KUTATÓSZOLGÁLATI JELENTÉS

ORSZÁGGYŐLÉSI KÖNYVTÁR - KÉPVISELİI KUTATÓSZOLGÁLAT

KUTATÓSZOLGÁLATI JELENTÉS A KERESKEDELEMRİL

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: PÉTERVÁRI KINGA

2005. OKTÓBER

Kutatószolgálati jelentés – A kereskedelmi törvényjavaslathoz Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat

A Képviselıi Kutatószolgálat háttéranyagai - 2005 Kutatószolgálati jelentések A közérdekő adatok nyilvánosságáról A felsıoktatásról A növényvédelemrıl A földgázellátásról A villamos energiáról A tıkepiacról Az EU kábítószer-ellenes stratégiájáról és a nemzeti stratégiákról Az elektronikus információszabadságról A nemzeti akkreditálásról A versenytörvényrıl Az áldozatvédelemrıl Az ingatlan-nyilvántartásról A lakásmaffia jellegő bőncselekményekrıl

február március március április április április április május május május szeptember szeptember szeptember

Sajtószemlék Az államot megilletı szavazatelsıbbségi részvényrıl Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmérıl A budapesti 4-es metró építésérıl A mezıgazdasági és vidékfejlesztési támogatás egyes kérdéseirıl A távhıszolgáltatásról „A nık munkavállalási esélyei” címő nyílt naphoz A mezıgazdasági termelık nyugdíj elıtti támogatásáról A gazdasági reklámtevékenységrıl A PPP típusú beruházásokról Magyar munkavállalók az Európai Unióban Az iparőzési adóról

január február május január február április május június június szeptember szeptember

Forrásszemlék A temetıkrıl és a temetkezésrıl A személy- és vagyonvédelmi és magánnyomozói tevékenységrıl Az agrár – környezetvédelemrıl és a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervrıl A mezıgazdasági termékek és élelmiszerek tulajdonságainak védelmérıl A biomasszáról Az európai vegyi anyag szabályozásról A csomagolási hulladékról A közérdekő önkéntes tevékenységrıl Az emberi alkalmazásra kerülı gyógyszerekrıl Esélyegyenlıség és migráns munkások az EU-ban Turi-Kovács Béla nyilatkozatai a Paksi Atomerımőrıl Az ifjúsággal kapcsolatos közfeladatokról Megújuló energiaforrások hasznosítása az Európai Unióban

2

január február február március május május május május május június június július szeptember


Elıszó Az Országgyőlési Könyvtár Képviselıi Kutatószolgálata arra törekszik, hogy objektív és naprakész háttéranyagokkal, információs termékekkel szolgálja a képviselık törvényhozási, ellenırzési és képviseleti munkáját, ezért indította útjára 2004-ben az információs források széles körének feltárásán alapuló jelentést is. A kutatószolgálati jelentések egy – többnyire aktuális törvényjavaslathoz kapcsolódó – téma áttekintését tartalmazzák. Ez a kutatószolgálati jelentés a T/17701. sz., a kereskedelemrıl szóló törvényjavaslathoz készült. Alapvetıen a Versenyhivatal egy felmérésén keresztül mutatja be az aktuális helyzetet, elemzi a kereskedelmi láncok és a kiskereskedık közti gondokat és bemutat szabályozási alternatívákat. Klasszikus jogi értelemben véve a T/17701. sz. javaslat a kereskedésrıl szól, nem a kereskedelemrıl. Kereskedelmi jognak ugyanis a kereskedelemre vonatkozó azon jogszabályok összességét nevezzük, amelyek a kereskedıkre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket (kik, mit, hogyan, milyen feltételekkel, kikkel együtt), a kereskedelmi ügyletek szabályait (pl. vétel eladási szándékkal) rendezik. A kereskedelmi jog történeti és pragmatikus okokból elsısorban szokásjogon alapszik. Ez annyira igaz, hogy ott, ahol a legelsıként alakult ki a kodifikáció e területen, még ott is gyakorlatilag a bírói döntvényeket foglalták rendszerbe. A kereskedelmi jog, mint a magánjog egyik ága, most is az egyik leginkább változó terület, s ha nincs különleges rendelkezés, akkor a magánjog szabályai maradnak bizonyos helyzetekben az irányadók (mögöttes jogszabály). Hogy mit tartalmaz egy kereskedelmi törvény, az igen változó, teljesen zárt jogszabály azonban nincs. A kereskedelmi törvény lényeges eleme általában, hogy a kereskedelmi ügylethez főzıdik a törvény hatálya, vagyis akkor is alkalmazandó az adott ügyletre, ha adott esetben nem-kereskedı kötött ilyen ügyletet. A kereskedelemrıl szóló szabályozás tehát szerteágazó, idetartozik a kereskedık személye, a társaságok szabályozása, váltók, értékpapírügyletek, az üzletek szabályozása, a nyitvatartás, a beszerzési szerzıdések (kereskedelmi ügyletek) szabályozása, az árkalkulálás, a reklámozás feltételei stb. A tárgyalandó Javaslat ilyen értelemben kiegészíti a kereskedıkre vonatkozó egyéb jogszabályokat, mint például a fogyasztóvédelmi, versenyvédelmi, társasági jogi rendelkezéseket, ugyanakkor a hatályos jogszabályhoz képest új elemeket is tartalmaz. Ennek megfelelıen hozzáigazítja az idıközben megváltozott piaci viszonyokhoz a kereskedési szabályokat, és beemel új tárgyköröket (turisztika, idegenvezetés, internetes kereskedelem).

A Képviselıi Kutatószolgálat és kivált e jelentés szerzıje készséggel áll további információkkal a téma iránt érdeklıdık rendelkezésére (telefon: (1)-441-4453, email: [email protected]).

3


Tartalomjegyzék

A kereskedelemmel kapcsolatos fontosabb nemzetközi összehasonlító tények, adatok, üzleti fogalmak ......................................................................... 5 Kiskereskedelmi formák......................................................................................................... 5 A koncentrálódás.................................................................................................................... 6 Tıkebefektetések.................................................................................................................... 7 Élelmiszer kiskereskedelmi beszerzés.................................................................................... 7 A termelıi panaszok és az alkupozíció alakulása .................................................................. 8 A kiskereskedelem szerepe .................................................................................................... 9 A kiskereskedelmi verseny..................................................................................................... 9

A kereskedelmi jog fogalma ............................................................................. 12 A Javaslat benyújtásának indoka, nemzetközi tapasztalatok....................... 13 A versenytársak és a szabályozási törekvések ..................................................................... 13

A közösségi jog által engedett szabályozási tér .............................................. 16 A Római Szerzıdés és az áruk szabad áramlása .................................................................. 16 Kölcsönös elismerés elve ..................................................................................................... 17 A közösségi jog kereskedelemmel kapcsolatos politikájának alakítása............................... 17

Sajtószemle a kereskedelmi törvénytervezethez ............................................ 18 Mikrovállalkozások uralják Európát .................................................................................... 18 A multikat segítik. Kereskedelmi törvény: döntés az érdekképviseletek nélkül.................. 19 A kormány elıtt a kereskedelmi törvény tervezete .............................................................. 21 Egyeztetések a kereskedelmi törvényrıl .............................................................................. 21 Konferencia a Gazdasági Versenyhivatalban a beszerzési ár alatti értékesítés és a vevıi erı kérdéskörérıl ........................................................................................................................ 22 Használhatatlan a kereskedelmi törvénytervezet?................................................................ 23 Kereskedelem-fogyasztóvédelem......................................................................................... 23 Vasárnap is vásárlás – jogos igények? ................................................................................. 24 A hétvégék mentették meg a német gazdaságot................................................................... 26 Az ünnepi nyitvatartás korlátozását követelik...................................................................... 26

4


A kereskedelemmel kapcsolatos fontosabb nemzetközi összehasonlító tények, adatok, üzleti fogalmak Kiskereskedelmi formák A médiában szinte mindennapi téma a hazánkban még csak néhány éve, szők évtizede meghonosodott új, bár Nyugat-Európában régi hagyományokkal rendelkezı, kereskedelmi formák, láncok elterjedése, és ezzel együtt a nálunk megszokott kereskedelmi formák visszaszorulása - írja a Gazdasági Versenyhivatal egyik 2000. évi tanulmányában1. A téma nemcsak aktuális, de az érdekeltek széles köre és a lehetséges társadalmi feszültségek miatt indulatoktól sem mentes. A kiskereskedelmi üzleteket számos tényezı, pl. az eladótér és a funkciók alapján is lehet kategorizálni, definiálni. Az eladótér területe alapján is sokféle kategorizálás képzelhetı el az adott terület jellemzıitıl függıen. A) Nagyság szerint: Kis élelmiszerbolt (100 m2-nél kisebb eladóterő, általános élelmiszerüzlet) • garázsbolt (50 m2-nél kisebb eladóterő, fõleg élelmiszer kereskedelemmel foglalkozik) • kényelmi üzlet (éjjel-nappal, hétvégén is nyitva tartó, lakóhelyhez közeli) • élelmiszer szaküzlet (valamire specializálódott, pl. tejbolt, pékség) Szupermarket (100-2500 m2 közötti eladóterő, általános élelmiszerüzlet) • kis szupermarket (100-200 m2 közötti eladóterő, részben önkiszolgáló, általános élelmiszerüzlet) • közepes szupermarket (200-400 m2 közötti eladóterő, elsısorban önkiszolgáló jellegő, általános élelmiszerüzlet) • nagy szupermarket (400-2500 m2 közötti eladóterő, háztartási cikk, vegyi áru is) Hipermarket (2500 m2 feletti eladóterő, élelmiszer mellett jelentıs arányban nem élelmiszer jellegő termékeket is forgalmaz) B) Funkciók alapján a következı sajátos bolt típusokról, diszkontokról beszélhetünk: • hard vagy kemény diszkont (raktárszerő, költségtakarékos forma, győjtıcsomagolások, szők választék, azaz kb. 600-1000 cikk, korlátozott friss áru, pl. Penny Market, Profi) • soft vagy puha diszkont (szélesebb választék, 1000-2000 árucikk, friss áru is, igényesebb berendezés, magasabb árak, pl. Plus, Jééé boltok) • Cash-and-carry (Alapvetıen nagykereskedelmi értékesítési forma, „fizess és vidd”, nagykereskedelmi cégek találták ki a hatékonyság növelésre. A kiskereskedelem, illetve más felhasználók, nagyfogyasztók számára teremt egyszerő körülmények közötti, nagy raktárból, széles áruválasztékból történı beszerzési lehetıséget.). Pl. Metro. C) Árpolitika alapján: kétféle árazási stratégia említendı a szuper- és hipermarketek, üzletláncok esetében: • magas-alacsony árazás (termék árérzékenység, keresztfinanszírozás), illetve • EDLP (every day low pricing - mindennap alkalmazott alacsony árak, elkötelezett kemény diszkontáló, szigorú költség kontroll). 1

A Gazdasági Versenyhivatal versenypolitikai álláspontja a nagymérető kiskereskedelmi láncokkal kapcsolatban. 2000. augusztus. (elérhetı a GVH honlapján). Az alábbiak fıként ezt a tanulmányt idézik.

