Közéleti személyiségekkel készített interjúk (összesítés) Miskolc Fenntartható Fejlődési Stratégiájának megalapozása érdekében az önkormányzati választásokat követő hetekben (2010. október‐ november) interjúkat is készítettünk. 25, városunkban élő olyan személyt kérdeztünk meg, akinek véleménye mértékadó lehet, munkája a város érdekében fontos, vagy az általa képviselt területről átfogó ismerettel rendelkezik. A megkérdezettek között voltak önkormányzati képviselők, egyetemi oktatók, vállalkozók, egyházak képviselői, terület és településfejlesztők, építészek, környezetmérnökök, biológusok, ökológusok, közművelődési és kommunikációs szakemberek, újságírók, orvosok, gyógypedagógusok, szociális és környezetvédelmi civil szervezeti vezetők. Az interjúalanyoknak 9 kérdést tettünk fel, melyek közül 7 összesítését találhatják az alábbi táblázatokban. A feltett kérdések: 1. Ön szerint melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyek a miskolciakat foglalkoztatják? 2. Melyek azok a kérdések, amelyek nem foglalkoztatják a várost, de Ön szerint nagyon fontosak? 3. Ön milyen területen érzi Magát érdekeltnek Miskolc ügyeit érintően? 4. Ezen a területen hogyan látja a jelenlegi helyzetet? 5. Ezen a területen mit tenne Ön a város jövője érdekében? 6. Milyen külső tényezőket tart fontosnak, amelyek a város jelenét és jövőjét jelentősen meghatározzák? 7. Önnek mit jelent a fenntartható fejlődés? 8. Ön kit, kiket kérdezne meg a város jelenét, jövőjét illetően? 9. Bekapcsolódna‐e egy internetes stratégiaépítő önkéntes munkába? Két kérdésben (8, 9) az adott válaszok nem igényeltek feldolgozást, ezeket a társadalmi egyeztetések során hasznosítjuk. Így például a megkérdezetteken túl számos olyan személyiség ajánlására került sor, akik véleménye a vitairat szempontjából fontos, ezért a szakmai véleményezési folyamatban személyesen is megszólítjuk őket (8.‐as kérdés). Az utolsó kérdés pedig arra vonatkozott, hogy „Bekapcsolódna‐e egy internetes stratégiaépítő önkéntes munkába?”. Két kivétellel valamennyi interjúalany igennel válaszolt kérdésünkre. A válaszok csoportosítása során törekedtünk a vélemények kiegyensúlyozott megjelenítésére. Ezúton is köszönjük mindegyikük őszinte, a város jövője iránt felelősséggel teli válaszát!
1
1. Ön szerint melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyek a miskolciakat foglalkoztatják?
2. Melyek azok a kérdések, amelyek nem foglalkoztatják a várost, de Ön szerint nagyon fontosak?
ÖSSZEGZÉS:
A jövőkép hiánya, s ennek eredményeként is jelentkező nagymértékű elvándorlás. A legfájóbbnak a fiatalok és a szakemberek tömeges elvándorlását tekintik a megszólalók. Akik maradtak, azok többségét csalódottság, depresszió jellemzi napjainkban: mindenki által érzékelhető, hogy elöregedik a társadalom, nagy a halandóság, súlyos egészségi problémák terhelik az itt maradtakat. Mára bebizonyosodott, hogy a város történelmét jellemző régi emlékek felélesztése önmagukban nem adnak megoldást. A céltalanná vált emberi életek segítésére nem születtek megfelelő válaszok.
Várospolitika:
A rendszerváltás rablóprivatizációja során elkótyavetyélődött a város sok értéke. Az eddigi városvezetéseknek nem volt bátorságuk a romokat (ipar) eltávolítani, mert ezzel politikai, gazdasági konfliktusokat kellett volna fel vállalni. Ezért a kádári múltba való rosszkedvű visszanézés még napjainkban is tapasztalható. Olyan városvezetőink voltak, akik nem voltak fontosak a hatalomnak, sosem voltak jó érdekérvényesítők. A kormányok magára hagyták a térséget, holott csak kormány szinten pozícionálhatta volna magát a város. Néhányak szerint a politika valójában sosem akart Miskolccal törődni, míg más vélemények szerint „csak” rosszul lettek felhasználva a kapott kormányzati támogatások.
Mindmáig elmaradt a város megfelelő helyzetértékelése: a város alapértékeit meg kellene fogalmazni városvezetői és lakossági szinten. A városvezetés legyen tisztába azokkal az értékekkel, előnyökkel, amik körbeveszik, körbe vehetik. Megfelelő helyzetértékelés, s az identitástudat felélesztése szükséges. Miskolc történelmi értelmezése kapcsán figyelembe kell venni, hogy nem szerves településről van szó, hanem „összeragasztott” települések konglomerátumáról. Emiatt városrészenként és összességében egyaránt szükséges áttekinteni a történeti folytonosságát, építészeti, társadalmi, kulturális fejlődését. A városrészi áttekinthetőség segítheti a településfejlesztés egészét. A város regionális szerepkörének meghatározása azért is nehéz Miskolc számára, mert a politika rosszul határozta meg a régiókat, s azok intézményrendszerét. De Miskolc pozicionálása tágabb értelemben sem történt meg: tranzit, országhatár menti város vagyunk, regionális súlyponti szerepet kellene kivívni. Nagyobb rálátás kellene országos és nemzetközi szinten, ehhez összehasonlítási alap szükséges. Hasonló léptékű városok mintaértékűek lehetnek (Kijev, Prága, Katowice) számunkra. Nem tudni mit hoz a jövő, nincs a városnak egyszerűen megfogalmazott, de a többség által magának vallott víziója, amivel azonosulni tud. Nem tudta újrafogalmazni magát a város, nem találja a kitörési pontokat (kultúra, turizmus, valódi értékek). A város jövője érdekében a józanész és együttműködési szándék kellene, hogy jellemezze a várospolitikát: a megye és város különgondolkodását például meg kellene szüntetni. A városvezetés ciklikus, nem érdek hosszú távon tervezni, napi sikerek mentén aprózódik a város. Hiányzik a hosszú távú gondolkodás, hiszen ilyen jellegű programmal sikeresen nem lehet kampányolni. Hiedelmek
2
Többek véleménye szerint külső segítség nélkül most sem tud a város megbirkózni a problémáival. A beszedő‐kirovó‐szétosztó rendszerben az érdekérvényesítés meghatározó volt, várospolitikusaink csak a politikai érdekek szerint cselekedtek (kormányzati és helyi érdek is ilyen volt). Az eddigi városvezetőkről politikai, szakmai gyengeségük mellett erős erkölcsi kritikák is megfogalmazódtak: hatalommal való visszaélés, ingatlanspekulációk, korrupció, összefonódások, egyéni érdekek előtérbe helyezése, hazugság, kétszínűség, egyenesség hiánya. Sokak szerint a hivatalnoki krém korrumpálódott, átpolitizálódott (csinovnyik mentalitás). Ezek a jelenségek társadalmi méreteket öltöttek, leszivárogtak az alsóbb rétegekhez is. Egyes vélemények szerint minden mögött más van, éppen ezért általános őszinteség és bizalom hiány tapasztalható, mely bizonyos értelemben érthetővé teszi az erős ellenségkép keresést. Az egyéni elképzelések helyett a hétköznapi embereket is túlzottan foglalkoztatja a politika: az élet minden területén megfigyelhető az átpolitizáltság, ahelyett, hogy az emberek önmaguk is kezükbe vennék a sorsukat. Mindemellett, mára jelentős erővel tör fel a városlakók körében a tisztességes rendszerre vágyás, hogy fejlődjön a város épített környezete, gazdasága, cégei. Korlátolt helyett komplex gondolkodást, modern, az embereket figyelembe vevő kommunikációt várnak a városlakók vezetőiktől.
3
helyett egzakt tények alapján kellene, hogy megszülessenek a döntések. Alapvetően a szemléleti kérdéseket kellene megváltoztatni, s hosszú távon kezelni mindent. Egyes vélemények szerint eddig a városvezetés nem a városért dolgozott, hanem a Miskolci Televíziónak. Kérdés, hogy felül tud‐e emelkedni az aktuális vezetés a pártpolitikai célokon és akar‐e tenni hosszú időtávban mérhető eredmények érdekében? Nincs megtartó ereje a városnak. A lakosság létszámának csökkenése néhányak véleménye szerint önmagában nem okoz gondot (reálisan Miskolc 150 ezer fő számára tud optimális lakóhelyet biztosítani), de a folyamatban minőségi változásra van szükség. Az itt maradottak körében ugyanis egyre alacsonyabb az iskolai végzettségűek aránya. Budapest és a Dunántúl elszívta azokat az erőket, szellemi potenciálokat, akiknek itt lenne a helye: nélkülük nem tud talpra állni a város. Egyértelmű, hogy jelenleg felkészületlen a város és a lakossági, gazdasági, környezeti problémák megoldására. Ezért mindenekelőtt meg kell határozni azt a három nagy lépést, hogy 2020‐ra mit szeretnénk elérni Miskolcon. Többen élesen fogalmazták meg elégedetlenségüket a hivatal munkájával kapcsolatban: „A köztisztviselőktől el kell venni a hatalmat.” „Az apparátust frissíteni kell, a túlzott lojalitás a minőség rovására ment.” „Hozzáértők kellene, hogy döntsenek a kérdésekben, a hivatal dolga a döntés előkészítés és végrehajtás.” Korrupciógyanús esetekben „zéró toleranciára” van szükség. Az intézkedések eddigi formális kipipálása helyett felül kellene vizsgálni a szabályozókat, szankciókat, amelyek alkalmasak a hivatal irányítására, s azt komolyan kellene venni, betartatni. De a várospolitika nem tud mit kezdeni a saját értelmiségeivel sem: a döntés előkészítési folyamatokba nem vonta be a közélet meghatározó szakmai köreit, legfeljebb elismeréseket adott sorra. A látszat fórumok, formális közmeghallgatások helyett a beleszólás igényének elismerésére óriási szükség van a városban.
