti elkötelezettsége, ötleteikkel gazdagodhat a megvalósítandó tevékenység, program is. Nem mellékesen ez egyfajta kölcsönös tanulási folyamat is, melyben a csoport tagjai önmagukról és a csoport egészéről új információkhoz juthatnak; megtanulhatják, hogyan lehet egymásnak feszülő érdekek között megtalálni az érdekkiegyenlítés útjait; kialakulhat a konstruktív párbeszéd eszköztára, s végül megismerhetik saját erejüket is. A bevezetés lépései 1. Munkatársak felkészítése A kooperatív tervezési folyamatot elősegítő, a konfliktusok kezelésére képes szakemberek képzésére számos képző intézmény vállalkozik. A képzések a három napos tanfolyamtól a több szemeszteren át tartó felsőfokú szintű oktatási formákig terjednek. A különböző szakterületeken konfliktusban álló felek közötti közvetítésre, más közösségi események facilitálására megfelelő készségekkel és az eljárások magas szintű elméleti és tapasztalati ismeretével rendelkező szakemberekre nincs minden kisebb közösségben szükség. Ám az elengedhetetlen, hogy olyan saját élményen is alapuló ismeretekre tegyenek szert a közösség működtetésért, fejlesztéséért felelős szakemberek, ami felvértezi őket azzal a tudással és „radarral”, hogy mikor érdemes szakképzett mediátorhoz fordulni valamely konfliktus elkerülése – vagy éppenséggel megoldása – érdekében. 2. A szolgáltatás létezésének promotálása Magyarországon még kevéssé elterjedt a társadalmi marketing, azaz az üzleti marketing eszköztárának felhasználása társadalmi problémák orvoslására, vagy valamely, a társadalom számára előnytelen viselkedés megváltoztatására. 4

52

ALEXANDER, Jeffrey C. (szerk.) (1998) Real Civil Societies. Dilemmas of Institutionalization, SAGE Publications, London


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A közösségi mediáció, a konfliktuskezelés pedig éppen olyan szolgáltatás, mint amit a postás, a bolti eladó vagy az önkormányzat munkatársa nyújt. Éppen ezért itt is érvényesek az üzleti marketing alapszabályai. - Meg kell határozni a szolgáltatás (esetünkben például konfliktuskezelés) célcsoportját, a várható aktorokat - Meg kell ismerni a potenciális fogyasztókat, meg kell érteni motivációikat, mert csak így tehetjük befogadókká őket - Fel kell kelteni a szolgáltatás potenciális igénybe vevőinek érdeklődését, ha feltételezzük, hogy a szolgáltatás kevéssé ismert körükben; azaz tájékoztatni kell őket arról, hogy mit nyerhetnek a folyamatban való részvétellel, ezzel is támogatva döntésüket - Érdemes a folyamat lezárultát követően a szélesebb helyi közösséget tájékoztatni az eredményekről vagy az esetleges kudarc okairól a jövőbeni „vásárlói kör” bővítése érdekében - Értékelni kell a marketing-kommunikációs tevékenység eredményességét Számos helyi kommunikációs csatornát vehetünk mindehhez igénybe: hirdetmény, a helyi média, népesebb helyi eseményeken való megjelenés hasznos eszköz lehet. Ám ami a legfontosabb: mivel érzékeny, az emberek életét közvetlenül érintő kérdésekről van szó – ennyiben jelentős a különbség egy mosópor megvásárlása ösztönzés és egy konfliktus megoldására irányuló tevékenységben való részvételre felhívás között –, a személyes meggyőzés, az érintettekkel történő beszélgetés a leghatékonyabb eszköz. 3. A közösségi tervező fókuszcsoportok A közösségi mediáció eszközrendszerét előrehaladott konfliktushelyzetek esetén használjuk. „Békeidőben”, egy-egy probléma megoldására, a konfliktusok kiélesedésének megelőzésére a közösségi (kooperatív) tervezés lehet a hatékony eljárás. A közösségi tervezés alapvető kérdések megvitatását jelenti egy adott közösség, intézmény működése során. Egyúttal döntéseket és intézkedéseket jelent, amelyek útmutatást adnak arra nézve, hogy milyen a közösség vagy szervezet, mit tesz, és hogyan teszi azt. Magában foglalja az alternatívák feltárását, hangsúlyozza a jelen döntések jövőbeni kihatásait, kohéziót és közös célokat teremt egy közösség vagy szervezet számára, megadja az irányt a célkitűzések teljesítéséhez. A közösségi tervezésben részt vesz minden olyan személy, közösség és szervezet (vagy azok képviselői), aki, illetve amely az adott ügy, probléma megoldásában (vagy éppen a megoldás megakadályozásában) érintett, vagy érintett lehet. Miért használjuk a közösségi tervezést? A közösségi tervezés célja: - hogy meghatározzuk egy közösség vagy szervezet működésének jövőbeli irányvonalát, megakadályozzuk a működés során előfordulható konfliktusok kialakulását - hogy döntéseinket a jövőbeli konzekvenciák fényében hozzuk meg - hogy megalapozottá tegyük döntéseinket - hogy segítsük a közösségi, illetve szervezeti struktúra és a közösségi, illetve szervezeti funkciók közötti megfelelő, hatékony felelősség- és feladatmegosztást - hogy jelentős, esetleg régóta fennálló közösségi vagy szervezeti problémákat meg tudjunk oldani a még komolyabb konfliktusok kialakulása, illetve eszkalálódása előtt - hogy javítsuk a közösség vagy szervezet teljesítményét - hogy egységes közösségi vagy szervezeti kultúrát, értékrendet alakítsunk ki - hogy meg tudjunk birkózni a gyorsan változó környezet kihívásaival


53

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Mikor nem használjuk a közösségi tervezés eszközét? - Ha a közösség vagy szervezet helyzete különösen bizonytalan - Ha a döntési pozícióban lévő kulcsemberek (stakeholderek) nem tartják igazán fontosnak a részvételt a folyamatban A közösségi tervezés során négy alapkérdést vetünk fel. KÉRDÉS

A KÉRDÉSRE ADANDÓ „VÁLASZ”

Merre tartunk?

Küldetés

Hogyan fogunk eljutni oda?

Stratégia

Mi a részletes intézkedési terv?

Kulcsszereplők, forrásigény-intézkedések, ütemterv

Honnan tudjuk, hogy jó irányba tartunk-e?

Értékelés, utánkövetés

2. táblázat: A közösségi tervezés négy alapkérdése 4. A közösségi tervezés folyamata A közösségi tervezés folyamatát valamely érintett szereplő kezdeményezése indítja el. Első lépésként fel kell mérni, kik lehetnek a tervezési folyamat közösségen vagy szervezeten belüli illetve azokon kívüli szereplői. Érdemes már ebben a fázisban tisztázni a különböző szereplők kompetenciáit, illetve a közösségi tervezés folyamatát facilitáló felelős személy feladatait, felelősségi körét, kompetenciahatárait. Mielőtt a munka elkezdődne, azt is fontos felmérni, milyen erőforrásokat, elsősorban személyi erőforrásokat lehet az eredményesség érdekében mozgósítani. Ezek után következhet a küldetés meghatározása. Ez magában foglalja a közösség vagy szervezet céljainak áttekintését és annak megfogalmazását, hogy melyek a közösséget vagy szervezetet foglalkoztató legfontosabb problémák, kérdések. A küldetés közös megfogalmazása voltaképp már a tervezési folyamat integráns része, s a részvételi folyamaton keresztül önmagában is elősegíti a konszenzus építését. A tervezési folyamatért felelős szakember feladata a külső- és belső környezettel való ismerkedés. A sokszor ellentétes érdekű felek nem elszigetelt egyének, hanem kisebb-nagyobb csoportok tagjai, ami befolyásolhatja a tárgyalási folyamatban tanúsított magatartásukat. A tervezés céljának megvalósítása általában forrásokat igényel. Ha a facilitátor nem ismeri a szervezet erőforrásait, az érintett egyének társadalmi-gazdasági jellemzőit, lehetőségeit, zátonyra futhat a tervezési folyamat, hiszen a megállapodások könnyen futóhomokra épülhetnek. Már a facilitált csoportfolyamat része a prioritások meghatározása. Ez magában foglalja a problémák sürgősségének, fontosságának meghatározását, és a prioritások összevetését a rendelkezésre álló eszközökkel, valamint a prioritásokkal. A prioritások meghatározását követheti a hosszú távú, stratégiai célok azonosítása. Ez látszólag viszonylag egyszerűnek tűnhet a már konszenzusos prioritások birtokában, ám az egymást kizáró és egymást kiegészítő célkitűzések értékelése, a problémák és célterületek fő szempontjainak és sürgősségének meghatározása aprólékos munkát igényel. Ne feledjük, ekkor már valószínűleg kifejeződnek az eltérő nézőpontok, így a prioritások kijelölését a versengő igények tükrében kell megvalósítani. A prioritások és a hosszú távú stratégiai célok alapján kerül sor a cselekvési terv kialakítására. A cselekvési terv része a szükséges intézkedések azonosítása, az elsődleges partnerkapcsolatok feltérképezése, a kulcsszereplők kijelölése, a kommunikációs stratégia felvázolása, az ütemterv elkészítése, a rendelkezésre álló források becslése, és az eredményeket jelző értékelési mutatók meghatározása. A cselekvési terv birtokában kezdődhet formálisan is meg a kooperatív tervezési folyamat, bár mint korábban említettük, voltaképp a prioritások, célok kijelölése és a cselekvési terv meghatározása is a folyamat szerves része. Az eredményes munka érdekében különös figyelmet

54


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 érdemes fordítani a szereplők erősségeinek és gyengeségeinek, az előttük álló lehetőségeknek és az esetleges veszélyeztető tényezőknek, de mindenekelőtt a potenciális konfliktusforrásoknak. A hatékony kooperatív tervezési folyamat az erősségekből és a lehetőségekből építkezik, miközben minimalizálja vagy leküzdi a gyengeségeket és a veszélyeket. Éppen ezért a munka során folyamatosan nyomon kell követni a megcélzott ügyfelek, a kritikus szereplők viselkedésének változásait, és az aktuális (valamint potenciális) vetélytársak, a folyamatokat akadályozni képes személyek/szervezetek viselkedését. A szolgáltatás megvalósítása és működtetése A közösségi mediáció fogalma A mediáció meghatározására sok megközelítés létezik, és számos téves értelmezés is „forgalomban van” ezzel a fogalommal kapcsolatban. Az egyik legjellemzőbb félreértés az angol „mediation” kifejezés magyar megfelelőjének (közvetítés, közbenjárás) értelmezés nélküli használatából származik. A mediáció kifejezés ugyanis nem alkalmazható bármilyen közvetítő tevékenységre, így az ingatlanközvetítés, házasságközvetítés, partnerközvetítés stb. nem mediációs tevékenységek. Szintén gyakori hibának tekinthető, hogy a mediáció kifejezést a konfliktuskezelés szinonimájaként használják. A konfliktuskezelés azonban jóval tágabb fogalom, mint a mediáció. A mediáció olyan jog előtti közvetítési eljárás, melynek során egy külső, pártatlan közvetítő segíti a vitás feleket előrehaladott fázisban (amikor a felek között már nincs érdemi kommunikáció) lévő konfliktusuk kezelésében, a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálásában. A konfliktuskezelés ezzel szemben sokrétű fogalom, mely magában foglalja a közvetlen, a segített, a jog előtti, jogi, illetve jogon kívüli konfliktusmegoldási formákat is. A szakirodalom által alapszabályként kezelt tétel: a mediációs eljárás során a mediátor soha nem hoz döntéseket a résztvevők helyett, hanem segíti őket olyan helyzetbe kerülni, amelyben a felek maguk hozhatnak megállapodáshoz vezető döntéseket. Ez a szabály általánosságban igaz. Különösen igaz azokban az országokban, ahol a mediációnak több évtizedes hagyománya van, és ahol az emberek, illetve intézmények napi, megszokott viselkedési formája a szimmetrikus kommunikáción, az önálló problémamegoldáson alapul. A magyarországi gyakorlatban azonban gyakran előfordulnak olyan helyzetek, ahol a résztvevők elvárnak valamennyi „beavatkozást”. Ez különösen akkor fordul elő, ha a mediációs megbeszélésre olyan helyzetben kerül sor, amikor a felek nem, vagy nagyon nehezen képesek kikerülni a győzelemorientált attitűd befolyása alól. Ilyen esetekben elképzelhető némi „szelíd intervenció”. A beavatkozás mértéke azonban sohasem érheti el a felek helyett történő döntéshozatal szintjét, ám a napi gyakorlatban szükség lehet úgynevezett „javaslattevő kérdés” megfogalmazására. Ilyen például a „Nem tartanák-e érdemesnek megfontolni…” kezdetű kérdés, mely mindig valamilyen feltételezett továbblépési irány felé orientálja a résztvevőket, meghagyva azonban nekik az adott felvetés elutasításának szabadságát. A közösségi mediáció folyamata A mediációs processzust négy alapfázisra, illetve a harmadik fázisban hét egymást követő szakaszra oszthatjuk. Valóságos mediációs helyzetben ezek a fázisok és szakaszok természetesen nem különülnek el élesen egymástól, ám ismeretük segít a folyamat strukturálásában, kézbentartásában, a hatékony mediáció megvalósulásában, végső soron tartós és kölcsönösen előnyös megállapodások létrejöttében. Jelen tanulmány keretében a négy alapfázis ismertetésére szorítkozunk.


55

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 A mediáció alapfázisai: - Kapcsolatfelvétel - Előkészítés - Mediációs megbeszélés - Utánkövetés Első fázis: kapcsolatfelvétel A mediációval foglalkozó irodalomban számos esetben találkozunk azzal, hogy a mediációs folyamat és a mediációs megbeszélés nem különül el egymástól, e kettőt egymás szinonimájaként kezelik. Valójában a kettő nem ugyanaz: mediációs megbeszélésről attól a ponttól beszélhetünk, amikor a felek párbeszédet kezdenek egymással – természetesen egy közvetítő segítségével. A mediációs folyamat azonban jóval korábban kezdődik. Első lépésként a közvetítőt valaki felkéri az adott esettel kapcsolatos mediálásra. Szerencsés esetben a „kérők” a konfliktus szereplői, ám számos esetben fordul elő, hogy egy külső – ám az adott helyzetben valamilyen módon érintett – szervezet vagy személy részéről érkezik a felkérés. Akár a résztvevők, akár külső fél kéri a közvetítést a mediátor első feladata a konfliktus szereplőinek identifikálása és a résztvevőkkel való kapcsolatfelvétel. A kapcsolatfelvétel során a közvetítő a konfliktus összes szereplőjével – külön-külön – személyes kontaktusba lép. A találkozások során a mediátor: - ismerteti a tevékenysége célját - kiépíti a munkához szükséges bizalmat, tájékoztatja a konfliktus szereplőjét a mediátor feladatairól és kötelmeiről (semlegesség, titoktartás stb.) - elnyeri az adott fél beleegyezését a mediációs folyamatban való részvételhez A közvetítői tevékenység e fázisában a legnagyobb kihívást a felek részéről szinte minden esetben fennálló bizalmatlanság csökkentése, illetve megszüntetése jelenti. A bizalmatlanság ezekben a helyzetekben alapvetően nem a közvetítő személyének, hanem szokatlan státusának szól. A magyarországi problémakezelési kultúrában szinte kötelezően elvárt, hogy az a személy (szervezet), aki bármi módon involválódik egy konfliktushelyzetbe, valamelyik oldal mellett tegye le a voksát, valamelyik félnek adjon igazat. Ezek mellett az elvárások mellett egy, a pártatlanságát hangsúlyozottan megőrző személy, kissé egy háromlábú, zöld, kétfejű földönkívülihez válik hasonlatossá. Ez a folyamat kezdeti részében nehezíti a mediátor és a konfliktusban résztvevők közötti kommunikációt, s azzal a kísértéssel járhat, hogy „legalább egy kicsit” adjunk igazat valamelyik – esetleg mindegyik – félnek. Ha így cselekszünk, a közvetítés biztos kudarcra van ítélve, a felek előbb utóbb végleg bizalmukat vesztik úgy a közvetítő személyében, mint a mediáció intézményében. A csábítás leküzdésben segít, ha emlékezetünkbe idézzük a konfliktuskezelés három alapparadigmáját (tudatosság!), ezzel erősítve meg lelkünket és agyunkat a „pártosodás” szirénénekével szemben. Második fázis: előkészítés Az előkészítő fázisban a közvetítő már túljutott a kapcsolatfelvételen, kiépítette a munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges alapvető bizalmat, elfogadottságot. Erre a bázisra építve kerül sor a mediációs ülést előkészítő tevékenységre. Az előkészítés fő célja: - a konfliktusban szereplő felek hozzásegítése olyan érzelmi-pszichés állapot eléréséhez, amelyben már nem a totális szembenállás, nem a másik fél elutasítása, és mindenáron való legyőzése a cél - a megoldásorientált konfliktuskezelési attitűd kialakulásának segítése - a konfliktushelyzettel kapcsolatos legalapvetőbb információk összegyűjtése - a konfliktushelyzetben érintett felek végleges identifikálása 56


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 (Tapasztalati tény, hogy egy konfliktusban szinte mindig több szereplő érintett, mint az első pillanatban látszik. Rendkívül fontos, hogy ezeket a „rejtőzködő” feleket is bevonjuk a mediációs folyamatba. Ellenkező esetben – érzelmi, vagy érdekeken alapuló okokból – a megoldási folyamat rombolóivá válhatnak) Harmadik fázis: mediációs megbeszélés A mediációs megbeszélésre akkor – és csak akkor(!) – kerülhet sor, amikor a felek emocionálisan és mentálisan olyan állapotba kerültek, hogy feltételezhető róluk a probléma megoldására irányuló magatartás. Ezen állapot bekövetkezésének megállapítása a közvetítő dolga és felelőssége! A mediációs megbeszélés előkészítetlensége vagy a résztvevők „felkészültségének” téves megítélése rendkívül káros lehet nemcsak az adott konfliktushelyzetre, de a résztvevők kapcsolatára is. Példa erre egyik dunántúli városunk polgármesterének esete, aki a város több – egymással kifejezetten ellenséges viszonyban lévő – szervezetének képviselőit hívta meg egy mediációs megbeszélésre. A meglévő erős negatív emóciók előzetes kezelése nélkül összehívott megbeszélés oda vezetett, hogy az adott térben összesűrűsödött feszültségek – hasonlóan a kritikus tömeget elérő nukleáris robbanóanyagok viselkedéséhez – robbanáshoz vezettek. A résztvevők a helyszínen összeverekedtek, a kommunikáció évekre megszűnt közöttük. Negyedik fázis: utánkövetés Sikeres mediációs megbeszélés után a megoldás részvevői – a vitás felek és a mediátor egyaránt – hajlamosak „hátradőlni”, s gyönyörködni frissen született „gyermekükben”: a mediációs processzus eredményeként létrejött megállapodásban. Ez természetesen rendjén is van így, azonban nem szabad, hogy a gyönyörködés és az eredmény miatti elégedettség a megállapodáson alapuló cselekvés helyébe lépjen. A megállapodás teljesülése érdekében szükség van az abban foglaltak megvalósulásának nyomon követésére, s a megvalósulási folyamat elakadása esetén további segítő beavatkozásra. Minőségi jellemzők - A szolgáltatás keretében kezelt konfliktusok száma - Az eredményesen megoldott konfliktusok száma - Prevenciós beavatkozások száma - Az egyes esetek érintettjeinek értékelése a segítő szakember munkájáról


57

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Javasolt irodalom - Bándi Gyula Dr. (2000): A közvetítés (mediáció) jogi szabályozásának továbbfejlesztése, Jogtudományi Közlöny, 2000/1. - Bándi Gyula (1998): Környezetvédelmi kézikönyv, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó - Barcy Magdolna – Szamos Erzsébet (2002): „Mediare necesse est!” A mediáció technikái és társadalmi alkalmazása, Animula Budapest - Baruch Bush, Robert A. – Folger, Joseph P.: The Promise of Mediation (Jossey-Bass Publishers, 1994) - Bennett, M. D. – Hermann, M.S.G.(1996): The Art of Mediation, NITA, Indiana - John Burton: Conflict: Resolution and Provention (St. Martin’s Press, 1990) - Readings in Management & Resolution; Edited by John Burton - Frank Dukes: (The Macmillan press Ltd., 1990) - Crawley, John: Constructive Conflict Management (Nicholas Brealey Publishing Limited, 1992) - Crocker - Graham - Habib - Murphy - Saunders - Smith - Urquhart: International Conflict Resolution (1990, World Affairs Council) - Dahl, Robert A.(1998): On Democracy, , Yale University Press - Deutsch, Morton – Coleman, Peter T.: The Handbook of Conflict Resolution (Jossey-Bass Publishers, 2000) - Edelman, Joel – Crain, Mary Beth: The Tao of Negotiation (1993, HarperBussines) - Elster, Jon (1995): A társadalom fogaskerekei, Budapest, Osiris – Századvég - Eörsi Mátyás Dr. – Ábrahám Zita Dr. (2003): Pereskedni rossz! Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés, Minerva Kiadó, Budapest - Faragó Klára – Vári Anna (1988): Tárgyalásos módszerek környezeti konfliktusok kezelésére, Budapest, Magyar Közvéleménykutató Intézet - Fisher, Roger – Ury, William: Getting to yes, Negotiating Agreement Without Giving In, Penguin Books - Fleming, Peter (1993): A tárgyalás alapjai hét leckében, Budapest, Park Kiadó - Geskó Sándor: Rendőrök és romák: konfliktusok, vagy párbeszéd? (Mediátor Tanácsadó iroda, 2000) - Geskó Sándor: Konfliktuskezelés és kooperatív problémamegoldás multikulturális környezetben In: Béres Csaba (szerk): Kirekesztődés, vagy integrálódás (Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002) - Göncz Kinga – Geskó Sándor: Ethnic Minorities in Hungary: Democracy and Conflict Resolution In: The Annals of the American Academy of Political and Social Science, 28.-39. o.) - Göncz Kinga – Geskó Sándor – Herbai István (2001): Konfliktuskezelés civil szervezetek számára, Budapest, Partners Hungary Alapítvány - Gyurgyák János (szerk.) (2003): Mi a politika? Bevezetés a politika világába, Budapest, Osiris - Hajba Éva (1988): Konfliktusmenedzsment – Környezeti konfliktuskezelés, Budapest, Műegyetem Kiadó - Herczog Mária (szerk.) (2003): Megbékélés és jóvátétel – Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról, Budapest, Család Gyermek Ifjúság Könyvek - Kaner, Sam: Facilitator’s Guide to Participatory Decision-Making (1996, New Society Publishers) - Kende Péter (2003): Politikai kultúra, civil társadalom, elit. In: Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? Bevezetés a politika világába, Budapest, Osiris Kiadó, 274-299. o.