5


A fogyasztói szokásokon alapuló megkülönböztetések, Üzletválasztási szempontok (felmérések alapján) • Az üzlet nyitvatartása • A kínált termékek, szolgáltatások árszínvonala • Áruválaszték, szolgálatások választéka • Az áru frissessége, minısége • A bolt környezete, tisztasága • A kiszolgálás színvonala, az eladók viselkedése • A vásárlás lebonyolításának gyorsasága • A bolt technikai felszereltsége, korszerősége, • Milyen hazai, illetve milyen márkás termékeket kínálnak • Parkoló léte és ingyenessége • Milyen közlekedési eszközzel közelíthetı meg • A szokás hatalma • Az üzletlánc ismertsége, elterjedtsége, tekintélye • Az árak feltüntetése, annak helyessége • A kártyával történı fizetés lehetısége • A gyakori vásárlók jutalmazása, megbecsülése • Promóciók, elınyös akciók léte, gyakorisága. A felsorolt tényezık közül is a legfontosabbak az árszínvonal, az áru frissessége, minısége, a választék, az üzlet tisztasága, valamint a figyelmes és udvarias kiszolgálás. Ezek a jellemzık a különbözı kiskereskedelmi formákat eltérı módon jellemzik, tehát szoros kapcsolat van a fogyasztók vásárlási körülményekkel kapcsolatos preferenciái és az egyes formák forgalmi adatai között. A vásárlókért folytatott versenyben az árak mellett egyre fontosabb szerepet kapnak bizonyos minıségi jegyek, valamint más szubjektív elemek. A koncentrálódás Az 1990-es évek végére tendenciaszerően megnövekedett a kereskedelem makrogazdasági szerepe. További növekedésre akkor van lehetıség, ha folytatódik az ágazat belsı szerkezeti és technológiai korszerősítése. A fejlıdés mellett egyre erıteljesebbé válik a kiskereskedelmi kis- és középvállalkozások, illetve a kiskereskedelmi láncok közötti teljesítménybeli, versenyképességbeli különbség. A nagy alapterülető, tıkeerıs láncok megjelenése és terjeszkedése jelentıs változást okozott a kiskereskedelemben, folyamatosan élezıdik a verseny. Nem csoda hát, hogy a számos kis- és középvállalkozás tönkremenetelét az érintettek gyakran a kiskereskedelmi láncok, illetve még inkább a bevásárlóközpontok térhódításában látják. Azonban a gazdasági kutatások, gyakorlati felmérések és elméleti munkák mindezt nem tudták alátámasztani, inkább a hatékonysági kényszerrel összefüggı, törvényszerő gazdasági mozgások jelenthetik a magyarázatot. Egyre kevesebb számú vállalkozás tartja kezében a kiskereskedelmi forgalom egyre nagyobb részét. Ez a tendencia, valamint a vertikális integráció (kereskedelmi termékek, közös marketing tevékenység, stb.) nagyobb foka különösen jellemzi az élelmiszer kereskedelmet, talán a gyártók, termelık, kis- és nagykereskedık szorosabb kapcsolata miatt. Ezt a tendenciát egyetlen versenyelvő gazdaság sem tudja figyelmen kívül hagyni vagy kiküszöbölni. 6


Észak-Európában a bolthálózat koncentráltabb, az élelmiszer kiskereskedelem forgalmának jelentıs része nagyobb alapterülető és kapacitású üzletekben, fıleg szupermarketekben zajlik. Habár a nagymérető kiskereskedık száma és forgalmi részesedése nálunk is növekszik, továbbra is az európai átlagnál elaprózódottabb a magyar „hálózat” (az egyéni és társas vállalkozások jelentıs része kereskedelmi területen mőködik, és nagy a fluktuáció), kevesebb vásárló jut egy üzlethelyiségre. Természetesen az összehasonlítás - pl. a fogyasztói árak változására gondolva - nem teljesen probléma mentes. Azonban az nyilvánvaló, hogy a számos magyar sajátosság ellenére hasonló folyamatok, tendenciák és problémák figyelhetıek meg nálunk is, mint bárhol a világban, esetleg az átlagostól eltérı mértékben vagy gyorsasággal. (Érdekes megemlítendı tény, hogy a magyar kiskereskedelem adatgyőjtési rendszerének megfigyelési egysége nem a vállalkozás, hanem az üzlet. Ez valószínőleg kapcsolatban van azzal, hogy a vállalkozások legnagyobb része csak egyetlen üzlettel rendelkezik.) A folyamatokból az is kitőnik, hogy a kiskereskedelem jól jövedelmezı üzlet: a világ legnagyobb vállalkozási között olyan kiskereskedelemmel foglalkozó cégeket találhatunk, mint az amerikai Wal-Mart vagy a francia Carrefour. Tıkebefektetések A kereskedelemben a tıkebefektetések öt fı típusa különböztethetı meg: • relatíve szerény tıkével rendelkezı, nagy számú hazai és külföldi magánbefektetı alapította új gazdasági társaságok, • a spontán privatizáció során állami vállalatokból létrejött külföldi érdekeltségő cégek, • a privatizáció keretében az állami vagyonkezelõ szervezet kezdeményezésével és ellenırzésével létrejött, általában nagyobb mérető külföldi érdekeltségő vállalkozások, • már mőködı vállalkozások fejlesztési, beruházási célú pótlólagos tıkebevonásai, • zöldmezıs beruházások. A magyarországi kereskedelembe legtöbbet befektetı államok: Németország, Hollandia, Ausztria, Nagy-Britannia és Amerikai Egyesült Államok. A külföldi befektetık többféle tulajdonlási formában vesznek részt a kiskereskedelemben a százszázalékos tulajdonlástól a vegyes vállalati formákon keresztül a különféle megállapodásokban (pl. franchise-, licenc-, bérmunkaszerzıdések) realizálódó együttmőködésekig. Élelmiszer kiskereskedelmi beszerzés Az élesedı piaci verseny, illetve az a tény, hogy a nagy kereskedelmi hálózatok önálló, központi raktárra történı, nagytételő beszerzést bonyolítanak, Magyarországon is új módszerek bevezetését tette szükségessé, így kezdtek létrejönni és elterjedni a beszerzési társulások. Az egységes, közös árubeszerzés elınyeit megismerı kiskereskedık hozták létre az elsı beszerzési társulásokat2, amelyek kezdetben néhány bolttal rendelkezı vállalkozók, illetve a hagyományos, de szétaprózott szövetkezeti kereskedelem összefogásából alakultak. 2

A Javaslat ezt most újonnan beszerzési szövetség néven szabályozza (2.§ b.).

7


Céljuk a közös beszerzés nagyobb mennyisége révén elınyösebb beszerzési feltételek elérése a gyártóknál, beszállítóknál. Mindez ugyanakkor fejlettebb logisztikára, az áruelosztás jó szervezésére is késztette a beszerzési társulásokat, amelyek felismerték, hogy nem elegendı olcsón venni, hanem az áru eladásáig minden költséget a lehetı legalacsonyabbra kell szorítani. A beszerzési társaságok méretüket, a tagok tevékenységi körét, mőködési feltételeiket tekintve igen változatosak. Jelenleg legfıbb jellemzıjük, hogy tevékenységük általában a közös beszerzésre vonatkozik, az értékesítésük még nem egységes (az akcióktól eltekintve), bár a kiskereskedelmi üzleteket tömörítık igyekeznek egységes "lánc" benyomását kelteni azonos megnevezéssel, arculattal, minıségi követelményekkel és egységes kínálattal. Az egységesítési törekvések azt is eredményezhetik, hogy elıbb az értékesítésben igazodnak egymáshoz, majd az azonos értékesítési feltételekben (elsısorban árban) történı megállapodás következik, ami viszont a piaci verseny korlátozásához vezethet. Kiemelendı, hogy az élelmiszerkereskedelem beszerzési tevékenysége sokkal koncentráltabb, mint az értékesítési tevékenység. A közvetlenül a termelıtıl történı saját beszerzést folytató nagy láncokat megelızi a COOP Hungary Rt., amely az ÁFÉSZ-ek által a beszerzések koordinálására alapított regionális részvénytársaságok (PRO COOP Rt.-k) és az ehhez kapcsolódó két – a szövetkezetek tulajdonát képezı FÜSZÉRT (Mecsek, HÉTFORRÁS) tevékenységét fogja össze. Jelentıs még a METRO Áruházak, az 1992-ben alapított és ma már többszáz boltot „kiszolgáló” CBA, valamint még néhány kisebb-nagyobb beszerzési társaság és szaknagykereskedelmi vállalkozás (jellemzıen a dohány- és italforgalmazásban). Ezek együttes részesedése a 60 %-ot is megközelítheti. A termelıi panaszok és az alkupozíció alakulása A beszállítóktól, termelıktıl érkezı, a kiskereskedelmi láncok vevıi (vásárlói) erejével való visszaélésre vonatkozó panaszok leggyakoribb csoportjai a következıek: • indokolatlan diszkontálás, méltánytalan árrés kikövetelése (a beszállított mennyiségre, a megbízható kapcsolatra stb. hivatkozva alacsonyabb ár kicsikarása a termelıtıl, nagykereskedelmi árak és kiskereskedelmi árak összemosódása), akciók, promóciók meghatározása, finanszíroztatása, • lejárt szavatosságú vagy el nem kelt termékek visszaküldése a termelıhöz, • kifizetés késleltetése, halasztás, a végsı eladáshoz viszonyított kifizetés, • versenytárs-kereskedık elleni segítség kikövetelése, • csalogató kínálat elérése veszteséggel, veszteséges eladással (loss-leading értéken aluli eladás, amely hírnév rontó hatással lehet a termelıre, és amely ellen nem védekezhet, hiszen az RPM, azaz a viszonteladási ár megkötése tiltott), • polcdíj, listázási díj (a kiskereskedı választhat a versenytárs beszállítók között, és a listára felvételért, illetve az üzlethelyiségben, a boltban a „jobb”, az értékesítés szempontjából kedvezıbb polcokért fizetni kell), • vevı keltette ár- és nem árjellegő diszkrimináció, • vertikális korlátozások3, • és általában a gazdasági függéssel való - közvetve vagy közvetlenül megjelenı - visszaélés.

3

részletesen l. alább 10.o.