Városfejlesztés
Hiba volt, hogy mindegyik városvezetés más‐más fejlesztési koncepciót célzott meg. Ha a polgármesterek városfejlesztési elképzeléseinek irányait tekintjük, a következők láthatóak: Csoba Tamás polgármester a vállalkozás‐ és az informatikafejlesztésre helyezte a hangsúlyt, amihez pedig akkor még nem volt elegendő szellemi tőke. Kobold Tamás hangsúlyosan infrastruktúrát fejlesztett, miközben a felépítmények omladoztak. Káli Sándor: 8000 új munkahelyet ígért, melyből lényegében semmi nem valósult meg. Miskolc lehetőségeket engedett el, még akkor is, amikor még jöttek volna multinacionális vállalkozások. A Kulturális főváros pályázat sikertelen volt, és IVS‐t is sok kritika éri (Polgármesteri Hivatal épületbővítése), ráadásul olyan projekteket kezdett a város, ami meghaladja az erejét: Zöld Nyíl. A pénzvilág érdekeit szolgáló liberális gazdasági koncepció megbukott Miskolcon is. A város több tízmilliárdos eladósodottsága rendkívül aggasztó. Nem szabad mástól várni a megoldást. EU‐s és országos kényszerek helyett helyi érdekeket kellene figyelembe venni. Stabilitást, állandóságot szeretnének még azok a fiatalok is, akik a régi Miskolcot nem ismerték. Mindenki érzi, hogy Miskolcnak jók a potenciáljai, de nincsenek kihasználva koncepció hiányában: Aggteleki NP, Tokaji bortúra, turisztikai koncepciója mintaértékű lehet. A városi stratégia célja a lakosság felé irányuló jövedelem‐termelés ösztönzése lehet. Várospolitikai szinten kell lépni, hogy például ne legyen kihalt a főutca.
4
A városfejlesztésből (bár papíron volt), de hiányzott a koncepció. A prioritások rossz meghatározása miatt mára elszigetelte, bezárta magát a város. Miskolc sem az európai, sem a hazai folyamatok hasznait nem tudta beilleszteni fejlesztéspolitikájába. Hiba volt a túlzott multi várakozás, pályázatokra várás, a forrásorientált fejlesztési irány. Végleg le kell számolni az iparral, meg kell határozni: acél és gyárváros – kultúra várost épít: elférnek egymás mellett, de meg kell határozni az új termelési ágakat és azt a kultúrát, ami elfoglalja a régi helyét. Perspektíva rejlik a szolgáltatásban és kereskedelemben is. A többség szerint azonban nem csak a vállalkozói környezetet, a fizikai teret, hanem a humán szférát is helyzetbe kellene végre hozni, hogy valódi elmozdulás történjen. A városfejlesztés átláthatóbb az érintettek számára is, ha szűkebb léptékben (városrészek) tekinthetők át. Az integrált városfejlesztés, alkalmas lehet arra, hogy karakteres arculatú városrészek önálló identitásuk, karaktereik feltárásra és fejlesztése kerüljenek: Belváros: Városfejlesztési szempontból az elmúlt években leginkább a belváros fejlesztése került napirendre. „Csak a belváros létezik.” Építészeti szempontból a belvárosnak még sincs saját arculata, nincs szakrális tere, hiányzik belőle a nagyvonalúság. Máig nem rendelkezik a belváros konferencia központtal, azonban bevásárló központokra itt nincs szükség. Nagy vitákat kiváltó belvárosi ügyek: PH épület, Szent István tér tervei, Szinva kibontása. A szakmai és társadalmi viták nem zárultak le. A Búza tér fejlesztésére eltérő vélemények hallhatóak: ‐ ki kell hozni a Volán buszpályaudvart a Tiszai pályaudvarra. ‐ le kell vinni a föld alá. ‐ minden esetben forgalomkorlátozásra, a benzinkút kihelyezésére van szükség.
Avas: A városközpontban található erőltetett lakótelep korszerűsítést kíván. Az avasi pincesort a meglévő tervek szerint minél hamarabb fel kellene újítani. Tapolca: Tapolca évek óta csak vergődik, nincs elegendő meleg víz, nincs megfelelő személyzet. Az egész (Hejő) völggyel komplexen kellene foglalkozni, a tapolcai „vizek völgye” elképzelést meg kellene végre valósítani. Pl. a jelenlegi strand helyén bővülhetne a park, s a strand területét az Egyetemváros irányába ki lehetne húzni. DAM‐Digép: Városi szabályozó eszközökkel a DAM területét rendezni kell és komplex tervet készíteni kormányzati segítséggel. Városlakókkal együttesen kellene a terület profilját meghatározni. Megfontolandó az MVK telephelyeket a DAM területére telepíteni (Szondi, Újgyőri főtér), ami többszörös hasznot jelentene területhasználati és logisztikai szempontból. Bükk: Az idegenforgalom bükki fejlesztési lehetőségeit nem teremtették meg: a közutak állapota, a turizmus feltételei hiányoznak: Holott kevés ilyen adottságú hely van az országban (Ómassa‐Bánkút tengelyt libegővel és hóágyúval lehetne fejleszteni). A Lillafüred‐Diósgyőr ökoturisztikai projekt neve is csak névleges, lényegében nincs benne ökoturisztika. Egyéb hiányosságok: ‐ Az autópálya‐ város közötti területen kialakított kereskedelmi zónának nem volt koncepciója. Egyes áruházi érdekeknek alárendelték a város érdekeit. ‐ Kevés vizsgálat történt, hogyan lehet összekapcsolni a belvárost a Sajóval. ‐ A város nem az Alföld felé terjeszkedik, hanem a hegy felé: emiatt nehéz az infrastruktúrát fenntartani. A jövő fejlesztéseinek a vidék felé
5
Közösségi A közlekedési infrastruktúra legszembetűnőbb problémája az utak rossz infrastruktúra, állapota. A felújítások minősége kritikán aluli. Bedugult a város, nap, mint közszolgáltatások: nap anomáliák tapasztalhatók. A gépjárművekkel szemben az elavult közösségi és elhanyagolt kerékpáros közlekedés feltételeinek javítása elődleges kellene, hogy legyen a jövőben. Zöld Nyíl: először hiányként, most problémaként jelentkezik. Általános igény, hogy a közszolgáltatások legyenek magas színvonalúak: egészség, oktatás, stb. Fontos a piac körüli jogi helyzet tisztázása is és olyan átalakítása, ami valóban közérdeket kínál (pl. kistermelők). A régiségvásár megfelelő helyszínét is meg kellene megtalálni.
6
kellene irányulniuk. ‐ Kiskertes területek potenciáljával érdemben nem foglalkozik a város: (ugyanakkora, mint a lakótelep). Elvesztett a tudás, a mai miskolciak gazdálkodni már nem tudnak. Penetrálódnak ezek a területek nem szabadna szabadjára hagyni. ‐ Házgyárak problémakörét tüneti kezeléssel kezelik (panelprogram, lakás összenyitások) holott társadalmi, szociális kérdésekkel együtt kellene. A panelrekonstrukciók esetében súlyos hiányosság, hogy a belső gépészetet sokszor nem újítják fel. Építésügy: Pozitív, hogy a városban van urbanisztikai kultúra, azonban a tervtanácsi műhelymunka, és az építészet szellemi műhelyei nem működnek nyugodt légkörben. A vizuális megjelenést szürke eklektika jellemzi (építészet, utcabútorok). Személyre szóló, belterjes pályázatok jellemzik a városépítészetet, nincs nyitottság, hogy beengedjen másokat. Koncepcionális tervezések helyett egyedi megbízásokkal – a politika „tenyérből etette” a tervezőket. Kívánatos a tervtanácsi rendszeren változtatni, ami kizárja az összeférhetetlenségeket (ugyanis ez az építési törvény szabályozásával hígult), azonban mindez új törvényi szabályozást igényel. A közlekedési koncepció mentén rossz döntések születtek, újra kellene fogalmazni, bakik sorozata történt, túlzások jelentek meg a jövőbeni tervezésben (Szirma martin telep átkötés 40 méteres alagút, Ruzsintól a vasgyárig 400 méteres alagút, stb.). A problémák forrása, hogy egyetlen egy tervező iroda, és lényegében egy építő cég foglalkozott mindennemű közlekedésfejlesztéssel. A közszolgáltatások megújításához környezetkímélő és takarékos módon kellene hozzányúlni. A máshol bevált jó rendszerek adaptálása lenne szükséges: Göteborgban átfogó programmal 10 év alatt alacsony energia‐ és vízszolgáltatási felhasználási rendszert építettek ki, egyben segítve a lakossági alternatív energia felhasználást is. Jelenleg 82 szolgáltató működik Miskolcon, a megfelelő döntésekhez adatok, statisztikák tömkelegére van szükség, ezért korszerű, nyilvános,
Gazdaság:
Foglalkoztatást, válsághelyzetet a nehézipar megszűnésével nem tudtuk lekezelni. Egy hozzászólás szerint egyoldalú, ezért hibás számítások történtek: vasút, bányászat, kohászat leépítése nem volt ilyen mértékben indokolt. Gondatlan pusztítás történt, a kiszolgáltatott társadalomra rászabadították a piacot. A gyárak munkaerő szükségletét biztosító betelepítettek nem találják a helyüket: nyaralótelepekre menekülnek. Véglegesen el kellene dönteni az irányt. Jó példa a barcelonai: barna mezőt innovatív vállalkozói közösségi térré alakították: http://itthon.transindex.ro/?cikk=10918
7
közérdekű térinformatikai közszolgáltatói digitális rendszerek alkalmazására lenne szükség. Ezt széles sávú internetelérést biztosító integrált közszolgáltatási irányítási rendszerben lehetne kezelni (már volt kedvező befektetői ajánlat). Ezekkel a rendszerekkel a fogyasztásokat akár magánlakás szinten is nyomon lehetne követni. Szoftverekkel bármi összehangolható, mely leginkább az átfogó közlekedésvezérlésben jelentkezne haszonként. A város életében elhúzódott a stratégiai irányról szóló döntés, ráadásul a nagy fejlesztésekhez már földterület sem igen van. Tőke, autópálya, ipari park, mind későn ért ide. Valójában most vált alkalmassá a város a tőke fogadására, de a nagyobb beruházások már „elfogytak”. Olyan iparfejlesztési irányt kell keresni, amire valódi kereslet van, s amely nem nyeli a pénzt. Tanulságos, hogy hiába van már autópálya, mégsem indult meg a gazdasági fellendülés, mert nincs olyan munkavállalói réteg, aki képes dolgozni. Helyi erőforrás a bőséges munkaerő, azonban ennek minősége rendkívül gyenge. Modern gyarmatosítás résztvevői vagyunk, melynek a vad‐keleti bérrabszolgaság az egyik legkirívóbb jelensége. A globalizáció, a multik az emberek valós érdekei ellen dolgoznak, s fogyasztói tudatosság hiányában alig van ellenállás. Nehézipar: A nehézipar sorsa nem megoldott: a gyár területe holdbéli táj, privatizálók kivették belőle a nyereséget, a kohász múlttal egyértelműen le kell számolni. A kohászat döglődik, eddig is 200 milliárdot fektettek a gyárba, amit akár értelmesebb célokra is lehetett volna költeni. A DAM rehabilitáció kulcskérdés 2014‐20‐ban. Többféle elképzelések jelennek meg: ‐ A gépgyártás, villamos gyártás, autóbuszgyártás, alkatrészgyártás munkahely és alkalmas területhasznosítás is egyben. ‐ Nem a nagyvállalatokat kell támogatni, hanem a kis és középvállalkozásokkal lehet életet vinni bele. ‐ A területen ipartörténeti, kulturális fejlesztési lehetőségek is rejlenek.
