Közép-homokhátsági mintaterület

Nyilvántartási szám: 00099/5/2009.

„A Duna-Tisza közi Homokhátság térségében a klímaváltozásból eredő hatások enyhítése és az alkalmazkodás lépéseinek megalapozása céljából megvalósítandó projekt két minta területére külön-külön elvi vízjogi engedélyes műszaki tervdokumentáció készítése”

Közép-homokhátsági mintaterület

Témaszám: 14/2009

Elvi vízjogi engedélyes tervdokumentáció

Kolontói zsilip

Megbízó Főtervező

Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság 1012 Budapest, Márvány u. 1/d. VTK Innosystem Kft. 1095 Budapest, Kvassay Jenő u. 1.

2009. október


14/2009

Elvi vízjogi engedélyezési terv Megbízó:

Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság Budapest, Márvány utca 1/d.

Fővállalkozó:

VTK INNOSYSTEM Kft Budapest, IX. Kvassay J. u. 1. Tervező:

Rónay István 03-0149_VZ-T 6500 Baja, Széchenyi u. 10. Adatszolgáltató ADUKÖVIZIG, Baja, Koch György, Maizl Gábor Baja, Széchenyi u. 2/c. Közreműködők: Pleso&Pleso Mérnöki Szolgáltató Kft. 1029 Budapest Kárpát u.7. Keve Gábor Rónay Istvánné

2


14/2009

TARTALOMJEGYZÉK 1.

2.

Bevezetés .................................................................................................................................................. 4 1.1.

Előzmények, korábban elvégzett munkálatok és javaslatok ismertetése ......................................... 5

1.2.

A mintaterület lehatárolásának pontosítása a célkitűzések függvényében ..................................... 6

1.3.

A fejlesztési terület jelenlegi vízgazdálkodási helyzete ................................................................. 11

1.4.

A probléma megfogalmazása ....................................................................................................... 11

1.5.

A fejlesztés céljának megfogalmazása .......................................................................................... 12

1.6.

A terület vízgazdálkodásával foglalkozó korábbi vizsgálatok ...................................................... 15

A fejlesztési terület környezeti, természeti állapotának javítását szolgáló fejlesztési terv ............. 20 2.1. A vízgazdálkodással szemben támasztott természetvédelmi és környezetvédelmi igények, a jelenlegi helyzet változtatásához fűződő érdekek és indokok ...................................................................... 20 2.2. Felhasználható mértékadó vízmennyiségek az ökológiai, vízgazdálkodási és vízminőségi követelmények figyelembevételével ............................................................................................................. 20 2.2.1. Természetvédelmi igények, ..................................................................................................... 21 2.2.2. A Közép-homokhátsági tározók hidrológiai vizsgálata ........................................................... 24 2.2.3. Ütemezési javaslat ................................................................................................................... 36 2.2.4. Vízkár-elhárítási szükségletek ................................................................................................. 37 2.3.

3.

A vízbeszerzés lehetőségei és módja ............................................................................................. 41

A vízigények és kárelhárítási szükségletek kielégítésére tervbe vett vízi munka, vízhasználatát, vagy vízi létesítmény célját, valamint a megvalósítás választott műszaki megoldásainak, változatainak bemutatása ........................................................................................ 42 3.1.

„0” változat .................................................................................................................................. 43

3.2.

„A” változat ................................................................................................................................. 44

3.3.

„B” változat ................................................................................................................................. 46

3.4.

„C” változat ................................................................................................................................. 47

3.5.

„D” változat ................................................................................................................................. 48

3.6.

„E” változat ................................................................................................................................. 49

3.7.

A változatok több-szempontú összehasonlító értékelése ............................................................... 50

3.8.

A javasolt változat műszaki megvalósítási és költség ütemezése .................................................. 55

4.

A tervezett fejlesztés hatása a jelenlegi vízgazdálkodási helyzetre ................................................... 55

5.

A fejlesztéssel igénybevett területek kiterjedése, az igénybevétel módja (szolgalmi jog, tulajdonszerzés, ideiglenesség esetén kártalanítás, stb.) ................................................................... 59

6.

Energiaellátás lehetőségei ..................................................................................................................... 61 6.1.

Hálózatról..................................................................................................................................... 61

6.2.

Alternatív energia ......................................................................................................................... 61

7.

Üzemeltetési kérdések ........................................................................................................................... 62

8.

Monitoring kialakítása és működtetése............................................................................................... 65

9.

Összefoglalás.......................................................................................................................................... 66

3


14/2009

1. Bevezetés A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodásának helyzete évtizedek óta foglalkoztatja az ott élőket, a különböző szakmák képviselőit, és az országos politikát is. A természeti adottságok szempontjából hátrányos helyzetűnek számító térséget gyakran sújtják aszályok, de nem ritka a belvizek kártétele sem. A több százezer ember sorsát érintő gondok többször emelkedtek országos szintre. Elég csak az Országgyűlés és Kormány határozataira utalni, ami jól jelzi a probléma súlyát. A vízgazdálkodási helyzet javítása mindig valamilyen szélsőséges helyzet bekövetkeztekor merül fel sürgető, kampányszerűen megfogalmazott igényként. Az ilyenkor megfogalmazott igények sokszor túlzóak. Példák sorával lehet igazolni, hogy az ilyen nyomás hatására, kampányszerűen megvalósult fejlesztések nem valós társadalmi igényekre alapultak. A Közép-homokhátságon a Kiskunsági Nemzeti Park által kezelt védett területeken az egyes fajok, életközösségek, vagy a környezet olyan ökológiai tulajdonságainak védelme a cél, amelyet emberi beavatkozás nélkül az elpusztulás veszélye fenyegetne. A környezet külső körülmények, vagy antropogén hatások miatt változó ökológiai jellemzőit (pl. a vízállapotokat) – végveszélyben intervenciósan – úgy kell alakítani, hogy azok a legkedvezőbbek legyenek a ritka és védeni kívánt fajok számára. A természetvédelem célja, hogy területeit, illetve az arra érdemes értékeket úgy őrizze meg az utókor számára, ahogy az a védelem létrehozása idején (az 1970es évek elején) fennállt. Az ilyen különleges természeti feltételekre specializálódott, nemzetközi összehasonlításban is kuriózumnak számító növény- és állatvilág fenntartása azonban csak a nekik kedvező vízállapotok megőrzése, vagy rekonstrukciója árán lehetséges. Az ökológiai stabilitás nélkülözhetetlen élettani tényezője a kívánt jellemzőjű, szezonálisan osztott víz. A vízigények kielégítetlensége a terület fejlődésének akadályává is válik, de természeti értékeink jövőbeni sorsa is a vízháztartási egyensúly helyreállításán múlhat.[12]

A vízgazdálkodás a területfejlesztés egyik nagyon fontos tényezője. A terület fejlődésének hosszú távú biztosítása érdekében fenn kell tartani, szükség esetén meg kell teremteni a vízkészletek, a vízminőségi viszonyok, illetve a vízszolgáltató kapacitás, valamint a vízigények közötti egyensúlyt. Ezzel együtt törekedni kell arra, hogy mérsékelhetők, lehetőség szerint elkerülhetők legyenek a vizek kártételei. Ugyanakkor a vízgazdálkodás fejlesztés nem lehet öncélú, mindig valamilyen tényleges társadalmi igényt kell kielégítenie. A természeti adottságok és a különböző területhasznosítási célok közötti összhangot a területrendezési tervek hivatottak megalapozni. Eszközei között lehet a környezet igénybevételének korlátozása, vagy a természeti erőforrások és lehetőségek bővítése.

4


14/2009

1.1. Előzmények, korábban elvégzett munkálatok és javaslatok ismertetése A Kormány 1067/2005. (VI. 30.) sz. határozatával központi költségvetési forrást biztosított a „Duna-Tisza közi Homokhátság fenntartható fejlesztése” tárgyú nagyprojekt előkészítésére. Első lépésben a Terra Stúdió – ÁBKSZ Konzorcium 2007. év elejére elkészítette a fejlesztés előzetes megvalósíthatósági tanulmányát. A tanulmány egy komplex fejlesztés feladatát mutatta be, melynek teljes költségét 179 milliárd Ft-ra becsülte. Tekintettel azonban arra, hogy az EU-val kötött megállapodások értelmében komplex program indítására nem volt lehetőség, olyan döntés született, hogy a térség egyik legproblematikusabbnak tartott területén két mintaprojekt megvalósítását kezdik meg, melyek közül az egyik a Tisza-völgy, másik a Duna-völgy hátsági területére esik. Ez a terv a Duna-völgy közép-homokhátsági területére eső mintaprojekt tervezett elvi műszaki megoldását tartalmazza. A Duna-Tisza közi Homokhátság Kecskeméttől Ny – DNy-ra a Duna-menti síkságig terjedő területén találhatók azok a nagy kiterjedésű vizes élőhelyek (Kondor-tó, Kurjantó, Ágasegyházi rét, Orgoványi-rét, Csíraszék, Kolontó, és köztük számtalan kisebb terület), melyek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága fennállása óta szerzett kedvezőtlen tapasztalatai alapján, beleértve az utolsó időszak csapadékos éveit is, a homokhátságon kikerülhetetlen szükségszerűségnek tekinti a vízháztartási beavatkozást, mert: o a Hátság gerincén a máris súlyosan károsodott, vagy megszűnt vizes élőhelyek pusztulása tovább folytatódik annak minden ökológiai következményével; o a hátságperemi, ma még mérsékelt természetes utánpótlódással rendelkező öblözetek is fokozatosan utánpótlás nélkülivé válnak a Hátság globális leürülésének függvényében; o rehabilitáció nélkül megszűnne a térség vonulási, és így nemzetközi ornitológiai jelentősége, amit az alábbi jogszabályok és nemzetközi egyezmények támasztanak alá: a szükséges élőhely-megőrzés elmulasztása - hazai jogszabályok

a 79/409/EEC, a vadon élő madarak és élőhelyeik megvédésére,

a 92/43/EEC a természetes élőhelyek, valamint a vadonélő állat- és növényvilág védelmére,

a Berni egyezmény (1979.), melyhez hazánk 1990-ben csatlakozott, és melyet „1990/7. Nemzetközi szerződés a környezetvédelmi minisztertől” alatt lehet megtalálni);

5


14/2009

az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelmére irányuló direktívák;

továbbá mivel tétlenséggel az európai madárfauna mozgásterét szűkítenénk tovább és viselnénk ezért (a biodiverzitás előre látott redukciójáért) az ökológiai felelősséget, szemben az 1992-ben született, a Rio de Janeiro-i Konvencióban vállalt kötelezettségünkkel, amelyhez hazánk 1994-ben csatlakozott. [12]

1.2. A mintaterület lehatárolásának pontosítása a célkitűzések függvényében A vizsgált terület Bács-Kiskun megyében, a Duna-Tisza közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjén, a Duna-völgyi vízrendszerben fekszik, a Fülöpszállás Szabadszállás - Kerekegyháza - Jakabszállás - Orgovány - Csengőd által határolt részen (1. sz. melléklet). Itt találhatók a Duna-Tisza köze legnagyobb kiterjedésű tavai, melyek együttes térfogata meghaladja a 33 millió m3-t. A területen közvetlenül érintett települések: Szabadszállás, Fülöpszállás, Izsák, Ágasegyháza, Orgovány, Jakabszállás, Kerekegyháza, Fülöpháza és Páhi. A tanulmány közvetlenül a Duna-Tisza közi homokhátság középső területének gondjaival foglalkozik, melyek azonban közvetve kihatással vannak a Dél-Dunavölgyi vízrendszer egészére. A vizsgált térség természeti értékekben gazdag, amit az is jelez, hogy területének mintegy negyedét valamilyen formában védetté nyilvánították. A Duna-völgyi vízrendszer múlt század eleji kiépítésekor a fennsíki terület lefolyását nem vették kellő súllyal figyelembe. Később árapasztó csatornák építésével javítottak ezen az állapoton, de az 1965/66 és az azt szorosan követő 1969/70-es évek belvizei jelezték, hogy ezek a beavatkozások még nem elegendőek. E tapasztalatok alapján készítették elő és építették meg a Duna-völgy fennsíki terület vízrendezési beruházásának keretében a ma is működő övcsatornás, szükségtározós létesítményrendszert. A kiépült rendszer kapacitása beépült a teljes Duna-völgyi vízrendszerbe, ezért a változtatások kihatással vannak a teljes vízgyűjtőre. A projekt által érintett természetvédelmi vizes élőhelyek: [12] Az izsáki Kolon-tó a Duna-Tisza közi hátságon az ős-Duna egyik posztglaciális mellékágának helyén kialakult, nemrégiben még dominánsan nyílt vízfelületű tó. Bár ma már nem nagyon nevezhető annak, hiszen nádas mocsarak, zsombékosok, fűzlápok borítják. Északról dél felé haladva először az egybefüggő nádasok tűnnek szemünkbe. A tavat láp- és ligetredők, láprétek, mocsárrétek, nyugat felől pedig homokbuckás területek övezik Legfontosabb értéke a hazánkban előforduló valamennyi gémfaj rendszeres költésében mérhető. E tény fontosságának elismeréseként az 1993. évi XLII. törvény alapján a Kolon tó teljes területe felvételt nyert a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe”. 6


14/2009

A déli rész fajgazdag láprétjeinek védett növényritkaságai közül elsősorban az orchideákat kell megemlíteni, melyeknek 9 faja él itt. Leggyakoribb orchideák a vitézkosbor (Orchis militaris), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a mocsári kosbor (O. laxiflora ssp palustris), a pókbangó (Ophris sphegodes). Jellemző védett fajok a szibériai (Iris sibirica) és a korcs nőszirom (Iris spuria), valamint az epergyöngyike (Muscari botryoides). Ritka növényfaja a lápi csalán (Urtica kioviensis). A megmaradt kicsiny nyílt vízfoltok gyakori növényei a tündérrózsa (Nymphea alba) és a közönséges rence (Utricilaria vulgaris). A Kolon-tó legszembetűnőbb értékei azonban a madarak. A rekettyefüzes nádrengeteg hazánk egyik legnagyobb gémtelepét rejti, melynek jellemző fajai a nagy- és kiskócsag, a kanalas gém és a bakcsó. A nádi énekesek egyik legszebb képviselője a fehércsillagos kékbegy. A gazdag madárvilág mellett ritka halfajok, a mocsárvilág fejlődéstörténeti szempontból értékes fajai, a lápi póc (Umbra krameri) és a réti csík (Misgurnus fossilis) is megtalálható itt. A hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis), valamint az emlősök közül vízi cickány (Neomys fodiens) és a vidra (Lutra lutra) is állandó lakója a tónak. A fennmaradt tölgy-kőris-szil ligeterdők a Duna-Tisza közére egykor jellemző tájképet idézik. SZIKES TAVAK (Szappan-, Hattyú-, és (Zsíros) Szívós-szék, valamint Kondor-tó): a buckavonulat keleti részén a buckák fölött átbukó szél által kimélyített mélyedésekben talajvíz által táplált szikes tavak voltak, melyek a hetvenes évék végén kezdődött aszályos időjárás miatt a nyolcvanas évek közepére kiszáradtak. A sós rétekkel övezett időszakos vízellátású tavak legszembetűnőbb értékei a madarak voltak. Fészkelt itt a gulipán, a kis- és nagygoda, a széki lile. A Kondor tó partján tevékenykedett a Kékcsőrű réce keltető telep és a Kiskunsági Madárvárta. Az említett létesítmények a tavak vizének eltűnésével elvesztették szerepkörüket és tevékenységük megszűnt. Az egykori tavak, (Szappan-, Hattyú-, és (Zsíros) Szívósszék, valamint Kondor-tó) egymástól elkülönült medreit jelenleg már csak a sziki növényzet, a felszíni formák, és foltokban a sziksóvirágzás jelzi. A hóolvadást követő kisebb pocsolyák maradványai körül ma főleg bíbicekkel, és kétéltűekkel találkozhatunk. A terv csak a Kondor-tó vízpótlását irányozta elő abból a megfontolásból, hogy a többi tó a vízháztartási helyzet megváltozásának következtében magától kedvezőbb helyzetbe kerül. A terület a természetvédelmi oktatásban jelentős szerepet játszik, itt működik a KNP legfontosabb oktatási központja.

7


14/2009

Az Orgoványi rétek (Ágasegyházi rét, az orgoványi Nagyrét és a Csíra-szék környéke) 1972 óta védett, nemzeti parki védelemben 1990 óta részesülő terület. Jelentőségét elsősorban változatosságának köszönheti. A Duna-Tisza közi hátság középső részén elhelyezkedő mélyedés kialakulása még vitatott. Egyesek folyóvízi (Duna) eredetűnek, mások deflációs, tehát szél által kialakított mélyedésnek vélik. A legmélyebb térszintek hajdan állandó vízborítás alatt álltak, amely kedvezett a tőzegképződésnek, később a láptalajok kialakulásának. Sajnos a védetté nyilvánítás előtt megépült III. sz. övcsatorna és a klimatikus viszonyok kedvezőtlen alakulása gyökeresen átformálta a vízállapotokat. Az Ágasegyházi rét, az orgoványi Nagyrét és a Csíra-szék környéke mocsarakkal, szikesekkel, homokbuckákkal tarkított táj, bizonyos fokig jelenlegi állapotában is őrzi a Duna-Tisza köze évszázadokkal ezelőtti arculatát. A nádasokat, nedves kaszálókat, szikes gyepeket, homokbuckákat magába foglaló terület két nagy egységre bontható. Keleti részén az Ágasegyházi rét és az orgoványi Nagyrét élővilágát az időszakos vízhatások determinálják. Az erősen kötött, rossz vízgazdálkodású, a só felhalmozódást főként a talaj legfelső rétegében mutató talajokon csak sótűrő növényfajok voltak társulás képesek. A talajok speciális szerkezete miatt a néhány centiméteres szintkülönbségnek is jelentősége van, ami a növénytársulások jellegzetes vertikális tagolódását eredményezi. A nedves réteket tavasszal a nyíló orchideák teszik csodálatossá. A kiszáradó láprétek, kaszálók több orchideafajt, pl. a vitézkosbort (Orchis militaris) és a hússzínű ujjaskosbort (Dactilorhysa incarnata), a buglyos szegfűt (Dianthus superbus) és a kornis tárnicsot (Gentiaina pneumonanthe) rejtik. A területen megtalálhatjuk a sárga nőszirmot is. Az állandó vízborítás hiányában jelentéktelenné vált a terület halállománya. A Csíra-szék időszakosan vízzel borított részein él még két ritka védett halunk, a lápi póc és a réti csík, de találkozhatunk itt mocsári békával, vízisiklóval, mocsári teknőssel és tarajos gőtével is. A mocsarak nádasaiban találnak megfelelő fészkelő helyet a gémfélék. Itt él a bölömbika, a bakcsó, a pocgém is nagyobb testű rokonai mellett. A szikes tó partját a szikfok növényzet váltja fel. Ennek jellemző fajai a sziki útifű, az orvosi székfű, a mézpázsit. Az állatvilág legkiemelkedőbb ritka védett faja a bennszülött Metelka-medvelepke (Rhyparioides flavidus metelkanus), melynek néhány példányát felfedezték a területen. Jellemző madarak a nagy goda (Limosa limosa), a bíbic (Vanellus vanellus), a piroslábú cankó (Tringa totanus), valamint vonuláskor a nagy póling (Numenius arquata). A nyugati részen szikesek, beleértve a kiszáradt Csíra-széket, és homokterületek találhatók. A szikes tavat észak-nyugat felé szinte átmenet nélkül váltják fel a homokbuckák. A fülöpházi buckavonulat déli folytatásában a csodálatos szépségű orgoványi homokbuckák láthatók. Bár az orgoványi buckák formakincse megegyezik a fülöpházi és a bugaci területekével, növényzete a másik kettő közötti átmenetet mutatja. A halmokon megfigyelhető a növénytakaró kialakulásának, fejlődésének egész folyamata (szukcesszió) a nyílt homokpusztáktól a borókás nyárasokig. A 8


14/2009

buckák növényzetére itt a nyílt homoki gyep jellemző, de a boróka is nagyobb mennyiségben fordul elő. Ritkaság az itt kialakult, csaknem elegymentes borókás, ahonnan szinte teljesen hiányoznak a lombos fák. A homoki gyepekre jellemző fokozottan védett csikófark (Ephedra distachya) szép állományai találhatók még errefelé. A fülöpházi buckavonulattól Ny-ra, a Peszér-adacsi természetvédelmi területtől Dre, azzal közvetlenül is kapcsolatban, a hátság peremi részén fekszik a jelentős kiterjedésű Kurjantó. A tavat középtájon szeli ketté a Szabadszállást kerekegyházával összekötő út. Az út fölötti rész a helyi elnevezés szerint a Balázs-rét. A változatos táji adottságú szikes réten jelenleg a természetvédelemmel összehangolt nádgazdálkodást folytatnak. Az úttól D-re eső területen többnyire rét, legelő gazdálkodás van.

