Közösségi Értékalapú Térségmenedzsment Útmutatója

1

Közösségi Értékalapú Térségmenedzsment Útmutatója AVAGY

HOGYAN LEGYÜNK TUDATOS, AKTÍV RÉSZTVEVŐI A TÁJ ALAKULÁSÁNAK Szerkesztette:

dr. Szilvácsku Zsolt

Szerzők:

Szabó Balázs Horváth Anna

A kiadvány elkészítését a Vital Landscapes Projekt (2CE 164P3) támogatta (Central Europe Operational Program 2007-2013).

Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

2

Tartalomjegyzék MI AZ ÚTMUTATÓ CÉLJA?

3

KIKNEK SZÓL AZ ÚTMUTATÓ?

5

HOGYAN HASZNÁLJUK AZ ÚTMUTATÓT?

6

1. A TÁJBAN ÉS A HELYI TÁRSADALOMBAN REJLŐ ADOTTSÁGOK FELISMERÉSE, ÉRTÉKELÉSE ÉS NYOMON KÖVETÉSE 7 1.1. Milyen értékeket fedezhetünk fel a tájban?

9

1.2. Tájérték fogalma

9

1.3. A tájértékek és a táj értékének megőrzése, gyarapítása

12

1.4. Társadalmi készségek és képességek – mint feltétel

17

1.5. Tájértékek, a táj értékével kapcsolatos információk, tudás kezelése

18

2. KÖZÖSSÉGI TÉRSÉGI PROGRAMMENEDZSMENT ÉS TÁJGONDOZÁS

24

2.1. Eredményes térségi programmenedzsment feltételei

25

2.1.1. Helyi társadalom közösségi fejlettségének foka ....................................................................................................................25 2.1.2. Térségi menedzsment kapacitás és kompetencia ..................................................................................................................29 2.1.3. Térségi, helyi fejlesztési intézményrendszer ............................................................................................................................31 2.1.4. Tájműhelyek kialakítása .............................................................................................................................................................32

2.2. Az integrált tájgondozás és programmenedzsment rendszerszemléletű kezelése

33

2.2.1 Miért is éri meg fejlesztéspolitikai szempontból az integrált térségi megközelítés? ............................................................35 2.2.2. Térségmenedzsment lépései és a táji szempontok illesztésének lehetőségei .....................................................................39

3. TERVEK, PROGRAMOK, PROJEKTEK ÉS ÜGYEK ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK, MEGVALÓSÍTÁSÁNAK, KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSEI ÉS EGYES ESZKÖZEI

41

3.1. Az értékek, érdekek és nézetek kezelése

42

3.2. Stratégiák, tervek, költségvetések

45

3.2.1. Önkormányzati részvételi költségvetés ...................................................................................................................................45 3.2.2. Területfejlesztés .........................................................................................................................................................................48

2

3

3.2.3. A táji és biológiai sokféleségvédelmi tervek ...........................................................................................................................51 3.2.4. Táji és természeti értékekre is épülő mezőgazdasági birtoktervezés és -üzemteltetés ......................................................54

4. A RÉSZVÉTELEN ALAPULÓ TÁRSADALMI TANULÁS ÉS ESZKÖZTÁRA

57

4.1. Kerekasztal-konferencia

61

4.2. Térinformatikai rendszerek (GIS)

63

4.3. Ötletbörze

65

4.4. (Térbeli) gondolati térkép

67

4.5. Térképek

69

4.6. On-line internetes munkafelület (CMS)

71

4.7. Honlap

73

4.8. Internetes közösségi médiumok

75

4.9. Problémafa- és célelemzés

77

4.10. Mi asztalunk (közmeghallgatás)

79

4.11. Szerepjátékok

81

4.12. Kártya-technika

83

4.13. SWOT-elemzés

84

4.14. Kávéház

86

4.15. Csoportos modellépítés

87

4.16. Delphi-módszer

89

IRODALOMJEGYZÉK

91

TUDÁSTÁR, JÓ GYAKORLAT

93

Közösségi részvétel előmozdítása a település-menedzsment feladatok ellátásában az internet eszközeivel

94

Zöldfelület-gazdálkodási megoldások tapasztalatai, eredmények, nehézségek az értékek gyarapítására megőrzésére 96

3

A közösségi tájgondozás útmutatója 1

Bevezető A Budapesti Corvinus Egyetem Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszéke az Interreg Central Europe program keretében 2010-ben hároméves vidékfejlesztési kutatási programot indított Vital Landscapes (Élő Tájak) néven. A projekt 7 ország 8 partnerének közös kezdeményezése, melynek célja, hogy elősegítsék Közép-Kelet Európa kultúrtájainak fenntartható fejlesztését. Az Élő tájak projekt vezetői kértek fel arra, hogy készítsünk egy útmutatót, amely elektronikusan, hozzáférhető módon segítheti a tájértékek, a táj értékének felismerését és fejlesztő megőrzését. Teszi mindezt úgy, hogy a helyi közösségek, szervezetek, szakemberek és döntéshozók együttműködéséhez nyújt segítséget, annak érdekében, hogy a tájban élők életfeltételeit javítsák, fejlődését, kibontakozását elősegítsék, azaz élővé tegyék a tájat. Útmutatónk elnevezése is az élővé, értékessé válás központi szempontjait tükrözi: Közösségi és értékalapú tájgondozás útmutatója címmel. A közösségi jelző a helyi, a tájban élő, a tájhoz valamilyen módon kötődő személyekre utal, akiket közös életterükben a különböző jelenségek, felmerülő ügyek összekötnek. Ugyanakkor a tájban és egymásban, illetve a közösség(ek)ben felfedezhető értékek azok, amelyekre alapozva hosszútávon megvalósítható az élet kibontakozását biztosító, a települések és a kistérségek (járások) szintjén felmerülő, tájgondozás. Tájgondozás alatt a táj jellemzőinek tiszteletben tartását, az ökológiai adottságokhoz igazodó, eredményes tájhasznosításra irányuló szabályozó, fejlesztő intézkedések és egyéb tájra irányuló tevékenységek rendszerét értjük. A tájgondozás a tájban rejlő értékek megtartó kibontakoztatása, használatukat hosszútávon biztosító tevékenység. Az elterjedt


A közösségi tájgondozás útmutatója

2

(táj)menedzsment (landscape management) kifejezés helyett a tájgondozás szót találóbbnak tartjuk a magyar nyelvi környezetben. A több száz európai natúrpark nemzetközi tapasztalatai, és a natúrparkok és natúrpark kezdeményezések eredményei alapján kijelenthető, hogy a natúrparkok, mint a táji együttműködésen alapuló fejlesztő és tájgondozó önkormányzati, civil és üzleti szervezetekből álló szövetségek, jó példái annak, hogy hogyan lehet a táj értékeire alapozva, közösségi együttműködésben javítani a vidéki területek életképességét és ezzel együtt versenyképességét. Az útmutató készítése során a hazai és a nemzetközi tapasztalatokat is felhasználtuk.

Véleményünk szerint egy tájat a benne otthonra találó élőlények jelenléte, sokszínűsége, az ott élő emberek működő közösségei, változatos kapcsolatrendszere, megértő, szolidáris és elkötelezett részvétele a közös ügyekben, illetve a táji adottságokat, és a környezeti feltételeket körültekintően figyelembe vevő tevékenységek, fejlesztések tesznek élővé, élő tájjá (vital landscape).

Reméljük, útmutatónkkal hozzájárulhatunk az élettel teli tájak hálózatának fejlődéséhez!

2012. július 20.

dr. Szabó Balázs

dr. Szilvácsku Zsolt

Nagyberek Natúrpark Egyesület elnökségi tag

Magyar Natúrpark Szövetség alelnök



Mi az útmutató célja? Gyakorló tájépítészként és településüzemeltetőként is azt tapasztalhatjuk, hogy számos kiváló útmutató és jó példát összefoglaló anyag jelent már meg a közösségi tervezés, a társadalmi részvétel erősítése céljából, mégsem terjedtek el a gyakorlatban, váltak közismertté széles körben a különböző részvételi folyamatokat segítő módszerek. Saját munkánk során is tapasztaljuk, hogy mennyire nehéz felfedezni azokat a „kapukat”, pillanatokat a különböző eljárásokban, folyamatokban, amelyek segítségével az érdekeltek részvétele, a közösségi közreműködés megvalósítható. Hasonló problémát és fejtörést okoz, ha táji, környezeti vagy akár számos társadalmi szempontot szeretnénk megjeleníteni a különböző döntésekben, értékelésekben, akár a településüzemeltetés, akár a táj gondozása során. Útmutatónk azt a célt szolgálja, hogy a helyi és térségi hatóságok, önkormányzati szervek, a civil szervezetek és egyéb helyi érintettek számára elektronikus segítséget nyújtson a különböző helyi szereplők számára

az átlátható és elszámoltatható folyamatok kialakítását és folyamatmenedzsmentjét támogassa (eljáró hatóság, önkormányzati szervek esetében), másrészt a tájra hatással lévő, tájgondozásban érintett térségi szervezetek, együttműködését elősegítse, harmadrészt az érintetteket, érdekelteket részvételre ösztönözze (helyi emberek, közösségek, szervezetek). Az útmutató azokhoz a folyamatokhoz nyújt segítséget, amelyek meghatározó módon hatnak a táj egészére, a táj természeti és kulturális értékeire. Emellett kiadványunk segít abban, hogy mindenki felismerje, egy problémamegoldásnak, tervezési folyamatnak, fejlesztésnek, az üzemeltetésnek milyen módon lehet tudatos és aktív résztvevője, hogy az adott folyamat vagy eljárás mindenki számára gyümölcsöző, eredményes legyen. Ehhez egyéni és közös, azaz társadalmi tanulásra is szükségünk van. Az útmutató eredményes használatának alapfeltétele, hogy a különböző szereplők, legyenek döntéshozók, érintettek, helyiek, egymás helyzetét kölcsönösen megértve vegyenek részt a tudatos és aktív részvételhez szükséges elköteleződés kialakításában és a szükséges készségek elsajátításában.


3


Az útmutató települési és kistérségi (járási) szinten használható, elektronikus kézikönyv, amely a tervezett Nagyberek Natúrpark területén és más tájakon, natúrparkokban megélt és összegyűjtött tapasztalatokra építve született meg.


4


Kiknek szól az útmutató? Az útmutató egyaránt szól az önkormányzati képviselőknek, alkalmazottaknak, a térségi, járási döntéshozóknak, ügyintézőknek, tervezőknek, szakértőknek és helyi lakosoknak, civil szervezetek tagjainak, illetve vállalkozások és üzleti szervezetek döntéshozóinak, munkatársainak is. A tájgondozásban, térségmenedzsmentben, településüzemeltetésben és ezen témakörök tervezésében képzett szakértőt – jól alkalmazva – segítheti a közösségi bevonás, a társadalmi tanulás ismerete és készségei abban, hogy konfliktusokat előzzön meg vagy kezeljen, hogy különböző nem statisztikai jellegű információkhoz jusson a tájról, az egyes folyamatokról, tevékenységek hatásairól, valamint hogy a közösség magáénak érezze a tervezési, üzemeltetési, tájgondozási tevékenységeket. Az állampolgárok, civil szervezetek tagjai, vezetői és vállalkozók pedig, megismerve a fejlesztési, tervezési, üzemeltetési folyamatokat és a részvételi módszereket, hatékonyabban képviselhetik álláspontjukat, tudatosabban segíthetik egy mindenki számára eredményes folyamat megvalósulását.


5


6

Hogyan használjuk az útmutatót? A tájban és a helyi társadalomban rejlő adottságok

Közösségi térségi

felismerése, értékelése és

programmenedzsment és tájgondozás

nyomon követése (1 fejezet)

(2. fejezet)

Az útmutató 1. része egy

A 2. részben a társadalmi tanulás és a tájat

összefoglaló, amely körvonalazza

érintő ügyek, programok kezelésének

az értékek, adottságok

folyamatára, programmenedzsmentjére

felismerését segítő szemlélet

vonatkozó általános szempontokat,

kialakítását, helyi közösségek és

keretfeltételeket és megközelítési

döntéshozók párbeszédét közös

módokat foglaltuk össze.

Tudástár (5. fejezet)

értékeikről. Egyes tervek, programok, előkészítésének és megvalósításának szempontjai (3. fejezet) Ebben a részben néhány konkrét tervezési eszköz alkalmazásának szempontjai mutatjuk be, amely tervek, és programok köre tovább bővíthető.

Az 5. rész az útmutatóban érintett témakörökben megosztható tapasztalatok és bevált gyakorlatok számára kínál teret.

A részvételen alapuló társadalmi tanulás és eszköztára (4. fejezet) A közösségi tájgondozás alapvető eszköztára azokat a módszereket foglalja össze, amelyek egy párbeszéden alapuló, folyamatos kapcsolattartásra épülő helyi közösségi döntési és kommunikációs kultúra kialakításához járulhatnak hozzá. Az eszközök alkalmazása gyakorlatot és felkészültséget kíván a szervező, moderátor részéről. Az eszközök folyamatosan bővíthetők és a gyakorlati, fejlesztési tapasztalatok megoszthatók. A bemutatott eszközök leírása egy oldalon kinyomtatható, áttekinthető és használható.

Összefoglalva az útmutató segíti: Folyamatok előkészítését, tervezését, értékelését Konkrét témaköröket érintő tervek és tájgondozási, térségi programmenedzsment folyamatok sajátosságainak megértését, a bekapcsolódást, vagy kezdeményezést Közösségi, részvételi eszközök kiválasztását, használatát és értékelését, de azok továbbfejlesztését is. Jó gyakorlatok megismerését és gyűjtését



7

1. A tájban és a helyi társadalomban rejlő adottságok felismerése, értékelése és nyomon követése Magyarország és a Kárpát-medence táji sokszínűségének és a hozzákapcsolódó kulturális és természeti örökségnek az egyedülálló voltát lépten-nyomon megtapasztalhatjuk. Látva a sok aktív és eredményes helyi közösséget, egyre nyilvánvalóbb számunkra, hogy a táj és egyes tájelemek értéket jelentenek a helyi emberek számára. A táj és egyes tájelemek, tájrészletek értéke valamilyen módon megjelenik a személyes vagy közösségi értékrendben, bár gyakran tapasztaljuk, hogy nem tudatosul, vagy érvényesül egyes elemek (pl. egy fasor, gyepterület, forrás, idős pince stb.) vagy a tájkép, tájszerkezet fontossága. Azt gondoljuk, hogy a helyi társadalomban és tájban rejlő értékek megbecsülése elsősorban nem pénzügyi szempontból szükséges és lehetséges, hanem az egyes elemekben, vagy

Helyi társadalomban és tájban rejlő értékek valódi mutatója nem ezen értékek pénzben kifejezett nagyságán, hanem az egyes elemekben,

rendszerekben, sajátos kompozíciókban rejlő

vagy rendszerekben, sajátos

lehetőségek, pozitív jelenségek felmérése és

kompozíciókban rejlő lehetőségek és pozitív

folyamatos szemmel tartása az igazán fontos. Alapvető indoka ennek a szemléletnek, hogy

jelenségek ismeretén és hasznosításán alapszik.

gyakran pénzben nem kifejezhető adottságokról és lehetőségekről van szó, amelyek egymással nem összemérhetők vagy helyettesíthetők.



8

A különböző csoportok, ágazatok érdekei gyakran egyoldalúak és a táji adottságok számukra előnyös kihasználására irányulnak. „A pillanatnyi és látszatelőnyök, az ökológiai és a tájképi alázatot nélkülöző beavatkozások idővel súlyos konfliktusok forrásává válnak, illetve a társadalom meg nem értése miatt azzá válhatnak. A konfliktusok feloldása – a vizuálisoké olykor lehetetlen – minden esetben sokkal ’drágább’, mint azok megelőzése.” Írja Csemez Attila tájépítész professzor. Nézzünk csak körül a lakóhelyünk körüli tájban! Láthatjuk a vizes élőhelyek meggondolatlan feltöltését, a település környéki területek zöldterületet, sőt járdát sem hagyó sűrű beépítését, a szemet szúró és zavaró beépítéseket, és sorolhatnák még.

A táj az élet tere, amelyben az ember és különböző élő szervezetek keresik az életük fenntartásához, az életük kibontakozásához szükséges környezeti feltételeket, kapcsolati rendszereket. Igen ám, de az élő szervezetek és az ember tevékenysége, a tájformáló természeti erők mellett, azokkal együtt alakítja a táj jellemzőit, karakterét.

A tájképben, a táj szerkezetében, a táj elemei között fellelhető nyomok arról is tanúskodnak, hogy a változásokat elődidéző folyamatok, vagy az előző generációk tevékenységei milyen értékekkel gyarapították, vagy milyen értékektől fosztották meg az emberiséget.

!

!



9

1.1. MILYEN ÉRTÉKEKET FEDEZHETÜNK FEL A TÁJBAN?

A tájban felfedezhető értékek többségét alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk: a természeti (pl. fasor, vízrajz, gyepterületek) és a kulturális és társadalmi (pl. tájkép, beépítési mód, gazdálkodási ismeretek) értékek közé. Van azonban egy harmadik csoport is, amely fontos szerepet játszik ez a gazdasági értékek csoportja, amely legtöbbször az előző két értékelemek hasznosítása során jelenik meg, válik felismerhetővé számunkra (pl. a föld termőképessége addig lehet, hogy fel sem tűnik, míg nem termesztünk rajta gazdasági céllal növényeket).

Szomszédos táj

Táj összes értéke

Természeti és ökológiai értékek

Szomszédos táj

Szomszédos táj

Kulturális és társadalmi értékek

Gazdasági értékek

Szomszédos táj

1.2. TÁJÉRTÉK FOGALMA

A tájban megjelenő értékeket együttesen tájértékeknek hívjuk. Tájértéknek nevezünk minden, az adott tájra jellemző természeti, kulturális és gazdasági értéket, képződményt, és az ember által létrehozott tájalkotó elemet, amely megjelenik a tájban és a társadalom, illetve a helyi közösség számára egzisztenciális, etikai, esztétikai vagy tudományos jelentősége van. Tájértéknek tekinthetők azok a tájelemek, objektumok, amelyek az alábbi jellemzőkkel rendelkeznek: Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.


A táj arculatát meghatározók, illetve jelentős mértékben befolyásolók, továbbá, A település jellegét, arculatát meghatározók, befolyásolók, Ökológiai szempontból az adott tájban meghatározó jelentősséggel bíró elemek, A ritka, egyedi és különleges elemek, A régiességgel, ősiséggel rendelkező elemek, Történeti, hagyományőrzési jelentősséggel rendelkező elemek, Helyi tudásra és ismeretekre építkező szerves fejlődés eredményeinek megjelenési formái, A táji változatosságot erősítő jelleggel rendelkező elemek Etnikai, patriotikus, néprajzi jelentőségű elemek.

Ezen értékek között sok az olyan adottság, amelyet a táj története során a természeti tényezők, illetve a korábbi generációk tevékenységének köszönhetünk. Ezen adottságokat a táj lakói készen kapják, és az ő egyéni és közösségi felelősségük az, hogy hogyan sáfárkodnak ezen értékekkel, mennyire tudatosodik bennük ezen értékek jelentősége. Számos érték azonban a jelen generációnak köszönhetően jön létre és marad fenn, vagy tűnik el a tájból. Rendkívül fontos a generációk közötti kapcsolat abból a szempontból is, hogy azt adott tájjal kapcsolatos ismereteiket milyen módon adják át, adják tovább egymásnak. Példák a tájértékekre a www.tajertektar.hu oldalról:


10


11

Régi temető

Belső-Múzsai gyümölcsös

Tölgy erdősáv

Géczy-kastély és kertje

Zagyva part

utcakép

Szent Vendel kereszt

I. világháborús emlékmű

Őzike forrás

gémeskút

Szent István kápolna

Mészégető kemencék



1.3. A TÁJÉRTÉKEK ÉS A TÁJ ÉRTÉKÉNEK MEGŐRZÉSE, GYARAPÍTÁSA

A táj sajátos arculatához, jellemzőihez hozzájáruló természeti, kulturális-társadalmi és gazdasági értékek izgalmassá, színessé, érdekessé teszik a tájat, erősítve a helyi identitást, a táji kötődést. A tájértékek a helyi közösségek életének kísérői, részei, saját történetük van, amely az ember és a táj kapcsolatáról mesél számunkra. Az ember és a tájkapcsolatának egyik legnyilvánvalóbb megjelenési formája a tájhasználat. Ha körbenézünk saját lakóhelyünket körülvevő tájban, nem kell ahhoz tájjal foglalkozó szakembernek lenni, hogy következtessünk az elénk táruló táj használatában, a tájképben, a tájszerkezetben megjelenő ember és táj kapcsolatára: 1. Észrevehetjük az alkalmazkodó vagy a környezeti adottságokra fittyet hányó fejlesztéseket, tájhasználatot.