Tudás intenzív ágazatok: Az uniós, globális trendeket kellene átgondolkodni, melyek csírái megjelentek már: környezetipar, öko‐innovációhoz tartozó tevékenységek (Bay‐Logic tudományos eredményei). Kereskedelem: Belvárosba a multi betelepítés hiba volt. Meg kell vizsgálni, hogy miért vannak a főutcán bezárt üzletek. Hogyan lehet rászorítani a meglévőket, hogy színvonalas üzlet legyen? Legyen pályázat, mely segít a belvárosi üzleteket felfuttatni: a színvonalas üzlet akár ingyen is kapjanak bérleti jogot. Ne a kapcsolatok és gazdasági érdekek domináljanak a bérleti jog kiosztásánál. Turizmus: Miskolc nincs az idegenforgalom térképén, sokak szerint csak „pénzlenyúlás” történt ezen a területen. Komplexen lehet kezelni a turisztika kérdéseit. Saját adottságokra alapozott önerős fejlesztésekre lenne szükség. Hiszen az adottságok jók: ‐ Lillafüred, Tapolca attrakcióira azonban nincs koncepció. ‐ Gyógyturizmus nincs a helyén kezelve. ‐ BNPI értékeire felfűzhetők lennének a helyi embereknek munkát adó ökoturizmus, jövedelem kiegészítő foglalkoztatások: helyi fogadók, családi vállalkozások. Téli fan parkokat, (sánc, félcső) lehetne a hegység és a város több pontján is létrehozni. ‐ Bay‐Logic tudományos eredményeire nem épül tudományos turizmus. Kistermelők: Kisvállalkozások, kistermelők támogatásával akár az élelmiszerellátásban szerepet kaphatna a kertvárosi körzet, sajnos a tájhasználathoz ma már hiányzik a tudás Miskolcon. Az identitást is erősíti a helyi értékek támogatása, előbb utóbb az emberek rájönnek, hogy ezzel magunkat is támogatjuk. A helyi élelmiszerekhez való hozzájutásra igény van (MAGOSZ). A helyi termelők és kereskedők összefogásával létrehozható lenne egy helyi érték, bio‐éléstár. A közösség által támogatott gazdaság megteremtheti a helyi termelési‐fogyasztói láncolatot, amelyben a
8
Foglalkoztatás:
Kultúra, oktatás:
fogyasztók csak 30 kilométeren belülről szerezhetik be termékeiket. Önerő hiányában csak néhány lehetőséget biztosító vállalkozás jelenik meg (pl. biopiac). Egységes marketinggel informálni kellene a lakosságot az ilyesfajta lehetőségekről. A menzareformot az iskolarendszerben mihamarabb be kellene vezetni. A munkanélküliséget nem kezelte a helyén a város, munkahely hiánya miatt Az önkormányzat, munkaügyi központ, helyi civil szervezetek és minden ötödik munkavállaló munka nélkül van. A munkanélküliség okozta polgárok megkérdezésével fel kell tárni a valós igényeket. A munkaerő elszegényedés már évek óta negatív folyamat. A még foglalkoztatottak piaci képzések ugyanis megalapozatlanok, a keresletet nem veszik munkabiztonsága sem garantált. figyelembe, minőségük silány, egy csomó olyan képzés van, amire nincs szükség. A közhasznú munkaerőt is elpazaroljuk (pl. kézi kaszálás), a A beindított beruházások többsége nem a közvetlen környezetben hiányzó felügyelők lassan többen vannak. termelést és munkahelyteremtést szolgálta. A multik minimálbéres munkahelyei, közel állnak a rabszolgamunkához. A munkavállalói érdekek, Munkabiztonság szempontjai egyáltalán nem jelennek meg a vállalati A multiknál tapasztalható harmadik világbeli viszonyok helyett stratégiákban. Néhányan azonban pozitívan ítélik meg a Bosch, Vodafon emberhez méltó munkahelyekre lenne szükség. Az érdekképviseletek, üzemeinek működését. szakszervezetek mára már nem képesek betölteni a szerepüket (multik). Általánosan megjelenő igény, hogy a munka kapja meg a becsületét, hogy értelmes munkalehetőségek kínálkozzanak a miskolciaknak, különösen az Meg kellene vizsgálni, hogy melyek azok a munkaerő igényes foglalkoztatási lehetőségek, amelyek fenntartható munkahelyet értelmiségnek. A munka világából kicsúszottakat segíteni kell, de akinek két munkahely sem kínálnak, pl. kicsi a környezeti hatásuk. felelt meg, attól azonban meg kell vonni a támogatást. Többek szerint nagy gond, hogy a város nem képes integrálni az egyetem kapacitásait. Luxus, hogy az Egyetemváros jelentős támogatásokat kap közvetlenül‐közvetve (projektek) a várostól, miközben a diákok elmennek. A miskolci munkaerő piaci igényeket és a munkahelyteremtést nem segíti a jelenlegi képzés. Meg kell határozni, hogy mi az egyetemvárosi profil, ami a várost támogatja, és a jövőben csak ezt kell finanszírozni. A város méretéhez képest nincs program, ha van is, nem megfelelő a Hogy lesz‐e jövőképe a gyerekeknek Miskolcon nagymértékben a kommunikáció. Pedig van igény és van szellemi potenciál a kultúra területén, kultúra, és oktatás határozza meg. Azonban ezeken a területeken de szervezetlenség és a kultúraszervezők részéről szűk látókörűség jelenleg nincs motiváció a fiatalok számára. tapasztalható. ‐ Legyen választási lehetőség, kínálat a kulturális programokban. Kultúra: ‐ Az információszolgáltatást és jegyértékesítést egyben kellene kezelni, Nagy pénzek mennek el a kulturális intézmények fenntartására, de az
9
hétvégén és munkaidő után is nyitva kellene lenni. ‐ Egyes vélemények szerint a Cinefest sikeres, azonban az Operafesztivál úgy tűnik, nem tud megújulni.
Közbiztonság:
A közbiztonság kérdése összefügg a foglalkoztatáséval. Rossz irányban strukturálódott a lakosság: munkahely hiányában az értékes emberek elmentek, elmennek, lumpenesedés folyamata zajlik. Az egyik napról a másikra élés, napi gondok felülírják az eddigi morált. Növekednek a társadalmi együttélési problémák, különösen a roma, lumpenizálódó csoportok (hajléktalonok) esetében. A szociális segélyezés őrült méreteket öltött és ez visszaüt. A cigánybűnözés aggasztja leginkább a miskolciakat. Moldova György Érik a vihar c. regénye nagyon reális tükröt tart Cigánykérdés:
10
önkormányzat nem mondja meg koncepcionálisan, hogy mit vár. Kulturális főváros pályázat azért bukott meg, mert nem a helyi igényekre és adottságokra alapozták. Pécs azt tette bele, amije van. Kemény kritikai hangok is jelentek meg Miskolc kulturális életéről: ‐ Klubok, műhelyek, színházi páholy: mind vegetál. Fogalmunk sincs, mi van a világban (képzőművészet, mozi, színház)., vagy éppen öncélú projektek futnak: Fűtőmű. ‐ Élhetetlen a város a befogadók felől, csak a színház, mozi jöhet szóba, ami akár a TV‐ből is jöhet. Szubkultúra szintjére került az emberek gondolkodás módja, kulturális sokk várható. ‐ A kulturális nagyrendezvényeket bódésor és sátrak vásári jellege határozza meg. Vásárt, búcsút, vagy nemzetközi operafesztivált szervez a város? ‐ A Kocsonya fesztiválnak nincs szellemi üzenete. Oktatás: A várostól külön él az Egyetem, jelenlegi irányultsága a város számára nem segítség. A bölcsészakart vagy mást a belvárosba kellene behozni. Művészeti kar, zenei mellett grafikai, építészeti karok indulhatnának – ezt az egyetemi tanács megszavazta, mégis elakadt az ügy, időközben Debrecen elvitte a lehetőséget. Humán erőforrással foglalkozókat nem becsülik az elmúlt években, de a műszaki kultúra elvesztése is folyamatos: erre a kultúrára kellett/lehetett volna ráépülnie az iparfejlesztésnek. A kiszolgáltatottságot meg kell szüntetni, feltételeket kell szabni a letelepedőknek. Az eddig szétosztott letelepedési pénzek felhasználása legyen nyilvános. Első cél lehet: az önpusztítás folyamatát megállítani. Hiba, hogy a gyámügy, esélyek háza már csak a szélsőséggel foglalkoznak és nem a tömegekre jellemző helyzetek javításával.