8


Nagyrészt a vásárlási szokásoktól függ, hogy a termelı vagy a kereskedı van-e adott esetben erısebb alkupozícióban. A kiskereskedelem szerepe A kiskereskedelem gazdaságtanának fontos tényezıi pl. a fogyasztók tulajdonságai (kicsik, nem mobilak, informálatlanok), a verseny dimenziói (földrajzi elhelyezkedés, termékskála, a kiskereskedelmi lánc image-e), a vertikális korlátozások. A kiskereskedelem a kicsi, gyenge és tájékozatlan fogyasztót (közvetve) megvédi a termelıtıl, azáltal hogy a keresletet összefogja, és erısíti a fogyasztók alkupozícióját. A kiskereskedelem hármas funkciója a termelıkkel való kapcsolat menedzselése, a logisztikai feladatok (forgalmazás, készletezés, stb.) menedzselése, a fogyasztókkal való kapcsolat fenntartása és fejlesztése. A kiskereskedı - természetesen az a kiskereskedı, akinek ezt ereje vagy lehetısége engedi - különbözı okok miatt beleszól vagy beleszólni igyekszik a kínálati láncba, a termelés menetébe. Az ún. supply chain management („a kínálati lánc irányítás”) mögött a kereskedık részérıl olyan tényezık, igények állhatnak, mint: • a minıségi kívánalmak biztosítása, • az információs aszimmetria kiegyenlítése, • koordináció fejlesztése, gyors válasz lehetısége, just-in-time forgalmazás, • exkluzív termékek kereskedelme. Emiatt nem csoda, hogy egyes területeken csökkent a nagykereskedelem szerepe, illetve megváltozott a kereskedelem szerkezete. A beszállító és a kiskereskedı között van néhány „összekötı kapocs”, amely viszonyukat, egymáshoz viszonyított alkupozíciójukat meghatározza. Fontos például a kiskereskedelmi elárusító hely elhelyezkedése, berendezése, a polc és állvány, ahol az árut a fogyasztó megtalálhatja. Gyakran a kereskedık saját márkájú termékeiket tartják a legszembeötlıbb, legkelendıbb helyeken, hiszen a kereskedelmi márkák nagyobb profitot termelnek számukra, így nagyobb, erısebb promóciónak vetik alá ezeket. A termelık is gyakran követelményeket támasztanak pl. az eladószemélyzet képzettségét, munkamódszereit, sıt azok alkalmazását illetıen is, és néha még a képzést is finanszírozni óhajtják (vagy éppen a kiskereskedık követelik ezt ki tılük). Fontosak a közös értékesítési akciók, promóciók is, gyakran vitatottan arányos megosztott finanszírozással. A kiskereskedelmi verseny A kiskereskedelmi verseny horizontális dimenziói, a versenyelınyök megnyilvánulásai a következık lehetnek: • árban, költségekben megjelenı hatékonyság, méret- és tevékenységi körbıl eredı gazdaságosság, • földrajzi elınyök, • termék választék (minıség és skála), • kiskereskedelmi szolgáltatások minısége és szintjei. Létezhetnek olyan „potyautas” versenytársak, akik a minıségi követelményeknek, a nívós szolgáltatásnak eleget tevı kereskedık beruházásait kihasználják. Az alacsonyabb színvonalú (és költségő) szolgáltatások alacsonyabb árakat indukálnak, a fogyasztók, miután vagy mielıtt a magas színvonalú szolgáltatást nyújtó, de a terméket „drágábban” áruló kereskedık szolgáltatásait igénybe veszik, az olcsóbb 9


üzletben vásárolják meg a terméket. A potyautas probléma gyakran vertikális korlátozás révén oldódik meg. A termelı részérıl a kiskereskedelemre kirótt vertikális korlátozások a következık lehetnek: • ajánlott viszonteladási ár és továbbeladási ár megkötése, • nem-lineáris termelıi árak (franchise díjak, diszkont-diszkrimináció), • mennyiségi követelmények (forgalmi, raktározási követelmények), • teljes termék skála árusításának kikényszerítése, • földrajzi kizárólagosság, • kiszolgálás megtagadása. Azonban az elmúlt évtizedben a kiskereskedelem alkupozíciója megváltozott, erısödött. Az erıeltolódás során a következı vertikális korlátozásokat vethetik ki a kereskedık a termelıkre: • kizárólagos kiszolgálás, • készlet visszautasítás, kilistázás, • minimális ellátási szintek, • minimális hirdetési követelmények, • elveszett lehetıségek költségei (opportunity cost), • árdiszkrimináció és veszteséges eladás. Az alkupozícióban betöltött erısebb-gyengébb szerep fenti sorrendje sem véletlen, hiszen a történelmi folyamatot is tükrözi. Míg hagyományosan a közgazdaságtan az erıviszonyokat illetıen a termelést tartotta meghatározónak, mára a gazdaságpolitika inkább a nagymérető kiskereskedık viselkedését tartja befolyásolónak. Összefoglalóan egy erıs piaci helyzető kiskereskedı a következı stratégiai jelentıségő vevıi magatartásokat gyakorolhatja: • Polc díjak: Fizetséget kér azért, hogy a beszállító áruja az üzlethelységben a megfelelı polcra kerüljön. Még nagy szupermarket esetén is végesek a polcok, a kínálat korlátos, a polcokért versenyeznek az „áruk”. Természetesen vannak termékek, amely árusítására szüksége van a kiskereskedınek (napi cikkek, egyedi termékek), ezekért nem kérhet magas polc díjat, azonban a másodlagos márkák ki vannak téve ennek a nyomásnak. • Kizárólagos forgalmazás: A kizárólagos vagy egyedüli forgalmazási megállapodások a beszállítóktól engedmények kicsikarását teszik lehetıvé. Ez a gyakorlat a feltételekhez kötött vásárlásokhoz kapcsolódik. • Feltételes vásárlási magatartás: Áruk vásárlása csak jelentıs, a beszállítók által tett, engedmények feltétele mellett. Két fajtája van. Egyik, amelyben a vevı olyannyira erıfölényben van a termelıvel szemben, hogy az utóbbinak az üzleti kapcsolat - legalábbis rövid és közép távon - létfontosságú, akkor ezt a vevı alacsonyabb árak kicsikarására használhatja fel, egyrészt a biztos megrendelés reményében, másrészt alternatíva hiányában. A másik típus az, amelyben a vevı csak akkor vásárol a beszállítótól, ha az más kereskedıt, üzletet nem lát el az árujával, illetve a termék egy hasonló változatával. Pl. egy kiskereskedı tiltakozik, ha ugyanazt az árut egy diszkont üzlet is megkapja. • Kizárólagossági szerzıdések: Kérdés, hogy egy termelı miért megy bele egy kizárólagossági szerzıdésbe. Lehet benne némi piac lezárási szándék, úgy, hogy az ezáltal megnõtt árakból nyert többlet profitból mind a kereskedı, mind a beszállító részesül. Másrészt a szoros vevı-eladó kapcsolat, amely a függetlenség okozta externális hatásokat kizárja, a kettıs marginalizáció révén 10


•

•

•

•

•

•

nem engedi, hogy csak a kiskereskedı élvezze az eladás növekedés elınyeit, illetve a termék fejlesztés vagy költség csökkentés elõnyeit sem csak a termelı élvezi. Természetesen az is elképzelhetı, hogy a kereskedı elıször kedvezı kizárólagossági feltételeket ajánl a termelınek, majd a szerzıdés megkötése után fokozatosan rosszabbodnak az üzleti feltételek. Az is elképzelhetı, hogy lazít a megkötéseken, ha más kiskereskedık is versenyeznek (kizárólagossági szerzıdésekkel) az adott beszállító kegyeiért. Klónozó (utánozó) magatartás: A márkák, védjegyek, szabadalmak védelme rendszerenként különbözı lehet, ami visszaélésekre adhat módot. A kereskedelmi termékek gyakran az alaposan megtervezett, kifejlesztett és kipróbált termelıi márkák (a járulékos költségek kiesése révén „olcsóbb”) utánzatai, de fogyasztókat vonnak el a beszállítók áruitól az áruk vagy a hozzájuk kapcsolódó akciók, engedmények miatt. Nem ritka, hogy egy beszállítójával állíttatja elı a kiskereskedelmi vállalkozás a saját márkája alatt futó termékét. Közös marketing: Közös eladás ösztönzési gyakorlat kikényszerítése. Ebbe a kategóriába sok minden beletartozhat: jelenthet csupán a kereskedı fogyasztóira érvényes speciális diszkont árat, egyedülálló fogyasztói csomagot, közös hirdetési kampányt. Ez lehet elõnyös mindkét fél számára is, de lehet egyenlıtlen nyereségek forrása is. Inputok felfaló vásárlása: Ahogyan az erıs eladó potenciális versenytársait kilökheti a piacról alacsony árak meghatározásával, a kiskereskedı is igyekezhet vásárlásait növelni annak érdekében, hogy a tényezık árainak növelésével kiszorítsa egy riválisát. A költségnövelı stratégia különösen ott hatásos, ahol a források szőkössége, a szakképzett munkaerı, a magas minıségő alapanyagok miatt a versenytársnak nincs alternatívája. Eszközök stratégiai vásárlása: A forgalmazás nélkülözhetetlen eszközeinek ellenırzése a privatizált közszolgáltatások jellegzetessége. Ezért a hozzáférés (díjai) általában szabályozottak, hogy az erıfölénnyel való visszaélést megelızzék. Manapság a nagy szupermarketek képviselik azt a hozzáférési formát, ahol a termelık elérik a végsı fogyasztókat. Míg ezek a nagy kiskereskedık gyakran országos, vagy annál is szélesebb piacokon mőködnek, a termelık termékeiket jóval kisebb területen forgalmazhatják. Kölcsönös kereskedelem: Olyan kereskedelem, amelyben a vevı azzal a feltétellel vásárol egy bizonyos eladótól, hogy az pedig tıle fog javakat vásárolni. Mindezen gyakorlatok tényleges hatása nem teljesen egyértelmő, lehet negatív és pozitív is. Nagyban befolyásolja az adott (versenytársi, beszállítói, fogyasztói, szabályozási) környezet, a piac szerkezete, jellemzıi, koncentrációja, hogy egyszerő marketing fogásról vagy pedig aggályos, versenykorlátozó tevékenységrıl van-e szó. Kilistázás: A termelıt, azaz a kínálatot érintı súlyos büntetés lehet a kilistázás. Egyfajta fenyegetettség, ha a termelı nem enged, nem fizet polcdíjat, illetve valahogyan másként a sarkára áll, az erıs kiskereskedı, piaci helyzetével visszaélve, kilistázhatja, törölheti ıt a beszállítók listájáról. És ha a nehezen odaszoktatott fogyasztó nem talál egy kilistázott terméket a polcon akkor vagy nem vásárol, mert egy nem-helyettesíthetı cikkrıl volt szó (a termelı és a kereskedı is profitot veszít), vagy máshol vásárolja meg a keresett terméket (késleltetés, a kilistázó kereskedı profitot veszít), vagy más üzletet választ hosszútávon (a kereskedı sokat veszít, teli „vásárlói kosarakat”), vagy más terméket, illetve más márkát választ (a termelı veszít). A fogyasztó által 11


választott stratégia a termék jellege, tulajdonságai, és a fogyasztó kedve mellett függ pl. attól is, hogy milyen az arány a márkaváltás költségei (CSB - cost of switching brands) és az üzletváltás költségei (CSS - cost of switching stores) között. A CSB/CSS aránytól függ a vevıi erı. Alacsonyabb érték nagyobb erıt jelent. Ellenben ha könnyen, megerıltetés nélkül vált a fogyasztó boltot, üzletet, valószínő, jól meggondolja a kereskedı, hogy kilistázza-e valamelyik beszállítóját. Ez a tevékenységi körbıl eredı gazdaságosságot engedi kihasználni. • Üzleti feltételek: A kiskereskedık együttesen is növelhetik erejüket a beszállítókkal szemben, de mivel ez a jogszabályok alapján tilos, mindezt a hallgatólagos „standard üzleti körülmények” gyakorlata alapján tehetik. Széles körben használnak íratlan szabályként olyan szerzıdési feltételeket, amelyek pl. a promóciós költségek „szokásos” megosztását írják elı. A beszerzés megkönnyítése érdekében, az alkupozíció erısítése végett egyre népszerőbbek a beszerzési társulások.