2. Találhatunk példát a mesterséges és a természetes élettér különböző arányainak megvalósítására


12


Annak érdekében, hogy a tájérték és a táj értékeinek megőrzését biztosító tájhasználatot valósítsunk meg, meg kell különböztetnünk a táj működési rendjét meghatározó elemek két csoportját.1 1. csoport: a táj tudatos odafigyelést, és normális (alap)esetben aktív közreműködést nem vagy helyenként igénylő működési elemei (funkciói). Ebbe a csoportba tartoznak az alábbi működési elemek: Légköri működés és levegőtisztaság, Vízrendszerek működése, Talajműködés, Biológiai rendszer és a biológiai sokféleség, Biomassza termelődés, Komplex rendszerelemek (pl. anyagforgalom szabályozása), illetve Információs (történeti, genetikai, képzési stb.), és pszichológiai, mentális és spirituális rendeltetés

2. csoport: a táj aktív és tudatos közreműködést igénylő működési elemei (funkciói). Ebbe a csoportba tartoznak az alábbi működési elemek: Emberi élettér biztosítása (lakóhelyi, adminisztratív, védelmi, humán szolgáltatási) Termelés és ellátó működés (mezőgazdasági művelés, erdészet, ipar) Infrastrukturális és kommunikációs feltételek (szállítás, hulladékfeldolgozás, egyéb technikai hálózatok) Rekreációs és turisztikai feltételek biztosítása (vízi, zöldfelületi, további speciális rekreációs és turisztikai rendszerelemek)

A x. ábrán és az előző felsorolásból is látható, hogy a minket körül vevő tájnak vannak olyan működési alrendszerei, elemei (funkciói), amelyek stabil működési feltételeit megőrizve nem igényelnek aktív beavatkozást. Az 1. csoportba tartozó tényezők biztonságos és stabil működése teszi lehetővé alapvetően a 2. csoportba tartozó

Konkoly-Gyúró Éva (2011): Conceptual evelopment of the landscape function assessment, in Borrowing services from nature – Methodologies to evaluate ecosystem services focusing on Hungarian case studies (ed.: Gergő Gábor Nagy and Veronika Kiss, CEEweb for Biodiversity 1


13


feladatok megvalósulást, azaz az emberi élet szükségleteinek kielégítését és a fejlesztések feltételeinek biztosítását. A 2. csoportba tartozó feladatok alapfeltétellé válása esetén fennáll a veszélye annak, ahogy napjainkban is bekövetkezik, hogy az alapvető funkciókat (1. csoport), amelyek a fejlesztés kereteit adják, vagy figyelmen kívül hagyjuk, vagy működési folyamatait romboló fejlesztéseket valósítunk meg a tájban. Ez utóbbi a nem fenntartható tájhasználat. Életfeltételeink megőrzése érdekében a cél az, hogy a 1. csoportba tartozó alapvető feladatokat biztosító rendszerelemek működéséhez illeszkedő tudatos fejlesztéseket és működést, azaz egy megfelelő értékalapú tájgondozást valósítsunk meg.

1. ábra: A táj működési rendjét meghatározó elemek két csoportja

Az táj működése és a táj gondozása során két kiemelt élettéma: az ökoszisztéma szolgáltatások és az életminőség összetevői szorosan kapcsolódnak egymáshoz (lásd 2. ábra). „Az ökoszisztéma a földi bioszférára jellemző energiaátalakítást, ill. –áramoltatást, valamint anyagforgalmat megvalósító, élő és élettelen komponensekből álló, viszonylag Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

14


állandó tér-idő rendszer, amelynek mint világegyetemünk bármely rendszerének, kezdetleges, kialakult (többé-kevésbé stabil) és leromló állapotát lehet megfigyelni. Az ökoszisztéma komponensei (a populációk, élettelen tényezők) kicserélődhetnek, megváltozhatnak akár az ökoszisztéma belső folyamataiból adódóan, akár külső (pl. emberi) hatásra, ezért nyílt rendszernek tekintjük.” 2 Gyakorlati tervezési, gazdálkodási, kezelési, illetve politika 3 alkotási és megvalósítási szempontból célszerűnek tűnik egy meghatározásban összefoglalni a táj térbeli és anyagi kereteit, valamint ezen keretek és a társadalom és más élő szervezetek kapcsolatrendszerét. Az adott földterület fizikai, anyagi struktúrái a táji megközelítés szempontjából, mint élettér jelennek meg és ennek értelmében az alapvető meghatározó jellemző az adott térben működő dinamikus kapcsolatrendszer, amelynek része a táj érzékelése és kezelése esztétikai, etikai, ökológiai és gazdasági szempontból. A táj együttesen hordozza a különböző élőlények számára a létük – az adott területen jellegzetes – térbeli, anyagi kereteit, másrészt azt a dinamikus és az adott területen jellegzetes kapcsolatrendszert, amely az egyes térbeli és anyagi tényezők és az élő szervezetek – beleértve a társadalmat, az emberi közösségeket, egyéneket is – között fennáll. Ha a kettő közül bármelyik jelentős mértékben megváltozik már más tájról beszélünk.

2

Hortobágyi Tibor és Simon Tibor (szerk.): Növényföldrajz, társulástan és ökológia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000.

3

A policy nem a politics kifejezést értem alatta, amely a közös ügyek, a közfeladatok közös intézését jelenti.


15


2. ábra: Az ökoszisztéma szolgáltatások és az életminőség összefüggése (forrás: MEA)

Ahhoz, hogy a tájat érintő folyamatokban aktívan és tudatosan részt vegyünk, nemcsak a táj ökológiai, esztétikai értéke és ezen értékek alapján meghatározott kapcsolatrendszere fontos, hanem a tevékenységeket vezérlő kulturális, etikai és gazdasági értékek és működésük. Az elmúlt évtizedekben táj és a társadalom kapcsolatrendszerét tekintve az egyén és a közösség által történő érzékelésére, annak is főként vizuális és esztétikai felfogására irányult a figyelem. A fenntarthatóság igényének előtérbe kerülése egyre indokoltabbá teszi a táj, mint élettér kezelését, valamint a táj és az ember kapcsolatrendszeréből a kulturális, gazdasági és kiemelten az etikai összetevők vizsgálatát, és az eredmények gyakorlati hasznosítását. A fenntartható társadalmi élethez, működéshez és fejlődéséhez nélkülözhetetlen a tájban, mint élettérben folyó folyamatok nyomon követése, előrelátó, közösségi menedzsmentjére. A menedzsment itt teljes folyamatot jelent. Az menedzsment folyamatok eredményes kialakításához és megvalósításához az eszköztár (pl. tervezési eszközök), technikai megoldások (pl. részvételi és térképkezelési technikák) mellett az etikai, értékrendi struktúrák ismerete is nélkülözhetetlen.


16


1.4. TÁRSADALMI KÉSZSÉGEK ÉS KÉPESSÉGEK – MINT FELTÉTEL

A tájértékek és a táj értékének megőrzése, gyarapítása nem valósulhat meg a helyi lakosság, kormányzat és a gazdálkodó szervezetek tagjainak értékőrző, értékmentő munkája, életmódja, hagyományőrzése, ugyanakkor innovatív fejlesztő közreműködése nélkül. Az egyes szereplők, köztük a helyi lakosok is csak azon értékek (számukra mindennapi használati, vallási, gazdálkodási, kulturális ismeretek és objektumok) megőrzésében érdekeltek, amelyek vagy a hétköznapi életük szerves részét képezik (kultúra, munka, identitás, szabadidő tekintetében), vagy tágabb kulturális értelemben kötődnek hozzájuk, vagy gazdasági haszonnal kecsegtetnek. Mára már sok szakember számára világos, hogy a szűken vett szakmai értékek és érdekek mentén sem a védett, sem a nem védett természeti, ökológiai értékeket, sem a műemléki, kultúrtörténeti vagy egyéb speciális kulturális értékeket nem lehet megőrizni. Elengedhetetlen, hogy a különböző tájértékek megőrzésében, gyarapításában minél szélesebb körben közreműködjenek a különböző érdekelt szereplők. Az érdekeltség az értékek mentén való elköteleződésből, a közös tudásrétegekből, a közös nyelvezetből, és az életfenntartáshoz, vagy a mindennapi élethez kapcsolódásból ered. Az Európai Tájegyezmény is ezt a szemléletet tükrözi, amikor annak a kérdését vizsgálja, hogy hogyan is kell meghatározni egy táj értékét, vagy a táj minőségére vonatkozó célkitűzéseket, azaz, hogy milyen is legyen a táj, ahol élünk. „Táj minőségére vonatkozó célkitűzés” egy adott táj esetében azt jelenti, hogy az illetékes hatóságok megfogalmazzák, kifejezésre juttatják a lakosságnak a környékbeli táj jellemzőire vonatkozó törekvéseiket, igényeiket, vágyaikat. A tájértékek és a táj értékének a megőrzése, gyarapítása olyan egyéni, közösségi és társadalmi alapokat feltételez, amely lehetővé teszi: a párbeszédet, egymás megerősítését, motiválását, együttes és személyes felkészülést a feladatok ellátására, támogatói hátteret biztosít, lehetővé teszi, hogy az eredményeket és a kudarcokat is megfelelően értékeljék, lehetővé teszi az egyéni, a közösségi és a szervezeti tanulást.

Útmutatónkban ezért kiemelten kezeljük az eredményes egyéni, közösségi és szervezeti kommunikáció és tanulás megvalósítását. Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

17


18

1.5. TÁJÉRTÉKEK, A TÁJ ÉRTÉKÉVEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK, TUDÁS KEZELÉSE

Elkötelezett tájjal foglalkozó szakemberek és helyi civilek, döntéshozók, lokálpatrióták mind-mind megtapasztalhatjuk, hogy a táj, akár csak egyes részlete is sokféle jellemzővel bír. A különböző jellemzők, adatok, információk, amelyekkel egy táj sajátosságai leírhatók számos forrásból származhatnak. Vannak szakemberek, akik képzettségük, tudásuk és tapasztalataik révén egyes jellemzőkre érzékenyek (erdészek, vízügyesek, építészek stb.), azonban ők sem nélkülözhetik a helyi, a tájban élő emberek saját, illetve generációkon át felhalmozott tudását, ismeretét a tájról. Amennyiben aktív részesei kívánunk lenni a táj alakulásának, formálódásának érdemes egy pillantást vetnünk a tudásmenedzsment által feltárt eredményekre. A tájjal kapcsolatos tudás, különböző szinteken fedezhető fel, illetve a tudás különböző formái alakulnak ki, amelyek ismeretét a térségmenedzsment és a tájgondozás sem nélkülözheti. A tudás különböző formái (Bokor, 2000) EGYÉNI SZINTEN

SZERVEZETI SZINTEN

Szakmai ismeretek, tárgyi tudás

Adatbázisok, elemzések

Eljárások, alkalmazások, “tapasztalati tudás”

Technológiai rendszerek

Szerepfelfogás, rendszertudás

Vezetési és formális koordinációs rendszerek

Értékek, értelmezési sémák

Szervezeti értékrendszer és rutin

Mielőtt a tudás formáit áttekintjük érdemes megkülönböztetnünk az adat, az információ és a tudás fogalmát: Az adat: egyfajta jelsorozat, amely tárolásra kerül valamilyen módon, ám nem rendelkezik önálló értelemmel. (pl. talaj színe) Az információ értelemmel bíró adat vagy adatok sorozata. (pl. genetikai talajtípus) A tudás nem egyszerűen értelemmel bíró adatsorozat, hanem ezen túl még cselekvésre is képessé teszi az azt birtoklót. (pl. tápanyag-gazdálkodási tudás)

Felmerül a kérdés, hogy a sokféle tudásforma egy szervezeten belül is nehezen kezelhető, akkor egy térséget, települést, tájat érintő tudás milyen módon menedzselhető. A táji Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.


tudás menedzsmentje szempontjából érdemes három alapvető feladatot felismerni (Prusak, 1999): A tudás láthatóvá tétele: hogyan lehet a tájban élő személyek, csoportok, a tájért felelősséggel tartozó szervezetek munkatársai számára hozzáférhetővé tenni, hogy „ki mit tud” az adott tájon belül. A tudás infrastruktúrájának kiépítése: a technológiai háttér fejlesztése, amit internetet, webhozzáférést, groupware-t és különböző tudástárakat jelent általában. A tudás kultúrájának fejlesztése: vagyis miként lehet az emberek viselkedését és gondolkodását arra ösztönözni, hogy rendszerezzék, tárolják, fejlesszék és megosszák a tájat érintő tudásukat a közösségeken, szervezeteken belül.

A következő ábra a tudásmenedzsment alapvető építőelemeit foglalja össze, amelyek azért lényegesek, mert ezen folyamatok keretében tudjuk a tájat tanulni, alkalmazkodó módon kezelni egyéni, csoportos és szerezeti módon, egyebek mellett azon keretek között és eszközök segítségével is, amelyeket a 2.,3. és 4. fejezetben mutatunk be. Az alábbi ábrának talán az egyik legfontosabb üzenete, hogy nem szabad az egyes elemeket, folyamatokat elkülönülten kezelni, mivel az egyes részterületeken történő beavatkozások az tudásmenedzsment többi folyamatára is hatást gyakorolnak (Bokor, 2005).

3. ábra: A tudásmenedzsment építőkövei (Probst-Romhardt-Raub, 1999)

Fontos tudatosítanunk a tudás személyes jellegét és a kultúrába, kontextusba ágyazottságát, mivel számos gyakorlati tapasztalat mutatja, hogy a kizárólag


19


technológiaorientált megközelítések kudarcra vannak ítélve a tudásmenedzsment szempontjából. Rendkívül fontos, hogy mind táji, mind szervezeti szinten tudásbarát közeget hozzunk létre, amely minimálisan az alábbi két szemlélet kialakulásával kell, hogy járjon: Az emberek értékeljék, fontosnak tartsák, tiszteljék a tudást és a tanulást, legyen bennük intellektuális kíváncsiság és bátorság a kísérletezésre, kreativitásra. Emellett pedig legyenek nyitottak a saját tudásuk megosztására és a másiktól való tanulásra is.

Itt érdemes ismét utalnunk a társadalmi tanulás mellett (lásd a 4. fejezetben) a tanuló szervezeti koncepcióra, amely szerint nem annyira a tudás mint objektum tudatos menedzselése áll a középpontban, hanem a tanulásorientált kultúra és az egyének folyamatos fejlesztése révén lehetséges az egyén és a szervezeti magatartás önreflexív változtatása (Bokor, 2005). Gavin (1993) a tanuló szervezeteket öt folyamatosan zajló tevékenység jellemzi: szisztematikus problémamegoldás, tanulás a saját tapasztalatokból, tanulás mások tapasztalataiból, kísérletezés és a tudás terjesztése. A jelen útmutatóban a társadalmi tanulás eszközrendszerére helyezzük a hangsúlyt, amely azonban, mint láthattuk szorosan összefügg az egyéni és a szervezeti működés sajátosságaival.

Értékelő módszerekben rejlő lehetőségek és korlátok A táj komplex és egyes jellemzőre vonatkozóan, a különböző szakterületek kialakítottak egyszerű és egészen bonyolult értékelési módszereket, eszközrendszereket. Csak néhány példa álljon itt szemléltetésképpen: tájökológiai módszerek földértékelési módszerek természetföldrajzi tájértékelés módszerei földrajzi információs rendszerek ökológiai, növényzeti térképezési és tájértékelési módszerek tájépítészeti, tájrendezési módszerek

A módszerekben rejlő lehetőségek mellett a kizárólag technokrata megközelítésben és a módszerekben rejlő veszélyeknek is tudatában érdemes lenni (pl. elveszhet a helyi kultúra sokszínűsége, kiszorulhat a sokféle helyi tudás, kiszorítja a technokrata szemlélet). Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

20


21

Szaktudás körültekintő alkalmazása A szakértői nyelvezet és a szakértői értékelés eszközeit inkább az emberek kizárására, mintsem bevonására lehet használni. A legtöbb szakértői eszköz rendszerint nagy mennyiségű adatot kezel és ugyanakkor közelebbről meghatározott szakmai érdek is fűződik hozzá. Tudományos nyelvezetük gyakran nem elég alkalmas az intézkedés következményeinek, azaz annak kommunikálásához, ami a

Gyakran a kevesebb információ jobb tájékoztatást, ismeretátadást biztosít

nyilvánosság, illetve az érdekeltek csoportja számára fontos. Hajlamos a közvélemény arra, hogy jobban aggódjon bizonyos konkrét intézkedések, mint a felmerülő problémák tudományos vagy technikai természete miatt. A társadalmi tanulást célzó közösségi részvételi folyamatokhoz olyan beszélgetésvezetőkre van szükség, akik jól tudnak foglalkozni az emberekkel, akik meg tudják szervezni, ki tudják választani és az érdekelteknek át tudják adni a felmerülő problémákkal kapcsolatos legfrissebb és legkorszerűbb információt is. Kedvezőtlen hatása lehet annak, ha

A tájékoztatás összetettsége az érdekeltek típusától és függ

túl nagy mennyiségű technikai adatot ismertetünk, amelyeket az érdekeltek csak részben értenek. Fontos, hogy a bonyolultabb információt laikusok által is érthető nyelvre fordítsuk le, mert ez elősegítheti a közös tanulási folyamatokat. Egyik jól bevált eljárás, amikor az információt különböző részletezettséggel és mélységi szinten tálalják, igazodva a folyamatban résztvevő különböző érintettekhez, érdekeltekhez. Hasonló ez egy jól szervezett múzeumlátogatáshoz, ahol a gyerekek és a felnőttek is megtalálják a nekik szóló különböző bonyolultsági szintű üzeneteket. Például a konkrét tervezési projektekből származó, jövőre vonatkozó forgatókönyvek egyszerűen bemutathatók képsorozatok, grafikák segítségével, amelyeken láthatóvá tehető, hogy milyen lesz a jövő. Ugyanakkor ez írásban is ismertethető, sok technikai részlet bemutatásával.

Általános szabályként rögzíthető, hogy az érdekelteknek úgy kell érezniük, hogy elegendő információjuk van folyamatban történő részvételhez, és azt is érezniük kell, hogy a szóban forgó információ segíti őket a véleményük kifejezésre juttatásában vagy megváltoztatásában.



Információk gyűjtése, tárolása, adatbázisok Mindennapi tudásunk, amelyet jártunkban keltünkben szerzünk a tájról, de gyakran speciális felkészültségünk sem elegendő önmagában ahhoz, hogy a tájat érintő ügyekben döntést hozzunk. Különböző szintű döntések meghozatalához egyszerre több forrásból is szükséges információkat kapnunk. A tájra vonatkozó tudnivalók után kutatva számos kérdés merül fel bennünk: Melyek ezek az információforrások? Hogyan használhatjuk őket? Mikor melyikre van szükségünk? Honnan kaphatunk segítséget a használatukhoz? Miért éri meg használni, fenntartani az egyes információforrásokat? Ki és hogyan tartja karban őket? Mennyire megbízhatóak ezek az információforrások?

Ha egy döntésünket megelőzően alaposan szeretnénk tájékozódni, akkor azzal szembesülünk, hogy legjobb esetben rengeteg különféle formában és helyen rendelkezésre álló információval fogunk találkozni (írott monográfiák, statisztikák, tanulmányok, speciális témakörök különböző elektronikus adatbázisai, mint például a talaj, élővilág vagy a műemlékek témakörében). A különféle információforrások értelmezéséhez gyakran speciális szaktudásra van szükség. Jogos azonban az igényünk, hogy egy általános műveltségi szinttel rendelkező ember is kaphasson jól értelmezhető információkat a környezetéről és annak változásairól. Egyre több olyan országos és helyi kezdeményezést találhatunk hazánkban is, amelyek áttekinthető formában szolgáltatnak információkat a tájról, annak egyes értékeiről. Ilyen kezdeményezés például a TÉKA, a MÉTA, a TIR, mumelékem.hu adatbázisok és a hozzájuk kapcsolódó különböző szolgáltatások. A TÉKA-adatbázis (www.tajertektar.hu), és a hozzá kapcsolódó kifejlesztés alatt álló szolgáltatási rendszer célja, hogy a tájértékek gyűjtéséhez, áttekintéséhez, megismeréséhez és felhasználásához nyújtson segítséget, megalapozza a tervezési, programozási, megvalósítási, értékelési folyamatokat, igazodva a fenntarthatóság követelmény-rendszeréhez.


22


23

TÉKA PORTÁL WWW.TAJERTEKTAR.HU A TÉKA portál kialakításának célja egy olyan átfogó, az ország egészét lefedő on-line tájérték-kataszter adatbázis elkészítése volt, amely hozzájárul a táji-kulturális örökség megőrzéséhez. A tájértékek sokszínűségéből adódóan korábban nem volt olyan egységes hazai adatbázis, amely összegyűjtötte volna és egy nyilvántartási rendszerben kezelte volna az adatokat. A műemlékkel kapcsolatos adatokat az Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a régészeti topográfiával kapcsolatos adatokat a Magyar Nemzeti Múzeum a természetvédelemmel kapcsolatos adatokat a Nemzeti Park Igazgatóságok és a Természetvédelmi Információs Rendszer, a helyi értékeket a települési önkormányzatok tartják nyilván. A különböző szervezetek, intézmények által gyűjtött adatok közös tulajdonsága, hogy földrajzi koordinátákhoz köthetők és így megjeleníthetők térképeken is. A TÉKA adatbázis egy közös webes térinformatikai rendszerbe kapcsolta össze a különböző forrásból származó adatokat. A portál nyílt adatbázisként működik, ezért az összegyűlt adatokat bárki pontosíthatja, kiegészítheti, bővítheti.



24

2. Közösségi térségi programmenedzsment és tájgondozás A tájtervezés, területfejlesztés, területrendezés tervezése és a tájban megjelenő fejlesztések, tevékenységek között gyakran óriási szakadék tátong. Ez a fejlesztési gyakorlat arra vezethető vissza, hogy a térségek fejlesztési és üzemeltető szereplői (pl. önkormányzatok, civil szerveztek, helyi vállalkozások és távolabbi befektetők) nem ismerik, vagy nem fogadják el a térségi tervdokumentumokban rögzített üzeneteket, megfogalmazott értékeket. A táj gondozásában érintettek, vagy a fejlesztési folyamat szereplői tevékenységük és döntéseik során nem veszi figyelembe a tájtervek, térségi tervek üzeneteit. Ennek a jelenségnek a következménye az is, hogy rengeteg közpénzből finanszírozott program, projekt megvalósítása zajlik, azonban mégsem jellemző, hogy ezek a tájba ágyazódjanak és tükrözzék az érintettek lehető legszélesebb körének elképzeléseit. Így nem csoda, hogy ezek az akár egy tájon megvalósuló fejlesztések sok kedvezőtlen hatással járnak. Sokan a fejlesztésekhez negatívan viszonyulnak, nem ismerve a részleteket nem érzik a magukénak, így hozzá újabb vagy más fejlesztéseket sem kapcsolnak, illetve nem érzik, hogy bármilyen felelősségük, tennivalójuk lenne az elért eredmények, a létrejövő köz- és magánvagyont ápolásában, gondozásában.



