Antal Attila
Közösségek méltósága
„A legtöbb amerikai úgy véli, hogy a beszéddel, akár pszichológiailag káros, bántó beszéddel szembe is még több beszédet kell állítani, nem pedig rendőrségi fellépést. Úgy gondolják, hogy a megtámadott kisebbségeknek ellent kell állniuk, és érvelniük, harcolniuk kell a nekik kijáró tiszteletért, hogy hosszú távon a "helyes vélemény" győzzön, és mindenki, még a gyűlölködők is, kifejezhessék érzéseiket, és hangot adhassanak véleményüknek. Ez a gyűlöletbeszédről alkotott szemlélet persze érthetőbb annak részéről, aki még nem látott gyűlöletbeszédet széles körben gyűlöletcselekménnyé válni. A német és az európai tapasztalat más: mi már átéltük, hogy a beszéd és a cselekvés közötti távolság néha kicsi lehet.” (Winfried Bruggerrel, a Heidelbergi Egyetem professzora) A gyűlöletbeszéd a hazai közéletet politikai és jogi szempontból egyaránt meghatározza. Viszonyítási pont, vitaindító, amelyhez időről-időre visszatérnek a jogalkotók, a köztársasági elnökök, alkotmánybírák és természetesen az utca emberei is, hogy késhegyre menő polémiák mellett végül is ne jussanak semmire. A gyűlöletbeszéd problematikája immár majd’ húsz éve megoldatlan, a rendszerváltás óta kialakult-kialakított „nagy nemzeti legendák” egyike, amely tekintetében csődöt mondott a jogi szabályozás. A kormány idén ősszel elkészítette sokadik tervezetét, amely vegyes fogadtatásra talált. Az elemzés célja az, hogy – fellapozva a „nemzeti legendáriumunkat” – bemutassunk (nemzetközi keretbe ágyazottan) a gyűlöletbeszéd hazai szabályozásának kísérleteit, valamint a sikertelenségre-ítéltség hungarikumait. ∗
A hazai szabályozás dialektikája Mindenek előtt tisztázzuk, hogy az elemzés szempontjából gyűlöletbeszéd alatt, olyan megnyilvánulásokat értünk, amelyek sértenek, megfélemlítenek vagy zaklatnak más személyeket származásuk, bőrszínük, etnikumuk, nemzetiségük, nemük, vallásuk (vagy más csoportképző tulajdonságuk) alapján, vagy amelyek alkalmasak ilyen csoporthoz tartozó személyekkel szembeni erőszak, gyűlölet vagy hátrányos megkülönböztetés szítására. Hazánkban a gyűlöletbeszéd tendenciaszerűen egyes társadalmi csoporthoz kapcsolódva jelentkezik. A gyűlöletbeszéd honi szabályozása kettős malomban őrlődik. Egyrészt a jogalkotó mindenkori törekvése és az Alkotmánybíróság judikatúrája között feszülő ellentét az, amely meghatározza a kialakult helyzetet, másrészt (az előző tartalmi vetületeként) a gyűlöletbeszéd
-1-
kapcsán összeütköző két alapjog, a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jog „antagonisztikus” küzdelme. A hazai szabályozást (és az ahhoz kapcsolódó közéleti diskurzust) három korszakra oszthatjuk: 1. 1989-től 2007-ig büntető jogi kodifikációs kísérletek; 2. 2007-től napjainkig polgári jogi eszközök alkalmazása; 3. 2008 szeptemberétől sui generis szabályozás. 1. 1989-től a gyűlöletbeszéd jogi szabályozásának döntően büntető jellege bontakozott ki. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 1989 szeptemberi módosítása kimondta: a jövőben csak a nagy nyilvánosság előtt történő gyűlöletre uszítás minősül az izgatás bűncselekményének. Az Alkotmánybíróság az 30/1992. (V. 26.) határozatában megállapította: nem alkotmányellenes a Btk. közösség elleni izgatás tényállásának azon rendelkezése, amely a valamely nép, nemzetiség, vagy faj elleni gyűlöletre uszítást rendeli büntetni. Alkotmányellenes viszont az a rendelkezés, amely tiltja a törvényben felsoroltakkal szemben sértő, lealacsonyító kifejezések használatát, ezért ezt a bekezdést megsemmisítették. Az Országgyűlés 1996. március 12-én nagy többséggel elfogadta a Btk. módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelynek meghozatalát Göncz Árpád államfő kezdeményezte. A törvény a többi között azt mondta ki: bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki a magyar nemzet, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el. Kis János filozófus, az SZDSZ volt elnöke nem sokkal később a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére kelt. Az Alkotmánybíróság 12/1999. (V.21.) határozata szerint alkotmányellenes a Btk. közösség elleni izgatásra vonatkozó törvényi tényállásának „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el“ fordulata, mert az határozatlansága miatt magában hordozza a véleménynyilvánításhoz való jog önkényes korlátozásának lehetőségét is, ezért azt megsemmisítette. 2003-ban széleskörű sajtópolémia bontakozott ki a kormány javaslatáról, amely a Btk. közösség elleni izgatásra vonatkozó paragrafusának módosításával újraszabályozta a gyűlöletbeszéd szankcionálását. Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke és Kis János filozófus közös cikkében úgy foglalt állást, hogy szükségtelen, alkotmányellenes, a szólásszabadságot csorbító a módosítás. A parlamentben végül négyfős többséggel elfogadott változtatás tartalmazza az erőszakos cselekmény elkövetésére való felhívást és az uszítás helyett az izgatás szót használta. Mádl Ferenc köztársasági elnök a jogszabály előzetes alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. A testület 18/2004. (V. 24.) határozata alkotmánysértőnek minősítette a Btk. módosítását. Az indokolás szerint a gyűlöletre izgatás kifejezés beiktatásával és az erőszakos cselekmény elkövetésére való felhívás külön kiemelésével a jogalkotó oly mértékben kitágította a büntetendővé nyilvánított magatartások körét, hogy az az alaptörvény sérelmét eredményezte. 2005 júliusában az MSZP jogi és közigazgatási tagozata a gyűlöletbeszéd büntetendővé nyilvánítását kezdeményezte az igazságügy- és a belügyminiszternek címzett nyílt levélben. 2. 2007-től jogalkotói szemléletváltás következett be: az alkotmánybírósági álláspont nyomán a jogalkotók eljutottak oda, hogy a gyűlöletbeszédet polgári jogi eszközökkel is lehet kezelni. 2007 júniusában Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közös javaslatban szorgalmazta a Ptk. módosítását. E -2-
szerint a jogszabály kiegészülne azzal, hogy a sértő megnyilvánulás ellen a csoport érdekeit védő szervezet, illetve a csoport bármely tagja jogosult lenne fellépni. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2007. augusztus 31-én, a Magyar Gárdáról tartott ötpárti nemzetközi sajtóértekezleten jelentette be, hogy a kormány a Ptk. módosítását kezdeményezi a vallási, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexuális orientáció miatt kisebbségben lévő személyek védelmében. Az Országgyűlés 2007. szeptember 24-én kezdte meg a Ptk. módosításáról szóló kormányjavaslat általános vitáját. A törvényjavaslat egyértelművé tette volna, hogy a gyűlöletbeszéd az a sértő megnyilvánulás, ami faji hovatartozásra, nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a személyiség más lényegi vonására irányul, és személyek ilyen vonással rendelkező, a társadalmon belül kisebbségben lévő körére vonatkozik. A kisebbik kormánypárt, az SZDSZ támogatta a javaslatot, a nagyobbik, az MSZP frakciója úgy vélte, hogy ez a megoldás nem elégséges, szükség van a büntető jogi szabályozásra is. Az Országgyűlés 2007. október 29-én a Ptk. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítását, 2008. február 18-án pedig a Btk. módosítását (amely lehetővé teszi a gyűlöletbeszéd büntethetőségét) fogadta el. Sólyom László köztársasági elnök mind a két módosítást véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak, amely 2008 júliusában [96/2008. (VII. 3.) ABh. és 95/2008. (VII. 3.) ABh.] alkotmányellenesnek mondta ki azokat. A kormány 2008 szeptemberében az Országgyűlés elé terjesztette az új Ptk-ról szóló Tervezetét, amely tartalmaz egy „Védelem a gyűlöletbeszéd ellen” című részt. A Tervezet szövegezésekor még nem volt ismert az előbb említett AB-határozat. A kodifikátorok azonban arra hivatkoznak, hogy beépítették a törvénytervezetbe a köztársasági elnök javaslatait. Ennek ellenére megjelentek olyan hírek is, hogy ezt a részt kiveszik a Tervezetből. 3. A legújabb törvényjavaslat "az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról" címet viseli. A javaslat – alapjogi indíttatású – olyan különleges jogszabályként lépne életbe, amely bár elkülönül a Ptk-tól, de logikájában a 2007-es Ptk. módosítását követi, vagyis a gyűlölködő beszéddel megsértett csoportok tagjainak adna lehetőséget arra, hogy a bíróságtól kérjenek elégtételt. Így a tervezet egyszerre involválná a közjogi és magánjogi normatartalmat. A közjogi kötődést az eljárásjogi elemek (a keresetet a sérelmezett kijelentést követő 30 napon belül be kellene nyújtani, kizárólag a Fővárosi Bíróság lenne illetékes, amelynek minden, ugyanarra a megnyilatkozásra vonatkozó keresetet egyesítenie kellene) felvétele, a magánjogi kapcsolatot pedig az igényérvényesítés esetében a Ptk. rendelkezéseire való utalás erősíti (kártérítést azonban nem lehet követelni). Az SZDSZ és az MDF sem zárkózott el a törvényjavaslat támogatásától, de mindkét párt kifogásolta, hogy a gyűlöletbeszéddel szembeni fellépés nem a Ptk-ban nyerne szabályozást.