A kereskedelmi jog fogalma Kereskedelmi jognak nevezzük a kereskedelemre vonatkozó jogszabályok összességét. Ilyenek a kereskedıkre vonatkozó jogok és kötelezettségek (kik, mit, hogyan, milyen feltételekkel, kikkel együtt), a kereskedelmi ügyletek szabályai (pl. vétel eladási szándékkal). A kereskedelmi jog történeti és pragmatikus okokból elsısorban szokásjogon4 alapszik. Ez annyira igaz, hogy ott, ahol a legelsıként alakult ki a kodifikáció e területen, még ott is gyakorlatilag a bírói döntvényeket foglalták rendszerbe5. A kereskedelmi jog, mint a magánjog egyik ága, most is az egyik leginkább változó terület, s ha nincs különleges rendelkezés, akkor a magánjog szabályai maradnak bizonyos helyzetekben az irányadók (mögöttes jogszabály). Hogy mit tartalmaz egy kereskedelmi törvény, az igen változó, teljesen zárt jogszabály azonban nincs6. A kereskedelmi törvény lényeges eleme általában, hogy a kereskedelmi ügylethez főzıdik a törvény hatálya, vagyis akkor is alkalmazandó az adott ügyletre, ha adott esetben nem-kereskedı kötött ilyen ügyletet7. 4

Vezetı szerepet a szokásjog alakításában fıként az olasz városállamok játszottak. Pl. a francia kereskedelmi törvénykönyv, a Code de commerce (1807). 6 Az elsı magyar tényleges kereskedelmi törvény, az 1875. évi XXXVII. tc., sem volt egyedül érvényes jogforrás. Nem tartalmazta a csıdtörvényt, a váltótörvényt, nem volt kidolgozott eljárási része. De a törvénynek – ma már inkább a társasági jog részét képezı szabályainak bizonyos szakaszai – még a szocialista rendszerben is továbbéltek (például az rt-re vonatkozó szabályok, amelyeket az 1988. évi VI. tv. /az elsı Gt./ helyezett hatályon kívül). 7 Pallas Nagy Lexikon (1893-1897): kereskedelmi jog. « A viszonyok, melyek a K.-ban szabályoztatnak, általában három csoportba foglalhatók. Elsı sorban állanak azok, melyek a kereskedık személyes állásából folynak, jogok és kötelességek, melyek a kereskedıket ebbeli minıségüknél fogva, illetve segédszemélyzetükhöz való viszonyukban illetik (cég, cégbejegyzés, cégoltalom, mérleg, leltárkészítés, könyvvezetés, cégvezetık, kereskedelmi meghatalmazottak, szolgálati viszony). A második csoport a kereskedelmi társaságok, amelyek közé nálunk a részvénytársaságok és szövetkezetek akkor is tartoznak, ha nem kereskedelmi célra alakulnak. A harmadik csoport a kereskedelmi ügyletek, melyekre nézve a kereskedelmi törvény ugy általánosságban, mint különlegesen intézkedik. Igy nevezetesen részletesen is szabályozva van: a vétel, a bizományi és szállítmányozási ügylet, az árufuvarozási ügylet, beleértve a vasúti fuvarozást, mely azonban közelebbi kiegészítést nyer a vasúti fuvarozásra nézve az 1890. kötött berni egyezményben (1892. évi XXXV. t.-c.), továbbá a közraktári, biztosítási, kiadói és az alkuszi ügylet. Külföldön a kereskedelmi törvénykönyvek többnyire a váltójogot is tartalmazzák; nálunk, valamint Ausztriában és Németországban azonban ez külön van szabályozva. Hasonlóképen a 5

12


A kereskedelemrıl szóló szabályozás tehát szerteágazó. Idetartozik a kereskedık személye, a társaságok szabályozása, váltók, értékpapírügyletek, az üzletek szabályozása, a nyitvatartás, a beszerzési szerzıdések (kereskedelmi ügyletek) szabályozása, az árkalkulálás, a reklámozás feltételei stb.

A Javaslat benyújtásának indoka, nemzetközi tapasztalatok A szokásjogból származó kereskedelem jogi szabályozásának minısége természetes módon tükrözi a kereskedelem fejlettségét. A ma is hatályos “78-as” belkereskedelmi törvény8, hiába minden módosításának, elavult. A ’90-es években végbemenı változások az ágazatban olyan szerkezeti módosításokat igényelnek, amelyeknek a hatályos törvény nem felel meg. Ez természetesen, nem jelenti azt sem, hogy szabályozás kell. Ez jelenthet puszta deregulációs igényt is. A versenytársak és a szabályozási törekvések A GVH már említett tanulmánya szerint az erısödı versenybe „kényszerített” versenytársak kis- és középvállalkozó kiskereskedık kénytelenek alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, amit esetleg méltánytalannak és versenyellenesnek tartanak. Nem kizárt, hogy erısen koncentrált piacokon ilyenkor valóban a versenyt akadályozó vagy felszámoló visszaélésrıl, például felfaló árazásról van szó. A GVH eddigi tapasztalatai alapján azonban erre Magyarországon az eddigiekben nem lehetett következtetni. Az új és erıs belépık által támasztott versenyben a hagyományos, kisés közepes mérető kiskereskedelmi vállalkozások részérıl a korábbiaktól eltérı stratégia szükséges az alkalmazkodáshoz. Ennek egyik módja lehet a beszerzési társuláshoz csatlakozás. A gyengébb versenytárs hatósági, állami eszközökkel történı védelme azonban nem megfelelı megoldás. A nagymérető kiskereskedelmi láncokat érintı aktuális téma és gyakori panasz a beszerzési ár alatti áron való értékesítés szabályozásának kérdése. Különösen a versenytársak, a kis- és közepes mérető kiskereskedelmi vállalkozások érdekeit képviselık részérıl erısödnek a törekvések ezen gyakorlat tiltására, de elgondolkodtató, és a probléma bonyolultságát is mutatja, hogy a legnagyobb (a beszerzési árak szempontjából legjobb pozícióban lévı) kereskedık is támogatják ezeket. A szabályozás (amely ebben az esetben jelentıs beavatkozás a piac mőködésén keresztül a versenybe) formája, terjedelme, az érintettek köre, a tiltás esetleges szankciói, a felelısség és hatáskör széleskörő vita tárgya. A Gazdasági Versenyhivatal szerint a szabályozás implikációi költségesek és kétségesek, szemben a vitatható elınyök mértékével. Nem kellıen átgondolt, hogy tengerjog is megvan a legtöbb kereskedelmi törvénykönyvben, nálunk azonban erre is külön jogforrások vannak, amelyek egyúttal a vám- és kereskedelmi szövetség értelmében Ausztriával közösek, illetve közös egyetértéssel állapíttatnak meg. Számos kereskedelmi törvénykönyv továbbá a csıdjogot is szabályozza, amely nálunk épp ugy, mint Ausztriában és Németországban, különösen azért sem számíttatik a K.-hoz, mert csıdnyitásnak nemcsak kereskedık, hanem mindenki ellen lehet helye. A kereskedelmi törvények végre többé-kevésbbé különleges perjogi, eljárási szabályokat is tartalmaznak. Ilyenek nálunk is vannak, de egyes kivételeket nem tekintve külön rendeletben (1881. nov. 1-én kelt igazságügyminiszteri rendelet) foglaltatnak.» 8 1978. évi I. tv. a belkereskedelemrıl, lényegesen módosítva 1986-ban és 1989-ben (egyben kicserélve a gazdálkodó szervezet elnevezést a kereskedıére).

13


melyik szereplınél jelentkeznek a szabályozás elınyei, valamint nehezen átlátható és betartható a beszerzési ár alatti eladás tiltása. Egyrészt a beszerzési ár összetett tényezı, a számlán ténylegesen megjelenı, ellenırizhetı termelıi árból levonandó pl. számos, a forgalmazónak tett engedmény, illetve az áthúzódó közös marketing költség. Mivel a tilalom nem lehet általános, az átláthatóság hiányosságai a szabályozás kijátszására adnak lehetıséget. Másrészt az ár, mint alapvetı versenyeszköz, szabad mozgásának megakadályozása szemben áll a hivatal küldetésével és a versenypolitikai alapelvekkel, a gazdasági verseny szabadságával. Az ilyen jellegő korlátozás a fent említett hatékonysági tényezık ellen hat, a hatékonyabb mőködésbıl eredı ár-elınyök ilyen fajta szankciója sérti a versenyt. A versenyjog által megragadható, kezelhetı árkategória az indokolatlanul alacsony, felfaló ár. A felfaló árak, azaz az „indokoltnál" alacsonyabb árak alkalmazásával a gazdasági erıfölényben lévı piaci szereplı kiszorítja versenytársait a piacról, csökkentve így a versenyt, ezt követıen pedig az árat jóval a korábbi szint fölé emelheti. Ennek tükrében a beszerzési ár alatti ár, mint marketingeszköz, nem vethetı össze a felfaló árral, mint a kiszorító stratégia elemével, és az általános tilalom a fent említett negatív hatásokkal járna, miközben a valóban visszaélést jelentı magatartás esetére eddig is megvolt az ellenszer. Meg kell azonban jegyezni, hogy a felfaló árazás a gyakorlatban fıként termelıi magatartásként fordul elı, a kiskereskedelem bizonyos formáiban a piacralépés viszonylag könnyő volta és a sok versenytárs miatt rendszerint nem is alkalmazható vállalati stratégiai elemként. A kiskereskedelmi koncentráció növekedésével – mint azt a külföldi tapasztalatok is mutatják – a bevásárló központok és multinacionális láncok terjedésével gyakran komoly társadalmi problémák merülnek föl. Az élezıdı versenyben a kismérető kiskereskedık, amelyek között sok az eredendıen kényszervállalkozó, tıke- és kereskedelmi szakismeret hiányában tönkremehetnek; változás történt mind a fogyasztási, mind a vásárlási, mind szórakozási szokásokban, az utóbbi kettı gyakran összekapcsolódott; a városképre, a közlekedésre, a levegı- és környezetszennyezésre, a tágabb környezetre, a városrendezésre az üzletláncok, bevásárlóközpontok építése kétes hatást gyakorol; az üzlethelyiségek nyitvatartási idejével és az ezzel összefüggı foglalkoztatási problémával kapcsolatban számos kérdés és panasz merült fel a szakszervezetek és civil szervezetek részérıl. Egy szabályozás bevezetésének eldöntésekor tekintetbe kell venni annak - részben a verseny korlátozásán keresztül ható - költségeit. A gazdasági verseny szempontjából a beavatkozás nem mindig kívánatos. A mesterséges beavatkozás visszavetheti a hatékonyságot, gátolhatja a természetes korrekciós, kiegyenlítıdési folyamatokat, statikus, nem tart lépést a változásokkal, merev lehet az elınyök és hátrányok újraelosztása tekintetében. A szabályozó felelıssége, hogy mi lesz a beavatkozás következménye, hiszen a hatékonyság csorbulása a gazdaság versenyképességének csorbulását eredményezheti. A döntéshozóknak látniuk kell, hogy a várt pozitív hatásokon kívül negatív hatásokkal is jár. Ráadásul az üzletpolitikát közvetlenül befolyásolni kívánó szabályozás hatásossága és érvényesíthetısége is kérdéses, különös tekintettel arra, hogy a beavatkozó felelıssége a piac mőködéséért nehezen megfogható és ellenırizhetı. A nem versenypolitikai, hanem egyéb - szociális, életformával kapcsolatos, városépítészeti – szempontokra alapozott, országos vagy helyi szabályozás indokolt lehet. Különösen érthetı lehet egy ilyen szabályozási igény annak ismeretében, hogy a kiskereskedelem átalakulása jóval nagyobb sebességgel zajlik Magyarországon, mint az egyébként e téren elıttünk járó más országokban, és