Találunk azonban olyan példákat is, ahol nem csak a tervezésbe, de a megvalósításba és az eredmények értékelésébe is bevonják az érintetteket, vagy azok delegáltjait. Egyre több kezdeményezés ellenére még nem alakult ki elegendő jó gyakorlat a részvételi tervezés témakörében ahhoz, hogy áttörést és megfelelő elismertséget szerezzen a döntéshozók körében. Egy jelentős akadály, hogy már a tervezést megelőző fázisban elszigetelődik a kezdeményezés, ha egy szűk kör tartja magánál a jogot és az információkat a fejlesztési programra vagy projektre vonatkozóan, esetek többségében a szakmai hozzáértés, illetve a vélt vagy valós politikai felhatalmazás címén. Másik akadály a hazai demokratikus készségek, hagyományok teljes hiánya, kóros tünetei. Az útmutató készítésekor azt a célt tűztük ki, hogy olyan a tájgondozáshoz kapcsolódó, annak eredményeire hatással lévő folyamatok, programok kialakításához és menedzsmentjéhez nyújtunk segítséget, amelyek közösségi és integrált megvalósítást teszik lehetővé, amely során lehetővé válik az egyéni és a közösségi tanulás, ugyanakkor a folyamatok eredményessége is javul. Mielőtt azonban rátérnénk az egyes fejlesztési vagy szakmai témakörökre, eszközökre (önkormányzati költségvetés, területrendezés, fejlesztési projektek stb., 4. fejezet), majd azt követően a közösségi részvételt és együttműködést segítő módszerekre (5. fejezet), tekintsük át azokat az általános keretfeltételeket, amelyek lehetővé teszik az átlátható, felelős és integrált térségi programmenedzsment megvalósítását.

2.1. EREDMÉNYES TÉRSÉGI PROGRAMMENEDZSMENT FELTÉTELEI

Az eredményes tájgondozásnak, a térségi programok és projektek sikeres megvalósításának alapvető feltétele a jól működő térségi programmenedzsment. A kutatások és a tapasztalatok az alábbi három kulcsfontosságú tényezőt hangsúlyozzák: helyi társadalom közösségi fejlettségi (bizalmi és együttműködési) szintje helyi menedzsment kapacitás és kompetencia megléte helyi fejlesztési intézményrendszer megléte

2.1.1. HELYI TÁRSADALOM KÖZÖSSÉGI FEJLETTSÉGÉNEK FOKA


25


A helyi közösségek szerepe mindennemű település-, tájfejlesztési tevékenység során nélkülözhetetlen, releváns – több tanulmány is bizonyította –, hogy a helyi társadalmaknak nagy szerepük van a települések sikerességében. (Ludescher, 2009) Javarészt rajtuk múlik e tevékenységek sikerességének-sikertelenségének mivolta. Ha nem talál táptalajra a közösségben a terv, ténylegesen nem építi be, nem veszi figyelembe a különböző szereplők, szereplő csoportok érdekeit, értékpreferenciáit, nem teljesíti valódi funkcióját. A hazai jogszabályi környezet fejlődése egyre nagyobb mértékben teszi lehetővé a társadalmasítást, azonban ennek gyakorlati hatékonysága, hasznossága megkérdőjelezhető, hiszen nem állnak rendelkezésre megfelelően kidolgozott módszerek, valamint hiányzik az erre való fogékonyság mind a tervezői, döntéshozói oldalról, mind a lakosság részéről. Ezt jól mutatja az a tanulmány, mely az európai társadalmak helyzetét méri fel a cselekvés tekintetében. Míg Svédországban a társadalom 6,9%-a a szenvedők, 18,2 %-a a lázadók, 74,9%-a a cselekvők kategóriájába tartozik, addig itthon ez a képzeletbeli piramis pont fordított: 65,9% szenvedők, 23,5% lázadók, 10,6% cselekvők típusba sorolható. (Csepeli 2010) Problémát jelent a különböző társadalmi dimenziók közötti hálózatok hiánya: az állami, önkormányzati, társadalmi, gazdasági értékrendszerek között nincs kapcsolat. Márpedig a társadalom különböző szöveteit érként átszövő hálózatok nélkül nem valósulhatnak meg sikeres fejlesztések, hiszen az együttműködés hiánya konfliktusokat szül az értékrendszeri különbségekből kifolyólag. A hazai gyakorlat nagy hiányossága, hogy a jogszabályok ugyan előírják a társadalmi bevonást, azonban nem foglalkoznak a társadalmi befogadóképességgel, kompetenciákkal. A különböző fejlesztési tevékenységek, a tájban lejátszódó folyamatok összetettek, bonyolultak, az emberek nagy részének átláthatatlanok. Hiába teszik lehetővé az emberek részvételét az ezzel kapcsolatos eljárásokban, sok esetben valószínűleg nem értik meg annak lényegét, az ok-okozat összefüggéseket, nem tudják befogadni azt. Különösen, ha a bevonás során az alkalmazott eszközöket, módszereket nem megfelelő módon használják. További probléma, a fejlesztéseket akadályozó tényező lehet, ha a közösség nem működik jól, vagy egyáltalán nem beszélhetünk közösségekről. Ez esetben nem tudunk mire építeni, nincs meg a befogadó táptalaj, a közösség, melyet közös érdekek, s célok mozgatnak. A különböző településeken és térségekben szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy hiába bővelkedik értékekben egy térség, hiába jellemzi erős tájpotenciál, ha nincs egy megfelelő minőségi és mennyiségi paraméterekkel rendelkező közösség, az Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

26


értékek hasznosítása alacsony szintű. Ugyanakkor ennek a fordítottja is igaz. Egy rossz helyzeti adottságokkal rendelkező térség egy erős közösséggel, a humán tőke értékének felhasználásával képes jelentős fejlődést elérni. Mindezt összegezve megállapítható, hogy arra alkalmas közösség nélkül, ténylegesen nem lehet fenntartható fejlesztésről beszélni: vagyis mindenféle tájgondozási, tájfejlesztési tevékenységet, meg kell, hogy előzzön, vagy integráltan velejárjon a helyi közösségfejlesztés, hálózatépítés, mely megteremti a befogadó közeget, mely megérti a fejlesztések miértjét, s közös értékek hajtják őket, közös célok felé. Szintje a lokalitás, alapja egy funkcionáló közösség (település, szomszédság), célja a közösségek bevonása, részvétele, a demokrácia és a civil társadalom fejlődése, partnerségek építése. Antony Cohen (1985) kutatásai szerint 4 feltételnek kell teljesülnie a közösség kialakulásához: (1) társadalmi tér, lokalitás; (2) érdekek, identitások; (3) közösség tagjai között társadalmi interakciók zajlanak le; (4) önmagát kollektív társadalmi cselekvések folyamatában azonosítsa. A közösségfejlesztés és hálózatépítés nemcsak a felülről jövő fejlesztések megvalósulását segíti, hanem egy autonóm közösségi modell felé törekvést is. Ez egy olyan aktív, bizonyos szempontból egységes közösséget jelent, mely önállóan választja meg céljait, a külső erőktől kevésbé függ, s melyben megvan az akarat, a képesség a lehetőség szerinti legmagasabb szintű öngondoskodásra. Jelen kontextusban ez elsősorban immaterális, szellemi függetlenséget jelent. A térségi programok és projektek jelentős része a helyi társadalom részéről nem ismert, a helyiek elfogadottságának hiányától szenved. A programok és projektek, amennyiben figyelmen kívül hagyják a helyi társadalom fogadókészségét, annak utólagos „megteremtése” legtöbb esetben jóval több erőforrást igényel, mint az egyeztetéssel megvalósított előkészítő munka. Vissza-visszatérő probléma, hogy hiányzik a térségi program szükségességének felismerése, különösen, ha hiányzik a végrehajtással kapcsolatos tudás. Gyakran abban az esetben is távolságtartás alakul ki, ha a program vagy projekt bizonyíthatóan a táj, a térség érdekeit szolgálja. Az eredményes térségi programmenedzsment magvalósításához alapvető fontosságú, hogy a helyi közösségek, a helyi szereplők egymással rendszeres, többfajta kapcsolatban legyenek, különböző működő közösségi formákkal (akár klubok, ének- és zenekarok, sport és egyéb egyesületek, amelyek egymást segítő, támogató, egyes készségek vagy témakörök területén fejlesztő jellemzőkkel bírnak) rendelkezzenek. A térségi fejlesztés alapvető célja, hogy az emberi élet egyéni és közösségi formáit kibontakoztassa. A térségi tervezésben, beavatkozásokban, programokban azok a személyek és közösségek képesek Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

27


28

részt venni, akik a mindennapjai során alkalmazzák, elsajátították azokat a társadalmi élethez szükséges alapvető készségeket, amelyekkel saját és egymás értékeit, érdekeit megérthetik és kifejezhetik, képviselhetik. Az alapkészségek elsajátítása mellett nélkülözhetetlen azok fejlesztése is.

A közösségi alapú térségmenedzsment és a tájgondozás tekintetében alapvető kérdés: Léteznek-e életképes közösségek? Olyanok, akik önálló akarattal, megélhetéssel és jövőképpel rendelkeznek, akik képesek megvédeni értékeiket és képviselni saját és jövő nemzedékük érdekeit? ...HA IGEN

... HA NEM

Kellő mértékben bevonják-e őket a tervezésbe, a megvalósításba?

Történnek-e a fejlesztések során erőfeszítések arra, hogy a helyi közösségek felkészüljenek arra, hogy részt tudjanak venni szükségleteik és programjaik megfogalmazásában, kivitelezésében és ellenőrzésében a településeken, a kistérségekben, a régiókban?

A TÁRSADALMI ÉS KÖZÖSSÉGI FEJLESZTÉS ÍVE AZ EGYÉNI SZINTTŐL A RÉGIÓK SZINTJÉIG Területfejlesztés – regionalitás (nagy- és középtáji szint) irányelve az átfogó területi koordináció és irányítás (országos, nemzetközi egyeztetéssel), célja a térségi kohézió, az élet- és versenyképesség növelése; Vidékfejlesztés – kistérségiség (kistáji szint) alapja a feltételezése szerint sikeres helyi társadalom, partnere az önkormányzat, célja a kistérségi egységben gondolkodó fejlesztés; Közösségfejlesztés – lokalitás szintje a lokalitás, alapja egy funkcionáló közösség (település, szomszédság), célja a közösségek bevonása, megerősítése, részvétele, a demokrácia és a civil társadalom fejlődése, partnerségek építése; Közösségi művelődés – több szintű Kiterjedt szakember és intézményi hálózati alapokkal rendelkezik, kiemelt feladata a kulturális értékek megőrzése, közvetítése a művelődés eszközeivel. Kihívásai a szakmai hálózat fenntartása, szerepének megerősítése; Szociálpolitika és szociális munka – társ., egyéni szint Kölcsönös jelzőrendszer, tervezés és cselevés megvalósítása



A hazai viszonyokat tekintve nem túlzás kijelenteni, hogy a részekre szakadt helyi társadalmat és a számos tekintetben erőtlen egyéneket és közösségeket, minden eszközzel szükséges megerősíteni, saját és környezeti (a táj) érdekei képviseletéhez, értékei megjelenítéséhez hozzásegíteni. Így a térségmenedzsment, a tájgondozással együtt, tudatosan a táj, és a közösség fejlesztésének terepe is kell legyen, a saját eszközrendszerével és kompetenciáival (szakértelmével és felhatalmazásával, legitimációjával).

2.1.2. TÉRSÉGI MENEDZSMENT KAPACITÁS ÉS KOMPETENCIA

A felvázolt gondolatok érvényesülése, gyakorlati megvalósítása mind a döntéshozók, mind a tervezők és szakemberek, a szakma egészének részéről változásokat követel meg. Változtatni kell egyrészt a gondolkodásmódon, újra kell gondolni a szakemberek és döntéshozók helyét, szerepét, feladatait a rendszerben, s mint koordináló, ösztönző, tanácsadó, menedzsment szerv kell jelen lenniük. Újra kell gondolni az általánosabban értelmezett politikai gondolkodásmódot, s egy eredményközpontú, értékvezérelt közpolitika meghonosodását, az értékalapú fejlesztéseket kell ösztönözni, s ennek Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

29


szabályozási, intézményi és módszertani alapjait lefektetni. Egyidejűleg erősíteni kell a térségi szereplők közötti együttműködéseket, partnerséget; a nyílt bizonyíték alapú szakpolitikák terjedését; lehetőséget kell biztosítani az értékelésre; biztosítani kell a folyamatos tájékoztatást; és visszacsatolást, a vélemények, reakciók beépülését, figyelembevételét. Ezen döntéstámogató, - előkészítő módszer a stratégiai tervezés, amely alkalmazásának terjedését ösztönözni kell.

4. ábra: Értékközpontú eredményes fejlesztés és menedzsment folyamata

5. ábra: Az eredmény vezérelt menedzsment jellemzői

Az eredményvezérelt menedzsment számos kihívást gördít a szakma elé, melyet meg kell oldani, melyhez alkalmazkodni kell, s folyamatos innovációt követel meg. Meg kell felelni a Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

30


tervezői szerep változásából adódó követelményeknek: el kell sajátítani a szükséges kompetenciákat; fel kell készülni az igazgatási, menedzsment feladatok ellátására. A hazai eredményes térségi fejlesztéseket felmutató területek mögött minden esetben találhatunk egy olyan személyt vagy jobb esetben egy csoportot, aki/akik a szívükön viselik a táj, a térség és a helyi emberek, közösségek fejlődését. Ezek az elkötelezett, aktív személyekből álló bázisok azok, amelyek legtöbbször nem kinevezés útján, felsőbb utasításra szerveződnek, hanem készségeik, küldetéstudatuk, illetve a helyi közösségekben elért és rejlő elfogadottságuk, támogatottságuk alapján jönnek létre. Megtalálunk ezekben a bázisokban polgármestereket, vállalkozókat, gazdálkodókat, tanárokat, civil egyesületek vezetőit, tagjait, más-más felkészültségű és társadalmi, gazdasági pozícióval rendelkező embereket. A térségekben szerzett tapasztalatok és a különböző kutatások azt mutatják, hogy sikeres térségi menedzsment létrejötte meghatározható kritériumoknak való megfelelést jelent (lásd Térségileg integrált fejlesztések, VÁTI és A Falu, 2000. évi számát)

Térségi menedzsment sikerkritériumai: Időbeni tapasztalat: hosszabb ideje a térségben élő vagy tevékeny emberek válnak sikeres irányítóvá, akik erős helyi gyökerekkel, kapcsolatrendszerrel bírnak és élvezik a térségben élők bizalmát. Komplex tapasztalat: a sikeres térségi menedzsment alapvető jellemzője, hogy minden lehetőséget megragad, annak érekében, hogy a térség fejlődését segítse. Jellemzően a sikeres térségmenedzsment tevékenysége rendkívül szerteágazó, sokrétű és komplex. Összeszokott menedzsment csapat: az eredményes térségi menedzsment mögött minden esetben találunk a vezetők szűkebb környezetében egy kellő helyismerettel, szakmai felkészültséggel, készségekkel rendelkező operatív csapatot. Képzettség: jól képzett, megfelelő szakirányú képzettséggel rendelkező térségmenedzser, tájgondnok és a vele szorosan együtt dolgozó, saját területén jól képzett (pl. projektmenedzsment, természetvédelem, közösségfejlesztés, vagy beszerzések) csapat alkothatják a sikeres térségmenedzsment stabil bázisát. Anyagi biztonság: az eredményes menedzseri munkához stabil anyagi háttér szükséges. Rendszeres, megfelelő szintű javadalmazás nélkül a térségmenedzsment vezetése nem tud folyamatos eredményeket garantálni, hiszen egyéb megélhetést biztosító tevékenységekkel kell foglalkoznia.

2.1.3. TÉRSÉGI, HELYI FEJLESZTÉSI INTÉZMÉNYRENDSZER

Az elmúlt évtizedekben létrejött egész országot lefedő kistérségi rendszer működik, amely különböző mértékben sikeres területfejlesztési és intézményműködtetési tapasztalatokhoz jutott az elmúlt időszakokban. Jelenleg kialakítás alatt van az új járási rendszer és néhány éve elkészült az új Magyarország Kistájainak Katasztere (2010). A kistérségi döntéshozói szintek mellett különböző működési színvonalat biztosító munkaszervezetek jöttek létre.


31


A térségi és helyi munkaszervezeteket elsősorban a közszolgáltatási és intézményműködtetési feladatok kötik le elsősorban, fejlesztési feladatok ellátására és koordinálására már nem jut humán kapacitás és gyakran hiányos a szakmai felkészültség is. Annak érdekében, hogy a térségi (járási) szinteken eredményes fejlesztések valósuljanak meg, szükség van egy jól felkészült, megfelelő színvonalú tervezési, program- és projektfejlesztési bázis kialakítására, amely képes a települési, közösségi fejlesztési érdekek összehangolására a társadalmi és táji értékek megőrzése és fejlesztése mellett. 2.1.4. TÁJMŰHELYEK KIALAKÍTÁSA

Javasoljuk járási vagy kistáji szinten tájépítész részvételével TÁJMŰHELY kialakítását, megszervezését. A TÁJMŰHELY szerepét alapvetően koordinációs, tudásmenedzsment, tervezési, tanácsadási és értékelési feladatokra javasoljuk kiterjeszteni. A TÁJMŰHELY nem egy igazgatási, hatósági szereppel felruházott szervezetként javasoljuk létrehozni, hanem a járási, kistáji szinten működő a táj gondozásában érintett és érdekelt egyének, csoportok, szervezetek, intézmények számára biztosíthatna közös teret, ahol tájat érintő szakmai, koordinációs, fejlesztési, értékelési és kompetenciát, tudást, illetve identitást fejlesztő témák kezelésére. A TÁJMŰHELY alapítását javasoljuk önkormányzati és civil együttműködésben megvalósítani (szerződés kertében), társult tagokként befogadva az üzleti szféra képviselőit is. A TÁJMŰHELY keretében min. 1 fő munkatárs alkalmazása javasolt és mellette részmunkaidőben, illetve időszakosan további 1-2 fő munkaerő szükséges lehet. A TÁJMŰHELY tagjait: a térségben lakó személyek, térség civil szervezetei, önkormányzatai és a tájgondozásban érintett szervezetek tagjai, üzleti szervezetek képviselői. A részvétel javasolt módjai: állandó térségi szakértői kör – expert panel (a helyben lakó szakemberekből verbuválva), időszakos vagy rendszeres fókuszcsoportok – focus groups, időszakos vagy rendszeres állampolgári esküdtszék – citizens’ jury, konszenzus –konferencia – consensus confernece, közkincs vagy tájműhely kerekasztal – round table létrehozásával. A TÁJMŰHELY járási vagy kistáji szinten alkalmas lehet arra, hogy vízgazdálkodási, tájgondozási, fejlesztési, beruházási és egyéb tájat érintő témakörökben egymást erősítő (szinergikus), összehangolt, értékeket figyelembe vevő eredmények szülessenek. Elkerülhető az egymás eredményét, hatásait kioltó, tönkretevő táji, járási projektek, fejlesztések, tevékenységek.


32


A TÁJMŰHELY, vagy más részvételt biztosító térségmenedzsment vagy tájgondozási megoldások a különböző szereplők bevonása miatt a döntéshozatali folyamatok több időt igényelnek, mint a polgármester vagy más szakmai, üzleti szervezet által alkalmazott, egyoldalú döntéshozatal. Az alábbi ábrán azonban látható, hogy a bevonásra és tárgyalásokra épülő megoldások döntést megelőző hosszabb időigénye bőven megtérül a megvalósítási fázisban. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy egyrészt a résztvevők ismerik a folyamatot, így nem akadályozzák, sőt segítik annak megvalósítását, másrészt pedig, a körültekintően előkészített döntéseket követően, hanem is küszöbölhetünk ki minden előre nem látható akadályt, de felkészültebben állunk készen azok kezelésére.

6. ábra: Egyoldalú döntéshozatal szemben a részvétellel megvalósított döntéshozatal

A következő pontokban a UNEP Integrált fenntartható fejlődés politika c. útmutatója alapján foglaljuk össze a legfontosabb tudni valókat. (lásd: Integrated Policymaking for Susatinable Development, UNEP, 2009.)

2.2. AZ INTEGRÁLT TÁJGONDOZÁS ÉS PROGRAMMENEDZSMENT RENDSZERSZEMLÉLETŰ KEZELÉSE

Az útmutatón szemléletét jelentős mértékben meghatározza a közösségi és értékközpontú irányultság mellett az integrált programmenedzsment, tájgondozás vagy térségi politika (integrated policymaking). Az integrált programmenedzsment a módszertani alap, amelyet nemzetközi kutatás és intézmény vizsgált és gyakorlati alkalmazásra javasol. Ilyen nemzetközi folyamatok, intézmények az alábbiak: Millennium Deevelopments Goals Word Summit on Sustainable Development Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

33


Millennium Ecosystem Assessment Convention on Biological Diversity UN Framework Convention on Climate Change Organisation of Economic Co-operation And Developmet’s (OECD DAC) UN Economic Commission for Europe (UNECE) United Nations Environmental Programme (UNEP)


34


2.2.1 MIÉRT IS ÉRI MEG FEJLESZTÉSPOLITIKAI SZEMPONTBÓL AZ INTEGRÁLT TÉRSÉGI MEGKÖZELÍTÉS?

A fejlesztések és a térségi irányítás eszközeinek alkalmazása során a tájra és a helyi közösségekre gyakorolt hatások, az eredményességet befolyásoló tényezők figyelembevételét és együttes kezelését teszi lehetővé. Három kiemelkedően fontos indokot mutatunk be röviden: (1) Egy problémára irányított térségi politika, program számos más problémákra is hatással lehet, amelyek nem biztos, hogy kevésbé fontosak. Példa: A nem megfelelő energianövény-politika, bioüzemanyag előállítása, előidézheti az erdőirtásokat, erdőterület csökkentését és élelmiszerhiányt okozhat.