Jóllét:
‐ Cigány bűnözéssel szemben a város nem lépett fel kellő eréllyel. ‐ Nincs igazi integráció. Szegregáció, intolarencia tapasztalható, leginkább az oktatásban. ‐ Fenyegetettek az egészségügyi és munkaügyi alkalmazottak. Néhányak véleménye szerint a kisebbségi probléma túlzott, politikai szándékból generálják a közhangulatot. A miskolciak nem érzik jól magukat a városban. Identitászavaruk alapja, hogy létüket, otthonukat, munkájukat nem érzik biztonságban. Az emberek boldogulásának legnagyobb akadályát a megélhetési gondok jelentik: elszegényedés, egzisztenciális gondok, számlák, lakáshitel, fizetésképtelenség, a kérdéses nyugdíj. Emiatt egészségügyi lehanyatlás is tapasztalható körükben. A létbiztonságot tovább rontja a közbiztonság hiánya: nőtt a feszültség, s a kilátástalanság miatti bosszúságot sokaknál intolarencia, türelmetlenség, arrogancia, és agresszivitás váltja fel. Ennek tudható be, hogy a törvényes rend hiányára egy bizonyos radikalizálódó réteg saját válaszokat szeretne adni. Másik csoport szerint emberségesebb volt a múlt: a lecsúszást nem engedték ilyen tömeges szinten. Kihalt a belváros, a közbiztonság gyenge. A középrétegek, akik még megtehetik, az agglomerációba menekülnek, emiatt lényegében kettős gyűrűsszerkezet alakult ki. A legriasztóbb, hogy a kilátástalanság átvetül a gyerekek jövőjére is: az ifjúság elmenekül, életformájuk lefelé csúszik, az energiaital, cigaretta, a könnyelmű párkapcsolatok már 12‐13 évesen szexuálisan kiégetté teszi a fiatalokat. Mindez a társadalmi megújulás esélyét sem adja meg. Erősen kisebbségben maradnak azok a vélemények, amelyek szerint nem olyan rossz a helyzet, nem indokolt ekkora keserűség, és indulat a dolgok megközelítésében. Összességében az emberek boldogulásuk alapjának a munkát, a rendezett környezetet, a jó közbiztonságot tekintik. Élhető várost szeretnének, amely képes megtartani az ott élő embereket. Éppen ezért túlzott várakozás is tapasztalható: pozitív fellendülést várnak az eddigi zuhanás után. Remény
11
Önérték keresés zavara tapasztalható: itt rossz élni, lepukkant a város, de a legtöbben mégsem tudják megfogalmazni, hogy mi lenne jó, mi lenne szerethető, vagy éppen miért megy el, ha nem megy el, miért marad? Nincs munka, nincs választás, a kínálatban csak másodlagos állampolgárnak érzi magát: ennek eredményeként az elvágyódás igénye általános. „A maradékok városává vált Miskolc”: lakossága munkanélküli, képzetlen, elöregedett. Nehéz a családi élet fenntartása, a családosok esetében a jövőtől való félelem tapasztalható. A multikulturális hatások negatívumként jelennek meg a családi életben is, mert a fiatal szülők stabil értékrend hiányában, sokkal megértőbbek, megengedőbbek, elkényeztetik, anyagi javakkal tömik gyermekeiket. Nem orientálják és motiválják az önfenntartás küzdelmére a fiatalokat: emiatt a fiatalok mindig mástól várják a segítséget (paternalista szemlélet). Ebben a helyzetben nem segíti megfelelő családpolitika és intézményrendszer a családokat. Prevenciós céllal a kultúrától, a környezetvédelmen át az építészetig horizontálisan kellene, hogy megjelenjenek a családosok szempontjai. A hétköznapi emberek számára a sportolási lehetőségek szinte teljesen hiányoznak, a tömegsport szinte megszűnt. A diósgyőri foci sok pénzt emésztett fel teljesítmény nélkül. Ideje közcélú sportolási igényeket kielégíteni.
Közélet, közösség:
után vágynak, s mindegy milyen ez a reménysugár: sikerorientált, önismereti, holisztikus, vallási jellegű. Miskolc alvó, szunnyadó város, nincs közélete. A városlakó azt látja, hogy vezetőik úgy viselkednek, mintha mindent tudnának és éppen ezért nincs is szükség mások, azaz az ő véleményükre. Pozitívum, hogy értékrendi vágyakozás jelenik meg a közösségek, az értékek iránt. Igény van a véleménynyilvánításra, az állampolgári aktivitásra. Akik pedig magukénak érzik a várost és tennének érte, azoknak legyen közös nem formális fóruma. A civil kezdeményezéseknek és a kisebb lakóközösségeknek egyaránt. Ennek egyik akadálya a közösségi terek hiánya, amely pedig komoly megtartó erő lehetne. Jó kezdeményezés a Kocsonya Fesztivál, mely számos civil szervezet és vállalkozó együttműködésével százezreket vonz a városba. Gond, hogy közéleti ügyekbe egyáltalán nincsenek bevonva a fiatalok. Többek szerint a középiskolások szívesen tennének a városért, lehetne őket inspirálni pl. a városkép kialakításába.
12
Miskolcinak lenni napjainkban nem érték. Az eddigi városvezetés pesszimista kisebbségi komplexusban szenvedett. A miskolciaknak nincs helyi identitás tudatuk, nem büszkék „miskolciságukra”. A betelepülő, talajtalan emberek tömegével tovább hígul a társadalom, éppen ezért nincs közös jövőkép. Sokan szeretik a várost, azonban nincsenek baráti kapcsolatai, hiányoznak a gyökerek. Hiányzik a változtatáshoz szükséges közösségi motiváció. Sokan visszajönnének, ha… Óriási egyet akarásra és összefogásra lenne szükség, hogy mindenki kivegye a részét a közös feladatokból. Érték‐erkölcs: Nincsenek hiteles emberek, akik önzetlenül akarnak tenni a városért. Az elmúlt években öntudatos emberekre nem volt szükség. A megmaradt szűk értelmiségi kör rendkívül klikkesedett: elforgácsolódnak az energiák, egymás ellen hatnak az erők. Az átlagemberek is azt hiszik, hogy csak úgy lehet élni, ha ügyeskednek. Föltűnően rosszabbodik a közerkölcs. Morális válság, erkölcsi alultápláltság tapasztalható. Ennek tudható be az is, hogy közömbös a társadalom az élet, a gyerekvállalással szemben is: a fiatalokban házasság és családellenes hangulat lett úrrá: az egyéni karrier és érvényesülés az elsődleges. Az individualizmus hatására szétfolyó társadalomról beszélhetünk: nincsenek közös célok, feladatok, vízió, látomás, amely az egységesülő, magyar nemzet irányába hatna. Az értékorientáltság a hit vonatkozásában meghatározó kellene, hogy legyen, mert felemel, reménységet ad. Az erkölcsi alapértékek pótlására, ezek gyakorlattá tételére (oktatás, közbeszéd, közélet) kellene megtalálni az eszközöket, módszereket. Elvárható, hogy valamennyi lakos részvételt vállaljon a közösségi ügyekben. Mindenkinek kellene, hogy legyen valamilyen közösségi kötődése (pl. valamelyik civil kezdeményezésekben való részvétel).
Ennek érekében minden pozitív kezdeményezést föl kell karolni és támogatni kell. Tudomásul kell venni, hogy mindezt formalizálni nem lehet: hiteles, karakán, akik személyiségük a saját tapasztalásaikban tudnak hinni: a hétköznapi hasznos megoldások, kicsiben megtett dolgok is erősíthetik a miskolci identitástudatot. A civil szervezetek és az önkormányzat kapcsolata az elmúlt években nullára redukálódott. Jó példák ugyan vannak, pl. a Holdam, a közösségfejlesztők, stb. Nyilvánosság: A kommunikációt uralja a hatalom (minél nagyobb felület, műsorperc), emiatt folyamatos kommunikáció hiány a közéletben. A helyi valóság, igények feltárása helyett önfényezés folyik. Más vélemény szerint, a média kettőssége tapasztalható: a helyi TV a politika szócsöve, míg néhány helyi médium kizárólag negatív véleménynek ad hangot. A döntés‐előkészítési folyamatokba való részvétel lehetősége teljesen hiányzik. Globális kérdésekben nincs párbeszéd, például a terveket nem értik az emberek, a felvilágosítás nem megfelelő. A lakosság nevében jelennek meg vélemények, de valójában senki nem kíváncsi arra, hogy mit gondolnak valamiről, legyen szó kultúráról, oktatásról, közlekedésről. Az egészséges közbeszéd hiánya jellemző, emiatt hiányzik a valódi polgári réteg Miskolcon. A polgárság mindig jogot formált arra, hogy beleszólhasson az őt érintő közügyekbe. Az állampolgárok interaktivitásához nyitott párbeszédre, a társadalmi részvétel biztosítására van szükség. ‐ Lokálpatriotizmus erősítésére szülessen terv: akciók, folyamatok, módszerek. ‐ Utolsó pillanat: ha az utolsó mohikánok is eltűnnek, hiánypótló ‐ Társadalmi vita a programalkotásban kell, megjelenjen A vélemények döntés előkészítési folyamatokba való becsatornázása azért fontos, mert rendelkezésre állhatnak, akkor, amikor arra szükség
13
Környezet:
A miskolciakat elsődlegesen a köztisztaság helyzete zavarja: kosz, szemét, rendezetlenség, bár néhányak szerint a köztisztaság sokat javult, szervezettebbé vált a takarítás az elmúlt években. A lakókörnyezet állapota mégis romlónak tűnik, elsősorban a graffitik, illetve a felújítások hiánya miatt. A tipikus üdülőterületek elhanyagoltak (Tapolca, Lillafüred), pl. a parkokban nem locsolják a növényeket.
14
van. A megkérdezettek is jelezték, hogy készségesen állnának rendelkezésre, ha a városvezetés valódi érdeklődést mutatna szakmai tudásuk és tapasztalataik iránt. A város kontrasztos arculattal rendelkezik, hiszen gyönyörű természeti környezetben, még ma is ipari létesítményekkel teli település. Amióta az ipar nem működik, élhetőbb a város, a barnamezős területek felszámolása azonban még várat magára. Fekvését, környezeti adottságait jobban kellene értékelni: hegyvidéktől a bányatavakig rendkívül változatos a környezet. Célként fogalmazódott meg, hogy a környezetére büszke várossá váljon Miskolc. Bár sokan tűzték eddig is a zászlóra, valójában senkit nem érdekelt az élhető város megvalósítása, gyakorlati lépések nem történtek meg. Holott a környezet és természetvédelem, amire nagyon megfelelő a város adottsága. Szomorú látni, hogy a környezetért kevesen hajlandóak tenni, az ökológiai gondolkodás nem vált közüggyé. Érték ez a környezet, melyet jó kommunikációval, jó szervezéssel, önmagában, kevés fejlesztéssel is lehet hasznosítani („nem libegő kell”). A területhasználat tekintetében racionális döntések szükségesek (mi kerüljön zöld és barna mezős területre). A fejlesztések során sok az indokolatlan zöldfelület rablás, fakivágás. Az avas oldali fák ritkításában, a Szinva árvízvédelmében szakmai egyeztetéseken kellene, hogy kialakuljanak a lehetséges legjobb megoldások, amely a társadalmi és környezeti érdekek szempontjait egyaránt mérlegelik. A környezet „hasznosítása” sokféle módon felmerül: Van, aki szerint a patakok vízrendezését ne betonozással, hanem gondozással oldják meg, a keresztvölgyekbe mogyorósok telepítésével. A Szinvának, mint karakteres völgyi, kulturális, biológiai tengelynek rekreációs funkció adható. Akad, aki azonban magasvasutat képzel el fölé a közlekedési gondok enyhítése érdekében. Sokakat aggaszt a katasztrófa helyzet lehetősége: a karsztárvíz, a
csatornarendszer, a rézsük, a Hámori‐tó gátjának állapota ad indokot erre leginkább a városban.