9

Sorszám

A tározók jellemzői

1

Vízfelület nagysága [ha]:

2

- jelenleg: - a fejlesztés után:Tv/Bv

Kolontó

Csíraszék

Orgoványi rét

Ágasegyházi rét

Kondortó

Kurjantó

Maximális mélysége [m]

1100 1140/1200 2,65

114 115/116 2,06

1070 815/1070 2,73

700 620/780 2,3

570 350/630 1,00

1170 600/1400 2,25

3

Ma mekkora a térfogata: [millió m3]

6,51

1,04

7,20

7,25

3,44

7,49

4

Ma mekkora a max. tározási vízszint [mBf]

96,92

104,32

105,12

105,52

104,64

96,12

5

Természetvédelmi minősítése

Natura 2000

6

igen

Natura 2000 igen

Natura 2000 igen

Natura 2000 igen

Natura 2000 igen

B/Tv/Mg

B/Tv/Mg

B/Tv

B/Tv/Mg

B/Tv/Mg

B/Tv/Mg

8

Vannak-e természetvédelmi igények a működtetéssel kapcsolatban? Használják e valamire? B=belvíz, Tv=természetvédelem, Mg=mezőgazdaság Van-e ma vele valami probléma?

Natura 2000 igen

igen

igen

igen

igen

igen

igen

9 10

Vízminőségi viszonyok jelenleg? Mit fogunk itt elérni a beavatkozással?

megfelelő megfelelő megfelelő megfelelő megfelelő Az ökológiai vízigény szabályozott és elégséges kielégítését.

11

Mi a jelenlegi üzemrend, hogy fog változni a beavatkozás miatt? Ki a kezelője? (A kezelés feladat szempontjából értendő, nem jelent automatikusan tulajdonjogot) Miképp érinti a beavatkozás a tulajdon/kezelői viszonyokat?

Elsődleges a belvízi szükségtározó térfogat biztosítása. A fejlesztést követően elsődleges az ökológiai vízigény biztosítása. Vízkárelhárítás: ADUKÖVIZIG Természetvédelem: KNPI A tervben megfogalmazott üzemeltetési rend esetén az állami feladatokat ellátó szervezetek között harmonikus viszony alakulhat ki. A természetvédelmi szinthez tartozó területeket állami tulajdonba kell venni.

7

12 13

megfelelő

1.3. A fejlesztési terület jelenlegi vízgazdálkodási helyzete A Duna-völgyi vízrendszer kiépítése az ármentesítő munkálatokat követően az 1900-as évek elején kezdődött el. A korabeli helyzetértékelésekből ismert, hogy a létesítmények kapacitásának meghatározásakor a lefolyásszámításoknál a homokhátsági területeknek csak a hátságperemi részét vették figyelembe. A vízrendszer főcsatornájának kiépítését követő szélsőséges vízjárású időszakok tapasztalatai alapján világossá vált, hogy a főcsatorna nem képes befogadni és elvezetni a területen keletkező, mezőgazdasági területeket, tanyákat és településeket, illetve infrastrukturális létesítményeket veszélyeztető belvizeket. A helyzet javítására két árapasztó csatornát építettek (Dömsödi, Csorna-foktői). Az 1965/66. évi, az évszázad második legnagyobb belvizes időszakát követően készítették el a „Duna-völgyi belvízrendszer fennsíki területének vízrendezési tanulmánytervét”. A tanulmány az elméleti és a belvízi mérések, megfigyelések tapasztalatainak elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az I. és II. övcsatorna, összesen mintegy 833 km2 területen mértékadó lefolyással 12,1 m3/s belvíz elhelyezését kell biztosítani. Ebből – a tanulmány szerint – mindössze 1,9 m3/s kerül csak a Duna-völgyi főcsatornába, a többit (10.2 m3/s) tározókba kell elhelyezni. Az 1970-es évek elején kezdődött el az övcsatorna rendszer és a szükségtározók kiépítése. A mély fekvésű területeknél, a csatorna kitorkolásánál a korábbi (a belvizes időszakokban megépített) ideiglenes elzárások helyett zsilipek épültek. Az üzemelési szabályzatok a belvizes időszakon kívül csak egy minimális tározási szintet engedtek meg. A főszabály szerint a belvizes időszakra való felkészüléskor erre a szintre kell beállni annak érdekében, hogy az előírt szükségtározási térfogat rendelkezésre álljon. 1.4. A probléma megfogalmazása A Kiskunsági Nemzeti Park 1974-es megalakulását követően elsők között a homokhátság vizes élőhelyeinek védelmét kezdeményezte. Az 1970-es évek második felétől kezdődően alakult ki az évszázad legtartósabb száraz időszaka. A csapadékhiány, és a döntően ennek köszönhető talajvízszint süllyedés a vizes élőhelyek viszszaszorulását eredményezte. A vízgazdálkodási létesítmények fennálló üzemelési állapota a területi vízkészletek megtartását nem, vagy csak korlátozott módon tette lehetővé. A hidrometeorológiai folyamatok kedvezőtlen alakulásának mérséklése a tényleges és hatékony vízvisszatartási és vízpótlási program hiánya miatt elmaradt. Ez a körülmény, és a természetvédelmi szempontok korábbinál súlyozottabb megjelenése a területfejlesztésben - és ezt a térséget érintően is - a kialakult vízgazdálkodási üzemelési rendben jelentős változtatásokat igényelt. Ezt a változást a természetvédelmen kívül a térségben élők is szorgalmazzák. A klímaváltozással kapcsolatos előrejelzések, a folyamatok várható negatív hatásainak előtérbe kerülése - melyek a feltételezések szerint a Duna-Tisza közi homokhátságot különösen hátrányosan érinthetik - valamint az EU fejlesztési, támogatási


14/2009

lehetőségeinek megnyílása megteremtheti a lehetőségét annak, hogy a jelenlegi szabályozási rend a térség általános vízgazdálkodási és fokozottan a természetvédelmi szempontokat is figyelembe véve változzon. Tekintettel azonban arra, hogy a klímakutatók legnagyobb valószínűséggel az időjárási szélsőségek bekövetkezését prognosztizálják, olyan szabályozásra és műszaki megoldásra van szükség, amely lehetővé teszi valamennyi érdekelt vízgazdálkodási igényének összehangolt kiszolgálását.

1.5. A fejlesztés céljának megfogalmazása A természetvédelmi célállapot és feladatok meghatározáskor az 1996-ban elfogadott Nemzeti természetvédelmi alaptervből [25] kell kiindulni, amely kimondja: „A vizes élőhelyek sorozata az ökológiai (zöld-) folyosó rendszer jellegzetes, meghatározó részét képezi. A lápok, láprétek, vagy a mocsarak, mocsárrétek - mint a vízi és szárazföldi tartomány közötti, átmeneti élőhelyek - roppant érzékenyek és nemzetközi összevetésben is kiemelkedően értékesek. Állapotuk kedvezőtlenül változott. A lápok, mocsarak, állandó- és időszakos vízborítású vizes-nedves élőhelyeink a szárazodás, az eutrofizáció és a korábban kizárólag műszakilag tervezett beavatkozások (lecsapolások, foglalások, a talajvízszintet radikálisan megváltoztató tározó-építések, természetes partszakaszok betonágyba terelése, morotvák lefűzése stb.) együtthatásaként ma különösen veszélyeztetettek.” Az országosan megfogalmazott feladatok helyi viszonyokra alkalmazására és adaptálására a következő feladatokat határozták meg [12.], melyekkel a terv összhangban van: o Gondoskodni kell a szárazodás és az eutrofizáció miatt különösen veszélyeztetett vízterek, vizes élőhelyek (szikes tavak, kisvízfolyások, lápok, mocsarak, természeti értékekben gazdag holtágak, források, természetes vagy természetközeli állapotban lévő halastavak és nádasaik) élővilágának megőrzéséről. A nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek fenntartásához biztosítani kell a szükség szerinti ökológiai vízkészletet. o El kell érni, hogy a természetes és természetközeli állapotot megőrzött vizes élőhelyek csökkenése megálljon. o El kell készíteni Magyarország összes vizes élőhelyének kataszterét, azok osztályozását. Ki kell dolgozni a különböző osztályba sorolt vizes élőhelyek természetvédelmi kezelési irányelveit.

12


14/2009

o Kerülni kell a természetes állóvizek, összefüggő vízrendszerek vizes élőhelyeinek átalakítására irányuló tevékenységeket. Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az ilyen élőhelyeken végzett beavatkozások az ott élő növény- és állatvilág legcsekélyebb károsításával történjék, s a hazai tájak eredeti arculatához elválaszthatatlanul hozzátartozó vízi élőhelyek természetközeli állapota, mozaikossága, fajgazdagsága a legkevésbé sérüljön. o Folyamatos vízutánpótlással gondoskodni kell az ariditás folytán kiszáradt, vagy kiszáradással veszélyeztetett vizes élőhelyek rehabilitációjáról, különös tekintettel az unikális (pl. síksági tőzegmohalápok), vagy a nemzetközi viszonylatban ritka víztípusok (pl. kopolya típusú morotvák, szikes tavak, alföldi erek) természetközeli állapotban megmaradt képviselőinek megmentésére. A vizes élőhely-rekonstrukció kiemelt természetvédelmi és vízügyi feladat kell legyen. Gondoskodni kell a kiskunsági szikes tavak rekonstrukciójáról, folyamatos vízellátásukról. o A hátság peremi tározóknál a szárazodás nem okozott különösebb problémát. A magasabb fekvésű területeken lévő vizes élőhelyek (Csíraszék, Orgoványi rét, Ágasegyházi rét, Kondor-tó) évekre kiszáradt, azaz szinte megszűnt vizes élőhely lenni. A vízzel viszonylag jól ellátott tavakban az eutrofizáció következtében gyakorlatilag megszűnt a szabad vízfelület. A madárvándorlási útvonal fennmaradása, valamint a szabad vízfelületen költő madarak miatt mesterségesen kellett kialakítani a víztükröt. o A NATURA 2000-es területek európai védettséget jelentenek. Az 1993. évi XLII. törvény alapján a Kolon tó teljes területe felvételt nyert a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe”. o Az ökológiai vízigény a természetvédelem által meghatározott szinthez tartozó vízmennyiség. o Az elmúlt 30 – 35 év tapasztalatai alapján a csapadékhiányos időszakokban tartósan alacsony talajvízállások alakultak ki, ezért tartósan kiszáradtak a vizes élőhelyek. A védett természeti értékek, a biológiai sokféleség megmaradása csak mesterséges beavatkozással (szivattyús vízpótlással) biztosítható. o A célállapotot a későbbiekben, a vizes élőhelyek megfelelő vízállapotát és az ajánlott változékonyság dinamikáját bemutató részben lehet megtalálni. o A tervben szereplő nagy tavak a nemzetközileg is jelentős , míg az ex.lege területek általában hazai, vagy helyi jelentőségű védett területek. o A terv teljes mértékben kerüli a beavatkozásokat a védett területeken. A vízháztartási helyzet javítását egyrészt továbbra is a területen keletkező vizek 13


14/2009

megtartásával, másrészt a szivattyúsan felemelt víz ellenőrző tavon keresztül történő szabályozott bevezetésével oldja meg. A 2000-2015. közötti időszakra vonatkozó Országos Vízgazdálkodási Koncepció [16] kimondja a következőket: „A biológiai sokféleség megőrzése érdekében a vízkészletek minősége és mennyisége, a vízi környezet állapota tegye lehetővé a víztípusok természetes változékonyságát tükröző vízi élővilág megfelelő ökológiai állapotának megóvását, önszabályozó képességük helyreállítását és fenntartását, továbbá elégítse ki a vizes és szárazföldi élőhelyek, életközösségeik ökológiai vízigényét”. Az érintett területre dr. Kákonyi Árpád a fentiek szellemében készült szakvéleményében [12.] az alábbiakban foglalta össze a fejlesztés célját: „A védett, vagy védelemre érdemes természeti értékek megőrzése érdekében a hátságon a vízigények, és a vízkészletek közötti egyensúly mielőbbi helyreállítására van szükség. A negatív hidrológiai folyamatok, és korábbi káros emberi beavatkozások védett életközösségekre gyakorolt hatásainak enyhítésére a vízjárás jól megtervezett szabályozása kínálkozik, amely a megépült és a létesítendő műtárgyakkal környezetkímélő módon biztosítható. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága a tervezési terület olyan rekonstrukciós vízpótlási megoldását tudja támogatni, amely: o legelőször a legégetőbb hátsággerinci területek vízpótlását célozza meg; o a hátság vízviszonyait megközelítően legalább a 70-es évek szintjére állítja vissza; o a visszafordíthatatlan változásokat kizáró, reális időtávlatot határoz meg a megvalósításra; o elismeri a probléma országos jelentőségét és a létesítést/üzemeltetést főművi tevékenységi és finanszírozási körbe sorolja; o mindenhol az eredeti vízháztartási és vízminőségi állapot visszaállítására törekszik (az állandó vízborítás által stabilizált képződmények, pl. tőzegtelepek állandó vízborításának helyreállítása). [A víztani értékek legfőbb jellemzői a vízháztartás, meder- és áramlási viszonyok, a vízszint, vízjárás és a vízminőség. A rekonstrukció feladata ezek optimális értékének visszaállítása.]; o az állandó felszíni állóvizek (rekonstrukciójának feltétele a szabályozható vízszint, valamint elegendő mennyiségű vízutánpót14


14/2009

lás) vízigényét is folyamatosan képes kiszolgálni, a veszteségekkel egyensúlyt tartani; o időszakos felszíni állóvizek esetén a vízjárást az időszakos kiszáradások igényének figyelembe vételével – tavanként – szabályozni tudja; o talajvíz folyamatos hatása alatt álló élőhelyek, lápok, mocsarak vízellátottságát ennek megfelelően képes biztosítani; o a felszíni vizeknél a természetes feltöltődés sor- és időrendjét képes követni. Ez utóbbi – leegyszerűsítve – az édesvizű mocsaraknál és tavaknál egész éves vízborítást, a szikes vízállásoknál és vizenyős területeknél az őszitavaszi feltöltődés, nyári kiszáradás szimulálását jelenti.” A fentiek alapján a fejlesztés célja röviden a következők szerint foglalható össze. A Közép-homokhátság csatornarendszerének jelenlegi, elsősorban a vizek kártétele elleni védelmet szolgáló működési rendjét újra kell szabályozni úgy, hogy az érintett területen lévő jelentős természetvédelmi érdekeket a lehető legjobban szolgálja. Tekintettel arra, hogy a klímaváltozás várhatóan tovább ronthatja a természetvédelem egyes időszakokban már most is kedvezőtlen vízgazdálkodási helyzetét, a védett értékek fennmaradása érdekében a hiányzó vízkészletekről megfelelő minőségben és mennyiségben átvezetéssel indokolt gondoskodni. A tervnek nem megfogalmazott célja a talajvízszint regionális szintű emelése. A tározók mikrokörnyezetében valószínűsíthető pozitív hatás. A természetvédelmi célú vízvisszatartások hatására a tározók terepfelszíne alatt (a települések belterületén a közműolló nyitásából keletkezett hatásokhoz hasonló) talajvízdombok jöhetnek létre. Ezek kiterjedése valószínűleg nem terjed túl jelentősen a tározók térképen megjelölt nagyvízi kontúrvonalán, de pontos meghatározása a korábban is említett „szükséges kutatási háttér nélkül” nem vállalható. 1.6. A terület vízgazdálkodásával foglalkozó korábbi vizsgálatok A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási helyzetéről és annak javítását célzó intézkedések és beavatkozások megalapozására az elmúlt két évtizedben tanulmányok és tervek sora készült. Az 1980-as évek közepétől különösen aktív volt a szakmai munka a Homokhátság vízgazdálkodási problémáinak vizsgálatában. Az akkor induló hidrológiai alapozó kutatások, vizsgálatok nagyfokú talajvízszintsüllyedést mutattak ki, s annak többrendbeli kiváltó okaira is rávilágítottak. A kérdéskör alaposabb és a hidrológián kívüli tudományok területére is kiterjedő vizsgálata, valamint a súlyos vízháztartási helyzet enyhítésére irányuló intézkedé15


14/2009

sek és beavatkozások kidolgozása 1989 végén kezdődött el. 1990 és 1995 között mintegy félszáz (!) – kisebb-nagyobb terjedelmű – tanulmány készült. A továbbiakban vázlatosan áttekintjük az elmúlt másfél évtized legfontosabb vizsgálatainak, elemzéseinek eredményeit. Először 1990-ben készült olyan átfogó tanulmány, amely a vízgazdálkodási szakterület képviselőin kívül több érintett tudományterület neves szakembere működött közre. Az Előtanulmány a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak rendezésére [1.] című tanulmány rögzítette először a hátság vízkészlet csökkenésének okait, azok becsült nagyságrendjét. Ezek a megállapítások azért is fontosak, mert a vízgazdálkodási helyzet javítására vonatkozó szakmai irányok kialakításánál a változások okainak szerepe meghatározó.

16


14/2009

A talajvíz 2005. évi helyzetét bemutató térkép az alábbi ábrán látható.

A térkép a VTUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Kht. 721/15/6746-01 témaszámú zárójelentéséből származik

17


14/2009

1992-ben készült el A Duna-Tisza közi hátság távlati vízellátásának koncepciója [3.] című tanulmány. A tanulmány kísérletet tett a távlati vízigények becslésére, amit konkrét igények hiányában, elsősorban a természeti adottságok alapján közelítettek meg. A koncepció a vízpótlásra két lehetséges változatot mutat be. Mindkét változat elsősorban a Duna vízkészletére alapoz. Az „A” változat több kisebb vízellátó rendszert tervez. A „B” változat az É-i dunai rendszereket összevonja és a Duna-Tisza csatorna kezdeti megépült szakaszának meghosszabbításával, az un. Hátsági főcsatorna megépítésével oldja meg a feladatot. A most készült elvi engedélyezési terv az "A" változat un. Kecskeméti rendszerének hatásterületére esik, de a vízpótlást attól eltérően oldja meg, miután, a térséggel kapcsolatos újabb vizsgálataink (véleményünk szerint) a természetvédelmi célokat jobban szolgáló műszaki megoldás kialakítását eredményezték. A hátsági területek vízpótlására vonatkozó elképzelések készlet-oldali megalapozására 1993-ban készült el "A Duna-Tisza közi hátság vízellátásához szükséges vízkészlet biztosításának lehetőségei" című tanulmány [4]. A vizsgálat célja annak tisztázása volt, hogy a távlati vízellátási koncepcióban becsült vízkészlet a Dunavölgyi főcsatornában az átvezetési pontokon rendelkezésre áll-e, illetve milyen beavatkozásokkal biztosítható. Ez a tanulmány alapozta meg az 1996-ban megvalósult Foktő-Barákai 4,0 m3/s-os vízpótló mű koncepcióját. Az ÖKO Rt. 1994-ben készített vizsgálatot "A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási koncepciójában szereplő változatok környezetgazdálkodási szempontú öszszehasonlítása” címmel [7]. Az anyag számba veszi mindazon élőhelyeket, melyek fennmaradásának előfeltétele a víz. Elemzi, hogy a vízpótlás eredményeként milyen változások bekövetkezése valószínűsíthető. A vízpótlási változatokat a várható környezeti hatásuk és gazdasági hatékonyságuk egybevetésével hasonlítja össze. Arra a következtetésre jutott, hogy a [3] tanulmányban szereplő "B" változat megvalósítása az előnyösebb. A "B” változat a hátsági területek vízpótlását a DunaTisza csatorna meglévő szakaszának folytatásában, a Hátság gerincén húzódó 10 m3/s kapacitású főcsatorna kiépítésével tervezte megoldani. Jelen terv szempontjából fontos forrásmunkákként kell kezelni a Duna-völgy belvízkár elhárítását megalapozó dokumentumokat. Ezek közül különösen fontos "A Duna-völgyi belvízrendszer fennsíki területének vízrendezési tanulmányterve” [24]. Ez a megvalósíthatósági tanulmány adottságként kezelte az addig végrehajtott fejlesztéseket és vizsgálta a belvizes évek lefolyási viszonyait, különösen az 1965/1966 év rendkívüli belvizek tapasztalatait. Megállapította, hogy a Dunavölgyi vízrendszer főcsatornája, az addig megépült árapasztó csatornák üzembe helyezése ellenére sem képes a teljes vízgyűjtő belvizeit levezetni. Három övcsatorna kialakítását javasolja, többnyire már meglévő csatornák nyomvonalának felhasználásával, továbbá állandó jellegű műtárgyak megépítésével szükségtározóvá javasolta kiépíteni. A KHVM megrendelésére a TÉRTERV készítette el "A Duna-Tisza közi hátság vízvisszatartás és vízpótlás megoldása műszaki és pénzügyi megvalósíthatósági ta18


14/2009

nulmányt" [6]. A tanulmány első részében rögzítették a tervezési alapadatokat, illetve a „nulla" állapotot és a beavatkozások célkitűzéseit. A beavatkozások sorában elsőként a meglévő természetes vízkészletek megtartását szolgáló lehetőségek és korlátok feltárására került sor. A tervnek ez a fejezete szolgált alapul a kizárólagos állami műveken 1997 óta folyó vízvisszatartási programnak. A tanulmány végül foglalkozik a vízpótlás műszaki megoldásával, a tervezett beavatkozások költségével, valamint a fejlesztések gazdasági elemzésével. A vízpótlást a Duna-Tisza közi hátság távlati vízellátásának koncepciója "A” változatához közeli műszaki megoldással tervezték. A terv gazdasági elemzése javaslatot tesz az egyes vízpótló rendszerek megvalósítási sorrendjére is. A [6] tanulmány készítésével egy időben a KTM megbízásából a KÉE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszékén 1996-ban elkészült "A Duna-Tisza közi hátság vízhiányos helyzetéhez igazodó beavatkozások környezeti hatáselemzése és hatástanulmánya" [5], amely a vízpótlás szükségességét indokolja azzal, hogy nélküle a kedvezőtlen hatások folytatódnak, illetve fokozódnának, azaz: •

tovább csökken a talajvízszint,

•

veszélyeztetetté válik a védett élővilág,

•

pusztulnak az erdők,

•

növekszik a szántóföldi növénytermesztés kockázata,

•

csökken a táj üdülési és tájképi potenciálja.