58


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 - K erekes Sándor – Kiss Károly (szerk.) (2003): A megkérdőjelezett sikerágazat – Az EU környezetvédelmi követelményeinek teljesítése, Budapest, MTA Társadalomkutató Központ - Kertész Tibor (szerk.) (2001b): Mediációs szöveggyűjtemény – Szemelvények a mediáció irodalmából, Budapest, Partners Hungary Alapítvány - Klein Sándor: Vezetés- és szervezetpszichológia (SHL Hungary Kft., 2001) - Lovas Zsuzsa – Herczog Mária (1999): MEDIÁCIÓ, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés, Budapest, Múzsák Kiadó - Mastenbroek, Willem F. G.: Konfliktusmenedzsment és szervezésfejlesztés (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1989) - Moore, Christofer W.: The Mediation Process (Jossey-Bass Publishers, 1989) - Mediation UK, Training Manual in Community Mediation Skills (1995), Bristol - Nacsády Péter Imre Dr. (1995): Mi is az a mediáció?, Magyar Jog, 1995/3. - Oakley - Krug: Korszerű változás-menedzselés (1994, Bagolyvár) - Oakland, Alexander: Mikor mondjunk NEMet? (1992, Bagolyvár) - Rothman, Jay: From Confrontation to Cooperation (1992, Sage Publications) - Sáriné Dr. Simkó Ágnes (szerk.) (2003): A mediáció – A közvetítői tevékenység, Budapest, HVG - ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. - Somogyi Árpád (2000): Mi fán terem a mediáció? Jogtudományi Közlöny, 2000/1. - Szabó Márton (2003): Diskurzuselemzés és politikatudomány*, Politikatudományi Szemle, 2003/3. 41-58. o. - Ury, William: Tárgyalás nehézemberekkel (1993, Bagolyvár) - Vári Anna (1996): Döntéselemzés, konfliktuskezelés, Budapest, ELTE - Wagner János (2001): Konfliktuskezelés a szervezetben In: Klein Sándor (szerk.): Vezetésés szervezetpszichológia, SHL Hungary Kft., Budapest, 509- 535. o.


59

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Példatár A fenti problémamegoldó, konfliktuskezelő eljárások gyakorlati alkalmazására álljon itt egy példa. Példánkban egy (roma) telepfelszámolási program során felállított és működtetett mentori hálózat egyes intézményeit, azok tevékenységeit ismertetjük. A megvalósult program számos szereplő részvételével zajlott. A legfontosabbak: a települések roma és nem-roma lakói, a helyi intézmények képviselői, elsősorban a települési és kisebbségi önkormányzat vezetői, civil szervezetek képviselői és a projektgazda szervezet képviselői. A mentorálás, közösségi mediáció szerepe a közvetítés és annak elősegítése volt, annak érdekében, hogy a program szereplői közös erőfeszítéseik eredményeként erőforrásaikat minél inkább mozgósítsák, s így a lehető legteljesebben valósítsák meg a program célkitűzéseit. I. A közösségi mediáció a gyakorlatban Egy helyi társadalmi térben az ott megjelenő konfliktusok hatása mindig additív módon jelenik meg. A konfliktusok egyre gyakoribb megjelenése, a konfliktusok által gerjesztett feszültség szintjének növekedése eleinte csak a helyi társadalom tagjainak „szociális komfortérzetét” rontja, a konfliktusok eszkalálódása esetén azonban alkalmas a helyi társadalmi nyugalom hosszú távú megtörésére, a helyi szociális, gazdasági, oktatási stb. problémák megoldásának kerékkötőjévé válhat, esetünkben pedig azt jelentheti, hogy a múltban gyökerező problémák okoznak zavart a helyi program megvalósítása során. Ahhoz, hogy a konfliktusok kezelhetőek legyenek, a helyi társadalmi szereplőknek át kell lépniük előítéleteiken, reális képet kell kialakítaniuk egymásról, törekedniük kell arra, hogy a távolságtartást, a hiányos és esetleges kommunikációs aktivitást felváltsa a párbeszéd, a konfliktusok, konkrét problémák racionális, érdekalapú megbeszélése. A lokális problémamegoldó, a helyi társadalmak alapviszonyait érintő programok – amilyen e telepfelszámolási program is – jellemzője, hogy sokszereplősek, és számos érdeket „kényszerintegrálnak”. Az ilyen programok megvalósításuk során gyakran hoznak felszínre olyan konfliktusokat, amelyek részben a program résztvevői között, (célcsoport, program-, illetve projektmenedzsment) részben a projektrésztvevők és a környezet között jönnek létre. A példánkban ismertetett esetben a feladatunk az volt, hogy a helyi alkufolyamatok során, illetve azok létrejöttét megelőzően segítsük olyan helyi viszonyok kialakulását, amelyekben a résztvevők alapattitűdje nem a szembenállás, a győzelemre való törekvés, hanem a kooperáció, a kölcsönösen előnyös megoldások keresése. A projekt során együttműködött: - a helyi Konzorciumi Tanács - a projektgazda szervezet - helyi települések önkormányzatai és önkormányzati intézményei - helyi (regionális) szociális, oktatási, munkaügyi intézmények képviselői - a telepfelszámolás által érintett emberek - a mentorálást, közösségi mediációt végző szervezet A program kezdeti szakaszában a helyi települési és kisebbségi önkormányzat bevonásával tájékoztató megbeszélést folytattunk a helyi szervezetekkel és az ÖSSZES érintett családdal, melynek során elmondtuk nekik, hogy milyen lehetőségeik vannak, illetve, hogy milyen elképzeléseink vannak a problémamegoldás folyamatáról. Ugyanebben a fázisban került sor egy-egy családi kapcsolattartó „megválasztására”, akik egy-egy család, illetve költözési egység képviselőjeként, szószólójaként – és egyben „mediátoraként” – működtek a közös munka során.

60


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 I.1. A Konzorciumi Tanács és a programot lebonyolító munkacsoport működésének támogatása I.1.1. Tevékenységkoordináló és Elemző Megbeszélés (TEM) A projekt megvalósítása során legalább havonta egyszer értékelő-elemző megbeszélést szerveztünk, ahol a projektet megvalósító és irányító szervezetek képviselői (a projektgazda szervezet, a Konzorciumi Tanács, a menedzserszervezet és a mentorálást, mediálást végző szervezet tagjai) értékelték az elmúlt időszak eseményeit, és meghatározzák a közeljövő legfontosabb megteendő lépéseit. I.1.2. Igényfelmérés Ebben a fázisban történt meg az egyes lakásokban lakók pontos létszámának és családstruktúrájának rögzítése, másrészt a lakók reálisan elfogadható igényeinek, elképzeléseinek feltérképezése. A végleges megoldási módok kialakítása után a családok képviselői és az önkormányzat egy nyilatkozatot (kvázi szerződést) írtak alá a közösen elfogadott megoldásról. I.1.3. Lokális Projektindító Fókuszcsoportok (LPF): a helyi szervezetek bevonásával A program indításakor egy egynapos projektindító, fókuszcsoportos megbeszélést szerveztünk. További megbeszélésekre – havi gyakorisággal – a projekt teljes futamideje alatt sor került. A megbeszélések, workshopok alapvető célja olyan „formalizált” kommunikációs tér megteremtése volt, amely lehetővé tette a helyi intézmények képviselőinek találkozását, direkt kommunikációját és érdekartikulációját. Ehhez illeszkedő célkitűzések: - a helyi intézmények képviselői közötti párbeszéd kialakulásának és fenntartásának elősegítése - a projekt fő lépéseinek meghatározása; - a lokális partnerek szerepének tisztázása, a kooperáció és kommunikáció tartalmának és formáinak meghatározása - a roma és nem-roma populáció közötti előítéletek és ebből fakadó feszültségek csökkentése A fókuszcsoportokra facilitált formában került sor. A facilitáció a mentorálást végző szervezet feladata volt. A workshopról strukturált emlékeztető készült, amelyet minden résztvevő kézhez kapott a megbeszélést követő 5 napon belül. I.1.4. Potenciális konfliktusok strukturált jegyzéke (SWOT-analízis alapján), problématérkép elkészítése A projektindító kooperatív tervezőmegbeszélések részeként – de mindenképpen egy külön alkalommal – került sor a potenciális konfliktusok strukturált jegyzékének összeállítására. Ez lehetőség szerint egy SWOT-analízis keretében történt, ami lehetővé tette, hogy a konfliktusokat ne csak statikusan, hanem időbeli dinamikájukban is szemléljük. Ez a konfliktuslista, illetve problématérkép alkotta a további problémakezelési stratégia kialakításának alapját. I.2. A programba bevont családok alapvető (szociális, egészségügyi, közoktatási) közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének segítése A szegregátumokban élő családok kirekesztettsége nemcsak földrajzi, lakókörnyezeti értelemben jelentkezik, hanem a társadalmi élet minden szegmensében tetten érhető. A projekt végrehajtása során ezért kiemelt figyelmet kellett fordítani arra, hogy a részt vevő családok fokozott támogatásban részesüljenek az iskolai, illetve az óvodai szolgáltatások, valamint a szociális és egészségügyi rendszer igénybevételének elősegítése területén. Így volt elérhető, hogy


61

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 az új lakókörnyezet megváltozott szociokulturális körülményekkel párosulva segítse egy más, jobb életminőség kialakítását. E feladatok ellátásának koordinálása a helyi Konzorciumi Tanács (KT) kompetenciakörébe tartozott. Természetesen a KT csak koordinált, a szakmai, segítő feladatok ellátása, iniciálása egy, a helyi, illetve regionális szervezeteket (iskola, óvoda, bölcsőde, egészségügyi intézmények, családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, védőnői szolgálat stb.) tömörítő informális szerveződésre hárult. I.3. A program helyi, települési szintű elfogadtatásának terve Egy projekt keretei között kialakuló konfliktusok zavart okoznak a program megvalósítása során. Kiemelten igaz ez egy „érzékeny” projekt, a lakosságot közvetlenül érintő projektelemek esetében, mint pl. a költözések, illetve az ebből adódó települési struktúra átalakulása. Ahhoz, hogy a projekt integrált, „szervült” változást idézhessen elő a települések életében, szükséges, hogy a hiányos és esetleges kommunikációs aktivitást felváltsa a proaktív párbeszéd, az egyes projektelemek, konkrét problémák racionális, érdekalapú megbeszélése. Ennek érdekében a projekt folyamán lakossági fórumok megtartására került sor, ahol a programban részt vevő szervezetek munkatársai adtak tájékoztatást a program célkitűzéseiről, menetéről, illetve a program aktuális állásáról. A lakossági fórumok megtartását minden esetben valamilyen előkészítő kommunikációs akció előzte meg, s lebonyolításuk során a folyamatot a programban részt vevő konfliktuskezelő moderálta, illetve facilitálta. A fórumokat követően minden esetben információs visszacsatolásra került sor (újság, lokális televízió, szórólap stb.), melynek keretében a lakosság visszajelzést kapott a fórumon felvetett problémákkal kapcsolatos történésekről. I.4 Készenléti szolgálat, konfliktusintervenció A projekt megvalósításának kezdetén egy háromfős, úgynevezett Krízisintervenciós Válságstábot (KV) állítottunk fel, melynek tagjai a konfliktuskezelés, a közösségi mediáció elismert szakemberei voltak. A KV munkatársai, illetve a mentor team tagjai – együttműködve a Konzorciumi Tanács tagjaival, a menedzserszervezet és a projektgazda szervezet képviselőivel – folyamatosan figyelemmel kísérték az egyes térségek konfliktusszintjét, és akut konfliktus kialakulása esetén – közösségi mediációs technikák alkalmazásával – azonnali intervenciót hajtottak végre. Témavezető: Geskó Sándor

62



Sorsfordító szolgáltatásfejlesztési modell Közösségi munka mélyszegénységben élők integrációjának segítéséért A szolgáltatási modell tartalma Témánk a „Közösségi munka mélyszegénységben élők integrációjának segítéséért”. A kérdések, amelyekre ebben a blokkban választ keresünk, leginkább a következők: - Vannak-e, és ha igen milyen feladatai az integrált közösségi szolgáltató terekben dolgozóknak a legszegényebbek körében? - Miként érhetik el őket? - Hogyan vonhatjuk be a helyi közösség életébe, a közösségi tér programjaiba a mélyszegénységben élőket? Hogyan és mit tehetünk azért, hogy a különféle társadalmi csoportokhoz tartozó emberek számára ezek a közös élmények a közeledést, és ne a gyakran meglévő szakadékok további mélyülését szolgálják? - Milyen szolgáltatásokban, milyen feltételek biztosításában érdemes, szükséges és lehetséges gondolkodni annak érdekében, hogy a fenti célokhoz közelebb kerülhessünk? - Kikkel és milyen területeken, tartalommal működhetünk, illetve szükséges együttműködnünk a mélyszegénységben élők helyzetének jobbítása érdekében? - Hogyan lehet mindezt egy helyi közösségi fejlesztési folyamatba illeszteni, beemelni? A kérdések fenti sora önmagában is óriási, a válaszok sok ponton csak felvillanthatják a lehetséges megoldási módokat, illetve rávilágítanak arra, mennyire szerteágazó és összetett jelenség a szegénység, még inkább a mélyszegénység. Nagyon leegyszerűsítve, első közelítésben pénzhiánynak gondoljuk, illetve azzal azonosítjuk. Mint oly sokszor, a hétköznapi gondolkodás és fogalomhasználat itt is jó kiindulópontot jelent, azonban mindenképpen szükséges pontosítani, és adatok, összefüggések fényében értelmezni a jelenséget. (Részletesebben, adatokkal alátámasztva, alapfogalmakat tisztázva a következő fejezetben írunk erről.) Itt most elöljáróban annyit: a szegénység, mélyszegénység korántsem csupán anyagi, pénzügyi hiányokat jelent. Sőt. Időszakos anyagi nélkülözés, rövid idejű bevételkiesés bár pillanatfelvételként jelezhet nagyon alacsony szintet, összességében nem tekinthető ugyanolyan problémának, mint a sok szempontú, tartós, napi megélhetési és hosszú távú stratégiák megalapozását lehetetlenné tevő állapotok, amelyeket a mélyszegénységgel azonosítunk. Tehát nem csak arról van szó, hogy adott időpontban bizonyos dolgok megszerzése, megvásárlása nem lehetséges. Ahhoz, hogy mindez érthető legyen, és kifejezéseinket hasonló értelemben használhassuk, gondoljuk át, melyek azok a tényezők, amelyek esetén valaki nagy eséllyel ki van téve a szegénység kockázatának és tartós, valamint intenzív létének: - Alacsony iskolai végzettség, ami a középfokú végzettség hiányát jelenti leginkább, - Ezzel összefüggésben a környező világ dolgaiban való eligazodás nehézségei, beleértve az olvasási, szövegértési problémákat, amelyek a tájékozódást, ügyek intézését, saját érdekek felismerését és képviseletét akadályozzák jelentős mértékben,


63

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 - P iacképes tudások, készségek hiánya, ami a gazdasági aktivitás, fizetett munkavégzés korlátja elsődlegesen, - Munkatapasztalatok hiánya, ami régóta a valós, tényleges munkahelyek hosszú idő óta tartó hiánya mellett jelenti a fiatalok, pályakezdők problémáját is, bár ezek jellege részben eltérő, - Romák - sok ok együtthatása miatt jelentős szegénységi kockázattal bírnak a roma háztartásfővel bíró családok, - Egészségi állapot - valamely fogyatékosság, tartós betegségek, pszichiátriai vagy pszichés problémák stb., - Ellátásra, gondozásra szoruló családtag léte (kisgyermekek, idős vagy beteg hozzátartozók stb.), - Olyan lakóhely, lakókörnyezet, ahol kevés a lehetőség - munka, információkhoz és szakszerű ellátáshoz, segítséghez való hozzáférés nehézségei, kulturális és közösségi aktivitások, események korlátozottsága stb. Bár a lista még nem teljes, könnyen belátható, hogy az anyagi nélkülözés együtt jár, illetve összefügg, ráadásul bonyolult módon, sokféle más hozzáférési, előbbre jutási, problémamegoldási nehézséggel. Valami hasonlót fed a kirekesztődés fogalma is. A sajátos, új szegénységi és társadalmi problémákhoz kapcsolódik még a prekariátus fogalma, amelyeket a fogalmi tisztázó fejezetben ismertetünk. Itt csak a nagyságát nézzük meg az érintettek körének. Magyarország 2014. évi Nemzeti Reform Programja szerint „3,5 millió ember (2011) él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben. Ez a teljes népességhez viszonyítva (31,0%) magasabb, mint az EU átlaga, és a Magyarországhoz hasonló fejlettségű kelet-közép-európai tagállamok közül is a magasabbak közé tartozik. A szegénységi kockázatok különösen sújtják a gyermekeket és a hátrányos helyzetű térségekben élőket, illetve a roma népességet, akiknek nagy többsége – a kb. 750 ezresre becsülhető roma népességen belül hozzávetőleg 500 - 600 ezer fő mélyszegénységben él.” A mélyszegénységben élők elérése és bevonása a közösségi színtereken zajló tevékenységekbe, programokba, a helyi közösség életébe nehéz és sokrétű feladat. Annak érdekében, hogy ez a gyakorló szakemberek számára kézzelfoghatóvá váljék, jelen modell keretein belül, egyszerűen az érthetőség és gyakorlati alkalmazhatóság érdekében különböző megközelítéseket helyezünk egymás mellé. Ez a valóságban nem jelent nagyon különböző teendőket és gyakorlatot, inkább a megértést segítő kapaszkodókként értelmezhetjük azokat. Diszkriminációmentesség Mit jelent ez a megközelítés? Gyakorlatilag azt, hogy amennyiben érdeklődnek szegénységben élő csoportok bármely közösségi rendezvény iránt, semmiképpen nem engedhető meg, hogy akár információk elhallgatásával, konkrét elutasítással, vagy bármilyen más módon távol tartsuk őket ezektől az eseményektől. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy ezzel ténylegesen elértük, bevontuk volna őket. Ez a hozzáállás azonban alapfeltétele kell legyen egy helyi közösségi alapú közszolgáltatásnak. Valójában jelen modell megvalósításának egyik alapmódszere épül erre a megközelítésre: lehetőleg a település minél szélesebb köre számára érthető és elérhető módon osszunk meg információkat, tegyük elérhetővé szolgáltatásainkat. Ennek (és a többi megközelítésnek) a részleteit később fejtjük ki. Befogadó hozzáállás Az, hogy nem tartjuk távol a helyi társadalom egyetlen csoportját sem a közösségi tértől, a közösségi eseményektől és közszolgáltatásoktól, valóban csak az alapot biztosítja. Ahhoz, hogy egy akár atomizálódott, akár belső feszültségekkel terhelt és részekre szakadt helyi közösség életében pozitív változások induljanak, az egymás iránti elfogadás és együttműködés, egymás