15
ÖSSZEGZÉS: Várospolitika:
3. Ön milyen területen érzi Magát érdekeltnek Miskolc ügyeit érintően? Területfejlesztés, regionális politika: tudásátadás, intézményrendszer kialakítása.
4. Ezen a területen hogyan látja a jelenlegi helyzetet?
5. Ezen a területen mit tenne Ön a város jövője érdekében?
A világgazdasági hatások, a gazdasági válság miatt a globális problémákhoz csak hozzájárulni tudunk. Azonban nem mindegy milyen mértékben. A függőség nőni fog, erre fel kell készülni. Jelentős probléma, hogy az önkormányzatnál csak részben vannak eszközök, számottevő jelentőségű, hogy a politika mit enged. Számos kérdésben el lehet mondani, hogy statisztikák ugyan vannak, de az adottságok alapján nem készül körültekintő helyzet és kockázatelemzés. Helyi szinten nincs potenciálunk: sem a szakértői, sem a szabályozói háttér nincs meg. A meglévő apparátus berögzült, becsontosodott, kényelmes, nyugdíjas állásnak tartja jelenlegi helyét. Egyes vélemények szerint sok esetben jelent gondot a „mit hogy nem lehet megcsinálni hozzáállás”, illetve hogy saját maguknak generálnak problémát a vezetők, azzal a céllal, hogy feladatot adjanak maguknak. Az önkormányzat, mint helyi hatalom névre szólóan nem keresi meg a polgárokat. Hiányzik a hitelesség, nincs konszenzusos párbeszéd, érintettek és érdekeltek megkérdezése nulla, ha más a vélemény, megsértődnek‐ büntetnek. A MIKOM, Minap propaganda
A legtöbb várost érintő döntésnek nincs megfelelő szakmai háttere. Tudni kellene például, hogy mi van a város tulajdonában. A vagyonkataszter azonban hiányzik. Adottságokon alapuló helyzetelemzésre lenne szükség, amire egy kormányzati válságkezelő csomag készülhetne, választ adva a térségben élők lét és közbiztonságát veszélyeztető folyamatokra. Kapjon pozitív elbírálást ez a térség a kormányzattól. Gazdasági esélyek Kelet‐ Magyarország számára: valódi pozitív diszkriminációra van szükség, ha nem jön létre, akkor teljesen „elgettósodhat” a térség. A politikát messze kellene tenni a város szakmai, társadalmi és gazdasági vezetésétől. A politika döntsön, de a részleteket a piac és a szakma kell, hogy kidolgozza és eldöntse. Az új vezetésben a szakértőket különösen jól kellene megválasztani, mert gyakorlatlan a vezetés. A megkérdezettek szerint az intézményi, szervezeti viszonyokat az alapján kellene átalakítani, hogy az adott szakterületeknek milyen hosszú távú célokat kell teljesítenie. A hivatali rendszerben meg kell vizsgálni, hogy a költségvetés milyen átszervezésével, milyen
16
eszközök. Másrészről: Melyik város tud ennyi mindet túlélni: polgárság lefejezése, ipar tönkremenetele? Csak az, amelyiknek a nyitottsága megvan kifelé és befelé. Nem propaganda jellegű, viszont átfogó kampányra van szükség a város értékeinek közzétételéről. A városnak nagyon kell a sikerélmény.
Városfejlesztés
Turisztika, marketing kommunikáció Egészségturizmus felvirágoztatása, ehhez jól
Az EU‐n csüngünk ‐ miért onnan várjuk a segítséget?
17
eszközökkel, módszerekkel, személyi kapacitásokkal lehet elérni a célig. Lényeges változást csak az „összefogás” hozhat, a már meglévő fórumok segítségével kell közösséget építeni. A sokféle kultúra, tudás, felfogás, ami együtt él, a város nagy lehetősége. A helyi médiumoknak reálisan kellene értékelni és nem elhallgatni mind azt az erőfeszítést, amit az egyházak, templomok és a hitoktatás tesznek a közösség érdekében. Olyan célokat kell megfogalmazni, olyan eszközökkel, amelyek a kormányzatnak is ajánlhatók: pl. fenntartható fejlődési stratégiát támogató programkörnyezet. Meg kell találni a módját annak, hogy a város kikerüljön az adósságcsapdából. A városvezetésnek meg kell akadályoznia az erőforrás pazarlást, ésszerűsíteni kell a megtakarításokat. A tiszta közélet megteremtése érdekében egyértelműen megfogalmazott elvárásokra, visszacsatolásra, monitoringra, szankciókra lenne szükség a tiszta, átlátható jogi szabályozás és kisebb bürokrácia mellett. Átlátható, működő képes városban szeretnének élni a legtöbben. A városvezetésnek időben kellene a visszajelzéseket értékelni, és ezekre megfelelő módon reagálnia. Folyamatos párbeszédre lenne szükség. Az önkormányzatnak felelősséget kell vállalnia önmagáért és másokért, a városi fejlesztések
képzett szakembereink vannak (Szikszó, Megyei Kórház). Szűrőcentrum kialakítása. Építészet, városépítészet, településrendezés.
Komoly probléma hogy, nincs helyi tőke a fejlesztésekhez. Ha lenne is, a konkurencia ellehetetlenítené az elképzelések megvalósítását. A városfejlesztésben hiányzik az integrált megközelítés, minden területen elszigetelten történnek a fejlesztések, a lobbi érdekek mentén. Nagy probléma, hogy nincs egy konkrét csapásirány meghatározva, nincsenek integrált, egymással összefüggő programok, projektek. A város által felvett hitelek haszontalan projektekre mentek el. A városfejlesztési elképzeléseket nagyon ritkán teszik közszemlére. Még a látszat demokrácia sem működik. Az építész műhely, közösség is leépült az elmúlt évtizedben, a tervtanácsnak, mint szellemi műhelynek nincs városalakító szerepepe. Elérkezett az idő, hogy már ne a kohászattal foglalkozzunk. Nem kell már a múltat feldolgoznunk. A fiatalok szemszögéből kell újrafogalmazni a várost. A településszerkezeti adottságok rendkívül sokszínűek, ennek megfelelően sokszínű, egymást erősítő és kiegészítő irányt lehet meghatározni a városfejlesztésben: kultúra, egészségturizmus, turizmus, tudomány. A város kereskedelmi, közösségi és szolgáltató jellegét kellene hangsúlyozni, bár lehetőségeink beszűkültek a nagy hitelállomány és amiatt, hogy az ingatlanvagyon értékesítésre került. Minden területnek meg kell találni a saját karakterét és ebből kibontani a lehetőségeit, pl.: a MÁV és diósgyőri kolóniák hangulata egyedülálló lehetne. A lakótelepeket és a belvárost újra kell definiálni. A bevásárlóközpontok betelepítése
18
katalizátora kell, hogy legyen. Két lépcsős programalkotás javasolt: az érintettek véleményét a koncepció kialakítás során –első sorban a szempontokról‐, majd az ezek alapján elkészült szakmai javaslatok közüli választáskor lenne célszerű kikérni. Sokszereplőssé kell tenni a stratégiaalkotási folyamatot, amely eredményeként konkrét szereplők, konkrét feladatainak, konkrét anyagi keretek közötti végrehajtása válna lehetővé. Közös identitás kialakítása kell. El kell dönteni mi az, amit a helyi lakosságnak és az idegeneknek is tervez az önkormányzat. A szakmai ismeretek széleskörű terjesztésére van szükség. A beruházások alapos megfontolására lenne szükség. Fontos lenne, hogy ne szülessenek a stratégiákkal ellentétes intézkedések. Ehhez komoly külső és belső ellenőrzésekre van szükség. A városfejlesztésben a földön kell maradni, annyi és olyan dolgokat kell keresni, ami látható eredményt hozna. Piaci alapon öngerjesztő folyamatokat kell elindítani: pl. legyenek helyi boltok, a helyi termékből csináljunk divatot. Egyesek szerint zöldebbé kell, hogy váljon a szemlélet a fejlesztésekben. Pl. nem hagyhatjuk veszni Perecest, miközben nincsenek kertvárosi területeink.
Közösségi Városüzemeltetés. infrastruktúra, közszolgáltatások:
Gazdaság:
Miskolci marketing. Idegenforgalom, turizmus
nem jött be, a központ leépült. A belváros rendkívül lepusztult. Túlságosan nagy a beépített területek aránya. A városrészek között nincs élő kapcsolat, szerves fejlődésre van szükség Diósgyőr, a Kisavas és Tapolca bevonásával. Fel kell vállalni a közlekedés, közszolgáltatások, környezetvédelem ügyét.