(2) A különböző problémák megoldására, vagy fejlesztési célok elérésére irányuló politika, programok szinergiában, egymást erősítve valósíthatók meg, amely tudatos tervezéssel, együttműködéssel, többirányú kedvező hatásokat, pozitív együtthatásokat és eredményeket hozhat. Példa: A helyi társadalom egészségben tartására, egészségmegőrzésére, megerősítésére irányuló politika, programok nem csak a szegénységet, a nyomort csökkentik, hanem növelik a munkaképességet és a termelékenységet.

(3) Az eredményes és sikeres megvalósításhoz szükség van az érintettek, érdekeltek (stakeholderek) széles körében érvényesülő támogatásra. A támogató, közreműködő térségi partnerség kialakításához szükség van a különböző értékek és érdekek felismerésére és a közös értékek és érdekeltségek mentén való elköteleződésre. Példa: A helyi piacok létrehozása és fejlesztése során nem elegendő a piac helyszínének gondos kialakítására, fejlesztése figyelni, mellette a gazdálkodók, termelők, árusítók érdekeit; a táj sokszínűségének a megőrzését, gyarapítását; a tájfajták megőrzését és hasznosítását; és a turisták és a helyi lakosok értékeit, érdekeit is fel kell tárni, majd a közös értékek és érdekeltségek azonosítása nyomán a közös elköteleződés, de minimum a közös elfogadottságot és megértést kialakítani.


35


Az tájgondozás és programmenedzsment alapvetően három szempont megjelenése alapján nevezhető integráltnak: (1) Környezeti – Társadalmi – Gazdasági integrált megközelítés Az integrált tájgondozás és programmenedzsment során a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontok integrált megjelenése egyik oldalról azt jelenti, hogy bármely területet is érinti önállóan vagy együttesen a megoldandó probléma nem hagyható figyelmen kívül a többi területre gyakorolt hatás sem. Egy gazdasági (tájgazdálkodási) program hatásai megjelenhetnek például környezeti átterhelésként (tarde off), például szomszédos vagy távolabbi tájban jelenik meg a szennyeződés, vagy például a helyi közösségek felbomlását vagy éppen erősítését is okozhatja. Ezért lényeges, hogy mindhárom témakörre vonatkozóan legyenek indikátorai (mutatói) a tájgondozási és programmenedzsment folyamatoknak. Az integrált megközelítésben használt három tényező egymással nem egyenrangú. Elsőleges jelentősége a társadalmi szempontrendszernek van, mivel a társadalmi, közösségi és egyéni életszükségletek és az alapvető fejlődés feltételeinek biztosítására kell, hogy irányuljon végső soron semmilyen fejlesztés, nem lehet ezen célkitűzéssel ellentétes. Másodlagos, de alapvető a jelentősége a környezeti szempontrendszernek van, mivel a társadalom létének és a gazdaság működésének is alapvető feltételrendszere, amely figyelembe vétele nélkül bármely fejlesztés hosszútávon környezeti korlátokkal, akadályokkal, és negatív visszahatásokkal szembesülhet. A gazdaság alapvetően, mint kiemelt eszköz alkalmazható a célok elérésére, azonban ez nem jelenti azt, hogy kizárólagos előtérbe helyezésével ne válna egy adott település vagy táj a gazdasági eszközök által megkötötté és kiszolgáltatottá. Meggyőződésünk azonban, hogy a kiszolgáltatottságból az integrált megközelítés alkalmazása segítheti ki a településeket, tájakat, ehhez azonban a társadalmi és környezeti értékek megőrzése és tudatos fejlesztése, visszaszerzése nélkülözhetetlen.

(2) A programmenedzsment életciklusának teljes mértértékű figyelembevétele A tájgondozás, a térségi politika, a programmenedzsment minden egyes életciklusában szükséges a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontok figyelembevétele azok lehető legkorábbi fázisaiban. A programmenedzsment során azonban, legyen az integrált vagy elkülönült, az életciklusok egyes lépései vagy maguk az életciklusok is Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

36


kimaradhatnak, vagy alig észrevehetőek, nem tudatosodnak. Az programmenedzsment gyakorlatában az egyes lépések párhuzamosan is futhatnak, vagy ismétlődhetnek, illetve szükséges esetben visszalépések történhetnek az egyes szakaszokra. Rendkívül fontos azonban, az adott helyzethez mérten, átfogó képet alkotni a teljes programmenedzsment életciklusáról, és megfelelően, tudatosan felkészülni az egyes lépésekre a teljes folyamat eredményessége érdekében.

1. lépés

Előkészítés és tervezés

Magában foglalja a helyzet feltárását és megértését, a beavatkozási, intézkedési terv készítését és a döntést. Ez a szakasz az, amely legnagyobb mértékben befolyásolja a megvalósítás eredményességét a világos és elfogadott célokkal, megállapodásokkal, kapacitás, erőforrások, felkészültség és a rendelkezésre álló idő felmérésével. Rendkívül fontos, hogy erre a szakaszra megfelelő időt szánjunk, elismerve azt, hogy vannak beavatkozások, amelyek rendkívül gyors döntéseket igényelnek. Azonban a döntési rutin az alaposan előkészített és megfontolt döntésekre épül, azok tapasztalataira támaszkodik.

2. lépés

Megvalósítás

A megvalósítás lépése az, amely a legtöbb figyelmet kapja, gyakran itt történik az elmaradt előkészítés gyors pótlása, az utólagos döntések meghozatala, növelve a hiba lehetőségét és a ráfordítás idejét.


37


3. lépés

Értékelés

Az értékelés fázisa az, amely nem csak a ciklus végén valósul meg lezárásként, hanem folyamatosan jelen van a tervek módosítása, a megvalósítás nyomon követése során is. A mérföldkövek, és a részeredmények azonosítását segítve az életciklus alatt folyamatos és egy záró visszacsatolást biztosít a különböző szereplőknek. Az alábbi ábrán összefoglalóan bemutatjuk a programmenedzsment életciklusát.

(3) A megvalósíthatóság társadalmi-politikai, adminisztratív és analitikai támogatottsága és kapacitásai Az egyik, ha nem a legfontosabb kérdés minden térségi fejlesztési program vagy menedzsment folyamat során a megvalósítás, amely nem képzelhető el a megfelelő kompetenciák, kapacitások rendelkezésre állása és a társadalmi-politikai támogatás nélkül. Ezért az integráció harmadik szintje az alábbi három szempontra koncentrál: A legitimáció és a konszenzus kialakítása (Legitimation and consensus building)


38


Stratégiai menedzsment és operatív tervezés (Policy design, management and operational planning) Szervezeti és személyes fejlesztés, képesítés, megerősítés és megvalósítás (Capacity building and operations)

A következő ábrán összefoglaljuk a térségmenedzsment és tájgondozás eredményes és integrált megvalósítására vonatkozó legfontosabb feltételeket és tevékenységeket. A háromszög három sarkán található szempontok mindegyike nélkülözhetetlen a stabil, kiszámítható működéshez. Ha bármelyik szempont érvényesítése sérül, akkor egy bizonyos mértékig, határig a többi szempont hangsúlyosabb érvényesítése segítheti a működést.

7. ábra: A megvalósíthatóság társadalmi-politikai, adminisztratív és analitikai támogatottsága és kapacitásai

Példa – Ha nincs megfelelő politikai támogatottsága a programnak Egy program politikai támogatottságának hiányosságai, több adminisztratív és analitikai kapacitás (idő, munkaerő stb.) igénybevételével igazolhatók, bizonyíthatók a helyi politika döntéshozói (pl. képviselők, polgármesterek, támogatók) vagy a politika formálására hatással levő más csoportok képviselői (lakossági, civil, üzleti szervezetek) felé. A támogatottság hiánya elérhet egy olyan szintet is, amely már nem pótolható, sem az adminisztratív, sem az analitikai kapacitások bővítésével. A program véget ér, kudarcba fullad vagy átformálódik.

2.2.2. TÉRSÉGMENEDZSMENT LÉPÉSEI ÉS A TÁJI SZEMPONTOK ILLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI


39


40

A térségmenedzsment és tájgondozás alapvető 5 lépését és a hozzá kapcsolódó táji szempontok, illesztésének lehetőségeit foglaljuk össze röviden a következő táblázatban

TÉRSÉGMENEDZSMENT INTÉZKEDÉSEI

TÁJGONDOZÁSI SZEMPONTOK

1. LÉPÉS: Problémák feltárása, szűrése és lehetőségek azonosítása

• A feltárt problémák vizsgálat abból a szempontból, hogy tartalmaznak, vagy érintenek-e táji szempontokat, befolyásolják-e a táji jellemzőit, állapotá, szerkezetét. • Kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy az adott téma, program hátterében jelenlévő problémák széleskörben feltárásra kerüljenek, minden érintett szempontjai képviselve legyenk már a folyamat elején.

• A problémák és a lehetőségek azonosítása és megfogalmazás • A különböző csoportok közötti érdekegyeztetés • Az egyes témakörök megjelenítése, súlyozása a helyzetfeltárásban • Az egyes szakpolitikák befolyásolásának lehetőségeinek azonosítása

2. LÉPÉS: Beavatkozási intézkedési terv • Részvételi és szervezetközi kommunikációs és együttműködési keretek kialakítása • Oko-okozati kapcsolatokat feltáró elemzés, értékbeli vezérfonal meghatározása, mozgástér és mozgósító erők elemzése • Célok megfogalmazása, szelektálása és rendszerezése • Beavatkozási irányok meghatározása 3. LÉPÉS: Döntéshozatal • Döntési kritériumok meghatározása és szelektálása • Kiindulási állapot felállítása (az eredményesség mérésének a viszonyítási alapja) • A beavatkozási irányok értékelése és összevetése • Döntéshozatal

4. LÉPÉS: Megvalósítás, menedzsment • A megvalósítás kihívásainak kezelése, szükség esetén az előző lépésekhez való visszatérés • Szervezeti és megvalósítási hatékonyság biztosítása • Proaktív forrás és erőforrás mobilizálás • Az érintettek és érdekeltek folyamatos menedzsmentje

5. LÉPÉS: Értékelés, visszacsatolás • Az értékelés típusának, kiterjedésének és kritériumainak meghatározása • Adatgyűjtés és az egyes programok, beavatkozások hatásainak megkülönböztetése • A társadalmi tanulás biztosítása

Ötlet: Egyes szakpolitikák érzékenységének elmzése, megértése helyi, a tájhoz kötődő szakember bevonásával. • Tájműhely (táji koordinációs együttműködési keret) kialakítása azzal a céllal, hogy a tájat érintő szempontok a tervezés, megvalósítás és értékelés fázisaiban megjelenjenek, és a fejlesztések egymást erősítsék, és a táji adottságokat figyelembe vegyék. • Annak meghatározása és megvitatása táj helyi közösség tagjai számára milyen értékek hordozója. Ötlet: közös értékkészlet (azok az értékek, amelyek mindenki számára fontosak, közösek) meghatározása és nyilvánosságra hozása pl. honlapon. • A döntési kritériumok között szerepeljenek táji szempontok, táji természeti adottságokhoz illeszkedés, korábbi rossz megoldások korrekciója, tájrehabilitáció. Ötlet: az egyes témakörökhöz kapcsolódó lehetőségek vizsgálat, érintenek-e táji szempontokat. Pl. zöldfelület fejlesztés során táji adottságokhoz illő honos fajok. • A kiindulási helyezet feltárása táji szempontból is. Ötlet: mozaikosság, élőhelyi változatosság stb. • Figyelmet fordítani azokra a tájgondozási feladatok, amelyek kis odafigyeléssel, kisebb többletmunkával megvalósíthatók közösségi közreműködéssel. Ötlet: szegélynövényzet megőrzése, pótlása a mezsgyéken, vagy közösség munkamegosztása az utca karbantartására. • Helyben élő szakemberek bevonása és mozgósítása, tanácsának közreműködésének igénylése. Ötlet: helyi szakemberek elismerése, együttműködésének erősítése a táji értékek érdekében. Részvételre, bevonásra épülő monitoring és értékelési megoldások kialakítása és alkalmazása, amely során a tájat használó, illetve a természeti rendszereket ismerő helyi lakosok, szakértők mellett iskolák, tanulók, idősebbek, civil szervezetek is bevonásra kerülnek, az adatok, információk gyűjtése mellett az értékelésekben is részt vesznek. Ötlet: iskolai csoportok figyelnek egy tájrészletet, és rendszeresen beszámolnak pl. honlapon.



3. Tervek, programok, projektek és ügyek előkészítésének, megvalósításának, kommunikációjának összefüggései és egyes eszközei Egy településen, egy tájban gyakran a sok szereplő, de önmagában akár csak egy szervezet, mint például az önkormányzat is több tervet, programot, projektet valósít meg egy időben vagy egymás követően. Amennyiben eredményeket várunk a különböző tevékenységeink során, akkor körültekintően érdemes eljárnunk a különböző párhuzamosan futó vagy egymás megelőző lépések tekintetében, hogy azok a számunkra és közösségeink számára fontos értékeknek, elvárásoknak megfeleljenek. Az alábbi ábrán összefoglaljuk a legfontosabb önkormányzati és térségi tevékenységek beavatkozási szintjeit, amelyeken a térség- és településmenedzsment, illetve a tájgondozás megvalósul.

8. ábra: Az önkormányzati és térségi tevékenységek beavatkozási szintjei


41


42

3.1. AZ ÉRTÉKEK, ÉRDEKEK ÉS NÉZETEK KEZELÉSE

1. szinten a tevékenységek, beavatkozások hátterében található, rejtőzködő alapvető értékek, érdekek, nézetek és szükségletek találhatók. A szintek legerősebb összekötőelemét, mind a négy szinten megjelenő kulcsfontosságú jelenségét az értékek, érdekek és nézetek képezik. Ezen alapvető témakörök a legnehezebben megközelíthetők, ugyanakkor tisztázatlanságuk lehet az egyik oka a térségi, települési tervek, költségvetési, pályázati programok, projektek és különböző tevékenységeknek kudarcának, eredménytelenségének, sikertelenségének. Javaslatok és tapasztalatok az értékek, érdekek és szükségletek kezelése témakörében:

I.

A tervszerű térség- és településmenedzsmentben, feladatellátásban részt vevők nézetei érdekeinek, értékeinek különbözőségét rendezetten kezelhetjük, ha a tervszerű munka minden szintjén, a teljes folyamat keretében (tervezés, megvalósítás, értékelés, eredményekkel való együttélés, továbbfejlesztés) gondolkodunk róla.

II.

A nézetek, érdekek, értékek különbözhetnek az eredmények és a stratégiák megítélése szempontjából.

III.

A tervszerűségben rejlő lehetőségekben meghatározó a környezetünkkel való viszonylatunk. Eléggé kevés jelenségszféra tervezhető. Már több az olyan szféra, amelyhez előrelátóan lehet igazodni. A próba-szerencse lehetőséget nyújtók vannak talán a legtöbben. Különösen a társadalmi jelenségek körében van így. Illúzióktól, tévhiedelmektől mentesülhetünk, ha ennek határozottan tudatában vagyunk és konkrét jelenségkörök kapcsán tisztázzuk, hogy a három közül mire, milyen kombinációban van lehetőségünk. Megfelelő adaptív és folyamatos tervezéssel nemegyszer megkerülhetjük azokat az akadályokat, amelyek a környezetünkkel való sokféle

A táj, a település környezeti és társadalmi adottságait figyelembe vevő visszajelzésekre, rendszeres értékelésekre, a különböző visszacsatolási köröket beépítő, egymásra épülő többszintű tervezési és hatásvizsgálat rendszer és kultúra kialakítása javasolt.

viszonylatunkból adódnak. Jó tudatában lennünk tehát annak is, hogy nézetkülönbségek, érdek-értékrendi különbségek vannak a környezeti viszonylataink természetének megítélésében is. IV.

A tervezői (és koordinációs, irányítói, végrehajtói) munka közben észlelhető nézetbeli és érdek-értékrendbeli különbségek nagy része a tudás, a szakismeret, a



43

tájékozottság fokozódó differenciáltságából fakad. Velejárója ennek, hogy a problémák elismerése, megítélése nézetfüggő, érdekfüggő, értékrendfüggő. Ha nem veszzük tudomásul a nézetek, értékek e változatosságát természetellenes következményekkel járhat. V.

A problémákat megfogalmazó találó intuitív szóképeket részletesebb és rendezettebb problémaképpé is át kell alakítani. Ekkor derül ki, hogy a probléma kapcsán nézetbeli és érdek-értékrendi különbségek vannak a tények, a lehetőségek, a lehetőségekhez segítő stratégiák megítélésében, Annak ellenére, hogy az intuitív

A részvételen alapuló társadalmi tanulás A problémafa az változatosvagy eszközei érdekeltek, közül aérdekek helyzethez, elemzésének eszközei tevékenységi szintnek alkalmazását javasoljuk megfelelő alkalmazását javasoljuk.

megfogalmazásban egyetértés van. VI.

A tervezői (és koordinációs, irányítói, végrehajtói) tevékenység gyakorlatában a nézetbeli és érdek-értékrendbeli különbségek nagyon sokféle eredetűek, és ezek is szövevényesen áthatják a főként a tervező és értékelő munkát. Természetük sok tekintetben feltáratlan, és többségükben rejtetten, észrevétlenül érvényesülnek. Kívánatos ezeknek mindinkább tudatában lenni.

VII. Fontos forrása a nézetek és érdekek különbségének az is, hogy hajlama van-e valakinek csak a mában, vagy csak a közeli jövőben, vagy nagyobb időtávlatban is gondolkodni. Kívánatos, hogy minden problémahelyzethez tisztázódjék, hogy milyen időtávban lehet, annak sajátos természetéhez igazodni. VIII. Minden problémának sajátos térbeli vonatkozási kerete van. Kisebbet választva, a problémát szűk látókörűen ítélhetjük meg, a probléma kilóghat a keretből, nagyobbat választva pedig, a fölös dolgok elterelhetik a figyelmet a lényegről. A megfelelő térbeli keret segít rátalálni a helyes

Különböző térbeli és időbeli vonatkozásokat is jól bemutató térképi, vizuális modellek, térbeli gondolati térképek és más csoportos módszerek, és az ezekhez kapcsolódó közösségi tudásmenedzsment eszközök alkalmazása javasolható.

időtávlatra is. A vonatkoztatási keretnek tér-időbeli értelme van. A helyesen választott tér-időbeli vonatkoztatási keret viszont fontos lépés a nézetek és érdekek közelítésében is. IX. A nézetek és érdekek, értékek, értékrendek nagyfokú változatossága akadályozhatja is a tervező munkát, mert parttalanná teszi. Ha a szorosan vett tervező munkával azonos rangúvá emelünk egy újabb feladatot, elkerülhető ez a veszély. Az új feladat: tudatosan kiválasztani, milyen nézetek és milyen érdekek, értékrendek Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.


érvényesüljenek a tervezői, koordinációs, értékelői munkában, és ezeket milyen vonatkoztatási keretben érdemes integrálni. X.

A szakértelem és a munkamegosztás (estenként indokolatlan mértékben növekvő) differenciáltsága is forrása a nézetek, érdekek, értékrendek különbségének, nemcsak önmagában, hanem a különféle szervezeti, szervezetközi együttműködések terelésében is. A differenciáltságból adódó nehézségek hasonló módon tudatosítással kezelhetők, mint azt a 9. (előző) pontban jelzett téma körében.

XI.

A társadalmi, közösségi részvétel és a társadalmi tanulás keretében a szakértők, a felelős döntéshozók és a helyi közösség tagjainak együttműködése, megfelelő munkaszervezéssel és megfelelő intézményi keretek között, fontos forrás lehet annak, hogy a néztek és érdekek ne akadályként, hanem egymást kiegészítve, erősítve jelenjenek meg.

A nézetek és értékek az emberek cselekvést előkészítő képességének kulcsösszetevői. A tervezőképesség ennek a cselekvést előkészítő képességnek egy kiműveltebb változata. A kellően kiművelt tervezőnek és döntéshozónak olyan kiművel érzékre van szüksége, amellyel a társadalmi és szervezeti tanulás keretében a világ dolgai és eseményei, a progresszív, a konzerváló és a regresszív tendenciák közepette ki tudja választani az életbe vágóan fontosakat.

A tervezési faladatokkal azonos jelentőségű új feladat Tudatos megfontolással és sokoldalú együttgondolkodás, együttműködés (társadalmi és szervezeti tanulás) keretében ki kell választani, hogy milyen racionális nézetek és milyen érdekek, értékrendek szerint gondolkodunk a különféle problémákról. Nem csak az intuitív felvetésig jutva, hanem a problémahelyzetek összetevőit is gondosan megkülönböztetve. A kinyilvánított (fölfedett és rejtett) nézetek, érdekek és értékek, így a közös értékrendi elemek is legyenek döntés tárgyai, mielőtt bármilyen tervezői munka elkezdődik.


44


3.2. STRATÉGIÁK, TERVEK, KÖLTSÉGVETÉSEK

A stratégiák, programok és költségvetési tervek készítése során, a közösségi bevonás és a táji szempontok megjelenése kulcskérdés a tájgondozás eredményes és értékteremtő megvalósításához. A gyakorlati bevált megoldások, és a jó gyakorlat fejlesztése erekében kiemelünk néhány területet, amelyet részletesebben is bemutatunk: (1) részvételi költségvetések, (2) a területfejlesztési (település, vidék és regionális fejlesztést is ideértve) programok, (3) a biológiai sokféleségvédelmi tervek és (4) a mezőgazdasági birtokok tervezési szempontjait foglaljuk össze röviden. Az útmutató végén található Tudástár kínál keretet többek között arra is, hogy a különböző szinteken jelentkező feladatok, tevékenységek tapasztalatai megoszthatók legyenek.