Az idézett forrásmunka a teljes Duna-Tisza közére tett általános megállapításokat. A megállapításai a klímaváltozással kapcsolatban azóta publikált elemzésekkel és jövőképekkel nem ellentétes. Azok a degradációs jelenségek, melyeket előrevetít, számtalan publikációban (részletesen a TERRA Stúdió tanulmányában is) elemzésre került. Az ADUVIZIG a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium megbízásából 2000-ben elkészítette "A Duna-Tisza közi közép-homokhátság vízgyűjtő fejlesztésének lehetőségei" című megvalósíthatósági tanulmányt [13]. A tanulmányhoz felhasználták Kákonyi Árpád 1999-ben készített szakértői tanulmányát [12]. A Consult-Info Mérnöki, Szervező és Szolgáltató Kft. 2005-ben készítette el a jelen tervet szintén közvetlenül érintő "A Közép-homokhátsági tározók üzemeltetésének felülvizsgálata a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével” c. tanulmányt [23]. A tanulmány összegzésében irányt mutat a fejlesztés előkészítésének menetére, valamint azokra a szempontokra, melyek előzetes vizsgálatát fontosnak tartja. A terv későbbi részében e tanulmány eredményeit is figyelembe vettük

19


14/2009

2. A fejlesztési terület környezeti, természeti állapotának javítását szolgáló fejlesztési terv 2.1. A vízgazdálkodással szemben támasztott természetvédelmi és környezetvédelmi igények, a jelenlegi helyzet változtatásához fűződő érdekek és indokok A bevezető részben, különösen a belvízrendszer kialakulásának és a hivatalos természetvédelem létrejöttének rövid történeti leírásából érzékelhető a fennálló, és megoldásra váró szakmai probléma. A jelenlegi helyzet változtatásának indokait az alábbiakban lehet összefoglalni. 1974-ben megalapították a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságát. Ezzel megteremtődött ezen a területen is a természetvédelem hivatalos intézményi képviselete. Már az első időszakban kiemelt fontossággal kezelték a vizes élőhelyek (mocsaras vízállásos területek) védelmét. Ezt követően rövid idő elteltével igen hosszú ideig tartó vízhiányos időszak köszöntött erre a térségre. Elsősorban ennek hatására, valamint a vizes élőhelyek tapasztalt visszaszorulása miatti degradációs folyamatok várható felgyorsulása miatt kezdtek aggódni a védett természeti értékek sorsáért. A természetvédelmi igénye találkozott a térségben élők és gazdálkodók igényével. A hosszú ideig tartó csapadékszegény időszak a talajvízszintek süllyedését, a korábban még megvolt vizes területek visszaszorulását eredményezte. Joggal elvárt feladat lett a helyi vízkészletek megtartására irányuló törekvés, illetve – a klímaváltozással kapcsolatos jövőképek láttán – a vízpótlás lehetőségének megteremtése is folyamatosan napirenden van. A vízügyi szervezet szakemberei folyamatosan keresték a Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodási szempontból is fenntartható fejlesztési lehetőségeit, amellyel elérhető a természeti, környezeti, valamint az ott élők érdekeit jobban szolgáló vízgazdálkodási üzemelési rend kialakítása. 2.2. Felhasználható mértékadó vízmennyiségek az ökológiai, vízgazdálkodási és vízminőségi követelmények figyelembevételével A tervezett vízpótló mű többféle igény kiszolgálására alkalmas. Elsődleges célja a hazai és nemzetközi egyezmények alapján védetté nyilvánított vizes élőhelyek degradációs folyamatának megállításához, illetve a védett értékek szempontjából kedvezőbb helyzet kialakulásához szükséges vízkészlet biztosítása részben szabályozásokkal, részben pedig vízpótlással. A létesítményrendszer természetesen szolgálhat más vízgazdálkodási, vízkár-elhárítási célokat is. Tekintettel arra, hogy az elsődleges cél nem szükségeltet folyamatos üzemelést, megfelelő összehangolással mezőgazdasági vízhasznosítási igények kielégítésére is szolgálhat. A kiépített kapacitás legalább 2500 ha öntözését is lehetővé teszi.

20


14/2009

2.2.1. Természetvédelmi igények, A természetvédelem igényét dr. Kákonyi Árpád fejlesztést megalapozó korábbi [12.] e témában kialakított szakértői véleménye alapján (szakvéleményét a több évtizedes e területen szerzett tapasztalataira alapozza, és véleménye e tekintetben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága álláspontját tükrözi) az alábbiakban foglalható össze. Vízmennyiségre vonatkozó természetvédelmi igények: A szakértői anyag természetvédelmi tapasztalatokra alapozva, valamint természetvédelmi megbízásra korábban készített PHARE pályázati dokumentációra alapozva fogalmazta meg a legfontosabb ökológiai igényeket, ami dr. Kákonyi Árpád korábbi szakértői véleménye [12.] alapján az alábbiakkal jellemezhető: Kolon-tó: a Kulléri zsilip kívánt szintű zárása a Ramsari Konvenció által is védett tó változatos élővilága számára tartósan konszolidált vízállapotokat képes biztosítani. A Duna-Tisza köze legnagyobb édesvízi mocsara tehát egyelőre nem szorul vízpótlásra. Kurjantó: kiterjedt vízgyűjtővel rendelkező és jelentős felszín alatti hozzáfolyással bíró természetes meder, jégkorszaki ősduna morotva vízkészlete átlagos vízjárású években kvázi teljes visszatartás mellett kiegyensúlyozott vízháztartási állapotokat teremt az élővilágnak. Sajnos az ütköző gazdálkodói érdek folyamatosan akadályozza a térség jogszabályokban is megfogalmazott vízmegőrzési célú vízgazdálkodási tevékenységének végrehajtását. Az említett medrekbe tehát természetes úton hosszú idő távlatában is elegendő víz kerül, külön vízpótlást valószínűleg nem igényel. Bár valószínűtlen, de az elméleti lehetősége megvan annak, hogy a Kondor-Kurjantó összekötő csatornán keresztül a Balázsrét-Kurjantó vízkészletét is gravitációsan ki lehessen egészíteni. Ez az eshetőség hosszú, kivételesen száraz periódusok és növekvő vízkészlet-igénybevétel mellett állhat elő. Kondor-tó: a minimum 220 ha-os tó medrének feltöltődése sajnos az elmúlt évtizedekben felgyorsult. A 0,4 m-es min. átl. vízszint ökológiailag kielégítő, de 50-100 ezer m3 fiatal üledék eltávolítása után érdeksérelmek nélkül nagyobb vízmélység, jelentősebb víztest is előállítható lenne. Csak tavaszi feltöltés kívánatos a tó aktuális víztartalma szerint úgy, hogy a korábban folyamatos vízborítású tó legmélyebb vonulata a nyár végére sem száradhatna 3 ki. A minimális ökológiai vízigény tehát 880.000 m . A folyamatos betáplálás, átbocsátás kerülendő, a direkt vízátfolyás átmenetileg, szezonálisan megengedhető. (A Kurjantó, felé csak ilyen módon lenne víz kormányozható.)

21


14/2009

A Kondor-tó közvetlen szomszédságában található két kisebb szikes tó vízigénye: Szívósszék: óvatos becsléssel legalább 40 ha-os medret lehet még átlagosan 0,4 m-es vízmélységgel tározótérnek tekinteni. Csak tavaszi feltöltés kívánatos a tó későbbi aktuális vízkészlete szerint (ma 0), amely a nyár dereká3 ra, végére száradhat ki. A minimális ökológiai vízigény tehát 160.000 m . Természetvédelmi szempontból az ősz eleji kiszáradás lehetőségének fenntartása kívánatos. A folyamatos betáplálás, valamint a direkt vízátfolyás nem megengedhető. Hattyúszék: 15 ha-os kisvízi mederben átlagosan 0,2 m-es tavaszi vízállás lenne a kívánatos természetvédelmi vízállapot. Csak tavaszi feltöltéssel: a vízigény 30 000 m3. A folyamatos betáplálás kerülendő, a direkt vízátfolyás megengedhetetlen.

Hosszú-rét: a kaszkádrendszer kezdőpontja, a térségben a legmagasabb fenékszintű tó, ahonnan a víz pihentetés után szétosztható lenne. A lehetséges maximális tározóterület 220 ha, az átlagos vízmélység legalább 0,3 m. Fogadó-ülepítő-elosztó szereppel bír, az évi saját vízszükséglet elsősorban tavaszi feltöltéssel 660 000 m3, amely a többi tó vízigénye szerint egészül ki. Ágasegyházi-rét: a védett terület mélyvonulatában húzódó 550 ha-os vizes élőhely min. 0,3 m-es átlagos vízmélységgel - csak tavaszi feltöltés esetén legkevesebb 1.650.000 m3 tározására lenne alkalmas (ld. Phare koncepció). A terület hagyományos mocsári jellegéből következően a legmélyebb területeknek egész éven át vízborítást kell kapniuk, ezért a természetvédelem támogatna ennél jelentősebb mennyiségű tározást is. A vízállapotok tervezésekor a nádgazdálkodási szempontokat is figyelembe kell venni. A KNP kedvező és a közeljövőben várhatóan még előnyösebb tulajdoni és vagyonkezelési pozícióba kerül. Orgoványi-rét: a védett terület mélyvonulatában húzódó 480 ha-os vizes élőhely legalább 0,3 m-es átlagos vízmélységgel, - csak télvégi-tavaszi feltöltés esetén - legkevesebb 1.440.000 m3 víz tározására lenne alkalmas. A természetvédelem gazdálkodói egyetértés esetén nem zárkózik el ennél jelentősebb mennyiségű tározástól sem, mert a rét korábban mocsárként funkcionált. A mélyebb mederrészek tehát hosszabb idő átlagában ősszel sem száradtak ki. A vízállapotok tervezésekor a nádgazdálkodási szempontokat is figyelembe kell venni. A KNP kedvező és várhatóan még előnyösebb tulajdoni és vagyonkezelési pozíciója nagy szabadságfokot biztosít a tervezőnek.

22


14/2009

Csíra-szék: mint mérsékelten sós vizű, halasított, részben mederrendezett szikes tó került védelem alá. A III. övcsatorna megépítése és a medence réti mészkő rétegeinek átmetszése valószínűleg megszüntette a térség egymáshoz közeli tavainak izoláltságát és elősegítette az eltérő vízminőségek keveredését. A 100 ha-os kisvízi tómeder természetvédelmi célú feltöltése legalább 0,60 m-es vízállásra úgy véljük nem sérthet gazdálkodói érdeket. Csak tavaszi feltöltéssel 600.000 m3 víz lenne tározható. A természetvédelem azonban nem zárkózik el ennél jelentősebb mennyiségű tározástól sem, ha a magasabb térszínen a szikes jellegnek megfelelő talajvíz- és sómozgás fenntartható. A KNP-nek kedvező és várhatóan kizárólagos tulajdoni és vagyonkezelési pozíciója lesz. A vízpótlást elsősorban a tavaszi belvízi lefolyás időszakában kell végrehajtani (vízminőségi okok miatt). Ezt követően a következő belvizes időszakig csak akkor, ha a természeti értékeket menteni kell a szárazodás hátrányos következményeitől. A természetvédelmi elsőrendű minimális ökológiai vízigény a fentiek szerint 5.420 ezer m3. Figyelembe véve azokat a megjegyzéseket, melyek szerint egyes tározókban ennél valamivel több víz tartása előnyös lenne természetvédelmi szempontból, az ökológiai vízigényt ennél nagyobb víztömegre vettük fel. Egy korábban PHARE pályázatra készült tervben a valószínűsített veszteségekkel együtt 8,0 millió m3re becsülték az ökológiai vízhiányt. A Kiskunsági Nemzeti Parkkal folytatott egyeztetésen természetvédelmi szempontból hiányzó ökológiai vízkészletet e tanulmányban foglaltaknak megfelelően szintén 8,0 millió m3-ben határozták meg. A mikor mennyi kérdésre észlelési idősorok statisztikai elemzése alapján egy valószínűségi értékkel lehetne válaszolni, ha lennének idősorok. Modellvizsgálattal is meg lehetne közelíteni ezt a kérdést, de erre nem volt megbízás, illetve a rendelkezésre álló idő sem tette volna lehetővé. A folytatást – ha lesz ilyen – ezzel kellene kezdeni.

23


14/2009

2.2.2. A Közép-homokhátsági tározók hidrológiai vizsgálata A vizsgálat az ADUKÖVIZIG hidrológiai adatainak felhasználásával készült. 1. ábra: Átnézeti térkép a Homokhátság Ny-i peremén fekvő tározókról

A fenti térképen jól láthatók Homokhátsági tározók, melyeket az 1. számú táblázat adatai alapján, a szakirodalomi adatokból ismert és származtatott természetvédelem igényei szerinti víztartással tervezünk üzemeltetni. Ezen igények az ismert és az itt bemutatott vízháztartási elemekből levezethetően természetes úton nem elégíthetők ki. Ezt az állítást a klímaváltozás ismert szcenáriói is alátámasztják, mely szerint a Duna-Tisza közi Homokhátságot a várható időjárási szélsőségek különösen érzékenyen érintik. A rendelkezésre álló hidrometeorológiai vizsgálatok alapján a homokhátsági tározók vízháztartását hidrológiai vizsgálattal kétféle módon közelítettük meg. Egyik módszer a vízháztartási egyenlet megoldása szerint a területre hulló csapadék, a párolgás és a beszivárgás, továbbá a vízpótlás közötti egyensúlyt vizsgálja. Míg a másik eljárás a felszíni és felszín alatti vízjátékból következtetett vízkészlet változásokra épül. A számításokhoz felhasznált tározási jellemzőket (felület és térfogat) az M=1:10 000 méretarányú topográfiai térképről levett szintvonalakból megrajzolt elöntés térképekből származtattuk.

24


14/2009

A mintaprojekt alapjául a természetvédelmi szempontból szükséges vízigények lehető legpontosabb behatárolása kell, hogy szolgáljon. A tervező ezt a feladatot a megelőző időszak természetvédelmi szakanyagaira, valamint az ADUKÖVIZIG szakmai anyagaira építette. A természetvédelmi szakirodalom maximális és minimális tározott vízmennyiségben határozta meg az igényét. A szinteket az ADUKÖVIZIG hivatalosan elfogadott tározási jelleggörbéiből származtattuk. A munka során vizsgáltuk, hogy az ismert, hivatalosan elfogadott adatok mennyiben egyeznek az új, GIS módszerekkel pontosítottakkal. Kiderült, hogy komoly illeszkedési problémák vannak. Az elvi vízjogi engedélyezési tervben jeleztük: a valós értékek meghatározásához elengedhetetlen a részletes geodéziai felmérés. A probléma megértéséhez fontos figyelembe venni, hogy olyan tározók vízforgalmát kell vizsgálni, melyek sekély mélységűek (átl. 0,6 – 0,9 m), és ahol néhány cm-es vízállás-változás (az összes tófelületre vetítve) több millió m3-es víztömeget jelenthet. A felmérési pontatlanságok tehát lényegesen befolyásolhatják az igényeket és a lehetőségeket, továbbá a környezetre gyakorolt hatásokat is. Az új GIS módszerekkel pontosított vízfelület értékek nem illeszkedtek, esetenként durva eltérést mutatnak a korábban figyelembe vett tározási jelleggörbékhez képest. Az alábbi táblázat ezt a pontosítást mutatja be. Táblázatunkból kitűnik, hogy a Homokhátság vizsgált tározóinak természetvédelmi igényeket maximálisan kielégítő vízszintjeit tekintve összesen 33.697 millió m2 felületű és 32.381 millió m3 térfogatú vizet kell megtartanunk. Csapadék adatokat Kunszentmiklós, Soltszentimre és, Soltvadkert hidrometeorológiai állomásainak adatait felhasználva a 2. ábra szemlélteti. A jelen állapotot és a területet jól jellemző, utolsó 11 év átlagát véve alapul évi 570 mm csapadék valószínűsíthető. A havi csapadékösszegek átlagos értékei éven belül 32-77 mm között mozognak.

25


14/2009

Sorszám

1. táblázat: Tározók jellemző adatai Tározó neve

Természetvédelmi igény

Vm. "0" pont

vízszint min. max.

mBf Kolontó Csíraszék Orgoványi rét Ágasegyházi rét Kurjantó Kondortó Hosszúrét

94.27 102.26 102.39 103.22 93.87 103.64

96.92 103.92 104.30 104.49 95.17 103.90 105.50

térfogat min. max.

mBf.

106 m2

106 m2

97.07 104.18 104.62 104.92 95.60 104.15 106.50

11.863 1.866 2.838 3.239 1.319 3.190 0.514

12.813 3.216 4.140 4.336 3.860 4.040 1.292

16.595 1.705 1.845 2.057 0.545 1.563 0.257

106 m3 18.43 2 2.324 2.901 3.685 1.481 2.465 1.093

24.829

33.697

24.567

32.381

Összesen:

106 m3

2. ábra: Területi csapadékadatok

1998-2008. év közötti havi csapadékösszegek átlaga

Átlagos havi csapadékösszeg [mm]

1 2 3 4 5 6 7

mBf.

felület min. max.

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Kunszentmiklós Soltszentimre Solvadkert Átlag

I

II

III

IV

V

VI VII Hónap

VIII

IX

X

XI

XII

A tófelületek párolgási veszteségét Kecskeméten és Csornapusztán kádakkal mért párolgási adatokból 0,8-as tapasztalati szorzóval számítottuk. Így a csapadékoknál is figyelembe vett 1998-2008 évek közötti időszakok átlaga évi 771 mm-re adódott. Beszivárgási veszteségre tapasztalati úton a párolgás felét vettük figyelembe (385 mm). Lefolyást a területen nem vettünk számításba, hiszen az csakis csapadékból adódhatna. Így tehát az 570 mm csapadékból és az 1 m3/s vízpótlással tározókban tartandó vizünkből 1156 mm évi természetes fogyás keletkezne. A párolgás és beszivárgás csapadékkal csökkentett értéke évi 586 mm fogyást idézne elő. Ezen hiány 33.697 millió m2 szabad vízfelületen 19,746 millió m3-nek felel meg. Az igényt 1 m3/s vízhozammal 229 nap alatt lehetne pótolni. A természetvédelem által megengedett 26


14/2009

fogyás 7,814 millió m3, amit figyelembe véve már csak 11,932 millió m3-t kell pótolnunk. Ezen utóbbi vízmennyiség 139 nap alatt a tervezett hozamunkkal feltölthető. Takarékossági okokból ez azt is jelentheti, hogy éjszakai áramot használva napi 10 óra szivattyúzással 334 nap alatt a minimális igény (a vizsgált 11 év átlagos értékei szerint) kielégíthető.

3. ábra. Havi átlagos vízszintekből számított készletváltozások Felszíni és felszín alatti vízmércékből számított készletváltozás (1998-2008) 30 Csíraszék Orgoványi rét Ágasegyházi rét Kurjan tó Kolon tó Orgovány TV Ágasegyháza TV Kurjan TV Kondor TV Kolon TV

Havi átlagos készletváltozás [cm]

20

10

0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

-10

-20

-30 Hónap

Felszíni és felszín alatti vízjátékból is következtethetünk a vízkészletek természetes változására. Tudjuk, hogy 1998-2008 között az időszak elejét leszámítva (belvizes esetek) valamennyi vizsgált tározó zárt leeresztő műtárggyal próbált vizet visszatartani. Ezért a műtárgyak felvízi mércéit felhasználva számítottuk a havi átlagos vízállás értékeket. Az egymást követő hónapok átlagainak különbsége jellemzi a készletváltozás mértékét. Hasonló módon öt talajvízkút adatát is felhasználtuk. A vizsgálatba vont talajvíz-kutak elhelyezkedését az 1. ábrán piros rombuszok jelzik. Felszíni és felszín alatti vízmérce adatokból számított havi készletváltozásokat és egyben az éven belüli eloszlásukat is mutatja a 3. ábra. Szemléletes, hogy a felszíni és a talajvíz mércék adatainak havi átlagérték változása hasonló tendenciát mutat. Ez azt a korábbi hipotézist támasztja alá, hogy a vizsgált tározók vízutánpótlása szoros összefüggésben van a környező talajvízzel. Egyszerűsítés kedvéért képezzük a felszíni és felszín alatti készletváltozások átlagát is. Ezen átlagos értékek éves eloszlását mutatja a 2. táblázat. A készletváltozás értéke mm-ben értendő.