Miskolc gazdasági szervező ereje sokkal nagyobb, mint a területe. Mégis, az iparkamara befolyása gyakorlatilag egyenlő a nullával. Mégsem érzékelhető, hogy regionális szerepköre miben nyilvánulhat meg. Területfejlesztési szempontból vizsgálva az adottságokat, Miskolc a tudásközponti szerepével válhatna leginkább sikeressé. Egyes vélemények szerint gondot okozott, hogy a város nem tudott a gazdaságfejlesztéssel lépést tartani. Ha a gazdasági projektek nincsenek beépítve a környezetükbe, akkor a várt hatásuk el fog maradni. Nagy kérdés, hogy pl. mit adnak a város gazdaságának, és vajon mire jók a látványberuházások. A miskolci piacon alig lehet helyi terméket találni. Ez nem jó. Hiányzik a fogyasztókból a tudatosság. Az eredet és összetétel gyakorlatilag nyomon
19
Teljesen nyilvánossá kell tenni a város által vásárolt szolgáltatásokat. Saját költségvetésben, ahol lehet, eredményorientáltan, ki kell szervezni egyes ingatlanok funkcióinak működtetését. Szorgalmazni kell az energiafüggőségünk felszámolását. Generálni kell, hogy mintatérséggé váljunk. A szélessávú internet hozzáférést közműszinten be kell vezetni. A kormányzatnak, ha fontos számára a város, akkor befektetőket kellene hoznia Miskolcra. A gazdasági környezetet erősíteni kell, és növelni a takarékosságot és hatékonyságot. A város függőségének csökkentése és önállósága érdekében sok mindent lehetne lépni. Pl. 2015‐ig ki kell alakítani egy környezetipari mintatérséget, amit EU‐s szinten is jegyeznek. Minden fejlesztést az öko‐ innovációs szemlélet irányába lehetne kapcsolni. Szabadalmakat kell megvenni és kompetenciákat a közös kutatás‐fejlesztés megvalósításáról. Termékfejlesztésre van szükség és nem publikációfejlesztésre. A szakembereink megvannak hozzá, csak egyelőre nem kapnak teret, pl.: helyi kutatók szabadalma alapján öko‐metanol üzem létesülhet. Az ENIN Kft. és az ÉGYOSZ önszerveződő klaszter komoly anyagi hozzájárulásával induló közös projektjeik a hulladékgazdálkodás és
követhetetlen, így a nem elég tudatos fogyasztó ár alapján választ. Helyi szinten az élelmiszerellátásban nincs semmilyen kapacitás, teljes mértékű a kiszolgáltatottságunk. A falusi társadalom önfenntartó volt, meg tudta saját működését tervezni. A miskolci gazdákat ellehetetlenítették, földjeiket elvették, panelba kényszerítették őket. Ennek ellenére Miskolcnak még mindig vannak lehetőségei. A kiváló magyar föld magyar termékei helyett idegen, átcímkézett árukat találhatunk a nagy áruházláncok polcain. Turisztikai szempontból Miskolc „egynapos” város, nem kínálja magát, nincs semmilyen országosan ütőképes attrakciója. Nagy probléma, hogy nincs normális minőségű szálláshely a városban. Nagy lehetőség van a meleg víz kincsünkben, a természeti‐ és környezeti értékeinkre alapozott turizmusban. Néhányak szerint a turizmus területén elindult valami, viszont nem kellene mindenkinek ebben keresnie a kitörési lehetőséget, figyelni kell a minőségi szolgáltatások kialakítására. Idő és energia befektetéssel sikerült pl. társadalmasítani a Kocsonyafesztivált. Ezt a tesztelések is igazolják. Közösség hozza létre és remek lehetőséget biztosít együttműködési lehetőségek tanulására, megvalósítására. A „Gyárban gondolkodunk klaszter” TDM formában összehangolhatja az egykori ipartelepre vonatkozó turisztikai‐ipari elképzeléseket.
20
energetikai fejlesztés területén, lehetővé tették az égetővel szembeni integrált megközelítést. Ennek hála új alkalmazható technológia jelenhetett meg, ami olcsó energiát állíthat elő a város részére. A vegyipar‐környezeti ipar területén a TVK és a BorsodChem világvezető termékeket állít elő. A működésükhöz kellene fejleszteni az egyetemen a vegyipari‐gépészmérnök képzést és a kkv szektort. Decentralizálni kellene a város élelmiszer ellátását. Esélyt kell teremteni a megyében termelő gazdáknak, a kistérségben termelőket pedig támogatni kell. Közvetlen kapcsolatot kell teremteni a termelővel: helyi termelői‐ fogyasztói klaszter létrehozása, amibe bekapcsolhatók az alapvető élelmiszereket előállító termelői és kereskedelmi hálózatok. 30 km‐es körzetből helyi termékek beszerzésére kellene ösztönözni a közintézményeket és a fogyasztókat. Szakítani kell a szocialisztikus, kommunisztikus elképzelésekkel, melyek kizárólag a volumenben gondolkoztak. A minőségre kell fektetni a hangsúlyt, pl.: kézműves biopékség a Mese cukrászda kis helységeiben. A városi zártkerti területek felmérésével lakóterületi, pihenő, gazdasági területeket lehetne kialakítani. Sziszifuszi területrendezésre lenne szükség (tervtárban megtalálható). Az elhagyott telkeket tulajdonosaiktól vissza kellene (felajánlásként, pénzért…), kertgazdaságokat lehetne kialakítani, ami
Foglalkoztatás:
Fenntartható munkahelyek. Foglalkoztatás.
Kultúra, oktatás:
Kultúra, idegenforgalom, művelődés. Átlagemberek elérése. Egyetem és a város közötti kapcsolat javítása, ami részben már sikerült is.
A foglalkoztatás helyzetét jelenleg siralmasnak és exponenciálisan romlónak ítélik a válaszadók. A cigányság helyzete is tovább súlyosbítja a problémát. Nincs képzettségük, visszahúzzák a gazdasági lehetőségeket. Az az állítás, miszerint csak magas színvonalú munka van a kínálati listán, a megkérdezettek szerint nem igaz. Egyesek szerint a városfejlesztési stratégia ez idáig kultúra alapú. Rengeteg díjat kapott a város. A színház és a Szimfonikus zenekar elindított egy folyamatot az emberek között, melynek célja egy más minőségű élettér létrehozása. Mások szerint, jelenleg ha valaki nem engedheti meg magának, hogy más városokba látogasson, az kulturálisan teljesen beszűkül. Az intellektuális színvonal teljesen lecsúszott. Hiányoznak a fiatalok jövője szempontjából lényeges szellemi
21
foglalkoztatást és élelemtermelést is biztosítana egyben. A szociális bolthálózat kialakítására is lenne igény. A turisztika területén (is) fontos lenne egy erős alapozó munka, aminek segítségével több napos látnivalót lehetne kínálni az idelátogatóknak. Nyílt tervezési folyamatokban új marketing eszközök kerülhetnének alkalmazásra, nagyobb lehetne az átjárás a turizmusban (vendéglátás‐ kulturális programok‐információs irodák érdekeltek között. Közös/központi információs bázist lenne szükséges létrehozni. Az önellátás képességének hiányát fel kell számolni a munkanélküliek körében. Fontos lenne a családbarát cégek megjelenése, ahol az anyák kötetlen‐ vagy részmunkaidőben dolgozhatnának.
A kultúra szövetét helyre kell állítani. Nyitott szellemi műhelyek támogatása szükséges. A szükséges teret és eszközöket a város adja a kulturális koncepció mentén, EU‐s támogatásból működhetnének műhelyek, művészeti csapatok, akár intézményektől (épületektől) független társulások is. Pl. független színházi rendezőkkel alternatív színházi értékeket lehetne idehozni. A kistérség települései akár össze is adják a helyi kultúrára szánt forrásaikat és közösen vásárolhatnának meg kulturális programokat:
műhelyek, ahol találkozhatnának a fiatalabb és idősebb generációk, kialakulhatna köztük az együttműködés, akár irodalmi, zenei vagy környezetvédelmi területen. Az irodalmi élet is belterjes és kirekesztő. Nincs olyan folyóirat ahol a helyi értelmiség véleménye megjelenhetne. Szükséges lenne a zenei és grafikai műhelyek újjáélesztése is. A kortárs művészetnek is nagyobb térre lenne szüksége. A Művészetek háza sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem vált igazi multikulturális központtá. Az önkormányzati kulturális intézmények önállóan döntenek a programokat illetően, nincs párbeszéd. Az együttműködést is hiányolták a megszólalók és az intézményrendszert nem tartják megfelelőnek. Valós kulturális programok helyett inkább tűzijátékot rendez a város. Egyes vélemények szerint a Kocsonyafesztivál csupán látszatprogram, míg az Operafesztivál elitista. Oktatás, képzés, nevelés: Az oktatási rendszer teljesen szétzilálódott, hiányzik belőle a gyerekközpontúság és a jövőre való felkészítés igénye. A jó minőségű miskolci szakmunkásképzést szétverték, a szakmának nincs becsülete. A közép‐ és felsőoktatás rendszere is érzéketlen a munkaerő piaci igényekkel szemben. Az iskola elvégezése után a fiatalok felkészületlenek, nem állják meg a helyüket. Társadalmi felszültségeket generál, hogy nincs egységes finanszírozás, ami miatt nő a szakadék az iskolák között. Egyes vélemények szerint az oktatásban szegregációra van szükség, ugyanis
22
kiállítás, fesztiválok, utcaszínház. „Miskolc kurzus” indításával erősíteni lehetne a lakosság identitását. Várostörténeti kiállítás, a miskolci múlt emlékeinek skanzen‐szerű bemutatása, vagy a Miskolc vendégségben programsorozat segítheti ezt a folyamatot. Az oktatásban fel kell tárni a gyerekekben lévő lehetőségeket az egészséges életszemléletre és munkára való neveléssel. A szakmunkásképzés újraszervezését és a szakma becsületének visszaadását is fontosnak tartják a válaszadók. A kultúra a környezetre is kihat, ezért újra kell gondolni, hogy mi is a közművelődés és hogyan alakítható. A gyerekek szemlélet formálásában nagy hangsúlyt kell fektetni a táplálkozási, a pénzügyi ismeretekre, a környezettudatos életre való nevelésre.
Közbiztonság:
nehéz a család ellenében nevelni. Mindenkiből a saját képességeinek megfelelő szinten kell kihozni maximumot. A felsőfokú oktatásban a Bolognai rendszer bevezetése teljesen elhibázott lépés volt, a hallgatói létszám megnőtt, eközben a minőség felhígult. Aktuális képzésekre lenne szükség, az egyetemet szembesíteni kellene a város igényeivel. Tanulságos lehet, hogy a BorsodChem Gödöllőre vitte a kutatási központját, a Miskolci Egyetem pedig nem tagja egyetlen öko‐innovációs klaszternek sem. Ugyanakkor saját klasztereket akar indítani, amik ipari szereplők nélkül csak kutatóhálózatként fognak működni, ezt az egyetemnek is fel kellene ismerni. Ebben a formában ez egy támogatott szerepkör, amire vagy van mecénás vagy nincs. .. A városban kritikus a roma és nem roma emberek kulturális közössége. A tolerancia küszöb alacsony. A választ valószínűleg a társadalom szociális berendezkedésében találjuk: pénzt adtak munka nélkül. Kórosan elszaporodtak a hétvégi kerti lopások, ezzel szemben tehetetlen a város. Sokan nem fizetik a közös költséget a lakótelepeken, ebben az esetben nem csak cigányokról van szó. A falvakból betelepülőkről a városvezetés egyszerűen nem akart tudomást venni, ezért ez ügyben nem is történt megfelelő szabályozás. Egyesek szerint a helyzet nem romlik a nyolcvanas évekhez képest, míg másik vélemény szerint a város elbutul, megjelent az ösztönszerű
23
Az etnikai konfliktusok megoldására jelenleg semmilyen koncepció nincs. A megoldást a bizalmi válság feloldása jelentheti, addig ugyanis bárki bármit tesz, nem lesz eredményes. A roma‐kérdés esetében meg kell vizsgálni, hogy vajon ők vagy a többségi társadalom okolható‐e a kialakult helyzetért. Fontos lenne a probléma megoldásában az átmeneti, ideiglenes foglalkoztatás és az oktatás. Munkanélküliek mára a létért küzdenek. Miskolcon jelenleg 8 roma gettó van, ezeket közösségi finanszírozásból fel kellene számolni. A házgyári lakótelepek esetében is fel kell tárni a valós helyzetet, ezek ugyanis ketyegő
Jól‐lét:
Szociális ügyek.