3.2.1. ÖNKORMÁNYZATI RÉSZVÉTELI KÖLTSÉGVETÉS4

Célja: Olyan széles körben elfogadott és alkalmazott költségvetés-készítési eljárás, döntéstámogató eszköz, amely hatékonyabb költségvetési folyamatokat eredményez. Az eljárás alapvető célja, hogy az állampolgárok széles rétegének (a legszegényebbeket is beleértve) részvételét biztosítsa a költségvetési folyamatban, a szűkös közösségi erőforrások elosztásában. Főbb jellemzői: 1. Téma: Pénzügyi és / vagy költségvetési kérdésekről kell tárgyalniuk a résztvevőknek; 2. Kiterjedés: Olyan városi, kerületi, települési szinten kell megszerveződnie, ahol van választott képviselő testület és a helyi adminisztráció önálló hatalommal rendelkezik a költségvetési kérdések legalább egy része fölött; 3. Ismétlődés: Rendszeresen ismétlődő folyamatnak kell lennie, legalább évente egy alkalommal; 4. Folyamat: Magában kell foglalnia a nyilvános eszmecserét (deliberációt), amely gyűléseken, kiegészítő jelleggel online fórumokon zajlik; 5. Eredmény: Számon kérhetővé kell tennie a helyi igazgatási, kormányzati szerveket a nyilvános eszmecserék javaslatai alapján.

4

Fazekas György (Védegylet): Részvételi költségvetés c. kézirata alapján


45


46

Érvek az alkalmazása mellett 1.lépés Problémák áttekintése

Növeli az önkormányzat és a önkormányzati intézkedések támogatottságát Növeli a részt vevő politikai erők támogatottságát Segíti a helyi szintű tervezést

2. lépés Első nyilvános vita

Csökkenti a rejtett gazdaságot Csökkenti a korrupciót és a közpénzek elpocsékolását Hozzájárul a demokrácia minőségének javításához

3. lépés Kisebb helyi csoportokban szervezett viták

A részvételi költségvetés alkalmazása kiterjedhet csak egy-egy résztémára, szektorra (pl. oktatás, kultúra, közlekedés stb.), vagy leszűkíthetik a döntéshozatalt a költségvetés bizonyos hányadára, de a legjobb – és erre is van megvalósult példa – ha egy város teljes

4. lépés A helyi csoportok küldötteinek nyilvános vitája

költségvetésének megvitatásába, kialakításába vonja be az érintetteket. Természetesen továbbra is az önkormányzat képviselői maradnak a formális döntéshozók, ők fognak szavazni az adott közigazgatási szerv költségvetéséről, de nem személyes belátásuk, valamiféle pártérdek vagy egyéb indítóok alapján, hanem a bevont állampolgárok döntése alapján! Sőt, a megvalósulási folyamat, a

5. lépés A tervezet nyilvános véleményezése, majd testületi döntés

végrehajtás során is jelen vannak a résztvevő helyi lakosok: ellenőrző szerepben. Így teljes egészében bevonódnak a folyamatokba, teljes rálátást nyernek az önkormányzatok működési mechanizmusaiba. Politikai haszna a folyamatnak, hogy bizonyos megszorítások, elvonások tekintetében is sokkal megértőbbek lesznek.

Porto Alegre (Brazilia) – Részvételi költségvetés mintája 20 év katonai diktatúra után a kezdeményező vezetés, aki azt mondat részvételt akar. Nyomortelepekre is elmentek és az ott élőket is bevonták. Amit a helyi, az ott lakó tud azt nem tudja az, aki máshol lakik. A helyi közösségek szervezésébe kezdetek. A városi költségvetés 15%-át szétosztotta a közösségeknek Ösztönzéssel és szervezéssel elindított gondolkodás és döntési folyamatokat (4-5 évig tartott míg elindult). Kialakult a részvétel alapú költségvetés tervezés modellje. Ma, 20 év múltán, Brazília legjobb életminőségi mutatóival rendelkezik és aktív felelős részvétellel működnek együtt a helyi közösségek és a vezetés



Folyamat rövid ismertetése A döntési mechanizmus folyamata a problémafelvetéssel indul, hogy mely közpolitikai területek megvitatására kerüljön sor az adott költségvetési évben. Majd egy nyilvános vita zajlik, és az önkormányzat is nyilvánosan mutatja be az előző év eredményeit (költségvetéséről hozott döntéseket, módosításokat, eredményeket, megvalósulásokat). Később, ismét a nyilvánosság számára nyitott kisebb lokális körökben zajlik a felmerült projektek közötti prioritások és ezek anyagi vonatkozásainak megvitatása. Majd ezek alapján, a résztvevők közül delegált tagok vetik föl a következő nyilvános vitán a legfontosabbnak ítélt témákat és ekkor döntenek is a végső prioritásokról. Innentől kezdve az erre kiválasztott személyek ellenőrzik, hogy valóban a lakosság által kijelölt prioritások érvényesülnek-e a költségvetés tervezetében. Majd az elkészült tervezetet nyilvánosan véleményeztetik és végül szavaz róla az adott tisztviselő testület. A továbbiakban a megválasztott személyek ellenőrzik a megvalósulási folyamatokat.

A táji szempontok megjelenése A helyzetfeltárásba érdemes bevonni az érintett témákhoz, problémákhoz legközelebb álló csoportokat, személyeket. A megoldások megtalálásában, biztosítani kell a legszegényebbeknek is a részvételt és a felelősségvállalást. Ennek a folyamatnak az eredményességét mutatja a Porto Alegrei példa is. Problémák szelektálása, amelybe beletartozik a táj rehabilitációjával kapcsolatos feladatok mellett azok a problémák is, amelyek a tájképet, a táj minőségét, állapotát károsítják, vagy a tájban zajló természeti folyamatokat akadályozzák, negatívan befolyásolják. (pl. kilátóhelyek megszüntetése; tájképi értékkel bíró területek elcsúfítása, pl. rosszul illesztett beépítéssel). A különböző problémák esetében érdemes átgondolni, hogy milyen lehetőségektől foszthatja meg a települést, térséget a kialakult rossz gyakorlat, vagy táji szempontból nem megfelelő tevékenység. (pl. élőhelyek megszüntetése; táji mozaikosság szegélyek és sokféle területhasználat csökkenése, zöldfelületek beépítése) Problémák rangsorolása, táji szempontokkal való összefüggések feltárása (ok-okozat a jelenségek között; egymás eredményeit kioltó programok feltárása stb.).


47


A táji szempontok, a táji szempontból jelentős költségvetési tételek megfelelő képviselet a költségvetési vitákon. A döntéshozók megfelelő információkkal való ellátása a megfelelő időpontban. A döntéshozók jó, ha saját tapasztalatot is tudnak szerezni a táji problémákról és várható eredményekről. Ki kell alaktani, olyan helyzeteket, ahol a döntéshozók érzékenyebbé válhatnak a táji szempontok iránt. (pl. közös tevékenységek (közösségi munkák, kirándulások) a tájban; tájat érintő pozitív eredmények vizuális bemutatása; tájat érintő, a helyi identitást erősítő vélemények, tudás hozzáférhetővé, széles körben ismerté, elismerté tétele.

3.2.2. TERÜLETFEJLESZTÉS

Főbb céljai: Az élet kibontakozását biztosító fejlődés feltételeinek megteremtése; a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása; a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott térségek és települések közötti jelentős különbségek mérséklése és a további válságterületek kialakulásának megakadályozása, társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében; a nemzeti és térségi identitástudat megtartása és erősítése.

Főbb jellemzői: A területfejlesztés a térhasználat tudatos irányítását jelenti. Mind tájegységben a területi megközelítés elősegíti a racionális együttműködést, a közös cselekvést. Az előre átgondolt, együttműködésben született beavatkozások más, feltételezhetően jobb eredményre vezetnek, mint az össze nem egyeztetett, közös stratégiába nem foglalt tevékenységek eredményeinek az összessége. elsősorban közfeladat, amely alkalmas a szakpolitikák és fejlesztések területi harmonizációjára; tudatos hatásgyakorlás a különböző tevékenységek térbeli megoszlására, térbeli változás indukálására irányul; a közösség nevében („közérdek”) történő jövőorientált beavatkozás; alkalmas gazdaságpolitikai (hatékonysági, versenyképességi) és társadalompolitikai (méltányossági, szolidaritási, kohéziós) szempontok érvényesítésére;


48


a szubszidiaritás elve alapján többszintű, minden szintnek sajátos, csak rá jellemző funkciói vannak, amelyek közül egy a belső területi egyensúly biztosítása; minden tájnak, területegységnek „saját politikája” van/lehet, konkrét területekhez kötődő értékeket, érdekeket megjelenítő célok érvényesítésére törekszik; a társadalomtudományokra, elsősorban a területi tudomány(ok)ra épít; alrendszerei: területpolitikai (célmeghatározó, döntéshozó); szabályozási, működési (közvetítő, korlátozó); szervezeti, intézményi (végrehajtó, működtető); eszközök; TERVEZÉS

A területfejlesztés részterületei egymásra épülve az alábbi stratégiai tervezési folyamat keretében valósíthatók meg eredményesen. Külön felhívjuk a figyelmet a visszacsatolásokra!!!

A táji szempontok megjelenése és érvényesítése


49


A fejlesztések során a beavatkozás célterületét érintő tájak sajátosságait, változásait, működési mechanizmusát is figyelembe kell venni. A fejlesztési beavatkozásokat a tájak területi rendszereibe integrálni kell, hogy illeszkedjenek a helyi táji adottságokhoz, támaszkodjanak a tájak erőforrásaira, hozzájárulva azok védelméhez és kibontakozásához is. Felsorolunk néhány olyan ellenőrző kérdést, amely segítheti a területfejlesztést: Milyen egyedi természeti és más sajátosságokkal bír a térség? (fajok, élőhelyek, klíma, talaj, domborzat, geológiai értékek, vízrajz stb.) Mi jellemzi a térség, település épített környezetét (beépítettség módja, építmények jellegzetessége, közösségi terek, növényalkalmazás, zöldfelületi hálózat, temető, egyházi építmények (templom, plébánia stb.) Mi jellemzi a beépítésre nem szánt területeket azok használatát? (területhasználati módok, tájszerkezeti sajátosságok, tájfajták termesztése, gazdálkodási rendszer egyedisége, tájkép, kilátópontok, tájhasználati konfliktusok stb.) Mi jellemzi a helyi, térségi társadalmat? Különböző céllal együttműködő, tevékenykedő közösségek, szabadidős tevékenységek, élő kulturális hagyományok, nemzetiségek, erős családi és rokonsági kötelék, együttműködési kapcsolatok a szomszédos és távolabbi térségekkel, egészséges életmód elterjedtsége, táji kötődés a lakosság körében, tájtörténeti kuriózumok, hely szelleme stb. Milyen helyi természeti erőforrásokkal rendelkezik a térség, amelyek az élet és a termelés alapfeltételei (gazdálkodási és kulturális összefüggések feltárása)? (Termőtalaj, erdő, felszíni és felszínalatti vizek stb.) Mi jellemzi a térség gazdálkodását? Milyen típusú gazdálkodók, gazdálkodói csoportok vannak a térségben (egyéni/társas vállalkozások, hazai/külföldi, szövetkezetek, őstermelők stb.)? A természeti erőforrások tartamos (fenntartható) használatban vannak-e? Gondoskodnak-e a térségi szereplők azok hosszú távú fennmaradásáról? Mennyire jellemző a biológiai (faji, élőhelyi, genetikai stb.), területhasználati, gazdálkodási, kulturális, társadalmi sokféleség az adott térségekre? A helyi lakosság (érdekeltek / érintettek) mennyire ismeri a természeti adottságokat, természeti és kulturális értékeket, táji hagyományokat és az azokból adódó lehetőségeket illetve korlátokat? Mi hiányzik ahhoz, hogy ezekkel az ismeretekkel éljenek? Milyen külső hatások érik a térséget, és melyek azok, amelyeket ki kell használni, és melyek azok, amelyektől meg kell védeni a kistérség lakosságát és természeti környezetét? Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

50


51

Mik a szomszédos területek főbb jellemzői? Várhatóan mely területeken/témákban kell a szomszédos térségekkel összehangolni a tervezést és a megvalósítást?

1. cél Egy átfogó vizsgálat, amely feltárja a táj, az adott területen előforduló fajok, genetikai állományok, élőhelyek állapotát és áttekinti az ott zajló folyamatokat. Elemzi az aktuális védettségi szintet, használati folyamatokat, a pénzben mérhető és nem mérhető befektetéseket és hasznokat.

2. cél A táj, az adott terület biológiai, természeti vagyonának áttekintése, a védelmi szükségleteinek meghatározása, illetve a hasznosítást érintő lehetőségek és nehézségek feltárása.

9. ábra: A fejlesztési ciklus lépéseinek a táji szempontok iránti érzékenysége

3.2.3. A TÁJI ÉS BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGVÉDELMI TERVEK

Kétféle megközelítés Számos országban – többek között Nagy-Britanniában, Ausztráliában, a skandináv országokban, Kanadában – önálló biológiai sokféleségvédelmi terveket készítenek. Ezek a Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.


tervek a többivel azonos szinten működve meghatározzák, hogy milyen lépéseket, korlátozásokat kell tenni, hogy ne károsítsuk a későbbiekben a biodiverzitást. Ezzel szemben más országokban – így hazánkban is – a biológiai sokféleség védelme különböző tervek részeként fogalmazódik meg. Azaz az egyes terveknek van olyan része, amelynek tartalmaznia kell az élővilág, a táj védelmével kapcsolatos információkat.

Az önálló táji és biológiai sokféleségvédelmi tervek célja és felépítése Az önálló biológiai sokféleségvédelmi terveket egymásra épülésük alapján három típusba sorolhatjuk: tanulmányterv (study), startégia (strategy) és akcióterv (action plan). Mindhárom léptéke az országostól egészen a települési, településrészi szintig változhat.

Tanulmányterv A tanulmányterv készítésének két célja:

Stratégia Elemzi a tanulmánytervben összegyűjtött leíró adatokat és információkat. Rögzíti az alapvető értékek és érdekek egyeztetésének kereteit, majd megjelöli a potenciális célokat. Elemzi a meglévő valóság és a kitűzött célok közötti távolságot, mozgásteret, azaz a lehetőségeket és várható eredményeket a célok megvalósítása során. Elemzi a lehetséges környezeti, társadalmi és gazdasági vonatkozásokat, hatásokat. Feltárja a hazai civil, intézményi, infrastrukturális és anyagi erőforrásokat, valamint a nemzetközi összefogás lehetőségeit. Megjelöli a célok eléréséhez szükséges tevékenységeket és befektetéseket, illetve azok sorrendiségét, fontosságát. Akcióterv Az akcióterv megfogalmazza a stratégiában kitűzött célok eléréséhez szükséges lépéseket, majd gyakorlati kérdésekre keresi a választ: Milyen szervezet (közhasznú, magán), milyen időtávon, hol, milyen eszközök segítségével és milyen anyagi forrásból viszi véghez az egyes feladatokat? A felelős szervezet(ek)nek, csoport(ok)nak milyen emberi, intézményi, eszközbeli, anyagi erőforrásokra van szüksége? Ezek hogyan biztosíthatók? Milyen ütemterv szerint valósuljon meg az akcióterv? Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

52


Milyen térségi (esetleg nemzetközi) együttműködésre van szükség, és az hogyan valósítható meg? Miért van szükség akciótervekre? Az akciótervek segítenek, hogy a rendelkezésre álló időt, erőforrásokat és energiákat a lehető leghatékonyabb módon használjuk, hiszen megjelölik a helyi ténykedések fontossági sorrendjét, összpontosítják a rendelkezésre álló szűkös anyagi forrásokat, közös listát állítanak fel a szükséges tevékenységekkel (Agenda) megjelölik az akció kivitelezése során kulcsszerepet betöltő partnereket, felelősségi körüket, együttműködési mechanizmusokat, Természetvédelmi, illetve tájgondozási célú tervek és a közösségi részvétel


53


3.2.4. TÁJI ÉS TERMÉSZETI ÉRTÉKEKRE IS ÉPÜLŐ MEZŐGAZDASÁGI BIRTOKTERVEZÉS ÉS -ÜZEMTELTETÉS

Birtokterv célja Alapvetően két céllal készülnek birtoktervek: (1) mezőgazdasági gazdálkodási és agrárkörnyezetvédelmi programokhoz kapcsolódó kifizetésekhez, vagy (2) vagy önkéntesen, nem a kifizetésekhez kapcsolódóan, a természet és tájvédelmi szempontok és a gazdálkodási tevékenység összehangolása céljából. A birtokterv hasznos eszköz lehet egy település, egy járás, egy tájegység, térség, natúrpark esetében. Olyan eszköz, amellyel a helyi gazdálkodókat segítheti, hogy megfeleljenek a táji adottságoknak, a biológiai sokféleség megőrzése és a gazdasági szempontok követelményeinek. A birtoktervek segítségével a gazdálkodók által alkotott termelői és értékesítési szövetkezetek nem csupán értékes helyi terméket állíthatnak elő összehangoltan, nem a helyi közösség és a társadalom számára értékes a helyi, táji identitás részét képező értékeket is megőrzik a pihenés, kikacsolódás és oktatás számára.

Agrár-környezetgazdálkodási üzemterv Összetett, legalább 5 éves időtartamra szóló mezőgazdasági üzemterv összeállítása a meghatározott agrár-környezetgazdálkodási célprogramban részt vevő gazdálkodók teljes gazdaságára vonatkozóan, a természet- és környezetvédelmi szempontok mellett a főbb gazdálkodási szakmai és gazdasági szempontokat is figyelembe véve. Az üzemterveket döntően a gazdálkodók által megbízott, jobb esetben minősített tanácsadók (pl. a FWAG – Farming and Wildlife Advisory Group tanácsadói az Egyesület Királyságban) készítik el. Helyzetértékelés tartalmazza a gazdálkodó termelésének földterületeinek, állatállományának, gépparkjának, épületeinek, illetve anyagfelhasználásának és termelési mutatóinak főbb adatait, 5 évre visszamenőleg. Táblánként készült adatlapok rögzítik a talajviszonyok alapadatait és a tábla előéletét. Külön kerül meghatározásra az 5 évre szóló, táblánkénti vetésterv, illetve vetésforgó, valamint a részletes tápanyag-gazdálkodási és termesztéstechnológiai terv. Jelentős szerepet kapnak a környezet- és természetvédelmi célú előírások táblánkénti részletezése, amit egy összefoglaló jellegű, a teljes gazdaságra kidolgozott üzemi természetvédelmi terv összegez. Előzőek alapján egy egyszerűbb gazdasági számítás is készül a birtokon tervezett tevékenységekre. A térkép mellékletek a táblák területi elhelyezkedését és kiemelten a védendő természeti értékeket, illetve az azokkal Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

54


kapcsolatos kezelési, gazdálkodási beavatkozások megjelenítését tartalmazzák. Hazánkban 2001 és 2003 között volt kötelező. Számos EU tagállamban és más országokban készítenek hasonló jellegű egyszerűbb és komplexebb birtokterveket, amelyek táji és élővilágvédelmi szempontokra is hangsúlyt fektetnek. Megfelelő szakértő segítségével a gazdálkodó a gazdaságának és a táj adottságaihoz és értékeihez illeszkedő gazdálkodási tervet alakíthat ki. Megismerheti és elismertetheti a birtokán található természeti és táji értékeket. Saját megfigyeléseivel hozzájárulhat az egyes célprogramok és védelmi programok kiértékeléséhez is. A birtok értékeinek és a gazdálkodás sajátosságainak megismertetése, megtapasztalása céljából iskolásokkal iskolai programokba is bekapcsolódhat, illetve az agro- és ökoturisztikai programokban is részt vehet a gazdálkodó, birtok tulajdonos, esetleg tulajdonosi közösség.

Természetvédelmi Birtokterv Egyik ilyen példa a természetvédelmi birtokterv (conservation farm plan – USA). A természetvédelmi birtokterv egy olyan eszköz, amely segíti a gazdálkodókat gazdaságos, de a természeti értékek megőrzését is biztosító birtoküzemeltetéshez, gazdálkodáshoz. A birtokterv alkalmas arra is, hogy a különböző támogatásokat, kifizetéseket, állami, szövetségi és helyi szinten igénybe vegye.