27


14/2009

I

II

III

IV

V

120

100

120

40

-70

VI

VII

VIII

IX

X

XI

XII

-100 -190 -140

-90

-10

70

120

A fenti táblázatban szereplő átlagokkal számolva a valóságoshoz közeli hiány és többlet vehető fel. A táblázat értékeinek összeadásával megállapítható, hogy évente átlagosan -30 mm hiány észlelhető. Átlagos évet figyelembe véve novembertőláprilisig 570 mm többletvíz keletkezik, ezt az időszakot lenne érdemes felhasználni a teljes feltöltésre (151 nap). A vízállás adatokból az is megállapítható, hogy a Kolontó és a Kurjantó kivételével szinte valamennyi tározó üresnek vehető az évek jelentős részében. Nevezett két tározó októberben átlagosan 16,311 millió m3 vizet tart. A teljes természetvédelmi igény kielégítéséhez további 16,070 millió m3 víz pótlására van szükség. Ez 186 nap alatt napi 24 órás szivattyúzás mellett megtehető. A minimális természetvédelmi igényhez elegendő a 8,256 millió m3 is, ami 96 nap 24 órás szivattyúzást jelent. 151 napig tartó szivattyúzással 13,046 millió m3 víz emelhető a Hátságra. Ha valamennyi tározót feltöltenénk az évi 30 mm hiányt valószínűleg alábecsülnénk, hiszen akkor 33,697 millió m2 felület párologtatná a vizet. Jelenleg a Kolontó és Kurjantó párolgási felülete 12,767 millió m2, ami benne van mostani számításunkban (30 mm-el 0,383 millió m3). Ezért csak a felületek különbözetére, azaz 20,930 millió m2-re számoljunk évi 586 mm (Cs-P-B) veszteséget, ami 12,265 millió m3. Így tehát a teljesen feltöltött rendszer éves átlagos összes vesztesége 12,648 millió m3-re becsülhető. Napi 8 órás éjszakai árammal történő üzem mellett egy év alatt 10,512 millió m3 víz jutna a tározókba. Azaz egy belvizes időszak alatt természetesen feltöltött rendszer csak 2-3 év alatt ürülne a természetvédelem által meghatározott minimum szint alá. Az eddigiekben idősorainkból nyerhető átlag értékekkel számítottunk, aminek bekövetkezési valószínűsége igen alacsony. Precízebb hidrológiai elemzés mindenképpen kívánatos az elvi engedély meglétét követően. A jelenleg rendelkezésre álló adatok bizonytalansága (lásd. tározási görbék, rövid idősorok, nehezen definiálható vízigény, stb.) sokkal több hibát rejt, mint amit az átlagos értékekből nyerhető információk szolgáltatnak. A szélsőséges időjárási helyzetek elemzéséhez a VKKI által szolgáltatott évi csapadék és párolgási értékek elméleti eloszlásfüggvényét használtuk. Az OMSZ-tól a kecskeméti OMSZ állomás havi kádpárolgási („A” típusú, amit aztán átszámoltak „U” típusura) és csapadék idősorokat a WMO ajánlatának megfelelően az 1971-2008 időszakra vonatkozóan dolgozták föl. Az adatokat aztán statisztikailag elemezve elkészítették a legjobban illeszkedő elméleti négyparaméteres béta-eloszlásfüggvényeket is. A kecskeméti OMSZ állomás mérései alapján készített eloszlásoknak a területre vonatkozó reprezentativitását feltételezve időjárási szélső eseteket vezettünk le.

28


14/2009

A csapadék és a párolgás elméleti eloszlásfüggvényeiből készíthető együttes eloszlás számítása Monte-Carlo módszerrel lehetséges, ez azonban messze túllépné jelen terv kereteit. A párolgás adatok autokorellált és a csapadék adatok „fehér zaj” jellege alátámasztja azt a feltevést, hogy előfordulhat 1%-os valószínűségű csapadék 99%-os valószínű párolgás mellett és fordítva is. Nem számítva az együttes előfordulás valószínűségét, csak feltételezve annak lehetőségét két igen alacsony valószínűségű szélsőértéket veszünk alapul rendszerünk tervezésénél. Megjegyzendő, hogy a következő számításnál a beszivárgást elhanyagoljuk, ugyanakkor nem a teljes vízgyűjtőre eső csapadékkal, csak a tározó felületre esővel számolunk. Magától értetődik, hogy itt a csapadék éven belüli eloszlása sem vehető számításba. Ezen egyszerűsítések tehát éves szinten működő modellt feltételeznek. Finomabb időléptékű modellnél már a rendszer egy belvizes időszak alatti teljes természetes feltöltődését is lehetne vizsgálni. vízbő esztendő:

1%-os párolgás 524 mm, 99%-os csapadék 757 mm

aszály:

99% párolgás 868 mm, 1%-os csapadék 307mm

Szélsőségesen vízbő esztendőben (csak a teljes tározófelületekre 33.697.000 m2) összesen 233 mm többletvíz valószínűsíthető. Ez azt jelenti, hogy a teljes tározandó (32.381.000 m3) térfogatból 7.851.401 m3 természetes úton feltöltődik. A Kolontó és a Kurjantó együttesen 15.000.000 m3 vizet szinte állandóan tart mély fekvésű jellege miatt, így csak a maradék 9.529.599 m3 feltöltését kell vízpótlással biztosítani. A tervezett 1 m3/s kapacitással ez 110 napot jelent. Éjszakai áramon (8 ó/nap) 329 nap kell a teljes feltöltéshez. Ha a vízigény csak a minimális tározási térfogatot követeli meg, akkor mindössze 1.715.599 m3 vizet kell szivattyúsan pótolnunk. Ez utóbbi eset napi 8 órai üzem mellett 60 nap alatt feltölthető. Extrém aszály esetén 561 mm párolgási terheléssel kell számolnunk csapadék nélkül. Csak a minimális tározási szint és az ahhoz tartozó térfogat (24.567.000 m3) kielégítését érdemes kitűzni. Eszerint 24.829.000 m2 szabad vízfelszín egész évben 13.929.069 m3 vizet párologtatna el. A Kolon-tóban és a Kurjantóban együttesen tárolt 15.000.000 m3 és az előbbiek figyelembevételével 23.496.069 m3 vizet kellene pótolnunk. Ez a tervezett 1 m3/s kapacitással napi 24 órás üzem mellett 272 nap alatt megtehető. Korábbi számításainknál az 1998-2008 időszak csapadék, párolgás és becsült beszivárgás adatainak felhasználásával készített átlagos értékekből az itt vázolt Extrém aszálytól is rosszabb forgatókönyvet kaptunk. Becslésünk tehát a biztonság javára tévedett, de ez is rávilágít arra, hogy a gazdaságosság érdekében egy pontosabb hidrológiai elemzés az elvi engedély elfogadása esetén elkerülhetetlen. A természetvédelmi üzemmódnál figyelembe kell venni azt az igényt, mely szerint a vízpótlás lehetőleg csak a területen keletkező vizekből lehetséges. Ez azt jelenti, hogy öntözési időszakban – amikor a vízbázis (DVCS) öntözővíz minőségű vizet szállít – csak a természetvédelem által meghatározott különleges indokokkal és feltételekkel lehet a tározók vizét pótolni. 29


14/2009

Az elvégzett különböző szempontokat figyelembe vevő vízháztartási elemzések 8 – 12 millió m3 nagyságrendű természetvédelmi vízigényt prognosztizálnak.

A klímaváltozás várható hatásai a természetvédelmi területek vízkészletére, a VAHAVA jelentés és a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia (NÉS) tükrében:

A hazánkban előforduló szélsőséges időjárási eseményekhez kapcsolódó hatásokat és következményeket a projekt céljait érintő témában a VAHAVA jelentés az alábbiak szerint foglalja össze: Nagy területeket és a lakosság széles köreit érintik az árvíz, a belvíz, az aszály, a hőséghullám, a tartós hideg és a hóakadály. A természetvédelemben elsősorban a vízhiány jelenti a legnagyobb problémát, főleg a Duna–Tisza közén és a Tiszai Alföldön. A szikes tavak, mocsarak, lápok és más vizes élőhelyek, továbbá a homoki és szikes legelők száradnak ki. Az árvizek és belvizek időszakos kártétele összességében nem jelentős, kivéve a nagy folyók melletti nemzeti parkok egy részét. A fagykárok és szélviharok, valamint az erdőés bozóttüzek helyi károkat okoznak. A természetes ökoszisztémák az elmúlt években még nagyrészt alkalmazkodtak a változó időjáráshoz. A csapadékhiány azonban hosszabb távon potenciális veszély. A vízutánpótlás és megtartás különféle módszerei képezik a lehetséges védekezés alapját. A természetes alkalmazkodás korlátja lehet, hogy a feldarabolt élőhelyeken sok faj populációja a kis mérete miatt képtelen az alkalmazkodásra. Ilyen esetekben a korlátozott mozgásképességű fajok kipusztulásra ítéltek. A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia a világgazdasági és társadalmi fejlődést, valamint a földi éghajlat érzékenységét számításba véve a tudományos közösség értékelése szerint 1,1−6,4°C közötti mértékben várható 2100-ra a melegedés (az előző évszázad végéhez képest). Hazánkban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a következő évtizedekre az éves csapadék átlagos mennyiségének csökkenése és csapadékeloszlás átrendeződése (több csapadék télen, kevesebb nyáron) várható, továbbá a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése.

30


14/2009

A nyári maximumhőmérséklet változása 1975-2004 – Forrás: OMSZ

Az utóbbi három évtized során (1975−2004) a napi maximum-hőmérséklet drámai mértékben, 2−3 Celsius fokkal emelkedett. A Közép-homokhátságon ez az érték 2,6 – 2,8 Celsius fokot mutat. A vizsgálati eredményekből az éves csapadékmennyiség csökkenő tendenciája is egyértelmű. Évszakos hőmérsékletváltozás (°C) a Kárpát-medence térségére a PRUDENCE projektben alkalmazott európai regionális (50 km-es rácsfelbontású) éghajlati modell eredményei alapján a 2071−2100 időszakra

31


14/2009

Az évszakos hőmérsékletváltozások szórása (°C) a Kárpát-medence térségére a PRUDENCE projektben alkalmazott európai regionális (50 km-es rácsfelbontású) éghajlati modell eredményei alapján a 2071−2100 időszakra

Évszakos csapadékváltozás (%) a Kárpát-medence térségére a PRUDENCE projektben alkalmazott európai regionális (50 km-es rácsfelbontású) éghajlati modellek eredményei alapján a 2071−2100 időszakra

A modellek alapján megállapítható, hogy a csapadék intenzitása átlagosan nőni fog. A záporok, és egyéb „nagycsapadékos jelenségek” száma várhatóan emelkedik, míg a „kis csapadékkal járó jelenségek” ritkábbak lesznek. A záporok ugyanakkor gyakoribbá válnak, ami miatt nő a hirtelen árhullámok kockázata. A program elemzői azzal számolnak, hogy a magyarországi folyók évtizedeken belül nyaranta akár 32


14/2009

a jelenleg szokásos szint felére apadhatnak. A talajvíz szintje megfelelő utánpótlás híján süllyedni fog, főként a völgyekben és az alacsonyabb területeken, például az Alföldön. Az esőzések, havazások változásának várható tendenciája nem minden évszakban azonos előjelű. Annyi azonban biztosnak tűnik, hogy mind nyáron, mind télen a csapadék mennyiségében bekövetkező változás mértéke meghaladhatja akár a 30−35%-ot. Nyáron északról dél felé haladva a várható csapadékcsökkenés mértéke nő. A téli csapadéknövekedés mértéke az ország északnyugati felében a legjelentősebb. A Közép-homokhátság térségére a modell eredményei azt jelzik, hogy a tavaszi csapadék tevékenység változatlan marad, a nyári csapadék 25-30 %-os csökkenést, az őszi csapadék 5-10 %-os csökkenést, míg a téli csapadék 30-35 %-os növekedést mutat. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy az évi csapadékösszeg mintegy 5 %-al csökken, értéke 540 mm körül várható. A vízháztartási egyenletbe ezt az értéket beillesztve az éves várható vízhiányt 616 mm értékűnek lehet prognosztizálni. Az előzőekben vázolt gondolatmenet mentén haladva a vízpótlás klímaváltozás várható hatásával korrigált értéke 13,275 millió m3 értékre becsülhető. A vízpótlás 1,0 m3/s kapacitására vetítve a lehetséges üzemelési változatokat az alábbi grafikonok segítségével lehet meghatározni. KÖZÉP-HOMOKHÁTSÁGI TÁROZÓK ÉVI VÍZVESZTESÉGe (millió m3 ) 45

40

TÁROZÁSI FELÜLET VÁLTOZÁS [ m2]

35

30

25 20

15

10

évi vízveszte-ség (millió m3 ) évi vízveszte-ség klímaváltozás estén (millió m3 )

5

0 0

5

10

15

20

25

30

VÍZVESZTESÉG millió [m3 ]

33


14/2009

VÍZPÓTLÁSI IDŐIGÉNY 1,0 m3/s kapacitás esetén (nap) 350 vízpótlási időigény igény 1,0 m3/s kapacitás esetén (nap) vízpótlási időigény igény 1,0 m3/s kapacitás esetén 12 órás üzeme-léssel (nap)

VÍZPÓTLÁSI IDŐIGÉNY [nap]

300 250 200 150 100 50 0 0

2

4

6

8

10

12

14

ÉVI VÍZVASZTESÉG millió m3

PÓTOLT VÍZMENNYISÉG [ 1,0 m3/s kapacitással] 14

PÓTOLT VÍZMENNYISÉG [millió m3]

12

10

8

6

4 Pótolt vízmennyiség

1,0 m3/s kapacitással 24 órás üzemelésnél

2

0 0

20

40

60

80

100

120

140

160

VÍZPÓTLÁS IDŐIGÉNYE [nap]

34


14/2009

VÍZPÓTLÁSI IDŐIGÉNY [nap] 35 Pótolt vízmennyiség 1,0 m3/s kapacitással 16 órás üzemelésnél

ÁTEMELT VÍZMENNYISÉG [millió m3]

30

25 Pótolt vízmennyiség 1,0 m3/s kapacitással 12 órás üzemelésnél

20

15

Pótolt vízmennyiség 1,0 m3/s kapacitással 8 órás üzemelésnél

10

Pótolt vízmennyiség 1,0 m3/s kapacitással 24 órás üzemelésnél

5

0 0

50

100

150

200

250

300

350

NAP

Az üzemelési körülmények kialakításánál, illetve a kapacitás adatok meghatározásánál fontos szempont lehet a 2009. július 08-án tartott egyeztetésen elhangzott álláspont, miszerint a természetvédelem prioritása ökológiai szempontból, hogy a költési (szaporodási) időszak kezdetén a tervben minimális szintben meghatározott értékek előálljanak. Adataik szerint ennek a feltételnek a biztosításához 8 – 8,5 millió m3 vízpótlásra van szükség. Ez az érték hasonló (kissé alatta marad) a vizsgálatainkban meghatározott vízpótlási vízmennyiségi értéknek. A konkrét kiviteli tervek elkészítése előtt feltétlenül indokolt elvégezni egy alapos modellvizsgálatot, amellyel az itt bemutatottnál sokkal pontosabban lehetne rögzíteni a beruházással érintett terület vízháztartását, illetve optimalizálni az azt befolyásoló vízpótlás üzemeltetését. Vízminőségre vonatkozó természetvédelmi igények: Válságos vízszűkében az igény alapvetően mennyiségi jellegű. A vízpótlás tervezése kapcsán azonban a vízbeszerző- és fogadó- helyek megválasztásakor a vízminőségre vonatkozó kritériumokat is figyelembe kell venni. Tekintettel kell lennünk tehát a vízi élelmi láncot alapvetően meghatározó vízminőségi-vízösszetételi jellemzőkre is. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy speciális környezetben, az alkalmatlan vegytartalmú víz még az átmeneti vízhiánynál is kedvezőtlenebb hatásokat eredményezhet. A hátságon, télen-tavasszal összegyülekező, medrekben tározódó víz a térségre jellemző oldott anyagokban bedúsul. Ilyenkor a jelentősebb csapadékhányad miatt a felszíni vizek antropogén szennyeződésekben „felhígultab35


14/2009

bak,” szervesanyag tartalmuk kisebb. A víztest-típusok figyelembevételével tehát az ilyen vízkészletek alkalmasabbak vízforrásnak. Kritikus környezetben (nyári, antropogén szennyezésű édesvizű beszerzés szikes tóba táplálása) előtározó-pihentető beiktatása is megfontolandó, illetve alkalmazandó. A természetszerű állapot fenntartása érdekében az ilyen tavakat csak a megfelelő vízi növényzetből (sás, nád, gyékény stb.) kialakított szűrőmező telepítésével, illetve alkalmazásával lehet feltölteni. Ismert a nádas mocsarak általános szennyezés-megkötő, és azt feldolgozó képessége. Ökológiai kutatásokra alapozva kell becsülni, hogy milyen időtartam során válik tolerálhatóvá a tápvíz minősége. A természeti értékek védelme miatt a vízpótló rendszert egy olyan folyamatos hatásmegfigyelő hálózattal kell ellátni, amely a vízminőségi fenyegetettséget gyorsan és pontosan jelzi. Hasonlóan nélkülözhetetlen az azonnali és hatékony kárelhárítás lehetőségét biztosító rendszer létrehozása. A vizes élőhelyeket jelentő tározók jelenleg hivatalosnak tekinthető jelleggörbéit a 6.1.1 – 6.1.6 sz. mellékletek jelenítik meg. 2.2.3. Ütemezési javaslat A természetvédelmi üzemelés szempontjait Dr. Kákonyi Árpád szakértői munkája [12.] alapján fogalmaztuk meg. A feltöltések ütemezésére az egyes víztestek mennyiségi vízigényeinek becslésekor adtunk konkrét, egyedi javaslatot, ezért azokat most nem ismételjük meg. Az alábbi megjegyzések viszont általános érvényük miatt ott célszerűen nem voltak ismertethetők. Az összegyülekező csapadék vízpótlásos kiegészítése a kívánatos mértékig alapvetően a téli félévben, február-március hónapokban kívánatos, mert egyrészt így természetközeli, másrészt a télvégi-tavaszi vizek szervesanyag tartalma kisebb, sőt, ha az más szikes terület lefolyásából származó belvíz, vegyileg hasonlóbb is. Fontos, hogy a tavakban az átöblítést, a túltöltést elkerüljük, mert ez által a szik elhagyná a tavat. Részleges utántöltés esetén a nyárvégi kiszáradást követően a bepárlott sótartalom visszamarad. A szikes tónak rendszeresen ki kell ahhoz száradni, hogy a sótartalom a kedvező szintben akkumulálódhasson. Ha azonban a szikes tó sokáig száraz, a sziksót a szél kifújja, illetve a beszivárgó csapadék a száraz talajba mélyen bemossa és a medret a növényzet elborítja. Fontos üzemrendi feladat a tavakban, tározókban a vízszint viszonylagos időszaki stabilizációja. A fészkelési periódusban (általában április 1. és június 15. között) megemelkedő víz esetleg károsabb, mint a kiszáradás, mert a víz által odavonzott part menti fészkelő fajok költését meghiúsítja. A las36


14/2009

sú, fokozatos vízszintsüllyedésnek nincs ilyen kockázata. Az év egyéb időszakaiban az egyenletes és mérsékelt mélységváltozások általában jól tolerálhatók. Így például az őszi madárvonulás idejére számbelileg kevesebb, jellemzőiben és üzemrendjében kötetlenebb vízi élőhely-hálózat is megfelel. Vegetációs időszakon kívül a természetvédelmi területek tározóként történő hasznosítása ilyen korlátokba nem ütközik. A fenti elvekkel összehangolt üzemelést a későbbiekben a projekt létesítményeinek természetvédelmi alapú működtetését ismertető részben lehet megtalálni. A vízpótlás konkrétabb ütemezéséhez olyan modellvizsgálatra lenne szükség – amit eddig senki nem végzett el – amely a természeti változásokat a természetvédelmi szempontrendszerrel összevetve prognosztizálni tudja valószínűségi változókkal, hogy a vízpótlásra mely időszakban és milyen nagyságrendben lehet szükség. Javasolható, hogy a következő fejlesztés előkészítési lépésnél – ha lesz ilyen – ez is képezze a tervezés részét. 2.2.4. Vízkár-elhárítási szükségletek A Duna-völgyi főcsatorna mértékadó vízszállítása Fülöpszállás térségében 6,0 m3/s-volt a 60-as évek közepén. Jelenleg – a fenntartási kotrások mederbővítő hatása miatt - képes lenne a 7,5 m3/s vízhozam szállítására is karbantartott meder esetében. Mint arról korábbiakban már volt szó, fontos a vízkár-elhárítás szükséglete a természetvédelmi célból megvalósuló létesítmény-rendszerrel kapcsolatban, amennyiben a szükségtározó kapacitás lehetőségének csökkenése miatt a Duna-völgyi főcsatornát többletterhelés érheti kritikus belvizes időszakokban. Ez a szélsőséges helyzet az elmúlt közel száz éves időszakban viszonylag ritkán, a tapasztalatok szerint 20-25 évenként állt elő. A jövőre vonatkozóan ez az, amit a meglévő információkra alapozva viszonylag nagy valószínűséggel állítani lehet. Időközben változásokon ment át a térség területhasználat tekintetében, voltak kellően át nem gondolt települési és gazdálkodói fejlesztések. Meg kell említeni az éghajlatváltozással kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások és az ezek alapján hivatalosan is megfogalmazott hazai és nemzetközi álláspontokat a változások lehetséges irányairól és annak jellegéről. Az éghajlat-változási prognózisok a szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedését valószínűsítik, ezért a vízkárelhárítás jelenlegi kiépítettségének csökkentése nem javasolható. A közelmúlt hidrometeorológiai folyamataiból, vagy a klímakutatók álláspontjából nem lehet egyértelműen arra a következtetésre jutni, hogy a folyamatok csak a várható vízhiányos állapot felé tendálnak. A szélsőséges 37