64


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 tiszteletben tartása megerősödjön, a közösségi térnek olyan módon kell nyitva állnia mindenki előtt, hogy bárki „otthon érezhesse” magát. Bár ez is nyilvánvaló feltételnek tűnik, mindennapos biztosítása korántsem könnyű. Feszültségek bármely két csoport között keletkezhetnek. Nem nehéz elképzelni, hogy egy időben, egy teremben nehezen férhet meg a nyugdíjasklub és a küzdősportosok edzése. És ebben a nem jövedelmi különbségekkel, nem társadalmi potenciálokban jelentkező különbségekkel leírható csoportokról van szó. A feszültség azonban hasonló lehet akkor is, ha más okokból eltérő helyzetű csoportok tagjai, akiknek aktivitása, zajszintje, térigénye, stb. nagyon eltérő. Ezért a közösségi terek használatának alapkérdése az, hogyan hangolhatóak össze úgy a különféle tevékenységek és programok, hogy senki ne érezze, hogy neki itt nincs, nem lehet helye. Kiemelt figyelmet érdemel ezért az, hogy bármely rendezvényt nyitottnak érezzenek azok is, akiknek élethelyzete, jövedelmi helyzete miatt a bekapcsolódás esetleg nehéz lehet. Célzott szolgáltatások, programok Mindezek mellett indokolt és szükséges olyan tevékenységeket indítani, amelyek kifejezetten a mélyszegénységben élőket célozzák, számukra kínálnak olyan lehetőségeket, amely problémáikra, szükségleteikre választ adnak, és őket bizonyosan, illetve bizonyosan őket érik el. Ezek lehetnek különösen: - Információnyújtás, tájékoztatás, ügyintézéseket segítő támogatások (arra vonatkozóan, mit, hogyan, hol és mikor tudnak elérni, e-ügyintézés segítése, szakemberekhez, speciális szolgáltatásokhoz hogyan juthatnak stb.). - A napi megélhetési gondokon enyhítő programok, amik akár a háztartási költségvetéssel való gazdálkodás, akár az önellátó gazdálkodás terén kínálnak másokkal való együttműködési és tevőleges segítséget, közösségi programokat (mint például közösségi kertek, kaláka, bármely helyi közösségi vállalkozás megfelelő formája stb.). Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mélyszegénységben élő emberek legalapvetőbb szükségletei is kielégítetlenek lehetnek, tehát a fűtött, meleg, száraz helyiség és bármilyen meleg innivaló hideg időben, vagy a legegyszerűbb étel is nagyon fontos lehet számukra. Hogy ennek milyen módon és mértékben tud megfelelni ez a közösségi intézmény, ez nagyon erősen az adott település egyéb lehetőségeitől, közösségi és intézményi erőforrásaitól függ. Ha ez az intézmény a település egyetlen közintézménye, akkor honnan kaphatnának egy szelet kenyeret a rászorulók, ha nem innen? - Természetesen sokféle képzési, találkozási alkalom is szóba kerülhet, amelyek érdemben nem térnek el, és semmiképpen nem választódnak le mesterségesen a helyi közösség szélesebb köre számára kínált szolgáltatásokról. Ez ugyanis szembe menne azzal az alapelvvel, hogy integráló, bárki számára elérhető programokat szervezzenek a helyi közösségi fejlesztők. Itt szükséges pontosítanunk azt a különbséget, hogy nyitottá tenni mindenki számára egy rendezvényt fontos és következetesen képviselni szükséges alapelv, amitől eltérésnek nincs helye. Ugyanakkor egy jól kitalált és jól célzott program nem szól mindenkinek. De nem lehet cél, hogy bizonyos társadalmi csoportok képviselői ne vegyenek részt bizonyos alkalmakon. A lényeg: legyen nyitott minden program, de legyenek kellően sokfélék a lehetőségek ahhoz, hogy minél többen találjanak igazán nekik valót. Tervezés és előkészítés A szolgáltatás tervezése során az első és legfontosabb kérdés, amelyet a helyi közösségi fejlesztőnek, szolgáltatónak fel kell tennie: mi jellemzi a település lakosságát a szegénység, mélyszegénység problémakörhöz köthetően? Hogyan írhatóak le azok a csoportok, akikről ennek a


65

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 problémakörnek a kapcsán gondolkodunk? Mik a jellemzőik? A település mely részein élnek? Milyen jellegzetes problémák nehezíthetik az életüket? Mi az, amire ténylegesen szükségük lehet, mi jelentheti az első lépést a helyi társadalmi befogadásuk és együttműködéseik felé? Nézzük ezeket a kérdéseket konkrétabban! Milyen a településen a szegénység arca? Dolgozó szegényekről van szó, akik munka mellett élnek nagyon nehéz körülmények között, vagy maga az állástalanság is nagyarányú? Gyerekes, sokgyerekes családok, idős emberek, vagy hajlék nélküliek, esetleg nagyon rossz lakáskörülmények között élő emberekről van szó? Vannak-e köztük romák? A településen egy adott helyen tömörülnek, vagy szinte bárhol megtalálhatóak? Mennyire nehezített számukra a közlekedés? Elérik-e a legfontosabb közszolgáltatásokat (óvoda, iskola, orvos, hivatalok stb.)? Mennyire élnek komfortos körülmények között? Milyen a település vezetőinek, illetve a helyi emberek viszonya hozzájuk? Megértő? Elítélő? Támogató? Kirekesztő? Ezekre a kérdésekre sokféle forrásból és módon tudunk válaszokat keresni: - szakemberek, munkatársak (szociális munkások, orvos, védőnő, hivatali ügyintéző, stb.) - települési helyzetelemzések, dokumentumok, statisztikák - személyes kapcsolatok az érintettekkel - helyi fontos és a település lakosait jól ismerő emberek - ha vannak, helyben működő szociális, gyermekvédelmi és karitatív szervezetek - az érintett emberek saját csoportjai, közösségei, hangadó embereik - civil aktivisták stb. A helyben indítható közösségi alapú, kifejezetten szegénységben és mélyszegénységben élő embereket célzó, illetve aktivizáló szolgáltatások szervezése során, pontosan olyan módon, ahogyan a helyi társadalom bármely más csoportja esetén, első körben azt kell tehát megtudnunk, kik ők, mire van szükségük, igényük, illetve mire van szándékuk, tettvágyuk. Ehhez a fenti, inkább kívülről jövő informálódáson túl a kapcsolatfelvétel és a közvetlen megkeresések segíthetnek. Hogyan lesz ebből célt érő, de nem megbélyegző szolgáltatás? Nagyon fontos annak átgondolása, hogy amire szükségük lehet, és amiben részt vennének, semmiképpen ne stigmatizálja őket, ne legyenek ők láthatóan és megbélyegzetten a falu szegényei, a rászorulók, az alamizsnát kérők szerepében. Ezért minden olyan felmerülő igény, ami a mélyszegénységben élők számára nyújtott szolgáltatásról szól, át kell, hogy menjen azon a szűrőn, hogy vajon mi magunk, vagy bárki más a helyi közösségből, szívesen venne-e részt abban a közösségi folyamatban, elmenne-e adott rendezvényre? Ha mi magunk úgy érezzük, ez kellemetlen lenne, akkor nagy eséllyel nem sikerült elkerülnünk ezt a csapdát. Ha egy esti közös tanulási alkalom során a fogadótér asztalairól bárki vehet zsíros kenyeret, az egészen más helyzet, mint ha sorban kell állni a sorszámra kapható meleg ételért. Bár ezeknek a közösségi intézményeknek nem is tud lenni a fő profilja az étkezés, nincs is erre szükség, de nagyon fontos, hogy körültekintőek legyünk ennek kapcsán. És vegyük azt is figyelembe, hogy a közösség ereje éppen abban nyilvánulhat meg, hogy valóban minél többen érzik magukat odatartozónak. Maga a közösségi tér, a helyszín nem igényel más előkészítést, mint bármely más célcsoport esetén. Ami a különbség lehet, az éppen ezeknek a nagyon alapvető emberi igényeknek

66


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 (meleg, étel és ital, elfogadó hozzáállás) a kielégítése során jelentkezhet. Egy tálca zsíros kenyér nem csak abban segít, hogy az üres hasak tele legyenek, de lehetővé teszi, hogy tényleg arra figyelhessenek a résztvevők, arról beszéljenek, arra koncentráljanak, ami a szervezett esemény, képzés valódi témája. Megoldható ez olyan formán is, hogy minden alkalommal többen, illetve mindig mások hoznak olyan ennivalót, amit tudnak. Ez a „batyus bál” hangulat sokat javíthat a résztvevők közérzetén, és maguk is felelősséget tudnak vállalni a közös együttlétért. Hogy milyen tartalommal töltsük meg a közös tanulási alkalmakat, közösségi eseményeket, az a helyiek igényein múlik. Nagyon fontos, hogy didaktikus, nyilvánvalóan kioktató jellegű képzésekre nem várhatunk komoly érdeklődést. Képzeljük el, mennyire más egy „Hogyan értsünk szót a gyerekünkkel?” című beszélgetés, mint az „Intézményvezetői elvárások a helyes óvodai és iskolai viselkedéssel szemben”. Vajon mi melyikre mennénk szívesebben? Végül vegyük figyelembe: a személyes kapcsolatokon alapuló igények felmérése, illetve a személyes, szóbeli meghívás mindig eredményesebb, mint bármilyen plakát, szórólap, vagy interneten meghirdetett esemény! Ha lehetséges, a programok, szolgáltatások indítása előtt beszéljünk személyesen azokkal, akiket megcélzunk, akiknek a részvételére számítunk! Ez nyilvánvaló azokban az esetekben, amikor közösen tervezzük és szervezzük, valódi közösségi módon a programot, de nagyon fontos akkor is, ha szolgáltatást kínálunk. Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások Alapfogalmak, tudnivalók, összefüggések A legfontosabb fogalmak, amelyeket már jelen dokumentumban fentebb is többször használtunk, mindenképpen pontosításra érdemesek. Alapvetően a következők: - mélyszegénység - kirekesztődés - sérülékeny társadalmi csoportok - dolgozó szegények - prekariátus Ahhoz azonban, hogy ezeket a definíciókat megfelelőképpen értelmezni tudjuk, szükség van arra, hogy ezt a valóban bonyolult és sokrétű fogalmat, mint a szegénység, lássuk, mennyire sokféleképpen lehet megközelíteni, megpróbálni megragadni, sőt mérhetővé tenni. A szegénység kapcsán érezzük, hogy valamilyen hiányról van szó. Nagyon leegyszerűsítő az a megközelítés, amely egyszerűen jövedelemhiánynak tekinti azt. A kutatók, elemzők nagyon sokféle értelmezést és megközelítést alkalmaznak. Anélkül, hogy különféle szociológiai, társadalomelméleti, szociálpolitikai stb. elemzésekbe mélyebben belebonyolódnánk, nézzünk először rá arra, hogyan is áll elő az a helyzet, amikor közösségi, társadalmi, integrációs folyamatoknak útjában áll a nélkülözés. Mik a legfontosabb tudnivalók, ami nélkül nem tudunk gondolkodni a szegénységben, mélyszegénységben élő emberekkel való munkáról? Abraham Maslow pszichológus az emberi szükségleteket vizsgálta. Rávilágított arra, hogy az egyes szükségletek nem egyenrangúak, hanem különböznek egymástól erősségükben, illetve abban, hogy mennyire igényelnek azonnali cselekvést, közvetlen kielégítést. Maslow az 1950-es években megalkotta az emberi szükségletek hierarchiáját, azaz a Maslow-piramist, ami eredetileg ötlépcsős volt, majd 1986-ban másik két lépcsőt is hozzátett, így piramisa a biológiai szükségletektől az önmegvalósításig terjed.


67


A piramis alján a létfenntartáshoz és a túléléshez kapcsolódó alapszükségletek helyezkednek el. Ezek a szükségletek primitívek, sürgetőbbek, erőszakosabbak és megegyeznek az állatokéval. Az első szinten vannak a fiziológiai szükségletek, mint a lélegzés (oxigén igény), vízigény, evés, anyagcsere, alvás, szexualitás. A második szinten a biztonság és védettség szükséglete foglal helyet, vagyis, hogy legyen valamilyen menedékünk, ami védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival és a támadásokkal (ősember esetén a ragadozókkal) szemben. Ha mindezek teljesültek, akkor a szükségletek kezdenek szociális színezetet ölteni. A harmadik szinten a szeretet és a valahová tartozás szükséglete áll. Vagyis kell egy közösség, barát vagy család, ahol megtapasztaljuk a bajtársiasságot, a gyengédséget és az elfogadást. A negyedik szinten az elismerés és megbecsülés iránti szükséglet található. Miután valamennyire szeretve érezzük magunkat, egyre fontosabbá válik, hogy elismerjenek és értékeljenek minket. Ide tartozik az önértékelés is, azaz saját magunk elismerése, az önbecsülés. Az ötödik szint a kognitív szükségletek helye: a tudás, a megértés és a megismerés, azaz a tanulás utáni motiváció. A hatodik szint az esztétikai szükségleteké, vagyis a szépség, a rend és a harmónia utáni vágyé. A piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll, vagyis, hogy kibontakoztassuk képességeinket, tehetségünket, hogy önmagunkat képességeink végső határáig kiterjesszük, és azzá váljunk, amit képességeink lehetővé tesznek. Maslow elképzelése szerint a magasabb rendű szükségletek csak akkor kerülhetnek sorra, ha az alacsonyabb szükségleteket már részben kielégítettük. Ha nem elégítjük ki a primitív, alapszükségleteket, akkor azok olyan kényszerítő erővel hatnak, hogy elvonják figyelmünket a felsőbb szükségletektől.

68


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A piramis alján lévő szükségletek (1-4. szint) hiánypótlók, mert kielégítésükkel kellemetlen állapottól szabadulunk meg, csökken a feszültség, míg a magasabb szükségletek (5-7. szint) növekedésalapúak, mert növelik a belső feszültséget, és a bennünk lévő lehetőségek kiaknázására ösztönöznek. Természetesen előfordul, hogy egyszerre több szükséglet motiválja az embert vagy, hogy az elsődleges szükségletek a magasabb miatt háttérbe kerülnek, de alapvetően valóban így működik az emberi lélek. Szegénységben élő emberekkel foglalkozó szakemberek személyes tapasztalatai és friss kutatások eredményei egybeesnek annak kapcsán, hogy a napi nélkülözés során másfajta szükséglet kielégítési logika ésszerűbb, mint egy stabil egzisztenciájú ember számára. Az, hogy miért logikus, ha a gyereknek legalább havonta egyszer megveszünk valamit, ami “luxus”, például chipset vagy drága édességet, érthető. Hiszen nincs más lehetőség, ezért azonnal és akkor, amikor lehet, kell megszerezni, ami elérhető. Mindemellett az önbecsülés, tehát egy magasabb szintű, növekedésalapú szükséglet kielégítését is szolgálja egy ilyen “presztízsberuházás”. Azt segíti elő, hogy szülő és gyerek is megélhesse: én is érek annyit, én is megtehetem, én is vagyok valaki, akinek jut, jár ilyesmi. Egy-egy ilyen döntés megítélése, elítélése egy egészen más élethelyzetből álságos és életszerűtlen. Szintén több olyan döntés, amelyet sokan annak igazolására hoznak példaként, hogy a szegények gyakran pazarlóak és felelőtlenek, éppen arra adnak sokszor példát, hogy emberi méltóságunk megőrzése fontosabb lehet, mint elviselhetőbben étkezni. Például azt, hogy sokan inkább mobiltelefonjukra, vagy televízióra költenek, magyarázza a kapcsolatok fenntartása iránti, valamint a világban való eligazodás, tájékozódás, információhoz jutás iránti igény. Fontos értenünk ezeket a részben lélektani, szociálpszichológiai összefüggéseket, és ennek fényében is értelmezni a szegénység jelenségeit. A szegénység tehát korántsem csak jövedelemhiány. Sőt. A szegénység kockázata annál nagyobb, minél iskolázatlanabb, minél elszigeteltebb településen él valaki, minél rosszabb az egészségi állapota stb. Ha roma, a helyzete még kilátástalanabb. (Itt szükséges megjegyeznünk, hogy a közvélekedéssel szemben a romák, bár nagyobb eséllyel lehetnek szegények, a hazai szegények döntő többsége nem roma. A szegénység tehát nem a romákról szól elsősorban, bár a roma népesség kapcsán fontos az ő szegénységükkel is foglalkozni.) Azok, akiknek kapcsolatrendszere szűkös, akiknek kevés és szűk körből való ismerőse van, szintén nagy eséllyel szegény, illetve fordítva: a szegénységben élők kapcsolatrendszere gyakran zártabb és szűkebb társadalmi csoportra korlátozódik. Ha figyelembe vesszük, hogy ma Magyarországon állást találni leginkább személyes kapcsolatokon keresztül van esélyünk, máris nyilvánvalóvá válik egy újabb ördögi kör. A szegénység tehát nem egyszerűen alacsony jövedelmet jelent. Jelent korálozottságot kapcsolatokban, lehetőségekben, egyéb életkörülményekben, jó egészségben, szolgáltatásokhoz (beleértve természetesen a közszolgáltatásokat!) való hozzáférésben, várható élettartamban stb. És mindezeken túl van egy olyan szempont is, hogy mennyire érezzük magunkat megfelelő lehetőségekkel ellátottnak, mennyire tartjuk magunkat szegénynek, lehetőségekkel bírónak illetve megfosztottnak! A szegénység különféle értelmezéseihez természetesen különféle mérő, vizsgálati módszerek kapcsolódnak. Itt most nem tudjuk számba venni mindezeket, de egy egyszerű, talán túlságosan is leegyszerűsítő ábrával mutatjuk meg a szegénység fogalmának abszolút és relatív, illetve objektív és szubjektív értelmezései közötti különbségeket.