14


ennek következtében az átrendezıdés hatásai is nagyobb kihívást jelentenek mind a társadalom, mind az érintett piaci szereplık számára. Az OECD országok tapasztalatai azt mutatják, hogy valamiféle, az árazási gyakorlatra irányuló szabályozás vagy erre irányuló törekvés több országban van, a közérdek különbözı felfogásától és a követett, ill. követendı irányvonaltól (gazdaságpolitikától) függıen eltérı módon. Azonban minden érintettet kielégítı, megfelelıen jó megoldás a mai napig nem született. Fontos befolyásoló tényezı pl. a könyvelési rendszer és általában a kereskedelmi láncok mőködésének átláthatósága, a gazdaságpolitikai alapelvek versenypolitikát érintı vonzata, érdekképviseletek ereje, a koncentráció mértéke illetve a koncentrálódás folyamatának gyorsasága. 1994-ben a McKinsey Global Institute nemzetközi felmérést végzett a kiskereskedelemmel kapcsolatos foglalkoztatási kérdésekrıl. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a kiskereskedelem terén fennálló piacralépési korlátok (pl. nyitvatartási idık korlátozása, zónakorlátozások, már mőködı kereskedıknek juttatott vétó lehetısége) bizonyos körülmények között növelik a vertikális korlátozások versenyellenességét. Az ilyen adminisztratív korlátok megakadályozhatják a foglalkoztatás növekedését, a nagyobb értékképzés kialakulását, korlátozza a fogyasztó részére rendelkezésre álló vásárlási lehetıségeket, ugyanakkor - eredeti céljukkal ellentétben - nem védik meg a már mőködı (egyedi, láncon kívüli) kereskedıket, hiszen a kisboltok száma mindezek ellenére folyamatosan csökkent. 1998-ban az Office of Fair Trading (OFT) három szakértıje (Paul Dobson, Michael Waterson és Alex Chu) publikált egy tanulmányt a vevıi erı gazdasági hatásáról. A kiskereskedelmi szektorról szóló beszámoló nagy érdeklıdést váltott ki, különösen azért, mert a szerzık arra a következtetésre jutottak, hogy az élelmiszer kiskereskedelem koncentrálódása - és ennek következtében a vevıi erı növekedése nem alacsonyabb fogyasztói árakat eredményez, hanem növekvı kereskedelmi árrést. Azonban a kutatók kiskereskedelmi láncokkal kapcsolatos szkepticizmusát sem a gyakorlat, sem a szoros elméleti háttér nem támasztja alá megdönthetetlenül. A Monopolies and Mergers Commission 1981-ben széleskörő felmérést végzett Angliában a kiskereskedık alkalmazta árrésekrıl, diszkontokról. Azt találták, hogy a legnagyobb szupermarketek vevıi ereje által az ellátóktól kiszorított engedményekkel végül a fogyasztók jártak jól az alacsonyabb árak miatt. Az OFT három szakértıje azonban elméleti alapon igyekezett megközelíteni a problémakört, miközben tanácsadóként is résztvettek, illetve részt vesznek az évszázad végi, a kiskereskedelmi láncok profitabilitásáról szóló felmérésben. A szerzık azt mondják, hogy a vevıi és az eladói erı kéz a kézben jár egymással, és ez a jelenség a vizsgált körülmények mellett aláássa a versenyt a kereskedı és a beszállító között, valamint, hogy az élelmiszer kiskereskedelmi koncentrációhoz kapcsolódó növekvı árrésbıl nem részesülnek a vásárlók. A vevıi erıt a következıképpen definiálják: az a szituáció, amikor egy cég vagy cégek csoportja a beszállítóktól kedvezıbb feltételeket ér el, mint amilyenek a többiek számára elérhetıek vagy mint amilyenek normál versenykörülmények között elvárhatóak lennének. Azonban egy szimplán csak az árkülönbségekre alapozott vevıi erı meghatározás fölösleges OFT vizsgálatokhoz vezethet, hiszen az árkülönbségeket lehet, hogy csak az egyes vevık ellátásának eltérı költségei vagy a különbözı szerzıdési feltételek okozzák. A szerzık még azt is kiemelkedıen fontosnak tartják, hogy veszélyes lehet az általánosítás, és hogy az angol tapasztalatok nem biztos, hogy 15


közvetlenül hasznosíthatóak akár más EU tagállamban, akár máshol a világon, bár nagy valószínőséggel ugyanolyan fı tendenciák érvényesülnek mindenhol. A kiskereskedık vevıi (sıt eladói) erejét nem lehet az adott helyen és idıben létezı gazdasági környezetbıl, piaci szerkezetbıl és versenyviszonyokból kiragadva szemlélni. Az elméleti kutatások mellett, azok eredményeit felhasználva, egyre több versenyfelügyeleti eljárás, illetve versenyhatósági piacfelmérés indul pl. a szupermarketekkel kapcsolatban, annak feltárására, hogy azok vajon tényleg erıfölényben, domináns pozícióban vannak-e (akár a versenytársakhoz, akár a beszállítókhoz képest), visszaélnek-e helyzetükkel, a közérdek ellen tesznek-e tevékenységükkel.

A közösségi jog által engedett szabályozási tér A Római Szerzıdés és az áruk szabad áramlása A Római Szerzıdésben biztosított négy alapszabadság közismert: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tıke szabad áramlása. Noha a kereskedelemmel (az integráció egyik lefontosabb összetartó erejével) szorosan összefügg mindegyik, e szabadságok a Közösségek fejlıdése során mégsem egyformán érvényesültek, sıt, bizonyos korlátok illetve akadályok még mindig léteznek (akár szándékosan9, akár tradicionális okokból10). A Római Szerzıdés (RSz.) lényegét alkotó, az importot vagy az exportot (mai kifejezéssel: a tagállamok közti kereskedelmet) akadályozó bizonyos cikkelyek11 közvetlenül hatályosulnak. Vagyis a tagállamok állampolgárai (kereskedıi) közvetlenül hivatkozhatnak rájuk – bizonyos feltételek mellett –, perelhetik az államot, ha az olyan jogszabályt alkotott vagy hagyott hatályban, amely akadályozza a RSz. érvényesülését. A vámuniót, majd az egységes piacot célul kitőzı integrációs politikát az Európai Bíróság is támogatta döntéseiben. A bírósági döntésekbıl12 egy szerteágazó joggyakorlat alakult ki13, amely jogharmonizáció nélkül is kötelezı a tagállamokra14. Röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy a tagállamok nem hozhatnak olyan jogszabályt, amely akadályozná a köztük zajló kereskedelmet. Még akkor sem tehetik ezt, ha az egyébként nem diszkriminatív. A kereskedelmi szabályozást közvetlenül érintı fontos döntése az Európai Bíróságnak a Keck ügyben hozott ítélete15. E vezetı jogeset óta is következetesen alkalmazott jog, hogy az áruk szabad áramlásán kívülre esnek az eladással összefüggı szabályozások (“selling arrangements”). Így a megkülönböztetés nélkül alkalmazandó nemzeti jogok arról, hogy ki, mit, mennyiért, hol s miként ad el, nem tartoznak a RSz. 28. cikkelyének hatálya alá. Az eladás körüli szabályok közé sorolhatóak a beszerzési áron alul való értékesítésen kívül még a reklámkorlátozási szabályok, az üzleti nyitvatatásra 9

Például a munkaerı szabad áramlását gátló nemzeti korlátok. Például a magánjogi jogegységesítés már évtizedek óta zajlik. 11 Például a 28-30. cikkelyek az áruk szabad áramlásáról, illetve az az alóli mentességrıl. 12 Nemcsak az Európai Bíróság, de az Elsı Fokú Bíróság döntései is idetartoznak. 13 A szabályozás hatásának elve (Dassonville-i formula), a jogharmonizáció híján a kölcsönös elismerés elve (Cassis de Dijon) stb. 14 RSz. 226.c. 15 Keck et Mithouard C-267-8/91 (1993) ECR 6097. 10

16


vonatkozó rendelkezések, illetve bizonyos áruk bizonyos boltokban való forgalmazásának korlátozásáról szóló rendelkezések. Ennek (adott esetben vitatható) indoka, hogy nem érinti közvetlenül az áruk tagállamok közti szabad forgalmazhatóságát. Nem alkalmazandó továbbá a RSz. 28. cikkelye akkor, ha a szabályozás a tagállamok közti kereskedelmet csak túlságosan közvetetten befolyásolná, illetve ha hatása túlságosan bizonytalan volna16. Kölcsönös elismerés elve Az Európai Bíróság viszonylag korai határozata alapján17 alakult ki a kölcsönös elismerés (vagy: egyenlıség) elve (“mutual recognition”). Eszerint, jogharmonizáció hiányában a tagállamoknak joguk van az élelmiszer elıállítására, annak tartalmára, csomagolására, stb. szabályokat elıírni. Ugyanakkor minden tagállam kötelezett arra, hogy elismerje és forgalmazhatónak tartsa a valamely más tagállamban elıállított olyan terméket, amely megfelel az elıállítás állama szerinti elıírásoknak. Ez alól a szabály alól csak szők körben értelmezett/hetı kivételek lehetnek (emberi élet védelme vagy a környezet védelme). Azon az alapon tehát, hogy a másik tagállam elıírásai szerinti termék a forgalombahozó tagállamban nem lenne megengedett, nem lehet a termék szabad áramlását akadályozni. A kölcsönös elismerés elve, noha a tétel egyszerő, mégis sok gondot jelent. Általában ugyan nem lenne sok adminisztráció vele (nyilatkozatok, bejelentések, stb), ugynakkor éppen ez a gond is. Mivel nincs dokumentáció, nincs eljárás, nem könnyő tisztázni mi az egyenlı és mi nem. Ezért a gyakorlatban nem is igen alkalmazzák: vagy nem forgalmaznak bizonyos termékeket a tagállamokban, vagy inkább a célország szerinti kívánalmaknak megfelelıen alakítják ki. A tagállamok bizalmatlanok, és gyakran (természetszerően) meg vannak gyızıdve arról, hogy a saját elıírásaik a legkiválóbbak18. Ez fokozottan igaz a bıvítés utáni helyzetre. Ezért a kölcsönös elismerés elve ilyen formájában meghaladottnak tekinthetı, helyette egy kötelezı értesítési eljárás (« mandatory notification procedure ») biztosítja az eddig hiányolt átláthatóságot. Ez alapján a tagállam a Bizottságot értesíteni köteles akkor, ha valamely más tagállamból származó termék forgalmazását megakadályozná19. Fontosabb és érzékenyebb területen a Bizottság továbbra is a harmonizációt támogatja, így például a szolgáltatások, az európai szabványok, a fenntartható fejlıdés terén. A közösségi jog kereskedelemmel kapcsolatos politikájának alakítása Az 1999 januárjában megjelent "Kereskedelem 2000 – Fehér Könyv a Kereskedelemrıl" címő dokumentumában a Bizottság nem javasolt radikális változtatásokat. Hosszú távú célként a piaci versenyfeltételek, a versenyképesség 16