14/2009

száraz időszakok mellett nem zárja ki senki az esetleg katasztrofális kimenetű vízbő időszakot sem. A vízkár-elhárítás jelenlegi üzemelési szabályrendszerét az elmúlt száz év hidrometeorológiai eseményeiből levont tapasztalatok alapján alakították ki. Az utolsó negyedszázad történései alapján megállapítható, hogy a vizek kártételeinek mérséklése mellet nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia a helyi vízkészletek megtartásának. Ez a megállapítás vonatkozik egyrészt a vízügyi létesítmények kialakítására, másrészt az olyan területhasználat váltásra is, ahol a korábban vízállásos területeket beépítették, vagy művelési ág változtatással szántóföldi művelésbe vonták, illetve ültetvényt telepítettek. A hátsági területeken a belvízi problémák általában nem felszíni lefolyásból alakultak ki, hanem a talajvízállás emelkedéséből, amik a mélyebb részeken a felszínen vízborítást okoznak. Ez alól kivételt képeznek a szikesek, ahol az ismert tulajdonság miatt alakulnak ki felszíni vízfoltok. Belvízi szükségtározás szempontjából a hátságperemi tározóknak kiemelt szerepük van. Az előzőekben elmondottakból látható, hogy a talajvízszint a hátságperemi területeken kezd el emelkedni, és fokozatosan halad a vízválasztó irányába. Ennek megfelelően az övcsatornák vízhozama is hasonlóan alakul. Amennyiben a szükségtározás szükségessé válásakor az alsó tározók már telítettek, akkor az ide érkező vizet változatlanul a Duna-völgyi főcsatornába kellene továbbítani. A következő táblázat összehasonlító adataiból látható, hogy a természetvédelmi igények különböző szintű kielégítése mekkora mértékben csökkenti a szükségtározás térfogatát. Maximális kielégítés esetén 15,66 millió m3-el, minimális igény kielégítés mellett 8,25 millió m3-el. Mindkét érték arra vonatkozik, ha a szükségtározás maximális szintjét az eddig észlelt maximális szintekre emelik. A vízkárelhárítás létesítményei és üzemelési szabályozása természetesen nem kőbevésettek. Az előzőekben csak azt próbáltuk érzékeltetni, hogy a jelenleg regnáló rendszert alapos előkészítő munkát követően alakították ki, amely rendszer napjainkig jól működött. Ha a gazdasági körülmények miatt a fenntartottság is megfelelő lett volna, akkor a védekezési kényszer is kisebb lett volna, nem beszélve a költségekről. Fontos feladat tehát a napjainkban teret nyerő, és egyre inkább elérhető korszerű eszközökkel, a meglévő monitoring adatok felhasználásával olyan üzemrendet kialakítani, amely a fejlesztések hatásainak figyelembevételét is lehetővé teszi. A Duna-völgyi vízrendszer olyan soktényezős, és számos alternatív beavatkozási lehetőséget kínáló belvízrendszer, amely jelentős többfeladatú létesítménnyel is rendelkezik, melynek korrekt vizsgálata önálló feladatot jelent, és nem férhetett bele a most asztalon lévő feladatba. Jelen fejlesztés hatását a meglévő vízkárelhárítási rendszerre vizsgáltuk, és álláspontunk szerint korrektül megválaszoltuk a későbbi fejezetekben. 38


14/2009

Meg kell jegyezni, hogy a tározók morfológiai adottságait GIS módszerrel vizsgáltuk, melynek eredményét a hidrológiai vizsgálatok fejezetben részleteztük. A korábbi szabályozás alapjául szolgáló dokumentumokhoz képest olyan eltéréseket tapasztaltunk, amely mindenképpen indokolja a munka folytatásakor a hiteles geodéziai felmérést. A vízigényekkel kapcsolatos elemzések eredménye az alábbiakban foglalható össze: o

A természetvédelmi vizes élőhelyek ökológiai vízigénye minimálisan 8,0 millió m3. Vízbő időszakban ennél lényegesen kisebb vízre van szükség. Szélső esetben a 2 millió m3 is elegendő. Csapadékszegény időszakokban viszont lényegesen több víz pótlására lehet szükség. Az ökológiai igény elérheti a 12 – 13 millió m3-t. A természetvédelmi szakmai egyeztetésen a KNP szakemberei az alábbiak szerint foglaltak állást: A vizes élőhelyek ökológiai vízigénye 8,0 millió m3. A feltöltést úgy kell megkezdeni, hogy ez a vízmennyiség legkésőbb március 30-ig eljusson a vizes élőhelyekre.

o

Vízkárelhárítás esetén, a természetvédelmi célú tározások miatt 5,08,0 millió m3 szükség-tározó térfogat hiányzik. Ennek ellensúlyozását az üzemelési rend változtatásával, ill. a vízpótló rendszer üzembe helyezésével lehet biztosítani. A megoldást a műszaki változatokat követő részben ismertetjük.

39

A természetvédelmi és vízkár-elhárítási szempontok szerint jellemző tározási adatok Sorszám

neve

Vm. "0" pont mBf

Tározó vízkárelhárítási szabályzat vízszint térfogat min max min max mBf.

mBf.

1 2 3 4 5 6

Kolontó 94,27 96,17 96,92 Csíraszék 102,26 101,58 104,32 Orgoványi rét 102,39 102,40 105,12 Ágasegyházi rét 103,22 103,22 105,52 Kurjantó 93,87 94,80 96,12 Kondortó 103,64 103,64 104,64 Hosszú-rét xx ÖSSZESEN: A természetv. min igényével csökkentett térfogat (106 m3) A természetv. max. igényével csökkentett térfogat (106 m3) Vízkárelhárítás hiánya szabályozáshoz képest (106 m3)

106 m3

106 m3

0,51 0 0 0 0,42 0

6,51 1,04 7,20 7,25 7,49 3,44

0,93

32,93

Min Max

természetvédelmi igény vízszint térfogat min. max. min. max. mBf.

mBf.

96,92 103,92 104,30 104,49 95,17 103,90 105,50

97,07 104,18 104,62 104,92 95,60 104,15 106,50

106 m3

106 m3

6,51 0,60 0,22 1,44 0,95 0,88 0,00 10,60

8,80 0,90 2,50 3,00 2,75 1,50 0,50 19,45

26,12 14,73 5,88 17,27

eddig észlelt vízsz. térf. max. max. mBf. 97,29 104,45 104,97 105,23 96,40 105,26

106 m3 11,00 1,22 5,60 5,10 9,80 4,00 36,72


14/2009

2.3. A vízbeszerzés lehetőségei és módja A Közép-homokhátság vízgazdálkodási helyzetének javítására két lehetőség mutatkozik: a területi vízkészletek megtartása, és a hiányzó vízkészletek külső forrásból történő biztosítása. A készlethiányt egyrészt a csapadékhiány, valamint a veszteségek jelentik. A veszteségek közül a csapadékhiány és a párolgási veszteség az, amely a térség vízkészletének csökkenését csak negatív módon befolyásolja. A beszivárgás a felszín alatti vízkészleténél pozitív előjellel jelentkezik. A hidrológiai elemzésben jól érzékelhetően bemutatásra került, hogy a térség éves vízháztartásában markáns periodicitás van. Jellemző a téli-tavaszi feltöltődési és a nyári-őszi kiürülési folyamat. Ebből levonható az az egyértelmű következtetés, mely szerint a készletek megtartása hatékonyan csak a téli-tavaszi feltöltődési időszakban lehetséges. A Duna-Tisza közére elvégzett vízháztartási vizsgálatok [1.,2.,3.,6.,13.,23] azt támasztják alá, hogy a térség vízhiányos helyzetének mérséklésére a vízvisszatartás önállóan – különösen a tartósan aszályos időszakokban – nem ad kielégítő megoldást. A vízvisszatartás mellet ezért a külső vizekből történő pótlás lehetőségét is célszerű megteremteni. A külső forrásból történő vízbeszerzés egyetlen lehetséges bázisa a Duna-völgyi főcsatorna. A természetvédelmi igények kiszolgálása szempontjából a téli tavaszi belvizes időszak a legmegfelelőbb, mert ekkor döntően a területről lefolyó vízkészleteket szállítja a csatorna. A vízkivétel dinamizmusát és időbeosztását (üzemeltetési rendjét) a mindenkori lefolyási viszonyokhoz kell igazítani. Egy példa a lehetséges üzemállapotra természetvédelmi szempontból: o Decemberben a vizes élőhelyeken a vízkészlet nem éri el a minimumot (5.420 ezer m3). o A Duna-völgyi főcsatorna fülöpszállási szelvényében a területi lefolyásból átlagosan 2,5 m3/s vízhozamot észlelnek. o Az előrejelzések szerint nem lehet számítani arra, hogy a tározók hiányzó vízkészlete természetes lefolyásból a tavaszi időszakban pótlódik. o A természetvédelmi kezelő kezdeményezi a hiányzó vízkészletek szivattyús pótlását. o A szivattyútelep üzemelését automatikával úgy szabályozzák, hogy a szívóoldalon a vízszint 93,00 – 92,00 mBf szintek között maradjon. o 1,0 m3/s átlagos szivattyúzási kapacitással, napi 24 óra, 63 nap alatt, hozzávetőleg február végére a vízpótlás befejeződhet.


14/2009

o Amennyiben a hidrometeorológiai helyzet pillanatnyi helyzete és az előrejelzések nem mutatnak várhatóan jelentős vízkészlet növekedést, akkor az üzemelés további 30 napos folytatását kezdeményezi a természetvédelmi kezelő. Ezzel elérhető, hogy további 3 millió m3 víz juttatható a térségbe, amely már a kiürülési időszak veszteségeit is nagyrészt tudja ellensúlyozni. o Az ezt követő időszakban a szélsőséges időjárási helyzetben előállható ökológiai katasztrófa elhárítására újra beindítható a vízpótlás. A belvizes időszakon kívüli, illetve a kifejezetten száraz időszakokban a már meglévő vízpótló rendszerekkel a Duna-völgyi főcsatornában a tervezett vízkivétel szelvényében biztosítható akár 2-4 m3/s szabad vízkészlet a Homokhátság területének vízpótlására. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat a TÉRTERV által készített tanulmánytervhez [6] kapcsolódóan készült „A Duna-Tisza közi hátság vízellátásához szükséges vízkészlet biztosításának lehetőségei [ 4] c. tanulmány elemzése alapján lehet állítani. A vízpótló mű lehetőséget biztosít a térségben más célú vízigények kielégítésére is. Ilyen lehet a rendkívüli vízszennyezések negatív hatásának mérséklése, a mezőgazdasági szolgáltatás, stb. 3. A vízigények és kárelhárítási szükségletek kielégítésére tervbe vett vízi munka, vízhasználatát, vagy vízi létesítmény célját, valamint a megvalósítás választott műszaki megoldásainak, változatainak bemutatása A tervezés folyamán döntően a korábbi, a forrásmunkáknál felsorolt anyagokra alapoztuk a javaslatokat. Az elmúlt 15 évben a Homokhátság területének vízgazdálkodását fejlesztő tervezésekben számos olyan megoldást vizsgáltak, melyek hatásterületébe a Közép-homokhátság beletartozott. Ezeket az előzményeket figyelembe véve készült a három legutolsó tanulmány is [13.,23., valamint a többször hivatkozott PHARE pályázati dokumentáció], melyek többé-kevésbé egybecsengő műszaki megoldást kezdeményeztek. Erre a koncepcióra építve öt megoldási javaslatot vizsgáltunk a „0”. változat mellett. A megoldási javaslatok kidolgozásánál valamennyi változatnál figyelembe vettük a két leginkább érdekelt szervezet, a KNPI és az ADUKÖVIZIG véleményét. A KNPI kezdeményezte, hogy a Kondor tavak vizes élőhely rekonstrukciójánál mintegy 100 m3 újkori szerves iszap eltávolítása jelentős mértékben javítaná az ökológiai állapotokat. Az ADUKÖVIZIG álláspontja szerint a fejlesztéssel érintett főművi csatornahálózat rekonstrukciója csökkentené a vízkár elhárítási kockázatokat, amely a megváltozó, korábbinál feszesebb üzemelési rend következtében áll elő. A javasolt rekonstrukció az I. övcsatorna Kurjantói zsilip alatti, a III. övcsatorna Kolontói zsilip alatti, a II. övcsat. 42


14/2009

teljes hosszán, valamint a DVCS érintett, a Kunszentmiklósi és Csornai duzzasztók közötti szakaszán valósulna meg. A rekonstrukció mintegy 200 000 m3 iszap eltávolítását és elrendezését jelenti. Mindkét javaslatot beépítettük a feladatok, ill. a költségek közé.

3.1.„0” változat A változat helyszínrajzi elrendezése a 2. rajzszámú átnézeti helyszínrajzon látható. A fejlesztés elmaradása esetén mindaddig fennmarad a jelenlegi konfliktusos helyzet, ameddig nem születik döntés a természetvédelem szakértői véleményeiben jelzett degradációs folyamatok mérséklését szolgáló, a vízkár-elhárítási potenciál csökkentésére irányuló vízkár-elhárítási szabályozás módosítására. A természetvédelmi indokok alapján történő vízkár-elhárítási kockázatok növekedésének ellensúlyozására, társadalmi elfogadtatására külön vizsgálatokat és intézkedési terveket kell készíteni, melyben a felelősség kérdését is tisztázni kell. A fejlesztés elmaradásának szakmai következményei vízkár-elhárítási szempontból nincsenek. Fejlesztés nem szükséges, a rendszer jól kiépített. Az éves normál fenntartási és üzemelési költség mintegy 80 millió Ft lenne, ha az állami költségvetés biztosítaná a műszaki igényszint fenntartásához szükséges forrásokat. A következmények, hátrányok társadalmi szinten jelentkeznek. Számolni kell: o a természeti, táji értékek degradációjából eredő károkkal, o a nemzetközi kötelezettség nem teljesítéséből fakadó erkölcsi és anyagi károkkal, o a terület népességmegtartó képességének csökkenésének következményeivel, o a turisztikai értékcsökkenésből adódó károkkal, o a foglalkoztatási lehetőségek csökkenéséből fakadó károkkal. A fejlesztés elmaradása miatti károk számszerűsítése az adott szakterület szakértőinek véleménye alapján alakítható ki. A másik oldalon, a természetvédelmi kockázatok növekedésére lehet számítani, amit a már többször hivatkozott tanulmányában dr. Kákonyi Árpád a következők szerint fogalmazott meg:

43


14/2009

„A káros hatásokat csillapító cselekvés elmaradása miatt visszafordíthatatlan vagy egyre költségesebben megfordítható változások következhetnek be, ezért a beavatkozást késleltetni közgazdasági szempontból sem ésszerű. Az elodázott vízpótlás nyomán keletkezett aszály- és minden egyéb természetű tartósan jelentkező kár valószínűleg messze meghaladja a becsült beruházási költséget.„ [12] Nem tartottuk feladatunknak a természetvédelmi kérdések szakmai bírálatát, ezért elfogadtuk azokat a szakmai anyagaikat, és a tervezés közbeni egyeztetésen elhangzott ökológiai megfontolású álláspontjukat melyekben megfogalmazták a védett értékek fennmaradásához fűződő érdekeket és a vizes élőhelyeken megfelelőnek tartott állapotot. 3.2.„A” változat A változat helyszínrajzi elrendezése a 3.1. rajzszámú átnézeti helyszínrajzon látható. Az első változat egy nyílt csatornás szivattyús-nyomócsöves kombinált megoldást mutat be. A vízkivétel helye a Duna-völgyi főcsatorna 84+300 km szelvénye az I. sz. övcsatorna torkolata. A biztonságos üzemeléshez szükséges vízszint biztosítására a Duna-völgyi főcsatorna 84+230 km szelvényében duzzasztómű épül (5.1 sz. melléklet, 10.1. sz. melléklet). Az átvezetés nyomvonala: 0+000 - 3+200

nyílt csatorna és megegyezik az I. sz. övcsatorna nyomvonalával

3+200 – 5+830

1 db.φ800-as nyomócső a 4+563 km-ig az IzsákSzabadszállás között közút K-i oldalán, majd az 52. sz. főút É-i oldalán halad. Innen átmegy az 52. sz. út D-i oldalára, és az 5+830 km szelvénynél az I. övcsatorna 6+215 km szelvényébe torkollik.

5+830 – 8+100

2165 m. hosszú nyílt csatorna, melynek első 65 m-re megegyezik az I. övcsatorna nyomvonalával. Ezen a 65 m-en a csatorna meglévő műtárggyal keresztezi az 52. utat és áttér annak D-i oldalára, és a továbbiakban ott halad K-i irányba.

8+100 – 15+320

Ø 800-as nyomócső, az 52. sz. főút D-i oldalán

15+320 – 17+520

nyílt földcsatorna, az 52. sz. főút D-i oldalán

17+520 – 18+420

φ800-as nyomóvezeték, az 52. sz. főút D-i oldalán

44


18+420 – 18+520

14/2009

nyílt földcsatorna, az 52. sz. főút D-i oldalán, és becsatlakozás a Hosszúréti tározóba

Magassági vonalvezetés (7.1 sz. melléklet): Az átvezetés magassági tervezését a 7.1 jelű melléklet ábrázolja. A Dunavölgyi főcsatornán épült duzzasztó állítja elő a vízkészlet biztosításához szükséges feltételeket. 93,35 mBf-i vízszinttel. Az I. sz. övcsatornán a jelenlegi belvíz-levezetési iránnyal ellenkezően kell a szivattyútelepig eljuttatni a vizet, ezért 0 – 1 m nagyságrendben mélyíteni kell a csatornát a szivattyútelep irányába. A szivattyúteleppel 2630 fm. hosszon 1,85 m geodéziai magasságra (92,95 – 94,80 mBf.) kell feljuttatni a vizet. A nyílt csatornában továbbvezetett víz 0,3 m magassági veszteséggel jut 2165 fm. hosszon a következő szivattyútelepre. A szivattyútelep nyomócsövön 10,5 m geodéziai szintkülönbség leküzdésével 104,5 mBf. szintről 105,00 mBf. szintre emeli a vizet. Ezt követően ismét nyílt földmedrű csatorna következik 2200 fm. hosszon, 0,31 m esésveszteséggel (104,69 mBf.). A vízátvezetés utolsó szakasza a Hosszúréti tározóig ismét szivattyús átemelés és nyomóvezeték segítségével küzdi le az 1,65 m-es geodéziai szintkülönbséget. A Hosszúréti tározó 106,25 mBf-i vízszintjének megválasztása annak kielégítése érdekében történt, hogy gravitációsan lehessen a Kondor-tavak, valamint a III. sz. övcsatorna végszelvényénél lévő Ágasegyházi tározóba juttatni a vizet. A tervben alkalmazásra előirányzott nyomócső Ø800-as HOBAS CC-GRP nyomócső (centrifugális öntéssel készült, üvegszállal megerősített poliésztergyanta csövek). Út alatti átvezetéseknél sajtolható minőségben. (Alternatív megoldásként Ø 800-as acélcső jöhet számításba) A szivattyútelepek kialakítására három általános jellegű megoldási változatot tartalmaz a terv (10.2, 10.3, 10.4 jelű mellékletek). A szivattyútelepek vízemelési kapacitását 1,0 m3/s nagyságrendben irányoztuk elő a mintaprojekt keretében a megbízóval történt egyeztetés és a természetvédelmi igényeket alátámasztó vízháztartási vizsgálatok alapján. A szivattyútelep kialakítása olyan, hogy később a többlet vízigények jelentkezése esetén lehetőség legyen a bővítésre. Ennek megfelelően az 1. számú szivattyútelep kapacitása 1,0 m3/s. Az elvi műszaki kialakítást a 10.2 melléklet mutatja be. A létesítmény jól megközelíthető az Izsák – Szabadszállás közútról, lényegében mellette helyezkedik el. Energia ellátása hálózatról egyszerűen megoldható, mert közvetlenül a tervezett létesítmény mellett halad a nagyfeszültségű hálózat. 45


14/2009

A 2. sz. szivattyútelep szintén a 10.3 melléklet szerint épül meg. Megközelítése az 52. sz. főútról könnyen megoldható. Energiaellátásához 2,3 km hálózat bővítés szükséges A 3. sz. nyomásfokozó szivattyútelep szintén az 52. sz. főút mellett épül, a 10.4 melléklet vázlatterve szerinti kialakításban. Megközelítése hasonló az előzőhöz. Energia ellátásához 1,5 km hálózati fejlesztés szükséges.