69


Vegyünk számba néhány meghatározást, amelyek segítenek jobban megérteni, mit is jelent a gyakorlatban a szegénységben élők köre, majd kitérünk arra, saját településünk társadalmában ezt hogyan értelmezhetjük. Szegénység A szegénység valaminek a hiánya. Nem egyszerűen jövedelemhiány, hanem lehetőségek, kapcsolatok, hozzáférési lehetőségek, az életben való boldogulás alternatíváinak a hiánya is egyben. Sokféleképpen vizsgálhatóak egyes társadalmak esetén ezek a hiányok, mára vannak olyan mutatószámok, amelyek nemzetközi összehasonlításokat is lehetővé tesznek. A szegénységfogalmak általában objektívek, egy külső szempontnak való megfelelés alapján értelmezhetőek. Nem az a lényeg, hogy az érintettek hogyan tekintenek magukra. Ennek a megközelítésnek köszönhetjük például a szükségletekből kiinduló létminimum számításokat (mire van szükség és mekkora jövedelemre ahhoz, hogy a legfontosabb szükségleteinket kielégíthessük). Ez egy abszolút típusú megközelítés. Mint fent láttuk, a szegénység nem csak időben (tehát mást jelentett a szegénység 100 éve, mint ma) hanem térben is eltér (tehát mást jelent Magyarországon, mint Finnországban). Ezért az abszolútnak tekinthető mutatók (mennyien élnek a létminimum alatt) mellett fontosak a relatív mérőszámok, amik országok közötti összehasonlításokat is lehetővé tesznek. Szegénységben élőnek európai uniós összehasonlításban azt tekintjük, akik a mediánjövedelem 60%-a alatti jövedelemből élnek. (A medián a középen lévő érték, tehát nem az átlag, hanem a vizsgált embereket „sorba állítva” a középen állóhoz rendelhető értéket jelenti.) Fontos tudni: a szegénységi mutatók során már minden esetben figyelembe vették a szociális transzfereket, ellátásokat! Ezek a szegénységben élők számára alapvetően fontos segítséget jelentenek. A szociális ellátások szinte évente változnak, minden év elején érdemes újra

70


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 tájékozódni a szociális jogszabályok, illetve a helyi önkormányzatok rendeletei körében. A tájékozódást segítendő a 2015. évi néhány összeg: - A rendszeres szociális segély maximális összege nem lehet több, mint 45.569 Ft. - Az önkormányzati segély eseti vagy rendszeres, mértéke az önkormányzat döntésétől függ - A lakásfenntartási támogatás havi minimuma 2.500 Ft - A foglalkoztatást helyettesítő támogatás havi 22.800 Ft. - A fogyatékossági támogatás havi 19.970 Ft, halmozottan fogyatékos személynél 24.580 Ft. - A rendszeres szociális járadék 27.000-31.360 Ft - A vakok személyi járadéka 15.360 Ft. - Az ápolási díj 29.500 Ft, az emelt összegű ápolási díj 44.250 Ft, a kiemelt ápolási díj 53.100 Ft. Mélyszegénység Az ENSZ definíciója szerint a napi 1 dollár alatt élők számítanak mélyszegénynek. Ez 2015 év elején, 270 forinttal számolva havi 8.100 forintot jelent. Ez ma előfordul Magyarországon, hiszen több mint félmillióan már nem kapnak semmiféle ellátást, ha nem találnak munkát és nem tudnak még közmunkában sem részt venni. Egy olyan család, ahol állást nem találó ellátatlan fiatal pályakezdő és szociális segélyezett szülője élnek együtt, egy segélyből, foglalkoztatást helyettesítő támogatásból (amely 22.800 forint) alig vannak e felett az összeg fölött az egy főre eső 11 ezer forintjukkal. Ma a mélyszegénységben élők számát a hivatalos dokumentumok is félmillió fő körülire becsülik. (Lásd a Nemzeti Reform Programot) Kirekesztődés A társadalmi kirekesztődés a szegénység fogalmánál tágabb, nemcsak jövedelemhiányt jelent, hanem társadalmi elszigetelődési folyamatot, szociális hátrányok sorozatát is. Azon személyek vannak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának, akik esetében az alábbi három tényező közül legalább az egyik fennáll: 1. Relatív szegény – Azon személyek tartoznak a relatív jövedelmi szegények csoportjába, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartás jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60%-át (relatív szegénységi küszöb). 2. Súlyosan deprivált – Azok a személyek, akik meghatározott kilenc fogyasztási tétel (hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék, váratlan kiadások fedezetének hiánya, anyagi okból nincs telefonja, anyagi okból nincs színes tv-je, anyagi okból nincs mosógépe, anyagi okból nincs személygépkocsija, évi egyhetes üdülés hiánya, kétnaponta húsétel vagy ezzel ekvivalens növényi fehérje fogyasztás hiánya, lakás megfelelő fűtésének hiánya) közül legalább négyről anyagi okból lemondani kényszerülnek. 3. Nagyon alacsony munkaintenzitású – Azok tartoznak ebbe a csoportba, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú (18 és 59 év közötti) személyek az előző évben a lehetséges munkaidejük kevesebb, mint 20%-át töltötték munkával.


71

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Sérülékeny társadalmi csoportok A szegénységben élők, kirekesztődött csoportok stb. mellett gyakran jelenik meg a sérülékeny társadalmi csoportok kifejezés. Az Európai Bizottság által elfogadott definíció szerint:1 Társadalmilag sérülékeny csoportoknak tekintjük azokat a csoportokat, melyek tagjai a szegénységnek és társadalmi kirekesztettségnek az összlakosságnál nagyobb mértékű kockázatával szembesülnek. Az etnikai kisebbségek, migránsok, fogyatékkal élők, hajléktalan emberek, szerhasználók, elszigetelten élő időskorúak és gyermekek gyakran szembesülnek olyan nehézségekkel, melyek a társadalmi kirekesztettség további formáihoz vezethetnek, mint például az alacsony iskolai végzettség, munkanélküliség vagy alulfoglalkoztatottság. A társadalmilag sérülékeny csoportok meghatározására használt leggyakoribb jellemzők a kor, nem, etnikum, fogyatékkal élés, betegségek és a jogi státusz (pl. menekültek vagy iratokkal nem rendelkező munkások). A csoportok az egyes tagállamokban és közpolitikai területek szerint (munkaerőpiac, egészség és lakhatás) eltérhetnek. Ez egy nagyon fontos és hasznos kifejezés, ráirányítja a figyelmet: adott településen vizsgálni szükséges, melyek azok a csoportok, amelyek különös figyelmet igényelnek, akik életében nagyobb a kockázat, hogy nehéz helyzetbe kerülnek. Dolgozó szegények A szegénység jelensége nagyon szorosan összekapcsolódik a munkavállalással, a munkajövedelmek létével. Azonban mára már nem csupán Magyarországon, az igen alacsony jövedelmi szintek miatt, de Európa minden országában komoly problémákat okoz a szegénység egy egészen újnak tekinthető, és széles tömegeket érintő jelensége. Mára a dolgozó szegények problémái egyre inkább a figyelem homlokterébe kerülnek. A szegénység tehát korántsem csak a munkaerőpiacról kiszorult, jellemzően többszörösen hátrányos helyzetű, egyidejűleg sokféle problémával küzdő embereket érinti, hanem azokat is, akik bár dolgoznak, de jövedelmeik nem elegendőek egy átlagosan elfogadható életszínvonal biztosításához. Kialakult tehát egy olyan réteg, tulajdonképpen a „dolgozó szegények” osztálya, amelyre a prekariátus kifejezést használják. Ők a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb csoportját alkotják, akik vagy tartósan munkanélküliek, vagy csak időszakosan, illetve igen rosszul fizetett munkákhoz jutnak hozzá. Társadalmunkat több kutató hasadásos társadalomnak nevezte, utalva arra, hogy egy nagyon szűk jó helyzetű csoportot és a társadalom széles, leszakadó tömegeit egyfajta szakadék választja el egymástól. Legalább ennyire szemléletes azonban az a kép, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tavalyi osztályvizsgálatai során készített. Ez a körte alul nagyon vaskos, fent pedig igen kicsi.2

1 European Commission (2010): The European Social Fund and Social Inclusion (14. o.) http://ec.europa.eu/esf/BlobServlet?docId=163&langId=en 2 Forrás: Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet 2014-es kutatása – http://politologia.tk.mta.hu/uploads/files/Osztalyletszam2014_MTATK.pdf

72



A társadalom peremére szorultak, szegénységben élők köre tehát jelentős. Bár az egyes számítások és azok értelmezései eltérőek lehetnek, a tendenciák romló voltával kapcsolatban nem lehetnek kétségeink, olyan mutatók, amelyek a szegénység mérséklődését mutatnák, nem találunk. Nézzünk meg néhány adatot, nemzetközi összehasonlításban is, a jelenség súlyának és beavatkozásaink, cselekvéseink szükségességének alátámasztására. A hazai gazdaság teljesítőképessége a 2008-as válság kitörése óta jobban meggyengült, mint más európai országoké. 2012-ben például az uniós 0,5%-os csökkenés közel kétszeresét, 0,9%-os romlást mutatta a hazai GDP. Ez az adat 2014-ben ugyan javult, de igen alacsony szintről kellene a hazai gazdaságnak felkapaszkodnia. A hazai munkanélküliségi ráta mind a különösen sérülékeny, életútjuk elején álló fiatalok esetében, mind a 25 év feletti népességnél magasabb volt Magyarországon, mint az uniós átlag. (25 év felettiek munkanélküliségi rátája EU átlag: 9,1% Magyarország: 9,6%, ifjúsági munkanélküliség, EU átlag: 22,8%, magyar adat:28,1%, 2011es adatok alapján.) Ez azt jelenti, hogy igen sokan kénytelenek mind a munkából származó jövedelmeket, mind a megélhetés mértékéhez szükséges, megfelelő mértékű szociális transzfereket nélkülözni. A Nemzeti Reform Programból idézett, nagyon magas szintű hazai szegénység oka kettős: részben az erősen korlátozott mértékben elérhető és nagyon alacsony mértékű társadalmi juttatások, ellátások szintje, másrészt a munkával szerzett jövedelmek alacsony mértéke az ok. Az Európai Unió azon országai közül, ahol van minimálbér, csupán Észtországban, Lettországban, Litvániában és Csehországban (a magyarországihoz közeli mértékű) és Bulgáriában (a magyarnak közel a fele) alacsonyabb a minimálbér, mint hazánkban. Hasonló a sorrend a legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozásoknál alkalmazásban állók éves bruttó bérszínvonalát tekintve: csupán Szlovákia, Litvánia, Lettország, Románia és Bulgária áll mögöttünk.3 A mediánjövedelmeket vizsgálva is hasonló a helyzet. Míg Lettországban a munkavállalók 30%-a alacsony keresettel rendelkezik, közel negyede a Litvániában, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon élőknek is hasonló helyzetben van, azaz: a medián jövedelem kétharmadánál kevesebbet keresnek. A foglalkoztatási szint még mindig nagyon alacsony: míg 2011-ben az Európai Uniós átlag 64,3% volt, addig a magyar érték 55,8%, ami 2013. év végére 59,7%-ot ért el, a közfoglalkoztatottsági adatok figyelembe vételével. 3

Forrás: Eurostat. On: Központi Statisztikai Hivatal Online https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/index.html


73

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Fenti adatok együttese azt jelzik, hogy a jövedelmi szegénység igen magas Magyarországon. Az uniós statisztikák a szegénységi rátát az adott országra jellemző jövedelmi viszonyokra vetítve határozzák meg, tehát azt nézik, mekkora szabadon elkölthető jövedelem áll az emberek rendelkezésére, a szociális transzferekkel együtt, és az így kapott mediánjövedelem általában 60%-a alatt élőket tekintik szegénynek. 2011-ben a lakosság egy főre eső éves nettó átlagjövedelme 989.000 Ft volt, ez azonban magasabb a medián jövedelemnél, mert a magas jövedelmek, bár kisebb lélekszámú csoportot érintenek, jelentősen torzítják az átlagot. 2013 őszén a nettó átlagkereset 149.000 forint volt, a közmunkások átlagkeresete nettó 50.500 forint. A minimálbér nettó összege 64.190 Ft, két gyerek nevelése esetén a családi adókedvezménnyel ez az összeg megemelkedik 79.870 Ft-ra, ami mellé még a két gyerek után járó családi pótlék járhat, ami összesen 26.600 Ft. Két minimálbért kereső szülő esetén egy főre eső jövedelem a négy fős családban 42.665 Ft. Az egy főre, egy fogyasztási egységre számított létminimum (ami alapvetően a táplálkozáshoz szükséges fogyasztói kosár adataiból áll össze) 2013-ban 94.315 Ft volt. A példa leegyszerűsített, nem követi pontosan a fogyasztási egységeket, de a jövedelmi arányokat jól jelzi. Könnyen belátható, hogy a nagyon alacsony foglalkoztatottsági szint csak az egyik probléma. A „dolgozó szegények”, tehát a tisztességes megélhetéshez túlságosan kevés jövedelemmel rendelkező szegények aránya nagyon magas Magyarországon, akár piaci viszonyok között dolgoznak, akár közfoglalkoztatásban. Több mint 3 millió szegény ember látható a statisztikákból. A KSH létminimum számításait figyelembe véve kimondható, hogy több mint 4 millió ember él a legminimálisabbnak tekinthető jövedelmi szint alatt, és a lakhatási, utazási költségek figyelembevételével minden második magyar ember bizonyosan nélkülözi a méltó életfeltételeket és a jövedelmi biztonságot. A dolgozó szegények problémája egyre jellemzőbb hazánkban. A jelenlegi adórendszer, családi adózás, közmunka és segélyezés, valamint a kirajzolódó irányok nem vetítenek előre olyan tendenciákat, ami ezt érdemben megváltoztatná. Ezért jelenleg a fenti tényeket olyan adottságoknak kell tekinteni, amellyel mindenképpen számolni kel. Szegénység, közösség, közösségi munka A TÁRKI 2012-es Háztartás Monitor elemzése megállapítja: 2009 és 2012 között a szegénységi kockázatok elsősorban a gyermekek és a sokgyermekes családok, a fiatalok, az alacsony iskolázottságúak, a munkanélküliek vagy inaktív, de aktív korúak, illetve a roma háztartásfővel élők körében nőtt meg jelentősen. E csoportok tagjait tekinthetjük a leginkább sérülékeny társadalmi csoportoknak, akik között magas arányban találhatunk fogyatékossággal élő embereket is. Változatlanul igen magas a szegénység kockázata, ha az illető leszakadó, rossz helyzetű, szegregálódó térségben, településen él. Fenti tények kapcsán az első felvetődő kérdés az: milyen közösségi, állampolgári aktivitás remélhető a napi súlyos megélhetési gondokkal, sokszor éhezéssel küzdő állampolgároktól. A kérdés sokféle tevékenységre értelmezhető, hiszen a társadalmi és gazdasági részvétel számtalan formában megvalósítható. A kérdés az: hogyan lehet elősegíteni, lehet-e előbbre helyezni társas kapcsolatok, jövőbe mutató és csak hosszabb távon változás esélyét hordozó cselekedetek megvalósítását, amikor azonnali, sürgető módon kellene élelemhez vagy tüzelőhöz jutni? A válasz meglehetősen egyszerű: a legalapvetőbb fiziológiai szükségletek kielégítése nélkül nem tudunk magasztos eszmékről eszmét cserélni, nem érdekelnek túlságosan az ünnepek, és nem tudjuk rávenni magunkat arra, hogy keményen dolgozzunk valamivel, aminek csupán hetek, hónapok, vagy évek múlva lehet eredménye. Ennek figyelembe vétele elengedhetetlenül fontos, amennyiben a mélyszegénységben élő csoportok tagjaival foglalkozunk. Ebből nem az következik, hogy e csoportot el kell felejtenünk, hanem azt, hogy helyzetük és szükségleteiket tiszteletben tartva, figyelembe véve szükséges átgondolni a teendőket.

74


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A kirekesztődés azonban nem csak a leginkább nélkülöző, mélyszegénységben élő csoportok tagjait sújthatja. A kirekesztődés fogalma egy olyan folyamatot jelez, amelyben egyszerre van jelen a többségi társadalom valamiféle távolságtartása, akár elutasítása, valamint az érintett csoport kívül rekedése, saját aggodalmai, készségeinek hiánya vagy más okból való távolmaradása, távolságtartása. E mögött sokféle tényező húzódhat meg: a tényleges elutasítástól, el nem fogadástól kezdve a megfelelő kommunikáció ismeretének hiányosságai, az önbizalom hiánya, a visszautasítástól való félelem stb. is ok lehet. A fogalom tehát mindkét csoport aktivitását, mindkét irányú folyamatot egyaránt átfogja. Ez már elvezet ahhoz a megközelítéshez, amely a társadalom polgárainak, egy közösség tagjainak életminőségét nem csupán az anyagi javakkal ellátottság, különösen nem csak a jövedelmi szint mértékével méri. Mint az erre irányuló kutatások egybecsengően jelzik: a jövedelmi szegénység csupán egy aspektusa a jól-létnek. A társas kapcsolatok, a biztonságérzet, a közösségek léte, a társadalomhoz tartozás érzése tovább színezik a képet. Azt nem csupán a közvélekedés, de több kutatás, vizsgálat igazolta, hogy a magas jövedelmi és vagyoni szint önmagában nem jelent nagyobb elégedettséget, nem eredményezi a jól-lét, még inkább nem a boldogság érzését, megélését. Azonban ez az irányú összefüggés nem mond semmit arról sem, mi a helyzet fordítva: mennyire lehetünk elégedettek, mennyire lehetünk részesei társas kapcsolatainknak, közösségünknek, aktív tagjai településüknek, ha szükséget szenvedünk a megélhetésünkhöz szükséges minimális ellátásokból, élelemből, lakhatásból stb.? A tapasztalatok itt is viszonylag egyértelműek: a legalapvetőbb fiziológiás szükségleteink kielégítettsége elengedhetetlenül fontos. Ettől csak tudatosan (fogadalom, aszkézisra serkentő hitbéli meggyőződés stb.) tudunk eltérni. Ha nem éhezünk és fázunk, és minimális biztonságérzetünk kielégített, akkor már másra is tudunk figyelni. Amíg ez nem teljesül, addig nem igazán. Másrészről minden magasabb szintű igényünk kapcsán nagyon fontos annak a biztonsága, hogy esetleges nélkülözésünk csak időszakos, alapvetően megváltoztathatja nehéz helyzetünk megélését, ha biztos baráti, közösségi kapcsolataink vagy társadalmunk szolidaritási hálójának megtartásában is reménykedhetünk. Tehát: az összefüggés megfordítása, leegyszerűsítve nem igaz. Önmagában egy erős helyi közösség, hitünk, hagyományaink léte nem óv meg a leszakadástól és a kilátástalannak érzett élettől, amennyiben minimális fizikai, fiziológiai biztonságunk nem adott. Ha ez rendben van, akkor van esély arra, hogy a család, a barátok, a helyi közösség és a társadalom kultúrájának és közös megélésének és formálásának aktív részeseivé váljunk. A kultúránk és társadalmunk megtartó ereje és értékei hozzásegíthetnek ahhoz, hogy magunkat biztonságban, értékesnek és a társadalom tagjának érezve mi magunk is felelősséget vállaljunk és felelős, cselekvő tagjai legyünk közösségünknek. Ehhez jószerivel nem szükséges más, mint a biztonságérzetünk és az, hogy érezzük: elfogadnak és tisztelnek. Ezért nagyon fontosak azok a kezdeményezések, amelyek jelentős erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a leszakadó félben lévő, napi megélhetési problémákkal küzdő embereket elérjék és önbecsülésük megerősítésén alapuló, együttműködésüket támogató módon működjenek. Ezek azonban nem lehetnek eredményesek, ha nem tartják tiszteletben ezeknek az embereknek a valós szükségleteit. Itt nagyon fontos különbséget tenni szükségletek és igények között. Az valós és vitathatatlan szükséglet, hogy az egészséges életben maradáshoz szükséges élelmiszer mennyiséghez hozzájussunk minden nap, vagy biztonságos hőmérsékletű helyen lehessünk a téli hidegben. Ezek kétségbevonhatatlan és jogosan felmerülő szükségletek. Az igények azonban összefüggenek adott kultúrával, fogyasztási szokásokkal. Másként: igényeink is befolyásolják szükséglet-kielégítésünkre vonatkozó elvárásainkat. Az autonómiánk megőrzése azt igényli, hogy mi magunk válasszuk meg például azt, mit eszünk. Ez a méltóságunk megőrzése érdekében is nagyon fontos, ezért válik kérdésessé, meddig „érdemes” beleavatkozni például a szegénységben élő emberek legalapvetőbb döntéseibe. Hogyan érjük el, hogy a gyerekek ne túl gyakran kapjanak csipszet, de jussanak hozzá a szük-