-3-
A gyűlöletbeszéd szabályozásának alakulása Időpont
Szabályozás
Alkotmánybírósági reakció Büntető jogi kodifikációs kísérletek 1989
Btk. módosítás
1996
Göncz-féle javaslat
2003
a kormány javaslatot tesz a Btk. módosítására, elfogadják szűk többséggel
30/1992. (V.26.) ABh. – részben alkotmányellenes a módosítás 12/1999. (V.21.) ABh. – alkotmányellenesség megállapítása 18/2004. (V.24.) Abh. (Mádl Ferenc köztársasági elnök előzetes normakontrollja nyomán) – alkotmányellenesség megállapítása
2005 július
Közéleti vetület
Kis János a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére kelt. Sajtópolémia a javaslat körül; Kis János és Sólyom László közös cikkben tiltakozik a javaslat ellen. Az MSZP jogi és közigazgatási tagozata a gyűlöletbeszéd büntetendővé nyilvánítását kezdeményezte az igazságügy- és a belügyminiszternek címzett nyílt levélben.
Polgári jogi eszközök alkalmazása 2007 június
2007. augusztus 31.
2007. szeptember. 24. 2007. október 29.
a Ptk-módosítás Országgyűlés előtt
2008. február 18.
Btk-módosítás elfogadása, amely lehetővé teszi a gyűlöletbeszéd büntethetőségét a kormány benyújtotta az új Ptk. tervezetét, amelynek részét képezi a „Védelem a gyűlöletbeszéd ellen”
2008 szeptember
az
a Ptk-módosítás elfogadása
96/2008. (VII. 3.) ABh. (Sólyom László köztársasági elnök előzetes normakontrollja nyomán) – alkotmányellenesség megállapítása 95/2008. (VII. 3.) ABh. (Sólyom László köztársasági elnök előzetes normakontrollja nyomán) – alkotmányellenesség megállapítása
Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közös javaslatban szorgalmazta a Ptk. módosítását. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Magyar Gárdáról tartott ötpárti nemzetközi sajtóértekezleten jelentette be, hogy a kormány a Ptk. módosítását kezdeményezi a vallási, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexuális orientáció miatt kisebbségben lévő személyek védelmében. Az SZDSZ támogatja, az MSZP frakció szerint azonban szükség van büntető szabályozásra is. TASZ ellenvéleményt fejt ki.
A Tervezet a köztársasági elnök észrevételeinek megfelelően alakította át a szabályozást.
Sui generis szabályozás 2008. szeptember 12.
T/6219. számú törvényjavaslat az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról
Nem találták a parlament Emberi Jogi Bizottsága általános vitára alkalmasnak; a Magyar Helsinki Bizottság és TASZ ellenvéleménye.
-4-
A szabadság vagy a méltóság? A gyűlöletbeszéd nemzetközi szabályozási tendenciák áttanulmányozása nyomán két szélső pont rajzolódik ki. Az egyik a jelenleg érvényes amerikai joggyakorlat. Ennek alapján a szólásszabadság magában foglalja a gyűlöletbeszédet is - kivéve az élet vagy a testi épség elleni fenyegetéseket. A véleménynyilvánítás szabadsága szövegszerkezetileg is az első: az amerikai alkotmány Bill of Rights-a ezt említ meg először. Egyetlen korlátja a testi épség közvetlen fenyegetettsége, vagyis az a helyzet, amikor nyilvánvaló és közvetlen a veszély (clear and present danger). Ezzel szemben a Németország nagyobb hangsúlyt fektet a gyűlöletbeszéd célpontjai méltóságának, becsületének, tiszteletének és egyenlőségének védelmére (maga az alkotmány is sok jogot eleve úgy tételez, mint amelyek feltételezik a szólásszabadság korlátozottságát). Ezek miatt nevezik az amerikai alkotmányt a szabadság, míg a németet a méltóság alkotmányának. A különbségek kulturális jellegűek. Ahogyan azt (a már idézett) Winfried Bruggerrel megfogalmazta: „Az amerikai hagyomány jobban bízik abban, hogy amikor a ’jó vélemény’ ütközik a ’rossz véleménnyel’, a jó győzedelmeskedik. Amerikával kapcsolatban az az ember érzése, hogy a sértő beszéd időnként felszabadító hatással járt, mint például a polgárjogi mozgalom küzdelmei vagy a vietnami háború elleni tüntetések idején; ezzel szemben Németország és Európa nagy része kizárólag vagy elsősorban úgy tekint a gyűlöletbeszédre, mint az elnyomás és megsemmisítés egyik eszközére.” Amerikában és Európában tehát más paradigma uralkodik, amely az eltérő kulturális fejlődésből és