3.3. „B” változat

A második változat kialakításánál fő szempont az egyszerűsítés volt létesítési és üzemeltetési téren egyaránt. A változat helyszínrajzi elrendezése a 3.2. rajzszámú átnézeti helyszínrajzon látható. A kiinduló pont ebben az esetben is a Duna-völgyi főcsatorna. A duzzasztó szintén a 84+230 km szelvényben épül. A duzzasztó és az I. sz. övcsatorna torkolata közötti szakaszon a duzzasztóval azonos időben, és egy munkagödörben épülhet meg a vízkivételi szivattyútelep. A szivattyúteleptől kiinduló Ø 800-as nyomócsőcső DK-i irányba haladva cca. 900 fm. hossz után az 52. sz. főközlekedési úthoz ér, majd az alatt áthaladva, annak D-i oldalán K-ÉK irányban halad további 17.520 m-t. A nyomócső összes hossza 18.420 fm. Az alkalmazott cső Ø800-as HOBAS CC-GRP nyomócső (centrifugális öntéssel készült, üvegszállal megerősített poliésztergyanta csövek), az út alatti átvezetésnél sajtolható minőségben. Alternatív megoldásként megvizsgáltuk a 2*Ø500-as cső alkalmazását. A csővezeték árában közel hasonló lett volna, mint az előző, üzemelés tekintetében azonban biztonságosabb, ezért előnyösebbnek bizonyult volna. A vizsgálat eredménye azonban azt igazolta, hogy a jelentős csővezetéki veszteség miatt jelentősen nagyobb energia felvétel keletkezne, ami a későbbi üzemeltetést költségesebbé tette volna. Magassági vonalvezetés (7.2 sz. melléklet): Kiinduló szint az előző változathoz hasonlóan a Duna völgyi főcsatornán épülő duzzasztó által tartott 93,35 mBf-i vízszint. A szivattyútelepnek 12,9 m geodéziai szintkülönbséget kell legyőznie, hogy a Hosszúréti tározóba juttassa a vizet. 46


14/2009

A szivattyútelepek kialakítására ez esetben is három általános jellegű megoldási változatot tartalmaz a terv (10.2, 10.3, 10.4 jelű mellékletek). A szivattyútelepek vízemelési kapacitását 1 m3/s-ban határoztuk meg, ami a vízháztartási vizsgálatok szerint kielégíti a természetvédelem igényeit, és amellyel a megbízó is egyetértett. A szivattyútelepet úgy alakítottuk ki, hogy később a vízigények növekedése esetén lehetőség legyen a bővítésre. Megvalósításra a 10.2 változatot javasoljuk, mert annak kialakítása a vízbázis (DVCS) uszadékait is tudja kezelni. A duzzasztó és a vízkivétel megközelítésére az 52. jelű főútról a Dunavölgyi főcsatorna bal partján, állami tulajdonú, VIZIG kezelésű területen megépített stabilizált út szolgál. A duzzasztó és a zsilip üzemeltetéséhez és az üzemelés irányításhoz szükséges eszközök elhelyezésére 16 m2-es hasznos alapterületű épület szolgál. A szivattyútelep energia ellátásához 960 fm hosszúságú hálózatfejlesztésre van szükség. A 25 m-es összes nyomómagasság elérési pontjánál (cca. a 11+500 km-nél) nyomásfokozó beépítését irányoztuk elő. A nyomásfokozó általános elrendezését a 10.5 jelű mellékleten lehet látni. A nyomásfokozó 1,0 m3/s kapacitású. Közvetlenül az 52. jelű főút mellé épül, ezért a megközelítéséhez csak egy lecsatlakozás kiépítése szükséges. Energia ellátása érdekében 2,2 km hosszú hálózat bővítést kell megoldani. 3.4. „C” változat A változat helyszínrajzi elrendezése a 3.3. rajzszámú átnézeti helyszínrajzon látható. A változat abból indul ki, hogy a III., és a I. övcsatorna vízét nem vezeti le a Duna-völgyi főcsatornába, hanem a Hátság peremén fekvő Kolon-tóban összegyülekező felszíni vizeket közvetlenül visszavezeti a Hátság magasabban elhelyezkedő vizes élőhelyei felé. A vízpótlás két vízbázison alapul. Az egyiket vízbő időszakokban a Kolontó maximális természetvédelmi célú vízmennyiségét meghaladó többlet víz jelenti, a másikat pedig szárazabb időszakokban – és ez a gyakoribb - a Duna-völgyi főcsatorna területi lefolyásból származó vízkészlete jelenti. A Kolon-tóból, annak az É-i felénél kiinduló 1-3-0 csatorna gravitációs vízelvezetést biztosítva az I. övcsatorna 6+150 cskm szelvényéig vezeti el a vizet. Innen indul az 1-0-0 jelű vízátvezetés, mely a Kolon-tóból, vagy a DVCS-ből idevezetett vizet a Hosszú-réti tározóba juttatja.

47


14/2009

Az 1-3-0 csatorna a Kolon-tó ÉNY-i csücskétől indul. Az egykori XV.sz. csatorna végszelvényének még megmaradt nyomvonalán. Keresztez egy földutat, majd a Kecskemét-Fülöpszállás vasútvonalat. A Kolon-tóban a megfelelő vízrávezetés miatt vezérárok képzést terveztünk, a megfelelő vízszállítási kapacitás biztosítása érdekében. Szükséges az említett vonalas létesítmények keresztezésében lévő műtárgyak átépítése is. A vasutat elhagyva a XV.sz. csatornát a 3.3. rajz szerinti nyomvonalon terveztünk meghosszabbítani, részben új gravitációs csatorna kiépítésével a XIX/e csatornáig. A nyomvonal több helyen földutat és műutat keresztez. A XIX/e csatornát ki kell építeni 1 m3/s vízhozam szállítására, a II. övcsatornába csatlakozásig. A II. övcsatorna átépítését 3 m3/s vízhozamra méreteztük, mivel belvizes időszakban a vízpótlással egy időben szükség lehet egyrészt Izsák belterületének belvízelvezetésére, valamint a Kolon-tóból történő átvezetésre. Ennek a levezetését mederbővítéssel, a vízmagasság emelkedése miatt a partok töltésezésével és az 1+650, 1+540 cskm szelvényekben lévő műtárgyak átépítésével lehet biztosítani. Az I. övcsatorna 6+026 cskm szelvényében lévő torkolattól a 6+150 cskmig a belvízlevezetés irányával ellentétes áramlású az átvezetés. A mértékadó belvízhozamra kialakított szelvényben az 1 m3/s vízhozam megfelelő felszínlejtéssel az 1-0-0 csatornába vezethető. Amennyiben a Kolon-tóból átvezethető vízkészlet nem elégséges, akkor vízhiány esetén a Hátság vízpótlására az 1-2-0 csatornát lehet felhasználni. Feladata, hogy a DVCS vízkészletéből lehetőséget biztosítson 1,0 m3/s vízhozamot a I. övcsatornáig átvezetni, majd a tervezett 1-0-0 ágon keresztül a Hosszú-réti tározóba juttatni.

3.5. „D” változat A változat helyszínrajzi elrendezése a 3.4. rajzszámú átnézeti helyszínrajzon látható. A műszaki megoldás lényege az alábbi változtatással megfelel a „B” változatnál ismertetettekkel. A vízkivételi szivattyútelep a „B” változathoz képest 100 m-rel Északabbra, az I. sz. övcsatorna torkolata fölött épül, a Duna-völgyi főcsatorna 84+370 km szelvényében, a bal parton. Ennél a változatnál elmarad a 84+230 km szelvényben tervezett duzzasztó a DVCS-n. A nyomócső 900 fm. hosszban az I. övcsatorna jobb partján halad, majd DK-i irányban a XIX-d csatorna K-i oldalán a jobb partján az 52. sz. utat keresztezve a „B” változat nyomvonalán halad tovább és egy közbenső szi48


14/2009

vattyúteleppel (nyomásfokozó) kiegészülve juttatja a vizet a Hosszúréti tározóba. A duzzasztó elmaradása miatt nem lehet a DVCS vízszintjét stabilan szabályozni, ezért a vízkivétel szelvényében rögzítettük a műtárgy legfontosabb magassági adatait. A vízkivétel kialakításának fő paraméterei: o Vízkivétel induló fenékszintje a DVCS-nél

90,50 mBf.

o Vízkivételi akna fenékszintje:

88,00 mBf.

A változatnál két alváltozatot vizsgáltunk. A lényegi különbség a nyomócső méretében van. A D/1 változatnál Ø800-as, a D/2 változatnál Ø900-as csővezetéket beépítési lehetőségét elemeztük. A D/1 változatnak kedvezőbb a nyomócső csőára, de ugyanakkor nagyobb teljesítményű tartalék szivattyú beszerzését igényli. Energia felvétele szivattyútelepenként 560, ill. 720 kW, a segédüzemi energiaigénnyel együtt 1360 kW. A nyomócsőben 2 m/s sebesség alakul ki. A D/2 változat esetében a nyomócső ára magasabb, ezzel szemben lényegesen kisebb a teljesítményigény. Az energia felvétel a segédüzemi energiával együtt mindössze 800kW. A nyomócsőben 1,6 m/s sebesség alakul ki. A két változatot összevetve arra a következtetésre jutottunk, hogy a nagyobb, mintegy 100 millió Ft-os beruházási költség mellett is a D/2 megoldás a kedvezőbb. Kisebb a teljesítmény igény, ezért kedvezőbb üzemelési költség várható. Az azonos szivattyúk miatt ugyanolyan mélyépítményt kell megvalósítani, azonos a teljesítmény igény, és a nagyobb tartalékszivattyú miatti változó energia igény sem jelentkezik. A szivattyútelepekbe 4-4 db, egyenként 250 l/s-os nedves aknás csatlakozólábas beépítésű szivattyúkat terveztünk, továbbá 1 db tartalékszivattyút. A szivattyúk egyenkénti teljesítménye 90 kW. A szivattyúk részletes adatait és a változatra számított jelleggörbéket az 5. sz. melléklet tartalmazza.

3.6. „E” változat

A változat helyszínrajzi elrendezése a 3.5. rajzszámú átnézeti helyszínrajzon látható. A tervtárgyaláson a megbízó részéről felmerült egy egyemeléses változat vizsgálatának igénye. A változatot a „D” jelű változatra építve vizsgáltuk. Az eltérés csupán abban nyilvánul meg, hogy elmarad a közbenső szivattyútelep. Két alváltozatot vizsgáltunk, mindkét esetnél azonosan 4 db főszivattyúval és egy tartalékkal. A szivattyúk kapacitása 250 l/s/db. 49


14/2009

Az E/1 változatnál Ø800-as nyomócsövet terveztünk. Az E/2 változat szerint egy nyomócsöves megoldást terveztünk Ø1000-es nyomócsővel. A Ø1000-es nyomócső alkalmazása esetén a teljesítmény igény négy szivattyúra 540 kW, a segédüzemmel együtt 580 kW. A Ø1000-es cső anyagára jelentősen, mintegy 250 millió Ft-al magasabb, mint a Ø 800-as esetében, de ezt kompenzálja az egyik szivattyútelep elmaradása. Ø800-as csőnél a jelentős nyomásveszteség miatt a szivattyúk teljesítményigénye megközelíti az 1500 kW-ot. A megkérdezett forgalmazó cég erre az esetre nem is adott ajánlatot. Mindkét változat előnye az egyszerű vezérlés. Hátrányuk a flexibilitás szűk tere, valamint a frekvenciaváltó beépítésének szükségessége a finom működtetéshez. Az egyik esetben viszonylag kedvező energiafelhasználás adódik jelentősen magasabb csővezetéki áron, a másik esetben nagy energiaigénnyel lehet számolni kedvezőbb csőár mellett.

3.7. A változatok több-szempontú összehasonlító értékelése Az ”A” és „B” változatok helyszínrajzi kialakításban a vízkivétel és az 52. sz. főút D-i oldalának elérése közötti szakaszon teljesen eltér egymástól, azt követően azonos nyomvonalon érik el a Hosszúréti tározót. Az „A” változat összetett, nyílt csatornás és több helyen beépített szivattyús megoldást mutat be. A „B” változat egy szivattyútelepes zárt rendszert alkalmaz, nyomásfokozó beépítésével. A „C” változat annyiban tér el az „A”–tól, hogy a Kolon-tó egyébként elfolyó vízkészletét hasznosítja, és azt juttatja vissza a felső tározókba. Magasságilag az első két változatnak ugyanazt a szintkülönbséget kell legyőznie. A „C” változat a Kolon-tó vízkészletének felhasználásakor némileg kisebb szintkülönbséget küzd le. A „D” és „E” változatokban a vízkivételi mű 100 m-rel északabbra, az I.sz. övcsatorna torkolata fölé került a természetvédelem javaslatára. Elmarad a DVCS duzzasztó, ezért a vízkivételi mű kialakításánál nagyobb vízállás tartományt kell figyelembe venni. A „D” változat két emeléses, 4 szivattyús technikára épül, az”E” változat egy emeléssel, két szivattyúegységgel oldja meg a feladatot (a tervezés során figyelembe vett szivattyú adatokat és a változatok jelleggörbéit a 4. sz. melléklet tartalmazza). Az egyes változatok megvalósulása esetén várható szolgáltatott víz mennyiség-költség adatait az alábbi ábra szemlélteti.

50


14/2009

1,0 m3 víz ára 100

90 "A" változat "B" változat

80

"C" változat 70

"D_1" változat "D_2" változat

víz ára [Ft/m3]

60

"E_1" változat "E_2" változat

50

40

30

20

10

0

2

4

6

8

10

12

14

16

szolgáltatott víz [millió m3]

A változatok részletes költségbecslése a 11. mellékletben található A változatok illeszkedését az értékelési szempontokhoz 0-10 ponthatárok között értékeltük, míg az értékelési szempont súlyszámát, annak fontossága figyelembevételével 1-10 között határoztuk meg. Az értékelés eredményét az alábbi táblázat tartalmazza.

51


14/2009

Változatok Értékelési szempont

"A" "B"

"C"

"D/1" "D/2"

"E/1"

Súly"E/2" szám

Változatok pontszámai "A"

"B"

"C"

"D/1" "D/2" "E/1" "E/2"

Terv szerinti megvalósítás valószínűsége (%)

7

8

5

8

8

7

6

8

56

64

40

64

64

48

56

Jó kihasználás valószínűsége (%)

6

8

5

9

9

8

6

9

54

72

45

81

81

54

72

Társadalmi elfogadhatóság

7

9

6

7

8

9

7

10

70

90

60

70

80

70

90

Kitűzött célok elérésének valószínűsége (%)

6

9

5

8

9

9

8

7

42

63

35

56

63

56

63

Turisztikai értékcsökkenés

6

7

5

7

7

7

7

4

24

28

20

28

28

28

28

Térségfejlesztésbe illeszkedés

7

8

5

9

9

9

8

7

49

56

35

63

63

56

63

Táji értékek degradációjából származó károk

6

7

5

6

6

7

7

4

24

28

20

24

24

28

28

Idegenforgalomra gyakorolt hatás

6

6

5

7

7

6

5

5

30

30

25

35

35

25

30

Népességmegtartó szerep

2

2

2

2

2

2

2

3

6

6

6

6

6

6

6

Talajvízszint helyreállítása

6

5

6

6

6

6

6

5

30

25

30

30

30

30

30

Ökológiai vízigény kielégítésének eredménye

7

8

8

9

9

9

8

10

70

80

80

90

90

80

90

Öntözővíz kielégítésének lehetősége

5

7

4

8

9

8

7

8

40

56

32

64

72

56

64

Erdőgazdasági igények kielégítése

4

4

4

5

5

6

4

6

24

24

24

30

30

24

36

Vízminőség

6

6

5

6

6

6

5

5

30

30

25

30

30

25

30

Vizes élőhelyek fenntarthatósága

6

6

8

7

8

7

6

9

54

54

72

63

72

54

63

Szárazföldi populáció megzavarása/degradáció

7

8

7

7

8

8

7

8

56

64

56

56

64

56

64

Belvízkár elhárítása

4

4

4

4

4

4

4

5

20

20

20

20

20

20

20

Rekreációs szerep

5

5

5

5

5

5

5

4

20

20

20

20

20

20

20

Beruházási költség

6

8

5

8

7

9

8

8

48

64

40

64

56

72

64


14/2009

Súlyszám

Változatok

Értékelési szempont "A"

"B"

"C" "D/1" "D/2"

"E/1"

"E/2"

Változatok pontszámai "A"

"B"

"C"

"D/1" "D/2" "E/1"

"E/2"

Energiafelhasználás

8

6

8

6

8

6

9

6

48

36

48

36

48

36

54

Feladatok összehangolhatósága

5

8

4

9

8

7

7

7

35

56

28

63

56

49

49

Üzemeltetés bonyolultsága

6

8

5

8

8

9

9

7

42

56

35

56

56

63

63

Üzembiztonság

6

8

6

7

7

6

7

8

48

64

48

56

56

48

64

Létesítmények tájbailleszthetősége

7

9

6

9

9

10

10

8

56

72

48

72

72

80

80

Környezeti terhelés mértéke

6

7

5

7

7

8

8

8

48

56

40

56

56

64

64

Vízpótlás fajtája, vízforgalom

6

6

6

8

8

7

7

4

24

24

24

32

32

28

28

Fenntartási és üzemeltetési költségek

7

5

7

6

8

5

9

9

63

45

63

56

72

45

81

Kapacitás fejlesztés lehetősége

7

9

6

9

9

6

7

8

56

72

48

72

72

48

56

Biztosítóberendezések hatékonysága

8

8

8

8

8

8

8

7

56

56

56

56

56

56

56

Megvalósulás időtartama

6

7

6

7

7

8

8

7

42

49

42

49

49

56

56

1496

1553

1360

1577

Összesen:

1263 1458 1165

53


14/2009

Az összességében legjobb megoldásra tett javaslat kialakítása során a fenti táblázatban kialakított pontozási módszer szerinti eredményt is figyelembe vettük. Bár mindegyik megoldás alkalmas a kitűzött cél elérésére, a változatok több-szempontú összehasonlító értékelése alapján a „D/2 és az „E/2” megoldások bizonyultak a legelőnyösebbeknek, az összes tényező figyelembe vétele alapján a tervező az „E/2” megoldás megvalósítását javasolja.

A legelőnyösebb megoldások kiválasztásában legfontosabb szerepet játszó szempontok: o A beruházási és üzemelési költségek. o Egyszerű, és variálható kapacitású üzemelés. o Egyértelműen különválik a vízkár-elhárítási és a természetvédelmi célú vízpótlási feladat. (Nincs ellenirányú vízvezetés) o Az átvezetés megvalósítása - a felszín alá helyezett csővezeték miatt - szolgalmi joggal megoldható, területvásárlás igénye gyakorlatilag nincs. o A keresztezések általában nem igényelnek külön műtárgyat. o A beruházási költsége az „E” változatnak némileg előnyösebb, és a kisebb energiaigény és az egyszerűbb üzemeltetés miatt is kedvezőbbnek mutatkozik. o Kisebb karbantartási költsége. o Az üzemelés biztonsága. o A tájképre gyakorolt hatás.


14/2009

3.8. A javasolt változat műszaki megvalósítási és költség ütemezése Az „E/2” változatban ismertetett változat megvalósításának egy lehetséges végrehajtási ütemezését tartalmazza a 12. sz. melléklet. A pályázati útmutatókban meghatározott feltételek, valamint a Projekt Megalapozó Tanulmány tervezetben már részben körvonalazott feladatok figyelembevételével lettek meghatározva a javasolt tevékenységek, és feladatok végrehajtásának dátumai. A javaslat szerinti fontosabb dátumokat az alábbi táblázat tartalmazza. A projekt megvalósításának fontosabb dátumai, illetve időigénye Az 1. fordulós pályázat benyújtásának tervezett időpontja (év, hó) A 2. fordulós pályázat benyújtásának tervezett időpontja (év, hó): A projekt megvalósítás kezdésnek tervezett időpontja (év, hó): A projekt megvalósítás befejezésének tervezett időpontja (év, hó): A projekt megvalósítás időigénye (nap):

2009. november 2011. május 2011. október 2013. szeptember 890 nap

A változat megvalósításának tervezői javaslatát műszaki- és költségütemezési szempontból a 12. melléklet tartalmazza. A végleges ütemterv a tényleges pályázati feltételek ismeretében és a hatósági eljárási időszükségletek pontosítása alapján lehet véglegesíteni.