75

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 séges tápanyagokhoz? Ezek az ügyek valójában részei mindennapos kultúránknak, fogyasztási szokásainknak, a felénk áramló „értékrendek”, viszonyítási pontok kérdésének. A nyilvánvalóan káros szokások megváltoztatása sose tud parancsra megtörténni, a másik elfogadása és számára is használható, másfajta megoldások megmutatása, kipróbálása lehet az út. Ez közösségben, közösségi tanulással még eredményesebb lehet. De nem lehet hagyományok továbbéltetésében gondolkodni, a múlt és jövő összekötését megélni, helyi közösségi kezdeményezésekbe konstruktívan bekapcsolódni, amíg a jelenben korog a gyomrunk. Ha rettegünk lakhatásunk elvesztésétől ma, akkor nem fog érdekelni, mi történik a településünk más részein vagy annak határain túl, akár holnap, akár pár év múlva. Nagyon leegyszerűsítve tehát azt mondhatjuk: a szegénységben, mélyszegénységben élő emberek számára ugyanaz fontos, mint szerencsésebb társaik számára, de hogy ezzel legyen erejük foglalkozni, előbb napi, aktuális, égető problémáik enyhítésének kell megoldódnia. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy érdemes némi ennivalóról is gondoskodni, hanem sokkal inkább arról, hogy tiszteletben kell tartani ezeket a nagyon alapvető igényeket, az érintettek méltóságát. Ez egy szemléletmód, az elítélő, kioktató magatartások elkerülése, a másik ember egyedisége és értékeinek olyan elismerése, ami megadja számára saját méltóságának megélési lehetőségét. Ez minden egyszeri esemény, rendezvény kapcsán is fontos. Ám ez valójában egy közös tanulási folyamat és a bizalom építése, nagyon különböző élethelyzetekben, eltérő mozgástérrel, másfajta értékrenddel bíró emberek között. Ez egy valódi közösségépítési és társadalomformálási lehetőség. Aminek a nehézségét az adja, hogy a közösségi művelődés rendszerének szereplői, a kultúraközvetítés feladatára létrejött intézményrendszerben dolgozó szakembereknek látszólag éppen fő feladatukat kellene zárójelbe tenniük. Ahhoz, hogy kialakuljon egy kölcsönös elfogadás és bizalom, valójában nem a képviselt értékekről, csupán ezek erőszakos zászlóra tűzéséről kell lemondaniuk. A másik kulcsmozzanat: az érintettekkel való együttműködés, ami a valódi bizalom növekedéséhez és közös megoldások megtalálásához vezethet, szemben a nekik tálcán nyújtott „lehetőségekkel”. A szegénységben élő és kirekesztődött társadalmi csoportokkal zajló munka fő elemei tehát lényegüket tekintve nem térnek el attól, amelyet bármely más társadalmi csoport kapcsán alkalmazni szükséges. Tiszteletben tartva emberi méltóságot, egyéni adottságokat, illetve ezekben az esetekben az alapvető, kielégítetlen szükségleteket, kereshetőek meg azok a közös érdeklődési területek, témakörök, amelyek közös célokká formálhatóak. Ezekhez való közelebb jutás már a társadalmi, sőt akár gazdasági jellegű együttműködések talaján a közös kultúraformálás lehetőségét teremtik meg. Érdemes ugyanakkor átgondolni, mi a jelenlegi helyzet, és milyen problémákkal kell szembenézni ezzel a célcsoporttal, valamint a velük kapcsolatos közvélekedés kapcsán. A társadalmi integrációs folyamatok kisgyermekkorban kezdődnek. A legapróbbak elérése vagy kizárólag kisgyermekekre irányuló szolgáltatásokkal lehetséges, vagy olyan családokat célzó programokkal, amely a különböző korosztályok tagjait egyidejűleg képesek megszólítani. Annak érdekében, hogy a szegénységben élő és más kirekesztődött társadalmi csoportok is elérhetővé váljanak, kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, milyen speciális igényeik lehetnek, és ezek kielégítése milyen módokon lehetséges stigmatizálás, illetve újabb kirekesztési folyamatok elindításának elkerülésével. Ez értelemszerűen nem csupán a családi, hanem valamennyi beavatkozás, módszer alkalmazása során elengedhetetlen, és célkitűzésként is megfogalmazható. Az a közhangulat, amelyben a közösségi művelődés lehetőségei hasonlóképpen érhetőek el különböző társadalmi, lakossági csoportok számára, alapfeltétele a közös kulturális értékek újradefiniálásának és közös továbbélésének. Ezért elengedhetetlenül szükséges ezeknek a problémáknak a világossá tétele, és helyi közösségi szinteken az érintettek, amely ebben az esetben a helyi társadalom gyakorlatilag minden csoportját jelenti, megfogalmazása, az igé-

76


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 nyek és szükségletek egymás mellé helyezése, és minél inkább elfogadható válaszok megfogalmazása. Gyakorlati nyelvre lefordítva: semmi nem indokolja, hogy egy településen előnyt élvezzenek a közpénzből fenntartott közösségi tér használatában mondjuk a nyugdíjas sakkozók. Akkor sem, ha ők vélhetően halkabbak, mint a helyi, akár egymással is vitában álló ifjúsági csoportok. Azonban annak a megoldása, hogy egymás zavarása nélkül vehessék igénybe a közösségi teret, vélhetően nem várható egyetlen, az intézményben dolgozó szakembertől. Közös megbeszélések, az igények megfogalmazásától a másik igényeinek tiszteletben tartásáig eljutó látásmód kialakítására van szükség. Ezek olyan közösségi fejlesztési folyamatok, amelyek támogatása során a speciális igények és szükségletek tiszteletben tartása kiemelkedően fontos szempontként jelenik meg. Ezeknek a megoldásoknak a közös kitalálása, a közösségi terek használatának közösségi szabályozása valódi közösségi tanulási folyamat és a helyi kultúra újjászületésének és továbbélésének eszköze és célja is egyben. A szegénységben élő és kirekesztődött társadalmi csoportokkal végzett munka kapcsán az általános célok azonosak és egybeesnek bármely más társadalmi csoporttal kapcsolatos célkitűzésekkel. A hangsúlyok némiképpen mások lehetnek. Hogy minden kétséget kizáróan alátámasszuk jelen fejlesztési irány létjogosultságát, még egy nagyon fontos szempontot figyelembe kell vennünk. Különféle módszerekkel dolgozó és eltérő iskolákhoz tartozó kutatások, vizsgálatok, kutatócsoportok egybehangzó eredményei azt mutatják, hogy a magyar társadalom egyre inkább hasad, egymástól egyre jobban elzárt körökre tagolódik. Ennek nem politikai, vagy hitbéli, esetleg értékrendbeli különbségek adják meg a kereteit, hanem életmódbeli és státuszkülönbségek jellemzően. Ma annak az esélye, hogy egy alacsonyan iskolázott roma család gyermeke napi szinten találkozzon egy értelmiségi házaspár középiskolába járó gyerekével, gyakorlatilag nulla. Egymástól elszakadt életvilágok, a köztük lévő, összekötő jellegű, gyenge személyes kapcsolatok szinte teljes hiányával, jellemzik társadalmunkat. A hasonló a hasonlóval találkozik, jár iskolába, dolgozik együtt és él egy utcában. Ez azonban ellehetetleníti a különféle helyzetben lévő csoportok kölcsönös megismerését, egymás iránti kölcsönös elfogadásának kialakulását. Ezért elengedhetetlenül fontosak az olyan kezdeményezések, amelyek ezeknek az összekötő, híd jellegű társadalmi kapcsolatoknak a kialakulását lehetővé teszik, elősegítik. A szegények körében végzett közösségi munka alapvetései (Összefoglalás) Fenti fogalmak és megközelítések alkalmazásával átgondolhatóak azok a társadalmi jelenségek, összefüggéseik, amelyek szegénységhez kapcsolódnak, és amelyek a helyi, napi szintű beavatkozásokat, tennivalókat is megalapozzák, illetve indokolják: - A mélyszegénység definíciója az ENSZ definíció mentén a súlyos nélkülözés (élelmiszer, víz, lakhatás, humán szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségei stb.) alapján annak pontosítása, hogy ma Magyarországon ez a jelenség létezik. - A szegénység széles körű létének alátámasztása, és annak pontosítása, hogy a jövedelmi szegénység mellett milyen egyéb jelenségekkel írható le az a társadalmi leszakadás, amely ezt a csoportot érinti: munkahely hiánya, társas kapcsolatok beszűkülése, mobilitási és egyéb lehetőségek korlátozódása stb. - Emberként való létünk során a szükségleteink egyfajta hierarchiába rendeződnek, és amikor a legalapvetőbbek kapcsán bizonytalanságban élünk, nagyon nehéz magasztosabb, magasabb szintű szükségleteinket kielégíteni. Ezért van az, hogy azok a családok, ahol napi probléma az étkezés, télen a fűtés vagy maga a biztonságos lakás sem megoldott, ezekkel a problémákkal küszködnek napi szinten, ezért sokszor nem is jut erejük, energiájuk részt venni közösségi eseményeken, tőlük távol állónak érzett csoportok rendezvényein.


77

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 - M indez a helyi társadalom életéből való spirálszerű folyamatban gyorsuló kiszorulásukhoz vezet. Azonban ez egy ördögi kör: emiatt csökken az esélyük az életüket meghatározó érdemi változásra, a gyerekek továbbtanulására stb. Ennek a spirálnak a megakasztása a helyi társadalom felelőssége jelenleg, elsősorban. Ezért ez a kérdés megkerülhetetlen bármely közösségi alapon működő humán közszolgáltatás számára. - A helyi közösségi fejlesztési folyamatok során nem csak amiatt szükséges és indokolt ezekkel a kiilleszkedett csoportokkal dolgozniuk a helyi közösségi fejlesztőknek, mert sok esetben a helyi közösség nagy hányadát ezek az emberek alkotják a kis településeken. Amiatt is, mert a mélyszegénységben élő emberek számára gyakran a legalapvetőbb közszolgáltatások elérése, ezekről való informálódás is nehézségekbe ütközik, így éppen a közösségi megközelítést alkalmazó, valamennyi állampolgár számára biztosítandó közszolgáltatások jelenthetik az első kapaszkodót. - Végül talán az egyik legfontosabb érv: senki nem érezheti jól magát egy olyan településen, ahol a köz pénzéből fenntartott és a helyi társadalom közössége számára biztosítandó szolgáltatások köréből bárki kiszorulhat azért, mert sorsa kevésbé szerencsés másokénál, lehetőségei, adottságai korlátozottabbak, illetve ezekkel nehezebben tud élni. - A kisebb településeken, ahol az IKSZT-k működnek, a közvélekedéssel ellentétben, jellemzően nem érhetőek el szociális és gyermekjóléti szolgáltatások. Ez a helyzet folyamatosan jellemző volt, némi enyhülést a térségi humán szolgáltatások 8-10 évvel ezelőtt elindult bővülése jelentett. Azonban az elmúlt 5-6 évben ez a folyamat visszafordult. Mostanra a kistelepüléseken megfelelő szolgáltató intézmények és szociális, gyermekjóléti szolgáltatások a legritkább esetben vannak jelen. A karitatív szolgáltatók, egyházközösségek, laikus segítő civil szervezetek jó szándékához kétség nem fér, ám a szociális problémák mértéke, léptéke, súlya messze túlmutat azon, amit ilyen módon kezelni lehet. Ismeretforrások A szegénység különféle értelmezéseinek, nemzetközi összehasonlítást lehetővé tevő statisztikai adatfelvételeinek köre sokrétű, ezek közül néhány ismerete mindenképpen hasznos. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) honlapján rendszeresen jelennek meg statisztikai adatok a szegénység kapcsán, a Társadalmi haladás mutatószámrendszerében (amely a nyitófelületről elérhető) makroszintű adatok évenként megtalálhatóak. A jövedelmi viszony, családtípusok szerinti szegénységi arányok változása ilyen módon követhetőek. Ugyanezen a honlapon megtalálhatóak a havi lakossági adatfelvételek adatai a háztartások helyzetéről, az életkörülmények változásairól. De hasznos információkat hordoznak a KSH időszakos kiadványai is, amelyek a társadalmi folyamatokról, tendenciákról adnak tájékoztatást rövidebb elemzések formájában. A legutolsó létminimum számítás a KSH oldalán 2013-ra vonatkozik, és kiadvány formájában elérhető.4 A szegénységben, mélyszegénységben élő emberekkel való közösségi munkára vannak példák, hazai jó gyakorlatok is. Azonban ezek minden esetben kemény, hosszú távú, erősen megtámogatott folyamatok. Közösségi terekben dolgozó közösségi fejlesztők számára több ilyen példa nehezen követhető, ám néhány nagyon fontos alapvetést érdemes számba venni annak feltárását segítendő, meddig terjedhet a közösségi színtereken dolgozó munkatársak kompetenciája.

4 Létminimum, 2013. In: Statisztikai Tükör 2014. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/letmin/letmin13.pdf

78

év,

53.

szám.

KSH,

Budapest,

2014.

június

6.


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Tér és eszközök A szegénységben és mélyszegénységben élő emberek társadalmi leszakadása, kirekesztődése igen szemléletes fogalmak, és jól jelzik, mi az egyik legnagyobb társadalmi kockázata a szegénységbe süllyedésnek: a társadalom, beleértve a helyi társadalmat, közösséget is, peremére kerülés, kiszorulás, kimaradás eseményekből, közös élményekből. Ennek megfordítása, a megtartás, a közös alapra helyezkedés szükségessége már előre is vetíti: a szegénységben élő emberekkel végzett munka során alapvetően fontos, hogy ugyanazokat a tereket, eszközöket használhassuk, használjuk, töltsük meg tartalommal, amelyeket a társadalom szerencsésebb csoportjai. Fontos a nyitott közösségi terek használata, a befogadó, hívogató, lehetőségeket kínáló hozzáállásunk alátámasztására. Különösen azokban az esetekben, amikor információkat kívánunk eljuttatni, közös eszmecseréket próbálunk kezdeményezni, a térhasználatnak is jeleznie kell ezt a hozzáállást. A tér- és eszközhasználat kapcsán egy, talán a többi esetben kevésbé fontos lehetőség megteremtésére merülhet fel igény. Ez pedig a nagyon egyszerű, nagyon könnyen hozzáférhető élelmiszer, egyszerű zsíros kenyér, tea jellegű enni- és innivaló biztosítása, ha hosszabb időt igénybe vevő programot, képzést stb. szervezünk. Bevezetés lépésről lépésre A szegénységben, mélyszegénységben élő emberekkel valószínűleg gyakrabban találkoznak a közösségi fejlesztésben dolgozó munkatársak, mint azt deklarálnák, vagy akár maguk számára nyilvánvalóvá tennék. A hazai szegénység települési lejtővel való összefüggése okán a legtöbb kistelepülés lakóinak nagy része maga is szegény. Így aztán a szegénységben élő emberek elérése nem jelent nehézséget. Jelen modell azonban ennél egy lépéssel tovább megy. Deklarált célja a mélyszegénységben élő emberek elérése. A napi szinten nélkülözőké, azoké, akiknek mindennapjait alapvető szükségleteik kielégítése tölti ki. Ez egy nehezebb feladat, de nem reménytelen. Ugyanakkor fontos ennek a modellnek az alkalmazása kapcsán tekintettel lenni arra, hogy minden hasonló jellegű beavatkozásnak van egy óriási kockázata, amelyet lefölözésnek is nevezünk. Ez azt jelenti, hogy sokkal egyszerűbb elérnünk azokat, akik kevésbé rossz helyzetűek, ezért van erejük, energiájuk, kapacitásuk valami újjal, szokatlannal, a napi ügyeken túlmutató dologgal is foglalkozni. Ez a helyi közösségi fejlesztési folyamatok örök dilemmája: azokkal dolgozunk, akik maguk is megmozdulnak, keresnek, lépnek, vagy azok felé fordulunk, akik nélkülünk nem jutnának közelebb egymáshoz, másokhoz, nem lenne részük közösségi élményekben. Könnyű lenne a válasz, hogy: is. Ez azonban előhozza azt a problémát, hogy a napi nehézségekkel küzdők számára nagyon fontos egyéni ügyeikben való segítségkérés is, sokszor lehet szükség lassításra, nehezebb erőket mozdítani a közös tevékenységekre. Ezért alapvetően az első lépés, amire szükség van, annak tudatosítása, milyen kapacitásaink vannak ilyen egyéni segítségekre? Ha mi magunk nem tudunk erre időt szánni, nem érezzük magunkat alkalmasnak ilyen segítségekre, kiket tudunk ebbe bemozdítani? Vannak szociális szakemberek, karitatív munkát végző önkénteseink, társaink, akikre számíthatunk? Vannak-e a közelben intézmények, amelyek profilja ilyen jellegű tevékenységeket is tartalmaz, tudjuk-e odairányítani a segítséget kérő embereket? Ez nem olyan könnyű, mint gondolnánk. Például a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások kapcsán alig vannak elérhető szolgáltatások a kisebb településeken élők számára. Ezért


79

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 nem remélhetjük, hogy egyszerűen odaküldjük a segítséget kérő embereket, és majd ők megoldják. Nagyon gyakori helyzet, hogy egy kisebb településen csak az IKSZT az egyetlen helyben létező és működő közintézmény. Ez egy nagyon komoly nehézség, amivel a bevezetés során számolni kell. Mint az adatok feltárása során írtuk, nagyon fontos a helyi körülmények feltárása. Ha erre hivatott szakintézményt nem találunk, milyen egyházi, civil körök jöhetnek szóba? Van-e velük kapcsolatunk? Ha igen, akkor van-e részükről szándék, nyitottság fogadni a jelzéseinket, és segítséget nyújtani a rászorulóknak? Ha nincs kapcsolatunk karitatív, szociális szolgáltató egyházi vagy civil szervezetekkel, akkor hogyan és mivel keressük meg őket? Általánosságban, vagy konkrét ügyek kapcsán? Mindenképpen szerencsés előre tájékozódni, felvenni a kapcsolatot, megismerni őket és megállapodni, milyen ügyekben kiket küldhetünk hozzájuk? Ha mindezeket átgondoltuk és előkészítettük, lépjünk egyet tovább. Hogyan? Mélyszegénységben élők szükségletei Mint a fogalmak tisztázásánál jeleztük, a mélyszegénységben, extrém szegénységben élők idehaza legalább félmilliós tábora óriási tömeg, akikkel bizonyosan kapcsolatba kerülhetnek a munkatársak bármely településen. A mélyszegénységben élő emberek, családok számára a legalapvetőbb szükségletek is gyakran kielégítetlenek (elegendő élelmiszer, biztonságos lakhatás, megfelelő fűtés, folyóvíz, gyógyszerekhez jutás stb.). Olyan, akár adott település többsége, illetve jobb helyzetben lévő lakói számára is nehezen elérhető szolgáltatások, közszolgáltatások, mint például megfelelő egészségügyi ellátás, speciális oktatás, segítő szolgáltatások stb. számukra még elérhetetlenebbek lehetnek. Közvetlen szomszédságaikon kívüli társadalmi kapcsolataik, a napi életformától illetve megoldási módoktól eltérő módszereket alkalmazó, különböző társadalmi csoportokhoz tartozó emberekkel való találkozási lehetőségeik gyakorlatilag nincsenek. Személyes élményeik és kapcsolataik korlátozottsága, információkhoz jutási lehetőségeik szűkössége okán a lehetőségeikről, akár a közvetlen közelükben lévő alternatívákról (legyenek azok munkahelyek, vagy iskolák, esetleg segítő szervezetek, egyházi vagy civil közösségek stb.) jellemzően nem értesülnek. Mivel minden energiájukat lekötik a napi megélhetés biztosításának kívülről néha talán abszurdnak tűnő, de saját életükben szinte kizárólagosnak tűnő megoldásai, így kerülhetnek adósságspirálba, válnak uzsorásoknak kiszolgáltatottá, vásárolnak nehezen érthető módon eszközöket, energiáik és megoldási módjaik közül egyszerűen kimaradnak a formális közösségi események, és elkerülik, illetve sokszor nem is ismerik a köz- és közösségi intézményeket, akár közvetlen környezetükben sem. Ezek olyan hiányok, amelyek nagyon sokfélék, pótlásuk semmiképpen nem várható el a közösségi színtereket működtető szakemberektől. Azonban ennek a sokféle és egymásba fonódó, kielégítetlen szükséglettömegnek vannak elemei, amelyekre a közösségi fejlesztési folyamatok során indokolt és szükséges kitérni. Információkhoz való hozzáférés Az egyik legalapvetőbb hiány, amire releváns válaszokat adhatnak a közösségi színtereken dolgozók a mélyszegénységben élők számára, az az információkhoz való jutás nehézségei. Gyakorlatilag minden kutatás, felmérés, szakmai program igazolja: a mélyszegénységben élők, a közhiedelemmel ellentétben nincsenek tisztában az őket megillető mégoly kevés szolgáltatás, juttatás ügyeiben sem. Nem ismerik sokszor a közvetlen környezetükben működő intézményeket, szolgáltatókat, nem tudják, honnan mit kérhetnek, mit remélhetnek, mit kaphatnak. Például ez is oka sokszor annak, hogy ha feltételezik, hogy jó helyen járnak, elkeseredetten és gyakran indulatosan próbálnak követelőzni. Ez érthető válasz arra, hogy alig kapnak valahonnan érdemi, valós, a tényleges problémáikra választ adó segítséget.