Miért érdemes egy gazdálkodónak természetvédelmi birtoktervet készíttetni? Kiadásokat spórolhat meg azzal, hogy a területe hosszútávon termőképes marad. Megőrizheti és javíthatja a természeti erőforrások (pl. talaj, víz, levegő) minőségét. Növelheti a gazdasága értékét. Megőrizheti és gazdagíthatja az élőhelyeket, a tájat és annak élővilágát saját maga, családja és közössége, illetve a társadalom számára. • Megőrizheti a növények, ültetvénye egészségét és életerejét • Birtokának attraktivitását növelheti és javíthatja a szomszédsági kapcsolatait • • • •

Példák és megoldások


55


10. ábra: Birtokterv részlet az Egyesült Királyságból (RSPB, 1994)

56

11. ábra: Szegélysávok kialakítás szántók peremén (Fülöp-Szilvácsku, 2000)

12. ábra: Szegélyek szerkezetének megváltoztatása és hatása az életközösségre (Faragó, 1977)



4. A részvételen alapuló társadalmi tanulás és eszköztára A társadalmi tanulás egyre inkább középpontba kerül a társadalom bevonásának, a helyi közösségek részvételének modelljében. Egy mondatban találóan összefoglalva: Tanuljuk együtt, hogy hogyan menedzseljünk, kezeljünk vagy gondozzunk együtt egy tájat. A társadalmi tanulás azt jelenti, hogy minden menedzseljen ügyeket, vagy vegyen részt aktívan azoknak az ügyeknek a kezelésében, amelyek vonatkozásában valamilyen kockázata van. Közös menedzsment szükséges, mert – általában – senkinek sem áll rendelkezésre az ahhoz szükséges összes jogi, pénzügyi és más erőforrás, hogy mindezt egymaga elvégezhesse. Az együtt menedzseléshez nem csak a tájgondozásának ökológiai, gazdálkodási és műszaki vonatkozásait kell elsajátítani. Meg kell ismerni és érteni egymás érdekeit, értékeit és véleményét. El kell jutni oda, hogy a felmerülő kérdéseket és a lehetséges megoldásokat közösen értelmezzük. Végül pedig megállapodásra kell jutni és az erőforrásokat is össze kell vonni e megállapodás végrehajtása érdekében. A társadalmi tanulás párbeszéden alapul. Ennek a párbeszédnek a következő elemekből kell felépülnie: Az érintettek kölcsönös egymástól függésének felismerése Kölcsönhatás, kapcsolat minden érintett között Szükséges mértékű nyitottság és bizalom Kritikus önértékelés minden résztvevő részéről, egyrészt a céljaik és az érdekeik tekintetében, másrészt a menedzselendő rendszerrel kapcsolatos feltevéseik tekintetében, és abban a tekintetben harmadsorban, hogy az intézkedéseik miként érintik a többi résztvevőt. A problémák közös feltárásának kidolgozása. Nincs szükség teljes körű konszenzusra, viszont mindenkinek el kell ismernie a problémával kapcsolatban a mások által tett észrevételeket. A lehetséges megoldások kidolgozása és kritikus értékelése. Közös döntéshozatal, amely kölcsönösségen (adni-kapni) és elkötelezettségen, felelősségvállaláson alapul. Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

57


Intézkedések a döntések végrehajtásának elősegítéséhez.

A társadalmi tanulásban a kormányzati (itt értsd helyi kormányzati) megőrzi feladatkörét és hatalmi, közszolgálati felelősségét. Nem válik a kormányzat az érintettek egyikévé. A társadalmi tanulás egy különleges eszköz a kormányszervek, a közszolgálati szervezetek kezében, ahhoz, hogy feladataikat eredményesebben elláthassák. A célok elérése érdekében és a hatalom megtartása érdekében osztozniuk kell a felelősségen. Ki kell hangsúlyozni, hogy a társadalmi tanulás alapvetően a tettekről és nem a szószaporításról szól. Egy olyan eszközrendszer és készségtár, amely a tájra vonatkozó különböző szakterületi és helyi tudással, és a tudásmenedzsment eszközrendszerrel együtt lehetővé teszi a tájgondozás és a térségmenedzsment különleges és gyakorlatorientált módját. Mielőtt rátérünk a módszertani eszközök bemutatására a résztvevők, érintettek bevonásához szükséges lépéseket foglaljuk össze egy ábrában.


58


59

13. ábra: A bevonás folyamata

Eszközök sokfélesége és a kísérletezés Ha sokféle érintettet kívánunk bevonni egy folyamatba, érdemes időt és pénzt áldoznunk arra, hogy a bevonásnak sokféle módszerét és eszközét alkalmazzuk. Egy bevonási folyamatnak jellemzően nem szabad egyetlen eszközre vagy módszerre vagy módszerre szorítkoznia, hanem a módszerek skáláját érdemes alkalmaznia. Mindez segíthet a tágabb kérdéskörre vonatkozó tudatosság növelésében is, vagy egyszerűen segíthet másképpen is megközelíteni a problémát. Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.


Az összetettebb problémák általában több találkozást is igényelnek ugyanazokkal a személyekkel. Ha a cél egy konkrét megállapodás vagy döntés elérése, akkor fontos, hogy a résztvevők beleszólhassanak az ülések számának és időtartamának eldöntésébe. A találkozók időtartama függ a létszámtól, a résztvevők hátterétől, a felmerülő kérdések típusától és az alkalmazott módszerektől, illetve az felkészítő és háttér anyagoktól, technikáktól is. Ezekben a kérdésekben a résztvevőkkel is egyeztetni kell. Túl sok módszer és eszköz használata előnytelen lehet, különösen, ha azok bonyolultak, különlegesek és ismeretlenek az érintettek számára. Érdemes itt is a fokozatosság elvét alkalmazni. Esetenként elég egy egyszerű, csoportos vitaülés az egyeztetésre. Fontos az „eszköz-fetisizálás” csapdájának elkerülése.

Módszerek és eszközök bemutatása A következő oldalon az alábbi 16 módszertani eszközt, és a hozzá kapcsolódó célokat, alkalmazási területeket, a módszer lépéseit, rövid leírását, a lehetőségeket, a veszélyeket, az egyes alkalmazási tippeket mutatjuk be.

1. Kerekasztal-konferencia 2. Térinformatikai rendszer (GIS) 3. Ötletbörze 4. Térbeli gondolati térkép 5. Térképek 6. On-line internetes munkafelület (CMS) 7. Honlap 8. Internetes közösségi médiumok 9. Problémafa- és célfaelemzés 10. Mi aszatlunk – Közmeghallgatás 11. Szerepjátékok 12. Kártyatechnika 13. SWOT elemzés 14. Kávéház 15. Csoportos modellépítés 16. Delphi módszer


60


61

4.1. KEREKASZTAL-KONFERENCIA

Alkalmazási terület: Első megközelítésben alkalmazható a résztvevők, érdekeltek, érintettek körében a konszenzus elérésére, egymás szempontjainak megértésére, elfogadására, a résztvevők és az érintettek támogatásának megszerzésére. Másik alkalmazási a döntéshozatalai folyamatban van, azzal a céllal, hogy az érdekelteknek lehetővé tegyék a döntéshozatalban való aktív részvételt (vitát, döntést, értékelést). A kerekasztal-konferencia eredményesen alkalmazható döntések előkésztésére és meghozatalára egyaránt. Rövid leírás: A kerekasztal-konferencia egyenlőségi alapon folyó nyílt vita a résztvevők között, amely során különböző szempontokat (egy előzetesen megismert gyakorlati problémához, vagy pl. a távlati tervekhez kapcsolódóan) osztanak meg, vitatnak meg egymással az érdekeltek. A vitát, tárgyalást egy folyamatsegítő (facilitátor) és egy jegyzőkönyvező segíti. Általában hangfelvétel is készül az ülésről. A kerekasztalkonferenciának nem célja a kérdés részletes kidolgozása, hanem a probléma megoldásának koncepcióját, irányát, módszerét hivatott megvitatni. A résztvevők gyakorolják a másik gondolatmenetébe, álláspontjába való belehelyezkedést, fejlődik a másik megértésre való képességük. Az eszköz jelentősége A résztvevők nyitott lékkörben magyarázhatják el a véleményüket. A kerekasztal-konferencia lehetővé teszi a résztvevők szempontjaink megosztását és jobb megértését Lehetővé teszi a résztvevők (saját és mások) korlátaink megértését Lehetővé teszi a sokféle felfogás feltárását és megértését, a szempontok kölcsönös megértés javítása érdekében összehasonlíthatók és megvitathatók Főbb lépések:

MUNKAÜLÉS ELŐTT

MUNKAÜLÉS KÖZBEN

MUNKAÜLÉS UTÁN

1.téma meghatározása 2.résztvevők meghívása 3.konferencia környezetének előkészítése 4.a folyamat szabályainak, kereteinek tisztázása

1.kerekasztal vezetése 2.jegyzetek készítése

1.közös kiértékelés 2.egyéni kiértékelés 3.jelentés kiküldése a résztvevők részére



62

Csapdák és tippek Kulcskérdés a nyitott légkör megteremtése és az egyenlőségen alapuló részvétel mindenki részéről, ahol a résztvevők szabadon kifejthetik véleményüket, és a kölcsönös megértés érdekében kifejthetik és megvitathatják az eltérő álláspontokat. Megjegyzések támogatása, és kezelése. Minden keletkező elgondolást rögzíteni kell emlékeztetőben, kártyán vagy nagyméretű papíron, amely egyben visszajelzés is a csoport számára.

Szükséges feltételek: • Tervezés, vitavezető, jelentéskészítő költségei • Résztvevők költségei (pl. utazás) • Megfelelő helyszín és eszközök

Eredményességi szempontok: • Divergencia-konvergencia szintje a vélemények terén • A (nyílt) vita szintje • Érdekeltek bevonásának szintje



4.2. TÉRINFORMATIKAI RENDSZEREK (GIS) Alkalmazási terület: A GIS rendkívül nagy jelentőséggel bír a természeti erőforrások kutatásában, állapotának figyelésében; a közigazgatásban; a földhasználati- és tájtervezésben; az ökológiai- és gazdasági összefüggések feltárásában, a döntéshozásban. A közösségi alapú tervezés során a vizualitásán keresztül segít megérteni azokat a bonyolult folyamatokat, amelyeknek van térbelisége. A GIS elemzések „végtermékei” gyakran alkalmas összetett problémák és folyamatok szemléletes bemutatására, így a társadalmi egyeztetések folyamatában kulcsszerepük lehet. Rövid leírás: A földrajzi információs rendszer (GIS) egy olyan számítógépes rendszer, melyet földrajzi helyhez kapcsolódó adatok gyűjtésére, tárolására, kezelésére, elemzésére, a levezetett információk megjelenítésére, a földrajzi jelenségek megfigyelésére, modellezésére dolgoztak ki. A GIS egyetlen rendszerbe integrálja a térbeli és a leíró információkat – alkalmas keretet biztosít a földrajzi adatok elemzéséhez. Az eszköz jelentősége: Bonyolult, sokváltozós folyamatokat mutat be szemléletesen, közérthetően. Új kérdések feltételére, problémák definiálására inspirál. Alkalmas a beavatkozások hatásainak monitorizálására, rövid. Főbb lépések: Az alábbi folyamatábra a térinformatikai elemzés főbb lépéseit mutatja be. A térinformatikai elemzések különösen alkalmasak arra, hogy az időnként megismételt adatgyűjtéssel időskálán mutassák be a tájban zajló folyamatokat. Ezzel a módszerrel jól kimutathatók egy döntés hatásai.


63


64

Csapdák és trükkök El kell kerülni azt, hogy a térinformatikai elemzés és az eredmények interpretációja önmagában jelentse a célt egy tervezési folyamatban, és azt is hogy a vizuális illusztrációk szintjére szállítsák le a funkcióját. Konkrét, megfogalmazott problémákra, a folyamatok rejtett tényezőire kell válaszolnia a térinformatikai elemzéseknek. Szinte minden elemzéshez jó kiindulási pontot jelentenek a tematikus alaptérképek (talaj, vegetáció, CORINE, klíma, stb.), mert ezekkel alapvető összefüggések mutathatók ki a területhasználati folyamatokkal. Szintén fontosak azok a történeti katonai felmérések, amelyek a tájtörténeti folyamatokba adnak bepillantást.

Szükséges feltételek: • Szaktudás, informatikai háttér • Adatbázisok, alaptérképek • A kérdések problémák világos megfogalmazása • Elemző kapacitás

Eredményességi szempontok: • Az elemzések beépülése a döntési folyamatokba • A beavatkozások monitorozottsága • Új kérdések, elemzési szempontok megfogalmazása



4.3. ÖTLETBÖRZE Alkalmazási terület: Önkormányzatok, térségek életében is nagyon sok kérdés és probléma merül fel. Az eszköz beindítja a kreativitást, jó esélyt ad a legjobb megoldás megtalálásához, miközben jó hangulatot teremt, közvetve építi a csapatot, közösséget. Gyakran használható egy megbeszélés első lépéseként, ahol aztán egyéb módszereket alkalmazva haladunk tovább.

Rövid leírás és főbb lépések: 1. Az első lépés a probléma vagy kérdés felvázolása. Minden résztvevőnek meg kell ismernie a problémahelyzetet. 2. A második lépés a probléma újrafogalmazása. Ebben a fázisban a résztvevők körbejárják a problémafelvetést. Megpróbálnak új szempontokat beemelni, új vetületeket keresni. 3. A harmadik fázisban meghatározzuk, kiválasztjuk a fókuszkérdéseket. Akár az eredeti felvetés is maradhat, mert előfordulhat, hogy az újrafogalmazások szűkítők. Legtöbbször azonban az újrafogalmazásokból választja ki a csoport azt az 1-2 kérdést, amivel nekiindulunk az ötletbörzének. 4. A ráhangolódás szakaszában a moderátor a résztvevőket 5-8 percben „megdolgoztatja” valamilyen kreativitást serkentő technikával. Fontos ebben a fázisban megteremteni a kötetlen, vidám, oldott légkört, amely majd lehetővé teszi a szárnyalást. 5. Az ötödik szakasz maga az ötletbörze. A problémafelvetés tiszta, jöhetnek az ötletek. A moderátor amilyen gyorsan csak tudja sorszámmal ellátva írja az ötleteket, és amikor egy lap megtelt jól láthatóan függeszti ki a falra. 6. Az utolsó fázis az értékelés. Célja lehet: néhány jó ötlet kiválasztása a listából, csoportosítás, rangsor, prioritások kialakítása, leginkább érintett témák azonosítása. Az eszköz jelentősége Az ötletbörze kiválóan alkalmas arra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb ötletet összegyűjtsük, méghozzá úgy, hogy minden csoporttag aktívan részt vesz. Lehetővé teszi a szerepléstől visszahúzódóbbak részvételét is. Csapdák és tippek Az ötletbörze résztvevőinek optimális létszáma 6 és 12 fő közötti. Ennél nagyobb létszámnál már kevésbé kezelhető a csoport, és arányaiban több lesz a visszahúzódó a csoport nyomasztóbb hatása miatt. Kisebb létszámnál kevésbé indul be az egymás


65


66

gondolataira építő szárnyalás, és az itt visszahúzódó 1-2 résztvevő hiányát hatványozottan érzi meg a folyamat. Jó, ha olyanokat is beválasztunk a csoportba, akik a felvetett problémához, kérdéshez nem kötődnek szorosan, illetve teljesen más irányú tudással is rendelkeznek. A csoport részét képezi a csoport moderátora. Ő tartja kézben a folyamatot és rögzíti az elhangzottakat, e mellett ő is mondhat ötleteket. Az ötletbörzének négy nagyon fontos magatartási szabálya van, amit érdemes a csoporttal tisztázni, esetleg jól láthatóan kiakasztani a falra: (1) ítélkezés felfüggesztése (a vezető és a valamennyi résztvevő felhagy az értékeléssel a divergens fázisban); (2) szabad szárnyalás (korlátoktól mentesen lehet mondani értelmesnek, értelmetlennek, vagy őrültnek tűnő dolgokat), (3) mennyiségre törekvés (a minőségi szempontok figyelmen kívül hagyásával cél a mennyiség), (4) egymásra építkezés (szabad, sőt javasolt egymás ötleteinek az átvétele és továbbgondolása). Nagyobb lélegzetű ötletbörzék után szünetet tartva érdemes megkezdeni az értékelést.

Szükséges feltételek: Moderátor, jelentéskészítő költségei; résztvevők költségei(pl. utazás), megfelelő helyszín és eszközök

Eredményességi szempontok: A résztvevők felszabadultsága és kreativitásuk szintje, ötletek száma



4.4. (TÉRBELI) GONDOLATI TÉRKÉP

Alkalmazási terület: Kifejezetten hasznos eszköz a részvételi folyamat korai szakaszában, de jól alkalmazható, azokban az esetekben is, amikor egy fejlesztés, terv vagy probléma térbeli megjelenését és következményeit szeretnénk tisztázni. Rövid leírás és főbb lépések: Célja áttekinthető térképszerű, vizuális ábrázolást nyújtani egy adott tájhoz, tájrészlethez kapcsolódó jelenségről, mint például: legfontosabb problémás területek; elérhető erőforrások és használatuk; elárasztás vagy folyószennyeződés; javasolt innovációk helyszínei; krízisterületek; fejlődési magok; természeti erőforrások társadalmi vagy tulajdonosi alapon megkülönböztetett felhasználása; az érintettek véleménye alapján, amelyek különböző interjútechnikák segítségével gyűjthetők össze. A térbeli gondolati térképek egyénekre szabva specifikusak.

Az eszköz jelentősége A passzív térbeli ismeretek láthatóvá tétele segíti az emberek sokféle véleményének feltárását és egymás kölcsönös megértését. Helyi ismeretek összegyűjtése és kölcsönös egyeztetése, pontosítása Erősíti a helyi érdekeltek bevonását, aktivitását, elfogadtatását és a tervek legitimációját A feltáratlan területek feltárása, amelyekről nincs semmilyen ismeretünk


67


68

Csapdák és tippek Az interjúk készítésébe felkészült szakemberek bevonása szükséges Ha nagy a témák száma, érdemes több térképet készíteni, de figyelni kell az azonos kódolási rendszerre, az összesítés és az összehasonlítás érdekében Figyeljünk arra, hogy az emberek ugyanarról a valóságról beszéljenek, ha szükséges kérjünk tényszerű bizonyítékokat (pl. képeket) Figyeljünk arra, hogy csak térben értelmezhető kérdéseknél van szükség térképre, egyéb esetekben használjuk a helyzetrajz vagy a gondolati térkép eszközöket.

Szükséges feltételek: Interjúk és készítéshez értő szakember, moderátor költségei, térképek készítése során használt anyagok, megfelelő helyszín

Eredményességi szempontok: Minta reprezentativitása, új ismeretek, a véleménykülönbségek tudatosítása, táj lefedettsége (feltáratlan területek aránya)



4.5. TÉRKÉPEK Alkalmazási terület: Hagyományosan a térképeket adatok tárolására, térbeli viszonyok bemutatására, navigációs célokra, tervezésre használjuk. A térképeknek napjainkban négy fő szerepe van: 1. Adatmegjelenítés – a térképek hasznosak az információ megjelenítésben 2. Adattárolás – térkép mint adattárolási eszköz nagyon hatékony, nagysűrűségű tárolást tesz lehetővé 3. Térbeli adatkapcsolás – a térkép ábrázolhat területhatárokat (pl. földhasználat, talajtípusok), melyeket elláthatunk azonosítóként egy cimkével 4. Adatelemzés – feltevések felállítására vagy ellenőrzésére, mint pl. környezeti károk okának megállapítása használhatjuk az elemzésekhez Rövid leírás: A térkép hagyományos definíció szerint a Föld vagy más égitest felszínének, vagy a felszínre vonatkoztatott természeti és társadalmi típusú tárgyaknak és jelenségeknek meghatározott matematikai szabályok vagy mértani törvények szerint síkba vetített, méretarányosan kisebbített, általánosított, és sajátos grafikai jelrendszerrel bemutatott felülnézeti ábrázolása. A tervezési folyamatokban topográfiai és tematikus térképeket egyaránt használunk, melyek közül a legfontosabbak a következők: Földmérési alaptérkép: a földmérési vagy kataszteri térkép az ingatlan-nyilvántartáshoz, ingatlan-adózáshoz kapcsolódó természetes és mesterséges tereptárgyakat, valamint országok, települések, földrészletek pontos határvonalait tartalmazó térkép. Topográfiai térkép: topográfiai vagy fototopográfiai felmérés alapján készített, illetve ilyen módon készült térképből levezetett, sík és domborzatrajzot ábrázoló, legtöbbször tervezési, kutatási, valamint védelmi célokra készített térkép. Tematikus térkép: valamely földrajzi téma(csoport) közvetítésére szolgál, mint például a népesség eloszlása, klimatikus viszonyok, áruforgalmi adatok, stb. Katonai felmérések térképei: a térképek között speciálisak az ún. Katonat felmérések térképei. Magyarország katonai felmérései az osztrák monarchián belüli egységként készültek. Mária Terézia idejétől I. Ferenc József uralkodásáig szinte folyamatosan zajlottak a térképezési munkák. A XVIII. században a katonai topográfiai térképek iránti igény egész Európában nagyszabású térképkészítő munkákban fejeződött ki. Ma elsősorban a tájökológiai, tájtörténeti folyamatok elemzéséhez használjuk. Az eszköz jelentősége: Segíti a tervezési területek lehatárolását, az egyeztetés fókuszát egyértelművé teszi. Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

69


70

Segíti a térbeli folyamatok megértését és hozzájárul az elemzési szempontok meghatározásához. Főbb lépések:

Csapdák és trükkök: Gyakran előfordul az elemzés szempontjából nem releváns térképek használata. Az összetettebb elemzési feladatok megoldásához használjuk a GIS eszköztárát!

Szükséges feltételek: • Megfelelő minőségű (méretarány, aktualitás, formátum) térképforrás. • Felkészült elemzők és résztvevők (helyismeret, a folyamatok ismerete)

Eredményességi szempontok: • A felhasznált térképi információk teljességének szintje • A térképek adatainak értelmezésében bevont érdekeltek teljességének szintje



4.6. ON-LINE INTERNETES MUNKAFELÜLET (CMS)

Alkalmazási terület: A közös on-line munkafelületeket olyan esetekben használhatjuk, amikor a közös munkában mindenki számára adott a számítógépes háttér, és az internetkapcsolat is rendelkezésre áll. Használata nagy mértékben segíti a közös munkát, ha ahhoz szükséges az egységes segéd- és háttéranyagok rendelkezésre állása, és a közös munka dokumentum központú. A fejlett CMS rendszereken belül a vezetőnek lehetősége nyílik arra, hogy feladatokat delegáljon, az elvégzett feladatok teljesítését ellenőrizze. Segítségével felépíthető a tervezési folyamatban együttműködők közös tudásbázisa. Rövid leírás: Az on-line tartalomkezelő rendszer egy szoftver, amelyet több személy együttműködésével készülő munkák koordinálására dolgoztak ki. A tartalomkezelő rendszerek legfontosabb funkciói: biztosítják, hogy sok személy tudjon egyszerre adatokat tárolni és ezeket egymással megosztani, a hozzáférés szerep szerinti szabályozása: a felhasználó szerepe határozza meg, hogy mely adatokat láthatja vagy módosíthatja, könnyű adattárolási és adatelérési lehetőségek biztosítása, megkönnyítik a kimutatások összeállítását, segítik a felhasználók közti kommunikációban. A kezelt adatok jellege attól függ, hogy a tartalomkezelő rendszert mely alkalmazási területre dolgozták ki. Gyakran alkalmaznak CMS-t dokumentációk készítésére, tárolására, lektorálására, kiadására, vagy különféle elektronikus anyagok (fényképek, filmek, iratmásolatok) tárolására, rendszerezésére, támogatva ezek későbbi, relevancia szerinti megtalálását. Az eszköz jelentősége: jól dokumentált tervezési és egyeztetési folyamat egységes forrásrendszer kalibrálható jogosultság-rendszer az együttműködők között fontos kiegészítő szolgáltatások (fájlszerver, közös naptár, instant üzenetküldés, címjegyzék, stb.)