4. A tervezett fejlesztés hatása a jelenlegi vízgazdálkodási helyzetre A jelenlegi vízgazdálkodási szabályozás elsősorban a nagy vizek kártétele elleni védelmet szolgálja. Ennek megnyilvánulása az is, hogy nem törekszik a feltöltődési időszakban a víztározási lehetőségek maximális kihasználására. Részben ennek eredményeként az utóbbi két évtizedben a Közép-homokhátságon a vizes élőhelyek nagy része vízhiánnyal küzd. A tervezett fejlesztés ezt az állapotot készül megváltoztatni. A megvalósult fejlesztés két irányt határozott meg. Elsőként a helyi természetes vízkészletek megtartását maximalizáló üzemelési rend kialakítását kezdeményezi. Miután a vízháztartási vizsgálatok már a jelenlegi helyzetre is azt mutatják, hogy az ökológiai szempontból szükséges minimális vízállapotok csak a helyi vízkészletek megtartásával nem állíthatók elő, konszenzus mutatkozik abban, hogy vízátvezetéssel javítsunk ezen a helyzeten. A víztározás és a vízpótlás együttes hatásától remélhető a Közép-homokhátság vízháztartási helyzetének kedvezőbbre fordulása. A hátság beszivárgási területein megtartott, és oda felvezetett víz folyamatosan, jelentős felületen és tömegben történő tározása egyfelől biztosítja a vizes élőhelyek fennmaradását, másrészt a beszivárgás révén a tavak alatti háromfázisú réteget folyamatosan feltölti, azaz a környező területhez képest un. talajvíz dombot alakít ki. A talajvíz áram55


14/2009

lási irányának megfelelően ez a hatás tovább terjedhet. A víz tározásának talajvízre várható hatására a korábban végzett modellvizsgálatok adnak közelítő választ (Völgyesi István 2002.). A modellvizsgálatok néhány hátsági főcsatorna környezetében vizsgálták a vízvisszatartások várható hatását. Összefoglaló megállapításai a következők voltak: o „A vízvisszatartás minden lehetősége megvalósításra érdemes a Duna-Tisza közén. Mezőgazdasági és természetvédelmi jelentőségük nagy, lélektani és esztétikai hatásuk is fontos. A talajvízszint érdemleges emelésére azonban ezek a beavatkozások nem alkalmasak. o Vízpótlással a talajvíz normális szintre való szabályozása (és ennek a normális szintnek a fenntartása) megoldható, de csak horribilis költségekkel. Száraz időjárás mellett a korábban tapasztalt károk egy része mégis jelentkezne. További – interdiszciplináris – kutatások lennének szükségesek ahhoz, hogy megállapítsuk, vajon összemérhetők-e ezek a károk a talajvízszint szabályozás költségeivel.” Esetünkben nem a talajvízszint szabályozás lenne az elsődleges cél, hanem a tározott és felvezetett víz természetvédelmi, később lehetőség szerint más irányú hasznosítása. Nem árt a tározás és a vízpótlás várható hatását illetően óvatosan fogalmazni, és a szükséges kutatási háttér nélkül konkrét hatásokat nem célszerű megfogalmazni. A természetvédelmi szakemberekkel történt egyeztetésen a megvalósuló rendszerrel kapcsolatban a jelenlegi vízgazdálkodási helyzet megváltoztatására a következő álláspont alakult ki: A mindenkori hidrometeorológiai helyzet függvényében úgy működjön a kialakított rendszer, hogy a március végéig – a szaporodási ciklus kezdetéig – a legalább az ökológiai minimális vízállapotok álljanak elő. Ez azt jelenti, hogy az összes vizes élőhelyen tározott víz mennyisége 13 millió m3. Feltételezve, hogy a Hátság peremi tározók a természetes készletből biztosítják a vízkészletüket, akkor a többi tározó minimális ökológiai vízigényét, 5,5 millió m3-t általában mesterségesen kell pótolni. A téli, tavasz eleji feltöltést a várható veszteségeket is figyelembe véve minimálisan évi 8 millió m3-ben prognosztizáltuk, amit a vízháztartási vizsgálatok is alátámasztottak. Egyes tározóknál – mint ahogy azt a korábban ismertetett táblázatban szereplő adatok szemléltetik - már előfordult az engedélyezettnél magasabb vízállás is, és vannak olyanok, ahol az engedélyezett szint magasabb, mint az eddig észlelt maximum. Az egyértelmű - és ez az adatokból is kiolvasható -, hogy vannak olyan tározási lehetőségek, melyeket eddig nem használtak még ki a legnagyobb belvizes években sem. Ezek elsősorban a magasabban fekvő területeken találhatók (Ágasegyházi rét, Orgoványi rét) Valószínű, hogy ezek a tározók saját vízgyűjtő vízkészletükből nem, vagy csak rendkívüli, eddig még nem tapasztalt esetekben telnek meg. Amikor egyes tározóknál az engedélyezett vízszintnél magasabb 56


14/2009

szintek alakulnak ki – ilyen eseteket már korábban megtapasztalhattuk - szükség esetén többlettározásra ezt a lehetőséget ki lehet használni. A rendszer üzemelésének átalakítására – tározási szempontból – ezeket a lehetőségeket számításba vettük.

57


14/2009

A jelenlegi és a tervezett rendszer kialakításának alapadatai vízkár elhárítási szempontból:

Állapot Jelenlegi szabályozás szerint Szabályozás a min. természetvédelmi igény szerint

Q árapasztás m3/s 10,7 10,7

W Árapasztás Rendelkeidőtartama zésre álló nap millió m3 32,00 35 24,68 27

Amennyiben a belvizes időszak kezdetére a tározókban minimális szinten elégítenék ki a természetvédelmi igényeket, akkor 8,25 millió m3 tározótérfogat hiányozna azt feltételezve, hogy vízkár-elhárítási szempontból szükségtározásra az engedélyezett és az eddig észlelt maximumok közül a legkedvezőbb értékek alkalmazása megengedhető. Amennyiben a Közép-homokhátság területén vízkár-elhárításra kijelölt szükségtározók térfogatának egy részét állandó jellegű természetvédelmi vizes élőhellyé nyilvánítják, akkor újra kell gondolni az eddig szabályzatba rögzített üzemelési rendet. Ha a belvizes időszak kezdetére – a tapasztalatok szerint november, december – a természetvédelem az általa minimálisnak elfogadott tározási szint tartását szabálynak elfogadja, és a lehetséges legmagasabb szükségtározási szintet tervezzük, akkor a 10,7 m3/s gravitációs lefolyást kiegészítve 1,0 m3/s szivattyús vízátvezetéssel 27 napon keresztül lehet a Duna-völgyi főcsatornát a fennsíki vizek jelentős részétől mentesíteni. A szivattyúzásra azért van szükség, mert egyes tározók gravitációs feltöltése a megemelt szintig csak így valósítható meg. A Duna-völgyi főcsatorna mentesítésének eredeti 35 napos időtartama 8 nappal lecsökken. Ennek ellensúlyozására a folyamatban lévő Solti árapasztó rendszer várhatóan e projekttel egy időben történő befejezése, valamint a fülöpszállási Kelemenszék és a Kiskunsági főcsatorna jelentős medertározási lehetősége adja a megoldást. A projekt megvalósulásával megváltozó vízháztartási helyzet a korábbinál nagyobb figyelmet igényel a vízkormányzást irányító szervezettől. A tervezett monitoring és a meglévő információs rendszer adatainak felhasználásával olyan vízháztartási modellt indokolt kialakítani, amely lehetővé teszi a hidrológiai folyamatok pontos helyzetének ismeretét, és a ráépülő előrejelző és vízkormányzást irányító rendszer segítségével alkalmas lesz precíz döntések meghozatalára.

58


14/2009

5. A fejlesztéssel igénybevett területek kiterjedése, az igénybevétel módja (szolgalmi jog, tulajdonszerzés, ideiglenesség esetén kártalanítás, stb.) A fejlesztéssel kapcsolatban terület igénybevétel szükséges: o o o o

az állandó tározás megvalósításához, a fő vízátvezetés nyomvonalán, egyes vízszétosztó csatornák nyomvonala, duzzasztó, szivattyútelepek és nyomásfokozók helyén.

A tározásnál az állandó, vagy tartósan víz alá kerülő területeken a természetvédelmi feladatok ellátásához szükséges terület biztosítása (a terület egy része már állami tulajdonban, KNPI kezelésben van): o o o o o o o

Ágasegyházi rét Orgoványi rét Csíraszék Kolon-tó Kondor-tó Kurjantó Hosszú-rét Összesen

434 ha 414 ha 321 ha 1281 ha 404 ha 386 ha 174 ha 3370 ha

(megállapodás a tulajdonosokkal) (megállapodás a tulajdonosokkal) (megállapodás a tulajdonosokkal) (megállapodás a tulajdonosokkal) (megállapodás a tulajdonosokkal) (megállapodás a tulajdonosokkal) (tulajdonszerzés)

A tározáskor az ideiglenesen (szükségtározás miatt) víz alá kerülő területek (az állandó vízborítású területeket le kell vonni): o o o o o o o

Ágasegyházi rét 750 ha Orgoványi rét 1050 ha Csíraszék 120 ha Kolon-tó 1200 ha Kondor-tó 640 ha Kurjantó 1000 ha Hosszú-rét 650 ha Összesen 5410 ha Nettó terület: 5410-3370 = 2040 ha

59


14/2009

A fő átvezetés nyomvonala: o „A” változat

nyomócső____ 2,7 ha nyílt csat.____ 20,0 ha o „B” változat nyomócső_____ 4,7 ha o „C” változat nyomócső_____ 24,0 ha o „D” változat nyomócső_____ 12,0 ha o „E” változat nyomócső_____ 12,0 ha

szolg. jog tulajdonba vétel szolg. Jog tulajdon szerzés szolgalmi jog szolgalmi jog

Vízszétosztó csatornák: o III. sz. övcsat megh., o KondorIII csat o Kondor III/1 csat o Kondor III/2 csat o XVIII/e csat. Összesen:

10 ha 5 ha 8 ha 0,4 ha 0,6 ha 24 ha

tulajdonba vétel

Műtárgyak elhelyezése:

2.0 ha

tulajdonba vétel

A mellékelt helyszínrajzokon látható, a térképi adatokból kikövetkeztethető a területi igénybevétel. Az érintett területek tulajdonosi adatokkal kiegészített helyrajzi számos listáját a 14. mellékletben ismertetjük. Egyes esetekben az igénybe venni kívánt terület nagysága a térképről levett adatok alapján eltér a korábbi becsült értékektől. Sík területről lévén szó, a néhány cm-es eltérés is jelentős területi kihatással lehet. A tervben közölt adatokat javaslom e munka keretében használni azzal, hogy a továbblépéshez a pontos adatokat geodéziai mérésekkel kell meghatározni. A fejlesztéssel igénybe venni szándékozott területek pontos meghatározása a pontos geodéziai munkarészek elkészülését követően lehetséges. Az itt közölt adatok tájékoztató jellegűek. Az átvezetés nyomvonalának kialakításakor figyelembe vettük, hogy az 52. jelű főút mellett korábbi fejlesztési elképzelések miatt jelentős állami területek vannak. A közút kezelőjével történt egyeztetésen az igénybevételtől nem zárkóztak el. Azt kérték, hogy a csővezetéket lehetőleg a terület D-i szélén, egy esetleges pályabővítési munkának is helyet biztosítva épüljön meg.

60


14/2009

6. Energiaellátás lehetőségei 6.1. Hálózatról A szivattyútelepek és a nyomásfokozó szivattyúk energia igényét hálózatról biztosítani lehet. A DÉMÁSZ üzemeltető a szakmai álláspontjának kialakításához szükséges műszaki adatokat megkapta, véleményét és igényeit írásban adja. 6.2. Alternatív energia A vízpótló rendszer működtetésének a szakmai megalapozottság mellett egyik igen lényeges kérdése a költséghatékonyság. A tervezett megoldások közvetlenül nem szolgálnak gazdasági célt. Elsősorban a természeti környezeti állapot fejlesztését, a biológiai sokszínűség fennmaradását, esetleg növelését szolgálja. Ennek következménye a vízkárelhárítás átalakításának igénye, amely szintén nem jövedelemtermelő tevékenység. A vízpótló rendszer hatékonyságát leginkább a működési költségeinek nagy részét kitevő energia igény jelenti. A megbízó részéről is felmerült, hogy vizsgálni kellene a szóba jöhető alternatív energiák alkalmazását. A térség adottságaiból kiindulva a biomasszából fejlődő gázok felhasználásával előállított energia alkalmazása látszik az egyik megoldásnak. A térségben magánerőből már építettek ilyen típusú energiatermelő telepet. Megfontolásra érdemes, hogy az 52-es úttól É-ra a Duna-völgyi főcsatorna közelében létesüljön egy biomassza erőenergia termelő telep, aminek a működtetését akár e rendszer leendő üzemeltetője is felvállalhatná. A térség mezőgazdasági üzemeinek növényi és állati hulladéka, a szennyvíztelepek szennyvíziszapja, vagy akár a vízügyi szervezetek csatornából kitermelt növényi anyag tömegét is fel lehetne használni erre a célra. A kérdés sokrétű, részletes vizsgálatának nem csak a műszaki megoldást kell tartalmaznia, hanem olyan fontos témákat is, melyeket a keretes rész megfogalmaz. A témában jártas szakemberrel tárgyalva, valamint a 13. mellékletben ismertetett alternatív energiaellátásra vonatkozó ajánlatot alapul véve a következőket lehet állítani: o A szivattyútelepek direkt energiaellátására nem lehet alapozni. A megtermelt energiát át kell adni az MVM-nek. o Az MVM nagyon rossz feltételekkel veszi át az energiát. Direkt kompenzálás nem jöhet szóba. o A biomassza erőmű alapanyaga rendelkezésre áll ugyan, de nem egy helyen, hanem szétszórtan. Az üzemeltetőnek meg kell szerveznie, hogy a szükséges anyagmennyiség rendelkezésre álljon télen is.

61


14/2009

o A telep gazdaságos működését a beszállítási távolság is befolyásolja, ezért nem biztos, hogy egy erőművet kell építeni. o Nem megoldott a projektbe történő beépítése. Gazdasági, eredmény érdekelt tevékenységről van szó. o Összességében megállapítható, hogy biomassza erőművek létesítésével megtermelhető a projekt energiaszükséglete, melynek becsült létesítési költsége 150 000 millió Ft. 7. Üzemeltetési kérdések A fejlesztés eredményeként a Duna-völgyi vízrendszerben azzal szorosan összefüggő, de önálló egységként üzemeltethető rendszer jön létre, melynek fő elemei a következők: o Vízkivételi szivattyútelep a Duna-völgyi főcsatorna 84+370 km szelvényében (10.2, 10.3, 10.4 mellékletek) o Ø1000-es nyomócső 18.520 fm. (3. melléklet 3.5 rajza és 7.4 mellékletek) o Hosszúréti tározó (5.2, 5.3.7 melléklet) ; o Vízkivételi műtárgy a Hosszúréti tározó Ny-i oldalán a III. sz. övcsatorna meghosszabbítása 4000 fm. hosszban (8.4.1 melléklet) ; o III. sz. övcsatorna és 38.880 fm. hosszban, 8 db. zsilipes műtárggyal és az alábbi tározókkal (vizes élőhelyekkel) (3. melléklet 4.5 rajza és 8.4 melléklet): Ágasegyházi rét (5.3.4 és 6.1.2 melléklet) Orgoványi rét (5.3.3 és 6.1.1 mellékletek) Csíraszék (5.3.2 és 6.1.3 mellékletek) Kolon-tó (5.3.1 és 6.1.4 mellékletek) o II. sz övcsatorna11.00 km hosszban, 3 db vízkormányzó műtárggyal (a III. és I sz. övcsatornákat köti össze) (3. melléklet 3.5 rajza és 8.3 mellékletek) o Kondor III/2 sz. csatorna 130 fm. hosszban. Vízkivétel a Hosszúréti tározó É-i oldalán, az 52. jelű főközlekedési útnál. (5.3.7 és 9.2 mellékletek) o Kondor III. jelű csatorna. A III/2 csatorna betorkollása után 1.900 fm. hosszban vezeti a vizet a Zsíros szék és Hattyús-szék irányába, ill. a III/1 csatornán Fülöpháza K-i oldalán haladva közvetlenül a Kondor tavakba (3. melléklet 3.5 rajza és 9.1 sz. mellékletek) o Kondor-tavak (5.3.6 és 6.1.6 sz. mellékletek) o Kondor-tó-Kurjantó összekötő csatorna. 7.783 fm. hosszú csatorna. A két fennsíki tavat köti össze. A csatorna vízkivételi műtárggyal ágazik ki a Kondor-tó Ny-i oldalán. A csatornán 5 zsilipes műtárgy van. (3. melléklet 3.5 rajza és 8.5 sz. mellékletek) o I. sz. övcsatorna. Teljes hossza 37.647 fm. Érintettsége a mintaprojektben az alsó, a Kurjantóig (Balázs-rétig) terjedő szakaszának van, a torkolattól számított

62


14/2009

24.000 fm. hosszon Ezen a szakaszán 3 zsilipes műtárgy található. (3. melléklet 3.5 rajza és 8.2 sz. mellékletek) o Kurjantó, a mintaprojekt második legnagyobb tározóképességű helye. (5.3.5 és 6.1.5 sz mellékletek) o A rendszerhez sorolható a Duna-völgyi főcsatorna 80+000 – 97+000 km-ek közötti szakasza, amely befogadója a két hátsági övcsatornának. Ezen a szakaszon található az egész Dunavölgyi vízrendszer legjelentősebb mértékadó vízmércéje, a fülöpszállási (81+588 km). Ehhez a mércéhez kötődik az É-i határzsilipek zárása, a Kunszentmiklósi árapasztó szivattyúzás elindítása, valamint a fennsíki szükségtározás elrendelése. A felsorolásban olyan létesítmények is megjelennek, melyek a projektben nem szerepelnek. Ha összefüggéseiben vizsgáljuk a kérdést, akkor a természetvédelmi célú közvetlen beavatkozások a lehatárolt területen belül valósulnak meg. Vannak meglévő csatornák és zsilipek, melyek forráshiány miatti karbantartási hiányosságoktól eltekintve megfelelő állapotban vannak. Arról többször is volt szó a tervben, hogy a Mintaprojekt területén lévő létesítményeknek vízkár-elhárítási szempontból részét képezik a teljes Duna-völgyi belvízrendszernek. Más létesítmények említése ezért kerül szóba. A mintaprojekt területén az üzemelés általános szabályai a fejlesztés megvalósulását követően következők szerint alakulnak: A belvizes időszakot megelőzően október 30 –tól megkezdik a hat fennsíki tározó feltöltését a természetvédelmi szempontból meghatározott minimális szintre. A feltöltés november 30-ig gravitációsan kezdődik. November 30-ám a hidrometeorológiai helyzet értékelése alapján a KNPI és az ADUKÖVIZIG egyeztet arról, hogy a szivattyús vízpótlás elindítása az ökológiailag szükséges vízkészlet biztosítására indokolt-e. Amennyiben igen, úgy megkezdődik az intézkedés az üzemelés megkezdésére az üzemeltető felé. A tározók vízszintjét március végéig legalább a következő szintekre kell beállítani: Kolontó Csíraszék Orgoványi rét Ágasegyházi rét Kurjantó Kondortó

96,17 mBf 101,58 mBf 102,40 mBf 103,22 mBf 94,80 mBf 103,64 mBf

A feltöltés javasolt üzemrendje a következő. o Első ütemben feltöltésre kerül a Hosszúréti tározó. o A tározóból a víz minőségének ellenőrzése után megkezdik a víz továbbvezetését először a Kondor-tó irányába.