Például C-44/98 « BASF ». Cassis de Dijon Case 120/78, Cassis de Dijon [1979] ECR 649. 18 Errıl részletesebben: Communication from the Commission to the Council and the European Parliament - Mutual recognition in the context of the follow-up to the action plan for the single market [COM/99/0299 final]. 19 Internal Market Strategy, Priorities 2003-2006. COM(2003) 238 final. 17

17


javításán alapuló stratégia kialakítását tőzte ki, az ehhez kapcsolódó közösségi intézkedéseket négy fı szempont köré csoportosítva: 1. a kereskedelem területén a politikai eszközök alkalmazásában rejlı lehetıségek kihasználására kell törekedni, 2. javítani kell a közigazgatási, törvényhozási és pénzügyi környezetet, 3. növelni kell a versenyképességet, a vállalkozások támogatását, 4. ösztönözni kell az európai és a nemzetközi szintő kereskedelem fejlıdését. A Bizottság az egységes piacról szóló 2003-2006 közötti stratégiáját, és abban a prioritásokat 2003-ban tette közzé. Ebben legkiemeltebb helyen a pénzügyi szolgáltatások akciótervének továbbvitelét, a fenntartható fejlıdést, a közlekedést, a tudásalapú társadalmat, az adók átgondolását20, közbeszerzés egyszerősítését, európai szabadalmat, nyugdíjjáradékok hordozhatóságát, az egészségügyi szolgáltatásokról konzultációs eljárás folytatását, jogszabályi egyszerősítésket, végrehajtás ellenırzését, a SOLVIT21 program jobb alkalmazását, az “Europa” honlap fejlesztését, és a tagállamok állampolgárok felé kötelezı ismeretterjesztésben való felelısségét emelte ki.

Sajtószemle a kereskedelmi törvénytervezethez NAPI Online - 2005-10-03 Mikrovállalkozások uralják Európát Európában 25,3 millió magánvállalkozást tartanak nyilván, 99,8 százalékuk sorolható a kis- és középvállalkozások (kkv) körébe - derül ki az Európai Bizottság (EB) adataiból, amely a 25 uniós tagországon kívül az Európai Gazdasági Térség három egyéb tagállamát és az EU-ba igyekvı tagjelölt országokat is figyelembe vette a számításnál. A kkv-csoporton belül 90 százalék a kevesebb mint tíz munkavállalót alkalmazó mikrovállalkozások aránya, a legtöbb európai vállalat három alkalmazottal mőködik, az átlagos méret pedig öt alkalmazottat feltételez. A kisvállalati szektor az európai munkavállalók 53 százalékát, azaz csaknem 100 millió fıt foglalkoztat, és a vállalati forgalom fele is ezekhez a vállalatokhoz kötıdik. A statisztika szerint a kontinens gazdaságilag legfejlettebb országai, azaz a 15 régi uniós tagállam, továbbá Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc esetében nagyobb az átlagos cégméret, mint a kelet-közép-európai országokban. A kis- és középvállalatok jellemzıen inkább a hazai, illetve legfeljebb regionális piacra termelnek, ami természetesen a nagyvállatokénál szerényebb exportadatokban is megtestesül. A kkv-k

20

Idetartozna: a regisztrációs adó eltörlése, mert akadályozza a tagállamok közti kereskedelmet, a társasági adóalap harmonizációja, hogy elejét vegye a “káros” adóversenynek, stb. 21 A SOLVIT a Bizottság által 2002-tıl folyamatosan mőködtetett, minden tagállamban létezı program. A SOLVIT a nemzeti közigazgatás része. Lényegében egy közvetlen, on-line, EU-s panasziroda, amelyben a tagállamok egymásközt – bírói út helyett – próbálják megoldani a közösségi jog nem megfelelı alkalmazásból származó problémákat. A SOLVIT közvetlenül elérhetı állampolgárok és vállalkozások számára is. A válaszokra 10 hét áll rendelkezésre. http://europa.eu.int/solvit/site/about/index_en.htm

18


forgalmának 17 százaléka származik kivitelbıl, szemben a nagyvállalatok esetében feljegyzett 23 százalékos aránnyal.22 Magyar Nemzet 2005. május 5. 15. oldal. A multikat segítik. Kereskedelmi törvény: döntés az érdekképviseletek nélkül. Több ponton is a multinacionális cégek javára módosulna a kereskedelmi törvény. A gazdasági tárca az egyeztetések utolsó fázisában az érdekvédelem ellenvetései ellenére lényeges pontokon változtatott a tervezeten. Beszerzési ár alatti értékesítésre például csak a nagyoknak volna lehetıségük bizonyos termékkörökben. (Csákó Attila – Nagy Ottó) Érthetetlen, hogy miközben ez év elejére hosszú munka eredményeképpen elkészült a kereskedelmi törvény módosításának tervezete, a közelmúltban a gazdasági tárcától egy újabb javaslat került ki, amely lényeges elemekben tér el a korábbi változattól mondta lapunknak Krisán László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) kereskedelmi és szolgáltató szekciójának vezetıje. Az egyik fontos módosítás, hogy a részesedés tíz százalékában szabályozták a piaci erıfölény fogalmát. Arra nem nagyon van magyarázat, hogy miért ennyiben, és azt sem tudni, hogy mire vetítik ki ezt az arányt: a 7700 milliárd forintos teljes piacra, a gépjármő-értékesítés és üzemanyag nélküli 4000 milliárdos szegmensre vagy a 2200 milliárdos élelmiszerpiacra. Van, aki szerint a tervezetben meghatározott tíz százalék gyanúsan csak egykét cégre alkalmazható. A Mai Piac kereskedelmi szaklap legutóbbi toplistája szerint tavaly a legnagyobb forgalmat, 495 milliárd forintot a CBA Kereskedelmi Kft. érte el. Második lett a Metro és a Spar közös beszerzési társasága, a Metspa 450 milliárddal, míg harmadik 415 milliárddal a Tesco Global Áruházak Rt. A többiek forgalma 400 milliárd alatt van. A másik kardinális kérdés a törvényben a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma, ami jelenleg csak a mezıgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozik az agrárrendtartási törvény elıírásai szerint. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) fıtitkára lapunknak elmondta: korábban több változat szerepelt az elképzelések között. Az egyik szerint csak az élelmiszereknél foglalkoztak volna e tiltással, a második esetében az iparcikkeknél is, míg a harmadik a nagy üzletláncok számára elıírta volna, hogy amennyiben élnek ezzel az eszközzel, akkor azt jelezniük kell az értékesítés helyén a vásárlók felé. Vámos György rámutatott: a kormány elé került legutolsó elképzelés szerint az élelmiszerek esetében megmaradna a jelenlegi rendszer, míg az iparcikkek esetében lehet élni a beszerzési ár alatti értékesítés eszközével, ha azt feltüntetik a terméken. A tervezet ugyanakkor információink szerint kimondja, hogy ezzel az eszközzel csak a jelentıs piaci erıvel rendelkezı kereskedelmi cégek élhetnek, tehát a kicsik nem, ami további versenyhátrányt okoz számukra.

22

http://www.kkvportal.hu/index.phtml?042302337004060051015302304311046004050010363040303 002020051047334010314006071310046011000046376007003004001340349367&PHPSESSID=ea1a 17b4276a8ae96e93f422a867d1a4

19


Az OKSZ álláspontja szerint nem lehet különbséget tenni az élelmiszerek és az iparcikkek eladásának szabályozása között. A kicsik érdekeit is figyelembe kell venni, ugyanakkor teljes körő tiltást sem lehet alkalmazni. Vámos György hangsúlyozta: számukra teljes mértékben elfogadható, hogy például az ünnepeket követıen a kereskedık jelentıs kedvezménnyel értékesítsék szezonális termékeiket. Vagy ha egy árucikk szavatosságának határideje közeledik a lejártához, egyértelmő, hogy a kereskedı árumentési céllal olcsóbban adja el portékáját. Továbbá az sem kifogásolható, ha egy üzlet nyitásakor a kereskedı egyes termékeket beszerzési ár alatt árul, vagy ha a kifutó modelleket akciózza le. A fıtitkár aláhúzta: a jelenlegi szabályozás is -rossz, megérett a változtatásra, hiszen nincs visszatartó ereje. A büntetés tarifája a beszerzési ár és az alatt lévı eladási ár különbségének kétszerese. Ezt az összeget sok cég gond nélkül kifizeti. Másfelıl a hivatalos szervek bejelentésekre indítják el az eljárást, ez a feljelentısdi pedig méltatlan a szakmához. Vámos György kiemelte: a rossz agrártámogatások következményeit nem a kereskedelmi törvényben kellene orvosolni. A versenyképesség nem itt, hanem a gazdálkodóknál és az iparnál dıl el. A beszerzési ár alatti értékesítés elleni fellépés például az olcsó importtal szemben nem védi a termelıket. A szupermarketek közötti erıs verseny a fogyasztók számára az alacsonyabb árak, a szélesebb áruválaszték és a jobb minıségő termékek elınyével jár - hangsúlyozta Paul Dobson, a Loughborough University tanára a Gazdasági Versenyhivatal által a közelmúltban szervezett konferencián. A professzor aláhúzta: a szupermarketek közötti esetleges fúziók szigorú felülvizsgálatával és a tisztességtelen verseny tilalmának eszközével kezelhetı a beszerzési ár alatti értékesítés problémaköre. Megkeresésünkre a gazdasági tárcánál elmondták: a beszerzési ár kérdésében a jelenleg hatályos jogszabályt tartják érvényesnek, a módosításról nem kívánnak nyilatkozni. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) részérıl Piros László, a szervezet fıtitkára pozitívumként értékelte, hogy az általuk ismert legfrissebb törvénytervezetbe bekerültek a piaci erıvel való élés és visszaélés fogalmai. Biztató, hogy nem soroltak ezeket a kategóriákat alacsonyabb jogszabályi szintre. Ugyancsak jónak tartotta a fıtitkár, hogy a tervezetben a jelentıs piaci erıvel bíró vállalkozásokat nem csak az összforgalom százaléka mellett összegszerően is megjelölik. Ez a szint 150 milliárd forint konszolidált nettó árbevételt takar, aminek kilenc cég felel meg, amelyek lefedik a hazai élelmiszerforgalmazás 90 százalékát. Változatlanul nem biztosítja azonban a tervezet, hogy a piaci erıvel való visszaélés esetén a szakmai közösségek, például az ÉFOSZ, hatékonyan felléphessenek állapította meg Piros László. Hozzátette: javasolták, hogy a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát terjesszék ki a közfogyasztási cikkekre (például élelmiszerekre, háztartási és vegyi árukra), errıl azonban nem rendelkezik a törvénytervezet. Helyette azt tartalmazza, hogy a jelentıs piaci erıvel bíró cégeknek lehetıségük nyílik a beszerzési ár alatti értékesítésre akkor, ha arról tájékoztatják a vásárlókat, ennek ellenırzését pedig a fogyasztóvédelem végezné. Ezt az ÉFOSZ gyenge szabályozásnak tartja, és saját javaslatát szeretné érvényre juttatni. Ez azt tartalmazza, hogy az ellenırzı szervek közé az adóhatóságot is vonják be, mert a beszerzési ár alatti értékesítés áfabevétel-kiesést jelent az államnak is. 20