Közélet, közösség:
Legszélesebb értelemben a morálisfejlődés. Erkölcsi alapok megteremtése. Értékek helyén való kezelésében, önfegyelemre nevelésben. A következő generáció lehetőségeire vonatkozó kérdésekben. Abban, hogy Miskolc megtartsa a családokat, családbarát munkahelyek kialakításában. Kisközösségek alakulásában, közösségfejlesztésben. Ezeken kívül
viselkedés. Katasztrófavédelem: A honvédelem félreértelmezte a NATO csatlakozást. Így katasztrófahelyzet esetén csupán néhány tízezer hivatásbelit lehet mozgósítani, kiszolgáltatottság tapasztalható. A megkérdezettek szerint az elvándorlás és az ide nem jövés jellemző a városra. A lakosság elöregedett. Az aktív korúak között sok a munkanélküli. Hiányzik a pozitív szemlélet, a jó hangulat. A jól éléshez pedig erre is szükség lenne. Önfenntartó vegetálás jellemzi a miskolci családok nagy részét. A jövedelem hiánya indokolatlan szociális és egészségügyi kiadásokat jelentenek a társadalom számára. A pénzes elitréteget nem érdekli a miskolciak gondja, nem érdekeltek abban, hogy tegyenek a közért. Előbb‐utóbb rá kell jönniük, hogy a javaikból vissza kellene forgatni a helyi közösség érdekében, amely az ő közérzetüket is javíthatja. A városlakók részéről öntudatosságra és tevékeny közreműködésre van szükség a szociális ügyek megoldásához. A miskolciak többsége gyökértelen. Jelenleg semmilyen átjárás nincs a polgárság és a városvezetés között. Kevés meghatározó értelmiség van a városban, a baloldali gondolkodásúak abszolút vissza fognak szorulni, jobboldali pedig alig van. Hiányzik a polgárság, nincs közélet. A beruházások az itt lakókat is érintik, ezért meg
24
bombák.
Elégedettség mérés indikátor rendszer kiépítésére lenne szükség (EU‐s forrásból lehetséges). A közérzetet nagyban javíthatná a társadalmi egyeztetés, azonban ennek feltétele, hogy részt vehessen ebben a folyamatban a társadalom. Folyamatos nyitva tartású családi nappalikkal (nem gyerek megőrző) biztosítani lehetne a közösségi életteret. A megkérdezettek anyaközpontot szeretnének működtetni a városban, és az anyák illetve családok körében terjeszteni az önkéntességet. Szamaritánius jellegű segítséget lehetne nyújtani sokaknak ötleteléssel, ezek kidolgozásával és szakmai tanácsadással.
Fel kell kelteni az emberek igényét a lokálpatriotizmusra: hozz Miskolcra munkát, gyereket, turistát. Önbecsülést kell adni a miskolciaknak. Sajnos még nincsenek helyén kezelve a civilek. A civil kezdeményezéseknek és közösségeknek teret kellene adni a pozitív kezdeményezések támogatásával. A döntéshozók ismeretinek
érdekérvényesítés, egészséges életmód terjesztése.
kellene adni a lakosságnak a beleszólás érzetét. Az emberek nem hiszik, hogy van beleszólásuk és nem is igénylik azt. Hiányoznak a közösségek, ezek fejlesztésére nagy hangsúlyt kellene fektetni. Hiányukban nincs lehetőség a kibeszélésre. A kultúra felvirágoztatásához támogatni kell az önképző köri tevékenységeket, olyan tereket kell létrehozni, ahol a panelházak közösségeit össze lehet kovácsolni. Saját kulturális közeget teremthet a zene, a mozgás, a divat. A nagyobb mozgásigényű fiataloknak szüksége lenne grundra, belvárosi sportpályára szabadidejük értelmes eltöltéséhez. Nincsenek értelmes sportolási‐, művelődési‐, szórakozási helyek. Ezért sok fiatal iszik, kábítószerezik.
25
hiányát pótolhatnák a közösségek, a civil közéleti emberek. Aktív állampolgárrá kell nevelni az embereket, fejleszteni kell a lakosok közéleti igényét. Belső erőforrások összpontosítására és összefogásra van szükség. Egyesek szerint már elindult a szemléletváltás: önkormányzat barát civilekkel közös és vállalható jövőt kell keresni. Mindenképp szükséges a nagyobb együttműködés a civilekkel az erőforrások hatékonyabb felhasználása érdekében. Szükség lenne társadalmi egyeztetésre, társadalmi konszenzusra. Az infokommunikációs eszközöket a saját nyilvánosság megteremtésére kell használni. Párbeszédre, diskurzusra van szükség, nem az egymás mellett való elbeszélésre. Közösségi házakra városrészenként nagy szükség lenne. A közösségi házak helyet biztosíthatnának a kulturális fejlődésnek: hangversenyekkel, kiállításokkal, szakkörökkel, felolvasó estekkel, stb. A fogyó szellemi forrásoknak gyors erkölcsi és anyagi támogatásra lenne szüksége. Erősíteni kell az itt élők identitását a gyökerekre, hagyományokra építve. Az iskolákban kötelezővé lehetne tenni a helytörténet oktatását. Pozitív kezdeményezés a cserkész munka újjászervezése, mert ez értékrendet adna. A város erkölcsi tőkéje a családokban még él. Ugyanakkor az erkölcsi nevelésnek meg kellene jelennie az oktatási rendszerben. Fontos a hitre nevelés, a hitoktatás. Ennek társadalmi
Környezet:
Nincs elfogadott szabályrendszere és kultúrája a természeti értékek használatának. A helyi értékek csak a lakosság szűk köre számára fontosak, a többség nem is tud róluk. A beruházások környezetbarát jellegét nem mérlegelik kellőképpen. Hiányzik az ökológiai szemlélet. A médiumok a túl kínálattal túlfogyasztásra ösztönöznek, pedig nem a mennyiségre, hanem a minőségre kellene a hangsúlyt fordítani. A helyi természeti környezet és értékek állapotának megőrzése, használata nincs átgondolva. Öko‐innovációhoz tartozó tevékenységekben, környezetiparban nem járatosak a döntéshozók. Hiányzik a tudatosság,
26
megtartó ereje van ugyanis erkölcsiségre, áldozatkészségre az egyéni és családi életben is szükség van. Ha elmarad az erkölcsi táplálék, akkor csökken az egymással szembeni tolerancia is. Amikor kihalnak a családokból az utolsó olyan nagyok, akiknek nem lépnek a helyébe jóra való fiatalok, felgyorsul az erózió. A csoportokat, közösségeket meg kell győzni a változtatás szükségességéről. Meg kell találni a módját az emberek gondolkodásának az átállítására: pl. turisztikai szolgáltatásokban együttműködés, rendezvénykoordináció, tolerancia, szolgáltatói szemlélet kialakítása. Szomorú tény: a kis katasztrófák (pl. árvíz) hozzásegítik az embereket az összetartozás és egymásrautaltság felismeréséhez. Fel kell készülni a klímaváltozásra és a katasztrófákra. Ilyen katasztrófák lehetnek a rendkívüli csapadék vagy vízszennyezés. A Szinvát érinthetővé kellene tenni közterekkel. Kiadványt kell készíteni a zöldfelületek csökkenéséről és fel kell vállalni, hogy ne apasszák tovább azokat. Neveléssel a gyerekek szemléletén kell változtatni: papírgyűjtés, szelektív hulladékgyűjtés. Pl. a Pisztrángtelepen lehetne biológia órát tartani a vizes élőhelyekről.
nem megfelelő az informáltság. A Bükk gyakorlatilag kihalt, nem jönnek a gyerekek az erdőtől való félelem miatt. Ugyanakkor vannak túlhasználati célpontok (Lillafüred, Tapolca, olykor Bánkút). A természeti szélsőségekre, árvízre nincs a város felkészülve. Kiszolgáltatottak vagyunk. Katasztrófavédelmünk gyakorlatilag nincs, nincsenek műszaki eszközeink, profi szakemberekre lenne szükségünk. Az ivóvíz bázis megőrzéséhez is jó szakemberek kellenének (vízszennyezés).
Várospolitika:
6. Milyen külső tényezőket tart fontosnak, amelyek a város jelenét és jövőjét jelentősen meghatározzák?
7. Önnek mit jelent a fenntartható fejlődés?
A város jövőképe sajnos jelenleg: „sekélyes”. A megkérdezettek szerint a pártpolitika bír jelentős hatással a város életére. A várost minél jobban kell a kormányzatnál pozícionálni. Van, amihez az önkormányzat kevés, megfelelő kormányzati szándékra is szükség van többek között a gyár ügyének rendezéséhez, az ipartelepítéshez. A multinacionális vállalatokra is szükség van, mert legalább egyfajta életcélt adnak az embereknek. A 2011‐13 közötti időszakban a helyes célok kitűzése a legfontosabb. Ezen célok kitűzésénél a városi szinten való gondoskodás már kevés. Kistérségi és nemzeti szinten is kell a folyamatokat erősíteni. A fenntartható fejlődés stratégiát támogató programkörnyezet
A fizikai lét megőrzése érdekében a társadalom, gazdaság környezeti kérdéseket egyben kellene kezelni. A fenntarthatósági törekvéseknek minden területen meg kell jelennie, és mindenkinek saját léptékein belül teljesítenie kell azokat. A fenntartható fejlődés indikátorok nagyon fontosak, ezekhez új módszertan kidolgozása szükséges. A fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy a Föld eltartó képességéhez képest, 6 milliárd ember egyaránt ugyanolyan jól éhet. Gazdasági szempontból a fenntartható fejlődés a jövő
27
Városfejlesztés
kidolgozása szükséges, ezt a kormányzat figyelmébe is lehet ajánlani. Megkerülhetetlen hogy, elkezdődjön a válaszadás a kihívásokra. Ki kell dolgozni a megfelelő alkalmazkodási technikákat és fel kell vállalni az intézkedések következményeit. Kezdeményezni kell a Budapest központúság felszámolását, a decentralizációt. Erősíteni kell a kapcsolatunkat Egerrel és Debrecennel. Trianon miatt megváltozott szerepek miatt Kassával is tisztázandó a viszonyunk. Szükség lenne a megfelelő nemzetközi kapcsolatrendszer kialakítására a városháza és az egyetem részéről is. A város erőforrásai végesek. Sok esetben olyan intézkedések is elégségesek lennének, amik egy fillérbe sem kerülnek. Fontos a rendszerben való gondolkodás, az így működtethető projektek és intézményrendszer. A tudásbefogadó városként kellene Miskolcnak megjelennie. Gyakorlati hasznot is hozó nemzetközi együttműködésre van szükség, a pozitív nemzetközi példák átvételével. Regionálisan pozícionálni kell a várost, térségi központként kell megjelenni. Ehhez javítani kell a megközelíthetőségét: repülőtér, elővárosi gyorsvasút, HÉV kiépítésével. A megújuló energiaforrások gyors és nagyarányú fejlesztésére van szükség. A városfejlesztés során figyelembe kell venni az adottságokat.