63


14/2009

o Az ökológiai szempontból megfelelő vízállás elérésekor zárják a Kondor-tavi tápcsatorna zsilipét, és megnyitják a III. övcsatorna meghoszszabbított szakaszának vízkivételi zsilipét. o A feltöltést a Csíra-székkel kell kezdeni, azaz a legalsó tóval. Kezdetben valószínű, hogy csak a csatornában áramlik a víz, és nem mossa ki a sziksót a területről. o A Csíraszék ökológiai vízszintjének elérésekor először az orgoványi rét zsilipét, majd az Ágasegyházi rét zsilipét kell úgy szabályozni, hogy fokozatosan, ezekben a vizes élőhelyekben is kialakulhasson az ökológiailag szükséges vízállapot. A szaporodási időszak végeztével a mindenkori helyzet függvényében a KNPI a megfelelő ökológiai feltételek biztosítása érdekében további szivattyúzást kezdeményezhet. Amennyiben a téli-tavaszi csapadékok belvízi eseményt okoznak, akkor az alábbiak szerint kell eljárni. Amennyiben a Fülöpszállási vízmércén észlelt vízállás meghaladja a mértékadó 250-es (92,73 mBf.) szintet, II. fokú belvízvédelmi készültséget kell elrendelni, és kérni kell a Budapesti KÖVIZG-től a Duna-völgyi főcsatorna és a XXX. csatorna határzsilipeinek zárását. Ha ezt követően tovább emelkedik a vízállás, akkor a Kunszentmiklósi duzzasztó fokozatos zárása mellett el kell indítani a Kunszentmiklósi szivattyútelepet. Amennyiben a szivattyútelep teljes kapacitású üzeme mellett tovább emelkedne a vízállás a Fülöpszállási vízmércén, el kell rendelni a III. fokú belvízvédelmi készültséget és meg kell kezdeni a fennsíki belvizek szükségtározókban való visszatartását. Ha a hátság peremi tározók vízállása megközelíti az előírt szintet, és az előrejelzések alapján annak meghaladására lehet számítani, akkor a vízpótló mű üzemelésének megkezdésével a még szabad tározási tereket kell feltölteni. Ha a vízpótló mű teljes kapacitású üzeme mellett a szükségtározók kapacitása kimerülni látszik, és az előrejelzések szerint a belvízi terhelés csökkenésére nem lehet számítani, akkor rendkívüli készültséget kell elrendelni, és az erre az esetre kidolgozott beavatkozásokat haladéktalanul meg kell kezdeni. A rendkívüli helyzetek kezelésére a belvízrendszer védelmi terve tartalmaz beavatkozási lehetőségeket. Ennek további részletezése nem e terv feladata. Ez a belvízi üzemelési szabály terv minden változat esetén alkalmazható. (Megjegyzés: Javaslom, hogy az ADUKÖVIZIG vizsgálja meg, hogy a jelenlegi védelmi tervében szereplő változat helyett az itt leírtak alkalmazása nem jelent-e jobb megoldást. A fülöpszállási vízmérce a két zsilip által határolt csatornaszakasz centrumában van. Az itteni vízállás (vízhozam) jelzi a csatornaszakasz terhelhetőségét, amely alulról nem befolyásolható, tehát a Csornai, vagy az akasztói vízhozam súlya a fülöpszállásihoz képest nem számottevő. A Kunszentmiklósi zsilip szabályozását pedig pontosan a fülöpszállási csatornaszakasz terhelhetőségének függvényében kell végezni.)

64


14/2009

8. Monitoring kialakítása és működtetése A mintaprojekt üzemeltetéséhez és a fejlesztett létesítmények hatásának vizsgálatához monitoring rendszert célszerű kialakítani és működtetni. Ennek fő elemei a következők: o Rajzoló és távjelző vízmérce beépítése a DVCS 87+230 km szelvényében lévő vízszintszabályozó műtárgy alvízi - és felvízi oldalán. o Vízhozam-mérő berendezés beépítése az átvezetés indító szivattyútelepének csővezetékébe, és megoldani a szivattyútelep működtetésének távjelzését. o Regisztráló és távjelző vízmérce telepítése a tározók szabályozó műtárgyainak környezetébe: Kolon-tó Csíra-szék Orgoványi rét Ágasegyházi rét Hosszú-rét Kondor-tó Kurjantó o Regisztráló, távjelző talajvízszint észlelő kutak telepítése, a tározók környezetébe 2-2 db, összesen 14 db. o Meteorológiai állomás telepítése a Fülöpházi csatornaőr telepnél. o Vízminőségi ellenőrző pont kiépítése a DVCS vízkivétel szelvényében, valamint a Hosszúréti tározóba.

65


14/2009

9. Összefoglalás A Duna-Tisza közi hátság évtizedek óta napirenden lévő gondja a vízhiányos helyzettel való együttélés és az alkalmazkodás a körülményekhez. Közben sokan reménykednek abban, hogy olyan fejlesztések indulnak be ebben a térségben, amely segít a hátrányos körülmények felszámolásában. Külön sajátossága a mintaterületnek, hogy nagy kiterjedésben találhatók természetvédelmi vizes élőhelyek, melyeken a védett értékek fenntartását, megőrzését a vízhiány komolyan veszélyezteti. Az elmúlt közel három évtizedben a térség vízháztartási helyzetében tapasztalt kedvezőtlen változások komolyan veszélyeztetik az ökológiai rendszereket. A vizsgálatok és tapasztalatok azt mutatják, hogy valós vízhiánnyal állunk szembe, és nem várható, hogy mesterséges beavatkozás (vízvisszatartás, vízpótlás) nélkül a helyzet kedvezően változna, sőt, a klímaváltozás lehetséges kimenetei miatt a helyzet rosszabbodása valószínűsíthető. Az ebben a tervben megfogalmazott és elfogadásra javasolt műszaki megoldás viszonylag egyszerű kialakítással juttatna vizet a Homokhátság középső részére, elsősorban a természetvédelmi vizes élőhelyekre. A mintaprojekt megvalósulásával megtörténik az első komoly lépés a Duna-Tisza közi homokhátság vízhiányos, hátrányos helyzetének felszámolása terén. A mintaprojektben azt a feladatot kellett megoldani, hogy a természetvédelem vízmegtartásra, a természetvédelmi vizes élőhelyeken található, nemzetközileg is számon tartott értékek megőrzésére irányuló szándékát úgy tegye lehetővé, hogy ne csökkenjen a terület vízkárelhárítási védőképessége. A KNPI ebben a kérdésben a 2009. július 08-i egyeztetésen úgy foglalt állást, hogy ökológiai szempontból a belvizes időszak kezdetén a tervben bemutatott minimális tározási szintek előállítása a kívánatos, ill. az, hogy legalább ez a szint március végére, a szaporodási időszak kezdetére előálljon. Ezt követően a szaporodási időszak végéig a vízszint emelését kerülni kell. Nagyságrendben egy korábbi anyagra hivatkozva úgy fogalmaztak, hogy a minimális ökológiai igény biztosításához 8,0 millió m3 vízmennyiség rendszerbe juttatását tartják szükségesnek, amit az esetleges kedvező folyamatok eredményeként, a monitoring által is alátámasztott helyzet ismeretében elképzelhető, hogy csökkenteni lehet. Ez az érték a vízháztartási vizsgálatok alapján megállapított éves vízhiány minimális értékéhez közeli. Vizsgálataink szerint szélső esetben, a klímaváltozás hatását is figyelembe véve a készlethiány elérheti a 13 millió m3-t. A minimális ökológiai állapot szerinti igényre vonatkozó álláspont meghatározza azt is, hogy a belvízi szükségtározásra mekkora nagyságrendű térfogat állhat rendelkezésre.

66


14/2009

A KNPI álláspontja a következő lehetőséget kínálja:

A 8,0 – 13,00 millió m3 természetvédelmi ökológiai vízigényt 1,0 m3/s-os vízsugárral 93, illetve 154 napi 24 órás szivattyúzással biztosítani tudja a tervezett rendszer. Ez azt jelenti, hogy az év első három hónapjában (január-március), vagy a hidrológiai év kezdetétől márciusig emeli fel a szükséges vízkészletet a vízpótló rendszer.

Tekintettel arra, hogy a minimális ökológiai szint a mértékadó elvárás a belvizes időszak végéig, és ez kielégíti a természetvédelmi igényeket, az üzemeltetésben a mindenkori helyzetnek megfelelően rugalmasan lehet alkalmazkodni akár a gazdaságossági szempontokhoz is, amit például a csúcsidőszaki energia vételezés kerülésével is el lehet érni. Ennek lehetőségeit vázolja a következő táblázat.

A vízháztartási elemzésben is bemutatott folyamatokból jól látszik az a tapasztalati tény, hogy a feltöltődési időszak október és április, a készletfogyási (kiürülési) időszak pedig május és szeptember közötti időszakra esik, a vízpótlást célszerűen a készletgyarapodási időszakra célszerű ütemezni, melynek időtartama 180 nap. Az alábbi táblázaton szürkével árnyékoltuk a folyamatos üzemelés szempontjából szóba jöhető lehetőségeket. vízkészlet hiány millió m3 8 9 10 11 12 13

Üzemelési napok Üzemelési napok Üzemelési napok száma száma száma [1,0 m3/s/ 24 h] [1,0 m3/s/ 16 h] [1,0 m3/s/ 12 h] 93 139 185 99 156 199 113 174 226 127 191 253 133 208 267 147 226 294

Miután látható, hogy a rendszer kiszolgálja a természetvédelem ökológiai igényét, nézzük meg, hogy a jelenlegi belvízkár elhárítási képességet milyen mértékben befolyásolja. A következő táblázat első sora a jelenlegi szabályozás szerinti adatokat mutatja be. A következő két sor a természetvédelem igényének két szélső értékét, és annak a szükségtározásra gyakorolt hatását jeleníti meg a jelenlegi engedélyezett maximális szükségtározási szint változatlanul hagyása esetén.

67


14/2009

Amennyiben a belvizes időszak kezdetére a minimális szinten elégítenék ki a természetvédelmi igényeket akkor mindössze 8,25 millió m3 tározótérfogat hiányozna. Ez azt is jelenti egyben, hogy az eredetileg 35 napra tervezett tározási időtartam (a Duna-völgyi főcsatorna tehermentesítésének előirányzott időszükséglete) 28 napra csökken, ha a műszaki fejlesztés elmaradna.

Állapot Jelenlegi szabályozás szerint Szabályozás a min. természet-védelmi igény szerint Szabályozás a min. természet-védelmi igény szerint

W Q árpasztás Rendelkem3/s zésre álló millió m3

Árapasztás időtartama nap

10,7

32,00

35

10,7

26,12

28

8,7

26,17

35

Az adatokból egyértelműen látszik, hogy a természetvédelmi igényeknek való megfelelés a vízkárelhárítási kapacitást csökkenti. A csökkenés vagy az árapasztás időtartamát, vagy a kapacitását változtatja meg kedvezőtlenül. A tervben vizsgáltuk a tározók kihasználtságát. Egyes tározók a jelenlegi engedélyes szint fölött is tartottak már vizet (Kolontó, Csíraszék, Kurjantó, Kondortó), míg vannak olyanok, melyeknél az engedélyezett szintet az eddigi nagy belvizeknél sem érték még el (Orgoványi-rét, Ágasegyházi-rét). Feltételezve, hogy vízkár-elhárítási szempontból szükségtározásra megengedhető az engedélyezett és az eddig észlelt maximumok közül a legkedvezőbb értékek alkalmazása, akkor a rendelkezésre álló összes tározótérfogat a következők szerint alakul: Tározó neve Kolontó

Tározható max vízmennyiség millió m3 11,00

Csíraszék

1,22

Orgoványi rét

7,20

Ágasegyházi rét

7,25

Kondor-tó

4,00

Kurjantó

9,80

Összesen:

40,47

68


14/2009

A lehetőségek maximális kihasználásával tehát 8,47 millió m3-rel több víz tározására van lehetőség. Ezt figyelembe véve a természetvédelmi igények kielégítésének maximális és minimális szintje esetén a belvízi szükségtározás lehetőségei a következők szerint alakulnak. o Minimális term. védelmi szint alkalmazásával

Állapot Jelenlegi szabályozás szerint Szabályozás a min. természetvédelmi igény szerint Szabályozás a min. természetvédelmi igény szerint

Q árpasztás m3/s 10,7 10,7 9,9

29,87 millió m3

W Rendelke- Árapasztás zésre álló időtartama nap millió m3 32,00 35 29,87 32 29,87

35

Ezek szerint a minimális természetvédelmi igény esetén 800 l/s többletterhelést kap a jelenlegihez képest a Duna-völgyi főcsatorna. Más szempontból, ha a terhelés változatlan szinten marad, akkor 32 napra csökken a főcsatorna terhelésének mérséklése a szükségtározás révén. Fontos megemlíteni, hogy - mint azt az előzőekben már említettük - két tározó (Orgoványi és Ágasegyházi) a területi lefolyásból eddig még nem töltődött fel a maximális szintig. Tekintve, hogy ezek a hátság magasabb részein helyezkednek el, nagy valószínűséggel csak szivattyúsan lehet kihasználni a maximális lehetőséget. E két tározó eddig észlelt, és az engedélyezett maximális szintje közötti térfogat 3,75 millió m3. Vízkárelhárítási szempontból a tervezői javaslat a következő: 1. 1,24 m3/s szivattyúkapacitás és az előző feltételek teljesülése mellett a jelenlegi vízkárelhárítási helyzet nem változna 2. 1,0 m3/s szivattyús árapasztással, a Duna-völgyi főcsatorna 0,80 m3/s többletterhelésével (összesen 1,4+08=2,2 m3/s) a többlet tározási lehetőségek kihasználásával az eredeti, 35 napos időtartamra lehet a főcsatornát mentesíteni. Az eredeti helyzet fenntartható annak figyelembevételével, hogy most folyik a Solti árapasztó létesítményrendszerének fejlesztése. Ennek egyik eredménye, hogy felszabadul a Kiskunsági és a Fűzvölgyi főcsatornák meder-tározótere. Ebből a tározótérfogatból mindössze 0,276 millió m3-t kell lekötni a Duna-völgyi főcsatorna tehermentesítésére annak az érdekében, hogy a jelenlegi névleges kárelhárítási szint fennmaradjon..

69


14/2009

Összefoglalva megállapítható, hogy a természetvédelem által a vizes élőhelyek degradációjának megállítása, a kialakult élővilág társulások fennmaradása és továbbélése érdekében megfogalmazott ökológiai igények kiszolgálását a tervezett vízpótló rendszer képes úgy megvalósítani, hogy a Duna-völgyi vízrendszer belvízkár elhárító képessége nem csökken.

Baja, 2009. október 22.

Rónay István tervező-szakértő 03-0149, VZ-T, VZ-Sz.

Dr. Major Veronika ügyvezető igazgató

Vas Péter témavezető

70


14/2009

FORRÁSMUNKÁK [1] Előtanulmány a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak rendezésére. Tanulmány. (A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megbízásából készítette a MTESZ Csongrád megyei Szervezete által felkért munkacsoport, Pálfai Imre vezetésével.) Szeged, 1990. [2] A Duna-Tisza közi vízrendezések hatásának vizsgálata. Tanulmány. (A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megbízásából készítette a Magyar Hidrológiai Társaság által felkért munkacsoport, Pálfai Imre vezetésével.) Szeged, 1990. [3] A Duna-Tisza közi hátság távlati vízellátásának koncepciója. Tanulmány. (Készült a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium megbízásából az ATIVIZIG generáltervezői irányításával. Felelős tervező: Pálfai Imre.) Szeged, 1992. [4] A Duna-Tisza közi hátság vízellátásához szükséges vízkészlet biztosításának lehetőségei. Tanulmány. (Az ATIVIZIG megbízásából készítette az ADUVIZIG. Felelős tervező: Koch György és Rónay István.) Baja, 1993. [5] A Duna-Tisza közi hátság vízhiányos helyzetéhez igazodó beavatkozások környezeti hatáselemzése és hatástanulmánya. (A KTM megbízásából készítette a KÉE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszéke) Budapest, 1996. [6] A Duna-Tisza közi hátság vízvisszatartás és vízpótlás megoldása műszaki és pénzügyi megvalósíthatósági tanulmánya. (A KHVM megrendelésére készítette a TÉRTERV.) 1996. [7] A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási koncepciójában szereplő változatok környezetgazdálkodási szempontú összehasonlítása. (A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megbízásából készítette az ÖKO Rt. Témafelelős: Horváth János.) Budapest, 1994. [8] Megoldási mintaprojekt a homokhátság vízszintsüllyedésének mérséklésére. (A BácsKiskun Megyei Önkormányzat megbízására készítette a VÍZPART Kft.) 1998. [9] Kákonyi Árpád: Természetvédelmi szempontok a Fülöpházi-Orgoványi vízvisszatartási és vízpótlási rendszer kialakításához. Szakvélemény. 1998. [10] Rónay István: Természetvédelmi területek vízpótlása a Duna-Tisza köze középső részén. Szakvélemény. 1998. [11] A Közép-homokhátság – mint ökotérség – fejlesztési programjára vonatkozó pályázati anyag. (A Közép-homokhátsági Önkormányzati Szövetség megbízásából készítette az ÖKO Rt.) 1998. [12] Kákonyi Árpád: A Duna-Tisza közi Közép-homokhátság vízgyűjtő fejlesztésének lehetőségei. Szakértői tanulmány. Kecskemét, 1999. [13] ADUVIZIG: A Duna-Tisza közi közép-homokhátság vízgyűjtő fejlesztésének lehetőségei. Megvalósíthatósági tanulmány. Szerkesztette: Rónay István. Baja, 2000. [14] Kákonyi Árpád: A közép-homokhátsági tározók üzemeltetésének felülvizsgálata a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével. Szakértői vélemény. 2005. [15] Nemzeti természetvédelmi alapterv, 1996. [16] Országos Vízgazdálkodási Koncepció (2000-2015) 71


14/2009

[17] Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság: Duna-völgyi belvízrendszer fennsíki területének vízrendezési tanulmányterve. (Tsz.: 11/II.A.) Tervező: Bosznay Miklós. 1966. [18] Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság: Duna-völgyi belvízrendszer fennsíki terület vízrendezésének beruházási programjavaslata. Összeállította: Pavlov Pál. 1967. [19] A Kunszentmiklós környéki belvízrendezés tanulmányterve. Tervező: Polgár György. 1968. [20] VIZITERV: A Duna-völgyi főcsatorna átalakítása. (Tsz: 13361) Tanulmányterv. 1966. [21] VIZITERV: A Vadas és Sákor öblözetek belvízrendezése. (Tsz: 14995) Tanulmányterv. 1966. [22] A Solti árapasztó csatorna fejlesztését megalapozó koncepcióterv. Tervező: Rónay István ADUVIZIG. 1999. [23] Cinsult-Info Mérnöki, Szervező és Szolgáltató Kft: A Közép-homokhátsági tározók üzemelésének felülvizsgálata a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével Tervező: Dr. Szlávik Lajos 2005. [24] Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság: A Duna-völgyi belvízrendszer fennsíki területének vízrendezési tanulmányterve. Tervező: Bosznay Miklós 1966. [25] Nemzeti természetvédelmi alapterv 1996. [26] Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia (NÉS 2008-2025) [27] VAHAVA jelentés (KvVM_MTA 2006)

72


14/2009

TERV ÉS IRATJEGYZÉK 1. Műszaki leírás 2. Átnézeti helyszínrajz (a jelenlegi vízgazdálkodási helyzetről) 1:100.000 3. Tervezett változatok helyszínrajzai 3.1. Átnézeti helyszínrajz (a tervezett vízgazdálkodási helyzetről „A” változat) 1:100.000 3.2. Átnézeti helyszínrajz (a tervezett vízgazdálkodási helyzetről „B” változat) 1:100.000 3.3. Átnézeti helyszínrajz (a tervezett vízgazdálkodási helyzetről „C” változat) 1:100.000 3.4. Átnézeti helyszínrajz (a tervezett vízgazdálkodási helyzetről „D” változat) 1:100000 3.5. Átnézeti helyszínrajz (a tervezett vízgazdálkodási helyzetről „E” változat) 1:100000 4. Szivattyúk méretezési adatai 5. Részletes helyszínrajzok, térképek 5.1. Duzzasztó a Duna-völgyi főcsatorna 87+230 km. szelvényében 5.2. Hosszúréti tározó 5.3. Tározók helyszínrajza 5.3.1. Kolon-tó 5.3.2. Csíraszék 5.3.3. Orgoványi rét 5.3.4. Ágasegyházi rét 5.3.5. Kurjantó 5.3.6. Kondor tavak 5.3.7. Hosszúrét 6. Tározási jelleggörbék 6.1.1. Orgoványi rét 6.1.2. Ágasegyházi rét 6.1.3. Csíraszék 6.1.4. Kolon-tó 6.1.5. Kurjantó 6.1.6. Kondor tavak 7. Hossz-szelvények a vízpótló műről 7.1. „A” változat 7.2. „B” változat 7.3. „C” változat 7.4. „D” változat 7.5. „E” változat 73


14/2009

8. Hossz-szelvények a ADUKÖVIZIG kezelésében lévő csatornákról: 8.1. Duna-völgyi főcsat. 81+000 - 98+000 közötti szakasza 8.2. I. övcs. 8.3. II. övcs. 8.4. III.övcs. 8.4.1. III. övcs meghosszabbítása 8.5. Kondor-tó-Kurjantó ök. csatorna 9. Hossz-szelvények a társulatok kezelésében lévő csatornákról: 9.1. Kondortói III. csatorna 9.2. Kondor-tói III/2. csatorna 9.3. XVIII/a 9.4. XVIII/b 9.5. XVIII/c 9.6. XIX/c 9.7. XIX/d 9.8. XIX/m 10. Műtárgy általános terve 10.1.

DVCS duzzasztó

10.2.

Nyomásközpont I. változat

10.3.

Nyomásközpont II. változat

10.4.

Nyomásközpont III. változat

10.5.

Nyomásfokozó

11. Részletes költségbecslés 12. Javaslat a tervezés és kivitelezés műszaki és költség ütemezésére 13. Alternatív energia ellátás tájékoztató ajánlata 14. A lehatárolt igénybeveendő terület tulajdonviszonyainak ismertetése 15. Hatósági egyeztetések jegyzőkönyvei

74

Közép-homokhátsági mintaterület

Recommend Documents