80


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 A felkészült szociális és gyermekjóléti szolgáltatási rendszer hiányosságai miatt ténylegesen nincs hova fordulniuk. Ez az oka annak, hogy például az IKSZT-k információszolgáltatási funkciója nagyon fontos és valódi, rendszerszintű, gyakorlatilag az ország szinte minden kisebb településén hiánypótlónak számító szolgáltatást jelenthet a testre szabott, valós kérdésekre választ kínáló információs szolgáltatás. Ez lehet annyira egyszerű is, hogy például mikor és pontosan hova kell bemenni a közeli városba bármilyen ügyet intézni, akár azzal kiegészítve, hogy ha szükséges, internetről előtte letölthető tájékoztató anyagok, vagy formanyomtatványok kitöltésében való segítségnyújtás stb. De lehet olyan szintű segítség is, hogy például az egészségügyi intézményben adott szakrendelés mikor érhető el, kell-e előzetesen bejelentkezni stb. Ezek apróságnak tűnnek, és nem igényelnek különösebb szakmai felkészültséget a munkatársaktól, csupán minimális digitális írástudást és olvasási, értelmezési képességeket, készségeket. Valamint a nyitottságot, a segítséget, információt kérő emberek igényei iránt. Tájékoztató szolgáltatások, releváns információk megvitatása közösségi formában Szinte mindennaposak a humán közszolgáltatások hozzáférési szabályainak, a szegénységben élő embereket érintő ellátások változásai. Akár ehhez kapcsolódó kérdésekről (segélyezés, közmunka, iskoláztatás, óvodáztatás stb.) szükséges olyan tájékoztató eseményeket rendezni, ami érintheti akár a település lakosságának egészét, de kiemelten fontos lehet elérni a leginkább rászorulókat. Ezek a tájékoztatók, beszélgetések olyan „hívóalkalmakká” válhatnak, amelyek kellően fontosak és hasznosak az érintettek számára. Valós hiányokra válaszoló lehetőségek A mélyszegénységben élők számára olyan alapvető lehetőségek nem adottak evidensen, mint például a víz a lakásban, lakótelken, a fűtés, a téli mosási és szárítási lehetőségek, a meleg hely a kinti hidegben, napi meleg étel stb. Ezek valódi és alapvető, kielégítetlen emberi szükségletek. A kisebb települések egyetlen közösségi tere nehezen kínálhat átfogó megoldásokat, amennyiben ez a tér szűkös, és a település többségi társadalma ragaszkodik más funkciókkal való megtöltéséhez. Az, hogy mire vállalkozik a helyi társadalom, közös terében mire kínál lehetőséget, nehéz döntés. Az egymás emberszámba vétele ugyanakkor feltételezi, hogy nem nézzük tétlenül, ha valaki emberhez nem méltó módon kénytelen élni a közvetlen környezetünkben. Azonban annak elősegítése és elérése, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsuk egymás igényeit, nagyon nehéz és hosszú folyamat. A kölcsönösség és a tisztelet alapvetőek, amelyek nélkül ez a folyamat nehezen válhat sikeressé. Minden településen más és más lehet az az első lépés, amelyet a helyi társadalom közös terében megteremthetünk a legnehezebb helyzetben lévők számára. Lehet, hogy ez hétvégi uzsonna lehet a mélyszegénységben élő gyerekeknek, lehet, hogy ez tisztálkodási lehetőség télen – amikor a fűtetlen lakásokban sem fürdeni, sem mosni sem tudnak, mert nem száradnak meg a ruhák –, vagy olyan információk naprakész elérhetőségének biztosítása és tényleges eljuttatása az érintettekhez, ami megtörténhet. A lényeg: legyen erről való közös gondolkodás, ennek feltárása, és e kérdés kapcsán egy első kapcsolatfelvétel a falu szélén, vagy a legdüledezőbb házakban élő falubeliekkel.


81

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 A szolgáltatás megvalósítása és működtetése A lépcsősor, amelynek megjárása a mélyszegénységben élő emberek helyi társadalmi integrálódását, közösségi bevonódását elősegíthetik: - Diszkriminációmentes és befogadó hozzáállás - Információkhoz való hozzáférés segítése - Valós igényekre reagáló releváns szolgáltatás biztosítása - Bevonás a szélesebb helyi társadalmi programokba Hogyan? Figyelem és odafordulás Fel kell készülniük arra a szolgáltatóknak, hogy a település, helyi társadalom bármely tagja felé egyforma figyelemmel forduljanak. Ez részben azt is igényli, hogy megértsék: a néha harsány, néha követelőzőnek tűnő, vagy éppen a megsajnálásban reménykedő kérések mögött az áll, hogy a mélyszegénységben élő emberek sokszor alacsony iskolázottságuk, kommunikációs nehézségeik miatt gyakran nehezen értik környezetüket, ezért nem kapnak abban segítséget, amire szükségük lenne. Ez a kölcsönös meg nem értésből nyíló szakadék csak mélyül, aminek hídját sokszor a helyi plébános, lelkész, orvos, vagy éppen egy közösségi színtéren dolgozó közösségi fejlesztő kezdheti felhúzni. Hogyan? Szánjon időt arra, hogy az intézmény környékére jutó emberrel, családdal figyelmesen beszélgessen egyet! Mi jelenti számukra a legnagyobb nehézséget aktuálisan? Mi a problémájuk? Van-e hova fordulniuk segítségért? Milyen jellegű a probléma, ki lehetne az, aki segíthet? Majd szerezzen információt helyi vagy környező települések szakembereitől, hova fordulhatnak? Ez a közvetítő szerep alapvető. Célzott információnyújtás egyéni vagy csoportos, közösségi módokon Alapvető a verbalitás, hiszen a mélyszegénységben élők között nagyon nagy arányban találunk olyan embereket, akiknek iskolázottsági szintje nem csupán igen alacsony, de az értő olvasás sem megy nekik. Számukra az írásos tájékoztató anyagok használhatatlanok. Ezért szükséges egy “magyar-magyar” tolmácsolás, a számukra érthető módon való információközlés, akár helyzetükhöz illeszkedő magyarázatokkal. Ha ezek a kérdések többeket érintenek, mindenképpen indokolt csoportos, közösségi alkalmak megszervezésével eljuttatni az információkat, és lehetőséget teremteni számukra arra, hogy ezt a maguk módján közösen értelmezzék. Kompetens segítők bevonása A helyi társadalmi integráció és helyi közösség megerősítésének egy nagyon fontos eszközévé válhat, ha ezt a munkát olyan helyi ember segítségével tudjuk elvégezni, aki adott kérdésben kompetens, és aki egy más élethelyzetben, más kapcsolatrendszerrel újabb hidat épít a helyi közösség egyes csoportjai között.

82


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Javasolt irodalom •

A mélyszegénységben élők helyzete Magyarország legszegényebb kistérségeiben- kutatási beszámoló. A TÁMOP 5.1.3 program hatástanulmánya első adatfelvételének eredményei. Autonómia Alapítvány, Budapest, 2013 (Letölthető)

•

BUDAI I.– NÁRAI M. (szerk.): Közösségi munka – társadalmi bevonás – integráció. Szöveggyűjtemény. Széchenyi István Egyetem, Győr, 2011 (Letölthető)

•

CZIKE K.– KUTI É.: Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció. Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest, 2006 (Letölthető)

•

DARVAS Á.– FERGE Zs.: Gyerekesély program a társadalmi és politikai mezőben. In: BASS László (szerk.): Az ötödik év után. Egy félbeszakadt akciókutatás története, 2006–2011. Gyerekesély Közhasznú Egyesület, Budapest, 2012 (Letölthető)

•

FARKAS Zsombor: Javaslatok a területi egyenlőtlenségek és a mélyszegénység egyes dimenzióinak kezelésére. In: Esély, 6. szám, 2013 (108–131. o.) (Letölthető)

•

KECSKÉS Éva: Közösségi szociális munka egy hátrányos helyzetű kistelepülésen. On: Gyerekesély Online www.gyerekesely.hu (Online elérhető)

•

ZÁM Mária: A Settlement-gondolat időszerűsége Magyarországon. In: Parola, 2. szám, Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest, 1994 (Online elérhető)

•

MOLNÁR A.– PETÁK P.– VERCSEG I.: Közösségi lehetőségek a mélyszegénység elleni küzdelemben-módszertani útmutató. Budapest, 2014 (Letölthető)

•

SAIN Mátyás (szerk.): Térségfejlesztők a szegénység elleni küzdelemben-módszertani útmutató. Budapest, 2014 (Letölthető)

•

TÁMOP 5.1.3. projekt dokumentumtára (Online elérhető)


83

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Példatár Mindenki tud tenni valamit a másikért – önkéntes hajléktalanok

Összefoglalás

A „RÉS” Alapítvány projektje hajléktalan önkéntesek bevonásával zajlott, akik elsőként járókelőknek készítettek süteményeket, majd egy gyermekotthon lakóinak adtak kézzel készült ajándékokat. A projekt jól ábrázolja, hogy egyszerű tevékenységek révén is lehet segíteni a méltóságukat kereső embereket. Hasonló projekt bármely településen, bármely célcsoport bevonásával megvalósítható, melyet a közösségi ház bátran koordinálhat.1

Kapcsolat

- „RÉS” Szociális és Kulturális Alapítvány - 1067 Budapest, Podmaniczky u. 33. web: www.resalapitvany.hu tel.: +36 1 258 58 95

A „RÉS” Szociális és Kulturális Alapítvány 2010 júniusában szervezte meg balassagyarmati és budapesti hajléktalanok részvételével projektjét, amelyben a résztvevők önkéntes munka keretében süteményt sütöttek és osztottak szét a pesti járókelőknek. A résztvevők elsőként megismerkedtek egymással, majd nekiláttak a sütésnek, az elkészült finomságokat pedig Budapest néhány pontján osztották szét a járókelőknek. A nap folyamán a „szakácsok” és a „kóstolók” egyaránt jó élményekkel gazdagodtak, az önkéntesek beszámolója alapján egyenrangú félként kezelték őket mindazok, akik megálltak egy-egy finom süteményért. A program befejezéseként a budapestiek önkéntes idegenvezetőként a város több nevezetességét is bemutatták vidéki sorstársaiknak. 2010 szeptemberében folytatódott a projekt, amikor is a budapesti hajléktalanok látogatták meg vidéki sorstársaikat. Ez alkalommal ajándékokat készítettek közösen, melyekkel felkeresték a balassagyarmati gyermekotthon lakóit, kiknek ritkán akad vendégük.

1. ábra - Hajléktalan önkéntes projekt Budapesten

1 Mindenki tud tenni valamit a másikért – önkéntes hajléktalanok. On: Norvég Civil Támogatási Alap Online https://norvegcivilalap.hu/hu/Mindenki-tud-tenni-valamit-a-masikert-Hajlektalan-onkentesek

84



2. ábra - Hajléktalan önkéntes projekt Balassagyarmaton „Szuno” – Kézműves projekt az esélyegyenlőségért Összefoglalás

A Szuno projektben a berettyóújfalui kistérségben élő asszonyok és nők készítenek kézműves alkotásokat, melyeket a helyi gyermekrajzok ihletnek. Az elkészült termékeket online webshopon keresztül értékesítik, majd a bevételt szociális jellegű fejlesztésekre fordítják. A program a közösségi házakban működő klubok, szakkörök tevékenységére építve jól adaptálható.2

Kapcsolat

- Szuno Szociális Webshop - 4100 Berettyóújfalu, Tardi út 19. web: shop.igazgyongy-alapitvany.hu, e-mail: [email protected] tel.: +36 54 400 131

Az Igazgyöngy Alapítvány, a 33 LHH kistérség egyikében, a berettyóújfalui kistérségben egy különleges szociális-művészeti innovációt indított. A „Szuno” (romani nyelven, jelentése álom) elnevezésű projekt egy több generációt is átfogó, az integrációt segítő, művészeti alapú tevékenység. Esélyt teremtő próbálkozás egy olyan rétegben, akiknek pozíciója a társadalomban meglehetősen kilátástalan, mert sem szakképzettségük, sem lehetőségük nincs arra, hogy maguknak és gyermekeiknek megfelelő életet és jövőt biztosítsanak. De akaratuk, kreativitásuk, munka iránti motiváltságuk megvan. Mostanra sikerült a helyi közösségszervezésnek arra a szintjére jutni, hogy a tevékenység megindítható legyen, hogy az álom valóra válhasson, és megmutathassák, képesek tenni magukért, a jövőjükért. A projektben dolgozó cigány és nem cigány, sőt román asszonyok naponta bizonyítják az összefogást, az együttes akaratot, és azt, hogy hisznek a munka teremtő erejében. A projekt alapját a gyerekrajzok adják, melyek az alapítvány által fenntartott művészeti iskolában készülnek. Az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskolában, ahol a gyerekek 70 %-a hátrányos helyzetű, és ahol évente 500 díjat is elnyernek a gyerekek hazai és nemzetközi gyermek képzőművészeti pályázatokon. Ezek a gyerekrajzok adják a motívumait azoknak a hímzéseknek, melyet a gyerekek édesanyjai, lánytestvérei, nagymamái készítenek el otthon, megtanulva a keresztszemes és gobleinhímzés öltéseit, kissé átírva, átszínezve a motívumokat saját érzése2 Szuno-szociális webshop. On: Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola Online www.igazgyongy-alapitvany. hu (Online elérhető)


85

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 ik szerint. A projektben olyan lányok és asszonyok tanulták ezt meg, akik eddig sosem hímeztek, kézimunkáztak. Az elkészült hímzéseket patch-work technikával gondolják tovább azok, akik varrni is megtanultak már a projektben. Az így elkészült táskák, neszesszerek, és gyerekszobákba való párnák, faliképek, takarók, bájos, gyermeki formavilágot mutató, sok esetben sajátos, roma dekorativitással ötvözött, kicsit „art brut” stílusú alkotások, melyek kedvességükkel, és esztétikai tartalmukkal remélhetőleg vásárlóközönséget szereznek maguknak. A projekt szociális jellegét az adja, hogy a bevétel az Igazgyöngy Alapítvány mélyszegénységben élő támogatott családjainak és gyermekeinek (akik a projektben dolgoznak) életminőség-javítására fordítódik, mégpedig hármas tagozódásban. Részben krízishelyzetek elhárítását szolgálja, élelmiszer-adomány, tűzifa, gyógyszer stb., fedezésével, ami ennél a társadalmi rétegnél a napi megélhetés nehézségein lendít túl, részben a tevékenység anyagköltségeire fordítódik, egy része pedig más szociális projektek (pl. oktatási vagy önfenntartási programok, mint kiskertprogram, biobrikett-készítő program stb.) fedezésére szolgál, melyről a közösség közösen dönt. Aki vásárol a „Szuno” projekt termékeiből, azon túl, hogy egy kedves és praktikus tárggyal gazdagodik, áthathatja az a jó érzés, hogy segített olyan családokon, akiknek a földrajzi-társadalmi helyzetük miatt minimális lehetősége van a megfelelő életminőség biztosítására.

3. ábra - Videó a „Szuno” kézműves projekt eredményeiről

86


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Fussuk le a félmaratont!

Összefoglalás

A szegedi középiskolásoknak szóló program a sporton keresztül a fiatalok akaraterejének, az eredmények eléréséhez szükséges tervek, stratégiák kialakításának segítésére irányult. A projekt eredményeként a fiatalok sikeresen lefutatták a félmaratont, amely önbecsülésük, kitartásuk növeléséhez is hozzájárult. A mélyszegénységgel fenyegetett csoportok megküzdési stratégiáinak kialakítására is alkalmasak lehetnek hasonló jellegű programok, amelyek célját a résztvevőkkel közösen érdemes meghatároznia a közösségi háznak.3

Kapcsolat

- Szegedi Ortutay Gyula Városi Kollégium - 6725 Szeged, Boldogasszony sgt. 26-28. web: http://www.szegedvarosikollegium.hu, e-mail: [email protected] tel.: +36 62 547 152

A Szegedi Ortutay Gyula Városi Kollégium középiskolás diákjai számára indult program 2014-ben, amely a sportban kitűzött célok révén igyekszik mai napig fejleszteni a fiatalok kitartását, hangsúlyozva az eredmények eléréséhez szükséges tervek, stratégiák fontosságát. A leírt program jól megvalósítható hátrányos helyzetű fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt, csapatformáló jellege miatt azonban nagyon jól alkalmazható arra, hogy eltérő társadalmi csoportokból származók megismerjék egymást, köztük pozitív kapcsolat alakuljon ki. A projekt az alábbi szempontok mentén jöhetett létre: Cél kitűzése Fontos, hogy nehezen, de elérhető legyen a közösen meghatározott célkitűzés. A projektben ez a cél a félmaraton teljesítése volt. Motiváció Elengedhetetlen, hogy a célt mindenki sajátjának érezze és akarjon érte küzdeni. A középiskolás korosztálynak példaképek kellenek, olyan felnőttek, akik már elértek valami számukra is vonzót az életben. A projekt keretében szervezett motivációs beszélgetésen ezért több sikeres maratonfutó is bemutatkozott: - Szűcs Antal 2001-ben lett OB 1. helyezett maratonfutásban, a sportból élt és jelenleg is a sport körül tevékenykedik, elkötelezett híve annak, hogy minél több fiatal szokjon rá a rendszeres mozgásra. - Kiss János „amatőr” futó 63 országban futott már maratont, jelenleg is évi 3000 km-t fut. Saját példájával szeretné megmutatni a fiataloknak, hogy igen hányatott sorsú gyerekből is lehet a világban utazó felnőtt, aki a maratoni táv teljesítését okozó elmondhatatlan boldogságot, örömet keresi. Ehhez jó értékrendet kell a fiataloknak maguk elé állítania. - Kötetlen beszélgetés és jó humorral átszőtt előadás formájában tudhattak meg a résztvevők Szűcs Antaltól számos fontos tudnivalót. Külön kiemelte a rendszeresség fontosságát, nemcsak a futásban, hanem bármely sportban és az életben. Kiss Jánossal együtt mindketten hangsúlyozták, hogy az élethez célok kellenek és kitartás, hogy a feléjük vezető utat is élvezzük. A beszélgetés végén a jelentkező gyerekek aláírtak egy EMLÉK(EZTETŐ)lapot, melyen fogadták, hogy felkészülnek a 2014. április 6-án megrendezett félmaraton lefutására.

3 http://tehetseg.hu/jo-gyakorlat/fussuk-le-felmaratont


87

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Végrehajtási terv készítése A végrehajtási terv volt a csapat edzésterve, mely alapján elkészült a heti közös futások és az intenzív hétvégék időbeosztása és programterve is. A végrehajtási tervnek rugalmasnak és folyamatosan megújíthatónak kell lennie, hogy illeszkedjen a résztvevők igényeihez. Terv végrehajtása Az edzéstervet a gyerekek teljesítése alapján minden héten személyre szabták a projektvezetők, figyelembe véve a betegeskedést, a sérüléseket, illetve az egyéb elfoglaltságokat, netán a némelyeknél megjelenő fáradtságot. A futások után közös, családias hangulatban telt vacsorák segítették az élmények megbeszélését; szóba került, hogy ki, hogyan érzi magát, miben jó és miben kell még fejlődnie. A projekt vezetője figyelt arra, hogy sokat dicsérje a gyerekeket, mindenkinek a teljesítményét külön-külön értékelve; ezzel fenntartotta az érdeklődésüket a projekt iránt és a csapatszellem is formálódott. Támogató környezet biztosítása A projektben mentordiákok segítették a futókat, akiken keresztül kapcsolatot épített ki a csapat a szegedi Titán Triatlon Sportegyesülettel, akik mai napig szívesen látják a kollégiumi diákokat edzéseiken. A szülőkkel levélben vette fel a kapcsolatot a projektvezető, tájékoztatta őket a projektről és kérte, hogy segítsék a munkát az otthoni sportolás lehetőségének biztosításával, valamint jelezte az intenzív hétvégén való részvétel lehetőségét. A támogatás érdekében a félmaraton futásra vendég futókat is meghívott a szervezőcsapat, hogy egészen „versenyszerű” legyen a megmérettetés a fiatalok számára; a profi mentordiákok mellett több különböző tempójú futó küzdött a táv teljesítésével, ami további inspirációt biztosított a diákoknak. Értékelés A félmaratoni táv teljesítésének végén a célba érkezés öröme eufórikus hangulatot varázsolt mindenki számára. A futást követő közös ebéd alkalmával osztották ki a célcsomagokat, egyenként kiemelve mindenki teljesítményét, amit az egész társaság tapsa emelt a maradandó emlékek sorába. Továbbadás A félmaraton teljesítésének másnapján, az átmozgató futás közben a résztvevők diákok büszkén viselték az I. KOLI Félmaraton feliratú pólót, miközben elhaladtak a számos dohányozni kivonult kollégista mellett. A kialakult társaság emellett megalakította a Forever Run csoportot a legismertebb közösségi oldalon, ahol a futásaikról és céljaikról tájékoztatják egymást. A projekt kereteit túllépve is vannak eredményeik a résztvevőknek: volt, aki arról számolt be, hogy a tanulmányi eredménye javult; más első lett az osztályában a Cooper teszten a fiúk vagy a lányok közt; az egyik megnyerte, a másik harmadik lett a kollégiumi mezei futóversenyen; őt indította az iskolája 1500 m-es futóversenyen; a környezetében mások is elkezdtek futni. Összegzés A projekt során a diákok nem csak egy félmaraton lefutásához, hanem egy sikeres, boldogabb életvitelhez kaphattak metódust. Megérthették a sport példáján keresztül, hogy ha van céljuk, azt rugalmas tervvel és nagyon kemény, kitartó munkával, hittel, tisztelettel és szeretettel el lehet érni.