28
piacainak felkutatását, kihasználását jelenti. A fenntartható fejlődés érdekében szükséges a folyamatos párbeszéd, a vélemények becsatornázása a várost érintő kérdésekbe. „A fenntartható fejlődés folyamatossága nem biztosítható.”
A fenntartható fejlődés dinamikus változást jelent, ez nem maga a cél. A fenntarthatósági törekvéseknek minden területen meg kell jelennie és saját léptékén belül mindenkinek teljesítenie kell. Vezetői feladat az ötletelés, az út megtalálása és a végrehajtás. A megkérdezettek egy része szerint a fenntartható fejlődés önfenntartást jelent, ami alaphelyzetben nem okoz visszafordíthatatlan károkat és nem jelent súlyos terhelést a környezetnek. Mások szerint ilyen jellegű önfenntartásra csak a falvakban van lehetőség önellátással, a városokban ez nem lehetséges. Városfejlesztésben a fenntartható fejlődés a közvetlen környezet értékeinek ésszerű használatát jelenti, az egyensúly megtalálásával. Szerves, egymásra épülő integrált rendszerre van szükség.
Munkamegosztás szükséges a megnőtt agglomerációs területtel. Energia közösségben a szigetszerű termelés megoldható, de pl. egyéni szinten a 6 méteresnél alacsonyabb szélkerekek által termelt energia hálózatra való feltáplálása sem engedélyköteles.
Közösségi infrastruktúra, közszolgáltatások:
Gazdaság:
A közszolgáltatási rendszerek tekintetében teljes kiszolgáltatottságban vagyunk. Jobb infrastruktúrára van szükség, a közlekedésben javítani kell az elérési időkön, a közutakat tehermentesíteni kell. Van viszont olyan vélemény is, amely szerint a további útfejlesztések szükségtelenek, ezeknek megálljt kell parancsolni. Az EU‐s folyamatoktól nem szabad lemaradni! A Kassai régió fejlődése messze túlszárnyalja Miskolcét, két repülőtérnek is lenne létjogosultsága a térségben, mégsem történik semmi ez ügyben. A Budapest‐vidék kiegyenlítődésében a kormányzatnak meg kellene végre teremtenie az egészséges egyensúlyt. Ugyanakkor Kelet‐ Magyarország számára valódi pozitív diszkriminációra van szükség, ha ez nem történik meg, a térség „elgettósodása” elkerülhetetlen. A gazdasági potenciál erősítése szükséges. A gazdasági környezetben törekedni kell a takarékosságra és a hatékonyság növelésére. Arra is fel kell készülnünk, hogy a gazdasági válság hatására függőségünk tovább fog nőni.
29
Több, mintha egy célt kell meghatározni. Ehhez egymásra épülve gazdasági társaságot kell kialakítani. A városnak és az agglomerációnak közös szerkezeti tervet lenne célszerű készítenie, amely a településcsoport szolgáltatási és energia közösségi rendszerének alapja lehet. „A fejlődés ígérete vallási és/vagy gazdasági eszköz, mesterségesen kelthetők vele vágyak egy szűk érdekkör szolgálatában.”
Gazdasági szempontból a fenntartható fejlődés a jövő piacainak felkutatása és kiaknázása. Fontosak a fenntartható fejlődés indikátorok, de alkalmazásukhoz teljesen új módszertanra van szükség. A gazdasági érdekeket nem lehet teljes mértékben alárendelni a környezeti értékek megóvásának, viszont meg lehet találni azokat a technológiai lehetőségeket, amelyek biztosítják, hogy minél szélesebb körben tudjunk gazdálkodni.
Foglalkoztatás:
Kultúra, oktatás:
A mechatronikai park teljesen üres. A multik felé való kiszolgáltatottságunk óriási, hiányzik az egyenjogúság. Az önfenntartásra, saját lábra állásra kellene törekedni. Autonóm város kialakítására, környezetkímélő technológiákkal. Miskolc környékén van mezőgazdasági potenciál, bár kiaknázásához kormányzati segítségre van szükség. Fel kell mérni a biogazdálkodásra alkalmas területeket és a bulgárgazdálkodásnak is lenne létjogosultsága. A multik nem ragaszkodnak az idősebb munkavállalóikhoz. Amíg nincs munka addig, akit semmi egyéb nem köt ide, az egyszerűen elmegy. Az adózási és foglalkoztatási rendszer sem megfelelő. A munkaügyi tanács csak „sóhivatal”. Nincs átmeneti, ideiglenes foglalkoztatás, az oktatásban nincs koncepció. Munkaerő igényes munkahelyek megteremtése szükséges pl.: ruhagyártás. „Nagy a munkaerő kínálat, megvan az infrastruktúra, közlekedés és jöhet is a multi. Nagy munkaadókra és adóra áhítozunk.” A nemzeti önérzetre alapozva lehetne építkezni. A kormány vállalja fel a magyar kultúrtörténeti értékek fontosságát. A cigányságot valóban érdekelté kell tenni a gyerekek oktatásában, meg kell szüntetni a visszaéléseket. Az egyetemi oktatást és a szakképzést a cégek munkaerő igényére kellene alapozni. Szükség van a jó szakemberek képzésére egyensúlyba hozásra olyan karokkal, ahonnan az elhelyezkedés igen korlátozott (pl. antropológia).
30
Néhány válaszadó szerint a fenntartható fejlődés a jövőt, a gyerekek jövőjét jelenti. A fenntartható fejlődés lényeges elme a dolgok holisztikus megközelítése a mindennapi életben is. Éppen ezért a fejlődés helyett a harmóniát kellene megcélozni és ezt politikai szintre emelni. Nagyon kicsi annak az esélye, hogy az utánunk következő hatodik generáció megélheti azt a világot, amit mi. „A civilizációk csak az előzőek lerombolásával épülhetnek újra.”
Közbiztonság:
Miskolc gyűjtőtégely a nem miskolci cigányság számára. Sok problémát okoz a munkanélküliség miatti bűnözés.
Jóllét:
A proaktív családbarát kezdeményezéseket kormányzati szinten is képviselni kell.
Közélet, közösség:
A kozmopolitizmus nemcsak a kisközösségeket, hanem a városokat és az országokat is szétvert. A miskolciak többsége gyökértelen. A város a probléma megoldásához a civil szférára támaszkodhat.
Környezet:
A város sajátos fekvése lehetőséget kínál arra, hogy közvetítővé váljon az Alföld és a hegyvidék között. A természeti adottságaink kiemelkedőek, ezt nem
31
A klímaváltozás hatására pedig össze fog roppanni a társadalom, ugyanis a kellő ismeretek hiányában, ha valami hiányzik, azt mástól vesszük el. A fenntarthatósági mutatók szerint akkor van fejlődés, ha a városlakók jól érzik magukat, tudnak mosolyogni, toleránsabbak. Széles értelemben, a társadalomban azt jelenti a fenntartható fejlődés, hogy tudják, hogy itt jó élni, tudnak az emberek tervezni. A fenntartható fejlődés nem pénz kérdése, a pénz nem feltétele. Ésszerű fogyasztással nem a bőségre, a mennyiségi, fogyasztói életmódra kell törekednünk, hanem az éppen elegendő minimumra. Először tenni kell valamit, ha jó, meg lesz az eredménye. A fenntartható fejlődés társadalmi közösséget igényel. Széleskörű beágyazottság nélkül nem lehet elérni, hogy erre a pályára álljon a társadalom. Igazi, élő közösségek fejlődésére van szükség (a kaláka tiltása is közösségromboláshoz vezetett). Saját erőforrások használatára olyan belülről építkező közeget kell létrehozni, ami a szélesebb rétegek számára is alapjául szolgál és biztosítja a környezeti életteret. Ezáltal a szélesebb rétegek is magukénak érzik azt, támogatást adnak a szakmai törekvéseknek és irányvonalak képviseletének, így meg van a pozitív visszahatás. A szeretet terén, az erkölcsösség terén nincs határ, ez nem ütközhet akadályba. Jelenleg sem fenntarthatóság, sem fejlődés nincs. A ránk bízott javakkal, természeti kincsekkel nem tudunk gazdálkodni, azokat gondozni és művelni kell,
korlátként, hanem lehetőségként kellene kezelni. Ezeket a természeti adottságokat meg kell őrizni, a Bükk ökológiai értékeit nem szabad veszélyeztetni, például kisvasutakkal. A katasztrófákra való felkészülésre több gondot kell fordítani. Tisztességes, következetes irányításra, felelősségteljes végrehajtásra van szükség, ugyanis bizonyos esetekben emberi okok is felelőssé tehetők (például hogy az Auchant és Felsőzsolcát elöntötte a víz).
32
majd élvezni annak hasznát. Ezzel szemben jelenleg a természet kirablása folyik a pillanatnyi gazdasági érdekeknek megfelelően. A természeti adottságaink kizsákmányolása nélkül, de annak használata mellett, a kor követelményeihez igazodó életszínvonal biztosítása lenne a cél. Ehhez anyagi, eszmei felnövekedés szükséges. A fogyasztói társadalom erre alkalmatlan. Egyéni és közösségi szinten is gondolnunk kell a jövőre, hogy a követező generációk lét feltételei is adottak legyenek.