71


72

Főbb lépések:

Csapdák és trükkök az eszköz céllá válása (a folyamat szervezésére a CMS biztosította sablon használata) célszerű az eszköz használatának alaplépéseit egy workshop keretében elsajátítani

Szükséges feltételek: • megfelelő informatikai háttér (kliensgépek, szerver, CMS alkalmazás) • a rendszer ismerete a folyamatban résztvevők között

Eredményességi szempontok: • a résztvevők aktivitása a közösen használt rendszeren belül • a tervezési/egyeztetési folyamat minősége



4.7. HONLAP

Alkalmazási terület: Az internetes honlapok alkalmazási területe az általános információátadáson túl a szervezetek, projektek, intézményesült tervezési folyamatok azonosítása, a külső partnerek számára a kontaktinformációk megadása. A honlapokon keresztül elhelyezhetők olyan statikus és dinamikus információk. A statikus információk a honlap életciklusa alatt csak akkor változnak, ha a honlap gazdája paramétereiben változás történt, és csak egyirányú információátadást tesz lehetővé. A dinamikus internetes oldalakon keresztül az információáramlás kétirányú, a felhasználó is hozzáadhat a honlap tartalmához információkat, közösen formálva a tartalmat a honlap létrehozójával. Rövid leírás: A honlap általában az egy elérési cím (domain) alatt található, egymással szoros kapcsolatban lévő weboldalak együttese. A weboldalak olyan dokumentumok, amelyek a böngészőben oldalként jelennek meg. Tartalmazhatnak szöveget, hyperlinkeket, képet, hangot, animációt, videót, illetve aktív, az oldal megjelenésekor elinduló programot is. Az eszköz jelentősége: Korlátlanul, állandóan elérhető infromációk a szervezetről, projektekről, intézményesült projektekről Rendezett, rendszerezett információk Kétirányú infromációáramlás lehetősége Alacsony üzemeltetési költség, nagy hatékonyság

Főbb lépések: A honlapok generálásának folyamatát az alábbi folyamatábra mutatja be:

Csapdák és trükkök A honlap méretének, tartalmának és összetettségének túldimenzionálása nagy veszély, gyakran az információátadás hatékonyságának rovására megy Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

73


74

Az elavult, nem frissített honlap gyakran rossz megítélést szül A honlaptérkép segíti a honlap tartalmának gyors áttekintését, a tájékozódást

Szükséges feltételek: • Szerver tárhely • Programozói kompetencia • Világos, átgondolt koncepció és a tartalmak rendelkezésre állása elektronikus formában

Eredményességi szempontok: • Unic user-ek száma • Napi/heti/havi látogatottság • Dinamikus felületen a kommnetek száma



4.8. INTERNETES KÖZÖSSÉGI MÉDIUMOK Alkalmazási terület: Az internetes közösségi médiák jelentősége abban áll, hogy a személyes kapcsolati hálókat kiterjeszti és áthelyezi az internetes hálózatra. A tervezési és egyeztetési folyamatokban nagy szerepük lehet a tervezéshez szükséges információk megosztásában, a vélemények begyűjtésében, a visszacsatolás folyamataiban. Fontosak az egyeztetési, konzultációs folyamatok nyitottá tételében és a tervezés transzparenciájának biztosításában, de hozzájárulnak a közös kommunikációs plattform és vitakultúra kialakításában is.

Rövid leírás: A közösségi média egy médiaeszköz, ahol az üzenetet közösségi interakciókon keresztül szórják szét. A közösségi média az internetet és az online megjelenési lehetőségeket aknázza ki annak érdekében, hogy a média monológokat (egy a sokhoz) átalakítsa dialógusokká (sok a sokhoz). Elősegíti a tudás-demokráciát, mialatt tartalom befogadókból tartalom szerkesztővé alakítja az embereket. A legfontosabb közösségi média típusok a következők: Blogok: olyan periodikusan, újabb bejegyzésekkel bővülő weboldal, amely ezek sorozatából áll Mikro-blogok: olyan blog, ami rendkívül rövid, egyszerű tartalmakkal operál. A tartalom általában csak egy-egy linkből, pár mondatból, egy képből vagy videóból áll Közösségi oldalak: a közösségi oldalak arra épülnek, hogy az emberek közösségekbe tömörülnek, ahol megosztják egymással azt ami érdekli őket, vagy olyan közösségekhez csatlakoznak ami számukra érdekes Közösségi oldal aggregációk: a közösségi oldalakon fellelhető tartalmak egy helyre gyűjtését jelenti

Az eszköz jelentősége: Elérés: a közösségi média biztosítja, hogy globális hallgatóságot szerezzünk Hozzáférhetőség: a közösségi média általában mindenki által hozzáférhető és olcsó vagy egyáltalán nincs költsége Gyorsaság: a közösségi médiával azonnal reagálni lehet és késéseket maximum a résztvevők generálhatnak a hozzászólásoknál Tartósság, állandóság: a közösségi médiában a megjelentetett információ a későbbiekben megváltozhat, alakulhat annak szerkesztésével, hozzászólásokkal, véleményekkel Főbb lépések: Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

75


76

Csapdák és trükkök Személyeskedés, a vita kizökkenése Megfelően, átgondoltan kell kiadni az adminisztrátori jogosultságokat (fórumok, topic-ok létrehozása és moderálása

Szükséges feltételek: • Megfelelő internetes tárhely és közösségi médiaszolgáltatás • A közösségi média használatának alapvető ismerete

Eredményességi szempontok: • Napi/heti/havi látogatottság • Dinamikus felületen a kommentek száma



77

4.9. PROBLÉMAFA- ÉS CÉLELEMZÉS

Alkalmazási terület: Azokban a fázisokban alkalmazható, amely során a cél a problémák összegyűjtése, a problémák közötti ok-okozati kapcsolatok tisztázása, alapprobléma azonosítása, valamint a helyzet megoldása felé vezető célok és szükséges tevékenységek megalapozása. Rövid leírás és főbb lépések: A problémafa leírja a különböző problémákat, a negatív helyzetet. Rávilágít arra, hogy az átfogó probléma alatt milyen a konkrét problémák rejlenek. A problémák feltárása után, a különböző szinteket szükséges meghatározni. Biztosítja a vizsgált probléma átfogó és részletes elemzését figyelembe véve az elemek közötti mind az aktuális, mind a jövőbeli fontos kapcsolatokat. A célfa bemutatja a jövőbeli lehetőségeket, a jövőbeli helyzet eléréséhez szükséges feladatokat. A problémafa alapján folyhat a célképzés. A célkitűzést úgy kell meghatározni, hogy konkrét, mérhető legyen. 1. lépés: a legfőbb probléma meghatározása • A résztvevők meghívása • A résztvevők közösen döntenek arról melyik az a negatív helyzetet, amelyen leginkább változtatni kellene. Általánosan fogalmazzák, meg, hogy minden lényeges vonatkozó probléma felszínre kerüljön • Egy minél nagyobb lap közepére felírják a kiválasztott problémát. Pl. lakosság elvándorlása.

2. lépés: kapcsolódó összes probléma felderítése • Érdemes rövid ötletbörzével folytatni, tehát ötlet börze előkészítése • Ötletbörze során öntapadós lapokra érdemes írni a főbb problémákat (minden lapra egyet)

3. lépés: A fő probléma (a fa törzse) okainak (a fagyökerének) rendszerezése • A fa törzse alá helyezzük el ok-okozati viszonyra ügyelve az összegyűjtött problémákat • Folyamatosan vizsgáljuk meg az egyes tényezők egymáshoz való viszonyát. • Ügyeljünk arra, hogy az okok legyenek lejjebb az okozatok feljebb, de mind a fatörzs alatt.

4. lépés: a fő probléma, helyzet következményeinek (a fa lombjának) rendszerezése • Ez a lépés párhuzamosan folyhat 3. lépéssel • Ügyeljünk az ok-okozati összefüggésekre és arra, hogy a fa törzse fölé helyezzük a lapokat.

5. lépés: Okozati irányok és kapcsolatok jelölése és a célfa elkészítése • A problémák ok-okozati viszonyba állítása után húzzunk nyilat az októl az okozat felé. Ne használjuk kétirányú nyilat, és ha nincs kapcsolat, ne húzzunk közéjük vonalat. • A problémákat fogalmazzuk át célokká, így megkaphatjuk a célfát.

Az eszköz jelentősége A problémafa átfogó, valós és egyszerűsített áttekintését adja az ok-okozati kapcsolatoknak. A logikai keretmátrix elkészítéséhez is hasznos segítséget nyújthat.



A résztvevőkben elősegíti egymás kölcsönös megértését és fejleszti az együttgondolkodást.

Csapdák és tippek Amennyiben fejlesztésünk szerteágazó témákat érint, érdemes több problémafát készíteni és ezeket vázlatosan egy szintetizáló, összesítő ábrán is megjeleníteni. A problémafa készítése időigényes. Ha alaposan akarjuk elkészíteni, akkor legalább egy teljes napot rá kell szánni. A jól felépített és kellően részletes problémafa azonban, segíti a helyzet megértését, a tervezést, ezért megéri a szükséges időráfordítást. Ügyeljünk arra, hogy a problémák megfogalmazása során ne a vélt megoldást sugalljuk, hanem a valóban a problémát nevezzük meg. A „….hiánya” megfogalmazás félrevezető, mert nem biztos, hogy a hiányolt dolog a valódi megoldás.


78


79

4.10. MI ASZTALUNK (KÖZMEGHALLGATÁS)

Alkalmazási terület: Időszakok vagy programok kezdetén, közbülső mérföldköveinél, lezárása során eredményesen alkalmazható közösségi részvételt elősegítő eszköz. Rövid leírás és főbb lépések: Célja, hogy a hagyományos beszámolók által dominált közmeghallgatás kertében lehetővé váljon a résztvevők véleményének lehető legteljesebb mértékű kifejtése, illetve egy más álláspontjainak megértése. Az adott táj települései együtt vagy önállóan is tarthatnak közmeghallgatást, amelyen a település életében vagy egyes programjaiban érintettek, érdekeltek vehetnek részt nagyobb számban. 1. lépés: A program kialakítása • A program kialakítása során figyelembe kell venni, hogy a közmeghallgatás egy egyszeri önálló alkalom (pl. egy év eredmények áttekintése), vagy egy folyamat része (fejlesztési program egy szakaszának elérése, egy tervezés kezdete.

2. lépés: A résztvevők meghívása • A program jellegétől függően a táj vagy a település érintett, érdekelt csoportjainak megszólítása • Az adott program, terve, vagy eredmény megvalósulásában résztvevők, felelősök meghívása

3. lépés: A központi téma rövid előadása • A találkozó központi témájának bemutatása, összefoglalása ne legyen hosszabb fél óránál • Érdemes falra akasztható, kézbe adható bemutató anyagokat készíteni az eredményekről (számok), amelyek előadása gyakran igen száraz, így az előadás a központi témára koncentrálhat.

4. lépés: Csoportok, asztalok kialakítása • A központi téma bemutatása után folyamatsegítő közreműködésével csoportok alakulnak és a program jellegétől függően különböző technikákat alkalmazva feldolgozzák, megvitatják, értékelik, továbbgondolják a bemutatott témát. • Alkalmazható eszközök pl. kártyatechnika, ötletbörze, kávéház stb.

5. lépés: Eredmények összegzés • Az egyes csoportokban összegyűlt eredményeket érdemes röviden összefoglalni és megfogalmazni a kezelésük, figyelembevételük módját. • Amennyiben releváns a folyamat következő állomásnak időpontjának ismertetése

Az eszköz jelentősége Lehetővé teszi az aktív részvételt a nagyobb számú érintett, érdekelt számára is. Erősíti a bizalmat a résztvevők között és a különböző települési, táji programok iránt, mivel lehetővé teszi a különböző helyzetek, eredmények különböző személyek általi értékelését és megértését. Erősítve ezzel a kiszámíthatóságot és átláthatóságot.



80

Csapdák és tippek Fontos, hogy legyenek (legalább páran) az eszköz alkalmazásának helyi támogatói, aki már részt vettek akár kisebb csoportokban is eredményes közös munkában. Előfordulhat lesznek páran, akik elhagyják a termet, fontos, hogy határozottan, de kedvesen folytassuk tovább a folyamatot. Az asztalok, csoportok kialakítása vegyes, vagy egy-egy témára összpontosító is lehet.

Szükséges feltételek: Moderátor, szükség esetén falra akasztható, kézbe adható bemutató anyagok, megfelelő helyszín és segédeszközök (pl. filpchart papír)

Eredményességi szempontok: Résztvevők reprezentativitása, párbeszéd nyitottsága, döntéshozók, felelősök részvétele, hozzászólások, vélemények száma



4.11. SZEREPJÁTÉKOK Alkalmazási terület: Jól használható eszköz a településen, a tájban jellegüknél, szerepüknél fogva együttműködő szervezetek, testületek csoportok közötti kommunikáció elősegítésére, valamint a rendszerrel kapcsolatos véleményük megvilágítására. Rövid leírás és főbb lépései: Számos már létező és jól bevált szerepjáték (ilyen például a STRATAGEM, amely egy számítógéppel is támogatható környezeti és energia összefüggések menedzsmentjéről szól vagy az IDENTITY játék) alkalmazható vagy adaptálható a célcsoportra, ugyanakkor a speciális igényeknek megfelelően a helyzetre szabott egyszerűbb és összetettebb szerepjáték is megtervezhető, kifejleszthető. A munkaülés előtti teendők 1. A szerepjáték megtervezése (számítógépes szimuláció segíthet ebben) 2. A szükséges anyagok előkészítésének támogatása (kártyák, helyiségek, dobókockák … 3. Az elején írjuk le a szabályokat a szereplők számára 4. A figyelemmel kísérés elősegítése (kamera, hangfelvétel, megfigyelők…) A munkaülés alatti teendők 5. A játék dinamikájának támogatása (játékos légkör biztosításával) 6. A játék figyelemmel kísérése és a kulcsfontosságú kölcsönhatások nyomon követése A munkaülés utáni teendők 7. Kollektív kikérdezés, megbeszélés szervezése a valós világgal kapcsolatos kollektív döntésekről 8. A kulcsfontosságú résztvevőket egyénként kérdezzük ki 9. A folyamat egyéni értékelése (írásban és név nélkül)

Az eszköz jelentősége Mások szempontjainak és korlátainak megértése azzal, hogy mindegyik szereplő a másik helyébe képzeli, élheti bele magát Lehetővé teszi, hogy a részt vevők elmagyarázzák saját véleményüket a rendszerrel kapcsolatosan. Fontos, hogy a szeplők éljék bele magukat az adott helyzetbe, mert így megérthetik, hogy hogyan reagálnánk ilyen helyzetekben. A szerepjáték az időben és térben egyénileg és külön-külön ismert eseményekre összpontosít, egyszersmind a szereplőket azoknak a problémáknak a felmérésére ösztönzi, amelyekkel együtt szembesülnek. Párbeszéd ösztönzése a szabályok szintjén. Az általános szabályokkal kapcsolatos vitákra – így játék formája által okozott távolság miatt - könnyebben sor kerülhet, félretéve a magánjellegű és NIMBY-szempontokat. Csapdák és trükkök Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

81


82

Lehetséges, hogy nyitva hagyunk szabályokat, hogy a szereplők azokat saját ismeretanyaguk részévé tehessék. Határozottan és figyelmesen adjunk hangsúlyt a megbeszélésnek, hogy a játék végén a játékelemzéstől eljuthassunk a valós világra vonatkozó következtetésekig. Kezeljük körültekintően a fennálló társadalmi viszonyokkal kapcsolatban a játékosokat, hogy egyes játékosokat ne zavarja saját szerepük.

Szükséges feltételek: Moderátor; résztvevők költségei (pl. úti); szerepjáték tervezési díja vagy adaptálható már bevált játék is; megfelelő helyszín, eszközök

Eredményességi szempontok: A valós világgal kapcsolatosan kiváltott vita; a megbeszélés végén hozott kollektív döntések; közreműködés szintje



83

4.12. KÁRTYA-TECHNIKA

Alkalmazási terület: A kártya-technika rendkívül széleskörű alkalmazást lehetővé tévő technika, önállóan és más módszerekkel kombinálva is használható a tervezési, döntési, végrehajtási és értékelési szakaszokban egyaránt. Rövid leírás és főbb lépések: A kártya-technika az információk rendezéséhez, csoportosításához és besorolásához használható módszer. Könnyen használható és segítségével sok ötletet, gondolatot gyorsan be lehet gyűjteni és értelmezést segítendő el lehet rendezni. 1. lépés: Ötletek, gondolatok felírása

2. lépés: Kártyák ismertetése

Megkérjük a résztvevőket, hogy minden ötletet, álláspontot vagy információt írjanak fel egyenként kiragasztható kártyákra. Témától függően 10-15 perc.

Az elkészült kártyákat a résztvevők ismertetik, miközben kihelyezik a falra helyezett lapra. Egy tálcán is összegyűjthetők a lapok, amit egymásnak adnak a résztvevők.

3. lépés: Csoportosítás és elemzés A kártyák összegyűjtését vagy kiragasztását követően csoportosítjuk az összefüggő tartalmakat, nevet és leírást is érdemes adni az egyes csoportoknak. A csoportosítást követően elemezhetjük az előállt információkat.

Csapdák és tippekk A kártya-technika módszere alapvetően kiscsoportokban vagy kisebb létszámú műhelymunkák keretében alkalmazható, egyes esetekben alkalmas az egyéni információk elemzésére is. Ügyeljünk arra, hogy az egyes kártyákra írt információkat mindenki ugyanúgy értelmezze, de fontos, hogy ne adjunk teret vitának, véleményezésnek. A kártyák kihelyezése közben felmerülő gondolatokat is felírhatják a résztvevők és egy újabb kártyára és kihelyezhetik azokat a megfelelő helyre.

Szükséges feltételek: • Moderátor • Segédeszközök (vastag filctoll, kártyák pl. post it, flipchart papír • Csoport munkára alkalmas helyszín

Eredményességi szempontok: • Ötletek, gondolatok száma (különböző kártyák) • Érdekeltek bevonásának szintje • Közreműködés szintje



4.13. SWOT-ELEMZÉS

Alkalmazási terület: A SWOT (Strengths – erősségek, Weaknesses – gyengeségek, Opportunities – lehetőségek, Threats – veszélyek) elemzés jól használható egy-egy kistérség / település / szervezet általános helyzetelemzésének bemutatására. Rövid leírás és főbb lépések: Az analízis lényege, hogy egy táblázatba rendezve szedje össze az adott pl. térség erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit. A SWOTanalízis klasszikus értelmezésében az erősségek-gyengeségek tényező-páros a vizsgált térség belső tényezőit, míg a lehetőségek-veszélyek páros a külső tényezőket elemzi. Az elemzés előnye, hogy az egész kistérségre / településre / szervezetre alkalmazható és elvégzése egyéb módszerekkel kombinálva könnyen és gyorsan megoldható, továbbá feltárja a térség egészének és legfontosabb területeinek erősségeit, azaz azokat az összetevőket, amelyek megfelelő menedzsmentje magas színvonalat tud biztosítani a térségi életképesség fejlesztése érdekében.


84


85

BELSŐ TÉNYEZŐK FELMÉRÉSE SWOT ELEMZÉS ERŐSSÉGEK (S)

GYENGESÉGEK (W)

LEHETŐSÉGEK (O)

S-O stratégia A lehetőségek kihasználása a térség erősségeire építve

W-O startégia A gyengeségek leküzdése a lehetőségek kiaknázásával

VESZÉLYEK (T)

S-T stratégia Védelem a fenyegetettségek ellen a lehetőségek kihasználásával

W-T stratégia Olyan stratégiák kialakítása, amelyek megóvják a térséget a gyengeségeit célzó veszélyektől

KÜLSŐ TÉNYEZŐK ELEMZÉSE

Az eszköz jelentősége A SWOT elemzés elkészítése közösségformáló, aktivizáló tevékenység is egyben, nemcsak szembenézés a problémákkal. Számos más eszközzel (pl. STE(E)P, kerekasztal, ötletbörze, problémafa-célfa) a SWOT-analízis egymáshoz kapcsolható módszer, amelyek a különböző fejlesztési tervek készítése kapcsán a helyzetfelmérés elvégzését és például a térség, a település, az adott szervezet stratégiájának kialakítását segíthetik.