88


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Szomszédsági önkéntesek a Csapókertben Összefoglalás

Kapcsolat

A Csapókerti Közösségi Ház szomszédsági önkéntesei a helyi szomszédság körében végeznek önkéntes alapon közösségfejlesztő tevékenységeket. Tevékenységük közé tartozik a helyiekkel történő kapcsolattartás, információnyújtás vagy közösségi programok megszervezése is. A szomszédsági önkéntesség programja minden településen megvalósítható helyiek bevonása és a közösségi ház koordinálása mellett.4 - Csapókerti Baráti Kör Közhasznú Egyesület - 4033 Debrecen, Süveg u. 3. - web: www.debrecenimuvkozpont.hu, e-mail: [email protected] - tel.: +36 52 411 016

A mélyszegénységben élők csoportjainak elérése, megszólítása, majd bevonása a legnagyobb kihívást rejtő feladatai közé tartozik a közösségi házak munkatársainak. A kihívás többek között abban rejlik, hogy a mélyszegénységben élőknek közvetlen szomszédságaikon kívüli társadalmi kapcsolataik, különböző társadalmi csoportokhoz tartozó emberekkel való találkozási lehetőségeik gyakorlatilag nincsenek. Ezt szem előtt tartva fontos a közösségi ház munkatársai és az őket segítő, témában jártas szakemberek mellett olyan helyi szóvivők, „önkéntesek” bevonása is a helyi cselekvésbe, akik kapcsot jelenthetnek a közösségi ház és az adott csoport között, segíthetik az információk áramlását, a bizalmi kapcsolat kialakítását. Ennek jó példája lehet a szomszédsági önkéntes program is, amelynek működésébe kaphatunk bepillantást a Csapókerti Közösségi Ház gyakorlatán keresztül. A Csapókerti Közösségi Ház szociokulturális, settlement típusú intézmény, mely Debrecen belvárosától nem túl messze, kertes, családi házas városrészben található. A szociokulturális, settlement típusú önmeghatározás azt jelzi, a settlement hagyományokat követi az intézmény, melynek lényege, hogy három fő funkciót egyesít az intézmény szolgáltatásaiban, tevékenységében: a művelődést, a szórakozást és a segítségnyújtást. A közösségi házban alakult meg és működik mindmáig a Csapókerti Baráti Kör Közhasznú Egyesület, amelynek tagjai „álmodták meg” az alábbiakban bemutatott szomszédsági önkéntes programot. A szomszédsági önkéntes munka ötlete 1997–98 tájékán fogalmazódott meg, aminek alapja volt, hogy nyíregyházi főiskolai hallgatók készítettek egy empirikus szociológiai felmérést a Csapókert helyi társadalmáról, illetőleg a Csapókerti Közösségi Ház „renoméjáról”, szolgáltatásaink ismertségéről. A felmérés egyik meglepő eredménye az volt, hogy noha a közösségi házba sokan járnak, népszerű, folyamatosan „teltház” van, de a csapókertieknek csupán mintegy húsz százaléka tudja, hogy egyáltalán létezik a Csapókerti Közösségi Ház. Ez a felismerés vezetett oda, hogy amerikai példa alapján kialakításra kerüljön a program, amelyben szomszédsági önkénteseket alkalmaz az intézmény, akik a szomszédságban szerteágazó tevékenységeket végeznek és segítséget nyújtanak az ott élő lakosoknak. A szomszédsági önkéntes tehát egy információnyújtó, egy „kis közösségszervező”, aki segítségnyújtó funkcióval rendelkezik. A program 2002-ben a Phare ACCESS mikroprojekt felhívásra beadott pályázat eredményeként valósulhatott meg, amelyben holland konzultációs partnerek közreműködésével kezdték meg a gyakorlati munkát. Első lépésként megkezdték az önkéntesek kiválasztását egy szükségletfeltárás keretében, interjú módszer segítségével, mely során felkeresték az általuk ismert csapókerti személyiségeket. Olyan személyeket választottak ki, akikről tudták, a Csapókertben valamilyen köztiszte-

4 GICZEY Péter: Szomszédsági önkéntesek a Csapókertben. In: Parola 2004. év, 2. szám, Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest, 2004 (19-21. o.) (Online elérhető)


89

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 letnek, ismertségnek örvendenek, egyfajta kulcspozíciójuk van az utcában és környékükön. A felmérés keretében harminc interjú készült, melynek főbb elemei a következők voltak: - milyen problémákat látnak a Csapókertben, - hogyan látják most és régen a csapókerti embereket, - hogyan látták az elmúlt évtizedekben a csapókerti helyi társadalmi viszonyokat, - szerintük mire lenne szükségük az embereknek, miben látnak hiányt, illetve - ő maga vállalna ilyen önkéntes munkát, illetve kit ajánl? A megkérdezettek és ajánlott személyek közül végül 10 fős csapat állt össze. Az interjúk elemzésével igen átfogó képet kaptak a Közösségi Ház dolgozói, így pl. jól érzékelhetővé vált, hogy az embereknek erős igénye van arra, hogy minél több információhoz jussanak hozzá a városban található kulturális, közművelődési, szociális, egészségügyi szolgáltatásokról. Nagy igény mutatkozott arra is, hogy jobban összeismerkedjenek, találkozzanak egymással az ott élők, hogy ezáltal jobb kapcsolatokat alakítsanak ki és jobban „megtalálják a helyüket” az ös�szetett helyi társadalomban. Második lépésként az intézmény partnere, a Rijnstad, ifjúsági, közösségi, és szociális tevékenységet folytató szervezet Arnhemben egyhetes tapasztalatszerző utazáson fogadta és segítette a kiutazókat, akik a holland önkéntes munkát és az önkéntesekkel való foglalkozást tanulmányozták, hogy végül novemberben elkezdődhessen az önkéntesek képzése. Harmadik lépésként novemberben elkezdődött a képzési szakasz – végül kilenc fővel –, ami egy hat alkalmas, havi egy szombati napon, hat órát igénybe vevő foglalkozássorozatként működött. Két alkalommal a helyi társadalomról, a közösségről, a közösségfejlesztésről szólt a találkozó. A következő alkalommal részletesen bemutatásra került a Csapókerti Közösségi Ház, annak szolgáltatásai, majd a Polgármesteri Hivatal képviselői ismertették a szociális szolgáltatások területét az önkéntesek számára. Ezt követően egy kettős vezetésű kommunikációs tréningre került sor, amely az emberekkel való kommunikálásban és az ehhez kapcsolódó technikákban igyekezett segítséget adni a leendő önkénteseknek. Ezt egészítette ki a holland partner két napos látogatása, amely kiváló alkalom volt arra, hogy motiválja az önkénteseket. A képzési program azzal zárult, hogy közösen kidolgozásra került az első szomszédsági nap terve, amelynek az volt a célja, hogy a szomszédsági önkénteseket megismertesse a csapókertiekkel. Ez egy kora délután kezdődő és este bállal záruló program volt, amelyben maguk a szomszédsági önkéntesek találhatták ki, hogy melyek azok a programok, melyeket ők szeretnének megvalósítani. Így alakult ki a házi süteményversennyel és házipálinka-versennyel, kertészeti és biotáplálkozási tanácsadással tarkított nap, amely egészében a helyi családoknak szólt, így gyermekprogramok is helyet kaptak a programok között. A program promóciós anyagain – köztük közel 10.000 szórólapon – nem csupán a programot lehetett megtalálni, de mindenki találkozhatott az önkéntesek fényképes bemutatkozójával is, megjelölve azt az időtartamot, amikor önkéntesként elérhetőek. A nyitórendezvény eredményeként a helyiek nagy lelkesedéssel léptek kapcsolatba az önkéntesekkel, s keresték meg őket számtalan őket érintő kérdéssel. A program sikerét mutatja, hogy a mai napig aktívan működik a szomszédsági segítő program Csapókertben, immáron tíz éve töretlenül kerül megszervezésre a Csapókerti Szomszédsági Nap, melyhez számos pályázati forrást használ fel a szervezet.

90


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 Kertészkedő Családok és „Nem nézzük tétlenül!” projektek Vanyarcon

Összefoglalás

Kapcsolat

A Kertészkedő Családok c. projekt a nehéz helyzetben lévő vanyarci családok kertművelésének segítését tűzte ki célul, amely hozzájárult a családok önellátásához. A program sikerét bizonyítja, hogy 2013-ban folytatódott a projekt „Nem nézzük tétlenül!” címen, amely már több önellátást segítő tevékenységet is felölelt. A program eredményeire alapozva szociális szövetkezet kialakítása vette kezdetét – mindez szoros együttműködésben a helyi közösségi házzal.5 - - - -

Vanyarcért Egyesület 2688 Vanyarc, Kossuth Lajos út 101. web: www.vanyarcert.wordpress.hu tel.: +36 30 256 6813

A Vanyarcért Egyesület 2012-ben indította el„Kertészkedő Családok” c. programját. A program megvalósításának lehetőségét a több éve működő kertészkedő csoportnak és egy, a településen élő holland házaspárnak köszönhette a település. A program célcsoportját a helyi, segélyben részesülő családok adták. Azok a családok kerültek be a programba, akik nyilatkoztak, hogy szívesen fogadnak segítséget a kertjeik megművelési kötelezettségének teljesítéséhez. A programhoz védnökként csatlakozott a települési Önkormányzat is, így 53 családdal – a lemorzsolódás következtében végül 50 családdal – indulhatott el a közös munka 2012 októberében. Az Önkormányzattal kötött védnökségi megállapodás az erkölcsi támogatáson túl kitért a kertek rendeletben szabályozott ellenőrzésének elhagyására, mert az a programot vállaló családok esetében feleslegessé vált, hiszen a projekt támogatói a biztosított eszközök felhasználását folyamatosan figyelemmel kísérték. Az Egyesület elsőként a helyiek meglévő kapcsolatrendszerén keresztül igyekezett felvenni a kapcsolatot olyan szervezetekkel, akik érdekeltek lehettek a szociális kertművelési projektben. A helyi holland házaspár segítségével kapcsolatba kerültek a Port-Agora holland segélyszervezettel, melynek eredményeként együttműködési megállapodást és ütemezett cselekvési tervet dolgoztak ki: ezek alapján holland vetőmagokat és első osztályú burgonyát szállítottak Hollandiából a családok részére. A katolikus egyházi kapcsolatait mozgósítva, a Caritas Hungarica szervezettől további vetőmagokat és kerti szerszámokat sikerült beszerezni. A Vanyarcért Egyesület a program megvalósításához pályázatot nyújtott be az Autonómia Alapítványhoz, amelyen a „Kertészkedő Családok” c. projekttel pályázott és nyert 670 ezer forint összegű támogatást. Ez a pályázat vetőmagokat és palántákat, szerszámokat, valamint közösségépítő rendezvényeket és a 2012 októberében közösen megvalósított „örömünnep” rendezvényt is tartalmazta. A programban végzett tevékenységek támogatása kilenc önkéntes mentorra hárult, akik a program kulcsszereplőinek tekinthetőek. Ők tartották a kapcsolatot a szervezet és a részt vevő családok között, s ők segítették a kertek művelésének megvalósulását is. A program megvalósítása során sok kárt okozott ugyan a szárazság, illetve a településen kihelyezett villanypásztorok, amelyek a faluba szorították a vadakat, de mindezek ellenére sok család háztartásához komoly hozzájárulást jelentett a termés. A program eredményeként megjelent a helyiekben az igény egy önfoglalkoztatást célzó, talán szociális szövetkezet formában működő, legalább kisebb jövedelmet hozó közösség létrehozása iránt is, melynek kialakítását pályázati forrásokból kívánta finanszírozni az Egyesület. A program megvalósulását követően az alábbi üzenetet fogalmazta meg a kertészkedő családok közössége: „E közösség nyitott, minden tenni akaró, a jelenlegi helyzetével ki nem békülő, vagy tudását, tapasztalatát szívesen megosztó, tanító, a közösségi felelősségvállalást fontosnak tartó, valódi civil tevékenységet megismerni szándékozó társunk számára. Keressenek minket, szívesen fogadunk minden jó szándékú tanácsot, kritikát. Már egyre többen hisszük és tudjuk, 5

http://www.vanyarc.hu/Vanyarcert.html


91

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 hogy egy igazi, működő közösség komoly problémák megoldására képes, minden abban részt vevő ember életére nagyon kedvező hatással van, akár szellemi vagy fizikai állapotukra is.” A program sikerén felbuzdulva adta be az Egyesület „Nem nézzük tétlenül!” c. pályázatát, mely 2013-2014-ben valósult meg. A projekt a település és közvetlen környezetében élő munkanélküli, vagy súlyosan alacsonyjövedelmű, leszakadó családok, személyek részére adott kitörési lehetőséget. A programban a Kertészkedő Családok projekt eredményeire építve célként a mélyszegénység elleni aktív fellépés, egy önfenntartó, a benne résztvevők számára jövedelmet biztosító, nonprofit, önfoglalkoztató vállalkozás megalapozása, megalakítása és beindítása volt. A projekt részeként gyógynövényeket ismertető képzés indult, a kézműves foglalkozásokon pedig a bőrözés, a kosárfonás és szövés technikáit ismerhették meg a jelenlévők. Az Egyesület feladata a projektben egy nonprofit vállalkozás létrehozásának a menedzselése mellett a helyi társadalmi környezetbe való beilleszkedés támogatása, a nyilvánosság és átláthatóság biztosítása, illetve a tevékenységek falusi turizmusba illesztése volt. A folyamatok monitorozása és értékelése, továbbá a problémák megoldásához való segítségnyújtás szintén az Egyesület feladatkörébe tartoztak. A projekt megvalósításában kiemelt szerep jutott a vanyarci közművelődési intézményeknek, így a Tájháznak is, amelynek épületében került kialakításra egy kézműves helyiség. Bódvalenke, a freskófalu

Összefoglalás

Kapcsolat

Bódvalenkén, a freskófaluban kettős cél valósult meg: egyrészt cigány festőművészek hoztak létre freskókat a cigány művészet jegyében, aminek révén a település turizmusa fellendült, segítve ezzel a munkahelyteremtést, a szegénység felszámolását. A települések helyi értékeit alapul véve bármely közösség kialakíthat hasonló projekteket, amely segíti a helyi identitás fejlesztését, a munkahelyteremtést, a turizmus fellendülését, stb.6 - - - -

Magyar Református Szeretetszolgálat 1146 Budapest, Hungária krt. 200. web: www.jobbadni.hu, e-mail: [email protected] tel.: +36 1 273 0449

A Magyar Református Szeretetszolgálat 2010-ben vette át az immár világhírűvé vált Bódvalenke – Freskófalu projektet. Az alapgondolat nagyon egyszerű: cigány származású festőművészeket hívtak meg ebbe a 95%-ban cigányok lakta, nagyon szegény borsodi törpefaluba, hogy képeket fessenek a házak falára. A globális céljuk ezzel az volt, hogy olyan művészeti értéket hozzanak létre, amire minden roma ember büszke lehet, és kiváltja a többségi társadalom elismerését. A lokális célként pedig az jelent meg, hogy kihasználva a Bódvalenkére irányuló figyelmet, főleg a turizmus révén hozzásegítsék a falut a mélyszegénységből való kiemelkedéshez. A projekt egyetemleges célja pedig a cigányok és nem cigányok közti békés, egymás értékeinek tiszteletére alapuló együttélés és megértés lett. Az elmúlt években elkészült 33 gigantikus murália, magyar és más európai országokból érkezett cigány származású festőművészek alkotásai. Hozzáértők szerint köztük legalább hat olyan festmény van, amit a világ leghíresebb múzeumai is örömmel fogadnának be. Zoran Tairovič, nemzetközi hírű szerb roma festőművész szerint “Bódvalenke fontos, mert általa az évszázadokon át láthatatlan cigány művészet láthatóvá vált a világ előtt”. Hála a hazai és a nemzetközi sajtó rendkívülinek mondható érdeklődésének, a bódvalenkei projekt felkeltette a magyar társadalom figyelmét és segítőkészségét. Az ország valamennyi nagyobb egyeteméről érkeznek napjainkig Bódvalenkére hallgatói csoportok terepmunkára; számos tudományos dolgozat (köztük Ph.D. és M.A. értekezések) dolgozta fel a projekt tapasztalatait; a Corvinus, az ELTE, a MOME és a Miskolci Egyetem tanáraival és diákjaival különösen 6

92

http://jobbadni.hu/bodvalenke-freskofalu/


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 jó együttműködést alakított ki a projektvezető szervezet. Ezek az emberek segítették az üzleti tervek, pályázatok elkészítését; a MOME Ecolab megtervezte a “Bódvalenke brand”-et; a diákok pedig a projekt visszatérő önkéntesei lettek. Összesen (a nem diákokkal együtt) több, mint négyszázan végeztek eddig önkéntes munkát Bódvalenkén vagy Bódvalenkéért, és meghaladja az ezret azoknak a száma, akik pénzbeli vagy természetbeni adományaikkal támogatták az ottani erőfeszítéseket. A falu ismertségéhez nagyban hozzájárult az évente megrendezett fesztivál is: a képek előtt a képek témáira improvizáló kiváló zenészek, költők, más előadóművészek a cigány “Gesamtkunstwerk” számos nagyszerű példáját hozták létre; ez a fesztivált Észak-Magyarország legnívósabb világzenei fesztiváljává tette. A fesztivál leglényegesebb vonatkozása azonban az, hogy kétféle közönséget vonz: a környékbeli nehéz sorsú cigányokat és a városi középosztályt, olyanokat, akik egyébként szinte soha nem találkoznak egymással, itt viszont együtt élvezik közös kultúránk értékeit és együtt ülnek le a helyi cigányasszonyok asztalához. A fesztiválra Bódvalenke saját pénzt ad ki, a lenkést. A projekt és a fesztivál révén Bódvalenke a kultúrák közötti párbeszéd egyik kiemelkedő helyszínévé vált. Mindezek hatására beindult a turizmus: évente több ezren keresik fel a falut. Az elitgimnáziumok osztálykirándulásától kezdve a városi civil körök, gyülekezeti csoportok, nyugdíjasklubok látogatásán át vállalatok csapatépítése, családok és baráti körök látogatása is rendszeresen zajlik a településen. A projekt sikerét jelzi, hogy 2013 áprilisában Balog Zoltán Emberi Erőforrások minisztere, Andor László uniós biztos és Bölcskei Gusztáv püspök Bódvalenkéről köszöntötték a Romák Világnapját. 2014-ben Brüsszelben és Zürichben került megrendezésre egy hatalmas szabadtéri kiállítás a Bódvalenkén készült fotókból, s még abban az évben az EU-Roma csúcson több felszólaló is elismerőleg szólt a projektről. A projekt számos díjban is részesült: 2012-ben elnyerte az Erste Foundation Társadalmi integrációs díját, 2014-ben pedig az osztrák Sozialmarie pályázat közönségdíját kapta meg.