tapasztalatokból táplálkozik. Hazánkban egészen speciális a helyzet. Magyarországon az amerikai és német tendenciák találkoznak. Az 1990-es évek elején [30/1992. (V. 26.) AB-határozatban] alakult ki az a „liberális” (amerikaihoz hasonló) alkotmánybírósági gyakorlat, amely szerint a sértő kifejezés is élvezi a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét, ezért korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha kimutatható, hogy a közlés alanyi jogokat sért, és a korlátozás szükséges és arányos az elérni kívánt céllal. Ez azt jelenti, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának nincsenek belső korlátai, alkotmányellenes a tartalom szerinti megkülönböztetés. Külső korlátot képez azonban mások alkotmányos jogainak a védelme. A jogalkotó nem dönthet tehát úgy, hogy azért rendel hátrányos jogkövetkezményt egy adott magatartáshoz, mert annak tartalma akár más egyénre nézve, akár a társadalomra nézve káros. A jogalkotó csak akkor léphet közbe, és korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságát, ha az más személyek konkrét alanyi jogait sérti. A 18/2004. (V. 25.) AB-határozat egyes megállapításai pedig egyértelművé tették, hogy a gyűlöletbeszéd kérdése nem feltétlenül a büntetőjog eszközrendszerével kezelendő. A büntetőjog ultima ratio, csak akkor alkalmazandó, ha más jogági eszközök már nem elegendőek. A magyar társadalomban és az azt leképező jogalkotási folyamatokban azonban megjelent a német-modell (meg kell jegyezni, hogy az Alkotmánybíróság egyéb kérdésekben mintaként tekint a német társszervezetre). Az a német-modell, amely leképezi az európai tapasztalatokat a gyűlöletbeszéddel, s még inkább az abból eredő gyűlöletcselekményekkel kapcsolatban. Ezen diszkrepancia (amerikai típusú véleménynyilvánítás-felfogás és német szabályozási igény) azt eredményezte, hogy a jogalkotó 2007-ig azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a pönalizálási kísérletei rendre kudarcba fulladtak. Az Alkotmánybíróság határozataiban -5-
azonban „tanácsot” adott a szabályozás elképzelhető formáira: a polgári jogi eszközök alkalmazása. Egyelőre ez az út látszik járhatóbbnak, bár a taláros testület alkotmányellenesnek mondta ki a legutóbbi Ptk-módosítást, de a jogalkotó egy speciális megoldáshoz folyamodott: kivette a tisztán közjogi és tisztán magánjogi vertikumból a közösségek méltóságának kérdéskörét és egy vegyes jellegű törvényt készített. A hazai helyzetet illetően kiemelést érdemel még, hogy a gyűlöletbeszéd szabályozási tendenciái 2007-től egyéb nóvumot is felmutatnak. A szélsőséges (illetve annak vélt) erők elleni verbális küzdelem gyakorlati eszköze lett gyűlöletbeszéd szabályozása. A közösségek méltóságáért folytatott harcban kapcsolódik össze a politikai és a szakmai elem. A gyűlöletbeszéd kodifikációja kapcsán a jogalkotó több kihívással is szembetalálja magát. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos jogalkotás harmadik hulláma jelzi, hogy szemléletváltás kell: vagy az alkotmánybírósági gyakorlat kell, hogy változzon, vagy pedig a jogalkotó szabályozási szándéka. Ha egyik sem változik, akkor új technikára van szükség: egy olyan (közjogi és magánjogi alapokon álló) szabályozásra, amely képes arra, hogy hazának alkotmányos és kulturális hagyományainak figyelembevételével közvetítsen a szabadság és a méltóság között, s ezzel egyidejűleg mentes legyen a napi politikai érdekektől.
Felhasznált irodalom: 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról 30/1992. (V. 26.) AB határozat 12/1999. (V.21.) AB határozat 18/2004. (V. 24.) AB határozat 96/2008. (VII. 3.) AB határozat 95/2008. (VII. 3.) AB határozat
T/6219. számú törvényjavaslat az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról T/5949. számú törvényjavaslat az Új Polgári Törvénykönyvről Gárdos-Orosz Fruzsina: Polgári joggal a gyűlöletbeszéd ellen (in Beszélő, 2007. október 12.) Interjú Winfried Bruggerrel, a Heidelbergi Egyetem professzorával (készítette Halmai Gábor, megjelent Élet és Irodalom (52. évfolyam, 31. szám)
-6-