NINCS KORLÁT. A kormány elé került jogszabály további pontokon is a jelentıs piaci erıvel bíró kereskedelmi láncoknak kedvez, így van ez a vasárnapi nyitva tartás szabályozásának kérdésében, ahol nem találtak meghallgatásra az ágazati szakszervezet érvei. Az érdekvédelem a dolgozókra tekintettel lehetıség szerint visszaszorította volna a vasárnapi nyitva tartás lehetıségét, ugyanakkor a tervezet a jegyzıket hatalmazza fel, hogy a kereskedelmi cég indokainak Ismeretében döntsenek ebben a kérdésben. Ez a megoldás a szakszervezetek szerint a munkaadókat hozza elınyösebb helyzetbe. Nem a kiskereskedık érdekét szolgálja az sem, hogy a tervezet a korábbi verziókkal szemben nem gátolja semmivel sem a szuper- és hipermarketek építését így nem kell készíteni a beruházás megkezdése elıtt hatástanulmányt, és az önkormányzatoknak sem lesz beleszólásuk a multik terjeszkedésébe. 2005. május 4. FigyelıNet-lapszemle A kormány elıtt a kereskedelmi törvény tervezete Ma a kormány elé kerül a kereskedelmi törvény módosítása. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) olyan tervezetet visz a kabinet elé, amellyel rajta kívül senki sem elégedett. A jogalkotók munkáját nagy várakozással és élénk érdeklıdéssel figyelték a kereskedık, a gyártók és a szakszervezetek, hiszen ezt a területet máig egy 1978-ban készített törvény szabályozza – írja a Népszabadság. A tárca a hosszas viták alatt mármár mindenkinek elfogadható törvénytervezet helyett új saját elképzelésekkel, megoldásokkal állt elı. A kiskereskedelmi vállalkozások mérettıl függetlenül fontosnak tartották, hogy az új törvény igazítsa el ıket például abban, pontosan milyen szabályok betartásával lehet beszerzési ár alatt értékesíteni, miként kell meghatározni a nyitvatartási idıt vagy éppen milyen feltételekkel lehet nagy alapterülető áruházat nyitni. A tervezet hosszasan sorolja, a különbözı hatóságok milyen jogcímen léphetnek fel a jelentıs piaci erıvel bíró kereskedıcégekkel szemben. Egyébként a jelentıs piaci erırıl szóló kitétel kavarta a legnagyobb vihart az érintettek körében. A GKM ugyanis a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát kivette a jogszabályból, és helyébe tette be a jelentıs piaci erıvel bíró vállalkozások szabályozásáról szóló paragrafust. A törvénytervezet kimondja, hogy az tekinthetı ilyen cégnek, amelyiknek a konszolidált nettó árbevétele 150 milliárd forintnál nagyobb, vagy ha forgalma alapján piaci részesedése tíz százaléknál több. Azt azonban nem tisztázza, hogy például az utóbbi szám a kiskereskedelmi forgalomra vonatkozike vagy csak egyes termékcsoportokra. A javaslatról tartott egyeztetésen a minisztériumi elképzelések ismertetése után az érdekképviseletek állítólag jelezték: mindent megmozgatnak, hogy a számukra hátrányos jogszabályt ne fogadják el. 2005. április 29. FigyelıNet-lapszemle Egyeztetések a kereskedelmi törvényrıl Jövı hétre egyeztetésre hívta a multinacionális cégeket és a kiskereskedelmi érdekvédelmi szervezeteket a gazdasági tárca a Napi Gazdaság információi szerint.

21


A minisztérium a készülı – immár egyébként a kormány elıtt lévı – kereskedelmi törvényrıl kíván beszélgetni az érintettekkel, de úgy, hogy külön ülteti ıket asztalhoz. Május 3-án az érdekvédelmi szervezeteket, május 6-án a cégekkel tárgyalnak a tárca képviselıi. Úgy tudni, a korábban a kormány elé tett kereskedelmi törvénytervezet mellett egy újabb változat is készült, amirıl a szakma ezen a héten értesült. A mostani törvénytervezet kidolgozását bı egy éve kezdte el a gazdasági tárca. A korábbi tervekkel szemben több szabályozandó terület kimaradt a törvénybıl, így például a beszerzési ár alatti értékesítés, illetve a fizetési határidık konkretizálása. A kiskereskedelemben érintett nagy vállalatok zöme kifogást emelt a készülı szabályok ellen. Konferencia a Gazdasági Versenyhivatalban a beszerzési ár alatti értékesítés és a vevıi erı kérdéskörérıl 2005. április 27. GVH A Gazdasági Versenyhivatal 2005. április 21-én és 22-én konferenciát rendezett, amelynek aktualitását az új kereskedelmi törvényhez kapcsolódó jogalkotási folyamat adta. A konferencia lehetıséget teremtett arra, hogy a résztvevık nemzetközi szakemberek segítségével ismerjék meg egyrészt a beszerzési ár alatti értékesítés ill. a vevıi erı elméleti hátterét, másrészt az egyes európai - elsısorban a brit - szabályozással kapcsolatos tapasztalatokat. A konferencia elsı napjának fı elıadója Paul Dobson, a Loughborough University egyetemi tanára volt. A professzor meghívását a GVH azért tartotta különösen fontosnak, mert több uniós tagállami versenyhatóság ill. nemzetközi szervezet által végzett kutatásban vett részt tanácsadóként, és közvetlen tapasztalatokat szerzett a beszerzési ár alatti értékesítéssel ill. a nagymérető szupermarketek vevıi erejével összefüggésben. Dobson professzor elıadásában hangsúlyozta, hogy a szupermarketek közötti erıs verseny a fogyasztók számára az alacsonyabb árak, a szélesebb áruválaszték és a jobb minıségő termékek elınyével jár. A konferencia második napját az OECD Budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központ szervezte a magyar közigazgatásban dolgozó munkatársak (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Földmővelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium) és a parlamenti pártok frakciói szakértıinek részére a Gazdasági Versenyhivatalban. A második nap kiemelkedı eladását az OECD Versenyügyi Részlegének vezetıje tartotta. Bernard Joe Phillips elıadásában beszámolt az OECD által készített nagyszabású tanulmányról, amelyben a szerzık rámutattak arra, hogy azok az országok, amelyek jogszabályban bevezették a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát, viszonylag rövid idı alatt számottevı inflációval, növekvı munkanélküliséggel és romló makrogazdasági mutatókkal találták szemben magukat. Azokban az országokban azonban, amelyekben erıs verseny tapasztalható a termékek piacán, statisztikai adatok bizonyítják ennek pozitív hatását a GDP növekedésére és a munkaerıpiacra.23 23

http://www.jogiforum.hu/hirek/12527

22


2005. április 11. FigyelıNet-lapszemle Használhatatlan a kereskedelmi törvénytervezet? Aggályosnak és a jelenlegi formájában hasznavehetetlennek tartja a VOSZ kereskedelmi és szolgáltató szekciója az elkészült kereskedelmi törvénytervezetet – mondta a Napi Gazdaságnak Krisán László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnöke. A Napi Gazdaság információi szerint az utóbbi egy-két hónapban a korábbi – a szakmai szervezetek által elfogadhatónak tartott – kereskedelmitörvény-átalakításban elsısorban a tárcák és egyéb lobbicsoportok érdekei játszottak közre. Ennek egyesek szerint az lehet a következménye, hogy az elkészült tervezet nem lesz alkalmas arra, hogy valóban szabályozza a kereskedelmet. Az év elejére közel kétéves munka után sikerült a szakma és a szakmai érdekvédelmi szövetségek teljes bevonásával egy olyan változatot kidolgozni, amelyet a piaci szereplık nagyobbik rész enyhe változtatásokkal bár, de elfogadhatónak tartott. Ehhez képest a kormány elıtt levı mostani változat, lényeges elemeiben egy módosított verzió a csak egy hónappal korábbi koncepcióváltozathoz képest is, és ha ebben a formájában fogadja el a parlament, akkor a jogszabály nem lesz képes betölteni funkcióját – véli Krisán. A szervezet kifogásolja többek között az erıfölény fogalmának megfogalmazását és különösen annak százalékos megállapítását. Nem érthetı, miért pont a piaci részesedés 8 százaléka vált sarokponttá, miért nem 5 vagy 10 százalék vagy akár az Európai Unióban szokásos 35 százalék. Az sem tisztázott, hogy a 7000 milliárd forintos teljes kereskedelmi piacot vagy a gépkocsi-értékesítés nélküli 4000 milliárdos, esetleg a valamivel több mint 2000 milliárdos élelmiszerpiacot veszi majd alapul a számításhoz a kereskedelmi törvény.

Kereskedelem-fogyasztóvédelem 2005.03.17. A tárca azt reméli, hogy az új kereskedelmi törvényt az országgyőlés még az év elsı félében elfogadja, az anyag az államigazgatási eljárás során jelenleg egyeztetés fázisában van - közölte Pongorné Csákvári Marianna, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára a 2005. március 17-én tartott fogyasztóvédelmi konferencián, Budapesten. (Elıadásának lényegi kérdéseit a mellékelt és az fórumon bemutatott vázlat tartalmazza.) A helyettes államtitkár kiemelte: a szabályozás átláthatósága, korszerősítése, végrehajthatósága fontos a fogyasztók és a kereskedık szempontjából is. A törvény a valóban törvényerejő szabályozásra koncentrál, de az alsóbb szintő joganyagot is korszerősíteni kell. Elmondta: az elıkésztés alatt álló törvény szövegtervezete tilalmat ír majd elı a jelentıs vevıi erıvel való visszaélésre és a beszerzési ár alatti értékesítést is szabályozza. "A jelentıs vevıi erıvel való visszaélés tilalma azokra a piaci szereplıkre vonatkozik, akik az egész piac befolyásolására képesek" - mutatott rá Pongorné Csákvári Marianna. 23