Csapdák és tippek A belső és külső tényezők közötti éles különbségtétel (az erősségek és gyengeségek belső tényezőkként illetve a lehetőségek és fenyegetések külső tényezőkként történő értékelése) nem minden esetben egyértelmű, hiszen egy-egy tényezőnek külső és belső aspektusai egyaránt lehetnek. Ugyancsak gyakran fordul elő, hogy ugyanaz a tényező egyaránt lehet erősség és gyengeség, vagy egyaránt rejlik benne lehetőség vagy rejt veszélyeket a vállalkozás számára. Fontos, hogy a SWOT-analízisből fakadó teendőkre, a követendő stratégia átgondolására is fordítsunk időt, energiát, mivel a stratégiai irányok azonosításához is megfelelő módszer. Szükséges feltételek: • Moderátor • Segédeszközök (vastag filctoll, kártyák pl. post it, flipchart papír • Csoport munkára alkalmas helyszín

Eredményességi szempontok: • Divergencia-konvergencia szintje a vélemények terén • Érdekeltek bevonásának szintje • A (nyílt) viták szintje



86

4.14. KÁVÉHÁZ

Alkalmazási terület: Jól használható eszköz a településen, a tájban jellegüknél, szerepüknél fogva együttműködő szervezetek, testületek csoportok közötti kommunikáció elősegítésére, valamint a különböző témákkal kapcsolatos véleményük megvilágítására, együttes, párhuzamos feldolgozására. Rövid leírás és főbb lépések: Több asztalnál beszélgető csoportokat szervezünk adott kérdések, problémák megbeszélése céljából. Az asztaltársaságok időnként cserélődnek, aminek köszönhetően beszélgetések élő hálózatát hozzuk létre. 1. lépés: Résztvevők meghívása és a terem berendezése • Hangulatosan rendezzük be a teret „kávézónak”, több lehetőleg kerekasztallal, asztalonként 5-7 székkel • Az asztalokra tegyünk nagy fehér lapokat, és helyezzünk ki egy tartóba vastag filctollakat, amelyekkel írni, firkálni lehet

2. lépés: Résztvevők fogadása és a szabályok ismertetése • A résztvevőket ültessük le az asztalokhoz (5-7 személy asztalonként), és adjuk meg a témát, amelyről beszélgetünk. Minden asztalnál legyen egy „asztalgazdája”.

3. lépés: Beszélgetések • Minden asztalnál 15-30 percig beszélgetnek a témáról, eközben írhatnak, rajzolhatnak a papírra, vagy post-it cetlikre. • Az idő leteltével az asztalgazda kivételével mindenki üljön át másik asztalhoz (véletlenszerűen, keveredve). • A helyben maradó asztalgazda ismertesse az új társassággal, hogy mire jutottak. • Az új asztaltársaságok tagjai bekapcsolódnak és tovább viszik a gondolatokat. • Csináljunk összesen 3 kört, majd kérjük meg az asztaluknál milyen konklúzióra jutottak. Az asztalok teleírt lapjait, vagy a kártyákat feltehetjük a falra és használhatjuk a beszámolókhoz. • Adott esetben folytatható a beszélgetés az eredeti vagy új témával.

Csapdák és tippek Eredményességet segíti, ha hangulatos, barátságos teret rendezünk be. Lehetőleg gondoskodjunk kis vendéglátásról és halk zenéről. Hívjuk fel az asztalgazdák figyelmét arra, hogy amennyiben a résztvevők nagyon elkalandoznak, emlékeztesse őket a feljegyzések, rajzok készítésére. Fontos, hogy legyen egy házigazdája a „kávéháznak”, aki bátorítja a résztvevőket, segít az asztaltársaságok cseréjénél, szükséges módosít a megbeszélendő témán, vagy új témákat vezet be, és segíti az asztalgazdák beszámolóját, az eredmények láthatóvá tételét. Szükséges feltételek: Megfelelő helyszín, berendezési eszközök, moderátor, eszközök

Eredményességi szempontok: Résztvevők reprezentativitása, párbeszéd nyitottsága, döntéshozók, felelősök részvétele, hozzászólások, vélemények száma



4.15. CSOPORTOS MODELLÉPÍTÉS

Alkalmazási terület: Jól használható eszköz a településen, a tájban jellegüknél, szerepüknél fogva együttműködő szervezetek, testületek csoportok közötti kommunikáció elősegítésére, valamint a rendszerrel kapcsolatos véleményük megvilágítására és a tájban lezajló folyamatok közös értelmezéséhez. Rövid leírás és főbb lépések: A csoportos modellépítés a közösség tagjainak bevonását jelenti egy modell kidolgozásába, egy adott rendszer és problémáinak jobb megértése érdekében. Célja a problémák lehetséges megoldásainak értelmezése, feltárása, javítása, ezzel közvetve vagy közvetlenül hozzásegíteni a menedzsmentet a jobb döntések meghozatalához. Munkaülés előtt 1. A közös modellépítés tervének kidolgozása 2. A résztvevők meghívása 3. A munkaülés helyszínének előkészítése 4. A munkaülés szabályainak tisztázása Munkaülés alatt 5. Eszközök alkalmazása 6. A modellépítés és a vita elősegítése 7. beszámolás az eredményekről

Munkaülés után 8. A modell megvitatása és jelentés készítés

Az eszköz jelentősége Rendszerismeret megszerzésének elősegítése, mivel a csoportos modellépítés lehetővé teszi, hogy az érdekeltek a rendszert jobban megismerjék. Közös modellépítés lehetővé teszi, a rendszer, a probléma és a lehetséges megoldások jobb közös értelmezését és megértését. A probléma közös értelmezése segít megérteni a sajátunktól eltérő véleményeket és korlátokat is.


87


88

Csapdák és tippek A módszer eredménye inkább a jobb közös értelmezés kialakítása a folyamat során a modellépítő résztvevők körében, mint maga a modell megalkotása. Lényeges ügyelni a vita strukturálására és arra, hogy a résztvevők struktúrával egyetértsenek. Fontos a konfliktusok feloldása, azok megvitatásának biztosítása mellett. Eredményes lehet az ördög ügyvédjének eljátszása – a hangadó csoportok bölcsességének szándékos megkérdőjelezése. Minden születő elgondolás és megjegyzés feljegyzése fontos jól láthatóan (kártyákra, táblára), hogy egyidejűleg visszajelzésként is használható legyen. Érdemes hagyni, hogy a csoport diktálja a tartalmat, viszont vonjuk kétségbe a meggyőződésüket. Ha lehet, a vélemények megerősítése és érvényesítésére vonjunk be külső szakértőket és használjunk tapasztalati adatokat.

Szükséges feltételek: • Tervezés, moderátor, jelentéskészítő, eszközök, esetleg részvételi költségek

Eredményességi szempontok: • Az érdekeltek bevonásának szintje • A vita szintje • Közös megállapodások



89

4.16. DELPHI-MÓDSZER

Alkalmazási terület: Jól alkalmazható a módszer abban az esetben, ha egy adott területen, témakörben hosszú távon bekövetkezhető változások / lehetőségek / kilátások érdekelnek. Másrészt pedig abban az esetben, ha a szakértők egymástól időben és térben is elkülönülten tudják végezni a tevékenységüket. Rövid leírás és főbb lépései: A Delphi módszer olyan szakértők által végzett tevékenység, ahol a csoport tagjai egymástól elkülönülten végzik tevékenységüket, ezért hosszú az átfutási ideje. A módszer alapja a strukturált kérdőív, melyet a kutatott terület szakértői töltenek ki – emellett a résztvevők intuitív információi/tudása is hasznosítható. Kvantitatív és kvalitatív elemeket egyaránt tartalmaz; lehet felderítő, előrelát(tat)ó és normatív funkciója egyaránt. Nem a Delphi módszer létezik, hanem ennek különböző alkalmazásai. Amiben konszenzus van: a Delphi egy többszintű / több körös szakértői lekérdezésen alapuló módszer, ahol a második / többedik adatfelvétel során az előző „kör” vélemény-megoszlásainak ismeretében válaszolnak a megkérdezettek – azaz visszacsatolásként pontos képet kapnak az előző válaszok, adatfelvétel eredményeiről.

Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb eljárást kiválaszthassuk, muszáj megválaszolnunk néhány kérdést: • mi a célunk? • milyen anyagi/szellemi erőforrásokkal rendelkezünk? • a Delphi módszer alkalmazása megalapozott-e, ez a megfelelő választás? • hogyan fogalmazzuk meg állításainkat? • milyen kérdésekre keressük a választ?

A folyamat formális felépítése: (Általában több módszer ötvözését igényli főként a témák/topikok megfogalmazásánál, hiszen már ez a folyamat tárgyi tudást és kreativitást egyaránt igényel.) • 1. lépés: megalakítani az irányító/operatív bizottságot és a lebonyolításhoz szükséges menedzsment-csapatot • 2. lépés: a kérdőív előkészítése, az álltások megfogalmazása • 3. lépés: a folyamat forgatókönyvének elkészítése • 4. lépés: A topikok megfogalmazása – miután tisztáztuk a vizsgálat területeit. Pl.: a rendelkezésre álló anyagok és az ötletbörzék, kiscsoportos megvitatások folyamán kikristályosodó témák ötvözése. Hasznos lehet nyílt kérdések megfogalmazása: kommentárok, új kérdések, új alternatívák lehetőségeként. • 5. az eredmények elemzése és hasznosítása



90

Az eszköz jelentősége A bevont szakértőknek – az adatfelvétel során – lehetőségük van felelősségteljesen használni tudás- és tapasztalati tőkéjüket, a folyamatos visszacsatolás mellett. A módszer lehetővé teszi a térséget, tájat, települést jól ismerő, helyi de elfoglalt, vagy távollévő szakértők bevonását is. Csapdák és tippek A Delphi vizsgálatok általában olyan témákról (issue) szólnak, amelyről bizonytalan, illetve gyakran elégtelen tudás áll rendelkezésünkre. Ha ez nem teljesül, ajánlottabb más módszereket alkalmazni. A felmérés – ideális esetben – addig ismétlődik, ameddig egyértelműen kikristályosodnak a vélemény-megoszlások, azaz amikor már minden szereplő kitart a korábban megfogalmazott véleménye mellett, a többiek véleménye nincs rá további hatással. A tartós átmenet időszakában ajánlott elővigyázattal kezelni az átlagtól eltérő véleményeket – mint a jövőnek további lehetséges alternatíváit. Az átmenet másik jellegzetessége, hogy a szakértői vélemények mellett a nem-szakértők (de véleményformálók) jövővélekedésének megismerése és összegyűjtése is az eljárások részét képez(het)i.

Szükséges feltételek: Tervezés, rendelkezésre álló szakértők, moderátor, jelentéskésztő, eszközök, esetleg részvételi költségek

Eredményességi szempontok: Kérdőív kidolgozottsága, reflektálások száma, bevont szakértők aktivitása, megvalósított kiküldési körök, tisztázott témakörök, eredmények hasznosulása



Irodalomjegyzék Amartya S. 2003. A fejlődés mint szabadság, Európakiadó, Budapest Berán F. 2007. Etika, Az értékek tisztelete, Gondolat Kiadó, Budapest Bodnár C. 1924. Értékelmélet, Szent István Társulat, Budapest Csemez A. 1996. Tájtervezés-tájrendezés, Mezőgazda Kiadó, Budapest Cosgrove, D. 1985. Prospect, perspective and the evaluation of landscape idea, Transactions of the Institue of British Geographers, New Series 10. 45-62. Fülöp Gy.-Szilvácsk Zs. 2000. Természetkímélő módszerek a mezőgazdaságban, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Eger Hajnal A. 1987. Rejtett és fölfedezett nézetek és értékek a társadalmi-gazdasági tervezésben, in. Értékek és változások, szerk.: Hoppál Mihály és Szecskő Tamás, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest Hankiss E. 1987. A társadalmi értékek válságáról, in. Értékek és változások, szerk.: Hoppál Mihály és Szecskő Tamás, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest Hoppál M. 1987. Kulturális értékszerkezetek és identitásértékek, in. Értékek és változások, szerk.: Hoppál Mihály és Szecskő Tamás, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest Hoppál Mihály és Szecskő Tamás, 1987. Értékek és változások, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest Integrated Policymaking for Sustainable Development – A Reference Manual, UNEP, 2009 Közös Ügyeink, Állampolgári részvételi modell az Alsómocsoládi Körjegyzőségben, Alsómocsoldáiak Baráti Köre, 2010. Alsómocsolád Lóczy D. 2002. Tájértékelés, földértékelés, Dialóg campus Kiadó, Budapest-Pécs Pataki Gy. 1998. A fejlődés gazdaságtana és etikája - Tiszteletadás Amartya Sen munkásságának, Kovász II. évfolyam, 4. szám, Budapest Péti M, 2006. A fenntarthatóság elveire épülő területi tervezés, doktori értekezés, Szeged


91


Szilvácsku Zs. 2011. Tájértékek szerepe a társadalomban, in Rejtőzködő kincsek – TÉKA Tájértékek Magyarországon, szerk. Máté Zs. és Kollányi L., BCE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, MNM Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest Szilvácsku Zs, 2011. A fenntarthatósági hatásvizsgálatok értékrendi alapjai és módszertani, intézményi szempontjai, doktori értekezés kézirat, Budapest Szilvácsku Zs, 2003. Stratégiai környezeti vizsgálatok gyakorlata az Európai Unióban, Vita, regio et natura sorozat I., Budapest Tanuljuk együtt, hogyan menedzseljünk együtt – a vízgazdálkodásban való részvétel fejlesztése, HarmoniCOP, projektjelentés, GWP Magyarország, Budapest, 2007 TEEB The Economicsof Ecosystems and Biodiveristy for Local and Regional Policy Makers, 2010 Saint Mátyás, 2010. Segédlet a közösségi tervezéshez, Területfejlesztési füzetek 1., NFGM, VÁTI, Budapest Tomka M. 1987. Értékek- és normarendszerünk hármas szerkezete – és ennek kommunikációs vetülete, in. Értékek és változások, szerk.: Hoppál Mihály és Szecskő Tamás, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest Vári A. 2009. A Tiszta atomenergia? Radioaktív hulladékkezelés Magyarországon és külföldön, L'Harmattan Kiadó, Budapest Vetier M. et al. 2005. Természeti örökségünk megörzése, Jászkun Természetvédelmi Szervezet, Szolnok Zoltayné Paprika Z. 2005. Döntéselmélet, Alinea Kiadó, Budapest


92


Tudástár, jó gyakorlat A tudástár célja, hogy megoszthatók legyenek a különböző esetek, tapasztalatok, amelyeket a tájjal, településekkel a közösségek bevonásával, a társadalmi tanulás eszközrendszerével foglalkozó szakemberek, szervezetek munkatársai írnak és tovább bővíthető az olvasók, használók által. A tudás tár témai az útmutató témaköreihez kapcsolódik és az útmutató kezeléséért felelős szakmai csoport gondozásában kerülnek ki a nyilvánosság elé.

Szempontok Témakörszerinti besoroláshoz és kereséshez 3-5 kulcsszó megadása Feltöltő neve és elérhetősége Hol helyezkedik el az érintett terület, vagy honnan származik az esettel kapcsolatos tapasztalat érintett kistáj szerinti besorolás – mennyiben diszkréció miatt nem szeretné pontosan megadni, elhagyható Érintett tájrészlet, terület leírása – amennyiben releváns Folyamat, esemény leírása, tevékenység leírása – lényegre koncentrálva, közérthetőségre törekedve Tanulságok, javaslatok megfogalmazása


93


KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTEL ELŐMOZDÍTÁSA A TELEPÜLÉS-MENEDZSMENT FELADATOK ELLÁTÁSÁBAN AZ INTERNET ESZKÖZEIVEL

Kulcsszavak: internet, közösségi részvétel, település-menedzsment Feltöltő neve és elérhetősége: Szabó Balázs ([email protected]) Az érintett terület: Fonyód város közigazgatási területe (Magyarország, Somogy megye) Érintett tájrészlet, terület leírása: Fonyód város a Balaton déli partján fekszik, közvetlen környezetében számos ökológiai szempontból jelentős és sérülékeny terület található. A szomszédos területek között több közösségű jelentőségű ökológiai hálózat is megtalálható (Balaton, Nagyberek), de a település belterületén is nagy kiterjedésű, helyi védelem alatt álló természetvédelmi terület helyezkedik el. A település kertvárosi jellegű, lakosságarányosan kiemelkedően nagy zöldfelülettel. Folyamat, esemény leírása, tevékenység leírása: 2012-től a város egy jogilag és gazdaságilag önálló nonprofit gazdasági társaságba szervezte ki a településmenedzsment feladatokat. Az új szervezeti forma előzményeként közel 10 éve működő szolgáltató szervezetben nem volt elfogadott gyakorlat a lakossági észrevételek, javaslatok és bejelentések kezelésére. Nem történt meg a lakossági megkeresések regisztrálása, és gyakran válaszokat sem kaptak a városlakók a kérdéseikre. Mindezekből következett, hogy a partnerség hiánya miatt gyenge volt a kommunikáció a közfeladatokat ellátó szervezet és a közösség között. Az új szervezet, új szervezeti struktúrában a megalakuláskor fontos célként tűzte ki a megkeresések kezelését és egy olyan átlátható folyamatot alakított ki, amelyben minden partner megismerhette azt, hogy az általa kezdeményezett üggyel kit kell megkeresnie, és milyen módon, milyen határidővel kap választ. Az új ügyfélszolgálati rendszer legfontosabb médiuma az internet lett: elkészült a társaság új, informatív honlapja, amelyen keresztül közvetlenül is lehet bejelentéseket tenni, megjelent a Facebook-on és a Twitter-en. Néhány hónap alatt városi szinten elfogadottá vált, hogy a leghatékonyabban az interneten keresztüli csatornákon lehet elintézni az ügyeket. Az internetes fórumok a napi működéssel kapcsolatos ügyek kezelésén kívül arra is lehetőséget biztosítottak, hogy a nagyobb fejlesztési terveket, koncepciókat, stratégiákat megvitassunk a városlakókkal. Így került ezen a fórumon keresztüli bemutatásra az egyik jövőben megvalósítandó projektünk a természetes fürdőhelyek fejlesztése is, melyhez számos javaslatot, véleményt kaptunk, melyek továbbításra kerültek a tervezők felé.


94


Tanulságok, javaslatok megfogalmazása Az internetes kommunikáció olcsó, széles körben hozzáférhető eszköz a közösségi részvétel biztosítása számára a település-menedzsment területén. Olyan esetben szabad csak elindítani egy szervezetnek az internetes, interaktív csatornák működését, ha adottak annak személyi és tárgyi feltételei is. E kommunikációs eszközök folyamatos jelenlétet és gyors reagálást igényelnek a működtető részéről. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az internet penetráció még mindig korlátozott, és nem minden korosztály, társadalmi csoport érhető el ezekkel az eszközökkel. Számukra párhuzamosan biztosítani kell a hagyományos csatornákat is.


95


ZÖLDFELÜLET-GAZDÁLKODÁSI MEGOLDÁSOK TAPASZTALATAI, EREDMÉNYEK, NEHÉZSÉGEK AZ ÉRTÉKEK GYARAPÍTÁSÁRA MEGŐRZÉSÉRE

Kulcsszavak: zöldfelület-gazdálkodás, közösségi részvétel, kerekasztal Feltöltő neve és elérhetősége: Szabó Balázs ([email protected]) Az érintett terület: Fonyód város közigazgatási területe (Magyarország, Somogy megye) Érintett tájrészlet, terület leírása: Fonyód város a Balaton déli partján fekszik, közvetlen környezetében számos ökológiai szempontból jelentős és sérülékeny terület található. A szomszédos területek között több közösségű jelentőségű ökológiai hálózat is megtalálható (Balaton, Nagyberek), de a település belterületén is nagy kiterjedésű, helyi védelem alatt álló természetvédelmi terület helyezkedik el. A település kertvárosi jellegű, lakosságarányosan kiemelkedően nagy zöldfelülettel. Folyamat, esemény leírása, tevékenység leírása: 2012-től a város egy jogilag és gazdaságilag önálló nonprofit gazdasági társaságba szervezte ki a településmenedzsment feladatokat. A zöldfelület-gazdálkodás teljes körűen az új munkaszervezethez került, de természetesen sok személy, szervezet érdekelt volt annak sikeres működtetésében. Annak érdekében, hogy a zöldfelületek megőrzése, fejlesztése, minőségük javítása hosszútávon biztosítható legyen, olyan egyeztető fórumot hívtunk létre, mely ennek a területnek a stratégiai kérdéseivel foglalkozik. A kerekasztalhoz munkájában minden érdekelt részt vehet, de a következő szereplők a kezdetektől részesei a közös munkának: Az önkormányzat és szervei (hatósági osztály, képviselők) Civil szervezetek (Nők a Balatonért Egyesület, Városvédő és Városszépítő Egyesület) Hatóságok (zöldhatóság, vízügy) Konzultációs jelleggel a Magyar Főkertész Szövetség Külsős szakértők A zöldfelület-gazdálkodási kerekasztal negyedévente kerül megrendezésre, feladata az elkövetkező időszak (középtávú) stratégiai feladatainak meghatározása. A kerekasztal legfontosabb feladata a Zöldfelület-gazdálkodási Stratégia elkészítése lesz, mely szándékaink szerint beépül a helyi önkormányzati szabályozásba is.

Tanulságok, javaslatok megfogalmazása Készült a Citrom 2001 Bt. gondozásában • Felelős: Szabó Balázs • Fonyód - Budapest, 2012. szeptember 15.

96


Az adott témakörben érdekelt sok szereplő szükségszerűen sokféle megközelítésben értelmezi és határozza meg az ellátandó feladatokat, így sok esetben ez a helyzet konfliktusokat szül a napi, operatív szakaszban. E problémák csökkentéséhez hozzájárul az, ha stratégiai szinten egyeztetés történik az érdekeltek között, és a döntés részesévé tesszük őket. Fontos, hogy a folyamatos munka egy hosszú távú stratégiai mentén kerüljön kialakításra, melybe be kell vonni az érdekelteket. A stratégia megvalósulásának értékelésében szintén hasznos lehet egy ilyen kerekasztal, mert az elért eredményeket, azok hatásait a lehető legtöbb oldalról képesek értékelni.


97

Közösségi Értékalapú Térségmenedzsment Útmutatója

Recommend Documents