4. ábra - A bódvalenkei Freskófalu projekt bemutatása


93

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 Esélyteremtés a felzárkóztatásra a Tisza-tó mentén Összefoglalás

A Tisza-tó mentén megvalósult fejlesztés számos mélyszegénységben élő számára nyújtott képzések és szabadidős programok keretében olyan ismereteket, amelyek segítséget nyújtottak a mélyszegénységből való kitöréshez. A programban felsorolt képzések jó alapot adhatnak a közösségi házak képzési repertoárjának kialakításához.7

Kapcsolat

- Tarna-mente – Tisza-tó Öko 2000 Alapítvány - 3372 Kömlő, Zrínyi u. 6. web: http://tarnamentetiszatoalapitvany.hu/, e-mail: tarnamentetiszatoalapitvany@ gmail.com tel.: +36 30 337 2273

A Tarna-mente – Tisza-tó Öko 2000 Alapítvány sikeres pályázatot nyújtott be 7 tiszamenti településsel közösen a Tisza-tó mentén élő halmozottan hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő lakosok életkörülményeinek és társadalmi integrációjának megvalósításáért. A fejlesztés megvalósítására 30 hónap állt rendelkezésre 2012 és 2014 között. Különböző területen mind a mélyszegénységben élők részére, mind pedig a velük foglalkozó, és kapcsolatban álló szakemberek számára egy komplex felzárkózási programcsomagot dolgozott ki a pályázó. Ezek a programok a helyiek által megfogalmazott problémákra építettek, velük szoros együttműködésben kerültek kidolgozásra. A megvalósított képzések és programok a következőek voltak: - Adósságkezeléssel kapcsolatos képzés, munkajogi alapismeretek - Hivatali ügyintézés, állampolgári ügyintézési alapismeretek, jogi alapismeretek - Személyiségfejlesztés asszonyok, lányok, kismamák részére - Cigány Kisebbségi Önkormányzat és roma civil humán fejlesztést végző szervezetek részére közéleti szakemberképzés - Konfliktuskezelési tréning: szociális szférában dolgozók, kisebbségi képviseletek, térségi és helyi vezetők, önkormányzati dolgozók részére - Önsegítő közösségi fejlesztő tréning - Egészségkultúra fejlesztése, mentálhigiéniás képzés - Szociális gondozó és ápoló OKJ-s képzés - Vállalkozói készségfejlesztő képzés - Adományhely program (Abádszalók) - „Séta az egészségért a mellrák ellen” prevenciós program - Szociális kerekasztal és koncepció készítése - Közösségi szabadidős programok: Újlőrincfalva, Tiszabura - Egészségtáborok: Tiszaörs, Abádszalók. A képzések közül kiemelendő a személyiségfejlesztés képzés, amely 3 településen is megvalósult, míg az adósságkezelés képzésen 4 csoport is részt vett. A vállalkozói készségfejlesztésen pedig jelentős létszámban képviseltették magukat a helyiek. A közösségi programok közül a „Séta az egészségért a mellrák ellen” program emelkedett ki, melyet több településen is megvalósított a pályázó, illetve a közösségi szabadidős programok és hétvégék, melyeken számos helyi lakos vett részt.

7

94

http://www.melyszegenyseg.eoldal.hu/cikkek/program-osszefoglalo.html


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 „Létérdek” – mélyszegénység kezelése a Siklósi kistérségben Összefoglalás

Kapcsolat

A „Létérdek” projekt olyan komplex fejlesztést igyekezett kialakítani a Siklósi kistérségben, amelyben rengeteg tanácsadási szolgáltatás, egyeztető fórum segítette a rászorulókat. A tanácsadások és a strukturált párbeszéd formái jó kiindulópontot adhatnak a közösségi házaknak saját szolgáltatásaik megtervezésekor.8 - - - -

Siklósi Többcélú Kistérségi Társulás 7800 Siklós, Köztársaság tér 8. 1. em. web: www.sikloskisterseg.hu, e-mail: [email protected] tel.: +36 72 579 240

A siklósi kistérségben zajló Létérdek c. projekt a Siklósi Többcélú Kistérségi Társulás és az Új Esély Egyesület konzorciumában valósult meg. A program az elsők között, már 2011. november 1-jén elindult és 32 hónapig tartott, s a projekt akcióterülete 20 települést érintett, melynek megvalósítására 145 millió forint támogatást nyertek a pályázók. A pályázók a szegénység kezelésének komplex megközelítésével alakították ki a programot az egyéntől kiindulva a széles lakóközösségig. A projektbe hatvan mélyszegénységben élő embert vontak be, akiknek családtagjait is megcélozták a szolgáltatások, hiszen egyes programelemek például a gyermekeket segítették, így a helyes pályaválasztásra, a tanulási készségek fejlesztésére, ezzel pedig a gyermekek esélynövelésére irányultak törekvéseik. A program kiterjedt a családok együttműködésének erősítésére, a településen élők közösségi formálódásának segítésére, valamint a döntéshozók szemléletformálására, a települések közötti együttműködések kialakulásának támogatására is. A csaknem három éven át tartó program során az egyéni, a közösségi és a területfejlesztési igények összekapcsolásával komplex, egyéni és közösségi felzárkóztatás valósult meg a szegénységben élő családok és kisközösségek helyzetének javítását célzó tevékenységek, közösségfejlesztéshez, közösségi animációhoz és érdekképviselethez tartozó tevékenységek, szakmai műhelyek és egyéb humán szolgáltatások révén. Az egymásra épülő, egymást kiegészítő, erősítő szolgáltatások az egyes ember boldogulását segítve, képessé tették az egyéneket az önérvényesítésre, önfenntartásra, problémakezelésre, felelősségvállalásra, együttműködésre, melyek segítik a szegénységből való kikerülést. A mindennapi élet élhetőbbé tételét, az értékek újragondolását, a kapcsolatok szélesítését, a közösségben, településben, mikrotérségben való gondolkodás első lépéseit tették meg a programokon keresztül megvalósítók: a közösségfejlesztő fórum, a településfejlesztő fórum, az életmódformáló csoportfoglalkozás, a filmklub, a szülői csoportmunka, illetve az „együtt lenni jó” programok ezeket a célokat szolgálták. A meglévő erőforrások, az adott földterület kihasználásához, az önellátás bevezetéséhez, vagy fejlesztéséhez pedig vetőmag-adománnyal és a termés felvevőpiacának felkutatásával tudtak hozzájárulni. Hangsúlyt fektettek az önellátás igényének és képességének fejlesztésére is, ezért a cserepiac rendezvényen és az ismeretterjesztő előadáson kívül keresték a termelői piacok lehetőségét, segítve az ügyfelek által termelt, előállított termékek értékesítését. A projektben megvalósult összes tevékenységet az alábbi lista tartalmazza: 1. Szegénységben élő családok és kisközösségek helyzetének javítását célzó szociális és gyermekjóléti szolgáltatásokhoz tartozó alapszolgáltatásokon kívüli tevékenységek - Életvitelt, önálló gazdálkodást segítő tanácsadás (mikrotérségekben 12 hónap) - Mentális gondozás-lelki tanácsadás (mikrotérségekben 24 hónap) - Szülői csoportmunka (mikro-térségekben negyedévente) - Pályaorientációs csoportmunka (mikrotérségekben 5 nap, 60 fő) - Életmódformáló csoportfoglalkozás, Deviancia-prevenció (mikro-térségekben negyedévente) - „Együtt lenni jó” (mikrotérségekben 3 alkalom) - Haszonkert, díszkert, állattartás ismeretterjesztő előadás (minden településen) - Értékközpontú szociális munka a családokkal (mikrotérségekben) - Tanácsadások (mikrotérségekben) 8

http://www.leterdek.hu/palyazat.php


95

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 2. K özösségfejlesztéshez, közösségi animációhoz és érdekképviselethez tartozó tevékenységek - Közösségfejlesztési célú művészeti foglalkozás (minden településen 12 hónap) - „Kőleves” családi nap (minden település) - Közösségfejlesztési fórum (minden településen negyedévente) - Terület-településfejlesztési fórum (minden településen negyedévente) - Mélyszegénység kerekasztal (Siklóson negyedévente) - „Büszkeségem” cserepiac (mikro-térségenként 2 db) - Adatbázis létrehozása a meglévő lehetőségek feltárása (minden településre) - Az akcióterület település és térségfejlesztési koncepciójának kidolgozása (minden településre) - 2 db kiadvány: Közösségi tudástár, Mindennapi tudástár 3. Szakmai műhelyek - Munkaerő-piaci műhelymunka (60 fő) - Célszerű gazdálkodó műhelymunka (30 fő) - Mindennapi állampolgár csoportmunka (60 fő) - Tanuljunk eredményesen tanulási képességfejlesztő (mikro-térségekben, 4 nap, 60 fő) - Számítógépvilág ügyfeleknek (4 mikro-térségben, 40 fő) - Számítógépvilág ügyfelek gyerekeinek (4 mikro-térségben, 40 fő) - Kommunikációs csoportmunka az emberközelibb ügyintézésért (Siklós, 2 nap, 30 fő) 4. Egyéb humán szolgáltatások - Filmklub (mikro-térségenként negyedévente) - Egészség a családban (mikro-térségenként 50 fő) - A szegénység arcai fotókiállítás (mikro-térségenként + záró konferencia) A fentieken túl a mindennapi élet kihívásaiban lelki tanácsadó is segítette a szegénységben élőket. Három településen és egy mikro-térségben közösségi mentor munkatárs állt folyamatosan a lakosok rendelkezésére. A projekt végén A szegénység arcai – kiútkeresés c. mobil fotókiállítással mutatják be a megtett utat és szándékuk szerint felhívják a figyelmet a szegénységre, mint közügyre. A Siklósi Többcélú Kistérségi Társulás ennek a projektnek a keretében immár negyedik hátrányos helyzetű emberek esélyeit növelő projektjét valósította meg, a szükségletek újratermelődése miatt különösen fontos szerepet felvállalva a szegregáció, a kirekesztődés, a szegénység mérséklésében.

5. ábra - Összefoglaló a „Létérdek” projektről

96


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 „ Itt vagyunk otthon!” – közösségi alapú komplex fejlesztő projekt a mélyszegénységben élőkért Összefoglalás

Kapcsolat

Az „Itt vagyunk otthon!” komplex fejlesztési projekt számos közösségfejlesztő alkalmat és tréninget ötvöző projekt.9 - - - -

Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület 7900 Szigetvár, Szabadság utca 2. web: www.szkzz.hu, e-mail: [email protected] tel.: +36 73 414 715

Az „Itt vagyunk otthon!” - közösségi alapú komplex fejlesztő projekt a mélyszegénységben élőkért c. projekt két területet összekapcsolva valósult meg 2012-2014 között a Szigetvári és a Sellyei kistérségekben. A 22 településből álló akcióterületen a program 3 célcsoport részére, 3 szakmai területen (szociális, közösségfejlesztés, és területfejlesztés) biztosított fejlesztést. Szociális fejlesztés A szociális részprojekt bővítette az alapellátás kapacitását 180 fő mélyszegénységben élő részére. A projekt szociális munkásai egyéni esetkezelést biztosítottak a felállított diagnózis és fejlesztési terv szerint. Közösségfejlesztés A humán szakmai szolgáltatások igénybevétele az egyéni igényeknek megfelelően helyben biztosított. A humán szolgáltatási kosár elemei: - Jogsegély szolgáltatás, - Konfliktuskezelő tréning, - Kommunikációs tréning, - Mediáció, a foglalkoztathatóságot fejlesztő szolgáltatási elemek, - Álláskeresési, pályaorientációs,- munkavállalási tréning és kulcsképesség-fejlesztő, kompetencia tréning, - Informatikai tréning, - Munkaerő-piaci egyéni tanácsadás, - Pszichológiai tanácsadás, - Egészségügyi szűrés- és tanácsadás. A projekt komplexen kezelte az egyéni fejlesztésen keresztül is a családban jelentkező problémákat. A családok gyermekei részére tantárgyi felzárkóztatást, művészeti foglalkozásokat, táborokat szerveztek és biztosították folyamatosan a különböző sportegyesületi edzéseken való részvételt. A rendszeres sportolás elősegítését célozta meg a 7 mikro-térségbe szervezett bemutatók és sportnapok. A településekre kivitt alapfokú művészeti foglalkozásoknak szintén azonos volt a célja; a zene, képzőművészet megismertetése, a gyerekek látókörének szélesítése, közösségi élmény nyújtása. A „hazavihető művészet” keretében patchwork tanfolyam indult, mely otthon, kis költségigénnyel is végezhető. A közösségfejlesztési folyamat első lépése a mélyszegénységben élők számára közösségi beszélgetések szervezése volt, ahol a helyi közösség tagjai maguk fogalmazhatták meg, hogy melyek azok a területek, ahol fejlesztésre, közös munkára lenne szükség, melyik az a közösségi program, amely megérinti a településen élőket. A 22 település 7 mikro-térségi központhoz kapcsolódik, ahol a szociális munkás és a közösségi munkás feladataihoz szükséges közösségi terek elérhetőek voltak, önálló, vagy más szervezetekkel való közös használatban. A közösségi terek felszerelése a projekt keretében így 9

http://www.szkzz.hu/index.php?aloldal=10


97

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 biztosított volt. A közösségi munkások fejlesztési folyamatának eredményeként létrejöttek formális és informális kisebb közösségek, amelyek saját maguk által tervezett programokat hoztak létre. Mindezeknek csupán a keretet adták a projektbe tervezett közösségi rendezvények, melynek elemeit a fejlesztési folyamat eredményeként a helyi közösségek határozták meg. A projektbe a közösségi munkások vonták be a mélyszegénységben élőket, ezáltal megszólítva a teljes közösséget. A projekt az akcióterületen dolgozó partner szervezetek humán szakemberei (családsegítő-gyermekjóléti szolgálat családgondozói, védőnők, oktatás résztvevői) számára, továbbá a projektben dolgozó szociális munkások és közösségi munkások számára szakmai felkészítő képzést, belső adósságkezelő képzést, preventor képzést- és konzultációt is tartalmazott. Ezt egészítette ki a közösségi szociális munkás- és közösségi tervezés képzés. A TÁJOLÓ Vándor szakmai műhely érintette a humán szolgáltatások hiányterületeinek a bemutatását és szakmai külső kapcsolatépítést. A közös szakmai munkát módszertani kiadvány elkészítése zárta. Területfejlesztés A területfejlesztés célja a mélyszegénységben élők, és a területen dolgozó szakemberek illetve a döntéshozók közös véleményformálásán alapuló, helyi közösségek részvételével készített helyzetelemzést magába foglaló, szakmai koncepció elkészítése és társadalmasítása volt. Az Egyesület fontos eredményének tartja, hogy a különböző táborok segítségével a fiatalok számára lehetőséget adott a szabadidő kulturált, tartalmas, ismereteket adó eltöltéséhez, a Tanoda programok keretében pedig hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására nyílt lehetőség.

98


Nemzeti Művelődési Intézet • 2015 TESZE – Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen! Összefoglalás

Kapcsolat

A TESZE projekt keretében főként olyan settlement-típusú közösségi terek jöttek létre, melyek szolgáltatásaikkal segítették a mélyszegénységgel küzdő helyi családokat.10 - - - -

Dialóg Egyesület 3876 Hidasnémeti, Fő tér 8. web: http://www.dialogegyesulet.hu/, e-mail: [email protected] tel.: +36 70 949 8421

A „TESZE – Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen!” projekt 2011-2014 között valósult meg, melynek hosszú távú célja Észak-Abaúj településein mélyszegénységben élők közösségi integrációjának elősegítése, a szegénység mélyülésének megakadályozása, a nehéz sorban élők számának csökkentése volt. A főpályázó Dialóg Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy közösségfejlesztési folyamatokat tervezzen meg és bonyolítson le a településeken és a térségekben. Ennek a programnak az alapját is a közösségi munka adta; együttműködések generálásával, a kommunikáció fejlesztésével és az emberek képessé tételével dolgozott. A program másik fontos célja volt, hogy új módszereket fejlesszenek és próbáljanak ki a projektgazdák. Ebben a projektben ez maradéktalanul megvalósult, hisz szakmák közötti együttműködésekkel, új szemlélet beépítésével, teljesen új szakmai irányokkal próbált megoldást keresni a mélyszegénység problémáira. A pályázatért felelős konzorcium 9 települést felölelő akcióterületet jelölt ki az abaúj-hegyközi kistérségben. A konzorcium tagjai: - Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület (Miskolc) - „FOGADÓ” Észak-Abaúji Közösségfejlesztők Köre Egyesület – FÉSZAK (Gönc) - Abaúj-Hegyközi Gyermekjóléti- és Szociális Alapszolgáltatási Körzet – Szociális A. K. (Gönc) A Dialóg Egyesület a menedzsmentet, a vidékfejlesztési feladatokat végezte, valamint a közösségi munkások szakmai munkáját biztosította. A FÉSZAK a projekt szakmai vezetését, a közösségfejlesztési feladatokat látta el, és ők szervezték a projekt részét jelentő képzéseket is. A Szociális A. K. a szociális feladatokat, míg a humánszolgáltatásokat a településeken működő helyi civil szervezetek látták el. A projektben részt vevő 9 településen hozzávetőlegesen 6000 fő él, s a lakosok számottevő része a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozik. A projekt célcsoportjának meghatározásakor három fő szempontot vettek figyelembe a konzorcium tagjai: 1. a mikro-térségben zajló 5 éves közösségfejlesztői munka addigi eredményeit, 2. a településeken működő civil szervezetek tapasztalatait, 3. valamint kimondottan a projekttervezéshez szervezett közösségi tervezői beszélgetésekre eljött, szegénységben élő emberek igényeit. Ezeket figyelembe véve a projekt közvetlen célcsoportja: - a 9 településen mélyszegénységben élő emberek, - az érintett települések önkormányzatai, humán szolgáltatói, kiemelt tekintettel a szociális szakemberekre, pedagógusokra és lelkészekre, valamint - a 9 településen működő civil szervezetek, vállalkozások. A projekt közvetett célcsoportja pedig: - a többcélú kistérségi társulás és munkaszervezete, - a 9 település teljes lakossága, szervezetei és intézményei, - az akcióterület szomszédságában lévő települések lakossága és önkormányzatai, szervezetei, intézményei, - a megyei szakmai szervezetek, intézmények, amelyek a projekt eredményeit használni tudják. 10

http://www.dialogegyesulet.hu/index.php/projektjeink/tesze/14-tegyunk-egyutt-a-szegenyseg-ellen


99

Többcélú közösségi terek fejlesztése • TÁMOP-3.2.3.B-12/1C-2013-0001 A projekttervezése során felszínre került szükségletek beépítésre kerültek a pályázatba, ez adja a settlement szolgáltatások lábát. A projekt közvetlen céljai A projekt célja olyan komplex társadalomfejlesztő program megvalósítása volt, amely szakmaközi szolgáltatásokkal éri el és fejleszti a mélyszegénységben élőket, a következő eszközökkel: - folyamatosan biztosított személyes és közösségi beszélgetésekkel, tanácsadással, - Settlement szolgáltatásokkal, különböző klubok működtetésével, - képzések megvalósításával, - közösségi munkás hálózatta,l - települési és területi műhelyekkel, - együttműködések generálásával. A projekt első pillérét olyan közösségi szolgáltató központok jelentették, melyek egyszerre több célt valósítottak meg. Ilyenek voltak a projektben kialakított settlement házak, amelyek komplexen tudtak hozzájárulni a helyi közösségek fejlődéséhez, fejlesztéséhez. Azok a helyi civil szervezetek, akik a projektet megelőző 5 évben folyamatosan alakították settlement típusú szolgáltatásaikat, a projektben a humánszolgáltató partnerek lettek. Szabadidős tevékenységeknek nyújtottak teret, segítették a szociális problémák megoldását, információt nyújtottak és segítették a különböző emberek, csoportok és közösségek közötti kommunikációt. Szolgáltatásaikat szabadon igénybe vehették – korhatár nélkül – egyének, családok, közösségek. A projekt másik pillérét a helyi civil szervezetek alkották, akik forrást kaptak a projektből, s így ők szervezték a települési szintű tevékenységeket. Ezzel nőtt az elismertségük, a „táboruk”, megerősödtek és folytathatták a már megkezdett munkát. Harmadik lábát a projektnek a tréningeken, képzéseken és műhelyeken részt vett humán szolgáltató intézmények és önkormányzatok jelentették, akik szintén bekapcsolódtak a folyamatba, s nyitottabbá váltak a közösségi megoldásokra és az szektorok-szakmák közötti együttműködésekre. A projektet megelőző 5 év alatt sok elkötelezett ember lett a településeken, akik azóta önkéntesként töretlenül szervezi településük életét és a mikro-térségi együttműködéseket. Ez a projekt megerősítette őket és bővítette egyben a létszámukat is. Ez szolgáltatja az egyik alapot a projekt eredményeinek továbbviteléhez.

6. ábra - Összefoglaló videó a TESZE programról Témavezető: Herpainé Márkus Ágnes

100


További kiadványaink: Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 1.


Közösségi művelődés

Egészséges közösség

Ifjúságfejlesztés Közösségi művelődés Közösségfejlesztés Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 2.

Közösségi információ Infópont Kultúrnet Erőforrás térkép Adatbánya Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 3.

Közösségi tanulás Tankör Felnőtt tankör Szépkor Kör Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 4.

Közösségi erőforrások Civil tér Önkéntes Értékőrző Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 5.

Magadura Karrier Magadura

Babaklub Egészségfejlesztés Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 7.

Közösségi problémakezelés Párbeszéd Villámhárító Sorsfordító Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 8.

Köz-Könyv-Tér Köz-könyv-tér Olvasásfejlesztés Könyvtári tudásközpont Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez 9.

Agórák és térségük Agóra integrál Agóra térségközpont

Közösségi problémakezelés

Recommend Documents