Példaként említette, hogy a tervezet jelenlegi változata szerint a piaci forgalomból 10 százalékkal nagyobb részaránnyal bíró hipermarketek tevékenységét a jogszabály különbözı rendelkezésekkel korlátozza. Az ezzel összefüggı, beszerzési ár alatti értékesítést szabályozó rendelkezés kapcsán Pongorné Csákvári Marianna annyit közölt, hogy komplex szabályozás várható. "A törvénynek ez a része indokolt esetben a beszállítók védelmére tájékoztatási kötelezettséget ír elı a hipermarketek számára a beszerzési árakra vonatkozóan, továbbá szabályozza a kereskedelmi akciókat is" - közölte a helyettes államtitkár. Megjegyezte: az 1978 óta hatályos szabályokat váltó új kereskedelmi törvény szigorú rendelkezést tartalmaz arra is, hogy az évi 11 állami ünnepnapon a boltokat zárva kell tartani. "Ugyanakkor önkormányzati kezdeményezésre indokolt esetben legfeljebb két ünnepnapon kinyithatnak az üzletek egyes településeken" - főzte hozzá Pongorné Csákvári Marianna. Példaként például a nyári szezonban, a balatoni régiót említette. A helyettes államtitkár kitért arra, hogy Magyarországon a multik növekvı piaci jelenlétére lehet számítani az elkövetkezı idıszakban. A helyettes államtitkár beszámolt arról, hogy az elmúlt években a hiper- és a szupermarketek piaci súlya nıtt, a diszkontoké szinten maradt, az önálló kisboltoké viszont csökkent. Kedvezı trendként értékelte, hogy a láncba szervezıdött kisboltok képesek voltak növelni részarányukat és jónak értékelte a beszerzési együttmőködéseket is.24

2005. január 27. Tóth Csaba, FigyelıNet Vasárnap is vásárlás – jogos igények? Az új belkereskedelmi törvény tervezete nem tiltaná a vasárnapi nyitva tartást, de több beleszólást engedne az önkormányzatnak. A beszerzési ár alá menı akciók tilalma is eltőnne az új jogszabályból. A több mint 26 éves belkereskedelmi törvényt hamarosan felváltó új jogszabály valószínőleg nem gördít akadályt a vasárnapi nagybevásárlás gyorsan elterjedt szokása elé, és megengedıbb lehet az árleszállításokkal kapcsolatban is. A még korántsem végleges dokumentum egyik kulcspontja az üzletek nyitvatartását hivatott szabályozni. Az elvi kérdés, hogy a boltok tulajdonosai vagy pedig az illetékes jegyzı hatáskörébe tartozzon-e a nyitvatartás megállapítása. Szó van arról, hogy egy „középutas" megoldás lesz a befutó, mely meghagyja ugyan a tulajdonosok döntési jogkörét, de egyszersmind növeli az illetékes önkormányzat operatív jogosítványait. Így például a köz érdekében korlátozni lehetne azoknak a boltoknak, illetve vendéglátó-ipari egységeknek a „látogatási idejét", melyek késı esti mőködése zavarná a környéken lakók nyugalmát.

24

http://www.gkm.gov.hu/jobbboxok/sajtoszoba/sajtoanyagok/sajtoanyagok/kerfogyv_050317.html?que ry=%22kereskedelmi%20t%C3%B6rv%C3%A9ny%22

24


Szokások a kontinensen. Lengyelországban, Szlovákiában és Csehországban a jelenleg hatályos magyar törvénykezéshez hasonlóan nem korlátozzák a kereskedelmi egységek nyitva tartását. Az EU régi tagállamai közül Olaszországban, Ausztriában és Németországban a legszigorúbbak az elıírások. Ez utóbbi helyen vasárnap egész nap, illetve hétfıtıl szombatig reggel 6 óra elıtt és este 20 óra után nem nyithatnak ki a boltok. Nagy-Britanniában és Írországban viszont liberálisak a szabályok, a hét minden napján napi 24 órán át nyitva tarthatnak az üzletek. Radikális változásra mindenesetre nem kell számítani ezzel kapcsolatban – fogalmazott a FigyelıNet kérdésére Kozák Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fıosztályvezetıje. A törvény alkotói figyelembe veszik a történelmi hagyományokat épp úgy, mint a foglalkoztatottak, illetve a kereskedık és vendéglátósok érdekeit, valamint a jellemzıbb vásárlási szokásokat. Van ugyan néhány olyan vállalkozás, mely azt szorgalmazza, hogy vasárnap zárva legyenek a boltok, a törvénytervezetben azonban jelenleg nincs errıl szó – számolt be az ágazat „hangulatáról" és világított rá a sajtóban olykor-olykor felröppenı vasárnapi „shop-stoppal" kapcsolatos hírek hitelességére Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség fıtitkára. Korántsem meglepı ugyanakkor, hogy a kérdés igencsak foglalkoztatja a vasárnapi foglalkoztatottakon kívül a kereskedıket is, hiszen egyre nı a vasárnapi bevásárlások aránya. A Gfk Hungária felmérése szerint 2003-ban 91 milliárd forintot költöttünk el napi fogyasztási cikkekre a hét utolsó napján, 16 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A napi fogyasztási cikkek 2095 milliárd forintos éves forgalmából átlagosan 4 százalék jutott vasárnapra, 19 pedig szombatra. Így a hétvégén összesen 482 milliárd forint a kereskedelmi vállalatok bevétele. Segítség a „kicsiknek". A még szakmai egyeztetés alatt álló törvénytervezet nemcsak tartalmában, hanem felfogásában is jelentısen eltér 1978-ban alkotott elıdjétıl. Az új törvény egyrészt jóval konkrétabb elıírásokat fogalmazna meg, mint a gyakorlati kérdések zömét a végrehajtási rendeletekre hagyó, jelenleg hatályos jogszabály, másrészt viszont nem érintene olyan területeket, amelyek a nemzeti törvényhozás hatálya alól átkerültek az unió hatáskörébe. A törvénytervezet szakmai vitája során élénk diskurzus alakult ki arról, hogy az úgynevezett „piros betős" ünnepnapokon (a vasárnapok nem tartoznak ide) mely üzlettípusok tarthatnak nyitva. Az egyik, az OKSZ által is támogatott javaslat szerint a piacról egyre inkább kiszoruló, s épp ezért sokszor amúgy is non-stop üzemmódban mőködı kisboltokat kellene e módon helyzetbe hozni. A szervezet támogatja az Ágazati Párbeszéd Bizottság megerısítését is, mely a legutóbbi karácsonyi nyitva tartás körül kialakult speciális helyzetekhez hasonló ügyekben döntene. Olcsóbb lehet, ami rövidesen lejár. Minden bizonnyal változik a beszerzési ár alatti értékesítés megítélése – eddig ugyanis az élelmiszeripar és a mezıgazdaság területén ezt kerek perec tiltotta a törvények közt matuzsálemi kort megélı jogszabály. Jó esély van arra, hogy a jogszabály hatályba lépésétıl a kereskedık közvetlenül a szavatosság lejárta elıtt radikálisan csökkenthetik egy-egy élelmiszer árát. A piacon újoncként megjelenı boltok is számíthatnak arra, hogy az új törvény segíti piaci térnyerésüket a nyitáshoz kapcsolódó akciók engedélyezésével.

25


Szó van arról, hogy az élelmiszeriparon és mezıgazdaságon kívül más területekre is kiterjesztik a törvény hatályát, de e vita kimenetelével kapcsolatban egyelıre nem érdemes találgatásokba bocsátkozni. Annyi azonban biztos, hogy az eredeti „ütemterv" szerint a még az év elsı felében a parlament elé kerül a törvénytervezet. 2005. január 13. FigyelıNet, MTI-Eco A hétvégék mentették meg a német gazdaságot Négy év óta a leggyorsabb ütemben, 1,7 százalékkal nıtt tavaly a német gazdaság – ebbıl azonban 0,6 százalék annak köszönhetı, hogy a nemzeti ünnepek java hétvégére esett. A statisztikai hivatal csütörtökön publikált adatai szerint a GDP 1,7 százalékkal nıtt tavaly, szemben a 2003-as 0,1 százalékos visszaeséssel. A növekedés fı hajtóereje a dinamikus export volt. A német elemzık is ekkora növekedési adatra számítottak - így a statisztika nem okozott különösebb meglepetést. Utoljára 2000-ben nıtt a tavalyinál nagyobb mértékben a GDP, akkor 2,9 százalékos volt a bıvülés. Ha más a naptár... A német statisztikai hivatal ugyanakkor kiemeli, hogy amennyiben a tavalyi esztendıben a nemzeti ünnepek jelentıs része nem hétvégére esett volna (jelesül 5 napról van szó), a GDP növekedése csupán 1,1 százalék lenne. A német export 8,2 százalékkal növekedett, miközben a belföldi kereslet lanyha volt: a vállalatok mindössze 1,2 százalékkal növelték beruházásaikat, a magánfogyasztás pedig 0,3 százalékkal visszaesett. Az államháztartás hiánya a hazai össztermék (GDP) 3,9 százalékára rúgott, s ezzel ismét meghaladta a stabilitási paktum által megkívánt 3 százalékot. 2005. január 5. FigyelıNet, MTI-Eco Az ünnepi nyitvatartás korlátozását követelik A csehországi üzletek ünnepi és éjjeli nyitva tartásának korlátozását követeli a cseh kereskedelmi dolgozókat tömörítı szakszervezet. Csehországban 1991 óta nincs szabályozás, teljesen szabad az üzletek nyitva tartása. Néhány üzletlánc - például a Tesco vagy az Ahold - állandóan nyitva tart, és más nagy kereskedelmi központok, áruházak is nyitva vannak állami és egyházi ünnepeken is, vasárnap pedig szinte mindenütt általános a nyitva tartás.

26


A Képviselıi Kutatószolgálat háttéranyagai - 2004 Kutatószolgálati jelentések A kisebbségi önkormányzati képviselık választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz A családon belüli erıszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslathoz Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz A vad védelmérıl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényjavaslathoz Az önkéntes haderıre történı áttéréssel kapcsolatos törvényjavaslatokhoz A lakásszövetkezetekrıl szóló törvényjavaslathoz A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz A kutatás-fejlesztésrıl és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslathoz Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmérıl szóló T/13143. számú törvényjavaslathoz

Sajtószemlék A lıfegyverekrıl és a lıszerekrıl szóló törvényjavaslat tárgyalásához A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz Az európai uniós agrártámogatási forrásokról Az iraki magyar szerepvállalásról és az ENSZ Biztonsági Tanácsának esetleges döntésérıl Farkas István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét irányító Felügyeleti Tanács elnökjelöltjének bizottsági meghallgatásához A Kincstári Vagyoni Igazgatóság tevékenyégének bemutatásához A Gazdasági Versenyhivatal 2003. évi tevékenységérıl szóló beszámolóhoz Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter 2004. évi bizottsági meghallgatásához

Forrásszemlék A lıfegyverekrıl és a lıszerekrıl Agrár-környezetvédelem Agrár-környezetvédelem az Európai Unióban A szélenergia, mint lehetséges energiaforrás bemutatása hazai és nemzetközi viszonylatban A graffitirıl Megújuló energiaforrások hasznosítása a mezıgazdaságban Magyarországon Az uniós és a magyar energiapolitika általános kérdéseirıl A 2004. évi athéni olimpián történt magyar doppingesetekrıl A családon belüli erıszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslatról 2004. április óta megjelent vélemények A Dráva folyó és térségének természetvédelmi, vízvédelmi helyzetérıl A 2004. évi Paralimpiai Játékokról A Nemzeti Audiovizuális Archívumról szóló törvényjavaslathoz Kis- és középvállalkozások az Európai Unióban és Magyarországon Drogprevenció és „elterelés”, 2004 A távhıszolgáltatásról A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz – A 2004. októberi kutatószolgálati jelentés kiegészítése A Margitszigeten tervezett uszoda-építésrıl

27


28

KUTATÓSZOLGÁLATI JELENTÉS

Recommend Documents